Tanácsadás, útmutatás és az innováció elősegítése

3.

Tanácsadás, útmutatás és az innováció elősegítése Tanácsadás, útmutatás és az innováció elősegítése

.3

Az ökológiai szemléletű turisztikai befektetők támogatása Ajánlások kézikönyve

Tanácsadás, útmutatás és az innováció elősegítése 3.1 Tanácsadás és útmutatás a magánszektor számára................................24 3.1.1 Környezetvédelmi és örökségi tanácsadás......................................................25 3.2 Az innováció és tudásmegosztás elősegítése.................................................26 3.2.1 Hálózatépítés és egyesületek alapítása..............................................................27 3.2.2 Kapcsolat a tudományos világgal.........................................................................29 3.2.3 Tematikus kutatási központok....................................................................................30

1

3.

Tanácsadás, útmutatás és az innováció elősegítése

3

Tanácsadás, útmutatás és az innováció elősegítése Ez a fejezet azt mutatja be, hogy az állami szektor hogyan adhat útmutatást és tanácsot a magánszektornak, segítve a vidéki térségek sajátos kihívásainak való megfelelést, továbbra is elősegítse az innovációt és az ismeretek megosztását. A fejezet két alfejezetből tevődik össze. Az első alfejezetben bemutatjuk, hogy miért szükséges a tanácsadás, útmutatás, melynek során a közszféra rámutat a vidéki térségek sajátos jogi és szabályozási környezetére. Az ilyen szabályozásokra vonatkozó ismeretek megosztása és tudatossá tétele fontos eleme a fejlesztéspolitika irányításának és a fenntarthatóság elősegítésének. A második alfejezetben megvizsgáljuk azokat az intézkedéseket, amelyeket a közszféra hozhat a működés innovációjának és a készségek folyamatos fejlesztésének elősegítésére a vidéki környezetben.

2


.3

3.1 Tanácsadás és útmutatás a magánszektor számára A közpolitika alakítói érdekeltek abban, hogy útmutatást adjanak a vidéki térségek terveihez és üzleti tevékenységeihez, illetve befolyásolják azokat. Elsősorban azért, mert a vidéki turizmus, mint a turizmus bármely más formája, jelentősen hozzájárul a GDP alakulásához. Másodsorban pedig azért, mert a vidéki térségekben végzett fejlesztések igen magas kockázattal járnak egyrészt a környezetre és örökségre gyakorolt potenciális hatásuk miatt, másrészt a vidéki közösségek fennmaradására. További fontos szempont, ami a tanácsadói szerep felvállalására késztet, az, hogy befektessenek az ilyen területek gazdasági fejlesztésébe. Lehetséges, hogy a meglévő vidéki közösségek ideális őrzői az őket körülvevő környezetnek, de nem biztos, hogy rendelkeznek azzal az üzleti érzékkel vagy azokkal a készségekkel, amellyel a jelenlegi gazdálkodási infrastruktúrát gazdaságilag életképes turisztikai termékké tudják alakítani.

Az urbanizáció és az iparosodás átformálták a vidéki társadalom politikai és gazdasági tevékenységeit. Az elmúlt 50 évben az európai vidéki környezet megtapasztalta a vidéken élő népesség hanyatlását. Ez, összekapcsolódva egyes vidéki városok és falvak tevékenységeinek hanyatlásával elvezetett a falusi közegben használatos készségek általános eltűnéséhez. Másrészt viszont, a vidéki környezetbe vis�szatérő emberek („counter urbanisation”) hajlandók befektetni ebbe a környezetbe, azonban nincsenek ismereteik arról, hogy mire is van szükségük. Ezért válik létfontosságúvá, hogy hozzáférjenek a vidéki tevékenységek elvégzésével és megszervezésével kapcsolatos információhoz és ismeretekhez. Másrészt elképzelhető, hogy a külső befektetők is tájékozatlanok a vidéki turizmus sajátosságai és az ilyen térségekre érvényes szabályozások tekintetében. Ebben az értelemben a tanácsadói funkciót befektetés-szabályozó eszköznek tekinthetjük, mivel segít abban, hogy hatásosan közvetítsük a szabályzatokat a végfelhasználók felé, és az érdekelteket az optimális eredmény elérése felé irányítsuk.

3

3.


A vidéki viszonyokkal kapcsolatban lényeges, hogy a meglévő és leendő befektetők számára könnyű hozzáférést biztosítsunk a következőkhöz: • a meglévő tervezési irányelvek és szabályok, a környezetvédelmi szabályok, és a szálláshelyekkel kapcsolatos tevékenységeket szabályozó/engedélyező eljárások;

• a környezetre, ökoszisztémára, örökségre és fenntartható gazdálkodásra vonatkozó ismeretekhez való helyi hozzáférés.

• a tevékenységeket szabályozó jogi és fiskális környezet, ideértve az állami támogatás mechanizmusát is;

3.1 számú szövegdoboz: Az állami és a magánszektor partnersége a nagy és közepes turisztikai projektek kidolgozásában, Shannon régió, Írország lektől a szokásos közbeszerzési eljárási szabályoknak megfelelően várták az ajánlatok benyújtását. A Shannon Development által kidolgozott és terjesztett térségi elemzés és a fejlesztési lehetőségeket bemutató dokumentum megadja a potenciális befektetőknek a célterületekre vonatkozó összes fontos információt, és világos útmutatást tartalmaz a fejlesztés korlátairól, a környezeti/ökológiai aggályokról.

4

Az állami szektor képességét arra, hogy célirányos útmutatást kínáljon, az a tényező támasztja alá, hogy kialakult az ilyen tanácsadó szolgáltatásokat biztosító kormányzati struktúra. Az Európai Unió (és más országok) kormányai ezt a funkciót általában ráruházták valamilyen kormányzati szervre, ami országonként igen eltérő lehet. Van, ahol regionális fejlesztési ügynökségeket hoztak létre, máshol Tu-

.3

risztikai Bizottságot, vagy országos turisztikai irodákat, de olyannal is találkozunk, hogy a meglévő minisztériumokat vagy azok osztályait bízták meg ezzel a feladattal. A nemzetközi gyakorlatra vetett egyetlen pillantás is elég annak megállapítására, hogy nincs kötelező forma, vagy struktúra, mivel a megoldás nagymértékben függ az adott ország, vagy régió kormányzati szerkezetétől.

A legmegfelelőbb szervezetrendszer kialakításakor a szakpolitika-alakítók a következőket kénytelenek figyelembe venni:

Az ilyen útmutatások potenciális hatását a 3.1 számú szövegdobozban bemutatott esettanulmánnyal illusztráljuk.

A Shannon Development által elfogadott megközelítés mögött az a megfontolás húzódott meg, hogy olyan projektbe kell bevonni a magánszektor befektetőit, amelyről egy közhasznú szervezet már megállapította, hogy egy meghatározott piaci rést tölt be, és ezt a kutatással alátámasztotta. A regionális ügynökség vállalta a piackutatást, a lehetséges projektek összegyűjtését, a lehetséges helyszín meghatározását, meghatározta a szükséges terület méretét (amen�nyiben szükséges), meghatározta a finanszírozás lehetséges forrásait, és mindezt egy fejlesztési prospektus formájában bemutatta és átadta a magánszektornak. Az érdeklődő fe-


Mindezen túlmenően az Shannon Development – azáltal, hogy különböző érdekelt felekkel tárgyal annak érdekében, hogy egyes területeket speciális hasznosításra jelöljenek ki (mint például egy golfpálya) – sikeresen hangolja össze két szerepét: útmutatást és tájékoztatást ad, illetve a terület stratégiai fejlesztőjeként jelenik meg. Ez nagyobb befolyást biztosít számára a régió gazdasági fejlődésére.

• milyen mértékben kapcsolódjon össze és működjön együtt a magánszektorral, a vidéki közösségekkel és más érdekeltekkel, akiket szeretnének bevonni a tanácsadó szolgáltatások megszervezésébe és lebonyolításába;

A struktúra feladatainak meghatározásában fontos harmadik elem annak kiderítése, hogy létezik-e már valamilyen hasonló tanácsadó szolgálat. Elképzelhető például, hogy egy vidéki közösség már egy ideje használja a vidéki tanácsadó szolgálatokat, amelyek önmagukban is nagyon értékes hozzájárulást jelentenek a vidéki turizmushoz.

• a felállítandó szervezet hatásköre: egy szervezet felállítása („egyablakos ügyintézés”), vagy tematikusan szerveződő többféle tanácsadó szervezet.

A vidéki környezetben jelentősen bonyolítja a szabályozást, hogy nagyobb szükség van arra, hogy az állami szektor kezelje a környezeti és vidéki örökséget. Ezért még fontosabb, hogy ebben a témában is legyen útmutatás és tanácsadás.

3.1.1 Környezetvédelmi és örökségi tanácsadás

A siker bizonyítékai A kezdeményezés hatására a Shannon Development jelentős befolyást tud gyakorolni a nagyméretű, a foglalkoztatásra és a hosszú távú gazdasági növekedésre komolyan ható projektek kidolgozására, miközben az állami szektor csak korlátozott mértékben vesz részt a finanszírozásukban. Jó példa egy ilyen projektre a Doonbeg Golf Club, ami 200 munkahelyet teremtett egy falusi térségben. A témát tovább tárgyaljuk a 4.1 számú szövegdobozban.

Vidéki viszonylatban a környezeti és örökségi tanácsadás igen sokféle témára terjedhet ki, mint például a meglévő források (vízkészletek, ökológiai rendszer, biodiverzitás stb.) vagy az épített örökség (történelmi helyszínek és épületek megőrzése), valamint a tervezett tevékenységek hatására vonatkozó tanácsadás, ide értve a fő és a kiegészítő tevékenységek kumulatív és szinergikus környezeti hatásait is.

A vidéki térségekben a táj, a természeti környezet és a vidéki élethez tartozó tevékenység által meghatározott életforma a vidék örökségének szerves részét képezik. A vidéki örökség meglehetősen kiterjedt és gyakran szellemi örökségként beszélnek róla. A szellemi örökséget a generációk adják át egymásnak, a közösségek viszont újrateremtik azt környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre adott válaszként. A szellemi kulturális örökség meg-

5

3.


óvására vonatkozó egyezmény meghatározása szerint a szellemi kulturális örökség: „olyan szokás, ábrázolás, kifejezési forma, tudás, készség – valamint ezekkel összefüggő eszköz, tárgy, műalkotás és kulturális színhely, amelyet közösségek, csoportok, esetenként egyének kulturális örökségük részeként elismernek. Néha élő kulturális örökségnek nevezik és többek között a következő területeken nyilvánul meg: szóbeli hagyományok és kifejezési formák, beleértve a nyelvet is, mint a szellemi kulturális örökség hordozóját, előadóművészetek, társadalmi szokások, rítusok és ünnepi események, a természetre és a világegyetemre vonatkozó ismeretek és gyakorlatok, hagyományos kézművesség” (UNESCO, 2003). A vidéki térségek számára a szellemi kulturális örökség UNESCO által adott meghatározásában a két utóbbi kifejezés különösen érdekes: elsősorban a természetre és a világegyetemre vonatkozó ismeretek és gyakorlatok, valamint a hagyományos kézművesség. Mint már korábban megállapítottuk, az ilyen ismeretek elveszhetnek, kihalhatnak; emiatt van szükség arra, hogy a környezettel és örökséggel foglalkozó tanácsadó szolgálatok bevegyék feladataik közé az információadást és tájékoztatást vagy képzést az alkalmazandó gyakorlatról. Egyes esetekben a tanácsadó szolgálatok – az ismeretek átadásán túlmenően – felkínálhatnak primer vagy korábbi adatokra épülő kutató-elemző munkát, ami tovább segítheti a hagyományos gyakorlati megoldások és know-how átadását, a modern technika alkalmazásával. Az állami szektor fontos szerepet játszhat a kutatások és a kutatóhelyek technológiaválasztási dön-

téseinek meghozatalában, melyek illeszkednek a vidéki beruházások körülményeihez. Az ilyen fajta útmutatás áthidalja a tudományos szféra, a gazdasági szereplők, végfelhasználók és az esetleges látogatók között tátongó szakadékot. Ugyanakkor megkönnyíti a technológia megválasztását és adaptálását a helyi körülményekhez. A gazdák és befektetők számára szükséges információ megszerezhető egy tudástárból is, vagy új kutatás révén. Ráadásul az útmutatás segítséget jelenthet abban is, hogy világosan megfogalmazza a kutatási rendszerek számára a vidéki térségekben élő emberek problémáit. Az ilyen központok – mivel a vidéki befektetők számára ők vannak kapcsolatban a gazdákkal és a vidéki befektetőkkel, amikor információcseréről, vagy további tudományos eredmények megszerzéséről van szó, sőt, első kézből ők tapasztalják meg az eredményeket is – felléphetnek úgy is, mint az innováció forrása. Ez a logikai háttere a CIRSEM (Vidékkutatási és Környezetgazdálkodási Innovációs Központ) létrehozásának Gozón, a Gozóra kidolgozott nemzeti stratégia részeként. A központ tulajdonképpen fejlesztési eszköz a mezőgazdasági termelők, a kereskedelmi és a turisztikai szektor közötti szakadék áthidalására. A tervek szerint a központ a következő szektorokban tevékenykedik majd: mediterrán mezőgazdasági kutatások, agro-ökológiai rendszerek gazdálkodása, agro-turizmus, élelmiszer-feldolgozás és technológiai leírások készítése, vízgazdálkodás, vidékfejlesztés, mezőgazdasági technika és ökológiai állagmegóvás. A vonatkozó esettanulmány részletesebb leírása a 3.4 számú szövegdobozban található.

3.2 Az innováció és tudásmegosztás elősegítése A globális tudásalapú gazdaságban egy térség speciális adottságai (például olcsó munkaerő jelenléte, vagy egy különlegesen szép tó) önmagukban nem elegendők az adott desztináció versenyképességéhez. A globalizáció révén a hasonló desztinációk elérhetősége egyre javul, és erősödik a hasonló karakterű szolgáltatásokat kínáló helyek versenye is.

6

Ennek következtében egy desztináció esetében létfontosságú a versenyelőny eléréséhez a folyamatos innováció és tudás-megosztás (Porter, 2000). Az állami szektor kiemelt szerepet játszik az innováció-ösztönzésében, akár a klaszterek kialakításának segítésével, akár pedig kutatások támogatásával.


A legfontosabb eleme ennek a munkának az, hogy megfelelő képzést nyújtson, és olyan környezetet alakítson ki, amely képes a legtehetségesebb szakembereket magához vonzani. Erről részletesebben esik majd szó az 5. fejezetben, amikor a fenntarthatóság lesz a téma. Az állami szektor által felhasználható további fontos eszközök a következők lehet-

.3

nek: a klaszterek létrehozásának megkönnyítése, hálózatok és egyesületek kialakítása, kapcsolatteremtés az állami szektor és a tudományos világ között (kölcsönösen, oda-vissza), továbbá tematikus alapon kialakított kutatóhelyek felállítása, amelyek szinergiát képeznek a helyi turisztikai ipar számára.

3.2.1 Hálózatépítés és egyesületek alapítása A hálózatok és egyesületek olyanok, mint a többféle cél megvalósításához elvezető sugárutak – beleértve a tudásmegosztást és az innovációt is. Erősítik a földrajzi közelségből származó előnyöket azáltal, hogy megkönnyítik egy átfogó desztináció-szintű stratégia kidolgozásának folyamatát, és nélkülözhetetlenek a minőségi irányelvek lefektetésében. Lehetővé teszik az erőforrások egyesítését olyan tevékenységek érdekében, amelyekből a desztináció különböző turisztikai szereplői egyaránt profitálnak; ilyenek például a marketing, a képzés és a kutatási feladatok. A hálózatok és egyesületek ugyanakkor fontos katalizátorai is az ismeretek megosztásának. Az ismeretek megosztásának és a hálózatoknak az értékét nem lehet eleget hangsúlyozni. Jelenlegi projektünk számos bevált gyakorlatában is ez a megállapítás jelenik meg. Egy jó példa az írországi Burren Hálózati nevű kezdeményezés. A Burren Hálózat tulajdonképpen egy 18 turisztikai vállalkozásból álló hálózat, melynek tagjai a következő jelszót követve nyújtanak remek kikapcsolódási élményeket látogatóiknak: “Utazás a természetben – felelősségteljesen, a környezetet megőrzésével és a helyiek jólétének növelésével.” A hálózatban résztvevő turisztikai vállalkozások elkötelezték magukat a helyi termékek, a megőrzés és a közösség mellett, valamint a fenntarthatóság folyamatosan magas színvonala mellett. A hálózat tagjai az általuk szervezett utakon keresztül vállalták, hogy különböző formában hozzájárulnak a megőrzéshez és a tájékoztatáshoz.

A hálózat tevékenységeitől függően erősen változó az, hogy milyen mértékben teszi lehetővé az ismeretek megosztását. Az a puszta tény azonban, hogy a hálózatok ráirányítják a figyelmet a régión belüli valamennyi működő szervezetre, önmagában is értékes tudás, amiben szinte automatikusan részesül az összes tag. A hálózatokat arra is használják, hogy konferenciákat, szakmai műhelyvitákat szervezzenek (nyilvánvalóan az ismeretátadás céljával). Gyakran tartanak fórumokat is, amelyek lehetővé teszik az ágazatban érdekeltek számára tapasztalataik cseréjét, ennek köszönhetően teljesebb kép kialakítását a piaci helyzetről. Ily módon a hálózatok célirányos és költséghatékony útvonalat biztosítanak, és az ismeretek megosztására ösztönöznek. A Nattitude egy közszférából indult kezdeményezés a franciaországi Auvergne régióban, mely különböző eszközöket kínál a befektetők és ágazati szereplők számára, beleértve a szakmai képzést, tanácsadó dokumentumokat, továbbá hozzáférést a tagok, vállalkozások és más szereplők hálózatához. Ezek az eszközök azonban nem állnak bármelyik befektető rendelkezésére. A Nattitude program megszűri az érdeklődőket, a vállalkozásokat meghatározott követelmények felállítására ösztönzi. Csak ezeknek a követelményeknek a teljesítése esetén férhetnek hozzá a piaci szereplői a Nattitude teljes körű tanácsadó szolgáltatásaihoz. Erről a megközelítésről bővebben olvashatnak a 3.2 számú szövegdobozban.

7

3.



.3

3.2 szövegdoboz: Nattitude, Auvergne, Franciaország A Nattitude egy regionális, Auvergne Régió Turizmusfejlesztési Bizottságának vezetésével indult kezdeményezés, szoros együttműködésben a megyék turisztikai bizottságaival, a Kereskedelmi és Iparkamarákkal, a regionális Természeti Parkokkal és más érdekeltekkel. E kezdeményezés eredményeként alakult ki egy regionális szálláshely-hálózat és márkanév a régióban. A Nattitude a fejlesztés területi (holisztikus) megközelítését alkalmazza. Ez egy gyakorlatias és innovatív válasz az ökológiai szemléletű, minőségi turisztikai szálláshelyek iránti igényekre, ami már Auvergne új arculatát tükrözi. Azt demonstrálja, hogy egy állami stratégia képes úgy orientálni és támogatni a magánszektor projektjeit, hogy növekedjen a kínálat általános minősége, ugyanakkor csökkenjen a környezetre gyakorolt hatása. A Nattitude célja a szálláslehetőségek olyan választékát kialakítani, ami összhangban van Auvergne természeti adottságaival, a lehetséges tevékenységekkel és a mai vendégkör elvárásaival, akik olyan pihenésre vágynak, amelyben jól ötvöződik a kényelem, a környék megismerése, ugyanakkor tiszteletben tartja a természeti környezetet. A fenti célok megvalósítása érdekében a turisztikai szektor szereplői együttműködnek a tanácsadás, fejlesztési eszközök kialakítása, a kommunikáció és marketing terén. Egy létesítményt csak akkor ismernek el a Nattitude-hálózat tagjaként, ha aláveti magát egy értékelési és kiválasztási folyamatnak az alábbi hat tématerületen, amelyek több mint 150 kritériumot tartalmaznak: •

Kivételes helyszínek;

•

autentikus és/vagy szokatlan építészet;

•

környezettudatosság;

•

kényelem;

•

a helyi gazdaság integrálása;

•

jó hangulat és jó minőségű szolgáltatás.

A Nattitude egy gazdag és rugalmas iránymutatás, melyet a „Nattitude Ötletgyűjtemény” tartalmaz. Amellett, hogy bemutat mintegy 250, a Nattitude jövőképpel kompatibilis

8

projektötletet, a könyv arra is kitér, hogy átadja a stratégia szellemét, vagy vízióját – ezáltal megfelelő rugalmassággal nyújt stratégiai útmutatást a szolgáltatóknak ahhoz, hogy kifejezésre jutassák egyedi arculatukat és új piaci réseket kitöltő ötleteket valósítsanak meg. Ha a szálláshely nem felel meg a minimális követelményeknek, a Nattitude útmutatást ad arra, hogyan javíthatja a létesítmény a teljesítményét. Azok a létesítmények pedig, amelyek megfelelnek a követelményeknek, azonnal profitálhatnak a Nattitude tagoknak adott tanácsból, reklámból és kereskedelmi támogatásból. Számos előnye van annak, ha egy szálláshely tagja a Nattitude hálózatnak: többek között hozzáférés ahhoz a tanácsadó szolgálathoz, amely segít a promócióban és további szálláshelyek kialakításában, valamint lehetőséget biztosít különböző üzleti témájú szakmai napokon és műhelyvitákon való részvételre. A siker bizonyítékai A 2009. évi kezdetek óta: • több mint 235 tagságra jelentkező szálláshelyet értékeltek, amelyek közül 117 felelt meg a minimális követelményeknek és integrálódott a Nattitude hálózatba; • több mint 100 szálláshely profitált valamilyen személyes támogatásból (és kapott előrehaladási szerződést); •

a hálózat összesen 18 szakmai napot tartott;

• folyamatosan javultak az elégedettségi mutatók és 2011 nyarán a hálózat elérte régió legmagasabb elégedettségi indexét (91%-ot); • a kihasználtság aránya folyamatosan javult és meghaladta a regionális átlagot (2011 júliusában 75% volt a kihasználtság aránya, ugyanakkor a régió átlaga 62% volt; 2011 augusztusában viszont a hálózati arány 83%-ra emelkedett, míg a régió átlaga 75% volt). Ezen túlmenően 2012-ben a támogatott szálláshelyek 50%-a már új projektben vett részt, amellyel a szálláshely minőségét kívánták javítani.

3.2.2 Kapcsolat a tudományos világgal A hálózatépítés koncepciója kihangsúlyozza az érdekeltek együttes tevékenységének jelentőségét. Igen fontos érdekeltnek tekinthető a tudományos világ, nevezetesen az egyetemek és más szakképző intéz-

mények. Ezek az érdekeltek részt vesznek a kutatásban és a szakképzésben is, így hozzájárulásuk a vidéki turizmus vállalkozásaihoz valamint az közszféra vállalkozásfejlesztő tevékenységéhez megkérdőjelezhetetlen.

A tudományos világ és a képző intézmények által nyújtott tanácsadási szolgáltatás a következő témákat érinti: • oktatási és szakképzési programok; • kutatási létesítmények; • fórumok, konferenciák és hálózatok, az interakció megvalósítására, a tapasztalatok és a gyakorlati tapasztalatok cseréjére;

• adatbázisok és számítógépes portálok hozzáférhetőségének biztosítása; • eszközkészletek (például egy üzleti terv eszközei); • útmutató dokumentumok.

9

3.


A fent említett tanácsadási és eszközkészlet nagyon különböző célközönségre, azok hiányosságaira és készségeire tud reagálni. Lehet, hogy a külső befektetők számára az egyik bizonyul célszerűnek és hasznosnak, mások viszont a vidéki szereplők számára jelentenek segítséget. Az oktatás és a szakképzés különböző formákban történhet. A jelenlegi projektben meghatározott jó

gyakorlatok az oktatási és szakképzési módszerek széles körét mutatják be. A Shannon Development a turisztikai szektor számára ún. Innovációs Platformot alakított ki. Ez a platform a tanulás és a tudásátadás eszközeinek egy olyan kombinációját alkalmazza, amely összehozza a tudományos kutatást és szakképzést a szakismerettel, és a turizmusban dolgozók gyakorlati meglátásaival. Erről a platformról a 3.3 számú szövegdobozban számolunk be részletesen.

3.3 számú szövegdoboz: Innovációs platform, Shannon régió, Írország Az Innovációs Platform a Limericki Egyetem Országos Turizmuspolitikai Tanulmányok Központja, a Shannon Development és a turisztikai szektor közös kezdeményezése. Ezek az érdekelt szervezetek közösen egy tanulási platformot hoztak létre a tudás, a szekértelem, a piaci információ és kutatás hatékony kiaknázására.

• A meglévő “Turisztikai Tanulási Hálózatok” felhasználása és fejlesztése az együttműködésben megvalósuló akciók segítésére;

A platform legfontosabb célja a tudományos intézetekben meglévő információ terjesztése a turisztikai szektorban, azzal a céllal, hogy a régió turisztikai ágazatában a fejlődés hajtóereje legyen. Ezt a célt a következő tevékenységek révén valósítják meg:

A siker bizonyítékai

• Mesterképzések és egy ICT (számítógépes és kommunikáció technológiai) platform kialakítása a turisztikai szektor számára; • Szakképző tanfolyamok szervezése a különböző szektorok számára arról, hogy a piaci ismereteket hogyan lehet a leghatékonyabban összekapcsolni a termelékenységgel és innovációval;

A kutatóintézetek bevonását úgy kell megvalósítani, hogy elvezethessen egy olyan együttműködéshez, ami minden érintett fél számára kölcsönösen előnyös. A tudományos közeg bevonása azzal a kockázattal jár, hogy a kialakított eszközök esetleg túlságosan is elméleti jellegűek lesznek, és ezért kevéssé

10

• Egy speciális MBA-program turisztikai menedzsment témában az ágazati szereplők számára.


3.2.3 Tematikus kutatási központok

Igen ritkán tapasztalható az, hogy egy adott desztinációban kizárólag a turizmus biztosítja a megélhetést. Különösen igaz ez a vidéki turizmusra. A látogatók meg akarják kóstolni és tapasztalni a helyi kultúrát és örökséget – ez elveszne, ha a desztináció túlságosan a turizmusra koncentrálna. Bizonyos mértékig a mezőgazdasági szektor is sajátos összefüggésben áll a vidéki turizmussal. A gazdasági nyomás és az urbanizáció azonban komolyan

próbára teszi az iparág életképességét, különösen annak hagyományosabb formáiban. Jó eszköz a desztináció általános fenntarthatóságának javítására az a fajta kutatás, amely az adott desztináció turisztikai termékének kiegészítőjeként kezelt iparágak termelékenységének növelésére összpontosít. Ennek további illusztrációját adja a 3.4 számú szövegdobozban leírt esettanulmány.

3.4 számú szövegdoboz: Vidékkutatási és Környezetgazdálkodási Innovációs Központ, Gozo

• A platform jó eszköz a turisztikai szektor számára, hogy hozzájusson bizonyos kiemelkedően fontos piaci információkhoz; • Kétirányú csatornaként működik: a szektor tanulhat a tudományos kutatásokból, ugyanakkor visszahat a tudományos világra, amely ily módon tájékozódhat és kutatási feladatait a való életben szerzett tapasztalatok és a szektor igényeinek megfelelően tudja alakítani.

lesznek használhatóak a való életben. Az a fajta közös munka viszont, amelynek során az ágazati szereplők megfogalmazhatják igényeiket és véleményüket a tudományos munka során, mérsékelheti ezt a kockázatot, és használható eredményekhez vezethet.

.3

A Vidékkutatási és Környezetgazdálkodási Innovációs Központ egyedülálló módon kétirányú interakciót tesz lehetővé a kutatók és a helyi érdekelt szervezetek között, kiemelve a gazdálkodó közösséget és azokat, akik a sziget környezetgazdálkodásával foglalkoznak. A tervezett központ küldetésének középpontjában a kutatás, az oktatás, valamint a tudás és a technológiák terjesztése áll a Földközi-tenger környéki mezőgazdaság, élelmiszertermelés és környezetgazdálkodás témájában.

A központ arra törekszik, hogy minta-kutatóállomás legyen, kutatásait különböző speciális területekre koncentrálja, mint például a mediterrán mezőgazdasági tudományok, agroökorendszerek gazdálkodása, agro-turirzmus, helyi őshonos növények/természetes élelmiszerek feldolgozása és minőségellenőrzése, vidékfejlesztés, mezőgazdasági technológiai és ökológiai állagmegóvás. A Központban lesz egy állatkutatási osztály is (Gozón az első), ahol a valós környezetben (in vivo) folyó kutatások zajlanak majd párhuzamosan a Központban vagy a Máltai Egyetem Tal-Qroqq Campusán folytatott laboratóriumi (in vitro) kísérletekkel. Távlati cél, hogy idővel a Központ legyen a vidéktudományok kiválósági központja nemcsak országosan, hanem a tágabb mediterrán régióban is, kapcsolatot teremtve a természet- és élettudományok, valamint azok szocio-kulturális és gazdasági aspektusai között. A Vidékkutatási és Környezetgazdálkodási Innovációs Központ létrehozása várhatóan elősegíti majd a vidéki táj megőrzését és hosszú távú fenntarthatóságát a gazdálkodó közösség, az állatvilág, a turisztikai szektor és a helyi lakosok javára. A Központ helyet és támogatást ad a rokon területeken végzett posztgraduális kutatások számára, összekapcsolva ily módon a növekvő innovációs kapacitásra törekvést és tudástranszfert.

11

3


Tanácsadás, útmutatás és az innováció elősegítése

Recommend Documents