SZTRUGACKIJ. WILLIAMSON. STABLEFORD. KUBILIUS LANGFORD

A l a p í tv a : 1 9 7 2 - b e n

www.ga

lazin

sci-fi • játék • t u d o m á n y • film • tec h n ik a • szórakozás

2 0 0 7 , január • ára 0 720

33*243 01

SZTRUGACKIJ. WILLIAMSON . STABLEFORD . KUBILIUS • LANGFORD

A Galaktika Fantasztikus Könyvek újdonságai

Az SF két óriása egy k ö t e t i ü l Arthur C. Clarké 3 Hugo-díj, 3 Nebula-díj, az SFWA Nagymestere

Stephen Baxter

2 Philip K. Dick-díj, 1 John W.

1 Brit SF-díj

A 2001-ből ismert ElsőszülöMik ezúttal az emberiseg történelmet a k líh É M lilM iiii ■

GfWTCfl SOS

4 G n L n cn K n

Partnereink:

X X V I I I. é v fo ly a m , 2 0 2 . szám

1

Tiszteletbeli főszerkesztő: Kuczka P éter [ Főszerkesztő: Burger István Irodalmi szerkesztő: N é m e th A ttila ( irodalom @ galaktikam agazin.hu) T udom ány os szerkesztő: Kovács „Tücsi” M ih á ly ( tudom any@ galaktikam agazin.hu) O lvasószerkesztő: A th é n M elitta Szerkesztőség-vezető: Schittler Farkas (szerkesztoseg@ galaktikam agazin.hu) Lapterv/grafika: Varga Balázs O n lin e munkatársak: Barna A n d r e a , Peres L evente

—Lapigazgató: S ip o s Tamás

• • • •

B R IT IS H C O U N C IL Hungary

H irdetési igazgató: Józsa Katalin tel.: 0 6 - 7 0 / 9 4 8 - 4 8 0 1 ( jk@ galaktikam agazin.hu)

g^tifTásodik rész)

PR /M arketing: pr@ galaktikam agazin.hu K ey-account m anager tel.: 0 6 - 7 0 / 9 4 8 - 4 8 0 2 (sales@ galaktikam agazin.hu)

A borítón Fahrija V elic (N é m e to rs z á g ) festm énye. A z illusztrációk G uillerm o V idal alias gevidal (S p an y o lo rszág ) munkái. A T A N Á C S A D Ó T E ST Ü L E T T A G J A I Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI R észecske- és M agfizikai K utatóintézetének tu d o m án y o s tanácsad ó ja Dr. Juhász Á r p á d g eológus, a T V 2 tan ácsad ó ja Dr. G randpierre A ttila csillagász, kandidátus, az M T A Csillagászati K utatóintézetének főmunkatársa

E számunk hirdetői:

Réz A n d rá s eszté ta | H ernádi G yula] Kossuth-díjas író S . Sárdi M argit irodalom történész, egyetem i d o c e n s,

Port.hu

a M a g y a r Scifitörténeti Társaság elnöke

Szerkesztőség: 1 1 2 2 B p . M oszk va tér 1 3 . félem .

M TV

Tel: 0 6 - 1 - 4 5 7 - 0 2 5 0 , N yitva: H - P 1 0 - 1 6 óra között F ogadóórák: Irodalom h étfő 1 4 —1 6 óra T udom ány e lőzetes egyeztetéssel

Go-Run

K iadó: M e tro p o lis M e d ia Felelős kiadó: Svelta Z só k a ügyvivő

Mima Kiadó

Terjeszti országosan a L apker Rt. N y o m d a i munkák: Keskeny és Társai N y o m d aip ari Kft.

Ezütsólyom

Felelős v e zető: Keskeny Á r p á d

Előfizethető:

Beholder Kft.

kedvezm ényesen e g y évre ( 1 2 szám ) 9 5 7 0 Ft fél évre ( 6 szám ) 5 2 2 0 Ft E-mail: elofizetes@ galaktikam agazin.hu

Alexandra

A z előfizetés teljesíthető átutalással: 6 3 1 0 0 1 5 0 -1 1 0 4 3 9 1 7 vagy rózsaszín postautalványon a Sárkány B t., 1 5 3 5 B p . Pf. 7 4 6 . címre. A m egjegyzés rovatba kérjük beírni: G alaktika előfizetés!

Kéziratokat nem őrzünk m eg é s nem küldünk vissza!

HU-ISSN 0133-2430

6 Út^ltfmaltheárrf>

T-Online

GMTIKfi SOS

Já ték ... szimulált valósás

D avid Langford: O k o k és okozatok

Rubecz M ihály: Uj nemzedék

Ú jratöltve

Jack W illiam son megem lékezés

Jack W illiam son: A lelet

Filmajánló

Posta A liz: A lo m , rólad

M egvalósult sci-fi

W alter Kubilius: A z út vége

M ihalik László: T évelm élet

M egvalósult sci-fi

Brian S tablefo rd : A z élet bútorai

Könyvajánló

Sam J. Lundwall: Á rnyak

SflLflKTIKfl SOS

6

A Naprendszer meghódítása valamikor nem a költségvetésről szólt és a politikai huzavonáról, hanem elszánt em berek heroikus küzdelméről az elemekkel és a technikai nehézsegekkel. Pillantsunk vissza egy egyszerűbb korba!

2 Arkagyij és Borisz Sztrugackij

I: AMALTHEA, J ÁLLOMÁS

— Galja,

(m á so d ik rész)

gyere

velünk!

— hívta

a

lányt

A vízhordók az éhségről beszélgetnek, a gasztronó­ mus mérnök pedig szégyenkezik a konyhája miatt

Sztacenko. Galja a videomagnó előtt hevert egy karosszék­

Vacsora után Valnosa bácsi bement a pihenőszobá­ ba, és senkire sem nézve megszólalt: — Vízre van szükségem. Van önként jelentkező? — Van — mondta Kozlov. Potapov fölnézett a sakktábláról, és ő is kije­ lentette: — Van. — Természetesen van — tette hozzá Kosztya Sztacenko. — M ehetek én is? — kérdezte vékonyka hangján Zojka Ivanova. — M eh et — mondta Valnoga bácsi a mennyezet­ re bámulva. —Jöjjenek! — Mennyi víz kell? — kérdezte Kozlov. — N em sok — felelte Valnoga bácsi. — Vagy tíz tonna. — Rendben — válaszolta Kozlov. - Máris indu­ lunk. Valnoga apó kiment.

ben. Lustán felelte:

— En is velük tartok — szólalt meg Gregor. —Te csak maradj itt, és gondolkozz a következő lépésen! — tanácsolta Potapov. — Te jössz. Úgyis félórákig gondolkozol minden húzás előtt. — Nem baj — mondta Gregor. - G ondolkodni még ráérek.

—Jó . Felállt, jólesően nyújtózkodott. Huszonnyolc éves volt, magas, napbarnított és nagyon szép. A legszebb nő az űrállomáson. A z ott dolgozó fiúk fele szerelmes volt belé. O vezette az asztrometriai obszervatóriumot. — Induljunk! — mondta Kozlov. Becsatolta mág­ neses cipőjét, és az ajtóhoz ment. Átm entek a raktárba, és szőrmekabátba bújtak, elektromos fűrészeket vettek magukhoz, és egy ö n ­ járó teherhordóval útra keltek. Eisgrotténak, jégbarlangnak nevezték azt a he­ lyet, ahonnan az állomás a vizet szerezte műszaki, higiéniai és táplálkozási célokra. A z A m althea, ez a százharminc kilométer átmérőjű, lapult gömb tömör jégből áll. Közönséges fagyott víz, p o n to ­ san ugyanolyan, mint a Földön. Es csupán a jég felszínén látható néhol meteoritpor, kő- és vas­ törmelék. A jeges kisbolygó keletkezéséről senki nem tu d o tt semmi határozottat állítani. Némelyek — az űrtudományban kevéssé járatosak — úgy vél­ ték, az ősidőkben a Ju p iter elszakította egy óvat­ lanul közel merészkedett bolygó vízburkát. M ások hajlamosak voltak az ötödik útitárs születését víz-

kristályok kondenzációjára visszavezetni. M egint mások azt állították, hogy az A m althea egyáltalán nem tartozott a N aprendszerhez, a csillagközi tér­ ből érkezett, és a Jupiter befogta. De bárhogyan

— Megáll az eszem — mondta Potapov. Kikap­ csolta a fűrészét, és lehasította a falról a hatalmas jégtömböt. — Tessék. — Darabold fel! — tanácsolta Sztacenko. — H agyd csak! — szólt közbe Kozlov. O is ki­ kapcsolta a fűrészt, és leválasztott a falról egy jóko­ ra jégtömböt. — J o b b így. — N agy nehezen meg­

J-állom ás számára. A z önjáró végighaladt az alsó szint folyosóján, és megállt a jégbarlang széles kapuja előtt. G regor leugrott a járműről, odament a kapuhoz, és rövidlá-

lökte a töm böt, és az lassan a kijárat felé csúszott. — Valnogának egyszerűbb, ha nagyok. — Jé g — mondta G alja. — Egészen olyan, mint a Földön. M unka után mostantól majd mindig el­

tóan pislogva kereste a nyitógombot. — Lejjebb, lejjebb! — mondta Potapov. G regor végre megtalálta a gombot, és a kapu feltárult. A z önjáró begördült a barlangba. Valóban Eisgrotte, azaz jégbarlang volt, a tömör jégbe vájt járatokkal. Három fénycső világította meg az alagu­ tat, a fény visszaverődött a jégfalakról és a -meny-

jövök ide. — Nagyon hiányzik a Föld? — kérdezte Zojka bátortalanul. Tíz évvel fiatalabb volt Gáljánál, labo­ ránsként dolgozott az asztrometriai obszervatórium­ ban, és zavarban volt főnöke jelenlétében. — Nagyon — felelte a másik nő. — Es tudja, Zojenyka, hiányzik maga a föld, jó lenne a fűben

nyezetről, megtört az egyenetlenségeken, szikrázott, azt a hatást keltve, mintha sok csillár ragyogná be a barlangot. Itt nem volt mágneses mező, ezért óvatosan kel­ lett mozogni. Es borzasztó hideg uralkodott. — Jé g — mondta Galja körülnézve. — Tisztára

üldögélni, este a parkban sétálni, táncolni... Nem ezeket a rni légi balettjainkat, hanem közönséges keringőt. Es normális pohárból inni, nem az ostoba körtéinkből. Es ruhát viselni, nem nadrágot. N a ­ gyon vágyódom egy közönséges szoknya után. — En is — szólt közbe Potapov. — Szoknya, az már igerí — mondta Kozlov. — Locsogok! —vágott vissza Galja. —Taknyosok! Felkapott egy darab jeget, és Potapovhoz vágta.

mint a Földön. Zojka megborzongott, és fázósan szőrmekabát­ jába burkolózott. — A kár az Antarktiszon — mormolta. — En jártam az Antarktiszon — jelentette be Gregor. — Es hol nem? — csapott le Potapov. — Jártál te mindenütt. — Kezdjük, srácok! - vezényelt Kozlov. A férfiak fogták az elektromos fűrészeket, a hát­ só falhoz mentek, és nekiláttak a jégtömbök kivágá­ sának. A pengék úgy hatoltak bele a jégbe, mint a forró kés a vajba. A levegőben szilánkok csillogtak. Zojka és Galja közelebb ment. — A d d ide! — kérte Zojka, Kozlov hajlott hátát nézve. — Nem adom - felelte amaz, hátra sem nézve. — M egsérülhet a szemed. — Egészen olyan, mint a hó a Földön — jegyezte meg Galja, tenyerét a jégtörmelék alá tartva. — Ebből a kincsből akad bőven mindenfelé — mondta Potapov. — A Ganüm édészen például annyi hó van, amennyit csak akarsz. — Jártam a G anümédészen — közölte Gregor.

A m az felugrott, hátával a mennyezethez csapódott, majd lassan lebegve Sztacenkóra esett. — Nyughass! — mondta dühösen Sztacenko. — M ég a fűrész alá kerülsz. — Jó l van, biztosan elég már — szólt közbe Kozlov. Leválasztotta a falról a harmadik jégtömböt. — Felpakolni, emberek! Felrakták a jégtömböket az önjáróra. Potapov hirtelen átnyalábolta egyik karjával Gálját, a má­ sikkal Zojkát, és feldobta őket a tömbök tetejére. Zojka ijedten felvisított, és G aljába kapaszkodott. A z elnevette magát. — Indulás! — ordította Potapov. —Jutalmul kap­ tok majd Valnogától egy-egy csészényi algalevest. — Nem tiltakoznék — dörmögte Kozlov. — Te korábban sem tiltakoztál — jegyezte meg Sztacenko. — M o st meg, hogy éhezünk... A z önjáró elhagyta a jégbarlangot, és G regor bezárta a kaput. — Ez is éhezés? — szólalt meg Zojka a jégtöm­ bök tetején. — Nemrég olvastam egy könyvet a fa- DD

Ut az A m a lth e á r a

történt is, a talpuk alatt korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló fagyott víz nagyon kényel­ mes helyzetet terem tett az Amaltheán működő

siszták elleni háborúról... hát akkor tényleg éheztek. Leningrádban, a blokád idején. —Jártam Leningrádban — jelentette b e Gregor. — M i csokoládét eszünk — folytatta Zojka —, ott meg napi százötven gramm kenyeret osztottak ki. Es milyen kenyeret! A fele fűrészpor volt. — M ég hogy fűrészpor! — tamáskodott Sztacenko. — Képzeld, igenis fűrészpor! — Csokoládé ide vagy oda — mondta Kozlov —, bajban leszünk, ha nem fut b e a Tahmaszib. Úgy vitte a vállán az elektromos fűrészt, mint valami puskát. — Befut — jelentette ki meggyőződéssel Galja. Leugrott az önjáróról, Sztacenko gyorsan elkapta. - Köszönöm, Kosztya. Biztosan befut, fiúk. — M égis azt hiszem, javasolni kellene a parancs­ noknak, hogy csökkentse az adagokat — mondta Kozlov. — Legalábbis a férfiakét. — M icsoda ostobaság! — vágta rá Zojka. — O l ­ vastam, hogy a nők sokkal jobban bírják az éhezést, mint a férfiak. A lassan mozgó önjáró nyomában haladtak a folyosón. — M ég hogy a nők! — mondta Potapov. — Na meg a gyerekek. — Nagyon szellemes! — jegyezte meg Zojka. — Nem , igaza van, srácok — mondta Kozlov. — H a Bikov nem jön meg holnap, össze kell hívni mindenkit, és kérni, hogy egyezzenek bele a fej­ adag csökkentésébe. — Rendben — bólintott Sztacenko. — A z t hi­ szem, senki nem fog ellenkezni. — En nem fogok tiltakozni — jelentette be Gregor. — H át ez remek — mondta Potapov. — M ár ép p azon tűnődtem, mi lesz, ha hirtelen tiltakozni kezdesz. — Üdvözlet a vízhordóknak! - kiáltotta a mellet­ tük elnyargaló Nyikolszkij, az asztrofizikus. Galja dühösen jegyezte meg: — Nem értem, hogyan törődhettek ilyen leple­ zetlenül csak a saját hasatokkal, mintha a Tahmaszib automata lenne, és egyetlen eleven ember sem utazna rajta. M ég Potapov is elvörösödött, és nem tudott mit válaszolni. A konyháig hátralévő utat szótla­ nul tették meg. Bent fejét lógatva o tt gubbasztott

Valnoga apó a víztisztításra szolgáló hatalmas ion­ cserélő berendezés mellett. A z önjáró megállt a konyha ajtajában. — Rakodjatok le! — mondta Valnoga apó, még egyre a padlót nézve. A konyhában szokat­ lan csönd volt, hűvös, és nem terjengett ételszag. Valnoga apót nagyon megviselte ez a kietlenség. A jégtömböket szótlanul emelték le az önjáróról, és helyezték bele a víztisztító berendezés nyílásába. — Köszönöm — mondta az öreg, fejét föl sem emelve. — Szívesen, Valnoga bácsi — felelte Kozlov. — Gyerünk, srácok! Szótlanul mentek át a raktárba, majd szótla­ nul tértek vissza a pihenőszobába. Galja fogta a könyvét, és letelepedett a videomagnó előtti fo­ telba. Sztacenko bizonytalanul toporgott mellette, Kozlovra és Zojkára sandított, akik ismét a tanulóasztal mellé ültek (a lány levelezőn tanult az energe­ tikai egyetemen, és a férfi segített neki), sóhajtott, és visszament a szobájába. Potapov odaszólt Gregornak: — Lépj! Te következel.

III: EMBEREK A MÉLYSÉG FELETT 1. A kapitány kellemetlen hírt közöl, d e a fedél­ zeti mérnök nem fél A jókora meteor nyilván az ernyőt találta el, a paraboloid felszínén nyomban felborult a nehéz­ ségi erő eloszlásának szimmetriája, és a Tahmaszib pörögni kezdett, mint a kerék. A vezérlőfülkében egyedül Bikov kapitány nem vesztette el az eszmé­ letét. Igaz, valamibe nagyon fájdalmasan beverte a fejét, majd az oldalát, és egy darabig nem kapott levegőt, de kézzel-lábbal sikerült megkapaszkodnia a karosszékben, amelybe az első lökés belevetette, és kapaszkodva, nyújtózkodva addig ügyeskedett, amíg végül sikerült elérnie az irányítópultot. Körü­ lötte rendkívül sebesen forgott minden. Kezét-lábát széttárva, valahonnan fentről lefelé lebegve elúszott mellette Zsilin. Bikovnak olyan érzése támadt, hogy a fiúban az életnek szikrája sem maradt. Fejét az irá­ nyítópultnak támasztva és gondosan célozva meg­ nyomta a szükséges billentyűt. A robotnavigátor bekapcsolta a hidrogénnel működő vészhajtóműveket, és Bikov olyasféle lö­ kést érzett, mint amikor a teljes sebességgel szá­ guldó vonat hirtelen megáll, csak sokkal erősebbet.

9 Várta ezt, és teljes erejével nekitámasztotta lábát a pult talapzatának, így nem repült ki a székből. Szeme előtt elsötétedett a világ, szája tele lett a lepattogzott íogzománccal. A Tahmaszib egyensúlya helyreállt. Bikov ekkor iszonyú erőfeszítéssel átve­ zette a hajót a kő- és vastörmelékből álló felhőn. A figyelőrendszer képernyőjén kékes fénypontok villantak fel. Sok volt belőlük, nagyon sok, d e a hajó már nem rángatózott — a meteorelhárító b e ­ rendezés kikapcsolt állapotban nem befolyásolta a robotnavigátort. Füle zúgásán keresztül Bikov né­ hányszor átható sistergést hallott, és ilyenkor mindig jeges köd borította el, fejét a válla közé húzta, és szorosan a pulthoz simult. Egyszer valami elpattant és szerteröpült a háta mögött. A jelek ritkultak a képernyőn, egyre kevesebb, majd még kevesebb lett belőlük, és végül teljesen eltűntek. A meteor­

vesztés a biztos pusztulással egyenlő. A szörnyű­ séges bolygó légkörének sűrűbb rétegeibe belépve az űrhajó elég — ez történt tíz évvel korábban Paul Dangier-val. Vagy ha nem ég el, belehull a hid­ rogénből álló mélységbe, ahonnan nincs visszaté­ rés — valószínűleg ez történt ez év elején Szergej Petrusevszkijjel. Kitörni csak a fotonhajtóművel lehetne. Bikov tel­ jesen gépiesen lenyomta az indító rovátkolt billen­ tyűjét. De egyetlen lámpa sem gyulladt ki az irányí­ tópulton. A z ernyő megsérült, és a vészhelyzetben működésbe lépő automata blokkolta az értelmetlen utasításokat. „Ez a vég” — gondolta Bikov. A kku­ rátusán megfordította a hajót, és teljes kapacitásra kapcsolta a tartalék hajtóművet. A nehézségi erő ötszöröse belepréselte a székbe. Ez volt az egyetlen dolog, amit most megtehetett — minimálisra csök­ kenteni a zuhanás sebességét, nehogy elégjenek az atmoszférában. Harminc másodpercig mozdulatlanul ült a kezére meredve, amely feldagadt a túlterhelés­ től. M ajd csökkentette az üzemanyag-adagolást, és a túlnyomás megszűnt. A tartalék hajtóművek kissé

gációs tiszt. — Misa! — szólította Bikov, valamiért suttogva. — Élsz, M isa? Kaparászó hang hallatszott, és a reaktor köpenye mögül négykézláb előmászott Zsilin. O is rosszul festett. Elgondolkodva ránézett a kapitányra, a na­ vigátorra, a mennyezetre, majd lábát maga alá húzva leült. Bikov kikászálódott a pult mögül, és nehezen hajló térddel leguggolt a Krutyikov mellé. M egfog­ ta a vállát, és megint szólongatni kezdte: — Élsz, M isa? Mihail Antonovics arca eltorzult, és anélkül, hogy a szemét kinyitotta volna, megnyalta az ajkát. — Ljosenyka — mondta elhaló hangon. — Fáj valamid? — kérdezte Bikov, és nekilátott végigtapogatni a navigátoü testét. — O — nyögött az, és tágra nyitotta a szemét. — És itt? — Jaj! — És itt? — Jaj, ne! — mondta a navigátor, és felült, két kézzel a padlóra támaszkodva. Feje a vállára csuklott. — H ol van Vanyusa? — kérdezte. Bikov körülnézett. Zsilin nem volt sehol. — Vanya! — szólította halkan. — Itt vagyok —válaszolta Zsilin a köpeny mögül. Hallatszott, hogy valamit leejt, és suttogva szitko- ' zódik. — Iván él — közölte Bikov a navigátorral. —N a hála istennek! —mondta Mihail Antonovics, és a kapitány vállába kapaszkodva lábra állt. — H ogy vagy, M isa? — kérdezte Bikov. — Tar­ tod magad? — Tartom — felelte bizonytalanul a navigátor Bikovba kapaszkodva. — Talán sikerül. — C sodál­ kozva a kapitányra nézett: — H ogy mennyire szívós az ember, Ljosenyka... H ogy mennyire szívós! — H át igen - mondta Bikov bizonytalanul. —Szí­ vós. Figyelj, Mihail... — Szünetet tartott. — Rosszul DD

Ut az A m a lt h e á r a

vihar véget ért. Bikov ekkor a műszerekre pillantott. A Tahmaszib zuhant. A Jupiter exoszféráján haladt keresztül, se­ bessége jóval kisebb volt a keringésinél, egyre szű­ külő spirálban hullott lefelé. Egy meteorvihar által pályájáról letérített hajó mindig lelassul. Igy van ez az aszteroidaövezetben a szokásos Jupiter—M ars vagy Jupiter—Föld járatok esetén is. De ott ez nem veszélyes jelenség. Itt, a Jupiter fölött, a sebesség­

lassítani fogják a zuhanást — amíg van üzemanyag. A z pedig nincs sok. A Jupiter fölött még soha senkit nem mentettek meg a tartalék hajtóművek. A M ars, a Merkúr, a Föld körül talán, d e az óriás­ bolygónál nem. Bikov nehézkesen feltápászkodott, és átnézet a pult fölött. A padlón, a műanyag törmelék közt a hátán feküdt Mihail Antonovics Krutyikov, a navi­

állnak a dolgaink. Zuhanunk, barátocskám. H a ké­ pes vagy rá, ülj neki, és számold ki, mi a helyzet! A számítógép szerintem sértetlen. — A berendezésre pillantott. — Egyébként nézd meg magad! Mihail Antonovics szeme elkerekedett. — Zuhanunk? — kérdezte. — Szóval így. Z uha­ nunk. A Jupiterre? Bikov szótlanul bólintott. — Ajjaj — nyögött Mihail Antonovics. — M ár csak ez hiányzott. Jó . Máris. Máris megnézem. M ég álldogált egy keveset, grimaszolva a nyakát nyújtogatta, majd elengedte a kapitányt, és a pult szélébe kapaszkodva elsántikált a helyére. — M indjárt kiszámolom — mormolta. — M in d ­ járt. Bikov Figyelte, amint az oldalát fogva leül a ka­ rosszékbe, és kényelmesebben elhelyezkedik. A szék láthatóan elgörbült az ütközésnél. Elhelyez­ kedve Mihail Antonovics hirtelen rémülten Bikovra nézett: — De hát te fékeztél, A ljosa? Fékeztél? Bikov bólintott, és átment Zsilinhez, lába alatt recsegett-ropogott a törmelék. A mennyezeten ész­ revett egy kis fekete foltot, és egy másikat közvetle­ nül a falnál. M eteor ütötte lyukak voltak, műgyan­ tával betömve. A foltok körül jókora cseppekben remegett a lecsapódott nedvesség. Zsilin törökülésben gubbasztott az ernyő ellen­ őrző berendezése előtt. A védőburok kettévált. A berendezés belseje nem nyújtott megnyugtató látványt. — N álad mi van? — kérdezte Bikov. Pedig látta. Zsilin fölemelte felpüffedt arcát. — Részleteket még nem tudok — felelte —, d e az világos, hogy ripityára ment. Bikov leült mellé. — Egyszer egy meteor találta el — mondta Zsilin. — Kétszer meg én magam estem rá. — M egm utatta, hová esett, bár enélkül is látható volt. — Egyszer lábbal, a legelején, és egyszer fejjel, a legvégén. — Igen — bólintott Bikov. — Ezt egyetlen b e­ rendezés sem bírja ki. Szereld b e a tartalékpanelt! N os, még valami. Zuhanunk.

— H átha nem ment szét — mondta Zsilin. Bikov ránézett, és elnevette magát. — Ilyen körhintát csak két dolog okozhat. Vagy az egyik, vagy a másik. Vagy valamiért kimozdult a fókuszból a plazma égéspontja, vagy leszakadt az ernyő egy nagy darabja. A z t hiszem, az ernyő tört el; mivel isten nincs, így az égéspontot nincs ki kimozdítsa a helyéből. De azért csak barkácsold össze! Tedd be a tartalékpanelt! Fölállt, és fejét hátrahajtva felnézett a mennye­ zetre. — M ég alaposan meg kell erősíteni a lyukak tö ­ mését. O tt lent nagy a nyomás. Kilöki a műgyantát. N a jó, ezt majd én megcsinálom. M egfordult, hogy elmenjen, d e megállt, és hal­ kan megkérdezte: — Nem félsz, kölyök? A z iskolában az elsőéveseket és általában a fia­ talabbakat nevezték kölyöknek. — Nem — válaszolta Zsilin. — Jó . Dolgozz! — mondta Bikov. — M egyek, átvizsgálom a hajót. A z utasokat is ki kell rángatni az amortizátorokból. Zsilin hallgatott. A távozó kapitány széles, görnyedt vállát nézte, és hirtelen észrevette maga mellett Varecskát: oszlopként állt mozdulatlanul, és lassan pislogott dülledt szemével. Egész teste kék volt fehér pettyekkel, pofáján a sörte felborzolódott. Ez azt jelentette, hogy Varecska nagyon rémült, és rosszul érzi magát. Zsilin egyszer már látta őt ilyen állapotban: egy hónappal korábban a mirza-charle-i rekétakilövő állomáson történt, amikor Jurkovszkij hosszasan magyarázott a marsi gyíkok rendkívüli alkalmazkodóképességéről, és bizonyításképp forró vízzel teli tartályba merítette Varecskát. A gyík most görcsösen kitátotta, majd újra b e ­ csukta hatalmas szürke pofáját. — M i baj? — kérdezte halkan Zsilin. A meny-

— Hallottam, Alekszej Petrovics — mondta Zsilin.

nyezetről súlyos c se p p hullt alá. A berendezés szétzúzott borítására esett. Zsilin felnézett a mennyezetre. O t t lenn nagy a nyomás. „Igen — gondolta. — A nyomás o tt tíz-, sőt százezer atmoszféra. Természetesen kilöki a műgyanta tö ­ m ítéseket.”

— Tulajdonképpen mi értelme a tartalékpanel­ nek — gondolkodott el Bikov —, ha szétment az ernyő?

Varecska megmozdult, és megint kitátotta a száját. Zsilin belekotort a zsebébe, talált egy d a ­ rab kétszersültet, és az állat tátott pofájába dobta.

Varecska lassan lenyelte, és üveges tekintettel me­ redt a fedélzeti mérnökre, aki felsóhajtott: — O , te szegénykém! — mondta halkan.

2. A bolygószakértők bűntudatosan hallgatnak, a rádiócsillagász pedig a fecskékről énekel Amikor a Tahmaszib abbahagyta a bukfencezést, Dauge elengedte a szondavetőt, és kicibálta Jurkovszkij eszméletlen testét a berendezés romjai alól. Nem volt ideje felmérni, mi ment tönkre és mi maradt épségben, csak annyit érzékelt, hogy sok minden elpusztult, a robbanószondák tárainak állvá­ nya elgörbült, és a tárak a rádióteleszkóp vezérlő­ paneljére zuhantak. A z obszervatóriumi részlegben forróság volt, és erős égett szag terjengett. Dauge viszonylag olcsón megúszta. A becsap ó ­ dás pillanatában azonnal erősen belekapaszkodott a szondavetőbe, így csak a körmei alól csörgött a vér, és nagyon fájt a feje. Jurkovszkij nagyon sápadt volt, a szemhéja lila. Dauge az arcába fújt, megrázta a vállát, pofozgatta. Jurkovszkij feje erőtlenül billent ide-oda, de nem tért magához. Dauge ekkor úgy döntött, átviszi az egészségügyi részlegbe. A fo­ lyosón nagyon hideg volt, a falakon dér csillogott. Dauge a térdére fektette Jurkovszkij fejét, lekapart a falról egy kevés zúzmarát, és nedves, hideg ujjait a másik bolygókutató halántékához tette. Ebben a pillanatban érte a túlterhelés — Bikov megkezdte a Tahmaszib lefékezését. Dauge hanyatt feküdt, d e olyan rosszul érezte magát, hogy hasra fordult, és a deres padlóhoz dörzsölte az arcát. M ikor véget ért a túlterhelés, egy darabig még mozdulatlanul feküdt, majd feltápászkodott, megragadta Jurkovszkijt a hóna alatt, és botladozva tovább vonszolta. Hamar rájött azonban, hogy nem tudja elvinni az egész­ ségügyi részlegig, ezért a társalgóba vonszolta be, a díványra fektette, és szuszogva, fújtatva mellé ült. Jurkovszkij szörnyen hörgött. M iután egy kissé kifújta magát, Dauge a büfé­ hez ment, és egyenesen a kancsóból megivott egy jó adag vizet. A z végigfolyt az álián, a nyakán, becsorgott a gallérja alá, és ez nagyon jóleső érzés volt. Visszatért Jurkovszkijhoz, és vizet fröcskölt az arcába. M ajd letette a kancsót a földre, és kigom­ bolta az ingét. Szörnyű ágas-bogas nyomot látott meg a bőrén, amely a mellén húzódott keresztül egyik vállától a másikig. A barna bőrön a sötét­ vörös rajzolat valami különös hínárra emlékeztetett.

RADIO

SZÍNHÁZ

ETTEREM

JÁTÉK

K O N C E R T

TV MOZI SPORT

Dauge egy darabig tompán meredt rá, aztán rájött, hogy erős áramütés nyoma. Jurkovszkij valószínűleg egy megsérült szigetelésű nagyfeszültségű vezetékre zuhant rá. A bolygószakértők minden mérőberen­ dezése nagyfeszültségű árammal működött. Dauge átrohant az egészségügyi részlegbe. N égy injekciót adott b e Jurkovszkijnak, mire az végre kinyitotta a szemét. Pillantása bágyadt és eléggé zavaros volt, d e Dauge nagyon megörült. — Pfű, az ördögbe, Vlagyimir! — mondta meg­ könnyebbülten. — M ár azt hittem, rosszul áll a szé­ nád. N a mi van, fel tudsz állni? Jurkovszkij ajka megmozdult, kinyitotta a száját, és felhördült. Szemébe lassan visszatért az értelem, szemöldökét felhúzta. —Jól van, jól van, feküdj csak! —mondta Dauge. — Pihenned kell egy kicsit. Körülnézett, és meglátta az ajtóban M ollard-t. A francia az ajtófélfába kapaszkodva állt, és kissé ingadozott. A rca vörös és duzzadt, ő maga tetőtől talpig vizes volt, és mintha fehér jégcsapok lógtak volna rajta. Daugénak úgy tűnt, mintha gőzölögne. M ollard egy darabig hallgatott, bánatosan pillantott előbb Daugéra, majd Jurkovszkijra, a bolygószak­ értők pedig gondterhelten nézték őt. Jurkovszkij abbahagyta a hörgést. M ollard megingott, gyorsan átlépett a magas küszöbön, és lábát sebesen szed­ ve a legközelebbi karosszékhez igyekezett. N edves volt, szerencsétlenül nézett ki, és amikor lerogyott a székbe, a kajütöt főtt hús étvágygerjesztő illata árasztotta el. Dauge beleszimatolt a levegőbe. — Leves? — érdeklődött. — Oui, monsieur — felelte bánatosan M ollard. — M etélttel. — Es hogy van a leves? — kérdezte Dauge. -J ó l? — Van jól — mondta M ollard, és kezdte lesze­ degetni magáról a hosszú tésztaszálakat. — Nagyon szeretem a levest — magyarázta Dauge. — Es mindig érdeklődöm a hogylétéről. M ollard felsóhajtott és elmosolyodott. — Leves nincs tö b b et — mondta. —Volt nagyon forró leves. De azért nem felforrt. — Istenem! — nyögte Dauge, és hangosan felne­ vetett. M ollard is elnevette magát. — Igen — kiáltotta. — Ez volt nagyon mulatsá­ gos, d e nagyon kényelmetlen, és a leves egészen elveszett.

Jurkovszkij felhördült. A rca eltorzult, és elöntöt­ te a vér. Dauge nyugtalanul fordult hozzá. — Voldemar nagyon megsérülte? — kérdezte M ollard. Nyakát nyújtogatva óvatos kíváncsisággal figyelte Jurkovszkijt. — Voldemart áramütés érte — mondta Dauge. M ár nem mosolygott. — De mi történt? — kérdezte M ollard. — Volt nagyon kellemetlen. Jurkovszkij abbahagyta a hörgést, felült, ször­ nyen vicsorogva a zsebében kezdett kotorászni. — M i van veled, Vologyka? — kérdezte zavartan Dauge. — Voldemar nem bír beszélni — mondta halkan Mollard. Jurkovszkij sebesen bólogatott, előhúzta a tollát és a noteszét, s fejét ingatva írni kezdett. — Nyugodj meg, V ologya! — dörmögte Dauge. — M indjárt elmúlik. — Ez elmúlik — erősítette meg M ollard. —Velem is volt ez. Nagyon nagy áram volt, aztán minden elmúlt. Jurkovszkij átadta a noteszt Daugénak, majd visszafeküdt, és becsukta a szemét. — „Nem tudok beszélni"— bogarászta ki nagy nehezen a társa. — N e izgulj, Vologya, elmúlik. — Jurkovszkij türelmetlenül összerándult. — J ó , jó. Máris. „H ogy vannak Alekszej és a pilóták? M i van az űrhajóval?” Nem tudom — mondta elve­ szetten Dauge, és a fülke ajtajára nézett. — Pfú, az ördögbe, erről teljesen megfeledkeztem! Jurkovszkij megcsóválta a fejét, és szintén az aj­ tóra nézett. — En megtudom — szólt közbe M ollard. — M indjárt meg fogom tudni. Felállt, d e ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és a társalgóba b elépett a hatalmas termetű, feldúlt Bikov kapitány, orra természetellenesen lila, jobb szemöldöke fölött kékesfekete véraláfutás. A p ró szeme vad dühvei nézett végig mindannyiukon, az asztalhoz lépett, öklével rátámaszkodva kérdezte: — Miért nincsenek az utasok az amortizátorokban? Halkan beszélt, d e úgy, hogy Charles M ollard arcáról azonnal lefagyott az örömteli mosoly. Rövid, súlyos csend következett, Dauge kínjában sután elnevette magát, és félrenézett, Jurkovszkij pedig megint lehunyta a szemét. „Rosszul áll a szénánk” — gondolta. Ismerte Bikovot.

13 —M ikor lesz ezen a hajón fegyelem? — kérdezte a kapitány. A z utasok hallgattak. —Taknyos kölykök! — mondta Bikov undorral, és leült. — Kész őrültekháza. M i van magával, monsieur

— „Csillaghajóm ablaka előtt két fecske csókolózik. A z ű-ű-űrben. Es hogy kerültek oda? Nagyon szerették egymást, és felszöktek, ^hogy a csillagok­ ban gyönyörködjenek, trallala. Es kinek mi köze hozzá?” Valami ilyesmi.

M ollard? - kérdezte fáradtan. — Ez a leves — válaszolta készségesen a francia. — Máris megyek, és megtisztálkodom. — Várjon, monsieur M ollard! — mondta Bikov. — Khm... H o-ol vagyunk? — nyöszörögte Jurkovszkij. — Zuhanunk — közölte röviden Bikov. Jurkovszkij összerezzent, és felült. — Khm... H ova? — kérdezte. Számított erre, mégis összerezzent. — A Jupiterre — mondta Bikov. N em nézett Mollard-ra. N agyon sajnálta a franciát, akinek ez volt az első igazi űrutazása, és már nagyon várták az Amaltheán. M ollard-t kiváló rádiócsillagásznak tartották. — O — nyögte a francia —, a Jupiterre? — Igen. — Bikov elhallgatott, és megtapogatta a véraláfutást a homlokán. — A z ernyő összetört. A z ernyő ellenőrző berendezése tönkrement. A hajón tizennyolc meteor ütötte lyuk van. — Elégünk? — kérdezte gyorsan Dauge. — Egyelőre nem tudom. Mihail most számol. Lehet, hogy nem égünk el. Elhallgatott. M ollard szólalt meg: — M egyek tisztítani magamat. — Várjon, Charles! — szólt Bikov. — M ondják, megértették, amit mondtam? Zuhanunk a Jupiterre. — Értettük — felelte Dauge. — M ost egész életünkben fogunk zuhanni a Jupiterre — mondta M ollard. Bikov rezzenetlenül

— Trallala — mondta Bikov elgondolkodva. — Nagyszerű. — U-úgy fo-fo-rdítasz, mint egy pro-fi — nyögte Jurkovszkij. — „Fe-felszöktek”, re-remek.

— Sebaj — mondta. — Nem először esik meg velünk ilyesmi. Volt már rosszabb is. Tudta, hogy ennél rosszabb még sosem esett meg. Sem vele, sem a bolygószakértőkkel. A félig nyitott ajtón áthallatszott Mihail Antonovics hangja: — Aljosenyka, készen vagyok! — G yere ide! — felelte Bikov. A testes és megviselt Mihail Antonovics bezú­ dult a közös helyiségbe. Nem volt rajta ing, teste fénylett az izzadságtól. — Huh, d e hideg van itt nálatok! — mondta, és rövid, telt karjával átfogta kövér mellét. — A pa­ rancsnoki fülkében meg szörnyű a meleg. — Gyerünk, Mihail! — szólt rá türelmetlenül Bikov. —Vologyenkával meg mi van? — kérdezte rémül­ ten a navigátor. — Gyerünk már, gyerünk! — ismételte meg Bikov. — Áramütést kapott.

kelni kezd. — M it kornyikál? — kérdezte Bikov. M ollard

— Es hol van Charles? — kérdezte Krutyikov ké­ nyelmesen elhelyezkedve. — El és virul — felelte Bikov, uralkodva magán. — Mindenki él és virul. Kezdj már hozzá! — N a hál’ istennek — mondta a navigátor. — N os hát, fiúk, számolgattam egy keveset, és a követke­ zőre jutottam. A Tahmaszib zuhan, és nincs annyi üzemanyagunk, amivel kitörhetnénk. —Világos, mint a nap — közölte Jurkovszkij szin­ te dadogás nélkül. — Nincs elég. Kitörni csak a fotonreaktorral tu d ­

korábban sosem énekelt. Dauge fülelt, és fordítani kezdte a szöveget:

nánk, d e úgy fest, hogy az ernyőnk összetört. A fékezéshez mindazonáltal elég az üzemanyagunk. [>l>

— C ’est le mot — tette hozzá M ollard. M o ­ solygott. — Talán... talán mégis megyek tisztítani magam? — Igen, menjen! — mondta Bikov lassan. M ollard megfordult, és kiment a társalgóból. M ind a hárman követték pillantásukkal. Hallották, hogy a folyosón gyenge, d e kellemes hangján éne­

Ut az A m a lth e á r a

figyelte a szeme sarkából. — Ezt jó-ól mond-ta —szólt Jurkovszkij.

Bikov csodálkozva nézett rá. — H át ez meg mi, Vlagyimir? — kérdezte. — M i van vejed? — E-életre szóló da-dogás — felelte Jurkovszkij nevetve. — Áramütést kapott — mondta halkan Dauge. Bikov az ajkát rágta.

SflLRKTIKfl 202 Megcsináltam a programot. H a a Jupiter felépí­ tésére vonatkozó, általánosan elfogadott elmélet helyes, nem égünk el. Dauge azt akarta mondani, hogy nincs és soha nem is volt általánosan elfogadott elmélet a Jupiter felépítéséről, d e inkább hallgatott. — M ár most is jól működik a fékezés — foly­ tatta Mihail Antonovics. — Úgyhogy szerintem ez szerencsésen alakul. De ennél tö b b et semmit nem tehetünk, fiúk. — Bűntudatosan elmosolyodott. — Természetesen hacsak ki nem javítjuk az ernyőt. — A Jupiteren nincsenek javítóbázisok. Ez nyil­ vánvaló valamennyi vonatkozó elméletből. — Bikov szerette volna, ha a többiek megértik a helyzetet. H a pontosan megértik. M ég mindig az volt az ér­ zése, hogy nem fogták föl. — Melyik elméletet tekinted általánosan elfoga­ dottnak? — kérdezte Dauge. Mihail Antonovics vállat vont. — Kangrenét — mondta. Bikov várakozóan nézett a bolygószakértőkre. — H á t igen — m o n d ta D auge. — L ehet K angrenét is. Jurkovszkij hallgatott, a mennyezetet bámulta.

— Ide figyeljetek, ti bolygószakértők — Bikov nem bírta tovább —, ti szakemberek! M i lesz ott lenn? M eg tudjátok mondani? —Természetesen — mondta Dauge. — Rövidesen megmondjuk. — Mikor? — Bikov felélénkült. — Amikor o tt lenn leszünk — közölte Dauge. Elnevette magát. — Bolygószakértők — mondta Bikov —, szakem­ berek... — Ki kell számolni — szólalt meg Jurkovszkij, még mindig a mennyezetet nézve. Lassan beszélt, és alig dadogott. — Mi-mihail számolja ki, milyen mélység­ nél áll meg a süllyedés, és kezd a hajó lebegni. — Érdekes — mondta Krutyikov. — Kangren sz-szerint a Jupiteren gy-gyorsan nő a nyomás. Számold ki, Mihail, milyen mélyre me­ rülünk, m-mekkora a nyomás és a n-nehézségi erő azon a ponton! — Igen — mondta Dauge. — Mekkora lesz ott a nyomás? Lehet, hogy egyszerűen agyonlapít minket. — N a, azért az nem ilyen egyszerű — dörmögte Bikov. — Kétszázezer atmoszférát kibírunk. A fotonreaktor meg a rakéták korpusza még többet.

15 Jurkovszkij fölült, maga alá húzta a lábát. — Kangren elmélete nem rosszabb a többinél — mondta. — Meghatározza a nagyságrendeket. —A navigátorra nézett. — M -mi is kiszámíthatnánk,

A z orvosi szobában Mollard a fájdalomtól fúj­ tatva zsíros tanninos kenőccsel kente magát. Arca és keze vörösen fénylett. Bikovot meglátva barátságosan elmosolyodott, és hangosan rázendített a fecskékről

d e ott a komputered. — H át persze — mondta Mihail Antonovics.

szóló dalra, jelezve, hogy csaknem teljesen megnyu­ godott. Ha nem énekel hangosan a fecskékről, Bikov valóban úgy vélhette volna, hogy megnyugodott. Mollard azonban hangosan és nagy igyekezettel gaj­

— Kár is beszélni róla. Természetesen, fiúk. — Mihail, add ide a programot! — kérte Bikov. — M egnézem, aztán tápláld be a robotnavigátor­

dolt, időnként sziszegve a fájdalomtól.

ba! — M ár betápláltam, Ljosenyka — mondta bűntu­ datosan Krutyikov. — A ha — morogta Bikov. — N os, így is jó. — Felállt. — M inden világos. A gyon persze nem lapít minket, d e vissza már nem térünk... Beszél­ jünk őszintén! Nem mi leszünk az elsők. Becsülettel éltünk, becsülettel is halunk meg. Zsilin meg én megpróbálunk csinálni valamit az ernyővel, d e ez...

Tudjátok... — Rendben, Ljosa — mondta vidáman moso­ lyogva Dauge. — Légy nyugodt! — H át így — mondta Bikov. — M isa, menj viszsza a parancsnoki fülkébe, és csináld meg a szá­ mításokat, én benézek az egészségügyi részlegbe, megmasszírozom az oldalamat. Valaminek keményen nekiestem. Távozóban

még

hallotta,

amint

Dauge

Jurkovszkijnak magyaráz: — Bizonyos szempontból szerencsénk van, Vologyka. Olyasmit láthatunk, amit még senki sem látott. G yere, készüljünk! — M-menjünk! — felelte Jurkovszkij. N em vertek át, gondolta Bikov. M ég mindig nem értettétek meg. M ég mindig reményked­ tek. Arra gondoltok: Alekszej kihúzott minket a G olkonda fekete homokjából, Alekszej kihúzott minket a rothadó mocsárból, kihúz minket a hidro­ génsírból is. Dauge biztosan ezt gondolja. Es kihúz­ za őket Alekszej?

Zsilin az ernyő ellenőrző berendezését javította. A fülkében nagyon meleg és fülledt volt a levegő, a hajó légkondicionáló rendszere nyilván teljesen fel­ borult, d e nem volt rá ideje, és főleg kedve, hogy foglalkozzon vele. Először levette a kabátját meg a kezeslábasát, ingben és alsónadrágban maradt. Varecska azonnal el fészkelte magát a levetett ke­ zeslábas ráncai közt, hamarosan el is tűnt, csak az árnyéka látszott, és nagy, dülledt szeme jelent meg néha, majd nyomban el is tűnt. Zsilin egymás után emelte ki a berendezés el­ torzult törzséből a nyomtatott áramkörök fém- és műanyag paneljeit, kiválogatta az épen maradiakat, a tönkrementeket félrerakta, és a tartalékból kicse­ rélte őket. M ódszeresen, sietség nélkül dolgozott, mintha szereléstanból vizsgázna, mivel nem volt oka a kapkodásra, és mert az egésznek valószínűleg nem volt semmi értelme. Igyekezett nem gondolni sem­ mire, csak azon örvendezett, hogy nagyon jól em­ lékszik a szerelési rajzra, hogy alig kell belenéznie az útmutatóba, és hogy sérülése nem is olyan súlyos, a fején a horzsolások már kezdenek beszáradni, és egyáltalán nem fájnak. A fotonreaktor védőfalán túl zümmögött a számítógép. Mihail Antonovics zörgött a papírjaival, és dallamtalanul dünnyögött vala­ mit az orra alatt. Munka közben mindig dünnyögött valamit az orra alatt. Vajon min dolgozik? — tűnődött Zsilin. Talán egyszerűen csak igyekszik elfoglalni magát. N a ­ gyon jó, ha az ember az ilyen pillanatokban el tudja foglalni magát. Valószínűleg a bolygószakértők is dolgoznak, kilövöldözik a robbanószondáikat. H át végül mégsem sikerült megnéznem, hogyan csinálják. Es még mennyi mindent nem sikerült megnéznem! A z t mondják például, hogy a Jupiter nagyon szép t> !>

Ut az A m a lth e á r a

H át így állunk. — Grimaszolt egyet, megmozgatta feldagadt orrát. — Ti mit akartok csinálni? — M-megfigyeléseket végzünk — közölte eltökél­ ten Jurkovszkij. Dauge bólintott. — Nagyon jó — nézett rájuk gyanakodva Bikov. — Arra kérlek benneteket, vigyázzatok Mollard-ra! —Jó , jó — egyezett bele Krutyikov. — Uj ember, és... Előfordulnak komisz dolgok...

3. A fedélzeti mérnök átadja magát az emlé­ keinek, a navigátor viszont azt tanácsolja, jobb nem emlékezni

az Amaltheáról nézve. Es mennyire szerettem volna

idején. Azután a téli szünidőben visszamentem, és

részt venni egy csillagközi vagy valamilyen nyomkere­ ső expedícióban olyan tudósokkal, akik a bolygókon

megint találkoztunk, és minden ugyanúgy volt, mint korábban, csak a parkot hó borította, és a csupasz

más világokból érkezett idegenek nyomait kutatják... M eg azt is beszélik, hogy a J-állomásokon remek lányok vannak, jó lett volna megismerkedni velük, aztán mesélni róluk Pera Huntnak, akit a F ö ld -H o ld járatokra vezényeltek, és az a csodabogár még örült is neki. Fura, Mihail Antonovics mintha szándékosan ravaszkodna. Felesége és két, nem, három gyereke

ágak az alacsony, szürke égbolt alatt lengedeztek. Szél támadt, beborított minket porhóval, teljesen át­ fagytunk, és beszaladtunk melegedni egy kávézóba a Bolygóköziek sugárútján. Nagyon megörültünk, hogy a kávézó teljesen néptelen, az ablaknál telepedtünk le, és néztük, hogyan húznak el az autók az utcán. Fogadtunk, hogy minden autómárkát felismerek, és

van, a nagyobbik lánya már tizenhat éves — hamiská­ san kacsingatva folyton ígérgette, hogy megismertet vele, d e ez az ismerkedés most már elmarad. N a ­ gyon sok minden elmarad. A p a is elkeseredik majd, jaj, d e szörnyű! Mennyire balszerencsésen alakult ez —a legelső önálló úton! Milyen jó, hogy akkor vége lett azzal a lánnyal — jutott hirtelen Zsilin eszébe —, így most minden egyszerűbb, másképp nagyon b o ­ nyolult lehetne. Lám, Mihail Antonovicsnak sokkal

vesztettem: jött egy gyönyörű, alacsony építésű ko­ csi, és nem tudtam, mi az. Kimentem megérdeklődni,

rosszabb, mint nekem. Es a kapitánynak is rosszabb. A z ő felesége nagyon szép és vidám asszony, bizto­ san okos is. Kikísérte a férjét, és nem gondolt semmi ilyesmire, d e lehet, hogy gondolt, csak nem látszott rajta, bár valószínűleg nem gondolt ilyesmire, mert már megszokta. A z ember mindent meg tud szokni. Például én is hozzászoktam a túlterheléshez, pedig eleinte nagyon rossz volt, még arra is gondoltam, talán átvezényelnek a távolsági irányítási karra. A z iskolában ezt csak úgy hívtuk: „átkerülni a lányok­ hoz" — azon a karon sok lány tanult, mindig vidám és érdekes dolog volt találkozni velük, d e „átkerülni a lányokhoz” szégyenletesnek számított. Teljességgel érthetetlen, hogy miért. A lányok különböző kutatóközpontokba, más bolygókon működő állomásokra és bázisokra mentek aztán dolgozni, és a munkában nem maradtak le a fiúk mögött. N éha még le is pi­ pálták őket. M indegy — gondolta Zsilin —, nagyon is jó, hogy összevesztünk akkor. Különben mit érezne most? Hirtelen azon kapta magát, hogy bambán mered a kezében tartott nyomtatott áramkör repedt lemezére. ...Egy nagy parkban csókolóztunk, később a ten­ gerparton, fehér szobrok tövében, aztán hazakísér­ tem, és még sokáig csókolóztunk a kapuban, és a lépcsőn állandóan járkáltak, pedig késő volt már. Es ő nagyon félt, hogy hirtelen felbukkan mellettünk az anyja, és megkérdezi: „H át te meg mit művelsz itt? Es ki ez a fiatalember?” Nyáron történt, a fehér éjszakák

és azt mondták, hogy ez az Arany Sárkány, az új atommeghajtású kínai autó. Három kívánság volt a fogadás tétje. Akkor úgy tűnt, hogy ez a legfon­ tosabb, hogy ez mindig így lesz — télen és nyáron, a tengerparti sétányon is a fehér szobrok alatt, és a nagy parkban, és a színházban is, ahol ő gyönyörű volt fehér galléros fekete ruhájában, és folyton oldal­ ba bökött, mert túl hangosan hahotáztam. De egy­ szer nem jött el a megbeszélt időben, és videofonon újra megbeszéltük, és megint nem jött el, és akkor én visszatértem az iskolába. M ég mindig nem hittem el, hosszú és nagyon ostoba leveleket írtam neki, de akkor még nem tudtam, hogy ostobák. Egy év múlva megláttam őt a klubunkban, valami kis fruskával volt, és nem ismert meg. Akkor azt hittem, minden elve­ szett, de az ötödik évfolyam végére elmúlt, és nem is értem, miért jutott most az eszembe. Talán azért, mert most már minden mindegy... Hangosan kicsapódott az ajtó. Bikov hangja hallatszott: — N os, mi a helyzet, Mihail? — A z első fordulatot fejezzük be, Aljosenyka. Ö tszáz kilométernyit zuhantunk. — H át így... — Hallani lehetett, hogy recsegropog a műanyag törmelék. — H át így állunk. A z Amaltheával persze nincs kapcsolat. — Néma a vevőkészülék — mondta Krutyikov só­ hajtva. —A z adó teljes gőzzel működik, d e amilyen mágneses viharok itt vannak... — H ogy állsz a számításokkal? — M ajdnem befejeztem, Aljosenyka. Úgy fest, hogy hat-hét megaméternyire zuhanunk, és ott megállunk. Úszni fogunk, ahogy Vologya mondja. A nyomás hatalmas, d e minket nem lapít össze, az világos. Csak nagyon nehéz lesz: a nehézségi erő ott két, két és fél g.

17 — A ha... — mondta Bikov. Hallgatott egy dara­ big, majd megkérdezte: — Van valami ötleted? — H ogyan? — A z t kérdeztem, nincs-e valami ötleted. H ogy tudnánk innen kikecmeregni? — M i jut eszedbe, Aljosenyka? — A navigá­ tor gyengéden, szinte alázatosan beszélt. — Miféle ötletem lehetne? Ez itt a Jupiter. M ég sosem hal­ lottam, hogy sikerült volna innen valakinek... kikec­ meregni. Hosszú szünet következett. Zsilin ismét munká­ hoz látott, gyorsan és hangtalanul dolgozott. Végül Mihail Antonovics szólalt meg: — N e gondolj rá, Aljosenyka! Itt jobb nem em­ lékezni, különben nagyon cudarul érzed magad, az biztos. — H át én nem is emlékezem — mondta Bikov keményen. — Es neked se ajánlom, navigátor. Iván! — ordított fel hirtelen. — Igen? — válaszolt Zsilin sietősen.

jukból a tartalék elemeket. Zsilin o d éb b húzódott, hogy helyet csináljon neki. M indketten magasak és testesek voltak, ezért elég szűkösen fértek el a berendezés előtt. Szótlanul és gyorsan dolgoztak, hallották, hogy Mihail A ntonovics megint odaült a számítógéphez, és dudorászni kezdett. Mikor elkészültek a szereléssel, Bikov átszólt neki: — Mihail, gyere ide! Fölegyenesedett, letörölte a verejtéket a hom­ lokáról. M ajd lábával félrekotorta a tönkrement elemeket, és bekapcsolta az általános ellenőrzést. A képernyőn megjelent az ernyő háromdimenziós képe. A z ábra lassan forgott. — Ajjaj! — mondta Mihail Antonovics. A gépből kattogva előkúszott az összesítés kék szalagja. — Nincs sok mikrosérülés — mondta halkan Zsilin.

Ezek azok a helyek voltak, ahol vagy megsérültek a mezoanyag rétegei, vagy megszakadt az ellenőrző sejtek hálózata. Sok volt a fehér folt, az ernyő szélén pedig egyenetlen fehér pacába olvadtak össze, amely a paraboloid felületének legalább nyolcadát tette ki. Krutyikov legyintett, és visszatért a számító­ gépéhez. — Ilyen ernyővel legfeljebb petárdákat lehet ki­ lőni — morogta Zsilin. Kezeslábasáért nyúlt, kirázta belőle Varecskát, és nekilátott felöltözni: a fülkében megint lehűlt a levegő. Bikov még mindig a képernyőre meredve állt, és a körmét rágta. A ztán az összesítő után nyúlt, futólag átnézte. — Zsilin — szólalt meg hirtelen —, fogj két szigmatesztert, ellenőrizd az energiaellátást, aztán gyere le a keszonba, ott várlak majd. Mihail, hagyj mindent a fenébe, és csak a lékek betömésével fog­ lalkozz! A z t mondtam, hagyj abba mindent! — Hová készülsz Ljosenyka? — kérdezte Krutyikov csodálkozva. — Kívülre — válaszolta röviden Bikov, és kiment. — M inek? — kérdezte Zsilinhez fordulva.

Mihail

Antonovics

A fedélzeti mérnök vállat vont. Nem tudta, mi­ nek. A z ernyőt az űrben, menet közben, hozzáértő mezokémikusok, hatalmas kristályosító berendezé­ sek, reaktorkemencék nélkül egyszerűen képtelen­ ség megjavítani. Ugyanúgy lehetetlen, mint például puszta kézzel levonszolni a H oldat a Földre. Es ebben a helyzetben, ebben a mostani állapotban, a letört széleivel az ernyő csak forgó mozgásba tudja hozni a Tahmaszibot. O lyanba, amilyenbe a katasztrófa pillanatában kezdett. — Valami ostobaság — mondta Zsilin bizony­ talanul. Mihail Antonovicsra bámult, az meg őrá. Hall­ gattak, majd hirtelen mindketten lázas kapkodásba kezdtek. Krutyikov sietve összeszedte a papírjait, és sürgetve mondta. — N a, menj! M enj, Vanyusa, szedd a lábad! A keszonban Bikov és Zsilin szkafanderbe búj­ tak, és kissé nehézkesen bepréselték magukat a lift- W>

Ut az A m a lth e á r a

— M ég mindig piszmogsz? — M indjárt készen vagyok. Hallatszott, hogy a kapitány hozzá igyekszik, a műanyag törmeléken tapodva. — Szemét — mormolta. — Disznóól. Kupleráj. O daérve leguggolt a fiatalember mellé. — M indjárt kész vagyok — ismételte meg Zsilin. — Nem kapkodod el, fedélzeti mérnök — mond­ ta Bikov dühösen. Fújtatva nekilátott kiszedni tok­

— M ég hogy mikrosérülés! — felelte Bikov, és egészen közel hajolt a képernyőhöz. — Itt van a kutya elásva! A monitoron az ernyő képe kék színben villo­ gott. Es a kék alapon cakkos szélű foltok fehérlettek.

be. A z aprócska doboz lendületesen haladt lefelé a fotonreaktor gigantikus csöve mentén, amelyre rá volt kapcsolva a hajó valamennyi részlege a lakó­ gondolától kezdve a parabola alakú ernyőig. — Ez jó — mondta Bikov. — M i jó? — kérdezte Zsilin. A fülke megállt. — H ogy legalább a lift működik. — A — sóhajtott csalódottan Zsilin. — M egtörténhetett volna, hogy nem működik — mondta szigorúan Bikov. — Es akkor mászhatnál kétszáz métert oda meg vissza. Kiléptek a lift­ aknából, és megáll­ tak az ernyő felső platformján. Alattuk lejtősen húzódott a mélybe az ernyő bordázott fekete kupolája. Hatalmas volt: hétszázötven méter hosszú és fél kilométer a nyílása. O nnan, ahol álltak, nem látszott a széle. A fejük felett függött a teherszállító egység óriási ezüstös korong­ ja. Két oldalán hosszú

A kötél másik végéből hurkot formált, és a derekára kötötte. M ajd a nyakába akasztotta mindkét tesztert, és átlépett a korláton. — Engedj utána egy keveset a kötélből! — mond­ ta. — Indulok. Zsilin közvetlenül a korlát mellett állt, két kézzel kapaszkodott a kötélbe, és figyelte, hogyan csúszik le lassan a kupola görbületén a csillogó páncélú, vaskos, esetlen figura. A páncélt rózsaszín fény világította meg, és a bordázott fekete kupolán is mozdulatlan rózsaszín fényfoltok csillogtak. — G yorsabban en­ gedd ! — hangzott fel a sisakmikrofonban Bikov dühös hangja. A páncélos figura eltűnt, a bordázott felületen csak a kötél csillogó íve látszott. Zsilin a N ap o t kezdte figyelni. A rózsás ko­ rong néha homályba burkolózott, körvona­ lai ilyenkor élesebbek lettek, a színe pedig vörös. Zsilin a lába alá nézett, és meglát­ ta a platformon saját zavaros rózsaszín ár­ nyékát. — N ézd csak, Iván! — szólalt meg

konzolok tartották tá­ vol a törzstől a hang­ talan kék lángot okádó hidrogénrakétákat. Kö­ rös-körül pedig furcsán villogott a szokatlan és fenyegető világ. Balra vöröses ködfal húzódott. M essze lent, fel­ foghatatlan mélységben a lábuk alatt a köd tömött, kövér felhőrétegekre tagolódott, köztük tisztább sávok látszottak. M ég távolabb és még mélyebben ezek a felhők sima, tömör, barna felületté olvadtak össze. Jobbra tőlük összefüggő rózsaszínes köd gomolygott, és Zsilin hirtelen megpillantotta a N ap o t

emlékeztetett. — Exoszferikus protuberancia — mondta Bikov. — A z t hiszem, nagyon ritka jelenség. A fenébe is,

— vakító, élénk rózsaszínű, aprócska korong volt. — Kezdjük! — szólt Bikov, és Zsilin kezébe nyomott egy köteg vékony kötelet. — Rögzítsd a liftaknához!

meg kellene mutatni a fiúknak! A bolygószakértőkre gondolt. A gombát hirte­ len remegő lilás fény világította meg belülről. — Ejha! — mondta önkéntelenül Zsilin.

Bikov hangja. — Le­ fele, lefele nézz! Zsilin lenézett. M élyen alatta a sima barna felületből különös látomásként előúszott egy gigantikus méretű, szürkésfehér kalap, olyan volt, mint valami hatalmas mérges gomba. Szélié­ ben lassan terjeszkedett, felületén irizálóan mozgó mintázat volt kivehető, kígyók gomolygó gubancára

— Engedd a kötelet! - szólt rá Bikov. Zsilin, szemét le nem véve a protuberanciáról, óvatosan utánaengedett. Először úgy tűnt neki, hogy a Tahmaszib egyenesen a gombafelhő felé re­ pül, d e egy perc múlva világossá vált, hogy a hajó jókora távolságra balra tőle halad el. A protuberan­ cia elszakadt a sima barna felülettől, és a rózsaszín derengés felé úszott, áttetsző sárga fonalakból álló csóvát húzva maga mögött. A fonalakban fel-felvillant a lilás derengés, majd újra kialudt. A protube­ rancia feloldódott a rózsás fényben. Bikov sokáig dolgozott. Néhányszor fölkapasz­ kodott a platformra, pihent egy keveset, majd újra leereszkedett, mindig másik irányt választva. Amikor harmadszor mászott föl, csak az egyik teszter volt nála. „Elejtettem", közölte röviden. Zsilin türelme­ sen kezelte a kötelet, lábát a korlátba beakasztva. Ebben a helyzetben biztonságban érezte magát, és nyugodtan nézelődhetett mindenfelé. Sehol nem érzékelt azonban változást. Csak akkor tűnt föl neki hirtelen, hogy a bal oldali vöröses ködfal — a J u ­ piter felhőtengere — érzékelhetően közelebb került, amikor hatodszor kapaszkodott föl a kapitány, és azt dörmögte: „Elég, gyerünk vissza!" A vezérlőfülkében rend volt. Krutyikov eltakarí­ totta a törmeléket, megszokott helyén ült, komoran gubbasztva a kezeslábasára felhúzott szőrmekabát­ ban. Látszott a lehelete — a fülkében hideg volt. Bikov leült, kezét térdére támasztotta, és figyelme­ sen nézett először a navigátorra, aztán a fedélzeti mérnökre. Krutyikov és Zsilin várt. — Betömted a lékeket? — kérdezte Bikov a na­ vigátort. Mihail A ntonovics sűrűn bólogatott. — Van esély —mondta Bikov. Krutyikov kihúzta magát, és hallhatóan visszafojtotta lélegzetét. Zsilin nagyot nyelt izgalmában. — Van esély - ismételte meg Bikov. — De nagyon halvány. Es teljesen fan­ tasztikus. — Beszélj, Aljosenyka! — kérte halkan a navigátor. — Máris mondom — felelte Bikov, és köhintett. — A z ernyő tizenhat százaléka tönkrement. A z a kérdés: munkára tudjuk-e fogni a maradék nyolcvannégy százalékot? Sőt kevesebb, mint nyolcvannégy, mert vagy tíz százalék még ellenőrzés nélkül maradt — összeomlott az ellenőrző sejtek rendszere. A navigátor és Zsilin nyakuk nyújtogatva hall­ gatták.

— M eg tudjuk csinálni — folytatta Bikov. — Leg­ alábbis meg tudjuk próbálni. Úgy kell módosítani a plazma égéspontját, hogy kompenzáljuk a sérült ernyő aszimmetriáját. — Világos — mondta Zsilin remegő hangon. Bikov rápillantott. — Ez az egyetlen esélyünk. Ivánnál nekilátunk a mágneses csapdák átállításának. O ezt nagyon jól meg tudja csinálni. Misa, te kiszámolod nekünk az égéspont új helyzetét a sérülések elhelyezkedésének megfelelően. A rajzot mindjárt megkapod. Eszelős munka lesz, d e ez az egyetlen esélyünk. A navigátorra nézett, Mihail Antonovics Krutyikov fölemelte a fejét, pillantásuk találkozott. Pontosan és azonnal megértették egymást. Megértették, hogy talán nem lesz elég idejük. H ogy ott lenn, az iszo­ nyatos nyomás körülményei közt a korrózió kikezdi a hajótestet, és a Tahmaszib, még mielőtt befejeznék a munkát, úgy olvadhat el, mint cukor a forró vízben. Hogy hiú remény arra gondolni, teljesen kompenzálni tudják az aszimmetriát. H ogy még soha senki nem próbált űrhajót vezetni ilyen kompenzálással és ilyen nagy mértékben meggyengült hajtóművel... — Ez az egyetlen esélyünk — ismételte hangosan Bikov. — Megcsinálom, Ljosenyka — mondta Mihail Antonovics. — Nem olyan nehéz kiszámítani az új pontot. Megcsinálom. — M indjárt odaadom a döglött részek térképét — közölte Bikov. — Es nagyon sietnünk kell. N em ­ sokára kezdődik a túlterhelés, és nagyon nehéz lesz dolgozni. H a pedig túl mélyre süllyedünk, veszé­ lyes lehet a hajtómű bekapcsolása, mert láncreakció indulhat be a nagy nyomás alatt lévő hidrogénban. — Elgondolkodott, majd hozzátette: — Es gázzá vá­ lunk mindannyian. — Világos — mondta Zsilin. Azonnal neki akart látni a munkának. Mihail Antonovics Krutyikov kinyújtotta rövidke ujjú kezét, és vékony hangon kérte: — A rajzot, Ljosenyka, a rajzot! A tartalék berendezések irányítópultján három piros lámpácska fénye villant fel. — H át tessék — mondta Mihail Antonovics. — A tartalék rakétákból kifogyott az üzemanyag. — A fenébe! — mondta Bikov, és felállt.

(folytatjuk)

20

Virtuális valóság helyett szimulált valóság Megfordult a világ: eddig amivel csak le h e te tt játszottunk. Most a játékot használjuk fel tudományos célokra.

A

z I B M , a S o n y , és a T o s h i b a által ki­ fejlesztett C e ll p r o c e s s z o r a maga kilenc magjával

forradalm asította

a

processzor­

g yártást. Bár hiv atalo san a P lay statio n 3 k o n z o ­ l o k b a készül, a te r v e k szerint teljese n más s z e r e ­ p e t is sz án n ak neki a t e r v e z ő k . A z e l k é p e s z t ő számítási te ljesítm ény é s a grafikai alkalmazás okra k i h e g y e z e t t m ű k ö d é s n em csak a szó rako zta tá sra teszi alkalmassá, h a n e m n a g y sz ám ítá sigényű ipari f elad ato k ra is.

Szeptem berben jelentette b e az IBM , hogy az amerikai energiaügyi minisztérium megbízá­ sából minden eddiginél nagyobb teljesítményű szuperszámítógépet épít. A Big Blue Roadrunner, azaz N agy Kék Gyalogkakukk az O p te ro n és Cell processzorokkal átszakítaná az 1 petaflopos álomhatárt, vagyis másodpercenként ezerbillió szá­ mítási műveletet tud majd elvégezni. A program százmillió dolláros nagyságrendű költségvetéssel rendelkezik. A jelenleg listavezető Blue G e n e /L rendsze­ reket is messze maga mögött hagyó új fejlesztés az elsősorban nukleáris fegyverek fejlesztésére sza­ kosodott Los A lam os Nemzeti Laboratóriumban

k a p n a h e ly e t, ah o l t ö b b e k közt a t o m f eg y v ere k k el k a p c s o l a t o s kísérletek szim uláció jához használják m ajd. A z I B M ezze l jó i d ő r e b e b i z t o s í t a n á p o z í ­ ció ját a s z u p e r s z á m í t ó g é p e s ranglista é l é n , az U S A p e d i g t o v á b b f o l y ta th a tn á a nukleáris fegy v erek „ é l e t t a r t a m á v a l ” k a p c s o l a t o s vizsgálatait. A z I B M n y e r te m eg a m áju sb a n kiírt p á l y á z a t o t , am e ly n e k e ls ő l é p c s ő j é r e a felelős kongr esszusi a lb iz o ttsá g 3 5 millió d o llá r t k ü lö n íte tt el. A terv é r d e k e s s é g e , h o g y a vállalat hibrid , k e t t ő s m e g o l d á s t javasolt, a z e r ő g é p b e n ug yanis az A M D O p t e r o n szerve r p r o c e s s z o r a i t használn ák fel álta lá n o s célo kra, míg ------------

a C e ll c s i p e k e t egyfajta g y o r s ító k é n t al­ kalm aznák. Érvelés ük szerint a h a g y o m á ­ n yo s fejlesztések n a g y s z á m b a n t ö r t é n ő felhasználása a m e g u g r ó fo g y asztás miatt n em m eg felelő, így m i n d e n k é p p e n sz ük ­ ség van a speciális célokra kifejlesztett lapkákra is. P o n t o s a n e z t a f e l a d a t o t hi­ v a t o t t elv ég ezni a Cell. A

k om bin áció val

elérhető

1

p e t a f l o p o s álo m h a t á r n a k k ö s z ö n h e t ő e n m e s sz e maguk m ö g ö t t h a g y n á k a jelenlegi listav ez ető k et. A

Blue G e n e / L ugyanis

2 8 0 t e r a fl o p p a l v ezeti a T o p 5 0 0 me_______

z ő n y é t , e h h e z k é p e s t a R o a d r u n n e r rög-

m sos Blue-Ray átverés

M

IÓ T A KIDERÜLT, h o g y a P laystation 3 konzol­ b a B lue-R ay m eghajtó kerül, azó ta foglalkoz­

tatja a játékosokat, mi m indent leh et begyöm öszölni ennyi helyre. Piszok hosszú fel- é s á tv e z e tő v id eó k ? N e ta lá n a textúrák felb o n tását növelik m eg je le n tő ­ se n ? M in t kiderült, a válasz sajnos nem. A tito k a R esistance: Fall of M á n cím ű játéknál d e rü lt ki. A B lue-R ay lem ezen közel 2 2 gigabájt tartalo m van. A

játék a z o n b a n nem tükrözi e z t

az irdatlan a d a tm e n n y is é g e t. A

m eg o ld ásra e g y

tö n n é g y s z e re s ug rást je le n te n e . H a s o n ló h ib rid

k a ló z b a n d a jö tt rá, akik m áso la to t akartak készíteni

m e g o ld á s k é n t csak a P ro te in E x p lo re r (B lu e P ro ­

a lem ezről.

te in ) , illetv e a T o k ió b a n lév ő T su b a m e re n d sz e r sz e re p e l az e lső k k ö z ö tt, e lő b b i a 1 5 ., u tó b b i a 7 . h ely en . A

P la y S ta tio n 3 - b a k erülő C e ll c s íp e k e lm é ­

leti m axim ális te lje sítm é n y e 3 , 2

G H z - e s ó ra je le t

fig y elem b e v é v e 2 1 8 g ig aflo p , az a z m illiárd l e b e ­ g ő p o n to s m ű v elet m á s o d p e rc e n k é n t, e z m ár-m ár sz u p e rs z á m ító g é p e s m ércév el m é rh e tő .

T ervezői

szerin t a c s ip ö n m a g á b a n n a g y o b b te lje sítm é n y re

A játék alig valamivel tö b b , m int 4 gigabájt,

k é p e s , m int a G a rri K a s z p a ro v o t sa k k b an le g y ő z ő

e lférn e e g y sima D V D -n is. A tö b b i... értelm etlen

D e e p B lue sz á m ító g é p . A s z u p e rk o m p u te r külön

bithalm az. Funkciója e g y e d ü l a m áso lásv éd elem .

é p ü le tk o m p le x u m o t, e n e rg ia e llá tá s t é s kiszolgáló-

A B lue-R ay írók m ég b ita n g d rág a d o lg o k , nem

e g y s é g e k e t igényel. C s a k m aga a g é p v é g s ő for-

találh ató k

m ájáb an h árom

k o sá rla b d a p á ly á n y i h e ly e t foglal

em iatt a felhasználók tö b b s é g e nem tu d ja lem á­

m eg

m in d en

h á z ta rtá sb a n ,

a já ték o t

el. B e ls e jé b e n t ö b b m int 1 6 e z e r d a r a b A M D

solni. K ivéve a jól felszerelt kalózok. M é g arra

O p t e r o n la p k a , illetv e h a s o n ló szám ú C e ll p r o ­

is rájö ttek , h o g y viszonylag eg y szerű en m e g sz a b a ­

c e s sz o r lesz m e g ta lá lh a tó .

d u lh a tn a k a m aszlagtól.

A C e llt n em csak s z u p e rk o m p u te r e k b e é s k o n ­

E zek u tán vígan le h e te tt D V D -n árulni a m áso ­

z o lo k b a , h an em n ag y k a p a c itá s ú grafikai sz e rv e re k ­

lato t. A z olvasás — é s em iatt a játé k m e n e t — m ég

b e is szánják. A z á lta lá n o s célú P C - p ro c e s s z o ro k -

fel is g y o rsu lt, hiszen nem k ellett a sávok k ö zö tt

kal sz e m b e n h á ro m d im e n z ió s grafikai m ű v e le te k h e z

id e - o d a ugrálva m egkeresni a valós tartalm at a

o p tim a liz á ltá k , hiszen a já té k g é p e k b e n e ls ő s o rb a n

sz em ét k ö zö tt. C sa k az üt sz ö g e t az e m b e r fejé­

e rre van igény. A z ilyen sz e rv e re k e t p é ld á u l o r v o ­

b e n , h o g y vajon ki téríti m eg neki a kárt, am it a

so k h aszn álh atják a C T é s u ltra h an g o s felv ételek

B lue-R ay o lv asó felesleg es olvasás miatti k o p ása

a d a ta in a k ö ssz e k o m b in á lá s á h o z é s 3 D - s m e g je le ­

é s anyagfáradása jelent.

n íté sé h e z . D e u g y an íg y h aszn álh atják o la jk u ta tó k is, akik a szeizm ikus m érések a d a ta it kívánják gra­ fikusan áb rázo ln i. Bár e z e k n e k a sz erv e rek n ek az ára az á tla g fe l­ h a sz n á ló sz em év el igen b o r s o s — 2 5 - 3 5

000

d o llá r — ez csak tö r e d é k e a sz u p e rs z á m ító g é p e k millió d o llá ro s árán ak , h o lo tt közel h a s o n ló te lje ­ sítm é n y t b iz to síta n a k .

eflLACm 202 A haladás elképzelhetetlen tudományos kísérletek nélkül. Egy elméletben gyönyörűen levezethető folyamat azonban a gyakorlatban beláthatatlan következményekkel járhat.

ÍÍIl

David Langford

* ZNAP, AMIKOR MINDEN rosszra fordult — habár alakulhatott volna sokkal rosszab­ bul is —, ketten ültek a felforrósodott szo­ bában. A M atematikai Intézet légkondicionálója szokás szerint képtelen volt megbirkózni a Ceri asztalára tűző, a papírokat olvashatatlanul fehérré változtató dühös napsugár forróságával. Kristálytiszta ég ragyogott b e az ablakon át: a hőség az utolsó szálig elem észtette a felhőket. A szoba másik végén, ott, ahol a fény koránt­ sem tündökölt olyan vadul, Ranjit gubbasztott egy zsámolyon im ádott billentyűzete fölé görnyedve, a kezdőértékeket beállító folyamatok adatait ha­ darva. — Á ttörés! — jegyezte meg boldogan. — M indennap ezt m ondod — válaszolta Ceri, ám azért a férfi válla felett a képernyőt nézte már

A

ő is. — Igen, d e ezen a héten tényleg sikerülhet. M ostanában mintha egyfajta... rezonanciát érez­ nék. Ugye erre vártál te is? A nő valóban erre várt. Ú gy érezte, igazán nem kellene neheztelnie amiatt, hogy elm életé­ nek törékeny és gyönyörű szövedékét csak egy ilyen szám ítógépbolond segítségével lehet a ma­

kacs tényekkel összemérni. A csodabogár és a Cray 7 0 0 0 —Q kvantum-logikai szuperszám ító­ gép, a tanszék legújabb játékszerének közremű­ ködésével. N em mintha Ranjit a szó klasszikus értelmében vett különc vagy extravagáns tudós lett volna. Sőt a férfi igenis szalonképesnek számított: nem volt különösebben túlsúlyos, hajviseletét sem lehetett bizarrnak nevezni, és ugyanúgy a harmincas évei­ ben járt, mint Ceri. A végén még az is lehet, hogy az ágyban kötnek ki. A z egyetem női köreiben az a tétova pletyka járta, hogy Ranjit valójában meleg, d e ezt Ceri a férfi egyetlen szenvedélyével magyarázta, azzal, aminek most is élt: lesüllyedni a viliódzó monitoron át az elektronikus metaforák vi­ lágába, a részegítő mélységbe. A nő mostanában sokat töprengett N ietzsche egy sorának parafrázi­ sán: ha túl sokat vesződsz algoritmusokkal, magad is algoritmussá válsz. H a túl sokat bámulsz virtuális terekbe, azok visszanéznek beléd. Hamis színek villantak fel a hatalmas kijelzőn, ahogy a Semmi modellje többdim enziós alakban öltött testet. — Ezt nevezem, ez ám a színskála! — mormolta a férfi. — O lyan, mintha templomban járnék.

Cerit a látvány egy összetört kaleidoszkópra emlékeztette. A nő virtuális tér-analógiája — melyet egy nap talán győzedelmesen fejt majd ki a dr. Ceri Evans és, ó, a fenébe is, Ranjit Narayan adjunktus által írt értekezés — a tiszteletre méltó fizika árnyékosabb részein csatangolt, a tér alatti terekben, ahol bizo­ nyos matematikai képletek alkalmazásával a megfi­ gyelő és a megfigyelt úgy olvadt együvé, ahogy Dali cseppfolyós órái. Úgy tűnt, létezik egy bizo­ nyos összefonódás, bűnrészesség bármely, elégsé­ ges mértékben részletezett modell és a szubatomi kölcsönhatások valóságos tánca között. Tegyük fel (ösztönös megérzés volt ez, melyet tudata mélyén d éd elg etett), hogy valaki ezt a számítógépes mo­ dellt a matematikai „kedvesség” tulajdonságaival ruházza fel, olyan struktúrákkal, amelyek magukban hordozzák az elkerülhetetlen igazságot: a valóság

A z is lehet, hogy az egész nem más, mint hatalmas mennyiségű elpazarolt számítógép-idő. — H é, Ceri, mit szólnál egy kávéhoz? Ez a kérdés természetesen azt mutatta meg, hogy mire használják képességeiket a matematikus­ fizikusok, miután az utolsó cseppig mindent kifa­ csartak egy használható hipotézisből. Kávéfőzésre. Ceri egy hosszú lépéssel maga mögött hagyta a kegyetlen napsugarat, és titokban becsem pészett kávéfőzőjének rejtekhelyére sietett. Több mint húsz éve négyen álltak a hőségtől szinte izzó kertben: Sammy, Ceri, Dai és az angol fiú, ki­ nek nevét azóta már elfelejtette. A z árnyékot adó fák lombjai mögött valahol tisztán, erősen tűzött a nap, melynek sugarai a völgyből érkező szellőtől suhogó levelek közül villantak elő. Ceri még arra is emléke­ zett, amikor megjegyezte, hogy a lombok közt fel­ felbukkanó nyílások mennyire hasonlítanak a camera obscurára, ahogy tökéletesen kerek napkorongokat vetítenek a földre. A m a jelenség nem versenyezhe­ tett a délután fénypontjával: Sammy légpuskájával. C éltáblákat rajzoltak, és celluxszal a kert vé­ gében álló téglafalra ragasztották őket. M iért bi­ zonyult olyan nehéz feladatnak szabadkézzel kört rajzolni, nem is beszélve a koncentrikus körökről?

kapta, amit megérdemelt. — M o zg ó célpontra lőjünk! — javasolta Sammy, mikor ez a^ játék is kezdte elveszíteni az újdonság varázsát. A m a levéltetveket sehogy sem lehetett rávenni arra, hogy sportszerűen a hátsó fal felületén mozogjanak, amely ugyan telis-tele volt a gyerekek által csak vörös pókoknak hívott atkával, viszont ezeket már a legrövidebb, még tisztességesnek nevezhető távolságból sem lehetett látni. — O , hát persze! A gallyakra lőjünk, nézzétek, hogy mozognak a szélben! — javasolta Ceri, d e valahogy halványan már rögtön azt kívánta, bár­ csak ne szólalt volna meg. — Ejha! — kiáltották a többiek, és hamarosan mind a négyen szembesültek azzal, hogy milyen nehéz a puskát felfelé tartva, karcsú, állandóan himbálózó ágacskákra célozni. Végül Dainak sike­ rült eltalálnia egyet, és a gallydarab a földre hullt. — Juhé! Eltaláltam! —kiáltotta, aztán Ceri sze­ rencsés lövéssel lenyisszantott egy széles fügefale­ velet, amely ide-oda billegve, kelletlenül bukdá­ csolva hullott lefelé. Sammy következett, és újratöltötte a fegyvert. — M o st pedig arra hozom rá a szívbajt! — je­ lentette ki egy apró zöldikére mutatva, amely a fa egyik ágáról figyelte őket. — N e! — rémült meg Ceri. — Csak az ágra célzok, te buta. Repülj el, kérlek, repülj el, sürgette a lány szavak nélkül, rémülten, d e a madár félrehajtott fejjel, fél szemével továbbra is őket bámulta. A légpuska tom pa csattanása különösen hangosnak tűnt, és volt valami szörnyű elkerülhetetlenség a kis, zöldesbarna tollcsomó zuhanásában. K ésőbb az állat halála miatt érzett sajnálat, és a meglepően távoli házak ablakain keletkező apró lyukakkal kapcsolatos vádaskodások mellett leg­ jobban az fájt, mikor Sammy kényeskedve elutasí­ totta, hogy megérintse a zöldike véres tetem ét. Dt>

Okok és okozatok

visszhangját, egy sajátos akkordot. Es akkor... ak­ kor mi lesz a következő lépés? Talán egy olyan digitális teleszkóp, amely képes bepillantani a kvantum-összetettség mögött rejlő lényegi részbe?

A gyakran változó fényviszonyok ellenére az el­ nyűtt légpuska m eglepően pontosnak bizonyult, ha jól céloztak vele, és a hagyományos célpontok hamarosan unalmassá váltak. A z angol fiú ekkor egy ellenállhatatlanul nevetséges — igen, akkoriban Ceri még tudta, mit jelent ez a fogalom — karika­ túrát rajzolt M r. Porterről, a gimnáziumi tanárról. M ikor a tanár urat szitává lyuggatták, és a szemét is kilőtték, a tantestület többi tagja is sorban meg­

GflLflCTO SOS

— M indenféle dolgok másznak rajta — utálkozott. Ennél is rosszabb volt, hogy a kis teremt­ mény nem csukta be a szemét, ahogy azt halálakor illett volna, és kiüresedett tekintettel meredt rájuk. A z angol fiú kapart egy lyukat, és Ceri b eledobta a madár még meleg testét.

A képernyőn viliódzó sokszínű hálózat látszó­ lag semmit sem változott, habár... Lehet, hogy szilárdabbá, magabiztosabbá vált? — M iből g o n d o lo d ? — kérdezte Ceri a férfit. — M o st valahogy jónak tűnik. Egységesnek. M intha a szimuláció is valahogy lendületbe jön­ ne.

A z ablakon át betűző verőfény immár más szög­ ből érkezett, és az egérpad mellett a harmadik csésze kávé kezdett kihűlni. Vajon miért izzadunk tízszer annyit a kánikulában, mint amire gyermek­ korunk forró napjaiból emlékszünk? A válasz ta ­ lán a térfogatarányok köbszabályában keresendő: nagyobb testtöm eg, tö b b leadandó belső hő, és mindehhez arányosan kisebb, párologtatásra fel­ használható bőrfelület? Ceri már két órája p ró ­ bálta saját matematikai megérzéseit Ranjit algorit­ mikus szondái által is érthető kvázi-alakzatok és pszeudo-szögek nyelvére lefordítani, és ez enyhe fejfájással, illetve az előbbihez hasonló mentális vargabetűkkel bosszulta meg magát. — A z t... azt hiszem, nemsokára odaérünk — fészkelődött Ranjit. — A b b a a térbe, amelyet meghatároztál.

Kaleidoszkóp, melynek képei a véletlenszerű­ ből egyre lenyűgözőbb alakzatokká, egyre „való­ ságosabbá" válnak. — Ez azt is jelentheti, hogy együtt rezonál, például, a valós szuperhúr-jelenségekkel. Elemi részecskékkel. — N em is tu d o d , milyen boldog vagyok, hogy kimondtad: ezt is jelentheti. Lehet, hogy egy tü ­ körbe nézünk, amelyben a saját magunk által o d a ­ tett dolgokat látjuk. M a a legjobb ötleted az volt, mikor arról beszéltél, hogy olyan az egész, mint egy sejtosztódást szimuláló játék. Amikor ebből a szemszögből gondoltam rá, számos kérdésre kap­ tam meg a választ. Ez pedig — intett a férfi egy összetett, a kék különböző árnyalataiban játszó, hamis színekkel megjelenített csom ópontra a kép­ ernyő felső részén - éppenséggel lehet egyfajta

stabil oszcillátor, olyan, mint amilyenekkel a régi Elet-játék programokban találkozhattunk. — Igen, valószínűleg ez a megoldás — biccen­ tett Ceri elgondolkozva —, mert a kvantummező részecskéi ugyan mi egyebek lehetnének, mint stabil oszcillációk? Úgy tűnik, a megfelelő térké­ p et nézzük, bár, ahogy mondani szokás, a térkép nem azonos az ábrázolt területtel. De ha ezt a valamit addig fejlesztjük, amíg olyan információkat nem szerzünk, amelyek egy fizikakönyvben sem szerepelnek, és ha még ráadásul helyesnek is bi­ zonyulnak... — Igen, ezt már korábban is kezdtem kapiskálni. H etek óta ezzel traktálsz. — Leginkább a bővítési elmélet aggaszt, amely szerint a térképezés kétoldalú kell hogy legyen. H eisenberg elve azt mondja ki: olyan megfigyelést nem lehet végrehajtani, amely ne lenne kihatással a megfigyelés tárgyára. De a mechanizmus... A számlálási tényezők... — vonta össze szemöldökét Ceri az ajkát harapdálva. — Rendben, rendben, igyunk még kávét! —Várj egy percet — mondta Rajit lassan —, még kipróbálok valamit. A következő m ásodpercben barna ujjai már a billentyűzetet szántották. Hárman álltak a kémiaszertárban, Sammy, Ceri és a harsány cardiffi kiejtésű lány, kinek nevét már rég elfeledte. Tikkasztó hőség volt, és az eb éd re hívó harang első kondulására a tanulók nagy ré­ sze kimenekült a szabad levegőre. A szertárban a rég ott tárolt és esetenként kiömlött vegyszerek bűze a torkukat marta, s a papírral bélelt tölcséren átszűrt új anyag időről időre mindannyiukat megköhögtette. — Ez lesz az eddigi legnagyobb tétel — kunco­ gott Sammy. — Világrekordnyi mennyiség! Szokás szerint annak ellenére, hogy először Ceri akadt rá és olvasta el a Szórakoztató és ta­ nulságos tudományos kísérletek című, megsárgult könyvet, az ötletet és annak kivitelezését Sammy immár saját tulajdonának tekintette. A fekete, kenőcsszerű üledéket sokféle célra használhatták. H a kiszáradt, különösen érzékeny anyaggá vált. A táblára kenve egy óra elmúltá­ val vicces ropogás és durranások sora hallatszott, miközben M r. W hitcutt megpróbálta amúgy is

olvashatatlan egyenleteit a táblára vésni,- a p a d ­ lóra szórva egész osztálytermek (és egy győze­ delmes reggelen az iskola aulája) öltöztek kisebb durranások és puffanások bíbor füstjébe; lakatok belsejébe tömve meglepő, gyakran fájdalmas erő­ vel lőtte vissza a kulcsot a zárat kinyitni óhajtó személy kezébe. Ceri meglepetten szisszent fel, mikor kinyílt a hátsó terembe vezető ajtó. Korábban arra számítot­ tak, hogy M r. Davies, az idős laboratóriumi tech­ nikus ebben az időben vagy ebédel, vagy pedig nyugton marad, és szokás szerint szundikál. A z ősz hajú férfi már mindent látott, ami csak laboratóriu­ mokban történhet. M ár jóval azelőtt technikusként dolgozott, hogy a benzint rákkeltőnek nyilvánítot­ ták, és a tanulók akkoriban még rendszeresen ezzel mosták le a szerves anyagokat a kezükről. — Borzasztó ammóniaszag terjeng itt — szólalt meg halkan. — Kinyithatnátok az ablakot. A cardiffi lány — talán Rhiannonnak hívták? — csöndben engedelm eskedett. —Tudhatnátok — m ondta M r. Davies, igazából senkire sem nézve —, hogy nem szabadna tö b b kilónyi nitrogén-trijodidot előállítanotok. Ekkora mennyiség még akkor is megbízhatatlan, ha folya­ matosan nedvesen tartjátok. Ráadásul senki pálya­ futásán nem segít, ha néhány ujja leszakad. M iután befejezte a m ondatot, a férfi csendben kihátrált a hátsó ajtón. — Szerintem ezzel tanácsolni akart valamit — szólalt meg Ceri. — M o st már elkészültünk vele — mordult fel Sammy barátságtalanul. — Ugyan már! H a a héten akár csak a legkisebb pukkanást hallják, rögtön tudják, kit keressenek. M agában morogva, Sammy összekotorta az értékes fekete trutymót, a tanári bemutatóasztal mosogatójában halmozta fel, majd gyorsan meg­ nyitotta a csapot. Egy másik mosogatóban Ceri óvatosan átöblítette a szűrőpapírokat, mielőtt ki­ d o b ta volna őket, a cardiffi lány pedig a lombiko­ kat mosta el. A m Sammy arcára a Ceri által már jól ismert kifejezés ült ki. — Csak kipróbálok valamit — motyogta, és egy nagy vegyszeres üveg tartalmát ö n tö tte a bem u­ tatóasztal mosogatójába. Hatalmas fehér füstfelhő csapott fel. Ceri néma megkönnyebbülésére sem­ mi más nem történt.

26

OMTO SOS A z aznap délutáni kémiaórán M r. Porter egy jókora lombikot mutatott fel, majd bejelentette a fásult diákseregnek, hogy egy egyszerű kísérletet kí­ ván bemutatni. A z t már soha nem tudták meg, mire készült, mert mikor az üvegedényt a mosogatóba tette, fülsiketítő robbanás reszkettette meg a leve­ gőt, melynek következtében a katedra ijesztő, bíbor füstbe borult, és a felfelé száguldó üvegszilánkok legalább egy tucat helyen sebezték meg a kémia­ tanár kezét és arcát. M íg a robbanás visszhangja elült az osztályteremben, és M r. Porter döbbenten meredt cafatokra tépett bőrű, félig megnyúzott ujjaira, Ceri rájött, hogy Sammy mit öntött oda: egy jókora adag étert, amely kiszárította a mosogatóban lévő vizet, miáltal az ott lévő trijodid csontszárazzá és halálossá vált. Eszébe jutott a kis, zöldesbarna madár pihés mellén rikító vörös vércsepp. Fél szemének rettenetes tekintetével — a má­ sikból öm lött a vér — a kémiatanár az osztályt vizslatta. Tévedhetetlenül Sammyre m utatott, és elordította magát: — Jones! A z öreg Davies valószínűleg már jóval koráb­ ban beazonosította a robbantok vezérét, mégis lehetetlen volt Sammy arcán nem észrevenni a felháborodást, a gesztust, amely gyermeki csodál­ kozással vonta kérdőre a világot: „H onnan tu d ­ hattam volna, hogy ez történik?” A kíméletlen napsütés egyre élesebben tűzött,Ceri tudatának egy parányi része azért fohászko­ d o tt, hogy bárcsak megjelenne legalább egy várva várt, hűs árnyékot nyújtó felhő. Felhő? M i olyan érthetetlenül szokatlan ma a nappal és a felhőkkel? Figyelmét ehelyett azonban a számítógép kijelző­ jén táncoló fraktál-rácsszerkezet és a Ranjit által pár perccel korábban felfedezett csom ópont kü­ lönös pulzálása kötötte le. A hamis színekkel á b ­ rázolt leképezés most az alakzatot mutatta, amely a kék színtartomány mindkét szélének árnyalatait öltötte magára egymás után: itt egy foltnyi zöld, amott kisebb-nagyobb, szabálytalan, indigókék és lila töm bök. — Interaktívvá vált — jegyezte meg Ranjit. — A hogy H eisenberg megjósolta: a digitális szon­ dázás megváltoztatja a belső szerkezetet. M intha impulzusokat küldene valamilyen idegrendszer­ féleségbe.

— A z t mondod, hogy megváltoztathatjuk egy ré­ szecske állapotát pusztán azáltal, hogy megmérjük? -

H át nem erről beszélt a haverod, Herr

H eisenberg? N em ezt magyaráztad te is? H a a megfelelő ritmusban csiklandozzuk, akkor to v áb b ­ ra is azt teszi, amit most művel. M i ez? M agasabb energiaszintre lépett? G yorsabban pörög? Eset­ leg mindez az egyik rejtélyes kvantum-értékhez, például a furcsasághoz kapcsolható? A fenébe is, fogalmam sincs, d e jó móka. M intha jojóznál. Túl meleg volt ahhoz, hogy józanul gondolkod­ janak. A tkozott, nyomorult, nyöszörgő légkondi­ cionáló! A bántó fénnyel ragyogó asztalon egy műanyag irattartó szélei felkunkorodtak, anyaga zsugorodni kezdett. Ceri soha nem látott még ilyesmit. A nő mindig — legalábbis iskoláskora óta — úgy érezte, hogy az ilyen vakítóan napsütéses napok valamiféle homályos, leírhatatlan katasztró­ fával fenyegetnek. M o st is ugyanettől rettegett. — Csak kipróbálok valamit — ismételte meg a férfi. - A z t hiszem, egy kicsit felgyorsíthatom... A férfi szavai mintha visszhangot vertek volna. Valószínűleg ez, nem pedig a hangsúly vagy a je­ lentéstartalom miatt ordított rá Ranjitra:

-N e! - N e bomolj már! M in d en t rögzítek. Bármikor újraindíthatjuk a szimulációt, ha... M i az úristent művelsz?! Ceri kitépte a férfi szám ítógépét a konnektor­ ból, mire a kaleidoszkópszerű alakzatok eltűntek a képernyőről. A z o n a vakító, forró nyári napon csak ők ketten, Sammy és Ceri álltak ott, a G aer oldalában. Ez a gyomnövényekkel b e n ő tt dom b, a senki föld­ jének ugarán, egy római táborról kapta nevét, melynek futóárkai és csatornái azóta is látható nyomot hagytak a hegytető környékén. Ennél jó ­ val izgalmasabbnak tűnt a megerősítetlen pletyka, mely szerint a G aer rekettyéseiben és bozótjaiban viperák élnek. Egy vasúti szárnyvonal kanyargóit a terület egyik oldalán, elválasztva a parlagon hagyott terü­ letet a jóval rendezettebb parktól és a golfpályá­ tól. Korábban többször is próbáltak már kerítést húzni a vasúti pálya mentén, d e a bátortalan kísér­ letek ezek szerint később mind kudarcba fulladtak. O tt, ahol álltak, a drótkerítést precízen átvágták,

kicsivel o d é b b egy hatalmas gödröt ástak alatta, megint másutt pedig az egészet a földbe döngölte a rajta átmászó rengeteg ember súlya. Tökéletes helynek bizonyult ahhoz, amit Ceri a történelemórákról kölcsönzött kifejezéssel a pénzverés minő­ ségrontásának nevezett. A régi, rézszínű hárompennysek voltak erre a célra a legalkalmasabbak. Rátették a hozzájuk közelebb eső sínre, vártak öt, tíz, húsz percet a következő tehervonat végeérhe­ tetlen dübörgésére, és a csodálatosan kilapított, csipkés szélű medaliont nemsokára oldalra hajította az acélkerekek dübörgő rohama. M ikor a pénzérmék kilapítása már kezdett unalmassá válni, nehéz volt más, érdekesebb vál­ tozatokat kitalálni. A z üveggolyók, melyeket rá­ gógumival ragasztottak a sínhez, egyszerűen szilán­ kokra, a kisebb kövek pedig porrá robbantak szét. Cerinek sikerült lebeszélnie Sammyt a „biológiai kísérletről”, melynek főszereplője egy kartondo­ bozba zárt fehér egér lett volna.

rekettyésben megbúvó megszokott rejtekhelyükre húzódtak vissza. — De mi az, Sammy? Remélem, nem élőlény... — N em , nem, dehogyis. Csak arra gondol­ tam, kipróbálok valamit. G yom irtó, meg ilyesmi. O tth o n egyszerűen nem tudom elérni a megfelelő nyomást. Cerinek hirtelen nagyon rossz érzése támadt. — G yom irtó és... cukor?! Szerintem azonnal le kellene... Bizonytalan hangját elnyomta a közeledő vonat robaja, és a mozdony (amely onnan nézve sokkal nagyobbnak tűnt, mint a vasútállomás peronjáról szemlélve) eltakarta a dühödten izzó napot. A nem túl ijesztő csattanást, vagy inkább durranást a kéttu­ catnyi tehervagon szokásos zakatolása és csikorgása követte. Ceri érezte, hogy Sammy összerándul és felordít, mintha darázs csípte vagy a rettegett vipera marta volna meg, majd a fiú előrebukott. Először finoman megrázta, aztán oldalt fordította. Később azt mondták, hogy a robbanás következtében a kő­ szilánkok repeszként szálltak szerteszét. Sammy bal szemének véres roncsai még nagyon sokáig túlságo­ san is élénken éltek emlékezetében, és ezen az sem segített, hogy mindenki azt mondta, a fiú valószínű­ leg semmit nem érzett az egészből.

A fiú aznap valami újdonságot húzott elő a hátizsákból: egy rövid, mindkét végén leforrasztott rézcsövet. M eglehetősen nehezen sikerült a sínre helyezni, ám végül — miközben Ceri az esetleg feltűnő vonatot leste — Sammynek sikerült a töltés oldalából szedett szögletes kövekkel megakadá­ lyoznia, hogy a henger leguruljon. — Ez izgalmas lesz. Sokkal jobb, mint az a p ­ A tö rtén tek ellenére még mindig ketten vol­ rópénz! — vigyorgott a fiú, amint a töltés menti tak Ceri irodájában, ahol könnyen m egtör-

té n h e te tt volna, hogy senki nem marad é le t­ ben. — M ire vársz? — kérdezte a férfi sokadjára. — Pszt — sziszegte Ceri az óráját nézve. A z ablakon át érkező fény ereje csökkent, mintha vékony felhő szűrte volna a nap fényét. — lesu G rist — suttogta a nő. — M icsoda? — O ... ez Jézus Krisztus neve, walesiül. N yolc percig és húsz másodpercig számoltam, és úgy tű ­ nik, igazam van. Jézus. Ezek szerint hangosan b e ­ széltem. A z t akartam mondani, hogy nem ismerjük a leosztási tényezőket. — M i lenne, ha ezúttal a mezei műszaki sze­ mélyzet számára is érthetően magyaráznád el? — M i lenne, ha ezúttal te főznél kávét, Ranjit? Vajon jól láttam, hogy a jegyzetlapok enyhén m egpörkölődtek a vakító ragyogásban? — kérdez­ te magától Ceri. — Tudtam, hogy valami nincs rendben, d e nem voltam benne biztos. Csak azt éreztem, hogy fo­ lyamatosan ráz a hideg. Ugye valahogy így műkö­ dik a tudom ányos megismerés? Támad egy megér­ zésed, és később visszagondolsz rá, mi lehetett az oka. L áttad, hogy a nap fényesebbé vált? — Igazad van, tényleg ez történt — válaszolta Ranjit kávéadagolás közben. — Csakhogy továbbra sem értek egy szót sem. — Ranjit, egy felhő sincs az égen, ahogy egész nap nem lehetett egyet sem látni. M indenhol ra­ gyogóan kék, és már jócskán elmúlt dél. M égis pár perccel azután, hogy megváltoztattad a Crayszimuláció értékeit, a N a p hirtelen sokkal fénye­ sebb lett. — Ugyan már! Egyes embereket hihetetlenül élénk fantáziával áldotta meg az ég. — Figyelj ide! M ajdnem p o n to san nyolc perccel és húsz m ásodperccel azután, hogy kihúztam a villásdugót a csatlakozóaljzatból, a napfény ereje ismét normális értékűre csökkent. A fénynek é p p e n ennyi időre van szüksége ah ­ hoz, hogy 1 4 9 millió kilom étert tegyen meg. L áthattad. Es azóta sem jelent meg egyetlen felhő sem az égen. — Basszus — nyögte ki a férfi egy perc múlva. — Csak egy kicsit jobban meg akartam szorongat­ ni, megnézni, hogy meddig mehetek el... Nem tudhattam , hogy ez lesz a vége!

Ranjit egy ideig elgondolkozva csücsörített, lát­ hatólag m agában szám olt, mintha csak id ő t akarna nyerni, vagy meg akarna szabadulni a kellemetlen k ö v etk eztetések tő l. — A z id ő elto ló d á sn a k nem inkább úgy tizenhét p ercesnek kellett volna lennie? Ú gy értem , o d a is, vissza is valamivel tö b b mint nyolcpercesnek? — Erre mit m on d h atn ék ? B eszélhetnék a kvantum -diszlokalitásról, d e akkor egyszerűen halan­ dzsáznék. V égig kell gondolnom . A z első tippem az, hogy ez a d o lo g nem az einsteini szabályok szerint m űködik. — H á t akkor — Ranjit kávét tö ltö tt, és m eg­ em elte a csészét — igyunk a N o b e l-d íjra ?

Cerit megrémítette a férfi hangszíne. Kiérezte belőle, hogy a következményektől való rettegés máris visszaminősült játékká, eszement hipotézissé, amelyet néhány meggondolatlan pillanatig mind­ ketten dédelgettek. M int a szakállas fizikus-vicc, mely azt „bizonyítja”, hogy a mennyország forróbb a pokolnál. Csak némi tiszteletlen zsonglőrködés kell a megfelelő bibliai idézetekkel, és ezt nagyon is könnyű bizonyítani, emlékezett Ceri. A Je le n é ­ sek könyve szerint a pokolban van egy örökké a kén olvadáspontján, 4 4 4 ,6 °C -on rotyogó kén­ köves tó. Ezsaiás próféta szerint a mennyország ötvenszer fényesebb, mint a nap, így egyszerű sugárzásfizikai számítások alapján a paradicsom hőmérséklete 5 2 5 °C . Ismét csak... lesu Grist. Ceri kibám ult az ablakon, és arra a világra g o n d o lt, am ely telis-tele van lelkes Sammykkel, akik alig várják, hogy az e lő b b i kísérletet egy haj­ szálnyival to v á b b vigyék. H o g y a n tu d n á bárki is m egjósolni, milyen következm ényekkel járhat egy első ránézésre ártalm atlannak látszó, pusztán el­ méleti vizsgálódás? A z egyetem ép ü letei mögül ekkor már füstfelhők szálltak fel — talán a hirte­ len m eg n ö v e k ed e tt hőm érséklet miatt fe llobbanó tüzekből, esetleg olyan járm űvekből, m elyeknek vezetői túl gyorsan rántották félre a korm ányt a vakító fényben —, és kétségkívül sok em ber re­ tinája sérült meg, amikor rossz irányba néztek a m egváltozott viszonyok k ö z ep e tte . Valam iért egy véres tollú kism adár ju to tt az e sz éb e , ahogy las­ san, p ö rö g v e zuhan a n a p b a , és szem e már nem fogadhatja b e a túlságosan sok fényt.

Kálló András fordítása

SflLflKra SOS E UGYE földönkívüli vagy?

kocsit kívülre húzta. A p én ztáro s gyors egym ás­

— Tessék?

u tán b an ü tö tte b e a téte le k et a g é p b e . A fiatal-

— Te ugye földönkívüli vagy?

árukat, és fizetett. A ren d ő r ő t nézte. E lbűvölte

T

asszony visszarakta a bevásárlókocsiba a vásárolt

— N e beszélj butaság o k at, kislányom! — szólt

gyakorlatias ám mégis finom mozgása. Egy másik

rá az édesanyja. — B ocsásson m eg, kicsit élénk a

asszonyt ju tta to tt e sz éb e , akit o tt kellett hagynia, mert ez a kötelessége. Á ta d n i génjeit, és to v áb b -

fantáziája. A ren d ő r rám osolygott a négy év körüli kislány­

állni. A kislány is az éd esan y ját figyelte, hogy mivel

ra, aki egy bevásárlókocsiban üldögélt, arra várva,

foglalkozik, nem tö rő d ö tt a rendőrrel. A m a z fel­

hogy a pénztárnál fizethessenek, aztán végignézett

nyúlt a polcra, levett egy szelet m ogyorós csokit,

a sorban e lő tte álló huszonöt év körüli asszonyon.

és a pultra te tte . A kislány és édesanyja o d é b b

K ifejezetten csinos jelenség volt. A m az észrev ette

m ent a kocsival, és az asszony e lk e zd e tt bepakolni

a pillantást, és elpirult.

a szatyorba. M ire végeztek, a rendőr is fizetett.

— A z én apukám vízszerelő. A rendőr ránézett a fiatalasszony kezére. N em volt rajta gyűrű. Szinte biztosra vette, hogy az aszszony egyedül neveli kislányát. Igy szokott ez lenni.

O d a l é p e tt hozzájuk, és a kislány felé nyújtotta _______________ __________

a csokit. —

Tessék, ezt

neked hoztam.

— O nagyon szeret minket.

Rubecz Mihály

v i i . enLnKTiKn Nemzetközi SFSF pály á z a t

— Elhiszem. — T u d o d , neki m ost m essze kell dolgoznia. — Kicsim, ne zavard a ren d ő r bácsit! A

férfi egy kicsit zavarba jö tt a kislány nyílt

b e sz éd jétő l. Ismerős volt neki a tö rté n e t, mégis kényelm etlenül érez te magát. — A k k o r m ost bántani fogsz m inket? — Tessék? M ié rt bántanálak titeket?

A

kislány csodálkozva tek in tett rá, d e nem

nyúlt a finomság után. — N em szereti az é d e s sé g e t — m agyarázkodott az édesanyja. — A z t m ondja, árt a fogaknak. — A k k o r m agának adom , ha elfogadja. Bár tényleg árt a fogaknak. — Köszönöm . — V iszontlátásra

— b ö k te

meg a sapkáját,

— M e r t tu d o m , hogy ki vagy.

majd m egsim ogatta a kislány fejét. — Szervusz,

A férfi e ln e v ette m agát, és a kislány édesanyja

c sö p p sé g .

— N e m , deh o g y . En azért vagyok, hogy vi­

— Szia. — V iszontlátásra.

gyázzak rátok. — G o n d o lta m . A p a is e zt m o n d ta, aztán el­ m ent.

A járőrkocsi felé haladva a kislányon g o n d o lk o ­ d o tt. O k o s gyerek, kétségkívül. O már más, mint

Egy kis szom orúság é rz ő d ö tt a hangjában. A

a tö b b ie k . A z új nem zedékhez tartozik, ugyan­

ren d ő r tu d ta , mit érezh et a kislány. O is o tt ha­

úgy, mint az ő két fia, akik már^ azért születtek,

g y o tt két kisfiút az édesanyjukkal. A fiatalasszony

hogy jo b b á tegyék e zt a világot. Es jó m egfigyelő.

elk ezd te felpakolni az árut a pultra. A kislány fi­

É szrevette a sérülést, amit a múltkori b e v etésen

gyelte, majd m egint megszólalt.

szerzett. M o s t már tu d ta , nem húzhatja to v á b b a

— H asonlítasz az apukám ra.

cserét. N é h á n y napja szintén rácsodálkozott egy

— Tényleg?

kisfiú — bár ő még nem tu d o tt beszélni — a sé ­

A kislány m ost viszont nem válaszolt, csak az édesanyjára n é ze tt, aki vég zett a pakolással, és a

rült testb ő l előszivárgó, idegen aurára. M é g ma új álc ate stet kell kérnie a k ö z pontból.

■

is zavartan m osolygott.

Uj nem zedék

ü l ÍIEPIEEDEK

kevesebbet írnak klónozásról, az első nagy láz a jelek sze­ rint alábbhagyott. Ő sszel kaptuk a hírt, hogy véget ért az első kereskedelmi célú klóncég pályája. Veszteségesnek bizonyult a G enetic

A

Savings and Clone nevű macskaklónozó vállal­ kozás, ami két évvel ezelőtt — a világon elsőként — megrendelésre cicát állított elő, és azt ötven­ ezer dollárért (t ö b b mint tíz és fél millió forin­ tért) értékesítette. A cég nem fogad el további megrendeléseket, mert mindeddig nem sikerült olyan technológiát kialakítani, amely háziállatok klónozását gazdaságilag kifizetődővé teszi. A ka­ liforniai vállalat 2 0 0 4 óta két macskát klónozott, köztük a Little Nicky nevűt, amelyet egy 2 0 0 3 ban, 17 éves korában elpusztult Nicky nevű kandúrból „gyártott". A megrendelő akkor 5 0 ezer dollárt fizetett a klónozással előállított kilenchetes kismacskáért. G o n d o lo m , ő néhány hét alatt rájött, hogy bár ugyanolyannak látszik,

ez mfegis egy másik cica. Ilyet bármelyik tenyész­ tőnél vehet 5 0 dollárért. Sokkal nagyobb megütközést okozott angol tudósok kérelme. A Newcastle Egyetem és a londoni King’s College kutatói kértek engedélyt arra, hogy emberi DNS-sel módosított szarvasmarha-petesejten végezhessenek kísérleteket. M i ­ előtt bárki előtt is felsejlene Minótaurosz rémsége, sietve le kell szögezni, hogy a hibrid ember-tehén embriók néhány napnál nem élnének tovább, és az őssejtek működésének job b megértéséhez nyújta­ nának segítséget. A z ok kézenfekvő. A szabályok úgy megkö­ tik a tu dó sok kezét, hogy nem tudnak eleg end ő őssejthez jutni. A z eredményül kap ott embrió 9 9 , 9 százalékban emberi lenne, szarvasmarh a -D N S csak a sejtmagon kívül fordulna elő. H a tn a p o s korukban vonnának ki őssejteket, majd megsemmisítenék az embriókat. A kutatás továbbiakban függne a kinyert őssejtek minő-

Megváltozott világ

A

G G A S Z T Ó EREDM ÉNYEKET hoztak környe­ zetünkről a legújabb vizsgálatok. Konti­

nensünk éghajlatváltozása jelentős mértékben m ódosította az évszakok ciklusát. 6 - 8 n ap ­ pal korábban tavaszodik, és az ősz átlagosan 3 nappal később köszönt be. A legkirívóbb eredm ényeket Spanyolországban mérték, ott két héttel előbb van vége a télnek, mint ötven évvel ezelőtt. A felmérést 17 ország kutatói és tudósai végezték a múlt század utolsó harminc évéről. Ö sszesen közel 1 2 5 ezer tanulmány adatait összegezve 21 ország 5 4 2 növény- és 19 ál­

s é g é tő l, é s h o g y m ennyire m e g b íz h a tó a n leh e t

latfajának adatait vizsgálták meg. A növények körülbelül négyötöde hamarabb hajt ki, és ko­ rábban érik b e a termésük is.

d o lg o zn i azokkal. Persze tö b b e n kiborultak. C alum M acK ellar, a S kót Bioetikai T anács tagja szerint a kutatás e l­ m ossa az em berek és állatok közti határt, és „ha ez m egtörténik, az em beri m éltóság és az em beri jogok is sérülnek”. Erre Evan H arris professzor azt válaszolta, hogy „ H a a tu d ó so k a klónozási te c h ­ nikákkal az em beriség javát szolgálnák, nem lenne erkölcsös m eggátolni ő k e t e b b e n puszta u n dor m iatt.”

Járvány A

járványokkal foglalkozó szám unkban már hírt

ad tu n k arról, hogy a volt Szovjetunió országaiban terjed egy olyan tb c-tö rzs, am ely rezisztens az öszszes e d d ig használt szerrel szem ben. A b e te g sé g gyógyíthatatlan. Szerettünk volna azzal a hírrel jelentkezni, hogy megtalálták a D él-A frikából kiindult járvány ellen­ szerét. A

helyzet azóta annyira ro sszab b o d o tt,

hogy az Egészségügyi V ilágszervezet ( W H O ) kü­ lön közlem ényben hívta fel a világ figyelmét az új, különösen veszélyes tbc-baktérium m egjelenésére. A z e baktérium okozta m e g b e te g e d é s a jele n ­ leg rendelkezésre álló tb c elleni készítm ényekkel gyakorlatilag nem gyógyítható. A W H O szerint m egerősített intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy m egelőzhessék a halálos baktérium törzs vi­ lágm éretű elterjed ését.

A z Északi-sarkról sincsenek jo b b hírek. A tudósokat már régóta aggasztja a sarkvidéki jég­ tömegek nyári olvadása. A zo n b an most d ö b ­ benten tapasztalták, hogy eddig soha nem lá­ to tt mértékben télen is olvad a jégpáncél. Több mint 2 5 éve az északi-sarki jégtömegek telente lassanként fogyatkoztak, évtizedenként nagy­ jából tömegük 1,5 százalékát veszítik el. A z elmúlt két évben azonban az olvadás tempója helyenként 1 0 —1 5 -szőrösére gyorsult. 2 0 0 4 és 2 0 0 5 között a jégtömeg mennyisége 2 ,3 százalékkal csökkent, az elmúlt év során pedig további 1 ,9 százalék olvadt el.

Xenonszike LÉZERSZIKÉT R Á K O S SEJTEK vagy szövetek eltávolításánál veszik igénybe. A utókban használatos xenon fényszórót akarnak alkalmazni egyes műtéteknél lézerszike helyett izraeli tu ­ dósok, mert így jelentősen csökkenteni lehet a

A

költségeket. A Ben G urion Egyetem egyik kutatócso­ portja először napenergiával működő sebészeti eszköz kifejlesztését tűzte ki célul. A fejlesztés alapvetően sikeresnek bizonyult, a napi gya­ korlatban azonban nem nagyon praktikus az a készülék, amely csak napsütésben működik. A megfelelő alternatívákat keresve bukkantak rá a különlegesen nagy fényerejű xenonlámpákra.

A kutatók reflektor segítségével egy 1 5 0 w attos lámpa fényét összpontosították, majd egy üvegszálba vezették, és így irányították a megfelelő helyre. A rendkívül nagy energiasűrű­ ségnek köszönhető, hogy az üvegszál végén ki­ lépő fény alkalmas volt a szövet eltávolítására. A lézerkészülékek sokkal drágábbak, mint az új eljárásban használtak, vagyis a technológiában üzleti fantázia is van. Egy szingapúri vállalkozás azt tervezi, hogy hamarosan piacra dobja, hi­ szen ebben a verzióban az elektromos energiát napelemekkel lehetne előállítani, és akkumulá­ torban tárolni. Ez a rendszer pedig tökéletesen alkalmas lenne a világtól elzárt, távoli régiókban is arra, hogy az orvosok dolgozzanak vele.

A tb c gyógyítható, d e mára néhány baktériumtörzs rezisztenssé vált a rendszerint használt gyógy­ szerekre, egyidejűleg akár többel szemben is ellen­ állva — ez az ún. többszörösen gyógyszerrezisztens tbc (M D R ). A most riadalmat okozó baktérium azonban ennél sokkal veszélyesebb: nemcsak a leggyakrabban használt két elsővonalas gyógyszer, d e a második vonalba tartozó gyógyszerek hat típusa közül is legalább három hatástalan ellene. A szélsőségesen gyógyszerrezisztensnek neve­ zett tbc-törzs (X D R ) a W H O és az U S A -beli Centers for Disease C ontrol and Prevention által készített felmérés szerint már a világ minden táján felbukkant, leggyakrabban azonban Á zsiában és a korábbi Szovjetunió területén fordul elő. A betegség hozzánk is megérkezett. M agyarországon 7 8 M D R -es és 3 XDR-es betegről tudnak, d e nem zárható ki, hogy ennél tö b b en is megkapták a tbc-nek e két fajtáját. Ezt az O rsz á ­ gos Korányi T bc és Pulmonológiai Intézet főigaz­ gató főorvosa jelentette be.

K om p u terek Alig néhány hónapja, hogy kételkedésünknek adtunk hangot a számítógépek gesztusokkal tör­ ténő irányításáról. A fejlesztések persze tovább folynak, a legújabb hír a M icrosoft háza tájáról ékezett. J ö n a G esztus-egér. A redmondi kutatóközpontban olyan szoftvert fejlesztettek ki, mely egy egyszerű webkamera se­ gítségével azonosít bizonyos kézmozdulatokat. A programot akár az egér helyett is használhatjuk, ablakokat helyezhetünk át vele, nagyíthatjuk, ki­ csinyíthetjük őket. A „G esztusok nekem” (G estures at M e ) névre keresztelt projektjében a M icrosoft Kuta-

tó in té ze t egy intuitív m ó d o n használható alternatív

lata nagyszerű kiegészítése a „ragadd meg és ejtsd

navigációs eszközt p ró b á lt kifejleszteni, melynek

le" (drag and d r o p ) m etaforának.

alkalmazása nem igényel kom olyabb b e fek teté st a felhasználók részéről. M in t annyi fejlesztéshez,

K ö r n y e z e tv é d e le m

valószínűleg ehhez is a Különvélemény című film

J ó l tudjuk, hogy belefulladunk már a b b a a sok

a d o tt kellő inspirációt. A program m űködése során egy w ebkam erával

nejlonzacskóba, ami szem étként körülvesz minket. Szinte semmit sem ér a rá kivetett különadó. L e­

folyam atosan figyeli a (fek ete) billentyűzet fölött

h e t, hogy mégis van m egoldás. A z európai piacon

m ozgatott kezünket. A m ikor hüvelyk- és m u tató ­

egyre n a g y o b b tere t h ó d ít egy új típusú műanyag.

ujjunk összeér, a m intázatfelism erő rendszer a z o ­

A b ioplastic egy teljesen új típusú anyag, ami n a ­

nosítja, hogy egy nagyjából kör alakú zárt alakzat

gyon sokban hasonlít a hagyom ányos m űanyag­

észlelhető a képen. A ttó l függően, hogy a billen­

hoz, d e mégis jelentős m értékben különbözik tőle.

ty ű ze t fölött hol helyezkedik el a két ö sszeérintett

A hagyom ányos műanyag alapja az olaj, teh át a

ujjunk, a képernyő m egfelelő pontján kattintásnak

fosszilis energiahordozók, míg ez a m űanyag m eg­

felelteti meg a gesztusunkat.

újuló növényi alapanyagokból készül, és kom posz­

A rendszer nagy előnye, hogy egyszerre két

tálható, biológiailag lebom lik. Van e gy-két alkal­

kézzel is navigálhatunk, ami bizonyos m űveleteket,

mazási terület, ahol remekül bevált, ilyen például

például a képek vagy térképek nagyítását, kicsinyí­

a zöldségek, gyüm ölcsök csom agolása és számos

té sé t, vagy é p p e n forgatását lényegesen m egköny-

határm ezsgyéje a csom agolási piacnak.

nyíti. A gesztus-egér használatához ráadásul nem

L ebo m lásáh o z annyi id ő kell, mint bárm ilyen

szükséges g é p elés közben a billentyűzetről telje­

hagyom ányos szerves anyagéhoz. A k o m p o sz tá ­

sen levenni a kezünket, és elkerülhetőek a sokszor

lás során vízgőz, sz é n -d io x id , biom assza, humusz

igen körülm ényesen kivitelezhető billentyűzet +

keletkezik, akár a norm ális z ö ld h u llad é k o k e s e ­

egérkattintás kom binációk.

té b e n .

A hüvelyk- és m utatóujj ö sszeérintését a min­

A szén-dioxid felesleg örök tém a. Szám os tu ­

d e n n ap i é le tb en a finom tárgyak, p a pírlapok m oz­

d ó s töri azon a fejét, hogyan tudnánk m egszaba­

gatásakor is használjuk. Igy a gesztus-egér haszná­

dulni a felesleges légköri gáztól. A kivonás egy

smm sos Borkóstoló robot G Y JA P Á N K U TA TÓ IN TÉZETBEN olyan ro b o to t

E

fejlesztettek ki, mely egy speciális szenzor

segítségével felismeri az egyes borfajtákat és akár különböző é te lek e t is ajánl hozzájuk. A z ételek között is különbséget tu d tenni: b e le sem egyszerű technológia, d e utána mi legyen a renge­

kell harapnia egy alm ába, hogy m egm ondja róla,

teg csep p fo ly ó s gázzal?

m ennyire é d e s vagy savanyú.

A

le g tö b b e n

a káros v együleteket kimerült

A z N E C T echnológiai K utatólaboratórium á­

olajkutak, sóbányák vagy széntelérek m élyére te ­

ban olyan szenzort dolg o ztak ki, mely infravörös

m etnék el, a leg n ag y o b b kiterjedésű és e g y b en

spektroszkópia segítségével az egyes ételeknek

leg b izto n ság o sab b hely azo n b an az óceán o k m é­

tö b b különböző tulajdonságát meg tudja ál­

lyének ü ledéke lenne. A z üledék felszíne alatt

lapítani. A szenzor olyan kicsi, hogy e g y 6 0

tö b b száz méterrel kellően magas nyom ás és ala­

centi magas ro b o t karjában elfér, és segítségével

csony hőm érséklet uralkodik ahhoz, hogy a szén­

kinézete alapján meg lehet állapítani egy al­

dioxid csep p fo ly ó ssá válhasson, és fagyott form á­

máról, hogy m ennyire é d e s , valamint az egyes

ban kristályrácsos hidrátot alkothasson a vízzel,

gyüm ölcsök fajtáját is b e tudják azonosítani az

am elyet még egy földrengés sem m ozdítana ki a

érzékelővel.

helyéből. A rendelkezésre álló hely hatalm as. A z

Ú jratöltve

Egyesült Á llam ok k ép es lenne tö b b ezer év szén­ diox id -k ib o csátását elraktározni nyolcvan n é g y ze t­ kilométernyi területen, a saját felségvizei alatt.

H á z ta r tá si ro b o to k Az

amerikai

mi

crcviviíí#HM*

cn

m esterségesintelligencia-kutatás

egyik fellegvárában, a S ta n fo rd E gyetem en k ö ­ v etk ező g enerációs háztartási m obil r o b o to t is fejlesztenek. M ultifunkcionális lesz, p é ld á u l ki­ üríti a m o so g a tó g é p e t, ö ssze sz ed i a tán y éro k at, kitakarítja a n a p p alit. Intelligens ro b o to t az intelligens o tth o n b a ! A ST A IR (S ta n fo rd A rtificial Intelligence R obot) projekt kutatói ezen dolgoznak. Bíznak b en n e, hogy egy év tized en belül létrehozzák a m inden­

Az

N E C , a szintén japán M ié Egyetem

n ap o s otth o n i és munkahelyi használathoz ideális

informatikusaival karöltve e g y olyan barátságos

technológiát. A nagyra tö rő dél-koreai tervekhez

hum anoid ro b o to t alk o to tt a b o rk ó sto ló szenzor

hasonlóan, a p ro jek tet v e ze tő A n d r e w

köré, mely beszédszintetizátorával elm ondja a

N g és

munkatársai is a „m inden háztartásba e g y ro b o to t

bor fajtáját, és még hozzá illő sajtot vagy e g y éb

2 0 2 0 - i g ” szlogen m egvalósításán fáradoznak.

ételt is ajánl mellé. A kutatók bevallották, hogy

G é p ü k e t úgy program ozzák, hogy korábban

egyelőre igen kevés borfajtát tudnak a jelenle­

nem láto tt tárgyakat is vegyen észre, és ha kell,

gi technológiával m egkülönböztetni. A

gyűjtsön össze. A lkalm asint partival e g y b e k ö tö tt

teljesen m egzavarodik nyitott borosüvegek tar­

vacsora után teg y e re n d b e lakásunkat: találja meg

talm ának elem zésénél, hisz a b o rb a n szellőzés

a szanaszét hag y o tt poharakat, tányérokat, takarít­

közben rengeteg kémiai reakció zajlik, ami a

sa el a szem etet, tö ltse meg, használat után ped ig

színképét teljesen átrendezi.

ürítse ki a m o so g a tó g é p et.

ro b o t

Kronoszkóp és e-múzeum

D

IG ITÁ LIS

T U R IZ M U SS A L

foglalkozó

szá­

m unkban már b em utattuk a kronoszkópot.

A z állványon álló, turistatávcsőhöz hasonlóan körbeforgatható n éző k éb en a rom ok helyén és irányában a szám ítógéppel rekonstruált ókori é p ü le tek jelennek meg az é p p e n aktuális id ő ­ járási viszonyok k ö z ep e tte . K orábban még csak az A q u in c u m b a n m utathattuk b e , m ost kaptuk a hírt, a világon m ásodikként a diósgyőri várban szerelték fel a készüléket. A

három dim enziós

grafikai program a vár M á ty á s király korabeli á llap o tát m utatja be. A m últba néző távcsövet az M T A Szám ítástechnikai és A utom atizálási K utató Intézete (S Z T A K I) fejlesztette ki. Szintén e b b e n a szám unkban foglalkoztunk

A takarítás-rendrakás azonban csak egy az

az e-m úzeum m al, vagyis a múzeumi tárgyak és

intelligens robotunkra váró négy feladat közül. M a még kissé futurisztikusnak tűnő kihívásokkal

festm ények, valamint a hozzájuk k a p c so ló d ó in­ form ációk internetes m egjelenítésével.

kell megbirkóznia: IKEA könyvespolc összeállí­ tása különböző elem ekből, vendégek kalauzolása dinamikus környezetben, személyek és tárgyak szóbeli utasítás alapján történő keresése az a d o tt helyiségben. A hhoz, hogy belátható időn belül valóban képes legyen mindezt abszolválni, a fejlesztők­ nek egyetlen rendszerben kell egyesíteniük a mesterségesintelligencia-kutatás különböző rész­ területeit: gépi tanulást, látást, beszédfeldolgo­ zást, navigációt, tervezést, következtetést, és így

2 0 0 3 óta már folyik egy ilyen fejlesztés hazánkban „Száz szép kép" címmel, amely a magyar festészet klasszikusait mutatja b e KFKl-s webgalériával együttműködve. A z összeállítás a M agyar Elektronikus Könyvtár részét képezi, és elsődleges célja, hogy szöveggyűjteményt kínáljon a művészettörténetet tanítók és tanu­ lók számára, háttérinformációkat nyújtson egyegy mű jobb megértéséhez, és egyben felhívja a figyelmet a klasszikus magyar képzőművészet legismertebb vagy ép p en méltatlanul elfeledett alkotásaira. http://m ek.oszk.hu/kiallitas/keptar/

tovább. A feladat komplexitása indokolja, hogy a projektben körülbelül harminc diák és tíz tanár vesz részt, köztük az a Nils Nilsson is, aki négy évtizeddel ezelőtt a történelem egyik leghíresebb robotjának, a mozgást, problém am egoldást és ér­ zékelést elsőként kombináló Shakeynek a fejlesz­ tését irányította. Érdekes újdonság U B IK O is. A z egyik ja­ pán kórházban kerekeken mozgó, macskaarcú robot fogadja a látogatókat. Köszönti és elirá­ nyítja őket, ha nem tudják, merre menjenek. Es ez még csak a kezdet. A két órára 8 9 0 dollárért bérelhető U biko decem berben például m obilte­ lefonokat árult. A cicaarcú géphölgy a ro b o ti­ kai fejlesztésekben komoly múltra visszatekintő T M S U K terméke.

Kovács „Tücsi" Mihály

^ours forever

A világ legkisebb Flash Drive-ja! 5g TBn

Kis m éret T o c f t" 0''*

Az egyedülálló PIP csomagolási technológiával a Kingmax megalkotta a világ legkisebb vízálló pendrive-ját a „Super Stick”-et. Az USB 2.0 csatoló felülettel rendelkező parányi méretű pendrive-ra rendkívüli gyorsasággal másolhatók rá dokumentumok és egyéb "ajtók. Kis méretének köszönhetően könnyedén elfér akár egy pénztárcában is, emellett divatos kiegészítője lehet bármilyen öltözéknek egy mobiltelen nyakpántján, vagy akár egy nyakláncon függve.

w w w .k in g m a x .h u

G o - R u n K e r e s k e d e l m i Kft 1139 Budapest, Üteg u. 6. Telefon: (+36) (1) 412 23 85

Fax: (+36) (1) 412 23 80

oalakto 202

38

Jdtk. Williíwnwn y (ftoz-zjboiy elb e sz élé ­

űroperája, a The Legion o f S pace ( A z űrlégió).

sei negyedik kötetének előszavában E dw ard

U gyanitt látott napvilágot négy évvel k é ső b b a

ACK

J

W lL U A M S O N

összegyűjtött

Bryant azt a kalandos ö tle te t v e te tte fel, hogy

hasonló című The Legion o f Time ( A z idő lé­

illiamson tu la jd o n k ép p e n egy U F O -v a l érke­

giója). E bben a regényben W illiam son az elsők

z ett, és azzal is fog távozni majd valamikor a 2 1 .

között foglalkozik a párhuzam os világok m egm a­

században. A z elképzelés sajnos tévesnek b iz o ­

radásának kérdésével. A harmincas években kez­

nyult, Ja c k W illiam son ugyan eltáv o zo tt közülünk,

d ő d ö tt hosszú barátsága az SF aranykorának másik

d e nem U F O -v a l, hanem a hagyom ányos m ódon.

óriásával, E dm ond H am iltonnal.

Halálával az SF aranykorának utolsó

A negyvenes években újab b alapm űveket jelen­

legendás

alakját veszítettük el.

te te tt meg W illiam son. A Darker Than You Think

1 9 0 8 -b a n született A rizonában, ifjúságát az amerikai délnyugaton töltötte meglehetősen sze­ rény körülmények között. M int oly sok kortársára,

ad a vérfarkasok e re d e té re (U n k n o w n , 1 9 4 0 ).

rá is felszabadító hatással volt H ugó G ernsback Amazing Storiesa. Első elbeszélése is itt jelent meg 1 9 2 8 -b a n , „The M etál M án ” (A fémember) címmel. Ezután rendszeresen közölték történeteit a kor magazinjai: Amazing, A stounding, W onder Stories stb. 1 9 3 4 -b e n az A stoundingban jelent meg Will iamson klasszikus ~

(S ö té te b b , mint g o n d o lo d ) izgalmas m agyarázatot A z em b ert óvó ro b o to k társadalom ra való hatását vizsgálja a The Humanoids ( A hum anoidák) című regénye (A sto u n d in g , 1 9 4 8 ).

A z ötvenes évek csendesebb periódusa után Frederik Pohllal közösen írt könyvekkel jelentke­ zett ismét. Ez az együttm űködés évtizedeken át tartott, és olyan nagyszerű műveket eredm énye­ zett, mint a Starchild-trilógia ( 1 9 6 4 —1 9 6 9 ) vagy az 1 9 9 1 . évi The Singers o f Time (A z idő éneke­ sei). Természetesen egyedül is írt, és hogy milyen eredm ényesen, mutatja a „The Ultimate Earth’ (A végső Föld) című elbeszéléséért 2 0 0 1 -ben ka­ p o tt H ugó- illetve 2 0 0 2 -b e n kapott N ebula-díj. Ezt a történetet is tartalmazza a Terraforming Earth (A Föld földiesítése), mely Jo h n W . Campbell emlékdíjat nyert 2 0 0 2 -b e n . Utolsó regénye, a The Stonehenge G a te (A Stonehenge-kapu) 2 0 0 5 - b e n jelent meg az A nalógban. Williamson hatása a modern SF-re felmér­ hetetlen. A ránk hagyott műveken Jíívül tö b b szakkifejezést is neki köszönhetünk. O használta először például az alábbiakat: hyperspace, ion | drive, planetary engineer, spaceport, space I patrol, terraform stb. A z amerikai Haffner Press I még 1 9 9 9 -b e n elkezdte kiadni összegyűjtött I H

műveit, most az ötödik kötetnél járnak. A hazai olvasók legnagyobb vesztesége, hogy

■

W illiam sontól néhány elbeszélést leszámítva

■ B

még semmi sem jelent meg magyarul. Z soldos Endre

mm sos

V

Jock Williamson

A LELET

A lelet

Az ember ismeretlentől való félelmét előszeretettel vetítette ki a felfedezetlen területekre. „Itt sárkányok vannak", írták a régi térképek fehér foltjaira. Természetes hogy a képzelet az űr sötétjét is rémekkel népesítette be

■

A

Z ÉN „ B O L Y G Ó M ” nem csak a le gkise bb,

b e fogott darabból összehegesztett gom bócot

d e a l e g m a g á n y o s a b b is az e g é s z N a p ­

e g y b e g y ű j t s e , m elynek á tm é rő je néhol a három

r e n d s z e r b e n , g o n d o l t a T h a d A l l e n , mi­

m éte rt is m e g h a la d ta . Ú g y tű n t, s z e re n c sé je e l­

k ö z b e n k i e g y e n e s e d e t t hatalmas m é re tű re felfújt,

p á r to l t tőle. Szíve elszorult, mikor látta, milyen

tágas, p á n c é l o z o t t O s p r e y űrruhájának b e l s e ­

ke vés é rc e t g y ű jtö tt; a spektrumanalízis kiábrán­

jében.

d í tó a n a la cs o n y fém tartalm at jelz ett.’

Ü g y e tle n ü l b o t la d o z v a a m á g n e sta lp ú

c sizm áb a n , m elynek se gítség é vel a vastartalmú

A

keserves munkával összeharácsolt, sovány

m e t e o r felszínén m a r a d h a t o t t, fe lk a p ta t o tt e g y

kis v ag y o n b ó l gyúrt parányi égitest túloldalán egy

kiszögellésre, ahol megállt, é s te rje d e lm e s si­

M illen típusú atom rakéta d uruzsolt, fúvókáiból

sakjának arclem e zé n át ross zk e d v ű en b ám ult a

izzó kék fényt lövellve. A z egysz erű szerkezetet

s ö t é t és rejtélyes világűrbe.

az elsőként elfogott, n a g y o b b m ére tű meteorra

A z ö v é r e c sa to lt h e g e s z t ő p is z t o l y e le k t ró ­ dá ja még mindig vö rö se n p a ráz slott.

N em rég

rögzítette, és a rakéta az e gész é rcgolyót úgy r ö p íte tte a légüres té rb e n , akár e g y űrhajót.

rö g z ítette l e g ú j a b b sz e rz e m é n y ét, e g y g ye rm e k­

Sz igete lt csizmája m ágneses ta lp á n át T h a d

fej nag yságú m e t e o r t az a p r á n k é n t ö s s z e g y ű j tö t t

é r e z te , a h o g y az e g é s z k ő tö m e g rázkódik a haj­

kőzetlabdához.

tó m ű to ló e re jé tő l. É szrevette, h o g y alig m aradt

Ot

h e te

dolgozott

már

é le tv e s z é ly b e n ,

h o g y e z t a h e p e h u p á s , t ö b b száz, e g y e n k é n t

már az uranit ü z em an y a g -k a p szu lá k b ó l,

ezért

h a m aro san vissza kell fordulnia a M a r s felé.

Dt>

Visszafordulni? erőfeszítései

Hogyan

is

teh e tné,

ilyen csekély eredménnyel

mikor jártak?

t é r b e n , a h o g y a n saját, m erész vállalkozásának kevés sz erszám án

és a

fekete v a sé rc tö m e g re

m eteorbányászat igen drága mulatság. T e te ­

e rő s í te t t rakétán kívül e g y e tle n e m b e r alk otta

mes összeggel tartozott a Millenért és a marsi

e sz k özt sem l e h e t e t t látni. M é g a h áta is b e -

A

H e lio n b a n az uranitért és a felszerelésért, ráadásul

l e b o r s ó d z o t t , ha arra g o n d o l t , h o g y a le g k ö ­

a szkafander utolsó részletét sem fizette még ki.

z e l e b b i e m beri lény t ö b b tízmillió kilom éterre

M ik é n t lenne képes ismét r e n d b e hozni az anyagi

leh e t tőle.

helyzetét, ha csak ennyi fémmel tér vissza? Ismert

A z első n é h á n y út során szö rny en n e h e z e n

olyanokat, akik havonta átlagosan ezer tonna vasat

viselte e z t az e g y e d ü l l é t e t . M o s t a n r a k e z d e tt

termeltek ki. O t vajon miért kerüli el a szerencse?

hozzászokni. L e g a lá b b már nem r e t t e g e t t a ttó l,

M e s é s fogásokról is hallott, teljes, fé m ben

h o g y b e le ő r ü l, h a b á r i d ő n k é n t még...

d ú s k á ló k isbolygókról, d e látott már elcsigá­

M e g r á z k ó d o t t , és h a n g o sa n k e z d e t t el b e ­

z o tt , ő sz hajú férfiakat is, akik hoss zú évekig

szélni. H a n g ja to m p á n vissz ha n gzo tt a r o p p a n t

m eg úszták az é jfe k ete űr, a gyilkos h id eg , illet­

fémsisakban:

ve a p u s k a g o ly ó k é n t s z á g u ld ó m e t e o ro k halálos v e sz e d e lm e it, ám még mindig r e m é n y k ed te k . Va lam ikor a z o n b a n e g é s z e n b iz to sa n s z e re n ­

— S z e d d ö ss z e m ag a d , öregfiú! A

le g j o b b

társaság saját m ag a d vagy, a h o g y a p á d is m o n ­ d o g a t t a . M é g e g y h é t, és újra H e l i o n b a n leszel, ahol ö sszefutsz majd D annel, C h uck kal, meg a

csével jár, és a kkor... Egy sok szo r láto tt á lo m k é p villant fel e lő tte.

tö b b ie k k e l az Üstökösben. M i t szólnál e g y b a -

Karcsú, e z ü s tfe h é r fé m to rn y o t láto tt a H e l io n

rátságos b o k s z m e c c s h e z M a s o n n e l , vag y e g y

körüli vö rö s lankák g y ű r ű jé b e n , e g y illatos, b í ­

e s t é h e z a te l e s z í n h á z b a n ? Friss le v e g ő t szívsz

b o r v ö r ö s é s sáfrányszínű marsi c se rjé kb ől álló

majd a m ostani szintetikus vacak h e ly e tt. H a

k e rtb e n . A színezüst a jt ó b a n e g y takaros, kar­

m egérkezel, va ló di é te lt esz el, nem e z e k e t a se

csú, kék szemű és d ú s , b a rna hajú lány várt rá

íze, se b ű z e k o n c e n trá tu m o k a t. Forró fü rd ő t v e ­

h ó f e h é r ruhá b an.

szel a h e l y e t t , h o g y ezekkel a hitvány k e n ő c s ö k ­

T h a d szám talanszor látta már a fehér to r n y o t,

kel z sírozná d ö ss z e m ag a d. Túlságosan unalmas

amikor a H e lio n környéki d o m b o k közt c s a t a n ­

itt. A z é le t... — ekkor hirtelen a b b a h a g y t a , áll­

g olt. M é g azt is meg m erte ké rd ez n i, h o g y v a ­

k a p c s a megfeszült. N i n c s érte lm e ilyesmin törni

jon m en nyiért vásárolh atn á meg, és rájött, h o g y

a fejét. C sa k ross za b b u l érzi magát. Emellett

a m e g n e v e z e tt ö ss ze g ö ss z e g y ű j té s é h e z é v ti z e ­

az is e lő fo r d u l h a t , h o g y e g y villámgyors m e te o r

dekig kellene még am úgy is é le tv e sz é ly e s foglal­

v é g e z vele, m ielőtt hazatér.

kozását folytatnia. A fehér ruhás lány a z o n b a n

J o b b karját a szkafander tágas b e ls ő t e r é b e

e g y e lő r e v a ló b a n csa k álm aib an lé t e z e tt ...

húzta vissza űrruhája hatalmasra d u z z a d t ujjából,

A b o ly g ó k ö zi űr kom or tito k z ato ss ág a úgy n e ­

g y ú jto tt. A füst a sisak b e ls e j é b e n g o m o ly g o tt,

h e z e d e t t rá, akár e g y v é g te len , teljesen é l e t ­

m ie lőtt a légszűrők b e s z i p p a n t o t t á k volna.

b e ls ő z s e b é b ő l e lő v e t t e g y c ig a rettát, és rá­

telen ó c e á n v íztö m eg e . J o b b kéz felé a N a p

-

Fenemód

ö t le t e s e k

e ze k

az

űrruhák!

a kitö rések rózsaszín karjai közt függő parányi,

— m o ty o g ta . — Eleiem, cigi, víztisztító, m inde z

fehér korong volt c s u p á n . S z ü lő h ely e , a Föld

karnyújtásnyira. Es á tk oz ottul drágák is. J o b b

fényes z ö ld

lenne, ha h oz zá lá tnék fémet keresni, am iből ki­

p ö ttynek

sö tétség b en . A

tű n t

az alant elterülő

jóval k ö z e le b b i M a r s k ise bb

fizethetem .

okkersárga foltnak lá tsz ott az ö s s z e z s u g o r o d o t t

K e d v e z ő b b h e ly z e tb e tornászta magát. Felállt,

n a p k o r o n g tó l nem m essze. A férfi felett és alatt

és az űrt bámulta, olyan, halvány napsugarakat

m in d e n felé h a tártalan, fek ete üresség terült el.

kémlelve, amelyek a fémtartalmúk miatt befogásra

É b e n f e k e t e v é g te l e n s é g , m ely b e n csak a távoli,

é r d e m e s meteorokról v e r ő d n e k vissza. Egy óráig m e re sz te tte a sz em ét a fekete, csillagokkal teli­

h id e g fényű csillagok ragyogtak. Thad h a to t t .

egyedül

volt.

Senki mást nem

C sa k

magára

számít­

látott a m érh e te tle n

szórt, feneketlen m élységbe, m iközben a rakéta e gy e n le te se n d o l g o z o t t m ögö tte.

— S z igon yt készíts! — kiáltott fel hirtelen,

tűn t, mintha e g y vasérctartalm ú m e te o r to m p á n fek ete felü letét látná. Formája is furcsán s z a b á ­

vigyorogva. Parányi r a gy ogó , a m ozdula tlan csillagok h á t ­ tere e lő t t gyorsan m o zg ó folto t p illa nto tt meg nem messze. Le nem v e t t e róla a sz e m é t, és

lyos e llip sz oid volt, nem a sz oká sos, e g y e n e tl e n felszínű sziklatömeg. Először úgy érez te , m in den rem énye elszállt, ám e zután rögtön ismét bizakodni k e zd e tt. M é g

e g y re s z a p o r á b b a n s z e d t e a leve gő t. A z e h h e z h a so n ló m ozgó fények mindig fel­

ha nem a remélt, gazdag fémtartalmú meteorra

villanyozták. M i c s o d a k incseket rejthet m ag á ­

bukkant is, még mindig lehetség es, ho gy h a so n ­

ba n ! Első pillantásra k é p te le n s é g volt felmérni a

lóan értékes és sokkal é r d e k e s e b b d o l g o t talált.

m é r e té t vagy a táv o lsá g át, d e még a s e b e s s é g é t

V iss za m en t a ra kétához, ismét állított a fúvó­

is. L eh e t, h o g y tízezer to n n a nem esfém . Talán

ka s z ö g é n , és kicsivel t ö b b uranitot j u t t a t o t t az

e g y e g é s z va g yon ! S a jno s v a ló s zín ű b b , h o g y

é g é s t é r b e , bá r t u d t a , h o g y em ia tt akár az e g ész

csak e g y a p r ó kis szikladarab, a m e ly et nem éri

hajtóm ű fe lr o b b a n h a t.

h o g y bá r

M i k o r újból arra a helyre ért, a h o n n a n lát­

nagy nak és é r té k e s n e k b izo nyu l, d e olyan g y o r ­

h a tta az e l ő t t e s z á g u ld ó tárg ya t, rájött, h o g y az

meg b efo gni. A z

is m e g t ö r t é n h e t,

san repül, h o g y a M ille n -ra k é ta g y e n g e teljesít­

nem más, mint e g y űrhajó, e g y h e g y e s c s ú c s b a n

m ény e nem lesz elé g az elfo gá sá h oz.

v é g z ő d ő , e z ü s tö s - z ö l d rakéta.

Percekig

feszült

figyelemmel,

gy a korlott

M e g i n t k e z d t e úgy érezni, h o g y reményei

szemmel m e r e d t a parányi foltra, amit e g y t a ­

szertefoszlanak. A

pa sz ta la tla n e m b e r talán ész re sem v e tt volna a

nyai nemigen szívlelték a m e te o rb á n y á s z o k a t .

boly g ó k ö zi járatok k a p it á ­

ra g y o g ó csillagok k ö z ött. A m ozgás s e b e s s é g é ­

A z t ha jto g a tták , h o g y a szerintük ö ss ze táko lt,

b ő l és a b b ó l , h o g y a tárg y e g y r e f é n y e s e b b é

szinte irányíthatatlan, c se kély to ló e r ő v e l felsze­

vált, nag y szakértelemm el b e c s ü l t e meg m é re té t

relt fémhalm azok navigációs s z e m p o n t b ó l v e ­ szély esek, és a b á n y á s z o k le g f e lje b b e g y fény-

é s táv olságát. — A z t hiszem... úgy látom, jó nagy d a r a b — szólalt meg végül. — A sisakom ba f o g a d o k , h o g y le g a l á b b száz t o n n a! V i s z o n t elég gyorsan iszkol. M e g l á t j u k , u to lé ri-e ez az öre g masina! Visszatért a rakétához, és úgy változtatta meg

tá v í r ó - ü z e n e tb e n

r e m é n y k e d h e t te k ,

a m e ly b e n

figyelm eztetik ő k e t, h o g y h ú z ó d ja n a k félre. D e mégis h og ya n kerül e g y rakéta id e, a h a ­ lálos m e t e o r z á p o r o k kellős k ö z e p é b e ? S z á m t a ­ lan járm űvet p u sz t ít o t ta k már el az a sz te ro id á k ,

a lángcsóva kiáramlásának szö gét, h ogy a fémhal­

m ie lőtt a személyszállítási ú tv o n ala k at megtisz tí­

maz végül keresztezze az e lő tte rohanó tárgy p á ­

t o tt á k a s z a b a d o n s o d r ó d ó sziklatörmeléktől.

lyáját. U jratö ltötte az automatikus a d a g o ló t, és t ö b b uranitg öm böcskét j u tta to tt az é g é s té rb e .

A Föld, a M a r s , a V é n u sz é s a M e r k ú r k ö ­ zötti, g y a k ra b b a n használt űrfolyosók t e rm é s z e ­

A rakéta fehéren izzó v é g é b ő l kitörő kék láng

te s e n m essze elkerülték az a sz te ro id a m e z ő k e t ,

még m e s s z e b b c s a p o t t ki, a fé m gö m b p e d i g a

a J u p i t e r holdjaira ind uló n é h á n y járat p e d ig

korább inál is j o b b a n r á z k ó d o tt. T h a d o t th a g y t a

úgy tért ki előlük, h o g y p á r millió kilométerrel a

a tü ze s fúvókát, és visszament arra a helyre,

m e t e o ro k pályájának síkja fölö tt h a la d t el. V a jo n e z volna az a le g e n d á s z ö ld

a h o n n a n láth atta az e l ő t t e su h a n ó tárgyat.

hajó,

M o s t már k ö z e l e b b ért, és úgy tűnt, n e m s o ­

amelyről azt re b e s g e t té k , h o g y miután m eg je ­

kára keresz tezik egy m ás pályáját. V a jon lesz-e

lent, a r a k te r é b e s z i p p a n t o t t jó n é h á n y akkori,

ideje elk apni, m iközben e lh a lad m ellette, vagy

primitív űrhajó t, majd végleg e ltűnt a világűr

az a valami els zágu ld e lő t t e , é s eltűnik az űr

v ég te len é b en ?

v é g te len s ö t é t j é b e n , m ie lőtt e r ő tle n kis rakétája

gyorsan a b b a is h a g y ta a h a sz onta la n k é p z e l ­

u t o lé rn é ?

g é st, és in k á b b a járm űvet vizsgálta meg még

Ez p e r s z e

k é p te le n s é g :

Thad

Figyelmesen vizsgálta, a h o g y e g y re k ö z e l e b b

alap o sab b an .

A z a z o n o s íta tla n tárgy m e g l e p ő e n fé n yese n,

z é p p o n t j a körül, ami azt jelenti, h o g y a rakéta

Ekkor látta, h o g y az lassan forog a saját k ö ­

ért. e z ü s tö s e n

c sillo gott,

és

egyáltalán

nem

úgy

giroszkópja nem m űk ödik, és így irányíthatatla- DO

m m sos

nul s o d r ó d i k , k é p te le n elkerülni az ü tk ö zé st a

járműről. A z is m e g t ö r t é n h e t e t t , h o g y kalózok

sz á g u ld ó szikiad arabokkal. Talán nem s z á n d é ­

rab olták ki, majd sorsára ha gy tá k. A m a közle­

kosa n t é v e d t b e a m e t e o r z á p o r b a , é s a z e lő tt

kedési folyosók ilyen m értékű ren dőri b iz t o s í t á ­

k a p o t t talá la tot,

sa m ellett ritkán ford ultak e lő sikeres ka ló z tá m a ­

h o g y a le gé ny sé g felismerte

volna a v e sz é ly t? V a jo n kísértethajóval talá lk o ­ z o tt , halottakkal a f e d é l z e t é n ? T h a d t u d ta , h ogy vagy teljesen tönkrem entek a jármű kezelőszervei, vagy senki nincs ő rsé g b en .

d á s o k , és igen kevés láz adá s é r te el célját. T h a d látta, h o g y a rakéta navigációs fényei n incsenek b e k a p c s o lv a . A

fénytávíró tü kre a keze ü g y é b e e s e tt .

A m o d ern rakétahajók olyan egyszerűek és any-

A z űrhajó felé irányította, majd gyors ü z e n e te t

nyira automatizáltak, hog y a parancsnoki hídon

a d o t t le. V árt, nem sokára ismét p r ó b á lk o z o tt ,

akár e gy etlen e m b e r is ké p es irányítani őket.

d e válasz ekkor sem é rk ez ett.

A z is le h e t s é g e s , g o n d o l t a , h o g y e g y m e ­

M o s t már b izto s volt a b b a n , h o g y a hajó t

t e o r á tly u k a szto tta a b u r k o la to t, és a levegő

senki nem irányítja. V a jon fel t u d - e szállni rá,

pillanatok alatt m e g s z ö k ö tt, a teljes legén ység

és k é p e s lesz-e elkorm ányozni a M a r s i g ? A

p e d i g m egfulladt, m ielőtt a sérülést ki t u d tá k

tö rv é n y szerint k ö te le s s é g e segíteni bármilyen

volna javítani. A m ez is va lószínűtlennek tűnt,

b a jb a j u to t t h ajó n, vagy l e g a lá b b meg kell p r ó ­

mivel az űrhajó b e ls ő tere bizon yára sz ám os

bálnia m egm e n te ni az e s e tl e g e s tú lé lő k et. A z

rekeszre o s z lo tt, m elyeket lég m e n te se n z á r ó d ó

e lh a g y o t t hajó k b e g y ű jt é s é é r t p e d ig a jármű

válaszfalak k ülön íte tte k el egy m ástó l.

é rté k é n e k fele járt jutalmul.

E setleg valamilyen o k b ó l m indenki elha g yta

Ez eg yáltalán nem rossz üzlet. A hajó és a ra­

a f e d é l z e t e t ? E lő fordulh at, h o g y a legén ység

kom ány é r té k é n e k fele! T ö b b , mint amit hosszú

fellázadt, és a m e n tő k a p s z u lá k b a n t á v o z o t t a

évek a latt k e r e s h e t n e a m e te o rb á n y á sz a tta l.

Ú jo n n a n t á m a d t, türelm etlen vágyakozással

Egy i d e g t é p ő pillanatig úgy tű n t, h o g y e lv é ­

m érte meg a c sillogó hajó relatív s e b e s s é g é t .

t e t t e , a z o n b a n utána r ög tön fe lf e d e z t e a m ág ­

A l i g pá r p e rc, és e lh a lad e lő t t e . M á r nem s o ­

nest a rakéta tatjáh o z közel. A huzal megfeszült.

káig e lm é lk e d h e t. T o v á b b r a is b iz o n y ta la n n a k

N e m s o k á ra óriásit rándul, amint a fémhalmaz

tű n t, h o g y a távolság e l e g e n d ő lesz-e a rakéta

pokoli t ö m e g é t kell majd m eg tartania. A

m egcsáklyázásához.

b e h ú z t a a d ö r z s f é k e t , majd hasra v á g ó d o t t , és

férfi

Ö v é r ő l gyorsan lek a p cs o lta azt a s z e rk e z e ­

m eg ra g ad ta a huzalt közvetlenül a d o b felett.

te t, a m e ly et a m e t e o ro k b e fo g ásá ra használt.

M é g ha a f é m k upa c leszakad is, ő felka pasz ­

Erőteljes e le k tro m á g n e s k a p c s o l ó d o t t e g y v é ­

k o d h a t a hajóig.

kony,

ámde

rendkívül

t e h e r b író ,

feltekercse lt

E ls zá guld ott a néma rakéta m ö g ö tt , a m e g ­

huzal v é g ére , am ely kilövése után c sigav ona l­

r á ndu ló huzal v é gén az ö s s z e h e g e s z t e t t é rcgoly ó

b a n t e k e r e d e t t le a d o b r ó l . A

sz e rk e z e te t a

p e d ig úgy c s a p ó d o t t előre, akár a parittyakő .

lába melletti fémfelületre h e ly e zte , rö g z ítette a

A d ö r z sf é k burk olata felizzott a d o b b e ls e j é ­

m ág n e se s h o rg o n y t , m iközben a zo n a g g ó d o t t ,

be n . Ekkor az ö ssze s huzal kifutott, és iszonyú

n e h o g y kitépje a kábel m egfe sz ülé se kor fellépő

erővel rá n to tta vissza az ö s s z e tá k o lt fémhalm ot.

iszonyú erő.

A fárad ság os munkával ö s s z e g y ű j tö t t m e t e ­

A k ilö vősze rkez e te t a vállára e m elte, és egy, jóval a s e b e s e n

ro h a n ó rakéta fölötti p o n tra

o r g ö m b les za k ad t, és p ö r ö g v e t ű n t el a semmi­ b e n . T h a d k é t s é g b e e s e t t e n , p a tta n á sig feszülő

c é lz o tt vele, majd megállt, é s arra a pillanatra

izmokkal, kiszakadni kész ülő vállal k a p a s z k o d o t t

várt, amikor m eghú zhatja a kart. A z űrhajó n a p ­

a fém huzalba. A félelem je g e s fuvallata járta át

fénytő l r a gy ogó , karcsú orsója már e g y kilo m é­

e g é s z t e s t é t — mi tö rténik, ha els za k ad , és ő o t t

ternél is k ö z e l e b b került. A g o n d o s a n csiszolt

m arad, e g y e d ü l a világűr k ö z e p é n ?

h a jó te st felszínét a kör alak ban e lh e l y e z k e d ő z silipkapuk során kívül semmi nem szakította meg. M i n d e n e s e t r e úgy fe ste tt, h o g y a rakéta eg yáltalán nincs rossz á ll a p o tb a n .

E lm o n d h a ta tla n m e g k ö n n y e b b ü l é s é r e a z o n ­ b a n a s o d r o n y kitartott. A hajó maga m ö g ö tt v o n t a t t a . Türelmetlenül nyúlt a csörlő hajtó karjáh oz, és e lk e z d t e fel­

M á r a feketével írt n e v e t is el t u d t a olvasni.

csévélni a kilom éteres, v é k o n y huzalt. Félórával

Vörös Sárkány.

később

A z anyakik ötő ne v e ez alatt s z e re p e lt, ám

h o z z á ü t ő d ö t t a rakéta fénylő b u rk o la tá h o z . Fel­

jóval k ise b b be tű k k e l írták, így azt e g y e lő re

állt, és e l k e s e r e d e t te n b ám ult hátrafelé, a csil­

nem t u d t a kivenni, d e e g y p e rc múlva már azt is

lagfényes,

sikerült elolvasnia: San Francisco. Ezek szerint a

m inden v a g y o n a tűnt.

Földről jö tt, ráadásul T h a d szü lőváro sáb ól! A

fénylő h a jó te st m ost már n a g y o n közel,

Thad

sz k a fa n d e res alakja g y e n g é d e n

fe n ek e tle n

m ély sé g b e,

oda,

ahová

— V alakinek igencsak jó napja lesz, ha m e g ­ találja e z t a s z é p e n

összehegesztett,

rakéta-

alig p á r száz m éte rre ért, é s gyo rsan h a la d t el

m eg h a jtá so s navigációra e lő k é s z íte tt kis fém ku­

T h a d fémhalmaza mellett. A férfi jóval a raké­

p a c o t — d ö r m ö g te . — A m i e ng em illet... nos,

ta orra elé, a nnak gyors m o zg ását figyelem be

m i n d e n k é p p el kell ju tno m ezzel a hajóval a

v é v e c é lz o tt, é s m eg h ú z ta az ind ítók art, mire

M a rsra !

a sz e rke z et kilő tte az e le k tro m á g n e s t,

amely

M á g n e s t a l p ú csizmájával végigsétált a sima,

m ö g ö t t pokoli gy orsan c s é v é l ő d ö t t le a huzal

tü n d ö k lő fe lületen, am ely en sehol nem f e d e ­

a dobról.

z e t t fel r e p e d é s t , h a b á r é s z re v e tte , h o g y a kis

A

f é m g o m b ó c e lsüv íte tt az űrhajó m ellett,

m e t e o ro k t ö b b h e ly ü tt felkarcolták a szikrázó

m iközben T h a d visszament a másik oldalra az

felszínt. Ezek szerint a hajó nem ü tk ö z ö t t ösz-

a to m ra k é tá h o z , és leállította a m eghajtást. A

sze e g y e t l e n a szteroidáv al sem. A k k o r mégis mi

m ágn es e g y r e k i s e b b e d ő foltját figyelte, amely

t ö r t é n h e t e t t ? R ö v id es en úgyis rájön.

h a m aro san e ltű n t az űr s ö t é t j é b e n , majd ismét

A

V örös Sárkány nem volt k ü l ö n ö s e b b e n

felb ukkant a h a jó te st világos, f é n y e z e tt h á tte re

nagy. A hajó h o sszúságá t T h a d m in d ö s sz e úgy

e lő tt.

n e g y v en m éterre, l e g n a g y o b b s z é le s s é g é t p e - N>

dig körülbelül h é t és fél m éte re sre b e c s ü lte . A

t a p a s z ta l t — a t ű z o ltó készülékek r e n d b e n , a

jármű takaros v o n a lv e z e t é s e a z o n b a n korszerű

falban kialakított m é ly e d é s e k b e n lógtak, é s a

és g o n d o s tervezésről á r u lk o d o t t , míg a tatnál

ha jó te st sérüléseinek javítására szolgáló fémla­

lévő hajtóm űvek fúvókái körül a k e ttő s fekete

p o k é s a h e g es z tő -f e lsz e r e lé s e k is a helyükön

gyűrű szokatlanul nagy s e b e s s é g e t s e jte te tt.

voltak. M i n d e n r a g y o g o tt a tisztaság tól, a fé­

Egész s z é p h a jó t m en t m eg, g o n d o l t a , ha sikerül lete n nie a M a r s o n . Egy ilyen, a k ik ö tő b e sértetlenül visszaszállított jármű árának a fele is

nye zé stől vagy a friss festéstől. Egy h a n g o t sem csöndet

lehetett

m eg h a tá r o z h a ta tla n ,

hallani.

Thad

m in d e n t

a

átitató

t ö b b leh e t, mint amiről valaha á lm odn i mert.

f e n y e g e té s n e k é re z te , és azt kívánta, bárcsak

Ráadásul muszáj visszavinnie m ost, h o g y a saját

v issz a té rh etn e rücskös kis fém labdájára. A m e l­

rakétája o d a v e s z e tt !

h e s s e g e t t e félelm ét, és t o v á b b fo lytatta útját a

Az

űrhajó

m ind ké t

o ld a lá n

h á rom -három

f e d é lz e te n .

m e n tő k a p sz u lá t talált. A z e z ü s tö s h e n g ere k b é ­

Félúton e g y s ö t é t folto t f e d e z e t t fel a tiszta

késen lapultak a számukra k ikép z ett m é l y e d é ­

f é m p a d ló n . A folt régen o d a s z á r a d t vérnek b i ­

se k b e n . Egy sem hián y z o tt közülük. Ezek s z e ­

zo nyu lt, m ellette m in d ö s sz e p á r r u h a ca fato t lá­

rint a leg é n y sé g nem a saját a k ara tá b ó l tá v o z o t t

t o tt . Semmi mást, csak véres ro n g y o k a t. A z t á n

a hajóról.

é s z re v e tte , h o g y e g y súlyos húsvágó b á r d mar­

A

p aran csn oki híd k i d o m b o r o d ó

kupolája

kolata lóg ki az egyik v é ráz ta tta foszlány alól.

m ö g ö tt a h a jó te st k ö z e p é n lévő fő légzsilip ­

Egy szörnyű trag é d ia néma m em entói! T h a d

hez m ent. Z á r v a találta. Egy, a tárcsákra v e ­

k é t s é g b e e s e t t e n p r ó b á lt a értelm ezni a n y o m o ­

t e t t pillantással m eg á lla p íto tta , h o g y o d a b e n t

kat. A sz é tfr ö c c s e n t vér m en nyisé ge é s a ruha-

a légnyom ás normális é r té k e t m uta t. E b b ő l az

m ara dv ány ok leírhatatlan á lla p o ta ala p ján ítélve

következik, h o g y a z silipet utoljára b elépésre,

kegy etlen c sata l e h e t e t t. V a jo n kivel, vagy mi­

és nem a hajó elh agyására használták.

vel harcolt itt a véres ru h a d a r a b o k t u la j d o n o s a ?

Kinyitotta a fúvóka szelepkam ráját, és h a g y ­ ta, h o g y a le v e g ő kiszökjön a kis helyiségbő l. A te r je d e lm e s ajtó e n g e d e lm e s e n tárult fel, mi­ után elforgatta a kereket, s ő b e l é p e t t a he n g er alakú t é r b e .

Egy p e r c múlva az ajtó b e zá ru lt

V a jo n mi t ö r té n t a harc g y ő z te sé v e l, é s hová tű n t a v e sz te s h o l tt e s t e ? T o v á b b i n d u l t. A kínzó c s ö n d e t a p r ó , karmos lábak l é p t e i ­ nek s z a g g a to tt, a háta mögül felhangzó ritmusa t ö r te meg. M e g p e r d ü l t , idegei p a tta n á sig fe­

m ö g ö tt e , és lev e g ő t ó d u l t a kamrába. E lk e zdte felnyitni sisakjának a rclem e zé t. Egy

szültek, keze ö s z t ö n ö s e n a h e g e s z t ő p is z t o l y h o z

ko rty friss lev e g ő r e v á g y o tt, nem olyanra, mint

k a p o tt , amelyről t u d t a , h o g y h a té k o n y fegyver

a s z k a fa n d e r é b e n lévő, amely a l e g a l a p o s a b b

lehet.

kémiai tisztítás u tán is a saját izzadságától és az állott c ig a rettafüsttő l b ű z lö tt. Keze a z o n b a n

Egy kutya ije sz tette meg ennyire. Egy a p r ó , sá r­

félú ton megállt. E lő fordu lhat, h o g y az é g é s k a m ­

ga, n e h e z e n m e g h a t á ro z h a t ó fajtájú kutya, ami

rákból kiszivárgó m érges gáz...

úgy örült neki, h o g y az már szinte szán alm as­

A b e ls ő z silipajtót kinyitva a hajó felső fe­

nak tűnt.

Eles, lelkes ugatással v e t e t t e magát

d é l z e t é r e l é p e t t . A jármű e g é s z h o ss z á b a n e g y

T h a d r e , m ancsát a p á n c é ln a k nyo m ta , és ö s s z e ­

f olyo só fu to tt végig, a m elyet a rakétatáro lók ,

vissza n y a ld o s ta , m iközben a h á ts ó lábain állva

rakterek és a sz e m é lyz e t, illetve a v e n d é g e k h á ­

ugrált a sisak a rclem e ze felé.

lókabinjai felé v e z e t ő lé p c s ő k és lejárók szakí­

N a g y o n l e s o v á n y o d o t t , mintha sokáig é h e ­

t o tt a k meg. Talált e g y e lk erített létrát, amely a

z e tt

fenti p arancsno ki hídra és a navigációs t e r e m b e

t é p v e ló g o tt , és e g y hosszú, némileg gyulladt,

e lh a g y a t o t t

fedélzetet

m in d ö s sz e

M indkét

füle v é re se n ,

cafatokra

ám m á s k ü lö n b e n á rtatlann ak tű n ő , friss s e b h ú ­

v e z e te t t. Itt a h a jó t e s t ívelt t e t ő t k é p e z e t t . Az

volna.

két-

z ó d o t t végig a vállán.

három , a m e n n y e z e tr e e r ő s í te t t kék g ö m b vi­

Fénylő, sóvár pillantása csillogott az öröm tő l,

lágította meg. Sem milyen r e n d e l le n e s s é g e t nem

d e T h a d a b o l d o g s á g mellett félelmet is látott a

eflLflCTIKfl SOS kutya sz e m é b en , és még az űrruha vastag sz ö v e ­ tén át is érezte, hog y az állat mennyire reszket.

— Éhes vagy, hav er? — k é r d e z te T h a d s u t ­ togva.

A z e b hirtelen p a n a s z o s sz ű k ö lé s b e k e z d e tt , é s l e k u s h a d t a férfi mellett.

B e le tú rt űrruhája

hatalmas b e ls ő z s e b é b e ,

Ekkor e g y másik

talált e g y táb la é te l k o n c e n tr á t u m o t , és a ruha

E lm on dha ta tla nu l furcsa és s z í v e t t é p ő kiáltás

gyorsan, fark aséhesen ha b zs o lta fel, majd visz-

hang ü t ö t t e meg T h a d fülét.

nyílásán át a kutya elé d o b t a . A z állat villám­

r e s z k e t te t te meg a leve gő t. O l y a n v é k o n y és

sz atért a férfi o ld a lá h o z .

magas volt ez a sikoly, h o g y b e l e b o r s ó d z o t t a b ő r, olyan m etsz ő és fü lh asog ató, h o g y a férfi

T h a d azonnal h o z z á lá t o tt a hajó fe ld e ríté ­ séhez.

m in den idegszála m egfeszült; a hang különös frekvenciája

nagyobb

g y ö tre lm e k e t

Először

is

f e lk a p a s z k o d o t t

a

p arancsnoki

o k o z o tt ,

hídra v e z e t ő létrán. A h id a t á t t e t s z ő kapukkal

M i k o r ismét b eállt a c s e n d , T h a d h á tá t a

M i n d e n teljesen r e n d b e n lév ő n e k tűnt. Egyedül

falnak v e tv e állt, he g es ztő p is zto lly a l a k e z é b e n .

a helyisé g ü re ssé g e nem stimmelt, p e d i g t ö k é ­

H o m l o k á n p a t a k o k b a n folyt a h id e g veríték,

lete sen illett az á lta lá nos n é m a sá g hoz. T h a d n e k

gerin cén külön ös b o r z o n g á s sz á n k á z o tt fel s alá.

fogalma sem volt arról, h ogy a n m űködik e g y

A sárga kutya szűkölve k u p o r o d o t t a lábaihoz.

űrhajó,

mint bármilyen testi fájdalom.

m egsza kított, e g y b e f ü g g ő fém ku pola b o rí to t t a .

viszont sokat foglalkozott b olyg ókö zi

Ismét vészjósló c s e n d lett úrrá a f e d é lz e te n ,

navigációval, amikor vizsgáznia kellett a raké­

m elyet csak az állat nyüszítése és r e t t e g ő m o r ­

tam eghajtással t o v á b b í t o t t fé m tö m eg e k a tm o s z ­

gása tört meg. T h a d a fülét h e g y e z v e figyelt, és

férába való b e l é p t e t é s é b ő l .

k ö z b e n vise ltes id eg e it p r ó b á lt a lecsillapítani.

a b b a n , h o g y el tu d ja vezetni a hajót, ha az nem

Nem

k é te l k e d e tt

M o s t e g y h a n g o t sem hallott, és fogalma sem

s z e n v e d e t t sú l y o s a b b sé rü lés ek e t,

volt arról, h o g y h o n n a n é r k e z h e t e tt az ijesztő

egy általán nem b í z o t t , h o g y bármilyen javítást

sikoltás.

lé p e s v o l n a - e elvégezni.

bár abban

L e g n a g y o b b m e g k ö n n y e b b ü l é s é r e a tárcsák

sem az általa ismert állatok nem k é p e s e k kiadni.

a la p o s e lle n ő rz é s e semmilyen k ü l ö n ö s e b b hib át

O l y a n i d e g e n hangszínt hallott az e l ő b b , amely

nem árult el.

ö s z t ö n ö s félelm et és r e tt e g é s t é b r e s z t e t t b e n ­

B e in d í t o tt a a g i r o s z k ó p - m o t o r o k a t , és amint

ne. M i a d h a t t a ki? M i f é le hajó ez, amelyen

azo k fe lp ö rö g te k , a hajó m egszűn t a saját k ö ­

ilyen rém ületes lény kísért?

z é p p o n t j a körül forogni. Ezután a rakéták k e z e ­

A

férfi percekig csak némán állt a folyosón,

lőszerveih ez m ent, és hármat közülük b e i n d í t o t t .

várakozott, miközben idegesen szorította a h e ­

A

gesz tőpisz toly markolatát, ám a tébolyult kiáltás

a ko rm án y m o zd u la to k n a k .

nem csendült fel t ö b b é , aho gy semmilyen más

M a r s vö rö s foltja az orr e lő t t l e b e g e t t .

hajó

k é s e d e le m

nélkül

e n g ed elm esk edett Pár p e r c e n belül a

hang sem hallatszott. A sárga kutya félig-meddig

— M i n d e n úgy megy, mint a karikacsapás

m egfeledkezett korábbi szörnyű félelméről. Rövid,

— h e n c e g e t t a kutyának, ami lép c ső rő l l é p c s ő re

b o l d o g vakkantásokkal ismét ugrándozni ke zdett,

a sark áb an lihegett. — N e a g g ó d j, cim bora! Egy

próbálta megnyalni a férfi arcát. A levegővel semmi baj, g o n d o l t a T h a d , ha a kutya is jól érzi magát.

h é te n belül m in d k e tte n véres m arhasültet eszünk a helioni Ü stökösben, a c sa to rn a mellett. N e m valami elit hely, d e remekül főznek!

K io ld o tta sisaklem ezének z ársz e le p eit, majd

Es m ost kinyom ozzuk, h o g y mi a d t a ki azt az

felem elte a rostélyt. A z a rc á b a c s a p ó lev e g ő

iszonyú h a n g o t. A r r a is rájövünk, mi t ö r té n t a

tiszta és h űvö s volt.

t ö b b i űrhajóssal. J o b b , ha a z e lő tt de rítjük ki,

e g y n a g y o t.

H á lá s a n kortyo lt b e lő l e

Először nem is é r e z te a szagot,

csak k é s ő b b t u d a t o s u l t b e n n e a különös, nem e világi, kellemetlen bűz. A ugrált.

kutya e g y r e csa k v in n y o g o tt, és felfelé

m ie lőtt velünk is m egtörténik! L eállíto tta a rakétákat, és újból lem á szott a p aran csn oki hídról. M í g T h a d lefelé, a tisztek kabinjai, a hajó ö t k ö z p o n ti rekeszének e gyike felé in dult, az

A lelet

T h a d t u d t a , h o g y ilyet sem em beri toro k,

e b min dvégig a lába m ellett m ara dt, re szk e ­ t e t t , mint a nyárfalevél, és a nyakán m ereven f e l b o r z o l ó d o t t a szőr. A

férfi é r e z te az állat

ré m ületé t, látta a s z e m é b e n t ü k r ö z ő d ő iszonyú félelm et, és azo n t ű n ő d ö t t , h o g y vajon miféle s z ö rn y ű sé g ek n e k l e h e t e t t tanúja. A navigátor, a szám ítástechnikus, a k a r b a n ­ ta rtó k é s az első tiszt kabinjai m in d üresen áll­ tak, és az e g é s z hajón é r z é k e lh e tő , v észjó sló

A le g én y sé g újabb tagja, Sim m s, a segédtechnikus, egy nagyszerű munkás tűnt el ma reggel. O'Deen esküdözik, hogy h allotta, am int valam i a fed él­ zeten mozog. A szakács szerint a doki valam elyik kitöm ött szörnyűsége kelt életre. Ez term észetesen nevetséges f e l t é t e l e z é s . D e még i s m i l e h e t a m a ­ gyarázat?

c s ö n d t e l e p e d e t t rájuk. O d a b e n n k a toná s re nd volt, még b e is ágy aztak . A szám ításte chnikus

T h a d visszatért a f e d élze tre, k ö z b e n e pá r sor

k abin jának p a d ló j á n v iszont óriási, m e g f e k e t e ­

je le n té sé n e lm é lk e d e tt. Talán valamiféle kísérte­

d e t t v é rtó c sa é k te l e n k e d e t t .

ties v é g z e t ó l á l k o d o t t az űrhajó n, és v a d ás zta hev es d u l a k o d á s

le e g y e n k é n t a l e g é n y s é g e t ? M i n d e n e s e t r e ez

nyomai látszotta k. A z ajtó b e sz ak ítva , szilánkjai

tű n t a l eg v a ló szín ű b b n e k . Es ha a rakéta akkor,

a más b ú t o r d a r a b o k r ó l sz árm azó forgácsokkal,

amikor e z t a pá r sort leírták, még mindig a J u ­

A

p arancsno ki

k a b in b a n

és a priccsről lerá n g ato tt ágyn em ű vel e g y ü t t a

piter k ö z e l é b e n járt, akkor h e te k l e h e tte k hátra,

p a d l ó n he v ertek. A

leírhatatlan fe lfo rdu lásb an

amíg a leg é n y sé g u to ls ó tagja is á ld o z a tá u l e s e tt

három vérfoltos szolgálati pisz tolyra b u k k a n t, és

a n é v te le n , le s e l k e d ő és láth atatlan , halálos v e ­

számos, e lté rő a n y a g b ó l készült ruhafoszlányt is

s z e d e le m n e k . A z a sikoly...

talált. A fe g y v e r e k b e n nem volt lőszer. A m i k o r m e g p r ó b á lt a a h á t b o r z o n g a t ó n y o ­

L e e r e s z k e d e t t az e lő f e d é l z e t r e ,

ahol a véres

mok alapján rekonstruálni a t ö r té n t e k e t, T h a d

mészárlásról ú ja b b , néma bizonyítékokra b u k ­

arra a k ö v e tk e z t e té s r e j u to t t , h o g y ö t tiszt v a ­

kant, olyanokra,

lamilyen f e n y e g e tő veszély elől m enekülve itt

k a b injá ban talált. A

gyűlt össze,

majd harcolta k, és e g y m á s után

csák, és m in d e n felé ruhafoszlányok, kések és

A kutya nem volt ha jla n d ó á tlé p ni a k ü sz ö ­

g y ö t ö r te : hová tű n t az ö s s z e c s a p á s o k á ld o z a ­

b ö t . M e g á l l t az a jt ó b a n , sz orongva bám u lt a

tainak h o l t t e s t e ? A válaszra még g o n d o ln i sem

férfira, re sz k e te tt, és szánalom ra m éltóan viny-

mert.

mint am ilyene ket a ka pitá ny p a d ló n beszáradt vé rtó ­

más fegyverek he vertek.

o davesztek.

Egy irtózatos k é rdés

n y o g o t t. T ö b b s z ö r a l e v e g ő b e szimatolt, majd

T h a d a h e g e s z t ő p is z t o l y t markolva in dult el

a c s ark o d v a h ú z ó d o t t h á trá b b . T h a d arra g o n ­

a h á tsó, a ra k té rb e nyíló lejáró felé. Végtagjai

d o l t , h o g y a sisak felnyitásakor é r z e tt ke lle m e t­

annyira re m e gte k, h o g y kis híján ö s s z e e s e t t , ám

len, nyers szag a k a b in b a n még e r ő s e b b lehet.

e lh a táro z ás a, h o g y megtalálja a hajón e ls z a b a ­

M iután

pá r percig keresgélt az iszonyatos

r e n d e t l e n s é g b e n , m egtalálta a h a jó n a p l ó t, leg­ a lá b b is

annak

m aradványait.

Lapok

tucatjait

e g y sz e r ű e n k ité p ték a k ö n y v b ő l, és a m aradék

d u lt

M indössze

o lv a s h a tó

b e je g y z é s t

talált e g y olyan kiszakított o l d a l o n , amely c s o ­

végül

erősebbnek

fel, e lő s zö r lem aradt, majd eliszkolt, ezzel is A z űrhajó r e tt e n e t e s c se n d jé v e l terh e s rak­ tér,

egyetlen

v e s z e d e lm e t,

csak fokozva a férfi i d e g e s s é g é t.

o ld ala k vérrel á ti t a t o t t, k em ény masszává s z á ­ ra d ta k össze.

gonosz

bizony ult. A kutya p a n a s z o s h a n g o n v o n y íto tt

egy

m e g h a tá ro z h a ta tla n

m ére tű

helyiség

s ö t é t b e b u r k o ló z o tt. A le v e g ő b e n itt még e r ő ­ t e l j e s e b b e n é r z ő d ö t t az u n d o r í tó bűz.

d á k c so d á já ra elkerülte a pusz tulá st. A z ö t h ó ­

A férfi h a b o z v a állt meg a l é p c s ő s o r k ö z e ­

n a p p a l k o rá bbi keltezésű feljegyzés az űrhajó

p é n . A ra k o d ó té r egyáltalán nem t ű n t hívoga-

h e ly z e té t és irányát a d ta meg — a rakéta akkor

tónak. D e a g o n d o l a t ra , h o g y v é d te le n ü l kell

h a g y ta el é p p e n a J u p i t e r körüli p á lyá t, és h a ­

alu dnia, amíg a rakéta a M a r sra nem ér, e l t ö ­

zafelé t a r t o t t a Földre. A szöveg e g y baljóslatú

k éltsége is visszatért. A

m egjegyzéssel é rt vé g et:

á lla n d ó félelem e lviselhetetlen lenne.

b iz o n y ta la n sá g és az

T o v á b b l é p d e l t lefelé, k ö z b e n a v illa nyk ap­ c s o l ó után t a p o g a t ó z o t t . aljára ért,

A m i n t a lé p c s ő s o r

m egtalálta, és a rakteret kék fény

á rasz to tta el. rem tm ények t ö lt ö t té k meg, a

m é n y e k é p p az e le k t ró d a csúcsánál ibolyasz ínű e le k tro m o s ív k e z d e t t sercegni. Ekkor észrevette, h o g y a rémisztő szörnyek

A h ely iség et v érfagy asztó d o l g o k , óriási t e ­ semmilyen

ve p ö c c i n t e t t e fel a k a p c s o ló t , m elynek e r e d ­

F ö ld ö n ,

o ly an o k ,

a V é n u sz

g yü lek ezete meg sem mozdul, a h o g y o t t állnak

amelyek

fából készült emelvényeiken, és sokukat fémrudak

őserdőiben,

merevítik ki. Kitömött állatok voltak c supá n . A z

e s e tle g a M a r s sivatagaiban, vagy akár a J u p i ­ ter holdjain élő lényre nem e m lé k e z te tte k .

idege n életformák nagyszabású kiállítása. —

Biztosan

m e g tö lte n e k

egy

m úze u m ot

Ezek a szörnyek leg in k á b b ló-, vagy in k áb b

— m o ty o g t a kínosan vigyorogv a —, az e m b e re k

e le fán tm ére tű rovarokra és rákfélékre h a s o n líto t­

meg u g y a núg y b e r e z e ln e k majd tőlük, mint én.

tak. A z életform ák kü lönö s v é gta g okra tám a sz ­

Szerintem túlságosan é le th ű e k . M i van, ha ezek

k o d t a k , tes tü k ö n o c s m á n y agyarak, k egy etlen

azo k a „k itö m ö tt s z ö r n y ű s é g e k ”, a m e ly ek e t a

karmok, rémisztő, fűrészfogú orm án y o k és sár­

h a jó n a p l ó is említ? N e m c s o d a , ha a szakács

gán, v ö r ö se n , z ö ld e n villogó pikkelyek é k t e l e n ­

r e t t e g e t t tőlük.

k e d te k . S á rg á szö ld és b í b o r színb en foszforesz-

g osna k tűnik!

káló szemmel, kihívóan bá m ultak rá. A kék m egvilágításban árnyékuk d ö b b e n e t e ­ sen m egnyúlt... A

r e tt e g é s b é n ít ó a n h id e g hullámai f u t o t ­

tak végig T h a d gerincén, mikor m eglátta e z e ­ ket a h ih ete tlen , r é m á lo m b a illő alakokat. A h e g e s z t ő p is z t o l y szinte m agától lendü lt elő re, é s hüvelykujja m a jd h o g y n e m ö n á lló é le tre ke l­

N é m e ly ik ü k p o k o lia n v a ló s á ­

Elindult a raktéren át, m iközben akaratlanul is t á v o l a b b h ú z ó d o t t a m ereven rá b á m u ló , p á n ­ c élo s szörnyalakoktó l, amelyek, úgy tű nt, csak arra várnak, h o g y rávethessék m agukat. A v é g t e l e n b e nyúló terem v é g én rátalált a kincsre. A

kék f é n y b e n csillogó, való színűtlen t á r ­

gyak e lő s zö r azt a b e n y o m á s t k e lte tték, mintha

fizikai é rte le m b e n nem is l é te z n é n e k , és csak e g y b á m u la to s álom részei lenn é nek . A

N e g y e d j é r e is n e kiindult, és e zú ttal m egra­

férfi

g a d ta a kincseslá da n e h é z fe d e lé t. Ez is u g y a n ­

tágra nyílt szemmel b ám ult sisakjának feln yitott

a b b ó l a fehér, csillogó kristályból készült, és

a rclem e ze alól, és megállt a d e r m e s z tő e n c s ö n ­

a láda old a la ih o z h a so n ló an h á tb o r z o n g a t ó a n

d e s alakok k ö z ö tt, amelyek látszólag a kincset

o c s m á n y lény e ket á b r á z o ló , b í b o r k é p e k b o ­

őrizték.

rították. A f e d ő l a p túlsó o l d a lá t jókora, fehér

L átható lag n e m ré g en ö n t ö t t aranyru-

d a k b ó l, e z ü s tfe h é r irídium- és p l a t i n a h a s á b o k ­

p la tin á b ó l készült sarokvasak t a r to ttá k , és az

b ó l, illetve kékesfe hér ozm ium tég lák ból rakott

e g é s z e t e g y eg ysz erű,

r e n d e z e t t gúlákat látott. S o k a t. Súlyuk T h a d

fémből kov ácsolt to ló z á r rö gz ítette.

b e c s l é s e szerint t ö b b to n n a l e h e t e t t. B e le r e m e ­ g e tt , amikor az érté kük re g o n d o l t. Ú g y se jte tte ,

zott,

pillantotta

meg

a

magasra

csillogó-villogó nemesfémrudak

ugyanebből

a

T h a d r e m e g ő kézzel húzta el a r e te sz t, majd feln yitotta a fe d e le t. H a a lá d á b a n új kincseket talál, meg sem

h o g y az e g y sz erű e n fe lb e c s ü lh e te tle n . Ekkor

súlyos,

torny o­

m ög ött a

kincsesládát, e g y hatalmas, két és fél méter magas

lepődik, ékkö vekre

ső t e le v e arra készült, vagy

h o g y ú ja b b

f e lb e c s ü lh e te tle n

érté kű

ne m e sfém ru dak ra bukkan. A z sem o k o z o tt v o l­

d o b o z t, amely valamilyen, a friss hó vakító fényé­

na m e g l e p e t é s t , ha e g y olyan s z ö rn y ű sé g es t e ­

vel tün dök lő kristályból készült. Belsejéből a szi­

r emtm énnyel találja szem közt m agát, m elyeknek

várvány színeiben játszó fény szikrázott elő, o l d a ­

ké p m á sá t a kristály z o m á n cá b rá in látta.

lait p e d ig furcsa, szemmel láthatólag cinóbervörös

A m a ttó l, amit m e g p illa n to tt, r ö g tö n vissza­ e j t e t t e a súlyos fe d e le t.

zománcfestékkel készített mintázat borította. T o rkából halk öröm kiáltás s z a k a d t fel, amint formátlan, le e r e s z t e tt az űrruhájá ban , ügy etlen

A

k ristályládában

egy

m o zdu la tlan ,

fehér

ruhás n ő feküdt.

léptekkel futni k e z d e t t a láda felé. A kincseslá da m ellett a raktér p a d ló j á n , m int­

Kisvártatva ismét felem elte a f e d ő l a p o t , és kö-

ha csak n e m t ö r ő d ö m m ó d o n a f öldre b o rí to t t á k

z e l e b b r ő l is megvizsgálta a sz o b o r s z e r ű alakot.

volna, e g y e g é s z halom hanyagul egymásra d o ­

M e g á llap íto tta ,

bá lt d rá g a k ő szikrázott l o b o g ó fénnyel: léleg­

sz a b ály o sa k , é s h a tá r o z o t t a n csinosak. A

zetelállító m éretű, csiszolt g y é m á n to k , gigászi

szem e zárva volt; h ó fe h é r arca rendkívül b é k é s ­

hogy

a fiatal

nő

arcvonásai lány

sm a rag d o k , zafírok, ru bin ok és olyan különös

nek tűnt. A túlo ntúl halvány, szinte h a lá ls á p a d t

é kkövek, am ily ene k et a férfi még so h a é l e t é b e n

b ő r ö n kívül semmi nem utalt arra, h o g y már nem

nem látott.

él. A r r ó l á b r á n d o z v a , h o g y a lány valamilyen

A m i k o r T h a d a láda fehér, ra g y o g ó kristály­

csoda

folytán

csa k

alszik,

Thad

kinyújtotta

falainak zom áncm intáira n é z e tt , még a léle gze te

egyik ke zé t az űrruha nyílásán át, és m egé rin ­

is e la k a d t. A m otívum ok leg in k á b b t e r m é s z e t ­

t e t t e az egyik karcsú, f e d e t le n kart. M e r e v n e k ,

fölötti,

n a gyo n h id e g n e k é re z te .

gigantikus pók okra e m l é k e z te tte k ,

ám

D é m oni, g o n o sz

A fakó a r c o t finom szálú barna haj k e retez te.

agyarú, n y á la d z ó állkapcsú lények n é p e s ít e t t é k

A két törékeny, kecses kéz a m ellkason, az e g y ­

b e a láda falait. A z áb rák a t pok oli ügyesség gel

szerű fehér ruhán összekulcsolv a p ih e n t.

még azokra is csak távolról.

rajzolták meg, am elyek így szinte é le tre keltek, és vé szjó sló , m o h ó tek intettel m é re g e tté k .

A férfi szíve furcsán e lf a c s a ro d o t t . Valam iért e s z é b e j u to t t a fehér to r o n y a H e l io n körüli

m ajdnem

v örös dú'nék k ö z ö tt az illatos, sáfrány- és b í b o r ­

hipnotizálva n é z t e ő k e t. H á r o m s z o r in dult el,

színű k e r tb e n rá v á rakozó lánnyal — e g y olyan

h o g y leem elje a f e d e l e t , és m e g n é z z e , mit rejt a

lánnyal, mint aki itt fe k ü d t e lő tte .

Thad

hoss zú

ideig

le n yűg öz ve,

k incseslád a, ám a b í b o r d é m o n o k k im o n d h a t a t ­ lan iszonyatossága m indannyiszor meghátrálásra ké sz te tte . — D e há t e ze k csak k é p e k ... — su t t o g ta re­ k e d te n .

A karcsú te s t szikrázó d rá g a k ő á g y o n p ihent. Ú g y látszik, j u t o t t T h a d e s z é b e , a p a d l ó n h e v e rő ék k ö v ek e t a k in cs es lá d áb ó l k a p arta ki valaki s ie tő s e n , h o g y h e ly e t tere m ts en a n é m a ­ s á g á b a n is v o n z ó s z é p s é g n e k . A z o n t ű n ő d ö t t ,

vajon mióta leh e t itt a lány. R ánézésre úgy tűnt,

A z e b ekkor hirtelen kitört, vissza a férfi irá­

mintha pá r p e rcc el e z e lő t t még az élő k so rá b an

n yá ba, és úgy inait a fal m enté n, mintha e g y

lett volna. Talán valamilyen tartósítósz er...

láthatatlan ellenség m ellett p r ó b á ln a elrohanni.

G o n d o l a t a i t az o d a f e n t nyitva h a g y o tt fe­

Thadnek

úgy tűnt,

ho gy gyors,

a p a d ló n

dé lz eti nyílás felől é rk ez ő zaj, a kutya á d á z

m egcsikorduló léptek hangját hallja, olyanokat,

ugatása és c sa h o lá sa zavarta meg. A z e b ekkor

amiket nem a sárga kutya körmei a d n a k ki. Ez­

m in d en

á tm e n e t nélkül e lh a llga to tt,

és T h a d

után e g y ugrás k öz ben félúton valami m egragadta

újra m egha llotta azt a fé le lm ete s sikolyt, amely

az állatot, amely üvöltve c s a p ó d o t t a padlóra.

k o r á b b a n is m e g ü t ö t te már fülét e ze n a kísér­

Egy percig vadul k ü z d ö tt, mintha e g y láthatatlan

tetjárta hajó n, és a m elytő l e g é s z t e s te azonnal

karom sz ö g e z te volna a fémlemezhez, majd kisza­

lib a b ő r ö s lett. A visítás olyan éles és fülsiketítő

b a d u lt, és nyüszítve bújt a férfi mögé. C sí p ő j e

volt, h o g y a férfi úgy é r e z te , a hang tövestü l

körül friss s e b kele tkezett,

tép i ki az id eg e it. A z űrhajó rém e t u d a t t a így

karmolás, melyekből c s e p e g e t t a vér.

é rk ez és ét.

három párhuzam os

A fe d é l z e t v é g e felől, o n n a n , ahol látszólag semmi nem m ozd ult, e g y re k ö z e l e d ő , k a p ará sz ó

M ikor

visszatért

a

fe d é lz e tr e ,

a

kutya

még

zaj ha lla tszott, amely úgy h a n g z o tt, mintha az

mindig reszke tv e u g a to tt. E lő ré b b , m ajdnem a

acélle m e ze n l é p e g e t ő karmos lábak karistolnák

h a jó o r r b a n pilla n to tta meg az állatot, m elynek

végig a keskeny p a lló t. Valami T h a d felé tar­

gerin cén az ö ssze s szőrszál f e lb o r z o l ó d o t t , és

to tt . Valam ilyen láthatatlan iszonyat!

farkát a lábai közé húzva s u n n y o g o t t hátrafelé,

Elfogta a r e tt e g é s , és m ost már t u d t a is, mi­

m iközben éles h a n g o n u g a to t t , mintha csak s e ­

től fél. E d d ig arra készült, h o g y e lk e s e r e d e t t

g íts é g e t kérne.

férfiakkal, e s e tle g kíméletlen v adállatokkal kell

Ny ilvánvalóan e g y T h a d és ő k ö z te lévő v a ­

m eg k ü z d en ie . Ehhez k é p e s t e g y láthatatlan v a ­

lami elől hátrált, ám a férfi semmi rémisztőt nem

lamivel állt sz e m b e n , ami bármikor a háta m ö gé

láto tt, hiába kémlelte figyelmesen a félhom ályos

l o p ó z h a t , é s így c s a p h a t le rá! E gészen e d d ig

f e d é l z e t e t , melyen e g y olyan tárgy sem volt,

el sem hitte v olna... a z o n b a n látta a kutyát a

ami m ö g ö tt bármi is e lb ú j h a to t t volna.

fö ld h ö z v á g ó d n i, és az e z u tá n k e le tkez ő, m e g ­

— N y u g h a s s már! — szólt T h a d , szán dékai szerint a rémült á llato t

m e g n y u g t a ta n d ó ,

m agyarázhatatlan s e b e t is.

ám

Szíve kih agy ott e g y ü te m e t, majd k ö v e th e ­

torka furcsán elszorult. — N e a g g ó d j, öregfiú,

tetlenül gyorsan k e z d e t t el verni. Egy pillanatig

m e g é r k e z e tt a felm entő sereg.

kizárólag a m en ekü lés járt a fe jé b e n , az, h o g y

A kutya e lé r te a fe d é l z e t v é g é t . A b b a h a g y ­

miként

tu d n a

elrejtőzni

láthatatlan

e lle n ség e

ta a c sa h o lá st, ám fé le lm é b en t o v á b b m o r g o tt

elől. H a l e h e t s é g e s lett volna, m e g p r ó b á lja e l ­

é s v i n n y o g o tt. E lőre-hátra rohangált, p o n t o s a n

hagyni az űrhajót.

úgy,

mintha valami

lassan

sa ro kba

szorítaná.

T h a d t o v á b b r a sem láto tt semmi ijesz tőt.

GALAKTIKUS

BAZAR

Keresek régi Galaktika számokat: 1 9 8 6 / 1 0 (7 3 .) szám,- 1 9 9 3 /4 (1 5 1 .) számtól — 1 9 9 3 / 7 (1 5 4 .) számig,- 1 9 9 3 / 9 (1 5 6 .) számtól — 1 9 9 5 / 4 (1 7 5 .) számig elérhetőségem: simanp@ freemail.hu

É p p e n m ellette nyílt a rakéta k ö z e p é n lévő lejáró, amely e le d d i g fe lfe d e z e tle n r e k esz e k b e

A z alábbi felsorolásban szereplő régi kiadások szeretném lehetőleg egy csomagban értékesí­ teni: 1., 2 ., 11—19., 3 1 ., 3 3 —6 0 ., valamint 1 9 8 5 évf. 1-3., 1 9 8 6 —89 . teljes évfolyam, Metagalaktika: 2 —9. Ballagi Péter, tel.: 0 6 - 1 - 3 6 8 - 5 8 6 8

NÁLUNK INGYEN HIRDETHET! 457-O E5Q

X)

v e z e te t t. M e g f o r d u l t , l e s z á g u ld o tt a l é p c s ő k ö n ,

fé sü lk ö d ő a s z ta lt látott. A

n y o m á b a n o t t ro h a n t a halálra rémült kutya.

tete jé n é s z re v e tt e g y a p r ó lakattal z á r ó d ó kis,

A l a n t e g y kis, halványan m egvilágított t e ­ re m b e n találta magát, a m e ly b ő l szám os fémajtó

festői r e n d e t le n s é g

b ő r k ö t é s ű k ö n y v e c s k é t, m elynek f e d e lé re b é lyegzővel a „ N a p l ó ” feliratot nyom ták.

nyí It. Talál ómra n yito tt b e az egyik en. N yitv a

O d a l é p e t t , és k é z b e v e t t e a halvány jázm in­

volt. B e r o h a n t, maga után e n g e d t e az e b e t , b e ­

illatú, a p r ó k ö t e t e t. Egy pillanatra elszégyellte

csuk ta, majd b e z á rta az ajtót.

magát, mikor b e l e g o n d o l t , h o g y e g y ismeretlen

H a llg a tózn i p ró b á lv a a fé m lapho z t a p a s z t o t t a

nő titkaiba készül b e le olvasni, ám h e ly z e te nem

fülét. A kutya furcsán elm élyült sz ű kölése mel­

h a g y o tt számára más választást, mint h o g y a le­

lett saját, ha n g o s l é le g z e té t és felgyorsult szív­

h e t ő l e g t ö b b e t tu d ja meg az űrhajóról és annak

ve ré s é t hallo tta, majd kintről félreism erhetetlen

láthatatlan kísérteiéről, így h a tá r o z o t t m o z d u l a t ­

kaparászás zaja s z ű r ő d ö t t be.

tal le tö r te a g y e n g e kis lakatot.

T h a d p o n t o s a n t u d t a , h o g y o d a k in n karmok,

A z e lő la p o n e g y b izon yos Linda C ross h a tá ­ rozott, mégis kecses, női kézírással írt n e vét o l ­

láthatatlan karmok kapirgálnak! C s a k állt o t t , h e g es ztő p is zto lly a l a k é z b e n ,

vasta. A követk ező oldalra e g y színes fé n yképe t

sa rokv a ­

ragasztottak. A felvétel arról a barna hajú lányról

sak t ö b b s z ö r m e g re c c se n te k , és a férfi t ö b b s z ö r

készült, akinek te s te a raktérben lévő kristály­

teljes testsúly á t az ajtónak v e tv e . A

é r e z te , h o g y hatalmas erő feszül a nyílászáró­

lád á b an feküdt. A

nak. Egy id ő után a z o n b a n a kaparászás m e g ­

szeme. M ily en csinos, g o n d o l ta — é p p e n olyan,

k é p en látszott, hog y kék a

szűnt, így ő is laz ítha to tt e g y k e v eset. A szörny

mint az álombéli lány, aki a H e lio n t ö v e z ő vörös

visszavonult, le g a lább is ideiglen e se n.

d o m b o k közt é p ü lt e z ü s tto ro n y b a n vár rá.

M i k o r már le t u d o t t ülni e g y k e v es et g o n ­ dolko zn i, az e g é s z láthatatlanság már korántsem

A

n a p ló t egyáltalán nem re n d sz e r e se n v e ­

z ették . A l e g t ö b b oldal üresen á síto tt.

talált,

A z egyik első, másfél évvel k o r á b b a n írt b e ­

k itö m ö tt tere m tm én y e k bizonyítékul szolgáltak

je g y z é s e g y S a n Franciscó-i buliról szólt, ahová

tű n t

akkora

b u ta s á g n a k .

A

r a k té rb en

arra, h o g y az űrhajó e g y olyan i d e g e n b o lygó ra

L indá t is m eghívták, és ahol nem volt h a jla nd ó

ju to t t el, ahol e l k é p e s z t ő t ere m tm én y e k éltek.

e g y Benny nevű, m e g l e h e t ő s e n tap in ta tla n fia­

N e m e lk é p z e l h e t e t l e n , h o g y ez a p l a n é t a e m ­

talem b errel tánc oln i, mert az á lla n d ó a n feleségül

beri szem számára láthatatlan é lő lé n y ek n e k is

akarta venni. Igy v é g z ő d ö t t a n a p ló b e j e g y z é s :

o t th o n á u l szolgál. A z em beri szem, e z t jól t u d t a , csa k a szín­ ké p t ö r e d é k é t k é p e s érzékelni. A

tere m tm ény

a látha tó fény l e g t ö b b hullám hosszán e g y s z e ­ rűen é r z é k e lh e te tle n kell h o g y legye n , a h o g y az e m beri te s t nagy részén is á th a to ln a k a r ö n t ­ gensugarak. T ö b b mint valószínű, h o g y a lény láthatóvá válna az infravörös vagy az ultraibolya ta r t o m á n y b a n — a kutya é r z é k e n y e b b szeme p é ld á u l kétségkívül látta. Igyekezvén másra g o n d o l n i, T h a d

m eg fo r­

.M a e s t e a p u b e j e l e n t e t t e , h o g y i s ­ m ét útra k elü n k a S á rk á n y -n y a l. Azt m ondta, egészen az U rán uszig repü ­ lü n k, ha az új üzem anyag b ev á ltja a h ozzá fű zö tt rem ényeket. M icsoda r e ­ m ek m óka! Új v ilá g o k a t fed ezü n k fel, csak úgy, m agunknak! Apu azt m esél­ te, h ogy az U ránusz egyik h o ld ja ak­ kora, m int a M erkúr. R áad ásu l B enny sem tesz a já n la to k a t egy d a ra b ig !'

d u lt, és k ö rü ln éz ett a h e ly isé g b e n , a m e l y b e az imént szinte b e r o b b a n t . A finom szövésű, kék

A

k ö n y v b e n T h a d t o v á b b i , im itt-am o tt e l­

selyemruháról é s a priccs fölé k ite r e g e t e t t fe­

szórt b e je g y z é s e k e t talált.

h é r n e m ű b ő l azon nal látszott, h o g y női kabinra

sz ü lő d é s se l, a San Franciscó-i indulással, vagy

b uk ka nt. A z á g y e lő t t két p á r fekete, magas

a B e nny től k a p o t t óriási virágcsokorral foglal­

sarkú c i p ő állt g l é d á b a n .

N é m e ly ik ü k a ké­

ko z o tt, mások a t ö b b h ó n a p ig ta rtó , a M a r s

Sze m kö z t, e g y hatalmas tükör alatt c s a to k ­

pályáját k e resz tez ő , majd az a s z te ro id a m e z ő k

kal, hajtűkkel é s különféle tégelyekkel b o r í to t t

síkja felett f o l y t a t ó d ó űrutazásról írtak. A lány

arról is b e s z á m o lt, h o g y e l ő b b a J u p i t e r t , majd

e g y p á r vérfolton kívül semmilyen n y o m o t nem

a S z a tu rn u s zt ha g y tá k el, ezzel olyan messzire

ha g y ta k hátra. A z uto ls ó b e je g y z é s így szólt:

jutva, ahol k o r á b b a n még e g y fe lf e d e z ő sem járt. A n a p ló e z u tá n arról t u d ó s í t o t t , h o g y t o ­ v á b b fo lyta ttá k útjukat az U ránusz felé, ahol a z o n b a n a felszín b izo n y ta la n állaga miatt nem sikerült leszállniuk. E zután

a b e je g y z é s e k e g y re

ritk á b b an

és

e g y re r ö v i d e b b te r j e d e l e m b e n , viszont f e lt ű n ő ­ en izg a tott h a n g n e m b e n k ö v e tté k e g ym á st: e l ő ­ ször a lan d o lá st írták le a Titánián, az Uránusz harm adik,

egyben

legnagyobb

ó riásholdjá n;

külön ös és irtóz ato s lényekkel teli, földöntú li e rd ő k rő l m eséltek k é s ő b b a sorok; Linda p a ­ pírra v e t e t t e a bizarr tere m tm én y e k re in d íto tt v a d á s z a to t is, m elyeket a ztán kitömve, m ú z e u ­ m o k b a n akartak kiállíttatni. Ekkor leírás k ö v e tk e z e tt e g y romváros felfe­

.A pu a z t m o n d ta , m a m a r a d ja k a k a ­ b in om ban . S zegény, a ttó l ta rt, az a valam i engem is elkap. E nnek m ár fele sem tréfa. Tegnap é jje l két fé r fi tűnt el n yom talanul a saját p riccséről. Azt rebesgetik , h ogy átok ü l a k in ­ csen. E gyik ü k m egesk ü szik arra, hogy lá tta , am in t apu k itö m ö tt lé n y e i a raktérben kószálnak. V alam i szörn yű d o lo g k erü lh e te tt a rakéta fed élzetére a dzsungelból, legaláb b is ezt m ondja apu, és a k a­ p itá n y eg y etért vele. Fura, h o g y nem ta lá ljá k , p ed ig m ár m indent átk u ta t­ tak . N os...'

d e z é s é r ő l, m elynek maradványai arra e n g e d t e k k ö v e tk e zte tn i, h o g y a t e l e p ü lé s t e g y rég kihalt

A

férfi g o n d o l a t a i b a m é ly e d v e és e g y b e n

é rtelm es, p ó k s z e rű faj e g y e d e i é p í t e t t é k ; a lány

sz ánakozva

m e g e m lé k e z e tt a tem p lo m ró l, m elynek falai n e ­

fényképéhez.

m esfém ekbő l é p ü lt e k , majd szó t e j t e tt a mesés

lapozott

vissza

a m o so ly g ó

lány

M i c s o d a s z ö rn y ű sé g es , k e gy etlen halál! A

ékkövekkel teli kristályládáról is; m e g ö r ö k í t e t ­

n a p ló olvasása k ö z b e n m e g k e d v e lte a fiatal h ö l­

te a nemesfém b e o lv a sz tá sá n a k , majd kön nyen

g y e t, k ieg y e n sú ly o zo tt, hu m o ro s stílusát, e lk ö ­

szállítható r u d a k b a ö n t é s é n e k t ö r t é n e t é t , végül

t e l e z e tt , néma rajongását „ apu" iránt. M é l y e n

rövid en elm agyarázta, miként szállították át a

m e g in d íto tta Lin da h ig g a d t b á to r s á g a , amellyel

kincset az űrhajó ra kte rébe .

s z e m b e n é z e tt

A z első baljós utalás ekkor került a n a p ló b a :

az

ólálkodó

v é g z e tte l,

azzal,

m elynek e lk e rü lh e tetlen árnyéka az e g é s z hajóra rátelep ed ett.

„N éhányan azt m ondogatják, nem k ellett voln a m egzavarnunk a tem p­ lom n y u g a lm á t, ü gy v é lik , h o g y ez b alszeren csét hoz ránk. Ez term é­ szetesen sü letlen ség. Ám a legén ység eg y ik ta g ja valób an eltű n t, m ik özb en az a r a n y a t o lv a s z to ttu k . S z e g é n y Mr. Tom Jam es. F e lté te le z é se im sz e r in t leszak ad t a töb b iek től, és valam i e l­ k aph atta."

A z o n m o r f o n d íro z o tt, h o g y miként ke rü lhe ­ te t t a lány t e s te a l á d á b a , m iközben mindenki más, n o s... e ltű n t? Rajta sérü lésn ek még nyom át sem l e h e t e t t látni. B iztosan a f é le le m b e p u s z ­ tult b e le . Ez sem igaz, mert az arca n y u g o d t és b é k é s . L e h e t, h o g y valamilyen m érg e t v e tt b e , így kerülvén el a másik, irtózatos h alált? V a jon azért a lá d á b a n é r te a vég, mert meg akarta óvni t e s té t , míg a m éreg m e g a k a d á ly o z ta , hog y sz e rv e z e t e bo m lá sn a k in duljon? Thad

még

mindig

szom orú

gondolataiba

A hátralévő n é h á n y b e je g y z é s még a k o r á b ­

m é ly e d v e tan u lm án y o z ta a f é n y k é p e t, amikor

biaknál is r ö v i d e b b volt, és e g y r e r e t t e n e t e s e b b

a kutya, am ely a d d ig c s ö n d b e n m a ra d t, ismét

i d e g á lla p o tr ó l

morogni k e z d e tt , elhátrált az a jtó tó l, és a s a ­

tanú sk o d o tt.

Thad

m egtudta,

h og ya n szállt fel az űrhajó a Titániáról a b e ­

ro k ba m enekült.

uto lsó

A láthatatlan szörny visszatért. A férfi hallot­

feljegyzés n é h á n y h é tte l k é s ő b b ír ó d o tt . A d ­

ta, amint karmai az ajtót kaparásszák. Ismét fel­

digra már tucatnyi e m b e r t ű n t el a hajóról, akik

ha n gzo tt az a vérfagyasztó kiáltás — ezúttal nem Dt>

ra k o d ást k ö v e tő e n szinte a zonnal. A z

enmicTiKn sos

52

a hosszú, fülsiketítő sikoly, amely k o rá b b an úgy

A m T h a d h e ly z e te sem tű n t teljesen kilátás­

megviselte T h a d idegeit, hanem c su p á n e g y rö­

talannak. M é g mindig rajta volt a szilárd, mégis

vid kö högés- vagy inkább uga tásszerűsé g tört fel

rugalmas O s p r e y - s z k a f a n d e r ,

a torkából. O l y a n hang volt ez, amelyet e g y e t ­

kemény, fémszálas sz ö v e te m e g le h e tő s v é d e l ­

len, a férfi által ismert állat sem a d h a t o t t ki.

m et kell nyújtson a ha rcba n .

A d ö n t é s , h o g y kinyissa az a jtót, a la p o sa n p r ó b á ra t e t t e T h a d akarate rejét. Ó r á k i g várt, m iközben g o n d o l a t a i e lk e s e re ­ d e t t e n kavarogtak a f e jé b en. A n é v te len iszo­ nyat tü relm esen vá rakoz o tt az ajtó túlo lda lá n , olykor k a p a rá sz o tt e g y kicsit, és idő ről id ő re a k o rá b b a n h allott, m e ts z ő e n éles k ö h ö g é s e k e t

melynek vastag,

V i s z o n t a h e g e s z t ő p is z t o l y t, a m e ly et a szinte m in d e n n e k ellenálló m e te o rito k m egolvasztására te rv e z te k , nemigen hasz nálhatja közvetlen k ö ­ zelről, m á r p e d ig a he ly igencsak szűkös volt. Bárcsak sikerülne láthatóvá tennie ezt a kísértetet I H a festékkel vagy ahhoz hasonló anyaggal fújná le a bőrét... Ide-o da cikázó tekintete ekkor megál­

hallatta. E lő b b vagy u t ó b b s z e m b e kell szállnia vele.

la p o d o tt a fésülködőasztal lapján lévő púd eres sze­

M é g ha sikerülne is kiszöknie a k a b in b ó l, é s e g y

lencén. A z t kell ráborítani! A nnyi biztosan megta­

ideig valaho gyan k é p e s lenne elkerülni, a v é g ső

p a d a bőrén, hogy legalább a körvonalait lássa.

ö s s z e c s a p á s n a k akkor is szükségszerűen b e kell következnie.

Ráadásul az a d o l o g á lm á b an is

Igy

végül a ddig várt egyik kezében a p ú d e ­

res d o b o z za l, amíg a kívülről az ajtóra n e h e z e d ő

rá tá m a d h a t. M e g kell hagyni, a harc kim e ne ­

nyomás enyhült valamelyest, és ekkor tu dta , hogy

tele rendkívül k é ts é g e sn e k tű nt. A szörn ynek a

a szörny várakozik. Lezárta sisakját, és se b e sen ki­

jelek szerint már sikerült m egöln ie a hajó teljes

nyitotta az ajtót...

le g é n y s é g é t , a nnak ellenére, h o g y némelyikük fegyverrel szállt v ele sz e m b e . A fe n e v a d min­

T h a d részben már leküzdötte magában az ö s z tö ­

d e n bizonnyal óriási é s r o p p a n t vérengző.

nös und ort, amelyet az idegen lény először keltett

be n ne, ám az émelygés gyomorforgató hullámok­

jával h iábavalóan ü t ö t t e az ő t fö ld h ö z p r é se lő ,

ban tért vissza, amikor meghallotta a rövid, átható,

o sz lo p sz e rű v é g ta g o t.

köhögésszerű, az ajtó feltárulását üdvözlő rikoltá­

T es té n a vastag sz ö v e t alatt e k ö z b e n sz ám ­

sokat, és a fém padló n kapirgáló karmok csikorgá­

talan z ú z ó d á s és horzso lás k e le tk ez ett.

sát. A semmiből törtek elő ezek a hangok!

hallotta, a h o g y a szk afand er felh asad, e zú ttal a

A hang irányába d o b t a el a n yito tt p ú d e r e s

j o b b co m bján ál. Fájdalmat a z o n b a n nem é r z e tt, e zé rt arra g o n d o l t , h o g y a karmok ez alkalom ­

sz e le ncé t. A

Ismét

kavargó,

finom

porból

egy

se m mihez

nem h a so n líth a tó , félig még mindig láthatatlan,

mal nem é rték el a b ő r é t . A

sárga kutya s e g íte tt visszaszerezni a h e ­

iszon yatos alak b o n t a k o z o t t ki e lő t t e , melynek

g e sz tő p i s z t o ly t . A z állat, amely m indvégig a

körvonala it csak t ö b b é - k e v é s b é

sz o b a túlsó v é g é b e n rohangált fel s alá, miköz­

rajzolta ki a

szörny b ő r é r e t a p a d ó fehér p ú d e r . G ig a n tik u s,

ben

ocsm ány , látszólag a sem miből kinövő karmok

k a d tá b ó l ü v ö ltö tt, e z t a p illa nato t választotta

fé le lm é b en

és

i z g a to tts á g á b a n

to rkasza-

nyúltak felé e g y pikkelyes, irdatlan m ére tű test

arra, h o g y e lk e s e r e d e t t vakm erőséggel a sz örny

és e g y tágra nyílt, n y á la d z ó á llk a p o cs alól. Egy

hátára ve sse magát.

pillanatra T h a d még a horgas végű fogakat is

Egy ha talmas, halványan látszó karom ka p ta

látta, ám ezek eltű n tek , mintha e g y láthatatlan

el, és hajította át a k a b in o n . A kutya kábultan,

nyelv nyalta volna le a p ú d e r t róluk, am ely a z ­

nyüszítve terült el a p a d l ó n .

tán f e l o l d ó d o t t a szintén láthatatlan nyálban. A túlvilági, félig k iveh e tő alak ekkor a férfi­ v isszarepült a k a b in b a ,

lény

egy

pillanatra

felemelte

t e s té t

O l d a l ra v e t e t t e m agát, é s felkapta a h e g e s z t ő ­

nak ro n to tt. Thad

A

T h a d r ő l, és a férfi villámgyorsan kisiklott alóla.

és a föld re

h u p p a n t . S z k a fa n d e r é n e k vastag sz ö v e té t kar­

piszto lyt. Egy m á s o d p e r c sem telt el, és a terem tm ény

mok szag gatták , karját e g y félig á t t e ts z ő állka­

már ismét rárontott,

p o c s p r ó b á lt a összezúzni.

elektró dával találta magát szemközt. A férfi a ka­

ezúttal

a zo n b a n

a tüzes

férfi e l k e s e r e d e t te n k a p a s z k o d o t t a h e ­

bin sarkában k u p o rg o tt, ahol csak egyfelől érkez­

g e s z tő p i s z t o ly b a . A z izzó e le k t ró d e g y re k ö ­

h e te t t tám adás. A karmok most is vadul té p té k

z e l e b b került t e s té h e z . M i n d e n erejével a zon

az űrruhát, d e T h a d szorosan tartotta fegyverét,

igy eke ze tt, h o g y eltolja m agától, hiszen t u d ta ,

és minden rohamra izzó fémmel válaszolt.

A

h o g y az még az űrruha sz igetelt sz ö v e té t is á t ­

A vad ostrom fo kozatosan veszített e rejéből. Ekkor az egyik, vaktában indított szúrás valószí­

égetné. Egy karom vadul az o ld a lá b a m élyedt. H a l ­

nűleg létfontosságú szervet ért. A

férfi b o r z a l­

lotta az éles, d o b h á rty a s z a g g a tó h angot, a h o g y

mas, elfúló hörgést és vad , i d e - o d a c s a p k o d ó

szkafandere felhasadt, aztán e gész t e s té b e n sz é t­

vonaglást hallott valahonnan fentről. Végül min­

á radt a fájdalom, amint a lény karma a b ő r é b e

den

m élyedt. A z űrruhát ekkor b e t ö l t ö t t e a szörny

tö b b s z ö r m e g b ö k te a lényt az izzó elektródával,

tes té n ek á tha tó , ém elyítően erős bűze. T h a d na ­

ám az nem mozdult. A szörny elpusztult.

elcsend esü lt.

A

felfelé d ö f ö t t a fehéren izzó elektródával. Erezte,

Thadnek

h o g y s e b é b ő l c s e p e g a forró vér.

hídra, é s áram talanítania a rakéta tö r z s te n g e ly é t

vissza

te s t

bizto nság k e d v éé rt még

gy o t nyelt, p r ó b á lta visszatartani a lélegzetét, és

Karját b é n ító erejű ütés érte. A h e g e s z tő p is z ­

dög lö tt

A

olyan

kellett

körülvevő gravitációs

nehéz

térnie

a

volt,

hogy

p arancsnok i

lem e ze k et a h h o z ,

hog y

toly kiszakadt a kezébő l, és a sz o ba túlsó fala

egyáltalán k é p e s legyen m egm ozdítani. Ezután

felé repült, majd nagy csattanással föld et ért. A

a h h o z a zsiliphez v o n sz o lta , am elyen át nem is

férfi mellkasára elviselhetetlen súly n e h e z e d e t t,

olyan régen a hajó f e d é l z e t é r e l é p e t t , majd a

kiszorítva b e lő le a szuszt. A szörny r á te le p e d e t t ,

világűr gondjaira b ízta a te t e m e t.

és karmaival szaggatni ke zd te az űrruhát. T h a d ő rjö n g v e v e r g ő d ö t t alatta.

Kirúgott,

sarka e g y óriási, kem ény t e s te n c s a tta n t. Kar­

O t n a p p a l k é s ő b b a V örös Sárkány b e l é p e t t a M a r s lé g k ö ré b e . A rakéta se gélyhívását egyí>D

pilóta fogta, aki e lő s zö r tan ácstalanu l l é p e t t a hídra, majd b iz to n s á g o s a n e g y helioni d o k k b a v e z e t t e a hajó t. T h a d az űrhajó e lle n ő rz é sé re kivonult kikötői h a tó s ág d ö b b e n t képviselőivel e g y ü t t ismét lem ent a rakté rbe. A

m e g re n d ü lt tisztviselők élén újból v é g ig ­

sétált a groteszk és ijesztő tere m tm én y e k so r ­

készítm ény tisztasága kétséges, és az injekciót is sie tv e adtam be, így nem tudhatom, pontosan mennyi időn ek kell eltelnie. Ha e z t megtalálja valaki, az azt jelenti, hogy a hajón ólálkodó lény valamennyiünket elpu sz­ tított. Kérem, ne hagyjanak cserben! L evington C ro ss

fala e lő t t , és amíg azok le e s e tt állal bám ulták a kincseket, ő felem elte a kísérteties díszítésű f e d e l e t , és még e g ysz er m e g n é z t e a l á d á b a n

T h a d m egvásárolta a karcsú és kecses e z ü s t t o r ­

lévő lány m ozdulatlan alakját.

nyo t, amely álmai b í b o r - é s sáfrányszínű marsi

A sajnálattól elszorult a szíve.

k e rtjéb e n , H e lio n lankás, okkerszín d o m b ja in a k

L in da C ro ss . O l y a n c s ö n d e s , o lyan h id e g és

gy ű rű jéb ő l tö rt az ég felé. A z alvó lányt á t ­

s á p a d t , mégis annyira sz e re t e t re méltó. M i l y e n

e m e lte az e zü s t ajtó k ü s z ö b é n , o t t, ahol álm ai­

iszo nyatos l e h e t e t t é le t é n e k uto ls ó p á r napja,

ba n látta, a h o g y rá vár. A k incseslá d át e g y h a ­

amikor a v é g z e t árnyéka vetült a hajóra, és a

talm as, b o ltív e s t e r e m b e állíttatta. M i n d e n n a p

férfiak e g y m á s u tán, rejtélyesen eltűntek! B o r­

t ö b b s z ö r is b e l é p e t t o d a , ahol a lány fekü dt,

zalmas l e h e t e t t e g é s z e n a d d ig , amíg a lány az

b e l e n é z e t t s á p a d t a r c á b a , és m e g é r in te tte j é g ­

é le t r e t t e n e t é t a halál bizto nsá g ára nem c s e ­

hid e g csuklóját. Egy nővér v ig y áz o tt Lindára,

rélte.

és m in d e n n a p megvizsgálta e g y orv o s is.

Furcsának t ű n h e t , d e T h a d egyáltalán nem

Elmúlt e g y hosszú, marsi év.

é r z e tt semmiféle tú lá r a d ó j ó k e d v e t , ha arra g o n ­ d o l t, h o g y a f e lb e c s ü lh e te tle n v a gyo n fele ő t

A t ü k ö r b e n é z v e e g y n a p T h a d rá ncoka t f e d e ­

illeti a rakéta m e g m e n té s é é r t . H a a lány éln e...

z e t t fel a sz e m e sark áb an. Rájött, a várakozás

H e v e s e n v á g y o tt arra, h o g y L in da hangját hall­

miatt é r z e tt id eg fe sz ü ltsé g é s szo ro n g ás öregíti.

hassa. A m i k o r a t e s t e t kiem elték a k in c s e s lá d á b ó l, a férfi e g y sie tő s macskakaparással teleírt p a p í r ­ d a r a b o t talált a szikrázó ékkövek t e te jé n , o t t, ahol k o r á b b a n a lány feje feküdt.

L e h e t, h o g y száz é v n ek kell eltelnie, e m lé k e ­ z e tt, m ie lőtt Linda C ro ssnál elmúlik a g yó gyszer hatása. A férfi a zo n t ö p r e n g e t t , mi törté nik, ha öreg és g y e n g é l k e d ő e m b e r ré válik, míg Lin da t o ­ v á b b ra is fiatal, g y ö n y ö r ű é s változatlan marad

„Ez a nő nem halt meg. Kérem, h ogy minél hamarabb h elyezzék sza k k ép zett orvosi felügye­ let alá. A tetszhalál állapotában van, am elyet ötven csep p n yi zérónál b efecsk en d ezése id é ­ z e tt elő. O a lányom, Linda Cross, eg yb en az e g y e t­ len örökösöm. E levél megtalálóját arra kérem, hogy g o n ­ d oskodjon róla az űrhajó fed élzetén található kincs a rakéta m egm entéséért járó jutalom, illet­ ve más, jo g o s igények kifizetése után fennmara­ d ó részéért cserébe. Valamikor feléb red majd. Lehet, h ogy e g y év, d e az is lehet, h ogy eg y évszá za d múlva. A

m e s te r sé g e s álmában,- mi lesz, ha hoss zú évek múlva f e lé b r e d , és már csak e g y b e t e g e s k e d ő férfit ism erhet meg b e n n e ? A z t is t u d t a a z o n ­ b a n , h o g y nem sajnálná a várakozással t ö lt ö t t i d ő t, még akkor sem, ha m eghalna, m ie lőtt a lány feléled. M á s n a p a nő vér iz ga tottan hívta Linda s z o ­ b á já b a . T h a d é p p e n az ágy fölé hajolt, mikor a lány kinyitotta ra g y o g ó kék szem ét. Sokáig n é z t e a férfit, t e k i n t e t é b e n e lő s zö r félelemmel vegyes

c s o d á lk o z á s ,

majd

később

fokozódó

bizalom és m eg é rté s t ü k r ö z ő d ö t t . V ég ül e lm o ­ solyodott.

Kálló A n drás fordítása

'A M a rs é s a J u p ite r k ö z ö tt h ú z ó d ó a sz te ro id a m e z ő t a T h a d A lle n h e z h a so n ló k alan d o ro k p latin át, irídium ot és ozm ium ot keresve „ b á ­ nyásszák", hiszen ez ek a fém ek kis m en n y iség b en m inden m e te o rb a n m eg találh ató k . N é h á n y csillagász vélem én y e szerint a m eteo rrajo k egy a p ró d a ra b o k ra sz ak a d t b o íy g ó m aradványai, am eíyek B o d e tö rv é n y e aíap ján ez en a p á ly á n keringenek.

Dermesztő és csavaros, mint a DNS kettős spirálja. NANCY KRESS

VÁLTÓLÁZ A Galaktika magazin olvasói február 15-ig

40 % kedvezménnyel vásárolhatják meg a Váltóláz című könyvet a kiadóban. 2007-ben jön a többszörösen HUGÓ és NEBULA díjjal kitüntetett írónő következő könyve:

ESKÜK ÉS CSODÁK MIMA Kiadó Budapest, 1165 Margit u . 1 1 4 . , tel.: 0614014594, e-mail; [email protected] w w w . m im a m u s i c . h u

Kicsit m eglepő lehet a cím, de ez a kérdés a kilencvenes években merült fel és 2000 után lett napról napra aktuálisabb. Színészek vagy animált karakterek? T e RM IN ATO R M Á S O D IK RÉSZE, és a Jurassic Park d öb ben tette rá a nézőket és az alko­ tókat arra, hogy a komputergrafika átlépte azt a küszöböt, amikor valósághű világot teremteni. M á r ekkor elkezdődött a találgatás, mi­ kor jelennek meg az első, színészeket helyettesítő animált karakterek. G e o rg e Lucas gyakran helyettesít számítógé­

A

pes képekkel színészeket. A z animált karaktere­ ket már A Gyűrűk Urában is megcsodálhattuk. Megjelenésük óta heves vitát váltanak ki: ők vagy hús-vér megfelelőik jelentik a jövőt? A kérdés először komolyan a 2 0 0 1 es Final Fantasy-we\ kapcsolatban merült fel. A száz százalékban komputeres gra­ fikával készült filmben kizárólag animált karakterek szerepeltek, miközben olyan színészek adták hozzájuk a hangot, mint A le c Baldwin vagy Ja m es W o o d s (az egyik legkorábbi „kibermozi”, David C ronenberg 1 9 8 2 - e s V/c/eoc/rome-jának főszereplője). D ö b b e n e te s élethűséget értek el: a haj szálanként mozgott, a bőrön látszottak a pórusok, karcolások, még a májfoltok is. A mozgás és a meg­ jelenés teljesen realisztikus volt. N émely pillanatokban kételkedett az ember, nem színészt lát-e a vásznon. A produkció megbukott. Egy számí­ tógépes játékból filmet csinálni mindig is rizikós volt — többször lett sorsa bukás, mint siker —, mert a rajongókon kívül nem­ igen érdekli a moziba járókat. A történet is rosszul volt megválasztva, mert csak egy szűkebb réteget érdeklő misztikumba haj­ ló, kissé romantikus sztorit láthattunk.

A bukás okai között a robotikából jól ismert problémát is emlegették: a „mesterséges színé­ szek” túlzottan, már-már fenyegetően élethűek voltak. lehet Túlléptek azon a ponton, amíg érezzük, elfogadjuk a különbséget, és a másság tudatában értékeljük az adott munkát. Közelebb kerültek hozzánk, és mégis távolabb.

H o lly w o o d i v é le m é n y e k A színész M a t t Diliont egyszer felkérték egy ani­ mált karakter hangjának a megformálására. Vissza-

eflLflKTIGA SOS utasította. „N em akartam a hangomat egy másik, valósnak feltételezett ember szájába adni. Rajzfilm­ ben egészen más lenne, d e ez a típusú realizmus egyáltalán nem érdekel. Nem hiszek a mesterséges színészekben, mert semmi nem helyettesíti az igazi előadást.” A 2 0 0 2 - e s Slm O ne szintén csalódást okozott, és a várt bevétel A l Pacino főszereplése ellenére is elmaradt. A sztárokból kiábrándult rendező (A l Pacino) egy tehetséges számítógép-szakembertől szimulációs programot kap, majd élethű virtuális — C G I (com puter-generated images) színésznőt készít. O a Simulation O n e -t rövidítő Slm O ne. A z igazságot senki nem ismeri, a rendező és „fel­ fedezettje” befutnak... A sors iróniája, hogy a szintetikus sztár nem teljesen C G I, hanem egy alig ismert kanadai színésznő adta hozzá a később számítógéppel jócskán átdolgozott alapokat. (A z érdektelenségbe fulladt filmet a Gaffacával és a Truman Show forgatókönyvével elhíresült A n d rew Niccol jegyzi.) A Gyűrűk Ura az ellenpélda: az animált karak­ terek nemcsak a megszokott töm egjelenetekben, hanem — Gollam esetében — egyéni színjátszás­ ban is (majdnem) bizonyítottak. M ajdnem , mert Gollamnál hús-vér színész, A n d y Serkis 3D -ben megörökített mozgását alkalmazták a szintetikus változatra. A teljes C G I helyett tö b b en , p é ld á­ ul Paul Giamatti is az ilyen típusú, „kevert” p ro ­ dukciókban látják a színjátszás új formáját: „Serkis munkája, holott ő egyáltalán nem látható. Izgalmas és bizarr." A Denevérember újabb változatában (Batman: kezdődik!) a címszereplő digitális hasonmása ugyan többször látható, d e az összes alkalommal valódi kaszkadőrről készített felvételek jelentették a kiindulási pontot. „Erőteljesen mesterséges médium — nyilatkozta a rendező, Christopher N olan a C G I-ről. — M i­

nimalizálni próbáltuk az utóbbi tíz esztendő szinte valamennyi sikeres akciófilmjében jelenlévő 3D -s számítógépes grafikát.” Ellenpéldaként a Pókem­ berre, az X -M enre és A szithek bosszújára hi­ vatkozott. M e g le p ő módon maga Lucas is szkeptikus a C G I színészekkel kapcsolatban: „soha nem le­ szünk képesek arra, hogy a szám ítógépet megta­ nítsuk játszani. Ez egy velünk született tehetség, képesség. A színjátszás művészete az érzelmek egyik emberről a másikra, különböző gyártott ka­ rakterek utánzásával történő átvitele. Egy komputer készíthet tökéletes vizuális reprezentációt, d e nem tud alakítani. A z előre látható jövőben mestersé­ ges intelligenciájuk nem lesz eléggé emberi ahhoz, hogy érzelmileg fejezzenek ki gondolatokat." M unkatársa, a terület egyik abszolút szaktekin­ télyének számító animációs rendező, Rob Coleman osztja Lucas véleményét. A szithek bosszúja forgatásakor felmerült egy digitális H an Solo (Harrison Ford) szerepelte­ tésének lehetősége is. Hamar elálltak az ötlettől. „M ár a Ja r-Jar karakter is tö b b e került, mint p él­ dául Tom Cruise — magyarázza Rick M cCallum producer. — Senkit se ismerek, aki egy színész d i­ gitális újrateremtésével próbálkozna. Túl költséges lenne.” A z alkotók egyelőre még csak arra törekednek, hogy nem létező lényeket és emberi tulajdonság­ gal felvértezett állatokat hozzanak létre CGI-vel. Humán karakterre próbálkozások már vannak, igazi eredm ény még nincs. legyen, még mindig zódnia a háttérben. költséges. De ez már

H ogy a karakter igazán élő egy színésznek kell meghú­ A megvalósítás is roppant nem sokáig lesz így.

ZÉPEN A L Á N Y Ú L T A M

S

té rd e hajlatának, tark ó ­

h o g y sikerült-e k a p c s o la to t, e se tle g szim biózist

jának, és fölem eltem , anélkül, hogy m eg é b ­

kialakítania a féreggel. Falhoz vágtam a te le fo ­

re d t volna. T ö b b kilót nyom hat már a b e n n e

nom , d e régóta nem törik el szinte semmi sem , és

tekergőző féreg, d e ő maga könnyű volt és lágy, a p asas csak b e sz élt a p a d ló ra e s e tt készülékből,

mintha gyerm ekfeleségem lett volna. A z t hittem,

államilag tá m o g a to tt vonal volt, meg sem tu d ta m

csak g o ndolatainkat akarják m egrontani, d e hagyták

szakítani. V égül fölvettem , és b e le ü v ö ltö ttem ,

megromlani testünket is. B efektettem az U T O L ­

h o g y nem érd ek el, mire k é p e s a vadállatuk, m ert

SÓ

M E N T S É G -tő l k a p o tt b e te g h o rd o z ó b a és

fölzabálja a fe leség em et, és nagyon té v e d n e k ,

lesiklottunk a ház gerincére ta p a d ó felvonóban,

ha azt hiszik, h o g y Lara halála után re n d elk ez ­

elhagyva a n ap o s és levegős szinteket, amiket csak

h etn ek m aradványaival, m ert saját kezűleg fogom

m onitorablakainkon keresztül láthatunk, elhagyva a

a férget kiirtani. A

légi és földi utakat, le a m élybe, az alanyi jogon

ha lehiggadtam , hívjam vissza. S zerinte volnának

pasi foghegyről válaszolta,

használható, számunkra egyetlen útként leh e tsé ­

leh ető ség eim , d e ahhoz em beri m ó d o n kéne vi­

ges, réges-régi m etróalagútba. A z autom atikusan

selkednem .

vezérelt, elképzelhetetlenül piszkos szerelvénybe

E ste hívtam fel, mikor Lara e la lu d t, fájdalom -

m ásképp nem is hozhattam volna le Larát, mint a

csillapítókkal teletö m v e. A feleségem b iz to sítá ­

steril hord ág y b an . V égtelenül legyengült harminc­

sa kim erült, k ét h e te sajátom ból váltottam a ^ , .

ö t kilóra e lfogyott teste.

g y ó g y s z e r e k e t.

A kocsi éktelenül sivítva m eg érk ezett, d e Lara erre sem é b r e d t fel, azt m o n d ta az ügynök, jo b b

lesz a k étnapi a d a g o t választani, h o g y simán el

Az

v il. GniAKTIKfl

ügynök

gratulált,

Nemzetközi SF8F p á ly áz at

el

róla AT tu d ta m volna küldeni, d e aztán ham ar rátért a

tudjak intézni m indent. V elünk e g y ü tt nyom orú­

lényegre. N e m sokáig h a la n d zsáz o tt a közism ert

ságos volt m inden utasa a g é p n e k , még csak meg

do lg o k ró l,

sem bám ulták az U T O L S Ó M E N T S É G arany

férge is, m iért ilyen a b e te g b iz to sítá s sa tö b b i.

hogy

hogyan

k e rü lh e te tt id e

Lara

b e tű it. R ögzítettem az ágyat, b e k ö tö tte m m aga­

H a z u d o z o tt nyálasan, m agabiztosan. A z t m o n d ­

m at, és a c se n g ő e sz e v e sz e tt jelzésére száguldani

ta, m ost az a fo n to s, hogyan tu d n é k sok p é n z t

k e z d e tt az ócskavas a sö té ts é g ú tv e s z tő jé b e n .

keresni. A

N e m tu d o m , hányszorosára b ő v íte tté k a já ra to ­

nincsen, d e e g y ilyen nagy p é ld á n y n ál, mint a fe­

sterilizálónál jo b b kezelés e g y elő re

kat, d e olyan leh et a városok alatt a föld, mint

leségem é lő s k ö d ő je , akár e g y é v b e is b e le te lh e t,

Lara viaszfehér, á lm o d ó te ste , amit keresztüllyug-

amíg írmagját is kipucolják. Főleg az agy tisztítása

gat a parazita. Sírt, mikor b e a d ta m neki az a lta tó

költség es, a re n g eteg m ásolat és speciális táro lá ­

tá p o ld a to t, d e nem tu d o tt már beszéln i, n a p o k

suk, u g y e ... Szóltam neki, b ö k je ki végre, mire

ó ta nem volt már e reje tiltakozni. H am ar legyűrte

g o n d o l, aztán mikor b e le k e z d e tt, kevés kellett

az állat, és a ttó l kezd v e m in d e n n a p kö n y ö rg ö tt,

hozzá, h o g y a te le fo n t kihajítsam a sz e m é tb e . D e

ne tö p ren g jek , úgysem tu d n ák m eggyógyítani,

m ost itt suhanunk a fülsértőn nyikorgó ro n c sb an ,

csak kísérleteznének v ele é s a féreggel. H a m in­

már a városon kívül járhatunk. A le g tö b b e n ki­

d e n ü n k e t e la d n án k , akkor sem bírnánk kifizetni

szálltak, ham arosan m egérkezünk. Lara bekerül a

a sterilizáló szanatórium ban m ég e g y h e te t sem.

purg ató riu m b a, én p e d ig elindulok.

Talán igaza volt, m in d e n e setre e g y n a p fölhívtak az U T O L S O

RT.-től, h o g y nyilvántartásukba

Fél órával a leszállás e lő tt é b re sz te tte k fel, m é­

került a feleségem , mint intelligens id eg e n faj

ly e b b e k e t lélegzem

h o rd o z ó ja .

M é g nem tu d o k m egm ozdulni, nem tu d o k b e -

K érdezték,

milyen az á lla p o ta , és

és kinyitottam

a szem em .

SflLflCTO SOS

szélni. K árö rv en d ő pofával rám o lv aszto ttá k a

aztán bezárul m ögöttük a b e lső a jtó , és én új

szkafandert, b e k a p c so ltá k rajtam a je la d ó t, aztán

életem cuccaival le p o ty o g o k az évekkel e z e lő tt

o tt hagytak a rak térb en , ahol az u tó b b i h e te k et

regisztrált, em ber nem látta boly g ó ra.

tö ltö tte m p sz e u d o -á lo m b a n .

hunynom a szem em . A m e d d ig ellátni, kék, kris­

Be kell

A k o p o tt felderítő im bolyogni k e zd e tt, mikor

tály o s hószerűség b o rít m indent, a vakítóan vilió­

a boly g ó légkörébe ért. N em rögzítettek vissza,

d z ó óriás n a p a latt. M e g k e z d ő d ö tt h át J o á n i úr

ezért id e -o d a gurulok m erev testte l, d e nem érzek

ú ja b b játéka. E gyetlen esélyem van m iham arabb

semmit, a p sz e u d o állap o t érzéketlenné tesz. L as­

visszatérni, ha minél e lő b b b e fo g o k leg a láb b egy

san oszlik szét, mint a mocsarakra eresz k e d ő köd.

helyi életform át. A m in t veszik, h o g y van zsák­

Lent fog majd fájni, ha egyáltalán é le tb en leszek

m ányom ,

még, mire a tu d a tz sib b a d á s fölenged. D e muszáj

vadászni, szerelm em . Fogok nekik szörnyűséges,

é le tb e n m aradnom , mert a feleségem et a d d ig fog­

sz é p férgeket.

visszajönnek

értem .

Férgekre

fogok

ják kezelni, amíg én élek. Igy szólt az üzlet, Jo á n i

A z t m o n d ta J o á n i úr a F öldön b ú c sú z ó u l, vá­

úr játéka. Persze ők nem így nevezik, hanem az

laszthatok, hogy ha alszom , milyen álo m k é p ek e t

em beriség é rd ek é b en v é g ze tt m agasrendű m unká­

kívánok látni. H a nem akarom , nem avatkoznak

nak, em ber- és költségkím élő felderítésnek. E gye­

b e le . D e láthatom a Föld szinkronban tö rté n ő

dül kell m egélnem egy b olygón, idegrendszerem re

e se m é n y eit,

k apcsolt jeladóval, ami m egjeleníti pillanataim at a

talá lh a tó em lékeket, nézh etem a feleség em et a

szerencséseknek, akik meg tudják fizetni. Látszólag

g y ógykezelés k ö zb en , vagy ha van más, teljesít­

a halál árnyékában küszködnek majd egy idegen

h e tő kívánságom , azt vetítik nekem . Ezzel kom ­

p e rg e th e tik e lő ttem

az agyam ban

világban, elitgépükre csatlakozva. Es J o á n i úr m ű­

p enzálnák a neh éz m unkakörülm ényeket, és úgy

sorai nincsenek cenzúrázva.

tap a sz ta ltá k , a su g árzo tt álom segíti norm álishoz

A

fe ld e rítő p ilótái vihogva vonszolnak ki a

közelinek m egőrizni az ilyen m agányos és v é g ­

raktérből. A zsilipkam rában már ö ssze van készít­

letes veszélyeknek k itett elm éket. T ég e d válasz­

ve a felszerelésem , o d a tá m asz tan a k a halom hoz,

to tta la k .

O H O » SOS

][j€POpPOj€ [teS©[P BT

ÉMET M É R N Ö K Ö K alig 1 6 x 9 x 9 milliméteres kivetítőt fejlesztettek ki, amely rezgő tükörrel eltérített lézerfénnyel pásztázva világítja meg a kivá­ lasztott, nem feltétlenül sík felületet. A szerkezet egyelőre csak kék és piros színt tud megjeleníteni, mivel az aránytalanul nagy zöld színű lézerdióda nem fér el ilyen kis helyen. A miniatűr kivetítőt fej­ lesztői mobiltelefonokba és kézi vagy hordozható számítógépekbe ajánlják. A kockacukor méretű eszközt a német Fraunhofer Intézet munkatársai fejlesztették ki. A z eddigi leg­ kisebb lézeres kivetítők gyufásdoboz méretűek vol­ tak. A jelenleg elterjedt kivetítők milliónyi kis tükröt tartalmaznak, és gyakorlatilag tovább nem miniatüri­ zálhatok. A most említett szerkezet azért lehet sok­ kal kisebb, mert csak egy darab, két tengely körül elbillenthető tükör van benne. A kicsinyítés másik akadálya a fényforrás. A hagyományos kivetítőkben használt nagy nyomású halogénlámpákat itt kis lézerdiódák váltják fel. A piros és a kék lézerdiódák már elég kicsik, d e a zöldek gyártása még nem fejlődött idáig. Ezért az összes színt visszaadni képes RGB kivetítőt nem

dy

N

lehet 10x7x3 centiméteresnél kisebbre zsugorítani. Amint a kisméretű zöld lézerdiódák is beszerezhe-

tők lesznek, elkészülhet a kockacukor méretű RGB kivetítő is. A lézerfényt nem kell optikai lencsével élesre állítani, amiből két előny is származik: kisebb lesz a szerkezet, és nem csak sík felületekre lehet vele képet vetíteni.

Új megoldás mobillopás ellen az egyik legna­ gyobb elektronikai világcég. Mindig is híres volt technikai újításairól. A z új P 9 0 3 i már alapból rendelkezik ujjlenyomat-leolvasóval, valamint hang­

A

JAPÁN N T T D o C o M O

azonosítóval is. A legérdekesebb tulajdonságát egy kiegészítőnek köszönheti. A készülék tulajdonosa a telefon mellé ugyanis kap egy intelligens, azaz smart kártyát, amelyet állandóan a pénztárcájában, kézi­ táskájában vagy a zsebében hord. A kártya titka a Bluetooth, azaz a vezeték nélküli kommunikációt lehetővé tevő technológiában rejlik. A gazdája által magára hagyott mobiltelefon, amint „észreveszi" tulajdonosa távollétét, teljesen hasznavehetetlenné válik. A z intelligens kártya

állandó kapcsolatban áll a telefonnal. Amint a tulajdonos pár méternél nagyobb távolságra kerül a készüléktől, a „párbeszéd” megszakad, az „elár­ vult” telefon pedig „magába fordul”, azaz teljesen leblokkol. A készüléket csak a tulajdonos tudja újra aktiválni. A z biztos, hogy a készüléket nem a japán pi­ acra szánják, ahol csak elvétve lopnak el egy-egy mobiltelefont, az elvesztett tárgyakat pedig leadják a rendőrségen. Sokkal nagyobb keletje lehetne bárhol máshol, például Szingapúrban, ahol kétóránként kel lába egy készüléknek, vagy London­ ban, ahol havonta tízezer telefon válik a tolvajok zsákmányává.

SMTIKfi SOS l/LS

I

UU

p® [

5

N

) 0

E H E Z E L D Ö N T E N I , h o g y d i l i b o l t b a illő

fül én l év ő g o m b o t m e g n y o m v a m ű k ö d é s b e l é p

ajándék,

a parányi villanymotor, és h á r om ez r es f o rd u l a t ­

ember

stirring

mug”

bögre,

amelyet

v agy utolsó

vagyi s a

a

v égl et eki g

ment svára az

e l l ust ul t

a

„self

számon

megpörgeti

önkeverő

Gadgetstorm

fenekén

a me l yi k

pihenő alaposan

f elkever i k e d v e n c f o l y é k o n y n e d ű n k e t , l e g y e n a z kávé,

A b ö g r e a X X I . s z á z a d t e c h-

'

• '’*

t e a v a g y i n s t a n t l eves.

nokr at a v o n ul a t á t követi, 9 ce n t i ­ mé t e r át mé r ő j ű és 11 c e n t i mé t e r Rozsdamentes

’t v

Tehát

A

:

acélból

a me l e g e n t ar t ás é r d e k é b e n . Fe-

*

* f

roppant t át . H

Az

fontot,

ment esen z á r ó d ó f edele egyetlen »

fáradságos

átélhető

vagyi s

számláznak

ujjal f el pat t i nt ha t ó. A b ö g r e alján

egy

il yet m i nd -

kb.

nekünk.

használa-

élményért

15

h a t e z e r f or i nt o t Aki

azonban

az á r é r z é k e n y e b b k a t e g ó r i á b a t a r t o ­

cs úszás gát l ó

zik, m i n d e n k é p p e n várja m e g a kínai

t a l p tal ál hat ó.

másolatot, amely várhatóan h ó n a p o k o n

Ez a t a l p a z o n b a n s z o k a t l a n u l v a s ­

b e l ü l e l ö z ö n l i a p i a c o k a t az e r e d e t i ár t ö ­

t ag , m e r t ké t d a r a b mini c e r u z a e l e m e t is rejt. A

redékéért.

w w w .c z u s tso ly o m .h u G z u stso ly o m @ c z u s tso ly o m .h u M T A L O IA

VLÁttTWs/

V fl

/\\*vGie M

f

V

/

T he G a th e tin g *

E z ü s t s ó l y o m Fa n t a s y S z e r e p - é s k á r t y a j á t é k b o l t

1 1

-

#

K ín á l a t u n k b ó l :

* -

S z e r e p já té k o k (D&D, M . A . Q .U .S , S h a d o w ru n , Vampirc, stb.) é s Kiegészítők. - O lv a s ó s a r o k c s társasjáték klubok - Fantasy é s sci-fi könyvek - Galaktika Magazin - Hatalom Kártyái, KGK, W o W T C G , Kiválasztottak M*K, Trónok Harca, Magie: the Gathering é s m á s kártyajátékok. - Kockák - UltraPro kárryatartó d o b o z o k , kártyavédő to kok é s m appák. - Laponkénti árusítás (HKK, T H K , Magie, W o W )

/ T ö r z s v á s á r ló k n a k folyamatos 10% kedvezmény!

1132 Budapest, Visegrádi u. 20. Nyitva: H -P I0-IÖ Szombat: 10-14

M egvalósult sci-fi

í

ke t e m ű a n y a g b ó l készült, c s e p p -

aki

magának,

ö r ö k r e e l f e l e d h e t i a kiskanál

|

értetődően

beszerez

-* '•

készült, t e r mé s z e t e s e n dupl a f a l ú

magát ól

a bögre

propellert,

o l d a l á n t al ál t unk.

magas.

0

mmn 202

62 Hn ZÓ

F Á JD A L O M

Burnett mell­

Két erős kar kiemelte ő t a tartályból, és ó v a ­

kasá ba. H o g y milyen hosszan gyötö rte,

hasított

tosan e g y h e v erő h ö z v e ze tte . Szeme, melyet n a ­

kazt nem t u d ta volna m eg m o ndani, mert

gyon n e héz n ek é rzett, még mindig csukva volt.

az e szm élete csak lassan tért vissza. T üd ejének

Bizonyára túl sok lerakódás k é p z ő d ö t t a sz em ­

minden eg y es sejtje lev e gőért kiáltott. N a g y o t

héján.

lélegzett — és fuldokolni kezdett.

H á t r a d ő l t a heverőn és m eg k ö n n y e b b ü lte n

Víz!

sóh ajto tt,

miközben valaki m egm osta és m eg ­ N é z d , m egm ozdult! — h a n g zo tt elhalóan, masszírozta fájó izmait. valamilyen m eghatározhatatlan távolsá gból. - o , ez na gyon jó, Ko-Tan — m o n d ta , majd Burnett fuldokolt, karjával c s a p k o d o t t , f orgo ­ felrémlett b e n n e , hog y rajta kívül ketten is voltak —

ló d o tt , és amint ráeszmélt, hol is van valójában,

a helyiségben, nem csak egyvalaki. — O s t o b a !

k é ts é g b e e s e t t e n igyekezett felemelkedni.

— kiáltott élese n. - Ki van még itt? H a jól e m ­

A tartósító oldat! A n n a k az o s to b a Ko-Tannak

lékszem, titoktartást e sküdtél. Csún ya világ lesz,

nem sikerült az energiatranszformátort alkalmas­

ha a t ö b b ie k is tu d o m á s t szereznek erről. N y is d

sá tennie a Zitalite nevű — szerves élőlényeket

fel a szememet!

1 UT»

Walter Kubilius

■

ir=□

Amíg nem sikerül m egfejteni a fénynél sebesebb utazás titkát, addig a csillagokat csak generációs űrhajókon remélhetjük elérni. De mi a biztosíték arra, hogy a célhoz érő nem zedéknek még ugyanazok lesznek a tervei? konzerváló — folyadék előállításához. Ő , Burnett

Ügyes ujjak óvatosan letisztították a rászáradt

p e d ig arra volt ítélve, hogy az űrhajón pusztuljon

lerakódást. Burnett felnézett, sűrűn pislogva és fo­

el, akár a többie k. M e g g y ö t ö r t tü d e j e zihálva k a p k o d o t t levegő után, a h o g y feje a víz fölé e m e lk ed e tt. Karját erőtlenül a tartály szélére emelte, majd összeroskadt, arra várva, h o g y vadul d ü b ö r g ő szíve lenyugodjon. — G y o r s a n ! H o z z törölközőt! Segítségre van sz üksége - m o n d ta e g y hang. Burnett halk l é p t e ­ ket hallott eltávolodni, majd visszatérni. — Itt van.

kozatosan szoktatva magát a fényhez. A tartósítás tehát c s ő d ö t m o n d o tt — go ndolta. N o s , nem volt mit tenni, mint várni az elkerülhetetlent. A mellette ülő alak, g o n d o la ta it megérezve, megszólalt: —

N a g y m egrázk ódtatás lesz — m o n d ta . — Ké­

szüljön fel! Burnett a b e sz élő felé fordult, d e szeme még m ost sem t u d ta p o n t o s a n kivenni az a rc v o n á s o ­ kat.

GRLnera sos — En nem Ko-Tan va gyok — közölte az alak. — A k k o r hát... ő hol van? — k é rd ez te Burnett c sodálkozva. A férfira né ze tt. A l a c s o n y volt és e lk é p e s z tő e n s á p a d t. K opasz feje szokatlan méretű.

63

A z még mindig sütött,- a p ró , fényes p o n t volt a hideg sö t é ts é g b e n . — A Föld, a M a r s és a t ö b b i b o ly g ó ... M i lett velük? — kérdezte. — S z é n n é égte k — válaszolt M ilavo . — A N a p

— A nevem M ila v o — m o n d ta . — O p e d ig a feleségem , Lita.

nem sokkal azután lett nóva, h ogy ö n t a tartósító o l d a t b a helyezték.

Egy alacsony, s á p a d t nő hajolt meg mélyen,

— A z e lő tt — szólt Burnett. — Parancsol?

és így szólt: — N a g y megtisz teltetés, h ogy találkozhatunk, nem es e lő d .

— A z e lő tt törté nt, h ogy b e te t te k volna a tartósító foly ad ékb a. Láttam a nóvát.

Burnett hirtelen M ila v o felé fordult.

M egborzongott,

ahogy

visszagondolt.

A

— M e n n y i id ő telt el? — c sa ttan t föl.

Victory űrhajó már messze a Plútó pályáján túl

— A tartósító o l d a t mindvégig kifogástalan ál­

járt, amikor a N a p e g y m ind e nt felemésztő vil­

l a p o t b a n mara dt — válaszolt M ilav o. — N e m volt

lanással felrobb ant. Külső rétegeit fé n y se b e ss é g ­

ok arra, h o g y id ő e lő tt felébresszük, így az ősi

hez közelítő gyorsasággal d o b t a le magáról. A

utasításokat be tű ről b e tű r e b e ta r to ttu k .

sz é te ső mag gravitációs hatására a tiszta energia

— M e n n y i i d ő ? — sü rgette Burnett. M ila v o rövid sz ü n e te t tarto tt, m ielőtt vála­ szolt volna. Burnett sz e m é b e nézett. — Ö t e z e r év.

óriási hullámai sz a bad ulta k fel: ele ktronok és io­ nok, gamma-, ultraibolya és más sugarak k ü z d ö t ­ tek egymással, majd kirobbantak. Semmi nem élte túl az első villanást. E g yet­

— H a zug! — kiáltott fel Burnett. — O s t o b a

len, hatalmas csapással minden éle t megsemmi­

hazug! Ö t e z e r é v alatt a nyelv m egválto zott v ol­

sült. C s u p á n csak a Plútó pályáján túl repülő,

na... d e ti angolul beszéltek. Ö t e z e r év alatt az

m e g s e b z e tt Victory h o r d o z o tt m agában e g y ma­

emberi faj fizikai felépítése is megváltozna...

roknyi e m b e ré le te t. Ezek az em b e rek húsz é vet

Egyszeriben meglátta, hogy

tö ltö tte k el azzal, h o g y a N a p r e n d s z e r b e n olyan

M ila v o és Lita valóban másak. A l b í n ó bőrszí­

Nem

folytatta.

űrhajót keressenek, amely velük e g y ü tt c s o d á ­

nük, indaszerű ujjaik és hatalmas fejük mind m e g ­

latos m ó d o n elkerülte a csillagrobbanást. Egyet

k ü lö n b ö z te tté k ő k e t tőle.

sem találtak.

— Feljegyzésekből tanultuk meg az ön nyelvét.

Burnett

és

c sa p a ta

akkor elszorult

szívvel

A sajátunk n a gyon m egváltozott. — V á ltott n é ­

könyvelte el, hog y a Victory foglalta m agában az

hány gördülékeny, kurta szót feleségével. Burnett

e gész emberi faj legutolsó képviselőit.

eg y mukkot sem érte tt. — A m i p e d ig a fizikai

Ezután határtalan szomorúsággal hátat fordí­

felépítésünket illeti, láthatja, hogy... másak v a ­

to tta k a szoláris sírkertnek, és a legközelebbi csil­

gyunk.

lag, a Proxima C entauri felé v ették útjukat.

Burnett felállt, és zavartan a hatalmas k ö r a b ­ lakhoz sétált, amely az általa oly jól ismert űrtől választotta el ő k e t. A távolb a n e g y lángoló n a p ragyo gott vadul. M a j d n e m

közvetlenül a lába

alatt p e d ig e g y gö m b ö ly ű , kékesbarna b o ly g ó t látott, itt-ott vattaszerű felhőcsomókkal foltozva. Különös sóvárgás futott át rajta. — A Föld! — kiáltotta.

Rövid m ere n g és éb ő l eszmélve Burnett M ilav o felé fordult. — A b ecsült utazási idő a N a p r e n d s z e r és a C entauri között négyszáz év. H o g y lehetséges, ho gy azt m ondja , ö tez er é v telt el? Lita c s ö n d e s e n e g y p o lc h o z lé p e t t, amelyen néhány p o r o s k ötet hevert. —

Rekonstruáltuk

a

hajónk

törté nelm ét

M ila v o megrázta a fejét.

— m o n d ta . — Talán seg íthet önnek, h ogy felzár­

— A Proxima C entauri m ásodik bolygója.

kózzon...

— ...Igen, emlékszem... — válaszolt Burnett.

Burnett m osolygott.

Ö s z t ö n ö s e n is fölfelé n é z e tt az é g boltra, sz e ­

— Köszönöm — m o n d ta , és á tv e t te a k ö te ­

mével az általa ismert n a p o t keresve.

teket.

smm sos

64

— M o s t magára hagyjuk — szólt M ilavo . — Elő kell készülnünk a leszállásra a m ásodik b o lyg ón. — A z út vége, igaz? -

m erengett Burnett,

-

En — ke z d te a lány, miután J o n m egszorí­

to tta a ke zét... m o n d a t á t a z o n b a n sosem fejezte be.

amikor M ila v o és Lita magára hagyta. Sokáig

T om pa k o p o g á s hallatszott, a h o g y a m eteo ro k

g o n d o l k o d o t t , mielőtt kinyitotta volna az első

a hajó vázához c s a p ó d ta k . Egy pillantás a v ö r ö ­

könyvet.

sen izzó m érőeszközre, amely az idegen testek közelségét jelezte — és m indent tud tak .

Teltek az évek. A z e r e d e ti leg é n y sé g , amely

—

elindult a Földről, már rég se mmivé foszlott:

L isabeth.

gyerekeik gyerekei lé p te k a h e ly ü k b e . A

Föld

K a p cs o ld

Élesen,

be

a

riasztót!

hirtelen szólalt meg,

—

kiáltott

belehasítva

a

pici, forró napja t o v á b b r a is felkelt és len y u ­

c s ö n d b e . A l m o s szemű férfiak tó d u lta k ki a fo­

g o d o t t , d e csak e g y h a lo tt, ü s z k ö s ö d ő világ

lyosókra, vállukon űrruhájukat cipelve. N e m e s ­

felett. B u rn e tt, a t a rtó sító f o l y a d é k b a n szuny-

tek pánik ba. Felvették v é dőru háju kat, elfoglalták helyüket. M i n d e n ajtót azonnal lezártak. H a egy

ny adv a, t o v á b b élt. A hatalmas számú legénységből eg y ed ü l neki

m ete o r b e t ö r t e volna a falat, e le g e n d ő idejük

nem volt felesége vagy gyereke. Ko-Tan állt e lő a

— és levegőjük — volt a hhoz, h o g y helyrehozzák

tartósító o l d a t ötletével, hog y tetszhalálban ta r t­

a kárt.

sák ő t m in d a d d ig , amíg a Victory el nem éri a

A

k o p o g á s e gy re e r ő s e b b é vált. A

férfiak

és nők a g g ó d v a pillantottak egymásra. A járást

C e n ta u rit négysz áz év elteltével. Elmúlt száz e s z te n d ő , majd ú ja b b száz. A z

csaknem elle hetetlen ítette, hog y a hajót id e - o d a

űrhajó legénysége m agában h o r d o z ta a földi kul­

l ö k d ö ste a z á p o r o z ó kövek zuhataga. Lisabeth

túra esszenciáját. Bár az e g y e d e k meghaltak, a

higgadt arca, amely az űrruha burája mögül su ­

faj fennmaradt — és folytatta hosszú utazását egy

gárzott, a z o n b a n m egnyugtatta a fiút. Túl fogják

új haza felé.

vészelni!

A p ih en ő ó rá k idejére leto m p íto ttá k a fénye­

A p a d l ó a lábuk alatt hirtelen m egsüllyedt.

ket. Bár az elmúlt hetven év során a Victory

A fények e sz e v e sz e ttü l villogtak, majd kialud­

egyszer sem találkozott n a g y o b b m eteorz áporral,

tak.

az űr minden darabkáját szigorúan szemmel ta r­

szikráztak, a h o g y az e lk é p e s z t ő ne h éz sé g ekk e l

A

p a d ló

őrülte n

kilengett,

a

m otorok

to tták . Ezen a n a p o n é p p Lisabeth és J o n álltak

p ró b á lt a k m eg küzdeni. A falon hosszú, v é ko ny

őrt a műszerfalnál.

sá v b a n e lő b u k k a n ó csillagok a fiú t u d tá r a a d ­

— M e n n y i r e c s ö n d e s ! — m o n d ta

Lisabeth.

ták, h o g y a hajó m e g r e p e d t . Egy ú ja b b r o p ­ p a n á s t hallott maga m ö g ö tt ,

— Szinte a szívverésemet is hallom. T o m p a fény játszott csak a m érőeszközökön.

majd az éjszaka

k ö r b e b u rk o lta ...

helyiség t ö b b i része teljesen s ö t é t volt. A

Eszmélete visszatértével halványan látta az óri­

hatalmas körablakokon át, melyek szinte teljesen

ási r e p e d é s t a hajó közepén. Körülötte azoknak

körbekeríte tté k ő k e t, s z a b a d o n g y ö n y ö r k ö d h e t ­

a teste hevert, akiknek űrruháját áth asították a

A

m ete o ro k, miközben a törés megjavításán m un­

tek a végtelen csillagmezőben. — Valahol o t t van közöttük a Cen tau ri — sut­ t o g ta Lisabeth —, a csillag, amit sosem fogunk

kálkodtak. A vezérlőasztal össze tört, a hatalmas könyvtár ro m ok ban hevert. O s s z e s z o r u lt szívvel a tö rés k ö z eléb e kúszott,

elérni... — A z utódaink majd elérik — felelt J o n .

és kivette a h e g esztő készü léket az egyik ele se tt

Lisabeth elpirult. J o n m egérin tette a kezét.

férfi kezéből. Lassan dolg ozni k e z d e tt, kifeszítve

— ígérd meg — m o n d ta —, h o g y a leg k ö z ele b ­

az űrhajó falát, h ogy a másik o ld alt elérve bezárja

bi tanácsülé s során b e le eg y e z el, h ogy a társam

a k eletkezett hatalmas rést. A

légy!

mindig z á p o r o z o tt , bár a h asad ás fokozatosa n

A

lány elfordította tek intetét.

Egyikük sem

v e tt e ész re a heves villogást a műszerfalon. G o n ­ dolataik teljesen máshol jártak.

m e te o re ső még

egyre k ise b b é vált. A z t á n b á g y a d t a n ö ss z e e s e tt, és a karján lec sorgó meleg vér tu dtára a d ta , h ogy megsérült.

SflLflKTO so: Lassan, mielőtt még a v égső sö té ts ég hatal­ mába kerítette volna, Lisabeth t e s té h e z kúszott.

65

be rekn e k szükségük van — d e akkor is csupán e g y gép.

A t ö r ö tt sisakon át látta a kővé d e r m e d t ajkakat,

Egy mérnök ezek szerint olyan valaki, aki ké­

melyek m in dörökké e g y utolsó szó köré z á r ó d ­

p e s kezelni a g é p e t : az istent, akit a régi i d ő k b e n

tak:^ ígérem...

energiatranszform átornak hívtak. A k k o r hát miért

Es mielőtt az űr körbezárta, annyi még a fülé­ b e jutott, ho gy a r e p e d é s t sikerült kijavítani. A

ne leh e tn e ő is mérnök? — A Lény nem létezik! — m o n d ta az e m b e re k ­

V ictory tehát még elérheti a C e nta urit...

nek... és ezért megverték.

KÉTEZER ÉVVEL K É S Ő B B ...

tu d n á n k e g y másikat építeni! — Es ezért m eg­

A hátán a hurkák fájdalmasan égtek. A Próféta

korbácsolták, b ö r t ö n b e d u g ták , ahol a Próféták

rabszolgáinak korbácsai mélyre hasítottak. V é ­

megkínozták.

kony vércsík k ö v e tte ő t, a h o g y a Szentély felé

Rendben van!, súgta s z e n v e d ő agya. M o st állítsanak meg a Próféták — ha tudnak!

— Pusztán e g y g é p .

mászott. Egy halk nesz hallatán m e g d e r m e d t. M e g á llt, lélegzetét visszafojtva, és hallgatózott. A hatal­

A

S z e n té ly b en

H a tanulmányoznánk,

b e m á sz o tt

a

fekete

Lepel

m ögé, amely Engo Transfót rejtette. A z alvó őr

mas hajó szívében c se n d honolt. A n n a k az o s t o ­

nem é rez te a selyem hurkot a nyaka körül, csak

b a őrnek a t e s té t még nem találták meg.

amikor már késő volt. Kivette a tő rt a halott ke­

A

riasztót nem

k a p c s o ltá k

be.

V o lt még

kúszott,

tudatában

suhintással elvágta azt a ragyogó c sö v e t, amely

hog y vérével e g y ü tt é le te is c se p p rő l

élettel táplálta a m oto rok at. Egyik c sa p á s a má­

ideje.

a csövek és d ró to k re n g e te g e fölé ívelt. Egyetlen

Fájdalmak annak,

z éb ő l, és megmászta azt a pá r l é p c ső fo k o t, mely

közt

tovább

c s e p p r e fogy. M i t is m o n d o tt pá r órával e ze lő tt,

sikat követte, míg végül a k e r e s z te z ő d ő d ró to k

a b b a n az emlékezetes pillanatban?

ö s s z e g a b a l y o d o tt cafatokká váltak. Egy halkan

A Lepel! Igen, ez az — a Lepel. M e g s z e g v e a

duru zso ló c ső k e tté tö rt, s b íb o r v ö r ö s gáz lep te

tö rvény t, mely szerint a Prófétán kívül senki más

el az érzékeny sz erkezeteket és v ezé rlő b ü ty k ö k e t;

nem m eh e t a L epel m ögé, h o g y lássa a L ényt, ő

füstje nagy, mérges hullámokban hö m p ö ly g ö tt.

igenis m ögé ment, és látta!

Elgyengülten kiejtette kezéből a tőrt,

rá a

Eveken — é v sz á z a d o k o n — keresztül a Prófé­

finom kristályokra, melyek a transzformátor szí­

ták halálfenyegetésekkel és büntetések kel terro ­

v é b e n lapultak. V akító fények villantak gyors,

rizálták az e m b e rek e t, ha azok nem teljesítették

fülsiketítő durranásokkal kísért egym á sutánba n .

óhajaikat. Es ő mindvégig hitt nekik. M in d v é g ig ,

A z t á n néma csend. A

gép lábához mászott,

p o n t o s a b b a n a d d ig , amíg véletlenül meg nem

belekapaszkodott a Lepelbe, és — felbukva — maga

hallotta, amit a Próféta m o n d o t t az egyik kisebb

után rántotta. A

p a pnak:

most majd maguk is láthatják, hogy a Lény nem más,

—

Lepel lehullt. A rémült emberek

T u d o d , az Ő s ö k nem Prófétának hívtak mint egy gép. M o s t majd rákényszeríthetik a papokat

minket...

hanem

M é rn ö k ö k n e k .

Érdekes

egy

szó, nem ?

és Prófétákat, hogy javítsák meg az életadó gépet - azután pedig őket is tanítsák meg a kezelésére.

Ezután ő is a d d ig - a d d ig t ö p r e n g e tt ezen a

Es akkor majd mind mérnökök lehetnek: mint

szón, míg végül elh atározta , hog y utánajár, mit

a h o g y S z e nt Burnett is — akinek te s te mély á lo m ­

jelent. Ezért szánta rá magát, ho gy a Lepel m ögé

ban feküdt — valószínűleg mérnök volt a maga

nézzen, és meglássa — a Lényt!

i d ejé b en .

Felnevetett. A

Lény! A z egész e g y b o t r á ­

általán nem isten. Semmi e g y é b , mint e g y óriási,

NÉGYEZER ÉVVEL A NOVA KELETKEZÉSE U T Á N ...

r e tte n e te s gép!

- A p a , mi van o d a k in n ?

nyos tréfa. A hatalmas isten, Engo Transfo, e g y ­

Igaz:

c s o d á la to s

d o lg o k a t

gyárt.

L eveg őt,

ételt, fémet és minden e g y e b e t , amire az e m ­

— O d a k i n n ? H á t , mire g o n d o lsz ? — A z a sö té ts ég , meg az a sok fehér fény.

— Semmi — válaszolt a férfi. — Semmi nincs ott, csak az űr, és a fények, m elyeket csillagok­ nak hívunk.

a m ásodikat — majd M c L a in c so n to s tenye rét é re z te a vállán. — O s t o b a ! — r e cse g e tt az ö r e g e m b e r hangja

Egy pillanatra a fiú m e g e l é g e d e t t ezzel. M a j d ú ja b b kérdés követk ezett.

a fülébe. — M in d n y á ju n k a t meg akarsz ölni? A fagyos űr eg y en lő a halállal!

— A p a , ki csinálta m indezt?

— En... én ... O d a k i n n . . . — n yö szö rög te a fiú

M e g h ö k k e n é s é b e n a férfi nem t u d o t t azonnal

válaszolni.

rémülten. — N e is tö rő dj vele! -

— H á t — h e b e g t e —, senki. M i n d i g is itt

felelte M c L a in m eg ­

enyhülve, é s a fiút a r ré b b ve ze tte . — A mi hi­ bá n k, ho gy annyira e lé g e d e t te k lettünk az é le ­

volt. — M c L a i n azt m ondja , ho gy m in de nt az e m ­

tünkkel, ho gy elfelejtjük megmagyarázni, milyen

b erek csináltak. A z t m o n d ta , hog y ez igazából

hajszálnyi kis helyet foglalunk el itt, a halált osz tó

nem az o tth o n u n k , és ho gy csak a d d ig leszünk

űrben...

itt, amíg másik o t th o n t nem találunk. A z id ős férfi bosszús lett.

Burnett ké p te len volt t o v á b b olvasni. Borzongva

— H a M c L a i n annyira okos — c sa ttan t fel —,

csukta b e a könyvet. A z egész em beriség é le te

k é rd e z d meg tőle, miért! Talán nem b o l d o g itt?

forgott kockán számtalan alkalommal, és mindig

- Ó .

c su p á n e g yetlen a p r ó

A

ho gy a földi éle t legutolsó maradványa is v é g ­

fiú

c sa ló d o t t a n

elballagott.

Á ll a n d ó a n

ugyanazokat a válaszokat kapta, mintha az e m b e ­ reket nem igazán é rd ek e lte volna semmi. Egyedül az öreg M c L a i n volt hozzá haso nlóan kíváncsi arra, mi történik odakinn. — O l v a s d e z t a könyvet! — m o n d ta neki a

lé p é s hiányzott ahhoz,

k é p p megsemmisüljön. Es most, végre, a szörnyű küzdelem v é g e t ér. Elérték a Proxima C enta urit. M ila v o , Lita, és velük e g y ü tt e g y c s a p a t nagy fejű, a lbínó-fehér e m b e r l é p e t t a kabinjába.

tö réken y öre g em b er, e g y rakás kifakult p a p í r d a ­

— Leszálltunk a második b o ly g ó n — szólt

r a b o t nyomva a k e zé be. A fiú az írás nagy részét

M ilavo . — S z e retn e elsőként a földjére lépni?

nem é rte tte . Talán ha felnő, és megtanulja az

Valószínűleg sokat j ele n te n e önnek.

energiatranszform átor titkait, akkor majd megérti, d e nem most — g o n d o l ta . A könyv teljes e g é ­

Burnett szíve őrülten

kalapált.

M ég

hogy

sokat jelentene! Ö t e z e r é ve volt, h o g y látta a

sz é b e n a Victoryró\ szólt; arról, hogyan é p ült, és

F ö lde t füstté válni. A k k o r fogadalm at t e t t Ko-

h og y sikerült mozgásba hozni. Ezeket a részeket

Tannak.

egyáltalán nem olvasta; figyelme arra a fejezetre

— Ez az űrhajó, a V ictory — m o n d ta akkor —,

ö ss zp o n to su lt, amelyik az ajtóval foglalkozott.

m agában ho rd o z za m indazt, ami az emberi fajból

M i n t kiderült, az nem e g y egysz erű ajtó: légzsi­

fennmaradt. M i n d e n birodalom , minden kultú­

lipnek hívták. Igazából nem is e g y ajtó, hanem

ra, amely valaha az anyaföld ünk ön keletkezett,

kettő, és az űrb e nyílik. A z egyik p i h e n ő alkalmával elh atározta , hogy kinyitja — csak egyszer. U tá n a majd becsukja.

m ostantól b e n n ü n k él t o v á b b . S o h a nem t é r h e ­ tünk o d a vissza, viszont találhatunk e g y másik b o ly g ó t. É píthetünk e g y ú ja b b Földet. Ez hát az

M e g j e g y e z t e a sz ámokat, amelyekre elfordul­

istenh ozzád . Egyikünk sem látja t ö b b é a Földet.

tak a kerekek. M e g l e p t e , mennyire k ö n ny e dén

C sa k az űr lakatlanságát és a csillagok m ag ány os­

é s gyorsan forognak. Egy kattanást hallott — és

ságát ismerhetitek ezentúl. M e g ö r e g e d t e k majd,

b e n y o m ta az ajtót.

és meghaltok. En leszek az eg yetlen , aki e g y új

Semmit nem látott. Tágabbra nyito tta az ajtót,

bolygóra teszi a lábát. D e a szavamat a d o m , Ko-

és a b e s z ű r ő d ő fénynél m ost már m egfigyelhette,

Tan: az a b o ly g ó e g y új Föld lesz majd. Eskü­

h o g y az ajtó e g y kis sz o b á b a nyílt, amelynek v é ­

szöm!

g é b e n egy másik ajtó állt.

A kkori

szavaira

emlékezve,

m e g ille tő dött

G y o r s a n átm ent a hhoz, és tekergetni k e zdte

c s ö n d b e n , Burnett a rámpáról le lé p e tt a második

a sz ám lapot. H a llo tta az első kattanást, aztán

b o ly g ó földjére. M ilavo, Lita és még páran kö-

SflLflKTICn SOS

67

vették. A legénység l e g n a g y o b b része b e n n ma­

szél keresztülfújt a lom b oko n. A z ég bíb o rsz ín ­

radt, és az ablakok on bámult kifelé kíváncsian.

b e n p o m p á z o t t a káprázatos n a p le m e n té b e n .

Burnett mélyet lélegzett. A levegő nagyon is o xig énd ús volt, d e é p p e n megfelelő. Egy pilla­ nat alatt felmérte ezt. M i n d e n ü t t sűrű lom bok a t

B urnett törte meg a c s e n d e t. — M i a b a j? — k érdezte, bár már k e zdte sej­ teni.

látott. A l s ó b b r e n d ű állatok — a földi fajtáktól

Lita még k ö z e le b b h ú z ó d o tt férjéhez.

valamelyest e ltérőek — c sa p ta k zajt az e r d ő b e n .

— Ez... ez borzalmas! — válaszolt M ilavo .

A táv olba n bíborszín ű hegyek törték meg a n a p ­ fényt, korai s ö t é t e d é s t hozva. A

b o ly g ó nagyon fiatal volt. V a laho gy így

n é z h e te t t ki a Föld az édenkerti id ő k b en . Burnett

boldogan

A

t ö b b ie k c s ö n d b e n , egyesével, már mind

visszasétáltak az űrhajóhoz.

fordult

M ila v o

és

— Igen, nagyon csúnya. R e tte n e te s e n csúnya! — m o n d ta Lita.

Lita

felé.

Burnett nem akart hinni a fülének. — Ez — m u ta to tt k örb e —, ez csúnya?

— Ez c so d á la to s o t th o n lesz — m o n d ta . — S o ­ sem álm od tam volna, ho gy e g y ilyen p o m p á s

Egy pillangó repült el a feje felett, és leeresz­ k e d e t t a vállára.

b o ly g ó is k örö zhet a Centauri körül. Ez jóformán

Lita felsikított, kiszakította magát társa ö le lé ­

a Föld tö kéletes mása! Itt fényes civilizációt h oz­

sé b ő l, és az űrhajó hoz futott. M ila v o arca még

hatunk létre!

s á p a d t a b b á vált. M é g a pillangó riadt e lr ö p p e -

Tesztelnünk kell majd a talajt, h ogy vannak-e b e n n e radioaktív fémek — folytatta —, és t ö b b energiatranszformátort kell építe nün k. A z biztos, ho gy nagyon

sokra lesz szükségünk.

n é se sem t u d ta m egnyugtatni. — Ezt hívja ön sz é p ség n e k ? — kérdezte . — S o sem g o n d o lta m volna, ho gy egy ilyen pokoli

M ásod­

b o ly g ó létezhet! N é z z e n a földre! Férgek! N a

so rban egy c s o p o r tn a k tü ze tese n fel kell majd

és a levegő! Telis-tele furcsa sz a b a d részecskék­

deríten ie a b o ly g ó t, bármilyen e g y é b intelligens

kel, amelyek eltömítik a t ü d ő n k e t , és megölnek!

életforma

M ikroszkopikus baktériu m ok mindenfelé! N é z z e ,

nyom át

keresve.

Ha

találunk

ilyet,

szándékain kat tisztán és félreérthetetlenül fel kell

Burnett, az ön te s te e g y annyira un d o rító b o l y ­

tárnunk előttük. N e m g o n d o l o m a z o n b a n , hogy

gón n ő tt fel, hog y már semmihez sem hasonló.

ak ad á ly b a fogunk ütközni. Ez a b o ly g ó olyan,

De mi ö te z e r éve tisztességesen és józanul élünk,

mintha p o n to sa n a számunkra tervezték volna.

t u d o m á n y o s k ö rn y e ze tb e n ,

— O n . . . ö n maradni s z á n d é k o z ik ? — k é r d e z ­

melyet mi magunk

tettü nk makulátlanul tisztává.

G ondolja,

hog y

te M i l a v o , mint aki k é p te le n felfogni B urnett

m in dezt feladnánk, h o g y e n nek a r on da b o l y g ó ­

terveit.

nak a rémséges sz e n n y éb e n éljünk? Soha!

— H á t persze, naná, ho gy maradunk!

Burnett összezavarva, szó nélkül m ere d t rá.

— N e m . N e m — felelte gyorsan M ilavo . - O n

— D e ez az o tth o n — felelte. — Ez az, ahon nan

talán, d e mi nem. Burnett rápillantott.

elindultunk... — Elakadt. — Az

emberi

faj m egválto zott — m o n d ta

— N e m értem magát — m o n d ta élesen.

M ilavo. — M i sosem t u d n á n k elviselni a b o l y ­

— M i nem m aradunk itt — felelt M ilavo.

góbeli é le te t, és elp usztulnánk e g y ilyen kör­

Burnett m e g d ö b b e n é s é b e n csak bámulni t u ­

n y e z e tb e n . A mi o t th o n u n k az űr. A hajónkon

d o tt. — Az

rendezzük b e környezetü nket. O t t élünk... egy isten szerelmére — kiáltott —, miért

b oly g ó n elpusztulnánk. Vissza kell mennem.

n e m ? Ez a b o ly g ó ideális, higgyen nekem! S o ­

M e g f o r d u l t, majd az a jtóba n megállt. M i u ­

sem találnak még e g y h asonlót, bármilyen sokáig

tán Burnett nem követte, b e l é p e t t , és b e zárta

keresnek! Ez itt az út vége, higgye el... olyan ez,

a zsilipet...

mint a hazatérés!

Burnett leült e g y kis kőre. Ronda. Rémséges. Undorító. A szavak összevissza cikáztak agyában.

M ilav o körülnézett. Lita szorosan a karjába k a p a s z k o d o tt. Egy fa tetején különös m adár ri­

M ilav óna k igaza volt: az emberi faj megváltozott.

koltott.

O lya nn yira m egválto zott, hog y a Föld szeretete,

Levelek susogása hallatszott, a h o g y a

omm 202

amely egykor az emberi term észet szerves alk o­

M a g á ra maradva, az emberi faj legutolsó p é l ­ dá ny aké n t, el fog pusztulni. A z általa ismert kul­

tó e le m e volt, mára semmivé foszlott. A z ö tezer, űrben tö ltö tt év — m in den n e h é z ­

túra és civilizáció p e d ig vele e g y ü tt pusztul el.

ségével és élményanyagával — a kolóniára közös

D e azután felnézett az égb oltra, a vé gtelen

ha gyom ányt, közös kultúrát ruházott, olyat, amely

számú csillag gigantikus tengerére, és hirtelen rá­

teljességgel id eg e n őseik földi kultúrájától.

é b r e d t , h o g y az emberi é le t nem b u k o tt meg.

M i t is tu d h a t M ila v o arról az egy ed ülálló ér­ zésről, ami most e ltö ltö tte ő t , a h o g y felmarkolt

H a az E m bernek r e n d e lte té s e van, azt még min­ dig b e tudja tölteni.

e g y kevés földet, szétm orzsolta ujjai között, és

Igaz, a földi élet napja végleg leá ld ozo tt. De

a búzára, rozsra, gyüm ölcsökre g o n d o l t, melyek

M ilavóra és Litára, és az ő gyerekeik gyerekeire

t ere m h e tn én e k rajta? Es mit t u d h a t o t t ő arról az

másféle éle t várt: a földhöz k ö tö tt e m b e r űrlakó

életről, amit M ilavo , Lita, és egykori barátainak

e m b e rré vált.

összes t ö b b i leszármazottja élt?

kitalálják majd a m ó djá t, hog y ú ja b b űrhajókat

H a a hal egysz er e lv e sz te tte a k o p o ltyújá t az

Az

e lkövetkező é v sz á z a d o k b a n

gyártsanak, m elyeket az ő gyerekeik n é pesítene k

evolú ció során, t ö b b é nem m e h e te tt vissza a víz­

majd be. O t t , ahol k e z d e tb e n e g y Victory volt

V ictory p e d ig soha t ö b b é nem térh e te tt

az ég en, k é s ő b b majd kettő lesz. A z t á n négy...

be. A

vissza semmiféle Földre.

ha t... e g y tucat. A faj túlélési és fajfenntartási ö s z t ö n e sosem

M ila v o kinyitotta az ajtót, és kiszólt:

vész el.

— Velünk tart? Burnett megrázta a fejét. S z e m é b e könnyek

Évmilliók múltán az űrt városok töltik majd be, melyeknek lakói azoknak a férfiaknak és nőknek

tódultak. A hatalmas űrhajó m e g rá zkó dott, és nagy r o ­

a leszármazottjai lesznek, akik — az atomenergia

bajjal fele m elkedett. Burnett köve tte tekintetével

titkát megfejtve — örökre elh agyták a bo lygó k

az útját, a h o g y lassan b e le v e s z e tt a s ö t é ts é g b e ,

b ö rtö n e it. Burnett feln ézett az égre. A kozmikus t e r v e ­

a h o n n an jött. M ikor egyedül

m aradt,

Ko-Tanra

g o n d o lt,

z e t egyértelm űnek tűnt.

a legénységére, és az esküre, amit e g y új Föld m eg terem tésére tett. M e g b u k o t t .

Cuth Emese fordítása

A Metropolis Media botrányszagú újdonsága a férfiak és nők örök harcáról.

A helyes assionqlarlás

A szerző ajánlása:

*

Ezt a könyvet nem ajánlom azoknak, akiket végérvényesen legyőztek a nők nem ajánlom azoknak, akik még túl fiatalok ahhoz, hogy sa­ ját felismeréseik is legyenek ebben a tárgyban.

,

Ajánlom viszont azon sorstársaimnak, akik még állva maradtak ebben a nő uralta világ­ ban, és a feministáknak, mert remélem, többe­ ket megüt közülük a guta. um

O Végre itt a lehetőség, hogy valóban a szívén viselje a G alaktikát. Most rem ek fekete G alaktika póló ren d elh ető a szerkesztőségből. Gyűjtők, figyelem! Mostantól kb. félévente lesz új Galaktika póló, ha igény mutatkozik rá!!!

Akár AZONNAL elvihető!

sál erwa

1 N e m kell m ást te n n ie , c sa k m e g a d n ia e g y e lé rh e tő s é g e t (e -m a il, te l.) , am in e g y e z te th e tü n k . N e fe le jtse el fe ltü n te tn i a z t/a z o k a t a m é r e t/e k /e t, a m e ly e /k e /t h o rd a n a vagy a já n d é k o z n a ( S - tő l X X L -ig ) I

Vigyázat, az X X L valóban E L E G nagy!!!

Info: szerkesztoseQ(a)qalal
D Ő D IL A T Á C I Ó ! — h o r k a n t fel a t a k a r o s falusi k o n y h á b a n ü lő h á ro m a lak közül a z e g y ik , k ö z b e n o l y a s f é l e r ö f ö g ő h a n g o k h a g y t á k el

a szakállas, majd kisimultak arcvonásai. — D e lehet,

l é g z ő n y í l á s a i t , m i n t a k i a lig b ír j a v i s s z a t a r t a n i a

denesetre jól tette a főnök, hogy utánunk küldött,

I

— Komolytalan viselkedés — m ondta megvetően hogy igazatok van — folytatta békülékenyen. — M in ­ A lb e rt. M i Hendrikkel kissé határozatlanok voltunk,

— H e n d rik , én e z t nem találom olyan m ulat­

d e te az irományoddal aztán jól m eggyőzted őket. Ki

ság o sn ak — sz ó lt a másik e rő s francia a k c e n tu s­

tudja, m eddig kellett volna ezen a vad helyen tanyáz­

sal, am úgy kom oly te k in te tű szakállas em b e rk e.

nunk — próbálta túlkiabálni lármázó kollégáját.

— Igy m e g té v esz ten i e g y viszonylag értelm es

Fölállt, majd o d a lé p ett a konyha túlfelén ülő há­ rom élettelen alakhoz, akik szakasztott másai voltak a

civilizációt! — U gyan, Ju le s, ne légy ilyen ünneprontó!

három beszélgetőtársnak.

— felelt az e lő b b szóló bék ítő én —, igyál még egy

— Te, A lbert! — folytatta, miközben barátja moz­

kis p ezsgőt! Soká már úgysem élv ezh eted az itteni

dulatlan alteregóját vizslatta. — Ennek mi dolga lesz

öröm öket. V égre utazunk haza!

itt utánad?

Elhallgatott, ujjai közt g ö rg e tte a p e zsg ő sp o h ár szárát, kipirult arccal, u nottan leste a folyadékot,

A z ifjú o d alép ett, fejét megbillentve figyelte a testet: — H á t, valami egységes térelmélettel fog szenved­

aztán m egint kitört: — Távolságkontrakció! — Ekkor már a m ellette

ni élete végéig,

ülő fiatalabb alakkal e g y ü tt kuncogtak. — J ó l kita­

d e nem sok

láltuk, mi A lb e rt? — v e reg e tte meg vállát.

eredménnyel.

_

f

Mihalik László m

w

m

m

r ei/elmelet — T ö b b száz év, mire rájönnek, hogy téves az

— Közben hátrafordult, mert dalolászó társuk már az

elm élet — szónokolt a szakállas. — Szerintetek ez

asztalra dőlve röhögött és próbált a száján kiprésel­

etikus?

ni valamit a fénysebességről, d e nem tudta értelmes

A legifjabb kom olyságot e rő lte te tt magára, úgy válaszolt öreg barátjának: — N em etikus d e b iztonságos. Igy legalább ez az agresszív nép ség nem teszi ki a lábát az uni­

formába önteni. — FIG Y ELEM !

FELSZÁ LLÁ S,

KLÓNOK

A K T IV Á L Á S A Ö T PERC M Ú L V A ! - dörgött egy forrás nélküli hang.

verzum ba e g y darabig. — M e g e m e lte po h arát, és

— N o , fiúk, itt a gépünk, szedelődzködjünk!

gyorsan kiitta. — G o n d o lj arra a szörnyű m észár­

— szólt a szakállas. — A lb e rt, te d d le azt a hegedűt,

lásra, amire m ost készülnek!

semmit nem vihetünk magunkkal! — dorgálta társát,

— J ó , jó! D e ezeknek a szerencsétleneknek ab b an a tu d a tb a n kell élniük, hogy még elvi lehe­ tőségük sincs a világegyetem felfedezésére. Ez az elm élet rablánccal fűzi ő k e t bolygólyukhoz!

miközben a másik férfi kezére csapott, nehogy elérje a pezsgősüveget. — R endben, d e most már szólíthatsz a rendes ne­ vemen is!

— Ju le s, nyugodj meg! — szólt m ost a másik

Kisétáltak a szabadba. Párás éjszakai levegő csa p ­

id ő s e b b alak, átm enetileg szü neteltetve a rázkó­

ta meg arcukat, utolsó földi sétájukhoz tücsökciripelés

d á st, m elyet folyam atos röty ö g ése ok o zo tt. — Pár

adta a kísérőzenét. A pilóta a gép előtt várta őket.

száz év, összefogás, világbéke. Egy kicsit szelídül­ nek, közben rájönnek a valódi fizikai törvényekre.

— M o n d ja, mennyivel megy ez a járgány? — kér­ dezték tőle.

A d d ig i s ... T É R ID Ő ! — e zt már ü v öltötte, majd

— Ez a legújabb modell. Három száz fénnyel!

az asztalt csapkodva h a h o tá zo tt, végül rágyújtott

— válaszolt büszkén, és nem értette, miért nevetnek

egy flam and nótára.

mind a hárman.

Ennél eredetibb i, izgalmasabb és szórakoztatóbb letehetetlenséget már rég vehetett kezébe az olvasó.

Ö tle tb ö r z e a g lo b á lis _____ f e lm e le g e d é s ellen Az elm últ tizenöt év megbolondult időjárása sokakat rádöbbentett arra , tenni kellene valamit. Az ötletek néha tényleg fantasztikusak.

A

BRIT B B C TELEVÍZIÓ egyik m űsorában ki­

nek problém ája, d e ehhez a tükröknek egyenként

em elt tém aként foglalkozott a klímaválto­

1 0 0 négyzetkilom éteres felületűnek kellene lenni,

zással és a lehetséges ellenlépésekkel. A

s előállításuk, űrbe juttatásuk elképzelhetetlenül

műsor v e n d é g e a neves ökológus, Ken C aldeira

sokba kerülne. Ken C aldeira maga pró b álta cáfol­

volt. M á r a m űsor elején kijelentették, a klíma-

ni az elm életet, d e a szám ítógépes szimuláció azt

változás m egállításához gyakorlatilag két évtizeden

m utatta ki, hogy a globális n a pernyő — a költsé­

belül nullára kell visszafogni a káros anyagok ki­

gektől eltekintve — m egoldás lehetne. Ennél jóval elvetem ü lteb b ö tle t is akadt. Egyes

bo c sá tá sá t. A z egyik érdekes javaslat szerint globális p ro b ­ lémára globális m egoldás kell, az egész F öldet kell

tu d ó so k

szerint

legegyszerűbben

úgy

lehetne

csökkenteni a napsugárzást, ha a N a p tó l táv o la b ­

újratervezni, s a — még nem létező — szakterület­

bi pályára állítanák a Földet. C aldeira számításai

nek már n ev et is adtak: geoengineering. A z ö tle t­

szerint a szén-dioxid koncentráció kom penzálá­

nek már ellenzői is szép számmal vannak. J o g i és

sához másfél millió kilométerrel n a g y o b b sugarú

etikai problém ákat v et fel ugyanis, hogy kinek áll

pályára, annak eléréséhez p e d ig ötezer-m illiószor

jogában m egváltoztatni az egész földgolyót.

millió h idrogénbom bának m egfelelő energiára len­

Egy másik ö tle t az ősrégi m egoldást alkalmazná:

ne szükség.

Föld felm elegedését

Ö tle tk é n t felmerült e g y eb e k között az is, hogy

csökkentő n a pernyő ö tle té t a L aw rence Livermore

különleges ágyúkkal a légkör felső ré te g eib e ju t­

N ational L aboratory két fizikusa v e te tte fel. S z á ­

tassanak fényvisszaverő anyagokat, hogy az űrbe

nap sü tés ellen árnyékot. A

mításaik szerint a világűrben elhelyezett 5 5 ezer

fújják ki a szén -d io x id o t,

tükörrel m egoldható lenne a Föld tú lm elegedésé-

vekkel ritkítsák az ó z o n réteg e t, és például hogy

hogy rakétahajtóm ű­

űrnapernyő helyett olyan naperőm űveket hozzanak létre, am elyek a napenergiát az űrben összegyűjtik, és hazasugározzák. A globális felm elegedésnek talán fan­ tasztikus regényekbe illő műszaki m eg­ oldásokkal is g átat lehetne vetni, d e ez bizonyosan nem lenne o lc só b b a h agyo­ m ányos intézkedéseknél. C aldeira azo n ­ ban arra hívta fel a figyelmet: az esetleg es műszaki m egoldás felvetése önm agában is gátolja az em isszó visszafogására, az engergiaellátó hálózat á té p íté sé re irányuló politikai akaratot, s ezért a kutató még a potenciális műszaki m egoldások nyilvános vitáitól is óva int.

Starship Dimensions Az SF a legtöbbet gyakran a lelkes amatőröknek köszönheti. Közéjük tartozik Jeff Russel is.

R

endhagyó

a já n l a t u n k b a n

Je ff Russel

Starship Dim ensions honlapját szeretnénk bem utatni. Je ff ezt a virtuális m úzeum ot azzal a szándékkal hozta létre, hogy a rajongók az

SF filmekben szereplő űrhajóknak tényleges m ére­ teit érzékelni tudják. A ho nlapon nem csak egy a d o tt filmben sz e re p ­ lő csillaghajókat lehet összehasonlítani, hanem egy m érettáblázatban tö b b film hasonló m éretű járm ű­ vei szerepelnek. A

k özérthetőség kedvéért egy

Boeing Ju m b o , az Eiffel-torony, egy futballpálya, a világ leg n ag y o b b tankhajója és e g y éb kortárs alkotások segítenek az arányok érzékelésében. ahol lehetőség volt rá, e red e ti tervek alapján d o l­ gozo tt. A m éretezés alapja a m éter/pixel arány. A

előző oldal leg n ag y o b b hajói a következő oldal legapróbbjai között szerepelve is érzékeltetik a m éretarányokat. Je l e n l e g 2 1 8 hajó adatai találhatóak meg itt:

ho n lap hátteréül szolgáló 1 0 / 1 0 0 rács is ezt se ­

9 7 a Star Trek univerzumból, 2 7 a Star W ars

gíti, a vékony vonalak tízpixelenként, a v astagabb

világából, és 51 a Bavbylon 5 körül fordult meg.

vonalak százpixelenként követik egym ást. A járm űveket 7 táb lá za tb a o sz to tta el Jeff,

D e m egtalálható a Ráma, a F üggetlenség napjá­ nak tá m a d ó - és anyahajója, az Alfa H o l d b á z i s ­

am elyekben m éret szerint c so p o rto síto tt. 0 , 1 / 1 /

ból a Sas, a marsi tr ip o d a V ilágok ha rcából,

2 / 1 0 / 1 0 0 / 2 0 0 0 pixel/m éter váltószám ú oldalak

összesen 2 2 film vagy tév é so ro z at járművei. De

m ellett az utolsó szerényen csak a „Big” elnevezést

helyet k a p o tt az ű r rep ü lő g é p , a S a t u m —'V rakéta

kapta. Ezen az o ldalon eg yetlen pixel 5 0 0 0 0 0

és G o d z illa is.

kilom éternek(!) felel meg. Itt k a p o tt helyet Larry

A z oldal nem kíván online csillaghajó katalógus

N iven gyűrűvilága a maga 3 0 0 millió kilom éteres

lenni. N e m szerepelnek itt tűzerő-, teljesítmény-,

átm érőjével, és a D yson-göm b a „szerény” 2 0 0

vagy hatótáv-adatok. A jármű alatt csak a neve, a

millió kilom éteres m éretével, ü g y e s ö tle t, hogy az

hossza és a film címe található. A

w w w .m e rzo .n et

címen

található

oldalt

2 0 0 3 - a s indulása ó ta már közel egym illió-nyolc­ százezren keresték fel. H a ehhez még hozzáveszszük, hogy tö b b helyen is létezik az oldal tükrö­ zése, a tényleges látogatószám ennek tö b b sz ö rö se lehet.

Először magam is egy ilyen klónoldalon

bukkantam rá, nem kis feladat volt az e re d e ti m eg­ keresése. Indokolatlan szerénység,

hogy J e ff Russelról

semmit sem tudunk meg a honlapon. N e m tu d h a t ­ juk meg, melyik országban él, mennyi idős, mivel foglalkozik. Pedig ez is érdekes lenne.

H onlapajánló

A rajzok szinte mérnöki pontossággal készültek,

enLncTicn sos

74

A g én tec h n o ló g ia le h e tő sé g e i pilla n atn yilag határtalann ak tűn nek. K i tu dja, n éh á n y é v tiz e d m úlva m i m in d en t leszü n k k é p e s e k s e jte k b ő l n ö v e szte n i? Talán m é g tárgyku ltú rán k is fo rradalm asodh at.

Brian Stableford

J

É Z U S O M , J u d e ! — só h a j to t t fel egyik éjjel

e g y e tle n

William M o r ris, a h o g y a fe lé sé g é h e z simulva

az én i d ő m b e n , m e g h ó d ítsu k a világot! V a g y

fe k üdt az á gyo n. — Ki kell szállnom e b b ő l

akár a világűrt! D e a P la sm o te c h semmivel sem

e m b e r ö lt ő

alatt,

ráadásul

pontosan

az e g é s z b ő l . M i n d e n k é p p e n b e kell fejeznem. t ö r ő d ik , csakis a saját kisstílű anyagi hasznával! T u d o d , m ost meg mit akarnak tő le m ? H a laka t!

Elegem van. J u d y M o r r i s e ln y o m o t t e g y ö n k é n te l e n s ó ­

H o l n a p r a megint b eráncigáltak, h o g y beszéljek

hajt, a h o g y e z t m in dannyiszor t e t t e , amikor a

Curtisszel é s W ilb e rf o r c e -s z a l, és e lő re látom,

férjét h a so n ló lelkiállapotb an találta. S z e r e t te

ezek

ő t , d e W illiam néha v a ló b a n ig é n y b e v e t t e a

sz ó, meg kaviárról, d e még az o s t o b a v iccei­

mivel

fognak

elő jönni.

Halfiléről

lesz

tü relm ét. Kinyitotta búzavirágkék sz e m é t, és fá­

ket M o b y Dickről is el kell majd sz e n v e d n e m .

rad tan szőke, selymes h a já ba túrt.

Ö t é v e s g y e rek e k n ek való d o l g o k e zek, J u d e .

— Ezt nem g o n d o l o d te sem kom oly an, d r á ­

Szánalm as kis sz u pe rm a rket-találm ány oc sk á k, ti­

gám — szólalt meg. — C s a k rossz n a p o d volt.

z e n k e t t ő e g y tuca t. D e h o g y ez lenne a j ö v ő ?

— Rossz n a p o m ?

— c s a tt a n t fel William.

— C s a k rossz n a p o m ? J u d e , mi e g y teljesen

J é z u s o m . J u d e , jézusom ! J u d y t u d t a , h o g y s e m m ik é p p e n sem e n g e d ­

állunk.

het meg magának v icc et a halak és kenyerek

A tech nikánk a d o t t , m in den készen áll, h o g y

sz ap orításáró l. W illiam , a h o g y a n azt a finoman

új

tudom ány o s

forradalom

k ü sz ö b é n

SflLflKTIKfl SOS K e z d e t b e n az élelmiszer-célú sz öve te k m é ­

m e ts z e tt arcáról le l e h e t e t t olvasni, a m úgy is kön nyen túlreagálta a d o l g o k a t . G y e r e k k o r á b a n

r e te korlátozva volt. A

b o r z a s z t ó a n e lk é n y e z t e t t é k páratlan intelligen­

az é lő lé n y ek , m e g ö re g sz e n e k és e lpu sztu lnak.

sejtkultúrák, akárcsak

ciája és b á jos m eg je le n és e miatt, és f e ln ő t t k o ­

N e m k é p e s e k a v é g te len sé g ig csak o s z t ó d n i és

rára is v e s z e k e d ő s , r e t t e n t ő e n féltékeny m aradt.

o s z t ó d n i. Ráadásul minél s p e c iá li s a b b sejtekről

A t o m b o l ó d ü h k itö r é se k sem álltak távol tőle.

van szó, annál g y o r s a b b a n ö r e g e d n e k . T ehát

A z o k n a k , akik sz e re tté k , meg ke llett tanulniuk

e le in te e g y t e h é n p e t e s e j t j é b ő l csa k e g y n a g y ­

e lőv igyá za tosan kezelni.

jából akkora s z ö v e te t sikerült létrehozni, mint

A l e g t ö b b e n a z o n b a n ké szséggel e lfo g a d tá k

eg y v a ló ságo s teh é n . A

így. A zsenialitás mindig is kiváltságokkal járt,

p r o b lé m a m e g o ld á sa W illiam M o r r i s é r ­

és W illiam kétségkívül zseni volt. Valószín űleg

d e m e volt. Forradalmi á tt ö r é s é n e k k ö s z ö n h e t ő ­

a l e g n a g y o b b g é n s e b é s z a Föld kerekén. Ezt

en teljesen új eljárást alkalmaztak a sejtkultúrák

a m un k aa d ó i a P la sm o te c hn él is elism erték, és

kifejlesztése során, amely le h e t ő v é t e t t e a sejtek

nem fukarkodtak a fizetéssel. J u d y szintén t u d t a

spe c ia liz á ló d á sá n a k

e z t, és ugyanannyira im ádta kifinomult és vak­

é le té n e k

m erő elm é jé ért, mint figyelemre m éltóan j ó k é p ű

t e r je s z te tté k , és a g é n s e b é s z e ti b e avatko zásra

k ezdeti

k é sleltetés ét.

sz akaszát

Az

em b rió

m e s te r sé g e s e n

ki­

csak a zu tán került sor, miután a t e n y é s z e t e lé rte

m eg je le n és ért, izmos, nyúlánk te s té é rt . W illiam teljesen t u d a t á b a n volt saját é r t é k é ­

vé g le g e s m ére té t. Ily m ó d o n v a ló b a n hatalmas

nek, magára mint E dison és Einstein k o m b in á ­

sejtkultúrákat l e h e t e t t létrehozni. A hústerm elő

ciójára te k in te tt, ak iben a mély elm életi t u d á s

s z ö v e te k e t ham arosan csa k „stea k -felhő ka rc o -

találkozik a m in d e n n a p o k gyakorlatiasságával.

lókként" e m l e g e tté k , míg azok, am elyek tejet

A

P la sm o te c h ,

a cég,

a m elynek

alkalma­

z á s á b a n áll, gyárilag e lőállított élelmiszerekkel

p r o d u k á lt a k , el leh e t képzeln i, m ic so d a e l n e ­ v e z é st kaptak. William m ásodik á tt ö r é s e ug yan csak kiugró

foglalkozott. H ú s t és tejterm ék e k e t készítettek, állatok k ö z r e m ű k ö d é s e nélkül. A

g e n etik uso k

már jóval W illiam e lő t t fe lfe d ez ték , h o g y az

f onto ssá g ú volt. A

P la sm o te c h v a lójá ban már

az ő s z e r z ő d t e t é s e e lő t t is n y e r e sé g e sn e k s z á ­

állati p e te s e jt génjei hogyan ha tá rozz á k meg a

m ított a hús- és tejterm ékek p iac án , a z o n b a n

kifejlett e g y e d k é s ő b b i tu la jd o n sá g a it, és mely

a

g é n e k és sejtek felelő sek a különféle szervek és

ugyanis annyi különféle sejtn ek van meg a saját

sz öv e te k fe lé p íté sé é rt.

speciális s z e re p e , h o g y a Pla sm ote c h William

E fe lfe d e z é s e k t u d o m á n y o s a r a n y b á n y á t nyi­ t o tt a k a g é n s e b é s z e k ú j a b b n e m z e d é k e i sz á m á ­

csirkékkel

m in d a d d i g

kudarcot

vallott.

Itt

nélkül soh a se m talált volna h a té k o n y m ó d o t a tojáso k g a z d a s á g o s nagyüzemi term elésére. A

ra, akik m in d e z e k e t t o v á b b fe jle s z tv e , o p tim á li­

p r o b lé m a gy ö k e re a b b a n rejlett, h o g y nemcsa k

san felhasználható szervek et, s z ö v e te k e t hoztak

a h o rm o n o k hatása, hanem valamiféle i d e g r e n d ­

létre.

szeri kontroll is sz ük sé ges e g y tojás l é t r e j ö t té ­

H a tejre vagy húsra volt szükség, már nem kellett

kivárni,

tehénpetesejtből

hogy

egy

hosszú

m e g te rm é k e n y íte tt

é vek táplálásával

és

hez, amit a tyúk t e s té n kívül a d d ig nem sikerült biztosítani. W illiam volt az, aki t ö b b f u n k c ió s szilíciumcsipek

g o n d o z á s á v a l új t e h é n fejlődjö n ki. A g é n s e b é ­

egyéb

szet le h e t ő v é t e t t e , h o g y a p e t e s e j t b ő l e g y e ­

egyfajta

és

e sz k ö zö k

a

gyógyászatban

felhasználásával

szintetikus

a g y at,

ami

használt

lé tr e h o z o tt eleg en dő n ek

ne se n e g y óriási, é lő tejterm elő szerv, vagy e g y

b izo nyu lt, h o g y a „ tojásgy ártás” folyam atához

ön á lló a n létezni k é p e s hatalmas izom alakuljon

szü kséges

ki. A z ilyen é lő s z ö v e te k e t hatalmas k á d a k b a n

sz e m é ly g é p k o c si m éretű „ t o j á s g é p e k e t ” h o z o tt

információáramlást

koordinálja.

Igy

m inde n k ü l ö n ö s e b b n e h é z s é g nélkül ta rt o t tá k

létre, am e ly ekn e k óránkénti hozam a nég yszáz,

é l e t b e n . G e n e t i k a i l a g m ó d o s í t o t t g o m b á k által

átlago s m ére tű tojás volt. W illiam e z t csak „ t o ­

nag y t ö m e g b e n term elt szén hid rátokk al, p r o t e ­

j á s á g y ú n a k ” n e v ez te .

innel, valamint ásványi a n y ag o k g o n d o s k e v e ré ­ kével táp lá lták ő k e t.

Ilyesféle e red m én y e k k e l mások m e g e l é g e d ­ tek v olna, ő a z o n b a n nem. K é p z e lő e r e je m essze Dt>

SPILFIKTIKn 202

76

tervei,

en e g y r e i n k á b b elszállt —, t u d o m , d e akkor is

melyek a le h e te tle n hatá rát súrolták. M u n k a ­

én va gyok a l e g j o b b , mások a n y o m o m b a sem

m e g h a la d ta

m áso k ét,

ambíciói voltak,

körét nem élve zte , in k á b b n e h e z é k k é n t tek in tett

l é p h e t n e k . Isten a tanúm , én már b i z o n y í t o t ­

rá, ami csak gátolja igazi hivatása b e t ö l t é s é b e n .

tam. H a A m e r ik á b a n éln ék, az igazi n a g y k u ­ tyák mind s o rb a állnának az ajtóm e lő tt, csak

N e m volt b o l d o g . J u d y nemegyszer hallgathatta panaszáradatát.

arra várva, h o g y finanszírozhassanak. R e n geteg

— Figyelj, drágám ! — m o n d ta ilyenkor. —

amerikai b i o te c h n o ló g ia i c ég küldi rám a fejva­

Pla sm o te c h e g y élelmezési vállalat.

Igenis

d á sz ait, h a b á r a P la sm o te c h m in d e n t m egtesz,

fo n to s és felemelő új le h e t ő s é g e k e t felfedezni,

h o g y távol tartsa ő k e t tőle m . C sa k hat vagy h ét

h o g y az o l c s ó b b élelm iszereket mindenki s z á ­

millióra len ne szük ség em , h o g y b e le k e z d h e s s e k .

A

mára e lé r h e t ő v é tegy ük.

N e felejtsd el, még

D e m o n d ju n k tízmilliót, annál semmi e s e tr e sem

mindig kétmilliárd e m b e r éhezik a világon! Ré­

leh e t t ö b b .

g e b b e n kihívásnak f o g t a d fel a m unkád.

a k a d n a , aki ha jla n d ó len ne ennyit b e fek tetn i.

— M e r t r é g e b b e n még volta k m egold á sra p ro b lé m á k .

O lyan

kom oly

Valaki csak

J u d y n a k nem t e t s z e t t az ö t le t , h o g y A m e ­

W illiam m egk öszö rülte a torkát. váró

Ez a p r ó p é n z o d a á t .

p ro b lé m á k ,

rikába költözzön. N a g y csalá dja volt itt, é s a saját m unkáját is é lv e z te a B B C -né l. Ezenkívül

mint p é ld á u l a m ére tb e li korlátozás leg y ő z és e,

e rő se n k ö t ő d ö t t az angol tájhoz,

vagy a szintetikus i d e g r e n d s z e r felállítása. Van

t ö r té n e l e m h e z . M e g b o r z o n g o t t a g o n d o l a t t ó l,

róla fogalm ad, h o g y mi m in d e n t l e h e t n e kihozni

h o g y m in d e z t feladja.

e g y ilyesféle fe lf e d e z é s b ő l, ha é rté k é n e k m e g ­ fele lő en k e zelnék ? A

s t e ak -fe lh ő k a rco ló és a

kultúrához,

— A múlt h é te n volt e g y é r d e k e s pé n zü g y i m űsorunk

— m o n d ta e lg o n d o lk o z v a

—, ahol

tojáságy ú csak az első lé p é s. A k e z d e t a kez­

e g y m e g n y e rő v ö rö s hajú e m b e r b e sz élt.

d e t e . . . d e Curtis nem lát m e s s z e b b a l e g k ö z e ­

ne v e valami M a rsh a ll. A

A

c é g , amit képvisel,

leb b i szaros s z u p e rm a rk et nyom o rult polcán ál.

b e f e k te té si m en e d zs elé sse l és pé n zü g y i t a n á c s ­

Es amíg én itt a halak k ö z ö tt m e g r o h a d o k , a d d ig

a dással foglalkozik. Ú g y b e sz é lt millió d o llá ro s

g é n s e b é s z e k ezrei az én n y o m d o k a im o n ha ladva

b e ru h á z á s o k ró l, mintha á lm á ban is csa k e z t csi­

v a ló b a n izgalmas munkát v é g e z h e tn e k . A

legrohadtabb

az,

hogy

a

P lasm otech ,

nálná. M e g v a n a n é v je g y e az iro d á m b a n . H a ­ zahozzam ?

m in de n rövidlá tása, ső t vaksága elle n ére , v a ló ­

J u d y sim ogatása elé rt arra a p o n tra , h o g y

b a n milliárdokat fog keresni, csak mert a s z a b a ­

W illiam k e z d e t t teljesen ellazulni, ü g y látszott,

d a lo m az övék. A z én s z a b ad a lm a m ! En so k ­

mindjárt ejti az e g é s z tém á t, é s valami sokkal

kal k e v e s e b b e t k a p o k , mint W il b e rf o r c e vagy

k e ll e m e s e b b elfoglaltságnak szenteli idejét.

Curtis, és l e fo g a d o m , h o g y még a N o b e l - d í j a t sem nekem adják, csak mert eg y sz erű mezei fej­

J u d y e l é g e d e t t e n fe ls ó h ajto tt, majd á t a d t a m agát az é lve ze tnek .

les ztő m érn ö k vagyok. Ki kell lépjek, J u d e , ki kell lépjek! A

saját lábamra kell álljak, nincs

más v álasztásom . M u s z á j. — N o s , drágám — szólalt meg J u d y , miköz­ b e n az ujjaival g y e n g é d e n masszírozta William

— A z a baj — d ő l t hátra e le g áns ka rossz é ­ k é b e n P e te r Peregrine M a rsh a ll a M a rsha ll & Faulknertől —, h o g y maga e z t nem igazán g o n ­ d o l t a át.

tarkóját —, én is úg y g o n d o l o m , h o g y ez e g y

H a n y a g u l l e p ö c k ö l te szivarjáról a hamut.

nagyszerű ö t le t , d e m ag a d m o n d t a d t ö b b s z ö r

W illiam nem j ö tt zavarba a másik stílusától.

is, h o g y e ze n az ú ton n e h é z lesz végigmenni.

E g y en e se n M a rsha ll fénylő, kék s z e m é b e n é ­

H isz e n az össze s felszerelés, a n é lkülö z hetetlen

z ett. A f e le s é g é é r e e m lé k e z te tte .

D N S -h o g y i s h í v já k o k meg a m éregd rága e le k t ­

— Szerin tem p e d i g én v a g yok az e g y e tle n

ronikus ketyerék, mind az ő tu la jdon uk. Ó r iá si

e m b e r a F ö ld ö n , d e legalább is N a g y - B r ita n n iá -

b e f e k t e t é s , csak h o g y el tu dju k kezdeni.

b a n , aki e z t á t g o n d o l t a — válaszolta. — N e m

— T u d o m — felelte W illiam , akinek ke zd e ti

leh e t e lé g g é kihangsúlyozni, h o g y ezek az eljá­

in d u la tossá ga J u d y sim og atá sá n ak k ö s z ö n h e t ő ­

rások e g y e g é s z e n új ipari forradalom alapjai.

mon 2os

77

Az élet bútorai

T udja, hány t u d o m á n y o s á tt ö r é s in dult ki innen,

sz üksé ges esz k ö zö k b e s z e r z é s e és ü z e m b e n tar­

amiket a b e f e k t e t ő k szű k látó k ö rű sé g e hiúsított

tása még a P la sm o te c h n e k sem volt egyszerű.

meg, h o g y végül az amerikaiak és a ja p á n o k

L eh e t, h o g y maga c s o d á k a t k é p e s tenni, dr.

lopjá k el az ö t l e t e t ?

M o rr i s , d e a varázspálcája milliókba kerül. A

— M a rsh a ll

Ismerős n ó ta ez, dr. M o r r i s

— felelte Pla sm o te c h korlátoltnak és sz ű klátó körű nek t ű n ­ há­

het az ön s z e m é b e n , amikor arra g o n d o l , ho gy

nyán álltak már e lő ezzel. D e ne é rts en félre!

nem aknázzák ki a találm ányaiban rejlő valódi

A

—, é s m e g l e p ő d n e ,

M a rsh a ll

& Faulkner

ha t u d n á ,

a

l e h e t ő s é g e k e t, d e nekik is csak b e v é t e l r e van

p é n z z e l, amire szük ség e leh e t, é s b o l d o g a n b e ­

rendelkezik

azzal

sz ükségük, h o g y finanszírozni tu djá k az ö n t o ­

f e k te tn é e g y olyan vállalk ozásba, amelyről ön

vá b bi kutatásait.

b e sz él. A m ik o r azt m o n d ta m , nem g o n d o l t a át,

kell, amit t ö m e g e k vesznek.

E hhez v iszont olyan termék

azt egyáltalán nem úgy é r te tt e m , h o g y ö n nem

Valam iféle rendkívüli l e h e t ő s é g e k e t említett

len ne e lő re lá tó , hiszen nyilvánvalóan tis ztá b an

— f o ly ta tta M a rsha ll —, szerves g é p e k e t , ami­

van a távoli kilátásokkal. A z o n b a n nem vagyok

ket e g y n a p o n talán majd k é p e s lesz m e g é p í t e ­

b e n n e bizto s, h o g y az utat is látja, ami o d á ig

ni. Újfajta h á za k at, új bányászati m ó d s z e r e k e t és

v e z e t. H isz e n maga m o n d ta , az ilyenfajta k u ta ­

kö zlekedési re n d sze rt. A b b a n nem k é te lk ed e m ,

tás és fejlesztés n e h é z s é g é t a szü k sé g es felsze­

h o g y az é v ti z e d e k tá v l a tá b a n valóra válhatnak

relés b o r s o s ára jelenti. A

ezek az álm ok, d e h o g y nem a k ö z eljö v ő b e n ,

D N S-m anipuláció

annyira n e h é z és kifinomult folyamat, h o g y a

az b iztos. H a r m in c - n e g y v e n évnyi lefutású tér- Dt>

ernnKTiKn sos

78

vek költségeit rövid távú, két-három , maximum

e g y é b , mint e g y k ö z ö n s é g e s bú to r, szin tetiku­

n é g y é v e s beruh áz áso kkal tu dja csak biztosítani.

san t e n y é s z t e t t b ő r b e v o n a t t a l . Es nem is o lcsó ,

En m egé rte m ö n t , h o g y miért akar a maga ura

a b ő r viszonyla gos o lc s ó sá g a e lle nére sem, rá­

lenni, és azt is, miért v o n a k o d ik páratlan t e h e t ­

a dásul m egm unkála tlan, durva. Ezzel sz e m b e n

s é g é t halrudacskákra fecsérelni. D e vajon m e g ­

én létre t u d o k hozni e g y se jthalm azt, a hozzá

e n g e d h e ti e z t m agán ak ? H a e g y új vállalkozás­

t a r to z ó saját bőrrel, ami k é s ő b b felveszi e g y

ba kezd, új term ékre lesz szüksége. M é g p e d i g

szék, vagy akár e g y ágy alakját. H a p e d ig e g y ­

olyanra, amit e g y r é sz t nagy t ö m e g b e n és o lcsó n

szerű id eg re n d sz erre l

lehet előállítani, m ásrészt igény is van rá. Es ez

mint m o n d ju k a t o já sá g y ú é , akkor az is l e h e tő v é

nem lesz kö nny ű, mert a P la sm o te c h r e n d e l k e ­

válik, h o g y az á g y vagy a szék e m lékezzen a

látjuk el, e g y s z e r ű b b e l,

zik az ö n által f e lfe d e z e t t szabadalm akkal. N e m

hasz nálója k e d v e n c testta rtá sá ra. A

fogják e n g e d n i , p lá n e nem harc nélkül, h ogy

és a h ő m é r s é k le te úgyszintén állítható lesz. Ez

a konkurencia b e t o l a k o d j o n az ő fe ls ég terü le ­

aztán az o t th o n i

tükre. T ehát az élelmiszerpiac l é n y e g é b e n zárva

szerint form álható b ú t o r o k , b e é p í t e t t k ö z p o n ti

van e lő ttü n k . Szóval, dr. M o r ris — k é r d e z te

fűtéssel!

M arsh all —, mivel t u d előrukkolni, nem húsz év

kényelem

p u h a sá g a

felsőfoka,

te tsz é s

William látta, szavai mély b e n y o m á s t teszne k a másikra. E l é g e d e t t volt a b e s z é l g e t é s m e n e t é ­

múlva, d e h o l n a p ? William e lm o s o l y o d o t t . Egyáltalán nem l e p ­ te meg az e s e m é n y e k ilyetén alakulása. N e m ­ csak h o g y a saját te r ü le té n volt zseni, d e a tő k é s világ sz e n nyes m o z g a tó rug óit is a la p o sa n

vel, é re z te , h o g y a l e g j o b b p illa n atb an és nem is sikertelenül j á ts z o tta ki az a dujá t. — Es e h h e z e lé g s é g e s lenn e a már léte ző te c h n ik a ? — firtatta M a rsh a ll. — L é n y e g é b e n igen —h a n g z o tt a válasz. —

ismerte. — Bútorokkal — felelte.

A tec h n o ló g ia a l a p v e t ő e n új, e z é rt új s z a b a d a l ­

— Bútorokkal? — visszhangzott a másik d ö b ­

makat j e g y e z t e th e t ü n k b e . Ez ellen a Plasm otech semmit sem t e h e t . Ráadásul csa k én ismerem a

b e n t hangja. — S zékek, á g y a k . . . tu d ja , ilyesmi — m o n d ­ A

m o zd u la t,

a h o g y M a rsh a ll c so d á lk o z v a

ö s s z e v o n ta rézvörös sz e m ö l d ö k é t , W illia m ben ön k é n te len ü l is e lle nsze nv e t g e rje sz te tt. Bármekkora

te c h n o ló g iá t annyira,

h o g y to v á b b f e jl e s z th e s ­

sük. H a t - n y o l c év l é p é s e l ő n y b e n lennénk b á r ­

ta ártatlanul.

p é n zü g y i zsenin ek is t a rto ttá k

városszerte, P. P. M a rsha ll k e z d e tt ő l fogva antip atik us volt a számára. T u la j d o n k é p p e n már

miféle le h e t s é g e s versenytárssal sz e m b e n . — A z ilyesmit b iz to sa n tápláln i kel! valah o g y — v e t e t t e k ö z b e a másik. — C s a k minimálisan. Egy injekció, e gy sz er egy hónapban. — N e m akarok rosszhiszem űnek vagy aggá-

h o g y bárki, aki

ly o s k o d ó n a k tűnni, d e valakinek az ö r d ö g ü g y ­

p é n z ü g y i terü lete n do lg o zik , zseniális legyen.

v é d je s z e re p é t is el kell játszania. G o n d o l j a ,

U tá lta a sim ulékony m o d o r u k a t , és m e g v e t e t ­

h o g y a világ v a ló b a n készen áll az é lő b ú t o r o k ­

te a zo k a t az e m b e r e k e t , akik mások p é n z é n e k

ra? N e m leh e t, h o g y né m e lyek ne k kellemetlen

a g o n d o l a t is fe lh á b o r íto tta ,

forgatásával keresik kenyerüket. M i n d a z o n á lt a l

lesz? Egy b á ln a m é re tű húsgyár e g y d o l o g , a

százszázaléko san t u d t a ,

fo g y a sztó úgyis csak a régi, m e g s z o k o tt c s o ­

h o g y szüksége van a

másikra, nélküle sohasem érheti el a hőn áhí­

m agolást látja. N e m is g o n d o l rá t ö b b e t , mint

t o t t pé n zü g y i f ü g g e tle n s é g e t, ú g y h o g y türelm et

am e n nyit a nn ak id ején a nagyanyja g o n d o l t a

e r ő l t e t e t t magára.

vá góhidakra. H a n e m valami h a so n ló a n a p p a l i ­

— N e m csak húsa van a m arhának — szólalt meg. — Figyelemmel k övettem a n y e r sb ő r árát.

b a , amire rá kell ülni, az már más d o l o g . A k á r féle lm ete s is lehet.

A z amerikaiak p e d i g már el is k e z d te k m e s te r­

— D e nem lesz, ha a la p o s a n előkész ítjük a

sé ge s b ő r t , sz ő rm ét gyártani. Ez h a sz no s, mert

t e r e p e t . Ezt e g y jó reklá m ügy nök ség gel köny-

fenntartja a b ő r b e v o n a t ú

b ú t o r o k k e r e s e t ts é ­

g é t, d i v a t o t terem t. C s a k h o g y az ő árujuk nem

nyen keresz tülvihetjük. A

b útoraim nak szám os

e lő n y e van. Ez az o t th o n i kényelem n e to v á b b j a ,

GflLRKTIKA SOS ami teljességgel b iz to n sá g o s. T udja, m ennyien

Igy k e z d ő d ö t t m in d en id ők egyik legfigye­

használnak még a mai napig h a g y o m á n y o s, szi­

l e m r e m é ltó b b e g y ü t t m ű k ö d é s e a tu d o m á n y o s

vaccsal

és pé n zü g y i géniuszok között.

t ö lt ö t t

bútorokat,

am elyek

különféle

m érg e ző gá z o k a t b o c s á ta n a k ki, csak mert nincs p é n z ü k kicseréltetn i? — M e n n y i b e kerülne e g y ilyen? — k é r d e z te M a rsh a ll e lg o n d o l k o d v a . — Ahhoz,

csolatuk

sohasem

fejlődik

Bizonyos szem pon tból

h o g y b e le k e z d jü n k és m e g v e ­

gyük a szükséges

D e bármilyen nyíltan is tekintettek egymásra, mindkettőjük előtt világos volt, hogy üzleti k a p ­ barátsággá. különböztek,

ugyanakkor túlságosan is egyformák voltak. William

kifejleszt­

lenézte a másikat annak kapzsisága, érzéketlensé­

hessük a m egfelelő te c hn ikát — v o nta meg a

ge miatt, ugyanakkor gyanította, hogy Marshall is

vállát nos,

W illiam

berendezéseket,

őszinte

túlságosan

—,

megveti őt a min­

már leh e t e l­

k é p ze lé se ,

de n n ap i

milyen

n a g y s á g re n d ű

életben

való élhetetlensé­

be­

géért. Ezenkívül a

fe k te té s szükséges.

p é n ze m b e r egyike

D e ha már m indez

volt azon kevesek­

megvan, akkor e g y

nek, akik megjele­

széket kih ozok a k ­

nésüket

kora

legalább megköze­

kö lts ég b ő l,

tekintve

a m e kk oráb ól a t o ­

lítőleg olyan jóké­

jáságyú e g y tojást.

pű nek m ondhatták

—

M int

egy

magukat,

mint

tojást? — Marshall

maga.

nem tud ta palástol­

versenyszellem

ni m eglepettségét.

ambíció

— Csak mint egy

ben

tojást? — babrálta

1

saját

^

méregdrága

luxusszékének kar­ fáját

szórakozot­

tan.

— Végül is

mindenki

ő

Ráadásul

is

és

tekinteté­ ellenfelére

akadt.

Szemernyi

ké tsége

sem

volt,

hogy gyűlölni fog­ ja a közös munkát az

széken

új

partnerével,

másfelől az egészet

ül — te tte hozzá

egyfajta

elg ondolkodva.

tekintette, ahol a tét

W illiam

tu d ­

kihívásnak

a falkavezérség.

ta, h o g y a másik már r á h a r a p o tt a

A M o r r i s , M arshall

csalira.

& Faulkner Bútoripari Társaság kicsiben k e z d te ,

— Először a szék, aztán idővel az e g é s z kör­

d e roha m o san fe jlő d ö tt. H a m a r kiderült, ho gy

n y e z e t — húzta el a m é z e s m a d z a g o t ismét. —

M a rsha ll korábbi k ételye — tudniillik h o g y a

Szóval m e g k a p o m a húszmilliómat?

társ ad a lo m

elég

e lfog adó -e

a

szintetikusan

M arshall e lg o n d o lk o z v a nyom ta el szivarját.

lé t r e h o z o t t é lő b ú t o r o k irányában — teljesen

— A z t hiszem, el t u d o m intézni ö n n e k , dr.

a la p talan n a k

M orris

— szólalt meg végül.

— S ő t v a ló já ­

bizony ult.

Egy

kis

reklámipari

m e g tá m o g a to tts á g g a l az e g é s z ország tárt k a ­

b a n e g é s z e n b iz to s v a gyo k b e n n e , h o g y a mi

rokkal fo g a d ta az új fejlesztésű la k b e re n d e z é si

e g y ü tt m ű k ö d é s ü n k g y ü m ö lc s ö z ő n e k bizonyul.

tárgyakat.

Felállt, és k ezet nyújtott. William szintén. K ezet ráztak.

A M o r r is- s z é k hamar b e já rta a j e l e n t ő s e b b term ékek szok áso s stáció it.

Először ú jd o n sá g |>i>

wmin sos

80

volt. A z t á n státusszim bólum lett. Persze nem

a vö rö s aranyifjú tá rs a s á g á b a n . P e te r Peregrine

azoké , akik a vagyonukkal akartak hivalkodni,

M a rsh a ll is ug yan oly an híres lett, mint William.

hiszen fillérekbe került, hanem a zok é , akik a jövő

A

iránti fo g é ko nyságu k zálo g át látták b e n n e .

Es

ü n n e p e l t é k . M e l le s l e g N a g y - B rita n n ia l e g v o n ­

végül, m e g l e p ő e n hamar, általán os l a k b e r e n d e ­

z ó b b a g g le g é n y e k é n t c s o d á lt á k , h e rce g ek mél­

zési tárggyá vált. V o ltak , akik a kor szellem ének

t ó v e té ly tá rsa k én t.

m e g t e s t e s ü lé s é t látták b e n n e . A M orris-székkel

benne

m e g te s te s ü lő

William s z e m é b e n

vállalkozói

azonban

szellem et

M arsh all

mél­

a b i o te c h n o ló g i a b e l é p e t t az e m b e r e k m in d e n ­

tatlan volt a c so d á la tr a , ő maga csak a rajta

napi é l e t é b e . A g yá rbó l a n a p p a l i b a költö zés

é l ő s k ö d ő paraz itá t látta. B o s s z a n k o d o t t, ha b ár

hatalmas

so h a se m nyilváno­

ugrás

volt e g y e g é s z

|

s z ü l e t ő b e n levő

I

san, h o g y amíg ő maga e g y l a b o r a ­ tó riu m b a n

iparág számára.

zik,

William M o r ­

dolgo­

munkájának

ris a saját ura lett.

g y ü m ö lc sé t,

a

Egyedüli felelőse

n é p s z e r ű s é g e t,

a

a munkájának, a

k ö z sz ere p lé se k et

kutató,

a

aki

ját csa pást

sa­

n agyvilágban

otthonosan

vág,

m oz­

ahelyett hogy járt

g ó M a rsha ll a rat­

utat követne.

ja le.

neve

A

Pedig

fogalommá

vált. Az

emberek

William

imádta

a

életet.

Akárcsak

sztár­

ünnepelték.

Ko­

Jud y. Marshall tet­

rábban

úgy

tette,

csak

hogy nem,

tekintettek rá, mint

d e ezzel nem tu­

az utópistára,

d o tt megtéveszte­

aki

ni senkit sem.

egy sz e b b és j o b b

William

világ üz en e té t hoz­ za,

de

benne

most

ráltassa a

a tu­

aki nemcsak

hirdeti,

nem hog y

népszerűsége hát­

tisztelték

az em b ert, d ó st,

engedte,

már

mun­

kájában.

Ellen­ egyre

de

maga

kezőleg,

is tevékeny

szere­

j o b b a n b eleásta

p e t játszik annak a sz e b b és j o b b világnak a létrejöttében.

magát a ku tatás­ ba, határtalan becsvággyal mindig újab b és n a ­

G a z d a g lett. A z t á n p e d i g n a g y o n gazdag.

g y o b b célokat tű z ö t t ki maga elé. Kisebb em b e r

A r r ó l p lety k á ltak , h o g y csak id ő k é rd é se , mikor

b ő v e n b e é r t e volna azzal, amit idáig elért, d e ő

ütik lovaggá. A m ú g y is j ó k é p ű arcának finom

nem, a mércét magának mindig m agasabbra rakta.

vonásai az i d ő múlásával csa k s á r m o s a b b a k l e t ­

A genetika N e w t o n j á v á kívánt válni, a tu d ó ssá ,

tek. O t l e h e t e t t látni o rsz ág s ze rte a magazinok

akinek a ny om dok ain haladva a követő k h a d a , a

borító in.

jövő generáció az új világot felépíti. Félt, hogy

L e sifotósok hadai jártak n y o m á b a n ,

akik a hamvas b ő r ű , hosszú, selymes, a ranyszőke

intellektuális le n d ü le te nem tart örökké,

ezért

hajú f e le sé g ét faggatták s z é p s é g é n e k titkáról.

erejét megfeszítve

hogy

A k ö z öttü k levő sz oro s pé n zü g y i e g y ü t t m ű ­ k ö d é s e lle n ére W illia m et ritkán látták üzlettársa,

ke ményen d o l g o z o t t ,

m ind e nt kihozzon m agából, m ielőtt az elkerülhe­ tetlen hanyatlás b e köv etkez ne .

GMTO SOS Igy t e h á t, a h o g y a n a M o rr is - s z é k e g y re sike­ r e s e b b és s i k e r e s e b b lett, W illiam e g y re t ö b ­

azért,

hogy

81 e n g em

te h e r m e n t e s ít s e n ?

C sa k

játssza a sikeres f ő n ö k ö t, rám meg akkora teh e r

b e t és t ö b b e t d o l g o z o t t , f e jl e t t e b b ge netikai

hárul, h o g y s z é p e n c s e n d b e n b e le d ö g l ö k . En

techn ológ iák kal kísérletezve. A c ég fiatal t u d ó ­

e g y új t u d o m á n y o s forradalmat csinálnék, d e

sok tucatja it s z e r z ő d t e t t e , akik m e g p r ó b á lt á k a

a kezem meg van kötve. Z a v a r n a k , nincs e g y

sz a b a d a lm a k b a n rejlő l e h e t ő s é g e k e t gazdasági

c s e p p nyugto m . F o jtogatnak, nem juto k le h e ­

haszonra váltani. O

maga fe le tte állt e n n e k , az

tő s é g h e z , d e még l e v e g ő h ö z sem. B ezárom az

ő munkájának az a lkalm azhatóság már nem volt

ajtóm at, még te le fo n o m sincs a l a b o r b a n , d e

kö ve te lm é ny e.

Isteni s z e re p é n e k kisajátításával

szilárdan e lk ö t e le z t e magát, h o g y olyasmit tesz,

r ö g tö n , a h o g y kilépek, e g y nagy c s a p a t d ö g k e ­ selyű vár az ajtó e lő t t , és szívja el a vérem! J u d y jól t u d t a , h o g y se m m ik é p p e n sem e n ­

amit még ő e l ő t t e senki sem. — Egy é v s z á z a d a — m o n d ta e gysz er az ő t

g e d h e t meg m agának semmiféle tréfálkozást a

k é r d e z ő rip orte rn ek — az e m b e r a term és ze t

tanítványokról vagy a nagyság átkáról, és f ő ­

c s o d á i e lő t t le n y ű g ö z v e állt, tisztele ttel a d ó z v a

leg még em lítenie sem s z a b a d az ö n fe lá ld o z á st.

annak a talán lé t e z ő lénynek, aki e s e tle g k é ­

W illiam é rzé k en y volt erre, akárcsak k o rá b b a n

p e s leh e t c s o d á t véghezvinni. M o s t a z o n b a n

bármikor, és c súnyán reagált volna, ha nem v e ­

a g o n d o l k o d ó e m b e r e g y e d ü l a T erem tés ki­

szik elé g kom oly an a p a n as zá t.

amely

H a valami, hát a siker aztán v é g k é p p rossz

m in de n k é ts é g e t kizáróan eltö rpü l azon c s o d á k

irányba b e fo ly á so lta a sze m é lyiségé t. N e m r é g i ­

m ellett, amiket a D N S - t uraló e m b e r hajt v égre

b e n e g y lesifotós kamerája b á n ta W illiam rossz

c sin y e s sé g é t

és

szegénységét

láthatja,

ha n gula tát, a nem kellően szilárd személyiség

a jövőben. U g y a n W illiam sohasem j e l e n te tt e ki, h o g y a g e n etik án a k nincs még e g y olyan sz a k av a to tt és

csalh atatlan jeleként. — N o s , drágám

— szólalt meg J u d y

—,

e r e d e ti ö t le t e k b e n g a z d a g virtu óza, mint ami­

ez a te c é g e d . M i n d e n k i , aki itt d o lg o zik , így

lyen ő, mégis bárki, aki hallotta beszélni, kétség

vagy úgy, d e az általad kifejlesztett m ó d s z e r e ­

nélkül meg volt g y ő z ő d v e erről.

ket használja. Függnek t ő l e d . Es hát nem t e ­

A m m in de z ek e lle nére William nem é r e z te

h etsz nekik sz em reh án yást, ha ta n á c s é rt fo r d u l­

magát b o l d o g n a k . N e m telt el napja e l é g e d e t ­

nak h o z z á d , k ü lö n ö se n , ha azt a z tá n igazán te

lenség és c s a l ó d o t t s á g nélkül.

sem s z e r e t n é d , h o g y valamit e lro ntsa n ak, és a d o l g o k rosszul alakuljanak. Felelős vagy értük,

— J é z u s o m , J u d e ! — s ó h a j to t t fel egyik éjjel,

e z t meg kell é r ts e d .

a h o g y a f e lé sé g é h e z simulva fe k üdt az á gyo n.

— Felelős, na persze — morogta William —,

— Ki kell szállnom az e g é s z b ő l . M i n d e n k é p ­

ha Prom étheuszt is hasonló felelősség nyomta vol­ na, az istenek tüze még mindig az O l ü m p o s z o n

p e n b e kell fejeznem. Elegem van. kom oly an,

lenne. Felháborít, hogy Marshall, akinek p o n t az

drágám — felelt fáradtan J u d y , hiszen ismét a

én tehermentesítésem lenne a dolga, é p p e n hogy

régi, m eg s zo k o tt n ó t á t hallotta . — C sa k rossz

a fő okozója a rám n e h e z e d ő nyomásnak. Zaklat

n a p o d volt.

éjjel-nappal. Multimilliomossá tettem a rohadékot,

— M agad

sem

— Rossz n a p o m ?

gondolod

ezt

— c s a tt a n t fel a másik.

d e úgy képzeli, hogy csak a tőle k a p o tt kölcsönt

—A z b izto s, v a ló b a n rossz n a p o m volt! N e k e d

fizetem vissza. M in th a az agyam a tulajdona len­

a ztán fogalm ad sincs, h ogy a n p r ó b á ln a k b e le -

ne, vagy mi, amibe befektetett. N é h a arra g o n ­

fullasztani a p a p ír m u n k á b a .

dolok, J u d e , sürgősen ki kellene szálljak e b b ő l

E gyedül semmire

sem k é p e s e k , m in d e n h e z rám van szükségük, a

az e gészből, és ahelyett, hogy itt vesztegetem

b i z o t t s á g o k h o z , az új fe jleszté se k hez , a tá r s a ­

a tehe tsége m et, inkább egy kis kutatók özp ontot

dalmi k a p c s o la to k h o z , a külföldi v e v ő k h ö z , d e

vezethetnék az arizonai sivatag mélyén. M e g v a n

m ég az ü z le tlá n co k h o z is. Istenem , hát mit ke l­

hozzá a pénzem , meg tudnám csinálni.

len e csinálnom , h o g y m e g s za b ad u ljak az efféle

A z ö t le t m ost sem t e t s z e t t j o b b a n J u d y n a k ,

s z a rs á g o k tó l? Es miért van M a rsh a ll, ha nem

mint pá r éve. A régi indokai mellé e g y új is so- [>l>

GflLfOtt SOS

82

rakozott. M o s t már nem csak a c sa lá d , a BBC-

már nem igény elte teljes figyelmét, és in k áb b

nél v é g z e tt fele lő sségte lje s munka és az angol

m eg szo k á sb ó l, mint igazi mély é r z é sb ő l fakadt,

táj k ö t ö t t e id e, hanem e ze k en túl valami más is

d e se jte tte , h o g y e z t William sohasem fogja

a m aradás m ellett szólt.

é szrevenni, bá rm ekkora géniusz legy en is.

Egy titok, amit m in den l e h e ts é g e s eszközzel

— Nem

s z a b a d n a e nny it r á g ó d n o d e zen ,

ő r z ö tt W illiam elől, akit még mindig sz e re tett.

drágám — szólalt meg, m ik özben férjét sim o g a t­

V isz ony a volt ugyanis M arshall-lal, n é h á n y é v e

ta. — B e sz élh ete k Peterrel, ha a k a r o d . El fo ­

k e z d ő d ö t t a rom áncuk. W illiam túl sok i d ő t

gom magyarázni neki, m ennyire n élk ü lö z h etetlen

t ö lt ö t t b e zá rk ó zv a a lab o r a tó r iu m á b a , magukra

sz á m od ra a nyugalom , mialatt d o lg o z o l. Senki

hagyva kettejüket.

sem fog zavarni. D e ne lépj ki em iatt, a saját

A feszültsé g miatt, ami az ö rö k ö s tit k o ló zá s­

é r d e k e d b e n , hiszen az újrakezd és k ö v e tk e z m é ­

ból a d ó d o t t , J u d y türelm e már nem volt a régi.

nyei é p p ú g y m egviselnének, mint e g y ü tt v é v e az

A szexuális éle tü k is v e s z te tt régi ra g y o g ásá b ó l,

ö ssze s felelő sség és teher, ami m ost rád hárul.

bá r W illiam p a n a s z á r a d a tá n a k még mindig v é g e s z a k a d t,

valahány szo r

t e s te

m e g e r e z te

ujjainak varázslatos c iróga tá sá t.

Judy

Ú gy h og y ezt

t e t t e m ost is, sim o gatta ő t , e lű z te n y u g ta la n ­ ságát. M i n t h a ugyan e g y c s e p p n y i t m e c h a n i­

— Az

a baj

— dőlt

hátra

P e te r Peregrine

M a rsha ll a laborató rium i p á d o n —, h o g y nem igazán g o n d o l t a d e z t át. W illiam a másik kék s z e m é b e n é z v e csak

kusan jártak volna az ujjai, d e biztosra v e tte ,

szánalmat

h o g y W illiam túlságosan is csak magával van

iránt, amely ilyen csalá rd és kétszínű jellem et

é r z e tt

a

term és ze t

tö k é l e tl e n s é g e

elfoglalva a h h o z , h o g y é sz re v e g y e . J u d y s z e ­

ilyen ő sz in té n e k é s á rtatlannak h a tó szempárral

relme megfakult férje iránt, e g y ü ttlé tü k t ö b b é

láto tt el. íme, g o n d o l t a , itt az e m b e r, aki ké-

GflLflKTIKfl SOS p e s lelkiismeretének r e z d ü lé s e nélkül elárulni a

mi azért létreh o z tu n k valamit, u g y e ? C s a k foly­

l e g j o b b ba rátjá t is. T u d o t t m in denről. A z általa

t atnun k kell, amit idáig elértünk , nem s z a b a d

m e g b íz o tt m ag á n d e te k tív e k m in d e n r e kite rjed ő,

m e g to r p a n n u n k . Persze e z t nem a djá k ingyen,

részlete s j e l e n té s é t t ö b b s z ö r is átolvasta.

kem ény en meg kell é rte d o lg o zn i, d e a lényeg,

— V a l ó já b a n , P e te r — t ö r te meg a c s e n ­

h o g y a helyes ú to n járunk. Bízz b e n n e m , Billy!

d e t —, n a g y o n is á tg o n d o l t a m . Vissza akarok

— N o s — k e z d t e a d o k t o r m e g f o n to lta n —,

vonulni az effajta é le ttő l, h o g y csakis a tiszta

én mindig is m egbíztam b e n n e d , Peter, és azt is

ku tatásnak sz e nte lhe ssem a t e h e t s é g e m e t . N e m

t u d o m , mennyivel t arto zo m n e k e d . S z e retn ém

kell t ö b b szék, é lő h u lla d é k -f e ld o lg o z ó , elem

kifejezni a há lám at, és h o g y m eg m u tassam , mit

vagy fényforrás. Semmi ilyesmi. T o v á b b m e g y e k ,

is jele ntü nk e gym á sn a k, kérlek, f o g a d d el m e g ­

e gyáltalán

semmiféle

t erm ék e t

sem

akarok.

hívásomat a szem élyes la b o ra tó riu m o m b a , ahol

T o v á b b fogom folytatni a k u tatá st, d e a talál­

alkalmam nyílik b e m u t a tn i ,

m ányaim ban rejlő l e h e t ő s é g e k kiaknázását már

sikerült m eg a lkotnom . M e n j ü n k , és v e ssünk e g y

m eg h a g y o m a fiataloknak.

pillantást

M a rsha ll úgy tárta sz ét a kezét, mintha b á ­ torítólag akarná kollégáját átölelni. Bajtársiasnak t ű n ő g e sz tusán a k k evesen álltak volna ellen.

fáradozásaim

n e m ré g ib e n mit is

gyüm ölc sé re,

remélem

ez sok m in d e n t m egm agyaráz, és utána t is z t á b ­ b a n fogsz látni. M e g i n d u l t , és a saját b i r o d a l m á b a , a la b o r a ­

— Billy — k e z d t e —, én a z tá n t u d o m , mit

tórium elzárt, csak általa használt ré s z é b e v e z e t ­

érzel. H iggy él nekem , tén y le g átérzem . T u d o m ,

t e a másikat, o d a , ah ova e d d i g rajta kívül senki

h o g y mindig is hoss zú távú célokra fókuszáltál.

sem l é p e t t b e , még asszisztensei vagy a le g k ö ­

V ilágraszóló e r e d m é n y e k re . V a ló d i t u d o m á n y o s

z e l e b b i munkatársai sem. M a rsha ll sem járt itt

forradalomra. A z z a l is tis ztá b an vag yok , h o g y

még soh a, és W illiam jól t u d t a , h o g y m eghív á­

a c é g v e z e t é s m in d e n n a p i rutinja h o g y a p asztja

sával m eglepi a másikat. M é g a t á r s tu la jd o n o s

el az e n e r g i á d a t , és h o g y milyen kicsinyesnek

is némi b ü s z k e s é g e t é rz e tt , h o g y b e l é p h e t a

tűnik

a szem edben.

m eg te sze k , sokkal

hogy

tö b b et,

M inden

tő lem

a n y u g a lm a d a t

mint a m enn yit te

e rő fe sz íté se im b ő l.

R e n g eteg

t e l h e tő t

biztosítsam , láthatsz az

te r h e t v e tte m

le

t u d o m á n y e m e sz e n té ly é b e , ráadásul a zseniális dr. M o r r i s kalauzolásával. M a g a a helyisé g m e g l e h e t ő s e n re n d e z e t l e n volt. A hoss zú é vek során felhalm o zott m in d e n ­

a válladról, kiálltam é r t e d , a h o g y csa k t u d ta m ,

féle b e r e n d e z é s és e g y é b műszer csaknem te l ­

képviseltelek, a h o g y csak e r ő m b ő l telt, még ha

jesen e lle p te . W illiam t u d t a , h o g y a másik s z e ­

magam nem is igazán értem a b i o te c h n o ló g ia

m é b e n , akárcsak J u d y é b a n , m ind e z csa k D N S

csínját-bínját.

izé-bizé, elektro nikus k ety ere, c s u p a olyasmi,

T u d o m , h o g y zseni vagy, Billy — fo l y ta t ­ ta —, nem olyan, mint e g y k ö z ö n s é g e s e m ber. M i n t zseni, n éha k é p te le n vagy felismerni, mi a jó n e k e d , és mi a rossz. H o g y kik az igazi b a r á ta id . N e m l á to d , mire van igazából sz ük­ s é g e d . J u d y tu dja , bízz b e n n e ! Bízz b e n n e m !

amiről gőzük sincs. A terem k ö z e p é n e g y e gyszerű M o rris-s zé k állt. —

Foglalj

h e lye t,

Peter!

— szólalt

meg

W illiam b a rá tsá g o sa n . Az

leült,

k é n y e le m b e

h e ly e z v e

magát

a

t e rm é s z e te s e n

a

G o n d o d a t viseljük, biztosítjuk a sikerhez e le n ­

széken.

g e d h e t e t l e n stabil h á tt e re t . M i köz öse n k é p e ­

végle tekig kényelm es. M i n t a l e g t ö b b e m b e r

sek vagyunk véghezvin ni azt az új t u d o m á n y o s

a föld kerekén, M a rsh a ll ug yan csak im á d ta a

Az

meleg

volt,

és

forradalmat, amiről mindig is á lm o d tál. E gyütt,

M o r r is- s z é k e k e t. Ujjai elism erően sim ították v é ­

kéz a k é z b e n , ha m indenki teszi a maga d o lg á t.

gig a karfa lágy b e v o n a t á t . A szék, a b e n n e ülő

Igy meg leh e t csinálni, d e k ü l ö n - k ü lö n . .. már

alakjáh oz igazo dva, a utom a tikusa n a használója

egyik ünk sem a régi, Billy. Ö r e g e b b e k lettünk.

számára l e g k é n y e l m e s e b b ala kot v e t t e fel.

H o l vannak már azo k a fickók, akikkel magam

— S z é p fejlesztés — t ö r te meg a c s e n d e t

ke z d te m a pály ám , és hol vannak azok, akikkel

M a rsh a ll. — Új, u g y e ? — k é rd e z te , m ik özben

t e ? L eszá lló á gon , vagy már rég ki is é g te k . D e

ujjai e g y pillanatra sem álltak meg, sim ogatva él- l>l>

n ag y tudásra t e tte m szert,

hogy

a m eg­

ter m é k e n y íte tt p e t e ­ sejt

ö r ö k ítő a n y a g á t

felhasználva k ü lö n fé ­ le

dolgokat

hozzak

létre. M o s t az e g é s z folyam ato t

sikerült

m eg fo rd ítan o m .

A

már kifejlett test se jt­ jeinek

a ny agá t

fel­

használva ju to tta m el az örök ítőa n yag ig, a már

s p e c ia li z á l ó d o t t

se jte kb ől hoztam lét­ re a se j tt e n y é s z e te t . Na

p e rs z e

az

így

lé t r e h o z o t t t e n y é s z e t növekedésben

nem

állja a v e rsen y t a k o ­ rábbiakkal,

de

még

így is k é p e s voltam másfajta

struktúrába

re n d ez n i. —

O,

istenem!

— sik.

—

Csak

nem

azt a k a r o d m o n d a n i, h o g y az e g é s z e t e g y v e z te a szék bo rítá sá n a k újszerű t ö k é l e te s s é g é t.

már lé te z ő t e h é n b ő l h o z ta d létre? H o g y a d ö g

— Ennek a b e v o n a t n a k l e n y ű g ö z ő a ta p in tá s a ,

sejtjeit form áz ta d újjá?

olyan finom és lágy. Biztos v a gyo k b e n n e , h o g y

— N e m — e n g e d e t t meg m agának e g y hal­

jól fog szerep eln i, mint jö vő évi m odell. M e n y ­

vány m o so ly t William. — N e m , egyáltalán nem

nyi id eje r e jt e g e t e d itt? — k é rdez te .

hasz náltam fel semmiféle t e h e n e t .

— N o s , ez v a ló b a n igazán új — válaszolt

— A z jó — n y u g o d o t t meg M a rsh a ll, e g y

William. — C sa k a múlt h é te n fejlesztettem ki.

kissé h á tra d ő lv e . — A z már in k á b b mészárlás

Teljesen új konstrukció , trükkös m e g o ld á s, ha b ár

lett volna. A k k o r t e h á t e g y másik s z é k b ő l?

magán a m ó d s z e r e n már évek ó ta d o l g o z o m . A c sip prog ram o z ása nem volt igazán b o n y o lu lt, bá r m inden k e z d e t n e h é z , amikor valami telje­ sen új a lapanyaggal kísérletezem. — Uj a la p a n y a g g a l? H á t nem a t e h é n izéjé­ ből lett kifejlesztve? H a nem, akkor m ib ő l? William mindig is b o ss z ú s volt, vala hányszor M a rsha ll

a s e j tte n y é s z e te it mint te h é n -iz é k e t

e m le g e tte . — Ez nem lett k ite n yé sztve sem m iből sem. L eg a lá b b is úgy nem, a h o g y te g o n d o l o d . Elég

— Ez sem talált. N e m szék volt — felelte a d o k t o r —, hanem J u d y . W illiam utálkozva n é z t e M a rsh a ll jellegz ete s arckifejezését, a h o g y m e g l e p e t t s é g é b e n ö s s z e ­ v o n ta a s z e m ö l d ö k é t , mint mindig, ha valamit nem teljesen é r te tt . D ö b b e n e t ült ki az arcára, amikor a g o n d o l a t s z e g e t ü t ö tt a fe jé b e , h o g y a másik e s e tle g nem viccel. A z t á n m e g p r ó b á lt felállni, d e nem t u d o t t . A szék, ami e lő z é k e ­ nyen

fe lve tte az alakját, c s a p d á v á v á lto z o tt,

nem e n g e d t e . Rángatózni k e z d e t t , m e g p r ó b á lt a

mám so2 magát erővel kiszabad ítan i, d e csak annyit ért

— T u d o m á so m ra j u to t t — k e z d t e síri h a ngo n

el, h o g y a szék még e r ő s e b b e n ta r t o t ta . Körmei

William —, h o g y nem e g y alkalommal é lv e z te d

a karfába m é ly e d te k , d e a ztán m eg látta, h o g y a

a feleségem n y újto tta g y ö n y ö rö k e t. M i n d i g is

szék b e v o n a t a v a ló b a n m eg egy ezik J u d y b ő r é ­

tis ztá b an voltam vele, h o g y az érin tése va la ho gy

nek c s o d á s árnyalatával, és ahol hajat látott, o t t

különleges. Kétségem sincs felőle, h o g y e b b e n

a haj se lymes, a ranyszőke volt.

m eg e gyez ik a v élem én yün k. Engem a h e te d i k

W illiam

türelm esen

kivárta,

h o g y a másik

m en n y o rs zá g b a r e p ít e t t , vélelm ezem , h o g y te is

vé gre a b b a h a g y ja a vo nag lást. Id ő t akart adni

ugyaníg y voltál ezzel. C s a k mi k e tte n vagyunk a

neki, h o g y fe lid éz h e sse m ag á b a n J u d y ö l e l é s é ­

titok tu d ó i, az e g y e d ü lie k , akik igazán át tudjuk

nek e m lé k ét, t e s té n e k é rin tés ét. N e m sie te tt,

érezni e n n e k a külön ös M o r r is- s z é k n e k az é r t é ­

végül is M a rsha ll teljesen ki volt szolgáltatva

két. N e m is g o n d o l n á d , milyen c s o d á l a t o s új

neki. N e m h o g y ki nem s z a b a d í th a t ta magát, d e

l e h e t ő s é g e k rejlenek e b b e n az új J u d y b a n . En

még a kezét sem t u d t a felemelni. Rémület tü k r ö ­

már k ip ró báltam , és e lm o n d h a to m , nem o k o z o tt

z ő d ö t t a s z e m é b e n , a h o g y a d o k to r ra n é z e tt.

c sa ló d á s t . M o s t rajtad a sor, remélem t u d a ­

W illiam földön túli arckifejezéssel m o so ly g o tt vissza rá.

tá b a n vagy, h o g y mekkora m e g tisz te lte té sb e n részesülsz.

— Ez itt a M o r ris -s z é k le g fe jl e tt e b b v á lt o ­

M a r sh a lln a k hang sem j ö tt ki a torkán. S z á ­

z ata — s u tto g ta . — H a e g y pillanatra n yu g to n

nalmasan k u p o r g o t t a székén, hányin ger kerül­

maradnál, é r e z h e t n é d , ső t talán ha llha tná d is,

g e tt e , a h o g y a m echanikusan m ozgó karok iz­

h o g y lüktet b e n n e a vér. Ez ugyanis e g y olyan

gatni k e zd ték .

szék, aminek szíve van. N a p e r s z e nem csak ez az e g y e tle n k ülö n b sé g . A z id e g re n d s z e r is

P. P. M a rsh a ll, az é le t császára, sikoltozni k e z d e tt , a h o g y a torkán kifért.

sokkal ö s s z e t e t t e b b , és a h o g y már valószínűleg

T eljesen

hasztalanul,

ugyanis a la b o r a tó r i­

volt alkalmad m eg ta p asz taln i, az izom zata ö ssze

um h ang szigetelt volt. A z t á n e g y kis i d ő múl­

sem haso n líth a tó a k orá b bi m odellekév el. L e g ­

va ami kor az üvöltés már v a ló b a n bo ss za n tan i

f ő k é p p e n a z o n b a n , k e d v e s Peter, nem hiszem,

k e z d te , W illiam az egyik kezet á ld o z a t a szájá­

h o g y egyáltalán el t u d n á d képzelni, mennyi ész

hoz irányította. A z m ind e n e rejét megfesz ítve,

szorult a b b a az icipici a g y b a .

e s z e v e s z e t t e n k ü z d ö tt , t é p t e és marta fogával a készüléket

kezet, a h o g y csak e r e jé b ő l tellett. Szivárgott,

varázsolt elő. O l y a n volt, mint e g y té v é t á v ­

W illiam

v a la h o n n an

majd ö m lö tt a vér az ö ssze m art k é z b ő l, d e a n ­

irányítója. N é h á n y g o m b o t b e n y o m o t t , erre a

nak nem volt se szája, se torka, h o g y kiáltson,

szék r ög tön pá r n y o m b a n Két

egy

apró

karokat k e z d e tt

növ e sz te n i.

Egy

m eg ra g ad ta M a rsha ll csuklóját.

pá r a törzsénél jelent

meg,

k e tt ő - k e t t ő

m in dké t o ld a lt, és azonnal csiklandozni k e z d te

némán kellett viselnie a fájdalm át. Es a d o k ­ tor

p a ran c sá n ak

e ngedelm eskedve

pillanatnyi

sz ü n e t nélkül sim og atta a h a ta lm á b a került férfi m ez telen t e s té t.

a férfi hasát, b o r d á it . Vasm arkok ra gadták meg

William v e g y es érzelmekkel figyelte a sz eme

a vádliját, ujjak m ata ttak az ágy ék ánál, és azt

e lő t t le j á ts z ó d ó orgiát. Ö r ü l t , h o g y á ld o z a ta

már csa k William láth a tta, h o g y á ld o z a ta fejét

szemmel lá th a tóa n nem k ü l ö n ö s e b b e n élvezi az

is ellepik a kezek.

e g y ü tt l é t e t , d e ugyanakkor b o ss z ú s volt, mert

N a g y -B rita n n ia a

képes

m agazinok

legvonzóbb ünnepelt

a g g le g én y e , sztárja,

M a rsha ll még így is d e m o n s trá lta , h o g y ha v a ­

P.

P.

— U g y a n , ne is tö r ő d j vele, cim bora!

—

— L á t o d az új te r m é k b e n rejlő l e h e t ő s é g e ­

— M ajd a

ket, P e t e r ? — k é r d e z te . — L á t o d , m ic so d a új

M a rsh a ll bevizelt. v e t e t t e o d a k ö n n y e d é n a d o k to r .

im p o te n cia mumusa.

szék feltakarítja. A

kezek v e tk ő z te tn i k e z d té k M a r s h a llt, és

mivel jó n é h án y j u to t t erre a feladatra, a férfi hamar anyaszült m eztelen lett.

lakit, hát ő t a ztán b iz to sa n nem fenyegeti az

piacokra t ö rh e tü n k b e ?

Bízz b e n n e m , valódi

szexuális forradalmat csinálunk! S a jn o s a z o n b a n P. P. M a rsh a ll az e s e m é ­ nyek alakulása folytán már nem volt a b b a n az Dl>

snmKTiKn sos á ll a p o tb a n , h o g y é r d e m b e n e lg o n d o lk o z h a s s o n

re még nem volt p r e c e d e n s . A z e s k ü d t e k nem

a hallottako n.

t u d t á k e ld ö n t e n i, h o g y az á ld o z a t o k jogi é r ­

K étségb eesetten

z o k o g o tt , valószínűleg az

te l e m b e n h a lo ttak n a k t e k i n th e tő k - e . A

v é gén

orgazm us utáni mély szo m o rúság extrém v á lt o ­

W illia m et b ű n ö s n e k m o n d tá k ki, d e csa k mara­

z ata tö rt rá.

d a n d ó f o g y a té k o s s á g o t o k o z ó , súlyos testi sér­

A d o k t o r m e g n y o m o t t n é h án y g o m b o t a tá v ­

tés b ű n t e t t é b e n . A z í té le te t sokan s o k f é l e k é p ­

irányítóján, a M a r s h a l lt ta r t ó kezek n é m ik é p p

p e n kom m entálták. A cinikusok szerint W illiam

e n y h ít e tt e k a szorítá sukon. A z p e d ig , amelyik a

sármos m eg je le néséve l és m e g n y e r ő külsejével

száját t a r t o t ta , teljesen v i s s z a h ú z ó d o tt. V é r és

v e t t e rá az e s k ü d t e k e t, akik k ö z ö tt e g y é b k é n t

nyál c sillo gott az ujjai k ö z ött.

nyolc n ő ült, a rá n é z v e k e d v e z ő d ö n t é s m e g ­

—

hozatalára. A

Rohadj

fél­

tékenységet is e n y ­

m eg, M o r r is — tért vissza sz e re ­

hítő körülményként

p é h e z M a rsha ll,

értékelték. A z o p ­

mintha e g y régi

timisták r e m é n y ü ­

film

ket

rossz

szí­

fejezték a

ki,

n é sz e len ne —,

hogy

b ü n te­

d ö g ö l j meg! Ezt

tés l e tö lté s e után

a ztán nem ú sz ó d

William

meg szárazon!

a

visszatér

k u ta tó m u n k á ­

hoz,

és

annak

Marshallnak végül

g y ü m ö lc s é b ő l

is igaza lett, mint

j ö v ő b e n az e g é s z

ah ogy

mindig.

e m b e ris é g

William

valóban

fitál.

nem Az mert

úszta

meg.

olyan

közis­

és

a

pro­

Am ikor

az

e g é s z v é g e t ért, a

befoly á­

h a tó s ág o k n a k

sos emberek, mint

még

amilyen

p ro b lé m á ra

Marshall

egy

olyan is

Judy,

választ

kellett

nem szoktak csak

találni,

ami k o ­

úgy

r á b b a n sohasem

volt,

vagy

nyomtalanul

eltűnni, hogy aztán

merü It

senki se kérdezős­

v e z e te s e n

ködjön

mi

utánuk.

fel,

ne­ hogy

legyen

a

bűnjel sorsa.

A m ikor a lehetsé­ ges motivációkat és a szóba jö h ető gyanúsítot­

Ez a bűnjel e g y teljesen új fejlesztésű M o rris-

takat számba vették, nem kellett ahhoz Sherlock

szék volt, vagyis t u l a j d o n k é p p e n k e ttő , ö s s z e ­

H olm esnak lenni, hogy felmerüljön William neve.

é p ít v e .

A rendőrség végül házkutatási parancsot szerzett,

elválaszthatatlanul e g y e t l e n szerves e g é s z e t al­

Bár e lle n té te s

irányba

n é ztek ,

mégis

és b e h atolt a személyes laboratóriumba. A m it ott

k o tta k , mint e g y szerelmi fészek. A z egyik felét

találtak, az t ö b b mint e le g e n d ő bizonyíték volt. A

jelleg z ete s, selymes b ő r é s a ranyszőke tin csek,

tárgyalást kitűzték.

a másikat feltű nő r é zv örös haj b o r íto tta .

A W illiam M o r r i s - ü g y lett az egyik leghoszs z a b b és valószínűleg l e g b o n y o l u l t a b b bírósági

Es valahol a k ö z e p é n , mélyen a b ú t o r b e v o ­ nata alatt, o t t d o b o g o t t két szív, e g y ütemre.

tárgyalás, amit valaha feljegyeztek. A tárgyalás során seregnyi új p r o b l é m a merült fel, a m e ly ek ­

Rusznák Péter fordítása

Most még nem késő! Ha lemaradt az újraindult GflLflKTIKA Fantasztikus Könyvek s o ro z a t korábbi kiadványairól, korlátozott példányszám­ ban meg hozzájuk juthat szerkesztőségünkből.

William Gibson - Bruce Sterling

Ha önnek még hiányzik valamelyik kötetünk a könyvespolcáról, hívja a 0 6 -1 -4 5 7 -0 2 5 0 -e s telefonszámot!

APU

A vakok, orszaqaban... TERM ÉSZETI

A

K A T A K L IZ M Á K R Ó L ,

istencsa­

tö b b s é g k ö nnyedén képes feldolgozni, a kataszt­

pásokról, „világvégéről” szóló b e szám o ­

rófa előtti tulajdoni viszonyok elvetése — hiszen

lók az em beriség leg ő sib b tö rté n ete i közé

rövid távon az élelem szerzés egyedüli lehetséges

tartoznak. C saknem m inden n é p m eséi, m ondái,

m ódja a fosztogatás. A kom olyabb változásokat,

mítoszai között megtaláljuk őket.

Ennek fényé­

mint a nemi szerepek közti különbség csökke­

be n c s e p p e t sem m eglepő, hogy a tu d o m á n y o s­

n é sé t, vagy a m onogám ia eltörlését (a vak nők

fantasztikus irodalom ban is gyakori tém a az em beri

ugyanis látó gyerm ekeket szülnek) azo n b an sok­

civilizáció

összeom lása,

kal n e h e z e b b elfogadni. A

okozza azt akár a term é­

leg n ag y o b b dilem m át mégis

szet, akár em beri felelőt­

a világtalan töm egek sorsára

lenség.

hagyása jelenti, ez ugyanis a

Ezen apokaliptikus ví­ ziók

közül

a

„hivatalos”

irodalom történet-írás

ke­

korábbi normák szerint elfo ­ g adhatatlan, az újak szerint viszont szükségszerű. Az

vésről vesz tud o m ást. A ritka kivételek közé tartozik

egyetlen

a ma már sokak által az

sára az m arad,

angol

c so p o rto k

irodalom

klasszikus

szerzői közé sorolt J o h n

eg y -eg y

W y n d h am

tisztított

regénye,

A

mű

ha egyes

visszavonulnak triffidektől kisebb

m eg­ tengeri

szigetre, s o tt a ragadozó

triffidek napja. A

lehetőség

az em beri faj fennm aradá­

növények kiirtását le h e tő ­

alaphelyzete

rendkívül ö tle tes:

egy

vé tev ő m ódszer után ku­

is­

m eretlen e re d e tű , az egész

tatnak,

Földről látható zöld m ete­

közben azért, hogy a leh e­

o rz áp o r

tő le g tö b b látó gyermekük

megvakít

m inden

m indent m egtéve

szülessen.

em bert, azon szerencsések kivételével, akik valamilyen

A

triffidek napját leg­

inkább egy regény form á­

okb ó l kifolyólag nem észlel­ ték az esem ényt. Ráadásul még a haszonnövény­

jában megírt gondolatkísérletnek tekinthetjük. A

ként világszerte töm egesen e lterjed t, helyváltoz­

mű leg fő b b erő sség e a m egjelenített erkölcsi d i­

ta tó mozgásra és egym ás közötti kommunikációra

lem m ákban rejlik. A z olvasó önkéntelenül is b e le ­

képes, három m éteres húsevő növények, a triffidek

képzeli m agát a különböző szereplők hely zetéb e,

is elkezdenek em berekre v a d á sz n i... W y n d h am

érzékletesen m utat b e e g y olyan

világot, am elyben a túlélés alap feltételévé válik

még akkor is, ha nem egyszer kénytelen szem b e­ sülni azzal, hogy az a d o tt szituációban lehetetlen helyes d ö n té s t hozniuk.

a korábbi erkölcsi normák azonnali elvetése,- ahol

S ez talán a b b a n is segíthet, hogy jo b b a n m eg­

szinte m inden pusztán karitatív célú c se le k ed e t az

értsük nem látó (vagy e g y é b fogyatékkal élő ) em ­

egyén (és az em beriség) esélyeit csökkenti.

bertársainkat, s jo b b a n odafigyeljünk rájuk.

A faj fennm aradása é rd ek é b en elkerülhetetlenné váló új társadalm i norm ák közül az egyetlen, amit a

Rinyu Z s o lt

wem sos

89

Gyilkossagrevu mu ■

jT

1 9 9 9 - e s keltezésű, v a s­

marad, a legyilkolásra váró áldozat e p iz ó d sz e re ­

kos re g é n y e a diktatórikus b e r e n d e z k e d é ­

p é b e n . A mintegy féltucatnyi központi szereplő

sű J a p á n b a — p o n t o s a b b a n a N a g y K e­

viszont már-már szuperember: a Mimura nevű fiú

le t-Á z sia i K öz társa sá gba — vezeti el az olv asó t,

például remekül kung-fuzik, számítástechnikai zse­

mely a d e k a d e n s n e k kikiáltott A m e rika i B i r o d a ­

ni, kisujjában van a bom bakészítés minden csínja-

lom l e g f ő b b e lle nsége . E b b e n a k ö z tá rsa sá g ban

bínja, és valamiért egy összeszerelésre váró d e to -

— „harci sz im ulációk én t” — é v e n t e m e g r e n d e ­

nátor is lapul a z s e b é b e n . ..

zik az ú g y n e v e z e t t Program o t, melynek során

A Battle Royale így nem t ö b b , mint az ö ld ö k ­

e g y v é le tle n sz erű e n kiválasztott iskolai o sz tály

lés krónikája. Es bár a szerző mindent megtesz,

tagjait arra kényszerítik, h o g y a d d i g gyilkolják

hogy é bren tartsa az ilyesmire fogékony olvasó ér­

e g y m á st, míg végül csa k e g y fő m arad: a játék

d e k lő d é s é t — a regény lapjain baltával, tőrrel, nyíl­

g y ő z te se . A

puskával vagy é p p e n méreg­

reg én y első pillan­

tásra

tehát

erőte lje se n

d is z tó p iá n a k amint az

tűnik,

elő ré b b

ám

ha la d unk

o lv a s á s á b a n ,

kiderül,

h o g y az SF-te m atika egyáltalá n benne. h e tő s e n

nem A

hangsúlyos

ROYALE „van rosszabb az iskolánál”

szerző m e g le ­

gel véghezvitt

emberöléssel

é p p ú g y találkozhatunk, mint géppisztolyos

vérengzéssel

—, t ö b b száz oldalnyi variá­ ció ugyanarra a témára kissé egysíkúvá

teszi

a

regényt.

A n n á l is inkább, mert a b e ­ f oga d óban egy idő után egy sor lényeges kérdés

i .

indu­

kálódik: külső körülmények

m űködésének

b e m u ta tá s á ra ; egy

BATTLE

c se kély t e r j e d e l ­

m et szán az önkényuralmi r e n d sze r

KOSUH

(a szigeten előállott kény­

ehelyett

szerhelyzet, az osztály hi­

szigetre

erarchiájában elfoglalt hely,

e lh a g y a t o t t

helyezi, felfegyverzi, s ú t ­

no meg a családi háttér)

jukra b o c s á tja a sz e re p lő it

mellett miféle belső tény e ­

— in nentől k e zd v e b ő s é g e ­

zők indíthatnak egy tizenöt

sen

k a p unk akciót,

akciót

éves kiskamaszt arra, hogy

é s akciót. A főtém a e lle n ­

végezzen

p o n t o z á s á r ó l politikai krimi­

játszódik le b e n n e a tett

b e és t e c h n o th rille r b e illő

elkövetése során, s milyen

a

társával,

ele m ek, n o meg a szerelmi

folyamatok

szál hivatotta k g o n d o s k o d ­

b e n n e azu tán ?

indulnak

mi

meg

M in d e r r e

ni, ám e l ő b b i e k csak e lv é tv e buk k a n n ak fel, míg

nem kapunk választ, s a gyilkosságrevü „kűrjei”

az u t ó b b i kissé furcsán hat: a m e n e tre n d s z e r ű e n

között valahogy elsikkad, mi is az egész Prog­

i s m é tlő d ő gyilk osságok k ö z e p e t t e a sz e re p lő k

ram célja. A könyv ugyanakkor fájdalmasan éles

z avartan árulják el s z ö v e ts é g e se ik n e k , ki tetszik

fénnyel világít rá, mennyire nem ismerjük azokat,

nekik az o sz tá ly b ó l.

akikkel t ö b b évet töltöttünk egy osztályban,- s a

S mivel a regényben szereplő 3 / b negyvenkét

maga brutalitásában is leleményes p é ld a arra, h o ­

főből áll, a szerzőnek ennyi életszerűen viselkedő

gyan lehet kitágítani a pankrációból átemelt battle

karaktert kellett volna teremtenie. Ehhez képest az

royale fogalmát.

alakok tö b b s é g e néhány vonással felskicceit figura

Regényi Huba

■■

90

A

B eliolder K it. köm] vúj donsága: O

*

R ó b e r t Jo r d á n : Á l m o k t ő r e 2 .

r~

Rand al’Thor mindent megtesz, hogy még az Utolsó Csa­ ta előtt szövetségbe fogja az emberiséget, de ahogy egyre elvakultabban hajszolja célját, a keserűség mindinkább eluralkodik rajta. Perrin a seanchanok oldalán harcolva próbálja meg kiszabadítani feleségét a shaidók fogságából, és a győzelemért százakat is a legszörnyűbb rabságra adna. Mát kénytelen felvállalni azt a szerepet, amit a legjobban gyűlöl, ám hogy hadvezérként menthesse szerelmét, új, minden eddiginél pusztítóbb fegyvereket kell bevetnie. Elayne megingathatatlan bátorsággal küzd édesanyja trón­ jáért, Egwene pedig csendes kitartással, fogolyként próbál­ ja megdönteni Elaida őrült uralmát a Fehér Toronyban, de még ha sikerrel járnak is, vajon lesz-e idejük új egységbe kovácsolni alattvalóikat? Az Illúzió véget ért, és a Tarmon Gai’don már közel...

ROBERTJORDÁN ÁLMOK TŐ RE MÁ S O D I K K B ia m

If*

Ai utóbbi illők legsikeresebb ^ lantasj/^"' rryrii/soro/jja

]

A fantasy Mekkája Term észetesen nem egy eddig ism eretlen földrészt fedeztek fel a tudósok, bár a m ai internetes világban így is lehetne kezelni az. esetet. Van ugyanis egy honlap, ahol a fantasy rajongók kedvükre olvasgathatnak, játszhatnak, vásárolhatnak, beszélgethetnek egym ással, és m indent m egtehetnek, am it csak a kedvük tart. Biztosan sokan hallották már a címét: w

w

w

.b e h o l d e r . h u

PROMOCIO

Am ellett, hogy kom oly közösség alakult már az oldal köré - az érdeklődők naponta legalább egyszer felnéznek a portálra újdonságok után szaglászva - , a cég m inden term éke m egrendelhető az oldalon ke­ resztül is. Az internet már m egjelenése óta árucikként is szolgál, hiszen önm agán túl az inform ációt is, közvetett vagy közvetlen m ódon, de term ékként kezelhetjük. Éppen em iatt az internetes kereskedelem is próbál teret hód ítan i, és igyekszik változtatni a m agyarországi bizalm atlan körülm ényeken. A Beholder Kft. e tekintetben szerencsés helyzetben van, hiszen m egbízhatóságát visszatérő látogatói és nagyszám ú vá­ sárlói mutatják. A cég dolgozói pedig m inden term ékről - könyvek, kártyák - kim erítő inform ációt biztosítanak a más szolgáltatásokban is bővelkedő w w w.beholder.hu oldalon. A bizalm atlansági faktort csökkentendő, lehetőséget terem tenek arra is, hogy az érdeklődők a neten keresztül olvashassanak bele a m egvásárolni kívánt könyvekbe. M indez a HKK-val sincsen másként. A k ü lönböző kártyákon túl, a kártyákkal kapcsolatos összes infor­ mációt m egtalálhatják az olvasók a honlapon, ahol arra is lehetőségük nyílik, hogy kérdéseket tegyenek lel egym ásnak vagy az oldal karbantartóinak. Kgy-egy új kiegészítő m egjelenésekor folyam atosan ke­ rülnek fel az újabb részletek a paklikról, és m inden egyes term ékhez külön fórum is tartozik, m elyben a vásárlók, illetve az érdeklődők m egvitathatják a tapasztalataikat és az észrevételeiket.

www.bcholder.lui és wvvvv.hkk.hu, nem csak mese az igényes internetes elérhetőség, és a vásárlói igények mindennemű kiszolgálása.

Káosz GaLaKTiica AZ EGYETLEN MAGYAR NYELVŰ SCI-FI KÁRTYAJÁTÉK Minden pakliban m a's lapok! Akció n e f b o líu n k b a n 2 0 0 7 . j a n u á r 31-ig: J M t r Ft helyett 6 0 0 Ft w w w .b e h o ld e r .h u

iTr**r

KERESD A JÁTÉKBOLTOKBAN, VAGY RENDELD MEG INTERNETEN! w w w . b e h o l d e r . hu

Vajon mi a A minket körülvevő világ, az, amit felfogunk belőle, vagy esetleg az egész csak a mi tudatunk kivetítődése? És létezhet-

A

V a ló s z ín ű s é g k u ta tó

Intézet épületének

lépcsőjén ballagtam lefelé, mikor a lány elém to p p an t.

— A z — m ondtam . — Es? — M a g a ... o tt dolgozik — m utatott a viharvert homlokzatra.

H uszon-egynéhány éves voltam akkoriban, és

— Igy is m ondhatjuk. T öbbnyire csak várok, hogy

tö b b mint két h ó n a p o t töltöttem O d a fe n t — szub­

történjék valami. — Rávigyorogtam, igyekeztem el­

jektív id ő b en —, összezárva egy acélkamrában né­

b űvölően, elragadóan m osolyogni, d e szánalmasan

hány technikussal, akiket úgy megutáltam, hogy a

sikerült.

sikeres visszatérés előtt nem is hittem volna, hogy képes vagyok rá. A legrosszabbnak azonban a női társaság hiánya

M in d e g y volt, ő nem v e tte le szem ét a jel­ vényről. — O d a fe n t járt?

bizonyult, ez a lány meg csinos volt — nem szép, d e

— É p p on n ét jövök — feleltem. — Félórája még

akkor mindenki megfelelt volna, akinek nincs szakál­

egy a cé ld o b o z b a n ültem, és halvány gőzöm se volt,

la. M egálltam , és szemügyre vettem . H osszú, hul­

mikor engednek ki. — Borzongtam . — N é zz e , m en­

lámos haj, a szeme és a szája körüli ráncokból ítélve

jünk innen! Két hónapig voltam O d a fe n t, és most

legalább tíz évvel id ő se b b nálam, régimódi ruhája

szeretnék a Valószínűségitől minél m esszebb kerülni.

minimum két számmal szőkébb volt a kelleténél. H a

Borsózik tőle a hátam. — Elindultam a lépcsőn ki a

a figyelmemet akarta felkelteni, hát sikerült. N em

térre, miközben gondolataim ban egym ásba m osódó

mintha ehhez bármiféle eszközre szükség lett volna,

képek kavarogtak. Elfordítottam a fejem. A

mint m ondtam , érdeklődésem et nagyon könnyen fel

hozzám igazította lépteit.

lehetett kelteni. —

.. .ez ugye a Valószínűségi jelvénye? — kér­

lány

— O ly an rossz? — kérdezte lágyan. — Ném elyik. — Ránéztem, és észrevettem , hogy

d e z te idegességtől vibráló hangon, d e ezt akkor

még mindig a jelvényhez beszél. Látszott, hogy

nem vettem észre. Lepillantottam a kis zöld-kék

nem én vagyok neki fontos, csak a jelvényem.

kitűzőre a hajtókámon. A nnyira nem feltűnő, hogy soha senki nem veszi észre — ezt a nőt kivéve, aki olyan m ohón m eredt rá.

— Bocsásson meg — m ondtam —, d e rohadt időm volt, és m egyek valahova. M it akar? N é h án y percig szótlanul jött mellettem.

wem sos — Érdekel — m ondta végül.

volt. Célozgatni kezdtem magas pozíciómra a V aló­

— H á t engem nem. H osszú időre elegem van

színűséginél. A h o g y vártam, erre ráharapott.

belőle. — Szándékosan voltam gorom ba. K étség­

A m i enyhén szólva különös volt, mivel a V aló­

be esette n vágytam egy italra és női társaságra, rész­

színűségi és munkája senkit sem érdekelt. Tudtam ,

ben hogy a test vágyait kielégítsem, d e elsősorban

hogy valami állami cég kutatásokat folytat a való­

azért, hogy m egszabaduljak ettől a Valószínűségi­

színűségi pályák — vagy mi a fene — területén, és a

ügytől és a tudatalattim ból előmászni készülő d o l­

ronda nagy é p ü le tb en tudósok és válogatott alkal­

goktól. Igy azonban lehetetlen volt.

m azottak vannak, legtöbbjük o tt is lakik.

— Személyes érdeklődés — m ondta mereven

N em volt benne semmi titkos — ugyan kit é rd e ­

maga elé bámulva. Ez hatott. Lenéztem rá, ideges

keltek volna a „valószínűségi pályák” —, és számom­

szájára, csillogó szemére. — M ió ta vár itt? — kérdeztem .

ra is csak egy ronda é p ü let volt a sok közül, míg csak le nem diplom áztam , és állástalanul csellengeni

— Régóta.

nem kezdtem ; végül fellapoztam a telefonkönyvben

— Es é p p e n én jöttem ?

a „V -t, és felhívtam őket. Ez már nagyon-nagyon

Bólintott.

rég történt.

— A Valószínűséginél — m ondtam — a legtöbben

N em vagyok tudós, nem sokat konyítok a va­

sosem hagyják el az é p ü letet. H a elég sokáig voltak

lószínűségi pályák kutatásának elm életéhez, és amit

benne, úgy tűnik, nem tetszik nekik tö b b é idekinn.

tu d o k , azt se igen értem. C sak ülök az acélkamrá­

Csak ülnek o tt benn, mintha a világ nem létezne.

ba zárva, és nyom kodom a gom bokat, miközben

— A sötét ép ületre m utattam . — M é g ablaka sincs.

m indenkinek egyre hosszabb és b o z o n to sab b lesz

N agyon ritkán jön ki valaki.

a szakálla, és egyre fokozódik a feszültség. Persze

— Tudom — m ondta.

általában nem olyan rossz: gyors utazás felfelé, majd

-É s?

vissza az adatokkal m egtöltött kom puterrel. Időn­

— N é h a — folytatta — a Valószínűségi emberei lehoznak dolgokat O d a fen trő l. A z érdekel. — Senki sem hoz le semmit O d a fe n trő l —

ként lenyom az em ber egy kéthónapos éjszakai mű­ szakot, d e ettől eltekintve oké. A z t hiszem, idővel meg lehet szokni. H e ly e se b ­

m ondtam egy pillanatra m eghökkenve. S o h a nem

ben meg lehet tanulni élni benne. Elég néhány év,

h o z o tt le senki O d a fe n trő l semmit, nem azért,

és nem akarod látni a külvilágot; a Valószínűségiben

m ert lehetetlen (tényleg az), hanem mert m inden­

a lakásoknak nincs is ablaka. A z acélkamrában o tt

ki tudja, mi tö rté n n e, ha m egtennék. Egyszerűen

vannak a tévém onitorok: látod a dolgokat.

nem csinálják. Vállat vont. — M ió ta van a Valószínűséginél?

A z étterem egyik hátsó helyiségében ültünk, elég távol az ablakoktól, és azt m ondtam : — N é z z e , az az igazság, hogy nem tu d o k s o ­

— H árom éve.

kat róla. A kutatók d o lg a , nem az enyém . C sak

— A kkor talán régebben.

azt tu d o m , hogy b e lé p ü n k e g y acélkam rába, és

— Soha — erősködtem .

végigm együnk e g y valószínűségi pályán v a la h o ­

Témát változtatott.

vá, d e nem én állítom b e , hogy hová. En csak

— H ová indult?

m egyek.

— Valamit inni — vontam vállat. — Es még mást is csinálni. — H a d d hívjam meg — m osolyodott el hirtelen —, hogy m indezért kárpótoljam . Beszélhetünk még

Vállat vontam. — N em tudom . Igy nevezik. Egy valószínűségi pályán végigmegyünk a világ egy olyan változatán,

másról is. Beültünk valahová néhány italra meg egy olyan vacsorára, amilyenről két kemény hónapja álm odoz­ tam. A

— D e miért nevezik úgy, hogy O d a fe n t? — kér­ dezte.

lány nagyon kedves volt,- amikor kellett,

amely nem létezik, d e létezhetne, ha valami másként alakult volna. A z u tá n o tt ülünk és megvizsgáljuk. — M it vizsgálnak?

m osolygott, amikor kellett, n evetett. A kéthónapi

— Dögöljek meg, ha tudom . Páratartalom, a ra­

magány csinossá tette. H árom pohár után elragadó

dioaktivitás nyomai, vizuális m egfigyelés... — aka-

ratlanul m egborzongtam . — Ném elyik valószínűségi

bahagyták. M it tudom én! En csak dolgozom ott!

világ undorító. M á s o k ... nem olyan rosszak.

— Kezdtem m egbolondulni. — H á t nem tud másról

— J o b b a k mint ez. — N em kérdezte, állította.

beszélni? N em vagyok szolgálatban, az isten áldja

— Van, amelyik sokkal jo b b . — G o n d o la to k b a

meg!

m élyedve ittam. — M i lenne, ha kimenne az ajtón? — kérdezte.

— Bocsásson meg! — A poharát bámulta. — Ugyan! — Elszégyelltem magam. — N e hara­

— Zárva van — mondtam . — Kívülről. Lehetetlen.

gudjon, hogy így felment a pum pa, d e két hónapig

— D e ha ki tudná nyitni?

ültem abb an az acélkam rában, a m onitorokon v é ­

— A kkor kimennék.

gig egy és ugyanazt a látványt bámultam , és nem

— Szóval lehetséges?

tudtam , mikor teszik a körülmények lehetővé, hogy

— Persze, lehetséges, nem nagy dolog, h a ... — Erőt vettem magamon. — Erről nem tudok. M ié rt kérdi? S oha senki nem m ent ki. — Szóval csak o tt ül?

hazatérjünk. Logikus, hogy m ost nem akarok rágon­ dolni. Egyenesen maga elé n ézett, szeme az árnyékba veszett.

— J a . N é h a órákig, néha hónapokig. M in d e n a

— Képzelje csak, mi lenne, ha kilöknék o d a , és

körülm ényektől függ. N é h a visszajöhet az em ber,

nem lenne visszaút! — A z ajkába harapott. — B o­

amikor csak akar, néha meg nem. N em tudom ,

csásson meg! — m ondta még egyszer.

miért.

— Felejtsük el! — Karomat a derekára csúsztattam .

— Primitívnek hangzik — m ondta.

Egy pillanatra m egm erevedett, aztán elernyedt, még

— A z is. A valószínűségi pályákat nem egészen

el is m osolyodott. — M enjünk! — m ondtam .

tíz éve fedezték fel, még mindig sö té tb e n ta p o g a ­

— H o v á?

tóznak. Különben is, nem az én dolgom . En csak

— Van lakásom. O t t beszélgethetünk.

nyom kodom a gom bokat, és figyelek. — Felálltam.

— A Valószínűségi é p ü le téb e n ?

— M enjünk valahová! Elmentünk egy másik helyre, és to v áb b ittunk. M ire befejeztük, a lány tö b b volt mint elragadó.

— O t t még nem tartok — m ondtam . — Saját la­ kásom van néhány utcára a Valószínűségitől. Kedves és csendes.

A nnyira kívántam, hogy fájt. Kéthónapnyi m egtar­

H a b o zo tt.

tó zta to tt férfiasság ordította, hogy engedjék szaba­

— R endben van — m ondta végül.

d on. Ú gy éreztem , ez a nő megéri a fáradságot. Ültünk az éjszakai kávéházban, és azt m ondta: — H o n n é t veszi, hogy soha nem hoztak le sem ­ mit O d a fe n trő l? Vállat vontam , és gondolatban a com bját sim o­ gattam. — Talán egyszer m egtették — m ondta nyugodtan. — M é g a kutatás elején. — Talán — feleltem közönyösen. — A z t hiszem, tudják, mi történik, ha megteszik. — A z tá n leállítot­ tam magam. — N é zz e , erről senkinek nem szabad tudni. — M irő l? — Semmi. — O t t kellett volna hagynom , d e szégyelltem volna, mellesleg úgy éreztem , hogy jogom van erre a lányra, amiért ennyi ideig hall­

Felállt, és gyorsan kiment. Követtem az éjszaká­ b a, átöleltem , és közel húztam magamhoz. M e re ­ ven ment, egyenesen maga elé nézett. — N em tudom , mit gondol rólam — m ondta. — Csak úgy leszólítom, és egész idő alatt a munká­ járól beszélek. Elege lehet már belőlem . — A nnyira azért nem — válaszoltam. Ujjaim a derekát markolták. Teste meleg volt, tele ígérettel, ahogy minden lépésnél hozzám ért. A lig kaptam levegőt. M egérkeztünk a lakásomra. Szűk kis szoba, egy ágyon kívül alig volt b e n n e valami, az ablakok előtt súlyos függönyök. G y o rs pillantással m érte fel. — Kicsi — m ondta. — Keveset vagyok itt - vontam vállat. — N incs szükségem sokra.

gattam. — V égeztek kísérleteket, mikor elkezdték a

O d a lé p e tt az ablakhoz.

valószínűségi pályák kutatását — m ondtam . — Igen,

— N e ! — kiáltottam rá élesen.

végeztek. Lehoztak dolgokat O d a fen trő l. Persze,

M egfordult.

hogy lehoztak, azután rájöttek, mit tesznek, és a b ­

— N em tetszik a kilátás?

N ehézkesen leültem az ágyra. — Hagyja csak a függönyt, ahogy van! — m ond­ tam. Tétováztam. — N ézze, két hónapig ültem a té ­ vémonitorok előtt, amelyek é p p en a Valószínűségkutató Intézet épülete előtti teret mutatják, azt a teret, d e egy másik valószínűségi p á ly á n ... Kivégzések vol­ tak o t t . .. éjjel-nappal; olyan dolgok, amiket el sem tud képzelni. Halálosan féltem, mikor ma kijöttem.

volt, kielégültséget és enyhe álm osságot éreztem. M o s t, hogy a lüktető vágy lecsillapult, egy kicsit szégyelltem is magam. Kiment a fürdőszobába, majd visszajött, és b e ­ kapcsolta a kávéfőzőt. — H aragszol? — kérdeztem . O d a jö tt a kávéval, leült az ágyra, a tálcát két-

Tudtam, hogy egy másik valószínűségi pálya volt, d e

— N em — m ondta. — Tíz évvel ezelőtt megrémül­

magamban sikoltoztam, míg keresztüljöttünk a téren.

tem volna, sírtam, sikoltoztam volna. M a már nem

Félek az egész várostól. Egy-két év, és egyáltalán nem

sokat számit, hogy így vagy úgy. — Rám szegezte

leszek képes kimenni, ezért kérem, hogy hagyja a füg­

szem ét, amely tom pán csillogott arca sötétjében.

gönyt. N em akarom látni, mi van odakint.

— Lassabban is csinálhattad volna.

O d a jö tt, és szótlanul leült mellém.

— A z én foglalkozásomban az együttérzés szűnik

— M ag a nem érti — fecsegtem . — Senki nem érti,

meg legelőször — mondtam . — M ikor az em ber eljut

aki nem csinálta. Tudja, a leg tö b b pályán a város

oda, hogy nem bírja m egkülönböztetni, mi valóságos

p o n t úgy néz ki, mint most, árnyalatnyi különbsé­

és mi nem, nem sokat törődik mások érzelmeivel.

gekkel. M á so k a ruhák, mások az autók, ilyesmi. D e

— Tudom — m ondta.

néha az em berek m ásképp viselkednek; olyanokat

— N em tu d o d — feleltem. Belekóstoltam a kávé­

csinálnak, amiről azt m ondaná: em ber ilyet nem te ­

ba. Keserű volt, erős, é s . .. mire is e m lé k e z te te tt? ...

het. Es néha egyáltalán nincs is város, csak erdők

Elfintorodtam a rossz íztől. — Jézusom , mi ez?

vagy rétek. Egyszer semmi sem volt, csak v íz ... és

R ánézett a csészére.

az egyik pályán egyáltalán nem volt semmi, szó

— Bocsánat — m ondta. — N em így szoktad.

szerint semmi, csak valami kavargó köd, ami még a

— V isszam ent a főzőhöz, és egy másik csészével

képernyőn nézve is ijesztő volt. H á t nem érti? — fa­

tért vissza, ez é d es volt és gőzölgött. — Ennyi év

kadtam ki k étségbeesetten. — H o n n an tudhatnám ,

után még mindig elfelejtem — m ondta, és felém

mi valóságos, és mi nem ? M in d e n egyes valószínű­

nyújtotta.

ségi pálya ugyanolyan valóságos, mint ez, am elyben élünk. Egy idő után az em ber nem tudja, melyik

— H o n n é t jö ttél — k érdeztem a kávét szür­ c sö lg etv e.

a legvalóságosabb, melyikhez tartozik tu lajdonkép­

— Ú gyse ismered a helyet — felelte.

pen , melyikbe fog visszatérni, ha kilép a kamrából.

— H átha.

M ikor kijövök, p o n t olyan, mint mikor átlépek egy

— Itt van a közelben, alig egy kilométerre.

másik pályára, és ha a szép pályák egyikéről jövök,

— N em úgy beszélsz, mint aki itt született —

nem bírom ki itt, csak a napokat számolom, mikor

m ondtam . — A mókás kiejtésed például úgy hang­

lehetek újra O d a fe n n . Es a talaj egész idő alatt

zik, mintha nemrég érkeztél volna.

inog a lábam alatt, mert nem tudom tö b b é , mi a valóság: nem tudom meg soha. C sak azt tudom , hogy m inden riasztó és elviselhetetlen. H átradőltem az ágyon, és lehunytam a szemem. H űvös kezét a homlokomra tette, és gyengéden, lágyan a vállamra hajolt. Rózsaillata volt. L erántot­ tam az ágyra, és átöleltem , mint egy fuldokló. Erőt­

— A m ikor születtem — közölte nyugodtan —, nem volt itt város. Rávigyorogtam. — Persze — m ondtam . — D e ez a város évszáza­ d o k óta áll. Fiatalabbnak látszol. — Tíz éve élek itt — válaszolta —, azelőtt nem volt itt város.

lenül tiltakozott, d e velem akkor már nem lehetett

H irtelen fázni kezdtem .

vitatkozni.

— H o g y é rte d ? — kérdeztem .

Először ellenállt, majd a bbahagyta, és átv ette a m ozdulatokat. Egy idő múltán m egfordultam, és m ellette fekve cigaretta után tapogattam a sö tétb en . M elegem

f

tőnk közé rakta.

— Kis falu állt itt — m ondta —, és néhány kilomé­ terre valami középkori vár. Sem autók, sem rakéták, csak egy-egy léghajó. N agyon békés volt, nagyon vidéki és elszigetelt.

—

. .

Dk

A gyom romban hideg g o m b ó c k e zd e tt nőni. — Ú g y hangzik, mint egy mese — mondtam .

M á s n a p elment. N é h á n y héttel k é ső b b b e ­ széltem róla valakinek a Valószínűséginél.

— Ú gyse érted — felelte fáradtan, mintha annyi­

— H o g y n e — m o n d ta —, láttam már. M i n d e n ­

szor mesélte volna már el ezt, hogy a szavak szinte

ki látta már legalább egyszer. Á lla n d ó a n kint vár.

maguktól jöttek. — Engem o n n é t hoztak el.

Bolond; azt hiszi, az egyik valószínűségi pályáról

— Tréfálsz! En n e m . .. hogyan?

került ide, és vissza akar menni. S ok b o lo n d van a

— T u d o d . A kamra.

világon. Felejtsd el!

O l y a n hevesen ültem fel, hogy a kávét majd­ nem az ö lem b e löttyintettem. — M eg őrü ltél — m ondtam . — Senkit és semmit

— A z t m on dta, tíz éve történt — erősködtem. — Ez akkor lehetett, mikor a kutatás e lk e z d ő d ö tt, és senki sem tu d ta , mi lesz, ha valamit áthoznak

nem lehet egyik valószínűségi pályáról átvinni a

a valószínűségi pályákról. M a már tudják, tehát

másikra. Lehetetlen!

valahogy rá kellett jönniük.

— M inde n ki ezt mondja — felelte nyugodtan. — Tíz éve várok, és mindenki azt mondja, hogy lehetetlen, azt m ondtá k a Valószínűségiben is,

Vállat vont. — M it tudom

én.

Különben is, ha igazat

m o n d , akkor sem m eh e t már vissza. S oha . Van

mikor idehoztak, és aki onnan kijön, az is mind

rá valami matematikai magyarázat, d e én nem v a ­

ugyanezt állítja. — Elfordította a fejét. — M i n d e n ­

gyok matematikus. C sa k azt t u d o m , h o g y míg a

kit m egkérdeztem a tíz év alatt. Tíz é v e várok az

kamra O d a f e n n jár, kívülről van bezárva. S e m ­

é p ü le t előtt, és mindenki ugyanazt mondja.

milyen körülmények között nem sz a b a d elhozni

— M i t akarsz?

vagy ottfelejteni valam it...

— Visszamenni.

áron kellett rájönnie.

Valakinek e ze n az

Látom magam előtt: a Valószínűségi é p ü le t Két napig maradt. T artózkodó és hűvös volt, d e

lépcsőin áll, és reménytelenül vár, közben válla

nagyon szolgálatkész. A z első éjszaka után nem

megroskad, és arca fagyott v o n á so k b a m ere ve ­

sokat besz élt fantazmagóriájáról, d e nem n y u g o d ­

dik. A z első é v e k b e n néhány fiatalabb technikus

tam meg. A

tá v o z tá b a n

második n a p o n lementem a V a ló ­

felcsípte,

és lefeküdt vele.

Bármit

színűségi könyvtárosához, és m egkérdeztem. Z a -

m e g te tt azoknak, akik ha jlandók voltak szóba

vartnak látszott, és azt m o ndta, hogy nem tudja.

állni vele. D e t ö b b é már nem olyan csinos, és ők

M a g a m jártam utána, és megállapítottam, hogy a

félrefordított fejjel elsietnek mellette.

szóban forgó a d attár szigorúan bizalmas, és a ma­

A z ó t a ritkán mentem ki, féltem a várostól,

gamfajtának nem a d h a t ó ki. M ik o r hazamentem,

féltem m in dentől az é p ü le t e n kívül. A rra g o n ­

fáradtan mosolygott, és felírt egy kódszámot.

d olta m , h o g y a valószínűségi pályák szépségei

- E z t egy komputertechnikustól kaptam egyszer

és borzalmai m in den emberi k é p z e lő e rő t felül­

— mesélte —, aki bejáratos volt a titkos anyagok­

múlnak. Láttam a m onitoron az örökké változó

hoz. A z t m on dta , úgysem tudo m hasznát venni.

világokat, mindegyik é p p e n olyan valóságos vagy

D e ez az, ah o n n ét jöttem. — N e m tu d o k segíteni — tártam szét a karom. — Tudom — m ondta. — Sosem hittem igazán, hogy képes vagy rá, sosem remélek sokat ilyenkor. Csak várok és várok, és alkalmazkodom, d e va ló­ jában már nem reménykedem tö b b é . — En csupán technikus vagyok — m ondtam. — M e g n y o m o m a gom bok at, és felmegyek, ke­

nem valóságos, mint a sajátom, és ez félelemmel t ö ltö tt el. Végül b e k öltöz te m az é p ü le t egyik ablaktalan lakásába. T ö b b é nem mentem ki. S o k év múltán a k e zem b e került a c édu la, amelyre felírta nekem valószínűségi

pályájának

kódját. Egy p ró b a ü z e m során b e tá p lálta m a p á ­ lyaszelektorba, és felmentem.

zelem a b e r e n d e z é st és nézem a képernyőket, ez

A m onitorok fölé hajoltam, és beleb ám ultam

minden. Kis csavar vagyok a g é p e z e t b e n , semmi

a kavargó üre ssé gbe, mely az ő világa volt, mie­

tö b b .

lőtt elh ozták o n n a n, d e nem láttam semmit.

— Tudom — m ondta. — Sajnálom, ho gy alkal­ matlankodtam.

Semmit.

Veres Mihály fordítása

Fizessen elő a G a l a k t i k á r a ! Ha szeretné, hogy a Galaktika minden száma ott legyen a polcán, és ne kelljen aggódnia amiatt, hogy az újságárusnál elviszik az utolsó példányt az orra előtt, akkor fizessen elő! A z előfizetésnek tö b b előnye is van: A z ú jság g a ra n tá lta n , s z e m é ly re s z ó ló a n e lju t önhöz.

— A r ö v id e s e n m e g je le n ő G a la k t ik a r e g é n y e k h e z is k e d v e z m é n y e s á ro n ju th a t h o z zá .

E ves e lő fiz e té s e s e té n az ú js á g o s s ta n d á rá n ál o lc s ó b b a n ju t h o z zá .

— T e rv e in k k ö z ö tt s z e re p e l o ly a n e g y e d i a já n d é k o k é s k ia d v á n y o k k é s z íté s e , a m e ly e k e t k iz á ró la g

A d iá k o k é s a n y u g d íja s o k , v a la m in t k ö n y v tá ra k t o v á b b i k e d v e z m é n y b e n ré s z e s ü ln e k .

e lő fiz e tin k k a p n a k ille tv e v á s á ro lh a tn a k m eg . — A z A F A - s szám la a la p já n az e lő fiz e té s i d íj k ö lts é g k é n t e ls z á m o lh a tó .

E lő fiz e té s i d íj e g y é v re ( 1 2 sz á m ) 9 5 7 0 Ft,

— K ö n y vtáraknak, d iá k o k n a k é s n y u g díjasoknak az előfizetési díj

v a g y is e g y s z á m o t in g y e n a d u n k .

e g y év re ( 1 2 szám ) 8 7 0 0 Ft, vagyis k é t szám ot ingyen a d u n k .

E lő fiz e té s i d íj fél é v re ( 6 sz á m ) 5 2 2 0 Ft

(F eltéte l, h o g y a jelentkezési lap m ellé küld je el a d iák- illetve n yugdíjas-igazolvány fé n y m á so latá t.)

1. E -m a ilb e n k ü ld je el e lő fiz e té s i s z á n d é k á t az

2 . A z e lő fiz e té s d íjá t utalja á t a S á rk á n y Bt.

e lo fiz e te s @ g a la k tik a m a g a z in .h u c ím re az a lá b b i a d a to k k a l: [

N é v /c é g n é v

]l

\ / l

I I i.'niTI

6 3 1 0 0 1 5 0 -1 1 0 4 3 9 1 7

L r r - J 'í a i. a li í .1 v /o v i .-1s. iv/i I

P o s tá z á s i cím

b a n k szám lára v a g y ró z sasz ín p o s ta u ta lv á n y o n fiz e ss e b e

S z á m lá z á si n é v /c é g n é v ( h a m á s, m in t a fe n ti)

a S á rk á n y B t., 1 5 3 5 B p . P f. 7 4 6 . p o s ta f ió k c ím re !

S z á m lá z á s i cím (h a m á s, m in t a p o s tá z á s i c ím )

A m e g je g y z é s r o v a tb a , k é rjü k , írja b e a p o s tá z á s i n e v e t

T e le fo n s z á m

é s p o n to s c ím e t, irá n y ító s z á m m a l é s a z t, h o g y

E -m ail cím

G a la k t ik a x havi e lő fiz e té s !

E lő fiz e té s id ő ta r ta m a ( 6 ille tv e 1 2 h ó n a p )

A z ö s s z e g b e é r k e z é s e u tá n az e lő f iz e té s t — ha m e g a d o tt

K e d v e z m é n y (h a d iá k , n y u g d íja s v a g y k ö n y v tá r)

ily e t - e -m a ilb e n v issz a ig a z o lju k .

A d iá k - ille tv e n y u g d íja s -ig a z o lv á n y fé n y m á s o la tá t

3 . S z e m é ly e s e n a G a la k t ik a s z e r k e s z tő s é g é b e n :

a S á rk á n y B t., 1 5 3 5 B p . P f. 7 4 6

1 1 2 2 B p . M o s z k v a té r 1 3 . fé le m ., te l: 0 6 - 1 - 4 5 7 - 0 2 5 0

c ím re k ü ld je el!

N y itv a : H - P

1 0 - 1 6 ó ra k ö z ö tt

Lemaradt róla?

CflLflKTKfl SOS

98

Szerzőinkről Arkagyij é s B orisz Sztrugackij

A/Zenjének alapjául A . E. V an V o g t „Fekete to rp e d ó ro m b o ló " című

A szovjet-orosz SF megújítói, nemzetközileg elismert, szám os nyelvre

1 9 3 9 - e s novellája szolgált (M etagalaktika 4 ). W illiamson elbeszélése

lefordított szerzők. Arkagyij 1 9 2 5 - b e n született, és sajnos már nincs

1 9 3 3 -a s , és ugyanazokat az űrhorror-m otívumokat vonultatja fel.

köztünk, 1 9 9 1 - b e n elhunyt. Ö c c s e , Borisz 1 9 3 1 - b e n jö tt a világra.

Lehet, hogy övé az igazi forrás?

Közösen kezdtek írni, 1 9 5 9 - b e n . B em utatkozó művük „ A bíborszínű

P osta Aliz

felhők országa" című kisregény volt, mely magyarul a Robur 9 -1 1 . szám ában jelent meg a 8 0 - a s évek közepén. A jánlom ezt m indazok

1 9 7 1 -ben született, és m eghatározó fantasztikus könyvélm énye

figyelmébe, akiket érdekel az „A m alth eá"-b an csak m egem lített Urán

az 5 -ö s M etagalaktika volt, amely Stanislaw Lem írásait tartal­

G o lk o n d a -e x p e d íció története.

mazta. A „Legyőzhetetlen" tette igazi SF-rajongóvá. A z írás

David Langford

M inisztérium ának nívódíjában részesült.

m ellett fest is, egy kép e 2 0 0 6 - b a n a N em zeti Kulturális Ö rö k sé g A n g o l író, kritikus és rajongó, 1 9 5 3 - b a n született. Fizikusi v ég zett­ séggel egy atom fegyver-kutató in tézetben h elyezkedett el, d e ezzel

M ihalik László

párhuzam osan publikálni is k ezdett. Első novellája, a „H e a tw a v e ”

1 9 7 0 - b e n született, főállásban fizika-kémia-informatika szakos tanár.

1 9 7 5 - b e n jelent meg. Előszeretettel műveli a paró d ia műfaját, és

Emellett írogat, pályázatunkra b e k ü ld ö tt novellája már a harmadik

1 9 7 9 óta (kis megszakítással) folyamatosan jelentkezik A n sib le

elkészült műve.

nevű fanzinjával, melynek köszönhetően talán a leg tö b b H ugo-díj

Brian Stableford

birtokosa.

A n g o l bio ló g u s, szociológus, író, 1 9 4 8 - b a n szü letett. Első

R ubecz M ihály

elb e sz é lé se 1 9 6 5 - b e n jelent m eg. A z ó ta h etvennél is tö b b

Z e b e g é n y b e n született 1 9 6 8 - b a n , d e féléves kora ó ta D eb recen b en

önálló k ö tete került a b o lto k b a , m elyek közt elm életi munkák is

él. T ö b b szakm ában is kipróbálta magát, jelenleg villanyszerelőként

vannak. L egfrissebb ilyen műve a tu d o m án y n ak az SF-re, valamint

dolgozik. írással gyermekkora ó ta foglalkozik hobbiként.

az SF-nek a tudom ányra gyakorolt h atását vizsgálja. M u nkássága hazánkban szinte ism eretlen, m ost negy ed szer olvasható novellája

W alter Kubilius

magyarul.

M éltatlanul kevéssé ismert amerikai szerző, 1 9 1 8 -b a n született és 1 9 9 3 - b a n hunyt el. Rajongóként került b e az SF világába, majd a ’4 0 -

Sam J. Lundwall

es évek elején novellákat kezdett írni. Körülbelül tucatnyi műve a kor

1 9 4 1 - e s születésű sv éd író, m űfordító, kiadó. Első m űvét, egy

ponyvamagazinjaiban jelent meg. M agyarul most olvashatjuk először.

hangjátékot 11 év es korában sugározta a rádió. L egam bíciózusabb munkája e g y tö b b reg én y t és e lb eszélést felölelő kom plex sorozat

Jack W illiam son

párhuzam os világokról, m elybe e z az e g y szem magyarul m egjelent

A 3 8 . oldalon szereplő m egem lékezéshez nincs mit hozzátenni, ezért

novella is tartozik. Két regényét olvashattuk m ég (A lice világa,

inkább egy érdekesség: a közhiedelem úgy tartja, hogy Ridley S co tt

Visszatérés a Földre).

Európai SF N agym ester: az Eurocon

: H u g o -d íj: az angolszász SF egyik leg fő b b

| W orld Fantasy-díj: a leg n e v e se b b angolszász

szervezői által o d a íté lt életm űdíj — az é v en te

: díja, rajongók és profik közösen ítélik o d a

• fantasy-díj, zsűri ítéli o d a é v e n te tö b b

m eg ren d ezett Eurocon találkozókon adják át

: szavazással, év e n te t ö b b k ategóriában — a

• k ategóriában — a W o rld Fantasy találkozón

Eurocon-díj: az e u rópai S F -deleg áció k által

: W o rld C o n o n adják át

• adják át

szavazással o d a íté lt díj, tö b b kategóriában

: Bram Stoker-díj: az Am erikai H orrorírók

j Brit SF-díj: a Brit SF Szö v etség díja, sza-

kerül kiosztásra - az év e n te m eg ren d ezett

: Szö v etség én ek díja, a szövetség tagjai ítélik

• vazással ítélik o d a é v e n te tö b b kategóriában

Eurocon találkozókon adják át

: o d a szavazással, é v e n te tö b b k ategóriában

• — az Eastercon találkozókon adják át

S F W A N agym ester ( 2 0 0 2 ó ta Dam on

: — külön b an k etten adják át

| John W . Cam pbell emlékdíj: H arry Harrison

Knight em lékdíj): az A m erikai SF és Fantasy

: N eb u la -d íj: az A m erikai SF és Fantasy írók

• és Brian A ld iss által az A sto u n d in g egykori

írók Szövetségének életm űdíja, a szövetség

I S zö v etség én ek díja, a tag o k szavazással ítélik

• szerkesztőjének em lékére alap íto tt díj,- zsűri

tisztségviselői ítélik o d a é v e n te e g y szerzőnek : o d a , é v e n te tö b b k ategóriában — külön

• ítéli o d a az év leg jo b b amerikában kiadott

— a N e b u la -b a n k e tte n adják át

• regényének — a Kansasi Egyetem en adják át

I b a n k e tte n adják át

------- ► K ö v e t k e z ő számunk várható tartalmából Februárban befejeződik Arkagyij és Borisz Sztrugackij Ut az Amaltheára című kisregénye. Nemere István

Túlnyomás alá helyezi olvasóit, William G ibson egy kartonpapír-várost mutat be, James M orrow rendhagyó bibliai mesét mond, David Brin járvánnyal riogat, retrónk pedig egy bolgár novella lesz. Ha addig sikerül lezárni a tárgyalásokat, ízelítővel szolgálunk egy tragikusan fiatalon elhunyt hazai szerző kéziratban maradt életművéből is. P uty na A m alteju © 1 9 6 0 b y A rkagyij és Borisz Sztrugackij (P u ty na A m alteju ) • A G a m e o f C o n se q u e n c e s © 1 9 9 8 by D avid Langford (Starlight 2 ) • Új nem zedék © 2 0 0 6 by R ubecz M ih ály • Salvage in S p a c e © 1 9 3 3 b y J a c k W illiam son (A sto u n d in g ) • Á lo m , rólad © 2 0 0 6 by Posta A liz • J o u rn e y ’s End © 1 9 4 3 by W alter Kubilius (S u p e r S cience S tories) • Tévelm élet © 2 0 0 6 by M ihalik László • T h e Furniture o f Life’s A m b itio n © 1 9 9 0 by Brian S tableford (Z e n ith 2 ) • N o b o d y H e re But U s, S h ad o w s © 1 9 7 5 by Sam J . Lundwall (G alax y )

Pára-Kovács Imre kötetébe s.ke jellem ző vUágvége-banguatot lendületes punkregényt alkotott’ ™ olvasóját - sa já t

^ punkmentalitást. Olyan mlkM)eI1 magával sodorja ültta, a hetvenes-nyoleutáni M agyarországra

»>— f ‘“ V,tós

^ Í r S U ^ s z e n e m

e .^ .^ ^ - ^

latielentés a korról, amelyben elünk. 135

x 200 mm, 304 oldal, 2499 Ft

N etezz otth on is vfezeték nélkül!

A T-Online minden ADSL és Kábelnet Komfort csomagjához egyéves Galaktika-előfizetést ad ajándékba! ■ Internetezz kényelm esen é s sz a b ad o n a lakás bárm ely pontján! ■ V ezetékm entes Komfort c so m ag havi 10 900 Ft-ért! L áto g ass el a t-online.hu portálra, vagy hívd az 1234-et!

T ■ - O n lin e www.t-online.hu

Az ajánlat 2006. decem ber 1-jétöl visszavonásig, a Magyar Telekom szolgáltatási területén érvényes, kétéves hűségnyilatkozattal. A csom ag online rendelhető m eg a t-online.hu portálon. Az ajándék 1 év es G alaktika előfizetés 2006. d ecem b er 1-jétől február 28-ig érvényes. A tájékoztatas nem teljes körű. további információ a www.t-online.hu oldalon, S 11234