TANULMÁNYOK SORS-TÖREDÉKEK SABINA SPIELREINRÕL. Molnár Emese

01_Molnar_Spielrein_(7).qxd

9/5/2008

8:40 PM

Page 3

Thalassa

(19) 2008, 3: 3–11

TANULMÁNYOK

SORS-TÖREDÉKEK SABINA SPIELREINRÕL Molnár Emese

Sabina Spielrein élete, munkája és pályája szorosan összefonódik – hiszen a korábbi páciensbõl, hisztériás tünetektõl szenvedõ betegbõl a szkizofréniát tanulmányozó, elmebetegségeket kezelõ orvos; a gyermekpszichológia iránt mélyen elkötelezett, újító gondolatokat alkotó, érzékeny, a mélyben meghúzódó összefüggéseket kutató pszichoanalitikus lett. Õ volt Jung elsõ, pszichoanalízissel kezelt páciense; neki pedig Jung az elsõ és talán egyetlen szerelme. Sorsa, élettaSabina Spielrein pasztalata, fájdalma, betegsége, az abból való gyógyulás, a szerelem és a csalódás, a magány és a küzdés segítették õt hozzá tudományos munkájában alkotott újító és termékeny gondolatok megalkotásához. Minden egyes történést saját magában megélve, saját magán átengedve, megdolgozva és tudatosítva szakmai munkájába emelt – megírta és kiírta. Így gyógyult, így dolgozott, így élt. A tudattalan folyamatokat és a tudattalan nyelvét tehát elsõsorban saját élményein keresztül kutatta. Ennek tükrében fogalmazta meg elõször a halálösztön gondolatát – mellyel késõbb Freud rendszere gyakorlatilag beteljesedett. Saját élményeiben és tapasztalataiban a fájdalomnak, a halálnak, a gyásznak – s így a melankóliának, „a szerelmi szenvedély komor szövedékének” (Kristeva, 1987/2007, 29) nagy szerep jutott. Mintha egyszerre lett volna mélységesen mélyen, vonzotta, csábította 3


9/5/2008

8:40 PM

Page 4

Molnár Emese

volna a halál, a rombolás, a megsemmisítés vágya; ugyanakkor hihetetlen erõvel és energiával élte és szerette az életet. Magánéletét rendkívül nehéz külön választani szakmai életétõl: egyrészt, mert olyan nagy gondolkodókkal volt személyes és tudományos kapcsolata, mint Jung és Freud; másrészt mindvégig nagyon magányos volt. Továbbá, szenvedélyesen foglalkozott a gyógyítással és a pszichoanalízissel, hiszen úgy érezte, „erre a tevékenységre született, ez a küldetése”; munkáját egyszerre tartotta mûvészi és tudományos tevékenységnek (Etkind, 1999, 316.). Életérõl és munkásságáról nagyon keveset tudunk – töredékek maradtak fenn csupán: levelezése Junggal és Freuddal (Jung Spielreinnek küldött 46 levele és Spielrein 12 levele Jungnak, Freud 12 levele és Spielrein 2 levele Freudnak); valamint 1909 – 1912 között vezetett naplója, melyek 1977-ben kerültek elõ a Genfi Pszichológiai Intézet egykori központja, a Palais Wilson pincéjébõl (Carotenuto, 1982). Sorsában, történetében, mely sajnos csak töredékekben tárul fel elõttünk, egyszerre bontakozik ki egy páciensi, egy baráti, egy szerelmi, egy munkatársi és egy közvetítõi minõség. Jelenléte és hatása mintha egyszerre lenne nõiesen lágy és ösztönös; illetve férfiasan kemény és céltudatos. Ki volt õ? Egy pszichoanalitikus próbaeset? Nõ, „csábító”, múzsa vagy megtermékenyítõ gondolkodó? Szerelmes nõ, alkotó vagy álmodozó? A lélek õrzõje? Feleség, anya, vagy az elképzeléseiért a végletekig kitartó, bátran küzdõ asszony?

A „pszichoanalitikus próbaeset” 1904. augusztus 17-én Sabina Spielrein jómódú, zsidó szülei a Zürich melletti Burghölzliben lévõ elmegyógyintézetbe viszik õt kezelésre, melynek vezetõje a modern pszichiátria egyik megalapítója, Eugen Bleuler volt. A tizennyolc éves Spielrein az akkor huszonkilenc éves tanársegéd, Carl Gustav Jung elsõ olyan betege, akivel pszichoanalitikus terápiát folytat. Tünetei ekkor már nagy valószínûséggel négy éve fennállnak – de minden bizonnyal három éve, hat éves korú Emilia húga tífuszban bekövetkezett halála óta erõsödtek fel (Carotenuto, 1982). Bár Jungtól hivatalosan hisztéria diagnózist kap (Carotenuto, 1982), mai ismereteinkkel tünetei a szkizofréniát is kimerítik. A mély lehangoltság, a külvilág iránti érdektelenség, a szeretetre való képesség elvesztése, valamint a teljesítménygátlás, illetve az énérzés zavara, és 4


9/5/2008

8:40 PM

Page 5

Sors-töredékek Sabina Spielreinrõl

csökkenése a freudi terminusban ugyanakkor a melankólia felé is sodorhatja õt (Freud, 1997). Naplójából, visszaemlékezéseibõl tudjuk, hogy nagyon gyakran érezte magát semmirevalónak, teljesítményre képtelennek és morálisan kárhoztatandónak, amiért szemrehányásokat tett magának – és mivel önkritikája nagyon erõs volt, kitaszítást, büntetést várt cserébe. Az énérzés lecsökkenését és elszegényedését érhetjük itt tetten (Freud, 1997). Jung, akivel kapcsolata elõször barátsággá, majd szerelemmé alakult, 1906. október 23-án ír elõször Freudnak Spielreinrõl, mint egy igen érdekes és nehéz esetrõl, amit mindenképpen „le kell reagálnia”. 1907. szeptemberében az amszterdami Nemzetközi Pszichiátriai és Neurológiai Kongresszuson Jung Freud felkérésére bemutatja a pszichoanalízist, és a Spielrein-esetet demonstrálja (Etkind, 1999). „Pszichoanalitikus próbaesetnek” két évvel késõbb, 1909. júniusában Freudnak írt levelében nevezi õt – miután napvilágra kerül titkos szerelmi viszonyuk, és õ megpróbál védekezni, illetve tagadni (Etkind, 1999, 266.).

A lélek õrzõje Spielrein naplójából tudjuk, hogy Jung átadta neki saját naplóját olvasásra (melyet a feleségén kívül addig senki más nem látott). Álmait is elmesélte, melyeket közösen elemeztek és értelmeztek. Személyes, intim szálak, történetek fonódnak össze; titkokat osztanak meg egymással. Így válik õ lelke ismerõjévé és õrzõjévé (Carotenuto, 1982).

Szerelmes nõ Spielrein életében a szerelem, mint a szabadság záloga, mélyen gyökerezett. Naplójából tudjuk, hogy mindvégig egy „olyan barátra áhítozott, akinek feltárhatja egész lelkét, annak minden részletét. Aki megérti és szereti õt – ahogy a szülõk megértik és szeretik a gyerekeiket” (Carotenuto, 1982, 45.). Talán ezt a kapcsolatot kereste egész életében, és talán úgy hitte, Jung személyében meg is találta. Felnézett rá és tisztelte õt, mint kezelõorvosát és gyógyítóját. Szerette õt, mint betegségbõl való szabadítóját és elsõ szerelmét. Szerette õt, mint tanárát és mentorát, aki elindította õt késõbbi hivatása felé. Valószínûleg sohasem szûnt meg szeretni õt – sem szakításukkor; sem akkor, mikor Jung elbánt vele; sem akkor, mikor késõbb férjhez ment és gyermeket szült. 5


9/5/2008

8:40 PM

Page 6

Molnár Emese

„…Csak a szerelem ég éveken át, anélkül, hogy kihunyna” (Faenza, 2003). Ebbõl a szerelembõl, ebbõl a szenvedélybõl, fájdalomból, csalódásból és hiányból merített tudományos munkáiban is. 1912-ben megírt „A pusztítás mint a keletkezés oka” címû nagyon fontos és nagyhatású mûvét Jungnak ajánlja – mint „szerelmük gyümölcsét, kisfiúkat, Siegfriedet” (Carotenuto, 1982, 47.), a Wagner opera mitikus alakja nyomán. Ebben a mitológiában megtalálja saját álmait és fantáziáit. Siegfried alakjában Jungot, Brünnhilde alakjában pedig önmagát véli felfedezni. Úgy véli, úgy mentette õt meg Jung a betegségbõl, mint ahogyan Siegfried visszahozta Brünnhildét a sötétségbõl. „Ez a tudományos munka többet jelent számomra, mint az élet, ezért félek annyira…Siegfried alkotói lendületet adott nekem, noha csak Perszephoné árnyvilágában adatott meg neki a létezés. Nem akarom megzavarni az ön világát és nyugodalmát; épp ellenkezõleg, az én disszertációm azért készült, hogy tõlem telhetõen segítsem boldogulását” (Carotenuto, 1982, idézi Etkind, 1999, 279.). Ezzel mintegy teljesítette kötelességét, és szimbolikus formában megvalósította álmát: megszülte közös gyermeküket, Siegfriedet. Elengedi szerelmét, nem tud és nem is akar ártani neki, sõt, segíteni akarja õt – akár tudományosan. Talán így adja vissza mindazt a türelmet, odafigyelést, gondoskodást, szeretetet és örömet, amit annak idején páciensként Jungtól kapott. Elengedi õt, de szívébõl nem veti ki, mert „ha kivetné, nem tudna többé mást szeretni; ha azonban nyitva hagyja az ajtót, más ember is beléphet rajta valamikor” (Carotenuto, 1982,). Neki is szüksége van erre az eltávolodásra, erre a „kellõ távolságra”, mert szerelemben akar élni, nem pedig meghalni tõle (Carotenuto, 1982, 10-11.).

Feleség és anya 1912. június 14-én feleségül megy egy orosz orvoshoz, Pavel Scheftelhez. Naplójában mindössze néhány soros bekezdés van errõl az eseményrõl. „Folytatása következik. Álmaink egy zsúfolt éjszaka után ” (Carotenuto, 1982, 44.). A feleség- és anyaszerep kérdése ekkor már mélyen foglalkoztatja; személyes érdeklõdése – szülés, születés, anyaság, anya-gyermek kapcsolat – tudományos munkáiban is megjelenik. Még ebben az évben megírja elsõ gyermek-pszichoanalitikus munkáját, mely a pszichoanalízis történetében is egyike az elsõknek: „Hozzájárulás a gyermeki pszichérõl való ismeretekhez” címmel (Etkind, 1999). 1913. 6


9/5/2008

8:40 PM

Page 7


december 17-én megszületik elsõ leánya, Renata. Házassága nagy valószínûséggel nem boldog. Az elsõ világháború idején férje elhagyja õt, és Oroszországba utazik; Spielrein Genfben marad. Nem tudjuk biztosan, hogy elválnak-e, valószínûleg nem, mert Scheftel polgári házasságot köt egy orosz orvosnõvel, akitõl 1924-ben leány gyermeke születik. Ugyanebben az évben Spielrein újra összekerül férjével, Moszkvából (ahol eddig élt és dolgozott) a Don melléki Rosztovba költöznek, és 1926-ban megszületik második leányuk, Eva (Etkind, 1999).

Alkotó és álmodozó Spielrein 1911-ben szerzi meg doktori fokozatát, „Egy szkizofréniaeset (Dementia praecox) pszichológiai tartalma” [„Über den psychologischen Inhalt eines Falles von Schizophrenie (Dementia praecox)”] címû disszertációjával (Etkind, 1999). Ekkor kezdi felismerni, hogy nem a szexuális ösztön az egyedüli erõ az emberben – ahogy azt addig Freud gondolta. Ezzel együtt és ennek ellenében létezik egy másik ösztön – a rombolás ösztöne, az élet megsemmisítésének vágya. Errõl nyilvánosan 1911. november 25-én beszél elõször a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület ülésén. Bár nem fogadták kitörõ lelkesedéssel, és kezdetben Freud sem értett vele egyet, kilenc évvel késõbbi, „Túl az örömelven” címû mûvében már hivatkozik rá, és késõbb Erószt és Thanatoszt, mint az emberi természet két egyenértékû, alapvetõ ösztönének eszméjét tette meg elmélete alappillérének (Etkind, 1999). 1911. december 11-én Spielreint felveszik a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület tagjai közé – az elsõ nõi tagok egyike. Egy évvel késõbb megírja megtermékenyítõ hatású cikkét, „A pusztítás a keletkezés oka” címmel, melyben elsõként fejti ki eszméit a rombolási vagy halálösztönrõl és annak szexuális hajtóerõvel fennálló viszonyáról. Ebben a mûvében elemzi többek között Nietzsche elképzelését az örök visszatérésrõl, és az emberfeletti ember eszméjét úgy írja le, mint amiben Nietzschének az anyjával való azonosulása fejezõdik ki – az anyával való szerelmi viszonyban az ember önmagát úgy képzeli el, mint saját anyját, anyját pedig mint önmagát (Spielrein, 1912/1986). A rombolásról, a halálösztönrõl itt ír részletesen. 1920-ban elõadást tart Hágában a VI. nemzetközi pszichoanalitikus kongresszuson – „A beszéd eredetének és fejlõdésének kérdéséhez” címmel. Itt beszél az elsõdleges/autisztikus beszédrõl, melynek nem a kommunikáció a rendeltetése, és amelynek bázisán kifejlõdik a 7


9/5/2008

8:40 PM

Page 8

Molnár Emese

másodlagos / szociális beszéd, melynek elsõ szavait azokra a hangokra vezeti vissza, melyeket szopás közben ad ki a gyermek. A gyerek és szülei érzelemteljes viszonyában elemzi a beszéd és gondolkodás kölcsönhatását (Etkind, 1999). Dolgozott Bleuler professzor klinikáján, Bonhofer professzor pszichoneurológiai klinikáján, a pszichoanalízissel Jungnál Zürichben, valamint Freudnál Bécsben foglalkozott. Késõbb Münchenben a mûvészettörténet és mitológia területén végzett kutatásokat, az 1920-as évek elején már Genfben a Rousseau Intézetben orvospedológusként dolgozott, illetve Claparède professzor Pszichológiai Intézetének laboratóriumában pszichológiai kutatásokat végzett. 1923tól Oroszországban az Állami Pszichoanalitikai Intézet tudományos munkatársa; orvos-pedológus a Harmadik Internacionálé nevelõtelepen; és az 1. számú Moszkvai Egyetemen a gyermekpszichológiai részleg vezetõje. Hitt a szabadságban, és annak erejében. Nagy valószínûséggel egészen 1936-ig, amíg végleg betiltották a pszichoanalízist, praktizált és dolgozott pszichoanalitikusként (Etkind, 1999).

Múzsa és megtermékenyítõ gondolkodó Olyan elméleteket dolgozott ki, illetve olyan gondolati összefüggéseket fejtett ki, melyek késõbb mély nyomot hagytak mind a freudi, mind pedig a jungi rendszerben. Személyes, mély, szenvedélyes és intim kapcsolata Junggal, mely túlmutatott a kezdeti orvos-beteg kapcsolaton, de amelyben Spielrein még sokkal inkább a beteg szerepben volt, múzsaként inspirálhatta Jungot, és segítette megélni, megérteni és megfogalmazni elméletének fontos pilléreit – az animát és az árnyékot (Bettelheim, 1996). Ez a kapcsolat, illetve annak szövevényessége, és nehézsége, ahogy azt Jung Freudnak interpretálta, elõtérbe helyezte, illetve segítette az áttétel és különösen a viszontáttétel szerepérõl való gondolkodást a terápiás kapcsolatban. Freud már 1906. decemberében ír az áttétel fontosságáról Jungnak: „…Az áttétel adja a tudattalan megértéséhez és tartalma lefordításához nélkülözhetetlen impulzust… A gyógyítás lényegében a szerelmen át történik” (Freud/Jung, 1974 idézi Etkind, 1999, 251.). „Az orvos iránti szerelmében a beteg újból felidézi és átéli azokat az érzéseket, amelyek korábban, mivel tudattalanok voltak, betegséget váltottak ki. Tudatosulnak az elfelejtett és kínzó gyermeki szenvedélyek és félelmek – de nem teljesednek be!” 1909-ben már a viszontáttételrõl is ír Jungnak: „…Ezek az élmények 8


9/5/2008

8:40 PM

Page 9


segítenek abban, hogy magunkra vegyünk egy olyan páncélt, melyre okvetlenül szükségünk van, hogy irányíthassuk a viszontáttételt, ami végeredményben állandó problémája mindannyiunknak. Ezek az élmények tanítanak meg bennünket arra, hogy indulatainkat a legjobb cél felé irányítsuk” (Freud/Jung, 1974 idézi Etkind, 1999, 267.). Spielrein úgy gondolta, hogy a szaporodási ösztön két egyenértékû és egymással ellentétes komponenst tartalmaz: az életösztönt és a halálösztönt – ennek megfelelõen éppannyira teremtõ, mint amennyire pusztító erõ is egyben (Spielrein, 1912/1986). Fel tudott tehát nõni: múzsából egyenrangú partnerré, munkatárssá és termékeny, újító gondolkodóvá tudott válni. Az 1920-as évek elején Genfben nyolc hónapon keresztül minden nap analízisbe járt hozzá Jean Piaget – aki szerint a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület küldte Spielreint Genfbe az analízis ottani propagálása céljából. Piaget-t nagyon érdekelte az analízis, de az elmélettel kapcsolatban szkeptikus volt. Spielrein végül maga szakította meg a folyamatot, mert nem akart „naponta egy órát pazarolni egy olyan emberre, aki elutasítja az elméletet.” (idézi Etkind, 1999, 302.). Nézeteik hasonlóságát és különbözõségét sokszor megvitathatták és Spielrein mind érzelmi, mind intellektuális szempontból hozzájárulhatott Piaget tudományos pályájához – akinek egyébként ekkortájt jelent meg egy cikke „A pszichoanalízis és kapcsolatai a gyermekpszichológiával” címmel. 1921-ben már a gyermeki beszéd és gondolkodás fejlõdésérõl, valamint az egocentrikus beszédrõl ír. 1923 õszén Spielreint Alekszandr Lurijával együtt felvették a frissen szervezett orosz pszichoanalitikus egyesület tagjai sorába. Az egyesület ülésén „A gondolkodás az afázia esetében és az infantilis gondolkodás” címmel tartott elõadást. Kifejtette, hogy az afázia esetében a gondolkodás zavara hasonlít a gyermeki gondolkodásra, illetve, hogy mindkét gondolkodási típus megvilágítja a beszéd kialakulásának folyamatát. Ezek az elképzelések nagyon hasonlítanak Lurija elkövetkezõ neuropszichológiai kutatásaira az afázia területén (Etkind, 1999).

Az élet és halál asszonya Életét, betegségét és gyógyulását végig kíséri az élettel és a halállal való mély és intenzív munka. 1912-ben megírt destrukcióról szóló tanulmánya az életet és a halált a Föld-Víz szimbolikáján keresztül magyarázza. A téli álomba merült Brünnhildét (aki a Föld), megváltja Siegfried, a gyõ9


9/5/2008

8:40 PM

Page 10

Molnár Emese

zedelmes fény (aki a Nap): kardjával átvágja páncélját (ami a jégkéreg), és ilyen formán meg is termékenyíti õt. Brünnhildében Siegfried saját anyját termékenyíti meg. Siegfried anyja ugyan Sieglinde, Brünnhilde viszont az õ nõvére így azt szereti, akit Sieglinde, nevezetesen Siegmundot. Ennek megfelelõen beleérzi magát Sieglinde helyzetébe, Sieglinde válik az õ vágyszemélyiségévé. Amikor Siegfriedet megmenti, saját vágyát, saját gyermekét menti meg. Ahogyan Éva is, úgy Brünnhilde is atyja parancsa ellenére tesz, és ahogyan Éva is kiûzetett a Paradicsomból, úgy Brünnhilde is kiûzetik az Isteni birodalomból. A parancs megszegése miatt Brünnhilde (mialatt védi saját vágyszemélyiségét, magára véve annak bûneit) halál közeli alvásba merül, melybõl Siegfried, a tavaszi nap csókja váltja õt meg. A halálvágy gyakran annak a vágya, hogy az ember a szerelemben haljon meg, például Richard Wagnern operáiban is. Brünnhilde tûzben (a szerelem tüzében) hal meg, paripájával együtt. A halál itt a szerelem gyõzedelmi dala! Brünnhilde lassan eltûnik Siegfriedben: Siegfried a tûz, a megváltó nap lángja. Ebben az õsi teremtõben Brünnhilde feloldódik, maga is tûzzé válik (Spielrein, 1912/1986, 46-48). Spielrein ezen a ponton kapcsolja össze a szkizofrének szexuális félelmét a dezintegrációtól való félelemmel. Azzal a félelemmel, hogy teljesen feloldódjanak, elvesszenek, megsemmisüljenek a szeretett személyben. Ez az énvesztéstõl való félelem (Freud, 1997). Wagnernél a halál leggyakrabban a keletkezés ösztönének pusztító komponense. Hõsei a megmentõ szerepében élik meg a szerelmet; és szerelmükért feláldozva magukat, meghalnak. Spielrein arra a következtetésre jut, hogy mindenfajta keletkezés és fejlõdés alapja a destrukció; és mindenfajta disszociáció mögött a keletkezés okát találhatjuk meg. A halálösztön lényege, hogy elválaszthatatlan az életösztöntõl, és az élet folytatásától egy másik emberben. A szerelem másik aspektusa az a vágy, amely tárgya megsemmisítésére irányul; éppen ezért minden születés egyben halál, és minden halál egyben születés. A halál önmagában véve szörnyû, de a szexuális ösztönök szolgálatában, vagyis ennek pusztító komponenseként, ami a keletkezéshez vezet, gyógyító (Spielrein, 1912/1986). Mint minden munkájában, Spielrein itt is saját magából, saját megélt érzéseibõl, gondolataiból, félelmeibõl és gyötrelmeibõl merít – hiszen gondolatban, álmában õ is megölte, megsemmisítette szerelmét, Jungot. Azért ölte meg, mert szerette õt. És ebbõl a halálból tudott õ tovább indulni – gyógyítani, alkotni és fejlõdni. Saját magáról, saját magának 10


9/5/2008

8:40 PM

Page 11


alkotott – vagyis saját magát írta és alkotta meg. Az alkotás ugyanis a szülés és születés archaikus történéseinek a reprezentációja, melyben az ember önmagát szüli meg, saját magától születik újjá – így válik az egész világ az én tükrévé (Zsélyi, 2007). Életére jellemzõ volt a mediátor, illetve közvetítõi szerep, hiszen elsõ betegként és késõbb „a kapcsolatként” Jung folyamatosan levélben tájékoztatta róla Freudot. Közvetítõi, békítõ szerepe a két nagy gondolkodó között hosszú ideig (minden bizonnyal 1923-ig, Oroszországba való visszatéréséig) megmaradt. Mindig valahol félúton, két part, két ember, két eszme között létezett, és alkotott.

I RODALOM BETTELHEIM, BRUNO (1996): Titkos asszimetria. Thalassa (7), 3: 101-114. CAROTENUTO, ALDO (1982): A secret symmetry. Sabina Spielrein between Jung and Freud. Pantheon books, New York. ETKIND, ALEKSZANDR (1999): Sabina Spielrein: tiszta játék egy orosz lánnyal. In: A lehetetlen Erósza. A pszichoanalízis története Oroszországban. Európa Könyvkiadó, Budapest, 246-323. FAENZA, ROBERTO (2003): Lélekszakadva (The Soul Keeper). Játékfilm, 90 perc, Medusa Film, Best Hollywood. FREUD, SIGMUND (1997): Gyász és melankólia. In: Ösztönök és ösztönsorsok. Filum Kiadó, Budapest, 129-144. KRISTEVA, JULIA (1987/2007): A melankolikus képzelet. Thalassa (18), 2-3: 29-50. MARTON, ELISABETH (2002): Nevem Sabina Spielrein (Ich Hiess Sabina Spielrein). Dokumentumfilm, 90 perc. Sveriges Television, Les Films du Centaure, Idé Film Felixson AB, Maximage GmbH, Hyteria Film AB, Milennium Film Oy. SPIELREIN, SABINA (1912/1986): Die Destruktion als Ursache des Werdens. edition diskord, Tübingen, 7-60. Magayrul lásd „A pusztítás mint a létrejövés õsoka” címmel a jelen számban. ZSÉLYI, FERENC (2007): Kristeva és Colette. Thalassa (18), 2-3: 65-86.

11


9/5/2008

8:40 PM

Page 12

MEGJELENT A BUKSZ 2008. NYÁRI SZÁMA Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõknél; e-mailen: [email protected]; faxon: 303-3440. További információ a (06-80) 444-444-es telefonon.

TANULMÁNYOK SORS-TÖREDÉKEK SABINA SPIELREINRÕL. Molnár Emese

Recommend Documents