Szintézis Informatikai Rt

Móricz Attila Számítástechnikai alaptanfolyam Jegyzet a „NEFELEJCS” Nyugdíjas Klub részére

Számítástechnikai alapismeretek (8 óra) Microsoft Windows felhasználói ismeretek (12 óra) Szövegszerkesztési ismeretek (15 óra) Internet kezdő, levelezési alapok (15 óra)

Szintézis Informatikai Rt. A jegyzet a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium támogatásával készült. 2004.

A könyv készítése során a Szerző és a Lektor a legnagyobb gondossággal járt el. Ennek ellenére hibák előfordulása nem kizárható. Az ismeretanyag felhasználásának következményeiért a Szerző semmilyen felelősséget nem vállal. Az internettel kapcsolatos címek és adatok az idők során változhatnak.

Szerző: Móricz Attila Lektorálta: Móricz Attiláné A pályázó neve: Nyúl Község Önkormányzata, 9082 Nyúl, Kossuth Lajos út 46. A tanfolyam támogatója: Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium, 1054 Budapest, Alkotmány út 3. www.fmm.gov.hu A tanfolyam lebonyolítója: Szintézis Informatikai Rt., 9023 Győr, Tihanyi Árpád út 1. A tanfolyam oktatója: Móricz Attila, +36 (30) 294-2136; [email protected]

www.szintezis.hu www.moricznet.hu

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részeit a szerző írásos engedélye nélkül tilos reprodukálni, illetve adatrögzítő rendszerben tárolni, bármilyen formában vagy eszközzel közölni. © Móricz Attila, 2004.

Ajánlott irodalom: Móricz Attila: Levelezés az interneten; ComputerBooks; 2002. Dezsőfi Attila: Én és az internet; Cesare & Cserkő Kiadó; 2002.

Móricz Attila

Számítástechnikai tanfolyam (50 óra)

Tartalomjegyzék A számítástechnikai tanfolyam felépítése .......................................................5 A tanfolyam célja .................................................................................................................................... 5 A tanfolyam felépítése............................................................................................................................ 5 Technikai részletek ................................................................................................................................. 5 Számítástechnikai alapismeretek (8 óra) .............................................................................................. 6 Microsoft Windows felhasználói ismeretek (12 óra) ......................................................................... 6 Szövegszerkesztési ismeretek (15 óra) ................................................................................................. 6 Internet kezdő, levelezési alapok (15 óra) ........................................................................................... 6

Számítástechnikai alapismeretek (8 óra).........................................................7 A számítógép részei................................................................................................................................ 7 Az első lépések ...................................................................................................................................... 11 Az egér használata a gyakorlatban...................................................................................................... 15 A billentyűzet részei és használata...................................................................................................... 19

Microsoft Windows felhasználói ismeretek (12 óra).............................................. 23 Az operációs rendszerek...................................................................................................................... 23 A Windows kezelői felületének részei ............................................................................................... 25 A Windows ablakainak kezelése ......................................................................................................... 29 Az operációs rendszer alkalmazásai ................................................................................................... 36 Ismerkedés a Windows Intéző programmal ..................................................................................... 46

Szövegszerkesztési ismeretek (15 óra)........................................................... 51 A szövegszerkesztők fajtái................................................................................................................... 51 Alapfogások a szövegszerkesztőben .................................................................................................. 57 A dokumentumok főbb jellemzői ...................................................................................................... 64

Internet kezdő, levelezési alapok (15 óra) ..................................................... 77 Az elektronikus levelezés alapjai......................................................................................................... 77 A csatolt állományok kezelése............................................................................................................. 87 A levelezés kiegészítő feladatai ........................................................................................................... 89 A webböngésző program kezelése ..................................................................................................... 92 Az internet gyakorlati alkalmazása ..................................................................................................... 95

Nyúl, Nyugdíjas tanfolyam, 2004.

105/3

Móricz Attila

Előszó Korunkban a számítógépek használata egyre inkább elterjed, és egyre inkább nem lehet megkerülni a számítógépekkel való megismerkedést. Azonban minél jobban fejlődik a számítástechnika, annál több ismeretet igényel az egyes programok kezelése, ami még inkább elveheti a kedvét azoknak, akiknek szüksége lenne a gép alaposabb megismerése. Ezért a számítógéppel való ismerkedésnél az a legfontosabb, hogy mindig az alapoktól induljunk el, és ha újabb területekre tévedünk, akkor mindig keressük meg azokat a pontokat, amelyeket már ismerünk. Ha mindig az ismert részekhez viszonyítjuk az újat, akkor mindig csak kevés új dologgal találjuk szembe magunkat, és a továbblépés nem lesz olyan nehéz. Ha valahol, akkor itt létfontosságú, hogy az alapok megismerése után lépjünk tovább a magasabb ismeretek felé, mert különben nem fogjuk érteni, hogy mi miért működik úgy az adott programban. Különösen az internet használatánál fontos, hogy ismerjük a rendszerünk belső üzeneteit, értsük a párbeszédablakait, mert csak így tudjuk megkülönböztetni az ártó szándékú programokat, amelyek az internetről érkezhetnek a számítógépünkre. Ha odafigyelünk arra, hogy a Windows mikor, mit üzen, és az ottani helyzetben az helyénvaló-e, akkor nagy valószínűséggel elkerülhetjük a bajokat.

A jegyzet használata Az első nagy kérdés, hogy valaki rendelkezik-e számítógéppel, amelyen otthon vagy a cégénél a tanultakat gyakorolni tudja. Ha van gépünk, akkor minden alkalommal olvassuk el a meghallgatott tanóra anyagát, és végezzük el a kitűzött feladatokat. Ha nincs számítógépünk, akkor a jegyzet ábráinak segítségével próbáljuk felidézni a látottakat és hallottakat, és ha van rá módunk, akkor beszéljük meg tanulótársunkkal a kérdéseinket. Ha valamiben elakadunk, akkor a kérdést írjuk fel, és a következő alkalommal kérdezzük meg, mert a későbbi ismeretek a meglévőkre alapozódnak, és a lemaradás később még nehezebben érthetővé teszi a tananyagot. A számítógépes gyakorlás során mindig emlékezzünk arra, hogy nem fogunk semmit elrontani, tehát nem kell félnünk a számítógéptől, de a párbeszédablakokból mindig az [Esc] billentyűvel lépjünk ki, vagy az [Alt]+[F4]-gyel, és akkor semmit nem változtatunk meg. A következő tanórára mindig olvassuk el előre a tananyagot, mert így legalább nem a tanfolyamon hallunk először a témáról, esetleg már a kérdéseink is megfogalmazódnak a tanórán, és így biztosabb lesz a tudásunk. Ez az elején kicsit nehéz lesz talán, mert sok új ismeret zúdul a tanulóra, de majd folyamatosan letisztul, és a végére remélhetőleg mindenki magabiztosan fogja kezelni a számítógépet. kelt.: Nyúl, 2004. március 1.

Móricz Attila számítástechnikai szaktanár, szakíró

4

A számítástechnikai tanfolyam felépítése


A számítástechnikai tanfolyam felépítése A tanfolyamon résztvevők 50 órában olyan általános képzésen vesznek részt, amely keretében megismerik a számítógép felépítését, annak főbb részeit, egy elterjedtebb operációs rendszert, és azon főbb alkalmazásokat, amelyek segítségével a jellemzően előforduló feladatokat meg lehet oldani.

A tanfolyam célja A résztvevők a tanfolyam során megbarátkoznak a számítógépes munkával, és az elsajátított feladatokat a tanfolyam végére önállóan is képesek lesznek elvégezni. A fő célunk az, hogy a megszerzett ismereteket a hallgatók az otthoni vagy vállalkozási munkájukban is alkalmazzák. A másik cél, hogy családi körükben bemutassák a megszerzett képességüket, és példát mutassanak a fiatalabb korosztálynak, gyermekeiknek és unokáiknak. Sokak unokája az általános iskolai képzésben hasonló ismereteket sajátít el, így a rokoni körben helyi megbeszélések keretében segíthetik, taníthatják egymást, ami a családi kapcsolatok szorosabbá válását is eredményezheti. Ahol a legfiatalabb és a legidősebb korosztály is képzett lesz a számítógépek kezelésében, ott a középkorúak láthatják, hogy a számítástechnikai ismeretek elsajátítása nem lehetetlen, hiszen a gyermekek és a nyugdíjasok is képesek rá. Ezek tükrében a tanfolyam legfontosabb célkitűzése, hogy a résztvevők valóban használható tudással a kezükben távozzanak, és önállóan képesek legyenek alapvető számítástechnikai feladatok elvégzésére. A hangsúly az „önálló” szón van, mert így az ismereteiket ők maguk is képesek lesznek továbbadni és alkalmazni.

A tanfolyam felépítése Számítástechnikai alapismeretek (8 óra) Microsoft Windows felhasználói ismeretek (12 óra) Szövegszerkesztési ismeretek (15 óra) Internet kezdő, levelezési alapok (15 óra)

Technikai részletek Az oktatás során minden résztvevőnek biztosított egy számítógép a nyúli általános iskola tantermében, amelyen mindenki önállóan tud dolgozni. A számítógépeken Microsoft Windows 98 operációs rendszer magyar nyelvű változata található, amelyek helyi hálózatban egymással kapcsolatban állnak. A szövegszerkesztői feladatokhoz a Microsoft Word program biztosított. Az oktatást és a jegyzet írását Móricz Attila szakíró, informatikatanár végzi.

Technikai részletek

5

Móricz Attila

Számítástechnikai alapismeretek (8 óra) A számítógépek kezeléséhez első lépésben magával a géppel kell megismerkednünk, hiszen azt tudjuk, hogy nagy értéket képvisel, de azt is tudnunk kell, hogy esetleg mivel okozhatunk kárt, okozhatunk-e egyáltalán. Megismerkedünk a két legalapvetőbb adatbeviteli eszközzel, a billentyűzettel és az egérrel, amelyekkel a számítógép működését folyamatosan befolyásolni tudjuk. A változásokat minden esetben a monitoron követhetjük nyomon, amelynek helyes beállítása a kényelmes munka alapja. Mivel főbb jellemzőiben a tévére hasonlít, ezért a kezelésénél felmerülő fogalmak ismertek lehetnek. Általánosságban megbeszéljük a fontosabb kiegészítő eszközöket, amelyeket a számítógéphez csatlakoztathatunk.

Microsoft Windows felhasználói ismeretek (12 óra) A számítógépet a szoftvereken keresztül lehet vezérelni, amelyhez az operációs rendszer nyújtja az egységes kezelői felületet. Ez a mi esetünkben a Microsoft Windows lesz, melynek a gyakorlat helyén elérhető 98-as változatát ismerjük meg részletesebben. Az újabb Windows-változatok kezelése majdnem teljesen megegyezik ezzel, csupán azok szebbek, kicsit jobbak, kicsit több szolgáltatást nyújtanak, de ezeket is főként az újabb hardvereszközök kezelése terén. A Windows-rendszer sok alapvető művelet elvégzésére alkalmas programot tartalmaz, így más kiegészítő alkalmazások nélkül is dolgozhatunk, csupán az operációs rendszer birtokában. Ha mindezt alaposan megismerjük, akkor nagyon sok hasznos műveletet képesek leszünk elvégezni a számítógéppel, amelyet így gyakrabban foghatunk munkára, és elmondhatjuk róla, hogy „megérte az árát”.

Szövegszerkesztési ismeretek (15 óra) A számítógépes munka egyik leggyakoribb feladata a szövegszerkesztés, hiszen először az írógépet váltotta fel, és bizony sokan még ma is csupán egy „túlbonyolított írógépet” látnak benne. A szövegszerkesztő program sok felesleges munkától kímélhet meg minket, ha jól használjuk, és olyan munkákat is el tudunk vele végezni, amelyeket nélküle valószínűleg el sem kezdenénk, mert a kitűzött határidőre nem készülnénk el vele (például egy pályázat megírásával). Egy mai szöveg (levél, névjegykártya, kiadvány) sok olyan formázási elemet tartalmaz, amelynek formája csak első ránézésre különleges, de a programok ismeretében az előállítása gyerekjáték lesz.

Internet kezdő, levelezési alapok (15 óra) Az internet egyrészt nagyon sok olyan információt tartalmaz, amelyhez egyébként nem tudnánk hozzájutni, és hasznunkra lehet, az életünket érdekesebbé teheti, másrészt biztosítja az egymástól távol élő emberek között a kapcsolattartást. Főként ez utóbbi feladathoz már a Windows 98-ban is olyan sokféle szolgáltatás áll a rendelkezésünkre, hogy alig győzzük azokat felfedezni. Az internet egyszerűsíti a napi kapcsolattartást, az információszerzést, és mindez nem kerül olyan sokba, mint egy távolsági (vagy nemzetközi) telefonbeszélgetés. A posta több hetes kézbesítési ideje helyett percek alatt eljuthatnak a fényképek, az üzenetek és más fájlok a címzetthez. 6

A számítástechnikai tanfolyam felépítése


Számítástechnikai alapismeretek (8 óra) Első lépésben megismerkedünk a számítógép főbb részeivel, amely hozzásegít bennünket a gép működésének a megértéséhez. A különböző részegységekkel való megbarátkozás azért is fontos, mert az eszközök a munkahelyünk vagy otthonunk „berendezési tárgyai”, amelyeket időnként megfogunk, áthelyezünk, takarítunk, és ezek után bizony előfordulhat, hogy valami nem úgy fog működni, mint ahogyan szeretnénk.

A számítógép részei A számítógép különböző részegységeit aszerint rendszerezzük, hogy az feltétlenül szükséges-e a működéshez (és a Windows használatához) vagy nem. A főbb egységek közé soroljuk azokat, amelyek nélkül nem tudjuk a számítógépet és a rajta lévő Windows operációs rendszert használni. A kiegészítő egységek sorában említjük meg azokat az eszközöket, amelyeket csatlakoztathatunk a számítógépünkhöz vagy abba bele, de nem feltétlenül szükségesek. Az ilyen eszközök általában plusz kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak, de néhány közülük már egy ma kapható számítógép alapkiépítéséhez hozzátartozik. A belső adattárolók megismerése azért fontos, mert minden programunk, dokumentumunk ezeken a lemezeken találhatók, és a munkánkhoz tartozik, hogy azok kapacitását ismerjük legalább nagyságrendi szinten. Lássuk részletesebben! A főbb egységek A számítógép fő részei: (1) központi egység, (2) monitor, (3) billentyűzet, (4) egér.

1. ábra. A számítógép részei

(1) Központi egység: A köznyelvben alapgépnek is nevezik azt a részt, amelyet a számítógép háza („doboza”) tartalmaz. Minden külső eszköz ehhez csatlakozik, és e nélkül nincs számítógép, hiszen ez maga az alapgép. (2) Monitor: A számítógép működésekor kiírandó üzenetek megjelenítésére szolgáló eszköz, ami nélkül eléggé nehéz lenne a számítógéppel kapcsolatot tartani. Speciális helyzetekben, célszámítógépeknél a monitor nem szükséges a működéshez, gondoljunk például a vakokra, akik képesek használni a gépet anélkül is, hogy látnák mi van a monitoron. A képcsöves változat a tévéhez hasonlít. A számítógép részei

7

Móricz Attila

(3) Billentyűzet: A legrégebbi adatbeviteli eszköz, ami nélkül a számítógépek többsége nem indul el, és rendszerint e nélkül nem is lehet elfogadhatóan használni a gépet, hiszen a beírandó adatok többsége szöveges jellegű. (4) Egér: A Windows használatánál (95 és újabb változatoknál) az egér alapvetően fontos eszköz, bár sok esetben helyettesíthető speciális billentyűparancsokkal. Az ilyen használati módszer nagyon nehézkes, de nem lehetetlen. Ezért az elfogadható munkában szükségesnek tartjuk az egér meglétét. A központi egység valójában a legfontosabb részegységek sokaságát jelenti, amelyek egységét és épségét egy fém ház biztosítja. A számítógépház előlapján találjuk a legfontosabb kezelőgombokat, mint például a ki- és bekapcsoló gombot, az újraindítást végző (Reset) gombot. Ugyanitt találjuk a lemezmeghajtók nyílásait, a flopiét és a CD- vagy DVD-meghajtóét. A hátsó oldalon találjuk azokat a kábeles csatlakozásokat, amelyekkel jellemzően csak az összeszerelés során találkozunk, bár néhány kivétel azért van. A hangkártyához például csatlakoztathatunk utólag mikrofont, aktív hangszórókat, valamint az USB-kapura külső memóriakártyát, nyomtatót vagy digitális fényképezőgépet. A számítógép háza tartalmazza az alaplapot, vagyis egy áramköri lapot, amelyen megtalálhatók a processzor, a memória, a lemez- és más vezérlők csatlakozói. A processzor hajtja végre a kapott utasításokat, a memória tárolja az adatokat a műveletek idejére a bekapcsolt állapotban, míg a vezérlő-áramkörökhöz valamilyen eszköz csatlakozik. A lemezvezérlőkhöz csatlakoznak a flopi- CD- és merevlemez meghajtók, amelyek a számítógép házán belül találhatók, míg a billentyűzet- egérnyomtató- és USB-kapukhoz az oda illeszkedő külső eszközök csatlakoznak. Mivel a csatlakozók többsége az alaplapon vagy egy oda illesztett vezérlőkártyán találhatók, ezért bekapcsolt állapotban csak nagyon óvatosan csatlakoztassunk külső eszközt, mert az erőszakosabb beavatkozás fizikai károsodást okozhat.

2. ábra. 8

Számítástechnikai alapismeretek (8 óra)


Kiegészítő részegységek Hangszórók: A számítógépből kijövő hangokat szólaltatja meg. Ezenkívül van még egy kis hangszóró a számítógépben, de az más célokat szolgál. A hangkártyához vagy az alaplapi hangkivezetéshez csatlakozik. Amelyik számítógépnél az alaplapon van a hangvezérlő és így a csatlakozó is (ma már ez a jellemző), azoknál nincs erősítő, így a kijövő hangot erősíteni kell egy aktív hangszóróval. Ezeknél a típusoknál ha hagyományos hangszórót csatlakoztatunk a kimenetre, akkor az nem fog megszólalni. A régebbi típusú hangkártyák tartalmaztak erősítőt, így azoknál elegendő egy általános célú hangszóró is. Mikrofon: Hangokat vihetünk be a számítógépbe, amit digitalizálásnak nevezünk. Csak mai, sztereó Jack-dugóval ellátott mikrofont csatlakoztassunk az aljzathoz, mert a régi mikrofonok csak monó dugóval rendelkeztek. Szkenner, lapolvasó: Szöveges lapok vagy grafikus képek számítógépbe való bejuttatására szolgál. Egy külön erre a célra írt program a beolvasott szöveget karakteresen értelmezhető, átszerkeszthető szöveggé tudja alakítani. A képek beolvasása után azokat képfájlként tudjuk kezelni, és például átalakítás után kinyomtathatjuk vagy felhasználhatjuk a Windows asztalon háttérként. Digitális fényképezőgép: A fényképet azonnal képfájlként menti el, amelyet utána adatként másolhatunk át a számítógépre soros (COM1) vagy USB-csatlakozáson keresztül, és azonnal felhasználhatunk a dokumentumokban. Nyomtató (Printer): A programok eredményeit papírra nyomtatja ki. A párhuzamos (LPT) vagy az USB-portra csatlakozik. Egy mai nyomtató lehet színes vagy csak fekete-fehér, illetve működési jellegét tekintve tintasugaras vagy lézernyomtató. A tintasugaras megvásárláskor olcsóbb, és a fenntartása csak kevés nyomtatás esetén gazdaságos, míg a lézernyomtató jellemzően nagyobb mennyiségek nyomtatásánál olcsóbb, valamint szebb lenyomatot eredményez fekete-fehérben. Amint látható volt a kiragadott felsorolásból, a fenti kiegészítők nem feltétlenül szükségesek egy általános rajzoló vagy szövegszerkesztő munka során, de hasznosak lehetnek, ha a számítógépet más munkára akarjuk befogni. A fentieken kívül még nagyon sok kiegészítő eszköz kapható a számítástechnikai boltokban, de ezekre most nem térünk ki. Általános szabályként elmondhatjuk, hogy a kiegészítőket a hozzá kapott vagy szabványos csatlakozókábellel tudjuk a számítógéphez csatlakoztatni. A gép hátsó részén a szabad csatlakozások egyikébe tudjuk bedugni a kábel végén lévő dugót, kicsit passzentosan, de nem erőltetve. Minden csatlakozódugónál jól látható, hogy hová dugható be, sok esetben még a színezése is segít ebben. Szinte egyik dugót sem tudjuk más helyre bedugni, ezért ne is próbáljuk. Ha a fentiek szerint járunk el, akkor a bolti csomagolásból kivéve bárki képes lehet egy számítógépet összeállítani, ami bekapcsolás után jó esetben azonnal működni is fog. Mindig nézzük meg a dugók és a hozzá társított aljzatok alakját (téglalap, trapéz, kör), a tüskék és lyukak sorainak számát (2 vagy 3 soros), és csak azokat illesszük egymásba, amelyeknél a párosítás egyértelmű. A maradéknál már könnyű dolgunk lesz, mert csak a fennmaradó helyekre lehet azokat csatlakoztatni, így eltéveszteni sem lehet. A számítógép részei

9

Móricz Attila

A számítógép belső adattárolói Ha adattárolásról beszélünk, akkor előbb tisztáznunk kell a használatos mértékegységeket, hogy átlássuk, mekkora lemezekkel lesz dolgunk. Az információ alapegysége a bit, ami egy memóriachipben tárolható legkisebb adat (van áram=1, nincs áram=0). Ha 8 bitet egybefogunk, akkor kapjuk a bájtot, amit általában használunk. Durva közelítéssel azt mondhatjuk, hogy egy bájtnak egy betű, jel, összefoglaló nevén karakter felel meg. Így ha egy szövegfájl 1,46 kilobájtos, akkor az kb. 1’500 karaktert vagyis betűt, jelet tartalmaz, tehát kb. egy gépelt oldalnak megfelelő szövegről beszélünk (1 kilobájt = 1024 bájt; 1 MB = 1024 kB = 1024 * 1024 bájt). A számítógépre kerülő programokat, adatokat lemezeken tároljuk. A legkisebb kapacitású a flopilemez, amelyet a flopimeghajtóba tehetünk. Egy ma még használatos lemez kapacitása 1,39 MB (szóhasználatban 1,44 megás lemez), amire a mai gyakorlatban már eléggé kevés adatot tudunk felmásolni, mert egyre nagyobb fájlokkal dolgozunk. Ha saját szövegfájlokat hordozunk rajta, akkor viszont elegendő lehet. Ha a fenti példa szerint gondolkodunk, akkor az 1,39 MB = 1,39 * 1024 kB, ami elosztva az 1,46 kB-tal majdnem ezer oldalnyi gépelt szöveg tárolására elegendő. Ha képeket tárolunk rajta, akkor ez a kapacitás már nagyon kicsi lesz, mert a képek mérete akár lényegesen nagyobb is lehet, mint a lemez kapacitása. A flopinál nagyobb kapacitású, és a lemezt beépítve tartalmazza a merevlemezes meghajtó, amelynek kapacitása manapság már gigabájtokban mérendő (1-200 GB...). A grafikus operációs rendszereket ezért már nem lehet flopiról futtatni, csak merevlemezről. Ezek sebessége is lényegesen nagyobb, így egy mai számítógép esetén a Windows használata közben nem is vesszük észre, hogy másodpercenként milyen sok megabájtnyi adatot mozgat a rendszer a háttérben. A merevlemez adatátviteli sebessége azért olyan nagy, mert a lemez folyamatosan pörög a meghajtóban. Ez persze koptatja is, így pár év alatt elhasználódik, és megbízhatatlanná válhat. Mivel a lemez másodpercenként több százat fordul, és az olvasófej leheletnyi közelségben van a lemeztől, ezért a legkisebb koccanás, ütődés is jelentős adatvesztést okozhat a merevlemezen. Ezért ha a számítógép be van kapcsolva, akkor a számítógép házát soha ne mozdítsuk meg! Ez nem vonatkozik a monitorra, billentyűzetre, és egyéb vezetékkel a géphez csatlakozó eszközre, amíg azokkal meg nem rántjuk a gép házát. Míg a fentiek mágneses elven tárolják az adatokat, a CD- és DVD-írók és olvasók optikai elven működnek. Egy lézersugár olvassa le a lemezek felületéről az adatokat, illetve írja fel azokat oda. Formára, méretre teljesen megegyeznek az említett készülékek, és emiatt sok esetben több funkciót is egy meghajtóba építenek be. A CD-lemez kapacitása általában 650-700 MB (lehet más is), míg a DVD-lemezé ennek kb. 7-szerese. CD-lemezt megfelelő programmal és meghajtóval magunk is tudunk írni, mert ma már olcsóbban kapunk egy CD-írót, mint régebben egy CDolvasó eszközt. A lemezeken különböző tartalmakat helyezhetünk el, attól függően, hogy zenei vagy DVD-lejátszóban fogjuk-e használni a lemezt, netán a számítógépen fogjuk leolvasni a tartalmát. Az RW-s lemezeket valahányszor újraírhatjuk, így ha a tartalma már nem aktuális, akkor letörölhetjük, és új adatokat írhatunk rá. 10



Az első lépések Miután megismertük a számítógépünket hardveres oldalról, most lássuk, hogyan is kell ezt használni! Első lépésben bekapcsoljuk a számítógépet, és megnézzük mi történik, majd szabályosan leállítjuk, és kikapcsoljuk, ahogyan azt a munka végeztével meg kell tennünk minden alkalommal. (A számítógépet nem kötelező kikapcsolni, az folyamatosan működhet, sőt, sok esetben működik is. Azonban egyszerű otthoni felhasználó esetében a napi pár órás használatnál ez feleslegesen járatná a gépet. Megfelelő beállításokkal a folyamatos készenlét is megoldható, de ez nem része a tanfolyamnak.) A számítógép indítása Amikor egy számítógép elé leülünk, hogy dolgozzunk vele, első lépésben nézzük meg, hogy a billentyűzeten és/vagy a számítógép előlapján világít-e a led. Ha bárhol felfedezünk egy kis fényt is, akkor az jelezheti azt, hogy a számítógép be van kapcsolva, és csak a monitora van lekapcsolva. Ebben az esetben egy bekapcsolási kísérlettel az ellenkező hatást érnénk el. Ha a gép nincs bekapcsolva, akkor nézzük meg, hogy az áramellátás biztosított-e, ami akkor lehet érdekes, ha azt egy főkapcsolóval valahol le lehet kapcsolni. Ha I. jelű kapcsolót, és nyomjuk meg egyszer-. minden adott, akkor keressük meg a O Régebbi gépeknél ez egy nagyobb erőbehatással járó bekapcsolás lesz, és a kikapcsolást is itt végezzük, míg az újabb számítógépeknél ez egy finom mikrokapcsoló, ezért csak óvatosan kezeljük. A gép bekapcsolása után nézzük meg a monitort, hogy külön be kell-e kapcsolni, vagy a számítógép bekapcsolásával együtt az is áram alá kerül-e. A helyes működés esetén az induláskor a led narancssárga színnel villan fel, de utána világoszöldre vált. Ezután jelenik meg a monitoron a kép. A számítógép belső eszközeit leteszteli, majd ha ezzel végzett és mindent rendben talált, akkor kiírja egy táblázatba az észlelt és beállított eszközök jellemzőit, és megkezdi a telepített operációs rendszer betöltését. Ezután minden aszerint történik, hogy milyen rendszert telepítettek a számítógépünkre. Feltételezve, hogy ez a Windows, megjelenik egy grafikus kép, amelyen olvasható, hogy milyen változat töltése van folyamatban. Jó esetben egy percen belül megjelenik egy beléptető párbeszédablak, amelyen az [Enter] billentyűt megnyomva elindul a Windows 95/98/Me. A Windows XP esetén a felhasználók neveinek listája olvasható, amelyek közül a nekünk készítettre mutassunk rá az egérmutatóval, és kattintsunk a bal gombbal egyet. Ha szükséges, akkor gépeljük be a jelszót, és ezzel elindul a Windows XP. A számítógép indulásának sikerét sok tényező akadályozhatja, amelyekről most nem szólunk. Ha Önnél ilyen fordul elő, akkor kérdezze meg a tanfolyam előadóját, aki a felmerült hibajelenségek ismeretében javaslatot tehet a hiba elhárítására. Ilyen esetben mindig jegyezze fel, hogy mely lépések történtek meg, és azok között mennyi idő telt el, mert ezekből következtetni lehet a hiba okára. Ha megjelenik valamilyen üzenet a képernyőn, akkor azt minden esetben írja le egy papírlapra, és a hiba ismertetésekor ezt is mutassa be. Ezek hiányában a „távgyógyítás” csak kuruzslók segítségével lehetséges. :-))) Az első lépések

11

Móricz Attila

A Windows megjelenése A számítógép bekapcsolása után eltelt kb. 1-2 perc után megjelenik a Windows asztal, amelyen a bal oldalon ikonokat (kis feliratos rajzokat) láthatunk, alul pedig a gomb, a jobb oldalon tálcát. Ez egy keskeny sáv, amelynek bal oldalán van a pedig az idő kijelzése óra: perc formátumban. Sok más is lehet még a képernyőn, de ezekkel valószínűleg találkozni fogunk. Ha nem, akkor annak az oka abban keresendő, hogy a számítógép mások már használták, és átállították az alapbeállításait. Ez nem tilos, csak a kezdőket zavarhatja meg.

3. ábra. A Windows 98 egy lehetséges indulóképernyője magyarázatokkal

Most első alkalommal csak annyit tegyünk, hogy nézzük meg a képernyőn előforduló elemeket, vessük össze az ábrával, és keressünk egyező pontokat. A Windows XP esetén egy nagy fénykép fogja betölteni a képernyőt, a bal oldali ikonok száma is lényegesen kevesebb lesz, és más megjelenésbeli dolgokban is különbözni fog, de többségében ugyanazt találjuk ott is, csak díszesebb kivitelben. A következő lépésben fogjuk meg az egeret az asztalon (nem a padláson :-), és mozgassuk az egyes ikonok fölé, majd várjunk egy kicsit (1-2 másodpercet), mire megjelenik egy buboréksúgó. Az ábrán az Internet Explorer ikonjára mutató nyíl mellett megjelenő szöveges téglalap tartalmát olvassuk el, amíg el nem tűnik. Ha eltűnt, és még nem olvastuk el, akkor mozgassuk odébb az egérmutatót, majd vissza, és ismét várjunk egy kicsit. Ezzel a módszerrel fedezzük fel a képernyőn látható elemeket, és próbáljuk megtudni, mi mire szolgál. 12



A számítógép leállítása Miután megnéztük a Windows képernyőjét, hajtsunk végre egy szabályos kilépést. gombra, majd kattintsunk Mozgassuk az egérmutatót a bal alsó sarokba a egyet a bal egérgombbal. Ekkor megnyílik a Start menü, ami amellett, hogy sok látványosságot kínál, tartalmazza a Leállítás vagy Kilépés parancsok egyikét. Ha ezt megtaláljuk alul, akkor mozgassuk fölé az egérmutatót, és a bal gombbal kattintsunk egyet. Az ezt követő párbeszédablakban szintén válasszuk a Leállítás vagy Kilépés parancsok egyikét (Windows-változatonként eltérő lehet) a bal gombos kattintással, és várjuk meg a számítógép leállását. A kilépési folyamat attól függően rövidebb-hosszabb, hogy mennyi ideig használtuk a számítógépet. Ha mindent rendben lezárt a Windows, akkor kiírja, a „Most már kikapcsolhatja a számítógépet” szöveget. Az újabb számítógépeknél ekkor a kikapcsolási művelet is azonnal megtörténik, így ha nem figyelünk, akkor a feliratot nem is vesszük észre, és már le is állt a gépünk. A régebbi gépeknél e felirat jelzi, hogy nekünk kell a ki-bekapcsoló gombot megnyomnunk úgy, mint a régebbi típusú tévékészülékeknél szoktuk. Ha a Windows telepítése nem megfelelő, vagy egy program hibát okozott a telepítési fájlokban, akkor a kilépés során a zárókép nem jelenik meg, hiába is várjuk. Ilyenkor sajnos szabálytalanul ugyan, de a kikapcsoló gombbal kapcsoljuk ki a gépet, ami a következő indulásnál hibaüzenetek sorával jelzi majd nekünk, hogy a leállítás nem volt szabályos. Igen, ezt tudjuk, de nem nagyon tudunk tenni ellene, mert erre az esetek többségében nincs orvosság. Ha a fent leírt hibajelenség jelentkezik egy újabb (ATX-es házú) számítógépnél, akkor ott a Reset gombot nyomjuk meg, majd 3-5 másodpercig a kikapcsoló gombot. A folyamatos nyomva tartás csak az indulási folyamat idején eredményezi azt, hogy a számítógép kikapcsoljon, más esetben nem. Ha a számítógépet – vagy a monitort – lekapcsoltuk, akkor mindig várjunk pár másodpercet, és csak azután kapcsoljuk vissza, különben a készülék károsodhat. Ez egyébként minden elektronikai eszközre érvényes, különösen azokra, amelyek nagyobb feszültségekkel vagy áramerősségekkel dolgoznak, mint például a monitor, a tévé vagy a zenei erősítők. A monitor kezelése és beállítása A számítógépekhez (manapság) kétféle monitor csatlakozhat, a hagyományos képcsöves monitor, és a folyadékkristályos LCD-kijelző. Az előbbi az elterjedtebb, mivel az olcsóbb, míg az utóbbi az újabb, ami szemkímélőbb és jóval kisebb helyet foglal az asztalunkon. A továbbiakban a képcsöves változatról lesz szó. A munka közben a monitort úgy állítsuk be, hogy egyenes háttal ülve a monitor előtt annak képsíkja egy karnyújtásnyira, tehát kb. 60 cm-re legyen a szemünktől, és enyhén lefelé kelljen nézni rá. A kezelőgombok segítségével a kontrasztot állítsuk kb. ¾-re (75%-ra), míg a fényerőt vegyük le annyira, hogy a fehér színek ne legyenek vakítóak, és a számítógép indulásakor megjelenő fekete képernyő valóban fekete legyen és ne szürke. Ennek színét a kép melletti káva fekete színéhez tudjuk viszonyítani. Ezzel a szemünket kímélhetjük, ami hosszabb munkánál hasznos lesz. Az első lépések

13

Móricz Attila

A monitor beállító gombjai a tévéken megszokottakhoz hasonlóak, hiszen sok jellemzőjük azonos, de a számítógép esetén újabbak jelennek meg. Ezekre viszont nem térünk ki, mert a megfelelő képernyőbeállítás után csak egyszer kerül rá sor, amit a monitor kezelői útmutatója alapján is elvégezhetünk, vagy próbálgatásos módszerrel. Ilyenkor átállítunk valamit, és figyeljük mi változik, majd levonjuk a következtetéseket, és ha azt nem kellett volna elállítani, akkor visszaállítjuk. Az állítás minden esetben a +/- vagy a fel-le (5 u) gombokkal történik, és mindig próbáljuk meg azonnal mindkét irányba állítani az adott jellemzőt, így rögtön megtapasztalhatjuk az állítás mindkét formáját. Már csak megjegyzésként említem meg, hogy a képernyőn megjelenő ikonok méretét a Windowsban kell átállítani, és ezzel csak később foglalkozunk, akkor is csupán érintőlegesen, mert régebbi gépeknél több szempontot is figyelembe kell vennünk a beállításnál. Részletes ismeretekre a megfelelő szakkönyvekből tehetünk szert. A szoftverek fajtái és forrásai A számítógép legfontosabb szoftvere (programja) az operációs rendszer, amely biztosítja az alapvető ki- és bemeneti eszközök működését, és egységes környezetet teremt a további programok futásához. Ez a DOS, a Windows, a Linux stb. Az alkalmazások, vagy teljes nevükön a felhasználói programok olyan programok, amelyek csak az általuk meghatározott operációs rendszerben vagy környezetben működnek, és valamilyen feladatok megoldása válik általuk könnyebbé vagy egyáltalán elvégezhetővé. Az alkalmazásokat általában valamilyen adathordozón, tehát lemezen vásároljuk meg, vagy az internetről töltjük le. A programok jogi szempontból lehetnek ingyenesek (Freeware), vagy korlátozottan felhasználhatók (Shareware), vagy reklámozás miatt ingyenesek (Ad-ware), és a teljesen fizetős programok, amelyek felhasználói jogát teljesen meg kell vásárolnunk. Ez utóbbi például a Microsoft Windows, a Microsoft Office, MagyarOffice. Az ingyenes programokat korlátlan ideig használhatjuk, amit általában lelkes programozók készítenek, de lehet kis cégek indulóprogramja, ami később fizetőssé válhat. Ezekkel lehetnek problémák, és talán újabb javított változata sem jelenik meg soha. A Shareware programok adott ideig (14, 21 vagy 30 napig) használhatók korlátozottan vagy teljes változatban, majd ezután sok esetben nem indulnak el csak a megvásárlással kapott regisztrációs szám birtokában. A reklámozás miatt ingyenes programoknál egy jól látható helyen hirdetés jelenik meg, amelyet sok esetben az internetről frissít a program, és ezen szolgáltatás biztosítja nekünk, hogy a programot teljes változatában ingyenesen használhassuk. Jó esetben ez a hirdetés nem olyan zavaró, hogy akadályozzon minket a program kényelmes használatában, és akkor ingyen juthatunk olyan programokhoz, amelyekkel számunkra fontos feladatokat végezhetünk el. Végezetül szóljunk a fizetős programokról is, amelyeket pénzért vásárolunk meg a boltban vagy az interneten keresztül. Ezekre sokszor olyannyira szükségünk van, hogy nem kerülhetjük el a megvételüket. Ilyen például a Microsoft Windows operációs rendszer vagy egy tetszőleges cég Office programcsomagja. 14



Az egér használata a gyakorlatban A Windows indulása után megjelenik az asztal, majd a rendszer arra vár, hogy elkezdjünk dolgozni, hogy parancsokat adjunk a számára. Ezt általában a billentyűzetről és az egérrel tudjuk a tudtára adni. Régebben a parancssorba írtuk a parancsainkat, amelyeket a DOS operációs rendszer végrehajtott. A Windowsban ez az egér segítségével sokkal egyszerűbben elvégezhető. Például egy fájl másolásához a DOS-ban egy bonyolult parancsot kell begépelni, amelyet nem szabad elhibázni, különben a parancs értelmetlenné válik. Ezzel szemben a Windowsban ugyanehhez az egérrel megfoghatjuk a fájlt szimbolizáló ikont, és a kívánt célhelyre mozgatva, azt ott eldobva a másolást ilyen egyszerűen végrehajthatjuk. Persze itt is lehet hibázni, de jóval kisebb az esélyünk, mint egy hosszú, számunkra értelmetlen parancssor begépelése közben. Az egérmutató alakjai A Windowsban az egérmutató általában az alakjával jelzi a számunkra, hogy éppen milyen speciális funkció érhető el, vagy éppen nem érhető el. Jellemzően a nyíl alakkal találkozunk, amelynek a hegyével kell rámutatni arra a helyre, amelyről azt gondoljuk, hogy valamilyen funkciót takar. Amikor olyan helyre mutatunk az egérmutatóval, ahol egy funkció elérhetővé válik, akkor azt az alak megváltozása jelzi. 4. ábra. Egérmutatók. Ez az ábra néhány jellemző alakot mutat be, amivel a munkánk során találkozhatunk. Ha az egérmutatót mozgatva a szokásos nyíl alaktól eltérőt látunk, akkor mindig gondolkozzunk el azon, hogy miért váltott alakot. A következőkben a fenti egérmutatókat próbáljuk meg megjeleníteni, ezért először mozgassuk a nyilat a Sajátgép ikon fölé, majd kattintsunk az egér bal gombjával egyet, és nyomjuk meg a billentyűzeten az [Enter] billentyűt. A megnyíló ablak általában nem tölti be teljes méretben a képernyőt, és nekünk most éppen erre lesz szükségünk. Ha mégis úgy lenne, akkor mutassunk az ablak jobb felső sarkánál lévő Előző méret ( ) gombra, és egyet a bal gombbal kattintsunk rá. A következő lépésben mozgassuk az egérmutatót az ablak széle felé, és próbáljunk rámutatni a szegélyvonalra a nyíl hegyével. Azt fogjuk tapasztalni, hogy amikor éppen elérjük a szegélyt, azonnal megváltozik az egérmutató. Ez jó is, hiszen az a célunk, hogy ezt a pontot megtaláljuk. Amikor az egérmutató átvált egy kétirányú nyíl alakra, akkor azt jelzi a számunkra, hogy a megadott irányokba átméretezhetjük az ablakot. Próbáljunk meg úgy kattintani a bal gombbal, hogy eközben ne mozdítsuk el az egérmutatót, hiszen ha az kimozdul ebből a pozícióból, akkor már az átméretezési funkció nem érhető el. Ha sikerül lenyomnunk a bal gombot, akkor tartsuk is lenyomva, és eközben az egeret mozgassuk el az asztalunkon (az egérpadon) tetszőleges irányba. Látni fogjuk, hogy a mozgatással szinkronban a szegélyvonal is el fog mozdulni a kívánt irányba. Mindezt addig tehetjük szabadon, amíg a bal gombot fel nem engedjük. Ha ez megtörténik, akkor a vonal mozgatása befejeződik. Az egér használata a gyakorlatban

15

Móricz Attila

Most láthattuk a gyakorlatban, hogy mi az értelme annak, ha megváltozik az egérmutató. Ezután mozgassuk a nyilat az ablak mindegyik széléhez, és egy kicsit mindegyik szélét méretezzük át, hogy megtapasztaljuk, valóban képesek vagyunk egy ablak méretét és helyzetét tetszőlegesen módosítani. Ha egyszerre két irányba akarjuk az átméretezést végrehajtani, akkor a megfelelő sarokra mutassunk rá. Érdemes az ablak belső részén is végigvezetni az egérmutatót, és a jellegzetes helyeken kicsit lassabban, figyelmesebben mozgatni, hátha megváltozik az alakja. Minél több változást veszünk észre, annál jobban megértjük az ablakok felépítését. Sok esetben a mutató nem fog megváltozni, de az alatta lévő terület kicsit megelevenedik, és jelzi, hogy ha oda kattintanánk a bal gombbal, akkor történne valami. Újabb egérmutatókat igazából a későbbiek során fogunk felfedezni, amikor az operációs rendszer további részeit is megismerjük. Olyankor lapozzunk majd vissza az előző 4. ábrához, és vessük össze vele. Műveletek az egérmutatóval Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy az egérmutatóval milyen műveleteket hajthatunk végre. A végrehajtás eredménye minden esetben függ az éppen nyitott ablakoktól és egyéb környezeti körülményektől. Rámutatás az egérmutatóval: Az egérmutatót mozgassuk egy tetszőleges helyre, például egy ikon fölé, állítsuk meg, várjunk 1-2 másodpercet, és a megjelenő feliratban olvashatjuk, hogy az mire szolgál (lásd a 3. ábrán). A felirat neve buboréksúgó. Ennek segítségével fedezhetjük fel az ismeretlen programokat. Egy kattintás a bal egérgombbal: Attól függ, hogy mi történik, hogy hová kattintunk. Nézzük a kínálatot! Ha egy ikon (például Sajátgép) vagy egy fájl vagy egy mappa neve felett áll az egérmutató, akkor kijelöli azt, színes inverz, általában kék lesz. Ekkor az adott elem az [Enter] leütésével megnyitható. Ha olyan helyen kattintunk, ahol nincs semmi, akkor megszünteti az előbb végzett kijelölést. Az ilyen helyet nevezzük semleges helynek. Ha a tálca egyik széles gombjára kattintunk, akkor átvált az illető programra vagy mappára. Ha annak rejtett volt az ablaka, akkor megjeleníti azt. (A 3. ábrán 4 db ilyen gombot találunk. Például a 4. a Sajátgép feliratú gomb.) Ha egy program vagy mappa ablakára, illetve azon belül kattintunk egyet, akkor kijelöli azt az ablakot, és előtérbe helyezi. Ilyenkor vigyázzunk, mert a program ablakán belül kattinthatunk olyan helyre, ahol valamilyen funkciót kiválasztunk, pedig nem is azt akartuk! Ha a Start gombra kattintunk, akkor megnyitja a Start menüt. Ha ezután rámutatunk azokra a menüpontokra, ahol látunk egy oldalra mutató háromszöget (8), akkor azokat az almenüket ki tudjuk nyitni. Ha a Start gomb melletti eszköztár egyik gombjára kattintunk, akkor azonnal elindítja a kiválasztott programot. Az első gomb speciális, nem programot indít el, hanem minden ablakot elrejt. (Lásd az 5. ábrán.) 16



Semleges hely: Kijelölések megszüntetésére és menük elrejtésére használható, ha a képernyőn olyan helyen kattintunk a bal gombbal, ahol ez a kattintás semmilyen műveletet nem vált ki. Ilyen például a Windows képernyőt betöltő asztal tetszőleges üres pontja, az alul található tálca üres területe, bármely ablak címsora stb. (Az 5. ábrán például az asztal fehér területe vagy az alsó szürke üres tálca sávja ilyen hely.)

5. ábra. A Start menü almenüinek megnyitása a bal gombbal kattintva

6. ábra. Helyi menü megnyitása a jobb gombbal kattintva

Egy kattintás a jobb egérgombbal: A jobb egérkattintás a helyi menü megjelenítését szolgálja. Ez mindig a kattintás pontjában érvényes legfontosabb parancsokat tartalmazza. A megjelenített menüt például az [Esc] billentyűvel csukhatjuk be, vagy ha az egér bal gombjával egy semleges helyen kattintunk. A 104 gombos billentyűzeteken megtalálható a jobb oldalon az alsó sorban egy „helyi menü” ( ) billentyű. Ez a kijelölésnek megfelelő helyi menüt jeleníti meg. A [Shift]+[F10] hatása azonos. Dupla kattintás a bal gombbal: A dupla kattintás azt jelenti, miután rámutattunk egy pontra (például egy ikonra), az egérmutató elmozdítása nélkül kettőt kattintunk a bal gombbal viszonylag gyorsan. Ezzel megnyithatunk egy mappát vagy fájlt, illetve programot indíthatunk el. Ha lassan kattintunk kettőt, akkor az két külön kattintásnak minősül. Ezzel a fájl átnevezését váltjuk ki, tehát az ikon neve szerkeszthetővé válik. Ilyenkor kattintsunk egyet mellé (semleges területre), így a funkcióból kilépve ismét próbálkozhatunk. Ha egy eszköztár gombjára kattintunk kettőt, akkor azt a műveletet kétszer fogja végrehajtani (ha lehetséges), ezért ha lehet, ezt a hibát kerüljük el. A jobb gombbal történő dupla kattintás nincs értelmezve. Húzás az egérrel: Ennél a műveletnél mutassunk egy ikonra, nyomjuk le a bal egérgombot, húzzuk el az egérmutatót és amit vonszol magával, majd a kívánt helyen engedjük fel a bal egérgombot. A gomb elengedésével a húzás véget ér. Az egér használata a gyakorlatban

17

Móricz Attila

Tipp. A húzás műveletnél ne engedjük fel az egérgombot addig, amíg nem értük el a célunkat. Ha a műveletet nem tudjuk befejezni valamiért, akkor nyomjuk meg az [Esc] billentyűt, és utána elengedhetjük a bal gombot. Ilyenkor megszakad a művelet, és nem történik semmi. Az egérkezelés gyakorlása játékkal Az egérkezelés gyakorlására a legjobb módszer, ha játszunk. A játék előnye, hogy a jobb eredmény elérésére sarkall bennünket, és nem a tanulás vezérel bennünket, hanem a játékban elérhető jobb helyezés. Indítsuk el a Start menüből a Pasziánsz játékot, ami bizonyára egy sokak által ismert kártyajáték.

7, 8. ábra. A játék menete a Pasziánszban

A játék célja, hogy az összes lapot a jobb felső négy helyre juttassuk színek szerint különválogatva és az ász lappal kezdve. Ehhez előbb a játékasztalon színek szerint váltakozva gyűjthetjük össze a lapokat, tehát a lenti káró 4-esre tehetjük a treff vagy a pikk 3-ast (lásd a 7. ábrán). Ha üres hely jön létre alul, akkor oda csak királyt tehetünk le (pl. A káró 2-es alatt a 8. ábrán). Az első oszlop kivételével mindegyik alatt lefordított lapokat találunk, amelyeket egy kattintással fordíthatunk fel. Ha egy lapot vagy egy egész oszlopnyi sorozatot át akarunk helyezni, akkor húzzuk át azt a kívánt helyre. Mindig a lenti lapokat részesítsük előnyben, és csak akkor vegyünk le fentről lapot, ha lent biztosan nincs megfelelő. A program kezelése egyszerű. Az alábbi felsorolásban megtaláljuk a főbb műveleteket. A játékban a gyorsabb egérkezeléssel érhetünk el jobb eredményt. Egy kattintás a talonon: Kérhetünk egy újabb lapot (pl. ♣3). Dupla kattintás egy lapon: Automatikusan felkerül a jobb felső 4 hely egyikén a megfelelő helyre, ha valóban az következik a sorban. Jobb gombos kattintás bárhol: Csak a Windows XP-ben érhető el, és azokat a lapokat küldi fel automatikusan a jobb felső gyűjtőhelyre, amelyeket nekünk is dupla kattintással kellene felküldeni. Húzás a bal gombbal: Egy tetszőleges lapot vagy egy egész sorozatot húzhatunk át másik helyre lent a gyűjtőhelyen, vagy fel a 4 hely egyikére. 18



A billentyűzet részei és használata A billentyűzet az a része a számítógépnek, aminek segítségével az adatokat beviszszük a számítógépbe. Amikor például szöveget írunk be egy szövegszerkesztő program segítségével vagy csak egy fájlt nevezünk át, akkor jellemzően az írógépbillentyűzet részét használjuk, míg sok esetben a nyílbillentyűkkel tudjuk ikonok vagy fájlok közül kiválasztani a megfelelőt. A billentyűk leütésével kapcsolatban azt jegyezzük meg, hogy a segédbillentyűk kivételével az összes billentyűt csak rövid és határozott mozdulattal nyomjuk le. Leginkább ezt a műveletet egy „koppintáshoz” lehet hasonlítani. Ha egy billentyűt hosszan nyomunk le, akkor egy másodperc után elkezdi ismételni, aminek az lesz a következménye, hogy azt a billentyűparancsot sokszorosan fogja végrehajtani. Később látni fogjuk, hogy ebből sok bajunk lehet még, bár kárt nem okozunk vele, csak a munkánkat hátráltatja ez a kis figyelmetlenség. 2

3

6

8

5 1

7

4

9. ábra. A billentyűzet főbb részei

A billentyűzetet úgy tudjuk gyorsan megismerni, ha felosztjuk azt részekre, és az egyes részeket külön-külön egységként kezeljük. Látni fogjuk, hogy bizonyos billentyűket szinte soha nem fogunk használni, mintha nem is léteznének, míg másokat pedig állandóan „koptatunk”. Az írógép-billentyűzet jellemzői (1) Mechanikus írógéppel már bizonyára mindenki írt egy keveset, így a billentyűzetnek ezen része a legismerősebb. A betűk, számok és egyéb jelek beírása a billentyűk rövid, koppintásszerű leütésével történik, míg a nagybetűket akkor kapjuk meg, ha a [Shift] segédbillentyűt is lenyomva tartjuk a billentyű leütése közben. Az írógéppel ellentétben, itt a hibás leütéssel nyert karakter a [Backspace ]szel törölhető, valamint a sorok végén általában nem kell megnyomni az új sor billentyűt, amit itt az [Enter] vagy a [ ] szimbolizál, de annak is jut majd szerep. Ezt rendszerint akkor kell megnyomni, ha beírunk egy fájlnevet, egy jelszót vagy valamilyen adatot, és azt át akarjuk adni a rendszernek, hogy azt dolgozza fel. A számbillentyűzeten található másik [Enter] hatása azonos, így mindegy, hogy melyiket nyomjuk le. Általában azt, amelyik jobban kézre esik. Ha folyamatosan nagybetűkkel akarunk írni, akkor a [Caps Lock] váltóbillentyűt nyomjuk meg egyszer, mire kigyullad a billentyűzeten valahol egy kis zöld led lámpácska, jelezve, hogy ezután csupa nagybetűkkel fogunk írni. A számok feletti jelek beírásához ezután is meg kell nyomnunk a [Shift] segédbillentyűt. A billentyűzet részei és használata

19

Móricz Attila

A segédbillentyűk használati módja A Windows használatában a segédbillentyűknek nagyon fontos szerep jut, ezért helyes kezelésük elengedhetetlen. Ebbe a csoportba soroljuk azokat a billentyűket, amelyek önálló leütése vagy lenyomva tartása esetén általában nem történik semmi, mert elsődleges funkciójuk az, hogy más billentyűkkel együtt lenyomva speciális billentyűparancsot hozzanak létre. Például a Windows Intéző indításához nyomjuk le a [ ]+[E] billentyűkombinációt. Ehhez először nyomjuk le és tartsuk lenyomva a [ ]-t, vagyis teljes nevén [Windows] billentyűt, majd egy rövid leütéssel nyomuk meg az [E]-t, és csak ezután engedjük fel a [Windows] segédbillentyűt. A fent leírtak közben nem szabad hibázni. Ha előbb engedjük fel a [ ]-t, akkor megnyílik a Start menü, és most nem ez a célunk. Ilyenkor nyomjuk le egy rövid mozdulattal a [ ]-t újra, és a menü becsukódik, majd próbáljuk meg újra. Egy ablak bezárásához az [Alt]+[F4] billentyűkombinációt kell megnyomni. Itt ugyanúgy járunk el, mint az előbb. Nyomjuk le a bal oldali [Alt]-ot, tartsuk lenyomva, majd a másik kezünk egyik ujjával nyomjuk le egyszer és röviden egy határozott koppintással az [F4] feliratú funkciógombot a felső soron, majd csak ezután engedjük fel az [Alt]-ot. A fent leírtak közben nem szabad hibázni. Ha előbb engedjük fel a [Alt]-ot, akkor a vezérlés a menüsorba kerül („Fájl, Szerkesztés...” sorába), ahol az [F4] hatástalan, ráadásul az ismételt kísérlet is sikertelen lehet, mert akkor a menüsorból fog kilépni a vezérlés, és a billentyűparancs újra nem az lesz, amit terveztünk. Bizonyos esetben lenyomva tarthatunk több segédbillentyűt is egyszerre, ha az adott helyzet azt kívánja meg. Egy dokumentumban például a teljes szöveget a megnyitás után a [Ctrl]+[Shift] + [End] lenyomásával érhetjük el, míg a Wordben a nyomtatást a [Ctrl]+[Shift] + [F12]-vel indíthatjuk el. A jobb oldali [Alt] vagy [Alt Gr] segédbillentyűnek más a szerepe, míg a többi jobb oldali segédbillentyű szerepe megegyezik a bal oldaliakéval. Az [Alt Gr] és egy betűbillentyű leütésével különleges karaktereket hívhatunk elő egy szövegmezőben. Például nyomjuk meg a [ ]+[R]-t, és a kapott ablakban próbáljuk ki az alábbiakat, majd a próbálkozás végén az [Esc] billentyűvel zárjuk be az ablakot (9. ábrán: „2”). >: AltGr+Z #: AltGr+X

&: AltGr+C @: AltGr+V

{: AltGr+B }: AltGr+N

\: AltGr+Q Ä: AltGr+E

§: AltGr+R $: AltGr+É

A számbillentyűzet szerepe A számítógépes munka során gyakran előfordul, hogy sok számmal dolgozunk, esetleg alapműveleti számításokat végzünk, ezért olyankor nagyon jól jön egy olyan billentyűzet, amelyet kifejezetten erre alakítottak ki. A számok és műveleti jelek beírása után még az [Enter] leütéséhez sem kell eltávolodnunk innen, mert az szintén van itt. Minden billentyűnek megtaláljuk valahol a párját az írógép-billentyűzeten is, ezért más alkalmakkor szintén használhatjuk ezeket a billentyűket. Ha a [Num Lock] váltóbillentyűt egyszer benyomjuk, és a led elalszik, akkor a kurzormozgató és kurzorvezérlő billentyűk szerepét veszi át. 20



A kurzormozgató billentyűk Ha a Windowsban egy szövegmezőben vagy egy szövegszerkesztőben írunk valamit, akkor a beírás helyét a villogó kurzor (|) mutatja meg. Egy szövegmezőben vízszintesen jobbra és balra tudunk általában mozogni a kurzormozgató billentyűkkel, míg egy szövegszerkesztőben lévő szövegben minden irányban. A beírás helyét azért akarjuk megváltoztatni, mert nem csupán a szöveg végén lehet írni vagy szerkeszteni, hanem bárhol, ahol már van szöveg. Nyomjuk meg például a [Windows]+[R] billentyűkombinációt, mire kapunk egy párbeszédablakot, ahol tudunk szöveget szerkeszteni. Itt kipróbálhatjuk a betűbillentyűk ismétlődési képességét is. Nyomjuk le az egyik betűbillentyűt, és figyeljük meg, hogy az első beírása után mikor kezdi el a Windows a beírást ismételni. Ezt most töröljük ki, és írjuk be a nevünket, majd a kurzormozgató billentyűkkel menjünk el előbb a beírás elejére, utána pedig a végére. Most töröljük ki a beírást a [ Backspace] billentyűvel, és írjuk be helyette a „FAQ.TXT” fájlnevet (7 db leütés!). Ekkor megjelenik egy hosszabb szöveg a Jegyzettömb szövegszerkesztőben, ahol jobban gyakorolhatjuk a kurzormozgató billentyűk hatásait. A kurzormozgató billentyűk felett találjuk a [Home], az [End] billentyűket, próbáljuk ki azokat is. Látni fogjuk, hogy a kurzor előbb a sor elejére kerül, majd a végére. A [PgDn] segítségével lapozzunk lefelé, míg a [PgUp]-pal felfelé, és eközben nézzük meg a jobb oldalon a görgetősávon lévő helyzetjelző téglalap helyét. Látni fogjuk, hogy az mindig azt szimbolizálja, hogy a teljes szöveg melyik részét mutatja éppen az ablakban. Gyakran használjuk a kurzormozgató billentyűkkel együtt a segédbillentyűket, így még több mozgási lehetőségünk lesz. A [Home] és az [End] billentyűkkel a sor elejére és végére lehet lépni, míg a [Ctrl]+[Home] és a [Ctrl]+[End] a teljes dokumentum elejére vagy végére viszi el a kurzort. Ebben a hosszú dokumentumban ezt jól meg tudjuk figyelni. Ha a [Shift] billentyűt lenyomva tartjuk, és eközben a kurzormozgató billentyűket nyomogatjuk, akkor tetszőleges szövegrészeket tudunk kijelölni. Erre majd a szövegszerkesztés során még visszatérünk. A kijelöléssel mindig nagyon vigyázzunk, mert ha van kijelölt rész, és lenyomunk egy karakterképet ábrázoló billentyűt (betű, szám, jel), akkor a kijelölt részt a Windows kitörli, és helyette beírja azt a karaktert, amelyiket leütöttük. Ez a figyelmetlenség később sok problémát okozhat, de kárt nem, így félni nem kell tőle. A speciális billentyűk alkalmazása Nézzük meg a 9. ábrán az eddig még nem tárgyalt területeket. A „2”-es jelzésű helyen találjuk az [Esc] billentyűt, amely a Windows párbeszédablakokból való „menekülésre” használható. Ilyenkor a beállításokat figyelmen kívül hagyva lépünk ki egy párbeszédablakból, így annak semmilyen hatása nem lesz. Tipp. Jelenítsük meg a Jegyzettömb párbeszédablakait, majd azokból az [Esc] billentyűvel lépjünk ki. Ezzel a módszerrel úgy nézhetjük végig egy program minden beállítását, hogy semmit nem állítunk át, de mégis láttunk minden fontosat. A billentyűzet részei és használata

21

Móricz Attila

Egy program párbeszédablakait úgy kereshetjük meg, hogy rákattintunk az egyik menü nevére a menüsoron (Fájl, Szerkesztés... szavakra), majd a legördült menü egyik menüpontjára kattintunk, amely neve után látható a három pont (...). Ha ilyet látunk, akkor 99,9%-ig biztos, hogy egy párbeszédablak fog megjelenni. Egy párbeszédablakból kiléphetünk még a Mégse parancsgombra vagy a jobb felső sarokban bezárás gombra kattintva is. A párbeszédablakban használhatjuk a található [Tab] billentyűt a mezők körbejárására, míg a [Shift]+[Tab]-ot az ellenkező irányú körbejáráshoz. A 9. ábrán lévő „3”-as területen találjuk a funkciógombokat, amelyekhez az egyes programokban a fontosabb funkciókat rendelik hozzá. A Jegyzettömbben például az [F3] billentyűre a Keresés szolgáltatás jelenik meg. Írjuk be a „nem” szót, majd nyomjuk meg az [Enter]-t lassan többször, és sorba fog lépegetni a kereső az összes „nem” szón. Az „5”-ös területen a négy kurzorvezérlő billentyű mellett találjuk az [Insert] és a [Delete] billentyűket. Az előzőnek már nagyon kevés esetben van hatása, de régen a szövegszerkesztőben a felülírásos és a beszúrásos szerkesztési mód között tudott váltani. A [Delete] vagy [Del] annál fontosabb, hiszen a kurzortól jobbra álló karaktert törli ki. Jusson eszünkbe a másik módszer is! A [Backspace] billentyű a kurzor előtt álló karaktert törli ki, míg a [Del] az ezt követőt. Így mindig azt alkalmazzuk, amelyikre éppen szükségünk van. Tovább haladva felfelé a „6”-os területen egy igazán fontos billentyűt találunk, és az a [PrintScreen] vagy rövidítve a [PrtSc]. Ha magában megnyomjuk, akkor az aktuális Windows képernyőt másolja le a vágólapra (egy köztes memóriaterületre). Ezt a képet utána beszúrhatjuk a vágólapról például a Paint rajzolóprogramba, ahonnan egy fájlba elmenthetjük. Az [Alt]+[PrtSc] lenyomására mindig csak az aktuális ablakot másolja le a vágólapra, hiszen sok esetben csak erre van szükségünk. A [Pause/Break] billentyűnek kettős szerepe van, bár nem olyan fontos egyik sem. A számítógép bekapcsolása után a gép teszteli magát, kiírja a főbb jellemzőit, de ezt olyan hamar átlépi, hogy talán nem is tudjuk elolvasni. Ha ilyenkor megnyomjuk a [Pause] billentyűt, akkor a rendszer tesztelése megáll, és elolvashatjuk a kiírásokat. Ha az operációs rendszer töltése megkezdődött, akkor ez a billentyű már hatástalan lesz. A [Break] billentyűt a DOS-os programok megszakítására lehetett régen használni a [Ctrl] segédbillentyűvel együtt, de ma már erre nem igazán kerül sor. A Windowsban a [ ]+[Break] hatására megjelenik a Rendszer tulajdonságai párbeszédablak, ahol megnézhetjük a rendszerünk főbb jellemzőit, illetve bizonyos beállításokat végezhetünk el. Ez utóbbit kerüljük, mert a rendszer működését alapvetően befolyásoló beállítások vannak itt, amelyekhez csak egy hozzáértő felhasználó nyúlhat, különben az operációs rendszer sérülhet, és a további helyes működése válhat kétségessé. A párbeszédablakból az [Esc] billentyűvel lépjünk ki, és akkor semmi probléma nem fog történni.

22



Microsoft Windows felhasználói ismeretek (12 óra) Az előzőekben megismerhettük a billentyűzet és az egér kezelésének legfőbb módjait, és már használtuk is a Windows rendszert. Mielőtt azonban nagyon elmélyednénk benne, nézzük meg milyen más operációs rendszerek vannak még, és azokkal hol találkozhatunk. Mivel azonban a Windows a legelterjedtebb, és nem is valószínű, hogy más rendszerekkel találkoznának a napi gyakorlatban, ezért a továbbiakban a Windowst részeit fogjuk alaposabban megismerni.

Az operációs rendszerek A bevezetőben már volt szó arról, hogy a számítógép legfontosabb szoftvere (programja) az operációs rendszer, amely biztosítja az alapvető ki- és bemeneti eszközök működését, és egységes környezetet teremt a további programok futásához. Ha ez nem lenne a számítógépen, akkor minden felhasználói programunk csak önmagában futhatna, és mindegyikben meg kellene írni a fenti feladatok ellátását végrehajtó alprogramokat. A legismertebb operációs rendszerek bemutatása Az IBM PC-kkel és az IBM-kompatibilis PC-kkel együtt először a DOS jelent meg. A DOS, vagyis Disk Operation System; lemezes operációs rendszer, azt jelenti, hogy a számítógép öntesztje után a lemezről fogja betölteni azt a rendszert, amelyik ezután képes lesz a lemezek és az azokon lévő fájlok kezelésére. A gyakorlatban ez a számunkra azt jelenti, hogy a DOS-t akár egy flopiról is be tudjuk tölteni a memóriába, ami a töltés végén egy készenléti jelet ír a képernyőre, majd egy villogó kurzort helyez ki, és várja a parancsainkat. Ha ezután a billentyűzetről begépelünk egy általa értelmezhető parancsot, akkor azt miután helyesnek találta, végrehajtja az elvárásoknak megfelelően. Tehát a számítógép nem a kívánságaink, hanem a parancsaink alapján működik. Nem képes bármire, csak arra, amire előre megtanították. A DOS-ban jellemzően egyszerre csak egy program futhat, és annak befejezése után indíthatunk egy újabbat. A képernyője általában fekete, amelyen fehér karakterek jelennek meg 25 sorban, soronként 80 karakterhellyel. Lehetősége van a programoknak arra, hogy átváltsanak a grafikus felbontásra, és ott dolgozzanak, de a teljes grafikus felületkezelést nekik kell megvalósítaniuk. Ezért a DOS alá készült grafikus programok nem voltak egységesek, így kezelésük több tanulást igényelt. A Windows első változatai a DOS-ra épülő grafikus kezelőfelületek voltak, tehát nem önálló grafikus operációs rendszerek, viszont azok kezdeményei. A Windows 3.1 a DOS-ból indítható grafikus felület, amely megvalósítja az egységes ablakos rendszert, gondoskodik a programoknak memóriáról, egységesen kezeli a fájlokat, és biztosítja a Windowson keresztül a ki- és bemeneti eszközök egységes kezelését. Ez azt jelenti, hogy egy egyszerű programból is lehet úgy hangot adni, vagy ablakban programot futtatni, hogy ahhoz alig kell pár sort írni a programozónak. A Windows 95 és a többi változat ezt a rendszert bővítette tovább újabb elemekkel, mint például a hosszú fájlnevek alkalmazása vagy a multimédiás eszközök rendszerszintű kezelése. Az operációs rendszerek

23

Móricz Attila

Windows NT-vonal A Windows 3.1 után kezdődött meg a Windows NT operációs rendszer fejlesztése, amely a Windows felületét használta, de más fájlrendszert, és jellemzően hálózati valamint sokkal nagyobb biztonsági elemeket tartalmazó rendszer lett. A két Windows fejlesztése és megjelenése párhuzamosan történt, és a Windows 95-98-Me sorozatot elhagyva a Windows NT 4.0 – 2000 – XP vonal lett a meghatározó. Jelenleg már csak a Windows XP operációs rendszer fejlesztése folyik tovább, a 9x-et lezárták. Felhasználói szempontból a két rendszer között az a különbség, hogy más eszközvezérlő-programokat kell telepítenünk az egyikre és a másikra, hogy az egyedi hardvereinket az operációs rendszer képes legyen kezelni. A másik különbség ehhez hasonló, vagyis vannak olyan programok, amelyek futnak mindkét operációs rendszerben, de vannak olyanok is, amelyek csak a Windows NT-alapú (NT, 2000, XP) rendszerben futnak, míg a Windows 95, 98, Me-ben nem. Macintosh A Windows 3.1 megjelenése előtt Amerikában egyetlen grafikus operációs rendszer volt, és az a Macintosh. Ez viszonylag kevés felhasználói programot tartalmazott, de nagyon közkedvelt volt a grafikus felülete miatt. Nem volt IBM PC-kompatibilis, amelyhez viszont DOS alá nagyon sok felhasználói programot kínáltak a szoftvergyártók. Később próbálták ezt a hátrányt behozni, de nem igazán sikerült, mert a Windows 3.1 sikere óriási volt. Linux A Windowst nem kedvelő lelkes programozók hozták létre a Linux operációs rendszert, amely elsősorban hálózati feladatokat volt képes elvégezni, és csak parancssori felülettel rendelkezett. Sok hátránya mellett hatalmas előnye, hogy ingyenes, szabadon letölthető és továbbfejleszthető, de ugyanez egyben a hátránya is. Mostanra több nagyobb cég is felkarolta ezt a kezdeményezést, és grafikus felületet készítettek hozzá, valamint sok alkalmazás Linux alatt futó változatát is megírták. Ezzel a Linux komoly vetélytársa lehet már a Windowsnak, azonban kezelése, telepítése még mindig nehézkesebb, mint a Windowsé, ráadásul csak kevesen használják, és emiatt mindenki megtalálja a maga kifogását, hogy miért kerülje el. Ennek ellenére jó ha tudjuk, hogy sokkal több internetes szerver fut a Linux operációs rendszeren, mint Windowson, de a végfelhasználók körében az elterjedtsége nagyon alacsony. Mindezen persze megfelelő reklámmal lehet segíteni, de akkor már a rendszer ingyenessége nem lenne tartható. Ha a boltban a Linux pénzbe kerül, akkor ott az adathordozót, a kézikönyvet fizetjük meg, és a bolti kiszerelést. Ha az internetről akarjuk letölteni, akkor az ingyenes (csak a kapcsolat kerül pénzbe). Egyebek A fentieken kívül van még sokféle operációs rendszer, amelyek vagy a felhasználók számára készültek, de csak szűk kör használja azokat, vagy nagygépes rendszerekben alkalmazzák azokat, amelyekkel a kisfelhasználók nem találkoznak soha. Jó kezdeményezés volt például az IBM OS/2 grafikus rendszere is, de azt a Windows 95 megjelenése söpörte le a piacról. 24

Microsoft Windows felhasználói ismeretek (12 óra)


A Windows kezelői felületének részei Az alábbiakban a Windows 98 operációs rendszerről lesz szó, de ezzel nem korlátozzuk le az ismereteket csupán erre az egy rendszerre. A felület a legtöbb elemét a Windows 95 során nyerte el, amelyet a Windows NT 4.0 is megkapott. A 98-as változat ezt egy kicsit kibővítette, ami a Windows Me-ben és a 2000-ben is visszaköszön. A Windows XP-ben megjelent egy merőben új dizájn, de alapjaiban minden ugyanaz maradt, csak az ikonok, az ablakok lettek díszesebbek, grafikusan szebbek. Ezért az alábbiakban leírtak szerint bármelyik említett Windows-változatot kezelhetjük és megismerhetjük, legfeljebb egy kis eltérés mutatkozhat közöttük. Windows asztal jellemzői A számítógép indulása után megjelenő képernyőtartalom a Windows kezelői felülete, az asztal, amelyen további elemek vannak. Jellemzően a bal oldalon találunk kis feliratos képecskéket, amelyeket ikonoknak nevezünk. Az asztal alsó részén látható keskeny sáv a tálca, amely tálcán kínálja a futó programok gombjait. A bal oldalán gomb, amely a Start menüt nyitja. A jobb szélen látjuk az órát, amely van a mellett sokféle kisebb ikon is megjelenhet. Ezek háttérben futó programok ikonjai, amelyek itt gyors és egyszerű hozzáférést kínálnak a beállításaikhoz. A Windows 98-tól kezdve elérhető a Start gomb mellett a Gyorsindító pult, ami egy eszköztár programindító gombokkal. A tálcán több eszköztárat is elhelyezhetünk, ha kellően nagy a képernyőnk felbontása, és így hosszú tálcánk van jó sok hellyel. Ezek az eszköztárak elrejthetők, míg a többi elem állandóan látható. A Windows asztalon megjeleníthetünk egy háttérképet, így az egyhangú hátteret látványossá és/vagy személyessé tehetjük egy jó képpel. Szintén a 98-as és a 2000-es változattól elérhető az Active Desktop (aktív asztal) szolgáltatás, aminek keretében nemcsak egy képet tehetünk az asztalra, hanem többet, ráadásul weblapokat, és más fájlokat is elhelyezhetünk rajta tetszőleges méretezésben. Az asztal valójában egy mappa a számítógép fájlrendszerében, amelyen fájlokat, mappákat és parancsikonokat helyezhetünk el. Ha egy már használt számítógép elé ülünk le, akkor bizonyára sok ikont látunk az asztalán, mert a programok is „pakolnak” ide, és a felhasználók is. Érdemes azt a szemléletet követni, hogy csak akkor hagyjunk valamit az asztalon, ha azzal valami célunk van a közeli jövőben, ellenkező esetben egy szemétdombhoz fog hasonlítani a képernyőnk. Ez az irodai íróasztalunkra ugyancsak érvényes, így nincs ebben semmi újdonság, csupán csak egy általános szabályt alkalmazunk a számítógépes munkánk során is. Az asztal ikonjai Az asztal bal oldalán alapértelmezésben látható ikonok rendszerikonok, amelyeket csak a rendszer beállításaival tudunk az asztalról eltüntetni. A másik jellemzőjük, hogy a jobb gombbal rákattintva a helyi menüjük egyedi, és a Tulajdonságok menüpontra kapott párbeszédablakuk a rendszer valamely beállítási párbeszédablakát hívja elő, és nem egy általános mappa vagy fájl jellemzőit látjuk benne. Ezeket nyugodtan megnézhetjük, de minden esetben a Mégse parancsgombbal lépjünk ki a párbeszédablakból vagy az [Esc] megnyomásával, hogy ne módosítsunk semmit. A Windows kezelői felületének részei

25

Móricz Attila

A Windows XP-ben alapértelmezésben csak a Lomtár ikonja látható az asztalon, de az is valahol a jobb alsó sarokban. Az ikonok megjeleníthetők, de ott helyette inkább az Intéző programot indítsuk el a [Windows]+[E]-vel, és a bal oldalon az Asztal elemre kattintva ugyanúgy elérjük az összes rendszerikont. A Dokumentumok ikon egy tetszőlegesen kiválasztott mappára mutat, amelyben jellemzően a dokumentumainkat fogjuk tárolni. Ezt a szabályt is tartsuk be, és valóban itt tároljuk minden fontos fájlunkat mappákba rendszerezve, és akkor mindig mindent meg fogunk találni. Nyissuk ki a Dokumentumok mappát, és nézzük meg a tartalmát. A megnyitáshoz kattintsunk kettőt és gyorsan a mappa ikonjára. Ha a dupla kattintás sikertelen volt, és a mappa neve szerkeszthetővé vált, akkor kattintsunk egyet mellé, majd újra kettőt gyorsan a Dokumentumok ikonra, de most már gyorsabban kattintsunk. Az Intézőben a jobb oldalon lévő Dokumentumok ikonra szintén kettőt kell kattintani. Ha már dolgozott valaki a számítógépen, akkor ez a mappa nem lesz üres, egyébként pedig egy Képek mappát és abban egy mintaképet fogunk találni. A példa legyen ragadós, és mi is hozzunk létre új mappákat, amelyekben a különböző fájljainkat fogjuk tárolni. Kattintsunk a jobb gombbal a jobb oldali ablakrész egy üres fehér területén, és a felbukkanó helyi menüből válasszuk ki az Új / Mappa menüpontot. Ekkor megjelenik egy mappaikon, és az alatta lévő felirat szerkeszthetővé válik. Most anélkül, hogy bármi mást tennénk, gépeljük be a nevünket nagy kezdőbetűkkel, majd nyomjuk le az [Enter] billentyűt. Ha bármi mást teszünk, akkor megváltozik a helyzet, és más műveletet kellene végrehajtani, ezért legyünk figyelmesek. Ha elhibáztuk a beírást, akkor nyomjuk meg az [F2] billentyűt, amivel előhívjuk az átnevezés funkciót. Most a kurzormozgató billentyűkkel lépjünk előbb a hibás helyre, és a [Del] vagy a [Backspace] billentyűkkel töröljük ki a hibás karaktereket, és írjuk be a jókat. Kattintsunk kettőt az új mappa ikonjára, amivel belelépünk. Hozzunk létre itt is újabb mappákat, például Rajzok, Képek, Szövegek, Hangok. Később majd ezekbe a mappákba fogjuk a saját fájljainkat elhelyezni, így azokat mindig rendezett formában fogjuk tudni. Az asztalon lévő Sajátgép ikonra kattintva egy olyan speciális mappa nyílik meg, amelyben a számítógép meghajtói (háttértárolói) jelennek meg, és néhány rendszerikon. Kattintsunk a mappa egy üres területén a jobb gombbal, és válasszuk ki a felbukkanó helyi menüből a Nézet / Részletek menüpontot. Ha így nézzük a tartalmát, akkor látni fogjuk, hogy melyik meghajtón mennyi szabad helyünk van. Olvassuk el a meghajtók neveit, nézzük meg ikonjaikat, és találjuk ki, hogy melyik ikon, melyik fizikai lemezmeghajtónkat szimbolizálja. A cserélhető meghajtókba tegyünk odaillő lemezeket, és nézzük meg azok tartalmát. Ehhez kattintsunk kettőt a meghajtót jelző ikonra, mire listázza az adott lemezen lévő adatokat, ha lehetséges. Jegyezzük meg, hogy ez a mappa nem mindig mutatja a valóságot, mert bizonyos rendszerbeállításokkal a ténylegestől eltérő helyzet is bemutatható, ha az adott környezet ezt megkívánja (például az iskolai gépen). 26



A Hálózati helyek ikonra kettőt kattintva a helyi hálózatot tallózhatjuk, és a többi számítógép fájljait és mappáit érhetjük el, ha ez a rendszerben engedélyezve van. Egyedüli otthoni gépen ebben a mappában csak a saját gépünket látjuk, így nincs mit nézni rajta. Az iskolai hálózaton sok megosztott mappát találunk, és sokat közülük jelszó is véd az illetéktelen behatolók ellen. A hálózat előnye, hogy a leggyengébb erőforrásokkal rendelkező számítógépeken is elérhetők szinte ugyanazok a mappák, mint a jobb gépeken lévők, így ugyanazok a feladatok ott is elvégezhetők. Ha pedig az első gépre kötött webkamerával fényképeket készítünk, akkor az elkészült képek azonnal megtekinthetők a hálózat összes gépén. A Lomtár ikon az asztalon pontosan azt jelképezi, mint általában egy lomtár. A már szükségtelen fájljainkat a törléssel ebbe a Lomtárba helyezzük át, és ha pár héten belül eszünkbe jut, hogy mégis kellene, akkor előszedhetjük ebből a mappából. Ha viszont olyan fájlokat törlünk, amelyekre egészen biztosan soha nem lesz szükségünk, akkor azokat ne a Lomtárba dobjuk, hanem töröljük véglegesen. Ennek módjáról később lesz a szó a fájlok kezelésénél. Tipp. A megnyitott ablakokat a jobb felső sarokban lévő x gombbal tudjuk bezárni. Ha egy ablak elfoglalja a teljes képernyőt, és ez nekünk nem tetszik, akkor kattintsunk kettőt a címsorára (legfelül az alapértelmezésben keskeny kék sávra). A tálca részei A tálca bal szélén találjuk a Start gombot, amellyel megnyithatjuk a Start menüt, ahonnan viszont elérhetjük a telepített programokat, a Windows beállításait és pár hasznos szolgáltatást. Ezzel a következő fejezetben foglalkozunk. A jobb szélen láthatjuk az idő kijelzését óra:perc formátumban, és ha rámutatunk az egérmutatóval, akkor a dátumot is kiírja a buboréksúgóban. Láthatunk még néhány kis ikont az óra mellett, de ezek a háttérben futó programok kijelzői, amelyekre kezdőként ne kattintsunk, hagyjuk azokat békén. Egyetlen fontos elemet látunk itt, az alapértelmezett billentyűzetkiosztás kijelző). Ha szöveg beírásakor nem jelennek meg az ékezetes betűk, akkor talán jét ( véletlenül átváltottuk a billentyűzetkiosztást a magyarról (Hu) angolra (En). Ilyenkor nyomjuk meg a bal oldali [Alt]+[Shift] billentyűket úgy, hogy az [Alt] lenyomva tartása mellett a [Shift]-et csak egy pillanatra nyomjuk le. A tálca bal felén jelenhet meg a Gyorsindító eszköztár, ami kis ikonokat tartalmaz. Ha egy ilyen ikonra egyet kattintunk, akkor azt a programot indítja el, amelyiknek az ikonjára kattintottunk. Olyan hely ez, mint a Start menü, de könnyebben elérhető, hiszen mindig szem előtt van, ezért is hívják Gyorsindítónak. Mi is helyezhetünk el itt újabb parancsikonokat, átrendezhetjük azok sorrendjét, bezárhatjuk, de nem most, hanem majd akkor, ha jobban ismerjük a rendszert. A tálca elsődleges feladata azonban nem az eddig ismertetettek egyike, hanem az, hogy a futó programok közötti váltást biztosítsa. Nyissunk meg több mappát az asztal ikonjaival, majd kattintsunk a tálcán megjelent gombokra. A Windows kezelői felületének részei

27

Móricz Attila

Amikor egy gombra kattintunk, akkor a hozzá tartozó programot fogja előtérbe hozni, és azzal dolgozhatunk. Ha egy másik programra akarunk átváltani, akkor kattintsunk a tálcán lévő ikonjára egyet, és várjuk meg, amíg az előtérbe kerül. Ha sok programot futtatunk, akkor ez több másodpercig is eltarthat, de legyünk türelmesek. Tipp. Ha 5-6 programnál többet futtatunk egyszerre, akkor gondolkozzunk el azon, hogy azok mindegyikére szükség van-e. Ha nincs, akkor a nem használtakat mindig csukjuk be, mert feleslegesen foglalják a memóriát. Az Intéző programot viszont ne csukjuk be, mert az mindig fut a háttérben, így memóriát nem szabadítunk fel vele, és amúgy is mindig szükség van rá. Az előtérbe kerülő ablak mindig csak annyira takarja el a többit, amekkora az ablaka. Így előfordulhat, hogy eközben más ablakok is láthatók maradnak. Ilyenkor átválthatunk a másik ablakra, ha rákattintunk annak egy kilátszó részére. Azonban arra ügyeljünk, hogy ahová kattintunk, az ne aktiváljon valamilyen funkciót, mert azzal kárt is okozhatunk magunknak. Célszerű mindig csak a címsorra kattintani, mert abból nem lehet baj. A tálcán lévő gombokkal nem csak egyszerűen átválthatunk a programok (ablakok) között, hanem a jobb gombbal is rákattinthatunk, mire megjelenik egy helyi menü. Ebből kiválaszthatunk egy menüpontot, és akkor az adott ablak olyan formában jelenik meg, ahogyan az nekünk kell, például Teljes méretben. A Start menü használata Kattintsunk a Start gombra, mire megnyílik a Start menü. Ez a Windows 95 óta a rendszer egyik legfontosabb központi eleme, és a programok indítását szolgálja. Kezelése rendkívül egyszerű, hiszen csak rá kell kattintani egyet a bal gombbal, és a megnyíló menüben kutassuk fel az indítandó program nevét, majd kattintsunk a megfelelő menüpontra a bal gombbal. Amelyik menüpont neve mellett kis oldalra mutató háromszöget látunk, ott almenü megnyílása várható. Mutassunk rá az ilyen menüpontra, és várjuk meg, amíg az almenü megnyílik. Ha nem akarunk az almenüből semmit megnyitni, akkor mutassunk egy másikra. Addig ne kattintsunk semmire se, amíg nem döntöttük el, hogy mit akarunk megnyitni vagy elindítani. Ha semmit nem akarunk kiválasztani a Start menüből, akkor kattintsunk a menün kívül az asztalra, mire a menü becsukódik. A menüben lévő almenük és menüpontok húzással áthelyezhetők. Ez a hasznos lehetőség a kezdők számára problémát is okozhat, mert véletlenül elkezdhetik húzni a menüpontot, amikor nem is az a szándékuk. Ilyenkor nyomjuk meg az [Esc] billentyűt, és csak ezután engedjük fel az egér bal gombját, legközelebb pedig ügyeljünk arra, hogy ne húzzuk a menüpontokat, hanem csak röviden kattintsunk rájuk. A Start menüt a billentyűzetről a [Windows] billentyűvel vagy a [Ctrl]+[Esc] billentyűkombinációval nyithatjuk meg, és az [Esc]-kel csukhatjuk be. 28



A Windows ablakainak kezelése Már az eddigiek során is kezeltük a Windows ablakait néhány kezdeti útmutatás alapján, de most nézzük meg alaposabban, milyen részekből állnak. Az első nagy különbség a Windows sok-sok ablaka között, hogy vannak a programablakok és a párbeszédablakok. Az előbbiek önálló gombbal rendelkeznek a tálcán, és az ablak jobb felső sarkában megtaláljuk a három fő gombot (kis méret, teljes méret, bezárás). A párbeszédablakok általában a programablakok vagy a rendszer bizonyos beállításaira szolgálnak, és a „párbeszéd” ezen formáját választva kérnek be tőlünk adatokat, miközben információkat is közölnek velünk. Az ilyen ablakoknak a jobb felső sarkában egy bezárás gombot találunk, esetleg mellette egy „?” jelzésűt, de azt nem minden esetben. A programablakok részei Ha megnyitunk egy mappát az asztalon lévő ikonnal, akkor az Intéző program indul el, míg ha egy dokumentumot nyitunk meg, akkor annak kezelőalkalmazása nyílik meg a kért dokumentummal. A lényeg az, hogy minden esetben egy program indul el, és az kezel valamilyen adatokat. Az ablakok részeinek áttekintéséhez nyissuk meg a Sajátgép mappát. Ehhez kattintsunk kettőt a Sajátgép feliratú ikonra az asztal bal felső sarkában.

10. ábra. Egy általános programablak vezérlőmenüvel és állapotsorral

Keretvonal: Az a határvonal, amelyen belül egy program dolgozhat. Ha az ablak normál méretű, csak akkor van keretvonala. A teljes méretűre nyitott ablak esetén nincs, mert ekkor a teljes asztal területét uralhatja. Ha a keretvonalra állunk az egérrel, akkor az ismertetett egérmutató-formákat veheti fel, amellyel azt jelzi nekünk, hogy mely irányokba lehet az ablak méretét megváltoztatni. Feladat: Mutassunk egyesével az ablak mindegyik oldalára és mindegyik sarkára, és kis mértékben méretezzük át mind a nyolc irányba. Címsor: Az ablak legfelső színes sávja, amely a bal szélen tartalmaz egy ikont, a program nevét, esetleg mellette a megnyitott dokumentum nevével (itt a „Sajátgép” olvasható benne), és a jobb szélen pedig a három fő gomb látható Feladat: Kattintsunk kettőt az ablak címsorára, majd ismét. Figyeljük meg, hogy vált méretet az ablak. A Windows ablakainak kezelése

29

Móricz Attila

Címsorikon: Az ablak ikonképének kicsinyített változata. Ez egyben az ablak vezérlőmenüjének gombja is. Ezt a menüt legördíteni egy kattintással lehet, vagy a billentyűzetről az [Alt]+[Szóköz]-zel. Ebben a menüben találjuk az ablakra vonatkozó műveletek menüpontjait. Módosíthatjuk az ablak méretét, helyzetét, állapotát. A menüpontok neveiben lévő aláhúzott betűket jegyezzük meg, mert hatékonyan használhatók. Feladat: Kattintsunk a címsorikonra a bal gombbal, majd a jobb gombbal a címsorra a menün kívül. Értékeljük a látottakat. A mappa vagy program neve, esetleg a kezelt dokumentum nevével kiegészítve: Mappáknál általában a mappa neve olvasható a címsorban. Méretváltoztató gombok: Az ablak jobb felső sarkában található három gomb, amelyekre egyet kell csak kattintani a kívánt hatás érdekében. A funkciók azonosak a vezérlőmenüben található parancsokkal. Vegyük észre, hogy a parancsok nevei előtti kis ikonok azonosak az ablak jobb felső sarkában lévőkkel! 0Kis méret nyomógomb, amellyel az ablak ideiglenesen elrejtésre kerül, de a neve továbbra is a tálcán marad, ahonnan egy gombnyomással újra az előző méretére nyitható. 1Teljes méret nyomógomb, amellyel az ablak teljes asztal-méretűre nyitható. A tálcát ilyenkor sem takarhatja el, így könnyen átkapcsolhatunk más alkalmazásokra is. 2Előző méret nyomógomb, amely az előző gomb helyén jelenik meg, hogy azt a teljes méretről vissza lehessen állítani az előzőleg használt méretre. rBezárás nyomógomb, amelyre szintén egyet kattintva az ablak bezárható, mire a neve is eltűnik a tálcáról. [Alt]+[F4]. Feladat: Kattintsunk a most megismert gombokra a bal gombbal, és jegyezzük meg a látottakat. Tipp: A programablakokat és a párbeszédablakokat úgy tudjuk megkülönböztetni egymástól, hogy megnézzük a jobb felső sarokban lévő gombjaikat. Kattintsunk kettőt az órára, és a megjelenő párbeszédablaknak a jobb felső sarokban csak két gombja lesz (?, X), tehát ez nem programablak. Menüsor: A mappa saját menüi, amelyekben módosíthatók a mappa és a kijelölt ikonok tulajdonságai, rendezettsége, megjelenése. A menüpontok általános mappák esetén azonosak, de sok speciális mappa van, így mindig tájékozódjunk, hogy ott éppen mi található. A Fájl menü tartalma és a menüpontok hatásai mindig attól függnek, hogy van-e kijelölt ikon a mappában, és mennyi, egy vagy több.

11. ábra. 30



A programok minden esetben rendelkeznek menüsorral. A mappák megjelenítését az Intéző program végzi, így más programok menüsora a mappák menüsorához hasonló. A menü legördítése a menü nevére történő bal gombos kattintással lehetséges. Ezután a szükséges menüpontra kattintsunk egyet ismét a ballal. Némi gyakorlat után a menük legördítését a billentyűzetről egyszerűbb elvégezni, és lássuk be, egy szövegszerkesztő programban nem is logikus az egér után kapkodni, amikor egyfolytában amúgy is a billentyűzettel dolgozunk. Nézzük meg jobban az előző ábrát, és látni fogjuk, hogy a menünevek egyik betűje alá van húzva. Ha lenyomjuk az [Alt]+[F] billentyűkombinációt, akkor a Fájl menü le fog gördülni, mert az F betűje van aláhúzva. Ha ezután azt is megnézzük, hogy a kiválasztandó menüpont melyik betűje van aláhúzva, akkor annak a billentyűnek a lenyomásával már a menüpont is kiválasztható lesz. Ehhez már az Alt lenyomása nem szükséges! A menüsor (Fájl, Szerkesztés, ... Súgó) sávra az [Alt] vagy az [F10] megnyomásával léphetünk fel, majd [ ] és [ ] lenyomásával választhatunk egyet. Ezt követően a [ ] megnyomásával gördíthetjük le azt. Tovább lépegethetünk a kurzormozgató billentyűkkel fel és le, de akár oldalra is, és az [Enter]-rel választhatjuk ki a kívánt parancsot. Ha a menüpont neve után látunk 3 pontot (...), akkor válasszuk ki nyugodtan, mert egy párbeszédablak fog megjelenni, amelyből akár a Mégse parancsgombbal kiléphetünk, így nem módosítunk semmit, tehát nincs mitől félnünk. Feladat: A fent leírt módszerek mindegyikével próbáljuk meg a 11. ábrán látható Súgó menüt legördíteni, és a Névjegy parancsot kiválasztani. Például: [Alt]+[S], majd [N], vagy másképpen: [Alt], utána [S], [ ], [Enter]. Eszköztár: A Nézet menü Eszköztárak almenü egyik menüpontját kiválasztva, azelőtt megjelenik egy pipajel (b), amely a bekapcsolt állapotát jelzi. Ha ismét kiválasztjuk, akkor fogjuk kikapcsolni, vagyis elrejteni. Az eszköztár gombjai általános mappák esetében azonosak. Az aktuális mappa tulajdonságaitól függően néha újabb gombok jelenhetnek meg rajta. A gombokra mindig csak egyet kell kattintani. Ha csak rámutatunk az egérmutatóval, akkor egy-két másodperc után megjelenik azok buboréksúgója, amely egy-két szavas információt ad a gomb funkciójáról. Jellemzően a menüpontok funkcióit érhetjük el innen.

12. ábra. A buboréksúgó megjelenése rámutatással A Windows ablakainak kezelése

31

Móricz Attila

Tipp. Az eszköztár gombjaihoz rendelt parancsok minden esetben megtalálhatók a menükben is. Így azonban könnyebb azokat elérni, ezért kedveljük az eszköztár gombjait. Állapotsor: A Nézet menü Állapotsor menüpontját kiválasztva, azelőtt megjelenik egy pipajel (b), amely a bekapcsolt állapotát jelzi. Ha ismét kiválasztjuk, akkor fogjuk kikapcsolni, azaz elrejteni az állapotsort. Görgetősáv: Ha a mappa ablakát olyan (kis-) méretűre alakítjuk át, hogy a megadott megjelenési forma mellett nem lehet minden ikont (fájlt, mappát) megjeleníteni, akkor megjelenik egy vízszintes és/vagy egy függőleges görgetősáv. Ennek nyíl gombjaira kattintva változtathatjuk a lista látható elemeit. Az új Windows 98-as alkalmazások, rendszerelemek görgetősávján a helyzetjelző téglalap a görgetősáv hosszához képest arányosan mutatja, hogy a teljes területnek mekkora hányada látszik az ablakban. Ha csak egy picit kellene megnövelni az ablak méretét, hogy kiférjen az összes ikon feliratostul, akkor ez a téglalap majdnem teljes görgetősáv-hosszúságú. Feladat: Próbáljunk a sáv és a gombok különböző pontjaira kattintani, a téglalapot elhúzni, és nézzük meg a hatását! 13. ábra. A görgetősávok helye az ablak alsó és jobb oldali szélén.

Az ábrán a görgetősáv helyzetjelző téglalapja azt mutatja a méretével, hogy mekkora rész látszódik jelenleg az ablakban a teljes tartalomból. A függőleges görgetősávot nézve láthatjuk, hogy csak a listaelemek kb. fele jelent meg. Ha az ablakot lefelé átméretezzük a duplájára, akkor minden fájlnév látható lesz a mappában. Vízszintesen szintén szét kellene húznunk az ablakot, hogy mindent lássunk. Oszlopfejléc gombok: Jelenítsük meg a mappát részletes nézetben a Nézet menü Részletek parancsának kiválasztásával. Most a fájlok és mappák tulajdonságai több oszlopban láthatók. Az oszlopok fejléceiben lévő gombok feliratai tájékoztatnak bennünket az illető tulajdonság megnevezéséről. A párbeszédablakok használata A rendszer a párbeszédablakokon keresztül folytatja le velünk a kommunikáció nagy részét, ezért fontos, hogy ismerjük azok kezelését. Az ismertetéshez nyomjuk meg a [Ctrl]+[Esc] billentyűkombinációt vagy a [ ] billentyűt, mire kinyílik a Start menü. Válasszuk ki a Futtatás... menüpontot, és nézzük meg a párbeszédablakot (lásd az ábrán is). 32



14. ábra. Párbeszédablak

1. A párbeszédablak tartalmaz egy kis grafikát, ami a Windows 98-ban sok helyen jellemző. Találunk benne egy üzenetet is, amely a teendőinket írja le két sorban. A „Megnyitás” címke mellett láthatunk legördülő listával kombinált szerkesztőmezőt. Itt beírhatunk – például egy programnevet –, vagy választhatunk egy régebbi beírást. Tulajdonképpen a lista tartalmát magunk készítjük el az idők folyamán. Találunk még egy OK és Mégse parancsgombot is, amelyek az [Enter] és az [Esc] billentyűk megszemélyesítői. A Tallózás… gomb egyik jellegzetessége, hogy a szó után láthatunk három pontot. Ez – mint a menüpontoknál is – azt jelenti, hogy utána minden esetben párbeszédablak fog következni, így nyugodtan megnyomhatjuk, mert végleges, viszszavonhatatlan dolog nem történik. A megjelenő párbeszédablakból az [Esc] billentyűvel mindig visszaléphetünk anélkül, hogy bármit módosítottunk volna. Ezért ne féljünk rákattintani, mert jóvátehetetlen dolgot nem teszünk, tehát a próbálkozásunknak semmilyen következménye nem lesz. Ha megnyomjuk a Tallózás… gombot, akkor kapunk egy tallózó típusú párbeszédablakot, amely nagyon sok helyen elő fog fordulni a rendszerben, így használatának elsajátítása elengedhetetlenül fontos. Az ablakban lévő eszközök segítségével ki kell választanunk egy fájlt, amelynek neve meg fog jelenni a Fájlnév melletti szerkesztőmezőben. Ezt beírhatjuk magunk is, akár a teljes elérési úttal együtt, de egy névnek legalább szerepelni kell a mezőben. Fontos! Fájlok mentése, megnyitása és bármilyen fájlművelet esetén mindig egy ilyen párbeszédablak fog megjelenni. Az OK gomb szerepét egy Mentés, Megnyitás vagy más feliratú gomb tölti be, de az ablak felépítése és használata ugyanolyan lesz mindig. Így ha egyszer megismerjük, akkor utána minden ilyen párbeszédablakot tudunk majd kezelni. A párbeszédablakban a [Tab] billentyűvel lehet a kijelölést áthelyezni egy másik elemre, illetve a [Shift]+[Tab]-bal tudunk visszafelé lépkedni. Az éppen szerkeszthető, módosítható elemet ezzel kijelölhetjük, és módosíthatjuk az értékét. A Windows ablakainak kezelése

33

Móricz Attila

15. ábra. Tallózó ablak

Egérrel előbb járjuk végig az ikonokat, mutassunk rájuk, és várjuk meg a buborékAsztal megjelenítése gomb ezekben a párbeszédablakokban az súgókat. Az asztal „mappa” tartalmát mutatja meg, de a rendszerikonok (Sajátgép, Lomtár stb.) itt nem jelennek meg. Erre kattintva azonnal az asztalra jutunk, ahonnan például a Dokumentumok mappa és annak további almappái gyorsan elérhetők lesznek. A mellette lévő gombra kattintva létrehozhatunk egy új mappát. Ekkor megjelenik egy „Új mappa” felirat kijelölve, és a kurzor ott villog mellette. Ilyenkor kezdjük el beírni az új nevet, és a kijelölést az első billentyű leütésével ki is töröljük. A Windowsban ez az alapértelmezés. A beírás végén nyomjuk meg az [Enter] billentyűt. Ha elhibáztuk a beírást az [F2] megnyomása után módosíthatjuk a nevet, majd ismét az [Enter] lenyomásával fejezzük be a szerkesztést. Kattintsunk egy mappa nevére duplán, és ezzel léphetünk bele. Az eszköztár „Egy szinttel feljebb” gombjával léphetünk vissza egy szintet a könyvtárfán. A mappában látható fájlok körét szűkíti a „Fájltípus” nevű legördülő lista, amelynek a jobb szélén látható „6” gombjára kell kattintani, és akkor tudjuk azt legördíteni. A megjelenő listából az egérrel kattintva választhatunk ki egy tételt. Például a „Minden fájl *.*” elemet választva minden fájlt meg fogunk jeleníteni. Ha csak a „Programok” tételt jelöljük ki, akkor csak a futtatható programfájlokat mutatja meg a párbeszédablak, így könnyebben meg tudjuk találni azt, amit keresünk. Fontos! A párbeszédablakokat arról lehet megismerni, hogy a jobb felső sarokban egy „?” és egy „X” gomb található, míg a programablakokban „0 2 1” gombok vannak. A programoknak szinte mindig van egy gombja a tálcán (lent a képernyő alsó részén), míg a párbeszédablakoknak soha nincsen. A párbeszédablakokon keresztül a Windowsban mindig valamit beállítunk, vagy megadunk egy adatot, amelyet utána fel fog a Windows használni. A tallózó párbeszédablakban például megadunk vagy kiválasztunk egy fájlt, ami valahol található a fájlrendszeren belül. Ezt a fájlt szeretnénk megnyitni, azért adjuk meg. Ha viszont a Paint programban akarjuk elmenteni a rajzunkat, akkor előbb kiválasztjuk a mentés helyét egy ugyanilyen tallózó párbeszédablakban, majd mi írjuk be a fájl nevét, és a Mentés gombbal mentjük el a fájlt.

34



16. ábra. Windows leállítása.

17. ábra. WordPad – Formátum / Betűtípus

Nézzük most az ábrán „A Windows leállítása” párbeszédablakot. Ebben három tétel közül választhatunk a rádiógombok segítségével. A három elem közül csak egyet választhatunk ki, és mindig annak a címkéje előtt jelenik meg a pont, amelyik nevére kattintottunk. A billentyűzetről a fel és le kurzormozgató billentyűkkel választhatunk. Ha ki kell választanunk az Újraindítás rádiógombot, akkor az azt jelenti, hogy kattintsunk az „Újraindítás” nevű címkére vagy az előtte lévő jelre, ami átvált -re. A párbeszédablakok további fontos eleme a kapcsolómező. Indítsuk el a Start menü / Kellékekből a WordPad programot. Válasszuk ki a Formátum / Betűtípus parancsot. Ebben a párbeszédablakban eldönthetjük, hogy a formázásnál a Hatások közül kérjük-e az Áthúzás jellemzőt vagy sem. Ha bejelöljük egy kattintással a kapcsolómezőt ( ), akkor kérjük, ha nem, akkor nem kérjük. Minden kapcsolómező önállóan működik, míg a rádiógombok közül egy csoporton belül csak egyet választhatunk ki. Ebben a Betűtípus párbeszédablakban a Szín kiválasztására szolgáló legördülő lista is a rádiógombokhoz hasonlóan működik, mert csak egyet tudunk kiválasztani, de egyet kötelező. Vegyük észre, hogy ha a legördülő listának sok eleme van, akkor annál is megjelenik a görgetősáv, amelynek segítségével elérhetők az éppen nem látható elemek. Hasznos szolgáltatás látható a Minta nevű keretben. Az itteni mintakép a kiválasztott betűtípussal és jellemzőkkel előre megformázott szöveget mutatja meg, így a minta a segítségünkre lesz a válogatás során. Ebben a programban csak a fenti ábrán is látható alapbetűk láthatók, más szöveg nem jeleníthető meg. Bizonyos helyeken olyan szövegmezők jelennek meg, amelyeket legördülő listával kombinálnak. Ilyen például a Futtatás ablakban lévő Megnyitás mező. Írhatunk bele, mint egy szövegmezőbe szokás, de a mező végén látható nyíl (u) jelzi, hogy ez egy legördülő listaként is működik. Számos eddig még nem tárgyalt elemmel találkozhatunk még a párbeszédablakokban, de azoknál is az eddig megismertek szellemében kell eljárnunk. Sok esetben a próbálgatással ki lehet találni, hogy egy elem hogyan működik. A Windows ablakainak kezelése

35

Móricz Attila

Az operációs rendszer alkalmazásai Az operációs rendszer azonfelül, hogy biztosítja az alapvető környezetet, tartalmaz néhány beépített alkalmazást is. Ezeket a programokat tekinthetjük úgyis, mint a rendszer alapfeladatait bemutató alkalmazásokat, amelyek „bizonyítják”, hogy a beépített alapfunkciók valóban működnek. A másik oldalról valahol az operációs rendszer rangját is emeli, ha sok hasznos alkalmazást tartalmaz, mivel ezek száma folyamatosan növekedett, bár a programok soha nem lettek jobbak, nem tudtak többet, mint ahogyan a Windows 3.1-ben megjelentek, és ez néha eléggé zavaró tud lenni. A hiányosságok ellenére a beépített alkalmazások segítségével nagyon sok feladatot meg tudunk oldani. Amikor pedig eljutunk arra a szintre, hogy a beépített alkalmazás már kevés nekünk, akkor majd telepíthetünk kiegészítő programokat, amelyek a feladatokat jobban megoldják. Ilyenek a Shareware, Freeware alkalmazások és a fizetős programcsomagok. Játékok A Windows játékai nem lövöldözős billentyűzetrongáló játékok, hanem olyanok, amelyekkel valamilyen számítógép-kezelői képességünk fejlődik vagy valamilyen rendszerelemet tesztel. Az újabb Windows-változatok már egyre több játékot tartalmaznak, de azoknál is az előbbi irányelv érvényesül. Pasziánsz: Egyszerű kártyajáték az egérkezelés gyakorlásához. Feladat: Vegyünk elő egy pakli römikártyát, és osszuk ki úgy a lapokat, ahogyan a játékban láthatjuk. A jobb széléről indulva tegyünk le lefordítva lapokat 6-5-4-3-2-1-0 db-ot sorban, majd mindegyikre egy lapot felfordítva (7 oszlop!), a maradék pedig a talon lesz. Játsszuk le a játékot! Feladat: Játsszunk egy partit a számítógépen is, és arra ügyeljünk, hogy a jobb felső sarokba való felpakolásnál tartsuk be a „kör-káró-pikk-treff” sorrendet, és ezt rögzítsük magunkban, így jobb időeredményt érhetünk el. Aknakereső: A bal és a jobb egérgomb azonnali alkalmazásának képességét fejlesztő logikai játék. Feladat: Kattintsunk találomra a játéktéren a bal gombbal 4-5 helyen, és ha az akna felrobbant, akkor kérjünk új játékot. Ha nem, akkor viszont a játéktéren sok felszabadított területet fogunk találni, így hamarabb elérjük a játék végét, és jobb időeredményt tudunk elérni. Fekete Macska: A helyi hálózatot tesztelő alkalmazás 4 játékos számára nyújt közös kártyajátékot. Feladat: Vegyünk elő egy pakli römikártyát, üljünk le 3 ismerősünkkel egy asztal köré, és játsszunk le egy 100-as partit. Előnye, hogy megtanulunk egy újabb játékot, és a számítógépen ezután jobb eredményt fogunk elérni. Admirális: A bal és a jobb egérgomb kombinált alkalmazásának képességét fejlesztő kártyajáték. Az előbbieknél nehezebb jó eredményt elérni benne. Internetes játékok (Windows Me): Az előző játék elvén, de az interneten keresztül egymáshoz kapcsolódó létező játékosokkal játszhatunk közösen. 36



A Windows vágólapja A Windowsban a vágólap az egyik legjobb szolgáltatás, amelyet nagyon sokféle munkában fel tudunk használni. A vágólap egy olyan köztes memóriaterület, ahová egy adagnyi elemet (bármilyen dokumentumrészletet, fájlok csoportját) kitehetünk, és azt egy másik alkalmazás valószínűleg képes lesz beolvasni és felhasználni. Ez persze nem biztos, de a Windows rendszer ezt felkínálja minden programnak. A vágólapra kerülhet a kijelölt elem másolással, amikor egy másolat készül róla, illetve kivágással, amikor az eredeti helyéről törlésre kerül. A vágólapról pedig a tartalom beszúrásra kerülhet a célhelyen, de a vágólap a tartalmát ezután sem veszíti el, tehát akárhányszor beszúrható. A vágólapkezelésre szolgál minden programban a Szerkesztés menü Másolás, Kivágás és Beszúrás menüpontja. Ugyanilyen néven megtaláljuk ugyanezen funk. A helyi menüben szintén a megadott ciókat a programok eszköztárán is: menüpontokat találjuk, és az alkalmazásokban a menüpont neve mellett az is olvasható, hogy milyen billentyűkombinációval helyettesíthető. Ezek a következők: Kivágás: [Ctrl]+[X] vagy [Shift]+[Del]. Másolás: [Ctrl]+[C] vagy [Ctrl] + [Ins]. Beszúrás: [Ctrl]+[V] vagy [Shift]+[Ins]. Általában mindegyik billentyűkombináció elérhető, de az utóbbiak a régi programokkal való kompatibilitás miatt maradtak meg, míg az első helyen állók a Windowsban az elsődlegesen támogatottak (Ctrl+X, C, V). Szövegszerkesztési kellékek Vegyük először a szövegszerkesztési feladatot. Ehhez a rendszer biztosítja nekünk az alábbi programokat. Jegyzettömb: Karakteres szövegszerkesztő, egyszerű feljegyzések és formázást nem igénylő szövegek szerkesztéséhez, például programok forráskódjának elkészítéséhez és megtekintéséhez. Feladat: A Start menü / Futtatás parancsára kapott párbeszédablakba írjuk be a „FAQ.TXT” fájlnevet, és nyomjuk meg az [Enter]-t. A Jegyzettömb fogja megnyitni a nevezett szövegfájlt. Zárjuk be az ablakot (Alt+F4). Feladat: Nyissuk meg a Dokumentumok/Szövegek mappát, majd a jobb gombbal kattintva hozzunk létre egy Új / Szöveges dokumentumot. Nevezzük el „Naplóm”-nak, majd [Enter]-rel nyissuk meg. Nyomjuk meg az [F5] és az [Enter] billentyűt, majd írjunk be egy feljegyzést, hogy mit csinálunk éppen. Mentsük el a fájlt a Fájl / Mentés menüponttal, majd zárjuk be az ablakot (Alt+F4). Feladat: Keressünk ötleteket a környezetünkben, hogy mire tudnánk használni ezt az egyszerű feljegyzések készítésére alkalmas programot. Gyűjthetjük egy-egy ilyen fájlba a recepteket, az elvégzendő feladatokat, de naplózhatjuk az időjárást vagy a vízállást, amelynek később nagy hasznát vehetjük. A beírt adatokat más programokban is beolvashatjuk. Az operációs rendszer alkalmazásai

37

Móricz Attila

WordPad: Formázási és sok speciális funkcióval rendelkező szövegszerkesztő. Kezeli a Windows beépített betűtípusait, képeket ágyazhatunk a szöveg közé, és akár komoly fejléces üzleti levelet is készíthetünk vele. Feladat: Indítsuk el a Start menüből a WordPad alkalmazást. Keressünk a levelezésünkben egy nem túl hosszú hivatalos levelet (Banki, biztosítói...), és gépeljük be formázás nélkül. A sorok végén csak akkor nyomjunk [Enter]-t, ha a bekezdés is véget ért, például itt. folytatás: Mentsük el a fájlt a Dokumentumok/Szövegek mappába, és adjuk neki a „Formázott levelem” nevet. Vigyük a kurzort a dokumentum elejére, például a [Ctrl]+[Home]-mal, majd a [Shift]+[ ]-lal jelöljük ki az első bekezdést (a megszólítást), és a Formázás eszköztáron lévő gombokkal igazítsuk középre ( ), válasszunk neki másik betűtípust (a Times New Roman helyett), növeljük meg a betűméretet (10-ről például 16-ra), és állítsuk át a színét kékre ( ). Mentsük el a dokumentumot az eszköztáron lévő lemezikonnal ( ). Használhatjuk a Fájl menü / Mentés menüpontját, illetve annak neve mellé írt billentyűkombinációt (például Ctrl+S). Vágólap-megjelenítő: A munkánk során a vágólap tartalmát monitorozza folyamatosan, így a kezdeti időkben sokat segít abban, hogy mindig tudjuk, mit másoltunk éppen a vágólapra. Feladat: Indítsuk el a programot, és helyezzük el úgy, hogy a következő feladatok végrehajtása során mindig látható legyen az ablaka. Karaktertábla: Főként az előzőhöz használható kiegészítő program, amivel a betűtípusokban megbújó sok-sok különleges jel megjelenítésére szolgál. Feladat: Indítsuk el a programot, kattintsunk kettőt a nekünk tetsző szimbólumokon (például ♣♠), majd a Másolás gombra. Indítsuk el a WordPad programot, és nyomjuk meg a [Ctrl]+[V]-t, amivel a vágólapról beszúrjuk az oda lemásolt különleges karaktereket. Feladat: Változtassuk meg a Karaktertáblában a betűtípust, és fedezzünk fel újabb érdekes karaktereket. Másoljuk át azokat is a WordPad ablakába. Feladat: Eközben figyeljük meg a Vágólap-megjelenítő program ablakát! Számológép: Alapműveletek és komolyabb matematikai számítások elvégzésére alkalmas program, mint általában egy tudományos számológép. Feladat: Változtassuk meg a programban a nézetet a Nézet menüben. Feladat: Írjuk be ezt a kifejezést a Jegyzettömbbe „123-45*3=”, jelöljük ki, és másoljuk le a vágólapra, majd a Számológépben a [Ctrl]+[V]-vel szúrjuk be. Figyeljük meg, hogy mi történt! Ellenőrizzük az eredményt újraszámolással. MS-DOS parancssor: Ma már egyre ritkábban használatos környezet, de aki még a DOS-szal tart fenn kapcsolatot, annak ez a DOS-ablak lehetőséget nyújt a régi programjai és parancsai futtatására. Feladat: Indítsuk el, írjuk be a „DIR /P” parancsot, és nyomjunk [Enter]-t. Az „Exit” parancs beírásával léphetünk ki az ablakból. 38



Kommunikációs alkalmazások A számítógépben lévő adatok a lemezek között és a külső egységek felé állandóan vándorolnak, így eléggé kézenfekvő, hogy az adatok másik számítógép felé is eljussanak különböző programok segítségével. Az adatok cseréje lehet egyszerű fájlmásolás egy közvetlen kábelkapcsolaton keresztül, de küldhetünk billentyűzeten beírt karaktereket is egy másik gépnek, amellyel vagy egy helyi hálózat köt össze, vagy akár az internet. Ez utóbbi esetben a beírt karaktereink a Föld másik oldalán ülő felhasználóhoz is eljuthatnak. Internet-csatlakozás varázsló: Amennyiben van modemünk, ami a telefonvonalra csatlakozik, úgy létrehozhatunk egy csatlakozási beállítást. Ha nincsen, akkor is indítsuk el egyszer a programot, és adjunk meg hamis adatokat, mert ettől függetlenül használhatjuk a Címjegyzéket és az Outlook Express programot. Feladat: Ha nincs modemünk, akkor állítsunk be egy nem létező kapcsolatot. Az alábbi válaszokat adjuk a kérdésekre: Saját magam..., Helyi hálózaton (LAN)..., Tovább. A postafiókot is állítsuk be, de ott minden mezőbe írjunk X-eket, az e-mail cím mezőbe [email protected], és akkor többet nem zaklat a program a hiányzó adatok miatt. Feladat: Ha van modemünk, akkor állítsunk be egy kapcsolatot az alábbi adatokkal: Tel.: 0651-312-300; Név: [email protected]; Jelszó: freeweb; SMTP/POP3-szerverek: mail.freeweb.hu (itt nincs még saját fiókunk, így a fióknévhez írjunk egy választott nevet, később pedig ellenőrizzük!) Feladat: Ha van modemünk, akkor csatlakozzunk az előző beállításokkal az internetre, a webböngészőben jelenítsük meg a www.freeweb.hu helyet, és a Regisztráció linkre kattintva hozzuk létre a saját postafiókunkat. Az új adatoknak megfelelően javítsuk ki a postafiókunk nevét, ha szükséges. Címjegyzék: Elsősorban az elektronikus levelezéshez használatos kiegészítő program, de semmi akadálya nincs, hogy telefonkönyvként használjuk, amelyben egy-egy felhasználóról nagyon sok hasznos adatot tarthatunk nyílván. A program szabványos formátumban tárolja a névjegyeket, így azokat elküldhetjük az elektronikus leveleinkkel együtt, mint ahogyan egy papíros névjegyet is átadunk. Feladat: Indítsuk el a Címjegyzéket a Start menüből, majd kattintsunk az eszköztár Új gombjára és a menü Új név menüpontjára. Készítsük el a saját névjegyünket. Outlook Express: Az elektronikus levelezésre szolgáló program, amely a meglévő internetes vagy helyi hálózatos csatlakozáson keresztül a levelezőszerverről letölti a leveleinket, illetve elküldi az újakat. A program alkalmas rendszerezett és formázott helyi feljegyzések készítésére, de még akár weblapszerkesztésre is. Feladat: Ha van saját postafiókunk, akkor küldjünk egy új elektronikus levelet a [email protected] címre. A tárgysorba írjuk: „Tesztlevél”, és a Címjegyzékből húzzuk át a saját névjegyünket az üzenetablakba. Az operációs rendszer alkalmazásai

39

Móricz Attila

Feladat: Készítsünk levelet levélsablon alapján. Ehhez kattintsunk a program eszköztárán az Új üzenet gomb melletti „6” gombra, az ábra szerint, és válasszunk egy szimpatikus levélsablont. Küldjünk levelet ismét az előző címre, de most legyen benne megszólítás, egy rövid üzenet (milyen idő van ott maguknál), és egy elköszönés aláírással. Feladat: Az előző levelet készítsük el ismét, de most ahol csak tudjuk használjuk, a Formázás eszköztár gombjait, és változtassuk meg a szöveg betűtípusát, színét, méretét, a bekezdések igazítottságát (például középre), a végére pedig szúrjunk be egy vízszintes vonalat. NetMeeting: Interneten vagy helyi hálózaton történő szöveges csevegésre, közös grafikus faliújságon való rajzolásra alkalmas program, amely továbbít képet és hangot egyaránt. Az interneten keresztüli csevegés esetén telefonálásra is alkalmas, így olcsóbban és többet beszélgethetünk külföldi ismerőseinkkel. Feladat: A tanteremben kapcsolódjunk a mellettünk lévő számítógéphez, nyissuk meg a Csevegés és a Faliújság alkalmazásokat az ablakban lévő gombok segítségével és használjuk azokat. Rajzoljunk közösen egy képet, és eközben csevegjünk a billentyűzet segítségével. Hyper Terminal: Modem megléte esetén távoli számítógépekhez csatlakozhatunk a programmal, és a távoli géppel adatot cserélhetünk, valamint azt irányíthatjuk, ha a távoli gépen fut valamilyen erre alkalmas program. Feladat: Ha van modemünk, akkor csatlakozzunk a 0651-301-301-es számon elérhető számítógéphez, írjuk be a felhasználói névhez a „freemail” szót, majd járjunk el a kiírások szerint. Hozzunk létre magunknak egy új postafiókot a Freemail.hu szerveren. Közvetlen kábelkapcsolat: Két számítógép közvetlen összeköttetése révén a két gép adatot cserélhet egymással, valamint az egyik gép használhatja a másik erőforrásait (nyomtatóját, meghajtóit). Speciálisan erre a feladatra készített kábelt kell használnunk, amelyet csatlakoztatnunk kell mindkét számítógép szabad portjához. Feladat: A tanteremben két számítógép között hozzunk létre egy kapcsolatot, és az egyik gépről nyissuk meg a másik gép A: lemezmeghajtóját. Feladat: Próbáljunk ki más kapcsolatteremtésre alkalmas programot is, ha rendelkezünk ilyennel, és hasonlítsuk össze a programok szolgáltatásait. Egyebek: A felsorolást folytathatnánk tovább, de itt most nem a hiánytalan lista a célunk, hanem az, hogy bemutassuk, milyen sok feladat elvégzését biztosítják az operációs rendszer beépített alkalmazásai. A további programokkal általában csak egyszer találkozunk, például valamilyen beállítás révén, vagy valamilyen egyedi feladat végrehajtása során. 40



Grafikus munkák kellékei A grafikus munkák alatt értjük a számítógépen lévő grafikus fájlok kezelésével kapcsolatos feladatokat. Készíthetünk egyéni rajzokat, kezelhetjük a digitális fényképeinket, megnyithatjuk az elektronikusan érkezett faxainkat, és mindezeket számos fájlformátumban menthetjük el, hogy esetleg később egy másik programban nyissuk meg további feldolgozásra. A rendszer grafikus szolgáltatásai: A különböző Windows-változatok egyre több szolgáltatást nyújtanak a grafikus képeink egyre tökéletesebb megtekintéséhez. Feladat: A Windows 98/Me/2000-ben egy képeket tartalmazó mappánál válasszuk ki a Nézet / Weblapként menüpontot, majd lépegessünk az egyes képeken, amelyek kicsinyített mintaképe megjelenik a bal oldali sáv alján. Feladat: A Windows 98-ban egy képeket tartalmazó mappánál válasszuk ki a mappa Tulajdonságok párbeszédablakát, és kapcsoljuk be a Vázlatnézet engedélyezése kapcsolómezőt. Ezután frissítsük a nézetet [F5]-tel, és válasszuk ki a jobbgombos helyi menüben a Nézet / Miniatűrök parancsot. Feladat: A Windows 2000/Me-ben az előző beállítás nélkül is elérhető lesz az előbb említett parancs, így kicsinyített képekben láthatunk sok fényképet. Feladat: A Windows XP-ben válasszuk ki a mappa Tulajdonságok párbeszédablakát, és az egyéni beállítást, majd ezután kedvünkre válogathatunk a mappa Nézet menüjében a jobbnál-jobb szolgáltatások között (pl. Filmszalag). Nézőke: Mindenféle fájltípus megjelenítésére alkalmas, aminek akkor vesszük igazán hasznát, ha olyan fájltípust kell megnéznünk, amihez való kezelőprogram nincs a gépünkön (például WMF-képek). Windows 98-ban érhető el. Feladat: Indítsuk el az Intézőt, jelenítsünk meg mappákat, és ahol több fájl van, ott kattintsunk a jobb gombbal különféle fájlokra, és válasszuk ki a helyi menüből a Nézőke menüpontot. Feladat: Az újabb Windows-változatokban ennek szerepét a Kép villámnézete program vette át, ami a képeknél például alapértelmezésben elérhető. Kodak Preview & Imaging: Az első a faxok alapértelmezett megjelenítője, ami csupán megjelenítésre képes, így gyorsan kezeli a rábízott fájlokat. Az Imaging programmal a faxok átszerkeszthetők, illetve újak állíthatók össze. Alkalmas egyedi grafikai feladatok végrehajtására is, bár erre már ritkábban használjuk. Feladat: Vegyük számba, hogy gyakori feladat lenne-e a faxok küldése, esetleg a fogadás utáni feldolgozása és továbbküldése. Ha a válasz igen, akkor érdemes egy modemet beszerezni, mert azzal internetezni is lehet, ráadásul faxokat küldhetünk és fogadhatunk. A beállításokhoz és a használat módjához keressünk a könyvesboltban olyan könyvet, ami ezt részletesen ismerteti. Az első beállítások kicsit nehéz feladatot rónak egy kezdőre, de utána a használata már egyszerű, és sok fax küldésénél sok időt tud megspórolni nekünk. Feladat: Vessük össze egy asztali faxkészülék és egy számítógépes modem árát, érdeklődjünk a számítástechnikai boltokban. Az operációs rendszer alkalmazásai

41

Móricz Attila

Paint: Egyszerű, de nagyszerű rajzolóprogram, amivel készíthetünk egyéni rajzokat, de akár fotók átszerkesztésére is lehetőséget ad. A Microsoft Office telepítése után az újabb fájltípusok kezelésére is alkalmassá válik (GIF; JPG; PNG). Feladat: Nyissuk meg az alaprajzok mappáját, és színezzünk ki egy rajzot. Arra ügyeljünk, hogy ne legyen a rajzon két egyforma szín, minden színt egyedileg szerkesszünk, így sokkal szebb lesz. Feladat: Nyissunk meg néhány ablakot, majd nyomjuk meg a [PrintScreen] billentyűt (A Scroll Lock mellett van), majd a Paint programban nyomjuk meg a [Ctrl]+[V]-t, és mentsük el a képet a Dokumentumok mappánkba. Feladat: Indítsuk el a Pasziánsz programot, és az [Alt]+[PrintScreen] billentyűkombinációval másoljuk le a program ablakát a vágólapra. A Paint programra váltsunk át, és a [Ctrl]+[V]-vel illesszük be a képet, majd jelöljük ki az egyik kártyalapot, kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és válasszuk ki a Fájlba másolás menüpontot, és mentsük el a képet a Dokumentumok / Rajzok mappánkba. Feladat: Nyissuk meg az Intézőből az előbb elmentett kártyalapot, és színezzük át a Kiöntés ( ) művelet segítségével. Színeket alul választhatunk. Mentsük el más néven a fájlt az előzővel azonos mappába. Feladat: Nyissuk meg az Intézőből az első kártyalapot, majd a Pasziánsz ablakáról készült képen jelöljük ki ( ) a „színek”, a ♥ ♦ ♠ ♣ jelzések egyikét, másoljuk le a vágólapra, és szúrjuk be a kártyalapra. Készítsünk az ittenihez hasonló montázst. Ez most ♣A, ♥A, ♠2 vagy ♦4? Feladat: Keressünk a rendszerben JPG-, GIF- vagy PNG-fájlokat a Start menü / Keresés / Fájlok parancsával. Ha találtunk, akkor indítsuk el a Paint programot, és húzzuk rá a megtalált fájlt a Paint ablakára. Ez a megnyitás egyik módja. folytatás: Jelöljük ki a kártyalapunkat, másoljuk le a vágólapra a [Ctrl]+[C]-vel, majd a fényképen szúrjuk be a [Ctrl]+[V]-vel, és mozgassuk olyan helyre, ahol jó a gombra katháttér. A kártyát tegyük átlátszóvá a tintással (a bal oldalon lesz alul a beszúrás után). folytatás: Kattintsunk a kijelölés mellé, majd ismét jelöljük ki a kártyalapot, és újra mentsük el a Szerkesztés / Fájlba másolás menüpontjával. Ezt is nyissuk meg az Intézőből, és nézzük meg milyen szép lett. Tipp. Készítsük el minden kártyalap fényképes változatát, helyezzük el egy lapon, és nyomtassuk ki színes nyomtatóval műszaki rajzlapra. Utána vágjuk ki a kártyalapokat, és olyan egyedi készítésű kártyánk lesz, mint senki másnak. 42



Hang- és videokezelő programok A számítógép egyik nagyszerű alkalmazása, ha hangokat veszünk fel, szerkesztünk vagy játszunk le a gépen. Sok program használ hangfájlokat a működése során, még a rendszer is, így annak különböző eseményeihez hozzárendelhetjük az egyedileg készített hangfájljainkat, és egyedivé tehetjük a számítógépünket. A kezdeti lépésektől kezdve a profi felhasználásokig sokféle lehetőséget nyújt a Windows. Mintahangok a rendszerben: Ha telepítettük a Mintahangokat, akkor a rendszerben többféle fájltípusú hangfájlt találunk. Ezek segítségével kipróbálhatjuk, hogy milyen hanglejátszók vannak a Windowsban telepítve. Feladat: Indítsuk el az Intézőt a [ ]+[E] billentyűkombinációval, majd jelenítsük meg a C:\Windows\Media mappát. Dupla kattintással nyissuk meg az egyes fájlokat, és figyeljük meg, melyik fájlt melyik kezelőprogram fogja megnyitni. Ha telepítettünk újabb programokat, akkor azok befolyásolhatják az eredményt (például WinAMP, Apple Quick Time). Feladat: A Start menü / Keresés / Fájlok parancsával keressük meg a rendszerben az alábbi fájlokat (egyszerre csak egyfajtát): *.rmi, *.mid, *.wav, *.wma, *.mp3, *.wmv, *.avi. A találati listából dupla kattintással nyithatjuk meg az egyes fájlokat meghallgatásra. Nézzük meg az elindított program további szolgáltatásait, mire használható még az adott program. Hangbeállítások a rendszerben: Az előbb felfedezett hangok egy részét felhasználhatjuk arra, hogy a rendszer bizonyos eseményeihez hozzárendeljük. Ha például bezárunk egy programot, akkor adjon egy rövid hangot. A beállításokat a Vezérlőpult / Hangok és multimédia ikonra kapott párbeszédablakban tudjuk módosítani, de ennek tartalma függ a telepített összetevőktől. Feladat: A későbbiek során bemutatásra kerülő Hangrögzítő alkalmazással készítsünk egyedi hangfájlokat, és rendeljük hozzá az egyes rendszereseményekhez. Arra ügyeljünk, hogy először csak egy-két módosítást végezzünk el, mert ha minden pillanatban a saját hangunkat halljuk, akkor az hamar zavaróvá fog válni. Feladat: Az említett beállítási párbeszédablakban kapcsoljuk be a Hangerőszabályzó megjelenítését a tálcán, ha nem lenne bejelölve. Hangerőszabályzó: A számítógép által befogható hangforrások hangereje szabályozható vele egy virtuális keverőpult segítségével. Külön a felvételre és a lejátszásra egyaránt beállíthatók a megfelelő hangerőszintek. Feladat: Az óra melletti területen jelenik meg egy hangszóróikon, erre kattintsunk kettőt, és megjelenik a Hangerőszabályzó program. Válasszuk ki a Beállítások / Tulajdonságok menüpontot, és a lenti listában lévő elemek előtti kapcsolómezőket jelöljük be ( ). Itt állíthatjuk a különböző külső és belső hangeszközök hangerejét. Feladat: Tegyünk be egy zenei CD-t a meghajtóba, és várjuk meg, amíg a lejátszása megindul. Állítsunk a hangerején. Nyissuk meg ismét a már egyszer felkutatott hangfájlokat, és a lejátszás közben állítsuk azok hangerejét is. Figyeljük meg, milyen gyorsan reagálnak a programok a beállításokra. Az operációs rendszer alkalmazásai

43

Móricz Attila

Hangrögzítő: Alapértelmezésben egy percnyi hang rögzítésére alkalmas, de ezt a korlátot egy kis trükkel egyszerűen kitolhatjuk akár több órára is, így pedig már bármilyen hangfelvételt készíthetünk. A hangfájlokat sokféle formátumban és minőségben menthetjük el, és ezt a program nagymértékben támogatja. Feladat: Indítsuk el a Hangrögzítő programot, és a Fájl / Tulajdonságok / Konverzió gombra kapott párbeszédablakban válasszuk ki a Rádióminőség elemet, és nézzük meg az alatta lévő legördülő listák tartalmát is. Mentsük el a fájlt a Fájl / Mentés menüponttal a Dokumentumok / Hangok mappába. folytatás: Csatlakoztassuk a mikrofont, indítsuk el a felvételt a piros gombbal, és kezdjünk el felolvasni egy könyvből. Időnként, például a mondatok végén nyomjuk meg a szóközt (hosszú billentyű középen alul), amivel megállíthatjuk, majd újra megnyomva folytathatjuk a felvételt és a felolvasást. Készítsünk így egy 10-15 perces felvételt. folytatás: A megállások idején válasszuk ki a Fájl / Mentés menüpontot, amivel azonnal el tudjuk menteni a fájlt, és nem veszik el egy véletlen hiba vagy áramszünet esetén sem. Feladat: Nyissuk meg a Hangerőszabályzót, és válasszuk ki a Beállítások / Tulajdonságok lapon a Felvétel rádiógombot, majd alatta néhány fontosabb eszközt. Ezzel megjelenik a Felvételvezérlő ablak. folytatás: Válasszuk ki a hangforrásnak megfelelő csatornát ( Kijelölés), állítsuk be ott a hangerő szintjét középre, majd indítsuk el a felvételt, és ha szükséges, akkor menet közben állítsunk a hangerő szintjén. Windows Media Player: A program a szabványos formátumok bármelyikét képes lejátszani, amelyhez a szükséges kodeket telepítettük (kodek = a tárolási mód kódolt leírása a lejátszó részére). A program újabb változatai ingyenesen letölthetők, újságok CD-in elérhetők, telepíthetők, így sok új szolgáltatáshoz juthatunk hozzá. A program régebbi változatai csak lejátszók voltak, míg az újabbak a hangfájljaink rendszerezését is elvégzik, különféle megjelenési formák közül választhatunk, és még internetes rádióadást is foghatunk velük ha van internet-kapcsolatunk. Feladat: Indítsuk el a programot, kezdjük el egy zenei CD lejátszását, és eközben kattintsunk a Felszínválasztó gombra a bal oldalon, majd jelöljük ki egyesével a lista elemeit, és nézzük végig a kínálatot. A nekünk tetszőt dupla kattintással válasszuk ki. Visszatérni a teljes nézetre a ( ) gombbal lehet, amit viszont mindegyik felszínnél külön-külön meg kell keresni. Windows Movie Maker: A program a Windows Me utáni változatokban található meg, és az egyéni hang- és videofájljainkból készíthetünk a segítségével egyéni videókat és hangmontázsokat. Letölthető, illetve szaklapok CD-in megtalálható már a program újabb változata, ami több funkciót kínál. Feladat: Keressünk fényképeket a rendszerben (vagy készítsünk magunk ha van digitális fényképezőgépünk), azokat importáljuk be a programba az Importálás gombbal. Tegyük ugyanezt a hangfájlokkal is. Húzzuk le a képekből készült klipeket a történeti sávra, majd válasszuk ki a Lejátszás / Teljes történet menüpontot. 44



Rendszereszközök A számítógépünkre telepített Windows nem egy kőbe vésett rendszer, és a sok programtelepítés és eltávolítás eredményeképpen sok helyen sérülés érheti. Ennek következtében nem fog úgy működni, mint újkorában, esetleg csak lassabb lesz, de mindenképpen lesznek szemmel látható jelei a huzamosabb használatnak. Ezért számos olyan program áll a rendelkezésünkre, amivel a hibákat kideríthetjük, orvosolhatjuk, viszont e programok kezelése komolyabb hozzáértést kíván, ami egy ilyen tanfolyamon nem sajátítható el. Ezért a programok használata során körültekintően járjunk el, és olvassunk el hozzá olyan szakkönyvet, amiben a programokat részletesen ismertetik. E nélkül inkább ne indítsunk el olyan programot, amiről nem tudjuk mire szolgál. Lemeztöredezettség-mentesítő: A lemezeinken tárolt fájlok a tárolási módszer nem tökéletes volta és a sok használat miatt töredezetté válhatnak. Ez azt jelenti, hogy nem folyamatosan kerülnek tárolásra a lemezen, hanem apró darabokban, így a betöltésük sokáig tart. Ez a program ezt a problémát orvosolja. Érdemes havonta egyszer lefuttatni, különösen akkor, ha sok programot telepítünk és távolítunk el, valamint ha csak egy merevlemezes meghajtónk van (C:). Feladat: Nyissuk meg a Sajátgép mappát, kattintsunk a jobb gombbal a C: meghajtó ikonjára, és válasszuk ki a Tulajdonságok menüpontot és az Eszközök fület. Itt kattintsunk a Töredezettségmentesítés gombra. A megjelenő ablakban kattintsunk a Részletek megjelenítése gombra, és egy ideig nézzük, hogyan dolgozik a program. ScanDisk: A program a lemezeink hibáit keresi meg és javítja ki. Ezt is érdemes legalább félévente egyszer lefuttatni, valamint akkor, ha ezt az előbbi program kéri, mert hibát észlel a lemezen. A szabálytalan leállások esetén automatikusan elindul és lefut. Ha a számítógépet áthelyezzük, mozgatjuk, akkor is érdemes lefuttatni, mert a mozgatás során megsérült merevlemez hibáira felhívja a figyelmet. Feladat: Az előző Tulajdonságok párbeszédablakból indítsuk el az Ellenőrzés gombra kattintva. A megjelenő ablakban válasszuk ki a Teljes rádiógombot, az Automatikus hibajavítást és az Indítás gombot. Biztonsági mentés: Az adatainkról készíthetünk egy tömörített biztonsági másolatot. A program rendkívül gyorsan végez, és aki napi rendszerességgel dolgozik a gépén, annak nagyon javasolt, hogy használja ezt a programot. Az elkészült másolatot érdemes másik gépen vagy lemezen tárolni, mert különben a fizikai sérülések esetén a biztonsági másolat is elveszik. Egyebek: A további programokkal sok hasznos ellenőrzés, hibafeltárás végezhető el, de ezekhez már magasabb szinten kell érteni a számítógép kezeléséhez. Figyelhetjük a hálózatot, a számítógépünk erőforrásainak fogyását, listázhatjuk a gépünk hardveréről elérhető összes információt, amiből sok újat tanulhatunk. Feladat: Indítsuk el a Windows Súgót a Start menüből, és keressük meg benne a minket érdeklő információkat. Olvassunk sokat belőle, mert hasznos. Az operációs rendszer alkalmazásai

45

Móricz Attila

Ismerkedés a Windows Intéző programmal A Windows mappái között járva-kelve mindig az Intéző programot használjuk, ha tudunk róla, ha nem. Már a Windows asztal megjelenítését is ez a program végzi, így az állandóan a memóriában van, ezért ha egyszer megnyitjuk az ablakát, utána felesleges bezárni. E program segítségével elérhetők a meghajtóink, a mappáink, fájljaink, a rendszerbeállításaink, tehát minden, amit a számítógépünk tartalmaz. Sokan az Intéző program helyett egy másik fájlkezelő programot telepítenek, pedig nincs olyan feladat, amit itt ne lehetne elvégezni. Talán néhány feladat elvégzése a külső programokkal kényelmesebben hajtható végre, de ez is gyakorlat kérdése, kinek mi megy jobban. A program indítási formái A program fontosságának megfelelően a rendszer szinte minden pontjáról elérhető, de azért ügyeljünk arra, hogy feleslegesen ne nyissunk sok Intéző ablakot, mert az csak a mi munkánkat fogja akadályozni. 1. Kattintsunk az asztalon található alábbi ikonok egyikére a jobb egérgombbal, és válasszuk ki az Intéző menüpontot: Dokumentumok, Sajátgép, Hálózatok, Lomtár. Vegyük észre, hogy bármelyiket is nyitjuk meg, mindig elérhetjük a másiknál nyitott Intéző képét. Ennek oka egyszerű, hiszen ugyanazt a rendszert tallózzuk mindegyik esetben. 2. Kattintsunk kettőt a Sajátgép ikonra, a C: meghajtóra, majd egy mappa nevére. Most kattintsunk az egyik mappára a jobb gombbal, és a helyi menüben szintén megtaláljuk az Intéző menüpontot. 3. A Windows Me/2000/XP esetén nyissuk meg a Sajátgép mappát dupla kattintással, majd kattintsunk az eszköztáron lévő Mappák gombra. Ugyanezt megtaláljuk a Nézet / Böngészősáv / Mappák menüpontnál. 4. Válasszuk ki a Start menü / Programok / Windows Intéző menüpontját. 5. Nyomjuk meg a [ ]+[E] (Windows+E) billentyűkombinációt. Folytathatnánk a sort még néhány speciális formával, de azokat már megtalálják az érdeklődők a megfelelő szakkönyvekben. A legjobb, ha a [ ]+[E] formát megjegyezzük, mert az mindig kéznél van, és soha nem jelent problémát, ha az ablakok eltakarják az asztalt. A programablak felépítése A program a szokásos felépítésén kívül két ablaktáblát tartalmaz. A bal oldalon egy fanézetű elrendezésben jeleníti meg a rendszer elemeit, amelyeket az előttük lévő + jelre kattintva lehet megnyitni, és az így megjelenő – jellel zárhatunk vissza. Feladat: Az Intéző ablakában a bal oldalon a kurzormozgató nyílbillentyűk segítségével fedezzük fel a Sajátgép meghajtóit. A és a nyilakkal mozoghatunk fel és le, míg a és nyilakkal nyithatjuk és zárhatjuk az egyes ágakat. Hihetetlenül gyorsan meg lehet jeleníteni ezzel a módszerrel a legeldugottabb mappák tartalmát is, ami pedig fontos szempont, hiszen nem akarunk egész nap feleslegesen a számítógép előtt ülni. 46



Fontos! A mappák közötti lépegetés során ütemesen haladjunk, ellenkező esetben az éppen kijelölt mappa tartalmát beolvassa a program, ami lassítja a munkánkat. A jobb oldali ablaktáblában jelenik meg a bal oldalon kijelölt mappa tartalma. Célszerű a mappák tartalmát részletes nézetben megjeleníteni, mert így sokkal informatívabbak. Egyes mappáknál a nagy ikonos nézet előnyösebb, ott válasszuk azt. Ilyen például a Vezérlőpult. Feladat: Nyissunk meg egy tetszőleges mappát, amelyikben van sok fájl, mint például az ábrán láthatón is. Váltsuk át a Nézet / Részletek menüponttal részletes nézetre, majd állítsuk be az oszlopok szélességét ideálisra. Ehhez mutassunk az ábrán is látható helyre, és az egérmutató változásakor a bal gombot lenyomva húzzuk el oldalra az oszlop szélességét. folytatás: Válasszuk ki az Eszközök / Mappa beállításai parancsot (Win98-ban a Nézet menüben van) és a Nézet fület, majd kattintsunk a Mint az aktuális mappa nevű gombra. Ezután minden mappánk így fog megjelenni. Ahol ettől el akarunk térni, ott térjünk el, állítsunk be mást, a rendszer meg fogja jegyezni, de az előző beállítást többet már ne válasszuk ki.

18. ábra. Fájlok a Windows Intézőben részletes nézetben

A lemezmeghajtók felfedezése Az előzőekben elvégzett beállítások azért is jönnek jól a mostani feladatoknál, mert a lemezmeghajtók tartalmának megtekintésekor pontosan látni fogjuk, hogy a különböző fájlok mennyi helyet foglalnak a mappákban. Ha a bal oldali fanézeten haladunk lefelé, és sorban minden egyes mappát megnyitunk, akkor látni fogjuk az egyes fájlok méretét a részletes nézetben. Érdekes felfedezéseket tehetünk az ilyen nézelődések során. Ha egy mappa és a hozzá tartozó összes fájl méretét szeretnénk megtudni, akkor a kiválasztott mappa nevén állva nyomjuk meg az [Alt]+[Enter] billentyűkombinációt. Ekkor megjelenik egy párbeszédablak, amelyben hamarosan olvasható lesz a fájlok összmérete. Ismerkedés a Windows Intéző programmal

47

Móricz Attila

A méret beolvasása az ablak megjelenése után folyamatosan történik, így ha a Windows saját mappáit nézzük meg, akkor azoknál a Méret végleges eredményére várnunk kell, mert nagyon sok fájlt és mappát tartalmaznak. Ha egy meghajtó tulajdonságait nézzük meg, akkor ott egy grafikon is érzékeltetni fogja, hogy mennyire foglalt a meghajtónk, és mennyi szabad hely van még rajta. Ezek fontos információk, mert ha újabb programokat akarunk telepíteni rá, akkor az csak akkor fog sikerülni, ha van is elegendő lemezhelyünk. Szintén hasznos adat a kijelölt mappa Tartalma, ami az ábrán láthatónál 1 896 fájl és 202 mappa. Alkalmanként nézzük meg a saját Dokumentumok mappánkon is! A saját fájljaink esetében azért fontos ez az információ, mert ha sok egyéni fájlt gyűjtöttünk össze, akkor azokat célszerű kiírni CD-re, ha van például CD-írónk. Így egy esetleges meghibásodásnál nem fognak az adataink elveszni. Ezt a műveletet hívjuk archiválásnak. Minden olyan adatot archiválni kell, amelynek elvesztése számunkra nagy fájdalommal járna, és sok munkánkba kerülne azok pótlása. Ha nem sok fájlról van szó, és azok összmérete kisebb 1,39 MB-nál, akkor másoljuk le a fájlokat flopilemezre, és ezzel biztonságba helyezhetjük az állományokat. Új mappák létrehozása Az asztal ikonjainak felfedezésekor már készítettünk néhány új mappát magunknak, és a további munkánk során azokban fájlokat mentettünk el. Általában olyankor hozunk létre új mappákat, ha valamilyen új munkába kezdünk, és azt akarjuk, hogy az új munkához tartozó fájlok együtt legyenek, elkülönítve az eddigi fájloktól. Például, az otthoni munkák során keletkező fájlokkal ne keverjük össze a tanfolyam során létrehozott fájlokat, mert azok csak gyakorlási céllal jöttek létre, míg a saját otthoni fájljainkban ténylegesen használandó adatok vannak, amelyek fontosak számunkra. Másik előnye a fájlok és mappák különválasztásának az, hogy a már befejezett munkák fájljait átmozgathatjuk más helyre, kiírhatjuk CD-re, és utána akár letörölhetjük a merevlemezünkről, így nem kell a továbbiakban kerülgetnünk az évekkel azelőtti munkák fájljait. Nem kell azonban új almappákat létrehoznunk egy téma mappáján belül akkor, ha az adott téma mappájában nem lesz több, mint 10-15 fájl. Ezek még áttekinthetők, és jobb, ha egy helyen látjuk az összes fájlt. Például e tanfolyam könyvének kézirata egy Word dokumentumból és sok képfájlból áll. Ha egy mappában lenne minden, akkor a sok kép között soha nem találnám a szövegfájlt, ezért a képek egy külön almappába kerülnek a dokumentum mellé. Ha táblázatok és egyéb dokumentumok is tartoznak ehhez a projekthez, akkor azok is ide kerülhetnek, de ha azok száma ugyancsak megnövekszik, akkor azok is külön mappába fognak kerülni. 48



Feladat: Hozzunk létre a Dokumentumok mappában lévő saját mappánkba egy új mappát, és adjuk neki a Tanfolyam nevet. Ide fogjuk majd átrakni a tanfolyammal kapcsolatos mappáinkat. Feladat: Hozzunk létre a Dokumentumok mappában lévő saját mappánkba egy új mappát, és adjuk neki a Kerti munkák nevet. Itt fogjuk tárolni a kerti munkákkal kapcsolatos feljegyzéseinket. Ebben a mappában hozzuk létre az alábbi mappákat is: Fényképek, Emlékeztetők, Leírások. Új fájlok létrehozása és megnyitása Mappáink már vannak, most viszont meg fogjuk azokat tölteni tartalommal, hiszen azért hoztuk létre a mappákat, hogy azokban dokumentumokat tároljunk. Vegyük alapul például a Kerti munkákat. Feladat: Ha van digitális fényképezőgépünk, akkor havonta legalább egyszer menjünk ki a kertbe, és fényképezzük le annak különböző részeit, a vetésterületet, a fákat, a virágoskertet, a szőlőlugast és ami csak van. A fényképeket töltsük fel a számítógépre, és mozgassuk be a Fényképek mappánkba a Kerti munkák mappán belülre. (Részletesen lásd a következő fejezetben.) Feladat: Lépjünk be az Emlékeztetők mappánkba, kattintsunk a mappában a jobb egérgombbal, és válasszuk ki az Új / Hanghullám hang menüpontot. Adjuk neki a Metszési mód nevet, és egy [Enter]-rel nyissuk meg. Csatlakoztassuk a mikrofont, indítsuk el a felvételt, és mondjuk el, hogy milyen metszési módot alkalmazunk a gyümölcsfák metszésekor. Ez később még hasznos lehet, de annyira nem fontos, hogy leírjuk egy szövegfájlba, különösen hogy a beírással nagyon sok időnk menne el. Feladat: Hozzunk létre egy Új / Szöveges dokumentumot „Időjárás 2004. március” néven (és minden hónapban egy újat). Az [Enter]-rel nyissuk meg a fájlt, majd nyomjuk meg az [F5] és [Enter] billentyűket, mire a program beírja a mai dátumot és időt, mi pedig az új sorba írjuk be az időjárás főbb jellemzőit arra a napra (hőfok, csapadék, napsütés stb.). Soha ne felejtsük el beírni az aznapi jellemzőket, így már a következő évben hasznos feljegyzésekkel fogunk rendelkezni. Feladat: Hozzunk létre egy Új / Szöveges dokumentumot „Permetezési napló” néven (és minden alkalmi, de fontos munkához egyet). Az [Enter]-rel nyissuk meg a fájlt, majd nyomjuk meg az [F5] és [Enter] billentyűket, mire a program beírja a mai dátumot és időt, mi pedig az új sorba írjuk be az elvégzett munka leírását, de legfőképpen a kiszórt permetek fajtáit és mennyiségét. Ha valami nem sikerül a kertben egy ilyen emlékeztető jó szolgálatot tesz, ráadásul a piaci árusításhoz elég lesz csak kinyomtatni ezt a fájlt, és a napra pontos naplónk valóban hiteles adatokat fog mutatni. Feladat: Nyissuk meg a saját dokumentumok mappánkat az Intézőben, majd a Start menüt, és mutassunk a Számológép menüpontra. A [Ctrl] billentyűt tartsuk lenyomva, eközben nyomjuk le a bal gombot, és húzzuk le a menüpontot a saját mappánkba. A [Ctrl]-t engedjük fel a legvégén. Ha szükségünk lesz rá, akkor a számítógép mindig kéznél lesz írás közben. Ismerkedés a Windows Intéző programmal

49

Móricz Attila

Műveletek a mappákkal A tanfolyam elején létrehoztunk néhány mappát, amelyekben már van néhány fájlunk. Most így utólag kiderült, hogy jobb lenne ezeket a mappákat egy Tanfolyam nevű mappán belül látni, ezért át fogjuk helyezni. Feladat: Indítsuk el az Intéző programot, és nyissuk meg a bal oldali fanézeten a saját dokumentumok mappánkat. Fogjuk meg egérrel a Szövegek mappát, és húzzuk be a Tanfolyam mappába. Végrehajtás módja: Mutassunk az egérmutatóval a Szövegek mappa ikonjára, nyomjuk le a bal egérgombot, és tartsuk lenyomva. Utána mozgassuk az egérmutatót a Tanfolyam mappa ikonja fölé, amíg annak színe kékre nem vált. Ha ez megtörtént, akkor engedjük fel a bal egérgombot, és ezzel a mozgatást végrehajtottuk Feladat: Most próbáljuk meg a billentyűzetről végrehajtani az előző feladatot a Képek, Hangok és Rajzok mappákkal. Végrehajtás módja: Jelöljük ki a Képek mappa nevét, majd nyomjuk le a vágólap kezelésénél megismert [Ctrl]+[X] billentyűkombinációt. Ekkor az ikonok elhalványodnak, ami jelzi a kivágás kezdetét. A Tanfolyam mappába lépjünk be [Enter]-rel, és itt nyomjuk meg a [Ctrl]+[V] billentyűkombinációt. Mennyivel egyszerűbb így, és nem dobhatjuk még véletlenül se rossz helyre a mappáinkat. Feladat: Lépjünk be a Tanfolyam mappába, és a [Ctrl]+[C]-vel másoljuk le a Képek mappát, majd lépjünk ki a [Backspace] billentyűvel a mappából, és az új helyen a [Ctrl]+[V]-vel szúrjuk be a mappát ide. Ezzel most feleslegesen lemásoltuk a Képek mappát. Feladat: Ellenőrizzük, hogy megvan-e még a Tanfolyam / Képek mappa. Látni fogjuk, hogy ott is van egy példány belőle. Most lépjünk vissza az előző helyre, ahová a felesleges másolatot készítettük, és jelöljük ki a mappát. Nyomjuk meg a [Delete] billentyűt, és töröljük ki a mappát. A mappát valójában a Lomtárba dobtuk, ahonnan vissza tudjuk állítani, de erre most nem lesz szükségünk. A helyi hálózat felfedezése A tanfolyam helyén a teremben a számítógépek hálózatba vannak kötve, így lehetőség nyílik a hálózat megtekintésére. Indítsuk el az Intéző programot, és lépjünk a Hálózatok elemre, majd nyomjuk meg a [ ] gombot, mire megjelennek a velünk azonos csoportba tartozó számítógépek nevei. Feladat: Nyissuk meg sorban a különböző gépek megosztásait, és nézzük meg, hogy melyik gépen mennyi mappa érhető így el. Keressünk képeket a hálózaton, és nyissuk meg azokat, nézzük meg a tartalmukat. Feladat: Nézzük meg a saját gépünkön a Sajátgép mappa tartalmát, és ha valahol azt látjuk, hogy egy kék kéz ikonrészlet van a meghajtó ikonján, akkor az a meghajtó meg van osztva. Kattintsunk rá a jobb gombbal, válaszszuk ki a Megosztás menüpontot, és nézzük meg a megosztás módját. 50



Szövegszerkesztési ismeretek (15 óra) A számítógépes munkánk egyik leggyakrabban használt alkalmazása a szövegszerkesztő. Ez alapvetően abból ered, hogy a számítógép először az írógépet váltotta fel, és bizony sokan még ma is csak egy bonyolult írógépet látnak benne. A szöveget beírják, esetleg szerkesztenek rajta egy kicsit, kinyomtatják, majd mentés nélkül kilépnek a programból. A legviccesebb (legszörnyűbb?), amikor valaki megkérdezi a gép mellett ülve, hogy „hány óra van?”, vagy kér a szomszédjától egy számológépet. Szöveget szerkesztünk, ha írunk egy levelet, pályázatot, beszámolót, vagy csupán egy rövid elektronikus levelet, netán egy egyszerű emlékeztetőt, amit utána az asztalunkon megjelenítünk, mint egy ragasztós cédulát a monitorunk szélén.

A szövegszerkesztők fajtáiAz elkészítendő szöveg jellegétől függően választunk mindig szövegszerkesztő programot, és nem feltétlenül azt, amelyiket alapértelmezésben arra a feladatra szánták. Például a Microsoft Word programot elsősorban formázott levelek készítésére alkották meg, és ehhez sok hasznos szolgáltatást találunk a programban. Ha viszont mi inkább programfejlesztésre akarjuk használni, mert sok hasznos szerkesztést segítő szolgáltatás van benne, akkor ezt is megtehetjük, semmi akadálya. Ezt csupán azért jegyeztem meg, mert egy programra úgy tekintsünk, hogy keressük benne a lehetőségeket, mire alkalmas még az a program az alapértelmezett feladatain kívül. Feladat: Írjuk be Windows 9x/Me esetén a Start menü / Futtatás ablakba a „Sendto” szót, majd nyomjunk [Enter]-t. Ezután a Start menüben keressük meg a Jegyzettömb menüpontot, és a [Ctrl] lenyomva tartása mellett húzzuk ki a menüpontot a Sendto mappába. folytatás: Keressünk az asztalunkon vagy az Intézőben valahol egy nem túl nagy fájlt (100 kB alattit), kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és válaszszuk ki a Küldés / Jegyzettömb menüpontot. Sok érdekességet láthatunk, de mindig a bezárás (x) gombra kattintsunk, és soha ne mentsük el a változásokat ha a program esetleg erre felszólítana. (A „Nem” gombra kattintsunk.) Feljegyzésekhez: Jegyzettömb Még szinte sorra sem került e program ismertetése, de már olyan sokat használtuk, hogy mindenki ismeri, és sok hasznos feladatra alkalmazta a munkája során. Arra törekedjünk az operációs rendszer használata során, hogy más beépített alkalmazásokat is ilyen sokoldalúan használjunk fel. Feladat: Hozzunk létre egy új szöveges dokumentumot a dokumentumok mappánkba, és adjuk neki az „Emlékeztetők” nevet. Nyissuk meg [Enter]rel, nyomjuk meg az [F5] billentyűt. Írjunk be egy elintézendő feladatot, majd mentsük el, és zárjuk be. folytatás: Kattintsunk az asztalon a jobb egérgombbal, és válasszuk ki az Active Desktop / Új asztalelem menüpontot, kattintsunk a Tallózás gombra, és jelenítsük meg a saját dokumentumok mappánkat, ahol a szövegfájl van. A szövegszerkesztők fajtái

51

Móricz Attila

folytatás: Írjuk be a fájlnevet és a „.txt” kiterjesztést, kattintsunk a Megnyitás gombra és a másik ablakban az OK-ra. Igazítsuk el az asztalunkon megjelent új fehér téglalapot. Méretezzük át, és húzzuk a jobb felső sarokba. Feladat: Módosítsuk az emlékeztetőnket! Kattintsunk a jobb gombbal az ablakba, és válasszuk ki a Forrás megtekintése menüpontot. Nyomjunk egy [Enter]-t, [F5]-öt, és az új dátum mögé írjuk be az új teendőt. Mentsük el a Fájl / Mentés menüponttal, és zárjuk be. folytatás: Kattintsunk az asztalra, és nyomjuk meg az [F5] Frissítés billentyűt, és megjelenik az új bejegyzés is a fehér lapon. Ha mindig ezzel a módszerrel dolgozunk, akkor a legfrissebb bejegyzések mindig a lista elején lesznek. Mindennap használjuk ezt a módszert, és szoktassuk rá magunkat, hogy ezt a fájlt mindig megnézzük. Ha sikerült rászoknunk arra, hogy itt mindig megtaláljuk a legfontosabb számítógéppel elintézendő feladatainkat, akkor jó szolgálatot fog tenni. Az asztalon elférnek további feljegyzésfájlok, így ha vannak más feljegyeznivalóink, akkor készítsünk bátran többet is. Formázott levélhez: WordPad A számítógépünkön lévő operációs rendszer megvásárlásával is sok beépített alkalmazáshoz jutunk, így aki nem vásárol más alkalmazásokat a számítógépére, annak sem kell lemondania a szép díszes levelek készítéséről. Az operációs rendszer tartalmaz egy WordPad nevű szövegszerkesztő programot, amellyel formázott leveleket készíthetünk a Microsoft Word megvásárlása nélkül is. 19. ábra. Fejléces hivatalos levél készítése WordPadben

Az ábrán látható hivatalos levélben legfeljebb a magyar leveleknél szokásos sorkizárt bekezdést hiányolhatjuk, mert az nem érhető el a WordPad programban, de minden más tekintetben megfelel a levelünk az elvárásoknak. A fejlécben lévő grafikát a Paint programmal készítettük el, bár egy másik alkalmazásból származik a kép, de azt helyettesíthetjük egy fényképpel is. A bekezdések és a szöveg karaktereinek formázását teljes mértékben támogatja a WordPad, így nincs mit hiányolni. A szövegben lévő táblázat kialakításához tabulátorokat használhatunk, amelyek azt biztosítják, hogy az egymás alá kerülő adatok pontosan helyezkedjenek el. A formázásokat a megfelelő fejezetekben ezen a dokumentumon fogjuk gyakorolni. 52

Szövegszerkesztési ismeretek (15 óra)


Most képzeletben térjünk vissza egy kicsit a Jegyzettömb programra, majd gondolkozzunk el azon, hogy ott elkészíthetnénk-e ugyanezt a levelet, és ha nem, akkor mely elemek hiányoznának a feladatunk végrehajtásához. Az első nagy különbség, hogy a Jegyzettömb nem kezeli a betűtípusokat, és csupán karakteres szövegként küldi el a szöveget a nyomtatóra, míg a WordPad ugyanezt grafikus információként teszi meg, mert a betűtípusokat a képernyőn látható módon nyomtatja ki. Hiányozna a levelünkről a grafikus fejléc is, hiszen a Jegyzettömb csak karaktereket jelenít meg, és semmilyen más típusú objektumot nem kezel. A Jegyzettömbben beállíthatunk nekünk tetsző betűtípust, de azt csupán a képernyőn látjuk, míg nyomtatásban egészen másképpen fog megjelenni a szöveg. A tabulátorok tekintetében is korlátozottak a lehetőségeink, mert csak az alapértelmezett 8 karakteres tabulátor áll a rendelkezésünkre. Ezért a táblázatos adatokat el tudjuk helyezni rendezett formában egymás alá, de nekünk kell igazodnunk az adottságokhoz, és ezen nem tudunk változtatni. A WordPad programban a szerkesztés WYSIWYG-elven működik, ami annyit jelent, hogy „What You See Is What You Get”, tehát amit látunk, azt kapjuk. Ahogyan a képernyőn megjelenik a dokumentum, az nyomtatásban is pontosan ugyanúgy fog kinézni. Egyes programoknál előfordulhatnak kis eltérések speciális formázási elemek használatánál, de ez nem jellemző, a WordPadben pedig ilyenek nincsenek. Eltérés adódhat a színek fekete-fehérre konvertálásakor, amiért viszont nem hibáztathatjuk a programot. Ha csak fekete-fehér nyomtatónk van, akkor ne szerkesszünk színes szöveget, mert annak eredménye előre pontosan nehezen jósolható meg. A WordPad program színvonalát az emeli még, hogy a Beszúrás / Objektum parancsával tetszőleges objektumot szúrhatunk be. E lista olyan elemekből fog állni, amilyen programokat a számítógépünkre telepítettünk. Nyomtatási szempontból valószínűleg ez nem jelent sok újdonságot, viszont egy dokumentumot nem csupán nyomtatásra készíthetünk. Készíthetünk olyan dokumentumot, amelyben képek és hangobjektumok vannak, esetleg valami kevés szöveget is írunk mellé, de csak a címeket, hogy jobban el tudjunk igazodni a különféle objektumok között. Egy ilyen dokumentumnak akkor van haszna, ha a benne lévő képeket és szövegfájlokat fogja össze, és így a fájlt megtekintő felhasználónak csak a hangobjektumok lejátszás gombjaira kell kattintania, hogy meghallgathassa a megjegyzéseinket. A képeket látja, a hangot hallja, mi pedig az ilyen különleges fájlokat egyszerűen és gyorsan összeállíthatjuk. A képek állhatnak fényképekből, rajzokból, míg a hangot mikrofonnal rögzíthetjük. Előnye, hogy nekünk csak egy fájlt kell elküldenünk a címzettnek. Ez az egy fájl valószínűleg nagy méretű lesz, de ha van CD-írónk, akkor ez nem jelent problémát. A WordPad program nagy előnye, amit egyesek esetleg hátrányaként jelölnek meg, hogy keveset tud, kevesebbet, mint a Microsoft Word. Előnye éppen abban van, hogy csak annyit tud, amennyire szükségünk van egy egyszerű levél elkészítéséhez, és az esetek igen magas százalékában nincs is szükségünk többre. Ezért kezelését könnyű megtanulni, nincs benne szinte semmi felesleges funkció, így nem kell attól tartanunk, hogy olyan funkciót indítunk el, amit nem tudunk kezelni. A szövegszerkesztők fajtái

53

Móricz Attila

Elektronikus levelekhez: Outlook Express Az elektronikus levelezés során szöveges üzeneteket váltunk egymással. Az üzenetekben általában a leírtaknak sokkal nagyobb jelentősége van, mint a papíros levélnél, amelyet rendszerint, mint nyomdai terméket, alkotásként szemléljük. Egy elektronikus üzenetnél a tartalom a fontosabb, és a sok formázást szinte felesleges időpocsékolásnak tartjuk. Ered ez abból, hogy az elektronikus levelezés még nagyon új, míg a papíron történő levelezésnek sok évszázados hagyományai vannak.

20. ábra. Elektronikus levelek begyűjtése több postafiókból, tárolásuk külön-külön mappákban

A különbség a létrehozás lehetőségeiből is ered, hiszen az egyszerűbb levelező programok csak karakteres szöveget továbbítanak, és csak az újabbaknál van lehetőség formázásra. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy a címzett milyen programot használ a levének letöltésére, megjelenítésére, így előfordulhat, hogy a miénkkel nem teljesen kompatíbilis, és a formázással nem szebb, hanem ellenkezőleg, egy olvashatatlan levelet sikerül előállítanunk. Ebben az esetben pedig a formázással az ellenkező hatást érjük el. Manapság már nem feltétlenül van így, ezért egyszerűbb formázásra az elektronikus levelezésnél is van lehetőségünk, viszont a levél felépítése emiatt változni fog. Az e-mailt általában csak a képernyőn olvassuk el, bár vannak akik ezeket kinyomtatják, de ez eléggé felesleges művelet, hacsak a tartalom nem indokolja. Az e-mail legfontosabb része az eleje. A levelező programunk betekintője ugyanis a levél elejét azonnal megmutatja, míg a többi részét csak görgetéssel érjük el. Ezért mindig a levél elejére kerüljön a lényeg, így a nagy bevezetésekre egyszerűen nem nyílik lehetőség, mert akkor a címzett éppen azt nem olvasná el. 54



Az Outlook Express program a Windows 98 óta az operációs rendszer beépített alkalmazása, ezért érdemes alaposabban megismerni. Amellett, hogy több felhasználónak is biztosít elkülönített levélkezelést, minden felhasználó létrehozhat több postafiókhoz tartozó beállítást, és minden különböző témájú levélhez külön mappát, amelyek száma az ésszerűség határain belül korlátlan. A program amellett, hogy internetes vagy helyi hálózatos levelezésre szolgál, tárolhatja az egyéni feljegyzéseinket is. Ha valaki díszes, formázott formában kívánja a feljegyzéseit tárolni, esetleg internetes címeket gyűjt, akkor az üzenettároló a legjobb alkalmazás erre a célra. A program beépített keresője segítségével akár sok ezer üzenet között is másodpercek alatt megtalálja azokat, amelyek a keresett szavakat tartalmazzák, vagy egy adott időintervallumon belüli dátummal vagy más adattal rendelkeznek. Ha valamit ki akarunk emelni a feljegyzésen belül, akkor egyszerűen megformázzuk valamilyen színnel, betűmérttel, és már ki is van emelve a fontos szó a szövegben. Az első használat előtt a program mindenféle beállítást elvégeztet velünk még akkor is, ha nincs is internet-kapcsolatunk, de ha ezen túlvagyunk, akkor a program jó szolgálatot tehet a napi feljegyzéseink rendszerezésében. Akár szakácskönyvet vagy más témájú feljegyzésgyűjteményt is kezelhetünk vele, és ha úgy tartja kedvünk, akkor bármelyik feljegyzést elküldhetjük e-mailben az ismerőseinknek. Az üzleti feljegyzések kezelése közben jó szolgálatot tesz a Címjegyzék program, ami az elektronikus levelezéshez alapvetően kapcsolódó alkalmazás, ezért könnyen elérhető, viszont nemcsak az e-mail címeket tárolja, hanem a partnereink minden más adatát is (postacímek, telefonszámok, családi adatok stb.). A partnerek névjegyet csoportokba szervezhetjük, így sokkal áttekinthetőbbé válhatnak a hosszú listák, ezért nem kell amiatt aggódnunk, hogy mi lesz ha sok adatunk lesz a rendszerben. Mindenféle feladathoz: Microsoft Word Az operációs rendszeren felül megvásárolhatjuk még a Microsoft Office programcsomag egyik változatát, amely tartalmazza a Word szövegszerkesztőt, az Excel táblázatkezelő programot, a PowerPoint bemutatókészítő alkalmazást, az Outlook levelezőprogramot és az Office verziójától függően további kiegészítő programokat. Jellemzően ezt a négy alkalmazást használjuk, de a legtöbbet a szövegszerkesztőt. A WordPadet a Word jelentősen csökkentett változatú kiadásának tekinthetjük. A Word mindamellett, hogy nagyon sok beépített szolgáltatást tartalmaz, egyénileg testreszabható felülettel rendelkezik. Az otthoni egyéni felhasználókat ez kevésbé érinti, de a sok szolgáltatása révén sokkal több irodai feladatot el tudnak végezni, mint amire az első alkalommal képesek voltak. Szó szerint a programtól tanulhatunk meg nagyon sok olyan irodai feladatot, aminek előtte még a létezéséről sem tudtunk. Egy névre szóló körlevél elkészítése, kinyomtatása, vagy e-mailben történő elküldése, netán faxolása nem jelent problémát, persze ennek megtanulása eltart egy ideig, mert nem olyan könnyű feladat. Szerkeszthetünk bonyolultnak tűnő kiadványokat, szórólapokat, hirdetéseket, plakátokat, de akár még internetre weblapokat is, az sem olyan nagy őrdöngőség ezzel a programmal. A szövegszerkesztők fajtái

55

Móricz Attila

A program alapvetően azért olyan sokoldalú, mert a szöveg elhelyezésére, annak tördelésére sokféle lehetőséget kínál, míg a WordPadben a szöveg csak folyik lefelé, és ezzel az elhelyezés minden lehetősége kimerült. A Word ezzel szemben az alábbi elrendezési formákat nyújtja. ♦ Táblázatok használata (lásd a 98. oldalon): A szövegben elhelyezett tetszőleges sor- és oszlopszámú táblázattal teljesen különleges elrendezéseket alakíthatunk ki. A táblázat szegélyvonalait elrejtve az elrendezés a nyomtatásban teljesen természetesen hat. A táblázat egymás melletti cellái egyesíthetők, így olyan különleges formák alakíthatók ki, amilyet vízszintes és függőleges vonalakból képesek vagyunk megrajzolni egy sima papírlapon. A cellák egyéni szegélyvonalaival és háttérszíneivel akár még keresztrejtvényt is szerkeszthetünk. ♦ Hasábok alkalmazása: Az újságokban látott hasábos elrendezés kialakítása egy gombnyomással történik, és egy egérhúzással megadhatjuk, hogy hány hasábra tördelje a program a szövegünket. Ezután iskolaújságok, céges hírlevelek elkészítése elől szinte minden akadály elhárul. ♦ Szövegdobozok használata: Az előző kiegészítőjeként szokás alkalmazni, de teljesen önálló szerkesztési egységként is kezelhetjük. A lapon először megrajzoljuk azokat a szövegkereteket, ahová a szövegek és képek kerülnek, majd megadjuk, hogy melyik keret szövege melyikben folytatódjon, így a nyitólapon elindított cikk az egyik belső oldalon folytatódhat. ♦ Objektumok használata: A lapon elhelyezhetünk tetszőleges helyen képeket, illetve bármilyen más alkalmazás eredményét, amelyet aztán körbefolyathatunk szöveggel. Ennek különösen az íves oldalú képeknél van érdekes hatása, ahol a szöveg illeszkedik a kép széleihez, mint az itteni esetben is. Ezt például a WordPad programmal nem tudnánk megvalósítani, pedig egész jól néz ki, vagy legalábbis divatos fogás a magazinokban. ♦

Alakzatos szövegdobozok: Több tucatnyi egyedi alakzat közül választhatunk, amelyek háttérszínét és szegélyvonalát sokféle formátummal ruházhatjuk fel. A különféle alakzatokkal számos egyedi feladat oldható meg, például készíthetünk képregényt, vagy párbeszédet bemutató hirdetést, de mindkettő lehet különleges hirdetési forma. Feladat: Keressünk az otthoni vagy a céges munkánk között olyan feladatokat, amelyeknél a fenti lehetőségeket ki tudnánk használni. Minél többet találunk, annál jobban ki fogjuk használni a program adta lehetőségeket, és annál inkább látni fogjuk, hogy milyen sok feladat megoldására alkalmas egy profi szövegszerkesztő program. Feladat: Keressünk otthon a szórólapok, hirdetések között olyat, amelyen a saját cégünk, vállalkozásunk termékeinek reklámját is el tudnánk képzelni, és a továbbiakban gondoljunk arra, hogy ezt képesek leszünk mi is elkészíteni.

56



Alapfogások a szövegszerkesztőben A szövegszerkesztő programokban jellemzően a billentyűzetről begépelt karakterekkel dolgozunk, ezért nagyon fontos, hogy a fáradságos munkával beírt szöveget minél egyszerűbben szerkeszthessük. Ehhez ismernünk kell a megfelelő fogásokat, szerkesztési elveket, a szükséges billentyűkombinációkat és egérkezelési műveleteket, és akkor úgy kezeljük a szöveget, ahogyan nekünk tetszik. Feladat: Készítsünk egy hivatalos levelet a Jegyzettömb segítségével. A dokumentum tartalmazzon minden olyan elemet, ami egy szokásos hivatalos levélben is lenni szokott. Ezek a feladó, címzett, tárgy, megszólítás, szöveges tartalom, keltezés, elköszönés, aláírás. Végrehajtás: Használjuk a megadott sablont, amelyben a formázás nélküli szöveget találjuk meg. Feladat: Készítsük el az előző hivatalos levelet a WordPad, az Outlook Express és a Microsoft Word segítségével is. A szerkesztésnél használjuk fel a TXT-fájlt sablonként, és figyeljük meg, milyen gyorsan végezni fogunk a feladat végrehajtásával. Alapvető fájlműveletek Minden szövegszerkesztő munka alapja a szöveg begépelése. Azonban nem mindegy, hogy ehhez hogyan állunk hozzá, mert sok felesleges munkától kímélhetjük meg magunkat, ha körültekintően járunk el. Azt is tudnunk kell, hogy a begépelt szöveget a számítógép mindaddig csak a memóriájában tárolja, amíg azt el nem mentjük egy szövegfájlba az egyik lemezmeghajtóra. Ha ezután következik be egy áramszünet, akkor nem fog a munkánk elveszni, mert azt vissza tudjuk tölteni a fájlból a memóriába, és dolgozhatunk vele tovább. Ezért a szöveg beírása előtt az új fájlt mindig el kell menteni, és csak utána kezdhetünk hozzá a gépeléshez. Feladat: Indítsuk el az Intéző programot, jelenítsük meg a saját dokumentumok mappánkat, és azon belül a Tanfolyam mappánkat. Itt kattintsunk a jobb gombbal, hozzunk létre egy Új / Szöveges dokumentumot, és adjuk neki a „Boros árajánlat 2004-03” nevet. A beírás után nyomjuk meg az [Enter]-t, majd újra, és ezzel meg is nyitjuk a fájlt. folytatás: Írjuk be a szöveg első sorát, majd válasszuk ki a Fájl / Mentés parancsot. Látszólag nem fog történni semmi, csupán elmenti a program a beírt szöveget a fájlba. Zárjuk be az ablakot például az [Alt]+[F4]-gyel, majd az Intézőbe visszaérkezve ismét nyissuk meg az [Enter]-rel. Az előző műveletsorral azt igazoltuk, hogy a létrehozott új dokumentumba beírt szöveget valóban elmentettük, és azt meg tudtuk nyitni ismételten, tehát a munkát bármikor félbehagyhatjuk, és később folytathatjuk. A módszer előnye, hogy a mentés egy menüpont kiválasztásából, illetve más programokban egy billentyűkombináció lenyomásából áll, és nem tesz fel a program semmi felesleges kérdést. Feladat: Indítsuk el a Start menüből a Jegyzettömb programot, és írjuk be a levél első sorát. Ismét válasszuk ki a Fájl / Mentés menüpontot, de most nem az fog történni, mint az előbb, mivel még nincs neve a fájlnak. Alapfogások a szövegszerkesztőben

57

Móricz Attila

A kezdő felhasználók ennél a pontnál annyit hibáznak, amennyit csak lehet. Először is program felkínál egy alapértelmezett helyet a mentéshez, és ez a Dokumentumok mappa. Ha csak a fájlnevet írjuk be, akkor a mentés ide történik. El lehet képzelni, hogy intenzív munkában fél év múlva hogyan fog kinézni ez a mappa.

Lásd még a 34. oldalon lévő tallózó-típusú párbeszédablakot, ami a Windows 98-ban megjelenő formát mutatja.

21. ábra. A Mentés másként funkció tallózó-típusú párbeszédablaka (Windows Me)

Első lépésben válasszuk ki a párbeszédablakban a mentés helyét. Ehhez használhatjuk az ablak felső részénél lévő Hely nevű legördülő listát, a bal oldalon megjelenő pultot, és a mappaterületen (középen) lévő mappákat. Ha vissza akarunk lépni egy szintet a mapparendszeren, akkor kattintsunk fent a ikonra. Ha a megjelenített mappa a megfelelő, akkor kattintsunk a Fájlnév mezőbe, vigyük odébb az egérmutatót, és gépeljük be a választott fájlnevet. Nyugodtan írjuk le magyar szavakkal, hogy a levél miről szól, de azért a példában bemutatottnál sokkal hosszabb nevet ne adjunk, mert az Intézőben a megjelenítése problémás lehet. Elvileg tetszőleges hosszúságú fájlnevet adhatunk (255 karakterig), de a felső korlátot azért ne célozzuk meg. Tipp. Figyeljük meg, milyen sokáig tartott a mentési művelet. Emlékezzünk arra, hogy ha beírtuk volna a teljes szöveget, és a fájlt gyorsan el kellene mentenünk valami okból, akkor ez mennyire nem sikerülne most nekünk. Ezért inkább az előző módszer szerint járjunk el, vagy az első dolgunk az legyen, hogy elmentjük az üres dokumentumot, amikor még nem írtunk bele semmit sem. Már tudunk fájlt létrehozni, elmenteni, és az Intézőből megnyitni. Most nyissuk meg az elindított programból. Ha a Jegyzettömbbel vagy a WordPad programmal dolgozunk, akkor tudnunk kell, hogy azok csak egy dokumentumot kezelnek, így ha egy már nyitva van, akkor a Fájl / Megnyitás művelettel az éppen megnyitottat be fogja zárni. Előtte azonban azt el kell menteni fájlba, és ha ez nem történt volna meg, akkor a program erre felhívja a figyelmünket. Gondoljunk bele! Most éppen egy új fájlt akarunk megnyitni, miközben a program még az előző fájl mentésével zaklat minket. Lássuk be, ez eléggé kapkodós megoldás. Előbb fejezzük be az előző műveletsort, és csak utána kezdjünk új feladatba. 22. ábra. Felszólítás mentésre kilépés előtt 58



A dokumentumot azért készítjük el, mert azt fel akarjuk használni, például ki akarjuk nyomtatni. Ehhez először szükséges egy Windowsban telepített nyomtató, amit előtte csatlakoztattunk és bekapcsoltunk (és valamikor leteszteltünk). Ha ez rendben van, akkor nézzük meg a Fájl menüt. A Jegyzettömb programban a Nyomtatás menüpont kiválasztása azonnali nyomtatást eredményez az alapértelmezett nyomtatóra, míg a WordPad alkalmazásnál előbb megjelenik egy nyomtatási párbeszédablak.

23. ábra. Nyomtatás előtt megadhatjuk annak jellemzőit

Fontos! Nyomtatás előtt mindig nézzük meg a Nyomtatási képet, ha az adott programban az megjeleníthető. A Jegyzettömbben ilyen nincs, de a WordPad és a Word alkalmazásoknál a Fájl menüben a hivatkozott néven megtaláljuk ezt a funkciót. A kép megmutatja a főbb hibákat, amelyeket még nyomtatás előtt kijavíthatunk. A Nyomtatás párbeszédablakban választhatunk nyomtatót (ha több is van), megadhatjuk, hogy a dokumentum mely részét nyomtassa ki és hány példányban. Ha el akarunk térni a nyomtató alapértelmezett beállításaitól, akkor a Tulajdonságok gombra kattintva ezt is megtehetjük. Például a szokásos 300 dpi-s nyomtatás helyett a jelenlegi dokumentumot 1200 dpi-vel akarjuk kinyomtatni. A Jegyzettömb programban nyomtatás előtt nézzük meg a Fájl / Oldalbeállítás párbeszédablakát, ahol megadhatjuk a lap méretét, margóit, és a Nyomtató gombra megjelennek az előző párbeszédablak felső részén látható beállítások. A lényeges beállításokat itt is megtaláljuk, de nem olyan egységes formában, mint a WordPad és a Word alkalmazásoknál. A három programnál jól megfigyelhető a nyomtatási szolgáltatás minőségének fejlődése. A számítógépes munka nagy előnye akkor mutatkozik, ha egy előző feladathoz hasonló munkát kell elvégeznünk. Tételezzük fel, hogy egy már elküldött levelet kell újra megírni, de másnak címezve, és kicsit módosított árajánlattal. Feladat: Nyissuk meg az Intézőből a meglévő levelet, majd azonnal mentsük el más néven. A mentés után egy új fájlt hoztunk létre, tehát szabadon módosíthatjuk a tartalmát. Töröljük ki a címzett nevét, írjuk be az újat, és hasonlóan járjunk el egyesével minden javítandó résznél. Ha végeztünk, akkor ismét mentsük el (Fájl / Mentés), és nyomtathatjuk a fájlt, vagy elküldhetjük e-mailben csatolva, ahogyan tetszik. Alapfogások a szövegszerkesztőben

59

Móricz Attila

A szöveg begépelése Nem mindig vagyunk olyan jó helyzetben, hogy egy meglévő dokumentumot tudunk sablonként felhasználni. Ilyen esetben a levél szövegét be kell gépelni, meg kell formázni, hogy az nyomtatásban jó megjelenésű legyen. A begépelés előtt a fájlt minden esetben készítsük elő, vagyis a tanultak szerint hozzuk létre, és mindenképpen legyen neve, hogy a mentés egy menüpont kiválasztása legyen csupán. A beírást a formázás fogja követni, ahol megadjuk az egyes bekezdések formátumát, viszont ez a két művelet is összevonható. Ha ugyanis már előre tudjuk, hogy milyen formátumú lesz a dokumentum azon része, akkor azt előre beállíthatjuk (ezt pár fejezettel hátrébb tanuljuk), és már eleve úgy gépeljük be a szöveget, ahogy azt a végleges formájában látjuk. Ebben az esetben már a gépelésnél figyelhetünk az elválasztásokra, illetve a túl rövid sorokat egy-két oda illő szóval megtoldhatjuk, ami a beíráskor sokkal könnyebb, mint később. Ez utóbbi módszert akkor alkalmazhatjuk, ha már pontosan tudjuk, hogyan fog kinézni a levelünk, milyen formázási lehetőségeink vannak, és van némi gyakorlatunk a szövegszerkesztői munkában. Feladat: Indítsuk el az Intéző programot, és jelenítsük meg a saját dokumentumok / Tanfolyam mappánkat, és nyissuk meg a már egyszer létrehozott „Boros árajánlat 2004-03” szövegfájlt (lásd az 57. oldalon). folytatás: Írjuk be a levél szövegét. Minden sor végén nyomjunk [Enter]-t, de az összefüggő szövegnél csak a teljes bekezdés végén, és hagyjuk, hogy a szöveg az ablak szélénél törjön új sorba. A táblázatos adatoknál a [Tab]-ot nyomjuk meg, és azzal igazítsuk a szöveget táblázatos formára. A beírás közben alkalmanként mentsünk a Fájl / Mentés menüponttal. A beírás ezen formájának előnye, hogy a levelet később bármilyen programban megnyithatjuk, az ottani lehetőségeknek megfelelően megformázhatjuk. A módszer tálcán kínálja azt a lehetőséget is, hogy a dokumentumok szövegét egy számítógépes munkához kevéssé, de a gépeléshez annál inkább értő személy írja be, míg a formázást egy gyakorlottabb felhasználó végzi el. Így mindenki végezheti azt a munkát, amihez a legjobban ért, ami gyorsabb munkavégzést tesz lehetővé. A begépelés módja: Ügyeljünk arra, hogy a billentyűzeten lévő betűk és jelek beírásakor a bal kezünkkel a bal oldalon található jeleket írjuk be, míg a jobb oldaliakat jobb kézzel. A [Shift] billentyűből ugyan kettő van, de a bal oldalon lévőt használjuk, mert a jobb kezünkkel így a másikat nyomhatjuk le. Ez a jobbkezeseknek így kényelmesebb, ezért ők ezt szokják meg. Speciális karakterek: Lapozzunk vissza a 20. oldalra, és próbáljuk ki a jobb oldali [Alt Gr] segédbillentyű és egy másik karakterbillentyű lenyomására milyen karakter jelenik meg. A számunkra fontosabbakat jegyezzük meg, de a gyakori használatban ez később magától is rögzülni fog a fejünkben. Tipp: ha nem tudjuk, hogy egy speciális jel hol található a billentyűzeten, akkor se problémázzunk rajta. Nyomjunk egy [Enter]-t, és az új sorban kezdjük el kipróbálgatni az [Alt Gr] + egy másik billentyű hatására kapott jeleket, és ha az jelenik meg, amelyiket keressük, akkor jegyezzük meg, majd töröljük ki az egész sort, és folytassuk az új felfedezéssel a beírást. 60



Mozgás a szövegben Már a szöveg beírásakor bizonyára észrevesszük a gépelési hibáink egy részét, de a kurzor odajuttatása bizonyára nagy nehézségekbe ütközik. Egy hosszabb levélnél „meg kell küzdenünk” a görgetősávval, az egérmutató sem biztos, hogy pont oda mutat, ahová mi kattintani szeretnénk, és akkor ez még csak az odajutás volt, a javítás csak utána következik. Ilyenkor törhetjük a fejünket, hogy a [Backspace] vagy a [Del] billentyűt kell-e lenyomni, ha pedig elhibázzuk, akkor van mit javítani. Miután már van egy elfogadható hosszúságú dokumentumunk, kipróbálhatjuk az összes billentyűkombinációt, amivel mozoghatunk a szövegben. A szövegben való mozgás alatt értjük azt, hogy a villogó kurzort (|) a kívánt helyre kell mozgatni, hogy utána a formázást vagy a javítást el tudjuk végezni rajta. Feladat: Próbáljuk ki az alábbi táblázatban összefoglalt billentyűkombinációkat, és győződjünk meg arról, hogy a kurzor valóban a kívánt helyre került. A szavankénti vagy soronkénti lépkedés esetén nyomjuk le többször a kívánt billentyűkombinációt, és közben a monitort figyeljük, hogyan mozog a kurzor a képernyőn. Jegyzettömb: A kurzor mozgatása a szövegben [Home] Sor eleje. [Ctrl]+[Home] Dokumentum eleje. [End] Sor vége. [Ctrl]+[End] Dokumentum vége. [Page Up] Lapozás felfelé. [Ctrl]+[ ] Egy szót jobbra. [Page Down] Lapozás lefelé. [Ctrl]+[ ] Egy szót balra. [ ],[ ],[ ],[ ]: A megadott irányba halad, de csak a beírt karakterek között lépkedhet. WordPad: A kurzor mozgatása a szövegben [Home] Sor eleje. [Ctrl]+[Home] Dokumentum eleje. [End] Sor vége. [Ctrl]+[End] Dokumentum vége. [Page Up] Lapozás felfelé. [Ctrl]+[Page Up] Ablak első sora. [Page Down] Lapozás lefelé. [Ctrl]+[Page Down] Ablak utolsó sora. [Ctrl]+[ ] Egy szót jobbra. [Ctrl]+[ ] Egy bekezdést lefelé. [Ctrl]+[ ] Egy szót balra. [Ctrl]+[ ] Egy bekezdést felfelé. [ ],[ ],[ ],[ ]: A megadott irányba halad, de csak a beírt karakterek között lépkedhet.

A Microsoft Wordben a fentihez hasonlóan tudunk mozogni, viszont ott eltérések lehetnek, de nem minden Word-változatban, ráadásul egyénileg módosíthatók a beállítások, ezért azt nem részletezzük. A fentiek ismeretében más alkalmazásokban is gyorsan fogunk tudni navigálni. Tipp. A Vezérlőpult / Billentyűzet lapon lévő billentyűismétlésre vonatkozó beállításokat a karakterenkénti vagy a szavankénti lépkedéssel lehet jól kipróbálni. Mivel van hosszabb szövegünk, menjünk annak elejére, majd nyomjuk le, és tartsuk lenyomva a [Ctrl]+[ ] billentyűkombinációt. Ha nagyon „elszaladna” a kurzor, akkor a [Ctrl]+[ ]-lal ellenkező irányba tudunk „szaladni”. Ha az ismétlési sebesség nem elég gyors, akkor érdemes feljebb állítani a Vezérlőpult megfelelő beállítását. Alapfogások a szövegszerkesztőben

61

Móricz Attila

A szövegszerkesztő használata során elsősorban a billentyűzetet részesítsük előnyben, hiszen a szöveg beírása közben egyszerűbb egy billentyűkombinációt lenyomni, mint az egér után kapkodni. Azonban a Microsoft Wordben lehetnek a dokumentumban olyan táblázatok, objektumok, amelyek ezt a mozgást megnehezítik, esetleg feleslegesen lelassítják. Ilyenkor sokkal egyszerűbb az egeret megfogni, rámutatni a keresett szövegrészre, kattintani egyet, majd a billentyűzet segítségével pontosítani a kurzor helyzetét. Egérrel a vízszintes és függőleges görgetősávok használatával tudjuk a szöveg megjelenített részét megváltoztatni. Ezzel a kurzort még nem helyezzük át új helyre, így ha ilyenkor megnyomjuk a [ ] billentyűt, akkor a kurzor aktuális helyzetéhez képest fog elmozdulni, ami nem az lesz, mint amit éppen a képernyőn látunk. Ezért az egérrel történő helyváltoztatás esetén előbb a görgetősávok segítségével a szükséges dokumentumrészletet jelenítsük meg, majd kattintsunk oda, ahol szerkeszteni akarunk valamit. A függőleges (és vízszintes) görgetősáv öt részből áll. ♦ A felfelé (5) és lefelé (6) mutató nyílgombokkal soronként tudjuk görgetni a szöveget, ez bizony eléggé lassú módszer, így inkább csak a megjelenítés pontosításakor éljünk vele. ♦ Az ugyanilyen színű téglalap (vagy négyzet) alakú helyzetjelző téglalapot egérrel fogjuk meg, és a bal gombot lenyomva tartva húzzuk fel és le. Ennek mérete arányos a szöveg látható részével. (Az ábrán a téglalap a teljes hossz kb. 40%-a, így a látható szöveg hossza is a teljes hossz 40%-a.) ♦ A helyzetjelző téglalap alatt és felett lévő halványabb színű részre kattintsunk egyet az egér bal gombjával, amivel egy egész ablaknyit tudunk lapozni felfelé vagy lefelé. ♦ A vízszintes görgetősáv esetén ugyanígy járunk el, de ott értelemszerűen forgassuk el az irányokat az előző megfogalmazásokban. Szövegblokkok kijelölése A szöveg kijelölésére azért van szükség, mert ezzel adjuk a program tudtára, hogy a végrehajtandó formázási vagy vágólap-kezelési művelet arra a részre vonatkozzon. A kijelölés végrehajtásához egyetlen billentyűt kell megjegyezni, és ez a [Shift]. A kijelölendő szövegblokk elejére álljunk először, majd a [Shift] lenyomva tartása közben jussunk el a kijelölés végére. A legegyszerűbb megoldás, ha a [Shift]+[ ] billentyűkombinációt addig nyomjuk, amíg el nem érjük a kijelölés végét. Ez persze sokszor eléggé lassú módszer, de mindig működik. A szavankénti kijelöléshez az első szó elé állunk, majd a [Ctrl]+[Shift]+[ ]-lal haladunk jobbra, amíg minden szót ki nem jelöltünk. Ha egy teljes sort akarunk kijelölni, akkor a sor elejére lépünk a [Home] billentyűvel, és a [Ctrl]+[Shift]+[ ]-lal kijelölünk annyi sort vagy bekezdést, amennyit akarunk. Fontos! A kijelölés után mindig végezzük el azt a műveletet, amiért kijelöltük a részt, majd szüntessük meg a kijelölést (kattintsunk egyet mellé). 62



Fontos! A Windowsban alapértelmezés szerint egy karakterbillentyű leütésekor vagy a kurzor, vagy az aktuálisan kijelölt rész helyére írja be a szükséges karaktert. Ez azt jelenti, ha van egy kijelölés, akkor azt előbb kitörli, és utána beírja a leütött billentyű karakterét. Ezért vigyázzunk nagyon a kijelölésekre, mert egy óvatlan billentyűleütéssel sok munkánkat tudjuk kitörölni. Az előbbiek azonban csak a karakterbillentyűk leütése esetén okozhatnak kárt, ezért nem félni kell tőle, hanem odafigyelni rá. Ha véletlenül kitörlünk valamit, akkor azt a [Ctrl]+[Z] billentyűkombinációval visszavonhatjuk. Fontos, hogy azonnal megnyomjuk, mert a visszavonás mindig az utolsó műveletre vonatkozik. Ha ezt követően beírunk egy újabb betűt, akkor azt a beírást tudjuk visszavonni, és nem a törlést, tehát a teljes kijelölésünk elveszett. A Windowsban sok esetben jelenik meg kijelölés, és azoknak általában megvan az oka. Például egy fájl átnevezésekor az Intézőben megnyomjuk az [F2]-t, a fájlnév inverzben, tehát kijelölve jelenik meg. Ha új nevet akarunk beírni, akkor szánt szándékkal felülírjuk a kijelölést, amikor az első karakterbillentyű leütésével töröljük a jelenlegi nevet, és beírjuk az újat. Ha csak javítani akarjuk, akkor előbb nyomjunk egy nem karakterbillentyűt, például a [ ] vagy [ ] kurzormozgató billentyűt, és lépegessünk a fájlnév azon részére, ahol a javítandó rész van, és javítsuk ki a hibát, majd a végén nyomjunk [Enter]-t. Ezzel azt is kipróbálhatjuk, hogy a kijelölésből abba az irányba lehet kilépni, amelyik kurzormozgató billentyűt lenyomtuk. Szövegblokk kijelölése egérrel: (A WordPadben próbáljuk ki.) Tetszőleges rész kijelölése: A bal gombot addig tartjuk lenyomva az egérmutató mozgatása közben, amíg ki nem jelöltük a kívánt részt. Szó kijelölése: Kattintsunk kettőt egy szóra az egér bal gombjával. Sor kijelölése: Kattintsunk egyet a sor elé, amikor az egérmutató szembefordul a sorral ( ) . Bekezdés kijelölése: Kattintsunk kettőt gyorsan a kijelölendő bekezdés elé, amikor az egérmutató szembefordul a sorral. A teljes dokumentum kijelölése: Kattintsunk hármat gyorsan egy bekezdés elé, amikor az egérmutató szembefordul a sorral. Több szó kijelölése: Kattintsunk kettőt egy szóra az egér bal gombjával, de ne engedjük fel a bal gombot. Ezzel a szót, mint kijelölési egységet határozzuk meg, és az egeret mozgatva további teljes szavak jelölhetők ki. Több sor kijelölése: Kattintsunk egyet a kijelölendő bekezdés elé, amikor az egérmutató szembefordul a sorral ( ), de ne engedjük fel a bal gombot. Ezzel a sort, mint kijelölési egységet határozzuk meg, és az egeret fel-le mozgatva további teljes sorok jelölhetők ki. Több bekezdés kijelölése: Kattintsunk kettőt gyorsan a kijelölendő bekezdés elé, amikor az egérmutató szembefordul a sorral ( ), de ne engedjük fel a bal gombot. Ezzel a bekezdést, mint kijelölési egységet határozzuk meg, és az egeret fel-le mozgatva további teljes bekezdések jelölhetők ki. Ha egy bekezdés csak egy soros, akkor látszólag egy sort jelölünk ki, de ez a bekezdés méretéből adódik, nem mi rontottunk el valamit. Alapfogások a szövegszerkesztőben

63

Móricz Attila

A dokumentumok főbb jellemzői Amikor régen írógéppel írtuk a leveleket, akkor is volt a levélnek egyfajta felépítése, csak nem foglalkoztunk vele annyira, mint a számítógépes munkánál. Itt azonban meg kell adnunk a dokumentum beállításainál, hogy mekkora margót használjon a program, hová helyezze el az élőfejet, az élőlábat, a bekezdések között milyen távolságok legyenek, és milyen betűmérettel jelenjenek meg az egyes szövegrészek. Feladat: Nyissuk meg a WordPad alkalmazásban a begépelt szövegfájlunkat, és formázzuk meg a program lehetőségeinek maximális kihasználásával. E dokumentumon keresztül megvizsgáljuk a dokumentumok főbb jellemzőit, felépítését és a formázási lehetőségeket. folytatás: A fájlt megnyitás után azonnal mentsük el „Word for Windows 6.0” formátumban, de azonos névvel. A formázásokat ezután kezdhetjük. A dokumentum felépítése A következő oldalon láthatunk egy sematikus ábrát, amelyiken megtalálhatók egy általános dokumentum fontosabb elnevezett egységei. Ha a kezünkbe veszünk egy levelet, akkor a legelső szembeötlő jellemzőjét vesszük észre, mégpedig a margóit, ahová már nem írnak semmit. A szöveg mindig a margókon belül helyezkedik el, bár nem tilos és nem lehetetlen a margóra írni. A margó azért van, hogy oda ne kerüljön semmi, mert az a terület adja meg a levélnek a vizuális keretet. Ha nem lenne margó, és a szöveg teljesen a lap széléig kifolyna, akkor zsúfolt hatást keltene, ami nem szép. A Jegyzettömb programban írt szöveg elsősorban a margók közötti területre nyomtatja ki a szöveget, de ha a képernyőn megjelenő ablakban a szöveg tördelését az ablakhoz igazítjuk, akkor kisebb területet is kijelölhetünk a szöveg részére, vagyis nagyobb jobb oldali margót. Feladat: Nyissuk meg a „Boros árajánlat 2004-03” szövegfájlt, és a Jegyzettömb ablakát előbb állítsuk teljes képernyősre, majd normál ablakba, és az csak olyan széles legyen, hogy éppen kétszer kiférjen a címzett. folytatás: Kapcsoljuk be a Szerkesztés / Hosszú sorok tördelése funkciót. Ha már be van kapcsolva, akkor a menüpont neve előtt van egy pipajel ( ). folytatás: Nyomtassuk ki mindkét helyzetben a levelet, és látni fogjuk a különbséget. A teljes képernyős változatnál a sorok tördelése egészen furcsa, míg ha nagyon összenyomjuk, akkor verses-stílusú lesz. Ha eltaláljuk a sorok maximális hosszát, akkor egész jó megjelenésű levelet kapunk. Feladat: Váltsunk át a WordPad alkalmazásra, ahol be van töltve a nyers formázandó szövegünk. Válasszuk ki a Fájl / Oldalbeállítás menüpontot, és nézzük meg, milyen beállításokat tudnánk módosítani. Ha a margók értékein változtatni akarunk, akkor azokat milliméterben írjuk be. Általában ne írjunk 10 mm-nél kisebb értéket, mert a nyomtatók nem tudnak a lapok széleire nyomtatni. A tintasugaras nyomtatóknál az alsó margó kötelezően legalább 15 mm, de nem is mutat jól egy teleírt lap. folytatás: Váltsuk át az „Álló” beállítást „Fekvő”-re, és nézzük meg a mintaképet hogyan változik. Utána állítsuk vissza az „Álló” beállítást. 64



24. ábra. A különböző formátumokat bemutató összefoglaló ábra A dokumentumok főbb jellemzői

65

Móricz Attila

Fejléc, lábléc, élőfej és élőláb A címben szereplő elnevezések hasonló, de egymástól eltérő elemeket takarnak. A fejlécnek a levél felső részén látható kiemelten nagy grafikus és/vagy szöveges részt nevezzük, amely az adott cég logóját és elérhetőségeit tartalmazza. Gyakran ilyen fejléces papírt előre nyomtatnak például nyomdában, és utólag nyomtatnak vagy gépelnek az ilyen lapokra. A lábléc a fejléccel megegyező, de a lap alján elhelyezkedő hirdetési szerepet betöltő rész. Az alábbiakban teljesen el fogjuk készíteni a „Boros árajánlat 2004-03.DOC” fájlt a WordPad alkalmazásban, ahol a lap felső részén szerepelni fog egy fejléc, ami egy grafikát és szöveges részt fog tartalmazni. Az élőfej és élőláb elnevezések a nyomdász szakmából jöttek át, és a többoldalas dokumentumok ismétlődő azon részeit jelentik, amelyek a lap margón belüli felső és alsó részén helyezkednek el. A törzsszöveg (kenyérszöveg), az élőfej és az élőláb közötti részen foglalhat helyet. Az élőfej és az élőláb e jegyzeten is jól megfigyelhető. Az élőfej egy állandó szöveget tartalmaz, míg az élőláb valóban „élő”, mert az aktuális fejezet fő- és alcímét tartalmazza, valamint az oldalszámot. Ilyen dokumentumot sem a Jegyzettömb, sem a WordPad nem képes készíteni, ehhez már például egy Microsoft Word szükséges vagy egy hozzá hasonló szövegszerkesztő. Az élőfejet és élőlábat célszerű vizuálisan elválasztani a törzsszövegtől, különben azzal összefolyik, és nem segíti a dokumentumban való navigálást, hanem nehezíti annak olvashatóságát, és azzal csak az ellenkező hatást érjük el. Feladat: Készítsünk egy 100x100 pixeles grafikát a Windows Paint alkalmazásának segítségével. Ha van valamilyen képünk, akkor azt kicsinyítsük le a megadott méretre. A kép szélesebb lehet, magasabb ne legyen, mert zavaróan sok helyet fog elfoglalni a dokumentum felső részén. Saját fotó kicsinyítése: Ha van saját fényképünk, akkor azt nyissuk meg a Paint programban, nyomjuk meg a [Ctrl]+[E]-t, és nézzük meg a kép méreteit. Számoljuk ki, hogy hány százalékára kell a képet összenyomni, hogy az eredmény kb. 100x100 pixel legyen. folytatás: Válasszuk ki a Kép / Nyújtás/Döntés menüpontját, adjuk meg a zsugorítás mértékét (például 40%), de ügyeljünk arra, hogy mindkét irányba egyforma értéket adjunk meg. Ha szükséges, akkor a zsugorítás után a rajzlap méretét a széleken látható kis kék négyzetekkel vegyük kisebbre, miközben nézzük az állapotsor jobb szélén a kép alakuló méretét. A kész képet mentsük el új néven a WordPad dokumentummal egyező mappába. Feladat: A kész grafikát szúrjuk be a WordPad dokumentumba. Végrehajtás: A WordPadben nyomjuk meg a [Ctrl]+[Home] billentyűkombinációt, és a dokumentum elején állva válasszuk ki a Beszúrás / Objektum menüpontot, várjuk meg, míg megjelenik (kicsit lassú). folytatás: A párbeszédablakban kattintsunk a Létrehozás fájlból rádiógombra, és a Tallózás gombra kapott párbeszédablakban válasszuk ki a képfájlt, amit be akarunk szúrni. Kattintsunk a Hivatkozás kapcsolómezőre, mert így a változásokat a levél fejlécében is azonnal láthatjuk. 66



A Hivatkozás kapcsolómezővel a képet csatoljuk a dokumentumba. Ez azt jelenti, ha a képet megváltoztatjuk, akkor a változás a dokumentumban is megtörténik. Amikor a WordPad dokumentumot megnyitjuk, akkor az minden csatolt elemét frissíti, vagyis ellenőrzi, hogy történt-e változás a dokumentumba mentett állapothoz képest. Ha történt, akkor az új változatot jeleníti meg.

25. ábra. Objektum (itt kép) beszúrása csatolással a dokumentumba

A beszúrás után a kép még ki van jelölve, ezért azt inverzben jeleníti meg. Ne ijedjünk meg tőle, inkább kattintsunk mellé egyet, és azonnal láthatjuk hogyan mutat a képünk. E kép mellé helyezünk el most egy színes feliratot. Feladat: Készítsük el a cégünk megnevezését tartalmazó díszes feliratot. Végrehajtás: Indítsuk el újra a WordPad programot, és állítsuk be a margóit jobbra és balra 50 mm-re. Írjuk be a cégnevet, címet, telefonszámot, esetleg az internetes adatainkat. Mentsük el a fájlt Fejléc néven. folytatás: A Jelöljük ki a teljes szöveget, és változtassuk meg a betűtípust, a betűméretet (például Times New Roman, 18 pt) és a betűszínt, amelyet soronként másnak adhatunk meg. (Az ismertetést lásd a következő fejezetben.) Ha feketefehér nyomtatásban jelenik meg a levél, akkor a színeket ne változtassuk meg, mert egyes színek halványabban jelennek meg. folytatás: Ha készen van a fejlécnek szánt szöveg, akkor jelöljük ki a teljes dokumentumot. Nyomjuk meg a [Ctrl]+[Home], és a [Ctrl]+[Shift]+[End] billentyűkombinációkat, és másoljuk le a vágólapra a szöveget (Ctrl+c). Váltsunk át a levelünkre, és a kép mellett állva a kurzorral válasszuk ki a Szerkesztés / Irányított beillesztés menüpontot, majd az alapértelmezésben felkínált „ Beillesztés WordPad dokumentum” beállítást fogadjuk el az OK gombbal. Ha nem fér el a kép mellett a szöveges objektum, akkor töröljük ki, és az eredeti fájlban módosítsuk az oldalbeállítást, esetleg a betűk méretét, és újra vigyük át a szöveget az előzőeknek megfelelően. Az előző beillesztést csupán újdonságként próbáltuk ki, mert valójában a fájlba elmentett szöveges fejlécünket is beszúrhatnánk a WordPad dokumentumba, és ha a cégünk bármely adata változik, akkor elég lesz csak a Fejléc.doc fájlt módosítani, és a levelek a következő megnyitásnál már az új adatokkal jelennének meg. A fentiek ismeretében rajzoljunk egy elválasztó csíkot, és azt is szúrjuk be a képek alá. A dokumentumok főbb jellemzői

67

Móricz Attila

Karakterformátumok alkalmazása Az előző fejléc készítésekor már elkezdtük a formázásokat, mert nem tudtuk kihagyni, hiszen a fejlécben egy formázott dokumentumrészletet helyeztünk el. Nézzük meg részletesen, hogyan hajtottuk végre az előző műveleteket. Feladat: Formázzuk meg a fejléc szövegét például 18 pontos Times New Roman betűtípussal, és soronként eltérő, de sötét színekkel. Végrehajtás: Írjuk be első lépésben az összes adatot a minta szerinti formában, majd mentsük el a fájlt. Jelöljük ki az első sort, majd használjuk a formázáshoz a Formázás eszköztáron található elemeket, a Betűtípus és a Betűméret legördülő listákat. A félkövér hatás eléréséhez kattintsunk a gombra, a dőlt szöveghez az -re, míg az aláhúzáshoz az -ra. gombra kattintsunk, és a legördült folytatás: A szín választásához a Szín listából válasszunk egyet, vagyis kattintsunk a megfelelő színre egyet. Emlékeztető: A formázás előtt mindig jelöljük ki azt a részt, amelyiket meg akarjuk formázni, utána formázzuk meg a kívánt eszközökkel, majd szüntessük meg a kijelölést, például kattintsunk egyet mellé, vagy a kurzormozgató billentyűk egyikével lépjünk ki a kijelölésből. Ez azért is hasznos, mert csak így láthatjuk meg, hogy valójában milyenre is sikeredett a formázás. A formázáshoz használhatjuk a kijelölés után a Formátum / Betűtípus menüpontot, mire megjelenik egy párbeszédablak. Ebben az ablakban kevesebb elem jelenik meg a betűtípus listában, így könnyebb lesz választani, ráadásul a Minta keretben azonnal látjuk, milyen jellegű az adott betűtípus. Fontos! Vigyázzunk, mert egyes típusok nem tartalmazzák az összes magyar ékezetes betűt, de általában csak az őŐűŰ betűk szoktak hiányozni belőlük. Így ha ilyen betűket nem tartalmaz a szöveg, akkor azokat is használhatjuk. Az egyes fejlettebb szövegszerkesztők az előzőeknél sokkal több jellemzőt tartalmazhatnak a Formátum / Betűtípus párbeszédablakukban. Ezen formátumokkal még pontosabban meg tudjuk jeleníteni azt, amit elterveztünk. Például egy matematikai jegyzetbe való szöveget a WordPad programmal nehezen, vagy sehogyan nem tudunk elkészíteni, míg a Microsoft Wordben ez szó szerint játszi könnyedséggel elvégezhető. Bekezdésformátumok fajtái A bekezdések formázásánál már sokkal jobban oda kell figyelni, hiszen itt nem csupán díszítésről van szó, mint a karakterformázásnál, hanem a szöveg lapon történő elhelyezéséről. Először kell meghatározni az adott bekezdések formátumát, és utána lehet a karaktereket formázni, mert az adott helyen el kell férnie a szövegnek. Feladat: Állítsuk be a minta szerint a WordPad programban a „Boros árajánlat 2004-03.DOC” fájlban a bekezdések formátumát. Ha egy formázást elvégeztünk, akkor a kijelölt rész karakterformátumát is állítsuk be, hogy ne kelljen kétszer ugyanazt kijelölni, ráadásul a két formázás kihatással van egymásra (ha nem fér el a szöveg az adott helyen, akkor az egyik formátumon állíthatunk). 68



Mielőtt nekilátnánk a formázásnak, ismerkedjünk meg a Bekezdésformátumok fogalmával és fajtáival. A bekezdés egy gondolati egység, amelyet folyamatosan gépelünk be, és az [Enter]-t csak a bekezdés végén nyomjuk meg. Ebből következően egy többsoros bekezdésnek lesz egy első sora, és lesz többi része, valamint egy utolsó sora. Nézzük meg például ezt a bekezdést. A lap tetején kezdődik, és ott ér véget, ahol a sor nincs végigírva (itt). A bekezdés szövege a bekezdéshatárok között helyezkedik el. Minden bekezdésnél van egy bal oldali, egy jobb oldali bekezdéshatára és az első sornak külön egy. Ezek mindegyike állítható, így változatos írásképek alakulhatnak ki. Ha az első sor bekezdéshatára beljebb van, mint a lap tetején az első bekezdésnél, akkor az egy új gondolatot jelez, és vizuálisan segít abban, hogy keresésnél megtaláljuk az egyes bekezdések kezdetét. Ha az első sor bekezdéshatára kijjebb van, mint a többi, lásd például ezt, akkor azt általában felsorolásoknál alkalmazzuk, amelyet felsorolásjelző számokkal vagy jelekkel is elláthatunk (lásd például az előző lap alján). Ezt nevezzük Függő behúzásnak. Általában több ilyen bekezdés követi egymást, különben furcsa hatást kelthet, mint például itt, ahol magában áll. Az előzőeket tovább bonyolíthatjuk, ha a jobb és/vagy a bal oldali bekezdéshatárt is beljebb vagy kijjebb húzzuk. Ezek alkalmazására bevett szabályok, szokások vannak, de sok esetben az egyéni esztétikai érzékünkre is bízhatjuk a használatukat. Egyet ne tegyünk soha, ne írjunk olyan bekezdést, aminek az utolsó sora így ér véget. Lapozzunk vissza a 65. oldali ábrához, és nézzük meg újra az ábrán látható elnevezett részeket. Így már bizonyára érthetőbbek az ott talált elnevezések, és a sötét téglalapok és értelmet nyertek. Az ábrán több példát is láthatunk a különböző bekezdésformátumok halmozott alkalmazására. Az ábrán látható formázások beállítására a középső hosszabb bekezdésünket használjuk. A kívánt formátumok a vonalzón lévő jelek megfelelő beállításával érhetők el. Ha pontos méretekkel rendelkezünk, akkor a Formátum / Bekezdés párbeszédablakban is megadhatjuk a méreteket. Érdemes a vonalzón elvégzett beállítások után megnézni a párbeszédablak tartalmát, mert úgy jobban tudatosul bennünk a beállítás módja. 1. Címzés formázása: Jelöljük ki a címzés négy sorát, majd fogjuk meg a vonalzó alsó részén lévő bal oldali bekezdéshatárt jelző négyzetet ( ), és húzzuk el jobbra a 9 cm-ig. A Formátum / Bekezdés párbeszédablakban a Bal melletti értéket kell 9 cm-re állítani. 2. A „Mintalevél”, a megszólítás és az „Üdvözlettel” sorai: Kattintsunk az adott sorban tetszőleges helyen, majd az eszköztár Középre ( ) gombjára. Ha már itt vagyunk, próbáljuk ki a jobbra ( ) és balra ( ) gombját is, és figyeljük meg a hatását, majd állítsuk vissza középre az igazítást. 3. Aláírás formázása: Az aláírás egy különleges helyzetű bekezdés, mert középre van igazítva, de nincs a lap közepén. Ennek oka egyszerű, a bekezdés középre igazított, de a bal oldali bekezdéshatár 8 cm-en van. Ennek következtében a jobbra csúsztatott határok között középen lévő bekezdések egy tengelyhez igazodnak. A dokumentumok főbb jellemzői

69

Móricz Attila

A bekezdésformátumban az igazítottság azt jelenti, hogy a bekezdés szövege merre áll. A balra igazított bekezdés az alapértelmezett, és ilyenkor a bekezdés jobb oldala nem egyenes, mert a sorokban a szavak véletlenszerű helyeken érnek véget, és szinte soha nem egymás alatt. Lásd ezt a bekezdést. A jobbra igazított bekezdésben, mint itt is látható a sorokban a szavak a jobb oldalhoz igazodnak, és az előzőhöz hasonlóan a bal oldal lesz kiigazítás nélküli. Általában ábrák mellett alkalmazzuk, ilyen formában nem. A középre igazított bekezdés a címsorokra jellemző, a levelek megszólításaira, elköszönő soraira, de így, ilyen szöveges bekezdéseknél nem igazán alkalmazzuk, mert a szöveg egy középtengelyhez igazodik, és mindkét sora kiigazítatlan. A sorkizárt bekezdések alkalmazása a legjellemzőbb a magyar írásokban, mint például ebben a jegyzetben is, amikor a szövegszerkesztő a sor végén lévő térközt a sorban lévő szóközök között igazságosan (angolul: Justify = igazságos) elosztja. Ennek csak akkor van hátránya, ha a sor végére egy hosszú szó kerül, és sok térközt kell elosztani a kevés szóköznél, így nagyon lazán fognak állni a szavak az adott sorban, mint a következőnél látható. Ezen azonban automatikus elválasztással tudunk javítani, de a WordPad programban sem ez, sem sorkizárt bekezdésformátum nincs, ezért ne is keressük, de a Wordben már van mindkettő. 4. A középső bekezdésünk formázását hagyjuk balra igazított formában, de próbáljuk meg elválasztójellel (mínuszjel: „-“) elválasztani azokat a szavakat, amelyek átcsúsztak a következő sorba. Látni fogjuk, hogy a balra igazított bekezdés jobb oldala nem lesz annyira görbe, ha elválasztunk pár szót. 5. A többi bekezdés formázásához (ha van több bekezdésnyi szövegünk) az első sorok bekezdéshatárát húzzuk beljebb 1 cm-re. Ehhez az adott bekezdésen állva a vonalzón felül lévő háromszöget ( ) húzzuk 1 cm-re. A Formátum / Bekezdés párbeszédablakban az Első sor értéke lesz 1 cm. Felsorolás és számozás A bekezdések formázása az előzőekkel még nem ért véget. A függő behúzásnál már volt szó a felsorolásokról, hiszen a függő behúzásokat azonos jellegű dolgok felsorolására használjuk. Azonban ezeket ki szoktuk emelni a szövegből, hogy jobban kitűnjenek a szimpla bekezdések közül. Erre két mód kínálkozik, az egyik a bajuszjelek alkalmazása, a másik a számozott felsorolás. Ha azonos jellegű, de meghatározatlan számú elemet sorolunk fel, akkor alkalmazzuk a bajuszjeleket, ami a szimbólumok bármelyike lehet. A Microsoft Wordben tetszőleges speciális betűtípus bármelyik eleme felhasználható erre a célra, míg a WordPad csak egy egyszerű „ ” jelet kínál fel erre a célra. Amennyiben viszont a felsorolt elemek számát ki akarjuk hangsúlyozni, vagy egy szerződésszerű írásban az adott pontokra hivatkozni akarunk, akkor számozzuk a bekezdéseket. Például e jegyzetben a Feladatok felsorolásánál egyszerű kiemelést alkalmaztam, míg az előző oldalról indított bekezdésfajtákra utaló formázási feladatoknál számoztam a bekezdéseket, amelyek így jobban érzékeltetik az új ismeret kezdetét. 70



Feladat: Egészítsük ki a levelet a legvégén egy felsorolással, melyben megadjuk, hogy a levélből kik kapnak. 1. Vásárló Béla, megrendelő. 2. Nagyhegyi Gáspár Aladár, ügyvezető igazgató. 3. Borkimérés, 2. sz. telephely. 4. Irattár. Végrehajtás: A [Ctrl]+[End]-del lépjünk a dokumentum végére, majd egy [Enter]-rel pedig új sorba, amelynek formátumát állítsuk vissza normál állapotra. Ehhez a vonalzón lévő jelzéseket húzzuk a szélekre, majd igazítsuk a bekezdést balra. folytatás: A felsoroláshoz függő behúzást illene alkalmazni, viszont a bekezdéseink semmiképpen nem lesznek kétsorosak, így nem látszódik e bekezdésformázás, tehát ebben az esetben felesleges elkészíteni. folytatás: A számozásra a Microsoft Wordben számos formázási elem áll a rendelkezésünkre, viszont a WordPadben semmi, ezért ezt nekünk kell most elkészítenünk. Írjunk minden sor elejére egy számot, majd tegyünk utána pontot, szóközt, és gépeljük be az adott sor szövegét. A felsorolások több szintűek is lehetnek. Egy szerződésben például az egyik ponton (4.) belül további alpontok lehetnek (4.1, 4.2 stb.), de azok fontosabb bekezdéseiben még további alpontokat vehetünk fel (4.3.1, 4.3.2 stb.). Ennek az a jelentősége, hogy így nem lehet a szerződés egyetlen lapját sem „véletlenül kifelejteni”, mert akkor a számozás megszakad, valamint az egyes pontokban pontosan hivatkozhatunk más pontokban leírt kikötésekre. Ugyanilyen elven, de kevésbé hivatalos dokumentumokban a bajuszos felsorolásjelekkel is készíthetünk többszintű felsorolásokat. Azoknál minden szinten azonos jeleket alkalmazunk, és ha az egyik szinten alpontokat akarunk felvenni, akkor ott az alszintre meghatározott jelet alkalmazzuk. Az alszint után következő főszint jele ismét az lesz, amit a főszinten használunk. Tabulátorok használata A tabulátorokról már volt szó az 53. oldalon a Jegyzettömb program keretén belül. Ez az eszköz arra szolgál, hogy táblázatos jellegű adatokat egymás alatt a megfelelő igazítottsággal lássunk el. A WordPad és a Jegyzettömb programok csak balra igazodó tabulátort biztosítanak, így az egymás alatti adatok egy képzeletbeli vonalhoz balra igazodva fognak elhelyezkedni. A fejlettebb szövegszerkesztőkben olyan tabulátorokkal találkozunk, amelyeknél az adatok igazodhatnak jobbra, balra, középre, és a tizedesponthoz. Ilyen például a Microsoft Word. Ebben a programban a tabulátor által átlépett részen húzhatunk egy szemvezető vonalat, mint amilyet a Tartalomjegyzékben lehet látni. Ott az egyes alfejezeteket balos tabulátorokkal léptetjük beljebb, míg az oldalszámot egy jobbra igazított tabulátorral rendezzük egymás alá, és pontozott szemvezető vonallal „vezetjük a szemet”. Először a WordPad vagy a Jegyzettömb programokban ismerkedjünk meg a tabulátorok különbségeivel, és csak utána lépjünk át a bonyolultabb programokra. A dokumentumok főbb jellemzői

71

Móricz Attila

Feladat: A levelünk számozott felsorolásában a számokat követő szóközöket cseréljük ki tabulátorokra, hiszen a számok különböző szélességűek, így az őket követő szövegek nincsenek pontosan egymás alatt. Végrehajtás: Lépjünk a kurzorral a levelünk végén lévő felsoroláshoz, majd az első pont mögötti szóközt jelöljük ki a [Shift]+[ ]-lal, és nyomjuk meg a [Tab] billentyűt. Ekkor a szóközt kicseréli a tabulátorjelre, aminek hatására minden egymás alatti bekezdés kezdete pontosan egymás alá kerül. folytatás: Amennyiben a tabulátor miatt nagy lenne a távolság a számozás és a bekezdés szövege között, úgy jelöljük ki mind a négy bekezdést. Kattintsunk egyet a sor elé, amikor az egérmutató szembefordul a sorral ( ) , majd húzzuk lefelé az egérmutatót, és a bal gombot csak a kijelölés végén engedjük fel. folytatás: Mutassunk a vonalzó elején a fehér részre, majd nyomjuk le a bal gombot, és a megjelenő „L” jelet mozgassuk oldalirányba, és oda tegyük le, ahol a vele együtt megjelenő függőleges szaggatott vonallal a kellő távolsá. Ha nem sikerült volna jó helyre letenni a got jelöltük ki. Például: tabulátort, akkor mutassunk rá, és a bal gombot lenyomva húzzuk el oldalra. Ha véletlenül újabbat tettünk volna fel, akkor azt húzzuk lefelé, és „tépjük le” a vonalzóról. A tabulátorokat olyan szövegszerkesztőkben használjuk, amelyeknél nem használhatunk a szöveg közé beszúrt táblázatot. Ahol ugyanis ez a lehetőség elérhető, mint például a Microsoft Wordben, ott nincs sok értelme a tabulátorokkal bíbelődni, amikor egy táblázat beszúrásával sokkal könnyebben megoldható a feladat. A tabulátorokat azért is kell ismernünk, mert nagyon jó átviteli eszközként működnek. Ha van egy táblázatunk, amelyből az adatokat exportáljuk egy külső fájlba, akkor rendszerint tabulátorral vagy vesszővel határoljuk az egymás alatti adatokat, így a kapott szövegfájlt egy szövegszerkesztőben is felhasználhatjuk. Ugyanez fordítva is igaz. Ha van egy szövegfájlunk, amelyben tabulátorral igazított adatokat tárolunk, akkor azokat kijelölve és a vágólapra lemásolva egy táblázatba beszúrhatjuk, ahol a tabulátorok szerint megadott lépésekkel külön cellákba kerülnek az adatok, így azok azonnal feldolgozhatóvá válnak. Előkészítés: Másoljuk le a WordPadben készült levelünket az Intézőben (Ctrl+C, Ctrl+V), a másolatot nevezzük át (F2, átnevezés, Enter), majd egy újabb [Enter]-rel nyissuk meg a fájlt, amelyet a Microsoft Word program fog megnyitni amennyiben fel van telepítve. Feladat: A Wordben megnyitott levelünkben a tabulátorokkal igazított táblázatunkban cseréljük ki a tabulátorokat oda illő fajtákra, és alkalmazzuk a program nyújtotta szolgáltatásokat (például szemvezető vonalak). Az árakat az egyik oszlopban javítsuk át tizedesre (például a 90 Ft-os bor legyen 95,20 Ft). Végrehajtás: Jelöljük ki a WordPadben megtanult módon a 4 tabulátorral igazított bekezdést, majd ismerkedjünk meg először a vonalzóval. Hasonló képet mutat ez is, de a bal oldalon a szürke tabulátorjelzőre ( ) rá tudunk kattintani, és tudunk váltani a fajták között (balra, középre, jobbra, tizedes). 72



folytatás: Első lépésben tépjük le a vonalzóról a két utolsó tabulátort, ami az árakat igazítja, kattintsunk a tabulátorváltóra kettőt, majd a jobbra igazított tabulátorral kattintsunk egyet a 14 cm-en. Utána egyet kattintsunk rá ( ), mire átvált a „decimális” tabulátorra ( ), és ezzel pedig a vonalzón a 9 cm-en kattintsunk a bal gombbal. A tizedes (decimális) tabulátor jobbosként működik, ha az árak egészek, de ha átjavítjuk a 95 Ft-os árat 95,20-ra, tehát begépelünk mögé egy vesszőt és „20”-at, akkor a megadott helyre a tizedesvessző kerül. Írjunk a „Nettóár (Ft)” megnevezésbe a szóköz elé egy vesszőt, és látni fogjuk, hogy az is a 9 cm-hez igazodik. Amennyiben valamelyik tabulátort nem oda tettük, ahová akartuk, úgy azt húzzuk el oldalra. Ha ez nem sikerül, ne aggódjunk, fogjuk meg egérrel, és „tépjük le” a vonalzóról, akár mindet, és tegyük fel a megfelelőeket újra. Feladat: Helyezzünk el szemvezető vonalat a megnevezés és a nettóár közé. Végrehajtás: Jelöljük ki a két adatokat tartalmazó táblázatsorunkat, és válasszuk ki a menüből a Formátum / Tabulátorok menüpontot.

26. ábra. A táblázatos adatok tabulátorainak formázása

27. ábra. A tabulátorok beállításai

Azért jobb, ha előbb a vonalzón beállítjuk a tabulátorokat, mert az utána megjelenő Tabulátorok párbeszédablakban már látunk tényleges beállításokat, amelyeket csak módosítanunk kell, és nem újonnan létrehozni. folytatás: Jelöljük ki a 9 cm-es tabulátort, kattintsunk a Kitöltés: 2-re (.....), majd a Felvétel gombra. Az OK gombbal kilépve a megnevezés és a nettóár között pontok jelennek meg. Tipp. Kattintsunk az eszköztáron a „¶” jelre, mire megjelennek a nyomtatásban meg nem jelenő karakterek, mint például a bekezdésvégét jelölő „¶” jel, a tabulátorokat jelző nyilak, és a szóközöket jelző pici pontok a szavak között. Miután a Microsoft Wordben a tabulátorokkal végeztünk, mindenképpen nézzük át a dokumentumunkat, és gondolkozzunk el, hogy a jelenlegi ismereteink alapján hol tudnánk valamit formázni a dokumentumon. Például a középső főszövegben lévő elválasztásokat a helyesírás-ellenőrző program hibának veszi, ezért azokat a kötőjeleket töröljük ki, és igazítsuk a bekezdést sorkizárt formátumra. Az Eszközök / Nyelv / Elválasztás párbeszédablakban válasszuk az Automatikust. A dokumentumok főbb jellemzői

73

Móricz Attila

Bekezdések formázása Microsoft Wordben Sok formáznivaló maradt a bekezdéseken is. A WordPad nem biztosít lehetőséget arra, hogy a bekezdések előtt és után kötelezően tartandó térköz mértékét megadjuk, ezért ahol kellett üres sorokat szúrtunk be [Enter]-ekkel, ami nem szép, különösen így, hogy megjelenítettük a rejtett jeleket. Feladat: Állítsuk be a bekezdések előtti és utáni térközöket, és töröljünk ki minden felesleges üres sort az azt jelző „¶” kitörlésével. Végrehajtás: Helyezzük a kurzort a „Vásárló Béla” sorára, majd válasszuk ki a Formátum / Bekezdés menüpontot, és állítsuk a Térköz – Előtte értékét „18 pt”-ra. Ehhez elég az is, ha a mezőbe belekattintunk, és begépeljük a „18”-at, mert a pont (pt) az alapértelmezett mértékegység. Miután a bekezdés lejjebb került éppen annyival, mint amekkora helyet az üres sor biztosított, lépjünk fel egyet, és a [Delete] vagy [Del] billentyűvel töröljük ki az üres sort jelző „¶” jelet. folytatás: A „Mintalevél” sorában tegyük ugyanezt, de előtte és utána is legyen 18 pt térköz. A megszólítás előtt 18 pt, utána 24 pt térközt hagyjunk, majd a felesleges üres sorokat itt is töröljük ki. A főszöveg bekezdése utánra állítsunk 24 pt térközt, hogy a táblázatot kellően távol tartsa magától. folytatás: A „Várjuk mielőbbi...” bekezdés és az „Üdvözlettel” sora előtt és utána 24 pt elegendő, míg az aláírásban a „----”-as sort jelöljük ki, és a [Del]-lel teljesen töröljük ki. Aláhúzás formázása: Kattintsunk az eszköztár Külső szegély nevű gombja mellé a 6 gombra, és a legördülő grafikus menüből válasszuk ki a Felső szegély nevű vonalat. Ez egy folyamatos vonalat fog rajzolni, de ha ez nekünk nem tetszik, akkor a Formátum / Szegély és mintázat párbeszédablakában megváltoztathatjuk. Már szinte csak az „Üdvözlettel” sorában jelzett sok kis helyesírási hibát kell kijavítanunk, amihez lépjünk ebbe a sorba, és töröljük ki az összes szóközt a betűk közül. Erre ugyanis a Microsoft Word kínál egy formázási lehetőséget. Végrehajtás: Jelöljük ki a teljes „Üdvözlettel” sort, és válasszuk ki a Formátum / Betűtípus párbeszédablak 2. fülét, amire a Térköz és pozíció van írva. Itt válasszuk ki a „Betűköz: Ritkított 5 pt” beállítást. Azt fogjuk látni, hogy ugyanolyan ritka lesz a szöveg, mint előtte volt, de már nem lesz hibás, mert írás szerint az „Üdvözlettel” szó egyben van, és nincsenek a betűi között szóközök. Tipp. Az egyik bekezdésen állva válasszuk ki a Formátum menü Betűtípus menüpontját, és nézzük végig, hogy a párbeszédablak mennyivel több formázást tartalmaz, mint amivel a WordPad programban találkoztunk. Egy másik alkalommal nézzük meg a Bekezdés, Felsorolás és számozás menüpontokra kapott párbeszédablakokat is, és próbáljunk ki egy-két beállítást. 74



Szegély és mintázat E jegyzetben igyekeztem több helyen is érzékeltetni a Microsoft Word lehetőségeit ezen a téren, de a teljes paletta bemutatása túlzottan giccsessé tette volna a jegyzetet, és az mégsem engedhető meg. A Wordben a bekezdéseket és a bekezdésen belüli karaktereket, például a szavakat egyéni szegély és mintázat formázással láthatjuk el. A sorokon belüli betűkre megadható formátum lehetőségével csak ritkán élünk, de a teljes bekezdéseknél annál gyakrabban. Például az előző oldalon és sok helyen a Tippek és Fontos részek kiemelésére háttérmintázatot alkalmaztam, hogy jobban kiemelkedjen a szöveg. Ezen bekezdések kaptak egy vékony fekete szegélyt folyamatos vonallal, ami jobban kiemeli a szürke terület határvonalát. Az előző oldalon ezt egy kicsit kicifráztam, hogy jobban lássuk a lehetőségeket. Bármelyik oldalra választhatunk tetszőleges színű, méretű, és fajtájú vonalat. Feladat: Készítsünk egy másolatot a levelünkről, majd állítsunk be az összes bekezdésére egyéni háttérszínt. Nagyon érdekes hatást fognak kelteni a bekezdés előtti és utáni térközök, de nem mindenhol lesz egyforma a hatása. Figyeljük meg a különbségeket, és következtessük ki ennek okát. Végrehajtás: Kattintsunk az eszköztárra a jobb gombbal, és válasszuk ki a Táblázatok és szegélyek menüpontot. ), de ne Az eszköztáron találunk kiöntőkannás gombot ( a gombra kattintsunk, hanem a mellette lévő 6 gombra, és a legördülő grafikus menü címsorára mutassunk rá. Ekkor a bal gombot nyomjuk le, majd „tépjük le” a menüt innen, és helyezzük el az ablak szélénél. A Táblázatok eszköztárat az előbbi módon csukjuk be. folytatás: Most menjünk a [Ctrl]+[Home]-mal a levél elejére, és kattintsunk az egyik nem túl sötét háttérszínre. Lépjünk le a [Ctrl]+[ ]-lal sorban minden bekezdésre, és mindegyiknél válasszunk egy újabb háttérszínt. Két egymás alatt lévő bekezdésnek ne legyen ugyanaz a színe. Hétköznapi feladatnál ilyet nem teszünk természetesen, most viszont jól láthatjuk, hogy az egyes bekezdések meddig tartanak, az előttük és utánuk lévő térköz hol jelenik meg. Külön érdekesség (vagy nevezhetjük programhibának is), hogy az olyan bekezdéseknél, ahol a bekezdéshatár eltér két egymást követő bekezdésnél, ott a háttérszín nem terjed ki a bekezdés utáni vagy előtti térközre. Ez akkor lesz fontos információ, ha háttérszínt akarunk úgy hozzárendelni, hogy az a bekezdés után is fusson túl, de ez valamiért nem működik, akkor már tudni fogjuk az okát. Feladat: Az egyik bekezdésre állítsunk be fekete vagy más sötét háttérszínt, és figyeljük meg, hogyan változik a betűk színe. Eredmény: Ha a háttérszín egy meghatározott sötét szintet túllép, akkor a betűszín automatikusan fehérre vált. Ilyen inverz kiemelést például táblázatok fejlécében alkalmazunk. Lásd az 61. oldalon lévő táblázatot. A dokumentumok főbb jellemzői

75

Móricz Attila

Táblázatok használata Az előző formázási műveletek kapcsán már átléptünk a Microsoft Word programba, és láthattuk, hogy a tökéletesnek hitt levelünkön milyen sok utólagos formázási feladatot tudunk még végrehajtani. Ha megnézzük a program eszköztárain lévő gombokat, akkor láthatjuk, hogy milyen sok további funkciót fedezhetnénk még fel, de ezek már alaposabb odafigyelést és olyan speciális feladatokat feltételeznek, amelyek túlmutatnak az első ismerkedés határain.

A táblázatokkal azonban azért érdemes megismerkedni, mert egyrészt a következő lépcsője a levelünkben található táblázatos adatok egyszerűbb elhelyezésének. Másrészt a lapon elhelyezkedő szöveget nemcsak ömlesztve helyezhetjük el, hanem ahogyan az itteni példa is mutatja, teljesen tetszőlegesen, de ehhez szükséges például egy táblázat, amivel feloszthatjuk a lapot területekre.

Első lépésben nyissuk meg a Wordben azt a levelünket, amelyet már amúgy is megformáztunk a Wordben (nem a színeset), jelöljük ki a tabulátorokkal formázott táblázatos adataink négy sorát, és kattintsunk az eszköztáron a Táblázat beszúrása ( ) gombra, és az adatainkat azonnal egy táblázatba helyezi a program. Ha nem készítünk kijelölést, akkor a táblázat beszúrásánál megadhatjuk, hogy mekkora táblázatot akarunk beszúrni, és a kurzor aktuális pozíciójába fogja beszúrni a program a táblázatot. A Táblázat menü / Táblázat beszúrása menüpontjának hatása azonos az eszköztáron lévő gombbal. Itt ha nincs kijelölés, akkor egy párbeszédablak jelenik meg, és abban kell megadnunk, hogy mekkora táblázatot akarunk beszúrni. A táblázattá alakított adatainkon lévő formázások egy részét levehetjük, hiszen itt már nincs szükség szemvezető vonalakra, aláhúzásokra, félkövér kiemelésekre, viszont a fejlécben lévő megnevezések celláinak háttérszínét megadhatjuk, hogy kiemelkedjen a táblázatból. A táblázat szegélyeit egyesével megformázhatjuk tetszőleges vonaltípussal és színnel. Ehhez előbb jelöljük azokat a cellákat vagy sorokat, amelyekre a formázás vonatkozzon, majd válasszuk ki a Formátum / Szegély és mintázat menüpontot, és a párbeszédablakban a már ismert módon adjuk meg a szegélyek színét.

28. ábra. A táblázat szegélyeinek formázása és háttérszínének megadása 76



Internet kezdő, levelezési alapok (15 óra) Az internet használatával kapcsolatban talán egy dologra nincs szükség, nem kell hosszú oldalakon keresztül ecsetelgetni, hogy milyen sokrétű, milyen sok információ érhető el rajta, mert azt csak ki kell próbálni, és a látvány önmagáért beszél. Ha az internetre felcsatlakozunk, akkor egy e-mail elküldése pár pillanatig tart, és ha más akadálya nincs, akkor a levelünk másodpercek alatt célba érhet. Amennyiben a címzett a számítógépe előtt tartózkodik, úgy a levelet azonnal megkaphatja, és már olvashatja is, és küldheti a válaszát, ami így percek múlva eljuthat hozzánk. Mindez talán nem olyan különleges, ha csak a szomszédnak küldünk levelet, hiszen őt fel is hívhatnánk, de ha a címzett egy másik országban, vagy egy másik kontinensen tartózkodik, és akkor is igazak ugyanezek a kijelentések, akkor már érdekesebb a dolog. A magyar internetes tartalom egyre jobban fejlődik, így a legkülönlegesebb kérésekre is találhatunk magyar nyelvű weblapot, és hasznos információkhoz juthatunk. A hírportálok olvasásával olyan különleges témákban is friss hírekhez juthatunk, amelyre más módon nem lenne lehetőségünk, mert papíros kiadásban az adott hírmagazin nem jelenik meg, és talán még hasonló sincsen a magyar piacon. A tanfolyamon azt is megismerhetik a résztvevők, hogyan hasznosíthatjuk az internetre kifejlesztett programokat egy helyi hálózaton. Ez egy kisebb cégnél jelentős anyagi megtakarításokat jelenthet, és új kommunikációs lehetőségeket nyithat meg a dolgozók előtt.

Az elektronikus levelezés alapjai Első lépésben elvégezzük azokat a beállításokat, amelyek az internet és az elektronikus levelezés használatához elengedhetetlenül szükségesek. Ehhez azonban meg kell vizsgálnunk, hogy rendelkezünk-e az internetezés feltételeivel, illetve ezen hiányok pótlására van-e lehetőségünk. A vizsgálatokat és a beállításokat elsősorban az otthoni számítógépeken kell elvégezni, de a tanfolyami gépeken is szükségesek a további munkához. Miután ezekkel végeztünk, kezdődhetnek az érdemi levelezések, és megtapasztalhatjuk az e-mail előnyeit használat közben. Az internetezés feltételei Az internet sok olyan összekapcsolt számítógép hálózata, amelyek állandóan elérhetők, és bizonyos információkat tesznek közzé, amelyeket a beépített programjaink segítségével elérhetünk, letölthetünk a számítógépünkre. Az internet használata azt jelenti, hogy a mi számítógépünk csatlakozik egy nyilvános hálózaton, például telefonvonalon keresztül ehhez a hálózathoz, és a nyilvános kiszolgálókról letölti az ott elhelyezett, és számunkra szükséges információkat. A csatlakozás feltétele, hogy a számítógépünk rendelkezzen olyan eszközzel, ami az adott hálózaton történő kapcsolódáshoz szükséges. Ha például telefonvonalon keresztül akarunk csatlakozni, akkor modemmel kell rendelkeznie a számítógépünknek, ami lehet az alaplapon integrálva, de külön vezérlőkártyaként is elhelyezkedhet a gépünkben. Az elektronikus levelezés alapjai

77

Móricz Attila

Ha ez hiányzik, akkor következhet a vásárlás, beszerelés a gépbe, és a telepítés az aktuális operációs rendszerben. Miután rendelkezünk a rendszerünkben telepített modem eszközzel, és az működik is, akkor következhet az internetes kapcsolat szoftveres beállítása. Az internethez nem csatlakozhat akárki, csak aki érvényes csatlakozási szerződéssel rendelkezik egy olyan szolgáltatóval, aki a belépést biztosítja. Ez a kijelentés csak annyiban nem helytálló, hogy számos ingyenes belépést biztosító szolgáltatás működik, így gyakorlatilag ezeken keresztül bárki csatlakozhat az internetre. Ha ez nem megfelelő vagy ezen szolgáltatások megszűnnek, akkor maradnak a fizetős szolgáltatók, akik a szerződésben megadott feltételek mellett biztosítják nekünk, hogy csatlakozzunk az internethez az általuk megadott adatokkal. Miután rendelkezünk a csatlakozáshoz szükséges adatokkal, úgy elvégezhetjük a beállítást az operációs rendszerben. Ha ezzel végeztünk, akkor a beállításhoz rendelt ikonnal csatlakozhatunk az internetre, és a telepített programjaink segítségével használhatjuk annak szolgáltatásait. Ilyen program például az Internet Explorer webböngésző program, Outlook Express levelezőprogram, a NetMeeting és az MSN Messenger kommunikációs szoftverek, és még sok más. Fontos! A modemes internetezés alkalmával telefonos kapcsolatot létesítünk, így a teljes időtartamra az aktuális percdíjat fizetjük. Ezért ügyeljünk arra, hogy mennyi ideig használjuk a számítógépet, mert a kiadások egészen magas telefonszámlát eredményezhetnek. Ha nem használjuk a kapcsolatot, akkor azt bontsuk le, de azért feleslegesen nem kell minden pillanatban ezzel a módszerrel élnünk. Feladat: Vizsgáljuk meg a számítógépünket, hogy van-e benne modem. Végrehajtás: Húzzuk ki a telefonkészülék hátsó részén lévő telefonzsinór csatlakozóját (vigyázzunk, mert be kell nyomni egy pici pöcköt a kihúzás előtt), és nézzük meg a számítógépház hátsó részén, hogy van-e olyan hely, ahová ezt be tudnánk dugni (ha hálózati kártyán van ilyen csatlakozóhely, az nem jó). Ellenőrzés: Ha találtunk ilyen csatlakozást, akkor bizonyára a Windowsban is van már telepítve a modem. Nyissuk meg a Start menü / Beállítások / Vezérlőpult mappát, és itt a Modemek vagy Telefon és modem ikonra kattintsunk kettőt, és nézzük meg, van-e modemünk telepítve (a Windows XP-ben a Modem fülre is kattintsunk rá). Az előző feladatban ellenőriztük, hogy rendelkezünk-e az internetezéshez szükséges számítógépes eszközzel. A következő lépésben a telefonzsinórt el kell vezetni a számítógépig, vagy helyezzük a gépet a telefonos csatlakozás közelébe, és a vezetéket csatlakoztassuk a modem „Line in” aljzatához. Ha a modemen van „Phone” aljzat is, akkor egy másik összekötő vezetéket csatlakoztassunk oda, és a telefonkészülék közé. Így ha nem internetezünk, akkor tudunk telefonálni. Ha ilyen aljzat nincs, akkor egy szabványos elosztóval osszuk el két aljzatra a telefonaljzatot, és akkor a modem, valamint a telefonkészülék is külön csatlakozhat. Amennyiben a hardveres feltételekkel rendelkezünk, úgy a csatlakozásnak nincs akadálya, mert az ingyenes kapcsolatokon keresztül csatlakozhatunk. 78

Internet kezdő, levelezési alapok (15 óra)


Az internet-kapcsolat beállítása Miután ellenőriztük, hogy a hardveres feltételekkel rendelkezünk, és a Windowsban a modem telepítve van, úgy elkészíthetjük a telefonos csatlakozáshoz szükséges beállításokat. Ehhez szükségünk lesz egy telefonszámra, névre és jelszóra. E három adat manapság már elegendő a csatlakozáshoz, ha további adatokkal rendelkezünk, akkor azokra már csak a levelezési postafiók beállításához lesz szükségünk. Szolgáltató

FreeWeb Index FreeStart Prím

Telefonszám

06 (51) 312-300 06 (51) 310-000 06 (51) 302-302 06 (51) 301-202

Név

Jelszó

[email protected] index@index nyul01

freeweb index nyul01

egyéni

egyéni

Megj.

*1 *2 *3 *4

06 (

)

*5

06 (

)

*5

*1: A megadott névvel és jelszóval bárki csatlakozhat az internetre, de ha regisztrálunk a www.freeweb.hu címen egy egyéni nevet és jelszót, akkor kapunk hozzá ingyenes korlátlan méretű tárhelyet, ingyenes postafiókot, és ezzel az elektronikus levélcímmel az Outlook Expressből küldhetünk levelet is. (További információkat a megadott webhelyen találunk.) *2: A megadott névvel és jelszóval bárki csatlakozhat az internetre. Ennyi. *3: A megadott névvel és jelszóval bárki csatlakozhat az internetre, de ezt a regisztrációt mindenki csak egyszer használja, amikor a saját regisztrációját elkészíti a www.freestart.hu címen, és utána már a saját adatainkkal lépjünk be. Itt is kapunk ingyenes postafiókot, és más szolgáltatásokat is, olvassuk el a webhelyen. *4: Először egy másik csatlakozási ponton keresztül lépjünk be, regisztráljunk egy egyéni postafiókot a www.prim.hu címen, és annak adataival lépjünk be. A webhelyen megtaláljuk, hogy a belépéshez szükséges nevet milyen módon kell megadnunk. Az Outlook Expressben is beállíthatjuk a fiókot, onnan is küldhetünk e-mailt. *5: Ha van fizetős szolgáltatásunk, akkor annak adatait is írjuk fel a táblázatba, így legalább itt is meglesz, és nem felejtjük el. A jelszót viszont ne írjuk fel, azt jegyezzük meg. (Általános szabály: Jelszót, PIN-kódot nem szabad felírni, kivéve ha ilyen publikus, mások által is ismerhető adatról van szó.) Feladat: Állítsunk be egy-egy csatlakozást a fenti táblázatban feltüntetett első három ingyenes internetes kapcsolathoz, és mindegyiket teszteljük le. Végrehajtás: Nyissuk meg a Start menü (/ Vezérlőpult) / Telefonos hálózat mappát, ahonnan valószínűleg automatikusan elindul a varázsló (megjelenik egy párbeszédablak). Ha nem, akkor az Új csatlakozás létesítésére találunk egy ikont, vagy a mappában, vagy egy menüpontot a Fájl menüben vagy a Kapcsolatok menüben. folytatás: A további lépések szinte minden Windows-változatban eltérőek, így részletesen nem térünk ki mindegyikre. A lényeg az, hogy minden esetben logikusan válaszoljunk a feltett kérdésekre (sokszor még példa is ki van írva). Az elektronikus levelezés alapjai

79

Móricz Attila

A kapcsolat beállítása után a teszteléshez indítsuk el az Internet Explorer webböngésző programot, ami alapértelmezésben be fog hozni egy weblapot, amelyen képek, feliratok, hiperhivatkozások lesznek. Ha ez megjelenik, akkor minden rendben van, mert a kapcsolaton keresztül jönnek az adatok. Az internetre történő csatlakozás modemen keresztül elég jól hallható esemény, mert a modem jellegzetes recsegő-fütyülő hangot ad, és a belépés után megjelenik az óra mellett a rendszertálcán egy ikon, ami két számítógépet szimbolizál, és a küldésfogadás alkalmával folyamatosan villog ( ). Ha ez megvan, akkor valószínűleg a kapcsolat jó lesz, és lesz rajta adatforgalom is. Ha nem jelenik meg semmi a webböngésző ablakában, akkor kattintsunk a fehér színű Cím mezőbe, és írjuk be: „origo.hu”. Ekkor az Origó portál nyitólapja biztosan megjelenik. Ha mégsem, akkor a kapcsolat beállításainál hibáztunk. Ebben az esetben ellenőrizzük, hogy az óra mellett megjelent-e a villogó ikon ( ). Fontos! A kapcsolat bontásához kattintsunk kettőt erre az ikonra ( ), és a megjelenő párbeszédablakban találjuk a Kapcsolat bontása gombot. Ha végeztünk a teszteléssel vagy az internetezéssel, itt bontsuk a kapcsolatot. A bontás előtt mindig nézzük meg, mennyi ideig interneteztünk, és ezalatt mennyi adatot forgalmaztunk (küldés, fogadás). A levelezőprogram beállításai Ha az Internet-csatlakozás varázsló elindult egyszer, akkor bizonyára az már kérte a postafiókunk beállításait. Ha most vagyunk abban, akkor az alábbiak figyelembevételével adjuk meg a kért adatokat, ha nem, akkor pedig az Outlook Express elindítása után fog megjelenni. Ha ez elmaradna, akkor az Eszközök menü Fiókok menüpontját válasszuk ki, majd a Hozzáadás / Levelezés menüpontot. A megadandó adatok a következők: A megjelenített név: Az elküldendő leveleink feladójaként ez jelenik meg. Külföldre irányuló levelezésnél ne használjunk magyar ékezetes betűket az itt beírandó névnél, mert problémákat okozhat a levelezőrendszerekben. A név pedig soha ne tartalmazzon jeleket, legfőképpen vesszőt, pontos vesszőt ne. Elektronikus levélcím: Ezt kaphatjuk a szolgáltatónktól, de magunk is regisztrálhatunk az ingyenes szolgáltatásoknál. Alakja például: [email protected] Beérkező ... (POP3): Az internet-szolgáltatónk megadja, vagy Freemail esetén freemail.hu, FreeWebnél: mail.freeweb.hu, de vagy a szolgáltatás webcímének a nevével egyezik meg, vagy a pop3, esetleg a mail szavakkal kezdődik, de alakra az előzőekkel egyezzen meg. Kimenő ... (SMTP): Minden esetben az a szolgáltató adja, akinél belépünk az internetre, de nem minden esetben ad. Ha nem ad, akkor nem tudunk az Outlook Express programmal levelet küldeni. Fióknév: A megadott felhasználói név vagy a @ előtti nevünk. Jelszó: Az általunk választott vagy véletlenszerűen kapott jelszavunk. ...: A kapcsolómezőket hagyjuk úgy, ahogyan megjelennek, ne kattintsunk rájuk. 80



Miután a Befejezés gombra kattintottunk, a beállítás megtörtént, ezután az Outlook Express programban a Küldés és fogadás gombra kattintva ellenőrizhetjük a beállításaink helyességét. Ha egy ablak felbukkan, és viszonylag hamar eltűnik, akkor a beállításaink valószínűleg jók, és a fiókunk lekérdezése megtörtént. Ha rosszul adtunk meg bármilyen adatot, akkor hibaüzenetet kapunk, ami jó esetben útmutatást ad a hiba okára nézve. A postafiók beállításait az Eszközök menü Fiókok menüpontjára kapott párbeszédablakban tudjuk módosítani. Itt válasszuk ki a fiókot, majd kattintsunk a Tulajdonságok gombra, és a Kiszolgálók fülre kattintva megtaláljuk a megadott adatokat, amelyek egyikét valószínűleg módosítanunk kell. Tipp. Az előbbi beállítási párbeszédablakban az első lap első mezőjébe írjuk be a nevünket, esetleg a szolgáltató nevét, mert ezt a nevet látjuk az Eszközök / Küldés és fogadás almenüben. Akkor van jelentősége, ha több postafiókunk van, és szeretnénk látni a különbségeket. Érdemes a program Eszközök / Beállítások menüpontjára kapott soklapos párbeszédablakot is végignézni alkalmanként, mert sok hasznos beállítást találunk itt, de igazából a használat közben derül ki, hogy egyik-másik beállítást másképpen szeretnénk használni, mint ahogyan alapértelmezésben megjelenik. Ezen beállításokban sokat segítenek a szakkönyvek, amelyek részletesen tárgyalják ezeket. Az elektronikus üzenet összeállítása Az előző beállításokkal csak a levelünk letöltését tudtuk ellenőrizni, de a küldést nem. Ehhez ugyanis előbb írnunk kell egy levelet, amit elküldve tesztelhetjük, hogy ez a beállítás is jó, ráadásul jó lenne valami visszajelzés, hogy a levél célba ért-e. Feladat: Küldjünk egy e-mailt a [email protected] címre, amelynek a tárgysorába a „NET” szót írjuk, és a szöveget hagyjuk üresen. Végrehajtás: Indítsuk el az Outlook Express programot, majd kattintsunk az eszköztár első gombjára, az Új üzenet ( )-re, mire kapunk egy új üzenetablakot, ahol megírhatjuk a levelünket.

29. ábra. Levél küldése egy automatikusan válaszoló címre.

30. ábra. Levél egy létező személynek

Ha több fiókot is beállítottunk, akkor legfelül a feladó címe kiválasztható, viszont ebben a esetben erre mindig ügyeljünk, nehogy rossz címmel küldjünk levelet. Az elektronikus levelezés alapjai

81

Móricz Attila

folytatás: Írjuk be a Címzett mezőbe a [email protected] címet. A „@” jelet az [Alt Gr]+[V] billentyűkombinációval jeleníthetjük meg. A címet pontosan írjuk be, és szokjunk hozzá, hogy az e-mail címek mindig ilyen alakúak, tehát „név” + „@” + „domainnév” + „ .hu” vagy + „ .com” vagy más, esetleg a „@” után még lehet egy szó, például „mail.”. Kattintsunk a Tárgy melletti fehér mezőbe, és írjuk be a „NET” szót csupa nagybetűkkel. Általában nem kell nagybetűkkel írni, sőt, kifejezetten kiabálásnak számít, ha valaki így ír, de ebben az esetben egy automatikusan válaszoló e-mail címre írunk, ahol a tárgysorba beírt szöveget a szerveren futó program értelmezi, ezért alkalmazkodnunk kell az előírásaihoz. Kattintsunk az eszköztár első gombjára, a Küldés feliratúra, és ezzel a levél átkerül a Postázandó üzenetek mappába, majd a beállításoktól függően vagy elmegy azonnal, vagy nekünk kell rákattintanunk a Küldés és fogadás gombra az eszköztáron. Ha ez valamiért hiányzik, akkor az Eszközök menüben legfelül megtaláljuk. Az előző levelünket az interneten elküldve pár percen belül választ kapunk rá egy automatikusan válaszoló szervertől. A levélben kapott utasításoknak megfelelően további üzeneteket küldhetünk erre a címre, és újabb válaszokat kaphatunk. A következő feladatban egy létező személynek fogunk írni, de ehhez előbb keresnünk kell egy ismerőst vagy céget, akinek egy levelet írva választ is várhatunk rá. Ha van ismerősünk, akinek tudjuk a címét, akkor írjunk neki, újságoljuk el, hogy már nekünk is van e-mail címünk, és internetezünk. Feladat: Küldjünk egy e-mailt egy ismerősünk e-mail címére. Végrehajtás: Indítsuk el az Outlook Express programot, majd kattintsunk az eszköztár első gombjára, az Új üzenet ( )-re, mire kapunk egy új üzenetablakot, ahol megírhatjuk a levelünket. folytatás: Írjuk be az új üzenet ablakában a Címzett sorba a címzett e-mail címét, majd a [Tab]-bal lépjünk lejjebb a Tárgy sorba. Ide privát levél esetén mindig olyat írunk, ami a levél szövegével kapcsolatos. Például most az „üdvözlet Attilától” felel meg a legjobban, hiszen egy ismerősünket köszöntjük e-mailben, és tudatjuk vele, hogy e-mailt is küldhet nekünk. folytatás: A levél szövegében legyen megszólítás, szöveg, elköszönés, aláírás, de nem kell postacím, keltezés és más olyan elem, ami egy papíros levélben előfordul. A levélnek ugyanis része lesz a dátum és időpont, a postacímünk pedig teljesen lényegtelen, mert elektronikusan megy a levél. Az e-mail címet szintén nem kell megadni, mert az a levél része, el se titkolhatjuk. Fontos! Az elektronikus levelezés pontosan ugyanolyan, mint a papíros levél vagy egy telefonbeszélgetés, netán egy élő beszélgetés. Soha ne írjunk olyat, amit a hagyományos kommunikációs formákban sem tennénk meg, tehát ne bántsunk meg feleslegesen senkit, hiszen az e-mail feladója többnyire mindig ismert. 82



Az üzenetek küldése és fogadása Igazából az előzőekben ezt a műveletet már elvégeztük, hiszen a tesztleveleinket nem tudtuk volna elküldeni, ha nem értünk ehhez a művelethez. Azonban jobb pontosítani ezt a műveletet, mert amíg egy levelet feladunk postán az 99%-ig biztos, hogy célba ér, addig az elektronikus levelezésnél felmerülhetnek problémák, és a levelünk esetleg ott marad a Postázandó üzenetek mappában, miközben mi azt hiszszük, hogy az már rég elment. A levél elküldése után mindig pillantsunk az állapotsor jobb szélére, ahol a küldés eseményeinek visszajelzése történik. A másik visszajelzési forma egy párbeszédablak, ami vagy megjelenik, vagy nem, de a művelet után azonnal el is tűnhet, és ha ez gyorsan megtörténik, akkor szinte semmit nem látunk az egészből. Ha az Eszközök / Beállítások párbeszédablakban az Azonnali üzenetküldés van megadva a Küldés lapon, akkor a levél azonnal elmegy. Ha az nincs beállítva, akkor rá kell kattintanunk a programban a Küldés és fogadás gombra. A küldés alatt vagy után kattintsunk duplán az állapotsor jobb szélére, mire megjelenik egy párbeszédablak. Ez a küldés alatt is megjelent, de előfordulhat, hogy nagyon gyorsan el is tűnt, most viszont van időnk megismerkedni vele.

31. ábra. A küldés és fogadás alatt megjelenő párbeszédablak

Először is fontos az üzenet és az ennek sikerességét szimbolizáló ikon. Ebben az esetben hiba történt, tehát azért érdemes alaposan odafigyelni a program üzeneteire. Most kattintsunk a Részletek >> gombra, mire az ablak nagyobb lesz, és részletesebb információkat kapunk a siker vagy a hiba okáról. Kapcsolat bontása, ha kész: Ezt a kapcsolómezőt akkor jelöljük be, ha az a célunk, hogy az e-mailek letöltése után minden esetben bontsa a kapcsolatot, mert nem akarunk internetezni, és nem akarunk magas telefonszámlát kapni. A részletes ablakban a Feladatok lapon láthatjuk, hogy hány fiók lekérdezése történt meg. A pontos információkhoz viszont az ábra szerint jelzett helyre mutassunk az egérmutatóval, és amikor az a mutatott alakot veszi fel, akkor húzzuk el jobbra, egészen az ablakon kívülre, így láthatjuk, hogy hány levelünk és milyen méretben érkezett. Ha hiba történt, akkor a Hibák fülre kattintsunk (vagy már eleve az jelent meg), és olvassuk el a szöveget. Ha mi hibáztunk el valamit, akkor az kiderül az üzenetből. Az viszont megeshet, hogy az interneten lévő szerverek hibájából nem megy el az üzenet, és az ilyenkor kapott hibaüzenettel nem tudunk mit kezdeni, mert teljesen értelmezhetetlen lesz a kezdő felhasználó számára. Érdemes azért ilyenkor is ellenőrizni a beállításokat, nem hibáztunk-e el valamit. Az elektronikus levelezés alapjai

83

Móricz Attila

A párbeszédablak az üzentek elküldése szempontjából fontos a számunkra, ezért biztosítsuk, hogy az ne tűnjön el a műveletek végén automatikusan. A jobb alsó sarokban találunk egy rajzszöget ( ), erre kattintsunk rá, és megjelenik egy beszúrt rajzszög képe ( ). Ezután az ablak soha nem fog magától eltűnni, csak ha mi rákattintunk az Elrejtés gombra. A levelek küldése és fogadása a művelettel azonos nevű gombra történő kattintással történik. Ha csak az egyik műveletet akarjuk végrehajtani, esetleg csak az egyik postafiókot kívánjuk letölteni, akkor a mellette lévő 6 gombra kattintsunk, és a legördülő menüből válasszuk ki a kívánt menüpontot. Tipp. Az ingyenes szolgáltatásoknál regisztráljunk több postafiókot. Egyrészt minden családtagnak lehet egy külön fiókja (e-mail címe), másrészt mindenkinek lehet egy olyan címe, amivel a hírlevelekre, levelezőlistákra iratkozik fel, míg a másik címmel csak a hivatalos ügyeket intézi, így nem keverednek a levelek. A levelezésnél általában nem fordul elő hiba, ha már az elején kipróbáljuk a küldést és a fogadást. Ha azok sikeresek voltak, akkor később se lesz problémánk velük. Néha előfordulhat, hogy a szerverek túlterheltek, és a levél nem megy el azonnal, vagy egy e-mail nem érkezik meg időben, pedig a feladó már élőszóban elmondta, hogy a levelet elküldte, de az is meg fog érkezni előbb vagy utóbb. Probléma akkor jelentkezik, ha több internet-csatlakozási ikonunk is van, és ezeket váltogatjuk. A levél küldése ugyanis csak a beléptető szolgáltató által biztosított SMTP-szerveren keresztül lehetséges. Ha tehát a FreeStart beállításaival lépünk be az internetre és azzal levelezünk, akkor egy axeleros belépéssel a változatlanul hagyott FreeStartra vonatkozó küldési beállításokkal a levelünk nem fog elmenni. Ebben az esetben a beállítások módosításával a probléma megoldható lenne, de én azt javaslom, hogy inkább bontsuk a kapcsolatot, lépjünk be a FreeStart beállításaival, küldjük el a levelet, és ha fontos, akkor lépjünk be ismét az Axeleros ikonnal. (A témáról nagyon sokat lehetne értekezni, de ezt inkább olvassák el egy erre szakosodott könyvből. Például: Móricz Attila: Levelezés az interneten; ComputerBooks Kiadó.) Sablonok használata az üzenethez Az elektronikus levelezésben általában az üzenetek, információk továbbadása és beszerzése a fontos, és nem a külalak. Emiatt sokszor róják fel az internet hátrányaként, hogy károsan hat az emberi kommunikációra, a helyesírásra, mert annyira rövidítenek egyesek a levelükben, hogy nemcsak a külalakra, a levél formájára nem figyelnek, hanem a szavakat is rövidítik, és nem ellenőrzik írásukat küldés előtt. Például: működik = müxik, elolvashatod = elolvas6od, még egyszer = még 1x stb. Ennek ellenére a formázott levelek küldése nem lehetetlen, sőt, ha kialakítjuk az egyéni sablonunkat, akkor később úgy küldhetünk díszes formázott levelet, hogy a formázással foglalkoznunk kellene. Addig azonban még sok idő el fog telni, így használjuk azokat a sablonokat, amelyeket készen kaptunk a programmal, és esetleg a szöveg betűtípusát, méretét és színét módosítsuk. 84



Feladat: Küldjenek egy ismerősüknek (vagy nekem a [email protected] címre) egy formázott e-mailt, amiben valamilyen eseményről értesítenek, például arról, hogy sikeresen elkészült az első szépen formázott e-mailjük. Végrehajtás: Indítsuk el az Outlook Express programot, majd kattintsunk az eszköztár első gombja mellé, az Új üzenet ( ) melletti 6 gombra, és a legördülő menüből válasszuk ki az egyik menüpontot. Ekkor kapunk egy új üzenetablakot, ahol megírhatjuk a levelünket (lásd lenn: „Gyümölcsöstál”). Kitérő: Az Új üzenet gomb melletti 6 gombra kattintva, a legördülő listából próbáljuk ki az összes sablont, és utána tudni fogjuk, hogy mikor melyiket válasszuk. Egy sablon megtekintése után azt csukjuk be [Alt]+[F4]-gyel, majd utána válasszunk újabbat. Tipp: A levél megírása után is választhatunk másik sablont az üzenetablakban a Formátum / Levélsablon almenü egy másik elemének kiválasztásával. Ezt is próbáljuk ki, érdekes lesz. folytatás: Gépeljük be a címzett e-mail címét, esetleg többet is beírhatunk, ha több címre akarjuk elküldeni. Írhatunk címet a másolatot kap sorba is. Ha egy sorba többet írunk, akkor tegyünk a címek közé pontosvesszőt (;). Ne felejtsünk valami hasznosat írni a tárgysorba, aminek jelentőségét majd később tapasztaljuk meg, amikor sok levelünk lesz, és keresni kell közöttük. A szövegterületre lépve a [Tab] billentyűvel kezdjük el begépelni a levelet. Első a megszólítás, utána jöhet a mondandónk, míg a végén elköszönünk, és aláírjuk a levelünket. Adjuk meg a módját egy levélnek, és ne csak úgy „odalökve” kerüljenek a mondatok az üzenetablakba.

32. ábra. Levélsablon használata egy új formázott e-mail létrehozásakor

A levél küldése az eszköztár első gombjával, a Küldés gombbal történik. Ha nem akarjuk elküldeni, akkor nyomjuk meg a [Ctrl]+[S]-et (Fájl / Mentés), majd nyugodtan bezárhatjuk az ablakot. A levelet a Piszkozatok mappából újra megnyithatjuk. Az elektronikus levelezés alapjai

85

Móricz Attila

Válaszadási módszerek Leveleket írunk, leveleket kapunk, de mi a helyzet a válaszadással? Ha egy levélre válaszolunk, akkor az különbözik az új levél írásától, mert a válaszlevélben jelezni szoktuk, hogy az érkezett üzenetre válaszolunk. A válaszadáskor az eredeti üzenetet idézetként meghagyjuk, így a választ kapó címzett tudni fogja, hogy mire válaszoltunk, és azt nekünk nem kell újra leírni. Ez talán feleslegesnek tűnik, de nem az, mert a levél legfeljebb egy fél kilobájttal lesz nagyobb, de a címzett pontosan tudni fogja, hogy miről van szó. Például a válasz lehet ilyen rövid is, de mire válaszolt?

33. ábra. A formázott levélre a válasz is formázott, de esetünkben rövid és szűkszavú, és mégis elegendő

Feladat: Válaszoljunk a beérkezett leveleinkre. Végrehajtás: Jelenítsük meg a levelet vagy csak a betekintőben az Outlook Express ablakában, vagy nyissuk meg dupla kattintással. Az aktuális ablak eszköztárán találunk egy Válasz gombot, kattintsunk rá, majd írjuk be a válaszunkat. A kapott levelet „Original Message” (Eredeti üzenet) szöveggel megtaláljuk a küldéssel kapcsolatos adataival együtt. A példában láthatjuk, hogy ha valakinek küldünk egy levelet az üzenetben látható egy sornyi szöveggel, akkor az abból biztosan nem fogja megérteni, hogy mire válaszoltunk, míg ebben az esetben egyszerűen lelapoz az illető a [PgDn] billentyűvel, és már érti is, hogy a kiküldött sok meghívójából, mi melyikre válaszoltunk. Ha fontos, hogy a másolatban megjelölt személyek is értesüljenek a válaszunkról, akkor a Válasz mindenkinek gombot nyomjuk meg, és a címzésbe automatikusan ők is bekerülnek. Ha viszont új címzetteknek akarjuk a levelet továbbítani, tehát mi adjuk meg a címzettek e-mail címét, akkor a Továbbítás gombra kattintsunk. A továbbítás esetén a csatolt állományok is továbbküldésre kerülnek, míg a válaszadáskor nem, de ennek nem is lenne értelme, hiszen minek egy fájlt visszaküldeni a címzettnek módosítás nélkül. Ez tényleg felesleges forgalmat generálna. 86



A csatolt állományok kezelése Az elektronikus munkavégzéssel együtt jár, hogy alkalmanként egy-egy dokumentumot meg kell mutatnunk valakinek, majd azon tovább kell dolgoznunk. Ezt a feladatot az e-mail nagyon megkönnyíti, mert egy e-mailhez csatolva a dokumentumot elküldhetjük a címzettnek, aki azt letöltve, megnyitva tovább dolgozhat rajta. Amikor pedig végzett a munkával, akkor ő is egy e-mailhez csatolva visszaküldheti azt nekünk, és már nálunk is van az új változat. Az érkezett csatolt fájlokkal azonban nagyon vigyáznunk kell, mert vírusokat is tartalmazhatnak, amelyek megfertőzhetik az operációs rendszerünket. Sokszor a címzett nem is maga küldi a levelet, hanem egy vírusprogram küldi el az ő nevében, miközben ő erről semmit sem sejt. Fájlok csatolása az e-mailhez Amikor egy dokumentumot el akarunk küldeni valakinek, akkor sok szempontot figyelembe kell vennünk. Elsősorban azt nézzük meg, hogy a küldendő fájl mekkora méretű, mert egy modemes kapcsolattal kb. 2-3 kB megy el másodpercenként, így egy 500 kB-os, tehát fél megabájtos fájl elküldése, és a címzettnél annak letöltése legalább 3-4 percig tart. Ez nem tűnik soknak, de ha több ilyen levelet kap valaki, netán ennél jóval nagyobb fájlt akarunk elküldeni, akkor már jelenthet problémát. A postafiókok általában 1,5-2 MB méretűek, de ettől eltérőek is lehetnek. Ez azért érdekes, mert ha valakinek küldünk egy 5 MB-os fájlt, akkor annak küldése nálunk legalább fél óra, majd a levelet visszaküldi a fogadó szerver, mert nem tudja betárolni a fiókba, így a hibaüzenetet tartalmazó válaszlevél letöltése újabb fél óra. Illik tudni azt is, hogy a fájl tömöríthető-e. Ezért például BMP-képet tilos küldeni, hiszen az a tizedére, századára összetömöríthető, míg más fájltípusoknál legalább 50%-os tömörítés is elérhető, akkor talán illene a fájlt tömöríteni. Azonban mi a helyzet a fogadó oldalán? Ki tudja-e tömöríteni a fájlt? Ha nem, és a nagy fájlok fogadása nem probléma az ő számára, akkor küldjünk nyugodtan tömörítés nélkül neki fájlokat, például Word-dokumentumokat. Képek esetén jó ha tudjuk, hogy a JPG-, GIF- és PNG-típusok tömörített formátumok, így azok nem tömöríthetők tovább, de mégis azonnal megtekinthetők. Feladat: Küldjük el egy ismerősünknek (vagy nekem a [email protected] címre) csatolva a „Boros árajánlat 2004-03.DOC” fájlt, amennyiben annak mérete 100 kB (legfeljebb 200 kB) alatt van. Végrehajtás: Hozzunk létre egy új üzenetet, adjuk meg annak minden adatát, majd az Intéző programban jelenítsük meg a fájl mappáját. Fogjuk meg a fájl ikonját, és húzzuk a bal gombbal fogva az üzenetablak fölé, és dobjuk rá. Ha ez túl nehéznek bizonyulna, akkor kattintsunk az üzenetablakban a gemkapocsikonra ( ), és a megjelenő tallózó ablakban jelöljük ki a küldendő fájlt. A tényleges csatolás és bemásolás csak a küldés során valósul meg, ezért a fájlt addig nehogy eltávolítsuk a helyéről. Javítás: Ha véletlenül olyan fájlt csatoltunk, amit nem akartunk, akkor kattintsunk a Mellékletek sorban az adott fájlra, és a [Del]-lel töröljük ki. A csatolt állományok kezelése

87

Móricz Attila

Csatolt fájlok megtekintése Amikor e-mailünk érkezik, akkor a betekintőben már látjuk, el tudjuk olvasni, és a fejléc sorában találunk egy ferde gemkapcsot ( ). Ha erre rákattintunk, akkor láthatjuk, hogy hány fájlt kaptunk és milyen méretben. A legalsó menüpontot választva a Mellékletek mentése történik meg az általunk megadott helyre. Mindig ezt válasszuk ki, és utána nyissuk meg a fájlokat. Fontos! Mindig ellenőrizzük, hogy mi a fájlok kiterjesztése, tehát az utolsó pont utáni azonosító. Ha ez EXE, COM, BAT, PIF, VBS, JS, akkor a levelet olvasatlanul töröljük ki a [Shift]+[Del] billentyűkombinációval, és az Igen gombra kattintsunk, amikor azt kérdezi, hogy valóban végleg ki akarjuk-e törölni. A vírusok kedvenc fájlformátumai ezek, és semmi garancia nincs arra, hogy az ismerősünk nevében érkezett fájlok valóban nem vírusosak. Ha a levélhez képeket csatolt valaki, akkor azokat nem kell az előző módon külön lementeni, mert a betekintő nézetben a képek egymás után megjelennek. Az ilyen képeket csak akkor mentsük le, ha van valami célunk a fájlokkal. Ha csak megnéztük és kész, ennyi, akkor hagyjuk a levélben. Amennyiben a levélben fontos fájlokat küldtek nekünk, úgy azt minden esetben mentsük le a dokumentumok mappánkba egy külön „Érkezett fájlok” mappába, majd utána nyissuk meg és dolgozzunk vele. Az egyszerű megtekintésnél ugyanis a program a fájlt szintén lementi, de a TEMP mappába, amivel mi általában nem foglalkozunk, és ha beledolgozunk, akkor a mentés is ide történik. Ennek az a hátránya, hogy utána a fájlt nem fogjuk megtalálni, és elveszik a munkánk. Lehetséges vírusfájlok az e-mailben A legfontosabb figyelmeztetést már az előzőekben olvashattuk, de van még pár tudnivaló, amivel a vírusokat elkerülhetjük. Amennyiben egy fájlt a betekintőben nézünk meg, úgy előfordulhat, hogy a melléklet „kiugrik” az e-mailből. Ezt értsük úgy, hogy a kijelölés után azonnal megjelenik egy párbeszédablak (és az még a jobbik eset), amiben megkérdezi, hogy a mellékelt fájlt meg akarjuk-e nyitni vagy elmentjük. Ha ez történik, akkor a Mégse gombra kattintsunk, és azonnal töröljük ki a levelet, mert az biztosan vírust tartalmaz. Az ilyenek általában hangfájlnak vagy képnek álcázott futtatható programok, amelyek kárt okoznak a gépünkön. Ha a betekintés során a csatolt fájl azonnal kiugrik az e-mailből, és azonnal megjelenik anélkül, hogy kérdezne valamit, akkor már biztosan fertőzött a gépünk, haladéktalanul forduljunk szakemberhez vagy telepítsünk egy vírusirtó programot. Ha ezeket a szabályokat minden körülmények között betartjuk, úgy igen nagy esélyünk van arra, hogy soha ne találkozzunk vírusokkal. Fontos szempont ezekben a mai vírusos időkben, hogy milyen szolgáltatót választunk postafiókunk létrehozásakor. A Freemail.hu nagyon jó, mostanában a jegyzet írásakor hódított a MyDoom vírus, és nagyon sok olyan levelet kaptam, amiben a Freemail szerver már csak az értesítést küldte, hogy a nekem küldött levél vírust tartalmazott, de ő azt hatástalanította. Megnyugtató érzés, csak ajánlani tudom. 88



A levelezés kiegészítő feladatai Az eddigi feladatok megoldása során már küldtek néhány e-mailt, és remélem eléggé kényelmetlen volt, hogy mindig be kellett írni a címzetteket. Most ezt a kényelmetlenséget fogjuk megszüntetni, és vele együtt birtokba veszünk egy olyan programot, amiben az összes ismerősünk minden kapcsolati adatát tárolhatjuk. A másik nagy feladat a beérkezett levelek rendezése lesz, mert azt az állapotot soha ne fogadjuk el, hogy minden levelünk a Beérkezett üzenetek mappában üljön, hiszen a lakásunk postaládáját is üríteni szoktuk. Ha pedig ezt a „fárasztó” munkát nem akarjuk kézzel végezni, akkor készíthetünk olyan beállításokat, amelyek ezt automatikusan elvégzik helyettünk. Címjegyzék elérési formái A Címjegyzék program elérhető külön a Start menüből, valamint az Outlook Express programon belül több helyről. Ha csak úgy nézelődni akarunk benne, akkor a proggombra kattintsunk, és megjelenik a Címjegyzék. Ha éppen ram eszköztárán lévő egy új üzenet szerkesztésében vagyunk (lásd a 85. oldalon lévő ábrán), akkor a Címzett és a Másolatot kap felirat is egy-egy gomb, ami csak akkor látszódik rajta, ha rámutatunk a feliratra. Kattintsunk a gombra, és azonnal megjelenik a címlistánk, ahonnan kiválaszthatjuk a címzetteket (ez az első használatkor még üres lesz).

34. ábra. A címjegyzék elemeire rámutatva megjelenik szinte minden adata a buboréksúgóban

Mivel a fájl fontos adatokat fog tartalmazni, ezért jegyezzük meg, hogy a fájlt az alábbi címen találjuk meg, és a fájlnév a bejelentkezési nevünkkel fog megegyezni C:\Windows\Application Data\Microsoft\Address Book\Attila.wab

Ha ezt a WAB-fájlt lemásoljuk például a Dokumentumok mappánkba, akkor más jellegű adatainkat is tárolhatjuk benne, amelyeket nem akarunk az e-mail címekkel keverni. Látni fogjuk egy idő után, hogy akivel e-mailben levelezünk, azzal más formában nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, míg akivel igen, annak pedig ritkán van elektronikus levélcíme. Mivel a másolat egy külön fájl, ezért annak adatai nem lesznek elérhetők az Outlook Express programból, de az ott tárolt e-mail címekre is küldhetünk levelet. A név kijelölése után kattintsunk az eszköztár Művelet / Levél küldése gombjára, és már írhatjuk is az új üzenetet. A levelezés kiegészítő feladatai

89

Móricz Attila

Új partner felvételének módjai A Címjegyzék nagyon hasznos program, különösen ha olyan címekkel van tele, amelyekre levelet szoktunk küldeni. Általában elmondható, hogy ha valaki ír nekünk egy levelet, és mi arra válaszolunk, akkor az illetővel valószínűleg továbbra is tartjuk a kapcsolatot (bár ez nem minden helyzetben igaz). Ebben az esetben viszont hasznunkra van az a beállítás, amit az Eszközök / Beállítások / Küldés lapon találunk. Válaszüzeneteim címzettjeinek automatikus felvétele a Címjegyzékbe. Ez azt jelenti, hogy amikor egy beérkezett üzeneten állva a Válasz Mindenkinek vagy a Válasz gombok egyikére kattintunk, akkor az éppen olvasott levél feladója bekerül a Címjegyzékünkbe „név + e-mail cím” adatokkal. Ezeket ugyanis minden levélíró elküldi, mert e nélkül nem lehet levelet küldeni. E módszer segítségével mindenki bekerül a Címjegyzékünkbe automatikusan, amikor válaszolunk a levelére. A módszer előnye, ha egyszer mi akarunk írni neki levelet, akkor a nevét megtaláljuk a Címjegyzékünkben, és nem kell begépelni az e-mail címét, amit esetleg így el is hibázhatunk véletlenül. Automatikus címkiegészítés levélíráskor. Ha valaki szerepel a Címjegyzékünkben, akkor a levél írásakor kezdjük el begépelni a nevének első betűit, és a mezőben meg fog jelenni az első olyan betűkkel kezdődő név. Ha nem is jelenne meg, akkor is megnyomhatjuk a [Ctrl]+[K]-t, és a program automatikusan kiegészíti a nevet az első egyezőre. Ha nem találta el, akkor írjunk be több karaktert. Ha viszont nem írunk éppen levelet senkinek, csak fel akarjuk venni az ismerőseinket a Címjegyzékünkbe, akkor indítsuk el a Címjegyzék programot az ismert módszerek egyikével, és kattintsunk az eszköztár Új / Új név gombjára, majd töltsük ki az űrlapokat. Vegyük észre, hogy a fenti fülekre kattintva sok-sok adatot beírhatunk. Névjegykártya csatolása e-mailhez Láthattuk, hogy a Címjegyzékben a név és e-mail cím mellett nagyon sok más adatot is felvehetünk egy-egy felhasználóról, például saját magunkról is. Így ha egy fontos személynek e-mailt küldünk, akkor a levélhez csatolhatjuk a névjegyünket, amelyet a címzett a levélből közvetlenül a saját Címjegyzékébe helyezhet át. Feladat: Készítsük el a saját névjegyünket, és küldjük el e-mailben csatolva egy ismerősünknek (vagy a [email protected] címre). Végrehajtás: Indítsuk el a Címjegyzéket, és vegyünk fel egy új nevet. Adjuk meg annyi adatunkat, amennyit közzé akarunk tenni, tehát nem kötelező minden mezőt kitölteni. Az OK-val kilépve elmentjük a névjegyet, de ne zárjuk be a programot. folytatás: Hozzunk létre egy új üzenetet, címezzük meg, írjuk meg a tárgysorát és a szövegét, majd a Címjegyzékből húzzuk át a bal gombot lenyomva tartva a névjegyünket az üzenet ablakába. Küldjük el a levelet. Ha olyan levelet kapunk, amiben névjegy található, akkor azt a gemkapocsikonra kattintva válasszuk ki, és erre megjelenik egy kicsit más formában, de ugyanaz az ablak, amiben mi is felvesszük névjegyeket. Ebben az ablakban kattintsunk a Felvétel a Címjegyzékbe feliratú gombra, és már be is került a névjegy a gyűjteménybe. 90



Új levélmappák létrehozása Napi néhány levél elég ahhoz, hogy pár hét alatt már csak sok keresgélés után találjunk meg egy-egy fontos levelet, ezért ezen sürgősen változtatni kell. Kattintsunk a Helyi mappák feliratra az Outlook Express programban a bal oldalon található fanézeten, és válasszuk ki az Új mappa menüpontot, majd adjunk egy nevet a mappának. Témák, feladók, hírlevelek vagy levelezőlisták szerint külön-külön mappákat hozhatunk létre, de csak akkor éljünk ezzel a lehetőséggel, ha a levelek száma meghaladja az 5-10 darabot, egyébként csak az ellenkező hatást érnénk el. Feladat: Válogassuk szét az egyénektől kapott beérkezett leveleinket. Végrehajtás: Hozzunk létre egy új mappát, például Falubeliek néven. A Beérkezett üzenetek mappában jelöljük ki az idevaló leveleket egyesével, és húzzuk át egérrel az új mappába. A mappákat a bal oldali fán húzhatjuk egérrel fel-le, tetszőleges helyre, csak a Törölt elemek mappába ne húzzuk be, mert az a levelek törlését jelenti. A mappák névsor szerint fognak sorakozni, így a sorrendiségnél ezt vegyük figyelembe. A postabontó szabályok alkalmazása Az előbbi feladatnál azért csak az egyéni leveleket húztuk be a Falubeliek mappába, mert ezt a műveletet lehet automatizálni, ami napi több levél érkezése esetén lesz majd hasznos, mert sok felesleges munkától kímél meg bennünket. A levelezőprogramban beállíthatunk postabontó szabályokat, amelyek a beérkezéskor a leveleket már automatikusan abba a mappába teszik, amelyikbe valók. Feladat: Állítsunk be postabontó szabályt a számunkra fontosabb cégek vagy személyek leveleinek rendezésére. Ha ezeket áthúztuk kézzel egy mappába, akkor húzzuk vissza a Beérkezett üzenetek mappába. Végrehajtás: Válasszuk ki az Eszközök / Üzenetszabályok / Levelezés menüpontokat, majd a megjelenő párbeszédablakban állítsuk be az alábbi szabályt (persze egyéni adatokra igazítva). Kattintsunk a „ Ha a feladó...” kezdetű kapcsolómezőre, majd lent a megjelent kék linkre, és írjuk be, hogy mit tartalmaznak a kiválogatandó e-mail címek. Kattintsunk az „ Áthelyezés...” kezdetű kapcsolómezőre, majd lent a megjelent kék linkre, és válasszuk ki, hogy melyik mappába helyezze át a program a feltételeknek megfelelő leveleket. Adjunk nevet a szabálynak, és nézzük végig, hogy milyen szabályokat fogalmazhatnánk még meg. Kattintsunk az OK, Alkalmazás..., Alkalmazás gombokra, 35. ábra. Új postabontó szabály beállítása és ezzel ki is próbáltuk a szabályokat. A levelezés kiegészítő feladatai

91

Móricz Attila

A webböngésző program kezelése Az internet egyik legnagyobb vívmánya és legérdekesebb alkalmazása a Web, amely olyan dokumentumok hálózata, amelyek a webböngésző programban jelennek meg, és szöveget, képet, hiperhivatkozást és egyebeket tartalmaznak. A különlegessége abban áll, hogy a hiperhivatkozásra, vagy röviden linkre egyet kattintva egy új dokumentumot hívunk elő, és így haladhatunk egyre közelebb az általunk keresett információhoz. A keresésre keresőszerver szolgáltatások állnak a rendelkezésünkre, amelyek folyamatosan kutatják a hálózatot újabb információk után, és ha mi keresünk valamit, akkor már az ő rendszerezett találataikból válogathatunk, így hamarabb jutunk eredményre. Böngészés a weblapok között A weblapokkal úgy lehet a legjobban megismerkedni, ha elindítjuk a webböngésző programot, és megjelenítünk benne egy weblapot, és megnézzük annak tartalmát, kipróbáljuk a hiperhivatkozásokat, és megfigyeljük, hogy eközben mi történik. Ilyen szempontból gyakorlásra jó a Start menü / Súgó menüpontjára kapott program ablakában történő navigálás, ami azért hasonlít a weblapok használatához, mert ebbe a programba egy kis webböngészőt építettek be, és valóban weblapokat mutat meg. Feladat: Keressünk a számítógépünkön weblapokat, vagyis HTM- és HTMLkiterjesztésű fájlokat, majd nyissuk meg azokat a webböngészőben. Végrehajtás: Válasszuk ki a Start menü / Keresés / Fájlok és mappák menüpontot, majd írjuk be a keresőmezőbe a „*.ht*” karakterláncot az idézőjelek nélkül. A Windows XP esetén előbb kattintsunk a Dokumentumok keresése linkre, és utána adhatjuk meg a fenti karakterláncot. Kattintsunk a Keresés gombra, és hamarosan érkeznek a találatok. folytatás: A megjelent fájlokra duplán kattintva megjeleníthetjük a weblapokat webböngésző programban, esetleg a bennük talált linkre is kattinthatunk. Mutassunk rá a linkre, és amikor az egérmutató kéz ( ) alakot vesz fel, akkor nézzük meg a címet az állapotsorban, hogy az hová mutat. Ha a cím „file:///” résszel kezdődik, akkor kattintsunk rá nyugodtan, mert egy újabb fájlt kapunk, de ha a cím „http://” kezdetű, akkor az internetről akarná letölteni az újabb oldalt, és ezt most kerüljük el. Ennek a helyi gépen történő „webböngészésnek” az értelme az, hogy megszokjuk, milyen elemeket tartalmaz egy weblap, milyen részeken fusson át a szemünk, mit kell elolvasni, és mit nem. Amikor az internetről töltünk le weblapokat, akkor folyamatos telefonkapcsolatban vagyunk, amiért percdíjat fizetünk a szolgáltatónknak, ezért nem mindegy, hogy mennyi idő alatt találjuk meg a keresett információt. Amikor az internetről töltünk weblapokat, akkor azok sokkal lassabban fognak megérkezni, ezért még inkább tudnunk kell, hogy egy weblap letöltésének befejezését megvárjuk-e vagy sem. Például egy portál nyitólapját lehívjuk, ami meg is jelenik elég gyorsan, majd tölti a weblapon lévő képeket és reklámokat. Ha megtaláljuk a lapon lévő keresett linket, akkor meg kell-e várnunk, hogy a lap teljesen letöltődjön? – Egyértelműen NEM, hiszen a keresett információt megtaláltuk, kattintsunk rá. 92



Keresés a már megtekintett oldalak között Az internetet járva sok weblapot letölthetünk, de akkor és ott nem biztos, hogy mindent végignézünk, ezért érdemes néha végignézni az előző napi, heti, havi oldalakat, hátha nyugodtabban szemlélve a dolgokat más hasznos információkat is felfedezünk. Ezt a lehetőséget az Előzmények gombra kattintva hívhatjuk elő, és a Fájl / Kapcsolat nélküli munka kiválasztása után azok a fájlok újra megjeleníthetők, amelyek neve nem halványodott el. Feladat: Nézzük végig, hogy milyen webhelyeken jártunk eddig. Végrehajtás: Indítsuk el az Internet Explorer programot, kattintsunk az eszköztár Előzmények gombjára, vagy a Nézet / Böngészősáv / Előzmények menüpontra, majd a bal oldalon megjelenő sáv tetején válasszuk ki a Nézet / Hely szerint menüpontot. (Kíváncsiságból nézzük végig a többit is.) folytatás: A megjelenő domain-nevek listájában kattintsunk az egyes nevekre, és a megnyíló listában az egyes fájlokra. A Sajátgép elemeit is megnézhetnénk, de ezt hagyjuk ki, és csak weblapokat válasszunk ki ( ). Amikor nem nagyon érünk rá, és azonnal szeretnénk megtalálni azt az oldalt, ami a számunkra fontos információt tartalmazza, akkor fordulunk a keresés szolgáltatáshoz. A Windowsban sokféle keresés van, ami jó, mert így mindig megtaláljuk a szükséges fájlokat. Most az Előzmények között szeretnénk keresni, ezért előbb jelenítsük meg az Előzmények böngészősávot, és utána kattintsunk az ott található Keresés gombra. Ekkor a böngészősávon megjelenik egy mező, ahová írjuk be azt a keresendő szót, amit az a weblap vagy egyéb fájl tartalmazni fog, amit keresünk. Hihetetlen, de olyan weblapok is megjelennek, amelyekre nem is gondolnánk. A Kedvencek szolgáltatás használata Amíg az internetezés csak alkalmi feladat lesz a munkánkban vagy a kikapcsolódásunk során, addig fontos, hogy a lehető leggyorsabban ráakadjunk egy-egy információra. Nem elég csupán emlékezni arra, hogy valahol van egy jó levelezőrendszer, annak a pontos címét is tudnunk kell. Persze az Előzmények alapján ki lehetne keresni, de az sokáig tartana, és nekünk mindez azonnal kell. Ezért az internetezés során, ha találunk egy jó webhelyet, akkor azt jegyezzük meg, na persze nem fejben, mert az nem lenne tartós feljegyzés, de ne is írjuk fel egy lapra a címet, mert az pedig sokáig tartana. Helyette használjuk a program Kedvencek szolgáltatását, aminek a segítségével rendezetten gyűjthetjük az egyes címeket. A Kedvencek szolgáltatás azt jelenti, hogy az ide feljegyzett címeket egy kattintással elérhetjük a rendszer több pontjáról is, és így folyamatosan gyűjthetjük a számunkra fontos címeket. A cím felvételekor létrehozhatunk újabb mappákat, és témák szerint csoportosítva különválogathatjuk az egyes címeket, így később könynyebb lesz megtalálni azokat. Feladat: Készítsük elő a Kedvencek mappánkat a későbbi webböngészés során begyűjtendő címek fogadására. Hozzunk létre mappákat, és azokon belül további almappákat. Például: Szolgáltatások, Postafiókok, Portálok, LapHu, 1. Személyes (ezen belül minden családtagnak egy névre szóló mappa) stb. A webböngésző program kezelése

93

Móricz Attila

Végrehajtás: Indítsuk el az Internet Explorer webböngésző programot, majd válasszuk ki a Kedvencek / Hozzáadás a Kedvencekhez menüpontot. A megjelenő párbeszédablakban kattintsunk az Új mappa gombra, majd adjuk meg az első nevet, és OK. Ezután ismét hozzunk létre egy új mappát a megadottak szerint, de az első ablakban az OK-t ne nyomjuk meg. folytatás: Az almappák létrehozásához kattintsunk egyet az „1. Személyes” mappára, majd ezután hozzunk létre egy új mappát, ami ezen belülre fog kerülni. Vegyük észre, hogy az „1. Személyes” neve előtt az „1” biztosítja azt, hogy a lista elejére kerüljön. A párbeszédablakból a végén a Mégse gombbal lépjünk ki, mert a nyitólapot nem akarjuk hozzáadni a Kedvencekhez. Az előző feladat eredményét nézzük meg a Kedvencek menüben. Gördítsük le a menüt, és látni fogjuk, hogy az egyes mappák almenüként jelennek meg. Most kattintsunk az eszköztár Kedvencek gombjára, és a böngészősávon is nézzük meg a mappáinkat. Ha valamelyiket véletlenül egy másikon belül hoztuk létre, akkor kattintsunk rá, majd amelyik nem jó helyen van, azt egyszerűen húzzuk ki onnan, és tegyük le a sávon oda, ahol tetszik. Így az egyes mappákat előrébb is helyezhetjük, ha úgy tetszik, mert itt létrehozási sorrendben jelennek meg. Feladat: Az Előzményeket járjuk végig egyszer ráérős időnkben, és az olyan weblapokat vegyük fel a Kedvencek közé, amelyekre valószínűleg máskor is vissza akarunk térni. Ha újabb kategórianévre van szükségünk, akkor annak hozzunk létre egy újabb mappát a Kedvencek bővítésekor. Végrehajtás: Nyissuk meg az Előzményeket dátum szerint rendezve, és az egyes weblapokat megtekintve válasszuk ki a szükséges helyen a Kedvencek / Hozzáadás a Kedvencekhez menüpontot. Ha az oldal nem jeleníthető meg, attól még a jobb gombbal a nevére rákattinthatunk, és válasszuk ki a Hozzáadás a kedvencekhez menüpontot. Információk mentése a weblapokról és a letöltések Az előzőekben megismerhettük a tárolt weblapok és a webes címek előhívásának módját, tárolását és rendezését, most pedig megnézzük, hogyan tudunk egy-egy hasznos információt tartalmazó weblapot tartósan megőrizni. Amikor megjelenik egy weblap a webböngészőben, akkor az azon lévő információkat csak ideiglenesen tárolja el a program, és egy idő után ez az információ elveszik. Lehetőségünk van arra, hogy elmentsük fájlba a weblapot és a hozzá tartozó fájlokat. Amikor megjelenik egy weblap, akkor válasszuk ki a Fájl / Mentés másként menüpontot, válasszuk ki a mentés helyét a saját dokumentumok mappáink egyikében (például \Dokumentumok\nevem\Weblapok). Ezután a Fájl típusa legördülő listát nézzük meg, és válasszunk a fájltípusok közül egyet, majd kattintsunk a Mentés gombra, és várjuk meg a mentés végét. Olyan is előfordulhat, hogy nincs szükségünk a teljes weblapra, csak egy képre. Ebben az esetben kattintsunk a képre a jobb gombbal, és a helyi menüből válasszuk ki a Kép mentése más néven menüpontot, majd jelenítsük meg a saját dokumentumok mappánkat, ahová elmenthetjük a képet. Ezután a képet az Intézőben a mappánkban megtaláljuk, és felhasználhatjuk saját céljainkra (a szerzői jogokról érdeklődjünk). 94



Az internet gyakorlati alkalmazása Az interneten való keresgélés elsősorban azoknak ajánlható, akik már a Windows rendszer elemeit magabiztosan tudják kezelni, hiszen ha valaki nem tudja, hogy valami a Windows vagy az internet hatására történik-e, akkor ne menjen az internetre. Első lépésben megismerkedünk a veszélyekkel, mert ha ismeretlen területre lépünk, akkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk. Ezt követően létrehozunk egyéni e-mail címeket az ingyenes szolgáltatóknál, és küldünk egymásnak pár levelet, amelyet a tanulók utána otthon is használhatnak tovább. Felfedezzük az ismertebb nagyobb portálokat, a hírközpontokat, ahonnan a hírek előbb eljutnak hozzánk, mint a tévéből, a rádióból vagy az újságokból. A keresőszervereken megkeressük a számunkra érdekes weblapokat, és ha valaki a saját cégének, vállalkozásának egyéni weblapot akar készíteni, és elhelyezni az interneten, akkor arra is lehetőség van, ezt is meg fogjuk nézni. Veszélyek és lehetőségek Az interneten is megvannak a „rosszfiúk”, akiknek elsődleges célja a károkozás, akár a mi gépünkön is. Ha kimerészkedünk az internetre, akkor a kapcsolat ideje alatt támadás érhet bennünket, vírust kaphatunk az elektronikus levelezés útján, de a letöltött programokkal is érkezhetnek vírusok. A vírusok és kémprogramok ellen az arra szakosodott programokkal lehet védekezni, ami nem könnyű feladat, mert meg kell ismerni azokat a programokat is a Windows kezelésén túlmenően. Általánosságban elmondható, ha közismert, mások által is látogatott webhelyeken járunk, akkor baj nem érhet bennünket, mert ott nem futnak kártékony programok, míg ha valaki az illegális programok letöltése után érdeklődik, akkor előbb-utóbb biztosan „elkap” valami vírust. Ezért az ilyen irányú érdeklődés esetén a gépünkön mindenképpen legyen vírusirtó és kémfigyelő program, valamint értsünk angolul, és figyeljünk minden gyanús eseményre. Az internetnek azonban jó oldala is van, mégpedig az, hogy szinte minden témához találunk legalább egy weblapot, ahonnan alaposabban tájékozódhatunk az adott témával kapcsolatban. Előfordulhat, hogy az nem magyar nyelvű lesz, hanem angol vagy más nyelvű, de információt akkor is fogunk találni. Éppen ez a különleges benne, hogy a világ összes weblapja között kereshetünk, és így valóbán bármire ráakadhatunk. Ettől rendkívüli, hogy sokszor a böngészés közben találjuk ki azt, hogy mit keresünk, mert a kapott találatok befolyásolják a döntésünket. Egyéni e-mail címek létrehozása Amikor valaki előfizet az internetre egy internet-szolgáltatónál, akkor kap egy belépési nevet, jelszót, telefonszámot, és néhány technikai útmutatást, amelyek a csatlakozáshoz kellenek, valamint egy e-mail címet. Ez a cím a szolgáltató szerverén lévő egyik postafiókra mutat, ahonnan az előfizető a leveleit letöltheti. Azonban a csatlakozási beállításoknál láthattuk, hogy vannak (2004. március ) ingyenes szolgáltatások, amelyek biztosítják mindenkinek, hogy csupán a saját telefondíjának megfizetésével csatlakozzon az internetre. Na most ezek a szolgáltatók és mások is biztosítanak ingyenesen postafiókot, nekünk csak kérnünk kell. Az internet gyakorlati alkalmazása

95

Móricz Attila

Ingyenes postafiókok az interneten FreeWeb Index FreeStart Prím

www.freeweb.hu imail.index.hu www.freestart.hu posta.prim.hu

Intermail NetPosta Freemail Mailbox

www.intermail.hu www.netposta.net www.freemail.hu www.mailbox.hu

Ajánlott irodalom: Móricz Attila: „Levelezés az interneten”; ComputerBooks kiadó Egyéni postafiókot a fenti címeken és még több tucatnyi helyen regisztrálhatunk. Ehhez a webböngésző programba írjuk be a fenti címek egyikét, és a megjelenő weblapon keressük meg a Regisztráció linket vagy egy olyat, amelyik szövegével arra utal, hogy ott új postafiókot regisztrálhatunk (például: „Nincs még e-mail címe?”). Ezt követően a weblapon megjelenő magyar nyelvű útmutatónak megfelelően járjunk el. Ha azt kéri, hogy írjuk be a nevünket, akkor írjuk be. Ha a születési adatainkat kéri, akkor viszont írjunk be egy olyan adatnak megfelelő dátumot, de ne a sajátunkat! Hasonlóképpen járjunk el más személyes adatunkkal is. A címünk helyére se írjunk soha helyes adatot, mivel semmi közük hozzá. A nevünk megadása csak akkor fontos, ha a weblapokon megjelenő űrlapok segítségével akarunk levelet küldeni, mert akkor azzal a névvel mennek el a leveleink, de más adatunk nem kerül az e-mailbe, ezért azok megadása felesleges. A regisztráció előtt mindig gondoljuk ki, hogy milyen azonosítót akarunk használni, hogy ezzel ne húzzuk az időt a regisztráció során. Ha Kovács Béla a kobela azonosítót választotta a Freemail rendszerében, akkor [email protected] lesz az ő e-mail címe. Választhatja [email protected] címet is, ha még nem foglalt. Ezért a regisztráció előtt ne egy, hanem legalább 3-4 azonosítót találjunk ki, mert lehet, hogy a kiválasztott név már foglalt lesz, hiszen sok Kovács Béla lehet. Másik fontos adat a jelszó, amit írjunk fel egy papírra, nehogy elfelejtsük. Ez csak angol betűt és számjegyet tartalmazzon, mást ne. Ügyeljünk a kis- és nagybetűkre, mert a rendszer megkülönbözteti őket, és ha elfelejtjük, akkor lemondhatunk a fiókról. Feladat: Regisztráljon egy postafiókot a Freemail rendszerében, majd küldjön egy e-mailt a [email protected] címre, amiben értesít az új címéről. Végrehajtás: Indítsuk el a webböngésző programot, írjuk be a Címsávba a freemail.hu címet csupa kisbetűkkel, és a megjelenő weblapon keressük meg a Regisztráció vagy az erre invitáló linket, és kattintsunk rá. folytatás: Válaszoljunk az űrlapmezőkbe írt adatokkal a feltett kérdésekre, de ügyeljünk arra, ha nem is írunk igazat, attól az még alakilag helyes legyen. Például az irányítószám 4 számjegyből álljon „1111”, a telefonszám pedig lehet 061-1234567, így nem zaklatnak feleslegesen reklámokkal. Belépés: A regisztráció végén visszakerülünk a nyitólapra, ahol a Név mezőbe beírhatjuk a nevet, a Jelszó mellé a jelszavunkat, és az OK gombbal pedig beléphetünk a rendszerbe. Új üzenet: Az új levél írásához keressünk egy Új üzenet vagy Írás linket a bal oldalon vagy felül, kattintsunk rá, és az űrlapon értelemszerűen adjuk meg egy új e-mail adatait, majd a Küldés linkre vagy gombra kattintva küldjük el a levelet. Pár másodperc múlva az üzenetet én megkapom. 96



Az új postafiókunk adatait megjegyezve az Outlook Express programban beállíthatunk az otthoni számítógépünkön egy új fiókot, ami ennek a postafióknak a tartalmát tölti le, és ezzel a címmel levelezik. Ehhez tudjuk a postafiók azonosítóját, ami pontosan a „@” előtti név, a jelszavunkat, az e-mail címünket, viszont meg kell tudakolnunk még a POP3- és az SMTP-szerverek címét, ami szolgáltatásonként eltérő, illetve függ attól, hogy hol lépünk be az internetre. A portáloldalak felépítése és használata Portálok, hírforrások az interneten Hírkereső Startlap Origó Index

www.hirkereso.hu www.lap.hu www.origo.hu www.index.hu

Kisalföld Népszabadság Pályázatok Édenkert

www.kisalfold.hu www.nepszabadsag.hu www.pafi.hu www.edenkert.hu

Ajánlott irodalom: Dezsőfi Attila: „Én és az internet”; Cesare & Cserkő kiadó A fenti címlista néhány hasznos címet tartalmaz, amelyeken közérdekű információkat találunk. A címet írjuk be a webböngészőbe, és nézzük végig, hogy a nyitólapon milyen sok témára mutató hiperhivatkozást találunk. Az alábbiakban végignézzük az egyes címeket, és pár szóban összefoglaljuk szolgáltatásukat, de ezek csupán apró kiragadott szeletei az internetnek. www.hirkereso.hu: A hírportálokon megjelenő cikkekre mutató linkeket tartalmazó lapjain percre pontosan nyomon követhetjük egy-egy témával kapcsolatos eseményeket. Nincs saját cikkük, csak mások cikkeinek címét hozzák soronként. www.lap.hu: Több száz témában összegyűjtött hasznos címgyűjtemények, amelyeket magánemberek tartanak fenn, de éppen ettől olyan sokrétű, és a leglehetetlenebb témákhoz is találunk egy oldalnyi címet, amelyen elindulhatunk böngészni. www.origo.hu: Kiemelt hírportál, ahol friss hírek jelennek meg politikai, gazdasági tudományos és más témákban. Vannak saját címgyűjteményei és keresőmotorja, amelyről a következő fejezetben lesz szó. Fenntartanak fórumokat is, ahol a látogatók leírhatják a véleményüket egy-egy hírrel kapcsolatban. www.index.hu: Kiemelt hírportál az előzőhöz hasonlóan nagyon sok témában kínál információkat és szolgáltatásokat. Igazi portál mindkettő. www.kisalfold.hu: A Kisalföld napilap címe, ahol a lap cikkeinek többsége elolvasható, és a hirdetéseinek többsége is aznap lekérdezhető, kereshető, de archívumot nem tartanak fenn. Ingyenes hirdetésre is van lehetőség. www.nepszabadsag.hu: A Népszabadság lap webes kiadása. Ehhez hasonlóan más napilapok, hetilapok, magazinok is megtalálhatók az interneten a www.lapneve.hu címen, ahol a „lapneve” helyett a lap nevét írjuk be. Elolvashatjuk a cikkeket, kereshetünk a régebbiek között, vitatkozhatunk a fórumon, és több helyen még regisztrálhatunk ingyen e-mail címet is. www.pafi.hu: A pályázatok figyelésével foglalkozó webhely. Napi rendszerességgel jelennek meg a különböző helyekről gyűjtött pályázatok címei, amelyek linkek formájában vezetnek el a pályázati kiírás helyére. www.edenkert.hu: Sok hasznos információ a kertművelésről, növényvédelemről, növényekről, különleges és hétköznapi kertekről, azok kialakításáról, műveléséről. Az internet gyakorlati alkalmazása

97

Móricz Attila

A fenti címek egyikén elindulunk a böngészéssel, és amikor olyan témát találunk, ami érdekel, akkor rákattintunk a linkre. Ekkor újabb oldal töltődik be, de nem biztos, hogy ugyanarról a helyről, mert lehet, hogy a hiperhivatkozás egy másik címre küld el bennünket, ahonnan további helyekre juthatunk el. Ezért hívják a webböngészést szörfözésnek, mert ahogyan a szörfös az egyik hullámról a másikra vált, úgy váltunk mi is az egyik helyről a másikra. A fő cél minden esetben az érdeklődésünk kielégítése, és mindegy, hogy honnan kapjuk meg az információt. A keresőszerverek használata Keresési lehetőségek az interneten Google Origó Altavista Programok

www.google.hu www.origo.hu www.altavista.com (angol) www.tucows.com (angol)

Matáv tudakozó Összesített lap MÁV menetrend Térképek (Nyúl is)

www.matav.hu www.altavizsla.hu www.elvira.hu www.terkepcentrum.hu

Az internet egy olyan könyvtárnak tekinthető, ahol szinte mindent megtalálunk, legfeljebb kicsit többet kell keresni. A keresésben a keresőszerverek vannak a segítségünkre, amelyeknek csak azt kell megadnunk, hogy milyen szavakat tartalmazzon a keresendő weblap. Sok ilyen kereső van, de e fejezetben más információ-keresési lehetőségekre is kitérünk. Az első négy helyen említett keresőben a kapott találati lista az internet különböző helyeire mutat, ahol olyan weblapok találhatók, amelyek az általunk megadott szót vagy szavakat tartalmazzák. Ez még nem jelenti azt, hogy jó eredményeket kapunk, de ezt már nekünk kell eldöntenünk egyénileg. A találati listában lévő linkekre minden esetben a jobb egérgombbal kattintsunk, és a helyi menüből válasszuk ki a Megnyitás új ablakban menüpontot, és a cím egy új ablakban jelenik meg. Ennek előnye, hogy a találati lista megmarad, és ha a sor végére értünk, akkor kérhetjük az újabb 10 találatot, amíg rá nem lelünk a keresett oldalra. www.google.hu: Nagyon jó és gyors magyar kereső, amelyben nemcsak szöveges weblapokat kereshetünk, hanem képeket és mást is. www.origo.hu: A már ismert portál felső részén láthatunk egy keresőmezőt, ide írjuk be a keresett szavakat, és a mellette lévő gombra kattintsunk rá. www.altavista.com: Angol nyelvű kereső, a külföldi tartalmak kereséséhez használhatjuk. Sok esetben a magyar nyelvű oldalakon nem találjuk meg a témához az információt, ilyenkor kereshetünk a külföldi lapok között is. Írhatunk magyar szavakat is, de akkor a külföldi szervereken elhelyezett magyar oldalakra találunk rá, míg ha angolul írjuk be a keresendőt, akkor angol nyelvű oldalakat kapunk találatul. Kis nyelvtudással is kaphatunk érdekes találatokat. www.tucows.com: Programok letöltésének egyik jó helye, de inkább csak haladóknak ajánlott hely, mert a programok telepítése felkészültséget kíván. www.matav.hu: A cég honlapján oldalt találunk egy keresőmezőt, ahol kereshetünk a vezetékes előfizetők között, név, cím, telefonszám szerint, mint a tudakozóban, de ez ingyenes, és többet is lekérdezhetünk, nemcsak egyet. Hasonlóan a mobilszolgáltatók honlapján is találunk az ügyfeleik nem titkos számaihoz keresőt, így a rég nem látott ismerősöket újra megtalálhatjuk. 98



www.altavizsla.hu: Egy weblap, ahol több szolgáltatás keresőmezője megtalálható, és több keresés indítható el, például más szolgáltatók telefonszámai között. www.elvira.hu: A MÁV menetrend elektronikus változata, nagyon jó, pontos, árakat is ír, a visszaút menetrendje egy linkre kattintva azonnal lekérhető. Összetettebb lekérdezésekre, átszállásokra is fel van készítve. www.terkepcentrum.hu: Magyarország minden településének térképe megtalálható, Nyúl is, és elég jó részletességgel mutatja az utakat és jellemző épületeket. Utazás, ingatlanvásárlás előtt ajánlott felkeresni. A megjelenített képeket a weblapról a már ismert módon lementhetjük, de csak egyéni célra használjuk fel. Érdemes mindegyik ajánlott címet kipróbálni, hogy a gyakorlatban lássuk, melyik szolgáltatás mit nyújt nekünk. Ha jó volt, és máskor is vissza akarunk térni ide, akkor vegyük fel a címet a Kedvencek közé. Ne felejtsük el az Előzményeket kapcsolaton kívüli munkában is végignézni, mert akkor nincs kapcsolat, nincs telefondíj, és nyugodtan böngészhetünk kötöttségek nélkül. Ilyenkor a Kedvencek bővítéséről és rendezéséről se feledkezzünk meg, elvégre időnkbe belefér. Saját weblapok elhelyezése az interneten Az előzőekben nagyon sok cég, szolgáltatás weblapját felkerestük, és felmerülhet bennünk az igény, hogy elkészítsük vagy elkészíttessük a saját cégünk honlapját, ahol mások a mi termékeinkről hívhatnak le hasonló információkat, képeket. Ennek semmi akadálya, sőt, többféle választási lehetőség is kínálkozik. Kezdeti próbálkozásainkat elhelyezhetjük egy ingyenes tárhelyen, amelyet az ingyenes postafiókhoz hasonlóan regisztrálhatunk, majd egy FTP-programmal másolhatunk fel az internetre. Ezzel kapcsolatban sok hasznos írást találnak a honlapomon, a www.moricznet.hu címen a Tippek között. Ha komolyabb megoldásban gondolkodunk, akkor lehetőség van regisztrálni akár az interneten keresztül saját domain-nevet, ami www.neve.hu alakú, ahol a neve helyére a saját vagy cége nevét írhatja, ha az még nem foglalt, vagy nem jogvédett. Ennek már ára van, de csupán pár ezer forint. A weblapok elhelyezésére rendszerint elég nagy tárhelyet adnak, amelyet évi 20-30.000 forintért bérelhetünk, és oda szabadon felmásolhatjuk a weblapjainkat, illetve felmásolhatja az, aki elkészíti az oldalainkat. Egy kisebb cégnek is érdemes elkészíttetnie honlapját, mert a Web böngészésével bárki megismerheti a termékeinket anélkül, hogy fel kellene hívnia a céget, és szóban kellene lekérni az információkat. Ennek díja általában arányban áll az elkészítés idejével, a felhasznált grafikai és programozási elemek mértékével. Ilyenkor mindig szedjük össze azokat az írásokat, képeket, témákat, amelyeket a weblapon meg akarunk jeleníteni. Jó ha van egy elképzelésünk arról, hogy milyen témákban akarunk információkat adni a látogatónak, és ezt kisebb feljegyzések, esetleg szövegfájl formájában összegyűjtjük. A saját weblapok előnye, hogy a friss információkat, árakat azonnal kitehetjük az internetre, így az ügyfeleink onnan értesülhetnek a napi árakról és egyéb adatokról, és ez fellendítheti a vállalkozásunkat.

Az internet gyakorlati alkalmazása

99

Móricz Attila

Jegyzet

102


Szintézis Informatikai Rt

Recommend Documents