Tanczné Óvári Csilla Kockázatkezelési eszközök az Európai Unióban1 Risk management tools in the European Union
[email protected] Földművelésügyi Minisztérium, támogatáspolitikai elemző
A klímaváltozás miatt a szélsőséges időjárási események valószínűsége egyre növekszik, ami jelentős hozamingadozásokat eredményez az agráriumban. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági termékek ára, a termelés költségei és az árfolyamok is nagymértékben ingadoznak, ami tovább növeli növénytermesztés és az állattenyésztés kockázatait. Mindez hatással van az agrárpolitikára, és várhatóan világszerte egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a kockázatkezelési eszközök. Az USA-ban ez a folyamat már nyomon követhető, hiszen a 2014. évi mezőgazdasági törvény (Farm Bill) megszüntette a közvetlen kifizetéseket, és előtérbe helyezte a kockázatkezelési támogatásokat. A 2014-2020-as költségvetési időszak tervezésekor az Európai Unióban is felmerült a közvetlen kifizetések visszaszorítása. A kockázatkezelési eszközök alkalmazása azonban még nem élvez teljes körű támogatást a tagállamok körében, eddig csak a tagállamok szűk köre vezetett be ilyen intézkedést. Ez az elemzés a 2014-2020-as időszakban az Európai Unióban alkalmazható kockázatkezelési támogatásokat tekinti át és azt mutatja be, hogy a tagállamok milyen uniós finanszírozású vagy állami támogatással működő kockázatkezelési eszközöket működtetnek. Az áttekintés során kiemelt hangsúlyt kap a Magyarországon alkalmazott kockázatkezelési eszközök bemutatása.
1. Bevezetés A mezőgazdasági termelést, éppúgy, mint minden tevékenységet, számos kockázat veszélyezteti, melyek kezelésére különböző módszereket választhatnak a termelők és a tagállamok. Jelen elemzés nem tárgyal minden kockázatkezelési megoldást, kizárólag a termelési és piaci kockázatok kezelésére alkalmas kockázatkezelési eszközök elemzésére koncentrál. Termelési kockázatok alatt a kedvezőtlen időjárási jelenségek, a természeti katasztrófák, a növény- és állatbetegségek, a kártevők vagy a környezeti események értendők, melyek jelentős terméskiesést okoznak. A piaci kockázatokat elsősorban az ár,- árfolyam- és költségváltozások jelentik, melyek jelentős jövedelemingadozást eredményezhetnek. A kockázatkezelés célja a mezőgazdasági jövedelmek biztonsági szintjének megtartása. Ez többféle tevékenységgel, kármegelőző és kárkövető intézkedésekkel egyaránt elérhető. Kármegelőző tevékenységet jelent például a biztosításkötés ösztönzése, míg kárkövető intézkedés a termelők jövedelemi helyzetének helyreállítása kártérítés, kárenyhítés fizetése által. A vizsgálat célja a tagállami szintű kockázatkezelési eszköztár bemutatása. Az Európai Unióban a kockázatkezelési gyakorlatok jelentősen eltérnek, ezért egyelőre nem alakult ki EU-szintű harmonizált mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer (Bardaji-Garrido, 2016). 1
374
Jelen tanulmány a szerző magánvéleményét tükrözi, nem tekinthető hivatalos álláspontnak.
A tagállamok számos kockázatkezelési eszköz alkalmazhatnak, melyekre vonatkozóan szabályokat tartalmaz egyrészt a Közös Agrárpolitika (KAP) I. és II. pillére, másrészt az állami támogatásokat szabályozó rendeletek és iránymutatások. A támogatásokra – így kockázatkezelési támogatásokra is – vonatkozó alapvető kritériumokat a WTO mezőgazdasági megállapodása határozza meg, ezért először ezeket tekintem át. Ezt követően külön fejezetben tárgyalom a KAP I. és II. pillérében, valamint az állami támogatásként rendekezésre álló eszközöket és azok alkalmazását. Végül a magyarországi mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer bemutatásával igyekszem szemléltetni, hogy uniós viszonylatban mennyire fejlett Magyarországon a mezőgazdasági kockázatkezelés.
2. A kockázatkezelési eszközökre vonatkozó WTO-szabályok A WTO mezőgazdasági megállapodása a mezőgazdasági támogatások csökkentését célozta meg és a támogatásokat piacra gyakorolt torzító hatásuk szerint különböző „dobozokba” sorolta. A „zöld dobozos” támogatások nem torzítják a kereskedelmet, ezért nem szükséges korlátozni az alkalmazásukat. Ide tartoznak a megállapodás 2. mellékletében felsorolt kritériumoknak megfelelő támogatások. A „sárga dobozos” támogatások kereskedelemtorzító hatásúak, ezért csökkentésre szorulnak, de a tagállamok vagy csekély összegű úgynevezett „de minimis” támogatásként alkalmazhatják ezeket, vagy kizárhatják az összesített támogatási mutatóból, ha a támogatás összege alacsonyabb, mint az adott termék értékének (különleges támogatások) vagy a teljes mezőgazdasági termelésnek 5%-a (nem különleges támogatások). (Massot, 2016) A WTO megállapodás 2. melléklete két kockázatkezelési eszközre, az állami támogatással megvalósuló jövedelemstabilizáló rendszerekre és a természeti katasztrófák által okozott károk ellentételezésére vonatkozóan tartalmaz kritériumokat, melyeket az 1. táblázat foglal össze: 1. táblázat: A kockázatkezelési eszközökre vonatkozó WTO-kritériumok Állami támogatással megvalósuló jövedelemstabilizáló rendszerek A 30 %-ot meghaladó mértékű jövedelemcsökkenés kompenzálható. Kizárólag a mezőgazdaságból származó jövedelem kerülhet figyelembe vételre. A jövedelemcsökkenés kevesebb, mint 70%-a kompenzálható.
Természeti katasztrófák által okozott károk ellentételezésére irányuló intézkedések (pl. biztosítás) A 30%-ot meghaladó mértékű hozamcsökkenés kompenzálható. A káresemény bekövetkezését az illetékes hatóságnak el kell ismernie. A károk helyreállításának teljes költségénél több nem kompenzálható, és a kompenzációhoz nem írható elő később alkalmazandó termelési módszer vagy mennyiség.
A kompenzáció összege csak a jövedelemtől függhet, Csak a természeti katasztrófa miatt felmerülő károk nem lehet összefüggés az üzemméret, a tevékenység, kompenzálhatók. az árak és a kompenzáció között. Amennyiben egy termelő mindkét rendszer alapján kompenzációban részesül, annak összege nem haladhatja meg a veszteségek 100%-át.
Forrás: saját szerkesztés Mindkét eszköz abban az esetben minősül zöld dobozos támogatásnak, ha a veszteség mértéke meghaladja a 30%-ot.
375
3. A kockázatkezelési eszközök típusai Az Európai Unió tagállamaiban alkalmazható kockázatkezelési eszközök alapvetően három csoportba oszthatók (függetlenül a finanszírozás forrásától és jogszabályi hátterétől): a) támogatás nyújtása a mezőgazdasági biztosítások díjához, b) kölcsönös kockázatkezelési alapok felállításához és az általuk kifizetett kompenzációhoz nyújtott támogatás, valamint c) ad hoc támogatás nyújtása károk bekövetkezése esetén. A támogatott mezőgazdasági biztosítások a termelési kockázatok ellen nyújtnak védelmet. Kölcsönös kockázatkezelési alapok alatt a tagállamok által akkreditált rendszereket kell érteni, melyekhez a termelők önkéntesen csatlakoznak, hozzájárulást fizetnek és mely részükre kompenzációt fizethet. Az EU koncepciója alapvetően magánúton szerveződő alapok támogatására irányul, de ezeknek az alapoknak működése nem eléggé hatékony, nem áll rendelkezésükre megfelelő tőke. Ennek az az oka, hogy többnyire regionális vagy ágazati alapon szerveződnek, és emiatt könnyen előfordulhat, hogy tagságuk jelentős része egyszerre szenved el veszteséget, és egyidőben jelentős kifizetést kell teljesíteniük (Bardaji-Garrido, 2016). Emiatt néhány tagállamban állami közreműködéssel, jogszabály által létrehozott alapok is kialakultak. Ilyen például Franciaországban a növény- és állatbetegségek, a kártevőfertőzés vagy a környezeti események által okozott károk kezelésére létrehozott FMSE (Fonds nationale agricole de Mutualisation Sanitaure et Environnementale) kölcsönös kockázatkezelési alap, melyhez minden termelőnek kötelező csatlakozni. Ugyancsak állami alapként működik Magyarországon a növénytermesztés időjárási kockázatainak kezelésére létrehozott Kárenyhítési Alap, melynek meghatározott területméret felett minden termelő kötelezően tagja. Ezen túlmenően hazánk állami alapként tervezi létrehozni a jövedekemstabiliáciös alapot is. Ad hoc támogatásokat a káresemények bekövetkezése után, a veszteségek csökkentése érdekében nyújtanak a tagállamok.
4. Kockázatkezelési eszközök a KAP I. pillérében Az Európai Unióban a 2000-es évek elején merült fel a mezőgazdasági kockázatkezelés szükségessége, és a Közös Agrárpolitikában először a 2007-2013-as időszakban jelent meg a piaci intézkedések között. Elsőként a zöldség-gyümölcs termelői szervezetek működési programjában és a nemzeti borászati támogatási programban vált támogathatóvá a betakarítási biztosítás és a kölcsönös kockázatkezelési alapok létrehozása. A 2008. évi reform valamennyi ágazatra kiterjesztette ezeket az eszközöket, melyre vonatkozó szabályokat a 73/2009/EK rendelet 68. cikke határozta meg. Ezek az intézkedések azonban csak kevés országban kerültek alkalmazásra és a 2013as KAP reform keretében a két pillér szakpolitikai eszközeinek célirányosabb, integráltabb, egymást jobban kiegészítő és hatékonyabb végrehajtása érdekében a kockázatkezelési eszköztár átkerült a vidékfejlesztési támogatások közé (EB, 2011). Az I. pillérben csak a zöldség-gyümölcs ágazatra és borászatra vonatkozó piaci intézkedések között maradt meg a kockázatkezelési eszközök támogatása. A 2014-2020-as időszakban – éppúgy, mint az előzőben – a zöldség-gyümölcs termelői szervezetek működési programja és a nemzeti borászati támogatási program keretében a
376
betakarítási biztosítás díjához 80%-os támogatás nyújtható kedveztőtlen időjárási kockázatok kezelése esetén, és 50%-os támogatás fizethető egyéb esetekben (pl. betegségek, kártevőfertőzések). Kölcsönös kockázatkezelési alapok létrehozása az alapítás első három évében csökkenő mértékben támogatható – a 2003 után csatlakozott tagállamok esetén 10%-os, 8%-os és 4%-os intenzitással, a többi tagállam esetén 5%-os, 4%-os és 2 %-os intenzitással. 2007-2013 között mindössze a tagállamok harmada teljesített kifizetést ezekre a kockázatkezelési intézkedésekre, és számuk nem növekedett a 2014-2020-as időszakban sem. A teljesített és a 20142020-ra tervezett kifizetéseket a 2. táblázat összesíti, ami alapján látható, hogy a támogatás volumene általában alacsony. Az EU szinten ezekre az intézkedésekre allokált források több mint 80%-át az olaszországi borágazatban költik el. Magyarország ezeket az intézkedéseket nem alkalmazza. 2. táblázat: A KAP I. pilléres kockázatkezelési intézkedéseit alkalmazó tagállamok által teljesített kifizetések 2007-2013 között és tervezett kifizetések2014-2020 között, millió euró Kockázatkezelési eszköz támogatása (millió euró) Tagállam
a zöldség-gyümölcs termelői szervezetek működési programjában 2007-2013
Ausztria
0,32
Belgium
4,87
2014-20202
Bulgária 0,29
Csehország
0,25
Egyesült Királyság
0,36
Franciaország
0
Hollandia
7
Németország
11,44
Olaszország
11,9
0,59
2014-2020
0
0
Szlovákia 36,43
0,96
1,18
Portugália
Összes kifizetés
2007-2013
3,26
Ciprus
Románia
borágazati nemzeti támogatási programban
0
6,86
5,11
115,13
110,14
7,81
28,42
1,49
1,53
0,72
0,92
137,04
147,08
Forrás: saját szerkesztés (Bardaji-Garrido, 2016) adatai alapján
5. Kockázatkezelési eszközök a KAP II. pillérében
2
A 2014-2020-as időszak zöldség-gyümölcs ágazati adatai nem áltak rendelkezésre megfelelően.
377
A KAP II. pillérében a 2014-2020-as időszakban új intézkedéscsomagként jelent meg a kockázatkezelés. A három intézkedésból álló kockázatkezelési eszköztár két eleme - a mezőgazdasági biztosítások díjához nyújtott támogatás és a kedvezőtlen éghajlati események, állat- és növénybetegségek, kártevőfertőzések, valamint környezeti események esetére létrehozott kölcsönös kockázatkezelési alapok támogatása - a 2010-2013-as időszakban a 73/2009/EK rendelet 68. cikke alapján működött, amit összesen négy tagállam alkalmazott (Franciaország, Hollandia, Magyarország és Olaszország). Az eszköztár újdonságát a jövedelemstabilizáló eszköz képezi, mely kölcsönös kockázatkezelési alapok számára nyújtott pénzügyi hozzájárulást jelent. Ez az eszköz az észak-amerikai példák (Kanada, USA) alapján került bevezetésre. Mindhárom intézkedéshez 65%-os támogatás nyújtható. A kockázatkezelési eszközök közül kettő3 kölcsönös kockázatkezelési alapokon keresztül valósul meg, melyek esetében támogatás az alap által teljesített kifizetésekhez, valamint az alap létrehozásához kapcsolódó adminisztratív költségekhez nyújtható (ez utóbbi a létrehozás első három évében csökkenő mértékben). A benyújtott vidékfejlesztési programok ex-ante elemzése (Kantor Group, 2015) alapján 12 tagállam kíván kockázatkezelési intézkedéseket alkalmazni a 2014-2020-as időszakban, hárman regionális, kilencen nemzeti programként. Olaszország mindhárom eszközt alkalmazza és a legnagyobb forrást alloklálta kockázatkezelésre, ami az EU szinten tervezett összeg több mint felét jelenti. Magyarország a 4. legnagyobb összeget szánja kockázatkezelésre. Összesen 3,5-szeresére nőtt a kockázatkezelési eszközökre tervezett forrás a 2010-2013 között erre a célra felhasznált összeghez képest. Megállapítható továbbá, hogy azok a tagállamok, amelyek már az előző időszakban is alkalmazták a 73/2009/EK rendelet 68. cikke szerinti kockázatkezelési eszközöket, 2014-2020 között folytatják. A legnépszerűbb intézkedés a biztosítási díjtámogatás, erre kerül felhasználásra a források 82%-a. A kölcsönös kockázatkezelési alapokat és a jövedelemstabilizáló eszközt csak három-három tagállam kívánja alkalmazni.
3. táblázat: A KAP II. pilléres kockázatkezelési eszközeinek alkalmazása
A Bizottság 1305/2013/EU rendeletének 38. cikke szerint kölcsönös kockázatkezelési alapok és a 39. cikk szerint a jövedelemstabilizáló eszköz végrehajtására létrehozott alap 3
378
2014-2020 között a vidékfejlesztési programok alapján, millió euró4 Tagállam
Biztosítási díjtámogatás
Kölcsönös kockázatkezelési alapok
Jövedelemstabilizáló eszköz
Összesen
Belgium Flandria Spanyolország Castilla y Leon Portugália Mainland Azores Madeira Franciaország Horvátország Olaszország Lettország Littvánia Magyarország Málta Hollandia Románia Összesen
5,1
5,1 14
50 2,4 0,8 540,7 (350) 57 1 396,8 (280) 10 17 76,3 (15) 2,5 54 (32) 2 212,6 (677)
60 (84) 97
97
19
200 297 (84)
130
14 50 2,4 0,8 600,7 (434) 57 1 590,8 (280) 10 17 95,3 (15) 2,5 54 (32) 200 2 699,6 (761)
Forrás: saját szerkesztés (Bardaji-Garrido, 2016) adatai alapján A fentiek alapján látható, hogy a kölcsönös kockázatkezelési alapokon keresztül megvalósuló intézkedések kivitelezése nehézkes, ezért a Bizottság a KAP egyszerűsítése kapcsán lépéseket tett a alkalmazásuk ösztönzésére. A kölcsönös kockázatkezelési alapok működésének hatékonyabbá tétele érdekében a 2016 szeptemberében nyilvánosságra hozott úgynevezett Omnibusz rendeletben lehetősvé tette, hogy a kölcsönös kockázatkezelési alapok alaptőkéjéhez a tagállamok költségvetési forrást biztosítsanak. Emellett az Omnibusz rendelet további lényeges eleme egy új, második jövedelemstabilizáló eszköz bevezetése (EC, 2016). Az EMVA rendelet 39. cikkében szabályozott jövedelemstabilizáló eszköz továbbra is megmarad és ágazati korlátozás nélkül 30 feletti jövedelemcsökkenés esetén fizethet kompenzációt. A második eszköz egy ágazatspecifikus jövedelemstabilizáló eszköz lehet, ami sárga dobozos támogatásként már a 20% feletti jövedelemcsökkenést is kompenzálhatja.
4
A zárójeles adatok az előző időszakban (2010-2013) a 73/2009/EK rendelet 68. cikke alapján az adott célra fordított források összegét jelentik.
379
6. Állami támogatásként megvalósuló kockázatkezelési eszközök Az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján állami támogatás akkor nyújtható, ha -
azt a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek találja és engedélyezi, vagy ha csoportmentesség alá tartozik, vagy ha nem minősül állami támogatásnak.
Elsősorban azok a támogatások minősülnek a belső piaccal összeegyeztethetőnek, amelyek megfelelnek 2014-2020-as időszakra vonatkozó, az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló európai uniós iránymutatásoknak, Amennyiben egy tagállam ezeket kívánja alkalmazni, a Bizottságnál előzetesen notifikálnia kell a támogatást. Ezeken kívül minden olyan támogatás összeegyeztethető a belső piaccal, amit a KAP tartalmaz, még az is, ami nem szerepel az iránymutatásokban. Ez azt jelenti, hogy a jövedelemstabilizáló eszköz akár nemzeti támogatásként is bevezethető az 1305/2013/EK rendeletben foglalt feltételek szerint. (Bardaji-Garrido, 2016). A csoportmentesség alá tartozó nemzeti támogatásokat a csoportmentességi rendelet5 határozza meg. Ezeket a támogatásokat nem kell előzetesen notifikáni, csak a támogatás bevezetése előtt 10 nappal kell a Bizottságot tájékoztatni róla. Végül nem minősülnek állami támogatásnak azok a csekély összegű támogatások, amelyeket a „de minimis” rendelet 6 szabályoz, vagyis amelyeknél a kedvezményezett részére fizetett támogatás összege három pénzügyi év alatt nem haladja meg a 15 000 eurót. Ez támogatási korlát azonban olyan alacsony, hogy a de minimis támogatások nem alkalmasak kockázatkezelési intézkedésekre. Az iránymutatások és a csoportmentességi rendelet több kockázatkezelési jogcímet tartalmaz, mint a KAP, melyeket a 4. táblázat foglalja össze. Négy olyan támogatás is van, mely különböző jogalappal is alkalmazható kis eltéréssel. 4. táblázat: Kockázatkezelési állami támogatások a 2014-2020 időszakban Állami támogatás jogalapja: A természeti katasztrófák vagy rendkívüli események által okozott károk orvoslásához nyújtott támogatás Természeti katasztrófához hasonlítható kedvezőtlen éghajlati jelenség által okozott károk ellentételezésére nyújtott támogatás Az állatbetegségek és növénykárosítóval való fertőzöttség megelőzése, megfékezése és felszámolása költségeihez nyújtott támogatás és az állatbetegségek és növénykárosítók által okozott károk orvoslásához nyújtott támogatás Elhullott állatok kapcsán nyújtott támogatás A védett állatok által okozott károk ellentételezésére nyújtott támogatás Biztosítási díj fizetéséhez nyújtott támogatás A kölcsönös kockázatkezelési alapok számára nyújtott pénzügyi hozzájárulásokhoz nyújtott támogatás
Forrás: saját szerkesztés
5 6
380
A Bizottság 702/2014/EU rendelete. A Bizottság 1408/2013/EU rendelete
IrányCsoportmentességi mutatások rendelet x x
x
x
x
x x x
x
x
x
Mint látható, a támogatások egy része hasonlít a KAP II. pillérének kockázatkezelési támogatásaihoz. A lényeges különbség van azonban köztük, ami abban rejlik, hogy míg a II. pilléres támogatások a zöld dobozba tartoznak, addig az állami támogatások sárga dobozos támgotásnak minősülnek (Bardaji-Garrido, 2016). Károk kompenzálására szolgáló kockázatkezelési állami támogatást általában minden tagállam alkalmaz. A bejelentett programok többnyire egy konkrét, nagyobb kárt okozó időjárási esemény által okozott károk utólagos kompenzálására irányulnak, ad hoc támogatásként. Néhány tagállamban azonban speciális, említésre méltó rendszerek alakultak ki állami támogatással. Ilyen például a spanyol biztosítás rendszer, mely már több mint 30 éves múlttal rendelkezik, és olyan fejlett, hogy Spanyolország egymaga annyi állami támogatást kifizet a biztosítások után, mint az összes többi tagállam együtt. Különlegesnek számít továbbá a magyar kárenyhítési rendszer, mely a többi tagállamban működő rendszerektől eltérően állami alapként működik és a rendszerhez csatlakozó és ahhoz pénzügyi hozzájárulást fizető termelők számára fizet kompenzációt. Mivel alapvetően az állami támogatásként kifizetett kockázatkezelési támogatások jelentős része káresemény utáni ad hoc kifizetést jelent, a 2014-2020-as teljes időszak állami támogatása nem vizsgálható, csak az elmúlt időszakok kifizetése, melyekre vonatkozó összesített adatokat az 5. táblázat mutatja. Jól látható, hogy a legtöbb állami támogatást az állat- és növényegészségügyi intézkedésekre és a biztosítási díjtámogatásra fordítják. Az állat és növényegészségügyi támogatások valamennyi tagállamban jelentősek, míg a biztosítási díjtámogatás kifizetéseinek háromnegyedét két ország (Spanyolország, Olaszország) kifizetései teszik ki. 5. táblázat: Állami támogatások kifizetései válság- és kockázatkezelési intézkedésekre az Európai Unióban (EU-28), millió euró Megnevezés Természeti katasztrófa
2007-2013 összesen
2014
2276
160,9
Kedvezőtlen időjárási jelenség
3 200,7
63
Állat- és növény-egészségügy
4 262,5
479,9
Biztosítási díjtámogatás
3 818,5
453,9
13 557,7
1 157,7
Összesen
Forrás: saját szerkesztés (Bardaji-Garrido, 2016) adatai alapján Az 5. táblázat összesített adatai alapján látható az is, hogy a válság- és kockázatkezelési intézkedésekre kifizetett állami támogatások lényegesen nagyobb (akár tízszeres) összeget tesznek ki, mint a KAP keretében alkalmazott kockázatkezelési eszközök kifizetései.
7. A Magyarországon működő mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer Magyarországon a mezőgazdasági kockázatkezelésnek jelentős hagyományai vannak. Biztosítási díjtámogatás már a 2000-es évek elején is működött, a jelenlegi kockázatkezelési rendszer alapjait pedig a 2007-ben létrehozott Nemzeti Agrárkárenyhítés Rendszer teremtette meg. A mezőgazdaság kockázatkezelési rendszer 2011-ben átalakult, melynek eredményeként 2012-tól két pillérrel működik. A rendszer I. pillérét az agrárkár-enyhítési rendszer jelenti, melyhez a meghatározott méret feletti területen gazdalkodó termelők kötelezően, a többi termelő önkéntesen csatlakozik. A
381
rendszerhez csatlakozó termelők évente kárenyhítési hozzájárulást fizetnek, az állam pedig a termelői befizetések összegével egyenlő összegű költségvetési forrással járul hozzá a rendszer finanszírozásához. Az I. pillér kedvezőtlen időjárási események (aszály, belvíz, felhőszakadás, tavaszi, téli és őszi fagy, jégeső, vihar) és természeti katasztrófa (árvíz) által okozott károkat kezel notifikált állami támogatásként. A termelők akkor jogosultak kompenzációra, - ha valamely növénykultúrájuk 30% feletti hozamcsökkenést szenvednek el az említett időjárási jelenségek következtében, és azt hatóság igazolja, és - ha üzemi szintű hozamérték-csökkenésük (termelési érték csökkenésük) meghaladja a 15%ot. A károsodott termelők a 30% feletti hozamcsökkenést elszenvedő növénykultúrák hozam értékcsökkenésének 80%-át kaphatják meg kompenzációként, amit 50%-kal csökkenteni kell, ha termelő nem rendelkezik legalább az üzemi szintű hozamértékének felére megkötött mezőgazdasági biztosítással. A rendszer II. pillérét a biztosítási díjtámogatás alkotja. Ennek keretében három növénybiztosítási konstrukció díjához lehet legfeljebb 65%-os támogatást igényelni. A károk köre annyiban tér el az I. pillértől, hogy a belvízkár nem része a II. pillérnek, de a fent felsorolt további 8 káresemény mellett az időjárási jelenségek által okozott tűzkárt is tartalmazza. A biztosítási díjtámogatás 2012-2014 között a 73/2009/EK rendelet 68. cikke alapján került alkalmazásra, 2015ben átmenetileg (a Vidékfejlesztési Program (VP) elfogadásának csúszása miatt) a csoportmentességi rendelet alapján állami támogatásként, 2016-tól pedig a VP alapján vidékfejlesztési támogatásként került meghirdetésre. A mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer bevezetése óta a két pillérre vonatkozó szabályozás folyamatosan finomodik, mellyel párhuzamosan fokozatosan bővül a rendszer által lefedett kultúrák és kockázatok köre. A rendszer fejlesztése azonban itt nem áll meg. A közeljövőben a VP keretén belül további két pillérrel egészül ki. A rendszer III. pillérét a jövedelemstabilizáló eszköz jelenti majd, mely az állattenyésztéssel foglalkozó termelőkre is kiterjeszti a kockázatkezelést. Ez az eszköz a 30% feletti jövedelemcsökkenést elszenvedő termelőknek nyújt kompenzációt. IV. pillérként pedig kialakításra kerül az országos jégeső-elhárítási rendszer, melynek köszönhetően a jégkárok csökkenthetők. A négypilléres mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer egy komplex eszköztárat tartalmaz, mely a KAP II. pillérének kockázatkezelési eszközeit és az állami támogatások adta lehetőségeket hasznája ki. A pillérek kiegészítik és erősítik egymást, és a rendszerben a kockázatkezelés és a kockázatmegelőzés integrációja valósul meg. 8. Megállapítások 1. A tagállamok a KAP és az állami támogatások keretében számos kockázatkezelési intézkedést alkalmazhatnak, ennek ellenére a kockázatkezelési intézkedésere történő kifizetések szintje alacsony. A KAP teljes 2014-2020-as költségvetésének mindössze 0,4%-át teszi ki a kockázatkezelés. 2. Majdnem minden tagállam nyújt kompenzációt, ad hoc támogatást a károsodott termelőknek állami támogatásként.
382
3. KAP keretében alkalmazható kockázatkezelési intézkedéseket viszont csak a tagállamok szűk köre alkalmazza. 4. A Bizottság ösztönözni szeretné a KAP kockázatkezelési eszközeinek alkalmazását, amit a 2016 szeptemberében bemutatott Omnibusz rendelet módosításai is tükröznek. 5. Néhány tagállam élen jár a kockázatkezelésben és széles kockázatkezelési eszköztárat alkalmaz (Franciaország, Spanyolország, Magyarország, Olaszország). 6. Magyarország fejlett mezőgazdasági kockázatkezelési rendszerrel rendelkezik. Alapszerűen működteti az agrárkár-enyhítési rendszert. Az EU-ban az első között alkalmazta a 73/2009/EK rendelet 68. cikke alapján a mezőgazdasági biztosítás díjához nyújtott támogatást. Az elsők között tervezi bevezetni a jövedelemstabilizáló eszközt és első tagállamként kíván kialakítani az egész országot lefedő jégeső elhárítási rendszert. A Magyarországon jelenleg működő és tervezett mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer példaértékű az EU-ban. Felhasznált irodalom: (1) Bardaji,I. –Garrido, A. (szerk.)(2016): Research for Agri-Committee – State of play of risk management tools implemented by member states during the period 2014-2020: national and European frameworks, Research Centre for the Management of Agricultural and Environmental Risks http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016 /573415/IPOL_STU(2016)573415_EN.pdf – letöltve 2016.09.10 (2) Európai Bizottság (2011): A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése. A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, http://ec.europa.eu/agriculture/cap-post-2013/communication/com2010-672_hu.pdf – letöltve 2016.08.26 (3) Európai Bizottság (2016): Omnibus Regulation - Further Simplification of the CAP, http://ec.europa.eu/agriculture/newsroom/296_en.htm – letöltve 2016.09.23 (4) Kantor Group (2015): Synthetis of ex ante evaluations of rural development programmes 2014-2020, Final Report, European Comission, Directorate General for Agriculture and Rural Development, http://ec.europa.eu/agriculture/evaluation/rural-developmentreports/2015/ex_ante_rdp_synthesis_2014_2020/fulltext_en.pdf– letöltve 2016.07.25 (5) Massot, A. (2016): A WTO mezőgazdasági megállapodása, http://www.europarl. europa.eu/ftu/pdf/hu/FTU_5.2.7.pdf -– letöltve 2016.09.10 (6) Szerződés az Európai Unió működéséről (2012), http://eur-lex.europa.eu/legalcontent/hu/TXT/?uri=CELEX:12012E/TXT- – letöltve 2016.09.10 (7) WTO Agreement on Agriculture (1998), https://www.wto.org/english/docs _e/legal_e/14-ag.pdf – letöltve 2016.09.10
383
