TÁJTÉNYEZŐK SZEREPE AZ ÍROTTKŐ NATÚRPARK SPORTTURIZMUSÁBAN Bokor Judit 1

TÁJTÉNYEZŐK SZEREPE AZ ÍROTTKŐ NATÚRPARK SPORTTURIZMUSÁBAN Bokor Judit1 Bevezetés A korai turizmusban résztvevő utazók előtérbe helyezték az emberi test aktivitás nélküli, ún. nézelődő, kiránduló formáját, amikor is mások teste képezte többek között bámulatuk tárgyát. Mostanra már az utazások során a turista sokkal több figyelmet szentel saját testének, izomzatának ápolására, foglalkoztatására. Aktivitásának középpontjába helyezi a testével való törődést, gondoskodást, de ugyanúgy megmarad „bámészkodó”, nézelődő érdeklődése is. A 21.század elejére a természet alapú turizmus lett az egyik leggyorsabban fejlődő szektor a turizmus iparán belül (FRANKLIN, 2003). Ennek az alszektornak az elnevezése még nem kristályosodott ki, nevezik ökoturizmusnak, kalandturizmusnak stb (LAWTON-WEAWER, 2001). Talán szélsőséges kijelentés azt állítani, hogy minden turizmusformában benne van a természet, de jó eséllyel indul harcba a természeti környezet az utazók kegyeiért, hiszen a fizikai aktivitás és a természeti környezet közötti kölcsönhatás többféle módon érvényesül az utazás idején.. Némely tevékenységek számára vonzerő a természet, miután egyszerűen a természetben zajlik ( pl. hegymászás, kirándulás), mások értékét növeli, ha természeti körülmények között űzhető ( pl. tenisz), megint másokhoz hozzátartozik a természeti táj ( pl. sielés). A Lanchesteri Egyetem felmérése szerint minden turistának van bizonyos elképzelése, inspirációja a természet irányába. Felmérési eredményeik szerint a különböző csoportok és érdeklődők a vidéket, a vidék szerepét a rekreáció - fizikai, szellemi és érzelmi rekreáció – forrásának tekintik. De az utazási motivációk színesek és változatosak voltak a turizmustörténet folyamán, gyönyörűen példázva az adott társadalmi, politikai , gazdasági környezet befolyását az utazásokra. (GORDON et.al. 1994). Az utazás és utazási indítékok az emberiség története folyamán Amikor az emberiség 9-10 ezer évvel ezelőtt felhagyott nomád, halász-, vadászgyűjtögető életmódjával, áttért a földművelésre és az állattenyésztésre. Így megváltoztatta a (környezet-) tájhasználat jellegét, ezzel egyidőben letelepedett. Ettől kezdve volt egy hely, ahonnan elindult amikor útra kelt és ahová visszatérhetett. A régészeti ásatások nyomán feltételezhető, hogy az emberiség történetének ez a fontos eseménye különböző helyszíneken és eltérő időpontokban zajlott, amelyek aztán az évezredek során nemzetközi méretű, a világot átfogó utazásokká nőtték ki magukat Az utazásokról már az ókorban is feljegyzéseket készítettek, s az egymást követő civilizációk örökül hagyták az utókornak a legfontosabb látnivalók jegyzékét, amit az ókori világ hét csodájának neveztek. I. e. az I. században a kisázsiai Strabón, nagy görög földrajztudós már kb. 400 évvel korábban arra járt „turisták” neveit olvasta a már romossá vált kolosszusok talapzatain. I. e. a 4. században az egyiptomi turizmus fénykora kezdődött, melynek központja az ókor világvárosa, Alexandria volt. A korszak intellektuális közponjaként számontartott városban állandóan nagy számú „idegen” tartózkodott: görög filozófusok, zsidó bölcsek, babiloni orvosok és varázslók, a hellenisztikus kor csavargói stb. De Mezopotámiában Babilon városa már Alexandriát 300 évvel megelőzve „világcsodának” számított. Sajátos építészete, főleg a kocka alakú kőtömbökre épített függőkertje vívta ki az utazók csodálatát. Az európai civilizáció szempontjából kulcsfontosságú szerepet játszó görögök már a saját korukban is felhívták magukra az ókori utazók figyelmét. Érdekes módon az ókori „turizmus” szempontjából azok a görög intézmények vonzották a legtöbb idegent, amelyek a hellén tudat 1

PhD hallgató, főiskolai docens, Berzsenyi Dániel Főiskola Sportági Tanszék 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. e-mail: [email protected]

1

kialakulásában játszottak jelentős szerepet. Mindent, ami speciálisan görögök volt, megkülönböztetett érdeklődéssel figyeltek. Ilyenek voltak a szentélyek és a sportversenyek, amelyek közül valóságos kultusz alakul ki. Az olimpiai játékok nagy számú idegent vonzottak, mint ahogy a szentélyek, a jósdák és a fogadalmi ajándékokat bemutató állandó kiállítások is. Athénban, a névadó istennő születésnapján sportversenyekkel, zenei és költői vetélkedőkkel tarkított ünnepségeket (Panathénia) rendeztek. A győzelmi amphorákról készített kisméretű másolatokat a turisták megvásárolhatták, s így született meg a turisták kedvenc rituális tárgya, a szuvenír. A görög világ idegenforgalma jelentős szervező és szolgáltató feladatokat rótt a vendéglátókra, s ezért e célra szakosodott ún. „idegenforgalmi tisztségviselők,” ún. proxenoszok foglalkoztak szállásközvetítéssel, jegyek beszerzésével stb. A rómaiak a turizmus fejlődéstörténetéhez magas szintű fürdőkultúrájukkal, így a gyógyturizmus megalapozásával és a nápolyi öbölben kiépített nyaralótelepeikkel (Baiae, Ischia) járultak hozzá. Külföldre azonban ők is elsősorban Hellászba utaztak. Nem véletlen, hogy a római korban született meg a világ első útikönyve, Pauszániász: Görögország útirajza c. munkája. A római birodalom bukását követő 4-5. évszázadban is bizonyára sokan útrakeltek, de sem a népvándorlás zavaros bizonytalan századai, sem a feudális anarchia nem kedvezett a turizmusmak. Az utazás félelmetes, ismeretlen veszélyekkel teli vállalkozás volt, vonzereje csökkent. De állandóan utaztak a birtokaikat ellenőrző, adót beszedő feudális hatalmasságok, a követek, a futárok, a kereskedők, hiszen ebből éltek. De a középkori zarándokok (búcsújárók, gyógytúrázók) is rendszeresen és hatalmas tömegben lepték el az utakat. A középkori utazások között kiemelkedő szerepet játszottak a XV. század 2. felében megindult nagy földrajzi felfedezések. Transzkontinentális kereskedelem már az ókortól létezett, amely Európát és Ázsiát kötötte össze. A mediterrán térségbe szárazföldi és tengeri útvonalon érkeztek az árucikkek. A „selyemút” már az i. e. II. század végén készített térképen is szerepelt, amely Belső-Kínából indult a római birodalom úthálózatába. A „fahéjút” a mai Indonéziából indult az afrikai partokig, majd Alexandriába. A „borsút” az indonéz szigetvilágot kötötte össze a Vörös-tengerrel. Ezt megelőzően a XIII. században a Velencei Marco Polo részben a selyemúton haladva eljutott Kínába. A Vikingek már 1000 körül jártak az amerikai partoknál. 1487-ben Bartolmeo Diaz portugál kapitány eléri Afrika déli csücskét, a Jóreménység-fokát. 1498-ban Vasco de Gama, szintén portugál hajós elérte Indiát. 1492-ben Kolombusz Kristóf olasz hajóskapitány Spanyolországból nyugat felé indulva jut San Salvadorban (Bahama-szigetek), és a negyedik útján éri csak el Amerikát Panamánál. 1519-21.: Magellán elsőként hajózza körül a Földet. 1577-80.: Sir Francis Drake Erzsébet angol királynő szolgálatában álló kalózkapitány másodikként hajózza körül a Földet és érinti Észak-Amerikát a Kaliforniai partoknál. 1584.: Virginia lesz az első angol gyarmat és Észak-Amerikában az angolok megvetik a lábukat. A franciák is jelentős területeket szereznek, pl. Kanada, Louisiana. A 18. sz. végére az angol gyarmatokból létrejött az USA, amely a XVI. századtól ismert Amerika földrészen jön létre, és része volt az ismert világnak. Ott talált otthonra az európai népesség leginkább vállalkozó szellemű része, akiknek valamely okból kifolyólag nem volt maradásuk az abszolút monarchiák által uralt Óvilágban. Anglia tehát felfedezte és benépesítette Észak-Amerikát. Az angol nemesség a „rózsák háborújában” elvérzett, helyét a Shakespeare korában megerősödött középosztály vette át. Utazni kezdtek, s az angol gentleman, az „utazó” szinte mindenhol megfordult Európában. A Grand Tour keretében az angol nemesifjak neveltetéséhez egy év európai tanulmányút is hozzátartozott - Erzsébet királynő ajánlására. ( Ezidőben fordította magyarra Kazinczy Ferenc Laurence Sterne: Sentimental Journey c. regényét. Bár a Grand Tournak véget vetettek a francia forradalom és a napóleoni háborúk eseményei, az előkelő angolok a turizmus úttörői lettek. Ugyanaz az utazási vágy hajtotta

2

őket, mint a mai kor turistáit. Őket követve fedezte fel a világ a tengeri fürdőzés örömét is. Az 1730-as évektől megScarborough-ban és Bathban, majd Brightonban honosodott meg a tengerparti gyógyüdülés divatja. Az angliai fürdőéletnek privilégiumának a vasút vetett véget, miután 1830-ban megindul a menetrendszerű járat Liverpool és Manchester között, és így a turizmusfejlődését már nem lehetett megállítani. Az 1860-as évektől az előkelő angol társaság átköltözött a Cote d’ Azurre, ahol tömegével épültek az angol villák Nizzában és Cannesben, így az angol felsőbb osztály divatba hozta a mediterrán fürdőhelyeket. 1841-ben Thomas Cook baptista lelkész megszervezi az első vonatos kirándulást Loughboroughba. Attól kezdve utakat szervezett, tárgyalt és útikönyvet írt az utazásban résztvevők számára. 1845-ben megalakítja utazási irodáját és 1855-ben a „Cook és fiai” cég már első kontinentális körútját szervezte. Thomas Cook kötötte össze elsőként az angolok utazási szenvedélyét a modern tömegközlekedés nyújtotta lehetőségekkel ún. csomagtúrákban. A XIX. század elején az utazás még költséges, kockázatos és rendkívüli vállalkozás volt, de a vasút hozzásegített a tömeges utazás kialakulásához. A XIX. sz. folyamán a németek olyan utazási kultúrát alakítottak ki, amely meghatározta a XX. sz. turizmusát. A modern utikönyv megjelenése Goethének köszönhető, aki szenvedélyes turista volt és irodalmi útleírásaival és verseivel a Harz-hegységet és a türingiai erdőt népszerűsítette. (Karl von Hoff és Christian Jacob: A türingiai erdő leírása, különös tekintettel az utazókra -1810). A Röhling kiadó jelentette meg az útikönyveket, amelyet 1832ben Karl Baedekker megvásárolt. Azóta a Baedekker név az egész világon az útikönyv szinonímájaként vált ismertté.A XX. század elején német területen jött létre a „Wandervogelmozgalom”, a mai „hátizsákos-turizmus” elődje, és a német középosztály hozta divatba az Északi-tengeri fürdőhelyeket. A németektől (és az osztrákoktól) vették át a magyar családok is a XX. század végén a családi nyaralás intézményét. Az 1860-as években angol hegymászók több alpesi csúcsot meghódítanak, divatba hozva ezzel az Alpokat. Sir Henry Lunn az első alpesi utazásszervező, aki a téli sportok iránt érdeklődő angol középosztályt utaztatta az Alpokba az 1890-es években. (1888-ban volt Nansen grönlandi síexpedíciója, s ezután világszerte megnőtt a síelés iránti érdeklődés). A XIX. század folyamán, a XX. század elejére kialakultak azok az utazási formák, amelyek a mai idegenforgalomban is meghatározó szerepet játszanak. Már ekkor körvonalazódni látszott a mai turizmus kínálati oldalának több eleme. Mindenekelőtt a turisztikai vonzerő, a szállás, az étkezés, a közlekedési infrastruktúra és a különböző szolgáltatások. A keresleti oldal három legfontosabb eleme a motiváció, a szabadon elkölthető jövedelem és a szabadidő is kezd általánossá válni és a turizmus piacán rendre egymásra talál a motiváció és a turisztikai vonzerő. A motivációk történeti fejlődését a továbbiakban a kínálati oldal fejlődése is ösztönzi, determinálja. A fizetett szabadság, a 8 órás munkaidő a II. vh. után már lehetővé tette a tömeges turizmus kialakulását is. A XX. században kialakuló tömegturizmus idejére a vasút virágkora végetért az 1930-as években, melyet az autó, az autóbusz, majd a hajó, az 1950-es évektől kezdve pedig a repülőgép népszerűsége váltott fel a turisták körében. A második világháború után kezdetét vette az utóbbi ötven év egyik legdinamikusabban fejlődő iparágának története. A 2. vh. utántól 4 korszakra osztódik az időszak. 1. 1945-1973-ig, az első olajválságig. Az amerikai Marshall-terv az NSZK-ban „gazdasági csodát” teremtett. A németek sokat utaztak, főleg észak - déli irányban. Olaszország, a francia mediterrán üdülőhelyek a 4”S” jelszavával ( Sea, Sand, Sun, Sex.) csalogatták az utazókat. A szocialista országokban nem a piaci tényezők, hanem a politikai szempontok határozták meg a turizmust. Magyarországon ez a szociálturizmus fénykora. 2. 1973-as olajválság megváltoztatja a nyugatiak utazási szokásait, mely 1981-ban az Irak-Irán közötti háborúval ér véget. Ez a modern turizmus történetének második nagy

3

korszaka. Divatba jönnek az utazási irodák szervezte Charter-járatok. Lerövidül az utazások időtartama, gyakoribbak lesznek az évente többszöri utazások. Bővül a nyugat-európai kínálat. Úticéllá válik a görög és a spanyol tengerpart. Magyarországon szállodák épülnek, határátkelőket építenek át, gyors ütemben fejlesztik a turisztikai infrastruktúrát. 1980: Manila WTO konferencia. A manilai deklaráció kimondja, hogy a turizmus az emberek mindennapjainak szerves részévé vált és elhatározták az iparág jövőjének tudatos fejlesztését és tervezését. 3. 1980-as években a világgazdaság centruma a Csendes-óceán térségébe helyeződik – szinte ezzel egyidőben a tehetősebbek körében divatba jönnek a tengerentúli utazások. Olyan globális problémák is jelentkeznek, mint az AIDS, az éhínség, a szárazság, az ózonlyuk megjelenése, a terrorizmus, a szocializmus „végnapjai”. Ezek mind befolyásolják az utazási célpontok kiválasztását. A négy „S” +Shopping, divatba jön a bevásárlóturizmus. Világszerte tartós tendencia az évenkénti második és harmadik utazás, melynek általában aktív időtöltés a célja. 4. 1989-től a kelet-európai rendszerváltástól is változnak az utazási szokások. Az egykori szocialisták nem utaznak annyit egymás között, hiszen nyugat felé nincs politikai akadály. Sikerágazat lehet ezután a turizmus Magyarországon is? A globalizáció és az Európai Uniós csatlakozás következtében nőttek az esélyeink a turizmus piacán, de nőtt a természeti tájjal szembeni felelősségünk is. A táj és az ember A táj magán viseli az évmilliók alatt lezajlott természeti folyamatok jegyeit (Kovács L. 2001), és az idők folyamán az ember is csatlakozott a tájformáló tényezők sorához. Egy táj jelenének vizsgálata feltárhatja a múltat, de előrevetítheti a jövőbeni fejlődési irányait is, hiszen a táj eredeti adottságaihoz az ember által hozzáadott újabb adottságok meghatározzák, hogy milyen társadalmi igény kielégítésére alkalmas az adott táj. Ezáltal a vizsgálatok elősegítik, hogy adott tájban a megfelelő tájba illő tevékenységek meghonosodásával a táj a lehető legkisebb mértékben károsodjon, így értéke fennmaradjon. Erre fokozott figyelmet kell fordítani, mert az ember egyfelől társadalmi léte és szükségletei által avatkozik bele a természeti tájba, másfelől pihenéséhez igényt tart annak minden összetevőjére és fel is használja azokat. Ez a kettős igénybevétel nem kedvez(het) a tájképnek, amit pedig a jövő és az utókor érdekében meg kell védeni. Ma a tájvédelem Magyarországon elsősorban mégcsak természetvédelmi vagy rekreációs célokat szolgál (CSORBA, P. 2001). Amint láttuk, a történelem folyamán minden kor utazójának megvoltak a sajátos, korra jellemző motivációi, amelyek az utóbbi 50 év legdinamikusabban fejlődő iparágává segítették kinőni a turizmust. A mai kor turistájának motivációit is (hasonlóan az ősökéhez), a kor diktálja. A kereslet és kínálat fejlődése nem egyforma a világon, de a trendeket elemezve a kor turizmusának több jellemző jegyét fedezhetjük fel: - megjelennek a harmadik-negyedik, rövidebb időtartamú utazások - a diszkrecionális jövedelem nem feltétlenül nő - a turisták elfordulnak a tömegigényt kielégítő kínálattól és egyedi, különleges kínálatot keresnek, amit aktív módon fedezhetnek fel és vehetnek igénybe - az utazás során előtérbe kerül a környezet és egészségtudatos viselkedési minta - a turisztikai szolgáltatásokat igénybe vevők rétege kiszélesedik - a turizmus individualizálódik, a turista személyes törődést igényel a célállomásokon - a korszerű közlekedési eszközök új tájakat vonnak be a desztinációk sorába, ahol fejlődést indít meg és új lehetőségeket nyit meg a települések számára A táj sokfajta társadalmi funkciója mellett domináns idegenforgalmi vonzerő. Egyik táj a másiktól eltérő táji megjelenéssel bír, ez adja a táj turisztikai vonzerejét. A táj adottságai

4

pedig (az eredeti és az ember által hozzáadott) különféle, a társadalommal fejlődő igények kielégítésére is alkalmasak. A felvilágosodás és romantika a tájat a gyönyör forrásaként tartotta számon (MICHALKÓ, 2001.), majd a 19. századtól lassan mítikus helyekké váltak, mert az utazók leírásai alapján távoli, sok ember számára elérthetetlennek tűntek. Ugyanakkor a táj veszélyes terep is lehet, melynek legyőzése ma már turisztikai élménynek számít a kalandsportot kedvelők számára. Ma már a legújabb turizmustrendek szerint a táj iránti igény nem elsősorban esztétikai kívánalmakat támaszt, és gyönyörködnek csak benne, hanem a turizmus idején végzett aktív tevékenység, legtöbbször sporttevékenység élményt nyújtó lehetőségét keresik általa a turisták. Így aztán a táj turisztikai hasznosságát is e kritériumok mentén mérik az utazók. Ma hazánk települései, adott tájhoz illeszkedően, 4 csoportba vannak osztva: kiemelt üdülőkörzet, üdülőkörzet, üdülőkörzeten kívüli de idegenforgalmi adottságokkal rendelkező, és végül nem üdülőhely jellegű települések. A tájaknak, így a településeknek is más és más a turisztikai jelentősége. A települések 40 %-ában nincs idegenforgalmi vonzerő (MICHALKÓ, 2001), így bevételhez sem jutnak a települések. Ezért az Országos Területfejlesztési Koncepcióban (1998 óta) a területfejlesztés fontos prioritásának a turizmust jelöli meg, mert minden táj egyedi és így alkalmas is valamire. A turizmus által igénybe vett tájak, a tevékenységformák alapján különféle turizmus színterei lettek: üdülőturizmus, kulturális és örökség-, egészség-, falusi-, aktív-, gasztronómiai és bor-, bevásárló-, üzleti-, és városi turizmus színterei (MICHALKÓ, 2001). De a tájnak nemcsak önmagát kell adnia a turizmus számára, hanem a megfelelő infra- és szuprastruktúrával kiegészülve együtt válhatnak célterületté. A különféle turizmusfajta különböző minőségű infra-és szuprastruktúrát követel, ezért a területfejlesztés irányvonalainak kitűzése előtt fontos tudni, hogy mely piaci szegmensre alapozza a település a reális adottságokra épülő terveit. Bár a települések egyediek és sajátos adottságokkal bírnak, a turizmuspiac differenciált, így aztán sokféle igénynek kell eleget tennie. Egy településsel szembeni elvárások a település lehetőségei változhatnak is az idők folyamán, más és más turizmusfajtákat életrehívva. Mert nem minden település idegenforgalmi adottsága épül csupán természeti tényezőkre. Lehet vonzerő infrastrukturális, társadalmi és gazdasági adottság is. Így a tájak (vagy a települések), adottságaikból következően a tér különböző (pl. rekreációs szempontú) hasznosítását teszik lehetővé. Az idegenforgalom területi elosztását befolyásolja a társadalmi-, gazdasági-, politikai-, és a földrajzi tényezők egész sora. A földrajzi tényezők természetföldrajzi csoportjában egy kevésbé vonzó tájat is felkereshetnek egy valamely különleges adottsága miatt, felhasználhatósága miatt. Egy táj természeti adottságai azonban döntően meghatározzák az idegenforgalom mozgását, irányát, célját, jellegét és indítékait. A táji tényezők közvetlen hatással vannak az idegenforgalomra (TÍMÁR, 1974), amely a táj szinte valamennyi elemével kapcsolatban áll. A táj ezen komponensei a domborzat, éghajlat, víz, élővilág és az egészet átalakító, alakító ember, és így általa a társadalom. A társadalom egyik alapfunkciója a szabadidő eltöltése. A szabadidő társadalmi érték, vagyon, amit többek között üdülésre használunk. A szabadidőt úgy hasznosítjuk, hogy különböző szolgáltatásfunkciókat veszünk igénybe (BERÉNYI, 1997). Ez egyfajta szabadidő magatartás, amely az ipari társadalom gazdasági- technikai fejlődésével összefüggésében alakult ki. Az üdülés ideje alatt a tájat más szemmel látja a turista. Már nemcsak a termelés és a lakóhely telephelye, hanem a szabadidő eltöltésének egyik lehetséges színtere is (BERÉNYI, 1997). A táj funkcióinak a társadalom szempontjából egyre nagyobb jelentősége lesz; és az idegenforgalom szempontjából is óriási vonzerő ugyanakkor az ipari forradalom óta a kultúrtáj gyors változásai többnyire a táj üdültetési értékének csökkenésével járnak, miközben pedig fokozatosan nő a szép táj utáni igény az emberekben

5

A táj Bárhova megyünk is el otthonunktól, mindig más a táj képe. És az a másság, ami az egyediség, a táj individuális volta az, ami miatt olyan sok turista útnak indul, hogy az újabb trendeknek megfelelően aktív tevékenységével vegye birtokba (pl. sízés, természetjárás) vagy éppen gyönyörködjön benne (paragliding). „ Mi az, hogy” táj” ?” teszi fel a kérdést Teleki Pál 1946-ban.„ Mi a jellegzetes, ami megkülönbözteti, ami tájképet ad?” A domborzati különbségek, a növényzet, a művelési mód, a településformák stb. stb. önmagukban is lehetnek jellemzőek a tájra, de csak ritkán fordulnak élő önmagukban - fűzi tovább gondolatát a feltett kérdésre. A domborzat különbözőségei erősen tájjelleg meghatározók, amelyek a növénytakaróban és az emberek életében (településforma, lelkivilág, stb.) tükröződik. „Minden táj a tájalkotó tényezőknek (szerkezet, domborzat, éghajlat, hidrográfia, növénytakaró és az emberek tájalkotó tevékenysége) a természetes együttese, szintézise (BULLA, 1947). Az ún. „domináló” tájtényező rányomja bélyegét a tájra, dominál, uralkodik azon (TELEKI, 1936), és természetesen determinálja a tájban végzett tevékenységeket. Alapellátási funkciókat és szabadidős tevékenységeket egyaránt. A szabadban, a természeti tájban végrehajtott aktív tevékenységek reneszánszát éli a turizmus a fejlett világban. Hazánkban is terjedőben van ez az aktív, sportos turizmusforma, amely nálunk egyenlőre mégcsak a tájtényezők felhasználásával ölt testet. Hogy mennyire használják fel a turisták a természeti elemeket a célállomásokon szabadidős tevékenységeikben és hogy tájra jellemző tevékenységi formákat űz-e a turista adott helyen, azt én egy, a 2000.évben az Alpokalján, az Írottkő Natúrparkban megforduló turisták körében végzett kérdőíves felmérésemmel igyekeztem tetten érni. Az Írottkő Natúrpark A natúrparkok alapítása Ausztriában az 1960-as években kezdődött. Azóta számuk egyre nő. A legtöbb natúrpark az úgynevezett strukturálisan gyenge régiókban található, ahol szerkezeti hiányosságok vannak, ugyanakkor hatalmas, eddig még érintetlen kultúrtáj található. A natúrpark egy különlegesen értékes, jellegzetes tájegységet takar, általában tájvédelmi területet, amely üdülési célokra is alkalmas. A natúrparkok kultúrtáj egységek, amelyek a vidék kihasználásának kímélő formái, illetve a táj ápolása által megtartják jellegüket, amelyek egy speciális infrastruktúra kiépítésével (pl. túrautak, tanösvények, múzeumok stb.) a nagyközönség számára is nyitottabbá válnak. A gyakorlatban a natúrparkoknak többféle feladata van, nevezetesen üdülési, védelmi, képzési és regionális fejlesztési funkció. Az Írottkő Natúrpark az osztrák Geschriebenstein Naturpark tükörprojektje , melynek egyesülete 1997. április 17-én alakult többek között az akkori natúrpark létrehozásában érdekelt illetve érintett 6 település önkormányzata által (Bozsok, Cák, Kőszeg, Kőszegdoroszló, Kőszegszerdahely, Velem). Azóta a natúrpark önkormányzati köre bővült, tulajdonképpen az egész Kőszegi kistérség településeit magába foglalja már. Az Írottkőnatúrpark területének nagyobb részét lefedi a Kőszegi Tájvédelmi Körzet, amely 1980-ban alakult. Az Írottkő Naturpark a Kőszegi-hegység, valamint a Vas-hegy és Kőszeghegyalja kistáj településeiből áll, az Alpokalja középtáj és a Nyugat-magyarországi peremvidék nagytájának része. Az említett nagytáj nem önálló egység, hanem különböző természetföldrajzi sajátosságokkal rendelkező hegységi, dombsági és síksági jellegű középtájakat magába foglaló, heterogén arculatú, átmeneti jellegű terület (PÉCSI, 1975). A Kisalfölddel ellentétben nem a táji egyveretűség jellemzi. A táji heterogenitás megmutatkozik területének domborzatában, éghajlatában, vízrajzában, növény-és talajföldrajzában egyaránt. Természetföldrajzi sajátosságaiban atlanti tájvonások jellemzik, az atlanti hatás itt a legerősebb hazánkban.

6

Szubmediterrán éghajlati hatások színezik érezhetően a táj klímáját (PÉCSI, 1975), amely mérsékelten hűvös, nedves. 1850 óra napfény, 8,5 oC körüli évi középhőmérséklet, 700-750 mm csapadék, valamint átlagosan 3,5 m/sec. északi szél fúj. A terület a Pinka-GyöngyösPerint vízgyűjtő területéhez tartozik. Rétegvízkészlete mennyiségében kevés, ugyanúgy az artézi kutak száma is kevés. A vízfolyások mentén tölgy-kőris-szil ligeterdők, és kőrisligetek is kifejlődtek. A tavaszi kankalin előfordulása jellemző a lágyszárúak közül. Keménylombos fenyőerdők borítják az erdőművelésbe bevont területeket. Talaja erdőtalaj, jó vízvezető és kedvező víztartó képesség jellemzi. A bőséges csapadék miatt erősen kilúgozottak és erősen savanyúak. Nem hasznosított ásványkincs a jelentős lignitkészlet. Legmagasabb pontja az Irottkő (882 m), melynek jellemző építőanyaga a zöldpala. A Nyugat-magyarországi peremvidék sajátos természeti adottságainak értékelése elsősorban idegenforgalmi tájfejlesztés szempontjából érdemel figyelmet. A változatos arcú vasi tájak természeti szépségekben gazdagok, földrajzi fekvésük kedvező. Az Írottkő Natúrpark turisztikai hasznosságát elsősorban domborzata és éghajlata adja. A változatos domborzati táj kiváló célterepe a túrázóknak és a szubalpesi levegő csak külön csábítás a turisták számára. Hogy a sportturistákat mennyire vonzzák ezek a tájtényezők, azt egy a 2000. év nyarán végzett felmérés eredményei az alábbiakban tükrözik. A natúrparkban látogató turisták 73,8 %-a otthon rendszeresen sportol, és közülük legtöbben (29,4 %-uk) a futást, kocogást űzik rendszeresen. Itt a natúrparkban, a nyaralás idején az alábbi sportágakat űzik. A vendégek hiányolják a több teniszlehetőséget és kerékpáros szolgáltatást is szívesen igénybe vennének a tájegységben. Az úszáslehetőség nem került fel a kívánságlistára, pedig az a kevés úszás sportágban érdekelt is Ausztriába jár át uszodába. A turisták 20%-nak körében igény lenne a térségben sportprogramok szervezésére alkalmanként vagy napi rendszerességgel, sportolási tanácsadásra (6,7%) és fizikai állapot ellenőrzésre (6,7%). Az idegenforgalom számára vonzó természeti tájak Sok turistákért versengő táj közül az lesz a népszerűbb, ill. az után a táj után érdeklődik a turista, ahol több és egyedibb tájszépség található, esetleg különleges volta vonzza a látogatókat. Általában idegenforgalmi szempontból kiemelkedő jelentőségűek a Föld jéggel fedett tájai, a mérsékelt égövi magashegységek, a vulkánok, barlangok, vízesések, stb. Az egyes tájak idegenforgalmi vonzásintenzitását nagymértékben befolyásolja földrajzi fekvése és a szolgáltatások kínálata. Ha megnézzük a sportokat, amelyeket a turisták űznek az Irottkő Natúrparkban, egyértelműen megállapítható, hogy szinte csak a természeti elemekre, a tájalkotókra alapozott sportok fordulnak elő. Infrastrukturát igénylő sportok nincsenek a gyakorlatban, sőt még a kívánságlistára sem került fel közülük egy sem. Természetesen ennek elsősorban társadalmi, gazdasági okai vannak. Vessük össze a natúrparki kínálatot egy svájci szabadidőközpont nyári kínálatával, ahol bowling, korcsolyázás, horgászat, fitnesz, golf, hegymászás, tereplovaglás, mountain–kerékpározás, bungee-jumping, paragliding, sauna, sportközpont, uszoda, tenisz és wellness lehetőségeket kínálnak a turisták számára. Egyszerre szembetűnik az infrastrukturális háttérrel ellátott sportlehetőségek magasabb száma. Összefoglaló Általában elmondható, hogy a sportturizmus számára jó lehetőségeket rejt a natúrpark a kereslet számára. Ezek a potenciálok mind a szolgáltatás, mind a turista részéről azonban kiteljesedésre várnak. Hogy az elmúlt négy év alatt mennyiben változott a sportturizmus képe

7

a 2000-es felmérés óta, azt egy a 2004. év nyarán végrehajtott felméréssel szeretném nyomon követni, hogy esetleges fejlesztési irányok szükségességére fény derüljön. Ugyanis a jövőben a mezőgazdaság már nem tudja megoldani a vidéki térségek fejlesztését, hanem alternatív ágazatok (idegenforgalom, erdőgazdálkodás, ipar) lépnek a helyére, hogy a helyi lakosság és az önkormányzat alternatív jövedelemhez jusson. Kereslet bizonyára lesz a továbbiakban is a sportlehetőségek iránt, mert a turizmusnak ez a formája több szempontból is előnyös a turista számára: 1.az egészséget, a „jól –érzést” szolgálja 2.a zsúfoltság, a sorbanállás elől menekül a természetbe az egyén 3.gyakorolja a környezettudatos viselkedési formát az ökoturizmus jegyében, a „nézd de ne érintsd” jelszó jegyében 4.miután a hagyományos ipari bevételek csökkennek nemcsak az önkormányzatok, hanem a civil lakosság számára is, ezért új vállalkozásokat fognak létesíteni erre az 1990-es évektől egyre népszerűbb és tömegesebb turizmusformára. IRODALOM Berényi I. (1997) A szociálgeográfia értelmezése. Eötvös, Budapest. p.125. Bulla B. (1962) Magyarország természeti földrajza. Tankönyvkiadó. Budapest, p.365. Faulkner, B.– Moscardo, G. – Laws, E. (2001) Nature-based Tourism and ecotourism. - in: Tourism in the 21st century. Lessons from experience. Continuum, London and New York, pp.34-48. Franklin, A. (2003) Tourism of body and nature. – Tourism. An introduction. Sage Publications, London, pp.213-243. Gordon, C. (1994) What is the countryside for? – Leisure Landscapes. Lanchester University, London. pp.5-12. Hartsch, E. (1968) Gondolatok a táj üdültetési potenciáljának értékeléséhez (fordítás). – Petermanns Geogr. Mittl. Landschafts Forsung. Ergargenzungsheft 271. pp.109-205. Kovács L. (2001) Az emberi tevékenység szerepe a táj fejlődésében a Körösszögben. – Magyar Földrajzi Konferencia, Szeged. Kóródi J. – Somogyi S. (1968) Idegenforgalmi földrajz I-II. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, p.285. Marosi S. – Somogyi S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere. I-II. Bp. p.1023. Marosi S. (1981) Táj és környezet.– Földrajzi Értesítő XXX. évf. 1. pp. 59-72. Martonné Erdős K. (2003) A turizmus és környezet kölcsönhatásai a Tisza-tó példáján.– in: Csorba, P (szerk.) Környezetvédelmi Mozaikok. Tiszteletkötet Kerényi Attila 60. születésnapjára. Debrecen. Martonné Erdős K. (1990): Magyarország tájföldrajza. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, p.195. Michalkó G. (2001) A földrajzi típusalkotás és rangsorolás idegenforgalmi megközelítése. – Földrajzi Közlemények. CXXV. kötet, 3-4. pp.205-218. Pécsi M. – Somogyi S. – Jakucs P. (1972) Magyarország tájtípusai. – Földrajzi Értesítő. 1. pp. 5-12. Sándor T: Az utazás története. – in: Távkapcsoló, 2001. jan- jún. Teleki P. (1936) A gazdasági élet földrajzi alapjai. Centrum Kiadóvállalat Rt, Bp. Tímár L. (1974) Idegenforgalmi típusok, központok, körzetek és övezetek. – Földrajzi Közlemények. 4. pp.313-329.

8