Barta Judit AZ INTÉZMÉNYESÍTETT KÖTELEZŐ, AVAGY „KÖTETLEN” ELŐGONDOSKODÁS SZEREPE ÉS FORMÁI MAGYARORSZÁGON* A kötelező magánpénztári rendszer bevezetése A törvényalkotó a rendszerváltást követően került abba a helyzetbe, hogy intézményesíthette hazánkban a nyugdíjas évekről történő önkéntes előgondoskodás lehetőségét, 1993-ban született meg az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény, melyek egyik változata az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár volt. A Horn-kormány működésének idején érett meg a helyzet a felosztó-kirovó finanszírozású1 állami nyugdíjbiztosítási rendszer mélyebb átalakításár,2 köszönhetően a nemzetközi nyomásnak (Világbank és Unió), illetve a nyugdíjrendszer belső ellentmondásainak (gazdasági, társadalmi, demográfiai és szabályozási okok). Az Európai Unióhoz történő csatlakozás egyik kritériuma volt – a maastrichti szerződés értelmében – az államháztartás fejlődésének biztosítása, tartósan egyensúly mellett, melyben az államháztartási deficit/GDP arány maximum 3% lehet. Ezt csak akkor látták biztosíthatónak hosszú távon, ha az állam a nyugdíjkiadásokat csökkenti, az atyáskodó állam szerepe visszaszorul. Ezen elvárásokkal nem ütközött a nyugdíjrendszer olyan formában történő reformja, mely ugyan rövidtávon deficitet (hiányt) okoz, de hosszabb távon ez kiegyensúlyozódik.3 A Világbank fennálló kölcsöneinek visszafizetése, illetve az újabbak folyósítása érdekében, szintén a nyugdíjkiadások csökkentését ösztönözte, javasolva az ún. chilei modell megvalósítását.4 *
A tanulmány közzététele a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 1 A felosztó-kirovó finanszírozás (más néven PAYG-nek nevezik=pay as you go), folyó kiadásokat folyó bevételekből fedez. Az adott évben befolyt járulékokból fedezi az adott évben felmerülő nyugdíjkiadásokat. A rendszer tartalékokat nem képez, kötelezettségei teljesítéséhez nincs szüksége kamatjövedelemre. Mindig az aktív munkavállalók finanszírozzák a rendszert. 2 Lásd még: dr. Varga Zoltán: A magyar nyugdíjrendszer alakulása a rendszerváltozás után In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIV. (2006.) 527-544. oldalak 3 A kötelező magánnyugdíjpénztárak számára a tagok kötelezően levont tagdíjat fizetnek, mely a nyugdíjjárulék nagyobbik része, így az állami nyugdíjalapba befizetett összes nyugdíjjárulék mértéke csökken, ezzel csökken a folyó nyugdíjakra fordítható összeg, amely hiányt az államnak kell a költségvetésből pótolnia, akár újabb eladósodással (pl.: kötvénykibocsátás). Hosszú távon ez akkor jelenthet megtakarítást, amikor a magánnyugdíjpénztárak kezdenek el nyugdíjat szolgáltatni, ezzel csökkentve az állami nyugdíjkifizetéseket. 4 A Világbank szakértői által kidolgozott ún. tőkefedezeti magánnyugdíjpénztári modellt először Chilében vezették be, majd a „sikerek” láttán több dél-amerikai ország is részben, vagy egészben átvette. Chilében 1981ben teljes egészében áttértek az állami felosztó-kirovó rendszerről a tőkefedezeti magánpénztári rendszerre (a chilei mintát követve tért át teljes egészében tőkefedezeti magánpénztári rendszerre Bolívia, Mexikó 1997-ben, El Salvador 1998-ban és Dominika 2003-ban, bár ez utóbbiban leállították a rendszert 2008-ban), ami kötelező volt a pályakezdőknek és önként választható a már biztosítottaknak. 2004-re a biztosítottak 97%-a már az új rendszer tagja volt. A chilei magánnyugdíjpénztári rendszer elemzéséről és értékeléséről, valamint az átvételre érdemes tapasztalatokról ír Erdős Mihály: „De fognak itt a pénztárak nyugdíjat fizetni?” c. cikkében In.: Biztosítási Szemle 2007. 4. szám 30-51. oldalak. A latin-amerikai országok különböző mértékben és módon vezették be a tőkefedezeti magánnyugdíjpénztári rendszert. Egyes, fentebb említett országok teljes egészében
1
A külső nyomásnak is eleget tevő, 1997-ben elfogadott, nyugdíjrendszert „megreformáló” (ténylegesen átalakító) törvénycsomag három új jogszabályt foglalt magába: - a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) (hatálybalépése: 1998. január 01.), - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló (Tny.) 1997. évi LXXXI. törvény (hatályba lépése: 1998. január 01.), valamint - a magánnyugdíjakról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.) (hatálybalépése 1997. szeptember 01.). A megalkotott törvények nem csak korszerűsítették az állami nyugdíjrendszert, hanem azt egy új típusú, tőkefedezeti finanszírozású,5 kötelező előgondoskodáson alapuló elemmel is kibővítették. A magánnyugdíjpénztári rendszer, mint alrendszer, a nyugdíjrendszer részévé vált, a monopolizált helyzetű felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszert egy többelemű, vegyes rendszer váltotta fel. A kötelező nyugdíjrendszer kétpilléres lett, első pillére a felosztó-kirovó finanszírozású, kötelező részvételű társadalombiztosítási – nyugdíj alrendszer, második pillére a kötelező részvételű tőkefedezeti finanszírozású magánnyugdíjpénztár alrendszer lett. A tervek szerint, a két eltérő típusú nyugdíjrendszer elem, 75-25%-os arányban, egymást kiegészítve biztosította volna később a nyugdíjszolgáltatásokat, a vegyes rendszerben lévők nyugdíjának háromnegyede az első pillérből és egynegyede a második pillérből származott volna. Az új szabályok értelmében, az Mpt. hatályba lépését követő 2 éven keresztül – 1999. augusztus 31-ig a kötelező nyugdíjbiztosításban résztvevők, önkéntesen, kétféle lehetőség mellett dönthettek: – választhatták teljes egészében a tradicionális (társadalombiztosítási) nyugellátást, illetve – választhatták az ún. vegyes finanszírozású rendszert, azaz maradtak a tradicionális rendszer tagjai, de mellette beléphettek valamely önkéntesen választott, kötelező magánnyugdíjpénztárba. A pályakezdők számára kötelező volt a második pillérbe való belépés, ez tette lehetővé a rendszer fokozatos bevezetését. Aki a vegyes rendszert választotta és meggondolta magát, egyszer, legkésőbb 2000. december 31-ig visszaléphetett a tiszta tb-rendszerbe. A harmadik pillérként a már intézményesült önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak és a biztosítóktól vásárolható nyugdíjmegtakarítási célú életbiztosítási termékek szolgáltak. A magánpénztári tag „tiszta nyugdíjjárulék” helyett tagdíjat fizetett a pénztárnak és nyugdíjjárulékot a tb-nek. A tagdíj alapja a pénztártag nyugdíjjárulék-alapot képező adóköteles jövedelme, mértékét a Tbj. határozta meg. A kezdeti törvényi előírás szerint a pénztártagok először 6%, majd évről évre növelve 8%-ot fizettek a magánpénztárakba, és
5
felváltották vele állami nyugdíjrendszerüket, néhány ország párhuzamos rendszerként vezette be, mint Peru, Kolumbia vagylagosan meghagyva az állami felosztó-kirovó rendszert is, míg mások az állami rendszert kiegészítő, vegyes rendszerként alkalmazták, mint Argentína, Uruguay, Costa Rica, ezekben az országokban a nyugdíjasok állami és tőkefedezeti forrásból fogják kapni vegyesen nyugdíjukat. A latin-amerikai nyugdíjreformok elemzéséről olvashatunk bővebben Carmelo Mesa-Lago német nyelvre fordított tanulmányában: Die Renten der Sozialen Sicherheit in Lateinamerika nach drei Jahrzehnten der Reformen. In.: ZIAS 1/2009. s.1-35. A tőkefedezeti finanszírozásnál a szolgáltató beszedi az aktív biztosítottaktól a nyugdíj-hozzájárulást (járulékot), az így befolyt pénzt a folyó évben nyugdíjba vonultak tárgyévi nyugdíjával csökkentve tartalékolja, majd az elkövetkező években ennek a tartaléknak és befektetési hozamainak fokozatos felhasználása révén fedezi a tárgyévben nyugdíjazottak ellátását. A tőkefedezeti finanszírozás tehát tartaléktőkét gyűjt. A tőkefedezeti rendszerben a kifizetés, a nyugdíj nagysága a szerződésben nincs előre meghatározva, azt a befizetések nagysága, a befizetés időtartamának hossza, valamint a befizetés befektetési hozamainak nagysága határozzák majd meg. A kockázatokat a biztosítottak viselik.
2
csökkentett 1%-os járulékot a tb-nek. A magánpénztári tagok tehát a tagdíj mértékével kevesebb nyugdíjjárulékot fizettek az állami nyugdíjkasszába. A tagok befizetései a tagok egyéni számláira kerülnek, melyeket a pénztár befektet (a felhalmozási időszak legalább 15 év) és az így felhalmozott összegtől függően nyújt időskori ellátást. Az aktív korban elhaltak egyéni számláján felhalmozott tőke örökölhető. A magánpénztárak alapítói csak a törvényben megjelölt szervezetek lehettek; munkáltatók, munkáltatói érdekképviseletek, szakmai szervezetek, önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak, Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, stb. A tényleges alapítók között számos bank, illetve biztosító szerepelt, akik vagy mint munkáltató, vagy mint önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárat működtetők kerülhettek e körbe. A pénztárak függetlensége érdekében azonban az Mpt. előírta, hogy az alapító és a pénztárak között közvetlen jogi kapcsolat nem jöhet létre, az alapítást követően az alapítónak a pénztárral kapcsolatban sem jogai, sem kötelezettségei nem keletkezhetnek. Ezzel azonban nem lehetett kizárni a közvetett kapcsolatokat. A magánpénztárak működtetésén, ezen belül a pénztári vagyon kezelésén keresztül busásan megtérülhetett az alapításba invesztált összeg, ezentúl – pl.: vagyonkezelés – folyamatos bevételi forrást jelentett. Alapítást követően, a pénztárak a pénztártagok tulajdonába kerültek, akiknek az önkormányzatiság elve alapján kellett azt működtetni. Az önkormányzati működés megtestesítője, a pénztár legfőbb szerve a közgyűlés (részközgyűlés), vagy küldöttközgyűlés, ahol a pénztártagok tulajdonosi jogaikat gyakorolhatják. A küldöttközgyűlés a pénztártagok által öt évre megválasztott küldöttekből áll, akiknek létszámát a törvény 25-100 főben korlátozta. A tulajdonosi minőség és az önkormányzati működtetés aztán szép lassan lózunggá vált.6 A kölcsönösség és az öngondoskodás elve alapján a pénztártagok közösen teremtik meg a pénztár működésének és szolgáltatásainak fedezetét, a működéshez szükséges vagyont a pénztártagok „adják össze”, kötelező tagdíjbefizetéseiken keresztül. A pénztártagok a felhalmozási időszakban7 befektetői, a járadékos időszakban8 befektetői és biztosítási kockázatközösséget alkotnak. A pénztárak feladata a befizetett tagdíjak gyűjtése és kezelése, ezen belül azok befektetése, majd a törvényben meghatározott nyugdíjszolgáltatás szervezése és teljesítése. A tőkefedezeti pillér várományait többelemű biztonsági rendszer volt hivatott védeni: az állami felügyelet (PSZÁF), a működésre, gazdálkodásra, befektetésre vonatkozó szigorú szabályok, fizetésképtelenség esetén a létrehozott Garancia Alap, legvégső esetben az állami garancia. A magánpénztári rendszert érintő főbb változtatások napjainkig A kormányzat kb. 360-500 ezer átlépővel számolt, a valóság ezt már az első évben meghaladta, közel egy millióan léptek át a vegyes rendszerbe, 2000-ben már több mint kettőmillió volt a pénztártagok száma, mely 2011-re a 3 milliót is meghaladta. 6
A magánpénztárak működési formája, szervezeti felépítése nem hatékony. A kötelezően előírt minimum 2000 fős taglétszám mellett, a pénztár legfőbb szerveként működő küldöttközgyűlés létszámát a törvény 25-100 főben maximalizálta. Ugyanakkor a piaci viszonyok úgy alakultak, hogy 10.000 fő alatt szinte nem is működött pénztár, de jó néhány taglétszáma meghaladta a 100.000 fős nagyságrendet. Ilyen számarányok mellett, reprezentatív tulajdonosi képviseletről nem szólhatunk, ráadásul a laikus küldöttek nem tudnak ténylegesen felelős döntéseket hozni a pénztárak működését, befektetéseit érintő szakmai kérdésekben. A pénztártagok irányítása formális maradt, a tényleges hatalom a professzionális háttér kezében van. 7 Felhalmozási időszak: a tagsági viszony kezdetétől a nyugdíjszolgáltatás megállapításáig terjedő időszak. 8 Járadékos időszak: a nyugdíjszolgáltatás megállapításától kezdődően a szolgáltatás igénybevételének tartamával megegyező időszak.
3
A magánnyugdíjpénztárba történő tagdíjbefizetések miatt, a társadalombiztosítási nyugdíj-rendszerben a vártnál nagyobb hiány keletkezett. A kormány a kiesésre 20 milliárdot különített el, de a hiány ennek többszöröse volt. Az állam kötvényeket bocsátott ki a hiány részbeni fedezésére, melyek kamata lejáratkor ezt továbbnövelte volna.9 Ezzel elkezdődött a magánpénztári rendszerbe történő beavatkozások sorozata, mondhatnánk, befektették azt Prokrusztesz ágyába. A következőkben csak a legjelentősebbeket tekintjük át: A kormány első lépésként „befagyasztotta” a magánpénztárba fizetendő nyugdíjjárulékot, a Tbj-t 1998-ban, majd 1999-ben úgy módosították, hogy a magánnyugdíjpénztári tag által fizetendő tagdíj mértékét 1999. évtől kezdve 6 százalékon tartották, ami így is maradt egészen 2003-ig. A Kormány érvként (már akkor) azt hozta fel, hogy a tőkefedezeti rendszerbe túlságosan nagy számban átlépőkkel csökkent a Nyugdíjbiztosítási Alap bevétele, a hiányt, az állami költségvetés terhére kell kipótolni. Ezzel együtt növelték a Tb-be fizetendő járulékot 2%-ra. Az átlépők nagy száma továbbra is problémát jelentett, kb. 200.000 embernek egyáltalán nem kellett volna a magánnyugdíjrendszert választania.10 Emiatt 2001-ben úgy módosították a jogi szabályozást, hogy a tiszta tb-rendszerbe való visszalépés lehetőségét 2002. december 31-ig meghosszabbították, a normajáradék intézményének megszüntetésével bírva rá a rosszul döntőket a visszatérésre.11 A pénzügyi-gazdasági válság következményeinek orvoslására a kormányzat 2008. végétől számos, a magánnyugdíjpénztári rendszert érintő intézkedést hozott. A 2009. évi LXXVII. törvény kísérletet tett a magánnyugdíjpénztári rendszer meglévő kockázatainak jelentős mérséklésére. Bevezette a megtakarítások reálértékének megőrzését biztosító hozamgarancia intézményét,12 valamint a pénztártagok meggondolatlan átlépését visszaszorító szabályokat alkotott.13 Szűk körben újra megnyitották a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés lehetőségét 2009. végéig; a pénztári vagyonkezelésre fordítható költségeket tovább korlátozták.14 9
E körvényeket legnagyobbrészt a magánpénztárak vásárolták fel, a magánpénztári tagok csaknem 100%-ának az állami társadalombiztosítási rendszerbe történő 2011-es visszalépésével és a magánpénztári tagokat illető vagyon (köztük az államkötvények) állam számára történő átadásával e kötvényeket az állam „visszakapta”. 10 Az akkori modellszámítások szerint 35 év felett és átlagos jövedelem alatt nem érte meg az átlépés, különösen nem, nyugdíj előtt néhány évvel. A várakozási idő minimum 15 év. Mégis sok, nyugdíjas korhatárhoz közel álló is átlépett. 11 Amennyiben a pénztártag 15 évig fizette a tagdíjat, legalább az ún. normajáradékot meg kellett kapnia. A normajáradék tehát a pénztártag számára megállapítandó legkisebb nyugdíjjáradék, amelynek fedezetét a Garanciaalap, illetve a központi költségvetés az Mpt.-ben meghatározott módon garantálta. A pénztártag járadéka a megállapításkor a normajáradéknál nem lehetett kevesebb, a normajáradék pedig a társadalombiztosítási nyugdíjának 25%-ával volt egyenlő. 12 2010. január 01-től került bevezetésre. A hozamgarantált tőke a pénztártag életjáradékra váltandó egyéni számlaegyenlegének jogszabályban foglaltak szerint kiszámított legkisebb összege, a jelenleg hatályos jogszabályi előírások szerint, a tag egyéni számláján jóváírt kötelező és kiegészítő tagdíjbefizetéseknek a KSH által közölt, adott hónapra vonatkozó fogyasztói árindexek (infláció) szorzatával növelt összege. Ez a garancia biztosítja a tag befizetései vásárlóértékének megőrzését, úgy, hogy a tag egyéni számlájának egyenlegét – amennyiben az a nyugdíjszolgáltatás megállapításakor nem éri el a hozamgarantált tőke összegét – a hozamgarantált tőke mértékéig a Pénztárak Garanciaalapja kiegészíti. 13 A tagnak az átlépéssel kapcsolatos döntés meghozatala előtt mérlegelnie kell a hozamgarancia elvesztésének lehetőségét. A más pénztárba átlépő tag a hozamgaranciára való jogosultságot elveszti, ha a felhalmozási időszakban az általa kezdeményezett pénztárváltások között nem telt el legalább öt év, illetve, ha az általa kezdeményezett portfolió váltások között nem telt el legalább öt év. Elveszti továbbá akkor is, ha nyugdíjazását korhatár elérése előtt kezdeményezi. 14 Említésre került, hogy a magánpénztártagok többsége (majdnem hárommillió tag) közvetetten banki, vagy biztosítói hátterű magánpénztári tag volt, s bár nincs tulajdonosi kapcsolat az alapítók és a működő pénztár között, mégis a vagyonkezelésen keresztül lehetőségük van az alapítóknak a haszonszerzésre, aminek „ellenértékét” a befektetett tagdíjakból vonják le. Ezért indokolt a vagyonkezelési költség maximalizálása. Az alapítók a minél nagyobb haszon érdekében nem csak a vagyonkezelésre fordítható maximális tagdíjlevonással
4
A kétpilléres kötelező nyugdíjrendszer bevezetésével járó, Nyugdíjbiztosítási Alapban keletkezett hiány, még ezen intézkedésekkel sem volt teljesen ellensúlyozható, a költségvetésnek továbbra is a várthoz képest nagyobb mértékben kellett azt kipótolni. Az államháztartás hiánya az EU által elvárt mérték fölé került, emiatt 2010. nyarán nyolc posztszocialista tagállammal15 együtt kezdeményezte Magyarország az Európai Bizottságnál az államháztartási hiány és az államadósság számítási szabályainak módosítását. Szerették volna elérni, hogy a nyugdíjreformmal kapcsolatosan felmerült költségeket az EU vegye figyelembe az elszámolásokban, azaz ne jelenjen meg hiányként az államháztartási mérleg kiadási oldalán az az összeg, amelyet a központi költségvetés az állami nyugdíjalapnak utal át, azért, hogy pótolja a magánpénztárakba befizetett tagdíj miatti bevételkiesést. Számítások szerint, ha a magánpénztárakba befizetett tagdíjat a kormányzati szektoron belül lehetett volna elkönyvelni, akkor Magyarország hiánya papíron, a meglévő 3,8 százalékos hiány helyett, a GDP-nek csak mintegy 2,4 százaléka lett volna, ami az előírt legfeljebb 3 százalék alatti. Az EU első körben elutasította a kérést, érvelése az volt, hogy a magánnyugdíjpénztárak magánintézmények, nem tartoznak az állami intézmények egymásközti elszámolásának körébe. Meg kellett találni a lehetőségét a költségvetési hiány eltüntetésének, az EU által kilátásba helyezett hátrányok elkerülése érdekében. A Kormány ennek egyetlen lehetséges útját a magánnyugdíjpénztári vagyon elvonásában látta. Mellőzve a további diplomáciai próbálkozást, inkább direkt módon beavatkozott a rendszerbe. Első módosításként, 2010. november 1. és 2011. december 31. között a munkabérből nem vonták le a 8 százalék magánpénztári tagdíjat, hanem azt is az állami nyugdíjalapba utalták, 2011-től megszűntették a pályakezdők kötelező magánpénztári belépését, a pénztártagoknak pedig ismét visszalépési lehetőséget biztosítottak (2010. évi CI. törvény). Alig egy hónap elmúltával, ettől is drasztikusabb törvényi szabályozás következett. A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvényt 2010. december 13-án fogadta el az országgyűlés, kihirdetésére 2010. december 21-én került sor. A törvény rendelkezett a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap létrehozásáról, aminek legfőbb szerepe, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépő pénztártagok portfolióját képező eszközöket összegyűjtse. A törvény emellett hét másik törvény módosítását is tartalmazta. A magán-nyugdíjpénztári tagok 2011. január 31-ig dönthettek arról, magánpénztári tagok maradnak-e, amiről a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél kellett nyilatkozniuk. Aki nem tett nyilatkozatot, annak magánnyugdíjpénztári tagsága 2011. március 1. napjával megszűnt, automatikusan visszalépett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A visszalépők egyéni számláján felhalmozott összeg átadásra került a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap részére, azzal, hogy az ún. reálhozammal (infláció felett elért befektetési hozam) és a munkáltató által vállalt, illetve fizetett tagdíj-kiegészítés a tagot illeti, vagy e helyett, kérheti annak átutalását az önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárnál vezetett tagi számlájára. éltek, hanem igyekeztek a taglétszámot és ezzel a levonás alapjául szolgáló befizetett pénztömeget is szaporítani, indokolatlanul hatalmas összegeket költve az olykor agresszív tagtoborzásra, reklámokra, marketingre. A vagyonkezelési tevékenység szerződésben megállapított ellenértékének kereskedési költségek (jutalékok) nélkül számított éves összege 2009-2010. évben nem haladhatta meg a kezelésre átadott vagyon(rész) napi bruttó piaci értékei számtani átlagának 0,8 százalékát. 15 Az utóbbi évtized során Magyarország mellett, Közép-kelet Európában Lengyelország, Litvánia, Észtország, Bulgária, Horvátország, Románia, Szlovákia, Macedónia kényszerült rá a tőkefedezeti elven működő kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer kialakítására, a Világbank és az EU nyomására.
5
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szj.) is módosításra került, a visszalépő magánpénztártag által felvett összeg után nem kellett személyi jövedelemadót fizetni. A visszalépés lehetőségét a törvény azoknak a magánpénztári tagoknak is biztosította, akik 2011. február 1-jét megelőzően már nyugdíjba vonultak. Ők 2011. január 31-ig kérhették nyugellátásuk összegének oly módon történő módosítását, mintha a tisztán társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben mentek volna nyugdíjba, azaz a teljes állami öregségi nyugdíjra lettek jogosultak. Ennek az a feltétele, hogy az addig igénybe vett magánnyugdíjpénztári szolgáltatás összegét a magánnyugdíjpénztár részére vissza kellett fizetniük, a magánnyugdíjpénztár pedig átutalta azt a Nyugdíjbiztosítási Alapnak. Az új törvény a magánpénztárban maradók státusát is jelentősen megváltoztatta, egyrészről az Mpt. szabályainak módosításai, másrészről a Tbj. és Tny. módosításai következtében. Megszűnt az állami (költségvetési) háttérgarancia biztosítása a magánpénztártag követelésére vonatkozóan, a pénztártag követeléséért csak a magánpénztár, és az Alap köteles helytállni, ha ez nem elegendő, akkor a tag pórul járt. A tagdíj a nyugdíjjárulék alapja után számított 10 százalék mértékre emelkedett, a magánpénztári tagoktól a továbbiakban nem vonták a 1,5 százalék nyugdíjjárulékot, ami egy további igen súlyos következményt vont magával: 2011. december 01-től nem szereztek további szolgálati időt állami nyugdíjukhoz. Ugyanakkor, bár a magánpénztári tagok nem szerezhettek további nyugdíjjogosultságot, foglalkoztatóiknak, valamint a biztosított egyéni vállalkozóknak mégis 24 százalék mértékű, ún. munkáltatói állami nyugdíj-hozzájárulást kell fizetnie. A magánpénztárak (illetve a mögöttük közvetetten meghúzódó befektetők) számára is, hűvösebb levegőt hozott a módosítás szele. A működésre fordítható költségeket a törvény alaposan megnyirbálta, a tagdíjbefizetések mindösszesen 0,09%-ára szorítva le azt, a tagok részére befizetéseik 99,1%-át kellett jóváírni. A működési költségeken belül, a vagyonkezelésre fordítható összeg mértékének is korlátot szabtak, 2011-től mind a saját, mind pedig külső vagyonkezelés esetén, éves szinten nem haladhatta meg a saját kezelésű vagyon(rész) napi bruttó piaci értékei számtani átlagának 0,2 százalékát.16 A magánpénztári rendszert érintő kedvezőtlen változások hatására a magánpénztártagok 98 százaléka, több mint 3 millió ember lépett vissza az állami nyugdíjrendszerbe, és számos magánpénztár kényszerült megszűnésre. A törvénymódosítások következményeként megszűnt a hárompilléres nyugdíjrendszer, helyette lett kötelező állami nyugdíjrendszer, vagy önként választható, de kötelező magánpénztári rendszer, mint első pillér (két első pillér lett párhuzamosan egymás mellett), és másodikként, az önkéntes kiegészítő nyugdíj-előtakarékossági pillér. A módosító törvényt többen megtámadták az Alkotmánybíróságon,17 vélhetően ezért is, az Országgyűlés korrekciós módosításokat eszközölt, Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény elfogadásával. A törvény megszüntette a kötelező magánnyugdíjpénztári tagdíjfizetést, a magánpénztári tagok a továbbiakban, önként fizethetnek ún. hozzájárulást. Összhangban ezzel az intézkedéssel, ismét lehetővé tették a magánnyugdíjpénztári tagok visszalépésének lehetőségét a tisztán állami nyugdíjrendszerbe, 2012. március 31-i nyilatkozattételi határidővel. A visszalépők tagsági jogviszonya 2012. 16
A módosítás előtti értékek ettől jóval kedvezőbben alakultak: 2011. évben 0,7 százalék, 2012. évben 0,6 százalék, lehetett volna. 17 Lásd erről bővebben: Dr. Barta Judit: Visszatérés az egypilléres kötelező nyugdíjrendszerhez (a 2010. december 13-án elfogadott törvénycsomag értékelése) In.: Gazdaság és Jog XIX. évf. 3. szám 2011. március 915. oldalak és „A magánnyugdíjpénztári rendszer helye és szerepe a magyar nyugdíjrendszerben” In.: Miskolci Jogi Szemle VI. évf. 2011. különszám ME ÁJK. folyóirata 7-30 oldalak
6
május 31-ével szűnt meg. Hatályon kívül helyezték azt a rendelkezést, hogy aki korábban a magánpénztári tagságot választotta, az a jövőre nézve elvesztette állami nyugdíjvárományát. Bizonytalanság mutatkozott viszont abban a kérdésben, hogy a magánpénztáraknál maradó tagok ténylegesen mekkora állami nyugdíjra számíthatnak majd, melynek oka a Tny. 1. számú mellékletében található, nem egyértelmű nyugdíjszámítási szabály. A nemzetgazdasági minisztérium ezért közleményt adott ki, melynek rövid lényege: A magán-nyugdíjpénztári tagok a Tny. szerint a 2010. október 1-je előtti időre a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből az általános számított nyugdíj 75%-ára, míg az azt követő 14 hónapos tagdíj-átirányítás időszakára az általános számított nyugdíj 100%-ára jogosultak. 2012. január 1-től megszűnt a kötelező tagdíjfizetés, minden biztosított az állami nyugdíjpillérbe fizet nyugdíjjárulékot, ezért ettől az időszaktól a magán-nyugdíjpénztárban maradó tagoknak is teljes állami nyugdíj jár az általános szabályok szerint. A 2010. október 1-je előtti időre teljes állami nyugdíj azoknak jár, akik visszaléptek a tisztán állami nyugdíjrendszerbe. A további – magánpénztárakra nézve hátrányos – módosítás hatására, újabb tízezrek léptek vissza.18 A magánpénztárak száma is folyamatos csökkenést mutat, a 2011. év eleji 18 pénztárhoz képest jelenleg 8 pénztár működik a piacon, de további zsugorodás sincs kizárva.19 Rendszerszinten a magyar nyugdíjrendszer fenntartotta kétpilléres jellegét, de az első pillér szerepét kizárólag a kötelező, felosztó-kirovó finanszírozású állami nyugdíjrendszer játssza, míg a második, önkéntes kiegészítő pillérbe kerültek a magánnyugdíjpénztárak. A kormány az önkéntes pénztári rendszert is meg akarja változtatni, ki kívánják szűrni a banki és biztosítói hátteret. Az immáron önkéntes magánpénztári és önkéntes nyugdíjpénztári rendszer szűkülése két kérdést vet fel: 1) Szükség van-e intézményesített kiegészítő nyugdíjrendszerekre? 2) Milyen intézményesített önkéntes előtakarékossági lehetőségek kínálkoznak még Magyarországon a magánnyugdíjpénztárakon kívül? Intézményesített előgondoskodás alatt a jogilag szabályozott, kifejezetten nyugdíjcélú előtakarékossági formákat értjük, amelyeket az állam adókedvezmények formájában (állami ösztönzők) is támogat. A továbbiakban erre a két kérdésre keressük a választ. 1) Szükség van-e intézményesített kiegészítő nyugdíjrendszerekre? Robert Holzmann20 egy konferenciára készült összefoglaló tanulmányában,21 1991-ben arról írt, „minden piaci orientációjú, iparosodott társadalomban léteznek kiegészítő nyugdíjbiztosítások. … A kiegészítő programok országonként különböző szerepét olyan tényezők magyarázzák, mint az állami nyugdíjrendszerek eltérő fontossága, a tőkepiac változó szerkezete, valamint a kiegészítő rendszerekkel kapcsolatos állami felelősségvállalás 18
A magánnyugdíjpénztárak összesített taglétszáma március 31-én 99.299 fő volt a felügyelet honlapján közzétett adatok szerint. Az állami társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépési lehetőséggel 24.907 pénztártag élt, így közel 74.400 fő maradt a magánpénztári rendszerben. 19 2012. júliusában meglévő magánnyugdíjpénztárak: OTP, ING, Allianz, Budapest, Pannónia, Axa, Aranykor, MKB Magánnyugdíjpénztárak. 20 Prof. Dr. Robert Holzmann ausztriai származású közgazdász a Világbank Humán Fejlesztési Szektorának igazgatója 1985. és 87. között az OECD munkatársaként átfogó elemzést készített az állami nyugdíjreformokról a fejlett országokban. Az IMF vezető közgazdászaként (1988-1990) fontos részt vállalt a magyar, a lengyel és bolgár fiskális és társadalombiztosítási kérdések kezelésében a tervgazdaságból piacgazdaságra áttérés kezdeti szakaszában. Vezető szerzője a Világbank 2005-ös nemzetközi áttekintést nyújtó nyugdíjriportjának, és társszerzője a 2006-os összefoglaló értekezésnek. 21 Robert Holzmann: A kiegészítő nyugdíjrendszerek: célok, formák, kényszerek In.: Esély 1992. 5. szám 3-19. oldalak
7
változó mértéke. ... Az utóbbi években azonban – az állami rendszerek finanszírozási problémái, illetve az ipari társadalmakban mindenütt létező öregedés miatt – jelentősen nőtt a kiegészítő nyugellátások iránti érdeklődés.” Tanulmányában összefoglalóan vizsgálja, hogy a kiegészítő nyugdíjrendszereknek mi lehet a célja az állami nyugdíjak szempontjából; négy fő célt említ: 1) állami szektor visszaszorítása;22 2) tőkeképződés és hatékony tőkeallokálás elősegítése;23 3) népesség elöregedésének kezelésére szolgáló eszköz;24 4) munkaerőpiac torzulásainak csökkentése.25 a) Nyugdíjkérdés az EU-ban, a kiegészítő nyugdíjrendszerekre vonatkozó uniós álláspont A népesség elöregedésével járó veszélyek elleni fellépés több mint 10 éve merült fel az Európai Tanácsban.26 A közelmúltban megfogalmazott Európa 2020 Stratégia is figyelmeztet a problémára, és a megoldáshoz segítő elvárásokat is megfogalmaz. A Stratégia öt alapcélja közül az egyik a szegénység, különösen az öregkori szegénység elleni küzdelem, a másik pedig a 75 %-os foglalkoztatási arány elérésének célkitűzése a 20-65 évesek körében. Ez a két cél az, ami a nyugdíjbiztosítással szorosabb összefüggést mutat. Az Európai Bizottság 2010 júliusában kiadta a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé vezető útról szóló Zöld Könyvet, ami a szükségszerű közösségi szabályozás lehetséges területeit és irányait kereste. A Zöld Könyv európai szintű vitát indított a nyugdíjrendszerek előtt álló legfontosabb kihívásokról, valamint a megfelelő megoldásokról, melyek az Európa 2020 Stratégia megvalósítását is szolgálhatják. Európa jelentős demográfiai kihívással néz szembe, kritikus szakaszhoz közeledik, mivel a demográfiai robbanás (baby boom) idején születettek első korcsoportjai hamarosan nyugdíjba vonulnak, mindeközben csökken a születések száma, Európa munkaképes korú lakossága 2012-től folyamatosan fogyatkozik. A várható élettartam mintegy 5 évvel nőtt az utóbbi 50 évben az EU-ban. Demográfiai előrejelzések szerint 2060-ra újabb mintegy 7 éves növekedés következhet be, azaz a nyugdíjakat a mostani nyugdíjkorhatárok mellett, ennyivel tovább kell majd fizetni. A születések alacsony számával együtt ez a jelenség a népesség korösszetételének drámai változásához fog vezetni. Hatására az időskori függőségi ráta27 meg fog kétszereződni: míg
22
Szinte valamennyi országban az állam által garantált nyugdíjak jelentik a legnagyobb közkiadást. A kiegészítő nyugdíjak terjedése csökkenti az állami kiadásokat. Értsd: Ha van állami nyugdíjat kiegészítő nyugdíjlehetőség, csökkenthető az állami nyugdíj mértéke, illetve kötelező alrendszer esetén, átterhelhető a nyugdíjkiadások egy része. 23 A kiegészítő nyugdíjrendszerek többnyire tőkefedezeti elven működnek, azaz tőkét tartalékolnak, melyek befektetési iránya állami eszközökkel befolyásolható. 24 Az elöregedés azt jelenti, hogy csökken a keresőképes lakosság, azaz a befizetők száma, ugyanakkor növekszik a nyugdíjasok száma, ami a kifizetések nagyságát növeli. A folyamat a felosztó kirovó rendszerek egyensúlyának megbomlásához, a rendszer torzulásához vezet. 25 A járulékfizetés és a nyugdíjellátás mértéke közötti hiányos kapcsolat miatt, a munkavállalók nem érzik azt, hogy a befizetéseik meghatározzák leendő nyugdíjuk mértékékét, ezért sokan nem fizetik rendesen a járulékokat, vagy jövedelmük egy részét eltitkolják. Sok rendszer a korai nyugdíjba vonulásra ösztönöz, ami szintén torzító hatású. 26 A stockholmi Európai Tanács 2001-ben három pilléren nyugvó stratégiát határozott meg - melyek az államadósság csökkentése, a termelékenység, a foglalkoztatás növelése, különösen az idősebb munkavállalók esetében és a szociális biztonsági rendszerek megreformálása -, amely az idősödő népesség kihívásával kíván megbirkózni. 27 Időskori függőségi ráta a 65 év feletti népesség aránya a munkaképes korú (rendszerint 15-64 év közöttiek) népességhez viszonyítva.
8
jelenleg minden egyes, 65 évesnél idősebb személyre négy munkaképes korú személy jut, 2060-ra már csak ketten jutnak minden 65 éven túli személyre. Ennél is kifejezőbb talán a gazdasági függőségi ráta, ami a munkanélküliek és a nyugdíjasok foglalkoztatottakhoz mért arányát fejezi ki. A Bizottság szerint, amennyiben Európának el sikerül érni az EU2020 stratégiában megcélzott 75 százalékos foglalkoztatási szintet, ez a gazdasági függőségi ráta a jelenlegi 65 százalékról 2050-ben „csak” 79 százalékra emelkedik majd. Ezek a folyamatok a felosztó-kirovó finanszírozású állami nyugdíjrendszerekre hatalmas terhet fognak rakni, ugyanakkor kiadásuk drasztikusan nem növelhető, ami a nyugdíjjövedelmek csökkenésével fog járni. Az Európai Unió számára prioritás, hogy az EU polgárai most és a jövőben is megfelelő és fenntartható nyugdíjjövedelemben részesüljenek, de oly módon, hogy az állami kiadások ne növekedjenek. A megfelelő nyugdíjjövedelem nem csak az öregkori elszegényedés megakadályozása miatt fontos, hanem azért is, mert a jövőben a fogyasztók zömét a nyugdíjasok fogják kitenni, a fogyasztás pedig elengedhetetlen a gazdasági stabilitáshoz és növekedéshez. Az Unióban egyre erőteljesebben kap hangot, hogy az állami felosztó-kirovó finanszírozású nyugdíjrendszereket – ahol ez még nem történt meg – ki kell egészíteni tőkefedezeti finanszírozású elemmel, mely megvalósulhat az állami pilléren belül,28 vagy egy második, kiegészítő pillér keretében. A nyugdíjasoknak a jövőben szüksége lesz kiegészítő rendszerekre,29 ami állami nyugdíjukat az öregkori megélhetés szintjére emeli.30 Az Unió kifejezetten preferálja a foglalkoztatói nyugdíjrendszereket, melyeknek töretlen hagyományai vannak, kivéve a posztszocialista tagállamokat. Kötelező erejű direktívát is elfogadott az EU, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló Európai Parlament és Tanács 2003/41/EK irányelve formájában. A tőkefedezeti finanszírozású, befizetéssel meghatározott rendszerek elterjedése, és azok jövőre néző támogatása, nem homályosítja el azért ezek kockázatait. Megfogalmazódott, hogy szerepük felerősítése szükségessé teszi a lakosság széleskörű tájékoztatását, oktatását a nagyobb tudatosság eléréséhez. Szükség van továbbá a befektetési kockázatok csökkentését segítő szabályok kialakítására, a minimális hozamra vonatkozó garanciák előírására, a megfelelő befektetési gyakorlat kialakítására, a szolgáltató fizetésképtelenségi kockázatának csökkentését elősegítő szabályozásra, oly módon, hogy az uniós intézkedések hatályát ki kell terjeszteni a kötelező tőkefedezeti rendszerekre. Az Európai Bizottság által 2012. február 16-án „A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje” címmel elfogadott Fehér Könyv továbbviszi a Zöld Könyv megállapításait. Európa szociális és gazdasági sikere szempontjából a nyugdíjkérdés kiemelkedően fontossá vált, egyre inkább közös uniós probléma. A fehér könyv többek között a következőket javasolja: A kiegészítő nyugdíjrendszerek biztonságosságának javítása, többek között a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről (IORP) szóló irányelv felülvizsgálatával és a fogyasztók jobb tájékoztatásával; 28
Lásd például a svéd állami nyugdíjpillért, melynek egyik eleme a felosztó-kirovó finanszírozású egyéni számlás nyugdíjrendszer, másik eleme a tőkefedezeti finanszírozású prémium-nyugdíjrendszer. 29 A kiegészítő nyugdíj-megtakarítások közé tartoznak a foglalkozási- vagy magánnyugdíj, az életbiztosítás és az eszközfelhalmozás más olyan formái, amelyeket a nyugdíjba vonulás után az életszínvonal fenntartására fel lehet használni. Ezen kívül vannak olyan eszközök (pl. fordított jelzálog), amelyek segítségével a vagyont (általában az otthont) át lehet váltani további nyugdíjjövedelemre. 30 Dr. Franz Terwey: Bericht aus Brüssel In.: RVaktuell 2/2011. s. 40-46. Megjegyezzük, jelenleg a kiegészítő nyugdíjrendszerek még azt biztosítják, hogy az állami nyugdíjakat az aktívkori átlagkereset szintjére egészítse ki.
9
Kiegészítő magánnyugdíjrendszerek létrehozása, bátorítva a szociális partnereket, hogy dolgozzanak ki ilyen rendszereket, és a tagállamokat, hogy optimalizálják az adóztatást és más ösztönzőket; A kiegészítő nyugdíjrendszerek nagyobb fokú igénybevételének hatására a határok átlépésével egyesek elveszíthetik nyugdíjjogosultságuk jelentős részét. Kötelező szociális védelmi jogosultságukat az uniós jogszabályok garantálják (különösen a 883/2004/EK rendelet), de a magánrendszerek nem tartoznak e rendelet hatálya alá. Ezért fontos olyan intézkedéseket elfogadni, amelyek nem engedik, hogy a kiegészítő nyugdíjrendszerek akadályozzák a szakmai mobilitást és a munkaerő-piaci rugalmasságot, amelyek közvetlenül is hozzájárulhatnak az EU-n belüli egyre nagyobb gazdasági növekedéshez anélkül, hogy kedvezőtlenül befolyásolnák a kiegészítő nyugdíjak általános ellátását. Szükség van olyan jogalkotásra, amely megteremti az uniós szintű nyugdíjkövető szolgáltatások létrehozását. Ez tájékoztathatja az embereket a nyugdíjjogosultságokról és a nyugdíjba vonulás után várható jövedelmükről.
b) Az állami nyugdíj kiegészítésének szükségessége Magyarországon Természetesen, miután hazánk is uniós tagállam, ami igaz az EU-ra, az igaz Magyarországra is, az ország sajátosságaival megfűszerezve azt. Az Eurostat előrejelzése alapján, Magyarországon a mostani 24%-ról 20 év múlva 30%ra, 2040-re pedig már 40%-ra emelkedik a 65 éven felüliek aránya. A lakosság száma a becslések szerint 2050-re 9 millióra csökken majd. A 15-64 éves korosztály uniós átlaga 65 százalék, Magyarországon 55 százalék. Magyarországon megközelítőleg 3 millió nyugdíjas van, és körülbelül 1,3 járulékfizető tart el 1 nyugdíjast. A NAV adatai szerint a foglalkoztatottak 34 százaléka csak minimálbér után fizet járulékot, ami csökkenti a nyugdíjbefizetések mértékét, továbbrontja a helyzetet, hogy 10 éven belül a Ratkó-korszak gyerekei is nyugdíjba mennek.31 A helyzet tehát rosszabb az uniós átlagnál. Ezen adatokból bizonyossággal következik, hogy az állami felosztó-kirovó finanszírozású nyugdíjrendszer terhe növekedni fog. Nagyon leegyszerűsítve, a járulékfizetők számának csökkenése, azaz a befizetések csökkenése, ezzel szemben a nyugdíjasok számának növekedése, hozzáadva ehhez a várható élettartam (nyugdíjban töltött évek) növekedését, azt eredményezi, hogy a nyugdíjrendszer kiadásai drasztikusan növekedni fognak, még nagyobb mértékben felülmúlva a bevételeket. Bár törvény garantálja, hogy az állam a központi költségvetésből kiegészíti a hiányzó összeget, ennek vannak korlátai, egyrészről a magyar gazdaság és társadalom teherbíró képessége, másrészről az unió államháztartási hiányra vonatkozó előírásai. Következésképp, a nyugdíjak mértékét csökkenteni kell, emiatt a nyugdíjba vonulóknak szükségük lesz, öregkori létfenntartásuk biztosításához, kiegészítő jövedelmekre. Ezt, egyébként a magánnyugdíjpénztári rendszer bevezetéséből is tisztán láthattuk. 2) Intézményesített önkéntes magánnyugdíjpénztárakon kívül
előtakarékossági
lehetőségek
Magyarországon
a
a) Kiegészítő foglalkoztatói nyugdíj Az irányelv kötelező előírásainak végrehajtásaként fogadta el a magyar törvényalkotó második nekifutásra,32 a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló 2007. évi CXVII. törvény (Fnytv.), mely alapján 2008-tól van elvi lehetőség foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató 31 32
Forrás: Aki úgy gondolja, van megtakarítása, annak sincs In.: Privátbankár, 2011. május 30. szám. Először a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről szóló 2005. évi CXI. törvény került elfogadásra, de ez nem valósította meg a teljes harmonizációt, ami miatt az Európai Bizottság kifogást emelt.
10
alapítására. Eddig egyetlen ilyen nyugdíjintézményt alapítottak.33 A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény zártkörűen működő részvénytársaság vagy más tagállamban bejegyzett foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény magyarországi fióktelepe formájában létesíthető. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményt bank, biztosító részvénytársaság, befektetési társaság, vagy foglalkoztató, illetve több foglalkoztató együttesen alapíthat.34 A nyugdíjszolgáltató intézmény mind a tulajdoni résszel rendelkező foglalkoztató, mind más foglalkoztatók munkavállalói részére kínálhat szolgáltatásokat. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatóhoz – az alapszabályban rögzített módon – bármely foglalkoztató csatlakozhat (csatlakozó foglalkoztató). A csatlakozó foglalkoztató a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménnyel szerződést köt, melyben vállalja, hogy munkavállalói részére hozzájárulást fizet.35 Tag az lehet, aki az alapító vagy csatlakozó foglalkoztatóval munkaviszonyban áll és a munkaszerződése tartalmazza a foglalkoztató kötelezettségvállalását a hozzájárulás megfizetésére. A tagsági jogviszony a foglalkoztatóval történő munkaszerződés megkötésével vagy módosításával jön létre. A foglalkoztató erről haladéktalanul értesíti a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményt, átadva a munkavállaló szükséges személyes adatait. A munkaszerződésben, vagy a kollektív szerződésben rögzíteni kell a nyugdíjkonstrukcióra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket, így befizetéssel meghatározott nyugdíjkonstrukció esetén a hozzájárulás mértékét, szolgáltatással meghatározott nyugdíjkonstrukció esetén az ígért nyugdíjszolgáltatást. A szolgáltatást elsősorban annak testreszabhatósága különbözteti meg az önkéntes és magánnyugdíjpénztárak szolgáltatásaitól. A munkáltató saját szempontjai, elképzelései szerint állíthatja össze nyugdíjprogramját. A foglalkoztatói nyugdíjprogramok új eszközt adnak a vállalatvezetők kezébe munkavállalóik elkötelezettségének növelésére és különleges javadalmazási programok felépítésére is. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás alapvetően két modell szerint működhet. A szolgáltatással meghatározott nyugdíjkonstrukció előre meghatározott mértékű nyugellátás nyújtásáról szóló ígéretet tartalmaz. Ez pénzügyi kockázatot jelenthet a munkáltatónak, hiszen a nyugdíjfelhalmozásnak mindig meg kell felelnie az ígérvényeknek. A másik lehetőség a befizetéssel meghatározott nyugdíjkonstrukció, melyet szívesebben választanak. A foglalkoztató ebben a modellben meghatározott mértékű és rendszerességű hozzájárulást ígér a nyugdíjhoz, és nem pedig nyugdíjat. Pénzügyi kockázat a foglalkoztató számára nincsen ebben a konstrukcióban. A foglalkoztatói és tagi befizetések, továbbá azok befektetéséből származó hozam felhalmozása alapján számítják ki a nyugdíjszolgáltatás összegét. A befektetési kockázatot a tag viseli. A tag vállalhatja a foglalkoztatója által fizetett hozzájárulás kiegészítését. A kiegészítés lehet egyösszegű vagy rendszeres befizetés. A tag bármikor dönthet a rendszeres befizetés szüneteltetéséről. A foglalkoztató ki is kötheti, hogy munkavállalója vállaljon kiegészítést. A foglalkoztató hozzájárulás fizetési kötelezettsége, illetve a tag kiegészítés megfizetésére vonatkozó kötelezettsége a munkaviszony megszűnéséig áll fenn. Ha a foglalkoztató fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény és a tag követelését bírósági úton érvényesítheti.36 A tagi számlán37 jóváírt összeg és annak hozamai a tag tulajdonát képezik. 33
QUAESTOR Foglalkoztatói Nyugdíjszolgáltató Zrt. Fnytv. 7.§ 35 Fnytv. 8. § (1) 36 Fnytv. 26.§ 37 Tagi számla: az a nyilvántartás, amelyen a befizetéssel meghatározott nyugdíjkonstrukció esetén a felhalmozási időszakban a tag követelése, illetve nyugdíjba vonuláskor a részére járó nyugdíjszolgáltatás megállapítása alapul. 34
11
Mindkét nyugdíjkonstrukció esetében – a munkavállalók „röghöz kötése” érdekében – meghatározható feltételes jogszerzési időtartam, az a munkaviszonyban töltött legrövidebb időtartam, amelynek elteltével az addig jóváírt foglalkoztatói hozzájárulások és azok hozamai, illetve az addig keletkezett jogosultságok a tag tulajdonává válnak. A feltételes jogszerzési időtartam 0-tól 5 évig terjedhet. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló a javára befizetett foglalkoztatói hozzájárulások összegére csak akkor válik jogosulttá, ha munkaviszonya a feltételes jogszerzés időtartama alatt nem szűnik meg. Ha valaki a megszabott feltételes jogszerzési idő letelte előtt távozik a munkáltatótól, elveszíti a megtakarítást: a felhalmozott összeget ilyenkor a többi, a programban részt vevő foglalkoztatott között osztják szét. Amennyiben a feltételes jogszerzési időtartam alatt a tagsági jogviszony a tag halála miatt szűnik meg, a tagi számlán lévő összeget a tag által jelölt kedvezményezett,38 ennek hiányában örököse kapja meg.39 A kedvezményezett a tag halálának időpontjában a tagi számla kizárólagos tulajdonosává válik, írásbeli nyilatkozatától függően a tagi számlán jóváírt összeget egy összegben felveszi, vagy bent hagyja, és majd nyugdíjszolgáltatásként felveszi, vagy a várakozási idő eltelte esetén, foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatásként veheti igénybe. A nyugdíjkonstrukció tartalmazhat olyan rendelkezést, hogy a tag halála esetére nem jelölhet kedvezményezettet. Ez esetben a tagi számlán lévő összeg a tag halála időpontjában a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményre száll, és azt a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a többi, ugyanazon munkáltatói programban részt vevő tag között osztja fel arányosan. Amennyiben a foglalkoztató a hozzájárulás megfizetését tagi kiegészítéshez köti, nem zárhatja ki kedvezményezett jelölését. A szolgáltatással meghatározott nyugdíjkonstrukció tartalmazhat hozzátartozói ellátásra való jogosultságot is, e jogosultság a tag halálának időpontjában nyílik meg. A tag hozzátartozói ellátásra kedvezményezettet jelölhet, aki nem feltétlenül a tag hozzátartozója. Kedvezményezett jelölése hiányában, a tag közeli hozzátartozója válik jogosulttá az ellátásra. Amennyiben a nyugdíjkonstrukció nem tartalmaz hozzátartozói ellátásra való jogosultságot, az elhunyt tag szolgáltatásra vonatkozó jogosultsága megszűnik. Ha a foglalkoztató kiköti a tagi kiegészítést, nem zárhatja ki a hozzátartozói ellátásra való jogosultságot. A tagsági jogviszony a tag halálával; a feltételes jogszerzés időtartama alatt a tag munkaviszonyának megszűnésével; a tag más foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe történő átlépésével szűnhet meg, illetve, ha a tag részére a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás teljesítése befejeződött. A tagsági jogviszony megszűnése esetén a taggal, illetve kedvezményezettjével el kell számolni.40 A tag foglalkoztatóval kötött munkaviszonyának megszűnése esetén, amíg nyugdíjszolgáltatásra nem lesz jogosult, két lehetőségről dönthet: felhalmozását, illetve megszerzett jogosultságait a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben hagyja (nyugvó jogosultságként), vagy ha új foglalkoztatója másik nyugdíjszolgáltató intézményhez csatlakozott, átlép az új nyugdíjszolgáltató intézménybe, és viszi magával megszerzett jogosultságait.41 A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás lehet egyösszegű nyugdíjszolgáltatás, határozott idejű járadékszolgáltatás, életjáradék-szolgáltatás, ezek kombinációja. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatásra való jogosultság a nyugdíjkorhatár betöltésével, illetve a várakozási
38
A tag a halála esetére közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban természetes személy kedvezményezettet jelölhet egyoldalú nyilatkozatával (haláleseti kedvezményezett). 39 Fnytv. 27.§ 40 Fnytv. 29.§ 41 Fnytv. 30.§
12
idő42 eltelte után nyílik meg. A tagra irányadó nyugdíjkorhatár a társadalombiztosítási nyugdíjra való jogosultsággal egyezik meg. A nyugdíjkorhatár betöltésével egy tekintet alá esik az az időpont, amelytől a tag társadalombiztosítási nyugellátásban, így öregségi nyugdíjban, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjban, továbbá növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesül.43 A nyugdíjszolgáltatásra való jogosultság hozzátartozói nyugdíjszolgáltatás esetén a tag halálának napjával nyílik meg. 44 A tag a nyugdíjszolgáltatást írásban kérelmezheti, megjelölve a választott nyugdíjszolgáltatást. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény – hasonlóan a magán- és önkéntes nyugdíjpénztárakhoz – választható portfoliós rendszert működtethet. Ennek során az intézmény eltérő kockázatú és ennek megfelelő várható hozamú befektetési portfoliókat szervez, melyek közül a tagok választhatnak, illetve azon változtathatnak, költségtérítés ellenében. E rendszerben a teljesítménymérés és nyilvánosságra hozatal portfoliónként történik meg.45 A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatáshoz személyi jövedelemadó kedvezmény is társul. Az Szja. 1. számú melléklet 6.4 és 6.5. pontjai alapján adómentes bevételnek minősül a magánszemélyt megillető követelés tőkeérték-emelkedése és a kifizetett nyugdíjszolgáltatás. 2) A nyugdíj-előtakarékossági számla A 2005. évi CLVI. törvény szabályozza ezt az önkéntes előtakarékossági formát, melynek célja az öngondoskodás, ezen belül is a nyugdíjcélú megtakarítások ösztönzése, a nyugdíjelőtakarékoskodók választási lehetőségeinek bővítése, valamint a hazai tőkepiac fejlődésének elősegítése. Ez utóbbi hatást a jogalkotó kiegészítő adószabályok életre hívásával kívánta elérni; a tartalékolt, azaz befizetett összeg hozama csak tőkepiaci befektetés (részvény, kötvény, befektetési jegy, stb. vásárlása) esetén adómentes. Épp ezért, az elhelyezett pénzeszközök után a számlavezető nem köteles kamatot fizetni, hiszen ez nem pénzbetét, és ha fizet is kamatot, arra nincs adókedvezmény. E megtakarítási formához szükséges a számlatulajdonos egyéni befektetési döntése, a befektetés kockázatát ő viseli. Nyugdíjelőtakarékossági számlát (NYESZ) az a magánszemély nyithat, aki még nem jogosult nyugdíjra,46 legalább ötezer forint összeget helyez el a számlán, négy éven keresztül a számlán tartja a pénzt (adómentes kivételre csak a számlanyitás adóévét követő harmadik adóévben vagy azt követően van lehetőség) és befekteti. A nyugdíjelőtakarékossági számla összegét a magánszemély a nyugdíjba vonulását követően, mint nyugdíjszolgáltatást47 veheti fel, mely adómentes. A nyugdíjelőtakarékossági számla egy számlacsomag, mely nyugdíj pénzszámlából, nyugdíj értékpapírszámlából (dematerializált értékpapírok nyilvántartására) és nyugdíj letéti számlából (nyomdai úton előállított értékpapírok számára) áll. 42
Várakozási idő a tagsági jogviszonynak a belépéstől számított, a nyugdíjkonstrukció által előírt azon időszaka, amelynek elteltével a tag a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatáshoz - az egyéb feltételek teljesülése esetén legkorábban hozzájuthat. 43 Várakozási idő a tagsági jogviszonynak a belépéstől számított, a nyugdíjkonstrukció által előírt azon időszaka, amelynek elteltével a tag a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatáshoz - az egyéb feltételek teljesülése esetén legkorábban hozzájuthat; 44 Fnytv. 34.§ 45 Fnytv. 53.§ 46 2006. szeptember 01-től már a nyugdíjban lévők is köthetnek NYESZ vezetésre megállapodást. 47 A törvény 8.§ (4) bekezdése határozza meg a nyugdíjszolgáltatás fogalmát, mely a nyugdíj pénzszámlán nyilvántartott követelés, a nyugdíj értékpapírszámlán és/vagy a nyugdíj letéti számlán nyilvántartott befektetési eszközök együttes összege, ha az előtakarékoskodó a felmondás időpontjában tb. nyugdíjra jogosult és a felmondásra a számlanyitás adóévét követő harmadik adóévben, vagy azt követően kerül sor.
13
A nyugdíj pénzszámlára kerül az előtakarékoskodó által befizetett pénzösszeg, az ebből befektetett értékpapírok egyéb befektetési eszközök hozama (kincstárjegy, kötvény, letéti jegy, befektetési jegy, stb.), a befektetési eszközök értékesítéséből származó ellenérték (részvény, befektetési jegy) továbbá az adóhivatal által átutalt előtakarékossági támogatás. Számlavezető díjat számolhat fel a számlavezetésért, és a befektetési szolgáltatás nyújtásáért törvény által maximalizált mértékben. A befektetési lehetőségek és a felszámított díjak szolgáltatónként eltérőek. A nyugdíjelőtakarékossági számla előnye, hogy az Szja. 44/B §. szerinti kedvezmény kapcsolódik hozzá. A számlatulajdonos magánszemélyt az összevont adóalapjának adója terhére, annak legfeljebb az adókedvezmények levonása után fennmaradó, megfizetett összegéig a nyugdíjelőtakarékossági számlájára átutalás illeti meg. Az átutalás alapja a magánszemély által az előtakarékossági számlára az adóévben befizetett összeg, amelynek 30%-a, de legfeljebb 100.000,- Ft utalható ki. Ez az adókiutalás összege nem minősül jövedelemnek. Az adóhatóság csak akkor utal, ha nincs a magánszemélynek adótartozása és tesz rendelkező nyilatkozatot. A rendelkező nyilatkozathoz az szükséges, hogy az előtakarékossági számla vezetője legkésőbb január 31-ig adjon igazolást arról, hogy az adóévben mennyi volt a számlára befizetett összegek együttes értéke. A nyugdíjmegtakarítási számla másik előnye, hogy az Szja. 1. számú melléklet 6. 4 pontja szerint, adómentes bevételnek minősül a nyugdíj-előtakarékossági számláról a számlavezető által kifizetett nyugdíjszolgáltatás és 7.16. pont alapján a nyugdíjelőtakarékossági számla tulajdonosának követelését növelő jóváírás, ha az a befektetési eszközzel végzett ügylet nyeresége, a befektetési eszköz hozama, kivéve az osztalékból származó jövedelmet.48 Ha a számlatulajdonos nem nyugdíjasként, azaz nem nyugdíjszolgáltatásként veszi fel a NYESZ-en lévő összeget (felmondja a szerződést), hanem hamarabb szeretne pénzéhez jutni, a bevételnek minősülő részből meg kell fizetnie a személyi jövedelemadót. Az előtakarékoskodó, a felmondással egyidejűleg, kérheti másik szolgáltató által vezetett NYESZ-re történő transzferálást is. Az előtakarékoskodó halála esetén örököse (kedvezményezettje) jogosult – a személyi jövedelemadó megfizetését követően – a számlán lévő pénzeszközökre, illetve kérheti a befektetési eszközök értékesítését és azok ellenértékét. 3) Önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár Önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárat az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.) alapján természetes személyek önkéntes elhatározásból, vagy munkáltatói kezdeményezésre, munkavállalók alapíthatnak. Magyarországon a természetes személyek önkéntes elhatározásából létrejövő pénztárak alapítását biztosító társaságok, vagy bankok szervezték meg elsősorban. Önkéntes pénztárat kizárólag természetes személyek alapíthatnak, az alapításhoz legalább 15 alapító tag szükséges. A pénztár alapítását az alakuló közgyűlés határozza el. A pénztár jogi személy. Önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztári tevékenységnek minősül a társadalombiztosítási nyugdíjat kiegészítő nyugdíjszolgáltatás szervezése, finanszírozása és nyújtása, amely rendszeres tagdíjbefizetésekből, egyéni számlavezetés útján történik. A pénztárak az önkormányzati működés elve alapján, zártan és non-profit módon gazdálkodnak. 48
Surányi Imréné: Nyugdíj-előtakarékossági számla c. cikkében a NYESZ-hez fűződő adókedvezmények bővebb magyarázatáról és arról ír, érzékletes példákkal alátámasztva, kinek érdemes NYESZ-t nyitnia. In.: Számvitel Adó Könyvvizsgálat 2006. december 519-523. oldalak
14
Pénztártag lehet az a 16. életévét betöltött személy, aki az alapszabály rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el és tagdíjfizetést vállal. Munkáltatói tag az a természetes vagy jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki a pénztárral kötött szerződés alapján munkavállalójának tagdíjfizetési kötelezettségét egészben vagy részben átvállalja (munkáltatói hozzájárulás). A pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a pénztárszervezet működtetésére a pénztártagok rendszeresen tagdíjat fizetnek. E kötelezettségüket a belépéskor önként vállalják. E pénzbeli hozzájárulás – minden pénztártagra kötelező – legkisebb mértékét (egységes tagdíj) a pénztár alapszabálya határozza meg. Az egységes tagdíjat valamennyi pénztártag köteles rendszeresen a pénztárnak megfizetni. A pénztár szolgáltatásait – a magán-nyugdíjpénztári rendszerhez hasonlóan – a rendszeres tagdíjbefizetésekből szervezi és finanszírozza, amelyeket különböző kockázatú portfóliókba fektet. A pénztár a tag részére tagsági jogviszony létesítését követően egyéni nyugdíjszámlát nyit, ezen halmozódik fel a befizetésekből, a munkáltatói tag hozzájárulásaiból és az egyéb befizetésekből (adomány) származó megtakarítás és annak hozama. A törvény legalább 10 éves várakozási idő kötelező letöltését írja elő a nyugdíjpénztárban. A pénztártag az egyéni számláján nyilvántartott összeghez a várakozási idő letelte, a nyugdíjszolgáltatáshoz a nyugdíjkorhatár elérése után juthat hozzá. A tagsági jogviszony a várakozási idő letelte előtt csak a pénztártagnak más pénztárba való átlépése, illetve a pénztár megszűnése esetén szüntethető meg. Ha letelik a várakozási idő a pénztártag választhat, hogy tag marad változatlan feltételekkel, tag marad és legfeljebb háromévente egy alkalommal az egyéni nyugdíjszámláján nyilvántartott összeg egészét vagy egy részét a nyugdíjkorhatár elérése előtt felveszi, kilép a pénztárból, további tagdíj fizetése nélkül az egyéni nyugdíjszámláján lévő összeget a pénztárban hagyja. Kilépés esetén, a tag megkapja az egyéni nyugdíjszámlán nyilvántartott összeget, az ilyen kifizetés azonban nem minősül nyugdíjcélú megtakarításnak, ezért adóköteles. A nyugdíjkorhatárt elérő pénztártagnak írásban kell nyilatkoznia arról, hogy igénybe veszi a nyugdíjszolgáltatást tagdíjfizetés mellett, vagy tagdíjfizetés nélkül, illetve még nem veszi igénybe a nyugdíjszolgáltatást és fizeti tovább a tagdíjat, de azt is megteheti, hogy a felhalmozott összeget tagdíjfizetés nélkül a pénztárban hagyja. A nyugdíjszolgáltatás az egyéni számláján nyilvántartott összeg terhére, az alapszabályban rögzített módozatoknak megfelelően, választás szerint lehet egyösszegű kifizetés, vagy járadék, illetőleg e kettő kombinációja. Miután a pénztártag megtakarításához csak 10 év után juthat hozzá, így az egyéni élethelyzet alakulásától függően indokolt lehet, hogy a nyugdíjmegtakarítás terhére kölcsönt vehessen fel a pénztártól. A tagi kölcsön szabályait az alapszabályok határozzák meg. A pénztártag a várakozási idő letelte, illetve a nyugdíjkorhatár elérését követően, egyéni számlakövetelésének legfeljebb 50%-át felajánlhatja fedezetként, hitelintézettel kötött kölcsön fejében. Ekkor a pénztár az egyéni nyugdíjszámláján nyilvántartott összegre ún. tagi lekötést vezet fel. („elzálogosít”). Ha a tag a kölcsönt visszafizeti a tagi lekötést megszüntetik. Ha a tag a kölcsönt nem tudja visszafizetni, a hitelintézet a tartozás erejéig érvényesítheti igényét az egyéni nyugdíjszámlán felhalmozott összeggel szemben. Ezt úgy kell tekinteni, mintha a pénztártag vette volna fel az összeget. A tag halála esetén az egyéni számla hagyatékának nem része. A pénztártag a felhalmozási időszakban49 történő halála esetére természetes személy 49
Felhalmozási időszak a pénztári tagság kezdetétől a nyugdíjszolgáltatás megnyílásáig terjedő időszak.
15
kedvezményezettet jelölhet a belépési nyilatkozaton, vagy közokiratban illetve teljes bizonyító erejű magánokiratban (haláleseti kedvezményezett). Ha a pénztártag kedvezményezettet nem jelölt, akkor kedvezményezettnek a tag természetes személy örökösét kell tekinteni, örökrésze arányában. Ha a tagnak a törvényes öröklés rendje szerint természetes személy örököse nincs, akkor az egyéni számlán lévő összeg a pénztárra száll. Az Öpt. lehetővé teszi, hogy az önkéntes nyugdíjpénztár választható portfoliós rendszert működtessen. Ez hamarabb lett szabályozva, mint a magánnyugdíjpénztárak esetében, sőt, annak eredményességén felbátorodva vezették be ez utóbbiak vonatkozásában is. A pénztár felhalmozási időszakban lévő tagjai az egyéni nyugdíjszámlájukon lévő összeget választásuk szerinti, a pénztár által kialakított portfóliók valamelyikébe fektethetik. A portfoliók váltogathatók, a váltás költségeit a tag viseli, ennek legmagasabb összegét az Öpt. meghatározza. Az Öpt. – hasonlóan a magánpénztárakhoz –, meghatározza az egyéni számlára történő befizetésekből működésre és vagyonkezelésre felszámolható költségek mértékét. Az állam az önkéntes kölcsönös nyugdíjmegtakarításokat is támogatja adókedvezménnyel.50 Bár az EU az életbiztosításokat és más megtakarítási formákat is a lehetséges nyugdíjkiegészítések között tartja számon, ennek intézményesített keretei Magyarországon nincsenek. Figyelembe véve a nem csak Magyarországot súlytó, hanem a tagállamok, sőt OECD országok51 mindegyikében érvényesülő demográfiai folyamatokat, a gazdasági válság hatásait, az Unió elvárásait, sőt előírásait, prognosztizálható, hogy kiegészítő nyugdíjrendszerekre a jövőben is szükség lesz, jelentőségük nőni fog. A kérdés az, hogy Magyarországon mely intézmények fogják a hangsúlyos szerepet játszani, a megmaradó tőkefedezeti magánpénztári rendszer, az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak, a még ki sem alakult – hiszen egy ilyen intézmény van – foglalkoztatói nyugdíjrendszer, vagy akár egyéb instrumentumok? Látható, hogy a hazai piacon vannak intézményesített és állam által nem preferált önkéntes nyugdíj-előtakarékossági lehetőségek. Aki tehát az állami nyugdíj kiegészítéseként gondoskodni szeretne nyugdíjas éveiről, számos, adójogi szempontból is kedvező lehetőség közül választhat. Természetesen, ehhez szükség van az előgondoskodás jelentőségének felismerésére, tudatosodására, s ezen túl, alapvető befektetési ismeretek megszerzésére. Véleményünk szerint, az államnak mindkettőben felelős szerepet kell vállalnia, jelenleg nagyobb nyomatékkal a tájékoztatás terén, mivel a kötelező magánpénztári rendszer
50
Szja. 44/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja, adóbevallásában rendelkezhet arról, hogy megfizetett adójából az általa tagdíjként befizettet összeg 20 százaléka, de legfeljebb 100 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forint), az adóhivatal által egyéni számlájára átutalásra kerüljön (önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat). A törvény 1. számú melléklete 6.4 pontja szerint adómentes bevételnek minősül az egyéni nyugdíjszámlán jóváírt befektetési hozam és a 6.5 pont alapján a nyugdíjszolgáltatás. 51 OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 30 fejlett ország hozta létre, hogy megbirkózzon a globalizáció gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kihívásaival. Az OECD ugyancsak élenjár az olyan új fejlemények és gondok megértésében, mint az öregedő népesség kihívásai, és segíti a kormányokat a megfelelő válaszadásban. Tagországok: Ausztrália, Ausztria, Belgium, Kanada, a Cseh Köztársaság, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Izland, Írország, Olaszország, Japán, Korea, Luxemburg, Mexikó, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Lengyelország, Portugália, a Szlovák Köztársaság, Spanyolország, Svédország, Svájc, Törökország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok.
16
megszüntetésével összefüggésben történt félrevezető társadalmi tájékoztatás a kiegészítő előgondoskodás jelentőségét is erősen tompította.52
THE ROLE AND FORMS OF THE INSTITUTIONALIZED COMPULSORY AS WELL AS VOLUNTARY PRECAUTIONARY SAVINGS IN HUNGARY In the first part of the study, the introduction of the Hungarian compulsory private pension system, thirteen years of its operation and the history of its regulation eventually leading to its decline are discussed in greater detail. The second part puts an emphasis on seeking answers to the following two core questions: 1. Is there a need for institutionalized supplementary pension schemes? 2. Apart from private pension funds, what other institutional supplementary pension savings opportunities are available in Hungary?
52
Számos oldalról és célból történt arra vonatkozó felmérés, hogy milyen a magyar aktív korú lakosság tájékozottsága és viszonyulása az önkéntes nyugdíj-előtakarékossághoz. Ágoston Kolos-Kovács ErzsébetKovács Gyula: Az öngondoskodás formái In.: Biztosítási Szemle 2007. 1. szám; OTP Pénztárak és a Medián felmérése a fiatalok és az öngondoskodás témakörében In.: Biztosítási Szemle 2008. 5. szám; Aegon Biztosító Zrt. megbízásából készült és a Világgazdaság online által közzétett felmérés 2011. 09. 12. Az eredmények lehangolóak, a fiatalok mindössze 1/5-de számít tudatos előgondoskodónak. Tájékozottság terén is komoly hiányosságok mutatkoznak, a legtöbben a kötelező magánnyugdíjpénztárakról hallottak, ezt követik ismertségben az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak, majd az életbiztosítások.
17
