Szita Szabolcs A romák és a holokauszt Az oktatás szerepe és feladatai Magyarországon a modernkori, faji alapon történt üldöztetés históriája hosszú évtizedekig a tabuk sorába tartozott. A holokauszt az iskolai tanításban esetlegesen, a tankönyvekben leginkább csak néhány sorban szerepelt. A holokauszt oktatása új oktatási-nevelési igényként merült fel a rendszerváltást követően. Ez a szakma számára új pedagógiai kihívást jelentett. 2001 tavaszára elkészült egy tanári segédlet, mely a történeti rész mellett pedagógiaimódszertani ajánlások tárát tartalmazta. A vélemények, oktatási tapasztalatok bizonyították, hogy az első tanári kézikönyv bevált. A kézikönyv publikálását követően került sor az első hazai holokauszt tankönyv megírására, amely bemutatta a magyarság és a zsidóság, a magyarok és a romák történelmi együttélésének sarokpontjait. Összefoglalta a két világháború közötti, politikai és faji alapon történt üldöztetés főbb adatait. Időközben megindult a cigányok háborús üldöztetésének történeti feltárása és tanítása. A magyarországi romák tragédiájáról az oktatásban is jól használható kiadványok születtek. A tanulmány bemutatja, hogy a romák és többségi társadalom viszonyának, a történelmi együttélés históriájának igényes feltárásával és feldolgozásával miképp lehet az előítéletes gondolkodás, a kirekesztés ellenében tenni. A közös magyar és roma múlt és jövő arra kötelez bennünket, hogy növeljük a roma fiatalok ismereteit. Sokrétűek az oktatási feladatok a hátrányok leküzdésében, a roma önismeret fejlesztésében és az integrációs folyamat előmozdításában.
Magyarországon a modernkori, faji alapon történt üldöztetés históriája hosszú évtizedekig a tabuk sorába tartozott. A holokauszt az iskolai tanításban esetlegesen, a tankönyvekben leginkább csak néhány sorban szerepelt.
Társadalmi Együttélés 2012/3. szám A második világháború pusztításai, a személyi veszteség kapcsán történt némi említés magyarországi zsidókról, akik „eltűntek a haláltáborok poklában”. Az előtörténetről, politikai antiszemitizmus, a fajgyűlölet magyarországi térnyeréséről, a gettózás és deportálások szervezőiről, a romák elleni rémtettekről, a történelmi felelősségről és következményekről alig vagy nem esett szó.
a a a a
1990 után az új tankönyvekben – eltérő terjedelemben és különböző színvonalon – megjelent a holokauszt téma, több szöveggyűjteményt is kiadtak. Az 1990-es évek második felétől a pedagógusok körében elterjedt a vélemény, hogy a holokauszt a modernkori európai és magyar történelem része. A tanrendben helyet kell kapnia, ezzel együtt mélyebb történeti feltárásra, átgondolt pedagógiai feldolgozásra van szükség. Az Oktatási Minisztérium 1998ban akkreditálta „A holocaust téma pedagógiai feldolgozásának elméleti és gyakorlati kérdései” c. pedagógus-továbbképzési programot. Tartalmi feladatait főként a Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ valósította meg. A kollektív emlékezetet formáló pedagógiai igényeket, követelményeket az Oktatási Minisztérium, a Magyar Történelmi Társulat, a Holocaust Dokumentációs Központ, a Hanna Arendt Egyesület, a Történelemtanárok Egyesülete és más szervezetek fórumain vitatták meg. A nyílt, demokratikus vitákon többen kételyeket is megfogalmaztak. Kezdetben arról, mennyire időszerű a holokauszt tanítása, képesek-e a többségükben ismerethiánnyal küzdő pedagógusok aránylag rövid idő alatt felkészülni, az új szakmai kihívással szembenézni. Ha a pedagógusok ismeretanyaga, felkészültsége hiányos, szemléletük pedig a témában nem kiforrott, miképpen lesznek képesek a diákság szemléletmódját befolyásolni? A szervezetek állásfoglalása szerint a holokauszt oktatása új oktatási-nevelési szükségletet jelent. Oly módon kell megvalósítani, hogy az egyedi tragédia emlékének ébrentartása, érzelmi átélése hozzájáruljon a felnövekvő nemzedék ellenálló képességének növekedéséhez, s erősítse a fiatalokban a védekezést az – újra és újra felbukkanó – embertelen, kirekesztő eszmékkel szemben. Többen hangsúlyozták: a tanulókat meg kell tanítani arra, hogy értéknek tekintsék állampolgári jogaikat, s tetteikért vállalják a felelősséget. Egyetértés alakult ki abban, hogy a diszkriminatív üldöztetésről, a holokausztról tanultak kapcsán a diákok megismerhetik a tragédiák, az emberi megaláztatások történetét is. A holokauszt feldolgozását sokan új pedagógiai kihívásnak, összetett feladatnak tartották. Hangsúlyozták, hogy a megvalósításhoz türelemre, új módszertani segédanyagokra, többoldalú tanácskozásokra, pedagógiai továbbképző szemináriumokra van szükség. A viták után az Oktatási Minisztérium döntött arról, hogy a holokauszt történetével a foglalkozást lehetőleg az általános iskola nyolcadik osztályában kell kezdeni. A téma feldolgozása a középfokú tanintézetekben folyamatosan kívánatos. Pokorni Zoltán oktatási miniszter javaslatára az országgyűlés elfogadta, hogy az iskolákban 2001-től évente, az 1944. évi első gettók felállítása évfordulóján, április 16-án holokauszt emléknapra kerüljön sor. 2001 tavaszára elkészült egy tanári segédlet, mely a történeti rész mellett pedagógiai-módszertani ajánlások tárát tartalmazta. A vélemények, oktatási tapasztalatok bizonyították, hogy az első tanári kézikönyv bevált. Egyben új szükségletet is keltett, mert a javaslatok nyomán holokauszt tankönyv is készült. Az első hazai holokauszt tankönyv bemutatta a magyarság és a zsidóság, a magyarok és a romák történelmi együttélésének sarokpontjait. Összefoglalta a két világháború közötti, politikai és faji alapon történt üldöztetés főbb adatait. Foglalkozott a munkaszolgálatra,
www.tarsadalmiegyutteles.hu
2
[email protected]
Társadalmi Együttélés 2012/3. szám kényszermunkára hurcolt vagy deportált cigányok sorsával, a cigánycsaládokkal szemben elkövetett atrocitásokkal. A viták közben alig csitultak. Hogyan lehet a tanrend szorításában a sokrétű jelenséget tanítani, teljességében átfogni vagy legalábbis egy-egy részét bemutatni, felkelteni a tanulók részvétét az áldozatok iránt? Miképpen lehetséges az örökletes előítéletesség csomóin oldani, a zsidókról, a cigányokról élő negatív vélekedéseket felszámolni? Többen sokkal több képi anyagot, oktatófilmeket kértek, a képi megjelenítés fontosságát hangsúlyozták. A vitákon a kérdés abban sűrűsödött, hogy vajon miért foglalkozik oly keveset és alacsony hatásfokkal az iskola ezzel a problémával? Hiszen olyan történelmi jelenségről van szó, amelynek nem csupán múltja, hanem jelene is van. Korunkban többféleképpen mutatkozik, főként egy szörnyű történelmi örökség továbbéléseként. A témát kutató Szabolcs Ottó egyetemi docens, valamint több kolléga szerint a tanulók tudatés érzelemvilágát hibás lenne „tiszta lapnak” tekinteni, hiszen már magában hordozza a környezeti hatásokat is. A tanuló az oktatás, a képzés, a művelődés, valamint intézményeik támogatására szorul. Ezek segítsége nélkül végzetes helyzetbe kerülhet. Ki lesz szolgáltatva pl. a történelmileg megörökölt, máig ható előítéleteknek, a rájuk épülő indulatoknak. A közoktatás fontos feladata, hogy az oktatás és nevelés a tanulókat ezektől megóvja. Szemléletet adjon, az előítéletek sötétségében fokozott erőfeszítéssel, meggyőző érveléssel gyújtson világosságot. A sikerhez tisztában kell lenni a kiindulási tudati állapotokkal. Ezután lehet meghatározni, milyen úton és hova kell tartanunk. A 2005-ig tartó időszakban A holokauszt az iskolai oktatásban címmel több országos konferenciára került sor. Ezeken átlagban 150–200 tanár vett részt. A vitákban újból és újból helyet kapott, hogy a modern történelemtanítás két elvi jelszóra épül, ezek a pluralizmus és multiperspektivizmus. Ez a két irányelv ellentmond mindenféle diktatúrának, intoleranciának. A pluralizmus a sokféleséget, a sokféleség együttélését, az egymás iránti türelmet jelenti. A multiperspektivizmus az erre a többszínűségre, kölcsönös toleranciára épülő rendszer továbbéléséhez vezető utakat foglalja magában. Ez a fajta pluralizmus igen sokrétű, szinte totális. A másságot tudomásul veszi, de a kirekesztést nem tűri sem vallási, sem etnikai, sem faji, sem társadalmi alapon. A nemzeti lét, az európai egység kerete egyaránt a sokféleség, a sokféleség egymást megtűrő egysége. Itt nem a szeretetről, hanem a kölcsönös megbecsülésről, a kölcsönös elismerésről van szó. A kérdés alapja tehát nem érzelmi, hanem elsősorban tudati. Természetesen a tudat, a megismerés és megértés érzelmeket is kelt. Ez rendjén is van. Az azonban már baj, ha az érzelmek megelőzik a tudatot, a tényeket. Előfordul, hogy az ismeretet egyszerűen helyettesítik érzelmekkel. Ez szüli az előítéleteket, néha a nagyon erős és gyilkos előítéleteket: amikor azok antiszemiták, akik egyetlen zsidót sem ismernek. Olyanok ab ovo cigánygyűlölők, akik csak a cigányok egy-egy elmaradott, leszakadt csoportjával találkoztak. Ki tudhatja jobban, mint az adott iskola vezetősége és a tanár, hogy mit és hogyan kell tenni az adott helyen, az adott osztályközösségben a holokauszt megismertetése, főképp megértetése, tanulságai megemésztése, a fiatalok lelki alkatába való beépülése érdekében? Itt lép előtérbe a konkrét iskola és a konkrét tanár. Sajátos habitusával, ismereteivel, pedagógiai művészetével és a helyi anyag felhasználásának lehetőségével. Az oktatási folyamatban itt dől el minden.
www.tarsadalmiegyutteles.hu
3
[email protected]
Társadalmi Együttélés 2012/3. szám Naivitás lenne kijelenteni, hogy az iskola konkurálni tud a máshonnan kapott negatív, előítéletes információkkal, azok hatásával. Eshetőség csak akkor van, ha az egyik állítással szemben nem másikat állít, hanem ha a tanulókat elvezeti a romák hagyományokban gazdag életének, kultúrájának, történetének megismeréséhez, s egyáltalán a megismerés igényének, képességének kialakításához. A roma holokauszt tanítása anyagát és módszereit nézve szerves része az iskolai történelemtanításnak. Aki bejárja ezt az utat, maga tanulja meg megismerni a történelmi eseményeket, ennek alapján alakul ki ítélete, felfogása. Az elemző tanítás maradandó hatást válthat ki az előítéletes, valamiképp rögzült, egyszerű érzelmi hatásokkal szemben. A holokauszt feldolgozásában a tolerancián az adott kor megértését, a történelmi időszak körülményei diktálta helyzetbe és az akkori emberi gondolkodásba való beleélést értjük. Toleranciára nevel – reményeink szerint – a tanulságok sorának a levonása. Különösen azon fiatal generáció tagjai között, akik már se nem áldozatok, se nem bűnösök, hanem a történelmet tanulni akaró új fiatalság. Nem véletlen, hogy a korszerű történelemtanítás két alapvető módszertani elve a korhűség és a kor-megelevenítés. Ez a történelmi megismerés az alapja a valóságos toleranciának. Az elmúlt években a tanártovábbképzés fórumain kiviláglott, hogy a holokauszt téma tanításának alapvető követelménye a régi reflexektől való megszabadulás. A kérdések kérdése volt, hogy vajon miként lehet az előkészítésbe és a lebonyolításba a diákságot bevonni, öntevékenységét kibontakoztatni. Az emléknapokon olyan tanintézetekben jutottak a legtöbb eredményre, ahol a témáról közvetlen, őszinte beszélgetések folytak. Egyes iskolákban a diákok megfogalmazhatták viszonyulásukat – akár ellenérzéseiket, ismerethiányukat is bevallva – a modernkori népirtás roma vonatkozású történéseihez, az ide köthető lelkiismereti kérdésekhez. Összegezve: számos pedagógus arról adott számot, hogy a holokauszt feltárt eseményeit át lehet ültetni pedagógiai értékre, mivel valójában olyan emberi történet, amely magában foglalja a 20. századi ember tetteit embertársai ellen. A tanártovábbképzések legtöbb résztvevője a szemináriumoktól igen sokat várt: a holokauszt történetéről minél több új ismeretet, irodalmi tájékozódásához, a szemléltetéshez (dokumentumfilm, játékfilm stb.) eligazítást, a történeti feldolgozáshoz, az emléknap előkészítéséhez és lebonyolításához pedagógiai, módszertani segítséget és sorolhatnák tovább. Emiatt új tematikák, ismételten megvitatott, továbbfejlesztett segédanyagok készültek. A szervezők körében pedig megszilárdult az a vélemény, hogy a pusztulás megértéséhez megalapozott, többoldalú képet kell adni a zsidó vagy a cigány nép történetéről, sorsfordulóiról, s arról, hogyan fonódott össze az európai népek és a magyarság történelmével. Nincsenek kész receptek. Minden feldolgozási módszer csak útmutatás, ajánlás lehet. A tanár választ, rajta múlik a tanulási környezet megteremtése; miképp közelíti meg a roma témát, hogyan épít a tanulók érettségére és fogékonyságára. Időközben megindult a cigányok háborús üldöztetésének történeti feltárása és tanítása. Az iskolai feldolgozáshoz a Phare Demokrácia Program, mellette a Nemzeti Kulturális Alap és az Oktatási Minisztérium nyújtott segítséget. A magyarországi romák tragédiájáról az oktatásban is jól használható kiadványokat adott közre a Roma Sajtóközpont is. A Holocaust Dokumentációs Központ 5–6 íves kiadványokkal jelentkezett. Ezek forrásokat, ajánlásokat is tartalmaztak, hogy az események a tanintézeti munkában elemezhetők, könnyebben feldolgozhatók legyenek. Pedagógiai-módszertani cikkek közlésével adott segítséget a Holocaust Füzetek és a Történelempedagógiai Füzetek több száma.
www.tarsadalmiegyutteles.hu
4
[email protected]
Társadalmi Együttélés 2012/3. szám A romák sorsáról, a Pharrajimosról a Daróczi Ágnes–Bársony János alkotópáros és Varga Ágota rendező munkássága révén olyan filmalkotások készültek, amelyek az oktatásban is jól használhatók, egyben nemzetközi figyelmet keltettek. Fontos, kiterjedt és közhasznú kutatómunkát végzett Purcsi Barna Gyula levéltáros is. Az elmúlt években a képzések elmélyült, őszinte eszmecseréin kívül túlélőkkel való találkozásokra is sor került, valamint a tanulók több tanulmányi kirándulást is tettek a romák tragédiájának egyik meghatározó színhelyére, a komáromi Csillagerődbe. A tapasztalatokból újabb megközelítések, stratégiai célok megfogalmazása következett. Megmutatkoztak a pedagógiai munka gyengeségei is: a tanárok ismerethiánya és félelmei, a téma megközelítésében tapasztalható bizonytalanságok, a fogalmak eltérő értelmezése. Az előítéletes gondolkodás esetenként a tantestületben (leginkább kódolva, rejtetten) teret kap, ugyanakkor a diákok körében is meglepő, megdöbbentő megfogalmazásokkal lehet találkozni. Az utóbbiaknál viszont legtöbbször nem a tudatosságot, inkább az őszinteséget lehet megtapasztalni. Mindezekkel szembenézve etnikai, szociális, vallási, stb. különbségek nélkül támogatni kell az iskolai civil társulásokat, amelyek elismerik az egyén értékeit, empatikusak és toleránsak a rászorultakkal, a társadalom perifériájára szorultakkal, a másként élőkkel. Partnernek tekintünk mindenkit, aki következetesen fellép az előítéletek, a nemzeti-etnikai kizárólagosság, az idegengyűlölet, a sovinizmus, a rasszizmus, az antiszemitizmus és a cigányellenesség megnyilvánulásaival szemben. Végezetül szeretnék a Sopronban öt évvel ezelőtt „Üldöztetés, identitás, integráció” címmel megrendezett magyar–osztrák konferencia felhívásának – sajnos máig érvényes – befejezéséből idézni: „A cigány nép története, közelmúltja ismeretének hiánya a hazai romákat sújtó nagyszámú hátrány közé sorolható. Véleményünk szerint minden, az esélyegyenlőséget támogatni, biztosítani kívánó akaratnak a romák valóságos helyzetéből fakadó problémákra kell válaszokat keresni […]. A többségi társadalom nagy része Magyarországon a romákról sztereotípiákban gondolkodik. A romák közössége egyáltalán nem érzékelheti a társadalmi szolidaritást. Nem élvezi a többség támogatását, hanem előítéletek hálója veszi körül, amelyet csak következetes és folyamatos cselekvéssel, átgondolt oktatással és neveléssel lehet mérsékelni. A felnövekvő roma generációk tudatát újra és újra a társadalmi kirekesztettség, az üldözöttség érzése hatja át. Sokkal többet kell tennünk azért, hogy a fiatalok megismerjék népük történetét és kultúráját, sorsfordulóit, a magyarsággal való évszázados együttélés tartalmi kérdéseit. Az eddigi helyzet megváltoztatásáért, a jövőért sokoldalúan segíteni kell valós identitásuk kialakítását és megszilárdítását. […] Fontosnak tartjuk a cigány nyelveken értő, azt oktatásban használni tudó óvónők, tanítók, tanárok, szociális munkások, közösségszervezők képzését, illetve továbbképzését, a roma kultúra és történelem ismeretanyagának beépítését a pedagógusképzésbe. Elkerülhetetlennek látjuk a már 100 éve igényelt cigány múzeum létrehozását a roma önismeret fejlődése és az integrációs folyamat előmozdítása érdekében. Kiterjedt helytörténeti kutatásokra van szükség. A pedagógus irányításával a tanulók ebben is részt vehetnek. Kezdeményezzük, hogy minél több helyen kutassák a roma népcsoport megtelepedését, helyi szokásait és fennmaradt hagyományait. Az ifjúsági kutatómunka a megismerésen túl erősíti a társadalmi együttműködés köznapi formáit is. Szükséges, hogy a történelmi együttélésről minél több adatot tárjanak fel és a mai technikai adottságokkal megőrizzenek. Összességében megállapítható, hogy a tudományos kutatás feladata a megmentett, rendszerezett adatok, a gyűjtött visszaemlékezések további feldolgozása, az
www.tarsadalmiegyutteles.hu
5
[email protected]
Társadalmi Együttélés 2012/3. szám eredmények megyei vagy régióbeli konferenciákon való megvitatása, a további feladatok meghatározása. Mielőbb össze kell gyűjteni a második világháborús üldöztetés roma áldozatainak nevét. Fel kell tárni elhurcolásuk körülményeit is […] A történelmi együttélés hat évszázadát feldolgozva és meghaladva a romáknak valódi integrációs esélyeket kell találni és kínálni. Identitásuk, önbecsülésük növelése érdekében gondolkodjunk és tegyünk felelősen, közösen. A közös magyar és roma történelmi múlt és jövő arra kötelez bennünket, hogy országosan is összegyűjtsük azokat a dokumentumokat, amelyek mementóul szolgálhatnak a jövő nemzedékének.” Ezekre a feladatokra kell megnyerni – kitartással és bizakodással – mindazokat, akik az ügyben tehetnek, s összefogással, munkájuk révén a máig időszerű felhívásból a gyakorlatban minél több tett, fejlődés sarjadhat.
Irodalom Szita Szabolcs (szerk.) 2002. A cigányság a második világháború idején (1939–1945) Az üldöztetés tanintézeti feldolgozásához. Budapest, Velcsov Bt. Szabolcs Ottó (sorozatszerk.) 2007. A holokauszt iskolai tanítása. Budapest. Bársony, János–Daróczi, Ágnes (eds.) 2008. Pharrajimos. The Fate of the Roma During the Holocoaust. New York, International Debate Education Association. Purcsi Barna Gyula 2004: A cigánykérdés „gyökeres és végleges megoldása”. Debrecen, Csokonai Kiadó. Szita, Szabolcs (ed.) 2008. The Roma People during the Second World War (1939–1945). School Reader about Coexistence and Persecution. Budapest, Velcsov Bt.
Abstract Szabolcs Szita Roma and Holocaust - Tasks and Role of Education For long decades, the history of racial persecution had been a taboo in Hungary. It had not been elaborated in school textbooks, except for a marginal mentioning of Jews, “disappeared in the hell of extermination camps”. The developments leading to the Holocaust in Hungary were neglected. The topic has appeared in the new textbooks after 1990. Teachers have accepted the theme as part of the recent European and Hungarian history. In 1998, the Ministry for Education authorized an advanced training course for teachers titled “Theoretical and Practical Questions of Processing Holocaust in Schools”. The challenges of education have been
www.tarsadalmiegyutteles.hu
6
[email protected]
Társadalmi Együttélés 2012/3. szám discussed at governmental, professional and NGO forums, where the relevance of the subject and the ability of teachers to provide proper education have been questioned. The organizations participating in the advance training stressed that the aim of the holocaust education was to instruct on personal responsibility and values of citizens’ rights. Enhancing the capacity of teachers had to be addressed by further trainings, teaching materials and consultations. In 2001, the Ministry of Education has initiated the introduction of a Holocaust Memorial Day on 16 April, the anniversary of establishing the first ghetto in Hungary in 1944. At the same time a teachers’ handbook has been published with a set of methodological recommendations. A school textbook has also been completed, reflecting on the coexistence of Jews, Roma and Hungarians, on the political and inter-racial persecution during the interwar period, the forced labor service, atrocities against Roma families and deportations. In the subsequent debates it has been emphasized that the topic touched many prejudices. In fighting those, schools needed support. In the period until 2005, several educational conferences took place, each of them with the participation of some 150-200 teachers, emphasizing pluralism and multiperspectivism. These concepts are based on tolerance and mutual acceptance by ethnic communities, built on consciousness, rather than emotions. The schools cannot fight prejudices by merely underlining opposing statements. They have to lead students in discovering the values and wealth of the Roma life, history and culture and have to support the formation of learning needs by the students. Students have to understand a certain historical period, understand the way of thinking of people in that period. Lessons learned this way would most probably lead to tolerance. At teachers’ advanced training discussion forums on Holocaust education it became obvious that the basic requirement had to be the emancipation from old reflexes. Schools that had initiated open discussions on the topic have achieved the most significant successes. In conclusion, many teachers expressed that the Holocaust topic can be translated to the level of pedagogical values, as it deals with human stories. Most of the participants of teachers’ advanced trainings expected a lot from the seminars, including new knowledge, literary links, movie illustrations, guidelines for teaching and marking the Memorial Day, methodological assistance, etc. The organizers of the seminars have been reassured in their opinion that a well established, multilateral vision on Jewish and Roma history, and their interaction with the European and Hungarian history has to be provided. In the meanwhile, historical research on persecution of Roma during the war has advanced, with results published by the Phare Democracy Program, National Cultural Fund, Ministry of Education, Roma Press Center, and Holocaust Documentation Center, containing sources and recommendations. Pedagogical-methodological articles have been published by Holocaust Booklets (Holocaust Füzetek) and History Pedagogical Booklets (Történelempedagógiai Füzetek). The destiny of Roma, the Pharrajimos has been processed by Ágnes Daróczi, János Bársony and director Ágota Varga in movies that can be used in education (and gained international attention). Archivist Gyula Purcsi Barna has also conducted an extended research of this subject. Study tours were undertaken to the Csillagerőd in Komárom, scene of the tragedy of
www.tarsadalmiegyutteles.hu
7
[email protected]
Társadalmi Együttélés 2012/3. szám Roma. Experience has also shown the weaknesses in the education of Roma Holocaust: insufficient knowledge and fears of the teachers and uncertainties in approaches. As formulated already five years ago at an Austrian-Hungarian conference titled “Persecution, identity, integration”, the lack of knowledge of Roma history remains one of the disadvantages of the Roma community in Hungary. The ethnic majority continues to refer on Roma along stereotypes preventing Roma to enjoy social solidarity. Young Roma generations sense social exclusion and ought to learn more on the history and values of their own community. There is a need for establishing an adequate institution, e.g. a Roma museum, requested already 100 years ago, for this aim. More research would be desirable on local history with the involvement of students, supravised by their teachers. The list with names of Roma victims of Holocaust has to be established and the circumstances that led to their deportation have to be researched. Real options for Roma integration have to be offered. To this aim the support of all of the stakeholders have to be ensured.
SZITA SZABOLCS professzor, Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar ügyvezető igazgató, Holokauszt Emlékközpont
[email protected] A Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának egyetemi tanára, az MTA doktora, a Holokauszt Emlékközpont egyik alapítója, ügyvezető igazgatója. Kutatásai Közép-Kelet-Európa térségében a történelmi együttélés nemzetiségi és modernkori problémáinak, a háborús üldöztetés és embermentés, a hadimunka és a munkaszolgálat válfajainak tudományos feltárására és megörökítésére irányulnak. Főbb munkái a felsorolt témákban: Holocaust az Alpok előtt (1983), Halálerőd. A munkaszolgálat és a hadimunka történetéhez (1989), Magyarok az SS ausztriai lágerbirodalmában (2000), Együttélés, üldöztetés, holokauszt (2001), A Gestapo Magyarországon (2002), Ungarn in Mauthausen( 2006), The Roma People during the Second World War 1939–1945 (2008).
www.tarsadalmiegyutteles.hu
8
[email protected]
