Tartalom
19. Vegyük szemügyre a dolgokat a gyerekek nézőpontjából is
58
Bevezetés
10
20. A szülői hivatás nem lóverseny
60
A józan gondolkodás szabályai
15
Mindennapi szabályok
63
1. Nyugalom!
18
21. Hagyjuk őket kibontakozni
66
2. Senki sem tökéletes
20
22. Tanítsuk meg őket önállóan gondolkodni
68
3. Legyünk tisztában az erősségeinkkel
22
23. Használjuk bölcsen a dicséreteket
70
4. Szinte minden szabályt meg lehet szegni néha
24
24. Legyünk tisztában a korlátok értékével
72
5. Ne próbáljunk mindent megvalósítani
26
25. A megvesztegetés nem mindig elítélendő
74
26. A jó- és a rosszkedv egyaránt ragadós
76
6. Nem kötelező minden tanácsot megfogadni – még ezt sem!
28
27. Étkezési szokásaikat egy életre meghatározzuk
78
7. Teljesen természetes, ha néha elmenekülnénk
30
28. Kommunikáljunk a gyerekkel
80
8. Nem tilos elbújni a gyerekek elől
32
29. A célok legyenek egyértelműek
82
9. A szülő is ember
34
30. Ne nyaggassuk a gyereket
84
10. Ne hanyagoljuk el a házasságunkat
36 Fegyelmezési szabályok
87
A hozzáállás szabályai
39
31. Alkossunk egységes frontot
90
11. A szeretet önmagában nem elég
42
32. Büntetés helyett dicsérjünk
92
33. Legyünk következetesek
94
12. Minden recepthez különböző hozzávalók szükségesek
44
34. Csak derűsen
96
13. Örüljünk, ha látjuk őket
46
35. A problémára koncentráljunk, ne a személyre
98
14. Tiszteljük a gyereket
48
36. Ne szorítsuk sarokba magunkat
100
15. Élvezzük a gyerekek társaságát
50
37. Ha elveszítjük a türelmünket, elveszítjük a játszmát
102
16. A tökéletes rend nem olyan fontos, mint gondolnánk
52
38. Ha hibázunk, kérjünk bocsánatot
104
17. A jó szülő hajlandó kockázatot vállalni
54
39. Engedjük őket magunkhoz
106
18. Aggodalmainkat tartsuk meg magunknak
56
40. Az érzelmek kifejezésének joga
108
4 tartalo m
tartalo m
5
Személyiségi szabályok
111
Iskolai szabályok
159
41. Találjuk meg a legmegfelelőbb ösztönzési módszert
114
61. Az oktatás nem egyenlő a neveléssel
162
42. Minden gyereknek éreznie kell, hogy jó valamiben
116
62. Az iskola egy csomag része
164
43. Értékeljük a másra emlékeztető tulajdonságokat is
118
63. Ha kell, harcoljunk gyermekünkért
166
44. Keressük meg a hasonlóságokat
120
64. A szekálás mindig komoly dolog
168
45. Találjunk olyan tulajdonságokat, amelyeket csodálunk
65. Tanítsuk meg őket, hogyan védhetik meg magukat
170
122
66. Azokat a barátait is viseljük el, akiket nem kedvelünk 172
46. Engedjük, hogy jobbak legyenek nálunk
124
67. Jusson eszünkbe: a szülei vagyunk, nem a tanárai
174
47. Hozzáállásuk legalább olyan fontos, mint a teljesítményük
126
68. Ne kényeztessük el őket
176
48. Bizonytalanságainkat és félelmeinket tartsuk meg magunknak
69. Enyhítsünk a nyomáson
178
128
70. El kell fogadniuk saját döntéseiket
180
49. Figyeljünk oda a mentális programozásra
130
50. Ne akarjunk tökéletes gyereket
132
Kamaszokra vonatkozó szabályok
183
71. Ne essünk pánikba
186
Testvérekre vonatkozó szabályok
135
72. Jusson eszünkbe Newton harmadik törvénye
188
51. Törekedjünk a testvérek közötti jó kapcsolatra
138
73. Legyen beleszólásuk
190
52. A civakodás teljesen egészséges – persze mértékkel
74. Ne kutassunk a matrac alatt
192
140
75. Nem jó, ha mindent megcsinálunk helyettük
194
53. Tanítsuk meg őket arra, hogy vitáikat önállóan oldják meg
76. Ne álljunk a gyorsuló vonat útjába
196
142
77. Az ordítozás nem old meg semmit
198
54. Csapatmunka
144
78. Mindennek megvannak a maga feltételei
200
55. Hagyjuk, hogy egymást szórakoztassák
146
79. Tartsuk tiszteletben a számukra fontos dolgokat
202
56. Sose hasonlítsuk egymáshoz a gyerekeket
148
80. Legyen egészséges a szexhez való hozzáállásunk
204
57. Különböző gyerekek – különböző szabályok
150
58. Ne legyen kedvencünk
152
Krízisszabályok
207
59. Külön-külön is foglalkozzunk a gyerekekkel
154
81. Ne használjuk a gyereket kényszerítő fegyverként
210
60. Találjuk meg minden gyermek erősségét
156
82. Birkózzanak meg a problémákkal a maguk módján
212
6
Tartalo m
tartalo m
7
83. A gyerekeket is megviselik a traumák
214
84. Az utóhatás egy életen át is eltarthat
216
85. Mondjuk el neki, mi történik
218
86. Tanítsuk meg őket méltósággal veszíteni
220
87. Nem az a legfontosabb, hogy mindig igazunk legyen 222 88. Tetteink beszédesebbek szavainknál
224 Richnek
89. Tegyünk arról, hogy a gyerekek érezzék: ők a legfontosabbak
226
90. Nem lehet mindent rendbe hozni
228
„Mi vagyunk a Föld legjava, akik most tanultak a leckéből. Az élet egy kiáltás. A remény megmarad.”
Felnőttekre vonatkozó szabályok
231
(Rupert Brooke: A domb)
91. Húzódjunk a háttérbe
234
92. Ne osztogassunk kéretlen tanácsokat
236
93. Kezeljük felnőttként
238
94. Nem az a cél, hogy a legjobb barátjuk legyünk
240
95. Támogassuk gyermekünket döntéseiben
242
96. Ne ragaszkodjunk az irányításhoz
244
97. Ne ébresszünk lelkiismeret-furdalást a gyermekünkben
246
98. Jusson eszünkbe, hogy még mindig szükségük van ránk
248
99. Nem a te hibád
250
100. A szülő örökké szülő marad
252
8
Tartalo m
Bevezetés Semmi sem készíthet fel a szülői létre. A szülői feladatok próbára teszik állóképességünket, idegeinket, sőt olykor még a józan eszünket is. Kezdetben még a pelenkázás és a fürdetés a legnagyobb problémánk, aztán hamarosan rájövünk, hogy mindez nem is olyan bonyolult. És amikor megörülnénk, hogy a gyerekkor egyik szakaszát magunk mögött hagyhatjuk, kiderül, hogy ez csupán az újabb problémák kezdete. Óvoda, iskola, barátok, szerelmek, jogosítvány… mindig van valami újdonság. Szerencsére mindezért cserébe sok-sok jutalmat kapunk: vidámságot, öleléseket, közelséget. És néhány „köszönöm”-öt, ha szerencsénk van. Emellett láthatjuk, amint gyermekünk pontosan olyan felnőtté cseperedik, amilyennek álmainkban elképzeltük. Azonban mire idáig elérünk, túl vagyunk már néhány dühkitörésen, frusztráción, rémületen és önvizsgálaton – mindez hozzátartozik ahhoz, hogy gyermekünket elindítsuk a felnőtté válás útján. Ez a könyv is erről szól. Több millió szülőt hordott már a hátán a föld, és némelyikük – kísérletezés és többszörös kudarcok árán – rájött pár alapvető fogásra. Több mint harminc év alatt két családnak is tagja lehettem, vagyis rengeteg lehetőségem adódott arra, hogy elkövessem az összes jellemző szülői hibát. Ám az évek során arra is lehetőségem nyílt, hogy megfigyeljem, hogyan viselkednek gyerekeim barátainak szülei, és hogyan működnek más családok. Ez rendkívül szórakoztató időtöltésnek bizonyult.
módszer és trükk létezik, amelyek segítségével a lehető legjobbat hozhatjuk ki gyermekünkből – bármilyen legyen is a személyisége. Most ezeket a fogásokat igyekeztem összegyűjteni, így mindannyian segítséget kaphatunk a nehéz időszakok elviseléséhez, a gyerkőcök neveléséhez, és a szoros szülő-gyermek viszony kialakításához. Jelen kötetet nem valamiféle kinyilatkoztatásnak szántam – inkább emlékeztetőnek. Számos szabály magától értetődőnek tűnik, ám nem olyan egyszerű észben tartani őket, amikor egy dühöngő kétévessel, vagy egy – önmagát a világ közepének képzelő – kamasszal viaskodunk. Ezért úgy gondoltam, a kézenfekvő szabályokat is érdemes az olvasók elé tárnom. A szülői feladat fontos munka – a lehető legjobban kell végeznünk. Elsőre nagyon soknak tűnhet ez a száz szabály, de jusson eszünkbe, hogy 18 év hosszú idő. Sőt, ha több gyerekünk van, az évek száma is növekszik.* Át kell verekednünk magunkat a szoptatásokon, a pelenkázásokon, a járás, a beszéd és az alapvető készségek elsajátításán, a beiskolázáson, a barátságokon, nem is beszélve a szexről, a drogokról és a rock and rollról. Nem is olyan sok ez a száz szabály, ugye? Hogyan ismerhetjük fel a jó szülőket? Elég, ha megfigyeljük a gyerekeiket. Természetesen néha minden gyereknek vannak rosszabb időszakai, melyekért a szülők nem hibáztathatók. A családi fészekből kirepülő felnőtt gyerekek viselkedése árulja el a legtöbbet a szülőkről. Azok a szülők, akiknek a gyerekei képesek gondoskodni magukról, élvezik az életet, jókedvre derítik a környezetükben élőket, gondoskodóak, kedvesek és kiállnak az elveikért – nos, ők tökéletesen végezték a feladatukat.
Néhány szülő ösztönösen tudja, mikor mit kell tennie. Mások néha hibáznak, de többnyire lenyűgöző megoldásokkal rukkolnak elő. Ha huzamosabb ideig tanulmányozzuk a szülőket, több jellegzetes viselkedési mintát is felfedezhetünk. Számos
* K ivéve, ha ikreink vannak.
10
B e v e z e t és
B e v e z e t és
11
Megdöbbentő végiggondolni, mekkora felelősséget vállalunk szülőként. Minden, amit a 18 év alatt mondunk és teszünk, befolyásolja a gyerek fejlődését. Jelen kötet szerencsére rákényszerít minket arra, hogy elgondolkozzunk viselkedésünk lehetséges hatásain, így már most elkezdhetjük korrigálni hibáinkat, és – saját magunk és gyermekünk számára is – hasznos szokásokat alakíthatunk ki. A gyereknevelést könnyű elrontani, de jól csinálni sem nehéz. Jelen kötetben olyan alapelvek találhatóak, amelyeket mindenki a saját adottságainak megfelelően alakíthat. Nem célom egy sor olyan utasítást adni, amelyet ha az ember nem követ szóról szóra, akkor gyermeke elkerülhetetlenül elkallódik. A könyvben szereplő száz szabályt már számtalan szülő alkalmazta – sikeresen. Nem kell mindig ragaszkodni az alapelvekhez; inkább a szellemiségüket igyekezzünk magunkévá tenni. Ismertem például számos remek szülőt, aki otthon tanította a gyerekét, míg más éppoly remek szülők állami iskolába íratták csemetéiket. Ha a szülői hozzáállás megfelelő, minden más már megy magától.
talan olyan szülővel találkoztam, akik kócos vagy zoknit egyáltalán nem viselő gyerkőceiket is tökéletesen fel tudták nevelni. Ez a száz szabály a gyerek által elfogadott alapértékekre, alapelvekre és a gyerek önképére koncentrál, nem pedig a tiszta alsóneműre. Segítséget nyújt abban, hogy a szülők és a gyerekek még jobban élvezzék egymás társaságát, valamint tisztelettel bánjanak embertársaikkal. Általános elvek ezek, melyek a hagyományos családmodellben élő, az elvált és a mostohaszülőknek is ugyanolyan hasznosak. Eszemben sincs azt állítani, hogy ez a száz szabály mindenki számára elegendő, és nem lenne igény továbbiakra. Ezek csupán az általam legfontosabbnak tartott alapszabályok, ám rendkívül szívesen fogadnám a kedves olvasók tapasztalatait, tippjeit és trükkjeit, melyeket a
[email protected] e-mail címre várok. Richard Templar
Véleményem szerint képtelenség mind a száz szabályt 18 éven át tökéletesen betartani. De ez nem baj, hiszen az általam ismert legjobb szülők is hibáznak olykor. Persze nem túl gyakran és nem túl nagyot – és mindig tisztában vannak vele, ha valamit elrontottak. Ez az egyik legfontosabb dolog – felismerni a hibát. Ezután törekedjünk arra, hogy ne kövessük el ismét. Ennél többet senki nem vár el tőlünk, szülőktől. És tapasztalataim szerint ez a gyerekeknek is bőven elég. Azt is elmondhatom (és remélem, hogy ez némi megnyugtatást jelent), hogy egyik szabályban sem olvasható, hogy csemeténk haját mindig fésüljük meg, vagy adjunk rá mindennap tiszta zoknit. Persze ezek sem elhanyagolható dolgok, de én már szám 12 b e v e z e t és
b e v e z e t és
13
A józan gondolkodás szabályai
Jelen kötet tíz nagy tematikus egységre osztható, melyek közül az elsőt a józan gondolkodás szabályai alkotják – ha elveszítjük józan eszünket, a további kilencven szabálynak nem lesz túl sok foganatja. Egy szó, mint száz, szülőnek lenni sokkal élvezetesebb, ha meg tudjuk őrizni józan eszünket. Józanságunk nemcsak azért fontos, mert mi magunk is fontos résztvevők vagyunk a játékban, hanem mert gyermekeinknek ép elméjű felmenőkre van szükségük. Szerencsére van néhány olyan szabály, amely segít megőrizni hidegvérünket még akkor is, ha mindenki más őrjöng körülöttünk.
A j óz a n g o n d ol ko dá s s z ab á lya i
17
1. SZ ABÁLY
Nyugalom!
Gondoljunk az általunk ismert legjobb szülőkre! Azokra, akik ösztönösen a megfelelő dolgokat teszik, így boldog, magabiztos és kiegyensúlyozott gyerekeket nevelnek. Végiggondoltuk-e valaha, vajon mitől ilyen tehetségesek? Most idézzük emlékezetünkbe azokat, akiket nem tartunk túl jó szülőknek! Vajon miért és miben maradnak el a többiektől? Az általam ismert legjobb szülőkben van egy közös vonás: nem stresszelnek szülői feladataik miatt. Ezzel szemben a rossz szülők mindig aggódnak valamin. Általában nem azon, hogy jó szülők-e (valószínűleg inkább ezen kellene gondolkodniuk), hanem olyan dolgokon, amelyek negatívan befolyásolják szülői képességeiket.
1. SZ ABÁLY A legjobb szülők elfogadják, ha gyerekeik zajonganak, rendetlen kednek, ugrándoznak, civódnak, összesározzák magukat. Mind ezt teljesen természetesnek találják. Tudják, hogy a lurkókból tizennyolc év alatt kell tiszteletteljes felnőtteket faragniuk, így nem sietik el a dolgokat. Nem akarják, hogy a gyerekek felnőttként viselkedjenek, hiszen előbb-utóbb annak is eljön az ideje. Ezt a szabályt idővel egyre könnyebb betartani. Az első gyerek születésekor sokkal nehezebb elengedni magunkat, mint a szülői házból utolsóként kirepülő kamasz esetében. Egy kisbabánál az alapvető kérdésekre koncentráljunk – legyen egészséges, nyugodt és jóllakott. Nem baj, ha a ruháját félregomboltuk, vagy nem volt idő megfürdetni, esetleg nekivágtunk úgy a hétvégi kirándulásnak, hogy nem vittük magunkkal a hálózsákját. Ideális esetben a nap végén nyugodtan lerogyhatunk a kanapéra, kezünkben egy pohár borral*, és elégedetten megállapíthatjuk: „A fenébe is, a gyerek életben van, tehát nincs semmi vész.”
Néhány ismerősöm mániákusan figyel a rendre és tisztaságra. Ha a gyerekek nem veszik le a cipőjüket, mielőtt belépnek a házba, összedől a világ. Még akkor is, ha a cipő teljesen tiszta. Rettentően idegesek, ha a gyerekek valamit nem a helyére tesznek vissza, vagy ha rendetlenséget csinálnak (még akkor is, ha ezt később eltüntetik). Mindez lehetetlenné teszi, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, hiszen ha egy pillanatra is megfeledkeznek magukról, fűfoltos lesz a nadrágjuk, vagy felborítják a ketchupot.
A jó szülŐk elfogadják, ha gyerekeik zajonganak, rendetlenkednek, ugrándoznak...
Van egy barátom, akit hatalmában tart a versenyszellem, emiatt a gyerekein óriási a nyomás, és igyekeznek megnyerni minden versenyt – még a barátságos meccseket is. Egy másik ismerősöm pedig állandóan bosszankodik, ha a gyerekei lehorzsolják a térdüket. Lefogadom, hogy mindenkinek akadnak ilyen ismerősei.
* Félreértés ne essék, nem arra buzdítom a szülőket, hogy a problémák elől az alkoholhoz meneküljenek. A legfontosabb, hogy lazán kezeljék a dolgokat!
18
A gy er ek n e v el és 10 0 s z ab á lya
A j óz a n g o n d ol ko dá s s z ab á lya i
19
2. SZ ABÁLY
Senki sem tökéletes
Vajon elgondolkodtunk-e már azon, milyen volna, ha az ember tökéletes szülőkkel lenne megáldva? Ha nem, itt az idő. Képzeljük el, min mentünk volna keresztül gyerekkorunkban tökéletes szülőkkel (fogadni mernék, hogy nem voltak azok)*! Gondoljuk csak el, milyen a gyermek élete egy olyan anyuka mellett, akinek mindig tökéletesen igaza van. Nem hangzik túl jól, ugye?
2. SZ ABÁLY gessé tenné. Mindazonáltal ne legyünk magunkhoz túlságosan szigorúak, ha nem sikerül teljes mértékben megfelelnünk saját elvárásainknak. Végtére is, milyen példát mutatunk gyermekeinknek, ha soha nem követünk el még egy icipici hibát sem? Én biztosan nem szeretném, ha mindig a tökéletes szülőknek kellene a kedvében járnom – és erről gyermekeink is hasonlóképpen vélekednek.
Gyerekeink mindig hibáztatni fognak minket valamiért,
A gyerekeknek szükségük van valamire, ami ellen lázadhatnak. Kell valaki, akit olykor hibáztathatnak, és sajnálattal közlöm, hogy ez a valaki legtöbbször a szülő. Nem baj tehát, ha néha valóban van miért hibáztatni minket.
hiszen ez az élet rendje.
De mi is legyen ez a „hiba”? Semmiképpen sem valami kegyetlen vagy bántó dolog – valami olyan kisebb hibát válasszunk, ami az emberi gyarlóság számlájára írható. Túl hamar kijövünk a sodrunkból? Kicsit több nyomást helyezünk a gyerekre a kelleténél? Már-már mániákusan törekszünk mindent tisztán tartani? Véleményem szerint nem érdemes válogatni a hibák között – egyszerűen csak ne próbáljuk görcsösen kijavítani természetes tökéletlenségeinket. Nagy valószínűség szerint mindenkinek akad egy-két olyan hibája, amelynek nagy hasznát fogja venni szülőként.
Gyerekeink mindig hibáztatni fognak minket valamiért, hiszen ez az élet rendje. Ha az ember mindent tökéletesen csinál, akkor éppen ezt fogják a szemére vetni. Egyszóval a szülő soha sincs győztes pozícióban. Csak reménykedhetünk abban, hogy egyszer – talán majd ha gyermekeinknek is születnek utódaik – rájönnek, hogy valójában hálásak lehetnek nekünk tökéletlenségeinkért.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nyugodtan hátradőlhetünk anélkül, hogy fejleszteni próbálnánk szülői készségeinket. Ez természetesen e könyv további fejezeteit is teljesen felesle* Kérem, ne vádoljanak azzal, hogy az édesanyjukat szidom. Csak egy picit túlzok.
20
A gy er ek n e v el és 10 0 s z ab á lya
A j óz a n g o n d ol ko dá s s z ab á lya i
21
3. SZ ABÁLY
Legyünk tisztában az erősségeinkkel Amikor legidősebb gyerekeim még kicsik voltak, mindig irigykedtem azokra az apukákra, akik képesek voltak órákon át focizni a csemetéikkel. Szégyenkeztem, hogy én ezt az időtöltést néhány kínkeserves perc után egyszerűen nem bírom elviselni. Egy másik ismerős apuka csodálatos kunyhót készített gyerekeinek egyik fájuk lombkoronájának rejtekében. Egy ismerős anyuka pedig minden egyes zsúr alkalmával izgalmas kincsvadászatot szervezett a gyerkőcöknek. Egy másik pedig – akinek a lánya ugyanarra a balettórára járt, mint az enyém – lelkesedett a gyerekek balettprodukcióiért. A fentiekben azokat a dolgokat említettem, amelyeket velem ellentétben más szülők szívesen megtettek, ám akad számos olyan tevékenység is, amelyekben én nagy örömömet lelem, más szülőknek ellenben nehézséget okoznak. Ezek a tevékenységek számomra teljesen természetesek, de ez nem jelenti azt, hogy a gyerekek szemében kevésbé értékesek.
3. SZ ABÁLY Amikor mégis rugdostam egy kicsit a focilabdát a fiaimmal, egyértelmű volt, hogy csak azért teszem, mert úgy érzem, a világ ezt várja el egy jó apától. Ez is elfogadható indok, és a gyerekek is biztosan örülnek neki, de az biztos, hogy sosem leszek olyan, mint a barátom. Ő viszont nem tud olyan profin mesét olvasni, mint én. És a spagettije sem olyan finom, mint az enyém. Egy szó, mint száz, a szabályismerő szülők tisztában vannak erősségeikkel. Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos dolgokat mellőzünk; inkább igyekszünk a saját malmunkra hajtani a vizet. Ha rosszul megy a foci, inkább több mesét olvasunk a gyerekeknek, finomakat főzünk nekik, elképesztő türelemmel viseljük klimpírozásukat, megtanítjuk őket az autószerelés alapjaira, vagy éppen igyekszünk velük együtt lelkesedni a motorokért, a „Csillagok háborújá”-ért vagy az „Én kicsi pónim”-ért. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen területen érhetünk el sikereket, és mindig bízzunk az erősségeinkben. Így nem fogjuk magunkat rossz szülőnek érezni, amikor látjuk, hogy mások mennyi olyan dolgot csinálnak együtt csemetéikkel, melyekre mi nem lennénk képesek. Végtére is mindannyian tudjuk, hogy más szülők sem mozognak otthonosan minden területen. Mielőtt bűntudatunk támadna a közös focizások elmaradása miatt, jusson eszünkbe, hogy mi másban vagyunk ugyanolyan jók.
Például imádok mesét olvasni a gyerekeknek. Mivel igencsak kedvelem, ha van közönségem, élvezettel olvastam meséket akár hosszú órákon át, élethűen utánozva a szereplők hanglejtését és akcentusát, eljátszva az összes hanghatást. Ha a történet úgy alakult, suttogtam, két perc múlva pedig kiabáltam. Számomra azonban a meseolvasás annyira természetes tevékenységnek számított, hogy évekbe telt, mire rájöttem, hogy ugyanolyan értékes, mint a fakunyhóépítésben való jártasság vagy a focitudás. 22
A gy er ek n e v el és 10 0 s z ab á lya
A jó szülők nem próbálnak kibújni bizonyos tevékenységek alól.
A j óz a n g o n d ol ko dá s s z ab á lya i
23
4. SZ ABÁLY
Szinte minden szabályt meg lehet szegni néha Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a szülőknek rengeteg különböző szabályt és irányelvet kell észben tartaniuk. Mindenki tudja, hogy a gyerek nem ehet gyorsételeket, viszonylag hamar ágyba kell kerülnie, nem nézhet sokáig tévét, és nem káromkodhat, amíg nem lesz elég idős ehhez (ha ezzel kapcsolatban kérdéseink merülnének fel, lapozzunk a 76. szabályhoz). Mi, szabályismerő szülők azonban azt is tudjuk, hogy alig van egy-egy olyan szabály, melyet még alapos indokkal sem szabad soha megszegni. Persze, hogy jó minőségű és egészséges ételeket, továbbá napi öt adag zöldséget és gyümölcsöt kell adni a gyereknek, ám amikor egy hosszú nap után fáradtan ér haza az egész család, nem dől össze a világ, ha kisütünk egy pár mélyfagyasztott halrudacskát. Gondoljuk csak végig, mi történhet, ha megszegünk egy adott szabályt. Ha nem tartjuk be, hogy a kocsiban mindig legyenek becsatolva a biztonsági övek, akkor tragikus következményekre is fel kell készülnünk, tehát ezt a szabályt érdemes mindig betartani. De mi történik, ha egy kimerítő nap után elmarad az esti fürdés? Egy biztos: nem kell semmiféle borzalomtól tartanunk.
4. SZ ABÁLY vigyék be fejlődő szervezetükbe. Néhány szülő rettentően megnehezíti saját dolgát azáltal, hogy mindig minden szabályt igyekszik betartani, és a legapróbb hibák miatt is ostorozza magát. Egyszer elvittük kirándulni gyerekeinket. A kisebbik néhány hetes, a nagyobb pedig két év körüli volt akkoriban. Amikor kiszálltunk a kocsiból, és elindultunk a kiszemelt kisvasút felé, észrevettük, hogy a nagyobbikon nincs cipő. Természetesen mi is jól ismertünk azt az íratlan szabályt, miszerint „ne vidd kirándulni gyermekedet lábbeli nélkül”. Két választásunk volt: vagy hagyjuk a fenébe a kirándulást, vagy egyik csemeténk kénytelen lesz mezítláb élvezni a kisvasút nyújtotta örömöket. A szóban forgó gyermek természetesen – pucér lábaival – a második lehetőségre szavazott, és vidáman indult a vonat irányába. Ezzel ismét dilemma elé kerültünk: vagy elkezdjük ostorozni magunkat a figyelmetlenségünkért, vagy igyekszünk jól érezni magunkat. Mi, szabályismerő szülők tudjuk, az egyetlen ésszerű lehetőség, ha jól érezzük magunkat. Vagy jól szórakozunk a mezítláb töltött nap folyamán, vagy stresszelünk egy utólag már megváltoztathatatlan baki miatt, és az egész család hangulatát elrontjuk. A lehetőségeket mérlegelve végül kénytelenek voltunk megszegni a szabályt (ezen a napon viszont az esti fürdetés nem maradt el).
Mi, szabályismerő szülők tudjuk, hogy az egyetlen
Jusson eszünkbe, hogy ebben a fejezetben a józan ész megtartásához szükséges szabályokat gyűjtöttük össze. Jelen szabállyal arra szeretnénk rávilágítani, hogy a gyerekeknek sokkal fontosabb, hogy szüleik kiegyensúlyozottak legyenek, mintsem hogy minden körülmények között a lehető legegészségesebb táplálékot 24
A gy er ek n e v el és 10 0 s z ab á lya
ésszerű lehetőség, ha jól érezzük magunkat.
A j óz a n g o n d ol ko dá s s z ab á lya i
25
5. SZ ABÁLY
Ne próbáljunk mindent megvalósítani Mi lesz a gyerek, ha felnő? Ezt nehéz előre megmondani, így nekünk, szülőknek gondoskodnunk kell arról, hogy felnőve számtalan lehetőség közül választhasson. Ehhez biztosítanunk kell, hogy minél több területen tehessen szert ismeretekre. Így később nem vetheti a szemünkre, hogy nem nyújtottunk neki elég korán kibontakozási lehetőséget. A különóráktól a napirend igen zsúfolt lesz. Hétfőn foci, kedden színjátszó kör, szerdán klarinét, majd utána úszás, csütörtökön karate, pénteken aerobic. A hétvége sem szabad, mert ekkor van a lovaglóóra. És ez még csak egy gyerek! Az egész akkor válik igazán komplikálttá, ha az embernek két vagy több csemetéje van. No, álljunk csak meg egy pillanatra! Mintha kimaradt volna valami. Mikor játszanak a gyerekek egyedül a kertben? Mikor van idejük arra, hogy önálló programot csináljanak? Mikor tudnak képregényt olvasni vagy a felhőket nézve sétálgatni és elmélázni? Ezek mind-mind fontos összetevői a felnőtté válásnak.
5. SZ ABÁLY Nem azt akarom mondani, hogy a gyerekeket tiltsuk el minden különórától. Ehelyett inkább próbáljuk bevezetni, hogy egy héten maximum két különböző foglalkozáson vegyenek részt. Hogy melyik kettőn, azt bízzuk rájuk. Semmiképpen se kényszerítsük csemeténket hegedűórákra azért, mert mi magunk régen imádtunk hegedülni. Vagy éppen azért, mert mi sosem zenélhettünk. Ha pedig egy új tevékenységbe szeretnének belekóstolni, akkor előbb meg kell válniuk egyik jelenlegi különórájuktól. (Igen, nyugodtan otthagyhatják a régóta nyűgnek tartott balettórát, még akkor is, ha a tanár szerint kifejezetten tehetségesek.) Gondoljuk végig, hogy az általunk ismert legjobb, legkiegyensúlyozottabb szülők közül hányan járatják különórákra gyermekeiket a hét minden napján. Valószínűleg egyikük sem. Ezek a szülők arra biztatják a gyerekeiket, hogy ismerkedjenek meg néhány érdekes tevékenységgel, a fennmaradó időt pedig töltsék egészen más dolgokkal – játsszanak divatbemutatót, fejtsenek keresztrejtvényt, hemperegjenek a sárban, készítsenek figurákat üres dobozokból, tanulmányozzák a kerti bogarakat, sorakoztassák fel dinoszauruszaikat vagy olvasgassanak. Ez csak a javukra válik, és a szülők válláról is hatalmas terhet vesz le.
otthagyhatják a régóta
Mindannyian ismerünk olyan gyerekeket, akiknek a tanórák, szakkörök és különórák körforgásából áll az élete. Vajon mi történik ezekkel a gyerkőcökkel, ha néhány napig rájuk van bízva, mivel ütik el az időt? Például ha a család nyaralni megy egy gyönyörű, nyugalmas helyre. Szegény gyerek teljesen el lesz veszve, hisz nem tudja, hogyan érezhetné jól magát – ezt még nem volt ideje megtanulni. Felnőtt élete sem lesz könnyű: soha nem fog tudni pihenni, mert senki nem tanította meg rá. 26
A gy er ek n e v el és 10 0 s z ab á lya
nyűgnek tartott balettórát, még akkor is, ha a tanár szerint kifejezetten tehetségesek.
A j óz a n g o n d ol ko dá s s z ab á lya i
27
6. SZ ABÁLY
Nem kötelező minden tanácsot megfogadni – még ezt sem! Mit is mondott az anyám? Azt, hogy a gyereket etetés közben tízpercenként meg kell fordítani. Az anyósom szerint pedig azok a legjobb bébiruhák, amelyeket nem kell áthúzni a gyerkőc fején. A legjobb barátom óva intett attól, hogy mózeskosarat vásároljak. Ennek ellenére a sógorom azt mondta, hogy a mózeskosár náluk életmentőnek bizonyult… jaj! És ez még csak a kezdet. Az első gyerek születésekor az ember rémisztő mennyiségű tanácsot kap. És a tanácsok áradata az elkövetkező tizennyolc évben sem apad. „Nem akarhatod, hogy egyetemre menjen – az öt elfecsérelt év! Inkább szerezzen egy jó állást” vagy „A tizennyolcadik szülinapja után minél előbb költözzön el, különben még harmincévesen is a nyakadon lesz” vagy „Ne vegyél neki kocsit! Jobb, ha ő maga spórol rá. Nálunk is így volt”.
6. SZ ABÁLY ha alapvetően egyetértünk velük. Csak azért, mert egy bizonyos módszer, trükk vagy eszköz valakinek bevált, még nem biztos, hogy nekünk is az a legmegfelelőbb. Nincs két egyforma gyerek vagy szülő, így nem meglepő, hogy a tanácsok többségét nem tudja mindenki egyformán alkalmazni. A szomszédom egyszer megkérdezte tőlem, hogy újszülött kisbabájánál szigorú napirendet alakítson-e ki az etetést és az alvást illetően. Valójában teljesen felesleges volt kikérnie a véleményemet, mert a hozzáállásunk teljesen eltérő. Ő precíz és rendszerető, ezért nem örül neki, ha valami megzavarja az általa kialakított rendszert. Én sokkal lazább vagyok, és nekem nem gond, ha a gyerekeim akkor esznek, amikor éhesek, és akkor alszanak, ha álmosak. A szabályismerő szülők elég magabiztosak ahhoz, hogy ne fogadják meg az általuk alkalmazhatatlannak vélt tanácsokat. Mások véleményét persze érdemes meghallgatni, de tippjeiket mindenképpen futtassuk át saját szűrőnkön. Ha úgy véljük, nem tudjuk felhasználni a tanácsaikat, akkor nem is kell törekednünk erre. Csak mosolyogjunk illedelmesen, és feleljük ezt: „Köszönöm. Ezt mindenképpen észben tartom.”
Egyetlen olyan ember van, akinek minden tanácsát meg kell fogadnod: saját magad. Illetve, ha nem vagyunk egyedülálló szülők, érdemes férjünk/feleségünk véleményét is figyelembe venni. De ennél több személyt semmiképpen sem kell bevonni a döntésekbe, különben teljesen beleőrülünk. Márpedig – mint azt már korábban megállapítottuk – nem szabad elveszítenünk józan eszünket.
Csak azért, mert egy bizonyos módszer, trükk vagy eszköz valakinek bevált, még nem biztos, hogy nekünk is az a legmegfelelőbb.
Persze mások tanácsait nyugodtan meghallgathatjuk, ha kedvünk tartja – még néhány hasznos tippet is kaphatunk. De jusson eszünkbe, hogy még akkor sem kell követni mások tanácsait, 28
A gy er ek n e v el és 10 0 s z ab á lya
A j óz a n g o n d ol ko dá s s z ab á lya i
29
7. SZ ABÁLY
Teljesen természetes, ha néha elmenekülnénk Beszéljünk a tabutémákról. Halál, drogok, néptánc-szakkör… ezek mellett szinte eltörpül az egyik legkomolyabb tabu: néha mindenki azt kívánja, bárcsak eltűnnének a gyerekei.
mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekek néha igenis idegesítőek.
Természetesen tilos bevallani, hogy kis drágaságaink időnként koloncokká válnak. Néha elereszthetünk ezzel kapcsolatban egy-egy vicces megjegyzést, de jobb, ha azonnal meg is feddjük magunkat érte. És soha, semmilyen körülmények között se fedjük fel a titkot, miszerint olykor legszívesebben elmenekülnénk csemetéink elől. Hogyan is tehetnénk ilyet? A szülőnek szeretnie kell gyermekét és mindent, ami vele kapcsolatos. A világ elvárja, hogy elnézően mosolyogjunk, mikor három hónapja minden áldott este ugyanazt a mesét követeli, szeretetteljesen figyeljük, amint dobhártyaszaggató visítások közepette rohangászik a kertben, és őszintén nevessünk, amikor huszonötödszörre halljuk a már elsőre is vérszegénynek ítélt faviccet. 30
A gy er ek n e v el és 10 0 s z ab á lya
7. SZ ABÁLY Érdekes, hogy azt nem szégyen beismerni, ha mások gyerekeitől a hideg futkos a hátunkon (bár ezt talán nem célszerű a szülőkkel is tudatni). Vagyis mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekek néha igenis idegesítőek tudnak lenni, és ez alól saját gyerekeink sem számítanak kivételnek. Menekülési vágyunk tehát teljesen normális. A gyerekek nagyon profik a felnőttek idegesítésében. Az erre irányuló törekvés már igen korán jelentkezik. A kisbabák agyunkig hatoló sírása arra ösztönöz, hogy kiderítsük, mi lehet a probléma. Innentől fogva szinte napi rutinná válik az idegeskedés. Ez néha nem is a gyerekek hibája. Tulajdonképpen az a legrosszabb érzés, ha tudjuk, hogy nem az ő hibájuk, mégis felidegesít minket. Ám amikor az ember már három napja nem alszik, mert a babának jön a foga, akkor lassan kezdi elveszíteni együtt érző képességét. Megértőnek kell lennünk, de mi csak azt szeretnénk, hogy végre maradjon csöndben, és velünk együtt álomba szenderüljön. Végül is csak egy nyamvadt fogról van szó! Nos, jó híreim vannak. Időnként minden szülő hasonlóképpen érez. Van, amikor naponta ötvenszer, és van, amikor csak kétszer egy héten. Mindez teljesen normális, és ha egy szülő azt mondja, hogy még soha életében nem akart elmenekülni a gyerekei elől, akkor hazudik. Nem tudjuk elkerülni, hogy csemetéink időnként felidegesítsenek minket, és emiatt semmiképpen sem szabad bűntudatot éreznünk. Valójában ez kétoldalú dolog. Emlékezzünk vissza saját gyermekkorunkra! Biztos, hogy akárhányszor idegesítenek is fel minket a gyerekeink, valószínűleg ők is legalább ennyiszer érzik ugyanezt velünk kapcsolatban. Tehát egálban vagyunk.
A j óz a n g o n d ol ko dá s s z ab á lya i
31
8. SZ ABÁLY
Nem tilos elbújni a gyerekek elől A 7. szabályban kimondtuk, hogy a gyerekeknek jogukban áll időnként felidegesíteni a szülőket. Ebből következik, hogy a szü lőknek lehetőségük van tenni valamit ez ellen. Én a menekülésre és az elrejtőzésre szavazok. Most talán azt hiszik, viccelek, pedig komolyan beszélek. Többször is előfordult már, hogy a gyerekek elől bezárkóztam a legközelebbi szekrénybe, és csak akkor bújtam elő, amikor már kimentek a szobából.
a szülő is ember, ezért néha szüksége van arra, hogy elmeneküljön a világ elől.
8. SZ ABÁLY Számtalan szülői kézikönyvben olvashatunk arról, hogy ha a gyerekek rendetlenkednek, próbáljunk időt nyerni. Például úgy, hogy a szobájukba küldjük őket, amíg meg nem nyugszunk. Ez a megoldás igen hatékony lehet, ám másképpen is nyerhetünk időt. Amikor le szeretnénk higgadni, ajándékozzuk meg magunkat a menekülés jogával. Egyik barátom sok éve – első gyermekem születése előtt nem sokkal – azt mondta, hogy kisbabája olykor annyira kimerítette, hogy néha legszívesebben elszökött volna otthonról. Ez a vallomás igen aggasztott, így megkérdeztem, mit tett, amikor a fenti érzés a hatalmába kerítette. Azt mondta, egyetlen megoldást talált: letette a babát egy biztonságos helyre, majd olyan messzire ment, hogy már nem hallotta a sírást, és csak akkor tért vissza, mikor sikerült teljesen megnyugodnia. Miért van az, hogy a legtöbb szülő úgy érzi, ilyet még akkor sem tehet, ha már az őrület határán van? Úgy érezzük, nem vagyunk jó szülők, ha a lehető legkézenfekvőbb megoldást választjuk. A szabályismerő szülők azonban tudják, hogy a szülő is ember, ezért néha szüksége van arra, hogy elmeneküljön a világ elől. Így sokkal jobban tudja teljesíteni szülői kötelességeit, miután megnyugodva és felfrissülve előbújik rejtekéből.
Mindenkinek ismerős lehet az érzés. Halljuk, ahogy közelednek és vitatkoznak. „Megmondalak!” „Nem, én mondalak meg téged!” Tudjuk, kinek akarják beárulni egymást, ám fogalmunk sincsen, mi történt, és vajon kinek van igaza. Mit tesz ilyenkor egy szabályismerő szülő? A válasz számomra teljesen egyértelmű: elbújik. És ami a legjobb az egészben, hogy ha nem találnak meg, szinte mindig egyedül is megoldják a problémát. 32
A gy er ek n e v el és 10 0 s z ab á lya
A j óz a n g o n d ol ko dá s s z ab á lya i
33
9. SZ ABÁLY
A szülő is ember
Gondoljuk végig, mikor voltunk utoljára étteremben a gyerekek nélkül. Mikor volt olyan, hogy egy baráti vendégségben egyszer sem beszéltünk a lurkókról? Mikor voltunk utoljára spiccesek? Mikor töltöttük utoljára a napot egy gép bütykölésével, kertészkedéssel vagy bármilyen más tevékenységgel, amelyben a gyerekek érkezése előtt kedvünket leltük? Remélem, nem túl régen. Ha régen, az azt jelenti, hogy a szülői kötelességek teljesen átvették életünk irányítását. Nekünk, szabályismerő szülőknek tudnunk kell kikapcsolódni. Persze sosem kapcsolunk ki teljesen, de tartalék üzemmódban is rengeteg szórakozás vár ránk.
9. SZ ABÁLY Az évek során megfigyeltem, hogy az általam legtöbbre becsült szabályismerő szülőknek mindig vannak olyan hobbijaik, amelyeknek semmi közük nincs a gyerkőceikhez. Vannak, akik imádják a munkájukat, évente egyszer elutaznak nyaralni kettesben a párjukkal, vagy minden csütörtökön teniszezni járnak, mások pedig szombatonként csónakázni mennek, mindig megnézik a focidöntőt, vagy éppen minden áprilisban ellátogatnak Párizsba – a lényeg, hogy olyan egyéni programokat szerveznek, amelyek segítenek megőrizni józan eszüket. Tudom, hogy nem könnyű, és az idő is nagy kincs. Természetes, hogy a gyerek(ek) megszületése után az ember ritkábban jár el otthonról, és kevesebb drogot fogyaszt*. Ennek ellenére mindenképpen tartsuk meg néhány régi szokásunkat és hobbinkat, különben nem tudunk majd mit kezdeni rengeteg felszabaduló időnkkel, miután a gyerekek kirepülnek a családi fészekből.
Ezt érdemes komolyan fontolóra venni, ugyanis ha a gyerekek teszik ki egész életünket, azzal hatalmas nyomást helyezünk rájuk. Tudattalanul is azt éreztetjük velük, hogy saját sikereink gyakorlatilag teljes mértékben az ő teljesítményüktől függenek. Ez nagyon nagy teher egy gyermek számára.
Az általam legtöbbre becsült szabályismerő szülőknek mindig vannak olyan hobbijaik, amelyeknek semmi közük nincs a gyerkőceikhez.
Ezt a szabályt különösen nehéz betartani a gyerek születése utáni hónapokban – az első három hónapban még megbocsátható a szabály megszegése –, mégis érdemes minél előbb kialakítani a követendő módszert. A gyerekek szempontjából fontos, hogy a szülőknek legyen saját életük, különben felnőve nehéz lesz majd önállósulni. Emellett, ha az ember az etetések és altatások szigorú rendjébe temetkezik, egy napon arra ébred, hogy nincsenek barátai. Ez pedig semmiképpen sincs pozitív hatással a szülői képességekre.
* Csak viccelek.
34
A gy er ek n e v el és 10 0 s z ab á lya
A j óz a n g o n d ol ko dá s s z ab á lya i
35
10. SZ ABÁLY
Ne hanyagoljuk el a házasságunkat
10. SZ ABÁLY párokkal, és felváltva vigyázzunk egymás gyerekeire. A kettesben töltött időben sétáljunk, piknikezzünk vagy tegyünk bármi mást, amivel fennmarad a kettesben-lét érzése.
Ez elég egyértelmű, betartani mégsem mindig egyszerű. Sokan próbálják fenntartani a tökéletes kapcsolat látszatát, ám megvalósítani nem mindenkinek sikerül. Mi azonban tisztában vagyunk azzal, hogy ez az egyik legeslegfontosabb szabály az összes közül – feltéve, ha nem akarunk egyedülálló szülővé válni. Párunkat egykor annyira szerettük, hogy gyereket akartunk tőle. Ez komoly dolog. Épp ezért remélhetőleg még mindig ő az egyik legfontosabb személy az életünkben. Valószínűleg kevesebb időt és figyelmet kell szentelnünk partnerünknek, mint gyerekeinknek, ám fontos, hogy a szerelmünk ne múljon el. A gyerekek érkezése fenekestül felforgatja a szülők kapcsolatát, de gondoljunk bele, hogy nem telik el húsz év, és a szülők újra ketten lesznek – ahogy a kezdet kezdetén. Ha partnerünk már nem a legfontosabb ember az életünkben, akkor elég nehéz helyzetbe kerülünk, miután a gyerekek elhagyják a szülői házat. Emellett a gyerekeknek sem lesz egyszerű dolguk – nem könnyű a saját lábukra állni, ha közben úgy érzik, hogy ezzel a szüleik életét romba döntik. Fontos, hogy a szülők egymás iránti szeretete ne halványuljon el. Ezáltal leveszik a terhet a csemeték válláról, akik nyugodtan megkezdhetik önálló életüket. És előbb-utóbb megtalálják párjukat is, aki valószínűleg még a szülőknél is nagyobb szeretetet nyújt majd nekik.
Párunkat egykor annyira szerettük, hogy gyereket akartunk tőle. Ez komoly dolog.
Ha ennek kivitelezése bonyolult (a két- vagy többgyerekes szülők tudják, mire gondolok: egyszer csak látványosan megcsappan a potenciális gyerekfelvigyázók száma), akkor menjünk el mindannyian sétálni, de ne a gyerekekről, hanem egymásról beszélgessünk.
A szabály betartásához logisztikai trükkökre van szükség. Járjunk el kettesben otthonról legalább hetente egyszer. Ha nincs elég pénz bébiszittert fogadni, akkor szövetkezzünk más házas-
És nem feledkezhetünk meg a szexről sem. Mindannyian tudjuk, hogy nehéz időt szakítani az együttlétekre, amikor az ember éppen kimerült vagy elfoglalt. Ilyen állapotban senki nem érzi magát lepedőakrobatának. Ennek ellenére érdemes rendszeresen időt szakítani egy gyertyafényes vacsorára vagy egy romantikus filmre, ami után jólesik egy kényeztető masszázs. Figyeljünk egymásra és mutassuk ki egymás iránti érzéseinket; így sokkal boldogabbak leszünk. Ha segít, egy ideig a mennyiség helyett inkább a minőségre koncentráljunk (persze ésszerű keretek között). És ahogy a gyerekek egyre nagyobbak lesznek, esetleg újra kedvet érzünk az akrobatikusabb mutatványokhoz is.
36
A gy er ek n e v el és 10 0 s z ab á lya
A j óz a n g o n d ol ko dá s s z ab á lya i
37
