Tanítás a függőségeinkről- és önmagunk felszabadításáról. Negyedik nyilvános csatornázás
. (Öreg és Margaréta. Dec. 6.)
Margaréta Felsőbb énjével kezdődik a beszélgetés, aki a meditációt megelőző diskurzusunkra ad összefoglaló választ. (Arról beszélgettünk, hogy egyre jobban nyögjük a közüzemi számlákat, azért robotolunk hétről-hétre, hogy olyan nagy számlákat fizessünk, amiknek a valósághoz nem sok közük van. Mit oldunk meg pl. a mobil telefonon, miközben fizetünk havi 25-30 ezer forintos számlákat érte?) Margaréta felső kapcsolata eddig is működött, de most tisztán ráfigyel, s ezzel a horizontális kommunikáció (földi megközelítés) nem vegyül bele az információba. A téma kezdődik Margaréta jobb fülének fájdalmával, s azzal a ténnyel, hogy sokat telefonál mobilon, ezen a fülén tartva a készüléket. A probléma gyökere: Akkor van szükségünk erre a fajta külső kommunikációra, amikor egyrészt nem belső kommunikációt folytatunk, másrészt visszajelzéseket- és megerősítéseket szeretnénk kapni. Nagyon sok esetben használjuk ezt a módszert arra, hogy összeköttetésbe kerüljünk valakivel azért, hogy bennünket visszaigazoljon. Erre a legkülönfélébb tréfákat-módokat eszeljük ki, hogy ezt a játszmát el tudjuk játszani. Látszólag nagyon fontos ügyekben hívjuk fel a másikat, azaz - nem is a megerősítésünket igénylő kérdéseket teszünk fel neki. A játszmánk lényege mégis az, hogy nekünk van szükségünk erre a beszélgetésre, - akik kezdeményeztük, s ezen keresztül a figyelemre vágyunk, és a visszaigazolásra! Nagyon kreatívan, sokféle változatot eszeltünk ki erre, - ami nagyon mulatságos a föntiek számára. (Végtelen kreativitást mutatunk abban, hogy miként próbáljuk magunk előtt leplezni ezt az alapvető játszmánkat.) Kívül /a külső világunkban, a felszínen/ lefetyelünk, ahelyett, hogy egyszerűen csak a dolgunkat tennénk. Ami miatt ezt meg tudjuk tenni, azok bennünk régi beidegződések, és ugyanúgy hiány állapot, mint bármi más, ami a régi energia-struktúra szerint bennünk működik. (Öreg megjegyzése: A régi energiastruktúrában a földelem túlsúlya tart bent. Ekkor azt tapasztaljuk magunkon, hogy berögzült élethelyzetekben élünk, kényszerpályákon cselekszünk, gépies gondolatmenetekben próbálunk feladatokat megoldani. Földhözragadt a testünk és a szellemünk.) Tehát a saját hiányaink
vágynak kiegészülésre kívül, megerősítésre újra- és újra, s ez tart bennünket a mobil /vagy nem mobil/ telefonhálózati rendszerben. Ilyen okból folyamatosan kommunikálunk kifelé.
A valódi kommunikáció nem a fülön keresztül történik. (Vagy ha a fülön keresztül valósul meg, akkor is egy komplex-, megváltozott rezgésterű térben valósul meg, amit mi – úgy gondoljuk, hogy főként a fülünkkel érzékelünk, - de nyilván nem így van -, és ezt mi zenehallgatásnak nevezzük. Az nem is a szokványos társalgási rend, amit a mobil telefonon bonyolítunk egymás között.) Öreg rákérdez: Úgy értsem, ha szeretet kommunikációt folytatok telefonon, akkor is az a felszín, a lényeg a szíven át történik? Igen. Ha ilyen történik – emlékezz csak vissza (Margarétát emlékeztetik) csak arra az esetre, amikor egy megindult szülésnél adtál ilyen úton segítséget – Valójában nem lett volna szükség a vonal fenntartására, ha a két ember egymásra hangolt. Azért van szükség ilyen esetben a telefonra, mert nem hisszük el, hogy tudunk a szívünkön keresztül direktbe kapcsolódni a másikhoz. Nem hisszük, hogy képesek vagyunk a szívfrekvenciára ráállni, - akár csak a másikra rágondolva szívből – s abban a pillanatban létrejön a kommunikációs csatorna. (A-nélkül tudunk egymással érzelmeket, gondolatokat megosztani, hogy ezeket a „vackokat” a fülünkhöz
tartanánk, - amik ráadásul sugároznak is, és rombolják az agyunkat.) Amíg ezt a lehetőséget nem hisszük el, addig próbáljuk magunkat kiegészíteni ezzel az eszközzel, s azt hisszük, hogy ez tartja fent köztünk a kapcsolatot. Nem így van. A mankónkat tartjuk a kezünkben, mert az adja a hitet. Még nem lepleztük le magunk előtt ezt a mankót, és ezért kapaszkodunk bele. De nem ez tartja fent a kapcsolatot. A kapcsolat a szívünkön keresztül jön létre egymás között, s mi ennek csak egy külső megjelenítést adunk a telefonnal. Egyáltalán nem baj, hogy mi emberekként, - kívülről egymással kommunikálunk. Ezért van hangunk, nyelvünk, a beszéd rendszerét ezért alakítottuk ki, de tudnunk kell, hogy ez mindig csak másodlagos kommunikáció! A valódi kommunikáció szívtől szívig működik, - energiákon keresztül. Amit ebből meg tudunk fogalmazni, az csak egy letompított, fénytelen változat. (Nem igaz, hogy nincs benne fény, mert bele lehet tenni a szívnek a fényét, és ellehet küldeni. Ez az üzenet mégis halvány marad – még ha verselve tesszük is – mondja az Öreg .) Amíg nem tanulunk meg biztonságosan belső kommunikációval élni, addig lesz szükségünk erre a külső formára. Ez a külső forma segít bennünket összehozni, de egy idő után rá fogunk jönni, hogy a beszélgetés megy e nélkül is. És így sokkal élőbben és valóságosabban működik, korlátok nélkül. A mobilos, verbális kommunikáció térhez- és időhöz kötött. (A velem egy térben lévőkkel tudok így együttműködni, s a testközelből ezt a teret tolom ki a telefonnal.) A szívkommunikáció esetén nincs semmiféle megkötés . A világ másik végén lévő emberre, ha rágondolsz, ugyanúgy létrejön vele a kapcsolat. Létrejön a kapcsolat, és bármit meg tudsz neki üzenni. Tudsz küldeni szeretetcsomagot, gondolatokat, érzéseket. Ezt nem használjuk, mert nem hisszük el, hogy működik. Ehhez természetesen szükség van a másik oldalon egy vevőkészülékre, hogy képes legyen a másik ember is annyira a szívében élni, hogy vegye az adást. (Megérezze a szívében, hogy valaki rágondol a szívével.) Ehhez nyitott állapotban kell létezni. Ha a nyitott állapot nincs meg, akkor marad a felszíni, verbális kommunikáció, - ami viszont mindig csak töredéke a valóságos, átadható energiának. Mi ezt a térhez kötött verbális kommunikációt úgy próbáltuk áthidalni, - hogy mégse legyen térhez kötött, s kitaláltuk a kommunikációs rendszereket. Ezek karikatúrisztikus leképeződései annak, amire mi emberekként képesek vagyunk. (Mindenféle külső eszköz nélkül képesek vagyunk tökéletes megoldásra. Mobil telefon nélkül képesek vagyunk a szívkommunikációra.) Mivel nem ismertük fel ezt a képességünket, nem is hoztuk elő. A tudatalattink tud róla, ezért meg tudtuk alkotni annak külső megfelelőjét. Leutánoztuk, de akkor is csak egy „kopi”, egy utánzat, egy másolat, s nagyon büszkék vagyunk rá. Jó lenne, ha most már elkezdenénk tükörként használni, s ránézni, hogy mit is utánoztunk le. S elhihetnénk, hogy amit leutánoztunk, az megvan bennünk belülről! Bennünk élőn működő rendszer, ill. ennek megvan a lehetősége, ha élővé tesszük. Az összes külső rendszer, – amit leutánoztunk - szükségszerűen el is torzult. Magyarul: elidegenedett tőlünk, mert kívül helyeztük magunkon. Minél inkább kihelyezzük a képességeinket, annál kevésbé fogunk a belső képességeinkre fókuszálni, s azokat használni. Csapdahelyzetünk lényege; minél büszkébbek vagyunk a technikai vívmányainkra, annál kevésbé éljük meg a saját képességeink lehetőségeit. (Itt hozom fel példának, hogy kaptam korábban valamiféle energetikai beavatást gyógyításra, s adtak vele egy halvány semmit, hogy elvegyék a valamit, - a bennem rejlő nagy lehetőségekről a figyelmemet.)
Pontosan! Így van, de ne keressünk külső ellenséget, mert ezt mind mi gyártjuk magunknak, mi magunk oldottuk meg, hogy ez így legyen! A mobil telefon nem ördög, nem mumus, nem hibás! Sőt, mi emberek vagyunk azok, akik ezt létrehoztuk. Nem az ördög műve.
Csupán egy önmagunkról nem tudó állapotnak a teremtési eredménye. Olyan teremtési végtermék, amikor teremtettünk ugyan, de nem a valódi-, belső teremtési állapotunkból dolgoztunk, hanem a felszíni, külső elmeállapotunkból teremtettünk. Soha nem tudunk mást teremteni, mint ami bennünk is megvan, - mint belsőleg létező modell, de ez mégis csak annak egy karikatúrája, torz képe. Mégpedig azért, mert a kihelyezett modelljeink egyre jobban lekorlátozzák az életünket, - miközben azt hisszük, hogy egyre jobban megnyitják. Paradoxon, mert azért csináljuk, hogy egyre szabadabbak legyünk, miközben egyre jobban függésbe kerülünk tőlük. Egyre kiszolgáltatottabbak leszünk nekik, egyre kevesebbet tudva a saját-, belső-, élő rendszereinkről. Vagyis távolítanak el a belsőnktől. (Úgy adunk magunknak, hogy közben elvesszük a valódi lehetőségeinket.) Ennek „tökéletes” mintája a telekommunikációs rendszer működése, amit egy nagyon gazdag-, és profitérdekelt nagyvállalat szervez, vezet, telepít hozzá átjátszó állomásokat, és hoz létre hozzá végkészülékeket. S ezen keresztül, - bekapcsolódva az ő rendszerébe – lehet egymással beszélgetéseket folytatni, a külső kommunikációt végezni. Miután kívülre helyezett teremtésről van szó, ezért eltorzult, és számos hibában szenved. Ezeket visszavetíti ránk, s mint tükör megmutatja, hogy mit csináltunk. Pl. megmutatja, hogy számos külső energiára – pénzre – van szükségünk, hogy működtetni tudjuk. Pénzt kell fizetnünk minden egyes beszélgetésünkért, mondatunkért, szavunkért. Minden – ilyen módon – kívül megszólalt hangunknak ára van! Ez a külső energia, - ami így igényeltetik – ez a mi életenergiánkból fog elmenni, és mi oda fogjuk adni a rendszer gazdájának, az azt kiépítő cégnek! Hiszen ő működteti a rendszert. Látszólag korrekt az üzlet, hiszen ha ő működteti, neki kell fizetni. Csakhogy (!) közel sem annyit adunk neki, mint amennyiből optimálisan ez a rendszer fenttartható – egyszer. (Adjuk ezt az életenergiánkból.) Másodszo r, sokkal többet veszítünk, - a melléktermékei révén – mert különböző betegségeket fog okozni, a visszaható sugárzásával . (Öreg megjegyzése: a mobiltelefonok frekvenciáját az agyrezgések tartományában választották meg. Roncsoló- és daganatképző hatása itt nem ismeretlen.)
Minden külső rendszernek lesz káros mellékterméke, ami egyfajta külső mérgezés. Ennek a kezelése, gyógyítása még többe fog kerülni. Ha ezt is figyelembe vettük, beláthatjuk, hogy horribilis összeget fizettünk egy-egy szóért, mondatért, elhangzó gondolatért. Gondoljunk csak bele; természetes-e egy olyan rendszer, ahol a
gondolataink elhangzásáért fizetnünk kell? Mennyire természetes, vagy mennyire mesterséges az ilyen rendszer, melyben ennyit kell fizetnünk, hogy elmondjunk valamit? S ez az ellenérték még csak az egyik, amit fizetünk érte, amit igazából elpazarolunk magunkból, mert az életenergiáinkból adjuk oda! A másik, amit az egészségünk feláldozásával fizetünk érte. A harmadik pedig az a függő állapot, amibe kerülünk vele. (Öreg megjegyzése; már köztudott, hogy nem csak alkohol-, drogfüggőség van, de létezik internet- és mobiltelefon függőség, és lehetne sorolni a külső rendszereinket.) Ez utóbbi nem
számszerűsíthető, de jól biztosítja a folyamatos fenntartását-, létét a rendszernek. A negyedik, és a legsúlyosabb következmény, hogy mindeközben nem fedezzük fel a saját, ingyenes, élő, mellékhatásoktól mentes, és velünk természetesen született energiaforrásunkat, - ami a kommunikációnkat lehetővé tenné. Ez így egy zárt ördögi kör – ördög nélkül - mondja az Öregből a kisördög . Hogy a rendszer működjön, szükséges, hogy mi ezt normálisnak, természetesnek fogadjuk el. S mitől fogadjuk el annak? Attól, hogy elfogadtatják velünk, mert ebbe születtünk bele, mert ezt sulykolja a média, mert ezt látjuk másoktól. Ez akkor sem egy természetes minta! Ez tanult-, felvett minta, ami
természetesként van eladva, holott végtelenül mesterséges. (Mesterséges módon lett szükségletté téve.)
Igen! De szükségletet akkor lehet kívül felébreszteni, ha valami belül nem teljes! Bennünk van az a hiány, amit kívül így kompenzálunk! (Kompenzálunk a mi megfelelési igényünkben, a mi visszajelzés iránti igényünkben, - hogy végre valaki figyeljen ránk! A mi igényünk, hogy elhitessük magunkkal, hogy fontos emberek vagyunk, - hiszen beszélgetünk, van, aki beszélget velünk – a „kütyün” keresztül. Vagy a magányosságtól való félelmünkben használjuk, - mert már senki sem figyel ránk, senki sem áll szóba velem!) Ezekre a belső hiány- és félelemállapotokra épül a rendszer! Mivel ezek a félelem- és hiányállapotok minden egyes emberben megjelennek, - mert ezek a Földön általánosan jelenlévő minták, amelyek szintén genetikailag öröklöttek – ezért nagyon jó, mesterséges, profitorientált külső rendszereket lehet létrehozni, és ráépíteni. Ezek a rendszerek az embert még jobban eltávolítják természetes állapotától, még jobban beássák, és eltávolítják önmaga korlátlan lehetőségeitől, azok megismerésétől! Miután átnéztük, hogy ez hogyan működik, a feladat – annál; akit ez megszólít, aki érzi ennek mérhetetlenül mesterséges voltát, vagy csak azt érzi, hogy valami nem stimmel, vagy csak fáj a füle, és még nem kapott agydaganatot a sugárzástól, vagy csak nem akar annyit a telefonszámlára költeni, vagy csak azt az időt, amit a telefonszámlája megkeresésére költené, – és szívesebben fordítaná horgászásra, vagy a párjával való időtöltésre, vagy szabadabban mással szeretné tölteni, az, hogy lépnie kell. Mind egyenként is elegendő ok arra, - még a nagyon logikus elmének is – hogy elkezdjünk leválni a rendszerről. A feladat az, hogy légy rendszer független. Csak önmagadtól függjél. Hozd létre a saját hatalmadat. Vedd vissza a saját uralmadat, saját erődet, saját hatalmadat magad felett. Ez ott kezdődik, hogy leválsz azokról az energianyelő rendszerekről, amelyek mérgeznek téged. Nem kell, hogy a leválás drasztikus legyen. Nem kell egyik pillanatról a másikra megvalósítani. Nem kell már holnap kidobni a mobil telefont, de elkezdheted tudatosan szemlélni ezt a helyzetet, s elkezdheted tudatosan használni – e külső kommunikációt, nem átesve a másik végletbe. Tudatosan elkezdheted irányítani a telefonálási szokásaidat. Elkezded figyelni a telefonálási szokásaidat, s kezded azokat kiigazítani. Elkezdel tudatos lenni arra, amikor telefonálsz! Vajon miért indítasz el egy hívást? Amikor beszélsz, - mire van szükséged abban a pillanatban – amit ezen a csatornán kapsz meg? Tudod-e, hogy ez most neked mennyi munkádba, és pénzedbe kerül? Tudod-e hogy ez alatt mennyi sugárzást kapott az agyad, a finom energetikai rendszered? (Öreg megállapítása: Ez utóbbi szempontból a vezetékes telefon sokkal elviselhetőbb, sokkal gyengébb elektromágneses tér indukálódik az ember fejénél.) S ekkor elkezdesz más módokat találni arra, hogy kapcsolatot tartsál. Nem arról van
szó, hogy a kapcsolatokat meg kell szakítani, mert erről az eszközről lemondasz! Elkezdheted keresni a kapcsolattartás természetesebb, ember közelibb megoldásait. (Az embertelen-és drága formák helyett.) Az a forma lesz - elsőként jobb, ami nem ilyen mértékben profitorientált! Amiért kevesebb külső energiát – pénzt – kell adnod. Egyre kevesebbet, viszont ugyanúgy ki tudod fejezni magad általa. (A mobil telefont – köztes állapotként – kiválthatja a szkájpont beszélgetés, vagy akár a levelezés, a gondolatok írásban történő rögzítése- és elküldése a másiknak – e-mailon, faxon, postán.)
Egy idő után az azonnali közlést felválthatja az, hogy egy „megérlelt belső gyümölcsöt” egy kreatív formába öntesz, pl. festesz egy képet, és azt adod oda a barátodnak – ahelyett, hogy mindennap beszélnél vele telefonon. Sűrítetten benne lesz minden, amit el akarsz mondani! S olyan csomagolásban lesz, ami senkitől nem vesz el semmit, mindenkinek csak ad! Téged is emel, és őt is emeli! S ehhez nem kell nagy külső szolgáltató rendszereket bekapcsolnod, hogy működjön. Tehát a kommunikáció áttereléséről van szó, egyre emberibb, egyre olcsóbb, egyre kevésbé mérgező – és szennyező csatornákra, ill. egyre belsőbb csatornákra. (A lényeg, hogy légy független, válj le a nagyfogyasztású, a nagyigényű szolgáltatókról, a nagyon éhes szolgáltatókról.) Az csak látszat, hogy szolgáltatót válthatsz, s egyiktől átmehetsz a másikhoz. Természetesen a piac közöttük fel van osztva, és természetesen, és láthatóan az áraik is össze vannak hangolva. (Sőt uniós-előírások vannak erre, teszi hozzá az Öreg.) Így együttesen érdekeltek ennek a rendszernek a fenntartásában. Az már egy komoly figyelmeztetés, amikor kirabolnak bennünket, és megfosztanak a képességeinktől. A pénz, mint mérőeszköz, használható arra, hogy – paradox módon – lemérjem vele, hogy mennyire használ ki bizonyos dolog. (Bármiféle segítő, szolgáltató, gyógyító, guru teheti ezt velünk.) Azt mondja a felsőbb én; hogy igazán nagyon furcsán reagáltok, amikor úgy fejezitek ki magatokat, hogy a világ népességének nagy része 1-2 dollárból él naponta. S ekkor úgy gondoljátok, hogy ti, – akik a világ gazdagabb felén laktok, és sokkal többől éltek, s ebből fakadóan ti vagytok a mérce, s ehhez kellene felemelni a világ többi részét. Abba gondoljatok most bele, ha ők is ennyiből élnének, akkor ők is ugyanezeket a szokásokat vennék fel. Ők is ugyanígy kihelyeznék magukból a saját képességeiket, hatóerejüket, s ők is ugyanígy elidegenednének, és eltávolodnának maguktól, és egymástól. Akkor milyen világ lesz az, - amely csak a pénz felbővített mennyiségén keresztül a profitban abszolút érdekelt csoportoknak fog előnyt jelenteni? Miért gondolod azt, hogy te itt a világ nyugati felén kevésbé vagy rabszolga - a több pénzből, mint az, aki egy-vagy két dollárból él? Ő ugyanakkor sokkal közelebb él a természethez, s nem biztos, hogy annyi mindenre van szüksége, mint neked, aki eltávolodtál a természettől. El se tudod képzelni, hogy lehet annyiból élni! Neki pedig az természetellenes, ahogy te élsz. A világ szegényeinek helyzete – mert azt azért látni kell, hogy ez azért szegénység – a mi látószögünkből tűnik nyomornak! Az ő szemszögükből az teljesen idegen, ahogy mi élünk. Ez van a mérleg két serpenyőjén; s egy kis elidegenedett csoport tart egyensúlyban egy másként élő, létező tömeget a Földön. Tehát lehetne a dolgokat másként szemlélni. Pl. megvizsgálni, hogy mik azok az erőforrások, amiket ők használnak, s mi nem? (Ne csak a fizikaiakra gondoljatok.) Vajon mik azok, amiket ők tudnak, és mi már nem tudunk? Mit kompenzálunk ennyi pénzzel, ennyi külső technikai eszközzel? Nem arról van szó, hogy a technikai eszközök rosszak, hanem arról van szó, hogy azok a rendszerek rosszak, - amelyek olyan technikai eszközöket adnak a kezünkbe – amikkel részben eltávolítanak önmagunktól, elrabolják az időnket. Pedig időnk lehetne gondolkodni, magunkat kifejezni. Egyáltalán, képesek lehetnénk kreatív önkifejezésre, de rabszolgamunkába kényszerítenek azért, hogy kiszolgáljuk a rendszereket. Másrészt mindennek olyan mellékhatásai vannak, amivel mérhetetlenül szennyezzük, a környezetet, károsítjuk magunkat, és a Földet.
Ezzel azt fejezik ki a fentiek, hogy mi vagyunk a betegek, és nem a világ másik felén vannak a szegények! Mi távolodtunk el végtelenül a saját belső természetünktől. A cél; hogy kezd ezt felismerni! S amely pontokon felismered, hogy milyen nagy függésben vagy - bizonyos nagy szolgáltatóktól, kezd ezt a függést csökkenteni. A függés egyik mérhetetlenül nevetséges, – de nagyon is képszerű megfogalmazása a hűségnyilatkozat a
szolgáltatónak! Már nem magunkhoz vagyunk hűségesek, vagy a férjünkhöz, feleségünkhöz, - hanem a mai civilizált ember a világ nyugati felén a szolgáltatójához hűséges. Tehát a szolgáltató követel tőlem hűséget, és ő köt oda egy- vagy két évig magához. Amit a tankönyvekben tanultunk a jobbágyok röghöz kötéséről, az most élő kategória. Az így működik a jelen korunkban. A röghöz kötés mögött az életenergia
kirablásáról van szó. Mindezt úgy teszik, hogy látszólag, - mi fogyasztók ezt el is fogadjuk. (Sőt örülünk neki, mint egy jól kinéző dizájnnak, és bele se gondolunk, hogy mit adunk érte?) Minden olyan rendszer, ami elveszi az időnket, olyan munkára kényszerít, amit nem vállalnánk el, de megtesszük, mert pénzre van szükségünk, és ezt olyan helyre tesszük, amiért olyan szolgáltatást kapunk, ami igazából értéket nem képvisel, ezek mind a mi gátjaink, mérgeink. Ettől kell magunkat méregtelenítve megszabadítani! (A banki hiteleinktől,- amelyek mögött olyan pénzügyi csoportok vannak, amelyek abban érdekeltek, hogy egy életre rabszolgává tegyenek. Ideje lenne megszabadulnunk a mobil szolgáltatóinktól való függőségünktől. És az összes olyan függőségektől – kinek mije van , – amelyek a régi külső energiákat használják, s ezzel az embereket kihasználják, kiszipolyozzák.) Olyan alternatív energiaforrásokat illene – az előbbiek helyett - keresni, - a saját életünkben, (nem feltalálásokra gondolunk) amelyek emberibb megoldást vezetnek be. (Kevesebbe kerülő, több szabadságot adó, és kevésbé mérgező megoldásokat.) Minden felismert függőségtől szabaduljunk meg, - ha már felismertük. Ezt határozzuk el! Váltsuk ki olyannal, amely kevésbé függőbe hoz, aztán menjünk onnan is tovább.
A magunk élő – organikus természetében minden bőség megvan! Velünk elhitették, hogy ez nincsen! Elhitették, hogy nincs elég, hogy szükség van a Földön! S ezért kell, - mint kis mókus – naponta tekerni a kereket. Attól a félelemtudattól kell tekerni, ami a hiánytudatból származik. Ezt magunktól nem tennénk, így vesznek rá. Az életünk
minden olyan területén, - amit nem szeretünk csinálni – és nem csinálnánk magunktól, ott felülvizsgálatra van szükség, hogy miért is csináljuk?! Ha logikus érvként azt a választ kapjuk, hogy a hiteleinket kell fizetnünk, akkor menjünk tovább a vizsgálódással. Nézzük meg, miért van szükség ezekre a hitelekre? Mit okoznak ezek a mi életünkben? Jogosak-e, elvárhatók-e, mértéktartók-e, kit gazdagítanak?
Kérdőjelezzük meg a
rendszereket, - amikbe belehelyezkedtünk, és nem érezzük ott jól magunkat! Amelyekben jól érezzük magunkat, felszabadultak vagyunk; az organikus rendszer, a természetünkhöz igazodik. Amitől depressziós vagy, amitől beteg vagy, amitől fáradt vagy, amit utálsz, amiben nem akarsz részt venni; az egy embertelen, mesterséges rendszer! Az egy külső rendszer, amibe belehelyezted magad. Arról válj le, rendezd át az életedet, - úgy, hogy az egyre közelítsen a természethez. Ne úgy tedd, hogy nyomorogj. Nem kell átesni a másik végletbe. Nem kell szegénységi fogadalmakat tenni, de amit eddig a mobil
szolgáltatódnak adtál, azt most költsd értelmes célra. Olyanra, ami téged emel, aminek valóban örülsz, amit nem kell kényszerből kiadnod. Ez első körben van így, amíg még pénzre van szükséged. Amiket hivatalosan alternatív energiaforrásoknak nevezünk, - nap-, szél-, hullám-, termikus-, geotermikus- és szabad energia – mind akkor tudnak megjelenni a valóságodban, ha rálátsz arra a manipulatív függést okozó rendszerre, - amivel most fűtesz, hűtesz, világítasz, az autódat hajtja. Amit most használsz – fosszilis energiaként, azzal nincs hiba. Azzal van a hiba, ahogy ezt kisajátították a Földön, és ahogy használják. Amikor ezt felismered, akkor tudnak azok az új technológiák megjelenni. Amikor a te tudatodban megjelenik rájuk az igény. Amikor már nem fogadod el, hogy ennyit fizess a gázszámláért, és ráadásul el sem fogadod, hogy az ennyibe kerülő gázszámláért ennyit kell dolgoznod egy hónapban. (Lassan a munkád ellenértékének felét, harmadát erre költöd. Ez rettenetesen sok pénz és idő.) És ezzel még szennyezed is a környezetedet! Amikor ezt tovább nem
tudod elfogadni, s belül erre nemet mondasz, és azt mondod, hogy igenis akarsz egy új rendszert, akkor fog belépni az életedbe. (Ami nem szennyező, nem veszi el az életenergiáidat, amiért nem kell méltatlan munkát végezned-, méltatlanul hosszú munkaidőben, hanem önfenntartó, és organikus energia. Ami ugyanúgy megadja neked a kényelmet, meleget, vagy az utazás lehetőségét. Ami kikapcsolja a mérgező hatásokat. Nem keveseket gazdagít, és sokakat elszegényít.) Amikor megszületik benned-, és még sokakban-másokban, hogy ezt nem akarod így tovább csinálni, megteremted magadnak az új lehetőségeidet. Erre az igényre előjön az a technológia, és az a technikai háttér, ami ezt ki tudja szolgálni ezt az igényt. De neked kell irányítani a régitől való elfordulásoddal, és az újhoz való odafordulásoddal a folyamatot, - egy belső igény kifejezésével, hogy ez megtörténhessen. Ez a tudati változás, ez a tudati forradalom egyszerűen felülírja a régi rendszereket. Nem kell kívül harcolnod, nem kell transzparenseket sem hurcolnod – de tedd, ha sétálni szeretnél. A tüntetés csak a felszín, minden a belső tudati változáson múlik. Azon múlik, hogy te meddig fogadod el ezt az állapotot, hogy még meddig tartod magad ebben a birka-rabszolgaságban? Csak azért lehet megcsinálni, mert te hagyod! Amikor már nem hagyod, amikor már belül nem fogadod el, mert belül fellázadsz és tiltakozol, akkor megjelenik az új! Akkor nem forradalom lesz, nem harc lesz, akkor olyan rendszerek ütik fel a fejüket, amelyeket te szültél meg az igényeddel. Ezek válaszolnak neked. Ez a békés átnövés lehetősége egy emberhez méltó új rendbe! Ez az új rend a bolygónkat sem teszi tönkre! A változáshoz az embereknek egyenként kell belül a változást véghezvinniük, - minél kevesebb érzelmi energiával, haraggal, gyűlölettel, de nagy-nagy vággyal arra, hogy megváltozzanak a dolgok! Beszélgettük a torz spirituális kinövésekről is, s most erre kapjuk a véleményt: A „látványspiritualitás” olyan szem-fény-vesztés, ami az elégedetlen, frusztrált, elkeseredett tömegeket szólítja meg – az elme hangján. (Az ego hangján.) Látszólag a spirituális nyelvet használja, de a mögötte lévő hang tökéletesen üres, - jobb esetben, rosszabb esetben manipulált. Ez is egy ugyanolyan kihelyezett másolat, „kopi”, ami az élő valóságnak karikatúrisztikus torz képe. Ezért a megjelenésénél mindig érzel egy kis
karikatúrát. Nem a belső valódi humort, hanem a karikatúrát lehet érezni. Ezért érzed abszurdnak a helyzetet, - amikor megjelenik, ha ismered a valódi spiritualitást! A látványspiritualitás általában sokba kerül! Vagy az elején kevésbe, aztán később sokba, - amikor már rászoktál. (A bevezetési akció után kezded érezni, hogy mibe is kerül.) Ez a spiritualitás ugyanolyan profitorientált, mint a nagy gazdasági ellátó rendszerek, csak ez a szakterülete. (Itt elégíti ki az igényeket.) Arról lehet felismerni, hogy mindig nagyon gyorsan külső igényeket elégít ki, és nagyon látványos. Az embereket nem maguk felé-, befelé irányítja, hanem külső kapaszkodókat ad. Külső helyzetektől, csoportoktól, emberektől, tévhitektől teszi őket függővé. A saját megunt függőségeik helyett új függőségeket ad a kezükbe. Tehát semmi sem változik, csak a függőségi formák változnak, - miközben ők azt hiszik, hogy nagyon spirituálisak, és ezoterikusak. Ezek a kívül spirituális- és ezoterikus tömegek, tanítók és közvetítők képesek - valójában - távol tartani a szkeptikus tömegeket a szellemi úttól, mert tökéletesen hiteltelenek! Ezt a más rendszerektől függők érzékelik. Az a tanító, - aki nem éli azt, amit mond, az látványtanító! A tanítása nagyrészt magának szólna – jobb esetben, rosszabb esetben nagyon is tudatosan energiát (pénzt) gyűjt a többiektől. Nem az a valódi spirituális tanító, aki megmutatja, hogy kell sok pénzt keresni, - akár a saját példájával, mert tudhatod, hogy azt rajtad keresztül, általad is sikerült neki. Az igazi tanító az, aki megmutatja, hogyan kell ettől a rendszertől függetlenül is, örömteli életet élni. Vagyis hogyan lehet a pénz mennyiségétől függetlenül is, – akár sok van, akár kevés van – örömteli- és boldog életet élni. Ezen a Földön, itt és most. A látványspiritualitás, - ugyanúgy, mint a látványpékségekben a pillanatok alatt elkészülő-, nagyon csábító-, és illatozó termékek - adalékanyagokkal van tele. Ezen kívül melléktermékekkel is tele van. Ami nagyrészt a saját utadtól való távoltartást
eredményezi, saját benső valóságodtól távolít el. Másrészt a függés , - amibe hoz – s ezen kívül az életenergiák lecsapolása az eredmény. Amikor vakon hiszel valamiben, akkor tudd, hogy becsuktad a szemed, s az olyan, mintha aludnál. Nem az a cél, hogy alvó állapotban higgy el valamit, hanem, hogy nyisd ki a szemed és ismerd meg a valóságot . Nyitott szemmel járj a világban, és döbbenj rá saját teremtő képességedre. Bármelyik csoporthoz, szektához, guruhoz tartozol, vagy tartoztál; mindig az a kérdés, függő vagy-e tőle? És ha már nem vagy függő, tanultál- e belőle, tőle? Szereztél-e általa tapasztalatot? Megláttál-e valamit önmagadból, - amire tanított? Nem azzal, amire tanított, hanem amilyen helyzetbe hoztad magad a vele való kapcsolatban! Az igazi élő tanulság az, amit egyedül csak te szűrhetsz le magadnak. Helyetted nem tanulhatja meg, önmagad ajtóit kinyitni senki. Nem is ígérhet ilyet senki. A saját megváltásodhoz te kellesz. Ez a válasz arra is, hogy aki a jóga hagyományokba beragadva tanítja a régi tanításokat, és nem látja közben, hogy merre megy a világ, az hibát követ el? (Szúrja közbe kérdését az Öreg.) Ugyanilyen külső rendszer, a jól bevált rendszereknek a használata; biztonságos út. Félek attól, ami ismeretlen, ezért meg se próbálom. Én a jól bejáratott úton akarok haladni. Ezek a régi minták, és hordozzák a régi minták összes csapdáját, és korlátját. Pontosan ezért nem tudnak kivezetni belőle. De mondhatják azt is a hívei, hogy ezen az úton már néhányan megvilágosodtak. (Jegyzi meg az Öreg.) Persze! De a megvilágosodottak a saját útjukon mindig újítók voltak! Bármelyik úton megvilágosodhatsz, teljesen mindegy, hogy melyiken mész. A lényeg, hogy az úton képes vagy-e a saját magad uralmát megtartani? Képes vagy-e a saját függetlenségedet
megtartani, és a saját önvezérlésedet megtartani? Nem az út formája a lényeg, hanem az, hogy azon magad haladsz- e végig, vagy valaki más rángat rajta, miközben erről nem is tudsz. A lényeg, hogy te mennyire vagy tudatos arra, amit csinálsz? Járod-e szabadon az utadat – a felkínált úton, vagy pedig csatlakoztál egy iskolához, és bezártad magad abba a szellemi iskolába? Igen! Bármelyik út jó lehet! Még az is lehet, hogy egymás mellett ültök ugyanott, s egyikőtök teljesen szabadon vesz részt, a másikatok pedig egy iszonyú függőséget kreál magának. Neki is lehetősége van abból felébredni, és továbbállni. Nincs egyfajta recept. Lényeg, hogy mennyire állsz a saját vezetésed alatt? Mennyire tudod ezt elfogadni, mennyire tudsz a szívedben ezzel azonosulni? S csak utána következik, hogy mennyire tudsz azonosulni kívül, – legyen ott bármennyire is nagy eszme, vagy nagy tanító. (Bármelyik úton haladhatok szabadon, s bármelyiknek meglehet a csapdája, ha nem vigyázok. Pl. - többek között - a régi útnak a merevség a csapdája, az újnak pedig a látványspiritualitás.) Minden rajtam áll, hogy függő leszek, vagy szabad – egy-egy helyzetben! (Még az is lehet, hogy az egyik helyzetben már szabad vagyok, a másikban még függő.) Ha
felismerted a függőségeidet, akkor fordíts neki hátat. Ne kívül harcolj, hanem belül fogalmazz meg egy új igényt, új kívánságot, új megoldást, - ami neked megadja a szabadságot. (S akkor a szabadságállapot meg is jelenik neked.) Az új felé kell fordulni, a nappal szembe. Még akkor is, ha fogalmad sincs, hogy mi az, és hogy fog bekövetkezni? Szó szerint a szíveddel kell megnyílni az új előtt – ami a szabadságodat, és a bőségállapotodat hozza el. A megnyilvánítás módja-, mikéntje egyéni lesz.
