TAMÁSKA MÁTÉ Kassa-vidék településképei

KALLIGRAM

TAMÁSKA MÁTÉ

Kassa-vidék településképei

TAMÁSKA MÁTÉ

KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI

KALLIGRAM

Pozsony, 2013

TARTALOM A könyv kiadását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta

I. KASSA-VIDÉK ÖRÖKSÉGHELYZETE 1 / Bevezető – Az örökséghelyzet fogalmáról / 11 2 / Néhány szó a kutatásról / 18 3 / Az agglomerációs tér településhálózata / 19 4 / Társadalom és településkép / 30 5 / A településkép táji beágyazottsága / 50 6 / A településszerkezet öröksége / 67 7 / Udvarképek / 89 8 / Egyedi karakterelemek / 123 9 / Utcaképi együttesek / 153 10 / Örökséghelyzetek / 203 Szakirodalom / 214 II. TÁJKATASZTER ÉS TELEPÜLÉSLEXIKON Tájkataszter A Cserehát falvai / 227 Az Ida medencéje / 233 A Bódva medencéje / 238 A dombvidék / 243 A Felső-Bódva mente / 248 A karsztvidék leírása / 255 A Felső-Ida mente / 260

Kiadta a Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft., Pozsony, 2013. Első kiadás. Oldalszám 556. Felelős kiadó Szigeti László. Felelős szerkesztő Szaniszló Tibor. Borítóterv Hrapka Tibor. Grafikai elrendezés és nyomdai előkészítés Csető Péter. Nyomta az OOK-Press Kft., Veszprém. Felelős vezető Szathmáry Attila. Vydal Kalligram, spol. s r. o., Bratislava 2013. Prvé vydanie. Počet strán 556. Vydavateľ László Szigeti. Zodpovedný redaktor Tibor Szaniszló. Návrh obálky Tibor Hrapka. Grafická úprava a príprava do tlače Péter Csető. Vytlačila OOK-Press Kft., Veszprém. © Tamáska Máté, 2012 ISBN 978-80-8101-620-2

Településlexikon Áj / 265 Ájfalucska (Hacsava) / 270 Alsólánc / 277 Alsómecenzéf / 281 Alsótőkés / 292 Aranyida / 296 Baska / 302 Bodolló / 307 Buzita / 312 Csécs / 318 Debrőd / 325

Felsőmecenzéf / 333 Felsőtőkés / 340 Felsőlánc / 345 Hatkóc / 348 Hilyó / 351 Hím / 355 (Torna)Horváti / 358 Idabukóc / 362 Jánok / 367 Jászó / 373 Jászómindszent (Poprócs) / 382 Jászóújfalu / 388 Kisida / 393 Komaróc / 397 Makranc / 401 Méhész / 406 Nagyida / 409 Pány / 418 Péder / 420 Perény / 424 Reste / 429 (Jászó)Rudnok / 432 Semse / 436 Somodi / 440 Stósz / 445 Szádelő / 453 Szepsi / 456 Szeszta / 465 Torna / 470 Tornaújfalu / 481 (Szád)Udvarnok / 486 (Bódva)Vendégi / 490 Zsarnó / 495 A tájkataszter és a lexikon készítésekor használt irodalom és források / 501 Settlementscapes of Košice region. English summary (Kassa-vidék településképei. Angol nyelvű összefoglaló) / 507 Képmelléklet / 537

I. KASSAVIDÉK ÖRÖKSÉGHELYZETE

1 / Bevezető – Az örökséghelyzet fogalmáról

A településképi elemzés leglényegesebb vonása, hogy az egyes építészeti alkotásokat nem egyenként mutatja be, hanem tér- és időbeli kapcsolataikban.1 A településképi vizsgálatban egy templom, kastély vagy bármely más épület művészi értéke másodlagos kérdés ahhoz a szerephez képest, amelyet mint térhatároló elem a külső tér tagolásában betölt.2 E alapfelfogását tekintve Kassa-vidék településképeinek vizsgálata illeszkedik a hasonló tematikájú városképi és faluképi vizsgálatok sorába.3 Egy sor egyéb ponton azonban el is tér azoktól: (1) nemcsak a műemlékileg értékes együttesekre koncentrál, hanem a települések egészére; (2) nem stíluskorszakokról, hanem általában a régiségről beszél; (3) nem tárgyalja a csak régészetileg feltárható rétegeket, viszont külön bekezdéseket szentel a közelmúltnak. Vidéki területről lévén szó, elsősorban az építészettörténet és a néprajz határmezsgyéjén kialakult falufelmérések metodológiát volt érdemes alapul venni, illetve módosítani.4 Ha ugyanis teljes egészében a a 20. század közepére kiérlelt kutatási gyakorlat lett volna mérvadó, akkor ma, a 21. század elején nem településképi, hanem településtörténeti dolgozat született volna.5 Következik ez abból, hogy a népi és a belőle kifejlődött kisvárosi építészet mint élő, alkotó hagyomány, jó fél évszázada halott, így a paraszti társadalom és annak építőhagyománya között feltárt összefüggések java része is történeti adalékká vált. A csűrös települések kialakulása például szoros öszszefüggésben volt a gabona feldolgozásának módjával.6 A mai faluképekben fellelhető 1

2

3

4 5

6

A településkép fogalmáról néhány alapvető magyar nyelvű munka: Máté 1995; Máté 2001; Meggyesi 2009; Pogány 1954. A településkép eredendően építőművészeti fogalom volt, és elsősorban esztétikai értékei miatt került az érdeklődés homlokterébe. A téma klasszikussá vált alapmunkája: Sitte 1909. Magyarországon az 1950-es években készültek nagy számban városképi elemzések, amelyeknek egy része később nyomtatásban is megjelent. A falvak tekintetében egy-egy tájegység népi építészetét, hagyományos településstruktúráját bemutató kiadványokban lelhetők fel településképi elemzések. Pl. Dercsényi – Zsolnay 1956; Horler 1955 (különösen a bevezető tanulmányok); Horváth – Marjalaki Kiss – Valentiny 1962. Korompay 1956; Zádor 1964. A vidéki, falusi építészetkultúráról lásd pl. Bakó 1978; Gilyén – Mendele – Tóth 1975; Meggyesi 2008; Tóth 1971; Tóth 1961. A népi építészet kutatási metodológiájáról lásd Barabás – Gilyén 1979. A néprajz belső vitái érdekes módon mindezidáig legkevésbé az építészeti falukutatást érintették, holott a felvetett szempontoknak itt sem lenne kisebb relevanciája, mint a tárgyi kultúra más területén. Lásd Bausinger 1995. A történeti néprajz ellentéteként kialakuló úgynevezett jelenkori néprajz helyzetéről lásd Fejs 2003a, valamint Fejs 2003b. A csűrök területi elterjedése a kézi csépléssel függött össze, mivel ezeken a helyeken az őszi-téli hónapokra is átnyúlt a munka, s ezért a gabonát nagy befogadó képességű tárolókban kellett felhalmozni. Lásd Barabás – Gilyén 2004, 27. p.; illetve Gyrffy 1943, 84–90. p.

12

KASSAVIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI

BEVEZETŐ  AZ ÖRÖKSÉGHELYZET FOGALMÁRÓL

13

csűrök és magtárak azonban már nem szerves tartozékai a mezőgazdasági termelésnek, ezzel együtt pedig lassan az emlékezet is elvész, amely értelmezni tudta ezeknek az épületeknek eredeti funkcióját.7 A paraszti és az ahhoz kapcsolódó kisvárosi életvilág egésze történeti patinát nyert, a szónak abban az értelmében, hogy közte és a mai életvilágok között megszűnt a folytonosság, az értelmezhetőségi átjárhatóság.8 Különösen így van ez Kassa vidékén, ahol a városi agglomeráció kiépülése és az erőltetett iparosítás az átlagosnál is erőteljesebb kontrasztot hozott létre múlt és jelen között. A történeti rétegek és a jelenkori településkép kapcsolatainak vizsgálata sajátos kutatási szemléletmódot igényel.9 Ebből következett, hogy a Kassa-vidék múltjának jelenvalóságát feltáró vizsgálat saját szempontrendszert kellett kialakítson, s azt egy új fogalommal, az örökséghelyzettel írja le. Noha sokkal inkább a terephez alkalmazkodó rugalmas munkamódszerről, mintsem kategorikus fogalomról van szó, mégsem kerülhető meg az előzetes definíció: Az örökséghelyzet egy olyan építészet-topográfiai megközelítésmód, amely az eredeti társadalmi kontextusukat jórészt elvesztett történeti struktúrák helyét vizsgálja a mai településszövetben. Mielőtt bővebben kifejtenénk az iménti mondat tartalmát, szükséges hangsúlyozni, hogy az örökséghelyzet nem azonos a kulturális örökség fogalmával.10 Az itt olvasható településképi elemzések ugyanis az objektumok jóval szélesebb körét fogják át, mint amelyek a kulturális örökség szempontjából relevánsak lennének. Miközben a kulturális örökség a tudatos örökségesítési folyamattal foglalkozik (pl. a műemlékekkel, védett településképekkel, emlékművekkel stb.), addig az örökséghelyzet minden történetinek minősíthető építészeti elemet igyekszik figyelembe venni. A kulturális örökség ilyen értelemben az örökséghelyzetnek egy speciális esete, az a szűkebb kontextus, amely a közösség emlékezetét és identitását szimbolizáló objektumokat írja le.

a művészettörténetet tekintette mintának akkor, amikor az építészeti objektumokat egy lineáris kronológiai rend szerint periodizálta. A történeti periodizáció módszere alakította ki végül azt a munkamódszert, amely az építés genezisét igyekszik feltárni, majd sorra venni az átépítési fázisokat.12 A településkép történeti vizsgálatának természetesen megvan a maga létjogosultsága, mint történettudományi diszciplínának. Ugyanakkor látni kell, hogy a történetiség a településképnek csak egyik dimenzióját képes megjeleníteni. Az alapprobléma abból adódik, hogy a pozitivista történetírás kialakította lineáris időfelfogás és a településképben megjelenő idő nem fedi egymást.13 Míg az első az idő folytonosságát feltételezi, amely egyenlő egységekre osztható, addig a településkép ideje nagyon is aránytalan. Vannak korszakok, sőt évszázadok, amelyekből semmit nem őrzött meg, másokból viszont egész utcasorok maradtak fenn. Ráadásul a múlt idősíkjai nem egymástól elkülönülve, hanem meglehetős összevisszaságban, egymást újra és újra keresztező formációkban jelennek meg, hasonlóan ahhoz, ahogy a tájban is egymás mellé kerülhetnek egészen régi és fiatal kőzetrétegek.14 A helyzet azonban még ennél is rosszabb”, hiszen a természeti táj legalább fizikai törvényeknek engedelmeskedik, míg a településszövetben jó, ha törvényszerűségekről beszélhetünk, de igen gyakran csak egyszeri hatalmi érdekekről vagy véletlenekről. A településkép klasszikus történeti leírása igyekszik a településképben összetorlódó idősíkokat visszarendezni, és az egymásra rakódott múltrétegekből koherens településfejlődési modellt alkotni. Ily módon egy, a „múlt tetszőleges pillanatában” meghatározott nullpontról elindulva lépcsőfokonként válik felépíthetővé a településkép, valahogy úgy, ahogy az a rendelkezésre álló források alapján a múltban lejátszódhatott.15 Az ilyen városleírások aztán visszahatnak a településkép percepciójára

Az örökséghelyzet időszemlélete: A településképi vizsgálat kezdetben a műemlékvédelem munkamódszereit vette át és vetítette ki a külső terek tanulmányozására.11 Maga a műemlékvédelem pedig a pozitivista történettudományt, közelebbről pedig

12

13 7

8

9

10

11

Az emlékezetkutatással foglalkozó szakirodalom generációs emlékezetnek nevezi a szociális emlékezetnek ezt a mindennapi gyakorlat megszabta válfaját. Lásd Assmann 2006. 27. p. ill. Mannheim 1928/29, 157–184. p. A kulturális örökség felértékelődését éppen az tette lehetővé, hogy a modern történettudomány és általában a felgyorsult technikai fejlődés láthatóvá tette a múlt és a jelen közötti különbségeket. Lásd Lowenthal 1998. A településképnek mint egy időbeliségében és jelentésben, formájában és társadalmi tartalmában is többrétegű jelenségnek az elemzésére néhány példa: Duncan – Ley 1993; Kostof 1992; Kostof 1993. A kulturális örökségbe beletartozik „múltunk és környezetünk minden olyan természeti, tárgyi, szellemi reliktuma és aspektusa (történések, szokások, hitvilágok, a természeti és épített környezet stb.), amit érdemesnek tartunk arra, hogy élő – jelenben ható – hagyományként eleink generációitól átvegyünk, és a jövő generációi számára átörökítsünk”. Lásd Saád 2006. 98. p. A kulturális örökség kutatása az elmúlt évtizedekben nagy lendületet nyert, ami mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a téma rendkívül rugalmasan alkalmazkodik a különböző kutatási gyakorlatok szemléletmódjához. Vö. Erdsi – Sonkoly 2004 (lásd a bevezető fejezetet). Román 2004, 225–252. p.

14

15

Nem állíthatjuk persze, hogy az ötvenes-hatvanas években virágkorukat élő településképi vizsgálatok teljességgel nélkülözték volna a jelen perspektíváját. Csakhogy, mire a látképek elemzéséig eljutottak, addigra kidesztilláltak belőlük minden társadalomtörténeti információt, és pusztán a vizuális kapcsolatokra koncentráltak. A történelem időfogalmáról, illetve a történelem által az iskolákban közvetített időstruktúrákról lásd Leduc 2006. A pozitivista történetírás kialakította időszemlélet mellett kultúránként és koronként igen eltérő lehet az emberek időről alkotott fogalma. Sőt az is egyre világosabb, hogy a 19. század végére kialakult időszemlélet gyökeres átalakulásokon megy keresztül, s a helyek múltja helyett egyre inkább a jelen helyei, illetve a jelenben létező múlt strukturálják gondolkodásmódunkat. A történelem prezentizmusának pedig éppen a különböző építési fázisokat megjelenítő város vált legszemléletesebb szimbólumává. Lásd Hartog 2006. A települési táj mint fogalom az angol „town landscape” kifejezés megfelelője, s mint ilyen, magyarul a településképhez áll legközelebb. Mindezen túl azonban a település kulturális táj is (culture landscape), amely kapcsolatot teremt múlt és jelen között, hatalmi viszonyokat jelenít meg, és számtalan narratív értelmezést is megenged. A fogalomról lásd részletesen Czepczyski 2008. 9–58. p. A történetírás szubjektivitását mi sem jelzi jobban, hogy a kutatók kulturális hátterének függvényében változhat a települések keletkezési ideje. Elég csak egybevetnünk Kassa vidékének két alapvető történetföldrajzi munkáját, amelyet szlovák részről Branislav Varsík, magyar részről pedig Györffy György jegyzett. Györffy értelmezésében a középkori településhálózat a magyar állam kiépülésével párhuzamosan zajló folyamat, míg Varsík minduntalan hangsúlyozza a korábbi szláv telepek fontosságát. Varsík 1964, 1973, 1977; Györffy 1987.

14


is, amely már nem a maga szelektív és folyamatos, rendet nélkülöző idősíkjaiban jelent meg, hanem jól felépített történeti konstrukcióként. Lássuk, milyen helyszíni emlékekre kellene hagyatkoznunk, ha Kassa-vidék településképeit kronologikus rendben kívánnánk leírni! A középkorra a települések alaprajzi sajátosságán túl csak néhány templom és várrom emlékeztet.16 A kora újkorból sincs sokkal több fogódzónk, főként templomok és kastélyok alkotják ezt a réteget. A legrégibb lakóházak a 19. század első felére datálhatók, de ezek száma is elenyészően csekély. A 19. század végéről már szép számmal maradtak fenn objektumok, de a népi lakóházak legtöbbje nem öregebb 80–120 évnél. Végül a legszámosabb csoportot az elmúlt bő fél évszázad építőtevékenysége alkotja. Ha tehát ragaszkodnánk a középkor vagy a kora újkor településképének bemutatásához, akkor a mai építészeti anyag alapján úgy tűnne, mintha kétszáz évvel ezelőtt csak templomok, várak és kastélyok álltak volna. Ez a kép nyilvánvalóan hamis, tehát a hiányzó településképi elemeket valamiképpen rekonstruálnunk kellene. A helyzet fonákja az, hogy az elméleti rekonstrukciókat nagyrészt a ma is látható reliktum épületek, megmaradt telekszerkezetek és utcarendszerek retrospektív elemzésével tudnánk létrehozni.17 Valahogy úgy, ahogy az épületkutató is egymás után „fejti le” az újabb ráépítéseket, hogy végül az eredeti épületről fogalmat alkosson. Ez a fajta elméleti rekonstrukció tehát a múltat a maga történeti valóságában kívánja megérteni, ezért a múltrétegeket világosan elkülöníti egymástól. Az örökséghelyzet ezzel szemben csak a jelenre kíváncsi, és csak olyan mélységben tekint viszsza, amennyire azt a ma még álló reliktumok igénylik. Mindebből következik, hogy számára a településszövet nem hiányos adathalmaz a múltról, hanem a komplett egész.18 Nem teszi fel a kérdést, milyen is lehetett a régi településkép, nem vállalkozik a különböző korszakok rekonstruálására. Ehelyett arra koncentrál, hogy a különböző korszakokból fennmaradt emlékek kortárs településképi funkcióját értelmezze. Azzal, hogy lemondunk a történeti periódusok bemutatásáról, egyúttal azt is állítjuk, hogy a településképi kapcsolatokat nem eredeti kontextusaikban fogjuk elemezni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy-egy épület hatását környezetének megváltozása alapvetően befolyásolja. Egy 13. századi templom például, amely valaha katedrálisként magasodhatott a földbe vájt kunyhók fölé, ma elvész az emeletes családi házak halmazában. Másik oldalról viszont, ha léptéke okán már nem is, korából következő16

17

18

Csak zárójelben érdemes megjegyezni, hogy sok esetben a középkorinak látszó alaprajzról sem állapíthatjuk meg biztosan, mikor is keletkezett, hiszen a 18. századi újratelepítés is létrehozhatott hasonló szerkezetiségeket. A retrospektív elemzés lényegében egy logikai visszakövetkeztetés, és azon alapul, hogy a múlt bizonyos elemeiben a mai településképben is fennmaradt. Ha pl. egy utcavonalra építkező faluban, ahol a parasztházak átlagéletkora 80–100 év, néhány olyan épületet találunk, amelyek lényegesen régebbiek, de a telek belsején állnak, akkor joggal feltételezhetjük, hogy azok egy korábbi, a mainál szabálytalanabb településképi állapotról tudósítanak. Lásd Baker 1975. A múlt megismerhetőségének egyik legnagyobb akadálya, hogy a belőle fennmaradt emlékek száma nem egyszerűen véges, de ami ennél is fontosabb, nem tudható, hogy ezek az emlékek hogyan viszonyultak az egykori valósághoz; másként fogalmazva reprezentatív mintának tekinthetők-e a múltról. Lásd részletesen: Goldhorpe 2000, 28–44. p.


15

en kiemelkedő pontjává vált a településképnek. A régiségnek mint esztétikai értéknek a felismerése pedig megintcsak olyan kortárs, de legalábbis modern kontextus, amely sokkal inkább örökségalkotás, semmint történeti hagyomány.19 A jelenkorra koncentráló elemzés fontos módszertani sajátossága továbbá, hogy az időt differenciálatlanul kezeli. Az örökséghelyet leírásakor nem egyszerűen arról van szó, hogy a jelen településképből kiindulva lépésről lépésre haladva, ameddig a „szem ellát”, visszafejtjük a múltrétegeket. Ha ezt tennénk, úgy végső soron visszajátszott történelmet írnánk. Ha el kívánjuk kerülni ezt a csapdát, úgy az időt kevés számú diszkrét kategóriába kell összeolvasztani, amely kategóriák a régi és új leegyszerűsítő logikáját követik. Az örökséghelyzetben ugyanis másodlagos jelentőségű az építészeti elemek tényleges kora, hiszen az a fő kérdés, mi tekinthető örökségnek, tehát a történeti település hagyatékának, és mi az, ami ennek az örökségnek a környezete (helyzete), tehát egy új, modernizációs szerkezetiség. Túl azon, hogy az örökséghelyzet kevés számú időkategóriát használ, maguknak a kategóriáknak a meghatározása a mindenkori kutatási terep függvényében változhat. Budapesten például legalább három réteg alkotná az örökséghelyzetet. A történeti város a maga preindusztriális léptékével főként a budai várnegyedben koncentrálódik. Ezt veszi körül a 19. század első modernizációs periódusának jóval nagyobb léptékű városszövete. Végül ettől is világosan elválik az 1960-as évektől kezdődő vasbeton korszak. Ezzel szemben Kassa esetében már érdemes lenne arról elgondolkodni, vajon a történeti és a századfordulós réteget ne vizsgáljuk-e együtt, hiszen a Hernád-parti városban a századforduló urbanizációs periódusa nem hozott olyan mélyreható változásokat, mint Budapesten. Végül a Kassa-vidékhez hasonló rurális térségekben ez a kérdés fel sem merül, hiszen a 20. század közepéig csak hangsúlybeli eltolódásokkal találkozunk a hagyományos architektúrán belül. Az örökséghelyzet szempontjából tehát elegendő, ha régi és új között csupán egyetlen határvonalat húzunk. Ez a határ az 1950-es 1960-as évek fordulójára tehető, mikor is a premodern építőhagyományok végképp elvesztették szabályozó erejüket, és átadják helyüket egy soha korábban nem tapasztalt gyorsaságú és léptékű építési konjunktúrának. Az imént kifejtetteket röviden összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az örökséghelyzet a hagyományos településképi kutatásoktól több alapvető ponton is eltér. Mindenekelőtt látni kell, hogy az örökséghelyzet nem történettudományos, hanem jelenkori tudományos fogalom, nem a történelem érdekli, hanem a történelem jelenvalósága. Számára a településkép nem a lineárisan haladó időben felnövő struktúra, hanem kész szerkezetiség (helyzet), amelynek szerves része a történeti örökség is. A történeti elemzéssel ellentétben, amely korszakokba visszahelyezve értelmezi az építészeti objektumokat, az örökséghelyzet ugyanezeknek az objektumoknak mai kontextualitását vizsgálja. Végezetül az örökséghelyzet a folyamatos időt igyekszik a fejlődés hirtelen felgyorsuló szakaszainál kettévágni és dichotóm ellentétpárokba (régi-új) rendezni. 19

A „régiség ” még a 19. századi műemlékvédelem számára sem volt prioritás. A „régiségérték” fogalmát először 1903-ban Riegl használja klasszikussá vált munkájában. Lásd Riegl 1903.

16


Ezzel elvész ugyan a történeti építészet belső differenciáltsága, de annál élesebbé válik a történeti építészetnek mint egésznek szerepe a kortárs településképben. A településkép történeti vizsgálata

A településkép örökséghelyzete

a régmúltból halad a jelen felé

a jelenről fejti le a múltrétegeket

az építészeti elemeket az egykori településszövetbe „helyezi vissza”

az építészeti elemeket mai kapcsolataik alapján elemzi

lineáris időfelfogás (időszalag)

diszkrét, illetve dichotóm időfelfogás (régi-új)

Az örökséghelyzet tartalma: Abból, hogy az örökséghelyzet régi és új dichotómiáját veszi alapul, nem következik, hogy benne a két korszak azonos hangsúllyal szerepelne. Mint nevéből is látható, elsősorban az örökség szerepére kíváncsi. A Kassa-vidékről szóló leírások éppen ezért az 1960 előtti réteget viszonylag részletesen tárgyalják, míg az utóbbi fél évszázadot csak olyan mélységben és részletességgel, amennyiben az kihatással volt az örökség alakulására. Másként fogalmazva, nem a vidék urbanizációja, ami lényeges, hanem az urbanizáció örökségi következményei. Az örökséghelyzet leíró jellegén túl magyarázó fogalom is. A magyarázatok kapcsán mindenekelőtt a településkép társadalmi mozgatórugóit igyekszik megérteni.20 Ebből következően két egymástól többé-kevésbé, de nem teljesen elkülöníthető adathalmazzal dolgozik. Az első a tulajdonképpeni morfológiai leírás az utakról, házakról, kisarchitektúrákról, a második pedig az ezen morfológiát magyarázó társadalmi háttérváltozók köre.21 Végül a kettő megfeleléseiből levonható örökséghelyzeti típusok képezik az empirikus vizsgálat végső konklúzióját. Az örökséghelyzet legegyszerűbben megfogható mutatója kétségtelenül a régi és új épületek statisztikai arányszáma, amely egyben a helyi társadalom anyagi viszonyainak egyik lehetséges fokmérője is. S bár kézenfekvőnek tűnik az összefüggés a történeti épületállomány visszaszorulása és a legújabb kori építési konjunktúra között, ez a kijelentés csak egy szeletét fedi le a valóságnak. A különböző települési elemek ugyanis eltérő módon reagáltak a modernizációs kihívásokra: egyes részek könnyebben, mások nehezebben alkalmazkodtak az új társadalmi környezethez. Így például a hatvanas évek után a legarchaikusabb paraszti építészet hagyatéka éppúgy gyors amortizációra volt ítélve, mint a legmagasabb kvalitást képviselő kastélyok. Végeredményben mindkettő azért, mert túlságosan távol állt attól a társadalmi és gazdasági rendszertől, amely akkoriban volt kialakulóban. Az archaikus épületek azért, mert kicsik és szegényesek voltak, a kastélyok pedig azért, mert egy-egy falu lehetőségeihez


képest messze túlméretezettnek bizonyultak.22 Gondoljunk csak bele, hogy egy-egy kastélyhoz építése idején több ezer holdas földbirtok tartozott! Az iméntiekkel ellentétben említhető meg a 20. század közepének korszerűsödő paraszti építészete, amely léptékének és minőségének köszönhetően viszonylag nagy számban maradt fenn. Az iménti példák azt mutatják, hogy a történeti településmorfológia bizonyos mértékig önmaga örökséghelyzetének magyarázó változója is. Tovább lépve azonban feltehető a kérdés, milyen további háttérváltozóktól függ egy-egy település öröksége? A tanulmány – noha utal a földrajzi meghatározottságra is – elsősorban a társadalmi formációkban keresi a választ, a helyi társadalom rétegzettségében, demográfiai helyzetében, foglalkozásbeli struktúrájában és önkormányzati rendszerében.23 Az örökséghelyzeti vizsgálat lépései: Noha elviekben más megközelítés is lehetséges volna, Kassa-vidék leírása a nagyobb léptékek felől közelít a kisebb karakterelemek felé. Így elsőként a települések táji környezetét, másodikként a településszerkezeteket, harmadikként az udvarformákat, míg negyedikként az egyedi (nem tematikus) karakterelemeket, tehát a templomokat, kastélyokat és egyéb, az összhatás szempontjából kiemelkedő egyedi objektumokat veszi sorra. Minden esetben igyekszik összegezni és kategorizálni azokat a morfológiai szituációkat, amelyeket a történeti fejlődés Kassa vidékén a modernizáció előtt létrehozott, és felhívni a figyelmet azokra a változásokra, amelyeket az elmúlt fél évszázad okozott. Végül a feltárt örökséghelyzetek kétlépcsős tipologizálására kerül sor. Az első lépcsőt jelentő utcaképtípusok elsősorban a morfológiai vizsgálat eredményein nyugszanak, és az örökséghelyzet mikroszintjét képviselik.24 Azokat a jellegzetes kismintázatokat, ha úgy tetszik, vándormotívumokat kell itt meghatározni, amelyek a terepen járva újra és újra feltűnnek, sokszor teljesen függetlenül a település egészének örökséghelyzetétől. Az utcaképek örökséghelyzete a történeti alakzatok leírásából indul ki, de azt a kérdést is felteszi, vajon ezek az utcaképek – szerkezetiségükből következően – mennyire érzékenyen reagálnak a modernizációs beavatkozásokra? Azt azonban, hogy ez a modernizáció ténylegesen bekövetkezik-e és milyen módon, nem az utcakép morfológiája fogja „eldönteni”, hanem az település egészének pozíciója, tehát a társadalmi környezet. Az örökséghelyzetek második, makroszintű tipológiája tehát a modernizáció és az örökség kapcsolódását veszi sorra. Azt mutatja be, milyen tipikus mintázatokat hozott létre régi és új találkozása vagy éppen e találkozás hiánya, s hogy ezek a mintázatok miként hatottak, hatnak vissza az örökség fizikai állapotára. 22

20

21

Az építészet társadalmi magyarázatára igen jó és közérthető példa: Kleinesiel 1981. Bonyolultabb úgynevezett térszintaxis elemzést dolgozott ki: Hiller – Hanson 1984. A településkép duális felfogása, nevezetesen, hogy az nem csupán épületek és terek halmaza, de a szociális viszonyok eredője és alakítója is, a szociológiában régóta meggyökeresedett gondolat. Lásd Löw 2001. A településkép – vagy angolul landscape – egyszerre jeleníti meg a tárgyi és a szociális világok látképét, s a szociológián belül ma már kutatási területté vált. Lásd pl. Meinig 1979; Zukin 1991.

17

23

24

Az építészeti örökség fennmaradásának a térség két kisvárosában kimutatható összefüggéseiről lásd a szerző korábbi írását: Tamáska Máté: Alsómecenzéf és Torna történeti településképének kialakulása és mai örökséghelyzete. PhD-disszertáció, letölthető: http://aleph.omikk.bme.hu (tézisek). A településképet természetesen nemcsak a helyi társadalom tagoltsága alakította, de a táji környezet is, az például, hogy milyen építőanyagok álltak a közelben rendelkezésre. Az utcaképek, térformák morfológiai csoportosítása nem ismeretlen a szakirodalomban. Néhány korai tipológia: Stübben 1924, 6-7. fejezet; Zucker 1959, 3. fejezet. A Kárpát-medence vidékies telepviszonyainak utcaképi morfológiájáról pedig lásd Meggyesi 2008; Kaitna – Reichel – Smetana 1978.

2 / Néhány szó a kutatásról

3 / Az agglomerációs tér településhálózata

A felhasznált irodalmakról és a forrásokról a lexikon kapcsán szólunk majd, itt csak a kutatás gyakorlati lebonyolítását vázoljuk. Kassa-vidék településképi topográfiája fél évtizedes adatgyűjtés eredményeként született meg.25 A címben szereplő „Kassa-vidék” kifejezés hivatalosan egy viszonylag fiatal, 1960 óta létező, megye jellegű régió neve, amely mintegy 114 települést foglal magába.26 Nagyrészt a történeti Abaúj vármegye szlovákiai területét fedi le, ehhez csatlakozik nyugat felől Torna környéke, északon pedig néhány Sáros megyei falu. Már csupán az a tény, hogy ez az agglomerátum átlépi a történeti régiók határait, is jelzi, hogy ebben a térségben múlt és közelmúlt kontrasztjai élesen elválnak egymástól. Noha a járás falvai és kisvárosai minden irányból körbeveszik Kassát, a topográfia csak a várostól nyugatra fekvő területekkel foglalkozik. Annak ellenére, hogy a kiválasztott 44 település természetföldrajzi értelemben zárt tájegységet alkot, nevezetesen a Felső-Bódva vízgyűjtőjét, elsősorban nem ez, hanem a kutatómunka kapacitásának végessége volt az az ok, amiért végül le kellett mondani az egész járás feltérképezéséről.27 Az éveken át tartó terepbejárások során csaknem tízezer fényképfelvétel, félszáznál is több interjú, több tucat házalaprajzi vázlat készült el. Miközben a fotódokumentáció minden településre kiterjedt, interjúkat és házfelméréseket készíteni nem mindenhol volt mód és alkalom. Három településről, Csécsről, Alsómecenzéfről és Tornáról azonban egészen részletes esettanulmány készült. Csécs értékvizsgálata egy műemléki szakmérnöki diplomamunka, Alsómecenzéf és Torna összevetése pedig egy doktori disszertáció alapját képezte.28

Az agglomerációs tér szektorai: Kassa agglomerációs terében egymástól világosan elváló funkcionális szektorok figyelhetők meg, mintha csak egy ritkán lakott 20. század elejei amerikai nagyváros övezetei lennének.29 Középpontjában Kassa, illetve annak belvárosa képezi a hivatali adminisztrációt, a cityt, minden viszonyítási pont alapját. A városból déli irányba kilépve az agglomeráció ipari zónája, majd az ipari munkás lakóövezet következik, egy-egy kisebb ipari alközponttal kiegészítve. Végül a szocialista időszak intenzív iparosítását ellensúlyozandó a várostól északra fekvő erdős részeken ingázó lakófalvak és rekreációs központok jöttek létre. A rendszerváltás után ez a szektoralitás nemhogy csökkent volna, de még növekedett is, sőt egy újabb, a Kassától való tényleges közlekedési távolság függvényében változó keletnyugati választótengely is kialakult. A Kassa közvetlen környezetében található ipari-termelési zóna képezi tehát az első agglomerációs gyűrűt, amely körülbelül Nagyida–Szeszta vonaláig tart. Központi létesítménye az egész tájat átformáló vasmű városnyi organizációja. A körülötte fekvő települések lakófunkcióit a szocializmus évtizedeiben adminisztratív eszközökkel igyekeztek megszüntetni, illetve korlátozni. A gyárvárost kiszolgáló ingázó munkásfalvakat ugyanis nem közvetlenül a vasmű mellett, hanem attól némileg távolabb, Csécs és Szepsi magasságában, illetve azon túl alakították ki. Ebben a munkáslakóövben két ipari alközpont is létesült: Szepsi és Torna. A Kassától délre kiépült ipari üzemeknek semmilyen történeti beágyazottságuk nem volt a főként mezőgazdasággal foglalkozó vidéken. Mindeközben az agrárium sem szűnt meg, hanem maga is iparosodott. Gyárszerű majorságok épültek a falvak mellett. A teljes képhez hozzátartozik, hogy az erőteljes indusztralizáció mellékhatásaként a városkörnyéki vidék jellegzetes szolgáltató funkciói, mint pl. a hétvégi házas turizmus, a mai napig sem találják helyüket ebben a szektorban.30 A kassai agglomeráció pihenőövezete ugyanis nem itt, hanem északon alakult ki, ahol pedig hagyományosan a kézműipar, a bányászat, majd a századfordulótól az ipar

25

26

27 28

A kutatómunkát a Szlovák Tudományos Akadémia, a Nemzetközi Visegrádi Alap, a Magyar Ösztöndíj Bizottság, a Balassi Intézet és a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj mobilitási programjai tették lehetővé. Külön köszönet Krcho Jánosnak és Mezős Tamásnak a szakmai támogatásért. A Kassa-vidék 1968 óta létezik mint közigazgatási egység. Ugyanebben az időben döntöttek Kassa területének kibővítéséről is, korábban egy sor falusias település nem volt része Kassa vidékének: Bárca, Saca, Hernádtihany, Kassaújfalu, Miszlóka, Peres, Pólyi, Szilvásapáti. 1976-ban tovább terjeszkedett a város, Kavocsán, Abaszéplak, Szentlőrincke, Zsebes irányába. 1978-ban a járást Szalánc és környékével bővítették ki. Vö. Vantová 1979. Az adatfelvétel egésze egyszemélyes vállalkozás volt. Lásd Tamáska 2007, megtalálható a tanszéki könyvtárban; Tamáska Máté: Alsómecenzéf és Torna történeti településképének kialakulása és mai örökséghelyzete. PhD-disszertáció, letölthető: http:// aleph.omikk.bme.hu.

29

30

Az amerikai humánökológiai iskola szerint a nagyvárosok különböző funkciói és társadalmi csoportjai elkülönülő övezetekben találnak otthonra. Az iskola legismertebb munkái: Harris – Ullman 1945, 7–17. p.; Hoyt 1939; Park – Burgess – McKenzie 1925; Park 1952. Az elmúlt évtizedekben Európa-szerte megfigyelhető volt, hogy a városok környékén kialakultak olyan rurális övezetek, amelyek gazdasági potenciálját éppen a közvetlen termeléstől való távolságuk (elmaradottságuk) biztosította. Ezeket a térségeket a szociológia a „consumption countryside”(szolgáltató vidék) kategóriával illeti. Lásd Marsden 1999, 501–526. p.

1

37

475 29 171 393

406

20


nyaralóövezet per

ifér

ia

KASSA nagyváros

városi lakosság térhódítása lakóöv döntően kassai ingázással és a nyaralóövezet keveredése szolgáltató észak termelő dél határvonala

iparral határos lakóöv

munkás lakóöv ipari alközpontokkal, vasmű vonzása

iparral határos lakóöv

ipari zóna (vasmű)

periféria

1 Kassa-vidék településhálózati szerkezete. A vidék központja Kassa, amely körül markáns, a modern nagyváros szerkezetiségére emlékeztető agglomerációs övezetesség figyelhető meg. Settlement network structure of Košice region. The center of the region is Košice surrounded by agglomeration zonality that resembles the structuring of a modern city.

volt a meghatározó. Utóbbi kapcsán azonban látni kell, hogy a Felső-Bódva a kapitalizmus korában nem tartozott az országos jelentőségű ipari gócpontok közé, annak ellenére sem, hogy Alsómecenzéf és Stósz gyárai nemzetközi piacokra is termeltek.31 Ráadásul ezeket az üzemeket az 1920-as határváltozás, az ezzel járó cseh ipari konkurencia rendkívül negatívan érintette. Utoljára az ötvenes években Jászómindszent esetében merült fel egy komolyabb fejlesztés lehetősége, de a bányászat néhány évvel későbbi leállása mindezt okafogyottá tette.32 Némi csekély feldolgozóipar továbbra is jelen van a térségben, de mennyiségében már nem jelentős. Mindezen negatív

AZ AGGLOMERÁCIÓS TÉR TELEPÜLÉSHÁLÓZATA

folyamatokat a rekreációs funkciók gyors kiépülése ellensúlyozta. Völgytavak, nyaralótelepek, turistaösvények és sípályák létesültek, hogy Kassa városának fokozódó szabadidős tevékenységét kiszolgálhassák.33 Az 1990 utáni átalakulások a szolgáltató jellegű északi dombvidék és a termelési tevékenység dominálta déli területek kettősségét alapvetően nem érintették. Mindemellett Kassa további felértékelődését jelzi, hogy kialakult egy, a korábbi felosztáshoz kapcsolódó másodlagos zónarendszer, amely kizárólag a Kassától mért távolság függvényében rendezi át a települések lakóértékét.34 Az ipari munkásfalvak esetében Kassa rossz megközelíthetősége azok perifériává válásához járul hozzá, pl. Torna környékén. Ezzel szemben a Kassához közeli, de korábban adminisztratív (és környezetvédelmi) okokból nem fejlesztett, az ipari tevékenységhez közeli települések stabilizálni tudták helyzetüket. Ezekre a jó tömegközlekedéssel rendelkező falvakra jellemző, hogy a városból kiszoruló szegényebb néprétegek igyekeznek bennük megkapaszkodni. A szuburbanizációs folyamatok másik oldalán a módosabb középrétegek kiáramlása is megkezdődött, elsősorban a várostól nyugatra fekvő, iparral nem rendelkező falvakba. Végül a napi ingázási gyűrűn túl fokozott mértékben felértékelődik a vidék mint nyaralóövezet. Ennek során nem csupán a korábban is kedvelt üdülőhelyek szerepe erősödik, de a hétvégiház-tulajdonosok egyre nagyobb számban kezdik meghódítani a szebb fekvésű dombvidéki falvakat és kisvárosokat is. A mikroagglomerációk: Noha Kassa abszolút vezető szerepe vitathatatlan, a várostól távolodva néhány kisváros körül mikroagglomerációs gyűrű is kialakult. Ezek központjai Szepsi, Alsómecenzéf és Torna. Mindhárom a Bódva mentén fekszik, azon a délről–északra vezető közlekedési folyosón, amely a Miskolci kaputól indulva egykoron regionális jelentőségű forgalmat bonyolított le az Észak-Alföld és a Szepesség között.35 Látni kell ugyanakkor, hogy a szintén Miskolcról induló Hernád menti országúttal a Bódva már csak hosszából adódóan sem tudott versenyre kelni. Az itt kialakult városok alig haladták meg a falvak méretét, és jellemzően csupán egy-egy funkcióra specializálódtak, úgymint a bányászatra (Felsőmecenzéf, Stósz), a vasművességre (Alsómecenzéf), az egyházi igazgatásra (Jászó), a fa- és borkereskedelemre (Szepsi) vagy a vármegyei igazgatásra (Torna).36 33

34

35 31 32

Az alsószepességi városokról lásd Guzsak 1983. Lásd Vozár et al. 2003.

21

36

A térségünkben található hilyói és idabukóci tározó mellett a tőlük északra fekvő ruzsini mesterséges völgytó a legismertebb. Ma is működik az aranyidai síközpont, de korábban Alsómecenzéfen is próbálkoztak hasonlóval. Nagyobb hétvégi házas telepek jöttek létre Aranyida, Idabukóc, Alsómecenzéf és Alsótőkés szomszédságában. Természetesen a távolság ebben az esetben csak nagyjából felel meg a tényleges földrajzi távolságnak, hiszen a döntő szempont a közlekedésre fordítandó idő, energia, illetve költség. Lásd Mendöl 1963. A miskolci kapuról lásd: Peja 1973. 15–38. p. Hasonlóan csekély városias potenciával bírt a Bódva mente további két kisvárosa, Szendrő és Edelény. Lásd bővebben: Szalipszki 1999, 157–165. p.

472

389

277

274

2

22


KASSA nagyváros

Szepsi járás Kassai járás

Tornai járás

2 A mai mikoagglomerációk, az egykori mező- és bányavárosok (bekeretezve) és a történeti járások áttekintő térképe. Kassa agglomerációs terében három mikroagglomeráció bontakozik ki. Legjelentősebb Szepsi és környéke. Szepsi Kassa szatellitje, ami miatt vonzáskörzete szinte teljesen egybeolvad Kassáéval. Alsómecenzéf elsősorban szomszédjainak hanyatlásából profitált. Végül Torna egykori megyeszékhelyi pozíciójának nyomát őrzi. Maps of today’s micro-agglomerations, former market and mining towns (in frame), and historical districts. Three micro-agglomerations appear in Košice’s agglomeration space. Moldava n/B and environs are the most important. Moldava n/B is Košice’s satellite, therefore its catchment area merges with that of Košice. Nižný Medzev primarily profits from the decline of its neighbors. Finally, Turňa n/B keeps the traces of its former county seat position.

487

A Felső-Bódva mente urbanisztikai potenciájának mesterséges felnagyítására a hatvanas években került sor, mikor is Szepsi robbanásszerű megugrásával kialakult egy valódi szatellit jellegű kisváros. A város lakosainak száma közel tízezer; oktatási, ipari és közigazgatási központ. Agglomerációs terét részletesebb kutatások hiányában nehéz lenne megbecsülni, mivel az szinte teljesen beleolvad Kassa szuburbán övezetébe. Így például Makrancról, Csécsről és Szesztáról viszonylag sokan járnak Szepsibe dolgozni, illetve a városi szolgáltatásokat igénybe venni, de ezek a falvak mégsem tekinthetők Szepsi tartozékainak, mivel Kassa vonzereje összehasonlíthatatlanul nagyobb.


23

Súlyát tekintve tulajdonképpen jelentéktelenebb, de kontúrosabb a két másik kisvárosnak, Alsómecenzéfnek és Tornának a mikroagglomerációja. Különösen Tornáé, amely a 19. századig megyeközpont volt, és amelyet a középkori várispánság köré szerveződött úgynevezett szolgáltató falvak gyűrűje vesz körül.37 Torna vármegye rendkívül kicsiny, de önálló régió volt a középkori Magyarországon, s noha teljes különállását a 19. században elvesztette, mint járás tovább működhetett. Csehszlovákia első megalakulásakor azonban déli falvait elveszítette, majd az 1960-as közigazgatási reform a szlovákiai Tornagörgőt és környékét is leválasztotta Tornáról. Ezzel a járási székhely funkciója is okafogyottá vált, hiszen mindössze fél tucat aprófalura zsugorodott vonzáskörzete. Ez a néhány falu azonban ma is világosan elkülönülő szigetet alkot Kassavidéken belül, mivel útjaik az egykor szebb napokat megélt Torna felé gravitálnak. Míg Tornát aprófalvak, addig Alsómecenzéfet faluvá lett kisvárosok övezik. Bár a város a 18. században Szepsivel vetekedő piacközpont volt, de fejlődése megrekedt.38 Alsómecenzéf a 20. század közepéig elsősorban Szepsi felé orientálódott, e város járásának volt a része, és erre vezetett helyérdekű vasúti szárnyvonala is. A hatvanas évektől azonban a kassai agglomeráció egyre erőteljesebb szervezőerővé vált, a Kassával meglévő közvetlen közúti összeköttetés pedig alternatívájává vált a vasútnak. Ebben a szituációban újrateremtődtek Alsómecenzéf városias funkciói. Annál is inkább, mert egykori szabadalmas bányaváros szomszédjai, Stósz és Felsőmecenzéf időközben kisfalvakká süllyedtek vissza. Alsómecenzéf elsősorban iskolájának és élénk kereskedelmi életének köszönhetően nevezhető mikroagglomerációs központnak. Eltűnt történeti vonzáskörzetek: Alsómecenzéf vonzáskörzete ma az egyre inkább falusiasodó Jászóra is kiterjed, holott Jászó, illetve a jászói kolostor egykor a FelsőBódva mente legjelentősebb központjának számított. A kolostor kiindulópontja volt a középkori kolonizációjának.39 Egész sor település, köztük Alsómecenzéf is a premontrei rend felügyelete alá tartozott. Jászó a török időkben püspöki székhely is volt, az 1700-as években pedig Magyarország egyik legjelentősebb barokk kolostora épült fel itt. A város fejlődését a II. József-féle politika törte meg, s noha a 20. század közepéig jelentős helységnek számított, súlya nem volt összehasonlítható a középkori és kora újkori előzményekkel. Jászóhoz hasonlóan városias szerepét teljesen elvesztő községgé süllyedt Nagyida is. A török korban csekély jelentőségű végvár állt itt, majd uradalmi központ és vásáros hely volt.40 Később vasutat is kapott, és az ötvenes évekig virágzó település maradt. 37

38 39 40

A várispánság szolgáltató falvainak emlékeit őrzik az olyan településnevek, mint Méhész vagy Udvarnok. A várispánság, illetve Torna vármegye történetéről tömör, de jól használható összefoglalót ad: Magyar 2001, 9–19 p. Részletesebb, a társadalomtörténeti folyamatokat bemutató összefoglaló olvasható: Pozsgai Péter: Családok és háztartások. Torna megye társadalma a 19. század közepén. ELTE Bölcsészettudományi Kar, doktori disszertáció, 2006. Letölthető: http://hajnalkor.uw.hu/ 31–122. p. A piacközpontokról lásd részletesebben: Bácskai – Nagy 1984. Jászó történetéről lásd Kolivosko 2005. Nagyida történetéről lásd Gál 2001.

495

110

24



A szomszédságában felépülő vasmű miatt azonban fejlődését adminisztratív eszközökkel korlátozták, aminek eredményeként beleolvadt a Kassa–Rozsnyó út mentén sorakozó népesebb falvak sorába. Az agglomeráció útjai: Kassa-vidék centrális jellegét mi sem igazolja jobban, mint úthálózata, amely világosan egy pontba mutat. Történetileg Kassa jóval kisebb terület

(Szomolnok)

Hernád menti folyosó

KASSA

(Abaújszina)

(Rozsnyó)

(Szendrő)

25

felett diszponált, mint azt mai agglomerációja mutatja, ami azt is jelenti, hogy a múltban nemcsak Kassára vezető utak, de kisebb, észak–déli folyosók is léteztek. A mai centrális-tengelyes úthálózat korábban csak a Kassa birtokait képező felsőtőkési és az aranyidai részekre volt jellemző. Manapság két nagyobb kelet–nyugati országútra szerveződik rá Kassa vidéke. A jelentősebb, országos jelentőségű folyosó Kassát Rozsnyóval köti össze, miközben érinti Szepsit és Tornát is. A másik észak felé, a Szepesség irányába halad, s mint regionális jelentőségű mellékút Jászón és Alsómecenzéfen is áthalad. Történeti távlatban a rozsnyói országút nem, vagy legalábbis nem mindenkor volt jelentősebb, mint a szepességi. A 18–19. században például a postautat még észak felé vezették.41 A rozsnyói országút vezető szerepét elsőként a vasútnak, majd az 1920-as határváltozásnak köszönhette. Utóbbinak azért, mert a Budapest felé gravitáló kapcsolatok hirtelen megszakadtak, ezzel együtt pedig megnőtt a kelet–nyugati összeköttetés jelentősége. Ugyancsak a határváltozással függ össze a Bódva menti országút kiesése, amely pedig korábban még vasutat is kapott. Jóval jelentéktelenebb volt, de szintén elvesztette szerepét a buzitai út, amely a Cserehát belső részei felé biztosított kapcsolatot. A politikai határok alakulásától függetlenül elmondható, hogy Kassa vonzásának növekedésével a korábbi észak–déli helyközi kis utak szerepe erősen visszaesett. A szomszédos települések, mint pl. Torna és Alsómecenzéf, Pány és Jászóújfalu, Semse és Idabukóc között nincsen kövesút, mivel más-más Kassára vezető feltáró út mellett fekszenek. Holott korábban ezeknek a sokszor ténylegesen csak gyalog járható mellékutaknak is megvolt a maguk szerepe. Az ájfalucskaiak ezeken az erdei utakon tartották a kapcsolatot Alsómecenzéffel, ahol rendszerint háztartási alkalmazottak és idénymunkások voltak.42 Szintén a kisebb észak–déli utakat kellett használniuk a hatkóci és a jászóújfalusi gazdáknak, akiknek Pány határában voltak földjeik.43 A modernizáció ezeket a településközi kapcsolatokat megszüntette, amivel együtt a kiszolgáló utak is elsorvadtak. Ma legfeljebb turistaösvények, erdészeti utak őrzik nyomvonalukat.

MISKOLC Tájat átszelő országos főút (áramló tér) Hagyományos országút

aprófalvas, pusztás Cserehát

Mellékút Történeti arculatú mellékút Megszűnt közlekedési kapcsolatok 3 Kassa-vidék útjai ma a város felé vezetnek. A történetileg is jelentéktelenebb észak–déli összeköttetések mára teljesen megszűntek. A mellékutak csomópontjai egykori centrumokat is kirajzolnak. Torna valamikori megyeszékhelyről a szélrózsa minden irányába el lehet indulni. A volt mezőváros Nagyida a régi útvonalak kereszteződésében fekszik, akárcsak Szepsi. Today the roads of Košice region lead towards the town. The north-south connections – historically less significant anyway – have disappeared completely. The junctions of side roads also trace out one-time centers. One can set out in any direction from the former county seat, Torna. The former market town, Nagyida lies in the junction of old main roads like Szepsi.

Az utak arculata: Az utak amellett, hogy a településhálózati kapcsolatok lenyomatai, közvetlen részesei is a településképi örökséghelyzetnek. Az utaknak is van arculata, amely előkészületét adja a belterületi látványnak. Ugyanazok a parasztházak egy kamionokkal zsúfolt főúthoz viszonyítva aránytalanul esetlennek és szegényesnek tűnnek, miközben egy keskeny és poros aszfaltcsík kiemeli hatásukat. Kassa környékének örökségi feltárásakor négy jellegzetes útképet sikerült elkülöníteni: 41

42

43

A postaút Kassáról indult, majd a Dombvidéken át érte el Jászót, onnan tovább pedig Szomolnokot. Lásd térkép szerint: Borovszky – Sziklay 1896, 451. p. Idősebb lakók elbeszélései alapján a módosabb mánta házaknál általános volt az ájfalucskaiak cselédként való foglalkoztatása. Abaúj-Torna vármegye adóközségeinek területe és kataszteri tisztajövedelme művelési áganként és osztályonként az 1909. évi V. t.-czikk alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás után. Budapest, 1914, 11. p.

3

26


áramló tér országútja

hagyományos országút


27

(1) a városias áramló teret44 (2) a hagyományos országutat (3) a mellékutat és (4) a történeti jellegű mellékutat. (1) Az áramló tér útja, mint neve is mutatja, állandó mozgásban van. Nagyrégiónként hasonló módon fejlődik csomópontjaiban a mozgás fenntartását szolgáló létesítményekkel, busz- és vasúti pályaudvarokkal, lehajtókkal, pihenőkkel és benzinkutakkal. A félkész áruk világa ez, a gyors beruházásoké, ahol is az épület bekerülési költsége rendszerint jóval alacsonyabb, mint a teleké, amelyen áll, illetve az árué, amit kínál. Az építészet, amely ezt a mozgó világot kíséri, nem törekszik az állandóságra: bódék, hevenyészett műhelyek, raktárak sorjáznak egymás után. Vidékünkön egyedül a Kassa–Rozsnyó gyorsforgalmi út sorolható e kategóriába. A rozsnyói út alig tart kapcsolatot a történeti településekkel, a legtöbb esetben el is kerüli azokat. (2) Az áramló tér útjaihoz képest a hagyományos országútnak nemcsak a tempója lassabb, de a tájhoz, településekhez fűződő viszonya is más. Ilyen hagyományos orTorna

történeti arculatú mellékút

4 Kassa-vidék útjai. Az utak a településhez és a tájhoz kötődésük mértékében különböznek egymástól. Az áramló tér útjai elkerülik a településeket, nyílegyenesen szelik át a vidéket. A hagyományos országút ezzel szemben bevezet a településközpontba. Végül a történeti mellékutak mintegy kontúrként rajzolják meg a táj domborzati egyenetlenségeit Roads of Košice region. The roads differ according to how much they are attached to the settlement and land. The roads of flowing space avoid settlements and traverse the land. The traditional road however runs into the settlement center. Lastly the historical side roads trace out the relief of the land as a contour.

Torna

6 A hagyományos országutak a falvak, kisvárosok centrumait kötik össze. A kivezető szakaszok a települési expanzió kedvelt célterületei. A tornai Új utca a 20. század elején épült ki. Traditional highways connect centers of villages and small towns. Settlement expansions prefer the outgoing sections. The New Street in Turňa n/B took shape in the beginning of the 20th century.

44

5 A modern gyorsforgalmi utak vonzzák is, taszítják is a településeket. Torna Csiga nevű új városrésze kétségtelenül kihasználja az út kínálta mobilitási lehetőséget, de a zaj miatt mégsem nőtt rá teljesen az autóútra, nem lett útifalu. Modern motorways attract and repel settlements at the same time. The new district of Turňa n/B called ’Snail’ definitely exploits the mobility options the road offers, yet for the noise it has not grown onto the road entirely, it has not become a road village.

Az „áramló tér” (space of flows) kifejezést Castellstől kölcsönöztem. Elgondolásai szerint a világ nagyvárosai, mint a posztmodern társadalmi elit életterei immár egyetlen hálózatba rendeződve folyamatosan kapcsolatban állnak egymással: „létrejött az áramlások tere, amely uralkodik a helyek történetileg konstruált tere fölött”. Véleményem szerint kisebb léptékben ugyan, de hasonló hálózatokba rendeződnek a nemzetállamok nagyvárosai is (pl. Kassa, Rozsnyó, Eperjes, Érsekújvár). Castells 1989, 6. p.

4 5

6

28

218 7

8



szágút Kassa vidékén a második számú feltáró tengely Alsómecenzéf irányába, illetve az aranyidai országút. Ezek a táj szerves tartozékai, annak domborzati viszonyaihoz alkalmazkodnak, éles kanyarokat írnak le. Nem távoli városokat, hanem falvakat és kisvárosokat kötnek össze, rendszerint átvezetve az utazót a faluközpontokon is. Míg az áramló tér világa elkülönül a település utcaszerkezetétől, addig a hagyományos országút beleolvad abba. Az áramló tér forgalma szolgáltató létesítményeket generál, miközben a zaj és a piszok a lakófunkciót visszaveti vagy nem is engedi kifejlődni. A hagyományos országút ezzel szemben történetileg tekintve fontos településképző tényező volt, amire Kassa vidékén is számtalan példát találni (Alsómecenzéf, Csécs, Szepsi). (3) A olyan falusias agglomerációs térségekben, mint amilyen Kassa vidéke, az utak többsége helyi forgalmat lebonyolító harmad-, illetve negyedrangú besorolású mellékút. Ezek táji beágyazottsága az országutakénál is erőteljesebb, szinte egybenőnek a környező vidékkel. Csekély alapozásuk okán alig emelkednek ki a talajszintből, rendszerint hiányoznak a szegélyek. Az út menti árkok, ha vannak egyáltalán, alig észrevehetőek. Az „út pora” itt még a szó eredeti értelmében létezik, hiszen a csekély forgalom okán vastag porréteg borítja az aszfaltot. (4) A mellékutakon belül külön figyelmet érdemelnek a gyümölcsfákkal szegélyezett történeti mellékutak, amelyek a motorizáció előtti tájhasználat hagyatékai. Az út menti földek egykoron az útőr jövedelméhez tartoztak, amelyet az rendszerint

29

Alsólánc

8 A mellékutak sajátos típusa az, amely képében még őrzi az útfenntartás motorizáció előtti karakterét. Ennek velejárója az út menti gyümölcsös, illetve általában a gondozott fasor. This particular type of side road still keeps its pre-motorization maintenance character, attributed by an orchard along the road or simply by tree.

kaszálóként, gyümölcsösként művelt meg.45 Kassa vidékén a Csécs és Pány, valamint a Torna és Áj közötti útszakaszok képe emlékeztet erre az időre. A gyümölcsfák életciklusának megfelelően ezek az utak az év különböző szakaszaiban rendkívül változatos és megkapó tájképi elemek lehetnek.

Szádelő

7 A mellékutak olyanok, mintha csak a falusi főutca meghosszabbításai lennének. Side roads seem to be the extensions of village high streets.

45

Bővebben lásd Tóth 1995.

TÁRSADALOM ÉS TELEPÜLÉSKÉP

31

4 / Társadalom és településkép

Bár nyilvánvaló az összefüggés településkép és a helyi társadalom szerkezete között, a valóságban nehezen megragadható összefüggésrendszerrel van dolgunk. Ugyanannak a morfológiai jelenségnek rendszerint többféle társadalmi magyarázata is elfogadható.46 A 19. század közepéig fennmaradó mecenzéfi faépítészet például éppúgy értelmezhető a fejlődni képtelen kisvárosi társadalom kifejeződéseként, mint a városi autonómia tanúbizonyságaként.47 A nyilvánvaló nehézségek ellenére, vagy éppen ezért a társadalmi struktúra településképi tükröződése az örökséghelyzet talán legizgalmasabb részterülete. Mindenekelőtt érdemes áttekinteni a nyers népesedési mutatókat, hiszen a modernizáció előtt a települések növekedése mögött rendszerint demográfiai mozgások álltak. Ezen belül az expanzió módja és a településszerkezet alakváltozása már a lokális társadalom jellegétől függött. Így pl. korántsem mindegy, hogy a demográfiai felfutásban érintett csoportok rendelkeztek-e szabad földterülettel vagy a meglévő telkeiket kellett újraosztaniuk. A fejezet egy tipológiával zárul, amely a társadalom- és településformák általános összefüggéseit rendszerezi. 9

A számbeliség mutatói: A statisztikai hivatal községsoros adatait összegezve 2010ben a vizsgálatba vont területén 47 593 ember élt. Ez a szám körülbelül másfélszerese az 1950-es adatnak (33 091 lakos). Összehasonlításképpen Kassán ugyanezen időszakban négyszeresére ugrott a lakosságszám (ma kb. 230 000). Az agglomeráció gyarapodása tehát messze elmaradt a városétól. Ha azonban történetileg nézzük a kérdést, mégis óriási ez a változás, hiszen a régió lakosságszáma az 1800-as évek elejétől a 20. század közepéig csökkent, illetve stagnált. Történeti visszatekintésben a legnagyobb visszaesés a 19. század közepén következett be.48 A visszaesés mindenekelőtt a Kassától távolabbi régiókat érintette, így 46

47

48

A településmorfológia egyrészt építészet, másrészt társadalmi lenyomat is. Ezzel kapcsolatban érdemes utalni a klasszikus szociológia kiemelkedő alakjára, Émile Durkheimre, aki a társadalmi tényeken belül külön kiemelte a morfológiai tényeket, mint a társadalmi jelenségek fizikai formákat felvevő kristálypontjait (házak, utak, hidak stb.). A településmorfológia tehát egy adott településnek az állandósult társadalmi kapcsolataiként is felfogható. Durkheim 1978. A „pozitív olvasat” szerint a faépítészet azért maradhatott fenn a két Mecenzéfen, mert a polgárok saját erdőkkel bírtak. A szomszédos Jászón vagy Jászómindszenten ezzel szemben a földesúr korlátozta a jobbágyok fahasználatát. Lásd bővebben: Tamáska 2011a, 553–564. p. A számok kapcsán fontos megjegyezni, hogy azok csak tájékoztató jellegűek, mivel az egyes öszszeírások metodológiája igen eltérő lehetett. Pozsgai Péter az elmúlt években tanulmányok sorában mutatta be a 18–19. század abaúji és tornai népesség-összeírásainak belső logikáját. Lásd pl. Pozsgai 2001a, 332–346. p.; Pozsgai 2004. 83–155. p.; Pozsgai 2008, 68–101. p.

9 A vizsgált terület népességének alakulása a 19. század közepétől napjainkig. A legintenzívebb növekedési periódus az ötvenes évekre esik, de Kassa elszívó hatása hamarosan lefékezi a robbanásszerű fejlődést. A rendszerváltás óta két tényező is a növekedés irányába hat. Egyrészt a Kassával határos falvakba megindult egy városi kiáramlás, másrészt – főként a romák lakta részeken – a demográfiai helyzet is kedvező. Population of the research area from the middle of the 19th century until today. The most intensive period was the 50s, but Košice’s drainage effect halted the explosive development. Since the transition two factors enhance growth. An urban migration continues to villages in Košice’s environs, and also the demographic situation is prosperous especially in Gypsy districts.

a Bódva mentét és a Cserehátot. A Bódva mentén ráadásul éppen a városias gócpontok vesztesége volt a legszámottevőbb. A régió kb. egyharmadát tömörítő kisvárosok, Alsó- és Felsőmecenzéf, Stósz, Szepsi és Torna összlakosságszáma 1828 és 1910 között 11 133-ról 9 198-ra esett vissza. Noha nem készült átfogó demográfiatörténeti elemzés, feltételezhető, hogy az amerikai kivándorlás és a századforduló belső migrációs mozgásai is közrejátszottak Kassa-vidék népességfogyásában.49 A 20. században, különösen annak második felében aztán nem egyszerűen megfordult a népesedési trend, de ezzel együtt a települések súlya, szerepe is alapvetően átértékelődött. A hatvanas évektől ugyanis elsősorban a Kassa közvetlen közelében fekvő települések mutattak erőteljes növekedést. Mindemellett feltűnő, hogy miköz49

A 19. század végére általában jellemző volt a kisvárosok relatív szerepvesztése, a lakosság nagyobb centrumokba tömörülése. A dualista Magyarországon az 5 000 fő feletti településeknél rendszerint migrációs pozitívum, ez alatt pedig migrációs negatívum volt megfigyelhető. Hanák 1978. 403– 425. p., különösen a 405–410. p. A belső vándorlás mellett a tengerentúl is komoly elszívó tényező lehetett. Mecenzéf polgárai például tömegesen vándoroltak ki Clevelandba, ahol saját kolóniát alapítottak. Lásd: Borovszky – Sziklay 1896. (Letölthető a mek.oszk.hu oldalról); Az amerikai kivándorlásról lásd még az angol nyelvű családtörténeti munkát: Garndiner 1989.

522

32


33


ben néhány jó helyzetben lévő község ezer fő fölötti településsé nőtte ki magát, a főutaktól távolabb stagnálás, illetve elnéptelenedés következett be. A mai településeket nagyságuk szerint alapvetően két csoportba sorolhatjuk. A Kassához mérhető relatív közelség függvényében az egyik csoportra az aprófalvasodás a másikra a szuburbanizációs népességnövekedés a jellemző. A Kassától mért távolság természetesen relatív, azaz nem a tényleges kilométerben mérhető távolságot, hanem az elérhetőséget jelöli. Így például a déli és az északi főút közötti közlekedési árnyékhelyzetben lévő térségben (Áj, Ájfalucska, Debrőd) drasztikus visszaesés volt tapasztalható. A Bódva medencéjében talán még ennél is szemléletesebb a relatív távolság hatása. Miközben az út mentén fekvő Somodi és Torna dinamikusan növekedett, a mellékutak felfűzte falvakra az elnéptelenedés volt a jellemző. A növekvő települések sorába tartozik, de méreténél fogva külön kell említeni Szepsit, amely az utóbbi évtizedekben ötszörösére növekedve ma már a régió teljes lakosságának húsz százalékát koncentrálja. Szepsi extrém módon jeleníti meg a lakosság koncentrálódását, ugyanakkor elmondható, hogy szinte minden kistérségben kialakult egy vagy több népesedési gócpont. Az erőteljesen iparosodott Ida medencéjében három falu is ide sorolható: Csécs, Makranc és Nagyida. Az Ida völgyében Kisida, a Felső-Bódva mentén Alsómecenzéf és Jászómindszent, a Bódva medencéjében Torna és Somodi, a Cserehátban Buzita. Noha ezeknek a mobilitási célpontoknak egy része történetileg is jelentős kisváros vagy falu volt, van rá bőven példa, hogy egy-egy korábban teljesen átlagos falu indult gyors növekedésnek (Csécs, Makranc, Kisida vagy Somodi). Vertikális tagoltság: Kassa-vidék mai társadalmi viszonyainak bemutatása messze meghaladná egy településképi vizsgálat kereteit. Mégis szükséges valamiképpen érzékeltetni azt, mivel döntő kihatással van az épített környezetre. A rétegzettség kapcsán két statisztikai adat bír alapvető fontossággal: az iskolai végzettség és a munkanélküliség mutatója.50

10 A vidékre nem jellemző a magas iskolai végzettség, de megfigyelhető, hogy az északi falvakban valamivel magasabb az érettségizettek aránya. A munkanélküliség Kassától távolodva növekszik.

Kassa-vidék vizsgált területének iskolai végzettségi arányai 2001-ben51

Education level is low in the region. The ratio of people with maturation exam rises in the northbound villages. Unemployment grows further from Košice.

50

51

alapfok

szakiskola

érettségi

felsőfokú

16 év alatti

28 %

23%

23 %

4%

22 %

Az iskolai végzettség a modern társadalmakban együttjárást mutat az anyagi helyzettel. Az iskolai végzettség felértékelődése egyenes folyománya annak, hogy a modern nyugati értékrend nem fogadja el a veleszületett előjogokat. Az uralkodó osztályok (rétegek) ezért kulturális tőkévé alakítják meglévő pozícióikat – iskolai képzésbe fektetnek be –, s úgy örökítik át hatalmukat a következő nemzedékre. Bourdieu 1978. A 2001-es népszámlálás településsoros adatait a kassai Statisztikai Hivatal (Štatistický úrad Slovenskej Republiky – Košice) által kiadott CD-n találhatjuk meg: Sčítanie obyvateľov, domov a bytov. Bratislava– Košice, 2001. A kötet megjelenése idején a 2011-es népszámlálás településsoros adatai még nem voltak elérhetők.

munkanélküliség százalékban 15–25 12–15 9–12 0–9 általános felsőfok

szakiskola

érettségi

Kassa vidéke nem tartozik a magasan kvalifikált térségek közé, ami részben a szocialista iparosítás munkás kultúrájának a hagyatéka. Nem véletlen, hogy a munkás elitet jelentő szakmunkások legnagyobb arányban a vasmű környékén koncentrálódnak, a Csécs, Makranc, Szepsi kijelölte ipari zónában. Az átlagosnál alacsonyabb a szakképzetlenek aránya a Kassa melletti szuburbán falvakban, Kisidán, Idabukócon és Baskán. Ezen a területen mindemellett viszonylag jelentős a felsőfokú diplomával rendelkezők aránya is. Aligha járunk messze az igazságtól, ha ezt a tényt az utóbbi évtizedekben kiáramló jómódú városi lakosság hatásának tudjuk be, noha 2001-ben ez

10

34


a folyamat még kevésbé volt artikulált. A felsőfokúak relatív markáns arányát azonban a térség egészét tekintve nem lehet egyedül a szuburbanizáció hatásának tekinteni. Viszonylag sok diplomás él a térség kisvárosaiban, Szepsiben, Jászón, Alsómecenzéfen is. Ebben nincs semmi meglepő. Az azonban érdekes, és a terület fejlődésbeli megosztottságát mutatja, hogy az északi településeken élők általában is képzettebbek, mint a déliek. Az iskolai végzettséggel szemben a munkanélküliség egy speciális jelzőszám, amely áttételesen a rendszerváltás utáni társadalom tartósan leszakadó csoportjára utal.52 Térségi szinten 14 százalékos az állástalanok aránya, amely Kassától távolodva folyamatos emelkedést mutat. Kivételt egyedül Nagyida jelent, itt az évtizedeken át tartó negatív fejlesztéspolitika okozza a településen tapasztalható húsz százalék körüli munkanélküliséget. A 2001-es népszámlás településsoros adatai persze némileg megtévesztők, hiszen átlagokat mutatnak, miközben a helyi közösségeken belül óriási lehet a szakadék. Főként a roma etnikai gettók okoznak szélsőséges szórásokat. Alsómecenzéf például viszonylag prosperáló kisváros, ahol még mindig működik néhány helyi vállalat, miközben pár száz méterrel arrább a harmadik világot idéző állapotok uralkodnak. A Kassától mért távolság függvényében romló szociális státusz csak nagy vonalakban, és jórészt a véletleneknek köszönhetően van átfedésben a társadalomtörténeti örökséggel. Ennek oka, hogy akárcsak az egykori középparaszti rétegek, úgy a módosabb középosztály települései sem tudták tőkéjüket a szocialista rendszerbe átkonvertálni, illetve 1990 után újjáéleszteni. Ebben a föld és egyéb magánvagyon államosításán túl persze szerepet játszott az is, hogy a háború alatt és után komplett társadalmi csoportok tűntek el vagy szenvedtek el komoly megrázkódtatásokat. A kisvárosok kereskedelmi és értelmiségi életében kulcsszerepet játszó zsidóság, az északi területek iparosításában élen járó németség, a Horthy-rendszert kiszolgáló vidéki adminisztráció a háború után már nem volt képes regenerálni magát.53 Etnikai térszerkezet: A mai tudományos diskurzus építészet és etnikum összefüggését érthető okokból igen óvatosan kezeli.54 Mégsem kerülhetjük meg, hogy legalább vázlatosan ne említsük meg a témát, hiszen a Kassa-vidéken élők számára igen fontos kérdésről van szó. Mindez abból is kitűnik, hogy a helytörténeti munkákban szinte minden esetben külön fejezet mutatja be a nemzetiségi viszonyok alakulását. Hálátlan feladat lenne az ezekben található nemzetiségi „számháború” részleteibe belemenni, annál is inkább, mert ezek a fejtegetések messze vinnének a tanulmány 52

53

54

Szlovákia a többi posztszocialista országhoz hasonlóan kilencven után rendkívül komoly válságot élt át, amelyből jó néhány régió, illetve társadalmi csoport máig sem tudott kilábalni. Szlovákia mai társadalmi-helyzetéről lásd: Gajdoš – Pašiak 1995 (angol nyelvű összefoglalóval). Az elhurcolások, menekülések, kitelepítések kapcsán néhány iránymutató munka: Braham – Tibori Szabó 2007; Hudak 1983; Šutaj 2008; Vadkerty 2007. Bakó 1984, 103–109 p.; Balassa 1994. Gunda 1989, 109–134. p.

35


et)

TA

N MÁ

m (né

SZLOVÁK

R

R MAGYAR R

R

11 Az etnikai térszerkezet. A nemzetiségi kérdésnek elsősorban a kulturális örökségalkotás folyamatában van jelentősége, de pl. a zsidóság egykori markáns jelenléte még ma is leolvasható a kereskedőházak nagy számából. Ethnic configuration. Ethnicity mainly plays an important role in the formation of cultural heritage. Still the large number of merchant houses indicates the one-time significant presence of the Jews for instance.

zsidók 1945 előtt cigány gettók

R

ruszinok

alapkérdésétől. Kassa vidékén a nemzeti identitás túlságosan labilis ahhoz, hogy statisztikai képet rajzolhassunk róla. Ezért, noha a népszámlálások rögzítik a nemzetiségi arányszámokat, célszerűbbnek látszott a szociografus szemével kezelni a kérdést. Ezen belül is főként azokra a sajátosságokra kell koncentrálni, amelyek közvetlenül kihatottak a települések örökségére. Ha nagy vonalakban akarnánk megrajzolni a térség etnikai térképét, úgy egy észak–déli határt húzhatnánk szlovák és magyar területek között, körülbelül ott, ahol más tekintetben is kettéválik a régió. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy a déli „magyar tömb” inkább erős magyar kisebbségi reprezentációról, semmint helyi

36


(12)

Hilyó

(13)

Debrőd

12–13 A szlovák és magyar építészet különbségeit alapvetően a táji tagoltság okozta. A 20. században azonban igyekeztek a különbségeket felnagyítani, ennek folyománya egy erősebb színezésű szlovák és egy a fehér alapszínt hangsúlyozó magyar eklektikus stílus a homlokzati díszítésben Basically, the geographic articulation causes the differences between the Slovak and Hungarian architectures. In the 20th century however, the differences have been deliberately enlarged, and as a result, there are gable decorations of more colorful Slovak, and of an emphasized white prime color of Hungarian Eclecticism.


37

többségről szól. Az észak–déli határ inkább a 20. század közepei állapotokat jelzi. Ekkoriban még mindkét meghatározó nemzetiség komoly asszimilációs erővel rendelkezett. Jellemző, hogy a kettő közé ékelődő ruszinok Ájfalucskán szlovákokká, Tornahorvátiban magyarokká váltak. A szlovák észak és a magyar dél között természetesen jelentős építészeti különbség is volt, de ezt inkább a topográfiai adottságoknak, semmint a kulturális identitás eredőjének kell tekintenünk. A két világháború között azonban már tudatosan igyekeztek kihangsúlyozni a különbségeket, és az eklektikus vakolatarchitektúrákon belül kialakulóban volt egy színesebb „szlovák” és egy fehérhez ragaszkodó „magyar stílus”.55 A későbbi típusházak azonban ezeket a különbségeket már nem engedték érvényre jutni. Napjainkban mind a magyar, mind a szlovák kulturális identitás sokkal erősebben kötődik a nyelvhez, mint a települési örökséghez. Ezzel magyarázható, hogy Kassa-vidék magyarsága elsősorban irodalmához és vallásához ragaszkodik, semmint épületeihez. Egészen más a helyzet a térség harmadik nagy etnikai tömbjét alkotó németséggel. (A helyi németeket „mántaként” is szokás emlegetni). A Felső-Bódva mente három kisvárosa, főként pedig Alsómecenzéf Szlovákia egyik legnagyobb német nyelvszigete, a maga néhányszáz fős német lakosságával. A németség kulturális tradícióiban az építészet mindenkor előkelő helyet foglalt el, amit csak erősít a tény, hogy a második világháborút követő katasztrófa után jóformán már csak az épületek őrizték meg kontinuitásukat. De nemcsak az egyre inkább felmorzsolódó mánta közösségnek, hanem a betelepítés útján kialakult szlovák többségnek is fontos az építészeti identitás. Főként azután, hogy a két Mecenzéfet a hivatalos műemlékvédelem Kassa-vidék legszebb településeivé „nyilvánította”. Gyengén ugyan, de a német hagyományokhoz kötődik Aranyida is, ahonnan azonban a német etnikai elem – miután megszűnt a bányaművelés – már a huszadik század elején elvándorolt. Noha Aranyidán volt a legdrasztikusabb, a németség elvándorlása rendkívül komoly méreteket öltött az egész régióban.56 Holott a német városok a 19. század előtt a térség leggazdagabb települései voltak, amelyek a bányászat és a kézműipar mellett a regionális kereskedelmet is irányították. Utóbbi miatt érthető, hogy a szintén kereskedelemre szakosodott zsidó közösségek ezekben a városokban sosem tudtak igazán megerősödni. Nem úgy a déli kisvárosokban, Nagyidán, Szepsin és Tornán, amelyek a zsidóság legfőbb központjainak számítottak.57 Volt még zsinagóga Bodollón és Csécsben is, feltehetően az emancipáció (jogi egyenlőség) előtti idők emlékeként. A zsidóság főként a települések centrumát lakta be, ahol élénk kereskedelmi és szellemi életet teremtett. A kereskedőházak alkotta századfordulós utcaképek és a zsinagógák képezik tehát a holokausztban elpusztult izraelita közösségek építészeti örökségét. Mindkét emlékanyag pusztulóban van, holott pl. a nagyidai barokk imaház és a hozzá kapcso55 56 57

Csíkvári 1939, 143. p. Lásd bővebben: Guzsak 1983. Braham – Tibori Szabó 2007.

12, 13

93, 94

216, 217

38



Torna

39

Jászóújfalu

14 A nagyidai barokk zsinagóga Kassa-vidék egyedülálló szakrális emléke, amelyhez azonban a helyi közösség nemigen kötődik.

15 Jászóújfalu gettója egy mélyedésben, feltehetően egy korábbi vályoggödörben alakult ki. Házakról alig beszélhetünk, harmadik világbeli állapotok uralkodnak.

The baroque synagogue in Nagyida is a unique sacral monument of Košice region. Yet the local community is not connected to it.

The slum in Nováčany has taken shape in a depression, probably a former clay pit. There are sheds rather than houses, it is like the Third World.

14

390 15

lódó boltozott lakóépület Kassa-vidék legszebb, de legalábbis legérdekesebb emlékei közé tartozik. A zsidóság és németség eltűnésével szemben a cigány (roma) etnikum számbelileg ugyancsak megerősödött a 20. század második felében. A cigány lakosság attól függően, mely területen él, szlovák is, magyar is lehet. Leginkább azonban egyik sem, mivel összességében mindkét nemzetiségtől távol áll életmódjában, szokásaiban és lakáskultúrájában egyaránt. S ha azt mondtuk, hogy a nemzetiségi kérdés általában érzékeny téma, fokozottan érvényes ez a cigányság esetében. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a helyi cigányok mellett egyre nagyobb számban jelennek meg Kassáról kiköltöző családok is, ami pl. Tornán már belső feszültségekhez is vezetett. Térségünkben a cigányság rendszerint a falu többségétől elkülönített úgynevezett táborokban él, amelyek a harmadik világbeli bádogvárosokra emlékeztetnek. Falusias lakóházakkal nagyobb számban csak Somodiban, Tornán, Szepsiben, illetve Jászón rendelkezik, de itt is elkülönülve a többségtől, zárványokban, gettókban él.

A rendelkezésre álló 1910-es népszámlálási adatok alapján óvatos becsléssel azt mondhatjuk, hogy a század elején a földművelő népesség a teljes keresők kétharmadát tette ki.58 A falvak mellett a medencében ülő kisvárosok, úgymint Nagyida és Torna társadalmát is az agrárium határozta meg. S ha jelentős is volt e két város kézműves hagyománya, ez a kézművesség inkább megélhetési kényszer volt, ahonnan bármikor vissza lehetett lépni a mezőgazdaságba.59 A posztfeudális paraszti értékrendben a társadalmi státusz legfőbb fokmérőjének a földterület nagysága számított. Igaz ugyan, hogy a századfordulón a vasút melletti falvakban már kimutatható volt némi kilépési mobilitás is, ám az 1920 utáni határváltozás ezt a folyamatot megakasztotta. A megosztott vármegyében a Csehszlovákiához került falvak a déli területek konkurenciája nélkül tudták értékesíteni termékeiket Kassa piacain. Mindemellett az új államhatalom igyekezett leszámolni a (magyar) nagybirtokkal, ami földosztással, és ezzel a paraszti egzisztencia meg58

Agrárfalvak, bányavárosok és ipari községek: Kassa-vidék a 20. század közepéig jellegzetes keveréke volt a paraszti társadalomnak és a manufakturális szinten megrekedt háztáji iparosságnak. Földrajzi kiterjedésében mindenképpen a mezőgazdaság volt túlsúlyban, de ha a keresők megoszlását tekintjük, már árnyaltabb a kép.

59

Más kérdés, hogy a nem mezőgazdasági lakosság egy része attól, hogy a statisztika más munkaszektorba sorolta, még paraszti mentalitású maradt. Ezzel kapcsolatban Erdei Ferenc amellett foglalt állást, hogy a parasztság nem azonosítható az agráriumban dolgozókkal. A parasztság ugyanis mindenekelőtt kultúra, amely a középkorig visszanyúló rendies életszemléletet őrizte meg. Erdei 1941. A tornai kézművesek döntő többsége az elszegényedő jobbágyság rétegéből került ki. Életmódjukban, családi viszonyaikban mindvégig a parasztság életmódját követték. Pozsgai 2001b, 266–296. p.

16

40


41


Kassán piacozó agrárfalvak

egyenlőtlen birtokviszonyok kis határ rossz talajadottságok

Jelentős bányászati központok, illetve bányavárosok a 18–20. sz.-ban

prosperáló agrárfalvak

Birtokmegoszlás 1938-ban

80 % felett 50–80 % 50 % alatt

Mezőgazdasági keresők aránya 1910-ben

16 A huszadik század elején a térség ipari centrumát még az északi bányavidék képezte. Máshol a mezőgazdaság dominanciája egyértelmű, noha a vasúthoz közeli településeken már megindult a szektorváltás. In the beginning of the 20th century, the northern mining district was the industrial center of the region. Elsewhere agriculture was dominant, although activity shift had started in the settlements near the railway.

szilárdulásával járt együtt. E két hatás együttesen indokolja, hogy a parasztság birtokviszonyait nem a 20. század elejei, hanem az 1938-as adatok alapján érdemes megvizsgálni.60 Annál is inkább, mert a ma látható parasztporták döntő hányada a húszas-harmincas években nyerte el történeti formáját.

17 A legtöbb település életét 1945 előtt a földterület nagysága és minősége határozta meg. A legrosszabb helyzetű falvak azok voltak, ahol a földek szűkösen és rossz minőségben álltak rendelkezésre. A medence öntéstalaján ezzel szemben komoly középparaszti gazdaságok alakultak ki. Végül a harmadik csoportot a Kassa melletti aprófalvak alkotják, amelyek piacozással és intenzív kertészkedéssel igyekeztek kompenzálni nem éppen kedvező adottságaikat. Before 1945, the size and quality of the land determined the life of most settlements. Where land was scarce and poor, villages were in meager condition. Whereas prosperous small-holder farms were established on the flood soil of the basins. The tiny villages along Košice constitute the third group which marketed its produce with intensive gardening to compensate their meager conditions.

A csehszlovák földreformban juttatott földek statisztikáját községsoros bontásban adja közre: Szőllőssy 1939, 500–509. p.

15–20 hold 5 hold alatti

A birtoknagyságok tekintetében azt tapasztaljuk, hogy az északi falvakban általában kisebb, míg a déliekben nagyobb a paraszti földek átlagos területe.61 A földterület nagysága mellett azonban figyelembe kell venni a földek minőségét is. Sta61

60

20 hold feletti

Északon egyedül Hatkócon, Semsén és Jászóújfalun találunk 20 holdnál nagyobb földet birtokló paraszti középosztályt. Ez a középosztály azonban 1938-ban még igencsak fiatal, hiszen a csehszlovák földreform után született meg.

42


tisztikai mutatók nélkül is egyértelmű, hogy a legjobb termőértékű földek a Bódva és az Ida medencéjének öntéstalaján alakultak ki. Ezt a tényt, illetve a statisztikákat összevetve az agrárterületeken belül három markánsan elkülönülő településcsoport rajzolódik ki. (1) Az első csoportba a kishatárú vagy/és rossz adottságokkal rendelkező, rendkívül szegényes agrárfalvak tartoztak. Ezek elsősorban a tornai járásban, illetve a Cserehátban és a Karszt vidékén koncentrálódtak. Jellegzetes képviselőjük Felsőlánc, illetve Debrőd. A szegényes agrárfalvak építészetében a 20. század elejéig rengeteg archaikus vonás konzerválódott. Ennek későbbi sorsa rendkívül erősen függött a község hatvanas-hetvenes években betöltött pozíciójától. Ha ugyanis megindult a lakosság gyarapodása, úgy az avítt épületállomány néhány év alatt lecserélődött.62 (2) A második csoportba sorolhatók a jó minőségű földeken fekvő parasztfalvak, mint pl. Csécs vagy Perény. Mivel a Bódva és az Ida összefolyásánál elterülő mocsárvilágot a 19. század végére nagyrészt kiszárították, az itt lévő falvak körül egyszerre megtöbbszöröződött a megművelhető szántók kiterjedése. A gazdagodó agrárfalvakban az építéstechnológiai váltás a huszadik század első felében megkezdődött, ami azt jelentette, hogy az akkoriban épült jó minőségű lakóházak az ötvenes-hatvanas években nem szorultak cserére, csupán bővítésre és átalakításra. (3) A harmadik csoportot a dombvidék falvai alkotják, ahol a gabona mellett, illetve helyett a piacra termelő kertészet, illetve néhány, szintén a piaci lehetőségeket kihasználó foglalkozás (pl. fuvarozás, kosárfonás) biztosította a megélhetést. A földterület hiánya nem tette lehetővé a paraszti tőkefelhalmozást, így ezekben a falvakban egy viszonylag homogén szociális státuszú lakosság élt. A húszas-harmincas években, Kassa gyors urbanizációjával párhuzamosan, itt is megindult az elavult épületállomány cseréje. Ez a kései, sok városi hatást magába olvasztó népi építészet évtizedekkel a paraszti kultúra hanyatlása után is korszerűnek számított. Az agrárvidékektől elkülönülő régiót alkottak Kassa vidékén az Érchegység városai. Érdekességként megemlíthető, hogy a 19. század előtt nemcsak a szabadalmas bányavárosokban, de a falvak egy részében is foglalkoztak érckitermeléssel.63 A századfordulón azonban már nyomát sem találni a népi bányaművelésnek, sőt, a városokban is komoly átalakulások zajlottak.64 Felsőmecenzéfen például a kitelepülő mánták házait szlovák gazdák vásárolták meg. A nemzetiségváltás a mezőgazdasági településkép


erősödését is magával hozta, így többek között a magtárak megjelenését. A bányászat mindeközben levált a hagyományos településszerkezetről, és egy új telep köré szerveződve virágzott tovább (Luciabánya).65 Mélyreható átalakulások zajlottak Stószon is, ahol a korábbi gazdasági rendszerek helyét modern gyáripar foglalta el. A gyárak és bányásztelepek társadalma alapvetően különbözött a hagyományos bányavárosok polgárságától. Míg utóbbiak rendi értelemben vett autonómiával rendelkeztek, addig a 19–20. század proletár-munkás kultúrákat hozott lére. A Kassavidéki munkásság életvilága azonban nem azonosítható teljes mértékben a korszak nagyvárosaiban kialakult fogalmakkal. Mindenekelőtt hiányzott a városias közeg, amely ezt a réteget sajátos bérmunkás jellegén túl életmódjában is modernizálni tudta volna.66 A városiasság hiánya már abból is kitűnik, hogy az északi ipari zónából szinte teljességgel hiányzott a polgári középosztály.67 A 19. századi modern polgárság képviselői, az állami tisztségviselők, szabadfoglalkozásúak, kereskedők zömmel nem itt, hanem a két járási székhelyen, Szepsin és Tornán tömörültek. Részarányuk azonban még ezeken a helyeken is alig lépte túl a tíz százalékot. Társadalomforma – településforma: A fejezet zárásaként az imént felvázolt társadalomformák által létrehozott településformák bemutatására kerül sor. Mivel az örökséghelyzet tipológiája kapcsán a közelmúlt részleteiben is bemutatásra kerül majd, itt csupán a kérdés „örökségi” dimenziója kap figyelmet, tehát az 1960 előtti állapotok. A következőben felállított négyes tipológia weberi értelemben vett ideáltipikus modell, amelynek egyetlen település sem felel meg a valóságban, hiszen azok több hatás keverékeként alakultak ki.68 Így nem ellentmondás az, hogy példának okáért Semse egyszerre reprezentálja a homogén paraszttársadalom településrendjét és a központi intézmény köré szervezett falut, attól függően, hogy a kastély és a falu viszonyát, vagy a főutcát emeljük-e ki belőle. (1) A mellérendelő szerkezetű rendies kisvárosok a feudalizmus korában bizonyos autonómiát élveztek saját ügyeik intézésében (Stósz, a két Mecenzéf, valamint Jászó és Szepsi). Az önrendelkezés kialakított egy sajátos közösségi mentalitást, amely mindenekelőtt a céhes keretek köré szerveződött. Ellentétben a modern kapitalizmussal a céhes termelésben nem a profit, hanem a foglalatosság volt a legfontosabb szabályozó erő.69 S mivel a profit csak másodlagos jelentőségű volt, a helyi társadalomban sem 65 66

62

63

64

A százával említhető példák közül itt elég legyen Hercegkútra utalni. Balassa Iván írja, hogy az 1950-es évek végi gyűjtőútjai során még alig találkozott új házzal. Húsz évvel később ugyanakkor már egyetlen háború előtti porta sem állt a faluban. Lásd: Balassa 1984. 267–280. p., különösen a 269. p. A falvak bányászati hagyományaira emlékeztetnek a környék helynevei és a templomok védőszentjei, mint pl. Jászórudnok vagy Hilyó Szent Borbála-temploma. Megjegyzendő, hogy a szomszédos Gömörben a népi bányászat hagyományai a legújabb korig fennmaradtak. Lásd bővebben: PaládiKovács 2007. Kelet-Szlovákia vasművességéről lásd Šarudyová 1989.

43

67

68

69

Borovszky – Sziklay 1896, 329 p. Az életmód rétegképző szerepére Max Weber hívta fel a figyelmet, kiegészítve ezzel Marx egyoldalú, csakis a tulajdonformákra és a termelési struktúrákra összpontosító, osztályalapú megközelítését. Lásd Marx – Engels 1932, 523–557. p., illetve Weber 1987; Weber 1996. A polgári, keresztény középosztály a Horthy-rendszerben vált kultikus fogalommá, ám mint társadalmi réteg a dualizmus korának társadalmában is jelentős helyet foglalt el. A századforduló Magyarországának társadalomtörténetéről lásd Gyáni – Kövér 2003. Az ideáltípusok lényegében gondolati konstrukciók, amelyek logikai-tipológiai rendet alkotnak, de a valóságban tiszta formában sosem lelhetőek fel. Lásd Weber 1998. A kapitalizmus formáiról és modern kapitalizmus sajátosságairól lásd Weber 1995.

307

18

44


ALAPRAJZ

TELEKMÉRETEK

HATÁR

45


UTCAKÉP

közösségi földek magas aránya

rendies kisváros

szegényebb polgárság

vezető polgárság

urasági földek magas aránya

kastélyos falu

paraszt kereskedő kézműves

urasági

urasági földek magas aránya

homogén parasztfalu

elzárt falvak

kapitalizálódó parasztfalu

paraszti birtokok relatív magas részesedése

piacozó kisbirtokosok

leszakadó, illetve stagnáló paraszti rétegek

„száz” holdas gazdák

18 A településformák-társadalomformák történeti összefüggései. A rendies kisváros utcaképe egységes, a gazdagabb és szegényebb polgárság telekméretei, építőmódjai között minimális a különbség. A kastélyos falvakban ezzel szemben urasági óriástelkek és zsellérsorok polarizálják a településképet. A kis határú paraszti falvak megint csak egységesebb képet mutattak, s attól függően, hogy lehetőség volt-e piacra termelni, akár városi mintára félszuterénes építésmód is kialakulhatott. A nagyhatárú parasztközségekben a földműves népesség erős differenciálódása a jellemző, amelyet változatos utcakép jelenít meg a térben. Historical correlations of settlement models – society models. The streetscape of the feudal small town is more uniform, the plot sizes and building methods of the wealthier and decent citizenry only slightly differ. Whereas in manorial villages seigniorial large-plots and serf-quarters polarize the settlementscape. Peasant villages with limited outskirts show a more uniform picture, but when they could produce for market semi-subterranean architecture could emerge. The populations of peasant villages with large outskirts were typically very differentiated, with diverse streetscape accordingly.

keletkeztek kiugróan éles vagyoni különbségek. Ebből következően a rendies kisváros architektúrájában nincsenek éles ellentétek. Éppúgy hiányoznak az arisztokráciára jellemző központi építkezések, mint a szegényebb népréteg kényszerlakhelyei. Ugyancsak a helyi társadalom homogenitásával magyarázható, hogy a centrum településszövete nem válik el élesen a külső részektől, hanem mintegy azok sűrűsödési pontjaként jelenik meg. Az épületek a város belseje felé haladva egyre méretesebbek és díszesebbek lesznek ugyan, de mindvégig egyazon léptéket és építőtradíciót jelenítik meg. Másként fogalmazva, a külvárosokban fellelhető formák a legtöbb esetben reliktumok, amelyek valamikor a centrumban is elterjedtek voltak.70 A széles homlokzatú polgárházakkal övezett alsómecenzéfi főtéren például a 18–19. század 70

A népi építészet kutatása sokáig nem vette észre, vagy legalábbis nem hangsúlyozta eléggé, hogy a paraszti építészet táji tagozódása nem egyszerűen geográfiai adottság. A táji sajátosságok egy jelentős része ugyanis valójában reliktum, amely egykoron más, gyorsabban fejlődő területeken is fellelhető volt. Lásd Balassa 1994.

19 A történeti településformák táji megoszlása. A rendies kisvárosok elsősorban a bányavidéken, a kastélyos falvak pedig a déli gabonaövben sűrűsödnek. A parasztfalvak kapitalizálódása is ezen a területen haladt a legelőbbre. Az észak-keleti Dombvidéken a határ szűkössége, a tornai részeken pedig Kassa relatív távolsága miatt nem indult meg a helyi paraszti társadalom differenciálódása. Regional distribution of historical settlement models. Feudal small towns appear densely in mining region, while manorial villages in the southern corn zone, where capitalization of peasant villages advanced the furthest. The differentiation of the local peasant society did not commence for land is scarce in the northeastern Hill Region, and for the relatively large distance from Košice in Torna area.

rendies kisváros kastélyos falu homogén parasztfalu kapitalizálódó falu

fordulóján hasonló faházak állhattak, mint amilyenek a község részét képező, jóval szegényesebb Grundon az 1960-as évekig is fennmaradtak. A központ egyöntetű polgárházai közül rendszerint egy-egy központi épület, a templom vagy a városháza emelkedett csak ki. Egészen biztosan volt városházája Stósznak, Alsómecenzéfnek, Felsőmecenzéfnek, Jászónak, Szepsinek, Aranyidának és

264

136

46

258

349

442

410 206

138


Tornának.71 A legtöbb városháza azonban a 19. században már fogadóként üzemelt, jelezve a rendies kiváltságok erodálódását. A városháza szimbolikus tartalma egyértelmű, de fontos észrevenni, hogy hasonló polgárias önkormányzatiságot fejezhetett ki az orsós szerkezetű település közepén álló plébániatemplom is. A polgárházak gyűrűjében álló templom így nem az egyházi fennhatóság helyi hivatala, hanem a közösség életének középpontja volt. A rendies mellérendelő településképben a templom és a polgárházak szerves egységet alkotnak. Alsómecenzéfen a polgárházak gyűrűje szinte abroncsként fogja körbe a templomot, amelynek idővel hűbérúri jogát is megszerezte a polgárság.72 Stószon eredetileg hasonló szerkezet létezett, de a 19. században felépült mágnás palota a tér kapcsolatait teljesen átrendezte. Átmeneti formára utal Jászó plébániatemplomának pozíciója, mikor is a templom a várostól külön, egy magaslaton áll. Mindez kifejezi, hogy Jászón az egyházi hatalom független maradt a polgárság autonómiatörekvéseitől.73 Patthelyzet alakult ki, amelyben sem az egyház, sem a polgárság nem tudta teljes mértékben érvényesíteni érdekeit. Az ilyen településkép értelmét akkor fejthetjük meg igazán, ha összevetjük a centrális szerkezetű Tornáéval. Míg ott a főutca egyenesen a templom déli kapujából „nőtt ki”, addig Jászón a polgárváros szinte ignorálja a plébániatemplomot, és attól független városképet alkot.74 (2) A centrális térszerkezetű település, röviden a kastélyos falu jelenti a második típust, amely típus egyben az előző ellentéteként is felfogható. Az elnevezést indokolja, hogy a régióban főként falvak sorolhatók ide, illetve, hogy a központi telket rendszerint egy kastély és majorságai foglalják el. 75 Vannak azonban speciális esetek is, így pl. a kastélyos mezővárosok (Torna, Nagyida), illetve azon települések, amelyek központját nem kastély, hanem egyéb nagyszabású épület dominálja. Ilyen speciális eset Jászóváralja a maga kolostorával vagy Stósz a mágnás palotával.76 Ugyancsak kas71

72 73

74

75

76

A tornai városháza ugyanakkor nem vethető össze a Felső-Bódva menti társaival. Egyszerű, földszintes épület volt, s csupán egy levelezőlap kapcsán sikerült tudomást szerezni róla. Hogy pontosan hol állhatott, és hogy megvan-e még az épület, sajnos nem sikerült kideríteni. Az azonban önmagában is sokat mondó, és az épület kicsiny jelentőségére utal, hogy a mai településtopográfia nem jelöl ki semmilyen olyan központi helyet, ahová elvi szinten legalább, de el tudnánk képzelni egy reprezentatív városházát. Bubics 1904. 170–171. p. Noha a jászóiak a 13. században komoly jogi autonómiákat nyertek, ezeket a jogokat a későbbiekben nem tudták érvényesíteni az egyházi földesurukkal szemben. Lásd: Kolivosko 2005, 62–69. p. A templom topográfiájának szimbolikus tartalmát persze nem szabad eltúlozni. Az orsó közepére helyezett templom kapcsán ugyanis egy általánosan elterjedt hospes településformáról van volt, amelyhez mintául a környéken Kassa szolgált. Ráadásul nemcsak városok, de falvak is előszeretettel vették át ezt a modellt. Kassa középkori topográfiájáról és a lehetséges párhuzamokról lásd: Krcho 1992. Ennek a településformának a legtisztább esete a cselédfalu vagy másként uradalmi község lenne, amelyre azonban Kassa vidékén egyedül Alsólánc példa. Az uradalmi község magja a kastély vagy intézői lak, amely körül a majorság nagyobb gazdasági épületei és a föld nélküli cselédség, illetve a zsellérség lakásai helyezkednek el. Általában nem túl népes települések ezek, amelyek azonban sűrűn átszövik a tájat. Lásd Ortutay 1982 –„cselédfalu” szócikk. Jászóváralja ma Jászó része.


47

télyos falunak tekinthetők azok a helyek, ahol több kisebb kúria együttesen alkotja a település gerincét. Vidékünkön azonban ez a településforma ritka kivétel. Egyedül Jánok tekinthető ilyennek, valamint Zsarnó bizonyos részei. A kastélyos falu lényege, hogy a lakóházak alkotta településszövet és a központi épület nem ugyanazon építészeti formanyelvet és léptéket képviseli.77 Míg előbbi a helyi vernakuláris fejlődésbe illeszkedik, addig a kastély a rangos építészet terméke. A vidéki kastély fizikálisan a falu része ugyan, de társadalmilag az arisztokrácia, illetve a nemesség régiókon átívelő életmódjának kifejeződése. A centrális térszerkezetben ezért a tematikus és a nem tematikus építészet között csakis egyoldalú kapcsolat létezik.78 Miközben a parasztház igyekszik átvenni bizonyos formai külsőségeket, a kastély vagy bármely hasonló rangú épület érintetlen marad a népi építészet hatásaitól.79 A kastély azonban nem attól válik ténylegesen is centrummá, hogy más, mint a környezete, hanem attól, hogy ezt a környezetet szimbolikusan és a valóságban is uralja. A nagybirtok nagy számban foglalkoztatott földnélkülieket, ami zsellérsorokat generált, ugyanakkor mesterembereket is igényelt, akik félig-meddig már városinak tekinthető formákat kezdtek meghonosítani. A kastélyos falvakban tehát az egyik oldalon a proletarizálódó parasztság, a másikon a professzionalizálódó iparosok, illetve az ő igényeiket kiszolgáló kereskedelem és vendéglátás markáns jelenléte figyelhető meg. A centrális településen tehát nemcsak a kastély és a falu között keletkezik szakadék, hanem a falun belül is. Természetes, hogy ez a differenciált osztályhelyzet igen eltérő telekméreteket generált. A differenciált helyi társadalom változatos házformákat tartott fenn az egészen primitív hajlékoktól a kézműves-paraszti architektúráig bezárólag. (3) A homogén paraszttársadalom dominálta faluképre nem jellemző a kastélyos falvak éles társadalmi megosztottsága. A centrum egy egységes települési arculat középpontja, akárcsak a rendies kisvárosokban. Ám, ha lehet, a homogén paraszttársadalom települései még azoknál is egységesebbek. Míg ugyanis a városok pusztán méretüknél és lakosságuk számánál fogva is hajlamosak voltak övezetekre bomlani, a kisebb falvakban ilyen differenciáltságról sem beszélhetünk. A homogén parasztközség kialakulásában két döntő tényezőnek volt szerepe: az elzártságnak és a földterület hiányának. Ha a két tényező közül legalább az egyik fennált, jó esély volt arra, hogy a helyi paraszttársadalom homogén maradjon. A piacoktól, vasúttól és egyáltalán a kapitalizálódó centrumoktól elzárt községekben a jobbágyfelszabadítás előtti 77

78

79

Ez alól némi kivételt képeznek Zsarnó kúriái, amelyek – mai szemmel legalábbis – nem sokban különböznek a módosabb parasztházaktól. A tematikus elemek alkotják a településkép ismétlődő egységeit, míg a nem tematikus elemek egyediek. Egy faluban például a parasztházak tematikus elemek, míg a templom vagy a kastély nem tematikus. Lásd bővebben Meggyesi 2009. 44. p. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kastélyépítészet, s főként a kertépítészet divatból át ne vett volna bizonyos népies jegyeket, mint pl. a 19. századi romantika a „svájci házat”. Lásd Kräftner 1994.

130, 134

445, 449

314

48

251

90

88 99

101


paraszttársadalom belső szokásrendje konzerválódott.80 Ilyen szélsőségesen archaikus településrend maradt fenn Ájfalucskán az 1960-as évekig. Ez a szokásrend a céhes fejlődéshez hasonlóan az élet minden területét, így a vagyonszerzést, a munkával töltött időt és a vagyoni különbségek kifejeződését is szigorú közösségi szabályoknak rendelte alá.81 A második tényező hatása a Dombvidék falvaiban érhető tetten, amelyek ugyan közel feküdtek a felvevő piachoz, mindenekelőtt Kassához, de melyekben a földterület szűkössége megakadályozta a parasztság differenciálódását. Mivel a parasztság elsősorban a földjei bővítésével tudott vagyont felhalmozni, ott, ahol nem volt elegendő megvásárolható földterület, paraszti tőke sem tudott képződni. Így aztán hiába hatott élénkítően Kassa közelsége a parasztság piaci árutermelésére, ha a másik oldalon a földhiány lehetetlenné tette a profit felhalmozását, a társadalmi különbségek kiéleződését. A piacozásból szerzett jövedelmek pedig nem a földben, hanem egy másik materiális vagyontárgyban, a lakóházban kezdtek felhalmozódni. Ezzel magyarázható, hogy az 1920–30-as években ezen a vidéken igen gyors és igen látványos urbanizációja zajlott a népi építészetnek. (4) A differenciált helyi paraszttársadalom településeiben a kapitalizálódás megbontotta a homogén településrendet.82 A differenciálódás egyik velejárójaként kialakult egy gazdagparaszti elit, amely építészetében is igyekezett kifejezni növekvő társadalmi státuszát. Mindez azzal járt, hogy a korábbi egytraktusos falurendbe másfél traktusos nagyobb épületek kezdtek feltünedezni. A kapitalizálódó parasztbirtok az életformák polgárosodását is elősegítette, aminek egyik velejárója a vegyesboltok térnyerése. A piacot kiegészítő, illetve felváltó vegyesbolt sajátos, utcára nyíló házformát igényelt, amely ugyancsak az utcakép heterogenitásához járult hozzá. A kapitalizálódó paraszti társadalom a középbirtokos parasztság mellett az átalakulás veszteseinek széles rétegét is létrehozta. Ez a réteg egyre kevésbé tudott megélni a földből, és igyekezett kilépni az agráriumból. Ez a folyamat megint csak újabb házformát generál: a melléképületek nélküli munkáslakást. A munkáslakás elsősorban ott válhatott meghatározó településképi elemmé, ahol helyben volt iparimunka-lehetőség. Az agráriumból kilépő falu tipikus esete Jászómindszent. Az itt kialakuló „bányászház” nem más, mint három vagy négy egymás mögé sorolt, oldalhatáron álló parasztos hosszúház.

80

81

82

A 19. század második felében a népi kultúra egyre fokozódó polgárosodása figyelhető meg, elsősorban az ország középső területein. Lásd Kósa 1998. A 19. században mélyreható átalakulás zajlott a népi kultúrán belül. Ennek részeként a paraszti vagyonszerzés a módosabb községekben már elszakadt a földvásárlás puszta tényétől és más, tartós „fogyasztási” cikkek felé is elmozdult, mint pl. a festett ládák, kerámiák és egyéb dísztárgyak. Ugyanennek a mentalitásnak a része a parasztházak fokozódó díszítése is. Hofer 1975, 398–416. p.; Fél – Hofer 1997. Különösen az összefoglaló fejezet, 456–476. p. A Bódva mente magyarországi falvainak kapitalizálódásáról lásd Szuhay 1982.


49

Mivel a differenciált helyi paraszttársadalom településformája egy viszonylag kései fejlődés eredménye, s mint ilyen, a már meglévő telekszerkezetre telepedett rá, nem rendelkezik az előzőekhez hasonló markáns szerkezetiséggel. Sajátosságát éppen az adja, hogy benne a különböző korszakok, társadalmi rendek és osztályok építészete hektikus rendszertelenségben keveredik össze. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az ilyen utcakép zavaros lenne, hiszen a kései paraszti építészet a korábbi népi építészet formáit gondolja tovább.83

83

Lásd erről Meggyesi 2008, XIX. p.

152

A TELEPÜLÉSKÉP TÁJI BEÁGYAZOTTSÁGA

51

5 / A településkép táji beágyazottsága

20 22

21

475

27 22 474

26

23

490

Ezen a körülbelül 750 négyzetkilométernyi szűk területen négy meghatározó tájforma találkozik: a Szlovák Karszt (Torna-Gömöri Karszt), a Szlovák Érchegység (TokajEperjesi Érchegység,), a Csereháti-dombság, valamint az ezen kiemelkedések között kialakuló, a Bódva és az Ida feltöltötte medence. Utóbbit kelet felé csak egy kisebb hát választja el a Hernádtól, amely az Alföld felé nyitja meg a vidéket. A nagytájak találkozása rendkívül változatos környezeti beágyazottságot teremtett. Igen gyakori, hogy egyazon település két végén eltérő táji karakterrel lehet találkozni. Kettős táji környezetben fekvő települések: A tájegységek találkozása igen élénkítően hatott a településképződésre. Az egymástól eltérő adottságú határrészek ugyanis diverzifikálták a természetből élő ember lehetőségeit a legeltető állattartástól a szántóföldi növénytermesztésen, az erdészeten át a halászatig. A medencén belüli kisebb szintkülönbségek, amelyek egykor a termelésre alkalmas védett részeket és a mocsarakat választották el, ma már alig érzékelhetőek. Ahol azonban az eltérő természeti környezet élesebb geomorfológiai lépcsőből fakadt, ott ma is jól érzékelhető a kettős táji kötődés. Az Érchegység lejtőrendszerét a hegyekből lehordott hordalékok alakították ki. A szántók ezeken a lejtőkön telepedtek meg, körülbelül 300–400 méter tengerszint feletti magasságig, afölött viszont megmaradtak a sűrű erdőségek. A Cserehát déli peremvidéke egészen más módon rétegződik. Itt a nem túl magas dombvidék magaspart-szerűen omlik le az alatta elterülő, az Ida és mellékfolyói által feltöltött mély medencébe. Hajdanán ez a mélyedés Kassa-vidék legterméketlenebb területének számított. A körülbelül ötven négyzetkilométernyi területen ma szántóföldi kultúrák sorakoznak, hatalmas egybefüggő táblákban. Fölöttük a Cserehát dombvidéke azonban ma is őrzi az irtásföldek szabálytalan tömbjeit, amelyek határát fás-bokros galériák rajzolják rá a tájra. Végül a Karszt esetében még a Csereháti-peremvidéknél is élesebben különül el egymástól a medence és az erdős dombvidék. A Karszt valóságos falat képez a síkság mögött, valódi klimatikus választóvonal. Miközben a hegy déli lábánál a szőlő is megterem, néhány kilométerrel odébb erdőkkel borított sziklás hegyvidék kezdődik. A kettős táji környezetben fekvő települések főtengelye jellemzően keresztben metszi a tájegységek határait. Kassai-vidék falvainak közel harmadában figyelhető meg ez a jelenség. Perény, Semse vagy Jászóújfalu főutcája például az erdős részektől a szántókig vezet. Az elmúlt évtizedek mezőgazdasági átalakulásai ezt a kettősséget

20 Kassa-vidék kiterjedt morfológiai rendszerek találkozási pontjában fekszik. A táj közepét egy kettős medence foglalja el (Bódva medencéje, Ida-medence), amelyet Nagyidánál egy kisebb hát választ el a Hernád völgyétől. Dél felől a nem túl magas Cserehát, nyugat felől a szigetszerűen kiemelkedő Karsztvidék, északon pedig a törmelékes hegylábakkal fokozatosan emelkedő Érchegység bontakozik ki (FelsőBódva mente, Dombvidék, Felső-Ida mente). Košice region is situated in the junction of vast morphological systems. A basin occupies the middle of the region, separated from the Hernád Valley by a low ridge at Nagyida. The Cserehát Hills are at the south, the island-like Kras in the west, and the gradually rising Slovenské rudohorie (Slovak Ore Mountains) with detrital feet in the north.

még kontúrosabbá tették. Eltűntek ugyanis az erdőzóna és a belterület közé ékelődő kisebb legelők, gyümölcsösök és a zöldségeskertek. Ritkább, ha a főutca a táji határvonallal párhuzamosan fut. Ebben az esetben jellegzetes domboldali utcakép alakul ki, amelyben a telkeken belül alakulnak ki nagy szintkülönbségek. Ugyanannak az utcának bal és jobboldali táji beágyazottsága ily módon egészen eltérő lehet. Hím déli házai mögött például a medence végeláthatatlan síkja bontakozik ki, míg az északi házsor mögött csak a közeli erdősávig látni.

40, 259

328, 330

52


GYSÉG

ÉRCHE

Felsőtőkés Aranyida Jászómindszent

Alsótőkés Idabukóc

Hilyó

Felsőmecenzéf

Stósz


Jászóújfalu Alsómecenzéf

Hatkóc

Rudnok

356–664 m

Jászó

280–356 m

Ájfalucska

Baska

Semse

Kisida

Pány Debrőd

KARSZT

Áj

173–203 m Szepsi Szádelő

Csécs

Makranc

Somodi

22 Kassa-vidék természeti környezete megkapóan változatos. Buzitáról kitekintve egyszerre három tájegység is feltárulkozik. Az előtérben a Cserehát hullámos lejtői, jobbra a medence síkja, hátul pedig a Karszt a belőle kinyúló tornai várheggyel.

Szeszta Nagyida

Zsarnó

Udvarnok Méhész

Torna

Vendégi

Bodolló Péder

203–216 m BÓDVA ÉS AZ IDA MEDENCÉJE Komaróc

Horváti Újfalu

Felsőlánc

Jánok

216–280 m Perény

Reste Buzita

Alsólánc

Košice region has a fascinatingly diverse natural environment. Three regions come into view from Buzita at once. There are the Cserehát’s undulating slopes in front, the plain of the basin on the right, and the Karsts with the protruding Turňa castle hill in the background.

Hím

21 A kistáji határok és a településképződés összefüggése, valamint a belterületek tengerszint feletti magassága (A pöttyök a nagyobb külterületi lakott helyeket is feltüntetik). Az ábrán látható, hogy a települések előszeretettel épültek ki a nagyobb morfológiai egységek találkozási vonalánál, hogy így egyszerre használhassák ki a különböző természeti tájak adta megélhetési lehetőségeket. The correlation of minor regions and settlement formation, and the height above sea level of inner areas (dots indicate settlements on the outskirts). As seen in the figure, settlements have preferably emerged at the junction of major morphological units to utilize potentials provided by the different natural tracts.

427 30, 31

A homogén táji környezetben fekvő településekre is érvényes, hogy határuk különböző tájegységeket fog át. Magát a belterületet azonban viszonylag homogén táji környezet veszi körül: dombvidéki részeken az erdőségek, a síkságokon az iparosított kultúrtáj a meghatározó. A dombok, illetve hegyek közt ülő települések táji karakterét a nagy szintkülönbségek adják: a házak fölé emelkedő sziklák és a patakvölgyek meredek oldalai. A táj szinte bármely pontján a településnek az utcakép részét képezi. Nem véletlen, hogy

23 Jellegzetes medencei táj, szintén Buzitáról fotózva. A táblaszerű síkból szinte falszerűen emelkedik ki a Karszt tömbje. Typical basin tract taken from Buzica as well. Like a wall rises the Kras block from the table-like plain.

53

54



24 A Szádelői-völgy, amely egy beomlott barlangrendszer, a vidék legmegkapóbb morfológiai jelensége. Annak ellenére, hogy maga Szádelő falu teljesen átépült, természeti környezete okán jelentős esztétikai értékkel bír.

26 Csécs déli határa valamikor mocsaras terület volt, ma intenzív szántóföldi kultúrák virágoznak ugyanitt. A távoli hegyek már a Zemplén vonulatai, előtte azonban kivehető a hátság, amely az Ida medencéjét a Hernád völgyétől elválasztja.

Zádiel Valley, a collapsed cavern system, is the most astonishing morphological feature of the region. Although the village of Zádiel has been completely transformed, it bears significant aesthetic value for its natural environment.

The southern bourns of Čečejovce used to be swamps, now fertile arable lands flourish here. The remote mountains are the ridges of the Zemplén Mountains, but in the front the ridge is discernible that separates the Ida Basin from the Hernád Valley.

25 A Torna patak mélyedése Méhész és Torna között. Torna vármegyei központtá válásában nagy szerepet játszott, hogy itt találkozott egymással a Szepesség és Miskolc közötti kapcsolatot lebonyolító Bódva-völgy, a Rozsnyó felé felé vezető Tornai-völgy, a Szádelői-völgy, valamint az Ida mentén vezető kassai országút. The bed of the Turňa Brook between Včeláre and Turňa n/B. Here was the junction of the Bódva Valley, the route between the Spiš and Miskolc, the Turňa Valley leading to Rožňava, the Zádiel Valley, and the Košice highroad along the Ida Brook. All this helped Turňa n/B become a county seat.

27. Az Érchegység a Karszttal ellentétben szelíden olvad bele a síkságba. A számtalan kis patak feltöltötte hegyláb lankáin az emberi tevékenység húzott éles határokat a szántóföldi kultúrák és az irtásoktól megkímélt erdők között. The Ore Mountains blend into the plain unlike the Kras. Human activity has delineated the sharp border between arable lands and forests spared from felling on the slopes of the hill-foot filled in by several small brooks.

55

56



57

a természeti romantikára érzékeny városi lakosság előszeretettel áramlik az ilyen helyekre.84 A síkvidék táji kapcsolata egészen más. A horizonton nem a földfelszín, hanem az ég horizontja bontakozik ki. S hogy mégsem az Alföldön járunk, azt a viszonylag nagy vízhozamú patakok széles medre jelzi.

28 Ájfalucska látképe. A kedvezőtlen adottságú hegyvidéki településekről az agrárium az elmúlt évtizedekben fokozatosan kivonult, s ma a meredek szántók és legelők helyét kiterjedt erdőségek foglalják el. Panorama of Hačava. Agriculture has gradually withdrawn from mountain settlements of scarce potentials, and vast forests have taken the place of arable lands and pastures.

Folyóvizek szerepe a településképben: A vízrajz és a települési alaprajz – némi sarkítással ugyan – de a múltban szinte azonos volt. A tornai főutca két patak hordalékkúpján alakult ki, majd idővel e patakok mentén újabb utcák születtek. Alsómecenzéf, Stósz a szűk patakvölgyekbe csápszerűen benyúló utcákat növesztett. A történeti térképek elemzése révén az is világossá vált, hogy több egykori patak menti település csak a vízszabályozások miatt vált utcás jellegűvé. Szádudvarnok például, ahol ma nyomát sem látni a medernek, eredendően patak menti település volt, Nagyidán pedig az Ida szigeteket körülölelő mellékágai lettek idővel utcákká. A patakparti, illetve az egykor patakparti településeken belül több altípus különíthető el. (1) Az első, ha egy mély és keskeny, szurdokszerű völgyben ülnek a lakóházak. A szűk hely miatt az épületek szinte összetorlódnak a völgyfenéken, ki-be lépnek az utcavonalból, néha el is fordulnak, szorosan követve a topográfia kínálta lehetőségeket. A szurdokok rendszerint nem túl hosszúak, és több ágra válnak szét, kialakítva ezzel a hegyvidékekre oly jellemző ágas, legyezőszerű település-alaprajzot. (2) A patakparti települések egy jelentős csoportja távolabb volt kénytelen építkezni a vízparttól. Ha a házak nem a patakmeder szintjén, hanem annak két oldalán, a völgy teraszain sorakoznak, a főutca akár 80–100 m széles is lehet. Főként a hegylábakra jellemző ez az alaprajzi forma, mivel ott a leáramló víz veszélyessé tette volna a túl közeli építkezést. (3) A medencékben is kialakulhattak széles főutcák, hiszen a síkra érő vizek rendszerint szétterülnek és kisebb-nagyobb szigeteket képeznek. Az ilyen szigeteket aztán az utcák vonalvezetése pontosan követi. (4) Igen alkalmas helyzetet kínál a megtelepedéshez, ha a két patak egy „V” alakú hordalékkúpot képez. Ilyenkor a házak nem a vízpartokat, hanem a kúp legmagasabban fekvő részeit ülik meg. (5, 6) Külön érdemes kezelni a térség legnagyobb folyóvizét, a Bódvát, amely szeszélyes vízjárásával nem kedvezett a part menti építkezéseknek. A főutcák vagy a teraszon futnak, vagy merőlegesek arra. A teraszon futó főutcákkal párhuzamosan rendre kialakult egy gazdasági zóna is, amely közvetlenül a vízparton feküdt, és malmoknak, csűröknek adott otthont. Az ilyen megosztott települések képéhez szervesen hozzátartoznak a főutcáról a vízpartra lefutó kicsiny mellékutcák (Szepsi, Alsómecenzéf). 84

29 A tornai cementgyár. A mezőgazdasági tradíciók és a szocialista iparosítás a medencékben furcsa ellentéteket produkált. Cement Works of Turňa n/B. Agricultural traditions and socialist industrialization have produced odd contrasts in the basins.

A narratív szociológia a vidéket már nem földrajzi térként, hanem reprezentációs mezőként fogja fel. Ezeknek a reprezentációknak egyik típusa, mikor a vidék a természet és a táj fogyasztási helyeként jelenik meg. Lásd Hoggart – Buller – Black 1995.

32, 33, 404

34 51

64 35 36 260, 479

245, 420

405

35, 475 51

429, 461 208

58



59

Jászó (Felvég)

(30)

(32)

Csécs

Aranyida

(31)

(33)

Komaróc

30–31 Jászó Felvég nevű völgyi településrésze és Aranyida főutcája. A hegyvidéki települések utcaképeit minduntalan átszövi a környező táj. Szinte nincs is olyan pontja az utcának, ahonnan ne lehetne kilátni a környező hegyekre.

32–33 A medencék síkján települt falvakban nem a környező hegyek, hanem az ég horizontja a meghatározó. A bővizű patakok ugyanakkor jelzik a hegyek közelségét is. Csécs és Komaróc egy-egy utcaképe.

Felvég district of Jasov in a valley and the high street of Zlatá Idka. The neighboring land constantly interlaces with the streetscapes of the mountainous settlements. One can view the surrounding mountains from any place in the street.

It is not the mountains, but the sky that determines the villages built on the basin plains. Brooks abound in water indicate the near mountains. Streetscapes of Čečejovce and Komárovce.

60


szurdokszerű völgy

34 A víz a településképződés legfontosabb feltétele, egyben a táji kapcsolatok meghatározó sajátossága. Látható, hogy vizekben szegény Karszton alig vannak falvak, de az Ida medencéjének mocsaras részeit is elkerülték az emberek. Ezzel szemben a folyó- és patakvölgyek egész településláncolatokat hoztak létre. Water is the most important element in settlement formation, and also the determinant characteristic of regional relations. Obviously there are only few villages in the arid Kras, like in the swampy parts of the Ida Basin. Whereas the river and brook valleys have brought about whole chains of settlements.

35 Nagyida utcáinak vonalvezetését a szétterülő és szigeteket létrehozó patak alakította. The spreading and island creating brook formed Nagyida’s street tracing.

61


patakösszefolyás „V” alakú hordalékkúpja

széles, nem túl mély völgy, a házak a teraszokon ülnek

a Bódva teraszán futó település

síksági, az utcák követik a szigeteket

a Bódvára merőleges település

36 A Kassa-vidékén előforduló patak menti és Bódva menti települések jellemző topográfiái. Typical topographies of settlements along brooks and the Bodva in Košice region.

A táj iparosítása: Kassa-vidék tájkaraktere csak főbb formáiban hasonlít egykori önmagára. A gyárak megjelenése, a mezőgazdaság államosítása, gépesítése, majd ezzel összefüggésben a belterületi gazdálkodás felszámolása igen mélyreható változásokat hozott.85 Nemcsak a környék, hanem egész Szlovákia egyik legnagyobb ipari létesítménye a Kelet-Szlovákiai Vasmű, amelyet az 1960-as években kezdtek építeni.86 Méretére jellemző, hogy a csereháti falvakból feltárulkozó panorámában a tornai várdomb aprócska pont a vasmű kolosszusához képest. Alapterülete jóval nagyobb, mint a szomszédos Nagyidáé vagy éppen Szepsié. Egyben éles határt is képez, mivel tőle 85

86

Kassa vidékéről, s annak az iparosításáról ad rövid, ideológiailag nem teljesen elfogulatlan ismeretterjesztő jellegű áttekintést: Karap 1989., 166–167. p. Jakubec 1989; Turan 1960.

37

62



63

Debrőd

37 A Kelet-Szlovákiai Vasmű az egész medence arculatára rányomja a bélyegét. Alapterülete Szepsiénél is nagyobb. The East Slovakian Iron Works dominates the whole basin, its base area is bigger than Moldova n/B.

Tornavendégi

39 Miközben a gyárak és kőbányák csak a fejlesztési zónák közvetlen környezetét alakították át, a mezőgazdasági szövetkezetek a legeldugottabb falvakban is változásokat generáltak. A hatalmas gépállomások, állattartó csarnokok mára majd mindenütt rozsdaövezetté váltak. A debrődi mezőgazdasági üzem még a jobb állapotúak közé tartozik. While factories and quarries have only transformed the immediate environments of the development zones, agricultural co-operatives have generated changes in the most remote villages as well. The huge machine depots and breeding plants have gone to rust. The agricultural plant of Debraď is in relatively better condition.

38 Az ipari táj következményei nem csak a gyárakban érhetőek tetten. A Tornavendégi mögötti kőfejtő a tornai cementgyárat szolgálja ki. Not only the factories are the outcomes of the industrial land. The quarry behind Tornavendégi supplies the Cement Works of Turňa n/B.

nyugatra a mezőgazdasági táj, tőle keletre pedig már a hivatalosan is Kassához csatolt városvidék terül el.87 Méretét tekintve jelentéktelenebb a térség másik ipari feldolgozó egysége, a tornai cementgyár, amely azonban ennek ellenére rendkívül erőteljesen nyomja rá bélyegét a tájra. Ennek két oka is van. Egyrészt helyi nyersanyagokat dolgoz fel, ami azt jelenti, 87

A vasgyár egyben óriási környezetszennyező létesítmény is, noha e téren a rendszerváltás némi javulást hozott. A talajban felhalmozódott nehézfémek és egyéb szennyező anyagok azonban mind a mai napig komoly problémát jelentenek. A Kelet-Szlovákiai Vasm… 2012 (internetes tartalom).

hogy több külszíni bánya is körülveszi, másrészt egy alapvetően vidékies táj közepén épült fel. Miközben a vasmű környezetében reptér, forgalmas utak, villamosvonal, raktárüzletek alkotta szuburbanizációs tér körvonalazódik, addig a cementgyár körül aprófalvak sorakoznak. A kontraszt néha egészen megdöbbentő. Méhész a Torna patak alig három kilométer széles völgyében fekszik, északról és délről hegyekkel övezett térségben. Akár felkapott kirándulóhely is lehetne, de a főutcája egyenesen a cementgyár tornyaira nyílik. A Méhésszel átellenben fekvő, ugyancsak szép fekvésű Bódvavendégi templomtornya mögött pedig a félig elbontott hegy fehérje világlik. A tornai cementgyárhoz képest a Szepsi mellett fekvő harmadik ipari zóna kevésbé kontrasztos. Maga Szepsi ugyanis – az óvárosát leszámítva – maga is az intenzív szocialista iparosítás szülötte. A lakótelepek és a várostól délre elterülő ipari negyed ugyanannak az urbanisztikai eszmének a szülöttei, amely szerint nem a városok teremtenek ipart, hanem az ipar városokat.88 Bármennyire drasztikus beavatkozást jelentettek is a gyárak a táji környezetbe, jelenlétük mégiscsak pontszerű, miközben a mezőgazdaság iparosítása Kassa-vidék 88

A szocialista városképről lásd Czepczyki 2008, 3. fejezet.

29

171 38

221

64



65

Semse erdők

erdők

legelők belső legelő gyümölcsös

kaszálók beépített rész

táblák rétek táblák

kertek

kis parcellás szántók

táblák

mezőgazdasági üzemegységek

óriás mezőgazdasági táblák

41 A belső zöldterületek átalakulása. A faluképek annyiban mindenképp zöldebbé váltak, hogy a gazdasági jelleg elvesztése után az udvarok egyre inkább díszkertekként kezdtek funkcionálni. A másik oldalon azonban a telekvégi zöldségeseket és gyümölcsösöket lakóházak foglalták el. Transformation of the inner greenery. Villagescapes have certainly become greener, because now they rather function as pleasure gardens. However, houses have overtaken the orchards and vegetable gardens in the plot-ends. (drawing)

40 A falu határának megváltozása 1960 óta. A beépítések elfoglalták a korábbi kertvégeket, néhol a belső legelőket is. A falvak mellé hatalmas mezőgazdasági üzemeket terveztek, amelyek óriási táblákon gazdálkodtak. Az intenzív állattartás feleslegessé tette a külső legelő- és kaszálóövet is. A kézi művelésű gyümölcsösök elvadultak, helyüket szántók vagy erdők foglalták el.

Torna

Changing border of the village since 1960. Buildings have occupied the former garden-ends, or even inner pastures. Huge agricultural plants were designed near the villages which cultivated large tracts of lands. Intensive animal husbandry replaced the outer pasture and hay zone. Manually cultivated orchards have gone wild, and arable lands or woods have taken their place.

39

45 210 40

410, 413

majd minden négyzetkilométerét megváltoztatta. Az ipari mezőgazdaság amellett, hogy gyárszerű termelési központokat telepített a falvak szomszédságába, a kultúrtáj korábbi mozaikosságát is felszámolta. Az első lépcsőt a földek államosítása jelentette, amely megszüntette a paraszti kistulajdont, és ezzel a rongyszőnyeghez hasonló szántók alkotta tájat is. A döntő áttörés azonban a gépesítés révén következett be. Eltűntek, illetve visszaszorultak az élőmunka-igényes tevékenységek, úgymint a szőlészet, a kertészet, a mészégetés, az erdőhöz kapcsoló háziipar, a halászat, illetve a telken belüli állattartás. A mezőgazdasági táj korábbi övezetessége végletesen leegyszerűsödött. A falvakat egykoron termelési zónák gyűrűi övezték a hátsó zöldségeskertektől, gyümölcsösöktől, a belső legelőkön át a szántókig, azon túl pedig a külső legelőövig. A hatvanas évektől a falvakhoz közeli gyűrűket vagy beépítették, vagy parlagon hagyták, esetenként üzemi központoknak parcellázták fel. A távolabb fekvő termelési zónákat pedig egységesen szántókká alakították, és csak

42 Torna. A zöldterületek csökkenésének fontos tényezője a kastélykertek amortizációja. Turňa n/B. The deterioration of manor gardens adds up to diminishing greenery.

66

493, 495 492

41

44

131

295 290, 475 476, 490

487 472 269


egy-egy galériaerdőt hagytak meg. A szántók azonban csak ott terjeszkedtek, ahol ésszerű keretek között gépesíteni lehetett a termelést, miközben a meredek hegyoldalak fokozatosan visszaerdősödtek. A lakótelek mögött kezdődő erdő végeredményben ahistorikusabb tájképi szituáció, mint a nagytáblás mezőgazdaság, amelynek a nagybirtokrendszer révén megvoltak a történeti előképei.89 Az általános iparosodás kihatással volt a települések belső tájhasználatára is. Az egyik oldalon a pihenőkert és díszkert jellegű zöldterületek látványos előretörésének lehetünk tanúi. A paraszti világban, ahol is a ház körüli telek egyben gazdasági tér is volt, a díszkert a termeléstől vette volna el a helyet. Nem véletlen, hogy ha volt egyáltalán virágoskert, az csak a ház előtti keskeny sávot foglalhatta el. A hatvanas évektől kezdve a díszkertek körbenőtték a házakat, eltüntetve az állatok letaposta poros udvarokat. A mai utcakép tehát ebben a tekintetben „zöldebb”, mint az 50–60 évvel ezelőtti elődje volt. A másik oldalon persze voltak folyamatok, amelyek a belső zöldterületek csökkenését eredményezték. Majdnem mindenütt tönkrementek a kastélykertek, még ott is, ahol a kastély túlélte az államosítást. Tornán vagy Csécsben teljesen elpusztult a kastélykert, de Zsarnón, Somodiban, Jászón vagy Semsén is rendkívül rossz, elvadult állapotban van. A zöldterületek csökkenésének másik oka a háztelek mögötti kertségek beépülése. Sok helyütt ráadásul nemcsak a házakhoz tartozó belső kertségeket, de a lakótelek hátsó részeit is felparcellázták. Szintén lakóházak, illetve mezőgazdasági üzemközpontok foglalták el a belterülettel szomszédos legelőket. A gyorsan fejlődő falvakban, mint pl. Csécsben, Jászómindszenten vagy Makrancon az új családi övezetek ma már széles betongyűrűként fogják körbe a történeti belső részeket. A történeti településmag és a táj közé ékelődő betongyűrű pozitív hatásaként kell említeni, hogy általa sikerült megakadályozni a táj rendezetlen beépülését. Mivel a szervezett telekosztások révén elegendő házhely állt rendelkezésre, nem volt érdemes felvállalni a mezőgazdasági övezetben történő illegális építkezéssel járó kockázatokat.90 A belterület szétterülése még az olyan települések esetében sem következett be, mint Szepsi, Torna vagy Somodi, amelyek pedig komoly zártkerti szőlőkkel bírtak, s amely zártkerti szőlők máshol a kitelepülés feltételeit teremtették meg.91 A táj belakása egyedül az északi üdülőkörzetben számottevő, így mindenekelőtt Idabukócon, Aranyidán és Alsótőkésen. Ám még itt is viszonylag „fegyelmezetten”, a patak, illetve az út kijelölte tengely mentén sorakoznak a hétvégi házak.

6 / A településszerkezet öröksége

A településképben érdemes elkülöníteni egymástól a szerkezetet (alaprajzot) és a szerkezetet kitöltő épületeket. Miközben mindaz, ami a föld felett van, viszonylag gyorsan változik (a falvakban százévenként akár teljesen le is cserélődhet), a szerkezet, úgymint a telek és az utca viszonylag állandó alapot képez.92 A szerkezet (alaprajz) viszonylagos állandóságát a telekjog magyarázza.93 Egy telket bővíteni vagy megszüntetni nem pusztán egyéni döntés kérdése, hiszen ezzel más telektulajdonosok érdekei sérülhetnek. Különösen sok problémát okozhat a közterületek telkesítése, az utcák, terek elmagánosítása.94 A változásban rejlő konfliktusok ellenére a telkek idővel mégiscsak átalakulnak: megosztják vagy összevonják, sőt némelykor az utca rovására bővítik is azokat. Az utca felé történő terjeszkedést a múltban elősegítette, hogy köz és magán határai még nem voltak olyan élesek, mint napjainkban. Jászómindszent és Felsőtőkés kapcsán például feljegyezték, hogy a 20. század elején még hiányoztak az utcai kapuk.95 Jászómindszenten ráadásul a telken három-négy ház is sorakozott egymás mögött. Az ilyen udvar átmeneti övezet volt privát és közösségi tér között. Máshol ennek az esetnek a fordítottját tapasztalhatjuk. Csécsben a házak előtti utcarész volt félprivát tér, ahol rendszerint gyümölcsfákat, kisebb kerteket műveltek. Idővel a ház előtti részt az udvarhoz csatolták, és az utca felé kerítéssel lezárták.96 Az előkertesedésnek ez a módja egyébiránt teljesen általános volt Kassa környékén. Ezen apróbb hangsúlyeltolódásokat leszámítva a II. József-féle térképek és a 19. század végének első kataszteri ívei közt alig találni eltérést. Ennek nyilvánvaló oka a népességszám stagnálása, de emellett a társadalomszerkezetben fennmaradt feudális hierarchiák is hozzájárultak a megmerevedett formákhoz. Kassa vidékén mind92

93 89

90

91

A rossz adottságú hegyvidéki területek visszaerdősödése a mezőgazdaság modernizációjának általános velejárója. Igen szemléletesen írja le Franciaország példáját: Frémont 1996. 3–36. p. Szlovákiában, illetve a volt Csehszlovákiában a földterület védelméről szóló törvény igyekezett gátat szabni a települések szétterülésének. Erről, illetve a Kassa környéki falvak egyéb jellemzőiről (mint pl. a vasmű miatt elterjedt bádogkerítésekről) rajzol érdekes képet: Markušová 1999. 93–96. p. Csemez 1996, 114–115. p.

94

95 96

A szerkezet és az építészet végeredményben eltérő időt jelenítenek meg. Braudel ezzel kapcsolatban megkülönböztette egymástól a földrajzi vagy időtlen időt, amely szinte mozdulatlan kerete a történelemnek (pl. maga a földrajzi táj). Ettől gyorsabb, de akár évszázados folyamatokat is átfoghat a struktúrák ideje, amelyet „társadalomtörténetnek” is nevezhetünk (alaprajz), míg végül egészen gyors lefolyású az eseménytörténetet (építészet). Braudel 1996. Főként a bevezető rész. Meggyesi 2009, 2. fejezet. A telek, tehát a magántulajdon és az utca, tehát a közterület nem egyértelmű adottsága a településfejlődésnek, hanem egy kulturális sajátosság. Az indiánok, az eszkimók vagy az afrikai törzsek falvaiban még nem voltak utcák. A teret egyedül a házcsoportok alkották. Az utca megszületésével egyben a köz és magán konfliktusa is kiéleződött. Lásd Kostof 1993. Borovszky – Sziklay 1896. Abaúj-Torna vármegye lakossága – kapuk c. fejezet, 382. p. Tamáska 2007.

43

44

366

68


Jászómindszent

69

A TELEPÜLÉSSZERKEZET ÖRÖKSÉGE

45 Szeszta szabályossága a jobbágy-földesúri kötelékek erősségére, a hatalmi viszonyok stabil beágyazottságára utal. Még a falu déli felében kialakított zsellérnegyed sem mutat semmiféle rendetlenséget. A falu egyben a templom alatti településekre is példa, mivel a három egyház (katolikus, református, görög katolikus) temploma a házaktól elkülönülve épült fel.

(43)

Szeszta Csécs

(44)

Alsómecenzéf 46 Az Alsómecenzéf melletti cigánytábor ugyanazt a soros beépítést követi, mint a legtöbb Kassa környéki falu.

The regularity of Cestice indicates the strength of peasant-landlord bond, the steady embedding of power relations. Even the serf quarter in the southern part of the village is orderly. The village also is an example of ‘settlement below church’, since the churches of three denominations (Catholic, Calvinist, Uniate) are built separate from the houses.

The Gypsy camp by Nižný Medzev follows the same row-like building in, like most villages around Košice.

főutcás

43, 44 Az utca és a telek határai a múltban nem voltak olyan élesek, mint manapság. Ezt a jászómindszenti telket még ma sem zárja le kapu, az udvar félprivát tér. Ezzel ellentétes folyamat, mikor a ház udvara terjeszkedik az utca felé. Csécsben az előkertesedés csak a század első felében indult meg. (archív, szerző gyűjteménye)

orsós, piacutcás

The borders of street and plot were not so sharp as they are today. No gate closes this plot in Poproč, the yard is only semi-private space. As a contrary process, the house yard extends towards the street. Front gardens were taking place only in the first half of the 20th century in Čečejovce.

végig meghatározó volt a földesúri hatalom túlsúlya. A felülről-lefelé szerveződő társadalom sajátossága a nagyfokú felügyeletből fakadó fegyelem, amely esetünkben abban nyilvánult meg, hogy a falvakban szinte sehol sem alakultak ki rendetlen, szabadon nőtt településrészek. S ha volt is ilyen kezdemény, azt hamarosan a sorfalvak

templom alatti

nem főutcás (a települések, kb. 20 %-a) összenövés

majorsági falu

47 Kassa-vidék település-alaprajzai Maps of settlements in Košice region

majorságok összenövése

csillagtér

70

45 46 47

48, 488 50 51, 52 53, 54


mintájára telkesítették. A rendezettség még a kirekesztett társadalmi csoportokat is áthatotta. A térképek és néhány fennmaradt fénykép mutatja, hogy a cigányság erdei „táborai” (telepei) is a falvak soros beépítését követték. Kassa környékének tipikus történeti települése ugyanis a szabályos, egyetlen tengelyű, főutcás falu, illetve kisváros volt. A templom topográfiájától függően ezen belül további két altípus különíthető el. Az első altípusnál a templom a főutca tengelyében helyezkedik el. Városok esetében ezt a szerkezetet piacutcásnak vagy hosszfőteresnek nevezzük, falu esetében orsósnak. A második esetben a templom a házaktól elkülönülve, lehetőség szerint egy közeli magaslaton került elhelyezésre. Az ilyen települési alaprajznak a szakirodalomban nincsen külön elnevezése, ezért jobb híján templomalatti főutcás típusként említhetjük.97 A két alaptípus a főutca szélességétől, hosszától, a templomok számától és az esetleges bővítményektől függően számtalan változatban él. Végül a hosszanti alapszerkezettől eltérő „nem főutcás” települések aránya alig húsz százalékot tesz ki. Ám ezek zöme is ikerfalu, amely tulajdonképpen két főutcás falu összenövéséből alakult ki. A főutcás szerkezetű települések ideáltípusa a piacutcás város. A feltehetően nyugateurópai telepesek révén meghonosodott alaprajz lényege, hogy a főutca középtájon orsó alakú térré szélesedik, amely rendszerint a templomnak is helyet ad (pl. Szepsi, Alsómecenzéf, Felsőmecenzéf).98 Kassa vidékén azonban nemcsak a városok, de a falvak is kedvelték ezt a formát (Csécs, Bódvavendégi és Jászóújfalu). A főutcás települések másik csoportjában a templom nem középen, hanem a főutca melletti magaslaton áll. Általánosságban elmondható, hogy míg a piacutcás város főként a késő középkori, 13. század utáni autonóm önkormányzati városfejlődésre volt jellemző, addig a templom alatti utcás alaprajz a korai uradalmi központokban alakult ki, illetve a korai falusi templomépítészetet jellemezte.99 Kassa vidékén legalábbis ezt tapasztaljuk. A királyi alapítású tornai templom éppúgy, mint a kolostorvárosnak, Jászónak a temploma, dombtetőn magasodik.100 A polgárváros fölött álló templom a városalapító hatalom és a várost benépesítők közötti hierarchikus

97

98 99

100

Az elnevezés hiánya abból fakad, hogy az általánosan használt falutipológia egyedül az orsós falu esetén veszi figyelembe a templom topográfiáját. Azokat a hosszanti falvakat, amelyek nem rendelkeznek ilyen teresedéssel útifalvaknak, illetve völgyi falvaknak szokás nevezni ZBarabás – Gilyén 1979, 23 p., Istvánfi 1997, 131. p.). Ennek a felosztásnak a hátránya, hogy egyik esetben antropogén tereptárgyakhoz viszonyít (út, templom), máskor természetföldrajzi tényezőkhöz (völgy). Jelen tanulmány utóbbiakat a települések táji beágyazottsága fejezetben tárgyalja. Máté 2008, 6–10. p. A szlovák néprajz vetette fel a gondolatot, hogy a templom elhelyezkedése az Árpád-korban összefüggésben lehet annak alapításával. Eszerint a hittérítés első szakaszában a templom még idegen test, amely mindenekelőtt a királyi és földesúri hatalmat testesíti meg. Ezért az várszerűen, a településtől elkülönülve épült fel. Később a plébánia már a mindennapok részévé vált, és ezzel együtt a templom is leköltözött a házak közé. Lásd Kovaeviová 2000. 143–170. p. Juhász 2002, 17. p.; Súpis pamiatok 1967 – 1969, 516. p.

71


(50)

(48)

Alsómecenzéf

(49)

Alsómecenzéf

Bódvavendégi 48 és 49 Alsómecenzéf jellegzetes piacutcás város, amely azonban szűk völgyekkel érintkezik, ezért az újkorban már nem ezek irányába, hanem a keresztben futó országút mentén terjeszkedett. 50 Bódvavendégi a piacutcás város falusi megfelelője. A typical market-street town is Nižný Medzev, but as it is surrounded by narrow valleys, it has expanded along the traversing main road in modern times. Hosťovce is the village equivalent of the market-street town.

72

Torna


(51)

(53)

Torna

Jászó

(54)

Jászó

73


(52)

51, 52, 53, 54 Torna és Jászó templomai a házaktól elkülönült magaslaton állnak, utalva ezzel az Árpádkor első századaira jellemző, központi erővel végrehajtott kolonizációjára. A templom alatt kiépült Torna előbb az őt keresztező út mentén kezdett terjeszkedni, de a termőföldek védelme érdekében idővel kénytelen volt befelé növekedni, amit a telkek megosztásával tudott elérni. The churches of Turňa n/B and Jasov stand on heights separate from the houses, representing the centrally executed colonization typical of the first centuries of the Árpád Age. Turňa n/B developed below the church, and first it started to expand along the traversal road, but later for the protection of arable lands, it was to grow inwardly by dividing plots.

viszonyt fejezi ki. A templomtopográfia ilyen olvasatát persze hiba lenne általános érvényű törvényként elfogadni. Debrődön például a 18. századig a falu orsójában állt a templom, majd a 19. században felkerült a közeli dombtetőre. Mindez azonban nem járt együtt az egyház és a jobbágyság viszonyának lényeges átalakulásával.101 101

Súpis pamiatok 1967 – 1969, 285. p.

74

55 280 56, 186

57, 206 58, 215

59, 496


A nem főutcás településszerkezetek nem alkotnak egységes csoportot. Együvé sorolásukat inkább az indokolja, hogy ezek az alaprajzok vidékünkön kuriózumnak számítanak, nem egyszer csupán egyetlen képviselővel. Viszonylag jellemző formát egyedül az ikerfalu alkot, amely formájában tulajdonképpen megkettőzött utcás falu. (Felső- és Középlánc, Kis- és Nagypéder, Jászó és Jászóváralja, Kis- és Nagybodolló). Az összenövés körül főtér képződik, amely esetleg egy hídfővel is kiegészül (Bodolló). Híd köti össze az egykori nemesi központokból kialakult Jánokot is. Ez a falutípus eredendően kisebb nemesi kúriák sorozata volt, s az őket összekötő út mentén épült fel a tulajdonképpeni jobbágyfalu. A helyzet paradoxona, hogy a második világháború utáni kúriarombolások miatt ma már alig kivehető Jánoknak ez a sajátossága. Úgyszintén többközpontú nemesi falu volt valamikor Zsarnó is, ám már a 19. században főutcássá alakult. A nemesi birtokközpont meghatározta falustruktúra sajátos formája a majorsági falu, amelyre vidékünkön Alsólánc az egyetlen példa. Itt egy majorsági épületekkel lazán teletűzdelt tér képezi a falumagot. Úgyszintén egyedülálló a csillagtérre szerveződő Tornahorváti. A csillagtér a 18. századi irtásfalu emlékét őrzi, amely szabálytalan formájú tömbökből, illetve az azokat feltáró utcácskákból állt össze. Végül nemcsak vidékünkön, hanem általában is ritka településtörténeti kuriózumnak tekinthető Aranyida. Létezett ugyan valamiféle koraújkori falumag, ám a 19. századi szerkezet


75

Jánok

56 Jánok út menti település, amely kisnemesi birtokközpontok között és körül fejlődött ki. Jánok is a roadside settlement that emerged between and around gentry manors.

Alsólánc

Péder

55 Péder „L” alakú településszerkezete két ikerfalu, Kis- és Nagypéder összenövéséből alakult ki.

57 Alsólánc vidékünkön egyedülálló majorsági falu volt, kiegészülve néhány parasztházzal.

The two twin villages of Kis- and Nagypéder has merged to form the ‘L’-shape settlement structure of Péder.

In this region, Alsólánc used to be a singular farm village with some additional peasant houses.

76


77


a tárnák közelében kiépült telepek konglomerátumából állt össze. S bár Aranyida ilyen tekintetben modern, kora-kapitalista elveket tükröz, maga a szórványokból álló bányásztelepülés a középkorban sem lehetett ismeretlen. Feltehető, hogy az Érchegység bányásztelepüléseinek (főként Stósznak és a két Mecenzéfnek) zárt településsé alakulását is megelőzte egy korszak, amikor is kisebb telepek, házcsoportok, illetve hámorok laza szövedéke volt csupán.102

Tornahorváti

A hosszanti bővülés: Az alapszerkezet bővülésének legtriviálisabb esete, ha az eredeti főtengely hosszanti irányban kezd növekedni. Ennek következménye rendszerint csupán annyi, hogy a templom fizikai értelemben a falu perifériájára kerül, mint pl. Csécsben, Szádudvarnokon vagy Jászóújfalun. Az orsós települések esetén azonban a hosszanti bővülés némelykor az orsó megduplázódásához is elvezethet, mint törhosszanti szegénynegyed

keresztutcás 58 Tornahorváti települési alaprajzát az egykori irtástömböket feltáró utcák alakították ki, amelyek egyetlen teresedésbe futnak össze. Streets occupying the one-time forest clearings formed the settlement plan of Chorváty running into a single widening.

Aranyida

befelé növekedés (rostosodás, orsó beépülése)

60 Alapszerkezetek bővülési sémái. The expansion patterns of base structures. 59 Aranyida a 18-19. század fordulóján apró faluból bányavárossá növekedett. A középkori bányavárosi fejlődéssel ellentétben az újkori kamarai fejlesztései révén egy szórt szerkezetű, telepekből álló struktúra alakult ki. th

Zlatá Idka had been a tiny village and grew into a mining town at the turn of the 18-19 centuries. As opposed to the mediaeval mining town development, the Treasury initiated its development and a scattered structure of plantations emerged.

102

Az urbanisztikai irodalom a falvak városokká történő összenövését a görög „Szynoikizmusz” szóval illeti. Az összenövés történhet úgy is, hogy egymáshoz közeli telepek összeérnek, de úgy is, hogy a különböző faluközösségek egy új helyen várost alapítanak. Lásd: Spiro 1992, 60. p.

60

61, 363

78



79

Csécs

(62)

Alsómecenzéf

(63)

61 Csécs középkori településmagja a patak azóta lefűződött északi szigetén alakult ki. A falu folyamatos bővítések következményeként a 19. században az orsós településmag már a település szélén helyezkedett el. The mediaeval settlement core of Čečejovce was established on the one-time northern island of the brook. As a result of continuous expansions the spindle-shaped settlement core was situated at the edge.

304

429, 488

62

tént az a 18. századi Felsőmecenzéfen. A város középkori temploma a maitól délebbre állott, majd a 18. századi bővítés után a barokk plébániaegyházat az akkor még épségben lévő gótikus építménytől távolabb, a megnagyobbodott város közepén helyezték el. A dupla orsó kialakulásának különösen kedvez, ha a lakosság felekezetileg megosztott. Szepsi piacutcás főterének kicsinyített tükörmása a reformátusok temploma körül alakult ki. Bódvavendégiben és Perényben a főutca tengelyében épült református templom hozott létre hasonló, igaz, kevésbé markáns kiöblösödéseket. Keresztutcás bővülés: A hosszanti főtengely meghosszabbítását a tájföldrajzi adottságok nem mindig támogatták. Alsómecenzéf piacutcás főtere például szűk szurdokvölgyekkel érintkezik, Tornán egyik irányban a templomdomb, a másikban egy vizenyősebb terület akadályozta a település expanzióját. Alternatív megoldásként a főutcát keresztező országút mentén folytatódott a településképződés. A folyamat „rendes menete”, hogy a két szerkezeti elem (főutca-átmenő út) találkozásánál fekvő saroktelkeken az országút felé is nyitnak egy homlokzatot. A kezdetben csak egy telek mélységnyi keresztutca aztán növekedésnek indul, és akár az eredetihez hasonló súlyú tengellyé is fejlődhet. A keresztutcás szerkezet tehát eredetét tekintve „két főutcásnak” mondható, de ha a kereszteződésben kialakuló teresedést nézzük, akár centrális szerkezetűnek is tekinthetjük. Kassa-vidéken azonban ez a teresedés

62–63 A keresztutcás fejlődés ideáltípusa. Elsőként az eredeti főutca országúti saroktelkei kapnak új beépítést, majd az országút menti rész kezd szalagtelkesedni. A képen látható négy alsómecenzéfi épület a főtér országúti saroktelkén nyert elhelyezést. The ideal type of cross-street development. First the corner plots of the original high street get built-in, and then the section along the high road gets strip plots. In the picture, the four buildings in Nižný Medzev are situated on the corner plot of the main square on the main road.

egyedül Alsómecenzéfen fejlődött valódi főtérré. Jászón és Tornán alig több, mint forgalmas csomópont. Még kevésbé töltenek be térfunkciót a falvak kereszteződései Csécsben, Buzitán vagy Perényben. A falusi kereszteződés inkább falukapuként funkcionál, illetve az átmenő forgalom igényeit szolgálja ki. Történeti távlatban főként kovácsok, bognárok telepedtek meg itt, ma pedig buszmegállók, autójavítók, benzinkutak, presszók kínálják szolgáltatásaikat. A szegénynegyedek: Mind a hosszanti, mind a keresztutcás bővítmények az eredeti falumag kiterjesztésével jöttek létre. Noha bizonyos esetekben a hosszanti tengelyek egyes részei (alvég, felvég) között is kialakulhattak szociális különbségek, a valódi szegénynegyedek morfológiájukban is különböztek a falumagtól. A hagyományos faluszerkezetben ez legeklatánsabban a jobbágyi és a zsellérrészek kettősségében

258, 443 179 293

80



Szádudvarnok

81

Perény

64 Szádudvarnok rendkívül szabályos orsós településmagjához idővel szabálytalan toldalék csatlakozott, amely a falusi szegénységnek szolgált lakhelyéül. Eventually an irregular extension got attached to the much orderly spindle-shaped settlement core of Dvorníky which provided dwellings for the village poor.

65 Perény orsós, főutcás település, amelyhez észak felől zsellérnegyed csatlakozik. A telekrend elvben követi a jobbágyfalu rendszerét, de mivel a telekmélységek kicsik, több feltáró utca is kialakult. Perín is a spindle-shaped, high street settlement with a serf quarter on the north. Plot order theoretically follows the peasant village order, yet as the plots are short, several extension streets have emerged.

Jászórudnok

64

mutatkozott meg.103 A társadalmi különállás azonban a kézműves városokban is létrehozta a maga szegénynegyedeit a hámortulajdonosok-szegkovácsok, bányatisztekbányamunkások duális elkülönülése révén. Noha a duális felosztás szociológiailag meglehetősen leegyszerűsített, településmorfológiailag mégis releváns, mert a települési középosztály és a szegénység építészetének különbözőségére mutat rá. A szegénynegyedek három morfológiai sajátossággal bírnak: (1) egyrészt kedvezőtlenebb topográfiai helyeket kénytelenek megülni, (2) másrészt telkeik kisebbek, (3) harmadrészt utcaszerkezetük rendszerint ágas jellegű. Hogy mit jelent a kedvezőtlen topográfiai adottság, természetesen az adott környék viszonyaitól függ. A domboldali településeken ott alakultak ki a szegénynegyedek, ahol a terepszint hirtelen emelkedni kezdett, a medencében ülő falvak esetében pedig éppen az alacsonyabb, vizenyősebb részeken. A másik sajátosság, miszerint a telkek kisebbek voltak, abból a tényből fakadt, hogy a föld nélküli zsellérek a jobbágyoknál kisebb háztelkeken éltek. A zsellérek lakta szegénynegyedek a telkei néha azért is voltak kisebbek, mert félig vagy teljesen illegális területfoglalás eredményeként jöttek létre. A faluszéli „senki földjén” építke103

A zsellértelepet általában a földesúr mérte ki, a falu rendes részétől elkülönített helyen, rendkívül kis telekméretekkel. Lásd: Ortutay 1982 – „zsellértelep” szócikk.

66 Jászórudnok orsós település, amely a 18–19. században egyszerre két irányba is terjeszkedett. Egyrészt északon, a volt bányagödör helyén zsellérnegyed alakult ki, másrészt a központi orsó telkesedni kezdett. A folyamat végül a hirtelen beállt demográfiai negatívum miatt a 19. század második felében leállt. Rudník is a spindle-shaped settlement and extended in two directions in the 18-19th centuries. On the one hand a serf quarter took shape in a former mining pit in the north, on the other the plots in the central spindle-shaped became divided. Finally the process stopped due to a sudden demographic decline in the second half of the 19th century.

65

a főtengely meghosszabbodása

rostosodás családi házas telep

k

kivezető dűlőutak beépülése

rostosodás helyén kialakított raszterszerű családi házas telep

ránövés a bekötőútra vagy egy keresztező országútra

lakótelep

településmag

(67)

ta

473

ző családok elemi érdeke volt, hogy a térfoglalásból következő konfliktusokat minimalizálják, ami eleve kizárta a tágas udvarok létrejöttét. A spontán területfoglalás következményeként jogosan számolhatnánk halmazos, rendetlen struktúrákkal. Ilyenre mutat példát Szádudvarnok bővítménye. Ez azonban inkább kivételnek számít. Vidékünkön ugyanis a szegénynegyedekben ugyanazt a soros beépítést látjuk viszont, mint a településmagban. Néhány esetben egészen egyértelmű, hogy földesúri telekkimérés áll a háttérben, mint a bányagödör helyén kialakított jászórudnoki vagy a szesztai zsellérsorok esetében. Máshol utólagosan, legkésőbb a tagosítás részeként került sor a halmazok szalagtelkesítésére. Buzita Benkő nevű szegénynegyedét, amely a 19. század első felében még magán viselte az irtástelek minden esetlegességét, ekkoriban alakították át szalagtelkes faluvá. Máshol is feltételezhető hasonló folyamat. S mivel a zsellértelkek mélysége csekély, a szegénynegyedet rendszerint ágas szerkezetű rövid utcácskák tárják föl.

83


településmag

45, 66


ke be rtal ép jai ülé dű se lőu

82

(68)

nt sze nd mi

lu

szó

jfa zóú

Hatkó c

Jászó Ájfalucska

Kisida

Semse

Pány

Debrőd Áj Szepsi

Somodi

va

elő

rn

ok

M Torna

ak

ra n

c

Vendégi

Szeszta

Nagyida

Bodolló

u fal

Ho rvá ti

Zsarnó Péder

Csécs

m Ko Jánok

Reste Buzita

aró

c Perény

lán c

ád

Ud

Alsó lánc

Sz

vasmű

Új

Az ilyen szituációt szokás beépített orsós alaprajznak is nevezni. Istvánfi 1997, 131. p. A rostosodás a sűrűsödő településkép mindenütt megismétlődő folyamata, ahol a parcellák eredendően hosszanti formájúak voltak, legyen szó a budai várról, Párizs vagy akár az Újvilág várossá fejlődő agrártelepeiről. Lásd Spiro 1993, 5. fejezet; illetve: Prinz – Teleki 1936, 375–394. p.

f

z

105

Rudnok

Alsómecenzé

hés

104

Stósz

Mé

51

Alsótőkés Ida bu kóc Baska

Fel ső

434

Hilyó

Jás

357

Felsőtőkés Aranyida

Felsőmecenzéf

Já

66

Befelé növekedés: A települések nemcsak kifelé, de a házak sűrűsödésével akár befelé is növekedhettek. A telkesedésre alkalmas terület volt mindenekelőtt a település orsója, vagy általában a széles főutca középtengelye.104 Más kérdés, hogy Kassa környékén viszonylag ritkán volt szükség ezeknek a szabad területeknek igénybevételére. Jászórudnokon például a 19. század elején megindult ugyan a telkesedés, de az utána bekövetkező gyors népességfogyás visszafordította a folyamatot. A belső részek teljes beépülésére csak Jászómindszenten és Stószon került sor. A befelé növekedés második, gyakoribb esete a rostosodás. Ha ugyanis a főutca nem elég széles, úgy nincsen mód a belső részek igénybevételére sem. Ilyenkor tehát a már meglévő házhelyeket kénytelenek megosztani. A kisvárosokban, ahol a telkeken nem folytattak komoly mezőgazdasági termelést, általában hosszában vágták ketté a parcellákat, amely folyamat zárt hatást keltő, sűrű utcaképeket generált. A mezőgazdasági területeken, ahol a munkavégzés jellege miatt nem lehetett „végtelenségig” összeszűkíteni az udvar terét, inkább keresztben osztották fel a telket. Mindezek eredményeként rostos település alakulhatott ki.105 Kassa-vidék történeti településfejlődése ritkán hozott létre rostos alaprajzot, mivel általában hiányzott a népességnövekedésből fakadt, azt kiváltó tényező. Egyedül Tornát és Nagyidát sorolhatjuk e típusba, máshol legfeljebb kisebb utcakezdeményeket találni, mint például Buzitán vagy Makrancon. Az sem véletlen, hogy éppen Torna és Nagyida rostosodott, miközben a 17–18. században szintén dinamikusan fejlődő Alsómecenzéf nem. Ennek oka, hogy Torna és Nagyida földesúri mezőváros révén, nem terjeszkedhetett a birtokos földjeinek irányába, miközben az e kérdésben relatíve önállóan döntő alsómecenzéfi városi tanács

67–68 Bővülési sémák 1960 után. (68/: A bal oldali ábra a hagyományos rendszerek továbbélését mutatja, a jobb oldali az új, raszterszerű struktúrákat. Utóbbiak csak a települések kisebb, intenzíven fejlesztett részére jellemzőek. Extension patterns after 1960. The figure on the left shows the persisting traditional systems, the one on the right shows the new, raster-like structures, typical in smaller intensively developed settlement quarters.

inkább telepszerű bővítmény inkább történeti mintájú bővítmény csekély bővítmény

Hím

84


saját földjeinek felszabadításával bármikor kijelölhetett újabb építési területeket. Ezt annál is inkább megtehette, mert a város megélhetésében a mezőgazdaság nem játszott komoly szerepet, így a termőföld nagysága is másodlagos szempont volt.

457

15

6, 33

A településszerkezetek modernizációja: Fontos megjegyezni, hogy az 1960-as években bekövetkezett robbanásszerű átalakulás nem volt minden előzmény nélküli. Már a századfordulótól kimutatható a települések modernizációja. Ez a modernizáció azonban még nem kezdte ki a fejlődés hagyományos elveit. Ha épültek is új negyedek vagy utcák, azok döntően kisparaszti parcellákat hoztak létre. Főként a faluból kivezető országutak mentén, illetve a korábbi főutca meghosszabbítása révén terjeszkedett a belterület. A népesebb, nagybirtok dominálta településeken, mint pl. Tornán vagy Nagyidán 1945 után különálló új negyedek is épültek, de ezek is alkalmazkodtak a korábbi településszerkezethez. Szintén a hagyományos térszerkezetbe illeszkedtek a korszak „modernizációs beruházásai”, mint a tűzoltószertárak, szövetkezeti boltok, községházák stb. Ezek az épületek a korábbi centrumok pozícióját nemhogy gyengítették volna, de még gazdagították is, mint azt Debrőd, Áj vagy Szádudvarnok példája mutatja. A 20. század első felének módosulásai tehát nem hoztak sem minőségi, sem menynyiségbeli áttörést. A történeti szerkezetek tömeges és mélyreható változása majd a vidék szocialista modernizációjakor következett be, és indított el máig lezáratlan folyamatokat. A településszerkezetek mai örökséghelyzetét aszerint érdemes szemügyre venni, vajon hol mutathatók ki a hagyományos település kapcsán már tárgyalt növekedési mintázatok, és hol született valami egészen új, modernnek nevezhető szerkezet. Mindezen túl külön érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy a kibővült utcahálózat miként hatott vissza magára a magtelepülésre, főként pedig annak központjára. A hagyományos növekedési rendszerek továbbélésére az 1960 után bekövetkezett modernizáció számtalan példával szolgál. Somodi ötvenes évektől kiépülő belső főutcája a befelé növekedő falura, Kisida új alaprajza a keresztutcás városokéra, Jászó, Jászórudnok vagy Alsómecenzéf cigány etnikai gettója az egykori szegénynegyedek születésére emlékeztet. Mindezeken az inkább egyedinek, mintsem általánosnak tekinthető eseteken túl van két expanziós séma, nevezetesen az országút meghatározta növekedés és a rostosodás, amely szinte minden településen kimutatható. Az országút megszabta lineáris bővülés már a huszadik század első felében is gyakorta előforduló jelenség volt. Torna és Komaróc új utcái, Buzita országúti toldaléka, Alsómecenzéf Stószi utcájának hídon túli meghosszabbítása – hogy csak néhány jellegzetes példát említsünk – jelzi, hogy a húszas-negyvenes években növekvő települések elsősorban ezt a sémát részesítették előnyben. Ameddig a növekmény nem túl nagy, az ilyen jellegű expanzió aligha befolyásolja a települések korábbi szerkezetét. Talán ez az oka annak is, hogy a kisebb falvak a hatvanas évek után is előszeretettel


85

alkalmazták ezt a módszert. Ájban például jóformán csak a térképi elemzéssel mutatható ki, hogy déli irányban néhány házhelynyit délebbre tolódott a községhatár. Ezen kisebb növekmények kevésbé a településszerkezetet rajzolták át, mintsem a településképet: ha néhány teleknyi hosszan is, de a táj és a történeti településkép közé ékelődő zónát hoztak létre, ráadásul rendkívül érzékeny területen, a falu bejáratánál. Az országút megszabta növekedés csak addig volt ésszerű, amíg maga az országút kis gépkocsiforgalmat bonyolított le. Az iménti kijelentést éppen azok a helyszínek erősítik meg, ahol a zsákfalujelleg miatt nem jelentkeztek a motorizáció negatív mellékhatásai. Alsólánc például olyannyira ránőtt a bekötőútra, hogy ma már az eredeti uradalmi falu centrális szerkezete alig vehető észre, de Debrőd, illetve Aranyida bekötőútja mentén is hosszan sorakoznak az elmúlt évtizedekben felépült családi házak, illetve üdülők. A forgalmasabb utak mentén fekvő települések azonban a hatvanas évektől már nemigen építkeztek az út mentén. Az országút menti bővüléshez hasonló elven nyugszik, de más eredménnyel jár, ha az új utca tengelyét nem az országút, hanem egy kisebb dűlőút jelölik ki. A dűlőutak mentén növekvő településekre a legjobb példa Alsómecenzéf, ahol számtalan ágszerűen elágazó utcácska alakult ki. Ennek a szerkezetnek az előzménye az egykori hámorokban keresendő, amelyekhez rövid bekötőutak vezettek. Ha egy dűlőút nem a határba vezetett, hanem a falu főutcájával párhuzamosan, a „kertalján” futott, úgy az a szerkezet modern kori rostosodáshoz szolgált kiindulópontul. Mint fennebb volt róla szó, a rostosodás a történeti településfejlődés során ott következett be, ahol a természeti, de főleg a társadalmi keretek megakadályozták a falumag szétterülését. Hasonló korlátok figyelhetők meg a hatvanas években kezdődő periódus esetében is, hiszen a Csehszlovákiában érvényben lévő, a földterületek védelmét kimondó törvények sikeresen állták útját a szétterülés folyamatának.106 Mivel a legtöbb esetben kifelé nem lehetett terjeszkedni, a belső telkeket kezdték felosztani. A folyamat első lépcsőjében a dűlőutak határ menti oldala kezdett beépülni, majd a hatvanas évek végétől a házhelyeket is megosztották. Az eredeti főtengely így egy-egy párhuzamos utcával bővülhetett. A legújabb kori rostosodás extrém példája Jászómindszent, ahol a bányászati tevékenység indukálta népességnövekedés miatt a főutca két oldalán három-három párhuzamos utca is létesült. A modern településtervezés hagyatéka: Mint volt róla szó, a településszerkezeti expanzió nem egyenlően oszlott meg a települési hálózat különböző pontjain: a központok túlfejlődtek, miközben a perifériák szinte érintetlenül maradtak. Mindez a modern urbanisztikai beavatkozásokra fokozottan érvényes. Mindössze a települések 10–15 százaléka esett át ilyen jellegű változáson, és ezeken belül is csak a három város, Torna, Alsómecenzéf és Szepsi alaprajza módosult lényegesen. Máshol, mint pl. Jászó vagy Csécs esetében jóval kisebb léptékű beavatkozásról beszél106

Markušová 1999, 93–96. p.

293

7

252, 256

5

58, 257

357, 360

86

291, 292

226

442 222

221, 429

257, 485 260

223, 224


hetünk, amely alig volt több, mint a történeti növekedési sémák „kiegyenesítése”. Csécs első ütemben lezajlott bővülése például még követte a dűlőút szeszélyes kanyarulatait. A második ütem, tehát a nyugat felé eső rész ezzel szemben élesen elválik a történeti falutól, és rövid, nyílegyenes utcákkal áttört tömböt képez. Az már a későbbi fejlődés folyománya, hogy az építkezések nem töltötték ki az utcákat, ami miatt a házak között hatalmas téglalapalakú térség keletkezett. Csécs mint a vasmű munkásfaluja, átmenetet képezett a tényleges urbanisztikai fejlesztések irányába. Ezek az urbanisztikai fejlesztések pedig nem álltak meg a családi házas övezetek kijelölésénél, hanem lakótelepi zónákban gondolkodtak. A lakótelepek utcavezetése semmilyen kapcsolatot nem mutat a települések korábbi adottságaival. A lakótelepek egy-egy bekötőúttal csatlakoznak a korábbi szerkezethez, de azoktól élesen elkülönülve saját, belső rendszert alkotnak. Torna lakótelepe két darab négyzet alakú térségből áll, amelyet keletről sávházak határolnak. Az északi négyzetben találhatók a szolgáltatóházak, a déliben pedig néhány emelet magas „toronyházak” alkotnak félkörszerű kompozíciót. A tömbök határolta belső terek iránti igény Szepsi lakótelepein is kimutatható, ahol a nagyvárosias léptékű panelházakat csoportszerűen igyekeztek tájolni. Más kérdés, hogy sem Tornán, sem Szepsiben nem sok gondot fordítanak a blokkok közötti zöldfelületek ápolására. Valamivel gondozottabb Alsómecenzéf lakótelepe, holott a modernizmus sávszerű monotóniája talán itt a legfeltűnőbb. Egy képzeletbeli pókháló „körcikkét” kirajzoló lakótelep szerény esztétikai értékét elsősorban a lejtős terepviszonyoknak köszönheti. A lakótelepek totális szakítást jelentettek a vidéki építészet alapelvével, amely telkekben és egy-két lakásos magánházakban gondolkodott. A lakótelepek mellett azonban a kisvárosokban is mértek ki családi házaknak telkeket. Alsómecenzéfen a családi házas övezet utcaszerkezete szinte teljes egészében a volt dűlőutak rendszerét követi, így tulajdonképpen csak Torna és Szepsi rendelkezik modern, tervezett kertvárosrészszel. Tornán egy háromszögletű tömböt kialakítva, meglehetősen merev utcavezetéssel jött létre ez a rész, miközben Szepsiben a Szőlőhegy oldalán hurokszerűen fűzött utcarend már a hetvenes évek urbanisztikai útkereséseinek hatását tükrözi.107 A történeti központok szerepe:108 A modern kisvárosi térben három markáns karakterzóna alakult ki: (1) a történeti városmag, (2) a családi házas övezet és (3) a lakótelep. Ezeken kívül létezik még egy-egy ipari zóna is, ám ez a történeti központ funkcióját közvetlenül nem befolyásolja. (Tornán például nem is a város közigazgatási határán belül található, de Szepsiben és Alsómecenzéfen is elválik a tulajdonképpeni várostesttől.) Tornán az új városrészek a történeti város mellé épültek. Mindez azzal járt, hogy a már korábban is csak reprezentatív funkciót ellátó történeti főtér elsorvadt és egy 107 108

Meggyesi 2005. 136–147. p. E fejezetről lásd részletesen Tamáska 2011b. 291–323. p.

87


1

2 K = központ

családi házas raszter

óváros

K

lakótelep

K

K K

3

K

69 A legerőteljesebben fejlesztett kisvárosokban három karakterzóna alakult ki az elmúlt évtizedekben: az óváros, a családi házas övezet és a lakótelep. A három karakterzóna kapcsolódásából következően a történeti központ más-más kihívásokkal szembesült. Ha az új város a régitől elkülönülve épült meg (1) úgy a központ is új helyre költözhetett. Ha a növekmény messze meghaladta a régi város léptékét (2) akkor a régi központ, az óváros irányába terjeszkedhetett. Ha pedig az új részek egyenletesen nőttek rá a régi utcaszerkezetre (3) akkor a történeti központ nagyjából megőrizte eredeti funkcióját és léptékét. Three character zones have emerged in the most powerfully developed small towns in the last decades: downtown, family house district and block house estate. The historical center faces various challenges due to the juncture of the three zones. (1) When the new town is built separate from the old one, then the center may shift to the new place. (2) When the growth has greatly surpassed the scale of the old town, then the old center could extend towards the downtown. (3) When the new parts have grown evenly onto the old street structure, then the historical center has more or less retained its original function and scale.

új, a régi és az új város találkozásánál fekvő központ alakult ki. Mindennek az örökségi hatása a történeti főtér arculatvesztése, lakóövezetté alakulása. Alsómecenzéfen a modern városrészek a történetileg kialakult kelet–nyugati tengellyel párhuzamosan helyezkednek el oly módon, hogy külön-külön minden házcsoport rácsatlakozik a történeti város egy-egy főútjára. S mivel ezek az utak végső soron a középkorig visszavezethető főtérbe torkollanak, annak urbanisztikai funkciója mit sem veszített aktualitásából. Szepsi esete ehhez képest annyiban sajátos, hogy itt jóformán az egész történeti városmag – legalábbis annak főutcai tengelye – központtá alakult. Ez annál is inkább érdekes, mert topográfiailag nem az orsós főtér, hanem a lakótelepi zóna található középen. A jelentősen megnőtt kereskedelmi, kulturális és közigazgatási feladatok azonban meghaladják a történeti főtér dimenzióit, és így a vele érintkező lakózóna fokozatosan bevásárló- és szolgáltatónegyeddé alakul át.

53, 443, 444

49, 485

436

88

136, 308 353

306 410 429, 487


A három erőteljesen fejlesztett városon túl a gyors ütemben növekvő falvakban is megfigyelhető a központ eltolódása, szerepváltozása. Főként az iskola- és kultúrházépítések, valamint a polgármesteri hivatalok elköltözése áll a változások hátterében. Csécsben, Jászómindszenten, Kisidán a tornaihoz nagyon hasonló folyamatok zajlottak le, aminek eredményeként a régi főutca lakófunkciója erősödött meg. A történeti központ átalakulásának speciális esete, mikor egy-egy volt kisváros elveszíti városias funkcióit, ezzel együtt pedig a központjából eltűnnek a nem lakójellegű intézmények. Felsőmecenzéf, Nagyida, Stósz és Aranyida főtere manapság tökéletesen belesimul a falusias településszövetbe, Jászó főtere pedig közlekedési csomóponttá egyszerűsödött. Megszűnt szerkezeti elemek: Egy-egy korábbi városközpont egyszerűsödése nem feltétlenül jár annak fizikai értelemben való megszűnésével. Vannak azonban olyan esetek, amikor egy-egy utca vagy utcarész ténylegesen is felszámolódik. Erre a jelenségre az urbanisztikai irodalom ritkán figyel fel, hiszen ellenkezik korunk azon tapasztalatával, hogy a modern kori települések állandó növekedésben, fejlődésben vannak. A jelenség persze Kassa vidékén sem nevezhető általánosnak. Főként azokról a részekről húzódik vissza a beépítés, amely részeket korábban is csak kényszerből, a túlnépesedés és a szegénység nyomása alatt foglalták el. Felsőmecenzéfen a kettős főutca közötti, mélyebben fekvő területekről, Jászón a meredek hegyoldal néhány házból álló szegénynegyedéből, Semsén a zsellérsorról kezdenek eltűnni az épületek. Szepsi esetében már egy fontosabb utca, az egykori Kassai út bekötő szakasza szűnt meg, miután a főút új nyomvonalat kapott.

7 / Udvarképek

Az „udvarkép” kifejezés nem túl gyakran használt fogalom, mivel a magyarországi szakirodalom általában megkülönbözteti egymástól a telekformát, a beépítési módot, ill. a lakóházat és a melléképületeket.109 Az udvarkép ezzel szemben ezeket az elemeket egyszerre igyekszik leírni és értékelni. Ha az udvarképek településképi jelentőségét nézzük, úgy megállapítható, hogy a településszerkezetekhez képest vizuálisan jobban megragadható egységet képeznek. Sőt azt mondhatjuk, hogy egy-egy település történetisége leginkább az udvarképek jellegétől függ. A történeti utcavezetés ugyanis „láthatatlan” eleme az örökséghelyzetnek, míg a föld felett lévő tereptárgyak azonnal és mindenki által érzékelhető morfológiai sajátosságok. Általánosságban elmondható, hogy Kassa-vidék történeti udvarképeiben egymás mellett éltek a diverzifikáló és a homogenizáló hatások. Előbbiek azért, mert az erős földrajzi tagoltság a legrégibb építészeti rétegekben kistájanként eltérő mértékben engedte kifejlődni az alföldies, a felföldies, a szepességi és a keleti-kárpátokbeli hagyományokat. Mindemellett a szociális miliők különbözősége, a polgári-kisvárosi és a falusi-paraszti építészet együttes jelenléte is a formák változatosságát segítette elő. A heterogenitás ellenében hatott ugyanakkor a kisvárosok csekély urbanitása, amely abban is megmutatkozott, hogy a céhes és bányászházak alig különböztek a parasztházak. A térség udvarképeinek egységessége azonban nem ebből fakad, hanem abból a tényből, hogy Kassa vidékén a 20. század első felében szinte a teljes korábbi házállományt lecserélték. S mivel a 20. század vidéki építészetét általában jellemezte a táji dialektusok egybeolvadása, a Kassa környéki udvarképek tekintetében bizonyos egyöntetűséget érezhetünk.110 Az udvarképek tárgyalásakor elsőként egy-egy történeti korhoz vagy társadalmi csoporthoz köthető típus meghatározására kerül sor.111 Mivel az udvarkép legmeghatározóbb eleme a lakóház, az elnevezések főként a lakóházra vonatkoznak. Másodikként a történeti udvarképekre, azok 20. század közepén megfigyelhető táji tagoltságára vetünk egy pillantást. Végül ezúttal kísérletet teszünk a történeti szempontú, elkülönítésre is. Mert, noha azt állítjuk, hogy az örökséghelyzet szempontjából csupán

109 110 111

Lásd Barabás – Gilyén 1979. Az építészeti dialektuosk integrációról lásd: Barabás – Gilyén 2004, 163–164. p. A típusok neveiben – amennyiben volt ilyen – a helyi köznyelvben élő kifejezés szerepel. Ezek a spicces ház, a lapos tetős, az új ház, a tömbház és a vonatos ház.

régies mánta ház régies parasztház

hosszúház (vonatos ház) két háztartással

villa

nagykapus porta két háztartással

Régi stílus

Új stílus

70 A legfontosabb udvarképek összefoglaló ábrája (Torna és Alsómecenzéf). The most important courtscapes (Turňa n/B and Nižný Medzev).

vinklis ház (L alaprajzú hajlított ház)

városias sorház

Városi formák

emeletes kereskedőház (földszint)


hosszúház (vonatos ház)

kereskedőház

bolthelyiséges lakás több háztartással

lapos tetős kockaház, emelet és földszint

Modern

90 UDVARKÉPEK

91

92


UDVARKÉPEK

Semse

93

Aranyida

71 Egy divatos ház Semséről: élénk szín, barokkos erkély, osztatlan ablakok, előtte elegáns gyep, mintha csak egy angol kertvárosban lennénk… A trendy house in Šemša: bright colors, baroqueish balcony, picture windows, lawn in the front, as it were in an English suburb…

a régi és az új közötti határvonal bír jelentőséggel, a régies udvarképek fennmaradása és műemléki átértékelődése szempontjából mégsem mindegy, hogy azok archaikus vagy éppen késő-paraszti, modernizálódó hagyományokat tükröznek-e.

71 73

72

73

72 Aranyidai gerendaház, hatalmas kőkerítésekkel. Az egyszerre hivalkodóan új és nosztalgikusan archaizáló építészet elsősorban az üdülőterületeken van terjedőben. Log-house with stone fence in Zlatá Idka. Parading in modernism and nostalgic in archaizing architectures – it is mainly popular in holiday resorts.

Baska

Az új ház udvarképe: Nehéz lenne egységes kategóriába sorolni azokat a divatokat, amelyek az utóbbi két évtizedben Kassa környékén megjelentek. Az „új ház” már nem is annyira az 1960 előtti formákhoz képest új, hanem a hetvenes-nyolcvanas évekhez viszonyítva. Az új ház egyértelműen városi, elővárosi, illetve kertvárosi mintákat követ. Maga az épület a mai divatoknak megfelelően nyugtalan tetőformájával, élénk színezésével, és az anyagi lehetőségek függvényében nagy üvegfelületeivel különül el az előbbi korszakoktól. Még jelentősebb változás azonban a gépkocsi helykeresése. Az utcafront szinte teljes egészében az autó beállását szolgálja, ami az előkertek eltűnéséhez vezet. Az új ház rendszerint már a hátsó kertre tekint, az utca felé csak reprezentál, de nem ápol kapcsolatokat. A spicces tetős családi ház udvarképe: A hatvanas-hetvenes évek merev tervgazdálkodása után a nyolcvanas években a családi házas építkezések „előrehozott” rendszerváltása zajlott le. Az új építési mód részbeni visszalépést jelentett a falusi hagyományokhoz: a lapos tető helyett nyeregtetőt alkalmaztak. A ház belső struktúrája mindeközben nem sokat változott. Az alsó szint a nappali tereké maradt, miközben a tetőtérben kialakított emeletre kerültek a hálószobák. A lapos tetős

73 Lakópark Baskán. Kassa előterében egymás után adják át az ehhez hasonló tematikus házcsoportokat. Housing estate in Baška. Many such thematic house-groups are built in the suburb of Košice.

94


(74)

Jánok

Perény

UDVARKÉPEK

95

A lapos tetős családi ház udvarképe: Ezt az udvarformát egyetlen hatalmas épülettömb dominálja, amely a kisméretű telek közepén helyezkedik el. Az utca felé kis előkertet hagynak, a ház mellett pedig rendszerint még marad annyi hely, hogy autóval a hátsó kertbe be lehessen hajtani. Mezőgazdasági tevékenység nincsen. Az épület maga kb. tízszer tíz méter alapterületű, emeletes, lapos tetős. Az alsó szint fő helyiségei a konyha és a nappali, valamint a „lépcsőház”, amely a fenti hálószobákba vezet. Ez az épület a panelépítészet falusi megfelelője, virágkora a hatvanas-hetvenes évekre esik. Elterjedését állami eszközökkel is támogatták, mivel egyrészt csak ilyen házakra lehetett kölcsönt felvenni, másrészt az állam korlátozta a fa felhasználását az építőiparban, ami természetszerűleg vonta maga után a lapostető elterjedését. Annak ellenére, hogy ezek az épületek a modern építészet formavilágát utánozzák, az udvarképek hatása inkább komor és zsúfolt, ami aligha emlékeztet a klasszikus modern villaépítészetre. Ennek oka, hogy a telkek rendkívül kicsik, a zöldfelületek csak jelzésszerűek, az épületek textúráját pedig a beton, valamint a szürkére festett homlokzatok dominálják. A lapos tetős családi házak kényelmesek, de nem tartoznak a magas társadalmi presztízsű otthonok közé.112

(75)

A típusházak első generációjának udvarképe: A negyvenes-ötvenes években az oldalhatáron álló portákat kezdték kiszorítani a korábbi középosztály villaszerű építKomaróc

74, 75 A nyolcvanas évekre már túljutott a mennyiségi csúcspontján a szocialista vidékfejlesztés. Az ekkoriban épülő házak szakítottak a lapos tetővel, de máskülönben nem jelentettek visszatérést a korábbi falusias miliőhöz. By the 80s socialist country development had passed its volume peak. Houses of this period abandoned deck-roof, but otherwise did not return to the former village milieu.

75

családi házakkal szemben a „spicces” házak jellemzően nem zsúfolt, különálló telepeken helyezkednek el, hanem a történeti telekszerkezetbe ágyazottan. Ebből következően a telkek szélesebbek, és a kert kialakítására is nagyobb hangsúlyt fektettek.

76 A lakótoronyszerű lapos tetős családi ház szinte kitüremlik a szűk telkekről (Komaróc). Like a tower, the deck-roofed family house almost bulges out of the narrow plots (Komárovce). 112

Tamáska 2007

76, 77

223

96


UDVARKÉPEK

Komaróc

97

Baska

77 A merev kubus formát a későbbiekben az erkélyek révén igyekeztek feloldani. Az ilyen házakat az építész zsargonban némi formai hasonlóság okán „tévés” házaknak is szokás nevezni.

79 A hatvanas évekbeli falu még félig benne élt saját múltjában. Ennél a baskai épületnél egy félszuterénes házformára illesztették rá a típusházat.

Later balconies were installed to ease up the rigid cube shape. For some similarity in shape, architectural jargon calls them ‘TV’ houses.

The village of the 60s still half-lived in its past. In Baška a standard design house was placed upon a semi-subterrainal house form.

Csécs Alsólánc

80 A módosabb paraszti porták léptékét a típusházak első generációja még nem haladta meg, ezért ebben az időben még csak a régies portákat bontották nagyobb tömegben. 78 A típusházak első generációját a négyzetes kockaházak jelentették, amelyeket igen változatos tetőkkel fedtek le. Squarish cube houses presented the first generation standard design and they were covered with multifarious roofs.

The first generation of standard design houses did not surpass the scale of well-off peasant houses. Therefore only the archaic houses were pulled down en masse.

98

78, 79, 80 235

82

81


UDVARKÉPEK

kezéseit imitáló kockaházak. A más kelet-európai országokban is megjelenő négyzetes alaprajzú épületek Kassa vidékén rendszerint nem sátortetőt, hanem változatos formájú, az épület tömbjét megemelő tetőt kaptak. A típusházak első generációja léptékében még tökéletesen beleilleszkedett a régi falusi miliőbe. Fontos különbség ugyanakkor, hogy az udvar nyitott terével szemben egyre inkább a lakóház tömbszerűsége vált a látvány meghatározójává. A lakóház mellett a gazdasági melléképületek kiképzésére nem fordítottak különösebb gondot, főként, hogy a visszaemlékezések szerint a csehszlovák hatalom ebben a „városiasodásra ítélt” térségben kifejezetten tiltotta a háztáji gazdálkodást. A háború utáni utóparaszti építészet: Az utóparaszti építészet közvetlenül a második világháború után virágzott. Jellemzője, hogy a korábbi paraszti építészet formavilágát vitte tovább, de korszerűbb anyagokból. A vályogot kezdte felváltani a tégla, növényi héjazatokat már nem alkalmaztak, rendszerint alacsony hajlásszögű kontyolt lezárást kapott az épület. Ugyancsak modernizálódtak a kerítések, amelyekhez már szívesen használtak betont is. A helyiségek beosztása a parasztházét követte, lehetőség szerint tornáccal ellátva. Az udvar kialakítása is a régi mintákat követte, a szükséges melléképületekkel, istállókkal, tárolókkal.

99

Torna

82 Tornán az Ájfalucskáról leköltöző – ahogy a helyiek mondják „lehurcolkodó” ruszin családok házai még teljes mértékben a paraszti térszervezés elveit követik. In Turňa n/B, the Rusin families’ – moving down ‘flitting down as locals say’ from Hačava - houses entirely follow the principles of the peasant space disposition.

Nagyida

81 Nagyidán a háború után mért telkeken még vegyesen épültek szocialista típusházak és kései parasztporták. A két típus együttélése körülbelül az ötvenes évek végéig kimutatható In Veľká Ida, both socialist standard houses and belated peasant houses were built on the plots allotted after the war. The two types seem to have coexisted until the end of the 50s.

A vonatos hosszúház (egytraktusos parasztporta): A vidék történeti rétegeinek legmeghatározóbb épületfajtája a kései, három plusz egy helyiséges klasszikus parasztház: szoba-konyha-szoba-kamra beosztással. Mivel a helyiségeket egymás mögé sorolták, ami az embereket a vasúti szerelvények összeállítására emlékeztette, a népnyelv „vonatos háznak” nevezte el ezt az épületfajtát. A dupla háztartásos porták még hoszszabb „szerelvényekké” álltak össze, így jött létre a szoba-konyha, szoba-konyha plusz kamrák beosztású lakóház. Végül a két háztartás el is válhatott egymástól, aminek eredményeként a második lakást külön építették úgy, hogy az oromzatot közvetlenül az első ház mögött helyezték el. A hosszúház keletkezését tekintve természetesen nem típusház, de tény, hogy egységessége okán közel áll ahhoz. A hosszúházak udvarképében a lakóház csak az egyik, sokszor nem is a legnagyobb méretű eleme az udvarképnek. A megélhetés szempontjából kulcsfontosságú melléképületeket vidékünkön rendszerint a lakóházzal egy tető alatt, sorosan csatlakoztatták. A hegyvidéken azonban gyakoribb, hogy külön kamrák épültek, sőt ezeket a kamrákat sokszor az utcán helyezték el. Külön gazdasági épülettípust képviseltek a csűrök és a magtárak. A csűröket ugyan az udvar hátsó harmadában helyezték el, ám óriási tömbjük az utcáról is jól látszott. A magtárakat eleve az utca vonalában alakították ki, a lakóházzal szemközt. Mivel a magtár szem előtt volt, ugyanolyan díszes kiképzést kapott, mint a lakóház utcafrontja, sőt akár kapuval össze is kötöt-

86

84 85 294, 313 310, 367

100


UDVARKÉPEK

Perény

101

Aranyida

83 A régi vidék legelterjedtebb házformája a „vonatos hosszúház”, amelynél szabad rálátás nyílik az udvar egészére. The most widespread house model of the old land was train-like longhouse with full a view to the whole court.

85 Elsősorban a hegyvidékre jellemző, hogy a melléképületek nem a ház mögött szorosan, hanem az udvaron szétszórtan helyezkednek el. Az ilyen udvarformát lényegesen nehezebb korszerűsíteni. A képen látható aranyidai porta sem lakóházként, hanem csak nyaralóként funkcionál. Typical of the mountain region, that the outbuildings are situated in the court scatteredly and not attached to the house. This court model is extremely hard to modernize. The house in the picture in Zlatá Idka functions as a resort and not as a residence.

Reste Debrőd

84 Ez a restei porta a felújításra vár. Mivel a melléképület és a lakóház elviekben összenyitható, alapterületét tekintve egy mai középosztálybeli család igényeinek is megfelelne.

86 A többháztartásos parasztporták általánosak voltak a vidéken. Az azonban viszonylag ritka, hogy a két lakás ténylegesen is két épületben kapott helyet, mint ezen a debrődi udvaron.

In Rešica, this house needs renovation. Since the outbuilding and the house may be joined, for its ground space, it would suit the needs of a contemporary middle-class family.

Several households used to be in one court in this region. Rare though, that actually two buildings accommodated the two flats, as seen in this court in Debraď.

102


UDVARKÉPEK

Szepsi

Csécs

87 A ma látható hosszúházak abszolút többsége a 19. század végén és a huszadik század elején épült. Csak elvétve találkozni ennél régebbi reliktumokkal. Esetükben már inkább csak a múzeumként működtetés jöhet szóba, mint konzerváló tényező, miképpen arra a szepsi tájház is példa. The clear majority of the present longhouses was built in the end of the 19th century and the beginning of the 20th century. Older relics occur sparsely. They can only function as museums to preserve them, as the example of the Moldava’s country museum.

418

88

218, 219

103

88 Vinklis „L” alaprajzú ház Csécsből. A vonatos házból kifejlődött típus a paraszti polgárosodás, és a falukép urbanizációjának hagyományos útját jelképezi. The ‘vinklis’ square, ‘L’-plan house with two windows in Čečejovce. It developed from train-like house and represents peasant advance and the traditional way of villagescape urbanization.

ték a kettőt. Ezzel az inkább csak szórványosnak, semmint általánosnak mondható megoldással a parasztház udvarképének talán legfontosabb adottsága veszett el: az átláthatóság. A Kassa-vidéki parasztporta ugyanis az utca felé nyílik: nincsenek magas deszkakerítései, valahol még kapukat sem építettek.

Felsőtőkés

A vinklis ház udvarképe: A vonatos ház módosult változata, mikor is az utca felé egy második szobát húznak fel. Ezzel nem egyszerűen a ház alaprajza változott meg, de az udvarkép is döntően átalakult. Az oromzat megnyúlt, városiasan széles, négyöt ablakos homlokzatot kapott, amelyet utcával párhuzamos gerincű tető fedett le. Falvakban ritkábban, de a mezővárosokban ehhez a háztípushoz magas kapu és kőkerítés is csatlakozott, ami megszüntette az udvar nyitottságát. Fontos megjegyezni, hogy a vinklis ház nem kizárólag paraszti életformát takart. Igen gyakran a kisvárosi értelmiség is ilyen házat építtetett magának. A félszuterénes parasztház: A dombvidéki tájakon a parasztház nemcsak hosszanti irányban, de vertikálisan is növekedhetett. A lejtős terepadottságokat kiegyenlítő pince felemelkedett, szuterénné alakult. Attól függően, hogy a terep az utcától emelkedett-e, vagy lejtett, egészen más udvarkép alakulhatott ki. Ha lejtett a telek, úgy az utca felé alacsonyan ülő ablakok kerültek, és a lakórész előtt végigfutó tornác loggia-

89 A dombvidéki területeken a terepadottságok kínálták a ház vertikális növekedésének lehetőségét (Alsótőkés). Terrain conditions offered the vertical expansion to the houses in hilly region (Nižný Klátov).

104


UDVARKÉPEK

Alsótőkés

105

Szepsi

90 Némi városi hatásra a pince lakható szuterénszintté, sőt akár emeletté is növekedhetett, ami az udvarnak kifejezetten városias külsőt kölcsönöz. As some urban influence, the cellar could transform into subterranean storey, or grow into a storey lending quite an urban look to the court.

Torna

91 A nagykapus porta a céhes hagyományú történeti kisvárosok építészete. A szűk udvarokat háznyi hatalmas kapuk zárják el az utcától. The great-gate house is the architecture of historical small towns with guild traditions. Great gates of the size of a house separate the narrow courts from the street.

92 A Szepsi főutcáján álló, 18. századot idéző fedett nagykapu a városi múlt szimbóluma. As a symbol of Moldava n/B the roofed great gate in the high street invokes the 18th century.

szerűen nyitotta meg az udvart. Ha azonban a telek emelkedett, úgy az utca felé került a szuterén. Idővel a szuterént valódi lakótérré bővítették, amely révén egy sajátos hangulatú dombvidéki épületfajta, az emeletes parasztház jött létre.

237, 329

A kisvárosi nagykapus porta udvarképe: annyiban hasonlít a vinklis házéhoz, hogy ahhoz hasonlóan elzárja a tekintetet a tulajdonképpeni udvartól. Ám miközben a vinklis ház széles paraszti telken helyezkedik el, addig a kisvárosi nagykapus porta rendkívül keskeny szalagparcellákba tömörül. A házak ezért keskenyek, rendszerint kéttengelyesek, és a tornác is elmarad. A homlokzat szűk helyet kínál a díszítményeknek, ezért a mívesen megformált kapu veszi át a reprezentációs funkciót. A kapuk mögötti szűk udvarok kevés helyet hagynak a melléképületek számára, holott a kézművesek műhelyei mellett az élelmiszer-tárolás és a kisebb volumenű termelés is része marad a kisvárosi életmódnak. A tárolókapacitás növelése érdekében megindul a ház vertikális bővítése, amely egyrészt az utcáról is elérhető pincékben, másrészt a födém fölött kialakított padlásfeljárókban érhető tetten.

91, 93

A mánta ház udvarképe: A nagykapus porta sajátos etnikai változata a kárpáti németek (mánták) udvarformája. A mánta ház Kassa-vidék egykori szepességi kapcsolatainak hagyatéka. A mánta városok a 18. századig boronából építkeztek, majd fokozatosan átálltak a téglával vegyes kőre. A lakóház alaprajzi sajátossága az utcai szobából leválasztott hálókamra, amely révén 2+1 tengelyes utcai homlokzatok jöttek létre.

89, 90

93, 95

106


UDVARKÉPEK

107

Stósz

Alsómecenzéf

93 A nagykapus porták sajátos csoportját alkotják a mánta házak. Ezek a 19. századi házak inkább csak etnikai jellegük okán különíthetők el a többi mezőváros építészetétől. As a special group of great-gate houses, there is the Mantake house (German diaspora). These 19th-century houses are different from other market town architectures for their ethnicity.

95 Az egész Bódva-völgy építőkultúrájára jellemző a szoros kapcsolat a Szepességgel. Stósz, amely történetileg már nem tartozott Abaújhoz, mindennél erősebben mutatja ezt a hatást. A szepességi házakra jellemző zárt házmelléki folyosó csak itt mutatható ki. Typically, the whole Bódva Valley architecture has a close connection with the Spiš. Štós, which historically did not belong to Abaúj County, reveals this impact the most. The closed corridor along the house, typical of the Spiš, appears only here.

Felsőmecenzéf

Noha a mánta háznak vannak nyitottabb változatai is, fejlettebb formájában a fedett nagykapuval lezárt utcavonal jellemzi. Az ablaknyílások kicsik, résszerűek, ami miatt a valóságosnál nagyobbnak tűnik az épület. Jellemzője még a rendkívül hangsúlyos fedélszék, amelyhez széles vízvezetőt csatlakoztatnak. A mánta ház udvara nemcsak az utca, de a környező táj felé is zárt, mivel attól robosztus csűrök választják el. A kisvárosi sorház udvarképe: Eredete a nagykapus portához köthető, annak egy 19. század végén modernizált változatáról van szó. Akkoriban vált általánossá, hogy a lakóházhoz kapcsolódó nagykapukat teljes egészében a házhoz integrálták, és az így kialakult hosszanti homlokzat fölé helyezték el az utcával párhuzamos nyeregtetőt. Ezzel a homlokzat és a kapu egyetlen építészeti karakterelemmé olvadt össze, ellentétben a nagykapus portával, ahol a kapu mindvégig megőrizte szerkezeti és látványbeli különállását. Ez a különbség természetesen kihat az udvarkép hangsúlyaira is. Míg a nagykapus porta látványában inkább kapuorientált, addig a kisvárosi sorház homlokzatorientált, amit a díszes eklektikus vakolatarchitektúrákkal is igyekeztek kihangsúlyozni. 94 Helyhez jobban köthető típus a régies mánta udvar. A régi mánta építészetben még nem volt általános a nagykapu, de a vakolás sem. A 19. századig a boronafalazatokat csak az ablakokig tapasztották. The archaic Mantaken court relates more to locality. The great gate or even plastering were not ordinary in the old Mantaken architecture. Pole-masonry was only plastered up to the windows until the 19th century.

Városi villa: Viszonylag ritkán előforduló épülettípus, amely semmilyen rokonságban sincs a befogadó település építészetével. A villaépítészet a századfordulón volt

94, 264 263

96

262

108


UDVARKÉPEK

Alsómecenzéf

109

Stósz

96 A kisvárosi sorház udvarképe a nagykapus portából fejlődött ki, oly módon, hogy a kaput teljesen integrálták a homlokzatba.

98 Jóformán csak Stószra jellemző a hegyvidéki nyaralóépítészetet imitáló villaépítészet, amely a közeli fürdő hatására fejlődhetett ki.

The courtscape of the small town row-house developed from the great-gate house, in a way that the gate was fully integrated into the gable.

The villas imitated the mountainous resort architecture typical only in Štós which could have emerged as the influence of the nearby spa.

Torna

Torna

97 Villák alig épültek a régi Kassa-vidéken. Főként a falusi társadalomtól elkülönülő hivatalnokréteg és kapitalista polgárság építkezett ily módon.

99 Kereskedőház Tornán. A zárt homlokzatú vidéki házak között a kirakatszekrényekkel áttört kereskedőházak különleges atmoszférát sugároznak. Sajnos az elmúlt években a nyílászárócserék szinte teljesen tönkretették ezeket a portálokat.

There were hardly any villas built in Košice region. Mainly officials and capitalist citizenry segregated from village society had such architecture.

Merchant houses in Turňa n/B. Among closed-gable country houses, the merchant houses decorated with showcases lend a special atmosphere. Unfortunately, replacing doors and windows has recently impaired these houses.

110

97 98

99

100

248

101

271

43


UDVARKÉPEK

terjedőben, elsősorban a hivatali réteg és a tőkés polgárság körében. A járási székhely Tornán találunk egy kisebb villasort, de érdekes módon Szepsiben már nem. Makrancon megint csak áll egy-két villa, de a legszebb villaépületek Stószon találhatóak. A gyárfalu tulajdonosai, vezető hivatalnokai – talán a közeli Stószfürdő mintájára – jellegzetes hegyvidéki üdülőstílusban építkeztek. A villa szerves tartozéka az épület előtti díszkert és az elegáns vaskerítés, amely a maga korában státusszimbólum volt. A villa azonban nemcsak reprezentált, de a polgári életmódot is kifejezte: a hátsó kert felőli oldalon tágas verandát, illetve teraszt alakítottak ki. Egy olyan paraszti társadalomban, ahol a kert kizárólag a munka helyszíne volt, a székekkel, asztallal ellátott veranda meglehetősen idegenül hatott, s egyben hangsúlyozta a lakók polgárias életmódját és rendies különállását. A kereskedőház udvarképe: éppúgy kifejlődhetett a vinklis házból, mint a nagykapus portából. Egyszerre nyitott és zárt ez az udvarforma. Zárt, mert a lakóház utcai traktusa az utcafrontot szinte teljesen elzárja. Ugyanakkor nyitott is, mivel ugyanez az utcafront díszes portálokból és üvegezett ajtókból áll. Mindez pedig szöges ellentéte a falfelületek dominálta vidékies építészetnek. Az üvegfelületek áttetszősége mellett fontos jellegzetesség, hogy a régi portálokat éjszakára vaskos vasrolókkal zárták le, ami időbeli ritmust kölcsönzött az udvarképnek. Az elmúlt húsz évben azonban a vasrolókat sorra leszerelték, a kirakatszekrényeket befalazták vagy műanyagtokos portálra cserélték.

Ájfalucska

100 Ruszin ház Ájfalucskáról. Ez az egyetlen régies épülettípus, amely még ma is településképileg meghatározó módon van jelen egy faluképben. Rusin house in Hačava. This is the only archaic building type present, that still determines the villagescape.

Jászómindszent

A ruszin ház udvarképe: Kassa vidékén csak szórványosan maradtak fenn régies építőmódra utaló udvarképek, és Ájfalucska az egyetlen, amelyben még komplett települési egységet alkotnak. A ruszin udvakép régies hatását a laikus számára is egyértelművé teszik a vakolatlan gerendák. Ám még ezen a régies boronaépítészeten belül is elkülöníthető egy korábbi fázis, ami egyenesen a Keleti-Kárpátok hegyvidéki építészetével rokonítható. Ez az régies udvarforma nem ismeri az utcavonalat. Az egyhelyiséges lakóházat, a színt és az istállót egy tető alatt éíptették meg, miközben a kamrák és a kisebb ólak a fő épülettől külön, inkább szórtan, semmint szabályos rendben helyezkednek el. A bányászház udvarképe: Még az egykori bányavárosokban, bányászfalvakban is ritkán találkozni ezzel az udvarformával. Jellemzője, hogy egy hosszanti épületben szoba-konyhás lakások sorolódnak egymás mögé. Mivel a paraszti társadalomban is általános volt a háztartások együttélése, a bányászház udvarképe csak akkor igazán szembeötlő, ha a telekforma nem illeszkedik a szalagtelkes rendszerbe. Ilyenkor ugyanis az utcai főhomlokzat a ház hosszanti oldala lesz. A fésűs beépítésű bányászházak ugyanakkor annyira hasonlóak a parasztudvarhoz, hogy a mai szemlélőnek szinte fel sem tűnik a két épület közötti eltérés. Száz évvel ezelőtt azonban igen lényeges különbség volt, hogy bányászház udvarán nem volt kapu, mivel az udvar bizonyos mértékig utcaként is szolgált.

111

101 A bányászház építészetileg teljesen parasztos, udvarképében azonban némileg eltér attól. Nincsenek mezőgazdasági melléképületei, és teljesen általános a kettő, de néha több lakás egymás mögé sorolása. The mining house is an entirely rustic architecture, its courtscape is different though. It has no agricultural outbuildings, usually there are two, sometimes more flats attached in a row.

112


UDVARKÉPEK

113

A tömbház: A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni a tömbházakat is, bár ezeknek tulajdonképpen nincsen udvarképe. A már korábban tárgyalt kisvárosok mellett egyegy tömbház a nagyobb falvakban is épült, rendszerint a falusi értelmiség (tanárok, agrármérnökök) számára.

Csécs

102 Noha lakótelepek csak a városokban épültek, egy-egy tömbházat a nagyobb falvak is kaphattak. Although block house estates have been only built in bigger towns, occasionally bigger villages received one or two blocks.

Fa reliktum

Modern földépítészet Kővidék

Az anyaghasználat történeti tagozódása: A régi épületállomány megmaradása nagyban függött a falazó anyag tartósságától. Kő- és téglaházakat ritkábban, vályogházakat gyakrabban, alapozás nélküli sár- és faházakat tömegesen bontottak el. A történeti anyaghasználat kapcsán viszonylag jó forrásanyaggal dolgozhatunk, mivel az 1910-es népszámlálás rögzítette a modernizáció előtti állapotokat. Természetesen a statisztikai adatokat a helyszíni gyűjtések fényében néhol módosítani, illetve pontosítani kellett. Eszerint a huszadik század elején négy építési zóna élt egymás mellett: a vályog, a sár (alap nélküli földfalazatok), a kő és a fa, amely utóbbi keveredett egy viszonylag fejlett kő-, illetve téglaépítészettel. Mindezek az anyaghasználati zónák egy hosszabb ívű átalakulásba illeszthetők, amely átalakulás legfőbb jellemzője, hogy a fa mint építőanyag fokozatosan visszaszorult, és átadta helyét a kő-, illetve földépítészetnek. Abból indulhatunk ki, hogy a táji adottságok alapján a 18. századig csupán két építési zóna létezett: a favidék és a földvidék (patics, vert föld stb.). A fafalazatokról csak közvetett utalások maradtak fenn. Tornán feljegyezték, hogy az 1600-as évek végén még a nemesi udvarházat is fából építették.113 Alsólánc 19. századi területrendezési térképén, amelyen kivételesen a házakat is ábrázolták, megkülönböztették egymástól a régebbi és az újabb technológiával készült épületeket. A régebbi technológia Alsólánc esetében faszerkezetes patics lehetett. Északabbra azonban, s erre már egy-egy reliktum is bizonyítékul szolgál, inkább boronát raktak. Ugyancsak a fahasználatra utalnak az egész településeket, településrészeket megsemmisítő tűzvészek, mint amilyen Szepsiben 1794-ben pusztított, s amely az egész várost elhamvasztotta.114 A faépítészet visszaszorulása mögötti legfontosabb tényező, hogy a földesúri hatalom minden eszközzel igyekezett korlátozni a jobbágyok fafelhasználását.115 A korábban is meglévő tiltásokat végül az 1848-as törvények tulajdonjogi formában kodifikálták, és a szabaddá tett jobbágyság vidékünkön szinte sehol sem juthatott komolyabb erdőbirtokokhoz.116 Nem véletlen tehát, hogy a 20. század elején éppen a korábban rendies önkormányzattal rendelkező mánta bányavárosokban fordultak elő nagyobb számban faépületek, úgymint Alsó- és Felsőmecenzéfen, illetve Stószon, mivel itt a polgárság viszonylag szabadon dönthetett a fa felhasználásáról.117 A 20. század első 113 114

103 A történeti építészet táji tagozódása az építőanyag-használat alapján 1910-ben. The regional distribution of historical architecture according to material usage in 1910.

115

Régies földépítészet vályog és sár

kő és tégla

fa és egyéb

vályog alappal

116 117

Lásd Urbaria et conscriptiones 1970. 349–350. p. Bubics 1904, 192. p. Bakó 1978, 42. p. Szabó 1948. 311–396. p. A városok önkormányzatának történetét behatóan még nem kutatták, így a vélemény inkább erősen valószínűnek tekinthető. Az azonban beszédes, hogy pl. Alsómecenzéfen a földek legnagyobb

102

57

94, 100

114

194, 202

vá ro slá nc

m ktu

fa

i rel

ék

vid kő

zet tés épí szti ara ső p s ké

119

városias hatások

vidék mánta

iku

118

része 1910-ben is a város tulajdonát képezte. Forrás: Abaúj-Torna vármegye adóközségeinek területe és kataszteri tisztajövedelme művelési áganként és osztályonként az 1909. évi V. törvényczikk alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás után (1913–1916). Budapest, 1914. Az anyaghasználatról bővebben lásd Tamáska 2011a, 553–564. A statisztikai adatok Tornahorvátiban, Szesztán és Komarócon viszonylag jelentős arányú „fa-, illetve egyéb” falazatú házakat jelölnek. Ezek a falvak minden bizonnyal paticsfalazattal építkeztek. A közeli Jánokról tudjuk, hogy az 1835-ben leégett, mert a plébániájával egyetemben paticsból építkezett. Bubics 1904.

Az udvarképek táji tagozódása: A történeti udvarformák táji tagozódása többé-kevésbé követi az anyaghasználati zónákat. (1) A fa reliktumokat felmutató mánta vidék (Ájfalucska nélkül) kompakt karakterzónát alkot, úgyszintén a (2) tornai kővidék. A földépítészet zónája azonban másként tagozódik. (3) Legnagyobb részét az alföldies és eklektikus hatások különböző rétegei dominálják, miközben (4) észak-keleti

ekt

234

felében azonban az építőanyag-váltás már ezekben a városokban is meglehetősen előrehaladott volt. A korszakban egyedül a világtól elzártan élő, és ezért külön dialektust képező Ájfalucska sorolható egyértelműen az északi faépítészeti nagytájhoz.118 Máshol a 20. század elejére gyakorlatilag eltűnt a fa mint építőanyag.119 A faépítészet egyrészt beleolvadt a medence földépítészeti gyakorlatába, másrészt helyén egy máig is markánsan elkülönülő kőépítészeti házvidék alakult ki nagyjából az egykori Torna megye területén. Magasabb technikai szintre ez a kőépítészet sosem fejlődött, leginkább faragatlan vagy durván megmunkált termésköveket használtak, amit aztán bevakoltak. Egyedül a csupaszon hagyott kerítéseknél érvényesül a kő textúrája. Bár a kő fontos építőanyagnak számított, Kassa-vidék legnagyobb része a 20. század első felében földből építkezett. Ennek egyszerűbb, visszaszorulóban lévő technológiái, mint az alap nélküli vályog, a sár, illetve a döngölt föld képezik a harmadik zónát, míg a negyedik zóna az alappal ellátott vályogházak vidéke. Mivel a kettő között minőségi különbség figyelhető meg, érthető, hogy a jobb földrajzi és gazdasági helyzetben lévő falvak sorolhatók a negyedik, míg a perifériát képező falvak a harmadik zónához. A periféria képződése a 20. század elején több tényezőből is adódhatott. Mindenekelőtt a vasúttól, ezzel összefüggésben a városoktól való távolságot kell megemlíteni, de szerepet játszottak a településen belüli tulajdonviszonyok, sőt szokások is. A külső és belső hatások egymást is erősíthették, hiszen az elzártság önmagában gátolta az újítások megjelenését. Így konzerválódott egy archaikus földépítési terület a Cserehát csücskében, egy másik pedig a Dombvidék területén. Az első világháború utáni földreform azonban itt is nagy változásokat hozott, így pl. Hatkóc, Hilyó és Semse gyors ütemben kezdett korszerűsödni. A huszadik század első felének anyaghasználata döntő hatással volt a hatvanas évekbeli átalakulásokra. Azokon a területeken, ahol régies építőhagyományok maradtak fenn, mint a sár- vagy boronafalazat, viszonylag gyors ütemben cserélődött le az épületállomány. Felsőláncon, Restén vagy Kisidán alig beszélhetünk történeti épületekről. Még az amúgy településképi értékekben igen gazdag mánta városkákban is inkább a korszerűbb, városias architektúra maradt fenn, miközben a legrégebbi boronaházak többségét elbontották. Mára a helyzet annyiban változott, hogy a számukban megfogyatkozott faházak a helyi kulturális identitás hordozóivá váltak, ami egyelőre megállítani látszik további gyors pusztulásukat.

115

UDVARKÉPEK

ekl

327


104 A történeti udvarformák táji tagozódása nagyjából követi az anyaghasználatot. Kassa előterében azonban kimutatható egy erős városi hatás, félszuterénes épületekkel. A Bódva mentén pedig a városi múlt hozott létre sajátos udvarképeket. A faépítészet egyedül Ájfalucskán maradt domináns, a mánta vidék pedig a maga kevert, kezdetben szepességi, majd 1900-tól egyre inkább az Alföld felé tendáló építészetével egészen különleges világot képez. A legnagyobb terület azonban a földépítészet zónája. A földházakat a 20. század első felében sorra újjáépítették, amely során késő paraszti eklektikus vakolatarchitektúrák születtek. The regional distribution of historical court models roughly follows material usage. In Košice’s environs however, a strong urban influence appears with semi-subterranean buildings. While along the Bódva, the urban past established particular courtscapes. Wood architecture remained dominant only in Ájfalucska, whereas the mingled Mantaken region constitutes a very special world of architecture that originally related to the Szepesség, then tended towards the Alföld (Great Hungarian Plain) after 1900. The largest area in fact was earth architecture. Earth houses were all rebuilt in the first half of the 20th century, and as a part of modernization latepeasant eclectic plaster architectures were created.

116

93, 96

91

359, 418 452

106

csücskében egy városias mintákból táplálkozó dialektus figyelhető meg. (5) Mindezeken túl színesíti a képet a reliktumként megmaradt kora újkori urbanizációs zóna, amely a Felső-Bódva menti területet fedi le, összeköti egymással a hegyvidéket és a medencét. (6) Végül egészen sajátos architektúrával rendelkezik Ájfalucska, amelyről itt csak annyit szükséges megjegyezni, hogy boronaépítészete a 20. század közepén már átalakulóban volt, és a falu kezdett beolvadni a szomszédos kővidékbe. Természetesen az udvarformák táji tagozódása nem mutat éles határokat, és sokkal inkább az átmeneti, kevert helyzetek, semmint az egyértelműségek jellemzik. Azt is látni kell, hogy Kassa-vidék nem zárt rendszer, így pl. az itt külön táji egységként kezelt tornai kővidék más tekintetben része a gömör-tornai régiónak. Harmadrészt van néhány udvarkép, amely nem játszik szerepet a táji differenciák kialakulásában. A Kassa-vidéken általános bányászház udvarképe például túlságosan közel áll a parasztházéhoz, mintsem önálló zónát alkothatna, míg a kereskedőház egymástól relatíve messzebb fekvő központokban, szegmentáltan jelentkezett (Torna, Alsómecenzéf, Nagyida), ezért nem tudott táji specifikummá válni. Északnyugatról kiindulva az első nagyobb dialektus a mánta vidéket fogja át, amelynek történeti udvarképe a Szepességből eredeztethető. A 20. század első felében azonban egy erőteljes orientációváltás volt megfigyelhető, amely az ország középső feléből érkező kispolgári építészet felé tekintett. Ez a kispolgári építészet annyiban a mánta ház bővítményeként fogható fel, hogy lényegében a lakóházhoz kapcsolódó nagykapuk bekebelezése révén alakult ki. Az így nyert hosszanti homlokzat fölé aztán az utcával párhuzamos nyeregtetőt raktak, amivel lényegében a sorház alaptömbjét kapták meg. Ezt a széles utcai homlokzatot a korban divatos eklektikus architektúrával öltöztették fel, amely szöges ellentéte volt a régies mánta házak üresen hagyott falfelületeinek. Alsómecenzéf nagykapus portái egyben a Bódva mente kisvárosi dialektusának csúcspontját is jelentik. A szomszédos Jászóra már sokkal kevésbé jellemző ez az udvartípus, Szepsiben és Tornán pedig szinte teljesen hiányzik, noha az archív fotók alapján ezeken a helyszíneken is kedvelt forma volt.120 Meg kell említeni, hogy a kora újkori városiasodási zóna körül a falvakban is megfigyelhető a nagykapuk szórványos elterjedése, mint például Jászómindszenten vagy Somodiban. Somodi azonban már egy másik dialektusnak, a kővidéknek a jellegzetes faluja. Ennek a kőépítészetnek sajátos jellegét a tornácok adják. Külön érdemes Tornaújfalut kiemelni, amelynek „sváb” házai mércét jelentettek a környék építtetői számára. A tornác, amely még a századfordulón ritkaságnak számított Kassa vidékén, az ország középső részei felől, tehát déli irányból terjedt észak felé. A tornác mellett a kővidék további sajátossága a korai népies eklektizálás, amely még a klasszikus építészeti stílusokat, mindenekelőtt a klasszicizmust és a barokkot másolta. Ezek a szoborfülkékkel 120

220


A nagykapus porta, és az abból a századfordulón kifejlődött kisvárosi ház egyedül az akkor még különálló papi városban, Jászóváralján vált meghatározóvá.

117

UDVARKÉPEK

Tornaújfalu

105 A kővidéken a tornácok már igen hamar megjelentek. Tornaújfalu klasszicizálós szárazkapus sváb házai a környék falvainak építészetére is nagy hatást gyakoroltak. In the stone region, verandas emerged quite early. The classicist-like German houses in Turnianska Nová Ves with gateways heavily influenced the architecture of the neighboring villages.

Áj

106 A kővidék szépségét a reliktumként fennmaradt, a történeti építészet stíluselemeit felmutató homlokzatok adják meg. Gables with style elements of the historical architecture have subsisted as relics and provide the beauty of the stone region.

118

241, 243

296, 302

314, 335

352, 354, 356

327, 362


ellátott oromzatos házvégek ma már meglehetősen ritkák, mivel a 20. század során a fedélszékeket rendre alulkontyolt, majd kontyolt változatban építették át. A századforduló utáni eklektika már jóval modorosabb, már-már szecesszióba hajló, de mindenképpen tanult mesterek által képviselt, professzionális díszítőmód volt. Ám még ebben a modoros eklektikában is felfedezhető némi visszafogottság, ha másban nem, legalább a színhasználatban. Eklatáns példája ennek Debrőd, a mészégetők „hófehér” faluja. A kővidékről elmondottak nagyjából érvényesek a földépítészeti területekre is, azzal a különbséggel, hogy utóbbi kevesebb reliktumot őrzött meg. A hagyományos udvarképek felbomlása: Az udvarképek felbomlása, illetve a táji differenciák eltűnése mindenekelőtt a korszerű anyagok megjelenéséhez köthető. A két háború között volt terjedőben a cserép, majd a bádog és az eternit. A korábbi zsindely-, nád- és főként zsúphéjazatokhoz képest ezek az anyagok már nem kötődtek a hely adottságaihoz. Erdős vidéken éppúgy teret hódítottak, mint a nádasokkal teli medencékben. A második világháború utáni újjáépítéskor eleve csak tűzálló anyagokat használtak. Az új héjazatokat rendszerint új, alacsony hajlásszögű kontyolt fedélszékre helyezték rá. A kontyolás egységesítette a korábban kistájanként eltérő tetőidomokat (vízvetős, alulkontyolt, oromzatos). Ahogyan a régies hosszúházak egyre inkább hasonlítani kezdtek egymásra, úgy váltak egyöntetűbbé a gazdasági funkciójuktól megfosztott udvarok is. A termelési adottságok és szokások szerint változó melléképületekre a modernizálódó falvakban már nem volt szükség. Csűrök, magtárak, pincék és a legkülönfélébb rendeltetésű kamrák százai tűntek el az udvarokról. A folyamat azokon a területeken volt a leggyorsabb, ahol nem a lakóépülethez csatlakozóan, hanem az udvaron szétszórtan, netán az utcán álltak a melléképületek. A telken magában álló parasztház ma már szokványos látvány, holott korábban csak a zsellérsorokon és a bányásztelepüléseken lehetett ilyesmivel találkozni. A használaton kívül került épületek eltűnését a gazdasági kényszerűség indokolta, az épületek homlokzatának egyszerűsödését azonban a divatok változása. A néhány évtizeddel korábban elkészült eklektikus és szecessziós vakolatarchitektúrákat a hatvanas években már nem újították meg. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy a korabeli építészeti kánon sem különösen kedvezett ennek az örökségnek. Holott a két világháború közötti díszítőkedv az esztétikai tartalmon túl komoly szociális és közösségi jelentést is hordozott. Mindenekelőtt megmutatta, hogy a parasztság igényli a városias formákat, de emellett még táji, sőt akár etnikai kötődéseket is kifejezhetett. Ilyen rendkívül markáns motívumvilág fedezhető fel a Dombvidék szlovákok lakta részein, ahol az 1920–30-as években egy erős színekkel dolgozó szecessziós ízlésvilág bontakozott ki. Végül a történeti udvarképek felbomlásához nagyban hozzájárult a kapuk, térhatároló elemek korszerűsödése is. Ez főként a földépítészet területén hozott radikális átalakulást, hiszen a kővidékeken a kerítések kőből készültek, így néhol még a ház

UDVARKÉPEK

119

bontása után is megmaradtak. A földépítészet zónájában ezzel szemben a deszka és a sövény volt az uralkodó, amelyeket az elmúlt évtizedekben szinte teljesen kiszorítottak a modern anyagok. Az udvarformák stíluskorszakai: A fejezet összefoglalásaként a mai településeken fellelhető udvarképek dinamikáját kíséreljük meg érzékeltetni a 19. század előtti régies stílustól, az úgynevezett új stíluson át, az átmeneti korszakig s végül a modernizált faluig.121 (1) A régies stílus jellemzője a rendkívül erős táji meghatározottság, és az ebből következő területi differenciáltság. Noha kevés régies emlék maradt fenn (max. 50 épületről lehet szó), ezek önmagunkban is nagy változatosságot mutatnak. Az építésmódok faluról falura változtak. A boronaházak például igen különböző megjelenésűek lehettek attól függően, hogy vakolták-e azokat, és ha igen, a teljes falazatot-e, vagy csak az épület alsó harmadát az ablakokig. Úgyszintén eltérőek voltak az alaprajzi megoldások. Előfordulnak egyhelyiséges, másfél helyiséges, illetve másféltraktusos épületek és a fejlődés későbbi fő sodrát képező háromosztatú lakóházak is. A régies lakóházaknak azonban van néhány közös, elvszerű jellemzője is, mint a kicsiny ablaknyílás, a szerény díszítmény – ha volt egyáltalán –, és az épület minden részletére kiterjedő kézművesség. A régies udvarképek épületei időbeliségük okán eleve műemléki értékkel bírnak. Számuk azonban olyannyira kicsiny, hogy településképi értelemben egyedül Ájfalucskán van súlyuk. Alsómecenzéf boronaházai csak véletlenszerűen bukkannak fel a falu egyes pontjain, máshol, mint pl. Tornán, Nagyidán, Szepsin, Baskán vagy Felsőtőkésen mindössze egy-két emlék maradt fenn. Zömük ma már nem is lakóház, hanem múzeum. A régies porták lakóértéke rendkívül alacsony, fenntartásuk mindenekelőtt szimbolikus értékük miatt indokolt. (2) Az új stílus a városvidék első urbanizációs korszaka. Ez a korszak a korábbi anyaghasználat helyhez kötöttségét egyre inkább feloldotta, és helyébe az építőanyagok és szokások táguló horizontját engedte szóhoz jutni. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a modern ipar késztermékei, mint az ereszcsatornák, a kerítéselemek, a tetőfedő anyagok bekerültek a vidéki tér építészetébe, de arról is, hogy az építési tevékenység szakszerűbbé vált, a falusi építőmesterek egyre inkább betagozódtak koruk városi építőkultúrájának áramlataiba. Jól jelzi ezt a homlokzatdíszítésben bekövetkező mintakövetés felgyorsulása. A barokk és klasszicista díszítőelemek csak jókora késéssel, a 19. század végén jelentek meg Kassa-vidék parasztházain, mint az eklektika első, még minden ízében falusias manifesztálódásai. Hamarosan azonban a valódi eklektika díszítőelemei is elterjedtek, sőt a korszellem legfrissebb kisugárzásaként a húszas-harmincas években már a szecesszió divatja hódított. A városvidék építészete tehát anyaghasználatában és díszítőmodorában egy nagyobb egység részesévé vált, amely a modern központosított állam hatásának felel meg. 121

A régies és az új stílus megkülönböztetése Bartók klasszifikációjának népi építészetre való átültetése. Lásd Bartók 1924.

192, 204, 205

94, 248, 249, 309

187, 264, 278

193

106, 296

346

120

434, 447

217


121

UDVARKÉPEK

A modernizáció a századfordulón egyet jelentett a vasútépítéssel. Az új stílus terjedési sebességét és irányait is a vasút jelölte ki. Ahogy egy szárnyvonal kiépült, megértek a feltételei az új stílus létrejöttének. A parasztság terményeit eladhatta, amiből tőke keletkezett, ezt a tőkét pedig előszeretettel fektette be a porta csinosításába: mesterembereket fizetett, akik korábban nem látott tornácdíszeket applikáltak a parasztházra, esztergált díszítésű ablakok és ajtók jelentek meg, a kibővített hátsó kamrából hálószoba, a régi szobából pedig első szoba, tisztaszoba lett. Később a házat tovább bővítették, és kialakult az „L” alaprajzú, módos parasztház. Kassa-vidék azonban arra is jó példa, hogy a házak bővítése nemcsak horizontálisan történhetett, hanem a vertikalitás irányába is. Anélkül tehát, hogy számításba vennénk a parasztságon kívüli rétegek építészetét, egyértelmű, hogy az új stílus jelentősen gazdagította a vidéket, hiszen új házformákat honosított meg. Más kérdés, hogy ezek a házformák már nem a szűken vett Kassa-vidék táji-történeti hagyományaiból táplálkoztak, hanem általános, országos szintű tendenciába illeszkedtek. Az új stílus kifejezés a népdalkutatásból kölcsönzött fogalom, s mint minden kölcsönzésnek, ennek is vannak korlátai. Nevezetesen az, hogy csak a parasztságra koncentrál, és nem veszi figyelembe a kisvárosi építészetet. Holott a hagyományos kézműves központokban a vasút nyomában járó modernizáció más hatásokat generált, mint az agrárvidékeken. A modernizációnak ebben a szakaszában a vidék–város dichotómia rendkívül élessé vált: a vidék az élelmiszert, a város az iparcikkeket állította elő.122 A falusias kisvárosnak, amely főként kézművestermékeket állított elő, ebben az új gazdasági rendben már nem maradt hely. A kisvárosok általános hanyatlása az udvarformák megrekedését vonta maga után, amely másfelől azt is jelentette, hogy a kora újkori városi centrumok és falvak településképe között egyre kisebb lett a távolság. A legtöbb kisvárosnak azonban sikerült átmenteni valamit korábbi pozíciójából, és az új gazdasági tér helyi elosztóállomásává fejlődnie (Nagyida, Alsómecenzéf, Szepsi, Torna). Ez a századfordulós kisváros nem hagyományos piacközpont többé, hanem állandó helyszíne a kereskedelemnek. Miközben a hagyományos piac széles városi tereket igényelt, addig az állandó kereskedelem sajátos udvarformát, a kereskedőházat. S noha a kereskedőház „történeti felmenői” között ott találjuk a középkori városok polgárházait is, közvetlen mintaképül a korabeli nagyvárosok üzletei szolgáltak. A falusi kereskedő portája tehát a modernizálódó parasztházénál is világosabban mutatja, hogy az új stílus a vidéknek az ipari nagyvárossal történő találkozásából alakult ki. Az új stílus emlékei képezik Kassa-vidék történeti udvarformáinak településképileg legmeghatározóbb rétegét. A múzeumként való hasznosítás itt már mennyiségi és minőségi szempontból sem lenne indokolt. Ez az épületállomány sok tekintetben a mai lakásigényeknek is megfelel. Az új stílusra leselkedő legnagyobb veszély ma

nem is a bontás, hanem a korszerűsítés: ablaktokok cseréje, a homlokzati architektúrát tönkretevő szigetelés vagy az új héjazat. (3) A harmadik stílusréteg a paraszti társadalom háborút követő bomlását jeleníti meg. Benne keverednek a parasztos vonások a városias kellékekkel, a kései hosszúházak a munkáslakásokkal. Veranda kerül a parasztház elé, vagy éppen kamrákkal toldják meg a kockaházat, netán még egy tornácot is mellétesznek. A keveredés azonban az idő előrehaladtával a paraszti múlt halványodását és az ipari termékek előretörését hozta magával. (4) A negyedik, minden ízében új korszak a lapos tetős családi házzal veszi kezdetét és napjaink posztmodern, sőt immár a harmadik modernbe lépő divathullámig ível. Az egyre turbulensebbé váló divathullámok révén az udvarképek abszolút „helynélküliekké válnak”, nemcsak faluról falura, de telekről telekre is nagy változatosságot mutatnak. Annak következtében, hogy az udvarkép elvesztette kötődését a település korábbi hagyományaihoz, felértékelődtek a helykötődést reprezentáló régies építészeti rétegek is.123 Ez az oka annak, hogy a ma uralkodó építészeti pluralizmus palettáján a műemléki felújítás, illetve a régies hatást kereső kortárs építészet is helyet kér magának.

122

123

A város – vidék szembeállítása a modern gondolkodás egyik alapparadigmája, amely gondolat a 19. század városrobbanásakor alakult ki az emberekben. Város és vidék között még ma is egyértelmű határokat képzelünk, holott korunk agglomerációiban egyre inkább egybemosódik a két terület. Lásd Raith 2005, 596–603. p.

Vernakuláris építészet → → → → → → → újabb falusi építészet számosság használat

régies elvétve

kulturális örökség egyedi védelem / múzeum táji differenciáltság rendkívül erős időszak 19. század második harmadáig főbb jellemzők szerény méretek, helyi anyagok, kevés díszítés, szűk ablaknyílások, tájanként eltérő tetőformák udvar és házformák mánta ház, ruszin ház, illetve a vonatos ház egy-egy régies emléke pl. a szepsi tájház, az alsótőkési kovácsház

új stílus utcaképi együttesek lakófunkció genius loci – településképi érték közepes 20. század közepéig soros térrendezés, tornác, eklektikus vakolatarchitektúrák, helyi kézműves technikák pl. fafaragások vonatos ház, vinklis ház, bányászház, félszuterénes ház, kereskedőház, városi sorház, kései parasztház

átmeneti korszak modernizált falu utcaképi együttömeges tesek lakófunkció lakófunkció

nincs nincs 20. század közepe 1960-as évek után négyzetes alaprajz, gyári termékek, puritán homlokzati kiképzés, mozgalmas tetőidomok típusházak első generációja

országosan, majd később nemzetközileg egységes háztípusok, a helyi jelleget felülírja a korszerűség lapos tetős kockaház, spicces ház, új házak

A régies rétegek felértékelődése egy tágabb kulturális átalakulás része, amely a közösségi emlékezet általános bomlásának velejárója. A modernitás ugyanis egyre kevésbé képes megteremteni magának azokat a családi, kisközösségi formákat, ahol a generációs tudás átörökítődhet, ezért egyre inkább igyekszik ezt az örökséget formalizálni és tudatosítani. Lásd Nora 1998, 7–28. p.

81 408 404

244, 250

122


8 / Egyedi karakterelemek MODERN CSALÁDI HÁZAK 1960–2010

spicces ház lapos tetős kockaház

1960

1960

1960

első generációs típusház (kockaház)

kereskedőház

városi import

villa VÁROSI FORMÁK 1900–1940

kisvárosi sorház

Az egyedi (nem tematikus) karakterelemek kiemelten fontos szerepet játszanak a településképben. Noha elvileg bármilyen épülettípus lehet egyedi, e kategória legjellemzőbb épülettípusai mégiscsak a templomok, a várak, a kastélyok és a városházák. S mivel legalább egy templommal minden település rendelkezik, ebben a fejezetben a templomok kapják a legnagyobb figyelmet. Másodikként a várak, kastélyok és városházák szerepelnek, mint olyan sajátos típusok, amelyek a közösség történetének szimbolikus reprezentációi. A vár ugyanis a középkori településrendszerben betöltött pozícióra, a városháza épülete az egykori rendi szabadságjogokra, a kastély a település uradalomközponti szerepkörére utal. Végül jóval csekélyebb történeti töltettel, ugyanakkor annál nagyobb funkcionális szereppel rendelkeznek a 20. századi építmények, mint az iskolák, szolgáltatóházak, áruházak stb.

Alsómecenzéf

parasztporta vinklis házzal (L alaprajzú ház)

félszuterénes porta

vasút modernizációja hosszúház (vonatos ház)

ÚJ STÍLUS 1870–1940

falusi mesterek

kisvárosi nagykapus porta

RÉGI STÍLUS 1800–1870 helyi anyagok, helyi technikák és tradíciók mánta udvar 107 Az udvarformák fejlődése. Evolution of courtscapes.

ruszin udvar

108 Alsómecenzéf egyszerű hámorkovácsmalmai száz éve még nem voltak egyedi épületek, de mára jócskán megfogyatkoztak. A képen látható malom a Kassai Műszaki Egyetem tulajdona. Környékét körbenőtték a házak, s ma már egyedi karakterelemnek tekinthető. The simple hammersmith mills in Nižný Medzev were far from unique some hundred years ago as they are now. The mill in the picture belongs to the Technical University of Košice. Houses have grown around it, and by now it has become a unique character element.

124

139 108

110, 483


EGYEDI KARAKTERELEMEK

Azt, hogy egy-egy objektum településképileg meghatározóvá tud-e válni, nem csupán egyedi építészeti kvalitása, de topográfiai helyzete is meghatározza. A Somodi mellett található püspöki nyaraló például nem része a településképnek. Ugyancsak alig észrevehető a lakótelekre épült péderi katolikus templom vagy Nagyida, Torna és Szepsi zsinagógája, amelyeket ismert történeti okokból eleve az utcavonal mögött helyeztek el. Az iménti példák ellenére a gyakorlat mégiscsak az, hogy a fontosabb közösségi épületek a településszövet kitüntetett pontjait foglalják el. Végül kérdéses az is, vajon hol húzódik a nem tematikus, tehát egyedi és a tematikus, tehát ismétlődő elemek tényleges határa. Ez a határ ugyanis nem rögzíthető előre, mert a tényleges településképi vizsgálat olykor tematikusnak tűnő elemeket nem tematikusként határoz meg. Az emeletes kereskedőház például vidékünkön annyira ritka, hogy egyediként kell kezelni. Hasonló a helyzet Alsómecenzéf megmaradt hámorkovácsmalmaival, amelyek ugyan százával álltak a határban, de ma már ritka kuriózummá váltak. A templomok: A templomépítészet még a kisebb falvak felé is közvetített valamiféle korideált a rangos építészet világából.124 Csábító lenne ezért a szakrális emlékek örökséghelyzetét a művészettörténet perspektívájából áttekinteni, és gótikus, barokk, klasszicista stb. emlékeket megkülönböztetni. Ez azonban ellent mondana az örökséghelyzet időszemléletének. Mivel az örökséghelyzet vizsgálati tárgya a mai településkép, statikusabb nézőpontra van szükség, amely a helyhezkötöttséget veszi alapul. Kassa-vidék templomai ugyanis nemcsak stílusjegyeik alapján, de lokális beágyazottságukban is különböznek egymástól. Ez a lokalitás három különböző szinten érvényesül. Az első szint, hogy a templom léptéke, építészeti kvalitása mennyiben illeszkedik bele a többnyire igen egyszerű architektúrát képviselő települési szövetbe. A második szint tisztán földrajzi, és az udvarformák táji tagozódásának példájára a templomformák táji tagozódását kísérli meg felvázolni. A harmadik szint társadalmi, és a templomok építészeti megformáltsága és a felekezeti viszonyok között keresi az összefüggést. (1) A három szint persze össze is kapcsolódhat, mint azt Jászó és környékének példája mindennél szemléletesebben mutatja. A környék szakrális középpontja, a jászói kolostorkastély szinte „véletlenszerűen” tárulkozik fel a mai városka látképében. Ténylegesen évszázadokon át nem is tartozott a városhoz, attól külön igazgatták. A jászói konvent egy országos egyházi hálózat vidéki központja volt, amelynek gazdasági alapjait az öt megyére kiterjedő hatalmas latifundium (mintegy 40 000 hold) és az ipari létesítmények (fűrésztelep, csempegyár, téglagyár) biztosították. Kulturális beágyazottsága azonban még ennél is jelentősebb volt. A 19. században olyan gimnáziumok tartoztak hozzá, mint a rozsnyói, a lőcsei, a kassai vagy a nagyváradi, később pedig az 1902-ben Budapesten alapított hittudományi és tanárképző intézet,

középkori jászói falusi zömök falusi templom eklektikus új zsinagóga

109 Templomok táji megoszlása. Látható, hogy az északi katolikus vidékkel szemben a déli területek általában többfelekezetűek, de templomaik rendre szerényebbek. Kassa-vidék „gótikus útja” a tornai országút mentén fut. A Legkarakteresebb templomzóna a jászói kolostor vonzáskörzete. A falusias zömök templomok elsősorban a református és görög katolikus felekezetekre voltak jellemzőek. Regional distribution of churches. Visibly, the southern regions have more denominations – with poorer churches though - than the northern, Catholic area. The Catholic route of Košice region runs along the Turňa n/B high road. The most characteristic church zone is the catchment area of the Jasov monastery.

a Norbertinum.125 A konvent reprezentatív kialakítása ezt az óriási egyházi birodalmat szolgálta. Itt messze nem csupán egy jászói épületről, hanem egy országos intézményről van szó, amely történetesen éppen Jászón található. A kolostortemplom képviselte kifinomult formanyelv komoly regionális hatással is bírt. Így vált a jászói barokk, majd klasszicizáló templomépítészet a környék (Felsőmecenzéf, Jászóújfalu, Jászórudnok, Jászómindszent, Bodolló – utóbbi település temploma a későbbiekben elpusztult) meghatározó sajátosságává, és egyben a helyi katolikus restauráció formanyelvévé.126 125 126

124

A falusi templomról mint önálló építészeti kategóriáról lásd Marosi 1975.

125

Lásd Bartal 2001. Természetesen a barokk egy idő után a társadalom egészét áthatotta, amire jó példa Nagyida barokk zsinagógája.

111, 112, 113

126



Jászó és környékének templomépítészete tehát egyszerre értelmezhető a lokalitás három szintjén: egyrészt egy kompakt templomépítészeti tájegységet képvisel, másrészt a lokális építőhagyományoktól független, harmadrészt társadalomtörténeti értelemben ez a barokk, illetve klasszicista stílus a 18–19. századi katolikus országépítés formanyelve. A jászói stílus településképi értelemben mindenekelőtt monumentális. Jászó (váralja)

(112)

127

Jászórudnok

(110)

Felsőmecenzéf (113)

Alsómecenzéf

(111)

110–113 A jászói kolostor és templom óriási hatással volt a környék templomépítészetére. Ennek a kései barokk, illetve klasszicizáló modornak a legjellemzőbb tulajdonsága az erőteljes monumentalitás. The Jászó monastery and church had a large impact on the neighboring church architecture. The most characteristic attribute of this late baroque or neoclassic manner is monumentality (Pictures of Jasov, Nižný Medzev, Vyšný Medzev, Rudník).

128

114 115

114, 117


Ez a monumentalitás adódik egyrészt a templomok tényleges méretéből, de abból is, hogy a környező lakóházak még a városokban is főként földszintesek. A háztetők fölé magasodó hajó és a torony mozgalmas sisakja „falusi katedrálisépítészetté” emelik a jászói stílust. (2) A jászói stílus nemcsak a falusias településszövethez viszonyítva volt monumentális, de az őt megelőző középkori hagyatékhoz képest is. Különösen érdekes a szerény léptékű gótika és a barokk helycseréje Pányban, ahol a félbemaradt építkezés miatt egymásmellettiség alakult ki. Pányban a 18. században először még gótikus formában újították meg a régi templomot. Később a torony leomlott, és hozzáfogtak egy impozáns barokk torony kialakításához, amelyhez később hajót is kívántak illeszteni. Az építkezés azonban évszázadokra leállt, s még a századfordulós bővítés sem tudott hozzánőni a torony ambiciózus méretéhez.127 Kassa-vidék második számú templomvidéke tehát a késő középkori hagyatékot fogja át, főként a városi centrumokat, így Tornát, Szepsit, Jászót, Stószot és részben Nagyidát. A gótikus és reneszánsz templomok körül középkori szokás szerint temetkeztek, aminek emléke a több helyütt is fennmaradt körítőfal. Feltehetően azok a gótikus templomok élhették túl a későbbi évszázadokat, amelyek eleve reprezentatívabb kialakításúak voltak. Ezekkel ellentétben a térképeken jól nyomon követhető Alsómecenzéf és Felsőmecenzéf szerény templomának cseréje. Ugyancsak előszeretettel váltak meg régi templomaiktól a falusi közösségek. E téren ritka kivételnek számít Csécs, ahol még a középkori falfestések is megmaradtak. Torna

127

Súpis pamiatok 1967, 447. p.

(114)


129

(115)

Szepsi

(116)

Péder

130


(117)

Csécs

Hím

(118)


A középkor emlékrétegének lokális beágyazottsága rendkívül sokszínű, nehezen kategorizálható. Mivel főként reliktumokból áll, a földrajzi térben szétszórtan jelentkezik. A középkori emlékekhez nem kapcsolódik társadalmi program sem. Torna királyi alapítású, ispánsági székhely volt, Szepsi, Jászó és Stósz hospes (telepes) városok, az áji templomot a rekatolizálásban aktív Keglevich család építtette újjá, Csécs a reformátusok kezén maradhatott fenn. Végül igencsak különbözőek ezek a templomok a település egészéhez fűződő viszonyuk tekintetében. A jelentősebbek, mint a tornai, a szepsi vagy a stószi templomok, a településkép egészét uralják, noha ezt a tulajdonságukat nem is annyira léptéküknek, mint inkább topográfiai helyzetüknek köszönhetik. A falusi kistemplomok ezzel szemben alig nagyobbak egy 19. századi emeletes magtárnál. (3) Mindenekelőtt a szerény léptékek jellemzik Kassa-vidék következő templomformáját, az újkori falusi kistemplomot. Az alapesetben mindössze egyetlen hajóból és egy félköríves szentélyből álló építményeket kisebb nagyobb huszártoronnyal áttört egyszerű nyeregtető fedi. Az oromzat elé, ritkábban a hajó mellé épített tornyok rendszerint csak a 20. század fordulója óta részei az összképnek. Korábban a Csécsen ma is látható fa haranglábak lehettek általánosak. A falusi kistemplomoknak alig van építészeti stílusuk, s ha van is, az végletesen egyszerű utalásokban mutatkozik meg, mint pl. az oromzat timpanonra emlékeztető kialakításában. A kistemplomok a lokális építőhagyományok termékei, és mint ilyenek, a helyi, illetve környékbeli kőművesek tudását tükrözik, akárcsak egy 20. századi kései parasztház. Földrajzi elterjedtségükre jellemző, hogy a 18–19. század perifériáin sűrűsödnek, a Cserehátban, illetve a Torna melletti aprófalvas vidéken. (119)

114–118 Kassa-vidék kifejezetten szegény a középkori emlékekben. A legszebb középkori templomok a Bódva mente kisvárosaiban maradtak fenn, így Tornán, Szepsiben vagy Stószon. A falusi kistemplomokat a 18–19. században sorra lebontották vagy átépítették. Csécs temploma a reformátusok kezén maradt, akik nem tudtak új templomot építeni. Máshol is a szegénység volt a legnagyobb megtartó erő. Hímen ugyan elfedték a középkori architektúrát, de a néhány évvel ezelőtti restaurálás újra feltárta azt. Mediaeval monuments are indeed rare in Košice region. The most beautiful mediaeval churches have been preserved in the small towns along the Bodva, in Turňa n/B, Moldava n/B, Štós. Small village churches were all pulled down or reconstructed. The Calvinists kept possession of the church of Čečejovce, and they could not afford a new one. Elsewhere poverty was also the preserving force. The mediaeval architecture was covered up in Hým, yet restoration has discovered it recently.

131

Buzita

487, 792

118

120, 319 122 117, 374 119

132

Baska


(120)


(122)

133

Tornavendégi

119-122 Falusi templomok. A kis középkori templomok modernizálása, a fatemplomok elbontása után kialakuló újkori templomtípus, rendkívül egyszerű utalásokkal a történeti stílusokra. Az épületek egyszerűségére jellemző, hogy a tornyot sok esetben csak a 19–20. században toldották a hajó elé.

Somodi

(121)

Village churches. A modern church style with very simple references to historical styles, it developed after the modernization of small mediaeval churches and demolition of wooden churches. Typical of the simplicity of the buildings, that often towers were only added in the front in the 19-20th centuries (Hosťovce, Buzica, Baška, Drienovec).

(4) Szintén a perifériákra jellemző a negyedik templomcsoport, amely azonban az előzőhöz képest is egyszerűbb, de főként zömökebb felépítésű. A zömök arányok mindenekelőtt a falvakban dolgozó mesterek pallérozatlanságából fakadnak, és a leginkább omlásveszélyes helyen, tehát a toronynál mutatkoznak meg. Ezekben az inkább széles, mint magas építményekben a paraszti építőgyakorlatra jellemző kedves kiforratlanság köszön vissza. Mindenekelőtt a szerényebb anyagi háttérrel rendelkező felekezetekre jellemző a szakrális építészet „népiesedése”. A restei, buzitai református vagy az ájfalucskai görög katolikus templomok esetében mintha csak a középkori román stílus tömörsége köszönne vissza. A reformátusok puritán ízlése némelykor a városias centrumokba is becsempészett valamit ebből a középkorias egyszerűségből, mint azt Nagyida vagy Szepsi református temploma mutatja. (5) A falusi kistemplomok egy részét a 19–20. században elbontották, és helyükre tágasabb, eklektikus épületeket emeltek. A vasút melletti Makranc és Szeszta, a Kassához közeli Alsótőkés és Semse, illetve a mocsárlecsapolásokból profitáló Komaróc és Perény új templomai jelzik ezt a folyamatot. Az eklektika számára Kassa vidékén a gótika jelentette a mintaadó stílust, amely törekvést csak erősítette a Szent Erzsébetszékesegyház lenyűgöző példája.

123, 124, 125

126

129, 374 127

134

Buzita

Reste


(123)


135

(125)

Ájfalucska

(126)

Szepsi (ref.)

(124)

123–126 A falusi kistemplomok egy speciális csoportja, amelyik egészen közel áll a népi építészet kiforratlanságához. Jellemzője a zömök torony, amely kevésbé képzett kőművesre vall. Az olcsóbban dolgozó mestereket elsősorban a kisebb közösségek, a reformátusok (Buzita, Reste) és a görög katolikusok foglalkoztatták (Ájfalucska). A zömök, puritán forma végül a kálvinista egyház „hivatalos” ízlésévé vált, mint azt Szepsi templomtornya mutatja. A special group of village small churches are related to the crudeness of vernacular architecture, characterized by a thick tower that indicates less skilled mason. Mainly smaller communities like Calvinists (Buzica, Rešica) and Uniates (Hačava) employed cheaper craftsmen. The thick, puritan model became the ‘official’ style of the Calvinists as seen in the church tower old Moldava n/B.

136


Perény

(127)

137


(129)

Semse

127–129 A századfordulón megjelenő eklektika már városi művaj volt, és minden tekintetben követte a korszak hivatalos építészetének áramlatait. (Perény, Alsótőkés, Semse) Eclecticism arising at the fin de sičcle was an urban genre and followed the official architectural streams of the period in all aspects (Perín, Nižný Klátov, Šemša).

Alsótőkés

(128)

A hatalom reprezentatív épületei (várak, kastélyok, városházák): a történeti társadalmi elit összetételét és preferenciáit jelenítik meg. A várak, illetve a várak helyén kialakuló kastélyok a megyei vagy akár országos hatalommal bíró nagybirtokrendszer hagyatékai, miközben a kúriák a lokális szintű hatalmat reprezentálták. A földesúri hatalommal szemben a városházák a helybeli polgárság kollektíven gyakorolt uralmának voltak a szimbólumai. Mivel ezek a hatalmi formációk ma már nem léteznek, az épületek fenntartása komoly gondokat okoz. A kúriák esetében ez még helyi szinten is kezelhető, hiszen legtöbbjük akár egy tágasabb családi háznak is megfelel. A várak és kastélyok karbantartása azonban meghaladja a helyi társadalom lehetőségeit. Ha meggondoljuk, hogy egykoron ezeket az épületeket falvak tucatjai szolgálták, nem is csodálkozhatunk ezen. Legszerencsésebb talán Nagyida példája, ahol az önkormányzat hivatalai költöztek be a kastélyba. A városházák valamivel könnyebb helyzetben vannak, hiszen azokat eleve közösségi épületeknek szánták, és többségük ma is kultúrházként vagy vendéglőként működik. Rátérve a konkrét épületekre, elmondhatjuk, hogy a középkorban három, várral megerősített középkori hatalmi centrum alakult ki a térségben: Jászó, Torna és Nagyida. A legnagyobb múltra Jászó tekinthet vissza, amely a 12–13. században a hegy-

380, 382

130 132, 136

138



139

vidék kolonizációját irányította. Károly Róbert idejében a Jászói-sziklán gótikus fellegvár állott, de a kolostor kiépülésével elvesztette szerepét, és ma már csak néhány faldarab emlékeztet rá.128 A vár szerepét átvevő kolostort a török korban kerek sarokbástyák és vizesárok védték. A 17. század végén rövid ideig még a török elől menekülő egri püspökség is itt székelt. Ebből az igen jelentős felvidéki kolostorvárból mára jóformán semmi sem maradt, mivel az 1745–65 között felépült, Franz Anton Pilgram tervezte kolostorkastély szinte minden régebbi réteget eltüntetett.129 Szintén a középkori viszonyok újkori átalakulásából született meg Torna várkastélya, amely azonban fizikálisan nem épült rá középkori várra. A 14. századi tornai erősség romjai így még ma is meghatározzák az alattuk fekvő városka sziluettjét. A vár hanyatlása már 1686-ban megkezdődött, mikor is a város mellett hozzáláttak egy új, reneszánsz ízlésű sarokbástyás várkastély építésének.130 A fellegvár végül a kuruc háborúkat követően vált elhagyatottá, miközben a lenti várkastélyt folyamatosan bővítették, korszerűsítették. Idővel valóságos város alakult ki körülötte, halastóval, malommal, sörfőzdével és számtalan egyéb gazdasági épülettel.131

Nagyida

Aranyida 130 Nagyida legnagyobb kastélyába 1990 után a polgármesteri hivatal költözött be. Ezzel megakadályozható volt, hogy a 17. századból származó egyedülálló emlék elpusztuljon. The mayor’s office moved into the largest manor of Veľká Ida after 1990 thus preserving this unique monument of the 17th century.

Jászó

132 – Városháza Aranyidán Town hall in Zlatá Idka

128 129

131 A barokk újjáépítés után szinte semmi sem maradt meg a térség legjelentősebb végvárából, a jászói kolostorból (kb. 16–17. sz.)

130

After the baroque reconstruction, almost nothing remained from the once major border fortress, the monastery of Jasov.

131

Evidenčný list 2007. Sisa – Wiebenson 1998, 158. p. Evidečný list 2007. Az 1730-as évekből tudósít a kastélyról: Bél 2002. 51–110. p.

131 110

5 137

140



Zsarnó

141

Csécs

133 A zsarnói kastély vidékiesen egyszerű, az építészeti formákat keverő alkotás. The manor in Žarnov is rustically simple and mixes architectural models. 134 A klasszicizmus Kassa-vidék nemesi építészetének legelterjedtebb formanyelve.

130

133

130, 134

A harmadik középkori hatalmi centrum Nagyida volt, amely azonban csak a 16. században kapott egy jelentéktelen földvárat. Ennek 1556-os ostormát írta meg Arany János a „Nagyidai cigányok” címmel. A földvárat az ostrom után valószínűleg már nem állították helyre, majd a 17. század végén az egykori vártól valamivel távolabb kezdtek bele egy reneszánsz várkastély kialakításába. Az épület mai formáját a 19. század elejei átépítések után nyerte el.132 A 18–19. század az újkori nagybirtok kialakulásának, ezzel együtt a kastélyépítéseknek a korszaka. A kastély nem egyszerűen kézzelfogható eredménye volt a hatalomnak, hanem eszköze is. Jó példa erre a Zsarnón építkező Koós család, amely az 1820-as években egy korábban kisnemesek lakta falut volt képes központosítani.133 A Koós-kastély arra is példa, mennyire provinciális, a stílusokat egymással vegyítő emlékekről van itt szó.134 Noha a 19. század első fele a tárgyalt terület építészetében a klasszicizmus fénykora, a manzárdtető és egyáltalán a tömegkezelés egésze még erősen barokkos. A barokk korpuszhoz applikált kicsiny portikusz ráadásul aránytalanul szerény az épület egészéhez viszonyítva. Hasonló stíluskeveredés érződik egyébiránt Kassa-vidék jelentősebb kastélyainak esetében is, így pl. Nagyidán, Somodiban vagy Csécsen. 132 133 134

Súpis pamiatok…, i. m., 368. p. Súpis pamiatok…, i. m., 484. p. A 19. századi kastélyépítészetről lásd Labudová 2007, 23–65. p.

Classicism is the widespread idiom of the gentry architecture of Košice region.

Torna

135 A tornai vármegyeháza szintén klasszikus kiképzést kapott. The county hall of Torna also received a classist decoration.

142


143


Felsőmecenzéf

Torna

137 Torna a pusztuló műemlékek városa. Az egykori Keglevich-kastély ma már nincs sokkal jobb állapotban, mint a középkori vár. 136 A Felső-Bódva városainak öröksége az egykori autonómiájukat kifejező városháza.

Turňa n/B is the town of decaying heritage. The one-time Keglevich Manor is in as bad state as the mediaeval castle.

The heritage of the towns along the Upper Bódva is the town hall in Vyšný Medzev representing their one-time autonomy.

Stósz

134, 254 135

A stíluskeveredések ellenére a klasszicizmus, illetve annak legszembeötlőbb sajátossága, a portikusz még képes volt mély gyökeret ereszteni, ami az utána következő korszakokról, úgymint a romantikáról és az eklektikáról már nem mondható el. A klasszicizmus nemcsak a kastélyoknak, de a kúriáknak, városházáknak és a tornai vármegyeházának is jellegzetes formanyelve, ezért mondhatjuk, hogy Kassa-vidék a szó szoros értelemben klasszicista örökséggel rendelkezik. Külön érdemes szólni a polgárvárosokban álló városházákról (Stósz, Alsó- és Felsőmecenzéf, Jászó, Aranyida, Szepsi). Létrejöttük a középkorias rendi autonómia kései, 18. századi virágzásához kötődik. Mivel ez a társadalmi szerkezet az abszolutista monarchiában nem volt korszerűnek mondható, a városházák hamarosan bezárták kapuikat, és vendéglőkként, szállodákként működtek tovább. Az ezzel járó átalakítások néha a felismerhetetlenségig megváltoztatták az eredeti épület karakterét. A városházák, ha ugyan még beazonosítható a tömbjük, messze nem képesek betölteni azt a központi településképi szerepet, amire szánták őket. Főként, hogy annak a polgárságnak a kontinuitása, amely annak idején ezeket az épületeket használta – ha nem is mindig városházaként, de legalább is közösségi térként, bálteremként, vendéglőként, moziként stb. – 1945-tel teljesen megszűnt. Mint látható, sem a városházák, sem az egykori nemesi hajlékok nem voltak képesek fenntartani történeti folytonosságukat. Igen sok kiemelkedő értékű épület nyomtalanul eltűnt, mint a pl. a hilyói vadászkastély, a buzitai kastély vagy a jánoki kúriák

138 Kassa-vidék legjelentősebb szecessziós emléke a stószi mágnáspalota. The most significant secessionist monument in Košice region is the magnate palace in Štós.

144



Alsómecenzéf

145

Csécs

140 A 19. századi modernizáció szimbóluma a vasútállomás. Ám, mivel a szalmatetős házaktól messze kellett vezetni a vasútvonalat, a vasútállomás nem vált szerves részévé a településképnek. 139 Emeletes kereskedőházak csak szórványosan épültek Kassa vidékén, így azok egyediségük és léptékük okán az utcaképek kiemelt objektumai lehettek.

The symbol of the 19th century modernization was the railway station. Nevertheless the railway had to be led off the thatched houses, thus the station did not integrate into the settlementscape (Čečejovce).

Multi-storeyed merchant houses were only built scatteredly about Košice, thus featuring streetscapes for their scale and being unique.

Ájfalucska 389, 467 137

138

139

közül több is. A megmaradtak állapota sem ad okot reményre. Itt elég legyen Torna példáját megemlíteni, amelynek páratlanul gazdag emlékanyaga, a Keglevich-kastély, a vármegyeháza, illetve a tiszti kaszinó a rendszerváltás után lett romhalmaz. Emeletes polgárházak: Kassa-vidéki történeti házfejlődése még a városias centrumokban sem igen lépett ki a népi építőhagyományok köréből. A jászói kézművesek éppúgy a népi tradícióhoz kötődtek, mint Felsőmecenzéf bányászai. A 19. század emeletes polgárházaira alig találunk példát, de ha mégis, úgy azok a településkép hangsúlyos elemeivé váltak. Elsősorban a tőkeerős, vállalkozóréteg volt az, amely részben funkcionális kényszerből (a földszintet a raktárak és a bolt foglalta el), részben szimpla reprezentációs célból emeletes házakat kezdett építeni. Rendkívül reprezentativitásával tűnik ki a Stósz főterén álló mágnáspalota, amely gyökeresen átrendezte a település hangsúlyait. Máshol szerényebbek az épületek, és szerényebb a hatás is. Alsómecenzéf főterén a volt városházával szemben áll egy kovácsoltvas kerítéssel ellátott emeletes kereskedőház, tőle távolabb pedig még egy a Stószi úton. Jászón a Főutca vonalába illeszkedően egyszerűbb városi kereskedőház található. Tornán is volt egy ilyen épület, de azt a második világháborúban bekövetkezett pusztítások után földszintessé alakították.

141 A korszerű iskolaépület ugyancsak városi import volt, és már a hatvanas évek modernizmusa előtt is valami egészen újat jelentett a vidéki településképben. The contemporary school building was only an urban import, and brought novelty into rural settlementscape before the modernization of the 60s.

146

140

291, 442 218

141


A lassú modernizáció hangsúlyai: A huszadik század első felének két legjellegzetesebb épülettípusa a vasútállomás és az iskola. A típustervek alapján felhúzott vasúti megállók érdemben nem változtattak a településképen, legalábbis, ami a belső magot illeti. Mivel tűzvédelmi okokból a vasutat a szalmatetős házaktól megfelelő távolságban kellett vezetni, maga a vasútállomás sem integrálódott szervesen a települési szövetbe. Majd csak a szilárd tetőfedő anyagok terjedésével kezdtek a falvak terjeszkedni a vasútállomás felé, ám ez a folyamat csupán szerény mértékű településszerkezeti változásokat hozott. Ilyen jellegzetes vasúti utca alakult ki Csécsen, Tornán, illetve Alsómecenzéfen. A vasútállomással ellentétben a településközpont arculatát változtatta meg az iskola, amelyet a 20. században már impozáns épületben igyekeztek elhelyezni, kifejezve ezzel az oktatás egyre növekvő társadalmi súlyát. Akárcsak a vasútállomás esetében, az iskoláknál is kedvelték a tipizálást. Ennek első példája a Nagyida földszintes karakteréből szinte monstrumszerűen kiemelkedő eklektikus iskola. A két világháború között többek között Tornán, Felsőmecenzéfen és Ájfalucskán adtak át hasonló hatású, a település léptékétől elütő, de korszerű oktatási körülményeket biztosító emeletes iskolát. A második világháború utáni korszakban az állami beruházások térhódítása tovább erősödött. Az iskolák mellett immár egy új épülettípus, a kultúrház is terjedőben volt. Bodolló

142 A hatvanas évek modernje akkor érintette legérzékenyebben a településképet, ha egy korábbi objektum helyét foglalta el, mint az orsós szerkezetű Bodolló új temploma. Modernism of the 60s impacted settlementscape all the more, when a new feature took the place of a former one as the church of Budulov village which has spindle-shaped structure.


147

Felsőtőkés

143 A vegyesboltok az új szocialista faluképek hangsúlyos elemei. Rendszerint a központban nyertek elhelyezést, fokozva ezzel a régi településszövet és a modernizmus közötti feszültséget. The central store took place in the new socialist villages. Situated in the center, they polarized the tension between the old settlement contexture and modernism.

A gyorsuló modernizmus hangsúlyai. A hatvanas-hetvenes évek architektúrája tudatosan igyekezett a történeti koroktól független struktúrákat létrehozni. Emiatt egyáltalán nem meglepő, hogy a kiemelkedő építményeinek többsége inkább roncsolja, mintsem rendezi a tematikus elemek alkotta szövetet. Még akkor is így van ez, ha a vizsgált épület amúgy topográfiai helyzeténél fogva a településszerkezet természetes központját foglalja el. Sőt, a példák éppen azt mutatják, ez a helyzet teremti meg a legérzékenyebb konfliktusokat régi és új között. A falu orsójában, pontosan a régi helyén felépülő bodollói, illetve idabukóci templomok szinte agyonnyomják a környező parasztházakat. Buzita óriási faluháza, amely a kastély egykori tömbjét foglalja el, nemhogy betöltené a kastély hiátusát, de még ki is hangsúlyozza azt. A történeti településkép szempontjából tulajdonképpen szerencsésebb, ha az elbontott történeti elem helyett nem épül semmi. Hilyón így legalább egy kellemes park jött létre. A nagyobb járási központok új iskolákat, közművelődési intézményeket kaptak, amelyek azonban nem minden esetben váltak településképileg meghatározó elemmé. Kisida, Alsótőkés vagy Csécs modern iskolái vagy Torna egészségügyi központja a történeti településmag szélén találhatóak. Ezek az építkezések hozzájárulhattak ugyan a településközpontok eltolódásához, de nem érintették magát a történeti látképet. A szocialista falu a „városi fogyasztás” új tereit is megteremtette. Az új építészet modorában sorra épültek a „lepényszerű” vegyesboltok. Felsőtőkés amúgy meglehetősen jó állapotban fennmaradt történeti utcaképének például egy ilyen vegyesbolt vált a központi elemévé, amely még a templom hatását is képes ellenpontozni. A listás műemlékvédelem: Kassa-vidék műemlékvédelme kevés objektumot fed le. A hatvanas évekhez képest érezhető ugyan a védett épületek számának növekedése és

142, 157 287

325 371

399 143

148

Csécs



144 Csécs református temploma falfestményeinek művészettörténeti jelentősége messze túlmutat Kassa-vidék határain. Nem véletlen, hogy 1960-ban elsőként éppen ezt az épületet vették fel az országos listára.

149

Aranyida

The significance of the murals of the Calvinists church of Csécs far surpasses Košice region. Therefore this building was first registered in national heritage in 1960.

145 A lokális műemlékek csoportjának kiemelkedő ipartörténeti hagyatéka az aranyidai kalapácstorony, amely a munkaidőt jelezte az egykori bányásztelepen. This is an industrial heritage and a local relic, the hammer tower of Zlatá Idka which used to signal working time in the one-time mining settlement.

100, 118 206

a műfaji sokszínűségének kiteljesedése, de ez ma még messze nem olyan mértékű, hogy a hagyományos, kevés objektumra koncentráló műemlékvédelem helyébe egy komplex kulturális sokszínűséget felvállaló gyakorlat léphetett volna. A védett objektumok száma körülbelül 70135, ami azt jelenti, hogy egy településre átlagosan másfél műemlék jut. A valóságban a települések mintegy felében egyáltalán nincs listás műemlék. Néhány kirívó példát említve: nincsenek fenn a listán Ájfalucska gerendaházai, Hím középkori részleteket őrző temploma, a nagyidai földvár vagy Alsólánc egyedülálló uradalmi épületegyüttese. 135

Ez a szám a kassai műemlékvédelmi hivatalban őrzött cédulák 2007-ben kiírt adatait tartalmazza (Evidenčný list 2007.). Az interneten hozzáférhető adatbázis néhány helyen eltér ettől. Így pl. 2007 óta Stószfürdőn már nem csak egy, hanem valamennyi történeti épület védelem alá került. A cédulák némelykor igen elnagyoltak, így a belőlük kiolvasható statisztikákat is óvatosan kell kezelni. Luciabánya valamennyi épületét például egyetlen objektumként szerepeltetik. Ezen az aktuális regiszterek némelykor már változtattak. Így Jászó kolostora a cédulákon még egyetlen objektumként szerepel, miközben ma már külön számot kapott a park, a kolostor, a templom stb. Az internetes adatbázis elérhető: http://www.pamiatky.sk – Register nehnuteľných NKP.

Ha persze a műemlék szót eredeti értelmében használnánk, azaz csak a legkiválóbb művészeti és régiségi emlékeket értenénk alatta, úgy talán még a fentebbi számot is soknak vélhetnénk. Kassa vidékének építészeti emlékei ugyanis egyrészt nem túl régiek, másrészt nem túl mívesek. A tornai váron kívül csak néhány templom (Torna, Szepsi, Stósz, Péder, Csécs, Szeszta) őriz középkori architektúrát, a mívesség tekintetében pedig csupán egyetlen épületet, a jászói prépostságot tarthatjuk számon korának meghatározó művészi alkotásai között.136 Az imént említett objektumok alkotják az első körben levédett objektumok állandó magját.137 1960-ban a freskókkal teli csécsi templom volt Kassa-vidék első védett épülete, majd 1964-ben készült el az első átfogóbb lista. Ez a lista főként a középkori emlékekre koncentrál, de mivel ebből eleve kevés volt, szerepelnek koruk okán „ex lege” nem védendő objektumok is, mint az alsómecenzéfi és a buzitai katolikus templom, Semse kastélya vagy a tornai vármegyeháza.138

136

137 138

Jászó „a nagy osztrák, cseh-morva kolostoregyüttesek egyetlen hazai rokona (…) a barokk stílus heroikus gesztusait a rokokó kecsességével tudta elegyíteni, s az összkép könnyed és elegáns lett, ez égre nyitott, áttört oromzat szinte lebeg a két torony között.” – Aradi et al. 1987, 274. p. Péder kivételével, amelynek 13. századi templomát csak 1986-ban nyilvánították védetté. Szerepelt még az akkori listán a Szádelő mellett feltárt neolit település, valamint Nagyida első világháborús emlékműve is, ám ezek nyilvánvalóan nem építészeti emlékek.

132 115, 117 110

144

111 412

150

108 145


A lista bővítésére húsz évvel később került sor. Elsősorban olyan egyedi sajátosságok kerültek a figyelem középpontjába, mint az alsómecenzéfi kovácshámor, az aranyidai kalapácstorony vagy a tornai kaszinó. Ezeknél az objektumoknál az emlékek szerény művészi értékét kuriózumjellegük ellensúlyozza. Hiszen legyen bár akármilyen egyszerű ipari szerkezet az alsómecenzéfi kovácshámor, ritkaságértéke kétségkívül országos jelentőségűvé emeli azt. Az 1980-as években azonban már érezhetően erősödőben volt egy olyan műemléki szemléletmód is, amely nem kívánt

várrom kastély kúria, plébánia városháza, városi ház népi lakóház gazdasági emlék kápolna, szobor emléktábla, régészeti lelőhely

146. A védett objektumok Kassa-vidékén koncentrált gócpontokban sűrűsödnek. Egy lassan összeérő műemléki régió van kialakulóban a volt mánta vidéken, míg egy másik, kevésbé markáns, inkább a népi építészetre koncentráló terület a volt tornai járásban. Fig. 39 The protected features occur in junctions in the Košice region. A merging heritage region evolves in the one-time Mantaken region; and another one, less characteristic, but rather vernacular in the Turňa n/B district.


151

sokat a régi épülettől, hanem önmagában a fennmaradását értékelte. Így válhattak műemlékké a 19–20. századi népi lakóházak Péderben, Tornaújfaluban vagy Méhészen, provinciális ízlésű kúriák, plébániák és kastélyok Méhészen, Jászón és Zsarnón, kicsiny falusi templomok, kápolnák Tornavendégiben és Tornaújfaluban. A helyszíneket látva az is egyértelművé válik, hogy a műemlékesedés egy saját magát erősítő folyamat. Ott, ahol megtörténik a templom védetté nyilvánítása, onnan egyúttal lakóházakat is felvesznek a listára, ott, ahol már van jelentős műemlék, ott megkezdődik a szerényebb emlékek kodifikálása is. Ez az önszelekciós folyamat végül elvezet a műemléki és nem műemléki települések kettős kategóriájához is, amely kettősség 1990 után az úgynevezett védelmi zónák (helyi jelentőségű műemléki terület) kialakulásában csúcsosodott ki. Kassa vidékén három műemléki zónát jelöltek ki: a felsőmecenzéfit (1994), az alsómecenzéfit (1996) és a tornaújfalusit (1996).139 Közülük tulajdonképpen Tornaújfalu a legmeglepőbb választás, mivel maga a falu nem tartozik Kassa-vidék legkompaktabb történeti települései közé. A műemléki zóna kialakítását nem is a műemlékvédelem, hanem maguk a helybeliek kezdeményezték.140 A zóna határainak meghúzásakor pedig maximálisan figyelembe vették az egyéni érdekeltségeket: aki építkezni akart, annak egyszerűen nem vették fel a házát a helyi védelmi rendeletbe. A tornaújfalusi védelmi zóna így meglehetősen „lyukacsosra” sikeredett. Szakemberek kezdeményezték a két Mecenzéf védelmét, ami miatt jóval kompaktabb védelmi rendeletek születtek.141 A helyi vezetés hozzáállása is pozitívnak mondható, így a két Mecenzéf Kassa-vidék legismertebb történeti településévé válhatott, ahol ma már a városképi turizmus csírái is kimutathatóak. Konfliktusok természetesen itt is adódnak. Elég legyen annyit megemlíteni, hogy a felmérés évei alatt bontottak el egy rendkívül értékes 18. századi módos polgárházat. A műemléki zónákon túl néhány helyi önkormányzat a rendezési tervében határozott meg védett területeket, úgymint Stósz, Aranyida és Debrőd. Különösen Debrőd erőfeszítései méltóak figyelemre, hiszen a főúttól elzárt zsákfalunak a műemlékesedés jelenti az egyetlen fejlődési alternatívát. Ha ezek után gyors számadást szeretnénk adni Kassa-vidék műemlékeiről, úgy a következő megállapításokat tehetjük. (1) Először is a védett értékek egy-egy centrumban sűrűsödnek. Tíz településen, tehát az összes település kevesebb, mint egynegyedében található a védett objektumok nyolcvan százaléka. Ezen belül is kiemelkedik Alsómecenzéf a maga 17 darab műemlékével, plusz a hozzá tartozó Luciabányával. (2) Másodsorban megállapítható, hogy a nyolcvanas évektől zajló változások ellenére a műemlékvédelmi gyakorlat Kassa vidékén még ma is jobbára templomokra,

139 140 141

Forrás: http://www.pamiatky.sk – Pamiatkové rezervácie na Slovensku. Mindenekelőtt Mázik Mihály helyi népművelő érdeme a védelmi zóna kialakítása. Hivatalos részről Kristína Markušová és Eva Šmelková nevét érdemes megemlíteni, akik a kilencvenes évek közepén, illetve a közelmúltban foglalkoztak a két településsel.

452, 453 356

152


kápolnákra, kastélyokra és a várakra koncentrál. Ezen műfaji csoportokba sorolható a védett értékek majdnem fele. Ez az arány persze a valóságban még magasabbnak tűnik, mert ahol csak egy-két műemlék található, ott az szinte biztosra vehetően templomot vagy kastélyt takar. (3) Harmadrészt, mivel a kastélyok és a templomok zöme a 18–19. században épült, ez a korszak, tehát a kései barokk és a klasszicizmus, erősen felülreprezentált. (4) Végül még egy figyelemre méltó sajátossága van a műemléki listának. Annak ellenére, hogy még a kisvárosok többségében is a népi építőhagyomány dominál, a műemlékek között a városias emlékek vannak többségben. Védett objektumok száma 1970 előtt 1990 előtt ma

14 50 70

A műemlék jellege templom szakrális kisemlék (kápolna, szobor) kastély, kolostor, plébánia, kúria városháza, illetve városias lakóház népi lakóház gazdasági épületek egyéb (emlékmű, régészeti lelőhely)

17 4 9 17 10 8 4+1

A védett épületek kora 1711 előtt 18. század 19. század 20. század

9 16 23 22

9 / Utcaképi együttesek

A települések táji kapcsolatai, szerkezetei és udvarképei mind absztrakciók. A valóságban sosem magukban állnak, hanem egymással kölcsönhatásban fejtik ki hatásukat. Az utcakép mindenekelőtt ezekre a kölcsönhatásokra reagál és megkísérli visszaadni a terepen járó ember térélményét.142 Az utcakép ily módon megjelenít valamit a mozgás során alakuló összefüggésekből is.143 Impresszionizmusa okán nehezebben kategorizálható, sőt ugyanannak a helynek többféle utcaképe is lehet. Egy meredek kaptatón feltekintve például zárt, szurdokszerű a látvány, miközben lefelé tágas panoráma nyílik. Egy valamikori kút helyén kialakuló kiszögelés az egyik irányból közelítve jóformán észrevétlen marad, miközben szemből haladva valóságos kis térnek tűnik. Mindezek ellenére vannak helyzetek, amelyek meglepően hasonlóak egymáshoz. Ez a hasonlóság persze nem is annyira meglepő, ha belegondolunk, hogy az utcaképek elemei bizonyos szabályszerűségek mentén épülnek fel. Az orsós településszerkezethez kapcsolódó utcaképek például szinte mindenütt ugyanazokat az utcaképi helyzeteket hozzák létre, a lejtős terep is generál bizonyos logikus megoldásokat. Ha mindehhez figyelembe vesszük, hogy Kassa vidékén az épülettípusok is nagy homogenitást mutatnak (hiszen szinte mindenütt a hosszúházak ilyen vagy olyan tájolása a meghatározó), érthetővé válik, hogy az elviekben végtelen számú variáció végső soron tipikus helyzetekben koncentrálódik. Főutca: A főutca jellegű utcakép látványát a központi épület, illetve épületcsoport (pl. templom, városháza, kastély) szervezi. A környező lakóházak a központi motívum keretét jelentik. A főutca látképe monumentális hatást kelt. Ennek oka egyrészt a tágas perspektíva, amely akár több tucat portát is átfoghat, másrészt a centrális térrendezés. Kassa vidékén leggyakrabban az orsó alaprajzú falvakban, illetve a piacutcás városokban találkozni ilyen térrendezéssel, ahol is az oldalhatáron álló porták a központhoz közelítve szétnyílnak, és a főmotívum felé irányítják a tekintetet. Az orsós alaprajz középkori eredetű. Ezért sem tűnhet erőltetettnek, ha térszervezési elveit a gótikus templombelsővel vetjük össze.144 Míg ott egy hosszanti térben 142

143 144

A települési térélmény Zucker szerint alapvetően három elemből áll össze: az alapstruktúrából (surrounding structure), az épületek kialakította folyosóból (floor) és az égből (sky). Lásd Zucker 1970. Pogány 1976. 353–385. p. A hasonlóság kérdésében persze óvatosságra int, hogy a ma feltárulkozó látvány korántsem biztos, hogy középkori örökség. Nagyon is valószínű például, hogy az eredeti telkek szélesebbek voltak, a házak tájolása pedig esetlegesebb.

111, 147, 148, 365

154


elhelyezett pillérsor vezet a szentély felé, itt a homlokzatok, kerítések ritmusa vezeti a tekintetet a templom felé. S ahogy ott a pillérsorok mögött a mellékhajóba nyílik betekintés, itt a kertekbe. Miközben ott a perspektivikus átfedés miatt a távolabb lévő pillérek zárt hatást keltenek, itt az oromzatok olvadnak egybe.145 Az észak–déli

155

UTCAKÉPI EGYÜTTESEK

(149)

Komaróc

(147)

Felsőmecenzéf

(150)

Nagyida

Stósz

(148)

147–150 A főutca látképe a templomra vagy ritkábban más egyedi karakterelemre (pl. kastélyra) rendeződik. Jellegzetes alaprajzi formája a piacutcás város.

145

A gótika térszervezéséről lásd: Szentkirályi 1980, 146–190. p.

The view of the high street disposes on a church or sometimes on a unique character element like a manor. The typical plan model is a market-street town.

156


völgyekben, ahol eredetileg keresztben állt a templom, a barokk stílusban történő átépítésekkor már nem ragaszkodtak a keletelt szentélyhez, s így a főhomlokzatot az utca középtengelyébe helyezhették. A középkorias miliő ettől ugyan némileg sérült, az utcakép egésze viszont megtartotta szigorú rendjét. Az áttekinthető rend az egyik oka annak, hogy a főutcák látképe viszonylag ellenálló az újabb beépítésekkel szemben. Ráadásul a lakóházak a perspektíva miatt Debrőd

Csécs


157

(153)

Alsómecenzéf

(154)

Jászó

(151)

(152)

151–154 A falusias utca ritmusát az oldalhatáron álló porták adják. The houses on the side-borders provide the rhythm of the village street.

némileg össze is olvadnak, részleteik elmosódnak, s így egy-egy új építésű családi ház felett könnyen elsiklik a tekintet. Az ellenállóság további oka, hogy a látvány eleve egy történeti patinával rendelkező épületre szerveződik, amely épület sok esetben műemlék is egyben, s így kevésbé van kitéve a modernizációs hatásoknak.

149

158

151

6, 154


Falusias utca: Alapja a szabályos telekrend és az utcavonalhoz igazodó beépítés. A látvány esszenciáját nem egy központi épület, hanem a lakóházak ritmusa adja. Éppen ezért a főutcához képest némileg érzékenyebben reagál az újabb beépítésekre. Érzékenységének tényleges mértékét nagyban befolyásolják a zöldfelületek is. Az előkert vagy egy út menti fasor finomabbá teszi a házak szögletes ritmusát, egyben képes „eltakarni” jó néhány oda nem illő elemet is. A falusias utcában a zöldfelület Somodi

Tornaújfalu


159

(157)

Bodolló

(158)

Nagyida

(155)

(156)

155–158 A labirintus utcára az éles kanyarok és a szúk térarányok a jellemzőek. Sharp bends and narrow space ratios characterize the maze street.

nemcsak a házak előtt jelenhet meg, de a jobb és a baloldali házsor között is. Ilyenkor a szemben lévő házsor egyáltalán nem része a látványnak. Ám még ott sem meghatározó, ahol nincsen zöld sáv. A falusias utca viszonylag széles, így csak a távoli perspektívában tárulkozik fel egyszerre a jobb és a baloldali házsor.

152 153

160

156, 157 155

158

159, 160 161


Labirintusutca: Ez az utcakép rendívül zárt, intim hatású. Alaprajzát tekintve Kassa vidékén általában az orsós szerkezet egy sajátos változatához kötődik. Itt nem a főutca öleli körül a templomot, csak egy abból kiágazó mellékutca, amelynek egyik térfalát a templom, a másikat pedig lakóházak alkotják. Mivel az utcakép éles kanyarok sorozatából áll, egyszerre legfeljebb 4–5 épület tárulkozik fel, mintha egy labirintusban járnánk. Ám mivel az utca csak a templomot kerüli, a valódi labirintussal ellentétben nincsenek váratlan leágazások. A tájolás is meglehetősen kötött: az íves szakaszokat fűrészfogszerűen elforgatott oromzatok követik, a kiszögeléseknél pedig kilencven fokkal elfordulnak az épületek. A kötött szerkezetiségből következik, hogy az utcakép kisebb mértékben ugyan, de korrigálni képes az újabb beépítéseket. Legalábbis, ha azok léptékükben nem elütőek. A szűk légtérarányok miatt ugyanis a léptéknövekedés óhatatlanul az arányok felborulásához vezet. Egy emeletes családi ház azonnal rátelepszik a látképre, szétfeszítve a zárt és bensőséges hangulatot. A folyosószerű utca: az előzőhöz hasonlóan zárt, intim hatású, de azzal ellentétben mélységi perspektívája is van. A folyosószerű utcában a tekintet messze futhat, de csak a házak határolta szűk sávban. Másként fogalmazva a tájból csak az ég szűk csíkja látszik. A látképben minduntalan jelen van mindkét oldali házsor. Ráadásul a házak a helyhiány miatt gyakorta előkert nélküliek. Mindezen tulajdonságok együttesen olyan érzést keltenek, mintha már nem is faluban, hanem városban járnánk, legalábbis, ami a művi elemek szinte nyomasztó túlsúlyát illeti. Valójában persze szó sincs városiasodásról, sőt, rendszerint a paraszti társadalom elszegényedő rétegeinek

Zsarnó


161

(160)

Torna

(161)

Zsarnó

(159)

159–161 A folyosószerű utca vezeti a tekintetet, a tájból csak az ég csíkja látszik. A corridor-like street leads the eye and only a strip of the sky appears.

egykori lakhelyein alakultak ki ilyen utcaképek. A folyosószerű utcakép rendkívül hektikus: hol előreugrik egy-egy épület, hol hátralép, máshol a tájolás változik meg kisebb-nagyobb mértékben. Ez a hektikusság romantikussá teszi, de egyben sebezhetővé is. Mivel minduntalan az épületekre irányítja a figyelmet, akár egyetlen nem illeszkedő tömb is felboríthatja a finom egyensúlyt.

160

162

163 162


Szurdokutca: Ez az utcakép a domborzati viszonyokból alakult ki. A kisebb, gyorsfolyású patakok völgye ugyanis olyan szűk, hogy ott alig fér el két sor épület. A patakpadka néha teljesen elkeskenyedik, ilyenkor a házak már csak hosszukban férnek el. A házak mögötti telkek meredeken emelkednek, így az utcakép szerves része a környező völgy természeti koszorúja, amely korábban kultúrtáj, a hatvanas évektől in-

Ájfalucska

(164)

Áj

(162)

(165)

Alsómecenzéf

163


(163)

Jászó (Felvég)

164


(166)

Alsómecenzéf (Grund)


165

olyan járulékos tényezők is erősítenek, mint a hidak vagy a víz fölé hajló füzek. Az épületek néha „velencei módra” egészen közel merészkednek a patakhoz. Régebben lakóépületek ritkábban, melléképületek annál gyakrabban álltak a vízparton, hiszen ezzel lényegesen könnyebbé vált a mindennapi munkához szükséges víz szállítása. Különleges vízparti létesítmények a malmok, amelyek működőképes állapotban nem (167)

Felsőmecenzéf

(168)

Hilyó

162–166 A szurdokutcában minduntalan megjelenik a környező meredek hegyoldal is. The surrounding steep hill-slope always shows up in the ravine street.

kább már erdő. Utóbbi okán az utcakép ma romantikusabbnak, természetközelibbnek tűnik, mint egy emberöltővel ezelőtt. A meredek terepviszonyok egyben lassították a hátsó telkek beépítését is. Ráadásul a szurdokutcák általában félreesőbb völgyekben, a fő fejlődési tengelyektől távolabb alakultak ki, aminek következtében a lakóházak is régiesebbek. A táj és a régi épületek együttesen teszik, hogy a szurdokvölgyek rendkívül megkapó összképpel rendelkeznek.

168 170 167

171, 400

Panorámautca: A panorámautcában a táj önálló életre kel, és központi motívummá válik. A utca a természet része, kilátópont. Mintha csak a klasszikus tájképfestészet alkotta volna meg, az épületek a táj léptékét, nagyszerűségét emelik ki. A panoráma nyílhat felfelé és lefelé is. Az első esetben a település fölött tornyosuló hegyek zárják le a perspektívát, míg az utóbbiban kinyílik a táj. A panorámautca képe alig reagál az egyes épületek modernizációjára, legfeljebb a sziluettbe belógó többemeletes társasházak vagy a belterület szétterülése zavarhatja meg. Kassa vidékére azonban egyik folyamat sem jellemző. A panorámaszerű utcaképek sérülésének leggyakoribb oka végeredményben maga a táj átalakulása, az ipari üzemek és az azokhoz kapcsolódó bányák megjelenése. Vízparti utca: A víz mint mozgó elem, éles ellentéte az épített tér statikusságának. Ebből az ellentétből adódik a vízparti utcakép egyedülálló hangulatisága, amelyet

174, 175 172 417

166


Semse

(169)

Torna

(170)


167

Méhész

171 Debrőd, ahol a panorámát a cementgyár uralja. The Cement Works reigns over the panorama in Debraď.

Elágazás: Jellegzetes alaprajzi szituáció az ágszerű elágazás, amely egyedi utcaképi típust képes megteremteni. Az „Y” két ága közé ékelődő telek ugyanis topográfiai helyzeténél fogva kiemelt pozícióba kerül. Mindenekelőtt azért, mert „szomszéd nélküli”. Ellentétben a szalagtelkes részekkel, ahol a házak mindig a szomszédokhoz idomulnak, itt az épület szoborszerűen áll az utcák kiszabta szabad térség közepén. Másodsorban azért, mert ez a helyzet egészen más rálátási szöget biztosít az épületnek. Míg a szalagtelkes utcákban járva a parasztházak rálátási szöge ferde, addig itt pontosan szemből tárulkoznak fel. Más kérdés, hogy ezt a különleges pozíciót a népi építészet egyáltalán nem használta ki. Az elágazásban épült ház oromzata – ha egyáltalán orommal épült – semmivel sem volt díszesebb, mint bármely más épületé.146 Az elágazás utcaképének fennmaradása a mindent vagy semmit elvet követi: mivel egyetlen épületre koncentrál, egyetlen bontással tönkre is tehető, miközben a háttérben feltűnő házak változásaira alig érzékeny. 167–170 A panorámautca dombvidékre jellemző, ahol a táj festményszerű képet tár a néző elé. Panorama street is typical of the hill region, where the land exposes a painting-like picture to the viewer.

391

igen maradtak fenn, de vízparton álló tömbjeik itt-ott még felfedezhetők. Ma jóval kevesebb vízparti utcakép található Kassa vidékén, mint ötven-hatvan évvel ezelőtt. Egyrészt a gazdálkodás megszűntével a vízparti melléképületeket elbontották, másrészt a kisebb ereket, patakokat lefedték, illetve elterelték.

Kereszteződés: Ebben az alaphelyzetben két egymással azonos rangú utca közel kilencven fokban találkozik össze. Mivel általában ott alakul ki, ahol a főutca eléri a rá merőleges országutat, sok esetben a kereszteződés nem teljes és csak egy „T” formát 146

A 19–20. századi nagyvárosokban az ilyen telkek különlegesen értékessé váltak, hiszen képesek voltak az építtető rangját, feltűnési vágyát kielégíteni. Nem véletlen, hogy a szecesszió különösen kedvelte az ilyen telkeket.

176 177

178

168

180

179, 181


ér el. Ilyenkor természetesen nem négy, csak két saroktelek képződik. A kisvárosokban a saroktelkeken impozánsabb épületek állnak, míg a kizárólag a népi építészet által meghatározott falvakban – az elágazási szituációhoz hasonlóan – ezt a topográfiai helyzetet sem használták ki. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a két út találkozásánál teresedés alakul ki, ami kényelmes rálátási szöget biztosít a térfalakra.

Debrőd

(174)

Somodi

(172)

(175)

Jászó

169


Jászó (Felvég)

(173)

172–175 A vízparti utcaképben a víz állandó mozgásával oldja az épületek statikus állandóságát. In the waterside streetscape, the constant motion of water dissolves the static stability of the buildings.

170


Stósz

(176)


(178)

171

Debrőd

176–178 Az elágazás egyetlen épületre vezeti rá a szemet. A branch leads the eye to a single building.

Jászómindszent

(177)

A tágas, a falvakban már-már terjengős térhatás a kereszteződések legmarkánsabb sajátossága. A városokban ezt a terjengősséget az épületek nagyobb léptéke, illetve az egyes terekre állított szobrok jelentősen csökkentik. Mindenekelőtt azonban a térburkolati anyagok azok, amelyek egy ilyen szituációban kiemelt szerepet kapnak. Márpedig Kassa vidékén ezek kialakításával nem sokat törődnek. Mivel a kereszteződés intenzív térélményt ad, amelyben viszonylag kisszámú architektonikus elem vesz részt, csekély mértékű beavatkozás is jelentős karaktervesztést okozhat. Nem is kell feltétlenül épületeket elbontani ahhoz, hogy a kereszteződés elveszítse történeti miliőjét. Egy teresedést hangsúlyozó szobor eltávolításával például egy már működő fórumszerű képződmény egyszerű közlekedési csomóponttá süllyed vissza (lásd Torna esetét). Leágazó mellékutca: A leágazó mellékutca a főutca „tartozéka”. Egykoron a főutcát kötötte össze a kertvégi dűlőúttal oly módon, hogy a házak sora egy-két telek szélességben megszakadt. A leágazó utca képe a főutcáról tekintve általában teljes hosszában áttekinthető, mivel egyenes vonalvezetésű és viszonylag rövid. Vége már a határba vezet, így ablakként funkcionál a belterület és a táj között. A kertvégi dűlőutak beépülésével ez az ablakszerűség sokat veszített érvényességéből, noha hozzá kell tenni, hogy ez a folyamat már jóval a modernizáció előtt megkezdődhetett.

53 179

443

182, 396

184

172

185


A leágazó mellékutca mentén ritkán állnak házak. Ha mégis, akkor azok tájolása, elhelyezkedése meglehetősen esetleges. Ennek oka, hogy mivel ez az utca a főutca szalagtelkeinek egy résében jött létre, az első házhelynyi mélységben eleve csak a főutcai ház falazata és a szemben lévő telek kertje látható. Hátrébb, attól függően, hogy felosztották-e a kertvéget, feltűnhetnek oromzatos házvégek is. Végül, ha az egykori Buzita


173

Nagyida

(181)

(179)

179–181 A kereszteződésekben általában szélesebb teresedések keletkeznek, amelyek térfalait a kisvárosokban impozánsabb épületekkel igyekeztek kiemelni. Broader widenings emerge in crossings and there are stately buildings to emphasize their space walls in small towns.

Szepsi

(180)

kertvégi dűlőút az idők folyamán utcává vált, annak egy-egy háza is részt vesz a látványban. A leágazó mellékutca nehezen veszti el karakterét, hiszen eredendően sem túl karakteres, és sok esetben nincsenek is rajta épületek, melyeket elbonthatnának. Hídfő: A hídfő utcaképét maga a híd, valamint a háttérben kezdődő utca kapcsolata határozza meg. A hídfőre vezető utca sajátos megjelenését a falukapu szituációja biztosítja. A valódi falukapuval szemben azonban a híd után nem a településszél szegényes házai, hanem a központ módosabb portái láthatóak. Városi környezetben a hídfő környéki telkek komoly teresedéseket képesek létrehozni, vidékünkön azonban erre nem akad példa. A híd inkább csak megtöri az utca vonalvezetését, kettéválasztja egymástól a két part házsorát, mintha azok nem is egy települést képeznének. És valóban, a történelem során ezek a hidak igen gyakran ténylegesen is két települést kötöttek össze, olyan két települést, amelyek településmorfológiai értelemben máig sem nőttek tökéletesen össze. A hídfő utcaképét a modernizáció igen komolyan veszélyezteti. Mivel a vidékies településeken a hidakat kis forgalomra tervezték, azok nem képesek elviselni a mai gépjárművek terhelését, tehát elbontják azokat. A kisebb patakokat áthidaló modern hídszerkezetek pedig szinte egybeolvadnak az útfelülettel. A hídfő utcaképének legidőtállóbb eleme így nem is annyira maga a híd, hanem a látványában megszakadó és újrakezdődő házsor.

183

188 186

187

174

189, 192 190, 191


Kiszögelés: A kiszögelést egymással csaknem kilencven fokot bezáró oromzatok alkotják. Alaprajzilag ez a helyzet létrejöhet a főtengely éles, kilencven fokhoz közelítő kanyarulatában, vagy pedig egy háromszögletű teresedésben. A háromszögletű terecskék a mai utcaképben értelmetlennek tűnnek, holott évszázadokon át meghatározó pontjai voltak a falusi életnek. Itt álltak ugyanis a közkutak. A kutak környékén

Komaróc

(184)

Bodolló

(182)

(185)

Makranc

175


Alsómecenzéf

(183)

182–185 A leágazó mellékutcák a főutcát kötötték össze a kertvégekkel. Általában rövidek, néhány házból állnak csupán. Branching off side streets connected the high street with the garden-ends. They are usually short with a few houses.

176

Jánok


(186)


(188)

177

Jászó (váralja)

186–188 A hídfő egyfajta belső településkapu, amelynek mindkét oldalán a központ terül el. Bridge-head is a sort of inner gate of the settlement with centers on both sides.

Felsőlánc

(187)

(189)

Felsőtőkés

178

Jászóújfalu



(190)

179

Péder

(192)

189-192 A volt kutak helyén vagy éles kanyarokban alakultak ki a kiszögelések, amelyek érdekes homlokzati tájolásokat és kapcsolatokat generáltak. Salients have emerged in the place of former wells or sharp bends generating interesting gable orientations and connections.

Nagyida

(191)

persze csak akkor találunk éles kanyarokat, ha az utca túl szűk volt ahhoz, hogy ott kényelmesebb, kocsival is jártható kiöblösödés jöjjön létre. A kiszögelés ritka élményt nyújt a szalagtelkes rendhez szokott szem számára, hiszen – noha szó sincs halmazos telekrendről – a látvány azt idézi. A néhány házból álló zárt kompozíció viszonylag ellenálló utcaképet eredményez, amely akkor is megőrzi régies hatását, ha egy-egy házat modernizálnak. A lejtő utcaképe: A tájmorfológia hozza létre azokat a féloldalas, lejtőre keresztben futó utcákat, amelyek bal és jobboldali beépítése egymáshoz képest szintben eltolódik. Emiatt a lejtőn fennebb álló házsor lábazatokon áll, miközben a lenti épületek szinte belenyomódnak a földbe. Ez az aszimmetria olyan érzést kelt, mintha az utca jobb és bal oldala között valamiféle rangbéli különbség lenne, holott a valóságban ugyanaz az épület áll mindkét oldalon. A különbséget az adja, hogy míg a fenti házaknak az utcai, addig a lentieknek hátsó szobája kap szuterént. Még markánsabb az utcakép aszimmetriája hegyi terepen, ahol a lenti házaknak csak a tetőzete látszik, s ahol, mint egy régi mondás tartja: a „kecskéket a szomszéd ház kéményéhez kötötték ki legelni”.147 A lejtős utcakép további sajátossága, hogy benne a táj állandóan 147

Mikszáth Kálmán Selmecbánya kapcsán így ír erről a beépítési módról: „előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez”. In: Tóth Atyafiak – Az aranykisasszony. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK, http://mek.oszk.hu/).

195

329 194

180

Felsőtőkés


(193)


181

Tomahorváti

(195)

193–195 A lejtő utcaképében az utca két oldali házsora közül az egyik lábakon áll, a másik belesimul a térszínbe, hogy néha csak a tetőorom látszik belőle. In the streetscape of the slope, one row of houses stands on legs, the other one blends into the surface, and often only the tops appear.

Szádelő

(194) (196)

Ájfalucska

182


Stósz

(197)


183

jelen van, hiszen a fenti házak felett a domboldal, míg a lentiek mögött a panoráma tárulkozik fel. A lejtős utca sérülékenységéről majdnem ugyanaz mondható el, mint általában a falusias utcaképről, azzal a különbséggel, hogy itt a környező táj látványa sokkalta erőteljesebb, ezért az építészeti elemek cseréje kevéssé feltűnő. A hegyi utca: A hegyi utcakép sajátossága, hogy benne a fent és a lent perspektívája érvényesül. Így a házaknak hol csak a homlokzata, hol csak a tetőzete érvényesül, ha pedig mindkettő, s akkor az „egymás fölött” álló objektumok transzparenciája hoz létre különleges látképeket. A hegyi utcakép esetlegesnek tűnik még akkor is, ha csupán párhuzamosan futó utcákból áll. A perspektivikus torzítás, illetve a beépítések apró szabálytalanságai ugyanis olyan áthallásokat produkálnak, amelyek értelmezhetetlenné teszik a beépítési rendet. A rejtve maradó alaprajz okán az épületek szerepe felértékelődik: nem a pozíciójuk, hanem építészeti kialakításuk válik fontosabbá. S mivel az épületek egyenként részei a látványnak, átépítésükre is különösen érzékeny a rendszer, ami miatt a festői rendetlenség könnyen válik zűrzavarrá.

Aranyida

196–198 A hegyi utca lényege az átfedés. A fentebbi épületsorok minduntalan megjelennek az alsó utcák képében is. Overlap is the essence of the hill street. The higher rows of buildings always show up in the picture of the lower streets.

(198)

A reliktum: Kassa vidékén általános tendencia volt, hogy a szabálytalanabb telekkiméréseket és beépítéseket igyekeztek a szalagtelkes, oldalhatáron álló rendhez igazítani. A szabályozásból valami okból kimaradt telkeknél zsákutcák keletkeztek, vagy egyszerűen fennmaradt a házak kötetlenebb tájolása. Ritkábban ugyan, de előfordult a folyamat megfordítva is: egy korábban szabályosnak mondható utcaszakasz visz(199)

Reste

195

196, 198

197

201, 255

184


(200)

Ájfalucska

185


szafejlődött, az utcavonal megszűnt, a házakat bontani kezdték, mígnem csak reliktumok maradtak az eredeti szövetből. Bármiképpen is jött létre, a reliktum utcaképében érezni az esetlegességet: a házak egymáshoz képest a legkülönfélébb tájolással állnak, a szemet alig vezeti az utcavonal, ha van egyáltalán. A reliktumok nem tartós szerkezetek, hiszen éppen egy eltűnőben lévő korszakot jelenítenek meg. A bontások után az új épületeket már kordivatnak megfelelően helyezik el, a zugok pedig hamar megszűnnek, ha a ház, amelynek megközelítését szolgálták, már nem áll. Sikátor: A sikátor vagy régiesebb megnevezésén közle az egymás mellett futó utcák gyors átjárhatóságát szolgálja. Rendkívül keskeny, szekérrel nem volt járható. Határoló falait a szomszédos telkek épületei, illetve kerítései alkotják. A sikátornak a szó szoros és átvitt értelmében is hátsóudvarszerű utcaképe van. Márpedig a népi építészetben a lakóépület hátsó falát sosem díszítették, a melléképületekét szintén nem. Az igazi sikátort így egyfelől a nyílások nélküli falfelületek, másfelől a kőből rakott kerítések határolják. A kerítések anyaga persze a település anyaghasználati szokásaitól függően változhatott. A sövény- és deszkakerítéseket nem kímélte az idő, így többségüket ma már drótra vagy hullámlemezre cserélték. Ezzel magyarázható, hogy (202)

(201)

Szeszta

199–201 A reliktum egy korábbi beépítés emlékét őrzi, sokszor átmeneti előterekkel az utca és az udvar között (pl. zugok, közök, bejárók). A relic preserves a previous building stage, often with transitional passages between the street and the court (like nooks, passages, lanes).

Torna

200 199

202

203

204, 205

186

Szepsi


(203)


(205)

187

Zsarnó

202–205 A sikátor a gyalogos közlekedést szolgálta, főként ott, ahol egymással párhuzamos (rostos) utcákból álló alapszerkezet jött létre. A sikátor térfalait a kertek kerítése és a hátsó házfalak alkotják. Mews served pedestrians especially where parallel (fibre) street formation brought about the base structure. Garden fences and backwalls of houses make up its space walls.

Nagyida

(204)

a legszebb fennmaradt sikátorok a kővidékeken találhatók, ahol a vakolatlanul hagyott kövek festői hangulatot árasztanak. Csoportos épületek utcaképe: A csoportos, térben rendezett épületek látványa átfedésekben rendkívül gazdag, mivel különböző méretű, formájú és rangú épülettömbök lazább vagy feszesebb halmaza alkotja. Ideáltípusa az uradalmi majorság, amelynek nagyléptékű, különböző funkciókra szakosodott épületei (urasági lak, cselédség lakhelyei, templom, magtár, malom, műhelyek, istállók) egy óriási telken szétszórva helyezkednek el. Az épülettömbök alkothatnak ugyan valamiféle szabályos formát, de a látványt nem a pozíció, hanem az építmények maguk szabják meg. Az épületek között alig van ismétlődő forma, sőt sokszor még a léptékek is különbözőek. Ebben az épülethalmazban a kastély vagy a kúria jelentette a legfontosabb orientációs pontot. Ma már rendszerint csak a kastélyok állnak, ritka, hogy egy-egy nagyobb melléképület megmaradt volna. Csoportos utcaképekkel persze nem csak a majorságokban találkozni. A templomok környéke az iskolával, plébániával, annak melléképületeivel sok esetben hasonló módon szerveződik, de csoportos látványt nyújthatnak a szőlőhegyi présházak is. Egykoron hasonlóan szerveződtek a nyomaikban még látható, a városok szélén ki-

206, 207

209 210

188



189

Alsólánc

(206)

(208)

Alsómecenzéf

Méhész

(207)

(209)

Csécs

190


(210)

Torna


191

(211)

Jászóújfalu

(212)

Szeszta

206–210 Az épületcsoportoknál (pl. egy majorságban) nem az utcarend, hanem az épületek tömege az elsődlegesen meghatározó. Not the street order but the bulk of the buildings is primarily determinant in building clusters (like in a manor).

208 85

212 211

épülő, malmok, csűrök és manufaktúrák alkotta preindusztriális gazdasági zónák is, majd később a gyárak. Végül jóval kisebb léptékekben, de csoportos utcaképű lehet a parasztudvar is, ha a telekforma ezt indokolja. Melléképületek utcaképe: A népi építészetben a melléképületek léptéke gyakorta meghaladta a lakóházét. Különösen így volt ez Kassa vidékén, amely ha nem is kizárólagosan, de döntően csűrös vidéknek számított.148 A csűrökben tárolt széna és gabona rendkívül tűzveszélyes volt, ezért igyekeztek azt a lakóépületektől távolabb felállítani. Régebben létezhettek külön csűrkertek is, de ezek közül egy sem maradt fenn. A belső telek végén keresztben álló csűrsorokkal azonban helyenként lehet még találkozni. A fából épült, szalmával fedett építményeket egymástól távolabb, a vályogfalazatú, cserépfedéseseket közvetlenül egymás mellé sorolták. Az utóbbi esetben kialakuló utcakép rendkívül tömör, szinte falszerű hatást kelt, amit csak a középső nagykapuk ritmusa tör meg. Csűrök alkotta utcaképpel ma már elvétve találkozni. Egyrészt az egyéni gazdálkodás felszámolásával elvesztették funkciójukat, másrészt 148

Barabás – Gilyén 2004, 38. p.

192


(213)

Idabukóc


193

(214)

Kisida

(215)

Tornahorváti

211–213 A melléképületek alkotta utcakép régies hatású, nagy, díszítetlen falfelületek és kicsi nyílások jellemzik. Streetscape composed of outbuildings has an archaic effect, characterized by undecorated wall surfaces and small openings.

294

213

a hatvanas évektől helyüket a családi házak foglalták el. Egyre ritkuló állományuk ezért rendszerint relikviaként ékelődik a kései szocializmus típusházainak sorába. Szintén erősen visszaszorulóban van a kamrák alkotta utcasor. A csűrökkel ellentétben a kamrákat nem a telekvégen, hanem az utcán, szemben a lakóházzal állították fel. Máskülönben látványra, mintha csak a csűrsorok miniatűr másolatai volnának. A térfal az utcával párhuzamos és meglehetősen zárt, a falsíkokat csak az ajtó és egyegy szellőző töri meg. A funkciójukat vesztett kamrák elbontása után helyükön üres tér keletkezik. A kamráknak helyet adó telkek ugyanis olyannyira kicsik, hogy azokon lehetetlen volna korszerű lakóházat építeni. Csillagtér: Ebben az esetben nem is annyira a térfalak, hanem a legkülönfélébb irányból beérkező utcák vonalvezetése a meghatározó.149 Mivel Kassa vidékén a legtöbb település szabályos, egyutcás maggal rendelkezik, kifejezetten ritkák a csillagterek. Még az eredendően szabálytalan beépítésű irtásfalvak többsége is idővel szabályos, utcás rendbe szerveződött. Ha azonban az irtástömbök nem lineárisan követték egymást, hanem legyezőszerűen, úgy a belőlük kialakuló szalagtelkes utcák is egy pont 149

Szigorúan véve a csillagtérre legalább öt utcának kellene beletorkollania – ez különböztetné meg a kereszteződéstől –, ám Kassa vidékén a falvakban sokkal kevesebb utca volt annál, semmint ilyen helyzetek előállhattak volna. Ezért kvázi csillagtérnek tekintettem azt a kereszteződést is, amelyben a beérkező utcák szabálytalan térformát hoztak létre. A térformákról lásd Meggyesi 2008, 24–45. p.

214–215 A csillagtérnek nincsenek saját térfalai, amőbaszerűen nyúlik be a betorkolló utcákba. The star space has no own space walls, it stretches into the incoming streets like an amoeba.

194

323

493

435


felé orientálódtak. A csillagteret hangsúlyozottan nőtt szerkezetiség jellemzi, kialakulásakor még nem voltak világos határai, amőbaszerűen terült szét, és mindenütt egybeolvadt a környező utcákkal. Térfalai is jobbára csak ezekben az utcákban vannak. Magán a téren legfeljebb egy bolt vagy egy iskola, tehát valamilyen közösségi épület áll, de templom nem. A templom ugyanis rendre régebben épült, semmint az irtástömbök szalagtelkesedése révén a csillagteres faluközpont kialakulhatott volna. Mivel a csillagtér az alaprajz utcaképe, és karakterét nem a térfalak, hanem az utcák vonalvezetése adja, hogy régies hatása azután is megmarad, hogy a házakat lecserélik. Egykori erődvonalra települt utca: Ez egy jellegzetesen városi utcakép, Kassa vidékén csupán egyetlen helyen fordul elő. Az erődvonal annak tényleges megszűnte után is megkerülhetetlen adottsága marad a városszerkezetnek. Kassa vidékén Szepsi volt fallal kerített város, de a „városfal” itt is csak egy jelentéktelen sánc lehetett. Az erődvonalra épült utca viszonylag szűk térélményt ad, amelyben az épületek abszolút dominánsak, s csak az ég szűk csíkja látszik a tájból. A helyhiány miatt mezőgazdasági termelésre ezek a telkek alkalmatlanok voltak. Az udvarok néha annyira szűkösek, hogy szekérrel nem voltak járhatók. Az erődvonalra települt utca ezért minden szegénysége ellenére sűrű, urbánus hatást kelt. Ugyancsak a szűkösségből következik, hogy a telkeken nagyobb léptékű épületeket nem is lehet elhelyezni, ami miatt viszonylag ellenálló struktúráról van szó. Ugyanakkor az is igaz, hogy a középosztály lakásigényeit ezek a kis alapterületű házak egyre kevésbé képesek kielégíteni, így megkezdődik a környék szlömösödése, amely végső esetben az utca teljes elbontásával járó szanálással is végződhet. Nagyida

(216)


(217)

195

Torna

216–217 A kereskedőutca sajátossága a boltokkal és kirakatokkal áttört térfal. Space wall interlaced with shops and showcases is typical of the merchant street.

Kereskedőutca: Jellegzetes századfordulós utcakép, amelynek ritmusát a házakon kívül a homlokzatokat áttörő kirakatok és széles ajtók adják meg. Noha a kereskedőház oromzatos is lehet (ilyenkor az első szobát egyszerűen megnyitják az utca felé), az esetek többségében „L” alaprajzú, úgynevezett vinklis házakról beszélhetünk. Az utca így zárt, de legalábbis hézagosan zárt lesz és az utcával párhuzamos tetőgerincek a perspektívavonalakhoz hasonlóan vezetik a tekintetet. A kereskedőutca egyszerre áramló és megállásra kényszerítő: áramló, mert forgalmas utak mentén alakult ki, megállásra kényszerítő, mert a boltok minduntalan marasztalják az utasokat és a járókelőket. Kisvárosi utca: Felépítésében, látványában a kereskedőutcához igen hasonló, hiszen a kisvárosi utcát is széles homlokzatú, utcával párhuzamos gerincű házak kísérik. Ám a kisvárosi utca térfalát nem törik meg kirakatok, ami miatt az előzőnél sokkalta zártabb hatást kelt. A kisvárosi utca is lehet zárt, illetve hézagosan zárt. Elsősorban a polgárosodó – de nem kereskedő – centrumokban épültek ilyen utcák. A lakók jellemzően a parasztság felső rétegeiből és a kisvárosi népesség nem mezőgazdasági rétegeiből verbuválódtak. Újabb utcaképek: A 20. század második fele is létrehozta a maga építészetét, noha ezt ma (még) nem érezzük a település történeti fejlődésébe illeszkedőnek. Mindenekelőtt meg kell említeni a lakótelepeket, amelyek nem egyszerűen az építkezésben, de a hagyományos telekrendszerre alapuló településfejlődésben is újat hoztak. A tömb-

96, 99

217

218, 219 220

221, 222

196

Alsómecenzéf


(218)


197

(220)

Jászó (váralja)

218–220 A kisvárosi utcát széles homlokzatú házak szegélyezik, zárt vagy hézagosan zárt beépítéssel. Broad gabled houses align the small town street with closed or gapped closed building in.

Torna (Fazekas utca)

(219)

(221)

Szepsi

198


˝Torna


199

(222)

(224)

Alsómecenzéf

(223)

(225)

Torna

221–222 A tömbházak utcaképét a zöldfelületek tehetnék hangulatossá, ha azokat megfelelően gondoznák. Greeneries may improve the streetscape of block houses as long as they were well kept.

˝Torna

223–225 A lapos tetős családi házak alkotta utcakép rendkívül tömör hatású, az udvarokon alig marad hely a kerteknek. The streetscape composed of deck-roofed family houses imparts a very dense effect, so that hardly any space remains for gardens.

200



Csécs

225 223, 224

227

15

201

Jászóujfalu

226 Az óriási füves térség valójában nem falusi tér, hanem egy be nem épült tömb.

227 A kilencvenes években a középosztály lakta utcák képe látványosan megváltozott.

The large grassy area in fact is not a village square but a plot not built in.

The streetscape of the middle classes altered radically in the 90s.

házak azonban monoton hatást keltenek, amely monotóniát csak a táj látképe, illetve a házak közötti zöldfelületek képesek oldani. A lapos tetős pszeudomodern építészet valódi vidéki terepe persze nem a lakótelep volt, hanem a családi házas övezet. A lapos tetős emeletes kockaházakat az új negyedekben kicsiny, négyzetes telkekre építették, ami az utcaképben rendkívül intenzív, házorientált, merev, vonalzószerű hatást generált. A lakótelepek monotóniája azonban nem ismétlődik meg. A típustervek ahhoz elegendő játékteret hagytak, hogy az építtetők – főként az eltérő erkélymegoldásokkal operálva – némileg egyedivé tegyék lakóházukat. Újabban pedig ehhez járul a színes homlokzati festés, ami a hetvenesnyolcvanas évek „husáki” szürkeségét egyre inkább fellazítja. A rendszerváltás a szocialista évtizedekhez képest meglehetősen tág teret engedett az egyéni ízlésnek. Azokon a településeken és negyedekben, ahol intenzíven építkeztek, mintha csak a szocialista korszak tagadását látnánk: a lapos tető már a nyolcvanas években eltűnt, a házak színesedtek, a beépítési vonal, ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről, hektikussá vált. Annyiban azonban a rendszerváltás utcaképe is hasonló a korábbihoz, hogy benne az egyre nagyobb tömegű lakóházak szinte egymást érik, és alig marad szabad felület az udvarokon. A rendszerváltás utcaképének az új építkezések és a szakadatlanul növekvő léptékek csak az egyik oldalát jelentik. A vadonatúj családi házaktól elkülönülve, nagyrészt a történeti cigánytáborok helyén, de jóval sűrűbben lakottan alakultak ki a harmadik világot idéző etnikai gettók. A hullámlemezekből, autókarosszériákból, nejlonokból

és lomokból összetákolt hajlékok a lehető legesetlegesebb módon épülnek, és ehhez az esetlegességhez alkalmazkodnak az itt-ott feltűnő szilárd falazatú épületek is.150 Telekrendszerről, kerítésekről, udvarokról errefelé nemigen beszélhetünk. Azt is látni kell azonban, hogy a rendszerváltás után felduzzadt etnikai gettók kényszermegoldások, amelyeket a települési önkormányzatok külső segítséggel igyekeznek felszámolni. A lakásprogramok révén pedig megváltozik a településképződés menete is: ahelyett, hogy a meglévő rendetlen telepek adottságait korszerűsítenék, s ezzel egy sajátos, zegzugos településképet hoznának létre, rendszerint a teleptől távolabb építenek sorházas rendszerű családi házakat.

150

A történeti fényképek és a térképek tanúsága szerint az ilyenfajta halmazos utcakép nem volt jellemző a háború előtti cigánytáborokra. Azokat ugyanis a falvak mintájára sorosan igyekeztek kiépíteni.

202


10 / Örökséghelyzetek

főutca

falusias

labirintus

folyosószerű

Láthattuk, hogy régi és új viszonyát rengeteg tényező alakította, úgymint a táji adottságok, az iparosítás, a településhálózatban elfoglalt hely, az épített környezet minőségi és mennyiségi mutatói stb. Így pl. a megkapó természeti táj a turisztikai fejlődéshez járult hozzá, de egyben a táj fokozott igénybevételéhez is, hiszen a százszámra épülő üdülők egyre inkább szétterítették a települést. Az ipari fejlesztés az egyik helyen építési konjunktúrát, a másikon totális stagnálást eredményezett. A településhálószurdokutca

panoráma

vízparti

elágazás

1945 előtt épült házak aránya 2001-ben Felsőtőkés Felsőmecenzéf

leágazó mellékutca

hídfő

kiszögellés Stósz

Hilyó

t en sz d in m zó s Já

Alsómecenzéf

Alsótőkés Idabukóc

Rudnok Jászó

Ájfalucska

hegyi utca

reliktum

Áj

sikátor

rnok Udva

Kisida

Pány

10–17 %

17–24 % Szepsi

Szádelő

Méhész

5–10 % Semse

Debrőd lejtő

Baska

Jászóújfalu Hatkóc

24–60 % kereszteződés

Aranyida

Torna

Somodi

Csécs Makranc

Vendégi

Bodolló Zsarnó Péder Újfalu

Szeszta Nagyida Komaróc

Horváti Jánok csoportos épületek utcaképe

csillagtér

erődvonalra települt utca

Perény Reste

Buzita

229 Az 1945 előtt épült lakóházak aránya 2001-ben (A statisztikák alapján becsült adat). Kassától északnyugat felé, tehát a hegyek felé távolodva a régi házak számaránya folyamatosan növekszik. 228 A legfontosabb utcaképek áttekintő ábrája. The most important streetscapes.

Felsőlánc

In 2001 the ratio of houses built before 1945 (estimation based on statistics). The ratio of old houses keeps increasing northwest of Košice towards the mountains.

Hím Alsólánc

229

204


megkettőzött települések

Felsőtőkés Felsőmecenzéf

átépülő településszövet

reliktum

központ manipulációja

Aranyida Hilyó

t en sz d in m zó s Já

Alsómecenzéf

Alsótőkés Idabukóc Baska

Jászóújfalu Hatkóc

Stósz

205

ÖRÖKSÉGHELYZETEK

Rudnok Jászó

Ájfalucska

melléépülő Kisida Semse

körbeépülő

Pány

Debrőd

telkenkénti átépülés régies örökség, építési konjunktúra a 70-es években = nagy kontraszt

új épülettömb leszakadó települések

Áj

rnok Udva

Méhész

lakosságcsere

Szepsi

Szádelő Torna

Somodi

Csécs Makranc

Vendégi

Bodolló Zsarnó Péder Újfalu

Szeszta Nagyida szétterülő Komaróc

Horváti Jánok

Reste

Felsőlánc Buzita Alsólánc

230. Az utcaképi együttesek kompaktsága (A bejárások alapján készített értékelés alapján). A legtöbb történeti településkép a Bódva völgye kisvárosaiban és a Karsztvidék hegyi falvaiban maradt fenn. Mellettük szigetként emelkedik ki Nagyida, amelynek fejlődését mesterségesen fojtották le. A leginkább jellegét vesztett terület a Kassa–Rozsnyó főúthoz csatlakozó, aprófalvas vidék, amely a hatvanas évektől az ipari munkásság lakóövezetévé vált. Compactness of streetscape ensembles (based on reconnaissance evaluation). Most historical settlementscapes have subsisted in the small towns of the Bodva Valley and in the mountainous villages of the Kras Region. Nearby Veľká Ida stands out island-like, deliberately repressed. The tiny villages along the Košice–Rožňava main road have lost character and become a residence of the proletariat since the 60s.

230

231, 232

módosabb történeti örökség, építési konjunktúra 1960-ig = csekély kontraszt

Perény

építési tilalom ipari szennyezés

231 Az örökséghelyzetek áttekintése. Overview of heritage situations.

Hím

településszintű együttes utcaszintű együttes utcarészletek egyedi épületek

zat átalakulása koncentrált építési gócpontokat hozott létre, miközben a perifériára szorult falvak sora kénytelen-kelletlen, de őrzi a hatvanas évek előtti településképét. Örökséghelyzetről ezek után azért beszélhetünk, mert a legkülönfélébb hatótényezők nem önmagukban, hanem egymással kölcsönhatásban fejlődve jellegzetes mintázatokba rendeződtek. A következőkben bemutatásra kerülő négyféle örökséghelyzet nem egyszerűen a történetiség különböző fokait mutatja. Igaz ugyan, hogy a reliktumképződés egyet jelent a történeti épített örökség konzerválódásával, amely akár a műemlékesedésig is eljuthat, ám a többi kategórián belül is fennmaradhattak értékes településképi együt-

tesek. Sőt, sok esetben ezek állaga kedvezőbb, hiszen ellentétben a reliktum képződésével, ezeken a helyeken nem következett be társadalmi leszakadás. A másik dolog, amire elöljáróban fel kell hívni a figyelmet, hogy ugyanannak a településnek többféle örökséghelyzete is lehet, sőt a nagyobbakra inkább ez a jellemző. Így pl. Torna nemcsak megkettőzött szerkezetet mutat, de régi magja reliktumnak is tekinthető. Megkettőzött települések: A 20. század második felének fejlődési főtengelyei mentén az építési konjunktúra olyan mértékű volt, hogy a történeti településmag önmagában képtelen volt kiszolgálni azt. Nem beszélve arról, hogy a robbanásszerűen jelentkező lakásigények kielégítését a belsőségek szanálása jelentősen lelassította volna. A rendkívül turbulens növekedés ezért elhagyta a korábbi településszövetet, és amellett egy második települést hozott létre.151 Régi és új élesen elválnak egymástól, sőt, az új részek környezetévé válhatnak a réginek. Az ilyen településeken nem egyszer igen értékes történeti épületállomány maradt fönn, ám ez nem a tájban ül, hanem egy modern lakógyűrűben. Régi és új részek viszonya szociális dimenziót is nyerhet. A régiség mint nem fejlődő belső övezet egyértelmű szociális hátrányba kerülhet az új és dinamikus külső részekkel szemben. 151

„A város megárad, és új medret keres magának” – írja a hatvanas évek robbanásszerű változásairól Tomás Maldonado. Idézi: Corboz 1992, 153–172. p.

223, 448

206


történeti települések

232 Az örökséghelyzetek táji tagozódása, sötéten jelölve az értékesebb történeti településképeket (A településképi vizsgálatok alapján készített térkép). Látható, hogy közel sem csak a reliktumképződés az egyetlen szituáció, amelyben fennmaradhat a régi településszövet. The regional distribution of heritage situations with the more interesting settlementscapes in dark (A map based on settlementscape researches). Obviously, it is not relic formation as the only situation preserving old settlement contexture.

101, 357

átépülő településszövet megkettőzött települések reliktum központ manipulációja

Mindez pedig végső soron a történeti épületállomány lassú amortizációját, majd szanálását eredményezheti. A régi és új részek idővel jellegzetes mintázatokba rendeződhetnek. A kialakuló mintázat nagyban függ attól, vajon az új részek milyen topográfiai helyzetben vannak a régi településmaghoz képest. Ha az új negyedek koncentrikusan nőtték körbe az eredeti települést, úgy a történeti központ pozíciójánál fogva a megkettőzött településnek is középpontja marad. Mindez idővel erős modernizációs nyomásként jelentkezhet és hozzájárulhat a belsőségek totális szanálásához. Az imént elmondottakra Jászómindszent példáját említhetjük, amely az elmúlt évtizedekben rendkívül szép, a történeti fejlődésből következő rostos települési alaprajzot fejlesztett ki. Mindeközben az eredeti főtengelyen álló házak állapota folyamatosan romlott. Noha

ÖRÖKSÉGHELYZETEK

207

ezek a telkek nem bírnak olyan értékkel, mintha egy városközpontban lennének, a szlömösödésnek végül úgy tűnik, mégiscsak a piaci viszonyok fognak véget vetni. A régi, leromlott állagú házakat ma sorra elbontják, és a történeti főutcát elfoglalják a korszerű családi házak. Más forgatókönyv szerint alakul régi és új viszonya akkor, ha az új település saját alaprajzot létrehozva, a régi mellett épül fel. Ebben az esetben a történeti központ gravitációs ereje jelentősen csökken, s akár egy új, a két településrészt egyszerre kiszolgáló központ jöhet létre. Ilyenkor elmarad ugyan a régi részek modernizációja, de folyamatos az épületek állagromlása. Különösen azok az épületek, épületrészletek veszélyeztetettek, amelyek a történeti centrumban az egyszerű lakhatáson túli reprezentációs funkciót is betöltöttek. Az ily módon megkettőzött települések tipikus esete Torna. A régi és az új várost jóformán egyetlen utca köti csak össze. S noha a régi Tornán a hatvanas évek óta alig volt építkezés, mégsem mondható sérülésmentesnek a történeti településszövet. A főtér egykor attikával és íves nagykapuval díszes oromzatú házai ma jobbára csupaszon állnak, rosszabb esetben műanyag szigetelést kaptak. A kastélykert a felismerhetetlenségig elpusztult, a kastély, a megyeháza használhatatlan állapotban vannak. Mindeközben az új Torna nem mondható szegénynek. A hetvenes, nyolcvanas évek családi házas övezetei éppúgy relatív jólétről tanúskodnak, mint a kilencven után felépült családi házas negyed, az úgynevezett Csiga. A megkettőzött települések között mindenképpen külön kell említeni Szepsi esetét, amely Kassa vidékén egyedülálló átalakuláson ment keresztül. A többszörösére növekedett Szepsin a történeti város főutcája majd teljes hosszában vált az új konglomeráció központjává. Ennek során a régi lakóházakat boltoknak és vendéglátóhelyeknek alakítják át, sok esetben teljesen felborítva ezzel a homlokzat korábbi arányait. Végül a megkettőzött települések külön csoportját alkotják a szétterülő üdülőfalvak. A szétterülés oka, hogy nem maga a település, hanem a táj az, amely vonzerőt jelent. A hétvégi házakat így mindenki igyekszik a tájhoz közel építeni. S ha a jelenség tömegessé válik, maga a táj gyökeresen átalakul, lakóépületek laza halmazává válik. Kassa vidékén a szétterülési folyamat elsősorban a közlekedési utak mentén következett be, a várostól északnyugatra fekvő falvakban. Ezeken a részeken a hosszan kígyózó üdülősorok olyannyira meghatározóvá váltak, hogy átvették a természeti táj szerepét. Mindez azt jelenti, hogy a megmaradt történeti településmagok már nem közvetlenül a természeti tájhoz, hanem az üdülősorokhoz kapcsolódnak. Átépülő települések: A huszadik századi fejlődési gócpontok peremén, de még nem a perifériáján helyezkednek el az átépülő települések. Az építési konjunktúra évtizedei nem voltak olyan mértékűek, hogy új településrészek alakuljanak ki, csupán egy-egy utca nyitására került sor. Ezek az utcák rendszerint a történeti településfejlődés természetes menetét követik, így az alaprajzba szervesen belesimulnak. Új negyedek híján a fiatalok számára nem volt elegendő építési telek, így a modernizáció a régi

53, 170, 442

137

5

429 463

479

208


(233)

Baska

Felsőlánc

(234)

ÖRÖKSÉGHELYZETEK

209

településszöveten belül, telekről telekre haladt előre. Az átalakulás mértékét persze erősen befolyásolta az örökölt lakóházállomány minősége is. Azt mondhatjuk, hogy minél archaikusabb volt egy falu a hatvanas évek előtt, annál nagyobb valószínűséggel vesztette el történeti arculatát. Azt is látni kell azonban, hogy az egykori Kassai járásban fekvő községekben már a huszadik század első felében megindult egy erős urbanizációs átalakulás, amelyhez szinte törés nélkül illeszkednek az ötvenes-hatvanas évek első generációs, magas tetős típusházai. Ugyanezek a típusházak Felsőláncon szinte szétrobbantották az utcaképet, amelyet korábban alig embernyi magas homlokzatú, a tereppel együtt lejtő kicsiny parasztházak alkottak. A korán jelentkező modernizáció az oka tehát annak, hogy a Dombvidék átépülését sokkal szervesebbnek, lépcsőzetesebbnek érezzük, miközben a Cserehátot inkább kontrasztosnak. Az átépülő települések örökséghelyzetét természetesen nemcsak a történeti épületállomány minősége befolyásolta, de az is, vajon a háború után mely évtized volt a legjelentősebb építési periódus. Az ötvenes-hatvanas évek típusházai a későbbi lapos tetős házakhoz képest jóval szelídebb modernizációt jelentettek, amely még képes volt összhangot találni a módosabb parasztportákkal. Jánok vagy Jászórudnok kitűnő példája annak, hogy egy viszonylag korán lezajlott átépítés mára bizonyos mértékű történeti patinát nyert, régi és új, ha nem is karakteres, de viszonylag egységes utcaképet hozott létre. Az évtizeddel később átépülő Komarócon ezzel szemben

233, 234

235, 347, 408 236, 274

Jászórudnok

233–234 Egy alapvetően nagyobb tömegű épületekből álló történeti együttes a típusházak első generációját még minden további nélkül integrálni tudta (Baska). Ugyanezek az új házak Felsőlánc kicsiny parasztházai mellett már robosztusnak hatnak. Historical ensembles composed of bulkier buildings could easily integrate the first generation of standard-design houses (Baška) which look robust next to the tiny peasant houses of Vyšný Lanec.

235 Jászórudnok új utcája a második világháború után épült ki. A típusházak ezen rétege mára némi patinát is nyert már. The new street of Rudník developed after the II. World War. This layer of standard-design houses have received some manner by now.

210


ÖRÖKSÉGHELYZETEK

Komaróc

Felsőlánc

236 A hatvanas-hetvenes évek kockaházai a történeti belterületeken feloldhatatlanul éles ellentéteket produkálnak (Komaróc). The cube houses of the 60-70s produce unresolvable conflicts in the historical inner areas (Komárovce).

215

226, 413

71, 72, 73

470

211

rendkívül élesek a kontrasztok. A hetvenes években erőltetett épülettípusok szétrobbantják a főutca léptékét. A leggroteszkebb utcaképek éppen ott keletkeztek, ahol a régies parasztházak a „lapos tetős modernizációval” találkoztak. Régi és új kontrasztja a nyolcvanas években visszatérő magas tetőnek köszönhetően némileg enyhült ugyan, de a léptékbeli különbségek továbbra is megmaradtak, sőt a szélesedő anyagkínálat és a fokozódó individualizáció miatt újabb illeszkedési problémák is keletkeztek. A kilencven előtt átépülő falvakban bármekkora is volt régi és új kontrasztja, az új rétegek, ha egyszer túlsúlyba kerültek, egységes utcaképet hoztak létre. A kilencven után átépülő falvakban erre már aligha van remény. A gyorsan változó és egymással egyidejűleg létező divatok nem rendeződnek tartós típusokba. Semsét például az elmúlt években érték el a szuburbanizációs folyamatok, és ezzel együtt a korábban jó állapotban fennmaradt főutca is kezd átépülni. A parasztházak helyét elfoglaló családi házak nemcsak léptékükben és színezésükben, de anyaghasználatukban is elütnek környezetüktől. Míg a nyolcvanas évek emeletes kockaházai merev modernizmusokkal, ezek túlfűtött modorosságukkal ütnek el a régi építőhagyományoktól. Az átépülő települések örökséghelyzete tehát rendkívül vegyes képet mutat. Átmenet régi és új között a történeti logikát követve telkenként haladva folyik. Ám miközben a történeti házfejlődés egymással rokonságban álló épületeket teremtett, a hatvanas évektől felgyorsuló építőtevékenységről ez már nem mondható el. Így az átépülő falvak, attól függően, hogy mikor és milyen módon érte el őket egy-egy kor-

237 Gyakorta megfigyelhető, hogy az új házat a régi mögé helyezik, ami az udvarképet vibrálóvá teszi ugyan, de az utcakép szempontjából szerencsés megoldásnak mondható. Observable, that the new house is often placed behind the old one producing a vibrant courtscape though, but not impairing the streetscape.

szak építési konjunktúrája, az illeszkedések széles skáláját mutatják. Az illeszkedő, de 21. századi épülettípus kitalálása nem egyszerű feladat, s ha volnának is úgynevezett „jó példák”, kérdés, hogy milyen eszközökkel lehetne az építtetőket rávenni azok adaptálására. Addig is, talán nem elvetendő az a spontánul kialakult szokás, hogy az új lakóépületeket nem az utcavonalra, hanem a régi ház mögé, a melléképületek helyén építsék fel. Az ily módon kialakuló udvarkép persze önmagában igencsak vibráló hatást kelt, de legalább az utcakép perspektíváját nem bontja meg. Reliktumok: A településszintű műemlékvédelem legkedveltebb területei kétségkívül a reliktumok. Ezeken a helyeken a hatvanas években a fejlődés megakadt, és az akkori arculat konzerválódott. A reliktum esetében tehát szoros értelmében nem is beszélhetünk régi és új kapcsolatáról, hiszen az új jóval jelentéktelenebb, mint azt elvárhatnánk, másként fogalmazva nem volt olyan mértékű, hogy felbonthatta volna a korábbi településszövetet. Ami azonban a történeti településszövet számára kedvező, az szociológiai értelemben inkább negatív folyamat. Az építési tevékenység leállása a hatvanas-hetvenes években a gyors elnéptelenedés velejárója volt. Mindez leggyakrabban a fő közlekedési utaktól távoli aprófalvakban következett be, különösképpen az egykori Tornai járásban. A reliktum képződéséhez azonban speciális történeti tényezők is hozzájárulhattak, mint a lakosságcsere vagy az ipari fejlesztésekkel járó építési tilalom.

237

212

492, 495 257, 485

171, 387, 389

478, 479

100, 300

72, 250


A lakosságcsere az egykori német ajkú településeket érintette, valamint a magyarok lakta Perényt.152 Mivel ezek a települések a negyvenes években igen fejlett építészettel rendelkeztek, s mivel az ide betelepülő lakosság ezt az építészetet saját korábbi lakóházaihoz képest előrelépésként értékelte, évtizedekre leállt az átépítés folyamata. Majd csak a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején indult meg újra, ám ekkor már Stósz és Felsőmecenzéf valóban perifériára szorult, Perény fél-periférikus helyzetbe került, Alsómecenzéfen pedig a bőségesen kimért új telkek miatt a modernizáció megkerülte az óvárost. Valamivel később, az ötvenes évek végén következett be egy másik fajta reliktumképződés, amely az ipari létesítmények körüli lakógyűrűt érintette. A központilag elrendelt építési tilalom nélkül ezek a települések rendkívül gyorsan átépültek volna. A közelben található munkahelyek ugyanis nagy vonzerőt jelentettek. Az ipari zónák szomszédságában keletkezett reliktumok helyzete igencsak ellentmondásos. Noha kiemelkedő építészeti értékekkel rendelkeznek, hiányzik a spontán örökségesedéshez szükséges „érintetlen” természeti táj. Így aztán Nagyida, Tornahorváti, illetve Tornavendégi vagy Méhész értékes épületállománya lassan, de biztosan amortizálódik. A reliktumok harmadik csoportja olyan elzárt kistelepülés vagy településrész, amelynek természeti környezete is megmaradt. Az elvándorlás és az elöregedés „mellékhatásaként” fennmaradó települési táj ma már komoly fejlődési potenciált jelent, hiszen jelentős számú városi népességet vonz a térségbe üdülőként vagy akár állandó lakosként. A városiak idillikus vidékképe ugyanis a „régiességükben virágzó” községekhez áll a legközelebb. Ájt, Ájfalucskát vagy Debrődöt, ezeket a főúttól elzárt „világvégi” településeket a városi lakosság fedezte fel magának és választotta ki nyaralóhelyül. Ellentétben a dombvidéki rekreációs övezettel, ahol az üdülők a tájban, a falu mellett épültek fel, itt maga a falu alakul át nyaralóhellyé. S mivel a lakóházak régisége komoly értéket képvisel, az ilyen üdülőfalvak – legalábbis mindeddig – spontán módon megőrizték építészeti hagyatékukat. A turizmus támogatta örökségesítésnek manapság Kassa vidékén jobbára csak a pozitívumai látszanak. A folyamat azonban aligha fog itt megállni. Mint meganynyi hasonló szituációban, a csinosodó belterület a nyaralónépesség újabb hullámait vonzza majd a térségbe, amely népesség végül már nem a régi épületállomány felújításában, hanem új házak építésében lesz érdekelt. Aranyidán és Ájfalucskán, ezekben az évtizedek óta nyaralóhelyként működő településeken, már látható néhány „második generációs” üdülő.

152

Perény volt az egyetlen település Kassa vidékén, amelyet a magyar–szlovák lakosságcsere drasztikusan érintett, noha eredetileg több községnek is, többek között Buzitának és Komarócnak is hasonló sorsot szántak. A kitelepítés irodalma rendkívül gazdag, itt csak egyetlen rövid áttekintő munkára utalnék: Popély 2012.

ÖRÖKSÉGHELYZETEK

213

A központok manipulációja: A vidéki települések általában egyközpontúak, sőt sok esetben egyetlen épületre, a templomra vagy a kastélyra szerveződnek rá. Természetes, hogy ezeknek a központi épületeknek a sérülése az örökséghelyzetet koncentráltan befolyásolja. Idabukócon és Bodollón a háborúban lerombolt templom kortárs építészeti újrafogalmazására került sor 1971-ben, illetve 1996-ban. Mindkét újjáépítésre igaz, hogy a romantikus rekonstrukciónak még a látszatát is el akarta kerülni. A régies utca és az új, kortárs templom közötti feszültség főként az utóbbi hatását erősíti. Az új templom dominálta főutcán hiába állnak régies házsorok, azok csak fragmentumai lehetnek a történeti örökségnek. Ugyancsak a központ manipulációjához tartozik, ha megmarad ugyan a templom, de mellé léptékében és stílusában idegen épülettömb kerül. A számtalan példa közül talán Felsőtőkés, Semse és Jászómindszent a legkirívóbb. Az iskolák és szolgáltatóházak „új hangsúlyai” – ahogy a hatvanas évek szakzsargonja nevezni szerette saját épületeit –, nem egyszerűen a kor építészeti formanyelvét voltak hivatottak megjeleníteni, de ellenpontozni is kívánták a régi, meghaladottnak ítélt építésmódot. A falvak léptékéből robosztusan kilépő, a történeti formákat tagadó épületek ilyen értelemben célt is értek, s mind a mai napig képesek ellenpontozni a történeti településszövetet. Az persze más kérdés, hogy a réginek és az újnak ez a vibráló feszültsége a mai kor embere számára hordoz-e még bármilyen történeti üzenetet vagy esztétikai élményt. A központok manipulációjának harmadik esete a kastélyos településeken következhetett be. A kastélyok (kúriák) örökséghelyzete általában is problematikus. A hozzájuk fűződő társadalmi formák ugyanis 1945 után egyik napról a másikra megszűntek, sőt mi több, „bűnös” örökséggé váltak. Az épületek pusztulása ezekután rendkívül gyors volt, s ha maga a kastély meg is maradt, a körülötte lévő területet, köztük a parkokat, sorra felparcellázták, hogy ott iskolák, tanácsházak vagy egyszerűen családi házak épülhessenek. Mivel a kastélyos falvak sajátossága a központi óriástelekre szerveződő faluszerkezet, a beavatkozások alapvetően átírták a faluképet. Legbeszédesebb talán Buzita esete, ahol az új községháza – topográfiájában legalábbis – a régi kastély hiátusát kívánta rekonstruálni. Az eredmény pedig az lett, hogy a történeti topográfia és az új épület közötti feszültség mindennél erőteljesebben hívja fel a figyelmet az elpusztult településképi elem hiányára.

142

143

90

281, 282, 467 287, 474

SZAKIRODALOM

Szakirodalom

Bartók 1924 Bausinger 1995 Bél 2002

Hivatkozások Abaúj-Torna vármegye… 1914

Aradi et al. 1987 Assmann 2006

Bácskai – Nagy 1984

Baker 1975

Bakó 1978 Bakó 1984

Balassa 1984

Balassa 1994 Barabás – Gilyén 1979 Barabás – Gilyén 2004 Bartal 2001

Borovszky – Sziklay 1896 Abaúj-Torna vármegye adóközségeinek területe és kataszteri tisztajövedelme mívelési ágankét és osztályonként az 1909. évi 5. T.-Czikk alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás után (1913–1916). Állami Nyomda, Budapest, 1914 Aradi Nóra et al.: A művészet története Magyarországon. Gondolat, Budapest, 1987 Assmann, Aleida: Der lange Schatten der Vergangenheit: Erinnerungskultur und Geschichtspolitik. C. H. Beck Verlag, München, 2006. Bácskai Vera; Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Akadémiai, Budapest, 1984 Baker, R. H. Alan: Historical Geography and Geographical Change – Aspects of Geography. Cambridge University Press, 1975 Bakó Ferenc: Parasztházak és udvarházak a Mátra vidékén. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978 Bakó Ferenc: Párhuzamok és eltérések az Eger környéki magyarság és a nemzetiségek településében, építkezésében. In: Kunt Ernő – Szabadfalvi József – Viga Gyula (ed.): Interetnikus kapcsolatok Észak-Magyarországon, Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1984 Balassa Iván: A tokaj-hegyaljai német telepek építkezésének néhány sajátossága. In: Szabadfalvi József; Viga Gyula (ed.): Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1984, 267–280 Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1994 Barabás Jenő; Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1979 Barabás Jenő; Gilyén Nándor: Magyar népi építészet. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2004 [1987] Bartal Tamás Károly: Jászóvár monostora és temploma, Méry Ratio, Somorja, 2001

Bourdieu 1978 Braham – Tibori Szabó 2007

Braudel 1996 Bubics 1904

Castells 1989

Corboz 1992

Csemez 1996 Csíkvári 1939 Czepczyński 2008

Dercsényi – Zsolnay 1956 Duncan – Ley 1993 Durkheim 1978 Erdei 1941 Erdősi – Sonkoly 2004

215

Bartók Béla: A magyar népdal. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 1924 Bausinger, Hermann: Népi kultúra a technika korában. Osiris–Századvég, Budapest, 1995 Bél Mátyás: Torna megye leírása. In: Rémiás Tibor (ed.): Torna vármegye és társadalma a 18–19. századi források tükrében. Hermann Ottó Múzeum, Bódvaszilas – Miskolc, 2002 Borovszky Samu; Sziklay János: Abaúj-Torna vármegye és Kassa. Apollo Irodalmi Társaság Budapest, 1896 Bourdieu, Pierre: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Gondolat, Budapest, 1978 Braham, L. Randolph; Tibori Szabó Zoltán (ed.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája 1. Abaúj-Torna vármegye – Máramaros vármegye. Park Könyvkiadó, Budapest, 2007 Braudel, Fernand: A Földközi-tenger és a Mediterrán világ II. Fülöp korában. Osiris, Budapest, 1996 Bubics Zsigmond (ed.): A kassai százéves egyházmegye történeti névtára és emlékkönyve. Magánkiadás, Kassa, 1904 Castells, Manuel: The Information City: Technology, Economic Restructuring and the Urban Regional Process. Basil Blackwell, Oxford, 1989 Corboz, André: Die Großstadt Schweiz oder zur Notwendigkeit und von den Abhängigkeiten einer Stadtplanung. In: Die Stadt, als Gabentisch, Hg. Helms G. Hans, Reclam, Leipzig, 1992 Csemez Attila: Tájtervezés – tájrendezés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1996 Csíkvári Antal (ed.): Abaúj-Torna vármegye. Vármegyei Szociográfiák, Budapest, 1939 Czepczyński, Mariusz: Representation Cultural landscapes of post-socialist cities: representation of powers and needs. Ashgate Publishing Ltd., Hampshire, 2008 Dercsényi Dezső; Zsolnay László: Esztergom. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, Budapest, 1956 Duncan, James; Ley, David: Place – Culture – Representation. Routledge, London, 1993 Durkheim, Émile: A társadalmi tények magyarázatához. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1978 Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom. Franklin Társulat, Budapest, 1941 Erdősi Péter; Sonkoly Gábor (ed.): A kulturális örökség. L’Harmattan, Budapest, 2004

216

Evidenčný list 2007

Fél – Hofer 1997 Frémont 1996

Gajdoš – Pašiak 1995 Gál 2001 Garndiner 1989

Gilyén – Mendele – Tóth 1975

Gunda 1989

Guzsak 1983 Gyáni – Kövér 2003

Győrffy 1943 Györffy 1987 Hanák 1978

Harris – Ullman 1945

Hartog 2006 Hiller – Hanson 1984 Hoggart – Buller – Black 1995


Evidenčný list nehnuteľnej kultúrnej pamiatky. Krajský pamiatkový úrad, Košice. A hivatal belső nyilvántartása, 2007-es állapot Fél Edit; Hofer Tamás: Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Balassi Kiadó, Budapest, 1997 Frémont, Armand: The Land. In: Nora, Pierre: Realms of memory II. Columbia University Press, New York, 1996, 3–35 p. Gajdoš, Peter; Pašiak, Ján: Vývoj sociálno-ekologickej situácie slovenskej spoločnosti. Veda, Bratislava, 1995 Gál Sándor: Nagyida. Nagyida, Helyi önkormányzat kiad., 2001 Garndiner, Duncan B.: The Antl and Schuerger Families of Metzenseifen. Family Historian, Lakewood, Ohio, 1989, PhD Thesis Gilyén Nándor; Mendele Ferenc; Tóth János: A Felső-Tiszavidék népi építészete. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975 Gunda Béla: A kulturális áramlat, a társadalom és az etnikum szerepe az Északkeleti-Kárpátok építkezésében. In: Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula (ed.) Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében, Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Herman Ottó Múzeum, Szentendre – Miskolc, 1989, 109–134 Guzsak, Ladislaus: Bergstädte der Unterzips. (s. n.), Stuttgart, 1983 Gyáni Gábor; Kövér György: Magyarország társadalomtörténete: A reformkortól a második világháborúig. Osiris, Budapest, 2003 Győrffy István: A kertes és a csűrös település. In: Uo: Magyar falu, magyar ház. Turul, Budapest, 1943, 81–90. p. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–III. Akadémiai, Budapest, 1987 Hanák Péter: Magyarország társadalma a századforduló idején. In: Hanák Péter (ed.): Magyarország története 1890– 1918, Akadémiai, Budapest, [1978–1989], 403–425 p. Harris, D. Chauncy – Ullman, L. Edward: The nature of cities. In: Annals of the American Academie for Political Science, The University of Chicago Press, Chicago, 1945 Hartog, François: A történetiség rendjei – Prezentizmus és időtapasztalat. L’Harmattan, Budapest, 2006 Hiller, Bill; Hanson, Julienne: The Social Logic of Space, Cambridge University Press, 1984 Hoggart, Keith; Buller, Henry; Black, Richard: Rural Europa: identity and change. Arnold, London, 1995

SZAKIRODALOM

Horler 1955 Horváth – Marjalaki Kiss – Valentiny 1962 Hoyt 1939

Hudak 1983

Istvánfi 1997 Jakubec 1989 Juhász 2002 Kaitna – Reichel – Smetana 1978

Karap 1989 Kleinesiel 1981 Kolivosko 2005 Korompay 1941 Korompay 1956 Kósa 1998

Kostof 1992 Kostof 1993 Kovačevičová 2000

Kräftner 1994 Krcho 1992 Labudová 2007

217

Horler Miklós (ed): Budapest műemlékei. Magyarország műemléki topográfiája I–IV. Akadémiai, Budapest, 1955 Horváth Béla; Marjalaki Kiss Lajos; Valentiny Károly: Miskolc. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1962 Hoyt, Homer: The Structure and Growth of Residential Areas in American Cities. Federal Housing Administration, Washington DC, 1939 Hudak, Adalbert: Die evangelischen Karpatendeutschen aus der Slowakei. Arbeitsgemeinschaft der Karpatendeutschen aus der Slowakei, Stuttgart, 1983 Istvánfi Gyula: Őskor. Népi építészet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997 Jakubec, Ladislav: Východoslovenské železiarne. Východoslovenské železiarne – Tatran, Košice – Bratislava, 1989 Juhász Attila: A tornai plébánia története. Pont Kiadó, Kassa, 2002 Kaitna, Wolfgang; Reichel, Rüdiger; Smetana, Kurt: Katalog baulicher Merkmale in nördlichen Burgenland. Eigenverlag, Wien, 1978 Karap, Ján: Okres Košice-vidiek. Východoslovenské vydavateľstvo, Košice, 1989 Kleinesiel János: Házak, városok, emberek. Gondolat, Budapest, 1981 Kolivosko István: Jászó. Fejezetek a község történelméből. A Községi Hivatal kiad., Jászó, 2005 Korompay György. Korompay György: Veszprém. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1956 Kósa László: Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880–1920). Planétás Kiadó, Budapest, 1998 Kostof, Spiro: Das Gesicht der Stadt – Geschichte städtischer Vielfalt. Campus, Frankfurt/Main – New York, 1992 Kostof, Spiro: Die Anatomie der Stadt – Geschichte städtischer Strukturen. Campus, Frankfurt/Main – New York, 1993 Kovačevičová, Soňa: Sídla a obydlie. In: Stoličná, Rastislava (ed.): Slovensko – Európske kontexty ľudovej kultúry. Bratislava, 2000, 143–170 p. Kräftner, Johann: Österreichs Bauernhöfe. Pinguin, Innsbruck, 1994 Krcho János: Kassa helyrajza. PhD-értekezés, Budapesti Műszaki Egyetem, 1992 Labudová, Zuzana: Klasicistické kaštiele a kúrie v okolí Košic na území bývalej Abovsko-turnianskej župy. In: Bořutová, Dana; Beňová, Katarína (ed.): Osobnosti a súvislosti

218


umenia 19. storočia na Slovensku. K problematike výskumu dejín umenia 19. storočia. Filozofická fakulta univerzity Komenského, Bratislava, 2007, 23–60. p. Leduc 2006 Leduc, Jean: A történészek és az idő. Kalligram, Pozsony, 2006 Löw 2001 Löw, Martina: Raumsoziologie. Suhrkamp, Frankfurt/M, 2001 Lowenthal 1998 Lowenthal, David: The heritage crusade and the spoils of history. Cambridge University Press, 1998 Magyar 2001 Magyar Zoltán: Torna megyei népmondák. Osiris, Budapest, 2001 Markušová 1999 Markušová, Kristína: Kassa környéki népi építészet – Kavečany, Krásna nad Hornádom, Vyšný Klátov, Nižný Klátov, Kojšov esetében. In: Makay Dorottya (ed.): Népi építészeti örökség. (Tusnad 1999. A műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései. 8. nemzetközi tudományos ülésszak) Kiadta Transylvania Trust Alapítvány, Kolozsvár, 1999, 93–96 p. Marosi 1975 Marosi Ernő: Magyar falusi templomok. Corvina, Budapest 1975 Marx – Engels 1932 Marx, Karl; Engels, Friedrich: Manifest der Kommunistischen Partei. In: Marx / Engels Gesamtausgabe, ed. Vladimir V. Adoratskij, Marx-Engels Verlag, Berlin 1932 [1848], 523–557 p. Máté 1995 Máté Zsolt: Fejezetek a történeti települések értékvédelméből. (konferenciaanyag) Tusnad, 1992–1994; Sepsiszentgyögy, 1995, 42–61. p. Meggyesi 2005 Meggyesi Tamás: A 20. század urbanisztikájának útvesztői. Terc Kft., Budapest, 2005 Meggyesi 2008 Meggyesi Tamás: Települési kultúránk. Terc Kft., Budapest, 2008 Meggyesi 2009 Meggyesi Tamás: Városépítészeti alaktan. Terc Kft., Budapest, 2009 Meinig 1979 Meinig, D. William: The Interpretation of Ordinary Landscapes: Geographical Essays. Oxford University Press, 1979 Mendöl 1963 Mendöl Tibor: Általános településföldrajz. Akadémiai, Budapest, 1963 Ortutay 1982 Ortutay Gyula (ed.): Magyar Néprajzi Lexikon. Akadémiai, Budapest, 1982 Paládi-Kovács 2007 Paládi-Kovács Attila: Ipari táj: Gyárak, bányák, műhelyek népe a 19–20. században. Akadémiai, Budapest, 2007 Park – Burgess – McKenzie 1925 Park, Robert E.; Burgess, W. Ernest; McKenzie, D. Roderick: The City. University of Chicago Press, Chicago, 1925 Park 1952 Park, Robert: Human communities: The City and Human Ecology. The Free Press, Glencoe, Ill, 1952

SZAKIRODALOM

Peja 1973

Pogány 1954 Pogány 1976 Prinz – Teleki 1936

Raith 2005

Riegl 1903 Román 2004 Saád 2006

Sisa – Wiebenson 1998 Sitte 1909

Stübben 1924 Súpis pamiatok 1967 Szabó 1948

Szalipszki 1999

Szentkirályi 1980 Szuhay 1982

Šarudyová 1989

219

Peja Győző: Az edelényi táj földrajzi képe. In: Dr. Sápi Vilmos (ed.): Edelény múltjából. Edelényi Közös Községi Tanács, Edelény, 1973 Pogány Frigyes: Terek és utcák művészete. Építésügyi Kiadó, Budapest, 1954 Pogány Frigyes: A szép emberi környezet. Gondolat, Budapest, 1976 Prinz Gyula; Teleki Pál: Magyar földrajz II. A magyar munka földrajza. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1936 Raith, Erich: Stadt ohne Ende – Von der umschlossenen Stadt zur totalen Landschaft. In: Brunner, Karl; Schneider, Petra (hg): Umwelt Stadt: Geschichte des Natur- und Lebensraumes. Wien – Köln – Weimar, 2005, 596–603. p. Riegl, Alois: Der moderne Denkmalkultus, sein Wesen, seine Entstehung. Braumüller, Wien, 1903 Román András: 487 bekezdés és 617 kép a műemlékvédelemről. Terc Kft., Budapest, 2004 Saád József: Örökségek súlya – örökösök terhe. Gondolatok az emlékezésről és a módszerről a hortobágyi-nagykunsági kényszermunkatáborok kutatása kapcsán. In: Eötvös Péter – Hegedűs Hajnalka (ed.) Hortobágyi kényszermunkatáborok 1950–1953 között. Budapest, Konrad-Adenauer-Stiftung, 2006, 97–116 p. Sisa József; Wiebenson, Dóra: Magyarország építészetének története. Vince Kiadó, Budapest, 1998 Sitte, Camillo: Der Städtebau nach seinen künstlerischen Grundsätzen.: Vermehrt um ‚Grossstadtgrün’. Birkhäuser GmbH; Auflage: Reprint der 4. Auflage, Wien, 1909 Stübben, Joseph: Der Städtebau. Leipzig, 1924; [1890] Súpis pamiatok na Slovensku. Obzor, Bratislava, 1967. Szabó István: A jobbágybirtok problémái 1848/49-ben. In: Uő: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Teleki Pál Tudományos Intézet, Budapest, 1948, 311–396 Szalipszki Péter: A Bódva-völgy településszerkezete a 19. század második felében. In: Bodnár Mónika; Rémiás Tibor (ed.): Tanulmányok a Bódva völgye múltjából. Gömöri Múzeum és Baráti Köre, Putnok, 1999, 157–165 p. Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1980 Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus korában. Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, Miskolc, 1982 Šarudyová, Mária: Topografia železiarní na Slovensku v 19. storočí. Východoslovenské technické múzeum vo Východoslovenskom vydavateľstve, Košice, 1989

220

Šutaj 2008 Tamáska 2007

Tamáska 2011a

Tóth 1961 Tóth 1971 Tóth 1995 Turčan 1960 Urbaria et conscriptiones 1970

Vadkerty 2007 Vantová 1979 Varsík 1964, 1973, 1977 Vozár et al. 2003

Weber 1987

Weber 1995 Weber 1996 Weber 1998 Zádor 1964 Zucker 1959


Šutaj, Štefan: Magyarok Csehszlovákiában 1945–1948 között. Lucidus, Budapest, 2008 Tamáska Máté: „Eldűtik, ami nem kell?” – A kassai járásban fekvő Csécs falu építéstörténete és értékvédelmi elemzése. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – Építészmérnöki Kar – Építészettörténeti és Műemléki Tanszék – Műemlékvédelem Szakmérnöki Szak, 16. ciklus, 2007 Tamáska Máté: Építőanyag és etnikum összefüggése Kassa vidékén. In: H. Németh István et al. (ed.): A város és társadalma. Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület, Budapest, 2011, 553–564 p. Tóth János: Népi építészetünk hagyományai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961 Tóth János: Az Őrségek népi építészete. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971 Tóth László: Magyarország közútjainak története. Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, Budapest, 1995 Turčan, Pavol: Socialistická industrializácia Slovenska. Osveta, Bratislava, 1960 Urbaria et conscriptiones. Művészettörténeti adatok. III/3. füzet, A Művészettörténeti Dokumentációs Központ [Az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának] forráskiadványai, Budapest, [1969–1970], 1970 Vadkerty Katalin: A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Kalligram, Pozsony, 2007 Vantová, Mária: Okres Košice-vidiek v tlači. Krajská knižnica v Košiciach, Košice, 1979 Varsík, Branislav: Osídlenie Košickej kotliny I-III. SAV, Bratislava, 1964, 1973, 1977 Vozár, Jozef et al.: Dejiny baníctva na Slovensku. Vyd. Ing. Tibor Turčan – Banská agentúra, Košice a Zväz hutníctva, ťažobného priemyslu a geológie SR, Bratislava, 2003 Weber, Max: Gazdaság és társadalom 1. Szociológiai kategóriatan. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987 Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Cserépfalvi, Budapest, 1995 [1905] Weber, Max: Gazdaság és társadalom 3/4. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1996 [1922] Weber, Max: Tanulmányok, Osiris, Budapest, 1998 Zádor Mihály: Kaposvár. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1964 Zucker, Paul: Town and Square. From Agora to the Village Green. Columbia University Press, New York, 1959

SZAKIRODALOM

Zukin 1991

221

Zukin, Sharon: Landscapes of power: from Detroit to Disney World. University of California Press, Berkeley, 1991

Folyóiratok, évkönyvek Goldhorpe 2000

Fejős 2003a

Fejős 2003b

Mannheim 1928/29 Marsden 1999 Máté 2001

Máté 2008 Pozsgai 2001a

Pozsgai 2001b Pozsgai 2004

Pozsgai 2008

Hofer 1975

Szőllősy 1939 Tamáska 2011b

Goldhorpe, John H.: The Use of History in Sociology. Reflections in Some Recent Tendencies. British Journal of Sociology 2. 211–230 Fejős Zoltán: Néprajzi jelenkorkutatás és a néprajzi gyűjtemények változása. In: Fejős Zoltán (ed.): Madok-füzetek 1., Néprajzi Múzeum, Budapest, 2003 Fejős Zoltán: Jelenkori néprajzkutatás és néprajzi muzeológia. In: Fejős Zoltán (ed.): Madok-füzetek 1., Néprajzi Múzeum, Budapest, 2003 Mannheim, Karl: Das Problem der Generationen. Kölner Vierteljahreshefte für Soziologie, 1928/29. Heft 7, 157–184 p. Marsden, Terry: Rural Futures – The Consumption Countryside and its Regulation. Sociologia Ruralis, 1999. no. 2, 501–526 p. Máté Zsolt: A városszerkezet mint műemlék. Az építészeti és települési örökség egysége és különbözősége. Falu, Város, Régió. 2001/6 Máté Zsolt: A történelmi magyar városok alaprajzi tipológiája. Örökség, 2008/7–8., 6–10. p. Pozsgai Péter: Család és háztartás. A történeti demográfia forrásainak fogalomhasználata Magyarországon a 16–19. században. Demográfia, 2001/3–4., 332–346. p. Pozsgai Péter: Kézművesek és kézműves családok Tornán a 19. században II. Korall, 2001/3–4, 266–296. p. Pozsgai Péter: II. József népszámlálása Abaúj és Torna megyében I. A forrásközlés, a forráskritika és a feldolgozás szempontjai. Történeti Demográfiai Évkönyv, Központi Statisztikai Hivatal – Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest, 2004, 83–155. p. Pozsgai Péter: „Helybeliek” és „idegenek”. Községi illetőség Torna megyében az 1869. évi népszámlálás háztartási lajstromai alapján. Korall, 2008/12, 68–101. p. Hofer Tamás: Három szakasz a magyar paraszti kultúra XIX–XX. századi történetében. Ethnográfia, 1975/2–3, 398–416. p. Szőllősy Zoltán: Földbirtokviszonyok a Felvidék visszacsatolt részén. Magyar Statisztikai Szemle, 1939/5, 500–509. p. Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete a Felső-Bódva mentén. Urbs Várostörténeti évkönyv, 2011/1, 291–323. p.

222

Nora 1998


Nora, Pierre: Between Memory and History. Representations, Spring 1998, no. 26, 7–28. p.

Sčítanie obyvateľov, domov a bytov [CD melléklet]. Štatistický úrad Slovenskej Republiky – Košice, Bratislava–Košice, 2001

A leggyakrabban használt internetes tartalmak Tamáska Máté: Alsómecenzéf és Torna történeti településképének kialakulása és mai örökséghelyzete. PhD-disszertáció. Letölthető: http://www.omikk.bme.hu/collections/phd/Epiteszmernoki_Kar/2010/Tamaska_Mate/tezis_hun.pdf Pozsgai Péter: Családok és háztartások. Torna megye társadalma a 19. század közepén. ELTE Bölcsészettudományi Kar, doktori disszertáció, 2006. Letölthető: http://hajnalkor.uw.hu/ vedesek/tezis_phd_pozsgai.pdf Kelet-Szlovákiai Vasmű környezetkárosító hatásainak feltárása, és kezelésére tett javaslatok a határ két oldalán. Helyzetfelmérő Tanulmány I-II., 2005. Letölthető: http://www.atosz.hu/ atosz/letoltesek/keletszlo1.pdf Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei. Letölthető: http://www.nogradhistoria.eu/data/files/186641611.pdf Pamiatkové rezervácie na Slovensku – http://www.pamiatky.sk Magyar Elektronikus Könyvtár – http://mek.oszk.hu/

II. TÁJKATASZTER ÉS TELEPÜLÉSLEXIKON

Felsőtőkés Aranyida

Felső Ida mente A. Tőkés Idabukóc

Hilyó

Baska

Jászómindszent

Stósz

Felsőmecenzéf

Jászóújfalu Jászó

Alsómecenzéf

Hatkóc

Rudnok

Kisida

Dombvidék Semse

Ájfalucska

Karsztvidék

Felső Bódva mente

Debrőd

Pány

Áj Szádelő Csécs

Szepsi Somodi

Torna Udvarnok Méhész

Makranc

Bódva medencéje Zsarnó Vendégi

Újfalu

Ida medencéje

Nagyida

Szeszta

Bodolló Péder

Komaróc

Horváti Jánok

Perény Felsőlánc Reste

Cserehát

Hím Alsólánc

A lexikon felépítése: A kistáji kataszterben a patak- és folyóvölgyek, domborzati egységek kialakította természetföldrajzi tájak logikáját követve a Cserehát, az Ida medencéje, a Felső-Ida mente, a Dombvidék, a Karszt, a Felső-Bódva mente és a Bódva medencéje kerül bemutatásra. Noha az egyes mikrorégiókon belül előfordulhatnak jelentős településszerkezeti különbségek, a táji adottságok, a településhálózati pozíció, a szomszédságból következő intenzívebb interakciók és a társadalmi tagoltság nagyrészt csökkentették a mikrotájakon belüli különbségeket.153 A tájkataszter után következik a vizsgált tájegységekben található 44 falu és kisváros részletes településképi elemzése: a településlexikon. Felhasznált források: A leírásokban a könnyebb olvashatóság érdekében nincsenek belső hivatkozások. A felhasznált irodalmak, illetve források témák szerint csoportosítva külön mellékletet képeznek. A hivatkozások elhagyását indokolta továbbá, hogy a felhasznált munkák majdnem mindenütt ugyanazok voltak, illetve a tény, hogy a lexikon információinak alapját nem az írásos dokumentumok, hanem a térképek és a terepmunkák adták. A történeti térképi forrásokat a három katonai felmérés, a 19. századi földrendezési (tagosítási) ívek 1:2 000 léptékű szelvényei és az 1950 és 1980 közötti időkből származó 1:10 000-es topográfiai térképek alkották. A jelenlegi kataszterek a Szlovák Földmérési Térképészeti és Kataszteri Hivatal internetes adatbázisából voltak beszerezhetők. Néhány esetben persze az iménti térképi forrásokon túl is előkerülhettek anyagok, mint pl. Aranyida kapcsán a kamarai bányamérnöki tervek. A települések történeti adatait, úgymint pl. a tűzvészeket, néhány népesedési és rétegződésbeli folyamatot a 19–20. századi nagy monográfiákból lehetett átemelni, pl. Vályi András és Fényes Elek geográfiai szótáraiból, a Borovszky- és a Csíkvári-féle Abaúj-Torna-kötetekből (mindkettő egy nagyobb sorozat részeként jelent meg) vagy a Kassai Egyházmegye 1904-ben szerkesztett Emlékkönyvéből. Ezen lexikonszerű áttekintő munkákon túl az elmúlt években egy sor helytörténeti könyv is napvilágot látott, amelyeket sok esetben magyarul és szlovákul is kiadtak. Noha a helytörténeti irodalom színvonala meglehetősen vegyes, még a gyengébb munkák is számos olyan forrást, önkormányzati krónikákat, fényképeket, visszaemlékezése-

Buzita 238 Mikrotájak Microregions

153

Az átlagtól elütő fejlődésre jellemző Aranyida esete, amely kései bányatelepülésként a Felső-Ida mentén egészen sajátos, szomszédjaival alig összevethető örökséggel bír.

226


ket stb. közölnek a legutóbbi évtizedekből, amelyek máskülönben egyáltalán nem, vagy csak nehezen lennének felderíthetők. A helytörténeti munkák mellett az utóbbi években a szaktudományok is kezdik felfedezni Kassa vidékét. Elsősorban a volt Torna vármegye, illetve a Felső-Bódva az a terület, amelynek néprajzi, társadalomtörténeti vonatkozásairól kiemelkedő értékű tanulmányok születtek. Mindenképp meg kell említeni Pozsgai Péter munkásságát, aki Torna megye 18–19. századi társadalomtörténetét korábban ismeretlen források felkutatásával és azok igen meggyőző kritikai értékelésével dolgozta fel. A lexikon témájához közvetlenül kapcsolódó építéstörténeti munkák jóval kisebb számban állnak rendelkezésre. Sárközi Sebestyén Torna megyei településtopográfiája talán az egyetlen önálló kötet, amely azonban csak a 18. századig mutatja be a térséget. Csak meglehetős utánajárással sikerült egy-egy kis példányszámú konferenciakötetben megjelenő tanulmányt találni Alsómecenzéf épített örökségéről, a tágabb térség modernizálódó népi lakóházairól, illetve a 18. századi kastélyépítészetről. Elvétve a szlovák népi építészeti monográfiákban is szentelnek néhány oldalt Kassa környékének, a térség kiemelt műemlékei pedig, mint a jászói kolostor vagy a tornai vár gyakran megemlítődnek a művészettörténeti kézikönyvekben. A legkönnyebben hozzáférhető forrásmunka azonban még ma is az 1967-ben kiadott műemléki regiszter (lásd Súpis pamiatok). A templomok, kastélyok és egyéb kiemelkedő emlékek építéstörténeti adatait jelen lexikon is jórészt innen vette át, kiegészítve azokat a Kassai Műemlékvédelmi Hivatalban őrzött védetté nyilvánítási dokumentációkkal (lásd Evidenčný list). A statisztikák kapcsán a legnagyobb relevanciával a kutatás idejében rendelkezésre álló legutolsó szlovák népszámlálás adatbázisa bírt (2001). Néhány szociológiai változó mellett mindenekelőtt a lakások építési idő szerinti megoszlása lehetett iránytű az elemzésekben. Mindemellett, noha nem volt cél a történeti elemzés, bizonyos mélységig szükséges volt a korábbi évtizedek népszámlálásait is figyelembe venni. A nyers népesedési és épületstatisztikai adatok összegyűjtésén túl, néhány történetstatisztikai „pillanatfelvétel” is készült az 1910 körüli birtokviszonyokról, a művelési módokról (erdők, szántók, gyümölcsösök megoszlása), a foglalkozási szerkezetről, valamint az ezeket némileg módosító első világháború utáni földosztásról. Ezeket az adatokat nem is annyira társadalomtörténeti forrásértékük miatt kellett figyelembe venni, hanem sokkal inkább a jelenig kiható örökségi vonatkozásaik okán.

TÁJKATASZTER

1. A Cserehát falvai

A Kassai-medence déli peremén fekvő falvak helyzetét ma a szlovák–magyar határ közelsége révén írhatnánk le a legkönnyebben, holott eredendően egy földrajzi választóvonalat ültek meg. A Cserehát lankás dombjai itt érnek véget, hogy az Ida és mellékvizei által feltöltött medencének adják át helyüket. A Perénytől Jánokig húzódó településlánc tehát a Csereháti-dombság partvonala. Az egykor mocsaras sík miatt a belterületek a lankáknak vetik a hátukat, ami sajátos dombvidéki atmoszférát kölcsönöz megjelenésüknek. Ahogyan a valódi part menti települések is viszonylag nagyobbak és jelentősebbek a mögöttük elterülő vidéknél, úgy az itteni falvak is kiemelkednek az aprófalvas Cserehátból. Különösen érvényes ez Buzitára, amely egyben hídfőként is működött, miután a 19. századtól jó minőségű úton lehetett átszelni a Kanyapta mocsárvilágát. A Cserehát történetileg szegény vidék, szerény paraszti építészettel. A modernizáció során ez az archaikus, rendkívül egyszerű architektúra jórészt elpusztult. Manapság a lakóházaknak alig 10–15 százaléka tekinthető településképileg értékesnek. Nemcsak régi lakóházakban, de műemlékekben is szegény ez a vidék. A Buzitát meghatározó kastélyt lebontották, a középnemesi kúriák Jánokon alig felismerhető állapotban maradtak ránk. Perény és Hím középkori részleteket őrző templomai nevezhetők a legkomolyabb műemléki értéknek. Dacára a szegényes emlékanyagnak, a Cserehát falvai is rendelkeznek településképi értékekkel. A táj meghittsége, a falvak medencére nyíló panorámája, egy-egy fennmaradt kisebb utcarészlet, az irtásos gazdálkodás nyomát őrző sajátos szerkezetek és az apró református templomok együttesen valami összetéveszthetetlenül helyi és értékes atmoszférát teremtenek. A táji beágyazottság: A hét település elhelyezkedése követi a Cserehát lankás lejtőinek ívét. A Cserehát és a Kanyapta partvonalán felépült településláncot északról és délről egészen más táji karakter övezi. Észak felé kiterjedt lapály, csatornákkal sűrűn

21 22 491

234

228

34 22

474


átszőtt, ármentesített szántóföldek tárulnak elénk. A táblák méretei néhol a fél négyzetkilométert is elérik, határaik rendszerint vonalzóval meghúzottak. Déli irányból ugyanakkor szelíd, lankás dombvidéki táj terül el. A táblák kisebbek, szabálytalanabb alakúak, kisebb nagyobb erdőfoltokkal tarkítottak. A két tájkép közül kétségtelenül utóbbi hordoz magában több történeti örökséget, míg a medencefenék síkján egy viszonylag fiatal szántóföldi kultúra virágzik. A medencefenék síkja: Ha magunk elé képzeljük a síkság 100–150 évvel ezelőtti, vadvizekkel átszőtt képét, és összevetjük azt a mai állapotokkal, óriási különbség mutatkozik. A lecsapolási munkáknak három nagy állomása figyelhető meg. Időben visszafelé haladva az első az 1960-as évek mezőgazdasági koncepciójához, a második a 19. századi sikeres árvízmentesítéshez, míg a harmadik az 1783-ban kiásott, de nem kellő hatékonysággal működő Kanyapta-csatornához köthető. Az 1780-as éveket rögzítő katonai leírás még áthatolhatatlan mocsárvilágról ír. Az ugyanebben az évtizedben kezdődő lecsapolási munkák hozadéka, hogy elkészült a Buzitáról induló, a mocsaras részek állandó közlekedését megoldó új útszakasz. Ugyanakkor a mintegy hét kilométer hosszú, tízméteres eséssel rendelkező, nyílegyenes csatorna csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A 19. század közepén a terület még mindig vizenyős, lápos vidék A második katonai felmérés tanúsága szerint a mocsárvilág kiterjedtsége jóformán semmit sem változott. A Buzita alatti „Nagy rétek” és a „Hideg-tó”, a Jánoknál található „Két víz köz” vagy a felsőlánci „Csíkászó” határnév önmagukért beszélnek. Hiába épült meg a csatorna, ha a folyó éles kanyarokkal tarkított régi árka szabályozatlanul maradt. Az egykori szeszélyes medervonalról a műholdfelvételek alapján nyerhetünk némi képet, hiszen kellő magasságból szemlélve még ma is láthatók a szántók alatti mélyedések. A vadvízországot két nagyobb erdőfolt tarkította: a Reste melletti és a Perény melletti Égeres. A medence lakatlan volt, településképződésre tökéletesen alkalmatlan. Csupán egy-egy vízimalom törte meg a természet uralmát. Mára mindegyik elpusztult, de a buzitai emlékét még őrzi a Malomszög, Malomkút elnevezés. A 19. század végének tájhasználatát rögzítő harmadik katonai térkép már egy megszelídített kultúrtájat rajzol elénk, amely kultúrtáj az Ármentesítési Társulat révén alakult ki. A medencefenék feltörése erre az időszakra tehető. Érdekességként megemlíthető, hogy felmerült a mélyben felhalmozódott tőzeg kitermelésének a gondolata is. A tarlók égetése során keletkezett tüzek azonban áterjedtek a tőzegrétegekbe is, így azok teljesen elpusztultak. Az ármentesítés után eke alá fogott, jó minőségű termőtájon alig találjuk nyomát a tanyásodásnak. A Buzita és Alsólánc közötti út mentén létrejövő Baromlak tanya helyén is csupán néhány ház áll, ám esetében erősen kérdéses, hogy a neve alapján állattartó telepként létrejövő szórvány ténylegesen az ármentesítés következménye-e. Végül a tájátalakítás harmadik hulláma hozta létre a ma is domináns iparosított mezőgazdasági vidéket. A 20. század hatvanas éveitől épült ki a medencét áthálózó

A CSEREHÁT FALVAI

229

szisztematikus csatorna- és árokrendszer, amely olyannyira sikeresen vezeti el a vizeket, hogy manapság komoly dilemmákat okoz a szárazság. Ráadásul a Kanyaptamedence közvetlen szomszédságában működő vasgyár okozta környezetpusztítás alaposan tönkretette a talajt. Néhány agrárszakember szerint az alig egy évszázada szántó alá fogott medencefenék ma már alkalmatlan a biztonságos élelmiszer-termelésre. A mocsárvilág végleg eltűnt ugyan, ám a települések hiánya mind a mai napig kirajzolja egykori kiterjedését. A mintegy 50 négyzet-kilométernyi összefüggő lakatlan terület településhálózati fehér folt a sűrűn benépesült Kassa-vidéken. A hatalmas lapos szántók uralta látképben még a mezőgazdasági reptér betoncsíkja is elvész. A látvány mégsem alföldies. A Cserehát dombjai és az északon meredeken alázuhanó hegyláncok karéja szinte iskolás példa módjára rajzolják ki a medencejelleget. A dombvidék partvonalában: A Cserehát rendkívül szelíd, festői táj, amely azonban rossz talajadottságai folytán sosem kényeztette el az itt élőket. Ennek a vidéknek északi, szlovákiai részét hívják Bodvianska Pahorkatinának, azaz Bódva-dombságnak. A tengeri és folyóvízi üledékekből összeálló, homokos, agyagos, néhol kavicsos alapkőzet a gyakori csuszamlások és talajfolyások miatt nem volt alkalmas a szálló lösz megkötésére. A gyenge talajtakaró a cseres tölgyes ősnövényzet kiirtása után hamar kimerült. A két-háromszáz méter magasságú dombvidék széles völgyekkel szabdalt hullámzó felszínét erodálódó szántóföldek, rossz minőségű legelők és kisebb-nagyobb erdőfoltok, erdősávok alkotják. Dacára az elmúlt évtizedek nagyüzemi gazdálkodásának a táj arculatában ma is jól kimutatható az irtásos tájgazdálkodás hagyatéka. A szántók szabálytalan formájúak, határaikat keskeny galériaerdők jelzik. A dombtetőkön és a széles völgyek vizenyős teknőiben kisebb fás ligetek zöldellnek. A szabálytalan formájú táblákat egy tagban művelik. Mindez, legalábbis a földek egybefüggő kezelését tekintve, visszatérést jelent az irtványföldek kialakulásának stádiumához. A paraszti gazdálkodás során ugyanis a telekaprózódás az eredendően egy-két család tulajdonában lévő irtványokat hoszszanti szalagparcellákká szabdalta fel. Reste falu 19. századi rendezési térképén jól nyomon követhető az irtványok átalakulása. A falutól távolabbi „Fagyos Hosszú” földek és a szomszédos „Nagy Bújnék” dűlők felosztása ebben az időben éppen csak megkezdődött. A hasonló méretű irtások közül az előbbi négy, a második nyolc parcellára oszlik. A falu közepén ugyanakkor már csak szalagparcellákat találni, mivel ezek az irtványok évszázadokkal ezelőtt keletkeztek, majd az örökösödések révén feldarabolódtak. Noha az erdőirtás már a középkortól kezdve jelentős lehetett, a 18. század végén még egybefüggő erdőségeket találunk. Nem véletlen, hogy a török kor utáni vándorlási mozgalomban viszonylag jelentős számú erdőirtásban járatos ruszin népesség jelenik meg a falvakban. Hímet Fényes Elek magyar–orosz faluként írja le, ahol minden negyedik lakos görög katolikus. A keleti rítusú katolikusok aránya relatíve

37

23

473 491

230


magas volt még Restén, ahol húsz százalékot tettek ki, de száz fölötti lélekszámú volt a buzitai diaszpóra is. Utóbbi falu Benkő nevű részétől délre a 2. katonai felmérés egy „Új Ortás” nevű határrészt jelöl. Az egy kilométerrel odébb lévő Ortás-hegy pedig még későbbi, a 19. század második felére tehető irtásra utal. Buzita határa az Ortás-hegy mögött mélyen benyúlik a Csereháti-dombvidékbe. A relatív nagy távolság miatt négy-öt kilométernyire a falutól két kisebb szórványtelep is kialakult: a középkori falunevet őrző Csebitanya és a Rózsástanya. Jellegüket tekintve kisebb urasági majorságok ezek. Hasonló okokból jött létre Jánok határában Pál-tanya is. Csupán a kitekintés végett érdemes megemlíteni, hogy nem egyedi esetekről van szó, hiszen a Cserehát Magyarországon maradt belső területein egészen általános tendencia volt az irtványokon kialakult majorság. A 20. század második fele azonban nem kedvezett a majorságoknak, így fejlődésük megakadt. A kisebb falvak határában nem találunk majorságokat, de az irtásföldek gyarapodása itt is végigkíséri a 19. századot. A Felsőláncról déli irányba kivezető utca például az 1850-es években még egy Szálas nevű erdőségbe vitt, amelyet csak a századforduló körüli évtizedekben irtottak ki. A szántóföldek terjeszkedése azonban nemcsak az erdőségek rovására haladt előre, de néhány korábbi gyümölcsös felé is. Dűlőnevekből következtethetünk arra, hogy a környéken még a szőlőtelepítéssel is megpróbálkoztak. Komolyabb szőlőkultúra azonban egyedül Restén lehetett. Az idősek elmondása szerint a hegybe vájt pincék néhol 200 méter hosszúságú járatokat képeznek, de arra nem emlékeznek, hogy itt valaki saját bort tárolt volna. Valójában már évtizedekkel a filoxérajárvány előtt, az 1864-es tagosítási térképen is csupán „Puszta szőlők” megnevezést olvashatunk.

491

489

A belterületek táji kapcsolata: A csereháti partvonalra települt településlánc a szocialista évtizedekben kevés fejlesztési forráshoz jutott, ami egyebek mellett azzal a következménnyel járt, hogy a történeti belterületek – legalábbis szerkezetiségükben – sok helyütt ma is közvetlenül, új családi házas gyűrűk közbeiktatása nélkül kapcsolódnak a tájhoz. A szelíd dombságok között meghúzódó falvak távolról jól láthatóak, de közelítve hozzájuk egyre inkább a lejtők takarásába bújnak. Helyüket csak a magasba mutató templomtornyok sejtetik. Annak ellenére, hogy mindössze hét faluról van szó, nehéz lenne egységes táji kapcsolatról beszélni. Legkirívóbb kétségtelenül Alsólánc, amely nem is a domboldalra, hanem jó tíz méterrel mélyebben, a medence síkján települt. A hagyományok szerint azonban a középkorban Alsólánc is a dombságnak vetette a hátát, és csak a török kor után költözött mai helyére. A kicsiny urasági falu félszigetszerűen nyúlt be a vizenyős ártérbe. Az országúthoz egy 500–600 méter hosszú bekötőúttal csatlakozott, amely mentén keskeny sávban terültek el a szántók, kisebb gyümölcsösök, irtványok. A 20. század második fele ezen az útszakaszon hozta a legnagyobb változást, hiszen a mezőgazdasági parcellák helyén ma végig háztelkek sorakoznak.

A CSEREHÁT FALVAI

231

Alsólánc egészen egyedi táji kapcsolatát leszámítva a további hat falura jellemző, hogy nem a medencesíkon, hanem a domboldalon épültek fel. Miközben Buzita, Perény és Reste egy-egy délről északra tartó völgyet foglal el, és így merőlegesen fekszik a Kanyapta medencére, addig Hím, Felsőlánc és Jánok kelet–nyugati tengelyével egy-egy hegyteraszra szerveződött. Az elsőként említett völgyi fekvés végeredményben oda vezet, hogy a falu déli és északi tájkapcsolata egészen eltérő: Perény és Buzita déli házait erdős, dombvidéki táj övezi, míg északon síkságot hasít ketté az utca. Igaz, nem szabad elfelednünk, hogy az alacsonyan fekvő utcaszakaszok már az ármentesítés után, a 20. század első felében alakultak ki. Restén belül kisebb különbségeket találunk, aminek hátterében az áll, hogy a falu félkaréjban nőtt rá egy kisebb domb lábára, ami miatt a házak egy idő után letérnek a völgy vonaláról. Érdekes átmeneti helyzetben van Jánok, amely ugyan teraszra szerveződött, de főutcáját két völgy is megtöri, maga a templom kijelölte településmag pedig egy kisebb emelkedőn található. Emiatt Jánok átmenetet képez dombsági, völgyi és teraszos, illetve sík jellegű tájkapcsolat között. A teraszosság legtisztábban Hím esetében érvényesül, amely egyetlen utcából áll. Házhelyei, akárcsak ötven-száz évvel ezelőtt, hosszan hátranyúlnak. A szépen gondozott gyümölcsösök zöld gyűrűbe fogják a házakat. Hasonló mondható el Felsőláncról is, azzal a különbséggel, hogy itt a terasz egy keresztvölgy révén középen megtörik. Felsőlánc és Hím olyan aprófalvak, amelyeket a szocialista településpolitika különösen negatívan érintett. Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy az ingatlanépítési engedélyek korlátozása közvetlen összefüggésben van a háztáji gyümölcsösök megmaradásával. Ugyanakkor látni kell, hogy a viszonylag dinamikusan fejlődő Perényben sem következett be a belső telkek megosztása. A telekkimérések sokkal inkább az új, kivezető útszakaszok beépítésének logikáját követték. Kivételt egyedül Buzita jelent, ahol viszonylag komplett családi házas gyűrű található a belső mag körül. A falvak arculata: A csereháti falvak jellegzetes uradalmi települések. Buzita, Alsóés Felsőlánc szerkezetét a kastély, illetve a központi kúria, Jánokét több kisebb urasági lak határozta meg, míg Hím és Perény esetében a faluban rezidenciát fent nem tartó, de a telekkiosztásban és a telepítésben aktív szerepet játszó földesúrral kell számolnunk. Az egykori irtásos falvak közül egyedül Perény volt képes kiaknázni a Kanyapta mocsár lecsapolása után megnövekedett szántóföldek kínálta konjunktúrát. Ennek köszönhetően itt egy látványában meglehetősen impozáns késő paraszti építésmód alakult ki, amely anyaghasználatában (beton, vas), már távolodóban volt a népi építészet helyhez kötöttségétől. Máshol a paraszti társadalom megrekedtségét tapasztaljuk, amely legerőteljesebben talán Felsőlánc szegényes, számtalan archaikus vonást megőrző házaiban mutatkozik meg. A falvak szerkezete viszonylag késői fejlődést takar. A török megszállás ugyanis alaposan átrajzolta a feltételezhető középkori településrendet. A háborús évszá-

397, 400 343 473, 474

491

56, 344

330 318

252 290

398 237

232


zadok alatt itt élő református magyarság mellé a 18. században nagy számban érkeztek ruszin és lengyel népelemek, amelyek vallásukat igen, de nyelvüket nem őrizték meg. A 19. században a lakosságszám stagnált, illetve visszaesett, ami azzal a következménnyel járt, hogy a telepítések utáni faluszerkezetek konzerválódtak. Szerkezetükön túl a falvak nem sok régiséggel büszkélkedhetnek. A két középkori elemeket őrző templomon kívül (Perény, Hím), csupán Alsólánc 18. századi kastélya és uradalmi magtára emelhető ki mint sajátos, regionális értékkel bíró épületegyüttes. A jelentősebb épületekben az elmúlt évtizedek rendkívül nagy károkat okoztak. A buzitai kastélyt elbontották, a Jánokot meghatározó kúriák közül volt, amelyet lebontottak, volt, amelyiket átalakítással fosztottak meg karakterétől vagy a környező parkot irtották ki. A csereháti népi építészet legarchaikusabb rétegét képviselő lakóházak mutatóban Alsóláncon maradtak fenn, míg Perényben kisebb utcaképi együtteseket is megfigyelhetünk. A települési szövet hatvanas évekbeli helyzetét alapvetően befolyásolta, hogy a kisebb falvakban nem szívesen adtak ki építési engedélyt, de a saját lakóház átépítése általános gyakorlatnak számított. Így ezeken a helyeken a régi épületállomány cserélődése szinte teljes volt. A legtöbb építési telket Buzitán mérték ki, ez némileg megóvta belső házait is. Perény viszonylagos történetisége mögött pedig a második világháborút követő egyenlőtlen arányú lakosságcsere áll, amelyet a falu népessége napjainkig sem tudott kiheverni, így a régi faluszövet ma egy számában kisebb közösséget szolgál ki.

2. Az Ida medencéje

Az Ida medencéjének falvai a Kanyapta mocsártól védett hordalékháton telepedtek meg, de határuk déli része erősen vizenyős volt még a 19. század közepén is. A területen a középkorban egy kiemelt jelentőségű kereskedelmi út haladt át, amely a Hernád völgyét kötötte össze a Bódva mentével, tovább pedig a rozsnyói bányavidékkel. Nagyida régi várának helyi érvényű stratégiai jelentősége mindenekelőtt e tényezőben keresendő. Ugyanakkor az átmenő forgalom élénkítően hatott az itteni falvak gazdasági életére is. Csécs például a Hunyadiak korában a maga 53 portájával közel állt egy mezővárosi átalakuláshoz. A 19. század legelején kiépülő postaút azonban nem kedvezett a kistérség fejlődésének, mivel az elkerülte Nagyidát. A negatív szakasznak a századforduló vetett véget, amiben egyrészt a Kanyapta mocsarának lecsapolása, másrészt az 1895-ben megnyitott Kassa–Torna vasútvonal játszott döntő szerepet. Az első világháború után a tájat uraló nagybirtok egy részét államosították, aminek következményeként jelentősen megerősödtek a parasztgazdaságok. Érthető tehát, ha az itteni falvak történeti arculatát elsősorban a tízes–harmincas évek modernizálódó népi kultúrája, illetve Nagyidán a kisvárosi architektúra hagyatéka határozza meg. Az utolsó, máig kiható átalakulás a második világháború utáni iparosítással kezdődött. Az ötvenes évek végétől zajló vasműberuházás lényegesen átrajzolta a térség tradicionális településrendszerét. A térségi központ Nagyida végleg elvesztette pozícióját, mert a rá nehezedő levegőszennyezettség miatt a hatóságok nem támogatták növekedését. Csécs és Makranc ellenben jelentős „munkás-, alvófalvakká” váltak, másfélkétezres lakosságszámmal. Táji beágyazottság, a síkságba futó sebes patakok: Az Ida-medence sajátos természeti képét az alföldies és a dombsági hatások keveredése adja. Az egész Kassai-medencében ezen a területen a legerőteljesebb az alföldies táji karakter, de még itt is csupán a falvak közvetlen környéke síkság: a panorámát majd minden irányban hegyek és dombságok határolják. Délen a Cserehát lejtői alig kivehető finom kontúrral emelkednek a medence fölé, messze keleten, a közvetlen határt jelentő Hernád völgyén túl a Zempléni-hegység vulkanikus kúpjai kéklenek, míg északról az érchegység keletről nyugatra emelkedő, mintegy 400–600 méter magasságú külső láncolata látszik. A látkép egyedül nyugat felé nem rendelkezik éles határokkal, mivel ott szinte észrevétlenül olvad bele a Bódva-kanyarulat feltöltött medencéjébe. Ebben a szűk medencei tájban a falvak, mintha csak vonalzóval mérték volna ki helyüket, szinte pontosan ugyanazon a szélességi körön ülnek, az egyetlen Komaróc

3

1

26

21

234

21


kivételével. Ennek természetföldrajzi oka, hogy az érchegység felől érkező kisebb patakok kb. 3 kilométeres sávban feltöltötték a medencét, és ezzel kijelölték a településképződésre legalkalmasabb keskeny sávot a Kanyapta mocsárvilága fölött. A vízjárta területek határa körülbelül 200 méter tengerszint feletti magasságban található. A hordalékhátat a középkor kezdetein, talán még az újkor hajnalán is sűrű erdőségek borították. Erre utalnak az első katonai felmérésen még kivehető nagyobb reliktum erdőfoltok Nagyida és Makranc mellett, de szintén ezt a feltételezést erősítik meg a határnevek, amelyek között feltűnően sok utal egykori irtásra. A vidék jellegzetessége az igen aktív szórványképződés. Ennek két formai oka is van: egyrészt az itt lévő falvak külterülete meglehetősen tágas, másrészt „hosszúkás” észak–déli alakot mutat, azaz a földekre való kijárás során viszonylag nagy távolságokkal kellett számolniuk az itt élőknek. Emellett azonban egyedi tényezők, pl. középkorban elpusztult faluhely, postaút is szerepet játszottak a szórványképződésben. A csécsi erdőben a 19. század fordulóján egy elpusztult falu helyén alakult ki Szőlőske majorság. A Szeszta melletti Dobogó-puszta esetében a közlekedési kapcsolatok voltak a meghatározóak. A 19. században kiépülő országos közút ugyanis a falutól másfél kilométerre haladt el, ami felértékelte az addig jelentéktelen erdei szállást. Önálló településrésszé azonban a későbbiekben nem fejlődött, hiszen nem egészen száz év múlva a vasút már nem ezen a nyomvonalon haladt, a szocialista érában pedig üzemközpont jellegét erősítették inkább. Szintén a közlekedési adottságok hozták létre a Nagyida határában fekvő Ferenc-pusztát, amely a századforduló táján kezd kiépülni. A történeti Nagyida egyébiránt az egész Kassai-medencében a legaktívabb szórványképződést mutatja, nem annyira azok száma, mint inkább minősége okán. Kétségtelen, hogy a mezőváros határa kiugróan tágas, 8 000 hold körüli volt, ami önmagában kedvező feltétele a tartozéktelepülések kialakulásának. A Perényre vezető országút mentén már a 18. században látunk egy kisebb házcsoportot, a Gombostanyát, amely a későbbiekben 30–40 házból álló kicsiny faluvá növekedett. A tőle keletre, eredendően csupán egyetlen birkaistállóból álló Béla-tanya pedig ennek a jogilag nem, de funkcionális értelemben önálló vagy legalábbis fél-önálló településnek a szövetkezeti központja lett. Gombostanya falusias arculata a 19. századi lecsapolások után termőre fogott területek arculatváltozásának is a gyújtópontja volt. A lecsapolások nemcsak itt, de az egész mikrorégióban döntő átalakulásokat hoztak. Annak ellenére igaz ez az állítás, hogy mocsárvilág ezen északi fertályának kiszárításakor közel sem kellett olyan nehézségekkel megküzdeni, mint a Cserehát felőli, mélyebben fekvő területeken. Az ingovánnyal közvetlenül csak Makranc és Komaróc érintkezett, a másik három falu csak a patakvölgyeken keresztül érintkezett a mocsárvilággal. Esős időben azonban komoly gondokat jelentett a belvíz. Szeszta 1850-es rendezési térképén látható, hogy a szántókká alakított „Bokrostó” nevű határrészen félszáznál is több posvány csökkentette a földek értékét. (Ezek a mélyedések egyébiránt máig megfigyelhetőek a műholdfelvételen). A lecsapolások terén a nagy áttörést – akárcsak a csereháti részeken

AZ IDA MEDENCÉJE

235

– itt is a 19. század vége hozta, majd az 1960-as évek drasztikus vízszabályozása és ipari beruházása alakította át végleg a határ képét. A 19. századi tájátalakulásnak sajátossága, hogy jelentős legelőterületeket hagyott meg, míg a 20. század második fele a belterjes állattartás elterjedésével párhuzamosan az egész határt művelés alá fogta. A mezőgazdasági nagyüzemeket általában a belső, kezes jószágok táplálását szolgáló legelők helyére telepítették, közvetlenül a belterület mellé. A szocialista évtizedek azonban nem csupán a tájművelés kérdésében hoztak változást, de a kassai vasmű felépítésével hihetetlen mértékű szektorváltást is eredményeztek. A Nagyida (valamint további községek, úgymint Bocsiár, Abaújszakály és Enyicke) határából kivett földeken 1960–65 között létrehozott óriásberuházás nem csupán a régió, de egész Csehszlovákia legjelentősebb fejlesztésének bizonyult. A vasmű nem csupán egy üzem, de egy 8 négyzet-kilométernyi ipari telepítvény, számtalan bejárattal, utcákkal és szektorokkal. Méreteire jellemző, hogy ha a medence öt falujának belterületét egymás mellé raknánk, akkor is kisebb települést kapnánk. A belterületek táji kapcsolata: Az iparosítás érthető módon leghangsúlyosabban Nagyida környékét érintette, amelynek szélső utcái és a gyár között csupán egy keskeny védősáv maradt meg. Az egykori mezőváros déli házai a meddőhányók kúpjaira tekintenek. Ugyanakkor az államilag lefojtott növekedés paradox módon máshol a táji kapcsolat fennmaradását segítette elő. A kastély angolkertje – aminek fennmaradása önmagában nagy érték – nyugat felé szántóövezettel és nem családi házakkal érintkezik. Északon a parasztporták kertjei a határig futnak ki. Hasonló kapocs a történeti belsőségek és a határ között csak Komarócon figyelhető meg, de ott az épületállomány átépülése nagyban rontja a történetiség érzetét. Máshol a munkaalkalom generálta pozitív migráció közvetett táji hatásával kell számolni, aminek hátterében Csécs, Markanc és Szeszta belterületének dinamikus növekedése áll. A régi utcákat övező kertségek eltűntek, nem egyszer a volt szántók egy részét is bekebelezték a családi házak. A hagyományosan észak–déli tengelyű főutcákkal párhuzamosan futó új sorok falként veszik körül a történeti belsőségeket, nem egyszer többutcányi szélességben. Kétségtelen, hogy a hagymahéjszerűen felépülő családi házas övezetek megbontották a régi porták történeti tájkapcsolatát, de ne feledjük, hogy az így kialakuló szerkezeteknek volt pozitív hozadéka is. Hiszen az adott gazdasági konjunktúrában és életmódváltozásban elkerülhetetlenül bekövetkező belterületi növekedés szigorú szabályozása megakadályozta a lakóövezetek szétterülését. Ha figyelembe vesszük, hogy az említett községekben átlagosan dupla annyi ház áll, mint hatvan-hetven évvel ezelőtt, mindezt figyelemreméltó eredményként kell elkönyvelnünk. A medence településeinek táji kapcsolatában van egy sajátos, de nem mindenhol megfigyelhető vonás is, nevezetesen a síkságra érkező hegyi patakok, kisebb erek kialakította széles középtengely. Mindez legszebben Csécsen és Nagyidán, kevésbé markánsan Szesztán és Makrancon érzékelhető. Az Ida és a Csécs patak magas,

373

61, 291

37

494

484

475, 476

475,494

236

32

375, 441

14, 130, 144 158

81

216

152

226


hegyvidéki övezetből érkezve nagy nyári záporok után vagy hóolvadáskor jelentős mértékben megduzzad. A hirtelen árvizek még a hatvanas években is jelentős károkat okoztak, így érthető, hogy a porták igyekeztek távolabb húzódni a vízfolyástól. A beépítetlen mederrészen főként diófákat ültettek, amelyek harmonikusan kapcsolódnak a környező galériaerdőkhöz, zöld folyosót képezve a belterület középtengelyében. Végül még egyszer érdemes hangsúlyozni, hogy az Ida völgyének települései jellegzetes 20. századi tájhoz kapcsolódnak, amelyet mezőgazdasági óriástáblák, távolsági utak és ipari, mezőgazdasági nagyüzemek uralnak. A települések történeti belsőségeiben azonban csak áttételesen vagy egyáltalán nem érezni ennek hatását. A majdnem síkvidéki jelleg miatt ugyanis az utcaképekben csak elvétve tűnnek föl a környező táj elemei. A házak felett az égbolt horizontját nem törik meg táji elemek. Legfőképpen ezért érezhetjük úgy, hogy az itteni falvak már-már alföldies környezetben ülnek. Természetesen a nagy vízhozamú sebes patakok mindenkor jelzik, hogy ez az érzés inkább csak hangulati egyezés. A falvak arculata: A térség nem tartozik a kiemelt örökségi helyszínek közé, holott néhány látványos emléke, mint a csécsi református templom freskói vagy a nagyidai várkastély és a zsinagóga akár turisztikai célpontok is lehetnének. Csécsre és Nagyidára is érvényes, hogy kiemelt műemlékei mellett faluképének belső harmóniáját is sikerült átmentenie a 21. századra. A fejlődésében megállított Nagyida ráadásul valóságos mezővárosi építészeti rezervátum. Némi változással ugyan, de alapjaiban ma is a hatvanas évek faluképe tárulkozik fel a kutató előtt. Mindebből pedig egyértelműen megállapítható, hogy a hagyományos népi építészet jó két évtizeddel a második világháború után is még élő gyakorlatnak számított Kassa vidékén. Másrészt értékes építészettörténeti adalékot jelent, hogy mezővárosi jellege ellenére, csupán elvétve találhatóak meg benne a századforduló polgári építészetére jellemző vonások. Leginkább a Fő utca zsidó kereskedőházai hordoznak némi urbanitást, de még itt sem általános a széles utcai homlokzat. Nagyida alaprajzában városias, de utcaképében falusias vonásokkal rendelkező műemlék-településsé válhatna, ha egyéb tényezők, mint pl. a levegőszennyezettség vagy a belső szociális feszültségek nem tennének eleve illuzórikussá egy ilyen irányú átalakulást. A csécsi falukép léptékében messze elmarad Nagyidától, mégis nagyobb esélye van egy örökség-centrikus fejlődésnek. A kitűnő közlekedési adottságok, és a relatíve kompakt, hangulatában egységes, csendes, falusias belső mag már ma komoly vonzerőt jelent. Szórványosan ugyan, de megindult a paraszti értékekre fogékony kassai lakosság beáramlása, ami katalizátorként hathat a helybeliek mentalitására is. Érdekes, hogy míg Nagyidán a fejlődés megakadása okán beszélhetünk ma történeti faluképről, addig ugyanezen időszakban Csécs robbanásszerű sebességgel épült ki. Mivel a vasművet kiszolgáló falusi munkásság mintafalujának szánták a községet, a hatóságok új építési telkek kimérésével igyekeztek a fiatalokat megtartani, illetve

AZ IDA MEDENCÉJE

237

pozitív migrációt generálni. Ebből következően a régi porták néhány évtizedre kikerültek az ingatlancsere törvényszerűségeinek hatása alól. Ott, ahol hasonló telekpolitika nem, vagy csak kisebb mértékben érvényesült (Komaróc, Szeszta, Makranc), a házállomány cseréje a gazdasági fellendülésnek megfelelően folyamatos volt. Ezeken a településeken a történetiség jobbára csak egy-egy reliktum épületben és a településszerkezetben mutatható ki. Az Ida medencéjében ülő falvak szerkezeti sajátossága, hogy észak–déli tengelyűek. Déli végpontjukat a vasút jelöli ki (Komaróc kivételével), míg északról egy-egy történeti (Szeszta), illetve ma is használatban lévő közúthoz csatlakozhatnak (Makranc, Csécs). Az észak–déli tengely fokozatosan elkeskenyedik, így egy tölcsérszerű alaprajz jön létre. A tölcsér szájában kaptak helyet a templomok, rendszerint nem is egy. Nagyida – már csak méreténél fogva is – némileg eltér ettől az alapsémától, és a kisebb városokra jellemző többszörösen összetett (alvég, felvég, város, nemesi fertály stb.) belső tagoltsággal rendelkezik. Mivel a területre a nagybirtokok túlsúlya volt a jellemző, a templomok mellett rendszerint ott találjuk a települési struktúrát meghatározó kastélyközpontokat is. E tekintetben Nagyida a legjelentősebb, ahol vár szerepét átvéve már a 17. században várkastély épült, melyet az 1800-as évek legelején klasszicizáltak. További kisebb kastélyok is találhatóak Nagyidán, de jelentős világi emlékekkel bír Csécs és Makranc is.

295 236, 381

379 439

291, 380

A BÓDVA MEDENCÉJE

3. A Bódva medencéje

25

2

146

A Bódva medencéjéhez topográfiai (és történeti) értelemben szorosan kapcsolódik a Torna patak völgye és az országhatáron túli részek néhány községe, mint pl. Hidvégardó vagy Tornanádaska. A terület központját képező Torna mezőváros szerepe ebben a tágabb kontextusban válik világossá: jól védhető természetes közlekedési folyosók kereszteződésében fekszik, amelyek Kassa, Rozsnyó és Miskolc felé haladnak. S habár a magyarországi falvak leváltak Tornáról, a határ innenső oldalának kisközségei ma is bolygószerűen csatlakoznak egykori megyeszékhelyükhöz. Mindez még az Árpád-kori királyi erdőispánság idejéből származó örökség. Az előbb Tornagörgőn, majd Tornán székelő királyi adminisztráció nagyszámú szolgáló népességet igényelt. Jellegzetes falunevek, mint a Méhész, Ardó (a mai Magyarországon) vagy Vendégi őrzik a szolgálófalvak emlékét. Az ispánsági várjobbágyok szolgálófalu-szervezeteinek máig kiható következménye, hogy – ellentétben a távolabb fekvő, tisztán mezőgazdasági jellegű településekkel – ezek a falvak viszonylag szűk határral rendelkeznek. Ennek az Árpád-kori eredetű agglomerációnak az újkorra kifulladtak a növekedési potenciái. Főként a terület lelkét jelentő Torna stagnálása, illetve relatív szerepvesztése feltűnő. Jellemző, hogy a térség második legnépesebb települése, Somodi a maga 1 200 fős lakosságával és házainak jellegével a 19. században alig maradt el a vármegyét irányító várostól. S bár a népes Somodi egyedi kivételnek számított és számít ma is az átlagosan négy–ötszáz fős kisfalvak gyűrűjében, abban osztozik szomszédjaival, hogy értékes településképi örökségére sem a kutatók, sem a turisztikai szakma nem figyelt fel. Kivételt egyedül Tornaújfalu jelent, ahol a kilencvenes években műemléki zónát is kialakítottak. A helyzet paradoxona, hogy több környékbeli település, mindenekelőtt Horváti, Vendégi és Méhész egységesebb történeti architektúrát képviselnek, mint Tornaújfalu. Legfurcsább azonban, hogy a gótikus templommal, várkastéllyal, vármegyeházával, a háttérben pedig a messze földön híres várrommal büszkélkedhető Tornán nem indult meg az értékek hasznosítása. Holott az egész vidék legkomolyabb műemlékállományát magáénak tudható város a szerencsés véletlennek köszönhetően történeti városszövetét is megőrizte. Táji beágyazottság; síkság a falként emelkedő karszthegység előtt: A Bódva folyó Szepsi után az Ida medencéjéhez csatlakozva egy viszonylag tágas, 4–6 kilométeres teknőt képez. A Cserehát elé érve azonban irányt változtat, és a mindössze két kilométernyi tornai kapun át délkeleti irányba folytatja útját. A Bódva ezen a szakaszon

239

évszázadokon át vizenyős, lápos területeket táplált. Elég egy pillantást vetni a katonai felmérések térképszelvényeire, és láthatóvá válik Torna kiemelt stratégiai jelentősége. A kelet–nyugati és az észak–déli forgalomnak egész évben jól járható utat keresve nem volt más lehetősége, mint közvetlenül a mai várhegy alatt elhaladni. A mocsárvilágra jellemző, hogy amíg Torna másfél kilométerre fekszik a folyótól, a vele átellenben található Zsarnó egyre. De még a közvetlen vízparti települések sem nőttek rá túl szorosan a Bódvára; Péder, Tornaújfalu, Horváti és Vendégi főtengelyei éppen merőlegesek rá. Kivételt egyedül Bodolló jelent, ám ez is csak részlegesen az. Igaz ugyan, hogy a mai falut kettészeli a víz, de tudnunk kell, hogy a 19. századig lényegében két ikertelepülést, Kis- és Nagybodollót választotta el. Végül Szádudvarnok és Méhész végeredményben nem is nevezhető Bódva-partinak, hiszen a Torna patak vízgyűjtőjének területéhez tartoznak. A Bódva medencéje drasztikus átalakulásokon ment keresztül az elmúlt évszázadokban, bár hozzá kell tenni, hogy az itteni mocsárvilág közel sem volt olyan áthatolhatatlan, mint a szomszédos Kanyapta völgye. Az első katonai felmérések útleírásai szerint csupán esős időjárás alkalmával lehetetlenült el a közlekedés. A határ képéhez hozzátartozó rétek és legelők nyomtalanul eltűntek. A Bódva meanderes medrét, amely a háború előtt még a főmedernek számított, ma csak egy keskeny galériaerdő jelzi, miközben tőle távolabb nyílegyenes csatorna vágja ketté a szántókat. A folyótól délre eső terület már a Cserehát lankáira kapaszkodik fel, de a korábbi irtásföldeket a nagyüzemi táblák mára szinte a felismerhetetlenségig egybeolvasztották. A táj legszembeötlőbb változása azonban nem a kiterjeszkedett szántóövezethez, hanem a cementgyárhoz és az azt kiszolgáló bányászathoz köthető. Míg maga a gyár a feltöltött medence síkját foglalja el, a bányák az abba benyúló mészkővonulatok képét formálták át. A tornai cementüzem a vasmű „kistestvére”. A Bódva medencéje a hatvanas évekig szinte kizárólagosan agrárjellegű vidék volt, ahol csak szórványosan működött egy-egy kisebb kőbánya. Leghíresebb közülük a zsarnói „márványbánya” volt, amelyből messze földön keresett asztallapok, sírkövek készültek. Manapság óriási külszíni fejtések törik meg a kiemelkedések természetes ívét. Somodi, Vendégi és Méhész közvetlen közelében a mészkőhegység gyomrába látni. A bányarobbantások mindennaposak, a szállítószalagok és a teherautók morajlása reggeltől estig hallható. A táj bányászati átalakulása érhető módon nem érintette a hegységgel közvetlen kapcsolatban nem lévő Pédert és Bodollót, míg Somoditól keletre mindenhol érzékelhető. A karszthegység északról függőleges falként emelkedik a sík fölé. Fél kilométeren belül akár 300 métert is emelkedhet a térszint. A hegyvidék azonban némely pontokon, például a tornai várhegynél vagy Somodinál félszigetszerű süllyedésekkel simul a folyószinthez. Ezek a déli kitettségű domboldalak megfelelő klímát biztosítanak a szőlőkultúra számára is. A szőlészet-borászat azonban sosem tudott annyira kifejlődni, hogy az itteni bor komolyabb távolsági árucikké válhatott volna. Mindebből következik, hogy a szőlőhegyek nem képeztek valódi övezetet, csupán érdekes színfoltot a síkság és az erdős hegyvidék között. A tornai szőlőhegyet

3

29, 38

477

22

210

240

5, 51, 144

477

58

36


a filoxérajárvány után gyümölcsösök, zöldségeskertek és kukoricások foglalták el. A szocializmus évtizedeiben új fajtákkal és a lehető legteljesebb gépesítéssel igyekeztek felvirágoztatni a borászatot, kevés sikerrel. Manapság jobbára parlagon hevernek a földek, de a jövőben nem elképzelhetetlen, hogy mindenekelőtt Tornán, a későbbiekben esetleg Udvarnokon és Somodiban is divatba jön a kis mennyiséget előállító, minőségi borászkodás. Idősebb gazdák szerint a Kassáról kiköltöző réteg komolyan érdeklődik a környék ilyen jellegű hagyományai iránt, egy borút kialakítása pedig már napirenden van. A foltokban jelentkező szőlőket leszámítva a karszthegység erdő nélküli lankái csekély mértékben járultak hozzá a falvak gazdagodásához. Errefelé zömmel sovány legelőket műveltek, szilvásokat telepítettek, valamint innen hordták a parasztok az építőköveket is. A mezőgazdaság átalakulásával párhuzamosan ezeken a területeken, így a tornai Várhegyen és a Somodi feletti irtásokon megkezdődött a visszaredősödési folyamat. A fokozatosan záródó növénytakaró észak felé olyan lomberdőkhöz csatlakozik, amelyek sosem váltak irtásos területté. Torna erdős, elkeskenyedő határa egészen Mecenzéfig felfut, de arányaiban Somodiban legjelentősebb az erdők szerepe. Itt a határ kétharmada zárt erdőség. A kilencszázas évek elején a legnagyobb birtokosnak számító rozsnyói püspökségnek helyi mércével mérve hatalmas, mintegy 1 600 holdas erdeje volt. Az erdészet mellett a 19. században már az idegenforgalom is jelentős. A Somodi fürdő, amelyet a hagyományok szerint egy jezsuita kolostorból alakítottak ki, ma öregek otthona, de emellett élénk kirándulóközpont is. A Bódva-medencét nem csak északról határolják hegyek. Déli oldalon a Cserehát, illetve a karszt tömbjétől a Torna patak révén elválló, attól szerkezetileg nem különböző Hosszúhegy vonulata koszorúzza a síkságot. Utóbbi ma is erdős vidék, de a csereháti részek erősen irtottak. Délen legtovább a ruszin telepes faluként újjáéledő Tornahorváti környékén mutatható ki némi zárt erdőség, de a mindössze 500 holdas határnak itt is legfeljebb a 15–20 százaléka volt fás vidék. A belterületek táji kapcsolata: A térség falvai közvetve vagy közvetlenül a Bódva folyóra szerveződnek rá. A közvetlenül a folyóhoz kapcsoló első csoportba tartozó Bodollót és Tornaújfalut kettévágja, Pédert délről, Zsarnót északról kerüli meg, Tornahorváti és Bódvavendégi pedig a mederre „nyílnak”. A másik csoport szerkezetét a vízgyűjtő kisebb patakjai határozzák meg. Ezen települések főtengelyei, akárcsak a Bódva mellettiek, rendszerint nem patak mentiek, de a későbbi fejlődés során részben azzá váltak. Torna két patak összefolyásának „V” alakú hordalékkúpját ülte meg, de már a 18. században körbenőtte a vízpartokat. Somodi főutcája egy domb lábánál fut, de a párhuzamos második utca már a patakmeder mentén halad. Szádudvarnok megmaradt egyutcásnak, Méhész pedig eleve túl messze fekszik a Torna pataktól. Mivel a 20. század vízszabályozásai elsősorban a Bódva medrét érintették, azt várhatnánk, hogy az első csoportba tartozó falvak táji kapcsolata drasztikusan megvál-

A BÓDVA MEDENCÉJE

241

tozott. S bár kétségtelen, hogy régi meder csekélyebb vízhozamú, hangulati értéke azonban a településképekben megmaradt. A települések közvetlen táji kapcsolatában a döntő változást nem a vízszabályozás, hanem a lakásépítési konjunktúra hozta el. A statisztikák szerint elsősorban Tornán és Somodiban, kisebb mértékben a Szepsi melletti Bodollón és Péderben beszélhetünk dinamikus belterületi növekedésről. Előbbi helyeken hatvan, utóbbiakon harminc százalékkal több ingatlannal számolhatunk, mint 1938-ban. (Tágabb térségi összefüggésben azonban ez a növekedés csupán közepesnek mondható, ha belegondolunk, hogy Csécsben vagy Makrancon 200% fölötti számokat látunk). Ha pedig a térképeket is szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy az itteni települések növekedési dinamikáját a „kitelepülés”, azaz az új városrész építése jellemezte. Különösen szembeötlő ez Tornán, ahol az óvárostól minden tekintetben élesen elkülönülő újváros épült, de hasonló tendencia határozta meg Somodi növekedését is. Mindebből következik a települések táji kapcsolatának a féloldalassága: az egyik irányból szinte teljesen „érintetlen táj” tárulkozik fel, míg a másik irányban több utcából álló, telepszerű részek kapcsolódnak a történeti maghoz. Aki a régi úton nyugat felől közelíti meg Tornát, ma is az ötven-hatvan évvel ezelőttihez hasonló látképpel találkozik, de ha a mai távolsági főúttól halad befelé, könnyen megeshet, hogy fel sem ismeri a város történetiségét. Somodiban nem tudnánk ennyire ellentétes benyomásokat szerezni, ami abból adódik, hogy az új részek maguk nem alkotnak egységes városrészt, hanem a főtengely végeihez tapadnak. Bodolló és Péder szerényebb növekedési üteme pedig lényegében nem tette lehetővé az új falurészek markáns elkülönülését sem. A központi településekkel ellentétben a történetileg is kisebb községek sajátossága, hogy alig vagy egyáltalán nem növekedtek az elmúlt évtizedekben. Sőt, Méhész ingatlanállománya a felére esett vissza. Ebből következően táji beágyazottságuk is igen hasonló a történetileg kialakult formákhoz. Azonban a nagytáj iparosítása sok esetben felülírja ezt a történeti kapcsolatot, és dacára a régi formáknak, kifejezetten a hatvanas évek lefektette karakter dominál. Méhészről például a cementgyárra nyílik a kilátás. Az évtizedekkel ezelőtt megszüntetésre ítélt falu ma valóban közel áll a felszámolódáshoz a maga hatvanfős állandó lakosságával. Bódvavendégitől a cementgyárat eltakarja ugyan a Hosszúhegy, de az azt pusztító külszíni fejtés éppen a templomtorony tengelyének vonalában látható. Kevésbé éles a kontraszt a történeti örökség és a jelenkor között Tornaújfalun és Zsarnón, ahol azonban a túl közel elhelyezkedő nagyüzemi mezőgazdasági üzemközpontok szólnak bele falu és táj kapcsolatába. Az iménti példák ellenére is azt mondhatjuk, hogy a térség kisebb falvaiban a régi házak és udvarok mind a mai napig szerves egységet alkotnak a környező tájjal. A falvak arculata: Az Alsó-Bódva mente sajátos helyzetéből adódóan számtalan értékes településképpel rendelkezik. Ezeket a településképeket szerencsés módon egészítik ki az olyan nagyobb jelentőségű műemlékek, mint a zsarnói, a tornai és a somodi kastély vagy a tornai vár. Mivel a falvak viszonylag messze esnek a kassai vasműtől,

414, 422

280

383, 450, 461, 451, 460 171

38

133, 137

242

202 170, 219, 449 458, 459 2

463, 465

105


az iparosítás miatti építészeti tilalom elsősorban a tornai cementgyárhoz kötődött. Ennek közvetlen környezetében Udvarnok, Méhész, Vendégi, Horváti, Torna, valamint Tornaújfalu található. A gyár hatósugarán kívül eső Somodi, Zsarnó, Péder és Bodolló örökséghelyzetét ugyanakkor erősebben alakította a közúti összeköttetés megléte, illetve hiánya, valamint Szepsi vonzása. A térség tradicionális központja, az egykori megyeszékhely Torna a szó szigorú értelmében nem nevezhető városnak, még ha történeti státusza erre is utal. Kicsiny mérete, illetve hagyományos házainak jellege inkább falusias hangulatot áraszt. Ugyanakkor a környék falvaihoz képest mégiscsak kidomborodnak kezdetleges városi vonásai. Ilyen mindenekelőtt összetett, majdhogynem övezetes szerkezete. Torna városias vonásai elsősorban akkor domborodnak ki, ha a szomszédos Somodival vetjük össze, Somodi annak ellenére sem rendelkezik urbánus építészeti karakterrel, hogy már a 19. században is a Kassai-medence nagyobb helységei közé tartozott. Lényegében egyetlen, szinte tagolatlan hosszú főutcából áll. Szerkezetét a második világháború utáni népességrobbanás jelentősen átrajzolta ugyan, de még ma is élesen kirajzolódik népies architektúrája, amely védendő értékek egész sorát mutatja fel. A kisebb falvakat történeti településképük alapján két csoportba oszthatjuk. Az elsőbe a településképüket nagyrészt elvesztők tartoznak, mint Péder, Bodolló és Szádudvarnok, míg a másodikba a rendkívül értékes házállománnyal rendelkezők, mint Méhész, Bódvavendégi, Tornahorváti, Tornaújfalu és Zsarnó. Látható, hogy a „helyet cserélő” Zsarnó és Szádudvarnok kivételével előbbiek Szepsi vonzáskörzetében vannak, míg utóbbiak a cementgyár miatti építési tilalom hatósugarába esnek. A megmaradt faluképekre jellemző, hogy kialakulásuk a századforduló felemásra sikeredett modernizációjához kötődik. A legjellemzőbb háztípus az „amerikás” parasztház, amely nem a falu valódi fellendülését, hanem a kivándorlás és az idegen munkavállalás profitját testesíti meg. Nem véletlen, hogy ennek lecsengése után az építési kedv fokozatosan csökken és negyvenes évekre lényegében kifullad. A falukép háború utáni konzerválódása szoros összefüggést mutat az egyes falvak szociológiai értelemben vett sorvadásával is. Legkirívóbb Méhész esete, ahol a félszáz alá csökkenő lakosságszám a falu kihalását vetíti előre. Más kérdés, hogy ismerve a térség szociális gondjait, ez a forgatókönyv nem feltétlenül következik be. A társadalmi rendszeren többé-kevésbé kívül rekedő cigányság ugyanis – mint arra máshol is találni példát Szlovákiában – benépesítheti a megüresedett házakat. A lakók eltűnése nem csak itt jelent gondot. A rendkívül egységes Bódvavendégi és Tornahorváti hasonló problémával küzd, sőt a műemléki zónaként elismert Tornaújfaluban is látni összedőlés szélén álló, lakatlan népi lakóházakat. A szociológiai értelemben válságban lévő, de történeti településképekben rendkívül gazdag falvak rehabilitációja a következő évtized nagy kihívását jelenti. Legelőször azonban magának Tornának kell önmagára találnia. A ma romladozó műemlékekkel teli Torna megfelelő programmal országos jelentőségű védett településsé válhatna, amely példa aztán a kisebb településekre is pozitív hatást gyakorolna.

4. A dombvidék

A magas hegylánc alatt hullámzó szelíd tájat a Kassát Jászóval összekötő országút szeli ketté. Ez az út évszázadok óta Kassa felé orientálja a kistérség falvainak népét. Már Vályi András is megjegyzi, hogy a Dombvidék parasztsága előszeretettel hordja terményeit Kassára. A közeli piac konjunkturális lehetőségeinek teljes kiaknázását azonban gátolta a nagybirtokrendszer. Az apró, családonként 10–15 hold körüli szántók aligha voltak elegendőek a komolyabb piaci árutermeléshez. A 19. század végétől az elvándorlás tömeges méreteket öltött: fél évszázad alatt harminc százalékkal esett vissza az itteni falvak lakosságszáma. Intenzív gyarapodást egyedül a méreteiben egyre inkább kisvárossá fejlődő Jászómindszent produkált, ahol az antimonbányászat egy kései, a 20. század második harmadáig ívelő virágzást hozott. Utána azonban leállt a fejtés, amivel együtt Jászómindszent karaktere visszaidomult a szomszédos falvak átlagához. Évszázadokkal korábban hasonló jelenség játszódhatott le Rudnokon is, amely középkori nevét még vaskohóiról nyerte, de ahol az újkorban már csak mezőgazdasági művelés folyt. A faluszerkezetekre jelentős hatást gyakorolt, hogy a legnagyobb birtokos a közeli jászói prépostság volt. Mivel a rend központja néhány kilométerre esett csupán, rendszerint hiányoznak a nagybirtokos részekre jellemző kastélyok. Kivétel a Semsey (Semsei) család névadó helyisége volt csupán. A meredek lejtésű főutcákon rendszerint a középen elhelyezkedő templom uralja a faluképet. S bár közel voltak az erdőségek, a faépítkezésnek semmi nyoma a mai építészeti anyagban. A házak jellegzetesen 19–20. századi formát mutatnak, s ahol még megvan az eredeti vakolat, ott igen erőteljes színezésű, élénken díszített homlokzatokat látni. A mai szuburbán fejlődést nagyban segíti a relatíve sűrű buszközlekedés Kassa irányába, annál is inkább, mert az országos átlaghoz képest kisebb gépkocsiforgalmú térségről van szó. A múlt század ötvenes-hatvanas éveiben kialakuló ingázás kezdettől fogva a várost és nem a vasművet részesítette előnyben. A városiasodó életforma köszön vissza az udvarok pihenőkertszerű kinézetében, ill. az 1990-es években felépült családi házak markáns jelenlétében. Az átlagosan 400–500 fős falvak az elmúlt évtizedekben nemcsak stabilizálni tudták lakosságszámukat, de jelentős növekedést is produkáltak. A kertvárosi életforma térnyerése természetesen megtizedelte a régi házakat, de a dombvidék falvai még ma is jó néhány kedves utcarészletet őriznek. Táji beágyazottság, a hullámzó hegylábfelszín: A táj formavilágát a közvetlenül a települések fölött emelkedő 500–700 méter magas hegycsúcsok és az azok előtt

3

365

71

244

27, 490 21

480

34, 490


elterülő néhány kilométer széles hegyláblejtő kettőssége jellemezi. A településsor a két morfológiai elem határán alakult ki, követve az érchegység tömbjéhez tartozó Holicska vonulatának északnyugat–délkeleti irányultságát. A hegység felől érkező patakok a legújabb földtörténeti időszakban alakították ki azt a 3–5 kilométer széles tagolt dombságot, amely sovány, de művelhető földjével, viszonylag szelíd mikroklímájával biztosítja a szántóföldi növénytermesztés alapvető feltételeit. Az eredetileg erdős vidék feltörésére a 13. században került sor. A kolonizáció kezdetben a Bódva menti Jászó városából, illetve annak közvetítésével zajlott. Erre emlékeztetnek a magyar településnevek is, úgymint Jászómindszent, Jászórudnok és a csak 14. századtól prépostsági területnek számító Jászóújfalu. A hegylábfelszínen kialakuló fátlan szántóföldi kultúrtájat csak a Pányig lenyúló erdősáv és a galériaerdők szakítják meg. Utóbbiak zöldes csíkjai révén szembeötlő igazán, mennyire sűrűn szövik át a tájat a kisebb-nagyobb patakok. Ha keresztszelvényeket készítenénk a területről, úgy azt hullámos vonalakkal tehetnénk meg. A hullámok ritmusát az egymást 500–700 méterenként követő patakok enyhe lejtőjű, mindössze néhány méter mély völgyei adják. A lejtős felszínt ágszerűen behálózó vízrendszert nyugaton közveztlenül a Bódva, míg keleten az Idába torkolló csécsi patak fogja össze. A hullámzó vidék a szántóföldek mellett agyagkitermelésnek, virágzó gyümölcskultúráknak és legeltető állattartásnak adott otthont. Jellemző, hogy a jobbágyfelszabadítás után a volt úrbéres népesség társulásokba tömörülése a közös legelőhasználatot szolgálta. A községi legelők azonban nem voltak túl kiterjedtek. Száz hold körüli birtoktestekről volt csupán szó, amelyek az átlagosan háromezer holdas határnak elenyésző kis hányadát tették ki. Még ennél is jelentéktelenebb kiterjedésűek voltak a gyümölcsösök, amelyeket egyrészt a házak mögötti lankákon, másrészt a patakok mentén műveltek. Történtek kísérletek a szőlő meghonosítására is, amire a Pány melletti Pusztaszőlő határnév utal. Az elmúlt másfélszáz évben ezek az amúgy sem jelentős mezőgazdasági ágazatok fokozatosan visszaszorultak. Az egykori hosszú és keskeny szántóföldi parcellák helyett pedig tagolatlan táblákat látni mindenfelé. A homogén szántóföldi növénytakaró némileg elfedi ugyan a táj hullámzó arculatát, de hatását ellensúlyozza a számtalan patakfolyás és az éles, szerpentinszerű kanyarokkal és huppanókkal tarkított közutak dombvidékre jellemző vonalvezetése. Utóbbi kapcsán mindenképpen meg kell említeni a Csécs–Pány alsó kategóriájú útszakaszt, amely mentén ma is ott sorakoznak a tavasszal virágba boruló gyümölcsfák. Az érchegység erdőségei és bányái: Az imént felvázolt szelíd tájhoz képest a falvak északi határrésze egészen más, hegyvidéki jellegű. A hegyvidék tájhasználatát a múltban a bányászat és az erdőgazdaság határozta meg. A jászói prépostság a középkorban nem csupán a két Mecenzéfen és Stószon, de Jászómindszenten és Rudnokon is támogatta a vasércbányászatot. Utóbbi község neve szláv eredetű és vasmunkást jelent. Határában található a bányászok kedvelt patrónusának, Szent Annának búcsújáró helye. A török idők előtt is ismert zarándokhelyen a 18. századig egy kis fakápolna

A DOMBVIDÉK

245

állott, majd 1751-ben szilárd falazatú barokk épületet emeltek. A mellette működő fürdőt 1944-ben robbantották fel a partizánok, azóta az erdei tisztáson egymagában áll a ma is zarándokok százait fogadó templomocska. A rudnoki bányászat nem tudott magas szintre fejlődni, és az újkori leírásokban már nem találjuk nyomát. Nem úgy a jászómindszenti, amely éppen a 18. században kezd fellendülni. Az ipari átalakulással a jászómindszenti bányászat súlya egyre növekedett. A második Csehszlovák Köztársaság idején intenzív fejlesztések folytak, ami a falu óriási növekedési ütemén túl a tájat is átrajzolta. Korábbi legelők és erdőségek szűntek meg, hogy helyükön tárnák, csillék, ipari utak és szállítószalagok bonyolult rendszere épülhessen ki. 1966-tól azonban több hullámban ugyan, de bezárt a bányaüzem. A környék azóta újra szelíd, természeti tájjá változott. A sűrű úthálózatra csak néhány repedező aszfaltcsík emlékeztet. A még több helyütt álló üzemépületek környékét sűrűn benőtte a növényzet. Az erdők térhódítása igencsak szembeötlő, ami nem egyszerűen a 19. századi arányok visszaállását jelenti, de a tradicionálisan legelőként használt területek meghódítását is. Jászómindszent életében, mint ahogyan a többi dombvidéki falu életében is, az erdő meghatározó jelentőségű volt. Rudnok pl. híres szénégetőhelynek számított. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy az erdők nem annyira a helyi lakosság anyagi gyarapodását, mintsem az uradalmakat szolgálták. Nem találni nyomát fafalazatú népi épületeknek, ami azt jelenti, hogy a jobbágyokat viszonylag korán eltiltották az erdőkitermeléstől. A kapitalista átalakulással az erdővagyon túlnyomó része a nagybirtokosság kezén maradt, mindenekelőtt a jászói prépostságnál, valamint a Dessewffy és a Semsey családoknál. Utóbbiak ráadásul nem is a régióban, hanem Makrancon, illetve Budapesten éltek. Az erdővagyon kiaknázását nagyban nehezítette, hogy nem haladt át a területen vasútvonal. Nem véletlen, hogy a századfordulótól éppen a jászói állomáshoz viszonylag közel fekvő Rudnokon és Jászómindszenten mutatható ki az erdők visszaszorulása. Nagyobb területek azonban itt sem váltak csupasszá. Az utóbbi évtizedekben megfigyelhető az erdővagyon turisztikai hasznosítása is, ami kisebb bungalótelepek kialakulásához vezetett. A belterületek táji kapcsolata: A dombvidék falvai egy-egy észak–déli völgyet ülnek meg, s ez a topográfiai alaphelyzet meglehetősen hasonlóvá teszi alapszerkezetüket. Fontos szempont kellett legyen, hogy a gyakran megáradó hegyi patakoktól védve legyenek az épületek. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a házak a még viszonylag meredek hegylábhoz tapadnak. A leginkább árvízveszélyes részek ugyanis ott találhatók, ahol a nagy eséssel érkező víztömeg hirtelen lelassul, tehát a lankásabb részeken. Jászóújfalu főutcáján a félszáz métert is eléri a szintkülönbség, Rudnokon a negyvenet, de még az aprócska Hatkócon is tizenöt métert kapaszkodhatunk felfelé a házak között járva. A hegyekből érkező vizek eredendően is mély, de a századok során tovább mélyített medrekben folynak keresztül a főutcákon. A völgyeket sűrű növényzet övezi, ami a környező természeti környezet hangulatát csempészi be a házsorok közé.

357

36

168, 490

246

66

109

365

112


Egyedül Pány telepedett lankásabb részre, aminek következménye, hogy a házak a pataktól száz-, illetve kétszáz méternyi távolságban, a védettebb teraszokon sorakoznak. A topográfiai fekvés nem indokolta ugyan, de Semse sem közvetlenül a patak két oldalán épült fel. A háttérben a kastély és a földesúri telkek településszervező szerepe figyelhető meg. Mivel a patak bal partja uradalmi telek volt, a jobbágytelkeket nem a patak mentén, hanem a központi épülethez igazodva, tölcsérszerűen kiszélesedő rendben mérték ki. Ha nem is a patakpartra települt, de annyiban Semse is hasonlit a többi dombvidéki faluhoz, hogy északi végén közvetlenül erdőövezettel tart kapcsolatot. Látni kell azonban, hogy a 20. század közepéig rendesen keskeny legelőöv ékelődött a házak és az erdők közé, amelyeket azóta vagy beépítettek, vagy beerdősítettek. Folyamatában a kezes jószág legelőövének eltűnéséhez hasonlítható a gyümölcsösök visszaszorulása is. A belső házhelyekhez szervesen hozzátartozó egykori gyümölcsfák pusztulásán túl nyomtalanul felszámolták a 19. században kibontakozó ültetvényes gyümölcskultúrákat is. Az eredetileg szántókkal övezett falvak körül viszonylag későn kezdtek feltünedezni a nagyobb, már nem csupán a falu szükségletével számoló gyümölcsösök és a zöldségeskertek. Rudnokon pl. a térképek alapján nyomon követhető, ahogyan a 19–20. században a csűrök mögötti szántókat a parasztok fokozatosan gyümölcsösökké alakították. Ugyanebben az időszakban Semsén, Hatkócon és Pányt jól jövedelmező uradalmi kertek létesültek. A zöldség- és gyümölcskertészetek mintegy bő száz éven át működtek, és csak a szocialista szövetkezetesítéssel párhuzamosan kezdtek tönkremenni. Helyükön ma újabb kimérésű utcák találhatók. Pányt azonban olyan nagy kiterjedésű volt a gyümölcsös, hogy beépíteni nem tudták, így helyén a visszaerdősítés után horgásztavas pihenőparkot hoztak létre. A gyümölcsösökkel és a legelőkkel ellentétben a környező szántók felé ritkábban terjeszkedtek a modernizálódó falvak. Legfeljebb egy-egy hagymahéjszerűen csatlakozó új utcát nyitottak a szántók rovására. Kivételt a modern bányásztelepüléssé fejlődő Jászómindszent jelentett, amelynek szélessége a korábbi 300 méterről közel háromszorosára növekedett. A falvak arculata: A dombvidék falvai rendkívül hasonlóak egymáshoz. A földrajzi alaphelyzeten túl következik ez abból, hogy majd mindenhol kimutatható a jászói prépostság hatása. Mindemellett a nagybirtokrendszer, az erdőgazdálkodás, Kassához közeledve pedig a gyümölcstermesztés jelenti a településképet meghatározó közös gazdasági alapot. A falvakat járva lényegében ugyanannak a morfológiai alaphelyzetnek különböző variánsaival, illetve fejlődési fokaival találkozunk. A dombvidék településeinek meghatározó szerkezeti eleme a széles főutca közepén álló templom, amely eredendően ugyan középkori települési hagyományokat jelenít meg, de erős újkori módosulásokkal. Az észak–déli utcákon keresztben álló kisebb templomok helyett az 18–19. században délre néző homlokzatú, toronnyal ellátott épületek születtek. A kicsiny parasztházak gyűrűjéből falusi katedrálisokként

A DOMBVIDÉK

247

emelkednek a magasba a jászói prépostság befolyását hirdető barokk-klasszicista alkotások. A korábbi keletelt elhelyezkedés egyedül Pányban és Semsén maradt meg, ám ezeken a helyeken a főutca nem orsószerűen fejlődött tovább. A települési kultúra megváltozása a 18. századi erős telepítési tevékenységgel magyarázható. Alig egy évszázad alatt a gyéren lakott vidéken két ezerfős település is kialakult, Rudnok és Jászómindszent. Előbbi nem tudta megtartani lakosságát, és a 20. század elejére beleolvadt a félszáz fős dombvidéki falvak sorába. Jászómindszent ellenben szinte töretlenül növekedett, amely növekedés kihatással volt a már meglévő belső szerkezetre is. Az általános tendencia, miszerint a széles főutca közötti szabad térség a 18. század végén telkesedésnek indult, egyedül Jászómindszenten vezetett kéttengelyű főutca kialakulásához. Sajátos alaprajzi vonásain túl Jászómindszent nem sokban különbözik a térség falvainak hagyományaitól. Némi eltérés csak az utcaképben megjelenő, a népi építészet polgárosodását mutató tendenciák nagyobb arányában mutatható ki, konkrétan néhány összeépülő széles utcai homlokzatú háznál és a megemelt szuterénből kifejlődő kétszintességben. Máshol a népi építészet 20. századi modernizációjának alig találjuk nyomát. A paraszti polgárosodás csak egy-egy tornác hozzáépítésben, illetve a vakolatarchitektúra díszes kialakításában mutatkozott meg. Az első világháború előtt még az utcai kapu is ritkaságnak számított. Az egységes, kevésbé differenciált történeti házállomány a kapitalizmus parasztságra gyakorolt differenciáló hatásainak gyengeségére utal. A területen nem haladt át vasút, nem folyt tájátalakító munka, de még az első világháború utáni földreform hozadéka sem volt számottevő. A történetileg megőrzött egységes házforma felerősíti azt a rendezett hatást, amelynek alapjait a már említett 18. századi nagy telepítő munka rakta le. A háború utáni modernizációt a kiegyensúlyozottság jellemzi. Jászómindszent kivételével a falvak növekedése közepes üteműnek volt mondható. Sem az építési tevékenység teljes leállása, sem robbanásszerű átalakulás nem következett be. A falvak korábbi szociális struktúrájából következett, hogy a nagybirtok belső telkeinek felosztása szinte korlátlan lehetőséget teremtett a parcellázásra. Volt gyümölcsösök, bányatelepek, majorságok tűntek el és adták át helyüket a telepszerű hatást keltő új negyedeknek. Mindeközben a volt paraszti parcellák viszonylagos érintetlenségben maradhattak meg. Jászóújfalun például a zárt sort alkotó keresztcsűrök kapui ma is a szántókra nyílnak. S noha a történeti házállomány aránya sehol sem túl magas – átlagosan 10–13 százalék –, de elmondható, hogy viszonylag zárt tömböket alkot. Szerencsés helyzetnek mondható, hogy a maguk kompaktságában fennmaradt történeti belső magok nem valamiféle elszegényedési folyamat révén alakultak ki. Mindez azt jelenti, hogy a folyamatos karbantartásnak köszönhetően – ami egyébiránt nem kíméli a kisebb építészeti elemeket, főként a nyílászárókat és a vakolatarchitektúrát – a történeti házállomány szerves része maradt a helyi lakáspiacnak. Egyedül Jászómindszentre nem áll ez a kijelentés. „Cserében” itt találjuk meg a háború előtti szecessziós homlokzati díszítmények legteljesebb gyűjteményét.

410

177

321 43

411

413 211

7, 322

362

A FELSŐBÓDVA MENTE

5. A Felső-Bódva mente

104

487 49, 482 492

A Felső-Bódva völgyében egy kisvárosi láncolat alakult ki, amely Stósztól terjed Szepsiig. A városláncolat gyökerei a németség középkori kolonizációjáig nyúlnak vissza. A két Mecenzéfen és Stószon mindez az épületeken is kimutatható, miközben Szepsiben és Jászón inkább csak történeti tényekről beszélhetünk. Ám még az erősen „németes” településekre is igaz, hogy a Szepességgel rokon építőhagyományaikat a századfordulón fokozatosan kiszorították az Alföld felől érkező hatások. A századforduló modernizációja átrajzolta ugyan a települések örökségét, ahhoz azonban gyengének bizonyult, hogy az öt mezőváros közül akár egyet is korszerű középvárossá fejlesszen. Legközelebb egy ilyen átalakuláshoz Szepsi és Mecenzéf állt. A 20. század második felének szocialista fejlesztéspolitikája a maga módján igyekezett felerősíteni a meglévő urbánus hagyományokat. A hegység és a medence találkozásánál fekvő Szepsit tízezer fős kisvárossá duzzasztotta, de számolt Mecenzéf és Stósz élő ipari örökségével is. Mindez a mai városszerkezetekben mindenekelőtt a különálló lakótelepek látványában mutatkozik meg. Az városfejlesztés lendülete szerencsére sehol sem volt olyan mértékű, hogy a történeti városmagok szanálását hozta volna magával. Ennek is köszönhető, hogy Alsómecenzéf és Felsőmecenzéf belső magját ma műemléki zónaként tarthatjuk számon. Ugyanakkor történeti miliőjének kompaktsága alapján a másik három település is jogot formálhatna hasonló címre. Főként, ha tudatosítjuk, hogy közöttük van Jászó, amelynek monostorát a közép-európai barokk építészet legnagyszerűbb alkotásai közt jegyzik. Táji beágyazottság, a bányavidék: A Bódva vonalát követő országút Szepsitől Stószig mintegy 150 métert emelkedik, miközben az eleinte még szélesen terjengős folyóvölgy fokozatosan összeszűkül. A változó tájformák találkozási pontjainál egy-egy város vetette meg lábait. A síkság és dombvidék határán Szepsi, az érchegység és a karszt találkozásánál Jászó, a hegység szűk völgykatlanja előtt Mecenzéf. Utóbbi város felett a folyó mindössze száz méter széles teraszt képez, Stósz előtt pedig a főág beleolvad az összefutó mellékfolyók amfiteátrumszerű völgyrendszerébe. Stósznál a völgyi országút meredek szerpentinen kapaszkodik fel Stószfürdőre, a 19. század végén létrehozott, máig igen sűrűn látogatott gyógyüdülőközpontba. A századfordulót idéző, „alpesiesen” faragott díszekkel ékesített üdülőházak mellé a hetvenes években kevésbé hangulatos új szállodarész épült. Stószfürdő után még kétszáz métert emelkedik az út, hogy végül majdnem 800 méteres magasságban lépje át a vízválasztót, illetve a Kassai kerület határát.

249

Az érchegységen átvivő út szepességi tájat idéz, ezerméteres csúcsokkal és meredek, szűk völgyekkel. Ha nincs vasérc, itt minden valószínűség szerint hegyi pásztor- és erdésztelepülések képződtek volna. Az ércek azonban más irányt szabtak a gazdasági és társadalmi fejlődésnek, s így a táj kultivációja is más eredménnyel járt. Nem keletkeztek hegyi állattartó szállások és kilométer hosszan kanyargó erdőtelkes soltészfalvak sem. Helyettük zárt bányavárosok épültek. A rendiesen zárt autonómia a városlakók számára lehetőséget teremtett a nem szívesen látott bevándorlók „falakon kívül” tartására. Ezért hiányoznak az izraelita diaszpórák, de ez vezetett a külterületekre száműzött cigánytelepek létrejöttéhez is. Az úgynevezett cigánytáborok a tényleges településektől relatívan távol, egy-egy kisebb völgyben alakultak ki, feltehetően a 18–19. században. A 20. század második felében ezeket a táborokat felszámolták, és közvetlenül a városok mellett jelöltek ki új telepeket. Szintén csak a térképi források és a tüzetesebb terepbejárások alapján rekonstruálható a bányavárosi hagyományokhoz szervesen hozzátartozó tájhasználati örökség, a tárnák és olvasztóhelyek, illetve a kovácshámorok egykori láncolata. Stósz kapcsán a Borovszky-féle Abaúj-monográfia feljegyezte, hogy az 1860-as években még több család foglakozott a mindenfelé felhalmozódott rézsalak felkutatásával és kiolvasztásával. Jászó környékén pedig a történelem során majdnem minden időben foglalkoztak vastermeléssel, amelyre a környéken fellelhető lyukacsos kőzetmaradványok emlékeztetnek. A 18. századtól a kézműves-technológiákat kezdték felváltani a modern vaskohók. Ezek koncentráltabb üzemszervezete komolyabb szórványokat is létrehozott, mint Pocskajt vagy Luciabányát. A kettő jellege közötti különbség jól illusztrálja azt a váltást, amely a 19. század második felében az ország ipari szerkezetében, és ezzel együtt a szűkebb környék szerepében, tájmegmunkálási módjában beállt. A pocskaji vasgyárat még a jászói prépostság hozta létre, hogy további finom megmunkálásra alkalmas nyersvassal lássa el a környék hámorüzemeit. Pocskaj zárt településsé nemcsak azért nem fejlődött, mert az 1880-as években egyre veszteségesebbé vált az üzemeltetés, de azért sem, mert túl közel feküdt az anyatelepüléshez. A tőle néhány kilométerre fekvő, közigazgatásilag Felsőmecenzéfhez tartozó Luciabányát ezzel szemben már egy nemzeti nagyvállalat, a Rimamurányi Társaság alapította az a 19. század utolsó évtizedében. Jellemző, hogy lakossága nem csupán a környékről verbuválódott, de igen sok lengyel betelepülő is érkezett. A társaság révén az érchegységi lelőhelyek elszakadtak a helyi feldolgozóipartól és kiszolgálóivá váltak az Észak-Magyarországot behálózó hatalmas ipari konglomerátumnak. Luciabányán a nagyvállalat a maga uniformizált szervezési elveinek megfelelő kolóniát épített. A sárgára festett épületek, a szegélyeket hangsúlyozó nyerstéglasávokkal száz év múltán is szinte teljes egészében őrzik eredeti karakterüket. Ennek oka, hogy 1960-as évek végén a robbanásszerűen megváltozó lakásigények korában a település gazdasági alapját jelentő bányászat már megszűnőben volt. Ma alig százan lakják a völgyet, a demográfiai korfát pedig igen erőteljes öregedés jellemzi. A „nyugdíjas bá-

424

46

307

250

108

482

52


nyászfalu” 1995 óta műemlékileg védett településképe a klasszikus kapitalizmus korának egyedülálló emléke. Kevésbé szerencsés módon alakult a mecenzéfi határt egykor sűrűn benépesítő vashámorok sorsa. Már a középkorban kimutatható a hámorkovácsmalmok jelenléte, de igazi virágkorukat a 18–19. századra tehetjük. Egy 18. század második feléből származó ábrázolás szerint a Bódván 24 nagyobb hámor működött. Nagyrészük magántulajdonú, de a közeli Szomolnok városnak és a jászói prépostságnak is voltak üzemei. Ugyanezen forrásból láthatjuk, hogy a környező patakvölgyekben csak néhány kisebb malom működött. A következő évtizedekben a kisebb műhelyek száma rendkívül gyorsan növekedett, a 19. század közepén már több mint száz kisebb-nagyobb épület népesítette be a Bódvát és a Bódvába torkolló völgyeket. A várostól keletre található délről északnak futó Dombacher Thalról (Súgó) egy 19. század végi peres ügy kapcsán maradt fenn térképi ábrázolás. A malmok itt már egészen sűrűn követik egymást. A forrásból azt is kiolvashatjuk, hogy a régebbi malmokhoz hosszú malomárkot építettek, az újabbak mögött pedig egy kicsiny duzzasztott tavacskát hoztak létre. Maguk a hámorok óriási mennyiségű fát igényeltek, így nem meglepő, hogy a kitermelések után a hegyoldalakat hagyták visszaerdősödni. Az alsómecenzéfi határnak mindössze egyötödét szántották. Ezzel szemben a szomszédos Felsőmecenzéfen, ahol a hámorkovács-tradíciók nem voltak jelentősek, a 19. század végére már a határ felét eke alá forgatták. A 20. század nagy átalakulásai után ma már alig érzékelhető a két városka határhasználatának egykori markáns eltérése. Alsómecenzéf környékéről eltűntek a malmok, ezzel együtt nagy területeket foglaltak el a szántóföldek. A megnövekedett szántóföldek révén a korábbinál erőteljesebben rajzolódik ki az Alsómecenzéfnek otthont adó széles medence kontúrja. A medence kapuja: A hegyekből kelet felé tartó Bódva Jászó előtt éri el a karszthegység tömbjét, majd azt megkerülve déli irányba fordul. A karsztnak egészen a városig nyúló sziklacsoportja nem kis szerepet játszott a város fejlődésében. Híres barlangja ma elsősorban turisztikai látványosság, de a középkor századaiban védelmet is nyújtott a lakosságnak a kisebb rablócsapatokkal szemben. Szelídebb időkben a mészkövet intenzíven bányászták, és oltárnak, szobornak megfaragva értékesítették. Jászó vidéke éppúgy tekinthető a bányászat és az erdőgazdálkodás meghatározta hegyvidék utolsó állomásának, mint a szántóövezet első mezővárosának. A határ északi karéjában a vízválasztón is túlnyúló erdőségek terülnek el, egykori malmok és hámorok helyeivel, míg délen és keleten enyhe lejtésű szántóföldek találhatók. Van rá adatunk, hogy a jászóiak dacolva a félig-meddig hegyvidéki klimatikus viszonyokkal, kísérletet tettek a szőlőművelés meghonosítására Bél Mátyás felettébb csodálkozva írja, hogy saját bora van a városnak, igaz, meglehetősen savanykás. A 19. századi térképeken már csak ártéri és kertaljai gyümölcsösöket találunk. Az innen alig hat kilométerre fekvő Szepsi ugyanakkor hagyományokkal bíró bortermő helynek számított. Az ültetvények a várossal átellenben, a Bódva túlpartján emelkedő halom déli lejtőit díszítették. Mára a szőlőtőkék erősen megfogyatkoztak, de


251

a keskeny parcellákat kirajzoló mezsgyék, a szeszélyesen kanyargó dűlőutak és az elszórtan álló kisebb épületek a szőlőhegyek jellegzetes arculatát idézik. A Szepsit körülölelő táj nemcsak a szőlőhegy okán tűnik szelídebbnek, mint akár Jászó, de különösen Mecenzéf és Stósz környéke. A városnál a Bódva-völgy már egészen széles lapályt képez, amely kelet felé lágyan simul bele a szomszédos dombvidéki tájba. Ezen a vidéken alakult ki egy kicsiny szórványtelep, Heténypuszta. A ma Debrődhöz tartozó falurész életét évszázadokon át a jászói prépostság határozta meg. A középkori falu helyén már a 18. században működött egy állattartó telep, amelynek ma is álló hatalmas, közel nyolcvan méter hosszú istállója a 19. század első felében készülhetett. Heténypusztát a 20. század hatvanas éveiben mezőgazdasági üzemközpontnak jelölték ki, ahol a szokásos gazdasági létesítményeken túl többlakásos tömbházakat is építettek. A papi birtokból lett kolhozközség ötlete nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és Hetény megmaradt jelentéktelen kis pusztának az országút mellett. A belterületek táji kapcsolata: A Bódva túlságosan nagy, illetve szeszélyes vízjárású folyó ahhoz, hogy felső szakaszán a települések közvetlenül melléje csoportosuljanak, így a táj első gyarmatosítói a biztonságosabb keresztvölgyekbe voltak kénytelenek felhúzódni. Mecenzéf kapcsán a helytörténeti irodalom egyszerre két völgyet is megad, mint feltételezhető őstelepülést, de minden valószínűség szerint máshol is állt egy-egy tanyaszerű szórvány. A régebbi Felsőmecenzéf ma is egy ilyen keresztvölgyben ül, míg Alsómecenzéf főtere ugyanennek a mélyedésnek bódvai kijáratánál fekszik. A vízjárta folyóparton fekvő tér birtokbavételének ugyanakkor előfeltétele kellett legyen valamiféle vízszabályozási munka, amely egyben a hámorok vízellátását is kiegyenlítette. A folyón nemcsak itt, de egészen Szepsiig sűrűn követték egymást a malmok és a malomárkok. Maguk a mecenzéfiek pedig keresett csatornaépítő-munkások voltak. Nemcsak a közeli Kanyapta lecsapolásában, de a déli országrész mocsarainak kiszárításában is tevékenyen részt vettek. A mecenzéfi Fő tér a Kassai-medence legkarakteresebb várossziluettjével rendelkezik. A széles, piazzaszerű képződmény a szepességi városok zárt, magukba forduló központjaira emlékeztet, még akkor is, ha a várost ölelő hegyek minduntalan felbukkannak a háttérben. A város, amely a 19. század elején a Magyar Királyság középvárosainak sorába tartozott, elegendően tágas és összetett szerkezetű ahhoz, hogy benne a vidékre jellemző táji kapcsolatok két alapformája is érvényesüljön, nevezetesen a meredek, völgyi és a folyóval párhuzamos teraszos jelleg. A délre és északra kapaszkodó mellékutcái az előbbire, míg az országutat kísérő kelet–nyugat tengelye az utóbbira példák. A völgyi jelleg legerőteljesebben Stósz kapcsán érvényesül, de Felsőmecenzéf, valamint Jászó Felvég nevű városrésze is hasonló táji környezetben ül. Jellemzőjük a viszonylag keskeny utca, amelyet a kétoldalt meredeken emelkedő domboldalak a ténylegesnél is szűkebbnek mutatnak. A völgy szinte összeszorítja az aljában ülő házakat, amelyek aligha tehetnek mást, mint követik a katlan kiszabta irányt. A te-

487

48

495

49

163, 166, 262 167, 423 165

252

259

203

208 432

93, 95

262

485 488, 495


lekosztás révén párhuzamos utcákkal bővülő, s így a tájtól fokozatosan elzárkózó városkép kialakulása a meredek hegyoldalak miatt nehézségekbe ütközött volna. De nemcsak a topográfiai adottságok, a társadalmi körülmények sem indokolták a kényelmetlen hegyoldali beépítéseket. Az urbanitás a Bódva mentén sosem vált olyan mértékűvé, hogy a céhekbe tömörülő mesteremberek teljesen felhagytak volna a földműveléssel. Sőt, a terjedelmes melléképületek az anyagi jólét és a társadalmi státusz fokmérőjének számítottak. S mivel semmi sem szorította össze a településeket, azok kilométer hosszan elnyújtóztak a völgyben. Még a völgybe futó kisebb mellékvizek mentén sem alakultak ki számottevő elágazások. A hosszan futó utcák azonban nemcsak a völgyi szakaszokra, hanem a Bódvával párhuzamos teraszos településekre, illetve településrészekre is jellemzőek. Teljes egészében teraszos fekvésű például Szepsi, valamint Jászó és Mecenzéf főtengelye. Ezek az utcák a folyóval párhuzamosan haladó országút egy-egy szakaszát is jelentik egyben. A teraszos részeket egyik oldalról a folyó zárja le, míg a másik oldalon a síkságba olvadnak vagy egy lankásabb domboldalra kapaszkodnak a házvégi kertek. A meglehetősen hosszan elnyúló utcából kisebb közök futnak le a folyópartra. A folyó a gépesítés előtti korban óriási erőműként táplálta a városok regionális jelentőségű iparát. A partnak a gépkorszak előtt betöltött szerepére Mecenzéfen még emlékeztet egy-egy látszólag önkényesen tájolt nagyobb egykori üzemépület vagy éppen a malomárok megmaradt töltése. A korábban hasonló folyóparti kapcsolattal rendelkező Jászón és Szepsiben azonban az elmúlt évtizedek expanziója szinte nyomtalanul eltüntette e különös rozsdaövezetet. A kisvárosok arculata: A Bódva mentén két építési terület találkozik egymással: a szepességi német tradíció késő középkori, kora újkori öröksége és a 19. századi alföldi hatás. A kettő közötti időbeni eltérés is sejteti, hogy a mai történeti településképben az utóbbi réteg az erőteljesebb. Szepsiben és Jászón szinte nyomtalanul eltűnt a régi építőhagyomány. A 20. században bizonyos alaprajzi sajátosságokon túl az épületállomány már jóformán semmit sem árul el a szepességi kapcsolatokról. A kárpáti német nyelvterülethez kapcsolódó mánta városok építészeti karakterében azonban ma is számtalan régies motívumot fedezhetünk fel. Így Stószon fennmaradt néhány zárt közlekedőfolyosós porta, a két Mecenzéfen pedig a másfél traktusos nagykapus háztípus jelenléte rendkívül erőteljes. Gyakori ugyan, hogy az Alföld felől érkező hatások részeként a homlokzatot eklektizálták, de a ruházat alatt még kirajzolódik a régies tömegforma is. A városszerkezetekre a relatív homogén telekállomány és a főtérré szélesedő piacutcás alaprajz a jellemző. Ahol erre mód volt, ott a középkori plébániatemplomot a házak között helyezték el. Ilyen, rendkívül szabályos ovális telepítvényformát őriz Szepsi és Felsőmecenzéf, de ezen elvek szerint alakult ki Alsómecenzéf előbbieknél lényegesen zártabb hatású főtere is. Jászó esetében a templom korábbi alapítású, mint a hospes település, ezért itt nem vagy csak részben érvényesült az autonómiára tö-


253

rekvő középkori polgárság térrendezési törekvése. A városképekre nagy hatással volt, hogy a Felső-Bódva mente történetében csak a 19. század elejéig számolhatunk erős városiasodási tendenciával. Szinte egyszerre kezdi elveszíteni relatív erős pozícióját a borkereskedelemben jelentős Szepsi, az egyre inkább gazdavárossá alakuló Jászó vagy a mánta bányaváros Felsőmecenzéf. A nem is túl hosszú múltra visszatekintő emeletes barokk városházák jelentőségüket vesztették, leginkább fogadóként szolgáltak tovább. A lakóházak építészetében pedig nem történt jelentős előrelépés, pl. az emeletesség irányába. Ennek tudható be, hogy a 20. század első felében a környező falvak építészete beérte a Bódva menti városkákat. Majd mindenhol kialakult ugyan egy impozánsabb városi tér néhány nagyobb épülettel, de a településkép egésze századfordulós szemmel nézve már inkább falusiasnak tűnt. A 20. század hatvanas éveinek léptékváltása után pedig már-már népiesnek hat az egykori céhtagok, bányászok és gyári munkások építészete. A figyelmesebb szemlélő azonban számtalan eltérést is tapasztal a falusi és a kisvárosi karakter között. A központban található valóban urbánus megjelenésű tereken, sétatereken túl a Felső-Bódva kisvárosaira általában jellemzőek a rendkívül keskeny parcellák. A gyári munkások lakta Stószon ehhez járul még, hogy alig találni mezőgazdasági melléképületeket. Részben a keskeny parcellák következménye a zárt utcaképi hatás, amelyet a gyakorta fedett nagykapuk csak tovább fokoznak. Szintén városias atmoszférát sugall, hogy a házak ablakai közvetlenül az utcára tekintenek, nincsenek előkertek. Különböző okoknak köszönhetően mind az öt település történeti magja viszonylag épségben fennmaradt. Felsőmecenzéfen a drasztikus népességcsökkenésből kifolyólag nemcsak a belterület, de annak táji beágyazottsága is történeti miliőt idéz. Alsómecenzéfen és Stószon a németek kitelepítése utáni űrt az ide telepített szlovák családokkal pótolták. A nagyrészt szegényebb, falusias vidékekről érkező lakosság évtizedeken át megelégedéssel használta a kisvárosias épületeket, így azok a hetvenes évekig megőrizték forgalmi értéküket. Ugyanakkor a külső munkásnegyedek, amelyekben még a negyvenes években is a fa volt a domináns építőanyag, már az ötvenes-hatvanas években jelentős átalakulásokon mentek keresztül. Jászó különös helyzetben van, mert bár nőtt a lakosságszáma, házainak száma csupán másfélszeresére ugrott. A néhány állami tömbházberuházáson túl a differencia valódi oka, hogy a népességtöbblet a város melletti cigánytábor demográfiai felfutásának tudható be. A cigánytáborok állami szanálásával azok egyre távolabb kerültek a belterülettől. A legutóbb átadott sorházak majd két kilométerre vannak a központtól, ami miatt szinte már szórványnak tűnnek. Végül a modern Szepsi, amely a tágabb régió egyik leggyorsabban fejlődő településeként csaknem tízezres középvárossá fejlődött, nem az óvárosra, hanem amellé épült. A régi város a vele szemben elterülő lakótelepek és családi házas övezetek hivatali, bevásárló- és szórakoztatózónájává alakult. A kedves történeti hangulatú városkák építészetére a hivatalos műemlékvédelem is felfigyelt. A legrégibb és legnagyobb elismerésnek a jászói prépostság örvendhet.

483

433 434

349, 429

167, 356

166

487

110

254

150 114 115

111, 139


Az épületet korának egyik legkiválóbb mestere, Franz Anton Pilgram tervezte. A kolostorkastélyt mind a magyar, mind a szlovák művészettörténet igen magasra tartja. Szintén kiemelkedő szépségű a plébániaegyház déli oldala Szepsiben, amelynek gótikus kialakítása Torna templomával, illetve a közvetlen mintának tekintett kassai dómmal rokonítható. Úgyszintén egyedi értéket képvisel Stósz temploma, amelynek későgót-reneszánsz alaptömegére a barokk architektúra ritka szép harmóniával illeszkedik. A Felső-Bódva mente igazi kincse azonban nem az egyes épületekben, hanem azok kapcsolatában keresendő. Beszédes, hogy a legtöbb műemlékkel bíró és városképileg is védett Alsómecenzéfen nem láthatunk egyetlen nagy művészeti alkotást sem. A szóba jöhető épületek (a városháza eklektikus tömbje, az átépített középkori templom, néhány emeletes kereskedőház) sem régiségük, sem művészi kvalitásuk okán nem tarthatnak számot egy ilyen szerepre. De még a méltán híres ipari műemlékek java része is elpusztult vagy jellegétől megfosztva áll. A néhány megmaradt hámor elenyésző töredéke az egykori létszámnak, a mángorlóház csak tömegformájában, a sörfőzde jóformán még abban sem emlékeztet régiségére. Ami miatt azonban Alsómecenzéf öröksége mégiscsak kiemelkedő, az az utcaképekben jelentkező harmónia. A kicsiny, önmagukban sokszor jelentéktelennek tűnő elemek összessége és rendkívüli számossága nemcsak Alsómecenzéf, de valamennyi Bódva menti városka értékének legfőbb esszenciája.

6. A karsztvidék leírása

A megkapó Szádelői-völgy okán híressé vált sziklás táj ma turisták ezreit vonzza, de a régmúlt idők megélhetést kereső emberei csak kényszerből települtek a karsztvidékre. A megtelepülés legnagyobb akadálya a vízhiány, ami abból adódik, hogy a meszes alapkőzet „lyukacsaiban” hamar eltűnik a felszíni csapadék. A településképződést máshol meghatározó hosszú völgyvonulat (lásd: Bódva, Ida) hiánya okozza, hogy a tájon nem beszélhetünk valódi településláncolatról. Miközben pl. az Ida medencéjében 3–5 kilométerenként követik egymást a falvak, errefelé tíz kilométert is megtehetünk a sűrű erdőségben anélkül, hogy lakott helyre érnénk. A karsztvidék négy kicsinyke faluja kifelé tekint, a Bódva folyó és a Torna patak lankái felé. Benépesülésük zord fekvésükből adódóan viszonylag késeinek mondható. A félig-meddig még dombvidéki Debrődöt ugyan már a 13. században is megemlítik a források, de a hegyek mélyén fekvő Ájfalucska csupán 1407-ben bukkan fel az okiratokban. Utóbbinak első telepesei vlach pásztorok lehettek. Ruszin jellegét mind a mai napig megőrizte, ami görög katolikus templomán túl egyedülállóan kedves boronaházaiban is megmutatkozik. Régies házainak megőrződésében nagy szerepet játszott elzártsága. Talán kevésbé szembeötlő, de a többi három településre is jellemző a zárkózottság. A házak közül kitekintve olybá tűnhet, mintha a falvak közvetlenül az őstermészeti tájban helyezkednének el. A látszat természetesen csal, hiszen a karsztnak is megvolt a maga tájhasználati rendje, sőt egykoron a mainál sokkalta élénkebb forgalma is. A 18. századig, mikor is megépítették a mai modern nyomvonal elődjét, a kassa– rozsnyói út forgalma még nagyrészt Szádelőn haladt keresztül. A szádelői útnak közlekedési jelentősége ezután már minimális volt, de zsákjellegűvé csak a természetvédelem okán vált. Barkára manapság csak gyalog lehet eljutni, pedig a kövesút is jelzi, hogy nem is olyan régen autóbuszok jártak errefelé. Az elmúlt évtizedekben Szádelőhöz hasonlóan Debrőd is a bakancsos turizmus kiindulóállomásává vált. A jelzett turistautak rendszerint követik a faluból kivezető számtalan kisebb gazdasági út nyomvonalát, amelyek valaha sűrű hajszálérhálózatként kötötték össze a karszt falvait. A motorizáció azonban Debrődöt is zsákfaluvá tette, hiszen csupán egyetlen kivezető útja kapott aszfaltburkolatot. Így vagy úgy, de a karszt többi települése is zsákjellegű, ami a szocialista korszakban állandósuló ingázó életforma térhódításával nehezen leküzdhető hátránnyá vált. A falvak lemaradását a számukra előnytelen területfejlesztési politika is gyorsította. Értékvédelmi szempontból azonban inkább előnyei mutatkoznak meg az elmúlt negyven év dekonjunktúrájának. Szádelőt leszámítva valamennyi település megőriz-

34

21

100, 125

3

256

479

24

243, 479

239


A KARSZTVIDÉK LEÍRÁSA

257

te belső magjának kompaktságát, így a Bódva mente városláncolatának öröksége mögött a karszt előterében egy hasonlóan értékes, de hangsúlyosabban falusias zóna alakult ki.

Valójában a debrődi határ időjárása egyáltalán nem kedvez a gyümölcskultúráknak. A nyári melegek idején a meszes talajok annyira kiszáradnak, hogy gyakran a legigénytelenebb kapásnövények is elpusztulnak.

A táji beágyazottság: A karsztvidék két magassági zónára oszlik. Az alsó szint a vízfolyások kijáratának zónája. Források, kisebb völgyi szakaszok jellemzik, amelyeken a szántóföldi növénytermesztés és a gyümölcskultúrák találtak otthonra. A második szint a fennsík 500–600 méter magas platója, ahol a múltban erdők és kiterjedt legelők váltották egymást. Utóbbiak az állattartás megszűntével erősen visszaszorulóban vannak, fokozatosan beerdősödnek. A két övezet kontrasztja leglátványosabban a Szádelői-völgy beomlott sziklarendszerében mutatkozik meg. A síkság felé kapuként fehérlő sziklaóriások kilométerekről is jól kivehetőek.

A hegyvidék: A szűk termőövezet felett a táj valódi karakterét a hegyvidéki jelleg határozza meg. A fennsík legnagyobb része erdő. A múltban minden faluban akadt ezer hold fölötti egybefüggő erdőbirtok, de pl. a jászói prépostság Debrődön 2 200, míg a mecenzéfi illetőségű Ubisch Leó lovag Ájfalucskán 2 700 holdnyi javadalommal rendelkezett. Az erdők bősége a múltban minden bizonnyal kihatott az építkezésekre is, de a 20. századra egyedül Ájfalucskán maradtak fenn boronafalazatú épületek. Nem véletlenül, hiszen Ájfalucska ruszin lakói nem érintkeztek közvetlenül a medencével, így a kő-, illetve faépítészet csak nagy késéssel kezdett tért hódítani. Hatszáz méterrel a tengerszint felett a mezőgazdasági termelés struktúrája sem hasonlítható a lentebb fekvő községekéhez. A határ nyolcvan százalékát erdőségek borították, és maga a faluközösség is mintegy 1 000 holdnyi erdőterületet birtokolt. A kevés szántó felkúszott a környező domboldalakra. Sem a rendkívüli terepviszonyok, sem a gyenge földek, sem a barátságtalan klíma nem kedvezett a gazdálkodásnak, ennek ellenére, aki tehette, rendelkezett néhány holdnyi művelhető földdarabbal. A falutól keletre egészen apró, hosszúkás alakú, teraszosan művelt parcellák alakultak ki. A lejtőre haránt irányú földek között egy-egy fasor védi a termőtalajt. A ligetekkel tarkított hegyoldal mind a mai napig meghatározza a falu tájképét. Az extrém körülmények miatt a gépesítés is elmaradt, így Ájfalucska környékén mai is tenyérnyi kis földdarabok mozaikja uralja a tájképet. Az alig egy-kétszáz méteres szántóövezet közvetlenül az erdőkkel határos, de valaha széles legelők is tarkították a fennsík képét. Nemcsak Ájfalucskára, de a karsztvidék többi településére is jellemző a legelők és a kaszálók beerdősödése. A ma sűrű erdőkkel övezett Áj falu határában például a 20. század elején hasonló nagyságú (40-40 százalék) volt az erdők és az irtások megoszlása. Még az 1960-as topográfiai térképeken is kivehető a legelőrendszer, amely hatalmas foltokat képezve ékelődött az erdők közé. A tradicionális állattartás hanyatlásával a legeltető-szénáztató tájgazdálkodás is megszűnt. A magára hagyott földek az átalakulás különböző stádiumait mutatják, a cserjésektől a teljesen zárt társulásokig. A nagy határú karsztvidéki falvakban léteztek ugyan ideiglenes szállások, de egyikük sem indult meg a tanyásodás irányába. Hacsak nem számítjuk a fűrésztelepéről és ércolvasztó kohójáról híres Bodókapusztát, amely azonban – bár közigazgatásilag Ájfalucskához tartozik – valójában a Bódva völgyében fekszik. Sokkal inkább hozzátartoztak a karsztvidék tájképéhez azok a 2–5 méter nagyságú mészégető „kemencék”, amelyeknek utolsó fénykora a második világháború utáni lakásépítési konjunktúra idejére tehető. Az ideiglenes építmények azonban nem válhattak a szórványképződés motorjaivá, hiszen a tűzveszély miatt rendszerint vizes helyen építették fel őket. Emléküket számtalan visszamaradt gödör őrzi.

A karszt kijáratai: A zord környezeti viszonyok miatt Ájfalucskát leszámítva mindegyik falu igyekezett a karszt szélén megtelepedni, hogy határa kinyúlhasson a mezőgazdaságilag jobban megművelhető részekig. A szántóövezet az elpusztult Hetény falu földjeit is bekebelező Debrődnél a legkiterjedtebb. Ugyanakkor látni kell, hogy Hetény földjei nem a falusiakat, hanem a jászói prépostságot gazdagították. Ráadásul Debrőd közvetlen környéke kifejezetten kedvezőtlen mikroklímával bír, ami részben a mész rossz hőtartó képességére vezethető vissza. Megbízható módon csak a déli–keleti fekvésű melegebb domboldalak voltak megművelhetők, de még itt is túlsúlyban volt a rozs a búzával szemben. A szántók kiterjedése a teljes határ területének még az egynegyedét sem érte el. Ám még ez a viszonylag alacsony arány is komoly szántóföldi kultúrát takart, legalábbis, ha a másik három település sokkalta szűkösebb lehetőségeivel vetjük egybe. A falvak nagy becsben tartották sovány termőhelyeiket. Áj falu házai szinte beszorulnak a hegyek közé, hogy a tőlük délre fekvő földekből minél kevesebb területet foglaljanak el. Ebből adódik az a nem éppen kényelmes helyzet, hogy a falu utolsó háza és kültelke között két kilométert is gyalogolhatott a gazda. Ma már táblás parcellák terülnek el a falutól délre, de valaha a belső részek szalagtelkes rendje folytatódott ezen a részen is, ahol főként kendert, veteményeseket, kukoricásokat műveltek. Utóbbiak a korábbi szőlőültetvények helyét foglalták el. Hasonló rendszer alakult ki Szádelőn, ahol azonban a jobb klimatikus viszonyok miatt tovább fennmaradt a szőlőművelés hagyománya. Az 1914-es kataszteri összeírás azonban már nem említ szőlőskerteket. A térkép ugyan még ma is gyümölcsösöket jelöl a bekötőúttól keletre, de a valóságban nyomai is alig látszanak a kertgazdálkodásnak. Szintén csak a térképen létezik Debrőd szőlőhegye. Az 1649-es prépostsági birtokkönyvben Jászó, Nyásta és Mád mellett még Debrődöt is megemlítik, mint szőlőtermő birtokot. A másfél száz évvel későbbi katonai felméréseken már nem találunk szőlőre utaló jeleket és az 1865-ös birtokkönyv sem utal borkészítésre. Feltehető tehát, hogy a 18. századi újratelepítés során tűnt el a vidékről a szőlőkultúra és szorult vissza Szepsi környékéig.

28, 478

100

39

258


Manapság a karsztvidék Kassa környékének egyik legkedveltebb kirándulóhelye, fokozottan védett természeti környezet. Utóbbi miatt kellett módosítani a Debrőd határában felépült búcsújáró templom terveit is. Annak ellenére, hogy itt már a középkor óta több templom, illetve kápolna is állt, a hatóságok nem adtak engedélyt az építkezéshez. Ebből a kényszerből született meg Tamás Gábor építész műhelyében a templom formáját imitáló fa vázszerkezet ötlete, amelyet a későbbiekben növényekkel futtatnak majd be. A „növénytemplomot” két turistaút is érinti, hiszen a karsztvidéken rendkívül sűrű a megjelölt gyalogutak hálózata. A természetjáró bakancsos hétvégi turizmus az utóbbi időkben kezdi felfedezni a falvak értékeit, ami abban is megmutatkozik, hogy egyre több parasztházat vásárolnak meg hétvégi nyaralónak.

300, 301 427, 428 172

239

194

159, 297

125

300

A belterületek táji kapcsolata: A karsztvidék falvainak fekvése festői kompozíciókat kínál. Még a viszonylag szélesebb völgyben ülő Debrőd látképében is a meredeken alábukó hegytömbök dominálnak, Szádelőn pedig a házak majdhogynem benne állnak a szakadékban. A falvak egy-egy kicsiny völgyben fekszenek. Ájfalucska a vízválasztó mellékére, Szádelő és Áj egy-egy patak utolsó hegyi szakaszára, Debrőd pedig a forrásokra telepedett rá. A szűk völgyi fekvésből következik, hogy a házhelyekhez kapcsolódó szántó vagy kert kialakítása nagy nehézségekbe ütközött. Ájban például közvetlenül a völgyszájnál még 200 méteres kertek sorjáznak a belsőségek mögött, miközben a falu északi végén élőknek 50–60 méternyi területtel kell beérniük. A terepviszonyok miatt a falvak növekedési iránya viszonylag korlátozott volt, jóformán csak a völgy kijelölte tengely állt rendelkezésre. Létrejöttek ugyan kisebb elágazások, de ezek nem írták át az alapszerkezetet. Településképi jelentőségük azonban ennek ellenére nem elhanyagolható, hiszen ezek a rövid utcácskák a völgyi részeknél is intenzívebb kapcsolatban vannak a környező hegyekkel. A falvak megkapó táji kapcsolatát az elmúlt évtizedek lényegileg nem befolyásolták. Ha létrejöttek is új utcák, azok nem a tájképileg érzékeny részeken, tehát a hegyek közvetlen előterében, hanem a volt szántók helyén futnak. A falvak arculata: A karsztvidék mesésen szép természeti környezete mellett a faluképek belső értékei is figyelemre méltóak. Közös jellemzőjük a központnélküliség. A templomok ugyanis nem a település szívében, hanem a környező dombok valamelyikén kaptak helyet, közel a temetőhöz, nem egyszer magában a temetőben. Az egyforma kis házak pedig lent, a völgy megszabta keretekhez igazodóan sorakoznak. A templomon kívül méretében és kialakításában legfeljebb a parókia tömbje üt el az átlagtól. A sovány földeken a 19. század második felének paraszti differenciálódása sem volt számottevő. A szántókban gazdag medencei falvakkal ellentétben errefelé nincsenek másfél traktusos porták, de még a gang is csak Debrődön tudott meghonosodni. A mezőgazdasági lehetőségek korlátozottsága okán a faluképek jobbára a 19. századi viszonyokat konzerválták. Nemcsak a 20. század elejének urbanizációja kerülte

A KARSZTVIDÉK LEÍRÁSA

259

el a kisfalvakat, de a hatvanas évek fejlesztései is. A kényszerű adottság a kilencvenes évek után jelentős kiemelkedési lehetőségeket kínál. Az elmúlt évtizedekben hiába esett majd felére vissza a térség népességszáma, a falvakban mégis jelentős építési konjunktúra zajlik. Egészen pontosan a felújítási, rehabilitációs tevékenység szembeötlő, amely révén a parasztporták nyaralókká alakulnak át. Az új tulajdonosok többsége ragaszkodik a történeti örökség miliőjéhez, még ha nem is mindig érti annak egyes elemeit.

244

A FELSŐIDA MENTE

7. A Felső-Ida mente

472

265 276, 341 368

132 145 89, 90

Aki északnyugaton hagyja el Kassát, alig veszi észre a változást. Reggelente az emberek itt éppúgy a centrumba igyekvő buszra várnak, mint általában a kassaiak. Átmenet város és vidéke között annál is inkább elmosódik, mert már a város megnagyobbított kataszteri határain belül is falusias a táj. A bekebelezett falvak történetileg éppúgy részei az érchegység lankás előterében kialakult sűrű településhálónak, mint az agglomeráció községei. A patakvölgyek hordalékos talaján a kicsiny települések között rendszerint még két kilométert sem kell gyalogolni. Az összeérő szántóföldeket pedig csupán egy-egy keskeny erdősáv választja el egymástól. A szocialista évtizedekben a Felső-Ida területét Kassa város nyaralóövezeteként kezelték. A turisztikai vonzerő csúcspontját a duzzasztott völgytavak jelentik. Az idabukóci víztározót nyugodt szívvel nevezhetjük „Kassa fürdőmedencéjének”. A máshol oly szigorú beépítési szabályozók a nyaralóövezetben igencsak engedékenynek bizonyultak. A völgyekben kilométereken át tekeregnek az üdülőházak, máshol tömör telepeket alkotnak a hegyoldalon. A hétvégi kétlakiságot a nyolcvanas évektől követte az állandó letelepedési hullám. Mindenekelőtt a két Kassával határos faluban, Baskán és Kisidán szembeötlő a szuburbanizációs tendencia. Utóbbi olyanynyira kiterjeszkedett, hogy ma már nemcsak a történeti mag, de az egész szocialista falu „réginek” számít. A kisfalvakban nemigen akadunk országos műemlékekre. A templomok is inkább csak fekvésük okán hívják fel magukra a figyelmet. Egyedül a valamikori bányaváros Aranyida büszkélkedhet néhány érdekesebb műemlékkel, úgymint a barokk városházával és az időjelző toronnyal. A történeti örökség gerince máshol szinte kizárólag a fennmaradt parasztházakból áll. Különös sajátossága a Felső-Ida építési hagyományainak a 20. század első felében kialakult félszuterénes ház, amely egy-egy épületnél az emeletességig is eljutott. A terepadottságok éppúgy kedveztek ennek a folyamatnak, mint a város felől érkező impulzusok. Táji beágyazottság: Kassától távolodva a terepviszonyok viszonylag hirtelen válnak dombvidékből hegyvidékivé. A 300 méter magasan fekvő Kisida körüli szelíd lankák alig emelkednek négyszáz méter fölé. Az innen légvonalban 20 kilométerre található Aranyida viszont már 600 méteres magasságban található, és a felette tornyosuló gerinc jócskán ezer méter feletti. Ez a magassági különbség indokolja, hogy a kellemesebb klímát biztosító hegylábnál sűrűsödött össze a településháló. A legmagasabban fekvő irtásfalu, Felsőtőkés, jó másfél száz méterrel alacsonyabban fekszik, mint Aranyida.

261

A hegyvidék: A növénykultúrák felső határa ezen a tájon 650 méter. Már az első katonai felvétel is ezt a zónahatárt rajzolja elénk. Az ebben a magasságban fekvő Aranyidán jóformán csak a 20. század középső évtizedeiben fogták eke alá a földeket. Annál intenzívebbnek volt mondható az ásványkincsek kitermelése. Az Ida patak mentén a középkorban aranymosó helyek létesültek, de ezek tartós települési struktúrát nem alakítottak ki. Az 1700-as évek elején csupán néhány hegyi pásztorcsalád élt a vidéken. A néhány száz fős hegyi faluból a 19. századra Kassa környékének egyik legjelentősebb kisvárosa fejlődött ki, meglehetősen szétszórt településstruktúrával. Az ipari tájhasználat hőskorában az Ida fő völgyében és a mellékvölgyekben kisebb-nagyobb telepek létesültek, amelyek laza konglomerátumként lakták be a tájat. A hegyvidék akkoriban forgácsoló- és olvasztóüzemek zajától volt hangos, a településrészek és a tárnák között pedig ló vontatta kisvasút közlekedett. A kamarai bányamű rendkívül intenzív tájformáló munkát végzett, de a 19. század végének nagy iparosítási hullámába már nem tudott bekapcsolódni. Mivel a települést az ipari fejlődés hozta létre, alig voltak művelhető irtásföldjei, de még legelőkben is szűkölködött. A 20. század hajnalán a határ majd 90 százalékát zárt erdőség borította. A hatvanas évektől jelentkező tömeges elvándorlás óta további területeket foglaltak el az erdők, de még inkább a nyaralók, amelyek az út mentén szinte zárt sorokat alkotnak. A turisztikai tájhasználat csúcspontját a Kojsói-havasok csupasz sapkáján létesített síparadicsom testesíti meg. A kétkijáratú medence: A történetileg főként mezőgazdaságból élő településeknek otthont adó keleti terület morfológiáját az Ida és a Miszlóka patak kettős völgye határozza meg. S bár köztük mindössze két kilométer a távolság, az utóbbi a Hernád felé tart, míg előbbi a Bódva felé kanyarodik. Azon a ponton, ahol a két víz távolodni kezd egymástól, egy harmadik, rövidke vízmosás is keletkezett. Ebben a kicsiny élettérben alakult ki a kétszáz lelket számláló Baska község. Az egész völgyrendszert három oldalról amfiteátrumszerűen ölelik körül az érchegységnek 600–700 méteres tömbjei, amelyek zárt medenceformát kölcsönöznek a kettős kijáratú tájnak. A középhegység azonban szelíd dombságnak tűnik, hiszen a maga a településeket összefűző völgyszint is csaknem 500 méter magasságban található. Az irtásföldek érhető módon a déli kitettségű lejtőkre kerültek, míg az északi oldalon megmaradt a zárt erdőség. Ennek köszönhetően mind az Ida, mind a Miszlóka patak fölé árnyas fák borulnak. Ez a romantikus környezet nagyban hozzájárult az itteni falvak elmúlt évtizedekben tapasztalható turisztikai felértékelődéséhez. Az Alsó- és Felsőtőkés közötti szakaszon völgyi üdülőfalu alakult ki, akárcsak Idabukóc előterében. A mesterséges víztározók további vonzerőt jelentettek. Szerencsére csak a bukóci tározó partja épült be, a hilyóié nem. Azt, hogy milyen alapvető módon befolyásolta a tájképet a völgyek nyugat–keleti iránya, jól mutatja Kisida, amely az Ida déli kanyarulata után, már egy észak–déli teknőben fekszik. Itt a településtől keletre fekvő területek voltak a szántók, míg

59, 269 271

496 274

472

266, 324 235, 340

262

316

168

267

276


a kevésbé napos nyugati lejtőket füves legelőkként hasznosították. Ennek a hagyományos tájhasználatnak mára a nyomai is eltűntek. Kisida belterülete messze benyomult a határba, miközben a délre elterülő vizenyős réteket részben eke alá fogták, részben kitermelték. A hátrahagyott bányatavakkal tarkított holdbéli táj egyelőre megakasztotta az országút mentén kialakuló nyaralósor fejlődését is, holott a jövőben itt elegáns golfpályákról álmodnak a falu vezetői. Kevésbé drasztikusan bár, de az északabbra fekvő községek környezete is átalakult. A belterületek itt is jócskák kiterjeszkedtek: az épületállomány általában másfél-kétszerese az 1945 előttinek. A nagyüzemi szántógazdaságok monokultúráit csak az üdülők és az alsótőkési kőfejtők törik meg. Hilyótól északra fennmaradt ugyan egy mozaikosabb, mintegy nyolchektárnyi zártkert jellegű terület, de ez elsősorban a belterület terjeszkedésének potenciális színtere, semmint hosszú távú tájhasználati rendszer. A belterületek táji kapcsolata: A falvak tájolása általában nem követi a két fő völgyvonulat nyugat–keleti csapását. Árvízvédelmi okokból az emberek egy-egy csermely vagy kisebb patak észak–déli mellékvölgyét részesítették előnyben. Ilyen módon a belterületeken belül tekintélyes szintkülönbségek adódnak és a felső pontokról a táj panorámaszerűen tárulkozik fel. A jobbára egyetlen utcából álló történeti településmagok házai szinte galériaerdőszerűen övezték a vízfolyásokat, illetve az azok fölötti domboldalt. A források a falvaktól nem messze erednek, de nem ritka, hogy a házak egyenesen egy forrás körül csoportosulnak. A száraz időben kiszáradó völgyecskék nem jelentettek komoly veszélyt, így a főutca két házsora közti távolság sem jelentős. Ez egyrészt determinálta a falvak növekedését (hiszen nem volt hely a befelé való terjeszkedésre), másrészt hiányoznak az Ida lentebbi szakaszára oly jellemző településen átfutó zöld folyosók. Ilyesmit csak a folyó kanyarulata után, Kisidán találunk. Az expanzió mértékétől és jellegétől függően relatív nagy számban maradtak meg házakhoz csatlakozó gyümölcsösök. Alsó- és Felsőtőkésre ez kevésbé jellemző, míg Baskán és Idabukócon tavaszonként ma is kivirágzik a domboldal. A telkek egyben tartása a kassai piacozás hagyományainak továbbéléséről tanúskodik. Azt is látni kell azonban, hogy negyvenes-ötvenes években szocializálódott generáció inaktívvá válásával a háztáji gazdálkodás egyre inkább anakronisztikussá vált. Ma még csak szórványosan áll egy-egy új családi ház a gyümölcsfák között, de a térségben tapasztalható szuburbanizációs mozgások könnyen eltüntethetik a hagyományos gazdálkodás utolsó hírmondóit is. A közvetlen háztáji környezet veszélyeztetettsége mellett a falvak szétterülésének problémája is számottevő. Aligha képzelhető el, hogy a jövőben a tájromboló folyamat ne erősödjön fel. A hét településen a rendszerváltás óta csaknem húsz százalékkal nőtt a lakosság száma. A történeti Kisida jóformán teljesen elvesztette táji kontextusát. A szocialista idők telekosztásos utcanyitásai még megőriztek valamit a települési-alaprajz természetességéből, de a 2 000 utáni lakóparkszerű építkezések már egy egészen új kertvárosi karaktert kezdenek formázni.

A FELSŐIDA MENTE

263

A kicsiny Baskán is folynak már parcellázások, részben az építkezések is megindultak. Aligha gondolhatjuk, hogy az anyagilag érdekelt önkormányzatok megálljt parancsolnának ennek a folyamatnak. A kérdés csupán az, milyen mértékű lesz a kivándorlás Kassáról. Nem szabad elfelejteni, hogy e téren a városnak komoly belső „falusias” tartalékai is vannak, nem beszélve azokról a környékbeli falvakról, amelyek a vasútvonal melletti fekvésük folytán már a motorizáció térnyerése előtt is erősen kertvárosiasodtak (pl. Alsómislye, Kassamindszent). Ahogy távolodunk Kassától, úgy csökken a szuburbanizáció lendülete. Hilyón és Aranyidán már csak a korábbi évtizedekre jellemző demográfiai visszaesést volt képes megakadályozni. A falvak arculata: A Felső-Ida völgyének mai állapotát a Kassához fűződő viszonyon keresztül érthetjük meg. Míg a távoli falvak, így Aranyida és Felsőtőkés elsősorban üdülőövezetként, addig a szomszédos települések, mint például Baska vagy Kisida inkább szuburbanizációs célterületként kapcsolódnak a nagyvároshoz. A két tényezőben közös, hogy viszonylag jómódú városi népesség jelenik meg a községekben, ami az 1990 utáni építőtevékenység egyedülállóan magas arányaiban is megmutatkozik. A történeti belsőségekhez majd mindenütt kiterjedt új építésű övezetek csatlakoznak. A régi és új részek viszonyára jellemző, hogy míg előbbiek rendszerint szegényesebbek, és egyben kopottasabbak is, addig utóbbiak kifejezett jómódról tanúskodnak. Történeti településképe okán Aranyida kiemelkedik a kistáj falvainak sorából. S bár ipari emlékei sorra elpusztultak, telepekből álló alapszerkezete és műemlékei mind a mai napig jelzik valamikori városi rangját. A falvakban a kassai piacozás a szerény adottságok ellenére is biztosított bizonyos fokú jólétet. Ennek látható jeleként előbb a szilárd építőanyagok, majd a tágasabb házformák kezdtek terjedni. A paraszti házfejlődés a húszas–harmincas évektől a déli, főként magyar ajkú falvaktól eltérően nem horizontális irányba, hanem vertikálisan zajlott. A félszuterénes, helyenként emeletes parasztházak legszebb együttesei Felsőtőkésen találhatók, de Kisidát leszámítva mindenhol találkozhatunk ezzel a típussal. Utóbbi falu már átmenetet képez a medence mélyebben fekvő, gabonakultúrára szerveződött tájai felé. Kisida szerkezetében azonban éppúgy tetten érhető a központi épület hiánya, mint szomszédjainál. Kastély egyedül Hilyón épült, de ez sem rezidenciális központként, hanem vadászlakként működött. A nagy emlékek hiánya mögött sajátos történeti okok állnak. A hűbérúr ugyanis a legtöbb esetben nem egy család, hanem a közeli Kassa volt. A város pedig elsősorban gazdasági létesítményeket, pl. fűrészmalmokat épített, és nem rezidenciákat. Kisidán szintén egy szervezet, a Szepesi Káptalan volt a birtokos, Aranyidán pedig maga a kincstár. Végül fontos kiemelni, hogy a parasztság differenciálódása nem volt számottevő. Ennek köszönhetően a megmaradt faluképekben nagyfokú egyöntetűséget fedezhetünk fel.

73, 277

10

314

273

264


A kataszteri térképek jelmagyarázata: = = = = =

Kz I V Mg

= = = =

malom templom (római katolikus) templom (református, evangélikus, görögkatolikus, zsinagóga) kastély különösen értékes, a szövegrészben is megemlített lakóház, kúria vagy plébánia községháza iskola (településképileg meghatározó ponton) városháza magtár

200 m

Foto: Milan Paprčka, CBS

M T t K F

TELEPÜLÉSLEXIKON

Kz T

239–240 Áj jellegzetes völgyi falu. A 20. századig inkább a szurdok felé növekedett, hogy kevés szántóját ne kelljen beépítenie. A középkori eredetű templom alatti orsó azonban arra utal, hogy a 18. század előtti falumag még itt lehetett. Háj is a typical valley village. Until the 20th century it expanded towards the ravine to prevent building in the scarce arable lands. The spindle below the church of mediaeval origin implies that the village core could have been here before the 18th century.

Áj, a völgyfalu: A szűkebb és tágabb régióban nem ritka a völgyi település, Áj pedig iskolapéldája ennek a településtípusnak. A nyelvészek szerint nevét is fekvéséről nyerte, mivel a régi magyar szóhasználatban az „áj” rendszerint völgyet jelölt. A festői fekvésű patakvölgy kijáratánál kiépült községet Vargyas László népzenekutató munkássága tette ismertté a magyar tudományos életben. Építészeti öröksége azonban nem emiatt, hanem adminisztrációs okoknak köszönhetően maradt fenn. Az 1964-ben Tornához csatolt faluban drasztikusan korlátozták az építési engedélyek kiadását, a nyolcvanas években az iskolát is megszüntették. A tervszerű leépítés mellékszálaként rendkívül értékes építészeti anyag maradt fenn, amelyet az 1991 után önállósodó község egyre inkább magáénak érez. A faluszerkezetet a „V” alakban kiszélesedő völgy határozza meg. A szurdok közvetlen kijáratánál viszonylag széles, de kis mélységű a telekstruktúra, majd délfelé egyre inkább a szalagparcellás dominál. Mindennek településképi hatása, hogy fentről lefelé haladva az oldalhatáron álló porták közötti udvarok egyre keskenyebbek, az utcakép pedig egyre sűrűbb lesz. A középkori településmag feltehetően délen, a katolikus templom közvetlen környékén lehetett. Az 1753-as egyházi látogatás alkalmával azt jegyezték fel, hogy a fából épült romos templomot a reformátusoktól el-

479

239

241

266


241 Jellegzetes patakparti utcakép. A háztetők fölött a hegy gerince. Typical brookside streetscape. The mountain ridge rises beyond the housetops.

239

242

kobozták. Az ezzel foglalkozó szerzők szerint a düledező épület helyébe a Keglevich család adományából készülhetett el az új épület. Az épület szentély–hajó aránya, a barokkban szokatlan támfalak, a keletelt tájolás, egyáltalán, az egész épület hasonlósága a szomszédos tornai templomhoz, a gótika kései hatásáról tanúskodnak. (S bár építészeti kutatások egyelőre nem erősítették meg, de nem is cáfolták, hogy az újkori falak részben középkori eredetűek. Emiatt merülhet fel a kétely, hogy a reformátusok állítólagos „fatemploma” nem elírás-e?). A templom alatt egy településképződésre rendkívül alkalmas szigetszerű öböl helyezkedik el. S bár a 18–19. században ezt a részt nem lakták, elképzelhető, hogy a középkori falu még itt terült el. Az alsó részek újkori birtokbavétele a reformátusok templomépítésével kezdődött, majd a kenderföldek bekebelezésével teljesedett ki. A 20. század második felében további két kis utcát nyitottak a katolikus templom körüli temető alatt. Mindezen növekmények ellenére a két templom ma is periférikus elhelyezkedésű. A református templomtorony lezárni igyekszik a völgyi falut, de mert ennek legalacsonyabb pontján helyezkedik el, kevéssé impozáns. A tulajdonképpeni építészeti centrumot a mai polgármesteri hivatal képviseli. Az utca két házsora közötti 30–40 méter széles terület nagy részén alig áll egy-egy lakóház, így különösen szembeötlő a polgármesteri hivatal, s a mögötte felhúzott vegyesbolt hosszúkás tömbje. A hivatalt 1942-ben építették kultúrháznak, az akkori népies modernizmus jegyében. A legutóbbi felújítással éppen modern szellemiségű puritánságát vesztette el. Zöldes fagylaltszínt kapott, műkő lábazatot, a tetőre pedig kutyaólak kerültek.

TELEPÜLÉSLEXIKON  ÁJ

267

242 A polgármesteri hivatal frissen felújított épülete, élénk színekkel, kutyaólakkal és műkő lábazattal. Alig fedezhető fel az eredeti, puritán népies modor (pl. esőbeállók). The freshly renovated, brightly colored building of the mayor’s office with kennels and cast stone footing. The original, puritan rustic manner hardly shows up (like awnings).

Az épület „felöltöztetése” annál is inkább szerencsétlennek mondható, mert háttérbe szorítja a körülötte álló népi eklektikus homlokzatokat. A faluban 1850-ben óriási tűzvész pusztított, ezután a korábbi faépítkezést felváltotta a helyben kibányászott lukacsos mészkő, amelyet a helyiek darázskőként emlegetnek. 1903-ban ismét jelentős tűzkárok voltak, így az 1910-es népszámlálás alkalmával már csak 4 darab fafalazatú épületet írtak össze. Fát ma már csak a melléképületeken látni, jellemző a deszka mint vázkitöltő anyag. A tűzvészek indokolják, hogy a századforduló legmódosabb, felfalazott homlokzatú portáit „tűzfalasnak” keresztelték el a faluban. Ezek a házak kétségtelenül a legjellemzőbbek Ájra, noha arányukat tekintve szinte elvesznek a füstlyukas és kontyolt tetőidomok között. Építtetőik a falu legelső emberei voltak. A tetősík fölé emelt oromfalak barokkosan játékosak, szoborfülkével díszesek. A 91-es számú ház klaszszicizáló homlokzata, az íves ablaknyílásokkal pedig nemcsak Áj, de az egész környék egyik legkedvesebb emléke. Valamennyi tűzfalas házat kereszt díszíti, jelezve, hogy a századforduló helyi társadalmában a katolikusok nemcsak számbelileg, de gazdasági súlyukat tekintve is jelentősebbek voltak. Református szimbolikát, kelyhet vagy csillagot kizárólag szerényebb kialakítású, füstlyukas portákon látni. Utóbbi megoldás a tűzvészek előtti régi stílus egyenes ági leszármazottjának tekinthető. A fejlődés azonban nemcsak ezt a típust hozta létre, hanem a padlást lezáró

106

243

268


243 A faluról készült fotókon gyakran tűnik fel ez a gazdag tornácú épület, amely azonban inkább érdekes, semmint tipikus. This building with rich veranda often appears in the pictures taken of the village. However, it is more interesting than typical.

TELEPÜLÉSLEXIKON  ÁJ

269

244 A főként nyaralónak felújított parasztházaknál kimutatható a régiesség iránti érzékenység, noha a részletmegoldások nem mindig nevezhetők műemlékileg szerencsésnek. Peasant houses renovated for holiday homes display a sense for archaism, although the details often fall short of authenticity.

243

164

vesszőfonásos kialakítást is. A melléképületeken szabadon hagyott fonást a lakóházaknál tapasztották, deszkával borították, idővel pedig szilárdabb anyaggal kezdték felváltani. A történeti tetőidomokat felváltó egyszerű kontyolt fedélszék Ájon az átlagosnál nehezebben és lassabban terjedt el, így a tetőidomok között ma is üdítő változatosság figyelhető meg. A díszes oromzatokkal és változatos tetőformákkal ellentétben a házak udvari kialakítása kifejezetten egyszerű, a legtöbbször tornác sem készült. A prospektusokon fel-felbukkanó 34-es számú lakóház, amelynek még rövidebbik, utcai oldala előtt is gang fut végig, pedig teljesen egyedi példa. Az 1925-ben készült ház helyén korábban egy zsindellyel fedett parasztház állott. 1910-ben körülbelül a házak egyharmadát fedte zsindely, nagyobb részük szalmaés zsúphéjazatú volt. Az idősek szerint a szilárd anyagokat nemcsak tűzbiztonsági okokból üdvözölték, de azért is, mert a zsindelyek rögzítéséhez használt szegek lehullva elfertőződő sérüléseket okozhattak. Az új héjazatok azonban nem változtattak a házak fő tömegformáján. A gang hiányából következően az utcai front szinte síkszerűen jelentkezik, különösen a felfalazott házak esetében. Másrészt a tornác nélküli kéttengelyes épületek jó másfél méterrel keskenyebbek, mintha háromtengelyesre (2+1) bővítették volna azokat. Az utcakép így még a viszonylag keskeny szalagparcellás részeken is szellősnek tűnik. Áj építéstörténetében a nagy törést az 1964-es év jelentette, mikor is a községet Tornához csatolták. Az elsorvasztás „nem szándékolt műemlékvédelme” révén fennmaradt történeti falukép ma már potenciális vagyont jelent az itt élők kezében. A

régi házakra könnyen lehet városi vevőt találni. A hétvégi házas átalakulás mértéke ma még nem olyan erőteljes, mint a szomszédos Ájfalucskán. Ennek részben az is oka, hogy mikor a hegyi faluban a 70-es években megkezdődött a nyaralók beáramlása, igen sok ruszin család éppen Ájban vásárolt magának új lakást. A faluban 8 darab, egészen frissen renovált ház található, ami tekintetbe véve a 2004-ben összeírt 84 ingatlant, nem elhanyagolható mennyiség. A puszta számoknál is beszédesebb azonban, hogy a felújított házak mindegyike törekedett a paraszti épület alapformáját megőrizni. A vértelek helyére tervezett világítóablak vagy az udvarra néző kutyaól természetesen sokat elvesz az épület tömeghatásából, ugyanakkor jóval szelídebb megoldás a teljes bontásnál, illetve a ráépítésnél. A mai tendenciák alapján úgy tűnik, hogy néhány évtized késéssel ugyan, de Ájon is kialakul majd a szomszédos Ájfalucskán virágzó spontán, „piaci alapú” örökséggondozás.

244

271

TELEPÜLÉSLEXIKON  ÁJFALUCSKA

Hačava used to be a chain village composed of clearings. Becoming denser, it has received a valley character. The hill church separate from the present village structure indicates the one-time more scattered settlement structure.


200 m

478

Ájfalucska, a boronaházak világa: Ájfalucskaiakról a szomszédos településeken gyakran hall az ember. Tornán és Alsómecenzéfen is úgy emlékeznek az idősek, hogy a második világháború után nagy számban költöztek be a városba az egykori vlachruszin falu lakosai. Migrációjuk azonban nem lehetett „tömeges”, hiszen az 1940-es években csupán 150 fővel csökkent Ájfalucska lakosságszáma. A „lehurcolkodás”, ahogy a tornaiak emlegetik, inkább azért maradhatott meg a helyi emlékezetben, mert Ájfalucska szokásvilága, habitusa, nyelve, vallása és nem utolsó sorban hagyo-


T

245–246 Ájfalucska irtásokból álló láncfalu volt, amely sűrűsödvén egyre inkább völgyi jelleget kapott. A mai faluszerkezettől „független” hegyi templom utal az egykori szórtabb településstruktúrára.

247 Az irtástelken a földekre vezető dűlőutak mentén rövid, kevéssé szabályos nyúlványok kapaszkodnak fel a völgyszerű főutcából. Less orderly projectures climb through the clearing ground along the baulk ways from the valley-like high street.

mányos építészete markánsan eltért szomszédjaitól. Az Ördög-szoroson átvezető úton nem egyszerűen a nyelvhatárt lépi át az ember, de egy rendkívül erős építészeti karakterzónát is. Ájfalucska a vidéken egyedüliként képviseli az Északi-Kárpátok népies boronaépítészetét. A középkorban még lakatlan erdőségekbe a 15–16. században költözhettek be az első vlach telepesek. 1720-ban 11 jobbágyportát írtak össze, amiből arra következtethetünk, hogy a 18. században egy második telepes hullám érkezett a faluba. Az első katonai felvételen már a mai kiterjedésében látjuk a falut, de korántsem a mai szerkezetében. A magashegyi irtásfalvakra jellemző módon relatív hosszú, de ritkán beépült láncfalut ábrázol a térkép. A következő másfélszáz esztendőben a házak egyre inkább kitöltötték a rendelkezésre álló teret. A topográfiai adottságokból következően mindez a telekaprózódáson túl halmazszerű részek kialakulásával járt együtt. A történeti faluszerkezet gerince egy viszonylag szabályos, kis mélységű szalagtelkes rész, oldalhatáron álló portákkal. A patakpartnak azonban csak a keleti oldala épült be ily módon, nyugat felé íves vonalvezetésű mellékutcán át feltárt szellős belsőségek találhatók. Településképileg ehhez hasonlóak azok a halmazos ragadványok, amelyek a földek felé vezető dűlőutak, kisebb vízmosások mentén képződtek. Az első kataszteri felmérés telekformái arra engednek következtetni, hogy Ájfalucska egykoron alig egy tucatnyi nagy kiterjedésű irtástelekből állt. A völgy középső részén rekonstruálhatók azok a völgyre merőleges hosszanti telkek, amelyek az ősfalut alkothatták. A rekonstrukció természetesen csak analógiák alapján képzelhető el, hiszen az 1850-es években felvett állapotok szerint a belső telekállomány már

246 200

247

272


273


249 Az élénk színek, ha volt is rá példa, nem jellemezték a régi Ájfalucskát. A nyaralók megjelenésével azonban éppen ez a tarka és vidám világ kap egyre nagyobb hangsúlyt. Bright colors – used sometimes previously - did not characterize the old Ájfalucska. Yet now holiday makers are imparting this gaudy and merry world.

248 Mutatóban még fennmaradt egy-két régies alaprajzú ház is, ahol középső színből jobbra a lakószoba, balra a pajta nyílt. A few houses of archaic ground-plan have persisted wherein the living room gives onto the middle section from the right and the barn does to the left.

196

a százat is jócskán meghaladta. A beépítés első sűrűsödése a 18. században zajlott le. A katonai térkép egy-egy nagy kiterjedésű, telekszerű kerített részen három-négy házat is ábrázol. A templomhoz vezető kaptatón egészen szorosan álltak a házak, a maihoz igen hasonló módon. A patak mentén ugyanakkor még szellős a kép, és az is maradt a 19. század végéig. A patak bal partján ma látható rendkívül sűrű beépítés kialakulása ugyancsak a jobbágyfelszabadítás utáni időkre tehető. Miközben a hasonlóan rossz mezőgazdasági adottságú aprófalvak népessége a századfordulón visszaesett, Ájfalucska némileg még növelte is lakosságszámát. Az idénymunka itt is általános volt, de jó ideig még hazaáramlottak a megszerzett jövedelmek. Ezzel magyarázható, hogy a házak száma is folyamatosan gyarapodott, Miközben 1881-ben alig száz ingatlant írtak össze, addig 1941-ben 167-et. Mindez azzal járt, hogy a középső rész laza, láncszerű szerkezete sűrű beépítésű sorfaluvá alakult. A második világháború utáni szerény építési konjunktúra is ezen a középső részen éreztette hatását, ami tovább egyengette az utcaképet, ugyanakkor tájidegen típusházak révén zavarossá is tette azt. Mindazonáltal a korábbi hektikus utcavonal a szép számú reliktum épület révén mind a mai napig érzékelhető. Vannak boronafalazatú otthonok, amelyek párhuzamosan tájoltak, mások méterekkel beljebb állnak, mint szomszédjaik. Hasonló utcakép más településen már kiemelkedő értéknek minősülne, de Ájfalucskának korántsem ez a legfestőibb szeglete. A patak menti főtengely északi végén elágazik, és egy hatvan méter széles öblözetet képez. Valaha itt is nagyobb telkek sorjáztak, de aprózódásuk már a 18. században

igen előrehaladott állapotban volt. Topográfiai okok miatt az északi rész irtásain az első házak nem a patak bal, hanem annak jobb oldalán épültek, majd idővel a templomhoz vezető szerpentin mentén felfelé kapaszkodtak. A görög katolikus templom mind a mai napig elkülönül a falutól, valódi hegyi templom benyomását keltve. Ez is arra vall, hogy egykoron nem a maihoz hasonló zárt falu, hanem hegyi tanyák láncolata képezte a községet. A kicsiny temetőt vigyázó templomocska építési idejét a fellelhető irodalmak az 1760-as évekre teszik, bár az első katonai felvétel leírása nem említ szilárd falazatú épületet. A térkép is csak feketével jelöli. Ez arra utal, hogy az régebbi, 16–18. századi templom még boronaépítmény volt. A mostani „új templom” tömegformája is arra utal, hogy építői fában gondolkodtak, akkor is, ha éppen kővel dolgoztak. A rendkívül puritán megjelenésű épület hatásán sokat ront a bádog héjazat. A bádog itt annál is inkább zavaró, mert az épület szépségét máskülönben a tiszta anyagszerűség határozza meg. A fehér falazat és a zsindely kontrasztja mindenképpen szerencsésebb megjelenést biztosítanának. Az északi falurész legnagyobb településképi problémája azonban nem a templom héjazata, hanem a negyvenes években emelt iskolaépület. A maga nemében értékes

162

125

141

274

248

100

247

249



250 A romantikus régieskedés néha túlzásokba esik, főként, ha az építőanyag-áruházak elemeiből építkezik.

251 A hegyoldalak viszonylag későn épültek be, és máig meglehetősen szellős képet mutatnak.

The romantic archeolatry sometimes carries too far, especially when it uses elements from hardware stores.

Hillsides have got built in relatively late, and still show a scanty view.

épület rendkívül idegen a falu léptékétől. A helyzet paradoxonja, hogy az óriási épületet csak a turistaforgalom tartja életben, hiszen a ma alig 250 fős faluban még alsó tagozat sem működik. Főként az iskola tömbjének tudható be, hogy az északi falurész halmazos, „tabános” intimitása nem érződik azonnal. Holott errefelé még számtalan kerítés nélküli porta található a hagyományos lakószoba–istálló–szín alaprajzi felosztással. Ennek a rendkívül régies házformának a 19. század végi visszaszorulása nem annyira a gazdasági felemelkedéssel, hanem a relatív elszegényedéssel és a családok fokozódó idénymunkájával mutat összefüggést. Előbbi következménye, hogy a házak nagy részét két család lakta, utóbbié pedig, hogy az istálló szerepe leértékelődött. A ma üdülőként használt házak legnagyobb része újabb típusú, szoba–konyha–szoba alaprajzú épületet takar, amely mögül rendszerint már elbontották a kisebb gazdasági toldalékokat. Kicsinosított, némileg „romantizált” boronaházakat mindenfelé találunk a faluban. Legjellemzőbb együttesük a patak menti sorfaluból kelet felé leágazó dűlőút mentén található. Az út, amely mentén ez a házcsoport kialakult, ma már alig érzékelhető. A földművelés visszaszorulásával az egykori csapást felverte a fű és úgy tűnik, mintha a házak egy jó ízlésű skanzen-építő jóvoltából kerültek volna ide. A település honlapja szó szerint is skanzennek nevezi ezt a részt, noha múzeumi hasznosításról nem beszélhetünk. Az élénk színek, a kék, a piros és vörös azt a benyomást keltik, hogy Ájfalucska valaha tarka „ruszinos” település lehetett.

275

A falu más részein található boronaházak azonban azt jelzik, hogy ez a kép túlontúl romantikus. A gömbboronák mélybarna, már-már feketés alapszínét csak az illesztéseket kitöltő sár színe tarkította, amelyet idővel mésszel tettek ellenállóbbá és egyben fehérebbé. Külön pikantériája a korabeli viszonyoknak, hogy Ájfalucskán 1910-ben többségben voltak a szalmafedeles épületek, holott a falu lakói vásárokra hordták az otthon készített zsindelyt. A divatba jövő régieskedés a szalmahéjazatról nemigen vesz tudomást, sőt maga a zsindely is ritkaságnak számít. A hétvégi házak tulajdonosai a legtöbb esetben meghagyják a második világháború utáni korszakra jellemző bádog- vagy eternitborítást, esetleg cserépre, rosszabb esetben műcserépre cserélik azt. Utóbbi folyamat is jelzi, hogy Ájfalucska megújhodását nem a szervezett műemléki gondoskodás, hanem a spontán folyamatok éltetik. S ha ez az újjáéledés néhol már túlzásokba csap is át, mint azt néhány újabb építésű felsőkategóriás faház esetében tapasztalni, összességében mégiscsak képes konzerválni egy megszűnt kultúra emlékeit. A városi ember romantika iránti igényét Ájfalucskán a szlovák nemzeti érzelmek is erősítik. Kassa az elmúlt évtizedekben tízezrével vonzotta magához az északi hegyvidékek szlovák lakosságát. A betonkaptárok kényelmes, de jellegtelen lakásai szinte törvényszerűen teremtik meg a vidéki élet iránti nosztalgiát. A szlovákság körében a vidéki táj elsősorban hegyvidéket jelent, olyan tájat, amilyet Kassa környékén Ájfalucska képvisel leginkább. Mindez reményt adhat arra, hogy a ma még

250

251

251


rossz állapotban lévő épületek is megújulhatnak. A megszűnő hegyi lakófalu és az új üdülőkörzet telekről telekre váltja egymást. Legszembetűnőbb ez a kettősség a templom alatti meredek hegyoldalon, ahol elszórtan állnak a rendkívüli szegénységről tanúskodó viskók és a stílszerűen felújított takaros üdülők. Ez a rész viszonylag későn kezdett beépülni, valamikor a 19. század első felében. S mivel itt a patak építésre alkalmas lapályos terasz közbeiktatása nélkül, közvetlenül a telkek alatt fut el, a házakat méterekkel a völgyszint felett kellett elhelyezni. A ligetes zöldből itt is ott is felbukkan egy-egy régies arcát megőrző porta. Jóval erőteljesebben érvényesülnek az elmúlt évtizedek divathullámai a patak menti részhez déli irányból csatlakozó toldalékon. Képe ma már nem sokban különbözik a főutcáétól, de kialakulásában más tényezők játszottak szerepet. Míg a patak menti központi részen a telekaprózódás alakította ki a mai sűrű beépítést, addig itt eleve apróparcellás területtel kell számolnunk. A 18–19. században a szántóföldek rovására terjeszkedett déli irányba a község. Az öblösödéseket, elágazásokat magyarázó vízfolyásokat a rendezések során elvezették. Így pl. majd egytucatnyi házból álló, térszerű toldalék képződött egy forrás mellett, de ugyanúgy teresedéshez vezetett a patak éles kanyarulata. Az árvízveszélyes belső oldalon a régi házak még jó tíz–tizenöt méterrel hátrébb állnak a mai utcavonaltól. A falunak ebben a déli szegletében a tradicionális boronaházak jelenléte markáns, de nem meghatározó. Az utcaképet leginkább az újabb házak határozzák meg. Ennek oka a már említett jelenség, hogy a régebbi boronaházakat igyekeztek távolabb helyezni a patakmedertől, s így az utca előterében a 20. század építkezései dominálnak. Természetesen a 20. század Ájfalucskán egészen mást jelent, mint a medence sűrűn lakott részein. A megszűnésre ítélt településen az ötvenes évekkel lényegében lezárult az építészeti fejlődés. A faluképet leginkább romboló lapos tetős emeletes kockaház mindösszesen egy készült. A domináns 20. századi épületforma az Ájban megfigyelhető hagyományos építészeti nyelvezet átvételét jelenti: a kőfalazatot vagy legalább a boronák vakolását, a háromosztatúság felé elmozduló alaprajzot és a füstlyukas tetőkialakítást. Később ehhez járultak a háború utáni típustervek, ám ezen épületek sem túl számosak. Ájfalucska a térség legromantikusabb települése. Ismertségét azonban nem csupán kompakt örökségének, de ezen örökség jellegének is köszönheti. Településszintű együttesek máshol is megmaradtak, de a Keleti-Kárpátokat idéző ruszin hagyományok kuriózumnak számítanak Kassa környékén. Nem véletlen, hogy más falvakban járva is rendszeresen felbukkan Ájfalucska neve, ha szép falvak után kérdezősködik az ember.

F

T

252–253 Alsólánc egyetlen majorság volt, amelynek lebontása után ma egy óriási placcot látunk magunk előtt. A 20. századi új utca a régi bekötőút mentén alakult ki.

K

Mg T

Whole Nižný Lanec used to be a manorial estate, and now demolished there appears a huge ground. The 20th-century new street took shape along the old link road.

M

200 m


276

Az uradalmi „pusztafalu” Alsólánc: A Kanyapta árterébe települt kicsiny falu nemcsak topográfiai környezete, de egyedi szerkezete révén is különlegesnek mondható. Morfológiailag leginkább egy uradalmi pusztafalura hasonlít, azzal az igen lényeges különbséggel, hogy a kastély és a majorsági melléképületek mellett nem többlakásos cselédlakok, hanem úrbéres parasztházak állottak. A hagyományok szerint a középkori Alsólánc nem itt, hanem az út mentén, a későbbiekben Kenderföldekként

250

278


TELEPÜLÉSLEXIKON  ALSÓLÁNC

254 Alsólánc kastélya kedvesen provinciális, már-már joviális épület.

256 A 20. századi falu az egykori pusztai bekötő út mentén épült fel.

The mansion of Nižný Lanec is kindly provincial, almost jovial.

The 20th-century village was built up along the former link road leading to the fields.

255 A falu legromantikusabb szeglete egy, a hátsó épületet feltáró szolgalmi út miatt alakult ki. The most romantic nook of a village, developed from a service way to an outbuilding.

használt területen volt. A 17–18. századi háborúskodások után újjáéledő községet református magyarok építették fel, akik 1798-ban fatemplomot emeltek. A falu mai szerkezetiségét meghatározó kastély és majorsági központ kialakítására csak néhány évtizeddel később került sor. S bár az építtető Láncy család katolikus volt, a 19. szá-

279

zadi kataszteri térképeken már közös telken áll a református templom és a földesúri kastély. Az akkoriban kiépülő uradalmi struktúra mellett a jobbágyi telkek is tovább működnek. Alsólánc szerkezetében mind a mai napig kimutatható a történeti okokkal magyarázható kettősség: az uradalmi és a jobbágyfalu találkozása. Az uradalmi szerkezetiségből szerencsés módon megmaradt a kastély a körülötte kialakított angolparkkal, valamint az egykori temetőkápolna, amelyben már a 19. század második felében is tartottak miséket a falu felét kitevő katolikus híveknek. Maga a kastély átmenetet képez a vidéki kúriák irányába. A mindössze harmincméternyi homlokzatát a beüvegezett portikusz teszi jellegzetesen klasszicista alkotássá, és egyben vidékiesen meghitté. A gazdasági épületek külön telken helyezkedtek el a falu közepén, ahol ma focipályányi üres térség található. A négy-öt nagyobb gazdasági épület közül egyedül a kastéllyal egyidős magtár vészelte át a 20. század hetvenes éveit, mikor is a termelőszövetkezet kiköltözött a faluközpontból. Az alig egytucatnyi jobbágyi telek az 1800-as évek derekán az uradalmi központ nyugati és keleti végéhez csatlakozott. A szalagtelkek mellett ebben az időben még két nagyobb osztatlan parcella is létezett. Később ezeket is felosztották. Mivel saroktelekről volt szó, a hátsó részén újonnan kialakított házhelyek megközelíthetősége érdekében kicsiny zsákutcát kellett kialakítani. A két eredeti beépítésű, utcavonalon álló parasztház és a mögötte feltárulkozó kis utca olyan hatást kelt, mintha bástyákkal őrzött bejárat volna. A 20. században gyarapodásnak induló volt úrbéres parasztság házhelyigényeit azonban csak részben tudták kielégíteni a telekosztással nyert házhelyek. A 19. szá-

57 134

206, 252

255

280

78, 256


zad végén alig 34 házat számláló faluban 1941-ben már 57 épület állott. A gazdák az országút felé eső területen kezdtek építkezni, körülbelül ott, ahol a hagyomány szerint a középkori Lánc falu is állhatott. A fejlődés ütemét jelzi, hogy 1928-ban modern gőzmeghajtású malom is készült. A malom, nem túl jó állapotban, de ma is áll. A bekötőút azonban csak nyomaiban emlékeztet a húszas-harmincas évekre, mivel az 1945 után is folytatódó építési konjunktúra alaposan átformálta azt. A statisztikai adatok szerint az Alsóláncon található 84 lakóingatlan közül mindössze 6 lakóingatlan származik 1945 előttről. A helyszíni bejárás alapján elmondhatjuk, hogy ez a szám kisé alábecsüli a tényleges arányt. Az azonban tény, hogy a 19. századi döngölt földből készült zsúpfedeles lakóházak közül egy sem maradt fenn. Szintén csak az emlékezet őrzi a zsindelyfedést. A néhány megmaradt épületen még látható a Cserehátra oly jellemző szokás, miszerint az alulkontyolt tető felső oromszögének deszkaborításába negatív formákat vágattak be.

Alsómecenzéf, a régió zászlóvivője: A település a kassai régió legismertebb történeti települése. Ismertségét nem magyarázhatjuk egyetlen tényezővel. Döntő jelentőségű volt, hogy már a 19–20. század fordulójának magyarországi recenzióiban is szerepeltek a mánták német házai. Itt olvashatjuk, hogy bár a város Abaúj megyéhez tartozik, a lakóházak formája inkább a szepességi németek otthonaival mutat rokonságot. Ha a szepességi kapcsolatot tágabban értelmezzük, és általában kiemeljük a városnak az abaúji településektől elütő voltát, bizonyára közelebb kerülünk a műemlékké alakulás legfontosabb motivációjához, nevezetesen ahhoz, hogy Alsómecenzéf településképe kuriózumnak számít Kassa vidékén. Különleges mindenekelőtt a német bányászjog alapján kialakult városias főtér. A legtöbb abaúji faluban, de még a városokban is, az orsós szerkezetű települések inkább egy hosszú főutcára, semmint kompakt teresedésre emlékeztetnek. Mecenzéf ezzel szemben zárt főteres város. Másodikként említhető az építésmód, amely nem csupán a magyar és szlovák szokásoktól eltérő alaprajzban érhető tetten, de a boronafalas építőmódban is. Harmadikként kell szólni a leginkább feltűnő sajátosságokról, a hámorokról. Habár az egykor százat is meghaladó kovácsműhelyekből mára csupán néhány darab maradt meg, ezen építmények előkelő helyen szerepelnek Szlovákia kézműipari műemlékeinek rangsorában. A vízenergiával hajtott hámormalmok különleges, a „genius loci”-t szimbolizáló jelentéstartalomra tettek szert az elmúlt száz esztendőben. A város 300 méterrel a tengerszint felett, meredek hegyoldalakkal határolt medencében fekszik. Észak felől a Szepes-Gömöri Érchegység legmagasabb csúcsai az 1 000 métert is meghaladják. A város tájhasználatát az erdőgazdálkodás határozta meg, amely azonban Mecenzéfen nem sorolható egyértelműen az agrárszektorba, hiszen a kitermelt faanyag jelentős részét a helyben kitermelt vasérc feldolgozásához használták fel. A bányászott nyersanyag és a bőségesen rendelkezésre álló tüzelő mellett a víz energiája volt a harmadik természeti tényező, amely alapjául szolgált a város messze földön híres vasművességének. Legvalószínűbb, hogy az első telepesek korábbi német kolóniákból rajzottak ki, vagy a Szudéta-vidékről vagy Körmöcbányáról. A település legrégebbi formájában – ekkor még nem beszélhetünk külön Alsó- és Felsőmecenzéfről – kisebb bányászkolóniákból állhatott. A kezdeti szórt településképre utal, hogy a történeti emlékezet két, egymástól relatívan messze fekvő völgyet jelöl meg ősközségként. A hámorüzemek összeépülését nehezítette, hogy a medenceszerű völgy alján végigfolyó Bódva rendkívül szeszélyes vízjárású. A mai településmag kialakulásának kezdete csak a 14–15. századra tehető. Ugyanebben az időben a hámorkovács-tevékenység vég-

485

49 70, 94

108 111

282

283

TELEPÜLÉSLEXIKON  ALSÓMECENZÉF


gyárnegyed

századfordulós központ

200 m


258 A zárt főtér, a maga világos telepítvényi jellegével Alsómecenzéfet a térség legsajátosabb hangulatú településévé emeli.

Stószi utca

Grund

lakótelep

The confined main square with clear plantation-like character imparts Nižný Medzev the most peculiar atmosphere in the region.

257 Alsómecenzéf kelet–nyugati tengelye a Bódva teraszán, a volt országút mentén fut. Az észak–déli tengely, amely magában foglalja az eredeti piacutcás főteret is, elkeskenyedő völgyekbe kapaszkodik fel. The east-west axis of Nižný Medzev runs on the Bódva terrace, along the old high road. The north-south axis including the original market-street main square climbs up the narrowing valleys.

legesen levált a bányászatról, ami lehetővé tette, hogy a továbbra is a bányáiból élő Felsőmecenzéf mellett egy új, kézműiparra alapozott település jöjjön létre: 1430-ban a jászói konvent jelenlétében a (felső)mecenzéfi plébános hozzájárult Alsómecenzéf különválásához és az új templom felszenteléséhez. A templom 15. századi eredetére csupán annak keletelt tájolása (s talán a tornya) emlékeztet, ám még így is középkorias miliőt kölcsönöz a terecskének. Alsómecenzéfnek két lehetséges történeti magja van: az imént említett Fő tér és a hagyományok szerint még a 15. század előttre datálható Grund. A 18. század végi katonai felmérés ezeken kívül világosan jelöli a Kassa–Szomolnok országút mentén növekedésnek indult Stószi utcát, illetve a Felsőmecenzéfre vezető völgy benépesülését is. A 19. század elején alakultak ki azok a kisebb mellékutcák, amelyek a Bódván működő hámorok és a Stószi utca közötti kapcsolatot biztosították. A századfordulóra a Stószi utca középső része összenőve Fő térrel egy új központot jelölt ki. Ugyanennek a korszaknak az eredménye a vasútállomás melletti ipari településrész. A kapitalizmusra jellemző szélsőségek velejárója volt továbbá a szegénynegyedek markáns szegregációja, egyrészt a Grundon, másrészt a Felsőmecenzéfi utcában. Végül szólni kell a belterülethez fizikálisan nem kapcsolódó cigánytáborokról is, amelyek egy közeli völgyben alakultak ki, nem tudni pontosan, mikor. A korai alsómecenzéfi városépítés a szomszédos Felsőmecenzéf völgyi, egyutcás alapszerkezetét vehette mintának. Ugyanakkor a terepadottságok kezdettől fogva más irányba terelték a folyamatokat. Mivel a város a Bódva folyó szintjénél alig magasabban fekszik, a terület fokozottan árvízveszélyes helynek számított. Éppen ezért nem az itt már lelassuló és ezért árvízre hajlamos hegyi patak két oldalán épültek fel a házak, hanem annak teraszán. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy

111

257 261, 262 185 285

163, 166 46

284

111

93, 94

93 70



259 A Grund egy patakparti szalagtelkes falu. A meredeken felfutó telkeket lassacskán visszafoglalja az erdő.

260 A lakótelep a várostól elkülönülve épült fel.

The Grund is a brookside village of strip plots. The forests are slowly taking over the plots steeply running up the slopes.

The housing estate has been build up separeted from old town.

a középkor során jelentős vízszabályozási munkák zajlottak. A templomnak otthont adó orsó alakú főtér mintegy háromszáz méter hosszú, negyven méter széles képződmény, amelyet délen a Stósz–Kassa országút városi szakasza vág ketté. A képződmény szó használatát indokolja, hogy bár formailag a telepített városok alaprajzára emlékeztet, valójában sem a történeti források, sem a telekformák nem utalnak egyértelmű telepítésre. A Fő tér telkei ugyanis nem mutatnak szabályosságot, sőt, közvetlenül a templom mellett jóval szélesebbek, mint a tér két végén. Valószínű tehát, hogy a Fő tér alaprajza egy hosszabb átalakulás eredménye, amely átalakulás során a korábbi hegyi szórványok fokozatosan költöztek be a templom melletti területre. A Fő tér és egyben a város legmeghatározóbb eleme a keletelt tájolású, de a 18. században klasszicista stílusban emelt római katolikus templom. A masszív toronyra a 20. század eleji nagy tűzvész után került fel a neoreneszánsz sisak. A körülötte álló épületek egy geológiai feltárás szemléletességéhez hasonlítható módon mutatják a mecenzéfi házevolúció állomásait. Az orsó alakú tér északi és déli csücskén még oldalhatáron álló földszintes házacskák állnak. A legrégibb mecenzéfi háztípus szepességi kapcsolatokról árulkodik. Boronafalas építésmódja, kiugró eresze, osztott utcai szobája, az épület hátsó részében kialakított kiskonyha és a középen elhelyezkedő sütőkonyha a szomszédos magyar és szlovák településeken alig ismert sajátosságok. Ez a háztípus fokozatosan alakult át, előbb kőfalazatú épületté, majd mezővárosi portává. A Fő tér közepén már főként ilyen házakat látunk: négytengelyes homlokzattal és hozzáépített zárt nagykapuval. A stósz–kassai úti kereszteződése az ott álló emeletes

285

tömbök révén megint más jellegű. A volt városháza eklektikus épülete és a vele szemben emelkedő kereskedőház bástyaként vigyázza a forgalmat. A városképileg kiemelkedő jelentőségű, de a mai település igényeit meghaladó épületek állaga rendkívül rossz. Az emeleti részén üresen álló városházának legalább az eklektikus homlokzata megmaradt, míg a kereskedőházat szinte teljesen megfosztották díszeitől. A történeti homlokzatok eltűnése feltűnő, de nem általános jelenség a főtéri házakon. Mindez azzal is magyarázható, hogy az itt álló házak egy jelentős részén az eklektizálás csupán az ablakkeretek hangsúlyozására és a fakapuk díszítésére szorítkozott, így a későbbiekben nem volt szükség a nagyobb anyagi áldozatot kívánó pártázatok és bonyolult homlokzati gipsz kisarchitektúrák karbantartására. A leggyakoribb átalakítás a korábbi álló ablakok lecserélése volt. Feltűnő azonban, hogy ezek a beavatkozások zömmel 1990 előttiek, tehát a műemléki zóna 1994–95-ös kijelölése óta stabilizálódni látszik a Fő tér képe. Akármennyire is megkapó a Fő tér történeti összképe, a helyi emlékezet mégsem ezt, hanem a Grund nevű utcát tekinti a legrégebbinek. A Grundnak valóban külön szerkezete van, sőt külön temetője is. A településrész központja a kápolna és a Ring (jellegzetes német elnevezés, ebben a kontextusban központot, főteret jelent). Noha a mai kápolna csak 1904-ben készült el, a helybeliek szerint előtte hasonló funkciójú faépület állt itt. A 20. században a Grund és a városközpont különállása a magyarnémet identitás szinonimájává vált. Történetileg azonban inkább a foglalkozásbeli

96

259

286



287

262 A századforduló eklektikus városközpontja markánsan eltért a korábbi mánta építészettől. 261 A Stószi utcának ez a fűrészfogas beépítéssel kísért kiöblösödése valaha a szekerek pihenője lehetett.

The eclectic town center of the fin de sičcle differs radically from previous Mantaken architecture.

This widening of Štós Street surrounded by saw-toothed building in could have been a cart rest area once.

162

helyzetből fakadó szociális elkülönülés játszott döntő szerepet. A 19. század közepéig majd az egész város lakosságát összefogó kovács céh tagjai ugyanis két csoportot alkottak. Az elsőbe tartoztak a tulajdonképpeni hámorkovácsok, míg a másodikba a jóval csekélyebb presztízsnek örvendő szegkovácsok. Utóbbiak lakhelye volt a Grund. A szegkovácsmesterséget másodlagos jellegűnek kell tartanunk, ami azért alakulhatott ki, mert a családi hámort csak a két legidősebb fivér örökölhette. A további fiútestvérek vagy elköltöztek a városból, vagy különböző foglalkozásokból (szegkovácsolás, kereskedés, vendégmunka) próbálták fenntartani magukat. A szegkovácsmesterség tehát másodlagos a hámorkovácsok mesterségével szemben, ami viszont azt jelenti, hogy a Grund ebben az értelemben maga is másodlagos képződmény kellene, hogy legyen a főtérhez képest. Alaprajzát tekintve a Grund egy patak menti szalagtelkes falu. A két oldalt emelkedő hegyoldalak rendkívül meredekek, az épületek a patak szűk medre körül sűrűsödnek. A dombtetőre felfutó gyümölcsösök végében állottak a szegkovácsműhelyek, hogy a lehető legtávolabb legyen e tűzveszélyes tevékenység a lakóházaktól. A kisebb kanyarokat leíró utca egy kilométernél is hosszabban kapaszkodik fel a hegyekbe. Mellékutcák nincsenek, de a keresztvölgyek mentén földutak vezetnek ki a határba. Telekaprózódás csupán a völgy alján figyelhető meg, mindössze fél tucat portánál. A város legrégibb részeként számon tartott Grund mai karaktere már csak térfalaiban emlékeztet egykori önmagára. A hatvanas évek bontási hulláma ugyanis az

itt akkoriban még jelentős számban álló faházakat sújtotta a leginkább. A bontások ellenére a Grund összképe egységes, hiszen maga az oldalhatáron álló beépítési mód változatlanul uralkodó. Mindez annak tudható be, hogy a szilárd falazatok terjedése jóval a hatvanas évek előtt megkezdődött. Látható, hogy sok helyütt a téglafalazatú első házhoz közös fedél alatt csatlakozik a meghagyott régi fafalazatú melléképület. Mikor a hetvenes években megjelentek a lapos tetős emeletes kockaházak, a magánerős építkezések az új parcellázások irányába mozdultak el, megkímélve a város történeti részeit. Nemcsak a Grundot kerülték el a hetvenes-nyolcvanas évek új építkezései, de a vele szemben található Felsőmecenzéfi utcát is. Az utca egy rendkívül keskeny völgyben halad, erős kanyarokkal tarkítva. A Grunddal ellentétben itt csak a patak bal partjának teraszán állnak házak, néhol egy, máshol két sort alkotva. A kicsiny helyen kimért házhelyek hektikus utcavonalat generálnak. Legkirívóbb példa, amikor két oldalhatáron álló szomszédos ház közül a hátsónak az udvari ablaka már az utcára néz. A romantikus összevisszaságot tovább fokozza a házformák tarkasága. A kétablakos parasztházak mellett akad példa nagyobb háromablakos, illetve nagykapus portára, valamint mezővárosi házra és bányászlakásra is. A Felsőmecenzéfi utca intim, már-már hegyvidéki hatású. Összképe is majdnem ugyanaz, mint 50–60 évvel ezelőtt. Új ház egyáltalán nem épült, a felújítások szinte minden esetben megkímélték az eklektikus vagy még régebbi nyílászárókat. Változás egyedül a tetőformákon szembeötlő: alig látni oromzatos, vízvetős fedélszéket és a héjazatok közül teljesen eltűnt a zsindely.

264

244

163

288

208

261 153 63, 262 70, 196


A 19. századot megelőző kisváros ipari negyede a Bódva mentén terült el. A folyó mentén álló malmokhoz kisebb mellékutcák vezettek. A város Bódva menti szakaszán, ahol valaha egymást érték a város és a nagyobb hámorkovácscsaládok műhelyei, ma funkció nélküli, arculatát vesztett területet találunk. A vízenergiát biztosító malomárokra csak a magas töltésfal emlékeztet. Kihasználatlanok az olasz hadifoglyokkal ásatott városi pincék, és lakóház lett az egykori vágóhídból és az iskolából is. A térszerűen kiszélesedő Stószi köz egy modernitás előtti időket idéző „rozsdaövezet”, amelynek rehabilitációjára semmi esély nem mutatkozik. A szemközti domboldalon már a rendszerváltás előtt kiépült az új családi házas utca, így a város ezen részének tájképi kapcsolata is megszakadt. A Bódva-parti gazdasági övezet jelentősége már a 19. század második felében megszűnőben volt, mikor a családi és városi üzemek mellett megjelentek az első gyárak. Ezek már nem itt, hanem a várostól keletre, az úgynevezett Bódva-ligetbe települtek. A mecenzéfi nagyipar sikeres indulása után azonban az 1870-es években egyszeriben megtorpant a fejlődés. Annak ellenére, hogy Mecenzéf kereskedelmi kapcsolatai fél Európát behálózták, a kapitalista átmenet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nagyrészt ennek tudható be, hogy a gyáripar mellett a városban még jó száz évig fennmaradtak a kézművestradíciók is. A város építészeti arculata azonban a kézműipar fennmaradása mellett is igyekezett lépést tartani az új időkkel. A modernizáció leglátványosabb hozománya az új, kereszt alaprajzú városközpont. Az új centrum egyrészt a főtér központi telkeit, másrészt a Stósz–Kassai utca középső szakaszát fogta össze. Utóbbi városrész beépülése az 1700-as évekig vezethető vissza. Akkoriban a vásártartási jog és az állandó postaforgalom élénkítően hatott a település fejlődésére. Ezzel lehet összefüggésben az egységes telekkimérés, ami az egész Stószi utcára jellemző. A század végére Stósz irányába 700 méter hosszan sorakoztak a házak. Az átmenő kereskedelem fogadók építését tette szükségessé. A Sörház nevű utcánál felépült vendéglő szerkezeti kihatása különösen érdekes, hiszen a kocsik fogadása bizonyos teresedést kívánt meg. A kiöblösödésben a házak homlokzatát egymáshoz képest néhány méterrel hátrahúzták, s így kialakult a település egyetlen fűrészfogas utcarészlete. A Stószi utca oldalhatáron álló portákból álló út menti településrész. A Fő tér közelében azonban a beépítés megváltozik és a századfordulós központ felé fokozatosan összezárul. Mindazonáltal ezen utcaszakasz összképe is meglehetősen vegyes képet mutat, hiszen a tekintélyes – néhol emeletessé növekedett – eklektikus polgárházak között ott találjuk a régi, oldalhatáron álló beépítések maradványait is. Az egymás mellett álló két háztípus között nem csupán tájolási különbségek, de léptékbeli eltérés is tapasztalható. A minden portához hozzátartozó fedett kapu ugyanakkor szerencsés ritmust ad az utcaképnek. Érdemes felhívni a figyelmet arra a különbségre, amely az eklektika és szecesszió emlékeinek „esztétikai tartóssága”, valamint a régies, 19. század első feléből származó épületek sérülékenysége között áll fenn. A különbség abból fakad, hogy a századfordulós épületek tetőzetén végrehajtott héjazatcsere

289


(263)

(264)

263–264 A régies házak igen sérülékenyek. A tetőidom lecserélésével lényegében elvesztik helyi jellegüket. The archaic houses are quite frail. Replacing tiling will impair local character.

290

263, 264

218


kevésbé feltűnő, mint az eredendően igen hangsúlyos oromzattal ellátott régebbi portáknál. Érzékelve e legértékesebb emlékanyag eltűnését, az utóbbi időkben voltak kísérletek a folyamat visszafordítására. Leghíresebb Kassa nagy hatású polgármesterének, Szlovákia későbbi államelnökének, Rudolf Schusternek szülői háza, amelyet visszarégiesítettek. Ha a Stószi utcáról azt mondhatjuk, vegyes karakterű házak alkotják, úgy fokozottan áll ez a Kassai útra (más néven Alsó, illetve Kovács utcára). A főtértől keletre alapvetően hasonló kép fogad minket, mintha nyugati irányba indulnánk, azzal a különbséggel, hogy a kontrasztok erősebbek, a szélsőségek nagyobbak. A városháza mellett található a belső városszövet legmodernebb épülete, az áruház. Bár felületkezelésében lényegesen eltér szomszédjától, az utcavonalat többé-kevésbé megtartó beépítésnek köszönhetően nem robbantja szét az utca arányait. Utóbbi megállapítás természetesen csak a városházához történő illeszkedésére igaz, hiszen az ettől kifelé lévő házak között a földszintes épületek dominálnak. A Kassai utca 20. századi átalakulása különös utcaképet eredményez. Száz esztendővel ezelőtt még jobbára régi stílusú oromzatos házak szegélyezték a város határáig futó rövid utcácskát. A vasút megépülésével alakultak ki a ma is látható széles homlokzatú polgárházak, amelyek közül a mozi később emeletráépítést is kapott. A rövid Kovács utca legrégibb részének határa ma is jól érzékelhető, hiszen a több száz éves postaállomás – a későbbi Erzsébet szálló – ma is áll. Ezen túl már a gyárnegyed kezdődik, amellyel szemben épült ki a vasútsor a maga kissé sematikus szecessziós családi házaival. A történeti várost ebben az irányban az új gyárnegyed rozsdaövezete határolja, majd a szegregált helyzetű cigánytábor következik. Az egész városra jellemző századfordulós, de elemeiben annál is régebbi településkép konzerválódásában nagy szerepet játszott a tény, hogy a magyar iparpolitika édesgyermekének számító Mecenzéf 1920 után nehezen találta meg helyét az új gazdasági körülmények között. Előbb a cseh ipar konkurenciája, majd a harmincas évektől a gazdasági válság is közrejátszott abban, hogy miközben a mezőgazdasági falvak népessége inkább növekvőben volt, Mecenzéf lakosságszáma látványosan csökkent. A helyi társadalmat végül a háború és a kitelepítés tette végképp tönkre. A városszerkezetben sokáig nem történt változás a 20. század eleji állapotokhoz képest. Az 1952-es topográfiai térkép azonban már érezhető mértékű növekedésről számol be. Ez az expanzió azonban a Kassai járás élvonalához képest lassú üteműnek volt mondható. Az 1970-ben összeírt 609 lakóház a második világháború előtti lakásállományhoz képest mindössze 15 százaléknyi növekményt jelent. A nagy áttörést a hetvenes évek területfejlesztési politikája hozta meg, amely Mecenzéfhez járási szerepkört és regionális jelentőségű ipari fejlesztéseket rendelt. Ennek részeként lakótelep-építési program indult, ami ugrásszerűen megnövelte a lakásállományt. A családi házas beépítések sem maradtak el, s így 1990-re 700 fölé emelkedett a házállomány. Az elmúlt évtizedekben beépült terület kelet–nyugati irányban végigkíséri a Stósz– Kassai utcát. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a modern lakónegyedek a történeti város-


291

sal párhuzamosan, annak kulisszái mögött megbújva jöttek létre. A régi és új város párhuzamossága legszembeötlőbben a Fő tértől nyugati irányba futó utcán mutatkozik meg, amely ugyan némileg széttartva, de mintegy fél kilométer hosszan követi a Stószi utca vonalát. Az új városnegyedek egymással alig tartanak kapcsolatot, az egész utcaszerkezetet a történeti városközpontba húzó gravitáció jellemzi. Az új városszerkezeti elemek kapcsán szólni kell a cigánytáborok problémájáról is. A határban szétszórva található telepeket sikerült ugyan felszámolni, de a város máig sem tudta integrálni a jelentős demográfiai súlyt képviselő kisebbséget. Mindez a városszerkezetből is leolvasható, hiszen a cigánynegyed a szocialista korszak után rozsdaövezetté váló ipari üzemeken túl alakult ki. A lakótelepek, családi házas övezetek és nem utolsó sorban a cigánytelep felszámolási programja is mutatja, hogy Mecenzéf a hetvenes évektől teljes jogú tagja lett a településfejlesztési politikának. Mindez azonban nem járt együtt a történeti településkép felbomlásával. Köszönhető ez annak, hogy a belvárosi házak zöme igen jó minőségű polgári otthon, amely ma is kielégíti a lakásigényeket. Szintén szerencsésnek mondható, hogy az új városrészek nem tolakodnak minduntalan a régi város látképébe. A műemléki szakma kiemelt figyelmének azonban más okai voltak, nevezetesen az igencsak megfogyatkozott vashámorok. Lényegében ezen ipari emlékeknek köszönhető, hogy a szakemberek körében ismertté vált a Bódva mente „német” építészete. A rendszerváltás után Mecenzéf Kassa-vidék legismertebb műemléki településévé vált. A védettséget élvező 14 belterületi objektum közül 9 lakóház, ami jól jelzi a mecenzéfi örökség „mezítlábas” voltát. Nem a nagy művészeti teljesítmények, hanem a kis épületek épségben megőrzött kapcsolatainak köszönhető, hogy Mecenzéfet Szlovákia száz legszebb településképe között tarthatjuk számon.

260

244

146

TELEPÜLÉSLEXIKON  ALSÓTŐKÉS

293

265–266 Alsótőkés egyutcás falu, amelynek templom körüli magja egy korábbi, még halmazos jellegű (talán csűrkertes) beépítés nyomát mutatja. A régi falura merőlegesen, a kassai út mentén épült ki az új, kertvárosi jellegű település.

266

200 m

128

Alsótőkés, Kassa „külső kertvárosa”: A helyi krónika szerint Alsótőkést német bányászok alapították, de mindennek nem sok nyomát látni. Az újkorban Kassa hűbéreseként jellegzetes mezőgazdasági település módjára élte hétköznapjait. A várossal való kapcsolata mindmáig meghatározó maradt. A kertekben itt-ott még fellelhető gyümölcsösök a korábbi piacozások emlékét őrzik, míg a családi házakká alakított parasztporták az ingázó életforma tartós meggyökerezését. A falu határában, a Miszlóka patak mentén haladó országút két oldalán üdülők sorakoznak. A nyaralóövezet kelet felé már egybeépült a Kassához tartozó Miszlóka falu hasonló jellegű külterületeivel. Alsótőkés lakosai a 14. században jobbára németek voltak, s kezdetben „újfalunak” hívták településüket, majd a Beckseifen név kezdett meggyökeresedni. Mindemellett a középkortól kezdve használatos a Tőkés, Tőkésújfalu, Németújfalu és az Alsótőkés megnevezés is. 1317-ben még csak egy fatemplom állt, de 1375-ből már kőtemplomról szólnak a források. A középkori épületet 1930-ban bontották le. A reformáció idején a helyi német lakosság evangélikussá lett, akárcsak a szomszédos községek. A megélhetési alapok azonban meglehetősen szűkösek lehettek, mert a két Tőkés és Miszlóka együttesen is alig volt képes eltartani egyetlen papot. A 17. századtól kezd megváltozni a lakosság összetétele, s egyre nagyobb számban jelennek meg szlovák és magyar parasztok. 1715-ben az adózók névsorában jobbára szláv és magyar vezetéknevű lakosokat találunk. Ekkoriban már a katolikus egyház birtokában van a kőtemplom is, a hozzá tartozó fa haranglábbal egyetemben. Annak ellenére, hogy a régi templomot csak 1930-ban bontották le, a kutatás során nem sikerült hozzájutni a régi épületet ábrázoló képeslaphoz vagy fényképhez. Így az sem volt megállapítható, hogy a mai hajóhoz meglehetősen aránytalanul csatlakozó szentély nem a régi épület maradványa-e. A Július Wirth tervezte neogót épület historizáló formavilága ellenére – vagy éppen amiatt – nem illeszkedik igazán a történeti miliőbe. A történeti faluhoz két módon kapcsolódik. Egyrészt lezárja a völgyben futó főutcát, másrészt központja a körülötte elterülő halmazos településrésznek. A térképi források arról sajnos csak közvetett módon tudósítanak, hogy a két telekrend között, milyen időbeni viszonnyal számolhatunk. A templom körüli halmazos rész gyűrűként veszi körül a támfallal megerősített templomdombot. Hasonló adottságú településrészek a 19. században keletkeztek nagy számban, főként a falvak túlnépesedésének következményeként. Alsótőkésen ellenben már az első katonai felmérésen is ott látjuk ezt a részt. A második katonai felmérés pedig viszonylag sok fa- (illetve vegyes) falazatú épületet jelöl ezen a helyen. Faépületek a falu

T

471

Nižný Klátov is a one-street village whose core around the church shows the traces of a former, cluster-like building in (perhaps barnyards). The new, suburb-like settlement has developed perpendicular to the old village, along the road to Košice.

294


267 A templom alatti lejtő egykor csűrkert lehetett, amelyet később házak foglaltak el. Mint a kép előterében álló, keresztben álló épület is mutatja, ez a rész mai napig eltér a túloldal szabályos utcaképétől.

TELEPÜLÉSLEXIKON  ALSÓTŐKÉS

295

268 Az utcakép vertikális növekedése a 20. században folyamatos volt. The vertical growth of the streetscape continued in the 20th century.

The slope below the church could have been a barnyard once, later occupied by houses. As seen in the front of the picture, the house stands crosswise, which implies that this part is still different from the regular streetscape of the other side.

267

szabályosabb, szalagtelkes részén is látszanak. Ezek minden bizonnyal csűrök lehettek, így joggal feltételezhetjük, hogy a templom körül csűrkert lehetett. Ennek az osztott telekhasználatnak a nyomai még ma is kimutathatóak. A templomtól északra álló parasztporták csűrjei rendre az út túloldalán kaptak helyet. Feltételezhető, hogy az eredeti őstelepülés a templom körüli halmazokból állt. Mikor a lakosságszám növekedésével a falu leköltözött a patakvölgybe, ezeket a telkeket gazdasági céllal hasznosította tovább. A 19–20. században aztán ismét lakóházak kezdtek megjelenni a templom körül. A templom körüli rész utcahálózata mindössze 4-5 patakra lefutó közből áll össze. A ma domináns patak menti, szalagparcellás beépítés főként a 18. századi népességnövekedésre emlékeztet. Ezt látszik alátámasztani a főutca két oldalának eltérő idejű beépítettsége is. Miközben a patak jobb partja már az 1700-as években beépült, addig a baloldali lejtősebb terepen csak a 20. század második felében zárult le az expanzió. Kivételt egyedül a déli, országúthoz közel eső szakasz jelent, amely már viszonylag korán kétoldali beépítést kapott. Mindebből következik, hogy az utcakép is felemás hatású. A mintegy 300 méteres szakasz nyugati oldalán 25 épület található, keleten viszont alig 20. Utóbbi sornak a templom alatti része kevésbé szabályos, ami a korábbi halmazos struktúra öröksége. Nem egy épület az utcavonaltól beljebb áll, sokszor átnyúlva a későbbi szalagtelkek határain is. A falu fejlődésére nagy hatást gyakorolt a kassai piacozás, amely a szerény adottságú határ ellenére is elfogadható életkörülményeket teremtett. A 19. századig még

erdei gombákat, saját készítésű zsindelyeket is vittek Kassára, később azonban a gyümölcskertészet vált egyeduralkodóvá. 1900-ban még csak 280, míg harminc évvel később már 600 gyümölcsfát gondoznak a falusiak, de jelentős pénzbevételi forrást jelentett a krumpli eladása is. A piacra termelő gazdák házaikat alápincézték, amit megkönnyített a lejtős terepadottság is. Egy-egy esetben ez a fejlődés az emeletességig is eljutott. Alsótőkés utcaképének érdekességét a vertikalitás irányában elinduló fejlődés különböző stádiumait megtestesítő épületek egymásmellettisége adja. A 20. század második felében sem állt meg a falu átépítése, ami miatt a heterogenitás némelykor zavarossá vált. Főként a keleti sor összképét törik meg a léptékükben és jellegükben egyaránt kiugró újabb családi házak. Az utcakép szempontjából kedvezőbb az 1990 utáni építkezésekre jellemző megoldás, miszerint a régi épületet meghagyva a belső telekrészre helyezik az új házakat. A falu nem tartozik a legszebb települések közé, ugyanakkor az 1945 utáni erőteljes növekedést is figyelembe véve, viszonylag szerencsés örökséghelyzet alakult ki. Az 1945 óta másfélszeresére növekedett ingatlanállomány térbeli eloszlása kedvezőnek mondható. A legtöbb építkezés ugyanis a történeti magon kívül, a párhuzamos utcákban és az országút mellett valósult meg. Utóbbi felveti ugyanakkor a táji kapcsolatok megbomlásának problémáját. A csápszerűen szétterpeszkedő családi házas övezetek és az üdülők végeláthatatlan sorjázása miatt túlurbanizáltnak hat a vidék. A falu utolsó belterületi portája és Kassa lakótelepei közötti 5-6 kilométeres úton már sehol sem tárulkozik fel a természeti környezet a maga tágasságában.

90 268

265

TELEPÜLÉSLEXIKON  ARANYIDA

496

297

Aranyida, az elfeledett bányászváros: A relatíve zárt egységekből összeálló Aranyida, amely hatszáz méter tengerszint feletti magasságban fekszik, minden előzetes történeti ismeret nélkül sejteti, hogy kialakulását tekintve nem mezőgazdasági településről van szó. Ebben a zónában „normális esetben” már szórt szállások, láncfalvak vagy 200 m

271 Bányászházakból álló utcakép. Miner houses transformed to family house.

269–270 Aranyida a 18–19. század fordulóján kamarai bányászvárosként nyerte el alapszerkezetét, ahol is a településrészek ráültek a termelési feladatokra. A többmagú táj-városban a 20. században megszűnt a bányászat, ami a távolabbi szórványok visszafejlődését eredményezte. A legutóbbi évtizedek fejleménye, hogy a főút mentén fekvő telepek között nyaralósorok jöttek létre. The base structure of Zlatá Idka took shape at turn of the 18-19th centuries as a mining town, where the settlement districts were planted on the production tasks. Mining ceased in this regional settlement of many cores in the 20th century, which caused the decline of the remote parts. In the last decades rows of holiday resorts have emerged among the plantations along the main road.

tanyák létesültek volna. Aranyida azonban bányaváros volt, és ezt a jellegét 1925-ig meg is őrizte, noha a 19. század utolsó évtizedeitől már inkább a leépülés jellemezte. A korai kapitalizmus kialakította kisebb-nagyobb bányatelepekből álló, városias épületekkel és főként nagyvonalú ipari létesítményekkel rendelkező Aranyida néhány évtized alatt jelentéktelen hegyi falucskává zsugorodott. Az utóbbi évtizedekben az ide áramló városi nyaralónépességnek köszönhetően újra megélénkült benne az élet. A település szerkezete két nagyobb egységből áll: egyrészt Rékából, amelynek egyetlen utcája az Ida patak mentén fut, másrészt a magasabban fekvő tulajdonképpeni Aranyidából (Szkalka), amely követve a terepadottságokat maga is több egységre tagozódik. A 19. században még további telepek népesítették be a hegyeket, mint pl. Breinerka, Erikház vagy Hutnatelep. A tárnákból, telepekből és a két központi helységből álló, az egész tájat átszövő településrendszert egyetlen vállalat, a királyi bányamű igazgatta. A kincstár 1767-ben Kassától vásárolta meg a területet, mivel a város nem tartotta eléggé jövedelmezőnek az erdők kitermelését. Kezdetben rezet bányásztak, majd a 19. század első felében az ezüsttermelésre álltak át. A századfordulón azonban már csak a kereső lakosság negyven százaléka dolgozott a bányaiparban, a munkanélküliség pedig húsz százalék felett járt. Az állami bányavállalat nem egyszerűen a város munkaadója volt, hanem a település egészét igazgató szervezet. Városi igényeket kiszolgáló közösségi intézmények létesültek, úgymint vendéglő, gyógyszertár, kórház, tanácsháza, jelzőtorony. A bányászlakásokat egységes tervek szerint építették fel. Az építkezések léptéke messze

59, 496

298


299


273 Aranyida magterülete, tehát Szkalka fő utcája alig különbözik más Kassa környéki falvaktól. The core of Zlatá Idka, that is, the high street of Skalka hardly differs from the other villages around Košice.

272 A bányaváros helyén a 20. század közepén egy mezőgazdasági falu kellett volna kialakuljon, amely folyamatot azonban a szocialista átalakulás hamar megakasztotta. A képen látható parasztudvar ezért inkább egyedi példa. An agricultural village should have formed in the place of the mining town in the middle of the 20th century, nevertheless the socialist transition halted this process soon. The peasant yard in the picture therefore is rather a unique example.

132

59

271

272

meghaladta koruk falusi átlagát. A rékai részen 1767-ben emelt barokk városháza, a későbbi vendégfogadó jelzi, milyen is lehetett a városka fénykora. Az út túloldalán hatalmas kocsiszín állt, amely mára teljesen elpusztult. A régi térképek a téren több hasonló méretű épületet is ábrázolnak, amelyek azonban nyomtalanul eltűntek. A tér mellett az Ida patak völgye és egy arra merőleges vízfolyás alakította ki Réka szerkezetét. Erre a tengelyre lazán felfűzve állnak a bányászházak, amelyek rendszerint kétlakásosak és az utcával párhuzamos tájolásúak. A melléképületeket általában már az út túloldalán húzták fel, fából, zsilipes technikával. Az osztott telkek láthatóan csak a legelemibb önellátásra voltak elegendőek, fejlettebb mezőgazdasági kultúrának nem volt ideje kifejlődni. Egyetlen egy ilyen korszerű, a magashegyi viszonyoknak megfelelő portát találni csak. A fogadó melletti épület rövidebbik oldalával fordul az utcára, rendkívül széles és magas homlokzattal, csapott tetővel. A lakóházzal szemben impozáns melléképület emelkedik, óriási szénatárolóval. A porta felépítésére feltehetőleg az ipari tevékenység megszűnése után kerülhetett sor, mikor a helyben maradottak igyekeztek átállni a magashegységi nyári legeltető, téli szénáztató állattartásra. S bár az új céloknak tökéletesen megfelelő portáról van szó, mégsem találunk hasonló példákat a faluban. Ennek oka egyrészt a jelentős telekméret (egy komolyabb ipari létesítmény helyét foglalta el a gazdaság), másrészt a rövid idő, amely a bányászat megszűnte és szocialista kollektivizálás között „rendelkezésre állt”.

Miközben a Réka nevű településrészt teljes egészében a királyi bányavállalat igényei hozták létre, addig a felső településmag, amelyet a régi térképek Szkalka néven jelöltek, „saját jogán” fejlődött településsé. Nem tudjuk biztosan, hol lehettek az első középkori kincsvadászok kunyhói, akik a középkor folyamán egyre feljebb nyomulva a patakvölgyben megalapították Aranyidát. Az első nemesfémet a folyóban található arany jelentette. A néhol még kivehető lepárlógödrök nyoma emlékeztet a középkor legelső tájhasználóira, akik feltehetően német eredetű telepesek lehettek. Kassa hűbéreseként már Nagy Lajos korában élénk bányászati tevékenység mutatható ki, majd Mátyás idejében az itteni aranyból verettek királyi pénzeket Kassán. Azonban a jövedelmező nemesfém ellenére sem beszélhetünk városias fejlődésről. 1696-ban, majd 1720-ban az urbáriumok mindössze 5-6 jobbágycsaládot írtak össze. A század folyamán szlávok érkeznek, akik ekkor még inkább erdő- és legelőgazdálkodást folytattak. Aranyida templom körüli magja a meredek terepadottságokhoz igazodó kicsiny hegyi falu alaprajzát mutatja. A 18. században még egyetlen házsort találunk csupán, amely a templomtól vezet a patak irányába. A későbbiekben ennek az utcának másik oldala is beépült, és a templom előtt kiöblösödve egy erős lejtésű, háromszög alakú

31, 198, 273

300


274 Az üdülőfaluban nemcsak a régi lakóházak váltanak funkciót, de százával épülnek a nyaralók is. In holiday villages not only the old dwelling-houses are changing function but hundreds of new holiday homes are built.

273

terecskévé bővült. A központból minden irányba meredeken futó utcácskák kanyarognak: kelet felé egy kisebb patakvölgy felé, északra egy határba vezető út mentén, nyugatra pedig a Rékának tartó szerpentinen. A házak, ahol ez lehetséges, szabályos, fésűs beépítést rajzolnak ki, máshol gerinccel párhuzamosan állnak. A mellékutcákban viszont a terepadottságoknak megfelelően meglehetősen rendetlen beépítésekkel lehet találkozni. A házak falazata kő, míg a melléképületeké fa. Két alaptípust különböztethetünk meg. Az egyik a gazdálkodó életformára (is) utaló parasztház, a másik a bányászathoz kapcsolódó hosszanti ikerház, illetve igazgatási épület. Utóbbi típus zömmel a Rékai út mentén található, mintegy öt darab. A mai római katolikus plébániában működött a bányászati igazgatóság, tőle nem messze a községháza, amely néhány évvel ezelőtt költözött el innen. A többi hosszanti épület, amelyeket eredendően bányásztisztviselők laktak, ma is magánház. Számarányukat tekintve jelentősebbek az utcavonalra merőlegesen álló parasztos épületek, amelyek a falu legrégibb, a templom felé vezető utcájában sorakoznak. A lejtős terepen feltárulkozó látványt kontyolt tetős kicsiny házak alkotta fűrészfogas beépítés és a távolban magasodó templom egyszerű tömege határozza meg. A tetők egészen a hatvanas évekig jellemzően zsindellyel fedettek voltak, ma a bádog és az eternit a leggyakoribb. A kőből rakott épületek két ablakkal néztek az utcára. A házak léptékét érzékelteti, hogy a 20. században elterjedt szabványablakok szinte szétfeszítik a homlokzatokat. Az elmúlt évtizedek átalakításai sehol sem okoztak javíthatatlan


301

sebeket. Csekély építészeti arculattervezéssel helyreállítható lenne a központ történeti hangulata. Parasztházakkal és ikerlakásos bányászházakkal vegyes területet alkotnak a település mellékutcái körül, szabálytalanul elhelyezkedő porták. A lakóházból, istállóból, fészerből és esetleg külön pincéből álló épületegyüttesek itt nem egymás mögött sorakoznak, hanem egymás felé fordulva, egy szabálytalan alakú udvart állnak körül. A kerítetlen udvarokon nem egyszer két család lakott, különösen a bányászlakások esetében. A melléképületek kicsik, csupán néhány állat számára elegendőek. Falazatuk szinte minden esetben borona, ritka a deszkából készült csűr. Úgy tűnik, a mezőgazdaságra való áttérés velejárója a szintén fából készült tornác, amely a bányászházakról még hiányzik. Szintén a 20. századhoz köthető a vízvetős tetőforma, ami itt is és a lenti Rékatelepen is előfordul. A település örökséghelyzetére három tényező hatott döntő módon. Elsőként a harmincas évektől a hatvanas évekig tartó stagnálás, másodikként az utána következő tömeges elvándorlás, harmadrészt az üdülőlakosság megjelenése. Az első korszak következménye, hogy az ipari létesítményeket elbontották, illetve a felismerhetetlenségig átalakították. A második változás következménye a számtalan lakatlan ingatlan. A harmadik, részben ezzel párhuzamos folyamat kettős településképi következménynyel jár. Egyrészt karakteridegen lakóépületek jelennek meg. Közéjük sorolhatók azok az újabb faépületek is, amelyek helyi anyaghasználatuk ellenére sem illeszkednek a régi utcaképekhez. Másrészt szórványosan megfigyelhető a régi épületek felújítása is. A polgármester tájékoztatása szerint a 350 helyi lakos mellett ma közel 1 500 üdülőtulajdonos él több-kevesebb rendszerességgel a faluban. Ezek után a statisztikákból leolvasható meredek lakásszámzuhanás csalóka, hiszen az üdülőtulajdonosoknak köszönhetően nemhogy csökkent volna, de jelentősen nőtt az Ida völgyének és mellékvölgyeinek beépítettsége. Így, ha Rékáról a műúton haladva közelítünk a kicsiny fennsíkon szorongó felső falumag felé, szinte mindvégig házak kísérik utunkat.

85

72, 274

TELEPÜLÉSLEXIKON  BASKA

275

276, 277

Baska, Kassa szomszédja: Az alig háromszáz lelkes kisközség Kassa árnyékában már a 15. században a város fennhatósága alá került. Ettől kezdve története szorosan kapcsolódott Magyarország egyik legjelentősebb szabad királyi városához. Város és vidéke viszonylatában Baska az élelmiszer-termelő háttérzóna szerves része volt. A 20. század hatvanas éveiben ez a szimbiózis részben felbomlott, a falu lakosságszáma meredeken esni kezdett. Az építési volumen azonban ezután is folyamatosan felfelé ívelt, így a rendszerváltás után több mint másfélszer annyi lakóház állt a keskeny völgyben, mint 1945-ben. A kilencvenes évek újradefiniálta a falu és a város közötti kapcsolatot. A festői környezet, a kassai erdő közelsége és az építési telkek bősége a meginduló szuburbanizációs mozgások célterületévé tették Baskát. Az építőtevékenység soha nem látott méreteket öltött, a lakosságszám bővülése a falu történetének legproduktívabb évtizedeit idézi. Az egyetlen utcából álló történeti falu újabb és újabb telepeket, lakóparkszerű képződményeket növeszt a hegyoldalakon. A térbeli expanzióra mi sem jellemzőbb, hogy az eredetileg alig négyszáz méteres főutcához képest a falu új kelet–nyugati tengelye az egy kilométert is eléri. A rendkívül látványos növekedés természetesen nem egyenletes, a csápszerűen elágazó utcák között jókora zöldterület érintetlenül maradt. A légi felvételről is látható, hogy ezek a fás foltok nem a kassai erdő maradványai. Közelről szemügyre véve az is feltűnik, hogy a gyümölcskultúrák jelentős részét ma is gondozzák, ápolják. A gyümölcsösök

276 Kassa vidékére nem jellemző látkép, mikor az új építésű lakónegyed (az egykori üdülőövezet) belefolyik a tájba. Rare view in Košice region, when a newly built residential district (former holiday resort) blends in to the land.

275 Baska egyutcás falu, amelynek kertségei is megmaradtak. Az egyre inkább szuburbán lakóövezetté váló nyaralónegyedek a régi településtől elkülönülve terülnek el.

200 m

Baška is a one-street village with gardens preserved. The holiday districts are becoming suburban residences and are separate from the old settlement. T

277 Kertvégi utca, megmaradt gyümölcsösök és szocialista típusházakkal. Back-yard street with reliats of orchards and with deck-roofed family houses.

303

304

73


TELEPÜLÉSLEXIKON  BASKA

278 Baska egyetlen régies épülete, kicsi, résszerű ablakokkal.

279 A főutca jobb oldali, laza beépítése.

The single archaic building of Baška with small, gap-like windows.

The main street with sparse building line.

jelenléte alapvetően meghatározta a faluszerkezet alakulását. Mivel a kassai piacokon mindig is volt kereslet a friss gyümölcsökre, a völgység oldalára felfutó telkeket a szocializmus évtizedeiben sem osztották fel. A történeti térképek világosan jelölik ezekek a kerteknek a határait, amelyek lényegében egybeesnek a mai állapotokkal. Igaz, az utóbbi két évtizedben megkezdődött lassú amortizációjuk, beépülésük. Az ötvenes évektől fellépő lakásigények kielégítése érdekében nem az értékes gyümölcsösöket parcellázták fel, hanem a távolabbi, termőteljesítményben nem annyira jelentős szántókat. A legkorábbi terjeszkedés kelet felé regisztrálható. Az alig néhány házból álló utcácska végül nem fejlődött tovább. Még inkább megkerülte a kertségeket a főtengelytől nyugatra futó mellékutca. Itt abszolút értelemben vett zöldmezős terjeszkedéssel állunk szemben. A domboldalon futó utca kétoldali beépítésű. A telkeken a hetvenes-nyolcvanas éveket idéző emeletes családi házak terpeszkednek. Még távolabb mérnöki tervezésű, lábastelkes településrész rajzolódik ki. Parcellázása még a rendszerváltás előtti időkre tehető. A rendszerváltás után lakóparkszerű telepek is megjelentek. A posztmodern ízlésű családi házakból egyszerre legfeljebb két-három hasonló megoldású épül fel, majd az újabb vállalkozók, illetve az egyéni építtetők saját ízlésüknek megfelelően folytatják az utcabeépítést. A felső-középosztálybeli rétegeknek szánt lakások színhasználata, formamegoldása a jövőben bizonyára kihat majd a helybeliek ízlésére is, ami a történeti főutca történeti megjelenését aligha fogja szolgálni. Végül az amőbaszerűen terjeszkedő községnek kialakult egy

305

kelet–nyugati tengelye is, amely összefogja a domboldalakon futó mellékutcákat, illetve a völgyben húzódó Fő utcát. Maga a Fő utca egy korábbi forrás kialakította meredek völgyben halad, majd a templom előtt kisebb kanyart tesz. A bal oldali telkek keskenyek, átlagosan 12 méter szélesek, amiből egy rendkívül sűrű hatású utcakép bontakozik ki. Jobb oldalon jóval szellősebben állnak a porták, az utca déli felén már húszméteres telekszélesség is előfordul. A rendelkezésre álló ismeretek nem igazítanak el, mi lehet a kettősség oka. Az első katonai felméréseken is kivehető a bal és jobb oldali rész eltérő sűrűségű beépítése, így kialakulását aligha lehet kizárólag a telekaprózódásra fogni. Csábító lenne azt állítani, hogy a faluközösségen belül két szociális csoport élt egymás mellett, erről azonban a források nem tudósítanak. Az összeírások szerint az itt élők a 18. század végén mind jobbágyok, a földesúr pedig Kassa városa. Fényes Elek szótárából tudjuk, hogy a falu etnikailag és felekezetileg is homogén: szlovák katolikusok alkotják. Baska építészetileg fiatal település, mivel az 1894-es tűzvész a régi községet teljesen elhamvasztotta. Ennél régebbi egyedül a 20-as számú ház lehet, amelynek rendkívül kicsiny ablakai, a falsík és a tetőszerkezet majdnem 1:1 aránya, előkert nélküli megjelenése annak ellenére archaikus állapotokat tár elénk, hogy tulajdonosa élénk kék színbe öltöztette azt. A kicsiny ház valósággal eltörpül az utcaképet meghatározó alápincézett porták között. A régebben divatos kontyolt tetőszerkezeteket a második

275 233

279

278

306

79

120

79


világháború után kiszorították az oromzatos, csapott tetős házvégek. Ennek a megoldásnak az eredete a vasúti indóház-építészetre emlékeztető kockaházakra vezethető vissza. Az így kialakult utcakép urbánus hatású, és jelzi, hogy a hatvanas évek közepéig a falu modernizációja a történeti faluképbe illeszkedő módon haladt előre. A házfejlődés ugyanis már a háború előtt kifejlesztette azt az alápincézett, majd emeletessé váló parasztházat, amely raktározási kapacitása révén jól szolgálta a piacozó falusiak igényeit. Különálló pincét elvétve találni a faluban. A ház alá helyezett szint kialakulása részben a funkcionális kényszer fejleménye, hiszen a keskeny telkeken nem volt hely a különálló tárolóknak. A házak vertikális növekedését a terepadottságok és a szilárd építőanyagok is támogatták. A pince idővel a föld fölé emelkedett szuterénné vált, ahol műhelyeket, nyári konyhákat alakítottak ki. A kétszintesre növekedett parasztporta további fejlődése követte a hosszanti forma általános tendenciáit és „L” alakúvá bővült, bár erre csak elvétve került sor. A történeti Fő utca egy kisebb kanyar után a templomhoz vezet, amely egy meredek domboldalon emelkedik. Az 1811-ben emelt késő barokk épület sokkal inkább a környező tájjal kommunikál, mint magával a faluval. Mintha nem is plébániaegyház, hanem kápolna lenne. Mivel negyvenöt után erőteljes konjunktúra jellemezte a falut, a házak eklektikus és szecessziós díszítményei nagyrészt eltűntek. Csupán néhány lakóházakon fedezhető fel a mintakönyvekre emlékeztető homlokzatkialakítás, máshol a háború utáni puritanizmus érvényesül. A négyzetes ablakok köré legfeljebb egy robosztus vakolatcsíkozás került. Bár történeti látképében jelentős értékekkel bír a falu, különösen, ami a háború utáni későparaszti fejlődés emlékeit illeti, mintegy fél tucat, az utcaképbe nem illeszkedő családi ház töri meg az egységet. Zavaró hatásukat enyhíti, hogy rendszerint a telek mélyén helyezkednek el, így az utca hosszanti látképében nem feltűnőek.

Négytengelyes parasztházak Bodollón: A közigazgatásilag ma Szepsihez tartozó Bodolló kitűnő mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik. Egy helybeli szójáték szerint „fent van Szepsi, lent van Szépsík, azaz Bodolló”. Fényes Elek a falu földjei kapcsán tömören így fogalmaz: „meglehetősek”. Hozzátehetjük, hogy a remek adottságú földek jelentős része a parasztság kezében összpontosult. 1910-ben a három legnagyobb birtokos összesen is csak a határ húsz százalékával rendelkezett. A falu legfőbb történeti jellegzetessége a jómódú paraszti miliőből következik. A műemléki kataszter is megjegyzi, hogy Bodolló lakóházai között feltűnően sok a négytengelyes változat. A falu a középkortól a 19. századig két részből állt, amely részek más-más járáshoz tartoztak. A II. József-féle népszámlálás szerint a Kassai járáshoz tartozó Nagybodollón 401, míg a Cserehátihoz tartozó Kisbodollón 192 lélek lakott. A két településrész főutcái derékszöget zárnak be egymással, és egy kis híd köti össze őket. Kisbodolló egy folyóval párhuzamos főutcából és egy kisebb birtokközpontból állt. Utóbbi kiépülése az 1800-as évek elejére tehető, mivel az 1780-as években Kisbodollón még nem élt egyetlen nemesi család sem. A második katonai felmérésen egymáshoz „L” alakban csatlakozó két szélesebb épülettömb vehető ki. Velük átellenben áll a kéttraktusos egykori kúriaépület, amelynek utcára néző homlokzatát a két világháború között eklektizálták, így első ránézésre egy módosabb parasztháznak tűnik. A szintén itt található egykori cselédlakásokat modernizálták, és továbbra is lakják. A cselédek aránya a térség más falvaihoz képest jelentősnek volt mondható, 1910-ben mintegy tíz százalék. Ugyanakkor a helyi társadalom abszolút többsége saját birtokán gazdálkodott, ami miatt az utcaképben a nemesi központ nem vált dominánssá. A nemesi porta ma alig érvényesül az utcaképben, mivel a 20. század változásai a szó szoros értelmében háttérbe szorították. A birtoktest felparcellázá280 A két, egykor önálló települést a Bódva folyó választja el egymástól. Kisbodolló északi csücskében nemesi birtokközpont rajzolódik ki. A túlparton, a templom körül ugyancsak látható egy-egy nagyobb telekegység.

200 m F

Kisbodolló T F

The Bodva separates the two, once independent settlements. A demesne center appears in the northern corner of little Budulov. Some bigger plot units are visible around the church on the other side.

281

282

308


TELEPÜLÉSLEXIKON  BODOLLÓ

309

283 Bodolló módos paraszti község volt, ahol feltűnően sok széles homlokzatú porta épült. 281 Ritka, hogy egy cselédház túlélve a birtoktest széthullását ikerházként működjön tovább.

Budulov used to be a wealthy peasant village with houses of many conspicuously broad gables.

Rare, that a servant house should survive the collapse of the land property and then function as a duplex house.

282 A nemesi múlt már alig érzékelhető, mert a telek belsején álló tömböket teljesen eltakarják az újabb építkezések. The gentry past is hardly perceptible since the newer constructions completely conceal the blocks within the plots.

sakor ugyanis az utca mentén mértek ki házhelyeket, így az egykori telek mélyén elhelyezkedő tömbök és az utcavonal közé családi házak kerültek. Maga a főutca egy folyóra merőleges szalagtelkes sorból áll. Az itt álló házak közül egy nagyobb „L” alaprajzú ház érdemel figyelmet. Eklatáns példája a két világháború közötti módos parasztházaknak. Az ablakok díszes keretezésűek, ami a lizénákkal együtt hangsúlyos vertikális tagoltságot ad a homlokzatnak. A maga korában korszerűnek számító anyagok, a kőalapozás, az eternithéjazat és a betonból készült kerítéslábazat már egy új, a helyi anyagoktól elszakadó falusi építőmódot vetített előre. A régi falu még vályogból építkezett, és nem volt ritka a Szepsi feletti erdőkből származó fából készült zsindely sem. A ma álló parasztházak között azonban már a „legarchaikusabbak” is cseréppel fedettek. Kisbodollón keresztcsűrök is állottak, ám ezeket a hatvanas-hetvenes években, mikor a hátrafutó parcellákat megosztották, sorra elbontották. Az átalakulás eredményeként jött létre a falut nyugatról szegélyező modern házsor. A mai utcaképben, amely az első és főként a második világháború utáni modernizálások és telekosztódások eredményeként jött létre, kevésbé érezhető az a lényeges különbség, amely az elsőként tárgyalt nemesi birtoktest és a szalagparcellás paraszti részek között fennállt. Holott ez a kettősség a folyó bal partján, Nagybodollón is megismétlődött, ahol a templommal szemben nagyobb nemesi telkeket, míg a Szepsire vezető úton szalagtelkeket találunk. Mielőtt azonban átkelnénk a két egykor önálló falut összekötő hídon, érdemes egy pillanatra megállni a híd melletti kicsiny tűz-

283

310


284 Bodolló legromantikusabb utcarészlete a templomot megkerülő kis utcácska. The most romantic street detail of Budulov is the alley going around the church.

142

157

284

280

oltószertárnál. Építészeti szempontból ugyan nem bír különösebb jelentőséggel, de elhelyezkedéséből kifolyólag rendkívül fontos településképi elem. Magát Nagybodollót az 1996-ban felszentelt hatalmas katolikus templom uralja. Helyén ötven éven át csak a romok hevertek, miután a régi épület a második világháborúban tönkrement. Az eredeti barokk architektúra 1740-ben készült el egy, még a török kor végén elpusztult középkori templom helyén. A tölcsér alakú kiszélesedésében álló mai épület tehát sorrendben legalább a harmadik temploma a falunak. A templomot egy kis utcácska kerüli meg, amely Bodolló leghangulatosabb szeglete. Az utcavonal íves vezetése, az enyhén emelkedő terep és a meglehetősen hektikusan változó beépítési vonal révén a házak nem egyenként, hanem egymást kiegészítő térkompozíciókban jelennek meg. Szerencsére az elmúlt évtizedek modernizációi csak a homlokzatokat érintették, a házak tömbjei nagyjából érintetlenek. Érdekes, hogy a faluban általános kontyos tetők ezen a szakaszon nem egyeduralkodók. Az alig tíz ház alkotta utcában négy darab oromzatos, melyek között van vízvetős kialakítású is. Az utcakép változatosságát növelik a négytengelyes vinklis házak, részben eredeti homlokzati tagolással. Az utcakép műemléki jelentőségét nagyban rontja a templom túlzott méreteiből fakadó aránytalanság. A főutca déli házsora egykoron nagyobb telkekből állott. A beépítés szellőssége ma is erre emlékeztet. Míg ugyanakkora szakaszon az északi oldalon 10 házhely található, addig a délin mindössze 7. A nagyobb, feltehetően nemesi eredetű telkeken

TELEPÜLÉSLEXIKON  BODOLLÓ

311

az utcával párhuzamos tájolású épületek állnak, amelyek azonban az eléjük épített családi házak takarásában alig észrevehetőek. A zavaros hatást a vegyesboltnak és a kocsmának helyet adó lepényszerű épület teszi igazán végletessé. Szintén nem egységes a főutca folytatása, a Szepsi felé kivezető szakasz. Az eredeti telekosztás ezen a szakaszon sűrű szalagtelkes formát mutat. Az ötvenes és a nyolcvanas évek között tapasztalható erős konjunktúra miatt a parasztházak jelentős részét lecserélték vagy a felismerhetetlenségig átalakították. A hosszanti telkek átvágására azonban nem került sor, így azok mind a mai napig kifutnak a szántókig. Figyelemre méltó az 1-es számú épület, amelyhez két méter magas zárt kapu és kőkerítés csatlakozik. Ez az egyedülálló megoldás egyértelműen városi hatást mutat. Ezenkívül néhány nagyobb, hosszanti tömb színesíti az utcaképet. A falu belterülete ma alig haladja meg a 18. század végi kiterjedését, lakosságszáma pedig el sem éri azt. Mindez annál is inkább meglepő, hiszen Szepsi gyalog elérhető távolságon belül van, és az első ránézésre hasonló helyzetű Makranc erős népesedési dinamikát mutat. Mindez arra figyelmeztet, hogy Szepsi szuburbanizációs hatása nem túl erős, és Makranc növekedését is erőteljesebben befolyásolta a kassai műút és a vasút melletti fekvése, mint a kisváros közelsége. Bodollón egyedül a házak számának alakulásában figyelhető meg némi növekedés, főként a századfordulón és a húszas években, majd a második világháborút követő évtizedekben. A 20. század első felében a paraszti logikának megfelelően még teljes porták keletkeztek. Ennek eredménye a mindössze egy tucat házszámból álló rövid utcaszakasz a Makranc felé vezető út mentén. A második világháború után a meglévő telekállomány hosszanti megosztásával nyertek új házhelyeket. Ezzel a megoldással a faluképet szervező nagyobb birtoktestek háttérbe szorultak, előttük és mellettük kortárs típusházak jelentek meg. Főként ezzel – illetve az új templom léptékarányaival – magyarázható, hogy a viszonylag nagy számban megmaradt régi épület ellenére sem meghatározó a történeti miliő. Legegységesebbnek az a paraszti Kisbodolló mondható, amelynél a telkeket nem hosszában, hanem keresztirányban osztották meg.

184

283

313

TELEPÜLÉSLEXIKON  BUZITA

285–286 Buzita irtásfalu, amely idővel szalagtelkesedett. Az utolsó óriástelket, amelyen a kastély is állt, csak a második világháború után parcellázták fel.

285

Buzita, irtástelkek és az eltűnt kastély: A Cserehát partvonalának települései közül Buzita szerkezete őrizte meg leginkább az irtásos földfoglalásból következő településszerkezetét. Egykori hatalmas parcellái az idők során szalagparcellákká osztódtak ugyan, de meglehetősen különös, hol kiszélesedő, hol összekeskenyedő rendszertelenségben. Az osztatlan „őstelkek” utolsó darabját a második világháború után számolták fel, mikor is az urasági kastélyt elbontották. A történeti falukép központi elemének eltűnte meglehetősen nagy zavart okozott, amelyet a relatíve nagy számban fennmaradt parasztporták sem tudnak ellensúlyozni. A kastély hiánya annál is inkább érezhető, mert Buzita egész szerkezete ahhoz igazodott. A török kor utolsó évtizedeiben a falu olyasféle uradalmi kisközség lehetett, mint

T


473, 474

Buzica is a clearing village that has lately become of strip plots. The last large ground, where the manor used to stand, was only allotted after the Second World War.

száz évvel később Alsólánc. Egy 1672-es összeírás szerint a település a Szemere-kastély tartozéka, amely körül fél tucatnál alig több jobbágyporta állt. A református hitre tért lakosság a középkori templomot használta, amely állítólag egy dombon magasodott. Ha hihetünk a helyi hagyománynak, úgy a régi templomnak valahol a mai temető helyén kellett lennie. Ezen a részen az első katonai felmérés még házakat jelöl. A domb alatti földeket templomaljának nevezték. A katolikusok 1740-ben alapították újjá plébániájukat, majd negyven év múlva új templom építésébe fogtak a patakvölgyben. Az egyszerű

K – elbontva M

t F

Benkő

200 m

287 Kastélyos falu, kastély nélkül. Az új modern épület a falukép egészére rányomja a bélyegét. Manorial village without a manor. The new modern building dominates the whole villagescape.

119

123 289 285

288


barokk egyházépület elsősorban míves, hagymaformához hasonló toronysisakja miatt érdemel figyelmet. A rekatolizáció bázisát a nagyszámú lengyel eredetű telepes népességben kell keresni, de kisebb számban görög katolikusok is érkeztek. A Szentirmaykastély és a katolikus templom képezték az újkori település centrumát. Az első katonai felmérés is e két, kőből emelt épületet emeli ki. A lakosság gyorsan gyarapodott, 1828-ban már 1 300 lelket írtak össze, ami egyben csúcspontot is jelentett, mivel a 19. század végén már ismét 1 000 fő alatti számokat mutatnak a statisztikák. A 18–19. század fordulóján kiépülő község jellegzetes irtványszerkezetet hozott létre, amely igazodott a völgy alakjához. A már említett falumag egy rövid völgyszakasz kijáratánál fekszik a Kanyapta teraszán. A házak egy évszázad alatt jó egy kilométer mélyen hatoltak be az erdőövezetbe, miközben igen jelentős, mintegy 50 méternyi szintkülönbség jött létre a kastély és a Benkőnek nevezett déli falurész házai között. Az irtással nyert földekre utaló „Tanorok” határnevekkel körülvett település a 19. század közepén három egységre oszlott, amely egységek mind a mai napig elkülönülnek egymástól . Délen az uradalmi kastély, a templom, a plébánia és a reformátusok 1805-ben épített klasszicista istenháza képezték a falumagot. A kastély az 1800-as évek elején klasszicizáló külsőt kapott: „L” alaprajzának hosszanti, belső oldala elé íves oszlopsoron nyugvó timpanon került. A katolikus és a református templom egy belső telekcsoporton álltak. Utóbbi telepcsoport kontúrját a lapályt feltöltő csermely kanyarulata szabta meg. A két templom körül csak egy-egy épület állt. A kastély és a két templom kijelölte centrum egy 80–90 méter széles főutcához csatlakozik. A főutca a lapályos részen még szabályos, de a meredekebb dombság felé már kettéválik. Nemcsak két egyforma szélességű házhelyet nem találni, de két egyformán megosztottat sem. A legtöbbet hosszában – de még véletlenül sem a telekhatárral párhuzamosan – vágták ketté, de vannak keresztben osztott telkek is. Azon a ponton túl, ahol a főutca kettéválik, a telekméretek a 19. század közepén még feltűnően nagyobbak, ami arra enged következtetni, hogy ez a rész fiatalabb, hiszen ekkor még kevésbé megosztott irtványokból állt. A főutca kelet felé leváló ága szolgált a belső legelők megközelítésére is. A hajdani beépítés határa ma is jól kivehető, egy kicsiny terecske formájában. Manapság persze az utca jóval túlnyúlik ezen a téren és a későbbiekben kiépült, Benkőnek nevezett falurészhez kapcsolódik. A Benkő a túlnépesedés következtében létrejövő szegényes zsellérnegyed volt, apró, szabálytalan formájú telkekkel. Jellemző, hogy a rövidke, alig másfélszáz méter hosszú utcaszakaszból három leágazás is nyílik, és egykor harmincnál is több törpeparcella feküdt errefelé. A tabánszerű viszonyoknak tudatos lépéssel vetettek véget, mikor is a főutcától keletre fekvő szántók végéből házhelyeket hasítottak ki. A rendezésre a határ tagosításával párhuzamosan a 19. század közepe táján került sor, amivel együtt Benkő házhelyeinek a száma majdnem megfeleződött. A rendezéssel egyben befejeződött a történeti falu extenzív növekedési korszaka. A 20. században mindössze a Restére vezető út mentén alakult ki néhány új telek.


315


314

288 A falu északi része, az úgynevezett Benkő viszonylag későn telkesedett, majd a 20. században a település elsősorban erről a részről kezdett visszahúzódni. The northern part of the village, the so-called Benkő, became allotted rather late, then the settlement was withdrawing from this part in the 20th century.

A mai falusi lakóházak történeti rétege a szerkezetiségnél lényegesen fiatalabb, a 20. század első felére jellemző állapotokat rögzít. Az egytraktusos lakóházak abszolút dominánsak, csupán néhány szórványos példája akad a két utcai szobás portának. Mindez azért is meglepő, mert a jóval kisebb és lakosságszámát tekintve jelentéktelenebb Hímen vagy Restén is vannak vinklis házak. Az épületek befordulásának elmaradásában nem annyira a telekadottságok játszottak döntő szerepet, (hiszen jócskán akadnak 18–20 méter szélességű házhelyek), hanem a szociális faktorok. Buzita ugyan nagy határú község volt, háromezer hold feletti területtel, de a szántóföldek elenyészően kevés része, mindössze 7-8 százaléka volt paraszti kézben. 1910-ben egyedül a helyi nagybirtokos Szentirmay család a szántók 40 százaléka fölött rendelkezett, a maradék földeken pedig falun kívüli tulajdonosok osztoztak. Ha a hasonló nagyságú Perénnyel vetjük össze, Buzitán feltűnően gyenge gazdasági alapokon nyugodott a paraszti társadalom. Nem véletlen, hogy míg ott a századforduló környékén a lakosságszám gyorsan emelkedett, Buzitán stagnálás, sőt némely évtizedben visszaesés volt megfigyelhető. A megélhetési viszonyok szűkössége (nem pedig a polgárosodási tendenciák) vezetett oda, hogy – egyedüliként a csereháti falvak közül –, kialakulóban volt egy modern munkásréteg is. Mintegy húsz százalékot tett ki azon lakosok aránya, akiknek fő megélhetését nem a föld, hanem egyéb foglalatosságok jelentették. Az ipari, közlekedési munkaalkalmak mellett jelentős volt a házi cselédek száma is (főként szolgálók). A nincstelenek elsősorban az alsólánci és Szentirmay-majorságban találtak napszámot, utóbbi területén a visszaemlékezések szerint állandó cselédházak is álltak. Mindezek után nem meglepő, hogy a századforduló után modernizálódó népi architektúrát mind arányaiban, mind díszességében a visszafogottság jellemezte.

289

179

316


289 A széles határ ellenére Buzita nem volt gazdag falu. Történeti utcaképei visszafogottak, a gang csak a 20. század közepén kezdett elterjedni.


317

290 Az új utcákat az emelkedő telekvégeken alakították ki. A házak amúgy sem visszafogott léptéke így még külön magasítást is „kapott”. The streets were established on the rising plot ends. Thus the scale – large anyway - of the houses were further increased.

Despite extensive bourns, Buzica was not a rich village, it has modest historical streetscapes, even the verandas started to spread only in the middle of the 20th century.

287

290

Buzita a csereháti falvak sorában köztes helyet foglal el a legarchaikusabb Felsőlánc és a leginnovatívabb Perény között. A gang térnyerése hosszabb folyamatot igényelt, még az 1930-as években is készültek keskeny, csupán kisebb eresszel ellátott porták. A régi házak csak a háborút követő fedélszék-korszerűsítések után kaptak tornácot, ha kaptak egyáltalán. Ugyanebben az időben kezdett kimenni a divatból az alulkontyolt tetőforma is, amelynek alacsony társadalmi presztízsére jellemző, hogy éppen a legszegényebbek házain maradt meg. A mai anyagot szemlélve az eklektikus vakolatdíszek eredendően is ritkák, illetve egyszerű kivitelűek lehettek. A szocializmus évtizedeiben a község nem csupán lakóházaiban, de szerkezetiségében is átalakult. Elbontották a kastélyt, helyén robosztus művelődési ház emelkedik. Ez az épület olyannyira rányomja bélyegét a faluképre, hogy dacára a megmaradt utcarészleteknek, Buzita modern községnek tűnik. Szintén szerkezeti változás, hogy a főutcáról hátrafutó telkek mögött új utcákat nyitottak. Hasonló rendezésekre a 19. században is akadt példa, de míg akkor csak a szántóföldi parcellákat telkesítették (tehát csak egyoldali sor jött létre), addig most már a házhelyeket is. Az elhúzódó telkesedés sajátos utcaképet eredményezett. Az új, párhuzamos utcákban a főutca felőli oldalon a hatvanas-nyolcvanas évek családi házai követik egymást, míg a szántóföldek felőli korábbi osztáson sok a régi hosszúház. Buzitán bőségesen mértek ki telkeket a háború után, ami megóvta a régi házállományt a bontástól, de a karakter-

vesztésnek nem állhatta útját. A homlokzatok egyszerűsödése, az ezzel járó veszteség a bolt előtti teresedésen a legszembeötlőbb, ahol még mutatóban látni egy-egy eredeti eklektikus vakolatarchitektúrát. Buzita ma jellegzeteses munkásfalu, ahol Kassa környéki viszonylatban meglepően élénk kulturális élet virágzik, de a hagyományápolásnak egyelőre nem része a régi porták megóvása. Az elmúlt években azonban mintha e téren is változások kezdődtek volna. A régi uradalom malomépületét, amelynek eredeti berendezése helyrehozható állapotban maradt fenn, a tervek szerint megújítják.

319

TELEPÜLÉSLEXIKON  CSÉCS

(292)

475

Csécs, munkásfalu történeti utcaképpel: A falu ideáltípusa a vasmű kiváltotta átalakulásnak, amely a lakosságszám látványos növekedésében, ezzel együtt pedig a belterület kiszélesedésében és a faluközpont részbeni eltolódásában ölt testet. Nagyrészt e gyors fejlődésnek és a szinte korlátlanul rendelkezésre álló építési telkeknek köszönhető, hogy az eredeti főutca mentesült a modernizációs nyomás alól, és több szakaszán is megőrizte hagyományos karakterét. Mindez méltó környezetet teremt


Bódvavendégi, lásd Vendégi Bukóc, lásd Idabukóc

291–292 Csécs kettős fő utcája a patak mentén fut. Északi részén csatlakozik a kassai úthoz, amelyre nem túl hosszan, de ránőtt. Az ötvenes évek első bővítési hullámában még a volt kertvégi dűlőút mentén parcelláztak, majd a hetvenes években nyugat felé egy raszteres telepet alakítottak ki. The dual high street of Čečejovce runs along the brook. Its northern part joins the road to Kassa and has partially grown onto it. In the first expansion wave of the 50s, allotment took place along the bourn lanes at the yard ends; then a raster-like plantation was established westwards in the 70s.

(291)

T K F t

200 m

a rendkívüli értékeket felmutató műemléki objektumoknak: a középkori falfestményeket rejtő református templomnak és a településszerkezetileg némileg háttérbe szoruló klasszicista kastélynak. A biztos gazdasági alapok, a jó közlekedési adottságok és nem utolsó sorban a fennmaradt falusias környezet az elmúlt években már érezhető mértékű, a történeti hagyományok iránt érzékeny szuburbanizációs mozgást generált. A mai faluszerkezetben négy, természetesen nem egyenlő volumennel jelentkező építési periódus jelenléte figyelhető meg. A középkori, kora újkori hagyományokat a református templom körüli „sziget” őrzi. A főutca a nagyobb nemesi és a szabályos jobbágyi telkekkel a 18. századi újrakezdésre utal. E tengely déli végében a 19. század folyamán formálódó halmazos zsellérnegyed, illetve északon a majorság és az út menti kisebb teresedés a társadalmi modernizálódás csíráit hordozták. Végül negyedikként az 1850-es évektől száz éven át mozdulatlan településstruktúrát a hatvanas évek több hullámban lezajlott urbanizációja rajzolta át. A legrégibb falumag a mai református templom kiszélesedő teresedése, amelynek formáját az itt egykor kisebb szigetet képező patak alakította ki. Minden bizonnyal az azóta eltűnt keleti ág egykoron teljesen körbefogta a templomot is, amely a történeti források szerint a 14. században már bizonyosan állt, de nem kizárt, hogy már a 13. században nekifogtak építésének. A rendkívül egyszerű épület különös értéket képvisel. Az egyenes záródású szentélyt dongaboltozat fedi, amelyet szinte teljes épségben fennmaradt freskók díszítenek. A középkori település a maga 350 lakosával a közepes méretű felső-magyarországi falvak közé tartozott, de a török háborúk ala-

61 209

117 144

320


293 A főutca és a Kassai út kereszteződése évszázadok óta falukapuként funkcionál. Az üzletek (műhelyek, kocsmák) az átmenő forgalomból is profitálnak.


321

294 A telekátvágással létrejött utcákban reliktumként itt-ott még áll egy-egy, a korábbi parasztudvarból ottmaradt csűr. In the streets emerging from intersected plots, there is a barn here and there as relic of a former peasant court.

The crossing of the high street and the road to Kassa has functioned as village gate for centuries. The shops, inns and workshops profit from transit trade as well.

209

152

134

61, 291

posan megtizedelték az időközben reformátussá lett közösséget. Az 1600-as évek végén épülhetett fel a lelkészlak és az iskola, amelyek mai formájukban ugyan már későbbi keltezésűek, de szépen egészítik ki a középkori műemléket. Ugyancsak kései fejlemény a középkori eredetű falumag képéhez szervesen hozzáidomuló deszkaborítású harangtorony. A mai történeti falu gerincét képező kettős főutca a 18. századi újranépesedés lenyomata. A század közepén a Szirmay család hívására zömében magyar, kisebb részben szlovák, rutén és lengyel származású földműves népesség telepedett le. 1772-ben már 61 családot írtak össze. A telepítések révén a református lakosság aránya erősen visszaesett. 1828-ban az akkor 1092 lelket számláló községben 763 katolikus és mindössze 251 református élt. Jelentős volt a zsidó hitközség is, 78 fővel. Az „új falu” nemesi, földesúri telkekből és a jobbágyfaluból állt. A helytörténeti kutatások szerint az északi nemesi ikertelken a 18. században még fából készült lakok álltak, amiket előbb szilárd anyagból építettek újjá, majd a Szirmay-féle kúriát az 1800-as évek elején kastéllyá bővítették. A késő barokk (vakolatornamentika) és a kora klasszicista elemeket (timpanon) ötvöző épület középfolyosós elrendezésű. A hozzá tartozó kisebb parkkal együtt a 19. század második felétől már csak nyaralóként használták. Jóval szerényebb a déli telek kéttraktusos kúraépülete, amelynek jobbára csak az óriási fedélszék kölcsönöz patinát. Tömegformája azonban alig érvényesülhet, mert

környezete, ahol egykor több nagyobb melléképület is állt, jelentősen átalakult. A 20. század második felében ugyanis a telket feldarabolva házhelyeket alakítottak ki, az utca felől pedig emeletes családi házakat húztak fel. A kastély- és kúriaépítkezések gazdasági hátterét a patak két partját elfoglaló jobbágyság biztosította. Bár a két teleksor között a református templom magasságában meglévő 100 méteres különbség fokozatosan leszűkül, még a legdélebbi ponton sem csökken 40 méter alá. A nagy távolság és a közöttük lévő fás terület miatt tulajdonképpen helyesebb volna két párhuzamos, egyoldali beépítésű tengelyről beszélni. A két sort neve is megkülönbözteti: a jobb oldali a Templom utca, míg a bal oldali a Fő utca. Különösen a Fő utcára áll, hogy a 19. században felvett kataszteri állapotokhoz képest igen erőteljes volt a telekosztódás, ami miatt ma a legtöbb helyen igen keskeny, 13 m-es telkeket látunk. A házhelyek száma majdnem kétszerese az egykorinak, amiből sejthető, hogy a 19. századi, különösen pedig a 18. századi falukép a mainál szellősebb lehetett. A 19. század – ha alapjaiban nem is – de hangsúlyaiban némileg átrendezte a faluszerkezetet. A legfontosabb változás a falu főtengelyére merőleges Kassa–Szepsi országút felértékelődése. Itt kapott helyet a katolikus templom és az új temető, 1850 után a postaállomás, később a közjegyzőség. Impozáns uradalmi majorság jött létre, valamint jó néhány lakóház is épült. Utóbbiak apró telkeken állnak, és külső formájukban ma alig különböznek a patak menti településrésztől. Ugyanakkor a kicsiny

32, 292

44

322

291

140



295 Jellegzetes udvarkép, ahol elöl az öregek laknak a régi házban, hátul pedig a fiatalok egy újabban.

296 Csécs paraszti építészete erősen látványcentrikus. A díszítőkedv különös megnyilvánulása ez a „pártázatos” épület.

A typical courtscape, where the elderly live in the old house in front, and the young in a newer bulding.

Peasant architecture focuses on spectacle. A decoration spree formed this building with battlements in Čečejovce.

telekméretekből és az idősek visszaemlékezéseiből tudhatjuk, hogy itt korábban az út forgalomából élő iparosok (pl. patkolókovácsok) és kereskedők laktak. Mellettük szorongtak a főutcáról kiszorult törpebirtokosok is. 1910-ben is csupán a lakosság 15 százaléka rendelkezett mezőgazdaságon kívüli keresettel. A telekaprózódás miatt elszegényedő paraszti rétegek azonban jellemzően a település másik vége felé orientálódtak. A déli részen kialakuló halmazos településrész alapformáját egy hasonló ovális alakú szigetecske határozta meg, mint amilyenre kicsivel feljebb a középkori településmag is települt. A dualizmus korszakát a korábbi struktúrák konzerválódása jellemezte. Az első jelentős változás a húszas években következett be, mikor is csaknem harminc százalékkal megnövekedett a lakóingatlanok száma. Ám ez a szám eltörpül a későbbi adatokhoz képest, aminek eredményeként 2001-ben már 468 családi házat írtak öszsze, ami három és félszeres növekményt jelent egy évszázad alatt. Az ötvenes évektől a kertek végén végigfutó hosszanti, kb. 800 méter hosszú hátsó kerteket felszámolták, házhelyekké alakították. A patak bal parti házsorának belső kertjei mögött futó „Csapás”-nak nevezett dűlőútból kialakították a folyásiránnyal párhuzamos harmadik utcát. Az új sor lehúzódik egészen a vasútig. A hatvanas években a magánerős építkezések újabb jelentős hulláma mutatható ki. Az állami gazdaság központja kiköltözött a volt uradalmi majorból, amit azután felparcelláztak. A kastély hasznosítását szakiskolaként oldották meg, miközben megjelentek a modern falu jellegzetes egységei is:

323

a sportpálya, az egészségügyi központ és a kultúrház. A templomtornyok térbeli ellensúlyaként modern tűzoltóközpontot létesült. A hetvenes évektől tovább folytatódott a közintézmények bővítése, amely révén a volt „Csapás”, a mai Buzinka utca közepén kialakult egy új közigazgatási és kulturális centrum. A történeti szerkezet drasztikus átírása nemcsak a közintézmények áthelyeződésében, de a magánépítkezések új irányba terelésében is megfigyelhető. A Templom utca telkeinek átvágásával létrejövő nyugati településrész kiépülése csak a hatvanas évek végétől, hetvenes évek elejétől indult meg. Noha itt is lehetőség lett volna az orsós szerkezet kialakítására, szigorúan mértani, négyzethálós megoldás született. Mindezek után azt várhatnánk, hogy Csécs történeti karakterét teljes mértékben elvesztette, ám ez csak részben felel meg a valóságnak. Igaz ugyan, hogy az 1945 előtti lakások aránya csupán 8 százalék, de ez mintegy 50 háznak felel meg, ami jelentős számnak tekinthető. Mindehhez járul, hogy közvetlenül a háború után még jobbára a népi hagyományok határozták meg az építkezéseket, de szintúgy belesimulnak az utcaképbe a típusházak első generációjának képviselői is. Sokat közülük az eredeti parasztház falainak felhasználásával építettek fel. A patakparti belterület konzerválódása azzal is magyarázható, hogy az államosított belső telek egy részére a volt tulajdonos elővásárlási jogot szerzett, amellyel a kárpótlás révén élni is tudott. A hetvenes években munkába álló, családalapítási korba lépett népes generáció így a szülői ház mögötti új házhelyen, a régi csűrkertekben építhette föl önálló lakását. Néhol még

102

266

80

295

324

294

152

296

88


látni az emeletes kockaházak között egy-egy reliktum csűrt is. A telekpolitika a falukép szempontjából azzal a következménnyel járt, hogy elegendő üres házhely lévén, nem volt szükség az eredeti parasztházak elbontására. A belső faluképet meghatározó egymenetes hosszúházak relatíve keskeny telkeken állnak, ami meglehetősen sűrű beépítést eredményez. A telítettség érzetét fokozza az íves utcarészeknél alkalmazott fűrészfogas elrendezés is. S noha paraszti utcakép tárulkozik fel, mint annyi más Kassa környéki faluban, itt sem beszélhetünk archaikus vonásokról. A patakparton álló legrégibb épület sem lehet több 100–120 évesnél, ráadásul a folyamatos megújítások miatt ennél is fiatalabbnak tűnik. A csécsi házak eredendően zsúpfedeles füstlyukas megoldásúak voltak, de a héjazatcsere után a kontyolt megoldások terjedtek el. Ezzel együtt a korábbi egyszerű felületek élénk díszítése is általánossá vált. A gyorsan terjedő tornácot – amelynek legszebb darabjai mívesen esztergált famunkák – jellemzően nem hozták ki az utcáig, hanem a homlokzatba integrálták. Néhol kiskapuval vagy egy íves bolthajtással zárták le, de jellemzőbb, hogy az utcai szoba két nyílásához illeszkedve egy harmadik „vakablakot” alakítottak ki. Bármelyiket is választották, a 20. századi porták rendre módosabb hatásúak lettek. Különösen áll ez azokra a szórványosan megmaradt szecessziós vakolatarchitektúrákra, amelyek között találni olyat is, amely a homlokzati sík meghosszabbításával „teljesen városi” városi hatást ad az épületnek. Az utóbbi példából is látható, hogy a csécsi építészet polgárosodása erősen látványcentrikus maradt. Az alaprajzot is érintő hajlított házak csak itt-ott jelentek meg a faluképben. A harmincas-negyvenes években csak a jómódú parasztgazdák engedhettek meg maguknak ilyen épületet. Rangjelző szerepére az idősek jól emlékeznek. Az elbeszélések szerint vinklis házat a „100 holdas gazdák” építettek. Összesen nyolc ilyen jellegű megoldással találkozni, főként a Fő utca déli, vasút felé vezető szakaszán. Csécs megmaradt paraszti építészeti emlékeinek és földrajzi adottságainak köszönhetően fontos helyet foglal el a Kassai-medence szuburbanizációs átalakulásában. Legfőbb vonzereje, hogy egyesíti magában az út menti falu és a zsákfalu előnyös tulajdonságait. Előbbit azért, mert északi végét keresztezi a kassai országút, utóbbit, mert maga a belterület erre merőleges, és így eléggé védett a forgalom zajától. A közeljövőben fog eldőlni, hogy a miliőjében szerencsés módon megmentődött patak menti ófalu képes lesz-e kulturális örökséggé válni. A főutca lakossága erősen elöregedett, ami mindezidáig konzerváló hatással bírt, de mára már a generációváltás jelei mutatkoznak. A megüresedett házakra könnyen találnak vevőt, és az új tulajdonos döntésétől függően bontásra, felújításra is akad példa. Tendenciáról természetesen még nem beszélhetünk, az azonban feltűnő, hogy közel fél tucat Kassáról kiköltöző család az utóbbi mellett döntött, némelykor kifejezetten nívós, az örökségi értékeket messzemenően figyelembe vevő módon.

Debrőd, a mészégetők fehér faluja: A történetileg Jászó vonzáskörzetéhez tartozó falu elhelyezkedésében a víz játszotta a legfontosabb szerepet. A néphagyomány szerint az első házat egy bizonyos Ádám nevű személy építette fel közvetlenül a forrás mellett. A tíz-tizenkét Celsius-fok hőmérsékletű víz télen sem fagy be. Más elbeszélések szerint a középkori ősfalu valamivel délebbre feküdt, és csak a tatárjárás után költözött mai helyére. A középkor századaiból semmilyen építészeti emlék sem maradt fenn, de az első katonai felmérés még jelöl egy házak között álló templomot. A helytörténeti szakmunkák szerint ez fából épülhetett és kerítőfal határolta. Bontására 1834-ben került sor, ekkor készült el az új klasszicista templom, amely a falutól északra emelkedő magaslaton áll. A fehér falakat csak a félköríves ablaknyílások tagolják. Az oromfalból kiemelkedő torony sisakját apostoli kettőskereszt díszíti, mint ahogy a félköríves záródású szentély tetőzetén is kettőskereszt látható, holott egyházi szerepe elviekben nem jogosítaná fel a kis plébániatemplomot e szimbólum alkalmazására. Bár a lakosság a reformáció idején az új vallás híve lett, a 18. századtól ismét katolikus. Az ellenreformációt „megkönnyítette”, hogy a török időkben még virágzó 297. Debrőd kettős főutcája, amely északon egy forrás körüli teresedésből ágazik ki. A forrástól északra kinyúló utca egy volt uradalmi majorság helyén keletkezett. A 20. századi új község azonban nem erre, hanem a bekötőút mentén, déli–keleti irányba terjeszkedett. In the north, the dual high street of Debraď branches off from a widening around a spring. The street stretching out north of the spring has emerged in the place of a former demesne. However, the new 20th-century village expanded in a different direction, along the link road south-east direction.

T

Hecske

I F

200 m

F

326


TELEPÜLÉSLEXIKON  DEBRŐD

298 Debrőd katolikus falu, amit a szakrális kisemlékek nagy száma is jelez. A templomokon kívül további négy kápolna szolgálja a híveket.

299 A tűzoltószertár a maga bazilikás alapformájával az ötvenes évek történeti formákhoz visszanyúló irányzatát képviseli.

Debraď is a Catholic village indicated by the large number of minor sacral monuments. Besides churches, four chapels serve the believers.

298

településen a Rákóczi-szabadságharcot követően mindössze hat családot jegyeztek fel. Az újratelepítés során katolikus magyar családok érkeztek. A jövevények arányát jelzi, hogy 1772-ben már 50 család élt Debrődön. Ez a nagyságrend a 19. században már lényegesen nem változott: 1828-ban 657 lakost, 1910-ben 606 főt írtak össze, akik szinte kivétel nélkül mind katolikusok. A faluban egész sorát találjuk a vallási élet szakrális kisemlékeinek. A plébániaegyházon kívül négy kisebb kápolnával számolhatunk, amelyekből kettő külterületen található: a Szent László-„növénytemplom”, és az ide vezető dűlőutat vigyázó Hétfájdalmú Szűz Mária-kápolna. A belterületi Szentháromság-kápolna helyén legkésőbb a 18. században már állnia kellett valamilyen építménynek. A második katonai felmérés szerint akkoriban még nem épült ki a mellette futó házsor. Kicsiny huszártornyán kettős kereszt mutat az ég felé. Egyházi szerepén túl településszerkezeti elemként a falu déli központját jelöli ki. Ennél is hangsúlyosabb szerkezeti elem a forrás fölött épült Nepomuki Szent János-kápolna, amely a legendák szerint a falu első házainak helyén áll. A nyeregtetős kőépület egy 600 éves szobrot rejtett, amelyet néhány éve elloptak. Bár a hagyományok szerint itt kellene keresnünk a faluközpontot, valójában inkább a központ északi határát jelöli a forrás.

327

Fireguard depot with basilica-like base shape represents a tendency of the 50s that returned to historical models.

A központ tengelye ugyanis innen délre, a patak két partján húzódik. A két házsor közötti mintegy 70 méter széles területen a patak több éles kanyart ír le. A központ lényegében egy 300 méter hosszú teknő, amelyet minden oldalról enyhe emelkedők határolnak. Természetes kijárata déli irányba nyílik, ahol a völgy meredeken esni kezd, az utca pedig a völgy keskeny teraszán vezet ki a faluból. A térszerűen széles középrészben helyezkednek el a közösségi létesítmények: az iskola, a községháza, a tűzoltószertár. Legtöbbjük 20. századi, annak is inkább a második felében elkészült objektum. A történelmi időkben itt csak a nyolcszázas évek elején lebontott régi templom állott, illetve az annak a helyén kialakított iskola. A tanteremből és kántortanítói lakásból álló, eredetileg szalmatetős egyszerű épületet az 1840-es években emelték. A 20. század harmincas éveiben egy újabb résszel egészült ki, majd a szocializmus éveiben mindkét szárnyat modernizálták. A nemrég bezárt iskola épületegyüttesén a műemléki jegyek szinte felismerhetetlenek. Szintén nem illeszkedik a faluképbe a hatvanas évek második felében elkészült modern tanácsháza sem. A közösségi épületek harmadik tagja az 1950-ben átadott tűzoltószertár. A bazilikaformás épület a szocreál történeti érzékenységének terméke, amit a kis fatornyocska különösen erőteljesen érzékeltet. Mindamellett a megoldások szigorúan funkcionálisak:

112

151

299

328


300. A fűrészfogas beépítésű főutcát jobbára kis porták alkotják. Kivétel az úgynevezett Dunajský-ház, amely hosszanti tengelyével és utcáig kihúzódó melléképületeivel valóságos kis majorságnak tűnik. Mostly small houses compose the saw-toothed construction of the high street. Only the so-called Dunajský House is an exception with longitudinal axis and outbuildings stretching to the street. It looks like a small manor.

300

a bazilikaforma a bevilágító ablakok elhelyezését tette lehetővé, a tornyocska a tömlők szárítását szolgálta. A közösségi funkciójú épületeken kívül csupán néhány lakóház áll a széles főutca közepén. A település gerincét azonban nem ez a beépült orsó, hanem a főutca keleti és nyugati házsorának külön-külön érvényesülő látképe határozza meg. A házak elődjei már a 18. században felépültek a forrástól a hídig terjedő háromszáz méteres szakaszon. A beépítést alapvetően az elmúlt hatvan év sem változtatta meg, mivel a főutaktól távol fekvő zsáktelepülést a szocialista településfejlesztési politika megszüntetendőnek ítélte. Jellemző, hogy a főutcán mindössze két lapos tetős emeletes kockaház készült el. A hatvanas évektől drasztikusan fogyó lakosságszám három évtized alatt több mint 30 százalékos visszaesést mutatott. A folyamat a kilencvenes években lelassult ugyan, de továbbra is tart az elnéptelenedés. A hetvenes évektől a lakások száma is gyors csökkenést mutatott. A patak bal és jobb oldalán egyaránt fűrészfogas, előkert nélküli beépítéssel találkozunk. Az egymenetes házakat mindkét oldalon megtöri egy-egy utcával párhuzamos gerincű kéttraktusos nagy épület. A bal oldalon, az egykori templommal szemben álló épület a plébánia, melynek mintájára készülhetett a későbbi, patak jobb partján álló nagygazdaporta. A plébánia eredeti, 1734-re datálható épülete még merőlegesen álló, szerényebb megjelenésű épület volt. Ennek helyén készült el 1809ben, vagy 1834-ben a mai héttengelyes, impozáns lakótömb. A négy métert megha-


329

301 Hecske házai a széles domboldallal az előtérben egészen más hatást keltenek, mint a patak menti főutca. The houses of Hecske with the wide hillside in the background produce a very different effect from that of the high street along the brook.

ladó homlokzati magasság a reá boruló hatalmas fedélszékkel a mai utcaképből is kiemeli az épületet. A katonai térképeken jól kivehető a telek rendkívüli szélessége, amin kamrák, pincelejárók, kocsiszín kaptak helyet. A plébánia tömbjéhez hasonló, jobb parti úgynevezett Dunajský-ház feltehetően telekösszevonás révén létrejött porta a 20. század legelejéről. Az utcai ablakok száma eredetileg öt volt. A hatodik ablak az ereszbejáró befalazásával jött létre. A homlokzaton különösen a lizénák és a koronapárkány kialakítása érezteti a városi eklektika hatását. Az épülettel szemben raktárépület áll. Befalazott ablakai, telekhatáron álló, hosszanti elrendezése, ereszaljára nyíló utcai kapuja arra utalnak, hogy egykor lakóház lehetett. Átalakítását indokolta, hogy a volt tulajdonos vegyesboltot nyitott, amelyhez raktározási területre volt szüksége. Az udvar további érdekessége a telek belsejében kialakított emeletráépítéses pincelejáró. Hasonló rendszerű pinceépülettel máshol is találkozni a faluban. Miként az imént bemutatott portára, úgy más debrődi udvarokra is jellemző a hófehér szín, amely egyúttal fontos társadalomtörténeti emléke is a községnek. A kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú határ ugyanis a lakosságot rákényszerítette az agrárágazaton kívüli foglalkozások gyakorlására, mindenekelőtt a mészégetésre. Jellemző módon a mészégetéssel a kisebb birtokosok, földnélküliek foglalkoztak, ami mutatja a szakma alacsony társadalmi presztízsét a földalapú paraszttársadalomban. Az 1860-as években 14 család volt nincstelennek nevezhető, ugyanennyien pedig 20 hold fölötti birtokkal rendelkeztek. A helyi társadalom gerincét az 1–20 holdas

300

13

330



331

302 A szecesszióba hajló falusi eklektika jellegzetes példája. Typical example of village Eclecticism tending to Secession.

303 Az egykori bekötőút egy keskeny teraszon hagyta el a völgyet. A huszadik században erre terjeszkedett a falu, aminek eredményeként szűk és intenzív utcakép alakult ki. The one-time link road used to leave the valley on a narrow terrace. In the 20th century the village expanded this way creating a narrow and intense streetscape.

301

kisbirtokosok adták. A megélhetési lehetőségek ugyanakkor a már említett sovány földekből is következően nem voltak egyenes arányban a föld nagyságával. Különösen, hogy a jobbágyfelszabadítás után jelentős területek maradtak közös, községi tulajdonban. Az agrárium 1910-ben az össznépesség 75 százalékénak megélhetését biztosította csupán, 15 százalék fő bevételi forrását ipari jellegű tevékenység biztosította, míg a maradék 10 százalékot az idénymunkások és a cselédek alkották. A falu elzártsága (a legközelebbi vasúti megálló mintegy három kilométerre található, Hetényben), földjeinek rossz minősége, illetve a határ legnagyobb részét (1910-ben 3 930 holdat) kezében tartó prépostság miatt nem alakulhattak ki gazdagparaszti egzisztenciák. A prépostság 3 930 (1910) holdas birtokának legnagyobb része erdő volt ugyan, de a rend komoly majorsági gazdálkodást is folytatott. A majorság körül idővel kisebb utcák keletkeztek. A Hecskének nevezett falurész házai a főutcával ellentétben már nem a völgy aljában, hanem annak felső teraszán ülnek. A széles domboldal és a kis házak kedves kontrasztot adnak. Hecske topográfiai adottságai azt valószínűsíthetnék, hogy itt egy későn beépülő szegénynegyeddel van dolgunk. A házak azonban semmivel sem szegényesebbek, mint a főutcai porták, ami azzal magyarázható, hogy a faluban általában is csekélyek voltak a társadalmi különbségek.

A debrődi udvarok soros beépítésűek, egy-két esetben találni csak utcavonalra épített magtárakat. A főutcán három-négy esetben kimutatható a két lakóházas telek. Ebben az esetben a második ház az első mögé sorosan, attól egyértelműen elkülönülve, saját főhomlokzattal épült meg. A gang a helyi parasztházak elengedhetetlen tartozéka. A gang külön kiskapuval közvetlenül az utcára nyílik, vagy kis mellvéddel, esetleg ablakkal van ellátva. Teljesen nyitott tornác az előkertek hiánya miatt természetesen nincsen. A jellemző homlokzati rend tehát 2 + 1 (2 ablak plusz 1 kiskapu vagy mellvédes tornácvég). A kiskapuk fölötti „bevilágítóablak” kialakítása a főutca házainál apácarácsos, de a Szent László-templomhoz vezető utca mentén látható néhány gazdagabb megformálású, kereszt és szív motívumokkal díszített darab is. A fő építőanyag a helyi, faragatlan mészkő, de kövekből, tégladarabokból, vályogból vegyesen rakott falazatok is előfordulnak. Gerendaépítkezésre utaló megoldással nem találkozni, a még álló néhány csűr deszkából készült, esetleg tégla- vagy kőoszlopokon áll, amelyeknek csak a közeit töltötték ki deszkával. Deszkákból készültek a kb. másfél méter magas hajdani kapuk is, amelyeket az elmúlt évtizedekben hasonlóan tömör hatású fémkapukra cseréltek. A gangok esetében a faragott ácsmunkák ritkaságnak számítanak, inkább a szilárd anyag a jellemző. Az oszlopok négy- vagy hatszögletesek, megvastagított lábazattal és fejezettel. A tetőzet minden esetben kontyolt, az eredeti zsúpfedést cserép váltotta föl. Eternit vagy bádog az épületek mindössze

86

332

302

151 39, 303


20–30 százalékán fordul elő. Még a második világháború utáni típusházak esetében is a cserép van túlsúlyban. Az építési tilalom nem vonatkozott a homlokzati átalakításokra, így az eredeti díszítőművészet a mai anyagon csak egy-egy esetben tanulmányozható. A már említett parókia-copf és a nagygazdaház eklektikus homlokzatán kívül néhány további eklektikus és szecessziós homlokzat maradt fenn. Legérdekesebb talán a 94. számú ház, különösen annak keresztben végződő körmetszetekkel dolgozó ablakkeretének vakolatarchitektúrája. Ennek párkányzatát apró csengők sora díszíti, a vakolatban jelzett oszlopok fejezetén lant formájú motívumegyüttes látható. Érdekessége még az utcai homlokzat sarkainak metszett kialakítása, ami a faluban máshol nem fordul elő. A megmaradt vakolatarchitektúrák némelyike egészen biztosan az 1920-as impériumváltás utánra datálható. A lakosságszám ezután már stagnált, ami a korábbi évtizedek rohamos csökkenéséhez képest megnyugtatónak volt mondható. A lakóházak száma ezzel szemben némi gyarapodást is mutatott. Ennek a korszaknak a terméke az alápincézett lakóház-típus, amellyel főként a falu bekötő útja mentén találkozni. A faluszerkezetben az utolsó látványos változás az ötvenes-hatvanas években következett be, amikor is a bekötő utat Heténypuszta felé utcává építették ki. Más megélhetési lehetőség nem lévén, a falu vezetése 1990 után kihasználni igyekszik a kényszerűségből konzerválódott falukép értékét. A rendezési terv a falumag régi portáira bontási tilalmat rendelt el. Az esetleges újabb építkezéseknek alkalmazkodniuk kell az oldalhatáron álló, fésűs beépítéshez, a kontyolt tetőformához. A falu festői kirándulóhelyek tőszomszédságában fekszik, így minden esélye megvan épített örökségének piacosítására.

Felsőmecenzéf, városháza a falu közepén: Ha a régi házak arányát tekintjük, Felsőmecenzéf a Kassai járás legöregebb települése. Minden második ház 1945 előtti. Az erre érzékeny szem azonban elsőként nem is annyira a régi házakon akad meg, hanem a középkori előzményekből táplálkozó városalaprajzon. A középkori piacutcás szerkezete az újkorban jelentősen meghosszabbodott, új központot is kapott, de alapvető elveit tekintve változatlan maradt. S ami még inkább figyelemre méltó, hogy a faluszerkezethez a hatvanas évek modernizációs periódusa sem nyúlt hozzá. A házak mögött hátrafutó kertek ma is éppúgy zöld gyűrűként fogják közre a települést, mint hatvan évvel ezelőtt, és éppúgy kirajzolják a piacutcás szerkezet ovális formáját, mint egykoron. Felsőmecenzéf telepítvény jellegéről ovális alakja és házhelyeinek szabályosan ismétlődő szélessége tudósít. Utóbbi kapcsán meg kell jegyezni, hogy e város sem kerülhette el a későbbi telekaprózódást, így a mai házhelyek nem mind egyenlő szélességűek, de rendre 15 méter körül szóródnak. Mivel még az eltérő nagyságú (304) 200 m

T V

első templom

495

334


TELEPÜLÉSLEXIKON  FELSŐMECENZÉF

335

(305)


304–305 Felsőmecenzéfen még a kertvégek sem telkesedtek, ami miatt a természeti kapcsolat rendkívül megkapó. Az egykori város két orsó alakú részből tevődött össze. A régebbi a déli, itt állt a középkori templom is. A déli és az északi orsó találkozásánál alakult ki a sétatérnek nevezett központ a templommal és a városházával.

304

309

Not even the garden ends have been allotted in Vyšný Medzev thus the natural relations are fascinating. The former town consisted of two spindle-shaped parts. The southern one is older, where the mediaeval church used to stand. The center, the so-called promenade with the church and town hall emerged at the junction of the southern and northern parts

szomszédos telkek is 30 méterenként rendeződnek, joggal feltételezhető, hogy ennyi lehetett az eredeti kiosztás. A szerkezetiség rendkívüli szabályossága két telepítvényi periódus nyomát viseli magán. Az első a 13–15. század közötti bányászkolonizáció, míg a második a 17. századi újabb bányászati konjunktúrához köthető. S bár a kettő között évszázadok teltek el, a második periódus teljes egészében átvette a korábbi struktúra elveit. A „dupla” alapítás a második katonai felmérésen világosan megmutatkozik, hiszen akkor még állt a régi, középkori eredetű templom, és az új barokk egyház is. Míg utóbbi pontosan az 1 300 méter hosszú főutca közepén áll, addig a régi épület ettől délre helyezkedik el. A középkori városka a mainál tehát lényegesen szerényebb kiterjedésű lehetett. A források 1272-ben szólnak először a mecenzéfi kiváltságokról, de erősen kétséges, hogy az akkori település morfológiai értelemben a maival azonosítható-e? Valószínűbb, hogy Felsőmecenzéf alaprajza a Károly Róbert idejében lezajlott felvidéki bányásztelepítésekkel hozható összefüggésbe, amikor is főként Stájerországból érkeztek nagyobb számban mesteremberek a Felvidékre. A 19. században elpusztult templom ennél is későbbi, valamikor az 1400-as évek fordulóján emelhették (1430-ban az alsómecenzéfieket már a felújításban való segédkezésre kötelezik). A templom körüli település nem volt túl népes. 1427-ben mindössze 28 portát írtak össze. Ha a fent említett 30 méteres teleknagysággal számolunk, a 28 porta négy-ötszáz méter hosszú területen elfért. Ennek a korai orsó alakú városmagnak körülbelüli határai nemcsak az első katonai felmérésen, de a mai utcavonal alapján is kivehetők. Déli határa nagyjából megegyezett a maival, míg az északi a barokk templom előtti sétatérnél volt. Felsőmecenzéf a patakvölgy két teraszán épült ki, ami miatt még az elkeskenyedő részeken is mintegy 40–50 méteres utcaszélességgel számolhatunk, amely helyenként 60 méterre is kiöblösödik. Ilyen szélességnél az utcakép már két részre oszlik, a középső rész pedig hajlamos maga is telkesedni. Utóbbi folyamattal Mecenzéf esetében is találkozni. Az 1800-as években lebontott templom körül az első katonai felvételen számtalan kisebb-nagyobb épületet jelölnek. Legtöbbjük magánház lehetett, de

306 A kettős völgyi főutca közötti részről a 20. században visszahúzódtak az épületek, s ami megmaradt, azt is csak a szegénység konzerválja. In the 20th century the buildings withdrew from the section between the dual, valley high street, and only poverty has conserved the remnants.

a visszaemlékezések szerint itt állt a városi sörfőzde és egy közösen használt lóistálló is. A sűrű beépítést ugyanakkor akadályozta a viszonylag széles patakmeder, ami miatt néhány ház a fokozottan árvízveszélyes gödörbe szorult. A 20. században a középső telkek nagy részéről eltűntek az épületek. A középkori maggal ellentétben a barokk templom körüli középső szakaszon a főutca szélessége csupán harminc méter, így érthető módon nem találunk patak menti telkesedést. Érdekes azonban, hogy az innen meredeken emelkedő északi utcaszakasz megismétli a középkori orsós szerkezetet. Nincsen írásos utalás rá, de ez a szerkezet azt sejteti, hogy a késő középkorban, kora újkorban újabb telepes raj érkezhetett, amely a régi várostól északra a korábbihoz hasonló orsós településstruktúrát hozott létre (ezt a formát egyébként a terepadottságok is indokolták, mert a patak mellett itt egy kis forrás fakadt, amely egy másodlagos völgyet képez). A 17. századi városháza (amelyet később kibővítettek), és az 1777-ben felépült új templom lényegében a két településrész egybeforrasztását jelentette. Felsőmecenzéf gyors fejlődését jelzi, hogy 1618-ban II. Mátyás királytól bányavárosi címet nyert, majd száz évre rá, 1733-ban az egyházi látogatás már 2 000 lakost említ. A plébánia kegyura azonban továbbra is a jászói prépostság maradt. A kolostor barokk építészetének hatása mutatkozik meg az új templom monumentális tömegformájában, miközben a mellette emelkedő városháza a polgárság autonómiaigényeinek lenyomata. Az általuk meghatározott barokk városmagból nőtt ki a 19. század végének „sétatere”, amely a közeli luciabányai telep megnyitásához kötődő utolsó városias korszak emléke.

306

136 113

147, 307

336



337

307 Luciabánya egészen különleges építészeti együttese a településsel párhuzamos völgyben fekszik. The extraordinary architectural ensemble of Baňa Lucia lies in a valley parallel with the settlement. 308 A századforduló konjunktúrája az úgynevezett sétatéren hosszanti homlokzatú, városias térfalakat hozott létre. The fin de sičcle boom produced urban space walls with longitudinal gables in the so-called promenade.

308

167

Felsőmecenzéf ekkor már túl volt aranykorán. Míg II. József idejében 2 300 lakost írtak össze, 255 házban, addig 1890-ben mindössze 1 066 lakost 186 házban. A két katonai térkép összevetése mutatja, hogy a házak számának csökkenése elsősorban a középkori településmagot érintette. Nyilvánvalóan itt volt a legöregebb a házállomány. A luciabányai új üzemmel Felsőmecenzéf helyzete némileg megváltozott. Az ide letelepített vendégmunkásokkal a lakosságszám megmásfélszereződött, amit a magyarság számarányának látványos emelkedése kísért. Annak ellenére, hogy a bányászfalu másfél kilométerre feküdt a régi várostól, s így önálló zárt világot alkotott, konjunkturális hatását nem szabad alábecsülnünk. Az akkor már a lakosság 20 százalékát kitevő mezőgazdasági népességnek pl. rendszeres és jól fizető felvevőpiacot teremtett. A fejlődés eredménye a „sétatér” körül kialakuló eklektikus kisvárosi utcakép. Sajnos a vakolatdíszek leverése és a nyílászárócserék után már nem érvényesül az utca egykori eleganciája, amely pedig az akkor még jelentős részben fából épült városban különösen korszerűnek hatott. Néhány ház azonban, mint pl. a 160-as vagy a 163-as számú, eredeti formájában maradt fenn. A gazdag díszítést csak fokozza, hogy néhány épület középtengelyében a városházaéhoz hasonló timpanont alakítottak ki. A plébánia esetében ez még a 19. század legelejének klasszicista stílusában fogant, de a vele szemben lévő polgárházakon már eklektikus alkalmazással van dolgunk. A plébánia egyébiránt a városias belső mag egyetlen épülete, amely nem a keleti teleksoron kapott helyet. A sorházas beépítésű rész déli végét a vendéglő 30 méter széles óriási tömbje uralja (Összehasonlításképpen a városháza 20 méternyi). A mai „U” alakú épület „L” alaprajzú elődje

a 19. század első felében már állt. A nyílászárócserék miatt eklektikus stílusából sokat veszített. Érdekessége az utcai pincelejáró, amely egyáltalán nem jellemző az itteni építészetre. A sétatér térfalának egyszerűbb, oldalhatáron álló házait a második világháború után sorra lecserélték. A helyükre épült, hatvanas évekre jellemző családi házak, ha ki is lógnak az utca összképéből, de aránylag visszafogottak. Nem mondható el mindez az 1930-as években épült emeletes iskoláról, amely jellegzetes példája a környezettel nem törődő, de önmagában korszerű beruházásoknak. A sétateret leszámítva Felsőmecenzéf építészeti formanyelvét a kései mánta házak, és az azokból kifejlődött kisebb eklektikus épületek határozzák meg. A századfordulón még általános boronafalazat manapság már ritkaságnak számít. Mint a mánta városokban általában, itt is megfigyelhető, hogy a ház falazatát helyiségenként cserélték, illetve egészítették ki téglával vagy kővel. Az északi orsó közepén található omladozófélben lévő 84. számú lakóház esetében például egy falszakaszon belül is több réteg kapcsolódik egymáshoz. A déli homlokzat egy téglából épült részből és egy hátraugró boronafalas toldalékból áll. A nyugati homlokzaton többször is váltja egymást a két építőanyag. Az épület részletes feltárása érdekes eredményt hozhatna. Első ránézésre úgy tűnik, hogy az eredeti 5,34-szer 8,6 m alapterületű kelet–nyugati tájolású faházhoz egy észak–déli tengelyű 14-szer 5,22 méteres új épületet csatlakoztattak. Mindeközben, ahol mód volt rá, meghagyták az eredeti falakat. Az épület északi végén lévő boronafal ugyanakkor további magyarázatra szorul. Ugyanez az épület tudósít arról is, hogy Felsőmecenzéfen léteztek egyszerűbb keresztvéges rönkborona falazatok is.

94

338



339

309 A boronafalazatú házaknak eredetileg csak az alsó harmadát vakolták. Originally, just the lower third of the pole houses was plastered.

310 Az agrárátalakulás ritka, de markáns jele, az emeletes utcai magtár. A rare but strong feature of agricultural transition is this storeyed, street granary.

309

310

A legelterjedtebb azonban a csapoltborona–technika volt. A sétatér feletti részt ábrázoló archív fotón is ilyen házakat látni. Noha azóta jelentős korszerűsítések zajlottak, néhány ház még ma is őriz régies falrészleteket. Ugyanezen a képen tanulmányozhatók a régi felsőmecenzéfi építészet különös ismertetőjelei: a falazat harmadáig érő tapasztás, a homlokzat kicsiny ablaka és a rendkívül hangsúlyos nyeregtető, amelyhez vízvetőt csatlakoztattak. A 19. század végén eltűnőben voltak a faházak, újabbakat pedig egyáltalán nem építettek. Érdekes megfigyelni, hogy a lakóházak építőanyag-váltását több mint egy évszázaddal megelőzték az utcavonalra helyezett magtárak. Ez az épülettípus a mánta bányavárosok közül egyedül Felsőmecenzéfen vert gyökeret, jelezve a település fokozatos mezőgazdasági átalakulását. Az agrárium megerősödését egyébiránt a nemzetiségi mutatók is mutatják. Fényes Elek a 19. század közepén például szlovák–német mezővárost említ. Az amerikai kivándorlás kapcsán a kortársak feljegyezték, hogy a megüresedett portákat szepességi szlovák gazdálkodók vásárolták meg. Ezzel egyezik a helyiek elbeszélése, miszerint az egyetlen megmaradt emeletes magtárat már a két világháború között is szlovák földműves család használta. A műemlékileg is védett objektum leírásában azt olvashatjuk, hogy az eredeti fagerendás építmény fölé már a barokk korban emelet került (ehhez természetesen a földszinti részen is új tartófalakat kellett felhúzni). Az 1800-as évek körüli építésre utal a hozzá csatlakozó szépen megmunkált kapu is, amelyet félköríves boltozat fed le. A porta külön érdekessége a bányász–agrár átmenetet szimbolizáló oromdísz, amelynek fő helyét keresztbe rakott kalapács foglalja el. A lakóépület – fedett nagykapu – magtár alkotta hármas utcafront nem volt tipikus, hiszen a lakosság túlnyomó többsége sosem vált gazdálkodóvá. A fedett nagykapu azonban státusszimbólumnak számított, s így különösen az eklektikus átalakításon

átesett házak mellett gyakori látványnak számít. A módosabb felsőmecenzéfi lakóházak századfordulós modernizálása sok esetben nem állt egyébből, mint a már meglévő másfél traktusos alaprajz „átöltöztetéséből”. Ennek során a három homlokzati ablakot megnagyobbították és vakolatkerettel látták el. Jóval ritkábban fordult elő a ház alaprajzának megváltoztatása, a második utcai szoba kialakítása. Ebben az esetben a régi tetőzet már nem volt megfelelő, így lecserélték azt is. A helyi karaktert olyannyira meghatározó meredek fedélszékek azonban csak a húszas-harmincas években kezdtek eltünedezni, és majd csak a háború után koptak ki a településképből. A negyvenes évek németeket érintő kitelepítései után Felsőmecenzéf lakosságszáma felére esett vissza, ami miatt igen sok megrongálódott házat hagytak végleg tönkremenni. 1941-hez képest 1950-ben mintegy hatvan ingatlan „hiányzik” a statisztikákból. A 180 körüli épületszám azóta sem módosult jelentősen, noha időközben sok telekre került újabb családi ház. A stagnáló ingatlanszámok rendkívül gyors népességfogyással párosultak. Az egykori 2 000 fős bányaváros helyén manapság egy 500 lelkes zsákfalut találunk. Nyilvánvaló, hogy a páratlanul értékes településkép fennmaradása jórészt a negatív demográfiai folyamatnak a következménye. Mindemellett nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a mánta házak viszonylag nagy alapterületű, jó minőségű otthonokat kínálnak, így elkerülik a bontásokat. A településképre leselkedő legnagyobb veszélyt a folyamatos karbantartásokkal járó kisebb-nagyobb korszerűsítések jelentették és jelentik ma is. Jól példázza ezt a zsindelyes fedélszékek hatvanas évekbeli elbontása vagy a máig tartó tendencia, amely az ablakcserék és a homlokzati architektúrát eltüntető tatarozások révén sablonos ruházatba öltözteti a rendkívül karakteres mánta építészetet.

TELEPÜLÉSLEXIKON  FELSŐTŐKÉS

Felsőtőkés, falu a forrás körül: A település története szorosan összefügg a szomszédos Alsótőkés sorsával. A középkori oklevelekre hivatkozó feldolgozásokból nem is minden esetben állapítható meg egyértelműen, hogy T pontosan melyik Tőkésről is van szó. F Amíg a környező határ jelentette a legfőbb megélhetési forrást, Felsőtőkés helyzete kedvezőbbnek volt mondható szomszédjáénál. Háromszor akkora katasztrális területén elsősorban a legelők és a fakitermelés jelentették a fő bevé311 Felsőtőkés magja egy forrás körüli tér, amelytől északra, a meredek hegyoldalba teli forrást. S noha utóbbi haszna elsőkapaszkodik fel a falu. Később a forrás alatti mélyen fekvő részek is telkesedtek. A 20. sorban Kassa városát gyarapította, a faszázadi falu a két kivezető út mentén épült ki. lusiak maguk is viszonylag stabil beCore of Vyšný Klátov is a square around a spring, and the village climbs the steep vételekkel rendelkeztek. Mindez a félmountain slope to the north. Later the deep-seated parts below the spring became szuterénes és az emeletes lakóházak plots. The 20th-century village developed along the two roads leading out. gyors elterjedéséhez vezetett. A faluszerkezet középpontja egy forrás, amely manapság egy kis szökőkutat táplál. Tőle északra emelkedik a széles, térszerű főutca, középpontjában a templommal és néhány újabb középülettel. A déli irányba két utca is vezet. Mindkettő erős kanyarokat képezve meredeken lejt, majd Alsótőkés felé halad tovább. Végül a kivezető utcák közötti mély szurdokban kialakult halmazos településrészen több gyalogút is átvezet, rendkívül romantikus hatást keltve. A forrás képezte központ feltehetően újkori szerkezetet takar. A középkori magtelepülés valamivel északabbra, a templom körüli orsóban kellett legyen. A katonai felmérésen is látható, hogy az orsó közepén keletelt templom állott, amelyet 1869-ben bontottak el. A nyugati homlokzat melletti torony alapfalai feltehetően még a korábbi templomtorony emlékét őrzik. Az új, neoklasszicista épület szentélye azonban már északra tekint. A templom „befordítása” révén az orsós alaprajz elvesztette orientációs pontját, ami a ma látható forrás körüli főtérre szerveződő központ megerősödésével járt. A forrás körüli tér az 1700-as évek közepéig csupán egy itatóhely lehetett, maga a falu a már említett orsó mentén szerveződött. Az első katonai térképen azon200 m

312

312 Az eredetileg keletelt templomot a 19. század végén átépítették. A torony különös elhelyezkedése a régi alapfalak felhasználását sejteti. Eastward oriented originally, this church was reconstructed at the end of the 19th century. The strange disposition of the tower implies the use of the old foundations.

313 A külső utcák eleinte csűrkertek lehettek, és csak a 20. század fordulóján kerültek többségbe a lakóházak. The outer streets at first could have been barn yards, and dwelling-houses only became dominant at the turn of the 20th century.

341

342

313

193

314


TELEPÜLÉSLEXIKON  FELSŐTŐKÉS

314 Az alápincézett házakból álló utcakép, a falu genius locija.

315 A forrás alatti mélyedés beépülésével egy átfedésekkel teli tabános toldalék jött létre.

Streetscape of houses with cellars, the genius loci of the village.

Building in the depression below the spring, a haphazard extension with overlaps emerged.

ban már látható, hogy a mai alsótőkési országút irányába kezdett növekedni a község. Annak ellenére, hogy a 19. század elején a lakosságszám stagnált, a déli kivezető utak, illetve a köztük lévő mélyedés erőteljesen telkesedett. A második katonai felmérés meglehetősen sok épületet jelöl feketével, ami fafalazatra utalhat. S noha 1960 után a melléképületek nagy részét elbontották, a falu déli részén még ma is megvan egy zsilipelt falazatú csűr. Feltehető tehát, hogy a kivezető utak mentén elsőként gazdasági hasznosítású telkek jöttek létre, amelyek aztán a századforduló erőteljes építési konjunktúrájának idején váltak teljes mértékben belterületté. 1910-ben ugyanis csaknem száz ingatlant írtak össze, harminc százalékkal többet, mint 1890-ben. A századforduló mennyiségi növekedését az 1920-as évektől minőségi váltás követte. Mint a néprajzi gyűjteménynek otthont adó egykori kovácsműhely mutatja, a régi felsőtőkési épületek csupán egyetlen helyiségből álltak. A századfordulótól azonban a kőfalazatok térnyerése, a terepadottságok és a városból érkező minták együttes hatásaként rendkívül erőteljes vertikális növekedés kezdődött. Összevetve a szomszédos Alsótőkéssel azt mondhatjuk, hogy míg ott csupán színesítik a faluképet a szuterénes lakóépületek, addig Felsőtőkésen számukat tekintve is meghatározóvá váltak. A döntő különbség okát az építőanyagban kell keresni. Alsótőkésen a századfordulón a vályog, Felsőtőkésen a kő a legfontosabb falazóanyag. Fontos hangsúlyozni, hogy a vályog és a kő használata eleinte nem jelentett technológiai értelemben vett fejlettségbeli fokozatot. Kezdetben ugyanis a kőházak semmiben sem

343

különböztek a vályogépületektől. A vályog és a kő közötti különbség akkor vált érzékelhetővé, mikor a 20. század első felében divatba jött a szuterén. Innentől kezdve a kő jobb teherbírása már komoly előnynek számított. Felsőtőkés mai örökséghelyzetét döntően befolyásolja a tény, hogy földrajzi helyzeténél fogva kívül került a szuburbanizációs folyamatokon. Az 1960-as évekig Alsótőkéshez hasonló módon fejlődött, majd az új regionális erőtér kialakulásával együtt növekedése rendkívüli mértékben lelassult. Mindennek eredményeként ingatlanállományának csaknem harminc százaléka 1945 előtti, ami igencsak értékes településképet sejtet. Sajnos a főteret uraló áruház miatt ez a történeti hangulat első ránézésre nem szembeötlő. Holott a meredeken emelkedő főutcán az alápincézett hosszúházak rendkívül értékes együttesei figyelhetők meg, főként ott, ahol az újabb előkertek nem takarják el a szuterén utcai ablakait. Szintén rejtőzködő értéket képvisel a két kivezető út közötti tabánszerű rész. Ezen a tenyérnyi területen változatos látképek tárulkoznak fel. A mindössze 150 méter hosszú részen 25 métert esik a terepszint, követve a téren eredő forrásból táplálkozó ér medrét. A felső utcáról letekintve csak a sűrű növényzet között megbúvó házak tetőzete rajzolódik ki. Leereszkedve a kacskaringós utcák, gyalogos közök valamelyikén néha az sem megállapítható, hogy az utcán vagyunk-e még vagy valamelyik ház udvarán. Felfelé tekintve minduntalan szembeötlenek a kivezető utak melletti házak is, így a „tabán” a valóságosnál kiterjedtebbnek tűnik. A változatosságot csak fokozza,

189 143

315

344


316 A modern falu a régitől elkülönülve, a domboldalon kanyarog. A faluba érkezőt először ez a látvány fogadja. The modern village winds along the hillside separately from the old one. A visitor meets this view on entering the village.

316

hogy a házak között „L” alaprajzú emeletes porta éppúgy található, mint a legrégibb réteghez sorolható keskeny homlokzatú, faluszéli hajlék. Felsőtőkés új családi házai a történeti maggal párhuzamosan futó domboldali utcában telepedtek meg. Az országút felől érkező elsőként éppen ezeket az épületeket pillantja meg, ami megint csak az értékek nehéz felfedezhetőségéhez járul hozzá. Holott a szuterénes „magas házak” egyedülállóan magas aránya, a falu gondozottsága, és nem utolsó sorban a táji kapcsolat a környék legszebb településévé emeli Felsőtőkést. A tájház néprajzi gyűjteményének felállítása pedig azt mutatja, hogy jelentős helybeli energiákra számíthat a településkép-védelem. Utóbbi lényegében nem igényelne nagyobb munkát, mint a jelenleg is zajló felújítások közös nevezőre hozását, mindenki által respektálható alapelvek rögzítését.

Felsőlánc, az ikerfalu: A település 200 m két korábbi község, Középlánc és Felsőlánc összeépülésével nyerte el alaprajzi szerkezetét. A két, teraszon fekvő aprófalu közötti teresedés alkotja a jelenkori központot a vegyesbolttal és a buszmegállóval. A gyümölcsfás, Középlánc t ligetes teret a Lánczy-birtok kertFelsőlánc F jének északi részéből hasították ki. T A család jelenléte a késő középkortól kimutatható, de csak a 18. század második felében szilárdult meg pozíciójuk, amikor is a két önálló település közti szabad területen felA régi Közép- és Felsőlánc között terült el hajdanán a Lánczy család birtoka, amelyépítették kúriájukat. Ugyanebben az 317 nek részben felosztott, részben parkként használt területéből jött létre az új faluközpont. időben épülhetett a felsőlánci részen The Lánczy family’s estate used to lie between the old Stredný and Vyšný Lanec, and the a római katolikus templom is. Mind new village center emerged from this, partly allotted, partly used as a park. a kúria, mind a templom a vidéki klasszicizmus legegyszerűbb formajegyeit mutatja. Az évtizedekig iskolaként használt, ma üresen álló kúriaépületen jelentős átalakításokat is végeztek, így csak tömegformájában egyezik valamikori önmagával. A néhány évtizeddel fiatalabb alsólánci testvérével összevetve puritánsága szembeötlő. A katolikus templom szintén nem tartozik a hivalkodó emlékek közé. Hajójának méretei, félköríves apszisa, a homlokzatán látható egyszerű timpanon és a felette ülő huszártorony a hími görög katolikus templommal rokonítja. Sajnos az előtte magasodó betonalapzatú, acélvázas szerkezetű harangtorony meglehetősen szerencsétlenül takarja el a templom főhomlokzatát. A római katolikus templom korábban Felsőlánchoz tartozott, míg a reformátusok a régi Középláncon építkeztek a 19. század első felében, majd templomukat toronnyal is ellátták 1893-ban. Noha a történeti térképek általában nem jelölik külön Középláncot, a két települést topográfiai fekvése és telekrendszere alapján könnyen el lehet egymástól különíteni. A volt középlánci részek egy keskeny, egyenes utcát alkotnak, ahol a házak oromzata közötti távolság 15 méter körüli. Az utca rendelkezik egy kisebb kiszélesedéssel is, ahol valaha talán egy kút lehetett. A telkek rendkívül keskenyek, közülük nem egy

318

319

346


TELEPÜLÉSLEXIKON  FELSŐLÁNC

347

319 A katolikus templom a klasszicizmus legegyszerűbb formáit mutatja. A huszártorony mögött a harangláb „levegőben lógó” toronysisakja. The Catholic church shows the simplest forms of Classicism. The steeple of the belfry ‘hanging in the air’ is behind the spirelet.

318 A falu közepén megmaradt gyümölcsösök a volt Lánczy-féle uradalomra emlékeztetnek. The remaining orchards in the middle of the village are reminiscent of the former Lánczy demesne.

187

237

234

a tíz métert is alig haladja meg. A régi felsőlánci részeken ezzel szemben jóval szélesebbek a telkek, maga az utca pedig egy terjengős, harminc méter széles lejtő, amelyet egy éles kanyart leíró patakmeder vág ketté. A két falu közötti szabad térséget a húszas években kezdték telkesíteni. Mindösszesen tíz házhelyet alakítottak ki, ami önmagában nem egy magas szám, de ha figyelembe vesszük a falu méreteit (1941-ben is még csak 70 házból állott) nem elhanyagolható a változás. Főleg, hogy a bekebelezett szántó révén megvalósult a két település teljes összeépülése. Fontos kiemelni továbbá, hogy az itt felépülő parasztházak minőségileg más kategóriát képviseltek, mint a korabeli falu. Széles ganggal, szilárd héjazattal és tágasabb belső terekkel készültek. Az archaikusabb parasztházak eredendően egyszobások voltak, keskeny pitvarral és hálókamrával, az udvar felé éppen csak kinyúló ereszaljával. A vaskos zsúpfedés szinte belenyomta őket a földbe, aminek lejtőjét a tetőgerenda is követte. Az egykori felsőlánci házak úgy néznek ki, mintha lecsúszni készülnének. Ez a különleges építésmód ma már sehol nem alkot utcaképi együttest, ennél fogva a szintezett újabb házak között még inkább feltűnő a ferde tetőgerinc. A falu a háború előtt rendkívül archaikus, egyszerű népi építészettel rendelkezett, amelynek alig volt esélye a fennmaradásra. Annak ellenére, hogy ma körülbelül ugyanannyi lakóházzal számolhatunk, mint hatvan évvel ezelőtt, a településkép teljesen átalakult. Az expanzió nem jelentős ugyan (mindössze egy kétszáz méter-

nyi új utcarésszel bővült a község), a belső átrendeződés azonban annál inkább. A legfontosabb a kúria telkének már említett átszabása és az új faluközpont kialakítása volt, de megemlíthető a falu keleti végéből a kivezető kis közök lezárása is. Ami azonban mindennél fontosabb, hogy a lakóházállomány abszolút többsége lecserélődött, és ami régi ház még áll, annak állapota minden, csak nem biztató. Az 1964-ben Perényhez csatolt község kilencven után nemcsak közintézményeit vesztette el, de a korábbi munkaadó kassai vasmű megközelítése is egyre problematikusabb. Felsőlánc a szintén Perényhez csatolt Hímtől mindössze két kilométerrel van távolabb, mégis sokkalta elzártabbnak tűnik.

TELEPÜLÉSLEXIKON  HATKÓC

349

Hacsava lásd Ájfalucska Hatkóc, Semse kistestvére: Az amúgy is kis lélekszámú falunak az elmúlt néhány évben tovább csökkent a lakossága, így ma alig 230-an élnek itt. Végigjárni a főutcáját nem okoz különösen gondot, hiszen mindösszesen T háromszáz métert kell gyalogolni. A település kialakulása szorosan kapcsolódik a szomszédos Semséhez, amelytől 320 Hatkóc Kassa-vidék talán legkisebb történeti települése, amely néhány tempcsupán néhány száz méter választja lom körüli telekből állt csupán. A nagybirtok felosztása után kezdett csak a kassai el. Első említése meglehetősen kései, út mentén terjeszkedni. Hodkovce may be the smallest historical settlement in Košice region composed of a 15. századra datálható. A szlovákiai only a few plots around the church. It only started to expand along the road to Košice történetírás azonban feltételezi, hogy after dividing the demesne. korábban is létezett egy hegyi tanyákból álló településképződmény, amely az 1400-as évek elején alakult zárt községgé. A közelség miatt a Semsey família nem látta szükségesnek rezidencia felállítását, így a szerkezet meghatározó építményei a templom és a hozzá tartozó papi lak lettek. A templom egyszerű klasszicista tömbjét csak a homlokzatot áttörő torony teszi némileg mozgalmassá. Érdekessége, hogy nem a falu központi 40–50 méter széles orsószerű öblösödésében, hanem a keleti házsor tagjaként, a tulajdonképpeni faluszélen helyezkedik el. A falu a 18. században két, meredeken felfelé kapaszkodó házsorból állt. A középkori falu ehhez képest mindenképpen szellősebb kellett legyen, hiszen miközben az 1427-es adóösszeírás alapján a lakosság létszámát maximum százra becsülhetjük, addig II. József idején már a maival megegyező számokkal találkozhatunk. A népességnövekedés az 1700-as évek második felében következett be, főként szlovák ajkú telepeseknek köszönhetően. A demográfiai hullámhegy 1828-ban érte el a csúcspontját, amikor is 330 személyt írtak össze. A felfutást telekosztódás és a patak menti belső rész (orsó) telkesedése kísérte. A szabálytalan alakú parcellákon vegyesen épültek lakóházak és gazdasági létesítmények, főként kamrák, összesen egy tucatnál is több ingatlan. Az 1860-ban készült kataszteri térképen még egy kisebb utcát is látni, amely a halmazos településrészen kanyargott keresztül. Az életmódváltás200 m

321 A kései népi díszítőművészet kialakulását nagyban segítette a nagybirtok 1920 utáni felosztása. Dividing demesnes after 1920 much facilitated the formation of a late vernacular ornamentation.

sal azonban a kamrák teljesen eltűntek, és a lakóházak nagy részét is lebontották. A patak mentén ma széles ligetes térség terül el, déli végében a meglehetősen ormótlan arányú iskolával. A belterület fellazulása mögött egyrészt a kedvezőtlen népesedési adatok, másrészt a települési expanzió figyelhető meg. Előbbi 1910-ben érte el első mélypontját, majd szerény léptékű növekedés zajlott. Utóbbi kapcsán meg kell említeni, hogy a Semsey-féle uradalmi gyümölcsösöket már az első csehszlovák republikában államosították, és házhelyekként értékesítették. A Kassa–Jászó úttól északra fekvő földeken ma is látni néhány, a húszas-harmincas évek népies szecessziós modorában felcsinosított homlokzatot. Az erőteljes rózsaszínes, máshol sárgás alapszínt nemcsak a vakolatarchitektúra textúrája teszi mozgalmassá, de a színes csempedarabok is. Ugyanez a népies szecessziós korszak határozza meg a főutca történeti házrétegét is. A második világháború óta eltelt évtizedekben azonban a falukép egysége megbomlott. Mindamellett, hogy a lakosságszám csak szerény mértékben emelkedett,

320

321

350


Hilyó, a panorámafalu: Hilyó főutcája úgy nyílik a déli erdőségre, mintha nem is parasztközségnek, hanem egyenesen üdülőfalunak épült volna. Valószínű, hogy a meredek főutca felső részét egykoron elfoglaló kastély főúri vendégei is nagyra értékelték a panorámát. A hatvanas években szerkesztett szlovákiai műemlékjegyzékben még ott szereplő kastélyra manapság csupán egy-egy falcsonk emlékeztet. (323) 200 m

322 Az egyetlen rövidke utcából álló faluban egyetlen átépítés is alapvetően megváltoztatta az összképet.

K – elbontva

One rebuilding has radically impaired coherence in this village of a single, short street.

T 323–324 Hilyó jellegzetes kastélyos falu, amelynek főutcája a valamikori vadászlak felé tölcsérszerűen kiszélesedik.

H

Hýľov is a typical manorial village whose high street fans out towards the former hunting lodge. (324)


322

a két világháború között kimért telkek mögött további házhelyeket alakítottak ki. Az építési telek bősége a csökkenő lakosságszámmal oda vezetett, hogy a történeti magon belül foghíjak keletkeztek. A falumag méreteiből következik, hogy a szinte minden faluban megjelenő lapos tetős, a hagyományokat egyáltalán nem követő szolgáltatóház itt alapjaiban határozza meg a faluképet. Szintén a történeti falumag szerény méreteiből következik, hogy elegendőnek bizonyult néhány újabb építésű családi ház ahhoz, hogy az utcakép elveszítse egységét. Az imént felsorolt negatívumok ellenére Hatkóc ma is őriz néhány kedves utcarészletet. Kiemelendő, hogy a parasztporták gondozottság tekintetében nem ütnek el az újabb házak átlagától, nem tűnnek „ottfelejtett darabnak” a múlt évszázadból, hanem láthatóan becses használati értéknek örvendenek.

480 168, 325

352


325 A tájra nyíló panoráma az egykori vadászkastély helyéről fényképezve. View to the land taken from the place of the one-time hunting lodge.

TELEPÜLÉSLEXIKON  HILYÓ

353

326 A falut kettévágó modern hídról feltárulkozó látvány, a bányásztemplom zömök tornyával. Az orsós alaprajz csak a 19. század elején alakult ki. The view reveals the modern bridge dividing the village, with the thick tower of the miners’ church. The spindle-shaped plan developed only at the beginning of the 19th century.

326

Az egyutcás falu a 14. századi kolonizációs hullám részeként jött létre. Korábban feltehetően Kisidához tartozott. Ebben az időben már valamiféle temploma is kellett legyen, de a ma látható épület legfeljebb topográfiájában lehet azonos középkori elődjével. A kicsinyke templom hatását nagyban rontja, hogy éppen előtte ível át a Kassa–Aranyida út korszerű hídja. Korábban a híd helyén lejtős térség terült el, ami bizonyos monumentalitást kölcsönzött a templomnak. A Szent Borbála nevét viselő templom bányászati hagyományokra utal, amiről a helytörténeti munkák is megemlékeznek. A 18. században saját vasolvasztója is volt a községnek. A falusi szintű vasércbányászat viszonylag stabil egzisztenciát tudott biztosítani az egyébként sovány határú településnek. Mindez a lakosságszám alakulásában is tetten érhető. Mikor az 1800-as évek második felében az ipari technológiák konkurenciája gazdaságtalanná tette a kézi fejtést, a népességszám is rohamosan esni kezdett. Miközben 1828-ban még majdnem hatszázan éltek a faluban, a századfordulón már csak ötszázan. A templom építésének idejében tehát még virágzott a bányaművelés, noha hozzá kell tegyük: mindez nem járt együtt semmiféle városias fejlődéssel. Hilyó egyutcás község, amit a 18. században három helyen is keresztezett egyegy kelet–nyugati távolsági út. Északon a kastély felett, középtájon a templom előtt, és délen a házak alatti kertvégeken. Utóbb csak a középtájon futó tengely maradt meg, amivel párhuzamosan egy új települési struktúra jött létre. Az eredetileg alig tíz méter széles főutca keleti házsora harminc–negyven méterrel hátrább húzódott,

olyannyira, hogy az eddig a házak között álló templom középhelyzetbe került. Az átalakulás meglehetősen gyorsan ment végbe, mivel a második katonai felmérésen már csak egy-egy épület áll a korábbi utcavonalban. Ez az átalakulás lényegében azt jelentette, hogy a falu hozzáidomult a környéken általános településtípushoz, amelynek a széles, fákkal, bokrokkal benőtt középtengely a legfőbb jellemzője. A zöldfelület valaha a kastélyhoz vezető fasorhoz csatlakozott. Sajnos a kastély építéstörténeti feldolgozása még várat magára. Ma annyit tudunk csupán, hogy az 1657-ben emelt barokk kastély egyike volt a térség legrégibb emlékeinek. Az 1700-as években a Meskó család már csak vadászlakként használta, ennek is köszönhető, hogy elmaradtak a reprezentatív átalakítások. Sajnos az államosítást nem élte túl. A szlovákiai műemléki lexikon szerint a hatvanas években még állt az épület. Érdekes, hogy sem a polgármesteri hivatalban, sem a volt kastély melletti házakban lakó idősebb lakosok nem emlékeznek pontosan a kastélybontás idejére. Mint az hasonló esetekben lenni szokott, a széles főúri telek helyén itt is egy új falurész nőtt ki a földből. A családi házak mellett itt épült fel a tanácsháza is, újabban pedig játszótér létesült. Hilyó településképének legnagyobb problémája, hogy központi létesítménye, a kastély elpusztult, így az innen nyíló tágas kilátás elvesztette építészeti értelmét. Nem kárpótolnak maradéktalanul az elveszett értékért a régi parasztporták sem. Főként amiatt nem, hogy a híd kettévágja a történeti főutcát. A helyzet fonákja, hogy

325

327

354


327 Az 1920 utáni földreform szecessziós népi lakóházai. The secessionist, vernacular dwelling-houses emerged after the land reform of 1920.

12

a látvány éppen erről a hídról szemlélve a legharmonikusabb, mivel innen a templom zömök tornyának hatása szépen egészül ki a főutca parkosított középtengelyével és a megmaradt parasztportákkal. Érdekes, hogy bár a főutcán sok az újabb épület, mégsem zavaros az összkép. A legrégebbi réteget azok a kicsiny parasztházak képviselik, melyek még nem alkottak egyenes beépítési vonalat. A hektikusan változó beépítési mélység csak a 20. században kezdett egységesülni. Ugyanebben az időben a kisbirtokosság megerősödése figyelhető meg, hiszen Hilyó parasztsága a csehszlovák földreform egyik legnagyobb kedvezményezettje volt. Az anyagiakban gyarapodó lakosság nem csupán tágasabb házakat épített, de rendkívül látványos díszítéseket is alkalmazott. Hogy mi lesz a sorsa ezeknek a ma már kopottas házdíszeknek, természetesen itt is a falusiak értékrendjén múlik majd. Az itt-ott felbukkanó új házakon esetlegesen kimutatható ugyan a történeti formákhoz való visszatérés igénye, de ezek az utánérzések nélkülözik a történeti megoldások léptékét és arányosságát.

A ruszin–magyar telepesek lakta Hím: A település egyetlen, alig nyolcszáz méter hosszú utcából áll, amelyet 18–22 méter szélességű szalagparcellák határolnak. Ettől a rendtől csak a két templom körüli központi rész, és a falu nyugati vége tér el. Utóbbi egy nagyobb birtoktestből áll, és egy hurok alakú utcácskából. Minden bizonnyal egykoron nemesi központ lehetett itt, de nem jelentős, hiszen Vályi Andrástól tudjuk, hogy a kicsiny falunak több földesura is akadt. A falu történetéről alig tudunk valamit. Annyi bizonyos, hogy Hím, amely a 18– 20. században némi túlzással Perény tartozéktelepülésévé vált, eredendően nagyobb önállóságot élvezett. Már 1332-ben említik plébániáját, sőt a későbbi időkből egy kolostorról is tudunk. Katolikus templomának késő középkori eredetét mutatja a feltárt déli kapu és a rekonstruált csúcsíves ablakpár. A mai faluszerkezet jellege mindazonáltal nem vezethető le közvetlenül a középkori templom kínálta centrumból, hanem a 18. században lezajlott újratelepedés hatását mutatja. A reformátusoktól 1772-ben visszafoglalt régi templom a görög katolikus ruszinokkal és római katolikus magyarokkal benépesülő új község szélére szorult. Igaz, a vele átellenben lévő keleti rítusú templom sem foglalt el centrális pozíciót, de mivel emelkedőn helyezkedik el, reprezentatívabb hatású. Az első katonai felmérés már mindkét templomot jelöli, de a leírásban csak egy kőépületről olvashatunk. Mindez megengedi a feltételezést, hogy az akkori görög katolikus templom még fából, paticsból vagy sárból készülhetett. Az újratelepedés után csaknem egy évszázadig gyarapodó község tartalékai a 19. század elejére kimerültek, lakosságszáma pedig meredeken zuhanni kezdett. 1910-ben 284 főt írtak össze, ami körülbelül 30 százalékos csökkenést jelent az 1800-as évek elejei állapotokhoz képest.

328 A nem túl meredek lejtőn hosszában végigfutó Hím szerkezetében az elmúlt évtizedek jóformán semmilyen változást nem hoztak. The last decades have hardly altered the structure of Chým that runs along a gentle slope.

200 m T t

18

356


TELEPÜLÉSLEXIKON  HÍM

357

(331)

329 A domboldalban futó utca alsó házainak gangjai szinte loggiaként nyílnak ki a tájra. The verandas of the lower houses in the street along the hillside open up almost like loggias onto the land.

330–331 Ugyanannak a jelenségnek két arca. Mivel nem parcellázták fel a kertvégeket, a település táji kapcsolata régies maradt, miközben a főutcai házakat sorra elbontották. Two faces of the same phenomenon. As the garden ends have not been allotted, the natural relation of the settlement remains archaic, while the houses in the high street have been pulled down. (330)

Szegény falu volt Hím, ami onnan is látszik, hogy régi szerény házait a 20. század második felében sorra elbontották. Az enyhe „S” kanyart leíró, és kisebb öblösödésekkel tarkított főutcán végigsétálva főként 1945 utáni épületeket láthatunk. Ami azonban mégis megmaradt a múltból, az általában tekintélyt parancsoló módos gazdaház volt valaha. A régi házak a terepadottság kínálta lejtőt kihasználó pincével rendelkeznek. Az utca déli oldalán, ahol a telek hátsó része van magasabban, mindez rendkívül magas homlokzatot eredményez, míg az utca északi oldalán a ház mellett végigfutó gang hátsó része kerül másfél–két méter magasra, mintha már nem is egyszerű gang, hanem a medencére nyíló kilátás kedvéért épült erkély volna. Mivel a háború óta a falu csupán néhány házhelynyit nyújtózkodhatott keleti irányba (ráadásul ott még néhány emeletes társasháznak is helyet kellett szorítani), az építési tevékenység teljes egészében a régi telkeken álló házak rovására történt. Ennek eredményeként történeti utcarészletről legfeljebb egy-két szomszédos ház kiváltotta hangulat erejéig lehet beszélni a faluban.

331

329 328, 330

TELEPÜLÉSLEXIKON  HORVÁTI

200 m t

359

(332)

I

332–333 Horváti az erdőirtást követően szabálytalan alaprajzú telkek kimérésével keletkezett. Chorváty is made up by inregular parcels of former clearing of forest

334 A falunak nincsen főutcája. Maga a templom is az egyik csápszerűen kinyúló utcácska végén, a faluszélen helyezkedik el. A village without a high street. Even the church is situated on the edge of the village in the end of a street stretching out like a tentacle.


(333)

481

332

Horváti (Tornahorváti), a ruszin irtásfalu: Nevét középkori birtokosától nyerte, de a falu alaprajza jellegzetesen 18. századi eredetre utal. A templom topográfiai elhelyezkedésén túl nemigen fedezhetők fel középkori előzmények. Arról sem szólnak a történeti munkák, hogy a „Várhegy” nevű dűlőrészben egykor valóban állhatott-e valamilyen erősség. A török időkben szinte teljesen elnéptelenedett vidékre az 1700as évek közepén a tornai Keglevich család hívására görögkeleti ruszin népesség érkezett. Miközben a szomszédos Vendégi rendkívüli szabályosságot mutat, Horváti ennek mintha ellentéte volna: hosszan elnyúló szabálytalan csillagteres központból elágazó öt kisebb utcácskából áll. Az említett csillagtér sem klasszikus értelemben vett

faluközpont, inkább egy szélesen szétterülő útelágazás. A templom nem itt, hanem az innen kiágazó egyik mellékutca végén emelkedik. Szintén ebben az utcában kapott helyet az iskola, amelynek azonban ma már csak ablakkeret nélküli falai és tetőzete van meg. Maga a templom egyszerű kiképzésű, csupán tornyának zömök formája árulja el, hogy viszonylag régi, 1761-ből származó emlékről van szó. Helyén korábban egy paticsfalú épület állott, az oklevelek tanúsága szerint a 17. század közepe óta. A 18. századi falu topográfiai okokból sem nőhette körbe a templomot, hiszen a Csereháthoz tartozó Hajnice domb enyhe lejtője itt meredeken szakad le a Bódva árterébe. A falu tehát déli irányban terjeszkedett az erdő felé, ahol négy nagyobb irtástömb rajzolódik ki. Mindegyik a már említett csillagtérre szerveződik. Bár a falu keletkezése rövid időt, néhány évtizedet vehetett csak igénybe, a telektömbök alakja arról tanúskodik, hogy több hullámban érkeztek a telepesek. Míg ugyanis a templom melletti és a vele átellenben lévő tömb még utcás rendet követett, addig a toldaléknak tekinthető két déli más elvek szerint növekedett, és „V” alakban kiszélesedve hatolt be az erdőövezetbe. Sokáig azonban nem tartott a növekedése, mivel a 19. század második felében már hanyatlóban volt Tornahorváti, és ezt a tendenciát a tágabb térségre jellemző 20. századi konjunkturális felfutások sem tudták megfordítani. A népesedési csúcsot jelentő 18. század végéhez képest, mikor is 1783-ban 347 lelket írtak össze, ma éppen harmadannyian élnek a faluban. A szomszéd falvakban gyakran találkozni olyan véleményekkel, hogy Horváti más, úgymond élhetetlenebb, mint akár Bódvavendégi, de különösen a svábként szá-

215 334

333

360


335 Az irtásfalu utcái követik a terepadottságokat. Sok helyen még a házak gerincét is a lejtőhöz igazodóan, ferdén építették. The streets of the clearing village follow the terrain. Often the house ridges were adjusted slantingly to the slope.

195

336

mon tartott Tornaújfalu. Bizonyára közrejátszott e vélemény kialakulásában, hogy a falu a 19. század végéig megtartotta nyelvi különállását, településképileg pedig mind a mai napig elüt szomszédjaitól. Mindenekelőtt a már leírt irtásos eredetnek köszönhető, hogy sem főutcája, sem valódi főtere nincsen. A hosszúkás középső térségből csápszerűen kiágazó, a domboldal adottságaihoz igazodó keskeny utcácskákat sokszor csak az egyik oldalon szegélyezik lakóházak. Olyan is előfordul, hogy az utca bal oldalát kísérő házsor egy idő után a másik oldalon folytatódik. A telkek a két északi, feltehetően régebbi tömbben még szalag formájúak, de eltérő szélességűek a 15 méterestől a 23 méteresig. A két déli tömbben már a formák is kezdenek szabálytalanabbá válni, igaz anélkül, hogy halmazossá válnának. Bár az imént felsorolt szerkezeti sajátosságok zöme topográfiai eredetű, nem feledkezhetünk meg az etnikai hagyományokról sem. Az itt megtelepülő ruszinok fő foglalkozása ugyanis az erdőművelés volt, ám az itteni határ hamar kimerült, és ez ugyancsak ellehetetlenítette a falu további fejődését. A ruszinság foglalkozási beágyazottsága olyannyira szívósnak bizonyult, hogy még a két világháború között is jártak fel vendégmunkára az erdőkben gazdag Ájfalucskára. A szintén ruszin eredetű Ájfalucskával ellentétben azonban Tornahorváti házai nem boronából, hanem vályogból és kőből épültek. Sokszor egy épületen belül is többféle anyagot használtak, így a sarkokon követ, míg a falaknál vályogot. Az egykor általános paticsfalat régóta nem alkalmazzák. A patics csak a legszerényebb funkciójú építményeknél maradt fenn, így pl. a kaptártartóknál. A házak ugyan már

TELEPÜLÉSLEXIKON  HORVÁTI

361

336 Horváti elzárt aprófalu, amely azonban alacsony ingatlanárai miatt a jövőben Torna kevésbé módos középosztálybeli családjainak alvófalujává is válhat. Chorváty is a remote, tiny village. Yet in the future, for its low property prices it may become the commuter village of the less wealthy middle-class families of Torna.

a háború előtt is háromhelyiségesek voltak, de az első szobát, a „vendégházat” még nem lakták. A legtöbb helyen hiányzott a tornác, vagy ha volt, csupán fából készült. A háború pusztításai után a falakat felmagasították, a zsúpfedést elhagyták, és ahol csak tehették, tornácot is kialakítottak. A korszerűsítésnek ez a népies gyakorlata egészen a hetvenes évekig fennmaradt. Ennek oka, hogy jellemzően nem a fiatalság építkezett a községben, hanem az idősebb középgeneráció. Az elmúlt harminc évben lényegében konzerválódott a házállomány. Lapos tetős emeletes kockaház csak mutatóban van, mint ahogyan a kilencvenes évek utáni divatirányzatoknak sincs nyoma. A történeti házállományra leselkedő legnagyobb veszélyt a lakosság teljes elöregedése jelenti. Sok az elhagyott porta: a falu 50 lakóépületéből 8–10-nek nincsen lakója. Néhány új építkezés és házfelújítás azonban azt mutatja, hogy a falu eltűnésének víziója korai jóslat lenne. A legvalószínűbb, hogy Torna egyik csendes alvófalujává válik majd, ahová az anyagilag kevésbé tehetős családok költöznek ki. Mert igaz ugyan, hogy Torna maga sem elég nagy város ahhoz, hogy jelentős szuburbanizációs mozgást indítson be, az azonban tény, hogy a leromlott panellakásainak alternatívája lehet egy közeli faluban vásárolt kertes ház. Mivel a szóba jöhető társadalmi rétegben a gépkocsi inkább kivételnek számít, a kiáramlás a tömegközlekedési kapcsolatok függvénye, márpedig ezek egyáltalán nem nevezhetők ideálisnak.

335

TELEPÜLÉSLEXIKON  IDABUKÓC

Idabukóc, a víztározó kiszolgálója: Az erdős környezet és a közelben kialakított víztározó ideális kirándulóközponttá teszik Idabukócot. A hétvégi házak a falutól kifelé hosszan sorakoznak a tájban. Újabban megfigyelhető a szuburbán mozgások megindulása is. A kiköltözők mindezidáig kevésbé fedezték fel a faluközpontban rej(337)

339 A művelődési háznak nemcsak a formanyelve, de léptéke is idegen a falu arculatától.


Both the idiom and the scale of the community center are foreign to the village image.

(338)


472

363

337–338 Idabukóc főutcája – leszámítva a templomot és az előtte lévő teret - szinte változatlan formában megmaradt, miközben a víztározó és az általa implikált üdülőépítkezések egy merőben új településtáji rendszert eredményeztek. The new village has been building perpendicularly to the old one, along the Košice – Zlatá Idka high road, a kilometer long.

lő műemléki lehetőségeket, és inkább a kelet–nyugati kivezető út mentén építenek korszerű családi házakat. A régi község az Ida nyugat–keleti völgyére merőleges patak mentén települt. A patak több kisebb erecskét gyűjt össze a falu feletti magaslatról, majd a településnek otthont adó szélesebb teknő közepén végigfutva az Idába vezeti a vizeket. A mindöszsze 1 km hosszúságú, nyaranként kiszáradó medre határozza meg a falu főtengelyét. Az enyhe kanyart leíró lejtős utca felső részén áll az 1971-ben felszentelt katolikus templom. Tekintélyes méretével, szögletes formáival és modern anyaghasználatával nemcsak uralja a teret, de ki is lép annak léptékéből. Stílusában a vele szomszédos kultúrházzal mutat rokonságot, amely óriási emeleti üvegfelületekkel tekint le a földszintes falura. A lejtős terepviszonyokat kiegyenlítendő a templom egy kövekkel szegélyezett földtöltésre került. Szlovákia 1967-es műemléki összeírásában még egy kora gót elemeket őrző, 1736ban kiegészített, majd 1835-ben átépített barokk templomról olvashatunk. Tekintetbe véve az utca vonalvezetését, a középkori keletelt templom még keresztben kellett hogy álljon, akárcsak Kassán és Szepsiben. A léptékek különbözősége ellenére az említett helyek, különösen Kassa példaként hathatott. Annál is inkább, mert 1491-től Idabukóc a város tulajdonába került. A falu a 13–14. században a Kisidáról kirajzott jobbágyokból verbuválódott, akik a 16. század folyamán protestánssá lettek. A török háborúkban azonban pusztasággá lett Idabukóc. A következő évtizedekben katolikus szláv lakosság alapítja újra, ők építik fel a második templomot, barokk stílusban.

399

364

213


TELEPÜLÉSLEXIKON  IDABUKÓC

340 Az új falu a régire merőlegesen, a Kassa–Aranyida műút mentén kilométer hosszan épült ki, illetve épül mind a mai napig.

341 Nyaralótelep alkotta táj.

The high street of Bukovec– except for the church and the square in front – has almost survived intact, whereas the reservoir and the holiday constructions thereof have brought about an entirely new settlementscape system.

A summer resort composes the landscape.

A templommal egy időben alakul ki a belső falumag, amely aztán több hullámban bővült. Az első katonai felmérésből leolvasható, hogy egyrészt az Idán túl, egy keresztvölgy felé, másrészt a templom mögötti terület irányába terjeszkedett a falumag. Ez utóbbi fejlődési irány azonban inkább már a második felmérés idején kristályosodik ki. Az itteni kicsiny területen nemcsak a telkek formája eltérő, de egyéb sajátosság is felfedezhető. A kétoldali házsor ugyanis egy parcellákra osztott ovális kiszélesedést zár körbe, amelyen néhány gazdasági melléképület is található. A kőalapozású, vályogtéglából készült toldaléképületek ajtaja közvetlenül az utcára nyílik, ablak helyett csak egy kis kémlelő és szellőzőnyílás töri meg a falsíkot. A három tagból álló együttes déli épületén rendes ablak és egy pincelejáró is található. A kamrák alkotta utcarészlet értékét növeli, hogy a környező parasztházak is eredeti állapotukat mutatják. Közülük a 2. számú ház érdemel külön figyelmet. Mindössze két helyiségből áll: egy utcai szobából és egy konyhából. Ebben a formájában egyedülállóan régi réteget képvisel a faluban. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy máshol is felismerhető a kétsejtes lakóház, amelyhez a háború után toldották hozzá a további helyiségeket. Ezek a régi parasztporták rendkívül keskenyek, rendszerint hat méter szélesek, de előfordul ennél szerényebb változat is. A gang a későbbiekben is csak redukált formában, egyetlen utcai oldalra helyezett oszlopban jelentkezett. Ritka kivételnek számít, ha az egyszerű oszlopsor a ház udvar felőli oldalán is végigfut. A kétosztatú lakóházak ilyen kései fennmaradása mögött a falu ingatag gazdasági helyzete sejlik fel.

365

Idabukóc évszázadokon át a szegényebb Kassa környéki falvak sorába tartozott. A lakórészhez egy fedél alatt csatlakozó istállóépületek kicsik, csupán egy-két háziállat tartására alkalmasak. Vályi szerint Idabukóc legelője szűkös. Fényes a legfontosabb gazdasági potenciálként az erdőgazdaságot és a fűrészmalmot emeli ki. Egyes leírásokban találkozunk halastavakkal is. Ugyanakkor a jómódú önálló paraszti egzisztenciák kialakulásának nem voltak meg a strukturális előfeltételei. 1910-ben a határ hetven százaléka egy kézben volt, a Zichy-Meskó család tulajdonában. Ráadásul a család nem is itt élt, hanem – legalábbis a birtokkönyv szerint – Boldogkőváralján. A parasztok kezén lévő föld összesen sem érte el a négyszáz holdat. Az egy főre eső átlagos földtulajdon így 0,8 hold körül mozgott. Ilyen csekély mennyiségű terület aligha biztosíthatta a falu paraszti fejlődését. A 20. században a szegénységi olló egyre inkább kinyílt. Miközben a lakosságszám a 19. század végi zuhanás után gyorsan rehabilitálódott, a házak száma stagnált. A látszólagos ellentmondás feloldása feltehetően abban áll, hogy igen dinamikusan nőtt a házzal nem rendelkező cigány népesség aránya. A második világháborúval hirtelen véget ér a cigányság helyi története, de ennek részleteiről a helytörténeti munkákban nem találni adatokat. A második világháború után erőteljes népességszám-növekedést tapasztalni. Igaz, a konjunktúra nem tartott soká, és a hatvanas években a visszájára fordult. Újabban azonban ismét gyarapodás mutatható ki, ami a szuburbanizációs mozgásoknak tudható be. A szuburbanizáció egyelőre megkerüli a történeti falumagot. Fő terjedési tengelyét a Kassa–Aranyida műút jelenti. E mentén már a hatvanas évek második

337

366


342 A főutca régi házainak modernizációja, pl. az erkélyek kialakítása nem mindig harmonizál a környezettel. The modernization of the old houses – like fashioning the balconies – in the high street often disagrees with the surroundings.

341 338 340

342

felében elkezdődtek az építkezések, és ahogy kifelé haladunk, egyre újabb építési periódusok figyelhetők meg. A területi expanzió másik fő csapásirányát a telepszerű nyaralóépületek jelentik. Ezek legnagyobb csoportja a falutól nyolcszáz méternyire nyugatra található. Kevésbé sűrűn beépített a víztározó környéke. Ez a szuburbanizációs konglomerátum azonban csak lazán kapcsolódik magához az ófaluhoz, amely emiatt viszonylag kompakt történeti településképpel rendelkezik. A középen futó földszintes házak között futó keskeny zöld sáv a háttérben emelkedő erdős hegyoldallal önmagában olyan érték, amely némileg ellensúlyozni képes az elpusztult barokk templom hiányát. A statisztikai adatok szerint a ma majdnem kétszáz épületből álló lakóházállománynak 15 százaléka 1945 előtti. Ez a szám ugyanúgy harminc körüli abszolút számot takar, mint az 1941-es statisztika. Szintúgy épen maradt a kora újkori telekszerkezet. Sajnos az egyre szaporodó felújítások nem minden esetben vannak tekintettel a falukép tényleges értékeire: beépítik a padlásokat, erkélyeket rögtönöznek a vértelekbe, plusz helyiségek kialakításával megváltoztatják az épületek eredeti arányait. Összességében azt mondhatjuk, hogy Idabukóc történeti belterülete egy majdnem három kilométeres, hosszában elnyúló üdülő- és szuburbán agglomerációs zóna közepén megmaradt történeti rezervátumnak tűnik.

Kisnemesi kúriák Jánokon: Jánok jellemző középnemesi település, amelynek kisebb családi birtokközpontjait a jobbágyporták hosszan elnyúló sorai kötötték össze. A nemesi birtoktestek közül kettő ma is jelentős településszervező erőt képvisel, míg kettő elvesztette szerepét. Mindemellett a templom és egy korlátozott forgalmú révátkelőhely is hozzájárult a diffúz szerkezethez, ami egy méreteihez képest meglepően összetett falualaprajzhoz vezetett. A templomdomb és az alatta található révátkelő képezhették a legősibb településmagot, amelyhez az újkorban csatlakoztak a kuriális birtokközpontok. A mai településképben négy településrész különíthető el. Az első a templomdomb, a második a híd előtti teresedés, a harmadik a Szentirmay-kúria körül kialakult szövetkezeti és közigazgatási központ, míg negyedikként az elpusztult Sziklay-udvarház környéke határozható meg. Közülük kétségtelenül a templomdomb rendelkezik a leghosszabb történettel. 343 Jánok hosszan futó főutcája egykoron kisebb nemesi birtoktesteket kapcsolt össze. A templom ettől a szerkezetiségtől elkülönülve, egy dombtetőn áll. The long running high street of Janík used to connect smaller lands of demesne. The church stands on a hill, separate from this contexture.

200 m

F – elbontva

T F

híd

F

volt nemesi birtokközpont

343

368


344 A középkori eredetű templomdomb a mai települési tengelytől többé-kevésbé független falurészt alkot. The church hill of mediaeval origin constitutes a village part more or less independent from the present village axis.

TELEPÜLÉSLEXIKON  JÁNOK

369

345 Pusztuló határőrlaktanya, amely arra példa, hogy a rendszerváltások éppen a legkiemeltebb, a falu léptékétől leginkább elütő épületeket veszélyeztetik (korábban ilyenek voltak a kastélyok is). The deteriorating border guard garrison exemplifies that transitions of regimes mostly endanger buildings that are outstanding and out of the village scale (mansions previously).

344

56

A település középkori magja közvetlenül a Cserehát és a medence süllyedésének találkozási pontján található egy délnyugat–észak irányú patakvölgyben. Az itt álló templom alapfalaiban, tájolásában ma is őrzi középkori eredetét, bár 1767-ben szinte teljesen újjáépítették, majd 1835-ben klasszicizálták. A harangtorony jóval későbbi, csak 1901-től része az épületnek. Mivel a templom a falu legmagasabb pontján áll, valós méreteinél jóval tekintélyesebbnek hat. A templomdombról két meredek utcácska indul ki, amelyek szerkezetükben igen, de házállományukban nem túl régiesek. Gyakori megoldás, hogy háború után a parasztház hátsó traktusát meghagyták, az első rész helyén pedig egy nagyobb kockaházat emeltek. A még eredeti formájukat mutató porták tetőzete a Cserehátra jellemző alulkontyolt megoldású, falazatuk vályog. A faluban a füstlyukak datálása 1933-mal kezdődik, és az 1955-ös évből való az utolsó darab. A deszkaoromzatok kialakításának ideje tehát egybeesik a szalmatetők cseréppel történő leváltásával. Mindez természetesen nem csupán a templomhegy házaira, de az egész falura igaz. A templomdomb csupán kis negyede a falunak. A tulajdonképpeni Jánok ugyanis a Cserehát teraszán fut mintegy másfél kilométer hosszan. Közben érinti a templomdomb szoknyáját is, ami enyhe lejtést ad neki. Ez a hosszanti településforma már a katonai térképeken is kivehető módon két leágazással bírt. Az egyik leágazás délkelet felé vitt. A 19. század végén készült kataszteri felmérés jelzi, hogy errefelé nem hagyományos parasztházak állottak, hanem egy nemesi birtokközpont. Központi

épülete ma is áll, de a gazdaság eltűnt mellőle. A dór oszlopokkal körbefuttatott kéttraktusos kúriát a Pákóczyak építették a 19. század elején. Az épület szép megjelenését leszámítva ma már nem bír különösebb településszervező erővel, amit az is jelez, hogy egyszerű családi házként funkcionál. A völgybe felkapaszkodó utcácskában áll néhány 19. századi paraszti épület is. Köztük egy alulkontyolt épület, amely egy Y alakú útelágazás közé ékelődik. A völgy kijáratánál az 1928-ban átadott kétemeletes laktanya hívja fel magára a figyelmet. A funkcióját vesztett épület üres, ablakai betörtek, a tető állapota sem tökéletes. A laktanya pusztulása jellemző példája annak, hogy a túlságosan is speciális épülettípusok, amelyeket nem lehet egyszerűen családi házzá alakítani, a települési örökség legsérülékenyebb elemei. A főutcáról induló másik leágazás kevésbé markáns, a híd után indul, majd egy orsó alakú ívet kirajzolva visszacsatlakozik a főutcába. Az első katonai felmérés az orsóban fekete színnel kihúzott építményeket jelöl, feltehetően istállókat és csűröket. Szintén beszédes, hogy az orsóban lévő telkek meglehetősen szabálytalanok, miközben máshol szabályos szalagtelkek sorakoznak. Mindez megerősíti a feltételezést, hogy a Fő utca és a belőle kiágazó mellékutca valaha egyetlen utca volt, középen csűrkerttel, amit aztán később telkesítettek, így hozva létre a mai szerkezetet. A falu legjelentősebb teresedése a Fő utca közepén, a híd mellett alakult ki, egy középkori vámszedőhely örökségén. Az itt áthaladó út az újkorban is fontos össze-

345

186

370

346


TELEPÜLÉSLEXIKON  JÁNOK

346 Példa a szecesszióba hajló késő paraszti-kora polgári díszítőművészetre.

347 Az első generációs típusházak a keskeny nadrágszíjnyi parcellákon rendkívül sűrű hatású utcaképet eredményeznek.

An example for late peasant – early middle-class ornamentation tending into Secession.

The first generation standard-design houses provide a very dense effect of streetscape as they sit on narrow, belt-like plots.

köttetést jelentett Szepsiből Szikszó felé, és csak az 1920-as határmódosítással vesztette el szerepét. A híd körüli tér hangulatához szervesen hozzátartozott a 20. század hetvenes éveiig működő kisebb kovácsműhely is. Szintén itt kapott helyet az 1890-es években felépült katolikus iskola, amely eredeti tömegformáját őrzi ugyan, de korabeli ablakait lecserélték. Különleges értéket képvisel az utcavonalon álló emeletes postaépület az 1930-as évekből, amely ma ruhabolt. A tér messze nem képes betölteni azt az építészeti feladatot, amelyre szerkezeti helyzete predesztinálná. A„husáki időket” idéző kocsmaépület, a frissen felhúzott robosztus családi ház vagy az arculatát vesztett gazdaház külön-külön sem volnának esztétikusak, együtt azonban különösen zavaros hatást keltenek. A főutca keleti felén szintúgy megbomlott a történeti karakter. Az utcaképet főként első generációs típusházak határozzák meg. Zömük egy korábbi parasztporta átépítésével alakult ki. Jellegzetes tartozékaik a parasztosan kialakított nyári konyhák, amelyek a szórványosan fellelhető lapos tetős emeletes kockaházak mellől már hiányoznak. A megmaradt reliktum porták közül mindenképp ki kell emelni a 62. számú lakóházat, amelynek késő eklektikus díszítményei képzett építőmesterre vallanak. A főutca keleti szakasza végül a Szentirmay-kúria körül kialakult gazdasági és közigazgatási egységbe torkollik. A szocialista korszak első felét idéző szövetkezeti bolt és malom mögött áll maga a kúria, amelynek történetisége az 1958-as átalakítás óta alig érzékelhető. Főként, hogy környezete is átalakult, megszűnt a kert, elbon-

371

tották a melléképületeket. Annak ellenére, hogy a volt uradalom jellegéből adódóan alkalmas lett volna a szövetkezeti központ szerepére, a hatvanas évek végén tovább költöztették az üzemközpontot, amely környékén házhelyeket is kimértek. A kúria körüli területet szintén felparcellázták, illetve itt kapott helyet az új polgármesteri hivatal. Máskülönben a falu méretei nem sokat változtak az elmúlt évtizedekben, amelynek hátterében a demográfiai mélyrepülés áll. 1960 óta csaknem harmadával csökkent a lakosságszám. Az utolsó tömeges lakásépítési konjunktúra az ötvenes-hatvanas évekre tehető. A 181 lakóingatlannak több mint fele, 102 épület 1945 és 1970 között került tető alá (2001-es adat). Ez a réteg azonban nem teljesen egységes. Miközben az új telekkiméréseken valódi típusházak születtek, a történeti főutcán a meglévő ingatlanállomány miatt inkább új irányú továbbfejlődésről beszélhetünk, amely a négyzetes alaprajz felé mozdult el. Az így kialakult szélesebb utcai homlokzatok a keskeny szalagtelket szinte teljes egészében kitöltik. A főutca nyugati szakaszának sűrű beépítése egyedül a Sziklayféle kúria telke körül lazul fel. A kúriával szemben még gyümölcsös is volt. A fákat azonban kivágták, mint ahogyan a kúriát is elbontották. Az új iskola építése miatt 1971-ben a díszkertet is felszámolták, csupán néhány „tanúfát” hagytak meg. Jánok eklatáns példája az ötvenes-hatvanas évek modernizációs törekvéseinek, amelyek nem vették figyelembe a történeti adottságokat, sőt, irracionális döntéseket

347

348

372


Jászó, a kolostor és bányaváros: A középkor folyamán zajló kolonizációnak Jászó, illetve az itt megtelepülő premontrei rend az egyik központi szereplője volt. A rend a tatárjárás után német telepeseket hívott ide, akik jelentős autonómiát kaptak. Hiányoztak ugyanakkor azok a történeti körülmények, amelyek egy teljes körű városi fejlődést biztosíthattak volna. Ennek ellenére Jászó településképi értelemben nem nevezhető falunak. Az elegáns papi városból, illetve a szegényesebb polgárvárosból álló történeti mag rendkívüli értékes urbánus építészeti örökséget alkot. (349) 200 m 348 Az iskola a Sziklay-féle kúria helyét foglalta el. A kert nyomaiban még az uradalmi időket idézi. The school occupied the former Sziklay Mansion. The garden reveals the manorial times in traces.

74

is felvállalva, küzdöttek azok továbbélése ellen. Az így létrejött településkép, ha nem is túl szép, de mindenképpen érdekes. Főként azért, mert a hetvenes években bekövetkező dekonjunktúra miatt szinte érintetlen formában mutatja a szocializmus első felének állapotait.

volt téglagyár romatelep Felvég

M – ma polg. hivatal F kolostor

Híd

V T F

Alvég

482, 483

374



(350)

(351)


349–351 Jászó két önálló részből, a városból és a kolostorvárosból áll össze. Az előbbinek felvégre, központra és alvégre tagozódó hosszúkás alapformája a kertvégek beépülésével párhuzamos tengelyeket kapott. Jászó városi fejlődésének emléke a sűrű beépítettség.

52, 349

131

110

Two independent parts, the civis town and monastery town merged to create Jasov. The town has a longitudinal plan composed of upper end, center and lower end that received parallel axes by building in the garden ends. Jászó is densely built in due to a long urban development.

A két városrész csak a második világháború után olvadt össze, amikor is Jászót, az egykori bányavárost és Jászóváralját, a kolostortelepülést végérvényesen egy közigazgatási egységbe vonták össze. A település bölcsője kétségtelenül az utóbbi rész, ahol a premontrei rend már a tatárjárás előtt felépíttette első, kezdetleges központját. Ez minden valószínűség szerint egyszerű faépület lehetett. Az ezután lépésről lépésre kiépülő gótikus kolostor egészen a 18. századig szolgálta a szerzeteseket. A 14. században egy közeli magaslaton épült fel a fellegvár. A védelmi igények azonban hamarosan a kolostor képét is átformálták. A 15–17. században kerek sarokbástyákkal megerősített, vizesárokkal körülvett várrá alakult a rendközpont, ahová veszély esetén az egri püspök is visszahúzódhatott. Az 1700-as évekre korszerűtlenné váló védelmi rendszert a kortársak nem sokra tartották. Jellemző, hogy Bél Matyás a város nevezetességei között meg sem említi, miközben részletesen ír a közeli barlangról. A ma látható kolostorkastély születése az 1740–1765 közötti időszakra tehető. A művészettörténeti párhuzamok alapján a bécsi Anton Pilgram vagy egy hozzá

TELEPÜLÉSLEXIKON  JÁSZÓ

375

igen közel álló mester lehetett a tervező. A helytörténeti irodalom úgy tartja, hogy a középkori falakat teljesen elbontották, de ennek ellentmond egy átalakítás előtti állapotokat ábrázoló kép. Eszerint a korábbi castellum északi palotája megmaradt, s talán a keletiből is állnak még falak. Az északi palota volt a régi vár leginkább lakájos része, ahol az építkezés ideje alatt a papi személyzet is elszállásolható volt. A bontástól megkímélt szárnyat 1802-ben könyvtárrá alakították és kívül belül barokkizálták. A kolostor egészére jellemző a rendkívül konzekvens szimmetria-felfogás és a pavilonszerűség. A középtengelyt a kéttornyú hatalmas templom képezi, két oldalán egy-egy „kastélyszárnnyal”, majd azoktól némileg elkülönülve bástyaszerű pavilonok zárják le a látványt. Csábító lenne a feltételezés, hogy utóbbiak a késő középkori castellum sarokbástyáit rejtik, ám ennek ellentmondanak az épület arányai. A régi várkastély aligha lehetett 40–50 méternél hosszabb, miközben a monostor 120 x 70 méteres alapterületű. A barokk kolostor nemcsak méreteivel, de művészi értékével is lenyűgözi a szemlélőt. Noha Jászó egészéhez képest túlzónak tűnik ez a gazdagság, ne feledjük, hogy egykoron abaúji, gömöri, zempléni és bihari falvak sokasága tartozott a kolostorhoz. A város ezer szállal kötődött kolostorához, részben abból nőtt ki, de a legközvetlenebb kapcsolatot az a néhány tucat ház képezte, amely a Bódván innen állt. A Jászóváraljának (vagy németül Pizendorfnak, szlovákul Jasovský Podzámoknak) nevezett település évszázadokon át külön közigazgatás alatt élt. Telekszerkezetében és építészeti képében ma is markánsan eltér a túlparti részektől. Jászóváralját egyfelől a történeti tisztségviselő réteg kisvárosias lakóházai, másfelől a majorság közvetlen kiszolgálását ellátó cselédházak jellemezték. Az utcaképben főként az előbbiek a dominánsak, így Jászóváralja kifejezetten urbánus megjelenésű. Az utcavonallal párhuzamos tisztviselőházak méretüknél fogva is tekintélyt parancsolóak: általában 15–20 méteresek, de akad köztük 40 méter széles is. S bár történtek átalakítások, az utcakép ma is figyelemre méltóan egységes. Váralján a város többi részével ellentétben nem találunk díszes kapuzatokat. Az udvari bejárók szinte eltűnnek a falsíkok között. A tisztviselővárosban a porta rangját a 4–6 tengelyes homlokzat, a hangsúlyos párkány, illetve a szecessziós vakolatarchitektúra határozta meg. Váralja világi építészetének szegényebb rétegét a cselédlakok és majorsági melléképületek alkották, amelyek többségét azonban elbontották. Köztük az 1986-ban még álló, sőt műemlékileg is védetté nyilvánított, „U” alaprajzot formázó vendégfogadót is. A vasút mellett álló egyik cselédlak azonban átvészelte a bontásokat. Jellegzetessége a rendkívül széles oromzat, amelyet két kicsiny ablak tör csak meg. Az udvarról nyíló, egymás mögé sorolt lakások előtt egyszerű fagang fut végig. Váralja településképe a hatvanas években jelentős változásokon ment keresztül, amely legelsősorban a kolostor közvetlen környékét érintette. A díszkert körüli gyümölcsösök felszámolásával néhány tömbházból és mintegy harminc családi házból álló új városrész született. A sablonos típusházak a maguk módján rendezett utcaképet adnak, de a történeti miliőben – különösen a templom előtti téren – erősen

349

220

376

188 353, 354

54

349



352 A jászói utcakép történeti adottsága a zártság, amely keskeny parcellák következménye.

353 Mivel a templom nem a központban áll, a főtér kereszteződésének nincsen markáns építészeti hangsúlya.

Leaving the town center, even today the houses perceptively become smaller and more rural.

As the church does not stand in the center, the crossing of the main square possesses no sharp architectural accent.

disszonáns hatásúak. Az új negyedek azonban nem változtatnak a tényen, hogy Jászóváralja rendkívüli értékekkel bíró történeti városka. A papi városból a Bódva hídján át jutunk az egykor önnálló bányavárosnak, Jászónak a főterére. Nem valódi városi tér ez, inkább egy forgalmas kereszteződés. Adódik mindez abból, hogy bár a tatárjárás után Jászó jelentős autonómiát kapott, a prépostság szomszédságában nem tudta ezeket a jogokat maradéktalanul érvényesíteni. Köztes helyzetét jól jelzi középkori templomának elhelyezkedése. A klasszikus felvidéki városi fejlődéssel ellentétben (ahol is a plébánia a városi polgárság önszerveződésének a helyszíne, és ezért a templom a piacutcás főtéren áll) Jászón egy magaslaton találjuk az egyházi épületet. A templomot már a város 1241-ből származó kiváltságlevele is megemlíti, tehát előbb létezett a prépostság irányította plébánia, és csak később kezdett formálódni valamifajta városias autonómia. Egy dinamikus városi fejlődés minden bizonnyal integrálta volna a plébániaegyházat, ám erre Jászón nem került sor. A 15. században átépített templomhoz a város alig alkalmazkodott. Szerény léptékű világi központja máshol alakult ki, a templom körül pedig semmilyen telkesedésnek sem találjuk nyomát. Jászó bányaváros másfél kilométer hosszú tengelye három plusz egy egységre tagozódik. Magja a központ, amely egy negyven méterre kiszélesedő széles utcaszakaszból és az azt keresztező országútból áll. Tőle északra a Felvég kapaszkodik fel a patakvölgyben, míg délre a Bódva teraszán fut az Alvég nevű rész. A negyedik

377

történeti egység a cigányváros, amely az előzőektől elkülönülten, a 19. század elején alakult ki a folyó túlpartján. Az egytengelyes alapszerkezet már a 18. századi katonai felmérésen is mai formájában tárulkozik fel, ám a telekszerkezet esetlegessége arról tanúskodik, hogy korábban több hullámban terjeszkedett északi és déli irányba egyaránt. Ilyen növekedési periódus lehetett a 16–17. század fordulója, amikor is igen sok nemes költözött be a városba. A 19–20. században térbeli növekedése megállt ugyan, de házállománya gyorsan gyarapodott, az 1828 és 1930 közötti 100 évben 200-ról 300-ra. Ezt csak a már meglévő telkek aprózódásával volt lehetséges elérni. Jellemző, hogy az örökösödések után osztozkodásoktól megkímélt plébánia telke 20 méter széles, a mai iskolának helyet adó, egykor három házzal is rendelkező telek pedig 40 méter. Körülöttük a legkülönfélébb méretű házhelyeket találjuk, köztük jó néhány a 10 métert sem éri el. Mindebből adódik a településkép talán legjellemzőbb vonása, a rendkívül sűrű beépítettség. A sűrű beépítés városias külsőt kölcsönöz a főutcának, miközben a házállományt tekintve a népi-paraszti építészeti formanyelv a meghatározó. A középkorból örökölt bányavárosi autonómia, a vásártartási jog, a bányaüzemek és a jelentős kézműves tradíciók tehát nem hoztak létre markáns városi szövetet. Még a kézműves lakosság sem szakadt el véglegesen a mezőgazdaságtól. A környékbeli falvak örökségével összevetve azonban kimutatható a városiasodás valamiféle csírája is. Ha két szóval akarnánk jellemezni Jászó építészetét, akkor azt mondhatnánk, hogy zárt és sűrű.

356

349 154, 352

378

173, 353

354



354 A 19. századi postajárat felértékelte a települést keresztező országutat, és a szélső telkekből is keresztutca képződött.

355 A Felvég völgyi településrésze változott meg legkevésbé az elmúlt évtizedekben.

The 19th century postal service upgraded the high road traversing the settlement, and the marginal plots became side streets.

The valley quarter of Felvég has changed the least in the last decades.

A két jelző lényegében ugyanannak a jelenségnek más-más szempontú megközelítése. Zárt azért, mert az utcaképben szinte egyáltalán nem érvényesül az udvar, ami pedig részben éppen a rendkívüli mértékben összesűrűsödött szalagparcelláknak a következménye. S mivel az udvar nem látható kintről, és amúgy sincs elég hely, hiányoznak a falvakra jellemző tornácok is. A szociális státusz kifejezőivé a párkánymagasságig érő hatalmas kapuk váltak, amelyek révén az utcai térfal városiasan zárttá vált. Szintén a zártság és a sűrűség képzetét erősíti, hogy a hosszúházak között akad néhány igen tekintélyes, 10–11 méteres oromszélességgel rendelkező is. Végül meg kell említeni a századforduló urbanizációját, amelyről az „L” alaprajzú épületek tudósítanak, és amely urbanizáció néhány emeletes kereskedőházban csúcsosodott ki. Látni kell azonban, hogy a századfordulós kisvárosi építészeti emlékek sehol sem alkotnak utcaképet, hanem szórványos, ha nem éppen egyedi elemként ékelődnek az egyszerű parasztporták közé. A legtöbb városi hatást felmutató központi rész is szinte észrevétlenül olvad bele az Alvég és a Felvég döntően falusias utcaképébe. A gyenge urbanitás miatt az sem teljesen egyértelmű, hol húzódnak a tulajdonképpeni központ határai. Szociológiai értelemben a kereszteződésben lévő buszmegállók alkotta térség tekinthető a település agorájának, ahol a polgármesteri hivatal mellett éttermek, boltok és kocsmák csoportosulnak. Építészetileg azonban amorf ez a térség, és még az is kérdéses, vajon térről, főutcáról vagy csak egy forgalmas kereszteződésről van-e szó? Ha térként

379

fogjuk fel, úgy egy észak–déli tengelyű, mintegy 40 x 170 méteres téglány alakú részt kell tekintetbe venni, amelyet két részre oszt a rajta átfolyó patakocska. A tér legfontosabb épülete a mai kultúrház, amely nagy valószínűség szerint egykoron városházának épült. A régi bányaváros központjában a régi térképek keresztet is jelölnek, ami a maga módján pótolni igyekezett az autonóm városi fejlődéshez amúgy szervesen hozzátartozó főtéri templomot. Amennyiben a központot nem térként, hanem a főutca részeként kezeljük, egészen más kapcsolatokat látunk magunk előtt. Ebben az esetben ugyanis egy lineáris szerveződésű település orsó alakú kiszélesedésről beszélhetünk, amelynek csúcspontját a polgármesteri hivatal képezi. A helyzet érdekessége, hogy a hivatal eredendően malomnak épült. A központ harmadik, manapság leginkább domináns alapvonása, azon kereszteződés jellege, amely leginkább a 19. századi fejlődésben gyökerezik. A kereszteződés jelentőségét az adta, hogy a Kassáról Jászóújfalun át érkező postaút itt találkozott a Bódva menti országúttal. Idővel a főutca szélső telkeinek használata is megváltozott, ami mindenekelőtt abban mutatkozott meg, hogy az épületek főhomlokzata a patak felé tekintő rövidebbik oldalról áttevődött az úttal párhuzamos hossztengelyre. Telekaprózódásra azonban csak kelet felé került sor, ahol a dombra felkapaszkodva egy kisebb szegénynegyed formálódott, amely azonban az utóbbi évtizedekben kezd teljesen felszámolódni. A meredek domboldalról azért tűnhettek el a házak, mert a település más részein ugyanebben az időszakban viszonylag sok új építési telket mértek ki. Jászó új részei

173

353, 354

380


356 A város központjától távolodva még ma is jól érzékelhetően egyre kisebbek és falusiasabbak lesznek a házak. As a result of narrow plots, the historical streetscape of Jasov is closed.

165, 175

30, 355

154, 352

követik a főutca hosszú tengelyét. A Felvéggel párhuzamosan a poprócsi út utcásodott, lennebb közvetlenül a Bódva partján kapott helyet a lakótelep és a családi házas övezet. Bár összességben nem jelentéktelen átalakulások ezek, a korábbi szerkezeti hangsúlyokat nem érintették. A Felvég ma is élesen elkülönülő, saját hangulati elemekkel rendelkező városrész maradt. A meredeken emelkedő utca a patak kanyarulatát követi. A mélyvágású meder felett kedves fahidak biztosítják az átjárást. A főtértől mintegy 200 méterre a patakmeder egy erős „S” kanyart ír le. Mivel csak a keleti házsor követte a patakmeder ívét, miközben a nyugati továbbra is egyenesen haladt felfelé az urasági téglagyár irányába, egy körülbelül 70 méternyi szabad terület keletkezett. A sokáig beépítetlen rész a 19. században kezdett telkesedni. A meglehetősen változatosan tájolt épületek és a patakmeder mentén ívesen kanyarodó keleti házsor révén tabánszerű beépítés keletkezett, amely azonban az utóbbi évtizedek rendezési munkái után ma már kevésbé zsúfolt. Miközben a Felvég topográfiájából következően élesen elkülönül a lenti városközponttól, az Alvég inkább egybeolvad azzal. Kétségtelen, hogy a buszmegállók kijelölte központtól délre haladva egyre inkább dominánssá, sőt végül kizárólagossá válnak az egyszerű falusi házak, de nehéz lenne pusztán építészeti szempontokat figyelembe véve megmondani, hol is kezdődik pontosan az Alvég. Az utca – a feltételezett legrégebbi tér határán – hirtelen összeszűkül, de a helybeliek nem innen, hanem a parókiától számolják az Alvéget. Topográfiailag még egy harmadik határ is adódna,


381

nevezetesen az a pont, ahol a patak elhagyja az utcát és éles kanyarral a Bódva felé veszi az irányt. Itt egyébként a történeti városnak volt egy ma már csak nyomvonalában élő kis mellékutcája is, amely a Bódván átkelve az Alsó malomhoz vezetett. Amennyire elmosódott a belváros és az Alvég közötti határ, épp annyira magától értetődő a negyedik városrész, a cigánynegyed elkülönülése. A Bódva völgyében majdnem mindenhol találunk hasonló gettókat, de a jászói az egyetlen, amely hoszszabb történeti fejlődés eredményeként jött létre. Míg pl. Mecenzéfen a határbéli táborok helyett a hatvanas években jelölték ki a mai városszéli új telepet, Szepsiben pedig az óváros szegényebb utcái szlömösödtek, addig a jászói cigányváros házainak elődjeit már a 19. századi rendezési térképen is felfedezhetjük. Mindez azért is érdekes, mert a helyiek emlékezete szerint a cigánysor nyomorúságos deszkabódékból állt, holott a térképrajzoló normál falazatú épületeket jelöl. Léptékükben azonban valóban elmaradtak a város egyéb házaitól. A cigánysor a háború után nemhogy integrálódott volna a belterülethez, hanem épp ellenkezőleg, attól mind jobban távolodott. A mecenzéfi út mentén felépült új telep a régi részeknél is siralmasabb állapotban van. A leromlott típusházak között összetákolt viskók zsúfolódnak össze. A gettó legbizarrabb látványa mégsem a bádogváros, hanem az emeletes tömbház, amelyről hiányoznak a bejárati ajtók. Az utóbbi években újabb szociális lakásépítési program kezdődött, immár egykilométernyi távolságra a város építészeti emlékekben olyanynyira gazdag történeti központjától.

52

383

TELEPÜLÉSLEXIKON  JÁSZÓMINDSZENT

490

357–358 Az eredeti utcás falu mind újabb párhuzamos tengelyekkel bővült. Ez a fajta rostosodás a történeti minták továbbéléséről tanúskodik.

Jászómindszent, a kései bányaközpont: 3000-es lakosságszámával Jászómindszent Kassa-vidék történeti kisvárosainak méretét is eléri, miközben települési örökségét tekintve egyértelműen falusias. A lakosságszám gyors megugrása a 19. század végén következett be, párhuzamosan a bányászat fellendülésével. Mikor 1964-ben bezárták az utolsó tárnát, az addigi dinamikus demográfiai növekedés is leállt. A virágkort jelentő fél évszázad építészeti hagyatéka az erőteljes területi expanzió, amely a parasz-

The original one street village became parallel axles in the modern timses but this system corresponds to historical patterns

(356) 200 m

T F


(357)

tos belső utcával párhuzamos tengelyek létrejöttében nyilvánult meg. Máskülönben speciális bányászépítészetről alig-alig beszélhetünk. A mai kb. 750 lakóházból álló terjedelmes belterületet 8 párhuzamos észak–déli tengely alkotja, amihez északon további telepek kapcsolódnak. Mindebből csupán a belső két főutca nevezhető történetinek. Mint a dombvidéki falvakban általában, eredendően Jaszómindszent is egyutcás település volt, ugyancsak széles 80–100 méteres patakparti tengellyel. Középen állt a kései gótikus stílusban az 1500-as évek elején emelt templom. A falu földesura kezdetektől a jobbágyfelszabadításig a jászói premontrei rend volt, de Vályi András szerint az 1800-as években a Nováki család is jelentékeny földekkel rendelkezett. A telekszerkezetben azonban sem egyik, sem másik birtokos jelenléte nem mutatható ki. A patakra merőleges szabályos szalagtelkek közül egyedül a plébánia telke emelkedik ki. A rajta álló épület meredek tetőszerkezete és a gerincet áttörő kémény (amely a kúriaépítészetben gyakori központi fűtőhelységre utal) valószínűsíti, hogy az 1770-ben emelt második templommal lehet egykorú. A templom maga monumentális hatású, amit a déli végéhez csatlakozó impozáns torony is kihangsúlyoz. A hasáb merev formáját megbontó sarokkezelés, a horizontális tagolás, a zsalugáteres világítóablakok és a míves toronysisak jelzi, hogy a nagyhírű jászói építészet kisugárzási területén járunk. A középkori kis templom kiváltására a hívek gyarapodása miatt volt szükség. Miközben a 17. század végén még csak 22 jobbágyot és 19 házas zsellért írtak össze, száz év múlva már 169 a családok száma. Ilyen arányú növekedés csak intenzív telepítési politikával volt elérhető, amit a telekrend szabályossága tükröz leginkább. A telepítést intenzív népesedési konjunktúra követte, aminek eredményeként a 19. század végére a lakosságszám elérte a másfél ezret. A prosperitás legfőbb oka az egyre erőteljesebb bányászatban keresendő. A 20. század elején a lakosság egyharmada már az agráriumon kívül dolgozott. Az intenzív fejlődés természetesen a településszerkezetben is kimutatható. Sokatmondó adat, hogy bő egy évszázad alatt két és

384

101 43, 359 177



359 A kapuval összekötött urbánus udvar ritkaságnak számított.

360 A meredek völgyoldalon az egymással párhuzamos utcák egyben egymás felett is futnak.

Linking together two sides with a gateway was very rare.

The parallel streets on the steep valley slope also run one above the other.

félszeresére növekedett a házállomány. Már a 18. század végén megkezdődött a patak menti belsőség telkesedése. A 19. század végére a templom körül meghagyott teresedésen kívül mindenhol sűrűn álltak a lakóházak. Mindennek következménye, hogy a széles főtengely kettévált, és létrejött az a kettős főutca, amely egyenként viszonylag keskeny, 10–12 méter széles házsortávolsággal rendelkezik csupán. A hétszáz méter hosszan haladó kettős főutcát közlék és mellékutcák kötik össze. A belterület sűrűsödése a telken belül is folytatódott. A mezőgazdaságból kilépő népesség nem igényelt tágas melléképületeket, így egyre inkább terjedőben volt a sajátos paraszt-bányász lakóforma. Mindez nem állt másból, mint két, esetleg három egymás mögé sorosan kapcsolt lakóházból. A lakásokhoz szabad volt a bejárás, az udvari kapuk ritkaságszámba mentek. A telkek sűrű beépítését a vertikalitás irányába elmozduló építésmód is segítette. A meredek patakvölgyben ugyanis a házvégek alatt könnyedén kialakítható volt egy tárolásra alkalmas szint. A bányászat mint ipari foglalatosság mindazonáltal nem szüntette meg a paraszti mentalitást, ami miatt rendkívül ritkák a századforduló polgárias épületformái. Mint láthattuk, a település topográfiai alaphelyzete a széles patakparti sávval viszonylag tág teret engedett az építkezéseknek anélkül, hogy jelentősebb határbéli földeket kellett volna igénybe venni. A falu északi és déli végében azonban szórványosan erre is sor került. A legelők helyén szabálytalan alakú telkek kezdtek megjelenni. Valódi halmazosodás azonban nem következett be, mert a 20. században is folytatódó építési konjunktúra hamarosan hosszúkás parcellákká szabdalta azokat.

385

A dinamikus növekedés a századforduló után időlegesen megtorpant, miután a közeli Luciabányán létrehozott modern bányaközpont átrajzolta a térség gazdasági erővonalait. Az amerikai kivándorláson túl megindult egy régión belüli mozgás is, amely a szomszédos Felsőmecenzéf felé vonzotta a lakosságot. Felsőmecenzéfen úgy emlékeznek, hogy a 20. század első felében a tehetősebb jászómindszenti gazdák a véglegesen kivándorolt mánták portáit sorra megvásárolták, hogy ott életerős paraszti üzemet működtethessenek. A húszas évektől a lakosságszám ismét emelkedni kezdett, és ez a tendencia mintegy 50 éven át tartotta magát. Jászómindszent a második világháború utáni években élte virágkorát. 1945 és 1948 között 150 új lakás épült, és ebből mintegy 100 teljesen új telekkimérésen. A modernizáció ezen első hullámának jellegzetessége, hogy érintetlenül hagyta az addig kialakult belsőséget, és a termelésből kivont szántók, illetve legelők helyén generált bővítéseket. A főtengellyel párhuzamosan, de attól mintegy 300 méterre jelölték ki a falu harmadik számú észak–déli utcáját. A tetemes távolságot indokolta, hogy nem csupán a régi házak mögötti kerteket hagyták meg, de az új utcában is hosszan hátrafutó telkeket alakítottak ki. A hatvanas évek fordulóján tehát még igény mutatkozott a ház melletti kertek művelésére. Nem készültek ugyanakkor nagyméretű melléképületek, ami jelzi a paraszti életforma lassú feladását. Érdekes módon a falukép átalakulása a hatvanas évektől kezdett látványos méreteket ölteni, tehát abban az időben, mikor a fő gazdasági profilt jelentő bányászat már hanyatlóban volt. A stagnáló lakosságszám is azt jelzi, hogy 1964-ben lezárult

360

386



387

362 Gazdagon feldíszített „szlovákos” vakolatarchitektúra. Lavishly decorated ‘Slovakish’ plaster architecture. 361 Megmaradt kertvégi csűr, amely ma már az új utca családi házai közé ékelődik. A remnant garden-end barn, now wedged between the houses of the new street.

361

360

362

egy korszak a település életében. A lakásépítések volumenében azonban alig érezni ennek hatását. 1960-hoz képest 250-nel nőtt a házak abszolút száma, miközben jó néhány régi portát elbontottak, illetve az ikerháztartásokat megszüntették. Ennek eredményeként eltűntek a csűrsorok, a mögöttük haladó dűlőutakból utcák lettek. A negyvenes években nyitott első párhuzamos tengelyhez hasonló módon további utcanyitások történtek, ezektől északra pedig kompakt családi házas telep keletkezett. A település építészeti öröksége ma is számottevő, ha belegondolunk, hogy 113 háború előtti épület áll a faluban. Mindez azonban a teljes házállománynak alig 10 százalékát teszi ki (2001). Mivel a település expanziója főként párhuzamos tengelyek révén valósult meg, a történeti belsőség táji kapcsolata gyakorlatilag megszűnt. A főutcán járva ráadásul a meredek hegyoldalon sorakozó új lakóházak mindenhonnan jól láthatóak. Az örökség összképét tovább rontja, hogy az amúgy rendezett falun belül a régi porták elhanyagoltak, sok közülük lakatlan. A történeti falumagban járva rendkívül sok reliktum építménnyel találkozni. Hol egy magában árválkodó csűr, hol egy utcára helyezett kamra, hol egy igencsak impozáns szecessziós vakolatdíszítés késztet megállásra. Mindezek azonban nem alkotnak felismerhető egységet, s így a településkép sem nyújtja azt az élményt, amit az egyes objektumok alapján várhatnánk. A templom körüli néhány hosszanti tájolású városias házról az eklektikus vakolatdísz hiányzik, máshol toronnyal ellátott kockaházak

törik meg a látképet, megint máshol vadonatúj házfelújítás teszi felismerhetetlenné a történeti épületet. Természetesen akadnak egységesebb szakaszok is, pl. a Templom utca templomtól délre eső szakaszán ma is érvényesül az oldalhatáron álló parasztházak kirajzolta ritmikus rend. Az innen a patakhoz vivő mellékutca változatos tájolású házai pedig épp ellenkező, tabánszerű elveket őrizve kölcsönöznek történeti miliőt a falu ezen zugának. A ma széteső, de rendkívül sok részletet megőrző falukép nagyrészt kihasználatlan lehetősége Jászómindszent fejlesztésének. Létezik ugyan egy néprajzi kiállítás és ismertető táblákat is kihelyeztek, amelyeken a régi idők bányászati emlékeiről olvashatunk, de a településszintű védelem intézménye még várat magára. Pedig a fürdőjével és kirándulási lehetőségeivel ma is vendégeket vonzó falu fejlődésében az örökségvédelemnek is helye lehetne.

TELEPÜLÉSLEXIKON  JÁSZÓÚJFALU

389

(364)

Jászórudnok, lásd Rudnok

(363) 200 m

romatelep

T

csűrsor

211

Jászóújfalu zárt csűrsorral: A dombvidék egyetlen települése, amelyen az 1960-as évekig hosszában haladt át távolsági út. A ma már csak bekötőútként használt nyomvonalnak köszönhetően a 18—19. században postaállomás működhetett a faluban. Az útszakasz településképző erejére jellemző, hogy az eredetileg kétsoros főutca képét is átformálta, és út menti jellegűvé formálta át az eredeti patak menti faluszerkezetet. Mindezen túl Jászóújfalu sajátosságát a kertek végében zárt sort alkotó keresztcsűrök adják. A keresztcsűrök a múltban a szomszédos Rudnokra is jellemzőek voltak, de egyedül itt maradt meg egy hosszabb, nyolc elemből álló sor. Az értékeit csak részben megőrző falukép a csűrök révén megkapó lezárást kap, amely méltán számíthat helyi érvényű műemléki gondoskodásra.

The dual high street of Nováčanywith the pit of the Gypsy slum in the north. The new village has emerged above the pit on the ground with view.


363–364 Jászóújfalu kettős főutcája, északon a cigány gettónak otthont adó gödörrel. Az új falu a gödör feletti, panorámás telken alakult ki.

Noha a keresztcsűröket sokáig németes vonásnak tartotta a szakirodalom, a helytörténeti munkákban nem találjuk nyomát a német etnikum jelenlétének. Jászóújfalu szláv jellegére mi sem jellemzőbb, hogy már a török korban feltűnik a „tóthújfalu” elnevezés, majd egyre inkább a ma is hivatalos „Nováčany” kezd elterjedni. A két katonai térképen mind a magyar, mind a szlovák név szerepel, a rendezési térkép dűlőnevei azonban egyértelműen szláv lakosságra utalnak. Az „újfalu” elnevezés általában másodlagos településalapítást takar. Első említése valóban nem túl korai, 1322-ből maradt fenn, igaz ekkor már templomos helyként jegyzik. Középkori eredetű lehet patak menti, a vízfolyás medrét követő orsós szerkezete is, középen a templommal. S bár a ma látható épület csak 1807-ben készült el, néhány évtizeddel korábban a katonai felmérés leírása is megemlít egy kőből épült templomot. Az új templom építésekor a réginek még alapfalait sem használták fel. A központi rész kétszáz méteres utcaszakasza a 19–20. században több hullámban nyerte el mai képét. Korábban a falu messzemenőkig követte a patakpart adottságait. A keleti és a nyugati házsor mintegy 600 méter hosszan húzódott végig a meder mentén. A nyugati oldalon egyenes vonalú volt a beépítés, a keletin enyhe ívet rajzolt ki. A szemközti házak közötti távolság az ív hasasodásában tekintélyes volt, a 100 métert is elérte. Ebben a „félorsóban” kapott helyet a templom. Tőle északra és délre egy-egy nagyobb épület rajzolódik ki, amelyek funkciója nem teljesen tisztázott. A déli iskola, az északi postaállomás lehetett, amely az 1700-as években megszervezett Kassa–Alsómecenzéf–Rozsnyó állami postaút részét képezte. A templom körüli terület további telkesedésére nem került sor, mivel a 19. század végétől a lakosságszám csökkeni kezdett. Ez egyben megakasztotta azt a sűrűsödési folyamatot is, amely hosszú távon egy rostos alaprajzú falut rajzolt volna ki. A lakosságszám folyamatos visszaesése azonban oda vezetett, hogy a már birtokba vett területekről is visszahúzódtak a házak. Sokatmondó, hogy az 1787-ben összeírt 112 lakóházzal szemben a századfordulón a statisztikák 80-at sem mutatnak. Hiányoz-

365

390


TELEPÜLÉSLEXIKON  JÁSZÓÚJFALU

365 A templom mellett a központi telkeken kaptak helyet a legfontosabb közintézmények is. A 19. századi postaállomás is itt lehetett.

366 Az előkertesedés első lépése, mikor a ház előtti részt lécekkel leválasztják az utcáról.

The most important public institutions took place next to the church in the central ground. The 19th-century postal stage could have been here.

The first step of emerging front gardens is when the section in front of the house gets detached from the street with laths.

nak a helytörténeti kutatások feltárta összefüggések, de nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a demográfiai visszaesés fő okozója az elvándorlás, s nem a krónikák feljegyezte kolerajárvány volt. A történetileg megrekedt, sőt visszafejlődő sűrűsödésnek a következménye, hogy a patak menti belső „tartaléktelkek” igénybevétele a 20. század második felében bekövetkező lakásépítési konjunktúráig váratott magára. A kései beépítés miatt ezen a településképileg igen érzékeny területen éles kontraszt keletkezett a történeti örökség és a hatvanas-hetvenes évek modorát idéző családi házak között. Hasonló kontrasztok a főutca kétoldali házsorán belül is megfigyelhetők, csakhogy ott a beépítés szabályossága (a telkek rendre 15–16 méter szélesek) némileg tompítja a hatást. A szabályos telekrend az egykor igencsak erős földesúri kontroll öröksége. A földesúrnak ugyanis elemi érdeke volt, hogy a telekállomány ne bomoljon átláthatatlan, a termelés hatékonyságát veszélyeztető halmazos apróparcellákra. A késő középkortól az államosításokig két birtokos irányította falut: a Semseyek és a jászói préspostság. A földesúri fennhatóság további hatása a faépítészet eltűnése, hiszen a jobbágyoknak, illetve később a szabad parasztoknak nem állt módjában az urasági erdőkből építőfát kitermelni. A 19. század végi rendezési térképen mindenesetre még jelölnek egy-egy faházat. Feltűnő, hogy ezek egy része még a telek belsején és nem az utcavonalon állt. Az utolsó faházakat az 1909-es tűzvész pusztította el, s ettől kezdve

391

a vályog egyeduralkodó vált. Feltehetően a fahasználat visszaszorulásával függ össze a falut lezáró csűrsor kialakítása is, hiszen gyúlékony anyagból ésszerűtlen lett volna az építményeket közvetlenül egymás mellé telepíteni. Jászóújfalu épített örökségének legrégibb rétege a 20. század elejéről származik. A házak közvetlenül az utcára néznek, legfeljebb az ablak előtt alakítottak ki egy lécekkel elzárt kisebb kertecskét. A keskeny telkekből adódó sűrű utcaképet fokozták a házzal szemközt emelt magtárak és kamrák, amelyekhez gyakran az utca túloldalán is csatlakozott egy-egy raktár. A melléképületek zárt falfelületei, amelyeket csak a kicsiny szellőzőablakok és az ajtó törnek meg, archaikus vonást kölcsönöznek az udvarképeknek. A lakóházak ezzel szemben a maguk esztergált ablakkereteivel és szecessziós díszítményeivel már a polgáriasodó ízlés hordozói. A szaporodó „rusztikus” melléképületek és a polgárias homlokzatok egyazon társadalmi folyamatnak, nevezetesen a paraszti háztartások megerősödésének a következményei. Más kérdés, hogy az anyagi gyarapodást a tengerentúli munkavállalás (is) serkentette, így konjunktúráról csak megszorításokkal beszélhetünk. A mai utcakép a viszonylag nagyszámú régi épület ellenére is inkább vegyes képet mutat. Az 1945 utáni évtizedekben a házállomány 60–70 százalékát lecserélték, illetve a felismerhetetlenségig modernizálták. A házépítési kedv rendkívül magas volt, fél évszázad alatt megduplázódott a lakásállomány. A nyugati házsor mögötti dűlőút éppúgy beépült, mint a falutól északra nyitott új utcák. Az igények azonban messze túlmutattak az expanzió nyújtotta kereteken, így jelentős volt a történeti telekállomány igénybevétele is.

211 190 366

367

227

392


Kisida, a városias vidék: Kisida átalakulásának puszta számsorai is meglepő dinamikáról tanúskodnak. Az 1950-es évekbeli néhány száz főt számláló falut ma 1 300-an lakják. Lakásainak száma ugyanebben az időben megháromszorozódott. Iskolacentruma és az ófalutól élesen elváló lakóparkszerű telepe majdhogynem egyedülálló je-

367 A paraszti gyarapodás kettős arca: a kis nyílásaival „régies” hatást keltő magtár és a városias nyílászárókkal ellátott lakóház. The twofold face of peasant prosperity: the granary with small openings give an archaic feeling opposed to the dwelling-house with urban-like doors and windows.

15

A népesedési számsorok azt mutatják, hogy Jászóújfalu továbbra is dinamikusan növekszik, és a rendszerváltás után újra elérte a 19. század eleji népességszámát. Azt is látni kell azonban, hogy a demográfiai felfutásban éppen a mélyszegénységben élő cigánytelepnek jut kulcsfontosságú szerep. A jászóújfalusi gettó rendkívül nyomasztó, amelyhez hasonlót rendszerint csak a kisvárosok (Jászó, Alsómecenzéf, Szepsi, Torna, Nagyida) mellett találunk. A valamikori agyaggödör helyén összetákolt tábor nyomorúságos lakásai más elérhető minták híján elsősorban a régi falusi házformákat ismétlik meg. A cigányság hihetetlen mélyszegénysége annál is inkább megdöbbentő, mert máskülönben a falu középosztályi jómódot sugall. Az óriási alapterületű családi házak ablakaiból pedig éppen a gödör viskóira nyílik a kilátás. A rendszerváltás szociális polarizációjának problémáját ennél élesebb kontrasztban egyetlen más helyszín sem veti fel Kassa vidékén.

368 Kisida szigeteken jött létre, amely szigetek formáját a telektömbök ma is kirajzolják. A mai Kisida azonban már szabályos patakparti település, amely egy úti falurészhez kapcsolódik, sőt az elmúlt évtizedben telepszerű lakópark is épült.

200 m

Malá Ida took shape on islands, and the plot clusters still trace out the island shapes. Contemporary Malá Ida however is a regular brookside settlement connected to a roadside village part, moreover a plantationlike housing estate has been built in the last decade.

T

M

394


TELEPÜLÉSLEXIKON  KISIDA

369 A kevés megmaradt porták egyike. A zsalugáter új, de illeszkedő elem. Ugyanez nem mondható el a kőburkolatról.

371 Kisida iskolacentruma a modern építészet egyszerűségét vallja.

One of the few remaining old houses. The shutters are new but matching, unlike the stone facing.

The school center represents the simplicity of modern architecture.

370 Kisida már a nyolcvanas évekre teljesen átépült. A régi részeken is az újabb struktúrák dominálnak. Malá Ida was completely transformed by the 80s. The newer structures even dominate the older parts.

395

lenség a térségben. A robbanásszerű szuburbanizációs fejlődés mindazonáltal nem tett jót Kisida építészeti örökségének. Kevés megmaradt utcarészlete elveszik a kertváros esztétikát nélkülöző szövetében. A történeti Kisida patak menti település, de szerkezetét a rajta áthaladó távolsági út is erősen befolyásolta. Ily módon a nyugati házsor szabályos szalagparcellás, míg a szemben lévő sor alig kivehető. Nemcsak a Kassai út „S” vonalú kanyarulata töri meg, de délen szabálytalan telkek halmazában olvad fel. Ezen a részen található a község temploma is, közvetlenül a kassai út kanyarulata mellett. Bár már a 14. században is említenek templomot, az első katonai felmérésen ennek nem látjuk nyomát. A mai épület 1795-ben készült el, közvetlenül a térképfelvétel után. Egyszerű klasszicista tömbjét néhány évvel ezelőtt kereszthajóval bővítették. A történeti épület az organikus iskola modorában született átépítés után sem vesztette el jellegét. A templom nyugatra tekintő homlokzata előtt terül el a tulajdonképpeni faluközpont, amelynek karakterében az út menti jelleg dominál. Annak ellenére, hogy ez a terület már a 18–19. században telkesedett, szinte teljességgel hiányoznak a régi épületek. Némi színt csak azok a kis közlék hoznak a összképbe, amelyek az átmenő útról térnek le a patak menti faluba. A halmazos telekcsoportokat feltáró kacskaringós utcák mentén még látható egy-egy kései parasztházak alkotta együttes is. A patakhoz leérve a telkek ismét szabályossá válnak, ami a 20. századi fejlődésnek köszönhető. A telekrend eredete a falu szigetszerű topográfiai helyzetére vezet-

368

214

369, 370

371


hető vissza. A belterülettől északra ugyanis egy mellékág kiszakad az Idából, majd a templom előtt elhaladva ezen a részen kanyarodik vissza. A vizenyős részen a 19. században csupán egy malom állott és néhány ház. A sportpálya helyén libalegelő terült el. A szabálytalan alakú telkek helyén a 20. században szabályos szalagparcellákat mértek ki. Mivel a patak túlpartja eredendően is szalagparcellás szerkezettel rendelkezett, az utcakép szabályos, kétsoros patakparti formát vett fel. A feltárulkozó utcakép ilyen formán szerkezetében sem túl régies, de ami ennél is fontosabb: alig találni hagyományos parasztportát. Még kisebb, 3-4 elemből álló történeti utcarészletek sem bontakoznak ki. A újabb családi házak az egyéni ízlések végletes szélsőségei miatt nem tudnak harmonikus látképbe szerveződni. Kisida mai szerkezetét az ófalu és az új részek kettőssége határozza meg. Az új részek alatt itt nem a szocialista évtizedeket, hanem az ezredfordulót és napjainkat kell érteni. Az urasági erdő nevű határrészen az egyéni építkezések mellett lakóparkszerű projektek is helyet kaptak. Néhány évtizeddel korábban az iskolacentrum kapcsán már történt egy kísérlet egy önálló, a falu szövetétől elkülönülő építészeti együttes kialakítására. A járási szintű iskolaközpont szigorúan modern elveket követ, igaz, az egyes épületek közt futó hullámlemez-borítású nyitott folyosó inkább groteszk célszerűségével, mintsem egyszerű eleganciájával hívja fel magára a figyelmet. Az iskola nagyban hozzájárult Kisida gyors fejlődéséhez, és ezzel együtt totális átépüléséhez. Már a nyolcvanas évekre – tehát jóval a lakóparkok építése előtt – megduplázódott a lakóházak száma, és ez a dinamizmus 1990 után csak tovább fokozódott.

Komaróc, a mocsárvilág szigetén: A mindössze négyszáz lelkes kisközség kevés történeti emlékkel büszkélkedhet. Hajdani településszerkezete a telekosztások révén az elmúlt évtizedekben kibővült, főutcájának házállománya jórészt lecserélődött. Központi részén két templom is áll: a falu közepén az 1925-ben épült katolikus, a falu végén az 1875-ben átadott református. Az első katonai felmérés nem említi, hogy lett volna a faluban szilárd anyagból emelt templom, így egykoron a faluban általános földfalazatot alkalmazhatták az egyházi épületeknél is. Az új templomok tükrözik a település 19. századra kialakult vallási összetételét, amely fele-fele részben református, illetve katolikus. A katolikusok egy része ugyan a görög katolikus egyházhoz tartozott, tartozik jelenleg is, ám számukra nem épült külön templom. A török utáni időkben még egyértelmű a protestánsok többsége. A 16. században a lakosság előbb evangélikussá, majd a 17. században reformátussá lett. 1715-ben mindössze 7 jobbágy és 1 zsellérháztartást írtak össze, 1828-ban már 540 főt, amelynek fele ekkor már katolikus. A népességgyarapodás hátterében a betelepülés állhatott, noha mindmáig történeti forrás nem erősíti meg ezt a feltételezést. A térképi adatok azonban igen. Míg a József-kori felmérésen egy többé-kevésbé szabálytalan alaprajzot láthatunk, szilárd falazatú templom nélkül, addig a 19. század közepén már kirajzolódik az egyutcás, szabályos forma. Az átalakulás tudatos településszervező munkáról tudósít, amit a nagyszámú jövevény érkezése válthatott ki. Ismeretes, hogy ezekben az évtizedekben, tehát a 19. század elején történtek az első sikeres kísérletek a környező mocsárvilág lecsapolására is. (372)


396

484

149

398


TELEPÜLÉSLEXIKON  KOMARÓC

(373)

372–373 Komaróc eredendően egy, a Kanyapta mocsárvilágába félszigetszerűen benyúló szárazulaton épült fel. Az alapszerkezetből délnyugatra kinyúló, a dűlőket keresztbe vágó egyenes utcát már a 19. században kijelölték, de csak a 20. század első felében építették be. Originally, Komárovce was built on a neck of land reaching into the Kanyapta Swamp. The southwesterly straight street traversing the lands was already marked out in the 19th century, but was only built in at the beginning of the 20th century.

373

182

33

Ezekkel a munkálatokkal lehetett összefüggésben a falu rendezése. A belterületpangó vizeit elvezették, a hurok alakú főutcát kiegyenesítették, új utcát is nyitottak. A korábbi állapotokra egy-egy zsákutca emlékeztet csak a katolikus templom mellett, illetve a falu délkeleti csücskében. A reliktum-szerkezetiségek sorába tartozott a 19. század végéig egy íves vonalvezetésű keresztutca a falu déli teresedése mentén, amely a patak volt medrét követte. A 20. században a falu három alapvető változást élt meg. Az első részeként a Buzitai út mentén a húszas-harmincas években parcelláztak, míg a második hullámban a háború után a Szesztai út mentén és a kertségek felosztásával nyertek újabb parcellákat. Végül a hetvenes-nyolcvanas években a belső házhelyek felosztására is sor került. Az első republika földreformja révén megindult építkezés követte a korábbi tradíciókat: alulkontyolt, gangos házak épültek, ekkoriban még zömmel szalmahéjazattal. Az út vonalvezetése miatt a gang déli tájolása érdekében fűrészfogas beépítés jött létre. Relatíve fiatalabb voltuk miatt az itteni házak nagyobb arányban vészelték át a 20. század második felének modernizációját, mint a főutcai társaik. A második világháború után a főutcával párhuzamosan haladt tovább a beépítés. Első ütemben – az ötvenes évekig – itt is alulkontyolt, esetleg sima kontyolt tető-

374 Kertek végén létrejött utca késő paraszti portákkal, reliktum csűrükkel és első generációs típusházakkal. New streetscape from background road with post-peasant architecture, relicts of barns and first generation of standard-design houses.

375 A kertvégi dűlőútból kialakult új utca, egy reliktumként megmaradt csűrrel. This street has developed from a garden-end dirt lane with a barn as a relic.

399

400


376 Az egykori hangya szövetkezeti bolt a falu kicsiny parasztportái között egykoron tekintélyt parancsoló épület lehetett. The former co-operative store, established before the war, once could have been a stately building among the tiny peasant houses.

374 76, 77, 236

376

vel ellátott hosszanti parasztházak épültek, majd néhány kockaház, végül a hetvenes évektől az emeletes családi házak váltak egyeduralkodóvá. Ez utóbbiak zömmel az utca belső részén állnak, mivel előbb a dűlőúton túli kerteket telkesítették, és csak ezután került sor a belső házhelyek megosztására. Az újabb épületek között egy-egy szerény, deszkacsűr utal a múltra. Nem sokkal jobb a helyzet magán a főutcán sem, ahol a templomokon kívül csak egy-egy reliktum épület maradt meg. Ha hihetünk a statisztikáknak, mindössze 8–10 régi lakóháza van a falunak. A nagyobb emeletes családi házak között véletlenszerűen bukkan csak elő egy-egy régi, sokszor már lakatlan porta. A főutca képe mégis érdekes, ami a két templom egymásmögöttiségének köszönhető. Szintén hangulatos színfolt a hangyaszövetkezet sarokbejáratos épülete, amely azonban üresen áll.

Makranc, Szepsi árnyékában: A ma 1 300 lelkes falu szoros szimbiózisban él a tőle egy kilométerre fekvő Szepsivel. Északi felének lakóihoz Szepsi vasútállomása közelebb fekszik, mint saját megállójuk. A majdnem összeérő településeket a szocialista közigazgatás a nyolcvanas évek végén össze is vonta, ám a rendszerváltás után Makranc inkább az önállóság útját választotta. Makrancon igen erőteljes volt a 20. századi növekedés: a lakásállomány majd háromszorosa a száz évvel ezelőttinek. Ugyanakkor nem állt elő olyan szerencsés generációs szituáció (idősek a régi házban maradtak, míg a fiatalok a leválasztott telekvégen építkeztek), amely a belső falumagot megvédte volna. S mivel a falu kiemelkedő műemlékekkel sem büszkélkedhet, örökségi tartaléka a megmaradt faluszerkezetre korlátozódik. A történeti faluközpont három meghatározó épületének, a katolikus és a református templomnak, illetve a Bánó-féle kastélynak (kúriának) a sorsa szimbolizálja az (377)

200 m

T F F

486

402


TELEPÜLÉSLEXIKON  MAKRANC

(378) 377–379 Makranc a patak teraszán alakult ki, de a későbbiekben a patak mentén egy párhuzamos tengelyt is növesztett, ami egy viszonylag laza, de nagy kiterjedésű településmagot generált. Az elmúlt fél évszázadban a kertvégek beépülésén túl ennek a laza szerkezetnek a sűrűsödése is lezajlott. Foto: Milan Paprčka, CBS

Mokrance devolved on a brook terrace, and later grew a parallel axis along the brook, which has generated a rather loose, but extensive settlement core. In the last half a century the garden ends have been built in, and also this loose structure has condensed. (379)

380 Az egykori manzárdtetős, vidékies kúria az átalakítás után egy történeti formákkal operáló amerikai családi házra emlékeztet.


After conversion the one-time mansard-roofed, rustic mansion resembles an American family residence that employs historical forms.

értékpusztulás három fázisát. A gótikus eredetét a barokk átalakítás után is magán viselő katolikus plébániaegyházra 1888-ban mondták ki a végítéletet, mivel egy nagyobb tűzvész után statikailag meggyengült. S bár az 1907-ben felszentelt új templom a kassai Szent Mihály-kápolna alapformáját vette mintául, történeti és esztétikai értékeiben messze elmarad az eredetitől. Az új templom észak–déli tájolású, egy kisebb emelkedőről tekint le a falura. A régi, keletelt templomot feltehetően az 1400-as években építették. Az akkori település a jelentősebb falvak sorába tartozott a maga 51 portájával (1427-es összeírás alapján). Az előbb evangélikus, majd református hitre tért lakosság a török korban folyamatosan apadt, mígnem 1722-ben már csak 37 háztartást számoltak össze. Lehetséges, hogy a 37 háztartás között már a később nagyobb számban érkező katolikus telepesek első hulláma is szerepel. Ez – vagy egy esetleges rekatolizáció – lehet az oka annak, hogy a 19. század közepére a kálvinisták nem egyszerűen kisebbségbe kerültek, de a 820 katolikus hívő mellett a maguk 64 fős eklézsiájával apró szórványnyá zsugorodtak. Anyagi erejük azonban ekkor még jelentős lehetett, mert a főutca

381 Makranc a viszonylag nagy számban fennmaradt régi épület ellenére sem rendelkezik történeti belső maggal, mivel az épületek szétszórtan, az új házakkal keveredve helyezkednek el. Mokrance possesses no historical inner core despite the large number of preserved buildings, since they occur scatteredly among the new houses.

403

404


TELEPÜLÉSLEXIKON  MAKRANC

405

révén kialakulóban volt egy életerős kisparaszti réteg. Nem véletlen, hogy míg az 1900-as években viszonylag sokan hagyták el a mezőgazdaságot (elsősorban a vasút kínálta munkahelyek irányába), addig a húszas-negyvenes évek a paraszti értékrend és életmód kései virágzását hozták magukkal. Arról, hogy a 20. század első fele milyen építészetet produkált, csupán sejtéseink lehetnek. Makranc építészeti karaktere minden bizonnyal a szomszédos Csécshez lehetett hasonlatos, azzal a különbséggel, hogy itt – igaz csupán két épületre szorítkozva – de jelen voltak polgári jellegű villák is. A templom mellett álló lakóházak egyike középrizalitos, míg a másik oromzatos. Szerepük a településképben „epizód jellegű” ugyan, de jelzésértékű, hiszen a polgári építészetet előlegezte meg. Ez a két épület a központban áll ugyan, de körülöttük hiába keressük a történeti hangulatú környezetet. Annak ellenére, hogy a régi házak aránya 12 százalék, még a legbelső falumagban sem maradtak fenn hagyományos utcaképi együttesek. Ennek oka, hogy a történeti falu a patak mentén már a 19. században létrehozta a maga párhuzamos tengelyét, ami miatt a régi porták viszonylag nagy területen, szétszórtan helyezkednek el.

382 A főutcán áll egy-egy polgárias villa, amely nem tudott mély gyökeret verni ugyan a faluképben, de jelzi, hogy Makrancon a századfordulón már jelentős volt a nem mezőgazdasági népesség részaránya. A few bourgeois villas stand in the high street – although not rooted into the villagescape – indicating that there was a significant nonagrarian population in Mokrance at the fin de sičcle.

380

381

déli végében sikerült saját gyülekezeti otthont teremteniük. A 20. század negyvenes éveiben azonban a hívők megfogyatkozására való tekintettel elbontották az épületet. A település harmadik központi karakterelemét, a kastélyt (kúriát) nem bontották ugyan el, de történeti miliőjétől teljesen megfosztották. Az 1800-as évek elején készült épület jellegzetes vidéki kúria lehetett, amely a falu legnagyobb birtokosának, a Bánó családnak a tulajdonát képezte. Noha eredetileg rezindenciális céllal készült, a 19. század végétől már csak az intéző lakta. Ennek köszönhetően elmaradtak a korszerűsítések is, ami műemléki szempontból előnyösnek volt mondható. Az épület tömeghatását nem is annyira a timpanonnal lezárt középrizalit, hanem a lakótérnél is magasabb manzárdtető határozta meg. Az államosítást követő többszöri átépítések után azonban az eredeti karakter alig érzékelhető. A falak rózsaszínűek, a héjazat kékes árnyalatú, az eredeti tagozatok helyére pedig régieskedő, de aránytalan díszítmények kerültek. A karaktervesztés nem csupán a kiemelkedő jelentőségű struktúraelemekre, de a falu egészére jellemző. Holott a kevés megmaradt lakóház alapján azt sejthetjük, hogy Makranc hagyományos építészete a polgárosodási tendenciák egész sorát felvonultatta a homlokzati átalakításoktól a valódi városi villákig. Noha 1910-ig mindössze 8 hold volt az átlagos paraszti földterület nagysága, az 1920 utáni földreform

183

382

378, 379

TELEPÜLÉSLEXIKON  MÉHÉSZ

Mecenzéf, lásd Alsómecenzéf Méhész, az eltűnés szélén: Az egyetlen utcából álló falucskában ma mindössze hatvanan élnek, körülbelül húsz lakóházban. Az elnéptelenedésnek több oka van. Talán FT a legfontosabb, hogy Szádudvarnokhoz hasonlóan Méhész is a cementgyár felől érkező szélcsatornába esik, ami évtizedeken át rendkívül egészségtelen viszonyokat teremtett. Mindezt a hatalom évtizedeken át az 383 Méhész apró falucska, amely létéért küzd. Egyetlen utcája kelet felé építési engedélyek megtagadásával kívánta egy nem túl jelentős uradalmi központhoz nőtt hozzá. orvosolni. Hiba volna azonban csupán ezt The tiny village of Včeláre struggles for life. Eastbound its single street has az egy tényezőt figyelembe venni. Fontos grown onto a small, former manor. még hangsúlyozni, hogy Méhész aprófalu, amely már a dualizmus idejében sem volt képes megtartani lakosságát. Az amerikai kivándorlás a húszas évekre lecsengett ugyan, de a zsákfalu jelleg továbbra sem tette lehetővé a helyi gazdaság fellendülését. A végső lökést az 1964-es közigazgatási egyesítés jelentette Szádudvarnokkal és Szádelővel, amit hamarosan az iskolabezárás követett. Egyetlen közintézménye a finánclaktanya maradt, de a határnyitás óta az is üresen áll. Mint ahogyan a házak is folyamatosan üresednek, és félő, hogy a következő években Méhész lakatlan faluvá válik. A lakosság fogyatkozását egyelőre nem kíséri a település ingatlanállományának amortizációja, így az aprócska község egyedülállóan egységes képet nyújt. Méhész arculata a két világháború közötti időket idézi. Az összképet jóformán csak a házak előtt végigfutó kerítések zavarják, amelyek a 20. század hatvanas-hetvenes éveiben lezajlott előkertesedésnek a hagyatékai. Noha ezek a kerítések nem szépek, annyi pozitívumuk van, hogy nem tömörek, így a házak míves vakolatarchitektúrája szabadon érvényesül. A faluban 7 házon látható az eredeti szecessziós díszítmény, ami a házak kb. egyharmada. Körülbelül ugyanennyi házon maradt meg az alulkontyolt tetőforma. A házak maguk szabályos rendben követik egymást. A mai telekrend az 1750-es újratelepítésig nyúlik vissza, mikor is református magyarok érkeztek a községbe. Méhész esetében olyan csekély mértékű volt a népesség gyarapodása, hogy még a tel200 m

384

385

384 Noha a szinte érintetlenül megmaradt faluban a kerítéseket lecserélték, az új elemek legalább szabad rálátást biztosítanak az udvarokra. Although the fences have been replaced in the almost intact village, at least the new items give view to the courts.

385 A házak egyharmadán ma is megvan az eklektikus-szecessziós vakolatarchitektúra. Third of the houses have retained the eclectic-secessionist plaster architecture.

407

207


kek hosszanti megosztása is ritkaságnak számított. A házak így viszonylag széles, 23–24 méteres parcellákon állnak. A falu végén három dupla telek is található, ahol a Szirmay-féle kúria, annak majorsága és a református templom kapott helyet. Mindhárom egység megőrizte történeti miliőjét. Az „L” alaprajzú, manzárdtetős kúria az újratelepülés idejéből való. A templom lényegesen fiatalabb, csak a 19. század első felében készült el. Lakóháznagyságú tömegét a hosszoldala elé 1890-ben felhúzott torony emeli ki a faluképből. Végül a duplatelkeken található emlékek közül különösen izgalmas a templommal átellenben, az út túloldalán álló csűr, amely egykor egy nagyobb uradalmi majorság részét képezhette. Sajátossága a paraszti csűrökkel szemben, hogy nem a telek végén keresztben, hanem a telek közepén áll. Méhész megkapóan harmonikus faluképére a honismereti mozgalomban aktív szerepet játszó Szénási Árpád figyelt fel, aki élő szabadtéri múzeum felállítására tett javaslatot. A falukép védelmét más módon aligha lehet megoldani. Nem tűnik járható útnak az a máshol bevett gyakorlat, hogy a megüresedő házakat városiak vásárolják meg üdülőnek. A közelben működő cementgyár miatt ugyanis a táji környezet meszsze nem olyan romantikus, mint ahogyan azt ilyen kis falutól „elvárhatná az ember”. A múzeum azonban egyelőre csak ötlet, így az épületek sorsa továbbra is a régi és új tulajdonosok értékrendjétől függ.

Nagyida, a hatvanas évek faluképe: A középkortól egészen a 19. század végéig Nagyida mezővárosi ranggal bíró település volt. Legfontosabb utcáját a legutóbbi időkig „városnak” nevezték. Emellett szerkezeti elemek is utalnak mezővárosi múltjára, mint például a vásárhelyek teresedései, a többutcás belső mag és néhány módosabb épület. Nagyvásárait a városi rang 19. század végi elvesztése után is megtartotta. Évente négyszer regionális jelentőségű, ötször-hatszor helyi érdekű piacnak adott otthont. Jelentős volt az állatvásár, ám ez nem a településen belül zajlott. A kisebb helyigényű és tisztább kirakodók azonban közvetlenül a házak között verhették fel sátraikat. A gótikus alapokon nyugvó katolikus templom mellett már az első katonai felmérés szelvényén is kirajzolódni látszik egy kisebb teresedés, amely a második felmérésen pontosabban, majd az 1947-es kataszteri térképen egészen világosan kivehető. A terecske 1948 után vesztette el vásártér funkcióját. A terület ma fás növényekkel beültetett parkocska, ahol a világháborús emlékművek találhatók. Az átlagosan 20–25 méter széles Fő utcának nem ez az egyetlen kiöblösödése. Részben az idényszerű nagy forgalom indokolta, hogy az útkereszteződések és utcatorkolatok széles kanyarívet írnak le. Északon a kastélyból levezető út és a Fő utca találkozásánál, míg délen a vasút felől érkező utcánál találunk egy-egy 40–50 méter széles kiöblösödést. A piac és a piac implikálta forgalom volt az elsődleges oka annak is, hogy Nagyida magához vonzotta a kereskedelemben érdekelt izraelita népességet. Fé386 Nagyida az Ida partján, teraszán, sőt annak szigetein épült fel, ami végül egy igen differenciált településszerkezetet eredményezett. Noha az elmúlt évtizedekben a szerkezet nem sokat változott, a szomszédságban felépülő vasgyár régi és új kapcsolata rendkívül kontrasztos. Veľká Ida has evolved on the bank of Ida Brook, its terraces and even islands, which has created a much differentiated settlement structure. Albeit its structure has not changed a lot in the last few decades, the Iron Works constructed in the neighborhood tenses the contrast between old and new.


408

494

148

35

410

216

14, 387


TELEPÜLÉSLEXIKON  NAGYIDA

387 A 19. század elejei Nagyidának egyetlen megmaradt városias épülete.

388 A századforduló községháza a maga eklektikus díszítményeivel mintaként hatott a parasztházaknak is.

The only remaining urban building from the beginning of the 19th-century in Veľká Ida.

The fin de sičcle village hall with eclectic ornaments served as a model for the peasant houses.

nyes Elek megemlít egy 1650-ben tartott izraelita zsinatot is, amely arra utal, hogy a 19. század ötvenes éveiben majdnem kétszáz főt számláló hitközség már a 17. században is jelentős lehetett. A dualizmus és a két világháború közti időszakban a diaszpóra számszerűleg erősen visszaesett. A vészkorszak előestéjén mindössze 86 zsidó vallású lakost írtak össze a magyar statisztikák. A számbeli csökkenésben több faktor is szerepet játszhatott, úgymint pl. Kassa elszívó hatása, Nagyida relatív szerepvesztése, de talán az asszimiláció is. A Fő utca karakterét mind a mai napig meghatározzák azok a kisebb kereskedőházak, amelyeket a 20. század közepéig zsidók laktak. Az is igaz azonban, hogy a helyi zsidóság nem lehetett különösen gazdag. Erre enged legalábbis következtetni a tény, hogy a legtöbb esetben nem változtattak a parasztház tömegén, hanem egyszerűen az utcai szobát alakították át bolthelyiségnek. A zsidó Nagyidának legfontosabb emlékei nem is a kereskedőházak, hanem a zsinagóga és a hozzá tartozó „Ilosvai-házként” is emlegetett „L” alakú épület. A csak megtűrt izraelita felekezet imaházát nem építhette közvetlenül a Fő utca vonalába, hanem mintegy ötven méterrel hátrébb, ahová egy szűk sikátoron át lehet eljutni. Az 1780–85-ben emelt zsinagóga műszaki állapota válságos. A rendkívül szép barokk oromzat formája még kivehető ugyan, de a vályogból készült előtér szinte teljesen elpusztult. Az „Ilosvai-ház” szintén rossz állapotban van. Noha ez az épület hitközségi célokat is szolgált, a zsinagógával ellenétben nem kellett „elrejteni” az utca felől. Pontos építési ideje nem ismert, de a dualizmus korabeli paraszti és

411

polgári építkezéseken ismeretlen dongaboltozat arra utal, hogy a 19. század elejére datálható. A volt tulajdonos állítása szerint az 1700-as évekből való gerendákat talált a fedélszékben. Annyi bizonyos, hogy a nagyidai cigányok históriáját először papírra vető Ilosvai Selymes Péter nem időzhetett a falak között. A krónikás nevével való összekapcsolódásra leginkább az adhat okot, hogy a faluban ezt a házat tartják a legrégebbinek. A kéttraktusos, utcával párhuzamos épülethez „L” alakban csatlakozik egy gazdasági szárny. A falazat vegyes, tégla és kő. Az északi, dongaboltozatos hosszanti teremből lehet lejutni a pincébe. Ezt a helyiséget használták egy időben gyülekezeti teremként, de hogy pontosan mikor, arról nem sikerült közelebbi adatokat megtudni. Középen található az egykor szabadkéményes konyha, majd további lakószobák következnek. A körülbelül tizenöt méteres utcai front az egyik legtekintélyesebb Nagyidán. Csakúgy, mint a legtöbb zsidó kereskedőháznál, itt sem találunk előkertet. A zsidó házaknál megfigyelhető előkert-nélküliség annál is inkább feltűnő, mert a 19. század végének lassú helyi polgárosodása kifejezetten kedvelte ezt a megoldást. Példaként a közadakozásból létrejött faluház említhető, amely pontosan az Ilosvaiházzal szemben áll, mintegy annak „ellensúlyát” képezi. Míg az „Ilosvai-ház” díszítés nélküli, kicsiny „parasztos” ablakokkal rendelkezik, addig a volt községháza, ma rendőrségi hivatal, a vidéki eklektika minden kellékét felvonultatja. Az öt utcai ablak a lábazattól majdnem a párkány magasságáig betölti a homlokzatot, mintha barokk nyaralókastély volna.

388

412

158, 216


A községháza más volt ugyan, mint a paraszti Nagyida, de léptékében illeszkedett környezetéhez. Nem mondható el mindez a századforduló előtti években felhúzott emeletes népiskoláról. Hatalmas tömbje, takaratlan tűzfalai már a vasút felől érkezőnek is feltűnnek. Az épület kialakítása a kor kisvárosi sorházainak átlagát jeleníti meg. Önmagában nem bír építészeti nívóval, de utcavonalat alkotva fontos részét képezhetné egy századfordulós utcaképnek. Nagyidán azonban a földszintes házak közül tör a magasba. Mindez semmiképpen nem alkalmas szerep az épület számára, még akkor sem, ha az utóbbi néhány évtized magasabb – de amúgy meglehetősen karakteridegen – családi házakkal kerítette körbe. Az iskola a maga idejében egyedülálló és sikertelen kísérlet volt a falusias karakter gyors, központi erővel levezényelt modernizálására. A régi helyi köznyelvben „városként” is emlegetett Fő utca ugyanis még a 20. század negyvenes éveiben is parasztos képet mutatott. Az 1938–1945 közötti magyar érában felállított hősi emlékmű avatásáról készült fényképen látszik, hogy közvetlenül a templom szomszédságában, tehát a legfrekventáltabb helyen, szalmatetős, szabadkéményes parasztporták álltak. Hasonló kép fogadhatta a századfordulón érkezőt: a széles utca mentén meredek tetőszerkezetű zsúpfedeles házak szabályos sora, egy-egy cserép vagy palafedeles épülettel megtörve. A Fő utca vonala már az első katonai felmérésen is sűrű beépítettséget mutat. Szabályossága esetleg tudatos telepítési tervet, de legalábbis telekosztást sejtet. A felszabadító háborúk alatt jelentős károkat szenvedő községben 1696-ban mindössze 16 jobbágyot és hét házas zsellért írtak össze. A kincstári birtokká minősített nagyidai uradalom az aktív telepítési politikát folytató Csákyaké lett. A 19. század közepén a lakosságszám már meghaladta a másfél ezret (1 705 fő). A nagyszámú bevándorlóra utal, hogy a török megszállás alatt reformátussá lett Nagyida a 19. században már egyértelműen katolikus. A reformátusok részaránya alig húsz százalék volt. A földesúri ellenőrzéssel folyó újratelepedésnek lehet lenyomata a meglepően szabályos kb. 20 méter körüli telekszélesség. A szalagtelkek a nyugati sor esetében a 18. században még a patakig kifutottak, keleten pedig éppúgy a temetőig értek, mint manapság. A házhelyek a hozzájuk tartozó kertségekkel együtt sem voltak mélyebbek száz–száztíz méternél. (Összehasonlításképpen a jóval falusiasabb Csécsben egyedül a házhelyek kertség nélküli mélysége volt ugyanennyi). A Fő utca nyugati oldalán a 19. század elején telekátvágással egy új utca keletkezett, tovább kurtítva a telekmélységet. Az új utca telkei olyan kicsire sikerültek, hogy komolyabb ház körüli mezőgazdasági üzemszervezetre nem voltak alkalmasak. Valódi kisbirtokos parasztság ezután csak a keleti soron élhetett, a második katonai felmérés és az 1947-es kataszteri térkép is csak ezen az oldalon jelöl csűröket. A már tárgyalt zsidó kereskedőházakon kívül a történeti Fő utca épületei két csoportba sorolhatóak. Az első, nagyobb halmazba a hagyományos, alulkontyolt tetőformájúak tartoznak, míg a másodikba a felfalazott, csapott tetősek. Az utóbbi megoldásból mindössze három található, miközben füstlyukas házból tizenöt. A fel-


413

falazott oromzatú, vízvetővel ellátott, szemekkel, esetleg szoborfülkével ellátott csapott tetős házak a századfordulón bizonyos társadalmi státusszal bírtak. A hajlított házakkal ellentétben, léptékükben, díszítésükben nem tértek el ugyan a szokványos hosszúházaktól, de „tűzfalasak voltak”, valamint szilárd héjazatot kaptak, hogy ezzel is csökkentsék a tűzveszélyt. A falazat minden esetben vályog, holott a 19. században már egy kisebb téglagyár is üzemelt Nagyidán. Az alaprajz jellemző elrendezése első szoba, szabadkéményes konyha, hátsó ház, különbejáratú kamra, majd az istállók. A házzal szemben sok helyütt nyári konyhának is alkalmas kamra állott, melyek nagy részét mára már elbontották. Gyakran előfordult, hogy két rokon család lakott együtt, közösen használva a konyhát. A 20. század második felének jellemző módosulása, hogy a kamra helyiségének kiszélesítésével az épület végébe került a konyha. A gang rendszerint fából készült, csak a háború után terjedt el a falazott, üvegezett veranda. Noha a Fő utca házai nem régebbiek száz évnél, és a telekszerkezet is inkább újkori örökségnek tűnik, a középkori településnek is ezen a részen kellett lennie. Erre utalnak legalábbis a templom gótikus alapfalai. A késő középkorból meg kell említeni egy másik épületet is, amely azonban nem játszott lényeges szerepet a faluszerkezet további alakulásában. A várról van szó, amelyet a huszita betörések idején emeltek. A felszínen látható nyomok alapján egyszerű, főként földből és rőzséből épült erődítést kell magunk elé képzelni. Emlékét a vártábla nevű dűlő őrizte meg. Ha volt is korábban itt valamiféle váraljai település, az a 18. századra megszűnt. Máskülönben a 18. századra már kialakultak Nagyida mai szerkezetének legfontosabb hangsúlyai. A már tárgyalt Fő utca, ahhoz csatlakozóan pedig az Alvég rendezett, illetve a Felvég meglehetősen szabálytalan toldaléka. Leginkább feltűnő azonban, hogy a Fő utca tengelyével párhuzamosan, a patak másik oldalán kialakult egy kastélyos falu, óriási nemesi telkekkel, amelyek között apróparcellás kis utca kanyarog. Ez az úgynevezett régi utca átlagosan mindössze tíz méter széles, de helyenként még ennél is szűkebb. Nevét feltehetően nem régiségének köszönheti, hanem a Fő utcához mérten szegényes, „régies” parasztházainak. A Fő utca egyenes vonalvezetésével ellentétben a régi utca folyamatos kanyarokat ír le, ami miatt egyszerre legfeljebb 4-5 háznyi szakasz vesz részt a látképben. Tovább tördelik a látványt a tölcsérszerű kiöblösödések a volt kutaknál, illetve a patakra vezető kisebb leágazásoknál. Az utca házállományáról elmondható, hogy a legegységesebb a községben. Zavart jóformán csak az eredeti deszkakerítések helyett alkalmazott tarka színezésű kerítések és kapuk keltenek. A régi utcát satuként szorították össze a nemesi telkek, amelyeken két országos jelentőségű kastély is felépült. A délen található úgynevezett „kiskastélyt” a 19. század végén építették. A klasszikus kastélyépítészettel ellentétben nem alakult ki körülötte gazdálkodási központ, mivel funkcióját tekintve inkább vidéki nyaraló volt. Az

158

191, 204

414

389

130

390



389 Egy rommá lett kastély utóhasznosítása mint szükséglakás.

390 A cigányság részaránya 30 százalék körül mozog, zömük gettókban él.

A ruined mansion used as temporary lodgings.

The ratio of the Gypsies is about 30 percent, and they live mostly in slums.

épület lényegében elpusztult. A ki tudja, milyen okból megmaradt sarokrizalitokban garázsokat, az emeleten lakásokat alakítottak ki. Az egykori park helyén emeletes társasház áll, körülötte háztáji zöldségeskertek. A kiskastéllyal ellentétben Nagyida legjelentősebb emléke, a Csáky-Schell féle kastély jó állapotnak örvend. Építési ideje 1688-ra tehető. Az emeletes, késő reneszánsz-barokk épület egy klasszicista átalakítás után nyerte el mai formáját. A csekély magaslaton álló kastély körül eredetileg vizesárok húzódott, félig védelmi, félig reprezentatív céllal. Az „erődítés” része az északi bejárat mutatós kőhídja is. A ma polgármesteri hivatalként működő kastélyt óriási park övezi. A parktól északra terül el a valamikori majorság, amelyhez az állami gazdaság szebb napokat is megélt központja csatlakozik. A háború előtti épületeket – köztük egy impozáns magtárat – nem használják, így azok állapota rohamosan romlik. Az 1909-ben alapított szeszgyárnak például ma már csak kéménye áll. Szemben a régi majorsággal, a patak túlpartján a Felvég házai látszanak. A szűk utcákból és szabálytalan telekből álló terület felemás arculatú. Egyik felén parasztházakból átalakított középosztálybeli lakások, míg a sacai út túloldalán a nyomorúságos cigánytelep viskói tarkállanak. A romák mai 30–35 százalékos aránya a következő évtizedekben mindenképpen nőni fog. A demográfiai folyamatok mellett a szlovák és magyar lakosság elvándorlása, valamint a kassai lakásukat feladó roma családok folyamatos bevándorlása tornázza föl számarányukat. A nagyidai cigány kolónia az egyik legrégebbi a térségben, hiszen már a középkor óta tudomásunk van jelenlétükről. A vár kiszolgálása több, cigányok

415

által is űzött mesterséget igényelt, úgymint szegkovácsolást, patkolókovácsolást, fegyvertisztítást. A vár, illetve annak 1556-os ostroma híressé tette őket, ám ez nem változtatott kirekesztettségükön. Az 1896-os Borovszky-féle vármegyei monográfia így ír róluk: „A város szélén (áll) e czigányoknak néhány vityillóból álló telepe. Ezeket a kalyibákat maguk rakják. A szalmát, ha kalyibáikat födik, csak úgy hányják föl a tetőzetre. Fejedelmi ivadéknak mondják magukat, a mi természetesen nem egyéb, mint fennhéjázás.” Számarányuk a második világháború idején tíz százalék körül mozgott. Az 1941-ben a cigány anyanyelvűek száma a 2 298 fős faluban 291-re tehető. A szocialista éra pozitivista tervezési lendületében úgy vélte, a cigánykérdés megoldása a lakásviszonyok javításában keresendő. 1969-ben a volt uradalmi földeken épült föl néhány szociális lakás, amelybe 177 fő költözött be. Ma ugyanitt csaknem négyszázan laknak, a település egyik legsúlyosabb szegregációs zónáját képezve. Egy 1970-es járási bizottsági javaslat szerint az ekkor 1 000 főre becsült cigányságot – melyből 120 főnek volt rendszeres jövedelme – a környező falvakba kellett volna széttelepíteni. A terv nem valósult meg, helyette spontán módon alakult ki a Felvég sacai úton túli területén egy új gettó. A hullámlemezekből, deszkákból és minden elképzelhető anyagból összetákolt viskókon kívül néhány rettenetes állapotú háború utáni családi ház is áll itt. Az önkormányzat a régi – tulajdonképpen sikertelen – recepthez visszatérve ma újabb lakásépítési programot tervez. A Felvég másik része a parasztfalu, a volt malom környékén épült fel. A Felvég helyén valaha egy sziget volt, halmazos beépítéssel. A házak között kanyargó, alig

416


391 Az egykori patakmeder mentén kialakuló Felvég legjelentősebb „vízi” létesítménye, a Fedák-malom. Fedák Mill is the most significant ‘water plant’ in the upper end of the village that emerged along the former brook bed.

391

181

egyautónyi széles utca festői hangulatú. Az egyszerű házak között vegyesen találni régebbi és újabb formákat is. Kimagasló értékű a Fedák-féle malom, amelynek ősét már az első katonai térkép is jelölte. Széles, öttengelyes oromzata úgy uralja az utcaképet, mintha urasági kúria lenne. A Felvéghez hasonlóan a Fő utcához délről hozzácsatlakozó Alvég is vizek formálta településrész. Bár sem az első, sem a második katonai felmérés nem jelöl szigetet, az 1844-es kataszteri térképen mégis találunk egy holtágat. Ezt néhány évtized múlva az élővízhez kapcsolják, ami révén egy sziget alakult ki. Egy emberöltő múltán megint nyoma vész a szigetnek, illetve csak az utcavonal rajzolja ki valamikori határait. Az egykor vízzel körbehatárolt részen keskenysége folytán nem alakultak ki szabályos parcellák. Ezzel szemben a patak bal oldalán a Fő utcához hasonló szabályosság figyelhető meg. Az Alvég telkei a Fő utcához képest keskenyebbek, így zsúfoltabb hatású utcakép jön létre. Mindezt fokozza, hogy néhány telken a lakóházzal szemben is áll egy-egy épület. A házállomány egységes hatású, több típusház és egy-egy emeletes lakóház töri csak meg az összképet. Végül beszélni kell azokról a háború utáni utcákról, amelyek legszemléletesebben mutatják a paraszti építőmód folytonosságát a szocializmus első évtizedeiben. Ilyen a Mierová utca a régi részeken, de még inkább a négyzethálós szerkezetű új telep a vasúttól délre. A nagyidaiak – akik a tömeges „reszlovakizálás” révén elkerülték a kitelepítést – hamar kiheverték a háborús károkat. Az elvesztett paraszti egzisztencia kárpótlásaként délen egy hatalmas baromfiüzem létesült, de még ennél is


417

fontosabb, hogy 1950-ben megkezdték a későbbi vasmű első kohójának építését. A rendkívül nagy lendületű fejlődést jelzi a népességszám ötvenes évekbeli meredek emelkedése is. A jó jövedelemmel járó munkahelyek révén gyorsan felépültek az új házsorok, amelyek zömmel az oldalhatáron álló, alulkontyolt, ganggal ellátott módos parasztházat vették mintául. Ami különösen érdekes, hogy ezekben az évtizedekben nem egyszerűen a hagyomány merev továbbélése, de bizonyos fokú variálódása is megfigyelhető. Főként a tornácok fejlődése szembeötlő, amelyek egyre szélesebbekké és díszesebbekké váltak. Természetesen a paraszti hagyományok a negyvenes évek második felében, az ötvenes évek elején már nem voltak kizárólagosak. Az új telepen ezért meglehetősen sok első generációs típusházat is találni. 1962-ben Nagyida átalakulása drasztikus módon megszakadt. A kelet-szlovákiai vasmű várható környezeti hatásai miatt építési tilalmat rendeltek el. A fiatalok számára áttelepülési pontokat jelöltek ki a környező szlovák ajkú községekben, úgymint Kisidán és Csányon. Kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. A falvak közül inkább Csécs, de még inkább a városok, Szepsi, illetve Kassa jelentették a fő vándorlási gócpontokat. Annak ellenére, hogy Nagyidát megszüntetésre ítélték, az állami gazdaság dolgozóinak telkeket mértek ki az úgynevezett „új soron”. Ami ennél is meglepőbb, a „halálra ítélt” Nagyidán új iskolaépületet avattak fel. Az 1962-ben elrendelt építési tilalom végrehajtása tehát nem volt teljesen következetes. Ha nem is tömeges méretekben, de volt építési tevékenység a hetvenes, nyolcvanas években is, nem beszélve az átalakításokról, bővítésekről. A létező, de megkerülhető építési tilalmat végül az EUcsatlakozás kapcsán törölték csak el véglegesen, mivel az állítólag nem harmonizált a közösségi jogalkotással. A vasmű kiváltotta környezetszennyezés és az adminisztratív korlátozások együttesen oda vezettek, hogy kiváló földrajzi pozíciója ellenére az 1960-as évek óta Nagyida fejlődése rendkívül lelassult. Nem szándékolt következményként egy rendkívül értékes településképi örökség maradt fenn, amely azonban kívül esik a műemlékvédelem látószögén. Hivatalosan a Csáky-Schell-kastélyon kívül csak a második világháborús emlékmű levédésére került sor. Azt is mondhatjuk persze, hogy Nagyidának ezernyi más problémája is van, mint a településkép védelme: az ipari szektort sújtó munkanélküliség, az etnikai mélyszegénység, a még mindig jelentős környezetszennyezés. Biztató jel ugyanakkor, hogy az önkormányzat átköltözött a kastélyba, így legalább a folyamatos használat révén az állagmegóvás kérdése megoldódott. Elnézve más, megüresedő műemléki jellegű épület gyors pusztulását (lásd: zsinagóga, kiskastély, Ilosvai-ház, szeszgyár), erre a lépésre ugyancsak nagy szükség volt.

81

TELEPÜLÉSLEXIKON  PÁNY

Pány, kapocs a dombság és a medence között: A falu ma zsáktelepülés, amelyet csak Cséccsel köt össze jól kiépített kövesút. Korábban Pány kapocs volt a Dombvidék és az Ida medencéjének településlánca között. Északi kötődéseinek tudható be, hogy középkori hűbérurai közt ott találjuk a jászói prépostságot is. A szerzetesekre Vályi András 19. századi munkája is utal, ugyanakkor a 20. század eleji statisztikákban már nem szerepelnek. A magasabban fekvő dombvidéki helységek felé több út is haladt, de egyikük sem bonyolított le intenzív forgalmat. Az első katonai felmérés leírásában például kifejezetten óvják a nehéz szekérrel járókat ezek használatától. A településszerkezet kialakulásában fontos szerepet játszó észak felé vezető nyomvonalak csak földutakként maradtak fenn. Bizonyára a topográfiai nehézségek is közrejátszottak az északi kapcsolatok sorvadásában, s vele szemben a déli kijárat felértékelődésében. A modern közút kiépülésének legfőbb oka a csécsi vasútállomás gyors elérésének a biztosítása volt. 392 Pány talán orsós falu lehetett, legalábbis ezt valószínűsíti a templomnál kiágazó kis utcácska, amely ma a patakpartra vezet le. A 18. században azonban már kirajzolódik a teraszon futó szűk főutca, amely északon egy uradalmi központhoz csatlakozott, nyugat felé pedig a patak túlpartján egy párhuzamos tengelyt növesztett.

horgásztó

200 m T t

Paňovce could have been a spindleshaped village as probably seen by the small street that branches off from the church and now leads to the brookside. Thr narrow high street running on the terrace took shape in the 18th century connected to a manor on the north, and westwards it grew a parallel axis on the other side of the brook.

419

Miközben tehát Pány inkább már dombvidéki település, közlekedési kapcsolatai okán a Bódva medencéjéhez tartozik. Abban is különbözik a többi dombvidéki településtől, hogy nem települt közvetlenül a patak partjára. A mai településrend a 18. századi népmozgások után alakult ki. Ugyancsak szokatlan benne, hogy a templom szentélyével néz a főutcára. Mivel a szentély helyzete a középkori település emlékét őrzi, joggal feltételezhetjük, hogy az akkori település még orsós alaprajzú volt. A 18. században aztán az orsó megszűnt, keleti ágából pedig keskeny főutca keletkezett. Nemcsak az utca mutatja a településszervezési alapelvek keveredését, de maga a templom is stílusok keveredéséből született meg. A szentély talán még középkori, a hajó kései gót hatásokat mutat, de csak az 1700-as évek elején készült el. 1802-ben aztán a templomhoz mérten aránytalanul magas és széles barokk tornyot kapott az épület, amit a reprezentációs célnak megfelelően órával is elláttak. Idővel talán a hozzá illő barokk tömb is elkészült volna, ám erre nem került sor. Mindenekelőtt azért nem, mert az 1700-as évek gyors népességrobbanása az 1800as években nem folytatódott. A 18. században főként telepesek révén gyarapodott a község, akik zöme katolikus volt, és nem kizárt, hogy a környező dombvidék falvaiból költözött át. Erre utal az erős gazdasági kapcsolat Hatkóc és Jászóújfalu irányába. A két említett község volt úrbéresei még 1910-ben is magukénak tudhatták a pányi határ egyharmadát. A betelepülések révén az eredeti református közösség aránya folyamatosan csökkent, mígnem a 19. század elejére 10–20 százalékos kisebbséggé zsugorodott. A felekezeti viszonyok a faluképben is visszaköszönnek: a református templom szerényebb, helyzete a település szerkezetében periférikusabb. A 18. századi gyors népesedési periódusra vezethető vissza a főutca tengelyének megduplázódása is. A település második tengelye az elsőtől jókora távolságra, mintegy 300 méterre fut a patakon túl. Ennek a tágas szerkezetiségnek köszönhető, hogy Pányban sosem volt szükség a lakóházak egymás mögé sorolása. A dupla tengely másik következménye, hogy Pány utcái más dombvidéki falvakkal ellentétben rendkívül keskenyek, alig 10–20 méteresek. Az utcán haladó látószögében az egymással szemben álló házak egyszerre vannak jelen. Az elmúlt évtizedek házcseréi ezt az akár kedvezőnek is nevezhető alaphelyzetet negatív tartalommal töltötték fel. Hiába találunk viszonylag nagyszámú régi épületet a faluban, azok nem alkotnak utcasorokat. Az erőteljes modernizáció évtizedeiben Pányon közepes mértékű volt a lakóházállomány bővülése. A 70 százalékos növekedés mellett a régi házállomány háromnegyede bontócsákány alá került. A prosperitás eredményeként a Csécsi út mentén egy 400 méteres új falurész jött létre, de telekmegosztással, illetve dűlőutak beépülésével máshol is megfigyelhető néhány új építésű családi házas csoport. Összességében azonban a területi expanzió ebben az eredendően is tágas faluban nem volt jelentős. Ennek tudható be, hogy miközben a belső településkép sokat veszített eredeti értékeiből, a belterület táji kapcsolata megmaradt. A házhelyek az erdőkig, szántókig futnak hátra. Elpusztult azonban Pány mezőgazdasági öröksége, a patak mentén és a falutól északra található gyümölcsös.

TELEPÜLÉSLEXIKON  PÉDER

Kispéder t

200 m F

421

393 Péder első ránézésre négyzetes szerkezetű, de valójában a két szomszéd, Kis- és Nagypéder összenövéséből alakult ki. For the first sight Peder has a quadratic structure, nevertheless two neighbors, Kis- and Nagypéder merged.

T

394 Volt nemesi telken felépült szocreál kultúrház. Community center build up on a former manor in style of socialist realism.

116

Péder, a tömör szerkezetű ikerfalu: A település szerkezete kisebb módosításokkal szinte teljes mértékben megőrizte 18. századi állapotát. A falun átvezető távolsági út mentén alakult ki a falu főutcája, amelynek végében, arra merőlegesen egy rövidebb utca található. E két tengelyen kívül három történeti átkötő utca és a falu szélén, a 20. század második felében beépült sor alkotják a községet. Péder legfeltűnőbb tulajdonsága tömör, négyzetes alaprajza, ami azonban korántsem jelent négyzethálós utcavezetést. A szerkezetiség kialakulásában a középkorból öröklött építészeti elemek és az újkori telepítések játszottak szerepet. A török kor végéig a nemesek lakta Kispéder és a jobbágyok lakta Nagypéder alkották a falut. A különállás nyomai évszázadokkal később is kimutathatóak: a 19. századi kataszteri térkép „kispéderi” földeket jelöl a falutól nyugatra. Ezek szerint a középkori Kispéder helyét nem a mai Fő utcán kell keresnünk, hanem az abból elágazó mellékutcában. Emellett szól az is, hogy itt áll a község legértékesebb műemléke, a 13. századból származó késő román részleteket felmutató, ma a reformátusok által használt templom. A kicsiny, alig tíz méter hosszú főhajóhoz egyenes záródású szentély csatlakozik. A belsejében értékes festett karzatot rejtő templomot 1923-ban teljes körűen renoválták. Az eredeti fatornyot elbontották, a gótikus falfestményeket eltávolították. Déli hajóján megmaradt a bejárati ajtó helye és egy-egy román kori ablaknyílás. A török kort átvészelő református templom azt valószínűsíti, hogy a település sosem vált teljesen pusztává. Lakossága azonban megcsappant, ami miatt a 18. században jelentős számú református telepes költözik a faluba. A reformátusok mellett görög katolikusok, majd a 19. század elején németek is érkeznek. Fényes Eleknél már magyar-német faluként szerepel az akkorra nyolcszáz főt elérő Péder. A betelepülé-

sek nemcsak a nemzetiségi viszonyokat, de a vallási összetételt is megváltoztatták. A református többség mellett a katolikusság egyharmados részarányt ért el, de számottevő közösséget alkottak az evangélikusok és az izraeliták is. A 19. század közepétől aztán tartós demográfiai visszaesés kezdődött. Mivel már az első katonai felmérés házakat ábrázol a mai belterület egészén, nehezen megállapítható, hogy az egymást érő bevándorlási hullámok milyen módon befolyásolták a községet. A tagosításkor felvett 1853-as, majd az 1873-as kataszter telekformái azonban megengednek bizonyos hipotetikus állításokat. A belterületi telkek formailag három csoportra oszthatók: az első a már említett Kispéder keskeny szalagtelkeinek sora; a második a falu közepe táján elterülő urasági telekcsoport; míg a harmadik a Fő utcának többé-kevésbé szabályos szakasza. A különbségek markánsak, hiszen a Fő utcán a kispéderinél lényegesen szélesebb és rövidebb parcellák láthatóak. Logikusnak tűnik, hogy az újratelepedő reformátusság templomának közelében talált otthonra, míg a másik két terület későbbi: a 18. század második felére tehető telepítések eredményeként születtek meg. Ezért mondhatjuk, hogy Péder öszszenőtt település, amely csak „véletlenül” mutat négyzetes alaprajzot, valójában szó sincs mérnökies, sakktáblaformáról. Annak ellenére így van ez, hogy az első katonai felmérés készítője még szabályos formát rajzolt. A későbbi második felmérés és a kataszteri térképek azonban már pontosabb képet nyújtanak. A középkori templomnak otthont adó Kispéder és a későbbi településrészek között mind a mai napig kimutatható különbség, hogy utóbbiak jóval szellősebbek. Különösen a nemesi telkekből álló

55

422


395 A központot nagyobb urasági telkek alkották, amelyeket zömmel felparcelláztak, de ahol meghagyták, ott tágas zöld sziget töri meg a házak sorát.

TELEPÜLÉSLEXIKON  PÉDER

423

396 Az urasági és a jobbágyi falurészt elválasztó közle egykoron a legelők gyors elérését szolgálta. The lane finding on the border of manorial and serf quarters used to provide fast access to pastures.

The center consisted of bigger manorial grounds that have mostly been allotted, but elsewhere large greens appear in the rows of houses.

395 394

faluközpont arculata sajátos, igaz a 20. századi átépítések nem kedveztek ennek az örökségnek. Az eredeti, csoportos beépítésű udvarokat ugyanis parcellázták, illetve az egyik telken szocreál ízlésű portikuszos kultúrházat építettek fel. Az eleve sűrűbben beépített hosszanti paraszttelkeket nehezebb lett volna átszabni, így a főutca déli része főbb vonalaiban megőrizte a háború előtti beépítését. Legjelentősebb épületét, a katolikus templomot a húszas években emelték a Fülöp Pál kurátor által felajánlott házhelyen. Mivel a templom egy lakótelken áll, topográfiailag betagozódik a gazdaházak sorába. A katolikus templom különösebb építészeti értékkel nem bír ugyan, de jelzi a falu vallási szerkezetében beállt változásokat. A hagyományosan református többségű Péderen a katolikusok aránya 1910-ben már meghaladta az ötven százalékot. A 20. század elején népesség csökkenése is megállt, sőt a harmincas években csekély arányú növekedés regisztrálható. A síkvidék kedvező gazdasági adottságai, a nagybirtokrendszernek az első republika idején történt meggyengítése és a visszatérő amerikai kivándorlók pozitív hatást gyakoroltak a falura. A házak számának gyarapodása a 19–20. század fordulójától szinte töretlen ívet rajzol elénk. Ennek – a dualizmushoz viszonyított – relatív jólétnek a tanúi a főutcán álló eklektikus parasztporták. A három darab háromtengelyes épület közül kettő utcáig kifutó ganggal rendelkezik. A harmadik egy „L” alaprajzú háromablakos épület. Mindegyikre jellemző a gazdag vakolatarchitektúra és a visszafogott színhasználat. A gang oszlopai hengeresek, egyszerű fejezettel. A szocializmus

évtizedeiben tovább bővült a lakásállomány, de a népességszám stagnált. Ugyanakkor kilencven óta növekedés figyelhető meg, ami Szepsi város szuburbanizációs hatásának tudható be. A faluban számon tartják, hogy az elmúlt másfél évtizedben nagyon sok városi vásárolt ingatlant, közülük többen véglegesen is letelepültek. Az elmúlt évtizedekben Péder teljesen átépült. Az 1945 előtti lakások aránya a tíz százalékot sem éri el. Ebből kifolyólag sem a Fő utcán, sem Kispéderen, sem a falu kisebb átkötő mellékutcáiban nem találunk összefüggő történeti házsorokat. Különösen kontrasztos a főutcából keleti irányba leágazó kanyargós mellékutcát uraló emeletes családi házak látványa. A közleszerű kis utca, amely villaszerűen ágazik szét, eredeti funkcióját tekintve a falu melletti legelő megközelítését szolgálta. Kialakulásában szerepet játszott, hogy itt húzódott a főutca nagyobb urasági telkei és a jobbágytelek közti határ. A főutcának nyugat felé is van egy hasonló kijárata, de az szabályosabb és szélesebb is. Ennek oka, hogy nyugat felé terültek el a nagyobb legelők, a legtöbb állatot tehát nyugat felé hajtották ki reggelenként. Eredendően sem a keleti, sem a nyugati utcácska mentén nem álltak házak. A kis közlék beépítésére a volt legelők parcellázásával párhuzamosan került sor. Összességében elmondható, hogy Péder rendkívül értékes középkori temploma mellett csak csekély mértékben őrizte meg hagyományos utcaképét. Az emlékek előfordulása szórványos, történeti rezervátum kialakítása legfeljebb a központ néhány telkére korlátozódva volna megvalósítható.

396

TELEPÜLÉSLEXIKON  PERÉNY

Perény, gazdagparaszti építészet: Perény azon kevés abaúji falvak közé tartozik, amelyek a 19. század során mindvégig növelni tudták lakosságszámukat. A csereháti partvonalon egyedül Perényben hozott gazdasági felemelkedést a mocsarak lecsapolása a parasztság számára. Közrejátszott ebben, hogy viszonylag nagy, mintegy 5 000 holdnyi határral rendelkezett. S bár a földterületének fele nagybirtok volt, a maradék 2 500 hold elegendő gazdasági alapot képezett, aminek eredménye egy rendkívül míves késő paraszti építészet kialakulása volt. A falu „szabálytalan” keresztutcás szerkezetű. A szabálytalanság abból adódik, hogy a főtengelye jóval hangsúlyosabb, mint a merőleges kereszttengely. Az utóbbit alkotó két kisebb utca ráadásul nem ér össze, így egy valódi kereszteződésben rejlő

200 m

397 Perény főutcája dél felé ágszerűen elágazó zsellérsorokat növesztett. Az 1945 előtt ugyancsak módos parasztközségben az átmenő keresztutak is telkesedtek. A lakosságcsere után drasztikusan megfogyatkozott népességszám miatt azonban mind a mai napig nem volt szükség újabb telekosztásokra. Perín’s high street grew branching serf quarters southward. It was indeed a wealthy peasant village before 1945, and even the transit cross roads got allotments. The population exchange caused a drastic decrease of people, and there have been no need for allotments since.

F

T t

425

398 A külsőségekre koncentráló parasztpolgárosodás jellegzetes udvarképe: eklektikus díszítések, kovácsoltvas kapu, tekintélyt parancsoló gang. The advancing peasantry concentrated on superficialities, this is a typical courtscape: eclectic ornaments, wrought-iron gate, imposing veranda.

térképződésnek sem voltak meg a feltételei. Maradt tehát a főutca dominanciája. Az északról déli irányba haladó utca felső szakasza tölcsérszerűen kiszélesedik, majd ágszerűen négy irányba bomlik. Központi magja egészen biztosan középkori eredetű, hiszen a ma itt álló katolikus templom gót falrészleteket rejt. Az eredeti templom mérete töredéke lehetett a mainak, amire a feltárt kicsiny gótikus nyílásból is következtethetünk. Az eredeti keletelt templomot a 19. század végén kibővítették, a szentélyt a déli oldalra helyezték, majd toronnyal is ellátták az épületet. Mivel ily módon a templom főhomlokzata észak felé, tehát felfelé tekint, az épület nem használja ki a terepadottságokban rejlő monumentális hatás lehetőségét. Annál is inkább feltűnő ez, mert a jóval kisebb református templom pusztán azáltal, hogy a főutca legmagasabb pontját foglalja el, képes ellensúlyozni a katolikus templom térbeli hatását. Az inkább tömegében, semmint formai jegyei alapján neorománnak mondható templom tornya éppen a katolikusokéval néz farkasszemet. A főutca menti telkek rendkívül szabályosak, 13 méter szélességűek. Ez a minimálisra szabott telekszélesség egyben megakadályozta a házhelyek további osztódását is, aminek eredménye az utcaképben máig leolvasható mértanias rend, a házhomlokzatok mérnökies ritmusa. Miközben a főutcán telkes jobbágyoknak alakítottak ki portákat, addig a mai református templom mögött a nagybirtok cselédjeinek zsellérsorát hozták lére. A jobbágyfelszabadításig megfigyelhető különbség a főutcai és az itteni porták mérete között minden bizonnyal abból adódik, hogy míg az előbbiek saját földet műveltek, amihez az igásállat, az istálló is szükséges volt, addig utóbbiaknál ez

394

65

399

65

426


399 A házállomány megmaradásában az épületek jó műszaki állapota mellett a lakosságcsere is közrejátszott, mivel az új lakosság jellemzően szegényebb vidékről érkezett, így az épületeket még évtizedekig megfelelőnek tartotta. The preservation of the housing stock has been due to its good condition and the population exchange as well, since the new population arrived from poorer areas, thus they were satisfied with the houses for decades.

397

83, 398

hiányzott. A 19. század elején újabb zsellérsor alakult ki, amely azonban a szabálytalan telekformákból ítélve már spontán fejlődés eredménye. Ugyanerre az időre tehető a már említett, két mellékutcából álló kereszttengely kialakulása is. Az ármentesítés után a falu tovább nyújtózkodott, immár a biztonságossá lett medence irányába. 1880 és 1910 között negyvennel nőtt a lakóházak száma, majd a következő tíz évben még ugyanennyivel. Ez a nagyarányú építkezési konjunktúra majd kétszeresére növelte a főutcát. A kiegyezéstől a 20. század közepéig tartó időszak nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is komoly előrelépést hozott. Ez a minőségi változás azonban nem urbanizációt hozott a szó mai értelmében, hanem sokkal inkább a paraszti architektúra kései virágzásának lett táptalaja. A perényi módos parasztporta mindenekelőtt megtartotta a régi parasztház egytraktusos térfüzérét. Indokolta ezt egyrészt a keskeny telek, de a szívósan tovább élő paraszti mentalitás is, amely a városiasan zárt udvarok helyett a nyitottabb telekhasználatot preferálta. Ugyanennek a nyitottságnak másik megjelenési formája az utcai kerítések finom szabása, amely minden esetben betekintést engedett az udvarra. A kerítések lábazata már a két világháború között is betonból készült, amelyre polgárias mintákat követő vasrácsozat került. A díszítés rendkívül fontos volt ebben a korban, és persze nemcsak a kerítéseknél, de a tornácoknál is.

TELEPÜLÉSLEXIKON  PERÉNY

427

400 A panorámaszerűen feltárulkozó utcakép a „benyúló” elemekre, mint amilyen ez a lapos tetős kockaház, rendkívül érzékenyen reagál. The streetscape that opens up as a panorama is very sensitive to protruding elements like this longhouse.

Minnél beljebb tekintünk a telkeken, annál inkább szembeötlő a 20. század első felére olyannyira jellemző feszültség a változó díszletek és a parasztporta lényegi struktúrájának változatlansága között. Mindenekelőtt látni kell, hogy a gazdasági okok fenntartották a házhoz szervesen hozzátartozó melléképületeket, kamrákat és istállókat. Ami azonban ennél is lényegesebb, és a paraszti polgárosodás külsőségekre koncentráló jellegét mutatja, hogy a lakóház alaprajza továbbra is a szoba-konyhaszoba felosztáshoz ragaszkodott. Nem találjuk tehát nyomát a konyha szerepcsökkenésének, a lakás polgári átalakulásának. S végül, tisztán szerkezeti, anyaghasználati szempontból tekintve is vegyes a kép a helyben előállított anyagokat és a gyári terméket preferáló szemlélet között. Miközben a héjazatoknál a tűzbiztos szilárd anyagok (cserép, eternit) gyorsan elterjedtek, a falazatoknál a vályog megőrizte szerepét. Égetett téglát legfeljebb a nyílások áthidalásánál, a tornácoknál, esetleg a fal lábazatánál használtak, betont pedig (ritkán) az alapozásnál. Végül szólni kell a perényi parasztházak karakterét döntően meghatározó tetőformákról is. Miközben a térségben az alulkontyolt, deszkakivágásokkal díszített megoldások voltak az uralkodóak, itt láthatóan már a két világháború között is többségben voltak az egyszerű kontyolt tetővégek. E szempontból tekintve a település már a Hernád völgyének a Cserehátnál lényegesen kedvezőbb földrajzi helyzetben lévő, szintén kontyolt tetővégeket preferáló falvaihoz áll közelebb. Perény örökséghelyzetét döntően befolyásolta az 1945 utáni kitelepítés. Az elüldözött magyar lakosság helyébe szegényebb sorsú kelet-szlovákiai és magyarországi

399

400


(főként háromhutai) szlovák családok érkeztek. Számukra a perényi házak szociális felemelkedést hoztak, amelynek modernizálását – eleinte legalábbis – nem tartották szükségesnek. Mindez az épített környezet fennmaradása szempontjából előnyösnek nevezhető. Ami azonban még fontosabb, az egykori másfélezer fős lakosságszám tartósan ezer alá csökkent, ami mérséklően hatott az építési kedvre is. Annak ellenére, hogy viszonylag nagyszámú hagyományos portát tanulmányozhatunk a faluban, a településkép összhatása nem nevezhető örökségi szempontból egységesnek. Mindenekelőtt azért nem, mert a festői dombvidékre kapaszkodó utcából letekintve a vasgyár kéményeire nyílik a kilátás. Másodsorban azért, mert az egyenesen futó főutcán viszonylag nagy szakaszokban tárulkozik fel a látkép (egyszerre akár 15–20 házzal), így még ha ritkásan is állnak, de szinte mindenhonnan jól kivehetők a legújabb kor nagyléptékű családi házai. Ráadásul az új épületek nem alkotnak csoportokat, hanem véletlenszerűen ékelődnek az utcaképbe. Harmadszor pedig látni kell, hogy a bejáró munkásfaluban a parasztházak örökségi átértékelődése egyáltalán nem jelentős. Még ha nem is építenek új házakat, a vakolatarchitektúrákat gyakran eltávolítják. Sok helyütt látni, hogy megmaradt ugyan a keresztosztású állóablak, de az egykor hozzá szervesen kapcsolódó keretezésnek nyoma sem maradt. A régi házállomány jelenleg átmeneti állapotban van: reprezentációs értéke már nem jelentős, de a lakhatási igényeket még ki tudja elégíteni. Ebből következően a mindennapi „korszerűsítések” apránként kezdik átszabni a maradék faluképet a műanyag nyílászárók, élénk színű homlokzati festések és áruházi léckerítések formájában.

Poprócs, lásd Jászómindszent A hegy szoknyájának támaszkodó Reste: A falu közvetlenül egy völgykijáratnál fekszik. Ebből adódik főtengelyének sajátos vonalvezetése is. Központi területe egy kisebb domb aljában, két patakvölgy találkozásánál alakult ki. A házak egyrészt a két patak mentén ülnek, de az összefolyás után már a dombocska szoknyájának vonalához tapadnak. A patakmeder folytatásában egykor nagyobb nemesi központ volt, ma (401)


428

(402)

401–402 Reste tulajdonképpen patakparti falu, ám emellett egy kis domb szoknyáját is követi, innen az íves utcavezetés. A házak egykoron a telekbelsők magasabban fekvő részén álltak. Rešica in fact is a brookside village, but it also follows a low hill skirt hence there is a curved streetline. The houses used to stand upon the higher parts within the plots.

200 m

t

T

491

430


403 A falu házai a domb szoknyájának vetik a hátukat. Régebben jellemzően nem a patakmeder szintjén, hanem a domboldalon, a telekbelsőn építkeztek.

TELEPÜLÉSLEXIKON  RESTE

431

404 A hatvanas években a falu teljesen átépült, de azóta csekély a változás. The village was completely rebuilt in the 60s, but little has changed since.

The village houses lean on the hill skirt. In the past buildings took place not on the brook bed level, but on the hillside within the plots.

401

124

családi házakkal beépült utcaszakasz található itt. A két patak völgye, az összefolyás, a régi nemesi telek menti újabb, és a hegy szoknyája menti régebbi utca összességében egy igen érdekes, X formát mutató alaprajzot képez. Főként annak tekintetében érdekes ez az összetett forma, hogy maga a falu rendkívül kis alapterületű. Bár Reste a középkorban vámszedőhely volt, sosem vált jelentős településsé. A törökkort átvészelő kisszámú lakossága kálvinista lett. A református templom a falu legrégibb épülete, de ennek ellenére csak csekély mértékben szól bele a településkép egészébe. Kisebbfajta parasztháznál alig nagyobb hajója a patakmedret kísérő hosszanti parcellák egyikén áll. Esztétikai értékét középkoriasan zömök tornyának köszönheti. Az apró hajó és a torony közti aránytalanság olyannyira kirívó, hogy felmerül a gyanú, talán utóbbi középkori falakat rejthet. Miközben a református templom egy félreeső telken áll, addig az 1800-as évek elejére már többségben lévő katolikusok a patakösszefolyásnál építkeztek. A templom, illetve a körülötte csoportosuló épületek váltak a falu központjává. A katolikus elem megerősödése mögött a földesúri politika állt, amely nem csak „térített”, de a 18. századtól jelentős számú telepest is vonzott Restére. Noha a 19. század elejére a település elérte történeti növekedésének határait, a beépítési módok a későbbiekben sokat változtak. A déli irányba felkapaszkodó patakvölgyi utcák mutatják, milyen is lehetett a régi falukép, ahol a házak nem közvetlenül az utcára néztek, hanem a telekbelsőn álltak. Az idősebbek visszaemlékezése szerint

valaha a templom körül is így építkeztek, amit néhány reliktum épület is megerősít. Ez a laza beépítési mód összefüggésben lehetett az itt élő kisnemességgel, akikről Fényes Elek tesz említést. A nemesek ugyanis a jobbágyokkal ellentétben sokkal szabadabban dönthettek arról, hol és milyen módon építkeznek a telkükön. A kurta nemesek kicsiben megismételhették azt, amit a valódi birtokos nemesek a maguk birtokán megvalósítottak: a csoportos beépítésű majorságot. Két ilyen nagyobb majorság is volt a Restén: egy délen, a falumagtól távolabb, egy pedig északon, a patakparton. A régi, még elemeiben szabálytalan falu a 20. század közepén tűnt el, mikor is a házak véglegesen lehúzódtak az utcavonalra. A leggyorsabb változásra 1945–1970 között került sor, a település lakóházainak zöme ezt a kort idézi. Az azóta eltelt évtizedeket a stagnálás jellemzi, alig épültek új családi házak. Reste a Cserehát felé közlekedő kassai vonat végállomása, ami azonban inkább zsákhelyzetét erősíti, mintsem szuburbanizációs pozícióját. A városi kitelepülés alig érzékelhető, a belső demográfiai tartalékok gyengék, a lakosság elöregedett, ami az évtizedek óta tartó népességfogyás fennmaradását prognosztizálja.

199

403 404

TELEPÜLÉSLEXIKON  RUDNOK

112

Rudnok (Jászó), „19. századi katedrális” a parasztházak között: A falu neve vasmegmunkálási hagyományokra utal, de a településkép szempontjából megha200 m tározóbbnak bizonyult az újkori agyagkitermelés, amely észak felé házépítésre alkalmas szabad területet hagyott maga után. Így alakult ki az a sajátos szerkezetiség, amely egyrészt a dombT vidékre jellemző széles észak–déli völgyi főutcából és a tőle északra futó kelet–nyugati mellékutcákból áll össze. Mivel még a településképződés extenzív időszakában sem volt szükség a patak menti belső telkekre, Rudnok főutcája 405 Rudnok kettős főutcájához északon egy kelet-nyugati sorokból álló volt ma is régies képet mutat, ahol a templozsellérnegyed csatlakozik, amely a felhagyott agyagbánya helyét foglalta el. Érde- mon kívül csak egy-egy közösségi épükes módon a 20. század ötvenes éveiben gyorsan modernizálódó falu sem a délen, let áll a falu fő tengelyében. tehát a Kassához közeli részeken, hanem északon gyarapodott új házsorokkal. A késő középkori kőtemplom helyett On the north a former serf quarter of east-west rows joins the dual high street of Rudník. It emerged in the place of an abandoned clay pit. Interestingly, the fast 1841-ben készült el a ma látható épület. modernizing village in the 50s did not expand with new rows of houses towards Félköríves ablakokkal áttört óriási hasouth closer to Košice, but northward. jója a hozzá csatlakozó félköríves szentéllyel mint valami falusi katedrális emelkedik ki a falu házai közül. A templomtest nagyvonalú kialakításához képest a főhomlokzathoz csatlakozó torony már-már szerénynek tűnik. A klasszicista tömegű, de a barokk kor ízlését is magán viselő katolikus templom építése egybeesett a falu legintenzívebb fejlődési periódusával, amikor is az 1700-as évek végétől majd egy évszázadon át a lakosságszám tartósan 1 000 fő körül mozgott. A falu virágzását elsősorban a nagyszámú betelepülő biztosította, akiket a jászói prépostság hívott be. A telepítés emlékét őrzi a meglehetősen szabályos telekrend. A 18. században Rudnokot egyetlen utca alkotta. Az egymástól 40–50 méterre futó két házsor közötti részen a templomon kívül állt néhány ház is, amelyeket azonban később elbontottak. Az akkori viszonylagos túlnépesedés miatt a mainál is jellemzőbb lehetett az egymás mögé sorolt lakóházak jelenléte. A telkek intenzív beépíté-

433

406 A bányagödrök helyén kiépült zsellérnegyed kevésbé szabályos, zsákutcákkal tarkított rész. The serf quarter built in the stead of the mining pits is less regular, interspersed with dead ends.

sét lehetővé tette, hogy a népesség jelentős része nem folytatott önálló gazdálkodást. A zsellérek aránya mintegy ötvenszázalékos volt 1784-ben. Megélhetésüket az uradalmi erdők és a falutól északra működő agyagbánya biztosította. Az 1800-as évek elején éppen az agyagbányászatból kivont terület volt az, ahol a zsellérség saját telken építhetett magának lakóházakat. A belterületté válásnak két szakasza olvasható le a térképekről. Az első még rendezetlen földfoglalással zajlott, amit aztán utólag kellett rendezni. A második beépítési szakasz már kontroláltabb viszonyokra utal a maga szalagtelkes felosztásával. Rudnok demográfiai tartalékai viszonylag stabilak voltak, így a népességfogyás csak a kiegyezés után érte el a falut. Ettől az időszaktól kezdve azonban óriás mértékű csökkenéssel számolhatunk. Az 1920-ban összeírt 564 lélek a száz évvel korábbihoz viszonyítva a falu megfeleződéséről tanúskodik. Mindeközben a házak száma nemhogy csökkent, de még növekedett is, ami a már említett északi rész beépülésének volt köszönhető. A térképi ábrázolások és a statisztikai mutatók azonban azt is jelzik, hogy az északi rész oda-vissza mozgó hullámban vált csak beépített övezetté. Az első birtokbavételt követően például a 19. század harmincas-negyvenes éveiben a házállomány ritkulása figyelhető meg. Hasonló tendencia érvényesült a 20. században is, amikor is a második világháború utáni térkép a korábban már teljesen kiépültnek feltüntetett második keresztutcát hiátusokkal ábrázolja. Az ötvenes-hatvanas években aztán stabilizálódott a kép. A szegényes, könnyen elbontható zsellérsorok helyét masszív családi házak foglalták el, sőt észak felé további utcákkal bővült a falu.

406 66

235

434


TELEPÜLÉSLEXIKON  RUDNOK

435

407 Rudnokon igen gyakori, hogy két házat építettek egymás mögé úgy, hogy a hátsó épület oromzatát is díszítették. In Rudnok, often two houses were built one behind the other, and the gable of the rear house was also ornamented.

409 Az urasági major, amely a raégi falu fő munkáltatója volt. The manor, it was the main employer of the old village.

408 Rudnokon alig találtunk régi homlokzatot, de a házak ritmusa megmaradt. Hardly any old gables occur in Rudnok, yet the rhythm of the houses persists.

Rudnok tehát a szocializmus évtizedeiben telepszerűen terjeszkedett észak felé, ami miatt csak elvétve került sor főutcai telekvégek beépítésére. Ennek a helyzetnek köszönhetően a telekvégeket lezáró régi keresztcsűrök jó része ma is megvan. Érdekes, hogy a főutca nyugati telkeinél korábban mindenhol, míg a keletieknél és az északi toldalékban csak szórványosan álltak csűrök. Mindez a falu korábbi szociális tagoltságára (parasztgazdálkodók, napszámosok, erdőmunkások) enged következtetni. A melléképületeken túl a kialakításában ez a szociális különbség azonban már nem észrevehető. A telkeken gyakran két hosszúház is áll egymás mögött, amelyek között néhány méteres közt hagytak, így az utca felé a hátsó épület díszített oromzata is érvényesül. A háború után a telkek fokozatosan egy tulajdonba kerültek. Az utca felőli házakat modernizálták, miközben a hátulsók megőrizték eredeti eklektikus vakolatarchitektúrájukat. A főutca főbb elemeiben őrzi történeti miliőjét. A szocializmus első évtizedeiben növekvő, majd a nyolcvanas évektől ismét csökkenő lakosságszámú Rudnok települési örökségének kiegyensúlyozottsága a legfeltűnőbb. Az építési kedv láthatóan mindvégig jellemző volt, de mindez nem járt együtt a régi házállomány drasztikus elutasításával. Az elmúlt évtizedekben inkább a homlokzati átalakítások és kisebb-nagyobb kiegészítések voltak a jellemezőek. A parasztházak modernizációja, cseréje fokozatosnak mondható, majdhogynem természetes ütemű, ami miatt nincs éles törés a történeti és az újabb beépítések között, nem alakult ki szegény magterület és módos új utca. Az utca hatását nagyban emeli a templom és a körülötte álló néhány közösségi épület. Kevésbé integrálódik a falukép egészébe a főutca déli végében található volt uradalmi majorság, amely azonban híven tükrözi a nagybirtok évszázados dominanciáját.

407

408

409

TELEPÜLÉSLEXIKON  SEMSE

Semse, falu a kastély szolgálatában: A dombvidéki falvak jelT legzetessége, hogy a legnagyobb K birtokosok rezidenciája a falu határán túl volt. Semse azonban abszolút kivétel. Az itt található kastély mind a helyi társadalmat, mind a településszerkezetet a maga képére formálta. A zsellérek aránya már a 18. században meghaladta a jobbágyokét, a belterület felét pedig az uradalmi majorságok óriástelkei foglalták el. Az uradalom öröksége az 1945 utáni fejlődést is meghatározta. Az új családi házas övezetet 410 Semse széles főutcája a kastély telkéhez vezet. A modern kori parcellázásokkor mindenekelőtt a felszámolt birtokközpont hea kastélyhoz tartozó gyümölcsösöket építették be. The broad high street of Šemša leads to the ground of the mansion. In modern times first the lyén alakították ki, sokáig érintetorchards pertinent to the mansion were built in. lenül hagyva ezáltal a szalagparcellák alkotta parasztközséget. A Semsey család jelenléte már a középkor folyamán is kimutatható, de a kastélyközpontos településszerkezet csak a 18. században vette fel mai formáját, amikor is szlovák nyelvű jobbágyokkal telepítették újra a majdnem teljesen elnéptelenedett községet. Az első katonai felmérés már kőből épült uradalmi lakot jelez. Az akkoriban még csak földszintes épületnek topográfiai elhelyezkedése is sokatmondó, hiszen a terület legmagasabb pontját foglalta el. A központi telekhez a parasztok szabályosan kimért szalagparcellái folyamatosan emelkedő, és a kastély felé tölcsérszerűen kiszélesedő felvezető „allét” képeznek. Ez a szerkezet világosan egy pontba mutató, barokkos hatást kelt. A vizuális előkészítés után ugyancsak meglepő, hogy maga a kastély homlokzatával elfordul a házaktól, és a mögötte elterülő angolkertre tekint. Csak feltételezhetjük, hogy a 18. század előtti falu még másképp szerveződött. Tény, hogy a kastély melletti templom, amely mai formáját csak 1904-ben nyerte el, falaiban még őrzi a középkori Szent András-plébániaegyház falait is. Logikusnak tűnik, hogy ezek után a falu eredeti központját is itt keressük. A templom előtti utca 200 m

412

129

411 A főutca Semsén nem önálló szerkezeti elem, hanem a kastélyhoz felvezető „allé”. The high street of Šemša is not an independent element but an avenue to the mansion.

412 A kastély relatív jó műszaki állapotát a folyamatos használatnak köszönheti (elmegyógyintézet). The mansion is in relatively good technical condition due to permanent use (mental hospital).

437

438


TELEPÜLÉSLEXIKON  SEMSE

439

házat húztak fel a hetvenes években. Másrészt a rendszerváltásig valóban egységes utcaképet az elmúlt két évtized erőteljes építkezési tevékenysége kezdi fellazítani. A kilencvenes évek óta Semse kedvelt célpontja a városi kitelepülőknek, akik azonban kevéssé fogékonyak a települési környezet értékei iránt. Mivel viszonylag rövid, és a terepadottságok miatt panorámaszerűen feltárulkozó utcáról van szó, a nem illeszkedő beépítések különösen zavaróan hatnak. Ugyanakkor a barokkosan komponált településkép legfőbb eleme, a kastély ma is betölti vizuális feladatát. Állapota is megfelelő, mivel a benne működő szociális intézet elvégzi a szükséges karbantartásokat. A majorság épületeinek jó része is áll, igaz sokszor csak tömbszerűségükben érzékelhetően. 413 Az új falu a régi uradalmi parcellák helyén, már-már telepszerűen épült fel. The new village was built in the place of the old manorial grounds, almost plantation-like.

413

íves vonalvezetése talán a valamikori orsós szerkezet hagyatéka lehet. Emellett szól az 1854-es kataszteri térkép olvasata is. A falu északi részén a kastély és a majorság által el nem foglalt részeken ugyanis háztelek nagyságú és formájú gazdasági kültelkek láthatók, amelyeket később egybevontak. Ami azonban biztosan állítható, hogy a 18. századi kastély-központos tölcsérszerű alaprajz a 19. század elején zsellérrészekkel bővült. A toldalék azonban nem kapcsolódott közvetlenül a korábbi belterülethez, mivel a falu északon és délen is uradalmi földekkel volt határos. A zsellérsor így kétszáz méterrel távolabbra került, a kassai út és egy uradalmi majorság mellé. A tucatnyi telekből álló falurész közepén kereszt állott, széléhez pedig temető csatlakozott, ami a falumagtól történő relatív függetlenségének volt a jele. Megerősödése esetén Hatkóchoz hasonló apró településsé fejlődhetett volna, ám nemhogy erre nem került sor, de a 20. század közepére felszámolódott. A helyén található újabb keletkezésű családi házas telep nem tekinthető a zsellérsor szerves folytatásának. Egy-két reliktum házon kívül a legtöbb helyen még a telekkiosztások sem követik az eredeti formákat. A falu 20. századi terjeszkedését ugyanis nem a volt paraszti telkek átvágása, kiegészítése, hanem az egy tagban lévő egykori uradalmi belsőségek felosztása határozta meg. Annál is inkább, mert a földesúri óriásparcellák szinte abroncsként fogták körbe a történeti belterületet. Ezek telkesítésével a hatvanas évektől a régi falu mellett egy új Semse épült, amely főként családi házakból, kisebb részben pedig nyaralókból áll. Az építési telkek bősége okán a történeti főutca házhelyeit nem kellett megosztani. Ez azonban azzal a következménnyel járt, hogy a belterület széthúzódott: a falu szélső házai között 700–800 méteres távolság alakult ki. Az elkerülő út révén pedig a régi és új falurészeket összekötő történeti országút a falu modern kori főutcájává válhatott. Mindezek után azt gondolhatnánk, hogy Semse belső magja, tehát a történeti főutca megőrizte arculatát. Ez azonban csak részben felel meg a valóságnak. Egyrészt a főutcán is volt egy uradalmi telek, amelyen a falu arányait messze meghaladó közösségi

41, 411 71

TELEPÜLÉSLEXIKON  SOMODI

(415)

Somodi, a vízparti „óriásfalu”: A fürdőjéről nevezetes Somodi méreteit tekintve a szomszédos Torna és Szepsi városával vetekszik. Miközben Szepsi történeti főtengelye alig egy kilométer, a régi tornai Fő utca pedig mindössze ötszáz méter, Somodiban a kastély és a történeti falumag nyugati házsora között két kilométert is gyalogolhatunk. Nem meglepő hát, hogy a falu több részre tagozódik. Ezek a részek azonban nem valódi negyedek, sokkal inkább földrajzi helyzetre utaló elnevezések. Így használatos az Alvég, Felvég, a Felsősor, Alsósor, Vízköz elnevezés. A rozsnyói püspökök egykori nyaralókastélya pedig lényegében nem is része a falunak. Somodi messze elmarad két említett szomszédjától a városias külső tekintetében, pedig több forrás is bizonyítja, hogy magában hordozta a mezővárosi fejlődés lehetőségét. A 13. században vámszedő hely volt, itt húzódott ugyanis a szepesi káptalan határa. Később Szapolyai János egy levelében „városunknak” nevezi Somodit, és a későbbiekben is szokás volt mezővárosként emlegetni. Határában a török időkben katonasággal őrzött földsánc (földvár) lehetett, majd ezután egészen 1849-ig helyőrség


477

(414) 200 m

M

T


utc a, k is

hid ak

M

K

441

414–415 Somodi másfél kilométer hosszan követi a patakpartot. A templomnak is otthont adó északi fő utca és a vele párhuzamos második településtengely közötti terület, a Vízköz, csak a negyvenes-ötvenes években kezdett beépülni. Drienovec follows the brookside one and a half kilometer long. The Vízköz (between waters) only started to get built in in the 4050s. It lies between the northern high street accommodating the church, and the parallel, second settlement axis.

működött a településen. A házaknál elszállásolt katonaság a népi építészet bizonyos fokú innovációját követelte meg, hiszen külön hálóhelységre és nagyobb lóistállóra volt szükség. Ennek helyi jellegű „városiasító” hatását azonban nem szabad túlbecsülnünk, hiszen kisebb-nagyobb mértékben más falusias települések építészetét is átalakította. A 19. század végén megnyitott szénbánya jóval erősebb urbanizálódást fejthetett volna ki, de a tüzelőanyag rossz minősége hamarosan csődbe juttatta a vállalkozást. Végül – bár a helytörténeti munkák nem említenek vásárokat – a 19. századi térképen felbukkan a kastéllyal szemben elterülő „vásárhely” dűlőnév is, ami az egykori, az átlag falusi szintnél mindenképpen fejlettebb kereskedelmi tevékenységre vall. Az említett tényezők azonban legfeljebb a városiasság felé megnyíló, de ki nem használt lehetőséget jelentettek. Somodi térszerkezetében, építészeti karakterében nem találjuk morfológiai nyomát a városi fejlődésnek. A helytörténeti irodalomban felbukkanó „megyeháza”, illetve az alsó iskolával és a Somodi fürdő épületével öszszefüggésben emlegetett kolostorok kérdése nem kellően tisztázott. Annyi azonban állítható, hogy az említett objektumok mai megjelenése a nagyobb léptékű falusias ingatlanokra emlékeztet. Somodi legfőbb sajátosságát tehát nem is annyira lehetséges mezővárosi múltjában érdemes keresni (bár a további kutatások, talán erre is fényt derítenek majd), hanem szerkezetének patakparti jellegében, a nyaralókastély szerepében, illetve abban a kőműves- és ácstradícióban, amely a 20. században néhány egészen különleges, a környékre nem jellemző megoldást mutatott fel. Somodi szerkezeti jellegét különös topográfiai helyzete határozza meg. A karsztforrásokat felgyűjtő patak ugyanis a síkságra érve nem egyenesen tart a Bódva felé, hanem irányt változtatva a hegység lábánál egy darabig „visszafelé”, északnyugati irányba folyik. Ebből adódik, hogy a falumag egyszerre völgyszerű és síksági is egyben. A pataktól északra futó „Nagysor” telkei enyhén emelkednek, míg az attól délre

415

442

174


TELEPÜLÉSLEXIKON  SOMODI

416 Kis betonhidak a patakkal afféle „falusi Velence” hatását keltik.

417 Különleges hatásúak azok a csűrök, melyek hátsó kiskapuja a patakmederre nyílik.

The small concrete bridges over the brook impart a ‘village Venice’ milieu.

Barns with small back doors giving on to the brook bed provide a singular effect.

kialakult „Kissor” igazi síkvidéki hangulatú. Ám mindkettőre áll, hogy a vonalvezetésükben kimutatható „S” kanyarulatot a patakhoz való igazodás tette szükségessé. A két párhuzamos sor valaha egy igen széles, mintegy nyolcvanméteres egységes patakparti utcát képezett. A középső, vízkertnek nevezett rész csak a 19. század végétől kezdett beépülni és majd a 20. század hatvanas éveiben nyeri el mai beépítettségét. Ebből adódik, hogy az Alsósor déli térfalát századfordulós parasztházak, míg északi oldalát ötvenes-hatvanas évekbeli típusházak alkotják. A Felső soron nem ilyen éles az ellentét, mivel az már a 20. század első felében telkesedni kezdett. A vízkert beépülésével a falu kapcsolata a vízfolyással alapvetően megváltozott, mivel a meder a legtöbb helyen a kertek végében fut, így az utcáról nem is látható. „Kárpótlásként” a kis keresztirányú utcák hídjairól nyílnak hangulatos látképek. Az utcaképben fel-felbukkanó, majd a kertek alatt elsiető folyóvíz Somodi faluképének leghangulatosabb színfoltja, amely a múltban persze korántsem csak „hangulati” elemként volt jelen a falu életében. Viszonylag jó állapotban maradt fenn a felső vízimalom impozáns tömbje, még a hajtókerék helye is megvan. A két világháború között a mecenzéfi származású Gedeon család tulajdonában lévő szerkezetet – sok környékbeli társával ellentétben – nem állították át sem villamos, sem robbanómotoros üzemre. Az utcában lakók szerint egy felújítás után, akár üzembe is lehetne állítani. Az Alvégen is volt malom, de itt már csak a kicsiny duzzasztott tavacska emlékeztet rá.

443

Somodiban nemcsak a malmok, de más gazdasági melléképületek, így például a csűrök is kihasználták a víz közelségét. A felvégi portákat lezáró csűrökből kicsiny ajtón lehetett kijutni a vízhez. A víz közelsége még a 20. század második felének beépítéseit is meghatározta. A patakkal párhuzamosan egy mentesítő csatornát építettek, amely mentén házhelyeket mértek ki. A házakhoz autónyi szélességű betonhídon át lehet bejutni. A számtalan kicsiny híd sajátos vízparti hangulatot áraszt, példájaként annak, hogy a háború utáni falurendezések során is keletkeztek szép utcaképi együttesek. Somodi karakterében tehát a patak játszotta a legfontosabb szerepet, ugyanakkor vannak egyéb karakterképző elemek is: keleten a kastély, középen a templomdomb, nyugaton pedig a zsellérfertály. A kastély lényegében nem szerves része a falunak. Jellemző, hogy telke minden korábbi előzmény nélkül, csak a 18. század végén alakul ki, miután Mária Terézia Somodit a rozsnyói püspökségnek adományozta. A gazdálkodást szolgáló majorságtól elkülönülve az 1780-as években kezdték felépíteni a reprezentációt és pihenést egyaránt szolgáló késő barokk kastélyt, amelyet az 1800-as évek elején néhány elemében klasszicizáltak. Az épület eredetileg is nyaralókastélynak készült, ezzel magyarázható, hogy nem szerves része a településstruktúrának. Nem úgy a vele egykorú templom, amely a falu központját jelöli ki. Körülötte a 19. században még nagyobb, szabálytalan alakú telkek álltak, amelyek mára feldarabolódtak, szalagtelkesedtek. Egyedül a telekbelsőn álló plébánia tömbje lazítja fel a tömör

417

416

121

444


Stósz, a faluvá lett szepességi bányaváros: Ellentétben a régió más településeivel, Stósz szerkezete az elmúlt évszázadok alatt alaposan megváltozott. A középkori templom körüli településmag alig érzékelhető már, miközben a patakvölgyben szabályos úti falu jött létre. Bányáinak kimerülése után a 19. század iparosításának hőskorában sikeresen modernizálta céhes hagyományait, így ha nagyvárossá nem is, de ipari községgé tudott válni. Egykoron világhírrel büszkélkedő késgyárának régi

492

(419)

418 Somodi kőművesfalu volt. A környéken szokatlan megoldásokkal kísérletező mesterek hagyatéka ez a magtárral egybeépült porta. Drienovec used to be the masons’ village. This house built together with granary is the heritage of the craftsmen who experimented with structures unusual in the region.

418

beépítést. A templomdombra kapaszkodó kicsiny mellékutcában sűrű összevisszaságban állnak a házak. Mindez egyedi színfolt a tágas parasztportákból álló faluképben. Az ilyesfajta aprótelkek még a nyugat felé elágazó zsellérnegyedben is ritkák. A zsellérnegyed a maga elágazó utcarendszerével a 18. század végén, 19. század elején alakult ki, szoros összefüggésben a rozsnyói uradalom megjelenésével. Akkoriban néhány évtized alatt harmadával nőtt a lakosságszám, amit hasonló mértékű házgyarapodás kísért. A zsellérházak nem tartoztak a falu legtekintélyesebb portái közé, ami miatt többségüket a 20. század hatvanas évei után elbontották. A településrész szociális státusza ma sem túl magas, felső részénél pedig a minden tekintetben legrosszabb helyzetben lévő romatelephez kapcsolódik. A zsellérnegyed 20. századi átalakulása inkább kivételnek számít az amúgy történeti utcaképekben gazdag faluban. A régi porták magas aránya annak köszönhető, hogy Somodi jellegzetes kőművesfalu volt, ahol a mezőgazdasági munka mellett, illetve helyett a családfők már a 20. század első felében is eljártak dolgozni a városi építkezésekre. Ennek a hagyománynak tudható be az igen jó minőségben kivitelezett hagyományos parasztporták magas száma. Szintén a kőműves tradícióknak köszönhető be, hogy a második világháború utáni típusházak első generációja még szervesen illeszkedik a faluképbe. A széles oromzatú, tetőtér-beépítéses családi házak a modernizálódó falusi hagyományok utolsó állomását jelentették. A hetvenes évektől Somodiban is új korszak kezdődött, amely azonban nem rajzolta át döntő mértékben főutca látképét. Az emeletes, lapos tetős, majd később sátortetőssé váló családi otthonok a falu keleti és nyugati végéhez csatlakozó telepeken, valamint az egykori dűlőutak mentén alkotnak elkülönülő negyedeket.

419–420 Stósz főtere egykor orsós lehetett, de a terepadottságok miatt ez az alaprajz sosem volt igazán markáns. A 19. században ráadásul a patak menti főutca vált a legfontosabb szerkezeti elemmé, amelyhez a főtér is igazodni kezdett. The main square of Štós could have been spindle-shaped once, yet for the terrain this plan was never clear. In the 19th century moreover, the high street along the brook become the most important element, and the main square adjusted to it as well.


155

(420)

200 m

felső gyárnegyed középkori településmag bányász lakónegyed

régi utcavonal völgyi falu

újabb lakótelep toldalék

újabb gyárnegyed

446


421 Az egykori gyárnegyed még megvan, de rossz állapotú épületei a szocializmus évtizedeiben felhúzott tömblakások mellett. Old buildiungs of former industrial districts with modern block of flats in background.

épületei azonban ma már magukra hagyatottan pusztulnak. Kevés megmaradt bányászháza legjobb esetben is csak hétvégi nyaralóként szolgál, de a néhány évtizede felhúzott tömbházakban is egyre több az üres lakás. S noha még mindig hétszázan lakják a völgyet, a pesszimistább stósziak már a település teljes elnéptelenedését vizionálják. Ez azonban túlzásnak tűnik, ha figyelembe vesszük a korántsem válságos demográfiai tartalékokat. A statisztikai hivatal 1999-ben készített korfája szerint a lakosság mintegy 20 százaléka 18 év alatti volt. Stósz 1881-ig Szepes vármegye része, de földrajzi helyzeténél fogva az újkorban egyre erősödő szálak fűzték Abaújhoz, főként a két Mecenzéfhez. Hiába, hogy Szomolnok légvonalban csupán négy kilométer, míg Alsómecenzéf majd a duplája, ha az előbbi város eléréséhez négyszáz méteres szintkülönbséget kell leküzdeni, míg utóbbihoz kényelmes völgyi úton is el lehet jutni. De nemcsak a közlekedési nehézségek, hanem a kereskedelmi kapcsolatok is az utóbbi irányba orientálták Stószt. Miközben észak felé hasonló adottságú bányavárosok sorakoztak, a Bódva völgye kaput jelentett a fémtermékek felvevő piacaira. Nem véletlen tehát, hogy középkori öröksége, amely Szomolnokhoz, illetve Gölnicbányához kötötte, idővel elhalványult. Helyzete egyre inkább a hasonló utat végigjáró Alsó- és Felsőmecenzéfhez vált hasonlatossá, ami végül a mánta német etnikai csoporttudat kialakulását eredményezte (bár ennek határai nem mindig világosak, és gyakorta a szomolnokiak is mántának nevezik magukat).

TELEPÜLÉSLEXIKON  STÓSZ

447

Akárcsak szomszédjai, Stósz is elszórt bányásztelepek, szénégető tanyák és hámorok „összeköltözése” révén jött létre a 14. században. A városalapítás előtti időkből már tudomásunk van több hegyi szórványról, amelyek emlékét a „Portsche”, a „Hőgen”, Windischdörfel” és a „Beksboden” nevű dűlőnevek őrzik. A város kialakulásának fokozatosságra jellemző, hogy bár 1341-ben már temploma van, de még a 15. századból is akad forrás, amely Szomolnok tartozékának nevezi. Az elhúzódó benépesülés és a topográfiai adottságok miatt Stósznak nincs szabályos főtere, habár az orsós formára való törekvés kimutatható. A történeti településszerkezetben három morfológiai egység különíthető el. Az első a templom körüli középkori településmag, a második az innen kifutó ágszerűen feltárulkozó munkásnegyed, a harmadik a főtértől keletre fekvő, patak menti rész. A legtöbb problémát a templom körüli középkori eredetű településmag szerkezete veti fel. Az egykori beépítés beazonosítását nehezíti, hogy 18–19. században nagymértékben módosultak a város korábbi hangsúlyai. Ami bizonyos, hogy a templom körüli városmag egy összefutó völgyrendszer kapujában helyezkedik el, akárcsak a szomszédos Alsómecenzéf központja. Stószon azonban a két kis keresztvölgy patakocskáit lefedték, így csak a történeti térképeken tárulkozik fel az alaprajz vízrajzi meghatározottsága. A városmag legrégebbi építménye a katolikus templom, amely egy korábbi gótikus egyház kibővítésével nyerte el mai nagyságát az 1500-as évek legelején. Déli oldalához csatlakozó tornya még későbbi, 1611-ből való. Reneszánsz

422 A régi főtér felé közeledve az utcavonal fokozatosan összezáródik, míg végül néhány emeletes tömbben (pl. városháza) éri el csúcspontját. As we approach the old main square the streetline gradually condenses, then climaxes in some storeyed blocks (e.g. town hall).

150

448

419

138


alaptömegére idővel barokk toronysisak került. Az épület szép példája az egymást követő stíluskorszakok egymáshoz igazodó átépítéseinek. Az eltelt évszázadok alatt nemcsak a templom, de maga a tér is megváltozott. Arról, milyen is lehetett pontosan a középkori szerkezet, amelynek ékkövét jelentette, legfeljebb sejtéseink lehetnek. A város fából épült, így nem számolhatunk középkori házak fennmaradásával. Az első térképi ábrázolás alapján arra következtethetünk, hogy Stósz a pataktól északra emelkedő domboldalon, a Szomolnokra vezető régi út mentén alakult ki orsószerűen kiszélesedő utcás településként. A patakvölgybe csak évszázadokkal később, valamikor a 18–19. század fordulóján húzódtak le a házak. A leköltözés emléke még a 20. század közepén is élénken élt az emberek emlékezetében. A város nevét ugyanis onnan eredeztetik, hogy a szétszórtan álló domboldali házak idővel a patak felé tolódtak, azaz stószosodtak (a német stoßen-tolni igéből). A 18. és a 19. századi térképek összevetése megerősíteni látszik a helyiek emlékezetét. A leköltözés révén megváltozott a központ arculata is. Az első katonai felmérésen még azt látjuk, hogy a templomot északi irányból házsor övezi, amely mára szinte teljesen eltűnt, illetve átalakult. A templomot egykor kis vízfolyás választotta el a tőle nyugatra eső lejtőktől, ahol ma a Wlaszlovits-féle városi palota áll. Ugyanezeken a lejtőkön az 1700-as években még sűrűn álltak a lakóházak. Feltehetően maga az országút is itt haladt, legalábbis az esősebb időkben. Azóta eltűnt nyomvonala az első katonai felmérésen még kivehető. Akkoriban a fő közlekedési tengely a patak mentén haladt ugyan, de vele párhuzamosan még használatban volt a domboldalon futó régi országút is. Noha a házak eltűntek mellőle, kisebb utcaként egészen a 19. század végéig fennmaradt. Ekkor azonban a palota építése miatt megszüntették. A palota építészeti zárköve annak a társadalmi átalakulásnak, amely a bányavárosi és céhes tradíciókat felszámolta, hogy helyettük modern gyáripari termelést honosítson meg. A régi világ hanyatlása a 19. század első felében következett be, mikor a város felhagyni volt kénytelen a tárnák művelésével. A válság a lakosságszám alakulásában is megmutatkozott. Az 1800-as években még közel másfél ezer lakossal számolhatunk, amely néhány évtized alatt ezerre esett vissza. Ilyen esetekben a lakosság vagy az elemi megélhetést biztosító mezőgazdaság védőbástyái mögé húzódik, vagy a bányászat gazdasági szerepét átvevő feldolgozóipar felé mozdul el. Stószon ez utóbbi történt. A késgyártás korábbi céhes tradícióin túllépve a lengyel származású Wlaszlovits család révén már 1803-tól manufakturális keretek között folyt a termelés. Az 1880-as években további két vállalat alapítására került sor. A templommal szemben emelkedő szecessziós palota az ipari-kapitalizmus útjára lépő város legfőbb építészeti szimbóluma. Gazdagon díszített saroktornya a vele szemben lévő templomtoronnyal vetekszik. A palota és a templom uralta tér mögötti domboldalon rendezetlen telekcsoport terül el. A tömbbe látszólag értelmetlenül benyúló zsákutca vonalában haladt a fent leírt régi országút. Az itt álló épületek zöme azonban újabb családi ház, így a történeti miliő kevéssé hangsúlyos. A templomtér északkeleti telek-


449

423 A főutca rendkívül szabályos beépítést mutat. A patakot kísérő fasor miatt az utcaképen az északi és a déli házsor külön-külön érvényesül. The high street shows a very regular building in. In the streetscape, the southern and northern rows of houses appear separately because of the tree alley along the brook.

sora szintén modernizálódott. Ezek a telkek valaha a régi országút északi elágazása mentén jöttek létre. A templomtól délre eső részeket történeti épületek alkotják. A pataktól a templomhoz vezető utca akkoriban nyerhette el mai formáját, amikor a házak a domboldalról a leöltöztek mai helyükre, a domboldali út megszűnt, a telkek pedig 25–30 métert előre húzódtak. A telek belső felosztása, valamint formája alapján a régi utcavonal még ma is beazonosítható. Az előrehúzott teleksoron városiasan zárt beépítés jött létre ki, amely szinte beleütközik a templom déli homlokzatába. A városias hatást csak fokozza, hogy a meredek terepviszonyok miatt a házak legalább egyik végükön félemeletnyi lábazattal rendelkeznek. Sőt, még emeletes épületre is akad példa. Az utcakép egészének hatása mégsem teljesen zárt, mivel a nyugati térfal meglehetősen hiányos. A templomtól délre eső háromszög alakú tömb telkei ugyanis szabálytalanok, s így a rajtuk álló házak is esetleges tájolásúak A 18. században még itt volt a városka főtere, északi csücskében a templommal, vele átellenben a városházával. Utóbbi tömbje minden valószínűség szerint a mai könyvtárral azonos. A háromszögletű tér beépülésével a 19. század végén a település arculata alapvetően megváltozott, a központ pedig nyugatabbra tolódott. Az új főtér a patakösszefolyás melletti szabadon hagyott területen alakult ki, amelyet parkosítottak és középpontjában tűzoltószertárt létesítettek. A látvány legmeghatározóbb elemei a templom homlokzata, a házak fölé magasodó, de teljes töme-

150

450

422, 423



424 Az új gyáregységet nem a régi gyár helyén, hanem átellenben, a település másik végén építették fel.

425 A völgyrendszer kisebb ágaiban rövid, kacskaringós utcák alakultak ki.

The new factory unit was not build in the place of the old one, but on the other end of the settlement.

Short, meandering streets have emerged in the smaller branches of the valley structure.

gében nem érvényesülő torony-, valamint a mágnáspalota. A domboldalon további nagyobb léptékű épületek is feltárulkoznak. Sajnos az elmúlt évtizedek bontásai és a léptékében oda nem illő építkezései szinte felismerhetetlenné tették a tér harmóniáját. Jobban őrzi történeti karakterét a patak mentén futó főutca, legalábbis annak a lenti nagyhídig ívelő szakasza. Nem véletlen, hogy a rendezési tervben kijelölt műemléki zóna is elsősorban ezt a részt védi. A főtér és a főutca határa ott húzható meg, ahol a templomtól levezető meredek utcácska eléri a patakmedret, és a híd körül egy kis elágazó teresedés képződik. Ezen a ponton épült fel II. József idején az evangélikus templom is, amelyet azonban az utcavonaltól hátrahúzva kellett elhelyezni. Míg a főtér történeti értéke a ligetes, szórt beépítésben rejlik, addig a főutcát a mértani szabályosság jellemzi. A harminc méter széles tengelyt a szabályozott mederbe terelt patak osztja ketté, partján egy-egy szépen gondozott fasorral. A déli és északi utca házsora között húzódó zöld folyosó maga is térfalként funkcionál. A szabályosságon és a középső zöld térfalon túl további két sajátossága van az utcaképnek. Elsőként, hogy a régi városmagtól távolodva a házak léptéke lecsökken, másodszor pedig az, hogy az északi utca oldala általában újabb és ezért rendezettebb beépítésű. Az első megállapítás nem igényel különösebb magyarázatot, hiszen a központtól távolodva természetesnek mondható az utcakép egyszerűsödése. A második megállapítás azonban az utca történetének sajátosságából következik. Az első katonai felmérés szerint a főtérről két utca haladt kelet felé. Az egyik a mai nyomvonal men-

451

tén, a déli házsor előtt, míg a másik a hegyoldal szoknyáján, a mai északi házsor mögött. A következő fél évszázadban a szabályozásoknak köszönhetően a domboldalról fokozatosan lehúzódtak a házak mai helyükre. A régi beépítés vonala a telekformák törései mentén ma is szépen kirajzolódik. Bár az egész utcára érvényes, hogy a házak építési ideje a 19. század derekára, végére tehető, elszórtan még érvényesülnek a régi szepességi hagyományok is. Néhány épületnél látható a nagykapun át megközelíthető fedett közlekedő, a „leib” vagy más néven „dufart”, máshol az utcai front hármas ablakkiosztása maradt meg. Utóbbi már az utcai helyiség differenciáltabb használatára, a hálófunkció leválasztására utal. A szepességi hagyományok visszaszorulása a boronás fafalazatok elhagyását hozta magával. A boronák helyett szórványosan megpróbálkoztak a faszerkezetes (fachwerk) falazatok alkalmazásával is, de a fejlődés fő irányát a kő és a tégla jelentette. A századforduló főutcája a maga széles, eklektikus díszekkel teli homlokzataival híven tükrözi Stósz városi hagyományait. A stószi udvarokon a házakhoz rendszerint csak egészen kicsiny ól, illetve fáskamra csatlakozik. A 20. század elején a lakosságnak mindössze 10 százaléka élt a mezőgazdaságból. A kenyerüket főként ipari munkásként megkereső stósziakra a háztáji gazdálkodás nem volt jellemző. Ebből a szempontból Stósz építészete élesen különbözik a szomszédos Mecenzéfétől, legalábbis annak legjellegzetesebb, volt hámorkovácsok lakta részeitől, ahol impozáns csűrök és melléképületek egészítették ki a lakóházat.

420

95 176

423

452

424

421

98

197, 425


Stósz történeti főutcája a patak kanyarulatán átívelő kishídig tart. Az egymással párhuzamosan futó északi és déli utca itt összefut, majd egy kisebb teresedést képez. A „keleti városkapu” után már csak néhány polgárház áll, amelyeket azonban a felismerhetetlenségig átalakítottak. Ugyaninnen egy kis utca is leágazott, amely egy 18– 19. században létrejött, orsó alakú tömböt tár fel. A tömb meglehetősen szabálytalan telekrendszere jelzi, hogy itt volt valamikor a szegénynegyed. A régi házakból csupán mutatóban maradt meg egy-egy. Ezen a területen épült fel ugyanis a szocialista város, a maga emeletes tömbházaival és a Sandrik gyár üzemeivel. Az új gyár felépülésének azonban nem a szegénynegyed volt az egyetlen kárvallottja. A régi késgyárak, amelyek a várostól nyugatra épültek ki a századforduló környékén, a hatvanas évektől kezdve rohamosan pusztulni kezdtek. Az archív fotókon feltárulkozó klasszikus ipartelep a maga fachwerkes csarnokaival, időjelző tornyával és szétszórtan álló munkásházaival és polgárias villáival csak szórványos emlékben maradt fenn. A megmaradt épületek fadíszítményei az 1880-as években alapított Stószfürdő hatását mutatják. Az alpesi „üdülő stílus” egyébiránt nem csak ezeken az épületen, de szerte a városban fel-felbukkan. Akad villa, amely teljes egészében fából készült. A 19. század végén a felső rétegek körében megfigyelhető fahasználat és a város tradicionális faépítészete között legfeljebb annyi összefüggés lehet, hogy könnyű volt ügyes kezű ácsmestereket találni. A gyárnegyedhez lazán kapcsolódtak azok a kis utcák, amelyek a főtértől indultak egy-egy kisebb völgy irányába, majd ágszerűen szétfutottak. A kicsiny parcellákon egyszerű munkásházak épültek, amelyeken nyoma sem volt a polgári rétegekre jellemző díszítőkedvnek. Stósz települési értékei ma még jobbára kihasználatlanul állnak. A műemléki zónából nemcsak a gyárváros maradt ki, de a 19. századi városközpontot sem fedi le teljes egészében. A terv készítői nyilvánvalóan nem merték felvállalni az anyagi kockázatot, ami az ilyen, ma már jellegüket vesztett, de kellő rehabilitációs érzékkel még visszavarázsolható részek kapcsán óhatatlanul felmerül. Az örökségvédelmi problémákat csak tetézi a második világháború utáni lakosságcsere, amely részeként munkácsi szlovákok érkeztek a kitelepített mánták helyére. A múlt értékeinek feltárása és bemutatása így óhatatlanul érinti a helyi lakosság ellentmondásokkal terhes identitásának problémakörét is.

Szádelő, a sziklák szorításában: Szádelő a hasonló nevű 200 m völgy miatt széles körben ismert település. A turisztikai t kiadványokban szereplő fotók és a völgy romantikájából táplálkozó elképzelések talán túl magasra teszik a mércét. A valóság az, hogy Szádelő a hasonló elsorvasztásra ítélt falvakkal összevetve viszonylag erőteljes építészeti átalakuláson ment keresztül. A háború előtti lakóházainak aránya alig haladja meg a 10 százalékot, a típusházak még a legbelső falumagot is átformálták. Kevésbé impozáns természeti környezetben az átlagember minden valószínűséggel már „jellegtelennek” tartaná a falut. 426 A hasonló nevű völgy kijáratánál fekvő A mindössze kétszáz méteres falumag egy „V” alakban kisközség egyetlen utcából áll, amelyből egy meredek leágazás indul el a dombtetőn álló kiszélesedő utcapárból áll. A hasonló környezetben fekvő templomhoz. Ájjal ellentétben azonban nem a völgy szája felé keskenye- This village, in the mouth of a valley with dik, hanem épp ellenkezőleg, arra szélesedik ki a falu. Az similar name, consists of a single street with utca keleti oldala a patak mentén fut, egysoros beépítés- a steep branch leading to the church on the hill. sel. A nyugati tengely ugyanakkor felkapaszkodik a patakvölgynél 10 méterrel magasabban fekvő templomig, szintén egysoros beépítéssel. S bár a két tengely közötti részen csupán két-három ingatlan áll, ezek rendkívül hangulatos utcaképeket kínálnak. A szintkülönbség miatt például az egyik épület hátulsó padlásfeljárója a felső utcából létra nélkül is megközelíthető. A belső részek halmazszerű telekadottságaiból adódóan ez a néhány ház nem sorszerűen rendezett, hanem szabadon álló. Az egymás fölött kibukkanó tetőidomok fölött pedig a település legmagasabb pontját elfoglaló református templom tornya emelkedik az ég felé. A régióban több falu is van, amelynek csupán egy temploma van, de Szádelő az egyetlen, ahol a szakrális épület nem a katolikusokat szolgálja, hanem a református gyülekezetet. Ennek oka, hogy a török korban elnéptelenedett falut a Tornán tevékenykedő Hirkó páter elől elmenekülő református gyülekezet alapította újra. A gyülekezet nem volt nagy, az 1720-as években mindössze 8-9 családot írtak össze, II. József korában pedig még mindig csak 168 fővel számolhatunk. A kalapos király idejében épült a mai templom, miután az első – talán még fából készült építmény – leégett. Mai formáját 1909-ben nyerte el, ekkor készült el torony is. Az alig 600 holdnyi határral rendelkező református közösségben nem alakultak ki jelentős szociális különbségek. Az 1850-es évekre 350 fölé emelkedő lakosságszám

194

454

427

7

428


TELEPÜLÉSLEXIKON  SZÁDELŐ

427 A szádelői romantika a völgy bejáratával. A valóság az, hogy lenn a faluban már igen ritka az ilyen romantikus látvány.

428 Szádelőn a házállományt az elmúlt évtizedekben szinte teljesen lecserélték.

Zádiel milieu with the mouth of the valley. Actually, such a romantic spectacle is rare down in the village.

The housing stock has been almost completely replaced in Szádelő in the past decades.

egyben az eltartóképesség felső határa is volt. A századfordulón már csak kétszázan élnek a faluban. A nagyfokú népességcsökkenés az oka annak, hogy az 1906-os tűzvész után a házak jelentős részét már nem építették újjá. Számokban mindez azt jelenti, hogy az 1900-ban mért 71 lakóingatlannal szemben tíz év múlva csak 52-t jeleznek a statisztikák. A falu déli szegletében például, ahol mindkét katonai térkép jelöl házakat, mindössze két régi épület áll. Tűzvészek korábban is pusztították Szádelőt, 1785-ben és 1811-ben. A katasztrófák döntően hozzájárultak a kőépítkezés elterjedéséhez, és a szilárd héjazatok alkalmazásához. 1910-ben a házak 80 százalékát már cseréppel fedték, ami kiugróan magas aránynak számít. A szilád anyagok gyors terjedésén túl, a szádelői házak nem tartották a versenyt a századfordulón kibontakozó paraszti architektúrával. Tornácok alig épültek, a másfél traktusos gazdaház ismeretlen volt. A homlokzatok visszafogottak, a falak fehér alapszínét ritkán élénkítették színek. Legalábbis erről tanúskodik az a 78 porta, amely az 1945 előtti időkből fennmaradt. A hatvanas években Szádelőt a frissen létrehozott Udvarnok–Méhész faluhoz csatolták. S bár „nevét elvesztette”, a falu lényegesen jobb helyzetben volt, mint Méhész, ahol a cementgyár miatt megtiltották az építkezéseket. Két-három új utca keletkezett és a belső részeken is intenzív építési tevékenység zajlott. A kilencvenes évekre azonban elfogyott a lendület. A folyamatos migráció mára felemésztette a demográfiai tartalékokat, a falu rohamosan öregszik. Mivel a történeti házállomány a szocialista évtizedekben nagyrészt elpusztult, a falumegújítás turisztikai lehetőségei is korlátozottab-

455

bak, mint a Karszt többi településén. A paraszti miliőt kereső kassaiak jelenléte sem számottevő. Ennek oka, hogy a háromszáz éves református telepes falu csupán egy-egy szegletében nyújtja azt a romantikát, amelyet a hozzá hasonló aprófalvak egész megjelenésükben képviselnek.

457

115

V t áruház

V, új

T

gút

szá

i or rég

t 200 m

429

Szepsi, Kassa kistestvére: A tatárjárás előtt is létező település második születése a 13. század végére tehető. Erre utal a közeli Kassával rokon telekszerkezete is. Virágzása is Kassához hasonlatos, hiszen a 14. századtól éppúgy a tokaji borkereskedelemből gazdagodott meg, mint Kassa. Szepsinek azonban nem sikerült szabad királyi várossá fejlődnie, sőt az újkorban fokozatosan elközségesedett. A történeti városkép legjellegzetesebb elemeit, a fa nagykapukat 1794-ben porlasztotta el a nagy tűzvész. Az utcáról nyíló pincelejárókat a 20. században falazták el, amivel egyidőben az egész várost behálózó pincerendszert is kezdték homokkal feltölteni. A pincerendszer eltűnt ugyan, de hozzájárult a felette álló régi település fennmaradásához. A betonváros Szepsit állítólag azért kellett máshová telepíteni, mert az üreges altalaj nem bírta volna el a panelházak súlyát. Szepsi Kassához hasonlóan rendkívül szabályos orsós alaprajzú, és ilyen minőségében a Magyar Néprajzi Lexikon példaként is megemlíti. A mintegy 700 méter hosszú utca a katolikus templomnál 80–90 méter széles, miközben a két kijáratánál 20 méterre szűkül le. Akárcsak Kassa, úgy minden bizonnyal Szepsi sem egyetlen telekkiméréssel nyerte el ezt a formát. A legkorábbi időkben mint a tornai uradalomhoz tartozó falut ismerjük, amelyben királyi szekeresek laktak (Szepsi régi neve Szekeresfalva volt). Az orsós alaprajz a szász betelepüléshez köthető, még ha nem is tudjuk pontosan, honnan is érkeztek a telepesek. A városban fennmaradt legenda szerint a tatár előtt már itt élő németség a vész elől felhúzódott a védett Szepességbe, majd miután onnan visszatértek, ragadt rájuk a szepesi – szepsi név. Valószínűbb azonban, hogy az alaprajzi hasonlóságból kiindulva, Szepsit ugyanaz a 13. századi kolonizációs hullám népesítette be, mint Kassát. Az orsó mindkét helyen majdnem azonos szélességű, és mindkét helyen keresztben álló keletelt templomnak ad otthont. Igaz, Szepsi gótikus plébániaegyházának léptéke nem vetekedhet a kassai dóméval. A település központjában már a 13–14. században is állt templom, de a mai épület fő tömegét mindenekelőtt a 15. századi építkezéseknek köszönhetjük. Az eredeti épület az 1794-es tűzvészben beomlott, és az újjáépítés során csehsüveg boltozattal, illetve az oldalakon dongákkal fedték be. A gótikus szentélyzáródás az új klasszicista-barokk térkompozícióban felesleges elemmé vált, amelyet északon el is távolítottak, míg délen feltehetően a lépcsőfeljáró miatt részben meghagytak. A 19. században felépített

külváros

487, 488

F

Szádudvarnok, lásd Udvarnok

déli városkapu

erődítés mentén kialakult utca

TELEPÜLÉSLEXIKON  SZEPSI




458

429–431 Szepsi a piacutcás város ideálpéldája, amely a Bódva teraszán épült fel. A terasz lejtőjén alakult ki a jóval szabálytalanabb szegénynegyed. A 20. századi modern városi fejlődés jórészt megkímélte az óvárost. A Bódva mentén egy lakótelepi zónával, illetve az óvárossal átellenben emelkedő szőlőhegy oldalán egy családi házas övezettel egészült ki az alaprajz. Moldava n/B, built on the Bodva ’s terrace, is the ideal example of a market-street town. The rather irregular district of the poor evolved on the slope of the terrace. The 20th-century modern urban development has mostly spared the downtown. The town plan has been complemented with a block house estate along the Bodva, and a family house zone opposite the downtown, on the slopes of the vine hill.

templom belső tere szűkebb, mint a középkori elődjéé volt, ami jelzi a város fejlődésében jelentkező visszaesést. A gótikus templom építésének idejében ugyanis Szepsi még Abaúj vármegye harmadik leggazdagabb települése (Kassa és Gönc után), míg a 18. század végén már beleolvad a kisvárosok népes csoportjába. Szepsi számára a középkorban Kassa nem is annyira vetélytársat jelentett – ehhez túl nagy volt a különbség kettőjük között – sokkal inkább követendő példát. Kassához hasonlóan Szepsi is igyekezett bővíteni szűk határát, e kísérletei azonban jobbára kudarcot vallottak. Védművekről, városfalakról is maradtak fenn feljegyzések. Szepsi Csombor Márton 1616-ban fallal körülvett városról emlékezik, de még Fényes Elek is megemlíti a falakat, amelyek azonban csak sáncok lehettek. A fal tehát inkább csak szimbolikus elem lehetett, miközben a szintén „kassai mintára” szerveződött borkereskedelem kapcsán kézzelfogható emlékek is fennmaradtak: a pincék. A századfordulón a házak előtt még gyakoriak voltak a támfalszerűen hozzáépített pincelejárók is. Arról nem állíthatunk semmi biztosat, hogy ez a jellegzetes megoldás pontosan mikor alakulhatott ki, de azt tudjuk, hogy a borkereskedelem fellendülése Kassához hasonlóan már az 1300-as évektől kimutatható. A két város kereskedelmi súlya azonban kezdettől fogva eltért egymástól. Mindennek alapvető természetföldrajzi oka abban rejlik, hogy míg a Bódva torkolatvidékéről kapaszkodó hágókon át csupán az Érchegység belső vidéke, mindenekelőtt a Szepesség déli része és Gömör volt elérhető, addig a jóval hosszabb Hernád völgyének felső szakasza a Kárpát-medencéből kilépő hágókhoz kapcsolódott. Szepsi kedvezőtlenebb topográfiai helyzetéből fakadóan nem tudott olyan gazdasági alapokra szert tenni, amely széles körű autonómiává fejleszthette volna kezde-

459

ti vendégjogait. Nagyrészt ennek, illetve a 17–18. század háborús veszteségei okán bekövetkezett visszaesésnek betudható, hogy Szepsi településképe egyre inkább a környező falvakéhoz vált hasonlóvá. Sokatmondó adat, hogy míg 1427-ben Szepsiben 180 portát írtak össze, addig 1715-ben csak 44-et. Szepsi telekrendje Kassával összevetve már a középkor folyamán is sokkal inkább felaprózódott, míg végül a rendkívül keskeny, alig 10 méteres szalagtelkek váltak a domináns típussá. Ezzel szemben a Hernád-parti városban a polgárjoggal szorosan összefüggő telekbirtoklás miatt már a középkorban is lassabb ütemű volt a telekaprózódás. Az újkorban pedig lezajlott egy ellenirányú folyamat is, amelynek során először a nagybirtokos arisztokrácia, majd a gazdagodó polgárság telekösszevonások kieszközlésével építette fel a maga városi palotáit. Szepsiben csak a vasút megjelenése után számolhatunk hasonló tendenciával, de a legközvetlenebb városmagon túl mindez alig befolyásolta a városkép egészét. Annak ellenére, hogy a Fő utcát falusi léptékű hosszúházak alkotják, karaktere igencsak eltér a szomszédos falvakétól. Az utca léptéke, impozáns középületei, középkorias telekrendje és temploma, illetve a későbbi református istenháza és a zsinagóga, a rendkívül sűrű beépítés (amelyet a házakhoz illesztett nagykapuk tovább fokoznak), illetve az előkertek teljes hiánya félreismerhetetlenül utal Szepsi történeti szerepére. Ha figyelembe vesszük, hogy Szepsi a szocializmus évtizedeiben valamennyi Bódva menti kisváros között a legintenzívebb fejlesztéseken ment keresztül, szinte meglepőnek tűnhet, hogy főutcájának sziluettje – legalábbis nyugat felől tekintve

432 A régi csűrkertek helyén létrejött lakóövezet. Előtérben a egy régi építmény vályogfala. Residence zone in the stead of old barn yards. The mud wall of an old building in front.

434

433

460

432 221

126



433 A századforduló városias teresedése ma is urbánus életformát sugall.

434 A házak alig különböznek a falusi átlagtól, de jóval sűrűbben állnak, és sok helyütt még megvan a magas nagykapu is.

The urban widening of the fin de sičcle still imparts an urban llifestyle.

The houses resemble the village average, but stand denser, and the great gates still subsist here and there.

– ugyanezen idő alatt nagy vonalakban megőrizte hangsúlyait. Más kérdés, hogy a Bódva túlpartján elterülő egykori szérűskertekben hírmondója sem maradt a régi csűröknek, és a külváros szegényes házai is megfogyatkoztak. Ha azonban tekintetünket kizárólag a főutcára szegezzük, úgy nem túlzás azt állítani, hogy Szepsi belvárosa műemléki jelentőségű terület. A látkép legmeghatározóbb eleme ma is a két templomtorony. A már említett középkori eredetű templommal átellenben az egykori többséget alkotó reformátusok 1772-ben kaptak engedélyt az építkezéshez. Templomuk tájolása a szűkös hely, és az ekkoriban már megváltozó szokások miatt észak–déli lett. A két vallás közötti „egyenlőség” jegyében a református templomkert is kapott egy alacsony kőkerítést, és természetesen toronnyal is ellátták. Szepsi felekezeti arányai a 19. században alapvetően megváltoztak. A katolikusok térnyerésére jellemző, hogy a századfordulón már abszolút többségben voltak. A folyamatot tovább gyorsította 20. század első felétől kimutatható migráció, amelynek hátterét elsősorban a katolikus falvak jelentették. A második világháború előtt már 1 471 római katolikus jutott 429 reformátusra. A harmadik legnépesebb közösséget az izraeliták alkották, kb. 200 fővel. A szabad királyi városok gyakorlatát átvéve Szepsi hosszú ideig korlátozta a zsidó kereskedők beköltözését, akik emiatt eleinte a szomszédos Bodollón telepedtek meg. Szepsiben a zsinagóga csak az 1850-es években épülhetett fel, de nem a főutcán. Igen beszédes, hogy a jóval kisebb lélekszámú evangélikusok számára a város a főutcán biztosított telket, ám pénz hiányában végül nem épült fel a templom.

461

A templomok mellett a városkép meghatározó történeti eleme volt a katolikus plébánia és a városháza is. A két épület tömeghatása az újabb emeletes házak miatt kevésbé érzékelhető, mint a templomoké. Ugyanakkor a plébánia az archív felvételeken messze kimagaslik a kézművesek egyszerű házai közül. Hatását csak fokozza, hogy előrelép az utcavonalból, így délről szemlélve majdhogynem úgy tűnik, mintha az utca közepén, az orsóban állna. A városháza, a későbbi fogadó, ma pedig kultúrház, ha lehet, még a plébániánál is hangsúlyosabb szereppel bírt. Gerincmagassága a református templom hajójával vetekszik. Sajnos a háború után tetőzetét átalakították, ami miatt eltűnt a tetősíkból kiemelkedő címertartó timpanon. De nem pusztán oromdíszének hiánya okozza, hogy az épület elveszni látszik a mai utcaképben. A városközpont ugyanis az elmúlt száz évben komoly változásokon ment keresztül. A nyitányt az új városháza jelentette, még a század legelején. A szecessziós saroképület Szepsi szimbólumává vált, amely képeslapok és brosúrák elmaradhatatlan szereplője. Túlfűtött díszessége neobarokkos pompát sugall. S habár a következő évtizedek újabb és újabb léptékváltást hoztak a térre, a városháza mindmáig a legmeghatározóbb épület maradt. Különösen annak fényében érdekes ez, hogy vele átellenben a szocreál neoklasszicizmusában fogant, közel hetven méter hosszúságú épületkolosszus emelkedik. Városképi szempontból mindenképp örvendetes, hogy a szakiskola homlokzatát visszaléptették, ami az épületnek is jót tett, hiszen nagyobb lett a rálátási szög, de az utcaképnek is, amely így megőrizhette történeti hangsúlyait. A tőle nem messze lévő áruház esetében ugyanez a fogás visszá-

429

433

429

462


435 A volt erődvonalra települt utca. Street established on former Fortress line.

92

434, 436 92

jára sült el. Az áruház ugyanis nem csupán léptékében tér el szomszédjaitól, hanem szabadon álló beépítésével is kitűnik a szalagtelkes utcaképből. Szerencsére Szepsi elég nagy ahhoz, hogy az áruház keltette disszonancia epizód jellegű maradhasson a régi tradíciókat őrző főutcán belül. A főutca karakterének alapvető tulajdonsága az oromzatos házvégek és a nagykapuk sűrű egymásutánja. A nagykapuk, ha más formát is mutattak, mint manapság, de már a 18. századi városhoz is hozzátartoztak. A főutcán álló úgynevezett Sztojka-kapu arról nevezetes, hogy állítólag egyedüliként élte túl a várost 1795-ben elhamvasztó tűzvészt. (A téren álló darab másolat, az eredeti a kassai Kelet-szlovákiai Múzeumban található). A fából készült szerkezet két boltívszerűen kialakított nyílással rendelkezik. Mind a szélesebb szekérbeálló, mind a gyalogos rész azonos magasságú. Sokkal inkább presztízsszempontok, mintsem a praktikum motiválták valamikori állíttatóját, ami érhetővé teszi az ajtószárnyak hiányát is. A tűzvész előtt elég gyakoriak lehettek a hasonló kapuszerkezetek, mivel a katonai felmérés készítői zárt utcasort rajzoltak. Kevesebb helyi karaktert hordoznak Szepsi lakóházai. A Borovszky-féle vármegye monográfia szerint az itteni lakóházak a mecenzéfiekkel rokonok. Ha így is volt a századfordulón, mai formájukban az épületek már alföldies hatásokról vallanak. A századfordulón még gyakorta megfigyelhető sajátosságok, mint az utcai pincelejáró, az esővédő – ami éppen amiatt volt szükséges, mert a pince előtti utcaszakaszon gyakran árut pakoltak – és a magas tetőidomok, mind-mind eltűntek.


463

436 A régi főutca ma bevásárlóutca. Az üvegportálok néhol szétfeszítik a kis házak szerény homlokzatát. The old high street is now a shopping mall. Sometimes the shopfronts nearly burst the modest gables of the small houses.

A főutcai lakóházak karakterének átalakulása összességében Szepsinek azt az egyszerűbb, falusias arculatát hozta előtérbe, amely a külvárosokban korábban is jelen volt. A 19. századi külvárosi építőmódot rögzíti a tájház fehérre meszelt, zsindelytetős épülete. A héjazaton túl a ház sajátos karakterét a tornác előfutárának tekinthető ereszalja, és a zsalugáterek adják. Az utca, ahol a tájház hasonló léptékű szomszédok között bújik meg, már az első katonai felmérésen kivehető. A külváros teljes kiépülése azonban a következő évszázadra is átnyúlt. 19. század végére lezáruló expanzió részben a Bódvára lefutó főutcai telkek megosztásával, részben elsődleges telkesedéssel járt. Eredményeként létrejött a város második tengelye, a Vodná (Vízi) utca, egy több utcából összeálló, erősen heterogén képződmény. A külvárost a második világháború után folyamatosan bontják el. A megmaradt részek egy erősen lepusztult etnikai gettó képét mutatják. A külváros északi szakaszán a szociális státusz egyszerre emelkedni kezd. Ennek oka, hogy a Király és a Debrődi utca történetileg a belvároshoz tartozott. A 19. század elejéig ugyanis az országút a mai Debrődi utca vonalában haladt. A volt országút mellett a 18. században már ott látjuk a néhány házból álló kis elővárost, amelyből idővel a mai, falusias rész is kialakult. A telkek a főutcához képest általában szélesebbek, ami egy jóval szellősebb utcaképet implikál. Manapság főként cigány családok élnek errefelé. A karbantartott régi porták mögött bizarr kontrasztként magasodnak a lakótelep tizenkét emeletes paneltornyai. A külvároshoz sorolhatók azok a keresztutcák is, amelyek egykoron a főutcát kötötték össze a Bódva menti csűrsorokkal, ma pedig a központ és a panelnegyedek között teremtenek gyalogos kapcsolatot.

87

203

464

435

180

431

221

436


Van végül a történeti külvárosnak egy egészen sajátos hangulatú utcácskája is, az Okružná (Gyűrű) utca, amely, mint neve is mutatja, a több helyütt megemlített, de mindezidáig fel nem tárt városi erődítésvonal mentén keletkezett. Karaktere erősen emlékeztet Kassa városfalak mentén keletkezett, ívesen futó mellékutcáira. Szepsi múltbéli erődítése azonban nem vetekedhetett Kassa városfalaival. Igen valószínű, hogy egyszerű, megerősített sánc lehetett csupán, amely a védelmi funkció elmúltával már hasznavehetetlennek bizonyult. Másként aligha volna érthető, hogy a középkori városhatár mentén, miért csupán ezen a rövid szakaszon keletkezett új utca. Máshol ugyanis az oválisan elkeskenyedő középkori alaprajz csak a telekszerkezet alapján rekonstruálható. A Bódva menti külvárost leszámítva Szepsi a 20. századig nemigen lépte túl középkori határait. A centrumtól jó másfél kilométerre felépített vasútállomás volt az első olyan nagyobb beavatkozás, amely kinyújtotta a városszövetet. Ez nem csupán abban a 300 méteres új utcaszakaszban nyilvánul meg, amely zömében már 1945 után épült be, de abban is, hogy a déli városkapu jelentősége megnőtt. A déli városkapu ott alakult ki, ahol a főutca a régi kassai országúttal találkozott. Építészeti hangsúlyát a századfordulón nyerte el, amikor is felépült itt egy nagyobb sarokház, amely szerényebb eszközökkel ugyan, de a városháza főtéri hatását ismétli meg. Az országút várost érintő szakasza a 19. század végétől kezdett beépülni. Kelet felé eső részei azóta meg is szűntek, mivel itt kapott helyet a buszpályaudvar. Nyugati szakasza azonban mind a mai napig meghatározó maradt a városszerkezetben, mivel ezen keresztül bonyolódik a forgalom az óváros és az új Szepsi között. Az újváros felépítése az 1950-es években kezdődött, amikor is egyetlen évtized alatt megduplázódott a lakosságszám. A növekedés később sem állt meg, így a 20. század közepének 2 000 fős kisvárosa egy csaknem tízezer lakosú regionális centrummá válhatott. Ehhez képest a házak számának megduplázódása 1945–2001 között aránytalanul kicsinynek tűnik. A differencia oka a lakótelepek markáns jelenléte. Sokatmondó adat, hogy Szepsiben 800 lakóházra 2 700 lakás jut. A lakótelepek a városszövethez viszonyítva nem csupán egy új városrészt alkotnak, hanem magát a tulajdonképpeni várost. A régi főutca a regionális jelentőségű középváros bevásárló- és hivatali negyede. Mindaddig tehát, amíg a környéken meg nem jelennek a nagyobb városszéli bevásárlóközpontok, biztos funkcióval bír a történeti falumag. Ez a funkció azonban értékvédelmi szempontból aggályokat is felvet. A reklámtáblák zűrzavara és az egész homlokzatot elfoglaló kirakatok mögött gyakorta már fel sem ismerhető a történeti örökség. A rendszerváltás utáni városvezetés ugyanakkor kezdi felfedezni a történeti város valódi értékét, ami óvatos optimizmusra ad okot „kis Kassa” jövőjét illetően.

Szeszta, a háromtemplomos falu: A falu központját kirajzoló teraszos magaslaton három templom áll: középen a református, kelet felé a katolikus, míg nyugati irányban a görög katolikus. Maga a főutca a teraszra merőlegesen épült ki egy kisebb vízfolyást követve. A kicsiny ér a református templom alatt eredt, ma medence jelöli a helyét. A rendkívül szabályos szalagtelkekkel övezett főutca dél felé tölcsérszerűen kiszélesedik. Végül az alapszerkezethez lazán kapcsolódik egy hatvan méter széles térszerű képződmény, amelyet a főutcainál kisebb alapterületű házhelyek határolnak. A török és a kuruc háborúkban megfogyatkozott református lakossághoz, amely 1720-ban mindössze 7 háztartást számlált, a 18. században több hullámban érkeztek telepesek. 1828-ban 849 fő élt a községben, amely csúcspontot is jelentett egyben, mivel a következő évtizedekben tartósan hétszáz alá süllyedt a lakosságszám. A tizenkilencedik század elején továbbra is a reformátusoké a legjelentősebb gyülekezet, mintegy 420 lélekkel, őket követték a görög katolikusok 251-en, és a római katolikusok 140-en (1828-as adatok). Jelentős vallási közösség volt továbbá az izraelita, 38 (437)

200 m

t

t T

476

45

466


(438)


437–438 Szeszta egy forrás kijelölte központ mellett futó párhuzamos főutcájú település, amelynek érdekessége a három templomnak otthont adó északi keresztutca.

439

Cestice has a dual high street running parallel with a center designated by a spring. Its peculiarity is the northern cross street that accommodates three churches.

taggal, amely azonban a kiegyezés korában felszámolódott. A 20. század közepén, 1941-ben csökkenő többséggel ugyan, de még mindig a reformátusoké az elsőbbség, ám napjainkban már a katolikusok vannak túlsúlyban. Különösen a görög katolikusok, de részben a római katolikusok esetében is szláv eredetű népesség betelepülésével számolhatunk, amely a 20. század elejére elmagyarosodott, majd később részben reszlovakizált. A kálvinisták erős közösségük ellenére utolsóként építhettek szilárd templomot. Az első katonai felmérésen csak a görög és a római katolikus egyházépület van feltüntetve, a leírásban is csupán két kőfalazatú templom szerepel. A 19. század végén épült református istenháza a kor sematikus neogót modorában készült. S bár különkülön egyik templom sem kapott műemléki védelmet, a hármójuk alkotta együttes különösen érdekes látképet biztosít. A templomoktól északra a 20. századig nemigen terjeszkedett a község, csupán egy házhelynyi mélységben találunk telkeket. Az első köztársaság idején, a visszaemlékezések szerint a harmincas években, azonban jelentős házhelyrendezés zajlott. A helyi írásos krónika szerint ennek valamivel hamarabb kellett megtörténnie, mivel 1921-ben tűzvész pusztította el a falu lakóházainak kétharmadát. Szintén a húszas évek mellett szól, hogy 1925-ben történt meg az első földbirtokrendezés, aminek keretében a nagyidai Schell család földjeinek egy részét felosztották 17 helyi lakos között. Néhány évre rá Jiří Karel cseh légionárius kapott egy jelentős majorsági területet, a mai Dobogó—Rudolf-tanyát, a Kassa–Rozsnyói út mentén. 1945 után ez a gazdaság válhatott az állami nagybirtok alapjává. Az új házhelyek kiosztására a Rozsnyói út felé vezető utcában került sor. Egy 1934-es dátummal ellátott, alul kontyolt, meglepően nagy felső orommal rendelkező porta őrzi ezt a korszakot. A főutcán álló hagyományos lakóházak – részben az 1921-es tűzvész utáni újjáépítésből fakadóan – hasonló megoldásúak. Öt esetben találunk alulkontyolt megoldást, ezek között akad 1948-as dátumú is. Az esetek többségében azonban egyszerű kontyolt tető került a házra. A gangos tornác relatíve új jelenség, részben már a háború

TELEPÜLÉSLEXIKON  SZESZTA

467

utáni időkben terjedt el, amit anyaghasználatuk is jelez, mivel a házakkal ellentétben ezek nem vályogból, hanem égetett téglából készültek. Egyetlen esetben ugyan, de előfordul, hogy az oszlopsor a ház rövidebbik oldalán is folytatódik. A megmaradt faragott díszek ritkák, csakúgy, mint az eklektikus homlokzatok. A főutca látképét a modernizált parasztporták és a típusházak keveredése, valamint a főtengelyben felépült modern közintézmények csoportja határozza meg. Az utca kiszélesedő középtengelyét a katonai térképekről leolvashatóan a népesedési konjunktúrák idején elkezdték ugyan beépíteni, de a 19. század végi első kataszteri ábrázolás szerint már nincsenek épületek a területen. A 20. században végül közösségi funkciót kapott ez a terület: modern tűzoltószertárat, polgármesteri hivatalt és kultúrházat, valamint egy emeletes üzletközpontot. Stílusukat tekintve a betonszürke Csehszlovákiát képviselik, egyedül a tűzoltótorony megjelenése szelídebb, amely egy magas, karcsú deszkaépítmény. A főutcán a telkek szabályos osztásúak, de a 20. század előtt az utcakép jóval rendezetlenebb lehetett. Erre utal az a régi lakóház is, amely a főutca déli részén egy kis zugon keresztül közelíthető meg. A faluban emlegetett „harmincas évekbeli” rendezés előtt ez a porta már biztosan állt. Mintegy tíz méterrel a mai beépítési vonal mögött helyezkedik el. Szintén az egykori szabályozatlanságra emlékeztet a falu déli részén, a vasúthoz vezető sorról nyíló kicsiny köz. Településképi érdekessége a portákon megmaradt deszkakerítések közvetítette romantikus falukép. Az egy méter

439 A három templomtorony kirajzolta sziluett. Skyline shaped by the three church towers.

441

201

468

212

440


TELEPÜLÉSLEXIKON  SZESZTA

440 A kertvégekből kialakult új utcakép.

441 Szesztán a belső részek átépülésével modernizálódott a falu.

New streetscape that has evolved from the back-yards.

Modernization of the village of Cestice has converted the inner parts.

magasságú, zárt vagy hézagosan zárt elemekből összeállított kerítések szabad rálátást engednek az épületre, illetve a kertre. A deszkát egyébiránt nem csak itt, de a melléképületeknél is szívesen alkalmazták. Szintén deszkafalazatú az a néhány hatalmas csűr, amely a görög katolikus templomtól levezető utcában megmaradt. Noha ezek az építmények szabályos rendet követnek, az 1960-ból származó topográfiai térkép szerint a falu más részein a csűrök esetlegesen állt. Fontos kiemelni, hogy Szesztán nem mindenki volt paraszti gazdálkodó, igen magas arányt képviseltek az uradalmakban munkát vállaló napszámosok, így a nagyméretű csűr sem volt feltétlen tartozéka az udvarképnek. A tárgyalt csűrsornak otthont adó kertvégi utca vonala régi képződmény, és már a 19. században megkezdődött a telkesedése. Teljes beépülésére azonban csak a háború után került sor. A 20. században nem csupán a kertségek épültek be, de a falu belsejében található szabad területek is. A már említetett közösségi épületegyüttes mellett (tűzoltóság, bolt) erre a sorsra jutott a vasútra vezető falurész terjengős térköze is, ahol részben családi házaknak parcelláztak, részben egy többlakásos társasházat helyeztek el. Emiatt a falu déli része, bár akad néhány régi épület, kevésbé történeti hatású, mint a főutca, amely széles zöldfelülete révén inkább volt képes ignorálni az oda nem illő épülettömböket. Szeszta 20. századi fejlődésében sok hasonlóságot mutat Csécshez, de helyzetéből fakadóan nem volt olyan kiemelt község. Közelebb feküdt a vasgyárhoz, így a szerve-

469

zett telekkimérések nem voltak olyan nagyszámúak. A mai lakásállomány „mindöszsze” a duplája az 1945-ösnek (Csécsben három és félszerese). A falu modernizációja így nem új tömbökben, hanem házankénti cserével folyt. Ennek tudható be, hogy az 1945 előtti házak száma mindössze 24, ami egy közel ezerfős faluban igencsak kevésnek mondható. Főként, ha hozzávesszük, hogy ezek az épületek egy meglehetősen hosszú, egy kilométeres tengelyen szóródnak.

TELEPÜLÉSLEXIKON  TORNA

22

5

Torna, az egykori megyeszékhely: A város látképének legmeghatározóbb eleme a vár, amely azonban nem szerves része a település életének. A várdomb a Szádelőifennsíkhoz kapcsolódik, abból egy keskeny gerinccel félszigetszerűen nyúlik ki. Ez a földrajzi topográfia tette lehetővé, hogy egyszerre lehessen ellenőrizni a Bódva menti és a Kassa–Rozsnyói utat. A korai Árpád-korban mindennek még csekély jelentőséget tulajdonítottak, amit jól jelez, hogy az erdőispánság székhelye nem itt, hanem a közeli Görgőn volt. A várat csak a 14. században kezdték el kiépíteni magánbirtokosok. Ebben az évszázadban a domb alatti település már hosszabb múltra tekinthetett vissza, hiszen 1263-ban a tizedszedés kapcsán már felmerül a neve. Ugyanakkor a megyei közigazgatás véglegesen csak a vár felépítése után, a 15. század elején rendezkedett be Tornán.

200 m

Koplaló

Új utca T

m plo

a utc

m Te

új főtér Fazekas utca

régi főtér

t

Fő utca Békástokaj

442 Torna főutcája két patak összefolyásának homokhátán fut végig, majd felkapaszkodik a templomdombra. Keresztutcája a volt országút telkesedésével jött létre, majd e két főtengely rostosodásával további párhuzamos utcák keletkeztek a 18–19. században. A lakótelepből és családi házas övezetből álló szocialista kisváros ettől a szerkezettől elkülönülve, a várostól keletre épült fel. The high street of Turňa n/B runs on a sand-ridge of the confluence of two brooks, and then climbs up the church hill. The cross street evolved from allotment along the former high road, and as these two main axes grew fibre structures, futher parallel streets evolved in the 18-19th centuries. The socialist small town was built east of the town, and it constitutes of a block house estate and a family house zone.

471

A vár nevét így az alatta elterülő faluról, illetve az itt székelő, szintén a birtok nevét felvevő családról kapta. A város és várának viszonya a háborúktól és portyázásoktól hangos török korban megváltozott. Utóbbi egyre inkább tartozékává vált az oltalmat adó erődítésnek. A magaslat hadászati jelentőségét 1685-ben veszítette el, mikor is Lipót parancsára a császári katonák felrobbantották. A kőben gazdag vidéken sem a parasztoknak, sem a földesúrnak nem érte meg elbontani a még álló falakat, így azok romosodva ugyan, de megmaradtak mind a mai napig. Mivel Torna történetében a vár csupán a 15–17. században játszott jelentős szerepet, a település nem a meredek hegyoldal lábánál, hanem a Bódva folyó termékeny síkján alakult ki, s onnan a török háborúk idején sem húzódott északabbra. A település a középkor végére kialakuló központi szerepkörét mindenekelőtt a természetföldrajzilag meghatározott közlekedési pozíciójával magyarázhatjuk, mivel a Bódva völgyére rácsatlakozó, Kassáról Szepsin át érkező út itt kétfelé ágazik. Egyrészt délre tart, Miskolc irányába, másrészt a Torna patak völgyén nyugatnak, Rozsnyóra. Nem tévedünk nagyot, ha Görgő szerepvesztését Tornával szemben részben e földrajzi tényezőkre vezetjük vissza. Mind a József-kori, mind a második katonai térképen jól kivehető, hogy várostól délre, a Torna és az Áj patak, valamint a Bódva összefolyásánál körülbelül másfél kilométer széles vizenyős rétség terült el, amelyet csak a 20. századi vízszabályozások tüntettek el végérvényesen. Bár az év jelentős részében ez a terület száraz volt, sem állandó településnek, sem forgalmas kereskedelmi útnak nem volt alkalmas. Torna tehát a folyótól kissé távolabb, attól jó egy kilométerre épült fel. Észak felé a várhegyhez csatlakozó karos felszínű mészkőszirtnek veti a hátát, amelyet a 14. század óta álló gótikus templom koronáz. A kiemelkedés alatt egy időszakos vizektől megkímélt kb. 500 méter széles plató képezi a történeti településmagot, amitől keletre és nyugatra szántónak alkalmas síkság terül el. Torna megyeszékhely volt, így szinte természetes, hogy már a történeti időkben is több utcára, ha úgy tetszik negyedre, városrészre tagozódott. Ezek nevei részben ma is élnek a közbeszédben (Békástokaj, Koplaló), mások a kutatás során voltak elkülöníthetők, mint pl. a zsinagóga környéke. A korai középkori településmag egymással „V” alakot bezáró két kisebb patak hordalékkúpján alakult ki, főutcás településként. A főutca sajátos viszonyban áll a templommal, amely a házaktól némileg elkülönülve, egy magaslaton áll. A tornai plébániaegyház létrejöttében elsősorban a feudális hatalmi törekvések játszottak szerepet. Közvetlenül a király alapította, aminek köszönhetően különleges kiváltságok illették meg, mint pl. a közösség szabad papválasztása vagy az egyházi tized egy része. Hasonló jogokat a középkorban a hospes települések élveztek, de Torna nem tartozott ezek közé, amit szerkezete is igazol. Nem csupán arról van szó, hogy főutcája eltér az ezekre jellemző orsós alaktól, de arról is, hogy a telkek szélessége nem mutat szabályosságot. Torna főutcája idővel ráfordult a Szepsi–Rozsnyó országútra, aminek eredménye a ma is látható keresztutcás alaprajz. Az átalakulás idejét nehéz lenne

3

422

53, 114, 170

472

51

137

422 219, 448,

160

449


behatárolni, de az újkorban már keresztutcás szerkezetet látunk magunk előtt. A keresztút keleti szárát a főutcához hasonló hosszanti telekrendszer övezi, míg nyugat felé a kastélyközpont együttese terül el. A kastély építése a 17. századra datálható, mikor is a fellegvár elvesztette hadászati jelentőségét. Az eredeti kúria még faépület lehetett. A mai kastély 1686–90 között készült el, késő reneszánsz sarokbástyás alaprajzzal. A bástyák kevésbé védelmi igényből, inkább dekorációs, hatalomreprezentációs céllal épültek. A kastély építéstörténetéről rendkívül keveset tudunk. Annyi biztos, hogy az épületet 1748-ban átépítették, klasszicizálták, valamint a körülötte működő majorságot gazdasági melléképületekkel egészítették ki. A kastélyt romantikus angolpark övezte, amelynek központi motívuma a hévíz táplálta halastó volt. A parkból szép rálátás nyílt a várromra is. A kastély nem egyszerűen egy épületet jelentett, hanem várost a városban, több falura kiterjedő uradalmi központot, saját gazdasági rendszert. Uradalmi mesteremberek telepedtek meg itt, sörfőzde és egy télen-nyáron működő malom szolgálta a gazdaságot. A valamikori uradalom szabálytalan alakú telkei mind a mai napig egy némileg szórt beépítésű területet implikálnak a keskeny nadrágszíjparcellák meghatározta városban. Sajnos maga a kastély rendkívül rossz állapotban van, a melléképületek megsemmisültek, mint ahogyan a parkból is csupán néhány fa maradt meg. Lényegesen jobb állapotban maradt fenn az észak–déli Fő utca telkeinek átvágásával keletkezett két gazdasor, az úgynevezett Békástokaj és a Fazekas utca. Utóbbi elnevezése némileg félrevezető, hiszen lakosai főként gazdálkodók voltak. A két új utca kialakulása egybeesett a kastély virágkorával, amikor is a török és kuruc harcok után egyetlen szűk évszázad alatt megtöbbszöröződött a lakosságszám. 1787-ben már 1 300 lakost számlál a városka. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a városi, sőt megyeszékhelyi státusz ellenére, Torna nem vált sem kereskedelmi, sem kézművesközponttá. A 19. század közepén összeírt mintegy 70–80 iparoscsalád család zöme kényszerből választotta mesterségét, és amint tehette, visszatért a földműveléshez. A 19. század elejére a földterület és lakosságszám aránytalansága egyre feltűnőbb lett. Az akkoriban a kétezres számot elérő népesség házhelyigényeit további telekátvágásokkal igyekeztek megoldani, ami a keleti kereszttengellyel párhuzamos Templom utca kialakulásához vezetett. Az itt letelepülők túlnyomórészt törpebirtokosok voltak, közöttük jó néhány kényszeriparossal. A telekméretek ennek megfelelően viszonylag kicsik. A város legszegényebb része azonban mégsem a Templom utca, hanem az innen nyíló Koplaló volt. Már az első katonai felmérésen feltűnik egy kisebb házsor, amely nem csatlakozik közvetlenül a város szerkezetéhez. Keletkezéséről csak feltételezésekkel élhetünk. Nem kizárt, hogy kezdetben a cigányság lakhelyéül szolgált. Legkésőbb a 18. század óta kimutatható a zenészként és kovácsként dolgozó cigányság jelenléte. A Koplaló kialakulásának másik magyarázata lehet a 15–17. században fénykorát élő vár településképző ereje. Annyi bizonyos, hogy a telekosztás nem pa-


473

443 A kereszteződésben álló régi főtér alig érzékelhető már, főként, hogy az itt álló szobrot a hatvanas években eltávolították. The old main square in the crossing is hardly perceptible now, especially since the statue that had stood here was removed in the 60s.

raszti eredetű. A házhelyek olyannyira kicsik, hogy azokon semmiképpen sem alakulhattak ki életerős paraszti kisgazdaságok. A Koplaló népességének megélhetését csak a szerződéses mezőgazdasági munka vagy a már említett egyéb kézműves vagy zenész foglalkozások biztosíthatták. Végül szólni kell a történeti város sajátos színfoltjáról, az izraelita hitközség vallási életének otthont adó telekről. Az 1850-es években szerveződő hitközség egy uradalmi parcellát szerzett meg a város nyugati végén. Zsinagógájukat a hozzá tartozó létesítményekkel (fürdő, rabbilak, iskola) csak a 19. század végén építették fel. Annak ellenére, hogy a zsidó hitélet itt koncentrálódott, szociáltopográfiai értelemben nem beszélhetünk zsidónegyedről. A főként kereskedelemből és szabad értelmiségi pályákból élő zsidóság ugyanis a város központjában rendezkedett be. A szocialista településpolitikának köszönhetően a nagyobb falvak sorából alig kiemelkedő Torna intenzív fejlesztési övezetté vált. Hatására az elmúlt hatvan évben duplájára nőtt a belterület fizikai kiterjedése éppúgy, mint ahogyan a lakosságszám is duplájára ugrott. A hatvanas évekig tartó első ütemben még jobbára a korábbi növekedési logikák éltek tovább, mint a telekátvágások, utcahosszabbítások. Az ezután meginduló folyamatok azonban új mederbe terelték a városnövekedést. Legszembeötlőbb talán a lakótelep, de szintén idegen a korábbi szerkezetiségtől a tőle északra kialakított, lapos tetős emeletes családi házakkal teli övezet, az úgynevezett „ki mit tud”. Kilencven után tovább folytatódott a városszövet bővülése, és immár az új országúttól északra is megkezdődtek az építkezések. A jelenség felfogható a városon

222 223, 225

5

474


444 A 20. század negyvenes éveiben kezdték kiépíteni az új városközpontot, amely azonban építészetileg máig sem nőtt fel a feladathoz. The new town center was about to develop in the 40s of the 20th century, however it has not fulfilled its architectural role so far.

443, 445

97, 446

444

belül lezajló szuburbanizációs mozgásként is. A ma itt álló tucatnyi lakóház mellé a fejlesztési terv további telepszerű bővítéseket irányoz elő. A város elköltözésének kettős, egymással szorosan összefüggő hatása mutatható ki a történeti belvárosban. Egyrészt a maga fizikai tömbszerűségében megkímélte azt, másfelől azonban a szlömösödés miatt finom részletek egész sora kopott ki a városképből. Mind a Szepsi utcában, mind a Fő utcán feltűnő az eklektikus oromdíszek szinte teljes eltűnése. Szintén a karaktervesztés jelei mutatkoznak a bolthelyiséges kereskedőházakon, amelyekről a kirakatszekrények tűntek el. A relatív elszegényedés folyamata még a második világháború alatt megkezdődött a zsidóság deportálásával, majd a visszatértek elvándorlásával. Mindehhez járult, hogy a szintén ezen a területen élő értelmiségi és hivatalnokréteget érintette leginkább a Horthy-rendszer bukása, hiszen az újjászerveződő Csehszlovákia saját adminisztrációt kívánt működtetni. A magántőke-alapú kiskereskedelmet és a vállalkozásszerű kézműipart felszámoló kommunista rendszer kiépülése a harmadik faktor, amely a történeti településmag funkcióját befolyásolta. A hetvenes évek urbanisztikai fejlesztése pedig a történeti városmag helyett a lakótelephez közelebb építette fel saját városközpontját. Paradox módon az új központ csírái a negyvenes évekig nyúlnak vissza. Akkoriban készült el az új városháza nagyobb léptékű tömbje, benne a jegyzőlakkal és a postával. A széleken attikával díszes hosszanti épület arculatától megfosztva, részben már új ablakokkal tekint az „Y” alakú teresedésre. Egykori monumentális hatása csak sejthető. A hetvenes éveket idéző új posta emeletes tömbje mellett léptéke már


475

messze nem tűnik kiugrónak. A postánál is erőteljesebben avatkozott be a mezőváros horizontális dimenziójába a jegyzőlak mögötti téren emelkedő egészségügyi központ. Torna mai központja tehát csak helyét tekintve egyezik meg a negyvenes években kijelölt elődjével. Karakterét tekintve a szocialista idők városfejlesztését jeleníti meg. Centrális pozíciója sem teljes, hiszen forgalmi csomópont jellege mellett építészetileg nem rendelkezik markáns karakterrel. Mivel a szocialista városközpont a Szepsi út tengelyére esett, maga a történeti Szepsi utca funkcionális értelemben kevésbé fejlődött vissza, mint a Fő utca. Keleti szakasza ma is lakónegyed ugyan, ahol polgárias villák és szegényes telepes házak követik egymást, de középső részen élénk kereskedelmi élet zajlik. Utóbbi rész elsősorban a bolthelyiséges házai révén emelkedett ki a falusias óváros szövetéből. A bolthelyiséges házaknál az egyik, gyakran mindkét utcai szobát megnyitották. Az üvegajtók és kirakatszekrények olyannyira meghatározták a homlokzatot, hogy már-már vázas szerkezetű hatást keltenek. A kereskedőházak jellemzője még, hogy sehol sem alkotnak zárt térfalat, mivel az alacsony kapuk rendre közéjük ékelődnek. A szellős hatást fokozza, hogy még mindig szép számmal akadnak itt hagyományos hosszúházak is. A rendkívül érzékeny történeti utcaképet újabb építésű családi házak törik meg, amelyek valósággal szétrobbantják a látvány amúgy sem túlságosan nyugodt összhatását. Ez a sok elemében értékes, de kellő összhatás nélküli utcakép nyugati végén csatlakozik a Fő utcához. A kereszteződés sokat vesztett fórum jellegéből, amióta az itt

445 Archív felvétel 1900 körül, a szerző gyűjteménye. Image courtesy of the author (approx. 1900).

99, 217

443, 445

476

91 445

135



446 Torna hivatalnokváros is volt, amire villaépítészete emlékeztet.

447 A kővidék jellegzetes utcaképe, a faragatlan kövekből rakott kerítésekkel.

Turňa n/B was a town of state officials, too. The villas represent this history.

A typical streetscape of the stone region with fences of unhewn stones.

álló szobrot eltávolították. Holott a tér négy sarkán emelkedő – vagy talán esetünkben stílszerűbb lenne úgy fogalmazni, elterülő – négy hatalmas épület mindegyike értékes, településképet meghatározó jelentőségű. Léptékükben messze meghaladják a tornai átlagot. Húsz-harminc méteres utcai frontjuk révén kisebb udvarházaknak is beillenek. Az egykori vendéglőre különösen áll ez, hiszen a telek három oldalát is elfoglalja. Közös karakterjegyük a hatalmas magas tető és a díszektől mentes, a falsíkok dominálta homlokzat. A volt iskolaépület falazott oromzata és a hozzá csatlakozó boltozott kapubeálló a századforduló előtti mezővárosi építészet Tornán inkább kivételesnek, mintsem általánosnak mondható példája. A boltozott kapu párja, amely a Fő utca másik oldalán álló házhoz csatlakozott, az elmúlt évtizedek állagromlásának áldozata lett. Maga a Fő utca a középen futó sétánynak köszönhetően rendezett képet mutat. A Szepsi utcához közeli szakaszon a vinklis házak dominálnak, de a századforduló túlfűtött díszítőkedvére már alig emlékeztet valami. Az óvodáról és a Steinbergerházról nemcsak a pártázat tűnt el, hanem a vakolatarchitektúra is. Hasonló módon elvesztette díszítését a takarékszövetkezet homlokzata, de egyéb, a századfordulón nem dokumentált épület esetben is sejthető, hogy egykor impozánsabb megjelenésű lehetett. A Fő utca reprezentatív szakasza a Szepsi utcán túl a plébániával kezdődött, míg déli irányban sosem terjedt túl a megyeházán. A megyeházát követő terület tulajdonképpen már külvárosnak számított. Nem véletlen, hogy a századforduló polgári nyilvánosságának helyet adó kaszinóépületet sem itt, hanem a vasút felé

477

vezető Zsarnai úton építették fel. A megyeház után az utca összeszűkül, a promenád falusi utcává egyszerűsödik, oldalhatáron álló kicsiny házakkal. A polgárias Torna itt nem a legmódosabb gazdaparaszt-társadalommal találkozott, hanem az agrárvilág alsó – igaz nem a legalsó – rétegével. A mai, erősen megkopott eleganciájú központból kilépve is érződik ez a váltás, különösen így volt ez hatvan-hetven évvel ezelőtt. Miközben a polgári Tornát képviselő Fő utca presztízse fokozatosan megszűnt, a gazdatársadalom egykori lakóhelyei megőrizték relatív szociális státuszukat. 1945 előtt a legmódosabb gazdák a Fazekas utcában tömörültek. Az utca jobb oldali sora a Fő utca telkeinek levágásával jött létre, bal oldali része viszont elsődleges telekkimérésen. E kettősség az utcaképben rögtön szembeötlik: a jobb oldali fűrészfogas beépítéssel ellentétben baloldalon már „rendes” fésűs utcaképet látunk. A Fazekas utca különlegességét adja, hogy itt található a háború előtti, gazdák által épített vinklis házak majd’ mindegyike. Ebből adódóan – legalábbis az utca baloldala –, a Szepsi utcához hasonlóan, hézagosan zárt utcaképet ad. A mezővárosias hatást csak fokozza az előkertek hiánya. A patak jobb oldala kevésbé városias. A Tornára oly jellemző mellmagasságig érő kőkerítések a fűrészfogas beépítés miatt fokozott hangsúlyt kapnak. A fakapukat mindenhol lecserélték, gyakori a négyzetes ablak is. Mindezek ellenére az utca összhatása őrzi történeti karakterét. Megmaradásában közrejátszott a tény, hogy az itt álló porták a paraszti építészet legmagasabb nívóját képviselték, így elavulásuk nem volt túl gyors.

219 447

478


448 A patak menti falurésznek csak az egyik oldalán állnak házak, amelyek hektikusan követik a meder kanyarulatait. In this part of the village, houses stand only along one bank of the brookside, and they follow the bends of the channel randomly.

448

160

Mindaz, ami a Fazekas utcai karakter konzerválódásáról elmondható, többé-kevésbé jellemző a Fő utca nyugati telekvégeiben kialakult Békástokajra is. Igaz ugyan, hogy ez az utca kevésbé volt módos, amiből következően kevesebb háború előtti vinklis portát találni, de a hosszúházak dominálta utcakép épségben fennmaradt. A Fazekas utcával összevetve Békástokaj nem csupán szellősebb beépítésű, de egyben szabálytalanabb is, ráadásul legnagyobb részén csak a patak bal oldalán állnak házak. A kisebb kanyarokat leíró meder vonalát a porták hűen követik, ami miatt egyszerre csak négy-öt darabból álló együttesek tárulkoznak fel. Az intimitását fokozzák a part mentén sorakozó fák és kisebb hidak. A kisebb részletekre tagozódó utcaképben kevésbé feltűnő a házvégződések sokfélesége, amihez az utóbbi években egy erőteljes színesedés is járult. A volt tornai szegénység lakhelyeinek örökséghelyzete attól függött, hogy képesek voltak-e javítani relatív pozíciójukon. A Templom utcában ez történt, s ezzel együtt igen erőteljes karaktervesztés következett be. A Koplaló ezzel szemben egy új keletű szegregálódás helyszíneként őrzi háború előtti arculatát. A Templom utca átépülése már a háború után megkezdődött, amit néhány szuterénes hosszúház, illetve széles oromzatú, csapott tetős típusház jelez. Ezek a beépítések azonban – ha léptékükben meg is haladják az utca átlagát – még nem borították fel annak összképét. Döntő változást itt is a hetvenes-nyolcvanas évek emeletes családi házai hoztak. Nem mondhatjuk, hogy általános lett volna az építési kedv, ám az utca kényes egyensúlya nem tudta semlegesíteni az utcaképbe nem illő házakat. A Templom utca karakterének


479

alapvonását ugyanis a hosszan tekergő zárt utcasor adja. A plébániától folyamatos ereszkedő után hosszú szakaszokban tárulkozik fel a látvány. A szegmentáltság hiányából következően az utca földszintes, parasztos képét megbontó tömbök szinte mindig szem előtt vannak. Másrészt az utcavonal hol kiszélesedő, hol ismét elkeskenyedő egyenetlenségei feloldhatatlan ellentétben állnak a kockaházak szigorú mértani formáival. Nem mondhatjuk, hogy a Templom utca relatíve javuló szociális helyzete a hetvenes évek családi házain kívül más tekintetben is észrevehető volna. A régi házaknak a húszas évektől a hatvanas évek végéig tartó lassú modernizációja után ma az általános állagromlás jelei mutatkoznak. Az öreg porták közül több üresen áll, megmentésükre alig mutatkozik esély. Üres, düledező portát a Koplalón is találni, ám az inkább kivételnek számít. A Koplalóra is érvényes, hogy a városközpontból kifelé haladva egyre inkább csökken szociális presztízse. Míg az utca elején faragott tornácos ház hirdeti az egykori paraszt építtető módosságát, addig az utolsó házakról sokszor már az eresz is hiányzik. Az egykori tagoltság ma is visszaköszön: a központhoz közel eső házak frissen festettek, míg a távolabbiakról ez nem mondható el. Más kérdés, hogy a színhasználat és a tükörsima vakolat nem feltétlenül igazodik a történeti hagyományokhoz. A Koplaló, különösen annak utolsó házai, ma éppúgy a szegénység lakhelyei, mint voltak hatvan évvel ezelőtt. Nagyrészt ennek köszönheti, hogy utcaképe szinte teljes egészében megfelel egykori önmagának.

449 A Koplaló a szegények utcája volt, de egykor fontos összekötő kapocs is a vár felé. The poor used to live in the Koplaló ‘fasting’ street, but it was also a link to the castle.

449


A mai Torna műemlékekben gazdag, de gyorsan szegényedő város. A monumentális műemlékek halmozódása (vár, várkastély, gótikus templom, vármegyeháza, kaszinó) egyedülállóvá teszi Tornát a régión belül. Kétségtelen, hogy e kiemelten értékes műemlékállomány fenntartása komoly kihívást jelent az alapvetően stagnáló gazdasági és társadalmi miliőjű településen. Az is kétségtelen tény, hogy az építészettörténet által is jegyzett alkotások már a maguk korában sem csak a város erejéből jöttek létre. A vár és örököse, a kastély, több falura kiterjedő uradalmi központ volt, de ezen is túl: földesúri státusszimbólum. A vármegyeháza az egész tornai nemesség öntudatának szimbóluma. A templomépítést szintén külső impulzus erősítette, igaz a középkori város később rangjában és méretben is emancipálódott hozzá. Ma a templom az egyetlen műemlék, amely élő funkciót tölt be. Szerencsére ennek szakszerű felújítása az elmúlt években megkezdődött, de kérdéses, hogy a városszövet egészének mi lesz a további sorsa. Amennyiben a jelenlegi folyamatoknak nem sikerül valamiképpen megálljt parancsolni, úgy a térség egyik legkülönlegesebb, legszebb városképi együttese tűnhet el.

Tornaújfalu védett településképe: A helyi kulturális élet önszerveződésének, és mindenekelőtt személyesen Mázik Mihály tevékenységének köszönhető, hogy Tornaújfalut 1994-ben műemléki zónaként ismerték el. Mindez annál is inkább figyelemre méltó, mert a környéken településképi értékeit tekintve még a két szomszédos Tornahorváti és Bódvavendégi is felveszi vele a versenyt, nem beszélve Torna (450)

200 m Felvég

T 450–451 Tornaújfalu Bódvára merőleges főutcája orsós alaprajzú, amely orsóban a katolikus templomon túl a reformátusok egyháza is helyet kapott.

t Pást

The high street of Turnianska Nová Ves is perpendicular to Bódva and has spindle-shaped plan. This spindle accommodates the Catholic church as well as the Calvinist one. (451)


480

493

482

105 156


városáról vagy a hegyekben fekvő Ájfalucskáról. A védetté nyilvánítás érdekessége, hogy ezúttal nem külső, műemlékes vagy néprajzos szakemberek, hanem maga a falu kérte azt. Mindez nem ment egyszerűen, hiszen különösen a fiatalabb, építkezni szándékozó korosztály hevesen ellenezte az „átminősítést”. Kompromisszumként mindazokat az ingatlanokat kivették a dokumentumból, amelynek tulajdonosa vagy örököse a közeljövőben átalakításokat tervezett. Csupán néhány épületről volt szó, hiszen a falura általában az elvándorlás, az öregedés és az előzőekből következő népességfogyás a jellemző. Talán értékvédelmi szempontból vitatható volt a megállapodás, de ezzel sikerült elérni, hogy a falu támogassa a védelmi rendeletet. A védelem ténye relatív hírnevet szerezett a községnek, amit azonban egyelőre nem sikerült aprópénzre váltani. A Daniel Kollár összeállította színes, angolul is hozzáférhető népi építészeti kiadványban pl. Kassa környékéről egyedül ez a falu került be a legszebb faluképek sorába. Ugyanakkor a kassai házvásárlók egyelőre elmaradnak. Nem történt meg az értékváltás a falusiak szemében sem. A népies parasztházakat még mindig avíttnak, öregesnek tartják, így a házak értékmentő felújítása is várat magára. A konkrét eredményként elkönyvelhető térrendezés a katolikus templom körül pedig a maga műkő-borításával nem haladja meg a falusi átlagot. Tornaújfalu tehát tisztában van értékeivel, erős a honismereti élete is (pl. tájház működik), de mindez a falukép műemléki szempontú rendezésében egyelőre még nem mutatkozik. A ma védettséget élvező történeti falumag kialakulása a 18. századra tehető, de szerkezetének alapjai már a középkor folyamán megvoltak. Keletelt templomát a 14. század első felében emelték, de a barokk korban teljesen átépült. A fallal kerített egyház gótikus eredetére manapság csak tájolása és a szentélyében megmaradt egyetlen csúcsíves ablak utal. A templomot a református hitre tért lakosság használta az 1780as évekig, amikor is az akkor már kisebbségbe került őslakosság kénytelen volt kiköltözni, és saját központot kialakítani. Ezzel létrejött egy egyetlen tengelyre felfűzött kettős alaprajz, délen a református, középtájon a katolikus templommal. A református templom felépülésével a középkori településszerkezet jelentősen átalakult. Ennek középpontjában ugyanis a katolikus templom állott, amelytől délre – más települések analógiájára – az utca fokozatosan elkeskenyedett. Az első telkek esetében ez a vonalvezetés még jól kivehető, de aztán a bal oldali házsor hirtelen visszahúzódik, hogy az így keletkező kiöblösödésben helyet adjon a második templomnak. A kéttemplomos, széles, mintegy negyvenméteres utcán, az úgynevezett Alvégen egykoron kisebb kirakodóvásárokat is tartottak, de itt helyezték el az iskolaépületeket is. A falumagtól északra, a Bódva hídján túli rész megkülönböztető neve a Felvég, amely az Alvégnél lényegesen szűkebb (10–12 méter) és rövidebb (160 méter) utca. Ám mindkettőjükben közös a relatíve szabályos telekrend, ami eredetileg 20–22 méter körüli, majd 11–13 méteresre osztódó szalagtelkeket jelent. A telepesek benépesítette jobbágyközséghez hamarosan csatlakozott egy szegényebb és rendezetlenebb, de továbbra is szalagtelkes zsellérsor is.

TELEPÜLÉSLEXIKON  TORNAÚJFALU

(452)

(453)

452–453 Tornaújfalu „sváb” jelzője, a rangot jelentő tornácokkal nem annyira a település etnikai arculatából, mint inkább a házak módos formálásából következett. Turnianska Nová Ves is dubbed as ‘Swabian’ or German, mainly because of the lavish fashioning of the houses with verandas representing rank, and less for ethnicity.

483

484

453 452

454


A 18. századi újratelepedés során főként magyar ajkú katolikusok érkeztek. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a környék falvaiban gyakran találkozni az „újfalusi svábok” kifejezéssel. Az 1772-es Lexicorum Locorum is magyar–német faluról szól, dűlőnevek is utalnak a német ajkú lakosságra. Ugyanakkor a 19. századi névjegyzékekben alig találkozunk németes hangzású családnevekkel, ami arra utal, hogy a svábok inkább csak színesítették a betelepülők társaságát, de sohasem volt teljesen német a község. A „sváb” jelző esetünkben azért is érdemel figyelmet, mert a magyar falusi nyelvhasználatban a jómód, áttételesen pedig a gazdag porta szinonimája. A tornaújfalusi népi építészet felkarolásában pedig éppen ez a tényező játszotta a legfontosabb faktort. A környéken ugyanis az itteni „sváb” házak egyfajta mintát jelentettek. A rendkívül impozáns alulkontyolt tetővégek, a ház rövidebbik oldala elé kikanyarodó vaskos oszlopsorok, az utcavonalra állított magtárak és a szárazkapuk funkcionális szerepükön túl reprezentatív üzenettel is bírtak. Részletmegoldásaik nem egy környékbeli faluban is felbukkannak. Hogy Tornaújfalu esetében a sváb jelző mennyire nem etnikai, mintsem minőségi kategóriát takar, jól jelzi, hogy maga a mintát teremtő „sváb” építészet 19. század végi állapotokat tükröz, tehát egy olyan korszakot, amikor nemzetiségi hagyományokról már egészen biztosan nem beszélhetünk. A csekély számú németség megjelenése ugyanis a 18. századra tehető, és beolvadásuk a magyarságba a 19. század elejére mindenképpen lezárult. A 19. században a falu szerkezetét főként a telekosztódások módosították, de az úgynevezett Pást részleges beépülésével új falurész is kialakult. A Pást korábban csűrkert lehetett, legalábbis a katonai térképek erre engednek következtetni. Az első katonai felmérésen ugyanis tömbszerű parcellák terülnek el a falutól keletre eső részen. Fél évszázad múlva már a beltelkeken állnak a keresztcsűrök, amelynek reliktumai ma is láthatók. A felszabaduló csűrkertet pedig felparcellázták, létrehozva ezzel a malom alatti Pást nevű falurész egyoldali házsorát. Itt kapott helyet a kovácsműhely is. A mai faluképben ez az utcácska alig érvényesül. Nem véletlen, hogy bár rendelkezik egyedi értékekkel, nem része a védelmi zónának. A védelmi területen belül elsősorban az Alvég utcaképe az, amely az elmúlt évtizedekben sok kárt szenvedett, és amelyet szemlélve kérdések merülnek fel a védelmi zóna indokoltága kapcsán. A híd felé közeledve a zavaró beépítések megritkulnak, majd a Felvégen szinte teljesen eltűnnek. Ezzel együtt azonban egy erős szociális határt is átlépünk, hiszen az itt álló házakban főként idősek laknak, de nem ritka az üresen álló épület sem. A régi házak egyrészt alulkontyolt házvéggel, másrészt oromzattal, vízvetővel tekintenek az utcára. Érdekes, hogy akárcsak a szomszédos Tornán, itt is az oromzatos házvégek a régebbiek. A ma látható házformák ugyanis az 1903-as és 1904-es tűzvész utáni időkben alakultak ki, amikor is előbb a Felvég, majd az Alvég égett le. Az újjáépítés a korábbi füstlyukas szalmatetős fedelek helyett előbb az oromzatos, majd a világháború után egyre inkább az alulkontyolt megoldást részesítette előnyben. A modernizálások az alaprajzban is megjelentek. A kétcsaládos háztartásoknál, amelyeknél korábban közös konyha volt, a századfordulótól kezdve

TELEPÜLÉSLEXIKON  TORNAÚJFALU

485

454 A legbelső védett falumagban viszonylag sok a lapos tetős kockaház. Emellett azonban a mai házfelújítások sem mindig éreznek rá a régi épületek értékeire. There are relatively many deck-roofed cube houses in the protected innermost village core. Moreover, contemporary renovations often fail to realize the values of the old buildings.

egyre gyakrabban építenek külön főzőhelyiséget. Ezzel a korábbi háromhelyiséges lakórész négysejtűvé kezd válni. Hozzá kell azonban tenni, hogy a paraszti község jómódja a századfordulótól egyre kevésbé saját helybeli energiáinak kiaknázásán múlott. A fennmaradt egyházi iratokból is kitűnik, hogy az Amerikába időszakosan vagy véglegesen kitelepült családtagok rendszeresen utaltak falujuknak kisebb-nagyobb pénzösszegeket. A tűzvész utáni helyreállítás során tehát egy korszerűbb építésmód kezdett elterjedni, ez azonban nem jelentett egyet a falu jómódjának emelkedésével. A gazdasági nehézségeket jelzi, hogy a tűzvész óta szinte folyamatos a népességfogyás. Ezen a tendencián a szocializmus évtizedei sem változtattak, holott a tornaújfalusi termelőszövetkezet magába olvasztotta a szomszédos falvak földjeit is. A nagyüzemi forma azonban nem igényelt sok munkáskezet, így a fiatalok elvándorlása nem állt meg. A faluban ma csupán 350-en élnek, és ez a szám a jövőben csökkenni fog. Ha a népességfogyást nem is állította meg, a szövetkezethez köthető relatív jólétnek megvolt az a településképi hátránya, hogy ellentétben a szomszédos községekkel, viszonylag sokaknak volt módjában lakóházát átépítenie, ami a már tárgyalt Alvég összképét meglehetősen zavarossá tette.

454

TELEPÜLÉSLEXIKON  UDVARNOK

Udvarnok (Szád-), a cementgyár kapujában: A történeti megjelenését nagyrészt elvesztő település orsós úti falunak tűnhet, ám a történeti térképek tanúsága szerint a háború előtti arculata még patak menti jelleggel keveredett. Az egyetlen utcából álló főtengelyét egykoron egy kisebb vízfolyás határozta meg. A szabályos szalagtelkes utca a templom körül orsószerűen kiszélesedik, majd két nagyobb telekkel zárul le. Ez a nyugat-keleti tengely keleti végén egy lényegesen rendetlenebb részhez csatlakozik. Az itt lévő telkek egy része halmazos, másik részük a Szádelő felé vezető keskeny patakvölgyben szorong, a harmadik csoportjuk pedig a tornai országút (455) 457 A kulturház és a szövetkezeti bolt a templom kijelölte orsóban, az eredeti épület arányaihoz igazodóan épült fel. The community center and the co-operative store were built in the spindle and the scale designated by the church.


64

487

(456)

200 m

T

455–456 Udvarnok (Szád-) orsós főutcáján valaha egy patak is csordogált. A kelet felé S alakban kiágazó toldalék a kassai országút, az északi nyúlvány a Szádelői-völgybe vezető út telkesedésével jött létre. A stream used to trickle through the spindleshaped high street of Zádielske Dvorníky. An extension branching eastward in ‘S’ shape evolved due to allotments, just as well as the northern extension leading to Zádiel Valley.

mellett sorakozik. Kétségtelen, hogy ez a sokféle telekformából összeálló toldalék a főutcához képest másodlagos képződménynek tekinthető. Az 1800-as évek végén a Szádelői patak mentén még egyáltalán nem állottak házak, de a Tornai út kivezető szakaszán is éppen csak megindult a benépesedés. A 19. század közepére azonban befejeződött a területi expanzió. E tekintetben még a hatvanas-hetvenes évek sem hoztak komoly változást: mindössze két új utcát látunk magunk előtt. Mire ugyanis a lakosság szociális helyzete lehetővé tette volna az építési konjunktúrát, a cementgyár meg is akasztotta azt. A hetvenes-nyolcvanas években a portákat állandó szürke por piszkította. Érhető, hogy ilyen körülmények között a hatóságok igyekeztek minimalizálni a település növekedését. Noha a faluszerkezet átalakulása nem volt számottevő, a központi teresedés funkcióváltása mindenképpen figyelemreméltó. Az orsó alakú kiszélesedésben egykoron csak az 1800-as évek legelején felépült katolikus templom állt. Helyén – s talán a falak őrzik is az eredeti építményt – egy középkori eredetű, a 18. században már famennyezettel lefedett templom lehetett, amelyet az első katonai felmérés leírása is megemlít. A többször átalakított, magányosan álló épület előtt csupán a gémeskút karja emelkedett a magasba. Az ötvenes években aztán a szentély mögött felépült a kultúrház (ma községi hivatal), és a szövetkezeti szolgáltató ház. A templom terének modernizációja a falu egészének átépüléséhez képest szelídnek volt mondható. A cementgyár viszonylag jól fizető munkahelyet jelentett, ami

456

457

488

458


TELEPÜLÉSLEXIKON  UDVARNOK

458 A Szádelői-völgy pazar hátteret biztosít a településképnek. A régi porták azonban megfogyatkoztak.

459 Régi és új kontrasztja egyetlen épületen belül.

Zadiel Valley provides magnificent background to the settlementscape. However, the number of old houses has diminished.

Contrast of old and new within one building.

sok családot maradásra bírt. Üres építési telkek híján elsősorban a meglévő házállományt bontották el, illetve alakították át. Az udvarnoki paraszti építészet eltűnése annál is inkább sajnálatos, mert az északi házsora felett magasodó Szádelői-hasadékkal rendkívül megkapó látványt nyújtott. A völgybe áramló turizmusnak köszönhető, hogy fennmaradt néhány képeslap, majd a két világháború között egy néprajzi pályázat nyomán készült néhány igen értékes felmérési rajz is. Ezeket szemlélve a házvégek rendívül változatos kialakítása a legfeltűnőbb. A szomszédos házak közül az egyik barokkos oromvéggel, a másik deszkaoromzattal és annak egyharmadát elfoglaló óriási vízvetővel, a harmadik meredeken felfalazott oromvég fölé kinyúló nyeregtetővel, a negyedik füstlyukas megoldással volt ellátva. Ha ennek a változatosságnak okát keressük, úgy egyrészt Torna hatásával (oromzatos házvég), másrészt Rozsnyó (s talán Mecenzéf) relatív közelségével (vízvető) kell számolnunk. A barokk oromzatvég szórványosan ugyan, de a környéken több helyütt is előfordul. Ugyanúgy kevert képet mutattak a régi héjazatok: zsúp és a vastagon rakott szalma éppúgy előfordult, mint a zsindely. A háború előtt még a templom is zsindelyes volt. A negyvenes évek fedélszék-modernizációi mindöszsze egyetlen évtized alatt megszüntették ezt a változatosságot, helyet adva a nagytáji (modern) karaktert hordozó eternites, ritkábban cserepes), kontyolt tetőknek. Néhány évtizeddel később kezdtek kikopni a településképet meghatározó, kőfalazatú keresztcsűrök és az utcai kőkerítések is, miközben az egymenetes parasztházakat

489

felváltották a tetőtér-beépítéses lakóingatlanok. Szimbolizálja a gyors változásokat a Gedeon-féle vegyesbolt „átalakítása”, amely négyzetes toldalékkal egészült ki. Szádudvarnok arra példa, hogy az építési tilalom és a jól fizető ipari munkahelyek között kialakuló feszültség együttesen az épületállomány szinte teljes kicserélődését eredményezheti. A mai társadalmi tendenciák azt mutatják, hogy a falu átalakulása, immár a területi expanzióban is kimutathatóan, folytatódni fog. Az építkezések legnagyobb akadálya jelenleg a telekhiány. Az önkormányzat 2007-ben 9 telket hirdetett meg eladásra, amire majdnem háromszoros volt a túljelentkezés. Amennyiben sikerül mezőgazdasági földeket kivonni a termelésből, úgy néhány éven belül a falu erőteljes növekedése prognosztizálható, hiszen közlekedési helyzete relatíve jónak mondható, és a sok helyütt megfigyelhető nyomasztó szociális és etnikai feszültségeknek nyoma sincs a faluban.

459

490

TELEPÜLÉSLEXIKON  VENDÉGI

491

Vendégi (Bódvavendégi), szabályos orsós szerkezet: A névadásból sejthetjük, hogy már a középkorban is messziről érkezett népesség lakhatta a települést, amelynek kontinuitását mutatja, hogy még az erősen alábecsült számokat tartalmazó 1720-as összeírásban is 8 jobbágycsalád szerepel. A szabályos orsó alakú főtér és a középen álló templom is a telepes jelleget emeli ki. Az orsó közepét elfoglaló katolikus templom eredendően keletelt volt, és csak az 1815-ös újjáépítés során vette fel mai, északra néző tájolását. Százötven évig egymagában állt a téren, mígnem a szocializmus első (460) 462 A település 1900-as évek előtti határát a reformátusok telke képezte, amely ma is hangsúlyos eleme a településképnek. The Calvinists’ ground was the settlement boundary before the 1900s, even today it is a momentous element in the settlementscape.


122


(461) 200 m

t

T

460–461 Vendégi (Bódva) iskolásan szabályos orsós alaprajzát északról a református templom, illetve az egyházhoz tartozó gazdaság (csűrkert) telke zárta le. A 20. század azonban túlnőtte ezt a határt, így ma már mindkét templom „középen” van. The Calvinist church and its homestead (barn yard) on the north used to close down the formally regular spindle-shaped plan of Hosťovce. The 20th century has passed this boundary, and today both churches occur in the middle.

modernizációs hullámában a szentély mögött fel nem húzták a községházát. A beavatkozás azonban szerencsére nem írta felül a korábbi centralitást, amelyet a templom tömbje határoz meg. Kérdéses, hogy az orsóformán túl maga a telekszerkezet középkori eredetűnek tekinthető-e? A 19. századi kataszteri térképen látható rendkívüli szabályosság (19 méteres telekszélesség) inkább azt a feltételezést erősíti, hogy a 19. században a telkeket újramérték. Ezt látszik megerősíteni a tény, hogy a II. József idején összeírt háromszáz fős lakosság fél évszázad múltán félezerre növekedett. A rendkívül szabályos települést északról egy nagyobb telek határolta, amely a türelmi rendelet után templomot építő protestáns közösség tulajdonában volt (később felosztották). A reformátusok minden időben a település többségét alkották, de a 18. században a rekatolizáció idején a főutcai templom visszakerült eredeti tulajdonosához, ezért vált szükségessé az építkezés. A zömök tornyú templom minden díszítmény nélküli megjelenése éles kontrasztja a mellette lévő lelkészlaknak, amely pilaszterekkel, ablakkeretekkel és a párkány alatt végigfutó csipkés vakolatarchitektúrával ékes. A szűk határú falu a 19. században elérte eltartóképességének határát, ami a népesség lassú fogyását eredményezte. A hirtelen bekövetkező stagnálás volt az oka annak, hogy az 1853-as térképen bejelölt utcanyitások csupán tervek maradtak. A tervek szerint az eredeti parcellákat keresztben megosztották volna. A két – csak papíron létező – új telek között egy kiszolgáló utat akartak nyitni. Az elképzelés művi jellegét mutatja, hogy a csűrök nem egy helyütt az új telekre kerültek volna. A nagyobb prob-

462

38

50

492


TELEPÜLÉSLEXIKON  VENDÉGI

493

463 A szárazkapu néhány „amerikás” házon tűnt fel, mint díszítőelem, amelynek azonban nem alakult ki speciális használati rendje. Gateways have appeared in some ‘Americanish’ houses as decorative element, yet it has no specific use.

464 A ma már bezárt iskola feltehetően nemesi kúria lehetett. The already closed school was likely a manor-house.

lémát azonban az jelentette, hogy ilyen kiszolgáló út csak akkor jöhetett volna létre, ha a telkeket egyszerre és véglegesen megosztják. Ha ugyanis csak néhány telektulajdonos dönt a megosztás mellett, az út kettévágja a még egyben lévő parcellákat is. Néhány évvel a jobbágyság eltörlése után meglehetősen utópisztikus elképzelés volt a falu lakosságának egyidejű döntését föltételezni. Mikor a századfordulón az amerikai munkaalkalmak révén növekedésnek indult a házállomány, nem az eredeti telkeket kezdték megosztani, hanem a református templomon túl meghosszabbították a főutcát. A terjeszkedés elsőként a templom melletti volt csűrkertet érintette. Korábban a református egyház gazdaságának szérűje lehetett itt. Az itt lakók szerint az egyik lakóház egy volt magtár falait rejti magában. A település növekedési ütemére jellemző, hogy 1784-hez képest 1938-ra megduplázódott a lakóházállomány, amely akkor 80 házat jelentett. Ez egyben a gyarapodás végső pontja is, hiszen a szocializmus évtizedeiben statisztikai értelemben alig változott a község, sőt a nyolcvanas évektől a lakóingatlanok pusztulása is megkezdődött. Mindemögött az egykor négyszáz körül mozgó népességszám megfeleződése húzódik meg legfőbb okként. Ezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy a kertvégeken megnyitott új utcában mindössze néhány ház áll.

A visszafogott expanzió a lakóházak átalakításának lassú ütemével párosult. A faluban alig találunk emeletes házat, de még az ötvenes-hatvanas évek bővítései sem meghatározóak. Az utcára kifutó, oldaltornácos vagy anélküli oromzatok az orsóalakból következően íves sort alkotnak. A vegyesen füstlyukas és kontyolt tetőzetek és az oromzat síkjából ki nem lépő kapuk alkotják Vendégi településképének helyi zamatát. A házak megjelenését az Amerikából hazatérő réteg ízlése határozta meg. Mindenekelőtt a héjazatot modernizálták, és igyekeztek áttérni a tűzbiztonságosabb műpalára, ami sok helyütt az alulkontyolt (füstlyukas) szerkezet feladását jelentette a kontyolt változat javára. A külhonban jobbára bányákban és ipari üzemekben dolgozó parasztság hazatérte után a népi hagyományok általuk elérhető „legfejlettebb” változatához igyekezett felzárkózni. A tendencia részének kell tekinteni a mutatóban megmaradt néhány szecessziós vakolatarchitektúrát, a megemelt falakat (amelyek ily módon helyet tudtak adni az istálló födémje és a tetőzet között egy berakodó nyílásnak is), valamint a tornácot és a szárazkaput is. Mindezek az elemek azonban nem tudtak végleges egységbe olvadni, valódi hagyománnyá válni. A szárazkapuhoz például nem kapcsolódott társadalmi funkció (lásd a sváb falvak halottkísérő szokásait), ezért nem is terjedhetett el széles körben. Helyette a tornác egyszerűbb, mellvédes lezárását fogadta el a község népe. Fontos hangsúlyozni, hogy a tornácos porták a hagyományos települési karakterben meglehetősen módosan hatottak, hiszen szinte teljesen hiányoztak a négytengelyes széles homlokzatú gazdaházak. A négy „L” alaprajzú épület közül egy sem volt paraszti tulajdonú. Az első a lelkészlak volt,

465

463

494


Újfalu, lásd Jászúújfalu vagy Tornaújfalu

The settlementscape appears to have been preserved in the village fast impoverishing since the 60s.

464

a második egy bolt, további kettő pedig nemesi kúria. Bódvavendégi nem rendelkezik ugyan egyetlen kiemelt jelentőségű műemlékkel sem, mégis azt állíthatjuk, hogy településképének harmóniája biztosítja helyét az értékesebb történeti települések sorában. Rendkívül szabályos orsós alapszerkezetével, megmaradt régi parasztházaival, valamint egy jó állapotú malomépülettel hívja fel magára a figyelmet. A harmonikus települési környezetet azonban egyelőre sem a faluvezetés, sem a helyi lakosság, de még a szakma sem fedezte fel.

466 Zsarnó településmagja a középső utca lehetett, amelyre lazán felfűzve álltak a kisnemeseknek a népi építészettől alig különböző házai. A 19. században kastélyos faluvá vált Zsarnó. A szocializmus évtizedeiben a keleti falukaput fejlesztették, de a három sor és a majorsági telek kijelölte alapszerkezet változatlan formában maradt fenn. The settlement core of Žarnov was probably the middle street and the lower gentry’s houses attached to it loosely. In the 19th century Žarnov became a manorial village. During the years of socialism the eastern village gate was developed, yet the base structure designated by three rows and the manorial ground has persisted intact.


465 A hatvanas évektől rohamosan elszegényedő faluban a településkép konzerválódása figyelhető meg.

Zsarnó, a kisnemesi fészek: A községet a 16. században kurtanemesek lakták. S bár néhány nemesi lak mind a mai napig fennmaradt, épületeinek zöme nem különbözik a környék jobbágyi falvaitól. Zsarnót a helybeliek három sorra osztják, amelyeket a keleti oldalon egy rövid keresztutca fűz össze. Ezekhez járul a kastély körüli uradalmi központból megmaradt épületegyüttes. Az első sor a temető irányából vezet a kastély felé, egyenletesen lejtő utcavonallal. A második egy kisebb mélyedésben fut, itt érzékelhető legkevésbé a sor jelleg. A harmadik sor a mélyedés északi peremén alakult ki. A legutolsó házsor után a terep hirtelen süllyedni kezd a mintegy hatvan méterrel mélyebben elterülő Bódva-völgy felé. A falu máig legjelentősebb műemléke, a Koós Károly által 1822-ben emeltetett kastély. Kialakításakor tudatosan számoltak a tájképi hatással. Nem kizárt, hogy a 19. századi munkák nem új épületre, hanem átalakításra utalnak. Legalábbis ezt látszik alátámasztani a bejárati kapu datálása, illetve az egyszerű kétmenetes alaprajz. Az épületet a magas part szélére helyezték, ahonnan egy félig természetes, félig mesterséges angolkert tárulkozott föl a Bódva felé. Az 1866-os térképen látható, hogy egy Bódvából kiszakadó mellékág közvetlenül a kastély alatt folyt el. Helye ma is megvan, egy galériaerdő jelzi. A mellékág voltaképpen egy csatorna volt, amely részben a mocsaras vidék vizeit vezette le, részben a falutól nyugatra működő vízimalmot hajtotta. A 20. század hatvanas éveiben a Bódva szabályozásával a mellékág megszűnt, az egykor vízjárta területet kaszálóként használják.

469

133

496


467 A romok az angolkert részei is lehetnének, valójában lerombolt melléképületek alapfalai. The ruins might belong to a landscape garden, however they are foundations of demolished outbuildings.

467

A Bódvából levezetett malomcsatorna építése egybeesett a Koós család nagyarányú fejlesztéseivel. Ekkoriban épült fel a kastély néhány melléképületével, a hozzá tartozó angolpark, illetve a katolikus híveket szolgáló templom. Bár a műemléki öszszeírásban a katolikus templom építési idejeként 1820 szerepel, a katonai térkép mellékletében is megemlítenek egy kőtemplomot. Azt, hogy a 19. századi épület őriz-e régebbi falakat, további kutatásoknak kellene eldöntenie. Az egyhajós, kápolnaszerűen kicsiny katolikus templom eklektikus formáját a 20. század elején nyerte el. Noha plébániaegyházról van szó, az épület legalább annyira kötődött az uradalomhoz, mint magához a faluhoz. Az uradalom mai formájában már csak emléke az egykori gazdagságnak. Az angolpark elvadult, a majorságban szociális lakások vannak. A kastélynak néhány évvel ezelőtt rejtélyes körülmények között leégett a tetőszerkezete. Azóta az állagmegóvást elvégezték, de üresen áll. Egyetlen lakója egy farkaskutya, amelyet az „értékek védelme” érdekében költöztettek ide. A kastély melletti melléképületeknek csak az alapfalai maradtak meg, a kertet díszítő műbarlangnak csak a bejárata. A magtár áll még ugyan, de kérdés, hogy meddig. Pedig annak idején a Koós-féle építkezések alapjaiban változtatták meg a falu fejlődési irányát. A korábban református, kisnemesi falu szinte egyik napról a másikra duplájára növekedett, ami mögött tömeges migráció állott, elsősorban a katolikusok beáramlása. A következő évtizedek járványai azonban megállították az urasági falu

TELEPÜLÉSLEXIKON  ZSARNÓ

497

kialakítására tett kísérletet. Az egész Torna vármegyét sújtó járványos megbetegedések következményeit nem volt képes kiheverni a község, és a lakosságszám tartósan ötszáz alatt állapodott meg. A stagnálás következtében a századforduló faluszerkezete szinte változatlan formát mutatott nyolcvan évvel a Koós Károly-féle építkezések után is, sőt a 20. század elején némi visszaesés volt tapasztalható, legalábbis, ami a házak számát illeti. Már az első katonai felmérésen felismerhetők a mai három házsorból álló szerkezet előzményei, igaz ekkor még egészen más hangsúlyokkal. A 19. század folyamán a falu főutcáját a mai szerkezetben legkevésbé markáns középső sor képezte. Ez a völgyszerű mélyedésben futó utca, amelyet Iskola utcaként is emlegetnek, a legrégibb településmag része. Az első katonai felmérésen látszik, hogy a kisnemesség portái némileg szabálytalanul követték a völgy irányát. Középen rendkívül tágas, az állatok éjszakai szállásának is alkalmas térség terült el, amely mind a mai napig beépítetlen maradt. Az 1810-ben felépített, majd húsz év múlva klasszicizált templom révén indulhatott meg a település második és harmadik tengelyének kialakulása. Ám a népesség stagnálása rendkívül lassúvá tette ezt a fejlődést. A 19. századi kataszteri térképen még mindig a középső sor a leginkább kiépült. A telkek falura jellemzően hosszantiak, de nem egyenlő szélesek. Feltehető, hogy az ősi nemesi lakosság, amely szabadon rendelkezhetett földjével, valaha nagyobb telkeken gazdálkodott, és csak az aprózódás folytán alakulhattak ki a keskeny parcellák.

468 A régi nemesi falu főtérszerű központja ma is beépítetlen rész. The main square-like center of the old gentry village is still vacant.

468

498

470


TELEPÜLÉSLEXIKON  ZSARNÓ

469 A helyi kisnemesi építészet a paraszti hagyományokkal rokon, és a hangsúlyos gangok jellemzik.

470 Zsarnó lassan fejlődő község volt, ahol nem mértek ki új telkeket, hanem a meglévő házállományt kezdték modernizálni és lecserélni.

The local lower gentry architecture relates to the peasant traditions, and it is characterized by imposing verandas.

Žarnov was a slowly developing village, where no new plots were allotted, but the available housing stock was being mode rnized and replaced.

A 20. században aztán az Iskola utca elvesztette központi szerepét, helyette a nevével is beszédes első sor vette át a főutca szerepét. Az első sor kiépülése az 1930-as években vett nagyobb lendületet, amikor is az addig stagnáló épületállomány egyetlen évtized alatt húsz százalékkal bővült. Az 1950-es évek után a családi házak mellé községi hivatalt, vegyesboltot, tömbházat, sőt még egy silót is telepítettek. Az utca régi házai azonban még a harmincas évek népies ízlését tükrözik, noha egységes utcaképet már sehol sem alkotnak. Bár a hetvenes évektől gyakorlatilag építési tilalom volt érvényben, a régi lakások korszerűsítése, az új homlokzatok kialakítása nem ütközött hatósági korlátba. Ebből kifolyólag a szürkés-barna festések és az eternit tetőanyagok miatt a legtöbb régi porta háború utáninak tűnik. Napjainkat csupán egy épülő lakóház és egy frissen elkészült családi ház képviseli. Ez utóbbi a falu egyik leggazdagabb családjának tulajdonát képezi, és magas kőkerítés mögött, kastélyszerűen a telek mélyén nyert elhelyezést. A telken belüli szabad tájolás volt az egyetlen sajátos vonása a régi kisnemesi építészetnek is, amely máskülönben a népi hagyományokban gyökerezett. A forrásokban emlegetett „számtalan nemesi lak” semmiben sem különbözött az egymenetes hoszszúházaktól. Hacsak nem annyiban, hogy az oromzatra felhelyezték a címert, mint az a Körösi család házán volt látható. Sajnos a címert néhány éve leverték, így csak az alsó csonkja látható. Szintén nemesi lak lehetett az Iskola utca legimpozánsabb épülete, a 77. számú lakóház. Az egymenetes hosszúház a rövidebbik oldalra is átnyúló, egyszerű fejezetű hengeres gangot kapott. Az északi oldalon szélvédő fal található, az

499

épület alulkontyolt. A szokatlanul széles háromszögben az őslakos reformátusokra utaló kehely látható. Az Iskola utcán haladva máshol is felfedezhető a parasztos nemesi hagyaték. A falut alkotó harmadik sor építészeti jellemzői igen hasonlóak az első sor esetében leírtakhoz. Itt is igen sok a megmaradt parasztporta, de színezésük, utólagos átalakításuk miatt nem érvényesül a történeti atmoszféra. Érdemes felhívni a figyelmet a pusztuló 7-es számú épülethez tartozó emeletes magtárra. A kicsiny szellőzőablakokkal ellátott melléképület magas szintű paraszti gazdálkodásra utal. A hetvenes években beálló recesszió, bár megakadályozta az újabb épületek elterjedését, de nem járult hozzá a falukép történeti értékeinek megőrzéséhez. Nem csupán a kastély állapota és a sorra eltünedező melléképületek, de a paraszti község egyéb házai is enyészetnek indultak. A faluban járva lépten-nyomon lakatlan házakba ütközni. Szerencsés esetben a Szepsibe vagy Kassára költözött tulajdonos hétvégi házként gondozza az épületet, de a statisztikai adatok szerint a hetvenes évektől mintegy száz lakóház végleg eltűnt. A rendszerváltás óta a csökkenés megállt ugyan, de pozitív szuburbanizációs hatások nem indultak el. Műemléki szempontból áttörést a kastély rendbetétele hozhatna, ám a falukép ettől a lépéstől automatikusan még nem válna műemléki jellegűvé. Holott az 1945 előtti lakások aránya meglehetősen magas, mintegy 30 százalék. Megfelelő felújítási, rehabilitációs programmal ugyanakkor Zsarnó kisnemesi karaktere is helyreállítható lenne.

161

A tájkataszter és a lexikon készítésekor használt irodalom és források:

Forrásértékű lexikonok: Az első katonai felmérés. A Magyar Királyság teljes területe. 965 nagyfelbontású színes térképszelvényen. 1782–1785 (elektronikus dokumentum). Arcanum, Budapest, 2004 Bél Mátyás: Torna megye leírása. In: Rémiás Tibor ( ed.): Torna vármegye és társadalma a 18–19. századi források tükrében. Hermann Ottó Múzeum, Bódvaszilas – Miskolc, 2002 Borovszky Samu; Sziklay János: Abaúj-Torna vármegye és Kassa. Apollo Irodalmi Társaság, Budapest, 1896 Bubics Zsigmond (ed.): A kassai százéves egyházmegye történeti névtára és emlékkönyve. Magánkiadás, Kassa, 1904 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I–V. MTA, Budapest, 1890–1913 Csíkvári Antal ( ed.): Abaúj-Torna vármegye. Vármegyei Szociográfiák, Budapest, 1939 Diószegi György, Gunda Béla (ed.), Magyar Néprajzi Atlas I-III. Akadémiai, Budapest, 1987 Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. Magánkiadás, Pest, 1851 Filep Antal; Kósa László: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai, Budapest, 1983 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–III. Akadémiai, Budapest, 1987 Kovačevičová, Soňa (ed.): Etnografický Atlas Slovenska. Veda, Bratislava, 1990 Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Magvető, Budapest, 1988 Rémiás Tibor (ed.): Torna vármegye és társadalma a 18–19. századi források tükrében. Hermann Ottó Múzeum, Bódvaszilas – Miskolc, 2002 Súpis pamiatok na Slovensku. Obzor, Bratislava, 1967 Varsík, Branislav: Osídlenie Košickej kotliny I-III. SAV, Bratislava, 1964, 1973, 1977

Tematikus feldolgozások: Beňušková, Zuzana (ed.): Tradičná kultúra regiónov Slovenska. Veda, Bratislava, 1998 Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században. Lilium Aurum, Komárom – Dunaszerdahely, 2002 Bodnár Mónika; Rémiás Tibor (ed.): Tanulmányok a Bódva völgye múltjából. Gömöri Múzeum és Baráti Köre, Putnok, 1999 Frisnyák Sándor (ed.): A Felvidék történeti földrajza. MTA Szabolcs–Szatmár–Bereg Megyei Tudományos Testülete és a BGYTF Földrajz Tanszéke, Nyíregyháza, 1998 G. Fekete Éva – Iván László (ed.) „Kézfogás határok nélkül”. Kézikönyv települési partnerkapcsolatok kialakításához a Bódva-völgy–Cserehát kisrégióban. Elektronikus dokumen-

502


tum. Szepsi – Gagyvendégi, 1999. Letölthető: www.cserehat.com/site/download/bodva_ kezikonyv.doc Liszka József: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában (1918–1938). Madách Könyvkiadó, Pozsony, 1990 Liszka József: A szlovákiai magyarok néprajza. Osiris, Budapest, 2002 Magyar Zoltán: Torna megyei népmondák. Osiris, Budapest, 2001 Molnár Judit: A népesség alakulása DK-Szlovákia és ÉK-Magyarország határmenti térségeiben. Elektronikus dokumentum. Letölthető: www.uni-miskolc.hu/~ecomojud/publika/ debnepes_mj.pdf Paládi-Kovács Attila: A Felföld mint kulturális régió. Ethnographia, 1994/1., 1–36. p. Pozsgai Péter: Családok és háztartások. Torna megye társadalma a 19. század közepén. ELTE Bölcsészettudományi Kar, doktori disszertáció, 2006. Letölthető: http://hajnalkor.uw.hu/ vedesek/tezis_phd_pozsgai.pdf Pozsgai Péter: Kézművesek és kézműves családok Tornán a 19. században II. Korall, 2001/3–4 sz., 23–42. p. Pozsgai Péter: Kézművesek és kézműves családok Tornán a 19. században II. Életutak – kontinuitás, földtulajdon, családi stratégiák. Korall, 2001/3–4. sz., 266–296. p. Simon Attila: Telepítések Dél-Szlovákiában a két világháború között. Fórum – Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2008 Šalamon, Pavol: A cigányok történetéhez az egykori Torna megyében. Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából. 1997/1. sz., 237–244. p. Thurzo, Igor: Ľudová architektúra na Slovensku. Albert Marenčin – Vydavateľstvo PT, Bratislava, 2004 Vécsey Özséb Zoltán: A Bódva felső szakaszának anthropogeográfiája. Kassai Hírlap Ny., Kassa, 1916

Építészettörténeti munkák: Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1994 Kol. autorov: Ľudová architektúra a urbanizmus vidieckych sídiel na Slovensku. Academic Electronic Press, Bratislava, 1998 Buday Endre: A népi építészet kutatásának eredményei Dél-Szlovákiában In: A csehszlovákiai magyar nemzetiségi néprajzi kutatás. Bratislava, 1981, 138–142. p. Buganová, Klaudia – Šangala, Marián: Postavené roku pána. Malé sakrálne stavby v krajine. O. z. ASPRODECUS – Východoslovenské múzeum v Košiciach, Košice, 2005 Cseri Miklós – Balassa M. Iván – Viga Gyula (ed.): Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében. Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Hermann Ottó Múzeum, Szentendre – Miskolc, 1989 Dvořáková, Viera: Pamiatková ochrana vidieckych sídiel. Pamiatky a múzeá. 2002/4, 12–17. p. Habaň, Pavel: Hámre v Medzeve. Monumentorum Tutela. 1998/13, 350–354 p. Jankó János: Az ezredéves kiállítás néprajzi faluja. (A mecenzéfi ház ismertetésével, s. n.), Budapest, 1897 Krcho János: Kassa helyrajza. PhD-értekezés, Budapesti Műszaki Egyetem, 1992

A TÁJKATASZTER ÉS A LEXIKON KÉSZÍTÉSEKOR HASZNÁLT IRODALOM ÉS FORRÁSOK

503

Labudová, Susana: Klasicistické kaštiele a kúrie v okolí Košic na území bývalej Abovskoturnianskej župy. In: Bořutová, Dana; Beňová, Katarína (ed.): Osobnosti a súvislosti umenia 19. storočia na Slovensku. K problematike výskumu dejín umenia 19. storočia. Filozofická fakulta Univerzity Komenského, Bratislava, 2007, 23–65. p. Markušová, Kristína: Kassa környéki népi építészet – Kavečany. Krásna nad Hornádom, Vyšný Klátov, Nižný Klátov, Kojšov esetében. In: Makay Dorottya (ed.): Népi építészeti örökség. (Tusnad 1999. A műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései. 8. nemzetközi tudományos ülésszak). Kiadta a Transylvania Trust Alapítvány, Kolozsvár, 1999. 93–96. p. Mencl, Václav: Lidová architektura v Československu. Akademia, Praha, 1980 Naďová, Maria: Historical Identity of the settled localities in Slovakia in the example of the monument zone Medzev. In: Cultural landscape – Historic Landscape – Monument Protection. (Konferenciakiadvány), Keszthely, 1993. 163–166 p. Naďová, Mária: Kelet-Szlovákia urbanisztikai fejlődése és védelme. Egri Nyári Egyetem, Eger, 1994, 103–104. p. Naďová, Mária: A Bódva-völgyi népi építészetről. Művelődés, 1999/3, 18–19. p. Panáková, Andrea: Stratégia rozvoja vidieka Košického samosprávneho kraja. Letölthető: http:// www.vucke.sk/APIR/sk/Pre_Miestnu_Samospravu/Ine/Documents/Mikroregiony_ analyza_subjektov.pdf Sárközi Sebestyén: A történeti Torna megye településtopográfiája a kezdetektől a 18. századig. Galyasági Településszövetség, Perkupa–Miskolc, 2006 Sárközy Sebestyén – Nováki Gyula – Sándorfi György: A történeti Abaúj-Torna megye várai az őskortól a kuruc korig. 1. Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából. 1997/1., 12–102. p. Schier, Bruno: Das deutsche Bauernhaus der Slowakei. Geographisches Jahrbuch aus Österreich 1933/17, 27–51. p. Vozár, Jozef et al.: Dejiny baníctva na Slovensku. Vyd. Ing. Tibor Turčan – Banská agentúra, Košice a Zväz hutníctva, ťažobného priemyslu a geológie SR, Bratislava, 2003 Vydra, Jozef: Ľudová architektúra na Slovensku. SAV, Bratislava, 1958.

Helytörténeti munkák az egyes településekről: Alsómecenzéf, Felsőmecenzéf és Stósz: Balassa Iván: Mecenzéfi földmunkások Tokaj-hegyalján. Néprajzi közlemények, 1959, 287– 291. p. Bockhorn, Olaf: Hopfgarten – Metzenseifen – Blaufuß. Drei „deutsche” Gemeinden in der heutigen Slowakei? Österreichisches Zeitschrift für Volkskunde. Band: 62/111 (2008), 25–28. p. Gašpar, Siegfried: Vyšný Medzev. Košice – Myslava, 2007 Gál Sándor: Nagyida. Nagyida, Helyi önkormányzat kiad., 2001 Guzsak, Ladislaus: Bergstädte der Unterzips. [s. n.], Stuttgart, 1983 Ilyés Zoltán: A nemzeti identitás és az etnikus tradíció változásai és a szimbolikus megjelenítésük szintjei egy szlovákiai német közösségben. In: Kovács Nóra – Szarka László (ed.) Tér

504


és Terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből II. Az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének Évkönyve II. Akadémiai, Budapest, 2003, 61–75. p. Kauer, Josef – Schürger, Johannes – Wagner, Klement (Hrgs). Metzenseifen-Stoss, deutsche Orte im Bodwatal. Hilfbund Karpatendeutsche Katholiken – Eggenfelden – Arbeitskreis Bodwatal, Stuttgart, 1986

A TÁJKATASZTER ÉS A LEXIKON KÉSZÍTÉSEKOR HASZNÁLT IRODALOM ÉS FORRÁSOK

505

Kataszteri és rendezési térképek: Az 1830–1890 között több hullámban végrehajtott földbirtokrendezés térképszelvényei (vegyes anyag 1:2000). Štátny archív v Košiciach. Levéltári mutatóban lásd településenként: Katastrálne mapy, Mapy evidencie nehnutel’ností I-II, valamint Základné mapy I–II. 2010 Kataszteri térképek. WEB: https://www.katasterportal.sk/kapor/ Názov Pamiatkového Územia – Medzev 1996 (Markušova, Kristina)

Egyéb települések: Juhász Attila: A tornai plébánia története. Pont Kiadó, Kassa, 2002 Ilyés Zoltán: „Magyar lett most a mántából…“ Háttérrajz a felső-Bódva-völgyi németek hungarucus tudatához. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2005/3., 141–150. p. Kolivosko István: Jászó. Fejezetek a község történelméből. A Községi Hivatal kiad., Jászó, 2005 Lacková, Mária: Makranc. Látnivalók. Honismereti Könyvtár 114., Komárom/Komárno, 1997. Nepauer György: Szepsi község monográfiája. Kézirat, 1932. Közli Bódva Völgye Regionális folyóirat. Letölthető: www.moldava.sk/dokumenty/ub/ub-2007-03_04.pdf Resko Sándor – Hangácsi Mihály: Alsólánc. Látnivalók. Honismereti Könyvtár 113., Komárom/Komárno, 2003 Reško, Alexander: Moldava nad Bodvou. Kultúrne pamiatky. Komárno 1997 Reško, Alexander – Miliczky, Alexander: Szádudvarnok – Méhész. Látnivalók. Honismereti Könyvtár 143., Komárno, 2000 Reško, Alexander: Jánok. Látnivalók. Honismereti Könyvtár 174., Komárno, 2002 Ostrolúcka, Milena – Poláková, Eva: Baška. Košice, 2007 Pelegrin Gyula: Csécs. Obecný úrad, Čečejovce, 2007 Semrád, Peter: Zlatá Idka – o pozoruhodnej baníckej minulosti jednej malej obce. Technická univerzita, Košice, 2003 Somodi Községi krónika. Somodi – Drienovec Polgármesteri hivatal [s. n.] Spilka Lőrinc: Jászó története 1243-tól 1552-ig. Magánkiadás, Gödöllő, 1943. Letölthető: http://mek.oszk.hu/06700/06702/06702.pdf Juraj Šlosárik a kol.: Poproč. [s. l.] Gemer – Malohont, 1990

Térképek, rendezési tervek: Topográfiai térképek: Első katonai felmérés 1783–1786 (elektronikus kiadás, Arcanum DVD) Második katonai felmérés 1857–1863 (elektronikus kiadás, Arcanum DVD) Harmadik katonai felmérés 1872–1884 (elektronikus kiadás, Arcanum DVD) Magyarország topográfiai térképe 1914, frissítve 1941: 1:75 000. Országos Széchenyi Könyvtár Csehszlovákia topográfiai térképszelvényei 1952–1980 1:10 000 (vegyes anyag). Štátny archív v Košiciach. Mutatóban lásd településenként: Topografické mapy I-II. začaté TM II. Szlovákia topográfiai térképe 1:25 000, 2005. Úrad geodézie, kartografie a katastra Slovenskej republiky, web: http://www.skgeodesy.sk/

Egyéb térképek: Abaúj-Torna közigazgatási térképe, 19. század végi állapot (Gönczy Pál) – (elektronikus kiadás, Arcanum DVD) Lipszky János: A Magyar Királyság és társországai térképe és névtára 1804–1810 (elektronikus kiadás, Arcanum DVD) Mecenzéf hámorai 1774 (Magyar Országos Levéltár) Google Earth műholdfelvételek. WEB: http://earth.google.com/

Statisztikák: Abaúj-Torna vármegye adóközségeinek területe és kataszteri tisztajövedelme mívelési áganként és osztályonként az 1909. évi 5. T.-Czikk alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás után (1913-1916). Állami Nyomda, Budapest, 1914 Barsi János (ed.): Magyarország történeti helységnévtára. Abaúj és Torna megyék (1773–1808). Központi Statisztikai Hivatal, Budapest–Miskolc, 2004. Evidenčný list nehnuteľnej kultúrnej pamiatky. Krajský pamiatkový úrad Košice. A hivatal belső nyilvántartása, 2007-es állapot Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Magánkiadás, Pest, 1851. Letölthető: http:// www.fszek.hu/digitdoc/fenyes/ Historický lexikón obcí Slovenskej rebubliky 1970 – 2001, Štatistický úrad SR, Bratislava, 2003 Lexikon Locorum regni Hungariae populosorum anno 1773 officiose confectum [Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása]. Budapestini Typ. V. Hornyánszky, 1920 Nagy Ludovicus: Notitae politico-geographico-statisticae Inciyti Regni Hungariae Partiumque eidem aduxarum, [s. n.] Buda, 1828–29 Népszámlálás 1910, A magyar Szent Korona országainak népszámlálása. A népesség foglalkozása. A Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal kiad., Budapest, 1913 Obce Košického Kraja. Krajská správa Štatistickeho úradu ŠR v Košiciach, 1999 Összeírás 1715, 1720 = Remiás (lásd fenn) 15–50. old. Pozsgai Péter: II. József népszámlálása Abaúj és Tolna megyében. Történeti demográfiai évkönyv. Budapest, 2004. 83–155. p. Retrospektivní lexikon obcí ČSSR (1850–1970) I–II., Federální statistický úřad, Praha, 1978 Sčitanie obyvateľov, domov a bytov. Štatistický úrad Slovenskej republiky. Bratislava-Košice, 2001 (a hivatalban beszerezhető CD kiadvány). Lásd még a hivatal honlapját: http://portal. statistics.sk/showdoc.do?docid=4

506


Szőllősy Zoltán: Földbirtok-összeírás: Az 1938. évi felvidéki nép-, földbirtok- és állatösszeírás: az 1938. november 2-i bécsi döntés alapján visszacsatolt területen végrehajtott összeírás eredményei községek szerint. A Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal kiad., Budapest, 1939 Szlovákiai Magyar Adatbank. Fórum Kisebbségkutató Intézet. Lásd: www.foruminst.sk Vályi András: Magyar országnak leírása. Méry Ratio, 2003 [Buda, 1796–99.]

Settlementscapes of Košice region English summary

The notion of heritage situation The book introduces a new notion into settlementscape research: heritage situation. It is a particular approach in architectural topography, as it investigates the place of historical structures – which have mostly lost their original social context – in today’s settlement contexture. Heritage situation is not a notion in historical science, but in contemporary science; it focuses not on history, but on the presence of history. It regards settlementscape not as a structure that has developed linearly in time, but as a ready contexture (situation) that integrates historical heritage as well. As opposed to historical analysis that interprets architectural features placed back into periods, heritage situation investigates the contemporary contextuality of these features. Finally, heritage situation attempts to divide the continuous time at the suddenly accelerating stages of development, and arrange time into dychotom (old-new) contrasting pairs. Although the intricacy of the historical architecture disappears this way, nevertheless the role of the historical architecture as a whole materializes in the contemporary settlementscape. historical analysis of settlementscape

heritage situation of settlementscape

moves from past to present places architectural elements back to one-time settlement contexture linear time conception (time strip)

unveils past layers from present analyzes architectural elements according to their present relations discreet, or dychotom time conception (old-new)

Besides being descriptive, heritage situation is also an explanative notion. As for explanations, it primarily endeavors to comprehend the social drives of settlementscape. Consequently, it employs two more or less, but not entirely separate data sets. The first set is in fact a morphological description of roads, houses and minor structures, while the second is social background variants explaining the morphology of the first. Finally, the heritage situation types, which derive from the correlations of the two data sets, represent the ultimate conclusion of the empiric research.

About this research The settlementscape topography of Košice region results from half a decade of data collection. Years of reconnaissance have produced almost ten thousand photos, more than half a hundred interviews, and several dozens of house ground-plan sketches. While photo docu-

508


mentation has covered all settlements, interviews and house surveys could not be made in all places. However, completely detailed case studies have been made on three settlements: Csécs, Nižný Medzev and Turňa nad Bodvou.

Settlement network of the agglomeration space 1

3

4–8

Clearly separate sectors can be observed in the agglomeration space of Košice; there is Košice downtown with official administration or the city in the center. In the agglomeration, leaving the town southward, first there is the industrial zone, then industrial workers’ residential zone complemented with some smaller industrial subzones. Lastly, as a counterweight to the intensive industrialization, commuter residential villages and leisure centers have emerged in the wooded areas north off the town. Nothing proves more the central nature of Košice region than its road network which clearly aims to one point. Besides being imprints of settlement network relations, the roads also take direct part in settlementscape heritage situation. The exploration of Košice region heritage has revealed four characteristic roadscapes: (1) urban flowing space (2) traditional highway (3) side-road and (4) side-road of historical nature.

Society and settlementscape

10

11

18–19

Today’s settlements may break down into two groups according to size. Depending on relative proximity to Košice, one group has a loss of population in tiny villages, while the other shows a suburban population growth. The worsening social status depending on the distance from Košice only roughly interlaps with the sociohistorical heritage. For the reason that neither the smallholder peasants’ nor the wealthier middle class’ settlements were able to convert their capital into the socialist regime, and they could not revive it after the 89’ transition. Moreover, during and after the war whole social groups disappeared or were shattered besides the nationalization of lands and other private property. Groups – like the Jews who played a key role in the commercial and intellectual life of small towns, either the Germans who initiated the industrialization of the northern areas, or the civil servants in the Horthy regime administration – were not able to regenerate themselves after the war. Society model – settlement model: With a historical outlook, four typical settlement and society models exist in this region. (1) The autonomous small towns with co-ordinative structure that had a level of autonomy to manage their affairs in feudalism. The architecture of the autonomous small towns presents no sharp contrast. Both the central constructions typical of the aristocracy and shelters of the poor populace are lacking. (2) The manorial settlement with central space-structure is the second type which may be viewed as the opposite of the first. Essentially, the settlement contexture of the dwelling-houses and the central building represent different architectural idioms and scales in the manorial village. The first one is the product of the local vernacular development, while the manor is the product of an elite architecture. (3) The villagescape dominated by the homogeneous peasant society does not show the sharp segregation of the manorial villages. The center is the hub of a uniform settlement image as in

SETTLEMENTSCAPES OF KOŠICE REGION

509

autonomous small towns. When compared to the town however, the village society is more uniform, thus the settlement structure and image are more uniform than in the town. (4) Capitalization in the differentiated local peasant societies’ settlements upset the homogeneous settlement order. As a consequence of differentiation a rich farmer elite emerged who made efforts in architecture to express their growing social status. In addition however, this brought about a wide layer of losers in the changes, which conserved archaic structures, also created and maintained slums.

Regional embedding of settlementscape Four distinct regional models concur within this narrow area of about 750 square kilometer: The Slovak Karst (Slovenský Kras), the Slovak Ore Mountains (Slovenské Rudohorie), the Cserehát Hills, and a basin among these protuberances filled up by the Bodva and Ida Rivers. Eastward, the Ida is only separated from the Hornád River by a low ridge which opens the region towards the Alföld (Great Hungarian Plain). The conjunction of major regions creates a very diverse environmental embedding. More than often dissimilar regional characters appear at the two ends of the same settlement.. Worth highlighting that hydrography and settlement plan – although slightly polarized – were nearly identical in the past. Analyzing historic plans has clarified that many settlements along brooks became characterized by a street-net only because of water regulations. Riparian or once riparian settlements can be broken down into several subtypes. (1) Here the dwelling-houses sit in a deep and narrow, ravine-like valley. For the narrow space, the buildings almost amass on the valley-bottom, and jut in and out of the streetline. (2) A significant group of riparian settlements had to be built further from the bank. If the houses run along on the valley terraces on the sides of the watercourse and not on the watercourse level, then the high street can be even 80-100 meters wide. (3) Broad high streets could emerge in basins as well, since waters reaching the plain usually spread out and create lesser or bigger islands. Then the street tracing follow exactly these islands. (4) When two brooks form a V-shape alluvial cone, an ideal place for settlement occurs; and the houses sit not upon the banks, but on the most elevated parts of the cone. (5, 6) Finally, the appearance of the settlements along the Bodva has a diverse picture as well. The high streets either run along the riverine terraces or perpendicularly. An economical zone was usually established parallel with the high streets running along the terraces. It lay right by the banks with mills and barns. Industrialization of the region: The Eastern Slovakian Ironworks is not only the largest in the region but in whole Slovakia. Its construction began in the 1960s. As for size, the other industrial processing unit, the cement-works in Turňa nad Bodvou is less significant, yet it strongly characterizes the landscape for two reasons: on the one hand it uses local raw materials, that is, several quarries surround it, on the other, it was built in the middle of a rather rustic land. As compared to the cement-works in Turňa nad Bodvou, the other industrial zone by Moldava nad Bodvou is less contrasted; since Moldava nad Bodvou itself – except for its downtown - is the offspring of intensive socialist industrialization. Be as drastic intrusion into environment as factories are, still their presence is sporadic, whereas industrialization of agriculture has altered every square kilometer in Košice region.

20–29

36

37–40

510


Seeing that industrial agriculture has planted factory-like production centers in the vicinity of villages, and it has eliminated the former mosaic-like cultural landscape.

Heritage of settlement structure 47

60

67–68

The typical historical settlements around Košice used to be villages or small towns on a single axis of a high street. Depending on the topography of the church, two more subtypes exist. The first type has the church in the axis of the high street. In the case of towns this structure is called ‘market-street’ or ‘long main square’, while in the case of villages it is ‘spindle’. In the second case the church is situated separate from the houses, possibly on a nearby height. Such a settlement plan has no specific term in literature, and for the lack of it, it is mentioned as ‘high street below church’ type. The two base types appear in numerous versions according to width and length of the high street, the number of churches, and possible expansions. Finally, settlements ‘not high street-like’ that differ from the longitudinal plan structure are only 20 percent. Yet the bulk of these is twin villages with two high streets that have merged. Expansions: The most ordinary case of base structure expansion is when the original main axis grows longitudinally. As a consequence, usually the church simply gets to the periphery of the village. When land geographical conditions did not offer longitudinal extension of the main axis, then settlement formation continued along the high road crossing the main street. The cross-street structure could be originally called ‘double high street’, although when the widening as square at the crossing is viewed it can be considered a central structure. The expansion of the original village core has created both the longitudinal and the cross-street extensions. The slums however differ in morphology from the village cores. Slums have three morphological characteristics: (1) they reside in rather unfavorable topographical positions, (2) plots are smaller, (3) and the street structure is usually branching. Finally, as a special case, the settlement constructed ‘inwardly’, and the plots had to be divided. Such a place for allotment could be primarily the spindle of the settlement, or usually the middle axis of the wide high street; sometimes however the plots were divided and parallel streets emerged (fiber structure). Modernization of settlement structure: The heritage situation of settlement structures should be examined in a way, where expansion patterns – discussed with traditional settlement – show up, and where something brand new, a modern structure has been created. The modernization starting in the 1960s has provided several examples for the subsistence of the traditional expansion systems. The inner high street of Drienovec that began to form in the 1950s resembles an inwardly growing village, the new plan of Malá Ida does the crossstreet towns, while the Gypsy ghettos of Jasov, Poproč or Nižný Medzev resemble the birth of former slums. Besides these singular cases there exist two expansion patterns that appear in almost all settlements, namely the high road determined expansion and fiber formation. The heritage of the modern settlement planning - blocks of flats and family house estates - occurs less frequently; and only in heavily developed centers. Three specific character zones have emerged in modern small town space as a result of urban development: (1) historic town core, (2) family house zone and (3) block house estate. Finally, these relations have influenced the role of the former town centers, like in Turňa nad Bodvou it has shifted, in Moldava nad Bodvou it has expanded, while in Medzev it has gained lasting value.


511

Courtscapes Generally speaking, the historical courtscapes in Košice region include both diversifying and homogenizing effects. Diversifying effects are caused by the strong geographical articulation, as it allowed a different degree of development of plain, highland, Szepesség and East Carpathian traditions in the oldest architectural layers according to every minor region. Moreover the differences of social milieu, the coexistence of civil-smalltown and village-peasant architectures facilitated the diversity of forms. The low level of urbanity in small towns worked against heterogeneity as seen in the little difference between guild and miner houses, or peasant houses. The uniformity of the courtyard in the region derives from something else, from the fact that in the first half of the 20th century almost the whole house stock was replaced. Also the 20th century country architecture was generally characterized by the merge of land idioms, which explains some uniform feeling of Košice region courtscapes. The following courtscapes appear in Košice region: courtscape of new house 71-73, ‘spicces’ pitched roofed family house 74-75, deck-roofed family house 76-77, first generation standard-design house 78-80, post-war post-peasant architecture 81-82, train-like longhouse (one-wing peasant house) 83-87, ‘vinkli´s’ (cube with two front windows) house 88, semisubterranean peasant house 89-90, small town house with large gate 91-93, Mánta house (German diaspora) 94-95, small town row house 96, town villa 97-98, merchant house 99, Rusin house 100, miner house 101, block house 102. Historical distribution of material usage: The endurance of the old building stock has heavily depended on the quality of the building material. Stone and brick houses less often, adobe houses often, while mud and wooden houses without foundation en-masse have been demolished. As for historical material usage there exists a good resource, as the 1910 census recorded the conditions before modernization. Naturally, statistical data have had to be modified or corrected at some points in the light of reconnaissance. Accordingly, at the beginning of the 20th century four building zones concurred: adobe, mud (without foundation), stone and wood which mingled with the relatively developed stone and brick architecture. All these material usage zones conform to a longer span of transition characterized by the decreasing use of wood as building material. On the one hand wood architecture merged into the earth architecture practice of the basin, on the other, in its stead a sharply separate stone architecture house region developed about the territory of the former Turňa County. This stone architecture never reached a higher technical level, using generally unhewn or roughly hewn ashlars. Regional distribution of courtscapes: Regional distribution of historical court models more or less follows the material usage zones. (1) Mánta region with wooden relics (without Hačava) constitutes a compact character zone, as well as (2) Turňa stone region. However the distribution of earth architecture has different structure. (3) Different layers of plain-like and eclectic influences dominate most of its parts, while (4) its northeaster corner shows a dialect deriving from town-like patterns. (5) Furthermore, an early modern urbanization zone enriches the picture as a relic which covers the area along the Upper Bodva connecting highland and plain. (6) At last, Hačava possesses a very peculiar architecture, now it is suffice to say that its pole architecture was changing in the middle of the 20th century and the village was about to merge into the neighboring stone region.

103

104

512

107


Disintegration of traditional courtscapes: The disintegration of courtscapes and the disappearance of regional differences mostly relate to the use of modern materials. Tiles spread between the Wars, then tin and asbestos prevailed in woodland and reedy basins as well. Alone fireproof materials were used in the post-war (II.) restoration. The new shells were usually placed on new, lowly inclined hipped roof truss. Hipped roof uniformed roof profiles formerly different in minor regions (eaves, low hipped roof, gabled). As the archaic longhouses were becoming similar, thus were the courtyards deprived of economic functions. Modernizing villages needed no outhouses adjusted for varying cultivation potentials and customs. Barns, granaries, cellars and sheds of various purposes were gone from courts. The process was faster in areas where outhouses were detached from the dwelling-house and scattered in the yard or along the street. An alone peasant house on a plot now seems ordinary, albeit it could have been seen only in the landless’ quarters or miners’ settlements. Economic needs caused the disappearance of unused buildings, whereas change of fashions did the simplification of facades. Eclectic and secessionist facade architectures prepared some decades before were not restored in the 1960s. Lastly, the modernization of gates and border elements accelerated the disintegration of historical courtscapes. This mainly brought a radical change in earth architecture, since in stone regions the fences were made of stone and they have sometimes remained after demolishing the house. Whereas, the earth-architecure zone was dominated by planks and hedges that have been dislodged by modern materials in the last decades. Style periods of court models: (1) Archaic style is characterized by a strong regional determination and consequently by a regional differentiation. Only very few relics have subsisted (50 buildings at the most), they themselves show a great variety. However, they have some common, essential characteristics such as narrow windows, modest decoration if any, and handcraft to all details. For their age alone they bear heritage value. (2) The new style is the first urbanization period of town region. It was dissolving the locality of the former material usage and releasing new building materials and customs. Not simply that the end-products of modern industry penetrated the architecture of country space, but that the village craftsmen were merging into the streams of contemporary urban construction culture, as best seen in the vogue of quickly imitating facade decorations. While Baroque and Classicism still influenced the region at the end of the 19th century, secession was replacing eclecticism in the 1920-30s. Small towns were peculiarly affected by the new style as they rather suffered than benefited from capitalist modernization as opposed to villages. Their settlementscape was therefore rather conforming to villages in this period. (3) The third style layer represents the disintegration of the peasant society, wherein peasant features mingle with urban furnishings like late longhouses with workers’ lodgings. There was a veranda in front of the peasant house, or sheds complemented cube houses. Eventually this mingling brought about fading peasant past and advancing industrial products. (4) As an essence, the brand new age begins with the deck-roofed family house and spans to the post-modern, or to the third wave of modern vogue. By the ever more turbulent vogues, the courtscapes become more and more spaceless, and vary not only from village to village, but from plot to plot. While the courtscape has lost relation to the former traditions

513


of the settlement, as an opposing stream the values of locality have risen representing archaic architectural layers. Vernacular architecture →→→→→→→→→→→→→→ →→→→→→→ newer village architecture archaic occurence

rarely

usage

cultural heritage individual protection / museum very strong

regional differentiation period until the second third of the 19th century main modest dimensions, characteristics local materials, little decoration, narrow window openings, different roof shapes in every region court and Mánta house, Rusin house models house, and some archaic remnants of train-like longhouse e.g. Moldava nad Bodvou´s country house, smithery house at Nižný Klátov

new style

transitional period

modernized village

streetscape ensembles residence function genius loci –settlementscape treasure medium

streetscape ensembles residence function

en-masse

no

no

until the middle of the 20th century

the middle of the 20th century

after 1960s

row-like space order, veranda, eclectic plaster gables, local craftwork techniques like wood carving

square plan, industrial products, meager facade texture, animated roof profiles

country-wide, then later internationally standard house types, modernity overwrites local character

train-like longhouse, first generation of ‘vinklis’ (cube with standard-design two front windows) houses house with two windows, miner house, semisubterranean house, merchant house, town row-houses, late peasant house

residence function

deck-roofed cube house, ‘spicces ‘ high-pitched roof house, new houses

Unique character elements Unique (not thematic) character elements play a crucial role in settlementscape. Although theoretically any building type can be unique, still the most characteristic building type is church. The churches of Košice region have been grouped according to their local embedding. The first level of locality is how the scale and the architectural quality of the church fit into the usually very simple architecture of the settlement contexture. The second level is simply geographical, and following the example of the regional distribution of court forms, it attempts to outline the regional distribution of church shapes. The third level is a social one seeking correspondence between the architectural manifestation of the churches and the denominational relations.

109

514

60

114–118

119–121

123–126

127–129

130–140

140–141


(1) The church architecture of Jasov and its neighborhood may be interpreted on all three levels of locality: it represents a compact church construction region on the one hand, it is independent from the local architectural traditions on the other, lastly in a sociohistorical sense it is the baroque and classical idiom of the catholic country building of the 18-19th century. In a settlementscape sense the style of Jasov is primarily monumental. This magnificence arises partly from the actual size of the churches, and partly from the fact that the neighborhood consists of mostly one-storey buildings even in towns. As the nave and the animated spire of the tower rise above the housetops it elevates the style of Jasov to cathedral architecture. (2) The second church area of Košice region incorporates the late mediaeval heritage, mainly urban centers such as Turňa nad Bodvou, Moldava nad Bodvou, Jasov, Štós and partly Veľká Ida. The local embedding of the late mediaeval heritage layer is very colorful. As it contains mainly relics, it appears scatteredly in the geographical space. No social program relates to the monuments of the Middle Ages either. Turňa nad Bodvou was established by the king as land-steward seat, and Moldava nad Bodvou, Jasov and Štós were hospes (settlers) towns. The more significant churches like those of Turňa nad Bodvou, Moldava nad Bodvou and Štós dominate the whole settlementscape, due to rather their topographical positions than their scale. (3) Chiefly, the next church shape of Košice region, the modern village small-church is characterized by modest scale. Basically these buildings consist of only one nave and a semicircular apse, covered with a simple gable roof and smaller or bigger spirelets. Towers are usually built in front of the porch, sometimes along the nave, and in most cases they are only integral parts since the fin de siècle. As for geographical distribution, they occur at the peripheries of the 18-19th centuries in the Cserehát, or in the region of tiny villages around Turňa nad Bodvou. (4) The fourth church group is also typical of the peripheries, it is simpler and rather stouter than the previous ones. The stout proportions derive from the roughness of the craftsmen working in villages. These buildings are rather broad than high reflecting a kind crudeness of peasant building practices. Typically, the ‘vernacularization’ of the sacral architecture characterizes denominations (Calvinists, Uniates) with humble funds. (5) Some little churches in villages were demolished in the 19-20th centuries, and more capacious, eclectic buildings were erected in their place. Indicating this new tendency, there are the new churches of Mokrance and Cestice along the railway, Nižný Klátov and Šemša near by Košice, also Komárovce and Perín that profited from swamp reclamation. In Košice region the Gothic art provided the model for Eclecticism aspired by the magnificent example of St. Elisabeth’s Cathedral. The stately buildings of power (fortresses, castles, town-halls): They represent the historical social elite’s constitution and preferences. Fortresses and the castles emerging in their stead are the bequest of the landlordism once bearing county or national authority, while manors represented the local level of authority. The town-halls symbolized the local citizenry’s collective practice of rights as opposed to seigniory. As these forms of power do not exist anymore therefore building maintenance poses serious problems. The accents of slow modernization: The most characteristic building types of the first half of the 20th century are the railway stations and schools. The railway stations built according to standard designs did not essentially alter the settlementscape at least concerning the inner core. For fire-protection the railway had to be led in adequate distance from thatched houses,


515

and the railway station itself did not integrate into the settlement contexture. Villages started to expand to railway stations only later, with the spread of solid roofing materials, yet this process only brought small scale settlement structure changes. Whereas, the school typically was situated in the middle of the village often contrasting the modest village scales with the urban import of the school (see Veľká Ida). Accents of accelerating modernism: The architecture of the 1960-70s deliberately endeavored to create structures independent from historical periods. Thus it is not surprising that most of the prominent buildings rather damage than dispose the contexture of thematic elements. Even when the building in question occupies the natural center of the settlement structure due to its topographical position. Indeed, the examples prove that this situation brings about the most sensitive conflict between old and new. The churches of Budulov and Bukovec were erected in the spindles of the villages, right in the stead of the former ones; and they almost squash down the neighboring peasant houses. Registered heritage protection: The heritage protection of Košice region includes about 70 features which is a low number; one settlement has one and a half features on average. The characteristics of Košice region are as follows: (1) First, the protected features occur in centers. 80 percent of the protected features are situated in ten settlements in less than a quarter of all settlements. Nižný Medzev with pertaining Baňa Lucia stands out with 17 features. (2) Secondly and actually, the heritage protection in Košice region still concentrates on churches, chapels, castles and fortresses dispite the changes taking place since the 80s. Almost half of the protected features belong to this group; which ratio in reality seems higher, as where there are only a few features they are almost sure to be a church or castle. (3) Thirdly, since the bulk of the castles and churches was erected in the 18-19th centuries, this late baroque and eclectic period is strongly overrepresented. (4) Finally, there is a remarkable peculiarity in the registered heritage. Although the vernacular architectural tradition dominates even most small towns, still urban relics constitute the majority of the monuments.

142–143

146

Streetscape ensembles The regional relations, structures and courtscapes of settlements are all abstractions. They never stand on their own but they interact. The streetscape primarily reacts to these interactions and attempts to render the space experience of a man walking grounds. The streetscape thus displays something from the correlations forming in motion as well.. High street: The central building or ensemble disposes the image of the high street-like streetscape (e.g. church, town-hall, manor). The surrounding houses provide the background to the central motif. The high street creates a magnificent view, partly because of the broad perspective that may span several houses, and partly for the central spatial disposition. Village-like street: It is based on regular plot order and on building adjusting to the streetline. Not a central building but the rhythm of the houses provides the essence of the scene, therefore it is more sensitive to newer constructions than a high street. Maze street: This streetscape is very closed and intimate. As for plan, it usually belongs to a particular version of the spindle-shaped structure in Košice region. Here it is not the high street but a branching out side street that embraces the church, and it is walled by the church

228

147–150

151–154

155–158

516

159–161

162–166

167–171

172–175

176–178

179–181

182–185

186–187

189–192

193–195

196–198

199–201


and the houses. As the streetscape consists of a series of sharp bends, only 4-5 building appear at once. Corridor-like street: It has a closed, intimate feeling similar to the previous one, and a deep perspective moreover. The view can run far into the corridor-like street, but only within a narrow strip limited by the houses that are always present in the scene. In addition, the houses have no front gardens for the lack of space. Ravine street: The configurations of the terrain fashioned this streetscape. The valley of the smaller, running brooks is so narrow, that it can only accommodate two rows of buildings. The plots behind the houses rise high, thus the scenery of the surrounding valley integrates into the streetscape. Panorama street: The land comes to life and becomes the central motif in the panorama street that is part of nature and also a lookout point. The panorama may open upwards with the mountains above the settlement closing the perspective, or downwards unveiling the land. Waterside street: Water as a flowing element forms a sharp contrast to the static constructed space. This contrast provides the singular atmosphere of the waterside streetscape enchanted by bridges or willows hanging over the water. Branching: The typical plan situation is branching that creates a unique streetscape type; as the plot wedged between the two branches of ‘Y’ protrudes due to its topographical position, and appears sculptur-like in the vista. Crossing: In this basic situation, two same ranked streets meet in about 90 degree angle. In small towns more impressing buildings stand on corner plots, whereas this topographical situation is not used in villages exclusively determined by vernacular architecture, similarly to branching situation. Branching off side street: Branching off side street belongs to the high street. Once it connected the high street with the by-way down the yards so that there was gap of one or two plots in the row of houses. Usually the branching off street can be fully viewed in length from the high street, since it is straight and relatively short. Bridge-head: The streetscape of the bridge-head is determined by the bridge itself and its relation with the street setting out in the background. The peculiar appearance of the street leading to the bridge-head is determined by the village gate situation. As opposed to real village gate, beyond the bridge the wealthier houses of the center appear and not the poor houses of the village edge. Salient: Gables meet in an almost 90 degree angle to constitute salients. As for ground-plan this situation may occur in the sharp almost 90 degree bend of the main axis or in a triangle widening. The salient provides a pleasant view to the eye, as it resembles a strip plot order. Slope streetscape: Land morphology produces those one-sided streets running along the slope whose left and right plots are shifted in level. Therefore the row of houses higher on the slope stands on plinths, while the lower buildings nearly sink into the earth. Mountain street: Its peculiarity is the perspective of above and below. Thus either the gables or the roofs of the houses prevail; when both do, the trancparency of the features standing one above the other creates unusual vistas. Mountain streetscape seems casual, even when it consists of parallel streets. A relic: As general tendency in Košice region, the less regular allotments and buildings were to adjust to strip-plot, side border order. Blind alleys occurred about the plots that were


517

left out for some reason from regulation, or simply the loose allocation of the houses has persisted. Mews: It serves to pass parallel streets quickly. It is very narrow, cannot be passed by cart. The buildings and fences of the neighboring plots constitute its bordering walls. It has a backyard-like streetscape in all aspects. Streetscape of grouped buildings: The view of grouped, allocated buildings provide rich overlaps, as it is a loose or tight agglomeration of building blocks with different sizes, shapes and rank. The ideal type is the seigniorial estate that has large scale buildings (manor, dwellings of the servants, church, barn, workshops, stables) specified for different function and scattered on a huge ground. Outbuilding streetscape: In vernacular architecture, the scale of the outbuildings often surpassed that of the dwelling-house. Especially in Košice region, where barns dominated the landscape. The wooden, thatched buildings were allocated further from each other, while the mud-walled, tiled ones were directly next to each other when the streetscape produces a very dense, almost wall-like effect only disrupted by the central great gates. Unlike barns, the sheds were located in the street opposite the house and not at the plot-ends, and they looked like the miniature copies of the barn rows. Star space: It is determined rather by the tracing of the incoming streets and less by the space walls. Much grown structuralism characterizes the star space; it had no clear borders in its formation, it spread amoeba-like, and merged with the surrounding streets. Its space-walls only occur in these streets. Street established on the former fortress line: It provides a relatively narrow space experience totally dominated by the buildings, and it only allows a slim line from the sky. For the lack of space, these plots are unfit for cultivation, and often so narrow that carts cannot pass there. This street type produces a dense, urban effect dispite its poverty. Merchant street: It is a typical fin de siècle streetscape with a rhythm provided by the houses and its gables decorated by shop-windows and glass doors. The merchant street is flowing and stopping at the same time: flowing as it was established along busy roads, stopping as the shops keep detaining passengers and passer-bys. Small town street: it is very similar to merchant street in construction and view, since it has houses with wide facades and ridges parallel to the street. However the space-wall of the small town is not disrupted by shop-windows and glass doors, thus giving a lot more closed feeling than the previous. Newer streetscapes: The second half of the 20th century also established its own architecture, although presently we may not (yet) feel it integrated into the historical development of the settlement. First the block house estates have to be mentioned; they have not simply brought about novelty in architecture but in the settlement development based on traditional plot order. Block houses generate a monotonous effect only to be relieved by the landscape and the greenery among the buildings. The real ground for pseudo-modern, deck-roofed architecture was indeed not the block house estate, but the family house zone. Deck-roofed, storeyed cube houses were built in small, square-like plots, which fashioned a streetscape of intensive, house-oriented, rigid, ruler-like impression. The standard designs allowed some playground for individual details only by making balcony variations.

202–205

206–210

211–213

214–215

435

216–217

218–219

221–227

518


Heritage situations 229–232

442

475, 477

43, 360

443, 445

42, 137

The final conclusion of this study means the typology of heritage situation. The introduced four heritage situations do not simply show the several levels of historicity. It is true though, that relic-formation means the conservation of the built historical heritage, which may arrive at monument-state; yet valuable settlementscape ensembles may have subsisted in the other categories as well. Indeed, their condition is often better, since contrary to relic-formation, no pauperissation has occurred in these settlements. There is another important issue that the same settlement may have manifold heritage situations, and actually bigger ones are usually characterized by that. For example Turňa nad Bodvou is not only a duplex settlement, but its old core can be considered as a relic. Duplex settlements: Construction boom was so intense along the main development axes of the 20th century that the historical settlement core merely could not supply it. Let alone that rebuilding the inner core could have slowed down the fulfillment of the soaring residence demands. Therefore the tumultuous settlement expansion left behind the former settlement contexture and brought about a second settlement. The old and new are strictly set apart, and in fact the new parts may become the environment of the old. Frequently, a precious historical settlementscape has subsisted in such settlements, yet it is not the land but a modern residence ring that accommodates these settlementscapes. The relation of the old and new parts may gain a social dimension. Being old as a not progressing inner sphere can cause clear social drawback against the new and dynamic outer parts. Eventually, all this may result in the slow deterioration and later demolition of the historical building stock. The old and new parts may gradually arrange into peculiar patterns. The emerging pattern greatly depends on how the topographical position of the new parts relates to the old settlement core. When the new quarters have grown around the original settlement in circles, then the historical center remains the hub of the duplex settlement thanks to its position. This however may produce a strong modernizing pressure and entail the total demolition of the inner parts. Poproč proves the above as in last decades it has developed a beautiful fibre-plan on the basis of historical development, while the houses on the original main axis have been deteriorating. Although these plots possess no such a market value as if they were in town center, apparently only the market will end slum-process eventually. The old, deteriorated houses are being pulled down and giving way to modern family houses on the historical high street. The relation of old and new has a different sytem when the new settlement is built up next to the old one establishing its own plan. Then the gravitation force of the historical center decreases significantly, and even a new center might emerge to serve both settlement parts. This time the modernization of the old parts does not occur, but the buildings are constantly deteriorating. Especially those buildings and building parts are endangered that used to provide representative function besides mere residence in the center. Turňa nad Bodvou is the typical case of such a duplex settlement. Almost a single street connects the old and new towns. Although there have hardly been any new constructions in old Turňa nad Bodvou since the 60s, yet the historical settlement contexture has been damaged. Once ornate arched great gates and attics decorated the gables of the houses on the main square, now they are bare, or worse – plastered with plastic. The manorial garden has been ruined beyond recognition, the manor


519

and the county hall are unfit for use. At the same time new Turňa nad Bodvou is far from being poor. The family house districts built in the 70s and 80s demonstrate relative wealth, as well as the family house district built in the 90s, the so-called ‘Snail’. Moldava nad Bodvou must be mentioned as an extraordinary case among duplex settlements which has been transformed singularly in Košice region. Moldava nad Bodvou has grown enormously, and the historical town high street has become the center of the new conglomeration almost in full length. Meanwhile the old dwelling-houses are giving place to shops, bars and restaurants, often deranging the former proportions of the gables. Finally, stretching-out resort villages constitute a special group of duplex settlements. They stretch out because the land attracts the people and not the settlement, therefore everyone tries to build into the land. En masse, the land transforms drastically and becomes a loose group of houses. This process has occurred in Košice region along the roads in the villages northwest from the town. These long-winding rows of resorts have become so dominant as to overtake the role of the natural land. Consequently, the persisting settlement cores attach to the rows of resorts and not directly to the natural land. Transforming settlements: They are situated along the 20th century development junctions but not beyond. The decades of construction booms were never intense enough able to establish new settlement districts, only a few new streets were set up. These streets usually follow the natural way of historical settlement development, thus integrating into the plan. For the lack of new districts, there were not enough plots for the young generation, thus modernization advanced plot by plot within the old settlement contexture. The quality of the bequeathed buildings has greatly affected the measure of transformation. In fact, the more archaic was the village before the 60s, the more likely it has lost its historical image. A strong urbanization began to transform the villages of the former Košice district early in the first half of the 20th century, and the first generation, pitched-roofed houses of the 50-60s adjust to this trend almost seamlessly. The same standard-design houses so-to-speak exploded the streetscape in Vyšný Lánec that used to contain tiny houses sloping with the land, and with gables of just about a man’s height. The early emergence of modernization causes that we feel the rebuilding of the Hill Region more organic and gradual, whereas that of Cserehát rather contrasted. Not only has the historical building stock influenced the heritage situation of the transforming villages, but also which post-war decade has brought the most intensive construction period. The standard-design houses of the 50-60s meant a rather moderate modernization compared to the later deck-roofed houses which could conform to the wealthier peasant houses. Janík or Rudník can give excellent examples how such an early rebuilding will gain some historical outlook by now, and create an old-and-new, though not distinctive still rather homogeneous streetscape. Whereas very sharp contrasts characterize Komárovce rebuilt a decade later. The forced building types of the 70s shatter the scale of the high street. The coincidence of archaic peasant houses with ‘deck-roofed modernization’ has produced the most grotesque streetscapes. The contrast of old and new slightly slackened in the 80s with the return of the highpitched roof; nevertheless the scales still differed, and widening material supply and increasing individualism produced further discord. Although the contrast of old and new could have been large in the transforming villages before the 90s, once the new layers prevailed they produced uniform streetscape. Villages transforming after the 90s will hardly achieve

429, 436

472

441, 458

233 234

235

236

520

71

399

492, 495

171, 481, 494

478, 479


that. The fast changing and concurrent vogues do not dispose lasting types. For instance, the suburbanization processes have reached Šemša recently, and along has begun the transformation of the high street formerly well preserved. The family houses overtaking the peasant houses disagree with their environment not only in scale and coloring but in material usage as well. The storeyed cube houses of the 80s differed in rigid modernism from traditional architecture, while the new ones differ in high-keyed mannerism. The heritage situation of the transforming settlements shows a diverse picture. Transition from old to new follows historical logic, plot by plot. However, the historical house development created pertinent buildings, the accelerating construction since the 60s has not. Thus the transforming villages - depending when and how a construction boom of a given period has affected them – display a wide variety of adjustments. Inventing a conforming 21st century building type is a hard task, and dispite the ‘so-called’ good examples, the question remains how the owners could be persuaded to follow them anyway. For the time being, the spontaneous method of placing a new house in the stead of the outbuildings and not by the street should be adopted. Although, such a courtscape will pruduce a much vibrant effect, yet will not harm the perspective of the streetscape. Relics: The most favoured areas of heritage protection on settlement level are in fact relics. Development halted in the 60s in these settlements and that settlementscape has been preserved. As for a relic, the relation of old and new does not exist in a strict sense, as the new is far less significant than it can be expected, that is, it has never reached the scale that could have overturned the former settlement contexture. Yet, what benefits historical settlement contexture, will produce a negative sociological process. Halting construction in the 60-70s came along with fast depopulation. It occurred most frequently in remote tiny villages far from main roads, especially in Turňa district. Special historical factors also complemented to relic formation, such as population exchange or building ban due to industrial projects. Population exchange affected the once German speaking settlements and the Hungarians of Perín. Since these settlements possessed highly developed architecture in the 40s, and inhabiting populace enjoyed this when compared it to their previous dwellings, thus new constractions stalled for decades; and only restarted in the end of the 70s, beginning of the 80s, by then however, Štós and Vyšný Medzev became peripheries, Perín a semi-perphery, while at Nižný Medzev modernization passed around the downtown thanks to the abundantly allotted new plots. Sometime later at the end of the 50s, a new kind of relic formation took place affecting the residence ring around industrial plants. Without the government ban to build new houses, these settlements would have quickly transformed as the near industrial workplaces attracted people. The position of relics occurring in industrial zones is very contradictory. Although they possess outstanding architectural treasures, they lack natural, virgin land necessary for spontaneous heritage formation. Thus the precious building stock of Veľká Ida, Chorváty, Hosťovce and Včeláre slowly but surely deteriorates. The third group of relics is a remote village or village part with preserved natural environment. The settlementscape that has persisted due to a side effect of migration and aging now bears a real development potential, as it attracts a large urban population into the region as guests or even as residents; because the ideal country image of the townspeople is the closest to villages ‘flourishing in archaism’. These remote, ‘end of the world’ villages closed from the main road such as Háj, Hačava or Debraď have been discovered and chosen by townspeople


521

as resorts. Unlike the leisure zone of the hill region where the holiday homes are built into the land next to the village, here the very village has become the resort. Moreover, the archaism of the houses possesses real value, as these resort villages have – so far – preserved spontaneously their architectural heritage. Today only the positive sides of the turism supported heritage formation appear in Košice region, but the process will scarcely stop here. As in many similar situation, the improving village will attract newer waves of holiday people who would eventually take interest in building new houses and not in renovating the old stock; as seen in Zlatá Idka and Hačava – resorts for decades – where some ‘second generation’ holiday houses have emerged. Manipulation of the centers: Country settlements have usually one center, moreover they are often attached to a single building like a church or a manor. As a matter of fact, damaging these buildings will heavily influence the heritage situation. The churches of Bukovec and Budulov were destroyed in the war and they were recomposed as contemporary architectures in 1971 and 1996. Both reconstructions avoided even the pretence of a romantic restoration. The tension between the archaic street and contemporary church highlights the latter. The new church dominates the high street of archaic rows of houses, but now they have only become fragments of the historical heritage. It is also the manipulation of the center, when the church remains though, but gets complemented by a building-block foreign in scale and style. Among several others, the examples of Vyšný Klátov, Šemša and Poproč stand out the most. ‘The new accents’– as the jargon of the 60s preferred to call them – of schools and service halls were to present not only the architectural idiom of the period, but also to counterbalance the old, - assumably - surpassed historical settlement contexture. As negatives of the historical shapes, jutting robustly out of the village scale they have definitely accomplished their goal, and even today they counterweight the historical settlement contexture. But whether this vibrant tension of old and new bears any historical message or aesthetic delight to today’s people? The third case of manipulating centers happened in manorial villages. Generally, the heritage situation of manors is problematic, since the social forms pertinent to manors ceased overnight in 1945, and what is more, they became the heritage of ‘sin’. Hereafter the buildings deteriorated speedily, and even when the manor persisted, its environs including parks were all allotted to build council halls or simply family houses. As it is the main characteristic in manorial villages that their structure disposes in and around a large central plot, these interventions have fundamentally overwritten the villagescape. Buzica provides the best example, where the new village hall – at least in topography – was to reconstruct the hiatus of the old manor. As result however, the tension between historical topography and new building calls ever more attention to the absence of the destroyed settlementscape element.

142

143

287

522


523


Terület (ha)

h1880

h1890

h1900

h1910

h1921

h1930

h1941

h1950

h1961

h1970

h1980

h1990

ház 2001

lakás 2001

Baška Budulov Bukovec Buzica Čečejovce Cestice Debrad’ Drienovec Dvorníky Hačava Háj Hodkovce Hosťovce (nad Bodvou) Hýľov Chorváty Chym Janík Jasov Komárovce Malá Ida Mokrance Moldava nad Bodvou Nižný Klátov Nižný Lanec Nižný Medzev Nováčany Paňovce Peder Perín Poproč Rešica Rudník Šemša Štós Turňa nad Bodvou Turnianska Nová Ves Včeláre Vel’ká Ida Vyšný Klátov Vyšný Lanec Vyšný Medzev Zádiel Zlatá Idka Žarnov

tengerszint feletti magasság

Baska Bodolló Bukóc (Ida-) Buzita Csécs Szeszta Debrőd Somodi Udvarnok (Szád-) Ájfalucska Áj Hatkóc Vendégi (Bódva-) Hilyó Horváti Hím Jánok Jászó Komaróc Kisida Makranc Szepsi Alsótőkés Alsólánc Alsómecenzéf Jászóújfalu Pány Péder Perény Jászómindszent Reste Rudnok Semse Stósz Torna Tornaújfalu Méhész Nagyida Felsőtőkés Felsőlánc Felsőmecenzéf Szádelő Aranyida Zsarnó

szlovák név

magyar név

Történeti statisztika 1850–1970

352 192 352 212 205 220 280 190 214 664 261 323 175 490 192 226 203 280 205 306 212 216 370 197 313 337 241 182 220 356 200 314 320 443 190 173 200 218 507 225 383 267 659 206

450 776 1082 1986 2453 1302 2379 2807 957 3692 2136 759 483 2388 330 486 1987 3535 849 1020 2341 1201 596 410 3088 1740 2060 1128 2888 2670 1250 2280 1719 3136 2321 642 406 4793 1889 777 3242 352 1622 720

27 75 26 199 124 85 95 180 85 98 85 44 50 486 50 48 100 259 54 51 109 310 61 34 481 74 93 78 139 161 63 118 77 196 207 71 23 379 67 59 207 48 199 101

27 80 29 169 133 112 99 204 84 94 85 33 50 94 54 44 89 251 76 48 135 330 49 34 469 71 83 72 149 187 75 123 55 202 207 77 24 319 56 56 186 38 173 86

32 82 32 170 145 95 100 248 101 88 87 39 43 96 56 48 99 263 59 52 139 341 73 40 468 76 88 77 161 267 70 149 57 217 229 77 37 323 70 57 208 71 181 106

37 83 30 175 141 107 139 215 93 125 102 52 61 89 54 51 120 291 66 58 154 399 101 38 477 77 89 86 181 219 75 176 86 221 285 99 29 325 98 61 206 52 176 104

48 86 31 184 139 103 103 232 86 129 87 52 60 79 56 55 141 285 68 64 149 401 92 39 518 88 102 79 181 274 73 175 94 247 279 75 28 317 91 62 206 53 198 107

48 90 29 202 177 113 116 240 97 148 90 45 82 88 52 63 161 313 79 75 161 436 99 48 522 79 89 82 228 280 84 149 96 247 296 84 27 402 100 70 235 52 198 109

52 92 30 216 202 116 115 249 89 165 92 45 84 87 48 63 157 295 85 79 176 472 93 57 518 76 93 86 233 285 85 131 97 251 304 96 36 423 93 73 242 222 177 112 6792

51 87 31 219 198 128 126 252 90 167 98 48 68 94 52 63 147 336 76 84 178 434 105 58 559 77 101 84 198 386 86 139 89 242 329 84 25 477 102 74 184 51 195 104 6776

64 105 30 228 257 147 124 293

69 117 31 244 301 177 164 322 102 124 105 65 83 108 51 72 189 454 102 138 260 604 135 84 609 97 127 105 242 591 110 165 114 214 439 94 26 631 116 85 177 62 178 125 8408

75 128 30 243 368 192 138 414 106 97 105 71 90 111 47 79 195 434 111 172 306 808 154 141 845 128 148 108 248 645 110 189 130 191 505 99 24 667 119 88 170 69 139 120 9357

78 129 161 265 460 195 118 423 119 78 98 77 83 114 44 78 185 447 118 214 349 749 163 85 707 143 156 115 247 739 110 195 137 171 506 97 19 572 116 76 164 64 128 113

90 127 186 266 468 201 102 408 98 72 84 74 72 118 39 76 176 450 117 260 367 804 154 77 783 142 168 112 232 747 103 183 143 163 516 96 19 561 116 73 183 60 124 113

90 140 196 301 520 216 120 418 84 74 87 73 72 111 40 91 181 556 118 270 366 2696 168 86 1062 146 166 125 240 768 103 175 156 261 833 112 22 609 114 74 190 60 129 119

157 52 96 172 377 87 107 210 585 133 66 86 110 97 503 102 150 99 220

609 105 79 178 116 5744

524


525


összesen

épült 1945–1990

1945–1990 %-ban

1991 után %-ban

6 13 5

26 32 25

17 23 12

23 18 12

16 7 4

90 98 60

8 18 7

70 39 33

66 73 49

73 74 82

18 7 7

9 15 39 9 10 9 16 14

5 8 15 11 4 5 15 0

16 21 36 24 8 19 41 14

75 128 308 174 96 60 167 56

29 64 271 127 41 11 107 13

31 47 299 140 38 10 51 9

31 18 92 35 19 6 21 6

196 301 1060 520 216 120 418 112

30 44 90 44 22 33 72 28

100 38 31 25 50 60 41 67

135 239 878 441 175 81 325 78

69 79 83 85 81 68 78 70

16 6 9 7 9 5 5 5

25 5 4 7 33 1 4 1 2

6 1 4 7 8 2 1 2 1

27 9 24 5 32 3 7 3 7

102 58 27 39 154 31 46 31 20

59 45 6 20 62 13 10 13 2

89 25 6 6 52 15 3 15 5

48 5 3 3 27 8 1 8 3

356 148 74 87 368 73 72 73 40

58 15 32 19 73 6 12 6 10

54 20 50 50 52 53 33 53 60

250 128 39 65 268 59 59 59 27

70 86 53 75 73 81 82 81 68

13 3 4 3 7 11 1 11 8

7 30 10 5 2 9 11 14 34 24 4 0 83 8 1 10 1 16

4 31 2 3 1 3 4 8 46 3 7 3 51 2 1 3 1 11

10 57 6 6 6 8 5 23 88 22 13 3 57 10 1 9 8 36

102 177 70 90 61 84 39 128 936 106 47 46 226 68 12 59 67 174

29 98 60 66 20 57 13 82 717 67 41 18 294 27 4 31 17 84

18 111 43 63 22 60 14 70 680 68 32 11 234 20 9 32 20 59

11 52 27 19 6 49 5 41 335 37 24 5 120 11 22 11 25

181 556 218 252 118 270 91 366 2836 327 168 86 1065 146 28 166 125 405

21 118 18 14 9 20 20 45 168 49 24 6 191 20 3 22 10 63

61 47 63 30 27 82 36 59 49 54 75 45 51 55 0 69 55 42

149 386 173 219 103 201 66 280 2333 241 120 75 754 115 25 122 104 317

82 69 79 87 87 74 73 77 82 74 71 87 71 79 89 73 83 78

6 9 12 8 5 18 5 11 12 11 14 6 11 8 0 13 9 6

36 2 14 8 7 10 9 20 43 1 20

8 0 12 5 3 5 7 9 25 7 9

69 7 19 8 15 21 14 22 46 12 35

344 51 65 52 112 79 85 165 426 48 322

110 21 29 35 25 46 85 65 112 25 175

154 8 27 31 36 49 24 58 76 15 193

47 14 9 17 29 22 37 20 105 4 95

768 103 175 156 227 232 261 359 833 112 849

113 9 45 21 25 36 30 51 114 20 64

31 175 33 55 81 45 154 34 138 27 49

608 80 121 118 173 174 194 288 614 88 690

79 78 69 76 76 75 74 80 74 79 81

6 14 5 11 13 9 14 6 13 4 11

29 6

17 10

82 14

368 49

61 8

30 15

22 12

609 114

128 30

73 80

459 72

75 63

4 11

12 54 2 18 14 22

9 24 1 8 4 6

7 19 5 16 15 17

109 46 31 42 56 117

40 24 16 20 17 70

31 16 3 17 9 59

22 7 2 8 4 17

230 190 60 129 119 308

28 97 8 42 33 45

71 44 67 47 44 29

180 86 50 79 82 246

78 45 83 61 69 80

10 4 3 6 3 6

82 80 53 0 166 257 970 476 194 87 346 84 298 133 42 68 295 67 60 67 30 0 160 438 200 238 109 250 71 321 2668 278 144 80 874 126 25 144 115 342 655 94 130 135 202 196 231 308 719 92 785 0 481 84 0 202 93 52 87 86 263

2001–1945 között %-ban

épült 1991–2001

1 1 0

2001–1945 között összesen

épült 1981–1990

1 4 2

épült 1945 előtt összesen épült 1945 előtt %-ban

épült 1971–1980

Poproč Rešica Rudník Šemša Sokoľany Skároš Štós Trstené pri Hornáde Turňa nad Bodvou Turnianska Nová Ves Valaliky, Buzice Včeláre Veľká Ida Višný Klátov Višný Lanec Višná Myšľa Višný Medzev Zádiel Zlatá Idka Žarnov Ždaňa

épült 1946–1970

41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61

Geča Gyňov Hačava Háj Haniska Hodkovce Hosťovce nad Bodvou Hýľov Chorváty Chym Janík Jasov Kechnec Kokšov-Bakša Komárovce Malá Ida Milhosť Mokrance Moldava nad Bodvou Nižná Myšla Nižný Klátov Nižný Lanec Nižný Medzev Nováčany Opátka Paňovce Peder Perín

épült 1920–1945

13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40

Baška Belža Bočiar Budulov Bukovec Buzica Čaňa Čečejovce Cestice Debraď Drienovec Dvorníky

épült 1900–1919

Baska Hárombölzse Bociar Bodolló Bukóc (Ida-) Buzita Csány Csécs Szeszta Debrőd Somodi Udvarnok (Szád-), Méhésszel együtt Gecsa Felső-Gőnyű Ájfalucska Áj Enyicke Hatkóc Vendégi Hilyó Horváti Hím Jánok Jászó Kehnyec Koksó-Baksa Komaróc Kisida Migléc Makranc Szepsi Alsómisnye Alsótőkés Alsólánc Alsómecenzéf Jászóújfalu Alpátka Pány Péder Perény, Hímmel és Felsőlánccal együtt Jászómindszent Reste Rudnok Semse Abaújszakály Skáros Stósz Nádasd Torna Tornaújfalu Búzafalva Méhész Nagyida, Gombossal együtt Felsőtőkés Fesőlánc Felsőmisnye Felső-Metcenzéf Szádelő Aranyida Zsarnó Zsadány

épült 1899 előtt

Magyar név

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Szlovák név

Sorszám

2001-es lakások

91 82 88 85 85 92 92 90 73 83 75 84 90 57 78 80 92 83 92 75 88 79 92 94 92 93 78 88 94 85 86 93 82 86 89 87 92 84 85 91 74 87 89 84 89 86 86 82 92 79 74 88 49 87 67 72 85

526


527


ideje 3

védés 3

1986 1990

ref. templom

1783

1986

18. sz.

1986

kolostor

1750

1964

kolostor gazdasági épülete

18. sz.

1986

kúria 18. sz.

18. sz.

1990

harangláb 19. sz. vége

19. sz. vége

1990

kat. templom jezsuita kolostor

14. sz. 1643

1964 1990

kovácsműhely

1850

1984

hivatali épület

20. sz.

1990

emeletes középület (ma polgármesteri hivatal)

19. sz. 2. fele

1990

róm. kat. templom

15. sz.

1964

Mária-oszlop

1907

1968

kat. templom

1784

1964

hámorok igazgatási épülete

1770

1984

evangelikus templom

13. sz.

1986

lakóház

20. sz.

1986

lakóház

1930-as évek

1986

kat. templom első vh. emlékmű

1770 1920

1990 1964

sírkő

1833

1964

ref. templom

13. sz

kastély

18. sz.

1964

kastély kat. templom

19. sz. 1500

1990 1964

emlékház antifasiszta ellenállás, Fábry Zoltán

19. sz.

1990

villa

20. sz. eleje

Trstené pri Hornáde Turňa nad Bodvou

kat. templom várrrom

15. sz.-i alapokon 14. sz.

1964 1964

kat. templom

14. sz.

1964

vármegyeháza

1820

1964

51 Tornaújfalu

Turnianska Nová Ves

evangélikus templom

1792

1986

1986

lakóház

20. sz. eleje

1986

52 Búzafalva 53 Méhész 54 Nagyida

Valaliky, Buzice Včeláre Veľká Ida

kat templom Mindszenten kúria katstély

1786 18. sz. 1688

1964 1986 1964

55 Felsőtőkés 56 Felsőlánc 57 Felsőmisnye 58 Felsőmecenzéf

Višný Klátov Višný Lanec Višná Myšľa Višný Medzev

róm. kat. templom

1777

1990

59 Szádelő 60 Aranyida

Zádiel Zlatá Idka

tárna Brechner

18. sz.

1984

61 Zsarnó 62 Zsadány

Žarnov Ždaňa

25 Kehnyec 26 Koksó-Baksa 27 Komaróc 28 Kisida 29 Migléc 30 Makranc 31 Szepsi 32 Alsómisnye 33 Alsótőkés 34 Alsólánc 35 Alsómecenzéf

Kechnec Kokšov-Bakša Komárovce Malá Idka Milhost’ Mokrance Moldava nad Bodvou Nižná Myšľa Nižný Klátov Nižný Lanec Nižný Medzev

36 Jászóújfalu 37 Alpátka

Nováčany Opátka

38 Pány 39 Péder 40 Perény 41 Jászómindszent 42 Reste 43 Rudnok 44 Abaújszina

Paňovce Peder Perín Poproč Rešica Rudník Seňa

47 Semse 46 Abaújszakály 45 Skáros 48 Stósz

Šemša Sokoľany Skároš Štós

49 Nádasd 50 Torna

1964 1990 1986 1964 1990

kastély és templom

17. sz.

1964

kápolna kat. templom

20. sz. 1783

kat. plébánia

városháza

18. sz.

1986

út menti kápolna partizán emlékmű

20. sz. 1950

1986 1984

kastély

1722

1986

kat. templom 1788, 1328-as alapok lakóház első világh. emlékmű

20. sz. 1920

1986 1964

gazd. melléképület ásatási emlékek bányász harangláb

20. sz.

1986

? 1822

1964 1985

védés 5

műemlék 3

18. sz. 20. sz. eleje

1832 19. sz. 1. negyede 1800 14. sz.-i alapokon 1834

ideje 5

védés 2

kat. templom lakóház

kat. templom lakóház kastély kat. templom kat. templom

műemlék 5

ideje 2

1986 1990

védés 1

1990 1960

Baška Belža Bočiar Budulov Bukovec Buzica Čaňa Čečejovce Cestice Debraď Drienovec Dvorníky Geča Gyňov Hačava Háj Haniska Hodkovce Hosťovce nad Bodvou Hýľov Chorváty Chym Janík Jasov

ideje 1

20. sz. 13. sz.

1 Baska 2 Hárombölzse 3 Bociar 4 Bodolló 5 Bukóc (Ida-) 6 Buzita 7 Csány 8 Csécs 9 Szeszta 10 Debrőd 11 Somodi 12 Udvarnok (Szád-) 13 Gecsa 14 Felső-Gőnyű 15 Ájfalucska 16 Áj 17 Enyicke 18 Hatkóc 19 Vendégi 20 Hilyó 21 Horváti 22 Hím 23 Jánok 24 Jászó

műemlék 1

lakóház ref. templom

Sorszám

műemlék 2

Magyar név

Szlovák név

Műemlékek

gótikus vár helye

1312

1964

vendégfogadó, volt városháza

19. sz.

1990

1964

vendégfogadó, volt városháza

1767

1984

1990

villa 2

19. sz.

1986

Nepomuki19. sz. szobor lakóház 2 20. sz. eleje

plébánia

19. sz.

1986 1986

1986

városi 20. sz.1995 lakóház

városi lakóház

ideje 10

védés 10

műemlék 11

műemlék 10

19. sz.

1990

városi lakóház

20. sz.

1990

Lucia- 19. sz. bánya együttese

védés 18

1995

ideje 18

19/20. sz.

műemlék 18

népi lakóház

városi lakóház

védés 17

városi 19. sz. 1995 lakóház

1990

ideje 17

1995

műemlék 17

1920

védés 16

városi lakóház

védés 9

1986

?

városalapítási emlékmű

ideje 16

18. sz.

ideje 9

1986

műemlék 16

20. sz. eleje

1985

védés 15

lakóház 4

műemlék 9

1986

19. 2. fele

ideje 15

20. sz. eleje

védés 8

1986

hámor 3

műemlék 15

1900

ideje 8

kaszinó

1990

védés 14

lakóház

műemlék 8

1986

védés 7

lakóház 3

1995

ideje 7

17. sz.

védés 13

várkastély

ideje 13

1990

1920

műemlék 7

1881

műemlék 13

Fürdő épületei és a park

20. sz.

ideje 14

Nižný Medzev

1985 városi lakóház

529


műemlék 14

35 Alsómecenzéf

Višný Medzev

19. sz.

védés 12

Magyar név

Sorszám

58 Felsőmecenzéf

Szlovák név

51 Tornaújfalu

hámor 2

ideje 12

Turňa nad Bodvou Turnianska Nová Ves

ideje 6

50 Torna

1985

műemlék 12

Štós

19. sz.

védés 11

48 Stósz

hámor

ideje 11

Nižný Medzev

műemlék 6

Szlovák név

35 Alsómecenzéf

védés 6


Magyar név

Sorszám

528

1990

530


531


n1850

n1869

n1880

n1890

n1900

n1910

n1921

n1930

n1941

n1950

n1961

n1970

n1982

n1991

n2001

n2010

188 521 445 1016 894 647 654 1258 512 578 502 270 444

210 502 338 947 817 604 659 1265 513 557 543 251 397

219 483 388 999 837 602 717 1181 487 562 456 253 352

237 540 448 984 824 639 724 1223 460 676 507 240 368

240 561 479 994 827 639 606 1180 442 661 394 216 427

234 589 478 938 863 635 589 1125 429 658 393 208 389

290 526 530 1090 942 652 592 1216 389 642 378 232 411

247 519 603 1065 1057 681 621 1329 391 814 454 222 411

271 477 496 1025 1019 664 604 1321 355 646 394 212 400

319 541 700 1152 1263 744 626 1580 422 698 483 230 403

302 524 663 1170 1377 790 581 1663 409 546 456 256 368

274 533 634 1136 1573 784 492 1688 431 374 381 262 319

256 489 626 1061 1780 759 401 1650 379 255 335 269 241

289 484 694 1142 1899 796 391 1752 384 241 307 267 202

379

596 306 293 675 1841 405 362 869 1782

597 282 257 498 1800 387 354 611 1858

528 281 282 618 1640 434 356 771 1767

506 289 269 688 1719 457 398 869 1840

476 259 284 684 1604 445 437 853 2197

428 235 242 834 1553 454 402 843 2007

461 225 289 851 1617 467 428 850 2172

512 225 308 854 1544 496 444 933 2336

456 212 299 775 1610 430 449 978 2250

490 221 282 855 2223 461 538 1119 3695

506 209 316 809 2237 464 686 1195 5195

489 170 372 735 2364 474 809 1221 6352

433 136 207 624 2385 446 846 1295 8307

454 114 359 549 2661 394 1035 1321 9040

551 3103 380 1340 1356 9698

446 281 3478 500 657 568 1194 1091 531 1019 458 1471

384 303 3216 522 579 429 1268 1294 426 900 498 1076 1472

501 272 2693 447 544 443 1179 1302 477 813 453 1061 1470

502 264 2805 455 515 425 1239 1465 446 780 502 1112 1493

490 269 2658 418 496 388 1241 1263 441 637 450 1033 1697

533 292 2670 392 404 377 1119 1275 432 564 414 1022 1709

485 362 2666 434 422 377 1290 1418 467 599 400 1182 1727

526 340 2400 445 471 420 1376 1722 482 639 433 1089 1615

496 312 2350 416 464 377 936 1924 460 629 482 1235 1609

587 386 2609 462 495 427 1086 2471 466 732 568 1026 2030

577 406 2649 520 548 406 1096 2675 496 745 630 916 2207

591 393 3026 555 554 395 1003 2753 443 707 781 831 2873

587 383 3241 580 546 368 937 2790 406 683 752 730 2737

614 405 3661 657 564 382 874 2784 377 623 716 753 3213

718 417 3936 722 577 415 840 2768 347 610 781 744 3533

560

559

529

527

504

470

473

428

453

414

399

387

381

366

362

353

233 1743 519 189 1938 369 724 761 38458

192 1764 475 385 1613 317 1407 600 34064

146 1709 451 330 1359 264 1270 537 33209

144 1838 488 326 1066 265 1205 512 32239

150 1923 525 312 1411 242 1044 506 33525

125 2047 511 306 1575 202 878 520 33020

113 2145 472 320 1521 197 745 482 32197

146 2125 477 294 1688 207 694 499 33637

131 2298 529 388 1522 200 948 585 35078

147 2523 442 364 840 199 653 476 33091

130 3243 484 357 969 214 713 536 39435

120 3249 511 362 815 221 618 552 41428

81 2911 488 322 619 249 460 485 42768

62 2443 411 276 501 364 364 408 43115

61 2808 412 273 529 187 344 414 45788

n1828

250 626 450 1148

n1780

szlovák név

magyar név

A népesség alakulása

Baška 201 Budulov 593 Bukovec 374 Buzica Čečejovce Cestice Debrad’ 456 Drienovec 885 Dvorníky 465 Hačava 486 Háj 445 Hodkovce 255 Hosťovce 297 (nad Bodvou) Hilyó Hýľov 580 Horváti Chorváty 347 Hím Chym Jánok Janík Jászó Jasov 1738 Komaróc Komárovce Kisida Malá Ida 347 Makranc Mokrance Szepsi Moldava nad 1654 Bodvou Alsótőkés Nižný Klátov 345 Alsólánc Nižný Lanec Alsómecenzéf Nižný Medzev 3497 Jászóújfalu Nováčany 686 Pány Paňovce 612 Péder Peder Perény Perín Jászómindszent Poproč 979 Reste Rešica Rudnok Rudník 976 Semse Šemša 495 Stósz Štós Torna Turňa nad 1314 Bodvou Tornaújfalu Turnianska 463 Nová Ves Méhész Včeláre 119 Nagyida Vel’ká Ida Felsőtőkés Vyšný Klátov 405 Felsőlánc Vyšný Lanec Felsőmecenzéf Vyšný Medzev 2319 Szádelő Zádiel 168 Aranyida Zlatá Idka 602 Zsarnó Žarnov A népesség alakulása összesen 22103

198 610 465 1344 1092 647 657 1136 698 649 647 338 486 659 467 420 908 1581 544 399 945 2281

598

Baska Bodolló Bukóc (Ida-) Buzita Csécs Szeszta Debrőd Somodi Udvarnok (Szád-) Ájfalucska Áj Hatkóc Vendégi (Bódva-)

332 259 3421 751 867 792 1097 1147 550 1162 546 1496 1831

654 324 505

423 898 1592 370

3255 799 1056 557 1146 1467 2026

785

729 1182 2052 810 375 1868 384 217 275 261 184 463 92

3218 436 534 172 357 416 47593


KÉPMELLÉKLET


532

471 Alsótőkés (Nižný Klátov)

TAMÁSKA MÁTÉ Kassa-vidék településképei

Recommend Documents