T E R Ü L E T I S T A T I S Z T I K A

TERÜLETI STATISZTIKA

A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL FOLYÓIRATA

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG DR. BALOGH MIKLÓS (főszerkesztő), DR. HORVÁTH GYULA, DR. HORVÁTH JÓZSEF, DR. KAPROS TIBORNÉ, KOVÁCS FLÓRIÁN LÁSZLÓ, DR. MAROSI LAJOS (felelős szerkesztő), DR. NOVÁK ZOLTÁN, SÁNDOR ISTVÁN, SZABÓ ISTVÁN, DR. SZALÓ PÉTER, DR. SZEGVÁRI PÉTER, SZEKERES JÁNOSNÉ, SZEMES MÁRIA, VÉGH ZOLTÁN, VIDA JUDIT, WAFFENSCHMIDT JÁNOSNÉ, DR. ZONGOR GÁBOR

10. (47.) ÉVFOLYAM 6. SZÁM

2007. NOVEMBER

E SZÁM SZERZŐI: Dr. Abonyiné dr. Palotás Jolán kandidátus, egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék; Brandmüller Teodóra szakértő, Eurostat, D-2, regionális indikátorok és földrajzi információk egység (Regional and Urban Statistics Section); Faluvégi Albert szakmai tanácsadó, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest; Hörcher Ferencné okleveles építészmérnök, regionális szakértő, Budapest; Dr. Komarek Levente PhD (földtudományok), innovációs koordinátor, DARIKNET, Szeged; Molnár Györgyné főtanácsos, KSH Pécsi Igazgatóság; Novák Géza tanácsos, KSH Debreceni Igazgatóság; Papdi Ákos tanácsos, KSH Debreceni Igazgatóság; Dr. Patik Réka PhD, oktató, Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar, Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézet; Sólyom Ildikó vezető-tanácsos, KSH Debreceni Igazgatóság; Szabó Sándorné főmunkatárs, KSH Veszprémi Igazgatóság, tatabányai képviselet; Szilágyiné Bíró Edit vezető-főtanácsos, KSH Debreceni Igazgatóság; Szűcs Anna tájékoztatási osztályvezető, KSH Szegedi Igazgatóság; Tipold Ferenc osztályvezető, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, Területfejlesztési Főosztály, Területi és Várospolitikai Osztály. ISSN 0018-7828

Szerkesztőség: 1024 Budapest, Keleti Károly u. 5–7. Telefon előfizetési ügyekben: 345-6658, fax: 345-6998 Főszerkesztő: dr. Balogh Miklós, tel.: 345-6483 E-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: dr. Marosi Lajos, tel.: 345-6547 E-mail: [email protected] Gazdaságstatisztikai szerkesztő: Kormos Zoltán, tel.: 345-1205 E-mail: [email protected] Számítógépes tördelőszerkesztő: Bada Ilona Csilla, tel.: 345-6581 E-mail: [email protected]

Kiadja a Központi Statisztikai Hivatal (1525 Budapest, Pf. 51.) Megjelenik: kéthavonta, minden páratlan hónap végén. Előfizetési díj: fél évre 900, egész évre 1620 Ft. A Területi Statisztika cikkei megtalálhatók a KSH honlapján: www.ksh.hu

Előfizethető: a szerkesztőségnek küldött megrendelés útján. Az írásban le nem mondott tavalyi megrendelések érvényesek. Megvásárolható: a Statisztikai Szakkönyvesboltban (1024 Budapest, Fényes Elek u. 14–18.). Készült: Xerox Magyarország Kft. – 2007.491

TARTALOM ELMÉLET–MÓDSZERTAN A területfejlesztés kedvezményezett térségeinek 2007. évi besorolása – Faluvégi Albert – Tipold Ferenc.......523

ELEMZÉSEK A Bács-Kiskun megyei innovációs rendszer vizsgálata – dr. Patik Réka............................................................541 A versenyképesség mérése a városstatisztikai adatgyűjtés (Urban Audit) adatai alapján Európa nagyvárosaiban, valamint Magyarország és a szomszédos országok megfigyelt városaiban – Brandmüller Teodóra – Faluvégi Albert ....................................................................................554 Gazdasági egyenlőtlenségek a kibővült Európai Unióban – Novák Géza – Papdi Ákos.....................................571

KÖZLEMÉNYEK Dél-Alföld gazdasági helyzete és a kilábalás lehetőségei – dr. Abonyiné dr. Palotás Jolán – dr. Komarek Levente ...................................................................................................................586 Új városaink II. .....................................................................................................................................................595 Ács – Szabó Sándorné ........................................................................................................................................595 Körösladány – Szűcs Anna ................................................................................................................................599 Mándok – Sólyom Ildikó – Szilágyiné Bíró Edit ................................................................................................603 Kozármisleny – Molnár Györgyné.....................................................................................................................608 Biztonságos, lakható város. Vitanap a Magyar Urbanisztikai Társaságban – Hörcher Ferencné ......................614 Éves tartalomjegyzék és névmutató......................................................................................................................617 HAZAI STATISZTIKAI FOLYÓIRATOK TARTALMA .................................................................................620

A Területi Statisztikában megjelenő tanulmányok kutatói véleményeket tükröznek, amelyek nem esnek szükségképpen egybe a KSH vagy a szerzők által képviselt intézmények hivatalos álláspontjával.

Utánnyomás csak a forrás megjelölésével!

ELMÉLET–MÓDSZERTAN FALUVÉGI ALBERT – TIPOLD FERENC

A területfejlesztés kedvezményezett térségeinek 2007. évi besorolása* A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 6. §-ának e) pontja alapján a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveinek, a kedvezményezett térségek besorolási feltételrendszerének meghatározása az Országgyűlés hatásköre. A törvény 27. § (1) b) pontja alapján a kedvezményezett térségek besorolása a kormány feladata. A területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló hatályos 64/2004. (IV. 15.) kormányrendelet a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló 24/2001. (IV. 20.) OGY-határozatban meghatározott feltételrendszer, valamint a kistérségek megállapításáról, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről szóló 244/2003. (XII. 18.) kormányrendeletben meghatározott kistérségi lehatárolás szerint sorolta be a kistérségeket. Ezt a lehatárolást a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló – 2005. január 1-jétől hatályos – 2004. évi CVII. törvény megerősítette. Az Országgyűlés 2007. június 25-én új határozatot fogadott el a 2013. december 31ig terjedő időszakra a területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről. Az új, 67/2007. (VI. 28.) számú országgyűlési határozatban foglalt besorolási feltételrendszer alapján, valamint a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló – 2007. évi CVII. törvénnyel módosított – 2004. évi CVII. törvény alapján újból meg kellett határozni a kistérségek fejlettségét, és ez alapján ismét be kellett sorolni a területfejlesztés szempontjából kedvezményezett térségeket. Az új országgyűlési határozat a hazai és a közösségi forrásokból nyújtandó területfejlesztési támogatások általános elveiről 1. A területfejlesztési politika átfogó célja – a Nemzeti lisszaboni akcióprogram és az aktualizált Konvergenciaprogram célkitűzéseivel összhangban – az ország és térségei harmonikus és kiegyensúlyozott területi fejlődésének elősegítése. Alapvető követelmény, hogy a különböző társadalmi-gazdasági adottságú térségek eltérő, sajátos, de egymással összhangban álló fejlesztési stratégiát valósítsanak meg. Ennek eredményeként javul a térségek versenyképessége, mérséklődnek a térségi és a települési szintű különbségek, fenntartható a fejlődés, és biztosítható az örökségvédelem, valamint a környezeti szempontok integrációja. Az ország – térségeivel együtt – szerve* A kormány rendeletének tervezete a kedvezményezett térségek besorolásáról. Egyeztetési anyagként megjelent 2007. október 10-én az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium honlapján: http://www.bm.hu/web/portal.nsf/index.

524

FALUVÉGI ALBERT – TIPOLD FERENC

sen bekapcsolódik az európai térszerkezetbe, erősödik a decentralizáció, valamint a regionalizmus. 2. Az Országos fejlesztéspolitikai koncepció alapján az Országos területfejlesztési koncepcióban meghatározott középtávú országos és térségi területfejlesztési célok elérését jelentős részben az Új Magyarország fejlesztési tervben, az Új Magyarország vidékfejlesztési programban, az ágazati és regionális operatív programokban meghatározott közösségi és hazai források által támogatott fejlesztések szolgálják. 3. A regionális fejlesztési tanácsok az ország átfogó fejlesztési irányait meghatározó Országos területfejlesztési koncepcióval, az Országos területrendezési tervvel, az Új Magyarország fejlesztési tervvel, az Új Magyarország vidékfejlesztési programmal, a regionális operatív programokkal összhangban a tisztán hazai források felhasználásával megvalósítandó fejlesztési programjaikkal teszik teljessé a régiók fejlesztési eszközrendszerét. A tervezési folyamatban a régiók stratégiai céljait meghatározó regionális fejlesztési koncepciókból indokolt kiindulni. Követelmény, hogy a különböző szintű térségi fejlesztési programok egymásra épüljenek. A regionális fejlesztési programok tartalmazzák a Balaton, a budapesti agglomeráció, a Tisza-térség, valamint a Duna mente és más komplex térségek, illetve a megyék és kistérségek fejlesztési célkitűzéseit is. 4. Központi és regionális szinten egymással összhangban lévő döntésekkel célszerű támogatást biztosítani az Új Magyarország fejlesztési terv hét regionális operatív programjában szereplő, valamint a régiókat közvetlenül érintő más programok megvalósításához. 5. A projektek kiválasztásának eljárási formáit célszerű összehangolni. A nagyprojekt, a kiemelt projekt, a kétfordulós pályázat, az egyfordulós pályázat, valamint a közvetett támogatás eljárási forma alkalmazása egyaránt indokolt. Az eljárási formák közül az elérendő célhoz leginkább illeszkedő formát kell kiválasztani és alkalmazni. 6. A projekttámogatás formáit célszerű összehangolni. A visszatérítendő, a vissza nem térítendő támogatások, a kamattámogatási formák alkalmazása egyaránt indokolt. Közülük az elérendő célhoz leginkább illeszkedő formát szükséges alkalmazni. 7. A területfejlesztési szempontból kedvezményezett, ezen belül a leghátrányosabb helyzetű kistérségek fejlesztésére rendelkezésre álló forrásokat differenciált támogatási szabályok alapján indokolt felhasználni. A kedvezményezett, ezen belül a leghátrányosabb helyzetű kistérségekből benyújtott pályázatokat az értékelés során a felzárkóztatás elősegítése érdekében indokolt előnyben részesíteni. 8. Az információellátottságnak és az információ minőségének javításával a források hatékony felhasználása céljából szakmai segítséget szükséges nyújtani az optimális pályázati lehetőség kiválasztásához, a pályázat megírásához, különös tekintettel a területfejlesztési szempontból kedvezményezett kistérségekre. 9. A támogatások erősítsék a területi kötődést, a regionális identitás tudatának fejlődését, a kulturális örökség és a kulturális értékek megőrzését szolgáló helyi és regionális kezdeményezőkészség kialakulását, a szakmai hagyományok felélesztését, a Kárpátmedencei kapcsolatok kibontakozását. 10. A területfejlesztési támogatások felhasználásával is indokolt csökkenteni az oktatásban és a lakásban tapasztalható elkülönülést/elkülönítést, hozzájárulva ezzel a szegregáció megszüntetéséhez.

A TERÜLETFEJLESZTÉS KEDVEZMÉNYEZETT TÉRSÉGEINEK 2007. ÉVI BESOROLÁSA

525

11. Támogatás csak olyan fejlesztésekhez adható, amelyek megvalósulása esetén a környezet igénybevételének mértéke nem haladja meg a környezeti elemek (összetevők és rendszerek, ökoszisztémák) terhelhetőségét és eltartóképességét, olyanokhoz, amelyek önfenntartók és gazdaságosan működtethetők; olyanokhoz, amelyek megfelelnek az Országos területfejlesztési koncepció térségi fenntarthatósági és térhasználati elveinek, az Országos területrendezési terv szabályozásának és a Nemzeti környezetvédelmi program célkitűzéseinek. A kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszere az új országgyűlési határozatban 1. Területfejlesztési szempontból kedvezményezett térségen a területi fejlettségi besorolás alapján kedvezőtlenebb helyzetben lévő kistérségeket kell érteni. 2. A kistérségek területi fejlettség alapján történő besorolásánál – a megyei jogú várossal rendelkező kistérségek kivételével – gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, szociális, foglalkoztatási mutatókból képzett komplex mutatót szükséges figyelembe venni. A komplex mutató kiszámításánál használt adatok körét a határozat melléklete tartalmazza. 3. A megyei jogú várossal rendelkező kistérségek esetében a komplex mutató számítását a megyei jogú város mutatóival és a megyei jogú város mutatói nélkül is indokolt elvégezni. Ezen kistérségek besorolásánál a két számítási mód számtani átlagát kell figyelembe venni. 4. Kedvezményezett kistérségeknek minősülnek a hátrányos helyzetű kistérségek és ezen belül a leghátrányosabb helyzetű kistérségek. 5. Hátrányos helyzetűnek kell minősíteni azokat a kistérségeket, amelyeknek a komplex mutatója kisebb, mint az összes kistérség komplex mutatójának átlaga. 6. A hátrányos helyzetű kistérségeken belül azokat a legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkező kistérségeket, amelyekben az ország lakónépességének 15%-a él, leghátrányosabb helyzetű kistérségeknek kell minősíteni. 7. Azokra a legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkező, leghátrányosabb helyzetű kistérségekre, amelyekben az ország lakónépességének 10%-a él, felzárkóztatásuk érdekében – alapvetően európai uniós forrásokra építve – komplex programot kell kidolgozni, és annak megvalósítását kiemelten szükséges támogatni. 8. Azokban a régiókban, ahol az 5. pont szerint meghatározott hátrányos helyzetű kistérségek lakónépessége nem éri el a régió lakónépességének 30%-át, a régión belüli kohézió erősítése érdekében a regionális fejlesztési tanácsok a 2. és a 3. pont szerint meghatározott komplex mutató figyelembevételével regionális szempontból hátrányos helyzetű kistérségeket jelölhetnek ki. A regionális szempontból hátrányos helyzetű kistérségek kijelölésénél a regionális fejlesztési tanács a komplex mutató alapján besorolt kistérségek közül a besorolási rangsorban soron következő, és a régió területén lévő kistérségeket veheti figyelembe. A régió területén lévő hátrányos helyzetű és a regionális szempontból hátrányos helyzetű kistérségek együttes lakónépessége nem haladhatja meg a régió lakónépességének 30%-át. A regionális szempontból hátrányos helyzetű kistérségek lakónépességét a tisztán hazai decentralizált források felosztásánál nem kell figyelembe venni.

526


9. A települések között is jelentősek a fejlettségbeli különbségek, ezért indokolt meghatározni egyrészt a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott településeket, másrészt a jelentős munkanélküliséggel sújtott településeket. A társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések besorolásánál a gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, szociális, foglalkoztatási mutatókból képzett komplex mutatót kell figyelembe venni. A komplex mutató kiszámításánál használandó adatok körét szintén a határozat melléklete tartalmazza. Társadalmigazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradottnak kell minősíteni azokat a településeket, amelyeknek a komplex mutatója kisebb, mint az összes település komplex mutatójának átlaga. Jelentős munkanélküliséggel sújtottnak kell minősíteni azokat a településeket, amelyekben a munkanélküliségi arány számított mutatója meghaladja az országos átlag 1,75-szorosát. 10. A társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradottnak vagy jelentős munkanélküliséggel sújtottnak minősített településeket a hátrányos, a társadalmigazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradottnak és jelentős munkanélküliséggel sújtottnak minősített településeket a leghátrányosabb helyzetű kistérségekkel egyenlő elbánásban szükséges részesíteni. 11. A kedvezményezett kistérségek és települések besorolásánál használt dinamikus mutatók esetében a rendelkezésre álló utolsó öt év időtartamának adatait, a statikus mutatók esetében a rendelkezésre álló legfrissebb adatokat kell felhasználni. 12. A kedvezményezett kistérségeket és településeket, a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása illetékességi területének felülvizsgálatát követően, felül kell vizsgálni. A kedvezményezett kistérségek és települések köréből kikerülő kistérségeket és településeket a fejlesztési célú támogatások igénybevételénél egy évig átmenetileg kedvezményezettnek indokolt tekinteni, esetükben a kedvezményezett kistérségeknél alacsonyabb támogatási intenzitást biztosítva. A kistérségek elmaradottságát/fejlettségét mérő komplex mutató kiszámításánál használt adatok köre és vonatkozási éve* I. Gazdasági mutatók 1. A működő gazdasági szervezetek 1000 lakosra jutó száma, 2004 2. A kereskedelmi és magánszálláshelyeken regisztrált vendégéjszakák 1000 lakosra jutó száma, 2005 3. A kiskereskedelmi boltok 1000 lakosra jutó száma, 2005 4. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatottakból, %, 2001 5. A szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatottakból, %, 2001 6. A működő gazdasági szervezetek számának változása, %, 1999–2004 7. Az önkormányzatok helyi adóbevétele egy lakosra, Ft, 2005 8. A tudományos kutatók, fejlesztők 1000 lakosra jutó száma, 2005

* A 67/2007. (VI. 28.) OGY-határozat 3. melléklete alapján.


527

II. Infrastrukturális mutatók 1. A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya, %, 2005 2. Az egy km vízvezeték-hálózatra jutó zárt csatornahálózat hossza, méter, 2005 3. A vezetékes gázt fogyasztó háztartások aránya a lakásállomány százalékában, %, 2005 4. A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya, %, 2005 5. A hétköznapi elérés mutatója, perc, 2007 6. A telefon-főállomások (ISDN-nel együtt) 1000 lakosra jutó száma, 2005 7. A kábeltelevízió előfizetőinek 1000 lakosra jutó száma, 2005 8. A szélessávú internet előfizetőinek 1000 lakosra jutó száma, fő, 2006 9. A gyorsforgalmi csomópontok elérésmutatója, perc, 2007 III. Társadalmi mutatók 1. Az épített 3–x szobás lakások aránya az időszak végi lakásállományból, %, 2000– 2005 2. A személygépkocsik kor szerint súlyozott, 1000 lakosra jutó száma, 2005 3. Vándorlási különbözet; időszak közepi 1000 fő népességre jutó évi átlag, fő, 2000–2005 4. Halálozási ráta (az 1000 lakosra jutó halálozások száma), 2005 5. Az egy állandó lakosra jutó szja-alapot képező jövedelem, Ft, 2005 6. Az urbanitás/ruralitás indexe (az adott kistérség népességének hány százaléka él 120 fő/km2-nél nagyobb népsűrűségű településen), %, 2007 IV. Szociális mutatók 1. Fiatalodási index (a 15 évesnél fiatalabbak a 60–x népesség százalékában), %, 2005 2. A foglalkoztatott nélküli háztartások aránya, %, 2001 3. A 18–x éves, legalább középiskolai érettségivel rendelkezők aránya, %, 2001 4. Az önkormányzatok által rendszeres szociális segélyben részesítettek évi átlagos száma 1000 lakosra, fő, 2005 5. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesítettek aránya a 0–24 éves népességből, %, 2005 V. Foglalkoztatási mutatók 1. A nyilvántartott álláskeresők aránya a munkaképes korú népességből, %, 2006 átlaga 2. Tartósan – legalább 12 hónapja folyamatosan – nyilvántartott álláskeresők aránya a munkaképes népességből, %, 2006 átlaga 3. Aktivitási ráta, %, 2001 A komplex mutató kiszámításánál használt adatok körének kialakítása A kistérségek besorolásánál használt komplex mutatórendszer megújításánál az alapelvek az alábbiak voltak:

528


– a rendszernek koherensnek kell lennie; – csak olyan mutatók használata fogadható el, amelyek mérhetők, ellenőrizhetők, nyilvánosak, azaz minden érintett számára hozzáférhetők, és dinamikus összehasonlításra alkalmasak; – a felhasznált mutatók száma korlátlanul nem bővíthető, és csak a kistérség fejlettségét ténylegesen megragadó, azaz a kistérségek besorolását ténylegesen differenciáló mutatókat indokolt figyelembe venni; – a komplex mutató kiszámításánál használt módszernek egyszerűnek, átláthatónak kell lenni, hogy a besorolást a kistérségek képviselői könnyen ellenőrizhessék. A nyilvánosság, az ellenőrizhetőség és a rendszerbe vetett bizalom fenntartása érdekében továbbra is indokolt, hogy a besorolásnál alkalmazott mutatókról, illetve a komplex mutató kiszámításánál használt módszerről tájékoztató kiadvány készüljön, melyet minden érintett számára hozzáférhetővé kell tenni. A komplex mutató rendszerének új alapokra helyezése Az állam által ellátott feladatokban és a központi költségvetésben bekövetkezett változások és ezzel párhozamosan az öngondoskodás szerepének felértékelődése következtében, tekintettel a társadalomban bekövetkezett változásokra, elengedhetetlen volt a komplex mutató rendszerének új alapokra helyezése. A mutatószámcsoportokat, valamint az ezeket alkotó mutatókat is felülvizsgáltuk. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium a Központi Statisztikai Hivatallal együttműködve több alkalommal hajtott végre próbaszámításokat az elmúlt években. Az eltérő módszerekkel (pl. faktoranalízissel) és mutatókkal végzett számítások eredményeként azonban a kistérségek sorrendje alapvetően nem változott meg, így továbbra is a pontozásos módszer, a komplex fejlettségi mutató került alkalmazásra. Annak érdekében, hogy a komplex mutatórendszer a kistérségek társadalmi-gazdasági helyzetében bekövetkezett változásokat jobban figyelembe tudja venni, s lehetőség szerint a felmerülő igények is beépüljenek a rendszerbe, a gazdasági, az infrastrukturális, valamint a foglakoztatási mutatócsoportok mellett egy önálló társadalmi és egy önálló szociális mutatócsoportot hoztunk létre. Az új rendszerben erőteljesebben jelennek meg a társadalmi és a szociális szempontok, ugyanakkor a bekövetkezett változásokkal arányban csökken a gazdasági, az infrastrukturális, valamint a foglalkoztatási szempontok súlya. A négy mutatócsoportból, 19 változóból álló rendszert felváltó öt mutatócsoportos, 31 mutatós rendszer a kistérségek helyzetét szélesebb körben vizsgálja és veszi figyelembe a besorolásnál, így a korábbi rendszernél átfogóbb eredményt adhat. A vizsgálatnál a legfrissebb adatokat használtuk, a statikus mutatók vonatkozási éve általában 2005, a dinamikus viszonyszámok időszaka 2000–2005. A területfejlesztési-statisztikai kistérségek rendszere A területfejlesztési-statisztikai kistérségek 174 elemből álló, új rendszerét a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény 2007-ben módosított melléklete tette közzé. A vizsgálatokat a kistérségeknek erre a rendszerére végeztük el.


529

A 2004. évi CVII. törvény alapján 2006. október 1-je és 2007. március 30-a között zajlott le a kistérségek rendszerének felülvizsgálata, amelynek eredményeként a települési önkormányzatok kezdeményezésére 174 területfejlesztési-statisztikai kistérség került kialakításra. A kistérségek új rendszerét a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló – 2007. évi CVII. törvénnyel módosított – 2004. évi CVII. törvény tette közzé, a 2007. szeptember 17-i közzétételt követő 8. napos hatállyal. A felülvizsgálat eredményeként a kistérségek száma 6-tal nőtt, a régi 168 kistérség közül 40-ben volt változás, kiválások, átsorolások miatt csökkent vagy nőtt településeik száma. A térséget váltó települések száma összesen 121 volt, közülük az új kistérségekbe összesen 85 település került át, s térséget váltott még további 36 település. 1. ábra

A kistérségek új rendszere és a térségváltó települések, 2007. szeptember

Kistérséget váltó települések 1. táblázat

A 6 új kistérség Megye Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Zala

Kistérség Érdi Kadarkúti Záhonyi Hévízi Pacsai Zalakarosi

A változások is indokolttá tették a kedvezményezett térségek ismételt meghatározását. Az új kistérségek mellett a korábbi 168 kistérségből 40 településösszetétele is módosult, s így megváltozott az a tér, amelyben a kistérségek helyzetét mérni szükséges, érezhetően nőttek a különbségek a kedvező és a kedvezőtlen adottságú térségek között.

530

FALUVÉGI ALBERT – TIPOLD FERENC 2. táblázat

A területfejlesztési-statisztikai kistérségek, 2007. szeptember 25.

Főváros, megye

A kistérségek száma

Budapest Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen

1 9 10 8 15 7 10 7 9 7 7 7 6 16 11 12 5 9 9 9 174

Új kistérség

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 1 1 0 0 0 3 6

A kistérségEbből váltó (új kistérség új kistérrégibe vagy átsoro- ségbe került átsorolt lás) települé- település település sek száma 0 0 2 5 1 0 3 1 1 3 1 0 0 14 28 11 0 1 2 48 121

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 4 23 11 0 0 0 47 85

0 0 2 5 1 0 3 1 1 3 1 0 0 10 5 0 0 1 2 1 36

Település összesen

1 301 119 75 358 60 108 182 82 121 78 76 131 187 245 229 109 216 217 257 3152

A komplex mutató számításánál figyelembe vett lényeges szempontok 1. A besorolás az 1997-től követett gyakorlat szerint nem az országos vagy vidéki átlagtól való eltérés %-ában határozta meg a kistérségek (és a települések) helyzetét, hanem a legjobb és a legrosszabb érték különbségét, az így mért értékskálát vette alapul, s annak 5, települési vizsgálatoknál 10 „szakaszra” való felosztása alapján pontozott. 2. A pontozásnál alapul vett értékskálát ugyanakkor a reális értékelés érdekében igyekeztünk szűkíteni: a legjobb értéket – akár Budapest, akár más kiugró térség/település jelenítette meg – figyelmen kívül hagyta a KSH, s egy kevésbé kiugró értéket képviselő térséget/települést választott. A legalacsonyabb (legkedvezőtlenebb) értékeket is általában figyelmen kívül hagytuk. (A települési vizsgálatokban az értékskála optimalizálására külön modellt használunk.) 3. Ebből adódik, hogy a többször felvetett „Budapest-probléma” a besorolásoknál nem befolyásolja a számítás eredményeit. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Budapestre ne számítanánk komplex mutatót, így a főváros ott van a számítások alapján képzett fejlettségi rangsor élén, bár egy-egy kiugróan fejlett agglomerációs település rendre megelőzi. (A mostani vizsgálatnál Budaörs térségének jutott ez a szerep.)


531

A társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű (kedvezményezett) kistérségek meghatározásának menete 1. Amint már említettük, az egyes mutatók szélsőértékei által meghatározott értékskálát öt egyenlő részre osztottuk, majd a legrosszabb értéktől a legjobb felé haladva a kistérségeknek – mutatójuknak megfelelően – 1–5 pontot adtunk. 2. Ha Budapesten volt a legkedvezőbb adat, illetve eléggé kiugrónak tűnt a maximum, egy kevésbé kiugró értéket vettünk alapul az osztályozáskor. Az úgynevezett „fordított mutatóknál” – ilyen a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, a foglalkoztatott nélküli háztartások aránya, a halálozási arány, a segélyezettek aránya, és ilyenek a munkanélküliségi mutatók – a legrosszabb értékeknél kedvezőbb szinten állapítottuk meg a minimumértékeket, ezzel szűkítve az értékskálát, s lehetővé téve a reálisabb számítást. Erre a számítások elvégzésekor – az elérési mutató kivételével – mindenütt sor került. 3. Ejtsünk szót a hétköznapi elérés mutatójáról! Az elérhetőséget az adott távolságok, valamint az egyes útszakaszokon engedélyezett maximális sebességek figyelembevételével valamennyi településre kiszámítottuk. A mutató összetett jellegét az adja, hogy értékét 50%-ban a megyeközpont, illetve a legközelebbi megyeszékhely, 50%ban a kistérségközpont, illetve a legközelebbi kistérségi központ elérhetőségének percátlaga alapján határoztuk meg. A kistérségi hétköznapi elérési mutató a térség települési mutatóinak népességszámmal súlyozott átlaga. A másik elérhetőségi mutató a gyorsforgalmi csomópontok elérésére vonatkozik. Ez utóbbihoz valamennyi településre kiszámítottuk a gyorsforgalmi úthálózat legközelebbi csomópontjának/felhajtójának elérését. A kistérségi mutató itt is a térség településeinek népességszámmal súlyozott átlaga. 4. Az egyes mutatócsoportok átlagos értéke adta a gazdasági, az infrastrukturális, a társadalmi, a szociális és a foglalkoztatási helyzet mérőszámát, majd az öt mutatócsoport átlaga lett az elmaradottság (fejlettség) közös mérőszáma, a komplex fejlettségi mutató azokban a kistérségben, ahol nem megyei jogú város a székhely. 5. A megyei jogú város székhelyű kistérségeknél a székhelytelepüléssel együtt, illetve az anélkül számított komplex mutató átlaga volt a minősítés alapja. A hátrányos és a leghátrányosabb kistérségek besorolásának eredményei A számítások során a fentiek szerinti komplex mutató egyszerű számtani átlaga 2,90 pont volt. A lakosságszámmal súlyozott komplex mutató térségi átlagát – 3,34 pontot – a besorolás centrumaként nem vehettük figyelembe. A súlyozott számtani átlagnál kisebb értékkel bíró térségek száma 122 volt, az ország 2007. elejei lakónépességének 48,7%ával, jóval meghaladva a reálisan támogatható népességarányt. A komplex mutató egyszerű számtani átlaga, a 2,90-os pontérték alatt 94 kistérség volt, ezeket tekintettük hátrányos helyzetű kistérségeknek. A 94 hátrányos helyzetű kistérség 2007. január 1-jei lakónépessége 3 millió 152 ezer fő volt, az ország lakónépességének 31,3%-át téve ki, közelítve a korábbi számításoknál célul kitűzött 1/3-os népességarányt.

532


A hátrányos helyzetű térségeken kívüli, támogatásra jogosult, kedvezményezett települések népességaránya – a 240/2006. (XI. 30.) kormányrendelet alapján, 2007. január 1-jétől érvényes lehatárolást figyelembe véve – 2,1% volt, így a hátrányos helyzetű térségek, kedvezményezett térségek és az azokon kívüli kedvezményezett települések együttes népességszáma 3 millió 364 ezer fő, az ország népességének 33,4%-a. A 94 lehatárolt hátrányos helyzetű kistérség 1577 településén – közöttük 153 városban – átlagosan 1999 fő lakott településenként (2007. január 1-jén). A hátrányos helyzetű térségeken kívüli, velük azonos elbírálás alá eső 248 kedvezményezett településen az átlagos településméret 2007 elején 856 fő volt. A 174 kistérségből korábban 95 volt kedvezményezett, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális elmaradottsága, vidékfejlesztési térség, illetve ipari szerkezetváltási térség volta okán. Ezek közül 84 kistérség továbbra is kedvezményezett, hátrányos helyzetű. Az ebbe a körbe újonnan bekerülő kistérségek száma 10, a kiesőké 11. 3. táblázat

A 11 kieső kistérség Megye Bács-Kiskun Győr-Moson- Sopron Hajdú-Bihar Komárom-Esztergom Nógrád Somogy Vas Veszprém

Kistérség Bajai Csornai Téti Hajdúszoboszlói Oroszlányi Balassagyarmati Rétsági Balatonföldvári Fonyódi Celldömölki Tapolcai

A hátrányos helyzetű kistérségek száma ugyan csak egy kistérséggel kevesebb a korábbi kedvezményezett térségekéhez képest, lakónépességük ugyanakkor a 2007. január 1-jei állapot szerint 74 ezer fővel csökkent. 4. táblázat

A 10 bekerülő kistérség Megye Bács-Kiskun Békés Csongrád Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Zala

Kistérség Kiskőrösi Kiskunhalasi Szarvasi Hódmezővásárhelyi Szentesi Kaposvári Kadarkúti Záhonyi Pacsai Zalakarosi


533

A hátrányos helyzetű kistérségek közé négy újonnan alakult kistérség került be, és két olyan, amelynek központja megyei jogú város. 2. ábra

Kedvezményezett kistérségek, 2007. szeptember

Leghátrányosabb, komplex programmal (33) Többi leghátrányosabb (14) „Csak” hátrányos (47) Nem érintett (80)

5. táblázat

A hátrányos helyzetű kistérségek, 2007. január 1-jén Megnevezés Ország összesen Ebből: 1. Hátrányos helyzetű kistérségek 2. Kedvezményezett települések (nem hátrányos helyzetű kistérségekben) 3. Hátrányos helyzetű kistérségek és kedvezményezett települések (1.+2.)

A térségek száma

Lakónépesség

A települések száma

174

10 066 158

3152

94

3 152 246

1577

–

212 249

248

94

3 352 591

1825

A hátrányos helyzetű kistérségek közül leghátrányosabb helyzetűnek azokat kellett minősíteni, amelyekben a lakónépesség együttes száma nem haladta meg az ország népességének 15%-át. A hátrányos helyzetű 94 kistérségből e küszöb figyelembevételével 47 tartozott a leghátrányosabb kistérségek közé. Együttes lakónépességük 2007. január 1-jén 1 millió 496 ezer fő volt, 885 településen – az ország lakónépességének 14,9%-a. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek városainak száma 83, településeik átlagos népessége 1690 fő (2007 elején). A leghátrányosabb helyzetű kistérségekkel azonos feltételekkel vehetnek részt a térségfejlesztésben a leghátrányosabb térségeken kívüli elmaradott és magas munkanélküliséggel sújtott, leghátrányosabb települések. A 2007. január 1-jétől érvényes besorolás szerint 244 ilyen település van, 147 ezer fő lakónépességgel (2007 elején). Átlagos településméretük 601 lélek, a törpefalvas kategória felső határát kissé meghaladó méretű.

534


A leghátrányosabb helyzetű térségek közül azokban, ahol a népesség aránya az országos átlag 10%-ának felel meg, felzárkóztatásuk érdekében komplex programot kell/lehet megvalósítani. A 2007. január 1-jei népességszám alapján e kritériumnak 33 kistérség felelt meg, együttes népességük 962 ezer fő volt. 672 településük közül 64 volt város, települések átlagos mérete 1432 fő volt. A kedvezményezett térségek területi megoszlása Az ország kelet–nyugati megosztottsága itt is megmutatkozik. A hátrányos helyzetű térségek számának 68%-a, népességüknek mintegy 76%-a a keleti régiókban van. KözépMagyarország, Közép-, és Nyugat-Dunántúl kedvező helyzetben van, míg Dél-Dunántúl helyzete közelíti a keleti régiókét. 6. táblázat

A hátrányos helyzetű, a leghátrányosabb helyzetű és a felzárkóztató programmal támogatható kistérségek száma és népessége

Régió

Kistérség

Ebből: hátrányos helyzetű

A hátrányos helyzetűből: leghátrányosabb

A leghátrányosabb helyzetűből: komplex programmal támogatható

Kistérségszám Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen

17 26 25 25 28 28 25 174

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen

2 872 678 1 107 453 999 361 967 677 1 251 441 1 525 317 1 342 231 10 066 158

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen

28,5 11,0 9,9 9,6 12,4 15,2 13,3 100,0

1 5 6 18 21 24 19 94 Lakónépesség, fő

0 0 0 9 15 15 8 47

0 0 0 8 12 8 5 33

12 826 0 108 444 0 81 106 0 543 445 186 637 663 323 454 817 1 018 169 621 379 724 933 233 150 3 152 246 1 495 983 Lakónépesség, %

0 0 0 172 773 346 229 322 422 120 929 962 353

0,4 3,4 2,6 17,2 21,0 32,3 23,0 100,0

0,0 0,0 0,0 12,5 30,4 41,5 15,6 100,0

0,0 0,0 0,0 18,0 36,0 33,5 12,6 100,0


535

Közép-Magyarországon, Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon a hátrányos helyzetű kistérségeknek csak 12,8%-a található, ezek lakónépessége viszont az azonos típusúakéból csak 6,4%. Dél-Dunántúl részesedése viszont a hátrányos helyzetű kistérségekből már 19,1%, népességszámukból 17,2%. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek számának és népességének túlnyomó többsége az ország keleti régióiban van; itt a legmagasabb arányok Észak-Alföldet jellemzik. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek közül Közép-Magyarországon, Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon egy sem található, ezek a kistérségek Dél-Dunántúlt és az ország keleti régióit jellemzik. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek közül a komplex programmal is segíthető 33 térségből 8 van a Dél-Dunántúlon, 12 Észak-Magyarországon, 8 Észak-Alföldön és 5 Dél-Alföldön. Népességszámuk Észak-Magyarországon a legmagasabb, ezt követi Észak-Alföld, Dél-Dunántúl és Dél-Alföld. A kedvezményezett térségek besorolási feltételrendszerének 8. pontja kezeli azokat a régiókat, ahol az 5. pont szerint meghatározott hátrányos helyzetű kistérségek lakónépessége nem éri el a régió lakónépességének 30%-át. Ebben az esetben, a régión belüli kohézió erősítése érdekében, a regionális fejlesztési tanácsok a 2. és a 3. pont szerint meghatározott komplex mutató figyelembevételével regionális szempontból hátrányos helyzetű kistérségeket jelölhetnek ki. A régió területén lévő hátrányos helyzetű és a regionális szempontból hátrányos helyzetű kistérségek együttes lakónépessége nem haladhatja meg a régió lakónépességének 30%-át. A hátrányos helyzetű kistérségek regionális eloszlása alapján ebből a szempontból három regionális fejlesztési tanács járhat el, a Közép-magyarországi, a Közép-dunántúli és a Nyugat-dunántúli. Ezekben a régiókban a lakónépességnek rendre csak 0,4, 9,8, illetve 8,1%-át teszik ki a lehatárolt hátrányos helyzetű kistérségek. Régióik népességének 29,6, 20,2, illetve 21,9%-át kitevően jelölhetnek ki a regionális fejlesztési tanácsok regionális szempontból hátrányos helyzetű kistérségeket. 7. táblázat

A régiók néhány jellemző mutatója, 2007 A hátrányos helyzetű térségek népességének aránya, %

Régió

A nem hátrányos térségek kedvezményezett települései népességének aránya,%

Komplex mutató

A kistérségek átlagos népességea)

A települések átlagos népességea)

Közép-Magyarország

0,4

1,1

4,10

73 534

4632

Közép-Dunántúl

9,8

0,8

3,44

42 594

2312 1636

Nyugat-Dunántúl

8,1

2,9

3,28

39 974

Dél-Dunántúl

56,2

2,1

2,69

38 707

2378

Észak-Magyarország

53,0

3,6

2,49

44 694

2870

Észak-Alföld

66,8

4,5

2,49

54 476

3178

Dél-Alföld

54,0

0,8

2,58

53 689

2773

31,3

2,1

2,90

48 382

2656

Összesen a) Budapest nélkül.

536


A kistérségek komplex mutatójának átlaga alapján – a lakónépességgel súlyozva – a régiók sorrendje a már más vizsgálatokból is ismert képet mutatja. A legfejlettebb ez alapján Közép-Magyarország, azt követi Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl, az országos átlag feletti értékekkel. Az átlag alatt Dél-Dunántúlt Dél-Alföld követi. Legkedvezőtlenebb Észak-Magyarország és Észak-Alföld, azonos értékekkel. A megyék közül csak Győr-Moson-Sopron megyében nincs hátrányos helyzetű térség. Leghátrányosabb térség pedig nincs Fejér, Komárom-Esztergom, Pest, Vas, Veszprém és Zala megyében. A hátrányos helyzetű kistérségek aránya 90% felett van SzabolcsSzatmár-Bereg megyében, 80–90% között Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyében, 70–80% közötti Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Somogy megyében. 8. táblázat

A hátrányos helyzetű, a leghátrányosabb helyzetű és a felzárkóztató programmal támogatható kistérségek száma megyék szerint

Főváros, megye

Kistérség összesen

Ebből: hátrányos helyzetű

A hátrányos helyzetűből: leghátrányosabb

A leghátrányosabb helyzetűből: komplex programmal támogatható


1 9 10 8 15 7 10 7 9 7 7 7 6 16 11 12 5 9 9 9 174

0 8 7 6 13 6 3 0 7 4 6 1 4 1 8 11 2 2 1 4 94

0 3 2 4 10 2 0 0 5 2 2 0 3 0 5 8 1 0 0 0 47

0 3 2 2 10 1 0 0 1 1 1 0 1 0 4 6 1 0 0 0 33

A társadalmi, gazdasági és szociális problémák súlyát jobban jelzi a hátrányos helyzetű kistérségek népességének megyén belüli aránya. A legkedvezőtlenebb helyzetű Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, ahol a népesség több mint 70%-a él hátrányos helyzetű kistérségekben. 60–70% közötti ez az arány Békés, Nógrád és Jász-NagykunSzolnok megyében, de 50% feletti Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád és HajdúBihar megyében is.


537

A leghátrányosabb helyzetű kistérségek területi eloszlásának koncentrációja a megyék szintjén jobban megfigyelhető. E kistérségtípus népessége a megye népességének 50%-a felett van Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, és 40–50% közötti Békés, valamint Hajdú-Bihar megyében is. 30–40% közötti arány figyelhető meg BorsodAbaúj-Zemplénben. A felzárkóztatási komplex program lehetőségével bíró kistérségek köre, a 10%-os népességküszöb miatt, területileg még jobban koncentrált. 12 megyében van ilyen lehetőség, e térségek népességszáma alapján a megyei népességből való részesedés csak két megyében van 40% körül, ezek: Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén. Jelentősebb még az ilyen helyzetű népességhányad Somogy megyében: 23%. Négy megyében e kistérségek népességaránya 10–20% közötti, míg további négyben 10% alatt marad (a 2007 elejei népességszám alapján). 9. táblázat

A megyék néhány jellemző mutatója, 2007

Megye, főváros


A hátrányos helyzetű térségek népességének aránya, % 0,0 53,6 45,4 68,3 57,6 52,0 16,7 0,0 55,7 32,5 69,5 6,7 68,2 1,1 77,6 75,3 31,2 8,2 4,4 20,3 31,3

A nem hátrányos térségek kedvezményezett települései népességének aránya,% 0,0 1,0 1,6 0,0 5,0 0,4 0,1 0,7 1,9 1,2 0,0 0,0 2,4 2,7 3,8 10,0 1,5 6,2 2,3 3,2 2,1

Komplex mutató

4,38 2,51 2,61 2,48 2,21 2,65 3,31 3,45 2,59 2,75 2,60 3,58 2,51 3,83 2,68 2,29 2,87 3,26 3,45 3,13 2,90

A kistérségek átlagos népességea)

– 44 246 53 629 47 774 47 930 60 536 42 871 63 238 60 627 45 637 57 660 45 005 35 505 73 534 29 863 48 005 48 193 29 250 40 412 32 605 48 382

A települések átlagos népessége

1 696 128 3 040 3 460 2 033 2 568 3 005 3 457 2 749 4 400 3 511 3 421 2 129 3 277 5 093 1 856 2 420 2 434 1 197 1 757 1 276 3 194

a) Budapest nélkül.

A megyék sorrendje – kistérségeik komplex mutatójának népességszámmal súlyozott átlaga alapján – a kedvezményezettség mérésekor már bemutatott főbb megyei jellemzőket „foglalja össze”, s tovább árnyalja a régiók szintjén bemutatott különbségeket. Budapest után a legmagasabb a kistérségek komplex mutatójának átlaga Pest megyében, ezt

538


követi Komárom-Esztergom, majd Győr-Moson-Sopron és Veszprém megye. Átlag feletti értékekkel bír még Fejér, Vas és Zala megye is. A legkedvezőtlenebb értékekkel – a legrosszabbtól a kedvezőbbek felé haladva – Borsod-Abaúj-Zemplén, SzabolcsSzatmár-Bereg, Békés, Baranya és Nógrád megye rendelkezik. 10. táblázat

A kedvezményezett térségek listája

Megye, kistérség

Hátrányos helyzetű, a 2,90-es komplex mutató átlaga alatt

Leghátrányosabb, az ország népességének legfeljebb 15%-a

Leghátrányosabb, komplex programmal, az ország népességének legfeljebb 10%-a

1=igen; 0=nem Baranya Komlói Mohácsi Sásdi Sellyei Siklósi Szigetvári Pécsváradi Szentlőrinci Bács-Kiskun Bácsalmási Kalocsai Kiskőrösi Kiskunhalasi Kiskunmajsai Kunszentmiklósi Jánoshalmai Békés Mezőkovácsházai Orosházai Sarkadi Szarvasi Szeghalomi Békési Borsod-Abaúj-Zemplén Edelényi Encsi Kazincbarcikai Mezőkövesdi Ózdi Sárospataki Sátoraljaújhelyi Szerencsi Szikszói Abaúj–Hegyközi Bodrogközi Mezőcsáti Tokaji Csongrád Csongrádi Hódmezővásárhelyi Kisteleki Makói

1 1 1 1 1 1 1 1

0 0 1 1 0 1 0 0

0 0 1 1 0 1 0 0

1 1 1 1 1 1 1

1 0 0 0 0 0 1

1 0 0 0 0 0 1

1 1 1 1 1 1

1 0 1 0 1 1

1 0 1 0 0 0

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

1 1 0 0 1 1 0 1 1 1 1 1 1

1 1 0 0 1 1 0 1 1 1 1 1 1

1 1 1 1

0 0 1 0

0 0 1 0 (A tábla folytatás a következő oldalon)


Megye, kistérség

Mórahalomi Szentesi Fejér Enyingi Sárbogárdi Abai Hajdú-Bihar Balmazújvárosi Berettyóújfalui Hajdúböszörményi Polgári Püspökladányi Derecske–Létavértesi Hajdúhadházi Heves Hevesi Füzesabonyi Pétervásárai Bélapátfalvai Jász-Nagykun-Szolnok Jászberényi Karcagi Kunszentmártoni Tiszafüredi Törökszentmiklósi Mezőtúri Komárom-Esztergom Kisbéri Nógrád Bátonyterenyei Pásztói Salgótarjáni Szécsényi Pest Szobi Somogy Barcsi Csurgói Kaposvári Lengyeltóti Marcali Nagyatádi Tabi Kadarkúti Szabolcs-Szatmár-Bereg Baktalórántházai Csengeri Fehérgyarmati Kisvárdai Mátészalkai Nagykállói

539

(Folytatás) Leghátrányosabb, komplex programmal az ország népességének legfeljebb 10%-a



1 1

1=igen; 0=nem 1 0

0 0

1 1 1

0 0 0

0 0 0

1 1 1 1 1 1 1

1 1 0 0 1 1 1

0 1 0 0 0 0 0

1 1 1 1

1 0 1 0

1 0 0 0

1 1 1 1 1 1

0 0 1 1 0 0

0 0 0 1 0 0

1

0

0

1 1 1 1

1 0 1 1

1 0 0 0

1

0

0

1 1 1 1 1 1 1 1

1 1 0 1 0 0 1 1

1 1 0 1 0 0 0 1

1 1 1 1 1 1

1 1 1 0 1 0

1 1 1 0 1 0 (A tábla folytatás a következő oldalon)

540


Megye, kistérség

Nyírbátori Tiszavasvári Vásárosnaményi Ibrány–Nagyhalászi Záhonyi Tolna Dombóvári Tamási Vas Őriszentpéteri Vasvári Veszprém Sümegi Zala Letenyei Zalaszentgróti Pacsai Zalakarosi

(Folytatás) Leghátrányosabb, komplex programmal az ország népességének legfeljebb 10%-a



1 1 1 1 1

1=igen; 0=nem 1 1 1 1 0

1 0 1 0 0

1 1

0 1

0 1

1 1

0 0

0 0

1

0

0

1 1 1 1

0 0 0 0

0 0 0 0

IRODALOM Faluvégi Albert (1995): Az elmaradott térségek lehatárolásának módszerei. Statisztikai Szemle, 73. évf. 7. sz. Faluvégi Albert (2004): Kistérségeink helyzete az Európai Unió küszöbén. Területi Statisztika, 2004. 5. sz. Faluvégi Albert (2005): A társadalmi-gazdasági jellemzők területi alakulása az átmenet időszakában, várható hatások – In: A hely és a fej – munkaerőpiac és regionalitás Magyarországon. Szerk: Fazekas Károly, MTA Közgazdaságtudományi Intézet. http://www.econ.core.hu KSH: A leghátrányosabb helyzetű kistérségek, 2003 KSH: Tájékoztató a kiemelten támogatott településekről, 2003 KSH: A kistérségek társadalmi, gazdasági helyzete, 2006 – regionális igazgatóságok, sorozat Országgyűlési határozat és melléklete, az Országos fejlesztéspolitikai koncepció, 2005. december Országgyűlési határozat és melléklete, az Országos területfejlesztési koncepcióról, 2005. december Új Magyarország fejlesztési terv – Magyarország nemzeti fejlesztési referenciakerete, 2007–2013, az Európai Bizottság döntésének dátuma: 2007. május 7. A területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló 67/2007. (VI. 28.) országgyűlési határozat Kulcsszavak: területfejlesztési politika, a területfejlesztési eszközök decentralizálása, kedvezményezett kistérségek besorolásának feltételrendszere, a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása. Resume On the basis of Act XXI 1996 on Regional Development it is the scope of the National Assembly to set legal framework for the classification criteria of favoured areas, grants of subsidies for regional development and principles of decentralization. In accordance with the adopted framework it is the task of the government to determine favoured areas. In this task HCSO regularly takes part. The present paper introduces the latest version of the Parliamentary resolution for regional development and the latest classification of favoured regions. Sources granted to favoured regions, within it for the development of most underprivileged regions, have to be used as differentiated supports. Applications coming from favoured regions, and especially from underprivileged ones, should be given priority to promote close-up of the area.

ELEMZÉSEK DR. PATIK RÉKA

A Bács-Kiskun megyei innovációs rendszer vizsgálata Bács-Kiskun megyét fekvése, gazdasági szerkezete – a szinte már a főváros vonzáskörzetét jelentő északi területei és a Szeged közelségét élvező, a Vajdasággal szerves kapcsolatban lévő déli kistérségei, határoló nagy folyói, mezőgazdasági hagyományai és a régióban is jelentősnek mondható ipara – a területi vizsgálatok érdekes célpontjává teszik. Mára Dél-Alföld megalapozott és átgondolt stratégiát dolgozott ki a jövőre nézve, a 2007–2013-as programozási időszakban a térség az innováció felé fordul – a regionális adottságok által meghatározott kereteken belül. Szeged – és ezáltal Csongrád megye – innovációs szerepköre egyértelműnek tűnik, de alapvető kérdés, vajon rendelkezik-e a régió másik két megyéje olyan innovációs rendszerrel, amely lehetőséget teremt a versenyképesség fokozására? Az Európai Unió egyik fő fejlesztési célja a felújított lisszaboni programban szereplő tudásalapú gazdaság és társadalom kialakítása, amelynek egyik mozgatója az innováció. A 2007–2013 közötti programozási időszakban igen sok közösségi szintű kezdeményezés irányul e cél elérésére, megnyílnak az anyagi források, amelyek lehetőséget teremtenek a gazdasági fejlődés felgyorsítására. Megfigyelhetők-e, s ha igen, milyen mértékben BácsKiskun megyében az innnovációvezérelt gazdaság alapvető jellemzői, amelyek elősegítik a közösségi támogatások megszerzését? Jelen tanulmányomban empirikus vizsgálatokra1 támaszkodva mutatom be BácsKiskun megye innovációt támogató intézményeit és a vállalkozások innovativitását. Kérdőíves felmérésben tárom fel a megye fémmegmunkáló és gépiparának megyei kötődését, beágyazottságát. Célom annak bemutatása és elemzése, hogy a megye innovációs fejlesztéseinek milyen intézményi, kapcsolati háttere van, milyen lehetőségek kínálkoznak Bács-Kiskun megye számára ezen a téren a jövőben. Bevezetés A gazdaságfejlesztés, a versenyképesség fokozására való törekvés fókuszában ma már egyre inkább régiók, nem pedig nemzetgazdaságok állnak. Ennek fő oka, hogy a globálisan versenyző iparágak tartós versenyelőnyei földrajzilag koncentrálódnak, a globális versenyben a lokális térségek „ereje” a meghatározó (Lengyel 2001). A régiók vizsgálata, elemzése a térségi versenyelőnyök megismerése, kiaknázása, növelése érdekében több fogalom, koncepció mentén is megindulhat: a szakirodalom szívesen és gyakran épít a klaszter vagy a regionális innovációs rendszer fogalmára.2 Jelen tanulmányban 1 Az empirikus felmérés a Bács-Kiskun Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány megyei Műszaki Fejlesztési Célelőirányzat támogatásából (MFC/6-2004) megvalósuló projektjének keretében folyt 2004–2005-ben. 2 Nem térek most ki a klaszter és a regionális innovációs rendszer fogalmának elkülönítésére, amit az észak-európai szakirodalom oly erősen hangsúlyoz (Asheim–Coenen 2004).

542

DR. PATIK RÉKA

a regionális innovációs rendszer jelenti a vezérfonalat, amelyet a térség gazdasági szereplői által alkotott hálózat és az ehhez kapcsolódó intézményi keret interaktív együtteseként értelmezünk (Asheim–Coenen 2004, OECD 2001). A rendszer elemeit az innovációt befolyásoló, elősegítő vagy alkalmazó intézmények (kutató-fejlesztő vagy transzferintézmények), vállalkozások, egyéb szervezetek, szabályok, keretfeltételek, akciók és politikák képezik, amelyeknek nemcsak a léte, hanem a köztük lévő kapcsolat erőssége és minősége is jelentőséggel bír (Balogh 2004, Grosz–Rechnitzer 2005). Ezek a kapcsolatok komplex rendszerré szervezik a regionális szereplőket (1. ábra). Ezen belül két alrendszer különíthető el, amely kutatásom szerkezetét is meghatározza. A tudásalkalmazási és -értékesítési alrendszer a vállalkozások innovatív tevékenységeinek és a köztük lévő kapcsolatoknak a felmérésével vizsgálható, míg a tudásteremtési és -terjesztési alrendszer a felsőoktatás és a kutatóhelyek révén térképezhető fel. A két alrendszer nem különül el teljesen egymástól, a köztük létező interakciók léte meghatározó jelentőségű. Egy megyei szintű innovációs rendszer a maga komplexitásában pedig a regionális innovációs stratégiával (RIS) és a nemzeti innovációs rendszerrel (NIR), valamint nemzetközi szervezetekkel, integrációs politikákkal áll kölcsönhatásban. Mindezzel egy olyan gondolatra (ti. az innovációs rendszerekre) alapozok, amely az 1980-as évek elején született, s amelyet mára számos gazdasági szervezet, szerveződés (OECD, EU, UNCTAD) befogadott, elemzési keretként használ (Lundvall–Johnson– Andersen–Dalum 2002). Ezen belül az összefoglaló munkák az 1990-es évek közepére teszik a regionális innovációs rendszer fogalmának megszületését, amelyet mint a tudás gazdaságba vezetésére ható rendszert vizsgálnak. Az Európai Unióban szinte mindegyik régió kidolgozta innovációs stratégiáját, s ilyennel Dél-Alföld is rendelkezik. 1. ábra

A komplex regionális/lokális innovációs rendszerek szereplői Regionális társadalmi-gazdasági és kulturális környezet Tudás alkalmazása és értékesítése alrendszer Vásárlók

Vertikális hálózat

Beszállítók

NIR-szervezetek

Versenyzők

NIR-eszközök

Vállalatok Kapcsolódók

Horizontális hálózat

Tudás, erőforrás és humántőke-folyamatok és interakciók

Politika

Egyéb RIS

Tudásteremtési és -terjesztési alrendszer Technológiát közvetítő szem élyek

Munkaerő-piaci közvetítő intézm ények

Nemzetközi szervezetek

Kutatói közintézmények

Oktatási intézmények

Az EU politikáinak eszközei

Forrás: Lengyel (2006) szerkesztése Tödtling–Trippl (2005) alapján.

A BÁCS-KISKUN MEGYEI INNOVÁCIÓS RENDSZER VIZSGÁLATA

543

Felvetődik a kérdés, hogy az innovációs rendszerek hatékonyan működ(het)nek-e regionális szinten is? Lundvall (Cook–Memedovic 2003) szerint a nemzeti szint és a nemzetközi együttműködés képes igazán hatékonyan támogatni az innovációt. A regionális innovációs rendszerek és stratégiák a nemzeti innovációs rendszer gyengesége esetén kaphatnak hangsúlyt. Egyes szerzők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy „a megfelelő innovatív környezet kialakítása és az újonnan alakult technológiaorientált vállalkozások beágyazása a helyi (regionális) tényezőktől és elkötelezettségtől függ” (Buzás– Kállay–Lengyel 2003, 177. o.), bármilyen hatékony is legyen a nemzeti rendszer. Kevésbé fejlett országokban az innovációt és így az innovációs rendszereket is érdemes sokkal tágabban, a mindennapi tevékenységek szintjén értelmezni, hiszen itt kisebb valószínűséggel működnek kifinomult, fejlett rendszerek (Lundvall–Johnson–Andersen– Dalum 2002). A tág megközelítés szükségessé teheti a szociálpolitika, a munkaerőpiac, a környezetvédelem, a tudomány- és technológiapolitika vizsgálatának bevonását is. Mindezek Bács-Kiskun megye esetében igencsak releváns kérdések: érdemes-e az innovációs rendszert regionálisnál is alacsonyabb szinten, megyei viszonylatban vizsgálni, illetve hogyan ragadható meg az innováció az ország egy versenyképességi rangsorban nem túl előkelő helyet elfoglaló megyéjében? Tanulmányomban egy rövid ismertető rész után három összefüggő empirikus kutatás eredményeit mutatom be. Az első kérdőíves felmérés a megye oktató- és kutatóhelyeire, a második a vállalkozások innovativitására, a harmadik pedig a fémmegmunkáló és gépipari vállalkozások gazdasági kapcsolataira irányult. Bács-Kiskun megye gazdasága és intézményrendszere Úgyszólván nyilvánvaló, hogy a nemzeti innovációs rendszer elemei Magyarországon területileg egyenlőtlenül fejlettek (Lippényi et al. 2004). Kiemelkedő szereppel bírnak a főváros mellett az egyetemi városok, fejlesztési pólusok (Fejlesztési Pólusok… 2006) és a külföldi befektetések célpontját jelentő északnyugati országrész. Bács-Kiskun megye számára ez nem teremt előnyös helyzetet, bár a megyék K+F-potenciál szerinti rangsorában 1995 és 2001 között jelentősen előrelépett (Lados 2005). Jelenleg gyenge gazdasággal és mérsékelt K+F-tevékenységgel írható le. A megye nemcsak ebből a szempontból szenved hátrányt. Lemaradására utalhatnak az egy foglalkoztatottra jutó GDP országos átlag alatti értékének (akár a hatékonyságra, akár a foglalkoztatottsági szintre vezetjük is vissza), az iskolai végzettségnek és a korösszetételnek az összefüggései (Lengyel 2003). A gazdasági-társadalmi mutatók mellett Bács-Kiskun megye kutatás-fejlesztésre vonatkozó adatait is érdemes megnézni. A kutató-fejlesztők, tudományos fokozattal rendelkezők 10 000 foglalkoztatottra jutó száma a GDP-vel és a beruházásokkal arányos K+Fráfordítások tekintetében jelentősen elmarad a regionális és az országos átlagtól. A dinamikus és statikus versenyképesség szempontjából átlagos vagy alacsony értékekkel illeszkedik az ország déli, délkeleti sávjába (Lengyel 2003, Lengyel–Lukovics 2006). A megyeszékhely, Kecskemét úgynevezett második vonalbeli innovációs központnak tekinthető (Nárai 2005), amit kiugró innovációs adottságainak, mérsékelt humán potenciáljának, valamint fejlett gazdasági jellemzőinek és a külföldi tőke bőséges jelenlétének köszönhet (Rechnitzer 2005).

544

DR. PATIK RÉKA

Felsőoktatás és kutatóhelyek A regionális innováció keretét a menedzsment- és innovációs tanácsadás, a technológiatranszfer, az alap- és alkalmazott kutatás, az oktatás és képzés, az innováció finanszírozása és a regionális gazdaságfejlesztés intézményei jelentik (Dőry). Az intézményrendszer felmérésére a regionális innovációs stratégia helyzetelemzésének elkészítésekor (DARFT 2004), illetve a most kezdődő programozási időszakra vonatkozó regionális operatív programban (DARFT 2006) került sor. A következőkben röviden az oktatástkutatást mint a tudásbázist közvetlenül formáló intézményi elemet vizsgálom, bemutatva az első kérdőívezés eredményeit. 1. táblázat

Felsőoktatási intézmények, kutatóhelyek és szabadalmak Bács-Kiskun megyében Kistérség

Bácsalmási Bajai Jánoshalmai Kalocsai Kecskeméti Kiskőrösi Kiskunfélegyházai Kiskunhalasi Kiskunmajsai Kunszentmiklósi Összesen

A felsőoktatási Az érvényes intézmények karaiszabadalmak száma, nak, egységeinek 2007. január 1. száma

A kutatóhelyek száma

Lakónépesség, 2004. január 1., fő

0 5 2 13 90 13 6 17 1 9

0 2 0 1 5 0 0 0 0 0

0 1 0 1 4 0 0 1 0 0

18 354 76 545 17 412 55 713 168 091 58 487 50 729 37 004 27 068 32 181

156

8

7

541 584

A felsőoktatási intézményekre és a megyei kutatóhelyekre irányuló felmérés gyenge (50% körüli) válaszadási aránya arra enged következtetni, hogy a megye több mint egy tucat3 kutatóhelyének és felsőoktatási intézményének csak mintegy fele tartja magát az innováció terén jelentőséggel bíró szereplőnek. A kutatóhelyek és felsőoktatási intézmények jelenléte kistérségi szinten erősen korrelál a szabadalmak számával (1. táblázat). A szabadalmak számbavételekor a szabadalom tulajdonosának, jogosultjának vagy a feltalálónak a települési hovatartozását vettem figyelembe a Magyar Szabadalmi Hivatal4 adatbázisa alapján. Ezzel az innovatív magatartás, innovációs hajlam jelenlétét kívánom alátámasztani, amely megyeszerte igen jelentős (habár Csongrád megyével összevetve egyedül Szeged több szabadalommal bír, mint egész Bács-Kiskun). Az innovativitásra utal az érvénytelen (lejárt oltalmi idejű, 3 A Kecskeméti Főiskola három kara, az Eötvös József Főiskola két fakultása, a Tomori Pál Főiskola, a Gábor Dénes Főiskola egy tagozata, a KRE–SZTE ÁJTK kecskeméti közös jogászképzése, az FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, a Zöldségtermesztési Kutatóintézet, az MH Kecskeméti Repülőkórház Repülőorvosi Kutató Osztálya, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Csillagvizsgáló Intézete, az MTA RKK ATI, a kalocsai Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Kht., valamint a kiskunhalasi Kiskun Kereskedelmi és Nemesítő Kft. 4 www.hpo.hu


545

díjfizetés hiányában érvénytelenített stb.) szabadalmak területi megoszlása is. Mindkettő igen erősen korrelál a kistérségek, illetve települések lakónépességével. A vizsgált intézmények nagy részének van kapcsolata a megye gazdaságával (kutatási megbízások), ám tevékenységük nagy részét a saját működésük érdekében végzett kutatások teszik ki. A gazdasági szférába áramló tudás mennyisége azonban mindezek ellenére csekély, nemcsak a megyében, hanem országosan is. Ennek okát korántsem kizárólag a kínálati oldal hiányosságai okozzák, hozzájárulnak a keresleti oldal elégtelenségei is (Papanek 2003a, b), legyen szó akár az MTA-hoz tartozó, akár egyetemi, vállalati, kormányzat által finanszírozott vagy non-profit kutatásról (Dévai 2003). A vállalkozások innovativitása A nemzetközi szakmai körökben született ajánlásokat is beépítő hazai innovációs rendszereket vizsgáló módszertan (Borsi 2001) döntően a nemzeti szintre koncentrál. Módszertani eszköztárát szabadalmi adatok vizsgálatai, kérdőívek és esettanulmányok képezik. A Bács-Kiskun Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány felmérése kérdőíveken alapszik, célja a megye gazdaságának innováció szempontjából történő vizsgálata, amely 2005 januárjától folyamatosan zajlott. A kérdőívek a gazdasági szervezeteket jellemző adatokon (főtevékenység, telephely, alkalmazottak száma stb.) túl az innovációra utaló vonások (önálló K+F-tevékenység, rendszeres kapcsolat kutatóhellyel, iparjogvédelmi oltalom birtoklása) mellett az innovatív jövőbeli tervek (technológiafejlesztés, -vásárlás, új piac, termék, nyersanyag, szervezetfejlesztés, képzés) felmérésére irányultak. Ebből is látható, hogy a középpontban az innovációnak egy tág, a technológiai innovációnál bővebb értelmezése áll. Úgy tekintek az innovációra, mint ami „mélyrehatóan és sokrétűen ágyazódik be a megfelelő (szakági) ellátási láncolatba” (Nikodémus 2004, 3. o.). 2. táblázat

A Cramer-féle asszociációs együttható Bács-Kiskun megyében Az innováció típusa Saját K+F-tevékenység Kapcsolat kutatóintézettel Iparjogvédelmi oltalom Új technológia vásárlása Új technológia fejlesztése Új piacon való megjelenés Új termék, szolgáltatás bevezetése Szervezetfejlesztés Új nyersanyag alkalmazása Képzés

Az alkalmazottak száma

Főtevékenység

Település

0,25 0,22 0,28 0,94 0,13 0,17 0,24 0,21 0,16 0,17

0,48 0,41 0,50 0,61 0,54 0,47 0,54 0,50 0,41 0,39

0,52 0,58 0,46 0,51 0,56 0,54 0,47 0,41 0,52 0,49

A kérdőíveket a Bács-Kiskun Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány rendezvényein részt vevő, tanácsadási munkáját igénylő gazdasági szervezetek önállóan töltötték ki. A begyűjtött kérdőívek közül 101 darab adott információt olyan gazdasági szervezetről, amelyet működése, telephelye Bács-Kiskun megyéhez köt. Elhelyezkedés szempontjából

546

DR. PATIK RÉKA

a minta nem reprezentatív. A gazdasági szervezetek típusát tekintve túlreprezentálja a kft-ket, alulreprezentálja az egyéni vállalkozásokat, a többi működési formát a valóságnak megfelelő arányban mutatja. A gazdasági tevékenységek jellegét a kérdőíven megadott főtevékenység alapján, ágazati szinten elemeztem. A minta a feldolgozóipart felülreprezentálja, a valós arányhoz képest visszaszorítva az egyéb közösségi és személyi szolgáltatásokat. A mintában ugyancsak túlreprezentáltak a 10 főnél nagyobb vállalkozások. Talán nem számít merész feltételezésnek, hogy a feldolgozóipar, a 20 főnél többet alkalmazó szervezetek „túlzott” jelenléte a mintában az innováció szempontjából valóban releváns szervezetekre irányítja a figyelmet (lásd Papanek 2003a összefoglaló táblázatait, melyek elkészítésénél a 20, illetve 50 fős határt használják a minta almintákra bontására, illetve a vizsgált intervallum alsó korlátjának megadására, jelezve, hogy az ezen pontoknál való elválasztás bír jelentőséggel). A kérdőív dominánsan minőségi ismérveket használ (az alkalmazottak számára vonatkozó információk tulajdonképpen a mikro-, kis- és középvállalkozások, nagyvállalatok kategóriáinak mint minőségi ismérvértékeknek az azonosítására szolgálnak). Annak eldöntésére, hogy a vállalkozások mely tulajdonságai hatnak meghatározóan az innovációval összefüggésbe hozott jellemzőkre, a Cramer-féle asszociációs együtthatót vizsgáltam (2. táblázat). A kapott értékek nem mutatnak ki jelentős, jellegzetes szegmenseket a megye gazdaságában innovációs szempontból. Az egyetlen igazán kiugró, 0,94-es érték azt jelzi, hogy a vizsgált kisvállalkozások mintegy háromnegyede nemleges választ adott a jövőbeli technológiavásárlást firtató kérdésre. Következtetések Bács-Kiskun megye félperiferikus, másképpen neofordista térségnek tekinthető (Lengyel 2003). Az empirikus felmérésből is kiderül, hogy ennek megfelelően, illetve emellett nem rendelkezik fejlett innovációs rendszerrel. Ebből következően a fejlesztés (centralizált) módjának legmegfelelőbb módja a kínálatorientált stratégia. A kisvállalkozás- és középvállalkozás-fejlesztés, az intézményi és társadalmi tőke, a kívülről jövő befektetések, valamint az infrastruktúra és humán tőke terén a megye programja, az önkormányzatok tevékenységei ennek megfelelő irányt vettek az utóbbi időben. A kutatás-fejlesztés és az innováció a jelenleg érvényes programozási dokumentumokban kiemelkedik ezen tényezők közül. Itt viszont erősen keverednek a kormányzati, megyei, esetleg önkormányzati feladatok. A kormányzati támogatásból folyó alapkutatások mellett szükség van helyi kutatási infrastruktúra-fejlesztésre is, illetve regionálisan meghatározott irányokra, akár regionális kutatási és technológiapolitikára is (Török–Papanek 2004). Mára ezek is adottak, főként a Pólus program regionális kivetülése révén (Szeged Pólus Szakértői Munkacsoport 2006, Magyar Köztársaság Kormánya, 2006). A fejlődéshez, a statikus és dinamikus versenyképesség javításához a különböző térségi szinteket irányító szervezeteknek aktív szerepet kell vállalniuk. Itt természetesen felmerül a régió és a megye mozgástere mind finanszírozási, mind szabályozási, végrehajtási téren. Mindemellett úgy vélem, a megye rendelkezik a szükséges lépések megtételéhez szükséges erőforrásokkal. A fejlesztés útját célszerű lehet a kutatóhelyek (beleértve a felsőoktatást is) kutatási területeihez igazítani, így a gépgyártásra, műanyagiparra, korszerű mezőgazdasági terme-


547

lésre koncentrálni. Ezeken a területeken a kutatási eredményeken kívül a gazdasági szereplők kritikus tömege is jelen van. A kínálatorientált stratégia hozzájárulhat az infrastruktúra és intézményi környezet további fejlesztéséhez, finomításához, az említett ágazatok kulcsszereplőinek megyébe vonzásához. Az innovációs rendszer elengedhetetlen „adaléka” azonban az ily módon már jelen lévő szereplők közti kapcsolatok kiépítése, a szereplők térségbe ágyazása. A harmadik kérdőíves felmérés, melyre tanulmányom támaszkodik, éppen ez utóbbi vonást vizsgálja. Ez igen kritikus pont, az együttműködési készség fejlesztése a megye gazdaságfejlesztésben részt vevő szervezetei számára komoly kihívást jelent. A megye gépgyártása – megyei kötődés? Bács-Kiskun megye vállalkozásfejlesztésében a gépipar előkelő helyet foglal el, és a megye kutatási háttere is (részben) ebbe az irányba mutat. Az 1998-as beszállítói célprogram kezdett el ezzel az ágazattal foglalkozni, kérdőívekkel mérték fel a gépipari cégek tevékenységét, kapcsolatait. Ezen kérdőívek eredményeire támaszkodva 2005 során ugyanezt a vállalkozói kört kerestem fel, valamint a megye legnagyobb adózóinak listájával és – a kérdőívek egy második körében – a korábban partnerként megjelölt megyei vállalkozásokkal bővítettem ezt ki. A kérdőíveket 1998-ban 64 vállalkozás töltötte ki. A kitöltés kérdezőbiztos útján történt. Azóta a 64 cégből 8 megszűnt vagy felszámolás alatt van. 2005-ben a kérdőívek postán jutottak el a vállalkozásokhoz, majd telefonon kértem fel a címzetteket a kitöltésre, illetve mielőbbi visszaküldésre. A válaszadási arány a mintegy 120 megkeresett vállalkozás esetén nagyon alacsony volt, a 2005-ös elemzés csak 37 kérdőív alapján folyhatott. Ebből a 37-ből csupán 13 válaszadó volt része az 1998-as vállalkozói listának is, a többi a korábban megjelölt beszállítók vagy a megye legnagyobb adózói révén kibővített címlistán szerepelt. Az 1998-as és a 2005-ös kérdések közös pontja a 3 legnagyobb vevőre és a 3 legnagyobb beszállítóra vonatkozó kérdéscsoport. Ezt a különböző térségi szinteken működtetett gazdasági kapcsolatokra, a kapcsolattartás módjára stb. vonatkozó kérdések egészítették ki 2005-ben. 1998-ban a 64 válaszadó mintegy 89%-a kis- és középvállalkozásnak minősíthető az alkalmazottak száma alapján. 29 településről érkeztek kérdőívek, a legtöbb – körülbelül 70% – a Kalocsai, a Kecskeméti, a Kiskőrösi és a Bajai kistérségből. A Bácsalmási kistérség egyáltalán nem jelent meg a mintában. A megkérdezettek 83%-a a gépgyártáshoz kötődő főtevékenységet folytatott. Az áttekinthetőség érdekében az eredményeket gráfok segítségével ábrázoltam. Az áttekinthetőség kapcsán a kérdőíveken megjelenő gazdasági szereplők egy-egy gráfpontként való megjelenítéséről hamar kiderült, hogy nem célravezető megoldás. A válaszadók és a megjelölt vevők, illetve beszállítók telephelye alapján csoportosítottam ezután a válaszokat – első áttekintésben településenként, majd Bács-Kiskun megyén belül kistérségenként, megyén kívül régiónként. A megkérdezett vállalkozások 1998-ban 126 vevőkapcsolatot jelöltek meg összesen. (Megkérdezettenként maximum hármat.) Ebből 31 vevőkapcsolat budapesti partnert jelölt, Németország és Kecskemét tűnt még ki a mezőnyből, 14, illetve 10 vevőkapcsolattal. A megyei településekhez összesen 27 vevőkapcsolat kötődött. A 118 beszállítói kapcsolatból 42 budapesti beszállítót jelzett,

548

DR. PATIK RÉKA

emellett Dunaújváros emelkedett ki, főként a fémipari vállalkozások jóvoltából. A megye csak 12 beszállítókapcsolattal járult hozzá a teljes képhez. A kapcsolatok mögötti tranzakciók volumene nem jelenik meg a gráfokon, csak igen áttételesen, hiszen minden válaszadó a három legnagyobb vevőjét és beszállítóját jelölte meg. A válaszok feldolgozásakor azonban csak a kapcsolat létét vettem figyelembe, a megadott sorrend vagy százalékos értékek alapján nem súlyoztam. Megállapítható, hogy a kistérségen belüli kapcsolatok elsősorban a Bajai, a Kalocsai és a Kecskeméti kistérségnél jelentősek, a kistérségek közti megyei kapcsolatok középpontjában pedig a Kecskeméti kistérség állt, a kistérségek közti gazdasági kapcsolatok máskülönben elenyészők. A régió többi részéhez való kötődés nagyon gyenge. A legnagyobb vevőkhöz és beszállítókhoz kötődő kapcsolatok a közép-magyarországi régió (Budapest) és a külföld felé kötelezik el a válaszadókat (2. ábra). 2. ábra

A legnagyobb vevőkhöz és beszállítókhoz kötődő kapcsolatok elrendeződése a földrajzi térben Bács-Kiskun megye gépgyártásában 1998-ban

A 2. ábra gráfján csak a legalább 2 vevőkapcsolatot és/vagy beszállítói kapcsolatot takaró nyilakat tüntettem fel, illetve azokat, melyek a kistérség szempontjából legalább a vevő- vagy beszállító-kapcsolatok 9%-át képviselik (ezeket a feltételeket a válaszok alapján készített mátrix sajátosságai, valamint a finn gyakorlatban használt gráfok tapasztalatai alakították). 2005-ben már csak 37 kérdőív képezte az elemzés alapját. A megkeresések ellenére a Bajai és a Bácsalmási kistérségből nem érkeztek válaszok, a válaszadók mintegy 70%-át pedig a Kecskeméti, a Kalocsai és a Kiskőrösi kistérségek tették ki. Az 1998-as vizsgálathoz képest több változás is felmerült itt, amellett, hogy a kérdőív központi kérdése továbbra is a három legnagyobb, legjelentősebb vevő és beszállító meg-


549

jelölése. Ilyen eltérés a megye 50 legnagyobb adózójának bevonása a megkérdezettek közé, valamint azon megyei vállalkozásoké, melyek korábbi kérdőíveken vevőként vagy beszállítóként megjelentek. Ennek eredményeként a válaszadók közt némiképp csökkent a kis- és középvállalkozások aránya (78%-ra), a főtevékenység alapján pedig a gépgyártás már csak a válaszadók alig felét érintette közvetlenül. Ismert még, hogy a megkérdezett vállalkozásokból mindössze hat nincs 100%-ban hazai magántulajdonban, 95%-uk pedig 2001 előtti alapítású. 3. ábra

A legnagyobb vevőkhöz és beszállítókhoz kötődő kapcsolatok elrendeződése a földrajzi térben Bács-Kiskun megye gépgyártásában 2005-ben

A kérdőíveken feltüntetett 96 vevőkapcsolatból 23 kötődött Budapesthez, 13 Németországhoz, 12 Kecskeméthez. A megye 20 vevőkapcsolatot tud felmutatni határain belül, ezek Bajához, Kecskeméthez, Kiskunhalashoz, Kiskunmajsához és Lakitelekhez kötődnek. A 120 beszállítói kapcsolatból 28 tudható be budapesti beszállítóknak, a fővárost a rangsorban Kecskemét követi, majd holtversenyben Dunaújváros, Németország és Szeged. A megyei települések 27 beszállítói kapcsolatot biztosítanak. A Bács-Kiskun megyei kistérségeken belüli kapcsolatok főként a kecskeméti kistérség esetén jelentősek, megyei viszonylatban gyengébbek, mint korábban. A kistérségek közti kapcsolatok 3 csomópontjának tűnik a Bajai, a Kecskeméti és a Kiskunhalasi kistérség, óvatos következtetéseket levonva itt mintha a kapcsolatok gazdagodása mutatkozna. A megye északnyugati kistérségeinél Közép-Dunántúl szerepe megerősödött, mindent egybevetve Közép-Magyarország és a külföld dominanciája változatlan maradt (3. ábra).

550

DR. PATIK RÉKA 4. ábra

A telephely és vonzáskörzetének részesedése a 2004-es beszerzések értékéből az egyes Bács-Kiskun megyei kistérségekben (%)

A kérdőíven válasz érkezett arra is, hogy a válaszadó telephelyének vonzáskörzete, a megye többi része, illetve a régió másik két megyéje mekkora részt képvisel a 2004-es beszerzésben és értékesítésben. A válaszok alapján kistérségi átlagokat számolva kiderült, hogy bármilyen közel vagy távol vizsgálódunk is a telephelytől a régión belül, az átlagos részesedések a beszerzésből vagy az értékesítésből nem haladják meg a 25%-ot. Ehhez képest kiugró értékeket mutat néhány olyan kistérség, ahonnan igen kevés kérdőív érkezett vissza, ezek torzítják ilyen szempontból a mintát. A telephelyhez és vonzáskörzetéhez értékesítés és beszerzés szempontjából leginkább a Kecskeméti, a Kalocsai és a Kiskunhalasi kistérség kötődött (4. és 5. ábra). A vállalkozások a telephelynek otthont adó településről és vonzáskörzetéből leginkább üzletviteli, informatikai és finanszírozási szolgáltatásokat vettek igénybe, valamint számos válaszadónál megjelent ebben a földrajzi térben az értékesítés, az alkatrészvásárlás, az alap- és nyersanyagvásárlás. A megyén belüli, nagyobb földrajzi teret érintő kapcsolatok jellegét már sokkal inkább ezen utóbbiak, vagyis az inputok megvásárlása, valamint a gép- és berendezésvásárlás határozza meg. Hasonló a kép a megyén kívüli gazdasági kapcsolatok esetében is. Érdekes, hogy a közös beszerzés, a K+F-tevékenység és a marketing sokkal nagyobb arányban jelent meg a telephelynek otthont adó településtől és vonzáskörzetétől távolabb elhelyezkedő partnerekkel összefüggésben, miközben azt várnánk, hogy az ilyen stratégiai tevékenységek koordinálása zökkenőmentesebb és biztonságosabb földrajzilag közel működő partnerek esetén.


551 5. ábra

A telephelynek és vonzáskörzetének részesedése a 2004-es értékesítésből (nettó árbevétel alapján) az egyes Bács-Kiskun megyei kistérségekben (%)

Ennek megfelelő a kapcsolattartás kérdőíven megjelenő módja is. Nem a személyes kapcsolattartás, a személyes kontaktus a meghatározó a válaszok alapján, ami a napi kapcsolatot lehetővé tevő földrajzi közelség mellett működhetne, hanem a telefon és az email. Bács-Kiskun megye gépiparában mindezek alapján továbbra is a megyén kívüli irányultság a tipikus hozzáállás. A fővároshoz, illetve más régiókhoz, valamint a külföldi partnerekhez fűződő kapcsolatok sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak a megyei szereplők számára, mint a megyén vagy akár a dél-alföldi régión belüliek. Különös ez a kifelé fordulás, bár 1998 óta mintha kezdene gyógyulni a megyei szereplők „távollátása”, és ma már jobban észreveszik a hozzájuk közelebb működő potenciális partnereket is. Összegzés A megye innovációs rendszerének vizsgálatakor választ kerestem arra a kérdésre, hogy jelen vannak-e a rendszer működéséhez szükséges releváns szereplők, illetve arra, hogy milyen kapcsolat van köztük, rendszerré szerveződnek-e. Az oktató- és kutatóintézmények vizsgálatából, valamint a megyei vállalkozások innovációra való hajlamának felméréséből véleményem szerint levonható az a következtetés, hogy jelen vannak azon adottságok a megyében, amelyek szükségesek az innovációra alapozott fejlődéshez. Annak ellenére, hogy a szakirodalom gyakran kiemeli a külföldi tőkebefektetések szerepét az új technológiák és kutatási eredmények terjedésében, az

552

DR. PATIK RÉKA

érvényes és érvénytelen szabadalmak száma a megyében erősebben korrelál az innovációs intézményrendszer elemeinek számával, mint a külföldi tőke jelenlétével, vagy akár az exporttal.5 Az új eredmények létrejötte tehát nem annyira a megye külső/külföldi kapcsolataival, sokkal inkább belső erőforrásaival függ össze (bár a megállapítás finomítása további kutatásokat tenne szükségessé). Az innovációs rendszer jelen lévő elemeinek erősségeit tompítja a köztük lévő gyenge kapcsolat. Maga a megyei szint nem zárja ki az innovációs rendszer működésének lehetőségét, a szükséges szereplők a térségben fellelhetők. Az intézmények felméréséből viszont fény derült az oktatás–kutatás és a gazdasági szektor közti szakadékra, a vállalkozások megyei kötődésének gyengeségét pedig a gráfok illusztrálják. A rendszerbe szerveződés hiánya egyrészt komoly probléma, amely kioltja az endogén erőforrásnak tekinthető innovatív megyei „szereplőhalmazban” rejlő előnyöket, másrészt nem megyei sajátosság. Az ország félperiferikus térségei nagyrészt hasonló problémákkal küzdenek. A vállalkozások közti kapcsolat hiánya, a térségi kohézió gyengesége a jelenleg érvényben lévő programozási dokumentumoknak is homlokterébe került. Olyan problémák ezek, amelyek orvoslása a növekedés és versenyképesség fokozása felé mozdíthatja a gazdaságot. A vállalkozói kultúra együttműködésre hangolása, a helyi értékek elismerése és elismertetése azonban hosszú távú feladat. Nem máról holnapra várható, hogy a BácsKiskun megyei szereplők, akik most úgyszólván egymásról nem tudva, egymásnak hátat fordítva végzik gazdasági, oktató- vagy éppen kutatótevékenységüket, vállvetve, majd pedig egymás felé fordulva komplex rendszerbe szerveződjenek. Érdekes kérdés, hogy a többirányú térbeli kötődéssel bíró megye innovációs rendszere egységes megyei kötődéssel, esetleg megyei meghatározottság nélkül a regionális innovációs rendszer részeként jön létre, vagy szétszabdalva, regionális és régión kívüli kapcsolatokból egyaránt építkezik majd. A jelenlegi helyzet alapján Bács-Kiskun megyében csak látens innovációs rendszerről beszélhetünk. IRODALOM Asheim, B. T. – Coenen, L. (2004): The role of regional innovation systems in a globalising economy: comparing knowledge bases and institutional frameworks of Nordic clusters. DRUID Summer Conference 2004 on Industrial Dynamics, Innovation and Development. Elsinore, Denmark, June 14–16 2004 Balogh Tamás (2004): A magyarországi innováció helyzete az új Európában. Európai Tükör 2., május Borsi Balázs (2001): Studying the diffusion of modern technologies in Hungary. Periodica Polytechnica Ser. Soc. Man. Sci., 1 Buzás Norbert – Kállay László – Lengyel Imre (2003): Kis- és középvállalkozások a változó gazdaságban. JATEPress, Szeged Cook, P. – Memedovic, O. (2003): Strategies for regional innovation systems: learning transfer and applications. UNIDO, Vienna DARFT (2004): A Dél-Alföldi Régió Innovációs Stratégiája. DARFT, Szeged DARFT (2006): Dél-alföldi Régió Operatív Programja 2007–2013. http://www.del-alfold.hu/public/ headings.php?heading_id=183&lang=hu&darft_sid=be311370d973c13383b7814a20c35758 Dévai Katalin (2003): Benchmarking RTD organisations in Hungary: the lessons learned in the RECORD quantitative survey. In Borsi Balázs – Papanek Gábor – Papaioannou, T. (eds.): Towards the practice of benchmarking RTD organisations in the accession states. Budapest University of Technology and Economics, Budapest 5 Ezen háttérszámításokhoz Lengyel–Lukovics (2006) adatait használtam fel.


553

Dőry Tibor (év nélkül): The role of innovation strategies in regional development from the accession countries’ point of view http://ipts.jrc.cec.eu.int/pages/iptsreport/vol66/english/REG1E666.html. Fejlesztési Pólusok… (2006): Fejlesztési pólusok stratégiai tervezésének módszertani kézikönyve. kiadó nélkül, Szeged–Pécs. Grosz András – Rechnitzer János (2005): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA RKK, Pécs–Győr Lados Mihály (2005): A kutatás-fejlesztés. In: Grosz András – Rechnitzer János (szerk.): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA RKK, Pécs–Győr Lengyel Imre (2001): Iparági és regionális klaszterek. Tipizálásuk, térbeliségük és fejlesztésük főbb kérdései. Vezetéstudomány, 10. Lengyel Imre (2003): Verseny és területi fejlődés: térségek versenyképessége Magyarországon. JATEPress, Szeged Lengyel Imre (2006): Egyetemek lehetőségei a fejlesztési pólusokban. Kézirat, SZTE GTK Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézet, Szeged Lengyel Imre – Lukovics Miklós (2006): A Dél-alföldi Régió megyéi és kistérségei versenyképességének főbb jellemzői. Gazdasági hatások területi értékelési módszertana (zárójelentés). Melléklet 2. Délalföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht., Szeged Lippényi Tivadar et al. (2004): A regionális innovációs rendszer kialakítása. NKTH, Budapest Lundvall, B. – Johnson, B. – Andersen, E.S. – Dalum, B. (2002): National systems of production, innovation and competence building. Research Policy, 31 Magyar Köztársaság Kormánya (2006): Új Magyarország Fejlesztési Terv 2007–2013. Foglalkoztatás és növekedés. http://www.nfu.gov.hu/?r=&v=&l=&d=&mf=&p=umfttartalom Nárai Márta (2005): A megyei jogú városok innovációs potenciálja. In: Grosz András – Rechnitzer János (szerk.): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA RKK, Pécs–Győr Nikodémus Antal (2004): A technológia-intenzív kis- és középvállalkozások innováció-ösztönzése. Egy lépés a tudásalapú gazdaság felé. Üzleti innovációs modellek az egyetem–vállalat kapcsolatrendszerében, 2004. december 7. GKM–MTESZ, Budapest OECD (2001): Innovative clusters. Drivers of national innovation systems. OECD, Paris Papanek Gábor (2003a): Corporate demand for R&D in Hungary. In Borsi Balázs – Papanek Gábor – Papaioannou, T. (eds.): Towards the practice of benchmarking RTD organisations in the accession states. Budapest University of Technology and Economics, Budapest Papanek Gábor (2003b): Az „európai paradoxon” a magyar K+F-szférában. Fejlesztés és Finanszírozás, 4. Rechnitzer János (2005): A magyar városhálózat innovációs potenciálja. In: Grosz András – Rechnitzer János (szerk.): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA RKK, Pécs–Győr Szeged Pólus Szakértői Munkacsoport (2006): Szeged Biopolisz Fejlesztési Pólus Program. Szeged Pólus Fejlesztési Kht. Tödtling, F. – Trippl, M. (2005): One size fits all? Towards a differentiated regional innovation policy approach. Research Policy, 34. Török Ádám – Papanek Gábor (2004): Az EU-tagországok innováció- és KKV-politikájának kapcsolódása. GKM, Budapest Kulcsszavak: innovációs rendszer, megyei és kistérségi szint, kutatóhelyek, kis- és középvállalkozások, együttműködés. Resume The geographic position of Bács-Kiskun county makes it an exciting area to study. Moreover, the Southern Great Plain Region’s launching of the next programming period of 2007–2013 shows the commitment towards development and innovation, showing the way for the county, too. My attention has been drawn to innovation systems, which may provide the basis for the regional development. Let’s see, whether the county owns an innovation system, which enables her to be more competitive in the future. In this paper I give an overview of the county’s economy based on empirical research carried out by the Bács-Kiskun County Foundation for Enterprise Promotion, Kecskemét.

BRANDMÜLLER TEODÓRA – FALUVÉGI ALBERT

A versenyképesség mérése a városstatisztikai adatgyűjtés (Urban Audit) alapján Európa nagyvárosaiban, valamint Magyarország és a szomszédos országok megfigyelt városaiban* A globalizációs folyamatok hatására a gyorsan változó társadalmi és gazdasági áramlatok igen nagy elmozdulást jelentettek az európai városok rendszerében is, különösen a nagyvárosok és környékük esetében. Az új városi problémák kezelése számos kérdést vetett fel az európai politikusok számára. E kérdések kezelése új válaszokat igényelt a fejlesztéspolitikától, megfogalmazásukhoz pedig nemzetközileg összehasonlítható városi statisztikára volt és van szükség. Az Európai területfejlesztési perspektívában, vagyis az unió területfejlesztési politikájában a 2000−2006 közötti időszakra megfogalmazott prioritások kiemelték a városok meghatározó szerepét a régiók fejlődésében. A problémás városi térségek megjelentek a strukturális alapok célterületei között, s kialakult a támogatható városok, városrészek meghatározásának kritériumrendszere is. A városok szerepének felértékelődése új feladatot jelentett az Eurostat számára. A módszertanilag helyes, összehasonlítható városi indikátorok meghatározásának és adatbázisba foglalásának megalapozásához 1999 júniusában döntöttek az európai városstatisztikai adatgyűjtés elindításáról, a programot angolul Urban Auditnak nevezve el.1 2006-ra a városstatisztikai adatgyűjtés adatbázisában 333 gyűjtött változó és több mint 260 származtatott indikátor állt rendelkezésre. A referenciaévek 1990, 1996 és 2001 voltak. Az információk négy területi egységre vonatkoztak: a közigazgatási város, a városias zóna, a kiterjedt agglomeráció és a városrészek. A vizsgált városok száma az EU-15-ökből 189, a 12 új tagországból 69 és Törökországból 26 volt. A városstatisztikai adatgyűjtés vizsgált témakörei: 1. demográfia; 2. szociális jellemzők; 3. gazdasági jellemzők; 4. a lakosság közéleti aktivitása; 5. képzés, továbbképzés, oktatás; 6. környezet; * A Magyar Regionális Tudományi Társaság IV. vándorgyűlésén és az MST Területi Statisztikai Szakosztályának konferenciáján – 2006. október 26–27-én – elhangzott előadás szerkesztett változata. 1 Ideje, hogy a magyar statisztikai szaknyelv megállapodjon a megfelelő magyar kifejezés használatában. A precízebb, de összetett szavakból álló kifejezés szinonimájaként a városstatisztika és a városvizsgálat szavakat is használni fogjuk. Az angol eredetit (Urban Audit), amelyet sokan nem is angolosan ejtenek, azonosításul természetesen megadjuk: egyszer a cikk elején.

A VERSENYKÉPESSÉG MÉRÉSE A VÁROSSTATISZTIKAI ADATGYŰJTÉS ALAPJÁN

555

7. utazás, közlekedés; 8. információs társadalom; 9. kultúra, szabadidő eltöltése. A versenyképesség mérése a városstatisztika adatai alapján Európa nagyvárosaiban A városstatisztikai adatgyűjtésben rendelkezésre álló változók és indikátorok lehetőséget kínáltak arra, hogy a régiók versenyképességének vizsgálata mellett az európai nagyvárosok versenyképességének összehasonlítására is történjen kísérlet. Az erre vonatkozó vizsgálatot Brandmüller Teodóra végezte el az adatgyűjtésbe bevont 137 (250 ezer főnél népesebb) város alapján. Vizsgálatának eredményeit 2006. augusztus 30-án adta elő a SCORUS2 25. konferenciáján, Wroclawban. (A háromnapos konferencia fő témája „a globalizáció hatása a regionális és városi statisztikára” volt.) 1. táblázat 3

A vizsgálatba bevont városok száma országonként Ország

A városok száma

Ország

A városok száma

Ausztria

1

Litvánia

2

Belgium

2

Magyarország

1

Bulgária

3

Málta

Cseh Köztársaság

3

Németország

21

Olaszország

12

Dánia Egyesült Királyság Észtország Finnország

2

1

14

Portugália

2

1

Románia

4

1

Spanyolország

Franciaország

18

Görögország

10

Svédország

3

2

Szlovákia

1

Hollandia

4

Szlovénia

Írország

1

Törökország

Lengyelország Lettország

11 1

1 15 Összesen

137

Versenyképességi indexek kialakítása A regionális és a városi versenyképességnek a szakirodalom szerint nincs egyetlen kiemelt mutatója, nem jellemezhető egyetlen tényezővel, hanem egymáshoz szorosan kapcsolódó, viszonylag jól mérhető közgazdasági kategóriák összességét jelenti. A városi versenyképességet a városban megtermelt egy lakosra jutó jövedelem nagyságával (és növekedési ütemével) mérjük, amely jövedelem a munkatermelékenység és a foglalkoztatottság magas szintjéből adódik.

2 SCORUS – Standing Committee Regional and Urban Statistics – Regionális és Városi Statisztikai Állandó Bizottság. 3 A vizsgált államok között, városaik alacsonyabb népességszáma okán, nem szerepel Luxemburg és Ciprus.

556


A városstatisztika bázisán tett kísérlet elsősorban nem a versenyképesség elméleti kérdéseivel foglalkozik, hanem a már kialakított mérési eljárásokban használt jelzőszámok előállítására és használatára tesz kísérletet, az adatbázis keretein belül. Ennek megfelelően alkalmaz versenyképességi alapkategóriákat, alaptényezőket és sikerességi faktorokat jellemző indikátorokat is, majd az ezekből képzett versenyképességi index alapján méri össze a vizsgált városokat. Az alkalmazott indikátorok vonatkozási éve általában 2001. A versenyképességi index kialakításához alkalmazott részindexek: – – – – – –

Munkaerő Munkanélküliség Bruttó hazai termék – GDP Üzleti környezet Elérhetőség Humán tőke – emberi erőforrások

A munkaerő indikátorai – – – – – –

Az 5 év feletti népesség számának éves változása Aktivitási ráta A nők aktivitási rátája A férfiak aktivitási rátája A 15–24 évesek aktivitási rátája Az 55–64 évesek aktivitási rátája

Munkanélküliség – – – – – –

Munkanélküliségi ráta A nők munkanélküliségi rátája A férfiak munkanélküliségi rátája A 15–24 éves munkanélküliek aránya az összes munkanélküliből Az 55–64 éves munkanélküliek aránya az összes munkanélküliből A 15–24 éves, 6 hónapnál régebbi munkanélküliek aránya az összes ilyen munkanélküliből – Az 55–64 éves, az 1 évnél régebbi munkanélküliek aránya az összes ilyen munkanélküliből – A 25 évesnél fiatalabb munkanélküliek aránya az összes munkanélküliből Bruttó hazai termék – Az egy lakosra jutó GDP – Az egy foglalkoztatottra jutó GDP Üzleti környezet – A városi székhelyű, bejegyzett vállalkozások száma – A csődbe jutott vállalkozások aránya az összes vállalkozásból – Az újonnan bejegyzett vállalkozások aránya az összes működő vállalkozásból


557

Elérhetőség – – – – –

A bejárók aránya a város foglalkoztatottjaiból A munkahelyre való eljutás átlagos ideje A tömegközlekedési hálózatok 1000 lakosra jutó hossza Elérhetőség repülőn, vasúton, közúton, EU-27=100 Multimodális elérhetőség, EU-27=100

Humán tőke – emberi erőforrás – A város intézményeiben nappalin és levelezőn tanuló egyetemisták száma 1000 lakosra – Az ISCED 1 szintű képzettséggel rendelkező népesség aránya – Az ISCED 5–6 végzettségi szintű népesség aránya A versenyképességi index és a részindexek számítása A városstatisztika bázisán előállítható versenyképességi indikátorok összeméréséhez az Európai Bizottság tudományos és kutatási intézete, a Joint Research Center által kifejlesztett „Dashboard” szoftvert használtuk. Ez szabad hozzáférésű, nem kereskedelmi szoftver, amely lehetőséget nyújt gazdasági, társadalmi és környezeti témák komplex kezelésére, jól értelmezhető indikátorok kialakítására. Különösen ajánlott diákok, egyetemi előadók, kutatók és indikátor-szakértők számára. Elérése: http://esl.jrc.it/envind/ dashbrds.htm A szoftver minden indikátort egyszeres súllyal vesz számba, s a részindexeket az azokat alkotó indikátorok rangsorszámainak összege képezi. A rangsorszám a legjobbtól a legrosszabb változóértékig, csökkenő sorrendben halad, a vizsgált sokaság – itt városok – számától függően. A részindexek, s az egyes részindexekhez tartozó indikátorok száma rugalmasan változtatható. A szoftverhez gazdag interaktív értékelőfelület is kapcsolódik. A rangsorok mellett megjeleníthető az egyes vizsgált elemek összetétele részindexek, illetve indikátorok szerint, számítható lineáris regresszió és korrelációs együttható tetszés szerinti változópárokra. Eredmények a munkaerőindex 6-6 indikátora alapján4 A munkaerőindex alapján a városok mezőnyében az élen Koppenhága, München, Utrecht, Aarhus, Helsinki és Stockholm szerepeltek, a mezőny végén ugyanakkor rendre a török városok voltak. Budapest a vizsgált 136 város közül, kedvezőtlen korstruktúrája miatt, a 103. helyen volt a munkaerőindex indikátorainak átlagában. Az új tagországok fővárosai közül csak Bukarest pozíciója volt kedvezőtlenebb a magyar fővárosénál.

4 Valletta (Málta) adatai hiányoztak, ezért nem szerepel a munkaerőhelyzet vizsgálatában.

558

BRANDMÜLLER TEODÓRA – FALUVÉGI ALBERT 2. táblázat

A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb munkaerő-helyzetű európai nagyvárosok Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136.

Pontszám 812 811 806 797 794 787 778 764 755 747 242 203 168 166 157 116 51 37 26 17

Város Koppenhága München Utrecht Aarhus Helsinki Stockholm Augsburg Palma di Mallorca Edinburgh Göteborg Antalya Gaziantep Kayseri Samsun Konya Adana Erzurum Malatya Diyarbakir Van

Ország Dánia Németország Hollandia Dánia Finnország Svédország Németország Spanyolország Egyesült Királyság Svédország Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország

Eredmények a munkanélküliségi-index 8-8 indikátora alapján A munkanélküliség adatait tekintve városok között a legkedvezőbb helyen Stockholm, Szófia, Bologna, Bristol, Göteborg és Koppenhága szerepeltek, a mezőny végén ugyanakkor a török városok mellett lengyel és olasz városok is voltak. Budapest a vizsgált 137 város közül a munkanélküliségi index 8 indikátorának kedvező értékei mellett a 29. helyen volt, s az új tagországok fővárosai közül csak az élbolyban szereplő Szófia előzte meg. 3. táblázat

A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb munkanélküliségű európai nagyvárosok Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137.

Pontszám 972 905 892 878 877 877 868 866 863 860 498 489 446 434 425 404 379 376 69 22

Város Stockholm Szófia Bologna Bristol Göteborg Koppenhága Verona Amsterdam London München Lodz Bialystok Catania Erzurum Palermo Nápoly Malatya Adana Diyarbakir Van

Ország Svédország Bulgária Olaszország Egyesült Királyság Svédország Dánia Olaszország Hollandia Egyesült Királyság Németország Lengyelország Lengyelország Olaszország Törökország Olaszország Olaszország Törökország Törökország Törökország Törökország


559

Eredmények a GDP indexe alapján5 A GDP fajlagos mutatóit tekintve az első tíz város között négy német, két belga és egy-egy francia, dán, svéd város szerepelt. Az első helyen Párizs volt, ugyanakkor a vizsgált 121 város legkedvezőtlenebb GDP-indexadataival lengyel, román és bulgár városok rendelkeztek. (A török országos GDP-adatok szintje alapján becsülhető városi indikátorok itt is a mezőny végén helyezkedtek volna el.) Budapest a 94. helyen volt a vizsgált városok között, az új tagországok fővárosai közül 1-1 hellyel csak Prága és Varsó előzte meg. Ugyanakkor a többi új tagország fővárosának adatai mellett Athén adata is kedvezőtlenebb volt a budapestinél. 4. táblázat

A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb fajlagos GDP-adatú európai nagyvárosok Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 112. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119. 120. 121.

Pontszám 233 227 227 226 219 217 214 213 207 205 16 12 11 10 9 6 5 3 2 2

Város Párizs Düsseldorf Koppenhága Frankfurt am Main Brüsszel München Stockholm Hamburg Antwerpen Wiesbaden Bydgoszcz Bialystok Szófia Lublin Bukarest Várna Temesvár Kolozsvár Plovdiv Craiova

Ország Franciaország Németország Dánia Németország Belgium Németország Svédország Németország Belgium Németország Lengyelország Lengyelország Bulgária Lengyelország Románia Bulgária Románia Románia Bulgária Románia

Eredmények az üzleti környezet indexe alapján6 Az üzleti környezet indikátorai értékelhetően csak 105 városról álltak rendelkezésre, de néhány további városnál is hiányzott 1-1 indikátor a választott 3-ból. Az értékelhető eredmények alapján a városok élmezőnyében német városok álltak, míg a mezőnyt zömmel lengyel városok zárták. Budapest csak 88. volt a mezőnyben, s az új tagországok fővárosai közül Vilnius mellett megelőzte még Prága, Ljubljana, Szófia, Pozsony és Varsó is. 5 A török városok és Thesszaloniki (Görögország) 2001. évi adatai nem álltak rendelkezésre. 6 Az üzleti környezet indikátorai egyáltalán nem álltak rendelkezésre a spanyol, a román és a török városok esetében.

560


A legkedvezőbb üzleti környezettel rendelkező európai nagyvárosok Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Pontszám 845 752 691 688 671 666 647 631 623 552

Város Köln Bochum Mönchengladbach Karlsruhe Wuppertal Bonn Augsburg Berlin London Wiesbaden

Ország Németország Németország Németország Németország Németország Németország Németország Németország Egyesült Királyság Németország

Eredmények az elérés indexének 7-7 indikátora alapján7 Az elérési adottságokat tekintve az első tíz város között hat német, két belga s egy francia szerepelt. Az első helyen Párizs volt, a második-harmadik helyen Antwerpen és Brüsszel. A vizsgált 122 város legkedvezőtlenebb elérési adataival lengyel, román és bolgár városok rendelkeztek, de az utolsó tízben volt Tallin és Valletta is. Budapest a 75. helyen állt a vizsgált városok között, a régi tagországok fővárosai közül megelőzve Dublint, Rómát, Stockholmot és Athént; új tagországok fővárosai közül Bukarestet, Szófiát, a balti országokét és Vallettát is. 6. táblázat

A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb eléréssel rendelkező európai nagyvárosok Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119. 120. 121. 122.

Pontszám 864 819 776 772 758 731 727 719 713 699 231 230 168 165 160 140 104 98 88 84

Város Párizs Antwerpen Köln Düsseldorf Frankfurt am Main Las Palmas Brüsszel Wiesbaden Bonn Mönchengladbach Tallinn Lodz Bydgoszcz Lublin Valletta Kaunas Plovdiv Kolozsvár Bialystok Craiova

7 A török városokról nem álltak rendelkezésre adatok.

Ország Franciaország Belgium Németország Németország Németország Spanyolország Belgium Németország Németország Németország Észtország Lengyelország Lengyelország Lengyelország Málta Litvánia Bulgária Románia Lengyelország Románia


561

Eredmények a humántőke index 3-3 indikátora alapján A humántőke-adottságok alapján az első tíz város közé négy lengyel, két francia, két portugál, továbbá egy-egy francia és holland város került. Az első helyet Utrecht foglalta el, a második-harmadikat Párizs és Lisszabon. A lengyel városok előkelő helye a kedvező korstruktúra, a magasabb képzettség és a felsőfokú tanulmányokat folytatók magasabb arányából adódott. A vizsgált 127 város közül a legkedvezőtlenebb humántőkeadottságokkal rendelkezők között nyolc török város volt, de ide tartozott egy-egy város Németországból és az Egyesült Királyságból is. Budapest az igen kedvező 36. helyet foglalta el, megelőzve a régi tagországok fővárosai közül Athént, Rómát, Dublint, Londont, Bécset és Brüsszelt (más nagyvárosok mellett), valamint az új tagországok fővárosai közül Pozsonyt, Rigát, Bukarestet, Prágát és Vallettát; s a török fővárost, Ankarát is. 7. táblázat

A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb humántőke-indexszel rendelkező európai nagyvárosok Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 118. 119. 120. 121. 22. 123. 124. 125. 126. 127.

Pontszám 738 715 668 649 628 623 622 617 605 603 135 134 132 120 106 84 78 74 58 44

Város Utrecht Párizs Lisszabon Oporto Varsó Poznan Lublin Toulouse Katowice Tallinn Samsun Izmir Mönchengladbach Bradford Isztambul Kayseri Bursa Gaziantep Denizli Konya

Ország Hollandia Franciaország Portugália Portugália Lengyelország Lengyelország Lengyelország Franciaország Lengyelország Észtország Törökország Törökország Németország Egyesült Királyság Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország

Az európai nagyvárosok versenyképessége A versenyképességi alapkategóriák, alaptényezők és sikerességi faktorok 30 jellemző indikátorát 6 csoportba sorolva, az azok alapján képzett versenyképességi index mérte össze a vizsgált 26 ország 137, 250 ezer főnél népesebb városának versenyképességét, főként a 2001. évi adatok alapján.

562


A legkedvezőbb versenyképességgel rendelkező tíz európai nagyváros között hat német, egy-egy dán, egyesült királysági, francia és holland város volt. A versenyképességi rangsor élén ezek közül Koppenhága állt, azt követte Párizs, Karlsruhe, Köln és Utrecht. Frankfurt am Maint, Düsseldorfot, Bonnt és Münchent követően London volt a 10. A legkedvezőtlenebb versenyképességű tíz nagyváros közül kilenc török és egy lengyel város volt. Budapest a versenyképességi rangsorban csak a 98. helyet érte el, a vizsgált országok városai közül 39-et előzve meg. Budapest részindexeit vizsgálva az igen kedvező munkanélküliségi és humántőkeadatok mellett a jó elérés, a kevésbé kedvező üzleti környezet és fajlagos GDP mellett a kedvezőtlen munkaerő-adottsági indikátorok eredőjeként alakult ki ez a pozíció a vizsgált városok utolsó harmadának elején. 8. táblázat

A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb versenyképességű európai nagyvárosok Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137.

Pontszám 735 732 691 677 676 676 661 660 640 625 269 268 268 267 260 228 210 208 116 94

Város Koppenhága Párizs Karlsruhe Köln Utrecht Frankfurt am Main Düsseldorf Bonn München London Bialystok Gaziantep Kayseri Samsun Konya Erzurum Adana Malatya Diyarbakir Van

Ország Dánia Franciaország Németország Németország Hollandia Németország Németország Németország Németország Egyesült Királyság Lengyelország Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország Törökország

A vizsgált európai fővárosok versenyképessége A vizsgált városok népességnagysága és az egyes országokon belüli funkciója jelentősen eltér, s ez egyben hatással van a versenyképességre is. A városok országokon belüli funkcióját figyelembe véve mód volt homogénebb városcsoportok, például a vizsgált országok fővárosai versenyképességének összehasonlítására is, kiemelve és külön vizsgálva e városok versenyképességi adottságait. A vizsgált fővárosok közül első helyen van Koppenhága és Párizs, ahogy azt már az összesített rangsorban is láttuk. E két fővárost követi London, Amszterdam, Helsinki és Stockholm. A hetedik helyen lévő Madrid Dublint, Berlint és Brüsszelt előzi meg.


563

Budapest a 23. a fővárosok versenyképességi rangsorában, csak Ankarát, Bukarestet és Vallettát előzve meg. A szomszédos országok fővárosai közül leginkább Bécs versenyképessége előzte meg a magyar fővárosét, azt követte Ljubljana, Pozsony, Prága és Varsó. 9. táblázat

Az európai fővárosok versenyképességi rangsora Sorrend

Rangsor

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26.

1. 2. 10. 11. 15. 18. 19. 20. 29. 35. 43. 47. 51. 53. 63. 70. 72. 77. 87. 94. 96. 97. 98. 101. 109. 124.

Pontszám 735 732 625 617 584 575 573 573 555 540 517 508 501 498 471 470 464 454 431 415 409 408 403 388 355 292

Főváros Koppenhága Párizs London Amszterdam Helsinki Stockholm Madrid Dublin Berlin Brüsszel Bécs Prága Ljubljana Lisszabon Tallinn Pozsony Róma Szófia Vilnius Riga Varsó Athén Budapest Ankara Bukarest Valletta

Ország Dánia Franciaország Egyesült Királyság Hollandia Finnország Svédország Spanyolország Írország Németország Belgium Ausztria Cseh Köztársaság Szlovénia Portugália Észtország Szlovákia Olaszország Bulgária Litvánia Lettország Lengyelország Görögország Magyarország Törökország Románia Málta

Az országok rangsora nagyvárosaik versenyképessége alapján A 26 ország 137 vizsgált városának versenyképességi pozíciói alapján egyfajta országrangsor kialakítására is mód van, a vizsgált országok városainak átlagos helyzete és rangsor szerinti eloszlása alapján. Az így kialakuló rangsor számottevően eltérhet a fővárosok rangsorától azokban az országokban, ahol a főváros mellett más nagyvárosok is szerepelnek az elemzésben. Az eltérések lehetnek pozitívak vagy negatívak, attól függően, hogy a fővároson kívüli város(ok) versenyképessége összességében kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb a fővárosénál. Ennek eredményeként a fővárosok versenyképességében előkelő helyet elfoglaló Franciaország és Egyesült Királyság összes vizsgált nagyvárosainak átlagos versenyképessége 11-11 pozícióval hátrébb sorolja az országot, egyéb nagyvárosaik alacsonyabb

564


versenyképessége okán. Nagyobb negatív elmozdulás tapasztalható a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Románia és Törökország esetében is. Ezekben az országokban viszont nem sokkal kedvezőtlenebb az egyéb nagyvárosok versenyképessége a fővárosokénál. A fővárosokénál kedvezőbb nagyvárosi versenyképesség miatt Belgium 4, Németország 3 pozícióval kedvezőbb helyen van a nagyvárosok átlagos versenyképessége szerinti rangsorban. Kisebb pozitív eltérés figyelhető meg Portugália és Hollandia esetében is. Ugyanakkor nincs eltérés a fővárosi és a nagyvárosi átlagos versenyképességet illetően Olaszországban, Bulgáriában és Görögországban. Az elemzésben csak fővárosaikkal szereplő országok versenyképességi helyezései az előzőekben bemutatott elmozdulások hatására változnak pozitív vagy negatív irányban. 10. táblázat

Az országok rangsora nagyvárosaik versenyképessége alapján A vizsgált városok Rangsor

Ország

átlagos rangsorpozíciói

száma a rangsor szerinti ötödökben (kvintilisekben) K5

K4

K3

K2

K1

száma összesen

1.

Dánia

15

1

1

0

0

0

2.

Finnország

15

1

0

0

0

0

2 1

3.

Hollandia

19

3

1

0

0

0

4

4.

Írország

20

1

0

0

0

0

1

5.

Németország

21

13

8

0

0

0

21

6.

Belgium

34

0

2

0

0

0

2

7.

Svédország

42

1

1

1

0

0

3

8.

Ausztria

43

0

1

0

0

0

1

9.

Spanyolország

46

4

3

1

2

0

10

10.

Szlovénia

51

0

1

0

0

0

1

11.

Észtország

63

0

0

1

0

0

1

12.

Portugália

63

0

1

1

0

0

2

13.

Franciaország

64

1

3

9

5

0

18

14.

Egyesült Királyság

65

1

3

7

3

0

14

15.

Szlovákia

70

0

0

1

0

0

1

16.

Cseh Köztársaság

78

0

1

0

2

0

3

17.

Olaszország

82

1

1

5

2

3

12

18.

Bulgária

92

0

0

1

2

0

3

19.

Lettország

94

0

0

0

1

0

1

20.

Litvánia

94

0

0

0

2

0

2

21.

Magyarország

98

0

0

0

1

0

1

22.

Görögország

100

0

0

0

2

0

2

23.

Románia

115

0

0

0

0

4

4

24.

Lengyelország

116

0

0

0

2

9

11

25.

Málta

124

0

0

0

0

1

1

26.

Törökország

124

0

0

0

3

12

15

69

27

27

27

27

29

137

Összesen


565

Kapcsolat a versenyképességi index és a részindexek között A „Dashboard” szoftver egy szolgáltatása, hogy lineáris regressziós egyenes és lineáris korrelációs együttható számítására is módot ad, akár az egyes indikátorok, részindexek és az összetett index, esetünkben a versenyképességi index között. A versenyképességi index és a részindexek közötti kapcsolatvizsgálatának eredményei alapján rögzíthető, hogy a versenyképességi index és a GDP indexe közötti kapcsolat a legmarkánsabb. A regressziós egyeneshez itt illeszkednek legjobban a városok adatai, itt a legmagasabb a lineáris korrelációs együttható, r = 0,825. A többi részindex közül még az elérhetőség mutat elég szoros kapcsolatot a versenyképességi indexszel, ott az r = 0,797. A munkaerőindexnél a lineáris korrelációs együttható még közepes kapcsolatot mutat, r = 0,569, ugyanakkor a munkanélküliségi indexnél a kapcsolat szorossága a versenyképességgel már csak 0,396. Az üzleti környezet és a humántőke indexe viszont már nem mutat kapcsolatot a versenyképesség indexével, ezeknél az r = 0,196, illetve 0,0. Ez már a modellben alkalmazott részindexek, illetve indikátorok körével kapcsolatban is vethet fel kérdéseket. A versenyképesség mérése Magyarország és a szomszédos országok városaiban (A vándorgyűlésre készülve beszéltem meg Brandmüller Teodórával, hogy ismertetem az előzőekben bemutatott előadását, egy olyan kiegészítéssel, amelyik a városvizsgálatba korábban bevont 4 magyar város mellett a „szomszédos” EU-tagországok, a Cseh Köztársaság 5, Lengyelország 23, a Szlovák Köztársaság 4 és Szlovénia 2 városa, összesen 38 város versenyképességét vizsgálja az előzőekben bemutatott indikátorokkal és részindexekkel, a modell kismértékű korrekciójával – Faluvégi Albert). A korrekció azt jelentette, hogy megtartva a versenyképesség indexének korábbi részindexeit és indikátorait, minimális kiegészítést alkalmazunk. Ezek két részindexet érintenek, összesen 3 új indikátorral. A kiegészítés: A munkaerő indikátorai – A lakónépesség száma – A munkaképes korú népesség száma Bruttó hazai termék – Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számított értéke A lakónépesség száma és a munkaképes korú népesség száma indikátorok a munkaerő-helyzet részindexét erősítik, egyben beviszik a modellbe a városok méretét is. A vásárlóerő-paritáson számított GDP a versenyképesség egyik legfontosabb indikátorának az összemérhetőségét hivatott „fokozni”. Ez ugyanakkor esetenként azzal jár, hogy ahol a vizsgált város nem legalább NUTS 3 szintű egység, ott az azt magában foglaló NUTS 3 egység adata szerepel.

566


Az elemzésbe bevont városok és lakónépességük Ország Cseh Köztársaság

Lengyelország

Magyarország

Szlovákia

Szlovénia

Város

Lakónépesség, 2001

Prága Brno Ostrava Pilzen Usti nad Labem Varsó Lodz Krakkó Wroclaw Poznan Gdansk Szczecin Bydgoszcz Lublin Katowice Bialystok Kielce Torun Olsztyn Rzeszow Opole Gorzow Wielkopolski Zielona Gora Jelenia Gora Nowy Sacz Suwalki Konin Zory Budapest Miskolc Nyíregyháza Pécs Pozsony Kassa Besztercebánya Nyitra Ljubljana Maribor

1 169 106 376 172 316 744 166 118 95 436 1 609 780 786 526 740 737 634 047 571 985 455 464 415 576 383 213 354 026 338 017 286 365 210 266 205 397 174 080 162 153 128 591 126 336 119 152 92 394 84 465 69 054 83 377 65 637 1 777 921 184 125 118 795 162 498 428 672 236 093 83 056 86 726 270 506 114 891

A munkaerő indexe a vizsgált 38 város 8-8 indikátora alapján A lekedvezőbb munkaerőindex-értékekkel Prága, Pozsony és Varsó, közepesekkel Usti nad Labem, Kassa, Brno, Budapest, Pilzen és Besztercebánya rendelkezik. A legkedvezőtlenebb Miskolc, Pécs, Rzeszow, Opole, Zory, Lublin, Nowy Sacz és Nyíregyháza munkaerőindexe, a legrosszabbtól a kedvezőbbek felé haladva.


567 12. táblázat

A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb munkaerő-helyzetű magyar és szomszédos városok Rangsor

Pontszám

Város

Ország

1.

713

Prága

Cseh Köztársaság

2.

587

Pozsony

Szlovákia

3.

569

Varsó

Lengyelország

4.

518

Usti nad Labem

Cseh Köztársaság

5.

505

Kassa

Szlovákia

34.

202

Zory

Lengyelország

35.

198

Opole

Lengyelország

36.

176

Rzeszow

Lengyelország

37.

145

Pécs

Magyarország

38.

102

Miskolc

Magyarország

A munkanélküliség indexe a vizsgált 38 város 8-8 indikátora alapján A legjobb munkanélküliségi indexekkel Prága, Budapest, Pécs, Pilzen és Ljubljana rendelkezik, közepes értékei vannak Poznannak és Miskolcnak, míg a kedvezőtlenek között zömmel lengyel városokat találunk. 13. táblázat

A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb munkanélküliségű magyar és szomszédos városok Rangsor

Pontszám

Város

Ország

1.

844

Prága

Cseh Köztársaság

2.

831

Budapest

Magyarország

3.

792

Pécs

Magyarország

4.

787

Pilzen

Cseh Köztársaság Szlovénia

5.

749

Ljubljana

34.

234

Kielce

Lengyelország

35.

223

Nowy Sacz

Lengyelország

36.

196

Gorzow Wielkopolski

Lengyelország

37.

192

Zory

Lengyelország

38.

166

Suwalki

Lengyelország

A GDP-index a vizsgált 38 város 3-3 indikátora alapján A legkedvezőbb GDP-index értékekkel Ljubljana és Prága rendelkezik, kedvező értékei vannak Budapestnek, Varsónak, Pozsonynak és Maribornak. A kedvező értékkel rendelkező többi város sorát Brno, Poznan és Osztrava nyitja, míg a kedvezőtlen értékekkel bíró városok között van a lengyel városok mellett a többi magyar város, csökkenő sorrendben Pécs, Nyíregyháza és Miskolc.

568


A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb fajlagos GDP-vel rendelkező magyar és szomszédos városok Rangsor

Pontszám

Város

Ország

1.

1000

Ljubljana

Szlovénia

2.

918

Prága

Cseh Köztársaság

3.

764

Budapest

Magyarország

4.

749

Varsó

Lengyelország Szlovákia

5.

610

Pozsony

34.

75

Miskolc

Magyarország

35.

69

Lublin

Lengyelország

36.

67

Kielce

Lengyelország

37.

64

Rzeszow

Lengyelország

38.

1

Nowy Sacz

Lengyelország

Az elérhetőség indexe a vizsgált 38 város 7-7 indikátora alapján A legjobb elérési mutatókkal Pozsony, Ljubljana, Prága, Usti ned Laben, Pilzen, Maribor és Varsó rendelkeznek. A közepesek sorát Brno nyitja és Budapest zárja, míg a többi magyar város a kedvezőtlenebbek között van, a mutatók csökenő sorrenjében Miskolc, Nyíregyháza és Pécs. Pécs, a legkedvezőtlenebb elérésű vizsgált magyar város a 34. a 38 város közül. 15. táblázat

A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb elérésű magyar és szomszédos városok Rangsor

Pontszám

Város

Ország

1.

757

Pozsony

2.

696

Ljubljana

Szlovákia Szlovénia

3.

684

Prága

Cseh Köztársaság

4.

671

Usti nad Labem

Cseh Köztársaság

5.

617

Pilzen

Cseh Köztársaság

34.

164

Pécs

Magyarország

35.

137

Torun

Lengyelország

36.

84

Suwalki

Lengyelország

37.

28

Olsztyn

Lengyelország

38.

27

Bialystok

Lengyelország

A humán tőke indexe a vizsgált 38 város 3-3 indexe alapján A legkedvezőbb értéket mutató városok: Rzeszov, Ljubljana, Varsó, Opole és Kielce, míg a legkedvezőtlenebbek között 8 lengyel és 3 cseh város van. Budapest 11. a rangsorban, közvetlenül Pozsony előtt. A többi magyar város közül kedvező Pécs humán indexe, megelőzve Prágát, valamint Nyíregyházát és Miskolcot is.


569 16. táblázat

A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb humántőke-indexszel rendelkező magyar és szomszédos városok Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 34. 35. 36. 37. 38.

Pontszám 734 682 675 658 616 166 158 135 102 38

Város Rzeszow Ljubljana Varsó Opole Kielce Ostrava Konin Usti nad Labem Suwalki Zory

Ország Lengyelország Szlovénia Lengyelország Lengyelország Lengyelország Cseh Köztársaság Lengyelország Cseh Köztársaság Lengyelország Lengyelország

A versenyképesség indexe a vizsgált indexek és indikátorok alapján a 38 városban A versenyképességi indexek értékei a fővárosokban a legkedvezőbbek. A sort Prága és Ljubljana vezeti, majd Pozsony, Budapest és Varsó következik. A közepes versenyképességű városok sorát Brno és Pilzen nyitja meg, majd Maribor, Poznan, Usti ned Laben és Krakkó a sorrend. A rosszak elején van a 19. helyezett Pécs, de ezek között van a 23. Nyíregyháza is. Miskolc a nagyon rossz versenyképességű városok sorát nyitja 26. helyével. A mezőny végén 10 lengyel város van, közöttük az utolsó 5 versenyképessége ebben a mezőnyben kritikus. 17. táblázat

A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb versenyképességű magyar és szomszédos városok Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 34. 35. 36. 37. 38.

Pontszám 722 706 630 616 615 219 215 210 202 143

Város Prága Ljubljana Pozsony Budapest Varsó Gorzow Wielkopolski Konin Bialystok Nowy Sacz Suwalki

Ország Cseh Köztársaság Szlovénia Szlovákia Magyarország Lengyelország Lengyelország Lengyelország Lengyelország Lengyelország Lengyelország

A választott módszer korlátai A modellben – akár a 137 város, akár a 38 város elemzéséről van szó – az indikátorok kiválasztása a versenyképességi vizsgálatokban általában használt változók beemelését jelenti, s ez akár önkényesnek is nevezhető. A versenyképességi vizsgálatok egyik alapkérdése a súlyozás. Itt minden egyes indikátor azonos súllyal szerepel, s ez ellentmondhat a realitásoknak.

570


A hiányzó adatok kezelése nem megoldott, a program jelzi ugyan a hiányt, de az indexet anélkül számítja. Az értékelés során a szoftver lineáris extrapolációt alkalmaz, a legrosszabbtól a legjobb értékekig. Néhány esetben ez egyenlőtlen eloszláshoz vezet, aminek a korrekciójára a modellben nem kerül sor. Néhány következtetés az alkalmazott indikátorokkal és szoftverrel kapcsolatban A „Dashboard” nagyon jól használható eszköz az összetett indexek készítéséhez és teszteléséhez; látszatra heterogén indikátorokat egyszerű formára képes redukálni; nyilvánvaló kapcsolatot tud kimutatni a városstatisztikai adatgyűjtés városainál az elérhetőség, a munkaerő és a GDP között. Az üzleti környezet jellemzésére kiválasztott indikátorok nem bizonyultak megfelelőnek, ugyanakkor, ha az indikátorok száma 3 vagy kevesebb, a hiányzó adatok nagyfokú torzulást okozhatnak (például humán tőke). IRODALOM Bognár Virág – Faluvégi Albert (2005): A városi statisztika – az Urban Audit és főbb eredményei, Gazdaság és Statisztika (GÉS), 2005. október Brandmüller, Teodóra (2006): Measurement Competitiveness with the Urban Audit data, SCORUS meeting, Wroclaw, Lengyelország European Regional Statistics – Reference Guide, 2005 Edition, Eurostat, Luxemburg, 2005 Faluvégi Albert (2003): A regionális és a városi statisztika az Európai Unió követelményeinek tükrében. Területi Statisztika, 2003. május Faluvégi Albert (2005): Urban Audit II – phase 2 – Hungary – Final Report Budapest, 2005. május Feldmann, Berthold (2000): The European Case of Urban Statistics – Progress in Comparability, SCOORUS meeting, Shenzen, Kína Feldmann, Berthold (2001): The Urban Audit: Current state and plans for 2001, Helsinki Horváth Gyula (2006): Regionális versenyképesség Európában. Régiók és települések versenyképessége, 2006. (Szerkesztette: Horváth Gyula) MTA RKK, Pécs, 2006 Lengyel Imre (2003): Verseny és területi fejlődés, térségek versenyképessége Magyarországon. Szeged, 2003 Lengyel Imre (2006): A területi verseny és versenyképesség elméleti alapjai. Régiók és települések versenyképessége, 2006. (Szerkesztette: Horváth Gyula) MTA RKK, Pécs, 2006 MDG Dashboard (JJ/UNSD) – Contents, 2007 http://esl.jrc.it/dc/mdg_unsd/examples.htm Urban Audit, 2005: Key indicators on living conditions in European Cities European Commission, DG REGIO, 2005 Urban Audit web site – Regional Policy – Inforegio, 2007 http://www.urbanaudit.org/ Kulcsszavak: városok versenyképessége, városstatisztika, városstatisztikai adatgyűjtés, Urban Audit, versenyképességi indikátorok. Resume For the effect of globalization processes rapidly changing social and economic trends caused remarkable shift in the system of European cities as well, especially in regard to towns and their agglomerations. How to manage newly born urban problems raised several new issues for the European politicians. Solving these problems required new responses from development politics, and for the formulation of these responses internationally comparable urban statistics were and are necessary to compile. The increased role of cities meant new task for Eurostat. The established and expanding programme is the so called Urban Audit. Variables and indicators collected for Urban Audit offered opportunity to compare urban competitiveness in Europe. Authors discuss the results of this experiment covering 137 cities, where the number of inhabitants exceeded 250 thousand, as well as surveyed cities of Hungary and the neighbouring countries. The experiment based on Urban Audit data does not primarily deal with theoretical issues of competitiveness, but it attempts to produce and use indicators according to the already established measuring processes.

NOVÁK GÉZA – PAPDI ÁKOS

Gazdasági egyenlőtlenségek a kibővült Európai Unióban* A 2004-es és 2007-es bővítési folyamatokkal minden korábbinál nagyobbra nőttek az Európai Unió területi egyenlőtlenségei, hiszen az új tagállamok többségének gazdasági fejlettsége jelentősen elmarad a régiekétől. A leggyakrabban használt gazdasági mutatókkal ezen egyenlőtlenségek növekedését szeretnénk érzékeltetni, valamint azt, hogy az új tagországok fejlődése mennyiben csökkentette a területi különbségeket az EU-csatlakozás felé vezető úton. A 2004-ben és 2007-ben csatlakozott tagállamok esetében természetesen általában az EU-tagság előtti adatok állnak rendelkezésünkre, így a csatlakozás hatása még nem mérhető. A területi egyenlőtlenségek kérdése már a kezdetektől megjelent az Európai Közösség életében, hiszen a közösség alapjai, vagyis az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő (személyek) szabad áramlása eltérő fejlettségű területek esetén korlátozódik. A közösség bővítési folyamatai során került igazán előtérbe ez a probléma, mivel a korábban csatlakozott országok között is voltak olyanok, amelyek gazdasági teljesítménye jelentősen elmaradt a régi tagállamokétól. A tagországok fejletlen és fejlett régiói közötti különbségek csökkentését tűzte ki célul a közösség regionális politikája, és az Európai Regionális Fejlesztési Alap megjelenésével (1975) már komoly közösségi pénzeket fordítottak az elmaradottabb régiók fejlesztésére. Azóta e célt szolgálják az egyre inkább öszszehangolt strukturális alapok és az Írország, Görögország, Portugália és Spanyolország felzárkóztatására 1992-ben létrehozott Kohéziós Alap. Egy főre jutó GDP az EU országaiban Az egyes területi egységek gazdasági fejlettségét leggyakrabban az egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP) mutatójának segítségével hasonlítják össze. E mérőszám vásárlóerő-paritáson számított értékei jól mutatják az országok és a régiók közötti egyenlőtlenségeket és azok időbeli alakulását. A legnagyobb sikertörténet az 1973-ban csatlakozott Írországé, amely kezdetben a közösség egy főre jutó GDP-jének a felét sem érte el, 2004-re viszont már az Európai Unió második legfejlettebb országának volt tekinthető. Az 1981-ben csatlakozott Görögország, az 1986-ban a közösség tagjává vált Portugália és Spanyolország gazdasági teljesítménye szintén jelentős mértékben bővült csatlakozásuk óta, bár közülük a tizenötök átlagát csak Spanyolország közelítette meg 2004-ben. A többi tagország mutatója az 1. ábrán bemutatott időszakban – Luxemburg kivételével – nem mutatott hasonló mértékű relatív változást. * A Magyar Statisztikai Társaság Területi Statisztikai Szekciójának konferenciáján (2007. június 6-án, Budapesten) elhangzott előadás szerkesztett változata.

572

NOVÁK GÉZA – PAPDI ÁKOS 1. ábra

Az egy főre jutó GDP relatív változása az EU-15 országaiban, 1983–2004 EU-15=100 % 220

200

1983

1995

2004

180

160

140

120

100

80

Portugália

Görögország

Írország

Spanyolország


Olaszország

Hollandia

Belgium

Ausztria

Dánia

Svédország

Finnország

Franciaország

Németország

40

Luxemburg

60

Miközben a „kohéziós országok” (Írország, Görögország, Portugália, Spanyolország) fejlődésének köszönhetően a 15 tagállam területi különbségei csökkentek, legalábbis az országok szintjén, a 2004-es és 2007-es bővítéssel minden korábbinál nagyobbra nőttek az Európai Unió egyenlőtlenségei, amit a 2. ábra is érzékeltet. A 2006. évi fejlettségi rangsor eleje és vége egyértelmű: elöl a régi tagországok találhatók a kiugró mutatóval rendelkező Luxemburggal az élen, hátul pedig a két 2007-ben csatlakozott ország zárja a sort. A lista közepe táján azonban látható némi „keveredés” a régi tagállamok és a 2004ben csatlakozottak között: Ciprus egy főre jutó GDP-je két régi tagállaménál, Spanyolországénál és Portugáliáénál is magasabb. Ezenkívül utóbbit még további három új tagország előzi meg a 2006-os első adatok alapján. A különbségeket jól érzékelteti, hogy a régi 15-ök együttes átlaga több mint 10 százalékponttal meghaladja a 27-ekét, míg a 2004-ben csatlakozott 10-eké csak 60%-a annak, nem beszélve a két 2007-ben csatlakozott tagállamról, amelyek a 27-ek átlagának a 40%-át sem érik el.

GAZDASÁGI EGYENLŐTLENSÉGEK A KIBŐVÜLT EURÓPAI UNIÓBAN

573 2. ábra

Az egy főre jutó GDP az EU-27 országaiban, 2006 EU-27=100 Luxemburg Írország Hollandia Ausztria Dánia Belgium Egyesült Királyság Svédország Finnország Németország Franciaország Olaszország Spanyolország Ciprus Görögország Szlovénia Csehország

EU-25

Málta Portugália Észtország

EU-15

Magyarország Szlovákia Litvánia Lettország

NMS-10*

Lengyelország Románia Bulgária

% 0

50

100

150

200

250

* A 2004-ben csatlakozott tagállamok csoportját a következőkben így jelöljük (new member states).

A 2. ábrán bemutatott különbségek jelentősek, de a 2006-os állapot már az új tagállamok nagymértékű felzárkózását mutatja a korábbiakhoz képest, hiszen a Maastricht-i kritériumok csak növekvő gazdasági teljesítménnyel érhetők el. Az összehasonlíthatóság végett a korábbi évekre is a 27 ország együttes átlagát tekintettük egységnek. Míg 1995ben a 10 új tagállam együttes átlaga az EU-27 50%-a alatt volt, addig 2006-ra elérte a fentebb is bemutatott 60%-ot. Ezzel egyidejűleg a régi tagországok relatív csökkenést mutatnak a 10-ekhez és a 27-ekhez képest, mivel GDP-növekedésük kisebb volt ezen időszak alatt, mint az újaké.

574


Az egy főre jutó GDP relatív változása, 1995–2006 EU-27=100 % 120

EU-15 EU-25

100 80

NMS-10

60 40

Bulgária Románia 20 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

Az új tagországok közül a legnagyobb mértékű felzárkózást a balti államok érték el az utóbbi 12 évben: míg Észtország, Lettország és Litvánia egy főre jutó GDP-je 1995-ben még az EU-27 átlagának egyharmada volt, addig 2006-ra mindhárom ország 50% fölé került e relációban, sőt Észtország már az uniós átlag kétharmadát produkálta. A többi kelet-közép-európai ország mutatója szintén közelebb került az EU-27 átlagához képest a vizsgált időszakban, de megfigyelhető, hogy 2004-től a viszonylag fejlett Szlovénia felzárkózása megállt, Magyarország pedig relatíve visszacsúszott. 4. ábra

Az egy főre jutó GDP relatív változása az új tagországokban EU-27=100 % 1995 2004

* A legelső adat 1998-as.

Románia*

Bulgária

Málta*

Ciprus

Csehország

Lengyelország

Szlovénia

Magyarország

Szlovákia

Litvánia

Lettország

2006

Észtország

100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0


575

Egy főre jutó GDP az EU régióiban Az országok után áttérünk az Európai Unió területbeosztási rendszerének (NUTS) 2. szintjére, vagyis a régiókra, maradva továbbra is az egy főre jutó GDP vásárlóerőparitáson mért adatainak vizsgálatánál, amelyek 2004-re állnak rendelkezésünkre legfrissebben az EU-27 268 régiójára vonatkozóan. Az 5. ábrán a sötétebb tónusok jelzik a nagyobb fajlagos GDP-nagyságkategóriákat, így foltokban kirajzolódik a „kék banán”ként ismert terület: a Dél-Anglia, a Benelux-államok, a Ruhr-vidék, a Rajna, a Majna és Észak-Olaszország alkotta térség, ahol az EU gazdasági teljesítményének jelentős része koncentrálódik. A világos tónusú részek a fejletlenebb vidékeket mutatják: Kelet-KözépEurópa a fővárosi régiók kivételével, a régi tagállamok területén pedig Dél-Olaszország, Görögország, Portugália és Franciaország tengeren túli régiói teljesítettek az EU-átlag 75%-a alatt 2004-ben. A 27 tagú Európai Unió régióit tekintve a lakosság negyede élt az egy főre jutó GDP átlagának 125%-a felett, másik negyede a 75%-a alatt és a fele a 75–125% közötti sávban. A 2004-ben csatlakozott 10 állam népességének 41%-a, Bulgária és Románia csaknem teljes lakossága az átlag 50%-a alatt teljesítő régiókban élt. Ugyanakkor az egy főre jutó GDP a régi tagállamok minden régiójában meghaladta a 27 ország átlagának felét. 5. ábra

Az egy főre jutó GDP az EU-27-ben, 2004 EU-27=100

576


Ha az EU-27 268 régióját sorba rendezzük az egy főre jutó GDP alapján, az élen a régi 15 tagállam térségeit találhatjuk. Közülük az első 6 helyen ugyanazon régiók szerepelnek visszamenőleg 10 évre, csak a sorrendjük változott. Az új tagállamok régiói közül éppen csak kimaradt az első 10-ből Prága (12.). Rajta kívül ezen országcsoportból csak Pozsonyt (39.) lehet kiemelni mint kedvező pozíciót elfoglaló térséget. A rangsor végén kizárólag román és bolgár régiók találhatók. A vezető Belső-London és az utolsó román régió között majdnem tizenháromszoros az arány. Ha a román és a bolgár térségektől eltekintünk, akkor ez 8,6-szeresre csökken. Ez esetben 7 lengyel, 2 magyar (Észak-Magyarország és Észak-Alföld), valamint egy szlovák régió alkotná az utolsó 10-et. Ha pedig a régi 15 tagállam eltérését tekintjük, akkor az arány már csak 5,6-szeres. Utóbbi rangsort görög, portugál és tengeren túli francia régiók zárják. Szembetűnő az első és utolsó 10 régió ágazati szerkezetének különbsége. Míg az első 10 esetében egy kivételével mindenhol 80% feletti a szolgáltatások aránya a bruttó hozzáadott értékből, és a mezőgazdaság szinte meg sem jelenik, addig az utolsó 10 gazdasági szerkezetében 20% közelében van a mezőgazdaság aránya, tehát ezek a régiók még a gazdasági szerkezetváltás előtt állnak. 1. táblázat

Az EU-27 régióinak sorrendje az egy főre jutó GDP alapján, 2004

Sorszám

Inner London (UK) Luxembourg (LU) Région de Bruxelles-Capitale (BE) Hamburg (DE) Wien (AT) Île de France (FR) Berkshire, Bucks and Oxfordshire (UK) Oberbayern (DE) Stockholm (SE) Utrecht (NL)

302,9 251,0 248,3 195,2 179,7 174,5 173,8 169,3 165,7 157,7

0,0 0,5 0,0 0,2 0,2 0,2 0,4 0,8 0,1 0,9

7,5 17,2 12,1 17,6 16,3 15,1 17,9 26,1 17,7 14,7

92,4 82,2 87,9 82,2 83,5 84,7 81,8 73,1 82,2 84,4

33,0 30,7 29,9 29,3 28,8 28,4 26,4 25,6 25,6 23,6

14,8 20,0 12,9 13,3 18,2 20,3 16,4 18,7 16,2 18,0

34,3 33,0 35,6 25,2 38,9 37,4 29,8 28,4 30,0 31,9

50,9 47,0 51,5 61,5 43,0 42,4 53,9 52,8 53,8 50,1

…

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Régió (országnév rövidítve)

Egy főre jutó A bruttó hozzáadott érték megoszlása, % GDP az EU-27 mezőipar, szolgáltaátlagának gazdaság* építőipar tások %-ában

259. 260. 261. 262. 263. 264. 265. 266. 267. 268.

Nord-Vest (RO) Sud-Est (RO) Yugoiztochen (BG) Severoiztochen (BG) Sud-Vest Oltenia (RO) Sud-Muntenia (RO) Severen tsentralen (BG) Severozapaden (BG) Yuzhen tsentralen (BG) Nord-Est (RO)

* Vad-, erdő- és halgazdálkodással együtt.


577

A tagországokon belül is jelentős különbségek mutatkoznak az egyes térségek gazdasági fejlettsége között. Jellemzően a fővárosok régiói mutatnak kiugró értékeket az országuk többi részéhez képest. Ez az állapot figyelhető meg az Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium, Ausztria és Svédország esetében és az új EU-tagországok mindegyikénél. Ha elhagyjuk a centrumrégiókat, sok esetben minimálisra csökkennek a regionális különbségek, különösen Svédországban, Szlovákiában, Csehországban és Bulgáriában. 6. ábra

Az egy főre jutó GDP különbségei és szélső értékei az EU-27 országaiban, 2004 EU-27=100* % 300

250

200

150

100

50

Bulgária (1,92)

Románia (2,73)

Lengyelország (2,18)

Csehország (2,63)

Magyarország (2,42)

Szlovákia (3,06)

Svédország (1,63)

Hollandia (1,64)

Finnország (1,72)

Portugália (1,80)

Spanyolország (1,97)

Ausztria (2,00)

Görögország (2,07)

Olaszország (2,10)

Németország (2,58)

Belgium (3,04)

Franciaország (3,21)

Egyesült Királyság (3,82)

0

A legfejlettebb és legfejletlenebb régióhoz tartozó érték távolsága.

■ A második legfejlettebb régió. * Zárójelben a legfejlettebb és a legfejletlenebb régió hányadosa.

A kérdés mindig az, hogy a különbségek hogyan változnak időről időre. A 6. ábrán láthattuk országonként a legfejlettebb és a legfejletlenebb régiók egy főre jutó GDP-jének hányadosait a 2004. évre. Ugyanezeket a mutatókat kiszámoltuk 1995-re is, és a két értéket országonként kivontuk egymásból. A 7. ábrán jól látható, hogy az EU régi tagországaiban a regionális különbségek csökkentek, vagy minimális mértékben nőttek, míg az új tagállamok mindegyikében nőtt ez a differencia. (Az ábrák csak azokat az országokat tartalmazzák, amelyeknek vannak NUTS 2 szintű régiói.)

578


A legfejlettebb és legfejletlenebb régió hányadosának változása (különbsége) országonként, 1995–2004 0,7

0,5

0,3

Régiek

Románia*

Csehország

Lengyelország

Magyarország

Bulgária

Szlovákia

Franciaország

Svédország


Finnország

Belgium

Hollandia

Görögország

Spanyolország

Olaszország

-0,5

Ausztria

-0,3

Németország

-0,1

Portugália

0,1

Újak

* 1998–2004.

Az országokon belüli változások után nézzük meg, hogy a közösség egészét tekintve hogyan alakultak a regionális egyenlőtlenségek (8. ábra)! Kiszámoltuk az egy főre jutó GDP relatív szórását 1995 és 2004 között, külön a régi 15 tagállam, a 25 tagállam és 1998-tól a 27 tagállam régióira. A számított értékek alapján a regionális egyenlőtlenség az EU-15 esetében lényegében változatlan, a 25 és a 27 tagállam szintjén viszont valamelyest csökkent a vizsgált időszakban. A relatív szórás adataiból az is jól látható, hogy az új tagállamok csatlakozásával sokkal heterogénebb lett az Európai Unió. 8. ábra

Az egy főre jutó GDP relatív szórása az EU régióiban 50

%

40 30 20 10 0 1995

1996

1997 EU-15

1998

1999

2000 EU-25

2001

2002

2003

EU-27

2004


579

Az előbbieket összegezve megállapíthatjuk, hogy az egyenlőtlenségek közösségi szintű csökkenése, illetve az új tagországok felzárkózása az újonnan csatlakozott országok szintjén a belső különbségek növekedésével járt együtt. A magyar régiók helyzete az EU-ban az egy főre jutó GDP alapján Köztudott, hogy gazdasági fejlettség terén Magyarország régiói három csoportra oszthatók. A legfejlettebb Közép-Magyarország az EU-27 szintjén átlagosan fejlett térségnek tekinthető. Ha Budapest önálló régió lenne, akkor a fentebb említett Pozsonyt is megelőzné az uniós átlagot több mint 30%-kal meghaladó gazdasági teljesítményével. A két fejlettebb dunántúli régiónk a 27-ek átlagának kétharmadát érte el, a 2004-ben csatlakozott 10 tagállam átlagát pedig meghaladta. Dél-Dunántúl és a Dunától keletre fekvő térségek viszont az EU-27 átlagos egy főre jutó GDP-jének felét sem tudták produkálni, sőt a 10 új tagállam átlagának is csak a háromnegyede körül teljesítettek 2004ben. 2. táblázat

A magyar régiók gazdasági fejlettsége az egy főre jutó GDP alapján, 2004 Régió Közép-Magyarország Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Dél-Alföld Észak-Magyarország Észak-Alföld Magyarország

EU-27=100 101,6 66,8 61,1 45,6 44,2 42,5 41,9 64,0

EU-25=100 97,4 64,1 58,7 43,8 42,4 40,8 40,2 61,3

EU-15=100 89,7 59,0 54,0 40,3 39,0 37,5 37,0 56,5

(Százalék) NMS-10=100 176,0 115,7 106,0 79,1 76,5 73,7 72,6 110,8

A rendelkezésre álló jövedelem A gazdaság fejlettségét, egyenlőtlenségeit legtöbbször az egy főre jutó GDP alapján szokták vizsgálni, de annak kritikájaként felmerül az ingázók torzító hatása, valamint az, hogy az egy főre jutó GDP az adott térség gazdaságának teljesítményét, nem pedig az ott élők jövedelemviszonyait, gazdagságát mutatja. Érdemes összehasonlítani, hogy az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem1 adatainak alapján mennyiben más az EU régióinak sorrendje az egy főre jutó GDP szerint felállított rangsorhoz képest. A jövedelmi rangsorban a brit és német régiók kedvezőbb helyzete figyelhető meg a GDP-sorrendhez képest. Ugyanakkor a skandináv országok régióiban és Hollandiában fordított a helyzet, hiszen e térségekben köztudottan magas a központi elvonások aránya. Jellemzően a fővárosok régiói szintén hátrébb helyezkednek el a jövedelmi rangsorban (különösen Prága és Pozsony), mivel az ingázók jövedelmét lakóhelyükön veszik számba. Ez figyelhető meg Közép-Magyarország esetében is, viszont a többi magyar régió e sorrend szerint kedvezőbb pozíciót foglal el, mint az egy főre jutó GDP alapján. 1 A rendelkezésre álló jövedelem tartalmazza a munkabérből, kamatbevételből származó jövedelmeket, a kapott szociális juttatásokat, de ebből levonják a befizetett adókat, hozzájárulásokat.

580

NOVÁK GÉZA – PAPDI ÁKOS 3. táblázat

Az első tíz régió az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem alapján, 2004 Jövedelmi sorrend

Helyezés az egy főre jutó GDP alapján

Régió (országnév rövidítve)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Inner London (UK) Hamburg (DE) Surrey, East and West Sussex (UK) Berkshire, Bucks and Oxfordshire (UK) Attiki (GR) Oberbayern (DE) Bedfodshire, Hertfordshire (UK) Outer London (UK) Stuttgart (DE) Île de France (FR)

1. 4. 35. 7. 78. 8. 25. 72. 23. 6.

A munkanélküliségi és foglalkoztatási ráta az Európai Unióban A fontosabb jelzőszámok közül a munkanélküliségi és a foglalkoztatási rátán keresztül is megfigyelhetők a kibővült Európai Unió megnövekedett területi egyenlőtlenségei. 9. ábra

A munkanélküliségi és a foglalkoztatási ráta az Európai Unió országaiban, 2006 Munkanélküliségi ráta Dánia Hollandia Svédország Egyesült Királyság Ausztria Finnország Írország Portugália Németország Spanyolország Luxemburg Franciaország Görögország Belgium Olaszország Ciprus Észtország Szlovénia Lettország Csehország Litvánia Szlovákia Magyarország Málta Lengyelország

Foglalkoztatási ráta

EU-15

EU-25 EU-25, EU-27

EU-27

EU-15

Románia Bulgária -15

-10

-5

0

5

10

15

20

25

30

35

%

40

45

50

55

60

65

70

75

80


581

A korábban is igen széles skálán mozgó foglalkoztatási ráta differenciáltsága tovább nőtt az unió bővítésével. Az újonnan csatlakozott országok hatását a 2006. évi adatok alapján tekintve összességében 66%-ról 64,3%-ra csökkent a mutató átlagos értéke, ami azt jelzi, hogy a 12 új tagállam rátái alacsonyabb színvonalúak. Utóbbiak közül csak Ciprus, Észtország, Szlovénia, Lettország éri el az uniós átlagot. A magyarországi érték (57,3%) a közösség egészét tekintve az utolsók között található. Kiemelkedően magas a foglalkoztatási ráta Dániában (77,4%) és Hollandiában (74,3%), ahol egyúttal a legkisebb munkanélküliségi rátákkal találkozhatunk. Ezzel együtt alapvetően nem állítható, hogy ahol magasabb a foglalkoztatási ráta, ott ezzel arányosan kisebb a munkanélküliségi ráta értéke (Svédország, Finnország). A bővítéssel a munkanélküliségi ráta átlagos értéke 7,4%-ról 7,9%-ra (mind az EU25, mind az EU-27 mutatója ennyi) romlott a 2006. évi adatok alapján, aminek főként a nagy foglalkoztatási problémákkal küszködő Szlovákia és Lengyelország az oka. Magyarország (7,6%-al) a középmezőnyben helyezkedik el, némileg az unió átlaga alatt. A munkanélküliségi rátát NUTS 2 szinten2 vizsgálva szélsőséges értékekkel találkozhatunk. A gazdaságilag fejlettebb (magasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező) régiókban találhatók az alacsonyabb (5% alatti) értékek, főleg brit, benelux, dán, észak-olasz és osztrák térségekben. Ezzel szemben magas (18% feletti) munkanélküliségi ráták a volt szocialista országok egyes régióiban (főként Szlovákia, Lengyelország és a volt NDK területein) és Franciaország tengeren túli térségeiben figyelhetők meg. A foglalkoztatás magasabb színvonala a már említett „kék banán” régióira jellemző, ahol a fejlett gazdasági színvonal magas (65% feletti) foglalkoztatási rátákkal párosul. A kohéziós országok közül az ír és portugál térségek mutatnak magasabb értékeket. Legmagasabb a foglalkoztatási ráta a brit Berkshire-Backs and Oxfordshire-ben (78%), a legalacsonyabb értéket a dél-olasz szicíliai régió mutatja (44,1%). A kelet-közép-európai térségekben alacsony foglalkoztatási értékekkel találkozhatunk. A két rátát hét éves idősorban vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 2004-ben csatlakozott 10 tagállam magas munkanélküliségi és alacsony foglalkoztatási rátával rendelkezett a régi tagállamokhoz képest. Megfigyelhető azonban, hogy 2002-től az újak mindkét mutatója pozitív irányt vett, és közelít a 15-ök értékei felé. A két ráta más-más tendenciát követ a különböző országcsoportokban. Az EU-15 tagállamaiban a munkanélküliségi ráta átlagos értéke 2003-tól stagnál (8% körül), és ehhez lassan közelítenek a 2004-ben csatlakozott 10-ek. A foglalkoztatási ráta esetében a különbség nehezebben, kevésbé csökken, mivel a régi tagországok növekedési pályáját az újak még nem tudják követni. A 2000-ben meghirdetett lisszaboni stratégia – miszerint 2005-ig az uniós átlagos foglalkoztatási ráta 67% legyen, és 2010-re érje el a 70% átlagos szintet – túlzottan optimistának bizonyult.

2 A hiányos bolgár és román adatok miatt a munkanélküliségi ráta NUTS 2 szintű adatait az EU-25-re vonatkozóan vizsgáltuk, 2005. évi adatok alapján.

582


A munkanélküliségi ráta A foglalkoztatási ráta alakulása 1999–2005 között 16

%

66

14

64

12

62

10

60

8

58

6

56

4

54

2

52

0 1999

2000

2001

EU-25

2002

2003

EU-15

2004

%

50 1999

2005

NMS-10

2000

2001

EU-25

2002

2003

EU-15

2004

2005

NMS-10

A regionális különbségek változása a munkanélküliségi és foglalkoztatási rátán keresztül A regionális egyenlőtlenségeket, illetve azok változását a munkanélküliségi és foglalkoztatási ráta esetében is a relatív szórás számításával figyeltük meg. A munkanélküliségi ráta relatívszórás-négyzetei alapján nagyon heterogén Európai Unióról beszélhetünk a 25 országot tekintve. Ha csak az újonnan csatlakozott 10-eket nézzük (33–47% közötti relatív szórás), ezen országcsoport régiói homogénebbnek tekinthetők a vizsgált mutatót illetően mind az EU-15-höz, mind az EU-25-höz képest. 2001-től a régi tagállamok régióinak relatívszórás-értékei jelentős csökkenést mutattak (64%-ról 49%-ra), míg a 2004ben csatlakozott 10 új tagállam régióinál ez a folyamat 2002-től mérsékelten indult el. Összességében a két országcsoport relatívszórás-értékei közelítettek egymáshoz, azaz a regionális különbségek csökkenést jeleztek. 11. ábra

A munkanélküliségi ráta regionális különbségeinek alakulása 1999–2005 között

Relatív szórás, %

70 60 50 40 30 1999

2000

2001 EU-25

2002 EU-15

2003 NMS-10

2004

2005


583

A foglalkoztatási ráta relatívszórás-értékei tendenciájukat tekintve hasonló lefutásúak, mint a munkanélküliségi rátáé. E mutató esetében azonban sokkal homogénebb Európai Unióról beszélhetünk, 15% alatti relatívszórás-értékekkel. Míg az országos értékeket nézve sokkal heterogénebbnek tűnt a foglalkoztatási ráta a munkanélküliségi rátával szemben, addig ez a kép megfordulni látszik, azaz regionális szinten jobban kiegyenlítődtek a különbségek. 1999-ről 2002-re a 10-ek esetében 8%-ról 11% fölé nőtt a relatív szórás értéke, majd lassú kiegyenlítődési folyamat indult el. Az EU-15 esetében a különbségek fokozatos csökkenése volt jellemző (14%-ról 11%-ra), és 2004-re már szinte együtt mozgott a két régiócsoport mutatója. A foglalkoztatási ráta relatívszórás-értékei tehát szintén a regionális különbségek mérséklődését mutatták. A további közeledés elsősorban az új tagállamok foglalkoztatási színvonalának javításával valósulhat meg. 12. ábra

Relatív szórás, %

A foglalkoztatási ráta regionális különbségeinek alakulása 1999–2005 között 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 1999

2000

2001 EU-25

2002 EU-15

2003

2004

2005

NMS-10

A 2007–2013-as programozási időszak támogatásai Az EU kohéziós politikájának célja az unió gazdasági, társadalmi kohéziójának elősegítése. Az előzőekben bemutatott mérőszámokon keresztül láthattuk, hogy a regionális különbségek jelentősek, annak ellenére, hogy az egyenlőtlenségek csökkenése már megindult. A Európai Regionális Fejlesztési Alapon, az Európai Szociális Alapon és a Kohéziós Alapon keresztül az Európai Unió 2007 és 2013 között mintegy 307 milliárd eurót fordít a különbségek csökkentésére. A közösség három fő prioritása alapján a régiók különböző jogcímeken keresztül jogosultak a keretek lehívására. A legtöbb forrást – 177,8 milliárd eurót – az úgynevezett konvergenciarégiók3 kaphatják, amely körbe volt szocialista országokbeli (köztük 6 magyar), dél-olasz, dél-spanyol, portugál és görög

3 Konvergenciarégiók: A strukturális alapok forrásaira (ERFA, ESZA) azon NUTS 2 szintű régiók jogosultak, amelyekben a 2000–2002 időszakra vonatkozó adatok alapján az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) nem éri el az uniós átlag 75%-át. Azon régiók (ún. „phasing out” térségek), ahol a GDP az EU-bővítéssel járó statisztikai hatás következtében épphogy meghaladja a küszöbértéket, a célkitűzés forrásaiból fokozatosan csökkenő támogatásban részesülnek.

584


térségek tartoznak. A második legnagyobb összeg a Kohéziós Alapon4 keresztül juthat el a régiókba (68 milliárd euró), főként környezetvédelmi és közlekedési beruházásokat támogatva. A „regionális versenyképesség és foglalkoztatási régiói”5 rendelkezésére pedig 38,4 milliárd eurós keret áll. Méreténél is fogva Lengyelország jogosult a legtöbb támogatásra (59 milliárd 698 millió euró). Magyarország a hatodik legtöbb forrásra számíthat, mintegy 22 milliárd 386 millió euróra, amelyhez még 3,8 milliárd euró kapcsolódik a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból, illetve 34,4 millió euró az Európai Halászati Alapból. Összességében Magyarország a 15%-os hazai nemzeti társfinanszírozással együtt 8000 milliárd forint uniós támogatásban részesülhet 2007 és 2013 között. A 22 milliárd 386 millió euróból 3 fő jogcímen (Kohéziós Alap, konvergencia, Közép-Magyarország) a II. Nemzeti fejlesztési tervben rögzített operatív programokon keresztül mintegy 22 milliárd 50 millió euróhoz juthatnak hozzá a pályázók. Az elkészült és már számos pályázati lehetőséget nyújtó regionális operatív programokból a legtöbb forrásra Közép-Magyarország jogosult (419 milliárd Ft), Észak-Alföld (269,6 milliárd Ft) és Észak-Magyarország (249,9 milliárd Ft) előtt. A források lehívásának nehézségei Az EU által (többek között) a területi különbségek csökkentése érdekében rendelkezésre bocsátott, pályázatokon keresztül lehívható pénzekhez való hozzájutás egyik problémája a szegényebb régióknak, államoknak a pénzeszköz felhasználásával kapcsolatos nehézségei. Az uniós támogatások – pályázati pénzek – lehívásának sikeressége több tényező együttes meglététől függ. Bármely tényező gyengülése már komoly támogatáslehívási problémákat, hatékonyságromlást okozhat. Ezek közül néhány, amelyekre érdemes lenne több figyelmet fordítani: – a makrogazdasági és gazdaságstratégiai helyzet; – a finanszírozási szerkezetek jellemzői, a támogatás nagysága és aránya, az állam fizetőképessége (sokszor az állam fizetésképtelensége okozza a késedelmes kifizetéseket a nyertes pályázóknak); – a projekttömeg (ez megfelelő mennyiségű és minőségű projekteket jelent); – a pályázatkezelés, monitoring-intézményrendszer és a pályázati eljárások módja; – készségek és tapasztalatok megléte vagy hiánya. A több tapasztalattal és tőkével rendelkező EU-15 összességében 18%-os hibával jelezte előre a pénzlehívások várható értékeit 2005-ben, míg a 10-ek 60%-os hibával tették ugyanezt (Magyarország esetében 43,2%-os hibával számolhatunk), azaz utóbbiak jóval túlbecsülték a forráslehívások értékeit. Mindez arra enged következtetni, hogy a poten-

4 A Kohéziós Alap támogatásaira azon tagállamok jogosultak, amelyekben a 2001–2003 időszakra vonatkozó adatok alapján az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) nem éri el az uniós átlag 90%-át. Azon régiók, ahol a GNI az EU-bővítés statisztikai hatásai következtében meghaladja a 90%-os küszöbértéket, fokozatosan csökkenő támogatásban részesülnek. 5 Regionális versenyképesség és foglalkoztatás címen a célkitűzés a konvergencia hatálya alá nem tartozó régiók versenyképességének, vonzerejének erősítése, foglalkoztatási mutatóinak javítása. A célkitűzés keretében 19 tagállam 168 régiója részesülhet támogatásban. Ezek közül 13 tartozik azon régiók közé, ahol a támogatást fokozatosan vezetik be (ún. „phasing-in” területek). Ezek a régiók – a korábbi 1. célkitűzés alá tartozó egykori státusuknál fogva – különleges pénzügyi juttatásban részesülnek.


585

ciális EU-forrásoknak csak egy részét képesek lehívni a gyengébb gazdasági helyzetben lévő országok, ezzel nehezítve a regionális különbségek csökkentését. Ahhoz, hogy javuljon ez az arány a 2007–2013-as programozási időszakban, érdemes tanulmányozni a fejlesztésben, fejlődésben és a támogatások lehívásában sikeres európai országok stratégiáit. Összegzés A kibővült Európai Unió gazdasági egyenlőtlenségei minden korábbinál jelentősebbek. A csatlakozás felé vezető úton azonban az új tagállamok felzárkózása már megindult, bár ez az országokon belül az egyenlőtlenségek növekedésével járt eddig. Teljes jogú EU-tagként valós esély mutatkozik számukra a regionális különbségek nagyobb mértékű csökkentésére, amennyiben a közösségi tagság előnyeit, a felzárkózást segítő forrásokat megfelelően fel tudják használni. IRODALOM 15+10 Rómától Athénig. KSH, Budapest, 2004 Analysis of the budgetary implementation of the Structural Funds in 2005 European Commission DirectorateGeneral Budget, 2006 A régiók gazdasága. KSH, Budapest, 2005 A Tanács 1260/1999/EK rendelete (1999. június 21.) a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról A Tanács 1083/2006/EK rendelete (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről Eurostat-adatbázis: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page?_pageid=1996,45323734&_dad=portal&_schema= PORTAL&screen=welcomeref&open=/&product=EU_MAIN_TREE&depth=1 Európa régiói. CD-kiadvány, KSH, Budapest, 2007 First Report on Economic and Social Cohesion. EC, Brussels, 1996 Kovács Tibor: Regionális fejlettségi különbségek az Európai Unió tagállamaiban és a tagjelölt országokban. Területi Statisztika, 2001/4. Unemployment in the EU-25. Eurostat, 2006 Új Magyarország Fejlesztési Terv Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakeret 2007–2013. Foglalkoztatás és növekedés. A Magyar Köztársaság Kormánya, 2006 Kulcsszavak: gazdasági egyenlőtlenség, Európai Unió, kohéziós országok, programozási időszak, forráslehívás. Resume By recent enlargements (in 2004 and in 2007) inequalities increased larger in the European Union than ever, because economies of most of the new member states are less developed, than in the rest of the Community. This analysis describes current disparities and the decrease of differences on the way to enlargements through the most frequently used economic rates. Despite the development of new member states, inequalities are significant. The new member states reduce the gap, but at the same time their inner differences are rising. As full members, they have got the chance to reduce regional inequalities increasingly in case they are able to take the advantages of EU membership and use Community sources efficiently.

KÖZLEMÉNYEK DR. ABONYINÉ DR. PALOTÁS JOLÁN – DR. KOMAREK LEVENTE

Dél-Alföld gazdasági helyzete és a kilábalás lehetőségei Dél-Alföld az ország legnagyobb régiója. Területe (18 339 km2) az ország területének 19,7%-a. Népessége 1 millió 347 ezer fő, az ország lakosságának 13,4%-a. A legurbanizáltabb régió. Relatíve kicsi a népsűrűsége (73,4 fő/km2) az országos 108,0 fő/km2-hez viszonyítva. A belföldi vándorlási egyenlege negatív (ami gazdasági helyzetének egyfajta jellemzője), a nemzetközi vándorlás pedig pozitív. Népessége öregedő. A halálozási ráta 14,1‰, amely értékkel az ország régiói között Észak-Magyarország után a legkedvezőtlenebb helyet foglalja el. A születési rátája 9,0‰, a hét régió közül Dél-Dunántúllal karöltve a legkisebb értéket mutatja. A természetes fogyás 5,1‰, a régióink között a fenti komponensekből következően a legrosszabb. A dél-alföldi régióban nőtt leglassabban az egy főre jutó GDP 1995-höz viszonyítva. 2004-ben az egy főre jutó bruttó hazai termék Dél-Alföldön a hazai átlag 69,0%-a, a közép-magyarországinak pedig 43,4%-a. A nemzetgazdaság beruházásaiból az egy lakosra jutó beruházás értéke a régiók között Dél-Alföldön a legalacsonyabb. Hogyan alakult ki ez a helyzet? A mai gondok gyökerei az első világháborúig nyúlnak vissza. A trianoni határrendezés a mai dél-alföldi régió térségét nagyon érzékenyen érintette. A régióközpont, Szeged, elvesztette hátországát. Számos feldolgozóüzem nyersanyagbázisának jelentős része is az országhatáron kívül maradt. Elvesztette nyersanyagbázisának nagy hányadát a faipar, a textilipar, a cipőipar, az élelmiszeripar ágazatai közül a malom-, a cukor-, a szeszipar stb. A kohászati és fémipari alapanyagok és energiahordozók egy része a határainkon kívül rekedt. Számos feldolgozóüzem periferikus helyzetűvé vált. A nyersanyag átlagos szállítási távolságának növekedése és a kapacitáskihasználatlanság növelte az önköltséget. Fontos szállítási útvonalak átértékelődtek, leépültek. 1938-ban a térség agrár főprofilú, gyengén iparosodott, európai összehasonlításban nagyon elmaradott infrastruktúrájú terület volt. A II. világháborúban nagy károkat szenvedett a mezőgazdasága is, főleg az állatállománya, az infrastruktúrája (utak, hidak, középületek, vezetékek, lakóházak), termelőüzemei. A gyáripari állóalapok jelentős része sérült. Bénítólag hatott az energiahordozó- és a nyersanyaghiány. Az újjáépítés viszonylag gyorsan lezajlott, de ez a termelőkapacitások területi arányait alig változtatta. 1949–50-től dinamikus iparfejlesztés bontakozott ki országosan. Ez az iparosítási ciklus a DNy–ÉK irányú energiatengely menti térségeket részesítette előnyben. Egyes gócokban Dél-Alföldön is létesültek új ipari objektumok, de ezek nem lendítették fel igazán a térség gazdaságát. Az 1950-es évek elején megromlott a kapcsolat az akkori jugoszláv vezetéssel. (Jugoszláviával az államközi kapcsolatok szüneteltek, ami nagyon hátrányosan érintette a vizsgált régió ipari és infrastrukturális fejlődését.) Ez hosszú évekre visszavetette a térség fejlődését. Azonban a helyzet konszolidálása után sem sikerült az elmulasztott beruházásokat pótolni. Ennek a fejlődési szakasznak fő fejlesztési szférája az ipar volt, amely Dél-Alföldet több ok miatt (határ menti fekvés, nehézipari nyersanyagban és kitermelt energiahordozókban való szegénység, a nehézipari termelés hagyományának hiánya stb.) is hátrányosan érintette. A második szakasz 1958-tól vette kezdetét, amikor a túlzottan Budapest központú hazai ipar decentralizálását tűzték ki célul. Az 1958–1959–1960. évi ipartelepítési határozatok lényege az volt, hogy megfelelő ipartelepítéssel biztosítani kell az ország különböző területeinek arányos fejlesztését. Dél-Alföldön az iparban foglalkoztatottak száma 1958-ról 1968-ra 82 ezerről 168 ezerre emelkedett. Ennél dinamikusabb létszámnövekedés csak Észak-Alföldön játszódott le. Az évtizedben kibontakozó tendenciák relatíve kedvezően hatottak DélAlföld fejlődésére. A korábbi túlzott nehézipar-fejlesztés helyett nagyobb szerep jutott a könnyűiparnak és az élelmiszeriparnak, a nehéziparon belül pedig előtérbe került a munkaigényes ágazatok fejlesztése. Iparának fejlesztéséhez Dél-Alföld különböző központi alapokból kapott támogatást. 1961 után, amikor a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésének munkaerő-megtakarító hatása intenzíven érvényesült, az itteni munkaerő-kínálat

DÉL-ALFÖLD GAZDASÁGI HELYZETE ÉS A KILÁBALÁS LEHETŐSÉGEI

587

kiváló ipartelepítő tényezőként hatott, mivel máshol már a munkaerő-tartalékok kezdtek kimerülni. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése is jó feltételeket teremtett az ágazat technikai fejlődésére. A térség kőolaj- és földgázmezőinek feltárásával kedvezőbbé vált az energiaellátás, és ez lökést adott az ipar és más szférák fejlődéséhez. Közben javultak a jugoszláv–magyar kapcsolatok, emelkedett a tranzitforgalom, és nőtt az idegenforgalom is. Erősödött Szeged központi szerepköre, ami jótékonyan hatott az egész térség fejlődésére. 1968 után a klasszikus iparfejlesztési szakaszt a szolgáltatások iránti igények kielégítésére való törekvés, a tercier szektor fejlesztése kezdte felváltani. Sajnos azonban Dél-Alföld iparában a gépesítettség foka, a technikai fejlettség, az állóeszköz-állomány foglalkoztatottakra kivetített fajlagos értékei továbbra sem voltak kedvezőek. Dél-Alföld iparának szerkezete – bár a fejlesztések során egyre előnyösebb lett –, mégis nagyon sok kedvezőtlen jegyet viselt magán. Szinte folyamatosan napirenden volt a struktúra racionalizálásának kérdése, mégis inkább a nagyipar szerkezetének konzerválása vált jellemzővé. Az 1980-as évek területfejlesztési politikája ellentmondásos volt, nem talált magára. Igaz, hogy a retorika az innovációorientált fejlesztést helyezte a középpontba, a valóságban azonban még mindig az extenzív fejlesztésre való törekvések érvényesültek, majd az évtized második felére az ellentmondások mindinkább kiéleződtek. A rendszerváltozás után az átmeneti, illetve vegyesgazdaságon át a piacgazdaságba haladva alapjaiban módosultak a területi fejlődési folyamatok. Gyökeresen megváltoztak az egyenlőtlenség belső tartalmi jegyei, annak forrásai és tünetei. Míg a tervgazdálkodás évtizedeiben – az első évtizedet leszámítva – a területi fejlődést túlnyomórészt a nivellálódási tendencia jellemezte, a rendszerváltozás után az egyes térségek fejlettségi szintjük terén a differenciálódás irányába haladtak. Ezt a folyamatot jól tükrözi a munkanélküliségi ráta területi differenciáltsága is. A beruházások alakulása Valamely térség fejlődésének alakulásában központi helyet foglalnak el a beruházások. Nincs nagy jelentősége a fejlesztési forrás eredetének, hogy régión belüli, régión kívüli, hazai vagy külföldi (hitel, segély vagy működő tőke), a lényeg az, hogy olyan hosszú távú tőkebefektetés legyen, amely a közeljövőben megtérül és jövedelmezőséget ígér. A beruházás a figyelem összpontosítását azzal érdemli ki, hogy információt ad arról, milyen erőfeszítéseket tud kifejteni a térség egy adott időszakban a jövőbeli fejlődés érdekében. A beruházás régiófejlesztő hatása elsősorban abban rejlik, hogy a pótló vagy a bővítő beruházás milyen korszerűsödést eredményez, nemzetközi összehasonlításban milyen műszaki-technikai színvonalon realizálódik, mennyire hatékony, mennyire növeli a versenyképességet. A rendszerváltozás után Magyarországon a beruházások növekedési üteme viszonylag hektikusan alakult. Ez a területi szerkezetére is érvényes. Egyes régiók a nemzetgazdaság összberuházásából növekvő (NyugatDunántúl), mások pedig csökkenő (Észak-Magyarország) arányban részesedtek. A dél-alföldi régió egésze és egyes megyéi hosszú idő óta változatlanul igen alacsony hányaddal részesültek a nemzetgazdaság fejlesztési forrásaiból. Dél-Alföld részesedésének alakulása a nemzetgazdasági beruházásokból, 1995–2005

10

%

8 6

7,47 6,54

7,23

8,82

8,18 7,08

6,52

5,98

4

7,25

7,08

2003

2004

6,39

2 év

0 1995 Forrás: KSH.

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2005

588

DR. ABONYINÉ DR. PALOTÁS JOLÁN – DR. KOMAREK LEVENTE

Ha a nemzetgazdasági beruházásokból a dél-alföldi régió részesedésének időbeli alakulását áttekintjük, akkor a szóban forgó időintervallum minden évében igen alacsonynak minősíthető. Ez a hányad alacsonyabb nemcsak a régió területi vagy népességi arányánál, de még a régióban megtermelt (viszonylag alacsony) GDPhányadnál is. Sőt, a tendencia is romló. Mire vezethet ez? Nyilvánvaló, hogy a Dél-Alföld gazdasági növekedésében és fejlettségében bekövetkezett lemaradás az erőfeszítések ellenére sem csökken. (Közép-Magyarország 49,0–55,1% közötti hányadát hasznosította rendre az összes fejlesztési forrásnak, de a közép- és a nyugatdunántúli régió is többször kétszámjegyű hányaddal részesedett a nemzetgazdaság teljes beruházási volumenéből.) Ahhoz, hogy a régió dinamikus fejlődés útjára lépjen, a jelenleginél (és a múltbeli szintnél) lényegesen nagyobb fejlesztési forrásra van szüksége. A rendszerváltozás óta a külföldi működő tőke, a külföldi érdekeltségű vállalkozások nagyon fontos szerepet játszottak a nemzetgazdasági beruházásokban. Különböző időkeresztmetszetekben a vállalati beruházások teljesítményértékének differenciált hányadát tette ki a külföldi eredetű tőke, de nemzetgazdasági szinten az 1990-es évek második felében is az összes beruházás 38%-át a külföldi érdekeltségű vállalkozások eszközölték. Sajnos Dél-Alföldön ez jóval kisebb hányadot jelentett. Ez önmagában igen hátrányosan érintette a régiót. 2000-től 2006-ig az egy lakosra jutó befektetett külföldi tőke volumenét tekintve az utolsó, illetve az utolsó előtti helyen állt. Dél-Alföldre azonban nemcsak kevés külföldi működő tőke áramlott, hanem a szerkezete sem kedvezett igazán a régió fejlődésének. Nagyon kevés jutott a húzóágazatként funkcionáló feldolgozóipari szakágazatoknak. Fontos lehet e régióban az élelmiszeripar is, ugyanis a térség élelmiszer-termelési feltételei számos szakágazatban nagyon kedvezőek, de önmagában ez az ipari főcsoport képtelen a fejlődés mozgatórugójává válni. Az viszont érvényes az élelmiszeriparra is, hogy neki is meg kell újulnia, a kor igényének megfelelő, korszerű, magas feldolgozottsági szintű, innovatív termékeket kell gyártania. Miért kezelte mostohán régiónkat a külföldi működő tőke? Dél-Alföld földrajzi fekvése nem kedvezett a külföldi működő tőke számára. Távol fekszik az ország nyugati kapujától. A külföldi működő tőke beáramlásának legdinamikusabb időszakában az elhúzódó délszláv válság, a balkáni háború is riasztólag hatott. A régió megközelíthetősége nagyon sokáig drága, lassú, időigényes, nehézkes volt. Az M5-ös autópálya építésének megtorpanása, valamint a Kiskunfélegyházáig megépített szakaszának is rendkívül magas használati díja nagyon visszavetette Dél-Alföld, de különösen Csongrád megye, illetve Szeged fejlődését. Főleg az 1990es évek elején – amikor viszonylag tartósan erőteljes volt a külföldi működő tőke beáramlása – keletkeztek nagy különbségek az intenzív tőkebefogadó térségek (Budapest, Győr-Moson-Sopron) és e régió megyéi között. Ez az elmaradt tőkebeáramlás éveken át más, dinamikusan fejlődő térségekkel szembeni hátrány kumulálódásához vezetett. E tőkehiány tovagyűrűző multiplikatív negatív hatása is szerepet játszik a kialakult helyzetben. A külföldi működő tőkére vonzerőt gyakorol a fejlett infrastruktúra is. Dél-Alföld a fővárostól és a nyugatdunántúli térségtől a komplex infrastruktúra fejlettsége terén elmaradt. Ez főleg a műszaki (technikai, termelési) infrastruktúrára vonatkozott. Igaz, hogy a régió megyéi infrastrukturális ellátottság terén összességükben és infrastrukturális elemenként is viszonylag nagy szóródást mutatnak, de Dél-Alföldből, sőt az egész Alföldből is mintegy szigetként kiemelkedő Csongrád megye sem dicsekedhet országosan a legvonzóbb infrastruktúrával. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy akkor áramlik jobban a tőke egy térségbe, ha a tőkevonzó képessége nő, és ez leginkább az infrastruktúra fejlesztésével érhető el. (A kedvezményeket is figyelembe veszik a befektetők, de ezek önmagukban nem elegendők.) A külföldi működő tőkére vonzólag hatnak a térségben lezajló dinamikus beruházások is, amelyek DélAlföldet sajnos nem jellemezték. Kedveli a tőke azokat a térségeket, ahol magas a műszaki-technikai színvonal, kiemelkedő a termelékenység, a hatékonyság, magas a versenyképesség. Ezzel sem dicsekedhetett e régió. Vonzerőként hat a fejlett ipar, a jó kooperációs lehetőség. Régiónk ezt sem tudta igazán nyújtani. Nem dicsekedhet a folyton változó, a közgazdasági környezethez történő gyors alkalmazkodó képességével, a rugalmasságával sem. Értékeli a tőke a befektetési terület megválasztásában a „human capital”-t, a szellemi tőkét, a foglalkoztatottak szakképzettségét, szaktudását, iskolázottságát, a jó képzési lehetőségeket, a tudományos műhelyeket, a kiemelkedő K+F-tevékenységet, valamint a nagy munkabírású, egészséges, kreatív foglalkoztatottakat, illetve munkaerő-állományt. E téren Szeged révén Csongrád megye tűnik ki jelentőségével, de számos szépséghibával.


589

A Szegedi Tudományegyetem 12 karán folyó képzések közül az informatikus-, a vegyész-, a biológus-, az orvos-, a gyógyszerész-, a geográfus-, a menedzser-, a logisztikusképzés ad a térségnek innovációs potenciált, de a régiónk ilyen összetételű szellemi erőforrásai sokáig nem bizonyultak elég ösztönzőnek a külföldi működő tőke ideáramlásához. Ezért ígéretes az induló Biopolis program, mert ez az itteni alap- és erősödő alkalmazott kutatás eredményeit igyekszik hasznosítani. Ugyancsak komoly eredmény várható az innovációs pólusok működésétől és hálózatba szerveződésétől. Azonban még mindig elmondható, hogy nem állt rendelkezésre DélAlföldön rugalmas, szakképzett, konvertálható tudással rendelkező, minden igényt kielégítő, versenyképes munkaerő. Különösen kívánatos, hogy a piaci igényekhez igazodó szerkezetű, korszerű tudású szakmunkások képzése segítse a régió fejlődését. A gazdasági struktúra kérdései Egy nemzetgazdaságnak vagy valamely régiójának GDP-fejlődését nagymértékben befolyásolja a gazdaság szerkezete, illetve szerkezetének a változása. Hosszú makroszintű idősor GDP-volumenváltozásának ütemét vizsgálva megállapítható, hogy akkor volt a legdinamikusabb a GDP előző évhez viszonyított növekedése, amikor gyorsabban fejlődött az ipar, illetve nagyobb lett az ipar hozzájárulása a hozzáadott értékhez. Ezt pedig egy időben vagy kis fáziskéséssel követte az állóeszköz-felhalmozás, ami ismét a beruházások jelentőségére hívja fel a figyelmet. Már évtizedekkel ezelőtt, amikor az ipar extenzív forrásai kimerülőben voltak, komolyan felvetődött DélAlföldön (és egyes megyéiben) az ipari struktúra racionalizálásának kérdése. A kutatók gyakran rámutattak azokra a szűk keresztmetszetekre, illetve kihasználatlan tartalékokra, amelyek felszámolása lendületet adott volna a fejlődésnek. Azonban a meglévő struktúrák módosítása, a gazdaságtalan termelés felszámolása, új, ésszerűbb szerkezet kialakítása a tervgazdálkodás évtizedeiben sem volt könnyű. A módosítások a tőkehiányon kívül igen sok objektív és szubjektív akadályba ütköztek. A szakemberek tudták, hogy nem volt egészséges az ipar szerkezete, műszaki-technikai színvonala, versenyképessége, de nem sikerült ezen a kívánatos mértékben változtatni. Az 1950-es évek közepén Dél-Alföld mindhárom megyéjében kicsi volt a nehézipar szerepe, Csongrád megyében messze a könnyűipar vezetett (az iparban foglalkoztatottak számából 1957-ben 61%-kal részesedett), Bács-Kiskun és Békés megyében pedig 46, illetve 40%-kal az élelmiszeripar állt az élen. A 1980-as évek közepére mindhárom megyében a nehézipar vette át a foglalkoztatottak részaránya alapján a vezető szerepet, ezt követte a könnyűipar, és legalacsonyabb volt az élelmiszer-ipari hányad. A régió az országos iparfőcsoportonkénti struktúrától így is elsősorban abban tért el, hogy a könnyűipar és az élelmiszeripar szerepe annál lényegesen nagyobb volt, míg a nehéziparé annál sokkal kisebb. Műszaki-technikai színvonalban is lényegesen alacsonyabb szinten állt a régió ipara, mint a fejlettebb régióké vagy a fővárosé. Ennek alátámasztására elég a témának az a megközelítése, amelyben összevetjük 1957-től 1984-ig a régió iparában foglalkoztatottak országos létszámból való részesedését a lekötött állóeszközök bruttó értékeivel. Az eltérés 3%-os érték körül mozgott, de tendenciáját tekintve növekedést mutatott. (Ez részben a vidék iparosítása során elszenvedett kontraszelekcióval függött össze.) Súlyosbítja a helyzetet az a tény, hogy a nagyon eszközigényes szénhidrogén-kitermelés ekkortól futott fel a térségben, és így a bányászat nélküli ágazatok eszközellátottsága relatíve még gyengébb volt. Hogyan alakult az ipar specializáltsága Dél-Alföld megyéiben? A specializációnak – a struktúra egyéb megnyilvánulási formáihoz hasonlóan – több szintje és számos aspektusa van. A területi specializáció a társadalmi munkamegosztás azon formája, amely során egy területen valamely nemzetgazdasági ág vagy ágazat kívánalmait előtérbe helyezzük, más ágazatok mellé-, illetve alárendelésével. Tehát, ha valamely területegység bizonyos nemzetgazdasági ág vonatkozásában specializált, akkor az azt jelenti, hogy az adott ágazat kiemelkedő szerepet játszik a vizsgált térségben, másrészt pedig viszonylag jelentős hányadát adja az országos termelésnek. (Módszer: Abonyiné Palotás Jolán – Móricz Ferenc: Statisztikai Szemle, 1976., 10. szám.)

590


1. táblázat A dél-alföldi megyék specializációsindex-értékének (I) alakulása 1960 Megye

1980

1960

az élőmunka

1980 a holtmunka

oldaláról Bács-Kiskun Békés Csongrád Országos átlag

0,37 0,34 0,36

0,28 0,26 0,32

0,43 0,45 0,40

0,30 0,38 0,32

0,38

0,26

0,39

0,35

Az I érték akkor veszi fel a minimumot, ha a területegységünkön előforduló ágazatokra a megoszlást illetően a homogenitás jellemző, és akkor veszi fel a maximális értéket, ha csupán egyetlen ágazat képviseli az ipart a vizsgált térségben. Az 1. táblázat adatai alapján leszögezhetjük, hogy a dél-alföldi megyék specializációjának mértéke csökkent, létszám oldaláról kisebb mértékben, mint holt oldalról. Tehát 1958–1959 után a vidék iparosítását célzó fejlesztések eredményeként úgy változott Dél-Alföld ipari arculata, hogy a korábbi iparára nem jellemző ágazatok nagyobb szerephez jutottak, míg a korábbi kiemelt fontosságú ágazatok szerepe csökkent. Ebben az ágazati nivellálódási folyamatban fontos szerep jutott a szénhidrogén-kitermelés (és részlegesen a szénhidrogénfeldolgozás) fellendülésének, hisz igen magas állóeszközigénye miatt a létszám oldaláról kevésbé érvényesülő folyamatokat holt oldalról kihangsúlyozta. Összességében elmondható, hogy a dél-alföldi megyék az átlagosnál dinamikusabb iparfejlesztés ellenére is elmaradtak az iparosodottságot kifejező mutatók vonatkozásában az országos átlagtól, mert: – az ipari állóeszköz-állomány bruttó értéke alacsonyabb volt az iparban foglalkoztatottak hányadánál; – Dél-Alföld iparának szerkezete egyveretűbbé vált, ágazati specializáltsága a nivellálódás felé haladt, specializáltsága alacsonyabb volt az országos átlagnál; – Dél-Alföldön, de főleg Csongrád megyében igen magas volt a más településből kívülről, illetve a fővárosból irányított ipari dolgozók aránya (központ–telephely kapcsolat). Az 1980-as évek közepétől országos viszonylatban is és régiónként is egyre nyilvánvalóbbá vált a gazdasági, ezen belül az ipari struktúra tarthatatlansága. Hazánk kis ország, mégis igen sokféle ipari termékeket állított elő. Alacsony volt a specializáltsága, nem koncentrálta erőforrásait kevesebb számú extra, kiváló termék (csoport) gyártására. Nem szembesült a világpiacon a versenypartnerekkel, elkényelmesedett, nem kényszerült rá a rugalmas gazdálkodásra, az innovációra. A rendszerváltozás után markáns szerkezeti átalakulások játszódtak le hazánkban, de már nem központilag vezérelve, hanem a vegyes gazdaságon át a piacgazdaság felé haladva a piac vált szabályzóerővé. Az új struktúra két hatás eredményeként jött létre. Az egyik az adott térség kezdeti állapota, a másik pedig az új, letelepülő (vagy betelepülő) elemek ágazati szerkezete. Egyes régiókban ragyogóan sikerült az új szerkezeti komponenseket integrálni a térség gazdaságába, aminek eredményeként a korábbi gazdasági struktúra gyökeresen átalakult. Ha az új szerkezeti elemek korszerűek, akkor sikerül a befektetésekkel (belföldi vagy külföldi tőke segítségével) high-tech irányba eltolni a gazdaság struktúráját, ezzel együtt az értékesítés szerkezetét, s ezen belül a nyitott gazdaságunkban kiemelten fontos export szerkezetét. Így sikerült egyre több versenyképes terméket gyártani és exportálni. Mindez sikerült Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon, s elég jól alakult az észak-dunántúli régióban is. Nem sikerült azonban (több ok miatt) sajnos Dél-Alföldön. Dél-Alföldön sajátosan alakult az új ipari struktúra, mégpedig oly módon, hogy az új struktúra kialakulását lényegében a korábbi iparvállalatok tönkremenése, felszámolása, leépülése (szétesése, zsugorodása stb.) eredményezte. Tehát Dél-Alföld mai ipari (és gazdasági) szerkezete nemcsak, hogy nem célirányos, tervszerű fejlődés (fejlesztés) vagy piac által szabályozott modern szerkezet, hanem olyan állapot, amelyet az ágazatonként differenciált „leépülés” eredményezett. Tekintsük át a régió iparának ágazati szerkezetét!


591 2. táblázat

A 2005. évi ipari termelés ágazati szerkezete a 49 főnél többet foglalkoztató szervezetek alapján* (%) BácsKiskun

Ágazat

Békés

Csongrád

Dél-Alföld

Ország

megye Élelmiszer, ital, dohány gyártása Textília, bőrtermék, lábbeli gyártása Fa- és papírtermékek, nyomdaipari termékek gyártása Vegyipar Gépipar Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás Egyéb

32,4 2,1

35,7 3,5

39,0 2,2

35,3 2,4

10,9 1,8

8,9 6,4 39,6 2,2 8,4

8,1 1,0 25,1 1,5 25,1

1,0 17,4 8,7 18,2 13,5

5,9 9,0 26,1 7,6 13,7

3,3 16,5 50,6 6,9 10,0

Ipari termelés összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Forrás: Dél-Alföld, KSH, 2006. * Székhely szerinti kimutatás.

A 2. táblázat adatai most is azt mutatják, hogy az élelmiszer-, ital- és dohánygyártás részaránya igen nagy mértékben, a könnyűipari ágazatok kismértékben múlják felül az országos részarányt, a vegyipar és a gépipar pedig nagyon erősen alulreprezentált. Milyen a mai helyzet? Ha áttekintjük az ipari termelésnek a 3. táblázatban feltüntetett mutatóit, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy Dél-Alföld az iparban foglalkoztatottak arányát tekintve a 28,9%-os értékével az országos átlag körüli részarányt mutatja, de már az egy lakosra jutó ipari termelés értéke csaknem fele az országos átlagnak. Ezen a téren a 7 régió közül csak Dél-Dunántúl van hátrébb a rangsorban, és az export részarányát tekintve Dél-Alföld végképpen az utolsó helyen áll. Ezek az adatok komoly figyelmeztetésül szolgálnak. 3. táblázat Az ipari termelés néhány mutatója, 2005 Régió

Az iparban alkalmazásban állók aránya, %

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Ország összesen

Egy lakosra jutó ipari termelés, ezer Ft

Az értékesítésből az export aránya, %

18,9 41,4 37,2 26,2 31,7 27,8 28,9

1390 3921 2758 807 1449 971 869

44,1 77,6 75,7 45,6 52,5 43,4 40,4

27,5

1623

58,0

Forrás: Dél-Alföld, KSH, 2006.

Az országos átlagtól lényegesen eltérő ágazati struktúra ellenére is nyilvánvaló, hogy ez elsősorban az élőmunka termelékenységével, illetve a kedvezőtlen ágazati (termékcsoporti) struktúrával magyarázható. A statikus mutatók kedvezőtlen alakulásán kívül több évtizedes tendencia támasztja alá a leszakadási folyamat sokrétűségét. Igaz, hogy az utóbbi néhány évben van némi pozitív elmozdulás, ez azonban még alig érzékelhető (4. táblázat). A 4. táblázat adatai szerint – bár még 2003 és 2005 között sem érte el a vizsgált régió az országos növekedési ütemet – Észak-Alföldet csupán két régió (Észak-Magyarország és Közép-Dunántúl) előzte meg, és csak minimális eltérés mutatkozott a közép-magyarországi régiótól.

592

DR. ABONYINÉ DR. PALOTÁS JOLÁN – DR. KOMAREK LEVENTE 4. táblázat Az ipari termelés régiónkénti alakulása Régió

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Ország összesen

Az egy főre jutó ipari termelés, Az ipari termeezer Ft lés indexe, 2005/2003 2003 2005

Rangsor 2003

2005

1215 2868 2649 867 991 880 756

1390 3921 2758 807 1449 971 869

1,14 1,37 1,04 0,93 1,46 1,10 1,15

3 1 2 6 4 5 7

4 1 2 7 3 5 6

1366

1623

1,19

–

–

Forrás: Magyarország 2003 és Dél-Alföld, KSH, 2006. 96. p.

Melyek hazai szinten és regionálisan az ipar húzóágazatai? Elsősorban a korszerű, külföldön is eladható, exportképes termékeket gyártó gépipar, bizonyos vegyipari ágazatok és a magas szintű tudást megtestesítő, innovatív termékeket előállító egyéb szolgáltatások. Dél-Alföld gépipara az utolsó helyen áll. Dél-Alföld részaránya a 7 régió között a legalacsonyabb. A rangsor: Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Közép-Magyarország, Észak-Alföld, Észak-Magyarország, DélDunántúl és Dél-Alföld. Megdöbbentő, hogy a gépipar részaránya Csongrád megyében a legalacsonyabb (20. helyen áll a megyei-fővárosi listában), de Békés is 18., és csak Bács-Kiskun áll a 13. helyen. Ha a gépipar szerepének változását nézzük meg a rendszerváltozás óta, akkor a legnagyobb visszaesés Békés megyében következett be, majd Csongrád megyében, és csak Bács-Kiskun megye az, amely nemcsak megőrizte a korábbi részarányát, hanem mintegy 1,0 százalékponttal javította is. (Ez tükröződik az ipari termelési érték alakulásában.) Mi a helyzet a vegyipar esetében? A vegyipar szerepe a régiórangsorban a 4. helyen áll. Igaz, hogy a megyei rangsorban Csongrád az 5. helyre kerül, de ennek jótékony hatása a belső ágazati szerkezete, az előállított termékek feldolgozottsági szintjének relatíve alacsony volta miatt nem igazán érvényesül. Itt van az az óriási kihasználatlan tartalék, amit a megye a kiváló szellemi kapacitásra építhetett volna már évtizedek óta, de ez (a sok konkrét javaslat, elképzelés, fejlesztési projekt ellenére) a mai napig nem járt eredménnyel. Most talán a Biopolis projekt sikerre vezet. Mire termel az ipar? Belső (termelői és lakossági) fogyasztásra és exportra. Mivel relatíve kicsi a belső piacunk, és nyitott gazdaságú ország vagyunk, nagyon fontos az exportorientált termelés. Nézzük meg, hogyan alakul térségenként az összes ipari értékesítésből az export részaránya (5. táblázat)! 5. táblázat Az export részaránya az ipari értékesítésből (%) Régió

2005

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld

44,1 77,6 75,7 45,6 52,5 43,4 40,4 Ország összesen

58,0

Forrás: KSH.

A táblázat pregnánsan mutatja az iparunk struktúrájának és színvonalának a következményeit. Régiónk a régiók rangsorában a 7. helyen áll. Bár napjaink fejlődésében a tercier ágazatok növekedése és fejlődése nagyon fontos, de tudomásul kell vennünk, hogy iparunk fejlesztése is nélkülözhetetlen az előrelépéshez.


593

A nyers statisztikai adatok és kutatási eredmények tanúsítják, hogy az ipari export alakulásában a 250 főnél nagyobb létszámú ipari vállalatok jeleskednek. Ezért szükségesnek tartottuk az ipar mikroszintű koncentrációját is áttekinteni. Bázisul a megyénként működő ipar ipartelepeinek az 1988. évi koncentrációját vizsgáltuk a foglalkoztatottak száma alapján. A mikroszintű koncentrációt Lorenz-görbe segítségével ábrázoltuk, majd a koncentrációs együtthatóval számszerűsítettük. Eredményül csökkenő sorrendben az alábbi értékeket kaptuk (6. táblázat): 6. táblázat Az egyes térségek ipari koncentrációs szintje, 1988 Térség Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén megye Csongrád megye Bács-Kiskun megye Békés megye

Koncentrációs együttható 0,340 0,315 0,305 0,295 0,257

Forrás: KSH megyei évkönyvek alapján a szerzők számításai.

1988 óta teljesen megváltozott a helyzet. Ma a 250 és annál több fővel tevékenykedő ipari társas vállalkozások részaránya Nyugat- és Közép-Dunántúlon a legmagasabb, majd Észak-Magyarország és Észak-Alföld következik. Dél-Alföldnél kisebb hányad csak Közép-Magyarországon adódott. Dél-Alföldön belül a legnagyobb koncentrációt Békés megye mutatja fel. A Csongrád megyei koncentrációt Vas, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megye mintegy kétszeresen felülmúlja. 1988-hoz viszonyítva Dél-Alföld megyéi közül az ipar mikroszintű koncentrációja Csongrád megyében esett vissza leginkább. Melyek a kilábalás lehetőségei? A helyzetelemzés, a diagnózis megállapítása után nézzük a terápiát! Az eddigi elemzés során azokra a területekre igyekeztünk koncentrálni, amelyek jelzésértékűek, amelyek a baj forrását jelenthetik. Ezek nemcsak magyarázatot adnak a kialakult helyzetre, hanem már részben sugallják is a teendőket. A teendők azonban nem automatikusan következnek a múltban lejátszódó folyamatokból, hiszen azóta megváltozott a külső és belső helyzet, az egész közgazdasági környezet. A fejlődéshez tőke kell. Az időben jött segítség a leghatékonyabb. Ezt kissé lekéstük. Akkor mi a teendő? Át kell gondolni a forráslehetőségeket. Mivel a belső források szűkösek, így külsőket is igénybe kell vennünk. Minden lehetőségre maximálisan kell támaszkodnunk, különösen koncentrálva a pályázatokra. Ha forrás van, még nagyon fontos annak ésszerű felhasználása is. Nagyon fontos a beruházások megtervezése, minősége, szerkezete, hatékonysága, más kistérségekkel, megyékkel, régiókkal történő összehangoltsága, racionális volta stb. Fel kell térképeznünk adottságainkat, a jó beruházási lehetőségeinket. Számba kell vennünk ipari parkjainkat, az általuk nyújtott szolgáltatási és egyéb lehetőségeket, betelepítési költségeket. Ajánlatokat kell készítenünk a meglévő kapacitások hasznosítási lehetőségeire. Törekedni kell vállalkozásbarát környezet kialakítására, a meglévő infrastruktúra fejlesztésére, a munkahelyteremtés elősegítésére. A térséget egyre vonzóbbá kell tenni a beruházók számára, még áldozatvállalás árán is. Fejleszteni kell az infrastruktúrát, elsősorban a termelékenységet befolyásoló, versenyképességet növelő, műszaki (technikai) elemeit. A közlekedési ágazatok ne versenyezzenek egymással, hanem összehangolt, jól átgondolt, a közlekedési-szállítási feladatokat leghatékonyabban ellátó rendszerének kialakítása szükséges. Nagyon fontos feladat a dél-alföldi régió idegenforgalmának fejlesztése, rendszerbe állítása, jövedelemtermelő képességének további javítása. Ehhez fejleszteni kell a turizmus infrastruktúráját, szélesíteni kell a turisztikai termékkínálatot, de nem hanyagolható el a turisztikai szolgáltatások, programok és termékek népszerűsítésének, marketing- és reklámtevékenységének az erősítése sem. Törekedni kell arra, hogy Dél-Alföldnek az országon és az Európai Unión belüli periferikus fekvése ne hozza magával hosszú távon a gazdaság periferikusságát. Nagyon fontos, hogy még intenzívebben kapcsolódjon be a régió a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe. Az Európai Unió bővítésével a régió déli részén a három ország találkozásánál kialakult hármas határból származó előnyök is jobban kihasználhatók.

594


Merni kell változtatni a termelési struktúrán. Meg kell kísérelni a húzóágazatok (gépipar) és a szellemi tőkét igénylő vegyipar (gyógyszeripar) számára is vonzóvá tenni a térséget. Elő kell segíteni ezek megtelepedésének, „meghonosodásának” lehetőségeit. Fokozni kell a régió kockázatvállalási készségét. Tudatosítani kell a vállalkozók körében, hogy a Dél-Alföldön élők életkörülményei jobbak, mint azt a gazdasági teljesítményt tükröző GDP mutatja. Fel kell ismerni, hogy a régióban felhalmozódott óriási szellemi tőke ellenére Dél-Alföld tudáskészlete nincs összhangban az igényekkel, és ebben az összetételben nem felel meg a kívánalmaknak. A kor igényeihez igazodó, korszerű tudású, konvertálható ismeretekkel rendelkező szakembereket kell képezni. Vissza kell állítani a magas szintű szakmunka rangját. Jobban ki kell használni a szakmunkásképzés terén szerzett elméleti és gyakorlati ismereteinket, a szakoktatók tudását és a képzőhelyek kapacitását. Koncentrálni kell az erőforrásokat, és közös pályázatokat kell készíteni a források megszerzése érdekében. Erősíteni kell Szeged logisztikaiközpont-szerepét, szélesebb körből kell bevonni fejlesztési forrásokat, jobban kell menedzselni a régiót, és fokozottabban mobilizálni kell a kihasználatlan lehetőségeket. IRODALOM Abonyi Gyuláné – Krajkó Gyula – Móricz Ferenc (1976): Az ipar területi specializációjának mérése. Statisztikai Szemle, 10. Abonyiné Palotás Jolán (1984): Az élelmiszer-ipari telepek irányításának területi rendszere. Statisztikai Szemle, 2. Abonyiné Palotás Jolán (1999): A külföldi működő tőke a Dél-Alföldön. Társadalom-földrajzi vizsgálatok két évezred találkozásánál. JATE Gazdasági Földrajzi Tanszék Abonyiné Palotás Jolán (2000): A Dél-Alföld infrastruktúrájának fejlettsége és szerepe a területi fejlődésben. JATE Gazdasági Földrajzi Tanszék, Szeged Abonyiné Palotás Jolán – Komarek Levente (2005): Jegyzet Magyarország társadalomföldrajza tanulmányozásához. JATEPress, Szeged Abonyiné Palotás Jolán (2007): Infrastruktúra. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs Bartke István (1977): A területi hatékonyság fokozásának feladatai. Területi Statisztika, 5. Enyedi György (szerk.) (1993): Társadalmi-területi egyenlőtlenségek Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Enyedi György (1996): Regionális folyamatok Magyarországon az átmeneti időszakban. Budapest Komarek Levente (2005): A Dél-Alföld élelmiszer-gazdasági árualap-változásának sajátosságai a rendszerváltozás óta. MTA SZAB, Szeged Komarek Levente (2006): A cukorvertikum árualapjának alakulása a rendszerváltozás után, különös tekintettel a Dél-Alföldre. Gazdaság és Statisztika (GÉS), 2. Magyar statisztikai évkönyvek és zsebkönyvek Magyarország 1990–2001 (2002): KSH Megyei statisztikai évkönyvek Nyitrai Ferencné (1999): Gazdaság és társadalom kölcsönhatásban a kilencvenes években. Nemzetközi összehasonlítás. KSH, Budapest Rechnitzer János (1993): Szétszakadás vagy felzárkózás. MTA RKK, Győr Területi statisztikai évkönyvek Kulcsszavak: beruházás, egy főre jutó GDP, iparstruktúra, leszakadás, gazdasági szerkezet, versenyképesség. Resume Southern Great Plain Region shows slower pace of development than the average since the change of the regime. The specific value of investments is very low, the age-structure of population is very unfavourable, values of natural decrease are very high and among the regions this region shows lowest extreme value by the size of the per capita gross domestic product. Economic driving branches are under-represented, innovative spirit is quite low. Infrastructure shows differentiated development both by areas and by branches. How did this situation evolve and what are the possibilities for revival?

Új városaink II. Előző számainkban már hírt adtunk róla, hogy 2007. július 1-jei hatállyal a köztársasági elnök városi címet adományozott kilenc magyar nagyközségnek. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, Pest megyei és Vas megyei új városokról szeptemberi számunkban írtunk. Az ismertetéseket mostani számunkban folytatjuk. Olvasóink tudják, hogy a Területi Statisztika hagyományos témái közé tartozik az urbanizáció is. Jelen számunknak több írása foglalkozik a városok eredményeivel és problémáival. Talán túl nagy merítésnek tűnik, hogy egyaránt terítékre kerültek Magyarország és Európa legnagyobb városai, valamint a legújabbak, Ácstól Törökbálintig. Szerkesztőségünk úgy gondolja, hogy ez így igazságos. A kilenceknek azt kívánjuk, hogy fejlődjenek, környezetüknek szolgáljanak, és közösségeiket megtartva ne essenek bele a nagyok hibáiba.

SZABÓ SÁNDORNÉ Ács „…e helyen hajdan: Ad status római telep volt. …s ebből Ads, melly rövidítés a magyarnál különben is természetes, mostani Ács nevét is ki lehet hozni.” (Fényes Elek) Ács a Dunával és Győr-Moson-Sopron megyével határosan Komárom-Esztergom megye északnyugati részén, Komáromtól 10 km-re nyugatra fekszik. Földrajzi elhelyezkedése révén rendkívül jó közlekedési adottságokkal rendelkezik, mivel a Budapest–Bécs vasút és közúti főútvonal mellett helyezkedik el. Területe a megye települései közül a legnagyobb, mintegy 103,8 km2. A Komáromi kistérséghez tartozik. Várossá nyilvánításával a megye városainak száma tizenegyre emelkedett. A város története Létezik olyan legenda, miszerint a település a nevét a királyi szolgálatban álló ácsokról kapta, akik az Árpád-korban telepedtek le. Első írásos említése 1138-ban Olt, 1297-ben Ville Alch. Ács pedig már a római korban lakott volt. A Kr. u. I. században kialakult Duna menti limes erődítményei helyezkedtek el területén. Első ismert birtokosai 1346-ból nagymartoni Simon fia, később 1453-ban Pál és Vilmos fraknói grófok voltak. 1540-ben teljesen elpusztították a törökök, és csak 1643 után népesült be véglegesen. Területe többször gazdát cserélt, török kori birtokosa a Hathalmi család volt, majd a Kolos, Lengyel és Poglányi családok tulajdonába került. A XVII. sz. második felében a pannonhalmi apátság, a század végén pedig gróf Esterházy Károly szerzett itt nagyobb birtokot. A település gazdasági fellendülése e család nevéhez fűződik. Juhtenyésztéséről és gyümölcstermesztéséről lett híres. 1824-ben Lichtenstein Alajos birtoka volt, később a Zichyeké. Utóbbiak kastélya a város nevezetes épülete. Az 1848-as szabadságharc alatt Komárom közelsége miatt több véres csata dúlt Ács környékén. Ekkor már mintegy 3800 lakost írtak össze. Az 1867-es kiegyezést követően megindult gazdasági fejlődés eredménye az 1871-ben alapított cukorgyár. A földterület művelési módjának sajátossága, hogy határában 1863-ban, illetőleg a két világháború közötti parcellázások után 13 farmtanya épült. A polgárosodás kezdetére utal, hogy már a XX. sz. elején megalakult az Iparoskör, ezt követte a Gazdakör. Az 1920-as évektől pedig egyre több egylet, kör, testület és szervezet működött a városban.

596

ÚJ VÁROSAINK II.

Népesség, népmozgalom Ács lakossága 2007 elején 7223 fő volt (szinte azonos Nyergesújfalu népességnagyságával). A népesség az 1960-as évekig dinamikusan növekedett. A népszámlálások adatai szerint 1960. január 1-jén érte el a település eddigi legmagasabb lélekszámát (8507 főt). Az ezt követő két évtizedben a természetes szaporodás a felére csökkent, az elvándorlás pedig felerősödött: 1970 és 1980 között meghaladta az ezret. Az 1980-as évtizedben az élve születés visszaesett, a halálozások pedig megszaporodtak, és az elvándorlás is tovább folytatódott. E folyamatok következtében a város lakónépessége 1990-ben mintegy 1400 fővel volt kevesebb, mint 1960ban. A csökkenés az 1990-es években megállt, a természetes fogyást kompenzálni tudta a beköltözők száma. A legutolsó cenzust követően a népesség száma 7200 fő körül stagnál. 1. ábra 9000 8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0

A népesség számának alakulása, 1870–2006*

Fő

1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

* 1960-ig jelen lévő, 1970-től lakónépesség.

1. táblázat A népmozgalom főbb mutatói, 1970–2006

Időszak 1970–1979 1980–1989 1990–2001 2002–2006

Az élve születések

18,0 12,8 12,8 9,1

A halálozások

A természetes szaporodás, illetve fogyás (–)

1000 lakosra jutó évi átlaga 12,4 5,5 14,0 –1,2 15,8 –3,0 13,6 –4,5

A vándorlási különbözet

–12,8 –7,2 4,1 3,2

A népesség nemenkénti összetételét az áttekintett időszak egésze során nőtöbblet jellemezte. A nők aránya az utóbbi közel két évtizedben lényegében alig változott. 1990-ben 1000 férfira 1067 nő jutott, 2007-ben pedig 1061. Ez utóbbi mindössze hattal több, mint a megye többi városában. A település népessége a megyei tendenciához hasonlóan öregedett, amit az időskorúak (64 évesek és idősebbek) hányadának mérsékelt emelkedése, a gyermekek (0–14 évesek) arányának csökkenése jelez. Míg 1980ban a város lakosságának 22,8%-a tartozott a gyermekkorúak közé, addig negyedszázaddal később mindössze 17,4%-a. Módosult a lakosság családi állapot szerinti összetétele is. A nőtlenek, a hajadonok aránya emelkedett, és mérséklődött a házasok aránya. Ugyanakkor a 15 éves és idősebb népességének 1970-ben még csak egy, 2001-ben viszont már 6,5%-a volt elvált, s gyakrabban fordultak elő az özvegyek is. Gyakoribbá vált az élettársi kapcsolat: 2001-ben 195 pár választotta az együttélésnek e formáját. A népesség iskolázottsága – az általános tendenciával egyezően – számottevően emelkedett. Jelentősen visszaszorult az alacsonyabb, 1–8 osztályos végzettséggel rendelkezők hányada, ugyanakkor a középfokú végzettségűeké nőtt, és a diplomásoké is magasabb lett. Az utóbbi három évtized alatt az érettségivel rendelkezők száma megháromszorozódott, a diplomásoké pedig megduplázódott. Az iskolai végzettség tekintetében

ÚJ VÁROSAINK II.

597

szembetűnő, hogy nemcsak az érettségizettek, hanem a főiskolai oklevelet, egyetemi diplomát szerzettek között is több a nő, mint a férfi. 1970-ben még két és félszer több diplomás férfi élt Ácson, mint nő, 2001-re 54%-os arány következett be a nők javára. A fejlődés ellenére az iskolázottsági szint némileg alacsonyabb a megyei átlagnál. A 2001-es cenzuskor Ácson 2629 háztartást írtak össze, alig valamivel többet, mint 1970-ben. Míg szám szerint alig volt változás, jelentősen módosult a háztartások összetétele. Az egy-, illetve kétszemélyes háztartások hányada emelkedett, ezzel szemben a népesebbeké (5 vagy annál több személlyel rendelkezőké) alacsonyabb lett. Az 1970. évi 37%-kal szemben 2001-ben az ácsi háztartások több mint felében már csak legfeljebb két ember élt együtt. 2. táblázat A háztartások főbb adatai Megnevezés A háztartások száma Ebből: az egy személyből állók aránya, % a két személyből állók aránya, % a 3 személyből állók aránya, % a 4 személyből állók aránya, % az 5 és több személyből állók aránya, % A 100 háztartásra jutó személyek száma

1970 2 611 11,7 24,8 25,4 21,4 16,7 316

1980 2 619 15,2 28,6 21,2 21,7 13,3 296

1990 2 590 20,8 29,4 19,5 19,4 10,9 275

2001 2 629 23,1 28,0 19,4 17,6 11,9 274

Gazdasági helyzet A település gazdasági életében mindig a földművelés és az állattenyésztés volt meghatározó. A mezőgazdasági kultúra évszázados hagyományai napjainkban is elevenen élnek. A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó, a helyi, szolgáltatás jellegű kézműipar korán kifejlődött, sokaknak nyújtott évszázadokon keresztül biztos megélhetést. Meghatározó jelentőségű volt, amikor 1871-ben Patzenhofer Konrád Ácsi Cukorgyár néven üzemet alapított a településen. A gyár az 1900-as évek elejére érte el csúcsteljesítményét, nyersanyagfelvevő körzete a Kisalföldet és a Csallóközt fogta át. A gyár már az indulásnál a legjelentősebb munkaadóvá vált. Kampányidőszakban 1000–1200 embernek adott munkát, holtidőszakban is 150–200 főt foglalkoztatott. A II. világháborút követően államosították, a rendszerváltással pedig privatizálták. 1995-ben további négy hazai cukorgyárral Magyar Cukor Részvénytársaság néven összevonták tulajdonosaik. További néhány év működés után 2001-ben leszerelték a gépeket, és a gyár végleg bezárta kapuit. A rendszerváltással új vállalkozási, tulajdonosi formák jelentek meg, a kisvállalkozások száma megszaporodott. 2006 végén Ácson 467 vállalkozást tartottak nyilván, háromnegyedük egyéni, míg a társas vállalkozások száma nem érte el a 110-et. Legtöbb vállalkozást (115-öt) az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás ágban regisztráltak, ezt követte a kereskedelem, javítás (77) és az építőipar (68). Ácson ezer lakosra 65 regisztrált vállalkozás jutott, ami a Komáromi kistérség átlagának kétharmada, a megyei átlagnak pedig 62%-a. A vállalkozások mellett a civil szférát képviselő nonprofit szervezetek is jelen vannak a városban, 2006 végén 30-at tartottak nyilván. 2. ábra A regisztrált vállalkozások főbb gazdasági ágak szerint, 2006. december 31.

Szállítás, raktározás 8%

Ipar 6%

Egyéb 13%

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás 11% Építőipar 15%

Ingatlanügyek 25%

Szálláshelyszolgáltatás 6%

Kereskedelem, javítás 16%

598

ÚJ VÁROSAINK II.

Jelenleg a legnagyobb foglalkoztatók a Hartann Hungary Tojáscsomagoló-anyag Gyártó és Forgalmazó Kft., a sertéstenyésztéssel foglalkozó, magyar–olasz tulajdonú Fiorács Kft., valamint az 1800 hektáron gazdálkodó Ácsi Mezőgazdasági Szövetkezet. A jövőben foglalkoztatási, gazdasági szempontból meghatározó lehet a bezárt Ácsi Cukorgyár helyén kialakított ipari park. A Bécs–Budapest vonalhoz kapcsolódó iparvágánnyal rendelkező, 44 hektáros területen több mint 15 ezer négyzetméteres épületnek keresnek új funkciót. A 2001. februári népszámlálás adatai szerint az Ácson élő foglalkoztatottak száma 2788 fő volt, több mint felüknek helyben volt a munkahelye. Mintegy 1300 fő naponta ingázott, többségüket a szomszédos Komárom, valamint Győr nagyobb (NOKIA, Audi stb.) vállalkozásai alkalmazták. Az Ácson lakó foglalkoztatottak fele az ipar, építőipar területén dolgozott, csupán tizedüknek adott munkát a mezőgazdaság, valamint az erdőgazdaság. A vállalkozások számán túl egy-egy település lakóinak gazdasági helyzetét a befizetett személyi jövedelemadó nagysága is jellemzi. Ácson 2006-ban 3379 személy fizetett jövedelemadót. Az szja alapját képező jövedelem adózónként 1 millió 418 ezer forint volt, egy adózó átlagosan 258 ezer forinttal járult hozzá a nemzetgazdaság, ezen belül Ács szja-bevételeihez. Az szja-t fizetők aránya azonos volt a megyeivel, de nem érte el a városok átlagát. A 2006. év végi adatok szerint a település 82 kiskereskedelmi üzlettel rendelkezett. Az üzletek közül 21 élelmiszer-szaküzlet, valamint élelmiszer jellegű üzlet és áruház volt; az üzletek 62%-át egyéni vállalkozók működtették. A jelentősebb arányokat képviselő üzlettípusok közül iparcikket áruló üzletből 28, ruházati és textilszaküzletből összesen 12 található a településen. A városba látogatókat jelenleg a Duna partján lévő Natúra kemping 20, valamint Vaspusztán a falusi turizmus keretében kialakított szálláshely 6 férőhellyel várja. A település vendéglátóhelyekkel való ellátottsága kedvezőtlenebb a városok és a megye átlagánál. A 31 vendéglátóhelyből 18 étterem, cukrászda, ezeket egy kivételével egyéni vállalkozók üzemeltetik. Lakáshelyzet, infrastruktúra Ács arculata ma még kimondottan falusias. A település lakóépületei főként földszintesek, vagy legfeljebb tetőtér-beépítésesek. A 2001. évi népszámláláskor regisztrált 2562 lakóház közül mindössze 44 volt emeletes. Ezzel összefüggésben a házak szinte mindegyikében egyetlen lakás található. Átlagos alapterületük 82 m2, közel azonos a községi átlaggal. Komfortosság és felszereltség tekintetében összetételük is a községek mutatóihoz hasonlít; több mint felük összkomfortos, közel ötödük pedig komfort nélküli. 3. táblázat A lakások közművesítettsége, 2006

Terület Ács Komáromi kistérség Városok Komárom-Esztergom megye

A közüzemi szennyvíz- A háztartási vezetékes csatorna-hálózatba gázt fogyasztó háztartások aránya a lakásbekapcsolt lakások aránya, % állományon belül, % 81,8 75,0 68,2 93,4 76,4 58,8 96,2 82,2 35,0 94,5 76,9 45,1

A közüzemi vízhálózatba

Ács mintegy 7200 lakójának 2006-ban 2665 lakás nyújtott otthont. A laksűrűség magasabb volt a megyeinél: 100 lakásra 271 lakos jutott. A településen az utóbbi évtizedben felgyorsult a műszaki infrastruktúra fejlesztése, a város belterületén szinte teljességgel kiépült a vezetékes ivóvíz-, a szennyvíz-, a gáz- és villamosenergia-hálózat. A közlekedés, az elérhetőség szempontjából a város helyzete kedvező, mivel a megyét átszelő Budapest– Bécs vasút és közút mellett fekszik. Az M1-es autópálya a település központjától mindössze 4 km-re van. Komáromhoz ma is sűrű buszjárat köti, naponta 14 járatpár szállítja a két település között az utasokat. A város belterületi útjai szilád burkolattal ellátottak. Néhány év kihagyás után újraszerveződött a helyi autóbuszközlekedés, 11, illetve 12 km-es szakaszon két viszonylaton vehető igénybe. Személygépkocsival való ellátottság átlag alatti, 2006 végén a személygépkocsik ezer lakosra jutó száma (260) nem érte el a megyei átlag kilenctizedét sem. A járművekhez szükséges üzemanyagot a település két benzinkútja biztosítja.

ÚJ VÁROSAINK II.

599

Az infrastruktúra részét képező kiépített telefonhálózat jelentősége az utóbbi években a mobiltelefonok elterjedésével egy időben csökkent. A távbeszélő-fővonalak száma 2006 végére 1900-ra mérséklődött, ezer lakosra 265 egyéni távbeszélő-fővonal jutott. A kábeltelevíziós hálózat régóta kiépített a településen, a lakások hattizedében látható a helyi adás. Oktatás, egészségügy A város oktatásügye több mint 360 évre vezethető vissza. Református elemi népiskolája 1643-ban létesült. A katolikusok a XIX. sz. elején elemi fiókiskolát, 1894-ben óvodát létesítettek, majd 1927-ben leányiskola épült, melyben 1948-ig az Isten Megváltó Lányai rend apácái tanítottak. Jelenleg a város két óvodájában 237 óvodás gyermekkel 10 csoportban 20 óvodapedagógus foglalkozik. 100 óvodai férőhelyre 98 gyermeket írtak be, ez magasabb szám, mint a megyei (91) átlag. A városban két iskola: a Jókai Mór Általános Iskola és a Gárdonyi Géza Általános Iskola és Szakiskola működik. Ez utóbbi a Bábolnai Zeneiskola kihelyezett tagozatának is otthont ad. Az általános iskolákban a 2006/2007. tanévben 698 tanuló vett részt nappali oktatásban, 63 főállású pedagógus irányításával. Az osztálytermek száma 35 volt. A fejlődési zavarokkal, tanulási gondokkal küzdő diákok képességfejlesztő órákon vettek részt, az enyhén sérült gyermekek számára gyógypedagógiai oktatást is biztosítottak. Az oktatási alapfeladatokat ellátó általános iskolában esti tagozaton, felnőttek részére gimnáziumi érettségi megszerzésére van lehetőség. A szakiskolában a helyi, illetve a komáromi foglalkoztatók igényeihez igazodva műanyag-fröccsöntőket képeznek. Az egészségügyi alapellátást 2006 végén öt háziorvos biztosította (négy a felnőttek és egy a gyermekek számára). Egy háziorvosra és házi gyermekorvosra 1445 lakos jutott, ami kevesebb, mint a városi átlag (1474). A háziorvosok – az alapfelszereltségen kívül – jól felszerelt laborral rendelkeznek. A városban 2 védőnő segíti az anyákat kisgyermekeik gondozásában. A betegellátás érdekében egy gyógyszertár működik a településen. A járóbeteg-szakellátást 2 fogorvos képviseli, így a betegeket lényegében minden más szakágban Komárom egészségügyi intézményei fogadják. A Zichy-kastély Ácson egy idősek klubja működik, amelynek 35 férőhelyén 25–30 idős ember nappali ellátásáról, étkeztetéséről gondoskodnak. Az ellátottság – ezer 60 éves és idősebbre jutó 29 férőhely – kedvezőbb a megyei átlagnál. Szállást is biztosító idősek otthonával nem rendelkezik a település, de meleg étellel, kisebb-nagyobb segítségnyújtással otthonukban támogatják a rászorulókat, 2006-ban összesen 150 embert.

SZŰCS ANNA

Körösladány Békés megye 19. városa, Körösladány, a megye északi felén, a Szeghalomi kistérségben, a Sebes-Körös torkolati szakaszához közel helyezkedik el. A város területe a Tiszántúlnak ahhoz a térségéhez tartozik, amelyet Berettyó-vidéknek neveznek. A város 123,8 km2 területén 4898 fő lakik, népsűrűsége 39,5 fő/km2. A folyók gátak közé terelése átalakította ugyan a környezetet, de mai napig is talán a legközelebb áll az Alföld eredeti viszonyaihoz. A város határai közelében a Körös–Maros Nemzeti Park több védelem alá helyezett területe szolgálja ennek az ökoszisztémának a fennmaradását. Ma a halban gazdag folyók, a vadban gazdag mezők és az ártéri erdőrészletek a kisváros fontos idegenforgalmi vonzerői.

600

ÚJ VÁROSAINK II.

A város története Az újkőkorból fennmaradt leletek, az úgynevezett kunhalmok tanúskodnak arról, hogy a település története 7000 éves múltra tekint vissza. Az eltelt évezredek alatt népessége többször kicserélődött, de mint fontos vízi átkelőhely környékét folyamatosan lakták. A népvándorlás kezdetét a szarmaták által emelt, európai léptékkel mérve is páratlan védmű, az Ördög-árka napjainkban is követhető nyomvonala jelzi. A kisváros neve 1222-ben a Váradi Regrestumban Nadány formában tűnt föl először. Körösladány mai közigazgatási területén Nadányon kívül ekkor még hat település volt, ezek Győrfölde, Károly, Szentmihály, Süvöltő, Méhes és Fás. 1466-ban írták először a település nevét Ladánynak, majd 1564-től a Körös (Keres) megkülönböztető jelző került a név elé. A település területe évtizedeken át a Nadányi család birtoka volt, 1720-tól viszont a Harruckern családhoz került. Körösladány fejlődésének jelentős állomását jelentette, amikor a báró Harruckern család kihalását követően, 1798-ban, örökség és vásárlás útján báró Wenckheim Xavér Ferenc (1696–1775) családja szerezte meg a Mezőberénytől Bucsáig terjedő körösladányi uradalmat. A község fejlődésében meghatározó volt az 1891-es év. Ekkor készült el a községen áthaladó, Gyomát Szeghalommal, illetve Nagyváraddal összekötő vasútvonal, amely bekapcsolta Körösladányt az országos közlekedés vérkeringésébe. A település lakosságának megélhetését általában a mezőgazdaság biztosította, de az 1960-as évek elejétől megindult gazdasági, főleg ipari fejlesztést követően módosult a foglalkoztatottság szerkezete, ami egyben a lakosság életszínvonalára is pozitív hatással volt. Népesség–népmozgalom Körösladányt 1870-ben 6021-en lakták, ezt követően népessége 1949-ig folyamatosan növekedett, amikor is történetének legnagyobb népességét regisztrálták, 8269 főt. Körösladány népességének növekedését 1949-ig a születéseknek a halálozásokat meghaladó száma, azaz a természetes szaporodás határozta meg, az 1949–1979 közötti évek népességfogyását a természetes szaporodást meghaladó elvándorlások, az 1980–1989 közötti évekét viszont már a természetes fogyás és a negatív vándorlási különbözet együttesen okozták. 1990-től kezdődően a természetes fogyás is felerősödött, és az elvándorlásokkal együttesen vezetett a lakosság számának csökkenéséhez. 2006-ban az ezer lakosra jutó élve születések száma a Szeghalomi kistérség településeinek átlagánál alacsonyabb, a halálozásoké viszont magasabb; emiatt a népességarányos természetes fogyás nagyobb volt a kistérség átlagánál. Körösladány népességre vetített természetes fogyása intenzívebb volt, mint az 5000 fő alatti népességű városoké. 1. táblázat A népmozgalom főbb mutatói, 1970–2006 Körösladány Időszak, év

Az élve születés

A halálozás

1970–1979a) 1980–1989a) 1990–2001a) 2002 2003 2004 2005 2006

15,7 12,7 11,8 9,2 8,1 7,9 10,1 5,5

12,9 14,8 18,0 14,9 16,1 16,9 17,5 14,4

Békés megye

A terméA belföldi szetes vándorlási szaporokülöndás, illetve bözet fogyás(–)

Az élve születés

A halálozás

A terméA belföldi szetes vándorlási szaporokülöndás, illetve bözet fogyás(–)

1000 lakosra jutó évi átlaga 2,8 –2,1 –6,2 –5,7 –8,1 –8,9 –7,5 –8,9

–10,5 –7,3 2,3 –0,6 6,9 –10,7 –2,2 –1,8

a) Az időszak (évtized) eleji népszámlálás adatához viszonyítva.

15,3 11,5 11,2 8,9 8,6 8,1 8,5 8,1

13,1 14,2 16,3 14,1 14,8 14,5 15,0 14,7

2,1 –2,7 –5,1 –5,3 –6,2 –6,4 –6,5 –6,6

–2,6 –3,0 1,7 –2,9 –2,7 –3,5 –2,8 –4,7

ÚJ VÁROSAINK II.

601

A népesség évtizedek óta tartó csökkenése miatt 2007. január 1-jén a város lakossága csupán mintegy háromnegyede volt az 1970. évinek. A népesség nemek szerinti összetétele nőtöbbletet mutat: 2007. január 1-jén ezer férfira 1067 nő jutott, ami 23-mal kevesebb, mint a megyei átlag. 1. ábra A népesség számának alakulása, 1870–2007* 10000

Fő

8000 6000 4000 2000 0 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

*1960-ig jelen lévő, 1970-től lakónépesség.

A településen élők korösszetétele megközelítőleg az átlagoshoz hasonló. A gyermekkorúak (0–14 évesek) és az időskorúak (65 évesek és idősebbek) aránya évtizedek óta magasabb a megyei átlagnál, ennélfogva a munkaerőpiacon aktívan részt vevőké viszont átlag alatti. 2007. január 1-jei adatok szerint az idős népesség és a gyermekkorú népesség eltartottsági rátája (29,3% és 24,4%) meghaladta a kistérségi és a megyei átlagot, az öregedési index (120,3%) a megyeinél kisebb, a kistérségi átlagnál viszont jóval nagyobb. A település lakosságának iskolázottsági szintje az elmúlt évtizedek során sokat javult, ennek ellenére 2001ben még mindig lényegesen kedvezőtlenebb volt, mint a megye településein általában. A 15 éves és idősebb népesség mintegy háromnegyedének volt legalább általános iskolai végzettsége; a 18 évesek és idősebbek közül legalább középiskolai érettségivel rendelkezők aránya közel 20%; a 25 évesek és idősebbek között 3,2%-ot tettek ki a diplomások. Az utóbbi évtizedekben Körösladányban is módosult a 15 éves és idősebb lakosság családi állapot szerinti összetétele; folyamatosan emelkedik a nőtlenek/hajadonok, az özvegyek és az elváltak aránya, miközben a házasoké egyre mérséklődik. Itt is teret kapott a párkapcsolat újabb formája, az élettársi kapcsolat. A 2001. évi népszámlálás időpontjában a 15 éves és idősebb férfiak 8,2, a nők 7,6%-a élt élettársi kapcsolatban. A 2001. évi népszámlálás során összeírt 1930 háztartásból 1418 – egyben családot alkotó – háztartás, 472 egyszemélyes háztartás volt, és 40 háztartásban családot nem alkotó személyek éltek együtt. A háztartásokban 4970 fő élt, háromtizedük foglalkoztatott volt, 4,8%-uk munkanélküli, 39%-uk inaktív kereső és 26%-uk eltartott. A háztartások átlagos nagysága, a 2,6 fő, kissé nagyobb, mint a megyében általában. A gazdaság főbb jellemzői A rendszerváltás után Körösladányt is elérte a vállalkozási hullám, sorra alakultak a gazdasági társaságok és az egyéni vállalkozások. 2006. december végén 231 vállalkozást – 37 társast és 194 egyénit – regisztráltak; a vállalkozói aktivitás közelítette a kistérség átlagát, viszont jelentős mértékben elmaradt a megyei átlagtól. A vállalkozások többsége a mezőgazdaságba (22%), az iparba, építőiparba (19%), a kereskedelem, javításba (18%), valamint az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatásba (17%) tartozott. A vállalkozások méretét tekintve a kis- és a mikrovállalkozások jelenléte a jellemző. A jelentősebb vállalkozások a Körösladányi Barátság Mezőgazdasági Szövetkezet, a Meta Vasipari Kft., a Rapidlog Kft., a Helvécia Protein Trade Kft., a Körösladányi Sütő Kft. és a Box Print Csomagolóeszköz-gyártó és Nyomdaipari Kft. A külföldi tőke is jelen van a településen. Külföldi tőkebefektetés segítségével épült fel Körösladányban a Henkel Magyarország Kft. üzeme.

602

ÚJ VÁROSAINK II. 2. ábra A regisztrált vállalkozások ezer lakosra jutó száma

60 50 40 30 20 10 0

2000

2001

2002

2003

Egyéni vállalkozás

2004

2005

2006

Társas vállalkozás

A 2001. évi népszámlálás szerint a város aktivitási és foglalkoztatási szintje alacsonyabbnak bizonyult a megyei átlagnál. A foglalkoztatottak száma 1511 fő volt; a foglalkoztatási arány 29,5%-ot tett ki, ami 2 százalékponttal alatta volt a megyei átlagnak, de közel egy százalékponttal meghaladta a kistérségi átlagot. 2001-es adatok szerint a foglalkoztatottak több mint fele az iparban, építőiparban, négytizede a szolgáltatásban és 8%-a a mezőgazdaságban dolgozott. A város gazdasági szervezetei 2001-ben az itt élő foglalkoztatottaknak csak a háromnegyedét tudták helyben foglalkoztatni, egynegyedük számára az ingázás maradt, azaz másik településen kényszerültek munkát vállalni. A népszámláláskor összeírt 239 munkanélküli többsége férfi. Az aktivitási arány (34%) mind a megyei, mind a kistérségi átlagnál kisebb. 3. ábra A népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlása, 2001 Eltartott 26%

Foglalkoztatott 29%

Munkanélküli 5%

Inaktív kereső 40%

2006 decemberében a városban 308 álláskereső regisztráltatta magát a munkaügyi kirendeltségen, többségük férfi, 31%-uk 180 napnál hosszabb ideje nem tud elhelyezkedni. A településen élők jövedelmi viszonyait többek között a személyi jövedelemadót fizetők száma és az adóköteles jövedelem nagysága érzékelteti. 2006-ban az itt élők négytizede fizetett személyi jövedelemadót, népességre vetített számuk a Szeghalomi kistérség átlagával közel azonos, de a megyei átlagnál kevesebb; a befizetett adó átlagos nagysága a kistérségi átlagnál 12%-kal nagyobb, a megyeinél viszont 13%-kal kisebb.

ÚJ VÁROSAINK II.

603

Lakásellátottság, infrastruktúra A település lakásállománya 2006. január 1-jén – az utóbbi öt évben 11-gyel csökkenve – 2028 lakásból állt, ennek valamivel több mint fele 1970 után épült. Az utóbbi évtizedek infrastrukturális fejlesztéseinek eredményeként nőtt a kommunális ellátottság színvonala. A közüzemi ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 99%-os volt, a közcsatornával ellátottaké ettől jelentősen elmaradva, 18%-ot tett ki. A lakások kilenctizedét bevonták a rendszeres hulladékgyűjtésbe. 1994-ben érkezett meg a településre a vezetékes gáz, 2006-ban már 1457 gázfogyasztót regisztráltak. 1996-ra vált általánossá a vezetékes telefon, tíz évvel később 985 távbeszélőfővonallal rendelkezett a település. Az utcák szilárd burkolattal való ellátása 1998-tól vált folyamatossá, mára a belterületi aszfaltozott utak aránya mintegy 60%. 2. táblázat Az intézményi ellátottság néhány mutatója, 2006 1000 lakosra jutó Megnevezés

óvodai férőhelyek

általános iskolai tanulók

személygépkocsik

távbeszélőfővonalak

5000 főnél kisebb népességű városok

36,9

105,2

271,7

282,2

40,8

89,4

178,8

201,1

Ezen belül: Körösladány

Kastélyiskola, főbejárat

2006-ban a településen két bölcsőde működött, ahol 32 gyermek gondozását 6 szakképzett gondozónő látta el. A három óvodai feladatellátási helyen 184 gyermekkel 18 óvodapedagógus foglalkozott. A Tüköry Lajos Általános és Alapfokú Művészeti Iskola 21 osztályában 38 pedagógus irányításával 438 tanuló tanult. Az egészségügyi alapellátást két háziorvos és egy házi gyermekorvos két ápolónő segítségével végezte. Egy háziorvosra és házi gyermekorvosra 2006-ban 1633 lakos jutott, ami jóval nagyobb érték, mint a megfelelő lélekszámú városok átlaga (1272). 2006-ban, a városban megszálló 94 vendéget öt magánszállásadó 29 férőhellyel fogadta. Az itt élők és az idelátogatók 55 kiskereskedelmi üzlet és 24 vendéglátóhely szolgáltatásait vehették igénybe, amelyek nyolctizede egyéni vállalkozás keretében működött.

SÓLYOM ILDIKÓ – SZILÁGYINÉ BÍRÓ EDIT

Mándok Mándok Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén, a Nyírségben, Kisvárdától 21 km-re, Záhonytól – egyúttal a magyar–ukrán országhatártól is – mintegy 14–15 km-re található. Gépkocsival a 4-es számú főúton, vasúton a Mátészalka–Záhony vonalon érhető el. A Kisvárdai kistérségből idén kiválással létrejött Záhonyi kistérség két városa közül ez az egyik. Mándok várossá nyilvánításával Szabolcs-Szatmár-Bereg megye városi lakosságának aránya 52%-ra emelkedett.

604

ÚJ VÁROSAINK II.

A település története A település elnevezése személynévi eredetű, alapszava Mánd. Annak ellenére, hogy a Tisza kanyarulatának jelentős központja volt, mégis aránylag későn, 1382-ben tűnt fel a történeti forrásokban Mandok alakban mint a Toma nemzetségbeli Losoncziak birtoka. A XVII. század elején a Losonczi család itteni ágának kihalásával a feleségétől Forgách Zsigmond, a későbbi nádor örökölte. Ettől kezdve 1945-ig a Forgách család bírta területének nagyobb részét. A mezőgazdaság meghatározó szerepe mellett már a török megszállás idején megjelent az iparosság. Erre utal az, hogy 1595-ben I. Rudolf magyar király vásártartási rangot adott Mándoknak, és szabadalomlevelet néhány lakosnak. Fontos mérföldkő, hogy 1720-ban mezővárosi rangra emelkedett, így a megye akkori öt mezővárosának egyike lett, s a lakosai polgárjogot nyertek. Ez az ipar és a kereskedelem fellendüléséhez vezetett, és folytatódott a vásártartási jog fejlődésével megindult folyamat, amelynek eredményeként a Forgáchok Mándokot tették meg uradalmuk központjává. 1876-ban Mándok a tiszai járás székhelye lett, ami elősegítette, hogy a község ipari centrummá alakuljon, és meginduljon a polgárosodás. Az akkori viszonyok között korszerűnek számító gőzmalom, szeszgyár, fűrésztelep üzemelt a településen. 1949. január l-jétől a tiszai járás megszűnt. A járási rang elvesztésével Mándok növekedésében bizonyos megtorpanás következett be. Az 1960-as évektől viszont újabb kedvező fordulat vette kezdetét. Ebben az időszakban gimnázium létesült, és tüdőgondozó kórház működött. 1971-ben a település nagyközségi rangot kapott, Benk, Eperjeske és Tiszamogyorós településekkel közös tanács alakult. A közeli Záhony várossá válása (1989) azonban egy időre visszavetette a folyamatot, Mándok ez évi várossá nyilvánítása viszont ismét új fejlődési szakaszt nyitott. Népesség, népmozgalom Mándokon az 1870. évi első hivatalos népszámlálás idején 2020 főt vettek számba, 2007. január 1-jén pedig 4538 fő lakta a nagyközséget, ami azt jelenti, hogy az első népszámláláshoz viszonyítva a lakosságszám több mint kétszeresére emelkedett. A jelen lévő népesség növekedése tízéves periódusonként tekintve 1941-ig folyamatos volt, ekkorra a népességszám megközelítette az 5200 főt, a második világháború hatására azonban 1949-re 4700 főre apadt. Ezt követően lakóinak száma 1970-ig mérsékelten emelkedett, azóta pedig kisebb csökkenő trend jellemző. Lakosságszáma szerint Mándok Szabolcs-Szatmár-Bereg jelenlegi 25 városa között a 19. helyen áll. Mándok területe 29 km2, így 2007 elején 157 fő jutott egy km2-re. Népsűrűsége a korábbi városok átlagának nyolctizede, a megye átlagának viszont 1,6-szerese. 1. ábra 6000

Fő

A népesség számának alakulása*

5000 4000 3000 2000 1000 0

1870 1880

1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970

1980 1990 2001 2007

*1960-ig a jelen lévő, 1970-től a lakónépesség év eleji adatai alapján.

A népesség számát egyrészt a természetes szaporodás, illetve fogyás, másrészt a vándorlási különbözet alakítja. Az 1970-es években a születések és a halálozások egyenlege ugyan jelentős, 451 fős természetes szaporodást eredményezett, a vándorlási veszteség (438 fő) is közel ekkora volt, így a népesség száma csak kissé növekedett. Az 1980-as években a továbbra is számottevő negatív vándorlási különbözethez a természetes

ÚJ VÁROSAINK II.

605

szaporodás nagyfokú lassulása társult, amely csak kissé tudta mérsékelni az elvándorlásokból adódó népességcsökkenést, és ennek hatására 8%-os fogyás következett be. A rendszerváltozást követően, 1990–2001 között a vándorlási veszteség negyedére esett vissza, ezzel egyidejűleg azonban a születések és a halálozások egyenlege is negatívvá vált, ami együttesen további, a megelőző évtizedénél azonban kisebb (3%-os) népességcsökkenéssel járt. A 2000-es években általában negatív irányú változásokat mutatott a népességszám. 1. táblázat Főbb népmozgalmi folyamatok Év

Élve születés

Halálozás

Természetes szaporodás, illetve fogyás (–)

1970–1979 1980–1989 1990–2001. II. 1. 2001 2002 2003 2004 2005 2006

955 768 744 62 60 59 39 51 56

504 711 782 70 72 54 69 73 57

451 57 –38 –8 –12 5 –30 –22 –1

Vándorlási különbözeta) –438 –435 –108 –8 –27 8 –11 –2 –11

a) 2001-től belföldi vándorlási különbözet.

A város lakónépességének kor szerinti összetételét tekintve a gyermekkorú – 15 évesnél fiatalabb – népesség aránya (24%) magasabb a megye korábbi városai átlagánál, a 64 évesnél idősebbeké (12%) pedig ahhoz hasonló a 2001. évi népszámlálás adatai alapján. Mándokon száz felnőtt korúra 37 gyermekkorú és 18 időskorú jutott. Mindkét mutató magasabb a városok átlagánál, ami a felnőtt korúak fokozottabb eltartási kötelezettségét jelzi, főként a gyermekkorúak tekintetében. A népesség nemek szerinti összetételét vizsgálva a legutóbbi népszámláláskor ezer férfira 1057 nő jutott a településen, a többi város átlagánál 46-tal kevesebb, ami az átlagosnál kiegyenlítettebb nemek szerinti struktúrát jelez, összefüggésben a fiatalosabb korstruktúrával. Mándok lakosságának iskolázottsági szintjére jellemző, hogy a 2001. évi népszámlálás idején a 14 év felettiek 83%-a legalább befejezett általános iskolai végzettséggel, a 17 év felettiek 21%-a pedig legalább érettségivel rendelkezett, és a 24 évesnél idősebbeknek 4%-a szerzett egyetemi vagy főiskolai oklevelet. Az érettségizettek és a diplomások között a településen a nők vannak többen, arányuk mindkét iskolázottsági kategóriában 60%-ot meghaladó. A legutóbbi népszámláláskor Mándok népességének gazdasági aktivitás szerinti összetétele kedvezőtlenebb volt a megye városainak átlagánál. A foglalkoztatottak népességen belüli aránya 25%-ot, a munkanélkülieké 8%-ot tett ki, szemben a városokra jellemző 32, illetve 5%-kal. Száz foglalkoztatottra együttesen 272 inaktív kereső és eltartott személy jutott, csaknem másfélszer annyi, mint a városok átlagában. Lakónépességéből 1100 fő rendelkezett rendszeres munkavégzéshez kapcsolódó jövedelemmel (foglalkoztatotti státus), akik nyolctizede a szolgáltató jellegű ágazatokban, 15%-a az iparban, építőiparban, 3%-a a mezőgazdaságban tevékenykedett. A foglalkoztatottak valamivel több mint fele másik településre járt el munkavégzés céljából, ugyanakkor a környező településekről mintegy 100 főnek Mándokon adódott munkavégzési lehetősége, a településen így összesen 600 főt foglalkoztattak, főként a szolgáltatás területén. A város lakóinak 94%-a tartozott valamelyik egyházhoz. A felekezethez tartozók közel kétharmada reformátusnak, egyharmada katolikusnak vallotta magát. Gazdasági jellemzők Mándoki székhellyel 2006 végén 182 vállalkozást regisztráltak, amelyek közül 56 volt társas vállalkozás. A társas vállalkozások közül 30 korlátolt felelősségű, 25 betéti társaságként szerepelt a nyilvántartásokban. A 126 egyéni vállalkozás felét fő-, háromtizedét mellékfoglalkozású, a fennmaradó részét nyugdíjas vállal-

606

ÚJ VÁROSAINK II.

kozók működtették. A legtöbb vállalkozás a városban a kereskedelem, javítás (36,3%) és az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (12,6%) ágakban koncentrálódott. A többi terület közül a szállítás, raktározásban, az ipar, építőiparban, valamint a mezőgazdaságban tevékenykedett a vállalkozások 8–12%-a. A települést mérsékelt vállalkozói aktivitás jellemzi, a vállalkozássűrűség viszonylag alacsony: ezer lakosra 40 vállalkozás jutott, amely a megyei átlagnak mintegy fele, a városok átlagának egyharmada. 2. táblázat A regisztrált vállalkozások száma gazdasági ágak szerint, 2006. december 31. Gazdasági ág Összesen Ebből: Mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodás Ipar, építőipar Kereskedelem, javítás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás, posta, távközlés Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

A regisztrált vállalkozások száma

megoszlása, %

182

100,0

19 21 66 10 15 23

10,4 11,5 36,3 5,5 8,2 12,6

Mándok gazdaságának fejlődését kedvezően befolyásolhatja, hogy a Záhonyi Vállalkozási Övezet része. Az övezet elsőként jött létre az országban. A befektetéseket az államilag garantált adó- és pénzügyi kedvezmények mellett ösztönözhetik a határ menti gazdasági együttműködésben rejlő előnyök, a szomszédos országok kiterjedt piacai. Az utóbbi években a település adottságait kihasználva megjelentek az Ukrajnából érkező áruk átrakására szakosodott cégek. Az M3-as autópálya Záhonyig történő megépítése újabb lökést adhat a térség fejlődésének. A város legnagyobb munkáltatója jelenleg az önkormányzat az intézményeivel együtt. Emellett azonban több jelentősebb cég működik a településen. Többségében csökkent munkaképességűeket (több mint 100 főt) foglalkoztat a szőnyeg- és lábtörlőkészítéssel foglalkozó Uwyta Rehabilitációs Foglalkoztató Kht., továbbá a valamivel kisebb (70 fős) Pro Team Kht., amely a só csomagolására, kiszerelésére, átrakására szakosodott. A közel 30 főt alkalmazó Transit Speed Kft. fő profilja a raktározás, szállítmányozás, vámszolgáltatás. Az előbbieknél kisebb létszámmal többek között sütőüzem, mélyépítő-ipari, villanyszerelési tevékenységű kft.-k működnek a településen. A civil szféra érdekeit 23 nonprofit szervezet képviselte, és 5 költségvetési szervezetet regisztráltak 2006 végén. A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal adatai alapján 2006 decemberében mándoki lakóhellyel 451 munkanélkülit tartottak nyilván, a város munkavállalási korú népességének 15%-át. A munkanélküliek 23%-a pályakezdő volt, és 36%-uk tartósan, egy éven túl szerepelt a nyilvántartásban. A nyilvántartott álláskeresők kilenctizede a fizikai foglalkozásúak közül került ki, 55%-uk legfeljebb az általános iskola nyolc osztályát végezte el, háromtizedük szakiskolai, illetve szakmunkás-végzettségű volt, 15%-uk szakközépiskolai, technikumi vagy gimnáziumi végzettséggel rendelkezett. Lakáshelyzet, lakossági infrastruktúra Mándok lakásállománya 2007 elejére megközelítette a másfél ezret. Száz lakásra így 308 lakos jutott, ami Szabolcs-Szatmár-Bereg megye városainak és az ország hasonló népességnagyságú városainak átlagánál egyaránt magasabb laksűrűséget jelez. A 2001. évi népszámlálási adatok alapján lakásállománya csaknem teljes egészében természetes személyek tulajdonát képezte (mindössze 8 volt önkormányzati és 13 egyéb tulajdonban). A lakások több mint hattizede legalább három szobával rendelkezett, kéttizedük pedig négy vagy ennél több szobás volt, ami a megye városi átlagánál kissé magasabb részarány. A lakások alapterülete átlagosan 94 m2, és 57%-uk 100 m2-es vagy ennél nagyobb alapterületű, átlagos szobaszámuk (2,8) a megye városi átlagánál több; a száz szobára jutó lakók száma (104) így a településen kedvezőbb. Emellett azonban a lakások háromnegyede volt összkomfortos vagy komfortos, ami a községek átlagát ugyan meghaladta, de a városokét nem érte el.

ÚJ VÁROSAINK II.

607

A lakásállomány közel fele 1970 és 1989 közötti építésű, ennél korábban csaknem egyharmaduk, az 1990es években pedig 15%-uk épült. A 2000-es években az építések intenzitása mérsékelt volt, így hat év alatt Mándok lakásállománya 16 lakással bővült. A lakossági infrastruktúrát a kilencvenes évek közepétől kezdődően folyamatos fejlődés jellemzi. Az ivóvízhálózat már a hetvenes évek végén kiépült, jelenleg a lakásállomány 98%-a van vezetékes vízzel ellátva, ami a megye városi átlagát meghaladó érték. A csatornázottságban 1997-re értek el jelentősebb eredményt, amikorra a lakások 14%-át kötötték be a közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba. Ez az arány 2006-ra 68%-ra emelkedett, ami a megye városainak többségénél kedvezőbb. Ebből adódóan a közműarányossági mutató (a vízhálózatra jutó szennyvízcsatorna-hálózat hossza) a szabolcs-szatmár-beregi városok átlagának csaknem másfélszerese. A településen szennyvíztisztító telep üzemel. Egy évtizeddel ezelőtt kiépült a gázcsőhálózat, azóta a csatlakozott háztartások aránya 23%-ról 63%-ra emelkedett, e mutató azonban még nem éri el a megyei átlagot. 1999-től regionális hulladéklerakóval megvalósult a szervezett szemétszállítás. 2000-ben megtörtént a közvilágítás korszerűsítése, 2001-ben modernizálták és bővítették a telefonhálózatot, s 1995 óta folyamatos az úthálózat fejlesztése. 3. táblázat Közművesítettség, telefon-, személygépkocsi-ellátottság 2007 elején A közüzemi Egy km Vezetékes szennyvíz- közüzemi gázt csatorna- vízhálózatra fogyasztó hálózatba jutó közháztartás üzemi a lakásszennyvízbekapcsolt lakások állomány csatornaaránya, % %-ában hálózat, m 98,0 67,5 940 62,5 96,7 71,6 659 76,3 88,9 28,8 448 66,8

Az ivóvízhálózatba Terület

Mándok A megye városaia) A megye községeia) Szabolcs-Szatmár-Bereg megye összesen

93,0

51,4

538

71,8

Ezer lakosra jutó

távbeszélőfővonal

személygépkocsi

151 280 175

187 284 208

229

247

a) A 2007. I. 1-jei közigazgatás szerint.

A település óvodája, amely 1975-ben épült, 2006-ban 175 férőhelyes volt, kihasználtsága pedig 111%-os. Általános iskolájába a környező Benk és Tiszamogyorós gyermekei is járnak, és az intézményben a 2006/2007es tanévben 650 tanulót oktattak. A középiskolai nappali tagozatos oktatás Záhony várossá fejlesztésével összefüggésben Mándokon megszűnt, a legutóbbi tanévben viszont elkezdődött a felnőttoktatás egy szakközépiskolai feladatellátási helyen.

Az oktatási centrum új épülete

Az oktatás mellett a lakossági infrastruktúra fontos eleme az egészségügyi ellátás. A településen 2006-ban két háziorvos praktizált, összevont hétvégi háziorvosi ügyelet, fogorvos és egy gyógyszertár állt a betegek rendelkezésére. Az idős magukra maradottak ellátását 4 tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó otthon biztosítja, közülük kettő (összesen 162 férőhellyel) megyei ellátási kötelezettségű, az önkormányzat kezelésében lévőkben pedig 110 férőhely áll rendelkezésre. Az idősek nappali intézményeiben további 20 fő segítésére adódik lehetőség. Mándok lakossága 56 kiskereskedelmi egységben vásárolhat helyben, ezek háromtizedének élelmiszer-árusítás a fő profilja. Ezenkívül változatos jelleggel több szaküzletet üzemeltetnek, és 15 vendéglátóhely is működik.

608

ÚJ VÁROSAINK II.

Intézményhálózatával – iskola, fogorvos, összevont hétvégi háziorvosi ügyelet – az új város térségi szerepkört is betölt. Kereskedelmi és egyéb szolgáltatásai – autószerelő műhely, benzinkút, gyógyszertár, háztartásigép-javítás, fodrászat, kozmetika, piac, posta stb. – a környező települések ilyen irányú igényeit is kielégítik. Műemlékek, kulturális élet, célkitűzések Az idelátogatók megtekinthetik az 1821-ben épült római katolikus, illetve az 1828-as építésű református templomot, amelyek késő barokk stílusban épültek, és műemlék-védettségűek. Szintén védett a hajdan szebb időket megélt késő barokk kastélyépület, amelynek felújítása jelentős állami támogatással ugyan elkezdődött, a munkálatok azonban abbamaradtak. Az 1970-es évek elejéig itt volt látható Mándok görögkatolikus fatemploma, amely építészetileg egyedülálló az országban. Építési éve vitatott – 1550 vagy 1640 körüli –, és jelenleg a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban látható. A város kulturális és sportélete színes. Ez évben második alkalommal rendezték meg az „Athos” lovas találkozót. A másik, nagyszámú közönséget vonzó rendezvény a hagyományőrző szüreti fesztivál. Citerazenekara van a településnek, fiataljai pedig ez évben elindították Mándok első online rádióját. 2005 novemberétől működő Közösségi Háza helytörténeti gyűjteménnyel, teleházzal várja az érdeklődőket. A város vezetése elsődlegesnek tartja az infrastruktúra fejlesztését. Fejlesztési elképzelései között szerepel a szennyvízcsatorna-hálózat 100%-os kiépítése, a csapadék- és belvízelvezető csatornarendszer kiépítésének folytatása, a további járdaépítés. Az önkormányzat célkitűzései közé tartozik a helyi foglalkoztatási lehetőségek bővítése, egy komfortosabb, szebb város megteremtése, a kistérségi mikrokörzeti szerepkör hatékony betöltése. Mindezek során az értékteremtés mellett célja az értékmegőrzés is.

MOLNÁR GYÖRGYNÉ

Kozármisleny Baranya megye városhálózatát az 1970-es évek végétől az 1990-es évek elejéig stabil struktúra jellemezte. Azután felerősödött a városodás folyamata: Pécsvárad, Sásd, Szentlőrinc, Bóly, Sellye, Harkány majd Villány kapott városi rangot. 2007 júliusától Baranya megyében Kozármislennyel együtt összesen 13 város található, népességük a megye lélekszámának (a 2007. év eleji adatok alapján) a 64%-át tette ki. (Arányuk az új város nélkül 63% volt.)

A város története Kozármisleny területén az első régészeti lelet (i. e. 1900–1800) a korai bronzkorból, a SomogyvárVinkovci kultúra népétől bukkant elő. A rómaiak is több emléket hagytak maguk után. A számos leletnek valószínű oka az, hogy a település közelében haladt el a most Baranya megyét átszelő legfontosabb római transzkontinentális hadiút, amely a mai Mitrovicnál kezdődött, érintette Pécset, Szombathelyt, Sopront és Bécset. Kozármisleny több kisebb településből alakult ki. Kozár neve 1332–1335 között Kosar alakban, Misleny neve 1266-ban Myslen változatban, Kiskozár neve pedig 1542-ben bukkant fel először az írott forrásokban. A Kozár településelnevezés a magyarsághoz csatlakozó kazár néptöredék itt letelepített csoportjára emlékeztet. A Misleny név szerb–horvát eredetű személynévből keletkezett. Kiskozár és Misleny falvakat 1928-ban előbb Kiskozár (ideiglenes név volt), majd Kozármisleny néven egyesítették. Az egyesített települések mindegyike

ÚJ VÁROSAINK II.

609

a török hódoltság alatt is folyamatosan lakott helység volt. A XVII. század végén és a XVIII. században a magyar lakosság mellé időről időre délszlávok települtek, akik részben asszimilálódtak, részben elköltöztek ezekből a falvakból. A XIX. század közepére Kiskozár – újabb betelepülések hatására – német többségűvé vált. Mislenybe ugyanennek az évszázadnak a második felében érkezett kevés számú német, a település azonban jobbára magyarlakta maradt. Népesség, népmozgalom Kozármisleny lakossága 2007 elején 5389 főt tett ki, ami azt jelenti, hogy a megye városainak sorában a hatodik legkisebb volt. A népesség száma az 1980-as években számottevően, a baranyai vidéki városok1 átlagánál sokkal dinamikusabban növekedett. E növekedés az 1990-es években tovább fokozódott, miközben a megye többi városában ez idő tájt már a fogyás volt a jellemző. A 2000-es évek elején a gyarapodás valamelyest mérséklődött, a helyzet azonban továbbra is jóval kedvezőbb volt, mint a hasonló jogállású településeken, amelyeken változatlanul népességszám-csökkenés mutatkozott. 1. táblázat A népesség számának alakulása Kozármisleny népessége Év

szám szerint

A megye többi városának népessége

az előző népszámlálás %-ában

szám szerint

az előző népszámlálás %-ában

1980

2369

–

98 838

–

1990

2948

124,4

99 437

100,6

2001

4090

138,7

96 084

96,6

2007

5389

131,8

94 404

98,3

A település népességszámának alakulásában meghatározó szerepe volt a vándorlásnak. Korábban a migrációs folyamatokat a nagyváros irányába történő vándorlás jellemezte. Főként a szélesebb körű munkalehetőségek vonzották az állást keresőket, akik többnyire nemcsak dolgozni jártak be a megyeszékhelyre, hanem le is telepedtek ott; valamint vonzerőt jelentett még a város színvonalasabb oktatási, egészségügyi vagy kulturális ellátottsága is. A kilencvenes években azonban lendületet kapott és jelenleg is tart az a szuburbanizációs folyamat, amely a migráció irányát a városból a községek felé fordította. Egyrészt a foglalkoztatásban korábban fontosabb szerepet betöltő nagyvállalatokat a kilencvenes években felszámolták, emiatt sokan hagyták el a várost az olcsóbb lakhatási és megélhetési lehetőségek reményében. Másrészt a megyeszékhely közvetlen közelségében fekvő települések bőséges és a pécsinél lényegesen olcsóbb telekkínálata vonzotta, vonzza az otthont teremteni szándékozókat. Számukra a fenti előnyök mellett további pozitívumot jelent a falusias környezet, a háztáji gazdálkodás lehetősége, valamint az, hogy a nagyváros által nyújtott szolgáltatások is könnyen elérhetők. A legintenzívebb bevándorlás Kozármislenybe az 1980–2006 közötti időszakot tekintve az ezredforduló utáni esztendőkben következett be. Az 1000 lakosra jutó migrációs nyereség ekkor megközelítette az évi 43 főt, ugyanezen időben a megye többi városában a vándormozgalom negatív egyenleggel zárult (sőt utóbbiakban már a kilencvenes évtizedet is ez jellemezte). A vándorlások mellett a természetes népmozgalom kisebb szerepet játszott a lélekszám alakításában. A természetes népmozgalmon belül a születési arányszám – csakúgy mint a megye többi városában – Kozármislenyben is folyamatosan mérséklődött ugyan, ám rendre meghaladta a vidéki városok átlagát. A halandóság – a fiatalabb korösszetétellel is összefüggésben – ugyancsak kedvezőbb volt itt, mint a megye másik 11 vidéki városában.

1 Itt és a továbbiakban Pécs nélkül.

610

ÚJ VÁROSAINK II. 2. táblázat A népmozgalom főbb adatai A születések

Időszak 1980–1989 1990–2000 2001–2006

A halálozások

A természetes szaporodás, illetve fogyás(–)

1000 lakosra jutó évi átlaga 9,8 4,1 9,2 2,0 7,8 2,8

13,9 11,2 10,7

A vándorlási különbözet

17,7 27,5 42,6

A népesség nemenkénti összetételét az áttekintett időszak egésze során alig érzékelhető nőtöbblet jellemezte. A férfi–nő arány az 1980. évi népszámláláskor szinte teljesen kiegyenlített volt (a nők aránya 50,3%-ot tett ki), 11 évvel később 50,9% volt, vagyis az utóbbi bő egy évtizedben lényegében véve alig változott. Ez a struktúra egyébként némiképp eltért a vidéki városok átlagától, azokban ugyanis a nőtöbblet mindvégig sokkal markánsabban mutatkozott. Kozármisleny lakóinak korstruktúrája az elmúlt évtizedek során – az általános tendenciának megfelelően – némileg módosult. A népesség öregedését jelzi az időskorúak (60 éven felüliek) hányadának emelkedése, ami a gyermekek (0–14 évesek) csökkenő arányával párosult. Míg 1980-ban a település lakosságának 10%-a tartozott az öregkorúak közé, addig 21 évvel később már közel 15%-a. Ugyanakkor gyermekkorú az 1980. évi népszámláláskor 25, 2001-ben 19%-uk volt. A felnőttkoron belül is az idősebb életkor felé tolódott a struktúra: a népességnek a 15–39 évesek kisebb, a 40–59 esztendősök pedig nagyobb részarányát képviselték 2001-ben, mint bő két évtizeddel azelőtt. A Kozármislenyben élők korösszetétele a legutóbbi népszámláláskor – noha az 1980. évinél valamelyest hátrányosabb helyzetet tükrözött – jóval kedvezőbb volt, mint a többi baranyai vidéki város lakóié. Ez javarészt előnyösebb vándormozgalmának köszönhető, amelynek eredményeként magas termékenységű fiatal korosztályok érkeztek a településre. A vizsgált időszak folyamán a családi állapot szerinti összetételben is nyomon követhető kisebb mértékű változás. A nőtlenek, hajadonok aránya 1980 és 2001 között 17-ről 24%-ra nőtt, ugyanakkor jelentősen mérséklődött (72-ről 61%-ra) a házasok aránya. A házasodási szokásokban a közelmúltban számottevő változások következtek be. A tanulmányi idő elhúzódása, az egyre nehezebbé váló első munkába lépés, az egzisztenciateremtés mind nagyobb gondjai általában a házasságkötési életkor kitolódásához vezetnek. Folyamatosan csökken a házasságkötési kedv is, ugyanakkor terjednek a házasságon kívüli – élettársi – kapcsolatok. Általánosnak tekinthető a válások számának emelkedése. Kozármislenyben a 15 éves és idősebb lakosoknak 1980-ban 4, 2001-ben 6%-a volt elvált. Viszonylag stabilnak kizárólag az özvegy családi állapotúak részaránya mondható, hányaduk az 1980-as és a legutóbbi cenzus között a településen mindössze fél százalékponttal nőtt. Kozármisleny népességének ezen összetétele jelentősen eltért a vidéki városokétól. A különbség leginkább a házasok arányában mutatkozott meg, ami legújabb városunkban jóval magasabb volt, mint a másik 11-ben. 3. táblázat A népesség családi állapot szerinti összetétele (a népszámlálás időpontjában) (%) Családi állapot Nőtlen, hajadon Házas Özvegy Elvált Összesen

1980

1990

2001

16,9 71,5 8,2 3,5

18,1 68,9 8,3 4,7

24,4 60,8 8,7 6,1

100,0

100,0

100,0

A legutóbbi cenzuskor Kozármislenyben 1286 háztartást írtak össze, 77%-kal többet, mint 21 évvel korábban. A háztartásokban élők száma ettől kissé elmaradva (72%-kal) gyarapodott, ily módon az átlagos háztartásnagyság valamelyest csökkent. Száz háztartásra 1980-ban még 327 fő, 2001-ben már csak 316 fő jutott.

ÚJ VÁROSAINK II.

611

(Ez mindkét esetben meghaladta a vidéki városok átlagát, ami 300, illetve 261 főt tett ki.) A háztartások méretének zsugorodása összefügg egyebek mellett a gyermekvállalási hajlandóság megcsappanásával, az egykori többgenerációs együttélési forma felbomlásával, a csonka családok részarányának növekedésével, a népesség öregedésével, a magukra maradt idősek arányának növekedésével stb. Ez utóbbi két jelenség, valamint a munkanélküliség terjedése a foglalkoztatott nélküli háztartások szélesedő körű jelenlétében is tükrözőik. Az 1990. évi népesség-összeíráskor a háztartások 19%-a, 11 évvel később már 27%-a foglalkoztatottak nélkül élt. 4. táblázat A háztartások főbb adatai (a népszámlálás időpontjában) Megnevezés A háztartások száma A háztartásban élők száma 100 háztartásra jutó személy A foglalkoztatott nélküli háztartások aránya, %

1980

1990

2001

725

938

1286

2369

2948

4069

327

314

316

nincs adat

19,3

27,1

A vizsgált időszakban igen kedvezően változott a település lakóinak iskolázottsági szintje. A 8 osztályos vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezők aránya számottevően mérséklődött (az 1980. évi 39-ről 2001-re 18%-ra), ezzel szemben a diplomát szerzetteké 2-ről 9%-ra emelkedett. (A középfokú végzettségűek hányada lényegében alig változott, 1980-ban 24, a legutóbbi népszámláláskor pedig 23%-ot tett ki.) Ezek az arányszámok a kozármislenyi lakosságnak a megye vidéki városaiban élőkénél kedvezőbb helyzetét tükrözik. A magasabb iskolázottságban a jelentős súlyú migrációs folyamat mellett – amelynek során magasabban képzett fiatal korosztályok érkeztek a településre – szerepet játszik a megyeszékhely közelsége, ahol az oktatási intézmények egész sora, valamint a kvalifikált munkahelyek relatív „bősége” fogadja a lakóhelyükön megmaradó, ám ezeket a lehetőségeket bejárással kihasználó vidéki fiatalokat, munkavállalókat. Gazdasági aktivitás Az életkörülmények egyik alapvető meghatározója a rendelkezésre álló munkalehetőségek köre. A városban tavaly év végén 739 regisztrált vállalkozást tartottak nyilván. 1000 lakosra jutó számuk 31-gyel több (szám szerint 137) volt, mint a másik 11 városban átlagosan. A vállalkozások közül 353 társas, 386 pedig egyéni volt. Kozármisleny kis túlzással vállalkozó településnek tekinthető. A vállalkozások megalakulása nemcsak a gazdasági környezetnek vagy a gazdasági viszonyoknak köszönhető, hanem a helyi önkormányzat támogató hozzáállásának is. Ennek révén a kozármislenyi székhelyű vagy telephelyű vállalkozások 25 éves adómentességet kaptak. Az elmúlt évtizedekben lezajlott demográfiai folyamatok, a gazdasági életben végbement változások, a lakosság idősödő korösszetétele s egy sor egyéb tényező hatására Kozármislenyben is módosult a népesség gazdasági aktivitás szerinti struktúrája. A foglalkoztatottak aránya viszonylag számottevően csökkent, amiben – egyebek mellett – szerepet játszott egyes munkahelyek megszűnése, illetve a létszámleépítések, továbbá az oktatási-képzési idő meghosszabbodása, a fiatalok munkába lépési idejének kitolódása is. Az előbbi két tényező hatása a munkanélküliek növekvő táborán is megfigyelhető. Az inaktív keresők hányadát a népesség elöregedése is növelte, akik mind nagyobb arányban váltak nyugdíjasokká. Az eltartottak pedig – a 0–14 évesek fogyatkozó részarányából adódóan – a foglalkoztatottakhoz hasonlóan ugyancsak relatíve kevesebben voltak 2001ben, mint az 1990-es évek elején. Mindezek együttes hatására a 2001. évi népszámlálás idején a lakosság 40%-a kapcsolódott foglalkoztatottként a munkaerőpiachoz, 3%-a munkanélküli, 28%-a inaktív kereső volt, közel háromtizede pedig eltartottként élt. Megjegyzendő, hogy a foglalkoztatottsági szint Kozármislenyben meghaladta a vidéki városok átlagát (35%), s ugyanez vonatkozik az eltartottak arányára is (ez a megyeszékhelyen kívüli városokban 27%-ot tett ki). Az inaktív keresőké, valamint a munkanélkülieké azonban elmaradt azokétól (34, illetve 5%).

612

ÚJ VÁROSAINK II. 5. táblázat A népesség gazdasági aktivitás szerinti összetétele (a népszámlálás időpontjában) (%) Megnevezés Foglalkoztatott Munkanélküli Inaktív Eltartott Összesen

1990 46,9 1,2 19,0 32,9 100,0

2001 40,1 2,7 27,8 29,5 100,0

Módosult a keresők ágazati összetétele is az 1990 óta eltelt időszak folyamán. Visszaesett az ipar szerepe, és gyengült a település agrárjellege is. Ezzel szemben a szolgáltatási jellegű ágazatok aránya 43-ról 65%-ra nőtt. Ebben a végzettség szerinti struktúra változása, nevezetesen a diplomások növekvő részaránya is tükröződik. Kozármislenyben az előbbi ágazatok aránya elmaradt a megye többi városáétól, utóbbiaké azonban jelentősen meghaladta a másik 11 azonos jogállású település átlagát. Ez a nagyváros közelségével, az ott rendelkezésre álló szolgáltatási munkakörök relatíve bővebb kínálatával függ össze. 6. táblázat A foglalkoztatottak gazdasági ágak szerinti összetétele (a népszámlálás időpontjában) (%) Megnevezés Az iparban Az építőiparban A mezőgazdaságban A szolgáltatási jellegű ágazatokban Összesen

1990 33,8 10,9 12,7 42,5 100,0

2001 22,6 9,0 3,5 64,8 100,0

Közlekedés A munkavégzés, a lakosság életkörülményei szempontjából lényeges kérdés az ingázás. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a kozármislenyi foglalkoztatottaknak a vidéki városok átlagát számottevően meghaladó hányada, 69%-a, lakóhelyéről eljárt dolgozni. E magas arány vélhetően a település igen előnyös földrajzi fekvésével (a megyeszékhely közelségével), továbbá a jó közlekedési lehetőségekkel függ össze. Kozármislenyen vasútvonal nem halad át, ennek ellenére megközelítési lehetősége, közlekedése, beleértve a tömegközlekedést is, kiválónak mondható. Északi határán halad el a Pécset Moháccsal összekötő 57-es számú főútvonal, amely igen nagy forgalmat bonyolít le. Ebből ágazik le az az út, amelyik áthalad Kozármislenyen, és Villánynál ér véget. Könnyen elérhető a megyeszékhely délkeleti része Üszögpuszta felé fordulva is. Nagymértékben felgyorsította a közlekedést az 57-es főútvonal közelmúltban elkészült azon új része, amely Pécs kertvárosi lakótelepénél éri el a várost. Személygépkocsival a megközelítés többnyire nem jelent sok időt. Kiváló a tömegközlekedés is, Pécsről Kozármisleny végállomásig általában is igen gyakran közlekednek autóbuszok, a munkába járás időpontjától függően még sűrítik is a járatokat. A közúti közlekedésben a kozármislenyiek – a 2006. év végi adatok szerint – mintegy 1900 személygépkocsival vettek részt, a kocsik 1000 lakosra jutó állománya (344) 67-tel meghaladta a vidéki városokét. A kapcsolattartás további elemét jelenti a telefon. A település helyzete a távbeszélő-fővonalak 1000 lakosra jutó száma (270) alapján kedvezőtlenebb volt, mint a megye többi városáé (305). Lakáshelyzet Az elmúlt év végén Kozármislenyben 1775 lakást tartottak nyilván, számuk 1980 óta több mint két és félszeresére növekedett, meghaladva a főleg beköltözésekből fakadó népességgyarapodást. A számottevő lakás-

ÚJ VÁROSAINK II.

613

építkezés kedvező velejárója volt a lakásméretek növekedése. Miközben ugrásszerűen emelkedett, s napjainkra meghatározóvá vált a három vagy több szobával rendelkező otthonok aránya, a kisméretűeké (egy-, illetve kétszobásaké) töredékére zuhant vissza. A szobaszám szerinti összetételt tekintve kitűnt, hogy a kozármislenyiek jóval előnyösebb helyzetben voltak a 2001-es népszámlálás idején, mint a megye többi vidéki városának lakói, tekintve, hogy a három- és többszobás lakások hányada itt jóval magasabb (80%) volt, mint általában a vidéki városokban (53%). Az alapközművek közül ivóvízzel 2006-ban a lakások 92, szennyvízcsatorna-hálózattal 88%-a rendelkezett, előbbi elmaradt a vidéki városok átlagától, utóbbi valamivel meghaladta azt. A hálózat kiépítettsége itt arányosabb volt, mint a többi városban, tekintve, hogy a vízzel ellátott lakásoknak 96%-a volt egyúttal csatornázott is, miközben a megye többi városában csak 89%-a. Kozármisleny Baranya azon 185 települése közé tartozik, ahol vezetékes gázszolgáltatás működik. A hálózathoz 2006-ban a lakások 91%-a csatlakozott, több mint kétszer akkora hányaduk, mint a vidéki városokban. Ezzel szemben távfűtés és melegvíz-szolgáltatás nincs a településen. Kereskedelem, egészségügy, oktatás, szabadidő Kozármisleny kereskedelmi ellátása a vidéki városokhoz képest kevésbé kiépített. Az igények kielégítéséhez 33 üzlet és 13 vendéglátóhely állt rendelkezésre 2006 végén. Az előbbiek 1000 lakosra jutó száma 6, az utóbbiaké 2 volt, miközben ugyanez a megye többi városában 21, illetve 7. Feltehető, hogy ezeket a szolgáltatásokat – főként a kereskedelmieket – a Pécsre nagyszámban ingázó foglalkoztatottak ott veszik igénybe. A lakosság egészségügyi alapellátását 2006-ban 2 háziorvos, valamint egy házi gyermekorvos biztosította. A fekvőbeteg-ellátás helybeni elérésére nincs lehetőség, a rászorulók általában a megyeszékhelyen működő kórházakat keresik fel. A kisgyermekek intézményes elhelyezése a településen lévő bölcsődében és óvodában oldható meg. A bölcsőde 20, az óvoda 196 férőhellyel fogadta 2006-ban a kicsinyeket. Előbbi 160, utóbbi 99%-os kihasználtsággal működött, azaz zsúfoltabban, mint a megye másik 11 városában általában. Az oktatás következő állomását jelentő általános iskolák közül Kozármislenyben egy található, ahová 2006-ban 337 tanuló járt. Az egy osztályteremre, illetve egy pedagógusra jutó diákok száma nagyjából a vidéki városok átlaga körül alakult, sorrendben 21, illetve 11 főt tett ki. Az általános iskolát követő középfokú intézményhálózat teljes egészében hiányzik a városból. A szabadidő hasznos eltöltésének egyik lehetőségét a települési könyvtár jelenti, mely 2006-ban közel 8000-es állománnyal állt az érdeklődők rendelkezésére. Ezer lakosra körülbelül 1450 kölcsönözhető egység (könyv, folyóirat stb.) jutott, töredéke annak, mint a megye kisvárosaiban Plébániatemplom (6100). További programot nyújthatnak az egyes közművelődési intézmények, amelyekből Kozármisleny területén 3 működik. Az általuk rendezett foglalkozások, illetve kulturális rendezvények az elmúlt évben összesen 10 000-et meghaladó számú érdeklődőt vonzottak, azaz minden lakos tavaly átlagosan kétszer vett részt ilyen jellegű programon. Múzeum és mozi Kozármislenyben nincs, az effajta szórakozásért általában Pécsre utaznak az emberek. A városban viszont felépült egy sportcsarnok, ami nemcsak a sporttevékenységekhez biztosít területet, hanem számtalan kulturális rendezvénynek, koncertnek is helyet ad.

HÖRCHER FERENCNÉ

Biztonságos, lakható város Vitanap a Magyar Urbanisztikai Társaságban Napjainkban nem sűrűn fordul elő velünk, hogy egy hivatalosan meghirdetett szakmai esemény után a hétköznapi megközelítési módok sorából kiemelkedő új gondolatokkal gazdagodva távozunk. Most mégis ilyen eseményről számolunk be a Magyar Urbanisztikai Társaság székházában 2007. okt. 3-án megrendezett – közel 70 fő részvételével folytatott – panel-vita nyomán. (A rendezvény szervezői az ENSZ Habitat Budapesti Irodáját működtető leköszönő irodavezető – egyben a cikk összeállítója –, illetve a feladatokat átvevő Magyar Urbanisztika Társaság voltak.) A városok biztonsága a benne lakók közérzetén, olyan szubjektív megítélések bázisán mérhető elsősorban, amelyek közösségi tapasztalatokká állnak össze. A vitanap előkészítése során a felkért hozzászólók tájékoztatására hagyományos módon tematikus csoportokba rendeztük a biztonság különböző típusú tényezőit, mint például természeti, közbiztonsági, közlekedésbiztonsági, működtetési, környezeti, fenntarthatósági, lakhatásbiztonsági tényezőket. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy e számos tényezőcsoport megvitatása egyrészt meghaladná egy vitanap kereteit, másrészt már eddig is ismert és egyéb fórumokon tárgyalt problémákat hozhatna csak felszínre. A monotonitás veszélyét eleve kizárta a témát felvezető dr. Cséfalvay Zoltán (a beszélgetés moderátora)1, aki a közterekkel szembeni új kihívásokra, a közparkok használatának a tulajdonformák keveredése folytán bekövetkezett szabályozási problémáira, a bizalmatlanságból eredő monitortevékenység diszkriminatív hatásaira, a közterületek átalakulására, a közösségi véleménynyilvánítás színtereinek fogyatkozására (az „agorafunkció” visszaszorulására), a magántulajdon növekvő túlsúlya folytán beállt igazgatási bizonytalanságokra, a városi területek fregmentálódására, a gentrifikáció eredményeként kialakult kifelé védett, befelé zárt jellegű városterületek közösségrontó hatásaira, a „félelem kultúrájának” terjedésére irányította a figyelmet. Feltette azt az alapvető kérdést, hogy vajon élhető-e a túl védett város? A pszeudo-közterületek a tapasztalatok szerint a közösségi ember bukásához, művi közterek folytán a piac és az állam együttélésének kudarcához, a társadalom egy részének a városokból való kirekesztéséhez, a védett és védtelen csoportok egymástól való távolodásához vezetnek. A városépítés, városigazgatás nem készült még fel a tulajdoni formák keveredéséből, a közösségi hálók felbomlásából eredő veszélyek kivédésére. A biztonságos város – lakható város célja tehát mind a tervezés, mind az irányítás terén sok új feladatot ad a szakembereknek. A felvezetést és a felkért hozzászólók rövid bemutatkozását követően a vita a legszorítóbb, legégetőbb problémák felvetésével indult és bontakozott ki. A hagyományos gondolkozás állóvizét alaposan felkavarta Körmendy Imre2 hozzászólása. Miután a vezető pozícióban lévő köztisztviselő a tőle elvárt témát – a településfejlesztés, -rendezés különválását, az ebből eredő szabályozási problémákat, a természeti-művi városelemek együttélési nehézségeit, a feladatmegosztás tisztázatlanságait – felvázolta, nem várt vizekre evezett, és a társadalom legégetőbb sebeinek feltárására vállalkozott. Öt gyermeket nevelő apaként élvén a hétköznapi városlakó életét, azt állította, hogy a lakhatóság követelményeinek való meg nem felelés okai elsődlegesen társadalmi problémákra vezethetők vissza. Mahatma Gandhit idézte: „a nyugati ember boldogtalanságának legfőbb oka, hogy nem önmagát, hanem az eszközeit fejleszti.” A modern kor tévedése, hogy azt hiszi: az egyes emberek önzéséből épülhet a közjó. Hiányzik a „szerető ember”, a „szerető közösség”, melyek közös megtestesítője a család. A család az, ahol minden közös, ahol a másik javát ugyanannyira becsülik, mind a sajátjukat. Ezzel szemben a mai város a javak megosztása, elkülönítése irányába törekszik. Ismét fel kell fedezni, hogy a társadalom őssejtje a család, az egészséges társadalom a családi mintán alapulva tud kialakulni (Chiara Lubich). A félelem kultúrája döntően a nincstelen szegényektől 1 Egyetemi tanár, Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem. 2 Főosztályvezető-helyettes, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium.

BIZTONSÁGOS, LAKHATÓ VÁROS

615

való elfordulásban gyökeredzik. Amíg emberileg nem tud fejlődni a társadalom, a városlakó sem érezheti magát biztonságban, s ebből eredően a városok sem válnak lakhatóvá. Dr. Locsmándy Gábor3 saját VIII. kerületi városlakó-tapasztalataiból kiindulva és Edinborough példáját említve azt állította, hogy a privatizáció eredményeképpen a közterek eltűnőben vannak. Fizikai valóságukban léteznek ugyan, mégis kihasználatlanok. Ennek okát az előtte szólókhoz hasonlóan a közterek biztonságának hiányában látja. Tapasztalata szerint a lokális közösségek létezése ad a városlakónak biztonságot, ez teszi a várost lakhatóvá. Külföldi példájának tanulsága szerint a nagyobb közösségek előtti korlátozott hozzáférhetőséget úgy oldják fel, hogy a magántulajdonú ingatlanok belső tereihez csak zárt kapukon át lehet bejutni, de a kulcsot más is megkaphatja, bár nem tulajdonos. Az előlegezett bizalom visszatartó erővel bír a zárt közösségen kívüliek számára is, a térhasználat módját illetően. Hasonló következtetéseket fogalmazott meg Alföldi György4, aki hozzászólásában részletesen beszámolt a Mátyás tér rehabilitációs tapasztalatairól. Ezt a kísérletet „társadalmi bázisú rehabilitáció”-nak nevezte, melyben a fizikai beavatkozásokat megelőzi a megszakadt társadalmi háló újraszövése. Tapasztalatai szerint a lakosság aktív bevonásának alapvető feltétele a kisebb közösségek közötti bizalom megteremtése, illetve helyreállítása. Speciális kérdés a roma lakosság társadalmi integrálása, amelyet többek között úgy igyekeznek elősegíteni, hogy a fizikailag felújított épületekben roma szervezeteknek is helyet adnak. Ezek a szervezetek a környék roma lakosságát meggyőzik arról, hogy a helyi társadalomban helye van a roma lakosoknak is, ők tehát nem „ottfelejtett társadalmi csoportok”, hanem a helyi közösségek szerves részei. Beszámolt különböző olyan technikákról, melyek a hajléktalanság csökkenését eredményezik például „civil csőszök” alkalmazásával. A sajnálatos módon még mindig működő drogkereskedelem ellen például „utcai lelkipásztorokkal” küzdenek. Ezek az utcán szolgálatot teljesítő szociális munkások nemcsak a drogkereskedelem, hanem a drogfogyasztás ellen is eredményesen működtethetők. A hozzászóló tapasztalatai egyértelműen azt igazolják, hogy a fizikai fejlesztéseknek a városrész-rehabilitáció keretein belül mindenképpen párosulnia kell a kedvezőtlen társadalmi jelenségek kezelésével, a helyi közösségek fejlesztésének különböző technikáival. Beliczay Erzsébet5 szerint az addig elhangzottakból világosan kitűnik, hogy miközben a szakemberek világosan látják a szakmai tennivalókat, a politikusok gyakran más szempontok szerint döntenek és cselekszenek. Hozzászólásának gerincét két fontos témakör képezte; az adózás rendszerének kritikája, valamint az, hogy az országos és helyi költségvetés-tervezésben nem figyelnek kellően a karbantartásra és működtetésre. Az adózás jelenlegi rendszere döntően az emberi munkára terheli a közkiadások fedezetét, miközben figyelmen kívül hagyja a környezetvédelem, a klímapolitika meghirdetett célkitűzéseit. (Példaként hozta fel az agroüzemanyagok támogatását, a bányajáradék alacsony szintjét, a földvédelem, a jövedéki adó, a tömegközlekedés anomáliáit). Az adózás olyan rendszerét kell kialakítani, amely ösztönöz a foglalkoztatásra, a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodásra, illetve olyan rendszerét, amelyben a településeken a közpénzekből finanszírozott beruházások magánhasznának legalább egy része visszafolyik a közösség kasszájába. Szintén súlyos probléma a biztonság szempontjából is a működés-karbantartás elhanyagolása. Például a 7 éves Új Magyarország fejlesztési terv sem számol az amortizációval, a fenntartás, az üzemeltetés terheivel. Figyelemre méltó az is, mondta a hozzászóló, hogy nálunk fejlettebb országokban olyan reklámok csak elvétve akadnak, amelyek ellentétben állnak a meghirdetett – össztársadalmi érdeket célzó – elvekkel és célkitűzésekkel. Csider László6 a 2001 óta folyó panelprogram eredményeiről beszélt. Elmondta, hogy a panelprogram keretében eddig feljavított lakótelepek viszonylag kis ráfordítás mellett megváltoztatták az iparosított technológiával épült lakásállomány piaci pozícióját. Az állami támogatással, önkormányzati és sajáterős ráfordítással felújított lakásállomány nemcsak az energiapolitikai célokat szolgálja, hanem a lakhatás minőségét is jelentősen javítja. Az összességében 820 ezer, iparosított technológiával épült lakásból eddig 190 ezret sikerült felújítani, aminek hatására egyre sűrűbben találkozhatunk a lakáspiacon a „keresek felújított panellakást” szövegű hirdetéssel. Az évi 10 milliárd forintos állami támogatás azonban nem teszi lehetővé a panelprogram gyorsabb ütemű megvalósítását, másrészt a saját erő felhasználása is egyre nagyobb akadályokba ütközik.

3 Docens, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Urbanisztikai Tanszék. 4 Vezérigazgató, RÉV 8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt. 5 Elnökhelyettes, Levegő Munkacsoport. 6 A Lakásügyi Titkárság vezetője, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium.

616

HÖRCHER FERENCNÉ

Lada Zsolt7 a kulturális tárcán belüli erőfeszítésekről adott számot, amelyek a jövőbe befektethető források csekély jellege miatt még jelentős eredményeket nem tudnak felmutatni. A kultúra tágabb értelmezését tartja hasznosnak, amely szerint a társadalmi integráció a kultúrán alapul, és így mint kompetenciahalmaz is értelmezhető. Fontosnak tartja a vitában megjelenő kulturális utalásokat és a „kompetencia-fejlesztés” irányába tett lépéseket, amelyekhez a közösségi tér, a felnőttképzés és a közösségfejlesztés is fontos, hatékony eszközül szolgálhatnak. A közösségeken belüli konfliktuskezelés, a kisközösségeken belüli és azok közötti kommunikáció javítása nagyban segíthetné a biztonságos és élhető városok kialakítását. Az időkorlátra tekintettel a közönség soraiból csak két hozzászólás hangzott el: – Horváth Béla, Miskolc volt főépítésze röviden három témakört érintett: az EU-támogatások odaítélésénél szükséges megfelelő kontroll hiányát, az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanácsban a szakmai részvétel hiányát, valamint az állami és lakossági eladósodást, amely a lakhatás feltételeit is kedvezőtlenül befolyásolja. – Kocsi Katalin, a fővárosi IX. kerületi önkormányzat munkatársa szerint szükséges volna néhány fogalom pontosítása, valamint külön megvitatást érdemelne az önkormányzatok és a privát fejlesztők együttműködésének szabályozása. Dr. Cséfalvay Zoltán összefoglalásként az alábbiakkal zárta a szakmai vitát: A biztonságos város – lakható város témájában megszólalók szinte kivétel nélkül társadalmi oldalról közelítették a különben szerteágazó, és hagyományos gondolkozásunkban korábban elsősorban műszaki-fizikai nézőpontból megközelített bonyolult problémakört. A városlakók szemében ma a biztonsági kockázatot talán minden más tényezőnél erőteljesebben a közterek jellegének megváltozása jelenti. Mi jelenti a védekezés lehetőségét a ma városlakója számára? Leginkább önmaga! Az elhangzott megnyilvánulások közös nevezője, hogy a mikroközösségeknek kell többet tenniük saját biztonságérzetükért, annak érdekében, hogy a közterek valódi funkcióját megőrizzék. A tulajdon nemcsak jog, hanem kötelezettség is! Azon túlmenően, hogy saját tulajdonunkat rendben tartjuk, védjük az illetéktelen behatolás vagy rongálás ellen, köztereinket is védenünk kell, és újra alkalmassá kell tennünk azokat az agorafunkció betöltésére. A városlakó csak akkor érezheti magát biztonságban, ha mikroközösség részévé válik, közösnek tekintve a köztereket is. A hozzászólók erről az oldalról közelítve a biztonság–lakhatás kérdését, túllépték a „fogyasztói társadalom” korlátait, s ezáltal hűen követték az ENSZ HABITAT szellemét, amellyel a Magyar Urbanisztikai Társaság teljes mértékben azonosul. Kulcsszavak: ENSZ HABITAT, biztonságos város, lakható város, urbanisztika, Magyar Urbanisztikai Társaság, közbiztonság, mikroközösségek, közterek, agora-funkció. Resume In October 2007 UNO Habitat Section’s Office in Budapest and the Hungarian Urbanistic Society held a debate day titled „Safe and habitable city”. Almost all speakers approached this complex topic from the angle of society despite the former technical and physical aspect. In their opinion micro-societies have to do more for their own safety, in order that public places can retain their original functions. Speakers could overcome limits of consumer society, remaining loyal to UNO Habitat’s spirit, with which Hungarian Urbanistic Society identifies itself.

7 Főosztályvezető, Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus.

A TERÜLETI STATISZTIKA TARTALOMJEGYZÉKE 2007

10. (47.) ÉVFOLYAM

TARTALOM Dr. Perczel György emlékére – dr. Bartke István ................................................................................................106

ELMÉLET–MÓDSZERTAN Területi adatok ábrázolási lehetőségei speciális kartogramokkal – dr. Dusek Tamás – Szalkai Gábor..................3 A gazdasági kamarák lehetőségei a területi versenyképesség erősítésében – Póla Péter ...................................109 A területfejlesztési források térbeli eloszlása az európai uniós csatlakozás előtti időszakban – dr. Bódi Ferenc – dr. Fekete Attila.................................................................123 Tudunk-e olvasni a számokból? – Hörcher Ferencné .........................................................................................207 Regionális társulási kísérlet Dél-Dunántúlon – dr. Varga István ........................................................................218 A területfejlesztési intézmények és a közigazgatási szervek kapcsolatrendszere – dr. Lőrincsik Péter ............303 Az Európai Bizottság negyedik jelentése a gazdasági és társadalmi kohézióról – Faluvégi Albert ...................397 A mezőgazdasági árak térbeli integrációja a magyar tejpiacon – Bakucs Lajos Zoltán – Fertő Imre ................410 A területfejlesztés kedvezményezett térségeinek 2007. évi besorolása – Faluvégi Albert – Tipold Ferenc.......523

ELEMZÉSEK Megyéink és kistérségeink belső jövedelmi tagoltsága – Németh Nándor – Kiss János Péter.............................20 A gazdasági fejlődés regionális különbségei Magyarországon, II. – Kólyáné Sziráki Ágnes – Végh Lajosné ........................................................................................46 A mobiltelefon elterjedésének területi sajátosságai a Földön, II. (Befolyásoló tényezők) – dr. Erdősi Ferenc ..........................................................................................................................63 Baranya megye ipari létesítményei az ezredfordulótól napjainkig – Nyakacska Mária........................................75 „Elnéptelenedett” települések Baranyában – Ignits Györgyi – Kapitány Balázs.................................................135 Az életminőség kihívásai Nógrád megyében a morbiditási és mortalitási mutatók alapján – Kajtor Erzsébet............................................................................................................................151 A magyarországi kistérségek jövedelemtermelő és finanszírozó képességének alakulása 1996 és 2003 között – dr. Zsugyel János.......................................................................................170 A mezőgazdasági foglalkoztatottság alakulása Dél-Alföldön – Kovács Andrea – Krucsai Erika – Pálfalvi Zsoltné ...........................................................................................................................237 Megyei jogú városaink kulturális vonzereje – Borsos Árpád ..............................................................................252 Az iskolázottság területi különbségei Magyarországon – Kramarics Tiborné – Szekeres Jánosné ...................319 Észak-Alföld és azon belül a Karcagi kistérség helyzete – Kelemen Nóra ........................................................340 A területi jövedelemegyenlőtlenségek alakulása az észak-alföldi régióban – Pénzes János .............................358 A háztartások, családok helyzete Közép-Dunántúlon – Kőrös Endréné dr. – Szabó Sándorné..........................427 A nehezen élők helyzetének vizsgálata Dél-Alföldön – Bozsikné Vadai Anna – Szűcs Anna – dr. Takács Béláné........................................................................................................................443 A Békéscsabai kistérség demográfiai jellemzőinek alakulása – Horváth Csaba ................................................460 A pécsi térség társadalmi-gazdasági vizsgálata, különös tekintettel a szuburbanizációra – Szebényi Anita.......477 A Bács-Kiskun megyei innovációs rendszer vizsgálata – dr. Patik Réka............................................................541 A versenyképesség mérése a városstatisztikai adatgyűjtés (Urban Audit) adatai alapján Európa nagyvárosaiban, valamint Magyarország és a szomszédos országok megfigyelt városaiban – Brandmüller Teodóra – Faluvégi Albert ....................................................................................554 Gazdasági egyenlőtlenségek a kibővült Európai Unióban – Novák Géza – Papdi Ákos.....................................571

618

KÖZLEMÉNYEK

KÖZLEMÉNYEK A Fővárosi Statisztikai Hivatal tájékoztatási rendszere a XIX. század utolsó harmadában – dr. Kővári Lajos ............................................................................................................................88 Regionalisták, statisztikusok és városfejlesztők Szegeden – dr. Marosi Lajos – Kormos Zoltán.........................95 A gazdaságszerkezeti összeírás főbb eredményei Nyugat-Dunántúlon – Novák Zoltán .....................................186 A Somogy megyei kistérségek pályázati aktivitása – Horváthné dr. Kovács Bernadett – dr. Ritz István..........267 Az Európai Unió régióinak GDP-je – fordította és szerkesztette Sipőcz Balázs .................................................273 Montenegró közigazgatása és nemzetiségi statisztikája – dr. Gyémánt Richárd – dr. Petres Tibor...................281 A Területi Statisztika citációs listája, 2002–2006 – Lieszkovszky József Pál .....................................................380 Ha tér, akkor egyenlőtlenség – de lehetne szakadék nélkül? Beszámoló egy konferenciáról – Kormos Zoltán ............................................................................................................................385 Új városaink ..........................................................................................................................................................493 Biatorbágy – Pásztor László...............................................................................................................................494 Maglód – Pásztor László....................................................................................................................................497 Törökbálint – Pásztor László .............................................................................................................................500 Alsózsolca – Szalainé Homola Andrea ..............................................................................................................504 Bük – Novák Zoltán – Pástiné Illa Judit............................................................................................................509 Nevük, emlékük fennmaradjon! Egy örökségünket védő egyesület munkájáról – dr. Kovacsicsné Nagy Katalin.....................................................................................................515 Dél-Alföld gazdasági helyzete és a kilábalás lehetőségei – dr. Abonyiné dr. Palotás Jolán – dr. Komarek Levente ...................................................................................................................586 Új városaink II. .....................................................................................................................................................595 Ács – Szabó Sándorné ........................................................................................................................................595 Körösladány – Szűcs Anna ................................................................................................................................599 Mándok – Sólyom Ildikó – Szilágyiné Bíró Edit ................................................................................................603 Kozármisleny – Molnár Györgyné.....................................................................................................................608 Biztonságos, lakható város. Vitanap a Magyar Urbanisztikai Társaságban – Hörcher Ferencné ......................614 HAZAI FOLYÓIRATOK TARTALMA .................................................................... 106, 204, 298, 394, 519, 620 A Területi Statisztika éves tartalomjegyzéke .......................................................................................................617 Névmutató .............................................................................................................................................................619 KÖNYVISMERTETÉS Régiók és települések versenyképessége (szerk: Horváth Gyula) – Pásztor László ...........................................103 Fónai–Pénzes–Vitál (szerk.): Etnikai szegénység, etnikai egészségi állapot? – dr. Sárváry Attila ....................198 Horváth Gyula (szerk.): A Kárpát-medence régiói 4., Északnyugat-Erdély – Kormos Zoltán ...........................201 Új munkák a területfejlesztés témakörében – dr. Kőszegfalvi György ...............................................................387 Ugye sorozat lesz? Közép-Magyarország régió demográfiai atlasza – dr. Marosi Lajos ..................................391 László Mária, Pap Norbert (szerk.): A közszolgáltatások szervezésének alternatívái – dr. Kőszegfalvi György................................................................................................................517 HÍREK A Területi Statisztika az interneten – dr. Marosi Lajos .......................................................................................295 A településstatisztikai adatbázisrendszer (T-STAR) bekerül a KSH tájékoztatási adatbázisába – dr. Tóth Géza...............................................................................................................................297

KÖZLEMÉNYEK

619

Névmutató Dr. Abonyiné dr. Palotás Jolán .............................586

Dr. Lőrincsik Péter ............................................... 303

Bakucs Lajos Zoltán .............................................410

Dr. Marosi Lajos..................................... 95, 295, 391

Dr. Bartke István ...................................................301

Molnár Györgyné ................................................. 608

Dr. Bódi Ferenc.....................................................123

Németh Nándor .......................................................20

Dr. Borsos Árpád ..................................................252

Novák Géza .......................................................... 571

Bozsikné Vadai Anna ...........................................443

Novák Zoltán ................................................ 186, 509

Brandmüller Teodóra ............................................554

Nyakacska Mária .....................................................75

Dr. Dusek Tamás.......................................................3

Papdi Ákos............................................................ 571

Dr. Erdősi Ferenc ....................................................63

Dr. Patik Réka ...................................................... 541

Faluvégi Albert .....................................397, 523, 554

Pálfalvi Zsoltné..................................................... 237

Dr. Fekete Attila....................................................123

Pástiné Illa Judit ................................................... 509

Fertő Imre..............................................................410

Pásztor László.............................. 103, 494, 497, 500,

Dr. Gyémánt Richárd ............................................281

Dr. Petres Tibor .................................................... 281

Horváth Csaba.......................................................460

Pénzes János ......................................................... 358

Horváthné dr. Kovács Bernadett...........................267

Póla Péter.............................................................. 109

Hörcher Ferencné..........................................207, 614

Ritz István............................................................. 267

Ignits Györgyi .......................................................135

Dr. Sárváry Attila ................................................. 198

Kajtor Erzsébet......................................................151

Sipőcz Balázs........................................................ 273

Kapitány Balázs ....................................................135

Sólyom Ildikó ....................................................... 603

Kelemen Nóra .......................................................340

Szabó Sándorné ............................................ 427, 595

Kiss János Péter ......................................................20

Szalainé Homola Andrea...................................... 504

Kólyáné Sziráki Ágnes ...........................................46

Szalkai Gábor ............................................................3

Dr. Komarek Levente............................................586

Szebényi Anita...................................................... 477

Kormos Zoltán ........................................95, 201, 385

Szekeres Jánosné .................................................. 319

Dr. Kovacsicsné Nagy Katalin..............................515

Szilágyiné Bíró Edit ............................................. 603

Kovács Andrea ......................................................237

Szűcs Anna ................................................... 443, 599

Kőrös Endréné dr. .................................................427

Dr. Takács Béláné ................................................ 443

Dr. Kőszegfalvi György................................387, 517

Dr. Tóth Géza ....................................................... 297

Dr. Kővári Lajos .....................................................88

Tipold Ferenc........................................................ 523

Kramarics Tiborné ................................................319

Dr. Varga István ................................................... 218

Krucsai Erika.........................................................237

Végh Lajosné...........................................................46

Lieszkovszky József Pál .......................................380

Dr. Zsugyel János ................................................. 170

HAZAI STATISZTIKAI FOLYÓIRATOK TARTALMA

Statisztikai Szemle

2007. október–november Az európai statisztika gyakorlati kódexe Tanulmányok A magyar nemzeti számlák fejlesztése, 1996–2007 – Pozsonyi Pál A számított vállalatérték és a részvényárfolyam kapcsolata a magyar tőzsdei vállalatoknál – Takács András Kőrösy József szerepe a Fővárosi (ma Fővárosi Szabó Ervin) Könyvtár megalapításában – Dr. Nemes Erzsébet Fórum Az MST Statisztikatörténeti Szakosztályának szakmai konferenciája és tisztújító közgyűlése – Lakatos Miklós Vukovich György (1929–2007) – Klinger András Folyóiratszemle Gunton, T. I. (szerk.): A fenntartható fejlődés mutatószám-rendszere – (Nádudvari Zoltán) Maxfield, J. H.: Álláshelyek 2005-ben: mennyiben hasonlít a helyzet a 2001. márciusihoz? – (Lakatos Judit) Juster, F. T. et al.: A háztartások megtakarításának csökkenése és a vagyonra gyakorolt hatások – (Dévai Péter)

2007. angol szám Globalisation and macroeconomic statistics: Problems of measurement, interpretation and international comparison – Gábor Oblath An atypical relation between structural change and changes in labour input: Hungary in an international comparison – Andrea Szalavetz Trends in external trade of the new member countries after three years of membership with special reference to their intra-trade – András Inotai Social-policy dilemmas in Hungary within the context of EU membership: Some problems of poverty – Klára Fóti The impact of EU accession on the agricultural trade of the Visegrád countries – Judit Kiss Hungarian economic relations with the Arab world – Tamás Szigetvári

Területi statisztikai évkönyv, 2006 Az évkönyv a főbb adatokat az ország minden régiójára, megyéjére, kistérségére, településegyüttesére összefoglalóan közli. A főváros fejlettségi színvonalával kiemelt szerepet játszik az országos átlag alakulásában, ezért az „ország összesen” adatokból a szerkesztők kiemelték Budapestet, lehetőséget teremtve ezáltal, hogy az egyes megyék mutatóit a megyék átlagához mérve is vizsgálni lehessen. Az első hat fejezet a NUTS 1, 2, 3 szintekre mutatja be az adatokat. Ebből az első fejezet összefoglaló tábláinak idősorai lehetőséget teremtenek az időbeli változások nyomon követésére. Az ezt követő 5 fejezet bemutatja a népesség, népmozgalom, a foglalkoztatottság, keresetek, a háztartások jövedelme és fogyasztása – a reprezentatív adatfelvétel sajátosságaiból eredően csak régiók szintjén –, a lakáshelyzet, közműellátás, a társadalombiztosítás és szociális ellátás, az egészségügy, közúti közlekedési balesetek, az oktatás, kultúra, az igazságszolgáltatás főbb adatait, illetve az általános gazdasági mutatókat, a gazdasági ágakra, valamint a környezetre vonatkozó főbb adatokat. A 7. fejezet a településhálózat néhány jellemzőjét, a 8. fejezet pedig a kistérségi mutatókat foglalja magában. Az évkönyv kitér néhány nemzetközi regionális adatra is. Az idegenforgalmi régiókkal és üdülőkörzetekkel foglalkozó fejezet csak a CD-mellékleten található, amely ezenkívül Excelformátumban tartalmazza a papíron szereplő összes táblát, valamint a településegyüttesek főbb mutatóit, a kistérségek fontosabb adatait. A táblákat színes kartogramok, dinamikus korfák és térképek egészítik ki. A CD-n megtalálható továbbá a területi statisztikai információk rendszeréről és elérhetőségéről készült összeállítás, illetve a kistérségek jegyzéke. A Módszertan részletesen tartalmazza az adatok gyűjtésének és feldolgozásának rövid leírását, valamint a fontosabb fogalmak definícióját. Az évkönyv magyar és angol nyelven készült, 2007 decemberében jelenik meg. Ára: 6300 Ft.

Tisztelt Előfizetőink! Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy a Területi Statisztika ára 2008-ban sem változik. Számonként 300 forintért lehet megvásárolni, az éves előfizetés pedig kedvezményes, 1620 forint marad. Az írásban le nem mondott előfizetéseket folyamatosnak tekintjük. Reméljük az új évben is előfizetőink, olvasóink maradnak! Üdvözlettel: a szerkesztőség

A Területi Statisztika minden előfizetőjének és olvasójának békés ünnepeket, boldog új évet kíván a szerkesztőbizottság

T E R Ü L E T I S T A T I S Z T I K A

Recommend Documents