Tartalom 2013. február
Városi legendák
Híres európai írók
Farsang
A film története
Forgatókönyv Film a múltból
Készítette
Fotókollázs
Városi legendák A műveivel fizető Rejtő Rejtőnek szinte nincs is életrajza, csak legendáriuma – írták a magyar irodalom egyik legolvasottabb írójáról.. A legenda szerint a kávéházi számláit gyakran egy oldal kézirattal rendezte, a pincérek pedig rohantak a szemközti kiadóba, ahol már tűkön ülve vártak a folytatásokra. E szóbeszéd azonban ellentmond úgy a kortársak visszaemlékezéseinek mint az író írásaihoz való viszonyának. Egyrészt a kiadó nem bajlódott volna azzal, hogy oldalanként fizessen, másrészről Rejtő regényei egyáltalán nem így készültek. Ugyanis nem készre írta a műveit: utólag sokat javított rajtuk, és hosszú, dühös levelekben tiltakozott, ha a kiadó a többszöri átírás utáni anyagából ki mert húzni valamit.
A befalazott mátka legendája A Thököly út egyik házához egy szerelmes nő legendája kapcsolódik. A szóbeszéd egy interneten terjedő változata szerint a nő a fronton harcoló férjét várta mindennap az ablakban. Amikor a szeretett férfi halálhírét hozták, az asszony nem hitte el és tovább várta nap mint nap. És neki lett igaza, mert egy nap a a férfi hazatért, ám ekkor a a nő szíve nem bírván elviselni az örömöt, megállt és ő meghalt. A férj ezután szobrot állíttatott a hűséges asszonyának azon a helyen, ahol az ő jöttét várta. De valójában nem egy befalazott erkélyről van szó, csak egy erkélyt imitáló díszről és egy mellszoborról. Az erkélyen ülő alak ötletét a ház tervezőjének, Ybl Lajosnak a fia látta Párizsban és mesélte el a híres építésznek. Ezt a ritka építészeti megoldást Ybl is csak ennél egy egy háznál alkalmazta, díszítőelemként.
A Klauzál téri Kádár-legenda A pesti Kádár kifőzde alapítója a szóbeszéd szerint, azért tudta kis büféjét zavartalanul üzemeltetni az államszocializmus ideje alatt, mert a hatóságok nem tudták leellenőrizni, hogy a tulaj a rokona-e Kádár János pártfőtitkárnak, vagy csupán névrokonság áll fenn. Hogy valójában hogy működhetett egy maszek kifőzde a szocializmusban háborítatlanul? Ezt csak a hatóságok rossz működésével lehetne igazolni. De az is lehet, hogy a legenda később, a rendszerváltás után keletkezett.
Az újra feldolgozott Horthy legendája A legenda szerint a Gellért-hegyi felszabadulási emlékművet eredetileg Horthy Miklós repülőbalesetben életét vesztő fiának, Horthy Istvánnak az emlékére rendelték meg, az alkotó azonban - megérezve a változások szelét – 1945-ben módosította a tervét, így lett belőle szovjet hősi emlékmű. A kommunista időszakban az ország első számú köztéri szobra a „Felszabadulási emlékmű” Budapest jelképe volt. Olyan emblematikus alkotás, melynek a makettjét 1980-ban Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, magával vitte a világűrbe. A köznyelv csak „Szabadságszoborként” emlegeti. A két szobornak, vagyis a tervezett Horthy-szobornak és a megvalósult Gellért-hegyi Felszabadulási emlékműnek, Kisfaludy Strobl Zsigmond szobrász személyén kívül semmi köze sincs egymáshoz, legfeljebb építészeti alapsémájukban hasonlítanak egymáshoz.
Az eltolt plébániatemplom legendája A legenda alapján az Erzsébet híd építésekor a Belvárosi plébániatemplom belelógott a híd összképébe, ezért templomot arrébb rakták. Természetesen a szóbeszéd nem igaz, de a templom kétszer is veszélybe került. Amikor az első Erzsébet hidat építették még a templom lebontása is szóba jött, de a fővárosiak ellenállása ezt megakadályozta. A templom végül 1910-ben műemlék lett, ezután már csak az eltolásáról lehetett szó, ami felmerült a 30-as években, de szerencsére ebből sem lett semmi.
Füttyös Gyuri legendája Füttyös Gyuri Budapest-szerte ismert kultikus figura volt, aki 1956-ban légnyomást kapott egy szovjet lövés által. Ezt követően nővéreivel együtt kivándorolt, de rövid időn belül hazatért, és a pesti utcák ismert alakjává vált. Az arra járóktól egy forintot kért (sokak szerint kettőt), és Esti Hírlapjával rácsapott minden arra haladó nő fenekére. A 90-es évek közepén azonban váratlanul eltűnt a városból, egyesek szerint valahol a Keleti környékén halt meg, míg mások elmondása szerint vidékre költözött. Emlékét egy Kováts Kriszta szám őrzi, amit Fábri Péter dalszövegíró emlékezése szerint egy helyen még cenzúráztak is: "Messziről látni, ha közeledik, / És a kabátja szárnya repked. / A Keletinél jár, a Nyugatinál jár, / A sapkája persze svájci, / És veri a falat, ahogy őt is verte / Az Isten is meg más is".
Az össze nem érő felüljáró legendája „Egy híres építészt bíztak meg a tervezéssel. Amikor készen lett, a felüljáró legmagasabb pontján nem ért össze a két félhíd. A tervező öngyilkos lett” – szól a legenda, melynek több változata is ismert. Az egyik, hogy jó magyar szokás szerint kilopták a kivitelezők az alapanyagot, a másik szerint a magyar és a szovjet együttműködés példatörténete a bénázás. Az igazság azonban ennél sokkal összetettebb, és még a példamagyarázatoknál is jobban szimbolizálja a kor projektjeit. A Marx téri felüljárót Wellner Péter, a Hídépítő Vállalat munkatársa tervezte, s ugyanez a cég építette meg 1980-ban, ún. szabad szereléses építéssel. Ennek az építési módnak az a lényege, hogy a műtárgy darabjait előre legyártják, összeszerelik, újra szétszedik, s az elemeket a helyszínre szállítva – immár véglegesen – összeszerelik. Az elemeket egyenként építették be a Nyugatinál, tehát egyszer már helyes alakban állt a híd. Az elemeket aztán ragasztóanyaggal összekötötték. A városvezetés sürgetésére azonban nem várták meg, hogy a ragasztó megkössön, aminek köszönhetőn szétnyíltak az elemek, és egy alakhiba miatt a két rész nem a tervezett módon csatlakozott. Az építtetők kénytelenek voltak lebontani két-két elemet, hogy aztán a helyes irányba lehessen visszatenni. Az ügy 1980-ban a munkaügyi bíróságon folytatódott, az ottani eljárásból pedig igazi médiaesemény lett. A legnagyobb büntetést végül Wellner Péter tervező és a helyettese kapta, ők azonban fellebbeztek, és mire az ügy 1982-ben a Fővárosi Bíróságra került, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet megállapította: a hibát tényleg az okozta, hogy a kivitelezést siettették.
A csirkedaráló Nagy Feró A magyar rockélet egyik legismertebb, legtöbbet mesélt legendája a Beatrice együttes egyik budapesti koncertjéhez fűződik, amin állítólag Nagy Feró, a zenekar frontembere ledarált egy csirkét. Az egészből semmi sem igaz: CPg nevű punkzenekar egy 1982-es koncertjén ugyan valóban levágtak egy tyúkot (vagy a tömeg tépte szét), de darálásról szó sem volt. Ezt az esemény vetítették aztán később az "ügyeletes rossz" Beatricére. “Egy alkalommal Erdős Péter beszélt a televízióban a csirkedarálásról. Minket név szerint nem említett meg az ügy kapcsán, de olyan műsorban szólt erről, amelyikben a Beatricéről, a punkról meg az új hullámról volt szó” – mesélte Nagy Feró, aki szerint nem kizárt, hogy a lejárató sztorik terjedése a szocialista államapparátus belügyi szerveinek állt érdekében, és a számukra ellenségesnek vélt elemek lejáratását szolgálták.
CPg-koncert a VMK-ban
Farsang A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakot hívják farsangnak, amelynek három utolsó napja “a farsang farka” a mulatozás ideje volt. A katolikus egyház liturgiája szerint ez az időszak a nagyböjttel ér véget. Innen ered a karnevál szó, ami a húshagyó keddet jelölte olaszul: Carne vale! (Hús, isten veled!) A középkortól rendeztek álarcos, állatjelmezes felvonulásokat. A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója, Lorenzo il Magnifico volt. A mai napig őrzi ezt a hagyományt a velencei karnevál, amely külföldről is nagyon sok látogatót vonz. A karnevál hagyományát 200 éves csend után, 1980-ban élesztették újjá, de sok elemét megőrizték a régebbi ünnepeknek. Ilyenek például: a dózse és vendégei erkélyről üdvözlik a népet; harsonákat fújnak és léggömböket eresztenek az égbe; kötélen kis galamb vagy kötéltáncos halad át a Szent Márk téren. A város varázslatos hangulata még inkább lenyűgözővé válik ekkortájt, hiszen zsúfolásig megtelnek szűk kis utcák és a Szent Márk téren pedig levegőt sem lehet kapni a sok kíváncsi turistától. Spanyolországban is a rendkívül fényes álarcos felvonulások jellemzők , különösen Madridban, Sevillában és Cadizban. Párizsban a boeuf gras-t (kövér ökör) álarcosok vezetik körül a városban s ezzel fejezik be a farsang ünnepét. Híres a nizzai karnevál is, hatalmas, díszes kocsik menetével, virágok csatájával vonzza a látogatókat. Németországban is divatos álarcos felvonulásokról és az ezekkel összekötött pajkosságokról elnevezték a húshagyó keddet bolondok keddjének (Narrenfest). A német reformátorok majdnem örökre elfojtották e népünnepeket, s csak a múlt század elején kezdték egyes német városok újra feléleszteni; pl. München, Aachen s főképp Düsseldorf. A rajnai karneválnak, melynek hagyományait 1823-ban élesztette újjá a kölni polgárság, már novemberben megkezdődnek az előkészületei. A kölni karneváli tradíciók része az úgynevezett asszonyfarsang, amikor hamvazószerdán a nők külön vigasságot rendezhetnek maguknak, kizárva a mulatozásból a férfiakat. Ausztriában a farsangi mulatságok központja a karinthiai Villach. Farsangszombaton az egész város jelmezbe, álarcokba öltözik, még a bolti eladók is maszkok mögé rejtőzve szolgálják ki a vásárlókat; a polgármester pedig egy napra ünnepélyesen átadja a hivatalát a farsangi hercegnek, a Fideliusnak. Hazánkban napjaink leglátványosabb farsangi felvonulása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. Az emberek ilyenkor ijesztő ruhákba bújnak, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. Az ünneplés végén a tél halálát szimbolizáló szalmabábu égetése történik
A riói karnevál Vajon Rio de Janeiro-ban milyen hagyományok maradtak fent, mi történik valójában a riói karneválon? Kóstoljunk bele egy kicsit az ottani hangulatba. A riói karnevál portugál őse az Entrudo. Ennek résztvevői eredetileg szagos vízzel (vö.: kölni víz), vizes porral, záptojással vagy citromhéjjal dobálták egymást nagy vigadozás közepette.1855-ben létrehozták a „fiatalok karneváli baráti társaságát”. Ők zeneszóval, színes kosztümökbe öltözött résztvevőkkel szervezett felvonulásokat a „cidade maravilhosát” csinálták meg. Lényegében ma is ezek a társaságok rendezik a karneválokat egész éven át.
Ekkor rendezik meg ugyanis a riói karnevált. A parádén a látványos jelmezek mellett a szamba is főszerepet kap, hiszen ilyenkor mérik össze tudásukat a legjobb szambaiskolák táncosai a brazil farsang főutcáján, a több mint másfél kilométeres Sambadronon. A szambaversenyre benevezett táncosok a karnevál előtt több hónappal kezdik a felkészülést. A karneválra mintegy háromszázezer turista érkezik rendszeresen, akik a méregdrága jegyeket is csak hatalmas "harcok" árán tudják megszerezni. A karnevál szó a latin carnevale kifejezésből ered (búcsú a hústól). Az első Riói karnevált, amelyet feljegyeztek, 1723-ban tartották a portugál bevándorlók. Az emberek három napon keresztül maszkokban rohangáltak az utcákon. Rio első jelmezbálját 1840-ben szervezték, és a jelmezbál nemsokára átvette a csintalan szórakozás helyét. Nagyjából egy évtized múlva már lovak által vontatott kocsikon vonultak fel a zenekarok, és 1855-ben már lélegzetelállító jelmezekben vonultak fel a karneválon a gazdagabbak. Ezután elkezdték megrendezni a táncversenyeket, a szambaiskolák versenyét pedig 1928 óta tartják meg – ez a mai karneválok legfőbb látványossága. A szambazene mégis csak 1917-ben lett a karnevál aláfestő muzsikája. A Riói karnevál nem véletlenül a világ egyik legnagyobb látványossága. A nagy szenvedélyeket kiváltó táncverseny olyan szambaiskolák között zajlik, amelyek valójában olyan egyesületek, amelyek többet között oktatási és egészségügyi ellátást nyújtanak a tagok számára. Mindegyik iskola választ egy témát, amelyet a zenével és a 10 kocsin táncoló, akár négyezer táncos mozdulataival fejeznek ki.
A felvonulás Rio egyik belvárosi utcájában zajlik, és a legjobb helyekért 50 000 forint körüli összeget kell fizetni. A karneválon nem csupán a szambaiskolák növendékei táncolhatnak – bárki táncra perdülhet az utcán, akinek kedve szottyan rá. Rio minden körzetének megvan a saját zenekara és táncosai, akik jelmezeket, utcai ruhákat, karneválos pólókat, vagy akár fürdőruhákat öltenek magukra, majd miután a helyiek összegyűltek egy bárban vagy téren, a zenekar elindul egy előre eltervezett útvonalon. Az összejövetelek általában késő délután kezdődnek. A gyerekektől az idősebbekig mindenki csatlakozik a vidámsághoz, és van olyan zenekar is, amelyik több mint 10 000 résztvevőt vonz. Több mint egy évszázadig, 1984-ig kellett várni ahhoz, hogy a mai riói karnevál külsősége, kerete kialakuljon: ekkor hozták létre a Passarela do Sambát, a kétoldalt tribünökkel, lakóházakkal határolt hosszan elhúzódó sétányt, amelyen a szambaiskolák vonulnak végig.
A szamba mint ritmus és tánc 1917-től hódított teret, ez a tánczenei műfaj Salvador da Baiából eredt, az ottani nők ünnepeiről. A ritmus a tradicionális afrobrazil lundu és frevo keveréke a portugálok által behozott polkáéval. A szamba ritmusa varázsolta a karnevált hamisíthatatlan brazil ünneppé, az ország identitásának elemévé.
A Cidade Maravilhosában persze nem minden csodálatos. Az utóbbi hónapokban nyugtalanítóan emelkedett a kábítószerrel kapcsolatos bűnözés, a maffialeszámolások és terrormegfélemlítésik gyakoriak a Rio de Janeiro dombjaira felhúzódó nyomornegyedekben, a favelákban. A rendőrség sem igen tud mást tenni, minthogy erős felszereltséggel, nem ritkán rohamkocsikkal biztosított háttérrel tartson alapos razziákat, igaz, nem sok eredménnyel. A rendőrség nem titkolja, tartanak attól, hogy a kis bűnözök, az alkalmi kábítószerárusok - akiket a drogmaffiózók felhasználnak most jó alkalmat látnak a karneváli forgatagban portékájuk értékesítésére. Riónak (amely nagyrészt a turizmusból él) tragédia lenne, ha felkerülne a világ legveszélyesebb városainak listájára.
Híres európai írók Alexandre Dumas (1802-1870 ) „Látod, ennyivel kezdtem, ennyivel végzem. Ami közte volt, az az élet, a hír, a szerelem, a kaland, a megnyugvás, minden ami szép, és ami nem szép, de az egész nagyon jó volt.” 19.századi francia író. Színdarabokat, újságcikkeket, regényeket főként történelmieket írt. Párizs közelében született, négy éves volt mikor apja meghalt, édesanyja nehezen tudott hozzájárulni fia oktatásához. Az ifjú Alexadre-t ez nem gátolta meg abban, hogy minden könyvet amit a kezébe tudott kaparintani ne olvassa el. Húszéves korában Párizsba költözött és elkezdett dolgozni Palaris Royal-ban. 1830-ban részt vesz a forradalomban. 1840-ben megnősül, felesége Ida Ferrier színésznő. Számos viszonya volt házassága alatt is, 3 törvénytelen gyermeke is született. Az egyik ilyen gyermek szintén drámákat írt, mivel nevük és foglalkozásuk megegyezett a világirodalom úgy különbözteti meg őket, hogy id. Alexandre Dumas és ifj. Alexandre Dumas. Maga is tudta, hogy halálos beteg, de türelmesen, szinte derűsen várta a halált. 1870. december 5-én meghalt. Művei: 1829-ben nagy sikert arat a „III Henrik udvara” című drámával. A következő évben bemutatott „Krisztina királynő” szintén ilyen népszerű lett.1838-ban újraírta az egyik színdarabját, és ez lett az első folytatásos regénye. 1839-től 1841-ig Dumas az európai történelem híres bűnözőiről és bűneseteiről szóló nyolckötetes esszégyűjteményt összeállításán dolgozott. Dumas részt vett vívómestere, Augustin Grisier 1840-es regényének, „A vívómester”-nek megírásában. Oroszországba, ezért nem tehette be a lábát I. Miklós cár haláláig. 1844-ben megírja „A három testőrt”, majd 1845-1846 között a „Monte Christo grófját”. Dumas utolsó regénye a „Szent Hermina lovagja”.
George Orwell (1903-1950) „A magány (...) nagyon értékes kincs. Mindenki vágyik egy olyan hely után, ahol időnként egyedül lehet.” 20.századi angol író, kritikus, újságíró. Indiában született Eric Blair néven, 1911-ben anyával és nővérével Angliába költözött, hogy tanulmányait itt kezdhesse meg. Egyetemi ösztöndíj hiányában visszatért Indiába, ahol öt évet szolgált helyettes rendőr felügyelőként. 1927-ben hazatért. A következő néhány évet a párizsi és londoni szegényebb rétegek között töltötte, csavargókkal, koldusokkal barátkozott, és alkalmi munkákat vállalt. Tüdőbántalmak kínozták, ennek ellenére erős dohányos maradt. Erről az időszakáról 1933-ban kiadott egy életből vett beszámolót George Orwell néven „Csavargóként Párizsban, Londonban” címmel. Nem tudott írásaiból megélni, ezért tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott. 1936, megnősül, felesége Eileen O'Shaughnessyt. Még az év végén Barcelonába utazik, ott a spanyol polgárháborúról tudósított. Fegyvert ragadt és az aragóniai fronton harcolt, ahol egy orvlövész megsebesíti a nyakát, erről egy rövid esszét is írt. 1937-ben feleségével együtt kimenekül az országból. 1938-ban jelent meg a spanyolországi élményeiből táplálkozó „Hódolat Katalóniának” című könyve. Orwell még ebben az évben TBC-s lett. 1941-től a BBC-nél dolgozott. 1943-44-ben írta meg az „Állatfarmot” , mely a háború idején nem jelenhetett meg. Felesége halála után a skót partok közelében levő Jura szigetén telepedett le. Itt írta meg híres regényét, az 1984-et, amelyben egy civilizációt leigázó, fokozatosan bürokratizálódó, végletesen totalitárius rendszer képét vetítette elő. A könyvet 1949-ben adták ki. Orwell alig néhány hónappal élte túl fő műve megjelenését: 1950-ben halt meg tüdőbajban. Regényei: Tragédia Burmában (1934), A wigani móló (1937), Légszomj (1939).
Bohumil Hrabal (1914-1997) „Önmagunk megismerésének legáltalánosabb módja a macskajajos állapotban utólag mindig kielemzett részegség.” 20.századi cseh író. Morvaországban, Brno született. Nevelőapja František Hrabal sörgyári könyvelő, és anyja 1920-ban házasodtak össze. Bohumil nem volt jó tanuló az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef volt rá nagy hatással. A sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat Hrabal számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg. 1935-ben érettségizett és beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban tudta befejezni. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott, ebből az élményből született a „Szigorúan ellenőrzött vonatok” (1965), amelyből Jiří Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként. 1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az „Őfelsége pincére voltam” és a „Városka, ahol megállt az idő” című műveket. Egy darabig szamizdatokban (illegális kiadvány a kommunista rendszerben) és külföldön is publikált. Galambetetés közben, a prágai kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Irodalmi stílusa: Kifejező, rendkívül vizuális stílusban írt, gyakran nagyon hosszú mondatokban. „Táncórák idősebbeknek és haladóknak” (1964) című könyve egyetlen hosszú mondat. Műveit 27 nyelvre fordították le. Néhány műve: Sörgyári Capriccio, Egy osztályismétlő emlékezései, Macska-maszkabál, avagy gyónás feloldozás nélkül, Véres történetek és legendák .
Szabó Magda (1917-2007) „Az én valódi arcom sokkal szörnyűbb, mint amit festeni szoktam magamnak.” 20-21.századi Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító. Debrecenben született, a Dóczi Leánynevelő Intézetben tanult és érettségizett 1935-ben; 1940-ben a Debreceni Egyetemen kapott latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Az 1940-es években tanít a Páhi (Bács-Kiskun megye) községben rövid ideig. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben a Horváth Mihály téri Gyakorló Általános Iskola tanáraként dolgozott. Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. „A Freskó” és „Az őz” című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől kezdve szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi regényt írt, az „Ókút”, a „Régimódi történet” és a „Für Elise” saját és szülei gyermekkorát valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a „Danaida” vagy a „Pilátus”. 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalomi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály tagja. 1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját „Megmaradt Szobotkának” című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, kerepesi otthonában olvasás közben érte a halál. Számos kitüntetése, díja van. Híresebb regényei: Abigél (1970), Az ajtó (1987).
A film története A filmtörténészek úgy tartják, hogy a film története ott kezdődik, amikor a Lumières-fivérek 1895 decemberében bemutatták az első mozgófényképet Párizsban. Eddig is készültek mozgó felvételek, azonban ezeket nem a közönségnek szánták, ezért 1895 a szimbolikus dátum, amikor a mozi megszületésének lehetünk tanúi. Ekkor a szenzáció a mozgáson van, és nem pedig történetek elbeszélésén. Lumières-ék riportfilmjei után Georges Méliès volt az első, aki az első játékfilmeket, pontosabban az első fantasztikus filmeket és tündérmeséket leforgatta. A film kezdeteikor még nem volt hang, így 1895-1929-ig a némafilmkorszakról beszélhetünk. A hang megjelenése nagy változást hozott, eleinte attól féltek a filmteoretikusok, hogy ezáltal a színházhoz fog közelíteni ez a művészeti ág, és hogy a legnagyobb jellemzőjét fogja elveszteni, mégpedig azt, hogy láttat. Természetesen tudhatjuk, hogy a hang megjelenése nem hozott negatív változásokat a hetedik művészet életében, a jól megválasztott hangzásvilág kiegészíti a filmet. Fontos, hogy a láttatás az elsődleges a filmben, tehát a hang megjelenése után is főleg a látványnak kell a művészi üzenetet hordoznia. Georges Méliès - Utazás a Holdba (1902)
Az 1930 és 1960 közötti időszakra a hangosfilm vált uralkodóvá a mozikban. Az 1920-as évek végére a film már három évtizedes tartalmas múlttal rendelkezett, így volt mi ellen lázadni és mit megújítani: ekkorra szépen kialakultak a film műfajai, stílusai, azok stíluselemei és közkincs lett az összes filmes elbeszélőforma. Ekkor a filmesek a történések pergésének, az idő természetes múlásának bemutatását élvezték, az idő megszakításának csak igen kezdetleges módjait ismerték és alkalmazták általában. Egészen az ötvenes-hatvanas évekig találkozhatunk megújítókkal, különféle irányzatokkal, akik a filmelbeszélés idejét újították meg, a beállításokon változtattak, vagy éppen addig szokatlan – olykor tabu – témákat jelenítettek meg a filmvásznon.
Néhány példa ezekből az évtizedekből: Luis Buńuel és Salvador Dalí – „Andalúziai kutya, Aranykor” (álom és szabad gondolattársítás adja a történetet, tudattalan tartalmakat próbálnak kifejezni, idő és tér szabad kezelése, ok-okozati összefüggések álomszerűen vannak megjelenítve, szimbólumok alkalmazása). A film noir irányzata – A film noir műfaja Amerikából ered, az elnevezés mégis francia (azaz fekete film), mert francia kritikusok foglalkoztak először komolyan ezekkel a munkákkal. A film noirok atmoszférája nagyon sajátos. Majdnem mind fekete-fehérben készültek, és sajátos kelléktáruk van. A klasszikus film noir egy bűnügyi történetet kapcsol össze a főhősre nézve romboló szerelmi történettel, és a két történet egymást motiválja. A kiinduló problémát háttérbe szorítja ez a filmtípus, a bűntény és a szerelem összekapcsolódik bennük. – pl. John Huston: „Máltai sólyom” (1941) Akira Kurosawa –„A vihar kapujában” (egy történet különböző nézőpontokból elmesélve) Alfred Hitchcock – „Szédülés (Vertigo)”, „Psycho” (idő kérdésköre, közönségre való hatás – suspense)
Szédülés - Kim Novak és James Stewart
Az ötvenes-hatvanas évektől kezdve beszélhetünk modern filmművészetről, és egészen napjainkig kitart ez a korszak. Elméleti megalapozottságát többek között a francia filmművészek adták, akik két fontos fogalmat is bevezettek ebben az időszakban. A kamera-töltőtoll: (1948): Alexandre Astruc: Új avantgárd születése: a kamera-töltőtoll) A filmképben kell a gondolatnak megjelennie, tehát a film folyamatában, s ebből következően a film formanyelvében (a szereplők szavaiban, mozdulataiban, a szereplőket egymással vagy a tárgyakkal összekötő kameramozgásokban) kell tetten érnünk a művészi üzenetet, tehát a film szerzőjének úgy kell használnia a kamerát, mint az írónak a töltőtollat. A szerzői film: a film szerzőjének eleinte a forgatókönyvírót és a producert tekintették az 50-es évekig. Ezek után a rendező lép elő a háttérből, és a mai napig a film igazi szerzőjének a rendezőt tartjuk. Ebben az időszakban fontos hatást tett a filmekre, hogy a televízió elterjedt világszerte, és ehhez kellett alkalmazkodnia a filmeseknek. François Truffaut – híres francia filmrendező, a francia új hullám egyik legjelesebb képviselője – jegyzi meg ezzel kapcsolatban:„Én azt szeretném, hogy a filmet tátott szájjal nézzék.” Mivel otthoni filmnézés közben megszokták a nézők, hogy nem csak a filmre koncentrálnak, ezért kell hatásosabb filmeket készíteni a rendező szerint. További jellemzője ennek a korszaknak, hogy elterjedt a színes film is, illetve szétvált művészfilm és tömegfilm (műfaji film), tehát az igényes, művészi céllal létrehozott alkotások és a tömegnek szánt filmek (egy adott filmműfajt tökéletesen megvalósító alkotás). A modern filmre jellemző: • • • • • •
a lineáris elbeszélés széttöredezése a reflexiókkal, bonyolult időutazásokkal tarkított új elbeszélő formák az érzelmek túlsúlya a véletlen központi dramaturgiai szerepe a valóságos dolgok negatívvá válása, a képzeletbeli pozitív beállítása az elidegenítő narrátor és a kamera jelenlétének állandó érzékeltetése jellemzik.
Néhány híres rendező és film ebből a korszakból: Frederico Fellini: Édes élet Stanley Kubrick: Gépnarancs Peter Greenaway: A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője Luis Buñuel: A burzsoázia diszkrét bája Monthy Python: Brian élete Quentin Tarantino: Ponyvaregény Milos Forman: Hair Jirí Menzel: Sörgyári capriccio Pedro Almodóvar: Az északi sarkkör szerelmesei Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
Sörgyári capriccio - Magda Vásáryová
Frederico Fellini: Édes élet
Luis Buñuel: A burzsoázia diszkrét bája
Film a múltból A kaktusz virága (1969) színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 100 perc Rendező: Gene Saks Író: AbeBurrows, Pierre Barillet, Jean-Pierre Grédy Forgatókönyvíró: I.A.I. Diamond Zeneszerző: Quincy Jones Operatőr: Charles Lang
Goldie Hawn
Jellemeztervező: Moss Mabry Vágó: Maury Winetrobe Szereplők: Walter Matthau (Julian Winston) Ingrid Bergram (Stephanie Dickinson) Goldie Hawn (Toni Simmons) Jack Weston (Harvey Greenfield) Rick Lenz (Igor Sullivan) Vito Scotti (Senor Sánchez) Irene Hervey (Mrs. Durant) Walter Matthau és Goldie Hawn Tartalom: Julian Winston (Walter Matthau) főállású agglegény, mellékesen pedig fogorvos, akinek fogalma sincs róla, milyen jól is megy a sora. Újdonsült barátnője, a szöszke Toni (Goldie Hawn) él-hal érte, asszisztensnőjénél, a lelkiismeretes és gyakorlatias Stephanie-nál (Ingrid Bergram) álmában sem kívánhatna jobbat. Kényelmes helyzetén csak egy dolog ronthat: a házasság. Winston retteg a boldogító igen kimondásától – ezért lódít egy nagyot – elhiteti Tonival, hogy nős. A hazugság túl elkeseredettségében öngyilkosságot kísérel meg. Winston erre megígéri neki, hogy elválik, és elveszi őt feleségül. Ám Tonit nem abból a fából faragták, aki csak úgy ripsz-ropsz tönkre tesz egy boldog családot, saját szemével szeretné látni, hogy a házastársak kapcsolata már kihűlt. Winstonnak sürgősen keríteni kell hát egy álfeleséget, Stephanie nővér épp megfelelőnek tűnik a szerepre. Csakhogy – mint már annyiszor – a férfi tervei ismét kudarcba fulladnak... Díjak és jelölések: BAFTA-díj (1971) - Legjobb női alakítás: Goldie Hawn Golden Globe-díj (1970) – Legjobb női mellékszereplő: Goldie Hawn Oscar-díj (1970) – Legjobb női mellékszereplő: Goldie Haw Golden Globe-díj (1970) – Legígéretesebb fiatal színésznő jelölés: Goldie Hawn Golden Globe-díj (1970) – Legjobb színésznő – zenés film és vígjáték katekória jelölés: Ingrid Bergman Golden Globe-díj (1970) – Legjobb film – zenés film és vígjáték kategória jelölés Golden Globe-díj (1970) – Legjobb betétdal jelölés: Quincy Jones
Forgatókönyv (rövid) Forgatókönyv (féleség) Épületbelső: sétáló láb. (csak pár másodpercig) Távolról morajlik a város. Itt fönt nagy épületet látunk. Szól a csengő. Bevonulnak az osztályok a termükbe, s megszűnik a diákzsivaj. Csend honol a folyosókon. Két gyerek oson a folyosón. A saroknál a falhoz lapulnak, s vizslatják a terepet. Hirtelen visszahúzódnak, mert láttak valakit. (ő lesz az egyik hajtó). Köv. kép: Kidől egy ablak rácsa, s nagy robajjal a földre csapódik. Halk szitkozódás. Két fej bukkan elő körülnézve. Egy pillanatra eltűnnek. Kimászik a kövérke gyerek, inkább kiesik. Követi nyurgább társa. Eközben megtárgyalják, ki-ki hova rejtette civil ruháját, ugyanis katonaiskolából szöknek meg. (utólag: az ablakdörrenés pillanatában megmozdul egy mozdulatlan láb, s elindul)+ a mozdulatlan lábat az elején be kell vágni valahova). Elmennek felvenni a civil ruhájukat. Nagy nehezen átmásznak a kerítésen, s megnyugodva abban a hitben, hogy senki nem látta meg őket, vidáman elszaladtak. Ekkor hirtelen messzebb egy embert látunk az ablakban, nem teljesen tisztán, aki észrevette őket. (a láb megindul egy ablak elől, s megy). Köv. kép: (igazgató szobája) Egy zömökebb figura néz ki az ablakon. (hátulról veszi a kamera, secondban). Kopognak. Nyílik az ajtó, s belép a bizonyos láb. (fokozatosan emelkedik a kamera, s meglátjuk az illetőt stb.) Elárulja a ”főnöknek” a szökevényeket. Az igazgató összehívja a hajtóvadászatban résztvevő személyeket. Egy kemény katona, egy FBI ügynök, és egy ninja katanájával. A szökevények osztálytársa megtudja mi van folyamatban, akit rosszulléte miatt hazaküldtek. (hallgatózik az igazgató ajtajánál). Elindulnak a hajtók. Köv. kép: Bolt. (kívülről, totálban, szemből, kicsit alulról). Az egyiknek volt egy kis pénze vettek valamit. Leülnek egy padra. Éppen arra jön az osztálytársuk. Figyelmezteti őket, hogy a nyomukban vannak a hajtók. Számukra megindul a bujdosás. (szinte azonnal észreveszik üldözőiket) (most átugrom pár lényegtelen dolgon, avagy a hajtóvadászaton, ami persze lényeges dolog, de túl részletes, ahhoz, hogy tagolva, (részletesen) leírjam, mi történik benne). Elfogták az egyik fiút. Bilincsben vezették el. A másik fiú egy távolabbi bokor mögül nézte ezt. Az elfogott fiút kínvallatásnak vetik alá. (meg akarják tudni miért szökött meg és, hogy hol van a társa). Társa belopódzik az épületbe, s kiszabadítja barátját. Fölszállnak egy járműre és elmennek. (mint ha egy szigetről távoznának örökre, az utolsó járművel. Ott hagyják ezt a helyet). Mikor elindul a jármű, belép a láb a képbe.
VÉGE
Készítette Főszerkesztő
Szenes Anna Közreműködött
Molnár Gábor Áron
Kiss Bálint
