Rieger Emese
Mozizó Nagykörút Budapest a film- és mozitörténet kezdeteitől fogva igazi pezsgő központnak számított. A fejlődésben sokáig együtt haladt a legnagyobb nyugat-európai nagyvárosokkal. A régi idők legtöbb fővárosi mozija azonban mára már csak emlék, a pompás filmpaloták nagy része éppen úgy, mint a kispiszkosok többsége. Épített örökségük azonban nem tűnt el nyomtalanul, csak átalakult, más vállalkozás található a helyükön, vagy éppen funkciójuk változott meg. A Nagykörút a budapesti mozitörténelemben kiemelkedő szerepet játszott, és végigkísérte ennek a modern művészeti és szórakoztató műfajnak a fejlődését már a kezdetektől fogva. Legyen szó az első szárnypróbálgatásokról vagy díszes filmpalotákról, a különböző körúti helyszínek újra és újra felbukkannak a történetekben. „… képköre fénylik a sík lepedőn” A filmvetítés sokáig ötvöződött más produkciókkal, például vásári-mutatványos műfajokkal. De a neki otthont adó terek szintjén sem volt jó ideig önálló. Elterjedésének első időszakában más funkciójú társadalmi terekkel társult, például a kávéházakkal, melyek kiváló közönséget adtak az első filmes próbálkozásoknak. Később is jellemző maradt az eltérő funkcióval bíró épületekkel való kapcsolódása. Utóbbira az egyik legjellemzőbb példa a bérházakba beépülő és beépített mozik esete. Az első mozgófényképeket Budapesten egy váci utcai ház falára, majd a Nagymező utcában lévő Somossy Orfeum télikertjében vetítették. Ám ezek még csak néhány napos próbálkozások voltak. Az első komolyabb vetítés a nagykörúti Royal Szálló kávézójában zajlott a millennium évében, 1896. május 10-én. Itt már tartósan, közel egy évre rendezkedtek be az új találmány terjesztői, a Párizsból érkezett Eugéne Dupont vezetésével. Hamarosan több helyi vállalkozó is „mozgókép mutatványosi” engedélyért folyamodott. Főleg kávéházakban vetítettek, igy a Nagykörút sok ilyen kezdetleges mozinak adott otthont. Emellett a téli időszak elmúltával városszerte egyre több üres telken, grundon jelentek meg sátormozik. Hosszabb ideig működött sátras filmszínház a mai Batthyány téren, a Boráros téren, vagy például a Dohány utca és a Wesselényi utca sarkán is. A millenniumra a Városligetben felépített Ezredéves Kiállítás is helyet adott mutatványos-mozis sátraknak. Az egyiket, az Ősbudavára mulatótelepen Décsi Gyula mutatványos indította el 1898-ban. Eleinte nyári idényvállalkozásnak szánt mozija később, 1910-ben telesen új helyen élt tovább: a Teréz körút 30-ban, a mai Művész mozi elődeként.
1
Rieger Emese Egy másik nagykörúti épület, az Erzsébet körút 27. adott otthont Budapest és az ország első állandó mozgóképszínházának. A Projektograph (később Odeon) 1906-ban nyílt meg Neumann József és Ungerleider Mór vezetésével, akik maguk is kávéház-tulajdonosak voltak és elegendő tőkével rendelkeztek egy új vállalkozás elindításához. A moziüzemeltetés ugyanis a kezdeti időkben egyáltalán nem számított jól jövedelmező és biztos üzletnek. Néhány nagyobb vagy éppen forgalmasabb helyen lévő vetítőhelyiség jól ment, ám a kisebbek éppen csak megéltek, ha szerencséjük volt. Gyakoriak voltak a mozinyitások és a bezárások is. Budapest, a moziváros Eleinte az állandó mozgók is sokszor korábbi üzlethelyiségekben rendezkedtek be. Feketére festették vagy papírral vonták be az ablaküvegeket, hogy a vetítés élvezhető legyen. A közönség számának és igényeinek növekedésével azonban változott a helyzet. Éles harc kezdődött a nézők kegyeinek elnyeréséért. Hamar megjelentek a hirdetések és filmes plakátok, melyek az utcáról becsalogatták az embereket. A filmes szaksajtó elindulása sem váratott sokáig magára. Az egyik médium már 1910-ben a mozik városának nevezte Budapestet. Nem tévedtek, hiszen míg 1909-ben 46, addig 1913-ban már 114 helyen vetítettek filmeket a fővárosban, állandó jelleggel. Ezzel Budapest a mozikkal legjobban ellátott európai városok sorába tartozott. Ha Budapest a mozik városa volt, akkor a centrum csak a Nagykörút lehetett. A filmszínházak 65%-a a VI., VII. és a VIII. kerületben működött, főként a körút mentén, valamint annak vonzáskörzetében. A Projektograph elindulásától kezdve sorra nyíltak meg a mozik, melyeket már kifejezetten erre a célra kialakított helyiségekben rendeztek be, vagy akár már ilyen funkció szerint is épültek, alakították át őket. Az Ungerleider-Neumann páros részvénytársasága volt a legfőbb befektető a mozik fénykorában (1908-ra már 10 vetítőhelyük volt a városban). Második állandó mozijuk szintén a Nagykörúthoz kötődik: a mai Blaha Lujza téren állt és 1908-ban nyílt meg Apolló néven. Az önálló filmpalota hamar olyan népszerű lett, hogy bővíteni is kellett. Az első világháborút megelőző években kezdődött a moziépítészet legfontosabb elveinek kikristályosodása is, egységes szabályozás azonban még nem volt (leszámítva a tűzvédelmi követelmények betartását, melyeket 1907 óta rendelet írt elő). Építészeti szempontból a korszak két fő jellemzője a díszes, csalogató portálhomlokzatok kialakulása, valamint a legegyszerűbb mozi-alaptípus, az ún. csőmozi elterjedése. Az általában 150-250 fő befogadására alkalmas mozikat lehetőleg saroktelki bérházak földszinti tereinek (korábbi 2
Rieger Emese üzletek, kávézók) összenyitásával alakították ki. Az így létrejött, jellemzően hosszúkás alaprajz miatt nevezik ezeket a típusú mozgókat csőmoziknak. A jobb helykihasználás és a biztonság növelése miatt hamar megjelentek a rögzített, felhajtható ülésű széksorok. A portálok elegáns kialakítása pedig nemcsak esztétikai szempontokat képviselt, hanem egyúttal reklámcéllal is bírt. Az első világháború alatt a fővárosi mozik körülbelül fele tönkrement, majd következett 1919-ben a Tanácsköztársaság államosítási hulláma, és egy 1921-es mozirevízió, mely alaposan átrostálta a korábbi filmszínházak sorát. De a filmes vállalkozások hamar talpra álltak. 1915. október 1-jén megnyílt a főváros első 1000 személyes mozgója a Royal Szálló átalakított dísztermében, Royal Apolló néven. Az új körúti mozi névválasztása nem volt véletlen, a már jól ismert páros, Ungerleider és Neumann Projektograph Rt-je volt a tulajdonos. Filmpaloták A két világháború közötti időszakban két nagy változás következett be a mozik életében: megjelent, és villámgyorsan elterjedt a hangosfilm, emellett a moziépítészet is fejlődött. Az új, hangos technika beszerzése vízválasztó lett. A kevésbé jövedelmező mozik nagy része ugyanis bezárt, mivel nem tudta finanszírozni az új típusú filmek vetítéséhez szükséges eszközöket. A folyamat eredményeképp 1932-től már minden budapesti mozi hangosfilmeket játszott. Természetesen a Nagykörút és a Royal Apolló ebben is élen járt, itt vetítették le az első magyar hangosfilmet. Másrészt az 1920-as évek végére, köszönhetően a bővítéseknek és az újonnan kialakított filmpalotáknak, megnőtt a nagy befogadóképességű mozik száma. Több száz fős nézőtérrel ellátott filmszínházak jöttek létre, melyek azonban már csak legfeljebb nevükben hasonlítottak a színházakra. Egyre elterjedtebbek lettek ugyanis az olyan építészeti megoldások, melyek kifejezetten a mozikra voltak jellemzőek (pl. nyitható nézőtéri tető, homlokzati neonfények, elkülönített vetítőterem stb.). Ennek egyik legkiemelkedőbb példája volt az 1925-ben megnyitott Scala-Metro filmpalota, mely hol másutt kaphatott volna helyet, mint a Teréz körúton, a Nyugatinál. A 20-as-30-as években a filmpaloták mellett kertmozik és bérházakba beépített filmszínházak is gazdagították a mozifelhozatalt Budapesten. Utóbbi nem a már korábban is létező, bérházak alsó szintjeit egybenyitó építészeti megoldást jelentette, hanem a mozit már a tervezés szintjén az épületbe beépítő modern megoldásokat. Ennek ékes példái voltak a Simplon, az Átrium és
3
Rieger Emese a Savoy. Kertmozik között az egyik legnagyobb, 1800 fős kerthelyiség a Damjanich és a Dózsa György út sarkán várta a nézőket. Az 1940-es évek elején a budapesti mozik utolsó, modern építészet által inspirált korszaka lezárult. A háborús körülmények és a főváros ostroma komoly károkat okozott a mozihálózatban is. A fejlődés lendülete ezzel élesen megtört és többé nem is tért vissza ilyen színvonalon. Államosítás A második világháborút követően a fővárosi filmszínházak a különböző pártok és társadalmi szervezetek felügyelete alá kerültek. Ez csak előszele volt az 1948-ban kezdődött államosításnak, mely során a nagy múltra visszatekintő mozgókat tulajdonosaiktól elvették és a FŐME, majd 1954-től a FŐMO (Fővárosi Tanács Mozgóképszínház Vállalata) kezelésébe adták. A tulajdonviszonyok radikális változásán túl a filmszínházak száma is csökkenő tendenciát mutat a 20. század második felében. Az 1950-es években még gyarapodott a mozik száma Budapesten (100 fölé emelkedett, köszönhetően Nagy-Budapest létrejöttének is), a 60-as évektől azonban fokozatosan csökkent a mennyiségük. A szokások, a szabadidős tevékenységek és jövedelmi viszonyok megváltozása, valamint a TV elterjedése a mozik hanyatlását hozta magával. A 90-es évek végére már csak körülbelül 40 mozi működött a fővárosban a korábbi 80-100 helyett. Építészetileg nem volt olyan érdekes ez az időszak, mint a korábbi évtizedek. Jelentős teljesítménynek tekinthető mozik alig épültek Budapesten. Számuk nagyjából fél tucatra tehető és főleg a külsőbb kerületekben jelentek meg. A rendszerváltást megelőző évtizedek inkább a renoválások, átalakítások és a meglévő épületek korszerűsítésének időszaka voltak. Amit majd az 1990-es és a 2000-es évek mozibezárásai és a multiplex mozik megjelenése követett. Még érdekesebb képet mutat, ha a mozinevek változásait vesszük szemügyre. A politikai propaganda az élet más területeihez hasonlóan a mozik elnevezésein is rajta hagyta kéznyomát az államosítást követő időszakban. Hódítottak a szocreál nevek: Május 1, Felszabadulás, Munkás, Bányász, Terv, Tanács, Diadal, Marx stb. De ezekről átfogóbb képet már az egyes filmszínházak életének rövid áttekintésénél kaphatunk.
4
Rieger Emese Mozisorsok Képzeletbeli sétánk során a Jászai Mari tértől indulunk végig a Nagykörúton, és megnézzük, hogy az egykori mozik helyén ma mit találunk. Fontos, hogy alább a teljesség igénye nélkül, csak azok a filmszínházak szerepelnek, melyek konstans működtek, több korszakon átívelő a történetük, hiszen az összes valamikori vetítőhely feltérképezése szinte teljesíthetetlen, vagy legalábbis ezt a szintű kutatást meghaladó feladat lenne. Az elnevezéseknél a jelenlegit, vagy a legutoljára használatost emeltem ki. Kino (XIII., Szent István körút 16.)
Forrás: magyarnarancs.hu
A pár évvel ezelőtt még Szindbád nevet viselő mozi története 1911-re nyúlik vissza, amikor Rózsa Izsó az épülő Lipót körúti házak között filmszínházat nyitott. A helyi polgárság és a környékbeli munkások egyaránt ide jártak szórakozni. Az Elite mozit a 40-es években Mesevárra, az államosítást követően pedig Tanácsra keresztelték át. Később az art-mozi hálózathoz csatlakozva Szindbád, majd Kino lett. Férőhelyeinek száma az eredeti 300 fő helyett a 40-es években megfeleződött. Napjainkban kávézó és mozi egyben.
5
Rieger Emese Metró (VI., Teréz körút 62.)
Forrás: hg.hu
A Nyugati pályaudvarral szemben a MÁV egy kisebb épülete állt, amiben már az 1910-es években mozgóképszínház működött. Ennek az épületnek és a mozinak a helyén nyílt meg 1925-ben az UFA német filmvállalat mozija (az ünnepséget Karinthy Frigyes prológusa nyitotta). A mozi méretei (700 fős), elegáns kialakítása és a legkorszerűbb technikai berendezések (pl. nyitható mennyezet a nézőtér felett) évekig izgalomban tartották az embereket. 1935-ben a Metro-Goldwyn-Mayer cég vette át az üzemeltetését, nevét pedig Scala-Metrora, majd Scalara változtatták. Az államosításkor lett Szikra, a 90-es évektől pedig Metró. Az 50-es, majd a 70-es években belsejét felújították és átalakították. Mindaddig változatlan volt az eredeti architektúra, amit a Corvin filmpalotához hasonlóan Bauer Emil tervezett. Helyén jelenleg a Parlament szórakozóhely található. Művész (VI., Teréz körút 30.)
Forrás: budapestgoingout.com
6
Rieger Emese A Bonbonniére nevű kabaré helyén nyitotta meg Décsi Gyula 1910-ben moziját, a MozgóképOtthont, mely 1926-ban vette fel a tulajdonosa nevét, és innentől kezdve egészen a 40-es évekig Décsi Mozgó néven működött. Budapest első premiermozija volt, ahol a mozimániás tulajdonosok elsőként vezették be a számozott ülőhelyes rendszert, majd az éjszakai előadásokat. 1941-től Deák, majd újra Décsi néven működött. Az államosításkor a Fáklya nevet kapta, és híradó-, valamint dokumentumfilmek vetítőhelye lett. 1955 után Művészre keresztelték át és újra műsorra vehettek játékfilmeket is. Nevét a mai napig őrzi, az artmozihálózat egyik oszlopos tagjaként. Apollo (VII., Erzsébet körút 45-47.)
Forrás: indafoto.hu
Ahogy korábban olvasható, már 1896-ban tartottak itt vetítéseket, amikor megnyitották a szállodát. A báltermet használták, amit később, 1915-ben alakítottak át végleg filmszínházzá. Az Ungerleider-féle Projektograph Rt. hozta magával a Royal Apolló nevet (korábbi Blaha Lujza téri mozijukból, aminek engedélyét visszavonták). A későbbi tulajdonosváltások ellenére mindvégig megőrizte bemutatómozi jellegét (pl. 1931-ben itt mutatták be az első magyar hangosfilmet, a Kék bálványt). A 40-es években Nemzeti Apolló, majd újra Royal Apolló néven működött, az államosítást követően Vörös Csillag moziként működött. A rendszerváltást követően Apolló néven újranyitották, de a lelkesedés csak néhány évig tartott ki, helyén újra szállodát alakítottak ki.
7
Rieger Emese Art+Cinema (VII., Erzsébet körút 39.)
Forrás: bp-mozitortenet.hu
Royal Nagymozgó néven, az 1910-es évek elején nyitott meg egy divatkereskedésből átalakított helyiségben. Főleg könnyed szórakozást nyújtó kalandfilmeket vetítettek. Neve az évek során gyakran változott: volt Vesta, Erzsébet, majd az államosításkor Pentele mozi is. Az 50-es évek közepén vette fel a Mátra nevet. Az 1980-as években gyermek- és ifjúsági profilt kapott, ezt követően az art-hálózat részeként Örökmozgó néven működött tovább. 2015 októbere óta Art+Cinema-nak nevezik, és művészmoziként üzemel a mai napig. Hunnia (VII., Erzsébet körút 26.)
Forrás: bp-mozitortenet.hu
1907-ben nyitotta meg kapuit a mozikkal sűrűn ellátott nagykörúti részen. Olympia, Székely, majd jó ideig Zrínyi és Hunnia neveken működött. A 2000-es évek mozibezárási hulláma ezt 8
Rieger Emese a filmszínházat is elérte, így 2011-ben bezárták és eladták. Helyén kávézó-szórakozóhely működik (Hauzol Café). Horizont (VII., Erzsébetkörút 13.)
Forrás: bp-mozitortenet.hu
1933-ban a Belügyminisztérium rendelet adott ki, melyben kötelezővé tették a filmhíradók vetítését a mozikban. Ezzel létrejött egy új mozitípus, a híradómozi. 1939-ben nyílt meg az első
ilyen
Budapesten,
a
Híradó
elnevezés
pedig tévedhetetlenül
utalt
műsora
kizárólagosságára. Az 1950-es évek végén újjáépítették, a vásznat szélesvászonra cserélték. 1979-ben Horizontra változtatták a nevét, de az idő lassan eljárt az itt vetített híradófilmek műfaja felett, így a mozi 1999-ben végleg bezárt. Jelenleg a Golgota Keresztény Gyülekezet használja. Bástya (VII., Erzsébet körút 8.)
Forrás: bp-mozitortenet.hu 9
Rieger Emese A négyszintes épület földszintjén a Carmen zenés kávéház működött az 1910-es években, mely kedvelt találkozóhelye volt a filmeseknek és mozirajongóknak. Olyannyira ismert hely lett, hogy 1921-ben mozit csináltak belőle. Ez volt az első mozi a fővárosban, amelyik délelőtti előadásokat is műsorra tűzött. 1925-től a 40-es évekig Palace, ezt követően Pest, majd újra Palace néven üzemelt. A mozik államosítása után a Bástya nevet kapta, napjainkban egy bankfiók található a helyén. Graffiti (VII., József körút 63.)
Forrás: bp-mozitortenet.hu
Az 1910-es években Bodó Adolfnak volt itt egy népszerű kávéháza. Mivel haladni akart a korral, mozit is nyitott, amit magáról, Bodográfnak nevezett el. Hiába lett belőle a 40-es években Baross mozgó, a népnyelv változatlanul a régi nevén emlegette. Az államosítás után a korszak névadási szokásait jól tükröző Bányász filmszínház nevet kapta. A 60-as évek végén felújították, a rendszerváltást követően kapta a Graffiti nevet, de a bezárástól ez sem mentette meg. Helyén az Apáczai Kiadó található.
10
Rieger Emese Corvin (VII., Corvin köz 1.)
Forrás: bp-mozitortenet.hu
A század elején a József körút és az Üllői út sarkán egy beépítetlen telek rontotta a városképet. Bauer Emil egy teljesen egyedi megoldású bérház-mozi együttest tervezett, melyben az önálló moziépületet a lakóházak kulisszaként fogják közre. Korábban helyhiány miatt ilyen szabadon álló mozik csak a külsőbb kerületekben épülhettek, ezzel a Corvin mozi lett közülük az egyetlen központi részen fekvő. Az akkori Budapest leghatalmasabb nézőterű (1200 fős), legimpozánsabb filmpalotája volt. Az épület az 1956-os harcokban súlyosan megsérült. Mai formáját, a korábbi hatalmas terem megosztásával, 1996-ban nyerte el. A mai napig sikeresen működő mozi.
Felhasznált irodalom: A budapesti mozi 100 éve. Szerk.: Fehérvári Zoltán. Bp., 2001. Fabó Beáta: A moziépítészet és a város. In: Budapesti Negyed, 1997/2-3. sz. 191 – 230. p. Kelecsényi László: Fordított világ. In: Filmvilág, 2006/1. sz. 18 – 19. p. Kelecsényi László: Mozizó Budapest. Bp., 2008. Kovács Emőke: A fővárosi mozik a Kádár-korszakban. In: Valóság, 2008/8. sz. 47 – 64. p. Pongrácz Erzsébet: Mozikalauz. Bp., 1998.
11
