EURÓPAI UNIÓ
Régiók Bizottsága
„Szóljon hozzá az Európa 2020-hoz!” konzultáció
Végső jelentés 2010. június
EURÓPAI UNIÓ
Régiók Bizottsága Rue Belliard/Belliardstraat, 101_1040 Bruxelles/Brussel _ BELGIQUE/BELGIË Tel. +32 2/282 22 11 _ Fax +32 2/282 23 25 http://www.cor.europa.eu
Tartalomjegyzék BEVEZETÉS.................................................................................................................................. 4 LEGFONTOSABB EREDMÉNYEK, ÉRTÉKELÉS ÉS POLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEK................................................................................................................. 5 1. FEJEZET .................................................................................................................................. 10 AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIÁN BELÜL A TERÜLETI SZINTHEZ IGAZÍTOTT CÉLSZÁMOKRA VAN SZÜKSÉG .......................................................................................... 10 1.1
AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIÁBAN ALKALMAZOTT KIEGYENSÚLYOZOTT MEGKÖZELÍTÉS: A GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI PILLÉR...................................................... 10 1.2 A KIEMELT CÉLOK KIEGÉSZÍTÉSE NEMZETI ÉS REGIONÁLIS CÉLSZÁMOKKAL, AZ ÖSSZES ÉRINTETT RÉSZTVEVŐ BEVONÁSÁVAL ....................................................................................... 10 1.3 A KIEMELT CÉLOKKAL KAPCSOLATOS MEGJEGYZÉSEK ÉS JAVASLATOK .................................. 11 1.3.1 A 20–64 évesek legalább 75%-ának munkahellyel kell rendelkeznie................................. 12 1.3.2 Az EU GDP-jének 3%-át K+F-re kellene fordítani............................................................. 12 1.3.3 Teljesíteni kell a „20/20/20” éghajlat-változási/energiaügyi célkitűzéseket....................... 12 1.3.4 Oktatással kapcsolatos célok ................................................................................................ 12 1.3.5 20 millióval csökkenteni kell a szegénység kockázatának kitett lakosok számát ............... 13 1.4 JAVASLATOK ÚJ CÉLSZÁMOKRA ................................................................................................. 13
2. FEJEZET.................................................................................................................................. 15 POLITIKAI INTÉZKEDÉSEK KIDOLGOZÁSA A GDP-NEK A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSRE ÉS AZ ÉLETMINŐSÉGRE VONATKOZÓ ÚJ MUTATÓKKAL TÖRTÉNŐ KIEGÉSZÍTÉSE RÉVÉN...................................................................................... 15 2.1 2.2 2.3 2.4
A GDP MELLETT ÚJ MUTATÓKRA VAN SZÜKSÉG AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIA ALAKÍTÁSÁHOZ ÉS ELLENŐRZÉSÉHEZ................................................................................................................. 15 A SZÜKSÉGES MUTATÓK FŐ JELLEMZŐI .................................................................................... 15 HOGYAN HATÁROZZUK MEG AZ ÚJ MUTATÓKAT?...................................................................... 16 JAVASLATOK AZ EURÓPA 2020 LEHETSÉGES MUTATÓIRA ........................................................ 16
3. FEJEZET.................................................................................................................................. 20 HOGYAN LEHETNEK A VÁROSOK ÉS A RÉGIÓK AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIA AKTÍV SZEREPLŐI?................................................................................................................. 20 3.1
A KÜLÖNBÖZŐ KORMÁNYZATI SZINTEK KÖZÖTTI PARTNERSÉG ELENGEDHETETLEN AZ EURÓPA 2020 SZEMPONTJÁBÓL ............................................................................................................... 20 3.2 A HELYI ÉS REGIONÁLIS ÖNKORMÁNYZATOK HOZZÁJÁRULÁSA AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIÁHOZ........................................................................................................................... 21 3.3 A KIEMELT KEZDEMÉNYEZÉSEK PARTNERSÉGI VÉGREHAJTÁSA .............................................. 21 3.3.1 Innovációs unió .................................................................................................................... 22 3.3.2 Mozgásban az ifjúság ........................................................................................................... 23 3.3.3 Európai digitális menetrend................................................................................................. 23 3.3.4 Erőforrás-hatékony Európa ................................................................................................. 23 3.3.5 Iparpolitika a globalizáció korában ..................................................................................... 24
2
3.3.6 Új készségek és munkahelyek menetrendje ......................................................................... 24 3.3.7 Szegénység elleni európai platform ..................................................................................... 24 3.4 SZKEPTIKUS HANGOK A KIEMELT KEZDEMÉNYEZÉSEKKEL KAPCSOLATBAN ............................ 24 3.5 ÚJ MEGOLDÁSOK KERESÉSE A STRATÉGIA HELYI ÉS REGIONÁLIS IRÁNYÍTÁSA SZÁMÁRA – VAGY A MEGLÉVŐK JAVÍTÁSA .............................................................................................................. 25 3.5.1 A meglévő kormányzati rendszerek sokfélesége .................................................................. 25 3.5.2 Új kormányzati rendszerek bevezetése… ............................................................................. 27 3.5.3 …és a régiók és városok részvételét biztosító meglévő csatornák fejlesztése...................... 27
4. FEJEZET.................................................................................................................................. 29 AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIA ÉS A KOHÉZIÓS POLITIKA: EGYMÁS KIEGÉSZÍTÉSE ÉS KÖLCSÖNÖS ERŐSÍTÉSE .................................................................. 29 4.1
4.2 4.3 4.4 4.5 4.6
AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIA ÉS A KOHÉZIÓS POLITIKA KÖZÖTTI KAPCSOLAT KÖLCSÖNÖS ERŐSÍTÉSE.................................................................................................................................. 29 4.1.1 A kohéziós célokhoz szükség van az Európa 2020 stratégiára ........................................... 29 4.1.2 Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez szükség van a kohézióra ................................... 29 4.1.3 Válság idején kohézióra van szükség................................................................................... 29 AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIA ÉS A KOHÉZIÓS POLITIKA KÖZÖTTI KAPCSOLAT ......................... 30 AZ UNIÓS KÖLTSÉGVETÉS KIALAKÍTÁSA A KOHÉZIÓS POLITIKA ÉS AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIA FÉNYÉBEN .................................................................................................................................. 31 A MEGFELELŐ SZINTŰ FINANSZÍROZÁS BIZTOSÍTÁSA….......................................................... 32 …ÉS HOGYAN LEHET A RÁFORDÍTÁSOKAT CÉLIRÁNYOSABBÁ, EGYSZERŰBBÉ ÉS EREDMÉNYORIENTÁLTABBÁ TENNI? ......................................................................................... 33 KIADÁSOK A PARTNERSÉGI MEGÁLLAPODÁSOK KERETÉBEN ................................................... 35
5. FEJEZET.................................................................................................................................. 37 CÉLZOTT ÉS HATÁSOS TÁJÉKOZTATÁS AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIÁRÓL ...... 37 5.1 5.2 5.3 5.4 5.5
TÖBB ÉS JOBB TÁJÉKOZTATÁS AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIÁRÓL ............................................. 37 AZ ÜZENETEK CÉLCSOPORTHOZ IGAZODÓ MEGFOGALMAZÁSA................................................ 37 MIND A NAGYKÖZÖNSÉG, MIND AZ EGYES ÉRDEKCSOPORTOK FIGYELMÉT FELKELTŐ STRATÉGIA ................................................................................................................................. 38 MINDEN SZINTEN EGYÜTT KELL MŰKÖDNI AZ EURÓPA 2020 MEGISMERTETÉSE ÉRDEKÉBEN39 ESZKÖZÖK AZ EURÓPA 2020 MEGISMERTETÉSÉRE .................................................................. 40
A HOZZÁSZÓLÓK LISTÁJA................................................................................................... 41
3
BEVEZETÉS Az Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája című európai bizottsági javaslat 2010. március 3-i közzétételét követően az Európai Tanács is kedvezően fogadta a stratégiát a 2010. márciusi és júniusi ülésén.1 Az új stratégia kiemelt célkitűzései, valamint az új stratégiai iránymutatások elkészültek. Az Európai Bizottságnak 2020 végéig kell ismertetnie a stratégiában foglalt hét kiemelt célkitűzést, eközben pedig kialakításra kerül az új stratégia végrehajtását kísérő és irányító éves nyomonkövetési és jelentéstételi folyamat. A Régiók Bizottsága már 2009 márciusában konzultációt indított az európai régiók és városok körében a fenntartható növekedésről szóló új stratégia tárgyában.2 Az eredmények alapján 2009 decemberében az RB saját kezdeményezésű véleményt3 fogadott el, amelyet az Európai Bizottság is részben figyelembe vett a fenti javaslatának elkészítésekor. A helyi és regionális önkormányzatokat érintő néhány fontos kérdés azonban továbbra is nyitva maradt az Európa 2020 stratégia tervezetében: elsősorban az, hogy területi szinten szükség van-e különböző célszámokra; a GDP-n kívül milyen más, politikailag meghatározó mutatókra van szükség; mi a helyi és regionális önkormányzatok tényleges szerepe az új stratégia megtervezésében és kivitelezésében; milyen kapcsolat áll fenn az Európa 2020, a kohéziós politika és az EU költségvetése között; illetve hogyan kellene az új stratégiáról tájékoztatni az EU összes polgárát. Az RB úgy döntött, hogy ezeket a kérdéseket alaposabban körüljárja, és lehetőséget ad arra, hogy az EU minden helyi és regionális önkormányzata kifejthesse véleményét, így 2010 márciusában az előző folytatásaként újabb konzultációt indított útnak „Szóljon hozzá az Európa 2020-hoz!” címmel, és az Európa 2020 stratégiát nyomon követő platform honlapján kérdőívet tett közzé az EU valamennyi hivatalos nyelvén. 2010. április 28-ig összesen 97 kitöltött kérdőívet kaptunk 21 tagállamból (a 27-hez képest).4 Ez a jelentés a beérkezett hozzászólásokat foglalja össze. A városok és régiók körülbelül azonos arányban szóltak hozzá a témához. 24 hozzászólás érkezett az Európa 2020 stratégiát nyomon követő platform tagjaitól: ez a mintegy 120 várost és régiót átfogó hálózat 2006 óta követi nyomon a lisszaboni stratégia helyi szintű végrehajtását. 10 hozzászólás érkezett a Polgármesterek Szövetségének, a több mint 1700 uniós várost tömörítő szövetségnek a tagjaitól, amelynek az energiahatékonysági politikák elfogadására irányuló tevékenységét az Európai Bizottság is támogatja. Ezenkívül érkezett hozzászólás helyi és regionális önkormányzatokat tömörítő nemzeti és európai szervezetektől, valamint régiók határokon átnyúló csoportosulásaitól is. Valamennyi hozzászólás, valamint a kérdőív megtalálható eredeti és angol nyelven az Európa 2020 stratégiát nyomon követő platform honlapján (www.cor.europa.eu/europe2020).
1 2 3 4
Az Európa 2020 stratégiáról szóló hivatalos dokumentumok a következő címen érhetők el: http://ec.europa.eu/eu2020/index_en.htm. A jelentés teljes szövege és a hozzájárulások itt találhatók: http://portal.cor.europa.eu/europe2020/Pages/Library.aspx. A lisszaboni stratégia jövője 2010 után (CdR 25/2009). Nem kaptunk választ Bulgáriából, Ciprusról, Írországból, Lettországból, Máltáról és Szlovéniából. A hozzászólók listája a dokumentum végén található.
4
Az alábbi legfontosabb megállapítások azokat a területeket sorolják fel, ahol a legnagyobb volt a konszenzus a válaszadók között. A jelentés fő része pedig a hozzászólók nézeteinek és javaslatainak szélesebb skáláját vonultatja fel. A jelentés tartalma nem feltétlenül tükrözi a Régiók Bizottságának álláspontját.
LEGFONTOSABB EREDMÉNYEK, ÉRTÉKELÉS ÉS POLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEK EURÓPAI VÁROSOK ÉS RÉGIÓK: AZ EURÓPA 2020 FONTOS SZÁMUNKRA! 21 uniós tagállam 97 régiója és városa vett részt a Régiók Bizottsága által végzett felmérésben. Olyan magas színvonalú dokumentumokat nyújtottak be, amelyek jól szemléltetik az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó új Európa 2020 stratégia iránti elkötelezettségüket. Számos értékes észrevételt és javaslatot tettek, és konkrét példákon keresztül jelezték, hogy miként járulhatnának hozzá a stratégia végrehajtásához. A válaszadók nagyra értékelték az Európa 2020 stratégia kiegyensúlyozott megközelítését, amely prioritásaiban és az uniós léptékű célok iránti egyértelmű elkötelezettségében nyilvánul meg. Úgy ítélték meg, hogy a kiemelt kezdeményezések olyan konkrét eszközök, amelyek alkalmasak arra, hogy a stratégiát közelebb hozzák az EU polgáraihoz. Az Európai Bizottság tervezete azonban nem foglalkozik megfelelő módon azzal, hogy az új stratégiának figyelembe kellene vennie a területi sokféleséget és különbségeket; ki kellene egészítenie a GDP-t más mutatókkal, amelyek a szakpolitikák kidolgozásának eszközéül szolgálhatnának; megoldást kellene találnia a szakpolitikai programok és a hozzájuk tartozó finanszírozási módok jelenlegi szétaprózottságának problémájára; prioritásként kellene kezelnie az adminisztráció egyszerűsítését; szorgalmaznia kellene a partnerségi elv érvényesítését a nemzeti, regionális és helyi önkormányzatok között; és szembe kellene néznie azzal a kommunikációs kihívással, hogy hogyan lehetne az új stratégiát közelebb hozni az utca emberének életéhez. Mindezen okokból az új stratégia elfogadásának a konzultáció idején javasolt rendkívül feszes ütemezése miatt a válaszadók többsége azért aggódik, hogy az Európa 2020 stratégia elfogadásához és sikeréhez esetleg csak korlátozott mértékben tud hozzájárulni.5 Ezért számos konkrét javaslatot fogalmaztak meg arról, hogy miként lehetne javítani az Európa 2020 stratégia jelenlegi tervezetén, és miként lehetne biztosítani annak sikeres végrehajtását.
5
5
2010. június 10-i adatok szerint a tagállamoknak az Európa 2020 stratégia céljaihoz való hozzájárulásként megvalósítandó nemzeti reformprogramjaikat 2010 őszéig kell benyújtaniuk.
AZ ÚJ STRATÉGIA TERVEZÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA: KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK 1. Az Európa 2020 stratégia nem veszi figyelembe a létező társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket és a régiók és városok lehetőségeinek egyenlőtlen eloszlását. Ezek az elmúlt évtizedben tovább fokozódó különbségek nemcsak a fejlett és az elmaradottabb régiók közötti „hagyományos” szakadékot tükrözik, hanem a legfejlettebb területeken belül is megfigyelhetők, például több európai nagyváros szegényebb negyedeiben. Az Európa 2020 stratégiában javasolt új kormányzási struktúra azáltal, hogy csak uniós és nemzeti célszámokat jelöl ki egy felülről lefelé irányuló eljárásmód keretében, nem biztosítja a célkitűzéseknek, mutatóknak és célszámoknak az említett helyi és regionális különbségekhez való hozzáigazítását. Ha célkitűzéseit, mutatóit és célszámait a különböző helyi és regionális körülményekhez igazítaná, az új stratégia reálisabbá és hatékonyabbá válna: a helyi lehetőségek kihasználása elősegíti a fenntartható növekedést, és egyúttal javítja az uniós polgárok életszínvonalát, erősítve ezáltal a kohéziót. 2. Az Európa 2020 nem segíti elő a GDP kiegészítéseképpen a fenntartható fejlődéshez kötődő mutatók terjesztését. Az ilyen mutatók elfogadása az új stratégia rugalmas, az érintett kormányzati szintek és egyéb érdekeltek között megosztott végrehajtásának keretében szükséges eleme a helyi és regionális célszámok meghatározásának, és segíti a stratégia helyi szintű végrehajtásához a legmegfelelőbb módszerek kialakítását. A lehetséges mutatókra több példát is kaptunk. 3. Az Európa 2020 politikai eszközei és az ezekhez kapcsolódó finanszírozási módok továbbra is szétaprózottak – ahogy ez a lisszaboni stratégia esetében is jellemző volt –, és ez csökkentheti hatékonyságukat. Ráadásul az Európa 2020 az adminisztráció egyszerűsítését nem tette politikai prioritássá. Össze kell hangolni és egyszerűbben alkalmazhatóvá kell tenni a politikai eszközöket, hogy koherens és hatékony módon korlátozott számú célkitűzésre koncentrálhassunk. Ez egyben biztosítaná a különböző uniós politikák szükséges integrálását, beleértve a kohéziós politikát és más releváns ágazati politikákat is. 4. Végezetül pedig az Európa 2020 stratégia céljainak sikeres megvalósítása nemcsak azon fog múlni, hogy mit tesznek az érintett kormányzati szintek, hanem döntő szerepet játszik majd az is, hogy ezek összehangoltan lépnek-e fel. A tervbe vett hét kiemelt kezdeményezés több aspektusának végrehajtásában is kulcsszerep hárul majd a helyi és regionális önkormányzatokra. Ez a szerep azonban sem a célszámok meghatározásának folyamatában, sem pedig a kiemelt kezdeményezésekben nincs elismerve, a nemzeti reformprogramok kidolgozását nem is említve. Gyakorlatilag az EU több országában is a helyi és regionális
6
önkormányzatok hatáskörébe tartozik az új stratégiának legalább néhány aspektusa, az Európai Bizottság javaslata azonban elhamarkodott felülről lefelé irányuló megközelítést tükröz. Ha azt várjuk, hogy a stratégia beváltsa a hozzá fűzött reményeket, már a kezdetektől biztosítani kell valamennyi kormányzati szint tevékenységének folyamatos összehangolását. 2010-re különösen igaz, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak, a nemzeti kormányoknak és az uniós szintnek partnerségben kell dolgozniuk, először a számszerűsített célok (beleértve a regionális szintűeket is) kijelölésében, majd a kiemelt kezdeményezések és a nemzeti reformprogramok kidolgozásában és elindításában. E folyamat során fontos, hogy kiemelt figyelmet kapjon a szubszidiaritás és az arányosság elve. 5. A tervezet helyesen állapítja ugyan meg, hogy a kohéziós politika eszközei hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia célkitűzésinek megvalósításához, mégsem világít rá, hogy az új stratégia mennyiben járulhat hozzá EU-szerte a kohézió erősítéséhez. Ha nem sikerül rugalmas módon végrehajtani, kihasználatlanul maradhat annak lehetősége, hogy a stratégia az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés elősegítése érdekében a helyi humán és egyéb erőforrásokra is építsen. A válaszadók egytől egyig kiemelik, hogy az Európa 2020-at és a kohéziós politikát egymást kölcsönösen kiegészítő politikai eszközöknek kell tekinteni, amelyek ösztönözhetik a fenntartható fejlődést, miközben növelik a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót. A területi kohézióval kapcsolatos, még az EU gazdagabb régiókban is növekvő aggályok miatt a kohéziós politikának továbbra is minden régióra ki kell terjednie, és egyúttal teljesítenie kell újraelosztási céljait. Az Európa 2020 stratégia és a kohéziós politika rendelkezésére álló pénzforrásokat nem szabad csökkenteni, sőt, ha lehet, növelni kell. Még ennél is fontosabb azonban a kiadások ésszerűsítése, egyszerűsítése és hatékonyabbá tétele jobb monitoring- és értékelési eljárások segítségével. Ugyancsak érdemes lenne olyan lehetőségeket megvizsgálni, hogy a forrásokat hatékonyan felhasználó régiókat és városokat valamilyen módon jutalmazzuk, segítve így a jobbításra hajlandóakat és szankcionálva az alulteljesítőket. A városi önkormányzatoknak kulcsszerepet kell játszaniuk a stratégia sikerre vitelében, mivel egyrészt a növekedés motorjai lehetnek, másrészt viszont gazdaságilag és társadalmilag súlyosan érintik őket a kohézió problémái. A vidéki területeket támogatni kell abban, hogy új és szilárd alapokra támaszkodva fokozzák a növekedést. Ha – ahol szükség van rá – nagyobb erőfeszítéseket tennénk az alapvető infrastruktúra fejlesztésére az Európa 2020 keretében, az dinamikusabbá tehetné a fejlődést, és biztosíthatná a kohéziót. Sok válaszadó hangsúlyozta, hogy a politikaformálási felelősséggel bíró, régiók közötti – adott esetben határokon átívelő – szövetségeket (pl. az EGTC-ket és a makrorégiókat) is partnernek kell tekinteni.
7
6. Mivel sok polgára számára az Európai Unió nehezen megközelíthető fogalom, megismertetése mindig is hatalmas feladat volt – az Európa 2020 jelenlegi formájában történő népszerűsítése sem lesz könnyebb. Bármilyen nehéz is legyen az Európa 2020-at kísérő kommunikáció, az erre irányuló erőfeszítések során a stratégia fenntartható fejlődéshez való tényleges hozzájárulására, illetve a helyi és regionális dimenzióra kellene összpontosítani; a lakosság egészét és ágazati csoportokat kellene megszólítani; ezenkívül korszerű eszközöket kellene felhasználni, és aktívan be kellene vonni a helyi és regionális önkormányzatokat. ÉRTÉKELÉS ÉS POLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEK Nem meglepő, hogy a válaszadók élénk érdeklődést mutatnak az Európa 2020 iránt, hiszen:
az új stratégia olyankor kerül bevezetésre, amikor évtizedek óta a legsúlyosabb gazdasági visszaesés sújtja – nem egyenlő mértékben – a tagállamokat, illetve azok régióit és városait, tovább növelve a már meglévő társadalmi-gazdasági különbségeket és negatívan befolyásolva az EU egészének növekedési kilátásait; az euróövezeten belüli jelenlegi, a pénzügyi stabilitással kapcsolatos aggályok csak fokozzák azt az igényt, hogy a nagyobb költségvetési szigort az EU számára kedvezőbb hosszú távú növekedési kilátásokkal kell ötvözni. A cél az, hogy tagállamok költségvetési politikáit fenntarthatóvá tegyük, miközben elkerüljük az elhúzódó recessziót.
Ez az aggodalomra okot adó gazdasági perspektíva csak még fontosabbá teszi, hogy a lisszaboni stratégiát új, hatékonyabb stratégiával váltsuk fel, és ezáltal növeljük Európa versenyképességét, és megteremtsük a növekedés feltételeit. A beküldött válaszok alapján látszik, hogy az EU helyi és regionális önkormányzatai tisztában vannak a tétekkel. A beküldők releváns célokat tűztek ki maguk elé, és készek a felelősségi körükbe tartozó feladatok teljesítésére, hogy szavatolják a sikeres végrehajtást (lásd például a Polgármesterek Szövetségének kezdeményezését). A válaszadó önkormányzatok azonban nem biztosak benne, hogy az új Európa 2020 stratégia a jelenlegi formájában megfelel majd a várakozásoknak. Erre a lehetőségre már nagy szükség volt, és ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőle annak érdekében, hogy kilábaljunk a gazdasági válságból, és megindulhasson a hosszú távon fenntartható fejlődés, mindeközben pedig csökkenjenek az egyenlőtlenségek, és javuljanak az EU polgárainak életkörülményei, fontos, hogy az Európa 2020 stratégia valamennyi kormányzati szintnek – beleértve a helyi és regionális önkormányzatokat is – megadja a lehetőséget arra, hogy állandó partnerként hozzájáruljon a stratégia tervezéséhez és végrehajtásához.
8
2010-ben ennek egyaránt kell vonatkoznia a számszerűsített célok meghatározására, valamint a kiemelt kezdeményezések és a nemzeti reformprogramok kidolgozására. Az RB ezért tett javaslatot A helyi és regionális önkormányzatok Európa 2020 stratégiára vonatkozó területi paktumának létrehozására, amelynek az a célja, hogy az európai, a nemzeti, a regionális és a helyi szintű közigazgatási szervek közötti hatékony partnerség révén biztosítsa a többszintű felelősségvállalást a jövendő stratégiát illetően. A paktumot nemzeti területi paktumokkal kell kiegészíteni, amelyeknek értelmében a tagállamoknak együtt kellene működniük a régiókkal és a városokkal, aktívan kihasználva a meglévő intézményi eszközöket. A Régiók Bizottsága az általa létrehozott Európa 2020 stratégiát nyomon követő platformon keresztül a jövőben is figyelemmel kíséri az új stratégia helyi szintű előrehaladását, és rendszeres jelentéseket küld majd a Tanácsnak, az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek.
9
1. FEJEZET AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIÁN BELÜL A TERÜLETI SZINTHEZ IGAZÍTOTT CÉLSZÁMOKRA VAN SZÜKSÉG 1.1
Az Európa 2020 stratégiában alkalmazott kiegyensúlyozott megközelítés: a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi pillér
A válaszadók túlnyomó többsége nagyra értékelte az Európa 2020 stratégia kiegyensúlyozott megközelítését, amely prioritásaiban – intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés – és az uniós léptékű kiemelt célok iránti céltudatos elkötelezettségében nyilvánul meg.6 Pontosabban: úgy vélik, hogy a (fenntartható) növekedés elősegítése alapvető cél, és ehhez növelni kell az országok és területi egységek versenyképességét, hangsúlyozzák, hogy a környezetvédelmi problémákat – különösen az éghajlatváltozást – kiemelt prioritásként kellene kezelni, az „inkluzív” növekedés fogalmát szinte mindannyian a megnövekedett társadalmi és területi kohézió szükségességének tágabb kontextusában értelmezik. Míg a társadalmi kohézió a munkahelyteremtésről szól, addig a területi kohézió a meglévő társadalmigazdasági különbségek felszámolásáról, nemcsak az egyes államok és régiók között, de régiókon belül is, különösen pedig a legfejlettebb uniós térségeken belül. 1.2
A kiemelt célok kiegészítése nemzeti és regionális célszámokkal, az összes érintett résztvevő bevonásával
A válaszadók többsége egyetért abban, hogy a számszerűsített céloknak politikaformáló szerepet is kellene adni, azaz olyan eszközként kellene őket felhasználni, amelynek révén minden érintett szereplőt be lehet vonni a többszintű – különböző területi szintek (uniós, nemzeti, regionális, helyi) bevonásával történő – politikaalkotásba. Ennek érdekében a válaszadók zöme a mutatókkal és a célszámokkal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy: 6
számuk legyen korlátozott, ahogyan a jelenlegi Európa 2020 javaslatban is, egyértelműen kapcsolódjanak a stratégia hosszú távú célkitűzéseihez, és a polgárok számára legyenek érthetőek; legyenek szabványos definíciók szerint mérhetőek, hogy össze lehessen őket hasonlítani, legyen közöttük kapcsolat és koherencia a különböző politikai célok közötti lehetséges ütközések elkerülése végett, legyenek valószerűek, de ambiciózusak is egyben,
Az Európa 2020 stratégia kiemelt célkitűzései a következő pontban olvashatók.
10
rugalmasan illeszkedjenek jellegzetességeihez.
az
egyes
területek
társadalmi-gazdasági
Ez utóbbi az egyik legfontosabb megállapítás, ami kiderült a felmérésből: a legtöbb válaszadó szerint a különböző kiindulási helyzetek és kiindulópontok különböző politikai célkitűzéseket és számszerűsített célokat igényelnek. Annak érdekében, hogy valamennyi tagállam a saját nemzeti körülményeinek és kiindulási helyzetének megfelelően járulhasson hozzá az Európa 2020 stratégia céljaihoz, az Európai Bizottság azt kérte a tagállamoktól, hogy a stratégia célszámait az Európai Tanács júniusi ülése előtt alakítsák át nemzeti célszámokká. Ezzel a megközelítéssel kapcsolatban szinte az összes válaszadó úgy vélekedett, hogy az uniós szintű célszámokat nem lenne szabad alapértelmezésben az összes uniós regionális és helyi közösségre is vonatkoztatni. Úgy gondolják, hogy nemcsak nemzeti, de regionális szinten is meg kellene határozni konkrét célkitűzéseket és célszámokat, a városi és a vidéki területeket is figyelembe véve. Az elmaradott régiók számára a célok meghatározásának folyamata segíthet abban, hogy minden rendelkezésre álló erőforrást arra fordíthassanak, hogy csökkentsék lemaradásukat a fejlettebb területekhez képest. Ezzel mind az Európa 2020 stratégia, mind pedig a kohéziós politika lendületet kaphatna ugyanabba az irányba, feltéve, hogy a kohéziós politika megkapja a konvergenciaterületeken való közbefektetések támogatásához szükséges anyagi eszközöket. (Lásd még a válaszadóknak az Európa 2020 és az uniós kohéziós politika közötti kapcsolatról alkotott nézeteit a 4. fejezetben). Ahhoz, hogy a célok hitelesek legyenek és elősegítsék a területi szintű mobilizációt, a célok meghatározásának folyamatába minden érdekelt felet be kell vonni. A válaszadók közül többen is figyelmeztettek arra, hogy a célok meghatározásánál be kell tartani a szubszidiaritás és az arányosság elvét. Összegezve: a válaszadók a célok meghatározását összetett feladatnak tekintik, ám elengedhetetlennek ahhoz, hogy az új stratégia sikeres legyen. Ez az egyik oka annak, amiért a válaszadók döntő többsége úgy gondolja, hogy az Európa 2020 útitervének méltó és hatékony konzultációt és koordinációt kellene lehetővé tennie az érdekelt felek – különösen a különböző kormányzati szintek – között. 1.3
A kiemelt célokkal kapcsolatos megjegyzések és javaslatok
Az öt kiemelt cél mindegyikét sok válaszadó bírálta, és további, saját országaik számára megfontolandó célokat is javasoltak.
11
1.3.1 A 20–64 évesek legalább 75%-ának munkahellyel kell rendelkeznie Sokan hangsúlyozták a magas foglalkoztatási arány fontosságát, azonban kétségbe vonták, hogy az uniós célt az adott regionális körülmények fényében meg lehetne valósítani. Egyesek szerint ennek a célnak nemcsak a munkahelyek számát, de a minőségét is figyelembe kellene vennie, vagyis a hosszú távú munkalehetőségekre kellene vonatkoznia, nem pedig a bizonytalan munkahelyekre – néhány válaszadó szerint ez utóbbiak csökkentése maga is külön cél lehetne. Sokan azt javasolták, hogy a fiatalok munkaerő-piaci részvételére kiemelt figyelmet kellene fordítani. Többek szerint pedig a munkaerő mobilitásának növelésével kapcsolatos célt is ki lehetne tűzni. 1.3.2 Az EU GDP-jének 3%-át K+F-re kellene fordítani A második célt (azaz hogy az EU GDP-jének 3%-át K+F-re kellene fordítani) illetően a válaszadók érdekes módon két pártra szakadtak: volt, aki a célt valószerűtlennek találta (lehetetlen teljesíteni), és volt, aki szerint nem eléggé ambiciózus (magasabbra kellene helyezni a mércét). Ez a különbözőség az egyes régiók különböző kiindulási helyzetét tükrözi. Sokan azt kritizálták, hogy ez a cél nem eléggé konkrét (nem a végtermékre összpontosít) ahhoz, hogy kézzelfogható eredményekhez vezessen; ezenkívül nem segíti elő a tudásnak az üzleti életben való hasznosítását sem. A kutatási és fejlesztési célok kialakításakor erősebb kapcsolatot kell teremteni a reálgazdaság igényei, illetve a felsőoktatás és a kutatói képzés célkitűzései között. 1.3.3 Teljesíteni kell a „20/20/20” éghajlat-változási/energiaügyi célkitűzéseket Az Európa 2020 stratégia harmadik csoportos célja a „20/20/20” éghajlat-változási/energiaügyi célkitűzésekre vonatkozik. Ezeket a célokat a válaszadók általában helyeslik, bár többek szerint lehetnének ambiciózusabbak. Más válaszadók arra hívják fel a figyelmet, hogy ezeknek a céloknak az eléréséhez teljesülniük kell a megfelelő (pénzügyi, jogi, technológiai) feltételeknek. Egyesek úgy vélik, hogy olyan új célokra is szükség van, amelyek a jelenlegi környezetvédelmi jogszabályok végrehajtását mérik, valamint erősebben kell összpontosítani a biológiai sokféleség megtartására, illetve a vízkészletek védelmére és ésszerű felhasználására. 1.3.4 Oktatással kapcsolatos célok Sokan kiemelték a hatáskörök problémáját – az oktatásnak nemzeti (illetve egyes esetekben regionális) hatáskörben kellene maradnia –, és utaltak a szubszidiaritás elvére. Ennél is lényegesebb, hogy a célt egyértelműbben kell meghatározni, és ahhoz, hogy elfogadható legyen, az oktatás minőségét is magában kell foglalnia. Néhányan azt is felvetették, hogy nem helyénvaló az iskolában eltöltött évek számát alapul venni, mivel az nem mindig jelent garanciát az oktatás minőségére. Egyesek az oktatás minősége és a felkínált munkahelyek közötti kapcsolatot hiányolják. A kiemelt célkitűzés nem fedi az egész életen át tartó tanulás igényét.
12
A céloknak az oktatás során megszerzett képességekre kellene vonatkozniuk (az olvasás, az írás, a számolás és a számítógép-használati jártasság szintjében kifejezve), nemek szerinti bontásban. Olyan célt is meg kellene fogalmazni, amely azt méri, hogy az oktatási rendszerek hogyan haladnak a kiválóság felé vezető úton; illetve a vállalkozások támogatására való képességgel (pl. van-e hatékony kapcsolatrendszer az egyetemek, a szakképzés és az üzleti vállalkozások között) kapcsolatban is kellene cél. 1.3.5 20 millióval csökkenteni kell a szegénység kockázatának kitett lakosok számát A szegénység csökkentésére irányuló célt különböző, nem, kor és etnikai származás szerinti csoportokra bontva kellene mérni. A „szegénység kockázatának” fogalmát jobban meg kellene határozni, tekintettel a különböző társadalombiztosítási rendszerekre és az életminőség különböző felfogásaira. A mostani válság csak erősíti a szegénység felszámolásának szükségességét, azonban a jelenlegi költségvetési megszorítások miatt a további szociális befektetések nehézséget jelenthetnek. Több válaszadó is utalt rá, hogy a szociális céloknak inkább általánosságban a javak igazságosabb elosztásáról kellene szólniuk, és nem csupán a szegénységben élők arányáról (mint pl. a társadalmi kohéziós célok). Az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás is megérdemelne egy külön célt. Egyesek nehezen tudják elképzelni, hogy a szociális innováció, azaz helyi szereplők bevonásával működő, köz- és magánpénzekből finanszírozott – ami hozzájárulhat, hogy az (állami) költségvetési megszorítások mellett is erősebb szociálpolitikák jöhessenek létre – új szociálpolitikai megoldások ügyét hogyan lehetne megfelelő célokkal támogatni. Néhányan pedig kiemelték, hogy további célokra lenne szükség az aktív öregedésre, a nemek közötti egyenlőségre, az átlagos várható élettartamra, illetve a szociális problémákkal küzdő emberek munkaerő-piaci részvételére vonatkozóan. 1.4
Javaslatok új célszámokra
Sokan további célszámok hozzáadását javasolták a gazdaság, az infrastruktúra és a fenntartható növekedés vonatkozásában, például az induló vállalkozások aránya, a közlekedési infrastruktúrához való hozzáférés, a fenntartható idegenforgalom, a helyi élelmiszertermelés növelése, a vidéki területek fenntartható fejlődése számára egyenlő feltételek tekintetében. Hatodik kiemelt célszám hozzáadására is érkezett javaslat a „régiók közötti különbségek csökkentésére” vonatkozó cél esetében, ami azt tükrözi, hogy több közreműködő szoros kapcsolatot lát a kohéziós politika és az Európa 2020 között (további észrevételekért lásd a 4. fejezetet). Ugyanakkor nem érkeztek gyakorlati példák annak érzékeltetésére, hogy az ennek a célnak a megvalósítására irányuló Európa 2020 megközelítés eltérő lehet a jelenlegi kohéziós politikai megközelítéstől – mely a strukturális alapok kiadásait az elmaradottabb régiókra összpontosítja.
13
Néhányan azt is javasolták, hogy a célszámoknak határokon átívelő dimenzióval kellene rendelkezniük, a határokon átnyúló területek szükségleteinek és célkitűzéseinek figyelembevétele mellett.
14
2. FEJEZET POLITIKAI INTÉZKEDÉSEK KIDOLGOZÁSA A GDP-NEK A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSRE ÉS AZ ÉLETMINŐSÉGRE VONATKOZÓ ÚJ MUTATÓKKAL TÖRTÉNŐ KIEGÉSZÍTÉSE RÉVÉN 2.1
A GDP mellett új mutatókra van szükség az Európa 2020 stratégia alakításához és ellenőrzéséhez
Az Európa 2020 célkitűzéseivel kapcsolatos európai, nemzeti és esetleg regionális/helyi szintű döntéshozatalhoz számos megfelelő, rendelkezésre álló és összehasonlítható mutatóra van szükség: az összes érdekelt fél közreműködésével zajló kialakításuk, megvalósításuk figyelemmel kísérése, valamint eredményeik értékelése érdekében. Arra a kérdésre, hogy milyen mutatókkal kellene kimutatni az európai szintű célszámok elérése felé való haladást, a felmérésben részt vevők legnagyobb része a következő kettős választ adta:
A GDP-t nem lehet kihagyni, mivel az egy globálisan összehasonlítható mutató, azonban egyéb mutatókkal kell kiegészíteni az életminőség, a szociális és fenntarthatósági kérdések tekintetében; a mutatókat nem csupán ellenőrzési célból kell alkalmazni, hanem a politikaalakítás eszközeként is.
A legtöbb résztvevő ebből az alapmegközelítésből adta meg válaszait, miközben részletesen kifejtette a szükséges mutatók jellemzőit, valamint számos értékes észrevételt és javaslatot tett. 2.2
A szükséges mutatók fő jellemzői
Széles körben elterjedt vélekedés, hogy az Európa 2020 mutatóinak néhány közös jellemzőn kell alapulniuk. Először is a növekedés, a fenntarthatóság és a kohézió alapvető célkitűzéseihez kell kapcsolódniuk, és koherensnek kell lenniük ezekkel. Ezt szükségszerűnek tekintik, amennyiben a stratégiának mindhárom – gazdasági, szociális és környezetvédelmi – pillérén kell állnia, illetve arról tájékoztatással és magyarázattal kell szolgálni valamennyi uniós polgár számára. Másodszor pedig ahhoz, hogy politikaalakító és ellenőrzési eszközként alkalmazzák őket az új stratégia egész időtartama során, egyrészt egyértelműen kell őket megfogalmazni, hogy mind az európai régiók, mind pedig az idő tekintetében összehasonlíthatóak legyenek. Az oktatás terén például foglalkozni kell az országok közötti eltérésekkel az uniós célok kitűzésekor,
15
másrészt elég rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a létező társadalmi-gazdasági különbségekhez az egyes régiók és területek között.
Harmadszor pedig, a területi kohézióra helyezett erőteljes hangsúly miatt (lásd az 1. és a 4. fejezetet is) a mutatóknak nem csupán egyértelműen meghatározottaknak és érthetőeknek, hanem egyúttal (szub)regionális szintre lebontottaknak kell lenniük. Ezen belül rendelkezésre kell állniuk regionális szinten, és néhány esetben szubregionális (NUTS 3) szinten is. A válaszadók tudatában vannak annak, hogy az ilyen területi felbontású adatok rendelkezésre állása pénzügyi problémákat okoz, mivel rendkívül széles körű mintákra van szükség. Mégis hangsúlyozzák, hogy a problémákon túl kell lépni annak érdekében, hogy nehogy megfosszuk az Európa 2020-at egy olyan megvalósítási és ellenőrzési eszköztől, melyre égető szükség van. 2.3
Hogyan határozzuk meg az új mutatókat?
Az Európa 2020 mutatói és azok célértékei nem határozhatóak meg felülről lefelé irányuló módon. Épp ellenkezőleg: amennyiben ezeknek a mutatóknak politikaalakító funkciót kell ellátniuk, például az új stratégia kidolgozása, megvalósítása és ellenőrzése, valamint az uniós polgárok ás vállalkozások számára nyújtandó tájékoztatás tekintetében, azokkal minden érdekelt félnek egyet kell értenie egy konzultációs és koordinációs folyamat keretében. A felmérésben részt vevő helyi és regionális önkormányzatok készek vállalni az új stratégia sikeréhez való hozzájárulással kapcsolatos felelősséget. Ugyanakkor úgy érzik, hogy nem lesznek képesek erre, ha nincsenek bevonva a folyamatba, köztük az új mutatók és a vonatkozó célszámok kidolgozásába. 2.4
Javaslatok az Európa 2020 lehetséges mutatóira
Arra a kérdésre, hogy milyen mutatókat kellene alkalmazni az Európa 2020 keretében, több résztvevő is javasolt olyan mutatókat, melyeket az új stratégia nemzeti és regionális szintű megvalósítására lehetne felhasználni. A válaszadók néhány esetben feltették a kérdést, hogy az uniós célkitűzés-tervezet vajon összhangban lenne-e az adott országok speciális körülményeivel. Az alábbi felsorolás a kapott hozzájárulások alapján készült. Minden egyes célkitűzéshez több olyan mutatóra érkezett javaslat, melyet mind az Európa 2020 célkitűzései, mind pedig a nemzeti és regionális politikai prioritások teljesítésére fel lehet használni. Több régió jelenleg is alkalmaz néhány ilyen mutatót.
16
A válaszadók javaslatai az Európa 2020 mutatóira A listán szereplő mutatók közül több jól ismert, ahogyan a forrásaik is, miközben másokra csupán kísérletképpen érkezett javaslat, és módszertani értékelésre és előkészületre van szükség ahhoz, hogy működőképessé váljanak. 1. célkitűzés – Foglalkoztatás
A tartós foglalkoztatás aránya Újonnan létrehozott tartós munkahelyek száma Női/fiatal/szakképzett munkavállalók foglalkoztatási aránya Foglalkoztatási arány a csúcstechnológiai ágazatokban Legális bevándorlók foglalkoztatási aránya/hatása a GDP-re A tartós munkanélküliség aránya Munka, oktatás és képzés nélküli fiatalok („MOKNF”) száma
2. célkitűzés – K+F, innováció
K+F-re és innovációra fordított GDP Magánforrású K+F-kiadások/kkv-k beruházása a K+F-be (a forgalom %-ában) A lakosság és a gazdasági szereplők hozzáférése az új technológiákhoz/azok produktív csatornákban történő alkalmazásának mértéke Termék/folyamatinnovációk (az összes értékesített ipari termék százalékában és az innovációt bevezető vállalkozások száma arányában) Elbírált szabadalmak száma (nyilvántartásba véve az Európai Szabadalmi Hivatalnál) egy millió főre Nagysebességű internettel való lefedettség/szélessávú internethozzáféréssel rendelkező háztartások és vállalkozások százalékos aránya
3. célkitűzés – Környezetvédelem
Ökológiai lábnyom Levegő- és vízminőség/szennyezés Hulladéktermelés: Anyagok újrafeldolgozása/újrahasznosított anyagok mennyisége évente Mérgező anyagok Energia:
o o o o
A felhasznált megújuló energiaforrások aránya (az elsődleges energiaforrások teljes fogyasztásában) Üzleti beruházások a megújuló energiaforrásokba Megújuló energiaforrások felhasználásával előállított javak aránya Energiafogyasztás/-megtakarítás összesen
Üvegházhatást okozó gázkibocsátás összesen Egy főre eső zöldterület A gazdasági fejlődés környezetvédelmi költségei Környezeti fenntarthatósági index A természeti erőforrásokban rejlő lehetőségek
Összefoglaló mutatók, melyek figyelembe veszik a tartós, fenntartható fejlődés és a környezetvédelem fontosabb elemeit, így a következőket: o a legfontosabb EEA-mutatókat; o az EU fenntartható fejlődési mutatóit; o az egyéni életkörülményekre vonatkozó indexet; o a valódi fejlődés mutatóját (GPI); o a fenntartható gazdasági jólét (regionális) indexét; valamint o a társadalmi fenntarthatóság indexét. 4. célkitűzés – Oktatás
17
Oktatási/képzési szintek és eredmények:
o o o o o
Diplomát szerző fiatalok Hallgatók aránya egy adott korcsoportban Tankötelezettséget teljesítők aránya egy adott korcsoportban A középiskolát szakképesítéssel elhagyó tanulók aránya Szakképesítés
Felsőoktatás: o Doktorátussal rendelkezők száma (100 000 főre) o Természettudományi diplomával rendelkezők aránya o Nyelvi készségek Az oktatási rendszer költséghatékonysága Előrelépés a funkcionális analfabetizmus csökkentésében A korai iskolaelhagyás aránya
5. célkitűzés: Társadalmi szféra
A humán fejlődés indexe Életminőség és jólét: o lakhatásra vonatkozó standardok és hozzáférés a lakhatáshoz o betegbiztosítás és hozzáférés az egészségügyi szolgáltatásokhoz o életszínvonal (a fizetések és a vásárlóerő szintje) o várható élettartam (és halálozási arány) o az életminőség érzékelése o közbiztonság és a bűnözés aránya Társadalmi befogadás: o a társadalmi kohézió és befogadás mutatója o a társadalmi befogadás mutatója (hozzáférés az oktatáshoz, a mobilitáshoz és a közszolgáltatásokhoz) o az egészségügyi ellátás különbségei a különböző társadalmi-gazdasági csoportok között o szociális kapcsolatok o a jövedelem elosztása o a digitális szakadék
o o o o o o
Szegénység egy főre eső jövedelem a regionális szegénység mutatója a szegénységi küszöb alatt élő lakosság aránya a nemzeti statisztikák alapján az elszegényedés kockázatának kitett emberek száma a többszörös nélkülözés mutatója (kulcsfontosságú gazdasági és szociális adatok) szociális támogatás igénybevétele (szociális támogatásban és jóléti juttatásokban részesültek száma)
Demográfiai szerkezet (korösszetétel) A nemek közötti egyenlőség mutatója Nem piaci tevékenységek mutatói
Egyéb javasolt mutatók
Gazdasági teljesítményt és társadalmi haladást mérő mutatók a Stieglitz-jelentésből A beruházások szintje Termelékenység (GDP/GRP) Induló vállalkozások Szállított javak mennyisége (a GDP arányában) Befektetések és mobilizált magánfinanszírozás (közkiadások fellendítő hatása) Infrastruktúrák megléte A programok által elért és megcélzott helyi önkormányzatok száma Más országokkal, például az USA-val, Japánnal stb. való összehasonlítást lehetővé tevő mutatók A szigetjelleg mutatója (annak értékelése, hogy mennyiben hátráltató tényező a szigetjelleg)
18
19
Adatok az ESPON programból (a SPAN´3 projekt területrendezési forgatókönyvei NUTS 3 szinten) a részvételi demokrácia kritériumainak megfelelően kidolgozott OECD-mutatók.
3. FEJEZET HOGYAN LEHETNEK A VÁROSOK ÉS A RÉGIÓK AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIA AKTÍV SZEREPLŐI? 3.1
A különböző kormányzati szintek közötti partnerség elengedhetetlen az Európa 2020 szempontjából
A közreműködők túlnyomó többsége kifejti, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal való partnerség szükségessége az Európa 2020-ban egyelőre nem nyilvánul meg konkrét lépésekben, és ez az Európa 2020-ra vonatkozó javaslat egyik alapvető gyengesége. Véleményük szerint a helyi és regionális önkormányzatokra kifejezettebben kellene utalni a stratégia szövegében. Több közreműködő is hangsúlyozta, hogy ha a helyi és regionális önkormányzatokat nem vonják be kellő mértékben a folyamatba – már a nemzeti célok kitűzésétől kezdve –, fennáll a veszélye annak, hogy az új stratégia: megfeledkezik a speciális területi körülményekről, híján lesz a többi releváns politikával való koordinációnak nemzeti, regionális és helyi szinten. Annak biztosítása érdekében, hogy a stratégia figyelembe vegye a regionális és helyi különbségeket, illetve ezekhez az eltérő körülményekhez legyen szabva, a helyi és regionális önkormányzatoknak aktívabb szerepet kell játszaniuk az új stratégia kialakításának, végrehajtásának és értékelésének valamennyi szakaszában – néhány közreműködő szerint oly módon, hogy tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás elvét, különösen az oktatás és a szociálpolitika területén. Ez konkrétan azt jelenti, hogy gondos munkát kell végezni a mutatók és a célkitűzések, valamint a kiemelt kezdeményezések kialakításának a különböző kormányzati szintek közötti megosztása érdekében. Hiteles célkitűzések kidolgozásához és azoknak a területi politikai programokba való integrálásához időre van szükség. Több válaszadó kiemelte azt is, hogy az Európa 2020 stratégia elfogadásának ütemezése egyszerűen nem hagy elegendő időt a nemzeti szint alatti partnerek számára a konstruktív közreműködésre7. Több országban, ahol pedig megvannak a strukturált együttműködés formái a központi és szubnacionális szintek között, a válaszadók szkeptikusnak mutatkoztak azzal kapcsolatban, hogy azokat fel lehet-e használni a stratégia partnerségben történő kialakításához, hiszen rendkívül szorosak a határidők. 7
Azt a problémát, melyet a „stratégia és az integrált iránymutatások elfogadásának rendkívül szoros határideje” jelent, 2010. május 5-én az Európai Parlamenthez tartozó Bizottsági Elnökök Értekezlete is jelezte. Az Európai Tanács 2010. június 17-i ülése azonban még mindig nem biztosította támogatásáról a nemzeti célkitűzéseket, melyek várhatóan 2010 őszén kerülnek kidolgozásra.
20
Több válaszadó szerint a lisszaboni stratégia egyik tanulsága az, hogy ha a városokat és a régiókat nem tekintik partnernek, nem fogják úgy érezni, hogy maga a stratégia hasznos lehet számukra, ezért nem fogják „magukénak érezni” azt. Röviden: a „partnerség hiánya” elkerülhetetlenül a „felelősségvállalás hiányához” fog vezetni, ami viszont a különböző kormányzati szintek közötti koordináció hiányát, illetve kevesebb többletértéket fog eredményezni a polgárok számára. 3.2
A helyi és regionális önkormányzatok hozzájárulása az Európa 2020 stratégiához
Sokan egyetértenek abban, hogy az Európa 2020 egy széleskörű stratégiai áttekintés, melyet kézzelfogható cselekvések révén kell megvalósítani regionális szinten, egy alulról felfelé építkező, helyi alapú megközelítés segítségével, ahogyan azt a Barca–jelentés javasolja. Ez az oka annak, hogy a legtöbb válaszadó aktív szereplőnek tekinti magát az Európa 2020 tekintetében, és amellett, hogy közreműködnek a (fent leírt) célkitűzésekkel és mutatókkal kapcsolatos elméleti és gyakorlati munkában, több tucat lehetséges csatornát sorolnak fel az Európa 2020-hoz való hozzájárulásuk számára. A közreműködők felhívják a figyelmet az EU strukturális alapjainak kezelésében és az Európa 2020 politikáinak társfinanszírozásában betöltött szerepükre, ahol a kohéziós politika segítségével támogathatják a célkitűzéseket. Szükség esetén felülvizsgálhatják regionális programjaikat az Európa 2020 jobb figyelembevétele érdekében. Hangsúlyozzák az információterjesztésben, valamint az uniós irányvonalak és javaslatok jobb megértésének elősegítésében játszott szerepüket. Kulcsfontosságú projekteket kezelhetnek a kiemelt kezdeményezéseken belül, melyeket más területi egységekkel és egyéb érdekelt felekkel együttműködésben valósíthatnak meg. A határmenti régiókból/városokból hozzájárulók utalnak az Európa 2020 céljainak teljesítésére irányuló, határokon átívelő és transznacionális projektekben játszott szerepükre. A helyi és regionális önkormányzatok rendkívül gyakran összehangolják cselekvéseiket az Európa 2020-hoz kapcsolódó intézkedések véghezvitelébe bevont más nem kormányzati szereplőkkel (például egyetemekkel, vállalkozókkal, kereskedelmi kamarákkal, társadalmi szervezetekkel). Közvetítő testületként léphetnek fel az alacsonyabb kormányzási szintek bevonása, valamint eredményesebb és hatékonyabb válaszok biztosítása révén. Több közreműködő jelezte, hogy lehetősége nyílt a közbeszerzéseknek az Európa 2020 stratégia szellemében történő kezelésére. 3.3
A kiemelt kezdeményezések partnerségi végrehajtása
A városok és a régiók szeretnék, ha – az egyes kezdeményezések függvényében eltérő mértékben ugyan, de – az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó valamennyi kiemelt kezdeményezésbe bevonnák őket, illetve ha hozzájárulhatnának ezekhez. Ez különösen fontos azokban az
21
esetekben, amikor a régiók számos különböző területre vonatkozóan jogalkotási jogkörrel rendelkeznek. Fontos, hogy a kiemelt kezdeményezések illeszkedjenek a helyi és regionális prioritásokhoz és törekvésekhez (például az életkörülmények javításárára szolgáló különböző projektekhez), kiemelve az EU, illetve a helyi és regionális szint közötti logikus kapcsolódást, amelyre egyébként is szükség van az Európa 2020 stratégia sikeréhez. Több válaszadó is jelezte, hogy egyrészt mind a hét kiemelt kezdeményezést be kell venni a regionális politikák jelenlegi programozási szakaszába (különösen a strukturális alapokból társfinanszírozottakéba), valamint hogy szükség esetén módosítani kell a jelenleg folyó programokat. A következő programozási időszakban pedig tovább lehet majd bővíteni a kezdeményezések körét.
Minden esetben, amikor az célszerűnek tűnik, konzultálni kell a helyi és regionális
önkormányzatokkal, és/vagy be kell őket vonni a kiemelt kezdeményezésekbe (a tervezésbe, a végrehajtásba, az EU-val és a nemzeti kormányokkal együttműködve).8 Ennek révén, a különböző kormányzati szintek közötti együttműködési keretben felmérhető speciális szerepük és az általuk biztosított hozzáadott érték. Más fontos regionális szereplőket is be kell vonni partnerként a kiemelt kezdeményezésekbe. Ilyenek lehetnek a határokon átnyúló szövetségek, a makrorégiók és az európai területi együttműködési csoportosulások. Nagyon sok válaszadó bemutatta, hogy milyen már létező (és lehetséges) hozzájárulással tudná gazdagítani a hét kiemelt kezdeményezés keretében tervezett intézkedéseket. A példákat bemutató alábbi lista nem teljes. 3.3.1 Innovációs unió Az innovációhoz kapcsolódó kezdeményezéseknél sok válaszadó úgy döntött, hogy saját innovációs és kutatási tervet dolgoz ki. Kihangsúlyozták azt a szerepet, melyet a magánszektorral és a tudást képviselő intézményekkel való együttműködésben játszanak. A regionális növekedést célzó programok igen gyakran az alábbi három pillérre épülő innovációs stratégiát tartalmaznak: vállalkozói szellem, innovatív kkv-k és kutatásorientált klaszterek. Ez lehetővé teszi, hogy új technológiákat teszteljenek olyan területeken, mint a tömegközlekedés, az IT és a környezetvédelem. Rendkívül fontos az ilyen fajta együttműködést, melyet mindenképpen meg kell könnyíteni.
8
„A helyi és regionális önkormányzatok fokozottabb bevonása az Európa 2020 stratégiába” című állásfoglalásában a Régiók Bizottsága „javasolja, hogy kapjon jelentős támogatást a helyi és regionális önkormányzatok Európa 2020 stratégiára vonatkozó területi paktumának létrehozására irányuló, az Európai Parlamentben kiadott javaslat, amelynek az a célja, hogy az európai, valamint a nemzeti, regionális és helyi szintű kormányzatok hatékony partnersége révén biztosítsa a többszintű felelősségvállalást a jövendő stratégiát illetően”.
22
3.3.2 Mozgásban az ifjúság A helyi önkormányzatok konkrét intézkedéseket támogatnak a fiatalokat célzó csereprogramokhoz, elsősorban európai partnerekkel működtetett új partnerségekkel, illetve fiataloknak szóló tanulmányi ösztöndíjakkal. Az „Európa Ifjúsági Fővárosa” elnevezésű kezdeményezés révén néhány kiválasztott település bemutathatja a fiatalokkal kapcsolatos kulturális, szociális, politikai és gazdasági életét és az európai integráció terén elért eredményeit. 3.3.3 Európai digitális menetrend A régiók és a helyi önkormányzatok már most is fontos szerepet töltenek be ezen a téren, ezért készek arra, hogy még jobban bevonják őket a végrehajtásba is. Elsősorban a széles sávú kapcsolat kiépítését támogatják a vidéki és a hátrányokkal küzdő területeken, ahol az állami támogatás hiánya miatt a nagyteljesítményű széles sávú hálózat nem fejlődik eléggé. A széles sáv révén ezek a térségek is élhetnek az IT-technológiák nyújtotta lehetőségekkel, azaz például innovatív vállalkozásokat indíthatnak be az IT területén. Folyamatban vannak más kezdeményezések is, melyek célja, hogy e-kormányzáshoz kapcsolódó alkalmazások révén növeljék a közigazgatás hatékonyságát. Ahhoz, hogy jobban lehessen támogatni a helyi törekvéseket ezeken a területeken, az európai szintnek javítania kellene az elektronikus aláírás alkalmazhatósági körén, a helyi és regionális önkormányzatoknak nyújtott segítséggel támogatva ennek használatát, hiszen ők a kulcsszereplők a polgárokkal és az üzleti világgal ápolt kapcsolatokban. Az e-egészségügy és az e-tanulás jelent még olyan alkalmazási területet, melynek fejlesztésében segítséget nyújthatnak a helyi és regionális önkormányzatok. 3.3.4 Erőforrás-hatékony Európa Ezen a téren a helyi és regionális önkormányzatok már most is részt vesznek az ökoinnováció, a vállalkozói szellem és az iparpolitika, valamint a fogyasztók közötti kapcsolatok kiépítésében. Néhány válaszadó hangsúlyozza, hogy tagja a Polgármesterek Szövetségének. A helyi és regionális önkormányzatok segíthetnek annak meghatározásában, hogy kicsiben hol a legmegfelelőbb alkalmazni a megújuló erőforrásokat, illetve segíthetnek a településeknek, a háztulajdonosoknak és a helyi vállalkozásoknak annak eldöntésében, hogy melyik a legalkalmasabb megújuló energiaforrás és a leghatékonyabb energetikai technológia az adott helyszínen, illetve háztípusban. Az „energiahatékony kultúra” elterjesztésére törekedve számos helyi és regionális önkormányzat fogadott el „zöld menetrendet”, amely olyan intézkedéseket tartalmaz, mint például az ivó- és szennyvízhálózat modernizálása és fejlesztése, a hulladék-újrahasznosításhoz és -kezeléshez kapcsolódó szolgáltatások és berendezések kialakítása, fenntartható mobilitási projektek, valamint biodiverzitással, mezőgazdasággal és erőforrás-megóvással kapcsolatos
23
kezdeményezések. Egyes önkormányzatok hasznos eszközként alkalmazzák a közbeszerzést a termelési és fogyasztási szokások adaptálására a környezetvédelmi politikán belül. 3.3.5 Iparpolitika a globalizáció korában Bizonyos régiók komoly vállalkozói inkubátorházakba ruháztak be, számos esetben uniós regionális társfinanszírozást is igénybe véve. A helyi és regionális önkormányzatok gyakorta jó kapcsolatokat ápolnak partnerekkel a magángazdaságból. A helyi és regionális kezdeményezések célja a vállalatok, azokon belül is elsősorban a kkv-k működési feltételeinek javítása, illetve az erős, szilárd és nemzetközileg is versenyképes ipari szerkezet támogatása. Bizonyos esetekben speciális osztályok felelősek a vállalkozói tevékenységek nyomon követéséért, a befektetők megnyeréséért és, ahol csak lehet, az ügyintézés egyszerűsítéséért. Ahogy több válaszadó is utal rá, a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak a gépjárműipar modernizálásában (például zöld autók). 3.3.6 Új készségek és munkahelyek menetrendje A válaszadók hangsúlyozzák szerepüket a foglalkoztatáshoz kötődő és uniós alapokból (például az Európai Szociális Alapból) finanszírozott projektekben. Mások olyan kezdeményezéseket említenek, melyek célja új munkahelyek létrehozása, illetve olyan készségek továbbfejlesztése, mint az idegenforgalmi beruházások ösztönzése; az oktatási rendszeren belüli tudatosító kezdeményezések arra, hogy az oktatás minden szintjén erősítsék a vállalkozói gondolkodásmódot; intézkedések a fiatalokat sújtó munkanélküliség leküzdésére; integrációs törekvések, főként a nagyvárosokban élő kiszolgáltatott csoportokra összpontosítva. 3.3.7 Szegénység elleni európai platform A nemzeti szintű készségek kapcsán egyes válaszadók azt szorgalmazzák, hogy a tagállamok vállaljanak vezető szerepet olyan kezdeményezések kialakításában, melyek az elszegényedés kockázatának kitett speciális társadalmi csoportok szükségleteivel foglalkoznak. Az ilyen intézkedések a minőségi helyi szociális szolgáltatások olyan rendszerének kialakítására irányulnak, amely mindenki számára elérhető kell hogy legyen, a megelőzést tekintve legfőbb eszköznek a szegénység ellen. A szociális szereplőknek és a szolgáltatói ágazatnak, valamint a különböző kormányzati szinten dolgozóknak olyan kormányzási modellt kellene kifejleszteniük, amely optimalizálja a társadalmi befogadás támogatására és a kirekesztés megelőzésére szolgáló kezdeményezéseket. Egyéb esetekben a helyi önkormányzatok helyi szociálpolitikákat valósítanak meg (innovatív megoldásokat is alkalmazva). 3.4
Szkeptikus hangok a kiemelt kezdeményezésekkel kapcsolatban
Mindezek ellenére egyes válaszadók továbbra is szkeptikusak az Európa 2020 dokumentumban javasolt kiemelt kezdeményezésekkel kapcsolatban. Ennek oka nem csupán az, hogy ezeket a kezdeményezéseket még nem fogalmazták meg világosan. Egyes válaszadók attól tartanak, hogy
24
a kiemelt kezdeményezések csak bizonyos országokban/régiókban vezetnek célra, más területek pedig egyre inkább háttérbe szorulnak. Az egyik válaszadó szerint a javasolt kiemelt kezdeményezések integrált helyett ágazatalapú megközelítést tükröznek. 3.5
Új megoldások keresése a stratégia helyi és regionális irányítása számára – vagy a meglévők javítása 3.5.1 A meglévő kormányzati rendszerek sokfélesége
A helyi és regionális önkormányzatok bevonására szolgáló mechanizmusok országonként eltérőek, és számos válaszadó beszélt (gyakran kritikus hangot megütve) saját hazai rendszeréről. A föderalista rendszert működtető tagállamok alkalmazzák a szubszidiaritás elvét, és aktívan bevonják a szubnacionális szinteket. Az ő esetükben a kihívás abban áll, hogy az Európa 2020 stratégia végrehajtásához használják meglevő struktúráikat és aktuális folyamataikat. Néhány válaszadó hangsúlyozta (a leggyakrabban egy évre szóló) partnerségi megállapodások szerepét, melyeket hosszú távú stratégiák végrehajtására kötnek a regionális és a nemzeti szint között. Egyes központi kormányok kapcsolattartó bizottságokat vagy munkacsoportokat hoztak létre, amelyekben a helyi és regionális önkormányzatok elmondhatják véleményüket. Ezeket a fórumokat úgy hozták létre, hogy vagy az Európa 2020 stratégia nemzeti szempontjait (és a Lisszaboni stratégiát) vagy pedig a helyi és regionális fejlesztés általánosabb kérdéseit (például a stratégiával foglalkozó munkacsoport bevonásával) lehessen megvitatni. Ahogy néhány válaszadó rávilágított, a nemzeti és a területi adminisztráció közötti kapcsolatok sajnos gyakran ágazatspecifikusak (az egyes minisztériumokhoz kötődve), ezért nincs meg az a horizontális szemlélet, amely ahhoz kellene, hogy az Európa 2020 integrált stratégiává váljon. A megbeszélések néha túl bürokratikusak, és nem engednek elég teret a helyi szempontok megismertetésére. Munkacsoportokat is felállítottak a helyi és regionális szinten (a központi szint állandó és strukturált bevonása nélkül). Számos esetben a helyi és regionális kormányzatok részt vesznek olyan nyilvános konzultációkon, melyeket a központi kormányok szerveznek. Több válaszadó azonban arról panaszkodik, hogy még ha konzultál is velük a központi kormány, véleményüket nem mindig veszi figyelembe. Néha, még a föderalista berendezkedésű államokban is, előfordul, hogy a regionális kormányok nem szentelnek elég figyelmet bizonyos települések speciális igényeinek, hiába vannak városokat és megyéket tömörítő aktív szövetségek.
25
Arra a kérdésre válaszolva, hogy léteznek-e országukban olyan intézményesített mechanizmusok, amelyek elősegíthetnék a régiók és városok hatékony bevonását a stratégia elkészítésébe, sokan konkrét információkkal szolgáltak, és leírták, hogy ők hogy látják az aktuális helyzetet. Az alábbi idézetek ezekből a példákból származnak. Bár érzékeltetik, hogy mi történik, ahhoz azonban nyilvánvalóan nem elegendőek, hogy teljes képet adjanak egy adott országról. „A dán régiók többek között a regionális üzleti stratégiák kidolgozásáért felelősek (a regionális növekedési fórumokat segítségül hívva), és tanácsot adnak a kormánynak az uniós strukturális alapok felhasználását illetően. A regionális növekedési fórumok éves együttműködési megállapodást kötnek a kormánnyal a globalizációs stratégia végrehajtásához. Hasonló partnerségi megállapodások köthetők a helyi és regionális önkormányzatokkal az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításához.” A Német Szövetségi Köztársaságban a Bundesrat (a parlament felsőháza) tölti be a szövetségi alkotmányos testület szerepét. Az egyes tartományok szövetségeiken keresztül befolyásolhatják a Bundesratot. A tartományi szövetségek alkotmányos feladata, hogy javaslatokkal lássák el a tartományi gyűléseket és kormányokat olyan törvények, szabályozások és rendeletek kidolgozásához és végrehajtásához, amelyek érintik az adott térségek érdekeit. A helyi érdekeket érintő jogszabályok kidolgozásába a Bundestag (a parlament alsóháza) és a szövetségi minisztériumok bevonják a Német Járási Parlamentet. Ez utóbbi számos szövetségi és tartományi szervben és intézményben is közreműködik a döntéshozatalban, illetve tanácsadóként.” „Olaszországban létezik mechanizmus a régiók közötti, illetve a régiók és a központi kormány közötti koordinációhoz: az egyik a Régiók és az autonóm tartományok konferenciája, a másik pedig az Állam és a régiók konferenciája, egy 1981-ben a technikai és politikai koordinációra létrehozott intézmény. Ez az intézmény jobb párbeszédet, hatékonyabb koordinációt és szorosabb együttműködést garantál a központi kormánnyal, és lehetővé teszi a régiók számára, hogy tájékoztassák a kormányt fontos kérdésekről, álláspontjukról, kezdeményezéseikről és dokumentumaikról. A Régiók konferenciáján belül működik egy munkacsoport, amely a fenntartható növekedés és foglalkoztatás stratégiáival foglalkozik. Célja közös régióközi álláspont meghatározása és a régiókban bevált módszerek feltérképezése, kiemelve az egyes régiók gyengeségeit és erősségeit stb. A csoport részt vesz az éves nemzeti reformprogram és értékelő jelentések kidolgozásában.” „Szlovákiában 2004 elején hozták létre minisztériumközi Lisszaboni stratégia/Európa 2020munkacsoportot. Főbb tagjai – a szlovák kormány és a pénzügyminisztérium nemzeti koordinátorai mellett – a Munkaügyi, szociális és családügyi minisztérium, az Oktatási minisztérium, a Gazdasági minisztérium, a Közlekedési, postaügyi és távközlési minisztérium, az Építésügyi és regionális fejlesztési minisztérium, a Környezetvédelmi minisztérium, illetve egyéb minisztériumok és a Közbeszerzési hatóság képviselőiből kerülnek ki. A Szlovák nemzeti tanács, a szociális partnerek és akadémiai körök is képviseltetik magukat a munkacsoportban. A tagok között vannak még egyes régiók képviselői, illetve a helyi és regionális kormányzatot képviselő Szlovák városok és községek szövetségének tagjai is.”
26
Az Egyesült Királyságban jelenleg is folynak a helyi gazdasági értékelések. Ezek az egyes régiók gazdasági helyzetét és a fejlesztendő területeket mérik fel. A stratégiák kidolgozásához és értékeléséhez, illetve az eredmények eléréséhez szükséges stratégiai infrastruktúrával is szolgálnak. Országszerte kötnek helyi és több térségre kiterjedő megállapodásokat, melyek segítségével, a központi kormánnyal egyetértésben meghatározzák a helyi prioritásokat, és a grófságok, illetve városi elöljáróságok szervei a régiók közhivatalainak homlokterébe kerülnek. A polgárok szemszögéből vizsgálják a helyzetet, és általában képesek befolyásolni a stratégiát.”
3.5.2 Új kormányzati rendszerek bevezetése… Mivel az Európa 2020 stratégia végrehajtásának vezérelve továbbra is a szubszidiaritás lesz, egyes válaszadók új (vagy megerősített), a partnerség elvére épülő irányítást javasolnak a stratégiához. Sokan kardoskodnak amellett, hogy például a kötelezettség- és a felelősségvállalás biztosítása érdekében politikai szerződéses megállapodásokat kell kötni a kitűzött célokról, ki kell dolgozni a kiemelt kezdeményezéseket és a nemzeti reformprogramokat, méghozzá úgy, hogy valamennyi kormányzati szintet bevonják ebbe.9 Több válaszadó is úgy vélte, hogy a regionális operatív programok által biztosított mechanizmusokat kellene alkalmazni. Azokban az államokban, ahol nem várható a helyi és regionális önkormányzatok rendszeres bevonása, egyes válaszadók szerint munkacsoportokat kellene felállítani nemzeti szinten annak érdekében, hogy a nemzeti célok kitűzésébe és a szükséges politikai intézkedésekről szóló vitába bevonják a helyi és regionális önkormányzatok képviselőit. Egyes régiók és városok elismerik, hogy fontos az, hogy bizonyos hálózatok és szövetségek tagjai legyenek, melyek révén megoszthatják egymással nézeteiket, és tanulhatnak egymástól. 3.5.3 …és a régiók és városok részvételét biztosító meglévő csatornák fejlesztése Egyes megkérdezettek számára nem világos, hogy a nemzeti célok meghatározásába és a nemzeti reformprogramok kidolgozásába milyen mértékben vonható be a helyi és regionális szint. Mindenesetre több válaszadó is hangsúlyozta, hogy jobban be kellene vonni őket a nemzeti reformprogramok kidolgozásába. Egyesek szerint az Európai Bizottságnak arra kellene kérnie a nemzeti kormányokat, hogy a nemzeti reformprogramjuk egyik fejezetét szánják a többszintű kormányzás felülvizsgálatának, illetve a helyi és regionális önkormányzatok szerepének tárgyalására. A többszintű kormányzás a siker záloga, bár nem mindig egyértelmű ennek gyakorlati megvalósítása az Európa 2020 stratégia keretében. Egyesek szerint még vannak lehetőségek a bevált módszerek cseréjének hatékonyabbá tételére és az ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatos politikai tanulásra. 9
27
A jelenlegi konzultációt követően az RB javaslatot tett A helyi és regionális önkormányzatok Európa 2020 stratégiára vonatkozó területi paktumának létrehozására, amelynek az a célja, hogy az európai, a nemzeti, a regionális és a helyi szintű közigazgatási szervek közötti hatékony partnerség révén biztosítsa a többszintű felelősségvállalást a jövendő stratégiát illetően. A paktumot nemzeti területi paktumokkal kell kiegészíteni, melyek értelmében a tagállamoknak együtt kellene működniük a régiókkal és a városokkal, aktívan kihasználva a meglévő intézményi eszközöket.
Sokan hangsúlyozták, hogy a helyi és regionális önkormányzatok készek új feladatok ellátására az Európa 2020 stratégia végrehajtása kapcsán. Ehhez megfelelő uniós és nemzeti finanszírozási forrásokat kellene felszabadítani, és fel kellene számolni az adminisztratív akadályokat. Egyesek szerint több finanszírozási lehetőséghez kellene juttatni azokat a helyi önkormányzatokat, amelyek részt vesznek a stratégia végrehajtásában. Többen kiemelik, hogy a többszintű kormányzás biztosításának legjobb módja, ha aktívan bevonjuk a helyi és regionális önkormányzatokat a források elosztásába (például regionális operatív programok segítségével). (További részletek a finanszírozás témájáról a 4. fejezetben.) Mivel a legtöbb államnak, régiónak és városnak van jelenleg is működő stratégiája (például regionális fejlesztési stratégiák, regionális területhasznosítási tervek stb.), több válaszadó szerint az új európai stratégiát – új, különálló stratégiai tervként való elfogadás helyett – be kell illeszteni a nemzeti, regionális és helyi keretbe. A Régiók Bizottságát jobban be kellene vonni az Európa 2020 stratégia, illetve az ahhoz tartozó politikák meghatározásába és nyomon követésébe (például nyomonkövetési platformjai révén). Ahogy néhány válaszadó megjegyezte, a stratégia is említést tesz arról, hogy szorosabban együtt kell működni a Régiók Bizottságával, arról azonban sajnos nem beszél, hogy mikét kell bevonni az RB-t az új stratégia kialakításába, végrehajtásába és nyomon követésébe. Több válaszadó külön kihangsúlyozta, hogy ő maga is szerepet vállalt az RB Európa 2020 nyomonkövetési platformjában (a korábbi lisszaboni folyamatot nyomon követő platform), illetve hozzájárult annak munkájához. Konzultálni kellene (mind uniós, mind pedig nemzeti szinten) a helyi és regionális szövetségekkel és hálózatokkal. Végül, de nem utolsósorban többen is figyelmeztettek arra, hogy az Európa 2020 stratégia végrehajtása során sérülhet a szubszidiaritás és az arányosság elve, amennyiben a stratégiát nem igazítják a helyi és regionális viszonyokhoz.
28
4. FEJEZET AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIA ÉS A KOHÉZIÓS POLITIKA: EGYMÁS KIEGÉSZÍTÉSE ÉS KÖLCSÖNÖS ERŐSÍTÉSE 4.1
Az Európa 2020 stratégia és a kohéziós politika közötti kapcsolat kölcsönös erősítése
A válaszolók túlnyomó többsége szerint az Európa 2020 stratégia és a kohéziós politika közötti kapcsolatok nem „nullszaldósak”, hanem inkább egymást erősítő eszközök, melyekre így is kell tekinteni. A legtöbb válaszadó úgy véli, hogy: 4.1.1 A kohéziós célokhoz szükség van az Európa 2020 stratégiára Egyrészről a kohéziós célokhoz szükség van az Európa 2020 stratégiára. A kohéziós politikának ugyanis nem szabad a Szerződésben rögzített szolidaritási feladatát szem elől tévesztenie, melynek lényege, hogy segít csökkenteni az európai régiók közötti egyenlőtlenségeket. Az uniós térségek jelenleg tapasztalható egymástól való függése miatt az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés célkitűzéseinek elérésével az elmaradottabb régiók lehetőségek kapnának a jólét megteremtésére és polgáraik életminőségének javítására, ezáltal a kohézió elősegítésére. 4.1.2 Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez szükség van a kohézióra Másrészt viszont az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez szükség van a kohézióra. A kohéziós politikát nem szabad pusztán a jólét újraosztásának eszközének tekinteni, hanem egyben olyan politikának is, melynek segítségével regionális szinten jólétet lehet teremteni. Ha tartósan szakadék állna fent ezek között, az azt jelentené, hogy – munkaerő és egyéb területi javak szempontjából – értékes erőforrások maradnának kihasználatlanul, ami gyengítené az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés célkitűzéseit. Egy lehetséges hatékony körforgásban nagyobb kohéziót eredményezne, ha az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit differenciált helyzetekhez rugalmasan igazított növekedési stratégiák révén valósítanák meg. 4.1.3 Válság idején kohézióra van szükség A megkérdezettek hangsúlyozták, hogy a kohézió egyik szociális, gazdasági és területi szempontjáról sem szabad megfeledkezni akkor, amikor a válság miatt változóban van Európa társadalmi-gazdasági arculata. Tény, hogy a gazdasági válság alapvetően megváltoztatta a legtöbb régió helyzetét, és ma nem feltétlenül ugyanazok számítanak elmaradottabb régióknak, mint amelyek korábban. Az EU-t érő kihívások különböző módon érintik az egyes régiókat. A jövőbeli kohéziós politikában pedig figyelembe kell venni ezeket az eltérő hatásokat. És valóban:
29
4.2
sokan hangsúlyozták, hogy még mindig kiemelten kellene kezelni az elmaradottabb régiókat, hiszen ezek még mindig nem rendelkeznek az alapvető infrastruktúrákkal; mások azt emelték ki, hogy a gazdag térségek és különösen a nagyvárosok is kiemelt figyelmet érdemelnek, mivel gyakran olyan komoly szociális problémákkal küzdenek, melyeket meg kell oldani, ha azt akarjuk, hogy ezek a térségek továbbra is a növekedés motorjaiként szolgáljanak; sokan pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy a befogadás kapcsán nem csupán a perifériára szorult emberekről van szó, hanem a munkanélküliség megfékezéséről, és arról, hogy a polgárok jobb oktatásban részesüljenek, és jobban hozzáférjenek az általános érdekű szolgáltatások széles köréhez. Az Európa 2020 stratégia és a kohéziós politika közötti kapcsolat
A fenti háttérből kiindulva számos fontos konklúziót sikerült megfogalmazni a kohéziós politika fő jellemzőiről és az Európa 2020 stratégiához fűződő operatív kapcsolódási pontjairól.
Először is a válaszolók nagy többsége véli úgy, hogy a – szolidaritási, strukturális és
fejlesztési politikának tartott – kohéziós politikának nem csupán a leghátrányosabb helyzetben levő régiókra kellene összpontosítania, hanem az EU egész területére, ideértve a legfejlettebb uniós régiókat is, ahol még nagyobbak lehetnek a társadalmi különbségek. Mivel minden egyes régiónak mások a szükségletei és a prioritásai, a kohéziós politika nem törekedhet mindenhol valóságtól elrugaszkodott, uniós szintű célokra. Ehelyett olyan speciális (nemzeti és regionális) célok megvalósulását kell elősegítenie, amelyeket az egyes területekre vetítve fogadnak el.
Másodsorban pedig saját speciális erőforrásait bevetve minden régiónak hozzá kell járulnia
az Európa 2020-as célok megvalósításához. Ennek érdekében a kohéziós politika keretében meghatározott konvergenciacélok, a regionális versenyképesség és foglalkoztatás, illetve az európai területi együttműködés célkitűzése – valamint az ezek megvalósítására szánt intézkedések – teljes mértékben összhangban vannak az Európa 2020-as prioritásokkal. A válaszolók valóban tökéletesen egyetértenek azzal, hogy a kohéziós politika ráerősít az Európa 2020 stratégiára, lehetővé téve, hogy az teljes egészében kiaknázza a területi dimenzióban rejlő lehetőségeket.
Harmadsorban, operatív szemszögből, az Európa 2020 stratégiát és a kohéziós politikát
gondosan össze kell hangolni és integrálni egymásba. Egy rugalmasan kezelt Európa 2020 stratégia segítséget jelent majd a területi különbségekhez való alkalmazkodás folyamatában, olyan reális célokat és elképzeléseket tűzve ki minden egyes régió elé, melyek a polgárok életminőségének javítására irányulnak úgy, hogy közben nem 30
csupán a puszta mennyiségi GDP-növekedést tartják szem előtt. A kohéziós politika irányítási mechanizmusai alkalmazhatók az Európa 2020 stratégiára – akár közvetlenül, akár inspirációként a stratégia speciális mechanizmusaihoz. Akárhogy is, a szinergiák érdekében jobban össze kell hangolni a kettő megfelelő eszközeit. Ez mindkét oldalon elősegítené a célok megvalósulását. Néhányan felvetették, hogy összehasonlító teljesítményértékelést lehetne alkalmazni a bevált módszerek elterjesztéséhez.
Végül, de nem utolsósorban többen kiemelték, hogy mindkét politikának tiszteletben kell
tartania a szubszidiaritás elvét, ami a hatalom és a finanszírozási források decentralizálását vonja maga után. 4.3
Az uniós költségvetés kialakítása a kohéziós politika és az Európa 2020 stratégia fényében
A válaszadók körében elterjedt nézet, hogy az EU költségvetésének: az Európa 2020-as célkitűzésekhez kell irányulnia és ki kell használnia az Európa 2020 stratégia és a kohéziós célok egymás kölcsönös erősítéséből eredő lehetőséget arra, hogy csökkenjenek a jóléti különbségek a régiók között, illetve az egyes régiókon belül. Hosszú távon a 2013 utáni időszakra vonatkozó költségvetésnek alapvetően támogatnia kell az Európa 2020-as prioritásokat. Soka úgy vélik, hogy:
az Európa 2020 stratégiához kulcsfontosságú (de nem egyedüli) finanszírozási forrásként
szükség van a kohéziós politikára, hogy 2020-ra el lehessen érni a célokat. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak, az Európai Szociális Alapnak és a vidékfejlesztési programoknak be kell fektetniük az Európa 2020 stratégia keretében meghatározott közös prioritások megvalósításába;
a kohéziós politikának kiemelten kell kezelnie az Európa 2020-as célkitűzéseket, hogy a
növekedési célok megvalósításához mobilizálni lehessen a meglévő helyi erőforrásokat. Ahogy több válaszadó is megfogalmazta, a lisszaboni stratégia nyilvánvaló sikerrel járt azokban az ágazatokban, amelyeket a kohéziós politika keretében rendelkezésre bocsátott eszközökkel finanszíroztak. A kohéziós politika magában foglalhatna olyan célokat, amelyek az Európa 2020 stratégia öt kiemelt célkitűzéséhez kapcsolódnak. Ezután lépéseket kellene tenni azt ellenőrizendő, hogy sikerül-e Európa-szerte egyforma eredményeket elérni. Meg kell határozni az Európa 2020 stratégiára, illetve a speciális területi célkitűzésekre fordított pénzügyi eszközök közötti arányt. Differenciáltan kell azonban eljárni, az egyes területek kiindulási helyzetétől függően. Több válaszoló is kiemelte, hogy megfelelő finanszírozást kell rendelni a kutatáshoz és az innovációhoz, illetve hogy ennek támogatása a kohéziós politika egyik szempontja kellene hogy legyen. Ebben a kérdésben eltérnek egymástól az álláspontok: vannak, akik a kutatás és az 31
innováció európai színtű kezelése mellett vannak, míg mások regionális szinten képzelik ezt el. Mindenesetre nagyobb szinergiákra van szükség a kutatás és az innováció támogatására szolgáló közösségi eszközök között. Ennek kapcsán többen azt szorgalmazták, hogy a kohéziós politika fokozza az innováció és a csúcstechnológiai kutatás erősítését. Több válaszadó úgy véli, hogy az agrárpolitikának jobban kellene orientálódnia a fejlesztési célok felé (például kiemelten kezelve a vidékfejlesztési projekteket). A politika céljául kellene kitűzni a források olyan jellegű célzott felhasználását és csoportosítását, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) a vidékfejlesztést és a környezeti beruházásokat szolgáló alap legyen. Néhányan saját Európa 2020-es költségvetést javasolnak a rugalmas célok rugalmasabb pénzügyi kezelésére. Számos helyi és regionális önkormányzatot foglalkoztatja a kérdés, hogy biztosítanak-e külön finanszírozást a stratégia megvalósításának vagy nyomon követésének támogatásához. Néhányan eltérően vélekednek, és úgy gondolják, hogy növekedési politikaként az EU-nak nincs szüksége az Európa 2020 stratégiára, és a kohéziós politika kell hogy legyen az egyetlen, minden régióra kiterjedő uniós növekedési politika. 4.4
A megfelelő szintű finanszírozás biztosítása…
A teljes összeget tekintve a pénzügyi forrásokat nem szabad csökkenteni, hanem – amennyiben lehetséges – növelni kell azokat. Az Európa 2020 stratégia elfogadása semmilyen körülmények között nem használható fel ürügyként a kohéziós politikához rendelt támogatások csökkentéséhez. Az uniós kohéziós pénzek csökkentésével megszűnne azok emelőhatása (azaz jelentős egyéb állami és magánforrás bizonyított felszabadítása), ezért az Európa 2020 stratégia finanszírozása nem hozhatja magával a kohéziós alapok csökkentését. Ez még inkább nyilvánvaló, ha arra gondolunk, hogy a kohéziós politika hozzájárul az Európa 2020-as célok megvalósításához, és figyelembe vesszük kiadáskezelési mechanizmusának hatékony működését. A kohéziós költségvetésnek olyan politikákat is magában kellene foglalnia, melyek célja a kutatás és fejlesztés, az innovációs infrastruktúrák és a vidékfejlesztés támogatása. Meg kell erősíteni a versenyképességi és innovációs programot (CIP), illetve a hetedik programon belül a „tudás régióit” is. Az alapvető kihívás abban rejlik, hogy valahogy ötvözzük egymással a (bizonyos programokból, így a CIP-ből is általában leginkább hasznot húzó) vezető régiók növekedési potenciálját a legelmaradottabbak fejlesztésével. A válság által az állami finanszírozásban okozott megszorításokból kiindulva egyes válaszadók annak vizsgálatát sürgetik, hogy megvalósíthatók-e „költségsemlegesen” a városok és régiók elé kitűzött célok, vagy többletköltségekre kell-e számítani. Például a hatékonyabb (általános és szakképzési) oktatási politika iránti megnövekedett igény többletköltségeket ró az oktatásért felelős szervekre (azaz általában a helyi és regionális önkormányzatokra). Ugyanez igaz a kutatás és innováció finanszírozására is. Általában még az a lehetőség is gondot okoz a helyi önkormányzatnak, hogy a projekteket a strukturális alapokból finanszírozzák, mivel ugyanolyan
32
mértékű társfinanszírozást kell biztosítaniuk. Ezt nemzeti fejlesztési programokkal/nemzeti finanszírozási hozzájárulással és/vagy rugalmasabb uniós finanszírozási aránnyal kellene kiegészíteni. 4.5
…és hogyan lehet a eredményorientáltabbá tenni?
ráfordításokat
célirányosabbá,
egyszerűbbé
és
A válaszadók többsége szerint még a mennyiségi tényezőnél is fontosabb a ráfordítások racionalizálása a hatékonyság növelése érdekében, amit úgy lehet elérni, ha csökkentjük a finanszírozási módok jelenlegi szétaprózottságát, és korlátozott számú célkitűzésre összpontosítunk. Mivel a gazdasági válság hatásai még mindig érezhetőek, a finanszírozás növelése nehéznek bizonyulhat. Annál is inkább fontos, hogy szinergiákat hozzunk létre az egyes finanszírozási eszközök között, így hangolva össze a fellépéseket. Íme néhány gyakran előforduló megállapítás:
Alapvetően fontos a jó tervezés és nyomon követés. Gondoskodni kell a koherenciáról a fejlesztési programok és a források prioritásokra történő összpontosítása között.
Annak érdekében, hogy a különféle uniós cselekvési területek kölcsönösen erősítsék
egymást, és összehangolt és egymást kiegészítő módon kövessék egy és ugyanazon célt, alapvetően fontos, hogy a stratégiát megfelelően koordinálják más eszközökkel, például a Stabilitási és Növekedési Paktummal, a szociális menetrenddel, a fenntartható fejlesztési stratégiával, a kohéziós politikával stb. Az egyik válaszadó szerint a számos pénzügyi támogatási programnak nem az Európai Bizottság belső egységeiből kellene kiindulnia, inkább újra kellene gondolni az ilyen programok számát és összefüggéseit. Több válaszadó azt részesítené előnyben, ha egyetlen stratégiai kereten belül hangolnák össze és koordinálnák a különféle uniós politikákat és finanszírozási programokat. Egyes válaszadók úgy vélik, hogy – a fellendítő hatás eléréséhez, illetve a dupla munkával járó forráspazarlás elkerülése érdekében – nagyobb mértékű koordinációra lenne szükség a határmenti régiók között. A kiadásokra vonatkozó döntések pontos nyomon követéséhez nélkülözhetetlen egy hatékony ellenőrzési és értékelési mechanizmus. Azt a célt kell kitűzni, hogy az uniós intézmények, a nemzeti kormányok és a régiók együtt legyenek felelősek a források megfelelő felhasználásáért. Az Európai Bizottság hangsúlyosabb szerepet játszhatna a strukturális alapok nemzeti szintű kezelésében. Egyesek szerint alig látható át, hogy az egyes témákhoz a támogatás mekkora részét különítik el, és teljességgel homályban marad, hogy az elosztás megfelel-e az igényeknek.
33
Néhány válaszadó szerint a ráfordítások minőségileg jobbak, következésképpen
hatékonyabbak lennének, ha a finanszírozási rendszer alkalmazná az ellenőrzés és az értékelés eszközét, és jutalmazná a jó projekteket, a nem megfelelő magatartást pedig büntetné. Többen javasolják, hogy az uniós programokhoz és strukturális alapokhoz való hozzáférést kapcsolják össze a konkrét eredményekkel. Ehhez egyesek a feltételek szigorítása és a költségtérítéseknek a specifikus célkitűzésekkel való összekapcsolása mellett érvelnek. A beruházott eszközökkel elért eredményeket kritériumként kellene kezelni a jövőbeli projektek kiválasztásakor. Néhány válaszadó szerint a kohéziós politikának ösztönöznie kellene a régiók közötti előremutató versenyt, hogy jobb legyen a projektek előkészítése (a közeljövőben például a forrásokat a legjobb projektek/programok számára kellene kiutalni). Erőteljesebb ösztönzőket kell keresni, amelyekkel a kormányok rábírhatók arra, hogy lépéseket tegyenek a stratégia prioritásainak megvalósításáért. Azokat a projekteket kellene előnyben részesíteni, amelyek többletértéket jelentenek az EU számára, illetve közvetlenül a kiemelt és nemzeti célkitűzésekre irányulnak. Kiegészítő forrásokat lehetne elkülöníteni az olyan régiók számára, amelyeknek nehézségei vannak a szóban forgó célkitűzések elérésével.
Alapvetően fontos a bürokrácia csökkentése, és átláthatóbbá kell tenni a stratégia (a
programok és kezdeményezések) végrehajtását az irányítás és az elért eredmények értékelését szolgáló kritériumok szempontjából.
A válaszadók túlnyomó többsége kulcsfontosságúnak ítéli az adminisztratív egyszerűsítést.
Úgy vélik, hogy az Európa 2020 stratégia jó esélyt kínál erre, és kérik, hogy már a mostani tervezési folyamatban kezdődjön el az egyszerűsítés. A programok irányítása jelenleg nehézkes és bonyolult. Az uniós alapokat szabályozási és adminisztratív szempontból egyaránt egyszerűsíteni kellene (de ez nem járhat forráscsökkentéssel).
Számos helyi és regionális önkormányzat nagyra értékelné, ha technikai segítséget kapna a
tervezési készségek fejlesztéséhez. Javítani kell az információáramlást, mivel az érintettek közül többnek nehézséget jelent az összes releváns információ összegyűjtése.
Még mindig sok lehetőség rejlik a teljesítményértékelés útján történő tanulásban. Több
programnak kellene az olyan politikákról szóló tapasztalatcserére irányulnia, amelyek közvetlenül összefüggnek az Európa 2020 stratégiával, hiszen így a régiók tanulhatnak egymástól, és EU-szerte el lehet terjeszteni a gyakorlatban bevált módszereket.
Alapvetően fontos az összes politika – mindenekelőtt várospolitika – területi
hatásvizsgálatának szisztematikus elvégzése. Ez lehetővé teszi, hogy a kohézió területi dimenziója megőrizze központi helyét a hosszabb távú tervezésben, és az Európa 2020 stratégia
34
prioritásaihoz igazodjon. Ezen túlmenően biztosítja, hogy a konkrét megoldásokkal együtt járó pénzügyi támogatás fellendítse a kohéziót. 4.6
Kiadások a partnerségi megállapodások keretében Ha a forrásokat korlátozott számú célkitűzésre összpontosítjuk, ennek fokozott
rugalmassággal kell együtt járnia, hogy a stratégia végrehajtásakor igazodni lehessen a térségek közötti különbségekhez, és így minden térség részt vehessen a folyamatban. Ezt figyelembe kell venni a decentralizált kiadásokra vonatkozó, nemzeti szintű jogi és szabályozási keretben is.
Ennek eléréséhez szükséges, hogy minden releváns kormányzati szint rendelkezzen
forrásokkal az általa teljesítendő feladatokkal összhangban, és mindegyikük a „több szintű finanszírozás” keretében, az Európa 2020-célkitűzésekre összpontosító partnerségi megegyezések alapján tevékenykedjen. A gyakorlatban ezt – ahogy néhányan javasolták – a különféle uniós finanszírozási eszközök integrálásának lehetőségeként kellene tekinteni. Az uniós programokat (többek között a versenyképességi és innovációs keretprogramot és a hetedik keretprogramot) össze kellene hangolni a nemzeti, regionális és helyi szintű fejlesztési programokkal. Alapvetően fontos, hogy a jelenlegi programozási időszakban létrehozott finanszírozási eszközök (például a JESSICA és a JEREMIE) alkalmazását a helyi és regionális szinttel összefüggő összes nemzeti jogszabály támogassa. Számos válaszadó úgy véli, hogy a finanszírozási megállapodásokat szerződések formájába lehetne önteni.10 A válaszadók egyike az „egyetlen finanszírozási csomag” megközelítést javasolja, melynek értelmében egy térség egyetlen tétel uniós támogatást kapna az adott térség, a tagállam és az EU közötti szerződésben egyeztetett prioritások alapján. A kohéziós politika jövőjének alakításához és a régiókra irányuló jövőbeli operatív program kidolgozásához strukturális párbeszédre van szükség az európai, nemzeti és regionális szint között. Több válaszadó hangsúlyozta, hogy a városok kulcsszerepet játszanak: nagyon gyakran komoly gazdasági és szociális problémákkal küzdenek, amelyek – ha nem kerülnek megoldásra – visszatartják a városokat attól, hogy a növekedés motorjai legyenek. A növekedés az európai városokban az egész régió fejlődése szempontjából alapvetően fontos. Ha azt akarjuk, hogy a városok továbbra is a versenyképesség motorjaként működjenek, fontos, hogy részt vehessenek a városi területek közötti különbségek kiegyenlítésében, és ezzel párhuzamosan kihasználhassák a rendelkezésre álló növekedési potenciált. Ezért a strukturális alapok új programozási időszakában a várospolitikát – több területet érintő vetületéből adódóan – erőteljesebben kellene integrálni.
10
35
Mint már említettük (lásd a legfontosabb megállapításokat és a 8. lábjegyzetet), az RB azt javasolta, hogy az Európa 2020 végrehajtására egy az összes kormányzati szint közötti területi paktum segítségével kerüljön sor uniós és nemzeti szinten.
Meg kell adni a szükséges támogatást a makrorégióknak, az európai területi együttműködési csoportosulásoknak (EGTC), illetve „a helyi és regionális önkormányzatok határokon átnyúló politikaalkotó partnersége” egyéb lehetséges formáinak is, melyek egyre inkább kiveszik a részüket a növekedési és foglalkoztatási politikából. Egyesek amellett érvelnek, hogy ezeknek a struktúráknak több hatáskört kellene kapniuk a programok és alapok irányításában, hogy kiemelt kezdeményezéseket valósíthassanak meg. A finanszírozási eszközök elosztására vonatkozó döntésnek mindig együtt kellene járnia egy európai szintű vitával arról, hogy az EGTC-ket és az egyéb csoportosulásokat miként lehet bevonni a stratégia végrehajtását szolgáló intézményi eljárásokba. Néhány válaszadó szerint a finanszírozást „helyi Európa 2020-projektekre” lehetne alapozni, helyi programokat és mikroprojekteket (helyi fejlesztési ügynökségeket, helyi beilleszkedési programokat, munkanélkülieket célzó képzéseket, társadalmi kohéziót elősegítő szervezeteket) támogatva és ösztönözve.
36
5. FEJEZET CÉLZOTT ÉS HATÁSOS TÁJÉKOZTATÁS AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIÁRÓL 5.1
Több és jobb tájékoztatás az Európa 2020 stratégiáról
A lisszaboni stratégia jövőjéről szóló RB-s konzultáció hozzászólói 2009-ben rámutattak, hogy a lisszaboni stratégiát az átlagpolgárok nem tartották fontosnak mindennapi életük szempontjából, és az újabb stratégiákhoz „polgárközelibb tájékoztatást” kell nyújtani. Az RB jelenlegi konzultációjában részt vevő válaszadók túlnyomó többsége úgy véli, hogy az új stratégiáról jobban kellene és lehetne tájékoztatni a nagyközönséget, mint a lisszaboni stratégiáról.
Ez akkor lehetséges, ha a tájékoztatásból kiderül, hogy az új stratégia egyfelől hatékonyabb és realisztikusabb, másfelől jobban igazodik a különféle célcsoportok igényeihez.
A tájékoztatáshoz innovatív eszközöket is alkalmazni kell, a polgárok számára érthetőbb
nyelvet kell használni, és aktív szerepet kell biztosítani a helyi és regionális önkormányzatoknak. Egyes érintettek hangsúlyozzák, hogy az Európa 2020 bemutatása nehéz, de nem lehetetlen feladat lesz. Ennek hátterében az áll, hogy a stratégia végrehajtása fájdalmas strukturális reformokat is igényel, melyeket gyakran nem könnyű megértetni a nagyközönséggel. A jelenlegi „Európa 2020 dokumentumot” egyesek nem tartják megfelelő eszköznek arra, hogy közelebb hozza az emberekhez az EU 2020 stratégiát, és kedvezőbbé tegye véleményüket az EUról. E válaszadók szerint a dokumentum a jellegét tekintve merőben technokratikus, jórészt számadatokra épül, pedig az Európa 2020 megismertetésekor inkább az érzelmekre kell hatni, konkrét projektekre utalva és kézzelfogható eredményeket helyezve kilátásba. 5.2
Az üzenetek célcsoporthoz igazodó megfogalmazása
Egyfelől vitákat kell rendezni szakértők és a nagyközönség részvételével (többek között az új stratégia bemutatását szolgáló konferenciák keretében), hogy világossá tegyük, a kitűzött célok konkrétan milyen hatásokkal járnak majd a polgárok, a társadalom egésze, végül hazájuk Európai Unióban betöltött pozíciója szempontjából. Másfelől – ahogy egyes érintettek javasolták – egy széleskörű médiakampánnyal közvetlenül el lehetne érni a nagyközönséget, és be lehetne mutatni a stratégia végrehajtásával járó jelenlegi és jövőbeli szociális és gazdasági előnyöket.
37
Az általános vélekedés szerint az Európa 2020 kommunikációs stratégiának azt kellene kidomborítania, hogy az új stratégia milyen többletértéket képvisel a helyi/regionális cselekvések szempontjából. Egyes válaszadók fontosnak tartják, hogy a tájékoztatás ne menjen részletekbe, és inkább az Európa 2020 tervezett eredményeit emelje ki, mások szerint pedig konkrét projektekre kellene fektetni a hangsúlyt. Az első esetben az üzenetnek az európai szinten kitűzött öt kiemelt célról, illetve az egyes országok nemzeti és regionális célok általi hozzájárulásáról kellene szólnia. Többen jó ötletnek tartják az olyan (gyakran uniós alapok támogatását élvező) projektekről történő tájékoztatást, amelyek segítették – illetve a jövőben segíthetnék– a célok elérését. Ennek érdekében javítani lehetne az esettanulmányokról szóló adatbázisokat megjelenítő, már létező weboldalakat, illetve – ha szükséges – újakat kellene létrehozni és hozzáférhetőbbé tenni a kívülállók számára. Több válaszadó úgy véli, hogy a stratégiát mind világ-, mind pedig helyi viszonylatban ismertté kell tenni. Az Európa 2020-at egyfelől úgy kellene bemutatni, mint Európa motorját a globális szereplőként fellépő Európa jövőjének építéséhez, másfelől rá kellene mutatni, hogy a stratégia az – adott esetben parányi – helyi közösségekben lezajló, előremutató társadalmi-gazdasági változások hajtóereje. Sokan kérik az általánosítások (például a Brüsszelben előre megfogalmazott üzenetek terjesztésének) elkerülését. Éppen ezért egyesek szerint a tájékoztatásban az egyes országokra, régiókra és városokra kellene összpontosítani, kiemelve, hogy miért érdekük a stratégia és milyen szerepet játszhatnak benne. Ezután rá kellene világítani az egyes nemzeti stratégiák és az uniós stratégia kapcsolatára, és konkrét végrehajtási lépéseket kellene sürgetni. Az EU és a polgárok közötti szakadék áthidalása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy az új stratégiát a gazdasági, társadalmi, területi és kulturális különbségek figyelembevételével hajtják végre. Az Európa 2020 szempontjából kifejezetten hasznosak lehetnek a kohéziós politika eredményeiről szóló tájékoztatással szerzett tapasztalatok. Emellett, ha megfelelő kapcsolatot alakítanak ki e két politika között, a – helyi szinten leglátványosabb eredményeket felmutató – kohéziós politikával kapcsolatos, nagyközönséghez szóló híradások elősegíthetik, hogy a polgárok méltányolják az inkluzív, intelligens és fenntartható növekedés érdekében tett uniós erőfeszítéseket. 5.3
Mind a nagyközönség, mind az egyes érdekcsoportok figyelmét felkeltő stratégia
A nagyközönségre irányuló tájékoztatás mellett sokan a célzott kommunikációt is szükségesnek tartják. Számos válaszadó megjegyezte, hogy a helyi és regionális önkormányzatok képviselői egyfelől az Európa 2020-ról szóló tájékoztatás címzettjei, másfelől azonban ennek aktív végrehajtói is (lásd lentebb). Ugyanez érvényes az újságírókra és a tanárokra.
38
Több válaszadó javasolja, hogy azokat a csoportokat, amelyek a leginkább elősegíthetik az Európa 2020-célok elérését (azaz például a vállalkozókat, az egyetemeket, a kereskedelmi kamarákat, a lehetséges projektkoordinátorokat) részletesen tájékoztatni kellene a stratégia jelentőségéről és hatásairól. A válaszadók túlnyomó többsége úgy véli, hogy a fiatalokat mint célcsoportot külön kommunikációs intézkedésekkel kellene megszólítani, és hangsúlyozni lehetne a kulturális és oktatási cserekapcsolatok lehetőségeinek bővülését is. Célcsoportként számításba jöhetnek még az egyetemi/főiskolai hallgatók és oktatók, valamint a kulturális ágazatban dolgozók – mivel fontos szerepet játszhatnak a figyelemfelkeltésben –, az idősek, valamint a vállalkozások, hiszen ez az ágazat alapvető befolyással rendelkezik nemcsak gazdasági, de társadalmi és környezetvédelmi téren is. Többen kiemelik, hogy az információkat Európa-szerte egyenlően kell terjeszteni, és nem szabad megfeledkezni a távol eső területeken élőkről és a marginalizálódott csoportokról sem olyan területeken, amelyek még messze vannak a stratégia céljainak elérésétől, vagy ahol az EU a legkevesebb támogatást élvezi. 5.4
Minden szinten együtt kell működni az Európa 2020 megismertetése érdekében
Habár szükség van európai szintű lépésekre és a nemzeti kormányokat is be kell vonni, többen úgy vélik, hogy a regionális és helyi önkormányzatok igen fontos szerepet játszhatnának a tájékoztatásban, hiszen egyfelől közel állnak a polgárokhoz és az érintett helyi és regionális szereplőkhöz, másfelől kulcsszerepük van az új stratégia végrehajtásában. Ha az érintett szereplők tudatosabban kezelik a kérdést, az elkötelezettség egyre nagyobb, a végrehajtás pedig egyre hatékonyabb lesz. Ebben a munkában mind a politikusoknak, mind a köztisztviselőknek részt kellene venniük. Az uniós országok nemzeti kormányainak – ha szükséges – segíteniük kellene a hazájukban működő helyi és regionális önkormányzatoknak az Európa 2020 jobb megértésében és megismertetésében. A Polgármesterek Szövetsége is részt vehetne a munkában azáltal, hogy felhívja tagjai figyelmét a stratégiára, hiszen az Európa 2020 éghajlatváltozással kapcsolatos céljai (a 20-20-20-as célkitűzések) részben átfedik a szövetség célkitűzéseit. Néhány válaszadó úgy véli, hogy az euroszkeptikus polgárok nem nyitottak a közvetlenül Brüsszelből érkező érvekre. Ilyen esetekben helyi/regionális kommunikációs csatornákat kellene használni közvetítőként. Ebből a városok is kivehetnék részüket azáltal, hogy a polgárok számára érthető üzenetekké alakítanák a célkitűzéseket, és közvetlenül kommunikálnának az emberekkel. A javaslatok szerint a kommunikációs erőfeszítésekben több más érintett helyi és regionális szereplő is közvetlen részt vállalhat: mindenekelőtt a helyi és regionális médiák, de az egyetemek, a nem kormányzati szervezetek, a szociális partnerek, a tanárok, a kereskedelmi
39
kamarák, a helyi vezetők (pl. a vállalkozók és a politikusok) és az EU regionális tájékoztatóközpontjai (például a Europe Direct központok) is. 5.5
Eszközök az Európa 2020 megismertetésére
Egyes válaszadók azt javasolják, hogy az EU gondoskodjon egyfajta „tájékoztatócsomagról” – alapvetően valamennyi uniós régió és város számára, amelyet azonban az adott hatóságok hozzáigazítanának a helyi és regionális körülményekhez. Egy partnerség vagy hálózat, amelynek – városok és régiók társaságában – a Régiók Bizottsága is részét képezné, segíthetne az Európa 2020-szal kapcsolatos általános, illetve helyi körülményekhez igazodó tudnivalók összeállításában. A kommunikációhoz a hagyományos technológiák (TV, rádió, nyomtatott sajtó) mellett modern technológiákat és a közösségi hálókat is lehetne alkalmazni, melyek gyakran közvetlen kapcsolatot biztosítanak a felhasználókkal (internet, mobiltelefon, YouTube, blogok). Meg lehet fontolni nyomtatott anyagok (brosúrák, szórólapok, óriásplakátok) bevetését is. A középiskolákban és/vagy egyetemeken folytatott viták segítségével a fiatalokkal át lehet tekinteni a stratégia területi szempontjait. Ebben az összefüggésben a népszerűsítés jó eszközeként említik a szoftver alkalmazásokat és a DVD-s oktatóanyagokat. Minden olyan projektet, amelyet az EU finanszíroz, és amely összefüggésben van a stratégia céljaival, jól látható, hatásos, egységes és felismerhető „Európa 2020” logóval kell ellátni. Ez saját védjegyet és pozitív konnotációt biztosítana az Európa 2020-szal összefüggő tevékenységeknek. Egyes régiók és városok, különösen azok, amelyek már részt vesznek ilyen kampányokban, felhívják a figyelmet az „európai évek” keretében induló kezdeményezésekre (szegénység elleni küzdelem 2010-ben, önkéntesség 2011-ben), amelyek közvetlen kapcsolatot teremtenek a polgárokkal. Ezt a lehetőséget ki lehetne használni az Európa 2020 és az adott év témája közötti összefüggések bemutatására. Minden tájékoztatási eszköz olvasóbarát kell hogy legyen, és a kommunikációban alapvetően fontos a többnyelvűség. Egyszerűbb nyelven kell szólni az emberekhez – akkor is, ha így elvész néhány részlet, és kerülni kell a szakzsargon használatát. A prioritásokat, célkitűzéseket, kezdeményezéseket és konkrét intézkedéseket a gyakorlatban olyan nyelvre kell „fordítani”, amely mindenki számára érthető. Igen fontos kommunikációs szempontnak bizonyul az EU és a polgárok közötti szakadék áthidalása is – méghozzá azáltal, hogy az uniós intézmények és képviselőik aktívabban részt vesznek a helyi szinten szervezett rendezvényeken.
40
A HOZZÁSZÓLÓK LISTÁJA
Intézmény
Ország
Aberdeenshire tanácsa
UK
Achim
DE
Alpok–Mediterrán Eurorégió Alsóörs önkormányzata
HU
Alytus megye tanácsa
LT
Antwerpen
BE
Arco Latino és Partenalia AEBR – Európai Határmenti Régiók Szövetsége AFLRA – a finn helyi és regionális önkormányzatok szövetsége
FI
A flamand városok és helyhatóságok szövetsége
BE
A litván önkormányzatok szövetsége
LT
Murcia tartomány autonóm közössége
ES
Bákó (Bacău) önkormányzata
RO
Barcelonai tartományi önkormányzata
ES
Baszkföld kormánya
ES
Blackburn with Darwen kerületi önkormányzat
UK
Pozsony (Bratislava) megye
SK
Brüsszel fővárosi régió
BE
Budapest
HU
Vilnius városháza, költségvetési és számviteli részleg
LT
Campania régió
IT
Hátszeg (Haţeg) városháza, Hunyad (Hunedoara) megye
RO
Dunkerque város önkormányzata
FR
CEPLI – Európai Helyi Köztes Hatóságok Szövetsége COSLA – a skót helyi önkormányzatok szövetsége
UK
Corigliano Calabro önkormányzata
IT
Cosenza tartomány
IT
MOT – határokon átnyúló operatív misszió
FR
Dánia régiói
DK
EGTC Duero-Duoro
41
Eixo Atlantico do Noroeste Peninsular
ES
Emilia-Romagna régió
IT
Esch-sur-Alzette
LU
EU 2020 régiók hálózata Eurocities AEM – a hegyvidéki régiók választott képviselőinek európai szervezete A Via Francigena kulturális útvonal európai szervezete
IT
ENTP – Új Városok Európai Platformja Extremadura régió
ES
Ferreira do Alentejo önkormányzata
PT
Flandria kormánya
BE
Seine-Saint-Denis önkormányzata
FR
Katalónia regionális kormánya
ES
A Régiók Bizottsága német delegációja
DE
Német járások gyűlése
DE
Gent
BE
Göteborg önkormányzata
SE
A Baleár-szigetek kormánya
ES
Hampshire megye tanácsa
UK
IPO – tartományközi fórum
NL
Kasztília és León regionális kormánya, Valladolid
ES
Kauhava
FI
Lamezia Terme önkormányzata
IT
Lesenceistvánd önkormányzata
HU
Liberec megye
CZ
Lisszabon önkormányzata
PT
Helyi önkormányzat, Dánia
DK
Łódź önkormányzata
PL
Łódź vajdaság
PL
Lombardia régió
IT
Alsó-Ausztria
AT
Madeira autonóm régió
PT
a francia helyi önkormányzatok európai háza
FR
42
Malmö
SE
Marche régió
IT
Szentkereszt vajdaság közgyűlési elnökének kabinetje
PL
Saarbrücken polgármestere
DE
Midi-Pyrénées régió
FR
Motta San Giovanni önkormányzata
IT
Mikonosz önkormányzata
EL
Északnyugat-Anglia
UK
Östsam regionális fejlesztési tanács (Kelet-Svédország)
SE
Paola önkormányzata
IT
Pilisjászfalu önkormányzata
HU
A Régiók Bizottsága lengyel delegációja
PL
Pomerániai vajdaság
PL
Retimnon önkormányzata
EL
Eperjes (Prešov) megye önkormányzata
SK
Preston önkormányzata
UK
Délnyugat-Finnország regionális tanácsa
FI
Aragónia regionális önkormányzata
ES
Rhône-Alpes régió
FR
Róma tartomány
IT
San Pietro a Maida önkormányzata
IT
San Sadurniño önkormányzata (Galícia)
ES
Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség
HU
Tirol tartomány
AT
SALAR – a svéd helyi önkormányzatok szövetsége
SE
Tartu önkormányzata
EE
Trencsén (Trenčín) megye
SK
Umbria régió
IT
Västra Götaland régió
SE
Bécs
AT
Vallónia tartomány és a belgiumi francia közösség
BE
Varmia-Mazúri vajdaság
PL
Nyugat-Midlands
UK
CTP – a Pireneusok munkaközössége
43
Egyéb helyi önkormányzatok
60
Régiók szövetségei
50
20 40
30
Városok szövetségei
5
6
Régiók
36
20
26
Városok és régiók szövetségei
Városok
10
4 0 Helyi szint Összesen: 52
Regionális szint Összesen: 41
Városok és régiók szövetségei Összesen: 4
Összesen: 97
1. ábra: A hozzászólások megoszlása hozzászólói kategóriák szerint
44
