A pestszentlőrinci főplébánia időszakos kiadványa
2013. húsvét
Szív-hang Mária Szeplőtelen Szíve Római katolikus Főplébánia 1181 Budapest, Batthyány utca 87/b. Tel.: 290-3036 Fax.: 290-3036 XVII. évfolyam/1. szám
Húsvéti örömhír – még örömhír Neked?
H
írektől és információktól hemzsegő világunkban szinte érzéketlenül hallgatjuk az újabb és újabb híreket, melyek a nagyvilágban történnek. Sokszor inkább védekező állásba helyezkedünk, és inkább elnémítanánk mindazt, amivel eláraszt minket a média. Nincsenek jó híreink egymásnak. Elgázolták, felrobbant, lezuhant, szörnyethalt, és így tovább. Kinek van kedve ilyeneket hallgatni? Ezért aztán leszoktatjuk fülünket az odafigyelésről, immunissé válunk a hírekkel szemben. De van egy olyan hír, ami életed legmélyét érinti és olyan örömmel képes eltölteni, amit semmilyen információ-áradás nem képes felülmúlni. És ez – bár nem újkeletű, hanem több mint 2000 éves – mégis újszerűen képes hatni Rád és megváltoztatja az életedet, ha nyitott szívvel fogadod. Ez a hír örömhír, amitől nem kell tartanod, hogy elveszi az életkedvedet. Ez a hír új távlatot nyit a szemed előtt. Ez a hír ennyi: Jézus feltámadt! Az Úr feltámadásának híre sokak számára egy vallásos gondolat csupán, mert nem hisznek annak jelenre ható erejében. Az ilyen emberek nem tudnak vele mit kezdeni, mivel nem hiszik el, hogy akiről szó van, az maga is személyesen jelen van mai világunkban! Pedig csak akkor változtatja meg életedet ez a hír, ha elhiszed, hogy akiről szó van, az él!
Mottó:
„Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból, és Krisztus rád ragyog!” Tartalom
Húsvéti örömhír
– még örömhír Neked?
1
Kinga, Balázs és a többi BéBé
3
Historia domus – 2
6
Emberközelben Helytörténet
Velünk történt
Vendégünk volt az őszi püspöki
szinódus egyik magyar résztvevője, Kunszabó Zoltán
Velünk történt ez is... Egyebek
Gyarapodjunk ismeretekben, keressük az Úrral való szorosabb kapcsolatot! Elgondolkodtam…
Énekkarunk programjai
7 9
9
10 10
Plébániánk hirdetései, programjai11 XVI. Benedek pápa húsvéti imája
12
1
Húsvéti örömhír
Talán vannak, akik szkeptikusan azt mondják erre: „De hát mi a garancia arra, hogy ez tényleg megtörtént? Hiszen 2000 éve még azok sem éltek, akik ezt állítják és mondják nekem!” A garancia erre maga a feltámadott Úr, aki megmutatja magát mindazoknak, akik hisznek az ő követei üzenetének! Mint azon az első húsvét hajnalon, úgy ma is szembejön azzal, aki hittel elindul ezzel a hírrel a szívében, hogy találkozhasson Vele. Az a közösség, amelyik ennek az üzenetnek az igézetében élt, a legnagyobb gonddal adta tovább másoknak ezt a jó hírt. Egy szép példa erre Pál apostol egyik levelének részlete, mely egyben a megőrzött keresztény hitvallások egyik legősibb formája: „ ... mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint.” (1Kor
2
15, 3-4). Ezt a hírt megmásítatlanul adta tovább a közösség mindazoknak, akik hagyták magukat igazi, életet megújító örömmel megajándékozni. Minden csoda három napig tart – szokták mondani. Ez alól kivétel Isten csodája, amit a Názáreti Jézussal tett: a feltámadás csodája örök csoda, mert most is él az, akivel mindez történt! Ő, a jelenben élő akar megszólítani Téged ezen a húsvéton is, hogy legyőzze Benned mindazt, ami szomorúság, kétely és sötétség. Csupán egyet kér Tőled: higgy az ő követeinek, akik az Ő jóhírét megosztják Veled! Ha hiszel, találkozni fogsz Vele, és a húsvéti örömhír a Te személyes örömöd lesz, amit senki nem vehet el többé Tőled! Ezt kívánom Neked és egyházközségem minden tagjának szeretettel és imádsággal: Henrik atya
Emberközelben
Kinga, Balázs és a többi BéBé „Mi csak azt akarjuk, hogy az Isten akaratát megtevő család legyünk!” Benkovics Kinga és Balázs Borcsa, Blanka, Boldizsár, Botond, Bernadett és Barnabás Megpróbáltuk sorra venni a gyerekeket, hogy röviden mindenkit bemutassunk. Hosszan sorolták a jó és rossz tulajdonságokat, de legjobban az tetszett, hogy a sok szép mellett, ami elhangzott, a néhány rossz tulajdonságról is rendre kiderült, hogy tulajdonképpen az is jó, vagy legalább is gyakran származik belőle jó. Kinga: Nem az a lényeg, hogy mit örökölt, hanem, hogy ebből hozzuk ki a legtöbb jót! Én az összes gyerekemet felajánlottam a Szűzanyának. Imádkozom azért is, hogy tudjam, mi a helyes, hogy azt én ebben a helyzetben megtegyem, de azért is, hogy a Jóisten adja meg nekik mindazt, ami az épülésükre szolgál: ne csak a jót, hanem a fájdalmat, nehézséget, konfliktust is, ami ahhoz kell, hogy belőlük a legtöbbet hozza ki. Ezt is együtt csináljuk az Úrral, a gyereknevelést. Ez persze nem jelenti azt, hogy kevesebbet teszek meg és az Istenre hárítok, csak nem azzal a feszítő erővel élek, hogy akkor tökéletes a gyerekem élete, ha minden lehetőséget elé teszek és mindene megvan. Én a saját életemben azt tapasztaltam meg, hogy belőlem a legtöbbet az hozta ki, ha nehézségben és szenvedésben volt részem, és az Úristen ezt azért engedte meg, mert Ő ebből tudta a legjobbat kihozni. Régebben úgy gondoltam, hogy kettőnél több gyerekem nem lesz. Bebiztosítom az életem olyan keretek közé, hogy kiszámítható legyen: egészségesen élek, hogy ne legyek beteg, nem lesz sok gyerekem, hogy ne legyek fáradt, olyan helyen és úgy élek, hogy minden tuti legyen – és semmi nem úgy jött össze, ahogy én azt szerettem volna, ezért két gyerek után depressziós lettem. A gyerekek sokat voltak betegek, én szerettem volna az önmegvalósítást is előtérbe helyezni, aztán rájöttem, hogy a Jóisten arra hív, hogy ne
én akarjak mindent kiszámítani az életemben, mert akkor csak falakba ütközöm, hanem engedjem, hogy amit Ő akar az életünkből kihozni, az domináljon. Én megpróbáltam az életünk egyes részeit átadni, aztán mindig egy picit többet. Mi volt az első, amit átadtál? A családtervezés. A két lány után nem azonnal jött a következő … Az pont emiatt van. (nevet). Nem akartam, nem akartam, aztán az ember egyszer megtörik és rádöbben arra, hogy ha az Istennek átadja az életét, az lelki békét ad. Akkor azt mondtam, hogy hoppá, érdemes lenne mindent átadni. És akkor ez neked ilyen könnyen ment, hogy eldöntötted, hogy átadod és átadtad? Nem, ez hosszú évekig tartott és nagyon-nagyon sok buktató volt benne. De ez nem az én munkám. Most utólag látom, hogy Ő azért adott nekem nagyon sok nehézséget és szenvedést, hogy lássam, amíg egyedül akarok harcolni, addig nem megyek semmire, aztán amikortól vele együtt, akkor meg tudok nyugodni. Így aztán egyre többet tudtam már rábízni, ill. együtt tudtuk rábízni, mert mindent együtt csinálunk, csak én vagyok a látványos, a domináns, a … (Balázshoz fordul) Te hogy’ élted meg? Balázs: Leginkább a hétköznapokon keresztül tudnám ezt érzékeltetni. Zavartak az anyagi problémák, kiadások, minden olyan nagyon ne-
3
Emberközelben hézkesen ment, stresszes volt. Ez akkor szűnt meg talán, amikor eldöntöttük, hogy az életünket a Jóistennek átadjuk: Te tudod Istenem, hogy mire van szükségünk, és aszerint fogjuk élni az életünket, amit kapunk. Ha nem kifelé élünk, ha nem magunkat akarjuk megvalósítani, hanem a családi egység és az Istennel való egység fontos az életünkben, akkor Ő majd meg fogja adni azt, amire szükségünk van.
vagy tökéletes az életünk, hanem hisszük, hogy életünkben ez az Úr akarata. Úgy fogadunk el mindent, ahogy kapjuk, mert itt lesz velünk a Jóisten és ami lesz, az úgy lesz jó (ha betegséggel, ha nehézséggel – akkor is). Ez adja meg a teljességet és a lelki békét, és ez tesz minket boldoggá. Az én életemben is, de úgy tapasztalom, hogy sokunkéban az egyik legnagyobb prob-
Kinga: Ez a hit. Ha rábízom az Istenre az életemet. Én el tudom hinni azt, hogy amit az Isten nekünk ad, arra van szükségünk. Tökmindegy, hogy az éppen fájdalmat vagy fáradtságot okoz, én elhiszem, hogy nekem ez a jó. Pont az a lényeg, hogy nem azért fogadtuk el a 6. gyereket, mert azt gondoltuk, hogy így lesz teljes
léma, hogy – miközben természetesen vannak céljaink, terveink – nem nagyon vesszük észre, hogy mi a saját hatáskörünk, és mit kellene meghagyni az Úrnak … Kinga: Az ember megpróbálhatja a saját útját járni. Én is megpróbáltam, és most is úgy gondolom, hogy jó volt ez így. De idővel rádöb-
4
Emberközelben bentem, hogy nem erre vagyok meghívva. Ha én elkezdem az önmegvalósítást, az az emberi boldogság útja, de az nem ad lelki békét. A teljességet nem tudom megélni Isten nélkül: magamban, a magam terveivel. Ilyenkor egy kicsi mindig hiányzik. Balázs: Ilyenkor jön az, hogy ezt szeretném, de legyen meg a Te akaratod! Mert Te tudod, hogy mire vágyom, meg azt is, hogy mire van szükségem, mert te nemcsak most látod az életemet, hanem végig, és nem csak azt, hogy mi lesz, hanem azt is, hogy jó lesz-e. Lehet, hogy azt kapom, amit nem szeretnék, de hosszú távon az válik a javamra. Kinga: Azt kell belátnunk, hogy mi innét figyeljük az életünket és csak egy kis szeletét látjuk, Ő meg azt is, hogy mi válik üdvösségünkre. Ezt el kell fogadnunk, mert nekünk az lesz a jó. Még ha sikerül is a legjobban megközelíteni a tökéletest, akkor sem hiheti senki, hogy egy az egyben ez az ő útja is! Mindenkinek a saját útját kell megtalálnia! Balázs: Az a lényeg, hogy keresse! Kinga: Itt jön az én vesszőparipám. Amikor a jó úton indultunk el, az mindig a Szentségimádáshoz és az Úristen jelenlétéhez köthető. Annyira hálás vagyok Kiss Attiláéknak, hogy kezdeményezték a pénteki szentségimádást! Az Úr jelenlétében szabadultam meg sok gyengeségemtől. Ez az Ő ajándéka. Azelőtt számított, hogy megvalósítsam a saját elképzeléseimet a munkámban, mindig tervezgettem. Ez ma már nem hiányzik. Egész más az, hogy tervezgetek, meg imádkozgatok – és az én akaratomat próbálom ráerőszakolni az Istenre –, mint amikor azt mondom, hogy leteszem eléd, tervezzünk együtt! Irányítsd az életemet, változtasd meg a gondolataimat, mert nekem megvannak az emberi korlátaim, de Te megteheted, hogy megváltoztatsz (és akkor amilyen szinten elhiszem, olyan szinten meg tud változtatni)! Ehhez az kell, hogy kitartóan kérjem, de megadja. Annyira megtapasztal-
tam, hogy megadja, hogy ezt én mindenkinek merem mondani! A másik mérföldkő: a megújulási alkalmak. Én azért mentem el, hogy más számára kérjek segítséget, és rá kellett döbbennem, hogy én vagyok a beteg, az Úr engem akar gyógyítani! Balázs: A bizonytalanság, félelem, aggódás tett minket ’beteggé’, ezt kellett letennünk. Kértük, hogy az életünket alakítsa úgy, hogy a bizalom legyen sokkal erősebb Őfelé és ne a kérések kapcsoljanak minket Hozzá. És ami még nagyon fontos: nem szabad Őt elengednünk! Kinga: ’ezt már elértük, most már hagyjál minket kicsit …’ – ezt nem érdemes, Balázs: …mert akkor következik a zuhanórepülés! Ha már egyszer elindultunk az úton, akkor nem állhatunk meg. Mi a legfontosabb nektek egymásban? Balázs: Nem hiszem, hogy bármit ki kéne emelnem Kingából, mert így, az egész együtt teljes, de az biztos, hogy az egyik legjellemzőbb tulajdonsága a vidámság. Ez így volt régen és most is. Kinga: Az a jó igazából szerintem, hogy egymásnak a szerelemesei, a társai, a barátai tudunk lenni. Ez, hogy minden egyben megvan, megnyugtatja az embert. Így vagyunk egységben, és a házasságban az egységet megélni a legnagyobb öröm. És így az Isten felé haladni is sokkal könnyebb. Balázs: Egymást noszogatjuk folyamatosan. A Jóisten felé is, a mindennapokban is. Ha látom azt, hogy nagyon fáradt, akkor én ’pofozom’ meg az összes gyereket, hogy minél előbb ágyba kerüljenek – és aztán mi is mehessünk aludni. És ez fordítva is így működik, és meg sem kell beszélni … Kinga: …ez úgy viszi előre a házasságot, mint egy gyorsvonat! Látom, hogy hú, megtette értem! Ez jobb, mint egy szerelmi vallomás! És akkor én még többet tudok tenni érte, ő meg még többet… B.O.E.
5
Helytörténet
HISTORIA DOMUS – 2
M
egkezdődvén az iskolában az istentiszteletek, az egyháztanács harangról is gondoskodott. A Batthyány utcában egy dombon haranglábat építettek, 3 harang hirdette az istentiszteletek kezdetét, figyelmeztetett az Úrangyalára, s kísérte a halottakat a temetőbe. Az egyháztanács temetőt is szerzett Dr. Szemere Miklós nagybirtokostól, aki két katasztrális hold területet (kb. 11.500 m2 ) adott ajándékképpen azzal a kikötéssel, hogy a különböző vallásfelekezetek egymás mellé temetkezhessenek. A tulajdonjog a római katolikus egyházé volt. Kinevezték dr. Wimmert Béla kispesti lelkészt a már önálló Pestszentlőrinc lelkészévé. Plébánia nem volt, lelkészlakás nem volt, nevezett továbbra is Kispestről járt át az istentiszteletek megtartására. Szabó Gábor építőmester eladó házainak egyikét a leendő plébános rendelkezésére bocsátotta ellenérték nélkül. Pályázatot hirdettek meg plébánia építésére. A plébánia jelenlegi helyén hatalmas, százados fák alatt egy régi csősz-ház állott, mellette 3-4 méteres gödrök, kiaknázott kavicsbányák. A csősz-ház előtt hatalmas domb, amin a harangláb állt. Elbontották a haranglábat, hordani kezdték a dombot, s már félméterre a föld alatt koporsókat találtak. A domb közepén üresen állt egy kripta.
6
40-50 koporsót tártak fel három rétegben, de a csontokon kívül mást nem találtak. A csontokat összeszedték, beszentelték, és a temetőbe közös sírboltba helyezték. Chobot Ferenc romhányi prépost írja: „Lőrinc 1424-ben már possessio (birtok) falu volt, 1470-ben lelkészség is volt benne : Zent Lewryncz néven, s így a kápolna építése alkalmából talált kripta, a plébánia templom kriptája lenne, akkori szokás szerint, a temető mindig a templom körül levén.” A földmunkálatok elvégzése után az építkezés is megkezdődött, serényen haladt. 1910 karácsonyán az épület templomnak szánt része készen állt. A szent ünnepre zsúfolásig megtelt a „templom” vallási különbözőségre való tekintet nélkül. Ezt a részt Földes Emil vállalkozó grátisz emelte Isten dicsőségére. Az építkezés fedezésére gyűjtést indítottak, ami elég soványan csordogált. 1911-ben a templomot a Boldogságos Szűz Mária Édesanyai Szívének titulusával látták el. Ugyanezen évben a plébánia részben elkészült, ablak, kerítés nem volt, akárki átjárhatott udvarán, megtekinthette, mit vacsorál a lelkész… A költségek előteremtésére egy szűkebb kör úgy döntött, hogy az adókulcs alapján veti ki az egyházi hozzájárulás összegét, amely megfelelt a püspöki leiratnak. Mivel nem az egész hitköz séget hívták össze ennek megvitatására, egy hangadó csoport fellázította a közösséget, hogy tagadják meg az adófizetést. Ez ügyben népgyűlést tartottak, ahol az adófizetés szóba sem került, hanem a templom, egyház, pap, vallás ellen izgattak, sőt bevádolták a helyi újságban az egyháztanács tagjait, rágalmazták azokat, akik a legtöbbet tették önzetlenül. Az esetet szolgabíró által kivizsgálva, teljes mértékben meggyőződtek a vádak alaptalanságáról, megfeddették, és megbüntették a rágalmazó-
Velünk történt kat. Adót fizetni azonban továbbra sem akartak. 1911-ben Földes Emil vállalkozó felállította a kerítéseket és melléképületeket – ment volt már a lelkész a kíváncsi tekintetek elől. Wimmerth Béla feltöltette az udvart, felét parkosította, felét gyümölcsösnek ültette, külső fákat a kerítésen túlra. “Olyan féltő gonddal őrzöm minden virágját, minden fáját, a szívemhez nőtt egészen. De gyarapszik is, pezsdül minden szépen! ” A templom – amely a leendő plébános otthona – , össze volt építve a plébániai lakkal, 17 m hosszú, 8 m széles terem, amely az új templom építése után szintén plébániai lakóhely lett. Felszereltsége: keresztúti képek (melyet W.B szerzett be hitelbe), 3 lobogó és egy zászló, melyet a közösségbe települtek 25 éves ittlétük alkalmából áldattak meg és ajándékoztak a templomnak; 12 db gyertyatartó, triangulum; 4 db hordozható lámpa, mennyezeti rudak, körmeneti kereszt ércből aranyozva (Krautschneider József lámpagyáros ajándéka); oltár; az Úr koporsója (Kispestről kiselejtezve Wimmerth Béla hozta el); oltárkép (cseh mágnás várkastélyából). A padokat Utry
Máté földbirtokos állíttatta. A plébánia részét képező templomot 1912-ben a korábban már említett két egyháztanácstag (Steiner Mór és Szimper József) karácsonyi ajándékképpen festette ki, a villanyvilágítást Kirchenbaum Antal főgépész vezettette be teljesen ingyen. A munkálatok, valamint a hiányzó felszerelések igen komoly költséget emésztettek fel, amit minden adomány és adó sem tudott fedezni, mert mindezek csak vékonyan csordogáltak, nagy kölcsönöket kellett a leendő plébánosnak felvenni. A Historia Domus szövege alapján Sz.M.
Ui.: Előző cikkünk alapján megkeresett bennünket Krautschneider József lámpagyáros dédunokája házastársával együtt, akikkel szívélyes beszélgetést folytattunk, és akik még sok adalékkal gazdagítottak bennünket történetünket illetően. Többek között megemlítették, hogy Kispestről a dédszülők hozatták több alkalommal Lőrincre dr. Wimmerth Bélát hintón, mivel nem volt egyéb közlekedési eszköz. Folyt. köv.
Vendégünk volt az őszi püspöki szinódus egyik magyar résztvevője, Kunszabó Zoltán
A
Mustármagok imacsoporttal igyekszünk a Hit évének eseményeit követni, nem csak Magyarországon, hanem a Római Katolikus Egyház szívében, a Vatikánban történteket is. Nagy örömmel értesültünk a világháló különböző forrásaiból, hogy az őszi Püspöki szinóduson Magyarországról Erdő Péter bíboros, Udvardy György pécsi megyés püspök, és
7
Velünk történt Kunszabó Zoltán állandó diakónus vettek részt. Január elején fogadta imacsoportunk Kunszabó Zolit, és mivel úgy gondoltuk, hogy ez egy rendkívüli lehetőség arra, hogy Egyházunk ilyen magas szintű találkozójáról személyes beszámolót hallhassunk, meghívtuk plébániánk más csoportjait is. Közel harmincan gyűltünk össze fiatalokkal, András atya vezetésével, felnőtt megtérőkkel Kriszta nővér vezetésével és számos érdeklődővel. Zoli rengeteg fényképpel gazdagította személyes beszámolóját, így láttuk az üléstermet a Pápával, tanácsadóival, a rengeteg bíborossal, püspökökkel és laikusokkal. Összesen négyszázan vettek részt a szinóduson, bíborosok és püspökök, szakértők és megfigyelők. A munkamenet, hozzászólások rendje izgalmasan tárta elénk a három hét eseményeit. A felszólalások például szigorúan öt percig tartottak, ezt túllépve egyszerűen kikapcsolták a mikrofont. Mint megfigyelő, Zoli is kapott négy percnyi lehetőséget, hogy elmondja hozzászólalását. Ha belegondolunk, hogy a Pápa is jelen volt a felszólalás ideje alatt, és a sok bíboros, püspök, egyházi méltóságok is hallgatói voltak Zolinak, elhittük és átéreztük, hogy nagyon izgult. Zoli szólt arról, hogy rengeteg dokumentum született az Egyházban az Evangelizáció tanítására vonatkozólag, a megvalósítás azonban valahogy mégis nehézségekbe ütközik. A beszámoló során elérkeztünk egy képhez, amikor Zoli hangja kicsit fátyolosabb lett. A záró misén a Szentatya mellett állt és az eucharisztikus ima záró doxologiájában a kelyhet tartja. Megértettük meghatódottságát és mi is elérzékenyülve olvastuk ki a képből áradó kegyelmi pillanatokat, melyekhez sokszor visszatér még az, aki átélhette. A Hit évét a Pápa a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének 50. évfordulója és a Katolikus Egyház Katekizmusa kiadásának 20. évfordulója alkalmából hirdette meg. A Hit éve egyben buzdítás is az újra evangelizációra. Mit jelent ez a fogalom:
8
újra evangelizáció? Sajnos nekünk európaiaknak egyfajta szégyent. A kereszténység bölcsőjében a kihaló kereszténységgel szembesülünk. Meg kell szólítanunk az embereket környezetünkben, tanúságot kell tennünk hitünkről, és segíteni, bátorítani kell őket, hogy rátaláljanak a teljes igazságra. Lehet nem tudomást venni a világ mai problémáiról: az elidegenedéstől kezdve az elértéktelenedésen át, az erkölcsi mérce teljes megszűnésén keresztül a liberalizmus győzelméig. Egészen addig, amíg kisebbségben lesznek azok, akik igazi, Isten terve szerinti családban élnek, egészen addig, amíg saját bőrünkön nem érezzük a keresztény üldözést és nem kell távoli kontinensekre utazni ahhoz, hogy a nemzeteket missziós területnek tekintsük. Lehet mindezt kívülállóként szemlélni, azt állítva, hogy mindez még minket nem érint, úgysem tudok mit tenni. Erről szólt a beszélgetés a beszámoló „hivatalos” része után, és úgy gondolom, az a püspöki szinódus üzenete mindannyiunk számára, hogy minden keresztény ember elgondolkozzon azon, vajon személyesen mindent megtesz-e, amire megkeresztelésekor a küldetését kapta. A hit évében segítsen ezekben a kérdésekben eligazodni a két fő dokumentum, mely szerint: Katolikus Egyház Katekizmusa 1270: A megkeresztelteknek, „miután Isten fiaivá újjászülettek, a hitet, melyet Istentől az Egyház által kaptak, az emberek előtt meg kell vallaniuk”, és részt kell venniük Isten népének apostoli és mis�sziós tevékenységében. II. Vatikáni Zsinat, Ad Gentes dekrétum az Egyház missziós tevékenységéről 11: ˝Mert minden Krisztus-hívőnek, bárhol éljen is, élete példájával és tanúskodó szavával úgy kell megmutatnia a keresztségben magára öltött új embert és a Szentlélek bérmálásban elnyert erejét, hogy a többiek, látva jócselekedeteit, dicsőítsék az Atyát s jobban megértsék, mi az emberi élet valódi értelme és milyen egyetemes az emberek közössége.˝ F..M.
Egyebek
Velünk történt ez is...
I
nkább nálunk, azaz plébániai családi közösségünkben. Mi szegényebbek lettünk Heller Zsuzsa testvérünk végső eltávozása miatt, ő gazdag és boldog lett, mert tudta, Kinek hitt. ...és most beteljesedett számára is.... Hányszor ülhetett gyógyíthatatlan embertársai betegágyánál, kísérve őket a végső útra! Önzetlenül, mély bizalmával és hitével az Úr iránt, csendesen imádkozva értük, velük együtt, átérezve gyöngeségüket és küzdelmeiket kórokkal, hallgatva utolsó sóhajtásukat Szent Kamill közbenjárását kérve segítségül, akinek szellemében régóta szolgált. Hány levelet írt a csüggedőknek, hordozta és imádkozott testvéreiért, vagy osztotta meg mély lelki élményeit társaival! Mielőtt őt is magához szólította volna az Úr, decemberben még hosszan írt kedves plébánosának 80. születésnapjáról, hiszen jelen volt ő is, együtt ünnepelt a hívők sokaságával. Aztán nem láttuk és nem hallottunk róla... Isten veled, Zsuzsa! Köszönjük, hogy ilyen lelkülettel éltél köztünk, köszönjük szavaidat, írásaidat! Örvendezz a te Uradnak, Istenednek, most már örökkön örökké!
Gyarapodjunk ismeretekben, keressük az Úrral való szorosabb kapcsolatot!
A
mindennapok egyre több kérdést vetnek fel a keresztény ember életében. Akarva akaratlan információk tömegei lepnek el bennünket szinte óráról órára, amiből ki kell szűrnünk a számunkra lényegteleneket, illetve a bennünket érintőkre válaszolnunk kell, vagy helyére tenni a dolgokat. Ehhez – mivel Krisztus követőjének tartjuk magunkat – ismernünk kellene jól hitünk alapvető igazságait, az Egyház tanítását, amely mindig is hirdette az állandóan mozgásban lévő világban a maradandó értékeket. Hirdette az utat, amelyen járnunk kell, hogy minden változás ellenére is hűségben megmaradjunk Urunk és embertársaink szeretetében. Erre szolgál templomunkban a felnőtt katekézis csütörtöki napokon, amelyet plébános atya tart az előre hirdetett alkalmakkor. Hitünk ismerete mellett lelki elmélyülésre, az Úrral való személyes kapcsolatra is szükségünk van. A csendes pénteki szentségimádás órái, a szombati megújulási estek erre szolgálnak. Éljünk a lehetőséggel, hogy a kézrátételes közbenjáró ima által az Úr gyógyítsa lelkünket és megújítsa életünket! Erőforrások ezek, amelyek segítenek az Úton járni, mint az emmauszi tanítványoknak, akiknek nemcsak az írásokat fejtették ki, de lángolt a szívük a mellettük haladó „ISMERETLEN” közelségétől. Sz.M.
9
Egyebek
Elgondolkodtam…
H
ány éve is járok ebbe a templomba dicsérni, tisztelni az Urat együtt a közösséggel, lenni és enni az Ő asztalánál, Őt magát? Több, mint negyedszázada. Emberek jöttek, évekig láttam őket, aztán eltűntek, egyesek végképp eltávoztak, újként mások jelentek meg, de az Úr maradt változatlanul, ugyanúgy tegnap és ma és mindörökké... és a háza is. Vajon mennyire ragaszkodom hazámon és családomon kívül az Ő házához? Mondhatnám persze, hogy nagyon, hiszen hétről-hétre járok ide, énekelek Isten dicsőségére, hallgatom Isten szavát, a perselybe adakozom, időnként eleget teszek gyónási kötelezettségemnek, szentáldozáshoz járulok....igyekszem jót cselekedni . Ezek hitéletünk velejárói. Részt veszek közösségi alkalmakon – ritkán, mert egyéb, sok elfoglaltságom van – újságokból tájékozódom, mik történnek itt és távolabb. Vajon ennyi? nem kevés....DE! Vajon törődöm-e azzal, mi van a tiszteletére épített házzal, figyelem-e mint a plébániai
családi közösség egy tagja - mint a Máriák Jézus mellett –, van-e hol lehajtani fejét Jézusnak, nem ázik-e be felette a tető, nem fagyoskodnak-e a bennlevők, nem potyog-e a vakolat háza faláról, miből telik szentostyára, gyertyákra, virágokra, egyéb felszerelési tárgyakra; egyáltalán van-e a benne lakó plébánosnak és szűk körének ellátására fedezet? Hiszen tudnom kell, CSAK közösségünk támogatása tartja fenn. Vagy csak énekelek, lelkemet édesítem, eleget teszek a legfőbb parancsoknak és ezzel vége? Figyelek-e a hirdetésekre, amelyekben „nagyobb családunk” szükségleteiről esik szó, vagy a közösségi alkalmakon való részvételre buzdítanak? Hiszen mi is család vagyunk! Az Úr pestszentlőrinci családja, akik jelen esetben a Főplébániához tartozunk. Nem lehet közömbös, hogy élő családtagok vagyunk-e, vagy csak a vasárnapi alkalmakkor mutatjuk meg magunkat előkelő idegenként, aztán minél előbb haza megyünk. Nagy a családunk! De meghívást kaptunk, és azt nem illik visszautasítani. És házunkat is illik támogatni a „közös költséggel”, hogy működése fennmaradjon! Sz.M.
Énekkarunk programjai: • Március 17-én az esti szentmisén: Canniciari : Missa in A Elgar: Ave verum corpus • Március 24-én 9:00-kor a virágvasárnapi mise liturgikus énekei: Visky J.: Hosanna Dubois: Adoramus te Christe • Március 28-án az esti szentmisén: a nagycsütörtöki liturgia énekei, és Bárdos: Idők vezére • Március 29-én a nagypénteki liturgia énekei, kereszthódolat alatt: Victoria: Popule meus
10
Perti: Inter vestibulum Gallus: Ecce quomodo moritur.. Bruckner: In monte Oliveti... M. Haydn: Tenebrae factae sunt... Bárdos: Golgotádon... Kodály: Stabat mater • Március 31-én 10:30-kor Anton Bruckner: Choralis mise Mawby: Alleluja C. Franck: 150. zsoltár
Plébániánk közösségei és állandó programjai Nagyheti szertartások
19:30-kor kezdjük tűzszenteléssel. (Ebben a fény-
• Nagycsütörtök (március 28.): reggel nincs szent-
liturgiában a sötétséget beragyogó húsvéti gyertya
mise. A Szent István Bazilikában krizmaszentelési
fénye a sírjából győzelmesen kikelő Feltámadott
szentmise lesz 10 órai kezdettel, ahol megáldják,
Úr jelképe.) A vigilia virrasztást jelent. Az egyház
majd a plébániáknak szétosztják a keresztelendők
liturgikus előírása szerint ezért „nem kezdőd-
és betegek olaját, valamint a bérmáláshoz, illetve
het a sötétség beállta előtt és nem végződhet a
papszenteléshez szükséges krizmát. Ezen a
vasárnapi pirkadat után”. Számítsunk arra, hogy
szentmisén az egyházmegye papsága megújítja
a vigília hosszabb terjedelmű ünnep, a körmenet a
papi ígéreteit, és a főpásztorral együtt megünnepli Krisztus papságát, mely papi szolgálatában
szentáldozás után indul a templomból. Miklós-telepen nagycsütörtökön és nagypénte-
jelen van. Nálunk este 18:00 órakor kezdődik a
ken a szentmise, illetve a szertartás 18.00 órakor
szentmise, mely az utolsó vacsora alapításának
kezdődik. A nagyszombati vigília-szertartással
ünnepe, utána 22:00 óráig csendes imádságban
egybekötött húsvéti szentmisét este 19.30-kor
együtt lehetünk a Getszemáni kertben virrasztó,
kezdjük.
szenvedő Úrral. • Nagypéntek (március 29.): szigorú böjti nap. Ezen a napon Krisztus feláldozza magát értünk a keresztfán. Ez a világ legtökéletesebb és legszentebb áldozata. Ezen a napon sehol a világon nincs szentmise, hanem egy szimbolikus cselekedetekben gazdag liturgikus szertartás keretén belül jelenítjük meg Krisztus szenvedésének misztériumát. Ezen a napon megtartjuk a szokásos
Szentgyónási lehetőségek templomunkban hétfőtől szombatig: 7:00-7:25 kedden és szerdán: 17:15-17:50 péntekenként: 16:15-17:50 szombatonként: 19:00 – igény szerint vasárnaponként: 11:30-12:00 – lehetőségektől függően
csendes elmélkedést egészen 15:00 óráig, amikor is Jézus halálának órájában keresztutat járunk. 18.00 órakor kezdődik a nagypénteki szertartás, hódolat a szent kereszt előtt. • Nagyszombat (március 30.): Jézus egész nap a sírban fekszik. Az egész napot csöndes imádsággal töltjük. Ezen a napon nincs szentmise és nincs szentségimádás sem. Nagyszombatról húsvét vasárnapra virradóra Jézus feltámadt! Az elmúlt
Kérjük, és buzdítjuk is olvasóinkat, hogy os�szák meg élményeiket, gondolataikat velünk! Ennek többféle módja is lehetséges; elektronikus formában a
[email protected] címre várjuk levelüket, a kéziratokat, vagy nyomtatott írásokat a plébániai hivatalba. A kiadványon feltüntetett lapzárta dátumát (utolsó oldalon) szíveskedjenek betartani!
évekhez hasonlóan a vigilia-szertartást este
11
M i n d e n ke d v e s O l v a s ó n k n a k á l d o t t h ú s v é to t k í v á n u n k !
XVI. Benedek pápa húsvéti imája Urunk, Jézus Krisztus, te a halál sötétségébe elküldted világosságodat. A legmélyebb magány örvényében most és mindenkor szereteted elrejtett hatalma lakik, s titkaid közepette a megváltottak allelujáját énekelhetjük. Add meg nekünk a hit alázatos egyszerűségét, mely nem hagy tévelyegni minket, s ha a sötétség és az elhagyatottság óráiba hívsz, amikor minden bizonytalannak látszik. Adj abban az időben is, amikor ügyed halálküzdelmet vív, elegendő fényt, hogy téged el ne veszítsünk, elegendő fényt, hogy másoknak is fény lehessünk, azoknak, akik még jobban rászorulnak erre. Hadd világítson be húsvéti örömöd titka, mint a hajnalfény, napjainkba, hadd legyünk igazán húsvéti emberek a történelem nagyszombatjain. Add, hogy a világos és a sötét napokban egyaránt, a mai időkben is, vidáman járjuk utunkat, eljövendő dicsőséged felé. Ámen.
PLÉBÁNIAI HÍRLEVÉL Felelős kiadó: Dr. Gável Henrik plébános Tel.: 290-3036 Szerkesztő: Szilárdi Ferencné
12
Nyomdai felelős: Bartha Zsolt Munkatársak: Bakiné Ormai Edit, Balogné Ficza Mariann, Fierer Zsuzsa, Komáromi Attila Megjelenik negyedévente. A következő lapzárta: 2013. április 29.
