FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY
3.4 3.5 4.2
Allergiás megbetegedések Tárgyszavak: allergia; foglalkozási ártalom; anafilaxiás sokk.
Az emberek könnyen allergiássá válnak. Az anafilaxiás sokk veszélye naponta fenyegeti őket, mert érzékenyek a munkahelyen és az otthonukban megtalálható bizonyos anyagokra. Helen Sutton, aki a latexre érzékeny, tudja, milyen szörnyű az allergiával együtt élni. Meglepő, milyen nehéz elkerülni a természetes gumitermékeket. Ms. Sutton nem használhat olcsó ragtapaszt, mert allergiás reakciót vált ki nála. A borítékot nem tudja nyállal leragasztani. Át kellett alakítania az életét: a legkisebb kapcsolat gumit tartalmazó anyagokkal életveszélyes lehet a számára. Egyszer miközben Ms. Sutton jégkrémet evett, a szája feldagadt és nagy hólyagok keletkeztek az ajkán. Az ok: egy kis mennyiségű ragasztó, amelyet azért használnak, mert bizonyos termékek – mint például a fagylalt és az édességek – csomagolását nem lehet hőkezeléssel lezárni, kifolyt a csomagolóanyagból a fagylaltra. A gyakran életveszélyes anafilaxiás sokk az allergiás reakciók súlyos formája. Egy egyébként ártalmatlan anyaggal való kapcsolat során a szervezet saját immunrendszere nagy mennyiségű hisztamint termel, ami izom-összehúzódáshoz és duzzanatok kialakulásához vezethet, elzárhatja a torkot és megnehezítheti a légzést. Hasi fájdalom, hányás és hasmenés szintén előfordulhat. A felelős antitest, az immunglobulin E, kitágítja a véredényeket, csökkenti a vérnyomást, a beteg elgyengül vagy elájul. Az anafilaxiás sokk kialakulása ellen az allergiás betegnek állandóan adrenalint kell magánál hordania. Az adrenalin felgyorsítja a szívverést, kitágítja a légutakat és megfordítja a véredények immunoglobulin E okozta kitágulását. Ms. Sutton, aki ápolónő, régebben injekciós tűt hordott magánál. A férje és barátaik is az egészségügyben dolgoznak, ezért a tű használata nem jelentett problémát. Most ön-injekciós készüléket hord állandóan a táskájában, amelyet akkor is tud használni, ha nagyon rosszul van. Ez fontos, mert a másodpercek is számítanak és nem várható el segítség a járókelőktől, mert erre nincs képzés az elsősegélynyújtó tanfolyamokon. Nem is ismernék fel, hogy anafilaxiás sokkról van szó.
Genetikai és környezeti hatások miatt az allergiások száma folyamatosan nő. Négy ember közül egy rosszul reagál valamilyen anyagra, amellyel naponta találkozik. Évente 4–6 ember hal meg méh- vagy darázscsípés indukálta anafilaxiás sokkban. 200–250 ember kap élelmiszer-adalékanyagoktól anafilaxiás sokkot, halálesetek is előfordulnak. Az allergiás reakciók az orrfolyástól vagy a bőrkiütéstől az évi 1600, asztma miatti halálozásig súlyosbodhatnak. Az allergiásokra a veszély váratlan helyeken leselkedik. 1998-ban penicillin-allergia okozta reakcióban halt meg egy 63 éves asszony, amikor tévedésből Augmentint (amelynek a használati utasításán nincs egyértelműen jelölve, hogy penicillint tartalmaz) kapott a londoni St. Thomas Kórházban. 2000-ben egy 28 éves férfit elítéltek, mert megölte 33 éves volt feleségét, aki allergiás volt számos illatszerre és élelmiszer-adalékanyagra és már 10 anafilaxiás sokkja volt 1995 óta, mióta felfedezték az allergiáját. A férfi bekente samponnal a feleség lakásának a padlóját, bár tudta, hogy a sampon allergiás reakciót fog okozni. 2001-ben Birminghamben egy 3 gyerekes, 38 éves nő halt meg hajfestés során, mert a hajfesték anafilaxiás reakciót és szívrohamot okozott neki. Az allergének (poratka, pollen, penész, állati szőr, gumitermékek, vegyszerek) előfordulnak a munkahelyeken is. A londoni földalatti vasút vezetősége először nem fogadta el, hogy egy vonatvezetőnek 500 GBP kártérítést ítéltek meg az utastérből a vezetőfülkébe került macskabolha csípése okozta allergiás reakció miatt. Az eset után vizsgálták a vonatvezetők munkakörülményeit, azóta több vezető lépett fel hasonló követeléssel. 2000 szeptemberében az „Environmental Science and Technology” folyóiratban megjelent tanulmányban beszámoltak egy, a számítógépek burkolatánál használt lánggátló szerves foszfátészter vegyületről: a számítógép felmelegedésekor a vegyületből allergiát, illetve dermatitist okozó füst szabadul fel. A Nemzeti Asztma Társaság lapjában Helen Sutton leírja, hogyan vált allergiássá ápolónőként a latexra. A kórteremben munka közben nehéz légzése volt, amikor hazaért, javult a légzése. Egyszer kötszereket készített elő, miközben – mint általában - behintőporozott gumikesztyűt viselt és észrevette, hogy sebek vannak a kezén és az alsó karján. A bőrgyógyász megerősítette, hogy allergiás a gumira. Ebből az allergiából alakult ki az asztmája. Feltehetően fogékony volt az asztmára, mert már korábban is voltak allergiás reakciói (szénanátha, ekcéma). Amikor 1992-ben elment a munkahelye (Crawley-i NHS kórház) foglalkozás-egészségügyi osztályára, nem sokat tudtak az allergiáról. Miután korábban nem volt érzékeny a latexra, sokáig tartott amíg felismerték, mi okozta a nehéz légzést és a bőrkiütéseket. 1983 óta dolgozott gumitermékekkel, mi változott, hogy allergia alakult ki nála? Úgy emlékszik, akkor kezdődött, amikor mindenkinek állandóan gumikesztyűt kellett viselnie a kórházban.
Az allergiával kapcsolatos betegségek kezelése költséges. A munkaadók betegállomány-számlákat, átképzéseket és kártérítést fizetnek. Csak az asztma évente kb. 1 Mrd GBP-be kerül az államnak és ha nem gondoskodnak a munkavállalók számára az allergia elleni védelemről, az törvényellenes. A Southampton Egyetem orvostani tanszékének foglalkozási allergiával foglalkozó szakemberei szerint amikor a szervezet felismer egy idegen anyagot, antitesteket hoz létre, hogy küzdjenek az idegen anyag ellen. Hosszú időn át tartó, nagy mennyiségű idegen anyag hatása esetén érzékenység alakulhat ki. Vannak emberek, akiknek genetikai hajlamuk van bizonyos anyagokkal szembeni érzékenységre. Az allergiára genetikai hajlamot mutató egypetéjű ikrek esetében ugyanakkor nem szükségszerűen alakul ki asztma az ikerpár mindkét tagjánál. Az izocianátok esetében a genetikai adottságok szerepe kisebb, bárkinél kialakulhat allergia. A munkahelyeken az allergiások számára lehetővé teszik, hogy ne végezzenek bizonyos munkafolyamatokat, bár ez problémát jelenthet például azoknál a fiataloknál, akik állatokkal akarnak dolgozni és allergiásak lesznek például a lovakra. Néha a probléma önmagától megoldódik. Lanchashire-ben például a gyapotfeldolgozó munkások allergiásak lettek a gyapotra, de az iparág leállítása csökkentette az asztmások számát. A munkavállalók alkalmazás előtti vizsgálatának szerepe az esetleg allergiában szenvedők kiszűrésében jól kidolgozott eljárás. A foglalkozásegészségügyi szolgálat ugyanakkor nem használhatja fel ezt a vizsgálatot annak eldöntésére, hogy a munkára jelentkezőnél kifejlődhet-e allergia. Nem lehet bátorítani a munkaadókat, hogy kirekesszék a munkavállalásból az asztma kialakulásának a feltételezésével az embereket, mert ez a népesség 30%-ának a diszkriminációját jelentené. Az alkalmazás előtti vizsgálat feladata ugyanakkor pl. a pékek vagy a festékszóróval dolgozók esetében a meglévő légzőszervi problémák azonosítása. A légzőszervi problémákkal küzdő emberek is dolgozhatnak megfelelő személyi védőfelszerelésben, rendszeres ellenőrzés mellett. A munkavédelmi tanácsadó szolgálat számos iparágban (fémfeldolgozás, műanyaggyártás, szennyvízkezelés, festés, nyomtatás, mezőgazdaság, építőipar) igénybe vehető a megfelelő védőfelszerelés kiválasztásában, karbantartásában és használatában. A munkásokat folyamatosan oktatni kell a védőfelszerelések használatára. Helen Sutton esetében a kórház elfogadta a foglalkozás-egészségügyi intézet előírását, hogy a gumi alapanyagú védőkesztyűt más alapanyagú termékkel helyettesítsék. A munkakörnyezetét úgy alakították ki, hogy még a kollégái is az új védőeszközt viselik. Helen először megrémült, de amikor pontos információkat kapott a betegségéről, jobban érezte magát. A tudás hatalom:
cselekedni tudott és tudta, hogy biztonságban van. Tudja, milyen anyagokra allergiás. Ezután két gyereket szült problémamentesen. Helen szerint a foglalkozás-egészségügyi felügyeletnek – akár munkaerő felvételéről, akár rutin munkahelyi ellenőrzésről van szó – segítséget jelentene, ha az emberek korrekt tanácsot kapnának az allergiával kapcsolatban, amikor megbetegedtek. A korai diagnózissal megelőzhető a rohamok kialakulása. A szakirodalomban megjelent publikációk beszámolnak az allergia kockázatáról. A gyermekkori ekcémában szenvedő munkásoknál nagy a kontakt dermatitis kialakulásának kockázata, ha például a fémfeldolgozás során alkalmazott fürdők alkotórészeivel vagy szennyező anyagaival kerülnek kapcsolatba. A fémfürdők párája asztmát okozhat. 1999-ben kockázatbecslést végeztek a kontakt dermatitis és az asztma kialakulásával kapcsolatban és intézkedéseket hoztak a kockázatok kiküszöbölésére vagy csökkentésére. A munkaadóknak biztosítaniuk kell minden szükséges védőfelszerelést és bizonyos munkahelyeken (pl. a fémfeldolgozó iparban) fizetniük kell a szennyezett munkaruha tisztítási költségét is. A kártérítési pereknél gyakran felvetődik a kérdés, valóban a munkavégzés váltotta-e ki a betegséget, nem pedig csak súlyosbította. Ha valakinek a munkavégzés első napján allergiás rohama van, valószínű, hogy a betegsége már korábban is fennállt. A bíróságon az a kérdés, hogy hibát követett-e el a munkaadó. A legtöbb munkaadó megkísérli csökkenteni a kockázatot, de ha nem a COSHH (egészségre ártalmas anyagok csökkentése) szabályozás szerint dolgoznak, a bíróság olyan kérdéseket mérlegel, hogy mennyi ideig és milyen mennyiségben érte a munkást az adott hatás az érzékenység kialakulása előtt. Legfontosabb védekezés az allergizáló anyagok elkerülése. Bizonyos érdekcsoportok nyomására a Mars édességgyártó cég egy új típusú lezárót fejleszt ki a csomagolásai számára, amely javítja a lezárási tulajdonságokat és nem okoz problémát a gumiallergiában szenvedők számára. A munkaadóknak szakemberekhez kell fordulniuk az allergének ellenőrzésére, mert nem tudhatják, milyen allergének vannak jelen a munkahelyen, ezért fennáll a veszélye a kártérítési követeléseknek és pereknek. Az épület is lehet allergén forrás. A Healthy Buildings International adatbázisa alapján 6 év alatt 183 épületnél nyert adatokat értékelve megállapították, hogy az épületek – 15%-a érte csak el az optimális környezeti viszonyokat – több mint felénél kicsi volt vagy egyáltalán nem volt levegőbetáplálás – szűrőrendszerének több, mint egyharmada nem volt megfelelő, ill. szennyezett volt
– a vizsgált rendszerek (levegőkezelő rendszer, kondenzátumtálcák, csővezetékek) mintegy fele szennyezett volt – az épületek mintegy felénél mikrobiológiai szennyeződést találtak. Még mindig sok olyan épület van Nagy-Britanniában, amelyekben nincs szellőztető rendszer. A külső levegőt beszívó szellőző felhígítja a szennyeződéseket. A nagy részecskekoncentráció allergiás reakciót okozhat, ezért a szűrőrendszer hatékonysága kiemelt fontosságú. Ha a szellőző rendszerben nedvesség van, allergén és patogén gombák telepedhetnek meg. Hatékony higiéniai intézkedésekkel megelőzhető az épületek szennyeződése. Az „allergia” kifejezést gyakran túl általánosan használják, ami problémát okozhat a munkáltatók felelősségének megállapítása során. Bármi is az ok, az allergiás reakciót a szervezet saját immunválasza váltja ki. Ezt a definíciót szigorúan kell értelmezni. A munkaadónak és a munkavállalónak kell a legjobban tudnia, mi történik a munkahelyen. Ha nincs szakértő a vállalatnál a komplex kockázatok kezelésére segítséget kell kérni minősített foglalkozás-egészségügyi vagy biztonságtechnikai szakemberektől. A szakértői vizsgálatok eredményeit szembeállítják az évente felülvizsgált kibocsátási határértékekkel. Az eredményeket munkahigiénikusok értékelik és segítenek a helyszíni ellenőrzések lebonyolításában. A légzőszervi érzékenységet okozó anyagokat (pl. lisztpor) nehéz mennyiségileg meghatározni. Figyelni kell az expozíciók csúcsértékeit, időtartamukat, és ki kell számítani az összes belélegzett por mennyiségét. A megfigyelő rendszer azonban nem helyettesíti a megfelelő expozíciócsökkentést, de szükség van rá, illetve értelmezni kell tudni a megfigyelt jelenségeket. A szakirodalomban beszámoltak egy 46 éves asszony esetéről, aki egy gépkocsiajtókat gyártó üzem összeszerelő során dolgozott és a gumi alapú ragasztótól asztmát kapott. A cég vezetői nem végeztek COSHH értékelést és egy elavult biztonságtechnikai adatállományt használtak, amely nem azonosította a ragasztót a légzőszervre érzékeny anyagként. Meglepődve tapasztalták az asszony megbetegedését, majd a tanácsadók javaslatára korszerűbb módszereket alkalmaztak a ragasztógőz csökkentésére. Az asszonyt a cégen belül áthelyezték és nem csökkentették a fizetését sem. (Regősné Knoska Judit) Gates, E.: Allergies = The RoSPA Occupational Safety and Health Journal, 31. k. 5. sz. 2001. p. 39–42.
