Szigeti János:
Szigeti János: Egy Jókai Mór-regény forrásvidéke -Egy játékos, aki nyerJókai Mór a sokat utazó, természetrajongó, dús fantáziájú íróink közé tartozott. Muveiben [1] gyakran találkozhatunk mesés tájleírásokkal. 1881-ben az erdélyi utazásai mellett nem [2] elhanyagolható fiumei /Rijeka/ látogatása sem, hiszen a következo évben lát napvilágot az adriai tengerparti kikötováros és környékén, a Kvarner-öböl mentén játszódó kalandregénye, az Egy játékos, aki nyer. Fiuméban és a portoréi Frangepán-várban bonyolódó, izgalmas krimit joggal sorolhatták és méltatták a fiumei irodalomhoz tartozónak, hiszen színhelyét, [3] cselekményét, modelljeit e gazdag történelmi táj ihlette. Jókai az Adria hajózótársaság [4] igazgatóságában is szerepet vállalt, így közgazdasági értelemben is kötodött Fiuméhez. Az író Fiume múltjának sajátos viszonyait eleveníti föl. A kikötováros 19. század eleji korszakában, az un. napóleoni háborúk alatt izgalmas idoszakot élt át. Innen indultak Itáliába és Spanyolországba az élelemszállító hajók. A bizonyos értelemben háborús konjunktúra a szállító céhek meggazdagodását segítette. A napóleoni hadak azonban elérték a kikötovárost, amelynek falai leomlottak. Naplóeon hadosztálya a Habsburg-monarchiát a tenger felol várható angol segélytol elzárta. 1797-ben a francia hadosztály bevonult Fiuméba, ám ekkor a megszállás mindössze öt napig tartott. 1809-ben Fiume és a magyar-horvát tengerpart francia uralom alá került, és része lett az un. illyr provinciának. Az Illir Királyságot 1816. közepén állították föl, amely nem tartozott Magyarországhoz. A francia uralom négy évig tartott, majd utána osztrák fennhatóság alatt élte életét. Az 1813-i felszabadító háborúban egy angol hajóraj bombázta a francia megszállás alatti Fiumét, de nemsokára gróf Laval, Nugent (17771862) tábortok visszafoglalta. Fiume, Buccari, Portoré, Zengg 1822-tol államjogilag már a Magyar Királysághoz tartoztak. Széchenyi István 1828-ban, zömmel a regénybeli történések idején látogatott el a Frangepánok földjére, s míg Fiuméban jól érezte magát, Buccari (Bakar) és Portoré (Kraljevica) egyáltalán nem nyerte meg tetszését: kényelmetlen helyiségek – írta naplójában.
file:///Y|/fiume.htm (1 of 8) [2007.03.09. 11:15:26]
Szigeti János:
[5] További helynevek, helységek is feltunnek, megelevenednek a regény forgatagában: a Maltempo csatorna (Tihi kanal, Mala vrata, Vinodolski kanal), Segna, Lica, Zengg (Senj), Volosko, Buccarizza (Bakarac); akárcsak, ma, a trsat-i loretói kápolnában (Crkva Gospe Trsatske) fogadalmi viaszgyertyák égnek, a portoréi Frangepán-vár toronyablakából „egyfelol [6] Fiume, másfelol Buccari felé végiglátni” stb. Már maga az expozíció is váratlan fordulatokat tár elénk. Az udvari hadi foszámvevo hivatal Fiuméban elárverezi Tersato (Trsat) és a portoréi „Frangipáni” várat. Az elobbit, amely héttornyú vár 1671-ig a Frangepán-család birtokában volt, egy osztrák tábornok, az utóbbit, egy nagy, négyszögletes, saroktornyos épületet, Babiagorai Riparievich Metell, mélyen a kikiáltási ár alatt vették meg. A Frangepánok hajdani portoréi várkastélyában egyedül Axamita leányasszony lakott, aki még a napóleoni háborúk idején strázsamesterségig vitte. Napjaink bédekkerei, útikönyvei, szakfolyóiratai is átvehetik azt a tudományos leírást, amelyet a portoréi Frangepán-várkastélyról olvashatunk a regényben. „Maga a vár tömör négyszögu épület, mind a négy szögletén egy-egy termetes, gömbölyu toronnyal. A négy szárny mindegyikén hét magas ablak van, földszinten és emeleten; csak a tornyok kétemeletesek, hat ablak van egymás fölött, minden ablakon eros vasrostélyok.” „Mikor azonban a kapuja feltárul, gyönyöru építészeti perspektíva lepi meg a belépot: a vár mind négy szárnyát földszint, úgy mint az emeleten széles folyosók futják körül, amiket tág ívre hajló boltozatok emelnek, a földszinti boltozatok oszlopai tömörek, négyszögletuek, rusztikus fejezettel és talpazattal, az emeleteké karcsú pszeudojoniai márványpilléreken nyugszanak…” „A széles, négyszögletu kolapokkal kirakott udvar közepén áll a márványból faragott kút medencéje; rajta a kettos címerpajzs egy márki-koronával összefoglalva; az egyiken a [7] kenyeret dagasztó oroszlán (Frangipáni), a másikon a szárnyas torony (Zrínyi).” Mindezekhez tegyük még hozzá, hogy a Buccari-öböl (ma Bakarski zaljev) partjainál felépült városka másik nevezetessége a Zínyi-kastély (Novigrad, Zrinjski kastel), melyhez építették hozzá a Szt. Miklós plébániatemplomot (Sv. Nikola). A plébániatemplom nevezetes történelmi emlékhely: a hagyomány szerint ennek kápolnájában tanácskoztak a Wesselényi-
file:///Y|/fiume.htm (2 of 8) [2007.03.09. 11:15:26]
Szigeti János:
[8] összeesküvésben résztvevok, Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc Kristóf és társai. Térjünk vissza a Jókai-regény romantikus világába! Metell a negyedik torony három szobáját rendeztette be húga, a 18 éves, szépséges Milióra számára. Ahogy Metell és Milióra csónakja közeledett a várkastély felé, feltárul Jókai leírása nyomán az Adriai-tenger kéksége, tengeri élovilága és a lenyugözo tájegység. A csónakot játékos delfinek kísérték, ám nagy ijedelmet okozott a Pesce cane, az emberevo, vérszomjas, fehér cápa, amely kettéharapott egy tehenet: „Az áldozatul esett tehénnek az ordítása fellármázta az egész környéket…” Baccari környékén ágyút vetettek be a cápa eluzésére. Kétségtelen, az Adriai-tengerben megtalálhatjuk a cápafajokat, így az emberre ártalmatlan oshonos kis és nagy macskacápát; nem kizárt azonban, hogy az Adriai-tenger múltjában, ha nagyon ritkán is, elofordultak cápatámadások, Herczeg Ferenc is tudott errol, azonban Jókai fantáziája, meseszövése a [9] romantika számára oly kedves végleteket juttatja az olvasó eszébe. A regény egyik foalakja Metell, aki lord Adamnak fedi fel életpályáját, kilétét, céljait. nemesi származású, apai osei zsupánok voltak. Családfáját a honfoglalásig vissza tudta vezetni. „Én különösen kedvence voltam minden játéknemben a szerencsének” – vallja be. Kártyázott, tekézett, Fortuna kegyeibe fogadta. Unokaöccse miatta lett öngyilkos, ezután nagybátyja bosszújának lett kitéve. Nem sokkal késobb a devalváció következtében minden vagyonát elvesztette. Húga a zárdában nevelkedett, de kivette onnan, így került a portoréi Frangepán várba. Már-már sikerrel járt „küldetése”: „Húgomnak a vagyonát, amit a diplomaták és financierek elsinkófáltak, én a magam tudományával a játékasztalnál, tisztességesen, gavallérosan visszaszereztem” – tudjuk meg tole. A foalakok eszményítettek, hiszen Metell verhetetlennek bizonyult a párizsi játékkaszinókban. Ha kellett, lovagiasnak, nagylelkunek látszott. Ám a Jókai-hosök sem egyformán tökéletesek, így eshetett meg, hogy áldozatul esett nagybátyja bosszújának. A lélekrajz sokkal bonyolultabb, mint az események kronológiája. Vakon hitt lord Adamban, démoni barátjában, aki elárulta, megölette ot. Jókai jellemábrázolását Péterfy Jenotol (1850-1899) Nagy Miklósig sokan próbálták pro és kontra megfejteni. A héroszoknak, hosnoknek az írófejedelem a végletekig eltúlozza erényeit vagy éppen hitványságukat. Axamita ormester leányasszony ritka erényt mondhat magáénak, bámulatos testi erejével a fortepianót (zongorát) a hátán vitte föl a parttól a várkastélyig, akárcsak a többi bútort. Éppoly gazdag lelkiekben is. Bámulatos munkabírása, sokoldalúsága, kitartása, husége. file:///Y|/fiume.htm (3 of 8) [2007.03.09. 11:15:26]
Szigeti János:
A regény keletkezési ideje egybeesett a nagyhatalmak szövetségi rendszerének kiépítésével. A kor hangulata, a történelmi háttér a pánszlávizmus sajátos értelmezését váltja ki Jókaiban, éppen a lord, a legellentmondásosabb alak fejlodésrajzán keresztül. A radikalizmus zsákutcába vezet, ezt testesíti meg Deli Marko alias lord Adam sorsa, aki a szojusz blagodensztoiga tagja. Tehát lord Camelborough Adamról kiderült, hogy o Deli Marko, az uszkókok vajdája, aki megsarcolta Fiumét, s kirobbantotta az osztrák-ellenes adriai tengerparti lázadást. „Kém, orvgyilkos és szemfényveszto.” Kész elárulni és meggyilkoltatni barátját, Metellt. Radikalizmusa, kegyetlenkedése nem tur halogatást. Sátáni alak, valójában ördögien rossz, pedig próbál másnak látszani. Korábban elcsábította Metell húgát. Az angyali külso mögött esetében démoni belso rejlik. Végül beteljesül a kalandor sorsa, egy három öl hosszú fehér cápa fölfalja. A tengeri szörnyeteg egy gonosztevovel végzett, lord Wellington unokaöccsének eltorzult holttestét Milióra, kezében a kraljevics handzsárával, vágta ki a tengeri ragadozóból. Micsoda dráma bontakozik ki a regény lapjain! Fried Ilona kitunoen vette észre a valóság és a mítoszok, a motívumok és a képzelet kaleidoszkópját a Jókai-regényben: „Mégis láthatjuk, hogyan ihlették meg a mítoszok és a táj a regényíró fantáziáját, hiszen minden megvan ebben a muben: utalás a napóleoni háborúkra, amikor is – mint Jókai állítja – a vadregényes várat Portoréban járványkórháznak használták, s a legenda szerint a „Marguerita” járványos betegség utána is ott maradt és fertozött. De még korábbi legendákra is visszatér a regény, az uszkókokkal kapcsolatosakra, akik tengeri kalózokként harcban álltak a fiumeiekkel, s akiknek szintén szerepük van a cselekményben. Adva van tehát egy romantikus mu valamennyi kelléke: a tenger, a vár a sziklafalon, az eros szél: a bóra – a magyar nemesség, a származás titkai, a kártyaszenvedély, illetve a zseniális kártyás, valamint a balsors, a szépség, a szerelem, a bosszú és a halál. Mindennek ellenére a regény elején nem hiányzik egy-két romantikus iróniával megfogalmazott életkép sem. [10] Megvannak a legendák mellett a krimi, vagy ha úgy tetszik, a gótikus regény elemei is.” Nagy Miklós is észrevette, hogy a jellemek egymáshoz való viszonya nagyon fontos [11] Metell „a halogatás embere volt”, nem állt a „szabadsághosök élére”; lord Adam országfelforgató, lázadó. Milióra csupa ártatlanság, szelíd szépség, a szerelem rabja, míg Axamita ormester leányasszony nagyszeru testor, kertész, szakács, bámulatos bátorságát és sokoldalúságát csodálhatjuk. muveiben Jókai számára.
file:///Y|/fiume.htm (4 of 8) [2007.03.09. 11:15:26]
Szigeti János:
A romantikus emberábrázolás minden stiláris eszközét felhasználta az író. Alakjai különös sorsot hordoznak, a Jókai teremtette individuum sehol fel nem található. Lord Adam hihetetlen átváltozáson megy keresztül, cseppet sem tucategyéniség. Metell sorsában végig azt érezzük, a játék, a kártyaszenvedély nem babra megy, a tét egy egész élet. Hihetetlen érzelmi erok motiválják a hosöket. A váratlan fordulat, a bonyolult meseszövés, az érintetlen, osi táj bemutatása Jókai gazdag kelléktárának gyümölcse. A gyenge no, a halhatatlan szerelem rabja, „egy tündérnek született lány”, Milióra handzsárral száll szembe az emberevo szörnyeteggel. Napjainkban a turizmus is felfedezte az Adriai-tenger partvidékének történelmi, [12] muvészeti, irodalmi emlékhelyeit, nevezetességeit. A Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (foszerk.: Csanda Sándor), A magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig (Eros Zoltán) és más lexikonok, összefoglalók tájékoztatót nyújtanak a szépirodalom regionalitása, az emlékhelyek vonatkozásában, ám érthetoen nem lehet teljességre törekedni. A cselekmény, a kompozíció színhelyét nem tárgyalják. Jókai számára Fiume, Abbázia és környéke nemcsak irodalmi forrásvidéket jelentett, hanem mint Jókai második feleségének, Nagy Bellának emlékiratából kitunik, a tengeri levego nagyon jót tett egészségének: „Az uramnak olyan jót tett a múlt télen az Adria, hogy azt gondoltuk, most hosszabb idot fogunk ott tölteni. Én elore elmentem, kibéreltem egy bútorozott villát Abbáziában, s ott töltöttünk négy hónapot. Most megvolt az otthon [13] kényelme, s a tenger jótevo hatása is.”
Egy játékos, aki nyer címu regény színhelyei, így a Frangepánok portoréi várkastélya, a Karszt-hegység, a völgyek, a Buccari-öböl, a tersattói piac, és még hosszan sorolhatjuk, maga a hiteles valóság, ám mégis eszményítettnek tunik, mintegy Arany János-i sugallattal szólva: „Nem a való hát: annak égi mássa / Lesz, amitol [14] függ az ének varázsa”. Igazat kell adnunk Sotér István találó megállapításának: „Jókait egy képzeletszülte világ írójának szokták nevezni: valójában legjobb muvei ugyan [15] eszményített, de hiteles valóságra épülnek.” A Jókai-kultuszból Hódmezovásárhely is kivette részét. 1875-ben megválasztották
file:///Y|/fiume.htm (5 of 8) [2007.03.09. 11:15:26]
Szigeti János:
[16] képviselové, de csak a budapesti mandátumot tartotta meg. A nagy író 1875. június 15-én járt városunkban. Jókai szívesen merített Csongrád, de még inkább Békés megye népmozgalmi, történelmi hagyományaiból is. Így ismerte meg az 1735-ös Szegedinac Péróféle felkelés eseményeit. A Maros-menti szerb határorség parancsnoka által vezetett [17] zendülésben több vásárhelyi lakos is érintett volt. Az írófejedelem összekapcsolta Deli [18] Markó mondáját Péró viselt dolgaival. Jókai Mór tanulmányozta az orosházi születésu Székács József (1809-1876) Szerb népdalok és hosregék (Pest, 1836) címu kötetét, Deli Marko mondáját ezen túl szájhagyományokból is ismerte. Lesina (ma Hvar) szigetén született Petar Hektorovic’ (1487-1572), akinek Ribanje i ribarsko prigovaranje (Halászat és halász szóbeszéd) címu muve orizte meg leginkább a Marko Kraljrvic’-mondakört. A délszláv népballadák központi alakja Deli Marko vagy Márk királyfi, aki a 14. század második felében [19] élt, édesapja Vukasin szerb despota volt. Az Egy játékos, aki nyer hosének regéjét rövidebb, prózai változatban maga a szerzo foglalta össze: „A délszláv népek ma is visszavárják a hos Deli Markót, a királyfi, aki nem halt meg, csak mélyen alszik egy sziklabarlangban, hármas (vas, ezüst és arany) kapu alatt, három lakattal lezárva. Ha egyszer a menyasszony hívására zár és kapu mind felpattan, akkor majd elojön a Kraljevics ismét; híres paripáján ülve, aki úgy beszél, mint egy ember, s egyik hegyoromrul a másikra szökken; akkor aztán meglesz a nagy szerb császárság. Ezt a hármas lakatot próbálgatják a muszka ezermesterek váltig nyitogatni: a vas lakatba beletörött a kulcsuk, most az ezüst és arany lakatot feszegetik. Menyasszony már van; Deli Markó [20] fejedelemfi is van: csak még a ló hiányzik, mely egyik hegyrol a másikra tud ugrani.” A Deli Markó név, vagy talán álnév, nem ismeretlen a magyar romantika korai szakaszában. Jósika Miklós (1794-1865) Abafi címu történelmi regényében bukkan föl, amely Báthori Zsigmond korában – 1588-1602 – játszódik. Jósika Miklós regénye 1836-ban jelent meg. Deli Markóval Erdély egyik legszebb barlangjában, a Csetátye Boli-ban (Boli barlangjában) találkozunk, aki társaival együtt a labilis lelkületu fejedelem kárvallottjai. „A határok királya vagyok” – mondja a fejedelmi hatalommal dacoló Deli Markó a sziklahegy barlangjában. A motívum sok hasonlóságot mutat a késobbi Jókai Mór regénnyel. file:///Y|/fiume.htm (6 of 8) [2007.03.09. 11:15:26]
Szigeti János:
Egyetértünk Fried István mélyreható, korszeru megállapításaival: „És hadd szóljunk a Marko Kraljevic’mondakörbol alkotott Jókai-regékrol, amelyeknek legszebb darabja, az Egy játékos, aki nyer tízes trocheusokban írott balladisztikus költeménye. Ennek délszláv eredetijét nem találta meg a kutatás. Nem is találhatta, hiszen maga Jókai ötvözte egybe a történetet, különféle délszláv és egyéb motívumokból. A név: „Deli Marko” tulajdonképpen Jósika Miklós Abafijában fordul elo eloször, valószínuleg Jókai is innen emelte át. A történet magvát, ti. azt, hogy a királyfi barlangban aludva várja föltámadását, elsosorban Székács József kötetének magyarázatai közül vette, de a szlovének Mátyás király-, valamint a németek Barbarossa-mondája is eljuthatott Jókaihoz. Ami feltuno: annyira megtetszik ez a rege az írónak, hogy szinte a Kraljevic’-ciklus eredeti darabjaival egyenértéku balladát sikerül alkotnia, amely az Egy játékos, aki nyerben fontos cselekményalakító funkcióhoz jut, szinte körülötte alakulnak az események. S miután ott, a regényben szerkezetileg is beleépül a cselekménybe, késobb önállósodik, Jókai önálló színdarabot tervezett a regébol. Még A három márványfejben is föltunik a királyfi alakja: „Olyan paripán ül, amilyenen még Deli [21] Márkó sem lovagolt soha” – hangzik el egy kijelentés. [1] Dávid Gyula: Jókai. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1972. [2] Magyar Népvilág 1881. szept. 11. 37. sz. 584-858. p. [3] Fiume és a magyar kultúra. Kortárs kiadó, 2004. 131. p. [4] Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1982. 304. p. [5] Széchenyi István: Napló. Gondolat, 1978. 560. p. [6] Jókai Mór: Egy játékos, aki nyer. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961. 167. p. [7] Jókai Mór: Egy játékos, aki nyer. 25-25.p. ; Horvátország és tengerpartja. Magyar emlékek és látnivalók. Szombathely, 2004; Fiume és a magyar kultúra. Kortárs Kiadó, 2004. [8] Magyarország vármegyéi és városai. Fiume és a magyar-horvát tengerpart. Szerk.: Dr. Sziklay János és Borovszky Samu. Bp. é.n. 338-340. p. [9] Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán. Bp. 1934. [10] Fried Ilona: Emlékek városa Fiume. Ponte Alapítvány, 2001. 167-168. p.; Fried Ilona: Fiume. Magyarok file:///Y|/fiume.htm (7 of 8) [2007.03.09. 11:15:26]
Szigeti János:
nyomában külföldön. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2004.; Horvátország és tengerpartja. Szombathely, 2004. [11] Nagy Miklós: Jókai. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1968. 256. p. [12] Fiume és a magyar kultúra. Muvelodéstörténeti tanulmányok. ELTE Muvelodéstörténeti Tanszék – Kortárs Kiadó 2004. A kötet tartalmából: Kiss Gy. Csaba: Egy fejezet a magyar irodalom Fiume-kultuszából: p. 129-139, Csiszár Gábor: Irodalmi hullámokon. Az Adria költok és írók szemével. = A Földgömb. 2004. június, 22. évf. 42-47. p.; Miljenko Smokvina: Rijeka na povijesnim fotografijama. Rijeka, 2003. [13] Láng József: Jókai Mórné Nagy Bella emlékirata. = Itk., 1975. 3. sz. 371. p. [14] Arany János: Vojtina ars poetikája. [15] Sotér István: Ideák és nosztalgiák költoje: Jókai. = ItK. 1975. 3. sz. 267. p. [16] Sipka Sándor: Jókai Mór Vásárhelyen. = Vásárhelyi Szó, 1956. márc. 3. sz. 17-18.p.; Sipka Sándor – Grezsa Ferenc: Hódmezovásárhely az irodalomban. = A hódmezovásárhelyi Állami Bethlen Gábor Gimnázium Évkönyve. 1963-64. Hódmezovásárhely, 1964. p.: 8.; Sipka Sándor: Jókai Mór városunkban. = Csongrád Megyei Hírlap, 1974. okt. 24. 5. p. [17] Szeremlei Sámuel: Hódmezovásárhely története. Hódmezovásárhely, 1907. III. köt. 262-267. p. [18] Fried István: Egy Jókai-vígjáték komor hose / Az aradi hos nok/. = ItK. 1975. 3. sz. 349-354. p. [19] Világirodalmi antológia. II. köt. Egyetemi segédkönyv. Tankönyvkiadó, Bp. 1955. 898-901. p. [20] Elek László: Muvelodés, irodalom Békés megyében II. A XIX. század derekától az 1880-as évekig. Békéscsaba, 1988. 276. p. [21] Fried István: i.m. 352.
file:///Y|/fiume.htm (8 of 8) [2007.03.09. 11:15:26]
