XI. évfolyam 1. szám
2009. tavasz
2009. tavasz
Tartalom
11
12
Köszönet Wolfgang Wagnernek A 10éves Hírmondó elsô száma Jubileum Ifjúsági hangverseny Ezt a pályát bírni kell cérnával Hugo Wolf – Virág Emese Velencei anziksz Meixneriada 2009 Azok a vidám Nibelungok Visszapillantó Vidámságok – humor Alter brumm nicht (II) Wagner Hírmondók 1999-2009
3 4 5 6 7 11 12 15 18 22 23 24 28
A címlapon: Polgár László mint Titus, Mozart: Titus kegyelme c. operában Fotó: Mezey Béla
7
15
A hátlapon: Címlapok a régi Hírmondókból A tartalomjegyzék képei: 23
3. Wolfgang Wagner, 6. Robotkai Rita, 7. Polgár László, 11. Virág Emese, 12. Velence, 15. Judith Gautier, 23. Vidámságok, 28. Wagner Hírmondó 1999–2009
28
Kiadja a Richard Wagner Társaság Fôvédnök: MARTON ÉVA 1148 Budapest, Kerepesi út 76/E. Telefon: 383-0101 • 467-0611 Fax: 383-0101 E-mail:
[email protected] Internet: www.wagnertarsasag.hu Szerkesztôbizottság: Dr. Ádám András fôszerkesztô, Dr. Király László, Pallós Tamás, Vajai Balázs Megjelenik negyedévente, megvásárolható: a Társaság rendezvényein, a Magyar Állami Operaházban ISSN 1587-1525
Támogatóink:
2009. tavasz
Köszönet Wolfgang Wagnernek lighanem Wolfgang Wagner a világ eddig zései (az a több száz) gyönyörködtetést és örömet szeleghosszabban regnáló színház-opera reztek a közönségnek. Akik az ô jóvoltából a Wagner igazgatója. Ötvennyolc éven át vezette a Társasággal pl. láthatták az utolsó „Nürnbergijét” Bayreuthi Ünnepi Játékokat. Ilyen hosszú Bayreuthban , vagy a drezdai kirándulás alkalmával a idôn át igazgatni a világ egyik legjelentô- „Bolygót”, szeretettel és köszönettel emlékeznek rá. sebb fesztiválszínházát, – méghozzá magas színvona- Rendezései a „bayreuthi mûhely” minden ötletes kísérleti elemét megvalósították, a hagyományos múlt értékelon – kultúrtörténeti érdem, egyedülálló teljesítmény. És mégis, most úgy látszik, Bayreuthban (is) egy inek megtartásával: elôadásai mindig szépek voltak. színháztörténeti korszak véget ér. Ennek elôjelei már Így kapcsolódik az unoka életmûve Richard Wagner nagy mondásához: „Ami nem korábban „borongtak” a minôsítszép, nem mûvészet – amiben hetetlen sajtótámadásokban, úgy nincs dallam, az nem zene!” minden születésnap alkalmával. Mint színházigazgató – Állandóan Wagner-klánról kiamondta egy méltatója – igazi báltak, aminek pont az ellenkezôje „Vater Figur” megtestesítôje igaz, hisz a fesztivált köztudomás volt, minden felsôbbrendûség, szerint Wolfgang és Gudrun Wagparancsnoki attitûd nélkül. Emner vezette. Más zsurnalisztáknak beri, megértô, baráti közeget teéppen ennek ellenkezôje volt a felremtett. Valamennyi bayreuthi háborító, hogy a széles rokonság munkatársát keresztnevén szólítehetséges (többnyire tehetségtetotta, mindenkinek jutott egy len), föl-lemenô és oldalági tagjait kedves mondata. miért nem vonták be a vezetésbe. Igazi színházi ember volt, anEzeket a támadásokat az évi közel Wolfgang Wagner nak minden válfajával; ahogy 60 ezer látogatónak nyújtott, zeneileg világelsônek nyilvánított elôadások ténye és a ba- nagyapja mondta: a színház fertô, a borzadályostól a jor kormány szolidaritása többé-kevésbé kivédte. A ki- magasságokig. Nos ô, ezt a világot uralni tudta. Bávülállónak úgy tûnik, hogy Wolfgang Wagner kelletle- mulatos érzéke volt a mûvészek, munkatársak megvánül bár, de idônként mégis kénytelen volt engedni a logatásában. Eredményes ember Wolfgang Wagner, „modern nyomakodóknak”, amikor excentrikus ren- aki most, amikor a színpadról távozik, nem ûrt, hanem dezéseket fogadott be a Festspielhausba – a közönség gazdagságot hagy maga után. A világ Wagner rajongóinak háláját és köszönetét kapja cserébe. irgalmatlan búzása ellenére. Remélhetô, hogy utódai ezt az örökséget gyarapíWolfgang Wagner, ez a korszakalkotó ember, most 2008. augusztus 28-án 89 évesen ünnepélyesen tani fogják. (Szerk.) visszavonult, mint kiváló rendezô és igazgató. Rende-
A
Wolfgang Wagner szavai 1994-bôl „Túlzás nélkül állíthatom, hogy életemben soha sem féltem; az egzisztenciális rettegés, a vereség elszenvedése, az elerôtlenedés értelmében, de a kishitûség és a csüggedés értelmében sem… Az Ünnepi Játékok vezetôjének tisztségében mediátornak és moderátornak éreztem és érzem magam a szavak eredeti értelmében: olyasvalakinek, aki a Bayreuthi Mûhelyben senkit semmire nem kényszerít rá, sokkal inkább összeegyeztet, hogy a mûvészi feszültségeknek a kölcsönhatásokban gyümölcsözô terét újból és újból létrejönni engedje… Sok egyéb képesség és készség mellett két olyan tulajdonságra van szükség a hivatásomat gyakorolva, amelyek szerencsére ott gyökereznek a fizikai és pszichikus alkatomban: a jó idegekre és a humorra.” Fordította. Füzesséry Katalin
3
Elsô száma 2009. tavasz
4
2009. tavasz
Jubileum 10 éves a Wagner Hírmondó elnôttkorba lépett szeretett folyóiratunk. Már hallom is az ellenvetést: Tíz esztendôs és máris felnôtt? Igen, hisz a mûvészeti folyóiratok életében az évek bizony duplán számítanak. A jelenlegi – finoman szólva – korlátozott lehetôségek korában még inkább. Nagyon fontos és bíztató, hogy egy tiszteletre méltó, a zenemûvészet iránt fogékony Társaság, mai divatos szóval civil szervezôdés, élteti, tartja fent a folyóiratot, míg összeállítása nyomdai munkálatai, megjelentetése nem kevés áldozatos munkát kíván a szerkesztôktôl. Hála és köszönet érte. Sziget ez a Hírmondó az írott média mindent elöntô tengerében, egy csöpp tiszta levegô. Szerény, de negyedévenkénti ablaknyitás a mûvészetre, a zenére amely nélkül – amint azt szomorúan láthatjuk – élni lehet ugyan, de minek és hogyan? A szavak mára elvesztették valódi jelentésüket, a fogalmak becsületüket. Eközben a babitsmihályi etikai parancs egyre fenyegetôbb kiáltássá válik: „a stílus maga az ember”. A Hírmondó decenniuma kapcsán szóló ünnepi laudáció azonban nem merülhet ki csupán a még oly jogos örvendezésben. Néhány gondolat erejéig kö-
F
rül kell nézni a korban, melyben élünk. Abban a földrajzi és szellemi fogalmat jelentô Európában, melyben Richard Wagner is élt. Az elmúlt esztendôk történelmi eseményei elkoptatták, kiüresítették Európa klasszikus fogalmát. Okkal, ok nélkül minduntalan ráhivatkoznak, cégérként használják, a legkülönfélébb összefüggésekben szükségesnek tartják bizonyítani az európai szellemiség létét, folytonosságát, létjogosultságát. Wagner életmûvében azonban – egyedülállóan magas rendû színpadi, zenedrámai megjelenésben – sûrítetten benne van az európai szellem története a pogányság mítoszaival, a középkor mondavilágával, a kereszténység megváltás-eszményével, a polgárság mûvészetteremtô-pártoló buzgalmával. A wagneri életmû messze túlmutat az opera mûfaján és így válik egyszerre felemelô, magas rendû zenei élménnyé, lelki szükségletté és a mûvek eredeti formájában – szellemtörténetté. Ha nem így lenne, már rég nem volna akkora tábora Wagnernek, már rég nem létezne az 1872-ben gróf Apponyi Albert alapította magyar Wagner Egylet, a mai Wagner Társaság, és hírmondója sem lenne a Hírmondónak. Ezek a gondolatok megkerülhetetlenek a kedves folyóirat tíz éves születésnapján. És van abban valami sejtelmesen reményteli, talán némi optimizmusra is okot adó, hogy egy új évezred küszöbén indult el régi hívek megtartására, új hívek bátorítására, toborzására a Wagner Hírmondó, amelynek egyre vonzóbb külseje mögött – megbocsájtható asszociációként µindig ott hallom a Lohengrin Hirdetôjének nemes C-dúr fanfárját. Boros Attila
5
2009. tavasz
Ifjúsági hangverseny – ezúttal tét nélkül ónéhány évvel ezelôtt alakult ki társaságunkban az a gyakorlat, hogy minden decemberben versenyszerû élô koncert zárja le az évet, amikor is fiatal énekesek mérik össze tudásukat egymással. Neves muzsikusokból álló zsüri választja ki a legjobbakat, s ôket a következô nyáron az Ünnepi Játékok vezetôi fogadják megismertetve velük a Bayreuthban folyó mûvészi munkát. Közép és kelet-Európa nyertes ösztöndíjasi még utazási költségtérítést is kapnak a Bayreuthi Ösztöndíj Alapítványtól.
J
Magyari Eszter
Szedlacsek Katalin
Sajnos, a bejáratott gyakorlatot egyelôre egy évre szüneteltetik. Bayreuthból ugyanis azt az értesítést kaptuk, nincs módjuk rá 2009-ben, hogy énekes-jelölteket a megszokott módon fogadjanak. Mi állhat ennek a hátterében? Tudjuk, hogy a kilencvenedik évében járó Wolfgang Wagner fôintendáns visszalépett a vezetéstôl, helyét a két leánya vette át, és így Bayreuth ma az átmenet, az újraszervezôdés állapotában van, feltehetôen ez is közrejátszik. Anagyobbik ok, mint hivatalosan írják, a világméretû gazdasági megrázkódtatás; ez nyilván az Ünnepi Játékok üzemében is érezteti a takarékosságot parancsoló hatását. A fiatal énekesek bemutatkozását 2008. végén is megrendeztük, ezúttal azonban mint verseny-jelleg és jutalmazás nélküli gálaestet. Misura Zsuzsa mûvésznô sietett segítségünkre azzal, hogy gazdag és színvonalas mûsort állított össze tíz énekes – régebbi és jelenlegi tanítványai – szereplésével. Az összejövetelen 21 ária és két duett hangzott el, a hosszú programban mindvégig Bizják Dóra zongoramûvész mûködött közre.
6
Az énekesek közül hárman: Megyesi-Schwartz Lucia, Somogyi Eszter és Daróczi Tamás már befutott mûvészek. Mostani szereplésük is a biztos tudásról, a gyakorlottságról tanúskodott. A többiek heten – köztük hat hölgy – a pillanatnyi szakmai érettség tekintetében változatosabb teljesítményt nyújtottak, de mind azt mutatták, hogy Misura mûvésznô iskolájában a hangi adottságok jó képzést kapnak és a mûvek korrekt elôadása mindig megvalósul. A csapatból két szopránénekesnô tûnt számomra nagy ígéretnek.
Andrássy Krisztina
Szedlacsek Katalin elôször lépett fel körünkben, tôle elôbb Micaela lírai áriáját hallottuk meggyôzô elôadásban (Carmen), majd Cso-Cso-Szán szerepének két híres és igényes részletét: a nagyáriát és – Adamovics Magdolnával együtt – a cseresznyevirág-kettôst. Magyari Eszter korábban is résztvevôje volt decemberi koncertünknek; ô ezúttal egymástól élesen elütô három hôsnôt jelenített meg a hangjával egyaránt stílusosan és átélten: az álmára átszellemülten emlékezô Elzát (Lohengrin), a határozott és tettre kész Rosinát (A sevillai borbély) és a démonian féltékeny Giocondát. A kettôsben Laurát (Gioconda vetélytársnôjét) Andrássy Krisztina énekelte. Nagyon remélem, hogy Bayreuth felôl elôbbutóbb elvonulnak a sötét felhôk, és visszaáll a korábbi rendszer. Arra is számítok, hogy Misura Zsuzsa tanítványait a jövôben is lesz alkalmunk hallani. Á. A.
2009. tavasz
Ezt a pályát bírni kell cérnával! Polgár László operaénekes a Wagner Társaságban genis vannak lehetetlen dolgok! Lehetet- könnyebb volt második otthonomban, mert hazám len írásban visszaadni annak a kötetlen, most is Magyarország. Hogy mûvésszé válhattam, szívderítô csevejnek hangulatát és nemes sokaknak kell köszönetet mondanom. Elsôsorban tartalmát, ami Polgár László délutánján Kutrucz Évának, aki fôleg zeneileg képezett. RévheKondor Katalin beszélgetô partnere segítségével a gyi Olgi néninek, aki az önbizalmamat növelte azzal, Wagner Társaságnak nyújtott ajándék volt. Sajnos hogy a tanuláson kívül énekversenyekre küldött… itt is a részletek lennének a legfontosabbak, amit Pauk Annától az ének puhaságát kaptam, hangonincs módunk teljes terjedelmében közreadni. A ko- mat pedig édesapámtól örököltem, akinek gyönyörû moly vallomások önmabariton hangja volt, jól legáról, családjáról, mûvéhet egyszerû földet túró szetrôl, pályatársairól és parasztember volt. Így lett terveirôl mindenkit leköars poeticám, hogy énetöttek. Vagy azok a felejtkelni tanulni elsôsorban hetetlen humoros sztorik, nem a zenén keresztül melyek számtalanszor jókell, hanem a saját testisízû nevetést váltottak ki a meret elsajátításával a házat zsúfolásig megtöltechnikát kell megtanulni. tô, a pótszékeken is szoÍgy az énekes nemcsak a rongó hallgatóságból. gégéjébôl a hangszalagjaMondhatni egyedülálló ival fog énekelni. délután volt a Társaság Édesapja és közte 45 év életében. Remekül mega korkülönbség, igazi kofestett emberi portréival, – moly baráti kapcsolatba röviden jellemezve ôketcsak kamaszkorában keszinte a terembe varázsolt rült vele. Nagy lelki megegy-egy mûvészt. Svájci rázkódtatás volt, amikor szomszédjáról Cecilia 18 évesen – talán a legnaBartoli-ról mondja: Imágyobb szüksége lett volna dom, szerény, szép, halrá – , elvesztette. latlan tehetség, két lábon A zenei vonal mindhájáró csoda! rom gyermekében folytatóPolgár László a Rigolettoban Fotó Mezey Béla De kezdjük elôdik, egyik leányával, mint rôl….Kondor Katalin felveti, hogyha az ember sze- kiváló zongorakísérôjével már külföldön koncertezret valakit aki eltávozik, az idôt visszatértéig nagyon tek. Most nyáron a Miskolci Fesztiválon is együtt hosszúnak érezzük. Bár ’csak’ 18 éve telepedett át lépnek fel. Milyen érdekes, hogy gyermekkorától fogZürichbe (és a nagyvilágba), mégis hosszabbnak tû- va színész, sôt énekes-táncos komikus szeretett volna nik, mert egy egész ország szerette és hiányolta. lenni! 18 éves korában az Anonymus Jazz együttesElôzôleg – mondja Polgár László – már sokszor sel turnézott hosszan Lengyelországban. voltam külföldön, sôt több évig Hans Hotternél taAz élet még sem a könnyûzenét, hanem a világ nultam, s ezalatt az idô alatt az énektechnikán kívül talán legnehezebb, de legszebb mesterségét az opera jól belejöttem németbe is. Így a beilleszkedésem és daléneklést adta! Külön szerencse, hogy a nagy
I
7
2009. tavasz karmester – zongoramûvész Barenboim meghallgatta és kiküldte New-Yorkba J. P. Ponelle-hez. Úgyis Amerikába Philadelphiába készültem a Pavarotti versenyre, melyet meg is nyertem. Amikor Ponelle-nél jelentkezem ô alaposan végigmért és így szólt: Ki közeleg hozzám, a Don Giovanni, vagy a Leporello?Válaszom ez volt: úgy vélem Leporello. „Ha belegondolok – válaszolta Ponelle – az árnyék hosszabb, mint a tárgy”…. és már meg volt a koncepciója. Három szerep volt, amirôl rögtön tudta, hogy az övé, ez pedig: Gurnemanz, Fülöp, és Leporello. A többiért magával komolyan meg kellett küzdenie, hogy azonosuljon szerepével. A RING a Bibliám – vallja. Legkedvesebb szerepem Gurnemanz, amikor ezt éneklem, én vagyok a világ legvallásosabb embere, lobogok.” Eleinte félt Wagnert énekelni, gyengének, puhának érezte hangját, kérdéses volt – át tudom-e énekelni a wagneri zenekart? És mikor találkozott a Parsifallal, mint operával –, jött a wagnerianusokat A Varázsfuvolában különösen érdeklô kérdés. Ferencsik János 1983-ra végre kiharcolta, hogy az addig klerikálisnak minôsített Parsifalt elôadhassa. Úgy érezte, addig nem halhat meg, míg el nem dirigálja. Az elôadás elôtt eljött hozzám az öltözômbe és azt mondta: Vigyázz rám!- Ez szörnyû volt, én csak azt láttam, hogy vezénylés közben szegény markolja a pultot, olyan fájdalmai lehettek.” – nemsokára meg is halt. Gurnemanzot azonban itt hagyta nekem. Hál’Istennek jövök Pestre április 5-én, 10-én és 13-án a Parsifalban énekelni. Marke királyt alakított nemrégen Birminghamben és Londonban. És még most is tapsolnak. Elmondhatatlan gyönyör ezeket a szerepeket énekelni – én és a szerep egyek vagyunk. Jól érzi magát Zürichben?- volt Kondor Katalin egyenes kérdése. Hosszabb hallgatás után: Nem,
8
Zürichben nem, én a Zürichi Operában érzem jól magam – válaszolja. Pereira igazgatóm mindent megteremt a világ talán leggazdagabb országában, Svájc legnagyobb városában, hogy a legjobb énekesek, karmesterek és rendezôk biztosítsák az igen magas nívót. Úgy látszik alaptörvény, hogy jó operához sok pénz kell. Valahol nincs igazság a földön, mert a svájci ember intelligenciája a magyarok közelébe se jön, ha a különbséget zongorázni lehetne, én Szjatoszlav Richter lennék! Persze Zürichben is adódik (különösen Németországból) egy-egy rendezô, aki nem tud olaszul, és a CD füzet német fordításából rendez. Olyan is! Soha nem adtam vissza szerepet, egy ízben mégis elôfordult. A varázsfuvola rendezôje a második próba alatt odajött és azt mondta: Tudod az az igazság, hogy Sarastrót nagyon utálom. Hogy érted ezt? – Nem téged, volt a válasz: a szerepet utálom. Egy éjjel nem aludtam, másnap reggel visszaadtam a szerepet. Hallhattuk, Fotó Mezey Béla hogy a zürichi világhírû szereplôgárdából Elena Mosiuc koloratúr szoprán a zürichi operában legutóbb Stuart Mária és Lucia szerepét alakította és elképesztôen szépen énekelt. Marton Éva volt ilyen – mondja Polgár László –, amikor itthon a Turandotot énekelte, ilyen szépet nem hallottam soha! De Salminen, Raimondi ôk konkurenciát jelentenek? – kérdi Kondor Katalin. Ezen a szinten ez így jó, válaszolja Polgár László, ôk is évtizedek óta a színház tagjai, illetve járják a nagyvilágot. Egy idegen operaházban az új szereplôk, színpad nem okoznak nehézséget. De néha egy csizma majdnem megbuktat egy elôadást. Így volt velem egy beugrásnál a Don Carlosban Frankfurtban, ahol 49-es lábamra nem akadt csizma. Zürichbôl is csak akkor tudtak volna küldeni, ha megmondom raktári számát, amit természetesen nem
2009. tavasz tudtam. Fülöp királynak azonban mégsem kellett mezítláb uralkodnia, mert egy öltöztetônô egy másik operából talált egy magas szárú csizmát. Talán életemben ilyen jó Fülöpöt nem alakítottam, mint akkor örömömben. A Bohéméletben, melyet nagyon szeret, sokat szerepelt, mindig meghatotta mély emberi érzelmeivel és csodás zenéjével. Kedvesen emlékezik a budapesti Nádasdy-Oláh ma is látható rendezésre, ahol Tokody Ilona átélt, kiváló szereplései mindig – igaz a színfalak mögött – könnyet csaltak szemébe. Elmesélt egy rendkívül mulatságos történetet: A Zürichi Opera igazgatója csupa jóindulatból betette a Bohéméletbe Collint játszani. A többi bohém jóval, úgy 15 évvel volt fiatalabb, mint ô a fehér hajával. Meg kell festeni! És akkor elindul a fodrászi félreértések sora, elôször melírozás, majd gesztenyebarna festésen át a vörösig, a fej teljes leborotválásáig. Legvégül egy hosszú hajú parókát kap. Amikor a délután közönsége a vetítésen meglátta Polgár-Collint a fiA Don Carlosban lozófust bongyor – ôsember hosszú hajával, spontán kitört a nevetés, és csak lassan, a kabát-ária gyönyörû elôadására csitultak el. Arra kérdésre, hogy kik a kedvencei elmondja, hogy azok korszakonként váltakoztak, egykor Verdi, most minden Mozart. Aki Bachot és Mozartot tud énekelni, annak jó technikája van (tehát Wagnert is tud), persze ez még nem jelenti azt, hogy jó színész is! Hogy kibôl lesz jó mûvész? Megfoghatatlan. Én az enyészetnek dolgozom, hiszen a hang elszáll, ha nem veszik lemezre, vagy videóra. De, ha az elôadás szép és jó, az emberekben megmarad. Megkapóan szép gondolat. S milyen meglepô, hogy fiatalkori vonzalmát a könnyûzenéhez mindmáig megtartotta, Madonnát pl. csodálja, az energiáját, a tudatosságát, a hangját és a számait is szereti.
Polgár László mint dalénekes, sôt mint operett énekes is híres! Hála, hogy a zürichi közönség nagyon szereti a dalokat. Az operaház hétfôi szünnapjain vannak a dalestek, az ô szerepléseire nem lehet jegyet kapni, mindig teltházasak! Egy operaénekes akkor jó, ha dalokat is énekel, – vallja. De nem mindenki tudja az apró nüanszokat kifejezni, mint ahogy nem minden színész jó szavaló. Persze a fordítottja is igaz! Nem minden dalénekes jó az operaszínpadra. A kettô együtt a világelsô Thomas Hampson, na meg nálunk Tokody Ilona és Komlósi Ildikó. Így esik szó Gruberováról, aki Zürichben szintén szomszédja, és mily érdekes: tökéletesen tud magyarul, hisz édesanyja magyar volt. Együtt kocognak az erdôben, ô a kutyájával, Gruberova a férjével. Ô egy típikus opera és dalénekes, nemrég mesélte, hogy már minden új szerep megtanulásáért meg kell küzdenie. Míg a régen tanult szerepek könnyebben jönnek vissza. Ez teljesen érthetô, nálam is így van. Kérdés – mondja a riporternô – Fotó Mezey Béla miért állítja minden operaénekes, hogy dallal kiállni hihetetlen felelôsség? Igen, – válaszolja Polgár László –, mert a színpadon van díszlet, van kellék és partner, van világítás, és fôleg jelmez! Így lehet jól átadni magát igazán a szerepnek. És mindez, bô három óra alatt. Nos, ezt a dalénekesnek öt percben kell megvalósítania – minden nélkül. Megtudtunk egy érdekességet: 25-30 évvel ezelôtt énekelte a Winterreisét, most nemrég egy hazai zártkörû hangversenyen újra elôadta. Fantasztikus felfedezés volt, hogy minden szót értettem, és németül elôre tudtam gondolkodni... Nyugdíjas vagyok. Az mit jelent? – kérdi Kondor Katalin. Hát azt, hogy nyugdíjas vagyok! Nagy derültség –, kedves volt ez a kérdés-válasz pingpongozás. Az igazgatóm a Lucia premierjén bejelentette, hogy Polgár
9
2009. tavasz László nyugdíjas lesz, de kifogunk rajta, mert továbbra is szerzôdtetjük! (Nagy taps!) A legrosszabb indulatú közeg a kórus (mert ott mindenki azt érzi, hogy ô jobb szólista) – és lám, ôk tapsoltak a legjobban. Ha már a népszerûségrôl van szó – pletykálta Kondor Katalin –, egy barátnôje mondta egyszer, hogy Polgár Lászlóba a fél ország szerelmes, de ha tenor lenne akkor az egész! Nem irigyli a tenoroktól az örökké kitörô szerelmes szerepeket, szólt az újabb kérdés. Szerelmes férfit nem írtak basszusra! Marad a fél ország. (Ez azért nem érthetô, mert ha valami férfias, az a basszus hang.) Vannak gyönyörû basszus szerepek mint Gurnemanz, Fülöp király, a Fidelióban Rocco. És most egy gyönyörködtetô játék tanúi lehettünk. Ugyanazon Fidelio részletet vetítettek, egyik zürichi, a másik egy salzburgi felvétel. Közönségszavazat. Mindkettôben Polgár László alakítja Roccót. Nyert a két Rocco és a zürichiek. (Még nagyobb taps.) Legkedvesebb szerepe? Több is van! Gurnemanzon kívül a Don Carlos Fülöp királya, akinek alakját igazán akkor értettem meg, amikor elvittek az Escoriálba. Hihetetlen, hogy a világ ura, akinek birodalmában sohasem nyugodott le a nap, milyen puritánul élt, egyszerû szobában egy közönséges deszka priccsen aludt. A pompát a kripta fekete homálya sugározta. Ez az élmény sokat segített, és a Márk Tivadar által megmutatott sasorrú Habsburg portré. Amikor 1983-ban Budapesten az operában bemutatták, Polgár László Fülöpként féltékenykedett Tokody Ilonára, mondván, hogy sohasem szerette. (Alaptalanul). Ekkor Mihály András dirigált, igen jó instrukciókkal ellátva mindenkit a próbákon, de amikor vezényelt szikrázott keze. Nos egy ilyen próbán leütötte a zenekart, az énekest „mit mir” felkiáltással javította. To-
vább…, majd jön megint az a bizonyos rész, Mihály András cikázik kettôt. Polgár László megnémul, a karmester megdermed, mire az énekes (Polgár): Ne haragudj, de nem tudtam, hogy a felütést is osztani fogod! Mihály elkiáltotta magát: Szünet! és kirohant. Két nap múlva a premieren Faragó András fôinkvizitor teljes mezben megjelent az öltözômben, egy drótra fûzött, sokszínû cérna spulnival, melyet asztalomra dobott. Ez micsoda?! Ja, ezt a pályát bírni kell cérnával, mondta Faragó és kiment. Hát egy fôinkvizítorból ki se nézné az ember, hogy humora is van… Ami a humort illeti, felcsillan néha, mikor az ember nem is várná. Az ominózus fejborotválós Collin eset után volt egy pesti Varázsfuvola, kosztüm nélkül a Mûpában, Gyôriványi karmester vezényletével, tölzi gyerekek fellépésével. Többek között egy ott ülô barátom elsírta magát, amikor meglátott, azt hitte, hogy kemoterápiás rákos vagyok, azért nincs hajam. Szegény nem tudta, hogy a fodrászok áldozata lettem. Pár hónap múlva elôadtuk a darabot Münchenben, ugyanazokkal a tölzi gyerekekkel. Hajam akkorra már megnôtt. A végén, a hajlongás közben odasúgom a mezzós gyereknek: ugye volt ez olyan jó, mint a budapesti? Erre rám néz és ezt mondja ámuldozva: HAJA VAN! A varázsfuvola sarastrói dallamai zárták az egyedülálló délutánt. Szebb nem is lehetett volna! Minden operarajongó ha lehet még jobban szívébe zárta Polgár Lászlót. Köszönjük Kondor Katalinnak és Polgár Lászlónak, hogy eljöttek Társaságunkba! (Most gyorsan befejezem a tudósítást, nehogy a mûvész úr lekésse a zürichi repülôt!) Király Éva
Wagner elôadások 2009 Bayreuth Trisztán Mesterdalnokok Ring Parsifal Wels Lohengrin Parsifal
10
júl. 25. aug. 4. 13. 17. 28. júl. 26. aug. 3. 6. 14. 18. 26. júl. 27. 28. 30. aug. 1. 7. 8. 10. 12. 20. 21. 23. 25. aug. 2. 5. 15. 19. 27. máj. 24. 30. máj. 26. 28. (Németh Judittal)
Magyar Állami Operaház Tannhäuser márc. 18. 21. ápr. 2. 12. Mesterdalnokok febr. 1. 8. 15. Parsifal ápr. 5. 10. 13. Budapesti Wagner Napok-MÜPA I. Ring jún. 11–14. II. Ring jún. 18–21. Parsifal jún. 26., 28.
2009. tavasz
Hugo Wolf – Virág Emese azánkban ritka csemege Wolf dalokat hallani, még ritkább becses, csak zongorára írt mûveivel találkozni. Virág Emese zongoramûvésznô új lemezén Wolf saját zongoramûvei mellett A nürnbergi mesterdalnokok és A walkür parafrázisait hallhatjuk. Ezek nem versenytársai Liszt híres átiratainak, ezek másképpen szépek. Minden Wagner rajongó számára nagy élményt jelenthetnek. Hugo Wolfot a dalkultúra Wagnerének szokás nevezni, aki nagy rajongója és lelkes propagálója is volt a mesternek. Wolf nagy alakja az újromantikus stílusnak, melyhez Berlioz, Liszt és maga Wagner is tartoztak. Alkotásait a versszöveg belsô Hugo Wolf zenéje formálja, dalaiban jellemzô egy-egy motívum igen változatos végigvezetése, mely alakváltozásaiban mindig követi a vers tartalmi, érzelmi menetét. Ebben Wagner Ringbeli alkotó módszerét követi, de talán még mélyebb, bensôségesebb érzelmi gazdagsággal. Ha Wagner miniatûr komponista, Wolf még inkább az, apró lelki rezdülések megformálásában, a „titkos összekötô szálak fellelésében”. A zongora mint illusztráció egyenrangú az énekhanggal, éppúgy mint a wagneri zenekar a harmonikusan egybekúszó énekszólammal. Jellemzô rá is a finom részlet kidolgozás. („A részletek, a részletek a legfontosabbak”) Harmóniavilága a legmélyebb, legrejtettebb lélekzugokba is eljut. Erre Wolf „mimóza” érzékenysége, introvertált lelki alkata teremti meg a késztetést. Amiben merô ellentéte Wagnernek, az az elrejtôzô temperamentuma.
H
Soha életében egyetlen nyilvános hangversenyt sem adott; elképzelhetetlen, hogy a királyi páholyban ünnepeltesse magát, mint példaképe. A sors tragikusan rövid életet adott számára, 43 évesen halt meg, de már életében Wolf Társaságok alakultak a dalkultúra fellendítésére. Virág Emese karakteres, Wolfhoz illô, értô elôadásban szólaltatja meg a wagneri dallamokat és Wolf zongoramûveit. A legkitûnôbb technikai felkészültség mellett mély érzelmi azonosulással. Ezen a lemezen újra meggyôzôdhettünk a mûvésznô kiváló beleérzô képességérôl, a finomságok technikai kidolgozottságáról. Az új lemez szenzációja a világ-premierként hallható Wolf alkotások, melyek nem zajos háttérzenének alkalmas darabok, inkább meditációra valók, gyertyafénynél, magányban, talán gyermekkorunkra emlékezve. Az élet szebb percei közé tartozik ezt a lemezt meghallgatni. K. L.
11
2009. tavasz
Velencei anziksz dén nyáron teljesült régi álmunk: megtekintettük Wagner szobáit Velencében, a Palazzo Vendraminban, más néven a Ca’ Vendramin Calergi palotában. Három éve már próbálkoztunk, de akkor „technikai okok” miatt meghiúsult a tervünk. Nem olyan egyszerû bejutni ide, hiszen az épület ma a velencei kaszinónak ad helyet – itt sok pénz forog –, így érthetô, hogy csupán elôzetes bejelentésre lehet a múzeumot megtekinteni. * Különben a palotát egyszerû megtalálni, a Canal Grande partján van, nincs messze – tíz-tizenöt perc gyalog – a vasútállomástól, végig a fôúton haladva a jelzett Rialto felé A palota bejárati ajtaja fölött ez áll olaszul: „ezen falak közt halt meg Riccardo Wagner 1883. február 13-án, Velencében”. A helyi Wagner Társaságtól nagyon kedves hölgy fogadott bennünket, igazán bensôséges volt a hangulat, rajtunk kívül senki nem volt ott másfél órán keresztül… Elôször a palota rövid történetét tudtuk meg. Ismeretes, hogy 1481-ben a gazdag patrícius, Andrea Loredan di Nicolò a ház tervével megbízást adott annak felépítésére, de azt, hogy a palota mikor készült el, nem lehet tudni. Mindenesetre Jacopo de’Barbari 1500-ban készült várostérképén még nem szerepel. Apalota elsô leírása 1581re datálódik, mint a velencei Cinquecento egyik legjelentôsebb civil épülete. 1599-ben a candiai kereskedô, Vettor Calergi veszi meg, akinek a lánya, Marina végrendeletében arról rendelkezik, hogy a palotát soha nem lehet eladni, s mindig a Calergi nevet kell, hogy viselje. Ám 1738ban Vettor Grimani Calergi közvetlen örökös nélkül halt meg, és a palota másodunokaöccse, Nicolò Vendramin tulajdonába szállt át. Így a palota azóta e két család nevét viseli: Ca’ Vendramin Calergi. (A Ca’ velencei tájszólásban nagy házat jelent, lásd például Ca’ d’Oro.) „Idegenvezetônktôl” megtudjuk, hogy eredetileg 28, azaz huszonnyolc – nem elírás – szobából állt a Wagnerlakosztály, ebbôl most hármat lehet látogatni, közülük a középsôben halt meg. (Elgondolkodom, s késôbb feleségemnek félig tréfásan, félig komolyan mondom, ha egyszer sok pénzem lesz, én is 28 szobát fogok bérelni Velencében: egyrészt azért, mert véletlenül sem akarnám übe-
I
relni a mestert, másrészt ketten együtt nem engedünk ’56ból!) Tehát például volt itt külön dohányzószoba, két zongora-szoba külön a két pianínónak, és persze a szobákban mindenütt rózsa, még mûrózsa is. „Wagner kedvenc virága a rózsa volt” – mondja a hölgy. Mire én „Az én nevem pedig Rózsa, s kedvenc zeneszerzôm Wagner…” Mint megtudtuk Wagner hatszor járt Velencében: elôször 1858. augusztus 29-tôl 1859 március 24-ig, ekkor a Danieli Hotelben, illetve a Palazzo Giustiniani Brandolinban lakott. További idôpontok: 1861. november 7-11. Hotel Danieli, 1876. szeptember 19-26. Hotel Europa, 1880. október 4-30, Hotel Danieli /Palazzo Contarini delle Figure, 1882. április 15-29. Hotel Europa, 1882. szeptember 16. – 1883. február 13. Hotel Europa/Palazzo Vendramin Calergi. Utolsó tartózkodási helyéül azért is választotta Wagner ezt a palotát, mert itt jó volt a fûtés, és ô köztudottan nagyon érzékeny volt a hidegre. Azt gondolhatná az ember, ha ilyen sok szobát bérelt a mester, bizonyára nagy „partykat” rendezett itt. Idegenvezetônk ezt rögtön cáfolja: Wagner eléggé zárkózott volt, inkább csak híres barátait fogadta itt, mint például Lisztet, vagy Humperdincket. Az alkotáshoz neki különös hangulatra volt szüksége, e lakosztályra, mely grandiózus, egyben szinte éteri volt, amilyenek a mûvei. Egyébként általában délelôtt 11-ig alkotott itt, aztán érte jött minden nap ugyanaz a gondolás – az ô fotója is ott lóg az egyik falon – és vitte a Szent Márk térre, ahol a mester kávézás közben is elmélkedett. Azt is megtudjuk, hogy manapság a Frari-templomban található híres Tiziano-festmény, a Mária mennybemenetele, akkor, amikor Wagner a Wesendonck házaspárral 1861-ben Velencében járt, még az Accadémiában volt. Wagnert – aki állítólag a képzômûvészetre nem volt igazán fogékony – rossz nyelvek szerint inkább a mû mérete, mintsem finomsága ihlette meg a Mesterdalnokok bizonyos jeleneteire, köztük a Cdúr nyitányra is. Velence város 1995. február 13-án nyújtja át a helyi Richard Wagner Társaságnak ezt a három szobát. Nem véletlen ez a dátum, hiszen e napon halt meg Wagner 1883-ban Velencében. Éppen filozófiai tanulmányán dolgozott, „szeretet-tragikum” – írta még fel a
* Bejelentkezés minimum egy nappal elôbb a velencei Wagner Társaság 00-39-041-2760407-es telefonszámán.
12
2009. tavasz
Wagner velencei otthona 1883.
13
2009. tavasz következô szakasz témáját, amikor kiesett kezébôl a toll. Elôször a szolga vette észre, hogy a mester rosszul van, azonnal hívta Cosimát, akivel együtt támogatták ôt a pamlagra, Ekkor zsebórája a földre esett és megállt, s mire az orvos ideért, addigra a szíve is. Velencében nem ez a dívány látható, hiszen ez Bayreuthban, a Wahnfriedben található, de sok eredeti bútor, hangszer, ereklye mellett 2003 óta itt van a Nemzetközi Richard Wagner Társaság elnöke, Josef Lienhart által létrehozott alapítvány hatalmas gyûjteménye is, a halál-szobát határoló másik két teremben. Ez Bayreuth után a második legnagyobb Richard Wagner múzeum: eredeti kéziratokkal, levelekkel, partitúrákkal, plakátokkal, programokkal, festményekkel, metszetekkel, rézkarcokkal, könyvekkel. Ha már a könyveknél tartunk, megpillantom a Wagner Ring Alapítvány által kiadott, magyar-német tükörfordítású, A Nibelung gyûrûje-tetralógiát, s a szintén Budapesten kiadott A nürnbergi mesterdalnokokat. A mûvek fordítója, Blum Tamás idô elôtt elhunyt, így nem tudta már lefordítani a Mesterdalnokok esetében Wagner eredeti, színpadi utasításait. A szerkesztôk azzal tiszteltek meg, hogy ezt én ültethettem át magyarra. És most itt van ez a könyv Velencében a kezemben, benne a nevemmel, Wagner egykori szobájában, ahol ma is érezni lehet a mester szellemét. Közben lemezrôl halkan szól Brünnhilde búcsúja Az istenek alkonyából… Nem csoda hát, hogy nagyon elérzékenyülök, és szinte földöntúli állapotba kerülök. Kicsit késôbb mondom is Zitának: vigyázzon rám, nehogy véletlenül valamelyik hídról a lagúnába essek… Ilyen pillanatokért érdemes élni-halni, például ilyen szép helyen, mint Velence… Ha valaki mégis a „továbbélés” mellett dönt, érdemes kilátogatni a Biennáléra. A kiállítás helyszínei a Biennálé kertjei, illetve az Arsenal dokkjai. A kiállított mûvek 70–80 százaléka modern mûvészetnek nevezett dekadens zagyvaság, de tán negyede értékesnek mondható. A Wagner-rajongók mindenképp menjenek el az orosz pavilonba! Itt vetítik ugyanis egy orosz mûvészcsoport „Last riot” címû mûvét, melyet úgy lehetne lefordítani, hogy „Utolsó zendülés”. A film kísérôzenéje Wagneré, részletek Az istenek alkonyából, illetve A walkürbôl. Fantasztikus animációs film, melyben rendkívül karakterisztikus arcú, valóságos húsvér fotómodellek is szerepelnek. Egyszerûen csodálatos!
14
Végül kicsit részletesebben a velencei Richard Wagner Társaságról! Giuseppe Pugliese professzor kezdeményezésére 1992. február 13-án alapították, tehát éppen Wagner halálának évfordulóján. Az A.R.W.V. (Associazione Richard Wagner di Venezia) célja, hogy Richard Wagner zenei és irodalmi mûveit elôadások, kerekasztal-beszélgetések, koncertek, kiállítások és minden egyéb módon népszerûsítse és ismertté tegye. Másrészt fiatal mûvészeket támogasson, és néhányuknak ösztöndíjat adjon a Bayreuthi Ünnepi Játékokra. Avelencei Richard Wagner Társaság 1994. április 14–18. között rendezte a városban a közel 150 Wagner-társaság nemzetközi konferenciáját. Ezen 26 országból 1260-an vettek részt. A társaság 1995-ben határozta el, a „Velence Wagnerért” nevû tervben, hogy a Ca’ Vendramin Calergi palotában Wagnernek szentelt múzeumot létesít, és hogy Richard Wagnerrôl elnevezett európai tanulmány-és kutatóközpontot alapít. (C.E.S.R.R.W.) Ez a kutatóközpont tulajdonképpen szabadegyetem, s a Wagnerrôl alkotott ismereteink mélyítését szolgálja. Évente egyszer a Teatro La Fenice Alapítvánnyal együttmûködésben Wagner-napokat rendez. Ez a központ 2003-ban kapta a Josef Lienhart Fondtól azt a hatalmas privát gyûjteményt, melyrôl már szó esett. A velencei Richard Wagner Társaság alapító elnöke prof. Giuseppe Pugliese, alapító tagok még: Velence városa, Fondazione Teatro La Fenice di Venezia, Fondazione Giorgio Cini, Fondazione Ugo e Olga Levi, Ateneo Veneto, Conservatorio Benedetto Marcello, Associazione Culturale Italo-Tedesca, Associazione Amici della Fenice. Pártoló tag: Casinò di Venezia, tiszteletbeli tagok: Wolfgang Wagner, Riccardo Muti, Waltraud Meier. Illusztris névsor, nem? (A fényképekrôl csupán annyit, ritkaságnak számítanak, ugyanis a Vendramin-palotában tilos fényképezni. Mikor múzeumi vezetônk megtudta, hogy a budapesti Richard Wagner Társaság tagjai vagyunk, és hogy Wagnerrôl már több verset írtam – közöttük egyet velencei haláláról –, valamint hogy lefordítottam Wagner rendezôi utasításait a Mesterdalnokokban, felhívta a társaság elnökét, aki rendkívüli engedélyt adott a fotózásra…) Nagy élmény volt a Vendramin palotát látni, szobáiban járni, lelki emelkedettséggel Wagnerre gondolni ott, ahol Ô életének utolsó hónapjait, óráit élte…. Rózsa Iván
2009. tavasz
Meixneriada 2009 ‚
gy bizony, ez az év is jól kezdôdött, telenül ritkán hallható, pedig benne Faust boronMeixner Mihály tanár úrral és Wagner gó, tépelôdô, az élet értelmét keresô ábrázolása, „hölgyeivel” a mûveiben és az életben. Gretchen lelki nôi szépségének megrajzolása már Természetesen sok szép zenével, amit wagneri mércéjû. Wagner életét befolyásoló nôalakok közül igen éppúgy nem tudunk itt reprodukálni, mint azt a sajátságos, ragyogó elôadási stílust, mely különleges fontos Planer Minna, a feleség, aki szerette, kitaraurát adott ennek a délutánnak. Titka a személyes tott mellette a hosszú, nyomorúságos párisi évek élmény átadásának mûvészete, akár karmesterrel, alatt, de Wagnert sohasem tudta megérteni. Talán a mûveltségbeli különbség, és a vagy éppen énekessel történt nyugodt kispolgári ambíciók közvetlen találkozásról szól, Minnában, majd a féltékenyakár egy zenemûrôl. ségi rohamok okozhatták eltáIgy hát a nagy mesélô szevolodásukat. rény visszhangja lehet csuKimagasló jelentôségû pán a krónikás, egy-egy gonWagner életében és zenetörtédolat kiragadásával, teljesen netileg is Wesendonck Matild, mellôzve az idézett zenemûvekegy gazdag kereskedô fiatal fehez és mûvészekhez sorolt érlesége. Már ismeretségük elôtt dekes kommentárokat. Wagner-rajongó volt. Matild Wagner életében – hallotkedves, nagyon mûvelt, fogétuk az elôadáson – már igen kony, megértô és szép nô volt, fiatalon, 19 éves korában jenem csoda, hogy Wagner belelentkezik a goethei inspiráció. szeretett. Gyönyörû szerelem Ekkor jeles lipcsei színész nôalakult ki közöttük. Lelkes múvérének Gretchent kellett alazsája lett a zeneköltônek, aki kítania, ô kéri öccsét egy amikor egy-egy fejezettel elkéFaust zene megírására. El is szült, boldogan mutatta be készül három rövid kísérô daMinna Planer Matildnak, vagy küldte az rab, két szóló hangra, egy kis kórusra és zongorára. Hogy elôadták-e, nem tud- Asylból egy alkalmazottal a nagy házba, intim megni, majd a kotta elveszett, és csak a XX. század ele- jegyzésekkel megtûzdelve. Nos, egy ilyen levelet „kajén bukkant elô. Igen érdekes és szép melodráma pott el” Minna, óriási féltékenységi botrányt kavaraz a jelenet, amit hallottunk: Gretchen imája Szûz va… Wagneréknek távozni kellett. (A Trisztán III. Máriához. Wagner, Goethe jó ismerôje azonban felvonását már Velencében írta.) Wagner és Matild késôbb is vonzódik a Faust-i témához. 1840-ben levelezése még jó darabig fönnáll. Ezekben a leveegy Faust-szimfónia gondolatával foglalkozik, egy lekben Matildot „Mein Kind”-nek szólítja. Matild tételt meg is ír belôle. Tovább nem folytatja, 1855- mûkedvelô költô volt, öt versét zenésítette meg Wagben elkészül az új nyitány. A Faust nyitány érdem- ner, ezeket addigi élete legszebb mûveinek mondta.
U
15
2009. tavasz És az operahôsnôk? Bár mindegyikük más-más Most a Träumét hallgattuk meg, melyet Wagner hegedûszólóval, zenekari átiratban is megkomponált, karakter, egyben szerepük közös: a férfi hôst a nô áldozattal megmenteni, megváltani hivatott. Már a a többi darabot Felix Mottl írta át. A harmadik asszony, aki sok bonyodalom után Tündérekben Ada a szeretett földi halandóért lemond Wagner felesége lett: Cosima, Liszt Ferenc leánya. halhatatlanságáról, rettentô próbákat vállal. A SzeLiszt viszonylag keveset foglalkozott gyermekeivel, relmi tilalomban az erôs karakterû nô Isabella a hade kitûnô nevelést és mûvelôdést biztosított számuk- láltól menti meg testvérét. ATannhäuserben Erzsébet, ra. Amikor Wagner a felnôtt Cosimát megismeri, a Lohengrinben Elza, mindketten az életre készülô Cosima már Hans von Bülow felesége. Bülow, mint tiszta nôk áldozzák fel magukat. De még elôbb a Rikarmester Wagner legnagyobb híve, igen sokat tesz enziben, Irene, a testvér követi bátyját a halálba, A mûveinek népszerûsítéséért. Wagner így lekötele- bolygóban Senta megváltja az átok sújtotta férfit. Ez a dramaturgiai ív kíséri Wagner zettje volt, de a szerelem erôoperáit. sebbnek bizonyult. Cosima Sok szép zenei részletet teljes szellemi tudásával Waghallhattunk ezekbôl a mûvekner mellé állt; kitûnô nyelvtubôl, kiemelve Wagner csodáladása és anyai származása rétos hangszerelési készségét, a vén Wagner a legjobb körökjó és a rossz, a szûzi és a borbe kerülhetett. A zeneköltô hazadályos nô karakterisztikus lála után Wagner szellemében bemutatásával. ô vezeti a bayreuthi színházat. Az örök szerelem szimbóluNem igaz, hogy abszolút konma a Trisztán és Izolda. Nazervatív volt, a századforduló gyon sok köszönhetô Wesenelôtt már mai szemmel nézve donck Matildnak, hogy szerette is modernebb rendezések jöWagnert. Matild, mint elsô emhettek létre. Fia, Siegfried, elber hallhatta Wagner legújabb sôrendû karmester, jelentôdallamait, megértette és lelkesísebb zeneszerzô, mint a szigotette, megerôsítette önbizalmát. rú zeneesztéták tartják, sôt G. A zeneszerzô szerette kifejteni B. Shaw szerint: nekünk örenézeteit; akkor föllángolt hite, geknek rengeteg tanulnivahogy amit alkot, az jó! A zeneilónk van ettôl a fiatalemberAzért, hogy megírtam a Trisztánt teljes szívembôl most és mindörökké hálás vagyok önnek! Wagner rodalom leghosszabb, mintegy tôl. Mûvei konzervatívabbak, Mathilde Wesendonckhoz, Párizs, 1861. december 21. 40 perces duettjébôl kis részlemint apjáé, mintha korábban tet hallgattunk meg, visszaemlékezve a régi budapesírták volna ôket, nagyon szép részletekkel. A Siegfried idillt, melynek egy részletét hallhat- ti pompás Trisztánokra, Závodszky Zoltánnal, Nétuk, nem Siegfried születésére, hanem Cosima szü- methy Ellával, Kóréh, Székely, Jámbor, Palló, Paletésnapjára írta Wagner; nagy titkos elôkészítéssel, lánkay és Szônyi Olga szereplésével, Lukács Miklós meglepetésként hallhatta Cosima. Nagyon szép a vezényletével. Lukács mindent megtett a wagneri benne szereplô népdal, mely egy kisgyermek kezdô mûvek budapesti színreviteléért. A háború után bele is fogtak egy szép Ring elôadásba, de a politikai vilépéseit bájosan érzékelteti.
16
2009. tavasz lág megváltozott és a megvalósítás már a Siegfried- Wotan büntetését. Óriási emocionális magasságokat nél megrekedt. Egy jellemzô mondat a kor kritikus ér el e szép jelenet. Hihetetlen élmény volt Birgitt újságírójától: „Küldetése tudatában ágáló Siegfried Nilssonnal és Leonie Rysanekkel ezt a részletet megméltó elôdje egy SS katonának.” Aki ilyet leír, az hallgatni. A Parsifal nôalakja Kundry, a legrejtélyesebb: több évi börtönt érdemel, és fogalma sincs, mirôl velejéig rossz, de mégis a megváltásra sóvárgó, szól a darab. A Trisztán és Izolda esetében is láthatjuk Wag- ôszintén tiszta érzésekkel szolgáló lény. Sokan ner hihetetlen olvasottsággal elôkészített munkáját. mondják, hogy a fiatal Judith Gautier, aki beleszeCosima naplója és Wagner cédulázott könyvtára retett az idôs Wagnerbe, ihletôje volt a Parsifal nôárulkodik arról a hatalmas háttérmunkáról, ami alakjának, Cosima nagy féltékenységével kísérve. egy-egy alkotás mögött áll. Bár a Trisztán hosszú Valószínûleg inkább az inspirátor szerepét töltötte be, és nem közvetlen példakéopera, egyetlen perce sem unalpül szolgált. Az elôadó felhívmas. Izolda mindenét feláldozja a figyelmet a Kundry moza, és amikor Trisztán meghal, nológ alatti zenekari szövenincs értelme életben maradnia. vény szépségére egy részlet Nem véletlen, hogy az operairobemutatásával. dalomnak a Trisztán és Izolda Brünnhilde búcsúzik az legnagyobb szerelmi mestermûélettôl, Wagner pedig a Ringve. A legszebb elôadás minden tôl. Ez az a 20 perces monobizonnyal Furtwängleré, aki lóg, melyben az énekesnek sokszor járt a két világháború sok nehéz hangfekvésben között Budapesten, éppúgy, kell helytállnia. A mû végén mint a vezetô mûvészek Kleiber, megszólal az ún. szerelmi Bruno Walter, Szigeti, Hubermegváltás dallama, mint az mann, Cassado, méghozzá egy elôbb már említett dráma-forhónapon belül! ….Oh, szép dító jelenetben is, mely Thoidôk! mas Mann szerint a szerelem A mesterdalnokok Évája bágyôzelmét hirdeti, „az örök jos, fiatal – okos is –, akihez nôit” (Goethe). Hans Sachs mély érzelmekkel A zsúfolásig megtelt terem kötôdik. Az opera legszebb része Cosima Wagner hallgatósága nagy lelkesetalán a quintett, egy ilyen statikus jelenet mennyi szépséget sugároz sok érzéssel és déssel ünnepelte Meixner tanár úr hagyományos Wagner Társaságbeli évadkezdô elôadását, a szép napfénnyel. A Ring nôalakjait, szépségeit végigsorolni lehe- zenei részletek értô összeállítását, a sok egyéni éltetlen. Talán legköltôibb az a jelenet, amikor atyja mény megosztását, eddig ismeretlen szempontok, parancsát teljesítô Brünnhildének Siegmunddal tu- összefüggések felvillantását. Reméljük, hogy jövô év datnia kell közeli halálát. Más helyütt megható az a januárjában, a hagyományoknak megfelelôen, újra dráma-fordító jelenet, amikor Brünnhilde meg- köszönthetjük körünkben. K. L. mondja Sieglindének gyermekének jövetelét, vállalva
17
2009. tavasz
Azok a vidám Nibelungok „Ahogy ma sommázom az eseményeket, Bécsben világra jöttem, Berlinben híres lettem, Amerikában sok pénzt kerestem és Párizs barátsággal fiának fogadott – de igazán otthon csak Ischlben éreztem magam.” – Ezekkel a szavakkal emlékezett vissza halála elôtt Oscar Straus szûkebb pátriájára, melytôl önkéntes számûzetése alatt sem tudott lelkileg megválni. Mily paradox és mennyire nem nélkülözi az iróniát, hogy Bad Ischl Traun-parti sétánya a zeneköltô halála után Oscar Straus-Kai nevet kapott. Mennyi hasonlóság Molnár Ferenccel, hiszen még Európa elhagyásának okai is ugyanazok voltak! A sértések is hasonlóak, mint mikor a Pál utcai fiúk Nemecsekjének nevét csupa bántásból és büntetésként kis betûvel írták. Oscar Straus nevezetes zeneprofesszora, Max Bruch sem tudta megemészteni, hogy mindegyik zeneszerzô másképp írta nevét: Johann Strauß, Richard Strauss és Oscar Straus – igaz nem is voltak egymással rokonok! „Látni sem akarom többé, de még el is átkozom, ha megtudom, hogy olyan koholmányokat fabrikál, mint szerencsétlen névrokona!” – szitkozódott Bruch, aki már a kezdeti klasszikus szárnypróbálkozások mögött megérezte Straus eredeti vénáját: a Walzertraum operettzsenijét. Oscar Straus nemcsak a németnyelvû operettirodalom legnagyobbja, de kétségtelenül a legtréfásabb, leghumorosabb komponistája is volt. Franz Mailer Straus-szakértô által írt életrajzából és a nagy operaguru Marcel Prawy írásaiból ismeretes, hogy számtalan anekdota keringett róla. Berlinben, például megismerkedett Albert Einsteinnel, aki szenvedélyes hobby-zenész volt. Straus állítólag azt ajánlotta neki, adjon egy jótékonysági hangversenyt a Filharmonikusok koncerttermében. De azt is javasolta, hogy Einstein szedjen be mindenkitôl 100 márkát, aki elhagyja a termet. „Így meggazdagodhat, kedves Einstein!” – fûzte hozzá tanítólag Straus. Ausztria, de még a világ is tudott a nevezetes névrokonok helyesírási „rivalizálásáról”. Oscar Straus, akinek bécsi belvárosi lakásához nagy er-
18
kély szolgált, gyakran fogadta itt vendégeit, egy Ebenstein nevezetû szabómestert és egy orr-fül-gégész professzor-barátját Skat partyra. Az arra sétálók, akik már ismerték szokását, nem tudtak elnyomni egy bajusz alatti mosolyt: „Ott ül a Rosenkavalier, a Hosenkavalier és a Nosenkavalier!” (Ott ül a Rózsalovag, a Nadráglovag, az Orrlovag!) Állítólag Harry S. Truman amerikai elnök egyszer a tiszteletére adott washingtoni Walzergálán, melyet Oscar Straus vezényelt, levelet küldetett a dirigens öltözôjébe: „Kérhetném ráadásnak a Kék Duna keringôt, talán eljátszaná? Tudom hogy nem Ön szerezte..” Oskar Straus életének több mint 80 éve átfogta a kort III. Napoleontól Eisenhowerig, Bismarcktól Sztálinig és Edison beszélô-masinájától a színes televizió feltalálásáig. Straus utazott lóvasúton és repülôgépen. Éppúgy élvezte Clara Schumann mint Duke Ellington játékát, Gustav Mahler korrepetitoraként világot látott. Személyesen ismerte Ferenc Józsefet, Rooseveltet, barátja volt Brahms, Strawinsky, Leo Fall. Sokat látott, nem csoda, hogy sok mindenen bosszankodhatott vagy mulathatott. Legfôbb feladatának azonban még pozsonyi karmesterként, vagy a berlini „Überbrettl” nevezetû híres kabarészínpadon is – vagy miközben Richard Strauss és Arnold Schönberg zenéjével ismerkedett – azt tekintette, hogy az Offenbach-féle nagyoperett folytatója legyen. Valamikor szokás volt Bécsben, a zene hagyományos városában, hogy az eredeti mûvet másik színházban követte annak paródiája. Erre a hagyományra nyúlt vissza a „Tannhäuser 80 percben” nagysikerû elôadása. A Volksoper Robert Meyer igazgatósága alatt az operett mûfajt tekinti hivatásának. Alig ért véget Wagner Istenek alkonyának felújítása a Staatsoperben, a Vidám Nibelungok premierjével már meg is kezdôdött a bôvérû vidám zenei párbaj. – A burleszk operett számtalan aktualitást parodizál, akárcsak Jacques Offenbach élesnyelvû
2009. tavasz párizsi operettjei. Míg azonban annakidején a második császárság kora került pellengérre, Straus vidám élceinek a Dunamonarchia zárószakasza és a Vilmos kori militarista Németország esik áldozatul. Az 1900-as évek Wagner-recepciójának pátosza persze ugyancsak hálás téma volt a germán hatalom karikírozására. Straus kiváló kollégára talált Dr. Fritz Oliven, írói nevén Rideamus személyében és csipôs nyelvezetében. Ô írta a szövegkönyvet és természetesen a wagneri hôsi epikát és rímeket („Lodernde Liebe liegt in den Lüften” – Lángoló lobogás lebeg a légben) is nyílvesszôjére vette. Straus eredetileg Berlinbe tervezte az ôsbemutatót, de mivel mûve a korabeli viszonyok között valójában bátor tettnek bizonyult, inkább a bécsi Carl Theater mellett döntött. Alig néhány elôadás után azonban Grazba mentek a „Nibelungok”, ahol német diákegyesületek meghiúsították az elôadást. Negyedszázaddal késôbb pedig már be is tiltották a darabot. A 21. század gazdasági válságát azonban telibe találja Straus, kinek méltósággal és csinnadrattával történô visszatérését – a premierrel – az egész bécsi who is who ünnepelte. Amikor a legyôzhetetlen és ünnepelt hôs, a jó svádájú Siegfried a wormsi királyi udvarban bemutatkozik, azaz Gunther király-Ute asszony és Hagen Co.-nál tiszteletét teszi, nemcsak sárkányölô legendáiról szól, hanem nevelésérôl is. Így szólt hozzá atyja, amikor kardot adott kezébe, hogy alapozza meg karrierjét: „Du bist ein Kavalier, Hast Schic und stolzen Namen, Und wer dies beides hat, Der hat auch Glück bei Damen. Und hat er dies nicht, So hat er Glück im Spiele, im Heil`gen Deutschen Reich Ernähr`n sich davon viele” (Gavallér vagy, sikkes és nemes, Az íly személy a hölgyeknek kellemes, De ha ennek mégis híjján lennél, segít a játékszerencse, A Szent Német Birodalomban oly sokak esete) Siegfried elmeséli, hogy pályáját Mimernél kezdte mint kovácsinas, de az lustának tartotta, így kénytelen volt megfosztani életétôl: „Was ich drauf tat, das ist bekannt, – Gott geb ihm seinen Frieden!
Und wer mir widerspricht, Den schlag` ich noch töter!” (Tettem ismert, Isten adjon neki békét! Ki ellenem szegül, halottabb lesz a halottnál!) Mit tesz egy gavallér, ha nehéz a sora? Nem marad sokáig facér: „Und sind die Zinsen futsch, Leb ich vom Kapitale. Und ist das Kapital Perdü, dann mach ich pleite, Und wenn ich pleite bin, Dann geh` ich auf die Freite!” (Ha fuccs a kamatnak, a tôkébôl élek, Oda van a tôke, hát tönkremének. Ha meg tönkrevagyok, hát nôk után szaladok!) De Siegfriednek nincs oka panaszkodni, sem a hölgyek után futni, hisz éppen most örökölt nagy vagyont. „Was da schimmert, Was da schimmert, Was da goldig wogt und rollt, Das ist Rheingold, Das ist mein Gold, Das ist Nibelungengold. Es liegt auf der Bank, im Depot, im Depot, Es liegt auf der Bank, im Depot, im Depot, Die Rheinische Bank ist so sicher wie Gold Und zahlt mindestens 6% Zinsen im Jahr” (Ami fénylik, Ami fénylik, mi aranylón himbálózik, Rajna arany. az én aranyom, Nibelungarany! Bankban fekszik, jól elfekszik, Bankban fekszik, jól elfekszik, A Rajna Bank biztos arany Évi 6% a kamat.) Ahogy Gunther von Burgund és rokonsága, fôképp Krimhilde húga meghallja, hogy Siegfried jelenleg sikeres habzóborkereskedô – mellesleg két sárkánygyermek Titzel és Tatzel gyámja – hisz szülôjük kénytelen volt ráhagyni ôket! – , kívánatos vôlegényt lát benne. Az erô és pénztôke hôse gyors, de annál romantikusabb (német romantika) korai középkor: „Nagyságos Kisasszony, lehet, hogy már volt szerencsénk egymáshoz? Verkehren vielleicht beim Roland dem Riesen Oder bei Dietrich von Bern?!” (Elôfordult Kegyed Óriás Roland mondá-
19
2009. tavasz jában, vagy Dietrich von Bern udvarában? ) Udvarlási jelenet és még gyorsabb boldogító igen után láthatatlanná tévô csodasipkájába bújik, mert Gunther királyhoz éppen berobban Isarland uralkodója, Brünnhilde szilaj amazonjaival. Gunther feleségül kéri, de Brünnhilde csak akkor hajlandó, ha az párharcban legyôzi ôt. A tenyeres-talpas királylány azonban magabiztos gyôzelmében és érdeklôdik, lesz-e dada, ki tisztába teszi a királyt és doki, aki majd ápolja, mert ô ugyan laposra páholja: „Nich`s Schön`res gibt`s, als wenn die Braut Den eig`nen Bräutigam verhaut!” ( Nincs nagyobb élvezet, mint eltángálni saját férjedet!) A megszeppent Gunther Siegfried segítségét kéri, aki láthatatlanná válva valóban két vállra fekteti a meglepett Brünnhildét. Nincs már akadálya a kettôs lagzinak! Az esküvôi ebéd elfogyasztása és asztal-szék meglehetôs helybenhagyása után, mert hisz csak a germán érti igazán a mulatást, kitör az általános lelkesedés és üdvrivalgás: „Das ist der Furor Teutonicus, Von ihm berichtet schon Tacitus, kein Tisch bleibt ganz, kein Stuhl, kein Spind, Wenn Nibelungen gemütlich sind!” (Ez a teutonok tetszése, Tacitus kedvenc témája, Asztal, szekrény, szék nem marad sértetlen, Hol Nibelungok kedélye féktelen!) Siegfried ezt követôen sárkányvérfürdôt vesz, hogy ápolja sérthetetlenségét. Krimhildet a család
20
unszolja, puhatolja ki nászéjszakáján férje testének azon helyét, ahol még ô sem halhatatlan. Mivel Siegfried is csak férfi, végül is elbódítják a szerelmes szavak, Krimhilde sikerrel jár: „Von vorne, von vorne, Da ist er ganz von Horne, Und stark wie`n Riese, ach! Doch von hinten, von hinten Kann man ihn überwinden. Von hinten ist er schwach!” (Elûlrôl, elûlrôl, bôrpáncéljában sérthetetlen, Erôs Óriásom ô! De hátulról, de hátulról úh Ô is legyôzhetô. Ereje nem végtelen!) A másik pár nászéjszakáján kitör a botrány, Brünnhilde nem kívánja teljesíteni feleségi kötelességét. A hálószobából kizárt, terraszon neglizsében vacogó Gunther az éppen férji szolgálatban elfoglalt Siegfriedet kénytelen újra kérni, siessen ismét segítségére. Ugyanakkor aggodalom is gyötri, vajon nem megy-e túl messzire az áldozatkész hôs?! Gunther így maga töri be a hálószoba ajtaját, ahol inflagranti találja Brünnhildét. Az udvar felbolydul, Krimhilde nemigen veszi szívére a dolgot, mert idôközben már a gazdag és hatalmas hun király, Attila iránt kelt fel érdeklôdése. Brünnhilde és Gunther azonban bosszút forral. A kastélykertben dirndliben és népviseletben elfogyasztott reggeli nem más, mint maga a haditanács. A „Kriesensitzung” döntése pedig egyhangú: „Sieg-
2009. tavasz friedet meg kell ölni és vagyonát örökölni!” – „Hagen ez a Te specialitásod!” – mondja Gunther. Krimhilde madara azonban figyelmezteti Siegfriedet, aki lefegyverzi a háta mögül felé lopakodó Hagent. A merényletet még csak nem is veszi rossznéven, hiszen nemes cél, a pénz vezérelte: „Ich weiß, du hast mich ermorden wollen, aber nicht aus Blutdurst oder aus Übermut, sondern meines Geldes wegen, Also aus edlen, lautern und verständlichen Motiven!” (Tudom életemre törtél, de nem vérszomj és mámor miatt, de pénzemért, azaz nemes, emberien irígy és érthetô motívumtól vezérelten.) – Amikor azonban a díszes társaság megtudja, hogy a Nibelung kötvények idôközben 200%-kal estek a tôzsdén, a Rheinische Bank pedig csôdbe ment, „Eine Ermordung Siegfrieds würde nicht mehr die Kosten decken!” (Azaz Siegfried másvilágra küldése még a költséget sem fedezné.) A történet koronája happy end: Brünnhilde bimbózó vonzalma Siegfriedhez. „Lodernde Liebe liegt in den Lüften, Mächtige Minne saust durch den Saal”. (Lángoló lobogás leng a légben, hatalmas szerelem tör át a termeken.) A sárkányölô gavallér jó üzleti érzékkel ajánlja fel, hogy a jövôben minden maradjon a régiben, a két asszony osztozzon rajta „fiftiben”. Már csak hab a tortán, hogy „áldozatával" Gunthert is megkíméli minden fáradozástól. „Wir machen auch dieser Geschichte ein End`, Und eignen uns jetzt auf 50%, Denn sonst verliert Ihr mich gänzlich, Und so zur Hälfte doch blos. Im Guten geht alles, Im Guten geht alles famos!” (Véget ér a történet, 50%-os happy end. Vagy lemondtok mindketten, vagy szerettek felesben. Ha pompás történet, sikeres az operett!) Mit élvezet látni és hasznos tudni? Ahogy Gilbert & Sullivan iróniával tele csipkedték a viktoriánus Angliát, Oscar Straus ugyanolyan jól mulat az okkal-ok nélkül katonai parádékat szervezô egyenru-
hás II. Vilmos, azaz Gunther burgundi király társasági környezetén. A színpadkép „echt középkori”, illetve historizáló, a bozeni Runkelstein kastélya által ihletett wormsi miniatür vár színpadképének legfôbb eszköze az irónia. Porosz egyenruhák és rendjelek, Brünnhilde bajor dirndlije Wagner Ringje korabeli kosztümdivatjának teuton fejdíszével vegyítve. Az erdei madár olyan, mint a papagáj és egy revügirl keveréke. A királyi reggeli egyszerû polgári környezete gmundeni kerámia-asztalterítéket jelent. Siegfried, a gurulóan testes szemüveges intellektuell, inkább brókernek tûnik, mint sárkányölô vitéznek – de sárkánybôrben. A két sárkánygyerek nem más, mint egy fehér és egy fekete ráncosbundájú boxer-kölyök zöld sárkányruhába öltöztetve. – A melódiák? Játékosak, offenbachiak, romantikusak, és nem egyszer tévedhetetlenül wagneriek! Amikor Straust a Concordia-bálon bemutatták a „walzerkirálynak”, Strauß így szólt pályakezdô névrokonához: „Az Ön helyében felhagynék minden komolyzenei álommal, kizárólag keringôt és operettet komponálnék!” Akik Straus szemére hányták a népszerû fütyülhetô melódiákat és „Gassenhauer”-nek degradálták ôket, nem sértették meg az operettzsenit: Straus egyetértôen bólintott: „Na jó, de meg kell hagyni – a legfinomabb utcák melódiái!” Oscar Straus többszáz kompozícióval és több tucat operettel a háta mögött ma ismert-ismeretlen az osztrák színpadokon, holott kasszasiker lehetne – mint azt legújabb premierje is bizonyítja. A kompozíciók hihetetlen száma Lehár számára is téma volt. Straus és Lehár egyszer együtt ült a kávéházban, Lehár felsóhajtott: „Tulajdonképpen túlságosan is sokat írtunk. Puccini jóval kevesebbet komponált, de minden munkája mestermû lett. Talán nekünk is kevesebbre kellett volna koncentrálni?!” Oscar Straus nyugodt hangon vetette ellen: „Kedves Barátom, nem tettünk fogadalmat, hogy kizárólag mestermûveket írunk. Ezzel szemben Istentôl kapott tehetségünkkel hosszú idôn át szórakoztattuk a publikumot. Ez sem lebecsülendô teljesitmény!” Reviczky Katalin
(Összeült-e valóban kártyázni a három „lovag”, akikrôl a bécsi szellemesség szól? Akárhogyan áll is a dolog, a derék bécsiek – úgy tûnik – nagyvonalúan elsiklottak afölött, hogy a Rózsalovag szerzôje az Oscar vagy a Richard keresztnevet viselte-e.) (Szerk.)
21
2009. tavasz
Visszapillantó a Richard Wagner Társaság 2008. évi programjai
Január 20. Február 3.
Február 24. Március 16. Április 6.
Április 27.
Május 25.
Június 15. Augusztus 20–28. Szeptember 21. Október 5.
November 7.
November 23. December 14.
22
„A II. Richard”, Meixner Mihály zeneesztéta elôadása RICHARD STRAUSSRÓL sok zenével R. Wagner: Az istenek alkonya filmvetítés (Bayreuth 2002) (Levine, Kirchner, Polaski, Schmidt, Schwanewilms, Struckmann, Halfvarson, Schwarz, Wlaschiha) Trisztán és Izolda zenében, operaszínpadon és a képzômûvészet tükrében Rockenbauer Zoltán író-etnológus elôadása CD-kel, DVD-kel Közgyûlés és filmvetítés a Budapesti Wagner Napok elôkészületeirôl Szokolay Balázs kamarakoncertje Banda Ádám, Gulyás Dénes, Szôke Diána és Várdai István (Részletek Schumann, Liszt, Wagner és Britten mûvekbôl) R. Strauss: A rózsalovag filmvetítés Boros Attila zenetudós ismertetésével (Schenk, C. Kleiber, Jones, Fassbaender, Popp, Jungwirth, Kusche, Araiza) R. Wagner: A Rajna kincse filmvetítés. ÚJ MEGJELENÉS! (Karajan, Steward, Fassbänder, Altmeyer, Schreier, Z. Kelemen, Stolze, Ridderbusch, Roar, Esser, Hendriks, Finnilä) Juniális- Verdi: Oberto c. filmjének vetítésével (Bilbao 2007. Abel, Abdrazakov, Herlitzius, Ventre, Cornetti, Lorenzo) Részvétel a Bayreuthi Ünnepi Játékokon Ring, Parsifal, Mesterdalnokok, Trisztán és Izolda R. Wagner: A walkür filmvetítés. (H. Kupfer Bayreuth 1992) Elming, Tomlinson, Hölle, Secunde, Evans) „Tiszanánától Wagnerrel a Metropolitanig” Zenés beszélgetés Kovács Eszter operaénekessel Beszélgetô partnere: Boros Attila zenetudós A Wagner Társaság és a Szabó Ervin Könyvtár rendezése A közelmúlt Wagner rendezései Budapesten Bóka Gábor elôadása a színrevitel formáiról Ponchielli: Gioconda filmvetítés Marton Éva, Placido Domingo Fiatalok hangversenye Misura Zsuzsa operaénekes és növendékei
2009. tavasz Néhány zenei sajtó (?) hiba Plakát az 50-es évekbôl: Kodály-Budavári: Te Deum
Vidámságok
A 70-es évek elején az Esti Hírlapban megjelent koncertajánlóból: Liszt: Sz-dúr zongoraverseny Nyomtatott mûsor a 70-es évekbôl: Liszt: Három Petrarca-szonáta Dante: Szonáta (Helyesen: Liszt: Három Petrarca-szonett. Liszt: Dante-szonáta.) Gyerekszáj – Egy megtörtént zenei félrehallás: Egy koncert végén a zongorista felkonferálja a ráadást: Debussy: 1. arabeszk Nagyothalló nagypapa az elsô sorokban kérdezi unokáját: – Elsô micsoda? – Valami arabszex! Beethoven és Goethe egyszer együtt üdültek Karlsbadban. Hamar összebarátkoztak és gyakran indultak együtt kocsi kirándulásra. Kocsizás közben sokan felismerték a két hírességet, és a járókelôk sûrûn lengették feléjük kalapjukat. – Kínos ez a nagy népszerûség – panaszkodott Goethe, mindenki köszön nekem. – Kár ezen bosszankodni – nyugtatta meg Beethoven. – Lehet, hogy nekem köszönnek. Mozart tízesztendôs volt, amikor európai zongorakörútjáról visszatért Salzburgba. Egy fôúr, aki sokat hallott a gyermek sikereirôl, nem tudta, hogy szólítsa meg a fiúcskát. Úgy érezte, hogy tegezni már nem lehet, viszont a magázás sem illett az apró emberkéhez. Igyekezett tehát úgy megkerülni a dolgot, ahogy ma is tesszük, ha nem tudjuk biztosan tegezô, vagy magázó viszonyban vagyunk-e társalgó partnerünkkel. Többes számot használt ilyenformán: – Hallom, hogy voltunk Franciaországban és Angliában, mesélték, hogy fogadtak bennünket az udvarnál, jártunk Antwerpenben, Rotterdamban is… A kis Wolfgang álmélkodva nézte a bácsit: – Érdekes – rázta fejét –. Én egyáltalán nem emlék-
szem, hogy mi ezeken a helyeken egyetlen egyszer is találkoztunk volna. Ravel leghíresebb mûvének, a Bolerónak bemutatóján egy hölgy felkiáltott a nézôtéren: – Ez teljesen ôrült!!! – Mire Ravel csak ennyit mondott: – Nahát, valaki megértette a darabot!
Hans von Bülow-t egyszer megszólították az utcán: – Fogadjunk Mester, hogy nem ismer meg! – Nyert, mondta Bülow, s továbbsietett. Rossini mondta volna: Wagnernek vannak jó percei, de rossz negyedórái is. Amikor minden rossz. Vendégkarmester próbál a híres zenekarral. A munka gyakran elakad, hol az egyik fuvolást, hol a vonósokat, hol az egész zenekart feddi meg. A zenészek csak tûrik, tûrik egy darabig, egyszercsak feláll az elsô hegedûs: – Maestro, ha ezt a sértegetést folytatja mi úgy fogunk játszani, ahogy Ön dirigál – és abból fene nagy botrány lesz! Klinikai hangverseny. Természetes dolog, hogy az orvosok átlagon felül szeretik a zenét, hiszen nap,mint nap szomorúságot, bajt élnek meg, melyeket a zene némiképp felold. Régebben szinte kivétel nélkül játszottak valamilyen hangszeren, vonósnégyeseik voltak, sôt orvos zenekarok is mûködtek, természetesen nem profi szinten, de annál lelkesebben. Az egyik budapesti Sebészeti Klinikán is rendszeresek voltak a házi hangversenyek. Egy alkalommal amikor az egyik adjunktus hegedûn játszott a professzor hangosan megjegyzi: – Nahát a Kolléga úr sokkal jobban hegedül, mint operál. (Derültség) Nemsokára sorra kerül zongorajátékával a Professzor úr. Egyszercsak lakonikusan, félhangosan megszólal az adjunktus: - Na igen, A Professzor úr lám, lám éppúgy zongorál, mint ahogy operál….
23
2009. tavasz
„Alter, brumm nicht…!” Egy vidéket járó operaszeretô élményei és elmélkedései „távol” Budapesttôl (II.) A szépségek A szegedi színház az olasz nyelvû Otellóval José Cura vendégszereplésével (Anger Ferenc rendezésében) magasan európai szintû és rangú elôadást produkált. Talán érdemes egy kicsit elidôzni ez esetben a színpadi megvalósítás terén. Ugyanis a félhagyományos típusú rendezések között ez viszi a pálmát. Az alapdíszlet a forgószínpadra kreált, különbözô szegmensekbôl álló négyszögû, várszerû építmény, mely az éppen aktuális helyszínre forog be. Az egyetlen baj, hogy a színház forgószínpada zajosabban mûködik, mint a pesti Operaháznak A Rajna kincsében megdicsôült emelôszerkezete. Kitalálták a zsinórpadlásról a színpadig aláhulló szalag-pászmát, amely az építménynek majdnem az egész belsejét elárasztotta. Ez zúdult le az elsô pillanatban, mint ömlô viharos esô, vörössel megvilágítva, mintegy örömtüzet adva. Ezek voltak a kerti faágak (a madrigál alatt), a fûzfa ágai, ezek hálózták be és fonták körül az ártatlan szereplôket, akik alkalmasint ebbe gabalyodtak bele. Nem volt feltétlenül szükséges egy rácsos vastraverzzel megnövelni a zenekari árok fölött a színpadot, bár valószínûleg ennek is eredménye lehetett a szép „bayreuthias” zenekari hangzás. Az amúgy sem csendes elôadást viszont még zajosabbá tette néha a szereplôk teljesen feleslegesnek tûnô „rá-rárohantatása” erre a vasszerkezetre. (Megjegyzendô, hogy a MÜPA Ring-jében a legtöbb hölgy mezítláb szerepelt, kiküszöbölendô még a cipôsarok kopogás okozta zajt is). José Cura, aki elôször énekelt teljes színpadi szerepet hazánkban, ideális Otello, megjelenésben, hangban, énektechnikában, színészi játékban egyaránt. Alapítója lehetne egy „új három tenor”-nak? Képzeletben mellé tudnám tenni Villazónt és Florezt. Cura Desdemonáját, Rálik Szilviát nem kell bemutatni, a budapesti Tosca, Salome, Elektra alakítá-
24
sai mindig eszményien magas színvonalat képviselnek. Nekünk még Debrecenben szerencsénk volt egy másik Verdi szerepben is megcsodálni hangját és drámai erejét, az Attila Odabellájaként. Mint Desdemona minden tekintetben méltó partnere volt a címszereplônek. Apróság, ami nem tetszett, a sminkje túl erôs volt. Ilyen kifestés egy ledér hölgynek való, nem egy Desdemonának. (Igaz, hogy Otello a darab folyamán többször is párhuzamot von Desdemona és egy szabados életvitelû hölgy között. Mi tudjuk, hogy ebben messzemenôen téved az a „fekete barom!” – ahogy Shakespeare Emiliája jellemzi a címszereplôt.) Jago szerepében a színház kiváló – néha Warreni tónust megcsillantató – baritonja, Kelemen Zoltán remekelt. Hangját, nemes orgánumát és kitûnô színpadi játékát a korábban már említett Végzet hatalma Don Carlosaként is megcsodálhattuk. Az elôadást kiválóan és nagy mûgonddal vezette Pál Tamás. Az ô munkássága már korábban többször is nagyon szép élményekkel gazdagított bennünket. Példaként említem a Millenáris néven ismertté vált kultúrális-centrumot, ahol a gyár egyik mûhelycsarnokából stúdió tökéletességûvé alakított Teátrumban, fél-szcenírozott (már 2001-ben!) formában mutatta be (Fekete Attila és Meláth Andrea fôszereplésével) Ciro Pinsuti (Erkel korabeli olasz komponista) – magyarul – Mátyás király c. operáját. Nekünk magyaroknak fontos volna ezt az operát megismerni, tekintve hogy Mátyás királyunkról nem sok opera született, és azokat sem játsszák. Álljon itt egy kis összefoglaló Németh Amadé nagyjelentôségû könyvébôl ’A magyar opera történetérôl’ a Mátyás királyról szóló operákról. Annál inkább, mert tavaly a „reneszánsz” évét írtuk. Íme: Heinisch József-Arnold György: Mátyás királynak választása – 1829, Mosonyi Mihály: Szép Ilonka – 1861, Bertha Sándor: Mátyás király – 1883, Auer Károly: Corvin Mátyás – 1896. A szerzô megemlíti
2009. tavasz és több forrás alapján is igazolja, hogy Hersztrényi Áron nevû zeneszerzônek a pozsonyi Erdôdy-palotában mûködô színházban 1785-ben Mátyás király címû operáját mutatták be. Bár sem a szövegét, sem a kottáját eddig még nem találták meg, csak leírások szólnak a bemutató tényleges megtörténtérôl. Érdekessége a dolognak, hogy ebben az esetben ez lenne az elsô magyar opera! Ez az esemény ugyanis nyolc évvel a ’Pikkó hertzeg és Jutka Perzsi’ budai bemutatója elôtt volt – mivel akkor Pozsony még nem tartozott az euro-övezethez! A Mátyás évre való tekintettel nem lett volna érdemes valahol „elôkaparni” például a – Szép Ilonkát, hogy csak a – névrôl legismertebbet említsem? A Pinsuti mûre visszatérve, egyik zenei csúcspontja Mátyás prágai bevonulási indulója, Erkel örökbecsû szerzeményének, a Himnusznak a felhasználásával íródott. Pál Tamás hívta fel a figyelmet bevezetôjében ama nevezetes estén arra, hogy Erkel kilenc operát írt, ebbôl csak kettô létezik nyomtatásban, és az is csak hellyel-közzel hozzáférhetô. Nagy fegyvertény, ha valahol Erkelt játszanak – tavaszra a gyôri színház ígéri a Hunyadit. Példaértékû, hogy a csehek, szlovákok, horvátok, amerikaiak, oroszok a nemzeti szerzôiket folyamatosan mûsoron tartják és mindegyikrôl készült lemezfelvételük, alkalmasint több sorozat is. Kis csapatunk Prágában csusszant át az idei újévbe. A szerencse megsegített bennünket, és bejutottunk a Narodní Divadlo (Nemzeti Színház) január 1-i Libus˘ e elôadására. A mû érdekessége, hogy Smetana az Ybl-palotához hasonló szépségû színház 125 évvel ezelôtti megnyitójára írta ezt a mûvét. Nagyvonalú történelmi tabló a nemes fejedelemasszonyról, aki Pr˘emysllel köti össze élete fonalát és megjósolja a cseh nép olykor rögös, de dicsô jövôjét. Az 1995 óta játszott elôadás hangos sikere az egész együttes nagyon magas színvonalú összmunkájának, Oliver Dohnányi ihletett és pontos vezetésének valamint a címszereplô drámai szoprán, Eva Urbanovának köszönhetô. A színház játékrendjén jelenleg négy Smetana, illetve két-két Dvor˘ ák és Janác˘ek opera szerepel. Tapasztaltuk, hogy az utcai plakátok nem a másság egyenlôségét, hanem Bryn Terfel és
Juliane Banse januári fellépését hirdették. Boros Attila, a Wagner Társaság kedvelt elôadója idézi egy helyütt Klebelsberg Kunó kultuszminiszter közel százéves mondását, mely manapság is – sajnos – igencsak érvényes: „az idegen nemzetek négyzetre emelik kiválóságaikat, a magyarok gyököt vonni igyekeznek belôlük”. De térjünk vissza Erkelhez, összes mûvét a kolozsváriak tudták, tudják. El is értek velük az „anyaország" felé közeledve – egészen Gyuláig! Egy szép nyári estén, a vár elôtti Tószínpadon a Dózsa Györgyöt volt szerencsénk elôadásukban végighallgatni. Kiemelendô az elôadást dirigáló Hary Béla karnagy zenetörténész-kutató, aki a kolozsvári Erkel elôadások zenei és dramaturgiai atyja, lelke és vezetôje. Egy: a Bátori Mária elôadás tudott 2001-ben egészen a zsámbéki romtemplom gótikus ívei alá beférkôzni. Hary Béla keze alatt itt is nagyon szépen szóltak az egyedülállóan csodálatos dallamok. Witlinger Margit díszleteinek szép keretet adtak a romtemplom fenséges kövei. Kiemelésre méltó alakítást nyújtott Marton Melinda a címszerepben és az ércesen szép, fényes tenorhang birtokosa, Kiss Domonkos, István hercegként. Dícsérendô az áldozatos, magyarszívû énekmûvész, Éliás Tibor, hogy ezúttal produceri minôségben elkezdte az Erkel operák felvételét a néhány helyen kiegészített kolozsvári együttessel. Míves elôadásban látott napvilágot az elsô: Bátori Mária, az utolsó: István király és a Brankovics György. És ekkor elhunyt a sorozat karmestere, Mossóczy Vilmos, így a vállalkozás – leállt. A Magyar Rádió stúdió-felvételben ôrzi az „összes Erkelt”, de financiális problémák miatt, vagyis hogy túl sokat kérnek érte, nem lehet korongra tenni. Úgy látszik, ezek a felvételek sajnos, nem tartoznak a „minden, ami zene” magyar közkincsei közé! Keser-édes A Millenáris Teátrum 2002 nyarának elején szinte egy pillanat alatt fejezte be rövid, de fényes diadalmenetét. Remélhetôleg ez az intézmény is hamarosan felébred tetszhalottszerû álmából és fônixma-
25
2009. tavasz dárként újjászületve folytatja a nemes kultúrát terjesztô munkásságát. Amíg „élt” a Teátrum, akkora volt az érdeklôdés színdarab, opera, operett iránt, nem válogatva, hogy vidéki, vagy budapesti, netán határon túli az elôadás, minden volt ott, ami minôség! 2003-ban az Operaház akkori igazgatója, Szinetár Miklós próbálta meg az Operaház Kamaraszínházaként megmenteni a helyet, de egy nagyon kedves Rossini opera: Alkalom szüli a tolvajt (nomen est omen) egyszeri elôadásával végleg lezárult a Teátrum dicsô korszaka. Hja, vastag és fôleg láthatatlan falakat nehéz ledönteni! Még egy elôadás erejéig visszatérve Pál Tamásra, két éve Poldini Ede egyfelvonásos remekét, a Csavargó és királylányt, egy fiatalokból álló társulat élén vitte színre Törökbálinton, megérdemelt sikerrel, de a sajtó által felettébb „agyonhallgatva”. A mû egy rátarti királylányról szól, akit a csavargónak álcázott, kikosarazott királyfi a tanmesék rendje és módja szerint alaposan megleckéztet. Poldini mû létére melódiavilága természetesen néhol igencsak emlékeztet a Farsangi lakodalomra. Ilyen szép elôadást és estét kívánok minden opera- és magyar zenekedvelônek. Winkler Gábor könyve szerint Poldini még három operát írt, „ôket” is várjuk – mint sok egyebet. Hasonlóan nem múló élményt és örömet adott az Erkel–Dopplerek „szerzôhármas” mûve, melyet a „Sissi-házaspár” magyarországi látogatására írtak árpádházi Szent Erzsébetrôl (Bucsi Annamária) és Thüringiai Lajosról (a szegediek széphangú tenoristája: Kóbor Tamás) Erzsébet címen. Erkel a második, Doppler Károly és Ferenc pedig a két szélsô felvonást komponálta meg. A valamikori bemutatón a címszerepet az a Hollósi Kornélia (nálunk otthon csak Nelli néni) – Erkel nagyra becsült, kedvelt énekesnôje – alakította, aki egyébként keresztlányunk sokadik ük-ük rokona. Emlékét a pesti Operában
egy nagyméretû, egészalakos olajfestmény és egy bronz mellszobor ôrzi. Az Erzsébetet óriási érdeklôdés mellett a gyönyörû parkban álló Klebelsberg Kúria színháztermében adták elô. Az elôadást decemberben meg kellett ismételni, még a pótszékeken is „fürtökben ültek” a nézôk. Ez az elôadás méltó példája annak, hogy szerény körülmények között is lehet igényes mûvészetet alkotni. 2004 áprilisának utolsó napján (pár óra hiányzott az uniós csatlakozástól) Debrecenbe mentünk. Fô ok az aznap játszott és felettébb jó hírverésû Nabucco volt. Stilizált, modern, de mégis hagyományosan illúziókeltô díszletek között, pazar kiállítású kosztümökben vitték színre az ókori történetet. A zeneileg is igen magas szintû elôadásból kitûnt a már említett régi kedvencem, Tréfás György hatalmas hangerejû Zakariás fôpapja. Ellenfele, Abigél, a Wagner Társaság jó ismerôse, a sugárzó Sudár Gyöngyvér volt. Utána utcabál, tûzijáték a Nagytemplom elôtt, az emelkedett hangulat megvolt a reményteli csatlakozáshoz. Ezzel a parádés elôadással viszont Debrecenben az operaelôadások mintha megtörtek volna. Ennek ékes bizonyítéka a Wagner tagok népes csoportja által is látott, pocsolyányi vízben tocsogó, de nagy anyagi ráfordítást igénylô, teljesen énekes-ellenes „repkedô” Hollandi. Rendezô: Michael Sturm – no ezért kár volt Grazból sok pénzért idecipelni. Azon kívül egy nagyon félrecsúszott Toscát is láttunk, rendezte: Szergej Maszlobojscsikov, sôt azóta még egy – mint mondják – borzalmas Manon Lescaut-t is „félresikerített önmegvalósításából” az említett rendezô. A késôbbiekben még említésre érdemes – de nem méltó! – Eladott menyasszony és a Faust következett….. Alter, brumm nicht??? Hajtó Zsolt
(A cikkben említett Kelemen Zoltán nyilván nem azonos az ugyanolyan nevû egykori szólamkollégájával (1926–1979), aki külföldön futotta be a pályáját és pl. Alberichet énekelte Karajan vezényletével. (A szerk.) A túloldalon látható képeket Hajtó Zsolt készítette. Az ellenoldali képek: 1. Szeged - Otello, 2. Debrecen - Nabucco, 3. Szeged - Otello, 4. Debrecen - Attila, 5. Szeged - Otello, 6. Prágai Nemzeti Színház, 7. Debrecen - A bolygó hollandi, 8. Debrecen - Erzsébet, 9. Smetana: Libusˇ e A hátlapon: Címlapok a régi Hírmondókból 26
1
2
Opera elo ˝adások
3
4
5
7
6
Prága Debrecen Szeged 8
9
Régi Hírmondók címlapjai
