Engedj el copy.qxd
7/27/2009
4:34 PM
Page 189
TARTALOM
Bevezetés 7 1. Kezdetben volt a szimbiózis A túl korai elszakadás 17 A kötõdés kezdete 21 A megzavart kötõdés 24 Kötõdés a rácsok mögött 28 Túlélni az elhagyatottságot 31 2. A felnõtté válás elválás A szimbiózis megbontója: az apa 37 Az alvás is elválás 41 Az óvoda jótékony hatása 46 A kitalált történetek mûvészete 49 3. Kísérletek a szimbiózis meghosszabbítására Egy elszakadni nem tudó gyermek története 55 Aki nem tudja elviselni az iskolába járást 60 Hogyan szabaduljunk meg a tünetektõl? 65 Aki nem akar felnõni 69
Engedj el copy.qxd
7/27/2009
4:34 PM
Page 190
4. Amikor az elszakadás akadályba ütközik Elszakadás a beteg szülõtõl 75 A betegség, ami odaköt 80 A lassított elválás 84 5. Amikor a szülõk válnak A válást soha nem szabad lebecsülni 93 Szimbiózis mint visszahatás 99 A megosztott szülõi felügyelet korlátai 102 6. A gyászmunka A félelmetes halál 107 A halál elutasítása 110 A gyász nem betegség 114 A veszteség elleni harc stratégiái 117 Amikor lehetetlen a gyász 122 7. Emlékezés és felejtés Emlékek és tárgyak 127 „Egy zug a világban” 135 8. Elszakadni a gyermekkortól A szökés mûvészete 141 Barátok és szerelmek 146 Az elsõ szerelem és az elsõ szerelmi bánat 150 Az elhagyott szülõk 153 A romboló függõség 158
Engedj el copy.qxd
7/27/2009
4:34 PM
Page 191
9. És ha lehetetlen az elszakadás? Múlt nélkül élni 165 Elszakadni a gyökerektõl 166 A gyengítõ sérülések 171 Elszakadni önmagunktól 172 10. A gyermekpszichiátria és az elszakadás A találkozás öröme 179 Amikor a pszichoterápia soha nem ér véget 182 Összegzés A kötelékek ereje 186
Engedj el copy.qxd
7/27/2009
4:34 PM
Page 37
A szimbiózis megbontója: az apa A 6 éves Martin a játék elején kijelenti: „Mondok egy titkot: az óvodában soha nem játszottam lányokkal.” Szülei azért hozták el hozzám, mert túlságosan femininnek látták, s attól tartottak, hátha homoszexuális hajlamai vannak. Anyjával való kapcsolatában Martin tényleg határozottan feminin identitást mutat, egyébként intenzív szimbiózisban él vele. Mihelyt meghallom a történetét, rögtön meg is értem, miért. Az anyjának nagyon nehéz gyermekkora volt. Születése után elhagyták, többször is nevelõszülõkhöz került, ahol újra és újra bántalmazták. Késõbb megtalálta a vér szerinti apját, akitõl újabb bántásokat kellett elszenvednie. Mielõtt Martin apjával találkozott volna, már túl volt egy szerencsétlen házasságon. A válás után méhnyakdaganatot találtak nála, s egy sor mûtéten esett át. Még a betegsége alatt fogant meg Martin, amikor már azt hitte, sohasem lehet gyermeke. A fiúban saját gyermekkoráért is kárpótlást keresett. Olyan szimbiózisban él vele, amit õ maga soha nem élhetett át, s mivel saját anyját nem ismerte, tökéletes és mindenható anya akar lenni. Ennek a nõnek az életében a férfi mindig ellenségként, potenciális veszélyként jelent meg, Martin tehát árulást követne el az anyja ellen, ha a férfimodellhez alkalmazkodna. Az anya által elszenvedettek következtében soha nem láthat egy férfiban megfelelõ, vagyis veszélytelen mintát. Arra is rá kell jönnie, hogy puszta léte, az, hogy hímnemû, már önmagában fájdalmat okoz az édesanyjának. Az édesapa kedves és udvarias ember, így nem is akarja anya és fia szoros kapcsolatát megzavarni, már csak ezért 37
Engedj el copy.qxd
7/27/2009
4:34 PM
Page 38
sem, mert ismerve felesége múltját, megérti, mekkora szüksége van a kötõdésre és a szeretetre. „Nem szólok bele, mert úgy gondolom, hogy jót tesz neki”, mondja. A helyzet csak akkor javulhat, azaz Martin akkor fog végre leszakadni az édesanyjáról, akin forró szerelemmel csügg, ha az apa elfoglalja természetes helyét, vállalja az anya-gyermek kettõst megbontó feladatát, vagyis az apaszerepet, melyet mindaddig nem töltött be. Martin ezt a saját szavaival úgy fejezi ki, hogy soha nem csinálnak semmit a papával. Az 5 éves Maude nem szeret óvodába járni. Egyébként nem is volt kiscsoportos, mert az anyja úgy ítélte meg, nincs rá szüksége, maradjon inkább vele otthon. Jelenleg a kislány olyan nehezen viseli az iskola-elõkészítõ nagycsoportot, hogy félõ, iskolafóbia fog kialakulni nála. Borzasztóan fájdalmas elszakadnia a mamától, és idõnként kimondottan halálfélelemmel küzd. Hogyan is alakult ki ez a mély és eltéphetetlen kapcsolat anya és lánya között? Az elsõdleges ok az, hogy Maude mamája a terhessége alatt veszítette el az édesapját, anyja pedig röviddel azután halt meg. A két egymást követõ veszteség, ami az Ödipusz-háromszög elveszítését jelentette, arra ösztönözte Maude anyját, hogy a lányával alakítson ki szoros kapcsolatot, hiszen számára õ volt az igazi család. Feltehetõen õ is nagyon szorosan kötõdött az édesanyjához, hiszen maga mesélte: „nem múlt el nap, hogy ne találkoztunk volna”. Ebben az esetben is fel kell tennünk a kérdést, hogy mi indokolta ezt a rendkívül szoros kapcsolatot. A felelõsség mindenekelõtt a kislányt terheli. Valószínûleg már a születésekor sokkal nagyobb igénye volt a szoros kapcsolatra, 38
Engedj el copy.qxd
7/27/2009
4:34 PM
Page 39
mint másoknak, valósággal ráragadt az édesanyjára, s minthogy az akkor szenvedett el két súlyos veszteséget, neki is sokkal erõsebb lett a kötõdésre való képessége. Lányába kapaszkodva próbálta kitölteni az ûrt, amit szülei elveszítése keltett benne. Maude apja is jelen van a beszélgetésen. Láthatóan kívül marad kettejük szoros kapcsolatán, de az is világos, hogy ez nem közömbös a számára. Kedvesen és türelmesen bánik a lányával, tudja, hogy annak elõbb-utóbb le kellene válnia az édesanyjáról, de egyiküknek sem képes ebben segíteni. Készen áll az apaszerep betöltésére, de az anyának ebben támogatnia kellene õt, amibe az anya a beszélgetés folyamán bele is egyezik, belátva, hogy ez a lányuk javára válna. Ebben a történetben is az apáé tehát a kulcsszerep, csak õ „választhatja szét” anyát és lányát. Gyöngéden és józanul segíthet nekik abban, hogy óvatosan elszakadjanak egymástól, mégpedig úgy, hogy közben az anya ne azt érezze, mintha elhagyta volna a lányát, s a kislányban se alakuljon ki az elhagyatottság érzése. Láthattuk, hogy ez a kapcsolat elõször és elsõdlegesen anya és csecsemõje között alakul ki. Mindez nem jelenti azt, hogy a gyermek nem kötõdhet az apjához is, de ez már másodlagos, kevésbé intenzív kötõdés, mivel elõször le kell válnia az édesanyjáról, aki mindig is az egyetlen marad a számára, akihez biológiailag, organikusan és fizikailag is kötõdik. Azt hiszem egyébként, hogy az apának – hacsak az anyát fizikailag és lelkileg valami nem akadályozza – nem kell mindenáron erre a kötõdésre törekednie. Az õ szerepe 39
Engedj el copy.qxd
7/27/2009
4:34 PM
Page 40
ugyanis elsõsorban a „leválasztóé”. Az apa azért fontos és nélkülözhetetlen, mert õ ad erõt az anyának ahhoz, hogy – Winnicott kifejezésével élve – az elsõdleges anyai gondoskodás heteinek elmúltával kisbabáján kívül mással is foglalkozzon. A kisbaba is meg fogja érezni, hogy édesanyjának az érdeklõdése másra is irányul, nem csak õreá, s mivel a papa fontos a mamának, neki is fontossá válik. Élete elsõ napjaitól kezdve az apa fogja megtestesíteni a különbözõség oly fontos fogalmát. A papa bõrének más a tapintása, mint a mamáénak, más hangja van, másképp veszi fel, másképp eteti, másképp játszik vele, úgyhogy a baba, ha még csak homályosan is, de érzékeli egy harmadik jelenlétét, a különbözõséget, az ugyanolyant és a nem ugyanolyant, s ez segíti majd a leválást és a világ felé fordulást. Eleinte ugyanis szinte kizárólag azzal a személlyel azonosul, aki a legtöbbet van vele – vagyis az anyával –, lassacskán azonban új mintát is talál az azonosuláshoz, az apát, aki tehát nélkülözhetetlen személyiségének fejlõdéséhez. Az apa vonja el az anya figyelmét a kisbabáról, miközben segít neki és támogatja abban, hogy betölthesse anyai hivatását. Az elsõ pillanattól kezdve jelen kell lennie, hogy a gyermek is érezhesse ezt, hogy tudja, a papa már az õ születése elõtt a mama mellett volt, hogy a mama soha nem volt egyedül, tehát nem kizárólag õt szereti. Azoknak a nõknek, akik úgy döntenek, hogy apa nélkül, egyedül vállalnak egy futó kapcsolatban fogant gyermeket, vagy akik még a terhesség alatt magukra maradtak, mindig azt kellene mondaniuk a gyermeknek, hogy õ forró szerelemben fogant. Nem is csak azért, mert a gyermeknek erre a hitre szüksége van, hanem mert tudnia kell, hogy a mama rajta kívül mást is 40
Engedj el copy.qxd
7/27/2009
4:34 PM
Page 41
szeretett. Kétségtelen, hogy a gyerek azért mindig remélni fogja, hogy az anyja õt szereti a legjobban a világon, de ez nem akkora baj, mint ha apa hiányában tényleg ez lenne az igazság, hiszen mindig megmarad benne egy csöppnyi kétség. A bizonyosság és a remény közepette a pici bizonytalanság, amely majd megkönnyíti a leválást. Az apa hiánya az esetek legnagyobb részében nem jelenti feltétlenül, hogy nincs harmadik személy az anya-gyermek kapcsolatban: lehet ez az új társ, egy családtag, egy jó barát, vagy bárki, aki nem tiltja a kötõdést, csak maga is befurakodik a kettõsbe. Nélküle az anya-gyermek kapcsolat csapdává válna.
Az alvás is elválás A 7 éves Antonia rettenetesen nehezen alszik el. Lefekvés elõtt rengeteg szertartást kell végigcsinálnia: hatszor megérinti szobája falát, tizenkétszer a kapcsolót, többször összehajtja és kisimítja a takaróját, míg végre meg van elégedve az ágyával. A rögeszmés viselkedés tipikus példája ez. Ami pedig a legérdekesebb, hogy ezt a szertartást Antonia sohasem egyedül csinálja végig. Lefekvéskor minden este odahívja a szüleit, mert jelenlétük megnyugtató a számára, nem fél annyira, ha ott vannak mellette. A szertartást azonban végigcsinálja. Tulajdonképpen kizárólag azért hívja oda õket, hogy õk is lássák, és nyugtalankodjanak miatta. Nem bírja elviselni, hogy ne legyenek mellette, hogy ne kizárólag vele foglalkozzanak.
41
