Új MET tagok. Tartalom. Gallov Rezsô... 3 SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR. Gallov Rezsô Pietsch Tibor

02-47

2007/12/12 13:51

Page 1

(Black plate)

Tartalom Néhány sorban… Gallov Rezsô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Magas szintû konferencia a TF-en Gallov Rezsô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Azt a hatszázát! Pietsch Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Történeti háttér Nádori László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Az élsport átalakulása a piacképesség irányába Jády György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 A futball jövôje a tét Sz. Nagy Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Jeff Galloway, a boldog ember Marik Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Pekingben jártak (I.) Pálvölgyi Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Pekingben jártak (II.) Hegedûs Csaba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 A többfunkciós sportember Füredi Marianne . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Szávay Ágnes útja a világ élvonalába Arday Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Hajós Alfrédtôl Cseh Lászlóig Gallov Rezsô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 A cirkuszi erômûvészettôl az olimpiai dobogóig Lévai György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Nemzetközi sportszakemberképzés a tornasportban Kalmár Zsuzsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 A kenus utánpótlás-nevelés idôszerû kérdései Szabó Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 Fáradásos törések Berkes István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Sportágspecifikus energiabevitel sportolóknál Szabó S. András . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

Új Új MET METtagok tagok Misek Edit Boda László Prukner László Wolf Rita Máté Gergõ Pálinkás Ferenc Haász Katalin Dr. Szalay Katalin Kratotil Sándor Kerekes Csaba

fittness fitness labdarúgás röplabda taekwondo labdarúgás mûugrás rekreáció úszás úszás

Kecskemét Budapest Kaposvár Gödöllõ Hódmezõvásárhely Kunszentmárton Budapest Budapest Kartal Kartal

SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR TF TOVÁBBKÉPZÔ INTÉZET 1123 BUDAPEST, ALKOTÁS U. 44. TEL.: 487-9247 FAX: 356-5966 MAGYAR EDZÔ Hungarian Coach 10. évf. 2007. 4. Megjelenik negyedévenként Elôfizethetô a szerkesztôségnél kapható csekken Éves elôfizetési díj: 2500,- Ft Fôszerkesztô Gallov Rezsô Felelôs szerkesztô dr. Mónus András Szerkesztô Bendiner Nóra Szerkesztô kollégium dr. Harsányi László elnök Haász Sándor Köpf Károly Medvegy Iván dr. Szabó S. András dr. Szabó Tamás dr. Tihanyi József Kiadja a Magyar Edzôk Társasága Elnök: dr. Ormai László Fôtitkár: dr. Tamás István Titkárság és szerkesztôség 1146 Budapest Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: (36-1) 460-6981 30-991-0203; 30-579-3626 www.met.iif.hu, www.magyaredzo.hu [email protected] Hirdetésfelvétel a szerkesztôség címén Borító, lapterv és tipográfia Somogyi György Nyomdai munkálatok PENTI Nyomda, Budapest ISSN 1418-6764 Támogatók Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkárság Magyar Olimpiai Bizottság Nemzeti Sportszövetség Pegazus Sport-Tours Kft.

Beszerezhetô a Magyar Sporttudományi Társaságnál: 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Telefon: 460-6980 Mobil: 06-30-991-0203

03-46

2007/12/12 11:59

Page 1

46 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

HENCSEI PÁL:

A Mûegyetemtôl a sport élvonaláig Könyvismertetô Eredeti hivatása mellett - vegyészmérnök - a szerzôt, Dr. Hencsei Pál professzort, a kémiai tudományok doktorát épp oly szenvedélyes vonzalom tölti el a sport iránt, mint könyvének kiválóságait, a Mûegyetem hajdani, illetve sokoldalúan képzett mai hallgatóit. Munkája mellett fôként az utóbbi tíz-tizenkét évben figyelmét, energiáinak és idejének javát sport- és olimpia történeti kutatások kötötték le, s ennek eredményeként nem kevesebb, mint 14 sporttárgyú könyve jelent meg, illetve, esetenként, társalkotóként vette ki részét a szerzôi tevékenységbôl, így többek között kiemelkedô munkát végzett az Ezüstgerely- és MOB- nívódíjjal kitüntetett „Magyarok az olimpiai játékokon” c. nagysikerû, s megjelenése óta több kiadást megért kötet létrehozásában is. A megalakulásának idén 110 éves jubileumát ünneplô MAFC ennél a remek tartalmú és kiállításában is látványos kötetnél szebben, méltóbban nem is emlékezhetett volna meg a jeles évfordulóról. A szervezett sportélet kezdete a Mûegyetemen 1897-re tehetô, amikor megalakult a MAFC jogelôdje, a Mûegyetemi Football Csapat. Az egyesületben fokozatosan jöttek létre az új szakosztályok, majd más sportágak önálló egyetemi klubokban fogadták a sportolni vágyókat. Mindezek mellett az egyetemi hallgatók és a végzett mérnökök egyetemen kívüli sportegyesületekben is kielégíthették sportolási igényeiket. A mûegyetemi sportolók mind több és szebb sikereket értek el a különféle haza, majd nemzetközi eseményeken, általános elismerést szerezve maguknak és a felsôfokú tanintézetnek is. A mögöttünk hagyott száztíz év során számos mûegyetemi hallgató, illetve ott végzett szakember ért el kimagasló eredményeket olimpiai játékokon, világ- és Európa-bajnokságokon, nagy nemzetközi versenyeken mind a mai napig. Ehhez a folyamathoz okvetlenül hozzá tartozik még az is, hogy a remek versenyezôk közül számosan a késôbbiekben sem szakadtak el a sporttól, nagyszerû sportvezetôként, edzôként, versenybíróként segítették sportáguk fejlôdését. A könyvbôl a sporteredmények mellett azt is megtudhatja az érdeklôdô ol-

vasó, hogy a bemutatott egyéniségek szakmai pályájukon, munkájukban milyen eredményeket értek el, mire vitték a diplomájukkal. A kötet ezzel a megközelítéssel azt is sokszorosan igazolja, hogy a tanulás és a sport igenis összeegyeztethetô, meg lehet felelni sokrétûen magas elvárásoknak, ha az illetô nem csupán tehetséges, hanem egyben eltökélt, szorgalmas és becsvágyó. Mintegy 360 mûegyetemi sportolóról olvashatunk a pompás, gazdagon illusztrált kiadványban: olimpiai bajnokokról, világbajnoki dobogósokról, Európa-bajnoki helyezettekrôl. A sporttörténeti ív illusztrálására talán elegendô, ha csupán egyetlen sportágat említünk, az úszást, s fôszereplôi közül elsô olimpiai bajnokunkat, Hajós Alfrédet (Gutt-

mann Arnoldot) emeljük ki, az 1896 évi athéni játékok úszó gyôztesét, a 100 és 1200 méteren, s jelenlegi követôjét, a második tanévére készülô montreali vegyesúszó világbajnokot, Athén bronzérmesét 2004-ben, Cseh Lászlót. De mûegyetemista volt sokak között a szintén olimpiai bajnok Kulcsár Gyôzô (vívás), Nagy Imre (öttusázó), Tarics Sándor (vízilabdázó, jelenleg élô legidôsebb olimpiai bajnokunk), Fábián László (kajakozó), Kovács Antal (cselgáncsozó). A remek kiállítású, értékes kötet szerzôjének elismerésünket fejezzük ki kutatómunkájáért, sportirodalmunk gazdagításáért, s megérdemelt köszönet illeti a Mûegyetemi Kiadót és a Pauker Nyomdaipari Kft.-t is. g.r.

■

MAGYAR EDZŐ 3

2007/4

Néhány sorban… Az év utolsó negyedét illetô összefoglalónk elsô helyére - mi más is kerülhetne egy-egy tagadhatatlanul anyagi gondokkal terhes sovány esztendô végén természetszerûen az olimpiai felkészülés költségei korábbi bizonytalan sorsának jobbra fordulása. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök meghallgatva a sportági szövetségek és olimpiai bizottságunk indokolt panaszait - 660 millió forintos rendkívüli állami támogatásról biztosította az érintetteket. Ezzel a 2007-évre eredetileg elôirányzott sportköltségvetés összességében 3.7 milliárd forinttal nôtt, s lényegében elhárultak a gondok a Pekingig még hátralévô idôben a megfelelô felkészülés elôl. Az olimpiai vonatkozású fejlemények között továbbá megkülönböztetett figyelmet érdemel az a lelkesedés, amelylyel Debrecen városa benyújtotta pályázatát az elsô alkalommal 2010-ben sorra kerülô ifjúsági olimpia megrendezésére. A város az erôs mezônyben helytállt, s végül a tiszteletre méltó középmezônyben végzett. Ami társaságunk életét illeti, tevékenységünk, elképzeléseink, terveink november 14-én a Nemzeti Sporttanács ülésén kerültek napirendre, s a tekintélyes testület érdeklôdése, figyelme elégedettséggel tölthet el bennünket. A meghallgatás önmagában is elismerést jelent, visszaigazolja igyekezetünket, teljesítményünket, s egyben természetesen további ösztönzésül is szolgál. Rendezvényeink között folytattuk - a MOB-bal karöltve - szakmai konferenciáink sorát Peking jegyében, s közben különleges örömmel szerveztük meg a „Futás varázsa” címmel a világhírû, népszerû atlantai szakember, Jeff Galloway elôadását a TF-en. A szomorú események sem kerülték el sporttársadalmunkat, különösen súlyos veszteségek értek bennünket, edzô közösségünket, hiszen örökre távozott soraink közül a nagyszerû, népszerû kajak-kenuedzô, Séra Miklós és olimpiai bajnok kalapácsvetônk, Zsivotzky Gyula, aki számos fontos társadalmi funkciója mellett kifejezett edzôi tevékenységet folytatott, fia, Attila, remek tízpróbázónk felkészítésében. Közel sem ennyire tragikus esetként ért bennünket, de ellentmondásosnak érezzük olimpiai bajnok úszónk, Kovács Ágnes dopping-esetét komoly figyelmeztetést is szimbolizál Peking játékai elôtt!

Gallov Rezsô

Magas szintû konferencia a TF-en A FUTÁS IGEHIRDETÔJE ATLANTÁBÓL Igaz, kitartásra és fôként nagy türelemre volt szükség, de megérte a hosszú várakozás. A futás világhírû apostolai közül a dallasi Dr. Kenneth H. Cooper volt az elsô, akit fôvárosunkban köszönthettük, még 1990 júliusában, együtt futhattunk vele a Szabadság-hegyen, s hallhattuk a Tökéletes közérzetrôl, a futásról, az aerob edzésmódszerrôl felvilágosító szavait a TF lelkes nézôkkel telis-tele zsúfolt Aulájában. Tíz évvel ezt követôen érkezett hozzánk 2000. áprilisában a közép- és hosszútávfutás iskolát teremtô professzora Új-Zélandról, Arthur Lydiard. Olyan nagyságokat készített fel, mint a háromszoros olimpiai bajnok honfitárs, Peter Snell, a szintén olimpiai aranyérmes Murray Halberg, iskolájából nôtt ki az ugyancsak aranyérmes John Walker, s az ô módszerével aratta ötkarikás diadalait (öt és tízezer méteren szám szerint négyszer) a finn csodafutó Lasse Viren. Mégis, mindezek ellenére igazi küldetésének mindig is azt vallotta, hogy messiásként az egészséges életmód elengedhetetlen részeként hirdesse a futás jelentôségét. Újabb, több mint hét esztendô pergett le, míg azután novemberben idén a futás megszállott és világhírû messiásai közül a harmadik élô legendát is üdvözölhettük Budapesten, az amerikai Jeff Gallowayt Atlantából. Jellemzô, és sok mindent elárul róla az a tény, hogy Magyarországi látogatását közvetlenül megelôzôen a hagyományos maratoni nemzetközi versenyen vett részt Athénban. Évei számának fittyet hányva (62), igazolta, hogy nem azok közé tartozik, akik „vizet prédikálnak és bort isznak”, hanem az életben, a mindennapos gyakorlatban is pontosan azt teszi, amit oly mélységes hittel, elkötelezettséggel hirdet. Szenvedéllyel, eltökéltséggel, rajongással fut, s erre biztat mindannyiunkat - szóban, írásban, szervezéssel, „igehirdetéssel” nem csak hazájában, az Egyesült Államokban, hanem világszerte. Nem zárójelek közé tett megjegyzésként kívánkozik ide, hogy élete során nem kevesebb, mint 119 maratoni versenyen állt rajthoz.

Felesleges bármiféle összehasonlítás az említett három nagyság között, tény ellenben, hogy ékesszólás és elôadókészség tekintetében igen magas színvonalú teljesítmény szem-és fültanúi lehettek azok a szerencsések, akik meghallgathatták Galloway többórás érdekes, egyben szórakoztató módszertani elôadását a TF Aulájában a „Futás varázsáról”. Belsô oldalainkon kedves olvasóink interjút találhatnak vele, s ha részletes ismertetésétôl el is tekinthetünk, érdemes megjegyezni tevékenységérôl, hogy rendkívül termékeny szerzô, munkássága során tucatnyi könyvet írt - minden korosztály számára - a futás-kocogás-gyaloglás-mozgás számos aspektusáról közérthetôen többszázezres példányszámban (Kezdjünk futni! Fitt gyerekek, Fuss amíg 100 leszel! A maraton, Fél maratoni csináld meg! Éves futó program - hogy csak néhányat említsünk a példa kedvéért). Évente közel nyolcvan elôadást tart elsôsorban Észak-Amerikában, de hallatlanul népszerû Ausztráliában és Európában is. Természetesen minden nap fut maga is - feleségével, Barbarával együtt, s mintegy hat órát tölt a komputere mellett, e-mail levelezéssel, tanácsadással, esemény szervezéssel, népszerûsítve különösképpen a Futás-gyaloglás-futás általa kidolgozott vegyes programját. Ô maga a hetvenes években kezdett versenyszerûen futni hosszú távot - tudja mirôl van szó - olyan nagyságok és barátok között, mint az olimpiai bajnok Frank Shorter, Pre Fontain és társai, maga is részt vett - 10 000 méteren - a müncheni olimpián 1972-ben. Budapesti látogatásakor két részletben tartott elôadás sorozatában hallhattunk egyebek között a Futás-gyaloglás-futás módszerérôl, a Sérülésmentes futásról és az Éves edzéstervrôl, a Táplálkozás és fittség összefüggéseirôl, Saját magunk tesztelésérôl, A gyerekek fittségi programjairól. Mielôtt elutazott, az ígérte, hamarosan szívesen jön ismét Budapestre. Örömmel vennénk, bízhatunk tehát abban, nem kell majd ismét hat-nyolc évet várni világhírû futó messiásra.

04-45

2007/12/12 12:00

Page 1

4 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

Azt a hatszázát! GARAMI JÓZSEF SZÁMÁRA MA IS ÉLMÉNYT JELENT EGY JÓL SIKERÜLT EDZÉS Október 23-án egy nemzet, egy nappal korábban pedig a labdarúgó-társadalom ünnepelt: Garami József 600. élvonalbeli mérkôzésén dirigált. Azt a hatszázát! - kiálthatunk fel, és egyúttal meg is emeljük a kalapunkat a 68 esztendôs szakember elôtt, hiszen - a képzeletbeli dobogó második fokán állva - már csak „néhány” meccset kell végigülnie (netán - állnia) ahhoz, hogy megdöntse a legendás Lakat Károly 626-os országos csúcsát. Noha saját bevallása szerint nem számolgat, kétségünk sincs a felôl: jövô ôsszel újra lesz ok a Budapesten itthon, Pécsett otthon levô mester köszöntésére. Ha nem is kerek, nagy szám lesz a 627... Garami Józseffel az MTK Hungária körúti pályáján, két edzés között beszélgettünk. - Állítólag nem tudott arról, hogy a Nyíregyháza ellen jubilál. Ez igaz? - Igaz bizony - jelent meg egy mosoly a szakmai igazgató arcán. - Nem vagyok az a típus, aki azt számolgatja, hogy hányadik mérkôzése következik. Persze örülök, hogy túl vagyok már a hatszázadikon is, hiszen ez azt is jelenti, hogy általában megfeleltem az elvárásoknak. Nem tagadom ugyanakkor azt sem, hogy a Nyíregyháza-meccs után megfordult a fejemben: eddig mit hogyan csináltam, mit értem el, mit nem. - Azért ne siessünk ennyire, a számvetéssel várjuk meg a beszélgetés végét. Kanyarodjunk inkább vissza pályafutása elejére, illetve az elôzô karrierje befejezésére: csupán harminckilenc alkalom-

mal játszott az NB I-ben, holott azt hallottam, hogy remek futballista volt. - Megtisztelô, ha mások így emlékeznek rám. Szerintem is vihettem volna többre, de különbözô sérülések megakadályoztak ebben; megesett, hogy egy évet kellett kihagynom térdbántalmak miatt. Pedig 1957-ben még a Göröcs János nevével fémjelzett ifjúsági válogatott tagja voltam, kár, hogy nem úgy sikerült a labdarúgó-pályafutásom, ahogy arról gyerekfejjel álmodoztam... Talán kijelenthetem, hogy többre voltam hivatott. Idôközben felvételt nyertem a Tanítóképzô Fôiskolára, és amikor választanom kellett a tanulás és a foci között, elôbbi mellett döntöttem. Úgyhogy a futballista-karrieremrôl ennyi talán elég is.

- Én, mondjuk, nem mennék el szó nélkül amellett, hogy 1961 tavaszán úgy nyert kettô nullára a Pécs a Ferencváros ellen, hogy mindkét gólt Garami József szerezte... - Igen, volt ilyen is. Egyébként az utolsó élvonalbeli gólomat is a Fradinak lôttem, bár nem Pécsett, hanem az Üllôi úton. - A zöld-fehéreket évtizedek múltán edzôként kárpótolta, de errôl majd késôbb. Szóval hogyan is indult edzôi pályája? - Éppen negyven esztendeje, hogy odahaza elkezdtem gyerekekkel foglalkozni, és egészen 1985-ig dolgoztam utánpótlásvonalon. Ebbe belefért egy kisebb megszakítás, amikor ideiglenesen átvettem a felnôtt csapat irányítását. Hetvenháromtól már én felügyeltem a PMFC utánpótlását, közben vezettem a Sportiskolát is, ám ezzel nem volt gond, hiszen - némi túlzással - egy kaptafára ment az egész: aki ügyes volt, úgyis a Pécsben kötött ki. - Amit a sors labdarúgóként elvett öntôl, azt edzôként visszakapta? - Érdekes kérdés, a válaszon még gondolkodnom kell. Egy biztos, már az utánpótlásedzôi múltamból is szép emlékeim vannak, egyrészt mert tehetségekkel foglalkozhattam, másrészt mert jó eredményeket értünk el. Kialakítottam egy új rendszert, amit aztán más klubok is átvettek, úgy vélem, erre büszke lehetek. A PMFC elsô csapatának edzôjeként azért is szerencsésnek vallhattam magam, mert akik korábban nálam szerepeltek a különbözô ifjúsági együttesekben, akkor már a felnôttek öltözôjében készültek. - Ha már itt tartunk: arra nem kérhetem, hogy elevenítse fel az eddigi hatszáznégy mérkôzését, de az elsôrôl igazán mesélhetne. - Készséggel: hét meccs volt hátra az 1984-1985-ös bajnokságból, amikor kineveztek a Pécs vezetôedzôjének. Nehéz helyzetben voltunk, hiszen közel álltunk a kiesôzónához, ám a hétbôl csak egyszer kaptunk ki. Hozzá sem kell tennem, ugye, hogy végül bent maradtunk... Egy évre rá még jobban ment, akkor úgy lettünk ezüstérmesek, hogy a huszonkettes keretbôl húszan saját nevelésû játékosnak számítottak. Ez legalább akkora dolog volt, mint hogy a nagy Honvéd mögött másodikként végeztünk.

■

MAGYAR EDZŐ 45

2007/4

gyan csoportosíthatók az energiaigény alapján. Más szavakkal feltéve a kérdést - a cikk címében is megfogalmazott módon - mit is jelent a sportágspecifikus energiabevitel? Bár a mért és számított értékeket számos tényezô - pl. az edzés idôtartama, intenzitása, a terhelés mértéke, a pihenôidôszakok aránya, a versenyzô testtömege - is befolyásolja, mégis az egyes sportágak között az idôegységre és testtömegre vonatkoztatott értékek alapján, átlagosnak tekinthetô edzésintenzitás mellett néhány jellemzô energiaigényû csoport kialakítható, illetve elkülöníthetô volt. A következôkben ezen 5 csoport energiaigényének ismertetésére kerül sor. Az I. csoportot a legnagyobb energiaigényû sportágak képezik. Itt a becsült átlagos óránkénti energiaszükséglet 3.2 kcal/kg. illetve 13.4 kJ/kg, a bruttó napi energiaszükséglet pedig kb. 6 ezer kcal, azaz 25.2 MJ. Ezen sportágak ciklikus mozgással járnak, elsôsorban állóképességet, továbbá állóképességet és erôt igényelnek. Ide sorolható pl. az evezés, a kajak-kenu, a közép- és hosszútávfutás, az öttusa, a sífutás, az országúti kerékpársport, a gyorskorcsolyázás, az alpinizmus s a gyaloglás, mint atlétikai versenyszám. A második csoportba kerülnek az állóképességet s egyúttal gyors reakciókat

is igénylô, aciklikus sportágak. Itt már valamivel kisebb a fajlagos energiaszükséglet, a sportoló átlagos óránkénti energiaigénye mintegy 2.9 kcal/kg, azaz 12.1 kJ/kg, a teljes napi energiaszükséglet pedig 5600 kcal, illetve 23.6 MJ értékre tehetô. A labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, röplabda, rugby, jégkorong, tenisz tartozik e csoportba. A harmadik csoportot a közepes energiaigényû sportágak képezik, ezek gyors reakciót igényelnek, a szubmaximális és maximális erôkifejtést kívánó sportágak tartoznak ide. Itt a fajlagos óránkénti energiaszükséglet 2.8 kcal/kg, illetve11.7 kJ/kg értékre becsülhetô, a bruttó napi energiaigény pedig kb. 5 ezer kcal illetve 20.7 MJ értékre. A birkózás, a cselgáncs, a súlyemelés, az akrobatika, a gimnasztika, torna, lovassport, motorversenyzés, alpesi sízés, tízpróba, ejtôernyôs sport tartozik ide. Továbbá az atlétikai dobószámok, de itt - bár a fajlagos értékek közel azonosnak vehetôk - a bruttó értékek jóval magasabbak a várhatóan nagyobb testtömegbôl adódóan. Az atlétikai dobószámok képviselôinél a napi teljes energiaszükséglet átlagosan 7 ezer kcal, azaz 29.3 MJ, lévén a dobók testtömege többnyire meghaladja a 100 kg-ot. A negyedik csoportot döntôen a

gyorserôt, robbanékonyságot igénylô sportágak képezik. Azaz pl. a rövidtávfutás, gátfutás, atlétikai ugrószámok, síugrás, ökölvívás, mûugrás, mûkorcsolyázás, mûúszás, szánkósport. Itt a fajlagos átlagos óránkénti energiaigény 2.7 kcal/kg, azaz kb. 11.3 kJ/kg. A bruttó napi energiaszükséglet kb. 4600 kcal, illetve az ezzel ekvivalens 19.5 MJ. Az utolsó csoportba a gyors reakciókat igénylô, de legfeljebb szubmaximális erôvel terhelô sportágak tartoznak. Tehát pl. a sportlövészet, tekézés, vívás, vitorlázás, asztalitenisz. Itt az óránkénti átlagos energiaszükségletre kb. 2.6 kcal/kg, azaz 10.9 kJ/kg érték adható, a napi bruttó energiaigény pedig 4400 kcal értékre, azaz kb. 18.4 MJ-ra becsülhetô. Végezetül kiemelendô, hogy az energiaszükséglet természetesen függ a testtömegtôl, de a megadott fajlagos értékek alapján nagy intervallumban azzal nem lineárisan arányos. Azaz pl. egy 120 kg testtömegû birkózó energiaszükséglete nem kétszerese egy 60 kg-os versenyzôének, a különbséget jelzô szorzó csupán 1.6-1.7 körüli érték. A cikksorozat folytatódik, s a rovat következô része a sporttáplálkozás tárgykörén belül a sportolók káros táplálkozási szokásainak egyes kérdéseit elemzi.

Beszerezhetô a Magyar Sporttudományi Társaságnál: 1146 Bp, Istvánmezei út 1-3. Tel: 460-6980. Mobil: 06-30-991-0203

05-44

2007/12/12 12:01

Page 1

44 MAGYAR EDZŐ letét. Az alapanyagcsere - angol elnevezéssel basal metabolic rate (BMR) - jellemzi a szervezet metabolikus szintjét, s mérését étkezés után 12-15 h elteltével végzik. A mértékegységet többnyire kcal/h illetve kJ/h értékben szokták megadni, de testtömegkg-ra, illetve testfelületre is lehet vonatkoztatni. Ez utóbbi oka, hogy az energaigény döntôen függ a hôleadás mértékétôl, ez pedig a testfelülettel arányos. Csupán tájékoztatásul megemlítjük, hogy - az ún. DuBois egyenlet szerint - egy 175 cm magas, 70 kg tömegû sportoló testfelülete kb. 1.85 négyzetméter. Úszók, vízilabdázók esetében a fokozott hôleadást is figyelembe kell venni az adekvát energiafelhasználás, illetve energiaszükséglet kiszámításánál, s a víz hôfoka is meghatározó tényezô. A kérdéses egyénre jellemzô alapanyagcsere regressziós egyenletekkel adható meg, s függ a nemtôl, testtömegtôl, testfelépítéstôl sôt az életkortól is. Harris és Benedict szerint a jellemzô általános egyenlet a következô: BMR = K + BxW + CxL - DxA ahol: BMR - az alapanyagcsere energiaigénye W - testtömeg L - testmagasság A - életkor K, B, C és D konstansok, amelyek különböznek férfiak és nôk esetében. Bár több más számítási módszer is létezik (bonyolultabb és egyszerûbb is van, pl. Brody és Kleiber csak a testtömeg alapján számítja az alapanyagcserét), a Harris és Benedict-féle összefüggés alapján számolva s az elôzô példánál maradva egy 175 cm magas, 70 kg-os, 20 éves férfi esetében az alapanyagcsere energiaigénye 24 h idôtartamra vonatkoztatva 1770 kcal-nak adódik, ugyanakkor egy 25 éves, 170 cm magas, 60 kg testtömegû nô esetében a napi energiaigény 1420 kcal érték. Általában megállapítható, hogy az aktív sportolóknál mintegy 5 %-kal magasabb az alapanyagcsere energiaigénye, mint az azonos nemû, korú, testmagasságú és testtömegû, nem sportoló egyéneké. Ennek oka a sportolók esetében a nagyobb zsírmentes testtömeg (lean body mass) arány, azaz a többnyire jelentôsen kisebb zsír%.

Az energiafelhasználás összetevôi Már említettük, hogy a szervezet teljes energiaigényének számításánál 4 komponenst kell figyelembe vennünk. Az alapanyagcserén kívül az emésztési veszteség értékét (nem 100 %-kos hatásfokkal dolgozik a szervezet, s pl. a

■

székletben emésztetlen tápkomponensek is maradnak), az ún. SDE értéket, ami mechanikai munkavégzés szempontjából jelent veszteséget (pl. a táplálék megrágásához s megemésztéséhez szükséges energia, amit be kell vinni ahhoz, hogy annak kémiai energiája felszabaduljon) s végül a munkaanyagcsere energiaigényét, ami sportolóknál elérheti, sôt meghaladhatja az alapanyagcsere energiaszükségletét is. Amikor tehát az élelmiszerekbôl származó energia felhasználását, illetve felhasználhatóságát vizsgáljuk a szervezetben, akkor az elfogyasztott táplálék teljes energiatartalmából (az összetételbôl adódó teljes kémiai energia) le kell vonni a széklet energiatartalmát, s így kapjuk az emészthetô (abszorbeált) energiamennyiséget. Ebbôl le kell vonni a vizelettel, verítékkel eltávozó anyagok energia-tartalmát s így jutunk a metabolizálható (felhasználható) energiához. Ebbôl még ki kell vonni a plusz energiaigényt (hôtermelés) az SDE következtében s végül így kapjuk a nettó, tisztán hasznosuló energiát, ami a sportoló esetében

2007/4

részben az alapanyagcsere, részben a sporttevékenység, részben pedig az egyéb tevékenység energiaszükségletének fedezésére fordítódik. Ez a helyzet természetesen csupán egyensúlyi energiabevitel esetén, azaz valóban adekvát táplálkozás során áll fenn, ellenkezô esetben a sportoló tényleges energiaszükséglete több, vagy kevesebb, mint a bevitt nettó energia. Azaz ennek következtében a testtömeg vagy csökken (azaz pl. a saját zsírszövetbôl pótlódik az energia) vagy pedig nô (pl. a plusz energiabevitel miatt nô a zsírdepó a szervezetben).

Energiaszükséglet különbözô sportágakban A munkaanyagcsere az a komponens, ami alapvetôen utal az életmódra, a sportoló fizikai terhelésére, az edzésmunka jellegére, idôtartamára s intenzitására. Nagyon sok sportszakember foglalkozott annak a kérdésnek a megválaszolásával, hogy mennyi is a különbözô sportágakban versenyzô sportolók tényleges energiaszükséglete s az egyes sportágak ho-

Könyvismertetô

Több mint bevezetés

Újra megjelent!

A Fair Play Sport Bt. jóvoltából megjelent a “Bevezetés a korszerû sporttáplálkozásba” címû kötet második, javított kiadása. Jóllehet a szerzôk, Szabó S. András és Tolnay Pál hangsúlyozzák, hogy a mû valóban “csak” bevezetés, - ugyanis több témakörrôl nem, vagy csak érintôlegesen esik szó - bizton állítható: a könyv nemcsak bevezeti, hanem el is igazítja az olvasót. Útmutatót ad egy olyan világban, amelynek fontosságát egyre többen ismerik fel és el. A jelenkor embere mindinkább rádöbben arra és elhiszi, hogy egészsége megôrzéséhez a sportolás (fizikai aktivitás) mellett hasonló fontos szerepe van a minôségi, az igényekhez igazodó, kiegyensúlyozott táplálkozásnak. A könyv kalauz lehet az élsportolóknak éppen úgy, mint a hobbiszinten sportolóknak, idôseknek és fiataloknak egyaránt. Elgondolkozott már azon, hogy célszerû-e lefekvés elôtt kefírt vagy joghurtot fogyasztani? És azt tudja, hogy ajánlott-e üres gyomorral edzeni? Ha még nem tudja, a könyv elolvasása után már tudni fogja, és könnyedén válaszol a sporttáplálkozás körébôl feltett száz kérdésre. A mû segítségével képet kaphatunk a felnôttek és a különbözô sportágat ûzôk napi energiaszükségletérôl, megtudhatjuk, hogy a helytelen táplálkozás nemcsak az elhízáshoz vezetô sok, hanem a szükségletnél kevesebb táplálék bevitelét jelenti. Olvashatunk a táplálkozásban szerepet játszó fontosabb élelmiszerek jellemzôirôl, a sporttáplálék-kiegészítôk teljesítményfokozásban megfigyelhetô hatásáról. A mûvet számos táblázat teszi teljessé, többek között kalória táblázat, szénhidFüredi Marianne rát-és zsírtartalom táblázat. Megrendelhetô: Bendiner Nóra Tel: 06-30-991-0203. E-mail: [email protected]

■

MAGYAR EDZŐ 5

2007/4

- Huszonhárom évvel ezelôtti debütálása óta mindössze öt egyesületben - a Pécsen kívül az Újpestben, az MTK-ban, a Gyôrben és a Ferencvárosban - fordult meg. Az edzôi szakmában is létezne a klubhûség fogalma? - Jól hangzik, de a szakvezetôket nem érdemes összehasonlítani a futballistákkal. Egy edzô általában több évig dolgozik egy helyen, hosszabb távra tervezhet, mint egy labdarúgó. Ellenben az éremnek van egy másik oldala is: ha nem megy az együttesnek, akkor a trénert hamarabb rúgják ki, mint a focistát, egy embertôl mégiscsak könnyebb megválni, mint huszonkettôtôl... Nekem kétszer köszönték meg a munkámat. Elôször az MTK-nál, amikor a kiválóan sikerült, bajnoki címet, valamint kupagyôzelmet hozó 1996-1997-es szezont követô idényben Várszegi Gábor felállított a szerinte gyenge tavaszi szereplés miatt. Más kérdés, hogy sokáig nem voltam feladat nélkül, tudniillik két napra rá már hívott az ETO, és el is fogadtam az ajánlatot. A második elbocsátásom a Fradihoz kötôdik, de ezzel inkább nem akarok foglalkozni, legfeljebb annyit jegyeznék meg, hogy az utódommal kevesebb pontot gyûjtött a csapat, mint velem; szerencsére volt akkora elônyünk, hogy ne maradjunk le az aranyról... - Ma is közel dolgozik az Üllôi úthoz: három éve visszatért a Hungária körútra. Annyi fiatallal talán még egy diszkóban sem találkoznánk, mint az MTK-nál... - Tény, tele vagyunk ifjú ígéretekkel, miként az is tény, hogy esztendôrôl esztendôre cserélôdik a keret, négyen-öten elmennek, négyen-öten érkeznek. - S ez jó? - Ha nem lenne jó, nem dolgoznék itt. Csak akkor nem élvezem a munkát, amikor nem nyerünk... Amúgy a mai napig jó szívvel és örömmel jövök az edzésre, hiszen, csakúgy, mint anno Pécsett, az MTK-nál is tehetségek vannak a kezem alatt. Mindig úgy voltam vele, mindegy, hol edzôsködöm, a lényeg, hogy ügyesek legyenek a játékosaim. Ha fogalmazhatok így: szeretem felépíteni a focistákat, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is foglalkozom velük, igyekszem a lehetô legjobb irányba terelni ôket. - Megannyi tanítványa közül kire a legbüszkébb? - Mindegyikre! - Ha választania kellene, hogy egy kész csapatot vegyen át, vagy egy újnak kellene lerakni az alapjait, gondban lenne? - Nézze, egy csapat sosincs kész, mint ahogy egy edzô sincs kész soha. Javulni, fejlôdni mindig lehet. - Szóval? - Gondban egyik esetben sem lennék, de ha mindenképpen választanom kell,

akkor kezdjük az alapokkal! Ezzel kapcsolatban hadd meséljek el egy történetet. Máig feledhetetlen emlék számomra egy szurkolói ankét, amin az elsô MTK-s korszakom kezdetén vettem részt. Túl voltunk már néhány meccsen, amikor egy szurkoló felállt és azt mondta: nagyon örül, hogy a régi, MTK-ra jellemzô focit látja visszaköszönni a csapat játékában. Ez nekem akkor nagyon jól esett, hiszen éppen ez a fajta stílusos futball volt a célom mindig is. Most is arra törekszem, hogy a csapatot alkotó gyerekek minél többet fejlôdjenek e téren, de hiba lenne azt hinni, hogy ez a szemlélet csak fiatal korban hasznos. Volt olyan középkorú játékosom, aki játékban óriásit lépett elôre a közös munka eredményeként. - Ha a legemlékezetesebb sikerérôl faggatják, mit felel? - Bármily meglepô, nem az MTK-val vagy a Ferencvárossal nyert bajnoki cím, hanem a Péccsel elért második helyezés kívánkozik az élre. No meg a pécsi kupadiadal, Róth Antallal, Mészáros Ferenccel és a többiekkel. - Bizonyára a véletlen mûve, de akiket név szerint említett, edzôk lettek. Dupla öröm az ön számára, ha egy korábbi játékosa szakvezetôként folytatja? - Örülök, egyúttal drukkolok nekik. Valóban jó néhányan álltak edzônek, szoktam velük beszélni, felkeresem ôket, és ha kérik, s persze ha tudok, segítek a tanácsaimmal. A hatszázadik meccsem után különben sokan felhívtak közülük, ez, mondanom sem kell, nagyon jól esett. - Hol van otthon, Pécsett vagy Pesten? - A fôvárosban itthon, a Mecsekben meg otthon. Habár amikor felkerültem Újpestre, eleinte igen furcsán éreztem magam. Az elsô nagy kirándulás huszonöt év után, mit mondjak, nem volt egyszerû. Bárhová kellett mennem, már vettem is elô a térképet... Ma már jól eligazodom, tényleg megszoktam Pestet. De ennél is fontosabb, hogy olyan nagy múltú klubok alkalmaztak, illetve alkalmaznak, mint az Újpest, az FTC és az MTK, ôszintén mondom, ezen egyletek öltözôjébe belépni a mai napig megtiszteltetés. - Még egy pletyka: hírlik, hogy a Budapest és Pécs közötti utat kevesebben teszik meg gyorsabban önnél. - Ezt sem megerôsíteni, sem cáfolni nem tudom, ám ha megyek haza, akkor igyekszem... - Hosszabb útra ellenben nem vállalkozott: külföldön sosem edzôsködött. Miért nem? - Az igazság az, hogy minket, magyar trénereket ritkán hívnak a határon túlra.

Különben nekem mindig jó volt itthon, tulajdonképpen nem is vágytam külföldre. Vagyis ez a fejezet hiányzik a karrierembôl, legalábbis egyelôre... - Akad még valami, amit hiányol? - Egyvalamit biztosan, mégpedig azt, hogy a nemzetközi porondon nem sikerült kiugró eredményt elérnem. Jó lett volna, például, bekerülni a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Az MTK-val meg is lett volna rá az esély, hiszen tíz évvel ezelôtt a Rosenborg együttesét fogadtuk, és három-kettôre vezettünk, amikor pechünkre kialudt a stadionban a világítás. Másnap újra kellett játszani a mérkôzést, akkor kikaptunk egy nullára. De tudomásul veszem, hogy ez van, azaz ez volt, és nem panaszkodom. Az eredményeim nem rosszak, volt részem örömben bôven, míg keserûségbôl éppen annyi jutott, amennyi belefér ebbe a negyven esztendôbe. - Mondja ezt egy korábbi szövetségi kapitány. - Csak ismételni tudom magam: nagy élmény volt az is. Ötször irányíthattam a nemzeti együttest - miközben a Pécs vezetôedzôje is voltam -, többek között olyan klasszisok alkották a gárdát, mint Sallai Sándor, Garaba Imre, Détári Lajos, Kiprich József, Hajszán Gyula és Bognár György. A görögök elleni három nulla alkalmával szenzációsan játszottunk, látja, az a találkozó még ma is gyakran eszembe jut. - Ha lehetek kicsit szemtelen: mit gondol, meddig bírja még ezt a tempót? - Nem tervezek elôre. Amíg lehet, addig dolgozom. Szeretek edzôsködni, egyáltalán nem unom, sok esetben még egy jól sikerült gyakorlás is nagy élményt jelent, nemhogy egy gyôzelem. Lekopogom, de az egészségemmel sincs probléma, úgyhogy egy darabig még nem áll szándékomban visszavonulni. - A hatszázhuszonhetedik meccsig persze én sem állnék fel... - Higgye el, nem a csúcsdöntés vonz elsôsorban, hanem az, hogy azt csinálhatom, ami számomra - a csodálatos családom mellett - a legfontosabb. Ami azt a bizonyos hatszázhuszonhetedik derbit illeti, majd meglátjuk, mit hoz a jövô, elképzelhetônek tartom, hogy sikerül túlszárnyalnom Lakat Károly rekordját. - Már csak arra lennék kíváncsi, hogyan fest Garami József álomcsapata: ha kérhetem, azokból rakja össze a kezdô tizenegyet, akikkel dolgozott. - Én pedig azt kérem, hogy ilyesmit ne kérjen tôlem. Az 1985-ös együttes tagjait mégsem hasonlíthatom a 2005-öshöz, más világ, más foci. De ígérem, ha egyszer befejezem, eltöprengek azon, kik alkothatnák ezt az együttest. Tartok tôle, a bôség zavarával küszködöm majd... Pietsch Tibor

06-43

2007/12/12 12:02

Page 1

6 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL

Történeti háttér Az európai megbékélést illetôen szimbolikus üzenete van annak, hogy Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én - meglepetést keltve - nyilvánosságra hozta elképzeléseit az Európai Szén- és Acélközösségrôl, tulajdonképpen Schuman-Tervrôl, feladva a Richelieu bíboros óta követett francia külpolitikai elvet, amely szerint Franciaország biztonsága csak gyenge Németország esetén képzelhetô el. Ebben az esetben egy gondolkodási mintáról van szó, amit akkor és most mások is követhetnek, eszerint zárjuk le a múltat, kezdjünk el egy új korszakot a megbékélés jegyében. Ezzel elindult útjára az európai országok szoros együttmûködésének máig tartó történelmi folyamata, amelyben mérföldkô a Római Szerzôdés aláírása 1957. március 25-én. A szerzôdés 2. cikke az életszínvonal emelkedését és az államokat összekötô kapcsolatok szorosabbra fûzését jelölte meg. Mivel a sportot, a sportmûveltséget már a XIX. században is fontosnak tartották az európai társadalmak, ezért joggal feltételezhetô, hogy a sportot az európai népek harmonikus együttélésében jelentôs elemként tartották számon az európai közösséget vizionáló alapítók is. Annak ellenére, hogy országunk ebben az idôszakban a szovjet tömb tagja volt, már 1968-ban technikai megállapodásokat kötöttünk az Európai közösséggel, összhangban gazdasági reformkísérleteinkkel. Sportkapcsolatainkat is részben a gazdasági együttmûködés erôsítése reményében fejlesztettük, szélesítettük a közösség országaival. Szélesebbre nyílt az európai tudományos szervezetek kapuja is sporttudósaink, sporttudományos intézményeink elôtt. Alapító tagként tartanak bennünket nyilván, például az európai sportpszichológiai, sportszociológiai társaságokban. Bár az Európai Közösség és a sport kapcsolatát ebben az idôben még nem erôsítette jogszabály, mégis felismerhetô a közösség álláspontja a sport fontosságát, sajátos helyzetét illetôen, mindenekelôtt a tagországok kulturális együttmûködésében. Részben ennek a felismerésnek a hatására jöttek létre a nem kormányzati sportszervezetek, amelyek a kilencvenes évek elején átfogó, egész Európára terjedô ernyôszervezetet hoztak létre European Non- Governmental Sports Organization néven (ENGSO). Ezzel párhuzamosan növekedett a tekintélye, a befolyása a kontinens sportéletére az Európai Olimpiai Bizottságnak is (European Olympic Commettee, EOC). A két európai ernyôszervezet példás együttmûködése - Bengt Sevelius és Jacques Rogge elnökök vezetésével nagyban járult hozzá az Európai Közösség sporttal összefüggô állásfoglalásának kedvezô alakulásához. Nagyon pozitív szerepet játszott az Európa Tanács (Council of Europe) is az európai sport kedvezô alakításában, a nyolcvanas évektôl pedig fô kezdeményezôje volt az európai országok sportja korszerûsítésének a negatív jelenségek elleni küzdel-

Az EU és a sport viszonyáról elsô ízben az Amszterdam Szerzôdés Függeléke (1997) tartalmazott figyelemre méltó, a tagállamok sporttal szembeni állásfoglalását javító megállapításokat. A Függelék szövege szerint az Unió elismeri a sport fontosságát, de annak fenntartását, fejlesztését tagállami hatáskörbe utalja. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az Unió el akarja engedni a sport kezét. Egyrészt azért nem, mert az akkor készülô uniós alapokmányban helyet kapott a sport, másrészt azért nem, mert a Nizzai Szerzôdés (2002) már hangsúlyozza a sport sajátos helyzetének figyelembe vételét. Igaz, hogy uniós sporttámogatások nem szerepelnek a közösségi költségvetésben, mert a sport a tagországoké, emellett az állami pénzek sértenék a versenyjogot, amennyiben egyes sportszervezetek kivételes támogatást kapnának. Ettôl függetlenül tucatnyi akciót indított útjára és támogatott az Európai Bizottság az elmúlt másfél évtizedben, például az ifjúság, az idôsek, a nôk, a fogyatékosok sportjának támogatására. Ebben az évben az Európai Bizottság és az Európai Labdarúgó Szövetség közös kampányt folytat a lakosság egészségi állapotának érdekében: „Mozogj! Kelj fel a karosszékbôl!” szlogennel. A kövérség és mozgáshiány miatt Európában nagyon sok embernek egészségét érintô kockázattal kell szembenéznie. Felmérések szerint három európaiból egy szabadidejében nem sportol, az átlag európai naponta öt órát ül. Minden

MAGYAR EDZŐ 43

2007/4

Sportágspecifikus energiabevitel sportolóknál Korszerû sporttáplálkozás

Szabó S. András rovata

meknek. A tanács sportbizottságában (CKKS) magyar sportpolitikusok meghatározó szerepet játszottak. A tanács két kiemelkedô fontosságú - határozatát a tagországok parlamentjei is ratifikálták.

Sport az EU szerzôdésben

■

jel arra utal, hogy az Unió sportstratégiájában az egészségsport kitüntetett szerepet kap a jövôben.

Fehér Könyv a sportról Az Európai Bizottság 2007. júliusában sportról szóló Fehér Könyvet adott ki, az Unió fennállása óra elsô ízben - amelyben átfogó stratégiai útmutatást ad a tagállamok számára - egyúttal sejtteti az alkotmányos szerzôdés sportot érintô fejezetének újrafogalmazását, újratárgyalását. Az Unió ismételten elismeri a sport fontosságát, elfogadja a sport - már említett - sajátos jellegét, egyértelmûséget kíván teremteni a sportnak az Uniós jogban. Idôszerû tehát a kérdés: Milyen változás várható a jövôben a sport és az Unió viszonyában, mire számíthat a magyar sport a Fehér Könyv üzenetével kapcsolatban. Jan Figel az Európai Bizottság oktatásért, szakképzésért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelôs biztosa szerint a Fehér Könyv jelentôs hozzájárulás a sport szerepérôl szóló európai vitához. Ez a vita két évvel ezelôtt kezdôdött a tagállamok sportszervezeteinek és az európai ernyôszervezeteknek a bevonásával. 2007 januárjában, egy on-line felmérés készült sport témában, amelyre 777 válasz érkezett a bizottsághoz. Ez a strukturált párbeszéd továbbfolytatódik, amelynek várható eredményeként pontosabban felderíthetôk, körvonalazhatók lesznek a sport pozitív vonásai, de a sportban elôforduló negatív történések, tendenciák is világosabban körvonala-

A sporttáplálkozás egyes speciális kérdéseit tárgyaló rovatunkban az eddigiek során immár 18 különbözô témakörrel foglalkoztunk, s ezek a következôk voltak: - fehérjebevitel, a sportolók fehérjeigénye - folyadékbevitel, a sportoló vízháztartása - testtömegcsökkentés, testsúlyszabályozás - táplálkozás a mérlegelést követôen súlycsoportokhoz kötött sportágak esetén - a vegetariánus étrend kihatásai a sportoló egészségére - a kreatinkiegészítés jelentôsége a sportban - a sportolók tápláltsági állapota és jellemzô testfelépítése - a szabad aminosavak alkalmazásának jelentôsége, teljesítménynövelô hatása - az ásványi anyag szükségleten belül a sportoló kalcium- és magnéziumigénye - az ásványi anyag szükségleten belül a sportoló kálium- és nátriumigénye - a nem fémes makroelemekre vonatkozó szükséglet a sportban - a sportolók alkoholfogyasztása és ennek kihatásai - a sportolók esszenciális mikroelem szükséglete - a diétás rostok élettani szerepe, a sportolók rostszükséglete - idôs sportolók táplálkozása - a sportolók zsíroldható vitaminellátottsága, vitaminigénye - nem fémes mikroelemigény sportolóknál - a sportolók vízoldható vitaminigénye Az 5 éve, 2002-ben indított táplálkozási rovat - a folyóirat szerkesztôsége részérôl folyamatosan megnyilvánuló elismerésnek és megtisztelô bizalomnak, valamint több, a folyóiratot olvasó edzô kedvezô véleményének, bátorításának és javaslatának köszönhetôen - folytatódik, s a tervek szerint más, az eddigiek

során nem tárgyalt, de a sporttáplálkozás egyes gyakorlati kérdésköreihez szervesen kapcsolódó téma (pl. táplálkozáskiegészítôk, káros táplálkozási szokások, biológiailag aktív - de valószínûleg nem esszenciális - mikroelemek az étrendben, gyermekkorú sportolók táplálkozása, zsírbevitel a sportolói diétában, szénhidrátok jelentôsége a sporttáplálkozásban, speciális diéták alkalmazhatósága a sportolók esetében, táplálékok antinutritív komponensei, toxikus mikroelemek a sportolók táplálékában, a sportolónô táplálkozása terhesség alatt, vitaminszerû anyagok a sportolók táplálékában) is terítékre kerül. Jelen rész témája a sportágspecifikus energiabevitel, illetve energiaigény.

Energiaszükséglet Az élô szervezetnek - azaz a sportoló embernek is - a létfenntartáshoz, a tartós, s egyensúlyt biztosító fennmaradáshoz energiára van szüksége, amit a napi táplálkozással, illetve energiabevitellel kell biztosítania. Természetesen a nem sportoló egyének esetében is fennáll az energiaigény, amely meglehetôsen jól definiálható érték, s alapját az ún. alapanyagcsere képezi, amihez hozzájárul az egyéb tevékenység (pl. étkezés, séta) energiaigénye, továbbá a specifikus dinámiás hatás (SDE) energiaigénye s az emésztési veszteségbôl adódó kiegészítô energiaszükséglet. Ugyanakkor viszont a sportolás közben végzett fizikai munkavégzés energiaigénye igen jelentôs lehet, számos sportágban napi 3-6 órát is kitesz a versenysportban illetve különösen az élsportban tevékenykedô sportolók edzéseinek idôigénye. Azaz teljesen nyilvánvaló, hogy az élsportolók esetében az energiaszükséglet jelentôsen meghaladhatja a nem sportoló, illetve legfeljebb csak szabadidôsportban, illetve tömegsportban érdekelt emberek energiaigényét. Csupán tájékoztatásul említjük, hogy pl. úszásban 30-100 km, kerékpározásban 700-1000 km, középés hosszútávfutásban 120-250 km a tipikus heti edzésterhelés az élsportolói szintet, illetve edzésmunkát tekintve. Az energiaszükségletet - egyensúlyi állapotot feltételezve - a napi táplálék illetve tápanyagbevitel energiatartalmából fedezzük, lényegében a táplálékban lévô kémiai energia egy része képezi az alapját a sportoló mechanikai jellegû munka-

végzésének edzésen és versenyen egyaránt. Extrém esetekben azonban pl. többnapos hosszú távú versenyeket tekintve - az energiaszükséglet olyan magas is lehet, amit már a napi normális táplálkozással történô tápanyag- és energiabevitel nem tud teljes mértékben biztosítani. Ilyenkor a hiány pótlása, azaz az egyensúly visszaállítása csupán a versenyt követô napokban várható. Az is fennállhat, hogy a nagyfokú kimerültség miatt nincs kellô étvágy. A tapasztalatok szerint ilyenkor nem kell erôltetni az étkezést - a folyadékveszteség pótlása persze kiemelten fontos feladat - hiszen az egészséges, megfelelô testösszetételû sportoló szervezetének zsírraktárai bôséges energiabázist jelentenek. Így pl. egy maratoni táv teljesítése edzett sportoló esetében nem igényel több energiát mint 2 ezer kcal (mintegy 8 Mjoule), azaz alig több, mint 0.2 kg-mal csökkenne csupán a futó zsírszövettartalma, ha a futás során az aerob energiafelhasználás figyelembevételével 100 %-ban zsírt égetne el energianyerés céljából. A maratoni futó - elvileg - tehát akár tucatnyi maratoni távot is le tudna futni a saját zsírtartalékai energiájából. Ha a sportoló által elfogyasztott napi tápanyag energiatartalma meghaladja az 5 ezer kcal értéket (azaz 21 MJ), úgy a felszívódás már gátolt, s a hasznosulás tovább romlik a tápanyagbevitel további növelésével. Mintegy 7 ezer kcal, azaz kb. 30 MJ az a határ, ami egy átlagos testtömegû sportoló esetében a napi energiafelvétel maximumát jelenti. Természetesen kihangsúlyozandó, hogy ezek az adatok az átlagos, illetve normális méretû sportolókra vonatkoznak. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy mondjuk egy 120 kg-os birkózó, egy 140 kg-os súlyemelô vagy egy 200 cm-es kosárlabdázó esetében a jelentôsen nagyobb testméretekbôl adódóan a gyomor- és bélrendszer teljesítôképessége is nagyobb, s ezáltal nagyobb lehet a tápanyagfelvétel s energiabevitel is.

Alapanyagcsere Mindenkire jellemzô az ún. alapanyagcsere (pl. a hôtermelés, légzés, vérkeringés energiaigénye), amihez adódik az ún. munkaanyagcsere, ami a fizikai aktivitástól függ, s értéke akár meg is haladhatja az alapanyagcsere energiaszükség-

07-42

2007/12/12 12:04

Page 1

42 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

■

MAGYAR EDZŐ 7

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL

sporttevékenységet hirtelen, átgondolt edzésterv nélkül elkezdô nôk kifejezett veszélyeztetettségét („female athlete triad”). Bizonyos ortopédiai elváltozások (a comb és a térdkalács középvonala által bezárt szög ún. Q-szög, lúdtalp, karcsú derék stb.) és egyéb alapbetegségek, csontritkulás (osteoporosis), a kálcium-hiányos táplálkozás, alacsony ösztrogén-szinttel járó állapotok (fogamzásgátlók, hormonális zavarok) növelik a fáradásos törés kialakulásának kockázatát. További rizikófaktorként szerepelhet a rossz edzésterv, a monoton terhelés és a nem megfelelô sportfelszerelés is. A kórelôzményben terheléssel összefüggô fájdalom szerepel, mely igen gyakran idôben vagy intenzitásban megnövekedett aktivitással kapcsolatban jelentkezik. A fizikális vizsgálat során nyomásérzékenységet, ritkán enyhe duzzanatot le-

het tapasztalni. A hagyományos röntgen vizsgálatok korai stádiumban nem mindig mutatnak törésvonalat, ezért differenciáldiagnosztika során csontdaganat (pl. osteoid osteoma), krónikus compartment szindróma, fertôzés, íngyulladás (tendinitis), stb. jelenlétét kell kizárni. A betegbe bevitt radioaktív anyag eloszlásának ábrázolására alkalmas vizsgálat (csontszcintigráfia) a stressz törés korai diagnózisának „golden standard” módszere. A computer tomográfia (CT) vizsgálat pontos információt ad a törésvonal lokalizációja szempontjából a mágneses rezonancia (MR) vizsgálat érzékenységérôl a szerzôk véleménye megoszlik. A fáradásos törések kezelése attól függ, hogy az adott sérülésnél a szövôdmények kialakulásának alacsony vagy magas a kockázata. A legtöbb stressz törés sikeresen gyógyítható konzervatív

kezeléssel (pihenés, majd fokozatos aktivitás növelés). Az alsó végtagon kialakult alacsony rizikójú törések esetében 2-6 hét részleges vagy teljes tehermentesítés javasolt, melyet csökkentett intenzitású aktivitás követ (úszás, kerékpározás). Ezzel egyidôben az esetleges hormonális és táplálkozási rendellenességeket is meg kell szüntetni. Sportolók magas rizikójú stressz törései (combnyak, térdkalács, sípcsont, belboka, ugrócsont, sajkacsont, lábközépcsont) többnyire mûtéti ellátást igényelnek. A sportba való visszatérés ideje 3 és 12 hét között változhat attól függôen, hogy mely csont törését, milyen stádiumban diagnosztizálták és milyen típusú kezelést alkalmaztak. A könnyített sportterhelés csak teljes fájdalommentesség esetén kezdhetô el és csak akkor növelhetô a terhelés, ha a sportoló továbbra is panaszmentes marad. A fáradásos törés lehetôségére gondolni kell rendszeresen sportolóknál. Az esetleges alapbetegségeket diagnosztizálni és kezelni kell, az ortopédiai elváltozásokat célszerû korrigálni. Nôknél a havi vérzés elmaradása, menstruációs zavarok, a táplálkozási zavar (intenzív fogyókúra), a csontritkulás, fogamzásgátlók szedése igen megnöveli a fáradásos törések kialakulásának valószínûségét, ezekre a tényezôkre különösen figyelni kell. A helyes edzéstechnikának, a megfelelô sportfelszerelésnek jelentôs szerepe van, ezért célszerû lenne a sportvezetôkkel, edzôkkel, masszôrökkel történô együttmûködés a megelôzés területén.

zódnak. Elszomorító történeteket hallunk doppingvétséget elkövetô sportolókról. Szomorúan olvasunk például Tour de France helyett például „doppingtúráról”. Az Unió eddig is segítette a WADA (Doppingellenes Világügynökség) tevékenységét, erkölcsi és anyagi támogatást fog adni ehhez a küzdelemhez a jövôben is. A Fehér Könyvben foglaltak szerint az Unió egészségjavító fizikai aktivitás hálózat létrehozását tervezi. Ebben a keretben kapna helyet a nemzeti doppingellenes szervezetek hálózata. A javaslatok, elképzelések között szerepel a széles kört átfogó fizikai aktivitás megszervezésében, az akciók lebonyolításában élenjáró iskolák Európai Díja, annak érdemi, anyagi támogatása. Nagyon fontosnak tartható a Fehér Könyvben található fejezet, amely szerint „A sport felhasználása az EU fejlesztési politikájában” címet viseli. Ez a felhívás azt sugallja, hogy a strukturális és a kohéziós alapok forrásai is megcélozhatók lesznek számunkra a jövôben, elsôsorban a sport infrastrukturális feltételeinek megteremtése érdekében. Nagyon lényeges az is, hogy a Fehér Könyv kapcsolt támogatási lehetôségek sorát említi, pl. az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Beilleszkedési Alap, az Európai Polgárokért Programok, továbbá az élethosszig tartó tanulás, és a cselekvô ifjúság programok révén. Tulajdonképpen a társadalmi befogadás, a társadalmi kohézió sport általi erôsítésérôl van szó az említett programokban. A Fehér Könyvben található javaslatok szerint szerepet kap a sport az erôszakos és rasszista cselekmények megelôzésében, a bûnüldözési és a sportszervezetek együttmûködésében. Alulról jövô kezdeményezés keretében javaslatot vár az EU a tömegsport finanszírozásának forrásait, módját illetôen. Hatásvizsgálatot tartana az Unió a játékos menedzserek tevékenységének áttekintése érdekében, adott esetben Uniós szintû felépítést is kezdeményezve. A Fehér Könyvben foglaltakról európai sportfórum keretében évente folytatnak egy EU sportpárbeszédet, a tagállamok sportirányításban érintett és érdekelt állami, valamint társadalmi szervezeteinek képviselôivel. Nem kétséges, hogy egy jól felkészült, jól érvelô, az Unió törekvéseit, jogszabályi kereteit jól ismerô magyar sportképviseletre fontos szerep várna a vitafórumokon.

A sport civil ereje Az Uniós intézmények számos állásfoglalásában - a Fehér Könyvben is nagy hangsúlyt kap az a gondolat, hogy a sport éltetô ereje annak társadalmi kör-

nyezetében rejlik. A nyolcvanas évektôl tapasztalható Európában a sportszervezetek együttmûködésének erôsödése, a sport civil szerepének, a tagországok közötti sportkapcsolatoknak az erôsödése, terjedése. Amikor Finnországban 1994ben közös szervezetbe tömörült a Finn Sportszövetségek Egyesülése és a Finn Olimpiai Bizottság több tucat sportági szövetséggel, sportszervezettel együtt, akkor Peter Talberg olimpiai bajnok, az új sportszervezetnek, a Finn Sportszövetségnek a fôtitkára elkerülhetetlennek tartotta a végrehajtott szervezeti változást. Azt nyilatkozta, hogy sok sportszervezettel a háta mögött hatékonyan tárgyalhat partnereivel, közöttük a kormány képviselôivel, például az éves költségvetési támogatás vitájában. Közismerten konzervatív sportstruktúra jellemezte egy évszázadon át a brit sportéletet, mégis 1999. karácsonyára egyetlen sporttestületbe tömörültek az ország sportszervezetei, Brit Sportszövetség néven. A Német Sportszövetség 1955 óta látja el az ország sportszervezeteinek képviseletét, a Német Olimpiai Bizottság kivételével. Ez a kivétel is megszûnt azzal, hogy a két szervezet 2006-ban egyesült. Ma a Német Olimpiai Sportszövetség képviseli az ország sportját a NOBban is. Az emberi tevékenységnek alig van még egy fajtája, amely külsô befolyásolás, támogatás nélkül önszervezéssel a szervezettségnek olyan magas fokára jutott volna el, mint a sport. Nincs például Németországban alkotmányos garancia a sportot illetôen, az országnak - tudomásom szerint - szövetségi szintû törvénye sincs a sportról, de mûködik egy közmegegyezés a sport szerepét, fontosságát illetôen mind a közoktatásban, mind az egészségügyben. Állítható hogy létezik ez a közmegegyezés a né-

met társadalomban is, a sportot illetôen. A nyugat-európai országokban a sport ernyôszervezetei évtizedek óta kapnak fontos szerepet, meghatározó befolyást a sportot érintô kormányzati döntésekben. Ide tartozik a strukturált párbeszéd is, ami jellemzô a nyugat-európai kormányzati szervezetek kapcsolatára. Látható tehát, hogy a sportéletünkre ma jellemzô megosztottság kiáltó ellentéte az európai törekvéseknek. Ha a kormányzat partnerként ismeri és fogadja el a Sportciviliát, akkor hivatali testületei számára is lehetôség nyílik méltó mozgástér, elônyös lélektani környezet megteremtésére. A hazai társadalmi sportszervezetek erôsítése tehát elsôrendû érdeke sportközéletünknek, mert a civil sport képviseli a magyar sportban a kontinuitást, a civil sport semlegesíti, hatástalanítja a kormányváltásokhoz kapcsolódó átmeneti diszkontinuitást és annak kedvezôtlen következményét.

Irodalom 1. Commission of the European Communities: White Paper on Sport, Brussels, 2007. október 15. 2. World Anti-doping Code, WADA 2003. 3. The citizens of the European Union and Sport, Survey requested by Directorate General Education and Culture, Special Eurobarometer, European Commission 2004. 4. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyûlés, 2007. 5. Nádori László - Bátonyi Viola: EU és sport, Dialog Campus 2004. 6. Európai Sport Charta - Európa Tanács határozata 7. A Sport Kódexe - Európa Tanács határozata. Nádori László

Dr. Nádori László – 85

Igaz, számunk 2007. decemberében készült, kiadványunk olvasóink többségéhez azonban késôbb jut el. Ezért ragadjuk meg ezt az alkalmat, hogy 2008. január 11-én 85-ik születésnapját ünneplô Dr. Nádori Lászlót, a sporttudományok nemzetközi hírû, népszerû professzorát edzôtársadalmunk nevében külön köszöntsük, hiszen nem akad ebben a sajátos közösségben olyan szakember, aki ne gyarapította volna tudását a Nádori-féle Edzéselméletbôl. A ma is aktív, s különösen az Európa Unióban alakuló sportfejlesztés területén specialistának számító kiváló tudósnak további jó egészséget, s töretlen aktivitást kívánunk – társaságunk örömére, mindannyiunk hasznára.

08-41

2007/12/12 12:05

Page 1

8 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

■

Fáradásos törések

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL

Az élsport átalakulása a piacképesség irányába Jády György Magyar Speciális Olimpiai Szövetség, Budapest E-mail: [email protected]

Az Európai Bizottság 2007. július 11.-én Fehér Könyvet fogadott el a sportról. A kiadvány az EU-bizottság sporttal kapcsolatos egységbe foglalt állásfoglalása. A 130 oldalas dokumentumot már megelôzôen számos kritika érte a különbözô sportszervezetek, többek között a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA), Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), sôt az EU-tagállamok sportminiszterei részérôl is. Jóllehet az EU-bizottság elismeri a sportszervezetek autonómiáját, de az Európai Bíróság döntéseire hivatkozva azt is leszögezi, hogy az üzleti vállalkozáson alapuló sporttevékenység alá van vetve az általános EU jognak. A labdarúgás kommercializálódása elleni fellépést már régóta sürgetik az uniós sportminiszterek az UEFA-val együtt. A Fehér Könyvet a brüsszeli testület megküldi a tagállamoknak, illetve az Európai Parlamentnek. A dokumentum célja "a sportnak az Európai Unióban betöltött szerepével kapcsolatos stratégiai iránymutatás." A fenti körülmények idôszerûvé tesznek egy rövid áttekintést az alábbi kérdésekben: hatott-e az élsportra a gazdasági élet képviselôivel kialakított szorosabb kapcsolat, „elüzletiesedett-e” a versenysport? Jelen összegzésnek nem feladata értékelni a kialakult változásokat, helyette a közelmúltban és napjainkban érvényesülô tendenciákra kívánja fölhívni a figyelmet. A változásokat két szegmensen, az olimpiai mozgalom változásain, illetve az Európai Unió professzionális sporttal kapcsolatos döntésein keresztül szándékozom összegezni.

„A sportot támogató szponzori források nagysága a nyolcvanas években egy évtized alatt 500 %-kal nôtt világszerte… A multinacionális cégek fölismerték, hogy a „sport nyelve” internacionális. Minden nyelvû és kultúrájú ember érti a sport üzenetét - írja Hoffmann Istvánné.1. Egyenlôség, tradíció, becsület, kiválóság - felemelô emberi értékek közvetítenek élményeket a sportesemény nézôi számára. Az emberek szabadidejének és a sport iránti érdeklôdésének növekedése kiváló lehetôséget biztosít reklám, illetve szponzorációs tevékenységre.

Az olimpiai mozgalom és a piacgazdaság A sport szereplôinek illetve az üzleti világ képviselôinek érdekei azonban nem minden esetben egyeznek teljesen. Olykor ellentétbe kerülnek a sport belsô struktúrájából fakadó érdekek és a piacgazdaság szempontjai. Elmozdulás a látványsportok irányában. Módosított olimpiai jelmondat: „Gyorsabban, erôsebben, magasabbra a még nagyobb nézettségért!” - avagy „Szenzációsabban, látványosabban!”

Az 1976. évi olimpia olyan hatalmas pénzügyi veszteséget okozott Montrealnak, hogy mindössze egyetlen város, Los Angeles mert pályázni az 1984-es játékokra, mivel az olimpia rendezése pénzügyi szempontból vállalhatatlannak látszott. Ebben a kivételes helyzetben a Los Angeles-i olimpia szervezô bizottsága olyan feltételeket tudott elfogadtatni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetôségével, amelyekbe az más körülmények között nem egyezett volna bele. Hosszas tárgyalások után olyan intézkedéseket fogadtak el, amely megvalósította az olimpiai játékok üzleti alapokra helyezését. A Los Angeles-i olimpia pozitív pénzügyi mérlege újfent számos város érdeklôdését keltette föl az olimpia megrendezése iránt. A bevételi szerkezet az 1984-es Los Angeles-i olimpiai játékokkal teljesen megváltozott. A magán finanszírozások túlsúlyba kerültek az állami forrásokkal szemben. Ezen belül is a televíziós közvetítési jogok értékesítése vált a fô finanszírozási forrássá, 1981 - 2000. között az árbevételek több mint 30 %-át tette ki. 2. „A Nemzetközi Olimpiai Bizottság idô-

ben és helyesen ismerte föl a sport piaci értékét.” Az 1988 -as olimpiai játékokra több mint 150 cég fizetett ki legalább 2 millió dollárt a hivatalos támogatói címért, 9 szponzor pedig 14 millió dollárt fizetett a nemzetközi támogatói címért. 1996-ban már 40 millió dollárba került a hivatalos támogatói cím! „Az elmúlt 10 év alatt a szponzorálás, a reklámozás és a sport olyan szorosan kapcsolódott egymáshoz, hogy nehéz kijelenteni, melyik tekinthetô közülük meghatározónak” - írja a sportmarketing egyik szakértôje. 3. A finanszírozás új forrásainak hatására megváltozott az elvárás az olimpiai sportágak irányában. A fô cél a nézôk kiszolgálása, nézettség növelése lett. Erre kiváló példa a birkózás szemléletváltása. J.A. Samaranch, a NOB elnöke ajánlotta a birkózás sportvezetôinek 1989-ben: „Tegyenek külön erôfeszítéseket szabályaik korszerûsítésére avégett, hogy a birkózás valóban meg tudjon felelni korunk ízlésének.” Milan Ercegan, a Nemzetközi Birkózó Szövetség elnöke még ugyanazon évben kijelentette: „El kell döntenünk, hogy az akció nélküli verekedések, vagy az összetett technikájú látványos birkózás mellett foglalunk-e állást ...” A birkózás tartalmi megújulása valójában nem jelent mást, mint a minél nagyobb látványosság biztosítását a közönség számára oly módon, hogy azt a nézôk televízión át is élvezhessék. Ennek érdekében 1988. óta versenyszabály változtatásokra kerül sor. 4. Az új források bekapcsolódásának ára volt (van), alapvetô követelmény lett a közönség kiszolgálása, a látványosság, egyszerûség, érthetôség, gördülékenység, amelyhez számos sportág szabályrendszerének kellett igazodnia. Ízelítôül néhány szemléletes példa. Hogy alkalmasabb legyen a sportág televíziós közvetítésre, asztaliteniszben nôtt a labdák átmérôje és súlya. Ezáltal lassabbá, könnyebben követhetôvé vált a játék a televízió képernyôjén. Törekvés a látványosságra pl. röplabdában: „A régi idôkhöz képest változás, hogy 1996 elôtt a játékosok nem érhettek hozzá a labdához a csípô alatti testrészeikkel - azóta viszont használhatják a lábukat: a legszebb mentéseket ezzel adják elô a legjobbak” - olvashatjuk a MOB honlapján. 5. Öttusában a terepfutás helyett az atlé-

MAGYAR EDZŐ 41

2007/4

Berkes István Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest E-mail: [email protected]

Ismétlôdô erôbehatás következtében fáradásos vagy ún. stressz törés jöhet létre abban az esetben, ha a csontot ért károsodás és a regeneráció közti egyensúly átmenetileg felborul. Az utóbbi évtizedekben a szabadidôs és versenysport népszerûségének növekedésével továbbá a képalkotó technikák finomabbá válásával a fáradásos törések egyre gyakrabban diagnosztizált sérülésekké váltak. Elôfordulásukat számos közlemény tárgyalja életkor, nem, sportág és testtájék szempontjából. Az életkor növekedésével nagyobb a fáradásos törés rizikója. Leggyakrabban futóknál fordul elô (4,4-15,6 %), továbbá mindkét nemben az alsó végtag, ezen

belül a sípcsont (tibia) fáradásos törésével (30-49 %) találkozunk leginkább. Természetesen a testtájék és a sport között összefüggés áll fenn: rövidtávfutóknál a láb, hosszútávfutóknál a hosszú csöves csontok, dobóatlétáknál a felkarcsont, úszóknál és evezôsöknél a borda a leginkább veszélyeztetett csont. Számos közlemény felhívja a figyelmet a nôknél talált magasabb (1,5-12-szeres) elôfordulási arányra. A fizikai aktivitás hirtelen növekedése az idôtartamban, intenzitásban és a frekvenciában a csontfaló sejtek (osteoclast) tevékenységét fokozza. A pontos mechanikai jelenség azonban tisztázatlan. Egyik elmélet szerint az izom fáradásával

az erôhatás a csontra irányul. Ennek eredményeképpen apró repedések (mikrofrakturák) alakulnak ki, mely fáradásos töréshez vezet. Más elképzelés szerint az izom úgy járul hozzá a töréshez, hogy az erôbehatást a csont egy bizonyos területére koncentrálja és ez nagyobb, mint a csont stresszt eltûrô képessége. Bármely elméletet fogadjuk is el, a folyamat lényege az, hogy ismétlôdô stresszhatás a csonthártyához tartozó felszívódást (periostealis resorpciót) eredményez, gyengíti a csontkérget és töréshez vezet. A stressz törés kialakulása függ a csont sûrûségétôl, geometriájától, az erôbehatás irányától, a vérellátástól és a környezô izomköpenytôl. A fáradásos törés létrejöttét számos tényezô és állapot segíti. Genetikai, tápláltsági, hormonális szempontok, valamint a csont sûrûségének állapota magyarázzák a 35-40 év feletti, szabadidôs

09-40

2007/12/12 12:05

Page 1

40 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

kednünk kell mindig az erkölcs és etika írott és íratlan szabályainak betartására. Természetesen elsôsorban a személyes példamutatásunkon keresztül is. Az eddigi eredmények (versenyzôi, edzôi) teszik hitelessé az embert. Ezen felül ebben a szûk körben hamar elterjed, ki mennyire megbízható, korrekt ember. Fontos az is, hogy a már kiforrott aktív versenyzôt, élsportolót bevonjuk az alkotó tevékenységbe. Természetesen úgy, hogy az edzôi akarat ne sérüljön. Számtalan szempontot sorolhatnék fel, melynek megléte, illetve hiánya befolyásolhatja egy kajak-kenus világklasszis versenyzô felkészülését. A fent említett szempontokat saját tapasztalataim alapján állítottam össze. 2. ábra (K-k stratégia Schmidt és mtsai )

Irodalom Edzô-versenyzô kapcsolata: Ezt a szempontot az elsô helyre is tehettem volna. Legfontosabb az évek során, hogy edzô és versenyzô között olyan kapcsolat alakuljon ki, amely egy életre szól. Én úgy gondolom, hogy ez

csak az edzô személyiségétôl függ. Az évek során a képzés és a nevelés során olyan kapcsolatot kell kialakítani a versenyzôinkkel, hogy vakon megbízzon bennünk. Elfogadjon és az általunk elôírt feladatokat, és teljesítse azokat. Töre-

1. Piaget, J: Válogatott tanulmányok Válogatta és bevezetéssel ellátta (Kiss A) Gondolat Budapest 1970. 2 Ua. mint 1. 3. Schmidt és mtsai. Sportági stratégia Kajak-Kenu Szövetség 2006.

Magyar Edzôk Társasága (MET) 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: 06-1- 460-6981; Mobil: 06-30-991-0203; 06-30-579-3626 E-mail: [email protected]; Internet: www.magyaredzo.hu

AZ EDZÔI SZAKMA ÉRDEKÉBEN FOGJUNK ÖSSZE! AMENNYIBEN ÖN MÁR A MET TAGJA, ADJA TOVÁBB EZT A BELÉPÉSI NYILATKOZATOT ARRA ÉRDEMES EDZÔTÁRSUNKNAK!

Fénymásolható! Terjeszthetô!

Belépési nyilatkozat A MAGYAR EDZÔK TÁRSASÁGA TAGJA KÍVÁNOK LENNI, AZ ÉVES TAGDÍJAT BEFIZETEM. Név: ……………………………………………………………………………………………..…………………………………………… Szül.hely: ………………………………………………………………… Szül.dátum:…….….…………………………………….... Legmagasabb edzôi végzettség/kitüntetés (sportoktató, sportedzô, szakedzô, mesteredzô) sportág és évszám megjelölésével: ……………………………………………………………..…………………………………………………………...... Levelezési cím (irányítószámmal): ……………………………………………………………...…………………………………… Tel./Fax: ……………………………… Mobil:…………….……….………… E-mail: ……………………………...……………… Munkahely: ……………………………………………………………………………………...………………………………………... Munkahelyi beosztás: ………………………………………….………………………………..…………………………………….... Edzôi munkahely: ……………………………………………………………………………….……………………………………… Edzôi beosztás: ………………………………………………………………………………….………………………………………… Legmagasabb iskolai végzettség: ……………………………………………………………….……………………………………… Nyelvismeret: ……………………………………………………………………………………………………………………………… Sportszakmai érdeklôdési köre: ………………………………………………………………...…………………………………..... Kelt: ….………………………………..

………………………………… aláírás

Tájékoztató A tagdíj magánszemélyeknek évente 2 000,- Ft., diákoknak és nyugdíjasoknak 1 000,- Ft. A MET tagság részére a társaság szakmai folyóirata, a Magyar Edzô térítésmentesen jár. A tagdíjat MET sárga csekken vagy közvetlen átutalással a társaság 11705008-20447601 sz. bankszámlájára kérjük befizetni. Minden esetben kérjük a pontos hivatkozást a befizetô nevére, postai címére és az évszámra, amelyre a tagdíjat befizette.

■

MAGYAR EDZŐ 9

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL tika pályára vitték a futást, hogy végig láthatók legyenek a sportolók. Régebben sorsolták az indulási sorrendet, napjainkban „hendikeppes futás” rendszerében indulnak a versenyzôk. Elsônek a versenyben vezetô sportoló indul, s utána sorrendben a következô helyezettek. Pontszámbeli lemaradásukat másodpercre váltják át. A végeredmény könynyen követhetô, aki elsônek fut be, az a gyôztes, hiszen ledolgozta hátrányát vagy épp megôrizte elônyét. Kiélezettebb versenyhelyzet kialakítása vívásban. „Régebben körmérkôzéses döntôk dívtak, majd volt vigaszág, végül, mint minden, a tömegmédia által kevésbé követett sportágban, itt is az izgalmakat helyezték elôtérbe, azaz egyenes kieséses rendszerben zajlanak a versenyek” - tudhatjuk meg a MOB honlapjáról. 5. Torna: 1992 -ig a pontszámokat a selejtezôbôl magukkal vitték a döntôkbe a versenyzôk, azóta minden finálé nulláról indul. Súlyemelésben a versenyzônek az elôzô sikeres fogásához képest korábban minimálisan 2.5 kg-mal nagyobb súlyt kellett emelnie, ehelyett megengedetté vált az 1 kg-os módosítás. Gördülékenység a lebonyolításban, (rövidebb idôtartamú, dinamikusabb sportprogram): vívásban csökkent a csörték idôtartama. Súlyemelésben 3 percrôl 1 percre rövidült a felkészülési idô, ezen idôn belül kell megkezdeni a gyakorlatot. Asztaliteniszben 21 pontosról 11 pontosra csökkentek a játszmák. Vízilabda mérkôzésen a maximális támadóidô 30 másodperc lett, ha egy csapat ennyi idô elteltével nem lô kapura, elveszti a labdát. Könnyebb áttekinthetôség pl. röplabdában „megszûnt a régi szabály, hogy pontot csak a szerváló csapat érhet el 2000 óta minden menet számít.” 5, Az egy sportágon belüli változásokra jó példa az öttusa, ahol a nyolcvanas évek végétôl drámai mértékû szabályváltozásra került sor. Elsôdleges cél a látványosabb, a nézôk számára könnyebben érthetô, közönségcsalogató versenyszervezés volt. 1993-tól a világbajnokságon egynapos verseny lépett az eddig négynapos program helyére, a csapatverseny megszûnt, helyette a látványosabb egynapos váltóverseny lépett életbe. A nézettség növelése érdekében az utolsó számban bevezették a már ismertetett „hendikeppes futást. Az utolsó elôtti számban, a lovaglás elsô fordulójában fordított sorrendben indulnak a sportolók. Fokozván az izgalmakat a vezetô versenyzô utolsónak lovagol. Lövészetben késôbb áttértek a 10 méteres légpiszto-

lyos versenyszámra, a lôlapokat kivetítik a nézôközönség számára, így nyomon követhetô minden egyes lövés. Az egynapos lebonyolítás erôsen korlátozza az indulók létszámát, a döntôben maximálisan 32 fô vehet részt, ezért létrehozták a selejtezôket. A selejtezôversenyen elért eredmények alapján lehet döntôbe kerülni. A selejtezôt négy számban rendezik, csak a döntôben szerepel az ötödik tusa, a lovaglás. Számos egyéb módosítást is foganatosítottak. Lerövidítették a futás és az úszás versenytávját, csökkentették a vívóidôt. Ezek a változások megosztották az öttusasport közvéleményét, sokan felhagytak a versenyzéssel, sok szakember az öttusa megcsonkításának nevezte a változtatásokat. 6. A szabályváltoztatások jelenleg is napirenden vannak. Példa erre a vízilabda. „Az athéni olimpiát követôen ugyanakkor számtalan olyan változást vezettek be, melyek hatása majdhogynem az 1950eshez mérhetô. Egyedül a pálya, a labda, a kapu és a csapatok mérete nem változott…” - olvashatjuk a MOB honlapján. 5. Bizonyára sok sportoló és sportszakember egyetért Kopetka Béla mesteredzô gondolataival: „Változtatni kell! halljuk úton, útfélen. Kell, mert ez az életben maradás egyetlen lehetôsége hangzott el számtalanszor az elmúlt évtizedben a nemzetközi szövetség irányából is. Pénzt és közönséget kell hozni a sportágba, különben bezárhatjuk az ajtót - vélekednek sokan. Egyszerûbbé, áttekinthetôbbé kell tenni a vívást a nagyközönség számára. Sokszor az „építô” jellegû változtatási szándék hátterében szakmailag nehezen magyarázható üzleti érdek húzódik meg. Sikersportágunk jövôjét látom veszélyben, amikor azt mondom, hogy óvatosan kell bánni a szabálymódosításokkal, mert úgy gondolom, hogy velem együtt a nagy többség sem szeretné, ha eljönne az a pillanat, amikor azon vesszük észre magunkat, hogy már nem azt a sportágat ûzzük, amit tanultunk, amit megszerettünk.” 7. Szenzációóó! Profi sportolók az olimpián, „a dream team-ek” kora! A NOB eltörölte a sokat vitatott amatôr szabályt, ennek eredményeként profi sportolók is - pl. nagy teniszsztárok, „sí királyok” - indulhatnak a szöuli játékok óta az olimpián. A profi sportolók részvétele fokozta az olimpia iránti érdeklôdést. Ez által egy szélesebb körû sport csúcstalálkozó valósul meg. (Továbbra sem vesznek részt a profi ökölvívók az olimpián, illetve a labdarúgók esetében is vannak életkori megszorítások.) A változások azonban nem sportfilozófiai szemlé-

letváltás eredményeként következtek be, hanem a gazdasági haszon növelése érdekében. Ne feledjük, hogy az olimpiai játékok forrásainak igen jelentôs hányada a televíziós közvetítési jogok értékesítésbôl származik. A barcelonai olimpia szenzációját a profi amerikai kosárlabda liga csillagaiból összeállított válogatott jelentette, amelyet még jóval az olimpia kezdete elôtt elkereszteltek Dream Team-nek. A nézôk hatalmas érdeklôdéssel várták minden mérkôzésüket, a nézettség az egekbe szökött. A csapat parádés játékkal, fölényesen nyerte mérkôzéseit. Azóta az észak-amerikai profi ligából az olimpián részt vevô csapatokat gyakran nevezik álomcsapatnak, lehet ez akár kosárlabda, akár jégkorong csapat. A sajtó természetesen beszél nôi dream team-rôl is, amelyen az amerikai nôi kosárlabda csapatot értik. A dream team-ek jótékony hatással vannak a nézettség növekedésére.

Az EU és a sport „Állampolgársági megkülönböztetés” kontra szabad munkavállalási jog. A sporttevékenység vagy a gazdasági vállalkozás szabályai érvényesek elsôsorban a professzionális sportra? A versenyzés és sportolás nemzeti keretek közt, az azonos állampolgárságú sportolókból összeállított csapatok teljesen magától értetôdô egységei (voltak?) a sportmozgalomnak. Ráadásul a sportszabályozás nem tartozik az Európai Unió kompetenciájába, s az EU-s forrásokból a sport támogatási lehetôségei is jóval szerényebbek egyéb területekkel összehasonlítva. Ugyanakkor láthatjuk, hogyha a sport és a gazdasági tevékenység összefonódik, a gazdaság szempontjai érvényesülnek. Az Európai Közösségek Bírósága sport tárgyú döntései „az állampolgársági megkülönböztetéssel” kapcsolatosan a 70-es évekre nyúlnak vissza. Az Olasz Labdarúgó Szövetség akkori szabályozása értelmében csak olasz állampolgársággal rendelkezô játékosok vehettek részt az olasz hivatásos labdarúgó bajnokságon. A teljesen természetesnek tûnô követelményt ellentétesnek nyilvánították az EU joggal. Az EK Bíróság 1976. évi döntésében elmarasztalta ezt a gyakorlatot. „A nemzeti hovatartozás alapján történt diszkrimináció törvénytelen… az olasz szövetség gyakorlata ütközik a közösségi joggal. A mozgásszabadság és lakóhely megválasztási elv alapján minden EU-polgárnak jogában áll bármely más EK országban lakni, és ott dolgozni.” Ez a jog a hivatásos labdarúgókat is megilleti.

10-39

2007/12/12 12:06

Page 1

10 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL Az EKB azzal indokolta döntési jogosultságát, mivel „a sporttevékenységekre csak abban az esetben vonatkozik a közösségi jog, ha azok a gazdasági élet részeként tekinthetôk.” A sporttevékenységek akkor tartoznak az EU- jog körébe, ha azok fizetség ellenében végzett munkának vagy szolgáltatásnak bizonyulnak. Ilyen értelemben valamennyi hivatásos sportolónak és vele kapcsolatban kísérôjének, edzôjének és menedzserének kötelezôen be kell tartania az EU törvényeit. Az amatôrökre ugyanakkor nem vonatkoznak ezek a szabályozások.(Nemes) 8.

Átmenetileg sikeres UEFAlobbi - a 3+2 megoldás A 90-es évek elején az UEFA eredményesen lobbizott, képes volt elfogadtatni az EU Bizottsággal egy köztes megoldást. A belföldi labdarúgás, a helyi klubok és az utánpótlásnevelés érdekében született meg a „3+2 megoldás” néven ismeretes egyezmény. Ennek értelmében az elsô ligában szereplô csapatokban maximum 3 külföldi játékos és további 2 „asszimilált” játékos szerepelhetett. „Asszimilált játékos” megnevezés alatt azokat a sportolókat értették, akik legalább öt éve játszottak az adott országban. Ez a megállapodás nyilvánvalóan nem volt annyira hátrányos a nemzeti sport szövetségek számára, azonban ellentmondott az EU gazdaságcentrikus alapelveinek. Nem is maradt hosszú idôn át érvényben, 1995-re végérvényesen megszüntetik az effajta korlátozást.

Végérvényesen megszûnô korlátozások, Bosman és Balog ügy (Sz. Nagy Tamás írása - lapunkban a következô cikk - kifejezetten a labdarúgás EU-s témájával foglalkozik. A szerk.) A belga Jean-Marc Bosmannak, a belga RFC Liége játékosaként lejárt a szerzôdése, klubja azonban pénzt követelt átigazolásért (transzferdíj), a vevô, a francia másodosztályú Dunkerque nem fizetett, Bosman szerzôdés nélkül maradt. A játékos ezért beperelte a Liége-t és a belga szövetséget, mert megsértették az EU alapokmányának számító római szerzôdésnek a szabad munkaerô-áramlásról rendelkezését. Erre az idôszakra jellemzô volt, hogy maga a labdarúgó bele sem szólhatott saját sorsa alakulásába. Legtöbbször a klub tisztviselôi döntötték el a sportoló pályafutását azzal, hogy meghatározták, mekkora transzfer díjat kérnek az átigazolásért. Mindez nem a játékos, hanem a klub gazdasági érdekeinek maradéktalan

érvényesítése által következett be. Másrészrôl az átigazolási díj a sportegyesületek legfontosabb bevételi forrása volt. Ha ez megszûnik, mind inkább egyéb külsô forrásokra kell támaszkodniuk az egyesületeknek. Az Európai Közösség Bírósága 1995. december 15-én egyrészt eltörölte a transzferdíjat a lejárt szerzôdésû labdarúgók esetében. Másrészt - s ez legalább akkora horderejû döntés - kötelezte az UEFA-t idegenlégiós labdarúgók számát korlátozó szabályok eltörlésére, idegenlégiós alatt egyelôre az Unió állampolgárait értve. (Érdekesség, Bosman csak a transzferdíj eltörléséért harcolt, de a bíróság az ügy vizsgálata kapcsán döntött az idegenlégiós-korlátozás feloldásáról is. Ezzel a labdarúgás történetében Bosman neve összefonódott a munkaerôkorlátok feloldásával.) Az EKB döntése értelmében az Unión belüli szabad belsô piac alapelve sérül az UEFA átigazolási gyakorlata által. Az átigazolási elôírások - a döntés szerint nem alkalmasak arra, hogy garantálják a fiatal játékosok kiképzését, és nem járulnak hozzá a kisebb egyesületek támogatásához. A FIFA ezért kidolgozta a nevelési költségtérítésre vonatkozó szabályzatait, mely által az országokat külön csoportokba sorolva, évenkénti számítás alapján, kötelezôen fizetendô összeget biztosít a nevelôegyesületek számára. AZ EU-hoz tartozó országok labdarúgó bajnokságaiban mind tömegesebb méretekben szerepeltek EU-n kívüli országok játékosai. A Bosman-ügy kapcsán hozott döntés csak az EU országokból származó sportolókra vonatkozott. Az akkori elôírások megakadályozzák a legtehetôsebb egyesületeket abban, hogy a piacon található legjobb Unión kívüli játékosokat transzferdíj megfizetése nélkül, illetve létszámbeli korlátozások nélkül foglalkoztassák. Ezen átigazolási megszorítások ellentétesek voltak a gazdasági vállalkozás szabadságával. A „külföldi” sportolókat érô korlátozások feloldása Balog Tibor magyar labdarúgó nevéhez fûzôdik. A helyi Munkaügyi Bíróságtól Balog azt kérte, hogy négyéves szerezôdésének lejárta után klubjától szabadon megválhasson. (A klub 5 millió Belga Frankot kért az átigazolás ellenében.) Balog ügyvédje a Bosman ítéletre - mint precedensre - hivatkozott, miszerint a játékosok szerzôdésük lejárta után szabadon igazolhatók más klubhoz. A Balog per következménye - akárcsak az eredeti Bosman ügy esetében -, túlnôtt a per eredeti tárgyán. A bírósági ítélet kiterjesztette a Bosman ügy hatályát az Unión kívüli sportolókra is. Tehát nemcsak a

transzfer díjat törölték el, hanem az EU-n kívülrôl származó sportolók foglalkoztatási korlátozását is, bár az országos szakszövetségek továbbra is szabályozzák az egy csapatban szerepeltethetô EU-n kívüli játékosok számát. A sport és a gazdaság viszonyában újfent a gazdaság érdekérvényesítô képessége gyôzött. Következmények: a labdarúgásban felszabadult a munkaerôpiac, felborult a különbözô egyesületek közt kvázi egyenlôség, a leggazdagabb klubok valóságos világválogatottakat vásárolhatnak össze. A kevésbé módos csapatok leszakadtak: a transzferdíj eltörlése miatt bekövetkezett forráshiányt nem tudták egyéb bevételekkel pótolni. Elôfordul, hogy az adott ország labdarúgó bajnokságában játszó csapat játékosai közül egyik sem az adott ország állampolgára. Mivel a hazai utánpótlás játékosai nem, vagy csekély mértékben férnek be a légiósok mellé, a hazai sportolók többségének nincs jövôképe, gyengül az utánpótlásnevelés. Nyilván ez a tény gátolja a sportág európai, illetve nemzeti játékos bázisának erôsítését, az üzlet azonban virágzik. Természetesen az EKB döntése nemcsak a labdarúgásra érvényes, „a labdarúgás, mint a legpiacképesebb sportág mindig is vezérhajóként szolgál a sportgazdaság változásai számára” - jegyzi meg Szabados Gábor. 9. A precedens értékû döntések következményei megváltoztatták a többi professzionális sportág alapvetô szabályozását is. Kosárlabdában elôször 1998-ban Lilia Malaja nyert pert a Francia Kosárlabda Szövetség ellen „diszkrimináció” miatt, ugyanis korlátozták az egy csapatban játszó „idegenlégiósok” számát. Ugyanilyen ügyben, kézilabdában Maros Kolpak, szlovák játékos nyert a Német Kézilabda Szövetség ellen pert. Nagyréti József hivatkozik egy cikkre, amely kifejti, hogy „a Bosman ügy tette tönkre az angol kosárlabdát.” 10. A cikk állítása vitatható lehet, de az vitathatatlan, hogy az EKB döntése alapvetôen befolyásolja a piacképes sportágak helyzetét. Az európai sportszövetségek szakadatlanul igyekeznek elérni, hogy a sporttal kivételt tegyenek, és ne vonatkozzanak erre a területre automatikusan a gazdasági versenyszabályok. Különösen a francia, a holland és az olasz szövetség törekszik arra, hogy visszaszorítsák az EU-n kívüli labdarúgók számát. Viviane Reding, az EU bizottság sportért felelôs biztosa a következôképpen nyilatkozott 2000-ben. „A sportszövetségek autonómiáját senki sem kérdôjelezi meg. Szabadon, belátásuk szerint szervezhetik a

■

MAGYAR EDZŐ 39

2007/4

velni. A tervezett edzésmunka hatására az eredményei folyamatosan javulnak. Gyorsabban tanul, bonyolult technikai elemeket egybôl elsajátít. Sikeresen valósítja meg a kapott technikai, taktikai utasításokat. A pihenô idôre, illetve pihenésre gyorsabban regenerálódik szervezete, mint csapattársainak, így nagyobb edzésmunkát tud elvégezni. Technikai készségek: Ennek kialakítása hosszú távú képzés. A sportoló pályafutását mindig elkíséri. Elmondható, hogy a kajak-kenu versenyzô pályafutása kezdetétôl a pályafutása befejezéséig csiszolja a technikáját az edzôje segítségével. Egy kajak-kenu edzônek mindig nyitott szemmel kell a versenyeken részt vennie, hogy az ellenfelek milyen új technikai elemeket és taktikát sajátítottak el. Ezt a saját versenyzôinél is próbálom adaptálni, de ez csak másolás. Mindig törekedni kell arra, hogy versenyzôinkkel olyan technikát dolgozzunk ki, amellyel a világ elôtt járunk és így mások utánozzanak. Fiziológiai készségek: Az egyik legfontosabb képesség, amely egyben a legjobban fejleszthetô is. Ezek a képességek: az aerob és anaerob képesség, az állóképesség, gyorsasági állóképesség, az erô és az erô állóképesség. Egy szóval ezek a kondicionális képességek. A kajak-kenu alapvetôen állóképességi sportág és ennek megfelelôen a fô feladata a keringés megfelelô kialakítása. Az elôbb felsorolt képességek közül a legtöbb idôt az aerob képességek edzésére kell, hogy szenteljük. A fiatalok tekintetében ebben az idôszakban a hosszú távú állóképesség fejlesztése, az aerob kapacitás megnövelése és a kapilláció kialakítása a fô feladat. Mentális készségek: Ezek egy részrôl az öröklött tulajdonságok, másrészrôl nagy hatásokkal fejleszthetôk is. A jó mentális állapot kialakítása az egyik legfontosabb szempont egy klasszis versenyzô felkészítésében. Emlékezzünk csak, milyen problémát okozott a kajak-kenu versenyzôk körében a hajóformák alakulása és a Wing kajak lapátok megjelenése. Manapság a fô kérdés, hogy milyen hajót és lapátot használ, illetve használjon a versenyzô. Régebben a németek rendre minden olimpiára fejlesztettek egy új hajóformát, amivel mentálisan ellenfeleik elôtt voltak és már a verseny kezdetén elônyt élvezhettek. Nem mindig bizonyosodott be késôbb, hogy az általuk használt hajó jobb volt, mint a többi. De elérték, hogy pszichikailag elônyt szerezzenek. Terhelés tûrés magas szinten (edzhetôség): Élversenyzôk nevelésénél fontos feladat, hogy mindig újabb és újabb ingere-

ket tudjunk adagolni az edzések során. Egy új inger beépülése 3 hónap, mely megfelel egy makrociklusnak. A ciklusokkal fokozatosan tudjuk a terhelést növelni, így a terheléshez jobban tud alkalmazkodni a versenyzô. Ezzel a módszerrel magasabb edzés ingert tud beépíteni a versenyzô a felkészülésébe. A terhelés növelésére számtalan eszköz használható. Hosszú távú evezés, intervall edzések. Intenzitás növelése, pihenôidô csökkentése, illetve növelése, hajófékkel történô edzések, pályaevezések, bontott résztávos edzések stb. Alkalmazkodó képességek: Nagy szerepe van különösen a versenyeken. Pl. az idôjárás, szélviszonyok, hideg, meleg, napsütés stb., amelyhez alkalmazkodni kell. Edzôtáborozások illetve a versenyek során az ezzel járó terhelések mint pl. idôeltolódás, klíma, eltérô étkezési szokások, ételek, nem tökéletes pihenés, fárasztó utazás stb.. Majdnem minden évben megjelenô újabb és újabb hajóformák és lapátok megjelenésével is alkalmazkodnia kell és lépést akar tartani a világ élvonalával. Sok olyan sikeres versenyzôrôl tudok, akiket egy-egy ilyen váltás nagymértékben megzavar és volt, hogy emiatt hagyta abba a pályafutását. Egyéni sajátosságok: Az edzéstervet mindig a legjobb versenyzôhöz alakítjuk. Ha nagyobb csoporttal foglalkozunk, akkor is a legjobb versenyzônk számára kell kialakítani azt. Természetesen, ha több jó versenyzôje van az embernek, a differenciálást csak több edzés tartásával tudjuk megoldani, hogy mindig egyénre szabott legyen az edzés. Versenyidôszakban sokszor elôfordul az, hogy 8-12-ig és délután 1518.30-ig is edzést tartok C1-C2-C4-es csapategységeknek. Az új edzésmódszerek szerint az edzések nagy százaléka kimért pályán történik. Enélkül nem tudnánk nemzetközi eredményeket elérni. Az élsportban farkastörvények uralkodnak, mindig a gyengébbnek kell a jobbhoz alkalmazkodnia, sokszor ez ember áldozatot kíván, mert a gyengébb képességû versenyzô abbahagyja. A cél viszont az, hogy minél kisebb legyen a lemorzsolódás. Életmód: A kajak-kenu sportágban sokszor napi 6-7 órát edzünk, így a terhelés és pihenés arányának helyes megtalálása is fô szempont. Már fiatal kortól bele kell nevelni a versenyzôbe, hogy a magas szintû edzésmunka elvégzéséhez megfelelô pihenés is szükséges. Ehhez olyan életritmust kell kialakítani, amely ezt biztosítja. Meg kell tanítani a sportolóinkkal a megfelelô napirend betartását és annak megtalálását. Az éjfél elôtti alvás pihenés tekintetében a leghatékonyabb,

ezért törekedünk, hogy élversenyzôink olyan életritmust alakítsanak ki maguknak, melyben ezt a szempontot teljesíteni tudják. Szociális háttér: A jó családi háttér fontos, hiszen ez biztosítja és segíti a sportoló pályafutását, valamint fejlôdését. Sajnos, meghatározó tényezô a család anyagi helyzete, hiszen ma már a kajak-kenu sem tartozik az olcsó sportágak közé. Nem minden család engedheti meg magának az edzéssel és versenyzéssel járó költségeket a felszerelés megvásárlását. Fontos a megfelelô baráti kör kialakulása, illetve kialakítása. A jó baráti közösség hiánya lehet az egyik legkártékonyabb, hisz' könnyebb a csábításnak engedni, mint a kemény munkának. Nagyon fontos a sportoló klubja és annak helyzete. Nem mindegy, hogy milyen szakmai, szociális illetve egzisztenciális hátteret biztosít a versenyzôi részére. Társadalmi igényekhez való alkalmazkodás: A sportági szakszövetség, a MOB és a közvélemény eredményességi elvárásai szerint (Világkupákon, Európa-bajnokságokon, Világbajnokságokon) történô induláskor, ,,természetesen” csak a dobogós helyezés elfogadott. Az élsportoló teljesítményétôl függ a saját, az edzô és a klub anyagi támogatása és elismerése is. A szponzorok, támogatók, önkormányzatok elvárásainak megfelelés. Az azokkal való folyamatos kapcsolattartás is nagy feladat. Sokszor beszélünk a média szerepérôl. Ez általában káros egy élversenyzô életében. Nem mindig segíti ôt és eredményeit, hogy mindig elôtérben van. Orvosi háttér: Bátran kijelenthetem és tapasztalataim alapján is elmondhatom, hogy ebben vagyunk a legjobban lemaradva a világ élvonalától. Ebben nem orvosaink tudását akarom kisebbíteni, hanem az anyagi és eszközháttérrôl beszélek, ami a rendelkezésükre áll. Természetesen van szövetségi orvosunk és gyúrónk is és igénybe vehetünk gyógytornászt is a felkészülésünk során, de amiatt, hogy a kajak-kenu három lábon álló sportág kajak, nôi kajak, kenu, és ezeknek az edzései általában nem egy helyen szoktak történni -, így az orvosi segítség elaprózódik. Volt olyan, hogy olimpiai felkészüléskor sem orvossal sem gyúróval nem találkoztam. A sportág sikereinek stabilizálása érdekében nagyobb szerepet kéne adni a pszichológusoknak, dietetikusnak, gyógytornásznak, kineziológusnak stb..- sorolhatnám a különbözô szakembereket, módszereket, eszközöket melyek az orvosi háttérhez tartoznak.

11-38

2007/12/12 14:05

Page 1

38 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

A kenus utánpótlás-nevelés idôszerû kérdései Szabó Attila Magyar Kajak-kenu Szövetség, Budapest E-mail: [email protected]

Az utánpótlás nevelésével foglalkozók egyetértenek abban, hogy a tehetség, egészségi, pszichikai, élettani, antropometriai, motorikus és szocializációs jellemzôkkel bír. Ezen jellemzôkkel sokan foglalkoztak, én azonban egy másik koncepció alapján szeretném az utánpótlás nevelését és a tehetség kérdéseit megvizsgálni. Az eddigi gyakorlati eredményekre támaszkodva és az odáig vezetô utat ismertetve a személyiségfejlesztéssel, és a sportág sajátosságaiból adódó problémákkal kívánok foglalkozni. Felhívnám a figyelmet Piaget azon felfogására, amely szerint a személyiségre társadalmi környezete éppúgy hat, mint a fizikai. Folytatjuk ezt azzal: a veleszületett, genetikailag kódolt anyag nyilván módosul - bizonyos fokig - a személyre háruló társadalmi nyomás következtében. A legvalószínûbb az, hogy a személyiség hoz is, kap is - elôbbit önálló életútjától függetlenül, utóbbit annak függvényében, tapasztalatai eredményeként. Általánosabb tendenciaként Piaget kiemeli, hogy valamely teljesítmény mérése átvezet a mûködéshez, hiszen ha a teljesítményt vizsgáljuk, egyszersmind a mûködést elemezzük. Kulcsszavak: teljesítményfokozás, edzôi munka, egyesületi mûködési keretek

Bevezetés Röviden ismertetném eddigi eredményeimet. A ma dolgozó kenus edzôk közül az egyetlen vagyok aki Olimpián sikert ért el, és 5 világbajnoki címet szereztem. Pályafutásomat a Budapesti Honvédban kezdtem, amely egyesülethez a mai napig hûséges maradtam. Korábbi edzôim jóvoltából megtanultam a megfelelô és jó lépéseket. Ez az eredményeimben tükrözôdik! Ezekbôl a tapasztalatokból kiindulva alakítottam ki saját edzôi utamat. Az atlantai Olimpia után az egyesületem vezetôsége és az akkori kenus gárda bízott meg, hogy irányítsam a felnôtt csapat felkészülését. Ezután 1999-ben VB ezüstérem után a 2000-es Sydney Olimpián a Pulai-Novák kenu kettes Olimpiai Bajnok lett és ezzel az eredménnyel legfiatalabbként vehettem át a kajak-kenu sportág mesteredzôje címet. 2004-ben Athénban Vajda Attilával egy bronzérmet szereztünk C-1 1000 méteren. Nagyon fontos a versenyzô és edzôje életében, hogy a kellô pillanatban jó döntést hozzon. Ez meghatározó lehet a késôbbi pályafutás során és a civil élet alakulásában is. Ez természetesen minden területre vonatkozik, de a mi szakmánkban még fontosabb. Az edzôi munka arról szól, hogy a versenyzô helyett is átgondoljuk a választási lehetôségeket és meghatározzuk a helyes útirányt. Elmondhatom az ismert mondást, hogy ,,a

csúcshoz többféle út vezet”.- De én úgy gondolom, hogy a ,,járt utat járatlanért el ne hagyd!”. - Az átélt versenyzôi évekre alapozva vittem bele az edzésmunkába egyéniségemet. Egy dologban azonban biztos vagyok, csak úgy érhetjük el céljainkat ha mérhetetlen alázattal vagyunk az edzôi szakma és a sportág iránt. Ezt az erkölcsi tartást versenyzôinkbe is bele kell nevelni! ● Ahhoz, hogy világklasszis versenyzôt neveljünk, számtalan körülmény közül talán a legfontosabb, az edzésrendszer megteremtése, melybe az adott versenyzô be tud illeszkedni az életkorának

1. ábra K-K stratégia (Scmidt és mtsai.)

megfelelôen. Ezt a rendszert én a sportág hagyományából, illetve a ma kidolgozott jó módszerekbôl építem fel. A fô probléma, hogy miként tudjuk beépíteni a tehetséges fiatal versenyzôket a világhírû felnôtt csapatba. A mai sikeres edzôk számtalanszor kerülnek ilyen probléma elé és ezekben a kérdésekben teljesen magunkra vagyunk utalva. Természetesen a kajak-kenu szövetség mindent megad, ami a felkészüléshez szükséges, de a döntést mindig az edzôk hozzák meg. A világklasszis versenyzôknek ez nem mindig tetszik, ezért a fiatalabbak lemorzsolódnak. Ezekben a mûhelyekben kevés az egy edzô, hiszen az mindig a legeredményesebbekkel tud csak maximálisan foglalkozni. A megoldás az lenne, ha egy-egy mûhelyben több edzô is foglalkozna a versenyzôkkel, így több idô jutna a fiatal tehetségekre is. Most megpróbálok különbözô szempontokat felsorolni, amelyek befolyásolják az élsportolóvá válást. A veleszületett adottságok alapvetôen determinálják a sportoló lehetôségeit a pályafutása során. De ezek is fejleszthetôk. A szerzett képességek nagymértékben fejleszthetôk és ez a leginkább meghatározó a kajak-kenu versenyzô felkészítésénél. Ezek a teljesség igénye nélkül a következôk: Vele született adottságok: Tehetséges sportoló jellemzôi: Edzések hatására gyorsabban fejlôdik társainál és jobb eredményt ér el. Edzésterhelés növelésére kedvezôen reagál, így nála a terhelést hamarabb lehet nö-

■

MAGYAR EDZŐ 11

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL sportágak belsô életét és szabályait. Senki sem kényszeríti rájuk, hogy ezentúl például 10 játékosnak kell kitennie egy focicsapatot. De az Európai Unióban senki, még a sportszervezetek sem helyezhetik kívül magukat az európai jogon. A Bosman ügy során az Európai Bíróság megállapította, hogy az EU alapszerzôdésének két elve is csorbát szenvedett: a diszkriminációmentesség és a személyek szabad mozgásának elve. A független sportszövetségek tevékenységét mindaddig senki sem kérdôjelezi meg, amíg betartják a játékszabályokat. De ha nem, azt nem lehet szó nélkül hagyni. … Illúziókban ringatja magát, aki azt hiszi, hogy az általam említett két alapelvben az új szerzôdés egy jottányit is engedne. Ahhoz azt egyhangú döntéssel kellene megváltoztatni, elismerve a sport kivételezett helyzetét; garantálhatom, hogy ez nem fog megtörténni. A sporttal nem tehetünk kivételt az általános szabályok alól. Hangsúlyozni szeretném, hogy kizárólag a profi sportról van szó és nem az amatôrrôl.” 11.

A jövô és a folyamatban lévô ügyek Olimpiai úszó- és tornaversenyek döntôi délelôtti „matiné program” keretében Az „öncélú” - a közönséget nem kellôképpen kiszolgáló - sportszabályok kiiktatása mellett a következô fontos lépés a versenyprogramok optimális idôpontjának meghatározása a profit érdekében. Az olimpiai mozgalomban a pekingi olimpia programjában a sportteljesítmény szempontjából elônytelen változások születtek, ugyanis az úszó- és a tornaversenyek döntôit reggel rendezik. Köztudomású, hogy a sportolók teljesítménye általában a délutáni és az esti órákban jobb, tehát a sportközpontú szemlélet alapján, a legjobb teljesítményre törekedve a döntôket helyi idô szerint a fenti idôszakban kellene rendezni. A hagyományokat figyelmen kívül hagyva, az NBC amerikai tévétársaság szempontjai alapján határozzák meg e két sportág versenyeinek idôpontját. A legfontosabb elv a legideálisabb nézettségi idôszak kiszolgálása az Egyesült Államokban. Az idôeltolódás miatt a reggeli döntôk az USA-ban az esti órákra, a fô mûsoridôre esnek, tehát az egyenes közvetítés nézettsége megnô, az üzletet képezô reklámidô ára jókora profittal kecsegtet. A NOB a kereskedelmi szempontokat érvényesítette a sport rovására, s ezzel precedenst teremtett. „Az olimpiai mozgalom legfontosabb szereplôi a sportolók, a játékok résztve-

vôi” - hangsúlyozta Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke megnyitó beszédében 2007 júliusában a NOB 119. guatemalai ülésén. Marketingsiker: szenzációs brazil labdarúgó hármas vesz részt az olimpián? Három támadó középpályást, Ronaldinhót, Kakát és Robinhót nevezné, túlkorosként olimpiai keretébe a Brazil Labdarúgó Szövetség (CBF) a jövô évi pekingi ötkarikás játékokra. A három túlkoros pont azok a fiatalok elôl venné el a helyet valószínûleg, akik kiharcolták Brazíliának a kijutást. Ha a terv megvalósul, az érdeklôdés fokozódik, a nézettség tovább emelkedik. 12.

Sportvállalkozás kontra nemzeti válogatott A FIFA kötelezi a profi labdarúgó klubokat, hogy játékosaikat a nemzeti válogatott hivatalos, a FIFA versenynaptárában elôre kijelölt mérkôzésnapokon lévô összecsapásaira elengedjék. Hogyha valamelyik játékos a válogatott színeiben vívott mérkôzés során megsérül, klubja nem kap semmiféle kártérítést. A belga Charleroi marokkói játékosa, Oulmers egy barátságos válogatott mérkôzésen súlyos sérülést szenvedett, 8 hónapot kellett kihagynia. A Charleroi kártérítést követel, beperelte a FIFA-t. Számos élvonalbeli labdarúgó klub az ügyhöz kapcsolódott, sôt tovább lépett: visszamenôleg pénzt követelnek a FIFA-tól annak fejében, hogy labdarúgóikat elengedték a nemzeti válogatott mérkôzéseire és felkészülésére. Többek között arra hivatkoznak, hogy a FIFA hatalmas bevételre tesz szert a világbajnokságokon, amibôl semmit sem juttat azon kluboknak, ahol a válogatott labdarúgók játszanak. Ha a felperesek nyernek, rendkívüli hatása lesz a jövôre vonatkozóan. Az élvonalbeli klubok várhatóan pénzért engedik el játékosaikat a válogatott mérkôzésekre. Valószínûleg a legnagyobb sztárokért magas összeget kell fizetniük nemzeti labdarúgó szövetségeknek. A nemzeti válogatottak ezek után már nem a legjobb játékosokból, hanem a még megfizethetôkbôl állnak majd. „S hogy ki lenne kíváncsi arra a vb-re, amelyen a brazil, az argentin vagy az olasz C vonulna fel? Alighanem mindannyian tudjuk a választ. Ha ez megtörténne, alapjaiban rendülne meg a labdarúgás” - írja Hegyi Iván. 13. A folyamat - mint ahogy azt már láttuk a Bosman ügy esetében - nem korlátozódik a focira, nyilván fontos kihatása lesz az egész európai profi sportra.

A Bosman döntés hatályának kiterjesztése fiatal labdarúgókra? Dán Labdarúgók Szervezete kontra Dán Labdarúgó Szövetség. Fiatal, 23 év alatti focisták átigazolása esetén a leigazoló klub köteles „nevelési költségtérítést” fizetni a játékos elôzô klubjainak, ahol 12 éves korától játszott. Ezt az eljárást a játékosok szervezete nehezményezi, álláspontjuk szerint „a rendszer ellenkezik a labdarúgás alapvetô érdekeivel”, s homlokegyenest ellentétben áll a labdarúgók szabad munkavállalásának elvével. Ugyanakkor a sport általános logikája szerint az utánpótlásnevelés olyan sarkalatos pont, amelyet védeni és ösztönözni szükséges. Úgy tûnik, nagy erôk csapnak össze, norvég, finn, svéd, német, holland, francia, ír, skót és belga játékos szervezetek is támogatják a felperest, Dán Labdarúgó Szövetséget a FIFA támogatja a perben. 14.

Tour de France: doppingbotrányok kontra megnövekedett a nézettség Rendôrségi rajtaütés, doppingrazzia, doppingbotrányok - ez a Tour de France közelmúltja és jelene, elvileg a versenyt már rég meg kellett volna szüntetni, hiszen sokat ártott a doppingmentes sport imázsának. „Hihetetlen teljesítmények tanúi lehetünk, a legjobbak 55-60 kilométer/órás átlagsebességet produkálnak, ami annyit tesz: alkalmanként 80-90-nel száguldanak, s hegynek fölfelé is elérik a 30-as tempót, ráadásul két héten keresztül nap, mint nap… Ilyen teljesítményre szimplán az edzésmunkával nem lehet felkészülni” - jelentette ki Bakanek dr., a doppingügyek egyik magyar szakértôje. 15. Dick Pound, a doppingellenes ügynökség elnöke arra szólította fel a tévétársaságokat, hogy bojkottálják a Tour de France-t. Szerinte a tévétársaságoknak azt kellene mondaniuk: „nem adunk kerékpárverseny helyett doppingversenyt.” 16. Az országúti kerékpársportot különösen érzékenyen érintô doppingügyek ellenére Európa-szerte egyre többen nézik a televízióban a sportág legnagyobb viadalának, a Tour de France-nak a közvetítéseit. A legnagyobb nézettségnövekedést Dániában könyvelték el, az egy évvel korábbihoz képest 40 százalékkal többen követik a közvetítéseket. Spanyolországban a Television Espanola a verseny elsô felében 11 százalékos növekedést tapasztalt, de ez a mutató az elsô héten - a France 2 adatai szerint Franciaországban is elérte a hat százalé-

12-37

2007/12/12 12:08

Page 1

12 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL kot. A doppingügyek miatt Németországban, ahol tavaly naponta átlagosan 1,4 millióan követték a versenyt, az ARD és a ZDF egyaránt megszüntette a közvetítést. A rajongók azonban Németországban sem maradnak Tour nélkül, a Sat1 ugyanis átvette a stafétát. A csatorna álláspontja szerint a tévéknek nem kell cenzorként mûködniük, a nézôk pedig képesek arra, hogy egészséges távolságot tartsanak a botrányoktól. 17. A rendezvény továbbra is „él és virágzik”… ● A változások tendenciája abba az irányba mutat, hogy a közérdeklôdésre számot tartó, „piacosítható” sport alapjait mind inkább marketing, üzleti szempontok határozzák meg a jövôben. Úgy tûnik, a sport területén bekövetkezô, piacközpontú változások már más területen végbementek. Gulyás Gusztáv mérnök írja a Total Car autós szaklapban: „Hogy hány lóerôs lesz a motor, minden ellenkezô híresztelés dacára nem a mérnök mondja meg, hanem a marketinges. A mérnök aztán vért izzad, hogy a rendelkezésre álló hardverbôl valahogy kicsiholja a kívánt teljesítményt.” 18. Kézirat lezárva: 2007. szeptember 4.

Jegyzetek Ez úton szeretném megköszönni Nagy József úr (NSZSZ) és Hrutka János úr értékes, lektori segítségét. 1. Dr. Hoffmann Istvánné: Sportmarketing Budapest: Bagolyvár, 2000 161-2. o. 2. Holger Preuss: Az olimpiai játékok gazdasági háttere Bp., Sanoma, 2004. 78., 106-112. o. 3. Williams idézi dr. Hoffmann Istvánné i. m. 159.4. Barna István: A médiának való megfelelés érdekében bekövetkezett értékváltozások birkózásban elôadás a IV. Országos Sporttudományi Kongresszus Szombathely 2003.5. MOB honlap http://www.mob.hu/engine.aspx? page=nyari_sportagak 6. Jády György: Az öttusa hatodik tusája Magyar Edzô 2006/4. 7. Csörte egy fehér sportért Kopetka Béla Magyar Vívó Szövetség honlapja Fórum www.mvsz.hu 8. Nemes András: Sportjogi kérdések és válaszok Magyarországon és Európában www.nsh.hu/index.php?id=387 - 64k 9. Szabados Gábor Nemzeti Sport Online - Az EU és a sportszabályozás 200307-22 www.nemzetisport.hu/cikk.php? cikk=27146 - 35k 10. Nagyréti József: Az Unió sportja www.sportmanager.hu/cikk11.php - 57k 11. Interjú Viviane Reding EU fôbiztossal - A sportnak sincs kibúvó 2000/24. -

június 14. Gyévai Zoltán InfoNet. www.fn.hu/ index.php?daily =1&id=16& idotartam =7&kereses_van=1¬csatornaid=48%2C49% 2C50%2C... - 119k 12. Nemzeti Sport Online - Peking 2008: Ronaldinho is pályára léphet .. www.nemzetisport.hu/cikk.php? cikk=149352 - 36k 13. Veszedelmes viszonyok Népszabadság Hegyi Iváno 2006. április 7. www.nol.hu/article-proxy/399906/ - 52k 14. Láthatáron egy újabb "Bosman-törvény"? 2005.12.13 www.hlsz.hu/index.php?WG_NODE=WebHirek& WG_OID=NSEf_c1276b8&&Archi vum=2005-12 - 112k

15. A doppingszakértô szerint tiltott szer nélkül nem megy a bicikli Népszabadság o Bruckner Gábor 2007. június 15. www.nol.hu/budapest/cikk/450404/ 28k 16. Nézni sem bírja a Tour de France-t a doppingellenes ügynökség vezetôje 2007. július 11., szerda 19:29 Info Rádió www.inforadio.hu 17. A doppingügyek ellenére nôtt a Tour de France nézettsége Világ Gazdaság Online www.vg.hu 2007-07-25 14:55:13 18. 2006. november 23., csütörtök 8:03 Gulyás Gusztáv A tuning ésszerû határai http://totalcar.hu/magazin/technika/turbotuning/

Kertész István: A görög sport világa Dicséretet és elismerést érdemel a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt-t, mert a hat esztendôvel ezelôtt megjelent elsô kiadás után nem csupán felismerte, hogy Kertész professzor népszerû könyve (egyben a TF egyetemi tankönyve is) - A görög sport világa - hiánycikk, hanem habozás nélkül döntött is a második kiadás mellett. Nyilván közrejátszik ebben az elhatározásban a soron következô újkori nyári olimpiai játékok közeledte - Peking, 2008 -, ám ez semmit nem von le a kiadás értékébôl. A neves sporttörténész, az ókori és újkori olimpiák tudósa, nemzetközi tekintélye feltárja, hogy mi az, amit a modern olimpizmus és a legújabb kori nemzetközi sportmozgalom alapítói és fejlesztôi a francia Coubertin bárótól a belga elnök Jacques Rogge-ig az ókori gyökerekrôl, az antik görög sport világáról és a régi olimpiákról tudtak. S ami még érdekesebb: mi az, amit a megszerzett tudás alapján helyesen értelmeztek, illetve éppenséggel ellenkezôleg, nem teljesen korrekt módon értelmeztek az ókor bizony gyakran félreismert tényei közül. Az avatott tollú szerzô a második kiadásban számos érdekes, a mai tudományos viták középpontjában álló kérdésre ad választ (minek alapján hitték az ókorban azt, hogy a szexuális aszkézis növeli a sportteljesítményt, miért olajozták be verseny elôtt testüket az atléták stb.), felkészültsége, lebilincselô olvasmánnyá teszi könyvét. Kertész István többször is hosszú idôt töltött Görögországban - mindenek elôtt Olympiában -, a helyszínen végezte kutatásait, valamint szintén ott a Nemzetközi-, valamint a Görög Olimpiai Bizottság égisze alatt mûködô Olimpiai Akadémia keretei között végezte tanulmányait, adatgyûjtését. Könyveinek, tanulmányainak, elôadásainak köszönhetôen vitathatatlanul ô napjaink egyik legelismertebb szakértôje az ötkarikás játékok és kultusz elôzményei tekintetében. Mindezek következtében antik, ám ugyanakkor modern sporttörténeti könyvet vehetünk kézbe, amely élvezetes stílusban megírva látja el hasznos tudnivalókkal, érdekességekkel, különleges ismeretekkel olvasóját. Az elsô kiadás anyagát szerzôje nem csak átdolgozta, és természetesen kibôvítette, hanem a korábbi nyolc fejezethez még egy „ráadást” is írt, Rekreáció a gög. r. rög-római világban címmel.

■

MAGYAR EDZŐ 37

2007/4

Maurizio Ferullo A talajakrobatika és a gumiasztal bázis elemeinek technikai, módszertani elemzése és oktatása. A talaj gyakorlatanyaga: rundel; flic-flac; szaltó hátra; nyújtott testû szaltó hátra; tempó szaltó; kézenátfordulás; dánfóder; szaltó elôre; nyújtott testû szaltó elôre. Az elméleti elôadás anyaga: rundel flic-flac nyújtott testû szaltó hátra 360°-720°-1080°-os fordulattal technikája és módszertani elemzése, illetve bemutatása audio-vizuális eszközök segítségével. Larissa Efremova Mozgásképzés 1 óra 30 percben. A program a klasszikus balett bázis mozgásanyagára épült a torna mozgás anyagának figyelembevételével.

A FIG továbbképzés A másik nemzetközi edzô továbbképzésre Kölnben került sor. Ez az edzôképzés a FIG Academy Level III. néven lett meghirdetve a Nôi és Férfi Torna Szakág számára. Erre a nagyszabású eseményre csak olyan külföldi szakemberek jelentkezését fogadták el, akik rendelkeznek országuk egyetemi, illetve fôiskolai testnevelô tanári és/vagy edzôi minôsítésével, vagy a FIG Academy Level I-II. szintû edzôi diplomával. Az edzôképzésen való részvételre a nôi szakág részérôl 13, míg a férfi szakág részérôl 8 külföldi edzô kapott lehetôséget (Brazília, Portugália, Németország, Norvégia, Anglia, Oroszország stb.). A tíz napos intenzív tanfolyamon a külföldi szakemberek elméleti és gyakorlati elôadásokat hallgattak. Az egyetemi szintû élettan, sportpszichológia, biomechanika és edzéselméleti elôadásokat az alábbi szakemberek tartották: Hardy Fink, a FIG Akadémia elnöke,

aki 2002 óta irányítja a Nemzetközi Torna Szövetség hét szakágában (Nôi torna, Férfi torna, RG, Aerobik, Gumiasztal, Általános torna, Sportakrobatika) a nemzetközi edzôképzést. Dr. Keith Russel, a kanadai Kineziológiai Egyetem tanára, aki 1977-1981. között a kanadai férfi tornász válogatott szövetségi kapitánya volt. Elôadásaiban a tornászok életkori sajátosságaihoz kapcsolódó sérülések, és a fejlôdési problémákkal foglalkozó kutatásait mutatta be. Kiemelt hangsúlyt fektetett a boka-, térd-, csuklóés vállizületi problémákra, sérülésekre. Dr. Thomas Heinen, a kölni Testnevelési Egyetem Pszichológiai Tanszékének oktatója. Sportpszichológiai elôadásai a tornászok mentális problémáival foglalkoztak. Dr. Gert-Peter Brüggemann, a kölni Testnevelési Egyetem Biomechanikai és Ortopédiai Tanszékének vezetôje, aki évekig a német nôi tornász válogatott mellett dolgozott. Az elôadások témája a tornamozgások rossz technikai végrehajtásából eredô sérülések biomechanikai megközelítése, valamint a tornaszerek rugalmasságának biomechanikája. Dr. Jörg Fetzer, a sporttudományok doktora, edzéselméleti szakember, aki a férfi felnôtt és junior válogatott mellett dolgozik. Elôadásaiban a fiatal tornászok hosszú távú edzéstervezésérôl beszélt. A gyakorlati elôadások megtartására a nôi szakág részérôl Valerij Jukin (többszörös olimpiai és világbajnok tornász), az amerikai nôi tornász válogatott egyik edzôje, és én, mint a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Torna, RG, Tánc és Aerobik tanszékének adjunktusa, volt válogatott tornász, illetve szövetségi kapitány kaptunk felkérést. Valerij Jukin feladata a lóugrás, a fele-

máskorlát és a talaj akrobatika elemeinek technikai és oktatás-módszertani elemzése volt. Természetesen nem az összes tornaelemmel, hanem kiemelten a magas szintû mozgásanyaggal kellett foglalkoznia. Az én feladatom a gerenda torna mozgásanyagából a legértékesebb akrobatikus és gimnasztikus elemek technikai és oktatás-módszertani elemzése, a gerenda, valamint talajgyakorlat koreográfiák készítése, illetve mozgásképzés anyagok bemutatása (klasszikus balett, jazz-tréning, esztétikus táncképzés stb.) volt. Ezeket a gyakorlati elôadásokat oktatófilmekkel és Power-Point bemutatókkal kellett prezentálnunk. A tizedik nap zárásaként az edzôknek elméleti és gyakorlati vizsgát kellett tenniük, aminek sikeres letétele után kaphatták meg a FIG Academy Level III. minôsítésû oklevelet.

Összefoglalás Ezeknek a továbbképzéseknek a sportszakmai haszna evidencia. A szakmaiság mellett azonban még jelentôs „hozadék” az a multikulturális és multidiszciplináris közeg, amelyben a tornaszakemberek kicserélhetik tapasztalataikat, mind a sport, mind pedig az élet más területén. Az, hogy ez napjaink mennyire fontos velejárója elég, ha csak a testnevelés területén megtartott ilyen típusú eseményekre utalok (lásd Huszár, Huszár és Hamar, 2007)

Irodalom: Hamar P., Kalmár Zs. (2005): A magyar nôi torna helyzete a 2004. évi Amszterdami Európa Bajnokság eredményeinek tükrében. Magyar Edzô, 1. 14-17. Huszár A., Huszár Á., Hamar P. (2007): Multikulturális testnevelés. Magyar Sporttudományi Szemle, 1. 58-59.

Kiss Miklós: A Versenyúszás Alapjainak Oktatása Semmi túlzás nincs abban a megállapításban, hogy a szerzô, Kiss Miklós mesteredzô egész életét a gyermekek körében, szenvedélyének, az úszásnak áldozva a medencék partján, víz mellett, illetve az oktatással a vízben töltötte. Ami azt illeti, jegyezte meg Dr. Tóth Ákos, a TF Úszás Tanszékvezetôje, régóta, évek óta vártuk ennek a könyvnek a megjelenését, érthetôen, hiszen egy minden ízében hivatásos, igazi professzionális szakember több évtizedes munkásságát, tapasztaltait összegzi a kötete. Kiss Miklós a Bp. Spartacus (ma már Kôbánya SC) úszószakosztályában tevékenykedik, méghozzá az egyik legsarkalatosabb képzési területen, az óvodáskorú és iskolás gyerekek úszásoktatásával foglalkozik. Világklasszis versenyzôk kerültek ki a kezei alól, akik nem csak az úszásnemek kicsiszolt technikáját, rajtját, fordulóit tanulták meg és sajátították el, hanem a remek sportpedagógus filozófiáját is, s így közösségformáló és nevelô tevékenysége következtében az úszást, az uszodai környezetet, ezt a tevékenységet egy életre megszerették. Késôbb ez-

zel a megalapozással indultak el kis tanítványai a képzési létrán tovább, feljebb, s a késôbbi edzôk hálát adhattak a tôle érkezett tehetségek képzettségéért és kifogástalan hozzáállásáért. Leghíresebb tanítványa Egerszegi Krisztina volt - öt egyéni olimpiai arany tulajdonosa - de mellette hosszú a kiválóságok sora egészen a jelenkori magyar úszás kiemelkedô egyéniségéig, a világbajnok és olimpiai bronzérmes Cseh Lászlóig. Kiss Miklós könyve nagyszerû összegzése eredményes, több évtizedes munkálkodásának, használata ajánlatos szinte minden úszással foglalkozó szakember számára, bármilyen szinten dolgozik is ebben a sportágban, mert nem csupán szakmai, technikai, módszertani szempontból érdemes a megkülönböztetett figyelemre, hanem egy mesterien kidolgozott teljes oktatási módszer, sôt egy korszerû elmélettel és látásmóddal gazdagíthatja valamennyi tanulmányozóját. Külön említést érdemel a gazdag, szemléletes, színes illusztráció, amely könnyen érthetôvé, érzékelhetôvé teszi az elméleti fejtegetéseket, elvontabb technikai elemeket is. g. r.

13-36

2007/12/12 12:09

Page 1

36 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

Nemzetközi szakemberképzés a tornasportban Kalmár Zsuzsa Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudomány Kar (TF) Torna, RG, Tánc és Aerobik Tanszék, Budapest E-mail: [email protected]

A Pekingi Olimpiai Játékok közeledtével a tornasportban is felgyorsultak a történések. Igaz, ez nemcsak a kvalifikáció körüli eseményekre, hanem a sportszakember képzés területére is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy e tevékenységkör csak egyetlen versenyhez köthetô, hanem egy jól felépített, szisztematikus folyamatról van szó. A továbbképzéseken a magyar nôi torna is képviselteti magát, ami rendkívül örömteli, mivel - annak ellenére, hogy az utóbbi idôben számos bíztató jel tapasztalható - a nôi tornánk nem tartozik a világ élvonalába (Hamar és Kalmár, 2005). Beszámolómban két olyan eseményrôl adok tájékoztatást, melyeket az Európai Torna Szövetség (UEG), illetve a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) rendezett.

Az UEG továbbképzés Az Európai Torna Szövetség tizedik alkalommal rendezte meg az európai országokban ifjúsági és junior korú tornászokkal foglalkozó tornaedzôk speciális továbbképzését 2007. július. 9-19 között. Az intenzív, tíz napos tábor az itáliai Tirreniában - a harmadik legnagyobb olimpiai centrumban - a tengerparthoz közel zajlott. Az idén újfent abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy mint meghívott elméleti és gyakorlati elôadó, immár nyolcadik alkalommal vehettem részt a táborban. A tábor létszáma évrôl évre bôvül. Amíg 1997-ben hat országból 11 külföldi edzô és 16 tornász, idén már tizennyolc országból 35 külföldi edzô és 35 tornász jelentkezett. A résztvevô országok a következôk voltak: AUT, CRO, DEN, ESP, FIN, FRA, GBR, HUN, ISR, ITA, LUX, NOR, POR, ROM, RUS, SWE, SUI, TUR. A tábor szervezése az UEG Technikai Bizottságában dolgozó két kolléganô feladata. Orna Shai az izraeli torna elsôszámú bírója, már az elsô tábor szervezésében is részt vett. Monserat Ubia a Spanyol Torna Szövetség munkatársa és nemzetközi bírója. Ôk ketten állítják össze a tábor programját. A tábor munkájában meghívott elôadóként vettek részt: Olaszországból Giorgio Colombo, a junior válogatott vezetôedzôje, és Sziciliából Maurizio Ferullol, aki szintén az olasz junior válogatott mellett dolgozik, valamint Oroszországból Larissa Efremova, koreográfus. A tábor munkájából kivette még részét Donatella Sacchi, a Nemzetközi Torna Szövetség Technikai Bizottságának tagja. Magyarországról Lukács József mesteredzô kollégám, volt edzôm, és én kaptam felkérést.

Az edzôtáborban napi két edzésen kellett részt venniük a tornászoknak és edzôiknek. Az egyik foglalkozás a fô edzés volt, ahol a meghívott elôadók elôírt programokkal - vezették az edzést. A másik az úgynevezett kiegészítô edzés volt, ahol a tornászok és az edzôik egy speciális mozgásképzés programot tanultak, illetve gyakoroltak a tábor mind a tíz napján keresztül. Esténként elméleti elôadásokon kellett megjelenniük a résztvevôknek. A tábor feladata a gyakorlati edzések és az edzôk mindennapos elméleti továbbképzése volt. Emellett a 10-12 éves korosztály bázis elemeinek kiiskolázása, és új módszertani eljárások megismertetése az edzôkkel, tornászokkal. A tábor kiemelt feladatként kezelte ennek a korosztálynak a felkészítését a junior és a felnôtt Európa-bajnokságokra. A tábor munkája kétféle edzésprogram mentén zajlott: Forma 1- csoport 1. (délelôtt) 1. Bemelegítés zenére - 20 perc 2. Motoros képességfejlesztô gyakorlatok - 30 perc 3. Edzés négy szeren a meghívott elôadókkal (alapelemek tanítása) - 2 óra és 30 perc 4. Speciális nyújtóhatású gyakorlatok 10 perc 5. Levezetô nyújtóhatású gyakorlatok egyénileg -10 perc Forma 1 - csoport 2. (délelôtt) Koreográfia -1 óra 30 perc 1. Tengerpart Forma 2 - csoport 2. (délután) 1. Bemelegítés zenére - 20 perc 2. Motoros képességfejlesztô gyakorlatok - 30 perc 3. Edzés négy szeren a meghívott elô-

adókkal (alapelemek tanítása) - 2 óra és 30 perc 4. Speciális nyújtóhatású gyakorlatok 10 perc 5. Levezetô nyújtóhatású gyakorlatok egyénileg -10 perc Forma 2 - csoport 1. (délután) 1. Koreográfia -1 óra 30 perc 2. Tengerpart A csoportok mindennap cserélôdtek a délelôtti és a délutáni edzések alkalmával. A meghívott elôadók programjai az alábbiak szerint alakultak: Lukács József Az ugrás és felemáskorlát bázis elemeinek technikai, módszertani elemzése és oktatása. Az ugrás gyakorlatanyaga: kézenátfordulás; Tsukahara tempó; Jurcsenko tempó. Elméleti elôadás, csak az edzôknek: Jurcsenko nyújtott testû szaltó hátra; Jurcsenko nyújtott testû szaltó 360°-os, 540°-os és 720°-os fordulattal a második ívben. A felemáskorlát gyakorlatanyaga: hosszúbillenés fellendülés kézállásba; szabadkelepforgás kézállásba; óriáskör hátra; singfogással végrehajtott óriáskör; magas karfáról alálendülés 180°-os fordulattal kézállásba az alacsony karfára; óriáskörbôl nyújtott testû szaltó hátra leugrás. Az elméleti elôadás anyaga: Ginger szaltó; Jaeger szaltók; Tkachev átterpesztés - technikai és oktatás-módszertani elemzése, és speciális elôkészítô gyakorlatok bemutatása audio-vizuális eszközök segítségével. Kalmár Zsuzsa Zenés bemelegítô program húsz percben. Speciális nyújtóhatású gyakorlatok; speciális gerenda bemelegítés; a gerenda bázis elemeinek technikai, módszertani elemzése és oktatása. A gerenda gyakorlatanyaga: flic-flac nyújtott testû szaltó hátra egy lábra érkezéssel, szaltó elôre; forwerc szaltó különbözô befejezô helyzetekkel; „ Japán” oldalszaltó. Gimnasztikai ugrások: futóátugrás lábtartáscserével; futóátugrás lábtartáscserével 180°-os fordulattal; spárga felugrás fejérintéssel; sisson felugrás fejérintéssel; kadett ugrás. Az elméleti elôadás anyaga: flic-flac 360°-os fordulattal; flic-flac 360°-os fordulattal lovagló ülésbe; „Ónodi elem” (flic-flac 180°-os fordulattal az elsô repülési szakaszban, majd kézenátfordulás hídon át elôre); forwerc; „Japán” oldalszaltó technikai és oktatásmódszertani elemzése, bemutatása audio-vizuális eszközök, illetve Power-Point segítségével.

■

MAGYAR EDZŐ 13

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL

A futball jövôje a tét NEM A PÁLYÁN, HANEM A TÁRGYALÓASZTALNÁL VÁRNAK KOMOLY „MÉRKÔZÉSEK” A NEMZETKÖZI LABDARÚGÁS IRÁNYÍTÓIRA Mozgalmas idôket él a világ legnépszerûbb sportága, a labdarúgás és ezúttal nem a pályán zajló találkozókra, hanem a színfalak mögött zajló diplomáciai, politikai és gazdasági „meccsekre” gondolunk, amelyek alapvetôen befolyásolhatják a sportág jövôjét. A nemzetközi futball vezetôinek két kihívásra kell sürgôsen megtalálniuk a választ: az egyik a sportág harmonikus betagozódása az európai uniós jogrendszerbe, a másik pedig a klubfutball és a válogatott futball között egyre élezôdô feszültség feloldása, és a történelmi hagyományokra épülô „kettôs rendszer” mûködésének biztosítása.

1. A futball az Európai Unióban Hiába hozott ítéleteket az Európai Közösségek Bírósága már a hetvenes években a pályakerékpározással kapcsolatos Walrave- és a labdarúgáshoz kötôdô Doná-ügyekben, a sport történelmi alapokon nyugvó szabályszerûségeinek (speciális átigazolási rendszer, külföldi sportolók szereplését korlátozó kvóták) átalakítását a közösség nem erôltette. Bár az EK és a kontinensen legnépszerûbb sportágat képviselô Európai Labdarúgószövetség (UEFA) már 1978-ban elkezdte az egyeztetéseket, a futballregulák EU-konformmá tétele - vélhetôen a futballban manapság már látható komoly üzleti vonások hiánya miatt - elmaradt. Aztán a színre lépett egy addig teljességgel ismeretlen belga labdarúgó, Jean-Marc Bosman. Igaz, a sportpolitikai és sportjogi szakértôk már sejthették, az igazáért harcoló és az 1990-ben a híressé vált jogi procedúrát elindító játékos igazán nem is gondolhatott bele, milyen nagymértékû változást idéz majd elô az európai futballvilágban bírósági keresetével. A belga futballistát klubja - lejárt szerzôdése ellenére - csak komoly átigazolási összegért engedte volna el egy másik csapathoz, de mivel ezt a pénzt nem állt módjában kifizetni a leendô együttesnek, az üzlet nem köttetett meg, Bosman pedig hoppon maradt. Nem hagyta annyiban, rafinált ügyvédjével bírósághoz fordult, megtámadta a sportban alapvetônek számító átigazolási díj létjogosultságát, amennyiben az lejárt szerzôdésû sportolóra vonatkozik. Elvégre a közösség gazdasági jogi alapelvei

úgy szóltak, a lejárt szerzôdésû munkavállaló szabadon vállalhat munkát a közösség bármely tagállamában. Közben az Európai Bíróság (EB) elé került az ügy, évek teltek el, de amilyen lassan ôröltek az igazságszolgáltatás malmai, akkora robbanást idézett elô a Bosman-ügyben 1995 decemberében hozott EB-határozat: fenekestül forgatta fel az európai sportvilágot. A Bosman-törvény indította el a globalizációs folyamatokat, a történelmi hagyományainál fogva „protekcionista” ágazat, a sport liberalizációja innentôl datálódik. A folyamat legmarkánsabb megnyilvánulása a munkaerôpiac „felszabadulása”. A Bosman-döntést követôen az Unión belüli országok bajnokságait elárasztották az idegenlégiósok, az elmúlt bô évtizedben megsokszorozódott a ligákban szereplô külföldiek száma (a tíz éves tendenciát szemlélteti az 1. ábra, míg a

jelenlegi helyzetet a 2. ábra mutatja be, az Angliában tapasztalt légiós-invázióról pedig mellékelt keretes írásunkban olvashatnak). Ezt a folyamatot a kelet-európai sportolók által kezdeményezett eljárásokban, a Kolpak-, a Malaja- és a Szimutyenkovügyben született határozat is elôsegítette, manapság pedig már ott tartunk, hogy az Európai Unióban papíron több mint száz ország sportolói számítanak uniós munkavállalónak - többek között 48 afrikai ország állampolgárai is. Más kérdés, hogy ez a gyakorlatban még nem így mûködik, és az Európai, valamint a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (UEFA és FIFA) vezetôi mindent meg is tesznek azért, hogy ne is mûködjön a jövôben, mert ez hosszú távon a nemzeti futballstruktúra és az utánpótlás-nevelés összeomlásához vezethet, valamint az európai válogatottak meggyengüléséhez, utóbbi már komoly problémát jelent

1. ábra: A külföldi játékosok arányának növekedése 1995 és 2005 között

2. ábra: A légiósok arányának megoszlása az európai topligákban

14-35

2007/12/12 12:10

Page 1

14 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL a legtöbb légióst foglalkoztató országokban, Angliában és Németországban. A nemzetközi futballszervezetek - karöltve a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (NOB) - tehát éppen azért lobbiznak évek óta az Európai Uniónál, hogy az elismerje a sport különleges helyzetét. Nos, ebben az ügyben sikerrel is jártak, hiszen az idén októberben, Lisszabonban elfogadott reformszerzôdés magában foglalja ezt az elvet (lásd ezen az oldalon keretes írásunkat). A különösen Joseph Blatter FIFA-elnök által szorgalmazott elképzelés megvalósítására, azaz az állampolgársági alapon mûködô kvótarendszer visszaállítására minimális az esély, hiszen az EU álláspontja egyértelmû: a hivatásos labdarúgás gazdasági tevékenység, így ebben a szférában is szigorúan kell venni a közösség gazdasági jogi alapelveit. Azaz az üzleti életben a négy tényezô (munkaerô, tôke, áruk, szolgáltatások) szabad áramlása szent és sérthetetlen. Érdekesség, hogy ezt már Michel Platini sem vitatja, ezért az UEFA-elnök a kvóták visszaállítását nem tartja reálisnak, és talán ez az egy pont, amelyben az egyébként egy húron pendülô két futballvezér nem ért egyet.

2. Klubfutball kontra válogatott futball A 2005 ôszén kirobbant Oulmers-ügy hasonló forradalmi változásokat indíthat el az európai labdarúgásban - sôt akár több másik csapatsportban is -, mint tette azt a Bosman-döntés is több mint tíz évvel ezelôtt. Nemes egyszerûséggel a

Érthetô aggodalom a futball-vezérek arcán. Joseph Blatter a FIFA és mellette Michel Platini (jobbra) az UEFA elnöke

modern sport kialakulásával a múlt század végén meghonosodott, és az elmúlt száz évben folyamatosan alkalmazott „kettôs rendszer” végét jelentheti. A kettôs rendszer azt jelenti, hogy a futballisták egyrészt szerepelnek a klubjaikban (felkészülési, nemzeti bajnoki, nemzeti kupa-, illetve nemzetközi kupamérkôzésen), valamint állampolgárságuk szerint az adott ország válogatottjában (barátságos, vagy tétmérkôzésen). Manapság viszont, különösen a nemzetközi labdarúgás erôteljes üzletiesedése miatt, az utóbbi tényezô egyre inkább háttérbe szorul, mégpedig azért, mert a játékos a klub számára értéktárgy, és hatalmas kockázatot jelenthet egy-egy válogatott fellépés. Hiszen ha a futballista

Sportsiker uniós fronton Az idei év több pozitív fejleményt hozott az Európai Unió és a sport kapcsolatában. A nyáron hosszú egyeztetés után az Európai Bizottság kiadta a sportról szóló Fehér könyvet, azt az átfogó dokumentumot, amelyben a sportot érintô legfontosabb kérdések kivétel nélkül helyet kaptak (bôvebbet errôl Nádori professzor írásában olvashatunk. A szerk.). Ami ennél is fontosabb lehet a sportszféra számára, az az, hogy - a két éve a francia és a holland népszavazáson elbukott alkotmányozási folyamat lezárásaként - 2007. október 18án Lisszabonban az Európai Unió állam- és kormányfôi megegyeztek a közösség reformszerzôdésérôl, amelynek 124/a. cikkelye így szól: „Az Unió hozzájárul az európai sportügyek elômozdításához, miközben figyelembe veszi a sport speciális helyzetét, az önkéntességen alapuló szervezetét, valamint a társadalmi és nevelési funkcióit.” A nemzetközi sportélet nagyhatalmú vezetôi kivétel nélkül lelkendezve fogadták a megegyezést, amely a sport számára tulajdonképpen jobb helyzetet teremt, mintha a konvent által az elmúlt években elôkészített alkotmány lépett volna életbe. Hiszen ebben a cikkelyben szerepel az a megjegyzés, amely hosszú évek óta az európai sportlobbi vágyainak netovábbja volt, az EU a nizzai szerzôdéshez csatolt nyilatkozat után ezúttal jogszabályi szinten is elismeri a sport speciális helyzetét (igaz, a dokumentum ratifikálása még hátravan). „Az olimpiai mozgalom tizenkét éve küzd azért, hogy a sport is része legyen az uniós joganyagnak. Most azt mondhatom, megérte az erôfeszítés. A sport speciális helyzetére való utalás megerôsíti a sport európai szerepét, hiszen a sportot nem lehet egyszerûen gazdasági tevékenységnek tekinteni” - reagált a pozitív döntésre Jacques Rogge, a NOB elnöke. „A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség hosszú ideje küzdött a sport különleges értékeinek elismertetéséért, és a reformszerzôdés azt mutatja, az Európai Tanács meghallgatott minket” mondta Joseph Blatter, a FIFA elnöke. „Hatalmas elôrelépésnek tekintjük a sport speciális helyzetének elismerését, és várjuk a reformszerzôdésben lefektetett alapelvek megvalósulását a gyakorlatban” - nyilatkozta az állam- és kormányfôk lisszaboni csúcsa után Michel Platini, az UEFA elnöke.

fáradtan tér vissza az egyesületéhez, akkor nem a tudásának megfelelôen teljesít, ráadásul, ha megsérül, senki sem fizet kártérítést a rá millió eurókat költô csapatnak. A klubok és a szövetségek közötti érdekellentét folyamatosan élezôdik, elsô gyakorlati megnyilvánulása azonban 2004-re tehetô. Ahogy az lenni szokott, ezúttal is egy, a pályákon kevéssé ismert sportoló nevéhez köthetô a precedens jellegû eset. A marokkói Abdelmajid Oulmers a belga Charleroi futballistájaként vett részt 2004. november 17-én a Marokkó-Burkina Faso barátságos mérkôzésen. Oulmers, aki klubjának meghatározó futballistája volt, egy ütközés során lábtörést szenvedett, és nyolc hónapra, azaz a 2004-2005-ös szezon teljes hátralévô idôszakára harcképtelenné vált. A Charleroi a belga bajnokságban az ötödik helyen végzett, vezetôi viszont úgy gondolták, hogy a marokkói középpályás hiánya nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem nyerte meg a bajnokságot a csapat. És, ha már így gondolták, léptek is egy merészet, komoly kártérítési követelést helyeztek kilátásba a FIFA-val szemben. Az európai labdarúgás elitcsapatait tömörítô G-14 rögtön átlátta a helyzet fontosságát, és segítségére sietett a belga klubnak. Mivel a FIFA a követelést elutasította, a Charleroi a bírósághoz fordult, és 860 millió eurós kártérítési igényt nyújtott be. A bíróság elsô fokon elutasította a döntést, s az Európai Bíróság elé terjesztette az esetet. Ha az európai igazságszolgáltatási testület döntésére még várnunk is kell, az egyértelmûen látszik, hogy az eset jóval túlmutat egy marokkói futballista sajnála-

■

MAGYAR EDZŐ 35

2007/4

szövetség fôtitkári székébe. Rövid idôn belül sikerült rendet teremtenie, megszüntette a sportágon belüli áldatlan állapotokat. Nemzetközi szintén remek kapcsolatokat épített ki, aminek köszönhetôen 1969-ben az Európai Súlyemelô Szövetség (EWF) megalakulásakor elnökhelyettesi poszthoz jutott. Aján Tamással szinte egy idôben került vezetôedzôként a válogatotthoz Orvos András, aki több mint másfél évtizeden át sikerrel irányította válogatott csapatunkat. Az 1972. évi müncheni olimpián úgy szerepelt csapatunk, ahogy a korábbi világ- és Európa-bajnokságokon még soha. A legkellemesebb eseményt Földi Imre aranyérme jelentette, aki negyedik olimpiáján gigászi küzdelem után szerezte meg a magyar súlyemelôsport elsô olimpiai aranyérmét! Rajta kívül Szûcs Lajos lett ezüstérmes, hárman bronzérmesek Holczreiter Sándor, Benedek János, Horváth György - sôt további három pontszerzônk is volt. Ilyen eredményes szereplést még nem produkált a sportág. Sportdiplomáciai sikert könyvelhetett el a magyar sportvezetés, amikor 1976ban Montrealban a szokásos tisztújító kongresszuson Aján Tamást a Nemzetközi Súlyemelô Szövetség (IWF) fôtitkárává választották. Megválasztásában minden bizonnyal döntônek bizonyult az európai szövetségben végzett munkája. Az olimpia maga azonban nem sok érmet hozott a sportág számára: Kôszegi Györgynek ezüstérem, majd jóval a versenyek után még egy bronzérem került a mieink birtokába. Az olimpiai bronzérmet a „postás” hozta, mivel a Baczakó Péter elôtt végzett bolgár Blagojevrôl utólag kiderült, hogy tiltott szert találtak a szervezetében. Dicséretre méltó teljesítménnyel szerepelt Földi Imre ötödik olimpiáján, még mindig pontszerzô lett. Kevés esélyessel indult válogatottunk a moszkvai olimpiára, bár voltak éremre esélyes versenyzôink. Elsôként Oláh Béla szerepelt, akinél - balszerencséjére hárman is könnyebbek voltak, így a gyôztessel azonos eredménnyel csak negyedik lett. A versenyek legbiztosabb esélyesének számító Rigert szakításban kiesett, reményt adott arra, hogy bajnokunk versenyben legyen az olimpiai bajnoki címért. Okos versenyzéssel Baczakó Péter élt is a lehetôséggel, s megszerezte a sportág második magyar ötkarikás aranyérmét! Szalai György is bizonyított - végül bronzérmet vehetett át. Az olimpia után újabb, fiatal korosztály került az élvonalba, amelynek legmarkánsabb alakja Szanyi Andor volt. A két nagyhatalom - szovjet és bolgár - kiválóságai orra alá gyakran tört borsot. Világ és Európa-bajnoki címeket szerzett… Ki

sejthette akkor még, hogy nem vehetünk részt az 1984. évi Los Angeles-i olimpián… A sportág további népszerûsítését és hódítását jelentette a gyengébb nem megjelenése. Ennek az elsô „történelmi” színhelye az egyesült államokbeli Daytona Beach volt, a világbajnoksággal. Az európai szövetség sem akart lemaradni, amelynek eredményeképpen a szöuli olimpia évében rendezték a hölgyek számára az elsô Európa- bajnokságot. Ezen a magyar válogatott is részt vett, sôt derekasan helytállt, hárman - Torma Ibolya, Takács Erika és Takács Mária összetettben ezüstérmeket vehettek át.

Dopping-áldozatok A szöuli olimpián (1988) bár két ezüstérmet szereztünk, mégsem az eredményeink kerültek elôtérbe. A doppingellenôrzésen fennakadt Csengeri Kálmán és Szanyi Andor nevétôl volt hangos a média. A sajnálatos esetek sokat ártottak a magyar sportnak, s ráadásul legjobbjaink eredményei mindinkább elmaradtak riválisainkétól. Jól jelezte ezt az 1990.-évi Európa-bajnokság, ahol kifejezetten gyászosan szerepeltünk. A Magyar Súlyemelô Szövetség rendezte a világbajnokságot és ezen a legjobb teljesítményt az a Szanyi Andor érte el, akit korábban két évre tiltottak el a versenyzéstôl. Még szerencse, hogy hölgyeink „átvették” az érmek szállítását. Amikor véglegessé vált a 2000 évi olimpiai játékok mûsora, joggal örültek amazonjaink, hogy olimpiai érmekért szállhatnak harcba. Megannyi kontinensbeli és világbajnoki érmük ellenére a két Takács-lány - Mária és Erika - nem lehetett azután ott az ötkarikás versenyen. Ezen az olimpián Márkus Erzsébet szerezte a kellemes meglepetést súlycsoportjában elért második helyével. Sajnála-

tosan a dopping témák kezdtek rendszeressé válni emelôink körében. A legutóbbi nyári olimpiai játékok súlyemelô versenyein Athénban ismét magyar nevek kerültek - kritikus dopping elôjelekkel - elôtérbe. Dicséretes tényként viszont, lányaink feledtették a fiúk ugyancsak harmatos szereplését: Kurtzler Eszter ezüstérme, Likerecz Gyöngyi és Varga Viktória negyedik helyezése. Nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen át kell szervezni a sportág vezetését. A vádaskodás, a személyi viták a sportágat irányítók között is rendkívüli gondokat okoztak. Sajnos, nem akadt, aki talált volna olyan alternatívát, amellyel a belsô harcot megszüntette volna - a sportágért, a megújulásért. Ebben az egyáltalán nem rózsás helyzetben azonban két jó hír is napvilágra került. A sok kudarc után bizony ráfért sportágunkra: a Nemzetközi Szövetség Takács Máriát az évszázad legjobb nôi, míg Földi Imrét az évszázad második legjobb súlyemelôjévé választotta. Rendkívüli közgyûlésén - 2005. október 22.-én - új vezetést választott a szövetség. A teljes megújulás reményében két fiatal - korábbi súlyemelô - került a vezetésbe. Elnökként Fehér Tamás, míg fôtitkárként Halász István kezdte meg a sportág sebeit ápolni. Mindketten ismerik a sportág gondjait, és fiatalos lendületükkel igyekeznek azon, hogy a korábbi megbecsülést visszaszerezzék. Két éves együttmûködésük elsô jelei már hoztak eredményt, mert hosszú stagnálás után ismét emelkedett a sportágat választó fiatalok száma. Az elôrelépés csak több évi szorgalmas és becsületes, tiszta eszközökkel végzett sokrétû munka eredménye lehet, s ennek következményeként lesz képes a sportág feljutni a korábbi magaslatokra, ahová Földi Imre, Veres Gyôzô és Baczakó Péter küzdötte fel maLévai György gát annak idején.

15-34

2007/12/12 12:11

Page 1

34 MAGYAR EDZŐ

■

Földi Imre, a Nemzet Sportolója, lányával, Csillával, valamint Fehér Tamással, a szövetség elnökével (jobb oldalon) és Halász István fôtitkárral

helyen végzett. Megszületett elsô számottevô helyezésünk a sportágban. Nem egészen négy évvel késôbb tovább igazolta tehetségét, 1942. november 8.án - a DAC (Detektív Atlétikai Club) I. osztályú versenyén - sikerrel javított világrekordot nyomásban. A második világháború után szerencsére akadtak olyan lelkes sportemberek - közöttük elsôsorban Schenk Nándor és Sárközi György - akik a romok közül is mentették azt, ami elengedhetetlenül fontos volt a sportág számára. Ennek volt köszönhetô, hogy a többi sportághoz viszonyítva rövid idôn belül megrendezhették a csapatbajnokságot, majd az egyénit is. Egymást követték a nemzetközi versenyek, de az olimpiát megelôzô Európa-bajnokságra - kiutazási engedély hiányában - nem utazhattak, otthon maradtak válogatottjaink. Egykori birkózó világbajnokunk, Fischer Tibornak a közbenjárására ismét felvették a nemzetközi szövetségbe hazai szervezetünket. Londonban az olimpián (1948) három versenyzônk szerepelt. Legjobban Buronyi László, aki hetedikként végzett a félnehézsúlyban. Porubszky Ernô a légsúlyban a 12., míg B. Nagy Bálint 13. lett a végelszámolásnál. Az olimpiát követô évben Budapest volt a színhelye a Fôiskolai Világbajnokságnak (FVB), amelynek keretében a súlyemelés is szerepelt. A nagyhírû szovjet emelôk minden súlycsoportban gyôztek, a mieink négy ezüstérmet szereztek: Kálmán Ferenc, Varga Lajos, Orvos András és Tóth György. A sportág számára mérföldkônek számított a már világelsônek számító szovjet válogatott magyarországi bemutatkozása. A versenyen fölényesen jobbnak bizonyultak, s az ezt követô bemutatókon és a közös edzéseken átadták tapasztalataikat. Ettôl kezdve feltétlenül

szükségesnek tartotta a szakvezetés, hogy az ifjúságiak részére szintén kiírja az országos bajnokságot (1950). A számunkra általánosságban oly sikeres helsinki olimpián súlyemelôink nem szereztek helyezést, jóllehet B. Nagy Bálint igen közel állt hozzá. Egyik nyomás gyakorlatát elvették a bírók, amellyel ötödik lehetett volna. Az ezt követô években csak egy-egy részsiker jellemezte sportágunkat, mint például a csehszlovák válogatott legyôzése.

Az önállóság A hazai változások, majd a melbournei olimpia - nem került be a küldöttségünkbe egyetlen versenyzô sem - jelezték, hogy a sportágban komoly változtatásokra van szükség. Erre 1957 tavaszán került sor, amikor az OTSB (Országos Testnevelési és Sport Bizottság) a legfelsô sportvezetés elérkezettnek látta az idôt arra, hogy a sportág önállóvá váljék. Ha nem is könnyen, de megalakulhatott az elsô elnökség, amelynek Szabó Ferenc lett az elnöke, Szentjánosi Józsefet választották fôtitkárnak, a további tagok között találjuk Benedek Istvánt, Keleti Kálmánt, Papes Mihályt és Sárközi Györgyöt. Kétségtelen, egy új sportág életében a megalakulás sorsdöntônek számit, mégis, a kontinens bajnokságon való szereplés adta meg azt a lökést, amely a következô évek- évtizedek sikereit megalapozta. Fiatal csapat utazott ki a katowicei EB-re és ezen a pehelysúlyú Balogh István megszerezte a sportágban elsô érmünket. Ebben a csapatban szerepelt már Földi Imre, Veres Gyôzô, Tóth Géza és Huszka Mihály, akik késôbb sikereikkel bearanyozták a magyar súlyemelést. Már a következô évben Földi a világbajnokságon érmet szerzett és ettôl az évtôl kezdôdôen szinte nem volt olyan

2007/4

világverseny, ahonnan versenyzôink érem nélkül távoztak volna. Az 1960. évi olimpián Veres Gyôzô lett az elsô súlyemelônk, aki olimpiai dobogóra állhatott, s rajta kívül még hárman szereztek pontot. Hazai vonatkozásban pedig következetes figyelem kísérte az utánpótlást - elsô alkalommal avattak immár a serdülôknél is bajnokot. Az 1961. évi Bécsben megrendezett világbajnokságon döntöttek a következô évi színhely sorsáról. Bár eredetileg az amerikaiak voltak kijelölve a rendezésre, mégsem került náluk erre sor - nem voltak hajlandók fogadni a dél-afrikaiakat - s így a nemzetközi szövetség elvette a rendezési jogot tôlük. A magyar csapat akkori vezetôje, Fehérvári Béla megkérdezte fôtitkárunkat,- Vranyec Kálmánt vajon a mieink meg tudnák-e rendezni a nagyszabású világversenyt. A fôtitkári igen után, jelentkeztünk és megkaptuk a rendezési lehetôséget. Öt évvel a hivatalos megalakulás után rendezési jogot megkapni igen nagy szónak és elismerésnek számított! S miközben versenyzôink szorgalmasan edzettek, a szervezô bizottság gôzerôvel készült. A Kisstadionban megrendezett világ- és Európabajnokságnak óriási volt a közönségsikere és versenyzôink is sokat tettek ennek érdekében! Mind a hét napnak megvolt a csemegéje, de számunkra a legmaradandóbb az amerikai Konó és bajnokunk, Veres Gyôzô csodálatos párharca jelentette a csúcsot. Drámai küzdelem után Veres legyôzte az amerikait, s ekként megszületett elsô világbajnoki gyôzelmünk! Jellemzô a versenyek szorosságára, hogy négy súlycsoportban is csupán 5 kg-os különbséggel tudtak a gyôztesek nyerni. Valójában ezzel kezdôdött emelôink aranykorszaka. A következô jelentôs állomás Tokióval következett. Földi Imre lökésben nem bírt a szovjet Vahonyinnal és ezüstérmesként fejezte be versenyszámát. Másik esélyesünk Veres Gyôzô reményei pedig a szakításban szálltak el, barátja, Tóth Géza - könnyebb testsúlyával megelôzte. Jó volt látni két magyart az eredményhirdetésnél… Az olimpiát követôen a sportági vezetésnek más természetû gondokkal is meg kellett küzdenie. A válogatott keret két táborra szakadt, amelynek következtében külön-külön készültek a legjelentôsebb eseményekre. A belsô viszályok arra késztették a sportvezetést, hogy megváltoztassa a sportág irányítását. Erre a magaslaton, Mexikóvárosban megrendezett olimpiai játékok után került sor. Légsúlyú bajnokunk Földi Imre ezúttal testsúly különbséggel lett ezüstérmes, míg Bakos Károly váltósúlyban szerzett bronzérmet. Aján Tamás, fiatal sportvezetô került a

■

MAGYAR EDZŐ 15

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL tos lábsérülésén. Egy átmeneti idôszak kezdetét hivatott jelezni, amely periódus alatt az elmúlt évtizedek során egymástól jelentôsen eltávolodó klubfutball és válogatott futball ellentétes érdekeit kell összecsiszolnia a sportágat irányító nemzetközi szervezeteknek és a klubok képviselôinek. A megoldásra váró problémára Thomas Kurth, a legbefolyásosabb európai csapatokat tömörítô érdekvédelmi szövetség, a G-14 ügyvezetôje világított rá kristálytisztán, majd meg is magyarázta, hogy az elitklubok miért siettek a belga csapat segítségére a jogi „ütközetben”: „A jelenlegi FIFA- [és UEFA-] szabályokat a szövetségek készítik a szövetségeknek - mondta Thomas Kurth. - A profi kluboknak nincs közvetlen képviseletük ezekben a döntéshozó szervekben, így - egyáltalán nem meglepô módon - a szabályok a szövetségeknek kedveznek a klubokkal szemben. Az Oulmers-ügy tipikus példája annak, hogy a képviselet hiánya hogyan vezethet olyan döntésekhez, amelyek egyértelmûen az egyik fél-

Légiós áradat Angliában Az elmúlt évtized sporthíreit böngészgetve egészen megdöbbentô adatokkal találkozhatunk, már ami a hivatásos futball munkaerô-piacát illeti: • 1999. december 26-án a Chelsea volt a földkerekség elsô olyan profi klubcsapata, amely hazai állampolgárságú játékos nélkül állt ki a Southampton elleni idegenbeli bajnoki mérkôzésre. Igaz az is, hogy négy angol játékos legalább ott ült a kispadon, sôt közülük Jon Harley 14 percet a pályán is tölthetett. (Érdekesség, hogy 2001. április 6-án a német bajnokságban is bekövetkezett hasonló szituáció, a kelet-német Energie Cottbus csapatában nem lépett pályára német állampolgárságú játékos a Wolfsburg elleni bajnoki mérkôzésen. Két-két magyar, bosnyák és horvát, valamint egy-egy albán, benini, brazil, lengyel és román futballista kapott lehetôséget.) • 2005. február 14-én újabb sporttörténelmi pillanatnak lehettek szemtanúi a Highburystadion nézôi, hiszen az Arsenal edzôje, a francia Arsène Wenger nem nevezett angol játékost a 16 fôs keretbe a Crystal Palace elleni bajnoki mérkôzésen, ott volt viszont hat francia, három spanyol, két holland és egy-egy brazil, elefántcsontparti, kameruni, német, valamint svájci futballista. (Csak a történeti hûség kedvéért jegyezzük meg, hogy egy honfitársunk közvetlen közelrôl szemlélte az eseményeket, hiszen Király Gábor védte a Crystal Palace kapuját.) • 2005. december 6-án és 7-én négy angol együttes (Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester United) játszott a Bajnokok Ligája csoportmérkôzéseinek utolsó körében. A négy csapatban pályára lépô 56 labdarúgó közül csak 13-an voltak angolok, ez mindösszesen 23 százalékot jelent. A folyamatot remekül szemlélteti a 3. ábra, amelyen látható, hogy az angol elsô osztályú bajnokságban, a Premier League-ben a hazai futballisták aránya a 2005-2006-os szezonban már nem érte el az 50 százalékot. Ez a mutató a tavasszal lezárult 2006-2007-as idényben még alacsonyabb volt, mindössze 43 százalékot tett ki.

nek kedveznek. A G-14 úgy gondolja, nem fair és nem demokratikus, hogy olyan döntéseket erôltetnek rá a klubokra, amelyekhez nem is adták a hozzájárulásukat, s amelyek ráadásul nem is demokratikus döntések.”

Sporttörténeti pillanat: Az Európai Bíróság két bírája között Jean-Marc Bosmann – 1995-ben – gyôztes mosolyával

3. ábra: A légiósok számának alakulása az angol labdarúgó-bajnokságban

A G-14 három témakörben vár egyeztetést a világ labdarúgását kormányzó szervezetektôl: • a válogatott találkozókon megsérült játékosok utáni kártérítés kérdése, • a klubok részesedése a nagy nemzetközi válogatott tornák hasznából, amelyre a játékosaikat tulajdonképpen kölcsönzik, • folyamatos egyeztetés a versenynaptár kialakításában, hogy a futballisták klub- és válogatottbeli kötelezettségei ne üssék egymást. A tárgyalások el is kezdôdtek, Michel Platini UEFA-elnök március elején leült egyeztetni a - G-14-nél jóval kiterjedtebb tagsággal rendelkezô, igaz gyengébb érdekképviseleti erôt birtokló szervezet az Európai Profi Ligák (EPFL) irányítóival, a megbeszélések fô témája, hogy a klubok hogyan tudnának részt venni a sportágat irányító testületek döntéshozatali eljárásában. A FIFA pedig külön bizottságot állított fel a konfliktus megoldására, ennek munkájáról azonban vajmi kevés információ lát napvilágot. A másik fél kompromisszumra való törekvését pedig az jelzi, hogy a G-14 egyik vezetôjétôl származó sajtóinformáció szerint elképzelhetô, hogy a Charleroi az érdekvédelmi szövetség nyomására visszavonja a kérelmét, és lehet, hogy végül az Európai Bíróságnak nem kell döntenie a kétségkívül bonyolult perben. Ettôl függetlenül egyetlen dolog biztos: mindkét fél érdekei a klubfutball-válogatott futball ellentét rendezését kívánják, a mindenki számára elfogadható megoldás megtalálása, és az új rendszer kidolgozása hosszú éveket vehet igénybe. Addig pedig, egy-egy hivatalos válogatott játéknap elôtt, alatt és után, marad nekünk a klubvezetôk siránkozása… Sz. Nagy Tamás

16-33

2007/12/12 12:12

Page 1

16 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

EGY ÉKESSZÓLÓ „MISSZIONÁRIUS” ATLANTÁBÓL:

Jeff Galloway, a boldog ember November 11-én, Tatán a világ egyik legboldogabb emberével volt alkalmam együtt futni. A félórányi kocogás a szakadó hóesésben maga volt a gyönyörûség. Nem azért, mert egy „nagy emberrel” hozott össze a sors. Bár nyilván már az irigylésre méltó lehet, ha valaki egy maratoni futó olimpikonnal kocog együtt. Aki ráadásul 1972, München óta a világ egyik legjelentôsebb futótanácsadója, és a legtöbb eladott futó témájú könyv szerzôje. Jeff Galloway-t azonban nem ezek a tények teszik nagy emberré, hanem a személyisége. Éppen csak megérkezett feleségével, Barbarával, és kíséretével Budapestrôl, ahol egy nappal korábban egy másik elôadást is tartott, a Testnevelési Egyetemen. Kiszállt az autóból a szakadó havas esôben, és az elsô kérdése az volt, merre futhat.

- Ott a Cseke-tó, azt körbefutjuk, majd elkocogunk az Öreg-tó felé, és ott is szétnézünk. - Jó lesz, mehetünk. Milyen jó, számomra ez az idei elsô hóesés. És könynyen lehet, hogy az utolsó is, hiszen az Egyesült Államok déli részén, Atlantában élek. No, induljunk! - Semmi bemelegítés? - Szükségtelen. Hiszen úgyis csak kocogunk egy jót. - Ó, igen, a híres Galloway-módszer… - Már élversenyzô koromban is éreztem ennek áldásos hatásait. Ám miután felhagytam ezzel, és edzô lettem, azt tapasztaltam, hogy a sok lassú futás, és a közbeiktatott rövid gyaloglások nagyon jó hatással vannak a tanítványaim teljesítményére. - Pontosan mi ennek a lényege? - Én nem használok pulzusmérô órát a terhelés meghatározásakor. Egyszerûen csak figyelem az érzéseimet. A légzésemet, a kedélyállapotomat, a belsô egyensúlyomat. Ha ezek megvannak, ha mondjuk, tudok menet közben beszélgetni, akkor minden a legnagyobb rendben van, pontosan azt teszem, amire szükségem van. - Mikor volt utoljára sérült? - Negyvenkilenc éve. Most hatvankettô vagyok, és évente futok három-négy maratonit. Természetesen gyorsulni, az egyéni csúcsomat megdönteni ebben a korban már nem fogom, de nem is ez benne a lényeg. Hanem hogy élvezem a mozgást, azt, hogy jó helyeken futhatok. Például nagyon szép ez a tó, és csodálatos, ízületkímélô az ösvény, amelyen futunk. Önök szerencsések, ha itt futhatnak. Mint ahogy én is, amiért megkaptam ezt a lehetôséget. - A világ hány kontinensén futott már? - Lássuk csak. A sarkokon még nem futottam, és Dél-Amerikában sem. Az összes többi kontinensen már volt szerencsém futócipôt húzni. És micsoda szerencse, hogy most itt, önöknél is kocoghatunk egy jóízût. Gyönyörû a környék. Nagyon szépek ezek romok itt a tó

partján. És tényleg több száz évesek? És Napóleon is járt itt 1805-ben, amikor egy béke-megállapodást írt alá? Önöknek nagyon gazdag a történelme! - Önnek pedig a futókarrierje. - Amely egyáltalán nem úgy indult, hogy nagy lesz. Egy elhízott kis kölyök voltam. Sôt, amikor az iskolában fel kellett venni valamilyen sportot, és én a futást választottam, még évekig nem mutattam különösebb tehetséget ezen a területen. Viszont nagyon megszerettem. Megtaláltam benne a lelki egyensúlyomat, a békémet. Ez tartott a pályán. - Szerelem, egy életen át? - Nyugodtan mondhatom, hogy igen. De élversenyzôként is mindig arra törekedtem, hogy élvezzem az edzéseket és versenyeket. Még akkor is, ha kemény résztávos edzésem volt. Mindig volt benne, ha más nem, hát a bemelegítésben és levezetésben valami játék. A nevetés, a derû csodálatos dolog. - Mennyit résztávozott? - Talán meglepô, amit mondok, de keveset. Mindössze hetente egyszer, legfeljebb kétszer. És rendszerint ezek alkalmával sem futottam négyszer egy mérföldnél többet gyorsan. Közben pedig kocogtam, vagy gyalogoltam. Úgy találtam, hogy a rövid gyaloglás nagyon jótékony hatással van a regenerációra. Mindenki számára, legyen szó élversenyzôrôl, vagy hobbifutóról. Aztán hetente, vagy kéthetente volt még egy tíz mérföldes, vagyis ahogy önök számolják, tizenhat kilométeres tempófutásom, és szintén hetente, vagy kéthetente egy hosszú, lassú futásom. A többi esetben lassan, kényelmesen futottam. Ha úgy tetszik, kocogtam. És gyalogoltam közben. Mint ahogy most is gyalogolunk egy kicsit. Ha nem baj, persze… - Egyáltalán nem. Legalább még jobban tudunk beszélgetni. Ebbôl tudott két óra tizenhat perces maratonit futni? - Ebbôl. Talán ment volna jobban is, de életem csúcsán, a hetvenketteses olimpiai kvalifikációs versenyen harminchét fok volt. Ott nem az idô számított, ha-

■

MAGYAR EDZŐ 33

2007/4

A cirkuszi erômûvészettôl az olimpiai dobogóig ÖTVENÉVES A SÚLYEMELÔ SZÖVETSÉGÜNK A nagy attrakciót - a súlyemelést - a cirkusz világa éltette hosszú-hosszú ideig, amikor ôserejû termetes alakok emelgették a nézôk hitetlenkedô ámulatára az irtózatos nehéz súlyokat. A XIX. század utolsó évtizedében azután egy bécsi bajnok, Wilheim Türk „szakiskolát” nyitott és elkezdte a rendszeres-módszeres oktatást a sportág iránt érdeklôdô fiatalok számára. Azokban az idôkben persze teljesen másként gondolkodtak a sportról az emberek. Általában a sportolókat gyûjtô fogalommal jelölve atlétáknak nevezték. Már csak ezért sem lehetett véletlen, hogy az elsô nyári olimpiai játékok versenyprogramjában az atlétikai számok között szerepelt! Mi magyarok is részt vettünk az ötkarikás játékok premierjén és Tapavicza Momcsilló volt az elsô hazánkfia, aki elindult súlyemelésben. A két számból álló programban, a kétkaros súlyemelésben 80 kg-os eredménnyel a tisztességesnek mondható ötödik helyen végzett a nálánál jóval erôsebb versenyzôk mögött. A sportág beilleszkedése az atlétikában nyilvánvalóan nem tarthatott sokáig, s 1920-ban megalakult az önálló Nemzetközi Súlyemelô Szövetség. Ettôl az évtôl kezdôdôen a sportág valamennyi olimpiai játékon szerepelt.

Az alapok lerakása…

nem a helyezés. Kiharcoltam a müncheni olimpián való indulás jogát, ez volt a legfontosabb, a többi nem számított. - Azért a kettô tizenhat ma sem egy rossz eredmény. - Büszke is vagyok rá. De ennél még nagyobb boldogsággal tölt el, hogy munkatársaimmal együtt százötvenezernél is több sportolóval kerültem kapcsolatba, és adtam, adtunk tanácsot nekik a futással kapcsolatban. Nagy öröm, hogy közülük a maratoni futók kilencvennyolc százaléka sikeresen teljesítette a huszonhat egész kéttized mérföldes távot. Ôk hallgattak rám, és nem akartak túl erôsen futni nap, nap után. Mert fôként a fiatal versenyzôknél, és az amatôröknél tapasztalom, hogy sokszor abba a hibába esnek, hogy túl erôsen akarnak edzeni. Aztán rendre sérülés a vége. Nem árt kémkedni utánuk, hogy a könnyû edzéseinken valóban elég könnyen kocognak-e. Mert nagyon sokan elfelejtik,

A XX. század elején - számos más sportághoz hasonlóan - kezdett a súlyemelés is a fiatalság körében egyre népszerûbb lenni. Szerencsére az akkori Ausztria volt a sportág egyik meghatározó fellegvára, s így érdeklôdô fiataljainknak könnyen nyílt alkalmuk a sportág alapvetô fogásainak elsajátítására. Ehhez, nem mellékesen, jó partnerre találtak a tornászok körében is, akiknek egyébként, ismeretes, számos erôelemet kellett gyakorolniuk versenyprogramjaik érdekében. Ma már akár történelmi színhelynek nevezhetjük a Nemzeti Lovardát, ahol, ha kezdetleges viszonyok között is, de elkezdhették edzéseiket az „úttörôk”. Két, akkoriban nagyhírû klub, az MTK valamint a BTC (Budapesti Torna Club) biztosította a legfontosabb feltételeket és a rendszeres gyakorlási lehetôséget. Sôt az MTK kisvártatva vállalta a sportág premierjének számító verseny megrendezését is. A nevezetes dátum 1889. április 9. Két versenyzô - Steiner Henrik és Totis László - döntötte el egy 50 kg-os súlyzóval, hogy ki a jobb, ki tudja azt többször felemelni. Bár a tulajdonképpen házi versenynek tekinthetô esemény eredménye nem maradt fenn, a fô célját elérte, ugyanis igen élénk érdeklôdés kísérte a küzdelmet és hatására késôbb többen kipróbálták erejüket. A követôk között említhetjük Frank Emilt, Freund Sándort, Horváth Istvánt és Kellner Gyulát. (Ez utóbbi nem más, mint az elsô olimpiai játékok maratoni futásának bronzérmese. A szerk) A milleneumi esztendô egyébként jót tett a sportágnak, mert az

országos ünnepségek keretei között bemutató sportágként szerepelt. A fôváros után az elsô vidéki versenyt a PAC (Pécsi Atlétikai Club) rendezte. Itt Zsiller Ferenc 15 alkalommal emelte fel a félmázsás súlyzót. Nem maradt ki a média sem a hírverés tekintetében. A jelentôs lapnak számító Sportvilág írt ki versenyt például - értékes tiszteletdíjakért - amelyen, a korszak egyik legismertebb emelôje, Horváth István nyert 24 emeléssel, a legnagyobb közönségsikert az akkoriban még 17 éves Weisz Richárd aratta. Ugyan két emeléssel kevesebbet teljesített, de a közönség szimpátiáját joggal vívta ki. (Weisz Richárd, tudjuk, késôbb 1908-ban, birkózásban olimpiai bajnoki címet szerzett Londonban. A szerk). Ezt követôen ez a fiatalember nem talált legyôzôre, két alkalommal is - 1903-ban és 1904-ben - megnyerte a hazai bajnokságot, jóllehet a MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség) ezeket az eseményeket még hivatalosan nem ismerte el. Az erôs fiatalember ellenben 1905-ben már hivatalosan is magyar bajnoknak mondhatta magát: 290 kg-os összteljesítménnyel legyôzte jóval idôsebb társait. Eredménye az alábbiakból tevôdött össze: 80 kg balkaros, 80 kg jobbkaros és 130 kg kétkaros lökésbôl. Az évszázad elsô éveiben a MASZ égisze alatt mûködött a birkózás és a súlyemelés, mint szakosztály. Ennek elsô vezetôjévé dr. Tatics Pétert választották, aki kora egyik kimagasló sportvezetôjének számított (fiatal éveiben, több sportágban szerzett érdemeket), nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Személyében a birkózó sportág elsô nemzetközi

elnökét is tisztelhetjük. Igen sokat tett mindkét sportág versenyrendszerének kialakításáért. Sorra alakultak vidéken is a szakosztályok, amelyek jelezték, hogy sikerült megszerettetni a fiatalokkal a súlyemelést. Persze akadtak hibák, mint például az 1912-es évben, amikor a MASZ elfelejtette kiírni a bajnokságot. Szerencsére helyette a fôváros gyakorolt nemes gesztust, amelynek értelmében elkezdôdött a Budapest bajnokságok máig is tartó sorozata. Az elsô világháború azonban a fellendülés szakaszát ugyanúgy megtörte, mint számos más sportágét. A háború miatti „kényszerszünetet„ követôen az elsô biztató jelek 1921-ben jelentkeztek. Megalakult a Magyar Birkózó Szövetség és ôk magukkal vitték „testvérüket” a súlyemelôket is. A szövetség elnökévé Csillag Miklóst választották. A fejlôdés újra indult, ám a nemzetközi bemutatkozásra még várni kellett… Az 1928. évi amszterdami olimpiára három súlyemelônknek volt esélye a kiküldetésre - Brassay, Róna és Garamszeghy - de nem tartotta végül felkészültségüket a vezetés elegendônek arra, hogy elinduljanak. A következô olimpián pedig - amelynek Los Angeles volt a házigazdája - a magas költségek miatt maradtak ki emelôink az utazó küldöttségbôl. Az elsô jelentôs nemzetközi versenyre 1934-ben került végül sor, amelyen a világ élvonalához tartozó bécsi súlyemelôk látogattak el Budapestre a MÁVAG versenyére. Az öt súlycsoport mindegyikét a „sógorok” nyerték. A visszavágót már nemzetek közötti válogatott mérkôzésként jegyezték fel. A végeredmény nem lehetett kétséges, de legalább jó tanítványnak bizonyultunk, amit számos országos rekord jelzett. A fejlôdés lemérhetô volt és a jócskán megnövekedett igazolt versenyzôk száma indokolttá tette az elsô csapatbajnokság megrendezését. A gyôzelmet a MÁVAG csapata szerezte meg. Végre a harmadik nekirugaszkodásra Berlinben (1936) szerepelhettek súlyemelônk az olimpiai játékokon. Kúti Jenônek és Csinger Gyulának is csupán szerény statisztaszerep jutott a világ legjobbjai között. A következô világverseny 1938-ban azonban már biztatóbban sikerült: a MAC fiatal versenyzôje, Ambrózi Jenô pehelysúlyban az értékes hatodik

17-32

2007/12/12 12:13

Page 1

32 MAGYAR EDZŐ te el, az elsô világbajnokságon Belgrádban, 1973-ban a 400 m vegyesúszásban, amit megismételt Caliban két évvel késôbb, s nyert 200 vegyesen is. Továbbá hozzászegôdött egy arannyal 200 m háton klubtársa, Verrasztó Zoltán. Az imponáló olimpiai sorozat 1980-ban indult Wladár Sándor moszkvai gyôzelmével a 200 m hátúszásban. Húsz éven át - kivéve Los Angeles játékait, ahol, a szovjetek nyomására, nem vehettünk részt - nem rendeztek ötkarikás játékokat magyar gyôzelmek nélkül, s a Széchyé mellett beindult Kiss László „aranycsináló mûhelye” is Egerszegi Krisztinával, Güttler Károllyal, Kovács Ágnessel többek között… Ötkarikás gyôzteseink. Szöul- 1988: Egerszegi Krisztina - 200 m hát. Darnyi Tamás - 200 és 400 m vegyes. Szabó József 200 m mellúszás. Barcelona - 1992: Egerszegi Krisztina - 100, 200 m hát, és 400 m vegyesúszás. Darnyi Tamás - a „szokásos” 200 és 400 m vegyes. A két nagyság jóvoltából minden idôk legeredményesebb olimpiai szereplése - öt aranynyal! …Atlanta - 1996: Egerszegi Krisztina 200 m hátúszás, Rózsa Norbert - 200 m mellúszás, és Czene Attila (ugyancsak a szélsô, „surranó” pályán nyert, akárcsak Csik Ferenc 1936.-ban Berlinben) a 200 m vegyesúszás döntôjében. Sydney: Kovács Ágnes - 200 m mellúszás. Egerszegi és Darnyi teljesítménye páratlan a nemzetközi úszósport történetében. „Krisztina királynôn” kívül egyedül az ausztrál nôi sprinternek, Dawn Frasernek sikerült ugyanabban a versenyszámban bajnokságot nyernie három sorrendben egymást követô olimpián (100 m gyorsúszás - 1956, 1960, 1964). Egerszegi 200 háton produkálta ezt (1988, 1992, 1996) de ráadásul még további két egyéni aranyat gyûjtött be, egyiket 100 m háton, a másikat 400 m vegyesúszásban utolérhetetlen! S ugyanígy Darnyi Tamás bravúrja is az: ô az egyetlen az olimpiák történetében, aki képes volt megismételni kettôs gyôzelmét a vegyesúszó számokban, ráadásul úgy, hogy 11 éven keresztül veretlen maradt, - tehát a világbajnokságokon is duplázott - legyôzhetetlen bajnokként vonult vissza!

Avatott kezekben a gyeplô Sydney, az ezredforduló, a huszonegyedik század küszöbét jelölô idôszak számos változás tanúja. Széchy visszavonult, Kiss László is befejezte edzôi pályáját, szövetségi kapitányként folytatta, s végzi ma is nélkülözhetetlen szakmai tevékenységét, az edzôk, szakemberek újabb tehetséges nemzedéke jelent meg az uszodák partján: Turi György, Széles Sándor és mások. Friss versenyzô tehetségek adták le névjegyüket Athén 2004-es játékain, legelôbb is a mel-

■

lúszásban ezüstérmes tinédzser, Gyurta Dániel és a bronzérmes vegyes specialista Cseh László, aki Athén elôtt lábtörést szenvedett, ám egy évvel késôbb Montrealból világbajnoki arany kárpótlással tért haza. Ami változatlan, ami az állandóság és a biztonság garanciája - a szövetség vezetése. A rendszerváltozás egyik következményeként - jóllehet mind a nemzetközi, mind az európai úszó szövetség továbbra is egyedüli gazdája az egységes keretben kezelt úszásnak, mûugrásnak, vízilabdázásnak, mûúszásnak és a nyíltvízi úszásnak - hazai viszonylatban1989 után önállósulási folyamat indult be. Elôször a vízilabdázók váltak függetlenné, s alakították meg önálló szövetségüket, majd követték ôket a szenior- és a szabadvízi úszók, s ebbe az irányba készülnek jelenleg a mûugrók is. A rendszerváltást követô idôszakban néhány évig zavarokkal küszködött a MUSZ, míg azután az átláthatatlan és a törvényes gazdálkodást gyakorta megszegô „Zemplényi György elnöki korszakát” követôen, 1992-93-tól hamisítatlan profi sportvezetôk vették kezükbe az ügyek szakértô kezelését, hatékony irányítását. Az elnöki székben az óta Gyárfás Tamás, a fôtitkáriban pedig Ruza József foglal helyet. Az utóbbi vitathatatlanul az egyik legtapasztaltabb fôtitkára a

2007/4

magyar sportvezetésnek, s alighanem nem hivatalos Európa-csúcstartó, hiszen kifogástalanul, közmegelégedésre látta el könnyûnek cseppet sem mondható feladatát már 1976 és 1988 között is. Summázva tehát a szövetség 100 évébôl immár 27 az ô fôtitkári közremûködésével pergett le. Gyárfás nemzetközi elismertségét, szakértelmét (eredeti uszodai nevelés ô is, hiszen elsô osztályú vízilabdázó volt az MTK-ban és az Eger együttesében) mi sem bizonyítja jobban, minthogy tagja lett a LEN végrehajtó testületének, sôt - mint rutinos és gyakorlott média szakértô - ô a szervezet sajtó igazgatója is egyben. Nem véletlen mindezek után - s ez ugyancsak páratlan teljesítmény a maga nemében - hogy a magyar szövetség egymást követô három évben adhatott otthont az öreg kontinens legjobbjainak: 2005-ben ifjúsági Eb-ét, 2006-ban felnôtt kontinens bajnokságot rendeztünk a Margitszigeten, 2007 decemberében pedig - nyilván méltó elismeréseként is a mögöttünk hagyott 100 esztendôben mutatott sikeres munkálkodásnak - rövidpályás Európabajnokság színhelye lehetett Debrecen. Ilyen sorozatot soha egyetlen ország szövetsége még nem produkált! Nem vágunk tehát neki kedvezôtlen elôjelekkel a második száz esztendônek! Gallov Rezsô

Megtettem, mert elhittem A Kropkó Péter, Bene János szerzôpáros tollából, a Kropkó Triatlon Club kiadásában megjelent a „Megtettem, mert elhittem” címû könyv, melynek címlapján szerepel egy mondat, nevezetesen a „Miként érjünk el elérhetetlennek tûnô célokat?”, amely mottó is lehetne. Mottója annak a kiadványnak, amely valójában nem egyszerû könyv, hanem egyfajta tréning. Amint Bene János - a Generatív Tanácsadó Iroda „megtestesítôje”, aki 15 éve dolgozik trénertanácsadóként - leírja, létezik a „Megteszem, mert elhiszem” társaság, amelynek feladata: hozzájárulni egyének és szervezetek által fontosnak tartott célok eléréséhez. A kiváló sportemberrel. A Vasemberként ismert Kropkó Péterrel 2001 óta dolgozik együtt különbözô vállalatok tréningjein, és ezen tréningek, beszélgetések során egyszerû emberek is felfedezték a párhuzamot a mindennapi élet és a sportember életének feladatai között. Mivel az ország lakosságával nem tudnak egyszerre, együtt „tréningezni”, együtt gondolkodni, és ezáltal fejleszteni egymást, ezért nyújtják át a könyvet az olvasók személyes tréningjeihez. Az Olvasó pedig észrevétlenül lesz a gyakorlás alanya, miközben Kropkó Péter élvezetesen megírt pályafutását, edzéseit, a versenyekre való felkészülését, versenyélményeit olvassa. Szinte ott vagyunk mi is Hawaii-on, a hôségben, érezzük az óceán semmihez sem hasonlítható illatát, utána pedig küzdünk a hullámokkal, a hátunkat tûzô napsütéssel, és együtt érünk célba Kropkó Péterrel profiként megtett utolsó Ironman-versenyén. Minden fejezet után úgynevezett Üzenetek, kérdések rész következik, melyben kiragadják a fôhôs egy-egy mondatát, ezen elgondolkodhat az Olvasó, és kérdések formájában saját életére vonatkoztathatja. Számomra a legkedvesebb, legtalálóbb a következô: mi a különbség a két felfogás, megközelítés között, mely szerint az amerikai ember pénzt csinál, a magyar ember pénzt keres…? Mire a könyv végére érünk, megismerjük Kropkó Pétert a sportembert és magánembert is, akinek fontos a család, és akinek fáj, ha a sportolás miatt „fagyasztóba került” egy-egy barátság. Megismerjük - legalábbis részben - Japánt, Kropkó nagy sikereinek helyszínét, a japán emberek mentalitását, vagy a szintén egzotikus Brazíliát. A könyvet - melyben megtaláljuk Kropkó pályafutását számokban elbeszélve, és olvashatunk a táplálkozás tudományosságáról is - a versenyekrôl és csodás tájakról készült fotók teszik teljessé. Füredi Marianne

■

MAGYAR EDZŐ 17

2007/4

hogy nem az edzéstôl, a terheléstôl javulnak az eredmények, hanem annak kipihenésétôl, a stresszhez való alkalmazkodás révén. Ha nincs meg a megfelelô pihenés, nem ér semmit az edzés. Futhatunk tovább? - Természetesen. Beszéljünk a versenyzôkrôl, hiszen most a triatlonos konferencián szakedzôk hallgatják majd önt. - A versenyzôkkel kapcsolatban egy dolgot fontosnak tartok. Segíteni nekik, hogy megtartsák az egyensúlyukat a két agyféltekéjük között. Mert a bal oldali a stresszért felel. Ha keményen dolgoznak, ez menekülni akar. A jobb oldal viszont az érzelmekért felelôs. Ezt kell megragadni, és a lehetô legtöbbször az érzelmekre hatva egyensúlyba billenteni a fiatal atlétát. Ez a legnehezebb része a felkészülésnek. Megtalálni a helyes egyensúlyt. Ehhez idôrôl idôre át kell beszélni a problémákat. Még akkor is, ha nem találjuk rá a megoldást. Azzal, hogy beszélünk róla, könnyebb lesz. Nem cipeli magával az ember, és nem marja belülrôl. Ilyenkor a jobb agyfélteke próbálja megtalálni a megoldást. És rendszerint sikerül is. - Milyen trükkjei vannak még? - Mocskos trükknek hívom ezeket, amelyekkel megpróbálom mozgásban tartani ôket. Megpróbálom becsapni az atlétákat. A versenyen rendre a finis, a hajrá a legnehezebb. Ilyenkor dôl el, hogy az ember eléri a célját, vagy elbukik. Három varázsszó segít. Ezek: lazítás, erô, és simaság. Önbizalmat ad ez a három szó, amelyek segítségével vagy három kilométerrel tovább bírják. Ezek stimulálják a bal agyfélteke negatívumait.

Tények Jeff Galloway-rôl • Jeff Galloway 62 éves, az egyesült államokbeli Atlantában él feleségével, Barbarával. • Az 1972-es, müncheni olimpia résztvevôje volt 10 000 méteren, és tartalék a maratoni távon. • Észak-Amerikában a futás témakörében legtöbb könyvet ki-, és eladó szerzô. Legjelentôsebb mûvei: Galloway's Book on Running, és Marathon You Can Do It! • Évente mintegy kétszáz beszámolót, elôadást tart világszerte a futásról. • A futás-gyaloglás-futás edzésmódszerének feltalálója, melynek segítségével a tôle, és munkatársaitól segítséget kérôk 98 százalékos sikerrel teljesítik a maratoni távot. • Összesen több mint 150 ezer futónak adott felkészülési tanácsot kollégáival együtt. • Jeff hisz abban, hogy módszerével szinte minden ember képes sérülésmentesen felkészülni, és teljesíteni a maratoni távot, életkorra, nemre való tekintet nélkül. Valamint, hogy képes a módszere segítségével az élet, a mozgás pozitív oldalára állítani az embereket. • Honlapja: www.jeffgalloway.com Marik Balázs

Azt mondom, megfogod egy láthatatlan lasszóval az elôtted futót, és elkezded felhúzni magad rá. Lépésrôl lépésre közelebb jutsz a célhoz. Ezek gyakorlása segít. Sokat kell ezt is gyakorolni, és a siker nem marad el. - Van-e még valami a tarsolyában? - Persze. Nagyon nehezen értik meg, hogy az apró sérülésekre is nagyon oda kell figyelniük. Mert ha nem teszik, egy könnyített, vagy esetleg kihagyott edzés helyett késôbb egy egész héten át nem lesznek majd képesek futni. Gyakran visszautasítják, hogy ôk sérültek. Ám egy jó edzônek ezt látnia kell, és ilyenkor könnyíteni. Vagy elôvenni a vízifutó-övet. - Ezt ismerem, ilyen nekem is van. Valóságos csodafegyver. - Pontosan. Sérülések alkalmával csodákra képes. Jobb példát nem is hozhatnék, mint Mary Deckerét. Az elsô atlétikai világbajnokságot megelôzôen megsérült. Ám ennek segítségével tovább tudott edzeni, és végül 1983-ban, Helsinkiben 1500 méteren világbajnok lett. Azt tapasztaltam, hogy nem csak sérülések alkalmával lehet és kell ezt alkalmazni, hanem olyankor is, ha egy versenyezô teljesen egészséges. Az öv fenntartja a víz felszínén, a lába nem ér le a medence aljára, így szabadon mozog, mintha futna. A nagy közegellenállás miatt rendkívüli mértékben erôsít a vízben futás. A sérülésveszély pedig nullára csökken közben, mert egyáltalán nincs rázkódás, becsapódás. Az úszás is jó keresztedzés - triatlonosoknál különösen. Ha a futást, magát vesszük, mégis azt mondom, a vízi futás a legjobb kiegészítés hozzá. - Ha már a kereszteknél tartunk, egy keresztkérdést engedjen meg nekem. Az ön rendkívül humánus módszereivel készülôk közül mi a legjobb maratoni eredmény? - Két óra huszonnyolc perc. De nem élversenyzôrôl van szó, hanem amatôrrôl. Azt gondolom, hogy világklasszis atléták is készülhetnének ezzel a módszerrel. Erre még nem volt példa, de szilárd meggyôzôdésem, hogy nagyon komoly eredményt érhetnének el így. Akár Haile Gebrselassie. - Maradjunk a triatlonnál, ha már a sportág szakmai konferenciájának keretében hozott össze bennünket a sors. Olimpiai távot figyelembe véve milyen távokat javasol az edzéseken? - A versenytávhoz kell igazítani a kilométerszámot. Nem lehet, mondjuk akár heti 200 kilométert futtatni egy olimpiai távra készülô triatlonistával, mint tettem én maratoni-versenyzô koromban. Bôven elég ennek kevesebb, mint fele. A lassú futás esetében a versenytempónál két perccel lassabb kilométerek tökéletesen megfelelôek. Hosszú edzésen

sem érdemes huszonöt kilométernél többet futtatni velük. A gyors edzéseiken pedig négyszáz méteres résztávokat fussanak, legalábbis az én meglátásom szerint. A gyors szakaszok között kezdetben gyaloglással, majd késôbb esetleg nagyon lassú kocogással. Maximum tíztizenkét kilométernyi futás jöhet szóba egy ilyen edzésen. De a fiataloknál ez természetesen kevesebb legyen, fokozatosan jussanak el a huszonkétszer négyszáz méterig. - Fuss lassan, gyorsulni fogsz tôle! Ez volna a megoldás kulcsa? - Egyrészt igen, másrészt nem. A lassú, regeneráló, ha úgy tetszik, „bulifutások” arra jók, hogy a nagy terhelést kipihenje a szervezet, az idegrendszer. De a fejlôdés legnagyobb lehetôségét a gyors futásban látom. Ahhoz azonban pihentnek kell lenni. Fáradtan semmi értelme a résztávozásnak, csak árt. - Kifogyhatatlan a trükkökbôl… - Egyáltalán nem. Egyet azért még feltétlenül elárulok. A lépésfrekvencia döntô. Ezzel kapcsolatban a következô a tanácsom. Fussunk lassan, kényelmesen. Harminc másodperc alatt számoljuk meg, mennyit lépünk. Következô kísérletre próbáljuk megemelni ezt a számot, de csak eggyel, vagy kettôvel. Négynyolc ismétlést alkalmazzunk, minden alkalommal eggyel, vagy kettôvel emelve a lépésszámot. Tapasztalataim szerint nagyon hatásos gyakorlat. Így, ahogy most csináljuk is. Aztán a meglátásom szerint van még egy nagyon jó gyakorlat, a gyorsító-lassító fokozó futás. - Ez mibôl áll? - Vagy inkább mibôl fut! Tizenöt nagyon lassú lépésbôl, majd tizenöt gyorsabb, végül tizenöt, az öt kilométeres versenytempónak megfelelô lépésbôl. Ezek a váltogatások nagyon jól segítenek megtörni a monotóniát, játékosságot visznek a futásba. Lehet mosolyogni, nevetni, ha sikerül, és akkor is, ha nem. Mondom, a nevetés egy csodálatos dolog. A tizenöt gyors lépésbôl pedig célszerû hosszan kiengedni, én úgy mondom, kisiklani. Ilyenkor az ember már nem arra figyel, hogy erôsítsen. Ha szépen, fokozatosan lassul le, sokáig képes viszonylag gyorsan, jó mozgással haladni. Figyeljünk a stílusunkra, és nem sérülünk le. A fejlôdés, pedig garantált. - Megérkeztünk. Köszönöm a futást, és a beszélgetést. Mindkettô nagy élmény volt. - Számomra is. Csodálatos a környék, kocogtunk, és közben beszélgettünk egy jót. Mi hiányozna még a teljességhez? nevet Jeff Galloway, és látszik rajta, hogy valóban boldog. Marik Balázs [email protected]

18-31

2007/12/12 12:13

Page 1

18 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

Pekingben jártak (I.) TAPASZTALATAINK ÖTTUSÁBAN Pálvölgyi Miklós Magyar Öttusa Szövetség, Budapest

A 2008. évi nyári Olimpiai Játékok elôversenyét idén világkupa-döntôként rendezték Pekingben. Ezen a versenyen szeptember 13. és 16. között négy napot töltöttünk el a kínai fôvárosban. Ez az idôpont egyébként három héttel esett a jövô évi versenynapok (augusztus 21. és 22.) utánra. A magyar öttusacsapat most másodszor szerepelt Kínában, ezt megelôzôen 2004-ben már egy Athénra kvalifikáló világkupán vettünk részt. Az akkori jó rendezés és szervezés már láttatta, hogy Kína miként készül az olimpiára. Természetesen akkor még egészen más létesítményekben rendezték meg a küzdelmeket, mint a mostaniakat, de ezzel együtt is megtapasztaltuk azokat a komplex létesítményeket, ahol a kínai (öttusa) sport él és dolgozik. Barcelonától kezdôdôen Pekingig részt vettem olimpiai elôversenyeken, de ilyen készenlétet egyiken sem tapasztaltam, mint ezúttal. Az öttusaverseny valamennyi létesítménye száz százalékosan befejezett, versenyeinket a jövô évi olimpia helyszínén rendezték, így egész pontos képet kaptunk, tapasztalatokat, helyismeretet szerezhettünk a négy nap alatt. Peking világváros és egyben szinte az egész egy hatalmas építkezés. Utak, hidak, metrók, alul-és felüljárók, felhôkarcolók, üvegpaloták, székházak mindenütt. A hírek szerint az építkezések nagy többsége befejezôdött, vagy befejezés elôtt áll. Nyolc-tízsávos utak, ahol a felszíni átkelés szinte lehetetlen. Óriási forgalom, éjjel-nappal megállás nélkül autó-autó után. A szálloda ablakból átláthatatlan hangyabolynak tûnik a közlekedés.

sára alkalmas, ami lövészethez sok, az a víváshoz viszont kevés lesz. Természetesen klíma mûködik, erôs befúvással, amitôl a helyiség elég hideg volt. A vívóteremtôl csupán néhány perc buszozásra van az uszoda. Újonnan épült, 50 méteres fedett versenymedence, az öttusa és vízilabda selejtezôk színhelye lesz. Körülbelül 8 ezer férôhelyes lelátóval rendelkezik. A lovaglás és a futás ugyanazon stadionban kerül megrendezésre. Gyalog néhány perc lenne, de busszal egyszerûbb az átjutás, mert nem kell kiés becsekkolni az egymáshoz közel lévô, de elválasztott területen. A stadion kb. 30 ezer nézôt tud fogadni. Biztos nagy lesz az érdeklôdés, mert Pekingben ez az egyetlen lovasszám, a speciális lovasversenyeket ugyanis Hongkongban bonyolítják le. A stadion közepén lévô pályán középen állították fel a lovaspályát. Az említett, 2004-es pályával ellentétben, kevésbé igényes, de elfogadható színvonalú volt. A lovak (helyiek) nem rossz képességûek, az olimpiáig együtt maradnak és belovaglókkal készítik fel ôket. Így majd egy magasabb színvonalú és követelményû pálya teljesítésére is alkalmasak lehetnek. A futópálya egy szabályos 400 méteres atlétikai pálya. Belülrôl kifelé táguló, hét körben futják a 3000 métert. Oszlopokkal, szalagokkal vannak a folyosók elválasztva. A tribünrôl jól követhetô, látványos. Nem találkozhatunk a sydney-i, vagy athéni „hangyaboly” látvánnyal, itt jobban követhetô lesz a verseny. A versenyszínhelyeken kb. félházas lelátók voltak, az olimpián biztos, hogy teltházas nézôtérrel számolhatunk.

A létesítményekrôl

Az épületekben egyéb kiszolgáló létesítmények is találhatók, a sajtó részére felszerelt szobákon, öltözôkön, zuhanyozókon kívül várakozó, pihenô helyiségek is vannak, ahol frissítôk, kávé, tea, csoki, kisebb falatok, gyümölcsök álltak a résztvevôk rendelkezésére valamennyi létesítményben egész nap. A rendezés némi gyakorlatlanságot árult el, a résztvevô nemzetközi versenybírókkal azonban a versenyt folyamatosan és kisebb hibákkal bonyolították le. Az olimpiáig bizonyára további gyakorlatot szereznek, és a megerôsített nemzetközi bírói kar is hozzájárul majd a ver-

A lôtér és a vívóterem. A két szám egy nagy teremben került megrendezésre, az egyik rövid falon felállított 40 lôállásban kezdôdik a verseny. Nem a legmodernebb berendezés, de az olimpiára kibôvítik, felszerelik kivetítôkkel, és így a terem bármelyik pontjáról követhetô lesz az esemény. A táblák alatt egy futókamera fogja a közvetítést izgalmassá és látványossá tenni. A terem belsô területén vannak elhelyezve a pástok. Körülötte folyosó a sajtónak, és nemzetenként egy-egy edzônek. A terem körülbelül 6-7 ezer ember befogadá-

Rendezés

seny sikeres lebonyolításához. Az esemény elengedhetetlen „tartozékai” a mindenhol jelen lévô önkéntes segítôk. Érkezéstôl elutazásig együtt vannak a csapatokkal, segítôkészek, mosolygósak, és jövôre talán - reméljük legalábbis - már angolul is fognak beszélni. Peking készen áll.

Utazás, egyebek Utazás, idôjárás, egyéb körülmények. A repülôút kilenc óra hosszú. A repülôgép szûk és zsúfolt volt, így meglehetôsen fáradtan érkeztünk meg. A repülôteret kibôvítették, és már most mûködik egy olimpiai folyosó, ahol az amúgy rengeteg adminisztrációt mellôzve viszonylag gyorsan ki lehet jutni. Az idôeltolódás plusz hat óra, ami hat nap alatt áthidalható. Egy kora reggeli érkezés, fárasztó utazás után pár óra alvás mindenképp szükséges. Utána viszont fel kell venni a helyi ritmust és a szerint edzeni, pihenni, élni. Az idôjárásról már az elôzô (TF-es) konferencián is sokat hallottunk, ezért errôl csak röviden: augusztus vége az esôs idôszak végét is jelenti, minél késôbb van a verseny, annál nagyobb az esély a kisebb mennyiségû csapadékra. A hômérséklet magas, és a relatív páratartalom akár 80 százalékos is lehet, mint maximális érték. A mi versenyünk egy-egy napos, három fedett és két szabadtéri versenyszámunk van. A lövészet, vívás, úszás klimatizált térben zajlik, míg a lovaglás - amit kb. 14 és 17 óra között rendeznek - alatt mintegy 30-33 fokos hômérséklet és átlagosan 55 % körüli páratartalom várható. Pályabemutatóval, a sorsolással, a melegítéssel és a versennyel együtt a lovasszám 2x30 perces szabadtéri tevékenységet igényel, ami nem jelent különösebb keringési megterhelést. A futásnál várhatóan 28-30 fok lesz, 55-60 %-os páratartalom mellett, várhatóan 18 óra felé lesz a rajt. Itt a jelentôs terhelés, ezek mellett az idôjárási körülmények között, a megszokottnál jobban igénybe veszi a sportoló szervezetét. Az olimpiai létesítményekben a helyiségek, a szobák, a szállításoknál a buszok klímája jelent veszélyt. A lôtér és a vívóterem túl hûvös volt, de mindenhol, ahol klíma van, készenlétben kell tartani megfelelô ruházatot. A sportfelszereléseken túl „kötelezô védôöltözet” a sapka és a napszemüveg, továbbá az anorák és a felsôrész mindig kéznél kell legyen.

■

MAGYAR EDZŐ 31

2007/4

után a FINA végrehajtó testületének a szervezet arany érdemrendjével kitüntetett tagja, majd fôtanácsosa, a hivatalos vízilabda szabály film készítôje, arról nem is szólva, hogy hosszú idôn át magas szinten igazgatta a Margitszigeti Nemzeti Sportuszodát, s három olimpián vízilabda szövetségi kapitányként oroszlánrészt vállalt két ötkarikás arany (1952, 1956), valamint egy ezüst megszerzésében (1972). A LEN-ben mellette - pontosabban utána - a helsinki diadalban részes Novák Ilonka, úszó szövetségi kapitányunk kapott az 1970-es, 80-as években szerepet, mint a büreau tagja. Helsinki után két évvel szintén szenzációsan úsztak legjobbjaink a Torinóban rendezett Eb-n. Kiválóságaink nem kevesebb, mint nyolc számban diadalmaskodtak - pompásan zárták a második világháborút követô évtized aranykorszakát.

Bérlet az olimpiai dobogóra Az 1956-os forradalom leverését követô években szerényebb eredményekkel kellett beérnünk, s jellemzô, hogy a Budapesten második alkalommal rendezett Eb-én, 1958-ban sem tudtunk néhány dobogós helyezésnél többet produkálni, sôt az 1960-as, 64-es és 68-as olimpián nem voltunk képesek egyetlen alkalommal sem feljutni a dobogó bármelyik fokára. A sovány esztendôk idején 1963-ban egy látszólag jelentéktelen esemény vezetett a késôbbiekben kibontakozó valóságos feltámadáshoz, egy újabb dicsôséges korszakhoz, amely az 1972 évi olimpiai játékokkal vette kezdetét, s szorosan véve egészen 2000-ig, tehát 28

Úszóink I.-VI. helyezései, pontjai és versenyzôi létszáma az olimpiai játékokon (1896–2004) Év Helyszín 1896 Athén 1900 Párizs 1904 St. Luis 1908 London 1912 Stockholm 1924 Párizs 1928 Amszterdam 1932 Los Angeles 1936 Berlin 1948 London 1952 Helsinki 1956 Melbourne 1960 Róma 1964 Tokió 1968 Mexikóváros 1972 München 1976 Montreal 1980 Moszkva 1988 Szöul 1992 Barcelona 1996 Atlanta 2000 Sydney 2004 Athén Összesen

I. 2 2 1 4 1 4 5 3 1 23

II. 2 1 2 1 1 2 1 1 2 2 3 1 1 20

III. 1 1 1 1 1 3 1 1 2 1 1 2 1 17

évig tartott, mi több, hatásában még érzékelhetô volt legutóbb, Athénban is. Leegyszerûsítve azt mondhatnánk, hogy ez a diadalmas idôszak Széchy Tamás fellépésétôl a visszavonulásáig, majd haláláig tartott, ez azonban nem lenne sem pontos, még kevésbé igazságos, mert mellette egy másik edzôóriás, Kiss László, vele egyenértékûen kimagasló szakmai munkát végzett, nagyszerû teljesítményt

IV. 1 1 1 1 4 1 2 1 1 2 1 1 1 1 1 3 23

V. 1 2 2 2 3 3 2 2 1 1 2 1 22

VI. 1 1 2 1 1 2 3 1 1 13

Pontszám Versenyzôk 14 1 14 1 23 2 13 10 5 8 4 5+1 8 6+2 4 5 14 9+6 33 9+7 50 6+9 19 9+9 10 13+7 5 12+8 6 7+7 24 9+7 4 7+1 30 11+4 43 10+6 59 9+7 38 13+10 14 13+9 21 16+11 455 191+111

mondhat magáénak - a magyar úszósport dicsôségére. A Központi Sportiskola 1963-ban kezdte meg mûködését, benne a Gyarmati Dezsô vezette vízilabda szakosztállyal, ahol szerény körülmények között úszásoktatással indította el edzôi tevékenységét Széchy Tamás. Hamarosan önálló úszószakosztályt teremtett, s meg sem állt a világsikerekig. Az elsô kirobbanó eredményt Hargitay András ér-

19-30

2007/12/12 12:14

Page 1

30 MAGYAR EDZŐ ben ezekre az idôkre tehetjük az elsô, a Komjádi-féle” vízilabda aranykorszakot is, amely - az olimpiai idôszámítást véve alapul - 1936-ig, a berlini játékokig tartott, bár a világhírû mester akkor már nem élt (1933-ban hunyt el). A legendás reformer, a levegôjáték „feltalálója” már az 1924 évi párizsi olimpiára alaposan felkészítette csapatát, pechére azonban a sorsolás szeszélye folytán az elsô mérkôzést a korábbi háromszoros olimpiai bajnok Angliával játszottuk. A rendes játékidôben 4-4-re végzôdött „catalaunumi csata” kétszeri hosszabbításban dôlt el, több mint kétórás küzdelem után 7-6-ra a javunkra. Másnap a hullafáradt gárdát megverték a belgák, késôbb a svédektôl is kikaptunk…A vége - az ötödik hely… Az olimpiai vesszôfutás folytatódott négy évvel késôbb, 1928-ban, Amsterdamban: a döntôben már 2-0-ra vezettünk a németek ellen, sôt tulajdonképpen 3-0-ra, mert Ivády hosszú átadásából Keserû I, háttal a kapunak, lábbal kapásból lôtte a labdát a kapuba. Blitz belga játékvezetô azonban - német szabaddobást ítélt, maradt a 2-0. A vége 2-2, és hosszabbítás. A végeredmény 5-2 oda… A siker-korszak idôszámítása tulajdonképpen innen kezdôdött. A Komjádilegénység 1939. augusztus 1-ig nem szenvedett vereséget: közben Európabajnokságokat, Los Angelesben 1932ben és 1936-ban Berlinben is olimpiai bajnokságot nyert, 105 találkozón nem talált legyôzôre, 1933-ban 9-2-re hengerelte le az Európa-válogatottat. Sokat jelentett, hogy 1931-ben megépült a Margitszigeten Donáth és Komjádi szenvedélyes igyekezettel kifejtett erôfeszítései nyomán (ugyancsak Hajós Alfréd tervei alapján) a fedett uszoda. A második világháború után is kamatozott a Komjádi-örökség, sôt lényegében mind a mai napi tart. A magyar válogatott - olyan mesterek irányításával, mint Rajki Béla („Mister Water polo”), Laky Károly, Lemhényi Dezsô, Gyarmati Dezsô, majd végül Kemény Dénes, folytatta az olimpiai aranygyûjtést, a köztes idôkben megszerzett ezüst és bronzérmek mellett. Olimpiai játékok döntôi után 1932 és 36ot követôen még további hat alkalommal játszották el fiaink tiszteletére a himnuszt: Helsinki (1952), Melbourne (1956), Tokió (1964), Montreal (1976), Sydney (2000) és Athén (2004) - az mindösszesen 8 olimpiai bajnokság!

■

a nôi vízilabdázás mûvelése. Hazai úttörôje, Sárosné Ördögh Éva 1983-ban határozta el, hogy a gyengébb nem számára is lehetôséget próbál teremteni az olyannyira férfiasnak tartott sportág ûzésére. Az elsô kísérletek után - a szövetség megértésével -1984-ben hat csapattal rajtolt az elsô magyar nôi (MUSZ-ARTEX) országos bajnokság, amelyet a Vasas együttese nyert meg, s egy évvel késôbb a nemzetközi debütálás is szép eredménnyel zárult - Oslóban ezüstérmes lett a válogatott…A kezdetektôl éppen tíz évre volt szükség, hogy hölgyeink is a világ élére jussanak. 1994-ben a római világbajnokságon - Dr. Tóth Gyula és Königh György vezetésével - aranyérem lett a „jubileumi” jutalmuk. Olimpiai játékokra még nem tudott kijutni együttesünk, a világelsôséget azonban - Faragó Tamás irányításával - sikerült ismét megszerezni 2005-ben Montrealban a vb-n… A hölgyeket megtisztelô rendkívüli kitérô után térjünk azonban most vissza az úszáshoz, a harmincas évekhez, s tegyük ezt egy párját ritkító vízilabdázó közremûködésével. Ennek az elsô csodálatos aranykornak akadt egy zseniális egyénisége, Halasy Olivér. Az 1931-es Európa bajnokság színhelye Párizs volt, a vízilabda válogatott a legnagyobb természetességgel nyerte a maga aranyát. Halasynak, fedezetünknek azonban ez nem volt elég, ismeretlenül és az esélyesség legcsekélyebb súlya nélkül rajthoz állt az 1500 méteres gyorsúszásban. És - óriási meglepetésre - nyert. Gyôzelme annál is nagyobb meglepetést keltett, mert mai kifejezéssel élve, fogyatékos, mozgáskorlátozott volt, tizenévesen ugyanis villamos baleset következtében bokán alul amputálni kellett a ballábát. Ha lehet, még ennél is nagyobb meglepetést keltett 1936-ban a berlini játékok 100 m klasszikus sprint számában Csik Ferenc diadala. Nem mintha a rendkívül céltudatos 23 éves orvostanhallga-

Hargitay András Hargitay András

Madrid - 1986

Verrasztó Zoltán Darnyi Tamás

Perth - 1991

Szabó József Rózsa Norbert Darnyi Tamás Egerszegi Krisztina

Róma - 1994

Rózsa Norbert

Perth - 1998 Fukuoka - 2001 Montreal - 2005

Kovács Ágnes Kovács Ágnes Cseh László

■

MAGYAR EDZŐ 19

2007/4

tó nem követett volna el minden tôle telhetôt az elôkészületek idején. Céltudatosan és keményen edzett éveken át, félretéve minden szórakozást, s 1934-ben a magdeburgi Eb-n 59.7-tel gyôzött, tehát ismeretlennek nem volt mondható. Csakhogy Berlinben nem az európaiakat tartották esélyesnek, hanem elsôsorban az amerikaiakat és a japánokat. A hetes döntôben három japán, két amerikai, illetve egy német, s egy magyar - Csik „Ferkó” jutott. A hallatlan izgalmas döntôt „orrhosszal” nyerte (57.6-tal) a három japán elôtt a szélsô, „surranó” 7-es pályán Csik.

Helsinki és torinói arany-napok Fél évszázadon át kivétel nélkül férfi versenyzôink hívták fel magukra a nemzetközi úszó világ figyelmét. A második világháborút követôen szinte egy csapásra nagyot fordult a világ, s ezt a legszembetûnôbb módon magyar szempontból minden idôk legsikeresebb olimpiája tükrözte Helsinkiben, 1952-ben - 16 arannyal -, ahol hölgyeink minden elôzetes várakozást felülmúló sikerrel szerepeltek: a programot alkotó 11 versenyszám közül 5-öt írtak ki a hölgyek számára, s ebbôl négyben született magyar gyôzelem. Szôke Kató 100 m gyorson, Gyenge Valéria 400-on, Székely Éva 200 m mellúszásban végzett az elsô helyen, valamint a 4x100 m. gyorsúszó váltó sem talált legyôzôre. Ezek mellett még három további dobogós helyezést is szereztek: Novák Éva 200 m mellen és 400 m gyorson ezüstérmet, Temes Judit pedig a 100 m gyorsúszásban bronzérmet nyert. Ezen a helyen kell nyomatékosítani nagyszerû szakembereink, edzôink mesteri munkáját, mindenek elôtt Sárosi Imréét, Hunyadfi Istvánét, Bakó Jenôét és Rajki Béláét, aki Donáth mellett a legtöbbre vitte a sportdiplomácia mezôin is. Volt a LEN elnöke (1958-62), alelnöke (1962-66), az

Világbajnokaink Belgrád - 1973 Cali - 1975

Kitérô - a hölgyekért A nôi ágazat - a kronológiai rendtôl rendhagyó módon eltérve összegezzük ezen a helyen eddigi pályájukat - magától értetôdôen meg sem közelítheti a férfiakét, már csak annál is kevésbé, mert évtizedekig egyáltalán fel sem merülhetett

2007/4

400 m vegyesúszás 200 m vegyesszás 400 m vegyesúszás 200 m hátúszás 200 m vegyesúszás 400 m vegyesúszás 200 m mellúszás 100 m mellúszás 200 m vegyesúszás 400 m vegyesúszás 100 m hátúszás 200 m hátúszás 100 m mellúszás 200 m mellúszás 200 m mellúszás 200 m mellúszás 400 m vegyesúszás

4:31.11 2:07.72 4:32.57 2:05.05 2:01.57 4:18.98 2:14.27 1:01.45 1:59.36 4:12.36 1:01.78 2:09.15 1:01.24 2:12.81 2:24.76 2:24.90 4:09.60

A pekingi játékok öttusa versenyeinek futó- és lovas-pályája

A szmog: két esôs napot töltöttünk el a verseny elôtt a városban. Lehangoló szürkeségben. Az egész város fedett a szmogtól, itt huzamosabb idôt, napokat eltölteni biztos, hogy veszélyes, mert légúti irritációt, kellemetlenségeket okoz. Nem bízom abban, hogy a közlekedés esetleges szûkítésével jobb lesz a levegô. Megszokni nem lehet, ezért túl sok idôt a verseny elôtt nem ajánlatos ott tölteni. Étkezés: kínai konyhán éltünk. Sokszínû, változatos, egy étkezésen belül is. Az olimpiai konyha biztosan még szélesebb választékot kínál, mindenki meg tudja találni majd az igényének megfelelô ételeket. A helyi konyha fûszeres, aki nem szokott hozzá, vigyázzon. Csak palackos víz (ital) fogyasztható. Tán még fogmosásra is. Minden színhelyen elegendô, hûtött, izotóniás italokat és ásványvizet adtak. A környezet: idegen, hatalmas kultúra - nagyon más. Európában, vagy akár Amerikában sokkal hasonlóbb az élet a miénkhez, együtt lehet élni a városokkal, emberekkel. A nyelvi nehézségek, a számunkra egészen más életforma miatt hosszú idôn túl is idegennek érzi a környezetet az ember. Az olimpiai faluból kilépve más veszélyek is várnak ránk. A higiéniás felté-

telek eltérôek a megszokottól. Ételt, italt utcáról természetesen nem fogyaszthatunk. A metrón és ahol sok ember van együtt, nagy a fertôzésveszély: gond nélkül földre köpnek, letüsszentenek, rád köhögnek… Ezért a versenyig biztosan ajánlatosabb a faluban, edzéshelyeken, olimpiai létesítményekben tartózkodni. A szabadidô eltöltéséhez programokat kell szervezni központilag és sportáganként is, sokkal többet és gondosabban, mint a korábbi olimpiákon. Egészségünk és az akklimatizáció érdekében szükséges a hepatitis védôoltás, a szervezet ellenálló képességének erôsítése, vitaminozás, ásványi anyagok pótlása, megfelelô táplálkozás, izotóniás italokkal kellô mennyiségû és folyamatos folyadékpótlás. Pihenés, önfegyelem, elôvigyázatosság! Mentális felkészülés az alkalmazkodásra, hiszen az a versenyzô aktív értelmes együttmûködése nélkül nem jöhet létre. A rendezôk biztos mindent megtesznek a játékok sikeréért. Az elôkészületek, amiket láthattunk, tapasztalhattunk, ezt mutatják. A szerzett személyes tapasztalatok, kollégáktól, szakemberektôl kapott információk segítségével meg kell találnunk a legalkalmasabb alkalmazkodási lehetôséget. A sportágunkban

mindeddig magaslati (Mexikó), illetve idôbeli alkalmazkodásokkal kellett megküzdenünk, amiket meg tudtunk oldani. Ez most sokkal összetettebb. Az idôeltolódás nem lehet probléma, a meleg elviselése megoldható, a magas páratartalom már nehezebben, a szmog pedig egyáltalán nem.

Három pontban Több elképzeléssel készültünk az alkalmazkodásra: 1. Több, elsôsorban orvosi javaslat alapján egy nappal a verseny elôtt utazni, majd versenyezni. Ez a megoldás nagyon rizikós, a fárasztó repülôút nem megkerülhetô, mostani tapasztalatunk és az atlétáktól nyert információk alapján is elvetendô. 2. 6-7 nappal a verseny elôtt Pekingbe érkezni. Ez az idôeltolódást megoldaná, a szmog miatt azonban veszélyesnek tartom. 3. 12-14 nappal a verseny elôtt azonos klímán, de nem a szmogos városban akklimatizálódni, a verseny elôtt 4 nappal pedig Pekingbe utazni. Folytatnunk kell a tájékozódást, tervezést, szervezést, hogy a lehetô legjobb alkalmazkodást megtaláljuk, ami a pekingi eredményességben fontos, akár döntô körülmény is lehet.

20-29

2007/12/12 12:15

Page 1

20 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

Pekingben jártak (II.) PEKINGI BIRKÓZÁSAINK Hegedûs Csaba Magyar Birkózó Szövetség, Budapest

A birkózó sportág számára különösen nagy jelentôségû a pekingi olimpia, hiszen ismert tény, hogy a NOB Program Bizottsága az olimpiai mûsor korábbi felülvizsgálata során a birkózást is érintette és a sportág arculatának megváltoztatását javasolta ahhoz, hogy a birkózás továbbra is szilárd pozíciókkal rendelkezzen az olimpiai mozgalomban, illetve a programban. A FILA elvégezte a lebonyolítási rendszer, valamint a versenyszabályok elengedhetetlen módosításait, amelyeknek világpremierje a 2005. évi budapesti VB-én volt. Jacques Rogge, a NOB elnöke személyesen tapasztalhatta, hogy a birkózás képes volt megújulni és látványos, a közönség számára is érthetô, „fogyasztható” termék lett. A fentiek fényében egyértelmû és érthetô, hogy a FILA minden szempontból tökéletes olimpiai birkózó versenyt szeretne lebonyolítani Pekingben, amely alapvetô fontosságú a sportág jövôje szempontjából. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, amikor Raphael Martinetti úr, a FILA elnöke arról tájékoztatott, hogy rám gondolt, mint a Pekingi Olimpiai Játékok birkózó versenyeinek egyik technikai delegátusára, mivel személyemben látja azt a garanciát, amely az olimpia sikeres lebonyolításához szükséges. A kinevezésben kétségkívül döntô szerepe volt a Magyar Birkózó Szövetség versenyrendezôi tevékenységének, hiszen az elmúlt 15 évben éppen 15 különbözô szintû és korcsoportú sikeres világversenyt rendeztünk, de egyben elismerése a FILA elnökségében végzett munkámnak is. Mario Saletnig úr, a FILA alelnöke a másik technikai delegátus, akivel régi barátság és munkakapcsolat köt össze és nagy öröm számomra, hogy rendezési tapasztalataimmal hozzájárulhatok a közös munka sikeréhez. Saletnig úr tapasztalt szakember, aki évtizedek óta jelen van a világ birkózó sportjában és emellett a FILA Bíró Bizottságának vezetôje is. Nagy lelkesedéssel láttunk munkához, amelynek keretében elôször kialakítottuk együttmûködésünk kereteit, az információ áramlás módját és munkatervünket. Küldetésünk elsô fontos állomása a 2006. szeptemberében, Guangzhou-ban megrendezett Felnôtt VB volt, mivel itt volt lehetôségünk elsô ízben megismerkedni a helyi körülményekkel, a szerve-

zôkkel, az itteni mentalitással, munkamódszerekkel. A FILA jól döntött, amikor Kínának adta az olimpiai tesztversenyt megelôzôen a 2006. évi verseny rendezését is, mivel az itteni feltételek, a személyi háttérrel való együttmûködés, az európaitól teljesen eltérô gondolkodásmód megismeréséhez jóval több idô szükséges. El kell mondanom, hogy tapasztalatszerzés szempontjából mindenképpen hasznos volt a VB, hiszen számos olyan alapvetô problémára derült fény (döntéshozatal, szállítás, kommunikáció stb.), amelyek döntôen befolyásolhatják az olimpiai torna rendezési színvonalát. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az olimpia rendezése több szempontból könnyebb, hiszen számos terület kérdéseit központilag szervezik (akkreditálás, szállás, étkezés, eredményhirdetések stb.). Több egyeztetésre került sor a VB alatt a BOCOG és a Kínai Birkózó Szövetség illetékeseivel, amelyek igen kemény, komoly tárgyalások voltak szinte minden, olimpiai tesztversennyel és olimpiával kapcsolatos témában. Megállapodtunk, hogy a technikai delegátusi látogatásokat úgy próbáljuk idôzíteni, hogy minél többet lássunk az olimpiai versenyek, illetve edzések helyszíneibôl, hiszen az inspekció fôbb hangsúlyait ezekre a helyszínekre helyeztük. A tervezett 2007. februári átadásból nem lett semmi, így a márciusi látogatás során csak nagy vonalakban láthattuk az épülô csarnokot, ahol a belsô munkák még nem készültek el. A csarnok maga egy nagyon szép, modern létesítmény, amely a Kínai Mezôgazdasági Egyetem területén, kellemes zöldövezetben he-

lyezkedik el és a Játékok után sport- és szabadidôs tevékenység céljára az egyetem hallgatóinak, illetve a környék lakóinak a rendelkezésére áll majd. 2007. július hónapban volt a következô technikai delegátusi látogatás, alig másfél hónappal a Junior VB elôtt, amely egyben hivatalos olimpiai tesztverseny is volt. Sajnos a csarnok még ekkor sem volt teljesen kész állapotban, amellyel kapcsolatban aggodalmunknak adtunk hangot. Ez vonatkozott a csarnok külsô és belsô állapotára egyaránt, a dekorációra, az útbaigazító jelzésekre stb. A BOCOG-gal folytatott tárgyalások továbbra is igen intenzíven folytak és el kell mondanom, hogy egyáltalán nem volt könynyû dolgunk, az elôrehaladás minden egyes centiméteréért, anyagi kérdésekben minden egyes ,,fillérért’’, kemény küzdelem folyt. Az olimpiai tesztversenyre az olimpiai helyszínen került sor, amelyen 54 ország 536 versenyzôje indult el. A helyszín elkészült, a FILA igényeinek megfelelô berendezéssel, helyiségek kialakításával. Mario Saletnig úrral egyetértésben mindazonáltal több olyan gyakorlati jellegû apró korrekcióra tettünk javaslatot, amelyek gördülékenyebbé teszik a lebonyolítást, az információ-áramlást, a FILA illetve más kiemelt vendégek kiszolgálását stb. A Junior VB rendezése újabb tapasztalatokat hozott, illetve megerôsítette a korábbiakat. Ezek közül külön kiemelendô az a kommunikációs probléma, hogy a lelkes és szolgálatkész önkéntesek jelentôs része nem tud jól angolul, amely lassítja és gátolja az eredményes együttmûködést. Egy másik lényeges gond a helyi döntéshozatali rendszerbôl adódik, amelynek lényege, hogy bármilyen szintû döntés meghozatalához a legfelsôbb vezetôhöz fordulnak, amelybôl igen kellemetlen helyzetek származhatnak. Összegezve elmondhatjuk, hogy segítôkész rendezô gárda áll rendelkezésre (csaknem 500 fô), de tapasztalatlanságuk miatt irányításra, instruálásra szorulnak, és emellett fel kell készíteni ôket a prompt, azonnali döntések alacsonyabb szintû meghozatalára is. Az elkövetkezendô idôszak fontos feladatai közé tartozik a rendezési tapasztalatok hasznosítása, a soron következô technikai delegátusi látogatások programjának, tematikájának meghatározása és egyre szorosabb együttmûködés kialakítása a NOB, BOCOG, Kínai Birkózó Szövetség illetékeseivel.

■

2007/4

húszas években úszósportunknak a hôskor utáni újbóli felemelkedését a nemzetközi vizeken. A ragyogó gyorsúszó elsô európaiként úszott 100 méteren egy percen belül, s 1928-ban az amszterdami olimpián a magyar származású amerikai „Tarzan” Johnny Weismüller mögött ezüstérmet szerzett Európa-csúccsal. Ezen kívül négy alkalommal nyert Európa-bajnokságot 1926-tól kezdôdôen, amely az elsô volt az öreg kontinens bajnokságai között. A Magyar Donáth Leo1924-ben tett kezdeményezésére alakult meg a LEN (Európai Úszó Liga), s érthetô megtiszteltetésként Budapest rendezhette a történelmi mérföldkôt jelentô elsô Eb-t a két évvel késôbb kifejezetten erre az alkalomra az olimpiai bajnok építész, Hajós Alfréd tervei alapján épített Császár-uszodában. Donáth Leonál meg kell állnunk egy pillanatra. Remek gyermekúszó volt, szervezôképességeire jellemzô, hogy aktív versenyzôként már ô irányította egyben az FTC szakosztályát. A rendkívül képzett, felkészült sportvezetô Oxfordban végzett egyetemet - jogász és bölcsész volt -, anyanyelve mellet kitûnôen beszélt németül, angolul és franciául is. A világháború után fôszerepet vállalt az úszó- és vízilabdasport újjászervezésében, remekül megértették egymást a vízilabdázás nagy reformátorával, Komjádi Bélával. Jelentôs súlyt fektetett a sportdiplomáciára, s 1924-ben személy szerint ô tett javaslatot az Európa-bajnokságok megrendezésére, s elsôsorban az ô érdeme, hogy az elsônek mi lehettünk a házigazdái. Nevéhez fûzôdik a vízilabda világkupa elôdjének - a hatos tornáknak a létrehozása is a világ legjobb együttesei részvételével. Az elsôt, 1929-ben, Klebelsberg Kupa néven, Magyarország válogatottja nyerte. Ennek a sikernek annál is inkább különös a jelentôsége, mert a mieink gyôztek az elsô EB-n 1926-ban, azután az elsô világbajnokságon 1973.ban Belgrádban, majd az elsô, 1979 óta rendszeresített Világkupa viadalon is (Belgrád-Rijeka). Donáthot választották meg 1927-ben a LEN fôtitkárának, majd 1928-ban a FINA, a Nemzetközi Úszó Szövetség fôtitkár-pénztárosának is. Ez utóbbi minôségében hozta létre a Nemzetközi Vízilabda Technikai Bizottságot (ennek is ô maga volt egyébként a fôtitkára), indította el a FINA kézikönyvek és idôszakos kiadványok sorozatát, s számos más újítást vezetett be. Tömören: 1941-ben (még csak 53 éves) bekövetkezett haláláig egyértelmûen ô a FINA és a LEN elsô embere, róla nevezték el az olimpiai vízilabda bajnok együtteseknek járó, a FINA által adományozott trófeát. Igaz, nehéz kezdés után, de lényegé-

MAGYAR EDZŐ 29

21-28

2007/12/12 12:16

Page 1

28 MAGYAR EDZŐ gyar úszósportnak nincs önálló szövetsége, amely a szunnyadó erôket egyesítené, a magyar úszósportot irányítaná, egyöntetûen vezetné, a külfölddel szemben pedig a magyar úszósportot képviselné. Hogy messzire ne menjek, a külfölddel tapasztalt hátramaradottságunkat mi sem igazolja jobban, hogy az osztrákoknak már évek óta mûködik az úszószövetségük, habár a szövetség tagjainak száma igen csekély. Mindazonáltal áldásos mûködést fejt ki az osztrák úszósport javára. Elérkezettnek vélem az idôt, hogy a szunnyadó erôket egyesítsük a Magyar Úszó Szövetségben. Éppen ezért felhívom a magyar úszóegyesületek és az úszással foglalkozó sportegyletek mélyen tisztelt vezetôit, jöjjenek össze egy közös értekezletre, hogy a módozatokat megbeszéljük és elôkészítsék az anyagot az alakuló közgyûlésre. A Balaton Úszók Egyesületének lelkes vezérét pedig, nagyságos dr. Virava János urat, mint a magyar úszósport egyik lelkes vezérét kérem, hogy kegyeskedjék ezt az értekezletet minél elôbb összehívni. Remélem, hogy a magyar úszóegyletek és az úszással foglalkozó sportegyletek mihamarabb megvalósítják a Magyar Úszó Szövetséget, az úszósport felvirágzására. Fel, hazánk úszói, bontsuk ki a zászlót a lobogtassuk azt büszkén, magasan édes Hazánk és a magyar úszósport örök dicsôségére.” Budapest, 1907. Február 20. Balatoni Károly A Balaton Úszó Egyesület megalapítója és Örökös bajnoka Az utókortól fenntartás nélkül tiszteletet érdemlô, jóllehet stílusában ugyancsak kívánnivalókat hagyó, ismétlésekkel teli felszólítás jelentôs visszhangra talált, amelyet a továbbiakban körlevelek, tájékoztatók, felkérések követtek a már közvetlen elôkészületek jegyében, s ugyan abban az évben április 27-én a Belvárosi Kávéház különtermében tartott egyeztetô elôkészítô ülésen népes küldöttségekkel jelentek meg az alábbi egyesületek képviselôi: Balaton UE, FTC, MTK, MUE, MAFC, OTE és Budafok SE. Elhatározásukat az önálló szövetség létrehozására egyöntetûen megerôsítették. Május 25-én azután ismét összejöttek, s itt véglegesítették az alakulás dátumát. Ennek megfelelôn 1907. december 12.-én a Budapesti Mentô Egyesület székházában tizenkét fôvárosi és nyolc vidéki egyesület küldöttei jelenlétében tartották meg az alakuló ülést. Megszületett tehát a Magyar Úszó Szövetség, amely a továbbiakban hazánk úszó- vízilabda és mûugró sportjának hivatalos, kizáróla-

■

gos, országos hatáskörû irányító szerve lett. A Magyar Atlétikai Szövetség úszószakosztálya nem sokkal késôbb, 1908 januárjában utolsó alkalommal azért ült össze, hogy a fentiek értelmében tevékenységét hivatalosan megszüntesse és feloszlassa magát. Az újonnan alakult szövetség vezérkara, érdekes módon, ha úgy tetszik, fej nélkül látott munkához, az elnöki pozíció ugyanis betöltetlen maradt. Egy évvel késôbb a Balatoni Károly felhívásában már szereplô, eredetileg társelnöknek elfogadott dr. Virava János vállalta el a posztot, de csak ideiglenesen, míg azután a kezdetekben eredetileg az ügyvezetô elnöki címet elnyerô Kugler Sándor vette át tôle 1909-ben a kormányzást ôt évre, egészen 1914-ig. A másik társelnök, Brüll Alfréd mellett három alelnököt is választottak - Füzesséry Zoltán, Kovács Aladár és Kanitz Henrik - fôtitkárnak pedig Kéler Tibort. A 100 éves rendkívüli jubileum alkalmából ennyivel, egy tényekre szorítkozó rövid emlékezéssel tisztelgünk a Magyar Úszó Szövetség elôtt, mielôtt - természetesen ugyancsak csak vázlatos megközelítéssel - a mögöttünk hagyott korszakok legfôbb jellemzôirôl, a legnevesebb bajnokokról és meghatározó egyéniségekrôl szólunk, akik a már megidézett Hajós Alfréd és Halmay Zoltán nyomdokain igyekeztek lépni. Talán még annyit: a megalakulás évével megelôztük a Nemzetközi Úszó Szövetséget egy jó félévvel, hiszen a FINA (Fédération Internationale de Natation) a londoni olimpia idején, 1908. július 20.-án alakult, a LEN, az európai szövetség - liga - pedig sokkal késôbb, 1924-ben tett javaslatunkra jött létre. A FINA alelnökévé, nem mellékesen, a magyar Brüll Alfrédot választották, s tulajdonképpen ezzel veszi kezdetét a továbbiakban folyamatos sportdiplomáciai tevékenységünk, amely ugyancsak kiemelkedô sikereket eredményezett.

Bárány-Halassy-Csik és a Komjádi-fiúk A London, 1908, és 1920 között eltelt 12 esztendôt nem lehet jellegtelen, szürke idôszaknak nevezni, bár igaz, a magyar úszó- és vízilabda élet vonatkozásában igazán kiemelkedô esemény nem történt. A stockholmi, 1912 évi olimpiai játékokon vizes küldöttségünk az elôzetes várakozás alatt teljesített, ez tagadhatatlan, utána pedig nem hogy szürke, hanem gyászos, vérzivataros évek köszöntöttek ránk, az elsô világháború tragédiája 1918-ig. Lényegében még 1920 is az eseménytelenség jegyében telt, hiszen a háború veszteseinek versenyzôi

2007/4

nem kaptak meghívást az antwerpeni ötkarikás játékokra. Az élet persze nem állt meg, sôt a MUSZ, ésszerû megközelítéssel, az újrakezdéssel a vidék megszervezését, megerôsítését célozta meg: 1920-ban rendezte elsô vidéki országos kongresszusát, s a szövetség 1921-es összesítô jelentése szerint ekkor már csaknem 2800 igazolt versenyzôvel büszkélkedhetett. Az ugyanabban az évben megszületett sporttörvény értelmében rendszeresített középiskolás bajnokságok is egyre magasabb számú résztvevôvel zajlottak le. Az 1924-25-es tanévben ez - 33 versenyt rendeztek meghaladta a 2000-es versenyzôi számot. Azután - 1924-tôl 1936-ig - az elôbb említett tucatnyi évvel szemben egy merôben más, emlékezetes diadalokkal színesített, hasonlóan hosszú idôtartamú, tucatnyi esztendôt felölelô szakasz következett a magyar úszósport felfelé ívelô útján, amelyrôl tulajdonképpen csak a szövetség harmadik szakágának képviselôi, a mûugrók nem voltak képesek követni. Legfôképpen nem a saját hibájukból, vagy tehetségeik híján, hanem azért, mert nem álltak rendelkezésre a sportág ûzéséhez létfontosságú eszközök, a mûugró létesítmények, s bármennyire is hihetetlen, mind a ma napig egyetlen fedett mûugró torony sincs az országban. Ennek megfelelôen már az is csodának számított, hogy - ugyan sokkal késôbb az 1947 évi Eb-n Zságot Irén ezüstérmet szerzett toronyugrásban, az 1958-as budapesti Eb-n pedig Újvári Lászlónak, a népszerû „Pinokkiónak,” aranyat sikerült szereznie 3 méteren, s ugyanitt Márton Jenônek bronzot a toronyugrásban, illetve még elôttük Gerlach József 1956-ban egy negyedik helyet Melbourne-ben ugyanebben a számban, toronyban az olimpián… Eger szerepe hazánk úszó-és vízilabda sportjának fejlôdésében kiemelkedô épp úgy, mint a késôbbiekben a vízilabdát illetôen Szolnoké - köszönhetôen a tehetségeinek, eltökéltségüknek, becsvágyuknak és - szerencséjüknek is. Abban az értelemben, hogy a város központjában gazdag, 30 fokos meleg hôforrás buzog, amely szinte kínálta a lehetôséget egy uszoda számára, ahol folyamatosan, télen-nyáron kedvére úszhatott-vízilabdázhatott azután a város apraja-nagyja. A Bárány név egri világmárkának számít, akár a Bikavér. A késôbbi világhírû úszó, Bárány István édesapja, Bárány Géza városi fômérnök elôbb átépíttette a még 1856-ban épült kezdetleges medencét 1922-ben 33 1/3 méteresre, majd 1925-ben itt készült el az ország elsô 50 méteres versenymedencéje is. Elsôsorban fia teljesítménye jellemezte a

■

MAGYAR EDZŐ 21

2007/4

A többfunkciós sportember SZÜLETÉSNAPI BESZÉLGETÉS KAMUTI JENÔVEL VÍVÁSRÓL, ORVOSLÁSRÓL ÉS AZ ÉLETRÔL Szeptember 17-én ünnepelte 70. születésnapját dr. Kamuti Jenô, a magyar és a nemzetközi sportélet „többfunkciós” személyisége. Az egykori olimpiai ezüstérmes, csapatvilágbajnok tôrvívó korát meghazudtolóan aktív: évtizedek óta tevékenykedik szeretett sportágáért - most éppen az európai szövetség alelnökeként -, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökeként a sportszerûség eszméjét hirdeti, sebészként sem tette le a szikét, és 2005 novembere óta a MOB fôtitkári teendôit is ellátja. Újságírói pályafutásom egyik felejthetetlen élménye Kamuti Jenôhöz fûzôdik. Az 1992-es havannai nôi párbajtôr világbajnokságon - ekkor ez a szakág még nem szerepelt az ötkarikás játékok mûsorán, ezért rendeztek világbajnokságot az olimpia évében - a magyar lányok remekül szerepeltek, az egyéni és a csapatverseny aranyérmét is megszerezték. A verseny után hazánk nagykövete a rezidenciáján látta vendégül a küldöttséget, és a kellemes este fô attrakciója az volt, amikor a versenyzôktôl az edzôkig mindenki ruhástól megmártózott az udvaron lévô medencében. A magyar szövetség elnöke, Kamuti Jenô is. Igen ám, de neki utána a nemzetközi szövetség ülésére kellett mennie, ahol - az elôzmények miatt - csöpögô öltönyben jelent meg. Azóta sok év telt el, és Kamuti Jenôvel számtalan helyzetben találkoztam, láttam ôt bosszúsnak és szomorúnak is, ám számomra ô a vidámságra mindig kész, az életet élvezni (is) tudó, örökmozgó, örökifjú ember példája. Nem is hiszem el, hogy 70 éves. Aki ismeri ôt, tudja, nem véletlenül született egykor az a mondás, hogy aki Kamuti Jenôvel akar interjút készíteni, az operáltassa meg magát, mert a mûtôasztalon fekve könnyebben elkapja ôt. Különösen igaz ez az állítás azóta, amióta a MOB fôtitkári teendôit is ellátja. • Nem bánta meg, hogy két éve harcba indult a fôtitkári posztért? - Pályázat útján, különösebb lobbi nélkül szavazott nekem bizalmat a tagság. Nem vagyok hivatásos sportvezetô, úgy gondolom, addigi pályám elismerése alapján kaptam a posztot. Egyetlen kifogást hoztak fel ellenem, a koromat, mondván: közel hetven vagyok. Bevallom, rosszul esett, hogy az ellenzôk nem a teljesítményt, a munkabírást nézték, hanem az évek számát. Ugyanakkor büszke voltam, hogy más „rosszpontot” nem találtak nálam. • Még ma is zavarja ez? - Igen, néha most is érzem, hogy ez tüske egyesek szemében, mert pályázat útján, 68 évesen még senki sem lett fôtitkár. Akkor így alakultak a körülmények… Azóta új helyzet alakult ki a MOBban, szinte családban élünk, mindent azonnal meg tudunk beszélni. • A MOB elnökségi tagjai közül egyedüliként ön vesz részt 1989 óta folyamatosan a magyar sport irányításában. Eddigi fôtitkári munkáját hogyan értékeli? - Nagyon fontosnak tartottam, hogy a MOB közelebb kerüljön a szövetségekhez, a protokolláris kapcsolat helyett munkakapcsolatot akartam és szándéko-

zom kialakítani. Azt hiszem, ezen a területen sikerült elôrelépni. Én pedig élvezem, hogy újra ennyire intenzíven benne lehetek a magyar sportban, örömmel csinálok mindent, mert a sport a szenvedélyem. Rögtön hozzáteszem, a másik a sebészet. • Ma is operál még? - Bár vezetô funkcióm már nincs a kórházban, mert az korhoz kötött, ma is bejárok és operálok. Ezt a köldökzsinórt nem akarom elvágni, a mûtô illata az életem részévé vált. Örülök, hogy még dolgozhatok, segíthetek az embereken, ebben nem lehet elfáradni. A vívás és a gyógyítás egyébként hasonló terület, mindkettô sportszerû életmódot igényel. Ennyi év után is felkészülök egy mûtétre, elôzô nap korán fekszem le, hogy teljesen pihent legyek. Mert a mûtôben nem szabad hibázni, felelôsek vagyunk a betegért. • Ha a sok elfoglaltság, munka nem fárasztja, mi az, ami elrontja a kedvét, elveszi az energiáit? - Nehezen viselem a konfliktust, a gyûlölködést, más megalázását. A páston mindig gyôzni akartam, de nem megalázni az ellenfelet. • Valószínûleg ezért kapta pályafutása végén a Nemzetközi Fair Play-díjat, és ezért választották a nemzetközi szövetség elnökévé. - Ha valami rossz volt az elmúlt idôszakban, az az, hogy az olimpiára való felkészülés elsôdlegességét elnyomta a MOB körüli viszály. Azért dolgozunk,

hogy az olimpiai kerethez tartozó versenyzôknek a felkészülés során biztosítsuk a lehetô legjobb körülményeket, és így aztán Pekingben sikeresen szerepeljenek. • Mire számít az olimpián? - Kicsit aggódva, de bizakodva figyelem a felkészülést. Szûk azoknak a köre, akiktôl dobogós helyezést várhatunk, pedig ez az ország hozzászokott az érmekhez. Még akkor is igaz ez, ha nálunk sosem futószalagon jöttek a gyôztesek, a magyar szakemberek kézmûvesként, kisipari módszerekkel csiszolták a gyémántokat. • Ön egykor, a 60-as 70-es években a tôrvívásnak ilyen gyémántja volt. De „csak” ezüstéremig vitte, el is könyvelték örök másodiknak. Ha számvetést készít, amire a kerek évforduló jó alkalom, hogyan értékeli az életét? Elégedett vagy bántják az ezüstök? - Többször vontam már mérleget, és elégedett vagyok. Kiadtam mindent magamból. Ennyi volt bennem. Jól sáfárkodtam az életemmel, a páston és a magánéletemben is. Lehettem volna aranyérmes, de nem tartottam rá érdemesnek magam. • Ezt nem gondolhatja komolyan! - A hozzám legközelebb állók sem hiszik, amikor ezt mondom, pedig így van. Én nem a tehetségem miatt voltam húsz évig a tôrvívás élvonalában, hanem a szorgalmam miatt, mert megszállottan hittem a munkában. Öcsém, Laci volt a tehetség, én a güzü. Tiszta a lelkiismeretem, mindent megtettem. Az olimpiai arany nem jött össze, de ahhoz szerencse is kell. Nekem abban volt szerencsém, hogy nem voltam sérülékeny, és az élet olyan vívómesterhez terelt, mint Bay Béla, aki nemcsak a vívásra, hanem az élet jó értelemben vett élvezésére is megtanított. Nem tagadom, az viszont bosszant, hogy nálunk csak az aranyérem számít, a TF falán is csak az olimpiai bajnokok neve van feltüntetve. Ugyanakkor mindenért kárpótol az emberek szeretete, akik aranyérmesnek hisznek, fôként azért, mert az eredményeimre már nem emlékeznek pontosan, csak azt tudják, hogy régóta a sportban vagyok. • Visszagondolva hosszú pályafutására, melyik a legkedvesebb versenye? - Nem egy versenyt, hanem egy sorozatot kell megneveznem, méghozzá a bolognait. 1948-ban indították a tôrvívók számára a Coppa Giovaninit, amelyen a

22-27

2007/12/12 12:17

Page 1

22 MAGYAR EDZŐ világ legjobbjai indultak. Ez volt tôrben a legrangosabb viadal, és ha valaki háromszor megnyerte, végleg övé lett a kupa. A talapzatra felvésték minden gyôztes nevét, többek között Gyuricza Józsefét is. Nekem sikerült háromszor diadalmaskodnom, 1961-ben, 1967-ben és 1973ban. Képletesen a kupával együtt enyém lett a II. világháború utáni tôrvívás története is, hiszen ott sorakozik a klasszisok neve, köztük az enyém is, és csak az enyém szerepel háromszor. 1973-ban, amikor az Év tôrözôje lettem, véglegesen elnyertem ezt a trófeát. Utolsó gyôzelmemnél 36 éves voltam, mint most Kulcsár Krisztián, aki Szentpéterváron párbajtôrben lett világbajnok…A bolognai viadal azért is emlékezetes, mert egy évtized elteltével is gyôzni tudtam. Meg kell említenem még egy versenyt, amelyet én a legszebbnek, a leglátványosabbnak nevezek. Ez volt az elsô “profi”, pénzdíjas viadal, a Martini-kupa Párizsban. Ez a sportág három napos gálája volt, ünnepélyes díjátadással, profi kommentátorral, színpadon, mint egy színházi elôadás. Ilyen körülmények között az ember még többet kihozott magából. A napot díszvacsora zárta, amikor mûvészekkel, énekesekkel vacsoráztunk, és megjelent a média elitje is. A sportolók tiszteletére adott fogadáson híres francia színésznôk adták át a díjakat a Champs Élysées-n. Nekem a csodálatos, és még ma is elbûvölô Catherine Deneuve adta át a díjat, amitôl, nem tagadom, heves szívdobogást kaptam. Nagyon szép nô volt… Az ünnepség részeként kivetítették a döntôrôl készített filmet is. Ezeket csak azért említem, mert akkor még ünnep volt a vívóverseny, ma pedig csupa rohanás. Nincs idô a beszélgetésre, barátságok kialakítására. A versenyek után sokszor úgy ahogy voltunk, izzadtan ültünk fel a vonatra, jöttünk haza, mert nem volt pénzünk szállodára, a hálókocsiban aludtunk - mégis nagyon szép volt a világ. • A múltból térjünk vissza a jelenbe! Nem udvariasságból mondom, de soksok évet letagadhatna a korából. Mi a titka? Hogyan tartja magát karban? - Orvosként mondom, hogy az öregedést lehet lassítani, méghozzá sporttal. Mindig sportoltam, húsz éven át válogatott versenyzô voltam, 39 évesen hagytam abba a vívást. A zsigereimben van a sport öröme, szenvedélye és szenvedése. Igen, a szenvedés is, mert az örömhöz szenvedésen keresztül vezet az út. Le kell gyôznöm önmagamat, hogy sportoljak, és sikerül is. Betege vagyok annak, ha három napig nem tudok valamit sportolni. Ideges vagyok, rosszul alszom. A külföldi útjaimra is viszek szerelést, hogy futni tudjak, és a jobb szállo-

■

dákban konditerem is van, úgyhogy akkor sem kell kihagynom a mozgást. Az úszást a türelmetlenségem miatt nem élvezem, de futok, kondizom, kardiózom. A futást, kocogást sokakkal ellentétben én szeretem, ilyenkor jutnak eszembe a legjobb gondolatok akár a vívásról, akár régebben a kórházról, vagy a mostani munkámról. És számomra az egészséges élethez hozzátartozik egyegy pohár jó bor, meg a zsíros kenyér hagymával. Az, hogy egészségesen éljünk, nem jelenti azt, hogy mindenrôl le kell mondanunk. Az embernek nem szabad besavanyodnia, azzal sanyargatnia magát, hogy nem eszi meg, amit kíván. Meg kell találni a szépet az életben. Szenvedélyem a sport, ami sok szépet adott, de mellette sok szépség van még: zene, könyvek, színház. Régen nagyon sokat utaztam vonattal, mert így akartam ellensúlyozni az állandó rohanást, és mindig vittem magammal könyveket, CD-lejátszót és olvastam. A vonathoz egyébként gyermekkori nosztalgia is köt, hiszen nagyapám és apám is vasutas volt, aztán pedig a BVSC-ben Nedeczky Laci bácsi vezetésével hálókocsikkal bejártuk a világot. • Családjáról keveset tudunk. Van, aki sportoló lett? - Egy fiam, egy lányom, és öt unokám van, négy lány és egy fiú. Mindenki sportol a maga szintjén, a gyerekeim síelnek,

2007/4

tornázni járnak. A legidôsebb unoka, a 12 éves Luca vív, eddig tôrözött, az idén tért át a párbajtôrre. Eszter másik lánya, a 9 éves Panka most kezdte el a vívást. A négyéves Botond focista lesz. A vívóterembôl egyébként ki vagyok tiltva, minden unoka meg akarja vívni a maga karrierjét, nincs szükségük a nagypapára. Remélem, nem is kerülnek arra a sorsra, mint a gyerekeim, akiket tehetségesnek tartottak, de aztán abbahagyták, mert megunták az állandó összehasonlítgatást, hogy „bezzeg az apád!”. Balázs fiam lányai közül a hatéves Emma családi döntésre öttusázó lesz, mert jól úszik, jól fut, szereti a lovakat, az pedig, hogy jól vívjon, ebben a családban kötelezô… A három éves Julcsi biztos, hogy versenybíró lesz, mert állandóan nézi és kommentálja a többieket. • Októberben Szentpéterváron rendezték a vívó világbajnokságot, amelyen az európai szövetség alelnökeként vett részt. Merre halad ma a sportág? Milyen versenyt rendezett a sportágban most debütáló Néva-parti város? - Sokak véleménye, hogy az oroszok nagyon jól szervezett világbajnokságnak adtak otthont, méltó volt egy olimpia elôtti versenyhez. Aliser Uszmanov elnök minden feltételt biztosított ahhoz, hogy a vívás ünnepe legyen a világbajnokság. A hatalmas, 25 ezer nézôt befogadó sportcsarnokot át tudták úgy alakítani, hogy a távolságok megfeleljenek a vívásnak, a tribünön ülô nézôk is élvezni tudják az eseményeket. A szakmai részrôl szólva azt mondhatom, hogy a szabályok állandó módosítása miatt lassan futóverseny lesz a vívás, elvész a sportág szépsége, játékossága. Annak a törekvésnek az oltárán, hogy minél több ország ott lehessen az olimpián, feláldozzák a sportágat. Nem a „kicsiket” tanítják meg vívni, és hozzák fel ôket egy bizonyos szintre, hanem a nagyoktól veszik el a helyet. Hiába nôtt az utóbbi években a tagországok száma, ami pozitívum, az úgynevezett kisországok mégsem tudtak betörni a nagyok közé. Továbbra is az európai vívók uralják a mezônyt, bár a döntések Európa-ellenesek. A videozsûrizés más szemléletet hozott a sportágba. A vívás gyors sport, a lassított felvétel ezt nem adja vissza. Sokat hibáztak a bírók, nem mertek dönteni, elôbb megnézték a felvételt. Bár a videózásnak mi magyarok többször élveztük az elônyét, amikor a javunkra ítéltek egyegy vitatott tust, mégis azt mondom, még sok javítani való van ebben a rendszerben. És az alapvetô véleményem: vissza kellene hozni a vigaszágas vagy körmérkôzéses rendszert, mert ez a lebonyolítás nem tükrözi a valós tudást. Füredi Marianne

■

MAGYAR EDZŐ 27

2007/4

Hajós Alfrédtôl Cseh Lászlóig A MAGYAR ÚSZÓ SZÖVETSÉG ÉVSZÁZADA Világsikerek véletlenül nem születnek, s tudjuk, az ok-okozat közötti összefüggések, valamint az elôzmények ismerete sem nélkülözhetô a magyarázatukhoz. Hazánk úszósportja szervezeti kereteinek kialakulása ilyen szempontból figyelemreméltó, mert tulajdonképpen fordított idôrendiséget mutat, ám tegyük mindjárt hozzá, ez a jelenség a tizenkilencedik század utolsó, s a huszadik elsô éveiben egyáltalán nem tekinthetô különleges, egyedülálló jelenségnek. Lényegében arra utalunk, hogy a 2007-ben megalakulásának százéves jubileumát ünneplô Magyar Úszó Szövetség annak idején 1907 decemberében, jó évtizedes késéssel követte egyebek között az athéni elsô újkori olimpiai játékokat, ahol Hajós (Guttmann) Alfréd, a „Magyar delfin” a Zea-öböl dermesztô vizében kettôs gyôzelmet aratott (100 és 1200 m). Sôt azután, hogy 1904-ben St. Louisban másik világklasszisunk, Halmay Zoltán ugyancsak kettôs sikert aratott az ötkarikás játékokon. Méghozzá úgy, hogy az 50 yardos döntôt - versenybírósági viták után - újra kellett úsznia a második napon. Arra a következtetésre jutni, hogy lám, a sikerek katalizátorként segítették életre a szövetséget, mindazonáltal elhamarkodott lenne, hiszen számos egyéb fontos tényezô és körülmény játszott ebben közre.

Balaton átúszás 1880-ban A földrajzi adottságok közismertek, hazánk igazán gazdag folyó vizekben, tavakban, ásvány- és gyógyvizekben, amelyek következtében már korán kialakult nálunk az úszó- és fürdô kultúra. Elsô fürdôházunk Balatonfüreden létesült már 1783-ban. Pesten 1817-ben épült az elsô dunai uszoda, amely elsôsorban a katonai kiképzést szolgálta. A korai polgárság igényei szerint épült fel azután 12 évvel késôbb, a mai Lánchíd és a Margit-híd közötti pesti parton, az újabb folyami uszoda, amelyet már hölgyek is látogathattak. Úszótörténetünk részletes taglalása helyett célravezetô, ha tömören néhány elsô, tehát korszakos eseményre utalunk, így legfeljebb csak annyit tegyünk a fentiekhez, hogy az úszás a tizenkilencedik század közepe táján kezd mind népszerûbb lenni, s nem csupán a fôvárosban, hanem a nagyobb vidéki polgárosuló városokban is. Aki ebben kiváltképpen jelentôs szerepet vállalt, az Szekrényessy Kálmán katonatiszt volt, aki 1880. augusztus 29-én elsôként úszta át a Balatont Balatonfüred és Siófok között. Egy év sem telt el, 1881. június 10-én rendezték Magyarországon az elsô hivatalos, ráadásul nemzetközi távúszóversenyt Vác és a Margitsziget között - 31.5 kilométeres távon -, s erre hét induló vállalkozott. Szekrényessynek meg kellett elégednie a második hellyel, a gyôzelmet a bécsi Emanuel Bachmeyer szerezte meg. Az elsô országos bajnokság dátuma 1882, ezt a MAC rendezte Káposztásmegyer és a Margitsziget között, s bár ez kevéssé ismert, a 4 kilométeres távon Magyary Kossa Ferenc nyert, ô az elsô hazai bajnokunk 32 perces idôvel. S

ha már itt tartunk, az elsô hamisítatlan, uszodában rendezett országos bajnokságunkat a Magyar Úszó Egylet rendezte a Lágymányosi-uszodában 1896 augusztusában, amelyen óriási meglepetés is született, mert a friss olimpiai bajnok Hajóst 100 yardon legyôzte Grafl Ödön.

Botrányba fulladt gyôzelem Magyar vizeken a vízilabda elsô alkalommal 1897 nyarán jelent meg a Császár-uszodában, óriási érdeklôdést váltott ki, s két rövid esztendô után a lelkes balatoni szervezôk jóvoltából Siófokon meg is rendezték az elsô találkozót, amely a Sióban ugyan vérszegény, de igazságos 1-1-es döntetlennel zárult a MUE két csapata között. Még két év, s 1901-ben már a bajnoki címért csaphatott össze a fentnevezett két gárda, bár igaz, csupán némi hezitálással nevezhetjük a kettejük közötti vízi-ütközetet bajnokságnak. Tény - a MUE A-csapata gyôzött. A már hivatalosnak elfogadott bajnokság évének az évkönyvek 1903-at jelölik meg, ekkor már négy csapat mérkôzött a címért (a bajnok a Balaton UE lett - a rákövetkezô esztendôben megvédték a bajnokságot - mögötte sorrendben az FTC, a Postatakarék és a Budafok-Kistétény végzett.) Ami az elsô nemzetközi megmérettetést illeti, hát ez nem sikeredett valami fényesre. A bécsi Diana-badban 1901. december 1-én a WAC meghívásának tett eleget a MUE együttese, s a futball labdával lejátszott meccs katasztrofális, 14-0-as magyar vereséggel végzôdött. Egész másként alakultak a dolgok egy évvel késôbb, 1902-ben a „visszavágón”, a gyôzelem - ekkor ugyan az Austria volt az ellenfél - 5-3 arányban a miénk

lett, ám nem akármilyen botrányos körülmények között. Az eseményeket kísérô fizikai ”kontaktusok” során az osztrák Baader egy alkalommal a víz alá nyomta gyanútlan védônket, Balatoni Károlyt. A feldühödött magyar azon nyomban némi ráadással adta vissza a kölcsönt. Az osztrák veszettül kapálózott a víz alatt, véletlenül el is találta Balatoni arcát, aki ezért úgy fejbe vágta Baadert, hogy az rövid idôre elveszítette az eszméletét…A játékvezetô félbeszakította a mérkôzést. A mieink a lincshangulat ellenére kimásztak a vízbôl, sôt többen a zúgolódó közönség soraiba merészkedtek. Nehezen csendesedtek csak le a kedélyek, s folytatódott a játék… A MUE (alakulás 1893) ürügyén jegyezzük még meg, hogy a századforduló elôtt sorra alakultak meg egyesületeink, többek között az MTK (1888), a BTC (1885), a MAC (1902), a MAFC (1897), a BEAC (1898). Mind erôsebb igény mutatkozott arra, hogy az egyesületi kezdeményezéseket, versenyeket, egyéb programokat összehangoltan és szervezett formák közé, egységes rendszerbe helyezzék. Ennek a szükségére érzett rá a Magyar Atlétikai Szövetség (1897), amely 1902-ben kifejezetten ilyen koordináló szándékkal hozta létre úszószakosztályát, s öt éven át valóban hasznos igyekezettel sokat tett a magyar úszósport fejlesztéséért: rendezték az egyesületi viszonyokat, „leigazolták” a versenyzôket, versenyeket írtak ki, nyilvántartották a bajnokságokat és a csúcsokat.

„Elérkezettnek vélem az idôt…” Miután az úszósport akkori élenjáró vezetôi, meghatározó szakmai egyéniségei - elfogadták és megtanulták a „szövetségi leckét” - hamarosan arra az elhatározásra jutottak, hogy eljött az idô, az ügyek intézését képesek lennének immár egy önálló, független szövetség formájában maguk is elvégezni, s úgy vélték, a további fejlôdés szintén ezt követeli meg. Közöttük az egyik legaktívabb szószólója az ügynek a neves Balatonúszó specialista, Balatoni (Grafl) Károly volt. ô tette közzé 1907. február 27-én a Magyar Vízisport címû folyóiratban az alábbi felhívást az úszással foglalkozó sportegyesületek számára: „A magyar úszósport az utóbbi években rendkívül magas nívóra emelkedett, úszóink a magyar névnek dicsôséget, világhírt szereztek és mindazonáltal a ma-

23-26

2007/12/12 12:18

Page 1

26 MAGYAR EDZŐ tól. - Jelenleg a tíz százalékát tudja teljesíteni mindannak, amire felkérik, és így is sok mindent elvállal, de a jövôben egyre kevesebbet fog tudni. Egyrészt min-

■

denki akarja, hogy egyre népszerûbb legyen, de ennek nem szabad negatívan befolyásolnia a sportteljesítményét. Most még élvezi a világot, amibe csöp-

Peking vonzásában Az igazi áttörést hozó amerikai sikerei után - döntô New Havenben, negyeddöntô New Yorkban, az év negyedik Grand Slam-tornáján - a Folyondár utcai Vasas pályán adott az ôsszel sajtótájékoztatót Szávay Ágnes, majd itt is a közönség rendelkezésére állt. Alább a pályafutására és a játékára vonatkozó fontosabb kérdéseket és válaszokat válogattuk össze. - Befolyásolják meccs közben a körülmények? - Nehéz kizárni ôket, fôként, ha egy huszonhárom ezres stadionban játszik az ember, mint New Yorkban. A New Haven-i tornán tele volt a lelátó piros-fehér-zöld zászlóval, és gyakran felhangzott a „Ria, ria, Hungária!”; de ma már inkább feldob, mintsem nyomaszt, ha ilyen sokan drukkolnak a helyszínen. Szuper érzés, hogy otthonról egy egész ország szurkol értem, nagy lelki pluszt ad. Szeretnék az embereknek valamit visszaadni mindabból, amit kapok tôlük. - A 2008-as nyári olimpia szerepel a tervei között? - Nagyon-nagyon várom Pekinget, sokszor hallom, hogy maradandó élmény egy olimpia. Nekem fontos verseny lesz, szeretnék jó eredményt elérni, még ha nem is minden teniszezônek számít annyira. - Könnyen viseli ilyen fiatalon a sok utazást, távollétet? - Mindig valamelyik edzômmel utazom, kemény életet élek, hotelrôl hotelre járok. Sosem erôltette rám senki ezt az életformát, én választottam, és nagyon élvezem. - Vissza szokta nézni a mérkôzéseidet? - Nem, szinte soha, egyrészt azért, mert idôm sincs rá nagyon. Másrészt nem is szeretem, ami lehet, hogy hiba, hiszen lehetne tanulni ezekbôl a felvételekbôl. Az edzôim magyarázzák el nekem, legközelebb mire figyeljek. - A játék mely elemeiben kell elôrelépnie a jövôben, hogy még nagyobb sikereket érjen el? - Mindenben kell fejlôdnöm, még Roger Federer sem gondolja magáról, hogy tökéletes, pedig ô joggal gondolhatná. A szervám és a tenyeresem sokat javult (fôként Kuhárszky Zoltán munkájának köszönhetôen - A. A.), szeretném jobban beépíteni a játékomba a nyesést, és amikor csak lehet, felmenni a hálóhoz. Kondicionálisan is magasabb szintre kell kerülnöm.

2007/4

pent, de már most is van, amit nehezen visel, és neki is egyre több lesz benne a nyûg, egyre romlik majd a helyzet, de ez a sztárok sorsa. A média ezt nem érti meg, megsértôdnek azok, akiknek nemet mond. Nálunk Magyarországon ráadásul alig van igazi világsztár, így még nagyobbak az igények a média felôl. Csapatmunkában határozunk arról, mikor hová megy el, itt nagy szerepe van a menedzserének, Lányi Andrásnak, én azt tudom elmondani ilyenkor, mennyire van éppen leterhelve, hiszen látom rajta. A döntés viszont leginkább Ágié.” Van hát egy szem teniszcsillagunk, de miért nincs több? Milyen „rendszerváltásra” lenne itthon szükség ahhoz, hogy a WTA-tornák végjátékában, a GrandSlam-tornák második hetében ne csak érte szoríthassunk? Az edzô úgy véli, Magyarországon elôször is rendszer kellene, és nagy gond az is, hogy az amatôr és a profi sportot egy kalap alá veszik. „A magyar sportpolitika filléreket fektet a teniszbe, de így nem lehet pénzt csinálni - állítja a szakember. - A közfelfogás az lett, hogy ez egy pénzes sportág, el tudja tartani magát, ám a tenisz élsportja egészen más. Rendes létesítmények kellenek például, nincs Magyarországon kemény borítású pálya, a fedettpályás bajnokságokat salakon rendezik nincs még egy ilyen ország. Lehetséges lenne pedig a változás, több volt szocialista ország is megmutatta, de ehhez rendszert kell kialakítani. Akkor majd tényleg el tudja tartani magát a tenisz, sôt pénzt fog termelni az országnak is. Addig viszont sokszor a szülôk diktálhatnak, legalábbis azok, akik annyit költenek a gyerekeikre, hogy külföldön is versenyezhessenek. Ezért pedig cserében elvárják, hogy mindent ôk mondjanak meg, ami nem szerencsés. Hosszú évek óta nem beszélhettünk igazán magyarországi edzôképzésrôl sem, most is gyerekcipôben járunk, még ott sem tartunk, mint a hetvenes években, miközben a világ hihetetlenül sokat fejlôdött. Amíg mindez így marad, szerencse kérdése, ki tud-e emelkedni egy-egy talentum, a remény azért megmarad. Szávay Ágnes a példa rá, hogy szerény körülmények között sem lehetetlen. Ám a csehekhez, a szlovákokhoz, a horvátokhoz, a szerbekhez, a románokhoz hasonlóan a világranglista elsô száz helyezettje között legalább három-négy magyart kellene viszontlátni.” Arday Attila (A szerkesztô megjegyzése: A fenti írással köszöntjük a megalakulásának 100 éves jubileumát ünneplô Magyar Tenisz Szövetséget)

■

MAGYAR EDZŐ 23

2007/4

Szávay Ágnes útja a világ élvonalába A FÁJÓ SIKEREK ÉVE Csillag született 1988 decemberében Kiskunhalason, ez 2007-ben kiderült: Szávay Ágnes százával átugorva az elôtte állókat, a huszadik helyig repült a teniszvilág ranglistáján. Edzôje, Kuhárszky Zoltán felvázolta elôttünk a fejlôdés legfontosabb tényezôit, a nagyobb tudás fiatalkori hátulütôit, de arról is beszélgettünk, játékosának a szervezete miért kezdett tiltakozni éppen a legnagyobb a sikerek idején. Mûveltségi vetélkedôk is megmutatták már: bizonyos helyzetekben a sokoldalúság kimondottan hátrány. Aki többet tud, szélesebb spektrumból próbálja kiválasztani a helyes választ, annak idôre van szüksége, míg az agyán végigfuttatja a sok lehetséges megoldást, míg az egyszerûbb ellenfelek - akik csak egyetlen francia költôt, olasz festôt, erdélyi fejedelmet, afrikai nagymacskát ismernek - azonnal lecsapnak a válaszadás lehetôségére. A legutóbbi „Vágó-mûsor”, vagyis a „Legyen Ôn is milliomos” kivétel: széles látókörrel rendelkezô emberek addig beszélgethettek a mûsorvezetôvel, ameddig csak akartak, ellenfél híján ôk ráértek… Tehetséges teniszezôk példája - Szávay Ágnes edzôje, Kuhárszky Zoltán elmondása alapján - azt mutatja: abban, hogy ôk is milliomosok legyenek (bár nem elsôsorban a pénzrôl szeretnénk beszélni) és pályafutásuk során hamar a legkiválóbbak közé emelkedjenek, gátolhatja ôket sokoldalúságuk, hiszen még rutintalanok ahhoz, hogy repertoárjukból a pillanat tört része alatt kiválasszák a legmegfelelôbb reakciót az adott szituációkra. A még tinédzser Szávay Ági a szakemberek szerint is széleskörûen képzett, sokféle ütésfajtát, taktikai megoldást ismerô játékos. Mesterének szavaiból arra lehet következtetni, játékosának idei meseszerû éve elsôsorban annak köszönhetô, hogy - túl a mentális tényezôkön - rengeteget fejlôdött a jó döntések meghozatalában is. „Technikailag nem kellett sokat csiszolnom rajta, mindig is sokoldalú volt, de éppen ezért sok választási lehetôség között kell állandóan döntenie - mondja az edzô, aki 2006 májusában vette át elsôszámú, sôt egyetlen teniszcsillagunk szakmai felkészítését. - A fiataloknál sokkal könnyebb, ha valaki egyféle játékot játszik, és persze jól: nem kell gondol-

koznia. Meccsen néha csupán századmásodpercek állnak a játékosok rendelkezésére, hogy határozzanak arról, mit tegyenek, sokszor tudat alatt kell dönteniük, azokban pedig, akik sokoldalúak, sok választási lehetôség felmerül. Ha viszont összeáll a tudása egy ilyen típusú teniszezônek, lényegesen nagyobb lehetôségek nyílnak meg elôtte. Ági egyre inkább megtalálja a pályán azt, hogy mikor, mit kell tennie. Gyors és látványos volt a javulása, pedig ehhez a taktikai érettség mellett tapasztalat kell.” Amikor arra kértük Kuhárszky Zoltánt, mondja el, mi az, amitôl Szávay jellemzôen Szávay Ágnes a teniszpályán, részben az elôzô gondolatmenetet fûzte tovább: „Többek között abban kimagasló, hogy a pálya minden részén otthonosan mozog, tud támadni, tud védekezni, gyorsan játszani és lassítani a játékot, magas technikai szinten áll - mondhatnánk úgy is: mindenhez ért. Fiús felfogást lehet tôle látni, hiszen inkább rájuk jellemzô, hogy ilyen változatosságot nyújtanak. Talán a gyerekkortól való focizás és hasonló játékok miatt alakult ki ez bennük, míg a lányok sok szempontból a monotonitás hívei. Viszont ôk a kitartóbbak és a szorgalmasabbak, ezért ôket könnyebb edzeni, ám idônként nehéz náluk kiharcolni, hogy változtassanak valamin. Ági a többségükkel szemben játékosan és látványosan teniszezik, szeretik a nézôk, ezért is válhatott a közönség egyik kedvencévé.” A szakember elmondása szerint rengeteg beszélgetés tárgya, hogyan tudja Szávay Ági sok fegyverét bevetni a pályán. Egy olyan „spirálba” került, amely egyre feljebb és feljebb juttatta a teniszvilág ranglétráján, a jó megoldások megnövelték az önbizalmát, az önbizalma sikerekhez segítette, a sikerek pedig visszahatottak, segítettek a döntéshozatalban. Tudni kell azonban, mindez fordítva is mûködik, és elôbb-utóbb mindenkinél elôjön. Erre fel kell készülni, kisebb ilyen periódusok már akadtak is legjobb teniszezônk életében. „Jön ilyenkor egy balszerencsés vereség, s ezután nem mer elvállalni a játékos egy-egy olyan ütést, amit el kellene, egyre sikertelenebbé válik, s ugyanolyan spirálba jut, mint elôbb, csak éppen lefelé. Itt kap nagy szerepet az edzô-játékos kapcsolat, tudnunk kell, mikor mire van szüksége.

Nincs abszolút jó vagy rossz edzô, az egyes szakemberek bizonyos játékosokkal együtt tudnak mûködni, másokkal nem.” Adódik a kérdés, milyen Szávay Ágnessel együtt dolgozni - azon kívül, hogy a gyôzelmei mindenképpen jó fényt vetnek a felkészítô szakmai stábra is. Mindent elfogad? Vitába száll állandóan? Szereti, ha meggyôzik valamirôl? „Nekem nagyon kellemes dolgom van, hallgat rám mindig, biztosan szerepe van ebben, hogy azért nemcsak másfél évre nyúlik vissza az együttmûködésünk. Ági viszont nagyon értelmes, éppen ezért nem megy bele vakon semmibe, szüksége van rá, hogy logikusan megindokoljak számára mindent, és én is igénylem, hogy visszajelzéseket kapjak felôle. Nem biztos, hogy más edzôknek is hasonlók a tapasztalatai vele, ezt nem tudom, de kettônk között jó a kommunikáció.” A mérkôzések elôtt a taktika kidolgozása, átbeszélése is közös feladat; két fontos tényezôje Szávay Ágnes saját játéka, illetve ellenfelének ismerete és elemzése. „Ha játszott már korábban az aktuális teniszezôvel, feleleveníti, hogy mit érzett, hogyan ment ellene a játék, aztán én is elmondom, amit arról a játékosról tudok. A munkám folytán több mint tizenkét éve ott vagyok a világ élvonalában, jól ismerem azokat is, akikkel még soha nem találkozott. Kialakítunk egy elképzelést, ami az ô fegyverein alapul, az a kérdés, hogyan jut el odáig, hogy ezeket be tudja vetni. Igyekszünk kitalálni a lehetséges változatokat arra, hogy a meccs hogyan alakul majd, és ha valami nem úgy megy, B és C tervnek is kell lennie.” Bár, mint korábban írtuk, Kuhárszky Zoltán 2006 tavasza óta dolgozik Szávay Ágnes edzôjeként, már hat évvel korábban megismerte ôt és a családját. Tizenegy évesen Ági Szegeden játszott egy olyan versenyen, amelyet mostani edzôje rendezett, majd a következô tornán, Balatonfüreden elkezdtek beszélgetni jövôrôl a felnôttek. „A családtagoknak azt javasoltam, mindenképpen támogassák a versenyzésben, segítettem ôket szponzorszerzésben, tanácsokat is adtam. Ritkán fordul csak elô, hogy ott a tehetség, ahol

24-25

2007/12/12 12:19

Page 1

24 MAGYAR EDZŐ pénz is van, de ôk mindig találtak szponzort, elôbb a helyiek közül, majd nemzetközi szinten. Anyagi erejéhez mérten a család jelentôsen hozzájárult Ági fejlôdéséhez.” Az elsô teniszéveiben ötkor kellett kelnie Szávay Áginak, hogy Soltvadkertrôl bejárjon Kecskemétre az edzésekre, ez a korszaka tizenhárom éves koráig tartott, és Ujhidy Zoltán edzôhöz kötôdik. Utána Budapestre került, éppen azért, hogy a lehetôségei kibôvüljenek, a székhelye azóta is a III. kerületi Folyondár utca környéke: a Talentum Tenisz Centrum, illetve a Vasas. Megfordult Barátosi Levente és Hornok Miklós keze alatt is, aztán Bocskay József vette át a felkészítését ô Kuhárszky Zoltán munkatársaként jelenleg is foglalkozik vele. Kondicionális felkészülését most a müncheni Ralph Apfel irányítja, korábban Gattyán Kriszta és Erdélyi Béla dolgozott vele. A játékosról elôször 2005-ben hallott az ország, bár vélhetôen csak a teniszt kedvelôk jegyezték meg akkor a nevét. A juniorok között döntôt játszott az ausztrál nyílt teniszbajnokságon egyesben és párosban is. A következô Grand Slam-tornán, a Roland Garroson megismételte ezt a teljesítményt, sôt Párizsban el is hódította a két trófeát. Ezután szinte lendületbôl megnyerte partnerével a wimbledoni teniszbajnokságot, míg egyesben az elôdöntôig jutott Angliában. Korosztályos szinten kiemelkedô eredményei újra kiemelkedô hazai tenisztémát szolgáltattak a sportsajtónak, és jósolgatásra, véleményadásra késztették a sportág elismert alakjait. Azon a nyáron egyetlen magyart sem találtunk a felnôtt világranglista elsô száz helyezettje között, Szávay Ágnes - Czink Melinda, Nagy Kyra és Németh Virág mögött - viszont már a legjobb kétszáz közé tartozott. A páros 1985-ös wimbledoni bajnoka, Taróczy Balázs is kifejtette annak idején a véleményét arról, vezet-e út Szávay Ági számára a legjobb tíz közé, és a Képes Sportnak nyilatkozva úgy vélte, „pont jókor kezd a felnôtt mezônyben ütögetni. Sokan túl sokáig játszanak az ifik közt, mások hamar a nagyok közt próbálkoznak, és sikerélmény híján elszáll a hit, elmúlik a kedv.” Taróczy Balázs külön kiemelte a hit szerepét és az ambíciót, ami segít abban, hogy valaki ne álljon meg részsikereknél. Mint nyilatkozta „Ágiban rengeteg lehetôség rejlik, ha az „Áh, nem érdekes, hogy kiestem a negyeddöntôben, így is van egy Mercim, az elsô százban vagyok” szemlélet uralkodik el benne, nem jut messzire. De esetében szó sincs ilyen hozzáállásról.” Ma már látjuk, mentális tulajdonságai, és ezek fejlôdése mennyit adtak hozzá Szávay Ágnes világsikeréhez, a 6:7, 1:5ös állásról, mérkôzéslabdáról megfordí-

■

tott pekingi finálé után efelôl semmi kétségünk nem lehet. (Peking elôtt, a kiugró sikert hozó amerikai nyílt teniszbajnokság után mondta a Nemzeti Sportnak: „Igazából én sem tudom megmondani, miért, de amikor az ellenfelem bréklabdához jut, valahogy mindig jobban koncentrálok. Még az orosz Szvetlana Kuznyecova elleni negyeddöntôben is, amikor pedig nem ment a játék, brék-

2007/4

labdánál sikerült ászt vagy ász értékût adogatnom.” Néhány héttel ezután Kínában, a szerb Jelena Jankovics elleni döntôben szaván fogta a sors, de nem akármilyen helyzetben. A második játszmában 1:5-nél bréklabdát, egyben meccslabdát kellett hárítania, ráadásul a második szervájára készült. Ászt adott, és Jimmy Connors hajdani bravúrjait idézve - megfordította a mérkôzést.)

■

MAGYAR EDZŐ 25

2007/4

Fôként amerikai és ázsiai sikereivel a világranglista huszadik helyéig már fel is tornázta magát, azt viszont nem lehet mondani, hogy egyenes út vezetett idáig számára juniordiadalai óta. A 2005-ös sikertörténet után átesett egy súlyos betegségen, mononukleózison, ki kellett hevernie egy komolyabb deréksérülést, s száz helyet visszacsúszott a felnôttek világranglistáján. Tavaly ezért, immár Kuhárszky Zoltán vezetésével, újra kellett kezdenie a pontgyûjtést, ami voltaképpen befektetésnek számított a 2007-es évre. „2006 szeptemberében a 307. helyrôl kellett megkezdenie a felzárkózást, és az végére olyan ranglistahelyezést kellett elérnie, hogy az idei Grand Slam-tornákra egyáltalán benevezhessen - mondja az edzô. - Nem lehetett hosszan alapozni, decemberben is versenyekre kellett járnia, ha ezeket kihagytuk volna, most nem tartanánk ott, ahol.” Mindez gazdagon megtérült, de megkövetelte a maga árát a versenyzôtôl. New Havenben a nyáron döntôt kellett feladnia, mert hátsérülést szenvedett, ôsszel pedig a pekingi bravúr után, ragyogó formában vissza kellett lépnie a szöuli tornától, combizom húzódás miatt. Amikor Kuhárszky Zoltántól azt kérdeztük, ezek alapján sérülékenynek mondható-e a versenyzôje, úgy vélte, a bajok a túlterheltségbôl fakadnak. A tavalyi, alapozás nélküli versenyzés is elôrevetítette ezt, egy-egy tenisztorna elôtt pedig nem lehetett tudni, Ágnesnek egy, vagy akár nyolc mérkôzést kell-e majd játszania, hiszen többször a selejtezôbôl kellett indulnia. Ráadásul legalább hat héttel, elôre kellett nevezni mindenhová, utána csak büntetést terhe mellett lehetett volna lemondani a részvételt, így pedig megfelelô pihenôidôszakokat lehetetlen volt betervezni. „Annyira gyorsan jött elôre, hogy a fizikai állapota nem tudott lépést tartani az állandó terheléssel, egyrészt a fiatal kora, másrészt a selejtezôk kényszere miatt - mondja Kuhárszky Zoltán. - A szervezete fejlôdik még, és a következô idôszak sokkal jobb lesz ilyen szempontból, hiszen a 2007-es alapozás nem marad el. De minél jobb valaki, annál nagyobb erôpróbának van kitéve, egyre több kötelezettséget kell vállalnia, ez a profi sport hátul ütôje. Üzleti szempontoknak vannak kiszolgáltatva a legjobb teniszezôk, nagy feladat ehhez megfelelô fizikai szintre eljutni. Fél évre elôre kell aláírniuk szerzôdést a Tourral, hogy mely versenyeken vesznek részt, hiszen a tornákra nagy neveket kell produkálniuk a szervezôknek. Mi is már le vagyunk kötve 2008 júniusáig.” Továbbra is megkerülhetetlen a kér-

Keményen elbánt a vetélytársaival Szávay Ágnes 2007 során a 200-iknál is rosszabb helyrôl kapaszkodott fel a 20. helyre a világranglistán. Szabadkártyásként indulhatott tavasszal a budapesti WTAtornán, és eljutott az elôdöntôig, míg párosban a cseh Uhlirova oldalán gyôzni tudott. Mindkét mûfajban az élen végzett a zágrábi ITF-viadalon, majd a Roland Garroson egyesben - a selejtezôkkel együtt - négy gyôzelmet aratott, és bekerült a fôtábla második körébe. Párosban Párizsban a nyolcad döntô jelentette a végállomást. Barcelona salakján a selejtezôbôl indulva öt gyôzelemmel fejezte be a negyeddöntôben a küzdelmet, Wimbledon füvén pedig a második kanyarban, négy nyert meccsel a háta mögött (itt is a selejtezôben kezdett.) Palermói öt salakpályás gyôzelme már tornagyôzelmet jelentett a számára, ráadásul WTA-tornán, ilyen rangos versenyt hat éven át nem nyert meg elôtte magyar versenyzô. Az ausztriai Bad Gasteinben párosban küzdötte el magát a döntôig, az amerikai New Havenben viszont egyesben, immár kemény pályán. Az orosz Szvetlana Kuznyecova ellen azonban 6:4, 0:3-as állásnál fel kellett adnia a harcot, hátsérülése miatt. Így is odaállt a rajthoz néhány nap múlva a New York-i kemény borításon, azaz az amerikai nyílt teniszbajnokságon, ahol már nem kellett selejteznie. Négy megnyert meccse azt jelentette, hogy eljutott a legjobb nyolc közé, és szembekerült megint Kuznyecovával, de ô - a New Haven-i tapasztalatokkal felvértezve - útját állta. New Yorkban Szávay Ági kettôs megterhelést kapott, hiszen Uhlirovával a párosban is sokáig állta a sarat, egészen az elôdöntôig. Budapestet érintve átrepült ezután a világ másik felére, és még szeptemberben Pekingben ismét WTA-tornán tudott a döntôig menetelni - kemény borításon. A finálét reménytelen helyzetbôl is megfordította, és a harmadik szettben 6:2-re felülmúlta a szerb Jankovicsot. Gyôzelmi sorozatát Szöulban folytatta, egészen a negyeddöntôig, ahol nem az ellenfél, hanem a túlterheltség állította meg. Ezúttal a combizma sérült meg, így gyakorlatilag be is fejezôdött számára a versenyév. Következhetett a regeneráció és az alapozás idôszaka, hogy 2008 legalább ennyi sikert, de kevesebb fájdalmat hozzon a számára. dés: kell-e, szabad-e Áginak az egyes mellé páros mérkôzéseket is bevállalnia, bár az eredmények itt is önmagukért beszélnek, a New York Grand Slam-tornán például elôdöntôbe került a partnerével. Edzôje szerint általánosságban a páros mindenképpen jót tesz egy versenyzônek, Ági képességei alkalmasak rá, de a fizikai igénybevétel miatt egyre kevesebbszer tud majd az egyes mellett ebben a kategóriában is elindulni. Pedig idônként minden szempontból jót tenne, de a tervezés lehetetlensége komoly gát: nem lehet tudni aznap egy, vagy éppen három órát kell eltöltenie egyéniben a pályán, ha jól játszik egyesben, újabb meccsek következnek, s ekkor a regeneráció idejét kell feláldozni a páros (vagy sokszor inkább a párja és a becsület) kedvéért. Ha viszont valahol hamar elköszön - ilyen alighanem egyre kevesebbszer fordul majd elô vele -, a páros még mindig vigaszt és a játékban maradás lehetôségét nyújtja. „Reális a cél, hogy hosszú távon az elsô tízben szerepeljen a világranglistán, azon belül már csak nüanszok választják el egymástól a versenyzôket. - Így az edzô. - Kicsik ott a különbségek, másrészt mégis nagynak számítanak. ô nyilván világelsô akar lenni, de nem szabad sürgetni a célok elérésében, hiszen még mindig tizenéves. Egészen megváltozott az élete, és nem lesz mindig ilyen töret-

len a fejlôdése; könnyû bekerülni a negatív spirálba is, akár anélkül, hogy valaki rosszul játszana. Sok játékos gyors elôretörés után hamar visszaesett; jövôre az elsô számú célunk a konszolidáció, és utána biztosan eljönnek a még nagyobb sikerek.” A szakmai feltételek adottnak tûnnek a további elôrelépéshez, Kuhárszky Zoltán két olyan játékossal is foglalkozott már korábban, akik helyet követeltek maguknak a világ tíz legjobbja között. Ilyen volt a kilencvenes években a német Anke Huber, illetve késôbb a szerb Ana Ivanovics. A világszínvonalú szponzorokat is ellenállhatatlanul vonzza a sztárvilág, az anyagiakon sem múlhat semmi, mi az, ami - az ellenfeleken és a sérüléseken kívül - mégis újabb nehézséget jelenthet Ági pályafutásában? Az éppen a sztárvilág. Hadd ne írjuk le most azokat az élsportolóinkat, akiknek a tehetsége az utóbbi években a hirtelen jött siker és média áldozatává lett; a veszéllyel Szávay Ági edzôje is tisztában van, még a nyár derekán, az igazán nagy bravúrok elôtt nyilatkozott így az index.hu oldalon: „Hamarosan kiderül, elkábítja-e a siker, hogyan tudja kezelni a népszerûséget.” Kiderült? „Pozitívak a jelek, rövid idôszak telt el a nyár óta, de eddig nagyon jól tudta kezelni a kihívást - halljuk Kuhárszky Zoltán

24-25

2007/12/12 12:19

Page 1

24 MAGYAR EDZŐ pénz is van, de ôk mindig találtak szponzort, elôbb a helyiek közül, majd nemzetközi szinten. Anyagi erejéhez mérten a család jelentôsen hozzájárult Ági fejlôdéséhez.” Az elsô teniszéveiben ötkor kellett kelnie Szávay Áginak, hogy Soltvadkertrôl bejárjon Kecskemétre az edzésekre, ez a korszaka tizenhárom éves koráig tartott, és Ujhidy Zoltán edzôhöz kötôdik. Utána Budapestre került, éppen azért, hogy a lehetôségei kibôvüljenek, a székhelye azóta is a III. kerületi Folyondár utca környéke: a Talentum Tenisz Centrum, illetve a Vasas. Megfordult Barátosi Levente és Hornok Miklós keze alatt is, aztán Bocskay József vette át a felkészítését ô Kuhárszky Zoltán munkatársaként jelenleg is foglalkozik vele. Kondicionális felkészülését most a müncheni Ralph Apfel irányítja, korábban Gattyán Kriszta és Erdélyi Béla dolgozott vele. A játékosról elôször 2005-ben hallott az ország, bár vélhetôen csak a teniszt kedvelôk jegyezték meg akkor a nevét. A juniorok között döntôt játszott az ausztrál nyílt teniszbajnokságon egyesben és párosban is. A következô Grand Slam-tornán, a Roland Garroson megismételte ezt a teljesítményt, sôt Párizsban el is hódította a két trófeát. Ezután szinte lendületbôl megnyerte partnerével a wimbledoni teniszbajnokságot, míg egyesben az elôdöntôig jutott Angliában. Korosztályos szinten kiemelkedô eredményei újra kiemelkedô hazai tenisztémát szolgáltattak a sportsajtónak, és jósolgatásra, véleményadásra késztették a sportág elismert alakjait. Azon a nyáron egyetlen magyart sem találtunk a felnôtt világranglista elsô száz helyezettje között, Szávay Ágnes - Czink Melinda, Nagy Kyra és Németh Virág mögött - viszont már a legjobb kétszáz közé tartozott. A páros 1985-ös wimbledoni bajnoka, Taróczy Balázs is kifejtette annak idején a véleményét arról, vezet-e út Szávay Ági számára a legjobb tíz közé, és a Képes Sportnak nyilatkozva úgy vélte, „pont jókor kezd a felnôtt mezônyben ütögetni. Sokan túl sokáig játszanak az ifik közt, mások hamar a nagyok közt próbálkoznak, és sikerélmény híján elszáll a hit, elmúlik a kedv.” Taróczy Balázs külön kiemelte a hit szerepét és az ambíciót, ami segít abban, hogy valaki ne álljon meg részsikereknél. Mint nyilatkozta „Ágiban rengeteg lehetôség rejlik, ha az „Áh, nem érdekes, hogy kiestem a negyeddöntôben, így is van egy Mercim, az elsô százban vagyok” szemlélet uralkodik el benne, nem jut messzire. De esetében szó sincs ilyen hozzáállásról.” Ma már látjuk, mentális tulajdonságai, és ezek fejlôdése mennyit adtak hozzá Szávay Ágnes világsikeréhez, a 6:7, 1:5ös állásról, mérkôzéslabdáról megfordí-

■

tott pekingi finálé után efelôl semmi kétségünk nem lehet. (Peking elôtt, a kiugró sikert hozó amerikai nyílt teniszbajnokság után mondta a Nemzeti Sportnak: „Igazából én sem tudom megmondani, miért, de amikor az ellenfelem bréklabdához jut, valahogy mindig jobban koncentrálok. Még az orosz Szvetlana Kuznyecova elleni negyeddöntôben is, amikor pedig nem ment a játék, brék-

2007/4

labdánál sikerült ászt vagy ász értékût adogatnom.” Néhány héttel ezután Kínában, a szerb Jelena Jankovics elleni döntôben szaván fogta a sors, de nem akármilyen helyzetben. A második játszmában 1:5-nél bréklabdát, egyben meccslabdát kellett hárítania, ráadásul a második szervájára készült. Ászt adott, és Jimmy Connors hajdani bravúrjait idézve - megfordította a mérkôzést.)

■

MAGYAR EDZŐ 25

2007/4

Fôként amerikai és ázsiai sikereivel a világranglista huszadik helyéig már fel is tornázta magát, azt viszont nem lehet mondani, hogy egyenes út vezetett idáig számára juniordiadalai óta. A 2005-ös sikertörténet után átesett egy súlyos betegségen, mononukleózison, ki kellett hevernie egy komolyabb deréksérülést, s száz helyet visszacsúszott a felnôttek világranglistáján. Tavaly ezért, immár Kuhárszky Zoltán vezetésével, újra kellett kezdenie a pontgyûjtést, ami voltaképpen befektetésnek számított a 2007-es évre. „2006 szeptemberében a 307. helyrôl kellett megkezdenie a felzárkózást, és az végére olyan ranglistahelyezést kellett elérnie, hogy az idei Grand Slam-tornákra egyáltalán benevezhessen - mondja az edzô. - Nem lehetett hosszan alapozni, decemberben is versenyekre kellett járnia, ha ezeket kihagytuk volna, most nem tartanánk ott, ahol.” Mindez gazdagon megtérült, de megkövetelte a maga árát a versenyzôtôl. New Havenben a nyáron döntôt kellett feladnia, mert hátsérülést szenvedett, ôsszel pedig a pekingi bravúr után, ragyogó formában vissza kellett lépnie a szöuli tornától, combizom húzódás miatt. Amikor Kuhárszky Zoltántól azt kérdeztük, ezek alapján sérülékenynek mondható-e a versenyzôje, úgy vélte, a bajok a túlterheltségbôl fakadnak. A tavalyi, alapozás nélküli versenyzés is elôrevetítette ezt, egy-egy tenisztorna elôtt pedig nem lehetett tudni, Ágnesnek egy, vagy akár nyolc mérkôzést kell-e majd játszania, hiszen többször a selejtezôbôl kellett indulnia. Ráadásul legalább hat héttel, elôre kellett nevezni mindenhová, utána csak büntetést terhe mellett lehetett volna lemondani a részvételt, így pedig megfelelô pihenôidôszakokat lehetetlen volt betervezni. „Annyira gyorsan jött elôre, hogy a fizikai állapota nem tudott lépést tartani az állandó terheléssel, egyrészt a fiatal kora, másrészt a selejtezôk kényszere miatt - mondja Kuhárszky Zoltán. - A szervezete fejlôdik még, és a következô idôszak sokkal jobb lesz ilyen szempontból, hiszen a 2007-es alapozás nem marad el. De minél jobb valaki, annál nagyobb erôpróbának van kitéve, egyre több kötelezettséget kell vállalnia, ez a profi sport hátul ütôje. Üzleti szempontoknak vannak kiszolgáltatva a legjobb teniszezôk, nagy feladat ehhez megfelelô fizikai szintre eljutni. Fél évre elôre kell aláírniuk szerzôdést a Tourral, hogy mely versenyeken vesznek részt, hiszen a tornákra nagy neveket kell produkálniuk a szervezôknek. Mi is már le vagyunk kötve 2008 júniusáig.” Továbbra is megkerülhetetlen a kér-

Keményen elbánt a vetélytársaival Szávay Ágnes 2007 során a 200-iknál is rosszabb helyrôl kapaszkodott fel a 20. helyre a világranglistán. Szabadkártyásként indulhatott tavasszal a budapesti WTAtornán, és eljutott az elôdöntôig, míg párosban a cseh Uhlirova oldalán gyôzni tudott. Mindkét mûfajban az élen végzett a zágrábi ITF-viadalon, majd a Roland Garroson egyesben - a selejtezôkkel együtt - négy gyôzelmet aratott, és bekerült a fôtábla második körébe. Párosban Párizsban a nyolcad döntô jelentette a végállomást. Barcelona salakján a selejtezôbôl indulva öt gyôzelemmel fejezte be a negyeddöntôben a küzdelmet, Wimbledon füvén pedig a második kanyarban, négy nyert meccsel a háta mögött (itt is a selejtezôben kezdett.) Palermói öt salakpályás gyôzelme már tornagyôzelmet jelentett a számára, ráadásul WTA-tornán, ilyen rangos versenyt hat éven át nem nyert meg elôtte magyar versenyzô. Az ausztriai Bad Gasteinben párosban küzdötte el magát a döntôig, az amerikai New Havenben viszont egyesben, immár kemény pályán. Az orosz Szvetlana Kuznyecova ellen azonban 6:4, 0:3-as állásnál fel kellett adnia a harcot, hátsérülése miatt. Így is odaállt a rajthoz néhány nap múlva a New York-i kemény borításon, azaz az amerikai nyílt teniszbajnokságon, ahol már nem kellett selejteznie. Négy megnyert meccse azt jelentette, hogy eljutott a legjobb nyolc közé, és szembekerült megint Kuznyecovával, de ô - a New Haven-i tapasztalatokkal felvértezve - útját állta. New Yorkban Szávay Ági kettôs megterhelést kapott, hiszen Uhlirovával a párosban is sokáig állta a sarat, egészen az elôdöntôig. Budapestet érintve átrepült ezután a világ másik felére, és még szeptemberben Pekingben ismét WTA-tornán tudott a döntôig menetelni - kemény borításon. A finálét reménytelen helyzetbôl is megfordította, és a harmadik szettben 6:2-re felülmúlta a szerb Jankovicsot. Gyôzelmi sorozatát Szöulban folytatta, egészen a negyeddöntôig, ahol nem az ellenfél, hanem a túlterheltség állította meg. Ezúttal a combizma sérült meg, így gyakorlatilag be is fejezôdött számára a versenyév. Következhetett a regeneráció és az alapozás idôszaka, hogy 2008 legalább ennyi sikert, de kevesebb fájdalmat hozzon a számára. dés: kell-e, szabad-e Áginak az egyes mellé páros mérkôzéseket is bevállalnia, bár az eredmények itt is önmagukért beszélnek, a New York Grand Slam-tornán például elôdöntôbe került a partnerével. Edzôje szerint általánosságban a páros mindenképpen jót tesz egy versenyzônek, Ági képességei alkalmasak rá, de a fizikai igénybevétel miatt egyre kevesebbszer tud majd az egyes mellett ebben a kategóriában is elindulni. Pedig idônként minden szempontból jót tenne, de a tervezés lehetetlensége komoly gát: nem lehet tudni aznap egy, vagy éppen három órát kell eltöltenie egyéniben a pályán, ha jól játszik egyesben, újabb meccsek következnek, s ekkor a regeneráció idejét kell feláldozni a páros (vagy sokszor inkább a párja és a becsület) kedvéért. Ha viszont valahol hamar elköszön - ilyen alighanem egyre kevesebbszer fordul majd elô vele -, a páros még mindig vigaszt és a játékban maradás lehetôségét nyújtja. „Reális a cél, hogy hosszú távon az elsô tízben szerepeljen a világranglistán, azon belül már csak nüanszok választják el egymástól a versenyzôket. - Így az edzô. - Kicsik ott a különbségek, másrészt mégis nagynak számítanak. ô nyilván világelsô akar lenni, de nem szabad sürgetni a célok elérésében, hiszen még mindig tizenéves. Egészen megváltozott az élete, és nem lesz mindig ilyen töret-

len a fejlôdése; könnyû bekerülni a negatív spirálba is, akár anélkül, hogy valaki rosszul játszana. Sok játékos gyors elôretörés után hamar visszaesett; jövôre az elsô számú célunk a konszolidáció, és utána biztosan eljönnek a még nagyobb sikerek.” A szakmai feltételek adottnak tûnnek a további elôrelépéshez, Kuhárszky Zoltán két olyan játékossal is foglalkozott már korábban, akik helyet követeltek maguknak a világ tíz legjobbja között. Ilyen volt a kilencvenes években a német Anke Huber, illetve késôbb a szerb Ana Ivanovics. A világszínvonalú szponzorokat is ellenállhatatlanul vonzza a sztárvilág, az anyagiakon sem múlhat semmi, mi az, ami - az ellenfeleken és a sérüléseken kívül - mégis újabb nehézséget jelenthet Ági pályafutásában? Az éppen a sztárvilág. Hadd ne írjuk le most azokat az élsportolóinkat, akiknek a tehetsége az utóbbi években a hirtelen jött siker és média áldozatává lett; a veszéllyel Szávay Ági edzôje is tisztában van, még a nyár derekán, az igazán nagy bravúrok elôtt nyilatkozott így az index.hu oldalon: „Hamarosan kiderül, elkábítja-e a siker, hogyan tudja kezelni a népszerûséget.” Kiderült? „Pozitívak a jelek, rövid idôszak telt el a nyár óta, de eddig nagyon jól tudta kezelni a kihívást - halljuk Kuhárszky Zoltán

23-26

2007/12/12 12:18

Page 1

26 MAGYAR EDZŐ tól. - Jelenleg a tíz százalékát tudja teljesíteni mindannak, amire felkérik, és így is sok mindent elvállal, de a jövôben egyre kevesebbet fog tudni. Egyrészt min-

■

denki akarja, hogy egyre népszerûbb legyen, de ennek nem szabad negatívan befolyásolnia a sportteljesítményét. Most még élvezi a világot, amibe csöp-

Peking vonzásában Az igazi áttörést hozó amerikai sikerei után - döntô New Havenben, negyeddöntô New Yorkban, az év negyedik Grand Slam-tornáján - a Folyondár utcai Vasas pályán adott az ôsszel sajtótájékoztatót Szávay Ágnes, majd itt is a közönség rendelkezésére állt. Alább a pályafutására és a játékára vonatkozó fontosabb kérdéseket és válaszokat válogattuk össze. - Befolyásolják meccs közben a körülmények? - Nehéz kizárni ôket, fôként, ha egy huszonhárom ezres stadionban játszik az ember, mint New Yorkban. A New Haven-i tornán tele volt a lelátó piros-fehér-zöld zászlóval, és gyakran felhangzott a „Ria, ria, Hungária!”; de ma már inkább feldob, mintsem nyomaszt, ha ilyen sokan drukkolnak a helyszínen. Szuper érzés, hogy otthonról egy egész ország szurkol értem, nagy lelki pluszt ad. Szeretnék az embereknek valamit visszaadni mindabból, amit kapok tôlük. - A 2008-as nyári olimpia szerepel a tervei között? - Nagyon-nagyon várom Pekinget, sokszor hallom, hogy maradandó élmény egy olimpia. Nekem fontos verseny lesz, szeretnék jó eredményt elérni, még ha nem is minden teniszezônek számít annyira. - Könnyen viseli ilyen fiatalon a sok utazást, távollétet? - Mindig valamelyik edzômmel utazom, kemény életet élek, hotelrôl hotelre járok. Sosem erôltette rám senki ezt az életformát, én választottam, és nagyon élvezem. - Vissza szokta nézni a mérkôzéseidet? - Nem, szinte soha, egyrészt azért, mert idôm sincs rá nagyon. Másrészt nem is szeretem, ami lehet, hogy hiba, hiszen lehetne tanulni ezekbôl a felvételekbôl. Az edzôim magyarázzák el nekem, legközelebb mire figyeljek. - A játék mely elemeiben kell elôrelépnie a jövôben, hogy még nagyobb sikereket érjen el? - Mindenben kell fejlôdnöm, még Roger Federer sem gondolja magáról, hogy tökéletes, pedig ô joggal gondolhatná. A szervám és a tenyeresem sokat javult (fôként Kuhárszky Zoltán munkájának köszönhetôen - A. A.), szeretném jobban beépíteni a játékomba a nyesést, és amikor csak lehet, felmenni a hálóhoz. Kondicionálisan is magasabb szintre kell kerülnöm.

2007/4

pent, de már most is van, amit nehezen visel, és neki is egyre több lesz benne a nyûg, egyre romlik majd a helyzet, de ez a sztárok sorsa. A média ezt nem érti meg, megsértôdnek azok, akiknek nemet mond. Nálunk Magyarországon ráadásul alig van igazi világsztár, így még nagyobbak az igények a média felôl. Csapatmunkában határozunk arról, mikor hová megy el, itt nagy szerepe van a menedzserének, Lányi Andrásnak, én azt tudom elmondani ilyenkor, mennyire van éppen leterhelve, hiszen látom rajta. A döntés viszont leginkább Ágié.” Van hát egy szem teniszcsillagunk, de miért nincs több? Milyen „rendszerváltásra” lenne itthon szükség ahhoz, hogy a WTA-tornák végjátékában, a GrandSlam-tornák második hetében ne csak érte szoríthassunk? Az edzô úgy véli, Magyarországon elôször is rendszer kellene, és nagy gond az is, hogy az amatôr és a profi sportot egy kalap alá veszik. „A magyar sportpolitika filléreket fektet a teniszbe, de így nem lehet pénzt csinálni - állítja a szakember. - A közfelfogás az lett, hogy ez egy pénzes sportág, el tudja tartani magát, ám a tenisz élsportja egészen más. Rendes létesítmények kellenek például, nincs Magyarországon kemény borítású pálya, a fedettpályás bajnokságokat salakon rendezik nincs még egy ilyen ország. Lehetséges lenne pedig a változás, több volt szocialista ország is megmutatta, de ehhez rendszert kell kialakítani. Akkor majd tényleg el tudja tartani magát a tenisz, sôt pénzt fog termelni az országnak is. Addig viszont sokszor a szülôk diktálhatnak, legalábbis azok, akik annyit költenek a gyerekeikre, hogy külföldön is versenyezhessenek. Ezért pedig cserében elvárják, hogy mindent ôk mondjanak meg, ami nem szerencsés. Hosszú évek óta nem beszélhettünk igazán magyarországi edzôképzésrôl sem, most is gyerekcipôben járunk, még ott sem tartunk, mint a hetvenes években, miközben a világ hihetetlenül sokat fejlôdött. Amíg mindez így marad, szerencse kérdése, ki tud-e emelkedni egy-egy talentum, a remény azért megmarad. Szávay Ágnes a példa rá, hogy szerény körülmények között sem lehetetlen. Ám a csehekhez, a szlovákokhoz, a horvátokhoz, a szerbekhez, a románokhoz hasonlóan a világranglista elsô száz helyezettje között legalább három-négy magyart kellene viszontlátni.” Arday Attila (A szerkesztô megjegyzése: A fenti írással köszöntjük a megalakulásának 100 éves jubileumát ünneplô Magyar Tenisz Szövetséget)

■

MAGYAR EDZŐ 23

2007/4

Szávay Ágnes útja a világ élvonalába A FÁJÓ SIKEREK ÉVE Csillag született 1988 decemberében Kiskunhalason, ez 2007-ben kiderült: Szávay Ágnes százával átugorva az elôtte állókat, a huszadik helyig repült a teniszvilág ranglistáján. Edzôje, Kuhárszky Zoltán felvázolta elôttünk a fejlôdés legfontosabb tényezôit, a nagyobb tudás fiatalkori hátulütôit, de arról is beszélgettünk, játékosának a szervezete miért kezdett tiltakozni éppen a legnagyobb a sikerek idején. Mûveltségi vetélkedôk is megmutatták már: bizonyos helyzetekben a sokoldalúság kimondottan hátrány. Aki többet tud, szélesebb spektrumból próbálja kiválasztani a helyes választ, annak idôre van szüksége, míg az agyán végigfuttatja a sok lehetséges megoldást, míg az egyszerûbb ellenfelek - akik csak egyetlen francia költôt, olasz festôt, erdélyi fejedelmet, afrikai nagymacskát ismernek - azonnal lecsapnak a válaszadás lehetôségére. A legutóbbi „Vágó-mûsor”, vagyis a „Legyen Ôn is milliomos” kivétel: széles látókörrel rendelkezô emberek addig beszélgethettek a mûsorvezetôvel, ameddig csak akartak, ellenfél híján ôk ráértek… Tehetséges teniszezôk példája - Szávay Ágnes edzôje, Kuhárszky Zoltán elmondása alapján - azt mutatja: abban, hogy ôk is milliomosok legyenek (bár nem elsôsorban a pénzrôl szeretnénk beszélni) és pályafutásuk során hamar a legkiválóbbak közé emelkedjenek, gátolhatja ôket sokoldalúságuk, hiszen még rutintalanok ahhoz, hogy repertoárjukból a pillanat tört része alatt kiválasszák a legmegfelelôbb reakciót az adott szituációkra. A még tinédzser Szávay Ági a szakemberek szerint is széleskörûen képzett, sokféle ütésfajtát, taktikai megoldást ismerô játékos. Mesterének szavaiból arra lehet következtetni, játékosának idei meseszerû éve elsôsorban annak köszönhetô, hogy - túl a mentális tényezôkön - rengeteget fejlôdött a jó döntések meghozatalában is. „Technikailag nem kellett sokat csiszolnom rajta, mindig is sokoldalú volt, de éppen ezért sok választási lehetôség között kell állandóan döntenie - mondja az edzô, aki 2006 májusában vette át elsôszámú, sôt egyetlen teniszcsillagunk szakmai felkészítését. - A fiataloknál sokkal könnyebb, ha valaki egyféle játékot játszik, és persze jól: nem kell gondol-

koznia. Meccsen néha csupán századmásodpercek állnak a játékosok rendelkezésére, hogy határozzanak arról, mit tegyenek, sokszor tudat alatt kell dönteniük, azokban pedig, akik sokoldalúak, sok választási lehetôség felmerül. Ha viszont összeáll a tudása egy ilyen típusú teniszezônek, lényegesen nagyobb lehetôségek nyílnak meg elôtte. Ági egyre inkább megtalálja a pályán azt, hogy mikor, mit kell tennie. Gyors és látványos volt a javulása, pedig ehhez a taktikai érettség mellett tapasztalat kell.” Amikor arra kértük Kuhárszky Zoltánt, mondja el, mi az, amitôl Szávay jellemzôen Szávay Ágnes a teniszpályán, részben az elôzô gondolatmenetet fûzte tovább: „Többek között abban kimagasló, hogy a pálya minden részén otthonosan mozog, tud támadni, tud védekezni, gyorsan játszani és lassítani a játékot, magas technikai szinten áll - mondhatnánk úgy is: mindenhez ért. Fiús felfogást lehet tôle látni, hiszen inkább rájuk jellemzô, hogy ilyen változatosságot nyújtanak. Talán a gyerekkortól való focizás és hasonló játékok miatt alakult ki ez bennük, míg a lányok sok szempontból a monotonitás hívei. Viszont ôk a kitartóbbak és a szorgalmasabbak, ezért ôket könnyebb edzeni, ám idônként nehéz náluk kiharcolni, hogy változtassanak valamin. Ági a többségükkel szemben játékosan és látványosan teniszezik, szeretik a nézôk, ezért is válhatott a közönség egyik kedvencévé.” A szakember elmondása szerint rengeteg beszélgetés tárgya, hogyan tudja Szávay Ági sok fegyverét bevetni a pályán. Egy olyan „spirálba” került, amely egyre feljebb és feljebb juttatta a teniszvilág ranglétráján, a jó megoldások megnövelték az önbizalmát, az önbizalma sikerekhez segítette, a sikerek pedig visszahatottak, segítettek a döntéshozatalban. Tudni kell azonban, mindez fordítva is mûködik, és elôbb-utóbb mindenkinél elôjön. Erre fel kell készülni, kisebb ilyen periódusok már akadtak is legjobb teniszezônk életében. „Jön ilyenkor egy balszerencsés vereség, s ezután nem mer elvállalni a játékos egy-egy olyan ütést, amit el kellene, egyre sikertelenebbé válik, s ugyanolyan spirálba jut, mint elôbb, csak éppen lefelé. Itt kap nagy szerepet az edzô-játékos kapcsolat, tudnunk kell, mikor mire van szüksége.

Nincs abszolút jó vagy rossz edzô, az egyes szakemberek bizonyos játékosokkal együtt tudnak mûködni, másokkal nem.” Adódik a kérdés, milyen Szávay Ágnessel együtt dolgozni - azon kívül, hogy a gyôzelmei mindenképpen jó fényt vetnek a felkészítô szakmai stábra is. Mindent elfogad? Vitába száll állandóan? Szereti, ha meggyôzik valamirôl? „Nekem nagyon kellemes dolgom van, hallgat rám mindig, biztosan szerepe van ebben, hogy azért nemcsak másfél évre nyúlik vissza az együttmûködésünk. Ági viszont nagyon értelmes, éppen ezért nem megy bele vakon semmibe, szüksége van rá, hogy logikusan megindokoljak számára mindent, és én is igénylem, hogy visszajelzéseket kapjak felôle. Nem biztos, hogy más edzôknek is hasonlók a tapasztalatai vele, ezt nem tudom, de kettônk között jó a kommunikáció.” A mérkôzések elôtt a taktika kidolgozása, átbeszélése is közös feladat; két fontos tényezôje Szávay Ágnes saját játéka, illetve ellenfelének ismerete és elemzése. „Ha játszott már korábban az aktuális teniszezôvel, feleleveníti, hogy mit érzett, hogyan ment ellene a játék, aztán én is elmondom, amit arról a játékosról tudok. A munkám folytán több mint tizenkét éve ott vagyok a világ élvonalában, jól ismerem azokat is, akikkel még soha nem találkozott. Kialakítunk egy elképzelést, ami az ô fegyverein alapul, az a kérdés, hogyan jut el odáig, hogy ezeket be tudja vetni. Igyekszünk kitalálni a lehetséges változatokat arra, hogy a meccs hogyan alakul majd, és ha valami nem úgy megy, B és C tervnek is kell lennie.” Bár, mint korábban írtuk, Kuhárszky Zoltán 2006 tavasza óta dolgozik Szávay Ágnes edzôjeként, már hat évvel korábban megismerte ôt és a családját. Tizenegy évesen Ági Szegeden játszott egy olyan versenyen, amelyet mostani edzôje rendezett, majd a következô tornán, Balatonfüreden elkezdtek beszélgetni jövôrôl a felnôttek. „A családtagoknak azt javasoltam, mindenképpen támogassák a versenyzésben, segítettem ôket szponzorszerzésben, tanácsokat is adtam. Ritkán fordul csak elô, hogy ott a tehetség, ahol

22-27

2007/12/12 12:17

Page 1

22 MAGYAR EDZŐ világ legjobbjai indultak. Ez volt tôrben a legrangosabb viadal, és ha valaki háromszor megnyerte, végleg övé lett a kupa. A talapzatra felvésték minden gyôztes nevét, többek között Gyuricza Józsefét is. Nekem sikerült háromszor diadalmaskodnom, 1961-ben, 1967-ben és 1973ban. Képletesen a kupával együtt enyém lett a II. világháború utáni tôrvívás története is, hiszen ott sorakozik a klasszisok neve, köztük az enyém is, és csak az enyém szerepel háromszor. 1973-ban, amikor az Év tôrözôje lettem, véglegesen elnyertem ezt a trófeát. Utolsó gyôzelmemnél 36 éves voltam, mint most Kulcsár Krisztián, aki Szentpéterváron párbajtôrben lett világbajnok…A bolognai viadal azért is emlékezetes, mert egy évtized elteltével is gyôzni tudtam. Meg kell említenem még egy versenyt, amelyet én a legszebbnek, a leglátványosabbnak nevezek. Ez volt az elsô “profi”, pénzdíjas viadal, a Martini-kupa Párizsban. Ez a sportág három napos gálája volt, ünnepélyes díjátadással, profi kommentátorral, színpadon, mint egy színházi elôadás. Ilyen körülmények között az ember még többet kihozott magából. A napot díszvacsora zárta, amikor mûvészekkel, énekesekkel vacsoráztunk, és megjelent a média elitje is. A sportolók tiszteletére adott fogadáson híres francia színésznôk adták át a díjakat a Champs Élysées-n. Nekem a csodálatos, és még ma is elbûvölô Catherine Deneuve adta át a díjat, amitôl, nem tagadom, heves szívdobogást kaptam. Nagyon szép nô volt… Az ünnepség részeként kivetítették a döntôrôl készített filmet is. Ezeket csak azért említem, mert akkor még ünnep volt a vívóverseny, ma pedig csupa rohanás. Nincs idô a beszélgetésre, barátságok kialakítására. A versenyek után sokszor úgy ahogy voltunk, izzadtan ültünk fel a vonatra, jöttünk haza, mert nem volt pénzünk szállodára, a hálókocsiban aludtunk - mégis nagyon szép volt a világ. • A múltból térjünk vissza a jelenbe! Nem udvariasságból mondom, de soksok évet letagadhatna a korából. Mi a titka? Hogyan tartja magát karban? - Orvosként mondom, hogy az öregedést lehet lassítani, méghozzá sporttal. Mindig sportoltam, húsz éven át válogatott versenyzô voltam, 39 évesen hagytam abba a vívást. A zsigereimben van a sport öröme, szenvedélye és szenvedése. Igen, a szenvedés is, mert az örömhöz szenvedésen keresztül vezet az út. Le kell gyôznöm önmagamat, hogy sportoljak, és sikerül is. Betege vagyok annak, ha három napig nem tudok valamit sportolni. Ideges vagyok, rosszul alszom. A külföldi útjaimra is viszek szerelést, hogy futni tudjak, és a jobb szállo-

■

dákban konditerem is van, úgyhogy akkor sem kell kihagynom a mozgást. Az úszást a türelmetlenségem miatt nem élvezem, de futok, kondizom, kardiózom. A futást, kocogást sokakkal ellentétben én szeretem, ilyenkor jutnak eszembe a legjobb gondolatok akár a vívásról, akár régebben a kórházról, vagy a mostani munkámról. És számomra az egészséges élethez hozzátartozik egyegy pohár jó bor, meg a zsíros kenyér hagymával. Az, hogy egészségesen éljünk, nem jelenti azt, hogy mindenrôl le kell mondanunk. Az embernek nem szabad besavanyodnia, azzal sanyargatnia magát, hogy nem eszi meg, amit kíván. Meg kell találni a szépet az életben. Szenvedélyem a sport, ami sok szépet adott, de mellette sok szépség van még: zene, könyvek, színház. Régen nagyon sokat utaztam vonattal, mert így akartam ellensúlyozni az állandó rohanást, és mindig vittem magammal könyveket, CD-lejátszót és olvastam. A vonathoz egyébként gyermekkori nosztalgia is köt, hiszen nagyapám és apám is vasutas volt, aztán pedig a BVSC-ben Nedeczky Laci bácsi vezetésével hálókocsikkal bejártuk a világot. • Családjáról keveset tudunk. Van, aki sportoló lett? - Egy fiam, egy lányom, és öt unokám van, négy lány és egy fiú. Mindenki sportol a maga szintjén, a gyerekeim síelnek,

2007/4

tornázni járnak. A legidôsebb unoka, a 12 éves Luca vív, eddig tôrözött, az idén tért át a párbajtôrre. Eszter másik lánya, a 9 éves Panka most kezdte el a vívást. A négyéves Botond focista lesz. A vívóterembôl egyébként ki vagyok tiltva, minden unoka meg akarja vívni a maga karrierjét, nincs szükségük a nagypapára. Remélem, nem is kerülnek arra a sorsra, mint a gyerekeim, akiket tehetségesnek tartottak, de aztán abbahagyták, mert megunták az állandó összehasonlítgatást, hogy „bezzeg az apád!”. Balázs fiam lányai közül a hatéves Emma családi döntésre öttusázó lesz, mert jól úszik, jól fut, szereti a lovakat, az pedig, hogy jól vívjon, ebben a családban kötelezô… A három éves Julcsi biztos, hogy versenybíró lesz, mert állandóan nézi és kommentálja a többieket. • Októberben Szentpéterváron rendezték a vívó világbajnokságot, amelyen az európai szövetség alelnökeként vett részt. Merre halad ma a sportág? Milyen versenyt rendezett a sportágban most debütáló Néva-parti város? - Sokak véleménye, hogy az oroszok nagyon jól szervezett világbajnokságnak adtak otthont, méltó volt egy olimpia elôtti versenyhez. Aliser Uszmanov elnök minden feltételt biztosított ahhoz, hogy a vívás ünnepe legyen a világbajnokság. A hatalmas, 25 ezer nézôt befogadó sportcsarnokot át tudták úgy alakítani, hogy a távolságok megfeleljenek a vívásnak, a tribünön ülô nézôk is élvezni tudják az eseményeket. A szakmai részrôl szólva azt mondhatom, hogy a szabályok állandó módosítása miatt lassan futóverseny lesz a vívás, elvész a sportág szépsége, játékossága. Annak a törekvésnek az oltárán, hogy minél több ország ott lehessen az olimpián, feláldozzák a sportágat. Nem a „kicsiket” tanítják meg vívni, és hozzák fel ôket egy bizonyos szintre, hanem a nagyoktól veszik el a helyet. Hiába nôtt az utóbbi években a tagországok száma, ami pozitívum, az úgynevezett kisországok mégsem tudtak betörni a nagyok közé. Továbbra is az európai vívók uralják a mezônyt, bár a döntések Európa-ellenesek. A videozsûrizés más szemléletet hozott a sportágba. A vívás gyors sport, a lassított felvétel ezt nem adja vissza. Sokat hibáztak a bírók, nem mertek dönteni, elôbb megnézték a felvételt. Bár a videózásnak mi magyarok többször élveztük az elônyét, amikor a javunkra ítéltek egyegy vitatott tust, mégis azt mondom, még sok javítani való van ebben a rendszerben. És az alapvetô véleményem: vissza kellene hozni a vigaszágas vagy körmérkôzéses rendszert, mert ez a lebonyolítás nem tükrözi a valós tudást. Füredi Marianne

■

MAGYAR EDZŐ 27

2007/4

Hajós Alfrédtôl Cseh Lászlóig A MAGYAR ÚSZÓ SZÖVETSÉG ÉVSZÁZADA Világsikerek véletlenül nem születnek, s tudjuk, az ok-okozat közötti összefüggések, valamint az elôzmények ismerete sem nélkülözhetô a magyarázatukhoz. Hazánk úszósportja szervezeti kereteinek kialakulása ilyen szempontból figyelemreméltó, mert tulajdonképpen fordított idôrendiséget mutat, ám tegyük mindjárt hozzá, ez a jelenség a tizenkilencedik század utolsó, s a huszadik elsô éveiben egyáltalán nem tekinthetô különleges, egyedülálló jelenségnek. Lényegében arra utalunk, hogy a 2007-ben megalakulásának százéves jubileumát ünneplô Magyar Úszó Szövetség annak idején 1907 decemberében, jó évtizedes késéssel követte egyebek között az athéni elsô újkori olimpiai játékokat, ahol Hajós (Guttmann) Alfréd, a „Magyar delfin” a Zea-öböl dermesztô vizében kettôs gyôzelmet aratott (100 és 1200 m). Sôt azután, hogy 1904-ben St. Louisban másik világklasszisunk, Halmay Zoltán ugyancsak kettôs sikert aratott az ötkarikás játékokon. Méghozzá úgy, hogy az 50 yardos döntôt - versenybírósági viták után - újra kellett úsznia a második napon. Arra a következtetésre jutni, hogy lám, a sikerek katalizátorként segítették életre a szövetséget, mindazonáltal elhamarkodott lenne, hiszen számos egyéb fontos tényezô és körülmény játszott ebben közre.

Balaton átúszás 1880-ban A földrajzi adottságok közismertek, hazánk igazán gazdag folyó vizekben, tavakban, ásvány- és gyógyvizekben, amelyek következtében már korán kialakult nálunk az úszó- és fürdô kultúra. Elsô fürdôházunk Balatonfüreden létesült már 1783-ban. Pesten 1817-ben épült az elsô dunai uszoda, amely elsôsorban a katonai kiképzést szolgálta. A korai polgárság igényei szerint épült fel azután 12 évvel késôbb, a mai Lánchíd és a Margit-híd közötti pesti parton, az újabb folyami uszoda, amelyet már hölgyek is látogathattak. Úszótörténetünk részletes taglalása helyett célravezetô, ha tömören néhány elsô, tehát korszakos eseményre utalunk, így legfeljebb csak annyit tegyünk a fentiekhez, hogy az úszás a tizenkilencedik század közepe táján kezd mind népszerûbb lenni, s nem csupán a fôvárosban, hanem a nagyobb vidéki polgárosuló városokban is. Aki ebben kiváltképpen jelentôs szerepet vállalt, az Szekrényessy Kálmán katonatiszt volt, aki 1880. augusztus 29-én elsôként úszta át a Balatont Balatonfüred és Siófok között. Egy év sem telt el, 1881. június 10-én rendezték Magyarországon az elsô hivatalos, ráadásul nemzetközi távúszóversenyt Vác és a Margitsziget között - 31.5 kilométeres távon -, s erre hét induló vállalkozott. Szekrényessynek meg kellett elégednie a második hellyel, a gyôzelmet a bécsi Emanuel Bachmeyer szerezte meg. Az elsô országos bajnokság dátuma 1882, ezt a MAC rendezte Káposztásmegyer és a Margitsziget között, s bár ez kevéssé ismert, a 4 kilométeres távon Magyary Kossa Ferenc nyert, ô az elsô hazai bajnokunk 32 perces idôvel. S

ha már itt tartunk, az elsô hamisítatlan, uszodában rendezett országos bajnokságunkat a Magyar Úszó Egylet rendezte a Lágymányosi-uszodában 1896 augusztusában, amelyen óriási meglepetés is született, mert a friss olimpiai bajnok Hajóst 100 yardon legyôzte Grafl Ödön.

Botrányba fulladt gyôzelem Magyar vizeken a vízilabda elsô alkalommal 1897 nyarán jelent meg a Császár-uszodában, óriási érdeklôdést váltott ki, s két rövid esztendô után a lelkes balatoni szervezôk jóvoltából Siófokon meg is rendezték az elsô találkozót, amely a Sióban ugyan vérszegény, de igazságos 1-1-es döntetlennel zárult a MUE két csapata között. Még két év, s 1901-ben már a bajnoki címért csaphatott össze a fentnevezett két gárda, bár igaz, csupán némi hezitálással nevezhetjük a kettejük közötti vízi-ütközetet bajnokságnak. Tény - a MUE A-csapata gyôzött. A már hivatalosnak elfogadott bajnokság évének az évkönyvek 1903-at jelölik meg, ekkor már négy csapat mérkôzött a címért (a bajnok a Balaton UE lett - a rákövetkezô esztendôben megvédték a bajnokságot - mögötte sorrendben az FTC, a Postatakarék és a Budafok-Kistétény végzett.) Ami az elsô nemzetközi megmérettetést illeti, hát ez nem sikeredett valami fényesre. A bécsi Diana-badban 1901. december 1-én a WAC meghívásának tett eleget a MUE együttese, s a futball labdával lejátszott meccs katasztrofális, 14-0-as magyar vereséggel végzôdött. Egész másként alakultak a dolgok egy évvel késôbb, 1902-ben a „visszavágón”, a gyôzelem - ekkor ugyan az Austria volt az ellenfél - 5-3 arányban a miénk

lett, ám nem akármilyen botrányos körülmények között. Az eseményeket kísérô fizikai ”kontaktusok” során az osztrák Baader egy alkalommal a víz alá nyomta gyanútlan védônket, Balatoni Károlyt. A feldühödött magyar azon nyomban némi ráadással adta vissza a kölcsönt. Az osztrák veszettül kapálózott a víz alatt, véletlenül el is találta Balatoni arcát, aki ezért úgy fejbe vágta Baadert, hogy az rövid idôre elveszítette az eszméletét…A játékvezetô félbeszakította a mérkôzést. A mieink a lincshangulat ellenére kimásztak a vízbôl, sôt többen a zúgolódó közönség soraiba merészkedtek. Nehezen csendesedtek csak le a kedélyek, s folytatódott a játék… A MUE (alakulás 1893) ürügyén jegyezzük még meg, hogy a századforduló elôtt sorra alakultak meg egyesületeink, többek között az MTK (1888), a BTC (1885), a MAC (1902), a MAFC (1897), a BEAC (1898). Mind erôsebb igény mutatkozott arra, hogy az egyesületi kezdeményezéseket, versenyeket, egyéb programokat összehangoltan és szervezett formák közé, egységes rendszerbe helyezzék. Ennek a szükségére érzett rá a Magyar Atlétikai Szövetség (1897), amely 1902-ben kifejezetten ilyen koordináló szándékkal hozta létre úszószakosztályát, s öt éven át valóban hasznos igyekezettel sokat tett a magyar úszósport fejlesztéséért: rendezték az egyesületi viszonyokat, „leigazolták” a versenyzôket, versenyeket írtak ki, nyilvántartották a bajnokságokat és a csúcsokat.

„Elérkezettnek vélem az idôt…” Miután az úszósport akkori élenjáró vezetôi, meghatározó szakmai egyéniségei - elfogadták és megtanulták a „szövetségi leckét” - hamarosan arra az elhatározásra jutottak, hogy eljött az idô, az ügyek intézését képesek lennének immár egy önálló, független szövetség formájában maguk is elvégezni, s úgy vélték, a további fejlôdés szintén ezt követeli meg. Közöttük az egyik legaktívabb szószólója az ügynek a neves Balatonúszó specialista, Balatoni (Grafl) Károly volt. ô tette közzé 1907. február 27-én a Magyar Vízisport címû folyóiratban az alábbi felhívást az úszással foglalkozó sportegyesületek számára: „A magyar úszósport az utóbbi években rendkívül magas nívóra emelkedett, úszóink a magyar névnek dicsôséget, világhírt szereztek és mindazonáltal a ma-

21-28

2007/12/12 12:16

Page 1

28 MAGYAR EDZŐ gyar úszósportnak nincs önálló szövetsége, amely a szunnyadó erôket egyesítené, a magyar úszósportot irányítaná, egyöntetûen vezetné, a külfölddel szemben pedig a magyar úszósportot képviselné. Hogy messzire ne menjek, a külfölddel tapasztalt hátramaradottságunkat mi sem igazolja jobban, hogy az osztrákoknak már évek óta mûködik az úszószövetségük, habár a szövetség tagjainak száma igen csekély. Mindazonáltal áldásos mûködést fejt ki az osztrák úszósport javára. Elérkezettnek vélem az idôt, hogy a szunnyadó erôket egyesítsük a Magyar Úszó Szövetségben. Éppen ezért felhívom a magyar úszóegyesületek és az úszással foglalkozó sportegyletek mélyen tisztelt vezetôit, jöjjenek össze egy közös értekezletre, hogy a módozatokat megbeszéljük és elôkészítsék az anyagot az alakuló közgyûlésre. A Balaton Úszók Egyesületének lelkes vezérét pedig, nagyságos dr. Virava János urat, mint a magyar úszósport egyik lelkes vezérét kérem, hogy kegyeskedjék ezt az értekezletet minél elôbb összehívni. Remélem, hogy a magyar úszóegyletek és az úszással foglalkozó sportegyletek mihamarabb megvalósítják a Magyar Úszó Szövetséget, az úszósport felvirágzására. Fel, hazánk úszói, bontsuk ki a zászlót a lobogtassuk azt büszkén, magasan édes Hazánk és a magyar úszósport örök dicsôségére.” Budapest, 1907. Február 20. Balatoni Károly A Balaton Úszó Egyesület megalapítója és Örökös bajnoka Az utókortól fenntartás nélkül tiszteletet érdemlô, jóllehet stílusában ugyancsak kívánnivalókat hagyó, ismétlésekkel teli felszólítás jelentôs visszhangra talált, amelyet a továbbiakban körlevelek, tájékoztatók, felkérések követtek a már közvetlen elôkészületek jegyében, s ugyan abban az évben április 27-én a Belvárosi Kávéház különtermében tartott egyeztetô elôkészítô ülésen népes küldöttségekkel jelentek meg az alábbi egyesületek képviselôi: Balaton UE, FTC, MTK, MUE, MAFC, OTE és Budafok SE. Elhatározásukat az önálló szövetség létrehozására egyöntetûen megerôsítették. Május 25-én azután ismét összejöttek, s itt véglegesítették az alakulás dátumát. Ennek megfelelôn 1907. december 12.-én a Budapesti Mentô Egyesület székházában tizenkét fôvárosi és nyolc vidéki egyesület küldöttei jelenlétében tartották meg az alakuló ülést. Megszületett tehát a Magyar Úszó Szövetség, amely a továbbiakban hazánk úszó- vízilabda és mûugró sportjának hivatalos, kizáróla-

■

gos, országos hatáskörû irányító szerve lett. A Magyar Atlétikai Szövetség úszószakosztálya nem sokkal késôbb, 1908 januárjában utolsó alkalommal azért ült össze, hogy a fentiek értelmében tevékenységét hivatalosan megszüntesse és feloszlassa magát. Az újonnan alakult szövetség vezérkara, érdekes módon, ha úgy tetszik, fej nélkül látott munkához, az elnöki pozíció ugyanis betöltetlen maradt. Egy évvel késôbb a Balatoni Károly felhívásában már szereplô, eredetileg társelnöknek elfogadott dr. Virava János vállalta el a posztot, de csak ideiglenesen, míg azután a kezdetekben eredetileg az ügyvezetô elnöki címet elnyerô Kugler Sándor vette át tôle 1909-ben a kormányzást ôt évre, egészen 1914-ig. A másik társelnök, Brüll Alfréd mellett három alelnököt is választottak - Füzesséry Zoltán, Kovács Aladár és Kanitz Henrik - fôtitkárnak pedig Kéler Tibort. A 100 éves rendkívüli jubileum alkalmából ennyivel, egy tényekre szorítkozó rövid emlékezéssel tisztelgünk a Magyar Úszó Szövetség elôtt, mielôtt - természetesen ugyancsak csak vázlatos megközelítéssel - a mögöttünk hagyott korszakok legfôbb jellemzôirôl, a legnevesebb bajnokokról és meghatározó egyéniségekrôl szólunk, akik a már megidézett Hajós Alfréd és Halmay Zoltán nyomdokain igyekeztek lépni. Talán még annyit: a megalakulás évével megelôztük a Nemzetközi Úszó Szövetséget egy jó félévvel, hiszen a FINA (Fédération Internationale de Natation) a londoni olimpia idején, 1908. július 20.-án alakult, a LEN, az európai szövetség - liga - pedig sokkal késôbb, 1924-ben tett javaslatunkra jött létre. A FINA alelnökévé, nem mellékesen, a magyar Brüll Alfrédot választották, s tulajdonképpen ezzel veszi kezdetét a továbbiakban folyamatos sportdiplomáciai tevékenységünk, amely ugyancsak kiemelkedô sikereket eredményezett.

Bárány-Halassy-Csik és a Komjádi-fiúk A London, 1908, és 1920 között eltelt 12 esztendôt nem lehet jellegtelen, szürke idôszaknak nevezni, bár igaz, a magyar úszó- és vízilabda élet vonatkozásában igazán kiemelkedô esemény nem történt. A stockholmi, 1912 évi olimpiai játékokon vizes küldöttségünk az elôzetes várakozás alatt teljesített, ez tagadhatatlan, utána pedig nem hogy szürke, hanem gyászos, vérzivataros évek köszöntöttek ránk, az elsô világháború tragédiája 1918-ig. Lényegében még 1920 is az eseménytelenség jegyében telt, hiszen a háború veszteseinek versenyzôi

2007/4

nem kaptak meghívást az antwerpeni ötkarikás játékokra. Az élet persze nem állt meg, sôt a MUSZ, ésszerû megközelítéssel, az újrakezdéssel a vidék megszervezését, megerôsítését célozta meg: 1920-ban rendezte elsô vidéki országos kongresszusát, s a szövetség 1921-es összesítô jelentése szerint ekkor már csaknem 2800 igazolt versenyzôvel büszkélkedhetett. Az ugyanabban az évben megszületett sporttörvény értelmében rendszeresített középiskolás bajnokságok is egyre magasabb számú résztvevôvel zajlottak le. Az 1924-25-es tanévben ez - 33 versenyt rendeztek meghaladta a 2000-es versenyzôi számot. Azután - 1924-tôl 1936-ig - az elôbb említett tucatnyi évvel szemben egy merôben más, emlékezetes diadalokkal színesített, hasonlóan hosszú idôtartamú, tucatnyi esztendôt felölelô szakasz következett a magyar úszósport felfelé ívelô útján, amelyrôl tulajdonképpen csak a szövetség harmadik szakágának képviselôi, a mûugrók nem voltak képesek követni. Legfôképpen nem a saját hibájukból, vagy tehetségeik híján, hanem azért, mert nem álltak rendelkezésre a sportág ûzéséhez létfontosságú eszközök, a mûugró létesítmények, s bármennyire is hihetetlen, mind a ma napig egyetlen fedett mûugró torony sincs az országban. Ennek megfelelôen már az is csodának számított, hogy - ugyan sokkal késôbb az 1947 évi Eb-n Zságot Irén ezüstérmet szerzett toronyugrásban, az 1958-as budapesti Eb-n pedig Újvári Lászlónak, a népszerû „Pinokkiónak,” aranyat sikerült szereznie 3 méteren, s ugyanitt Márton Jenônek bronzot a toronyugrásban, illetve még elôttük Gerlach József 1956-ban egy negyedik helyet Melbourne-ben ugyanebben a számban, toronyban az olimpián… Eger szerepe hazánk úszó-és vízilabda sportjának fejlôdésében kiemelkedô épp úgy, mint a késôbbiekben a vízilabdát illetôen Szolnoké - köszönhetôen a tehetségeinek, eltökéltségüknek, becsvágyuknak és - szerencséjüknek is. Abban az értelemben, hogy a város központjában gazdag, 30 fokos meleg hôforrás buzog, amely szinte kínálta a lehetôséget egy uszoda számára, ahol folyamatosan, télen-nyáron kedvére úszhatott-vízilabdázhatott azután a város apraja-nagyja. A Bárány név egri világmárkának számít, akár a Bikavér. A késôbbi világhírû úszó, Bárány István édesapja, Bárány Géza városi fômérnök elôbb átépíttette a még 1856-ban épült kezdetleges medencét 1922-ben 33 1/3 méteresre, majd 1925-ben itt készült el az ország elsô 50 méteres versenymedencéje is. Elsôsorban fia teljesítménye jellemezte a

■

MAGYAR EDZŐ 21

2007/4

A többfunkciós sportember SZÜLETÉSNAPI BESZÉLGETÉS KAMUTI JENÔVEL VÍVÁSRÓL, ORVOSLÁSRÓL ÉS AZ ÉLETRÔL Szeptember 17-én ünnepelte 70. születésnapját dr. Kamuti Jenô, a magyar és a nemzetközi sportélet „többfunkciós” személyisége. Az egykori olimpiai ezüstérmes, csapatvilágbajnok tôrvívó korát meghazudtolóan aktív: évtizedek óta tevékenykedik szeretett sportágáért - most éppen az európai szövetség alelnökeként -, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökeként a sportszerûség eszméjét hirdeti, sebészként sem tette le a szikét, és 2005 novembere óta a MOB fôtitkári teendôit is ellátja. Újságírói pályafutásom egyik felejthetetlen élménye Kamuti Jenôhöz fûzôdik. Az 1992-es havannai nôi párbajtôr világbajnokságon - ekkor ez a szakág még nem szerepelt az ötkarikás játékok mûsorán, ezért rendeztek világbajnokságot az olimpia évében - a magyar lányok remekül szerepeltek, az egyéni és a csapatverseny aranyérmét is megszerezték. A verseny után hazánk nagykövete a rezidenciáján látta vendégül a küldöttséget, és a kellemes este fô attrakciója az volt, amikor a versenyzôktôl az edzôkig mindenki ruhástól megmártózott az udvaron lévô medencében. A magyar szövetség elnöke, Kamuti Jenô is. Igen ám, de neki utána a nemzetközi szövetség ülésére kellett mennie, ahol - az elôzmények miatt - csöpögô öltönyben jelent meg. Azóta sok év telt el, és Kamuti Jenôvel számtalan helyzetben találkoztam, láttam ôt bosszúsnak és szomorúnak is, ám számomra ô a vidámságra mindig kész, az életet élvezni (is) tudó, örökmozgó, örökifjú ember példája. Nem is hiszem el, hogy 70 éves. Aki ismeri ôt, tudja, nem véletlenül született egykor az a mondás, hogy aki Kamuti Jenôvel akar interjút készíteni, az operáltassa meg magát, mert a mûtôasztalon fekve könnyebben elkapja ôt. Különösen igaz ez az állítás azóta, amióta a MOB fôtitkári teendôit is ellátja. • Nem bánta meg, hogy két éve harcba indult a fôtitkári posztért? - Pályázat útján, különösebb lobbi nélkül szavazott nekem bizalmat a tagság. Nem vagyok hivatásos sportvezetô, úgy gondolom, addigi pályám elismerése alapján kaptam a posztot. Egyetlen kifogást hoztak fel ellenem, a koromat, mondván: közel hetven vagyok. Bevallom, rosszul esett, hogy az ellenzôk nem a teljesítményt, a munkabírást nézték, hanem az évek számát. Ugyanakkor büszke voltam, hogy más „rosszpontot” nem találtak nálam. • Még ma is zavarja ez? - Igen, néha most is érzem, hogy ez tüske egyesek szemében, mert pályázat útján, 68 évesen még senki sem lett fôtitkár. Akkor így alakultak a körülmények… Azóta új helyzet alakult ki a MOBban, szinte családban élünk, mindent azonnal meg tudunk beszélni. • A MOB elnökségi tagjai közül egyedüliként ön vesz részt 1989 óta folyamatosan a magyar sport irányításában. Eddigi fôtitkári munkáját hogyan értékeli? - Nagyon fontosnak tartottam, hogy a MOB közelebb kerüljön a szövetségekhez, a protokolláris kapcsolat helyett munkakapcsolatot akartam és szándéko-

zom kialakítani. Azt hiszem, ezen a területen sikerült elôrelépni. Én pedig élvezem, hogy újra ennyire intenzíven benne lehetek a magyar sportban, örömmel csinálok mindent, mert a sport a szenvedélyem. Rögtön hozzáteszem, a másik a sebészet. • Ma is operál még? - Bár vezetô funkcióm már nincs a kórházban, mert az korhoz kötött, ma is bejárok és operálok. Ezt a köldökzsinórt nem akarom elvágni, a mûtô illata az életem részévé vált. Örülök, hogy még dolgozhatok, segíthetek az embereken, ebben nem lehet elfáradni. A vívás és a gyógyítás egyébként hasonló terület, mindkettô sportszerû életmódot igényel. Ennyi év után is felkészülök egy mûtétre, elôzô nap korán fekszem le, hogy teljesen pihent legyek. Mert a mûtôben nem szabad hibázni, felelôsek vagyunk a betegért. • Ha a sok elfoglaltság, munka nem fárasztja, mi az, ami elrontja a kedvét, elveszi az energiáit? - Nehezen viselem a konfliktust, a gyûlölködést, más megalázását. A páston mindig gyôzni akartam, de nem megalázni az ellenfelet. • Valószínûleg ezért kapta pályafutása végén a Nemzetközi Fair Play-díjat, és ezért választották a nemzetközi szövetség elnökévé. - Ha valami rossz volt az elmúlt idôszakban, az az, hogy az olimpiára való felkészülés elsôdlegességét elnyomta a MOB körüli viszály. Azért dolgozunk,

hogy az olimpiai kerethez tartozó versenyzôknek a felkészülés során biztosítsuk a lehetô legjobb körülményeket, és így aztán Pekingben sikeresen szerepeljenek. • Mire számít az olimpián? - Kicsit aggódva, de bizakodva figyelem a felkészülést. Szûk azoknak a köre, akiktôl dobogós helyezést várhatunk, pedig ez az ország hozzászokott az érmekhez. Még akkor is igaz ez, ha nálunk sosem futószalagon jöttek a gyôztesek, a magyar szakemberek kézmûvesként, kisipari módszerekkel csiszolták a gyémántokat. • Ön egykor, a 60-as 70-es években a tôrvívásnak ilyen gyémántja volt. De „csak” ezüstéremig vitte, el is könyvelték örök másodiknak. Ha számvetést készít, amire a kerek évforduló jó alkalom, hogyan értékeli az életét? Elégedett vagy bántják az ezüstök? - Többször vontam már mérleget, és elégedett vagyok. Kiadtam mindent magamból. Ennyi volt bennem. Jól sáfárkodtam az életemmel, a páston és a magánéletemben is. Lehettem volna aranyérmes, de nem tartottam rá érdemesnek magam. • Ezt nem gondolhatja komolyan! - A hozzám legközelebb állók sem hiszik, amikor ezt mondom, pedig így van. Én nem a tehetségem miatt voltam húsz évig a tôrvívás élvonalában, hanem a szorgalmam miatt, mert megszállottan hittem a munkában. Öcsém, Laci volt a tehetség, én a güzü. Tiszta a lelkiismeretem, mindent megtettem. Az olimpiai arany nem jött össze, de ahhoz szerencse is kell. Nekem abban volt szerencsém, hogy nem voltam sérülékeny, és az élet olyan vívómesterhez terelt, mint Bay Béla, aki nemcsak a vívásra, hanem az élet jó értelemben vett élvezésére is megtanított. Nem tagadom, az viszont bosszant, hogy nálunk csak az aranyérem számít, a TF falán is csak az olimpiai bajnokok neve van feltüntetve. Ugyanakkor mindenért kárpótol az emberek szeretete, akik aranyérmesnek hisznek, fôként azért, mert az eredményeimre már nem emlékeznek pontosan, csak azt tudják, hogy régóta a sportban vagyok. • Visszagondolva hosszú pályafutására, melyik a legkedvesebb versenye? - Nem egy versenyt, hanem egy sorozatot kell megneveznem, méghozzá a bolognait. 1948-ban indították a tôrvívók számára a Coppa Giovaninit, amelyen a

20-29

2007/12/12 12:15

Page 1

20 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

Pekingben jártak (II.) PEKINGI BIRKÓZÁSAINK Hegedûs Csaba Magyar Birkózó Szövetség, Budapest

A birkózó sportág számára különösen nagy jelentôségû a pekingi olimpia, hiszen ismert tény, hogy a NOB Program Bizottsága az olimpiai mûsor korábbi felülvizsgálata során a birkózást is érintette és a sportág arculatának megváltoztatását javasolta ahhoz, hogy a birkózás továbbra is szilárd pozíciókkal rendelkezzen az olimpiai mozgalomban, illetve a programban. A FILA elvégezte a lebonyolítási rendszer, valamint a versenyszabályok elengedhetetlen módosításait, amelyeknek világpremierje a 2005. évi budapesti VB-én volt. Jacques Rogge, a NOB elnöke személyesen tapasztalhatta, hogy a birkózás képes volt megújulni és látványos, a közönség számára is érthetô, „fogyasztható” termék lett. A fentiek fényében egyértelmû és érthetô, hogy a FILA minden szempontból tökéletes olimpiai birkózó versenyt szeretne lebonyolítani Pekingben, amely alapvetô fontosságú a sportág jövôje szempontjából. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, amikor Raphael Martinetti úr, a FILA elnöke arról tájékoztatott, hogy rám gondolt, mint a Pekingi Olimpiai Játékok birkózó versenyeinek egyik technikai delegátusára, mivel személyemben látja azt a garanciát, amely az olimpia sikeres lebonyolításához szükséges. A kinevezésben kétségkívül döntô szerepe volt a Magyar Birkózó Szövetség versenyrendezôi tevékenységének, hiszen az elmúlt 15 évben éppen 15 különbözô szintû és korcsoportú sikeres világversenyt rendeztünk, de egyben elismerése a FILA elnökségében végzett munkámnak is. Mario Saletnig úr, a FILA alelnöke a másik technikai delegátus, akivel régi barátság és munkakapcsolat köt össze és nagy öröm számomra, hogy rendezési tapasztalataimmal hozzájárulhatok a közös munka sikeréhez. Saletnig úr tapasztalt szakember, aki évtizedek óta jelen van a világ birkózó sportjában és emellett a FILA Bíró Bizottságának vezetôje is. Nagy lelkesedéssel láttunk munkához, amelynek keretében elôször kialakítottuk együttmûködésünk kereteit, az információ áramlás módját és munkatervünket. Küldetésünk elsô fontos állomása a 2006. szeptemberében, Guangzhou-ban megrendezett Felnôtt VB volt, mivel itt volt lehetôségünk elsô ízben megismerkedni a helyi körülményekkel, a szerve-

zôkkel, az itteni mentalitással, munkamódszerekkel. A FILA jól döntött, amikor Kínának adta az olimpiai tesztversenyt megelôzôen a 2006. évi verseny rendezését is, mivel az itteni feltételek, a személyi háttérrel való együttmûködés, az európaitól teljesen eltérô gondolkodásmód megismeréséhez jóval több idô szükséges. El kell mondanom, hogy tapasztalatszerzés szempontjából mindenképpen hasznos volt a VB, hiszen számos olyan alapvetô problémára derült fény (döntéshozatal, szállítás, kommunikáció stb.), amelyek döntôen befolyásolhatják az olimpiai torna rendezési színvonalát. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az olimpia rendezése több szempontból könnyebb, hiszen számos terület kérdéseit központilag szervezik (akkreditálás, szállás, étkezés, eredményhirdetések stb.). Több egyeztetésre került sor a VB alatt a BOCOG és a Kínai Birkózó Szövetség illetékeseivel, amelyek igen kemény, komoly tárgyalások voltak szinte minden, olimpiai tesztversennyel és olimpiával kapcsolatos témában. Megállapodtunk, hogy a technikai delegátusi látogatásokat úgy próbáljuk idôzíteni, hogy minél többet lássunk az olimpiai versenyek, illetve edzések helyszíneibôl, hiszen az inspekció fôbb hangsúlyait ezekre a helyszínekre helyeztük. A tervezett 2007. februári átadásból nem lett semmi, így a márciusi látogatás során csak nagy vonalakban láthattuk az épülô csarnokot, ahol a belsô munkák még nem készültek el. A csarnok maga egy nagyon szép, modern létesítmény, amely a Kínai Mezôgazdasági Egyetem területén, kellemes zöldövezetben he-

lyezkedik el és a Játékok után sport- és szabadidôs tevékenység céljára az egyetem hallgatóinak, illetve a környék lakóinak a rendelkezésére áll majd. 2007. július hónapban volt a következô technikai delegátusi látogatás, alig másfél hónappal a Junior VB elôtt, amely egyben hivatalos olimpiai tesztverseny is volt. Sajnos a csarnok még ekkor sem volt teljesen kész állapotban, amellyel kapcsolatban aggodalmunknak adtunk hangot. Ez vonatkozott a csarnok külsô és belsô állapotára egyaránt, a dekorációra, az útbaigazító jelzésekre stb. A BOCOG-gal folytatott tárgyalások továbbra is igen intenzíven folytak és el kell mondanom, hogy egyáltalán nem volt könynyû dolgunk, az elôrehaladás minden egyes centiméteréért, anyagi kérdésekben minden egyes ,,fillérért’’, kemény küzdelem folyt. Az olimpiai tesztversenyre az olimpiai helyszínen került sor, amelyen 54 ország 536 versenyzôje indult el. A helyszín elkészült, a FILA igényeinek megfelelô berendezéssel, helyiségek kialakításával. Mario Saletnig úrral egyetértésben mindazonáltal több olyan gyakorlati jellegû apró korrekcióra tettünk javaslatot, amelyek gördülékenyebbé teszik a lebonyolítást, az információ-áramlást, a FILA illetve más kiemelt vendégek kiszolgálását stb. A Junior VB rendezése újabb tapasztalatokat hozott, illetve megerôsítette a korábbiakat. Ezek közül külön kiemelendô az a kommunikációs probléma, hogy a lelkes és szolgálatkész önkéntesek jelentôs része nem tud jól angolul, amely lassítja és gátolja az eredményes együttmûködést. Egy másik lényeges gond a helyi döntéshozatali rendszerbôl adódik, amelynek lényege, hogy bármilyen szintû döntés meghozatalához a legfelsôbb vezetôhöz fordulnak, amelybôl igen kellemetlen helyzetek származhatnak. Összegezve elmondhatjuk, hogy segítôkész rendezô gárda áll rendelkezésre (csaknem 500 fô), de tapasztalatlanságuk miatt irányításra, instruálásra szorulnak, és emellett fel kell készíteni ôket a prompt, azonnali döntések alacsonyabb szintû meghozatalára is. Az elkövetkezendô idôszak fontos feladatai közé tartozik a rendezési tapasztalatok hasznosítása, a soron következô technikai delegátusi látogatások programjának, tematikájának meghatározása és egyre szorosabb együttmûködés kialakítása a NOB, BOCOG, Kínai Birkózó Szövetség illetékeseivel.

■

2007/4

húszas években úszósportunknak a hôskor utáni újbóli felemelkedését a nemzetközi vizeken. A ragyogó gyorsúszó elsô európaiként úszott 100 méteren egy percen belül, s 1928-ban az amszterdami olimpián a magyar származású amerikai „Tarzan” Johnny Weismüller mögött ezüstérmet szerzett Európa-csúccsal. Ezen kívül négy alkalommal nyert Európa-bajnokságot 1926-tól kezdôdôen, amely az elsô volt az öreg kontinens bajnokságai között. A Magyar Donáth Leo1924-ben tett kezdeményezésére alakult meg a LEN (Európai Úszó Liga), s érthetô megtiszteltetésként Budapest rendezhette a történelmi mérföldkôt jelentô elsô Eb-t a két évvel késôbb kifejezetten erre az alkalomra az olimpiai bajnok építész, Hajós Alfréd tervei alapján épített Császár-uszodában. Donáth Leonál meg kell állnunk egy pillanatra. Remek gyermekúszó volt, szervezôképességeire jellemzô, hogy aktív versenyzôként már ô irányította egyben az FTC szakosztályát. A rendkívül képzett, felkészült sportvezetô Oxfordban végzett egyetemet - jogász és bölcsész volt -, anyanyelve mellet kitûnôen beszélt németül, angolul és franciául is. A világháború után fôszerepet vállalt az úszó- és vízilabdasport újjászervezésében, remekül megértették egymást a vízilabdázás nagy reformátorával, Komjádi Bélával. Jelentôs súlyt fektetett a sportdiplomáciára, s 1924-ben személy szerint ô tett javaslatot az Európa-bajnokságok megrendezésére, s elsôsorban az ô érdeme, hogy az elsônek mi lehettünk a házigazdái. Nevéhez fûzôdik a vízilabda világkupa elôdjének - a hatos tornáknak a létrehozása is a világ legjobb együttesei részvételével. Az elsôt, 1929-ben, Klebelsberg Kupa néven, Magyarország válogatottja nyerte. Ennek a sikernek annál is inkább különös a jelentôsége, mert a mieink gyôztek az elsô EB-n 1926-ban, azután az elsô világbajnokságon 1973.ban Belgrádban, majd az elsô, 1979 óta rendszeresített Világkupa viadalon is (Belgrád-Rijeka). Donáthot választották meg 1927-ben a LEN fôtitkárának, majd 1928-ban a FINA, a Nemzetközi Úszó Szövetség fôtitkár-pénztárosának is. Ez utóbbi minôségében hozta létre a Nemzetközi Vízilabda Technikai Bizottságot (ennek is ô maga volt egyébként a fôtitkára), indította el a FINA kézikönyvek és idôszakos kiadványok sorozatát, s számos más újítást vezetett be. Tömören: 1941-ben (még csak 53 éves) bekövetkezett haláláig egyértelmûen ô a FINA és a LEN elsô embere, róla nevezték el az olimpiai vízilabda bajnok együtteseknek járó, a FINA által adományozott trófeát. Igaz, nehéz kezdés után, de lényegé-

MAGYAR EDZŐ 29

19-30

2007/12/12 12:14

Page 1

30 MAGYAR EDZŐ ben ezekre az idôkre tehetjük az elsô, a Komjádi-féle” vízilabda aranykorszakot is, amely - az olimpiai idôszámítást véve alapul - 1936-ig, a berlini játékokig tartott, bár a világhírû mester akkor már nem élt (1933-ban hunyt el). A legendás reformer, a levegôjáték „feltalálója” már az 1924 évi párizsi olimpiára alaposan felkészítette csapatát, pechére azonban a sorsolás szeszélye folytán az elsô mérkôzést a korábbi háromszoros olimpiai bajnok Angliával játszottuk. A rendes játékidôben 4-4-re végzôdött „catalaunumi csata” kétszeri hosszabbításban dôlt el, több mint kétórás küzdelem után 7-6-ra a javunkra. Másnap a hullafáradt gárdát megverték a belgák, késôbb a svédektôl is kikaptunk…A vége - az ötödik hely… Az olimpiai vesszôfutás folytatódott négy évvel késôbb, 1928-ban, Amsterdamban: a döntôben már 2-0-ra vezettünk a németek ellen, sôt tulajdonképpen 3-0-ra, mert Ivády hosszú átadásából Keserû I, háttal a kapunak, lábbal kapásból lôtte a labdát a kapuba. Blitz belga játékvezetô azonban - német szabaddobást ítélt, maradt a 2-0. A vége 2-2, és hosszabbítás. A végeredmény 5-2 oda… A siker-korszak idôszámítása tulajdonképpen innen kezdôdött. A Komjádilegénység 1939. augusztus 1-ig nem szenvedett vereséget: közben Európabajnokságokat, Los Angelesben 1932ben és 1936-ban Berlinben is olimpiai bajnokságot nyert, 105 találkozón nem talált legyôzôre, 1933-ban 9-2-re hengerelte le az Európa-válogatottat. Sokat jelentett, hogy 1931-ben megépült a Margitszigeten Donáth és Komjádi szenvedélyes igyekezettel kifejtett erôfeszítései nyomán (ugyancsak Hajós Alfréd tervei alapján) a fedett uszoda. A második világháború után is kamatozott a Komjádi-örökség, sôt lényegében mind a mai napi tart. A magyar válogatott - olyan mesterek irányításával, mint Rajki Béla („Mister Water polo”), Laky Károly, Lemhényi Dezsô, Gyarmati Dezsô, majd végül Kemény Dénes, folytatta az olimpiai aranygyûjtést, a köztes idôkben megszerzett ezüst és bronzérmek mellett. Olimpiai játékok döntôi után 1932 és 36ot követôen még további hat alkalommal játszották el fiaink tiszteletére a himnuszt: Helsinki (1952), Melbourne (1956), Tokió (1964), Montreal (1976), Sydney (2000) és Athén (2004) - az mindösszesen 8 olimpiai bajnokság!

■

a nôi vízilabdázás mûvelése. Hazai úttörôje, Sárosné Ördögh Éva 1983-ban határozta el, hogy a gyengébb nem számára is lehetôséget próbál teremteni az olyannyira férfiasnak tartott sportág ûzésére. Az elsô kísérletek után - a szövetség megértésével -1984-ben hat csapattal rajtolt az elsô magyar nôi (MUSZ-ARTEX) országos bajnokság, amelyet a Vasas együttese nyert meg, s egy évvel késôbb a nemzetközi debütálás is szép eredménnyel zárult - Oslóban ezüstérmes lett a válogatott…A kezdetektôl éppen tíz évre volt szükség, hogy hölgyeink is a világ élére jussanak. 1994-ben a római világbajnokságon - Dr. Tóth Gyula és Königh György vezetésével - aranyérem lett a „jubileumi” jutalmuk. Olimpiai játékokra még nem tudott kijutni együttesünk, a világelsôséget azonban - Faragó Tamás irányításával - sikerült ismét megszerezni 2005-ben Montrealban a vb-n… A hölgyeket megtisztelô rendkívüli kitérô után térjünk azonban most vissza az úszáshoz, a harmincas évekhez, s tegyük ezt egy párját ritkító vízilabdázó közremûködésével. Ennek az elsô csodálatos aranykornak akadt egy zseniális egyénisége, Halasy Olivér. Az 1931-es Európa bajnokság színhelye Párizs volt, a vízilabda válogatott a legnagyobb természetességgel nyerte a maga aranyát. Halasynak, fedezetünknek azonban ez nem volt elég, ismeretlenül és az esélyesség legcsekélyebb súlya nélkül rajthoz állt az 1500 méteres gyorsúszásban. És - óriási meglepetésre - nyert. Gyôzelme annál is nagyobb meglepetést keltett, mert mai kifejezéssel élve, fogyatékos, mozgáskorlátozott volt, tizenévesen ugyanis villamos baleset következtében bokán alul amputálni kellett a ballábát. Ha lehet, még ennél is nagyobb meglepetést keltett 1936-ban a berlini játékok 100 m klasszikus sprint számában Csik Ferenc diadala. Nem mintha a rendkívül céltudatos 23 éves orvostanhallga-

Hargitay András Hargitay András

Madrid - 1986

Verrasztó Zoltán Darnyi Tamás

Perth - 1991

Szabó József Rózsa Norbert Darnyi Tamás Egerszegi Krisztina

Róma - 1994

Rózsa Norbert

Perth - 1998 Fukuoka - 2001 Montreal - 2005

Kovács Ágnes Kovács Ágnes Cseh László

■

MAGYAR EDZŐ 19

2007/4

tó nem követett volna el minden tôle telhetôt az elôkészületek idején. Céltudatosan és keményen edzett éveken át, félretéve minden szórakozást, s 1934-ben a magdeburgi Eb-n 59.7-tel gyôzött, tehát ismeretlennek nem volt mondható. Csakhogy Berlinben nem az európaiakat tartották esélyesnek, hanem elsôsorban az amerikaiakat és a japánokat. A hetes döntôben három japán, két amerikai, illetve egy német, s egy magyar - Csik „Ferkó” jutott. A hallatlan izgalmas döntôt „orrhosszal” nyerte (57.6-tal) a három japán elôtt a szélsô, „surranó” 7-es pályán Csik.

Helsinki és torinói arany-napok Fél évszázadon át kivétel nélkül férfi versenyzôink hívták fel magukra a nemzetközi úszó világ figyelmét. A második világháborút követôen szinte egy csapásra nagyot fordult a világ, s ezt a legszembetûnôbb módon magyar szempontból minden idôk legsikeresebb olimpiája tükrözte Helsinkiben, 1952-ben - 16 arannyal -, ahol hölgyeink minden elôzetes várakozást felülmúló sikerrel szerepeltek: a programot alkotó 11 versenyszám közül 5-öt írtak ki a hölgyek számára, s ebbôl négyben született magyar gyôzelem. Szôke Kató 100 m gyorson, Gyenge Valéria 400-on, Székely Éva 200 m mellúszásban végzett az elsô helyen, valamint a 4x100 m. gyorsúszó váltó sem talált legyôzôre. Ezek mellett még három további dobogós helyezést is szereztek: Novák Éva 200 m mellen és 400 m gyorson ezüstérmet, Temes Judit pedig a 100 m gyorsúszásban bronzérmet nyert. Ezen a helyen kell nyomatékosítani nagyszerû szakembereink, edzôink mesteri munkáját, mindenek elôtt Sárosi Imréét, Hunyadfi Istvánét, Bakó Jenôét és Rajki Béláét, aki Donáth mellett a legtöbbre vitte a sportdiplomácia mezôin is. Volt a LEN elnöke (1958-62), alelnöke (1962-66), az

Világbajnokaink Belgrád - 1973 Cali - 1975

Kitérô - a hölgyekért A nôi ágazat - a kronológiai rendtôl rendhagyó módon eltérve összegezzük ezen a helyen eddigi pályájukat - magától értetôdôen meg sem közelítheti a férfiakét, már csak annál is kevésbé, mert évtizedekig egyáltalán fel sem merülhetett

2007/4

400 m vegyesúszás 200 m vegyesszás 400 m vegyesúszás 200 m hátúszás 200 m vegyesúszás 400 m vegyesúszás 200 m mellúszás 100 m mellúszás 200 m vegyesúszás 400 m vegyesúszás 100 m hátúszás 200 m hátúszás 100 m mellúszás 200 m mellúszás 200 m mellúszás 200 m mellúszás 400 m vegyesúszás

4:31.11 2:07.72 4:32.57 2:05.05 2:01.57 4:18.98 2:14.27 1:01.45 1:59.36 4:12.36 1:01.78 2:09.15 1:01.24 2:12.81 2:24.76 2:24.90 4:09.60

A pekingi játékok öttusa versenyeinek futó- és lovas-pályája

A szmog: két esôs napot töltöttünk el a verseny elôtt a városban. Lehangoló szürkeségben. Az egész város fedett a szmogtól, itt huzamosabb idôt, napokat eltölteni biztos, hogy veszélyes, mert légúti irritációt, kellemetlenségeket okoz. Nem bízom abban, hogy a közlekedés esetleges szûkítésével jobb lesz a levegô. Megszokni nem lehet, ezért túl sok idôt a verseny elôtt nem ajánlatos ott tölteni. Étkezés: kínai konyhán éltünk. Sokszínû, változatos, egy étkezésen belül is. Az olimpiai konyha biztosan még szélesebb választékot kínál, mindenki meg tudja találni majd az igényének megfelelô ételeket. A helyi konyha fûszeres, aki nem szokott hozzá, vigyázzon. Csak palackos víz (ital) fogyasztható. Tán még fogmosásra is. Minden színhelyen elegendô, hûtött, izotóniás italokat és ásványvizet adtak. A környezet: idegen, hatalmas kultúra - nagyon más. Európában, vagy akár Amerikában sokkal hasonlóbb az élet a miénkhez, együtt lehet élni a városokkal, emberekkel. A nyelvi nehézségek, a számunkra egészen más életforma miatt hosszú idôn túl is idegennek érzi a környezetet az ember. Az olimpiai faluból kilépve más veszélyek is várnak ránk. A higiéniás felté-

telek eltérôek a megszokottól. Ételt, italt utcáról természetesen nem fogyaszthatunk. A metrón és ahol sok ember van együtt, nagy a fertôzésveszély: gond nélkül földre köpnek, letüsszentenek, rád köhögnek… Ezért a versenyig biztosan ajánlatosabb a faluban, edzéshelyeken, olimpiai létesítményekben tartózkodni. A szabadidô eltöltéséhez programokat kell szervezni központilag és sportáganként is, sokkal többet és gondosabban, mint a korábbi olimpiákon. Egészségünk és az akklimatizáció érdekében szükséges a hepatitis védôoltás, a szervezet ellenálló képességének erôsítése, vitaminozás, ásványi anyagok pótlása, megfelelô táplálkozás, izotóniás italokkal kellô mennyiségû és folyamatos folyadékpótlás. Pihenés, önfegyelem, elôvigyázatosság! Mentális felkészülés az alkalmazkodásra, hiszen az a versenyzô aktív értelmes együttmûködése nélkül nem jöhet létre. A rendezôk biztos mindent megtesznek a játékok sikeréért. Az elôkészületek, amiket láthattunk, tapasztalhattunk, ezt mutatják. A szerzett személyes tapasztalatok, kollégáktól, szakemberektôl kapott információk segítségével meg kell találnunk a legalkalmasabb alkalmazkodási lehetôséget. A sportágunkban

mindeddig magaslati (Mexikó), illetve idôbeli alkalmazkodásokkal kellett megküzdenünk, amiket meg tudtunk oldani. Ez most sokkal összetettebb. Az idôeltolódás nem lehet probléma, a meleg elviselése megoldható, a magas páratartalom már nehezebben, a szmog pedig egyáltalán nem.

Három pontban Több elképzeléssel készültünk az alkalmazkodásra: 1. Több, elsôsorban orvosi javaslat alapján egy nappal a verseny elôtt utazni, majd versenyezni. Ez a megoldás nagyon rizikós, a fárasztó repülôút nem megkerülhetô, mostani tapasztalatunk és az atlétáktól nyert információk alapján is elvetendô. 2. 6-7 nappal a verseny elôtt Pekingbe érkezni. Ez az idôeltolódást megoldaná, a szmog miatt azonban veszélyesnek tartom. 3. 12-14 nappal a verseny elôtt azonos klímán, de nem a szmogos városban akklimatizálódni, a verseny elôtt 4 nappal pedig Pekingbe utazni. Folytatnunk kell a tájékozódást, tervezést, szervezést, hogy a lehetô legjobb alkalmazkodást megtaláljuk, ami a pekingi eredményességben fontos, akár döntô körülmény is lehet.

18-31

2007/12/12 12:13

Page 1

18 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

Pekingben jártak (I.) TAPASZTALATAINK ÖTTUSÁBAN Pálvölgyi Miklós Magyar Öttusa Szövetség, Budapest

A 2008. évi nyári Olimpiai Játékok elôversenyét idén világkupa-döntôként rendezték Pekingben. Ezen a versenyen szeptember 13. és 16. között négy napot töltöttünk el a kínai fôvárosban. Ez az idôpont egyébként három héttel esett a jövô évi versenynapok (augusztus 21. és 22.) utánra. A magyar öttusacsapat most másodszor szerepelt Kínában, ezt megelôzôen 2004-ben már egy Athénra kvalifikáló világkupán vettünk részt. Az akkori jó rendezés és szervezés már láttatta, hogy Kína miként készül az olimpiára. Természetesen akkor még egészen más létesítményekben rendezték meg a küzdelmeket, mint a mostaniakat, de ezzel együtt is megtapasztaltuk azokat a komplex létesítményeket, ahol a kínai (öttusa) sport él és dolgozik. Barcelonától kezdôdôen Pekingig részt vettem olimpiai elôversenyeken, de ilyen készenlétet egyiken sem tapasztaltam, mint ezúttal. Az öttusaverseny valamennyi létesítménye száz százalékosan befejezett, versenyeinket a jövô évi olimpia helyszínén rendezték, így egész pontos képet kaptunk, tapasztalatokat, helyismeretet szerezhettünk a négy nap alatt. Peking világváros és egyben szinte az egész egy hatalmas építkezés. Utak, hidak, metrók, alul-és felüljárók, felhôkarcolók, üvegpaloták, székházak mindenütt. A hírek szerint az építkezések nagy többsége befejezôdött, vagy befejezés elôtt áll. Nyolc-tízsávos utak, ahol a felszíni átkelés szinte lehetetlen. Óriási forgalom, éjjel-nappal megállás nélkül autó-autó után. A szálloda ablakból átláthatatlan hangyabolynak tûnik a közlekedés.

sára alkalmas, ami lövészethez sok, az a víváshoz viszont kevés lesz. Természetesen klíma mûködik, erôs befúvással, amitôl a helyiség elég hideg volt. A vívóteremtôl csupán néhány perc buszozásra van az uszoda. Újonnan épült, 50 méteres fedett versenymedence, az öttusa és vízilabda selejtezôk színhelye lesz. Körülbelül 8 ezer férôhelyes lelátóval rendelkezik. A lovaglás és a futás ugyanazon stadionban kerül megrendezésre. Gyalog néhány perc lenne, de busszal egyszerûbb az átjutás, mert nem kell kiés becsekkolni az egymáshoz közel lévô, de elválasztott területen. A stadion kb. 30 ezer nézôt tud fogadni. Biztos nagy lesz az érdeklôdés, mert Pekingben ez az egyetlen lovasszám, a speciális lovasversenyeket ugyanis Hongkongban bonyolítják le. A stadion közepén lévô pályán középen állították fel a lovaspályát. Az említett, 2004-es pályával ellentétben, kevésbé igényes, de elfogadható színvonalú volt. A lovak (helyiek) nem rossz képességûek, az olimpiáig együtt maradnak és belovaglókkal készítik fel ôket. Így majd egy magasabb színvonalú és követelményû pálya teljesítésére is alkalmasak lehetnek. A futópálya egy szabályos 400 méteres atlétikai pálya. Belülrôl kifelé táguló, hét körben futják a 3000 métert. Oszlopokkal, szalagokkal vannak a folyosók elválasztva. A tribünrôl jól követhetô, látványos. Nem találkozhatunk a sydney-i, vagy athéni „hangyaboly” látvánnyal, itt jobban követhetô lesz a verseny. A versenyszínhelyeken kb. félházas lelátók voltak, az olimpián biztos, hogy teltházas nézôtérrel számolhatunk.

A létesítményekrôl

Az épületekben egyéb kiszolgáló létesítmények is találhatók, a sajtó részére felszerelt szobákon, öltözôkön, zuhanyozókon kívül várakozó, pihenô helyiségek is vannak, ahol frissítôk, kávé, tea, csoki, kisebb falatok, gyümölcsök álltak a résztvevôk rendelkezésére valamennyi létesítményben egész nap. A rendezés némi gyakorlatlanságot árult el, a résztvevô nemzetközi versenybírókkal azonban a versenyt folyamatosan és kisebb hibákkal bonyolították le. Az olimpiáig bizonyára további gyakorlatot szereznek, és a megerôsített nemzetközi bírói kar is hozzájárul majd a ver-

A lôtér és a vívóterem. A két szám egy nagy teremben került megrendezésre, az egyik rövid falon felállított 40 lôállásban kezdôdik a verseny. Nem a legmodernebb berendezés, de az olimpiára kibôvítik, felszerelik kivetítôkkel, és így a terem bármelyik pontjáról követhetô lesz az esemény. A táblák alatt egy futókamera fogja a közvetítést izgalmassá és látványossá tenni. A terem belsô területén vannak elhelyezve a pástok. Körülötte folyosó a sajtónak, és nemzetenként egy-egy edzônek. A terem körülbelül 6-7 ezer ember befogadá-

Rendezés

seny sikeres lebonyolításához. Az esemény elengedhetetlen „tartozékai” a mindenhol jelen lévô önkéntes segítôk. Érkezéstôl elutazásig együtt vannak a csapatokkal, segítôkészek, mosolygósak, és jövôre talán - reméljük legalábbis - már angolul is fognak beszélni. Peking készen áll.

Utazás, egyebek Utazás, idôjárás, egyéb körülmények. A repülôút kilenc óra hosszú. A repülôgép szûk és zsúfolt volt, így meglehetôsen fáradtan érkeztünk meg. A repülôteret kibôvítették, és már most mûködik egy olimpiai folyosó, ahol az amúgy rengeteg adminisztrációt mellôzve viszonylag gyorsan ki lehet jutni. Az idôeltolódás plusz hat óra, ami hat nap alatt áthidalható. Egy kora reggeli érkezés, fárasztó utazás után pár óra alvás mindenképp szükséges. Utána viszont fel kell venni a helyi ritmust és a szerint edzeni, pihenni, élni. Az idôjárásról már az elôzô (TF-es) konferencián is sokat hallottunk, ezért errôl csak röviden: augusztus vége az esôs idôszak végét is jelenti, minél késôbb van a verseny, annál nagyobb az esély a kisebb mennyiségû csapadékra. A hômérséklet magas, és a relatív páratartalom akár 80 százalékos is lehet, mint maximális érték. A mi versenyünk egy-egy napos, három fedett és két szabadtéri versenyszámunk van. A lövészet, vívás, úszás klimatizált térben zajlik, míg a lovaglás - amit kb. 14 és 17 óra között rendeznek - alatt mintegy 30-33 fokos hômérséklet és átlagosan 55 % körüli páratartalom várható. Pályabemutatóval, a sorsolással, a melegítéssel és a versennyel együtt a lovasszám 2x30 perces szabadtéri tevékenységet igényel, ami nem jelent különösebb keringési megterhelést. A futásnál várhatóan 28-30 fok lesz, 55-60 %-os páratartalom mellett, várhatóan 18 óra felé lesz a rajt. Itt a jelentôs terhelés, ezek mellett az idôjárási körülmények között, a megszokottnál jobban igénybe veszi a sportoló szervezetét. Az olimpiai létesítményekben a helyiségek, a szobák, a szállításoknál a buszok klímája jelent veszélyt. A lôtér és a vívóterem túl hûvös volt, de mindenhol, ahol klíma van, készenlétben kell tartani megfelelô ruházatot. A sportfelszereléseken túl „kötelezô védôöltözet” a sapka és a napszemüveg, továbbá az anorák és a felsôrész mindig kéznél kell legyen.

■

MAGYAR EDZŐ 31

2007/4

után a FINA végrehajtó testületének a szervezet arany érdemrendjével kitüntetett tagja, majd fôtanácsosa, a hivatalos vízilabda szabály film készítôje, arról nem is szólva, hogy hosszú idôn át magas szinten igazgatta a Margitszigeti Nemzeti Sportuszodát, s három olimpián vízilabda szövetségi kapitányként oroszlánrészt vállalt két ötkarikás arany (1952, 1956), valamint egy ezüst megszerzésében (1972). A LEN-ben mellette - pontosabban utána - a helsinki diadalban részes Novák Ilonka, úszó szövetségi kapitányunk kapott az 1970-es, 80-as években szerepet, mint a büreau tagja. Helsinki után két évvel szintén szenzációsan úsztak legjobbjaink a Torinóban rendezett Eb-n. Kiválóságaink nem kevesebb, mint nyolc számban diadalmaskodtak - pompásan zárták a második világháborút követô évtized aranykorszakát.

Bérlet az olimpiai dobogóra Az 1956-os forradalom leverését követô években szerényebb eredményekkel kellett beérnünk, s jellemzô, hogy a Budapesten második alkalommal rendezett Eb-én, 1958-ban sem tudtunk néhány dobogós helyezésnél többet produkálni, sôt az 1960-as, 64-es és 68-as olimpián nem voltunk képesek egyetlen alkalommal sem feljutni a dobogó bármelyik fokára. A sovány esztendôk idején 1963-ban egy látszólag jelentéktelen esemény vezetett a késôbbiekben kibontakozó valóságos feltámadáshoz, egy újabb dicsôséges korszakhoz, amely az 1972 évi olimpiai játékokkal vette kezdetét, s szorosan véve egészen 2000-ig, tehát 28

Úszóink I.-VI. helyezései, pontjai és versenyzôi létszáma az olimpiai játékokon (1896–2004) Év Helyszín 1896 Athén 1900 Párizs 1904 St. Luis 1908 London 1912 Stockholm 1924 Párizs 1928 Amszterdam 1932 Los Angeles 1936 Berlin 1948 London 1952 Helsinki 1956 Melbourne 1960 Róma 1964 Tokió 1968 Mexikóváros 1972 München 1976 Montreal 1980 Moszkva 1988 Szöul 1992 Barcelona 1996 Atlanta 2000 Sydney 2004 Athén Összesen

I. 2 2 1 4 1 4 5 3 1 23

II. 2 1 2 1 1 2 1 1 2 2 3 1 1 20

III. 1 1 1 1 1 3 1 1 2 1 1 2 1 17

évig tartott, mi több, hatásában még érzékelhetô volt legutóbb, Athénban is. Leegyszerûsítve azt mondhatnánk, hogy ez a diadalmas idôszak Széchy Tamás fellépésétôl a visszavonulásáig, majd haláláig tartott, ez azonban nem lenne sem pontos, még kevésbé igazságos, mert mellette egy másik edzôóriás, Kiss László, vele egyenértékûen kimagasló szakmai munkát végzett, nagyszerû teljesítményt

IV. 1 1 1 1 4 1 2 1 1 2 1 1 1 1 1 3 23

V. 1 2 2 2 3 3 2 2 1 1 2 1 22

VI. 1 1 2 1 1 2 3 1 1 13

Pontszám Versenyzôk 14 1 14 1 23 2 13 10 5 8 4 5+1 8 6+2 4 5 14 9+6 33 9+7 50 6+9 19 9+9 10 13+7 5 12+8 6 7+7 24 9+7 4 7+1 30 11+4 43 10+6 59 9+7 38 13+10 14 13+9 21 16+11 455 191+111

mondhat magáénak - a magyar úszósport dicsôségére. A Központi Sportiskola 1963-ban kezdte meg mûködését, benne a Gyarmati Dezsô vezette vízilabda szakosztállyal, ahol szerény körülmények között úszásoktatással indította el edzôi tevékenységét Széchy Tamás. Hamarosan önálló úszószakosztályt teremtett, s meg sem állt a világsikerekig. Az elsô kirobbanó eredményt Hargitay András ér-

17-32

2007/12/12 12:13

Page 1

32 MAGYAR EDZŐ te el, az elsô világbajnokságon Belgrádban, 1973-ban a 400 m vegyesúszásban, amit megismételt Caliban két évvel késôbb, s nyert 200 vegyesen is. Továbbá hozzászegôdött egy arannyal 200 m háton klubtársa, Verrasztó Zoltán. Az imponáló olimpiai sorozat 1980-ban indult Wladár Sándor moszkvai gyôzelmével a 200 m hátúszásban. Húsz éven át - kivéve Los Angeles játékait, ahol, a szovjetek nyomására, nem vehettünk részt - nem rendeztek ötkarikás játékokat magyar gyôzelmek nélkül, s a Széchyé mellett beindult Kiss László „aranycsináló mûhelye” is Egerszegi Krisztinával, Güttler Károllyal, Kovács Ágnessel többek között… Ötkarikás gyôzteseink. Szöul- 1988: Egerszegi Krisztina - 200 m hát. Darnyi Tamás - 200 és 400 m vegyes. Szabó József 200 m mellúszás. Barcelona - 1992: Egerszegi Krisztina - 100, 200 m hát, és 400 m vegyesúszás. Darnyi Tamás - a „szokásos” 200 és 400 m vegyes. A két nagyság jóvoltából minden idôk legeredményesebb olimpiai szereplése - öt aranynyal! …Atlanta - 1996: Egerszegi Krisztina 200 m hátúszás, Rózsa Norbert - 200 m mellúszás, és Czene Attila (ugyancsak a szélsô, „surranó” pályán nyert, akárcsak Csik Ferenc 1936.-ban Berlinben) a 200 m vegyesúszás döntôjében. Sydney: Kovács Ágnes - 200 m mellúszás. Egerszegi és Darnyi teljesítménye páratlan a nemzetközi úszósport történetében. „Krisztina királynôn” kívül egyedül az ausztrál nôi sprinternek, Dawn Frasernek sikerült ugyanabban a versenyszámban bajnokságot nyernie három sorrendben egymást követô olimpián (100 m gyorsúszás - 1956, 1960, 1964). Egerszegi 200 háton produkálta ezt (1988, 1992, 1996) de ráadásul még további két egyéni aranyat gyûjtött be, egyiket 100 m háton, a másikat 400 m vegyesúszásban utolérhetetlen! S ugyanígy Darnyi Tamás bravúrja is az: ô az egyetlen az olimpiák történetében, aki képes volt megismételni kettôs gyôzelmét a vegyesúszó számokban, ráadásul úgy, hogy 11 éven keresztül veretlen maradt, - tehát a világbajnokságokon is duplázott - legyôzhetetlen bajnokként vonult vissza!

Avatott kezekben a gyeplô Sydney, az ezredforduló, a huszonegyedik század küszöbét jelölô idôszak számos változás tanúja. Széchy visszavonult, Kiss László is befejezte edzôi pályáját, szövetségi kapitányként folytatta, s végzi ma is nélkülözhetetlen szakmai tevékenységét, az edzôk, szakemberek újabb tehetséges nemzedéke jelent meg az uszodák partján: Turi György, Széles Sándor és mások. Friss versenyzô tehetségek adták le névjegyüket Athén 2004-es játékain, legelôbb is a mel-

■

lúszásban ezüstérmes tinédzser, Gyurta Dániel és a bronzérmes vegyes specialista Cseh László, aki Athén elôtt lábtörést szenvedett, ám egy évvel késôbb Montrealból világbajnoki arany kárpótlással tért haza. Ami változatlan, ami az állandóság és a biztonság garanciája - a szövetség vezetése. A rendszerváltozás egyik következményeként - jóllehet mind a nemzetközi, mind az európai úszó szövetség továbbra is egyedüli gazdája az egységes keretben kezelt úszásnak, mûugrásnak, vízilabdázásnak, mûúszásnak és a nyíltvízi úszásnak - hazai viszonylatban1989 után önállósulási folyamat indult be. Elôször a vízilabdázók váltak függetlenné, s alakították meg önálló szövetségüket, majd követték ôket a szenior- és a szabadvízi úszók, s ebbe az irányba készülnek jelenleg a mûugrók is. A rendszerváltást követô idôszakban néhány évig zavarokkal küszködött a MUSZ, míg azután az átláthatatlan és a törvényes gazdálkodást gyakorta megszegô „Zemplényi György elnöki korszakát” követôen, 1992-93-tól hamisítatlan profi sportvezetôk vették kezükbe az ügyek szakértô kezelését, hatékony irányítását. Az elnöki székben az óta Gyárfás Tamás, a fôtitkáriban pedig Ruza József foglal helyet. Az utóbbi vitathatatlanul az egyik legtapasztaltabb fôtitkára a

2007/4

magyar sportvezetésnek, s alighanem nem hivatalos Európa-csúcstartó, hiszen kifogástalanul, közmegelégedésre látta el könnyûnek cseppet sem mondható feladatát már 1976 és 1988 között is. Summázva tehát a szövetség 100 évébôl immár 27 az ô fôtitkári közremûködésével pergett le. Gyárfás nemzetközi elismertségét, szakértelmét (eredeti uszodai nevelés ô is, hiszen elsô osztályú vízilabdázó volt az MTK-ban és az Eger együttesében) mi sem bizonyítja jobban, minthogy tagja lett a LEN végrehajtó testületének, sôt - mint rutinos és gyakorlott média szakértô - ô a szervezet sajtó igazgatója is egyben. Nem véletlen mindezek után - s ez ugyancsak páratlan teljesítmény a maga nemében - hogy a magyar szövetség egymást követô három évben adhatott otthont az öreg kontinens legjobbjainak: 2005-ben ifjúsági Eb-ét, 2006-ban felnôtt kontinens bajnokságot rendeztünk a Margitszigeten, 2007 decemberében pedig - nyilván méltó elismeréseként is a mögöttünk hagyott 100 esztendôben mutatott sikeres munkálkodásnak - rövidpályás Európabajnokság színhelye lehetett Debrecen. Ilyen sorozatot soha egyetlen ország szövetsége még nem produkált! Nem vágunk tehát neki kedvezôtlen elôjelekkel a második száz esztendônek! Gallov Rezsô

Megtettem, mert elhittem A Kropkó Péter, Bene János szerzôpáros tollából, a Kropkó Triatlon Club kiadásában megjelent a „Megtettem, mert elhittem” címû könyv, melynek címlapján szerepel egy mondat, nevezetesen a „Miként érjünk el elérhetetlennek tûnô célokat?”, amely mottó is lehetne. Mottója annak a kiadványnak, amely valójában nem egyszerû könyv, hanem egyfajta tréning. Amint Bene János - a Generatív Tanácsadó Iroda „megtestesítôje”, aki 15 éve dolgozik trénertanácsadóként - leírja, létezik a „Megteszem, mert elhiszem” társaság, amelynek feladata: hozzájárulni egyének és szervezetek által fontosnak tartott célok eléréséhez. A kiváló sportemberrel. A Vasemberként ismert Kropkó Péterrel 2001 óta dolgozik együtt különbözô vállalatok tréningjein, és ezen tréningek, beszélgetések során egyszerû emberek is felfedezték a párhuzamot a mindennapi élet és a sportember életének feladatai között. Mivel az ország lakosságával nem tudnak egyszerre, együtt „tréningezni”, együtt gondolkodni, és ezáltal fejleszteni egymást, ezért nyújtják át a könyvet az olvasók személyes tréningjeihez. Az Olvasó pedig észrevétlenül lesz a gyakorlás alanya, miközben Kropkó Péter élvezetesen megírt pályafutását, edzéseit, a versenyekre való felkészülését, versenyélményeit olvassa. Szinte ott vagyunk mi is Hawaii-on, a hôségben, érezzük az óceán semmihez sem hasonlítható illatát, utána pedig küzdünk a hullámokkal, a hátunkat tûzô napsütéssel, és együtt érünk célba Kropkó Péterrel profiként megtett utolsó Ironman-versenyén. Minden fejezet után úgynevezett Üzenetek, kérdések rész következik, melyben kiragadják a fôhôs egy-egy mondatát, ezen elgondolkodhat az Olvasó, és kérdések formájában saját életére vonatkoztathatja. Számomra a legkedvesebb, legtalálóbb a következô: mi a különbség a két felfogás, megközelítés között, mely szerint az amerikai ember pénzt csinál, a magyar ember pénzt keres…? Mire a könyv végére érünk, megismerjük Kropkó Pétert a sportembert és magánembert is, akinek fontos a család, és akinek fáj, ha a sportolás miatt „fagyasztóba került” egy-egy barátság. Megismerjük - legalábbis részben - Japánt, Kropkó nagy sikereinek helyszínét, a japán emberek mentalitását, vagy a szintén egzotikus Brazíliát. A könyvet - melyben megtaláljuk Kropkó pályafutását számokban elbeszélve, és olvashatunk a táplálkozás tudományosságáról is - a versenyekrôl és csodás tájakról készült fotók teszik teljessé. Füredi Marianne

■

MAGYAR EDZŐ 17

2007/4

hogy nem az edzéstôl, a terheléstôl javulnak az eredmények, hanem annak kipihenésétôl, a stresszhez való alkalmazkodás révén. Ha nincs meg a megfelelô pihenés, nem ér semmit az edzés. Futhatunk tovább? - Természetesen. Beszéljünk a versenyzôkrôl, hiszen most a triatlonos konferencián szakedzôk hallgatják majd önt. - A versenyzôkkel kapcsolatban egy dolgot fontosnak tartok. Segíteni nekik, hogy megtartsák az egyensúlyukat a két agyféltekéjük között. Mert a bal oldali a stresszért felel. Ha keményen dolgoznak, ez menekülni akar. A jobb oldal viszont az érzelmekért felelôs. Ezt kell megragadni, és a lehetô legtöbbször az érzelmekre hatva egyensúlyba billenteni a fiatal atlétát. Ez a legnehezebb része a felkészülésnek. Megtalálni a helyes egyensúlyt. Ehhez idôrôl idôre át kell beszélni a problémákat. Még akkor is, ha nem találjuk rá a megoldást. Azzal, hogy beszélünk róla, könnyebb lesz. Nem cipeli magával az ember, és nem marja belülrôl. Ilyenkor a jobb agyfélteke próbálja megtalálni a megoldást. És rendszerint sikerül is. - Milyen trükkjei vannak még? - Mocskos trükknek hívom ezeket, amelyekkel megpróbálom mozgásban tartani ôket. Megpróbálom becsapni az atlétákat. A versenyen rendre a finis, a hajrá a legnehezebb. Ilyenkor dôl el, hogy az ember eléri a célját, vagy elbukik. Három varázsszó segít. Ezek: lazítás, erô, és simaság. Önbizalmat ad ez a három szó, amelyek segítségével vagy három kilométerrel tovább bírják. Ezek stimulálják a bal agyfélteke negatívumait.

Tények Jeff Galloway-rôl • Jeff Galloway 62 éves, az egyesült államokbeli Atlantában él feleségével, Barbarával. • Az 1972-es, müncheni olimpia résztvevôje volt 10 000 méteren, és tartalék a maratoni távon. • Észak-Amerikában a futás témakörében legtöbb könyvet ki-, és eladó szerzô. Legjelentôsebb mûvei: Galloway's Book on Running, és Marathon You Can Do It! • Évente mintegy kétszáz beszámolót, elôadást tart világszerte a futásról. • A futás-gyaloglás-futás edzésmódszerének feltalálója, melynek segítségével a tôle, és munkatársaitól segítséget kérôk 98 százalékos sikerrel teljesítik a maratoni távot. • Összesen több mint 150 ezer futónak adott felkészülési tanácsot kollégáival együtt. • Jeff hisz abban, hogy módszerével szinte minden ember képes sérülésmentesen felkészülni, és teljesíteni a maratoni távot, életkorra, nemre való tekintet nélkül. Valamint, hogy képes a módszere segítségével az élet, a mozgás pozitív oldalára állítani az embereket. • Honlapja: www.jeffgalloway.com Marik Balázs

Azt mondom, megfogod egy láthatatlan lasszóval az elôtted futót, és elkezded felhúzni magad rá. Lépésrôl lépésre közelebb jutsz a célhoz. Ezek gyakorlása segít. Sokat kell ezt is gyakorolni, és a siker nem marad el. - Van-e még valami a tarsolyában? - Persze. Nagyon nehezen értik meg, hogy az apró sérülésekre is nagyon oda kell figyelniük. Mert ha nem teszik, egy könnyített, vagy esetleg kihagyott edzés helyett késôbb egy egész héten át nem lesznek majd képesek futni. Gyakran visszautasítják, hogy ôk sérültek. Ám egy jó edzônek ezt látnia kell, és ilyenkor könnyíteni. Vagy elôvenni a vízifutó-övet. - Ezt ismerem, ilyen nekem is van. Valóságos csodafegyver. - Pontosan. Sérülések alkalmával csodákra képes. Jobb példát nem is hozhatnék, mint Mary Deckerét. Az elsô atlétikai világbajnokságot megelôzôen megsérült. Ám ennek segítségével tovább tudott edzeni, és végül 1983-ban, Helsinkiben 1500 méteren világbajnok lett. Azt tapasztaltam, hogy nem csak sérülések alkalmával lehet és kell ezt alkalmazni, hanem olyankor is, ha egy versenyezô teljesen egészséges. Az öv fenntartja a víz felszínén, a lába nem ér le a medence aljára, így szabadon mozog, mintha futna. A nagy közegellenállás miatt rendkívüli mértékben erôsít a vízben futás. A sérülésveszély pedig nullára csökken közben, mert egyáltalán nincs rázkódás, becsapódás. Az úszás is jó keresztedzés - triatlonosoknál különösen. Ha a futást, magát vesszük, mégis azt mondom, a vízi futás a legjobb kiegészítés hozzá. - Ha már a kereszteknél tartunk, egy keresztkérdést engedjen meg nekem. Az ön rendkívül humánus módszereivel készülôk közül mi a legjobb maratoni eredmény? - Két óra huszonnyolc perc. De nem élversenyzôrôl van szó, hanem amatôrrôl. Azt gondolom, hogy világklasszis atléták is készülhetnének ezzel a módszerrel. Erre még nem volt példa, de szilárd meggyôzôdésem, hogy nagyon komoly eredményt érhetnének el így. Akár Haile Gebrselassie. - Maradjunk a triatlonnál, ha már a sportág szakmai konferenciájának keretében hozott össze bennünket a sors. Olimpiai távot figyelembe véve milyen távokat javasol az edzéseken? - A versenytávhoz kell igazítani a kilométerszámot. Nem lehet, mondjuk akár heti 200 kilométert futtatni egy olimpiai távra készülô triatlonistával, mint tettem én maratoni-versenyzô koromban. Bôven elég ennek kevesebb, mint fele. A lassú futás esetében a versenytempónál két perccel lassabb kilométerek tökéletesen megfelelôek. Hosszú edzésen

sem érdemes huszonöt kilométernél többet futtatni velük. A gyors edzéseiken pedig négyszáz méteres résztávokat fussanak, legalábbis az én meglátásom szerint. A gyors szakaszok között kezdetben gyaloglással, majd késôbb esetleg nagyon lassú kocogással. Maximum tíztizenkét kilométernyi futás jöhet szóba egy ilyen edzésen. De a fiataloknál ez természetesen kevesebb legyen, fokozatosan jussanak el a huszonkétszer négyszáz méterig. - Fuss lassan, gyorsulni fogsz tôle! Ez volna a megoldás kulcsa? - Egyrészt igen, másrészt nem. A lassú, regeneráló, ha úgy tetszik, „bulifutások” arra jók, hogy a nagy terhelést kipihenje a szervezet, az idegrendszer. De a fejlôdés legnagyobb lehetôségét a gyors futásban látom. Ahhoz azonban pihentnek kell lenni. Fáradtan semmi értelme a résztávozásnak, csak árt. - Kifogyhatatlan a trükkökbôl… - Egyáltalán nem. Egyet azért még feltétlenül elárulok. A lépésfrekvencia döntô. Ezzel kapcsolatban a következô a tanácsom. Fussunk lassan, kényelmesen. Harminc másodperc alatt számoljuk meg, mennyit lépünk. Következô kísérletre próbáljuk megemelni ezt a számot, de csak eggyel, vagy kettôvel. Négynyolc ismétlést alkalmazzunk, minden alkalommal eggyel, vagy kettôvel emelve a lépésszámot. Tapasztalataim szerint nagyon hatásos gyakorlat. Így, ahogy most csináljuk is. Aztán a meglátásom szerint van még egy nagyon jó gyakorlat, a gyorsító-lassító fokozó futás. - Ez mibôl áll? - Vagy inkább mibôl fut! Tizenöt nagyon lassú lépésbôl, majd tizenöt gyorsabb, végül tizenöt, az öt kilométeres versenytempónak megfelelô lépésbôl. Ezek a váltogatások nagyon jól segítenek megtörni a monotóniát, játékosságot visznek a futásba. Lehet mosolyogni, nevetni, ha sikerül, és akkor is, ha nem. Mondom, a nevetés egy csodálatos dolog. A tizenöt gyors lépésbôl pedig célszerû hosszan kiengedni, én úgy mondom, kisiklani. Ilyenkor az ember már nem arra figyel, hogy erôsítsen. Ha szépen, fokozatosan lassul le, sokáig képes viszonylag gyorsan, jó mozgással haladni. Figyeljünk a stílusunkra, és nem sérülünk le. A fejlôdés, pedig garantált. - Megérkeztünk. Köszönöm a futást, és a beszélgetést. Mindkettô nagy élmény volt. - Számomra is. Csodálatos a környék, kocogtunk, és közben beszélgettünk egy jót. Mi hiányozna még a teljességhez? nevet Jeff Galloway, és látszik rajta, hogy valóban boldog. Marik Balázs [email protected]

16-33

2007/12/12 12:12

Page 1

16 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

EGY ÉKESSZÓLÓ „MISSZIONÁRIUS” ATLANTÁBÓL:

Jeff Galloway, a boldog ember November 11-én, Tatán a világ egyik legboldogabb emberével volt alkalmam együtt futni. A félórányi kocogás a szakadó hóesésben maga volt a gyönyörûség. Nem azért, mert egy „nagy emberrel” hozott össze a sors. Bár nyilván már az irigylésre méltó lehet, ha valaki egy maratoni futó olimpikonnal kocog együtt. Aki ráadásul 1972, München óta a világ egyik legjelentôsebb futótanácsadója, és a legtöbb eladott futó témájú könyv szerzôje. Jeff Galloway-t azonban nem ezek a tények teszik nagy emberré, hanem a személyisége. Éppen csak megérkezett feleségével, Barbarával, és kíséretével Budapestrôl, ahol egy nappal korábban egy másik elôadást is tartott, a Testnevelési Egyetemen. Kiszállt az autóból a szakadó havas esôben, és az elsô kérdése az volt, merre futhat.

- Ott a Cseke-tó, azt körbefutjuk, majd elkocogunk az Öreg-tó felé, és ott is szétnézünk. - Jó lesz, mehetünk. Milyen jó, számomra ez az idei elsô hóesés. És könynyen lehet, hogy az utolsó is, hiszen az Egyesült Államok déli részén, Atlantában élek. No, induljunk! - Semmi bemelegítés? - Szükségtelen. Hiszen úgyis csak kocogunk egy jót. - Ó, igen, a híres Galloway-módszer… - Már élversenyzô koromban is éreztem ennek áldásos hatásait. Ám miután felhagytam ezzel, és edzô lettem, azt tapasztaltam, hogy a sok lassú futás, és a közbeiktatott rövid gyaloglások nagyon jó hatással vannak a tanítványaim teljesítményére. - Pontosan mi ennek a lényege? - Én nem használok pulzusmérô órát a terhelés meghatározásakor. Egyszerûen csak figyelem az érzéseimet. A légzésemet, a kedélyállapotomat, a belsô egyensúlyomat. Ha ezek megvannak, ha mondjuk, tudok menet közben beszélgetni, akkor minden a legnagyobb rendben van, pontosan azt teszem, amire szükségem van. - Mikor volt utoljára sérült? - Negyvenkilenc éve. Most hatvankettô vagyok, és évente futok három-négy maratonit. Természetesen gyorsulni, az egyéni csúcsomat megdönteni ebben a korban már nem fogom, de nem is ez benne a lényeg. Hanem hogy élvezem a mozgást, azt, hogy jó helyeken futhatok. Például nagyon szép ez a tó, és csodálatos, ízületkímélô az ösvény, amelyen futunk. Önök szerencsések, ha itt futhatnak. Mint ahogy én is, amiért megkaptam ezt a lehetôséget. - A világ hány kontinensén futott már? - Lássuk csak. A sarkokon még nem futottam, és Dél-Amerikában sem. Az összes többi kontinensen már volt szerencsém futócipôt húzni. És micsoda szerencse, hogy most itt, önöknél is kocoghatunk egy jóízût. Gyönyörû a környék. Nagyon szépek ezek romok itt a tó

partján. És tényleg több száz évesek? És Napóleon is járt itt 1805-ben, amikor egy béke-megállapodást írt alá? Önöknek nagyon gazdag a történelme! - Önnek pedig a futókarrierje. - Amely egyáltalán nem úgy indult, hogy nagy lesz. Egy elhízott kis kölyök voltam. Sôt, amikor az iskolában fel kellett venni valamilyen sportot, és én a futást választottam, még évekig nem mutattam különösebb tehetséget ezen a területen. Viszont nagyon megszerettem. Megtaláltam benne a lelki egyensúlyomat, a békémet. Ez tartott a pályán. - Szerelem, egy életen át? - Nyugodtan mondhatom, hogy igen. De élversenyzôként is mindig arra törekedtem, hogy élvezzem az edzéseket és versenyeket. Még akkor is, ha kemény résztávos edzésem volt. Mindig volt benne, ha más nem, hát a bemelegítésben és levezetésben valami játék. A nevetés, a derû csodálatos dolog. - Mennyit résztávozott? - Talán meglepô, amit mondok, de keveset. Mindössze hetente egyszer, legfeljebb kétszer. És rendszerint ezek alkalmával sem futottam négyszer egy mérföldnél többet gyorsan. Közben pedig kocogtam, vagy gyalogoltam. Úgy találtam, hogy a rövid gyaloglás nagyon jótékony hatással van a regenerációra. Mindenki számára, legyen szó élversenyzôrôl, vagy hobbifutóról. Aztán hetente, vagy kéthetente volt még egy tíz mérföldes, vagyis ahogy önök számolják, tizenhat kilométeres tempófutásom, és szintén hetente, vagy kéthetente egy hosszú, lassú futásom. A többi esetben lassan, kényelmesen futottam. Ha úgy tetszik, kocogtam. És gyalogoltam közben. Mint ahogy most is gyalogolunk egy kicsit. Ha nem baj, persze… - Egyáltalán nem. Legalább még jobban tudunk beszélgetni. Ebbôl tudott két óra tizenhat perces maratonit futni? - Ebbôl. Talán ment volna jobban is, de életem csúcsán, a hetvenketteses olimpiai kvalifikációs versenyen harminchét fok volt. Ott nem az idô számított, ha-

■

MAGYAR EDZŐ 33

2007/4

A cirkuszi erômûvészettôl az olimpiai dobogóig ÖTVENÉVES A SÚLYEMELÔ SZÖVETSÉGÜNK A nagy attrakciót - a súlyemelést - a cirkusz világa éltette hosszú-hosszú ideig, amikor ôserejû termetes alakok emelgették a nézôk hitetlenkedô ámulatára az irtózatos nehéz súlyokat. A XIX. század utolsó évtizedében azután egy bécsi bajnok, Wilheim Türk „szakiskolát” nyitott és elkezdte a rendszeres-módszeres oktatást a sportág iránt érdeklôdô fiatalok számára. Azokban az idôkben persze teljesen másként gondolkodtak a sportról az emberek. Általában a sportolókat gyûjtô fogalommal jelölve atlétáknak nevezték. Már csak ezért sem lehetett véletlen, hogy az elsô nyári olimpiai játékok versenyprogramjában az atlétikai számok között szerepelt! Mi magyarok is részt vettünk az ötkarikás játékok premierjén és Tapavicza Momcsilló volt az elsô hazánkfia, aki elindult súlyemelésben. A két számból álló programban, a kétkaros súlyemelésben 80 kg-os eredménnyel a tisztességesnek mondható ötödik helyen végzett a nálánál jóval erôsebb versenyzôk mögött. A sportág beilleszkedése az atlétikában nyilvánvalóan nem tarthatott sokáig, s 1920-ban megalakult az önálló Nemzetközi Súlyemelô Szövetség. Ettôl az évtôl kezdôdôen a sportág valamennyi olimpiai játékon szerepelt.

Az alapok lerakása…

nem a helyezés. Kiharcoltam a müncheni olimpián való indulás jogát, ez volt a legfontosabb, a többi nem számított. - Azért a kettô tizenhat ma sem egy rossz eredmény. - Büszke is vagyok rá. De ennél még nagyobb boldogsággal tölt el, hogy munkatársaimmal együtt százötvenezernél is több sportolóval kerültem kapcsolatba, és adtam, adtunk tanácsot nekik a futással kapcsolatban. Nagy öröm, hogy közülük a maratoni futók kilencvennyolc százaléka sikeresen teljesítette a huszonhat egész kéttized mérföldes távot. Ôk hallgattak rám, és nem akartak túl erôsen futni nap, nap után. Mert fôként a fiatal versenyzôknél, és az amatôröknél tapasztalom, hogy sokszor abba a hibába esnek, hogy túl erôsen akarnak edzeni. Aztán rendre sérülés a vége. Nem árt kémkedni utánuk, hogy a könnyû edzéseinken valóban elég könnyen kocognak-e. Mert nagyon sokan elfelejtik,

A XX. század elején - számos más sportághoz hasonlóan - kezdett a súlyemelés is a fiatalság körében egyre népszerûbb lenni. Szerencsére az akkori Ausztria volt a sportág egyik meghatározó fellegvára, s így érdeklôdô fiataljainknak könnyen nyílt alkalmuk a sportág alapvetô fogásainak elsajátítására. Ehhez, nem mellékesen, jó partnerre találtak a tornászok körében is, akiknek egyébként, ismeretes, számos erôelemet kellett gyakorolniuk versenyprogramjaik érdekében. Ma már akár történelmi színhelynek nevezhetjük a Nemzeti Lovardát, ahol, ha kezdetleges viszonyok között is, de elkezdhették edzéseiket az „úttörôk”. Két, akkoriban nagyhírû klub, az MTK valamint a BTC (Budapesti Torna Club) biztosította a legfontosabb feltételeket és a rendszeres gyakorlási lehetôséget. Sôt az MTK kisvártatva vállalta a sportág premierjének számító verseny megrendezését is. A nevezetes dátum 1889. április 9. Két versenyzô - Steiner Henrik és Totis László - döntötte el egy 50 kg-os súlyzóval, hogy ki a jobb, ki tudja azt többször felemelni. Bár a tulajdonképpen házi versenynek tekinthetô esemény eredménye nem maradt fenn, a fô célját elérte, ugyanis igen élénk érdeklôdés kísérte a küzdelmet és hatására késôbb többen kipróbálták erejüket. A követôk között említhetjük Frank Emilt, Freund Sándort, Horváth Istvánt és Kellner Gyulát. (Ez utóbbi nem más, mint az elsô olimpiai játékok maratoni futásának bronzérmese. A szerk) A milleneumi esztendô egyébként jót tett a sportágnak, mert az

országos ünnepségek keretei között bemutató sportágként szerepelt. A fôváros után az elsô vidéki versenyt a PAC (Pécsi Atlétikai Club) rendezte. Itt Zsiller Ferenc 15 alkalommal emelte fel a félmázsás súlyzót. Nem maradt ki a média sem a hírverés tekintetében. A jelentôs lapnak számító Sportvilág írt ki versenyt például - értékes tiszteletdíjakért - amelyen, a korszak egyik legismertebb emelôje, Horváth István nyert 24 emeléssel, a legnagyobb közönségsikert az akkoriban még 17 éves Weisz Richárd aratta. Ugyan két emeléssel kevesebbet teljesített, de a közönség szimpátiáját joggal vívta ki. (Weisz Richárd, tudjuk, késôbb 1908-ban, birkózásban olimpiai bajnoki címet szerzett Londonban. A szerk). Ezt követôen ez a fiatalember nem talált legyôzôre, két alkalommal is - 1903-ban és 1904-ben - megnyerte a hazai bajnokságot, jóllehet a MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség) ezeket az eseményeket még hivatalosan nem ismerte el. Az erôs fiatalember ellenben 1905-ben már hivatalosan is magyar bajnoknak mondhatta magát: 290 kg-os összteljesítménnyel legyôzte jóval idôsebb társait. Eredménye az alábbiakból tevôdött össze: 80 kg balkaros, 80 kg jobbkaros és 130 kg kétkaros lökésbôl. Az évszázad elsô éveiben a MASZ égisze alatt mûködött a birkózás és a súlyemelés, mint szakosztály. Ennek elsô vezetôjévé dr. Tatics Pétert választották, aki kora egyik kimagasló sportvezetôjének számított (fiatal éveiben, több sportágban szerzett érdemeket), nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Személyében a birkózó sportág elsô nemzetközi

elnökét is tisztelhetjük. Igen sokat tett mindkét sportág versenyrendszerének kialakításáért. Sorra alakultak vidéken is a szakosztályok, amelyek jelezték, hogy sikerült megszerettetni a fiatalokkal a súlyemelést. Persze akadtak hibák, mint például az 1912-es évben, amikor a MASZ elfelejtette kiírni a bajnokságot. Szerencsére helyette a fôváros gyakorolt nemes gesztust, amelynek értelmében elkezdôdött a Budapest bajnokságok máig is tartó sorozata. Az elsô világháború azonban a fellendülés szakaszát ugyanúgy megtörte, mint számos más sportágét. A háború miatti „kényszerszünetet„ követôen az elsô biztató jelek 1921-ben jelentkeztek. Megalakult a Magyar Birkózó Szövetség és ôk magukkal vitték „testvérüket” a súlyemelôket is. A szövetség elnökévé Csillag Miklóst választották. A fejlôdés újra indult, ám a nemzetközi bemutatkozásra még várni kellett… Az 1928. évi amszterdami olimpiára három súlyemelônknek volt esélye a kiküldetésre - Brassay, Róna és Garamszeghy - de nem tartotta végül felkészültségüket a vezetés elegendônek arra, hogy elinduljanak. A következô olimpián pedig - amelynek Los Angeles volt a házigazdája - a magas költségek miatt maradtak ki emelôink az utazó küldöttségbôl. Az elsô jelentôs nemzetközi versenyre 1934-ben került végül sor, amelyen a világ élvonalához tartozó bécsi súlyemelôk látogattak el Budapestre a MÁVAG versenyére. Az öt súlycsoport mindegyikét a „sógorok” nyerték. A visszavágót már nemzetek közötti válogatott mérkôzésként jegyezték fel. A végeredmény nem lehetett kétséges, de legalább jó tanítványnak bizonyultunk, amit számos országos rekord jelzett. A fejlôdés lemérhetô volt és a jócskán megnövekedett igazolt versenyzôk száma indokolttá tette az elsô csapatbajnokság megrendezését. A gyôzelmet a MÁVAG csapata szerezte meg. Végre a harmadik nekirugaszkodásra Berlinben (1936) szerepelhettek súlyemelônk az olimpiai játékokon. Kúti Jenônek és Csinger Gyulának is csupán szerény statisztaszerep jutott a világ legjobbjai között. A következô világverseny 1938-ban azonban már biztatóbban sikerült: a MAC fiatal versenyzôje, Ambrózi Jenô pehelysúlyban az értékes hatodik

15-34

2007/12/12 12:11

Page 1

34 MAGYAR EDZŐ

■

Földi Imre, a Nemzet Sportolója, lányával, Csillával, valamint Fehér Tamással, a szövetség elnökével (jobb oldalon) és Halász István fôtitkárral

helyen végzett. Megszületett elsô számottevô helyezésünk a sportágban. Nem egészen négy évvel késôbb tovább igazolta tehetségét, 1942. november 8.án - a DAC (Detektív Atlétikai Club) I. osztályú versenyén - sikerrel javított világrekordot nyomásban. A második világháború után szerencsére akadtak olyan lelkes sportemberek - közöttük elsôsorban Schenk Nándor és Sárközi György - akik a romok közül is mentették azt, ami elengedhetetlenül fontos volt a sportág számára. Ennek volt köszönhetô, hogy a többi sportághoz viszonyítva rövid idôn belül megrendezhették a csapatbajnokságot, majd az egyénit is. Egymást követték a nemzetközi versenyek, de az olimpiát megelôzô Európa-bajnokságra - kiutazási engedély hiányában - nem utazhattak, otthon maradtak válogatottjaink. Egykori birkózó világbajnokunk, Fischer Tibornak a közbenjárására ismét felvették a nemzetközi szövetségbe hazai szervezetünket. Londonban az olimpián (1948) három versenyzônk szerepelt. Legjobban Buronyi László, aki hetedikként végzett a félnehézsúlyban. Porubszky Ernô a légsúlyban a 12., míg B. Nagy Bálint 13. lett a végelszámolásnál. Az olimpiát követô évben Budapest volt a színhelye a Fôiskolai Világbajnokságnak (FVB), amelynek keretében a súlyemelés is szerepelt. A nagyhírû szovjet emelôk minden súlycsoportban gyôztek, a mieink négy ezüstérmet szereztek: Kálmán Ferenc, Varga Lajos, Orvos András és Tóth György. A sportág számára mérföldkônek számított a már világelsônek számító szovjet válogatott magyarországi bemutatkozása. A versenyen fölényesen jobbnak bizonyultak, s az ezt követô bemutatókon és a közös edzéseken átadták tapasztalataikat. Ettôl kezdve feltétlenül

szükségesnek tartotta a szakvezetés, hogy az ifjúságiak részére szintén kiírja az országos bajnokságot (1950). A számunkra általánosságban oly sikeres helsinki olimpián súlyemelôink nem szereztek helyezést, jóllehet B. Nagy Bálint igen közel állt hozzá. Egyik nyomás gyakorlatát elvették a bírók, amellyel ötödik lehetett volna. Az ezt követô években csak egy-egy részsiker jellemezte sportágunkat, mint például a csehszlovák válogatott legyôzése.

Az önállóság A hazai változások, majd a melbournei olimpia - nem került be a küldöttségünkbe egyetlen versenyzô sem - jelezték, hogy a sportágban komoly változtatásokra van szükség. Erre 1957 tavaszán került sor, amikor az OTSB (Országos Testnevelési és Sport Bizottság) a legfelsô sportvezetés elérkezettnek látta az idôt arra, hogy a sportág önállóvá váljék. Ha nem is könnyen, de megalakulhatott az elsô elnökség, amelynek Szabó Ferenc lett az elnöke, Szentjánosi Józsefet választották fôtitkárnak, a további tagok között találjuk Benedek Istvánt, Keleti Kálmánt, Papes Mihályt és Sárközi Györgyöt. Kétségtelen, egy új sportág életében a megalakulás sorsdöntônek számit, mégis, a kontinens bajnokságon való szereplés adta meg azt a lökést, amely a következô évek- évtizedek sikereit megalapozta. Fiatal csapat utazott ki a katowicei EB-re és ezen a pehelysúlyú Balogh István megszerezte a sportágban elsô érmünket. Ebben a csapatban szerepelt már Földi Imre, Veres Gyôzô, Tóth Géza és Huszka Mihály, akik késôbb sikereikkel bearanyozták a magyar súlyemelést. Már a következô évben Földi a világbajnokságon érmet szerzett és ettôl az évtôl kezdôdôen szinte nem volt olyan

2007/4

világverseny, ahonnan versenyzôink érem nélkül távoztak volna. Az 1960. évi olimpián Veres Gyôzô lett az elsô súlyemelônk, aki olimpiai dobogóra állhatott, s rajta kívül még hárman szereztek pontot. Hazai vonatkozásban pedig következetes figyelem kísérte az utánpótlást - elsô alkalommal avattak immár a serdülôknél is bajnokot. Az 1961. évi Bécsben megrendezett világbajnokságon döntöttek a következô évi színhely sorsáról. Bár eredetileg az amerikaiak voltak kijelölve a rendezésre, mégsem került náluk erre sor - nem voltak hajlandók fogadni a dél-afrikaiakat - s így a nemzetközi szövetség elvette a rendezési jogot tôlük. A magyar csapat akkori vezetôje, Fehérvári Béla megkérdezte fôtitkárunkat,- Vranyec Kálmánt vajon a mieink meg tudnák-e rendezni a nagyszabású világversenyt. A fôtitkári igen után, jelentkeztünk és megkaptuk a rendezési lehetôséget. Öt évvel a hivatalos megalakulás után rendezési jogot megkapni igen nagy szónak és elismerésnek számított! S miközben versenyzôink szorgalmasan edzettek, a szervezô bizottság gôzerôvel készült. A Kisstadionban megrendezett világ- és Európabajnokságnak óriási volt a közönségsikere és versenyzôink is sokat tettek ennek érdekében! Mind a hét napnak megvolt a csemegéje, de számunkra a legmaradandóbb az amerikai Konó és bajnokunk, Veres Gyôzô csodálatos párharca jelentette a csúcsot. Drámai küzdelem után Veres legyôzte az amerikait, s ekként megszületett elsô világbajnoki gyôzelmünk! Jellemzô a versenyek szorosságára, hogy négy súlycsoportban is csupán 5 kg-os különbséggel tudtak a gyôztesek nyerni. Valójában ezzel kezdôdött emelôink aranykorszaka. A következô jelentôs állomás Tokióval következett. Földi Imre lökésben nem bírt a szovjet Vahonyinnal és ezüstérmesként fejezte be versenyszámát. Másik esélyesünk Veres Gyôzô reményei pedig a szakításban szálltak el, barátja, Tóth Géza - könnyebb testsúlyával megelôzte. Jó volt látni két magyart az eredményhirdetésnél… Az olimpiát követôen a sportági vezetésnek más természetû gondokkal is meg kellett küzdenie. A válogatott keret két táborra szakadt, amelynek következtében külön-külön készültek a legjelentôsebb eseményekre. A belsô viszályok arra késztették a sportvezetést, hogy megváltoztassa a sportág irányítását. Erre a magaslaton, Mexikóvárosban megrendezett olimpiai játékok után került sor. Légsúlyú bajnokunk Földi Imre ezúttal testsúly különbséggel lett ezüstérmes, míg Bakos Károly váltósúlyban szerzett bronzérmet. Aján Tamás, fiatal sportvezetô került a

■

MAGYAR EDZŐ 15

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL tos lábsérülésén. Egy átmeneti idôszak kezdetét hivatott jelezni, amely periódus alatt az elmúlt évtizedek során egymástól jelentôsen eltávolodó klubfutball és válogatott futball ellentétes érdekeit kell összecsiszolnia a sportágat irányító nemzetközi szervezeteknek és a klubok képviselôinek. A megoldásra váró problémára Thomas Kurth, a legbefolyásosabb európai csapatokat tömörítô érdekvédelmi szövetség, a G-14 ügyvezetôje világított rá kristálytisztán, majd meg is magyarázta, hogy az elitklubok miért siettek a belga csapat segítségére a jogi „ütközetben”: „A jelenlegi FIFA- [és UEFA-] szabályokat a szövetségek készítik a szövetségeknek - mondta Thomas Kurth. - A profi kluboknak nincs közvetlen képviseletük ezekben a döntéshozó szervekben, így - egyáltalán nem meglepô módon - a szabályok a szövetségeknek kedveznek a klubokkal szemben. Az Oulmers-ügy tipikus példája annak, hogy a képviselet hiánya hogyan vezethet olyan döntésekhez, amelyek egyértelmûen az egyik fél-

Légiós áradat Angliában Az elmúlt évtized sporthíreit böngészgetve egészen megdöbbentô adatokkal találkozhatunk, már ami a hivatásos futball munkaerô-piacát illeti: • 1999. december 26-án a Chelsea volt a földkerekség elsô olyan profi klubcsapata, amely hazai állampolgárságú játékos nélkül állt ki a Southampton elleni idegenbeli bajnoki mérkôzésre. Igaz az is, hogy négy angol játékos legalább ott ült a kispadon, sôt közülük Jon Harley 14 percet a pályán is tölthetett. (Érdekesség, hogy 2001. április 6-án a német bajnokságban is bekövetkezett hasonló szituáció, a kelet-német Energie Cottbus csapatában nem lépett pályára német állampolgárságú játékos a Wolfsburg elleni bajnoki mérkôzésen. Két-két magyar, bosnyák és horvát, valamint egy-egy albán, benini, brazil, lengyel és román futballista kapott lehetôséget.) • 2005. február 14-én újabb sporttörténelmi pillanatnak lehettek szemtanúi a Highburystadion nézôi, hiszen az Arsenal edzôje, a francia Arsène Wenger nem nevezett angol játékost a 16 fôs keretbe a Crystal Palace elleni bajnoki mérkôzésen, ott volt viszont hat francia, három spanyol, két holland és egy-egy brazil, elefántcsontparti, kameruni, német, valamint svájci futballista. (Csak a történeti hûség kedvéért jegyezzük meg, hogy egy honfitársunk közvetlen közelrôl szemlélte az eseményeket, hiszen Király Gábor védte a Crystal Palace kapuját.) • 2005. december 6-án és 7-én négy angol együttes (Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester United) játszott a Bajnokok Ligája csoportmérkôzéseinek utolsó körében. A négy csapatban pályára lépô 56 labdarúgó közül csak 13-an voltak angolok, ez mindösszesen 23 százalékot jelent. A folyamatot remekül szemlélteti a 3. ábra, amelyen látható, hogy az angol elsô osztályú bajnokságban, a Premier League-ben a hazai futballisták aránya a 2005-2006-os szezonban már nem érte el az 50 százalékot. Ez a mutató a tavasszal lezárult 2006-2007-as idényben még alacsonyabb volt, mindössze 43 százalékot tett ki.

nek kedveznek. A G-14 úgy gondolja, nem fair és nem demokratikus, hogy olyan döntéseket erôltetnek rá a klubokra, amelyekhez nem is adták a hozzájárulásukat, s amelyek ráadásul nem is demokratikus döntések.”

Sporttörténeti pillanat: Az Európai Bíróság két bírája között Jean-Marc Bosmann – 1995-ben – gyôztes mosolyával

3. ábra: A légiósok számának alakulása az angol labdarúgó-bajnokságban

A G-14 három témakörben vár egyeztetést a világ labdarúgását kormányzó szervezetektôl: • a válogatott találkozókon megsérült játékosok utáni kártérítés kérdése, • a klubok részesedése a nagy nemzetközi válogatott tornák hasznából, amelyre a játékosaikat tulajdonképpen kölcsönzik, • folyamatos egyeztetés a versenynaptár kialakításában, hogy a futballisták klub- és válogatottbeli kötelezettségei ne üssék egymást. A tárgyalások el is kezdôdtek, Michel Platini UEFA-elnök március elején leült egyeztetni a - G-14-nél jóval kiterjedtebb tagsággal rendelkezô, igaz gyengébb érdekképviseleti erôt birtokló szervezet az Európai Profi Ligák (EPFL) irányítóival, a megbeszélések fô témája, hogy a klubok hogyan tudnának részt venni a sportágat irányító testületek döntéshozatali eljárásában. A FIFA pedig külön bizottságot állított fel a konfliktus megoldására, ennek munkájáról azonban vajmi kevés információ lát napvilágot. A másik fél kompromisszumra való törekvését pedig az jelzi, hogy a G-14 egyik vezetôjétôl származó sajtóinformáció szerint elképzelhetô, hogy a Charleroi az érdekvédelmi szövetség nyomására visszavonja a kérelmét, és lehet, hogy végül az Európai Bíróságnak nem kell döntenie a kétségkívül bonyolult perben. Ettôl függetlenül egyetlen dolog biztos: mindkét fél érdekei a klubfutball-válogatott futball ellentét rendezését kívánják, a mindenki számára elfogadható megoldás megtalálása, és az új rendszer kidolgozása hosszú éveket vehet igénybe. Addig pedig, egy-egy hivatalos válogatott játéknap elôtt, alatt és után, marad nekünk a klubvezetôk siránkozása… Sz. Nagy Tamás

14-35

2007/12/12 12:10

Page 1

14 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL a legtöbb légióst foglalkoztató országokban, Angliában és Németországban. A nemzetközi futballszervezetek - karöltve a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (NOB) - tehát éppen azért lobbiznak évek óta az Európai Uniónál, hogy az elismerje a sport különleges helyzetét. Nos, ebben az ügyben sikerrel is jártak, hiszen az idén októberben, Lisszabonban elfogadott reformszerzôdés magában foglalja ezt az elvet (lásd ezen az oldalon keretes írásunkat). A különösen Joseph Blatter FIFA-elnök által szorgalmazott elképzelés megvalósítására, azaz az állampolgársági alapon mûködô kvótarendszer visszaállítására minimális az esély, hiszen az EU álláspontja egyértelmû: a hivatásos labdarúgás gazdasági tevékenység, így ebben a szférában is szigorúan kell venni a közösség gazdasági jogi alapelveit. Azaz az üzleti életben a négy tényezô (munkaerô, tôke, áruk, szolgáltatások) szabad áramlása szent és sérthetetlen. Érdekesség, hogy ezt már Michel Platini sem vitatja, ezért az UEFA-elnök a kvóták visszaállítását nem tartja reálisnak, és talán ez az egy pont, amelyben az egyébként egy húron pendülô két futballvezér nem ért egyet.

2. Klubfutball kontra válogatott futball A 2005 ôszén kirobbant Oulmers-ügy hasonló forradalmi változásokat indíthat el az európai labdarúgásban - sôt akár több másik csapatsportban is -, mint tette azt a Bosman-döntés is több mint tíz évvel ezelôtt. Nemes egyszerûséggel a

Érthetô aggodalom a futball-vezérek arcán. Joseph Blatter a FIFA és mellette Michel Platini (jobbra) az UEFA elnöke

modern sport kialakulásával a múlt század végén meghonosodott, és az elmúlt száz évben folyamatosan alkalmazott „kettôs rendszer” végét jelentheti. A kettôs rendszer azt jelenti, hogy a futballisták egyrészt szerepelnek a klubjaikban (felkészülési, nemzeti bajnoki, nemzeti kupa-, illetve nemzetközi kupamérkôzésen), valamint állampolgárságuk szerint az adott ország válogatottjában (barátságos, vagy tétmérkôzésen). Manapság viszont, különösen a nemzetközi labdarúgás erôteljes üzletiesedése miatt, az utóbbi tényezô egyre inkább háttérbe szorul, mégpedig azért, mert a játékos a klub számára értéktárgy, és hatalmas kockázatot jelenthet egy-egy válogatott fellépés. Hiszen ha a futballista

Sportsiker uniós fronton Az idei év több pozitív fejleményt hozott az Európai Unió és a sport kapcsolatában. A nyáron hosszú egyeztetés után az Európai Bizottság kiadta a sportról szóló Fehér könyvet, azt az átfogó dokumentumot, amelyben a sportot érintô legfontosabb kérdések kivétel nélkül helyet kaptak (bôvebbet errôl Nádori professzor írásában olvashatunk. A szerk.). Ami ennél is fontosabb lehet a sportszféra számára, az az, hogy - a két éve a francia és a holland népszavazáson elbukott alkotmányozási folyamat lezárásaként - 2007. október 18án Lisszabonban az Európai Unió állam- és kormányfôi megegyeztek a közösség reformszerzôdésérôl, amelynek 124/a. cikkelye így szól: „Az Unió hozzájárul az európai sportügyek elômozdításához, miközben figyelembe veszi a sport speciális helyzetét, az önkéntességen alapuló szervezetét, valamint a társadalmi és nevelési funkcióit.” A nemzetközi sportélet nagyhatalmú vezetôi kivétel nélkül lelkendezve fogadták a megegyezést, amely a sport számára tulajdonképpen jobb helyzetet teremt, mintha a konvent által az elmúlt években elôkészített alkotmány lépett volna életbe. Hiszen ebben a cikkelyben szerepel az a megjegyzés, amely hosszú évek óta az európai sportlobbi vágyainak netovábbja volt, az EU a nizzai szerzôdéshez csatolt nyilatkozat után ezúttal jogszabályi szinten is elismeri a sport speciális helyzetét (igaz, a dokumentum ratifikálása még hátravan). „Az olimpiai mozgalom tizenkét éve küzd azért, hogy a sport is része legyen az uniós joganyagnak. Most azt mondhatom, megérte az erôfeszítés. A sport speciális helyzetére való utalás megerôsíti a sport európai szerepét, hiszen a sportot nem lehet egyszerûen gazdasági tevékenységnek tekinteni” - reagált a pozitív döntésre Jacques Rogge, a NOB elnöke. „A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség hosszú ideje küzdött a sport különleges értékeinek elismertetéséért, és a reformszerzôdés azt mutatja, az Európai Tanács meghallgatott minket” mondta Joseph Blatter, a FIFA elnöke. „Hatalmas elôrelépésnek tekintjük a sport speciális helyzetének elismerését, és várjuk a reformszerzôdésben lefektetett alapelvek megvalósulását a gyakorlatban” - nyilatkozta az állam- és kormányfôk lisszaboni csúcsa után Michel Platini, az UEFA elnöke.

fáradtan tér vissza az egyesületéhez, akkor nem a tudásának megfelelôen teljesít, ráadásul, ha megsérül, senki sem fizet kártérítést a rá millió eurókat költô csapatnak. A klubok és a szövetségek közötti érdekellentét folyamatosan élezôdik, elsô gyakorlati megnyilvánulása azonban 2004-re tehetô. Ahogy az lenni szokott, ezúttal is egy, a pályákon kevéssé ismert sportoló nevéhez köthetô a precedens jellegû eset. A marokkói Abdelmajid Oulmers a belga Charleroi futballistájaként vett részt 2004. november 17-én a Marokkó-Burkina Faso barátságos mérkôzésen. Oulmers, aki klubjának meghatározó futballistája volt, egy ütközés során lábtörést szenvedett, és nyolc hónapra, azaz a 2004-2005-ös szezon teljes hátralévô idôszakára harcképtelenné vált. A Charleroi a belga bajnokságban az ötödik helyen végzett, vezetôi viszont úgy gondolták, hogy a marokkói középpályás hiánya nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem nyerte meg a bajnokságot a csapat. És, ha már így gondolták, léptek is egy merészet, komoly kártérítési követelést helyeztek kilátásba a FIFA-val szemben. Az európai labdarúgás elitcsapatait tömörítô G-14 rögtön átlátta a helyzet fontosságát, és segítségére sietett a belga klubnak. Mivel a FIFA a követelést elutasította, a Charleroi a bírósághoz fordult, és 860 millió eurós kártérítési igényt nyújtott be. A bíróság elsô fokon elutasította a döntést, s az Európai Bíróság elé terjesztette az esetet. Ha az európai igazságszolgáltatási testület döntésére még várnunk is kell, az egyértelmûen látszik, hogy az eset jóval túlmutat egy marokkói futballista sajnála-

■

MAGYAR EDZŐ 35

2007/4

szövetség fôtitkári székébe. Rövid idôn belül sikerült rendet teremtenie, megszüntette a sportágon belüli áldatlan állapotokat. Nemzetközi szintén remek kapcsolatokat épített ki, aminek köszönhetôen 1969-ben az Európai Súlyemelô Szövetség (EWF) megalakulásakor elnökhelyettesi poszthoz jutott. Aján Tamással szinte egy idôben került vezetôedzôként a válogatotthoz Orvos András, aki több mint másfél évtizeden át sikerrel irányította válogatott csapatunkat. Az 1972. évi müncheni olimpián úgy szerepelt csapatunk, ahogy a korábbi világ- és Európa-bajnokságokon még soha. A legkellemesebb eseményt Földi Imre aranyérme jelentette, aki negyedik olimpiáján gigászi küzdelem után szerezte meg a magyar súlyemelôsport elsô olimpiai aranyérmét! Rajta kívül Szûcs Lajos lett ezüstérmes, hárman bronzérmesek Holczreiter Sándor, Benedek János, Horváth György - sôt további három pontszerzônk is volt. Ilyen eredményes szereplést még nem produkált a sportág. Sportdiplomáciai sikert könyvelhetett el a magyar sportvezetés, amikor 1976ban Montrealban a szokásos tisztújító kongresszuson Aján Tamást a Nemzetközi Súlyemelô Szövetség (IWF) fôtitkárává választották. Megválasztásában minden bizonnyal döntônek bizonyult az európai szövetségben végzett munkája. Az olimpia maga azonban nem sok érmet hozott a sportág számára: Kôszegi Györgynek ezüstérem, majd jóval a versenyek után még egy bronzérem került a mieink birtokába. Az olimpiai bronzérmet a „postás” hozta, mivel a Baczakó Péter elôtt végzett bolgár Blagojevrôl utólag kiderült, hogy tiltott szert találtak a szervezetében. Dicséretre méltó teljesítménnyel szerepelt Földi Imre ötödik olimpiáján, még mindig pontszerzô lett. Kevés esélyessel indult válogatottunk a moszkvai olimpiára, bár voltak éremre esélyes versenyzôink. Elsôként Oláh Béla szerepelt, akinél - balszerencséjére hárman is könnyebbek voltak, így a gyôztessel azonos eredménnyel csak negyedik lett. A versenyek legbiztosabb esélyesének számító Rigert szakításban kiesett, reményt adott arra, hogy bajnokunk versenyben legyen az olimpiai bajnoki címért. Okos versenyzéssel Baczakó Péter élt is a lehetôséggel, s megszerezte a sportág második magyar ötkarikás aranyérmét! Szalai György is bizonyított - végül bronzérmet vehetett át. Az olimpia után újabb, fiatal korosztály került az élvonalba, amelynek legmarkánsabb alakja Szanyi Andor volt. A két nagyhatalom - szovjet és bolgár - kiválóságai orra alá gyakran tört borsot. Világ és Európa-bajnoki címeket szerzett… Ki

sejthette akkor még, hogy nem vehetünk részt az 1984. évi Los Angeles-i olimpián… A sportág további népszerûsítését és hódítását jelentette a gyengébb nem megjelenése. Ennek az elsô „történelmi” színhelye az egyesült államokbeli Daytona Beach volt, a világbajnoksággal. Az európai szövetség sem akart lemaradni, amelynek eredményeképpen a szöuli olimpia évében rendezték a hölgyek számára az elsô Európa- bajnokságot. Ezen a magyar válogatott is részt vett, sôt derekasan helytállt, hárman - Torma Ibolya, Takács Erika és Takács Mária összetettben ezüstérmeket vehettek át.

Dopping-áldozatok A szöuli olimpián (1988) bár két ezüstérmet szereztünk, mégsem az eredményeink kerültek elôtérbe. A doppingellenôrzésen fennakadt Csengeri Kálmán és Szanyi Andor nevétôl volt hangos a média. A sajnálatos esetek sokat ártottak a magyar sportnak, s ráadásul legjobbjaink eredményei mindinkább elmaradtak riválisainkétól. Jól jelezte ezt az 1990.-évi Európa-bajnokság, ahol kifejezetten gyászosan szerepeltünk. A Magyar Súlyemelô Szövetség rendezte a világbajnokságot és ezen a legjobb teljesítményt az a Szanyi Andor érte el, akit korábban két évre tiltottak el a versenyzéstôl. Még szerencse, hogy hölgyeink „átvették” az érmek szállítását. Amikor véglegessé vált a 2000 évi olimpiai játékok mûsora, joggal örültek amazonjaink, hogy olimpiai érmekért szállhatnak harcba. Megannyi kontinensbeli és világbajnoki érmük ellenére a két Takács-lány - Mária és Erika - nem lehetett azután ott az ötkarikás versenyen. Ezen az olimpián Márkus Erzsébet szerezte a kellemes meglepetést súlycsoportjában elért második helyével. Sajnála-

tosan a dopping témák kezdtek rendszeressé válni emelôink körében. A legutóbbi nyári olimpiai játékok súlyemelô versenyein Athénban ismét magyar nevek kerültek - kritikus dopping elôjelekkel - elôtérbe. Dicséretes tényként viszont, lányaink feledtették a fiúk ugyancsak harmatos szereplését: Kurtzler Eszter ezüstérme, Likerecz Gyöngyi és Varga Viktória negyedik helyezése. Nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen át kell szervezni a sportág vezetését. A vádaskodás, a személyi viták a sportágat irányítók között is rendkívüli gondokat okoztak. Sajnos, nem akadt, aki talált volna olyan alternatívát, amellyel a belsô harcot megszüntette volna - a sportágért, a megújulásért. Ebben az egyáltalán nem rózsás helyzetben azonban két jó hír is napvilágra került. A sok kudarc után bizony ráfért sportágunkra: a Nemzetközi Szövetség Takács Máriát az évszázad legjobb nôi, míg Földi Imrét az évszázad második legjobb súlyemelôjévé választotta. Rendkívüli közgyûlésén - 2005. október 22.-én - új vezetést választott a szövetség. A teljes megújulás reményében két fiatal - korábbi súlyemelô - került a vezetésbe. Elnökként Fehér Tamás, míg fôtitkárként Halász István kezdte meg a sportág sebeit ápolni. Mindketten ismerik a sportág gondjait, és fiatalos lendületükkel igyekeznek azon, hogy a korábbi megbecsülést visszaszerezzék. Két éves együttmûködésük elsô jelei már hoztak eredményt, mert hosszú stagnálás után ismét emelkedett a sportágat választó fiatalok száma. Az elôrelépés csak több évi szorgalmas és becsületes, tiszta eszközökkel végzett sokrétû munka eredménye lehet, s ennek következményeként lesz képes a sportág feljutni a korábbi magaslatokra, ahová Földi Imre, Veres Gyôzô és Baczakó Péter küzdötte fel maLévai György gát annak idején.

13-36

2007/12/12 12:09

Page 1

36 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

Nemzetközi szakemberképzés a tornasportban Kalmár Zsuzsa Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudomány Kar (TF) Torna, RG, Tánc és Aerobik Tanszék, Budapest E-mail: [email protected]

A Pekingi Olimpiai Játékok közeledtével a tornasportban is felgyorsultak a történések. Igaz, ez nemcsak a kvalifikáció körüli eseményekre, hanem a sportszakember képzés területére is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy e tevékenységkör csak egyetlen versenyhez köthetô, hanem egy jól felépített, szisztematikus folyamatról van szó. A továbbképzéseken a magyar nôi torna is képviselteti magát, ami rendkívül örömteli, mivel - annak ellenére, hogy az utóbbi idôben számos bíztató jel tapasztalható - a nôi tornánk nem tartozik a világ élvonalába (Hamar és Kalmár, 2005). Beszámolómban két olyan eseményrôl adok tájékoztatást, melyeket az Európai Torna Szövetség (UEG), illetve a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) rendezett.

Az UEG továbbképzés Az Európai Torna Szövetség tizedik alkalommal rendezte meg az európai országokban ifjúsági és junior korú tornászokkal foglalkozó tornaedzôk speciális továbbképzését 2007. július. 9-19 között. Az intenzív, tíz napos tábor az itáliai Tirreniában - a harmadik legnagyobb olimpiai centrumban - a tengerparthoz közel zajlott. Az idén újfent abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy mint meghívott elméleti és gyakorlati elôadó, immár nyolcadik alkalommal vehettem részt a táborban. A tábor létszáma évrôl évre bôvül. Amíg 1997-ben hat országból 11 külföldi edzô és 16 tornász, idén már tizennyolc országból 35 külföldi edzô és 35 tornász jelentkezett. A résztvevô országok a következôk voltak: AUT, CRO, DEN, ESP, FIN, FRA, GBR, HUN, ISR, ITA, LUX, NOR, POR, ROM, RUS, SWE, SUI, TUR. A tábor szervezése az UEG Technikai Bizottságában dolgozó két kolléganô feladata. Orna Shai az izraeli torna elsôszámú bírója, már az elsô tábor szervezésében is részt vett. Monserat Ubia a Spanyol Torna Szövetség munkatársa és nemzetközi bírója. Ôk ketten állítják össze a tábor programját. A tábor munkájában meghívott elôadóként vettek részt: Olaszországból Giorgio Colombo, a junior válogatott vezetôedzôje, és Sziciliából Maurizio Ferullol, aki szintén az olasz junior válogatott mellett dolgozik, valamint Oroszországból Larissa Efremova, koreográfus. A tábor munkájából kivette még részét Donatella Sacchi, a Nemzetközi Torna Szövetség Technikai Bizottságának tagja. Magyarországról Lukács József mesteredzô kollégám, volt edzôm, és én kaptam felkérést.

Az edzôtáborban napi két edzésen kellett részt venniük a tornászoknak és edzôiknek. Az egyik foglalkozás a fô edzés volt, ahol a meghívott elôadók elôírt programokkal - vezették az edzést. A másik az úgynevezett kiegészítô edzés volt, ahol a tornászok és az edzôik egy speciális mozgásképzés programot tanultak, illetve gyakoroltak a tábor mind a tíz napján keresztül. Esténként elméleti elôadásokon kellett megjelenniük a résztvevôknek. A tábor feladata a gyakorlati edzések és az edzôk mindennapos elméleti továbbképzése volt. Emellett a 10-12 éves korosztály bázis elemeinek kiiskolázása, és új módszertani eljárások megismertetése az edzôkkel, tornászokkal. A tábor kiemelt feladatként kezelte ennek a korosztálynak a felkészítését a junior és a felnôtt Európa-bajnokságokra. A tábor munkája kétféle edzésprogram mentén zajlott: Forma 1- csoport 1. (délelôtt) 1. Bemelegítés zenére - 20 perc 2. Motoros képességfejlesztô gyakorlatok - 30 perc 3. Edzés négy szeren a meghívott elôadókkal (alapelemek tanítása) - 2 óra és 30 perc 4. Speciális nyújtóhatású gyakorlatok 10 perc 5. Levezetô nyújtóhatású gyakorlatok egyénileg -10 perc Forma 1 - csoport 2. (délelôtt) Koreográfia -1 óra 30 perc 1. Tengerpart Forma 2 - csoport 2. (délután) 1. Bemelegítés zenére - 20 perc 2. Motoros képességfejlesztô gyakorlatok - 30 perc 3. Edzés négy szeren a meghívott elô-

adókkal (alapelemek tanítása) - 2 óra és 30 perc 4. Speciális nyújtóhatású gyakorlatok 10 perc 5. Levezetô nyújtóhatású gyakorlatok egyénileg -10 perc Forma 2 - csoport 1. (délután) 1. Koreográfia -1 óra 30 perc 2. Tengerpart A csoportok mindennap cserélôdtek a délelôtti és a délutáni edzések alkalmával. A meghívott elôadók programjai az alábbiak szerint alakultak: Lukács József Az ugrás és felemáskorlát bázis elemeinek technikai, módszertani elemzése és oktatása. Az ugrás gyakorlatanyaga: kézenátfordulás; Tsukahara tempó; Jurcsenko tempó. Elméleti elôadás, csak az edzôknek: Jurcsenko nyújtott testû szaltó hátra; Jurcsenko nyújtott testû szaltó 360°-os, 540°-os és 720°-os fordulattal a második ívben. A felemáskorlát gyakorlatanyaga: hosszúbillenés fellendülés kézállásba; szabadkelepforgás kézállásba; óriáskör hátra; singfogással végrehajtott óriáskör; magas karfáról alálendülés 180°-os fordulattal kézállásba az alacsony karfára; óriáskörbôl nyújtott testû szaltó hátra leugrás. Az elméleti elôadás anyaga: Ginger szaltó; Jaeger szaltók; Tkachev átterpesztés - technikai és oktatás-módszertani elemzése, és speciális elôkészítô gyakorlatok bemutatása audio-vizuális eszközök segítségével. Kalmár Zsuzsa Zenés bemelegítô program húsz percben. Speciális nyújtóhatású gyakorlatok; speciális gerenda bemelegítés; a gerenda bázis elemeinek technikai, módszertani elemzése és oktatása. A gerenda gyakorlatanyaga: flic-flac nyújtott testû szaltó hátra egy lábra érkezéssel, szaltó elôre; forwerc szaltó különbözô befejezô helyzetekkel; „ Japán” oldalszaltó. Gimnasztikai ugrások: futóátugrás lábtartáscserével; futóátugrás lábtartáscserével 180°-os fordulattal; spárga felugrás fejérintéssel; sisson felugrás fejérintéssel; kadett ugrás. Az elméleti elôadás anyaga: flic-flac 360°-os fordulattal; flic-flac 360°-os fordulattal lovagló ülésbe; „Ónodi elem” (flic-flac 180°-os fordulattal az elsô repülési szakaszban, majd kézenátfordulás hídon át elôre); forwerc; „Japán” oldalszaltó technikai és oktatásmódszertani elemzése, bemutatása audio-vizuális eszközök, illetve Power-Point segítségével.

■

MAGYAR EDZŐ 13

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL

A futball jövôje a tét NEM A PÁLYÁN, HANEM A TÁRGYALÓASZTALNÁL VÁRNAK KOMOLY „MÉRKÔZÉSEK” A NEMZETKÖZI LABDARÚGÁS IRÁNYÍTÓIRA Mozgalmas idôket él a világ legnépszerûbb sportága, a labdarúgás és ezúttal nem a pályán zajló találkozókra, hanem a színfalak mögött zajló diplomáciai, politikai és gazdasági „meccsekre” gondolunk, amelyek alapvetôen befolyásolhatják a sportág jövôjét. A nemzetközi futball vezetôinek két kihívásra kell sürgôsen megtalálniuk a választ: az egyik a sportág harmonikus betagozódása az európai uniós jogrendszerbe, a másik pedig a klubfutball és a válogatott futball között egyre élezôdô feszültség feloldása, és a történelmi hagyományokra épülô „kettôs rendszer” mûködésének biztosítása.

1. A futball az Európai Unióban Hiába hozott ítéleteket az Európai Közösségek Bírósága már a hetvenes években a pályakerékpározással kapcsolatos Walrave- és a labdarúgáshoz kötôdô Doná-ügyekben, a sport történelmi alapokon nyugvó szabályszerûségeinek (speciális átigazolási rendszer, külföldi sportolók szereplését korlátozó kvóták) átalakítását a közösség nem erôltette. Bár az EK és a kontinensen legnépszerûbb sportágat képviselô Európai Labdarúgószövetség (UEFA) már 1978-ban elkezdte az egyeztetéseket, a futballregulák EU-konformmá tétele - vélhetôen a futballban manapság már látható komoly üzleti vonások hiánya miatt - elmaradt. Aztán a színre lépett egy addig teljességgel ismeretlen belga labdarúgó, Jean-Marc Bosman. Igaz, a sportpolitikai és sportjogi szakértôk már sejthették, az igazáért harcoló és az 1990-ben a híressé vált jogi procedúrát elindító játékos igazán nem is gondolhatott bele, milyen nagymértékû változást idéz majd elô az európai futballvilágban bírósági keresetével. A belga futballistát klubja - lejárt szerzôdése ellenére - csak komoly átigazolási összegért engedte volna el egy másik csapathoz, de mivel ezt a pénzt nem állt módjában kifizetni a leendô együttesnek, az üzlet nem köttetett meg, Bosman pedig hoppon maradt. Nem hagyta annyiban, rafinált ügyvédjével bírósághoz fordult, megtámadta a sportban alapvetônek számító átigazolási díj létjogosultságát, amennyiben az lejárt szerzôdésû sportolóra vonatkozik. Elvégre a közösség gazdasági jogi alapelvei

úgy szóltak, a lejárt szerzôdésû munkavállaló szabadon vállalhat munkát a közösség bármely tagállamában. Közben az Európai Bíróság (EB) elé került az ügy, évek teltek el, de amilyen lassan ôröltek az igazságszolgáltatás malmai, akkora robbanást idézett elô a Bosman-ügyben 1995 decemberében hozott EB-határozat: fenekestül forgatta fel az európai sportvilágot. A Bosman-törvény indította el a globalizációs folyamatokat, a történelmi hagyományainál fogva „protekcionista” ágazat, a sport liberalizációja innentôl datálódik. A folyamat legmarkánsabb megnyilvánulása a munkaerôpiac „felszabadulása”. A Bosman-döntést követôen az Unión belüli országok bajnokságait elárasztották az idegenlégiósok, az elmúlt bô évtizedben megsokszorozódott a ligákban szereplô külföldiek száma (a tíz éves tendenciát szemlélteti az 1. ábra, míg a

jelenlegi helyzetet a 2. ábra mutatja be, az Angliában tapasztalt légiós-invázióról pedig mellékelt keretes írásunkban olvashatnak). Ezt a folyamatot a kelet-európai sportolók által kezdeményezett eljárásokban, a Kolpak-, a Malaja- és a Szimutyenkovügyben született határozat is elôsegítette, manapság pedig már ott tartunk, hogy az Európai Unióban papíron több mint száz ország sportolói számítanak uniós munkavállalónak - többek között 48 afrikai ország állampolgárai is. Más kérdés, hogy ez a gyakorlatban még nem így mûködik, és az Európai, valamint a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (UEFA és FIFA) vezetôi mindent meg is tesznek azért, hogy ne is mûködjön a jövôben, mert ez hosszú távon a nemzeti futballstruktúra és az utánpótlás-nevelés összeomlásához vezethet, valamint az európai válogatottak meggyengüléséhez, utóbbi már komoly problémát jelent

1. ábra: A külföldi játékosok arányának növekedése 1995 és 2005 között

2. ábra: A légiósok arányának megoszlása az európai topligákban

12-37

2007/12/12 12:08

Page 1

12 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL kot. A doppingügyek miatt Németországban, ahol tavaly naponta átlagosan 1,4 millióan követték a versenyt, az ARD és a ZDF egyaránt megszüntette a közvetítést. A rajongók azonban Németországban sem maradnak Tour nélkül, a Sat1 ugyanis átvette a stafétát. A csatorna álláspontja szerint a tévéknek nem kell cenzorként mûködniük, a nézôk pedig képesek arra, hogy egészséges távolságot tartsanak a botrányoktól. 17. A rendezvény továbbra is „él és virágzik”… ● A változások tendenciája abba az irányba mutat, hogy a közérdeklôdésre számot tartó, „piacosítható” sport alapjait mind inkább marketing, üzleti szempontok határozzák meg a jövôben. Úgy tûnik, a sport területén bekövetkezô, piacközpontú változások már más területen végbementek. Gulyás Gusztáv mérnök írja a Total Car autós szaklapban: „Hogy hány lóerôs lesz a motor, minden ellenkezô híresztelés dacára nem a mérnök mondja meg, hanem a marketinges. A mérnök aztán vért izzad, hogy a rendelkezésre álló hardverbôl valahogy kicsiholja a kívánt teljesítményt.” 18. Kézirat lezárva: 2007. szeptember 4.

Jegyzetek Ez úton szeretném megköszönni Nagy József úr (NSZSZ) és Hrutka János úr értékes, lektori segítségét. 1. Dr. Hoffmann Istvánné: Sportmarketing Budapest: Bagolyvár, 2000 161-2. o. 2. Holger Preuss: Az olimpiai játékok gazdasági háttere Bp., Sanoma, 2004. 78., 106-112. o. 3. Williams idézi dr. Hoffmann Istvánné i. m. 159.4. Barna István: A médiának való megfelelés érdekében bekövetkezett értékváltozások birkózásban elôadás a IV. Országos Sporttudományi Kongresszus Szombathely 2003.5. MOB honlap http://www.mob.hu/engine.aspx? page=nyari_sportagak 6. Jády György: Az öttusa hatodik tusája Magyar Edzô 2006/4. 7. Csörte egy fehér sportért Kopetka Béla Magyar Vívó Szövetség honlapja Fórum www.mvsz.hu 8. Nemes András: Sportjogi kérdések és válaszok Magyarországon és Európában www.nsh.hu/index.php?id=387 - 64k 9. Szabados Gábor Nemzeti Sport Online - Az EU és a sportszabályozás 200307-22 www.nemzetisport.hu/cikk.php? cikk=27146 - 35k 10. Nagyréti József: Az Unió sportja www.sportmanager.hu/cikk11.php - 57k 11. Interjú Viviane Reding EU fôbiztossal - A sportnak sincs kibúvó 2000/24. -

június 14. Gyévai Zoltán InfoNet. www.fn.hu/ index.php?daily =1&id=16& idotartam =7&kereses_van=1¬csatornaid=48%2C49% 2C50%2C... - 119k 12. Nemzeti Sport Online - Peking 2008: Ronaldinho is pályára léphet .. www.nemzetisport.hu/cikk.php? cikk=149352 - 36k 13. Veszedelmes viszonyok Népszabadság Hegyi Iváno 2006. április 7. www.nol.hu/article-proxy/399906/ - 52k 14. Láthatáron egy újabb "Bosman-törvény"? 2005.12.13 www.hlsz.hu/index.php?WG_NODE=WebHirek& WG_OID=NSEf_c1276b8&&Archi vum=2005-12 - 112k

15. A doppingszakértô szerint tiltott szer nélkül nem megy a bicikli Népszabadság o Bruckner Gábor 2007. június 15. www.nol.hu/budapest/cikk/450404/ 28k 16. Nézni sem bírja a Tour de France-t a doppingellenes ügynökség vezetôje 2007. július 11., szerda 19:29 Info Rádió www.inforadio.hu 17. A doppingügyek ellenére nôtt a Tour de France nézettsége Világ Gazdaság Online www.vg.hu 2007-07-25 14:55:13 18. 2006. november 23., csütörtök 8:03 Gulyás Gusztáv A tuning ésszerû határai http://totalcar.hu/magazin/technika/turbotuning/

Kertész István: A görög sport világa Dicséretet és elismerést érdemel a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt-t, mert a hat esztendôvel ezelôtt megjelent elsô kiadás után nem csupán felismerte, hogy Kertész professzor népszerû könyve (egyben a TF egyetemi tankönyve is) - A görög sport világa - hiánycikk, hanem habozás nélkül döntött is a második kiadás mellett. Nyilván közrejátszik ebben az elhatározásban a soron következô újkori nyári olimpiai játékok közeledte - Peking, 2008 -, ám ez semmit nem von le a kiadás értékébôl. A neves sporttörténész, az ókori és újkori olimpiák tudósa, nemzetközi tekintélye feltárja, hogy mi az, amit a modern olimpizmus és a legújabb kori nemzetközi sportmozgalom alapítói és fejlesztôi a francia Coubertin bárótól a belga elnök Jacques Rogge-ig az ókori gyökerekrôl, az antik görög sport világáról és a régi olimpiákról tudtak. S ami még érdekesebb: mi az, amit a megszerzett tudás alapján helyesen értelmeztek, illetve éppenséggel ellenkezôleg, nem teljesen korrekt módon értelmeztek az ókor bizony gyakran félreismert tényei közül. Az avatott tollú szerzô a második kiadásban számos érdekes, a mai tudományos viták középpontjában álló kérdésre ad választ (minek alapján hitték az ókorban azt, hogy a szexuális aszkézis növeli a sportteljesítményt, miért olajozták be verseny elôtt testüket az atléták stb.), felkészültsége, lebilincselô olvasmánnyá teszi könyvét. Kertész István többször is hosszú idôt töltött Görögországban - mindenek elôtt Olympiában -, a helyszínen végezte kutatásait, valamint szintén ott a Nemzetközi-, valamint a Görög Olimpiai Bizottság égisze alatt mûködô Olimpiai Akadémia keretei között végezte tanulmányait, adatgyûjtését. Könyveinek, tanulmányainak, elôadásainak köszönhetôen vitathatatlanul ô napjaink egyik legelismertebb szakértôje az ötkarikás játékok és kultusz elôzményei tekintetében. Mindezek következtében antik, ám ugyanakkor modern sporttörténeti könyvet vehetünk kézbe, amely élvezetes stílusban megírva látja el hasznos tudnivalókkal, érdekességekkel, különleges ismeretekkel olvasóját. Az elsô kiadás anyagát szerzôje nem csak átdolgozta, és természetesen kibôvítette, hanem a korábbi nyolc fejezethez még egy „ráadást” is írt, Rekreáció a gög. r. rög-római világban címmel.

■

MAGYAR EDZŐ 37

2007/4

Maurizio Ferullo A talajakrobatika és a gumiasztal bázis elemeinek technikai, módszertani elemzése és oktatása. A talaj gyakorlatanyaga: rundel; flic-flac; szaltó hátra; nyújtott testû szaltó hátra; tempó szaltó; kézenátfordulás; dánfóder; szaltó elôre; nyújtott testû szaltó elôre. Az elméleti elôadás anyaga: rundel flic-flac nyújtott testû szaltó hátra 360°-720°-1080°-os fordulattal technikája és módszertani elemzése, illetve bemutatása audio-vizuális eszközök segítségével. Larissa Efremova Mozgásképzés 1 óra 30 percben. A program a klasszikus balett bázis mozgásanyagára épült a torna mozgás anyagának figyelembevételével.

A FIG továbbképzés A másik nemzetközi edzô továbbképzésre Kölnben került sor. Ez az edzôképzés a FIG Academy Level III. néven lett meghirdetve a Nôi és Férfi Torna Szakág számára. Erre a nagyszabású eseményre csak olyan külföldi szakemberek jelentkezését fogadták el, akik rendelkeznek országuk egyetemi, illetve fôiskolai testnevelô tanári és/vagy edzôi minôsítésével, vagy a FIG Academy Level I-II. szintû edzôi diplomával. Az edzôképzésen való részvételre a nôi szakág részérôl 13, míg a férfi szakág részérôl 8 külföldi edzô kapott lehetôséget (Brazília, Portugália, Németország, Norvégia, Anglia, Oroszország stb.). A tíz napos intenzív tanfolyamon a külföldi szakemberek elméleti és gyakorlati elôadásokat hallgattak. Az egyetemi szintû élettan, sportpszichológia, biomechanika és edzéselméleti elôadásokat az alábbi szakemberek tartották: Hardy Fink, a FIG Akadémia elnöke,

aki 2002 óta irányítja a Nemzetközi Torna Szövetség hét szakágában (Nôi torna, Férfi torna, RG, Aerobik, Gumiasztal, Általános torna, Sportakrobatika) a nemzetközi edzôképzést. Dr. Keith Russel, a kanadai Kineziológiai Egyetem tanára, aki 1977-1981. között a kanadai férfi tornász válogatott szövetségi kapitánya volt. Elôadásaiban a tornászok életkori sajátosságaihoz kapcsolódó sérülések, és a fejlôdési problémákkal foglalkozó kutatásait mutatta be. Kiemelt hangsúlyt fektetett a boka-, térd-, csuklóés vállizületi problémákra, sérülésekre. Dr. Thomas Heinen, a kölni Testnevelési Egyetem Pszichológiai Tanszékének oktatója. Sportpszichológiai elôadásai a tornászok mentális problémáival foglalkoztak. Dr. Gert-Peter Brüggemann, a kölni Testnevelési Egyetem Biomechanikai és Ortopédiai Tanszékének vezetôje, aki évekig a német nôi tornász válogatott mellett dolgozott. Az elôadások témája a tornamozgások rossz technikai végrehajtásából eredô sérülések biomechanikai megközelítése, valamint a tornaszerek rugalmasságának biomechanikája. Dr. Jörg Fetzer, a sporttudományok doktora, edzéselméleti szakember, aki a férfi felnôtt és junior válogatott mellett dolgozik. Elôadásaiban a fiatal tornászok hosszú távú edzéstervezésérôl beszélt. A gyakorlati elôadások megtartására a nôi szakág részérôl Valerij Jukin (többszörös olimpiai és világbajnok tornász), az amerikai nôi tornász válogatott egyik edzôje, és én, mint a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Torna, RG, Tánc és Aerobik tanszékének adjunktusa, volt válogatott tornász, illetve szövetségi kapitány kaptunk felkérést. Valerij Jukin feladata a lóugrás, a fele-

máskorlát és a talaj akrobatika elemeinek technikai és oktatás-módszertani elemzése volt. Természetesen nem az összes tornaelemmel, hanem kiemelten a magas szintû mozgásanyaggal kellett foglalkoznia. Az én feladatom a gerenda torna mozgásanyagából a legértékesebb akrobatikus és gimnasztikus elemek technikai és oktatás-módszertani elemzése, a gerenda, valamint talajgyakorlat koreográfiák készítése, illetve mozgásképzés anyagok bemutatása (klasszikus balett, jazz-tréning, esztétikus táncképzés stb.) volt. Ezeket a gyakorlati elôadásokat oktatófilmekkel és Power-Point bemutatókkal kellett prezentálnunk. A tizedik nap zárásaként az edzôknek elméleti és gyakorlati vizsgát kellett tenniük, aminek sikeres letétele után kaphatták meg a FIG Academy Level III. minôsítésû oklevelet.

Összefoglalás Ezeknek a továbbképzéseknek a sportszakmai haszna evidencia. A szakmaiság mellett azonban még jelentôs „hozadék” az a multikulturális és multidiszciplináris közeg, amelyben a tornaszakemberek kicserélhetik tapasztalataikat, mind a sport, mind pedig az élet más területén. Az, hogy ez napjaink mennyire fontos velejárója elég, ha csak a testnevelés területén megtartott ilyen típusú eseményekre utalok (lásd Huszár, Huszár és Hamar, 2007)

Irodalom: Hamar P., Kalmár Zs. (2005): A magyar nôi torna helyzete a 2004. évi Amszterdami Európa Bajnokság eredményeinek tükrében. Magyar Edzô, 1. 14-17. Huszár A., Huszár Á., Hamar P. (2007): Multikulturális testnevelés. Magyar Sporttudományi Szemle, 1. 58-59.

Kiss Miklós: A Versenyúszás Alapjainak Oktatása Semmi túlzás nincs abban a megállapításban, hogy a szerzô, Kiss Miklós mesteredzô egész életét a gyermekek körében, szenvedélyének, az úszásnak áldozva a medencék partján, víz mellett, illetve az oktatással a vízben töltötte. Ami azt illeti, jegyezte meg Dr. Tóth Ákos, a TF Úszás Tanszékvezetôje, régóta, évek óta vártuk ennek a könyvnek a megjelenését, érthetôen, hiszen egy minden ízében hivatásos, igazi professzionális szakember több évtizedes munkásságát, tapasztaltait összegzi a kötete. Kiss Miklós a Bp. Spartacus (ma már Kôbánya SC) úszószakosztályában tevékenykedik, méghozzá az egyik legsarkalatosabb képzési területen, az óvodáskorú és iskolás gyerekek úszásoktatásával foglalkozik. Világklasszis versenyzôk kerültek ki a kezei alól, akik nem csak az úszásnemek kicsiszolt technikáját, rajtját, fordulóit tanulták meg és sajátították el, hanem a remek sportpedagógus filozófiáját is, s így közösségformáló és nevelô tevékenysége következtében az úszást, az uszodai környezetet, ezt a tevékenységet egy életre megszerették. Késôbb ez-

zel a megalapozással indultak el kis tanítványai a képzési létrán tovább, feljebb, s a késôbbi edzôk hálát adhattak a tôle érkezett tehetségek képzettségéért és kifogástalan hozzáállásáért. Leghíresebb tanítványa Egerszegi Krisztina volt - öt egyéni olimpiai arany tulajdonosa - de mellette hosszú a kiválóságok sora egészen a jelenkori magyar úszás kiemelkedô egyéniségéig, a világbajnok és olimpiai bronzérmes Cseh Lászlóig. Kiss Miklós könyve nagyszerû összegzése eredményes, több évtizedes munkálkodásának, használata ajánlatos szinte minden úszással foglalkozó szakember számára, bármilyen szinten dolgozik is ebben a sportágban, mert nem csupán szakmai, technikai, módszertani szempontból érdemes a megkülönböztetett figyelemre, hanem egy mesterien kidolgozott teljes oktatási módszer, sôt egy korszerû elmélettel és látásmóddal gazdagíthatja valamennyi tanulmányozóját. Külön említést érdemel a gazdag, szemléletes, színes illusztráció, amely könnyen érthetôvé, érzékelhetôvé teszi az elméleti fejtegetéseket, elvontabb technikai elemeket is. g. r.

11-38

2007/12/12 14:05

Page 1

38 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

A kenus utánpótlás-nevelés idôszerû kérdései Szabó Attila Magyar Kajak-kenu Szövetség, Budapest E-mail: [email protected]

Az utánpótlás nevelésével foglalkozók egyetértenek abban, hogy a tehetség, egészségi, pszichikai, élettani, antropometriai, motorikus és szocializációs jellemzôkkel bír. Ezen jellemzôkkel sokan foglalkoztak, én azonban egy másik koncepció alapján szeretném az utánpótlás nevelését és a tehetség kérdéseit megvizsgálni. Az eddigi gyakorlati eredményekre támaszkodva és az odáig vezetô utat ismertetve a személyiségfejlesztéssel, és a sportág sajátosságaiból adódó problémákkal kívánok foglalkozni. Felhívnám a figyelmet Piaget azon felfogására, amely szerint a személyiségre társadalmi környezete éppúgy hat, mint a fizikai. Folytatjuk ezt azzal: a veleszületett, genetikailag kódolt anyag nyilván módosul - bizonyos fokig - a személyre háruló társadalmi nyomás következtében. A legvalószínûbb az, hogy a személyiség hoz is, kap is - elôbbit önálló életútjától függetlenül, utóbbit annak függvényében, tapasztalatai eredményeként. Általánosabb tendenciaként Piaget kiemeli, hogy valamely teljesítmény mérése átvezet a mûködéshez, hiszen ha a teljesítményt vizsgáljuk, egyszersmind a mûködést elemezzük. Kulcsszavak: teljesítményfokozás, edzôi munka, egyesületi mûködési keretek

Bevezetés Röviden ismertetném eddigi eredményeimet. A ma dolgozó kenus edzôk közül az egyetlen vagyok aki Olimpián sikert ért el, és 5 világbajnoki címet szereztem. Pályafutásomat a Budapesti Honvédban kezdtem, amely egyesülethez a mai napig hûséges maradtam. Korábbi edzôim jóvoltából megtanultam a megfelelô és jó lépéseket. Ez az eredményeimben tükrözôdik! Ezekbôl a tapasztalatokból kiindulva alakítottam ki saját edzôi utamat. Az atlantai Olimpia után az egyesületem vezetôsége és az akkori kenus gárda bízott meg, hogy irányítsam a felnôtt csapat felkészülését. Ezután 1999-ben VB ezüstérem után a 2000-es Sydney Olimpián a Pulai-Novák kenu kettes Olimpiai Bajnok lett és ezzel az eredménnyel legfiatalabbként vehettem át a kajak-kenu sportág mesteredzôje címet. 2004-ben Athénban Vajda Attilával egy bronzérmet szereztünk C-1 1000 méteren. Nagyon fontos a versenyzô és edzôje életében, hogy a kellô pillanatban jó döntést hozzon. Ez meghatározó lehet a késôbbi pályafutás során és a civil élet alakulásában is. Ez természetesen minden területre vonatkozik, de a mi szakmánkban még fontosabb. Az edzôi munka arról szól, hogy a versenyzô helyett is átgondoljuk a választási lehetôségeket és meghatározzuk a helyes útirányt. Elmondhatom az ismert mondást, hogy ,,a

csúcshoz többféle út vezet”.- De én úgy gondolom, hogy a ,,járt utat járatlanért el ne hagyd!”. - Az átélt versenyzôi évekre alapozva vittem bele az edzésmunkába egyéniségemet. Egy dologban azonban biztos vagyok, csak úgy érhetjük el céljainkat ha mérhetetlen alázattal vagyunk az edzôi szakma és a sportág iránt. Ezt az erkölcsi tartást versenyzôinkbe is bele kell nevelni! ● Ahhoz, hogy világklasszis versenyzôt neveljünk, számtalan körülmény közül talán a legfontosabb, az edzésrendszer megteremtése, melybe az adott versenyzô be tud illeszkedni az életkorának

1. ábra K-K stratégia (Scmidt és mtsai.)

megfelelôen. Ezt a rendszert én a sportág hagyományából, illetve a ma kidolgozott jó módszerekbôl építem fel. A fô probléma, hogy miként tudjuk beépíteni a tehetséges fiatal versenyzôket a világhírû felnôtt csapatba. A mai sikeres edzôk számtalanszor kerülnek ilyen probléma elé és ezekben a kérdésekben teljesen magunkra vagyunk utalva. Természetesen a kajak-kenu szövetség mindent megad, ami a felkészüléshez szükséges, de a döntést mindig az edzôk hozzák meg. A világklasszis versenyzôknek ez nem mindig tetszik, ezért a fiatalabbak lemorzsolódnak. Ezekben a mûhelyekben kevés az egy edzô, hiszen az mindig a legeredményesebbekkel tud csak maximálisan foglalkozni. A megoldás az lenne, ha egy-egy mûhelyben több edzô is foglalkozna a versenyzôkkel, így több idô jutna a fiatal tehetségekre is. Most megpróbálok különbözô szempontokat felsorolni, amelyek befolyásolják az élsportolóvá válást. A veleszületett adottságok alapvetôen determinálják a sportoló lehetôségeit a pályafutása során. De ezek is fejleszthetôk. A szerzett képességek nagymértékben fejleszthetôk és ez a leginkább meghatározó a kajak-kenu versenyzô felkészítésénél. Ezek a teljesség igénye nélkül a következôk: Vele született adottságok: Tehetséges sportoló jellemzôi: Edzések hatására gyorsabban fejlôdik társainál és jobb eredményt ér el. Edzésterhelés növelésére kedvezôen reagál, így nála a terhelést hamarabb lehet nö-

■

MAGYAR EDZŐ 11

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL sportágak belsô életét és szabályait. Senki sem kényszeríti rájuk, hogy ezentúl például 10 játékosnak kell kitennie egy focicsapatot. De az Európai Unióban senki, még a sportszervezetek sem helyezhetik kívül magukat az európai jogon. A Bosman ügy során az Európai Bíróság megállapította, hogy az EU alapszerzôdésének két elve is csorbát szenvedett: a diszkriminációmentesség és a személyek szabad mozgásának elve. A független sportszövetségek tevékenységét mindaddig senki sem kérdôjelezi meg, amíg betartják a játékszabályokat. De ha nem, azt nem lehet szó nélkül hagyni. … Illúziókban ringatja magát, aki azt hiszi, hogy az általam említett két alapelvben az új szerzôdés egy jottányit is engedne. Ahhoz azt egyhangú döntéssel kellene megváltoztatni, elismerve a sport kivételezett helyzetét; garantálhatom, hogy ez nem fog megtörténni. A sporttal nem tehetünk kivételt az általános szabályok alól. Hangsúlyozni szeretném, hogy kizárólag a profi sportról van szó és nem az amatôrrôl.” 11.

A jövô és a folyamatban lévô ügyek Olimpiai úszó- és tornaversenyek döntôi délelôtti „matiné program” keretében Az „öncélú” - a közönséget nem kellôképpen kiszolgáló - sportszabályok kiiktatása mellett a következô fontos lépés a versenyprogramok optimális idôpontjának meghatározása a profit érdekében. Az olimpiai mozgalomban a pekingi olimpia programjában a sportteljesítmény szempontjából elônytelen változások születtek, ugyanis az úszó- és a tornaversenyek döntôit reggel rendezik. Köztudomású, hogy a sportolók teljesítménye általában a délutáni és az esti órákban jobb, tehát a sportközpontú szemlélet alapján, a legjobb teljesítményre törekedve a döntôket helyi idô szerint a fenti idôszakban kellene rendezni. A hagyományokat figyelmen kívül hagyva, az NBC amerikai tévétársaság szempontjai alapján határozzák meg e két sportág versenyeinek idôpontját. A legfontosabb elv a legideálisabb nézettségi idôszak kiszolgálása az Egyesült Államokban. Az idôeltolódás miatt a reggeli döntôk az USA-ban az esti órákra, a fô mûsoridôre esnek, tehát az egyenes közvetítés nézettsége megnô, az üzletet képezô reklámidô ára jókora profittal kecsegtet. A NOB a kereskedelmi szempontokat érvényesítette a sport rovására, s ezzel precedenst teremtett. „Az olimpiai mozgalom legfontosabb szereplôi a sportolók, a játékok résztve-

vôi” - hangsúlyozta Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke megnyitó beszédében 2007 júliusában a NOB 119. guatemalai ülésén. Marketingsiker: szenzációs brazil labdarúgó hármas vesz részt az olimpián? Három támadó középpályást, Ronaldinhót, Kakát és Robinhót nevezné, túlkorosként olimpiai keretébe a Brazil Labdarúgó Szövetség (CBF) a jövô évi pekingi ötkarikás játékokra. A három túlkoros pont azok a fiatalok elôl venné el a helyet valószínûleg, akik kiharcolták Brazíliának a kijutást. Ha a terv megvalósul, az érdeklôdés fokozódik, a nézettség tovább emelkedik. 12.

Sportvállalkozás kontra nemzeti válogatott A FIFA kötelezi a profi labdarúgó klubokat, hogy játékosaikat a nemzeti válogatott hivatalos, a FIFA versenynaptárában elôre kijelölt mérkôzésnapokon lévô összecsapásaira elengedjék. Hogyha valamelyik játékos a válogatott színeiben vívott mérkôzés során megsérül, klubja nem kap semmiféle kártérítést. A belga Charleroi marokkói játékosa, Oulmers egy barátságos válogatott mérkôzésen súlyos sérülést szenvedett, 8 hónapot kellett kihagynia. A Charleroi kártérítést követel, beperelte a FIFA-t. Számos élvonalbeli labdarúgó klub az ügyhöz kapcsolódott, sôt tovább lépett: visszamenôleg pénzt követelnek a FIFA-tól annak fejében, hogy labdarúgóikat elengedték a nemzeti válogatott mérkôzéseire és felkészülésére. Többek között arra hivatkoznak, hogy a FIFA hatalmas bevételre tesz szert a világbajnokságokon, amibôl semmit sem juttat azon kluboknak, ahol a válogatott labdarúgók játszanak. Ha a felperesek nyernek, rendkívüli hatása lesz a jövôre vonatkozóan. Az élvonalbeli klubok várhatóan pénzért engedik el játékosaikat a válogatott mérkôzésekre. Valószínûleg a legnagyobb sztárokért magas összeget kell fizetniük nemzeti labdarúgó szövetségeknek. A nemzeti válogatottak ezek után már nem a legjobb játékosokból, hanem a még megfizethetôkbôl állnak majd. „S hogy ki lenne kíváncsi arra a vb-re, amelyen a brazil, az argentin vagy az olasz C vonulna fel? Alighanem mindannyian tudjuk a választ. Ha ez megtörténne, alapjaiban rendülne meg a labdarúgás” - írja Hegyi Iván. 13. A folyamat - mint ahogy azt már láttuk a Bosman ügy esetében - nem korlátozódik a focira, nyilván fontos kihatása lesz az egész európai profi sportra.

A Bosman döntés hatályának kiterjesztése fiatal labdarúgókra? Dán Labdarúgók Szervezete kontra Dán Labdarúgó Szövetség. Fiatal, 23 év alatti focisták átigazolása esetén a leigazoló klub köteles „nevelési költségtérítést” fizetni a játékos elôzô klubjainak, ahol 12 éves korától játszott. Ezt az eljárást a játékosok szervezete nehezményezi, álláspontjuk szerint „a rendszer ellenkezik a labdarúgás alapvetô érdekeivel”, s homlokegyenest ellentétben áll a labdarúgók szabad munkavállalásának elvével. Ugyanakkor a sport általános logikája szerint az utánpótlásnevelés olyan sarkalatos pont, amelyet védeni és ösztönözni szükséges. Úgy tûnik, nagy erôk csapnak össze, norvég, finn, svéd, német, holland, francia, ír, skót és belga játékos szervezetek is támogatják a felperest, Dán Labdarúgó Szövetséget a FIFA támogatja a perben. 14.

Tour de France: doppingbotrányok kontra megnövekedett a nézettség Rendôrségi rajtaütés, doppingrazzia, doppingbotrányok - ez a Tour de France közelmúltja és jelene, elvileg a versenyt már rég meg kellett volna szüntetni, hiszen sokat ártott a doppingmentes sport imázsának. „Hihetetlen teljesítmények tanúi lehetünk, a legjobbak 55-60 kilométer/órás átlagsebességet produkálnak, ami annyit tesz: alkalmanként 80-90-nel száguldanak, s hegynek fölfelé is elérik a 30-as tempót, ráadásul két héten keresztül nap, mint nap… Ilyen teljesítményre szimplán az edzésmunkával nem lehet felkészülni” - jelentette ki Bakanek dr., a doppingügyek egyik magyar szakértôje. 15. Dick Pound, a doppingellenes ügynökség elnöke arra szólította fel a tévétársaságokat, hogy bojkottálják a Tour de France-t. Szerinte a tévétársaságoknak azt kellene mondaniuk: „nem adunk kerékpárverseny helyett doppingversenyt.” 16. Az országúti kerékpársportot különösen érzékenyen érintô doppingügyek ellenére Európa-szerte egyre többen nézik a televízióban a sportág legnagyobb viadalának, a Tour de France-nak a közvetítéseit. A legnagyobb nézettségnövekedést Dániában könyvelték el, az egy évvel korábbihoz képest 40 százalékkal többen követik a közvetítéseket. Spanyolországban a Television Espanola a verseny elsô felében 11 százalékos növekedést tapasztalt, de ez a mutató az elsô héten - a France 2 adatai szerint Franciaországban is elérte a hat százalé-

10-39

2007/12/12 12:06

Page 1

10 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL Az EKB azzal indokolta döntési jogosultságát, mivel „a sporttevékenységekre csak abban az esetben vonatkozik a közösségi jog, ha azok a gazdasági élet részeként tekinthetôk.” A sporttevékenységek akkor tartoznak az EU- jog körébe, ha azok fizetség ellenében végzett munkának vagy szolgáltatásnak bizonyulnak. Ilyen értelemben valamennyi hivatásos sportolónak és vele kapcsolatban kísérôjének, edzôjének és menedzserének kötelezôen be kell tartania az EU törvényeit. Az amatôrökre ugyanakkor nem vonatkoznak ezek a szabályozások.(Nemes) 8.

Átmenetileg sikeres UEFAlobbi - a 3+2 megoldás A 90-es évek elején az UEFA eredményesen lobbizott, képes volt elfogadtatni az EU Bizottsággal egy köztes megoldást. A belföldi labdarúgás, a helyi klubok és az utánpótlásnevelés érdekében született meg a „3+2 megoldás” néven ismeretes egyezmény. Ennek értelmében az elsô ligában szereplô csapatokban maximum 3 külföldi játékos és további 2 „asszimilált” játékos szerepelhetett. „Asszimilált játékos” megnevezés alatt azokat a sportolókat értették, akik legalább öt éve játszottak az adott országban. Ez a megállapodás nyilvánvalóan nem volt annyira hátrányos a nemzeti sport szövetségek számára, azonban ellentmondott az EU gazdaságcentrikus alapelveinek. Nem is maradt hosszú idôn át érvényben, 1995-re végérvényesen megszüntetik az effajta korlátozást.

Végérvényesen megszûnô korlátozások, Bosman és Balog ügy (Sz. Nagy Tamás írása - lapunkban a következô cikk - kifejezetten a labdarúgás EU-s témájával foglalkozik. A szerk.) A belga Jean-Marc Bosmannak, a belga RFC Liége játékosaként lejárt a szerzôdése, klubja azonban pénzt követelt átigazolásért (transzferdíj), a vevô, a francia másodosztályú Dunkerque nem fizetett, Bosman szerzôdés nélkül maradt. A játékos ezért beperelte a Liége-t és a belga szövetséget, mert megsértették az EU alapokmányának számító római szerzôdésnek a szabad munkaerô-áramlásról rendelkezését. Erre az idôszakra jellemzô volt, hogy maga a labdarúgó bele sem szólhatott saját sorsa alakulásába. Legtöbbször a klub tisztviselôi döntötték el a sportoló pályafutását azzal, hogy meghatározták, mekkora transzfer díjat kérnek az átigazolásért. Mindez nem a játékos, hanem a klub gazdasági érdekeinek maradéktalan

érvényesítése által következett be. Másrészrôl az átigazolási díj a sportegyesületek legfontosabb bevételi forrása volt. Ha ez megszûnik, mind inkább egyéb külsô forrásokra kell támaszkodniuk az egyesületeknek. Az Európai Közösség Bírósága 1995. december 15-én egyrészt eltörölte a transzferdíjat a lejárt szerzôdésû labdarúgók esetében. Másrészt - s ez legalább akkora horderejû döntés - kötelezte az UEFA-t idegenlégiós labdarúgók számát korlátozó szabályok eltörlésére, idegenlégiós alatt egyelôre az Unió állampolgárait értve. (Érdekesség, Bosman csak a transzferdíj eltörléséért harcolt, de a bíróság az ügy vizsgálata kapcsán döntött az idegenlégiós-korlátozás feloldásáról is. Ezzel a labdarúgás történetében Bosman neve összefonódott a munkaerôkorlátok feloldásával.) Az EKB döntése értelmében az Unión belüli szabad belsô piac alapelve sérül az UEFA átigazolási gyakorlata által. Az átigazolási elôírások - a döntés szerint nem alkalmasak arra, hogy garantálják a fiatal játékosok kiképzését, és nem járulnak hozzá a kisebb egyesületek támogatásához. A FIFA ezért kidolgozta a nevelési költségtérítésre vonatkozó szabályzatait, mely által az országokat külön csoportokba sorolva, évenkénti számítás alapján, kötelezôen fizetendô összeget biztosít a nevelôegyesületek számára. AZ EU-hoz tartozó országok labdarúgó bajnokságaiban mind tömegesebb méretekben szerepeltek EU-n kívüli országok játékosai. A Bosman-ügy kapcsán hozott döntés csak az EU országokból származó sportolókra vonatkozott. Az akkori elôírások megakadályozzák a legtehetôsebb egyesületeket abban, hogy a piacon található legjobb Unión kívüli játékosokat transzferdíj megfizetése nélkül, illetve létszámbeli korlátozások nélkül foglalkoztassák. Ezen átigazolási megszorítások ellentétesek voltak a gazdasági vállalkozás szabadságával. A „külföldi” sportolókat érô korlátozások feloldása Balog Tibor magyar labdarúgó nevéhez fûzôdik. A helyi Munkaügyi Bíróságtól Balog azt kérte, hogy négyéves szerezôdésének lejárta után klubjától szabadon megválhasson. (A klub 5 millió Belga Frankot kért az átigazolás ellenében.) Balog ügyvédje a Bosman ítéletre - mint precedensre - hivatkozott, miszerint a játékosok szerzôdésük lejárta után szabadon igazolhatók más klubhoz. A Balog per következménye - akárcsak az eredeti Bosman ügy esetében -, túlnôtt a per eredeti tárgyán. A bírósági ítélet kiterjesztette a Bosman ügy hatályát az Unión kívüli sportolókra is. Tehát nemcsak a

transzfer díjat törölték el, hanem az EU-n kívülrôl származó sportolók foglalkoztatási korlátozását is, bár az országos szakszövetségek továbbra is szabályozzák az egy csapatban szerepeltethetô EU-n kívüli játékosok számát. A sport és a gazdaság viszonyában újfent a gazdaság érdekérvényesítô képessége gyôzött. Következmények: a labdarúgásban felszabadult a munkaerôpiac, felborult a különbözô egyesületek közt kvázi egyenlôség, a leggazdagabb klubok valóságos világválogatottakat vásárolhatnak össze. A kevésbé módos csapatok leszakadtak: a transzferdíj eltörlése miatt bekövetkezett forráshiányt nem tudták egyéb bevételekkel pótolni. Elôfordul, hogy az adott ország labdarúgó bajnokságában játszó csapat játékosai közül egyik sem az adott ország állampolgára. Mivel a hazai utánpótlás játékosai nem, vagy csekély mértékben férnek be a légiósok mellé, a hazai sportolók többségének nincs jövôképe, gyengül az utánpótlásnevelés. Nyilván ez a tény gátolja a sportág európai, illetve nemzeti játékos bázisának erôsítését, az üzlet azonban virágzik. Természetesen az EKB döntése nemcsak a labdarúgásra érvényes, „a labdarúgás, mint a legpiacképesebb sportág mindig is vezérhajóként szolgál a sportgazdaság változásai számára” - jegyzi meg Szabados Gábor. 9. A precedens értékû döntések következményei megváltoztatták a többi professzionális sportág alapvetô szabályozását is. Kosárlabdában elôször 1998-ban Lilia Malaja nyert pert a Francia Kosárlabda Szövetség ellen „diszkrimináció” miatt, ugyanis korlátozták az egy csapatban játszó „idegenlégiósok” számát. Ugyanilyen ügyben, kézilabdában Maros Kolpak, szlovák játékos nyert a Német Kézilabda Szövetség ellen pert. Nagyréti József hivatkozik egy cikkre, amely kifejti, hogy „a Bosman ügy tette tönkre az angol kosárlabdát.” 10. A cikk állítása vitatható lehet, de az vitathatatlan, hogy az EKB döntése alapvetôen befolyásolja a piacképes sportágak helyzetét. Az európai sportszövetségek szakadatlanul igyekeznek elérni, hogy a sporttal kivételt tegyenek, és ne vonatkozzanak erre a területre automatikusan a gazdasági versenyszabályok. Különösen a francia, a holland és az olasz szövetség törekszik arra, hogy visszaszorítsák az EU-n kívüli labdarúgók számát. Viviane Reding, az EU bizottság sportért felelôs biztosa a következôképpen nyilatkozott 2000-ben. „A sportszövetségek autonómiáját senki sem kérdôjelezi meg. Szabadon, belátásuk szerint szervezhetik a

■

MAGYAR EDZŐ 39

2007/4

velni. A tervezett edzésmunka hatására az eredményei folyamatosan javulnak. Gyorsabban tanul, bonyolult technikai elemeket egybôl elsajátít. Sikeresen valósítja meg a kapott technikai, taktikai utasításokat. A pihenô idôre, illetve pihenésre gyorsabban regenerálódik szervezete, mint csapattársainak, így nagyobb edzésmunkát tud elvégezni. Technikai készségek: Ennek kialakítása hosszú távú képzés. A sportoló pályafutását mindig elkíséri. Elmondható, hogy a kajak-kenu versenyzô pályafutása kezdetétôl a pályafutása befejezéséig csiszolja a technikáját az edzôje segítségével. Egy kajak-kenu edzônek mindig nyitott szemmel kell a versenyeken részt vennie, hogy az ellenfelek milyen új technikai elemeket és taktikát sajátítottak el. Ezt a saját versenyzôinél is próbálom adaptálni, de ez csak másolás. Mindig törekedni kell arra, hogy versenyzôinkkel olyan technikát dolgozzunk ki, amellyel a világ elôtt járunk és így mások utánozzanak. Fiziológiai készségek: Az egyik legfontosabb képesség, amely egyben a legjobban fejleszthetô is. Ezek a képességek: az aerob és anaerob képesség, az állóképesség, gyorsasági állóképesség, az erô és az erô állóképesség. Egy szóval ezek a kondicionális képességek. A kajak-kenu alapvetôen állóképességi sportág és ennek megfelelôen a fô feladata a keringés megfelelô kialakítása. Az elôbb felsorolt képességek közül a legtöbb idôt az aerob képességek edzésére kell, hogy szenteljük. A fiatalok tekintetében ebben az idôszakban a hosszú távú állóképesség fejlesztése, az aerob kapacitás megnövelése és a kapilláció kialakítása a fô feladat. Mentális készségek: Ezek egy részrôl az öröklött tulajdonságok, másrészrôl nagy hatásokkal fejleszthetôk is. A jó mentális állapot kialakítása az egyik legfontosabb szempont egy klasszis versenyzô felkészítésében. Emlékezzünk csak, milyen problémát okozott a kajak-kenu versenyzôk körében a hajóformák alakulása és a Wing kajak lapátok megjelenése. Manapság a fô kérdés, hogy milyen hajót és lapátot használ, illetve használjon a versenyzô. Régebben a németek rendre minden olimpiára fejlesztettek egy új hajóformát, amivel mentálisan ellenfeleik elôtt voltak és már a verseny kezdetén elônyt élvezhettek. Nem mindig bizonyosodott be késôbb, hogy az általuk használt hajó jobb volt, mint a többi. De elérték, hogy pszichikailag elônyt szerezzenek. Terhelés tûrés magas szinten (edzhetôség): Élversenyzôk nevelésénél fontos feladat, hogy mindig újabb és újabb ingere-

ket tudjunk adagolni az edzések során. Egy új inger beépülése 3 hónap, mely megfelel egy makrociklusnak. A ciklusokkal fokozatosan tudjuk a terhelést növelni, így a terheléshez jobban tud alkalmazkodni a versenyzô. Ezzel a módszerrel magasabb edzés ingert tud beépíteni a versenyzô a felkészülésébe. A terhelés növelésére számtalan eszköz használható. Hosszú távú evezés, intervall edzések. Intenzitás növelése, pihenôidô csökkentése, illetve növelése, hajófékkel történô edzések, pályaevezések, bontott résztávos edzések stb. Alkalmazkodó képességek: Nagy szerepe van különösen a versenyeken. Pl. az idôjárás, szélviszonyok, hideg, meleg, napsütés stb., amelyhez alkalmazkodni kell. Edzôtáborozások illetve a versenyek során az ezzel járó terhelések mint pl. idôeltolódás, klíma, eltérô étkezési szokások, ételek, nem tökéletes pihenés, fárasztó utazás stb.. Majdnem minden évben megjelenô újabb és újabb hajóformák és lapátok megjelenésével is alkalmazkodnia kell és lépést akar tartani a világ élvonalával. Sok olyan sikeres versenyzôrôl tudok, akiket egy-egy ilyen váltás nagymértékben megzavar és volt, hogy emiatt hagyta abba a pályafutását. Egyéni sajátosságok: Az edzéstervet mindig a legjobb versenyzôhöz alakítjuk. Ha nagyobb csoporttal foglalkozunk, akkor is a legjobb versenyzônk számára kell kialakítani azt. Természetesen, ha több jó versenyzôje van az embernek, a differenciálást csak több edzés tartásával tudjuk megoldani, hogy mindig egyénre szabott legyen az edzés. Versenyidôszakban sokszor elôfordul az, hogy 8-12-ig és délután 1518.30-ig is edzést tartok C1-C2-C4-es csapategységeknek. Az új edzésmódszerek szerint az edzések nagy százaléka kimért pályán történik. Enélkül nem tudnánk nemzetközi eredményeket elérni. Az élsportban farkastörvények uralkodnak, mindig a gyengébbnek kell a jobbhoz alkalmazkodnia, sokszor ez ember áldozatot kíván, mert a gyengébb képességû versenyzô abbahagyja. A cél viszont az, hogy minél kisebb legyen a lemorzsolódás. Életmód: A kajak-kenu sportágban sokszor napi 6-7 órát edzünk, így a terhelés és pihenés arányának helyes megtalálása is fô szempont. Már fiatal kortól bele kell nevelni a versenyzôbe, hogy a magas szintû edzésmunka elvégzéséhez megfelelô pihenés is szükséges. Ehhez olyan életritmust kell kialakítani, amely ezt biztosítja. Meg kell tanítani a sportolóinkkal a megfelelô napirend betartását és annak megtalálását. Az éjfél elôtti alvás pihenés tekintetében a leghatékonyabb,

ezért törekedünk, hogy élversenyzôink olyan életritmust alakítsanak ki maguknak, melyben ezt a szempontot teljesíteni tudják. Szociális háttér: A jó családi háttér fontos, hiszen ez biztosítja és segíti a sportoló pályafutását, valamint fejlôdését. Sajnos, meghatározó tényezô a család anyagi helyzete, hiszen ma már a kajak-kenu sem tartozik az olcsó sportágak közé. Nem minden család engedheti meg magának az edzéssel és versenyzéssel járó költségeket a felszerelés megvásárlását. Fontos a megfelelô baráti kör kialakulása, illetve kialakítása. A jó baráti közösség hiánya lehet az egyik legkártékonyabb, hisz' könnyebb a csábításnak engedni, mint a kemény munkának. Nagyon fontos a sportoló klubja és annak helyzete. Nem mindegy, hogy milyen szakmai, szociális illetve egzisztenciális hátteret biztosít a versenyzôi részére. Társadalmi igényekhez való alkalmazkodás: A sportági szakszövetség, a MOB és a közvélemény eredményességi elvárásai szerint (Világkupákon, Európa-bajnokságokon, Világbajnokságokon) történô induláskor, ,,természetesen” csak a dobogós helyezés elfogadott. Az élsportoló teljesítményétôl függ a saját, az edzô és a klub anyagi támogatása és elismerése is. A szponzorok, támogatók, önkormányzatok elvárásainak megfelelés. Az azokkal való folyamatos kapcsolattartás is nagy feladat. Sokszor beszélünk a média szerepérôl. Ez általában káros egy élversenyzô életében. Nem mindig segíti ôt és eredményeit, hogy mindig elôtérben van. Orvosi háttér: Bátran kijelenthetem és tapasztalataim alapján is elmondhatom, hogy ebben vagyunk a legjobban lemaradva a világ élvonalától. Ebben nem orvosaink tudását akarom kisebbíteni, hanem az anyagi és eszközháttérrôl beszélek, ami a rendelkezésükre áll. Természetesen van szövetségi orvosunk és gyúrónk is és igénybe vehetünk gyógytornászt is a felkészülésünk során, de amiatt, hogy a kajak-kenu három lábon álló sportág kajak, nôi kajak, kenu, és ezeknek az edzései általában nem egy helyen szoktak történni -, így az orvosi segítség elaprózódik. Volt olyan, hogy olimpiai felkészüléskor sem orvossal sem gyúróval nem találkoztam. A sportág sikereinek stabilizálása érdekében nagyobb szerepet kéne adni a pszichológusoknak, dietetikusnak, gyógytornásznak, kineziológusnak stb..- sorolhatnám a különbözô szakembereket, módszereket, eszközöket melyek az orvosi háttérhez tartoznak.

09-40

2007/12/12 12:05

Page 1

40 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

kednünk kell mindig az erkölcs és etika írott és íratlan szabályainak betartására. Természetesen elsôsorban a személyes példamutatásunkon keresztül is. Az eddigi eredmények (versenyzôi, edzôi) teszik hitelessé az embert. Ezen felül ebben a szûk körben hamar elterjed, ki mennyire megbízható, korrekt ember. Fontos az is, hogy a már kiforrott aktív versenyzôt, élsportolót bevonjuk az alkotó tevékenységbe. Természetesen úgy, hogy az edzôi akarat ne sérüljön. Számtalan szempontot sorolhatnék fel, melynek megléte, illetve hiánya befolyásolhatja egy kajak-kenus világklasszis versenyzô felkészülését. A fent említett szempontokat saját tapasztalataim alapján állítottam össze. 2. ábra (K-k stratégia Schmidt és mtsai )

Irodalom Edzô-versenyzô kapcsolata: Ezt a szempontot az elsô helyre is tehettem volna. Legfontosabb az évek során, hogy edzô és versenyzô között olyan kapcsolat alakuljon ki, amely egy életre szól. Én úgy gondolom, hogy ez

csak az edzô személyiségétôl függ. Az évek során a képzés és a nevelés során olyan kapcsolatot kell kialakítani a versenyzôinkkel, hogy vakon megbízzon bennünk. Elfogadjon és az általunk elôírt feladatokat, és teljesítse azokat. Töre-

1. Piaget, J: Válogatott tanulmányok Válogatta és bevezetéssel ellátta (Kiss A) Gondolat Budapest 1970. 2 Ua. mint 1. 3. Schmidt és mtsai. Sportági stratégia Kajak-Kenu Szövetség 2006.

Magyar Edzôk Társasága (MET) 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: 06-1- 460-6981; Mobil: 06-30-991-0203; 06-30-579-3626 E-mail: [email protected]; Internet: www.magyaredzo.hu

AZ EDZÔI SZAKMA ÉRDEKÉBEN FOGJUNK ÖSSZE! AMENNYIBEN ÖN MÁR A MET TAGJA, ADJA TOVÁBB EZT A BELÉPÉSI NYILATKOZATOT ARRA ÉRDEMES EDZÔTÁRSUNKNAK!

Fénymásolható! Terjeszthetô!

Belépési nyilatkozat A MAGYAR EDZÔK TÁRSASÁGA TAGJA KÍVÁNOK LENNI, AZ ÉVES TAGDÍJAT BEFIZETEM. Név: ……………………………………………………………………………………………..…………………………………………… Szül.hely: ………………………………………………………………… Szül.dátum:…….….…………………………………….... Legmagasabb edzôi végzettség/kitüntetés (sportoktató, sportedzô, szakedzô, mesteredzô) sportág és évszám megjelölésével: ……………………………………………………………..…………………………………………………………...... Levelezési cím (irányítószámmal): ……………………………………………………………...…………………………………… Tel./Fax: ……………………………… Mobil:…………….……….………… E-mail: ……………………………...……………… Munkahely: ……………………………………………………………………………………...………………………………………... Munkahelyi beosztás: ………………………………………….………………………………..…………………………………….... Edzôi munkahely: ……………………………………………………………………………….……………………………………… Edzôi beosztás: ………………………………………………………………………………….………………………………………… Legmagasabb iskolai végzettség: ……………………………………………………………….……………………………………… Nyelvismeret: ……………………………………………………………………………………………………………………………… Sportszakmai érdeklôdési köre: ………………………………………………………………...…………………………………..... Kelt: ….………………………………..

………………………………… aláírás

Tájékoztató A tagdíj magánszemélyeknek évente 2 000,- Ft., diákoknak és nyugdíjasoknak 1 000,- Ft. A MET tagság részére a társaság szakmai folyóirata, a Magyar Edzô térítésmentesen jár. A tagdíjat MET sárga csekken vagy közvetlen átutalással a társaság 11705008-20447601 sz. bankszámlájára kérjük befizetni. Minden esetben kérjük a pontos hivatkozást a befizetô nevére, postai címére és az évszámra, amelyre a tagdíjat befizette.

■

MAGYAR EDZŐ 9

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL tika pályára vitték a futást, hogy végig láthatók legyenek a sportolók. Régebben sorsolták az indulási sorrendet, napjainkban „hendikeppes futás” rendszerében indulnak a versenyzôk. Elsônek a versenyben vezetô sportoló indul, s utána sorrendben a következô helyezettek. Pontszámbeli lemaradásukat másodpercre váltják át. A végeredmény könynyen követhetô, aki elsônek fut be, az a gyôztes, hiszen ledolgozta hátrányát vagy épp megôrizte elônyét. Kiélezettebb versenyhelyzet kialakítása vívásban. „Régebben körmérkôzéses döntôk dívtak, majd volt vigaszág, végül, mint minden, a tömegmédia által kevésbé követett sportágban, itt is az izgalmakat helyezték elôtérbe, azaz egyenes kieséses rendszerben zajlanak a versenyek” - tudhatjuk meg a MOB honlapjáról. 5. Torna: 1992 -ig a pontszámokat a selejtezôbôl magukkal vitték a döntôkbe a versenyzôk, azóta minden finálé nulláról indul. Súlyemelésben a versenyzônek az elôzô sikeres fogásához képest korábban minimálisan 2.5 kg-mal nagyobb súlyt kellett emelnie, ehelyett megengedetté vált az 1 kg-os módosítás. Gördülékenység a lebonyolításban, (rövidebb idôtartamú, dinamikusabb sportprogram): vívásban csökkent a csörték idôtartama. Súlyemelésben 3 percrôl 1 percre rövidült a felkészülési idô, ezen idôn belül kell megkezdeni a gyakorlatot. Asztaliteniszben 21 pontosról 11 pontosra csökkentek a játszmák. Vízilabda mérkôzésen a maximális támadóidô 30 másodperc lett, ha egy csapat ennyi idô elteltével nem lô kapura, elveszti a labdát. Könnyebb áttekinthetôség pl. röplabdában „megszûnt a régi szabály, hogy pontot csak a szerváló csapat érhet el 2000 óta minden menet számít.” 5, Az egy sportágon belüli változásokra jó példa az öttusa, ahol a nyolcvanas évek végétôl drámai mértékû szabályváltozásra került sor. Elsôdleges cél a látványosabb, a nézôk számára könnyebben érthetô, közönségcsalogató versenyszervezés volt. 1993-tól a világbajnokságon egynapos verseny lépett az eddig négynapos program helyére, a csapatverseny megszûnt, helyette a látványosabb egynapos váltóverseny lépett életbe. A nézettség növelése érdekében az utolsó számban bevezették a már ismertetett „hendikeppes futást. Az utolsó elôtti számban, a lovaglás elsô fordulójában fordított sorrendben indulnak a sportolók. Fokozván az izgalmakat a vezetô versenyzô utolsónak lovagol. Lövészetben késôbb áttértek a 10 méteres légpiszto-

lyos versenyszámra, a lôlapokat kivetítik a nézôközönség számára, így nyomon követhetô minden egyes lövés. Az egynapos lebonyolítás erôsen korlátozza az indulók létszámát, a döntôben maximálisan 32 fô vehet részt, ezért létrehozták a selejtezôket. A selejtezôversenyen elért eredmények alapján lehet döntôbe kerülni. A selejtezôt négy számban rendezik, csak a döntôben szerepel az ötödik tusa, a lovaglás. Számos egyéb módosítást is foganatosítottak. Lerövidítették a futás és az úszás versenytávját, csökkentették a vívóidôt. Ezek a változások megosztották az öttusasport közvéleményét, sokan felhagytak a versenyzéssel, sok szakember az öttusa megcsonkításának nevezte a változtatásokat. 6. A szabályváltoztatások jelenleg is napirenden vannak. Példa erre a vízilabda. „Az athéni olimpiát követôen ugyanakkor számtalan olyan változást vezettek be, melyek hatása majdhogynem az 1950eshez mérhetô. Egyedül a pálya, a labda, a kapu és a csapatok mérete nem változott…” - olvashatjuk a MOB honlapján. 5. Bizonyára sok sportoló és sportszakember egyetért Kopetka Béla mesteredzô gondolataival: „Változtatni kell! halljuk úton, útfélen. Kell, mert ez az életben maradás egyetlen lehetôsége hangzott el számtalanszor az elmúlt évtizedben a nemzetközi szövetség irányából is. Pénzt és közönséget kell hozni a sportágba, különben bezárhatjuk az ajtót - vélekednek sokan. Egyszerûbbé, áttekinthetôbbé kell tenni a vívást a nagyközönség számára. Sokszor az „építô” jellegû változtatási szándék hátterében szakmailag nehezen magyarázható üzleti érdek húzódik meg. Sikersportágunk jövôjét látom veszélyben, amikor azt mondom, hogy óvatosan kell bánni a szabálymódosításokkal, mert úgy gondolom, hogy velem együtt a nagy többség sem szeretné, ha eljönne az a pillanat, amikor azon vesszük észre magunkat, hogy már nem azt a sportágat ûzzük, amit tanultunk, amit megszerettünk.” 7. Szenzációóó! Profi sportolók az olimpián, „a dream team-ek” kora! A NOB eltörölte a sokat vitatott amatôr szabályt, ennek eredményeként profi sportolók is - pl. nagy teniszsztárok, „sí királyok” - indulhatnak a szöuli játékok óta az olimpián. A profi sportolók részvétele fokozta az olimpia iránti érdeklôdést. Ez által egy szélesebb körû sport csúcstalálkozó valósul meg. (Továbbra sem vesznek részt a profi ökölvívók az olimpián, illetve a labdarúgók esetében is vannak életkori megszorítások.) A változások azonban nem sportfilozófiai szemlé-

letváltás eredményeként következtek be, hanem a gazdasági haszon növelése érdekében. Ne feledjük, hogy az olimpiai játékok forrásainak igen jelentôs hányada a televíziós közvetítési jogok értékesítésbôl származik. A barcelonai olimpia szenzációját a profi amerikai kosárlabda liga csillagaiból összeállított válogatott jelentette, amelyet még jóval az olimpia kezdete elôtt elkereszteltek Dream Team-nek. A nézôk hatalmas érdeklôdéssel várták minden mérkôzésüket, a nézettség az egekbe szökött. A csapat parádés játékkal, fölényesen nyerte mérkôzéseit. Azóta az észak-amerikai profi ligából az olimpián részt vevô csapatokat gyakran nevezik álomcsapatnak, lehet ez akár kosárlabda, akár jégkorong csapat. A sajtó természetesen beszél nôi dream team-rôl is, amelyen az amerikai nôi kosárlabda csapatot értik. A dream team-ek jótékony hatással vannak a nézettség növekedésére.

Az EU és a sport „Állampolgársági megkülönböztetés” kontra szabad munkavállalási jog. A sporttevékenység vagy a gazdasági vállalkozás szabályai érvényesek elsôsorban a professzionális sportra? A versenyzés és sportolás nemzeti keretek közt, az azonos állampolgárságú sportolókból összeállított csapatok teljesen magától értetôdô egységei (voltak?) a sportmozgalomnak. Ráadásul a sportszabályozás nem tartozik az Európai Unió kompetenciájába, s az EU-s forrásokból a sport támogatási lehetôségei is jóval szerényebbek egyéb területekkel összehasonlítva. Ugyanakkor láthatjuk, hogyha a sport és a gazdasági tevékenység összefonódik, a gazdaság szempontjai érvényesülnek. Az Európai Közösségek Bírósága sport tárgyú döntései „az állampolgársági megkülönböztetéssel” kapcsolatosan a 70-es évekre nyúlnak vissza. Az Olasz Labdarúgó Szövetség akkori szabályozása értelmében csak olasz állampolgársággal rendelkezô játékosok vehettek részt az olasz hivatásos labdarúgó bajnokságon. A teljesen természetesnek tûnô követelményt ellentétesnek nyilvánították az EU joggal. Az EK Bíróság 1976. évi döntésében elmarasztalta ezt a gyakorlatot. „A nemzeti hovatartozás alapján történt diszkrimináció törvénytelen… az olasz szövetség gyakorlata ütközik a közösségi joggal. A mozgásszabadság és lakóhely megválasztási elv alapján minden EU-polgárnak jogában áll bármely más EK országban lakni, és ott dolgozni.” Ez a jog a hivatásos labdarúgókat is megilleti.

08-41

2007/12/12 12:05

Page 1

8 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

■

Fáradásos törések

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL

Az élsport átalakulása a piacképesség irányába Jády György Magyar Speciális Olimpiai Szövetség, Budapest E-mail: [email protected]

Az Európai Bizottság 2007. július 11.-én Fehér Könyvet fogadott el a sportról. A kiadvány az EU-bizottság sporttal kapcsolatos egységbe foglalt állásfoglalása. A 130 oldalas dokumentumot már megelôzôen számos kritika érte a különbözô sportszervezetek, többek között a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA), Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), sôt az EU-tagállamok sportminiszterei részérôl is. Jóllehet az EU-bizottság elismeri a sportszervezetek autonómiáját, de az Európai Bíróság döntéseire hivatkozva azt is leszögezi, hogy az üzleti vállalkozáson alapuló sporttevékenység alá van vetve az általános EU jognak. A labdarúgás kommercializálódása elleni fellépést már régóta sürgetik az uniós sportminiszterek az UEFA-val együtt. A Fehér Könyvet a brüsszeli testület megküldi a tagállamoknak, illetve az Európai Parlamentnek. A dokumentum célja "a sportnak az Európai Unióban betöltött szerepével kapcsolatos stratégiai iránymutatás." A fenti körülmények idôszerûvé tesznek egy rövid áttekintést az alábbi kérdésekben: hatott-e az élsportra a gazdasági élet képviselôivel kialakított szorosabb kapcsolat, „elüzletiesedett-e” a versenysport? Jelen összegzésnek nem feladata értékelni a kialakult változásokat, helyette a közelmúltban és napjainkban érvényesülô tendenciákra kívánja fölhívni a figyelmet. A változásokat két szegmensen, az olimpiai mozgalom változásain, illetve az Európai Unió professzionális sporttal kapcsolatos döntésein keresztül szándékozom összegezni.

„A sportot támogató szponzori források nagysága a nyolcvanas években egy évtized alatt 500 %-kal nôtt világszerte… A multinacionális cégek fölismerték, hogy a „sport nyelve” internacionális. Minden nyelvû és kultúrájú ember érti a sport üzenetét - írja Hoffmann Istvánné.1. Egyenlôség, tradíció, becsület, kiválóság - felemelô emberi értékek közvetítenek élményeket a sportesemény nézôi számára. Az emberek szabadidejének és a sport iránti érdeklôdésének növekedése kiváló lehetôséget biztosít reklám, illetve szponzorációs tevékenységre.

Az olimpiai mozgalom és a piacgazdaság A sport szereplôinek illetve az üzleti világ képviselôinek érdekei azonban nem minden esetben egyeznek teljesen. Olykor ellentétbe kerülnek a sport belsô struktúrájából fakadó érdekek és a piacgazdaság szempontjai. Elmozdulás a látványsportok irányában. Módosított olimpiai jelmondat: „Gyorsabban, erôsebben, magasabbra a még nagyobb nézettségért!” - avagy „Szenzációsabban, látványosabban!”

Az 1976. évi olimpia olyan hatalmas pénzügyi veszteséget okozott Montrealnak, hogy mindössze egyetlen város, Los Angeles mert pályázni az 1984-es játékokra, mivel az olimpia rendezése pénzügyi szempontból vállalhatatlannak látszott. Ebben a kivételes helyzetben a Los Angeles-i olimpia szervezô bizottsága olyan feltételeket tudott elfogadtatni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetôségével, amelyekbe az más körülmények között nem egyezett volna bele. Hosszas tárgyalások után olyan intézkedéseket fogadtak el, amely megvalósította az olimpiai játékok üzleti alapokra helyezését. A Los Angeles-i olimpia pozitív pénzügyi mérlege újfent számos város érdeklôdését keltette föl az olimpia megrendezése iránt. A bevételi szerkezet az 1984-es Los Angeles-i olimpiai játékokkal teljesen megváltozott. A magán finanszírozások túlsúlyba kerültek az állami forrásokkal szemben. Ezen belül is a televíziós közvetítési jogok értékesítése vált a fô finanszírozási forrássá, 1981 - 2000. között az árbevételek több mint 30 %-át tette ki. 2. „A Nemzetközi Olimpiai Bizottság idô-

ben és helyesen ismerte föl a sport piaci értékét.” Az 1988 -as olimpiai játékokra több mint 150 cég fizetett ki legalább 2 millió dollárt a hivatalos támogatói címért, 9 szponzor pedig 14 millió dollárt fizetett a nemzetközi támogatói címért. 1996-ban már 40 millió dollárba került a hivatalos támogatói cím! „Az elmúlt 10 év alatt a szponzorálás, a reklámozás és a sport olyan szorosan kapcsolódott egymáshoz, hogy nehéz kijelenteni, melyik tekinthetô közülük meghatározónak” - írja a sportmarketing egyik szakértôje. 3. A finanszírozás új forrásainak hatására megváltozott az elvárás az olimpiai sportágak irányában. A fô cél a nézôk kiszolgálása, nézettség növelése lett. Erre kiváló példa a birkózás szemléletváltása. J.A. Samaranch, a NOB elnöke ajánlotta a birkózás sportvezetôinek 1989-ben: „Tegyenek külön erôfeszítéseket szabályaik korszerûsítésére avégett, hogy a birkózás valóban meg tudjon felelni korunk ízlésének.” Milan Ercegan, a Nemzetközi Birkózó Szövetség elnöke még ugyanazon évben kijelentette: „El kell döntenünk, hogy az akció nélküli verekedések, vagy az összetett technikájú látványos birkózás mellett foglalunk-e állást ...” A birkózás tartalmi megújulása valójában nem jelent mást, mint a minél nagyobb látványosság biztosítását a közönség számára oly módon, hogy azt a nézôk televízión át is élvezhessék. Ennek érdekében 1988. óta versenyszabály változtatásokra kerül sor. 4. Az új források bekapcsolódásának ára volt (van), alapvetô követelmény lett a közönség kiszolgálása, a látványosság, egyszerûség, érthetôség, gördülékenység, amelyhez számos sportág szabályrendszerének kellett igazodnia. Ízelítôül néhány szemléletes példa. Hogy alkalmasabb legyen a sportág televíziós közvetítésre, asztaliteniszben nôtt a labdák átmérôje és súlya. Ezáltal lassabbá, könnyebben követhetôvé vált a játék a televízió képernyôjén. Törekvés a látványosságra pl. röplabdában: „A régi idôkhöz képest változás, hogy 1996 elôtt a játékosok nem érhettek hozzá a labdához a csípô alatti testrészeikkel - azóta viszont használhatják a lábukat: a legszebb mentéseket ezzel adják elô a legjobbak” - olvashatjuk a MOB honlapján. 5. Öttusában a terepfutás helyett az atlé-

MAGYAR EDZŐ 41

2007/4

Berkes István Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest E-mail: [email protected]

Ismétlôdô erôbehatás következtében fáradásos vagy ún. stressz törés jöhet létre abban az esetben, ha a csontot ért károsodás és a regeneráció közti egyensúly átmenetileg felborul. Az utóbbi évtizedekben a szabadidôs és versenysport népszerûségének növekedésével továbbá a képalkotó technikák finomabbá válásával a fáradásos törések egyre gyakrabban diagnosztizált sérülésekké váltak. Elôfordulásukat számos közlemény tárgyalja életkor, nem, sportág és testtájék szempontjából. Az életkor növekedésével nagyobb a fáradásos törés rizikója. Leggyakrabban futóknál fordul elô (4,4-15,6 %), továbbá mindkét nemben az alsó végtag, ezen

belül a sípcsont (tibia) fáradásos törésével (30-49 %) találkozunk leginkább. Természetesen a testtájék és a sport között összefüggés áll fenn: rövidtávfutóknál a láb, hosszútávfutóknál a hosszú csöves csontok, dobóatlétáknál a felkarcsont, úszóknál és evezôsöknél a borda a leginkább veszélyeztetett csont. Számos közlemény felhívja a figyelmet a nôknél talált magasabb (1,5-12-szeres) elôfordulási arányra. A fizikai aktivitás hirtelen növekedése az idôtartamban, intenzitásban és a frekvenciában a csontfaló sejtek (osteoclast) tevékenységét fokozza. A pontos mechanikai jelenség azonban tisztázatlan. Egyik elmélet szerint az izom fáradásával

az erôhatás a csontra irányul. Ennek eredményeképpen apró repedések (mikrofrakturák) alakulnak ki, mely fáradásos töréshez vezet. Más elképzelés szerint az izom úgy járul hozzá a töréshez, hogy az erôbehatást a csont egy bizonyos területére koncentrálja és ez nagyobb, mint a csont stresszt eltûrô képessége. Bármely elméletet fogadjuk is el, a folyamat lényege az, hogy ismétlôdô stresszhatás a csonthártyához tartozó felszívódást (periostealis resorpciót) eredményez, gyengíti a csontkérget és töréshez vezet. A stressz törés kialakulása függ a csont sûrûségétôl, geometriájától, az erôbehatás irányától, a vérellátástól és a környezô izomköpenytôl. A fáradásos törés létrejöttét számos tényezô és állapot segíti. Genetikai, tápláltsági, hormonális szempontok, valamint a csont sûrûségének állapota magyarázzák a 35-40 év feletti, szabadidôs

07-42

2007/12/12 12:04

Page 1

42 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

■

MAGYAR EDZŐ 7

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL

sporttevékenységet hirtelen, átgondolt edzésterv nélkül elkezdô nôk kifejezett veszélyeztetettségét („female athlete triad”). Bizonyos ortopédiai elváltozások (a comb és a térdkalács középvonala által bezárt szög ún. Q-szög, lúdtalp, karcsú derék stb.) és egyéb alapbetegségek, csontritkulás (osteoporosis), a kálcium-hiányos táplálkozás, alacsony ösztrogén-szinttel járó állapotok (fogamzásgátlók, hormonális zavarok) növelik a fáradásos törés kialakulásának kockázatát. További rizikófaktorként szerepelhet a rossz edzésterv, a monoton terhelés és a nem megfelelô sportfelszerelés is. A kórelôzményben terheléssel összefüggô fájdalom szerepel, mely igen gyakran idôben vagy intenzitásban megnövekedett aktivitással kapcsolatban jelentkezik. A fizikális vizsgálat során nyomásérzékenységet, ritkán enyhe duzzanatot le-

het tapasztalni. A hagyományos röntgen vizsgálatok korai stádiumban nem mindig mutatnak törésvonalat, ezért differenciáldiagnosztika során csontdaganat (pl. osteoid osteoma), krónikus compartment szindróma, fertôzés, íngyulladás (tendinitis), stb. jelenlétét kell kizárni. A betegbe bevitt radioaktív anyag eloszlásának ábrázolására alkalmas vizsgálat (csontszcintigráfia) a stressz törés korai diagnózisának „golden standard” módszere. A computer tomográfia (CT) vizsgálat pontos információt ad a törésvonal lokalizációja szempontjából a mágneses rezonancia (MR) vizsgálat érzékenységérôl a szerzôk véleménye megoszlik. A fáradásos törések kezelése attól függ, hogy az adott sérülésnél a szövôdmények kialakulásának alacsony vagy magas a kockázata. A legtöbb stressz törés sikeresen gyógyítható konzervatív

kezeléssel (pihenés, majd fokozatos aktivitás növelés). Az alsó végtagon kialakult alacsony rizikójú törések esetében 2-6 hét részleges vagy teljes tehermentesítés javasolt, melyet csökkentett intenzitású aktivitás követ (úszás, kerékpározás). Ezzel egyidôben az esetleges hormonális és táplálkozási rendellenességeket is meg kell szüntetni. Sportolók magas rizikójú stressz törései (combnyak, térdkalács, sípcsont, belboka, ugrócsont, sajkacsont, lábközépcsont) többnyire mûtéti ellátást igényelnek. A sportba való visszatérés ideje 3 és 12 hét között változhat attól függôen, hogy mely csont törését, milyen stádiumban diagnosztizálták és milyen típusú kezelést alkalmaztak. A könnyített sportterhelés csak teljes fájdalommentesség esetén kezdhetô el és csak akkor növelhetô a terhelés, ha a sportoló továbbra is panaszmentes marad. A fáradásos törés lehetôségére gondolni kell rendszeresen sportolóknál. Az esetleges alapbetegségeket diagnosztizálni és kezelni kell, az ortopédiai elváltozásokat célszerû korrigálni. Nôknél a havi vérzés elmaradása, menstruációs zavarok, a táplálkozási zavar (intenzív fogyókúra), a csontritkulás, fogamzásgátlók szedése igen megnöveli a fáradásos törések kialakulásának valószínûségét, ezekre a tényezôkre különösen figyelni kell. A helyes edzéstechnikának, a megfelelô sportfelszerelésnek jelentôs szerepe van, ezért célszerû lenne a sportvezetôkkel, edzôkkel, masszôrökkel történô együttmûködés a megelôzés területén.

zódnak. Elszomorító történeteket hallunk doppingvétséget elkövetô sportolókról. Szomorúan olvasunk például Tour de France helyett például „doppingtúráról”. Az Unió eddig is segítette a WADA (Doppingellenes Világügynökség) tevékenységét, erkölcsi és anyagi támogatást fog adni ehhez a küzdelemhez a jövôben is. A Fehér Könyvben foglaltak szerint az Unió egészségjavító fizikai aktivitás hálózat létrehozását tervezi. Ebben a keretben kapna helyet a nemzeti doppingellenes szervezetek hálózata. A javaslatok, elképzelések között szerepel a széles kört átfogó fizikai aktivitás megszervezésében, az akciók lebonyolításában élenjáró iskolák Európai Díja, annak érdemi, anyagi támogatása. Nagyon fontosnak tartható a Fehér Könyvben található fejezet, amely szerint „A sport felhasználása az EU fejlesztési politikájában” címet viseli. Ez a felhívás azt sugallja, hogy a strukturális és a kohéziós alapok forrásai is megcélozhatók lesznek számunkra a jövôben, elsôsorban a sport infrastrukturális feltételeinek megteremtése érdekében. Nagyon lényeges az is, hogy a Fehér Könyv kapcsolt támogatási lehetôségek sorát említi, pl. az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Beilleszkedési Alap, az Európai Polgárokért Programok, továbbá az élethosszig tartó tanulás, és a cselekvô ifjúság programok révén. Tulajdonképpen a társadalmi befogadás, a társadalmi kohézió sport általi erôsítésérôl van szó az említett programokban. A Fehér Könyvben található javaslatok szerint szerepet kap a sport az erôszakos és rasszista cselekmények megelôzésében, a bûnüldözési és a sportszervezetek együttmûködésében. Alulról jövô kezdeményezés keretében javaslatot vár az EU a tömegsport finanszírozásának forrásait, módját illetôen. Hatásvizsgálatot tartana az Unió a játékos menedzserek tevékenységének áttekintése érdekében, adott esetben Uniós szintû felépítést is kezdeményezve. A Fehér Könyvben foglaltakról európai sportfórum keretében évente folytatnak egy EU sportpárbeszédet, a tagállamok sportirányításban érintett és érdekelt állami, valamint társadalmi szervezeteinek képviselôivel. Nem kétséges, hogy egy jól felkészült, jól érvelô, az Unió törekvéseit, jogszabályi kereteit jól ismerô magyar sportképviseletre fontos szerep várna a vitafórumokon.

A sport civil ereje Az Uniós intézmények számos állásfoglalásában - a Fehér Könyvben is nagy hangsúlyt kap az a gondolat, hogy a sport éltetô ereje annak társadalmi kör-

nyezetében rejlik. A nyolcvanas évektôl tapasztalható Európában a sportszervezetek együttmûködésének erôsödése, a sport civil szerepének, a tagországok közötti sportkapcsolatoknak az erôsödése, terjedése. Amikor Finnországban 1994ben közös szervezetbe tömörült a Finn Sportszövetségek Egyesülése és a Finn Olimpiai Bizottság több tucat sportági szövetséggel, sportszervezettel együtt, akkor Peter Talberg olimpiai bajnok, az új sportszervezetnek, a Finn Sportszövetségnek a fôtitkára elkerülhetetlennek tartotta a végrehajtott szervezeti változást. Azt nyilatkozta, hogy sok sportszervezettel a háta mögött hatékonyan tárgyalhat partnereivel, közöttük a kormány képviselôivel, például az éves költségvetési támogatás vitájában. Közismerten konzervatív sportstruktúra jellemezte egy évszázadon át a brit sportéletet, mégis 1999. karácsonyára egyetlen sporttestületbe tömörültek az ország sportszervezetei, Brit Sportszövetség néven. A Német Sportszövetség 1955 óta látja el az ország sportszervezeteinek képviseletét, a Német Olimpiai Bizottság kivételével. Ez a kivétel is megszûnt azzal, hogy a két szervezet 2006-ban egyesült. Ma a Német Olimpiai Sportszövetség képviseli az ország sportját a NOBban is. Az emberi tevékenységnek alig van még egy fajtája, amely külsô befolyásolás, támogatás nélkül önszervezéssel a szervezettségnek olyan magas fokára jutott volna el, mint a sport. Nincs például Németországban alkotmányos garancia a sportot illetôen, az országnak - tudomásom szerint - szövetségi szintû törvénye sincs a sportról, de mûködik egy közmegegyezés a sport szerepét, fontosságát illetôen mind a közoktatásban, mind az egészségügyben. Állítható hogy létezik ez a közmegegyezés a né-

met társadalomban is, a sportot illetôen. A nyugat-európai országokban a sport ernyôszervezetei évtizedek óta kapnak fontos szerepet, meghatározó befolyást a sportot érintô kormányzati döntésekben. Ide tartozik a strukturált párbeszéd is, ami jellemzô a nyugat-európai kormányzati szervezetek kapcsolatára. Látható tehát, hogy a sportéletünkre ma jellemzô megosztottság kiáltó ellentéte az európai törekvéseknek. Ha a kormányzat partnerként ismeri és fogadja el a Sportciviliát, akkor hivatali testületei számára is lehetôség nyílik méltó mozgástér, elônyös lélektani környezet megteremtésére. A hazai társadalmi sportszervezetek erôsítése tehát elsôrendû érdeke sportközéletünknek, mert a civil sport képviseli a magyar sportban a kontinuitást, a civil sport semlegesíti, hatástalanítja a kormányváltásokhoz kapcsolódó átmeneti diszkontinuitást és annak kedvezôtlen következményét.

Irodalom 1. Commission of the European Communities: White Paper on Sport, Brussels, 2007. október 15. 2. World Anti-doping Code, WADA 2003. 3. The citizens of the European Union and Sport, Survey requested by Directorate General Education and Culture, Special Eurobarometer, European Commission 2004. 4. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyûlés, 2007. 5. Nádori László - Bátonyi Viola: EU és sport, Dialog Campus 2004. 6. Európai Sport Charta - Európa Tanács határozata 7. A Sport Kódexe - Európa Tanács határozata. Nádori László

Dr. Nádori László – 85

Igaz, számunk 2007. decemberében készült, kiadványunk olvasóink többségéhez azonban késôbb jut el. Ezért ragadjuk meg ezt az alkalmat, hogy 2008. január 11-én 85-ik születésnapját ünneplô Dr. Nádori Lászlót, a sporttudományok nemzetközi hírû, népszerû professzorát edzôtársadalmunk nevében külön köszöntsük, hiszen nem akad ebben a sajátos közösségben olyan szakember, aki ne gyarapította volna tudását a Nádori-féle Edzéselméletbôl. A ma is aktív, s különösen az Európa Unióban alakuló sportfejlesztés területén specialistának számító kiváló tudósnak további jó egészséget, s töretlen aktivitást kívánunk – társaságunk örömére, mindannyiunk hasznára.

06-43

2007/12/12 12:02

Page 1

6 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL ● EURÓPAI UNIÓS ÜZENETEK A SPORTRÓL

Történeti háttér Az európai megbékélést illetôen szimbolikus üzenete van annak, hogy Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én - meglepetést keltve - nyilvánosságra hozta elképzeléseit az Európai Szén- és Acélközösségrôl, tulajdonképpen Schuman-Tervrôl, feladva a Richelieu bíboros óta követett francia külpolitikai elvet, amely szerint Franciaország biztonsága csak gyenge Németország esetén képzelhetô el. Ebben az esetben egy gondolkodási mintáról van szó, amit akkor és most mások is követhetnek, eszerint zárjuk le a múltat, kezdjünk el egy új korszakot a megbékélés jegyében. Ezzel elindult útjára az európai országok szoros együttmûködésének máig tartó történelmi folyamata, amelyben mérföldkô a Római Szerzôdés aláírása 1957. március 25-én. A szerzôdés 2. cikke az életszínvonal emelkedését és az államokat összekötô kapcsolatok szorosabbra fûzését jelölte meg. Mivel a sportot, a sportmûveltséget már a XIX. században is fontosnak tartották az európai társadalmak, ezért joggal feltételezhetô, hogy a sportot az európai népek harmonikus együttélésében jelentôs elemként tartották számon az európai közösséget vizionáló alapítók is. Annak ellenére, hogy országunk ebben az idôszakban a szovjet tömb tagja volt, már 1968-ban technikai megállapodásokat kötöttünk az Európai közösséggel, összhangban gazdasági reformkísérleteinkkel. Sportkapcsolatainkat is részben a gazdasági együttmûködés erôsítése reményében fejlesztettük, szélesítettük a közösség országaival. Szélesebbre nyílt az európai tudományos szervezetek kapuja is sporttudósaink, sporttudományos intézményeink elôtt. Alapító tagként tartanak bennünket nyilván, például az európai sportpszichológiai, sportszociológiai társaságokban. Bár az Európai Közösség és a sport kapcsolatát ebben az idôben még nem erôsítette jogszabály, mégis felismerhetô a közösség álláspontja a sport fontosságát, sajátos helyzetét illetôen, mindenekelôtt a tagországok kulturális együttmûködésében. Részben ennek a felismerésnek a hatására jöttek létre a nem kormányzati sportszervezetek, amelyek a kilencvenes évek elején átfogó, egész Európára terjedô ernyôszervezetet hoztak létre European Non- Governmental Sports Organization néven (ENGSO). Ezzel párhuzamosan növekedett a tekintélye, a befolyása a kontinens sportéletére az Európai Olimpiai Bizottságnak is (European Olympic Commettee, EOC). A két európai ernyôszervezet példás együttmûködése - Bengt Sevelius és Jacques Rogge elnökök vezetésével nagyban járult hozzá az Európai Közösség sporttal összefüggô állásfoglalásának kedvezô alakulásához. Nagyon pozitív szerepet játszott az Európa Tanács (Council of Europe) is az európai sport kedvezô alakításában, a nyolcvanas évektôl pedig fô kezdeményezôje volt az európai országok sportja korszerûsítésének a negatív jelenségek elleni küzdel-

Az EU és a sport viszonyáról elsô ízben az Amszterdam Szerzôdés Függeléke (1997) tartalmazott figyelemre méltó, a tagállamok sporttal szembeni állásfoglalását javító megállapításokat. A Függelék szövege szerint az Unió elismeri a sport fontosságát, de annak fenntartását, fejlesztését tagállami hatáskörbe utalja. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az Unió el akarja engedni a sport kezét. Egyrészt azért nem, mert az akkor készülô uniós alapokmányban helyet kapott a sport, másrészt azért nem, mert a Nizzai Szerzôdés (2002) már hangsúlyozza a sport sajátos helyzetének figyelembe vételét. Igaz, hogy uniós sporttámogatások nem szerepelnek a közösségi költségvetésben, mert a sport a tagországoké, emellett az állami pénzek sértenék a versenyjogot, amennyiben egyes sportszervezetek kivételes támogatást kapnának. Ettôl függetlenül tucatnyi akciót indított útjára és támogatott az Európai Bizottság az elmúlt másfél évtizedben, például az ifjúság, az idôsek, a nôk, a fogyatékosok sportjának támogatására. Ebben az évben az Európai Bizottság és az Európai Labdarúgó Szövetség közös kampányt folytat a lakosság egészségi állapotának érdekében: „Mozogj! Kelj fel a karosszékbôl!” szlogennel. A kövérség és mozgáshiány miatt Európában nagyon sok embernek egészségét érintô kockázattal kell szembenéznie. Felmérések szerint három európaiból egy szabadidejében nem sportol, az átlag európai naponta öt órát ül. Minden

MAGYAR EDZŐ 43

2007/4

Sportágspecifikus energiabevitel sportolóknál Korszerû sporttáplálkozás

Szabó S. András rovata

meknek. A tanács sportbizottságában (CKKS) magyar sportpolitikusok meghatározó szerepet játszottak. A tanács két kiemelkedô fontosságú - határozatát a tagországok parlamentjei is ratifikálták.

Sport az EU szerzôdésben

■

jel arra utal, hogy az Unió sportstratégiájában az egészségsport kitüntetett szerepet kap a jövôben.

Fehér Könyv a sportról Az Európai Bizottság 2007. júliusában sportról szóló Fehér Könyvet adott ki, az Unió fennállása óra elsô ízben - amelyben átfogó stratégiai útmutatást ad a tagállamok számára - egyúttal sejtteti az alkotmányos szerzôdés sportot érintô fejezetének újrafogalmazását, újratárgyalását. Az Unió ismételten elismeri a sport fontosságát, elfogadja a sport - már említett - sajátos jellegét, egyértelmûséget kíván teremteni a sportnak az Uniós jogban. Idôszerû tehát a kérdés: Milyen változás várható a jövôben a sport és az Unió viszonyában, mire számíthat a magyar sport a Fehér Könyv üzenetével kapcsolatban. Jan Figel az Európai Bizottság oktatásért, szakképzésért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelôs biztosa szerint a Fehér Könyv jelentôs hozzájárulás a sport szerepérôl szóló európai vitához. Ez a vita két évvel ezelôtt kezdôdött a tagállamok sportszervezeteinek és az európai ernyôszervezeteknek a bevonásával. 2007 januárjában, egy on-line felmérés készült sport témában, amelyre 777 válasz érkezett a bizottsághoz. Ez a strukturált párbeszéd továbbfolytatódik, amelynek várható eredményeként pontosabban felderíthetôk, körvonalazhatók lesznek a sport pozitív vonásai, de a sportban elôforduló negatív történések, tendenciák is világosabban körvonala-

A sporttáplálkozás egyes speciális kérdéseit tárgyaló rovatunkban az eddigiek során immár 18 különbözô témakörrel foglalkoztunk, s ezek a következôk voltak: - fehérjebevitel, a sportolók fehérjeigénye - folyadékbevitel, a sportoló vízháztartása - testtömegcsökkentés, testsúlyszabályozás - táplálkozás a mérlegelést követôen súlycsoportokhoz kötött sportágak esetén - a vegetariánus étrend kihatásai a sportoló egészségére - a kreatinkiegészítés jelentôsége a sportban - a sportolók tápláltsági állapota és jellemzô testfelépítése - a szabad aminosavak alkalmazásának jelentôsége, teljesítménynövelô hatása - az ásványi anyag szükségleten belül a sportoló kalcium- és magnéziumigénye - az ásványi anyag szükségleten belül a sportoló kálium- és nátriumigénye - a nem fémes makroelemekre vonatkozó szükséglet a sportban - a sportolók alkoholfogyasztása és ennek kihatásai - a sportolók esszenciális mikroelem szükséglete - a diétás rostok élettani szerepe, a sportolók rostszükséglete - idôs sportolók táplálkozása - a sportolók zsíroldható vitaminellátottsága, vitaminigénye - nem fémes mikroelemigény sportolóknál - a sportolók vízoldható vitaminigénye Az 5 éve, 2002-ben indított táplálkozási rovat - a folyóirat szerkesztôsége részérôl folyamatosan megnyilvánuló elismerésnek és megtisztelô bizalomnak, valamint több, a folyóiratot olvasó edzô kedvezô véleményének, bátorításának és javaslatának köszönhetôen - folytatódik, s a tervek szerint más, az eddigiek

során nem tárgyalt, de a sporttáplálkozás egyes gyakorlati kérdésköreihez szervesen kapcsolódó téma (pl. táplálkozáskiegészítôk, káros táplálkozási szokások, biológiailag aktív - de valószínûleg nem esszenciális - mikroelemek az étrendben, gyermekkorú sportolók táplálkozása, zsírbevitel a sportolói diétában, szénhidrátok jelentôsége a sporttáplálkozásban, speciális diéták alkalmazhatósága a sportolók esetében, táplálékok antinutritív komponensei, toxikus mikroelemek a sportolók táplálékában, a sportolónô táplálkozása terhesség alatt, vitaminszerû anyagok a sportolók táplálékában) is terítékre kerül. Jelen rész témája a sportágspecifikus energiabevitel, illetve energiaigény.

Energiaszükséglet Az élô szervezetnek - azaz a sportoló embernek is - a létfenntartáshoz, a tartós, s egyensúlyt biztosító fennmaradáshoz energiára van szüksége, amit a napi táplálkozással, illetve energiabevitellel kell biztosítania. Természetesen a nem sportoló egyének esetében is fennáll az energiaigény, amely meglehetôsen jól definiálható érték, s alapját az ún. alapanyagcsere képezi, amihez hozzájárul az egyéb tevékenység (pl. étkezés, séta) energiaigénye, továbbá a specifikus dinámiás hatás (SDE) energiaigénye s az emésztési veszteségbôl adódó kiegészítô energiaszükséglet. Ugyanakkor viszont a sportolás közben végzett fizikai munkavégzés energiaigénye igen jelentôs lehet, számos sportágban napi 3-6 órát is kitesz a versenysportban illetve különösen az élsportban tevékenykedô sportolók edzéseinek idôigénye. Azaz teljesen nyilvánvaló, hogy az élsportolók esetében az energiaszükséglet jelentôsen meghaladhatja a nem sportoló, illetve legfeljebb csak szabadidôsportban, illetve tömegsportban érdekelt emberek energiaigényét. Csupán tájékoztatásul említjük, hogy pl. úszásban 30-100 km, kerékpározásban 700-1000 km, középés hosszútávfutásban 120-250 km a tipikus heti edzésterhelés az élsportolói szintet, illetve edzésmunkát tekintve. Az energiaszükségletet - egyensúlyi állapotot feltételezve - a napi táplálék illetve tápanyagbevitel energiatartalmából fedezzük, lényegében a táplálékban lévô kémiai energia egy része képezi az alapját a sportoló mechanikai jellegû munka-

végzésének edzésen és versenyen egyaránt. Extrém esetekben azonban pl. többnapos hosszú távú versenyeket tekintve - az energiaszükséglet olyan magas is lehet, amit már a napi normális táplálkozással történô tápanyag- és energiabevitel nem tud teljes mértékben biztosítani. Ilyenkor a hiány pótlása, azaz az egyensúly visszaállítása csupán a versenyt követô napokban várható. Az is fennállhat, hogy a nagyfokú kimerültség miatt nincs kellô étvágy. A tapasztalatok szerint ilyenkor nem kell erôltetni az étkezést - a folyadékveszteség pótlása persze kiemelten fontos feladat - hiszen az egészséges, megfelelô testösszetételû sportoló szervezetének zsírraktárai bôséges energiabázist jelentenek. Így pl. egy maratoni táv teljesítése edzett sportoló esetében nem igényel több energiát mint 2 ezer kcal (mintegy 8 Mjoule), azaz alig több, mint 0.2 kg-mal csökkenne csupán a futó zsírszövettartalma, ha a futás során az aerob energiafelhasználás figyelembevételével 100 %-ban zsírt égetne el energianyerés céljából. A maratoni futó - elvileg - tehát akár tucatnyi maratoni távot is le tudna futni a saját zsírtartalékai energiájából. Ha a sportoló által elfogyasztott napi tápanyag energiatartalma meghaladja az 5 ezer kcal értéket (azaz 21 MJ), úgy a felszívódás már gátolt, s a hasznosulás tovább romlik a tápanyagbevitel további növelésével. Mintegy 7 ezer kcal, azaz kb. 30 MJ az a határ, ami egy átlagos testtömegû sportoló esetében a napi energiafelvétel maximumát jelenti. Természetesen kihangsúlyozandó, hogy ezek az adatok az átlagos, illetve normális méretû sportolókra vonatkoznak. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy mondjuk egy 120 kg-os birkózó, egy 140 kg-os súlyemelô vagy egy 200 cm-es kosárlabdázó esetében a jelentôsen nagyobb testméretekbôl adódóan a gyomor- és bélrendszer teljesítôképessége is nagyobb, s ezáltal nagyobb lehet a tápanyagfelvétel s energiabevitel is.

Alapanyagcsere Mindenkire jellemzô az ún. alapanyagcsere (pl. a hôtermelés, légzés, vérkeringés energiaigénye), amihez adódik az ún. munkaanyagcsere, ami a fizikai aktivitástól függ, s értéke akár meg is haladhatja az alapanyagcsere energiaszükség-

05-44

2007/12/12 12:01

Page 1

44 MAGYAR EDZŐ letét. Az alapanyagcsere - angol elnevezéssel basal metabolic rate (BMR) - jellemzi a szervezet metabolikus szintjét, s mérését étkezés után 12-15 h elteltével végzik. A mértékegységet többnyire kcal/h illetve kJ/h értékben szokták megadni, de testtömegkg-ra, illetve testfelületre is lehet vonatkoztatni. Ez utóbbi oka, hogy az energaigény döntôen függ a hôleadás mértékétôl, ez pedig a testfelülettel arányos. Csupán tájékoztatásul megemlítjük, hogy - az ún. DuBois egyenlet szerint - egy 175 cm magas, 70 kg tömegû sportoló testfelülete kb. 1.85 négyzetméter. Úszók, vízilabdázók esetében a fokozott hôleadást is figyelembe kell venni az adekvát energiafelhasználás, illetve energiaszükséglet kiszámításánál, s a víz hôfoka is meghatározó tényezô. A kérdéses egyénre jellemzô alapanyagcsere regressziós egyenletekkel adható meg, s függ a nemtôl, testtömegtôl, testfelépítéstôl sôt az életkortól is. Harris és Benedict szerint a jellemzô általános egyenlet a következô: BMR = K + BxW + CxL - DxA ahol: BMR - az alapanyagcsere energiaigénye W - testtömeg L - testmagasság A - életkor K, B, C és D konstansok, amelyek különböznek férfiak és nôk esetében. Bár több más számítási módszer is létezik (bonyolultabb és egyszerûbb is van, pl. Brody és Kleiber csak a testtömeg alapján számítja az alapanyagcserét), a Harris és Benedict-féle összefüggés alapján számolva s az elôzô példánál maradva egy 175 cm magas, 70 kg-os, 20 éves férfi esetében az alapanyagcsere energiaigénye 24 h idôtartamra vonatkoztatva 1770 kcal-nak adódik, ugyanakkor egy 25 éves, 170 cm magas, 60 kg testtömegû nô esetében a napi energiaigény 1420 kcal érték. Általában megállapítható, hogy az aktív sportolóknál mintegy 5 %-kal magasabb az alapanyagcsere energiaigénye, mint az azonos nemû, korú, testmagasságú és testtömegû, nem sportoló egyéneké. Ennek oka a sportolók esetében a nagyobb zsírmentes testtömeg (lean body mass) arány, azaz a többnyire jelentôsen kisebb zsír%.

Az energiafelhasználás összetevôi Már említettük, hogy a szervezet teljes energiaigényének számításánál 4 komponenst kell figyelembe vennünk. Az alapanyagcserén kívül az emésztési veszteség értékét (nem 100 %-kos hatásfokkal dolgozik a szervezet, s pl. a

■

székletben emésztetlen tápkomponensek is maradnak), az ún. SDE értéket, ami mechanikai munkavégzés szempontjából jelent veszteséget (pl. a táplálék megrágásához s megemésztéséhez szükséges energia, amit be kell vinni ahhoz, hogy annak kémiai energiája felszabaduljon) s végül a munkaanyagcsere energiaigényét, ami sportolóknál elérheti, sôt meghaladhatja az alapanyagcsere energiaszükségletét is. Amikor tehát az élelmiszerekbôl származó energia felhasználását, illetve felhasználhatóságát vizsgáljuk a szervezetben, akkor az elfogyasztott táplálék teljes energiatartalmából (az összetételbôl adódó teljes kémiai energia) le kell vonni a széklet energiatartalmát, s így kapjuk az emészthetô (abszorbeált) energiamennyiséget. Ebbôl le kell vonni a vizelettel, verítékkel eltávozó anyagok energia-tartalmát s így jutunk a metabolizálható (felhasználható) energiához. Ebbôl még ki kell vonni a plusz energiaigényt (hôtermelés) az SDE következtében s végül így kapjuk a nettó, tisztán hasznosuló energiát, ami a sportoló esetében

2007/4

részben az alapanyagcsere, részben a sporttevékenység, részben pedig az egyéb tevékenység energiaszükségletének fedezésére fordítódik. Ez a helyzet természetesen csupán egyensúlyi energiabevitel esetén, azaz valóban adekvát táplálkozás során áll fenn, ellenkezô esetben a sportoló tényleges energiaszükséglete több, vagy kevesebb, mint a bevitt nettó energia. Azaz ennek következtében a testtömeg vagy csökken (azaz pl. a saját zsírszövetbôl pótlódik az energia) vagy pedig nô (pl. a plusz energiabevitel miatt nô a zsírdepó a szervezetben).

Energiaszükséglet különbözô sportágakban A munkaanyagcsere az a komponens, ami alapvetôen utal az életmódra, a sportoló fizikai terhelésére, az edzésmunka jellegére, idôtartamára s intenzitására. Nagyon sok sportszakember foglalkozott annak a kérdésnek a megválaszolásával, hogy mennyi is a különbözô sportágakban versenyzô sportolók tényleges energiaszükséglete s az egyes sportágak ho-

Könyvismertetô

Több mint bevezetés

Újra megjelent!

A Fair Play Sport Bt. jóvoltából megjelent a “Bevezetés a korszerû sporttáplálkozásba” címû kötet második, javított kiadása. Jóllehet a szerzôk, Szabó S. András és Tolnay Pál hangsúlyozzák, hogy a mû valóban “csak” bevezetés, - ugyanis több témakörrôl nem, vagy csak érintôlegesen esik szó - bizton állítható: a könyv nemcsak bevezeti, hanem el is igazítja az olvasót. Útmutatót ad egy olyan világban, amelynek fontosságát egyre többen ismerik fel és el. A jelenkor embere mindinkább rádöbben arra és elhiszi, hogy egészsége megôrzéséhez a sportolás (fizikai aktivitás) mellett hasonló fontos szerepe van a minôségi, az igényekhez igazodó, kiegyensúlyozott táplálkozásnak. A könyv kalauz lehet az élsportolóknak éppen úgy, mint a hobbiszinten sportolóknak, idôseknek és fiataloknak egyaránt. Elgondolkozott már azon, hogy célszerû-e lefekvés elôtt kefírt vagy joghurtot fogyasztani? És azt tudja, hogy ajánlott-e üres gyomorral edzeni? Ha még nem tudja, a könyv elolvasása után már tudni fogja, és könnyedén válaszol a sporttáplálkozás körébôl feltett száz kérdésre. A mû segítségével képet kaphatunk a felnôttek és a különbözô sportágat ûzôk napi energiaszükségletérôl, megtudhatjuk, hogy a helytelen táplálkozás nemcsak az elhízáshoz vezetô sok, hanem a szükségletnél kevesebb táplálék bevitelét jelenti. Olvashatunk a táplálkozásban szerepet játszó fontosabb élelmiszerek jellemzôirôl, a sporttáplálék-kiegészítôk teljesítményfokozásban megfigyelhetô hatásáról. A mûvet számos táblázat teszi teljessé, többek között kalória táblázat, szénhidFüredi Marianne rát-és zsírtartalom táblázat. Megrendelhetô: Bendiner Nóra Tel: 06-30-991-0203. E-mail: [email protected]

■

MAGYAR EDZŐ 5

2007/4

- Huszonhárom évvel ezelôtti debütálása óta mindössze öt egyesületben - a Pécsen kívül az Újpestben, az MTK-ban, a Gyôrben és a Ferencvárosban - fordult meg. Az edzôi szakmában is létezne a klubhûség fogalma? - Jól hangzik, de a szakvezetôket nem érdemes összehasonlítani a futballistákkal. Egy edzô általában több évig dolgozik egy helyen, hosszabb távra tervezhet, mint egy labdarúgó. Ellenben az éremnek van egy másik oldala is: ha nem megy az együttesnek, akkor a trénert hamarabb rúgják ki, mint a focistát, egy embertôl mégiscsak könnyebb megválni, mint huszonkettôtôl... Nekem kétszer köszönték meg a munkámat. Elôször az MTK-nál, amikor a kiválóan sikerült, bajnoki címet, valamint kupagyôzelmet hozó 1996-1997-es szezont követô idényben Várszegi Gábor felállított a szerinte gyenge tavaszi szereplés miatt. Más kérdés, hogy sokáig nem voltam feladat nélkül, tudniillik két napra rá már hívott az ETO, és el is fogadtam az ajánlatot. A második elbocsátásom a Fradihoz kötôdik, de ezzel inkább nem akarok foglalkozni, legfeljebb annyit jegyeznék meg, hogy az utódommal kevesebb pontot gyûjtött a csapat, mint velem; szerencsére volt akkora elônyünk, hogy ne maradjunk le az aranyról... - Ma is közel dolgozik az Üllôi úthoz: három éve visszatért a Hungária körútra. Annyi fiatallal talán még egy diszkóban sem találkoznánk, mint az MTK-nál... - Tény, tele vagyunk ifjú ígéretekkel, miként az is tény, hogy esztendôrôl esztendôre cserélôdik a keret, négyen-öten elmennek, négyen-öten érkeznek. - S ez jó? - Ha nem lenne jó, nem dolgoznék itt. Csak akkor nem élvezem a munkát, amikor nem nyerünk... Amúgy a mai napig jó szívvel és örömmel jövök az edzésre, hiszen, csakúgy, mint anno Pécsett, az MTK-nál is tehetségek vannak a kezem alatt. Mindig úgy voltam vele, mindegy, hol edzôsködöm, a lényeg, hogy ügyesek legyenek a játékosaim. Ha fogalmazhatok így: szeretem felépíteni a focistákat, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is foglalkozom velük, igyekszem a lehetô legjobb irányba terelni ôket. - Megannyi tanítványa közül kire a legbüszkébb? - Mindegyikre! - Ha választania kellene, hogy egy kész csapatot vegyen át, vagy egy újnak kellene lerakni az alapjait, gondban lenne? - Nézze, egy csapat sosincs kész, mint ahogy egy edzô sincs kész soha. Javulni, fejlôdni mindig lehet. - Szóval? - Gondban egyik esetben sem lennék, de ha mindenképpen választanom kell,

akkor kezdjük az alapokkal! Ezzel kapcsolatban hadd meséljek el egy történetet. Máig feledhetetlen emlék számomra egy szurkolói ankét, amin az elsô MTK-s korszakom kezdetén vettem részt. Túl voltunk már néhány meccsen, amikor egy szurkoló felállt és azt mondta: nagyon örül, hogy a régi, MTK-ra jellemzô focit látja visszaköszönni a csapat játékában. Ez nekem akkor nagyon jól esett, hiszen éppen ez a fajta stílusos futball volt a célom mindig is. Most is arra törekszem, hogy a csapatot alkotó gyerekek minél többet fejlôdjenek e téren, de hiba lenne azt hinni, hogy ez a szemlélet csak fiatal korban hasznos. Volt olyan középkorú játékosom, aki játékban óriásit lépett elôre a közös munka eredményeként. - Ha a legemlékezetesebb sikerérôl faggatják, mit felel? - Bármily meglepô, nem az MTK-val vagy a Ferencvárossal nyert bajnoki cím, hanem a Péccsel elért második helyezés kívánkozik az élre. No meg a pécsi kupadiadal, Róth Antallal, Mészáros Ferenccel és a többiekkel. - Bizonyára a véletlen mûve, de akiket név szerint említett, edzôk lettek. Dupla öröm az ön számára, ha egy korábbi játékosa szakvezetôként folytatja? - Örülök, egyúttal drukkolok nekik. Valóban jó néhányan álltak edzônek, szoktam velük beszélni, felkeresem ôket, és ha kérik, s persze ha tudok, segítek a tanácsaimmal. A hatszázadik meccsem után különben sokan felhívtak közülük, ez, mondanom sem kell, nagyon jól esett. - Hol van otthon, Pécsett vagy Pesten? - A fôvárosban itthon, a Mecsekben meg otthon. Habár amikor felkerültem Újpestre, eleinte igen furcsán éreztem magam. Az elsô nagy kirándulás huszonöt év után, mit mondjak, nem volt egyszerû. Bárhová kellett mennem, már vettem is elô a térképet... Ma már jól eligazodom, tényleg megszoktam Pestet. De ennél is fontosabb, hogy olyan nagy múltú klubok alkalmaztak, illetve alkalmaznak, mint az Újpest, az FTC és az MTK, ôszintén mondom, ezen egyletek öltözôjébe belépni a mai napig megtiszteltetés. - Még egy pletyka: hírlik, hogy a Budapest és Pécs közötti utat kevesebben teszik meg gyorsabban önnél. - Ezt sem megerôsíteni, sem cáfolni nem tudom, ám ha megyek haza, akkor igyekszem... - Hosszabb útra ellenben nem vállalkozott: külföldön sosem edzôsködött. Miért nem? - Az igazság az, hogy minket, magyar trénereket ritkán hívnak a határon túlra.

Különben nekem mindig jó volt itthon, tulajdonképpen nem is vágytam külföldre. Vagyis ez a fejezet hiányzik a karrierembôl, legalábbis egyelôre... - Akad még valami, amit hiányol? - Egyvalamit biztosan, mégpedig azt, hogy a nemzetközi porondon nem sikerült kiugró eredményt elérnem. Jó lett volna, például, bekerülni a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Az MTK-val meg is lett volna rá az esély, hiszen tíz évvel ezelôtt a Rosenborg együttesét fogadtuk, és három-kettôre vezettünk, amikor pechünkre kialudt a stadionban a világítás. Másnap újra kellett játszani a mérkôzést, akkor kikaptunk egy nullára. De tudomásul veszem, hogy ez van, azaz ez volt, és nem panaszkodom. Az eredményeim nem rosszak, volt részem örömben bôven, míg keserûségbôl éppen annyi jutott, amennyi belefér ebbe a negyven esztendôbe. - Mondja ezt egy korábbi szövetségi kapitány. - Csak ismételni tudom magam: nagy élmény volt az is. Ötször irányíthattam a nemzeti együttest - miközben a Pécs vezetôedzôje is voltam -, többek között olyan klasszisok alkották a gárdát, mint Sallai Sándor, Garaba Imre, Détári Lajos, Kiprich József, Hajszán Gyula és Bognár György. A görögök elleni három nulla alkalmával szenzációsan játszottunk, látja, az a találkozó még ma is gyakran eszembe jut. - Ha lehetek kicsit szemtelen: mit gondol, meddig bírja még ezt a tempót? - Nem tervezek elôre. Amíg lehet, addig dolgozom. Szeretek edzôsködni, egyáltalán nem unom, sok esetben még egy jól sikerült gyakorlás is nagy élményt jelent, nemhogy egy gyôzelem. Lekopogom, de az egészségemmel sincs probléma, úgyhogy egy darabig még nem áll szándékomban visszavonulni. - A hatszázhuszonhetedik meccsig persze én sem állnék fel... - Higgye el, nem a csúcsdöntés vonz elsôsorban, hanem az, hogy azt csinálhatom, ami számomra - a csodálatos családom mellett - a legfontosabb. Ami azt a bizonyos hatszázhuszonhetedik derbit illeti, majd meglátjuk, mit hoz a jövô, elképzelhetônek tartom, hogy sikerül túlszárnyalnom Lakat Károly rekordját. - Már csak arra lennék kíváncsi, hogyan fest Garami József álomcsapata: ha kérhetem, azokból rakja össze a kezdô tizenegyet, akikkel dolgozott. - Én pedig azt kérem, hogy ilyesmit ne kérjen tôlem. Az 1985-ös együttes tagjait mégsem hasonlíthatom a 2005-öshöz, más világ, más foci. De ígérem, ha egyszer befejezem, eltöprengek azon, kik alkothatnák ezt az együttest. Tartok tôle, a bôség zavarával küszködöm majd... Pietsch Tibor

04-45

2007/12/12 12:00

Page 1

4 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

Azt a hatszázát! GARAMI JÓZSEF SZÁMÁRA MA IS ÉLMÉNYT JELENT EGY JÓL SIKERÜLT EDZÉS Október 23-án egy nemzet, egy nappal korábban pedig a labdarúgó-társadalom ünnepelt: Garami József 600. élvonalbeli mérkôzésén dirigált. Azt a hatszázát! - kiálthatunk fel, és egyúttal meg is emeljük a kalapunkat a 68 esztendôs szakember elôtt, hiszen - a képzeletbeli dobogó második fokán állva - már csak „néhány” meccset kell végigülnie (netán - állnia) ahhoz, hogy megdöntse a legendás Lakat Károly 626-os országos csúcsát. Noha saját bevallása szerint nem számolgat, kétségünk sincs a felôl: jövô ôsszel újra lesz ok a Budapesten itthon, Pécsett otthon levô mester köszöntésére. Ha nem is kerek, nagy szám lesz a 627... Garami Józseffel az MTK Hungária körúti pályáján, két edzés között beszélgettünk. - Állítólag nem tudott arról, hogy a Nyíregyháza ellen jubilál. Ez igaz? - Igaz bizony - jelent meg egy mosoly a szakmai igazgató arcán. - Nem vagyok az a típus, aki azt számolgatja, hogy hányadik mérkôzése következik. Persze örülök, hogy túl vagyok már a hatszázadikon is, hiszen ez azt is jelenti, hogy általában megfeleltem az elvárásoknak. Nem tagadom ugyanakkor azt sem, hogy a Nyíregyháza-meccs után megfordult a fejemben: eddig mit hogyan csináltam, mit értem el, mit nem. - Azért ne siessünk ennyire, a számvetéssel várjuk meg a beszélgetés végét. Kanyarodjunk inkább vissza pályafutása elejére, illetve az elôzô karrierje befejezésére: csupán harminckilenc alkalom-

mal játszott az NB I-ben, holott azt hallottam, hogy remek futballista volt. - Megtisztelô, ha mások így emlékeznek rám. Szerintem is vihettem volna többre, de különbözô sérülések megakadályoztak ebben; megesett, hogy egy évet kellett kihagynom térdbántalmak miatt. Pedig 1957-ben még a Göröcs János nevével fémjelzett ifjúsági válogatott tagja voltam, kár, hogy nem úgy sikerült a labdarúgó-pályafutásom, ahogy arról gyerekfejjel álmodoztam... Talán kijelenthetem, hogy többre voltam hivatott. Idôközben felvételt nyertem a Tanítóképzô Fôiskolára, és amikor választanom kellett a tanulás és a foci között, elôbbi mellett döntöttem. Úgyhogy a futballista-karrieremrôl ennyi talán elég is.

- Én, mondjuk, nem mennék el szó nélkül amellett, hogy 1961 tavaszán úgy nyert kettô nullára a Pécs a Ferencváros ellen, hogy mindkét gólt Garami József szerezte... - Igen, volt ilyen is. Egyébként az utolsó élvonalbeli gólomat is a Fradinak lôttem, bár nem Pécsett, hanem az Üllôi úton. - A zöld-fehéreket évtizedek múltán edzôként kárpótolta, de errôl majd késôbb. Szóval hogyan is indult edzôi pályája? - Éppen negyven esztendeje, hogy odahaza elkezdtem gyerekekkel foglalkozni, és egészen 1985-ig dolgoztam utánpótlásvonalon. Ebbe belefért egy kisebb megszakítás, amikor ideiglenesen átvettem a felnôtt csapat irányítását. Hetvenháromtól már én felügyeltem a PMFC utánpótlását, közben vezettem a Sportiskolát is, ám ezzel nem volt gond, hiszen - némi túlzással - egy kaptafára ment az egész: aki ügyes volt, úgyis a Pécsben kötött ki. - Amit a sors labdarúgóként elvett öntôl, azt edzôként visszakapta? - Érdekes kérdés, a válaszon még gondolkodnom kell. Egy biztos, már az utánpótlásedzôi múltamból is szép emlékeim vannak, egyrészt mert tehetségekkel foglalkozhattam, másrészt mert jó eredményeket értünk el. Kialakítottam egy új rendszert, amit aztán más klubok is átvettek, úgy vélem, erre büszke lehetek. A PMFC elsô csapatának edzôjeként azért is szerencsésnek vallhattam magam, mert akik korábban nálam szerepeltek a különbözô ifjúsági együttesekben, akkor már a felnôttek öltözôjében készültek. - Ha már itt tartunk: arra nem kérhetem, hogy elevenítse fel az eddigi hatszáznégy mérkôzését, de az elsôrôl igazán mesélhetne. - Készséggel: hét meccs volt hátra az 1984-1985-ös bajnokságból, amikor kineveztek a Pécs vezetôedzôjének. Nehéz helyzetben voltunk, hiszen közel álltunk a kiesôzónához, ám a hétbôl csak egyszer kaptunk ki. Hozzá sem kell tennem, ugye, hogy végül bent maradtunk... Egy évre rá még jobban ment, akkor úgy lettünk ezüstérmesek, hogy a huszonkettes keretbôl húszan saját nevelésû játékosnak számítottak. Ez legalább akkora dolog volt, mint hogy a nagy Honvéd mögött másodikként végeztünk.

■

MAGYAR EDZŐ 45

2007/4

gyan csoportosíthatók az energiaigény alapján. Más szavakkal feltéve a kérdést - a cikk címében is megfogalmazott módon - mit is jelent a sportágspecifikus energiabevitel? Bár a mért és számított értékeket számos tényezô - pl. az edzés idôtartama, intenzitása, a terhelés mértéke, a pihenôidôszakok aránya, a versenyzô testtömege - is befolyásolja, mégis az egyes sportágak között az idôegységre és testtömegre vonatkoztatott értékek alapján, átlagosnak tekinthetô edzésintenzitás mellett néhány jellemzô energiaigényû csoport kialakítható, illetve elkülöníthetô volt. A következôkben ezen 5 csoport energiaigényének ismertetésére kerül sor. Az I. csoportot a legnagyobb energiaigényû sportágak képezik. Itt a becsült átlagos óránkénti energiaszükséglet 3.2 kcal/kg. illetve 13.4 kJ/kg, a bruttó napi energiaszükséglet pedig kb. 6 ezer kcal, azaz 25.2 MJ. Ezen sportágak ciklikus mozgással járnak, elsôsorban állóképességet, továbbá állóképességet és erôt igényelnek. Ide sorolható pl. az evezés, a kajak-kenu, a közép- és hosszútávfutás, az öttusa, a sífutás, az országúti kerékpársport, a gyorskorcsolyázás, az alpinizmus s a gyaloglás, mint atlétikai versenyszám. A második csoportba kerülnek az állóképességet s egyúttal gyors reakciókat

is igénylô, aciklikus sportágak. Itt már valamivel kisebb a fajlagos energiaszükséglet, a sportoló átlagos óránkénti energiaigénye mintegy 2.9 kcal/kg, azaz 12.1 kJ/kg, a teljes napi energiaszükséglet pedig 5600 kcal, illetve 23.6 MJ értékre tehetô. A labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, röplabda, rugby, jégkorong, tenisz tartozik e csoportba. A harmadik csoportot a közepes energiaigényû sportágak képezik, ezek gyors reakciót igényelnek, a szubmaximális és maximális erôkifejtést kívánó sportágak tartoznak ide. Itt a fajlagos óránkénti energiaszükséglet 2.8 kcal/kg, illetve11.7 kJ/kg értékre becsülhetô, a bruttó napi energiaigény pedig kb. 5 ezer kcal illetve 20.7 MJ értékre. A birkózás, a cselgáncs, a súlyemelés, az akrobatika, a gimnasztika, torna, lovassport, motorversenyzés, alpesi sízés, tízpróba, ejtôernyôs sport tartozik ide. Továbbá az atlétikai dobószámok, de itt - bár a fajlagos értékek közel azonosnak vehetôk - a bruttó értékek jóval magasabbak a várhatóan nagyobb testtömegbôl adódóan. Az atlétikai dobószámok képviselôinél a napi teljes energiaszükséglet átlagosan 7 ezer kcal, azaz 29.3 MJ, lévén a dobók testtömege többnyire meghaladja a 100 kg-ot. A negyedik csoportot döntôen a

gyorserôt, robbanékonyságot igénylô sportágak képezik. Azaz pl. a rövidtávfutás, gátfutás, atlétikai ugrószámok, síugrás, ökölvívás, mûugrás, mûkorcsolyázás, mûúszás, szánkósport. Itt a fajlagos átlagos óránkénti energiaigény 2.7 kcal/kg, azaz kb. 11.3 kJ/kg. A bruttó napi energiaszükséglet kb. 4600 kcal, illetve az ezzel ekvivalens 19.5 MJ. Az utolsó csoportba a gyors reakciókat igénylô, de legfeljebb szubmaximális erôvel terhelô sportágak tartoznak. Tehát pl. a sportlövészet, tekézés, vívás, vitorlázás, asztalitenisz. Itt az óránkénti átlagos energiaszükségletre kb. 2.6 kcal/kg, azaz 10.9 kJ/kg érték adható, a napi bruttó energiaigény pedig 4400 kcal értékre, azaz kb. 18.4 MJ-ra becsülhetô. Végezetül kiemelendô, hogy az energiaszükséglet természetesen függ a testtömegtôl, de a megadott fajlagos értékek alapján nagy intervallumban azzal nem lineárisan arányos. Azaz pl. egy 120 kg testtömegû birkózó energiaszükséglete nem kétszerese egy 60 kg-os versenyzôének, a különbséget jelzô szorzó csupán 1.6-1.7 körüli érték. A cikksorozat folytatódik, s a rovat következô része a sporttáplálkozás tárgykörén belül a sportolók káros táplálkozási szokásainak egyes kérdéseit elemzi.

Beszerezhetô a Magyar Sporttudományi Társaságnál: 1146 Bp, Istvánmezei út 1-3. Tel: 460-6980. Mobil: 06-30-991-0203

03-46

2007/12/12 11:59

Page 1

46 MAGYAR EDZŐ

■

2007/4

HENCSEI PÁL:

A Mûegyetemtôl a sport élvonaláig Könyvismertetô Eredeti hivatása mellett - vegyészmérnök - a szerzôt, Dr. Hencsei Pál professzort, a kémiai tudományok doktorát épp oly szenvedélyes vonzalom tölti el a sport iránt, mint könyvének kiválóságait, a Mûegyetem hajdani, illetve sokoldalúan képzett mai hallgatóit. Munkája mellett fôként az utóbbi tíz-tizenkét évben figyelmét, energiáinak és idejének javát sport- és olimpia történeti kutatások kötötték le, s ennek eredményeként nem kevesebb, mint 14 sporttárgyú könyve jelent meg, illetve, esetenként, társalkotóként vette ki részét a szerzôi tevékenységbôl, így többek között kiemelkedô munkát végzett az Ezüstgerely- és MOB- nívódíjjal kitüntetett „Magyarok az olimpiai játékokon” c. nagysikerû, s megjelenése óta több kiadást megért kötet létrehozásában is. A megalakulásának idén 110 éves jubileumát ünneplô MAFC ennél a remek tartalmú és kiállításában is látványos kötetnél szebben, méltóbban nem is emlékezhetett volna meg a jeles évfordulóról. A szervezett sportélet kezdete a Mûegyetemen 1897-re tehetô, amikor megalakult a MAFC jogelôdje, a Mûegyetemi Football Csapat. Az egyesületben fokozatosan jöttek létre az új szakosztályok, majd más sportágak önálló egyetemi klubokban fogadták a sportolni vágyókat. Mindezek mellett az egyetemi hallgatók és a végzett mérnökök egyetemen kívüli sportegyesületekben is kielégíthették sportolási igényeiket. A mûegyetemi sportolók mind több és szebb sikereket értek el a különféle haza, majd nemzetközi eseményeken, általános elismerést szerezve maguknak és a felsôfokú tanintézetnek is. A mögöttünk hagyott száztíz év során számos mûegyetemi hallgató, illetve ott végzett szakember ért el kimagasló eredményeket olimpiai játékokon, világ- és Európa-bajnokságokon, nagy nemzetközi versenyeken mind a mai napig. Ehhez a folyamathoz okvetlenül hozzá tartozik még az is, hogy a remek versenyezôk közül számosan a késôbbiekben sem szakadtak el a sporttól, nagyszerû sportvezetôként, edzôként, versenybíróként segítették sportáguk fejlôdését. A könyvbôl a sporteredmények mellett azt is megtudhatja az érdeklôdô ol-

vasó, hogy a bemutatott egyéniségek szakmai pályájukon, munkájukban milyen eredményeket értek el, mire vitték a diplomájukkal. A kötet ezzel a megközelítéssel azt is sokszorosan igazolja, hogy a tanulás és a sport igenis összeegyeztethetô, meg lehet felelni sokrétûen magas elvárásoknak, ha az illetô nem csupán tehetséges, hanem egyben eltökélt, szorgalmas és becsvágyó. Mintegy 360 mûegyetemi sportolóról olvashatunk a pompás, gazdagon illusztrált kiadványban: olimpiai bajnokokról, világbajnoki dobogósokról, Európa-bajnoki helyezettekrôl. A sporttörténeti ív illusztrálására talán elegendô, ha csupán egyetlen sportágat említünk, az úszást, s fôszereplôi közül elsô olimpiai bajnokunkat, Hajós Alfrédet (Gutt-

mann Arnoldot) emeljük ki, az 1896 évi athéni játékok úszó gyôztesét, a 100 és 1200 méteren, s jelenlegi követôjét, a második tanévére készülô montreali vegyesúszó világbajnokot, Athén bronzérmesét 2004-ben, Cseh Lászlót. De mûegyetemista volt sokak között a szintén olimpiai bajnok Kulcsár Gyôzô (vívás), Nagy Imre (öttusázó), Tarics Sándor (vízilabdázó, jelenleg élô legidôsebb olimpiai bajnokunk), Fábián László (kajakozó), Kovács Antal (cselgáncsozó). A remek kiállítású, értékes kötet szerzôjének elismerésünket fejezzük ki kutatómunkájáért, sportirodalmunk gazdagításáért, s megérdemelt köszönet illeti a Mûegyetemi Kiadót és a Pauker Nyomdaipari Kft.-t is. g.r.

■

MAGYAR EDZŐ 3

2007/4

Néhány sorban… Az év utolsó negyedét illetô összefoglalónk elsô helyére - mi más is kerülhetne egy-egy tagadhatatlanul anyagi gondokkal terhes sovány esztendô végén természetszerûen az olimpiai felkészülés költségei korábbi bizonytalan sorsának jobbra fordulása. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök meghallgatva a sportági szövetségek és olimpiai bizottságunk indokolt panaszait - 660 millió forintos rendkívüli állami támogatásról biztosította az érintetteket. Ezzel a 2007-évre eredetileg elôirányzott sportköltségvetés összességében 3.7 milliárd forinttal nôtt, s lényegében elhárultak a gondok a Pekingig még hátralévô idôben a megfelelô felkészülés elôl. Az olimpiai vonatkozású fejlemények között továbbá megkülönböztetett figyelmet érdemel az a lelkesedés, amelylyel Debrecen városa benyújtotta pályázatát az elsô alkalommal 2010-ben sorra kerülô ifjúsági olimpia megrendezésére. A város az erôs mezônyben helytállt, s végül a tiszteletre méltó középmezônyben végzett. Ami társaságunk életét illeti, tevékenységünk, elképzeléseink, terveink november 14-én a Nemzeti Sporttanács ülésén kerültek napirendre, s a tekintélyes testület érdeklôdése, figyelme elégedettséggel tölthet el bennünket. A meghallgatás önmagában is elismerést jelent, visszaigazolja igyekezetünket, teljesítményünket, s egyben természetesen további ösztönzésül is szolgál. Rendezvényeink között folytattuk - a MOB-bal karöltve - szakmai konferenciáink sorát Peking jegyében, s közben különleges örömmel szerveztük meg a „Futás varázsa” címmel a világhírû, népszerû atlantai szakember, Jeff Galloway elôadását a TF-en. A szomorú események sem kerülték el sporttársadalmunkat, különösen súlyos veszteségek értek bennünket, edzô közösségünket, hiszen örökre távozott soraink közül a nagyszerû, népszerû kajak-kenuedzô, Séra Miklós és olimpiai bajnok kalapácsvetônk, Zsivotzky Gyula, aki számos fontos társadalmi funkciója mellett kifejezett edzôi tevékenységet folytatott, fia, Attila, remek tízpróbázónk felkészítésében. Közel sem ennyire tragikus esetként ért bennünket, de ellentmondásosnak érezzük olimpiai bajnok úszónk, Kovács Ágnes dopping-esetét komoly figyelmeztetést is szimbolizál Peking játékai elôtt!

Gallov Rezsô

Magas szintû konferencia a TF-en A FUTÁS IGEHIRDETÔJE ATLANTÁBÓL Igaz, kitartásra és fôként nagy türelemre volt szükség, de megérte a hosszú várakozás. A futás világhírû apostolai közül a dallasi Dr. Kenneth H. Cooper volt az elsô, akit fôvárosunkban köszönthettük, még 1990 júliusában, együtt futhattunk vele a Szabadság-hegyen, s hallhattuk a Tökéletes közérzetrôl, a futásról, az aerob edzésmódszerrôl felvilágosító szavait a TF lelkes nézôkkel telis-tele zsúfolt Aulájában. Tíz évvel ezt követôen érkezett hozzánk 2000. áprilisában a közép- és hosszútávfutás iskolát teremtô professzora Új-Zélandról, Arthur Lydiard. Olyan nagyságokat készített fel, mint a háromszoros olimpiai bajnok honfitárs, Peter Snell, a szintén olimpiai aranyérmes Murray Halberg, iskolájából nôtt ki az ugyancsak aranyérmes John Walker, s az ô módszerével aratta ötkarikás diadalait (öt és tízezer méteren szám szerint négyszer) a finn csodafutó Lasse Viren. Mégis, mindezek ellenére igazi küldetésének mindig is azt vallotta, hogy messiásként az egészséges életmód elengedhetetlen részeként hirdesse a futás jelentôségét. Újabb, több mint hét esztendô pergett le, míg azután novemberben idén a futás megszállott és világhírû messiásai közül a harmadik élô legendát is üdvözölhettük Budapesten, az amerikai Jeff Gallowayt Atlantából. Jellemzô, és sok mindent elárul róla az a tény, hogy Magyarországi látogatását közvetlenül megelôzôen a hagyományos maratoni nemzetközi versenyen vett részt Athénban. Évei számának fittyet hányva (62), igazolta, hogy nem azok közé tartozik, akik „vizet prédikálnak és bort isznak”, hanem az életben, a mindennapos gyakorlatban is pontosan azt teszi, amit oly mélységes hittel, elkötelezettséggel hirdet. Szenvedéllyel, eltökéltséggel, rajongással fut, s erre biztat mindannyiunkat - szóban, írásban, szervezéssel, „igehirdetéssel” nem csak hazájában, az Egyesült Államokban, hanem világszerte. Nem zárójelek közé tett megjegyzésként kívánkozik ide, hogy élete során nem kevesebb, mint 119 maratoni versenyen állt rajthoz.

Felesleges bármiféle összehasonlítás az említett három nagyság között, tény ellenben, hogy ékesszólás és elôadókészség tekintetében igen magas színvonalú teljesítmény szem-és fültanúi lehettek azok a szerencsések, akik meghallgathatták Galloway többórás érdekes, egyben szórakoztató módszertani elôadását a TF Aulájában a „Futás varázsáról”. Belsô oldalainkon kedves olvasóink interjút találhatnak vele, s ha részletes ismertetésétôl el is tekinthetünk, érdemes megjegyezni tevékenységérôl, hogy rendkívül termékeny szerzô, munkássága során tucatnyi könyvet írt - minden korosztály számára - a futás-kocogás-gyaloglás-mozgás számos aspektusáról közérthetôen többszázezres példányszámban (Kezdjünk futni! Fitt gyerekek, Fuss amíg 100 leszel! A maraton, Fél maratoni csináld meg! Éves futó program - hogy csak néhányat említsünk a példa kedvéért). Évente közel nyolcvan elôadást tart elsôsorban Észak-Amerikában, de hallatlanul népszerû Ausztráliában és Európában is. Természetesen minden nap fut maga is - feleségével, Barbarával együtt, s mintegy hat órát tölt a komputere mellett, e-mail levelezéssel, tanácsadással, esemény szervezéssel, népszerûsítve különösképpen a Futás-gyaloglás-futás általa kidolgozott vegyes programját. Ô maga a hetvenes években kezdett versenyszerûen futni hosszú távot - tudja mirôl van szó - olyan nagyságok és barátok között, mint az olimpiai bajnok Frank Shorter, Pre Fontain és társai, maga is részt vett - 10 000 méteren - a müncheni olimpián 1972-ben. Budapesti látogatásakor két részletben tartott elôadás sorozatában hallhattunk egyebek között a Futás-gyaloglás-futás módszerérôl, a Sérülésmentes futásról és az Éves edzéstervrôl, a Táplálkozás és fittség összefüggéseirôl, Saját magunk tesztelésérôl, A gyerekek fittségi programjairól. Mielôtt elutazott, az ígérte, hamarosan szívesen jön ismét Budapestre. Örömmel vennénk, bízhatunk tehát abban, nem kell majd ismét hat-nyolc évet várni világhírû futó messiásra.