TÁLENTUM. Piliscsaba-Klotildliget Református Gyülekezet Hírlevele. X. évfolyam V. tél

“Dicsõség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lukács 2,14)

T ÁLENTUM

Piliscsaba-Klotildliget Református Gyülekezet Hírlevele X. évfolyam - 2011. V. tél evangéliumok számára sokkalta fontosabb volt, mint annak történeti elbeszélése. Érthetõ ez, ha arra gondolunk, hogy Jézus Krisztusról hogyan beszélhettek az elsõ tanítványok: nyilván azt említették elsõ helyen, amit legutoljára láttak, ti. Jézus Krisztus halálát és feltámadását. Ez egy olyan hatalmas esemény lehetett, hogy a Mester egész földi mûködését is ennek prizmáján keresztül magyarázták, amikor megírták az evangéliumokat. Az evangéliumok tehát mintha hátulról elõre haladva íródtak volna meg… S Jézus Krisztus halála és feltámadása befolyásolta volna már a születéstörténet megfogalmazását is. Ha szakszerûen tekintünk a karácsonyi történetre (amely, úgy tûnik, Máté evangéliumában õrizte meg eredetibb formáját, s Lukács sokat vett át belõle), úgy két részre oszthatjuk a benne foglaltakat. Bizonnyal vannak olyan elemek, amelyek az õskeresztyének emlékezését tartalmazták egy nagy eseményre; s vannak benne olyan elemek, amelyek az esemény nagyságát kiemelni szándékozzák. Biztos, hogy mindenki emlékezhetett még Máriára, akinek az õskeresztyének között is helye volt - de nem oly módon, hogy különleges szerepet tulajdonítottak volna neki. A karácsonyi történet jó helyen említi Máriát, s egyáltalán nem tartja társmegváltónak, vagy isteni eredetûnek õt. A cselekvõ személy a születés-történetben is: Isten; Mária a legtöbbet teszi, amit ember tehet, ti. engedelmes, s így hagyja, hogy Isten kegyelme õt is fölhasználja a hatalmas tetthez. Bizonnyal jó emlék lehetett még Józsefrõl (aki viszonylag korán meghalhatott, még Jézus fiatal korában), aki jó társa volt Máriának az engedelmességben. Még mielõtt József szerepét valaki elhanyagolná: ha a Messiás Dávid házából kellett, hogy eljöjjön, úgy József személye aligha tekinthetõ mellékesnek az evangéliumok szerint. Máté evangéliuma Jézus Krisztus megszületését Nagy Heródes személyéhez köti. Ez idõben kb. behatárolja az esemény megtörténtét, hiszen Nagy Heródes Kr.e. 4- ben meghalt. Nyilvánvaló tehát, hogy Dionysius Exiguus, aki kiszámította Jézus Krisztus születésének évszámát, nagyjából jó munkát végzett, de néhány évet mégis tévedett. 2000 év távolából ez a tévedés elenyészõnek tûnik! Mindaz, amit olvasunk az evangéliumokban Heródesrõl, tökéletesen beleillik a történeti képbe, hiszen egy eszes, számító, de rendkívül kegyetlen uralkodóról van szó, aki egész élete során rettegett saját hatalmáért. Lukács evangéliuma átveszi ezt a datálást, de kiegészíti azzal, hogy Quirinius (Cirénius) sziriai helytartó idején történt mindez. Valóban, i.sz. 6. vagy 7. elején érkezett Quirinius Szíriába, s munkásságát egy népszámlálással kezdte (bár helyesebb itt

KARÁCSONY A JELENBEN VÉGZÕDIK Ha a karácsonyt református módon akarjuk megünnepelni, úgy arra kell figyelnünk, hogy nem csak egy gyermek megszületésének történetérõl van szó, hanem általában Isten üdvözítõ tervének és történetének kimagasló eseményérõl beszélhetünk: Isten annyira szerette a világot, hogy testet öltött, eljött közénk, sõt értünk meghalt és feltámadott. Aki a karácsonyi történetben mindezt nem látja, az valójában nem látja a karácsonyt! Szép dolog karácsonyfáról beszélni (ami nem is olyan régi hagyomány Európa keresztyénségében), szép dolog Jézus születésének történetét elismételni, megható, hogy az emberek egymást megajándékozzák - de mindez nem elég Isten titkának megértéséhez. A karácsonyban összesûrítve ott találjuk mindazt, amihez hitünk ragaszkodik: hogy saját bûnünk és nyomorúságunk körébõl kitörni nem tudunk, az üdvösséget magunktól el nem érhetjük, hanem csak ajándékként kaphatjuk, ingyen, Isten kegyelmébõl. Viszont - kapjuk. Isten szeretete számunkra oly mérhetetlen, hogy láthatóan leginkább a testet öltésben tudjuk csak megérteni. Karácsonykor Isten elküldte Fiát, s a világ legnagyobb csodája ment végbe: Isten emberré lett - értünk! Mindez persze éppenséggel nem ellene szól annak, sõt inkább megerõsíti, hogy a karácsonyi történetrõl el kell gondolkoznunk. Az a tény azonban, hogy a négy evangéliumból csupán kettõ emlékezik meg róla (ti. Máté és Lukács evangéliuma, míg Márk és János evangéliuma nem tartja szükségesnek említeni), arra utal, hogy maga a titok az 1

az "összeírás" szót használnunk, ui. ez a népszámlálás adóztatás céljából történt). Mindez azt mondja nekünk, hogy Jézus Krisztus születésének idõpontját durván egy évtized pontossággal tudjuk meghatározni - ami más, hasonló idõben született történeti személlyel való egybevetés során viszonylag pontosnak tekinthetõ, de a teljes bizonyosság nem áll rendelkezésünkre. Az azonban mindenképp valószínûnek látszik, hogy a születés napja az ortodox karácsony (epifániás-ünnep) alkalmában pontosabban megmaradt, mint a nyugati tradícióban. A decemberi idõpont már valószínûleg alkalmazkodást jelentett a Római Birodalom ünnepéhez. A születési hely vonatkozásában a bizonytalanság nagyobb. Megszokott részünkrõl, hogy a személyi igazolványba a mindenkori születési helyet írják, de ez még Európában is egy viszonylag késõi dolog: a középkori oklevelek a lakóhelyet írják, de a születési helyet nem (igaz ugyan, hogy néhány száz évvel ezelõtt a születési hely és a lakóhely leggyakrabban egybeesett). Jézus Krisztust is Názáreti Jézus névvel illetik, nem Bethlehemi Jézusként ismerik. Bethlehemet születési helyként Máté evangéliuma említi (Lukács átveszi tõle), de ott nyilvánvalóan a mikeási jövendöléshez csatlakozik az evangélista. Így hát leghelyesebb, ha a születési helyet is a teológiai illusztráció elemei között tartjuk számon, s mivel korai tradíció Názárethez is csatlakozik, fenn kell tartanunk azt a lehetõséget is, hogy Jézus lakóhelyén született. Még nyilvánvalóbb azonban a születés teológiai jelentõségének hangsúlyozása három további motívum esetében: egyrészt angyal jelenti meg pásztoroknak Jézus Krisztus születését. Itt hangsúlyos, hogy egyrészt a pásztorok Jézus Krisztus idejében nem tartoztak a társadalom különösebben megbecsült köreihez. Jézus az egyszerû emberekhez jött el! Ugyanakkor mégse felejtsük el azt, hogy a “pásztor” fogalma igen gyakran királyi szimbólum az ókori Keleten. Ez a motívum tehát utal arra, hogy király született karácsonykor, de mondja azt is, hogy a legegyszerûbb emberek közé jött el Isten. A másik két motívum már egyértelmûen Jézus születésének királyi méltóságára utal: a napkeleti bölcsek nem akárkit akarnak köszönteni, hanem a megszületett királyt. A csillag megjelenése pedig ismét azt mondja: nem akárki ez a gyermek a bethlehemi jászolban, hanem univerzális jelentõsége van megszületésének. Igen, sokszor megpróbálták már, hogy valamilyen csillag-konstelláció kiszámítása révén e jelenség által határozzák meg Jézus Krisztus születését - e kísérletek azonban nem vezettek egyértelmû eredményre. Csillagászati számításoktól függetlenül is azt kell mondjuk, hogy ez a motívum (amely igen gyakori nagy emberek születésének leírásaiban) inkább az illusztráció, semmint önálló mondanivaló. Miért keresnénk ilyen “kis” csodát, amikor a karácsony ténye ennél sokkalta nagyobb! A karácsonyi történet tehát igen gazdag, történeti személyek, történeti helyek, de elbeszélõ stílus, illusztráló elemek vonatkozásában is. Mi akadálya van annak, hogy gyönyörködjünk benne, s örömmel hallgassuk újra, vagy mondjuk el másoknak? Semmi! Csupán arra hadd hivjuk fel itt a figyelmet, hogy a gazdag és színes mondanivaló soha nem kendõzheti el a történeti erkölcsi üzenetét, nevezetesen azt a kérdést, hogy számomra mit jelent a karácsonyi történet. Karácsonykor hozzám is eljött Krisztus - vajon én befogadtam-e? Isten szeretete testet öltött - de én látom-e? A megváltás készen áll számomra - de én elfogadtam-e? S

ha minderre igennel tudok válaszolni, akkor azt is meg kell fogalmaznunk, hogy mindez mit jelent a református gyülekezet életében! A karácsony a jelenben végzõdik, s szükségszerûen arra utal, amit a Heidelbergi Káté a "háládatosság gyümölcseinek" nevez. Legyen tehát teljes karácsonyunk! Dr. Karasszon István tenszékvezetõ tanár

“MÉLTÁN HARAGSZOL?” Lectio: Jónás 4. Textus: 4,4, 9. Ez a kisprófétai könyv azért különleges, mert nem prófétai jövendöléseket, útmutatásokat tartlamaz, hanem a próféta életének egy fontos eseményén keresztül tanít bennünket. Emlékeztetõül a történetrõl annyit, hogy Jónást Isten elküldi Ninivébe, hogy hirdesse meg Isten ítéletét mert Isten megelégelte azt a sok gonoszságot. amit a ninivebeliek elkövettek. Jónás szabotálja az Istentõl kapott parancsot és az ellenkezõ irányba indul el. Ennek látásom szerint két oka is van: 1. Jónás fél a feladattól. Képzeljétek el, hogy például azt a feladatot kapnátok, hogy egy Fradi-Újpest mérkõzés szünetében beszéljetek az Isten szeretetérõl. Vagy mondjuk a Blaha Lujza téren hirdessétek az evangéliumot. Kevés olyan ember van, aki ezt elsõre és minden félelem nélkül vállalná. 2. Meggyõzõdésem, hogy Jónás próféta elsõsorban azért nem akarta teljesíteni a feladatot, mert nem szerette hogy ne mondjam útálta a ninivebelieket. Õ az Isten választott népének jeles tagja volt, aki úgy gondolkodott, hogy az összes többi “a gójok “ megérdemlik az Isten ítéletét. Isten egy viharos élménnyel mégis ráveszi Jónást az engedelmességre. Jónás végül is elmegy Ninivébe és elmond egy egy mondatos igehirdetést: “Még negyven nap és elpusztul Ninive”. Ezek után mint aki jól végezte dolgát felmegy egy városszéli dombra, kényelmesen elhelyezkedik és visszaszámol. 40,39,......Eltelik a 40 nap és közben Isten Igéje elvégzi a munkát a ninivebeliek szívében. Bûnbánatot tartanak, megtérnek és Isten felfüggeszti at ítéletet. Jónás megharagszik. Képzeljétek el, hogy valaki evangélizál, a hallgatóság komolyan veszi Isten Igéjét, megtérnek az evangélizátor pedig megsértõdik ezen. Isten egy kedves közjátékkal tanítgatja Jónást arra, hogy nincs oka a haragra. A 40 nap alatt, miközben Jónás a dombtetõn ülve várja Ninive pusztulását, Isten gondoskodik egy növény(tök) formájában is Jónásról. Ez a gyorsan felnövõ bokor árnyékot ad Jónásnak és megóvja õt a napszúrástól. Mikor azonban Jónás dühös lesz amiatt, hogy Isten nem pusztítja el Ninivét, Isten odarendel egy férget, amelyik tönkre teszi ezt a bokrot. Jónás most már nemcsak Ninive megmaradása miatt dühös, hanem azért is mert a nap ujra a fejére tûz. Isten nem véletlenül kérdezi kétszer is ebben a fejezetben azt, “méltán haragszol-e?” Három kérdéssel szembesülünk: miért haragszunk, kire haragszunk és meddig haragszunk. 2

1. Nagyon sokszor csak azért haragszunk, mert valami megzavarja a kényelmünket. Az sokaknak nem fáj, hogy emberek alkohollal, gyûlölködéssel, hazudozással, paráznasággal tönkre teszik egymás életét, de ha engem személyes sérelem ér, akkor haragra gerjedek. Az sokszor nem fáj, hogy emberek szenvednek körülöttünk, vagy éppen miattunk, de ha valaki az én nyugalmamat megzavarja, az borzasztó. Az nemigen érdekel bennünket, hogy emberk milliói pusztulnak el a kárhozatban de ha személyes érdekünket éri csorba, akkor indulatba jövünk. Az nem zavarja Jónást, hogy több mint 120 ezer ember elpusztul, de, hogy az õ fejére tûz a nap az már rettenetes. 2. Legtöbbször Istenre haragszunk, mert amit vetettünk, azt aratjuk is. Elindulunk egy magunk választotta úton és amikor zsákutcába érünk, netán összetörjük magunkat, akkor még szemtelenül meg is kérdezzük, hogy hogy engedhette meg ezt az Isten? Úgy, kedves testvérek, hogy sokszor elfelejtjük megkérdezni: mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Olyan tragikomikus ebben a történetben, hogy Jónás szemrehányóan mondja Istennek: “Tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagytürelmû és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.” Mi lenne velünk testvérek, ha az Isten nem bánkódna a gonosz miatt, hanem azonnal lesujtana? Már egyikünk sem élne. “A te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” El kellene oda jutni, hogy kizárólag magunkra haragudjunk. 3. Jónás azt mondja Istennek - amikor a tök kiszárad - hogy méltán haragszom mindhalálig. Egy templomba járó házaspár férfi tagja amikor valahova siettek, jól beverte a fejét. Valamit készült mondani, amikor felesége egy kedves mosollyal ezt a jónási Igét idézte: méltán haragszol-e a tök miatt? Mindketten elnevették magukat és elmúlt a harag. Igazat adunk-e Istennek, vagy nekünk van igazunk? Ne haragudj, hanem békülj meg Istennel, Jézus Krisztus által és üdvösséget kapsz. Csuka Tamás ny. tábori püspök

Magunk mögött hagyva az idei Öszesti Koncertsorozatot, summázásképpen elmondhatjuk, hogy sikeresnek mondható lelkészeink fáradozása, hogy a sok nehézség ellenére kitartottak a koncertek megvalósítása mellett. Idén többen

GYÜLEKEZETEINKBEN TÖRTÉNT KÉPES BESZÁMOLÓ AZ ÕSZESTI KONCERTEKRÕL

Oravecz György

Hylarion együttes

Anima Musicae vonósnégyes

3

Cantores Ecclesiae Rézfúvós Együttes

voltak kíváncsiak az igényes mûsorra, mint tavaly. Hogy sorjába vegyük, az elsõn, a kakókoncerten a Hylarion együttes szórakoztatta a gyerekeket, majd Oravecz György zongoramûvésszel merültünk el Liszt Ferenc világába. A már Gryllus Dániel és Halmos Béla

szeretnék külön senkit kiemelni közülük, mind Végh Marianna, Szabó Márti, Gneth Orsi, Balogh Judit, Torma Virág, Bencsik Magdi, Tóth Márti átlagon felül teljesített mind a tálalás, mind az ételek megválogatása terén. Természetesen az elötte és utána lévõ háttérmunkálatokban mások is besegítettek. Köszönet nekik érte.

visszajáróként üdvözölt Cantores Ecclesiae Rézfúvós Együttes vegyítette a komolyabb mûfajt a könnyedebbel. Haydn néhány mûve, valamint Mozart Haydnhoz dedikált C-dur vonósnégyese az Anima Musicae vonósnégyes parádés elõadásában keltett õszinte elismerést a hallgatókban. Az utolsó elõadást a szintén már törzsvendégnek számító Gryllus Dániel adta. Halmos Bélával érkezett, aki aznap tudta meg, hogy Sebõ Ferenc és az általa elindított Táncház módszer felkerült az UNESCO örökséglistájára. Pál apostol leveleinek megzenésítései nagy elmélyülést és sikert hoztak. Természetesen minden koncert után szeretetvendégség várta a zenei élmények után a résztvevõket. Idén már elõre ki volt tûzve, hogy kik lesznek az egyes esték háziasszonyai. Nem is

Legérdekesebb azért mégis a Pál apostol korabeli étkek Tóth Márti által való bemutatása volt, melynek receptjeit a következõ számban, az elõadást pedig most közöljük: A mostani szeretetvendégségre egy különleges dologgal készültünk. Ugyanis ma eredeti, Pál korabeli ételekkel fogunk megismerkedni. Az elsõ keresztény gyülekezetek tagjai, és maga Pál apostol is ezeket az ételeket ehette. Elõször ejtsünk pár szót a Biblia korabeli étkezési szokásokról, majd térjünk rá az itt látható ételekre. A héber iratokból nagyon sok mindent megtudhatunk arról. hogy milyen ételek voltak a Biblia emberének az asztalán. Gondoljuk csak Sába királynõre, aki elcsodálkozott Salamon asztalának gazdagsága láttán. De azt is megtudhatjuk, hogy az egyszerû paraszti reggeli borecetbe mártott kenyér, és pörkölt volt, amit Ruth és Boáz történetében is láttuk. A lakomák hozzá tartoztak az emberek életéhez. A különbözõ életciklusokat, mint például az esküvõ lakodalommal ünnepelték meg. Gondoljunk csak a kánaáni 4

rózsának leszedték a szirmait, felaprították, mézbe keverték, majd estig állni hagyták. Húsfélékbõl leginkább halat ettek, abból is csak a pikkelyeseket, és páratlan ujjú patások húsát, mint marha, kecske. A túl sok hús evését falánkságnak tartották. A Talmud felsorolja az engedetlen fiú bûneit, és ott az egyik ilyen bûn az, ha egy fiú egy nap több mint 450gramm húst evett meg. Olyan fûszereket használtak, mint: ánizs, babér, kömény, fekete kömény, koriander, mustár, menta, sáfrány, nárdus. Ez utóbbi a macskagyökér félék családjába tartozik, nyugtató hatású, még parfümöt is készítettek belõle. Õshonos növény a ruta. Ez egy kisebb bokor. A rómaiak terjesztették el Európában. A katolikus papok sok helyen ezzel hintették a szenteltvizet, ezért Shakespeare II. Richard címû drámájában a kegyelem virágaként említi. Sok gyümölcsöt fogyasztottak. Ettek például gránátalmát, mandulát, diót, kapribogyót. Ez utóbbi nem más, mint a kapri növény bimbója, amit egy meghatározott fejlõdési szakaszban kellett leszedni, és ecetbe rakni. Mivel nem volt könnyû eltalálni ezt az adott idõszakot, ezért külön emberek voltak, akiknek az a feladatuk volt, hogy õrizzék, és leszedjék a bimbókat a megfelelõ idõben. Maga a növény nagyon ellenálló, a sziklás, száraz talajon is képes megélni. Amint kinyílnak a virágok, rögtön elszórja a magvait. szimbóluma lett. A datolya az életet szimbolizálja, ugyanis Izráel területében sok a sivatag, és az életet adó oázisokat a datolyapálmák magasságának köszönhetõen már messzirõl észrevehették. Rengeteg fügét ettek. Ezékiás királyról azt olvassuk, az elfertõzõdött kelését fügével gyógyítják. A gyümölcsöt ma is használja az orvostudomány, ugyanis pozitív hatásai vannak a bõrrák gyógyításában. Tóth Márta II. éves teológiai hallgató

menyegzõre. Egy esküvõi lakoma 7 napig tartott. Ezeknek az eseményeknek fontos, és állandó eleme a bor, és a zene. Izráel népe híres volt a vendégszeretetérõl. Ezt láthatjuk, Ábrahám történetében, amikor rohan, hogy elõkészítse a vendégeknek az ételt. Szimbolikus a közös kenyértörés. Ha két ellenség ezt tette, azzal az egymás iránti békés szándékukat fejezték ki. Nekem különösen is megtetszett az a felfogás, hogy valakit vendégül látni Isten adta lehetõség a jócselekedetre. Ha valaki vendégséget készített, akkor természetes volt, hogy addig nem kezdenek el enni, amíg mindenki meg nem érkezett. Erre utal Pál apostol is amikor azt mondja: “ha evésre egybegyûltök, várjátok be egymást.” A korabeli pogány szokás az volt, hogy a férfiak és a nõk külön étkeztek. Viszont a zsidóságban az volt a természetes, hogy az egész család együtt étkezik. Viszont az ülésrend meghatározott volt. Mindenki a születésének megfelelõ helyre ült. József történetében is azt olvassuk, hogy az elsõszülött az elsõszülöttnek, a legkisebb pedig a legkisebbnek járó helyre ült. Az étkezéshez hozzá tartozott a rituális kéz és lábmosás is. Csak ezek el végeztével ülhettek asztalhoz. Ez régebben egy földre leterített bõrdarab volt. Jézus korában viszont már rendes, mainak is mondható asztalt használtak. Szék nem volt, egy olyan tárgyat használtak, amin félig ülõ, félig fekvõ pozíciót foglaltak el. És most térjünk át az ételekre. Nagyon sok zöldségfélét fogyasztottak. Olyat, mint: répa, kapor, póréhagyma, fokhagyma. Ez utóbbit olyan nagyon szerették, hogy több korabeli római forrás, mint "fokhagyma evõk" említi Izráel népét. Termesztettek lopótököt is, de nem fogyasztás céljából, hanem edényeket készítettek belõle. Ezt úgy tették meg, hogy kivájták a tököt, majd kiszárították. Rengeteg hüvelyeset is fogyasztottak, úgy, mint lóbab, lencse. Egy nõ egy heti lencse adagja úgy 1kg lehetett. Az Énekek Éneké-ben olvashatunk egy süteményrõl, amiben a magyar fordítás szerint mazsola van, de az eredeti szövegben lencse olvasható. Fogyasztottak még rózsa lekvárt is. Ez egy görög szokás volt. Reggel a legszebb, és legillatosabb

A BIBLIA NYOMÁBAN A REFORMÁCIÓ ÜNNEPEN Zarándoklat Vizsolyba Gyönyörû õszi idõ, a fák lombjai legkülönbözõbb fantasztikus színekben pompáznak és ráadásul fenséges tájak. Ahova csak tekint az ember, hegyvonulatok, kis tiszta falvak, dombok, melynek tetején régi idõk emlékeként, titokzatos várak állnak… Gyülekezetünk hat családja, számos gyermekkel egy zempléni hétvégére indult, hogy az elsõ magyar nyomtatott biblia történetét a legavatottabb helyen megismerje. Vagyis Vizsolyra vitt utunk, ahol az õsrégi templomban, még a

5

mondható remekmû. Utána átvonultunk a szembeni Öreg nyomdász vendéglõbe, melynek régi színjében egy parádés interaktív elõadáson nagyjából ugyanazt a történetet adatta elõ velünk a nagyszerû Daruka Mihály, ennek a falusi színháznak egy személyben narrátora, rendezõje, nyomdásza. Az elõadás fergetegesre sikeredett, mely hangulatáról a néhány bemutatott kép önmagáért beszél. A gyerekek nagy örömére, minden jelentkezõ még a biblia eredetijébõl egy oldalt saját maga ki is nyomtathatott. Daruka Mihály szeretné, az eredeti Biblia hasonmását 200 példányban, a régi sajtós módszerrel újranyomtatni. Ígéretet tettünk, hogy amennyiben az ügy már megfelelõ stádiumba kerül, egy Bibliára igényt tartva - amennyiben a piliscsabai gyülekezet is úgy határoz segítségére leszünk. Ezek után természetesen Göncre vitt utunk, ahol nagytiszteletû Károli Gáspár tiszteletes úr fordította a bibliát, és ahonnan az akkor még diák, Szenczi katolikus idõkbõl megmaradt freskók alatt ünnepi istentiszteleten hallhattuk az új, fiatal lelkész elsõ igehirdetését, majd vehettünk úrvacsorát. A templom nemcsak azért érdekes, mert több mint 500 éve már hívek koptatták padlóköveit, hanem, mert itt látható a híres, 1590-ben nyomtatott vizsolyi biblia is. Most már páncélüveg vitrinben tárolják, nehogy az a csúfság essen meg vele újra, hogy kalandorlelkû gonoszokat megkísértse felbecsülhetetlen értéke. A vizsolyi gyülekezet egyik presbitere elmesélte nekünk a biblia hiteles történetét, hogy milyen nehézségek árán is született meg ez, az akkori idõkben forradalminak A vendégkönyvbe is beírtunk.

6

Molnár Albert vitte át naponta, gyalogszerrel a frissen lefordított oldalakat a 25 km-re fekvõ Vizsolyra, hogy a nyomdászmesterek ólombetûbe szedjék és azon nyomban ki is nyomtassák. Sajnos, a Bibliamúzeum hétfõi nap miatt zárva volt (reformáció ünnepnapján!?), ráadásul a híres gönci hordónak sem leltük nyomát, az utolsó hordókészítõ mester már hat éve halott. A

Füzérradványi kastély

Széphalom

Füzérradványi kastély csodálatos fa matuzsálemjeivel tarkított kertjébe. Utána Széphalom, a Kazinczy emlékhely volt a következõ állomás, ahol sajnos már nem volt idõ arra, hogy igazán belemélyedjünk a Magyar nyelv múzeuma számtalan, érdekességébe. Erre legalább egy egész napot kéne szánni. Vacsorára már megint együtt a csapat, a szállásunk Tállyán volt, amely nemcsak a tokaji borvidék egyik központja, hanem Európa mértani közepe is. Természetesen egy pincelátogatás is a programunk része, a szállásadónk Homoky úr 200 éves pincéjében kóstoltuk a finomabbnál, finomabb tokaji nedûket.

fiatalabb korosztály a zempléni kalandparkba vette útját, az idõsebbek folytatták kõrútjukat, a hollóházi kerámiagyárban tekintettük meg a kiállítást. Elhaladva a füzéri vár mellet, még benéztünk a nagyrészt szépen rendbe hozott A gönci templom, kertjében Károli Gáspár szobra

A szép napos idõben nagy kedvvel indulunk kirándulásainkra, a Regéci vár alatti Mogyoróskáról indul a csapat árkon, bokron, patakon át. A patakon való átkelésnek kárvallotja is lett, Balogh Janka kipróbálta, hogy milyen hideg a víz november elején. Boldogkõvár, egy igazi középkori végvár, szépen rendbehozva, uralja az egész gyönyörû zempléni medencét. Kitekintve a lõréseken beleélhetjük 7

Tállya, Európa közepe

magunkat az akkor itt élõ vitézek nem túl komfortos életébe. Újra szétváltak útjaink, a fiataloknak a kalandpark kimeríthetetlen élmények forrása, mi viszont elkalandozunk

Boldogkõvár

egészen a történelmi idõk nagy tanújára, Sárospatakra. Elõször a régi kollégium hangulalatából merítünk, sajnos bár a park és a szobormúzeum csodaszép, az épület közelrõl már kissé lehangoló képet mutat. Viszont az egyetem impozáns épületsorai szépen, renbehozottan sorakoznak. Sajnos a várat és a nemrég megnyitott Vörös tornyot zárva találtuk. Most az ünnep volt a ludas. Mindenesetre a vár parkjában egy kiadós sétát tettünk a gyönyörû késõ õszi napsütésben. Gyorsan telik az idõ, Tállyára sietünk vissza, ahol a szállá-

Sárospataki vár

Sárospataki Református Teológiai Akadémia

sunkon a megmaradt finomságokból hatalmas vacsorát tálalnak buzgó feleségeink. A tállyai bor mellet megbeszélve az alig 3 nap eseményeit, arra a közös elhatározásra jutunk, hogy erre a vidékre feltétlenül vissza kell, hogy jöjjünk. Lukács László 8

….SÍNEN VAGYUNK...! “Az embereket nem maguk a dolgok zavarják, hanem a szemléletük, ahogy a dolgokat nézik” (Epiktetosz) Alfa...Szeptember közepén kezdõdött. Minden héten kedden este fél hétkor találkoztunk a gyülekezeti teremben. Nem igazán ismertük egymást, esetleg csak látásból, volt, akit még onnét se. A találkozók közös vacsorával kezdõdtek, amit elõadás, beszélgetés követett, így könnyebben ment egymás megismerése, és mivel többségünk munka után rohant a parókiára, bizony a finom falatok sem estek rosszul. A hetenkénti találkozások fénypontjának ígérkezett a Szentlélek - hétvége melyre november közepén került sor Balatonszárszón az Evangélikus Konferencia - és Missziói Otthonban. Pénteken este érkeztünk, a társaság része a gyülekezeti kisbusszal, de volt, aki vonattal tudott csak a csapat után sietni - mint jómagam is... Szóval én már a Déli pályaudvarnál sínen voltam - igaz nem egészen úgy, mint József Attila... Este kilenc körül érkeztem, s igen jól esett, hogy a többiek megvártak a bevezetõ elõadás kezdetével. Ki is a Szentlélek? - volt az elõadás, illetve az azt követõ beszélgetés témája. Másnap bõséges reggelivel indult a nap (bundáskenyér padlizsánkrémmel...nem tudtam betelni vele...) Ezt követte a második elõadás és beszélgetés arról, hogy mit tesz a Szentlélek az életünkbe, hogyan képes újrateremteni, megváltoztatni azt. Szerencsére sok volt a szabadidõnk, így jobban megismerhettük egymást a személyes beszélgetéseken, illetve a fergeteges ping - pong és csocsómeccseken keresztül is. A bõséges és nagyon finom ebéd után tettünk egy sétát Szárszón, akik nem látták, megnézhették József Attila emlékmûvét is. A délutáni elõadást majd a vacsorát követõen azt gondolom mindannyian megtapasztalhattuk a Szentlélek közösséget formáló erejét, szeretetét. Arról beszélgettünk hogyan telhetünk be a Szentlélekkel, miért kellett Péternek Kornéliusz házába elmennie, Péter igehirdetése után hogyan szállt le a Szentlélek azokra, akik hallgatták az igét, s mi hogyan tapasztalhatjuk ezt meg milyen ajándékokat, gyümölcsöket hozhat az életünkbe a Szentlélek. Mindnyájunknak lehetõsége volt egy Áronnal való személyes beszélgetésre, közös imádságra. Nagyon nagy élmény volt,

várni egymásra a beszélgetések alatt. Több órán keresztül énekeltünk, s ennek a hétvégének gyümölcseként kórust is alakítottunk. (bocsánat, de nem is tudom, mi lett a nevünk...), elsõ szolgálatunk a karácsonyi istentiszteleten lesz! Jó volt odatenni az Úristen elé a kéréseinket, valahogy koncentráltabban jelen lenni az Õ számára, s azzal a bizonyossággal menni haza másnap, hogy Isten megad nekünk bármit, amit tõle tiszta szívvel kérünk, hogy megadja mindazokat az ajándékokat, amelyekre szükségünk van az életünk során. Az én szívemben megszületett ez a bizonyosság, és nagyon hálás vagyok az Úristennek, hogy részt vehettem ezen a hétvégén, és az azóta eltelt közel egy hónapban kézzelfoghatóan tapasztalom az életemben azokat az ajándékokat, amelyeket kértem Tõle. Bízom benne, hogy így vagyunk ezzel mindannyian, s hogy nem csak én, hanem mind a tizennégyen, akik részt vettünk ezen a hétvégén, biztosan tudjuk, hogy sínen vagyunk. Szabó Erzsébet

ADVENTI KONFERENCIA PILISCSABA A Református Fiatalok Szövetsége (REFISZ) 2011. december 2-4-e között elsõ alkalommal rendezte meg Adventi Konferenciáját. A Piliscsabán megvalósuló kezdeményezés fõ célkitûzése szerint a szolgálat témakörét jártuk körbe az ország számos településérõl érkezett fiatalokkal. Fontosnak tartottuk, hogy a megjelölt téma az elméleti megközelítésen túl a gyakorlatban is kézzelfogható és abba átültethetõ legyen már a hétvége folyamán. Az egyedülálló kezdeményezéshez hívtuk segítségül a helyi Református Egyházközséget, hiszen a Piliscsabán létrejött szolgálatok, különféle segítségnyújtások a lelkészházaspár együttmûködése, elõkészítõ munkája nélkül nem valósulhatott volna meg. Szombaton délelõtt Piliscsabán közel hatvanan (lelkész, vallástanár, hitoktató, tanár, közgazdász, gyermekorvos, csembaló mûvész, gépészmérnök, hivatásos tûzoltó, egyetemista, fõiskolás, középiskolás, kétkezi munkás, stb...) 7 munkacsoportban szolgáltunk a település lakói számára. Örömmel adjuk közre 5 segítõ csoport beszámolóját a következõk szerint. FAVÁGÁS A mi csapatunknak az volt a feladata, hogy a gyülekezeti háznál lévõ - már korábban kivágott - fákat összevágjuk, 9

bizonyságtételt hallgathatunk egy társunktól, akik életének egy fontos, váradalmakkal telt idõszakáról szólt. Zárásként arról beszélgettünk, hogy hogyan ünneplik õk a karácsonyt az otthon falai között. Végezetül néhány énekkel szolgáltunk. Az alkalom után visszakísértünk mindenkit a szobájába, s még néhány szót váltottunk az otthon lakóival. Azt gondolom, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy felemelõ volt együtt lenni ezen az alkalmon. Jó volt átélni, a fogadtatás örömét, azt hogy a generációi különbségek ellenére ugyanarra az Isteni szóra ugyanúgy dobban a szívünk. Köszönjük a lehetõséget.

hasogassuk és utánfutóval elvigyük három rászoruló emberhez. A munka a szemerkélõ esõ ellenére jó hangulatban telt. A feladatot könnyen felosztottuk egymás között és az utánfutó is gyorsan telt a fahasábokkal. Az elsõ fuvart egy piliscsabai családhoz vittük, akik nagyon örültek az adventi ajándéknak. Sajnos nem volt sok idõnk beszélgetni velük, mert tudtuk, az idõnk kevés és még két helyre kell mennünk. A másik fuvart Tinnyére, egy idõs, beteg nénihez vittük. A néni lánya segítségével még a fáskamrába is behordtuk a fát, hogy a fát már szárazról lehessen a kályhába tenni. A harmadik út során már az egész favágó csapattal vittük ki a fát egy Pilisjászfalu melletti tanyára. Az idõs néni itt is nagyon hálás volt. Látszott rajta, hogy mennyire megtisztelõ neki, hogy hat "fiatalember" a szombat délelõttjét arra fordítja, hogy neki fát hozzon. Az egész csapat nevében mondhatom, hogy nagyon örültünk a lehetõségnek, hogy egy egyszerû favágással is tudunk szolgálni. IGEI SZOLGÁLAT A mi kis csoportunk a Nagyboldogasszony házba végzett szolgálatot. Nagyszerû fogadtatásban volt részünk. Az otthon lakói már összegyülekeztek és a könyvtárszobában vártak ránk. Mi egy kis mûsorral készültünk erre az alakalomra. Legelõször egy kis bemutatkozást tartottunk. Elõször mi mondtuk el, kik vagyunk, honnan és miért jöttünk. Aztán a helyiek vallottak magukról. Nagyon nagy öröm volt találkozni olyan nénivel is, aki már a 100. karácsonyára készülhetett Isten kegyelmébõl. Majd énekszóval köszöntöttük egymást. Ezután egy kis jelenettel mutattuk be arról, mit is jelent várni. Hiszen néhány gondolatban a Timóteushoz írt 2. levél 4 részébõl a 6-8 versekbõl hoztunk üzenetet adventben karácsonyra készülõdve. Majd egyikünk arról számolta be mit is jelent neki a karácsony és hogyan is ünneplik a családjukban. Közös imádság után

KIRÁNDULÁS A kirándulós csoportba a konfirmandus fiatalokat vártuk. A REFISZ részérõl nyolc fiatal képviseltette magát. A célunk az volt, hogy beszélgessünk a helyi fiatalokkal, megismerjük õket és õk is minket. A kirándulás célpontja a Nagykopaszhegy volt. A kirándulás elõtt egy-két ismerkedõs játékkal próbáltuk oldani a hangulatot, eközben a lelkész úr fia, Lõrinc is csatlakozott hozzánk. Ezután indultunk neki a hegynek. A kirándulás jó hangulatban telt, csodálatos volt látni a Teremtõ munkáját: a természet ékességeit. És még egy kis beszélgetésre is futotta az idõnkbõl. A helyi vezetõnk a hatodéves teológus Kristóf és Márti voltak. HÁZI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS A házi segítségnyújtás szolgálatában való részvétel nagy örömet okozott minden résztvevõ számára. Bár sok munkát kellett elvégeznünk mégis kárpótolt, hogy láthattuk a hálás arcokat. Hogy ismeretlenként is segítettünk elvégezni a ház körüli munkákat. Vidáman takarítottunk, gereblyéztünk, és sepertük fel az avart, mert láttuk, hogy munkánkat megelégedés övezi. Jómagam 3 társammal Szikora néni háza körül takarítottuk össze a lehulló faleveleket, és égettük el az elszáradt, gallyakat. Hálából palacsintát sütött nekünk, és az elvégzett munka jutalmaként, jól is laktunk vele. GYEREKMEGÕRZÉS Meglepetésként ért a felkérés a gyermekmegõrzés szolgálatra, elõször kicsit félénken álltam hozzá, de mint kiderült alaptalan volt az aggodalom. Egy díszt és egy adventi képeslapot készítettünk, amire egy igét is írtunk: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az õ egyszülött fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16.). Nagyon pozitív dolog volt az számomra, hogy a kézmûvességen kívül tudtunk beszélgetni az Advent üzenetérõl és hogy a Karácsony valódi lényegérõl. Nagy segítség volt, hogy nem egyedül voltam, hiszen így még esély sem volt arra, hogy kifogyjunk a kreatív ötletekbõl. Összességében elmondhatjuk, hogy a hétvége folyamán bennünket Isten gazdag áldása kísért. Öröm volt minden mozdulat, érintés, szó, lépés, mosoly, hang melyet mi adhattunk Piliscsabán, mellyel szolgálhattunk embertársaink között Isten szeretetének közvetítése jeleként. A mi (fiatalok) szeretetünk, odaadásunk, elkötelezettségünk, odafigyelésünk, örömünk nem magunktól van, Isten ajándéka az az életünkben. Éppen ezért annak forrása soha ki nem apad bennünk. Ez a csodálatos lehetõség minden ember számára nyitva áll. Amit kaptunk és kapunk Istentõl, azt örömmel, jó 10

szívvel adjuk tovább másoknak is. Így tettünk Piliscsabán is. Még egyszer köszönünk mindent és Isten gazdag áldását kérjük a piliscsabai emberekre és áldott adventi készülõdést kívánunk mindenkinek!

Szeretettel hívjuk és várjuk szeretteivel együtt 2011. december 18-án 15 órára gyermek és december 24-én 15 órára szentesti istentiszteletünkre, a tinnyei református templomba. Ünnepeljük együtt a karácsonyt, Jézus Krisztus születését!

A REFISZesek szolgáltak a vasárnapi istentiszteleten is, ahol Végh Tamás fasori lelkipásztor hirdette az Isten igéjét.

"""""""""" “Dicsõség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lukács evangéliuma 2,14) """"""""""

a REFISZ csapata

A következõ két történet az “Epizódok Tinnye 20. századi történetébõl “ címû most készülõ könyv részletei az ajándékról és a csillagokról.

ARANY BÁCSI TINNYEI KARÁCSONY A Tinnyei Reformátusok ünnepi istentiszteleti alkalmai: 2011. december 18-án vasárnap 15 órakor: Adventi gyermek-istentiszteletünkre a református templomba 2011 december 24. szombat 15 órakor: Szentesti Családos áhítat a református templomban 2011. december 25. vasárnap karácsony 1. napján de. 9 órakor: Istentisztelet úrvacsorai közösséggel a református templomban 2011. december 26. hétfõ karácsony 2. napján de. 9 órakor: Istentisztelet úrvacsorai közösséggel a református templomban 2011. december 31. szombat Szilveszter, 15 órakor: Óévbúcsúztató áhítat a református templomban. 2012. január 1. vasárnap de. 9 órakor: Újévi istentisztelet a református templomban

Valódi nevén Radonits Gyula, aki Trianon után menekült Erdélybõl Magyarországra. Az Alibunári járás fõszolgabírájaként számos kultúregyesületet létesített, a fásítás és a villamosítás bevezetése terén eredményesen tevékenykedett. Nem esküdött fel a román királyra, ezért kellett menekülnie. Nevelt lánya, Szörényi Renáta Tinnyére jött férjhez, elõbb Bódiz Aurélné, majd Tullics Lászlóné. “Gyula bácsi” és felesége Krisztin néni is itt éltek a római katolikus templom melletti házukban. Nyugdíját a csonka ország fizette. Ennek egy részét frissen nyomott, aranyosan fénylõ fillérekben kérte. A tinnyei gyerekek tudták, mikor érkezik haza, várták a kocsi érkezését. Gyula bácsi belemarkolt a fillérekbe, és kiosztotta a gyerekeknek. Ezért hívták "Arany bácsinak". Karácsony közeledtével elkérték Dombai tanító úrtól a legszegényebb húsz tanuló nevét, azokat tetõtõl talpig felöltöztették, és karácsonykor megvendégelték. Krisztin néni a háború idején a helyi Vöröskereszt titkáraként különbözõ rendezvényeket és gyûjtéseket szervezett, amelyeknek bevételébõl a hadiözvegyeket és hadiárvákat segítették. Amikor a front után egy orosz katona “burzsuj”/ gazdag/ után kérdezõsködött, valaki Gyula bácsira mutatott, aki abban a pillanatban szívrohamban meghalt. 11

Tullicsné kiskastélya a karácsonykor történt bombázás alkalmával porig égett. Ez után édesanyjához költözött. Földjeit, kastélya portáját államosították, nyelv- és zeneórákból éltek. A kis kúriának minden zugába lakókat telepített az akkori hatalom. 4 - 6 család lakott velük, nekik idõnként csak egy szobájuk volt, azon is átjárt egy-két lakó. Némelyiküket /iszákost, félkegyelmût / Tullits néni, az egykori méltóságos asszony ápolta, táplálta, ellátta gyógyszerrel. A hatalom folyamatosan zaklatta. Lakrészét az államtól meg kellett vásárolnia, kútjából kivették a motort, állandóan fizetési felszólításokat kapott a legkülönbözõbb ürügyekkel. Húsz évig a római katolikus egyház kántoraként szolgálta a hívõket. Karácsonykor gondoljunk áldozatos életükre, méltatlan sorsukra, õrizzük meg jóemlékezetünkben.

“SZALADJ ISTÓK” Bizonyára még gyerekkorában kapta ezt a ragadványnevet Juhász István, mert már akkor is fürge és szorgalmas volt. Alacsony, vékonydongájú ember létére szinte csodának

számított, hogy két egyemeletes házat épített, holott a Vásárhelyi kastélyon kívül Tinnyén nem volt más emeletes épület, de különösen nem a parasztcsaládokban. Egyedül birkózott mindennel: kõvel, téglával, malterrel, gerendával. Cipelte a létrán a nehéz vödröt, de hogy lefelé az út rövidebb legyen, a fal mellé szalmát rakott, arra ugrott le a következõ adagért. Gazdaember volt, a lovát elvitte a tsz. Egy alkalommal a kertben termett terményeit a dorogi piacra szállította, s a kocsiba saját magát fogta be. Húzta a kocsit az országúton, amikor valami nyugati országból érkezett újságírókkal találkozott, akik aztán nagy csudát csináltak az esetbõl. Ez akkoriban történt, amikor Gagarint a holdra küldték. Az ország tele volt különbözõ tréfákkal, miért nem ezt vagy azt a nevezetes embert küldték fel a holdra. A tinnyei változat így szólt: “Mért nem Juhász Istókot küldték a holdra?” - Mert lehúzta volna a Göncöl -szekeret. Gyûjtötte: Tóthné Héregi Eszter

12

FOTÓPÁLYÁZAT "2011 KARÁCSONYA PILISCSABÁN" címmel A Piliscsabai Református Gyülekezet Presbitériuma fotópályázatot hirdet 9-16 éves fiatalok részére. Pályázati feltételek: 1. A pályázó 9-16 éves kor közötti, piliscsabai lakos lehet. 2. A fotó a pályázó számára 2011 karácsonyának meghatározó, jellemzõ pillanatát, hangulatát ábrázolja. 3. Egy pályázó több, maximum 3 db fotóval is pályázhat. 4. A fotók színes, vagy fekete-fehér kivitelben is készülhetnek. 5. A fotókat A4-es formátumban, kartonra felrögzítve, 2 példányban kell benyújtani. A felrögzített karton hátoldalára rá kell írni a pályázó nevét, lakcímét és életkorát. A 2 példány fotót zárt borítékban, vagy becsomagolva kell benyújtani, ráírva: "2011 KARÁCSONYA PILISCSABÁN" 6. A fenti formában összeállított pályázatot 2012. január 15-ig kell beadni, vagy elküldeni a piliscsabai református parókiára. (Piliscsaba-Klotildliget, Deák Ferenc u. 55.) A pályázatokat a beérkezés sorrendjében számokkal látjuk el és kiállítjuk a református gyülekezeti teremben (Piliscsaba-Klotildliget Deák Ferenc u.55.), valamint a református templomban (Szent István király útja 55). A kiállítás 2012. január 16-30 között tekinthetõ meg a gyülekezeti teremben, naponta 10-18 óra között, a református templomban vasárnaponként a 10.45 órakor kezdõdõ istentisztelet elõtt és után. A kiállítás ideje alatt a látogatók a fotók sorszáma alapján adhatják le szavazataikat. Az elsõ három legtöbb szavazatot kapott pályázatot oklevéllel, valamint 15 000 Ft-al, 10 000 Ft-al, illetve 5 000 Ft-al díjazzuk. A pályázat eredményérõl, a díjátadás idõpontjáról a pályázókat írásban értesítjük. Kedves Fiatalok! Minél többen pályázzatok, osszátok meg élményeiteket, sok sikert a munkához! A Presbitérium Piliscsaba, 2011 karácsony hava

13

MEGVÁLASZTOTTUK ÚJ PRESBITEREINKET

Az idén 17 presbiterjelölt közül választotta meg gyülekezetünk 12 új elõjáróját. Az ünnepélyes fogadalomtétel december 4-én a vasárnapi istentiszteleten történt meg. A következõ 6 éves ciklusban, 2012 január 1-tõl az alábbi presbiterek kezdik meg szolgálatukat: Csízi István fõgondnok Tóth Tamás Gábor gondnok Presbiterek: Bencsikné Tóth Magdolna, Borza György, Csízi Katalin, Gyarmati Ágnes, Hegyi Julianna, Kokas Márton, Széles Sándor, Tóth Tamásné, Dr. Veres Lajos, Vég Marianna. Pótpresbiterek: Bán László, Gyarmati Nándor, Gyõri Imréné, Szabó Márta. Adja Isten, hogy az idei választás egyben megújulás is lehessen, hogy gyülekezetünk új elöljárói Krisztus lelke által alázatos és példamutató módon vezessék az Õ piliscsabai népét.

KÖZEGYHÁZI HÍREK

A “BENKÕSÖK” BEMUTATKOZÁSA A december 4.-ei vasárnapi istentiszteleten Fülöpné Szabó Annamária osztályfõnök vezetésével a Benkõ István Református Ált. Iskola és Gimnázium 9.-es osztálya kis mûsor keretében mutatta be iskolájukat. Az osztályba jár a piliscsabai, tavaly konfirmált Karácsony Cintia is. Az istentisztelet után a gyülekezeti teremben szeretetvendégség várta a gyerekeket.

MENTÕÖV PROGRAM A Magyarországi Református Egyház (MRE) és a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány (MRSZ) 2011. december 6-án elindította a Mentõöv programot. A program célja, hogy egy albérlet-támogatási rendszer beindításával átmeneti segítséget nyújtson a hitelük törlesztésére képtelenné vált, kilakoltatott családokon. A támogatottak a lakhatás megoldása mellett kiegészítõ szolgáltatásként szociális munkások bevonásával mentálhigiénés és életvezetési segítséghez is juthatnak. A Mentõöv program beindítása érdekében az MRE és az MRSZ létrehozott egy támogatási alapot, így a korábban már utcára került családok karácsony elõtt beköltözhetnek átmenti otthonukba. Az MRE támogatásával és az MRSZ szakmai koordinációjában elinduló Mentõöv program célja, hogy egy albérlet-támogatási pénzügyi alap és program beindításával átmeneti segítséget nyújtson a fizetésképtelenné vált, kilakoltatott családokon. A program két alapvetõ célkitûzése, hogy megakadályozza az utcára kerüléssel szükségszerûen bekövetkezõ társadalmi kirekesztõdést, a családok szétesését, illetve hogy a program segítségével a krízishelyzetbe kerülteknek segítsen az újraindulásban, a fenntartható pénzügyi életpálya kialakításában. A program részleteirõl a reformatus.hu, parokia.hu internetes oldalakon lehet tájékozódni. 14

GYERMEKOLDAL BIBLIAI REJTVÉNYEK NAGYOBBAKNAK I. Melyik bibliai történet szereplõi adhatták fel a táviratokat? 1. "ELFOGYOTT A BOR STOP. MICSODA SZÉGYEN. STOP A MENYEGZÕ MÉG TART STOP SEGÍTSETEK STOP" 2. "HÁROM EMBER ÉRKEZETT JERUZSÁLEMBE STOP A ZSIDÓK KIRÁLYA FELÕL KÉRDEZÕSKÖDNEK STOP PAPOK ÉS ÍRÁSTUDÓK STOP GYERTEK A KIRÁLYI UDVARBA STOP" II. Az egyik újságban érdekes hirdetésekre lettünk figyelmesek. Párosítsd a hirdetéseket feladójukkal! 1. Hajóépítõ ácsot keresünk. "Ez nem a Titanic!" jeligére 2. Minden hajnövesztõ csodás szert megvásárolok. "Dús hajat akarok!" jeligére 3. Álomfejtést ügyfél lakásán is vállalok. "Fáraó" jeligére 4. Szánom-bánom vétkem és visszatérnék hozzátok. "Tagadás" jeligére 5. Jeltolmácsot keresek. "Gábriel" jeligére A) Péter

B) József

C) Noé

D) Zakariás

E) Sámson

A helyes megfejtést beküldõk között ajándékot sorsolunk ki. A megfejtéseket a templomunkban, az iratterjesztésnél található dobozba kell majd bedobnotok. Határidõ: 2012. január 15.

Szilágyi Domokos: Karácsony A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácson láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a karácsony. Mint szomjazónak a pohár víz, úgy kell mindig e kis melegség, hisz arra született az ember, hogy szeressen és szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony.

15

IMANAPLÓ

“Hirdesd az igét, állj elõ vele alkalmatos, alkalmatlan idõben, ints, feddj, buzdits teljes béketûréssel és tanítással.” 2.Pál Tim.4,2. Mindegyikünk tegye a dolgát ott, ahová az Úr Isten helyezte õt. Ne azt figyeljük, hogy a másik ember mit csinál, mit hogyan mond, hanem kérjük, keressük az Úr akaratát abban, hogyan éljünk, mit tegyünk mi azért, hogy jobbá váljék ez a világ! Ne azt keressük egymásban, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket! És ez pedig a SZERETET! “Mert megjelent az Isten idvezítõ kegyelme minden embernek” Tit 2,11 “Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.” Rm.12,5 Kérünk Urunk, Szentlelked által légy segítségünkre abban, hogy testvérként tudjunk közeledni azokhoz, akik Jézus Krisztust vallják Uruknak. “Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert õk vigyáznak lelkeitekre, mint számadók: hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.” Zsid.13,17 Kérjük Urunkat, erõsítsen meg és világosítson meg mindannyiunkat, hogy a ránk bízottakat az új évben is az Õ akarata szerint végezzük.Legyen velünk Isten világot átformáló és minket megtartó kegyelme! Áldott karácsonyunk akkor lesz, ha megértjük: Õ azért jött erre a világra, hogy “ ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” Megtisztítson minket , és mi hálából Szentlelkének méltó templomaiként szolgáljuk ÕT. “Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen“ Zsid.13,25

Ünnepi alkalmaink 2011 karácsonyán és fordulóján: December 24-én, szombaton 17.00 órától Szentesti áhítat a templomban, családos alkalom. Ezt követõen, 18.30-tól karácsony esti csendesség - imádságos együttlét. December 25-én karácsony elsõ napján, vasárnap 10.45 órától ünnepi istentisztelet úrvacsorai közösséggel. Párhuzamosan gyermekistentisztelet a parókián. December 26-án, hétfõn karácsony másod napján 10.45 órakor ünnepi istentisztelet úrvacsorai közösséggel. December 31-én, szombaton 17.00 órakor óévi hálaadó istentisztelet a templomban. December 31-én, szombaton 24.00 órakor úrvacsorás közösség a templomban. 2012. január 01-én vasárnap, 10.45 órakor újévi istentisztelet úrvacsorai közösséggel. 2012. január 15-22-ig ökumenikus imahét. Állandó Úrnapi és hétközi alkalmaink: hétfõ 10,00 óra Istentisztelet a Szociális Otthonban, utána a Nagyboldogasszony Házban csütörtök 10,00 óra Baba-mama bibliaóra 2 hetente csütörtök 16 óra Bibliaóra a gyülekezeti teremben pénteken 2 hetente 18 órakor családos bibliaóra vasárnap 10,45 Úrnapi istentisztelet a templomban, gyermekistentisztelet a parókián. Családos istentisztelet január 15-én 10.00 órakor.

Várjuk hozzászólásaikat, híreiket, cikkeiket a Talentum szerkesztõjénél Lukács Lászlónál a 06-20-9145-465-os telefonszámon, vagy a [email protected] e-mail címre. A Talentum ára: 250 Ft, éves elõfizetési díja: 2500 Ft. 2081 Piliscsaba, Deák Ferenc u. 55. Telefon: 06-26-374-760; 06-30-638-4746 A Harangért Alapítvány számlaszáma:

Minden hónap elsõ csütörtökjén, a bibliaóra után 17,00 órától Nõszövetségi összejövetel.

16

11101404-18662955-10000001 amelyre adományaikat várjuk.