Tanulságok és teendõk A TARTALOMBÓL

A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA

IV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2009. MÁJUS 22.

Tanulságok és teendõk Nem sikerült elindulnunk az EP választáson. A Zöld Baloldal nevet a Zöld Demokratákkal közösen március elején hirdettük meg, miután a Zöld Demokraták Szövetségének a kongresszusa február 28-án Zöld Baloldalra változtatta a nevét. A névváltozás átvezetéséhez és nyilvántartásba vételre a törvényben elõírt határidõ15 nap, plusz 15 nap az esetleges fellebbezésre. Mivel fellebbezés nem volt, joggal feltételezhettük, a törvényes határidõn belül az adminisztráció jogerõsen átvezeti a változást. Nem így történt: a hibákkal tarkított adminisztrációs eljárás elhúzódott. Többszöri sürgetés után a jó és jogerõs dokumentumot megkésve, május 8-án 11 óra elõtt néhány perccel adták ki. Az Országos Választási Iroda, az Országos Választási Bizottság elõzetes döntésének hiányában, nem vette át a lista állításához szükséges több mint 21 ezer ajánlószelvényt és a listára jelölt személyek dokumentumait. Röviden ennyi indulásunk kudarcának története. Tanulság: a bürokrácia akár vétlenül, akár szándékosan jelentõsen késleltetni tudja ügyünket. Ezt ismét megtapasztalhattuk most is. A Zöld Baloldal természetesen nem adja fel a harcot, folytatjuk a korábban megkezdett, bõséges tapasztalatokkal szolgáló munkát. A közvélemény széles köre hamar megismerte és kedvezõen fogadta a Zöld Baloldalt. A kezdeményezésben sokan a baloldali összefogás egyik elsõ és bíztató lépését látták, amire a jobboldali nyomás alatt szenvedõ társadalomnak oly nagy szüksége van. A Zöld Baloldal indulásának antidemokratikus, bürokratikus megakadályozását idehaza és külföldön sokan elítélték és szolidaritásukat fejezték ki a Zöld Baloldallal. A harcunk folytatására bíztatnak bennünket. Programunk és röplapjaink jelszavai a rendszerváltás és a válságkezelés baloldali bírálatát fejezték ki. A kormánnyal szemben állítottuk és állítjuk: a súlyos válság oka nem a túlköltekezés és túlfogyasztás, ellenkezõleg, a társadalom többsége vásárlóerejének csökkentése, a tömeges munkanélküliség és elszegényedés csak mélyíti, elhúzódóvá teszi a válságot. A termelési háttér erõsítésének és a vásárlóerõ növelésének kart karba öltõ politikája vezetheti ki az országot súlyos helyzetébõl. Pénzügyi szempontból elkerülhetetlen a külföldi és hazai magánvállalkozások egyöntetû és átlátható adóz-

tatása, a bankok és pénzintézetek szigorú állami ellenõrzése, amely szükség esetén elmegy az államosításig. Az államháztartási hiányon a tulajdonosok és menedzserek égbe szökõ jövedelmeinek progresszív megadóztatása, nem pedig a szociális kiadások lefaragása tud segíteni. Ezt követeli meg a versenyegyenlõség és a közös, a teherbíró képességgel arányos teherviselés elve. A jobboldali demagógiával szemben állítjuk: Magyarországnak szüksége van a külkereskedelemre és a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokra. Ezek nélkül a mai világban még olyan hatalmas országok, mint az Egyesült Államok vagy Kína és India sem lehetnek meg. A feladat megtalálni helyünket a nemzetközi munkamegosztásban, megkeresni, hogyan hasznosíthatók az ország kedvezõ adottságai, hogy tudjuk ellensúlyozni az ország objektív energia-, nyersanyag- és technika-import szükségletének kielégítését. Joggal csalódott a magyar társadalom nagy többsége a rendszerváltásban és az EU csatlakozásban. Erre azonban nem a múlt visszasírása, az egyoldalú befelé fordulás a helyes válasz, mert ezek zsákutcába és még súlyosabb nyomorba vinnék az országot. Az emigrációban élõ Kossuth és a magyarság legjobbjai a múlt század elején felismerték, hogy a Duna menti népek barátsága és összefogása, nem a szûklátókörû nacionalizmus, gyûlöletkeltés és rasszizmus az ország felemelkedéséhez vezetõ út. Csak a baloldalon, a népek demokratikus összefogásával képzelhetõ el, hogy a kelet-európai országok kivívják a gazdasági felzárkózásukhoz szükséges feltételeket az EUn belül és a világban. Programunk sajátos vonása a baloldaliság, a demokratikus és szociális érzékenység összekapcsolása a környezetvédelemmel. Eddig sem álltunk szemben a természeti és társadalmi környezet megóvásával és a fenntartható fejlõdéssel. Most azonban erre jobban odafigyelünk, nagyobb hangsúlyt helyezünk arra, hogy ez a szemlélet a gazdasági és társadalmi fejlõdésben megkapja megfelelõ helyét. A tudomány és a technikai haladás olyan határokhoz ért el, a természeti javak felhasználása olyan méreteket öltött, amelyeken az emberi tevékenység már nemcsak helyi méretekben, de globálisan is súlyos károkat okozhat. Meggyõzõdésünk, hogy a tudomány és technika nem csak a természet gátlásta-

A TARTALOMBÓL EP választások A BAL “inkább optimista”

2. oldal

Amerikai csúcsértekezlet Sok mosoly, kevés eredmény 3. oldal

A KB és az elnökség ülése Az elnökség nyilatkozata

4−5. oldal

Bisky és a német BAL Szolidaritás a Zöld Baloldallal 5. oldal

Antikapitalista mozgalom TGM a Zöld Baloldal szociális törekvéseirõl 6. oldal

Ismét elõállították... ... Vajnai Attilát

7. oldal

Amerikában is csökkennek a bérek Krugman cikke

7. oldal

lan kihasználását, az elnyomást és a háborúkat szolgálhatja, de meg tudja oldani az emberiség jövõjének tartós fenntartásához szükséges feladatokat is. A természetrombolás megállításának az útjában a tõke uralma áll, ami társadalmi méretekben, országokon belül és a nemzetközi viszonyokban egyfelõl a gazdagság határtalan felhalmozódásához és a másik póluson éhséghez, nyomorhoz és pusztuláshoz vezetett. A társadalmi−gazdasági felemelkedéshez és a társadalmi élet természeti feltételeinek megõrzéséhez, fejlesztéséhez egyazon út vezet, és közösek az akadályok is, amiket ezen az úton le kell küzdeni. Ezért nem ideiglenes és nem egyedi az a szövetség, amely most létrejött a természetvédõk egy csoportja és közöttünk. Azt reméljük, hogy a társadalom nagy többsége rá fog döbbenni saját érdekeire és harcba száll jövõjéért. Nincs okunk sem eszméink, programunk megváltoztatására, sem a visszavonulásra. Minden lehetõséget, fórumot, médiát, személyes kapcsolatot továbbra is felhasználunk, hogy minél többen megismerjenek bennünket, nézeteinket és támogassák munkánkat, erõsítsék sorainkat. A tanulságok levonásával, még szívósabb és fegyelmezettebb munkával készülünk az elõttünk álló országgyûlési és önkormányzati választásokra. Morva Tamás

2 TÁMPONT

IV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2009. MÁJUS 22. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Az európai választások elõtt Az Európai Parlament (EP) képviselõinek választását csak június 4-e és 7-e között tartják, de már éles vita folyik az Európai Bizottság elnökének a személyérõl. A jobbközép irányzatú Európai Néppárt José Manuel Barroso jelenlegi elnök újjáválasztását szorgalmazza, akinek személye megosztja a frakciókat. Hannes Swoboda, a szocialista csoport alelnöke ellenzi Barroso jelölését, mivel a Bizottság a szociális kérdésekben gyenge teljesítményt nyújtott. Jo Leinen szocialista képviselõ szerint a frakciónak sürgõsen meg kellene neveznie egy ellenjelöltet Barrosoval szemben. A helyzetet bonyolítja, hogy a szociáldemokrata vezetésû brit és spanyol kormányok támogatják a leköszönõ elnök újjáválasztását. A szocialisták, a liberálisok, a zöldek valamint a kommunisták összefogása lehetõvé tenné, hogy az új ciklusban egy szociálisan érzékenyebb és a multinacionális tõke érdekeivel szemben kritikusabb személy kerüljön a Bizottság élére, de ennek a koalíciónak a létrejötte csak elméletben lehetséges. A harmadik legnagyobb frakció, a liberálisok várakozó állásponton vannak. Graham Watson liberális vezetõ szerint, “érthetetlen, hogy a szocialisták élesen támadják Barroso újraválasztását, de nincs saját jelöltjük”. A taktikázás célja, hogy a két nagy frakció által hagyományosan uralt parlament tisztségeinek az elosztásánál, a szocialisták elõnyös alkupozícióba kerüljenek. Az EP szerepe a Bizottság elnöke megválasztásában csak formális, mert errõl gyakorlatilag az állam- és kormányfõkbõl álló Tanács dönt, ahol elsõsorban a német, a francia és az angol érdekek a meghatározóak. Az EU-ban kialakult helyzet következetes bírálói a radikális baloldali erõk. A kommunista Ilga Figuerido portugál EP képviselõ kijelentette, hogy “Barrosoval egy országból jöttem, de nem támogatom az újjáválasztását”. “Teljes mértékben elutasítom az Európai Bizottság céljainak a többségét.” “Remélem, hogy a választások eredménye

olyan változásokat fog hozni, amelyek lehetõvé teszik a szociális problémák figyelembe vételét”. A Zöldek is elégedetlenek. Monica Frassoni, a Zöldek társelnöke kijelentette, hogy “a parlament irányításában kevesen vesznek részt”. “A frakciók vezetõi és az apparátus irányítói az országok szûk csoportjából kerülnek ki.” A 2004-ben tíz országgal, 2007-ben Romániával és Bulgáriával történt bõvítés nagy várakozásai csak kis részben valósultak meg, és az Európai Uniót az elhúzódó alkotmányos válság mellett a gazdasági krízis is sújtja. Az Eurobarometer felmérése szerint a tagországok lakosságának 48 százaléka tekinti pozitívnak a bõvítést, 36 százalékuk viszont azon a véleményen van, hogy az új tagok felvétele gyengítette az Uniót. A felmérés megállapítja, hogy az elmúlt hat hónapban az EP bizalmi indexe 51rõl 45, és az Európai Bizottságé 47-rõl 42 százalékra csökkent. A polgárok 57 százaléka a munkahelyek megõrzését, 52 százaléka a gazdasági növekedést tenné a választási kampány fõ témájává. A lakosság 26 százalékát foglalkoztatja a bevándorlás, valamint a terrorizmus problémája és mindössze 10 százalékuk érdeklõdik az európai értékek, illetve intézmények iránt. A 2004-es 45,7 százalékos részvételi arány az idei választásokon 8−10 százalékkal csökkenhet. Az Eurobarométer április közepén mért adatai szerint a belgák 70, a luxemburgiak 68 százaléka menne el biztosan szavazni, de a lengyelek 17 és az angolok 22 százaléka járulna csak az urnák elé. A magyar részvétel 2004-ben 36,8 százalék volt. Az elõrejelzések szerint nálunk is jelentõsen csökkenni fog a részvétel. A pozitív változások jele, hogy az EP tagjainak 785-rõl 736 történõ csökkenése ellenére a kommunistákat is tömörítõ 41 fõs Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal frakció a következõ ciklusban várhatóan több új képviselõvel bõvül. ács

A német Balpárt készül a választásokra Lothar Bisky, az Európai Baloldali Párt elnöke, a német Balpárt, a Die Linke európai parlamenti listavezetõje nyilatkozott a párizsi l’Humanitének. Bisky szerint a legfontosabb feladat az, hogy az emberek elmenjenek szavazni. A februárban végzett felmérés szerint a német lakosság 69 százaléka nem tudta, hogy június 7-én EP választások lesznek. Várható, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelõen számos európai országban a választók jelentõs része távol marad az urnáktól. A helyzetet bonyolítja, hogy az idén Németország több tartományában a helyi parlamentek képviselõinek, valamint a Szövetségi Gyûlés (Bundestag) tagjainak a megválasztására is sor kerül. A politikus kijelentette, hogy a június 7-i erõpróba eredményeit illetõen “inkább optimista”. A felmérések szerint a Die Linke támogatottsága 8−12 százalék között mozog. Ez meghaladja a 2004-ben elért arányt, ami hét brüsszeli mandátumot jelentett. Bisky szerint a nyugati országrészben szeretnék elérni az öt százalékos támogatottságot, a keleti tartományokban viszont a legerõsebb párttá akarnak válni. A gazda-

sági válság ellenére a választók nem fordulnak automatikusan balra, és a szélsõjobb megpróbálja kihasználni a jelenlegi helyzetet. “Azt valljuk, hogy a gyûlölet sohasem hozhat sikert”. “Azoknak a választóknak, akik a neoliberális szakértõkben bíznak, viszont azt mondjuk, hogy ezek az emberek már megbuktak, és csak a hatalmukat szeretnék megõrizni”. Lothar Bisky kijelentette, hogy az Európai Balpárthoz 23 országból 30 szervezet tagként, illetve megfigyelõként csatlakozott. A pártok elutasítják a Lisszaboni Szerzõdést, és szükségesnek tartják az Európai Központi Bank tevékenységének a szigorú ellenõrzését. A baloldali erõk azt követelik, hogy az EU “stabilitási paktumát” váltsák fel a munkahelyek, a szociális biztonság és a szabadságjogok védelmének a megállapodásával. Az elnök szerint a jelenlegi válság európai megoldást igényel. K.G. A legutolsó felmérés szerint a Die Linke a voksok 9,1 százalékára és tíz EP mandátumra számíthat. (szerk.)


TÁMPONT 3

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Amerikai módszerek Irakban és Afganisztánban Az USA Szenátus Fegyveres Szolgálatok Bizottságának a közelmúltban készült jelentése a Bush-adminisztráció idején magas tisztségeket betöltõ személyeket teszi felelõssé a terrorista cselekményekkel vádolt õrizetesek kínzásáért. A New York Times részletesen ismertette azt a 261 oldalas anyagot, ami a 18 hónapig tartó vizsgálat eredményeit összegezi. A dokumentum szerint Donald Rumsfeld volt védelmi miniszter, valamint más vezetõk hagyták jóvá az iraki, afganisztáni, guantanamoi és más katonai bázisokon alkalmazott, a nemzetközi és az amerikai jogot sértõ vallatási módszereket. Rumsfeld visszautasította a vádakat, de bizonyíthatóan kulcsszemélye volt az eseményeknek. Carl Levin, a szenátusi bizottság demokratapárti elnöke szerint dokumentumok igazolják, hogy közvetlen összefüggés van az elõzetes politikai döntések és az iraki Abu Garib börtön foglyaival szemben elkövetett, nagy felháborodást kiváltó embertelen bánásmód között. Levin a New York Timesnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy “a történtekért azok felelõsek, akik létrehozták a jogi és a mûködési lehetõséget a kínzások elkövetéséhez”. A Washington Post szerint “egy független vizsgáló bizottság felállítása érdekében nagy nyomás nehezedik a Fehér Házra”. Obama elnök azonban elutasította azt a javaslatot, hogy vizsgálják meg a kormányzati apparátushoz tartozó jogászok törvénytelen közremûködését a vallatási módsze-

rek jóváhagyásában. Az elnök kijelentette, hogy Eric Holder fõügyésznek kell megvizsgálnia, hogy történt-e törvénysértés. Egyelõre úgy tûnik, hogy az új vezetés nagyon óvatosan foglalkozik a múlt bûneinek a feltárásával. A vallató tisztek az elfogott, ellenségnek minõsített személyek megtörését az úgynevezett SERE program megfordításával végezték, amellyel eredetileg az amerikai katonákat készítették fel fogságba kerülésük esetére. A Pentagon még az iraki háború megkezdése elõtt speciális tanfolyamokon megkezdte a kihallgatásokat végzõ személyek kiképzését. Az alkalmazandó módszerek közé tartozott az alvásmegvonás, a színlelt vízbefullasztás, a kutyával történõ megfélemlítés, a meztelenre vetkõztetés, az elektromos sokkolás és pszichikai eszközök alkalmazása. A Nemzetközi Vöröskereszt egyik titkos dokumentuma a börtönökben dolgozó orvosok felelõsségét is felveti, akik számos alkalommal aktív közremûködõk voltak, mert irányították és szabályozták a kínzásokat. Egyes esetekben csak a vallatási “mûveletek” elõtt és után történtek orvosi vizsgálatok. A Bush-adminisztráció kettõs mércéjét mutatja, hogy amíg számos országot az emberi jogok megsértésével vádoltak, addig az amerikaiak által õrzött börtönökben a terrorista tevékenységgel vádolt foglyokat szisztematikusan megszervezve, embertelenül kínozták meg.

Amerikai csúcs: sok mosoly és kevés eredmény Április 18−19-én, Port-of Spainben tartották az amerikai országok ötödik csúcsértekezletét. A négy éve, Mar-del Plataban rendezett negyedik találkozón Bush amerikai elnök jelenléte ellen heves tüntetések voltak, Trinidad és Tobago fõvárosában viszont nyugalom és várakozás fogadta Barack Obama érkezését. Változást jelentett, hogy az új amerikai adminisztráció látszólag szakított elõdje arrogáns és a belügyekbe nyíltan beavatkozó politikájával. A légkör szívélyes volt, még az Egyesült Államokkal feszült viszonyban lévõ országok vezetõi irányába is. Obama megígérte, hogy “tiszteletben tartják az ideológiai különbségeket, és véget ért az a korszak, amikor az USA a katonai megoldásokat részesítette elõnyben”. Az amerikai elnökkel folytatott megbeszélése után Chávez elnök bejelentette, hogy a venezuelai nagykövet visszatér Washingtonba, és ezzel helyreállhat a normális diplomáciai kapcsolat a két ország között. A tanácskozás kezdete elõtt a “bolivári alternatíva” (ALBA) tagállamai (Bolívia, Kuba, Dominika, Honduras, Nicaragua és Venezuela) képviselõi a venezuelai Cumanában egyeztettek, kialakították közös álláspontjukat a csúcsértekezleten szereplõ kérdésekrõl, és a zárónyilatkozat tervezetérõl. Kuba volt az egyetlen ország, amelynek a kormánya nem kapott meghívást a tanácskozásra. A latin-amerikai államok azonban még az értekezlet

Újabb államosítások a venezuelai olajiparban Venezuelában az olajipar további vállalatait vették állami irányítás alá, melyek korábban magántulajdonban voltak. A rendelet kiterjed az olajipari cégek leányvállalataira is. A PDVSA állami vállalatok munkásai támogatják az államosítást, a vállalat vezetõi azonnal megkezdték velük az új kollek-

tív szerzõdések kidolgozását. Az államosítás Maracaiboban, a fõ olajlelõhelyeknél körülbelül 20 egykori magáncéget érint, amelyeket a katonaság az államosítás kihirdetésekor biztonsági õrizetbe vett. Hugo Chávez elnök kijelentette, hogy az államosítások a bolivári forradalom lépései,

amelyek azt szolgálják, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba jusson el Venezuela. Egyben segítség a munkásoknak is, akiket így kiszabadítanak a kapitalista kizsákmányolás alól. Forrás: Magyar−Venezuelai Szolidaritási Társaság információja

elõtt egységesen jelezték, hogy fontosnak tartják a kubai− amerikai kapcsolatok normalizálását. Az “olvadás” elsõ jelének tekinthetõ, hogy Obama felfüggesztette a kubai származású amerikaiak utazásaira és a családtagok részére történõ pénzátutalásokra vonatkozó, George Bush által 2004-ben elrendelt korlátozásokat. Nem történt változás a Kuba ellen 1962-ben elrendelt gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargó megszûntetésében, annak ellenére, hogy Obama a 2004ben folytatott szenátori kampányában élesen elítélte a diszkriminációs politikát. A záró tanácskozáson Lula brazil elnök kijelentette, hogy “nehéz feladat lenne a következõ csúcsértekezletet Kuba részvétele nélkül megtartani”. Az Egyesült Államok az emberi jogok állítólagos megsértésével vádolja Kubát. Nyilvánvaló, hogy Washington azt szeretné, ha az ország társadalmi és gazdasági rendszere megváltozna. A csúcsértekezleten nem sikerült közös záróközleményt elfogadni, mert az ALBA-csoport mellett, a latin-amerikai és a karibi országok többsége kifogásolta, hogy a dokumentumban nem szerepel a Kuba elleni embargó megszûntetése. Ellentétet okozott az is, hogy a tervezet nem tartalmazott semmiféle kiutat az amerikai bankok által okozott gazdasági és pénzügyi válságból történõ kilábalásra. Az ALBA államok élesen bírálták, hogy a világ fontos dolgaiban történõ döntéshozatal egyre inkább a G20 csoport privilégiumává válik. Hugo Chávez szerint, “különbözõ terveink vannak, de közös politikai célunk, hogy együtt dolgozzunk”. Raul Castro kubai elnök Havannában kijelentette, hogy országa semleges területen és elõfeltételek nélkül bármilyen kérdésrõl kész tárgyalni az Egyesült Államokkal. Castro hangsúlyozta, hogy “szavaknál sokkal többet érnek a tettek”. K.G.

4 TÁMPONT

“Ez lenne Magyarország?” Német újság a magyarországi jobboldalról A fasiszták zászlaja alatt címmel közölt egész oldalas cikket a Die Zeit, tekintélyes német hetilap. A szélsõjobboldaliak “cigányokat, zsidókat, idegenszívûeket” támadnak meg, és alig néhányan szegülnek velük szembe. A budapesti keltezésû tudósítás felidézi − a magyar fasizmushoz hasonlítva − a Magyar Gárda egyik budapesti felvonulását. Beszámol arról, hogy a kurucinfó hírportálján Tamás Gáspár Miklós filozófus fényképe látható egy sírkereszten. Felidézi a honlapon szereplõ “zsidók és más idegenek” lakcímét, telefonszámát és ismeretségi körét tartalmazó listát. Beszámol az elmúlt két év romaellenes támadásairól. Megemlíti azt is, hogy az elmúlt hetekben felgyújtották több MSZP-politikus házát. A cikk szerzõje szerint a világgazdaság összeomlása élesen rávilágított arra, milyen kiszolgáltatott Magyarország gazdasága és mennyire deprimált a társadalom. A gazdaság hanyatlása azonban önmagában még nem magyarázza a jobboldal társadalmi térnyerését. Ehhez hozzájárul a történelem manipulálása is. “Ma a magyarok nagy része az I. világháborút követõ mítoszok útvesztõjében tévelyeg”. Az I. világháború után Magyarország területének több mint kétharmadát elvesztette. Az elvesztett területek visszaszerzésének reménye vezette az országot Horthy Miklós vezérletével Hitler oldalára. A Die Zeit szerint a két világháború között alakult ki Magyarországon az a nacionalista ideológia, amely minden baj forrásának a liberálisokat és a kommunistákat tekintette, a zsidókat pedig a magyar kultúra elveszejtõjének bélyegezte meg. A cikkíró hangsúlyozza: Európa minden országában masíroznak szélsõjobboldaliak. A legtöbb helyen azonban civil kezdeményezések és jogi szabályok ezeket a mozgalmakat karanténba tudják zárni. Magyarországon viszont nincsenek szervezett tiltakozások. A szélsõjobboldallal szemben nem alakult ki demokratikus konszenzus. A szélsõségesek és a demokratikus többség között elmosódnak a határok. Eltûnnek a rasszista, nacionalista szóvirágok mocsarában. A populista ellenzéki vezér, Orbán Viktor − akinek a következõ választáson jobboldali konzervatív többséget ígérnek − az elmúlt években kijátszotta a polgárokat a parlament ellen, hogy az utca segítségével megdöntse a szociálliberális koalíciót. “Hogy utána hogyan reagálna a szélsõjobboldal további térnyerésére? Semmi gond. Ugyanúgy, mint Horthy. Mint egy beszédében jelezte, adna nekik két pofont, és hazazavarná õket” − idézi a Die Zeit cikkírója a Fidesz elnökét. (Valóban ilyen egyszerû lenne?)


A Központi Bizottság és az elnökség ülése A Központi Bizottság április 25-i ülésén Vajnai Attila ismertette, hogy az EP választásokra vonatkozó közvélemény-kutatások a választásokon való részvételnek a korábbinál is alacsonyabb várható arányára mutatnak. A kopogtatócédulák gyûjtésének nehézségeit is − az elõzõ választásoktól eltérõen − elsõsorban a választók közömbössége, a politikától való elfordulása okozza. A tapasztalatok igazolják, hogy választási szövetségre szükség van, és nyitva tartjuk a további csatlakozás lehetõségét. Politikai súlyunk a felmutatott erõtõl függ, ezért a még hátralevõ idõben mindent meg kell tenni további kopogtatócédulák gyûjtésére. A második napirendben Vajnai Attila beszámolt arról, hogy az Európai Baloldali Párt meghívására Tamás Gáspár Miklóssal együtt részt vettek a párt Végrehajtó Bizottságának Rómában tartott ülésén. Az elnök felkérésére az ülésen TGM rövid elõadást tartott a magyar belpolitikai helyzetrõl. A delegáció esti megbeszéléseket folytatott a rendezõ Rifondazione Comunista és több más küldöttséggel. Tájékoztatást kaptak arról, hogy a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöksége levélben tiltakozott a Magyarországi Munkáspárt 2006 meghívása ellen. Az EBP szervezeti szabályzata lehetõvé teszi egyéni tagok belépését is a pártba, Vajnai Attila és Tamás Gáspár Miklós beléptek a pártba. [Tájékoztatásul: idõközben az MKMP nyilvánosságra hozta, hogy kilép az Európai Baloldali Pártból.]

A KB egyhangúlag jóváhagyta a beszámolót a Rómában lefolytatott tárgyalásokról és az egyéni belépésekrõl. A KB ajánlja, hogy mások is éljenek az egyéni belépés lehetõségével. [A tagdíj havi 2 euró.] A KB harmadik pontként napirendre tûzte Balog Jánosné elõterjesztésében a 2008. évi pénzügyi beszámolót, és a tájékoztatást az ÁSz ellenõrzõ vizsgálatáról, észrevételeirõl és az ezzel kapcsolatos feladatokról. Az ÁSz észrevételeinek figyelembevételével a nyilvántartás és elszámolás rendjének szigorúbb betartására intézkedések léptek életbe. Ezután a KB egyéb kérdéseket tárgyalt. A KB tagjai az ülés után részletes emlékeztetõt kaptak kézhez. Az elnökség május 12-én rendkívüli ülést tartott az EP választásokon való indulás meghiúsulása miatt elõállt helyzet megtárgyalására. Az elnökség megállapította, hogy a KB április 25-i ülése után a megyei és a budapesti szervezetek munkája javult, több ajánlószelvényt gyûjtöttek össze és a Zöld Demokratákkal együtt sikerült a lista állításához szükséges ajánlószelvényeket összegyûjteni. Sajnálatos módon azonban a Zöld Baloldal regisztrációja megkésett, mivel a bírósági bejegyzésrõl szóló igazolást adminisztratív akadályok és hibák következtében csak az utolsó pillanatban kaptuk kézhez, és az Országos Választási Irodánál a gyûjtött szelvényeket nem tudtuk a törvényes határidõn belül leadni. (Folytatás az 5. oldalon.)

A MKMP kilépett az Európai Baloldali Pártból − Széljegyzet egy hír margójára − A Szabadság újság 16. száma bejelentette: 5 év után a MKMP kilépett az Európai Baloldali Pártból, és kilépésre szólítja fel a többi kommunista pártot is, azzal az indoklással, hogy az “messze nem kommunista párt” és “ráadásul semmilyen taktikai vagy stratégiai elõnnyel nem kecsegtet”. A Szabadság aláírás nélkül megjelent cikke szerint az EBP megalakításával megalapítói − a Francia Kommunista Párt, az olasz Rifondazione Comunista, a Spanyol Egyesült Baloldal, a német Demokratikus Szocializmus Pártja − csak az “úri klubba” akartak bejutni és így akartak pénzt szerezni, amit “néhány párt funkcionáriusának túlélésére” használnak fel. A jobboldali politikai erõk összehangoltan készülnek az európai parlamenti választásokra. A hazai jobboldali erõk fõ támogatója és szövetségese a jobboldali Európai Néppárt, amelyik a Fidesz választási kampányában is aktívan részt vesz. Az egyesült európai jobboldallal szemben az EBP a különbözõ kommunista és más baloldali pár-

tokat tömöríti. Durva megrágalmazása az európai baloldal hátbatámadását jelenti, és a jobboldalnak tesz szolgálatot. Az európai jobboldal által támogatott, revánsra és leszámolásra készülõ Fidesz a hatalom megszerzése érdekében céljainak eléréséhez a rasszista szélsõjobboldaltól a MKMP-ig terjedõ szövetséget kínál mindenkinek. A Fidesz által meghirdetett “új többséghez” csatlakozó MKMP választási jelszavai kísértetiesen egybecsengenek a Fidesz jelszavaival (“Elég”, “Olyan új kormányt akarunk, amely megvédi Magyarországot”, “Magyarok vagyunk”, “Magyarországot, magyar ipart, magyar gazdaságot akarunk”). A Fidesz politikai céljának támogatását ugyanakkor álforradalmi frázisok üres puffogtatásával (“üsd a tõkést, ne siránkozz”) és más pártok megrágalmazásával próbálják leplezni. Ezt teszik az európai választásra készülõ Európai Baloldali Párttal is, miközben a fenyegetõ szélsõjobboldali veszélyrõl hallgatnak.


NYILATKOZAT A Zöld Baloldal választási összefogás február végi megalakulását a baloldali közvélemény kedvezõen fogadta. Az európai baloldali pártok, nevezetesen az Európai Baloldali Párt és az Európai Zöldpárt részérõl is kedvezõ volt a Zöld Baloldal fogadtatása. A jelöltlista élére sikerült közismert baloldali személyiségeket megnyerni, az elsõ négy helyen szerepelt Tamás Gáspár Miklós filozófus, közíró, Vajnai Attila mérnök, a Munkáspárt 2006 elnökhelyettese, Droppa György közgazdász, a Zöld Demokraták elnöke és Szöllõsi Istvánné, a Pedagógus Szakszervezet volt fõtitkára, 1994−1998-ban országgyûlési képviselõ. A kezdeti lassúbb indulás után felgyorsult az ajánlószelvények gyûjtése, és a listaállítás határidejére a szükséges 20 ezret meghaladó, több mint 21 ezer ajánlás gyûlt össze. A listaállítás feltételei az összes szükséges dokumentummal tehát készen álltak, a pártregisztráció kivételével. Késedelem alakult ki azonban a Zöld Baloldal, mint új név átvezetésében, ami megakadályozta a pártnak a jelölõ pártok listájára való felvételét. A május 5-én jogerõre emelkedett névváltoztatásról szóló végzés ellenére a Fõvárosi Bíróság május 6-án a régi névrõl adott kivonatot, és május 7-én is elutasították a javítási kérelmet arra hivatkozva, hogy nincs záradékolva a végzés. A kezünkben levõ iratokból tudjuk, hogy május 5-i dátummal, május 6-án záradékolták. A május 8-án délelõtt végre kézhez kapott irattal azonban már nem lehetett az Országos Választási Irodán a listaállítást érvényesíteni, mert hiányzott az OVB elõzetes jóváhagyása. A Fõvárosi Bíróság tagadja, hogy hibát követett volna el, míg a Zöld Baloldal részérõl Droppa György a Legfelsõbb Bírósághoz fordult jogorvoslatért. A Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöksége május 12én rendkívüli ülést tartott, ahol ismételten megállapította, hogy a magyarországi választások törvényi szabályozása túlságosan bürokratikus, védi a nagy

parlamenti pártok kivívott helyzetét, és különösen megnehezíti új, fiatal pártok indulását, illetve bejutási esélyeit. Az elnökség úgy határozott, hogy folytatjuk a kampányt, a Zöld Baloldal rendszerkritikájának és politikai programjának ismertetését mind országos, mind helyi szinteken. A kampány egyúttal az országgyûlési és az önkormányzati választásokra való felkészülést szolgálja, amelyeken a Zöld Baloldal részvételét már hasonló bürokratizmus nem akadályozhatja. Az elnökség úgy véli, hogy az indulás váratlanul bekövetkezett meghiúsulása ellenére tovább kell folytatni a baloldali erõk együttmûködésére és összefogására irányuló erõfeszítéseket. A Zöld Baloldal továbbra is nyitott újabb, alapvetõ szociális és ökológiai céljainkat támogató pártok és civil szervezetek csatlakozása elõtt. A Munkáspárt 2006 tájékoztatta az Európai Baloldali Párt elnökségét a Magyarországon kialakult helyzetrõl, akik szolidaritásukról biztosították a Zöld Baloldalt. Lothar Biskynek, az Európai Baloldali Párt elnökének és a németországi Balpárt társelnökének a nyilatkozatából idézzük: “Mivel a nagy pártok és neoliberális politikájuk csõdöt mondott, és tekintettel az aggodalmat keltõ, erõsödõ szélsõjobboldaliságra, nemcsak törvényes, de nagyon szükséges is, hogy egy baloldali és nem liberális erõ a választásokon listát állítson és állíthasson”. Budapest, 2009. május 12. Magyarországi Munkáspárt 2006 Elnöksége

TÁMPONT 5

A KB és az elnökség ülése (Folytatás a 4. oldalról.) Az elnökség úgy határozott, hogy a párt álláspontjáról politikai nyilatkozatot tesz közzé. [Lásd külön]. Az elnökség a kialakult helyzetrõl tájékoztatta az Európai Baloldali Párt vezetõit, akik szolidaritásukat nyilvánították a Zöld Baloldallal. Az elnökség a kampány folytatása mellett foglalt állást, ismertetni kell a Zöld Baloldal rendszerkritikáját és politikai programját mind országos, mind helyi szinteken. Határozott, hogy a megyei és helyi szervezetek tárgyalják meg a kialakult helyzetet, magyarázzák meg tagjaiknak és a szimpatizánsoknak, hogy rajtunk kívül álló okokból − lényegében a magyarországi választási rendszer elsõsorban a kis pártokat sújtó túlzott bürokratizmusa miatt − nem tudunk indulni, de

Lothar Bisky nyilatkozata

Meg kell õrizni a demokratikus esélyegyenlõséget

“Nagyon sajnálatos és jogi szempontból megkérdõjelezhetõ a magyar Országos Választási Bizottság döntése, amely nem engedi, hogy a Zöld Baloldal az EP választásokon részt vegyen” − mondja Lothar Bisky, az Európai Baloldali Párt és a németországi Balpárt elnöke. “A Zöld Baloldal túlhaladta az ajánlószelvények kötelezõen elõírt számát, ezért nem érthetõ a párt regisztrációjának halogatása. Az esélyegyenlõség és arányosság elveinek meg kellene tiltania, hogy a hivatalok hi-

A németországi Balpárt az EBESZ-hez fordult a Zöld Baloldal ügyében A beadványban Helmut Scholz, az elnökség tagja és a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetõje, röviden ismerteti a helyzetet, ami miatt a Zöld Baloldal önhibáján kívül lekéste a lista beadásának határidejét, és az ügy kivizsgálását kéri a testülettõl.

a munkánkat folytatjuk és készülünk az országgyûlési és önkormányzati választásokra. Az elnökség szükségesnek tartja, hogy felgyorsuljon a párt tevékenysége, a megyei és a budapesti szervezetek június 7ig értékeljék az ajánlószelvények gyûjtésének tapasztalatait, és a munkatervben meghatározott határidõket lerövidítve, a politikai helyzetet értékelõ és a további feladatokat kijelölõ elnökségi ülést június 13-án, a Központi Bizottság ülését június 20-án kell megtartani. Balog Jánosné tájékoztatta az elnökséget, hogy az ÁSz vizsgálatában leírt hiányosságok megszüntetésére, a vállalt kötelezettség teljesítése érdekében folyamatos ellenõrzést hajt végre. A tájékoztatót az elnökség egy ellenszavazattal tudomásul vette.

Helmut Scholz a dokumentumban utalást tett arra is, hogy Magyarországon több esetben is megsértették a szólásszabadság jogát a vörös csillag ügyében hozott ítéletre is hivatkozva. Berlini tudósítás, 2009.05.14.

bái egy kis párt kárára legyenek értelmezhetõk. Szíjjártó Péter Fidesz szóvivõ nyilatkozata miatt, amely szerint Magyarországnak nem kis pártok versengésére, hanem erõs mûködõképes szervezetekre van szüksége, nehezen lehet szabadulni attól a benyomástól, hogy az eljárás során nem tévedés vagy véletlen hiba történt. Ettõl eltekintve is, egy ilyen nyilatkozatot demokratáktól nem lehet elfogadni. Éppen mivel a nagy pártok és neoliberális politikájuk csõdöt mondott, és tekintettel az aggodalmat keltõ, erõsödõ szélsõjobboldaliságra, nemcsak törvényes, de nagyon szükséges is, hogy egy baloldali és nem liberális erõ a választásokon listát állítson és állíthasson. Nagyon remélem, hogy az érintett döntés elleni panasz még eredményre fog vezetni és megnyílik a lehetõsége annak, hogy Magyarország lakossága az elõttünk álló európai választásokon a Zöld Baloldal mellett dönthessen.” (Tudósítónktól, 2009.05.13.)

6 TÁMPONT


A Zöld Baloldal szociális törekvéseirõl A Zöld Baloldal határozottan antikapitalista mozgalom, amely szemben áll mind a kormány antiszociális politikájával, mind a jobboldali ellenzék üres, nemzetieskedõ demagógiájával. A Zöld Baloldal ugyanakkor engesztelhetetlenül antirasszista és antifasiszta mozgalom, de − szemben másokkal − nemcsak szavakban. Leszögezzük elkötelezettségünket a következõkben: (1) Törekszünk a szociális törvény megváltoztatására, a szociális segély, a családi pótlék, a szociális intézkedések stb. korábbi formájának legalább a visszaállítására, de lehetõleg nagylelkûbbé és a legszegényebbeket jobban szolgáló rendszerré való átalakítására. (2) Elítéljük, ellenezzük a “monoki” típusú kezdeményezéseket, amelyek nem jók másra, csak arra, hogy − mindenféle ürügyekkel − megfosszák a legszegényebbeket, köztük a nyomorban élõ falusi roma munkanélkülieket a túlélésükhöz szükséges legelemibb lehetõségektõl. (3) Más európai baloldaliakkal együtt kezdeményezzük a föltétel nélküli és garantált megélhetési alapjövedelem bevezetését és folyósítását, függetlenül a kedvezményezettek munkaviszonyától vagy ez utóbbi hiányá-

tól: senki nem élhet a létminimum alatt. (4) Kezdeményezzük egy komoly jogkörökkel rendelkezõ európai kisebbségvédõ hatóság fölállítását, amely ellenõrzi a tagállamokban élõ kisebbségekkel szembeni, diszkriminációtól mentes foglalkoztatási és szociálpolitika törvényi garanciáit és alkalmazásukat. Kezdeményezzük, hogy az Európai Unió bocsásson ki kisebbségpolitikai irányelveket (direktívát), amelyek kötelezõek a tagállamok kormányaira. Ezek szankcionálhatóvá teszik majd a foglalkoztatásban és az oktatásban észlelhetõ hátrányos megkülönböztetést és szegregációt. (5) Lépéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy a magyarországi roma néppel szembeni erõszakos és fenyegetõ szélsõjobboldali akciókat és mozgalmakat büntessék, illetve tiltsák meg. Szükség esetén ebben az Európai Uniónak kell lépnie, ezért is szükséges, hogy lehetõség szerint jelen legyünk az Európai Parlamentben, ahol az Európai Baloldal frakciója − erre konkrét ígéreteink vannak − támogatni fogja a közös és hatékony föllépést. Ebben számítunk az Európai Zöldek és (esetleg) az Európai Szocialisták támogatására is. Tamás Gáspár Miklós

Vörös csillag viselése miatt ismét elõállították Vajnai Attilát Demonstrációról vitték el a rendõrök Tiltott önkényuralmi jelkép, a vörös csillag viselése miatt elõállította a rendõrség Vajnai Attilát, a budapesti horvát nagykövetség elõtt hétfõn tartott demonstrációról − tudta meg az egyik résztvevõtõl az MTI; a politikus évek óta küzd a szimbólum engedélyezéséért, többször elõállították, ügye bíróságra került. Sagyibó Melinda, a BRFK sajtóügyeletese csak az elõállítás tényét erõsítette meg az MTI érdeklõdésére, nevet azonban nem közölt, a megmozdulás egyik résztvevõje azonban név nélkül nyilatkozva elmondta: a rendõrök a cselekményt észlelve felszólították a Magyarországi Munkáspárt

2006 elnökhelyettesét, hogy vegye le a kitûzõt a ruhájáról, majd bekísérték õt a VI. kerületi kapitányságra. A Demokratikus Hálózat nevû civil szervezet azért demonstrált hétfõ délután a külképviselet elõtt, mert május 1én Horvátországban baloldali fiatalokat állítottak elõ a hatóságok amiatt, hogy a történelmi Jugoszlávia zászlajával demonstráltak. A Legfelsõbb Bíróság idén márciusban mentette fel Vajnai Attilát − a jogerõs ítéletet megváltoztatva − az önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt indult eljárásban. (Forrás: MTI közlemény, 2009. május 18.)

Gyermekszegénység Magyarországon Társadalmunk szomorú szégyenfoltja a gyermekszegénység. Magyarországon a gyermekek mintegy 20 százaléka él szegénységben − állapította legutóbb meg a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának a gyermekszegénység témájában Nyíregyházán rendezett konferenciája. A háromvagy többgyermekes családoknál ennél is rosszabb a helyzet: a gyermekszegénység mutatója itt 30 százalékos. A mélyszegénységben élõk arányát 5−7 százalékra becsülik. 6−7 százezer ember igen mostoha körülmények között tengõdik, s közöttük szép számmal vannak gyermekek. Sok hátrányos helyzetû településen a gyermekek óvodai és iskolai ellátása is megoldatlan. A civil szerveze-

tek kezdeményezésére a gyermekszegénység visszaszorítására 2007-ben kidolgozott program (“Legyen jobb a gyermekeknek”) azt a célt tûzte ki, hogy a jelenlegi töredékére csökkentse a gyermekek és családjuk szegénységét. A program végrehajtása azonban, mint egyik kezdeményezõje és kidolgozója, Ferge Zsuzsa professzor asszony közléseibõl tudjuk, elakadt, illetve igazán be sem indult. A jelenlegi gazdasági válság, a legszegényebb társadalmi rétegeket hatványozottan sújtó antiszociális megszorítások pedig csak tovább növelik a gyermekszegénységet. Visszaszorításához gyökeres társadalmi változásokra van szükség. WÁ

Felszámolják a keszthelyi Hunnia Húst

nehézségei miatt négynapos munkahetet vezet be a Kapuvári Hús Zrt.

Felszámolják a Hunnia Húsipari Kft-t, mivel a cég elvesztette piacait. Az üzem nehéz helyzetbe került, mert nem kapott banki hiteleket és nem jutott hozzá a munkahelymegtartó támogatásokhoz sem.

Hétfõtõl bércsökkenés és négynapos munkahét A gazdasági válság, értékesítési

Nem kaptak fizetést a Herz dolgozói Nem kapták meg áprilisi fizetésüket a budapesti székhelyû Herz Szalámigyár Zrt. dolgozói, a társaságnak nem sikerült megállapodnia bankjával a finanszírozásról. (Hírek, 2009. 05. 12.)

A Szociális Fórum Hálózat nyilatkozata “Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye.” (Ady) Vörös csillag viselése miatt a rendõrség a mai napon – immár sokadszor –, elõállította Vajnai Attilát, a Horvát Nagykövetség elõtt tartott demonstrációt követõen. Vajnai Attila korábban pert nyert az Emberi Jogok Európai Bíróságán, mely kimondta, hogy a vörös csillag viselése politikai véleménynyilvánítás esetén alapvetõ emberi jog. Magyarország miniszterelnöke bejelentette, hogy nem fellebbeznek az európai testület döntése ellen. Ilyen körülmények között a rendõrség eljárása túlkapás és különösen elfogadhatatlan. A Szociális Fórum Hálózat mintegy 25 tagszervezete nevé-

ben határozottan tiltakozunk! Követeljük a felelõsök megnevezését! Követeljük, hogy a magyar Parlament haladéktalanul módosítsa a magyar törvényt az Emberi Jogok Európai Bírósága döntésének szellemében, és vonja ki a munkásmozgalom jelképeit a törvényi tiltás alól! A Szociális Fórum Hálózat nevében Benyik Mátyás, a Szociális Fórummozgalmakért Alapítvány alapító tagja A nyilatkozathoz csatlakoztak: Fiatal Baloldali Unió Demokratikus Hálózat Magyar Antifasiszta Liga Magyar−Venezuelai Szolidaritási Társaság MKP−ÉKE Zöld Baloldal


TÁMPONT 7

Krugman, Paul: A csökkenõ bérek szindrómája Egész Amerikában esnek a bérek. A bércsökkentések egy része, mint a Chrysler dolgozói által visszaadott pénzek, a szövetségi kormány által nyújtott segítség árát képezik. Mások, mint a bércsökkentési megállapodás kísérlete itt, a New York Times-nél, a munkáltatók és szervezett alkalmazottaik közötti viták eredményei. Másutt azonban a gyenge munkaerõpiac brutális tényét tükrözik: a dolgozók nem mernek tiltakozni a béreik csökkentésekor, mert nem hiszik, hogy képesek más állást találni. Bármilyen sajátos is a helyzet, a béresés: a beteg gazdaság egyik tünete − olyan tünet, amely még betegebbé teheti a gazdaságot. Az elsõ dolog tisztázni: terjednek a történetek a bércsökkentésekrõl, de mennyire szélesen terjedt el a jelenség? A válasz: nagyon. Igaz, hogy sok dolgozó még fizetésemelést kap, de a Munkaügyi Statisztikai Iroda szerint elég nagy volt a bércsökkentés ahhoz, hogy a magánszektorban a dolgozók alkalmazásának az átlagos költsége ez év elsõ negyedévében csak 0,2 százalékkal nõjön, ami a nyilvántartott legkisebb növekedés. Mivel az álláspiac még tovább romlik, egyáltalán nem lenne meglepõ, ha a bérek ebben az évben késõbb általánosan esni kezdenének. Miért olyan rossz ez? Végül is sok dolgozó elfogadja a bércsökkentéseket, hogy megvédjék a munkahelyeket. Miért lenne ez rossz? A válasz azoknak a paradoxonoknak egyikében rejlik, amelyek éppen most gyötrik gazdaságunkat. Szenvedünk a takarékosság ellentmondásától: megtakarítani erény, de amikor

mindenki ugyanakkor próbálja meredeken növelni a megtakarításait, a hatás a depressziós gazdaság lesz. Szenvedünk az adósságcsökkentés ellentmondásától: jó dolog csökkenteni az adósságot és kitakarítani a pénzügyi mérleget, de amikor mindenki egyszerre próbál eladni a vagyontárgyaiból, és visszafizetni az adósságokból, az eredmény a pénzügyi válság. És hamarosan a bérek paradoxonjával nézhetünk szembe: a dolgozók bármely cégnél segíthetik a munkahelyeik megvédését kisebb bérek elfogadásával, de amikor a munkáltatók az egész gazdaságban egyszerre csökkentik a béreket, az eredmény a nagyobb munkanélküliség lesz. Lássuk, hogyan mûködik a paradoxon. Tegyük fel, hogy az XY vállalat dolgozói elfogadják a bércsökkentést. Ez lehetõvé teszi, hogy az XY vezetõsége csökkentse az árait, versenyképesebbé tegye a termékeket. Az értékesítés nõ, többen tarthatják meg az állásukat. Azt gondolhatnánk, hogy a bércsökkentések növelik a foglalkoztatottságot, amit meg is tesznek az egyedi munkáltató szintjén. De ha mindenki bért csökkent, senki sem jut versenyelõnyhöz. A gazdaságnak nem származik elõnye az alacsonyabb bérekbõl. Eközben, a bérek esése rosszabbíthatja a gazdaság problémáit más frontokon. Nevezetesen, az esõ bérek, és az ennek következtében esõ jövedelmek rontják a túlzott adósság problémáját, mert a havi jelzálog-részleteid nem csökkennek együtt a béreddel. Amerika az 1930-as évek óta a jövedelem százalékában kifejezett legmagasabb arányú háztartási adóssággal lépett be eb-

A szerkesztõ jegyzete: P. Krugman közgazdasági Nobel-díjas egyetemi tanárnak a New York Times címû lapban heti rendszerességgel jelennek meg cikkei, amelyekben keynesiánus, kritikus, szemléletben tárgyalja az amerikai gazdaság idõszerû problémáit. Mivel ezekben a népszerû nyelven megírt írásokban feltárulnak a jelenlegi világgazdasági válság jellemzõ vonásai az Egyesült Államok gazdaságának példáján, a cikkek tanulságosak lehetnek a hazai olvasók számára is.

be a válságba. A családok próbálják ledolgozni ezt az adósságot, többet megtakarítva, mint elõtte egy évtized alatt, de amint béreik esnek, õk mozgó célt üldöznek. És az adósság növekvõ terhe le fogja nyomni a fogyasztói pénzköltést, depresszióban tartva a gazdaságot. A dolgok még rosszabbra fordulnak, ha a cégek és a fogyasztók a bérek további esésére számítanak a jövõben. John Maynard Keynes ezt világosan megállapította, több mint 70 éve: “A várakozás hatása, hogy a bérek mondjuk 2%-kal esni fognak a következõ évben, durván egyenértékû az ugyanebben az idõszakban kifizetendõ kamatok 2%-os növekedésének a hatásával”. És a tényleges kamatlábak növekedése a legutolsó dolog, amelyre ennek a gazdaságnak szüksége van. Az esõ bérek miatti aggodalom nem csak elmélet. Japán − ahol a magánszektor bérei 1997-tõl 2003-ig átlagban több mint évi egy százalékkal estek − tárgyi lecke arra, hogyan járul hozzá a bérek deflációja a gazdaság stagnálásához. Milyen következtetést kell hát levonnunk a csökkenõ bérek egyre nyilvánvalóbb voltából Amerikában? Fõként azt,

hogy nem elég a gazdaságot stabilizálni: valódi fellendülésre van szükségünk. Sokat beszéltek az utóbbi idõben a zöld hajtásokról [a kezdõdõ javulásról], és minden hasonlóról, és valóban, vannak jelei annak, hogy a múlt õsszel kezdõdött gazdasági zuhanás elsimulhat. A Gazdasági Kutatás Országos Hivatala késõbb, de még az idén bejelentheti akár a recesszió végét is. De a munkanélküliségi arány még majdnem biztosan nõ, és minden jel szörnyû álláspiacra mutat a következõ hónapokra, ha nem évekre − ez a kilátás felhívás a folytatódó bércsökkentésekre, amelyek viszont fenntartják a gazdaság gyengeségét. Ennek a hibás körnek a megtöréséhez többre van szükségünk, mint eddig: több ösztönzésre, határozottabb akciókra bankügyekben, több munkahelyteremtésre. Ismerjük el, amit el kell ismerni: úgy látszik, hogy Obama elnök és gazdasági tanácsadói elkormányozták a gazdaságot a szakadéktól. De annak a kockázata, hogy Amerika Japánná válik − hogy a defláció és a stagnálás éveivel kerülünk szembe − bárhogyan nézzük, növekvõnek látszik. (New York Times, 2009. május 4.) (Fordítás: Szende Gy.)

Szakszervezeti tüntetések Európában a munkahelyek védelmében Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) kezdeményezésére az elmúlt hét végén több európai országban munkavállalói−szakszervezeti tüntetésekre került sor a munkahelyek védelmében. A német fõvárosban mintegy 100 ezren vettek részt a tüntetésen. Prágában a hírügynökségek szerint jó 300 ezren tüntettek. A cseh fõvárosban vettek részt a magyar szakszervezetek képviselõi is. Brüsszelben és Madridban a szakszervezetek 200 ezer embert mozgósítottak A válságot nem a dolgozók okozták, mégis velük akarják az árát megfizettetni − tiltakoztak a tüntetõk. A politika a munkavállalókra terheli a válság költségeit, ami a társadalmi békét fenyegetõ, eddig errefelé nem látott szociális

hátterû választásokkal fenyegetheti Európa gazdaságát. Nem hagyjuk, hogy a nyereséget privatizálják, a veszteséget, pedig szocializálják! − üzenték a felvonulók a politikusoknak. Olyan Európát akarnak, amelyben a vállalatok szabadságát nem helyezik a dolgozói jogok fölé. Ahol egyenlõ munkáért egyenlõ bér jár, s ahol az állam nem borul térdre kizárólag a részvényesek anyagi érdekei alá rendelt nagyvállalatok elõtt. A szakszervezet által szervezett demonstráció minden országban a gazdasági válság elleni fellépést, egyben a munkavállalókat védõ szociális paktumot, magasabb béreket, biztos nyugdíjakat követelt. (Forrás: Népszabadság, május 18.)

8 TÁMPONT


Szolidaritási nyilatkozat A Humanista Párt szolidaritását fejezi ki a Zöld Baloldallal, amiért bürokratikus akadályok miatt pártját nem volt lehetõsége jelölõ szervezetként bejelenteni az európai parlamenti választásra. Álláspontunk szerint a Fõvárosi Bíróság akkor cselekedett volna helyesen, ha jóval a törvényes határidõ lejárta elõtt elvégezte volna a Zöld Baloldal pártbejegyzését. Ha ez így történt volna, akkor az adminisztratív hibát is idõben ki lehetett volna javítani, így nem gördülhetett volna akadály az elé, hogy a Zöld Baloldal megmérettesse magát a választásokon. A demokrácia akkor teljesülhet ki, ha a választások lebonyolításában érintett összes szerv a lehetõ leggyorsabban és hibák ejtése nélkül jár el. A Humanista Párt általános-

ságban túlzottnak tartja a választhatóság elõtti akadályokat (ajánlószelvényes rendszer, magas parlamenti bejutási küszöb stb.), és a jelenlegi rendszert nem tartja alkalmasnak arra, hogy megjelenítse az emberek valós politikai akaratát. Amennyiben ezen, jelenleg még törvényes akadályok fölé további bürokratikus akadályok is tornyosulnak, akkor a demokrácia gyakorlata tovább sérül. Együttérzésünket fokozza, hogy üdvözlendõnek és kívánatosnak tartottuk volna egy új, demokratikus, radikálisan baloldali, háború- és fegyverkezésellenes politikai erõ európai parlamenti választáson való megjelenését. A Humanista Párt sajtóközleménye, 2009. május 12. Várady Tibor, elnök

Május elsején felvonult a Munkáspárt 2006 pécsi szervezete

Kádár János Baráti Körök Heves megyében

Tiltakozás és kiállás A Civil Parlament nevében, Gold J. Márton elnök nyilvánította szolidaritását a Zöld Baloldallal. Nyilatkozatából idézünk: “Tiltakozás a Zöld Balol-

Az elmúlt hetekben Heves megye több községében, így Ecséden és Egerszalókon megalakult a Kádár János Baráti Kör, és létrejött a szervezet megyei elnöksége is. Kádár János emlékét ápolják és szellemiségét követve a lakosság gondjaival, panaszaival kívánnak foglalkozni, fogadó napokat tartanak, ahol fel lehet õket keresni. Tudósítónktól

dalt ért sérelmek miatt és kiállás a Zöld Baloldal 2009-es EP választáson való indulásának lehetõsége érdekében!” (2009.05.14.)

Megemlékezések Pápán Radnóti Miklós “Oly korban éltem én e földön…” kezdetû versrészletével kezdte megemlékezõ beszédét Kerecsényi Zoltán a pápai alsóvárosi köztemetõben a második világháború befejezésének emlékére a honvéd hagyományõrzõ szervezetek által rendezett ünnepségen. Beszédében felidézte Pápa város háborús idõszakának fontosabb momentumait. Megemlékezett az 1944 nyarán elhurcolt pápai zsidóságról, a pápai középiskolák munkaszolgálatos diákjairól, akik lázas ütemben nagyobbították, egyengették a repülõteret, és légvédelmi szolgálatot láttak el; azon egyetemista fiúkról, akik közül többen a Vereckeiszoros környékén, a Kárpátokban építették az ún. “Árpád-vo-

nalat”, s azokról a szökevényekrõl, akik a szüntelenül folyó igazoltatások miatt tucatjával kerültek a nyilasok kezébe, akik felett hadbíróság ítélkezett. A pápai anyakönyv számos fiatal katona nevét õrzi, akiket az egykori huszárlaktanya udvarán végeztek ki. Az esztelen háború súlyos véráldozatokat követelt a város társadalmától. A megemlékezésen résztvevõ szervezetek, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Zöld Baloldal helyi képviselete és magánszemélyek elhelyezték a tisztelet koszorúit, virágait a pápai alsóvárosi köztemetõ ismert és névtelen katonái kegyhelyeinél. Pápán is megemlékeztek Radnóti Miklós születésének 100. évfordulójáról.

A Zöld Baloldal bemutatja: Kiutak a gazdasági válságból Baloldali közgazdászok és társadalomtudósok vitája Vitavezetõ: Tamás Gáspár Miklós 2009. május 22-én, du. 5-tõl 7-ig Helyszín: Budapest 5. kerület Erzsébet téri “Gödör”

Kádár János Baráti Kör Zöld Baloldal

MEGEMLÉKEZÉS KÁDÁR JÁNOS születésének 97. évfordulójáról május 23-án délelõtt 11 órakor a Vasas Szakszervezet Magdolna utcai

TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Apafi Mihály u. 45. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710. www.munkaspart-2006.hu

székházában.

Tanulságok és teendõk A TARTALOMBÓL

Recommend Documents