Szociolingvisztika: egy paradigma születése „Sok éven át hadakoztam a szociolingvisztika szó ellen, mert azt implikálja, hogy lehet olyan sikeres nyelvészeti elmélet vagy gyakorlat, amely nem szociális.” (Labov 1972: xiii)
Ma a szociokulturális, azaz a nyelvet a társadalom kontextusában vizsgáló nyelvészeti kutatásokat két átfogó megnevezés alá szokás sorolni: az egyik a szociolingvisztika – a nyelvet társadalmi jelenségként vizsgáló nyelvészet, a másik a nyelvszociológia – a társadalmat a nyelven keresztül tanulmányozó szociológia. A szociolingvisztika és nyelvszociológia szavak előfordulásai megelőzik a szociolingvisztika és nyelvszociológia nevű diszciplína létrejöttét. Az orosz Borisz A. Larin (1893–1964) például már 1926-ban használta a социальная лингвистика szót. Gombocz (1931: 11) szerint a nyelvhelyesség a nyelvszociológia (nem pedig a nyelvtudomány) problémája. Az angol socio-linguistics szó legkorábban Hodson (1939) címében fordul elő, de csak Currie (1952) nyomán terjed el. 1 Van olyan felfogás, amely szerint a nyelv bármiféle, szociokulturális megközelítése a szociolingvisztika általános kategóriájába sorolandó, mások úgy vélik, hogy az „igazi” szociolingvisztika lényegében csak a tudományosan egzakt („kvantifikált”), empirikus, átfogó felméréseken alapuló vizsgálat. A szociolingvisztikát mint diszciplínát elsősorban intenzionálisan (ismérvei alapján) lehet meghatározni, bár a legjellegzetesebb kutatási témák felsorolása által való, ún. extenzionális (terjedelmi) definíció sem teljesen értelmetlen. Intenzionális értelemben szociolingvisztikai megközelítés az, amelynek tárgya nem a „nyelvtanilag jól formált” mondatok meghatározása és elemzése, hanem a nyelvhasználat és a nyelvváltozatok kutatása, a beszélők közötti társadalmi kapcsolatok vizsgálata különféle beszédhelyzetekben. Másrészt, szociolingvisztikai megközelítés az, amelynek módszertani előfeltevése szerint az abszolút szabályok csupán a tendencia szélső esetének tekinthetőek, tehát vizsgálandó tény bármely szociális jelentéssel bíró tendencia és összefüggés (pl. „X nyelvi jelenség tipikusan Y csoportra jellemző”). A szociolingvisztikai vizsgálat kiindulási pontja is a nyelvész egyéni nyelvismerete (nyelvi intuíciója), de alapelv az, hogy a nyelvre vonatkozó feltevéseket empirikusan ellenőrizni kell, amikor ez csak lehetséges. Nem igaz ugyanis, hogy egyetlen beszélő 1
A japán nyelvészetben egy évszázada használják 言語生活 a gengo-seikatsu ‘nyelvhasználat-kutatás’ (tkp. „nyelvélet”, a német Sprachleben tükörfordítása) kifejezést ([Inoue & al.] 1912). A 社会言語学 shakai-gengogaku ‘szociolingvisztika’ szó 1973-ban jelenik meg nyomtatásban ([KKK] 1973). A 言語 社会学 gengo-shakaigaku ‘nyelvszociológia’ az 1920-as évek óta adatolt (vö. [Tanabe] 1933).
minden lényeges dolgot tud a nyelvéről. Harmadrészt, szociolingvisztikai megközelítés az, amelynek elemzési kerete a természetes diskurzus (párbeszéd, szöveg), nem pedig a nyelvtudós által gyártott és kontextus nélküli mondatok. Ha ezt a definíciót elfogadjuk, akkor ezáltal bármely (pl. magyar mondattannal, izlandi névtannal vagy japán hangtannal foglalkozó) kutatás „szociolingvisztiká”-nak minősül, amennyiben megfelel a szociokulturális nyelvészeti megközelítés említett három paraméterének. Sándor (1999) lényegében erre mutat rá, amikor megjegyzi: Azok számára tehát, akik a szociolingvisztikát nyelvszemléletként művelik, ez egyszerűen csak: nyelvészet, amely értelemszerűen lefedi a nyelvtudomány egészét. Azok számára viszont, akik a szociolingvisztikát különböző nyelvtudományi területek összefoglaló nevének tekintik, nem elvi, csak módszertani szempontból lényeges, hogy kutatásaik valódi nyelvi adatokra épüljenek.
Nem kétséges, hogy a szociolingvisztika extenzionális (terjedelmi) meghatározása csak hozzávetőleges lehet, képtelenség ugyanis mindazokat a területeket felsorolni, amelyek szociokulturális nyelvészeti megközelítéssel vizsgálhatóak. Ha azonban át akarjuk tekinteni, hogy a szociolingvisztika művelői milyen kutatási témákkal foglalkoznak elsősorban, akkor ezeket fel lehet sorolni — például az alábbi elrendezésben: geolingvisztika, ökológia
nyelvi jogok, nyelvpolitika
társadalmi többnyelvűség
nyelvek közötti kapcsolatok
nyelvi tervezés
nyelvcsere, revitalizáció
kreolisztika
nyelvi értékítélet és attitűd
diglosszia
csoport- és rétegnyelvek
nyelvi repertoár, kódkészlet
diskurzusstratégiák, kódváltás
zsargon, argó
nyelvi szocializáció, írástudás
nyelvi udvariasság
nem és életkor szerinti változatok
nyelvileg hátrányos helyzet
szleng, eufemizmus, tabu
Trudgill (2003: 123) szerint a szociolingvisztika magába foglalja többek közt az antropológiai nyelvészetet, a dialektológiát, a diskurzuselemzést, a beszéd néprajzát, a geolingvisztikát, a nyelvi kapcsolatok vizsgálatát, az ún. szekuláris nyelvészetet, a nyelv társaslélektanát és a nyelvszociológiát. A felsorolt területek sokfélesége felveti azt a kérdést, hogy egyáltalán egységes tudományágról van-e szó. Erre általában az a válasz, hogy a szociolingvisztika egysége a szociokulturális vagy „szociológiai” szemléletben rejlik, bár az nyilván nem állítható, hogy az említett kutatási területek mindegyike „szociológiai” jellegű lenne. A 19. század során formálódó új tudomány, a szociológia és a nyelvészet művelői közötti viszony hosszú ideig viszonzatlan szerelem maradt. A
nyelvészeket ugyanis már akkor érdekelte a szociológia, amikor a szociológusokat még egyáltalán nem foglalkoztatták a nyelv problémái. A klasszikus szociológia mesterei (Auguste Comte, Karl Marx, Herbert Spencer, Émile Durkheim, Georg Simmel vagy Max Weber) nem foglalkoztak a nyelvvel mint a szociológiai vizsgálat tárgyával. Antoine Meillet (1866–1936) francia történeti nyelvész viszont a nyelvészet és a szociológia viszonyát pedig többször is érintette (Meillet 1905, 1906). Meillet ([1906] 1921: 17) alábbi sorait gyakran idézik: 2 A nyelv autonóm intézmény, tisztán nyelvészeti szempontból kell tehát meghatározni fejlődésének általános feltételeit, ... de abból, hogy a nyelv társadalmi intézmény, az következik, hogy a nyelvészet társadalmi tudomány, és az egyetlen változó elem, amelyhez folyamodhatunk, hogy számot adjunk a nyelvi változásról, a társadalmi változás.
A nyelv módosulásai ennek a néha közvetlen és direkt, de legtöbbször
közvetett és indirekt következményei.
Ha a szociolingvisztika forrásait keressük, célszerű abból kiindulnunk, hogy a 19. századi történeti nyelvészetében általában összefonódott a nyelv társadalmi és szerkezeti megközelítése. A kevésbé közismert példák közül válogatva meg lehet itt említeni William Dwight Whitneyt (1827–1894), a történeti nyelvészet és a szanszkrit grammatika amerikai mesterét, akinek a műveiben azonos hangsúlyt kapott a szerkezeti vizsgálat és a filológia, illetve a nyelv szociokulturális közegének kutatása (Whitney 1867, 1875, 1879). 3 Ugyanez vonatkozik Georg von der Gabelentzre (1840–1893), 4 aki egy máig is alapvetőnek számító, kínai nyelvtan szerzője (Gabelentz 1881). Gabelentz (1891) pedig amellett, hogy több értelemben is Saussure elméleti koncepcióját előlegezi meg, azért is alapvető munka, mert a nyelvi változás társadalmi feltételeire, a csoportnyelvekre, a férfi–női nyelv különbségeire, a tiszteleti-udvariassági formákra vonatkozó elemzései a későbbi kutatások kiindulópontjául szolgáltak. A nyelvet társadalmi kontextusában elemző munkák között kell még említeni Joseph Vendryes (1875–1960) Le Langage c. könyvét is (Vendryes [1914] 1921). Persze mindig voltak a nyelv szociokulturális kontextusára összpontosító („filológusabb”) és a szerkezeti 2
3 4
Magyar ford. Telegdi (1968: 64, módosítással). A francia eredeti: “Le langage est une institution ayant son autonomie; il faut donc en déterminer les conditions générales de développement à un point de vue purement linguistique ... mais du fait que le langage est une institution sociale, il résulte que la linguistique est une science sociale, et le seul élément variable auquel on puisse recourir pour rendre compte du changement linguistique est le changement social dont les variations du langage ne sont que les conséquences parfois immédiates et directes, et le plus souvent médiates et indirectes.” A filológia — egyik lehetséges definíciója szerint — az írott kultúra nyelvi elemzése. Pontosabban Hans Georg Conon von der Gabelentz sinológus és általános nyelvész a polinéz és más nyelvek kiváló kutatójának Hans Conon von der Gabelentznek (1807–1874) a fia.
elemzésre koncentráló („grammatikusabb”) nyelvészek, vö. Schleicher ([1850] 1983: 1–5), majd Brugmann (1885: 1–47) és Anttila (1973). 5 Másrészt, a szociolingvisztika forrásai között meg kell említeni a dialektológiát is: a nyelvjáráskutatás hagyományaiban is vannak szociokulturális mozzanatok. Már Philipp Wegener (1848–1916) utalt arra, hogy a nyelvek regionális, társadalmi csoport, városiság és műveltség szerinti változatainak vizsgálatát össze kell kapcsolni (Wegener 1880, 1891). 6 Az ilyen megközelítést nevezte Ferdinand Wrede „Soziallinguistik”-nek (Wrede 1902, 1903), a dialektológia és „szociális” nyelvészet viszonyához, vö. Malkiel (1976), Grassi (1980), Goossens (1981) és Trudgill (1983). Az 1940-es évektől az amerikai dialektológusok egyre növekvő érdeklődéssel fordultak a városi közösségek nyelvhasználata felé, vö. pl. McDavid (1948), amely a szótagvégi /-r/ előfordulását egy nyelvjárásban a beszélők városiassága, iskolázottsága és életkora szempontjából is elemezte. A dialektológia Magyarországon is a szociolingvisztika egyik bázisa volt, vö. Bárczi (1941), Hutterer (1967), G. Varga (1968, 1972), Imre (1979). Harmadikként említem a legfontosabbat: az antropológiai-etnológiai hagyományt. A mai szociolingvisztikán belül többféle antropológiai megközelítés is létezik. Ezek modern megtestesülése a beszéd néprajza (the ethnography of speaking) néven ismert iskola (Hymes 1962, Gumperz & Hymes 1964, 1972; Bauman & Sherzer 1974): vezéregyéniségei Charles Ferguson (1921–1998), John Gumperz (1922– ) és Dell Hymes (1927– ). „A beszéd néprajza” (vagy „a beszélés néprajza”) lényegében minden kutatást felölel, amely az egyes kultúrákban a beszéd helyzeti változataival, a rétegnyelvekkel, a kapcsolatteremtés módjával és a társalgási stratégiákkal kapcsolatos. Nehéz lenne megmondani, hogy mi nem tartozik az antropológia és etnológia illetékességi körébe. A középkori latinban az anthropologia szó a teológia emberre vonatkozó tanításainak összességére utal, a 16. századtól pedig az emberi testtel, társadalommal, kultúrával, szokásokkal foglalkozó diszciplínát jelöli. A szót ‘általános embertudomány’ értelemben már M. Hundt használta 1501-ben. O. Casmann az antropológiát az emberi természetről szóló tanításként definiálja („Anthropologia est doctrina humanae naturae”, Casmann 1594–96). Kant (1798) előszava az antropológia fiziológiai és „pragmatikus“ (kulturális-szociális) ágát különítette el: a fiziológiai antropológia azt próbálja megérteni, hogy milyenné teszi a természet az embert („was die Natur aus dem Menschen macht”), a „pragmatikus“ antropológia pedig azzal 5
6
A nyelvészet és a filológia elkülöníthetőségét Brugmann (1885: 17) tagadja: „In der That hat denn auch noch niemand eine begriffliche Grenze zwischen Linguistik und Philologie zu ziehen gewusst, deren Unhaltbarkeit sich nicht leicht darthun liesse.” Wegener német dialektológus a 19. század egyik legeredetibb nyelvtudósa volt. Wegener (1885) a kommunikáció elméletének első rendszeres kifejtése.
foglalkozik, hogy az ember mit csinál önmagából, mit csinálhat és mit kell csinálnia („was er ... aus sich selber macht, oder machen kann und soll”). A tipikus tudományos szóhasználatban az etnológia néven ismert diszciplína terjedelme szűkebb: a természeti népek és ősi társadalmak szellemi kultúráját kutató tudomány. A tudományág nevét Alexandre-César Chavannes lausanne-i tudós alkotja meg 1787-ben (vö. Lowie 1937, Voget 1975, Cresswell & al. 1975). Ennek a két terminusnak azonban más definíciói is léteznek. J. C. Prichard angol etnológus szerint például a nemzetek történelmét, vagyis az etnológiát főként a nyelvek közötti viszonyok alapján lehet megrajzolni (“The history of Nations termed ethnology, must be mainly founded on the relations of their languages”, Prichard 1843: 132). Bármit is jelentsenek pontosan ezek a szavak, tény az, hogy a 19. században sorra alakulnak a nemzeti etnológiai/antropológiai társaságok. 7 Az amerikai nyelvészek az indián nyelvek elemzését a globális antropológiai leírás nyelvi fiziológiai részének tekintették: vagyis az a nyelvészet, antropológia antropológia amelyet Franz Boas (1859–1942), Edward Sapir (1884–1939) és Leonard Bloomfield (1887–1949) neve fémjelez, egyszerre strukturális és szociokulturális jellegű. Egy kulturális amerikai egyetemen „antropológiát tanulni” ma antropológia is azt jelenti, hogy a hallgató egyszerre tanul kultúrtörténetet, néprajzot, embertant és nyelvészeti terepmunkát. Ezt azért fontos megjegyezni, mert a hétköznapi magyar nyelvben az antropológia szó főként ‘fiziológiai embertan’ jelentésben használatos. Az antropolingvisztika (antropológiai nyelvészet) és az etnolingvisztika szinonimának tekinthető. Az ethnolinguistics megnevezés (vö. American Anthropologist 1947, 49: 589) mellett más terminusok is léteztek a régebbi angol-amerikai tudományos szóhasználatban, pl. ethnological philology (Latham 1850), linguistic ethnology (Whitney 1867) vagy ethno-linguistic theory (Malinowski 1920: 69). Szembe lehet állítani az antropológiai módszereket alkalmazó nyelvészetet – az antropológiai nyelvészetet, illetve a nyelvészeti módszereket használó antropológiát – a nyelvi
7
Franciaországban a Société Ethnologique de Paris (1838), a Société d’Anthropologie de Paris (1858), Angliában az Ethnological Society (1843). Ez utóbbinak a tagjaiból alakult az Anthropological Society (1863), majd a kettő egyesüléséből az Anthropological Institute of Great Britain and Ireland (1871), amelynek neve előtt 1907 után a Royal ‘királyi’ jelző áll. Az American Ethnological Society 1842-ben, az Anthropological Society of Washington 1879-ben, míg az American Anthropological Association 1902-ben jött létre. Németországban 1869-ben alakult a Gesellschaft für Anthropologie, Ethnologie und Urgeschichte.
(nyelvészeti) antropológiát (Hymes 1963, Foley 1997, Salzmann 1998). 8 Az imént felsorolt diszciplínák természetesen részben átfednek – kapcsolataikat az alábbi sematikus ábrával lehet kifejezni: ANTROPOLÓGIA ETNOLÓGIA
SZOCIOLÓGIA
NYELVTUDOMÁNY ETNOLINGVISZTIKA ANTROPOLINGVISZTIKA
SZOCIOLINGVISZTIKA
(NYELVI ANTROPOLÓGIA) (NYELVSZOCIOLÓGIA)
Az antropológiai kutatásokon túl, a tág értelemben vett szociolingvisztikán belül alapvető jelentőségűek, az élőnyelvi vizsgálatok, amelyekre angolul az empirical vagy a correlational sociolinguistics terminussal szokás utalni, illetve esetleg (Labov és Trudgill nyomán) a secular linguistics ‘szekuláris nyelvészet’ kifejezéssel. Az élőnyelvi vizsgálatok „labovi kutatási iránya” főként a városi dialektológia (urban dialectology) kategóriájába tartozik. Valamennyi elnevezés ugyanazt az empirikus, szociológiai és kvantitatív jellegű nyelvészeti megközelítést jelöli, amelynek célja a nyelvi sajátosságok összefüggésének kimutatása olyan paraméterekkel, mint társadalmi réteg, nem, életkor stb. A korai szakirodalomból, vö. Labov (1966, 1972), de William Labov, Peter Trudgill vagy Jack Chambers munkái lényegében mind ebbe a kategóriába sorolandóak. A szociolingvisztikán belül, az antropológiai és a szekuláris nyelvészeti megközelítésen túl önálló terület a társadalmi beilleszkedés, a nyelvi hiány („nyelvi deficit”), azaz a nyelvileg hátrányos helyzet kutatása, amely kezdetben Basil Bernstein (1924–2000) művei nyomán bontakozott ki (Bernstein 1964, 1971ab, 1973, 1974, 1975ab, 1981, 1990, 1994, 1995, 1996, 1998; Pap 1977, 1978, Lawton 1968, Atkinson 1985, Sadovnik 1995). Ide tartozik például a fekete bőrű amerikaiak nyelvhasználatának 8
Az antropológiai kutatás éves bibliográfiája az International Bibliography of Social and Cultural Anthropology. London: UNESCO/New York: Tabistock (1955– ). Az antropológiai/etnológiai kiadványok is a nyelv szociokulturális stúdiumának forrásai.Folyóiratok: Anthropological Linguistics. Bloomington 1959– , http://www.indiana.edu/~anthling; Journal of Linguistic Anthropology. Arlington, VA, 1991– , http://www.aaanet.org/sla/publications.htm; Annual Review of Anthropology. Palo Alto, 1972– (Biennial Review of Anthropology. 1959–71), http://anthro.annualreviews.org. American Anthropologist. (1888–98) Arlington, új sor.: 1899– , http://www.ameranthassn.org/aa/index.htm; Journal of the Anthropological Institute of Great Britain and Ireland. London, 1872– , http://www.jstor.org/journals/09595295.html; The Journal of the Royal Anthropological Institute. [korábban: Man. 1966-1994] London, 1995– , http://lucy.ukc.ac.uk/rai/jrai.html.
és az amerikai köznyelv használatának a konfliktusa, vagy a bevándorló közösségekben a nyelvelsajátítás korai fázisában jelentkező beilleszkedési problémák elemzése. A mai szociolingvisztika további fontos területe a társadalmi kétnyelvűség, a nyelvérintkezések, illetve a kreolisztika (azaz a pidzsin és kreol nyelvek vizsgálata). Ezek a kutatások főként Einar Haugen (1906–1994), Uriel Weinreich (1926–1967) és Joshua Fishman (1926– ), illetve Robert A. Hall (1911–1997) munkássága nyomán indulnak meg (Haugen 1953ab, Weinreich 1953, Fishman 1966, Hall 1966). Ezeknek a stúdiumoknak egy része a nyelvtudomány peremén létezett már az 1960-as évek előtt is, de a szociolingvisztika megjelenésével legitim és központi jelentőségű kutatássá vált. Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a szociolingvisztika az 1960-es években úgymond paradigmaváltás révén jött létre (Shuy 1990, Murray 1998, Koerner 1995). A tudományos paradigma az általános kutatási előfeltevések, elvek, célok és módszerek kerete, amelyeken kívül nem folyik mérvadó kutatás egy bizonyos korszakban. A tudományos forradalom során a régi paradigma helyébe új lép, azaz paradigmaváltás következik be (Kuhn [1962] 1970). Egy, mintegy harminc vezető amerikai kutatóval készített interjú során arra a kérdésre, hogy mi volt a diszciplína létrejöttének döntő mozzanata, legtöbben három, 1965 táján történt eseményre utaltak (Paulston & Tucker 1998: 6): a University of California Los Angeles szociolingvisztikai konferenciájára (Bright 1966), az Amerikai Nyelvészeti Társaság (Linguistic Society of America) bloomingtoni nyári szemináriumára és az Amerikai Egyesült Államok Társadalomtudományi Kutatási Tanácsa Szociolingvisztikai Bizottságának (Committee on Sociolinguistics of the Social Science Research Council) felállítására. 9 A szociolingvisztika születését mindazonáltal nem nevezném „paradigmaváltás”-nak. A probléma elemzéséhez az alapvető szakirodalom Békés (1997: 19–91), illetve az ennek több gondolatát továbbvivő Sándor (1999). Jogos a szociokulturális nyelvészet „paradigmájáról” beszélni (kevésbé lényeges talán a jelenség konkrét elnevezése, pl. „nem-karteziánus, nem-privát megalapozású nyelvészet”, Békés: 1997: 42). Békés Vera tanulmányának legizgalmasabb része a „zárványtipológia”, azaz a vesztes paradigma utóélete (1997: 76–80). Hogy is állunk ezzel? A szociolingvisztika megjelenésével a nyelv generatív és egyéb szerkezeti megközelítései korántsem szorultak háttérbe. Nem lehet azt állítani, hogy a szerkezeti (elméleti) nyelvészet diskurzusát a normál tudományos közösség amolyan őrült beszédnek tekinti, amelyben azért mégis van rendszer (78. oldal). Ma két nyelvészeti „közönség” létezik és két paradigma. Miért nem 9
Az amerikai-európai tudománytörténet nem tud arról, hogy megelőzve az amerikai szociolingvisztikai vizsgálatokat, a Japán Nemzeti Nyelvi Intézet (Kokuritsu Kokugo Kenkyūjo) 1951-ben közzétett egy Shirakawában (Fukushima) és környékén élő, 635 adatközlővel készített interjúkon alapuló felmérést, amelynek tárgya a sztenderd hatása volt a helyi dialektusra ([KKK] 1951).
történt paradigmaváltás? Talán azért nem, mert egyrészt a generatív vagy szerkezeti nyelvészet anomáliái a mérvadó többség számára nem nyilvánvalóak, másrészt pedig azért nem, mert az alternatív paradigmát elfogadó csoportok igen heterogének. Végezetül szólni kell a magyarországi szociolingvisztikai kutatások kezdeteiről és a mai kutatásokról, illetve publikációkról (vö. Kontra 1995a, Pléh 1995). Az 1970-es években jelenik meg a Pap Mária és Pléh Csaba vizsgálatait összefoglaló két tanulmány (Pap & Pléh 1972ab), Telegdi Zsigmond és Szépe György szerkesztésében az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 8. kötete Nyelv és társadalom címmel (1972), majd a Pap Mária és Szépe György által szerkesztett szöveggyűjtemény: Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások. (Budapest: Gondolat, 1975). Mérföldkő volt a tudományág fejlődésében az élőnyelvi kutatócsoport létrejötte az MTA Nyelvtudományi Intézetében az 1980-as évek közepén: ezzel vette ugyanis kezdetét Magyarországon a beszélt nyelv modern módszertanon alapuló kutatása (Kontra 1988, 1990ab, 1991ab, 1992, 1995b; Balogh & Kontra 1990) és a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú (BUSZI) honlapja http://www.nytud.hu/buszi/. Az alapvető forrásmunka Kontra (2003), vö. még Kiefer (2003) 14–18. fejezete. A magyar szociolingvisztika irányairól képet lehet alkotni Kontra & Pléh (1995) és Harlig & Pléh (1995) alapján. Három magyar nyelven olvasható, átfogó igényű szociolingvisztikai tankönyv/kézikönyv létezik: Kiss (1995) és Wardhaugh (1995), ezekről Pléh Csaba (Magyar Nyelv 1997, 93: 84–87) és Bezeczky Gábor (BUKSZ 1997, 8: 436–444) írtak kritikai elemzést, illetve Cseresnyési (2004). Az utóbbi években napvilágot látott egy kiváló szociolingvisztikai szótár: Swann & al. (2004), és a Walter de Gruyter kiadónál új, teljesen átdolgozott kiadásban jelent meg a legnagyobb terjedelmű (és igen magas színvonalú) szociolingvisztikai compendium: Ammon & al. (2005).
Hivatkozások
ANTTILA, Raimo 1973 Linguistik und Philologie. In: Renate Bartsch & Theo Vennemann szerk. Linguistik und Nachbarwissenschaften. Kronberg/Taunus: Scriptor, 177–191. AMMON, Ulrich; Norbert DITTMAR; Klaus J. MATTHEIER & Peter TRUDGILL eds. 2005. Sociolinguistics / Soziolinguistik. An International Handbook of the Science of Language and Society / Ein internationales Handbuch zur Wissenschaft von Sprache und Gesellschaft. 3 kötet (2. kiadás). Berlin: Mouton de Gruyter. ATKINSON, P. A. 1985. Language, Structure and Reproduction: An Introduction to the Sociology of Basil Bernstein. London: Methuen. BALOGH Lajos & KONTRA Miklós szerk. 1990. Élőnyelvi tanulmányok. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézete. BÁRCZI Géza 1941. A városi népnyelv kérdéséhez. Magyar Népnyelv 3: 70–85; repr. in: A magyar nyelv múltja és jelene. Budapest: Gondolat, 1980, 280–297. BAUMAN, Richard & Joel SHERZER szerk. 1974. Explorations in the Ethnography of Speaking. Cambridge University Press. BÉKÉS Vera 1997. A hiányzó paradigma. Debrecen: Latin Betűk. BERNSTEIN, Basil 1964. Aspects of language and learning in the genesis of the social process. In: Dell Hymes szerk. Language in Culture and Society. New York: Harper and Row, 251–263. BERNSTEIN, Basil 1971a. Class, Codes and Control. Vol. 1: Theoretical studies towards a sociology of language. London: Routledge and Kegan Paul. BERNSTEIN, Basil 1971b. Társadalmi osztály, nyelv és szocializáció. Valóság 11: 47–57. BERNSTEIN, Basil 1973. Class, Codes and Control. Vol. 2. London: Routledge and Kegan Paul. BERNSTEIN, Basil 1974. A kiegyenlítő (compensatory) oktatás fogalmának bírálata. In: Ferge Zs. & Háber János szerk. Az iskola szociológiai problémái. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 175–188. BERNSTEIN, Basil 1975a. Class, Codes and Control. Vol. 3: Towards a theory of educational transmissions. 2nd ed. 1977, London: Routledge and Kegan Paul. BERNSTEIN, Basil 1975b. Nyelvi szocializáció és oktathatóság. In: Pap Mária & Szépe György szerk. Társadalom és nyelv. Budapest: Gondolat, 393–431.
BERNSTEIN, Basil 1981. Codes, Modalities and the Process of Reproduction. Language in Society 10: 327–363. BERNSTEIN, Basil 1990. Class, Codes and Control. Vol. 4: The Structuring of Pedagogic Discourse. London: Routledge. BERNSTEIN, Basil 1994. Edwards and his language codes: response to A. D. Edwards, language codes and classroom practice. Oxford Review of Education 20. 2: 173–182. BERNSTEIN, Basil 1995. Code theory and its positioning: a case study in misrecognition. British Journal of Sociology of Education 16. 2: 3–19. BERNSTEIN, Basil 1996. Pedagogy, Symbolic Control and Identity Theory, Research, Critique. London: Taylor and Francis. BERNSTEIN, Basil 1998. Social Class, Codes and Communication. In: Ulrich Ammon & al. szerk. 1998. Sociolinguistics: an international handbook of the science of language and society…Berlin–New York: Mouton de Gruyter, I: 564–579. BRIGHT, William szerk. 1966. Sociolinguistics: Proceedings of the UCLA Sociolinguistics Conference, 1964. The Hague: Mouton. BRUGMANN, Karl 1885. Sprachwissenschaft und Philologie. In: Zum heutigen Stand der Sprachwissenschaft. Strassburg: Trübner, 1–41. CASMANN, Otto 1594–96. Psychologia Anthropologica, sive Animae Humanae Doctrina Anthropologia. 2 kötet, Hannover. CRESSWELL, Robert & al. szerk. 1975. Eléments d’ethnologie. 2 kötet, Paris: Colin. CURRIE, H. C. 1952. A Projection of Socio-linguistics: The Relationship of Speech to Social Status. Southern Speech Journal 28–37. CSERESNYÉSI László 2004. Nyelvek és stratégiák, avagy a nyelv antropológiája. Budapest: Tinta Könyvkiadó. FISHMAN, Joshua A. 1966. Language Loyalty in the United States: The maintenance and perpetuation of non-English mother tongues by American ethnic and religious groups. The Hague: Mouton [mimeo: New York: Yeshiva University, 1964]. FOLEY, William 1997. Anthropological Linguistics: An Introduction. Oxford: Blackwell. GABELENTZ, Georg von der 1881. Chinesische Grammatik. Mit Ausschluss des niederen Stiles und der heutigen Umgangssprache. Leipzig: T. O. Weigel, repr. Berlin: Deutscher Verlag der Wissenschaften, 1953, Halle (Saale): Niemeyer, 1960. GABELENTZ, Georg von der 1891. Die Sprachwissenschaft:Ihre Aufgaben, Methoden und bisherigen Ergebnisse. Leipzig: Weigel; Leipzig: Tauchnitz, 1901 (3. kiadás); G. Narr & U. Petersen, bev. E. Coseriu: Darmstadt: Wiss. Buchgesellschaft, Tübingen: Narr, 1984.
GOMBOCZ Zoltán 1931. Nyelvhelyesség és nyelvtudomány. Magyar Nyelv 27: 1–11.) GOOSSENS, Jan 1981. Zum Verhältnis von Dialektologie und Soziolinguistik. Zeitschrift für Dialektologie und Linguistik 48: 299–311. GRASSI, Corrado 1980. Von der Sprachgeographie zur Soziolinguistik: Ein Vergleich von Erfahrungen und Ergebnissen in der Bundesrepublik Deutschland und Italien. Zeitschrift für Dialektologie und Linguistik 47: 145–159. GUMPERZ, John J. & Dell HYMES szerk. 1964. The Ethnography of Communication. Menasha, Wis.: American Anthropological Association. GUMPERZ, John J. & Dell HYMES szerk. 1972. Directions in Sociolinguistics: The ethnography of Commucation. New York: Holt, Rinehart& Winston.; HALL. Robert A. 1966. Pidgin and Creole Languages. Ithaca, NY: Cornell University Press. HARLIG, Jeffrey & PLÉH Csaba szerk. 1995. When East Met West: Sociolinguistics in the Former Socialist Bloc. Berlin–New York: Mouton de Gruyter. HAUGEN, Einar 1953a. Bilingualism in the Americas: A Bibliography and Research Guide. Montgomery, AL: University of Alabama Press, 1956 (Publications of the American Dialect Society 26). HAUGEN, Einar 1953b. The Norwegian Language in America. Philadelphia: University of Pennsylvania Press; repr. Bloomington: Indiana University Press, 1969. HODSON, T. C. 1939. Socio-linguistics in India. Man in India. A Quarterly Anthropological Journal 19: 94–98. HUTTERER Miklós 1967. A nyelvi struktúra változásának problémája a nyelvszociológia tükrében. In: Telegdi Zs. szerk. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 5: 169–187. HYMES, Dell 1962. The Ethnography of Speaking. In: Anthropology and Human Behavior. Washington D. C.: The Anthropological Society of Washington. HYMES, Dell 1963. Notes towards a History of Linguistic Anthropology. Anthropological Linguistics 5: 59–103; repr. in: Essays in the History of Linguistic Anthropology. Amsterdam–Philadelphia: Benjamins, 1983, 1–57. IMRE Samu szerk. 1979. Tanulmányok a regionális köznyelviség köréből. Nyelvtudományi Értekezések 100. sz. [INOUE Tetsujiro & al.] 1912. 井上哲次郎・元良勇次郎・中島力造『英独仏和 哲 学字彙』Ei-doku-futsu-wa tesugaku jii. 東京:丸善 Tōkyō: Maruzen. KANT, Immanuel 1798. Anthropologie in pragmatischer Hinsicht. Königsberg: F. Nicolovius, 1800 (2. kiadás) repr. in: E. Cassirer szerk. Immanuel Kants Werke. VIII. 1–228, Berlin: B. Cassirer. Magyarul: Antropológiai írások. Budapest: Osiris, 2005.
KIEFER Ferenc szerk. 2003. A magyar nyelv kézikönyve. Budapest: Akadémiai Kiadó. A szerkesztő munkatársa (felelős szerkesztő) Siptár Péter. KISS Jenő 1995. Társadalom és nyelvhasználat. Szociolingvisztikai alapfogalmak. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. [KKK] 1951. 国立国語研究所 Kokuritsu Kokugo Kenkyūjo.『言語生活の実態-白河 市および付近の農村における』 Gengo seikatsu no jittai. Shirakawa-shi oyobi fukin no nōson ni okeru. 東京 Tōkyō. [KKK] 1973. 国立国語研究所 Kokuritsu Kokugo Kenkyūjo. 『社会言語学』 Shakai gengogaku. 東京: 国立国語研究所の歩み 2 「言語生活」№ 262 所載. Tōkyō. KOERNER, E. F. Konrad 1995. Toward a History of Modern Sociolinguistics. In: Professing Linguistic Historiography. Amsterdam–Philadelphia: Benjamins, 117–134. KONTRA Miklós szerk. 1988. Beszélt nyelvi tanulmányok. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. KONTRA Miklós 1990a. Budapesti élőnyelvi kutatások. Magyar Tudomány 1990/5: 512–520. KONTRA Miklós 1990b. Az élőnyelvi vizsgálatok tárgyáról és módszereiről. In: Szabó Géza szerk II. Dialektológiai Szimpozion. Veszprém: VEAB, 131–138. KONTRA Miklós szerk. 1991a. Tanulmányok a határainkon túli kétnyelvűségről. Budapest: Magyarságkutató Intézet. KONTRA Miklós szerk. 1991b. A terepmunkás dilemmái. BUKSZ 1991/3: 362–366; repr. in: Közérdekű nyelvészet. Budapest: Osiris, 132–142. KONTRA Miklós szerk. 1992. Társadalmi és területi változatok a magyar nyelvben. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. KONTRA Miklós 1995a. “No CARE-packages, please – We’re Hungarians.” In: J. Harlig & Pléh Csaba szerk. When East Met West: Sociolinguistics in the Former Socialist Bloc. Berlin–New York: Mouton de Gruyter, 143–164. KONTRA Miklós 1995b. On current research into spoken Hungarian. International Journal of the Sociology of Language 111: 9–20. KONTRA Miklós szerk. 2003. Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon. Budapest: Osiris. KONTRA Miklós & PLÉH Csaba szerk. 1995. Hungarian Sociolinguistics. International Journal of the Sociology of Language 111. Berlin–New York: Mouton de Gruyter. KUHN, Thomas S. 1962. The Structure of Scientific Revolutions. Chicago: University of Chicago Press, 1970 (2. kiadás); magyarul: 1984. A tudományos forradalmak szerkezete. Ford. Bíró Dániel, Budapest: Gondolat.
LABOV, William 1966. The Social Stratification of English in New York City. Washington, D. C.: Center for Applied Linguistics. LABOV, William 1972. Sociolinguistic Patterns. Philadelphia: University of Pennsylvania Press; Oxford: Blackwell [9 tanulmány, 1963–1970]. LATHAM, Robert G. 1850. The Natural History of the Varieties of Man. London: J. van Voorst. LAWTON, Denis 1968. Social Class, Language and Education. London: Routledge; magyarul: 1974. Társadalmi osztály, nyelv és oktatás. Ford. Pap Mária, Budapest: Gondolat. LOWIE, Robert H. 1937. The History of Ethnological Theory. New York: Farrar & Rinehart; London: Harrap. MALINOWSKI, Bronislaw 1920. Classificatory Particles in the Language of Kiriwina. Bulletin of the School of Oriental and African Studies 1. 4: 33–78. MALKIEL, Yakov 1976. From Romance Philology through Dialect Geography to Sociolinguistics. International Journal of the Sociology of Language 9: 59–84. McDAVID, Raven I. 1948. Postvocalic /-r/ in South Carolina. A Social Analysis. American Speech 23: 194–203. MEILLET, Antoine 1905. Comment les mots changent de sense. Année sociologique 9: 1–38; repr. in: Meillet (1921. I: 230–271) magyarul Telegdi ([1968] 1980: 65–85). MEILLET, Antoine 1906. L’état actuel des études de linguistique générale. Revue des Idées 3: 296–308, repr. in: Meillet (1921. I: 1–18) magyarul Telegdi ([1968] 1980: 53–64). MEILLET, Antoine 1921. Linguistique historique et linguistique générale. Paris: H. Champion. MURRAY, Stephen O. 1998. American Sociolinguistics. Theorists and Theory Groups. Amsterdam–Philadelphia: Benjamins. PAP Mária 1977. Nyelv és hátrányos helyzet. Kritikai előtanulmányok a hátrányos helyzet kutatásához. Kandidátusi értekezés (kézirat). Budapest. PAP Mária 1978. Egy elmélet – két elmélet – avagy nem elmélet? Basil Berstein elméleti írásainak vizsgálata. MTA Nyelv és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei 30: 183–209. PAP Mária & PLÉH Csaba 1972a. A szociális helyzet és a beszéd összefüggései az iskoláskor kezdetén. Valóság 15/2: 52–58. PAP Mária & PLÉH Csaba 1972b. Nyelvhasználat és társadalmi helyzet. Szociolingvisztikai vizsgálat hatéves fővárosi gyermekek körében. Szociológia 1/2: 211–234; repr. Iskola és társadalom. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó, 1998,
171–199. PAULSTON, Christina Bratt & G. Richard TUCKER szerk. 1998. The Early Days of Sociolinguistics: Memories and Reflections. Dallas, TX: Summer Institute of Linguistics. PLÉH Csaba 1995. The beginnings of (western-style) sociolinguistics in Hungary: A personal account. In: J. Harlig & Pléh Cs. szerk. When East Met West: Sociolinguistics in the Former Socialist Bloc. Berlin–New York: Mouton de Gruyter, 125–142. PRICHARD, James Cowles 1843. The Natural History of Man. London: Baillière. SADOVNIK, Alan R. 1995. Knowledge and Pedagogy: The Sociology of Basil Bernstein. New York: Ablex. SALZMANN, Zdenek 1998. Language, Culture, and Society. An introduction to linguistic anthropology. Boulder, Colo.: Westview Press. SÁNDOR Klára 1999. A megtalált paradigma. Magyar Filozófiai Szemle 4–5: 595–606. SCHLEICHER, August 1850. Die Sprachen Europas in systematischer Übersicht. Bonn: König, repr. Amsterdam–Philadelphia: Benjamins, 1983. SHUY, Roger W. 1990. A Brief History of American Sociolinguistics, 1949-1989. Historiographia Linguistica 17: 183–209 = in: F. P. Dinneen & E. F. K. Koerner szerk. North American Contributions to the History of Linguistics. Amsterdam–Philadelphia: Benjamins, 1990, 183–209; repr. in: Ch. B. Paulston & G. R. Tucker szerk. 1997. The Early Days of Sociolinguistics. Dallas, TX: Summer Institute of Linguistics, 11–32. SWANN, Joan; Ana DEUMERT; Theresa LILLIS & Rajend MESTHRIE 2004. A Dictionary of Sociolinguistics. Edinburgh: Edinburgh University Press. [TANABE, Suketoshi] 田辺寿利 1933. 『言語社会学』 Gengo shakaigaku. 東京: 明 治書院 Tōkyō: Meiji Shoin; 東京, 未来社 Tōkyō: Miraisha, 1981, 田辺寿利著作 集 4. TRUDGILL, Peter 1983. On Dialect: Social and Geographical Perspectives. New York: New York University Press. TRUDGILL, Peter 2003. A Glossary of Sociolinguistics. Oxford–New York: Oxford University Press. G. VARGA Györgyi 1968. Alakváltozatok a budapesti köznyelvben. Budapest: Akadémiai Könyvkiadó. G. VARGA Györgyi 1972. A budapesti nyelvhasználat társadalmi rétegződéséről. In: Telegdi Zsigmond & Szépe György szerk. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 8. Nyelv és Társadalom. Budapest, 213–228. VENDRYES, Joseph [1914] 1921. La Langage: Introduction linguistique à l’histoire. Angol ford. Paul Radin, 1925. Language: A linguistic introduction to history. London:
Routledge & Kegan Paul. VOGET, Fred W. 1975. A History of Ethnology. New York: Holt, Rinehart and Winston. WARDHAUGH, Ronald 1995. Szociolingvisztika. Ford. Pap Mária, Budapest: Osiris, a könyv 2. kiadása (1992) alapján, magyar példákkal, feladatokkal és szakirodalmi utalásokkal kiegészítette Kontra Miklós és Pléh Csaba; rec. Bezeczky Gábor in BUKSZ (1996) 8: 436–444 (vö. Wardaugh 2001). WARDHAUGH, Ronald 1998. An Introduction to Sociolinguistics. Oxford: Blackwell (3. kiadás, előző kiadások: 1986, 1992; 4. kiadás 2001). WEGENER, Philipp 1880. Über deutsche Dialektforschung. Zeitschrift für deutsche Philologie 11: 450–480; repr. in: Joachim Göschel & al. szerk. Zur Theorie des Dialekts. Zeitschrift für Dialektologie und Linguistik. [Wiesbaden], Beiheft 16, 1976, 1–29. WEGENER, Philipp 1885. Untersuchungen über die Grundfragen des Sprachlebens. Halle: Niemeyer; repr. Amsterdam–Philadelphia: Benjamins, 1991. WEGENER, Philipp 1891. Die Bearbeitung der lebenden Mundarten. In: Hermann Paul szerk. Grundriß der germanischen Philologie. Strassburg: Trübner, I: 931–944; (2. kiadás: 1901, I: 1465–1482). WEINREICH, Uriel. 1953. Languages in Contact. New York: Linguistic Circle of New York; The Hague: Mouton, 1963, 1968. WHITNEY, William Dwight 1867. Language and the Study of Language. New York: Scribner. WHITNEY, William Dwight 1875. Life and Growth of Language: An outline of linguistic science. New York: Appleton; repr. New York: Dover, 1979. WHITNEY, William Dwight [1879] 1924. Sanskrit Grammar. Leipzig: Breitkopf & Hartel (5. kiadás). WREDE, Ferdinand 1902. Ethnographie und Dialektwissenschaft. Historische Zeitschrift 88 (n. s. 52): 22–43; repr. in: Kleinere Schriften. Ethnographie und Dialektforschung. címen Marburg: Elwert, 294–308. WREDE, Ferdinand 1903. Der Sprachatlas des Deutschen Reichs und die elsässische Dialektforschung. repr. in: Kleinere Schriften. Marburg: Elwert, 309–324.
