Szakmai támogatók: Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület Magán Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesülete Temetőkertészek és Temetőfenntartók Egyesülete
Szerzők: Horváth Csaba Prutkay János
Felelős kiadó: PolgART Könyvkiadó Kft. ügyvezető igazgatója Lektor: Prutkay János Szerkesztő: Angyal Eleonóra
Tördelés, nyomdai előkészítés: PolgART Kiadó, Hollósi Gábor Nyomta és kötötte: Kinizsi Nyomda Kft. Felelős vezető: Bördős János
© HEDERO Bt., 2005 © PolgART Könyvkiadó, 2005
Tartalom
Ajánlás
5
Bevezetés
7
Preambulum 8 Alapelvek 8 A Tv. hatálya 9 Fogalmak 11 Temetõtulajdon 14 A temetõtulajdonos feladata 14 Temetõ létesítése, lezárása, megszüntetése, újra-használatbavétele 16 A temetõ létesítményei 17 Lezárt temetõ létesítményei 20 Temetési helyek kialakítása 20 A temetési helyek fajtái 21 Sírjel 22 Temetési hely feletti rendelkezési jog (használati idõ) 23 Temetõ, temetési hely lezárása 25 Temetõ, temetési hely megszüntetése, kiürítés 25 Temetõ, temetési hely újra használatba vétele, újra betemetés 27 Temetõi munkák 27 Temetõfenntartás 28 Hõsi temetõ fenntartása 28 Mûemléki temetõk fenntartása 29 Temetõüzemeltetés 30 Temetõi nyilvántartás 33 Sírásás 34 Sírhelygazdálkodás 34 A temetés módja 34 Eltemettetõ (eltemetésre kötelezett) 35 Köztemetés 36 A temetés feltételei 37 Hamvasztásos temetés 39 Temetkezési szolgáltatások 40 Temetésfelvétel 41 Elhunyt elõkészítése 42 Kellékellátás 43 Ravatalozás 45 Búcsúztatás 46 Sírhelynyitás és visszahantolás (sírnyitás) 47 Rátemetés 49 Sírba helyezés 49 Halottszállítás 50 Nemzetközi halottszállítás 53 Hamvasztás 54 Urnakiadás 56 Urnaelhelyezés 56 Hamvak szórása 57
Exhumálás 58 Újratemetés 59 A temetkezési szolgáltatás gyakorlásának feltételei 60 Szakmai alkalmasság 61 Pénzügyi teljesítõképesség 62 Telephely 63 Összeférhetetlenség 66 Reklám 66 Halottvizsgálati Bizonyítvány 67 Rendkívüli halálesettel kapcsolatos eljárás 69 Halotti anyakönyvi kivonat 70 Díjak 72 Kegyeleti közszolgáltatási szerzõdés 74 A jegyzõ feladatai 78 Települési önkormányzat feladata 79 Helyi temetõrendelet 81 Megállapodás (önkormányzat és egyház között) 84 Temetõszabályzat 85 Nemzeti Kegyeleti Bizottság (Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság) 85 Kegyeleti jog 87 Kegyeleti park 88 Hûtés 89 Temetõkataszter 90 Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) temetkezéssel összefüggõ feladatai 92 Építésügyi igazgatás, temetkezéssel kapcsolatos feladatai 94 Fogyasztóvédelem 95 Esélyegyenlõség 97 Versenyjog 97 Környezetvédelem a temetkezésben 98 Temetkezés szabványosítása. 101 Ajánlott jogszabályok
103
AJÁNLÁS Az 1990-es évek derekán jelentõs társadalmi igényként jelentkezett és vált szükségessé a temetõket és a temetkezési szolgáltatást szabályozó jogterület felülvizsgálata és korszerûsítése. Mint oly sok más területen a temetkezésben is megváltoztak a szolgáltatás körülményei, a temetkezési szolgáltatást is egyre inkább a piaci versenyviszonyok határozzák meg. Megváltoztak a tulajdonviszonyok, az állami köztemetõk az önkormányzatok tulajdonába kerültek. Ezen köztemetõk fenntartása kötelezõ települési önkormányzati feladattá vált. A temetkezés, igazgatási szempontból helyi közügy. Az 1999-es törvény korszakalkotó volt és annak tartjuk ma is, mégis szükségessé vált a módosítása. Minden jogalkotó köteles figyelemmel kísérni a megalkotott jogszabály gyakorlati végrehajtását, különösen, ha az olyan törvény, ami nagyon érzékeny mezsgyén végzi tevékenységét. A Belügyminisztérium is ezt tette a temetõ törvénnyel és a hozzá szorosan kapcsolódó jogszabályokkal. Szakmai szervezetek közremûködésével több regionális fórumot szervezett, ahol értékelték a szolgáltatók, a jegyzõk, a hatóságok az öt év alatt szerzett tapasztalatot és ma már a módosított törvény biztosítja a teljes jogbiztonságot. Ez év tavaszán kiadott Kegyeleti Adattárban a felelõs kiadó kifejezte szándékát arra vonatkozóan, hogy a kötet folytatásaként hamarosan megjelenik az a kiadvány is, ami tartalmazni fogja a kegyeleti tevékenységben eddig megjelent és hatályos jogszabályokat, a teljességre törekedve. Örömömre szolgál, hogy elkészült e jogszabály válogatás olyan elismert szakemberek magyarázataival, mint Horváth Csaba és Prutkay János. Bízom abban, amilyen széleskörû volt az alaptörvény és a módosítás szakmai véleményezése, úgy e kötet is eljut mindazokhoz, akiknek napi munkájukhoz az elengedhetetlen. Ennek tükrében ajánlom a kiadványt a temetkezési szolgáltatóknak, az önkormányzatok jegyzõinek, az egyházak vezetõinek, továbbá kiemelten fontosnak tartom, hogy a kórházak, illetve a szociális intézmények vezetõi és dolgozói is megismerjék a kötetet és segítõ információkkal szolgáljon számukra adott helyzetben. A Belügyminisztérium vezetése részérõl rendkívül fontosnak tartjuk, hogy EU konform törvényekkel, az utódok kegyeleti kötelességén túl, intézményesen is megteremtsük elhunytaink méltó nyughelyeit, mindannyiunk megelégedésére. Reményeink szerint a jelen kiadvány – szakmaiságából fakadóan – minél szélesebb kör számára szolgál majd méltó módon segítségül, a fent említett törekvések eredményeként született jogszabályok egy kötetben történõ közreadásával.
Dudás Ferenc BM közigazgatási államtitkár
BEVEZETÉS A temetõkrõl és a temetkezésrõl szóló 1999. évi XLIII törvény (a továbbiakban: Tv.) korszakos jelentõségû a hazai temetkezés szabályozásában. A temetõ tulajdonosok, fenntartók, a temetkezési szolgáltatók, az eltemettetõk jogai és kötelezettségei, a tevékenység gyakorlásának keretei, jogalkalmazók számára egyformán azonos tartalmat nyertek. Az európai normákhoz igazodó egységes és áttekinthetõ szabályozás eredményeként javult a jogbiztonság, a kegyeleti igényeket kielégítõ szolgáltatások színvonala. A szabályok részletes kidolgozása segíti a temetõfenntartók (üzemeltetõk) tevékenységének ellátását, tisztább helyzetet teremt a szolgáltatások piacán. A Tv. keretjellegû , a részletszabályokat a Tv. végrehajtásáról szóló 145/1999. (X.1.) Korm. rendelet tartalmazza (a továbbiakban: Vhr.) A jogszabályok hatálybalépése óta szerzett tapasztalatok azonban a normaszöveg további pontosítását, kiegészítését tették szükségessé ezáltal segítve az elõírások gyakorlati végrehajtását. Az Országgyûlés 2005-ben fogadta el a Tv. módosítását, amely a 2005. évi XXI törvényben került kihirdetésre. A Tv. végrehajtásáról szóló 145/1999 (X.1) Korm. rendelet módosítását a kormány a 121/2005. (VI. 28) Korm. rendeletben hirdette ki. A két jogszabály 2005 július 1-én lépett hatályba. A szakma részérõl már korábban felmerült egyfajta olyan összeállítás, amely egy-egy témakörhöz tartozó szabályokat egybeszerkesztve tartalmazza. Adjon eligazítást témakörönként a jogszabály alkalmazásához. Tájékoztasson a kapcsolódó jogszabályokról, tárja fel az összefüggéseket. Ezt a célt szolgálja a kegyeleti jogtár. Egy-egy címszóban összefoglaltuk a legfontosabb rendelkezéseket, amelyeket rövid kommentár követ. A jogtár eligazodást nyújthat azok számára is, akik nem a temetkezési szakmában dolgoznak, azonban feladatuk, tevékenységük kapcsolódik hozzá (pl. civil szervezetek, önkormányzatok). A szerkesztés során elsõsorban a Tv.-ben és a Vhr.-ben megjelölt címszavakat használjuk (pl: alapelvek). Ennek hiányában szakmailag indokolt esetben kiemeljük a jogszabályból a témaköröket. (pl.: rátemetés) A fogalom címszónál a Tv.-nél több – a szakterülethez kapcsolódó – fogalom megjelölésére kerül sor. Jogszabályra vagy címszóra utalást: ® jellel és a jogszabály rövidítésével illetõleg a címszóval jelöljük. A Tv. szövegét vastag betûvel, a Vhr.-t illetõleg más jogszabályt dõlt betûvel írjuk. A témakörök tárgyalásának kiinduló alapja a Tv. és a Vhr. együtt kezelt normaszövege. Horváth Csaba Prutkay János
PREAMBULUM Az Országgyûlés az elhunyt személyek emlékének méltó megõrzése és ápolása, a temetkezés közegészségügyi és kegyeleti rendeltetésének érvényesítése, valamint a temetõ és temetkezési kultúra fejlesztése érdekében a következõ törvényt alkotja: A Tv. elsõ mondata három szabályozási célt tartalmaz: 1. A törvény segítse elõ a kegyelet érvényesülését 2. határozza meg a szakmai szempontokat 3. alapozza meg a temetõ –, és a temetkezési kultúra értékeinek megõrzését és fejlesztését. Alapelvek Tv. 1. § (1) A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye elõtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet. (2) A végsõ nyughely megválasztásában és a temetés lebonyolításában az abban közremûködõk és az eltemettetõk, az elhunyt életében tett rendelkezésére figyelemmel kötelesek együttmûködni. (3) A temetés módja lehet világi és egyházi. A világi temetés szertartásrendjét az eltemettetõk határozzák meg. Az egyházi temetés az egyházak hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak tiszteletben tartásával történik. (4) E törvényben foglalt rendelkezéseket a nemzeti és etnikai kisebbségek törvényben biztosított jogainak érvényesítésével kell végrehajtani. A Tv. általános rendelkezései körében négy alapelvet fogalmaz meg, amelyek meghatározzák a szabályozás lényegét, szellemiségét. A Tv.-ben lévõ konkrét normaszöveg tükrözi ezeket az elemeket. Betartásuk kötelezõ, amit a Tv. 26. § (2) bekezdése ír elõ: Tv. 26. § (2) A temetkezési szolgáltató köteles az engedélyezett temetkezési szolgáltatási tevékenységet a kegyeleti jogok betartása mellett, folyamatos rendelkezésre állással ellátni. Tevékenységének gyakorlása során a szolgáltató az 1. §-ban meghatározott alapelvek érvényesülését köteles biztosítani. 1. A Tv. 1. § (1) utal a temetkezési szolgáltatás lényegére: a tisztességes és az ember méltóságához illõ temetésre. Az eltemetés tisztessége bármilyen megkülönböztetés nélkül mindenkit megillet. A hátrányos megkülönböztetés tilalmát az alkotmány 8. § (1) bekezdése tartalmazza: 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsõrendû kötelessége. E vonatkozásban utalnunk kell az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény rendelkezéseire is. 2. A Tv. 1. § (2) bekezdése szerint az eltemetésben közremûködõk és az eltemettetõk kötelesek együttmûködni. Két elemet jelöl meg a Tv.: a nyughely megválasztását és a temetés lebonyolítását (temetés módja és a szertartás). Cél az, hogy az elhunyt még életében tett rendelkezése szerint történjék a temetés. A szolgáltató, a temetõtulajdonos, az eltemettetõk az elhunytnak a rendelkezését kötelesek figyelembe venni. A Tv. „temetés” fejezete kapcsolódik ehhez az alapelvhez: Tv. 19. § (1) Az eltemetés módja szerint a temetés hamvasztással vagy elhamvasztás
nélkül történik, egyházi vagy világi szertartás szerint. (2) Az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó, amenynyiben ez nem ró az eltemettetõ személyére aránytalanul nagy terhet. (3) Az elhunyt életében tett rendelkezése hiányában az eltemetés módját és helyét az határozza meg, aki a temetésrõl gondoskodik, vagy arra köteles lenne, de a temetésrõl más szerv vagy személy úgy gondoskodik, mintha az elhunyt saját halottja volna. 3. A Tv. 1. § (3) bekezdése szerint tiszteletben kell tartani a szertartásban kifejezett meggyõzõdést. A lelkiismereti meggyõzõdés, a gondolat, a vallás szabadságáról az Alkotmány a következõk szerint rendelkezik: 60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. (2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyõzõdés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyõzõdését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellõzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. Meggyõzõdése miatt (vagy annak gyakorlása miatt) hátrány senkit sem érhet. A Tv. a világi (polgári) és az egyházi szertartás vonatkozásában a különbséget abban jelzi, hogy a világi szertartás rendjét (forgatókönyvét és annak tartalmát) az eltemettetõ meghatározhatja. Az egyházi temetés az egyház rendje (liturgia, vallási elõírások, törvények ) szerint történik. A szolgáltató a szertartás zökkenõmentes lebonyolításában segítõ közremûködõ. 4. A Tv. 1. § (4) bekezdése arra utal, hogy a temetkezés területén is érvényesüljenek a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai. Az önazonossághoz való jog az egyetemes emberi jogok része. A kisebbségek egyéni és közösségi jogai alapvetõ szabadságjogok. A saját kultúrájuk ápolása az Alkotmányban biztosított: 68. § (1) A Magyar Köztársaságban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezõk. (2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvû oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. A másság joga törvényi jog, amelyrõl a Nemzeti és Etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXV. törvény rendelkezik. A sajátos halottkultuszt a temetésben közremûködõk ( temetõtulajdonos, üzemeltetõ, szolgáltató) kötelesek segíteni. A nemzeti és etnikai kisebbségek vonatkozásában is figyelemmel kell lenni az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény rendelkezéseire. Ez ez elv alapozta meg a Tv. 4. §-ban azt a rendelkezést, mely szerint a helyi és országos kisebbségi önkormányzatok is lehetnek temetõtulajdonosok: A Tv. hatálya Tv. 2. § (1) E törvény határozza meg a temetõkkel, a temetkezési emlékhelyekkel és a temetkezési tevékenység ellátásával összefüggõ jogokat, kötelezettségeket és feladatokat. Tv. 4. § (1) A temetõ tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az egyház, a helyi és országos kisebbségi önkormányzat, gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pontja] és közhasznú szervezet lehet. (2) A törvény rendelkezéseit alkalmazni kell a) azoknak az egyházaknak, felekezeteknek és vallási közösségeknek (a továbbiakban együtt:
egyház), települési önkormányzatoknak, kisebbségi önkormányzatoknak, gazdálkodó szervezeteknek [Ptk. 685. § c) pont], közhasznú szervezeteknek, amelyek tulajdonában, kezelésében, fenntartásában, üzemeltetésében mûködõ vagy lezárt temetõ, illetõleg temetkezési emlékhely vagy halotthamvasztó van; b) a temetõ és temetkezési emlékhely fenntartását, üzemeltetését, valamint temetkezési szolgáltatási tevékenységet végzõ természetes és jogi személyeknek, illetõleg annak, akire nézve e tevékenységek során jogok keletkeznek, és kötelezettségek hárulnak. (3) A törvény rendelkezéseit a mûemlékvédelem alatt álló temetõk, temetkezési emlékhelyek és temetési helyek tekintetében a kulturális örökség védelmérõl szóló törvénnyel összhangban kell alkalmazni. (4) A halvaszületett és elvetélt magzatok, csonkolt testrészek, emberi szervek, szervmaradványok eltemetésével összefüggésben – ha jogszabály másként nem rendelkezik – e törvényben foglaltakat kell alkalmazni. (5) A hõsi temetõre és hõsi temetési helyre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén levõ más nemzetek hõsi temetõire, hõsi temetési helyeire is. A Tv. 2. §-ik paragrafusa tartalmazza a jogszabály személyi és tárgyi hatályát. Tárgyi hatály: temetõk, temetkezési emlékhelyek, temetkezési tevékenység A temetõ és a temetkezési emlékhely fogalmát a Tv. 3. §-a tartalmazza, amelyeket külön címszóban tárgyalunk. A temetkezési tevékenység összefoglaló fogalom: a temetõ (temetkezési emlékhely) fenntartását, kezelését, üzemeltetését, továbbá a temetkezési szolgáltatást és a hamvasztóüzemi tevékenységet foglalja magába. Személyi hatály: – egyház, települési önkormányzat, kisebbségi önkormányzat, gazdálkodó szervezet, közhasznú szervezet. (E felsorolás azokra terjed ki, amelyek tulajdonában, üzemeltetésében, kezelésében mûködõ vagy lezárt temetõ, temetkezési emlékhely, hamvasztóüzem van.) – természetes és jogi személyek (azokra a természetes és jogi személyekre terjed ki, akikre nézve a tárgyi hatályban megjelölt tevékenységek során jogok keletkeznek és kötelezettségek hárulnak). Az egyház fogalmát a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény tartalmazza: 8. § (1) Az azonos hiteket követõk, vallásuk gyakorlása céljából, önkormányzattal rendelkezõ vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat (a továbbiakban: egyház) hozhatnak létre. Az egyház a jogi személyiséget a bírósági nyilvántartással szerzi meg. A helyi önkormányzatok (kerületi, települési) közül a települési önkormányzatra nézve keletkeznek jogok és kötelezettségek. A kisebbségi önkormányzatok a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény alapján hozhatók létre. A gazdálkodó szervezet fogalmát a polgári törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) tartalmazza. Ptk 685. § c) (gazdálkodó szervezet) az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, vízgazdálkodásit társulat, az erdõbirtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozás.
Közhasznú szervezet: a társadalmi szervezet, az alapítvány, a közalapítvány, a közhasznú társaság, a köztestület. Irányadó jogszabály a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLIV törvény. A Tv. hatálya kiterjed a mûemléki temetõkre, temetési helyekre, temetkezési emlékhelyekre. Irányadó jogszabály a kulturális örökség védelmérõl szóló 2001. évi LXIV törvény (a továbbiakban Kötv). Temetõk, temetkezési emlékhelyek címszóban a következõ rendelkezést tartalmazza: Kötv. 37. § (1) Mûemléki védelemben kell részesíteni azokat a temetõket vagy a temetõknek azokat a részeit, amelyek mûemléki értékei a magyar történelem, a vallás, a kultúra és mûvészet sajátos kifejezõi, illetve emlékei. (2) Mûemléki védelemben részesíthetõ: a) a temetõ egész területe; b) a temetõ körülhatárolt területrésze; c) a síremlék, síremlékcsoportok, sírépítmények; d) a temetõ egyéb tartozéka, illetõleg eleme. (3) Mûemléki védelem alatt álló temetõ (temetõrész) felszámolására engedély nem adható. A kulturális örökség védelmérõl szóló törvény melléklete tartalmazza az országos kiemelt védettséget élvezõ temetõket. Ha a temetõbe vagy hamvasztóba szállítják a Tv. 2. § (4) bekezdésében leírt „jogtárgyakat”, a Tv. rendelkezéseit szükséges alkalmazni elsõsorban közegészségügyi, esetleg kultikus megfontolásból. A Tv. hatálya a 2005. évi módosítást követõen kiterjed a Magyarországon lévõ más nemzetek hõsi temetõire, hõsi temetési helyeire. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Vhr. 11. (2); 12. § (6) ® sírjel Fogalmak A Tv. 3. §-a értelmezõ rendelkezéseket tartalmaz. Tv. 3. § – E törvény alkalmazásában a) temetõ: a település igazgatási területén belüli, beépítésre szánt, építési használata szerinti zöldfelületi jellegû különleges terület, amely kegyeleti célokat szolgál, közegészségügyi rendeltetésû, és amelyet az elhunytak eltemetésére, a hamvak elhelyezésére létesítettek és használnak, vagy használtak; A fogalom építési igazgatási megközelítésû, beépítésre szánt különleges terület (Országos Településrendezési és Építési Követelményekrõl szóló 253/1997 (XII. 20) Korm. r. (a továbbiakban: OTÉK) 24. §) Megjelenik benne a temetõ hármas funkciója: közegészségügyi, kegyeleti, zöldfelületi. Utal a kétféle temetési módra és a folyamatos mûködésre és már nem mûködõ lezárt temetõre b) köztemetõ: az önkormányzat tulajdonában lévõ temetõ, továbbá az a nem önkormányzati tulajdonban lévõ temetõ is, amelyben az önkormányzat – a temetõ tulajdonosával kötött
megállapodás alapján – a köztemetõ fenntartására vonatkozó kötelezettségét teljesíti; Az önkormányzatokról szóló 1990. évi XLV törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (4) bekezdése szerint a települési önkormányzat kötelezõ feladata a köztemetõ fenntartása. Gondoskodni köteles az elhunytak temetõben való elhelyezésérõl. (Ilyen kötelezõ feladata az egyháznak nincs.) Ezt elláthatja saját tulajdonán, vagy megállapodik más temetõtulajdonossal (általában egyházzal) és azon a nem önkormányzati tulajdonon látja el kötelezõ feladatát. A kötelezõ feladat a gyakorlatban kegyeleti közszolgáltatást jelent. Használatára helyi rendeletet alkot. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® megállapodás az önkormányzat és az egyház között. c) temetkezési emlékhely: a temetõn kívül, különösen templomban, altemplomban, templomkertben, történeti kertben, urnacsarnokházban vagy más építményben és területen lévõ, az elhunytak eltemetésére, urnák elhelyezésére és hamvak szétszórására szolgál; Minden olyan temetõn kívüli ingatlan (építmény), amelyben elhunytakat eltemetnek, urnát helyeznek el, vagy ahol hamvak szórása történik. d) temetési hely: a temetõben vagy a temetkezési emlékhelyen létesített sírhely, sírbolt, urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt, valamint a hamvasztóüzemi építmény területén, ingatlanán létesített urnafülke, urnasírhely. A temetési helyek egyes formái, a temetés módja, továbbá a földben vagy építményben történõ elhelyezkedése alapján különböznek egymástól; Összefoglaló fogalom. A hagyományos koporsós eltetetés esetén a holttest elhelyezésének különféle formáit, illetve az urnaelhelyezés formáit tartalmazza, ideértve a hamvak szórására kijelölt helyet. E szabály utal a hamvasztóüzem ingatlanán az urnaelhelyezés lehetõségeire. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Vhr. 10. §; 11. §; 12. §; ® „temetési helyek” e) nemzeti sírkert (nemzeti panteon): a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által annak minõsített temetõ, hõsi temetõ, hõsi temetési hely, továbbá temetkezési emlékhely, kegyeleti emlékhely, temetési helyek öszszessége; Nem tulajdonnév. Olyan virtuális – azaz nem egy konkrét temetõhöz köthetõ – Magyarországot lefedõ sírkert, amelybe a nemzet jeles halottainak temetési helyei tartoznak. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 15. § ® „Nemzeti Kegyeleti bizottság” f) hõsi temetõ, hõsi temetési hely: nemzetközi szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában a honvédelmi kötelezettség fegyveres vagy fegyver nélküli teljesítése közben elesettek, továbbá a teljesítést követõen, ezzel közvetlenül összefüggésbe hozható okból elhunytak, valamint háborúban kényszermunkára hurcoltak és elhunytak eltemetésére, hamvaik elhelyezésére szolgáló temetõ (temetõrész), temetési hely; Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 11. § (2); 14. §; 15. § (1) ® „Temetõfenntartás”
g) kegyeleti emlékhely: elhunytak emlékének megjelölésére és megõrzésére létesített építmény, emlékmû, emlékjel, épületen elhelyezett emléktábla; Kegyeleti emlékhelyen nincs elhunyt, illetve hamvakat tartalmazó urna h) kegyeleti közszolgáltatás: a köztemetõ fenntartását, továbbá üzemeltetését magába foglaló egyéni és közösségi kegyeleti célú, az elhunyt emlékének megõrzésére irányuló önkormányzati tevékenységek összessége; A kegyeleti közszolgáltatás azok a fenntartási és üzemeltetési tevékenységek, amelyeket a települési önkormányzat nyújt a település polgárainak (eltemettetõknek, hozzátartozóknak, temetõlátogatóknak). E fogalomtól teljesen eltérõ a temetkezési szolgáltatás, mely utóbbit a Tv. 25. §-a tartalmazza. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Ötv. 8. § (4), Tv. 5. § (3) , 39. § ® Kegyeleti közszolgáltatási szerzõdés i) egészségügyi intézmény: egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító mûködési engedéllyel rendelkezõ személy, illetõleg intézmény. Az egészségügyi szolgáltatás tartalmára az Egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV törvény (a továbbiakban : Eütv.) értelmezõ rendelkezés irányadó. A Tv. értelmezõ rendelkezésén túl a szakmát érintõ egyéb fogalmak: Halál: „amikor a légzés, keringés, és az agymûködés teljes megszûnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul (Eütv. 216. §. c pont) Halottvizsgálat: Eütv.217. § (1) A halál bekövetkezését halottvizsgálattal kell megállapítani. A halottvizsgálat minden olyan körülményre kiterjed, amely a halál a) bekövetkezése tényének, b) bekövetkezése módjának (természetes módon bekövetkezett vagy rendkívüli halál), c) okának megítéléséhez szükséges. Rendkívüli halál: Eütv. 218. § (3) Rendkívüli az a halál, amelynek természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik. Hatósági boncolás: Eütv. 218. § (1) Rendkívüli halál esetén hatósági eljárást kell lefolytatni és az elhunyt hatósági boncolását kell elrendelni. Kórboncolás : Eütv.219. § (1) Az elhunyt személyt – függetlenül attól, hogy fekvõbeteggyógyintézetben vagy azon kívül hunyt el – kórbonctani vizsgálat alá kell vonni, ha a) a halál oka klinikai vizsgálatokkal nem volt megállapítható, b) perinatális halál esetén, c) az elhunyt szervátültetés donora vagy recipiense volt, d) az elhunyt foglalkozási eredetû megbetegedésben szenvedett, és annak gyanúja merült föl, hogy a halál oka ezzel van összefüggésben, e) az elhunyt szervezetébe újra felhasználható, nagy értékû mûszert vagy eszközt ültettek – amennyiben az nem képezi az elhunyt tulajdonát –, kivéve, ha a mûszer vagy eszköz jellege nem kívánja meg az elhunyt kórbonctani vizsgálatát, f) az esetnek tudományos vagy oktatási jelentõsége van, g) az elhunytat hamvasztani kívánják, kivéve a (3) bekezdés szerinti rendelkezéseket, h) a 16. § (1)–(2) bekezdése szerinti személy ezt kéri.
Halottkultusz: a halottakkal kapcsolatos hiedelmek és szokások összessége, a halottak tisztelete. Az egyén, a közösség, a társadalom halottakhoz való viszonya. A halottak iránt megnyilvánuló, az emberi történelem során elõforduló tiszteletnek, kegyeletnek, félelmeknek a kifejezései. Temetkezési kultúra: az egyetemes emberi kultúra része. Az elhunyt eltemetésével (elhamvasztásával) kapcsolatos szokások, módok és formák, magatartásbeli gyakorlatok. Tükrözi az ember (egyén, közösség, társadalom) halottakhoz való viszonyát. Ez a viszony a történelem során változó. A tudat, a gondolkozás, a világról alkotott kép alapvetõen meghatározza az egyének, kisebb-nagyobb közösségek elhunytakhoz való viszonyát (halottkultusz, temetõkultúra). Temetõkultúra: az ember mind a négy elemet felhasználta a történelem során az elhunytak eltemetésére: a tüzet, a vizet, a levegõt és a földet. Legelterjedtebb a földbe temetés. Ennek helye a temetõ. A temetõ mindig tükrözi az elhunytakhoz való viszont az eltemetési módokban, formákban, a sírok megjelölésében, nem utolsósorban a sírok gondozásában, összességében a temetõ vizuális megjelenésében, fenntartásában. A temetõben megjelenik a népi mûvészet és a szakrális mûvészet. A temetõ kifejezi a világról alkotott felfogásunkat. A modern temetõk a kertmûvészetnek, az építõ mûvészetnek, a szobrászmûvészetnek együttes alkotása. A temetõ alapvetõen egészségügyi funkciót tölt be, amelyhez kegyeleti funkció társul. Korunkban pedig a település zöldfelületi rendszerének jelentõs eleme, így zöldfelületi funkciója is van. Tanatológia: önálló határterületi tudomány, amely a halál, a haldoklás, a halálfélelem, a temetés és a gyász komplex élmény-együttesének vizsgálatát végzi. (dr. Erõss László, dr. Veér András: A halál enciklopédiája) Tanatopraxis: a funerális gyakorlatban az elhunyt konzerválása A tanatopraxis fogalmába az USA-ban és több európai országban beleértik és gyakorolják az ún. higiénés gyászszolgáltatást is. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Eütv. 222./A § (2) Hospice: a haldokló (beteg) gondozása, gyászmunka. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Eütv. 99. § (1–4) Osszárium: Csontfülke. A középkorban a templomból, illetõleg a templomkertben (cinterem) eltemetett elhunytak csontmaradványait – a további temetések lehetõvé tétele érdekében – kiszedték, és a kerítésben kiképzett fülkékbe helyezték. Sír: koporsós temetési hely, a koporsó befogadására kiásott sírgödör. Temetõtulajdon Tv. 4. § (1) A temetõ tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az egyház, a helyi és országos kisebbségi önkormányzat, gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pontja] és közhasznú szervezet lehet. (2) Azon a településen, ahol nincs önkormányzati tulajdonú temetõ, gazdálkodó szervezet
vagy közhasznú szervezet a temetõtulajdonban tulajdoni hányadot akkor szerezhet, ha az önkormányzat legalább 51%-os tulajdoni hányadban tulajdonosa lesz a temetõnek. Az önkormányzat tulajdoni hányada a mûködés során sem csökkenthetõ 51% alá. Tv. 5. § (1) A temetõ fenntartója a temetõ tulajdonosa, illetve az, aki kezelõi joggal rendelkezik. (2) Az állami tulajdonban lévõ temetõ kezelõjét az e törvényben és a végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott jogok és kötelezettségek a tulajdonossal megegyezõen illetik meg, illetve terhelik. (3) Köztemetõ fenntartója a települési önkormányzat, fõvárosban a fõvárosi önkormányzat. A temetõ fenntartásáról a települési önkormányzatok társulás, illetõleg együttmûködés útján is gondoskodhatnak. Magyarországon hosszú évtizedeken keresztül csak világi és egyházi temetõk voltak. Az állami temetõket a tanácsok kezelték. A Tv. kibõvítette a tulajdonosi kört. Jelenleg egy állami tulajdonú temetõ van Magyarországon (Bp. VIII. kerület, Fiumei úti temetõ). Kezelõje a Kincstári Vagyoni Igazgatóság. Vagyonátruházással (1999. évi XXXIII. Tv.) az állami tulajdonú temetõk a települési önkormányzatok tulajdonába kerültek. Továbbra is vannak egyházi temetõk. Új tulajdonosi kör: – helyi és országos kisebbségi önkormányzatok (Nek. tv.) – gazdálkodó szervezetek – közhasznú szervezetek Gazdálkodó szervezet és közhasznú szervezet temetõ tulajdon szerzését garanciális szabály korlátozza. Ha nincs a településen köztemetõ, gazdálkodó szervezet csak olyan esetben szerezhet temetõ tulajdont, ha az önkormányzat legalább 51%-os tulajdoni hányaddal rendelkezik. Ha a település rendelkezik köztemetõvel, a gazdálkodó szervezet 100%-os tulajdonban is üzemeltethet temetõt. A Tv. szétválasztja és meghatározza, hogy ki tekinthetõ temetõtulajdonosnak, ki a temetõ fenntartója, a kezelõje, illetõleg ki a temetõ üzemeltetõje. A temetõ fenntartója: – a temetõ tulajdonosa – aki kezelõi joggal rendelkezik. A kezelõt a tulajdonossal megegyezõ jogok illetik, és kötelezettségek terhelik. Az Ötv. 8. §-val összhangban rendelkezik a Tv. a köztemetõ fenntartójáról. A köztemetõ fenntartója a települési önkormányzat, a fõvárosban a fõvárosi önkormányzat. Az önkormányzatok társulás útján, vagy együttmûködéssel is gondoskodhatnak a temetõ fenntartásáról. A temetõtulajdonos feladata Tv. 6. § (1) A temetõ tulajdonosának feladata a temetõ tárgyi és infrastrukturális létesítményeinek, zöldfelületeinek, valamint sírhelytábláinak megépítése, illetõleg kialakítása. (2) A temetõ tulajdonosának feladata a temetõ kegyeleti méltóságának õrzése. (3) A temetõ tulajdonosa – ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik – köteles a temetõ fenntartásáról, továbbá üzemeltetésérõl gondoskodni. E feladatait saját maga, illetve – szerzõdés alapján – gazdálkodó szervezet útján is elláthatja. (4) Köztemetõ esetében a temetõ használatának rendjérõl önkormányzati rendeletben, egyéb
temetõk esetében temetõszabályzatban kell rendelkezni. A Tv. négy feladatkört határoz meg. 1. A temetõ tárgyi és infrastrukturális létesítményeinek – zöldfelületeinek – sírhelytábláinak megépítése, kialakítása Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 9. §; Vhr. 10. § ® Temetõ létesítése 2. a temetõnek alkalmasnak kell lennie az elhunytak emlékének megõrzésére és ápolására. A kegyelet méltósága különösen akkor valósul meg, – ha a temetõ rendelkezik a Tv.-ben elõírt létesítményekkel, ezek az építészeti és kertészeti szempontoknak megfelelnek. – folyamatos a temetõ gondozása, ápolása, mûködik a fenntartás, üzemeltetés – rend van a temetõben ( tisztaság, a temetõ használata szabályozott) 3. A temetõ tulajdonosa köteles a temetõ – fenntartásáról – üzemeltetésérõl gondoskodni. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 13. §, Tv. 16. § ® Temetõfenntartás, Temetõüzemeltetés E feladatokat elláthatja: saját maga, illetve szerzõdéssel gazdálkodó szervezet útján. Az önkormányzat több helyen, saját költségvetésében, költségvetési szervezet, városgondnokság útján végzi e feladatokat. Az egyház gyakran egyházi személlyel, vagy karitatív úton végzi a fenntartást, üzemeltetést. A legtöbb temetõben (egyházi temetõkben is) gazdálkodó szervezettel végzik e tevékenységeket. Ez esetben alapszabály a szerzõdési kötelezettség. Köztemetõben ennek formája a kegyeleti közszolgáltatási szerzõdés. Egyházi temetõben a Ptk szerinti megbízási, vállalkozási szerzõdést kell kötni. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 39. § ® Kegyeleti közszolgáltatási szerzõdés 4. A tulajdonos feladata az, hogy a temetõ használatának rendjét meghatározza. Köztemetõben önkormányzati rendeletet kell alkotni. Egyéb temetõkben – gyakorlatilag az egyházi tulajdonú temetõkben – temetõszabályzatot kell készíteni. Ha a településen több köztemetõ van, elegendõ egy helyi rendeletet készíteni, amely – értelemszerûen az eltérésekkel – minden temetõre szabályozást nyújt A kormányrendelet módosítása szerint a temetõszabályzatot minden egyházi temetõre vonatkozóan 2006. július 1-ig el kell készíteni. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 41 § (3) bekezdés, Vhr. 41/A §
® 121/2005. (VI. 28.) Korm. rend 28. § (2) a) pont Temetõ létesítése, lezárása, megszüntetése, újra-használatbavétele Tv. 8. § (1) A temetõ beépítési elõírásait a helyi építési szabályzatban és szabályozási tervben kell meghatározni. (2) A temetõ és a temetkezési emlékhely építményei, közmûvei, egyéb infrastrukturális létesítményei építéséhez, létesítéséhez, bõvítéséhez, továbbá a kegyeleti emlékhely létesítéséhez külön jogszabályban elõírtak szerint a tulajdonosnak engedélyt kell kérnie. Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, az örökségvédelmi, a környezetvédelmi, a közlekedésügyi, a vízügyi, a tûzvédelmi és energetikai szakhatóságok mûködnek közre. Védett természeti területen elhelyezkedõ temetõ esetén a természetvédelmi szakhatóság közremûködése is szükséges. (3) A köztemetõ létesítésérõl, bõvítésérõl, lezárásáról és megszüntetésérõl a települési önkormányzat (fõvárosban a fõvárosi önkormányzat) gondoskodik. Vhr. 1. § (1) Koporsós földbetemetés céljára temetõt vagy temetkezési emlékhelyet (a továbbiakban együtt: temetõ) létesíteni, vagy bõvíteni, illetõleg ezekben sírmélyítést végezni csak olyan területen lehet, ahol a talajvíz legmagasabb szintje a talajszint alatt 2,50 m-nél nem emelkedik magasabbra. Temetési helyen koporsós temetést mindaddig nem lehet végezni, amíg a talajvíz legmagasabb szintje a talajszint alatt 2,50 méternél magasabb. (2) Új temetõt, temetési helyet létesíteni vagy meglévõt bõvíteni a helyi építési szabályzatban, illetve szabályozási tervben – a (3) bekezdésben meghatározott szempontok figyelembevételével – kijelölt helyen, illetõleg az építésügyi hatóság által meghatározott védõtávolságokra figyelemmel lehet. (3) A helykijelölés, illetõleg a védõtávolság meghatározása során figyelemmel kell lenni a temetõvel, temetési hellyel szomszédos beépített vagy beépítésre szánt terület használóinak méltányolható érdekeire is. Vhr. 2. § (1) A temetõt az épített és a természeti környezet harmóniájára figyelemmel kell kialakítani és meg kell õrizni kert jellegét. (2) A köztemetõ létesítésénél, bõvítésénél, sírhelytábla (parcella) újra betemetésénél a temetési helyek a temetõ (temetõrész) területének legfeljebb 65%-át foglalhatják el. (3) A temetõbejáratot, a fogadóteret, a ravatalozóhoz vezetõ utat, a ravatalozó környezetét parkszerûen kell kialakítani és gondozni. (4) A temetõ területének fásítását úgy kell megoldani, hogy az segítse a tájékozódást, és ne akadályozza a közlekedést. A temetõ, temetkezési emlékhely helyének kijelölését a településrendezési tervek tartalmazzák. A beépítési elõírásokat a helyi építési szabályzatban és szabályozási tervben kell rendezni. Az ingatlannyilvántartásról szóló 1997. évi XXXI. Törvény szerint a temetõ területét mûvelés alól kivett területként kell kezelni és nyilvántartani. A temetõ és temetkezési emlékhely építményeinek (a temetkezési emlékhely maga is építmény) közmûveinek megépítése építési engedély köteles. A síremlék létesítéséhez nem kell építési engedély, azonban a sírbolt és urnafal építéséhez – külön jogszabályban meghatározott esetekben – engedélyt kell kérni. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Étv; OTÉK; az egyes építményekkel, építési munkákkal és tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásról szóló 46/1997 (XII. 29.) KTM rendelet. ® Vhr. 1. §, Vhr. 2. §
® Temetési helyek, Közegészségügyi és kegyeleti szempontokból kell meghatározni a talajvíz legmagasabb szintét. Az ANTSZ jogosult megtiltani a koporsós földbetemetést olyan területeken, ahol a talajvíz szintje magasra emelkedik. (Ilyenkor csak az urnaelhelyezés lehetséges). Törekedni kell a temetõnek (temetkezési emlékhelynek) a települési környezetbe való harmonikus beillesztésére. A temetõben megvalósuló kegyeletgyakorlás a temetkezési szolgáltatások, az üzemeltetés zavaró lehet az ingatlanszomszédokra. Ugyanakkor a temetõingatlan közelében gyakorolt tevékenységek is zavarhatják a temetõn belüli kegyelet gyakorlást. Ezért megfelelõ védõtávolságot kell biztosítani, amit helyi építésigazgatási eszközökkel kell biztosítani. Az OTÉK elõírja, hogy új, vagy újra megnyitott temetõ, temetkezési emlékhely területén belül legalább 30 méter széles fásított védõterületet kell kialakítani. Ezt a szabályt bõvítés esetén is érvényesíteni kell. Kívánatos szakmai cél, hogy a temetõ legyen kert jellegû. A temetõben is meg kell valósítani a környezet mûvi és természetes elemeinek harmóniáját. (E rendelkezés utal az Étv. Rendezõ elvére) A temetõ az egészségügyi és kegyeleti rendeltetése mellett zöldfelületi funkcióval is bír. A települési zöldfelületi rendszer egyik eleme. A zöld környezet, a természeti elemek megfelelõ mennyisége, minõsége kondicionáló hatású és segíti a kegyeletet. A fentieket szolgálja: – a legfeljebb 65%-os beépíthetõség – a kiemelt közösségi helyek (bejárat, fogadótér, ravatalozóhoz vezetõ út, ravatalozó környékének) parkosítása – a fásítás – a temetõ élõsövénnyel való lehatárolása. – új (bõvített) temetõnél a fásított védõterület Temetkezési emlékhelyen is indokolt figyelembe venni a kegyelet érvényesülésének építészeti, kertészeti eszközökkel való megteremtését. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® OTÉK 9 §, 38 §. (8) bek., Tv. 9. §, Vhr. 3–10 §. ® az egyes építményekkel, építési munkákkal és tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásról szóló 46/1997 (XII. 29.) KTM rendelet. ® A temetõi létesítmények A temetõ létesítményei Tv. 9. § (1) A temetõ létesítése során a temetõtulajdonos a) utat, b) ravatalozót, c) a halottak ideiglenes elhelyezésére szolgáló tárolót és hûtõt, d) boncolóhelyiség-csoportot, e) a temetõ bekerítését vagy élõsövénnyel való lehatárolását, f) vízvételi lehetõséget, illemhelyet, g) a temetõ területének – rendeltetésének és a hely jellegének megfelelõ – parkosítását, az utak sorfásítását, h) hulladéktárolót
a kormányrendeletben meghatározottak szerint köteles biztosítani. Tv. 43. § (2) A meglévõ temetõ tulajdonosának a 9. §-ban meghatározott temetõi létesítményeket és közmûveket e törvény hatálybalépését követõ öt éven belül kell megépíteni. Emiatt azonban temetési helyek nem számolhatók fel a használati idõn belül, kivéve a temetõ tulajdonosának az eltemettetõvel történt kölcsönös megegyezését. Megegyezés hiányában a használati idõ lejártát követõ két éven belül kell az építést elvégezni. 2005. évi XXI. Tv. 12 § (6): Az a temetõtulajdonos, amely a Tv. 43. §-ának (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét a határidõn belül nem tudta teljesíteni, a 9. § (1) bekezdés f) és h) pontjában meghatározott temetõi létesítményeket és közmûveket 2007. december 31-ig, a 9. § (1) bekezdés a)–e), illetve g) pontjában meghatározott temetõi létesítményeket és közmûveket 2009. december 31-ig köteles megépíteni. Vhr. 3. § (1) A temetõhöz vezetõ útnak és a sírhelytáblákat (parcellákat) összefogó úthálózatnak gépjármûvel is járhatóknak kell lennie. Gépjármû várakozó helyet külön jogszabály szerint kell biztosítani. (2) Új temetõ létesítésénél vagy meglévõ temetõ bõvítésénél az akadálymentes közlekedésrõl gondoskodni kell. (3) A temetõ bekerítésének vagy élõ sövénnyel való lehatárolásának módját a helyi építési szabályzat határozza meg. Ha a temetõt tömör vagy áttört kerítéssel határolják, mellette – a kerítés külsõ vagy belsõ oldalán – cserje, illetõleg fa ültetvényt kell telepíteni. Ha a kerítés urna elhelyezését is szolgálja a cserje vagy fatelepítést úgy kell elvégezni, hogy az urnahelyek megközelítését ne akadályozza. Vhr. 4. § (1) A temetõben keletkezett hulladék rendszeres gyûjtésérõl, elhelyezésérõl és kezelésérõl a köztemetõ fekvése szerinti települési önkormányzat rendeletében, illetõleg a temetõszabályzatban (a továbbiakban együtt: szabályzat) foglaltak szerint kell gondoskodni. (2) A vízvételt (kút, közkifolyó) – a csurgalékvíz megfelelõ elvezetésével – legalább 150 menként biztosítani kell. Vhr. 5. § (1) Temetõben – temetkezési emlékhely kivételével – ravatalozót kell építeni. (2) Ravatalozót úgy kell megépíteni, hogy az alkalmas legyen az elhunyt ravatalozásra való elõkészítésére, a kegyelet lerovására, az elhunyt elbúcsúztatására. Egy épületegységen belül az üzemi-technikai és a búcsúztató helyiségeket úgy kell elválasztani egymástól, hogy az ne zavarja a gyászszertartást. (3) A temetõbe, illetve a ravatalozóba kiszállított holttest hûtésérõl – halott hûtõ berendezésben – a ravatalozásig folyamatosan gondoskodni kell. (4) 2000 fõ alatti lakónépességû településen a holttest hûtése (tárolása) a ravatalasztal hûtésével is megoldható. (5) Ravatalozó épületet úgy kell megépíteni, hogy az külsõ ravatalozásra is alkalmas és akadálymentesen megközelíthetõ legyen. (6) A ravatalozó rendszeres takarításáról és szükség szerinti fertõtlenítésérõl a temetõ üzemeltetõje gondoskodik. Vhr. 6. § (1) Temetkezési emlékhelyen épített ravatalozót kizárólag a búcsúztatás idejéig lehet használni. A ravatalozóban az elhunytat ideiglenesen elhelyezni, búcsúztatásra elõkészíteni tilos. (2) Temetkezési emlékhelyen külsõ ravatalozás nem végezhetõ. Vhr. 7. § (1) A városi önkormányzat által fenntartott köztemetõben boncoló-helyiségcsoportot kell építeni, ha a településen vagy annak 20 km-es körzetében mûködõ egészségügyi
intézményben, illetõleg más temetõben lévõ ilyen létesítmény nem áll rendelkezésre. (2) Boncoló-helyiségcsoportot a ravatalozó épületében, elkülönítetten kell létesíteni. (3) A boncoló-helyiségcsoportra az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményekre (patológiára) külön jogszabályban meghatározott szakmai minimumfeltételeket megfelelõen kell alkalmazni. A létesítményeket a temetõ tulajdonosának kell biztosítani a Vhr.-ben meghatározottak szerint. A felsorolt létesítményeket minden mûködõ temetõben biztosítani kell, függetlenül annak nagyságától, illetve attól, hogy az városban vagy községben van-e. Nincs különbség abban a tekintetben sem, hogy ki a temetõ tulajdonosa, tehát mindegy, hogy egyházi vagy önkormányzati temetõrõl van szó. Ez minimum követelmény. Abban az esetben nem sérül a kegyelet, a tisztességes és méltó temetés elve, ha ezek a létesítmények minden temetõben rendelkezésre állnak. A temetõ kegyeleti méltóságának ezek nélkülözhetetlen elemei. A temetõ létesítésekor biztosítani kell a megközelítéséhez szükséges utat. Továbbá a temetõi úthálózat adja meg a temetõ szerkezetét. Ezeknek olyan széleseknek kell lenni, hogy azon gépjármûvel is közlekedni lehessen. Helyhiány nem eredményezheti az utak temetési hely céljára való igénybevételét. Új temetõ létesítésénél, illetve bõvítésnél az utakat úgy kell kialakítani, hogy az akadálymentes közlekedést lehetõvé tegyék. Célszerû a temetõ bejáratánál gépjármûparkolót biztosítani. Minden 200 m2 temetõingatlanhoz egy autó parkolására alkalmas helyet kell kialakítani. A ravatalozó a temetõ fõ építménye. (A temetõnek két funkcionális létesítménye van: a ravatalozó és a temetési hely.) A jogszabály a ravatalozó építészeti kialakítására nézve tág teret ad. A helyi igények, lehetõségek az építészeti megoldások változatos és a hely méltóságának megfelelõ épület kialakítását teszi lehetõvé. Szabály, hogy a búcsúztató és az üzemi terület legyen elválasztva. Temetõben a külsõ ravatalozási lehetõséget is biztosítani kell. Temetkezési emlékhelyen a ravatal kizárólag a búcsúztatás céljára épülhet. Ezekben az esetekben üzemi-technikai terület nincs. A külsõ ravatalozás – az ingatlan környezetében élõkre tekintettel – tiltott. Meg kell jegyezni, hogy temetõn vagy temetkezési emlékhelyen kívül máshol is lehet ravatalozni, ha ehhez az ANTSZ hozzájárult. A temetõ ravatalozó épületében tároló-hûtõ létesítményt kell kialakítani. A hûtést a szállítás kivételével folyamatosan biztosítani kell. Általában egy vagy több elhunyt elhelyezésére használható hûtõberendezés terjedt el, ritkán teremhûtõt alkalmaznak. Kis lélekszámú településeken (2000 fõ alatt) elegendõ a tumba hûtése. Egyre terjed a koporsó hûtése, amely a tumba hûtésével egyenértékû. A hatósági boncolás céljára indokolt lehet a temetõben a boncoló helyiségcsoport kialakítása. Ez csak olyan városokban kötelezõ infrastrukturális elem, ahol a temetõ 20 km-es körzetében nincs ilyen létesítmény. A temetõt be kell keríteni, ennek módját a helyi építési szabályzat rögzíti. A kerítés lehet: – tömör, vagy áttört építészeti-mûszaki lehatárolás. Ebben az esetben mindig kötelezõ cserje- vagy fasort is ültetni – önálló élõsövény A cserje vagy fasor telepítése akkor is kötelezõ ha a kerítés urnafal célját is szolgálja. Ilyenkor
az ültetést úgy kell biztosítani, hogy az ne zavarja az urnafal megközelíthetõségét. Minden temetõben biztosítani kell vízvételi lehetõséget és illemhelyet. A kegyelet gyakorlásához, a sírok gondozásához legalább 150 m-ként vízvételi lehetõségre van szükség. A kulturált temetõ nem képzelhetõ el illemhely nélkül. A temetõ kiemelt közösségi helyeit parkosítani (kertészetileg rendezni), az utakat fásítani kell. A fák térben lehatárolják a sírmezõt, ezáltal emberléptékûvé teszik azt. A fasor eligazító, útvonal kijelölõ, funkciót kap. Az ültetvényezéssel, növénytelepítéssel biztosíthatjuk a természeti környezet megfelelõ arányát. A temetõben gondoskodni kell a keletkezett hulladék tárolásáról. A gyûjtés, szállítás, ártalmatlanítás a temetõben is követelmény. Célszerû ezt a tevékenységet összekapcsolni a település hulladékkezelési közszolgáltatásával, ellátható azonban önállóan is, a helyi szabályozástól függõen. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 13 § (2), 23 §; 41 § (3); OTÉK 42 §; Vhr. 41/A §;55 § Lezárt temetõ létesítményei Tv. 9. § (2) Lezárt temetõben az (1) bekezdés e), f) és h) pontjában meghatározott temetõi létesítményeket kell biztosítani. A lezárt temetõ tulajdonosa a Vhr.-ben meghatározottak szerint köteles biztosítani – a temetõ bekerítését vagy élõsövénnyel való lehatárolását – vízvételi lehetõséget, illemhelyet – hulladéktárolót Lezárt temetõben rendszerint a sírhelyek a porladási idejüket töltik, még folyamatos temetõlátogatás történik. Ezért a kegyeletgyakorlás szempontjából bizonyos létesítmények biztosítása szükséges. Gondoskodni kell a temetõ gondozásáról, hogy a hozzátartozó szerettei sírját megközelíthesse. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 9. § (1); 10 §; Vhr. 19. § (1),(2),(4) ® A temetõ létesítményei; a temetõ lezárása Temetési helyek kialakítása Vhr. 10. § (1) A temetõt – nagyságától függõen – sírhelytáblákra (parcella), a sírhelytáblákat pedig sorokra kell osztani. A sorokban a temetési helyeket a temetõ üzemeltetõje jelöli ki. (2) A sírhelytáblákat, a sorokat és a temetési helyeket számozni kell. A temetési helyek nyilvántartással való azonosíthatóságát biztosítani kell. A sírhelytábla számozását a helyszínen is fel kell tüntetni. (3) A sírhelytáblát a folyamatos temetésre elõ kell készíteni. A sírhelytáblát a tereprendezés, ültetvényezés, fásítás, valamint a sírhelytáblát határoló út megépítése elõtt nem lehet használatba venni. (4) A szabályzatban a temetõ egyes területei – de legalább sírhelytáblánként az egyes temetési helyek – építészeti, kertészeti kialakításának és gondozásának részletes feltételei meghatározhatók. A feltételeket a temetési hely felett rendelkezni jogosulttal kötött szerzõdésben kell rögzíteni. (5) A temetõben alkalmazott temetési helyek szélességi, hosszúsági méretét és az egymástól való távolságát a szabályzatban kell elõírni.
Tv. 13. § (2) A temetõ területén belüli közcélú zöldfelületek és utak területe újabb temetési helyek létesítésével nem csökkenthetõ. A tulajdonos feladata a temetési helyek kialakítása, amelyeket sírhelytáblákba kell szervezni. (A gyakorlatban a sírhelytáblákat parcellának nevezzük, több parcella alkotja a sírmezõt) Az eligazodás, a nyilvántartás céljából a sírhelytáblákat sorokra kell osztani. A sorokat és benne a temetési helyeket számozni kell. A parcella számát annak sarkán meg kell jelölni. Fontos, hogy minden parcellában azonos rend szerint , azonos módon számozzunk. (Elfogadott gyakorlat, ha a bejárathoz viszonyítva a parcellák balról jobbra emelkedõ számúak, a sorok számozása balról jobbra növekszik a parcellán belül. Fej-fej melletti elrendezésnél mindegyik szakasz elsõ sor. A szakaszok római számozásúak.) A számozási rendet nem szabad megváltoztatni. Kegyeleti követelmény, hogy a temetõben rend legyen. A sírhelytáblákat ezért a betemetés elõtt elõ kell készíteni. Ezért elõírás, hogy a tereprendezés, az ültetvényezés, a fásítás, a parcellát határoló utak már az elsõ betemetés elõtt rendelkezésre álljanak. Ha a parcella elõkészítése hiányos, a tulajdonos kegyeletsértõ állapotokat teremt. Az európai gyakorlatot követve nálunk is egyre több temetõben alakítanak ki egyedi tervezésû (például hant nélküli) parcellákat. Ennek az a célja, hogy táj- és kertépítészeti eszközökkel szép sírmezõk alakuljanak ki. Ezt azonban, mint választási lehetõséget lehet felkínálni az eltemettetõnek. Az ilyen parcellákba való temetés és gondozás, fenntartás, sírjelállítás feltételeit a szabályzatban, és szerzõdésben kell rendezni. A temetési helyek horizontális méretét helyi rendeletben (illetõleg temetõszabályzatban) kell meghatározni. Ez a tulajdonos szabadsága. A sírgödör mélysége azonban központilag szabályozott. Esetleges helyhiány sem eredményezheti, hogy az utakat elfoglalják a temetési helyek. A temetõ összképe, a forgalom, a zöldfelületi igény legalább olyan szakmai, jogi követelmény, mint a sírhelyekrõl való gondoskodás Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 3. § (1) d pont, 6. § (1) bekezdés, 41. § (3) c pont ® A temetési helyek fajtái A temetési helyek fajtái Vhr. 11. § (1) Koporsós temetés esetén a temetési hely lehet egyes sírhely, kettõs sírhely és sírbolt. Az egyes sírhely alapmérete egy koporsó, a kettõs sírhely alapmérete két egymás melletti koporsó befogadására alkalmas sírgödör. (2) A koporsó egy holttest elhelyezését szolgálja. Az eltemettetõ ettõl eltérõen rendelkezhet, ha az anya halála és az újszülött perinatális halála miatt az eltemetés egy idõben történik. (3) A sírgödör mélysége 200 cm. Koporsós rátemetés esetén úgy kell mélyíteni, hogy a felülre kerülõ koporsó aljzata legalább 160 cm mélységbe kerüljön. A sírgödröt az üzemeltetõ hozzájárulásával természetes – a talajban lebomló – anyaggal burkolni lehet. (4) Oldalirányú üreggel ellátott egyes vagy kettõs sírhelyet nem szabad létesíteni. (5) A sírbolt (kripta) legalább két koporsó elhelyezését biztosító, terepszint alatti és feletti, illetve kizárólag terepszint feletti építményrészbõl álló temetési hely. A sírbolt méretét a befogadott koporsók száma határozza meg. A sírbolt temetõn belüli elhelyezését a temetõ tulajdonosa (üzemeltetõje) jelöli ki. Sírbolt a temetõ tulajdonosának hozzájárulásával, a külön jogszabályban meghatározott esetekben, az építési hatóság engedélyével építhetõ. A tulajdonosnak a hozzájárulást meg kell adnia, ha az építtetõ a sírbolt helyét megváltotta.
(6) A sírboltok, a gyermek, a kettõs és az urnasírhelyek részére az egységes gondozás céljából külön táblát vagy sorokat lehet kijelölni. Vhr. 12. § (1) Hamvasztásos temetés esetén az urnába helyezett hamvak temetési helye lehet urnafülke (kolumbárium), urnasírhely, urnasírbolt. Az urna koporsós temetési helyre rátemethetõ. (2) Az urnafülke (kolumbárium) hamvakat tartalmazó urnák elhelyezésére épített temetési hely, amelyet a temetõ tulajdonosa külön jogszabályban meghatározott esetekben az építésügyi hatóság engedélyével létesíthet. (3) Új urnafülke építésénél az urnát befogadó belsõ méret legalább 30x30 cm. Urnafülke építmény kialakításához a szabályzat elõírhatja a természetes anyagok és mûvészi formák alkalmazását. Az urnafülkét úgy kell kialakítani, hogy a fülke egyedi díszítése biztosítható legyen. (4) A hamvakat tartalmazó urna földbe temetésére urnasírhely és urnasírbolt alakítható ki, amelyek a rendelkezési jogosultság idõtartamában (használati idõ) különböznek egymástól. (5) A temetõ tulajdonosa a hamvak szétszórásához és bemosásához külön temetõrészt jelölhet ki, amelyet parkszerûen kell kialakítani. (6) A temetõ tulajdonosa (üzemeltetõ) a mesterséges vagy spontán abortusz folytán távozó magzat, csonkolt testrész, emberi szerv, szervmaradvány eltemetésére külön sírhelytáblát jelöl ki. A temetési hely fogalma már utal arra, hogy a temetési mód (koporsós, hamvasztásos) valamint a földben vagy építményben való elhelyezés eredményezi a különbözõ temetési helyeket. A hagyományos koporsós temetés esetén a temetési hely: – egyes sírhely – kettõs sírhely – sírbolt Az alapméretet a koporsó határozza meg. Egyes sírhelyre az elsõ betemetés után még egy koporsót lehet rátemetni. A kettõs sírhely is összesen négy koporsó elhelyezését teszi lehetõvé. Sírboltot már két koporsó temetésére is lehet építeni. A sírbolt (kripta) építmény. Külön jogszabályban meghatározott esetekben, építési engedéllyel lehet megépíteni. ( a jogtár lezárásának idõpontjában még nem került kihirdetésre, ezért jelenleg építési engedély nélkül, a tulajdonos hozzájárulásával építhetõ) A tulajdonos a különféle sírhelyeket külön sírhelytáblákba szervezheti Hamvasztásos temetés esetén a temetési hely: – urnafülke (kolumbárium); – urnasírhely; – urnasírbolt; – koporsós temetési hely – illetve szórás esetén szóróparcella lehet Az urnafülkét a tulajdonos építi meg. Külön jogszabályban meghatározott esetekben építési engedély köteles. A jogszabály a minimális befogadó méretet határozza meg. Ennél lehet több is, mélysége korlátlan. Törekedni kell az urnafülke (csoportok) esztétikus kialakítására, a temetõi környezetbe való beillesztésére. Követelmény az egyedi díszítés lehetõségének biztosítása. Terjed az urna földbe helyezése. Általában keszonba helyezik, de ez esetben is számos építészeti elhelyezési megoldás létezik. Az urnasírbolt (urnakripta) ugyanolyan mint az urnasír, de a használati idõ nem 10 hanem 20 év.
A temetõ tulajdonosa a hamvak szórásához kertészetileg rendezett, parkosított területet köteles kialakítani. A szervmaradványok, csonkolt testrészek, stb eltemetésére külön temetõrészt –sírhelytáblát kell kialakítani, sorokra, sírhelyekre kell osztani és az általános fenntartás szerint kell kezelni, biztosítani kell a szükséges porladási idõt. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 3. § d pont, 41. § (3) bekezdés, Vhr. 15. § (1), (3), Vhr. 16. §, 17. § (1), 37. § ® A temetési helyek kialakítása; Hamvak szórása, urnaátadás; Temetõ, temetési helyek lezárása, megszüntetése; Sírnyitás Sírjel Vhr. 13. § (1) Temetési hely megjelölésére sírjel használható, illetõleg létesíthetõ. (2) A sírjel nem foglalhat el a szabályzatban meghatározott temetési helynél nagyobb területet, magasságát a helyi építési szabályzat, ennek hiányában az építésügyi hatóság korlátozhatja. (3) A síremlék és tartozékai, valamint az emlékoszlop tervét (vázrajzát) a temetõ üzemeltetõjének az elhelyezés elõtt be kell mutatni. Vhr. 14. § (1) A temetési helyen túlterjeszkedõ, közízlést sértõ, vagy oda nem illõ felirattal ellátott sírjelet elhelyezni nem szabad. E szabályt a meglévõ sírjelek felújításánál is alkalmazni kell. (2) A halva született magzat sírhelyét jelzõfával kell megjelölni, amelyen a temetés napját és a temetési hely sorszámát kell feltüntetni. (3) Ha a halva született magzat eltemetésérõl – kérésére – közeli hozzátartozója gondoskodott, a sírhelyen kereszt vagy fejfa is elhelyezhetõ, és azon utónevet is fel lehet tüntetni. Vhr. 15. § (1) A temetõ tulajdonosa – köztemetõ esetén az önkormányzat – a temetési hely felett rendelkezni jogosultat a biztonságos használatot veszélyeztetõ sírjel vagy a sírbolt helyreállítására köteles felhívni. A felhívást – a temetési hely megjelölésével – a temetõ hirdetõtábláján és a parcella sarkán 90 napra ki kell függeszteni, és a felhívás közlését a rendelkezésre jogosult ismert lakcímén is meg kell kísérelni. (2) Ha a sírjel felett rendelkezni jogosult a felhívás ellenére a sírjelet nem állítja helyre és az életet is fenyegetõ közvetlen veszély áll fenn, akkor a közvetlen veszélyt a rendelkezni jogosult költségére a temetõ tulajdonosa szünteti meg. (3) A sírjel vagy sírbolt helyreállításáig a temetési helyre további temetkezés nem történhet. Vhr. 16. § Nemzeti sírkertben sírjelet állítani, sírboltot építeni, azon változtatni, illetõleg áthelyezni vagy lebontani külön jogszabály rendelkezései szerint, ill. a Nemzeti Kegyeleti Bizottság hozzájárulásával szabad. A kérelmet a Nemzeti Kegyeleti Bizottsághoz a temetõ tulajdonosa (üzemeltetõ) útján kell benyújtani. A jogszabály a temetési hely megjelölésére – összefoglaló módon – a sírjel fogalmát használja. Ide tartozik a síremlék, kereszt, fejfa stb. Eredeti funkciója, hogy az elhunytról információt adjon. Lehetõleg a sírjel legyen természetes (kõ, fém, fa) anyagú, és az anyagra jellemzõ megmunkálású. Kerülni kell a pótanyagok (mûkõ, mûanyag) használatát. A temetési hely esztétikáját alapvetõen meghatározza, ezért törekedni kell a mûvi (sírjel) és a természetes (növénykiültetés) elemek harmóniájára, a megfelelõ arányokra. A sírjel elhelyezését a temetési hely felett rendelkezni jogosult kezdeményezheti, de az elhelyezés elõtt az arról készült vázrajzot a temetõ üzemeltetõjének be kell mutatni. A
temetõüzemeltetõ megvizsgálja, hogy: – a sírjel nem foglal el a helyi temetõrendeletben illetõleg a temetõszabályzatban meghatározott temetési helynél nagyobb területet, – magassága megfelel a helyi (települési) építési szabályzat elõírásainak, illetve az építésügyi hatóság határozatának – a feliratozás oda illõ, közízlést nem sért. Halva született magzat temetési helyét jelzõfával kell megjelölni, ha a hozzátartozó gondoskodott az eltemetésrõl, kérésére a fejfán az utónév is feltüntethetõ. A sírjel állaga az élet – és vagyonbiztonságot nem veszélyeztetheti. A biztonságos használatot veszélyeztetõ sírjel, sírbolt helyreállítására a temetõ tulajdonosa köteles felhívni a temetési hely felett rendelkezni jogosultat, ha a temetõi nyilvántartások alapján rendelkezésre áll, a lakcímére is meg kell küldeni a felhívást. Ha a sírjel életveszélyes, a temetõtulajdonos a veszélyt a temetési hely felett rendelkezni jogosult költségére megszünteti (lebontja). Amíg a helyreállítás meg nem történt, a temetési helyre további temetés nem történhet. Nemzeti sírkertben a temetési hely felett a Nemzeti Kegyeleti Bizottság rendelkezik, ezért hozzájárulása nélkül nem lehet sírjelet állítani, megszüntetni, vagy megváltoztatni. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 22. § (2), Vhr. 21. § (1)–(3), ® Temetõüzemeltetõ feladatai; Nemzeti Kegyeleti Bizottság; Temetõ, temetési hely megszüntetése Temetési hely feletti rendelkezési jog (használati idõ) Tv. 22. § (1) A temetési hely felett – a nemzeti sírkertbe tartozó temetési hely kivételével – az rendelkezik, aki megváltotta. (2) A rendelkezési jog gyakorlása a temetési helyre helyezhetõ személyek körének meghatározására, síremlék, sírjel állítására és mindezek gondozására terjed ki. (3) A temetési hely újraváltásában elsõbbséget élvez az eltemettetõ, halála esetén pedig a törvényes öröklés rendje szerint soron következõ közeli hozzátartozója. (4) A temetési hely feletti rendelkezési jog idõtartamát jogszabály határozza meg, amely hamvasztásos temetés esetében nem lehet kevesebb 10 évnél, egyéb esetekben nem lehet kevesebb 25 évnél. Vhr. 18. § (1) A temetési hely feletti rendelkezési jog idõtartama (használati idõ) nem lehet kevesebb, mint a) a koporsós betemetés, illetve rátemetés napjától számított 25 év; b) sírbolt esetén 60 év; c) urnafülke és urnasírhely esetén 10 év; d) urnasírbolt esetén 20 év. (2) A temetési hely feletti rendelkezési jog a (3) bekezdésben foglalt kivétellel meghosszabbítható (újraváltható). A meghosszabbítás legrövidebb idõtartamára az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók. (3) A meghosszabbítás nem tagadható meg, kivéve akkor, ha a temetõ tulajdonosa bizonyítja, hogy a területet átalakítja vagy más célra kívánja felhasználni. Errõl a temetési hely felett rendelkezni jogosult nyilatkozatot kérhet. (4) A szabályzat, illetve a temetõ, temetkezési emlékhely tulajdonosának az eltemettetõvel kötött megállapodása az (1) bekezdésben meghatározott idõtartamnál hosszabb használati idõt is megállapíthat. (5) Megszûnik a rendelkezési jog gyakorlása, ha a használati idõ meghosszabbítás hiányában
lejár, illetve, ha a temetési hely megszûnik. (6) A temetési helyre vonatkozó rendelkezési jog a temetési helybõl kikerült holttest új temetési helyre történõ áthelyezésével, illetve elhamvasztásával is megszûnik, kivéve, ha az urnát ugyanarra a temetési helyre rátemetéssel visszahelyezik. (7) Ha a rendelkezési jog azért szûnik meg, mert a jogosult a holttestet más temetési helyen kívánja eltemetni, a jogosult részére a megváltási díj idõarányos részét vissza kell téríteni. A temetési hely felett az rendelkezik, aki megváltatta. Általában ez egybeesik az eltemettetõvel. A rendelkezési jog kiterjed: – a temetési helyre temethetõ elhunytak körének meghatározására, – a sírjel, síremlék állítására – a temetési hely gondozására. A rendelkezési jog idõtartama maga a sírhelyhasználati idõ. Ez fõszabályként nem lehet kevesebb: – koporsós temetés esetén 25, – urna elhelyezés esetén 10 évnél. (meg kell jegyezni, hogy koporsós temetés esetén a porladás ideje 20–25 év a talaj szerkezetétõl, minõségétõl függõen) A Vhr. részletesebben is meghatározza a használati idõt. Fontos, hogy rátemetés esetén is biztosítani kell a sírhely további 25 éves használatát. Temetési helyre rátemetett exhuma és urna az eredeti használati idõt nem hosszabbítja meg. Ha lejár a használati idõ, fõ szabályként biztosítani kell az újraváltás lehetõségét további, legalább egy ciklusra (Vhr. szerinti esetekben 25, 60, 10 illetve 20 évre) – nem lehet kevesebb egy ciklusnál. A meghosszabbítás elutasításának indokát bizonyítani kell. A jogszabályban meghatározott használati idõnél hosszabb idõrõl meg lehet állapodni, de rövidebb semmiképpen nem lehet. Errõl szabályzat (helyi rendelet, temetõszabályzat) rendelkezhet, illetve a temetõ, temetkezési emlékhely tulajdonosa és az eltemettetõ megállapodhat. A meghosszabbításban (újraváltás) elsõbbséget élvez az eltemettetõ (nem a rendelkezési jog gyakorlója), illetve az öröklés rendje szerinti közeli hozzátartozó. A rendelkezési jog megszûnik: – ha a használati idõ lejár és nem hosszabbították meg, – ha a temetési hely megszûnik. Áthelyezés esetén a temetési helyért fizetett idõarányos díjat vissza kell téríteni. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 10. § (3), Vhr. 37. § (1) ® Temetõ, temetési hely lezárása ® Temetõ, temetési hely megszûntetése. Temetõ, temetési hely lezárása Tv. 10. § (1) Ha a temetõ, temetõrész, sírhelytábla, temetési hely betelt, azt a temetõ fenntartója jogosult lezárni, és ott a további temetkezést megtiltani.
Vhr. 19. § (1) A temetõ, temetõrész, sírhelytábla (parcella), temetési hely lezárását hirdetményben kell közölni. A hirdetményt a lezárás idõtartamáról a tájékoztató táblán, szükség szerint a temetõkapun, ravatalozón és az érintett temetõrésznél is ki kell függeszteni. (2) Lezárt sírhelytábla temetési helyére urna elhelyezhetõ, koporsós temetés csak sírboltba vagy kettõs sírhelybe engedélyezhetõ. Sírhelygazdálkodási meggondolások indokolhatják a temetõ, temetõrész, parcella, temetési hely lezárását. Elõnyös lehet abból a szempontból, hogy a lezárás idõpontjától számít a használati idõ. Hátrány, hogy a rátemetés tiltása miatt új területeket (új temetõrészt) kell igénybe venni az eltemetéshez. A lezárás azt jelenti, hogy abba további betemetés nem lehetséges. Errõl a tulajdonos dönthet. A tiltás nem korlátlan ugyanis lezárt sírhelytáblába urna, kettõs sírba és sírboltba továbbra is rá lehet temetni. A lezárás intézménye nem kötelezõ. Ilyen értelmû döntéssel a temetési hely feletti rendelkezési jog sérülhet, ezért temetõn belüli tájékoztatási kötelezettsége van a temetõ tulajdonosának. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 10. § (3), 12. §, Vhr. 19. § (4), 37. § (1) ® A temetõ, temetési hely megszûntetése Temetõ, temetési hely megszüntetése, kiürítés Tv. 10. § (2) A temetõ és a temetési hely – kormányrendeletben foglaltak szerint – megszüntethetõ a tulajdonos döntése alapján, ha a temetési hely használati ideje lejárt. (3) Lezárt temetési hely kiüríthetõ, ha a lezárásától, illetõleg az utolsó temetkezéstõl számított használati ideje letelt. A temetési helyre rátemetett maradványok, valamint az elhelyezett urna az eredeti használati idõt nem hosszabbítja meg. Tv. 11. § (1) A nemzeti sírkert fennállásáig nem szüntethetõk meg és nem helyezhetõk át a benne található temetési helyek. (2) Hõsi temetõ, hõsi temetési hely megszüntetéséhez a honvédelmi miniszter jóváhagyása is szükséges. (3) Ha a nemzeti sírkert megszûnik, a temetési helyek áthelyezésérõl kell gondoskodnia annak, akinek a megszüntetés az érdekkörébe tartozik. Vhr. 19. § (3) Amennyiben a Tv. 10. §-ának (2) bekezdése szerint a temetõt, illetve a temetési helyet megszüntetik, a megszüntetést megelõzõen azt hirdetményben, továbbá három alkalommal, legalább egy országos és egy területi napilapban – egyházi (felekezeti) temetõnél az egyház (felekezet) lapjában és a helyben szokásos módon is – közzé kell tenni úgy, hogy a hirdetmény kifüggesztése és az elsõ közzététel a megszüntetés elõtt legalább 6 hónappal, a továbbiak pedig kéthavonként történjenek. Vhr. 20. § (1) Temetõt vagy temetõrészt a terület más célú felhasználása esetén a temetési helyek kiürítésével lehet megszüntetni. (2) A lejárt használati idejû temetési helyek kiürítésérõl a temetõ tulajdonosa (üzemeltetõje) gondoskodik. (3) Azoknak a temetési helyeknek az áthelyezésérõl, amelynek a használati ideje még nem járt le, a temetési hely felett rendelkezni jogosulttal kötött megállapodás alapján, a temetõ tulajdonosa (üzemeltetõ) gondoskodik. Az áthelyezett temetési hely használati ideje az eredetileg megváltott temetési hely használati idejéhez képest nem változik. (4) Ha a lejárt használati idejû temetési helyen lévõ holttestmaradványokat az elhunyt hozzátartozója máshol el kívánja temetni, errõl a kiürítésre megjelölt idõpontig kell
gondoskodnia. Ennek hiányában a holttestmaradványokat (az urnákat) a kiürítésre megjelölt idõpontot követõ 6 hónap elteltével – az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak a temetõ fekvése szerint illetékes városi, fõvárosi kerületi intézete (továbbiakban: intézet) jelenlétében – közös sírhelyben kell elhelyezni, illetve a hamvak az arra kijelölt helyen szétszórhatók. Vhr. 21. § (1) A sírjellel az rendelkezik, aki a temetési hellyel rendelkezik. (2) Ha a rendelkezésre jogosult, illetõleg annak örököse a kiürítésre megjelölt idõpontig a sírjel elszállításáról nem intézkedik, a megjelölt idõpontot követõ hat hónap elteltével a sírjelet a temetõ tulajdonosa értékesítheti. (3) Sírbolt és át nem helyezhetõ síremlék esetében a tulajdonos a létesítõt köteles kártalanítani. A kártalanítás módjára és mértékére, valamint érvényesítésére a Polgári Törvénykönyvnek a kártérítésre vonatkozó szabályait kell értelemszerûen alkalmazni. Vhr. 22. § Az elhalttal eltemetett és a sír felnyitásakor elõkerült – értékeket képezõ – dolgokra hagyatéki eljárás lefolytatása céljából a temetõ üzemeltetõje értesíti a külön jogszabályban meghatározott hatóságot. A temetõ, temetési hely a tulajdonos döntése alapján megszüntethetõ, ha lejárt a használati idõ. Erre általában a terület ismételt használatbavétele (újratemetés) céljából kerül sor. Elõfordul azonban, hogy a temetõt, a temetõ egy részét más célra kívánják igénybe venni településrendezési megfontolásból. Ez esetben kell kiüríteni a sírhelyeket. Ismételt használatbavétel esetén a sírhelyek kiürítésére nincs szükség. A temetési hely megszüntetésének feltétele: – Fõszabályként figyelembe kell venni a temetési helyek meghosszabbítására (újraváltására) vonatkozó igény kielégítését. – a lezárástól, illetve az utolsó betemetéstõl számított (koporsós temetés esetén 25, urna esetén 10 év) használati idõ eltelt – temetõn belül hirdetményt kell elhelyezni – a megszüntetés elõtt fél évvel három alkalommal (két havonta) országos és területi napilapban, egyházi temetõ esetén az egyház lapjában is fel kell hívni a figyelmet a megszüntetés idõpontjára A korrekt tájékoztatás fontos kegyeleti követelmény, Vita esetén a tulajdonost bizonyítási kényszer terheli. A kijelölt idõpontig lehet rendelkezni pl. a meghosszabbításról, az áthelyezésrõl (exhumálással temetõn belül más sírhelybe, vagy más temetõbe) vagy hamvasztásról. Rendelkezés hiányában a megjelölt idõpontot követõen (a hat hónap eltelte után) a temetési hely: – újra betemethetõ, vagy – más dolgokra igénybe vehetõ. Ha még nem járt le a temetési hely használati ideje de szükségessé vált az áthelyezés, arról a temetõ tulajdonosa – saját költségére – gondoskodik, szükség szerint kártérítési kötelezettséggel tartozik. Nemzeti sírkertbe tartozó temetési helyek nem szüntethetõk meg. Szükségessé váló áthelyezésrõl az gondoskodik, akinek az áthelyezés az érdekkörébe tartozik. Hõsi sírok – fõ szabályként – nem szüntethetõek meg, ha szükségessé válna a felszámolás, akkor áthelyezésükrõl kell gondoskodni. Mindehhez a honvédelmi miniszter jóváhagyása szükséges.
Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 3. § e), f) pontok; Tv. 14. §. ® Sírjel ® Temetõ, temetési hely lezárása ® Hõsi temetõ ® Nemzeti Kegyeleti Bizottság
Temetõ, temetési hely újra használatba vétele, újra betemetés Tv. 12. § Lezárt, nem mûködõ temetõ ismételt használatba vételekor vagy kegyeleti park céljára való átalakításakor a létesítésre irányadó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. Vhr. 19. § (4) Ha a lezárt temetõt, temetõrészt, sírhelytáblát, temetési helyet újra betemetés vagy kegyeleti park céljára kívánják használatba venni, a használatbavétel elõtt a területet legalább 30 cm vastag földréteggel kell feltölteni. (5) Újra betemetés során megtalált csontmaradványokat az eltemettetõ kívánságának megfelelõen a) díjmentesen mélyebbre lehet tenni; b) az újra betemetésre kijelölt temetési hely díjában való érvényesítése mellett, csontkamrában el lehet helyezni; vagy el lehet hamvasztani és a hamvakat a temetõ arra kijelölt területén szét lehet szórni, vagy urnában lehet elhelyezni. Új temetõ létesítése helyett célszerû megvizsgálni a korábban lezárt „öreg” temetõk igénybevételének lehetõségét. Igénybevétel esetén a létesítésre irányadó szabályokat kell alkalmazni. A temetõt több cikluson át lehet használni. Ha lejár a temetõ, temetési hely használati ideje, az – az újbóli betemetés érdekében – megszüntethetõ, és ismételten használható. Be kell tartani a megszüntetése vonatkozó szabályokat. A temetési helyeket nem kell kiüríteni, a parcellát azonban elõ kell készíteni. Új szabály, hogy az újra betemetés során megtalált csontmaradványokat – díjmentesen mélyebbre lehet tenni, vagy – osszáriumba lehet helyezni, el lehet hamvasztani és a hamvakat szét lehet szórni, vagy urnában el lehet helyezni. A fenti választási lehetõséget a temetési helyet megváltó számára biztosítani kell minden temetõben. A felmerült költségeket a temetési hely díjában lehet érvényesíteni. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 8. §, Étv, OTÉK ® Temetõ, temetési emlékhely bõvítése ® Temetõ, temetési hely megszüntetése, kiürítés Temetõi munkák Vhr. 23. § (1) A temetõben történõ munkavégzést – a hozzátartozók részérõl történõ sírgondozás, a temetési hely növénnyel való beültetése és díszítése kivételével – a temetõ üzemeltetõjének a munkavégzés megkezdését megelõzõen be kell jelenteni. Fák ültetésére a szabályzat az irányadó. (2) Az üzletszerû tevékenység során a vállalkozó köteles betartani a szabályzatban meghatározott feltételeket.
(3) Munka úgy végezhetõ, hogy az ne sértse a hozzátartozók és a látogatók kegyeleti érzéseit, ne akadályozza az elhunyt elbúcsúztatását. A munkavégzés során a szomszédos temetési hely nem sérülhet, gondoskodni kell arról, hogy eredeti állapota ne változzon. A munka ideje alatt a temetési helyek látogatását nem lehet akadályozni. (4) Búcsúztatás alatt a munkavégzéssel keletkezett hang vagy egyéb hatás nem zavarhatja a szertartást. A temetõhasználat jogosultság, ami nem korlátozás nélküli. A temetõt a Tv., a Vhr., a szabályzat (köztemetõben helyi rendelet, egyházi temetõben temetõ szabályzat) elõírásai szerint lehet használni. Nem tiltható meg a temetõlátogatás, a vállalkozók munkavégzése. A látogatók díjmentesen beléphetnek a temetõbe, használhatják a vizet, gondozhatják szeretteik sírját. A vállalkozók (kõfaragó, kertész, temetkezési szolgáltatók) kötelesek elõre bejelenteni a munkát az üzemeltetõnek és betartani munkájuk során a kegyeleti elõírásokat. Nem zavarhatják a szertartást, meg kell õrizniük a temetõ rendjét. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 41. § (3), 42. §, Vhr. 41/A § ® Temetõ üzemeltetés Temetõfenntartás Tv. 5. § (1) A temetõ fenntartója a temetõ tulajdonosa, illetve az, aki kezelõi joggal rendelkezik. (2) Az állami tulajdonban lévõ temetõ kezelõjét az e törvényben és a végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott jogok és kötelezettségek a tulajdonossal megegyezõen illetik meg, illetve terhelik. (3) Köztemetõ fenntartója a települési önkormányzat, fõvárosban a fõvárosi önkormányzat. A temetõ fenntartásáról a települési önkormányzatok társulás, illetõleg együttmûködés útján is gondoskodhatnak. Tv. 6. § (3) A temetõ tulajdonosa – ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik – köteles a temetõ fenntartásáról, továbbá üzemeltetésérõl gondoskodni. E feladatait saját maga, illetve – szerzõdés alapján – gazdálkodó szervezet útján is elláthatja. Tv.13. § (1) A temetõfenntartó feladata a temetõ rendeltetésszerû használatához szükséges építmények, közmûvek, egyéb tárgyi és infrastrukturális létesítmények, valamint a közcélú zöldfelületek karbantartása, szükség szerinti felújítása és gondozása. A Tv. hatálya kiterjed azokra a jogalanyokra, amelyek fenntartásában mûködõ vagy lezárt temetõ van, akire nézve a fenntartási tevékenység során jogok keletkeznek, és kötelezettségek hárulnak. A Tv. meghatározza a temetõfenntartót, és elkülöníti a temetõfenntartást, mint szakmai tevékenységet. A temetõfenntartó – jogállása szerint – a temetõ tulajdonosa (kezelõje). A temetõtulajdonos kötelezettsége a fenntartásról való gondoskodás. A fenntartó feladata a kötelezõen megépítendõ (megépült) létesítmények, infrastruktúra, zöldfelületek karbantartása, felújítása és gondozása. A fenntartási feladat a meglévõ temetõi létesítmények mûködõképes állapotban tartását jelenti. Ez folyamatos, üzemszerû mûszaki, szakipari, kertészeti beavatkozást tesz szükségessé. Nem elég megépíteni, létrehozni az infrastruktúrát, annak folyamatosan jó, és a
használati célnak megfelelõ állapotban kell lennie. A tevékenységet (a szakmai munkát) elláthatja a tulajdonos saját maga, azonban egyre több temetõben kiszerzõdnek és gazdálkodó szervezet végzi a tevékenységet. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 2. §, Ötv. 8. § (4) ® Kegyeleti közszolgáltatási szerzõdés; Temetõüzemeltetés; Hõsi temetõk fenntartása, Nemzeti sírkert fenntartása, Mûemléki temetõk fenntartása Hõsi temetõ fenntartása Tv. 14. § A hõsi temetõt, hõsi temetési helyet nemzetközi egyezményben foglaltak szerint kell fenntartani, és megõrizni. A Tv. rendelkezése kiterjed egyfelõl a magyar katonasírokra, kényszermunkára elhurcoltak sírjaira, másfelõl a Magyar Köztársaság területén lévõ más nemzetek hõsi temetõire, hõsi temetési helyeire. Fõ szabály, hogy egységesen – a nemzeti hovatartozástól függetlenül – a nemzetközi egyezmények figyelembevételével kell fenntartani, megõrizni a sírokat. Az „egyezmények” a következõk: 1. a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben 1949 augusztus 12-én kötött egyezmények (Genfi Egyezmények, kihirdetve 1989 évi 20 Tvr.) A Genfi egyezményt Magyarország aláírta. Tartalmi lényege: – hatálya kiterjed a harci cselekményben elhalálozott katonák, valamint olyan személyek, akik megszállás, ellenségeskedés miatt fogságba kerültek és elhaláloztak. – Sírjukat az elhalálozás szerinti ország hatósága köteles tiszteletben tartani, és gondoskodni karbantartásukról. – A sírokat meg kell jelölni (mindenkor meg lehessen találni). – Nyilvántartást kell vezetni a temetési helyekrõl. – Biztosítani kell a temetési helyek meglátogatásának lehetõségét. – Az eltemetés országa tájékoztatási kötelezettséggel tartozik az elhunyt állampolgársága szerinti országnak. 2. Kétoldalú egyezmények A Genfi Egyezményen túl az államok kétoldalú megállapodást kötnek. Az ún. hadisíregyezmény a kormányok között háborúban elesett katonák és polgári áldozatok emlékhelyeinek megõrzésérõl és megörökítésérõl, valamint sírjaik jogi helyzetérõl szóló megállapodás. A kétoldalú megállapodásokat kormányrendeletben hirdették ki. A hõsi temetõk szakmai fenntartása (gondozás, karbantartás, felújítás, sírgondozás) közösségi feladat. Általában az önkormányzat finanszírozza, esetenként a Honvédelmi Minisztérium vállalja el a feladatot, vagy az adott nemzet katonasírjait az illetõ ország követsége gondozza, gondoztatja. Minden beavatkozás, amely a hõsi temetõt, temetési helyet érint, csak a HM hozzájárulásával végezhetõ Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 2. § (5), 3. § f) pont, 11. § (2), 1947. évi XIX. Törvény ® 43/1995 (IV. 24.) Korm. rend. magyar–német hadisíregyezmény ® 104/1996 (VIII. 16.) Korm. rend. magyar–orosz hadisíregyezmény ® 216/1998 (XII. 30.) Korm. rend. magyar–ukrán hadisíregyezmény
® 154/2000 (IX.13.) Korm. rend. magyar–moldáv hadisíregyezmény ® 77/2004 (VI. 16.) Korm. rend. magyar–olasz hadisíregyezmény Mûemléki temetõk fenntartása Kötv. 37. § (1) Mûemléki védelemben kell részesíteni azokat a temetõket vagy a temetõknek azokat a részeit, amelyek mûemléki értékei a magyar történelem, a vallás, a kultúra és mûvészet sajátos kifejezõi, illetve emlékei. (2) Mûemléki védelemben részesíthetõ: a) a temetõ egész területe; b) a temetõ körülhatárolt területrésze; c) a síremlék, síremlékcsoportok, sírépítmények; d) a temetõ egyéb tartozéka, illetõleg eleme. (3) Mûemléki védelem alatt álló temetõ (temetõrész) felszámolására engedély nem adható. Tv. 2. § (3) A törvény rendelkezéseit a mûemlékvédelem alatt álló temetõk, temetkezési emlékhelyek és temetési helyek tekintetében a kulturális örökség védelmérõl szóló törvénnyel összhangban kell alkalmazni. Vhr. 9. § (1) A temetõ tulajdonosa a lezárt temetõ vagy temetõrész átalakításával – a kulturális örökség védelmérõl szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével – a helyi építési szabályzat elõírásainak megfelelõen, kegyeleti parkot hozhat létre. A mûemlékvédelem sajátos tárgyai a „temetõk és temetkezési emlékhelyek. Több tíz temetõ (temetõrész), több száz temetési hely van az országban, amely helyi vagy országos védelemben részesült. Ezek a temetõk az ország történelmének, kultúrájának és mûvészetének olyan sajátos kifejezõi, illetve emlékei, amelyek mindenki számára a hozzátartozók, illetve a társadalom kiemelkedõ személyiségei iránti kegyelet és emlékezés helyeiként a múlttal való közvetlen kapcsolatot õrzik. Fenntartásukról a mûemlék temetõ (temetõrész) tulajdonosa (kezelõje vagy használója) köteles gondoskodni. Ez a szabály a temetési hely felett rendelkezni jogosultakra is vonatkozik. Használni a védett értékek veszélyeztetését kizáró módon lehet. Biztosítani kell a „táji” környezet, a védett temetõrész, temetési hely közvetlen környezetének megfelelõ fenntartását is. Engedély szükséges azokra a mûemléket és környezetét érintõ beavatkozásokra, amelyek egyébként építési vagy más hatósági engedélyhez kötöttek, pl.: a terület alakításához, a védett területhez tartozó fa kivágásához. A mûemlékekkel, kulturális örökség védelmével kapcsolatos hatósági és szakhatósági feladatokat a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal látja el. A kulturális örökség megõrzését szolgálja, hogy egyes objektumokat, mûemlékeket állami tulajdonba helyeznek. A Kötv. Melléklete tartalmazza „az állam kizárólagos tulajdonában tartandó mûemlékek és mûemlékegyüttesek jegyzékét”. E körbe tartozik a Kerepesi Temetõ, a temetõ egész területe az állami tulajdonú védett síremlékekkel együtt. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Kötv. 93. §, (2) g) ® Kegyeleti park Temetõüzemeltetés Tv. 16. § A temetõ üzemeltetését e törvényben, kormányrendeletben, temetõszabályzatban,
továbbá köztemetõ esetén önkormányzati rendeletben, és a kegyeleti közszolgáltatási szerzõdésben meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. Az üzemeltetõ a) meghatározza a temetkezési szolgáltatás, illetõleg a temetõben végzett egyéb vállalkozási tevékenységek ellátásának temetõi rendjét; b) biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit, ideértve a temetési helyre való elsõ temetést megelõzõen a sírhely kiásásáról (sírásás) való gondoskodást; c) megállapítja a temetõlátogatók kegyeletgyakorlásának feltételeit, a nyitvatartási idõt; d) biztosítja a ravatalozó, boncolóhelyiség-csoport és ezek technikai berendezései, tárolók és hûtõk, valamint a temetõ egyéb közcélú létesítményei (infrastruktúra) karbantartását, és mûködteti azokat; e) gondoskodik a temetõbe kiszállított elhunytak átvételérõl, és biztosítja a temetõ nyitását, zárását; f) megõrzi a nyilvántartó könyveket; g) tájékoztatja a temetõlátogatókat; h) kijelöli a temetési helyeket; i) elvégzi a temetõ és létesítményeinek tisztán tartását, az utak karbantartását, síkosságmentesítését és a hóeltakarítást; j) összegyûjti és elszállítja a hulladékot; k) gondoskodik a temetõ rendjének betartásáról és betartatásáról; l) összehangolja a temetõi létesítmények, így különösen a ravatalozó használatával kapcsolatos temetkezési szolgáltatói tevékenységeket, szervezési intézkedésekkel elõsegíti a temetés és az urnaelhelyezés zökkenõmentes lefolytatását; m) gondoskodik az ügyfélfogadásról A temetõ üzemeltetõje elkülönül a temetõfenntartótól. Az üzemeltetés a temetõ használatával függ össze, a gondnoki, temetõ-igazgatói feladatok ellátását jelenti. A fenntartás a létesítmények, infrastruktúra mûködtetését (karbantartás, felújítás, gondozás) szolgáló szakipari, kommunális, kertészeti tevékenységeket foglalja magába. A gyakorlatban egyre több helyen mindkét tevékenységi kör (fenntartás és üzemeltetés) ellátására szerzõdött gazdálkodó szervezetet bíznak meg. A temetõ üzemeltetésérõl való gondoskodás a tulajdonos kötelezettsége: Tv. 6. § (3) A temetõ tulajdonosa – ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik – köteles a temetõ fenntartásáról, továbbá üzemeltetésérõl gondoskodni. E feladatait saját maga, illetve – szerzõdés alapján – gazdálkodó szervezet útján is elláthatja. Elláthatja saját maga (városgondnokság, költségvetési szervezet) és szerzõdéssel gazdálkodó szervezet útján. Köztemetõ esetében a szerzõdés formája kegyeleti közszolgálati szerzõdés, egyéb temetõk esetén a Ptk szerinti vállalkozói szerzõdéssel. A temetõ üzemeltetését – köztemetõben a Tv. a Vhr., az önkormányzati rendelet és a kegyeleti közszolgáltatási szerzõdésben – egyházi temetõben a Tv, a Vhr. és a temetõszabályzatban foglaltak szerint kell ellátni.
A temetõüzemeltetési feladatokat a Tv. részletesen felsorolja. Az üzemeltetõ arra vállalkozik, hogy a temetõ használatát biztosítja: – a temetkezési szolgáltatók – a temetõlátogatók
– egyéb tevékenységet ellátó vállalkozók számára Az üzemeltetõ köteles rendelkezésre állni azok számára, akik a temetõt (a temetõ funkciójának megfelelõen) használni kívánják. A használat – a használók szempontjából – jogosultság, amit a jogszabályok betartásával kötelesek végezni. Az üzemeltetõ köteles elõsegíteni a jogszerû használatot. A temetõhasználat mindenkire nézve (a tevékenység jellege szerint) egységes, azonos feltételek szerint lehetséges. Az üzemeltetõ döntési szabadsága korlátozott. A szabályok alapján dönthet és cselekedhet, nem diszkriminálhat. Gondoskodik a szabályok betartásáról és betartatásáról. Az üzemeltetõ fõ feladata, hogy a temetkezési szolgáltatás, az eltemetés és az urnaelhelyezés feltételei biztosítva legyenek, ennek érdekében meghatározza a szolgáltatások rendjét, összehangolja a létesítmények (különösen a ravatalozó) használatával kapcsolatos tevékenységeket. Segíti, a temetés zökkenõmentes lefolytatását. A feltételek körében gondoskodik a sírásásról. További feladata a temetõlátogatók kegyeletgyakorlásának segítése. Ügyfélfogadásról és tájékoztatásról gondoskodnia kell. E feladatkörben aktuális temetõtérképet kell kihelyeznie, a tájékoztató táblán pedig fel kell tüntetnie a kegyeletgyakorlás rendjére vonatkozó fontosabb tudnivalókat és egyéb felhívásokat. A vállalkozó részérõl elõre bejelentett temetõi munkákat jegyzi és teljesítéskor szükség szerint illetõleg a szabályok alapján szemlézi. (Síremlékek, sírjelek elhelyezése, padok, fák telepítése,) Gondoskodik a vállalkozók (kõfaragók, sírgondozók, temetkezési szolgáltatók) tevékenységének a temetõ kegyeleti rendjének megfelelõ összehangolásáról. Feladata a temetõi nyilvántartások vezetése, valamint a sírhelygazdálkodás Az üzemeletetõ végezhet temetkezési szolgáltatási tevékenységet, illetõleg temetkezési szolgáltató is vállalhat temetõüzemeltetési tevékenységet (fenntartást). Ennek feltételeit jogszabály határozza meg: Tv. 40. § (1) Az önkormányzat rendelete kötelezõvé teheti a köztemetõn belüli, az elhunyt hûtésével, a temetõben erre a célra rendszeresített szállító jármûvön történõ szállításával, továbbá a hamvaknak az erre szolgáló berendezéssel történõ szórásával, sírhelynyitással és visszahantolással kapcsolatos feladatok ellátására az üzemeltetõ szakszemélyzetének és berendezésének igénybevételét (a továbbiakban: az üzemeltetõ által biztosított szolgáltatás). Vhr. 54. § (2) Ha az önkormányzat rendelete a Tv. 40. §-ának (1) bekezdése szerint a köztemetõn belüli tevékenységek ellátására az üzemeltetõ szakszemélyzetének igénybevételét kötelezõvé teszi, az üzemeltetõnek a temetkezési szolgáltatókra vonatkozó feltételeknek is meg kell felelnie. A Tv. 40. § (1) bekezdése köztemetõre vonatkozik. E szabályt akkor lehet alkalmazni, ha a helyi önkormányzati rendelet az üzemeltetõ által nyújtott szolgáltatások kötelezõ igénybevételét elõírja. Az üzemeltetõ szakszemélyzetének és berendezéseinek kötelezõ igénybevétele öt tevékenységi elemre terjed ki: hûtés, szállítás, hamvak szórása, sírnyitás és visszahantolás. Meg kell jegyezni, hogy a díjat önkormányzati rendeletben kell meghatározni. A fentiekbõl az is következik, hogy a köztemetõben a Tv. 40. § (1) bekezdésében felsorolt temetkezési szolgáltatásokon kívül minden más – a temetkezési szolgáltatónál megrendelt – a Tv. 25. §ban megjelölt szolgáltatási tevékenységet elvégezhet.
További szakmai feltételek: Vhr. 55. § (1) A temetõ üzemeltetõje is köteles a szabályzatban meghatározott, a temetkezési szolgáltatókat terhelõ díjakat megfizetni, ha az üzemeltetés mellett temetkezési szolgáltató tevékenységet is végez. (2) A temetõ üzemeltetõje a szabályzatban megállapított díjakon felül más díjat nem állapíthat meg, így különösen: nem szedhetõ díj a temetõlátogatásért, a temetõi utak használatáért és a temetési hely gondozásához igénybe vett vízért. (3) Ha a temetõ üzemeltetése kegyeleti közszolgáltatási szerzõdés alapján történik, az üzemeltetõ köteles a) az üzemeltetés, illetõleg a temetkezési szolgáltatás költségeinek megosztására az önkormányzat által elfogadott számviteli szabályzatot alkalmazni; b) az üzemeltetéssel összefüggõ bevételeirõl és kiadásairól az önkormányzatot évente tájékoztatni. A temetkezési szolgáltatók tekintetében is biztosítani kell a temetõi létesítményekhez való hozzáférést. A szolgáltatók szabadsága azonban nem jelent korlátozhatatlanságot. A Tv. 40. § (1) bekezdés egyfelõl elõsegíti az egyenlõ bánásmód jogszabályi követelményét, másfelõl korlátozást is jelent (kötelezõ igénybevétel). Az „egyenlõ bánásmód” az egyenlõ feltétel követelménye abban a tekintetben is fennáll, ha az üzemeltetõ temetkezési szolgáltatást végez. Temetkezési szolgálatását az általa üzemeltetett temetõben semmilyen tekintetben nem végezheti elõnyösebb feltételekkel a „külsõ” temetkezési szolgáltatókhoz viszonyítva. A temetõüzemeltetés személyi feltételekhez kötött. Tv. 17. § (1) A temetõ üzemeltetését az a gazdálkodó szervezet láthatja el, amely a kormányrendeletben meghatározott szakmai követelményeknek megfelel. Vhr. 54. § (1) Temetõüzemeltetést az a gazdálkodó szervezet láthat el, amelynek vezetõje vagy határozatlan idejû foglalkoztatási jogviszonyban álló alkalmazottja a) kertészeti, parkgondozó, illetõleg kertépítõ szakképesítéssel, vagy b) középfokú kertészeti, parkgondozó, illetõleg kertépítõ végzettséggel, illetve felsõfokú intézményben ilyen szaktárgyból vizsgával rendelkezik. Azokban a temetõkben, ahol az üzemletetési feladatokat a tulajdonos és a gazdálkodó szervezet között megkötött szerzõdéssel vállalkozásban végzik már a szerzõdés megkötésének is feltétele a szakképesítés, szakirányú végzettség. Vagy a vezetõnek, vagy állandó alkalmazottnak rendelkeznie kell az ezt igazoló bizonyítvánnyal. Cél a temetõ hármas funkciójának megteremtése, temetõkert kialakítása és fenntartása, amely csak szakképesítéssel, szakmai követelményekkel biztosítható. E rendelkezések érvényesek minden temetõre nézve, függetlenül a tulajdonostól. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 18. § (6), (7) bekezdés, 24. § (1), Vhr. 41/A. § c) pont, Vhr. 25. §(1–2) ® Temetõtulajdonos Feladatai, Sírhelygazdálkodás, Temetõfenntartás, Díjak, Temetõi Nyilvántartás, Kegyeleti Közszolgáltatási Szerzõdés Temetõi nyilvántartás Tv. 18. § (1) A temetõben – a kegyeleti jogok gyakorlása céljából – a temetési helyekrõl az üzemeltetõ nyilvántartásokat vezet. A sírboltokról szóló nyilvántartás vezetésére a sírbolt
könyv, az egyéb temetési helyek nyilvántartására a nyilvántartó könyv szolgál. (2) A nyilvántartó könyv a következõ adatokat tartalmazza: folyószám, a temetés (urnaelhelyezés vagy a hamvak szétszórásának) napja, az elhalt családi neve és utóneve, születési családi és utóneve, születési ideje, anyja neve, legutolsó lakóhelyének a címe, az elhalálozás idõpontja, a sírhelytábla, sírhelysor, temetési hely száma, valamint az eltemettetõ, illetve a temetési hely felett rendelkezni jogosult személy neve, lakcíme, és a síremlékre vonatkozó bejegyzések. (3) A sírbolt könyvet a (2) bekezdésben meghatározott tartalommal kell vezetni a sírbolt számának feltüntetésével. A sírbolt könyvbe be kell jegyezni a sírbolt felett rendelkezni jogosult személynek a sírboltra vonatkozó rendelkezéseit is. (4) Az ismeretlen holttest esetében a nyilvántartó könyvbe be kell vezetni az eljáró hatóság nevét, az eljárás ügyszámát. (5) A nyilvántartó könyvbe és a sírbolt könyvbe az eltemettetõ és a temetési hely felett rendelkezni jogosult személy tekinthet be. (6) Az üzemeltetõ a nyilvántartó könyv, illetve a sírbolt könyv adatai alapján a temetõ nyitvatartási ideje alatt felvilágosítást köteles adni az elhunyt személy temetési helye után érdeklõdõnek. (7) A temetõ üzemeltetõje köteles gondoskodni a nyilvántartó könyvbe, illetve a sírbolt könyvbe bejegyzett (tárolt) személyes adatok biztonságáról. Tv. 16. § (Az üzemeltetõ) f) megõrzi a nyilvántartó könyveket; Vhr. 41. § (1) A nyilvántartó könyvbe minden temetést (urnaelhelyezést, urnakiadást, urnakiemelést, hamuszórást) idõrend szerint kell bejegyezni. (2) A holttestmaradványok közös sírba helyezése esetén a temetõben vezetett nyilvántartó könyv rovatába a közös sírba történõ helyezést, idõpontjának és a közös sírnak a megjelölésével be kell jegyezni. Elektronikus nyilvántartás esetén hiteles biztonsági másolat készítése vagy párhuzamos manuális nyilvántartás vezetése szükséges. Az üzemeltetõ kiemelt feladata a nyilvántartás vezetése. Külön jogszabály szerint nyilvántartást vezetni csak törvényben meghatározott szabályok szerint lehet. Ezért a Tv. nyilvántartókönyv és sírboltkönyv vezetését írja elõ kötelezõen. Tartalma sem több, sem kevesebb nem lehet, mint a törvényi elõírás. A nyilvántartás nem tartalmazhatja a halál okát, valamint a 2005. évi módosítás óta a foglalkozást sem kell feltüntetni. A hatályos elõírások alapján megállapítható az elhunyt személy eltemetésének helye, csontmaradványának, hamvasztás esetén az urna helye, vagy felszámolás esetén a közös sírba helyezés ténye és az osszárium megjelölése. A nyilvántartás során az üzemeltetõ gondoskodni köteles arról, hogy illetéktelenek az adatokhoz ne férhessenek hozzá. Az elhunytról vezetett adatokat kizárólag az elhunyt eltemettetõje, a temetési hely felett rendelkezõ ismerheti meg, másoknak csak az elhunyt temetési helye közölhetõ. Tekintettel arra, hogy a nyilvántartás személyes adatokat tartalmaz, a tárolt személyes adatok biztonságáért az üzemeltetõ felel. A nyilvántartó könyveket a temetõ fennállásáig meg kell õrizni. Fontos, hogy elektronikus nyilvántartás esetén biztonsági másolatról (esetleg manuális adatvezetésrõl) gondoskodjanak. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII törvény ® Temetõüzemeltetés, Temetõszabályzat
Sírásás Tv. 16. § (Az üzemeltetõ) b) biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit, ideértve a temetési helyre való elsõ temetést megelõzõen a sírhely kiásásáról (sírásás) való gondoskodást; A Tv. e mûveletet a temetõhöz, az eltemetés helyéhez köti. A sírgödör kiásása temetõüzemeltetési feladat. Meg kell különböztetnünk a sírnyitástól, amely a Tv. 25. §-a szerint temetkezési szolgáltatás és a már meglévõ, használati idejét töltõ temetési hely rátemetés, exhumálás céljából történõ megnyitását jelenti. A sírgödör kiásása földmunka, be kell tartani a külön jogszabály alapján meghatározott biztonsági szabályokat. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Vhr. 1. § 11. §(1–4) bek. ® Építõipari, Kivitelezési, Biztonsági Szabályzat (EKBSZ) 8. Földmunkák ® Temetõüzemeltetés; Sírnyitás Sírhelygazdálkodás Tv. 16. § (Az üzemeltetõ) b) biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit, ideértve a temetési helyre való elsõ temetést megelõzõen a sírhely kiásásáról (sírásás) való gondoskodást; h) kijelöli a temetési helyeket;
A tulajdonos az elõírásoknak megfelelõen megépíti a sírhelytáblákat. Az üzemeltetõ feladata a temetõn belül a már megépített sírhelytáblákban a temetési helyekrõl való gondoskodás Temetési helyeket – új, még be nem temetett részeken lehet létesíteni, – már betemetett sírhelyeken és urnahelyeken rátemetéssel, továbbá – újra betemetéssel lehet biztosítani. A sírhelygazdálkodás gyakorlati feladatai: – tervezés, kijelölés, nyilvántartás – vizsgálja az újra betemetés lehetõségét – felügyeli és figyelemmel kíséri a rátemetés, (urnaelhelyezés) jogszerûségét – kezdeményezi a temetõ, temetési hely lezárását – szervezi a használati idõ lejáratával kapcsolatos újraváltást, a temetési helyek megszüntetését Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 10. §, 11. §, 12. §, 41. § (3) c) ® Vhr. 19. §, 20. §, 21. § 35. §, 36. §, 37. §, 38. §, 39. § ® Sírnyitás; temetõ lezárása; temetõ, temetési hely megszüntetése; temetõ, temetési hely újra használatbavétele A temetés módja Tv. 19. § (1) Az eltemetés módja szerint a temetés hamvasztással vagy elhamvasztás nélkül történik, egyházi vagy világi szertartás szerint. (2) Az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettetõ személyére aránytalanul nagy terhet. (3) Az elhunyt
életében tett rendelkezése hiányában az eltemetés módját és helyét az határozza meg, aki a temetésrõl gondoskodik, vagy arra köteles lenne, de a temetésrõl más szerv vagy személy úgy gondoskodik, mintha az elhunyt saját halottja volna. (4) Ha a temetésrõl több személy gondoskodik és közöttük az eltemetés módja tekintetében nincs megegyezés, a temetés csak elhamvasztás nélkül történhet. Kétféle temetési mód terjedt el Európában: a földbetemetés és a hamvasztásos temetés. A magyar nép korai történelmében nem volt ismeretlen a hamvasztás, azonban évszázadokon át – elsõsorban vallási megfontolások miatt – kizárólag földbetemetés történt. Ezért is használjuk a hagyományos koporsós megjelölést e temetési módra. A katolikus egyház 1951ben engedélyezte hívei számára a hamvasztásos temetést. Ettõl kezdve jelentõsen nõtt a hamvasztásos temetés aránya, 2004-ben az összes temetésbõl 35%-ot képviselt. A növekedés elsõsorban a nagyvárosokban tapasztalható: Budapesten 70%, Tatabánya 90%, Szegeden az országos átlag körüli a hamvasztásos temetések aránya. Ennek fõ oka az, hogy a városokban korlátozottan áll rendelkezésre temetõ létesítésére földingatlan, továbbá a hagyományos temetési hely két-háromszor drágább, mint az urnaelhelyezés. Az urnahely vertikálisan is kialakítható. Részben befolyásolja a választást, hogy a hamvasztásos temetés olcsóbb, mint a koporsós temetés. Ma már egy jó minõségû, installált koporsó annyiba kerül, mint maga a hamvasztásos temetés. Japánban szinte 100%-ban hamvasztásos temetés történik, ennek a területhiány az oka. A temetési mód megválasztásában azonban a kulturális hatások, kultikus vallási szempontok játsszák a fõ szerepet. Az alapelveknél már utaltunk arra, hogy az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó. Természetesen ez nem lehet irreális vagy jogszabályba ütközõ, illetve ez nem róhat aránytalanul nagy terhet az eltemettetõre. Ha a temetésre nézve nincs érvényes rendelkezés a temetési módról, az eltemettetõ dönt. Elõfordul, hogy több azonos jogállású személy gondoskodik, illetve köteles gondoskodni az eltemetésrõl. Megegyezésre kell törekedni, hiszen ez szolgálja leginkább a kegyeletet. Ha vita van az eltemettetõk között az eltemetés módját illetõen, akkor nem lehet hamvasztani, azonban a földbetemetést el kell végezni. A vitát nem a szolgáltatónak kell eldöntenie. A szolgáltatót csak a jogszabály rendelkezése korlátozza, hamvasztásos temetést nem szervezhet. Ez esetben az az eltemettetõ intézkedhet, aki egyébként is földbetemetést óhajtott. Ha a temetést senki nem vállalja, az elhalálozás helye szerint illetékes jegyzõ felszólíthatja az eltemetésre kötelezetteket. Az eltemettetõ szabadon választhat világi vagy egyházi szertartás között. Napjainkban túlnyomóan egyházi szertartással történik az eltemetés. Az 1960-as 70-es években az állam erõltette, támogatta a világi búcsúztatást, de országosan ekkor sem érte el a 20%-os arányt. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 1. § (1–4) ® Alapelvek; Eltemetés feltételei; Eltemettetõ; Búcsúztató
Eltemettetõ (eltemetésre kötelezett) Tv. 20. § (1) A temetésrõl sorrendben a következõk kötelesek gondoskodni: a) aki a temetést szerzõdésben vállalta; b) akit arra az elhunyt végrendelete kötelez;
c) végintézkedés hiányában elhunyt temetésérõl az elhalálozása elõtt vele együtt élõ házastársa vagy élettársa; d) az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pontja] a törvényes öröklés rendje szerint. Az eltemetésire kötelezettek sorrendje az öröklési sorrend szabályait követi. Elsõsorban az köteles eltemetni az elhunyt személyt, aki szerzõdésben vállalta, másodsorban az, akit erre végrendelet kötelez. Ha nincs végintézkedés, akkor az eltemettetõ a házastárs, vagy élettárs, ha az elhunyt elhalálozása elõtt vele együtt élt, továbbá az elhunyt közeli hozzátartozója (Ptk. 685. § b) pontja), az öröklés rendje szerint. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Ptk 685. §. Tv. 18. §(5), Tv. 19. § ® Temetési hely feletti rendelkezési jog; Temetés módja; Temetés feltételei Köztemetés Tv. 20. § (2) Ha temetésre kötelezett személy nincs, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a kötelezettségét nem teljesíti, a temetésrõl az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat (fõvárosban a kerületi önkormányzat) polgármestere – jogszabályban meghatározott határidõn belül – gondoskodik. Vhr. 30. § (1) Azt, aki törvény alapján a temetésre kötelezett és a kötelezettségét nem teljesíti, az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzõje felszólítja 15 napon belüli teljesítésre. Ha a kötelezett a felszólításnak nem tesz eleget, az elhunytat közköltségen kell eltemetni. (2) A közköltségen történõ temetés esetén a temetésre kötelezett személyt a temetés helyérõl és idejérõl értesíteni kell. (3) Az elhunytat a kötelezett kérelmére az általa megjelölt temetési helyre kell temetni, ha az elhalálozás helye szerinti település köztemetõjében megjelölt temetési hely felett a kérelmezõnek rendelkezési joga van. Szociális igazgatásról és ellátásról szóló 1993. évi III törvény 48. § (1) A haláleset helye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesterének kell – a halálesetrõl való tudomásszerzést követõ 30 napon belül – gondoskodnia az elhunyt személy közköltségen történõ eltemettetésérõl, ha a) nincs vagy nem lelhetõ fel az eltemettetésre köteles személy, vagy b) az eltemettetésre köteles személy az eltemettetésrõl nem gondoskodik. (2) Az elhunyt személy elhalálozása idõpontjában fennálló lakóhelye (a továbbiakban: utolsó lakóhely) szerinti települési önkormányzat a köztemetés költségét az (1) bekezdés szerinti önkormányzatnak megtéríti. A megtérítés iránti igényt a köztemetés elrendelésétõl számított hatvan napon belül kell bejelenteni. (3) Az elhunyt személy utolsó lakóhelye szerinti települési önkormányzat a) a költségeket hagyatéki teherként a területileg illetékes közjegyzõnél bejelenti, vagy b) az eltemettetésre köteles személyt a köztemetés költségeinek megtérítésére kötelezi. (4) Ha az elhunyt személynek utolsó lakóhelye nem volt, vagy az nem ismert, úgy a temetési költséget viselõ önkormányzat a (3) bekezdés szerint jár el. Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról, valamint a rendkívüli halál esetén követendõ eljárásról szóló 34/1999. (IX. 24.) BM–EüM–IM együttes rendelet (a továbbiakban: együttes rendelet) 5. § (6) Amennyiben nincs az elhunyt eltemettetésére kötelezett személy, a halál okát
megállapító orvos a halottvizsgálati bizonyítvány IV. példányát – e tény közlése mellett – a köztemetés elrendelésére illetékes települési önkormányzatnak küldi meg. (10) Ha az eltemettetõ a halottvizsgálati bizonyítvány kézhezvételét követõ 8. napig a holttest temetésre való elszállításáról nem gondoskodott, a halottvizsgálatot végzõ orvos az eltemettetõ nevének és lakcímének közlésével a halottvizsgálati bizonyítvány V. példányának másolatát küldi meg a köztemetésre illetékes települési önkormányzat jegyzõjének. Közegészségügyi okokon túl a Tv. legfontosabb alapelvébõl következik, hogy az elhunyt személyt el kell temetni, mivel a tisztességes és méltó temetés mindenkit megillet. Közegészségügyi és kegyeleti okokból be kell tartani a törvényben elõírt eltemetési (hamvasztási) határidõket is. Ha nincs eltemettetõ, illetõleg a halottvizsgálati jegyzõkönyvet az egészségügyi intézményben megkapta, de nem intézkedett az elszállításról, az intézmény vezetõjének értesítenie kell az elhalálozás helye szerint illetékes önkormányzat jegyzõjét. A Tv. szerint a polgármester feladata, hogy a köztemetésrõl gondoskodjon. A temetkezési szolgáltató a jegyzõvel áll kapcsolatban, ugyanakkor ha van ismert hozzátartozó, annak kegyeleti jogait a fenti szabályok védik. Ennek megfelelõen a hozzátartozót értesíteni kell az eltemetés idejérõl, helyérõl. Kapcsolódó szabályok, címek ® Tv. 1. § (1), 19. §, Vhr. 24. §, ® Temetés módja; temetés feltételei A temetés feltételei Tv. 21. § (1) Az elhunytat temetõben vagy temetkezési emlékhelyen létesített temetési helyen kell eltemetni. Hamvasztásos temetés esetén a hamvak urnában helyezhetõk el, illetõleg – a kormányrendeletben elõírt feltételek szerint – szétszórhatók. (2) A hamvakat tartalmazó urnát az eltemetésre köteles személynek – kérésére – ki kell adni. (3) Nem magyar állampolgárságú személyt – kormányrendeletben foglalt feltételek szerint – lehet eltemetni Tv. 24. § (1) Halottat csak külön jogszabályban elõírt orvosi vizsgálat és az errõl szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni, vagy elhamvasztani. A halottvizsgálati bizonyítványt a temetés elõtt kell az üzemeltetõ részére átadni. Az elhunyt elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. A halottvizsgálati bizonyítvány egy példányának megõrzésérõl a temetõ tulajdonosa gondoskodik. (2) Ha a halál körülményeinek vizsgálatára hatósági eljárás indult (rendkívüli halál), az elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítvány mellett az eljáró hatóság engedélye is szükséges. (3) Az elhunyt eltemetésére, elhamvasztására, az urna földbe temetésére – a sírboltba temetés és az urna kivételével – olyan, a kegyeleti igényeknek megfelelõ koporsó, illetõleg kellék használható, amely lebomlik, és nem veszélyezteti a környezetet. Vhr. 24. § (1) A halottat koporsós temetés esetén – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 96 órán belül el kell temetni, kivéve, ha a) a halottvizsgálatot végzõ orvos a halottvizsgálatra vonatkozó rendelkezések alapján ettõl eltérõ engedélyt adott; b) a temetésre az eltemettetõ kívánsága szerint 8 napon belül kerül sor, feltéve, hogy a holttest hûtése folyamatosan biztosított; c) a temetésre az eltemettetõ kívánsága szerint – a temetés helye szerint illetékes intézet
engedélyével – 15 napon belüli idõpontban kerül sor, feltéve, hogy a holttestnek az eltemetésig történõ hûtése folyamatosan biztosított. (2) A halottat – hamvasztásos temetés esetén – a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 15 napon belül el kell hamvasztani. A holttestet a hamvasztásig hûteni kell. Vhr.25. § (1) A temetõbe szállított halottat az azonosság megállapítása és az okmányoknak az üzemeltetõ részére történõ átadása után – a szállításnál használt külsõ koporsóval együtt – azonnal el lehet temetni, vagy gondoskodni kell a hûtõben, ravatalozóban való elhelyezésérõl. (2) Ha a temetõ üzemeltetõje az azonosság vagy az okmányok tekintetében hiányosságot észlel, az átvételt felfüggeszti és a halottvizsgálati bizonyítványt kiállító orvost, valamint az illetékes intézetet értesíti. Vhr. 26. § (1) Temetni – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – hagyományos módon koporsóban (koporsós temetés), hamvasztás esetén az urnába helyezett hamvak eltemetése, illetve elhelyezése, szétszórása útján lehet. (2) A koporsót temetés elõtt véglegesen le kell zárni. Vhr. 27. § Az elhalt méltó búcsúztatása céljából a koporsóban történõ eltemetés, külföldre szállítás elõtt az eltemettetõ kérésére és költségére a holttest konzerválható. A halottkonzerválás egészségügyi intézet patológiai osztályán végezhetõ el. Vhr. 28. § (1) Az elhalt földbe temetéséhez az eltemettetõnek jól zárható, környezetet nem szennyezõ anyagból készült, résmentes koporsóról kell gondoskodnia. Földbe temetéshez – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – fémbõl, üvegbõl, mûanyagból készült koporsó nem használható. (2) Földbe temetéshez olyan koporsóanyag vagy kegyeleti termék nem használható, amely – alapanyagként vagy adalékanyagként külön jogszabályban szereplõ összetevõk bármelyikét tartalmazza – veszélyezteti a környezetet. Ha az elhunyt temetésre való elõkészítéséhez, szállításához mûanyag (pvc, polietilén fóliát) vagy más, földben le nem bomló anyagot, kelléket használtak, azt az eltemetés során földbe helyezni nem szabad. A halottal érintkezõ, nem lebomló anyagokat egészségügyi veszélyes hulladékként kell kezelni. (3) A (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a fertõzõ betegségben elhunytak, valamint a külföldrõl szállított holttestek szállításánál felhasznált anyagokra. (4) Temetõben és temetési helyen létesített sírboltba (kriptába) temetéshez az elhunytat légmentesen zárt, az eltemettetõ igényének megfelelõen fa, mûanyag, fém vagy üveg koporsóba kell tenni. Fa koporsó használata esetén belsõ fém vagy mûanyag koporsót is alkalmazni kell. Vhr.29. § A kolerában, pestisben, leprában, sárgalázban, kiütéses tífuszban, takonykórban, AIDS-ben, vírusos hemorrhagiás lázban elhunytak holttestét kellõ szilárdságú, hézagmentesített kettõs koporsóban kell eltemetni. Vhr. 31. § (1) Az elhunytat – ha az eltemettetõnek nincs a temetõben meglévõ temetési hely feletti rendelkezési joga – az elhalálozás ideje szerint sorrendben következõ temetési helyre kell temetni, kivéve, ha a szabályzat másként rendelkezik. (2) Sírboltba történõ temetés rendjét a sírboltkönyv határozza meg. A temetés feltételei címszó szorosan kapcsolódik a Tv. „A temetés” címszavához és a Vhr. temetés feltételei címhez. E címszóban az eddig érintett feltételeket újra nem ismételjük. Alapszabálynak kell tekinteni, hogy az elhunytat temetõben, vagy temetkezési emlékhelyen kell eltemetni. (Hamvasztást követõen a hamvak szórására, urna elhelyezésére tágabb lehetõséget biztosít a jogszabály.)
Az eltemetés (elhamvasztás) akkor lehetséges, ha rendelkezésre áll a halottvizsgálati bizonyítvány. Emellett nem változik az a kötelezettség, hogy a halálesetet az egészségügyi intézmény, illetõleg a hozzátartozó a külön jogszabályban elõírtaknak megfelelõen köteles az anyakönyvvezetõnek bejelenteni. Az anyakönyv hiánya nem akadálya az eltemetésnek illetve hamvasztásnak. További követelmény rendkívüli halál esetén az eljáró hatóság (rendõrség v. nyomozóhatóság) engedélye. Ha az elhunyt nem magyar állampolgár, az eltemettetõ rendelkezhet úgy, hogy Magyarországon kívül temetik el, ez esetben a nemzetközi halottszállítás szabályai érvényesek. Amennyiben Magyarországon temetik el, az eltemetés hazai szabályai szerint kell eljárni. Nem magyar állampolgár elhamvasztható, ha a halottvizsgálatot végzõ orvos erre engedélyt adott. Közegészségügyi és kegyeleti megfontolásokból a jogszabály eltemetési határidõt állapít meg. A korábbi rendelkezések szerint az elhunytat 72 órán túl és 96 órán belül kellett eltemetni. A módosítás eredményeként az alsó idõhatár eltörlésre került. A temetõbe szállított halottat azonnal el lehet temetni a szabályok figyelembevételével. Fõ szabályként továbbra is a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 96 órán belül kell temetni, ettõl el lehet térni, ha: – a halottvizsgálatot végzõ orvos más idõpontot adott – ha a hûtés biztosított, 8 napon belül – ha az ÁNTSZ egyedig engedélyt adott, 15 napon belül – hamvasztásos temetés esetén 15 napon belül kell a hamvasztást elvégezni. A Tv. a temetés módját tekintve úgy fogalmaz, hogy a temetés hamvasztással, vagy hamvasztás nélkül történik. Temetni – hagyományos módon koporsóban, – hamvasztás esetén – a hamvak szétszórása, – a hamvak urnába helyezését követõen az urna eltemetése, elhelyezése útján lehet. E kategóriák minden eltemetési, elhelyezési formát tartalmaznak. Hagyományos temetésnél, illetõleg búcsúztatás elõtt az elhunytat konzerválni (balzsamozni) lehet. Koporsós temetés környezetvédelmi részletes feltételeit a kellékellátásnál tárgyaljuk. Fertõzõ betegségben elhunytat szigorúan hézagmentesített kettõs koporsóban kell eltemetni. A koporsót ravatalozásnál sem szabad felnyitni. A fertõzõ betegségre való utalást a lábcédulán kell jegyezni. A hamvasztásos temetés feltétele alapvetõen az, hogy a halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. Ezt a kórházban a halottvizsgálatot végzõ orvos jegyzi, kórházon kívül elhunytak esetében az illetékes ÁNTSZ engedélyezi. A temetés feltételeként kell kezelni azt, hogy a temetõn belül hová temethetõ el az elhunyt. Irányadó sorrendben a következõ temetési helyre való temetés, amelytõl a helyi rendelkezés eltérhet. Kapcsolódó szabályok, címek ® Tv. 19. §, 20. § Vhr. 30. §,
® Temetés, halottvizsgálati bizonyítvány, halotti anyakönyv, hamvasztásos temetés, kellékellátás, köztemetés Hamvasztásos temetés Tv. 19. § (1) Az eltemetés módja szerint a temetés hamvasztással vagy elhamvasztás nélkül történik, egyházi vagy világi szertartás szerint. Tv. 21. § (1) Az elhunytat temetõben vagy temetkezési emlékhelyen létesített temetési helyen kell eltemetni. Hamvasztásos temetés esetén a hamvak urnában helyezhetõk el, illetõleg – a kormányrendeletben elõírt feltételek szerint – szétszórhatók. (2) A hamvakat tartalmazó urnát az eltemetésre köteles személynek – kérésére – ki kell adni. Tv. 24. § (1) Halottat csak külön jogszabályban elõírt orvosi vizsgálat és az errõl szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni, vagy elhamvasztani. A halottvizsgálati bizonyítványt a temetés elõtt kell az üzemeltetõ részére átadni. Az elhunyt elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. A halottvizsgálati bizonyítvány egy példányának megõrzésérõl a temetõ tulajdonosa gondoskodik. Vhr. 26. § (1) Temetni – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – hagyományos módon koporsóban (koporsós temetés), hamvasztás esetén az urnába helyezett hamvak eltemetése, illetve elhelyezése, szétszórása útján lehet. Vhr. 32. § (1) A hamvasztásos temetést lebonyolító szolgáltató a ravatalozás után, de legkésõbb az elhaltnak a hamvasztóba történõ szállítása elõtt köteles az eltemettetõ vagy meghatalmazottja jelenlétében számba venni a halotton levõ nemesfém ékszereket, és azokat az eltemettetõ vagy meghatalmazottja számára elismervény ellenében kiszolgáltatni. (2) A hamvasztásos temetést felvevõ szolgáltató köteles tájékoztatni az eltemettetõt az elhunyt hamvasztását elvégzõ üzem címérõl. (3) Az elhunytat az elhalálozás (kór- vagy hatósági boncolás) helye szerinti legközelebbi hamvasztóban kell elhamvasztani, kivéve, ha a) az eltemettetõ az ország más hamvasztóüzemét jelöli meg a hamvasztásos temetés megrendelésekor; b) az elhalálozás helye szerinti legközelebbi hamvasztóüzemben a szállítás és a hamvasztás együttes díja magasabb a távolabbi üzembe való szállítás és hamvasztás együttes díjánál. (4) A hamvasztó üzemek hamvasztási díjairól és a szállítás díjáról az eltemettetõt a kifüggesztett árjegyzékben tájékoztatni kell. A tételes számlában a hamvasztó üzem által számlázott díjat kell érvényesíteni. Az elhunyt még életében rendelkezhet a temetés módjára és helyére nézve. Ennek hiányában az eltemettetõ határozza meg a temetés módját és helyét. A hamvasztásos temetés akkor lehetséges, ha a halottvizsgálati bizonyítványra feljegyezték az elhamvaszthatóságot. A temetkezési szolgáltató köteles tájékoztatni az eltemettetõt, hogy hol fogja hamvasztani az elhunytat. Erre nézve a Vhr. egyfajta sorrendet határoz meg. Az elhalálozás helyérõl történõ elszállítás elõtt az elhunyton lévõ nemesfém ékszereket az eltemettetõ számára – átvételi elismervény ellenében – át kell adni. Fontos szolgáltatói kötelezettség az egyes hamvasztóüzemek hamvasztási díjairól, illetve a szállítás díjairól történõ tájékoztatás. Fogyasztói érdek a tételes számlában illetve az
„alvállalkozó” hamvasztóüzem által számlázott díj érvényesítése. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 25. §, Vhr. 33. §, 34. § ® Temetkezési szolgáltatás, Hamvasztás, Urnaelhelyezés, Urnakiadás, Hamvak szórása, Temetési hely feletti rendelkezési jog Temetkezési szolgáltatások Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: a) a temetésfelvétel, b) az elhunytnak a kegyeleti igényeknek megfelelõ temetésre való – az egészségügyi szolgáltató halottkezelési feladatkörébe nem tartozó és az egészségügyi intézmény területén kívül végzett – elõkészítése, c) a temetéshez szükséges kellékekkel való ellátás, d) a ravatalozás, e) a búcsúztatás, f) sírhelynyitás és visszahantolás, g) a sírba helyezés, h) a halottszállítás, i) a hamvasztás és az urnakiadás, j) az urnaelhelyezés, k) a hamvak szórása, l) az exhumálás, m) az újratemetés. (2) A temetkezési szolgáltatási tevékenységek teljes körûen vagy önállóan is végezhetõk (a továbbiakban együtt: temetkezési szolgáltatás). (3) Az egyházi szertartás szerinti búcsúztatás e törvény értelmében nem minõsül temetkezési szolgáltatásnak. A szaktörvény meghatározza (lehatárolja) a temetkezési szolgáltatás körét, a tevékenység tartalmát. A temetkezési szolgáltatás ellátható teljes körûen, de a tevékenységek (szolgáltatási elemek) önállóan is végezhetõk. Az önállóan végzett tevékenység (pl. temetésfelvétel, halottszállítás, búcsúztatás) is temetkezési szolgáltatás. Következésképp az ellátás általános feltételei megegyeznek a teljeskörû szolgáltatás általános feltételeivel. A Tv. kiemeli, hogy az egyházi búcsúztatás nem temetkezési szolgáltatás, az ugyanis egyházi szolgáltatás. A Tv. szerinti felsorolásban nem szerepel a sírásás. Ez a tevékenység a temetõüzemeltetõ tevékenységi körébe tartozik. Tv. 16. § (Az üzemeltetõ) b) biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit, ideértve a temetési helyre való elsõ temetést megelõzõen a sírhely kiásásáról (sírásás) való gondoskodást; A temetkezési ügyintézés (pl. anyakönyvezés) sem tartozik a temetkezési szolgáltatás körébe. Ma már szinte minden szolgáltató elintézi ezeket az ügyeket is, ez azonban – az SZJ szerint – egyéb személyi szolgáltatás. A Tv. – a korábbiakhoz képest – még élesebb határvonalat húz az egészségügyi és a
temetkezési szolgáltatások körébe tartozó feladatok közé: Eütv. 222/A. § (1) Egészségügyi intézményben végezhetõ, temetkezési szolgáltatásnak nem minõsülõ halottkezelési tevékenység a holttest: a) hûtése azt a naptári napot követõ naptól, amely naptári napon a holttest eltemetésére a temetésre kötelezett engedélyt kapott, b) egészségügyi intézményen belüli szállítása, c) mosdatása, d) öltöztetése, e) borotválása, f) rekonstruálása. Az egészségügyi intézményben lehet halottkezelést végezni – mint ahogyan eddig is tették – azonban ez nem minõsül temetkezési szolgáltatásnak. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a temetkezési szolgáltató a lakáson, telephelyén az elhunytak temetésre való elõkészítését végezheti, amely már temetkezési szolgáltatásnak minõsül. A Tv. 25. § (1) bekezdésének gyakorlati szakmai tartalma némiképpen eltér a TEÁOR (A Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere), illetõleg az SZJ (Szolgáltatások Jegyzéke) tartalmától. A központi statisztikai hivatal az Európai Unió osztályozási rendszerével konform SZJ-t a 9004/2002 (SK 7.) KSH közleményében tette közzé. A közlemény 2002 augusztus 1-én lépett érvénybe. A temetkezés „egyéb közösségi, személyi szolgáltatás” ágazatba tartozik. TEÁOR (SZJ) 9303. temetkezés A temetkezési szolgáltatási tevékenységeket a továbbiakban részletesen tárgyaljuk. Temetésfelvétel Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: a) a temetésfelvétel A temetésfelvétel során az elhunyt személy eltemetésére jogosult eltemettetõ megrendeli az elhunyt eltemetéséhez (hamvasztásához) szükséges különféle temetkezési szolgáltatásokat. Az eltemettetõ és a szolgáltató között polgári jogi kapcsolat keletkezik a Polgári Törvénykönyv (Ptk) szabályai szerint. Ez összetett folyamat: megrendelés, kellékkiválasztás, okmányozás, számlázás stb. A temetésfelvételt temetésfelvételi irodában végzik. Ezt a temetkezési szolgáltatást (temetõn és hamvasztóüzemen, temetkezési emlékhelyen kívül) csak engedélyezett telephelyen lehet végezni: Tv. 27. § (1) A temetkezési szolgáltató a temetõ, a hamvasztóüzem és a temetkezési emlékhely területén kívül a) a temetkezési szolgáltatások közül a temetésfelvételt, az elhunyt temetésre való elõkészítését és a temetéshez szükséges kellékekkel történõ ellátását, továbbá b) a temetkezési szolgáltatás ellátása során az elhunyt hûtését, a halottszállító jármû tárolását csak engedélyezett telephelyen végezheti.
A Vhr. rendelkezéseket tartalmaz a temetésfelvétel szakmai követelményeire nézve: Vhr. 47. § (1) A telephelyen külön helyiséget kell biztosítani: a) az ügyfelek fogadására, ha a telephelyen temetésfelvétel is történik, és b) ha a temetésfelvételi tevékenységhez kellékbemutató is társul, a bemutató céljára is. (2) Temetésfelvételi iroda lakás céljára nem használt, az elhunyt tiszteletét biztosító körülményeknek megfelelõ helyiségben létesített telephelyen mûködhet. Lakóingatlant nem kell átminõsíteni. Lakóházban, lakóépületben, lakóövezet ingatlanán lehet temetésfelvétel céljára irodát létesíteni. A lakás olyan helységében, amelyben lakófunkció van jelen, nem lehet felvételi iroda. Hangsúlyoznunk kell, hogy a temetésfelvételi iroda (temetésfelvétel céljára létesített telephely) nem mûködési engedély köteles kereskedelmi egység. A szolgáltatási tevékenységet (temetésfelvételt) a Tv. elõírásainak megfelelõen – telephely-engedélyezési eljárásban – kell engedélyeztetni. Tv. 27. § (2) Egészségügyi intézményben – az egészségügyi igazgatás körébe tartozó, elhalálozással kapcsolatos ügyintézésen kívül – nem lehet temetkezési szolgáltatás céljából telephelyet létesíteni és mûködtetni. A megrendelés megszerzése érdekében az eltemettetõ nem befolyásolható sem az intézmények alkalmazottai, sem temetkezési szolgáltató által. A kórházakban eddig sem lehetett felvételi irodát mûködtetni. A 2005. évi módosítással a tiltás kiterjed a felsõoktatási intézményekre, a klinikákra, az igazságügyi orvostani intézetekre. Ez utóbbi helyeken mûködõ telephelyeket – rendszerint felvételi iroda – 2005. december 1-ig kell megszüntetni. Kapcsolódó szabályok és címek: ® Tv. 1. § (2), 31. §, 27. § (2) Vhr. 59. § ® Alapelvek, Telephely Elhunyt elõkészítése Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: b) az elhunytnak a kegyeleti igényeknek megfelelõ temetésre való – az egészségügyi szolgáltató halottkezelési feladatkörébe nem tartozó és az egészségügyi intézmény területén kívül végzett – elõkészítése, A szakmai gyakorlatban a következõ tevékenységi elemeket tartalmazza: – alapszolgáltatás – higiénés gyászszolgáltatás – thanatopraxia E tevékenységek közül a konzerválás csak egészségügyi intézményben végezhetõ. Az elõkészítést a szolgáltató telephelyén is lehet végezni : Tv. 27. § (1) A temetkezési szolgáltató a temetõ, a hamvasztóüzem és a temetkezési emlékhely területén kívül a) a temetkezési szolgáltatások közül a temetésfelvételt, az elhunyt temetésre való elõkészítését és a temetéshez szükséges kellékekkel történõ ellátását, továbbá b) a temetkezési szolgáltatás ellátása során az elhunyt hûtését, a halottszállító jármû tárolását csak engedélyezett telephelyen végezheti.
A Vhr. különösen is szigorú feltételeket tartalmaz az elõkészítést is végzõ telephelyekre. Vhr. 48. § (2) Olyan telephelyen, amely fekvõbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézmény, szanatórium, szociális ellátó intézmény, lakó- és szállásépület, üdülõ, oktatási, nevelési és kulturális intézmény, vendéglátóhely, vendéglátóüzlet bármely bejáratától számított 200 méteres közúti távolságon belül található, az elhunyt hûtését, illetve az elhunyt temetésre való elõkészítését nem lehet végezni. Vhr.59. § (5) Ha a telephelyen a holttest temetésre való elõkészítését és hûtését végzik, a kérelemben meg kell jelölni: a) a szociális helyiségek biztosításának módját; b) a környezetre gyakorolt hatást (talaj, felszíni és felszín alatti vizek, zaj, bûz, tûz- és robbanásveszély stb.); c) a telephelyen végzett tevékenység során keletkezõ hulladék, egészségre vagy környezetre veszélyes anyag megnevezését, gyûjtésének, kezelésének módját; d) ivóvízellátást, a szennyvízgyûjtést és -elhelyezést is. Vhr.59/A. § (1) A jegyzõ a telephely engedély kiadására vonatkozó eljárásban döntése elõtt köteles meggyõzõdni arról, hogy a) a településrendezési tervben meghatározott övezeti besorolás alapján a kérelemben feltüntetett ingatlanon az elhunyt hûtése, illetve az elhunyt temetésre való elõkészítése végezhetõ-e; b) a telephely a 48. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az elhunyt temetésre való elõkészítésére, hûtésére megfelel-e. A feltételeket illetõen két esetben – a hûtés (tárolás) és az elõkészítés – nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelni annak érdekében, hogy az egészségügyi, környezetvédelmi esetleg káros hatások megelõzhetõek legyenek. Legalább ilyen súllyal esik latba mások (a környezetben élõk) kegyeleti igényei is. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Eütv. 222/A. § ® Telephely, Telephely-engedélyezési eljárás, Temetkezési szolgáltatás gyakorlásának feltételei Kellékellátás Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: c) a temetéshez szükséges kellékekkel való ellátás, Tv. 21. § (1) Az elhunytat temetõben vagy temetkezési emlékhelyen létesített temetési helyen kell eltemetni. Hamvasztásos temetés esetén a hamvak urnában helyezhetõk el, illetõleg – a kormányrendeletben elõírt feltételek szerint – szétszórhatók. Tv. 24. § (3) Az elhunyt eltemetésére, elhamvasztására, az urna földbe temetésére – a sírboltba temetés és az urna kivételével – olyan, a kegyeleti igényeknek megfelelõ koporsó, illetõleg kellék használható, amely lebomlik, és nem veszélyezteti a környezetet. Tv. 27. § (1) A temetkezési szolgáltató a temetõ, a hamvasztóüzem és a temetkezési emlékhely területén kívül a) a temetkezési szolgáltatások közül a temetésfelvételt, az elhunyt temetésre való elõkészítését és a temetéshez szükséges kellékekkel történõ ellátását, továbbá
b) a temetkezési szolgáltatás ellátása során az elhunyt hûtését, a halottszállító jármû tárolását csak engedélyezett telephelyen végezheti. (6) Köztemetõ területén külön jogszabályban meghatározott telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenység végzésére nem lehet telephelyet létesíteni, és ilyen tevékenységgel létrehozott terméket – a temetéshez szükséges kellékek kivételével – nem lehet forgalmazni. Vhr. 11. § (2) A koporsó egy holttest elhelyezését szolgálja. Az eltemettetõ ettõl eltérõen rendelkezhet, ha az anya halála és az újszülött perinatális halála miatt az eltemetés egy idõben történik. Vhr. 13. § (1) Temetési hely megjelölésére sírjel használható, illetõleg létesíthetõ. Vhr. 14. § (2) A halva született magzat sírhelyét jelzõfával kell megjelölni, amelyen a temetés napját és a temetési hely sorszámát kell feltüntetni. Vhr.28. § (1) Az elhalt földbe temetéséhez az eltemettetõnek jól zárható, környezetet nem szennyezõ anyagból készült, résmentes koporsóról kell gondoskodnia. Földbe temetéshez – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – fémbõl, üvegbõl, mûanyagból készült koporsó nem használható. (2) Földbe temetéshez olyan koporsóanyag vagy kegyeleti termék nem használható, amely – alapanyagként vagy adalékanyagként külön jogszabályban szereplõ összetevõk bármelyikét tartalmazza – veszélyezteti a környezetet. Ha az elhunyt temetésre való elõkészítéséhez, szállításához mûanyag (pvc, polietilén fóliát) vagy más, földben le nem bomló anyagot, kelléket használtak, azt az eltemetés során földbe helyezni nem szabad. A halottal érintkezõ, nem lebomló anyagokat egészségügyi veszélyes hulladékként kell kezelni. (3) A (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a fertõzõ betegségben elhunytak, valamint a külföldrõl szállított holttestek szállításánál felhasznált anyagokra. (4) Temetõben és temetési helyen létesített sírboltba (kriptába) temetéshez az elhunytat légmentesen zárt, az eltemettetõ igényének megfelelõen fa, mûanyag, fém vagy üveg koporsóba kell tenni. Fa koporsó használata esetén belsõ fém vagy mûanyag koporsót is alkalmazni kell. Vhr.29. § A kolerában, pestisben, leprában, sárgalázban, kiütéses tífuszban, takonykórban, AIDS-ben, vírusos hemorrhagiás lázban elhunytak holttestét kellõ szilárdságú, hézagmentesített kettõs koporsóban kell eltemetni. Vhr. 33. § (2) Urnát urnatartóban a sír felületére is el lehet helyezni. Az egy urnafülkébe vagy urnasírba elhelyezhetõ, valamint a sírhelybe (sírboltba) temethetõ urnák számát a temetõ tulajdonosa (üzemeltetõje) a szabályzatban határozza meg. Vhr. 43. § (2) A koporsón belül mûanyag zsákot kell használni a szállításra a) ha arra hamvasztás céljából vagy kórboncolást követõen kerül sor, továbbá b) a rendkívüli halálesetben vagy fertõzõ betegségben elhunyt, valamint 10 évnél rövidebb idõ elõtt eltemetett, exhumált maradvány szállítása esetén. (3) A szállításra használt koporsón belül fém koporsót kell használni, amennyiben a szállítás vonaton, hajón, légi jármûvön, illetve külföldre történik. Az eltemetés nem valósul meg kellékek nélkül. Az elhunytak az eltemetéséhez szükséges kellékekkel való ellátása temetkezési szolgáltatás. Ez nem áruértékesítés, hiszen arról abban az esetben beszélünk, ha a kelléket nem a konkrét temetéshez vásárolják. Ha a temetkezési szolgáltató a kelléket árucikként, függetlenül a temetéstõl, önállóan értékesíti, kereskedelmi tevékenységet végez (kegytárgy-értékesítés).
A kellékellátás a konkrét temetéshez megrendelt termékek szakipari, szolgáltatói munkával történõ elõkészítése. Minden temetés más és más elõkészítést igényel a temetkezési szolgáltatótól. (Nem elegendõ a gyártótól vásárolt kellék automatikus továbbértékesítése az eltemettetõk felé.) Ezt a szolgáltatási tevékenységet temetõn kívül a szolgáltató telephelyén is el lehet végezni ha erre engedélyt adott. Az engedélyezési eljárás viszonylag egyszerû. A Tv. fontos környezetvédelmi, nem utolsósorban munkaegészségügyi, közegészségügyi szabályt ír elõ a földbe temetésnél. Földbe kizárólag olyan termék kerülhet, amely lebomlik. A mûanyag, fém, üveg nem bomlik le. Fõszabályként az ezekbõl készült koporsó földbe nem helyezhetõ. Ezek a koporsóanyagok (a mûanyag zsákhoz hasonlóan) gátolják a holttest humifikációját holott a földbetemetésnek ez a közegészségügyi célja. Az ebben eltemetett holttestek exhumálása komoly munkaegészségügyi problémákat jelenthet, továbbá ezek az anyagok a rátemetésénél vagy a sírhely megszüntetése esetén baleseteket okozhatnak. Természetesen nincs akadálya annak, hogy ilyen műanyag, fém, üvegkoporsókat a sírboltba történő temetéshez használjanak. Külön jogszabály írja elő, hogy mely anyagösszetevők, adalékanyagok milyen határérték felett szennyezik a talajt, a vizeket. Az Európai Unió néhány tagországában különösen szigorúan veszik a környezetterhelést, és a temetkezés területén is kizárólag „környezetbarát kellékeket” használnak. A Vhr. egészségügyi veszélyes hulladéknak minősít minden olyan anyagot, amely a halottal érintkezésbe került, ezért azt a külön jogszabálynak megfelelően kell kezelni. A korábbi szabályozáshoz viszonyítva a 2005. évi módosítás konkrétan meghatározza, hogy milyen esetekben kell műanyag zsákot használni, illetve mikor kell belső fém koporsót alkalmazni. Belső koporsót nem csak szállításnál, hanem kriptába helyezett fa koporsó esetén is kell használni) Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 31. § (1–2) ® Az üzletek működéséről és a belkereskedelemi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet (160, egyéb máshová nem sorolt kiskereskedelem, 1608 kegytárgykereskedés, ® TEÁOR 5248. kegyszerek, imakönyvek, egyházi cikkek, temetkezési kellékek ® A veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001 (VI. 15) Korm. rend ® A felszín alatti vizek és földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló 10/2000. (VI. 2.) KöM–EüM–FVM–KvVM együttes rendelet ® A felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. rend ® A hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001 (VII. 1.) KöM. Rend ® Temetés feltételei, Halottszállítás, Sírjel. Ravatalozás Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: d) a ravatalozás, Tv. 9. § (1) A temető létesítése során a temetőtulajdonos b) ravatalozót,
a kormányrendeletben meghatározottak szerint köteles biztosítani. Tv. 16. § (Az üzemeltető) l) összehangolja a temetői létesítmények, így különösen a ravatalozó használatával kapcsolatos temetkezési szolgáltatói tevékenységeket, szervezési intézkedésekkel elősegíti a temetés és az urnaelhelyezés zökkenőmentes lefolytatását; Tv. 23. § Temetőn vagy temetkezési emlékhelyen kívül ravatalozni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) területileg illetékes városi (fővárosi kerületi) intézetének engedélyével lehet. Vhr. 5. § (1) Temetőben – temetkezési emlékhely kivételével – ravatalozót kell építeni. (2) Ravatalozót úgy kell megépíteni, hogy az alkalmas legyen az elhunyt ravatalozásra való előkészítésére, a kegyelet lerovására, az elhunyt elbúcsúztatására. Egy épületegységen belül az üzemi-technikai és a búcsúztató helyiségeket úgy kell elválasztani egymástól, hogy az ne zavarja a gyászszertartást. (3) A temetőbe, illetve a ravatalozóba kiszállított holttest hűtéséről – halott hűtő berendezésben – a ravatalozásig folyamatosan gondoskodni kell. (4) 2000 fő alatti lakónépességű településen a holttest hűtése (tárolása) a ravatalasztal hűtésével is megoldható. (5) Ravatalozó épületet úgy kell megépíteni, hogy az külső ravatalozásra is alkalmas és akadálymentesen megközelíthető legyen. (6) A ravatalozó rendszeres takarításáról és szükség szerinti fertőtlenítéséről a temető üzemeltetője gondoskodik. Vhr. 6. § (1) Temetkezési emlékhelyen épített ravatalozót kizárólag a búcsúztatás idejéig lehet használni. A ravatalozóban az elhunytat ideiglenesen elhelyezni, búcsúztatásra előkészíteni tilos. (2) Temetkezési emlékhelyen külső ravatalozás nem végezhető. A jogszabály azt írja elő, hogy hol, milyen módon milyen feltételekkel lehet az elhunytat ravatalozni. A felravatalozás technikai, technológiai feladatairól – amely jelentős mértékben az eltemettető megrendelésétől függ – központi szabályok nem rendelkeznek. A ravatalozást az a szolgáltató végezheti el, aki a megrendelést felvette. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 25. § (1), 26. § (2), 40. § (1) ® Alapelvek Búcsúztatás Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: e) a búcsúztatás, Tv. 1. § (3) A temetés módja lehet világi és egyházi. A világi temetés szertartásrendjét az eltemettetők határozzák meg. Az egyházi temetés az egyházak hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak tiszteletben tartásával történik. Tv. 19. § (1) Az eltemetés módja szerint a temetés hamvasztással vagy elhamvasztás nélkül történik, egyházi vagy világi szertartás szerint.
Tv. 25. § (3) Az egyházi szertartás szerinti búcsúztatás e törvény értelmében nem minősül temetkezési szolgáltatásnak. Tv. 28. § A temetkezési szolgáltató a tevékenység ellátása során köteles az eltemettetőnek a temetési szertartásra vonatkozó rendelkezését – az egyházi temetés esetén az egyházi szertartás rendjének megfelelően – tiszteletben tartani. SZJ 91.31.1 Egyházi tevékenység Idetartozik: a vallási szervezetek vagy egyházi személyek templomokban, mecsetekben, zsinagógákban, vagy más helyeken közvetlenül a híveknek nyújtott vallási szolgáltatásai (istentisztelet, mise, keresztelési, bérmálási, konfirmálási, házasságkötési, temetési vallási szertartás stb.), valamint az egyházak saját tagjai vallásgyakorlásának biztosítása monostorokban, kolostorokban és hasonló szervezetekben, vallási rendházakban, valamint misszionáriusi szolgáltatás. Máshova nem sorolt egyházi, vallási szolgáltatás. A hozzátartozók (az eltemettetők ) világnézeti, lelkiismereti meggyőződésük alapján búcsúznak el az elhunyttól. A szertartás a Tv. szerint lehet világi és egyházi. Az egyházi szertartás szerinti búcsúztatás nem temetkezési szolgáltatás, az EU normáknak megfelelő SZJ is egyházi tevékenységnek minősíti. A világi búcsúztatás forgatókönyve plasztikus, a szervezőkkel együttműködve egyedi kívánság szerint alakítható. Az egyházi szertartás kötött, az egyházi liturgia, törvények lehatárolják a szertartás tartalmát, formáját. Az egyházi vagy világi szertartásról az eltemettető dönt amit a szolgáltató köteles tiszteletben tartani. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 26. § (2), SZJ ® Alapelvek Sírhelynyitás és visszahantolás (Sírnyitás) Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: f) sírhelynyitás és visszahantolás, Vhr. 35. § (1) A sír vagy sírbolt felnyitását (továbbiakban: sírnyitás) a temető fekvése szerint illetékes intézet engedélyezheti. Nem minősül sírnyitásnak a koporsós temetésre használt temetési helynek urna elhelyezése céljából történő megbontása. (2) A sírnyitáshoz a temetési hely felett rendelkezni jogosult hozzájárulása szükséges. Nem kell hozzájárulás a nyomozó hatóság részéről kezdeményezett sírnyitáshoz, de az eljárásról a temetési hely felett rendelkezni jogosultat értesíteni kell. (3) A 29. §-ban meghatározott betegségben elhunyt temetési helyének megnyitására csak az elhalálozástól számított egy év elteltével adható engedély. Vhr. 36. § (1) Rátemetés, valamint a holttest újratemetése vagy hamvasztása céljából történő sírnyitást a temetési hely felett rendelkezni jogosult vagy annak örököse kérheti az intézettől. A kérelemhez be kell mutatni: a) az eltemetett halott halotti anyakönyvi kivonatát; b) ha a kérelmező örökös, az öröklést igazoló okiratot is. (2) A kérelemhez csatolni kell a halottvizsgálati bizonyítvány hiteles másolatát, illetőleg a 38. § (1) bekezdésében meghatározott hozzájárulást.
Vhr. 37. § (1) A koporsós temetésre szolgáló temetési helyre sírnyitási engedéllyel – a sír megfelelő mélyítésével, alapméretenként egymás fölé helyezve – további, legfeljebb egy elhalt vagy a szabályzatban rögzített, az intézet által engedélyezett számú, 25 évnél régebbi holttestmaradvány temethető rá. Fertőző betegségben elhunyt sírhelyére csak az intézet előzetes engedélye alapján lehet rátemetni. Ez esetben a rátemethető elhaltak számát az intézet korlátozhatja. Rátemetés esetén – a 25 évnél régebben temetett és exhumált maradvány kivételével – biztosítani kell a temetési hely legalább 25 éves használatát. Rátemetés esetén a meghosszabbított sírhelyhasználati időre vonatkozó arányos sírhelyhasználati díjat kell megfizetni. (2) Az elhalálozástól számított 5 éven belül sír (sírbolt) felnyitására engedély csak hamvasztás, más temetési helyre való áthelyezés és rátemetés céljából, illetve a nyomozó hatóság rendelkezésére adható. Vhr. 38. § (1) Külön jogszabályban meghatározott rendkívüli módon bekövetkezett halál esetén – az eltemetéstől számított 25 éven belül – a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához az elhalálozás helye szerint illetékes rendőrhatóság hozzájárulása is szükséges. (2) Az eltemetéstől számított 25 éven túl a halál okát nem kell vizsgálni: ilyen esetben a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához halottvizsgálati bizonyítványt nem kell csatolni. (3) A halottvizsgálati bizonyítvány hiteles másolatát az elhalálozás helye szerint illetékes anyakönyvvezető adja ki. Vhr. 39. § Urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt felnyitásához, továbbá hagyományos sírhelyre rátemetett urna kivételéhez az intézet engedélyére nincs szükség. Vhr. 40. § Temetési hely, sírbolt felnyitását az intézet engedélyében és a szabályzatban foglaltak szerint kell elvégezni. Exhumálás, hamvak kivétele céljából történő felnyitás esetén a temető üzemeltetője, legkésőbb a munka megkezdése előtt 10 nappal a temetőben (hirdetőtáblán) a sírhelytábla, sírhelysor, temetési hely számát, a sírjelen feltüntetett adatok körét, és az exhumálás idejét tartalmazó közleményt helyez el. E címszónál is utalnunk kell arra, hogy a sírhelynyitás (sírnyitás) már meglévő sírhely megbontását jelenti. (Evvel szemben a sírásás a temetési helyre való első betemetést megelőzően a sírhely kiásása, amely üzemeltetői feladat) A sírnyitás és visszahantolás a köztemető üzemeltetőjének jogosultsága lehet. Sírnyitás szükséges: – rátemetés – újratemetés, – hatósági eljárás – kiürítés céljából A rátemetés az eltemetés egy formája, a meglévő már betemetett temetési helyre történő koporsó vagy urna elhelyezése. A további esetek miatt történő sírnyitás mindegyike azonban exhumálás. Az exhumálással külön címszóban foglalkozunk. A sírnyitás engedélyhez kötött, amit a temető fekvése szerint illetékes ÁNTSZ-től kell kérni.
Nem kell sírnyitási engedély: – Urna, hagyományos koporsós temetési helyre történő rátemetése esetén – Urnafülke, urnasírbolt felnyitásához – Urna kivételéhez Fertőző betegségben elhunytak sírhelyének megbontására engedély csak egy év után adtató. Öt éven belül engedély csak : – Hamvasztás – más temetési helyre történő áthelyezés – rátemetés céljából adható. Nyomozó hatóság által kezdeményezett sírnyitás illetőleg kiürítés kivételével a sírnyitáshoz minden eseten a temetési hely felett rendelkezni jogosult hozzájárulása szükséges. A temetési hely felett rendelkezni jogosult (vagy örököse) kérheti a sírnyitást: – hamvasztás, – újratemetés – rátemetés céljából. Kiürítéssel összefüggő: – áttemetés (más temetési helyre) – hamvasztás céljából történő sírnyitáshoz az eltemettető (vagy hozzájárulásával) más kötelezettnek is kiadható az engedély. A kérelemhez be kell nyújtani: – az eltemetett halotti anyakönyvi kivonatát – az öröklést igazoló okiratot ha a sírnyitást az örökös kéri, – a halottvizsgálati bizonyítványt – megbízás esetén a temetési hely felett rendelkezni jogosult hozzájárulását – az eltemetéstől számított 25 éven belül – rendkívüli halál esetén – az elhalálozás helye szerint illetékes rendőrhatóság hozzájárulása is szükséges az engedélyhez, ha azt hamvasztás céljából kérik. 25 éven túl a halottvizsgálati bizonyítvány csatolása nem szükséges. A sírnyitást az ÁNTSZ engedélyében foglaltak, illetőleg a helyi rendelkezéseknek megfelelően kell végrehajtani. Kapcsolódó jogszabályok és címek: ® Tv. 40. § (1), ® Rátemetés, Exhumálás, Sírásás, Temetőüzemeltetés Rátemetés Vhr. 11. § (3) A sírgödör mélysége 200 cm. Koporsós rátemetés esetén úgy kell mélyíteni, hogy a felülre kerülő koporsó aljzata legalább 160 cm mélységbe kerüljön. A sírgödröt az üzemeltető hozzájárulásával természetes – a talajban lebomló – anyaggal burkolni lehet. Vhr. 33. § (1) A hamvakat tartalmazó urnát urnafülkébe elhelyezni, urnasírba temetni vagy sírhelybe, sírboltba rátemetni egyaránt szabad. Az urnát a talaj szintjétől legalább 0,5 méter mélységbe kell elhelyezni. Rátemetésnél az urna a koporsós temetési hely használati idejét nem hosszabbítja meg.
Vhr. 37. § (1) A koporsós temetésre szolgáló temetési helyre sírnyitási engedéllyel – a sír megfelelő mélyítésével, alapméretenként egymás fölé helyezve – további, legfeljebb egy elhalt vagy a szabályzatban rögzített, az intézet által engedélyezett számú, 25 évnél régebbi holttestmaradvány temethető rá. Fertőző betegségben elhunyt sírhelyére csak az intézet előzetes engedélye alapján lehet rátemetni. Ez esetben a rátemethető elhaltak számát az intézet korlátozhatja. Rátemetés esetén – a 25 évnél régebben temetett és exhumált maradvány kivételével – biztosítani kell a temetési hely legalább 25 éves használatát. Rátemetés esetén a meghosszabbított sírhelyhasználati időre vonatkozó arányos sírhelyhasználati díjat kell megfizetni. Kegyeleti megfontolásból a hozzátartozók gyakran döntenek a rátemetésről. Helykímélés szempontjából is előnyös. A 2005. évi módosítás szerint a sírhelyre az első betemetést követően alapméretenként további egy koporsót lehet rátemetni. Az egyes sírhelyen két koporsó, dupla sírhelyen négy koporsó lehelyezése lehetséges. Exhuma – 25 évnél régebbi holttestmaradvány – rátemetésének lehetőségét az ÁNTSZ illetve a helyi szabályzat határozza meg. A 25 éves porladási (sírhelyhasználati) időt rátemetés esetén is biztosítani kell, amelyet mindig az utolsó koporsós betemetés napjától számítunk. Rátemetés esetén a másodszorra betemetett koporsó aljának a felszíntől számított 160 cm mélységben kell lennie. Kapcsolódó jogszabályok és címek: ® Sírnyitás, temetési hely feletti rendelkezési jog, (használati idő) Sírba helyezés Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: g) a sírba helyezés, Hagyományos koporsós temetésnél az elhunyt sírgödörbe való leeresztése temetkezési szolgáltatás. Az a temetkezési szolgáltató jogosult elvégezni, aki a megrendelést felvette. Kapcsolódó jogszabályok és címek: ® Tv. 40. § (1), 16. §, b.) Vhr. 50. § ® Sírásás Halottszállítás Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: h) a halottszállítás, Tv. 27. § (1) A temetkezési szolgáltató a temető, a hamvasztóüzem és a temetkezési emlékhely területén kívül b) a temetkezési szolgáltatás ellátása során az elhunyt hűtését, a halottszállító jármű tárolását csak engedélyezett telephelyen végezheti. Tv. 35. § (1) Holttestet szállítani kizárólag a közegészségügyi és a járványügyi szabályokat és az alapvető kegyeleti feltételeket kielégítő, erre a célra kialakított járműben, fedéllel ellátott koporsóban (szállítókoporsóban) lehet.
(2) Rendkívüli halálesetekkel összefüggő halottszállításról külön jogszabály rendelkezik. Vhr. 42. § (1) Halottat, valamint halva született magzatot csak a halál bekövetkezésének tényét és módját megállapító halottvizsgálat után szabad kórbonctani vizsgálat, hatósági boncolás, temetés, illetve elhamvasztás céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani. (2) Kórházon kívül meghalt személy holttestének temetőbe szállításáról a halottvizsgálati bizonyítvány kiadásával és az eltemetésre engedélyezett idő meghatározásával együtt a halottvizsgálatot végző orvos intézkedik. (3) Rendkívüli módon bekövetkezett halál esetén (rendkívüli halál) a holttestnek az elhalálozás (kór- vagy hatósági boncolás) helyéről való elszállításáról külön jogszabály rendelkezik. (4) Az azonosító űrlapnak a holttest két végtagjára történő felhelyezéséről a halottvizsgálatot végző orvos, kórházban a boncmester gondoskodik. A szállító figyelmét fel kell hívni – külön megjelölve az űrlapon –, ha az elhunyt fertőző betegségben halt meg. (5) A kórházon kívül elhunyt személyről a rajta található nemesfém ékszereket az elszállítás előtt – ha azt a hozzátartozó nem tette meg – a szállító köteles levenni, és az eltemettetőnek, illetve a közeli hozzátartozónak elismervény ellenében átadni. (6) Halottat szállítani felöltöztetve vagy lepedővel lefedve szabad. Vhr. 43. § (1) Településen kívülre történő szállítás esetén az elhunytat kellő szilárdságú, vízhatlan módon hézagmentesített, ráillő fedéllel ellátott koporsóba kell helyezni. Szállítani erre a célra kialakított, fedéllel ellátott szállítókoporsóban is lehet. (2) A koporsón belül műanyag zsákot kell használni a szállításra a) ha arra hamvasztás céljából vagy kórboncolást követően kerül sor, továbbá b) a rendkívüli halálesetben vagy fertőző betegségben elhunyt, valamint 10 évnél rövidebb idő előtt eltemetett, exhumált maradvány szállítása esetén. (3) A szállításra használt koporsón belül fém koporsót kell használni, amennyiben a szállítás vonaton, hajón, légi járművön, illetve külföldre történik. (4) Településen belül történő szállításhoz erre a célra rendszeresített hordágy is használható, ha az elhunytat át nem látszó szállítózsákba helyezik és a hordágyhoz rögzítik. (5) Hamvasztás céljára történő szállításhoz – ha a szállítás az elhalálozástól számított 120 órán belül megtörténik – fedéllel ellátott hamvasztó koporsó is használható. Vhr. 44. § (1) Az elhunytat a szállító telephelye szerint illetékes intézetnek a szállítható halottak számát is megállapító szakhatósági hozzájárulása alapján kiadott közlekedési hatósági engedély alapján, erre a célra kialakított és rendszeresített, zárt közúti halottszállító járművel szabad szállítani. A rakodótérben szállítható halottak számát a forgalmi engedélyben rögzíteni kell. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott halottszállító járművet – kivéve, ha erre a célra gyártották – belülről résmentes, fertőtleníthető fém vagy műanyag lemezzel kell bélelni, jól zárható ajtóval ellátni, és a koporsó (hordágy) rögzítésére alkalmassá kell tenni. (3) Helyi vagy temetőn belüli szállítás céljára lovasfogat is használható. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott halottszállító járművet vagy lovasfogatot csak a holttest és az eltemetés (elhamvasztás) kellékének szállítására szabad használni. (5) Az (1)–(5) bekezdésben foglaltak egyebekben nem érintik a külön jogszabályokban előírt, halottszállításra vonatkozó rendelkezéseket. Vhr. 45. § (1) Halottszállító járművel várakozni csak a szállítási feladat ellátásához szükséges ideig szabad a) halott szállítása közben közterületen (közúton), vagy b) egészségügyi intézmény területén.
(2) Temetkezési szolgáltató járművein csak a vállalkozó (cég) nevét (logóját), telephelyének címét, telefonszámát és a temetkezés szót szabad feltüntetni. (3) Fertőző betegségben elhalt szállítása után a kocsit azonnal, egyébként havonta fertőtleníteni kell, amelyről naplót kell vezetni. A napló tartalmazza a fertőtlenítés időpontjára, helyére és a fertőtlenítés módjára vonatkozó adatokat. Vhr. 50. § (1) A halottszállítást legalább kettő, a ravatalozást és a sírgödörbe (sírboltba) való koporsóelhelyezést legalább négy főnek kell végeznie. Az urnaravatalozást és urnaelhelyezést egy fő is elvégezheti. Együttes rendelet 14. §. „(1) A kórházon kívül, nem rendkívüli módon elhunyt személy holttestének a halál bekövetkezése helyéről történő, legkésőbb 16 órán belüli elszállításáról a halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálati bizonyítvány kiadásával intézkedik. Ha a halál okát a halál bekövetkezését követő 16 órán belül egyértelműen megállapítják, az elhunytat az eltemetés helye szerinti temetőbe, vagy a temetkezési szolgáltató telephelyére kell szállítani. (2) A kórházon kívül elhunyt személy esetében, ha a halál oka a halál bekövetkezését követő 16 órán belül nem állapítható meg, a holttestet további intézkedésig a legközelebbi boncolóhelyiség-csoportot fenntartó temetőbe vagy kórházi patológiai osztályra kell szállítani. (3) Kórházon kívüli szülés (vetélés) esetén – ha a magzat halva született, vagy élve született, de a születését közvetlenül követően meghalt – a szülésnél (vetélésnél) közreműködő, illetve a halottvizsgálatot végző orvosnak az anya és a holttest (abortum) kórházba való szállításáról kell intézkednie. Vetélés esetén halottvizsgálati bizonyítványt kiállítani nem kell. (4) A holttest kórbonctani vizsgálatra történő szállításának költségét a kórbonctani vizsgálatra illetékes kórház viseli. (5) Az orvostudományi egyetemi anatómiai oktatás céljára átadott holttest elszállításáról az orvostudományi egyetem gondoskodik. (6) Közterületen, illetve nyilvános helyen elhunyt személy holttestét a halottvizsgálatot követően soron kívül el kell szállítani. (7) A kórházon kívül elhunyt személy holttestének temetőbe, temetkezési szolgáltató telephelyére történő szállításához – ha erre vonatkozóan az eltemettető az elhunyt elszállításáig nyilatkozott – az általa megnevezett temetkezési szolgáltatót kell igénybe venni. (8) Amennyiben az eltemettetésre kötelezett személy az elhunyt elszállításáig nem érhető el, a halottvizsgálatot végző orvos az elhunyt elszállításának tényéről, az igénybevett temetkezési szolgáltató megnevezéséről, címéről és a holttest tárolásának helyéről a temetésre kötelezettet egyidejűleg értesíti.” Szigorú és részletes szabályok vonatkoznak a halottszállításra. Akkor lehet elszállítani az elhunytat a halál bekövetkezésének helyéről, ha a halottvizsgálat megállapította: – a halál tényét – módját A szállítás célja lehet: – kórbonctani vizsgálat,
– hatósági boncolás – temetés – hamvasztás Kórházban elhunyt személyt a halottvizsgálati bizonyítvány kiadását követően lehet elszállítani a temetőbe vagy a szolgáltató telephelyére. A kórbonctani vizsgálat után a halott azonnal eltemethető. Hatósági boncolásra rendkívüli halálesetekben kerül sor. A halál helyéről történő elszállításról külön jogszabály rendelkezik. Kórházon kívül elhunyt személy elszállításáról – nem rendkívüli esetben – a halottvizsgálatot végző orvos intézkedik. Az eltemettető megjelölheti, hogy az elszállításhoz mely temetkezési szolgáltatót kívánja igénybe venni. A halottvizsgálati bizonyítvány kiadását követően a holttest elszállítása 16 órán belül temetőbe vagy temetkezési szolgáltató telephelyére történik. Amennyiben a halál oka nem állapítható meg egyértelműen, az elhunytat boncoló helyiségcsoporttal rendelkező temetőbe, vagy kórház patológiai osztályára szállítják. A kórboncolásra történő szállítás költségét a kórház viseli, az nem terhelhető az eltemettetőre. Fontos (új) szabály, hogy a holttestet közterületről, nyilvános helyről – a halottvizsgálatot követően – soron kívül el kell szállítani. Elhunytat szállítani kizárólag felöltöztetve, vagy lepedővel lefedve szabad. A szállítás történhet: – fedéllel ellátott koporsóban – szállítókoporsóban – településen belül hordágyon, szállítózsákban – hamvasztó koporsóban. Koporsón belül műanyag zsákot kell használni: – hamvasztásra történő szállítás esetén – kórboncolást követően – fertőző betegségben elhunyt szállításakor – 10 évnél rövidebb időn belül eltemetett exhuma esetén. Koporsón belül fém betétet (belső fém koporsót) kell használni, ha a szállítás: – vonaton – hajón – légi járművön – külföldre történik. Főszabályként erre a célra kialakított halottszállító járművel szabad szállítani. Forgalomba helyezéshez – a szállítható elhunytak számát is meghatározó – az ÁNTSZ szakhatósági hozzájárulása és a közlekedési hatóság engedélye szükséges. Lovasfogat temetőben, illetve településen belül használható. Kegyeleti szabály, hogy a halottszállító járművel közterületen, egészségügyi intézmény területén csak a szállítási feladat ellátásához szükséges ideig szabad várakozni. A járművet rendszeresen fertőtleníteni kell.
Belföldi halottszállításhoz külön szállítási engedély nem kell, azonban halottvizsgálati bizonyítvánnyal, az orvos intézkedéséről szóló bizonylattal rendelkezni kell. Azonosítás céljából az orvos, illetve a boncmester helyezi fel az elhunytra az azonosító űrlapot (lábcédulát). Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 31. § ; Vhr. 48. § (1–3), 50. § (1), 59. § (6) ® Rendkívüli haláleset, Nemzetközi halottszállítás Nemzetközi halottszállítás Tv. 36. § (1) Holttest, urna külföldre történő szállításához – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – a rendeltetési hely szerinti ország hatóságának, valamint az elhalálozás helye szerint illetékes közegészségügyi hatóságnak az engedélye szükséges. (2) Holttest külföldről Magyarországra való szállításához be kell szerezni a magyar külképviselet hatósági engedélyét, valamint az indító ország közegészségügyi hatóságának szállítási engedélyét, továbbá a befogadó temető, illetve temetkezési hely nyilatkozatát. (3) A nemzetközi halottszállítás egyéb feltételeit külön jogszabály tartalmazza. Vhr. 43. § (3) A szállításra használt koporsón belül fém koporsót kell használni, amennyiben a szállítás vonaton, hajón, légi járművön, illetve külföldre történik. Vhr. 46. § (1) Az elhunyt külföldre szállításához engedély szükséges, a kérelmet a halál megállapításának helye szerint illetékes intézethez kell benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell a szállítandó halott nevét, utolsó lakhelyét, a halált okozó betegség megnevezését, a halál napját, azoknak a helységeknek a megnevezését, ahonnan és ahová a szállítás történik, a szállító jármű (a szállítás módjának) megjelölését és a szállítmány kísérőjének megnevezését. (2) A kérelemhez csatolni kell a halottvizsgálati bizonyítványt vagy a halotti anyakönyvi kivonatot. (3) A halottszállítási engedélyt két példányban kell kiállítani. Az engedélyben a halott szállításának feltételeit is meg kell határozni. A halottszállítási engedély egyik példányát és a halottvizsgálati bizonyítványt (halotti anyakönyvi kivonatot) a halott kísérőjének kell átadni. A másik példányt a kérvényhez csatolva az irattárba kell elhelyezni. Az engedélyben megállapított halottszállítási feltételek teljesítését a halottszállítás megkezdése előtt ellenőrizni kell. (4) Halottnak külföldről Magyarországra való szállításához az engedélyt a magyar külképviseleti hatóság adja ki. Az engedélyezésnél a belföldi helyközi halottszállításra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe kell venni azzal az eltéréssel, hogy a kettős koporsó használata minden esetben kötelező. A rendeltetési helyen – a temető fenntartója (üzemeltetője) értesítése alapján – az intézet a szállítmányt ellenőrzi, a halottszállítási engedélyt bevonja és megőrzi. Irányadó szabály: „Strassbourgi egyezmény” 1975. XI. 11. Nemzetközi halottszállítást az illetékes közegészségügyi hatóság – Magyarországon az indítás helye szerint illetékes ÁNTSZ – engedélyével lehet végezni. Külföldről történő szállítás esetén szintén engedély (laissez-passer) szükséges. Az engedélyhez csatolni kell a halottvizsgálati bizonyítványt (a halotti anyakönyvi kivonatot). A kettős koporsó alkalmazása nemzetközi halottszállítás esetén kötelező, szükség szerint az elhunyt balzsamozásáról is gondoskodni kell. Európában leggyakrabban közúton, halottszállító járművön történik a halottszállítás.
Magyarország nem csatlakozott a Strassbourgi egyezményhez, azonban a nemzetközi szállítást gyakorlatilag az abban foglaltak szerint végzi. Az EU – a tervek szerint –e terület szabványosítani kívánja. Kapcsolódó jogszabályok és címek: ® Vámjogról szóló 1995. évi C. Tv. ® Halottszállítás, Temetkezési szolgáltatás ® Légitársaságok-, hajózási társaságok-, vonattársaságok árufuvarozási és halottszállítási szabályai Hamvasztás Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: i) a hamvasztás és az urnakiadás, Tv. 19. § (1) Az eltemetés módja szerint a temetés hamvasztással vagy elhamvasztás nélkül történik, egyházi vagy világi szertartás szerint. (2) Az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettető személyére aránytalanul nagy terhet. Tv. 24. § (1) Halottat csak külön jogszabályban előírt orvosi vizsgálat és az erről szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni, vagy elhamvasztani. A halottvizsgálati bizonyítványt a temetés előtt kell az üzemeltető részére átadni. Az elhunyt elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. A halottvizsgálati bizonyítvány egy példányának megőrzéséről a temető tulajdonosa gondoskodik. (2) Ha a halál körülményeinek vizsgálatára hatósági eljárás indult (rendkívüli halál), az elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítvány mellett az eljáró hatóság engedélye is szükséges. Tv. 37. § (1) Hamvasztóüzemi építményt létesíteni vagy átalakítani, felújítani a településrendezési tervnek megfelelően és építési engedély alapján lehet. (2) Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a környezetvédelmi, örökségvédelmi, a közlekedési, a vízügyi, tűzvédelmi, energetikai szakhatóságok működnek közre. Tv. 38. § (1) Ha a halottvizsgálati bizonyítvány szerint a holttest hamvasztható, a hamvasztást az ország területén működő bármely hamvasztóüzemben el lehet végezni. A hamvaszthatóságot tanúsító halottvizsgálati bizonyítványról az üzem másolatot készít, amit a nyilvántartáshoz csatolva kell megőrizni. (2) Magyarországon elhunyt külföldi személy, vagy más országban elhunyt és Magyarországra szállított külföldi személy elhamvasztásához az elhunyt állampolgársága szerinti ország külképviseletének, ennek hiányában az utolsó lakhelye szerint illetékes hatóság engedélye szükséges, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik. (3) Hamvasztóüzem céljára felhasznált ingatlanon hagyományos sírhelyek, sírboltok nem létesíthetők, kivéve, ha az üzem temető területén létesült. (4) Ismeretlen holttest nem hamvasztható el. Vhr. 56. § (1) Hamvasztóüzembe elhunytat szállítani akkor lehet, ha az átadás-átvétel feltételei biztosítottak.
(2) Az átvevő a halottvizsgálati bizonyítvány alapján köteles azonosítani az elhunytat. Ellenőrizni kell az elhunyt kezére vagy lábára felhelyezett azonosító cédula, valamint az okmányok (halottvizsgálati bizonyítvány, értesítés halálesetről), és a hamvasztást megrendelő bizonylat adatait. Az elhunytat kizárólag fedővel ellátott hamvasztó koporsóban (vagy normál koporsóban) legalább lepedővel fedett módon lehet szállítani, illetve átvenni. (3) Az átvett halottat a hamvasztásig hűteni kell. (4) Az átvételt követően a koporsóba éghetetlen anyagból készült azonosító lapkát kell helyezni. Az elhunytat kizárólag ezzel együtt lehet hamvasztani, és a hamvakkal együtt az urnába kell helyezni. (5) Az azonosító lapra – a koporsóba helyezés előtt – be kell vésni az elhunyt hamvasztóüzemben kapott nyilvántartási sorszámát, az üzem székhelye szerinti település nevének legalább két kezdőbetűjét. Vhr. 57. § (1) A hamvasztás megtörténte után a hamvakat a keletkezett hamu űrtartalmának megfelelő, de legalább 3 l űrtartalmú urnába kell helyezni, és az urnát le kell zárni. (2) A hamvak elhelyezése előtt az urnába maradandó módon be kell ütni, vagy az urnafedő belső oldalára címkét kell elhelyezni, amely tartalmazza az üzem székhelye szerinti település nevét, az elhalt nevét (leánykori nevét), a nyilvántartás sorszámát és az elhamvasztás időpontját. (3) A lezárt urnát temetőben való elhelyezés céljából az elhamvasztás megrendelője által megjelölt temetkezési szolgáltatónak át kell adni, vagy meg kell küldeni. Az urna az eltemettetőnek a kegyeleti igények betartásával, a hamvasztóüzem területén erre a célra kialakított helyiségben vagy telephelyen közvetlenül is átadható. (4) A hamvak – az eltemettető írásbeli kívánságára – több urnában vagy a kegyeletet nem sértő szelencében is elhelyezhetők. A bizonylatot az okmányokhoz csatolva a hamvasztóüzem őrzi meg. Vhr. 58. § (1) A hamvasztóüzemben nyilvántartó könyvet kell vezetni, amely tartalmazza a sorszámot, a hamvasztás napját, az elhalt nevét, születési idejét, az elhalálozás helyét és idejét, az üzembe beszállító szolgáltató nevét, címét, a szállító gépjármű forgalmi rendszámát, az átvétel napját, idejét, az urnaátadás idejét, módját, az átadás azonosító adatait (postai utalványszám) vagy az átvevő nevét, címét és aláírását. A nyilvántartást az üzem fennállásáig meg kell őrizni. Ha az üzem megszűnik, a nyilvántartás levéltárban való elhelyezéséről a tulajdonos gondoskodik. Ha az üzem más tulajdonos birtokába kerül, köteles a nyilvántartó könyvet tovább vezetni, és a korábbi nyilvántartó könyveket megőrizni. (2) A hamvasztóüzemben üzemi naplót kell vezetni. Ebben a hamvasztókemence automata regisztrációjával azonosítható módon rögzíteni kell az elhunyt hamvasztásának tényleges napját, idejét, az üzem működésének – a tulajdonos által meghatározott – egyéb eseményeit. Az automata regisztráció adatait 10 évig kell megőrizni. (3) A nyilvántartó könyvben az eltemettető annak az elhunytnak a nyilvántartási adatait tekintheti meg, akinek az eltemetéséről gondoskodott. (4) A hamvasztóüzem az eltemettető részére igazolást ad az elhunyt hamvasztásának szabályszerű elvégzéséről. (5) A hamvasztó-helyiségben üzemidő alatt az üzemeltető szerv dolgozóin és a hatósági ellenőrzést végzőkön kívül más személy csak az üzemeltető vezetőjének engedélyével tartózkodhat. A hamvasztásos temetés megrendelését követően az elhunytat hamvasztó üzembe szállítják, ahol elhamvaszthatják. Az üzemben folyó hamvasztási tevékenység temetkezési szolgáltatás.
A hamvasztóüzemi működés feltételrendszere a korábbiakhoz képest jelentősen szigorodott. Részletes szabályok biztosítják az azonosítást, illetve az azonosíthatóságot, szigorú rendelkezések garantálják a kegyeletet. Azonosítást szolgálja az elhunyt gondos átadása-átvétele, az okmányok ellenőrzése. Minden hamvasztóüzemben éghetetlen anyagból készült (fém, kerámia) ún. azonosító lapka kíséri az elhunytat. Szigorú szabály, hogy a keletkezett hamu mennyiségének megfelelő, de legalább 2,5 liter (2007. január 1. után legalább 3 liter) űrtartalmú urnát kell használni. Ha az eltemettető kéri, több urnába vagy szelencébe is lehet tenni hamut (hamvak megosztása). A nyilvántartó könyv műszaki adatai egyezőek a hamvasztókemence regisztrációjával. A könyvben nyomon lehet követni az elhunyt beszállítóját és a hamvak átadásának eseményeit. Új szabály, hogy a nyilvántartást az üzem fennállásáig meg kell őrizni. Tulajdonosváltásnál a könyvet tovább kell vezetni, ha az üzem megszűnik, azt levéltárban kell elhelyezni. A nyilvántartáshoz kell csatolni a halottvizsgálati bizonyítvány másolatát. Az eltemettető megtekintheti annak nyilvántartási adatait, akinek az eltemetéséről gondoskodott. A hamvasztóüzem köteles az eltemettető részére igazolást adni az elhunyt hamvasztásának elvégzéséről. Elhunytat az ország bármely hamvasztóüzemében el lehet hamvasztani. Az eltemettetőt azonban – az előírásoknak megfelelően – tájékoztatni kell a legközelebbi hamvasztóról, illetve a nyolc üzem hamvasztási + szállítási díjáról. Az üzemek nem Magyarországon elhunyt hamvasztását is vállalhatják. Ehhez meg kell szerezni az elhunyt állampolgársága szerinti ország külképviseletének engedélyét. A szállításhoz dupla koporsót kell használni, vámvizsgálat és tisztiorvosi engedély szükséges. Új szabály, hogy az üzem területén hagyományos koporsós temetési helyek kivételével urna temetési helyek építhetők, illetőleg hamuszórási helyek kialakíthatók. A jogszabály lehetővé teszi, hogy az urna az üzemben is kiadható (átadható) az eltemettető részére. Több helyen olyan szolgáltatási rendszer működik, amely szerint a búcsúztatást követően a hamvasztás meg is várható. Ezt követően az urnát rögtön elhelyezik, kiadják, vagy a hamvakat az arra kijelölt helyen szétszórják. Kapcsolódó jogszabályok és címek: ® Vhr. 12. §, 32. §, 33. §, 34. § ® Hamvasztásos temetés, temetési helyek fajtái, urnakiadás, hamvak szórása, urnaelhelyezés, sírnyitás Urnakiadás Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: i) a hamvasztás és az urnakiadás, Tv. 21. § (2) A hamvakat tartalmazó urnát az eltemetésre köteles személynek – kérésére – ki kell adni. Vhr. 33. § (3) Az eltemettető vagy egyetértésével más hozzátartozó kívánságára az urnát az átvétel igazolásával ki kell adni, és ennek megtörténtét a nyilvántartásban is fel kell jegyezni. Az így kiadott urna bármely olyan ingatlanon, illetve temetkezési emlékhelyen elhelyezhető vagy eltemethető, ahol a tulajdonos (kezelő), továbbá az ingatlan jogszerű használója ehhez hozzájárult és a kegyeleti igények biztosíthatók. Ezek a rendelkezések a korábban temetőben elhelyezett urnára is alkalmazhatók. (4) Közös tulajdonú ingatlanon való urnaelhelyezéshez a tulajdonostársak hozzájárulása szükséges.
(5) Az ingatlanon elhelyezett urnát az eltemettető (örököse) kívánságára – a halottvizsgálati bizonyítvánnyal vagy a halotti anyakönyvi kivonattal való igazolás mellett – az ingatlan helye szerinti köztemető tulajdonosa (üzemeltetője) az irányadó használati időig köteles visszafogadni és elhelyezni, illetve a hamvak bármely más temetőben elhelyezhetők. Vhr. 57. § (3) A lezárt urnát temetőben való elhelyezés céljából az elhamvasztás megrendelője által megjelölt temetkezési szolgáltatónak át kell adni, vagy meg kell küldeni. Az urna az eltemettetőnek a kegyeleti igények betartásával, a hamvasztóüzem területén erre a célra kialakított helyiségben vagy telephelyen közvetlenül is átadható. Növekszik az urnakiadások száma Magyarországon. Urnakiadás történhet: – Hamvasztásos temetés urnakiadással – Temetőben elhelyezett temetési helyről – Hamvasztóüzemből közvetlenül az eltemettetőnek. Az urna bármely ingatlanon (lakásban, kertben stb.) elhelyezhető, eltemethető, ha ahhoz az ingatlan tulajdonosa hozzájárult. A kiadott urnát leggyakrabban temetkezési emlékhelyen – templomban, templomkertben, altemplomban – urnafülkében helyezik el. A kiadott hamu a temetőn belül is elszórható bármelyik ingatlanon (földterületen, erdőben, mezőn, folyókba, tavakba) ha ahhoz a tulajdonos (kezelő) hozzájárult. Alapvető szempont a kiadott urna kegyeleti igényeknek megfelelő kezelése. Ott lehet elhelyezni, eltemetni (a hamvakat elszórni) ahol a kegyeleti szempontok biztosíthatók. Urnát a köztemető – igény szerint – köteles visszafogadni, illetve bármely temetőben elhelyezhető. Kapcsolódó jogszabályok és címek: ® Hamvasztásos temetés, hamvasztás, urnaelhelyezés, temetési helyek fajtái Urnaelhelyezés Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: j) az urnaelhelyezés, Tv. 3. § E törvény alkalmazásában d) temetési hely: a temetőben vagy a temetkezési emlékhelyen létesített sírhely, sírbolt, urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt, valamint a hamvasztóüzemi építmény területén, ingatlanán létesített urnafülke, urnasírhely. A temetési helyek egyes formái, a temetés módja, továbbá a földben vagy építményben történő elhelyezkedése alapján különböznek egymástól; Vhr. 12. § (1) Hamvasztásos temetés esetén az urnába helyezett hamvak temetési helye lehet urnafülke (kolumbárium), urnasírhely, urnasírbolt. Az urna koporsós temetési helyre rátemethető. (2) Az urnafülke (kolumbárium) hamvakat tartalmazó urnák elhelyezésére épített temetési hely, amelyet a temető tulajdonosa külön jogszabályban meghatározott esetekben az építésügyi hatóság engedélyével létesíthet. (3) Új urnafülke építésénél az urnát befogadó belső méret legalább 30x30 cm. Urnafülke építmény kialakításához a szabályzat előírhatja a természetes anyagok és művészi formák
alkalmazását. Az urnafülkét úgy kell kialakítani, hogy a fülke egyedi díszítése biztosítható legyen. (4) A hamvakat tartalmazó urna földbe temetésére urnasírhely és urnasírbolt alakítható ki, amelyek a rendelkezési jogosultság időtartamában (használati idő) különböznek egymástól Vhr. 19. § (2) Lezárt sírhelytábla temetési helyére urna elhelyezhető, koporsós temetés csak sírboltba vagy kettős sírhelybe engedélyezhető. Vhr. 33. § (1) A hamvakat tartalmazó urnát urnafülkébe elhelyezni, urnasírba temetni vagy sírhelybe, sírboltba rátemetni egyaránt szabad. Az urnát a talaj szintjétől legalább 0,5 méter mélységbe kell elhelyezni. Rátemetésnél az urna a koporsós temetési hely használati idejét nem hosszabbítja meg. (2) Urnát urnatartóban a sír felületére is el lehet helyezni. Az egy urnafülkébe vagy urnasírba elhelyezhető, valamint a sírhelybe (sírboltba) temethető urnák számát a temető tulajdonosa (üzemeltetője) a szabályzatban határozza meg. (3) Az eltemettető vagy egyetértésével más hozzátartozó kívánságára az urnát az átvétel igazolásával ki kell adni, és ennek megtörténtét a nyilvántartásban is fel kell jegyezni. Az így kiadott urna bármely olyan ingatlanon, illetve temetkezési emlékhelyen elhelyezhető vagy eltemethető, ahol a tulajdonos (kezelő), továbbá az ingatlan jogszerű használója ehhez hozzájárult és a kegyeleti igények biztosíthatók. Ezek a rendelkezések a korábban temetőben elhelyezett urnára is alkalmazhatók. (4) Közös tulajdonú ingatlanon való urnaelhelyezéshez a tulajdonostársak hozzájárulása szükséges. Vhr. 50. § (1) A halottszállítást legalább kettő, a ravatalozást és a sírgödörbe (sírboltba) való koporsóelhelyezést legalább négy főnek kell végeznie. Az urnaravatalozást és urnaelhelyezést egy fő is elvégezheti. A fenti jogszabályok az urna elhelyezésének jogszabályi lehetőségeiről és feltételeiről rendelkeznek. A szolgáltatási tevékenység az urnáknak a különböző urna temetési helyre történő elhelyezése, művelete. A tevékenység technikája, technológiája nem tartozik jogszabályi hatáskörbe. Kapcsolódó jogszabályok és címek: ® Vhr. 50. § (2) ® Temetési helyek fajtái, hamvasztásos temetés, hamvasztás Hamvak szórása Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: k) a hamvak szórása, Tv.21. § (1) Az elhunytat temetőben vagy temetkezési emlékhelyen létesített temetési helyen kell eltemetni. Hamvasztásos temetés esetén a hamvak urnában helyezhetők el, illetőleg – a kormányrendeletben előírt feltételek szerint – szétszórhatók. Vhr. 26. § (1) Temetni – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – hagyományos módon koporsóban (koporsós temetés), hamvasztás esetén az urnába helyezett hamvak eltemetése, illetve elhelyezése, szétszórása útján lehet. Vhr. 34. § (1) A hamvak az eltemettető rendelkezése alapján a temető arra kijelölt helyén – a kegyeleti igények betartásával – szétszórhatók. A hamvak szétszórásakor gondoskodni kell arról, hogy azok a szétszóráskor a talajba bemosódjanak.
(2) Ha a szétszórás zárt rendszerbe (pl. medence) történik, gondoskodni kell, hogy a hamvak abból ne kerülhessenek ki. Ha a műtárgy betelt, azt a temető megszűnéséig fenn kell tartani, vagy közös emlékhelyen kell megőrizni. (3) Szétszórásos temetés esetén a hamvakat a szétszórás elvégzésére alkalmas urnába kell helyezni. (4) A hamvakat temetőn kívüli ingatlanon a tulajdonos (kezelő) előzetes hozzájárulása után lehet szétszórni. (5) A hamvak légijárműről történő szétszórásához az illetékes légiközlekedési hatóságnak a Légirendészeti Parancsnokság hozzájárulásával kiadott engedélye szükséges, amelyben meg kell határozni a hamvak szétszórásának módját is. Hamvak szórására egyre több temetőben van lehetőség. Van igény folyóba, vagy repülőről történő szórásra. Mindezen megoldások színvonalas szertartással, a kegyeleti igények kielégítésével megvalósuló technikák. Temetőben kertészetileg rendezett parkszerű környezetben vízbemosással végzik. Zárt térben is (pl. altemplom erre kialakított medencéjében) végeznek szórást. Fontos hogy a műtárgyból nem kerülhet ki hamu. A hamut bármely ingatlanon (pl családi ház kertjében) el lehet szórni, ha ahhoz a tulajdonos (használó, kezelő) hozzájárult. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 1. §, 21. § (2–3) ® Hamvasztásos temetés, hamvasztás Exhumálás Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: l) az exhumálás, Vhr. 35. § (1) A sír vagy sírbolt felnyitását (továbbiakban: sírnyitás) a temető fekvése szerint illetékes intézet engedélyezheti. Nem minősül sírnyitásnak a koporsós temetésre használt temetési helynek urna elhelyezése céljából történő megbontása. (2) A sírnyitáshoz a temetési hely felett rendelkezni jogosult hozzájárulása szükséges. Nem kell hozzájárulás a nyomozó hatóság részéről kezdeményezett sírnyitáshoz, de az eljárásról a temetési hely felett rendelkezni jogosultat értesíteni kell. (3) A 29. §-ban meghatározott betegségben elhunyt temetési helyének megnyitására csak az elhalálozástól számított egy év elteltével adható engedély. Vhr.36. § (1) Rátemetés, valamint a holttest újratemetése vagy hamvasztása céljából történő sírnyitást a temetési hely felett rendelkezni jogosult vagy annak örököse kérheti az intézettől. A kérelemhez be kell mutatni: a) az eltemetett halott halotti anyakönyvi kivonatát; b) ha a kérelmező örökös, az öröklést igazoló okiratot is. (2) A kérelemhez csatolni kell a halottvizsgálati bizonyítvány hiteles másolatát, illetőleg a 38. § (1) bekezdésében meghatározott hozzájárulást. (3) A kiürítéssel összefüggésben szükséges áttemettetés vagy hamvasztás céljából történő sírnyitás esetén a sírnyitási engedély az eltemetésre kötelezettek sorrendjét figyelembe véve más kötelezettnek is kiadható, ha az eltemettető (örököse) hitelt érdemlően nyilatkozik, hogy nem kíván gondoskodni az áttemettetésről vagy hamvasztásról. (4) A hamvasztás célját szolgáló sírnyitási engedélyt meg kell adni, ha a halál nem a külön jogszabályban meghatározott rendkívüli módon következett be.
(5) Tudományos, illetőleg kutatási célból történő sírnyitás esetén a sírnyitás célját is igazolni kell. Vhr.37. § (1) A koporsós temetésre szolgáló temetési helyre sírnyitási engedéllyel – a sír megfelelő mélyítésével, alapméretenként egymás fölé helyezve – további, legfeljebb egy elhalt vagy a szabályzatban rögzített, az intézet által engedélyezett számú, 25 évnél régebbi holttestmaradvány temethető rá. Fertőző betegségben elhunyt sírhelyére csak az intézet előzetes engedélye alapján lehet rátemetni. Ez esetben a rátemethető elhaltak számát az intézet korlátozhatja. Rátemetés esetén – a 25 évnél régebben temetett és exhumált maradvány kivételével – biztosítani kell a temetési hely legalább 25 éves használatát. Rátemetés esetén a meghosszabbított sírhelyhasználati időre vonatkozó arányos sírhelyhasználati díjat kell megfizetni. (2) Az elhalálozástól számított 5 éven belül sír (sírbolt) felnyitására engedély csak hamvasztás, más temetési helyre való áthelyezés és rátemetés céljából, illetve a nyomozó hatóság rendelkezésére adható. Vhr. 38. § (1) Külön jogszabályban meghatározott rendkívüli módon bekövetkezett halál esetén – az eltemetéstől számított 25 éven belül – a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához az elhalálozás helye szerint illetékes rendőrhatóság hozzájárulása is szükséges. (2) Az eltemetéstől számított 25 éven túl a halál okát nem kell vizsgálni: ilyen esetben a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához halottvizsgálati bizonyítványt nem kell csatolni. (3) A halottvizsgálati bizonyítvány hiteles másolatát az elhalálozás helye szerint illetékes anyakönyvvezető adja ki. Vhr. 40. § Temetési hely, sírbolt felnyitását az intézet engedélyében és a szabályzatban foglaltak szerint kell elvégezni. Exhumálás, hamvak kivétele céljából történő felnyitás esetén a temető üzemeltetője, legkésőbb a munka megkezdése előtt 10 nappal a temetőben (hirdetőtáblán) a sírhelytábla, sírhelysor, temetési hely számát, a sírjelen feltüntetett adatok körét, és az exhumálás idejét tartalmazó közleményt helyez el. Az exhumálás a hagyományos koporsós temetési helyről a holttestmaradványok (csontmaradványok) kiemelése. Meglévő sír megbontásához, sírhelynyitáshoz sírnyitási engedély kell. Sírnyitás célja: – A rátemetés – holttest újratemetése – eltemetett holttest utólagos hamvasztása – kiürítéssel összefüggő áttemetés – hatósági eljárás. Abban az esetben, ha rátemetésnél nem lehet biztosítani a 160 cm mélységet, mélyíteni szükséges. Ezért az eredetileg már odatemetett elhunytat (koporsót) ki kell emelni. A többi eset mindegyike exhumálás. Új szabály, hogy az exhumálásról a hamvak kivételéről a munka megkezdése előtt 10 nappal közleményt kell elhelyezni a temető hirdetőtábláján. Az exhumálás részletszabályait a helyi szabályozás és az ÁNTSZ határozata tartalmazza. Az exhumálással öszszefüggő sírnyitás feltételeiről a „sírnyitás” címszóban részletesen foglalkozunk.
Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Sírnyitás, kiürítés, rátemetés, újratemetés Újratemetés Tv. 25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység: m) az újratemetés. Vhr.36. § (1) Rátemetés, valamint a holttest újratemetése vagy hamvasztása céljából történő sírnyitást a temetési hely felett rendelkezni jogosult vagy annak örököse kérheti az intézettől. A kérelemhez be kell mutatni: a) az eltemetett halott halotti anyakönyvi kivonatát; b) ha a kérelmező örökös, az öröklést igazoló okiratot is. (2) A kérelemhez csatolni kell a halottvizsgálati bizonyítvány hiteles másolatát, illetőleg a 38. § (1) bekezdésében meghatározott hozzájárulást. Vhr.38. § (1) Külön jogszabályban meghatározott rendkívüli módon bekövetkezett halál esetén – az eltemetéstől számított 25 éven belül – a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához az elhalálozás helye szerint illetékes rendőrhatóság hozzájárulása is szükséges. (2) Az eltemetéstől számított 25 éven túl a halál okát nem kell vizsgálni: ilyen esetben a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához halottvizsgálati bizonyítványt nem kell csatolni. Előfordulhat elhunyt személy már eltemetett holttestének exhumálása és újbóli eltemetése. Az exhumáláshoz sírnyitási engedélyre van szükség. Az újbóli eltemetésre a temetés szabályai irányadók Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 19. § (1), 21. §, 24. § ® A temetés, sírnyitás, exhumálás A temetkezési szolgáltatás gyakorlásának feltételei Tv. 26. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység kormányrendeletben meghatározott műszaki, közegészségügyi és alapvető kegyeleti, illetve személyi feltételek szerint gyakorolható. (2) A temetkezési szolgáltató köteles az engedélyezett temetkezési szolgáltatási tevékenységet a kegyeleti jogok betartása mellett, folyamatos rendelkezésre állással ellátni. Tevékenységének gyakorlása során a szolgáltató az 1. §-ban meghatározott alapelvek érvényesülését köteles biztosítani. Tv. 30. § (1) Temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezetet akkor lehet alapítani, ha az alapító vagy a vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője ahhoz előzetesen hozzájárult. (2) A jegyző az előzetes hozzájárulást nem tagadhatja meg attól, aki a) igazolja büntetlen előéletét, szakmai alkalmasságát, továbbá megfelelő pénzügyi teljesítőképességét, és b) az alapvető kegyeleti feltételeknek megfelelő, a tevékenység méltóságát nem sértő telephelyet jelöl meg, továbbá c) írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy vele szemben összeférhetetlenség nem áll fenn. (3) A (2) bekezdésben meghatározott követelményeket a) egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozónak (kérelmezőnek),
b) a gazdasági társaság vezetőjének kell igazolnia Tv. 34. § A jegyző a tevékenység gyakorlására kiadott hozzájárulását visszavonja, ha megállapítja, hogy kiadásának feltételei már nem állnak fenn. A temetkezési szolgáltatási tevékenységek szigorú feltételek szerint gyakorolható. Keretszabályait a Tv. a részletes szakmai szabályokat a Vhr. tartalmazza. A szolgáltató köteles – Engedélyeztetni tevékenységét – A kegyeleti jogokat betartani – Folyamatosan rendelkezésre állni – Biztosítani a Tv. 1. §-ban meghatározott alapelvek érvényesülését. A temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezet alapításához öt feltétellel kell rendelkezni: – Büntetlen előélet – Szakmai alkalmasság – Pénzügyi teljesítőképesség – Telephely – Összeférhetetlenség Ha ezeket a jogszabályoknak megfelelően igazolja, illetve nyilatkozik, a jegyző az előzetes hozzájárulását határozatban megadja. E határozat birtokában lehet az egyéni vállalkozói igazolványt megadni, illetőleg a tevékenységet a cégbíróságon bejegyezni. Az öt feltétel a folyamatos működés alapja. Ha a feltételek nem állnak fenn, a jegyző kezdeményezi a vállalkozói engedély (cégbírósági bejegyzés) visszavonását. A tevékenységek gyakorlásának feltételeit – a büntetlen előélet kivételével – a továbbiakban részletesen tárgyaljuk, illetve külön címszóban foglaljuk össze. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 27. §, 28. §, 29. §, 31. §, 32. §, 33. §, 43. § ® Szakmai alkalmasság, pénzügyi teljesítőképesség, telephely, összeférhetetlenség, reklám, temetőüzemeltetés Szakmai alkalmasság Tv. 30. § (1) Temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezetet akkor lehet alapítani, ha az alapító vagy a vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője ahhoz előzetesen hozzájárult. (2) A jegyző az előzetes hozzájárulást nem tagadhatja meg attól, aki a) igazolja büntetlen előéletét, szakmai alkalmasságát, továbbá megfelelő pénzügyi teljesítőképességét, és b) az alapvető kegyeleti feltételeknek megfelelő, a tevékenység méltóságát nem sértő telephelyet jelöl meg, továbbá c) írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy vele szemben összeférhetetlenség nem áll fenn. (3) A (2) bekezdésben meghatározott követelményeket a) egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozónak (kérelmezőnek), b) a gazdasági társaság vezetőjének
kell igazolnia. Tv. 32. § A szakmai alkalmasság feltételeit az teljesíti, aki megfelel a kormányrendeletben előírt képesítési feltételeknek. E feltételek alól felmentés nem adható. Vhr. 51. § A temetkezési szolgáltatónak temetkezési szolgáltató szakképesítéssel kell rendelkeznie. Vhr. 60. § (5) A temetkezési szolgáltató az e rendeletben meghatározott szakképesítést 5 éven belül köteles igazolni. A rendelet hatálybalépését követő öt évig – szakképesítés hiányában – temetkezési szolgáltató csak az lehet, aki legalább ötéves, a temetkezési szolgáltatás területén eltöltött szakmai gyakorlatot igazol. (6) A temetkezési szolgáltató a szolgáltatás területén eltöltött szakmai gyakorlatot a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár által nyilvántartott 5354 FEOR számú „Temetkezési foglalkozású” bejelentés alapján köteles igazolni. Egyes szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeknek kiadásáról szóló 16/2003 (IV.18) BM rendelet. 24.sz melléklet: Temetkezési szolgáltató Temetkezési szolgáltatás gyakorlásához (cégalapításhoz) „temetkezési szolgáltató” szakképesítésre van szükség. Az erről szóló – a vizsgaszervező által kiállított – bizonyítvánnyal kell igazolni a Tv.-ben előírt szakképesítést. Új szabály, hogy a 2 éves gyakorlatot – amely vizsgafeltétel – az Egészségbiztosítási Pénztárnál bejelentett igazolással lehet bizonyítani. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. Törvény 6. § (4) ® Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. Törvény 9. § ® Temetkezési szolgáltatás gyakorlásának feltételei Pénzügyi teljesítőképesség Tv. 30. § (1) Temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezetet akkor lehet alapítani, ha az alapító vagy a vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője ahhoz előzetesen hozzájárult. (2) A jegyző az előzetes hozzájárulást nem tagadhatja meg attól, aki a) igazolja büntetlen előéletét, szakmai alkalmasságát, továbbá megfelelő pénzügyi teljesítőképességét, és b) az alapvető kegyeleti feltételeknek megfelelő, a tevékenység méltóságát nem sértő telephelyet jelöl meg, továbbá c) írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy vele szemben összeférhetetlenség nem áll fenn. (3) A (2) bekezdésben meghatározott követelményeket a) egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozónak (kérelmezőnek), b) a gazdasági társaság vezetőjének kell igazolnia. Tv. 33. § (1) A pénzügyi teljesítőképesség akkor megfelelő, ha az alapító (vállalkozó) a) adó-, vám- és járulékfizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett, b) igazolja és vállalja, hogy a kormányrendeletben meghatározott mértékű vagyoni biztosítékkal folyamatosan rendelkezik, amelyet kizárólag a temetési szolgáltatást igénybe vevők olyan kártérítési igényének közvetlen kielégítésére használhat fel, amelyet a szolgáltatással okozott.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott biztosíték a) a bankszámlát vezető pénzintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzbeli betét; b) ilyen összeg erejéig vállalt bankgarancia vagy felelősségbiztosítás. Vhr.52. § (1) A temetkezési szolgáltató köteles a vagyoni biztosítékra pénzintézettel vagy biztosítóintézettel szerződést kötni. (2) Vagyoni biztosítékként csak olyan szerződés vehető figyelembe, amely szerint a pénzintézet vagy a biztosítóintézet a temetkezési szolgáltatást igénybe vevő által megfizetett, számlával igazolt díj visszafizetésére teljesít kifizetést. (3) A vagyoni biztosítékra kötött szerződést legalább kétévi időtartamra kell megkötni, és a mindenkori lejáratot megelőző legalább 30 nappal meghosszabbítani. A szolgáltató a szerződés lejártakor más típusú vagyoni biztosítékra is áttérhet. (4) A vagyoni biztosíték a fennálló kötelezettségek teljesítése után és csak a temetkezési szolgáltatói tevékenység megszűnését követő 3 hónap elteltével szüntethető meg. (5) A temetkezési szolgáltató a vagyoni biztosíték rendelkezésre állását a telephelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének a szerződés megkötésekor, illetőleg meghosszabbításakor köteles igazolni. Vhr.53. § (1) A vagyoni biztosíték mértéke a temetkezési szolgáltatás megkezdésekor 200 ezer Ft. (2) Ha a temetkezési szolgáltatás megkezdésétől számított két év eltelt, illetőleg a szerződés meghosszabbításakor, a vagyoni biztosíték mértéke a tárgyévet megelőző évben a számviteli törvény szerint elszámolt nettó árbevételhez igazodóan a) egymillió Ft nettó árbevételig 200 ezer Ft; b) egymillió Ft és ötmillió Ft árbevétel között 400 ezer Ft; c) ötmillió Ft és tízmillió Ft árbevétel között 600 ezer Ft; d) tízmillió Ft árbevétel fölött egymillió Ft. (3) A tevékenységét tovább folytató temetkezési szolgáltató a felhasznált vagyoni biztosítékot köteles haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül pótolni. A pénzügyi teljesítőképesség a köztartozások rendben történő fizetését bizonyítja. Fontos fogyasztóvédelmi érdek a vagyoni biztosíték előírása, ez a közvetlen kártérítés forrása. A vagyoni biztosítéknak folyamatosan rendelkezésre kell állnia. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Temetkezési szolgáltatás gyakorlásának feltételei Telephely Tv. 30. § (1) Temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezetet akkor lehet alapítani, ha az alapító vagy a vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője ahhoz előzetesen hozzájárult. (2) A jegyző az előzetes hozzájárulást nem tagadhatja meg attól, aki b) az alapvető kegyeleti feltételeknek megfelelő, a tevékenység méltóságát nem sértő telephelyet jelöl meg, továbbá (3) A (2) bekezdésben meghatározott követelményeket a) egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozónak (kérelmezőnek), b) a gazdasági társaság vezetőjének kell igazolnia. Tv. 27. § (1) A temetkezési szolgáltató a temető, a hamvasztóüzem és a temetkezési emlékhely területén kívül
a) a temetkezési szolgáltatások közül a temetésfelvételt, az elhunyt temetésre való előkészítését és a temetéshez szükséges kellékekkel történő ellátását, továbbá b) a temetkezési szolgáltatás ellátása során az elhunyt hűtését, a halottszállító jármű tárolását csak engedélyezett telephelyen végezheti. (2) Egészségügyi intézményben – az egészségügyi igazgatás körébe tartozó, elhalálozással kapcsolatos ügyintézésen kívül – nem lehet temetkezési szolgáltatás céljából telephelyet létesíteni és működtetni. A megrendelés megszerzése érdekében az eltemettető nem befolyásolható sem az intézmények alkalmazottai, sem temetkezési szolgáltató által. (6) Köztemető területén külön jogszabályban meghatározott telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenység végzésére nem lehet telephelyet létesíteni, és ilyen tevékenységgel létrehozott terméket – a temetéshez szükséges kellékek kivételével – nem lehet forgalmazni. Tv. 31. § (1) A temetkezési szolgáltatás ellátásához a telephely létesítését a jegyző az ÁNTSZ területileg illetékes városi (kerületi) intézete és az illetékes építésügyi hatóság szakhatósági közreműködésével lefolytatott telephely-engedélyezési eljárásban engedélyezi. A jegyző, a telephely-engedélyezési eljárása során környezetvédelmi, vízügyi, tűzvédelmi szakhatóságok közreműködését veheti igénybe. (2) A jegyző a telephelyengedélyt akkor adja meg, ha a szakhatósági hozzájárulás(ok) alapján megállapítja, hogy a telephely megfelel a kegyeleti követelményeknek, a munkavégzésre (munkahelyre) vonatkozó előírásoknak, a környezetben élők egészségét és a környezetet nem veszélyezteti. Tv. 43. § (3) A törvény hatálybalépésekor az egészségügyi intézmény területén működő temetkezési szolgáltató telephelyét a törvény hatálybalépését követő hatodik hónap első napjáig meg kell szüntetni. A megszüntetésig a telephelyet csak a 27. §-ban foglalt módon lehet megjelölni. Vhr. 47. § (1) A telephelyen külön helyiséget kell biztosítani: a) az ügyfelek fogadására, ha a telephelyen temetésfelvétel is történik, és b) ha a temetésfelvételi tevékenységhez kellékbemutató is társul, a bemutató céljára is. (2) Temetésfelvételi iroda lakás céljára nem használt, az elhunyt tiszteletét biztosító körülményeknek megfelelő helyiségben létesített telephelyen működhet. Vhr. 48. § (1) A telephelyen elhunytat – a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – akkor lehet tárolni, ha a telephely engedély e tevékenységre kiterjed. A telephelyen a holttest hűtéséről folyamatosan kell gondoskodni. A holttestnek a temetkezési szolgáltató telephelyén történő hűtése, valamint a telephelyre történő többletszállítás költségének együttes összege nem haladhatja meg az elhunyt kórházi, illetve temetőben levő hűtőben biztosított hűtésének díját. (2) Olyan telephelyen, amely fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézmény, szanatórium, szociális ellátó intézmény, lakó- és szállásépület, üdülő, oktatási, nevelési és kulturális intézmény, vendéglátóhely, vendéglátóüzlet bármely bejáratától számított 200 méteres közúti távolságon belül található, az elhunyt hűtését, illetve az elhunyt temetésre való előkészítését nem lehet végezni. (3) Telephelyen halottszállító jármű fertőtlenítése csak akkor végezhető, ha a telephely engedély erre kiterjed. Vhr. 49. § A temetkezési szolgáltató telephelyén folytatott tevékenység megváltoztatása esetén a telephely engedélyt a módosított tevékenység megkezdése előtt kell kérni.
Vhr. 59. § (1) A telephely engedélyt a telephely fekvése szerint illetékes települési önkormányzat (fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat) jegyzőjétől kell kérni. (2) A telephely engedélyezési eljárásért a belügyminiszter rendeletében meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. (3) A telephely engedély kiadására irányuló kérelemben meg kell jelölni: a) a telephely címét; b) a telephely használata jogcímét: c) a telephelyen folytatni kívánt temetkezési szolgáltatási, illetve az azzal összefüggő hűtésre, illetőleg a halottszállító jármű tárolására vonatkozó tevékenységet. (4) A kérelemhez csatolni kell: a) a telephely tulajdonjogát igazoló három hónapnál nem régebbi tulajdoni lapot; b) más tulajdonában lévő ingatlan esetén a használati jogosultságot igazoló dokumentumot is, továbbá a tulajdonos nyilatkozatát arról, hogy a telephely létesítéséhez a gyakorolni kívánt tevékenységek tekintetében hozzájárul. (5) Ha a telephelyen a holttest temetésre való előkészítését és hűtését végzik, a kérelemben meg kell jelölni: a) a szociális helyiségek biztosításának módját; b) a környezetre gyakorolt hatást (talaj, felszíni és felszín alatti vizek, zaj, bűz, tűz- és robbanásveszély stb.); c) a telephelyen végzett tevékenység során keletkező hulladék, egészségre vagy környezetre veszélyes anyag megnevezését, gyűjtésének, kezelésének módját; d) ivóvízellátást, a szennyvízgyűjtést és -elhelyezést is. (6) A szennyvízgyűjtés és -elhelyezés módját a kérelemben akkor is meg kell jelölni, ha a telephelyen halottszállító jármű fertőtlenítésénél szennyvíz nem keletkezik. Vhr. 59/A. § (1) A jegyző a telephely engedély kiadására vonatkozó eljárásban döntése előtt köteles meggyőződni arról, hogy a) a településrendezési tervben meghatározott övezeti besorolás alapján a kérelemben feltüntetett ingatlanon az elhunyt hűtése, illetve az elhunyt temetésre való előkészítése végezhető-e; b) a telephely a 48. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az elhunyt temetésre való előkészítésére, hűtésére megfelel-e. (2) A jegyző a telephely engedély kiadása előtt helyszíni szemlét tarthat, amelyről értesíti a) a kérelmezőt; b) az adott ingatlan és a szomszédos ingatlan tulajdonosait (használóit, kezelőit); c) a közreműködő szakhatóságokat. Vhr. 59/B. § (1) A jegyző a telephely használatát legfeljebb 90 napig határozattal felfüggeszti vagy korlátozza, ha azt állapítja meg, hogy a telephely az engedély alapját képező feltételeknek nem felel meg. (2) Ha a telephely engedély jogosultja a felfüggesztés, illetve korlátozás időtartama alatt az engedélyben foglalt feltételeket nem teremti meg, a jegyző a telephely engedélyt visszavonja. 121/2005. (VI. 28.) Korm. rend. 28. § (2) Az e rendeletben meghatározottaknak megfelelő b) a rendelet hatálybalépésekor már működő telephelyekre vonatkozó telephely engedély iránti kérelmet a temetkezési szolgáltatóknak legkésőbb e rendelet hatálybalépését követő ötödik hónap első napjáig kell benyújtani. A temetkezési szolgáltatások ellátásához szükséges telephely engedélyezési eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szóló 31/2005. (VI. 28) BM rendelet.
A szolgáltatás ellátásának egyik jelentős feltétele, hogy a temetkezési szolgáltatóknak telephellyel kell rendelkeznie, azonban a korábbi szabályozáshoz képest a telephelyengedély köteles temetkezési szolgáltatások köre szűkül. Nem kell engedélyeztetni a temetőben, temetkezési emlékhelyen, a hamvasztóüzem ingatlanán létesített telephelyet. E létesítmények ugyanis eredeti funkciójuknak megfelelően temetkezési szolgáltatás céljából épültek (épülnek). Meg kell felelniük az építésügyi előírásoknak. Az építmények megépítéséhez, létesítéséhez építési engedély szükséges. Az eljárásban az illetékes építésügyi hatóság illetőleg az ÁNTSZ szakhatóságként részt vesz. Ezt adottságként kell kezelni, felesleges a megismétlése. Temetőn, hamvasztóüzem és a temetkezési emlékhely területén kívül a következő temetkezési szolgáltatások, illetőleg a szolgáltatással összefüggő tevékenységek: – Temetésfelvétel – Az elhunyt temetésre való előkészítése – Az elhunyt eltemetéséhez szükséges kellékkel való ellátása – Az elhunyt hűtése – Halottszállító jármű tárolása csak engedélyezett telephelyen végezhető. A Tv. módosításával az egészségügyi intézményben – kórházban, egészségügyi felsőoktatási intézmény (klinika, igazságügyi orvostani intézet) – nem lehet temetkezési szolgáltatás céljából telephelyet (pl. temetésfelvételi irodát) létesíteni. A még működő telephelyeket 2005. december 1-ig meg kell szüntetni. Köztemetőben a 80/1999. (VI. 11.) Korm. rend alapján gyakorolt ipari- szolgáltató tevékenységet 2006. december 31-ig, illetve a határozott ideig kötött szerződés lejártának napján meg kell szüntetni. Minden telephelyre nézve általános feltétel, hogy feleljen meg – A kegyeleti feltételeknek, – A munkavégzésre vonatkozó előírásoknak – Ne veszélyeztesse a környezetben élők egészségét és a környezetet Ezeket a feltételeket a szakhatóságok vizsgálják, és állapítják meg. A szakmai jogszabály (Tv., Vhr.) a temetésfelvételre, a kellékellátásra, halottszállító jármű tárolására kevésbé szigorú feltétteleket ír elő. Az eljárás is egyszerűbb. Nagyon szigorú azonban a telephelyen, történő tárolás-hűtés és az elhunyt temetésre való előkészítése esetén. Ezekben az esetekben a telephely kialakításánál a védőtávolságot és a rendezési terv előírásait is be kell tartani. Kötelező a halottszállító jármű fertőtlenítése, azonban nem kötelező e műveletet a telephelyen végezni. Ha a temetkezési szolgáltató mégis ott kívánja végezni, további feltételeket be kell tartania. (szennyvízkezelés, stb.) A telephely-engedélyezési eljárás rendje a Tv. és a Vhr.-ben részletesen szabályozott. Az eljárást nem az ipari és szolgáltató tevékenységekről szóló 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet szerint kell végezni. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a temetés-felvételi irodát nem a kereskedelmi szabályozás alapján kell engedélyezni. A telephely létesítését illetőleg a Vhr. hatálybalépésekor már működő telephelyet (fióktelephelyet) a fekvése szerinti jegyző engedélyezi. A jegyző kötelezően igénybe veszi : – A területileg illetékes ÁNTSZ és – Az illetékes építésügyi hatóság szakhatósági közreműködését.
Az eljárás kérelemre indul. A kérelem igazgatási szolgáltatási díjköteles. A Vhr. hatálybalépésekor már működő telephelyekre (fióktelephelyekre) vonatkozó telephelyendegélyezés kiadására irányuló kérelmet 2005. XII. 1-ig kell megkezdeni (benyújtani a jegyzőnek). A szolgáltató minden egyes telephelyét (fióktelephelyét) különkülön köteles engedélyeztetni. A telephelyen csak az a tevékenység végezhető, amit a szolgáltató a kérelemben megjelölt. A differenciált eljárás már a kérelem tartalmában is megnyilvánul. Kizárólag hűtés és előkészítés esetén kell vizsgálni a védőtávolságot és az övezeti besorolást. E két esetben a jegyző helyszíni ellenőrzést is tarthat. A telephely használatának esetleges felfüggesztése illetve az engedély visszavonása esetén a telephelyen megjelölt tevékenység felfüggesztését (korlátozását) illetőleg az ott folyó tevékenység betiltását jelenti. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 3. § i) pont ® Temetésfelvétel, elhunyt temetésre való előkészítése, halottszállítás, kellékellátás, hűtés Összeférhetetlenség Tv. 30. § (1) Temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezetet akkor lehet alapítani, ha az alapító vagy a vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője ahhoz előzetesen hozzájárult. (2) A jegyző az előzetes hozzájárulást nem tagadhatja meg attól, aki a) igazolja büntetlen előéletét, szakmai alkalmasságát, továbbá megfelelő pénzügyi teljesítőképességét, és b) az alapvető kegyeleti feltételeknek megfelelő, a tevékenység méltóságát nem sértő telephelyet jelöl meg, továbbá c) írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy vele szemben összeférhetetlenség nem áll fenn. Tv. 29. § (1) Egészségügyi intézményben az orvos, az egészségügyi feladatot ellátó vezetői megbízású alkalmazott, továbbá az egészségügyi feladatot ellátó alkalmazott nem lehet temetkezési szolgáltatást végző egyéni vállalkozó, illetőleg gazdasági társaság tagja, vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja. (2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pontja] nem lehet ugyanabban a megyében temetkezési szolgáltatást végző egyéni vállalkozó, illetőleg gazdasági társaság vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja. Tv. 27. § 2) Egészségügyi intézményben – az egészségügyi igazgatás körébe tartozó, elhalálozással kapcsolatos ügyintézésen kívül – nem lehet temetkezési szolgáltatás céljából telephelyet létesíteni és működtetni. A megrendelés megszerzése érdekében az eltemettető nem befolyásolható sem az intézmények alkalmazottai, sem temetkezési szolgáltató által. Egyenlő esélyeket kell biztosítani a szolgáltatók számára a megrendelés megszerzésében. Ezért az összefonódást – az EU gyakorlatnak megfelelően – szigorúan meg kell akadályozni. Tilos az eltemettető befolyásolása. A szabályok megsértése a tisztességtelen piaci magatartás előírásaiba is ütközik. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVIII törvény ® Temetkezési szolgáltatás gyakorlásának feltételei.
Reklám Tv. 27. § (3) Tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla elhelyezése az egészségügyi intézmény területén, épületének falán, kerítésén és irodájában. A temetkezési szolgáltatók névsorát és telephelyének címét, telefonszámát, a teljes körű szolgáltatásra utaló megjegyzést („Teljes körű szolgáltatás”) – a szolgáltató kérelmére, az egyes szolgáltatók megkülönböztetése nélkül – ábécé sorrendben az intézmény információs irodájában, tájékoztató jelleggel el lehet helyezni. (4) Temetkezési szolgáltatásról szóló reklámban csak a szolgáltató neve, elérhetőségének módja és időtartama, logója, valamint a „temetkezés” szó tüntethető fel. (5) A temető területén – az erre a célra kijelölt hely kivételével – tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla elhelyezése. Vhr. 45. § (2) Temetkezési szolgáltató járművein csak a vállalkozó (cég) nevét (logóját), telephelyének címét, telefonszámát és a temetkezés szót szabad feltüntetni. Gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. Törvény 4. § Tilos közzétenni olyan reklámot, amely a) személyhez fűződő jogokat, kegyeleti jogot, valamint személyes adatok védelméhez való jogokat sért, A temetkezési szolgáltatás reklámja alkalmas lehet az eltemettető befolyásolásán túl arra, hogy a kegyeleti jogokat sértse. Ezért az EU-gyakorlattal összhangban a szabályozás szigorú formai feltételeket határoz meg és a hirdetés tartalmát illetően is rendelkezik. A reklámnak visszafogottnak, csak a tényekre szorítkozónak kell lennie annak érdekében, hogy a kegyeleti jogokat, illetve a közízlést a legcsekélyebb mértékben se sérthesse. Az egészségügyi intézményekben elhelyezett szórólap, reklám összefüggésében idézzük az Alkotmánybíróság ma is irányadó álláspontját: 1042/B/1999. AB. határozat. OBH 1752/2004. jelentés. A temetőkről és a temetkezésről szóló törvény az európai gyakorlattal összhangban tiltja egészségügyi intézményben a temetkezési szolgáltatással összefüggő ügyintézést, a temetés felvételét (megrendelés), összességében a temetési szolgáltatást, és korlátozza a szolgáltatás reklámozását. A jogalkotó szándéka a közérdekre figyelemmel arra irányult, hogy – miként a szerződési szabadság korlátozásakor – az eltemettetők kiszolgáltatott helyzetét csökkentse – többek között a temetkezési szoláltatások igénybevétele kapcsán. Önmagában az, hogy a Tv. 27. § (2) bekezdésének első mondata az egészségügyi intézményekben megtiltja a telephely létesítését és működtetését a temetkezési szolgáltatás céljából, nem érinti a gazdasági verseny szabadságát. A Tv. 27. § (3)–(4) bekezdésében megfogalmazott hirdetési és reklámozási tilalom egyrészt az egészségügyi intézményben, továbbá az intézmény épületének falán, kerítésén és irodájában tiltja meg temetkezési szolgáltatásra irányuló reklám és hirdetőtábla elhelyezését, ugyanakkor lehetővé teszik a temetkezési szolgáltatók névsora és telephelye elérhetőségének elhelyezését – a szolgáltatók megkülönböztetése nélkül – az intézmény információs irodájában. A temetkezési szolgáltatásról szóló reklám tilalma nem abszolút, a reklám terjedelme azonban valamennyi szolgáltató esetében behatárolt: csak a szolgáltató neve, címe és a temetkezés szó tüntethető fel. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint tehát a Tv. vizsgált rendelkezései nem sértik a piacgazdaság szerves részét képező gazdasági verseny szabadságát.
Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Temetkezési szolgáltatás gyakorlásának feltételei, összeférhetetlenség. Halottvizsgálati Bizonyítvány Eütv.217. § (1) A halál bekövetkezését halottvizsgálattal kell megállapítani. A halottvizsgálat minden olyan körülményre kiterjed, amely a halál a) bekövetkezése tényének, b) bekövetkezése módjának (természetes módon bekövetkezett vagy rendkívüli halál), c) okának megítéléséhez szükséges. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak megállapítására a mentőtiszt vagy a külön jogszabály szerinti orvos jogosult. Az (1) bekezdés b)–c) pontjában foglaltak megállapítására kizárólag a külön jogszabály szerinti orvos jogosult. (3) A halottat, perinatális halál esetén a magzatot, valamint az újszülöttet csak a halál bekövetkezését megállapító orvosi halottvizsgálat után lehet kórbonctani vizsgálat, eltemetés, elhamvasztás vagy szerv-, szövetkivétel céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani. (4) A halottvizsgálatra és a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásra vonatkozó szabályokat külön jogszabály állapítja meg. Együttes rendelet 1. § (2) A halottvizsgálatot az arra illetékes orvosnak haladéktalanul, de legkésőbb a halálesetről való értesülésétől számított 6 órán, a 2. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben, valamint közterületen, vagy nyilvános helyen történő halál esetén, soron kívül, de legfeljebb 2 órán belül kell elvégeznie. (3) A halottvizsgálat keretében a C. 3110-49/V/ nyomtatvány számú halottvizsgálati bizonyítvány, ill. halva született magzat vagy élve született, de a szülést követő 168 órán belül elhalálozott gyermek esetében a C. 3110-52/V/ nyomtatvány számú perinatális halottvizsgálati bizonyítvány (a továbbiakban együtt: halottvizsgálati bizonyítvány) megfelelő részeinek kitöltését kell elvégezni, és intézkedni kell a halott elszállításáról. (6) A halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálat során két példányban kiállítja az elhunyt azonosítására szolgáló űrlapot – amely vízzel lemoshatatlanul tartalmazza az elhunyt nevét, születési dátumát, halála helyét és idejét –, és azt a halott két végtagjára rögzíti. A halottvizsgálatot végző orvos biztosítja az űrlapot, amit az esetleges kórbonctani vizsgálat során sem szabad eltávolítani. Együttes rendelet 5. § (1) A halottvizsgálati bizonyítvány 1–20. és a perinatális halottvizsgálati bizonyítvány 1–19. pontjait a halottvizsgálatot végző orvos tölti ki. (2) Rendkívüli halál esetén a halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálati bizonyítvány megfelelő rovatában rögzíti a hatósági eljárás kezdeményezésének okát. (3) A halálokokra vonatkozó megállapításokat, valamint az eltemetésre engedélyezett időt a halottvizsgálati bizonyítványba a) a halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálattal egyidejűleg vagy legkésőbb az azt követő munkanapon jegyzi be, ha a rendelkezésre álló adatokból megalapozottan lehet következtetni a halált okozó betegségre, illetőleg az adatok a betegséget és a beteg megfelelő orvosi ellátását egyértelműen igazolják és kórbonctani vizsgálat elvégzése egyéb ok miatt sem szükséges; b) a patológiai osztály szakorvosa jegyzi be, ha az Eütv. 219. §-ában foglaltaknak megfelelően kórbonctani vizsgálatra kerül sor, illetőleg ha a kórbonctani vizsgálat elvégzését mellőzték; c) a hatósági, illetve igazságügyi orvosi boncolást végző orvos jegyzi be, ha az Eütv. 218. §-a szerint hatósági boncolásra kerül sor.
(4) A halottvizsgálati bizonyítványon a halottvizsgálatot végző, valamint a halál okát megállapító orvos a bejegyzett adatok valódiságát aláírásával és orvosi bélyegzője lenyomatával igazolja. (5) A halál okát megállapító orvos a halottvizsgálati bizonyítvány a) I–II. és III. példányát postai úton ajánlott küldeményként vagy kézbesítő útján lezárt borítékban megküldi a haláleset helye szerint illetékes anyakönyvvezetőnek, aki a haláleset anyakönyvezése és az anyakönyvi folyószámnak a halottvizsgálati bizonyítványon történő feltüntetése után az I. példányt megküldi a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban: KSH) területileg illetékes igazgatóságának, a II. példányt anyakönyvi alapiratként megőrzi, a III. példányt megküldi a haláleset helye szerint illetékes jegyzőnek a hagyatéki eljárás megindítása érdekében; b) IV. példányát átadja az elhunyt eltemettetésére kötelezett személynek vagy szervnek, az átvevő az átvételt az V. példányon aláírásával igazolja; c) V. példányát megőrzi az adatvédelemre vonatkozó szabályok szerint; d) VI. példányát megküldi az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) – haláleset helye szerint illetékes – megyei (fővárosi) intézetének. (6) Amennyiben nincs az elhunyt eltemettetésére kötelezett személy, a halál okát megállapító orvos a halottvizsgálati bizonyítvány IV. példányát – e tény közlése mellett – a köztemetés elrendelésére illetékes települési önkormányzatnak küldi meg. (7) A halottvizsgálati bizonyítvány I–IV. példányát legkésőbb a halálok megállapítása napját követő első munkanapon, a VI. példányt havonta összegyűjtve kell továbbítani az (5) bekezdésben foglaltaknak megfelelően. (8) A perinatális halottvizsgálati bizonyítvány kitöltése esetén a halál okát megállapító orvos az (5) bekezdésben foglaltak szerint jár el azzal, hogy ha halva született magzatról állítja a perinatális halottvizsgálati bizonyítványt ki, annak a) I. példányát megküldi a KSH területileg illetékes megyei (fővárosi) igazgatóságának; b) II., III. és V. példányát megőrzi az adatvédelemre vonatkozó szabályok szerint; c) IV. példányát átadja a halva született magzat eltemettetését kezdeményező személynek, aki az átvételt az V. példányon aláírásával igazolja; d) VI. példányát megküldi az ÁNTSZ – az (5) bekezdés d) pontja szerinti – illetékes intézetének. (9) Amennyiben a haláleset járművön történt, a holttestnek a járműről való leemelésének helyét, ha a holttestet találták, megtalálásának helyét kell a haláleset helyének tekinteni. (10) Ha az eltemettető a halottvizsgálati bizonyítvány kézhezvételét követő 8. napig a holttest temetésre való elszállításáról nem gondoskodott, a halottvizsgálatot végző orvos az eltemettető nevének és lakcímének közlésével a halottvizsgálati bizonyítvány V. példányának másolatát küldi meg a köztemetésre illetékes települési önkormányzat jegyzőjének. Együttes rendelet 10. § A kórbonctani vizsgálat befejezését követően haladéktalanul ki kell állítani és – az 5. § (5)–(6) és (10) bekezdése szerint – ki kell adni a halottvizsgálati bizonyítványt. Tv. 24. § (1) Halottat csak külön jogszabályban előírt orvosi vizsgálat és az erről szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni, vagy elhamvasztani. A halottvizsgálati bizonyítványt a temetés előtt kell az üzemeltető részére átadni. Az elhunyt elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. A halottvizsgálati bizonyítvány egy példányának megőrzéséről a temető tulajdonosa gondoskodik. (2) Ha a halál körülményeinek vizsgálatára hatósági eljárás indult (rendkívüli halál), az elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítvány mellett az eljáró hatóság engedélye is szükséges.
Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 38. § (1), Vhr. 42. § (1,2,4), 46. § (1–4) ® Halottvizsgálat (fogalom), temetés feltételei, rendkívüli halállal kapcsolatos eljárás Rendkívüli halálesettel kapcsolatos eljárás Eütv.218. § (1) Rendkívüli halál esetén hatósági eljárást kell lefolytatni és az elhunyt hatósági boncolását kell elrendelni. (2) A hatósági boncolás célja a halál okának, bekövetkezése körülményeinek tisztázása. (3) Rendkívüli az a halál, amelynek természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik, így a) bekövetkezésének körülményei bűncselekmény elkövetésére utalnak, b) közlekedési vagy foglalkozás körében bekövetkezett baleset okozta vagy annak gyanúja merül föl, c) egyéb baleset vagy mérgezés okozta, és a halál bekövetkezésével összefüggésben szükséges a felelősség vizsgálata, d) öngyilkosság okozta, vagy a körülmények arra utalnak, e) az egészségügyi ellátás során következett be, és az egészségügyi dolgozó foglalkozási szabályszegésének gyanúja merül föl, f) bekövetkezésének előzményei, körülményei ismeretlenek, és nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan következtetni lehetne a halál bekövetkeztének körülményeire, g) fogvatartott elhalálozása esetén. (4) A személyazonosság megállapításáig a rendkívüli halál esetén követendő eljárást kell alkalmazni, ha az elhunyt személyazonossága ismeretlen. (5) A rendkívüli halál esetén követendő eljárásra és hatósági boncolásra vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabály állapítja meg. Tv. 24. § (2) Ha a halál körülményeinek vizsgálatára hatósági eljárás indult (rendkívüli halál), az elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítvány mellett az eljáró hatóság engedélye is szükséges. Együttes rendelet 1. § (4) A halottvizsgálatot végző orvos, ha a vizsgálat során rendkívüli halál esetét észleli [Eütv. 218. § (3) bekezdés] köteles erről a külön jogszabályban meghatározott hatóságot (továbbiakban: hatóság) azonnal értesíteni, és intézkedni, hogy a holttest és környezete a hatóság megérkezéséig érintetlenül maradjon. A halottvizsgálatot végző orvos – amennyiben a hatóság felkéri – részt vesz a szemlén, a szemlejegyzőkönyv orvosi részét kitölti, aláírja és orvosi bélyegzője lenyomatával látja el. (5) Ha a helyszínen a hatóság azt állapítja meg, hogy a haláleset nem rendkívüli, és a szemle megtartását egyéb körülmény nem indokolja, a megállapításairól készített feljegyzést a halottvizsgálat végzésére illetékes orvosnak átadja, aki gondoskodik a halottvizsgálat további teendőinek ellátásáról. Együttes rendelet 5. § (2) Rendkívüli halál esetén a halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálati bizonyítvány megfelelő rovatában rögzíti a hatósági eljárás kezdeményezésének okát. (3) A halálokokra vonatkozó megállapításokat, valamint az eltemetésre engedélyezett időt a halottvizsgálati bizonyítványba c) a hatósági, illetve igazságügyi orvosi boncolást végző orvos jegyzi be, ha az Eütv. 218. §-a szerint hatósági boncolásra kerül sor.
Együttes rendelet 15. § (1) Rendkívüli halál esetén a hatósági, illetve az igazságügyi orvosi boncolást elrendelő hatóság intézkedik a holttestnek a halál bekövetkezése helyéről a szükséges vizsgálatok elvégzéséhez megfelelő feltételekkel rendelkező legközelebbi, boncolóhelyiség-csoportot fenntartó temetőbe vagy kórházi patológiai osztályra, illetve más intézménybe (továbbiakban: boncolás helye) történő szállításáról. (2) A holttestnek a boncolás helyére történő szállításának, valamint tárolásának, hűtésének és boncolásának költségei a (3) bekezdésben meghatározott időpontig a boncolást elrendelő hatóságot terhelik. (3) A boncolás helyéről a holttest temetőbe, temetkezési emlékhelyre, temetkezési szolgáltató telephelyére vagy hamvasztóüzembe történő szállításának, valamint tárolásának, hűtésének költségei a halottvizsgálati bizonyítvány kiállítását – ha az eltemetéshez, illetve elhamvasztáshoz hatóság engedélye szükséges, akkor az engedély kiadása napját, illetve az engedélyben a temetés legközelebbi időpontjaként megjelölt napot – követő első munkanaptól azt terhelik, aki törvény alapján az elhunyt eltemettetésére köteles, illetve az eltemettetést vállalja. (4) A kórbonctani vizsgálat után a halott azonnal temethető. Rendkívüli halál esetén az elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítvány mellett az eljáró hatóság engedélye is szükséges. Együttes rendelet 14. § (6) Közterületen, illetve nyilvános helyen elhunyt személy holttestét a halottvizsgálatot követően soron kívül el kell szállítani. Rendkívüli halálesetben hatósági boncolást kell végezni. A halál (elhunyt megtalálásának) helyéről a boncolás helyére való elszállításról a rendőrség (illetve az igazságügyi hatóság) intézkedik. A szállítást közterületről, nyilvános helyről soron kívül el kell végezni. Az elszállítás, tárolás, hűtés, boncolás költségei nem az eltemettetőt, hanem a rendőrséget terhelik. A boncolás helyéről temetőbe, hamvasztóüzembe, telephelyre történő elszállítás, tárolás, hűtés költségei csak a halottvizsgálati bizonyítvány kiállítását követő első munkanaptól terhelik az eltemettetőt. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 24. §, 41. §; Vhr. 42. § (3), 43. § (2), ® Halottvizsgálat, Halottvizsgálati bizonyítvány, Halottszállítás, Hatósági boncolás Halotti anyakönyvi kivonat Az anyakönyvekről a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet (a továbbiakban At.) At. 1. § (1) Az anyakönyv hatósági nyilvántartás, amely – az ellenkező bizonyításáig – közhitelűen tanúsítja a benne feljegyzett adatokat, illetőleg azok változását. (2) A születés, a házasságkötés és a haláleset e törvényerejű rendeletben meghatározott adatait, valamint ezek változásait a születési, a házassági és a halotti anyakönyv tartalmazza. At. 4. § (1) A születést és a halálesetet az az anyakönyvvezető anyakönyvezi, akinek működési területén az történt. At. 9. § (1) A születést és a halálesetet anyakönyvezés végett az illetékes anyakönyvvezetőnél be kell jelenteni. A bejelentéssel egyidejűleg a bejelentő közli és igazolja mindazokat az adatokat, amelyek az anyakönyvezéshez szükségesek. A születést orvos által kiállított bizonyítvány igazolja.
(2) Az intézetben történt születést, halálesetet az intézet vezetője jelenti be. (4) Az intézeten kívüli halálesetet az elhalttal egy lakásban élő vagy az elhalt hozzátartozója, illetőleg az jelenti be, aki a halálesetről tudomást szerzett. (5) Hivatalból kell anyakönyvezni a születést és a halálesetet, ha bejelentésre kötelezett nincs vagy a kötelezett a bejelentést elmulasztotta. Ilyen esetben az anyakönyvvezető gondoskodik a szükséges adatok beszerzéséről. At. 10. § (1) A születést és a halálesetet legkésőbb az azt követő első munkanapon kell bejelenteni. (2) Az intézeten kívüli születést, ha annál orvos nem működik közre, a bejelentésre kötelezett nyolc napon belül jelenti be. (3) A haláleset bejelentésekor az anyakönyvvezető részére át kell adni az elhalt magyar állampolgár személyazonosításra alkalmas okmányát, személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványát, az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítványt, továbbá – ha a bejelentő rendelkezésére áll – az elhalt születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratot. (4) A haláleset bejelentésekor a Magyarországon bevándoroltként vagy menekültként élt személy személyazonosító okmányait, személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványát, a családi állapotát tanúsító okiratát, továbbá az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítványt az anyakönyvvezetőnek át kell adni. Az anyakönyvvezető az okmányokat bevonja. (5) Az anyakönyvvezető az elhalt átadott személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványát érvényteleníti, majd a személyazonosításra alkalmas okmányokkal együtt továbbítja a haláleset helye szerint illetékes körzetközponti feladatokat ellátó jegyzőnek. (6) Bevándorolt és menekült státussal nem rendelkező nem magyar állampolgár halálesetének bejelentésekor az elhalt személyazonosításra alkalmas okmányait, továbbá az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítványt az anyakönyvvezetőnek át kell adni. Az anyakönyvvezető az elhalt úti okmányában lévő érvényes magyar vízumra, illetőleg a tartózkodási jogosultságra vonatkozó bejegyzést követően az anyakönyvi folyószám feltüntetésével „érvénytelen” bejegyzést tesz, és a külföldi hatóságok által kiállított okmányokat a bejelentőnek visszaadja. At. 11. § Az anyakönyvvezető a születést és a halálesetet a bejelentést követően azonnal, a házasságkötést pedig annak időpontjában anyakönyvezi. At. 36. § (1) A halotti anyakönyv nyilvántartja: a) a haláleset helyét és idejét (év, hó, nap); b) a meghalt személy születési és házassági nevét, nemét, személyi azonosítóját, annak hiányában a születési idejét, családi állapotát, lakóhelyét, születési helyét; c) a meghalt személy szüleinek születési családi és utónevét; d) a meghalt személy házastársának születési családi és utónevét, személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét, házasságkötés helyét, idejét, ha a haláleset idején a házasság fennállott; e) a meghalt személy külföldi állampolgárságát, hontalanságát, illetve ismeretlen állampolgárságát; f) a bejegyzés idejét (év, hó, nap). At. 40. § (1) Az anyakönyv alapján kiállítható közokirat az anyakönyvi kivonat, a másolat, az értesítés és a hatósági bizonyítvány. Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 6/2003 (III. 7.) BM rendelet (az anyakönyvezés részletes szabályait, a formanyomtatványokat tartalmazza).
Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 24. § (1, 2) ® Temetés feltételei Díjak Tv. 40. § (2) A temető tulajdonosa, köztemető esetén az önkormányzat a temető üzemeltetésével és fenntartásával kapcsolatosan felmerült szükséges és indokolt költségek alapján állapítja meg a) a temetési hely, illetőleg az újraváltás díját, b) a temetkezési szolgáltatók kivételével a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzők által fizetendő temetőfenntartási hozzájárulás díját, c) a temetői létesítmények, illetve az üzemeltető által biztosított szolgáltatások igénybevételéért a temetkezési szolgáltatók által fizetendő díjat. (3) A (2) bekezdésben meghatározott díjfajtákon belül a köztemetőkre vonatkozó díjak mértékét az önkormányzat rendeletben állapítja meg. A díjmértékeket évente felül kell vizsgálni. (4) Az egyes díjfajtákon belül a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzők által fizetendő temetőfenntartási hozzájárulási díj mértéke az adott évben az egyes sírhelyekre megállapított megváltási díjtételek egyszerű számtani átlagának 5%-át nem haladhatja meg. (5) A települési önkormányzat képviselő-testülete, fővárosban a közgyűlés a díj megállapításakor kikéri a fogyasztók területileg illetékes érdek-képviseleti szerveinek véleményét. Tv. 41. § (3) A települési önkormányzat, fővárosban a közgyűlés a törvény hatálybalépését követő egy éven belül rendeletben állapítja meg – a köztemetőre vonatkozóan – különösen e) temetőben a kegyeleti közszolgáltatások feltételeit, a temetési hely megváltási díját, a temetőfenntartási hozzájárulás díját, illetve a létesítmények vállalkozók részéről történő igénybevételének díját; 2005. évi XXI törvény 12. § (2) A törvény 11. §-ának (2) bekezdésében a Tv. 40. §-ának (4) bekezdését megállapító rendelkezés 2006. január 1-jén lép hatályba. (4) A Tv. 40. §-a (2) bekezdésében meghatározott díjfajtákon belüli díjak mértékét az önkormányzat e törvény hatálybalépését követő harmadik hónap első napjáig állapítja meg. Vhr. 18. § (7) Ha a rendelkezési jog azért szűnik meg, mert a jogosult a holttestet más temetési helyen kívánja eltemetni, a jogosult részére a megváltási díj időarányos részét vissza kell téríteni. Vhr. 32. § (4) A hamvasztó üzemek hamvasztási díjairól és a szállítás díjáról az eltemettetőt a kifüggesztett árjegyzékben tájékoztatni kell. A tételes számlában a hamvasztó üzem által számlázott díjat kell érvényesíteni. Vhr. 37. § (1) A koporsós temetésre szolgáló temetési helyre sírnyitási engedéllyel – a sír megfelelő mélyítésével, alapméretenként egymás fölé helyezve – további, legfeljebb egy elhalt vagy a szabályzatban rögzített, az intézet által engedélyezett számú, 25 évnél régebbi holttestmaradvány temethető rá. Fertőző betegségben elhunyt sírhelyére csak az intézet előzetes engedélye alapján lehet rátemetni. Ez esetben a rátemethető elhaltak számát az intézet korlátozhatja. Rátemetés esetén – a 25 évnél régebben temetett és exhumált maradvány
kivételével – biztosítani kell a temetési hely legalább 25 éves használatát. Rátemetés esetén a meghosszabbított sírhelyhasználati időre vonatkozó arányos sírhelyhasználati díjat kell megfizetni. Vhr. 41/A. § A temetőszabályzat tartalmazza b) a temetőben alkalmazott díjak mértékét; Vhr. 48. § (1) A telephelyen elhunytat – a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – akkor lehet tárolni, ha a telephely engedély e tevékenységre kiterjed. A telephelyen a holttest hűtéséről folyamatosan kell gondoskodni. A holttestnek a temetkezési szolgáltató telephelyén történő hűtése, valamint a telephelyre történő többletszállítás költségének együttes összege nem haladhatja meg az elhunyt kórházi, illetve temetőben levő hűtőben biztosított hűtésének díját. Vhr. 55. § (1) A temető üzemeltetője is köteles a szabályzatban meghatározott, a temetkezési szolgáltatókat terhelő díjakat megfizetni, ha az üzemeltetés mellett temetkezési szolgáltató tevékenységet is végez. (2) A temető üzemeltetője a szabályzatban megállapított díjakon felül más díjat nem állapíthat meg, így különösen: nem szedhető díj a temetőlátogatásért, a temetői utak használatáért és a temetési hely gondozásához igénybe vett vízért. Vhr. 59. § (2) A telephely engedélyezési eljárásért a belügyminiszter rendeletében meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Együttes rendelet 14. § (4) A holttest kórbonctani vizsgálatra történő szállításának költségét a kórbonctani vizsgálatra illetékes kórház viseli. Együttes rendelet 15. § (1) Rendkívüli halál esetén a hatósági, illetve az igazságügyi orvosi boncolást elrendelő hatóság intézkedik a holttestnek a halál bekövetkezése helyéről a szükséges vizsgálatok elvégzéséhez megfelelő feltételekkel rendelkező legközelebbi, boncolóhelyiség-csoportot fenntartó temetőbe vagy kórházi patológiai osztályra, illetve más intézménybe (továbbiakban: boncolás helye) történő szállításáról. (2) A holttestnek a boncolás helyére történő szállításának, valamint tárolásának, hűtésének és boncolásának költségei a (3) bekezdésben meghatározott időpontig a boncolást elrendelő hatóságot terhelik. (3) A boncolás helyéről a holttest temetőbe, temetkezési emlékhelyre, temetkezési szolgáltató telephelyére vagy hamvasztóüzembe történő szállításának, valamint tárolásának, hűtésének költségei a halottvizsgálati bizonyítvány kiállítását – ha az eltemetéshez, illetve elhamvasztáshoz hatóság engedélye szükséges, akkor az engedély kiadása napját, illetve az engedélyben a temetés legközelebbi időpontjaként megjelölt napot – követő első munkanaptól azt terhelik, aki törvény alapján az elhunyt eltemettetésére köteles, illetve az eltemettetést vállalja. A temetkezési szolgáltatás szabadáras. A szolgáltatások díját a vállalkozó a díjképzés, díjalkalmazás közgazdasági szempontjainak megfelelően szabadon meghatározhatja. A temetői díjakat minden esetben a temető tulajdonosa határozza meg. A temető üzemeltetője nem állapíthat meg önállóan díjakat. Annak ellenére, hogy a szolgáltatás szabadáras, néhány esetben a Tv. illetve a Vhr. díjalkalmazási szempontokat ír elő pl: Vhr. 48. § (1), 55. § (1),(2). A kórbonctani vizsgálatra történő szállítás költségei az illetékes kórházat terhelik, amelynek finanszírozásáról külön jogszabály rendelkezik.
A temetői díjakban a korábbiakhoz képest változás történt. A következő díjak érvényesíthetők: – Temetési hely illetőleg az újraváltás díja – Temetőfenntartási hozzájárulás díja – Temetői létesítmények igénybevételének és az üzemeltető által biztosított szolgáltatás díja A temetőfenntartási hozzájárulás díját temetkezési szolgáltatóknak (a temetkezési szolgáltatásért az eltemetéssel összefüggésben) nem kell fizetni. Temetőfenntartási hozzájárulási díjat az egyéb, kizárólag a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzőktől lehet kérni (megbízás alapján végzett kertészeti, kőfaragó munka stb.). Új elem az üzemeltető által biztosított szolgáltatás, amely a köztemetőre vonatkozik. E szerint az önkormányzat rendelete előírhatja: a hűtéssel, szállítással, hamvak szórásával, sírhelynyitással, visszahantolással kapcsolatos feladatok ellátására az üzemeltető szakszemélyzetének és berendezéseinek igénybevételét. Ilyen rendeleti előírás esetén a díjat is az egyéb temetői díjakkal együtt helyi önkormányzati rendeletben kell előírni. Egyházi temetőben a temetőszabályzatban kell előírni a temetői díjakat. Nem szedhető díj a temetőlátogatásért, az úthasználatért és a sírgondozáshoz használt vízért. Felhívjuk a figyelmet a fogyasztóvédelemről szóló törvényben előírt tájékoztatási, az árak feltüntetésére vonatkozó szabályokra. A temetői díjak képezik a fenntartási, üzemeltetési költségek fedezetét. Mértékét az erre fordított szükséges és indokolt költségek alapján kell megállapítani. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXX. VII. törvény ® A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV törvény ® 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól 34. § (1),(2) ® Temetőüzemeltetés Kegyeleti közszolgáltatási szerződés Ötv. 8. § (4) A települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemető fenntartásáról; köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését. Tv. 3. § E törvény alkalmazásában h) kegyeleti közszolgáltatás: a köztemető fenntartását, továbbá üzemeltetését magába foglaló egyéni és közösségi kegyeleti célú, az elhunyt emlékének megőrzésére irányuló önkormányzati tevékenységek összessége; Tv. 6. § (3) A temető tulajdonosa – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – köteles a temető fenntartásáról, továbbá üzemeltetéséről gondoskodni. E feladatait saját maga, illetve – szerződés alapján – gazdálkodó szervezet útján is elláthatja.
Tv. 7. § (3) Ha a köztemető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatokat az önkormányzat a kegyeleti közszolgáltatási szerződés útján látja el, a jegyző a (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően ellenőrzi a szerződésben foglaltak maradéktalan teljesítését. Szerződésszegés esetén kezdeményezheti a szerződés felmondását. Tv. 16. § A temető üzemeltetését e törvényben, kormányrendeletben, temetőszabályzatban, továbbá köztemető esetén önkormányzati rendeletben, és a kegyeleti közszolgáltatási szerződésben meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. Tv. 39. § (1) Köztemető fenntartására és üzemeltetésére az önkormányzat azzal a gazdálkodó szervezettel köthet kegyeleti közszolgáltatási szerződést, amely a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelel. (2) A szerződésnek tartalmaznia kell a) a tevékenység gyakorlásának helyét; b) az ellátandó tevékenységek felsorolását; c) a teljesítés módját és idejét; d) a feladat mennyiségi és minőségi követelményeit; e) a szerződés érvényességi idejét, amely 5 évnél rövidebb és 15 évnél hosszabb nem lehet, de újbóli megkötése nem zárható ki; f) a szolgáltatás finanszírozásának rendjét; g) a szolgáltatás ellenértékének mértékét és a megfizetés módját; h) a közüzemi szerződési kötelezettség alanyait; i) a szolgáltatáshoz szükséges eszközök mennyiségi és minőségi előírásait és rendelkezésre bocsátásának módját; j) az önkormányzati vagyontárgyak használatának, karbantartásának, felújításának és pótlásának szabályait; k) a szolgáltatást végző személyekkel kapcsolatos követelményeket; l) a szerződés fennállása alatt az önkormányzatot megillető ellenőrzési jogosítványokat; m) arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy ha a gazdálkodó szervezet a kegyeleti közszolgáltatás mellett temetkezési szolgáltatást is végez, a kegyeleti közszolgáltatást más gazdasági tevékenységétől, így a temetkezési szolgáltatástól számvitelileg elkülöníti; n) a birtokbaadás feltételeit; o) arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a szerződésre egyebekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. (3) A szerződés azonnali hatállyal felmondható, ha a gazdálkodó szervezet a (2) bekezdés m) pontjában meghatározott kötelezettségét megszegi. Vhr. 55. § (3) Ha a temető üzemeltetése kegyeleti közszolgáltatási szerződés alapján történik, az üzemeltető köteles a) az üzemeltetés, illetőleg a temetkezési szolgáltatás költségeinek megosztására az önkormányzat által elfogadott számviteli szabályzatot alkalmazni; b) az üzemeltetéssel összefüggő bevételeiről és kiadásairól az önkormányzatot évente tájékoztatni. A helyi önkormányzat kötelező feladata köztemető fenntartása. E kötelezettségének eleget tehet saját tulajdonú temetőben, de megállapodhat más temetőtulajdonossal, hogy a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségét – a megállapodás szerinti – temetőben látja el. Az önkormányzat a köztemető fenntartásáról gondoskodhat maga vagy társulása útján is (saját intézmény alapításával vagy személyek önálló foglalkoztatásával), de dönthet úgy is, hogy gazdálkodó szerv útján biztosítja ezeket a feladatokat. Ebben az esetben azonban szerződést kell kötnie, melyben meghatározza, hogy az üzemeltető mely fenntartási, működtetési feladatokról köteles gondoskodni (amely egyébként a temető fenntartóját (tulajdonosát)
terhelik. E szerződés a kegyeleti közszolgáltatási szerződés, amely nem minősül közüzemi szerződésnek. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy nem kell ilyen típusú szerződést kötnie más temetőtulajdonosnak (pl. egyház) és a temetőüzemeltetőnek, közöttük elegendő egy Ptk-n alapuló szerződés. A kegyeleti közszolgáltatási szerződés tehát olyan speciális szerződés, amelynek egyik alanya mindig a települési (a fővárosban a fővárosi) önkormányzat és a szerződés tárgya köztemető üzemeltetése. A kegyeleti közszolgáltatási szerződés szoros összefüggésben van az önkormányzat temetkezéssel kapcsolatos rendeletével, hiszen a szerződés számos eleme csak akkor határozható meg egzakt módon, ha a képviselő-testület megállapította a temető fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos szabályokat, melyek az üzemeltetőt is kötik (tehát a szerződésen kívül a helyi rendelet is meghatározza tevékenységét). A törvény ezen felül még azt is rögzíti, hogy amennyiben az önkormányzat köztemető fenntartási kötelezettségéről kegyeleti közszolgáltatási szerződés keretében gondoskodik, a temető használatának szabályait (lényegében a temető szabályzatot) rendeletben köteles megállapítani. E szabály is alátámasztja milyen szoros az összefüggés a helyi rendelet és a kegyeleti közszolgáltatási szerződés között. Az 1999. október 1-től hatályos Tv. úgy fogalmaz, hogy a szerződést a törvény hatálybalépését követő 90 napon belül kell megkötni, ha feltételei fennállnak. Az egyik lényeges feltétel az helyi rendelet megléte, másrészt a szerződés csak olyan gazdálkodó szervezettel köthető meg, aki rendelkezik a kormányrendeletben megjelölt feltételekkel, azaz vezetője vagy határozatlan idejű foglalkoztatási jogviszonyban álló alkalmazottja kertészeti, parkgondozó, illetőleg kertépítő szakképesítéssel, vagy ilyen szakirányú magasabb végzettséggel rendelkezik. A kegyeleti közszolgáltatási szerződés legfontosabb tartalmi elemeit a törvény tartalmazza, melyből az alábbi legfontosabb elemek kiemelése szükséges: a) a tevékenység gyakorlásának helye. Itt azon köztemetőket, illetve megállapodás alapján köztemetőként funkcionáló temetőket szükséges felsorolni, illetve pontosan megjelölni, amelyeket a gazdálkodó szervezet a szerződés alapján üzemeltetni köteles (lezárt temetők esetén is meg lehet határozni a feladatokat); b) a szerződés alapján ellátandó tevékenységek felsorolása. Maga a törvény, illetve végrehajtási rendelete is számos üzemeletetési kötelezettséget felsorol (Tv.16. §, Vhr. 54. §, 55. §), illetve a helyi viszonyokat figyelembe véve az önkormányzat rendelete is pontosan meghatározza az adott temető infrastruktúráját, szolgáltatásait, működésének legfontosabb területeit. Ez alapján határozható meg a szerződésben, hogy az adott temető tekintetében az üzemeltető milyen tevékenységet lát el. Fel kell sorolni, hogy mely létesítmények, közüzemek, területek, zöldterületek karbantartását, gondozását, illetve melyek felújítását végzi el a gazdálkodó szervezet (megjelölve azt, hogy milyen beruházás marad az önkormányzat kötelezettsége). Célszerű azt is rögzíteni, hogy milyen típusú munkákat végezhet el önállóan az üzemeltető és melyeket köteles bejelenteni az önkormányzatnak. Ki lehet arra is térni a helyi rendeleti szabályozás alapján, hogy az üzemeltető hogyan biztosítja a helyi temető rendjét, milyen kötelmei vannak, ha külső vállalkozók végeznek munkát a temetőben. A külső személyek, szervezetek által végzett temetkezési szolgáltatások hogyan kapcsolódnak a temetői létesítményekhez, az üzemeltető milyen szempontok alapján hangolja össze a temetéseket, hogyan működteti a temetői technikai rendszereket (pl. hűtő), milyen gyakorisággal milyen karbantartási tevékenységet végez. Meg kell határozni, hogy az üzemeltető milyen módon gondoskodik a hulladék elszállításáról, a temetők tisztántartásáról, továbbá milyen ügyfélfogadást köteles biztosítani és milyen nyilvántartást vezet. A szerződés
ezen része tovább részletezi a törvényben és a helyi önkormányzati rendeletben meghatározottakat A korábbi szerződéseket a 2005. évi módosításnak megfelelően indokolt felülvizsgálni. Különösen a Tv. 16. § l pontjában foglaltak jelentenek új feladat-ellátási kötelezettséget. c) a teljesítés módja és ideje. A teljesítendő tevékenységeket nem minden esetben célszerű csak felsorolni , hanem a szükséges esetben meg kell jelölni, hogy milyen módon gondoskodhat az üzemeltető az adott feladat elvégzéséről. Az üzemeltetés ugyan folyamatos tevékenység , de egyes elemeinél célszerű konkrét határidőket, időközöket megjelölni. d) a feladat mennyiségi és minőségi követelményei. Nem elég a szakszerű, lelkiismeretes munkavégzésre utalni, amennyiben lehetséges meghatározott minőségi követelmények leírásával (pl. technológiai követelmények), illetve mennyiségi mutatók meghatározásánál tovább lehet konkretizálni az ellátandó feladatot. e) a szerződés érvényességi ideje. Ezt a felek határozzák meg, de tekintettel az ellátandó feladat sajátosságára, jellegére 5 évnél rövidebb és 15 évnél hosszabb időtartamot a törvény alapján a szerződésben nem lehet kikötni. A határidő lejárta után azonban a szerződés újra köthető. E körben lehet foglalkozni a szerződés felmondásának eseteivel is (a törvény rögzíti, hogy a szerződés azonnal felmondható, ha az üzemeltető nem tesz eleget a számviteli elkülönítési kötelezettségének); f) szolgáltatás finanszírozásának a rendjét. Meg kell határozni, hogy az üzemeltetés különböző költségeiről milyen nyilvántartást kell vezetni, költségként mit lehet elszámolni, azt hogyan biztosítja az önkormányzat. Célszerűnek mutatkozik az önkormányzati rendeletben meghatározott díjak bevételként való megjelölése a szerződésben (az elszámolás módjának külön megjelölésével), így csak a különbözetet kell biztosítani az önkormányzatnak. Utalni kell azonban a számviteli törvényben foglaltakra. g) a szolgáltatás ellenértéke és a megfizetés módja. Természetesen magának az üzemeltetésnek a biztosítása olyan szolgáltatás amelyért külön díjazás illeti meg a gazdálkodó szervezetet. A díjazás mértéke függ az elvégzendő feladat nagyságától, illetve a költségek viselésének rendjétől. A fizetés rendjét is rögzíteni kell a szerződésben. Amennyiben a díjbevételeket az üzemeltető szedheti be, utalni kell arra, hogy többlet esetén az milyen módon számítható be a szolgáltatás ellenértékébe; h) a közüzemi szerződési kötelezettség alanyai. A temető üzemeltetéséhez is elengedhetetlenül szükséges a közüzemi szolgáltatások (elektromos, szennyvíz, víz stb.), ezért a kegyeleti közszolgáltatási szerződésben tisztázni kell, hogy mely közüzemi szerződéseket és melyik félnek (az önkormányzatnak vagy a szolgáltatónak) kell megkötni (ezek díjának elszámolását a finanszírozás rendjének kialakításakor rögzíthetik a felek); i) a szolgáltatáshoz szükséges eszközök és azok rendelkezésre bocsátásának módja. Az önkormányzat által adott eszközökről célszerű tételes leltárt készíteni, melyben a mennyiségi mutatók mellett meghatározhatók a minőségi kritériumok (esetleg az elhasználtság foka). Ez a tételes leltár lehet a szerződés melléklete. A szerződésben rögzíthetik azt is, hogy a szolgáltatáshoz feltétlenül szükséges eszközöket melyik fél, milyen határidőben biztosíthatja. Az üzemeltető a szerződésben meghatározottak szerint használhat saját eszközt is (ez természetesen meghatározza a szolgáltatás ellenértékét is);
j) az önkormányzati vagyontárgyak használatának, karbantartásának, felújításának a szabályai. E szerződési elem szoros összefüggésben van az előző ponttal (az átadott eszközökkel), illetve szerződés alapján ellátandó tevékenységekkel hiszen azokhoz kapcsolódik, attól elválaszthatatlan. Az e kérdésről való megállapodás annak érdekében fontos, hogy a feladat ellátását szolgáló önkormányzati vagyon védelme megfelelően biztosított legyen, illetőleg elhasználódás esetén idejében gondoskodni lehessen a pótlásról (ezért is rögzíteni kell, hogy a pótlás kinek a kötelezettsége pl. hibás használat miatt bekövetkezett idő előtti elhasználódás esetén); k) a szolgáltatást végző személyekkel kapcsolatos következmények. A szerződésben rögzíteni kell, hogy a feladat ellátásához az üzemeltető milyen létszámú, felkészültségű személyzetet alkalmaz, illetve egyes részfeladatok elvégzésére milyen feltételek esetén foglalkoztathat alvállalkozót. A kegyeleti tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatások területén kiemelt figyelmet indokolt fordítani a minőségi követelmények biztosítására melynek egyik eleme a személyi feltételek garantálása; l) a szerződés fennállása alatt az önkormányzatot megillető ellenőrzési jogosítványok. A törvény, illetve a kormányrendelet a jegyző számára határoz meg különböző ellenőrzési kötelezettséget, lehetőségeket (még a szerződés hatályosulásával kapcsolatban is). Ezen felül is indokolt meghatározni, hogy az önkormányzat mely szerve utján (pl. bizottság, a polgármesteri hivatal részéről milyen időközönként , milyen tájékoztatásokat igényelhet, illetve milyen módon, eszközökkel ellenőrizheti a szolgáltató tevékenységét (pl. minőségi követelmények, elszámolások); m) a számviteli elkülönítés szabályai. Az üzemeltető e tevékenységen kívül temetkezési szolgáltatást is végezhet, ha rendelkezik a temetkezési szolgáltatókra vonatkozó feltételekkel. Ebben az esetben azonban vállalnia kell, hogy a számviteli szabályoknak megfelelően az üzemeltetéssel, fenntartással kapcsolatos bevételeit és kiadásait elkülöníti a temetkezési szolgáltatás (más gazdálkodói tevékenység) bevételeitől, illetve kiadásaitól. Ez biztosítja azt, hogy az önkormányzat ne finanszírozza a gazdálkodó szervezet más irányú feladatait. A számviteli és egyéb nyilvántartásoknak alkalmasnak kell lenniük a megfelelő elkülönítésre (mint utaltunk rá, a kötelezettség megszegése a szerződés azonnali felmondását vonhatja maga alá); n) a birtokbaadás feltételei. Rögzíteni kell, hogy az üzemeltetés megkezdésekor az önkormányzat a szolgáltatáshoz szükséges, mely létesítményeket, tárgyakat adja a szolgáltató birtokába (használatába). Ezért is célszerű tételes leltár készítése, mert ez lehet a birtokbaadás alapja; o) záró rendelkezések. A szerződés aláírásának , illetve a kötelezettségek keletkezésének a napját indokolt feltüntetni. Meg lehet állapodni a vitás kérdések esetén követendő eljárásról, illetve rögzíteni lehet, hogy a szerződésben meg nem határozott kérdésekben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Itt kell utalni arra is, hogy a temető üzemeltetését kegyeleti közszolgáltatási szerződés alapján végző üzemeltető köteles: – az üzemeltetés, illetőleg a temetési szolgáltatások költségeinek megosztására az önkormányzat által elfogadott számviteli szabályzatot alkalmazni;
– a temető fenntartási hozzájárulás díját, illetve a létesítmények használatáért fizetendő díjat megfizetni, ha az üzemeltetés mellett temetkezési szolgáltatói tevékenységet is végez; – az üzemeltetéssel összefüggő bevételekről és kiadásokról az önkormányzatot évente tájékozatni. Fontos felhívni arra a figyelmet, hogy az üzemeltető az önkormányzati rendeletben meghatározottakon túl, egyéb díjakat nem határozhat meg, így nem szedhet díjat pl. a temetőlátogatásért, a temetési hely gondozásához igénybe vett vízért. Hangsúlyosan rámutatunk: – kötelező a kegyeleti közszolgáltatási szerződési forma, ha az üzemeltető gazdálkodó szervezet – az önkormányzat gondoskodik a kötelező feladatellátás finanszírozásáról. – temetkezési szolgáltatás bevételeiből a fenntartás (üzemeltetés) nem finanszírozható Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 3. § b) pont, 13. §, 16. § ® Temetőfenntartás, temetőüzemeltetés A jegyző feladatai Tv. 7. § (1) A temető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatok ellátását a temető fekvése szerint illetékes jegyző, fővárosban a főjegyző ellenőrzi. (2) A jegyző az (1) bekezdésben meghatározott jogkörében a) felhív a jogszabályokban és a temető szabályzatban foglalt rendelkezések betartására, b) szabálysértési eljárást folytathat le. (3) Ha a köztemető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatokat az önkormányzat a kegyeleti közszolgáltatási szerződés útján látja el, a jegyző a (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően ellenőrzi a szerződésben foglaltak maradéktalan teljesítését. Szerződésszegés esetén kezdeményezheti a szerződés felmondását. (4) A jegyző az ellenőrzés során a köztemetőben vezetett nyilvántartásokba betekinthet, továbbá vizsgálhatja a temetőben szolgáltatást végzők jogosultságát. Tv. 30. § (1) Temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezetet akkor lehet alapítani, ha az alapító vagy a vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője ahhoz előzetesen hozzájárult. (2) A jegyző az előzetes hozzájárulást nem tagadhatja meg attól, aki a) igazolja büntetlen előéletét, szakmai alkalmasságát, továbbá megfelelő pénzügyi teljesítőképességét, és b) az alapvető kegyeleti feltételeknek megfelelő, a tevékenység méltóságát nem sértő telephelyet jelöl meg, továbbá c) írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy vele szemben összeférhetetlenség nem áll fenn. (3) A (2) bekezdésben meghatározott követelményeket a) egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozónak (kérelmezőnek), b) a gazdasági társaság vezetőjének kell igazolnia. Tv. 31. § (1) A temetkezési szolgáltatás ellátásához a telephely létesítését a jegyző az ÁNTSZ területileg illetékes városi (kerületi) intézete és az illetékes építésügyi hatóság szakhatósági közreműködésével lefolytatott telephely-engedélyezési eljárásban engedélyezi. A jegyző, a telephely-engedélyezési eljárása során környezetvédelmi, vízügyi, tűzvédelmi szakhatóságok közreműködését veheti igénybe.
(2) A jegyző a telephelyengedélyt akkor adja meg, ha a szakhatósági hozzájárulás(ok) alapján megállapítja, hogy a telephely megfelel a kegyeleti követelményeknek, a munkavégzésre (munkahelyre) vonatkozó előírásoknak, a környezetben élők egészségét és a környezetet nem veszélyezteti. Tv. 34. § A jegyző a tevékenység gyakorlására kiadott hozzájárulását visszavonja, ha megállapítja, hogy kiadásának feltételei már nem állnak fenn. Vhr. 30. § (1) Azt, aki törvény alapján a temetésre kötelezett és a kötelezettségét nem teljesíti, az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője felszólítja 15 napon belüli teljesítésre. Ha a kötelezett a felszólításnak nem tesz eleget, az elhunytat közköltségen kell eltemetni. (2) A közköltségen történő temetés esetén a temetésre kötelezett személyt a temetés helyéről és idejéről értesíteni kell. (3) Az elhunytat a kötelezett kérelmére az általa megjelölt temetési helyre kell temetni, ha az elhalálozás helye szerinti település köztemetőjében megjelölt temetési hely felett a kérelmezőnek rendelkezési joga van. Vhr. 52. § (5) A temetkezési szolgáltató a vagyoni biztosíték rendelkezésre állását a telephelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének a szerződés megkötésekor, illetőleg meghosszabbításakor köteles igazolni. Vhr. 59. § (1) A telephely engedélyt a telephely fekvése szerint illetékes települési önkormányzat (fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat) jegyzőjétől kell kérni. Vhr. 59/A. § (1) A jegyző a telephely engedély kiadására vonatkozó eljárásban döntése előtt köteles meggyőződni arról, hogy a) a településrendezési tervben meghatározott övezeti besorolás alapján a kérelemben feltüntetett ingatlanon az elhunyt hűtése, illetve az elhunyt temetésre való előkészítése végezhető-e; b) a telephely a 48. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az elhunyt temetésre való előkészítésére, hűtésére megfelel-e. (2) A jegyző a telephely engedély kiadása előtt helyszíni szemlét tarthat, amelyről értesíti a) a kérelmezőt; b) az adott ingatlan és a szomszédos ingatlan tulajdonosait (használóit, kezelőit); c) a közreműködő szakhatóságokat. Vhr. 59/B. § (1) A jegyző a telephely használatát legfeljebb 90 napig határozattal felfüggeszti vagy korlátozza, ha azt állapítja meg, hogy a telephely az engedély alapját képező feltételeknek nem felel meg. (2) Ha a telephely engedély jogosultja a felfüggesztés, illetve korlátozás időtartama alatt az engedélyben foglalt feltételeket nem teremti meg, a jegyző a telephely engedélyt visszavonja. Együttes rendelet 5. § (5) A halál okát megállapító orvos a halottvizsgálati bizonyítvány a) I–II. és III. példányát postai úton ajánlott küldeményként vagy kézbesítő útján lezárt borítékban megküldi a haláleset helye szerint illetékes anyakönyvvezetőnek, aki a haláleset anyakönyvezése és az anyakönyvi folyószámnak a halottvizsgálati bizonyítványon történő feltüntetése után az I. példányt megküldi a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban: KSH) területileg illetékes igazgatóságának, a II. példányt anyakönyvi alapiratként megőrzi, a III. példányt megküldi a haláleset helye szerint illetékes jegyzőnek a hagyatéki eljárás megindítása érdekében; A jegyző fő feladata:
– Az ellenőrzés – Cégalapításhoz az előzetes hozzájárulás öt feltételének vizsgálata – Telephely létesítését, telephely engedélyezési eljárásban engedélyezi – Megrendeli a köztemetést A jegyző illetékességi területén bármelyik temetőt (egyházi, önkormányzati lezárt, működő) ellenőrizheti. Az ellenőrzés kiterjedhet a létesítményekre, temetőfenntartásra, üzemeltetésre. Vizsgálhatja a szolgáltatást végzők jogosultságát (kőfaragó, kertész, temetkezési szolgálató) Az alapításhoz szükséges feltételekről, a telephely-engedélyezésről a vonatkozó címszavaknál szólunk. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Szociális igazgatásról szóló 1993. évi III. Tv. 48. § ® A temetkezési szolgáltatás gyakorlásának feltételei Települési önkormányzat feladata Ötv. 8. § (1) A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről, közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokrólvaló gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése. (4) A települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemető fenntartásáról; köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését. Tv. 3. § E törvény alkalmazásában b) köztemető: az önkormányzat tulajdonában lévő temető, továbbá az a nem önkormányzati tulajdonban lévő temető is, amelyben az önkormányzat – a temető tulajdonosával kötött megállapodás alapján – a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségét teljesíti; h) kegyeleti közszolgáltatás: a köztemető fenntartását, továbbá üzemeltetését magába foglaló egyéni és közösségi kegyeleti célú, az elhunyt emlékének megőrzésére irányuló önkormányzati tevékenységek összessége; Tv. 4. § (1) A temető tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az egyház, a helyi és országos kisebbségi önkormányzat, gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pontja] és közhasznú szervezet lehet. (2) Azon a településen, ahol nincs önkormányzati tulajdonú temető, gazdálkodó szervezet vagy közhasznú szervezet a temetőtulajdonban tulajdoni hányadot akkor szerezhet, ha az önkormányzat legalább 51%-os tulajdoni hányadban tulajdonosa lesz a temetőnek. Az önkormányzat tulajdoni hányada a működés során sem csökkenthető 51% alá.
Tv. 5. § (3) Köztemető fenntartója a települési önkormányzat, fővárosban a fővárosi önkormányzat. A temető fenntartásáról a települési önkormányzatok társulás, illetőleg együttműködés útján is gondoskodhatnak. Tv. 6. § (4) Köztemető esetében a temető használatának rendjéről önkormányzati rendeletben, egyéb temetők esetében temetőszabályzatban kell rendelkezni. Tv. 8. § (3) A köztemető létesítéséről, bővítéséről, lezárásáról és megszüntetéséről a települési önkormányzat (fővárosban a fővárosi önkormányzat) gondoskodik. Tv. 16. § A temető üzemeltetését e törvényben, kormányrendeletben, temetőszabályzatban, továbbá köztemető esetén önkormányzati rendeletben, és a kegyeleti közszolgáltatási szerződésben meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. Tv. 20. § (2) Ha temetésre kötelezett személy nincs, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a kötelezettségét nem teljesíti, a temetésről az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat (fővárosban a kerületi önkormányzat) polgármestere – jogszabályban meghatározott határidőn belül – gondoskodik. Tv. 40. § (1) Az önkormányzat rendelete kötelezővé teheti a köztemetőn belüli, az elhunyt hűtésével, a temetőben erre a célra rendszeresített szállító járművön történő szállításával, továbbá a hamvaknak az erre szolgáló berendezéssel történő szórásával, sírhelynyitással és visszahantolással kapcsolatos feladatok ellátására az üzemeltető szakszemélyzetének és berendezésének igénybevételét (a továbbiakban: az üzemeltető által biztosított szolgáltatás). (2) A temető tulajdonosa, köztemető esetén az önkormányzat a temető üzemeltetésével és fenntartásával kapcsolatosan felmerült szükséges és indokolt költségek alapján állapítja meg a) a temetési hely, illetőleg az újraváltás díját, b) a temetkezési szolgáltatók kivételével a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzők által fizetendő temetőfenntartási hozzájárulás díját, c) a temetői létesítmények, illetve az üzemeltető által biztosított szolgáltatások igénybevételéért a temetkezési szolgáltatók által fizetendő díjat. (3) A (2) bekezdésben meghatározott díjfajtákon belül a köztemetőkre vonatkozó díjak mértékét az önkormányzat rendeletben állapítja meg. A díjmértékeket évente felül kell vizsgálni. (4) Az egyes díjfajtákon belül a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzők által fizetendő temetőfenntartási hozzájárulási díj mértéke az adott évben az egyes sírhelyekre megállapított megváltási díjtételek egyszerű számtani átlagának 5%-át nem haladhatja meg. (5) A települési önkormányzat képviselő-testülete, fővárosban a közgyűlés a díj megállapításakor kikéri a fogyasztók területileg illetékes érdek-képviseleti szerveinek véleményét. Tv. 41. § (3) A települési önkormányzat, fővárosban a közgyűlés a törvény hatálybalépését követő egy éven belül rendeletben állapítja meg – a köztemetőre vonatkozóan – különösen a) a temető rendeltetésszerű használatához szükséges egyéb helyi, tárgyi és infrastrukturális feltételeket; b) a temető használatának és igénybevételének szabályait; c) a temetési hely gazdálkodási szabályait; d) a sírhely méretezését, sírjelek alkalmazását, a kegyeleti tárgyak, növényzet elhelyezését, a sírgondozás szabályait; e) temetőben a kegyeleti közszolgáltatások feltételeit, a temetési hely megváltási díját, a temetőfenntartási hozzájárulás díját, illetve a létesítmények vállalkozók részéről történő igénybevételének díját;
f) a temetési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb vállalkozói tevékenységek ellátásának temetői rendjét; g) a szabálysértés eseteit. Általános gyakorlat, illetve szabály az EU-ban, hogy a városnak, községnek kötelező temetőt fenntartani elhunyt polgárainak eltemetésére. Magyarországon ez a települési önkormányzat kötelező feladata, a gyakorlatban az önkormányzat „kegyeleti közszolgáltatást” nyújt. A köztemető használatáról helyi rendeletet alkot. Nem feladata a temetkezési szolgáltatásról való gondoskodás, viszont köztemetésről az elhalálozás helye szerint illetékes önkormányzat polgármestere gondoskodik. Mint temetőtulajdonos a tulajdonosokra vonatkozó szakmai szabályokat kell betartania. Köztemetőről vagyonnyilvántartást vezet. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Helyi önkormányzati rendelet, ® Megállapodás, Köztemetés, Díjak, Temetőüzemeltetés, Kegyeleti Közszolgáltatási Szerződés, Temetőkataszter Helyi temetőrendelet Tv. 6. § (4) Köztemető esetében a temető használatának rendjéről önkormányzati rendeletben, egyéb temetők esetében temetőszabályzatban kell rendelkezni. Tv. 16. § A temető üzemeltetését e törvényben, kormányrendeletben, temetőszabályzatban, továbbá köztemető esetén önkormányzati rendeletben, és a kegyeleti közszolgáltatási szerződésben meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. Tv. 40. § (1) Az önkormányzat rendelete kötelezővé teheti a köztemetőn belüli, az elhunyt hűtésével, a temetőben erre a célra rendszeresített szállító járművön történő szállításával, továbbá a hamvaknak az erre szolgáló berendezéssel történő szórásával, sírhelynyitással és visszahantolással kapcsolatos feladatok ellátására az üzemeltető szakszemélyzetének és berendezésének igénybevételét (a továbbiakban: az üzemeltető által biztosított szolgáltatás). (2) A temető tulajdonosa, köztemető esetén az önkormányzat a temető üzemeltetésével és fenntartásával kapcsolatosan felmerült szükséges és indokolt költségek alapján állapítja meg a) a temetési hely, illetőleg az újraváltás díját, b) a temetkezési szolgáltatók kivételével a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzők által fizetendő temetőfenntartási hozzájárulás díját, c) a temetői létesítmények, illetve az üzemeltető által biztosított szolgáltatások igénybevételéért a temetkezési szolgáltatók által fizetendő díjat. (3) A (2) bekezdésben meghatározott díjfajtákon belül a köztemetőkre vonatkozó díjak mértékét az önkormányzat rendeletben állapítja meg. A díjmértékeket évente felül kell vizsgálni. (4) Az egyes díjfajtákon belül a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzők által fizetendő temetőfenntartási hozzájárulási díj mértéke az adott évben az egyes sírhelyekre megállapított megváltási díjtételek egyszerű számtani átlagának 5%-át nem haladhatja meg. (5) A települési önkormányzat képviselő-testülete, fővárosban a közgyűlés a díj megállapításakor kikéri a fogyasztók területileg illetékes érdek-képviseleti szerveinek véleményét.
Tv. 41. § (3) A települési önkormányzat, fővárosban a közgyűlés a törvény hatálybalépését követő egy éven belül rendeletben állapítja meg – a köztemetőre vonatkozóan – különösen a) a temető rendeltetésszerű használatához szükséges egyéb helyi, tárgyi és infrastrukturális feltételeket; b) a temető használatának és igénybevételének szabályait; c) a temetési hely gazdálkodási szabályait; d) a sírhely méretezését, sírjelek alkalmazását, a kegyeleti tárgyak, növényzet elhelyezését, a sírgondozás szabályait; e) temetőben a kegyeleti közszolgáltatások feltételeit, a temetési hely megváltási díját, a temetőfenntartási hozzájárulás díját, illetve a létesítmények vállalkozók részéről történő igénybevételének díját; f) a temetési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb vállalkozói tevékenységek ellátásának temetői rendjét; g) a szabálysértés eseteit. Tv. 42. § Ahol az önkormányzat a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségéről kegyeleti közszolgáltatási szerződés keretében gondoskodik, a temető használatának szabályait önkormányzati rendeletben kell megállapítani. Vhr. 4. § (1) A temetőben keletkezett hulladék rendszeres gyűjtéséről, elhelyezéséről és kezeléséről a köztemető fekvése szerinti települési önkormányzat rendeletében, illetőleg a temetőszabályzatban (a továbbiakban együtt: szabályzat) foglaltak szerint kell gondoskodni. Vhr.10. § (4) A szabályzatban a temető egyes területei – de legalább sírhelytáblánként az egyes temetési helyek – építészeti, kertészeti kialakításának és gondozásának részletes feltételei meghatározhatók. A feltételeket a temetési hely felett rendelkezni jogosulttal kötött szerződésben kell rögzíteni. (5) A temetőben alkalmazott temetési helyek szélességi, hosszúsági méretét és az egymástól való távolságát a szabályzatban kell előírni. Vhr.12. § (3) Új urnafülke építésénél az urnát befogadó belső méret legalább 30x30 cm. Urnafülke építmény kialakításához a szabályzat előírhatja a természetes anyagok és művészi formák alkalmazását. Az urnafülkét úgy kell kialakítani, hogy a fülke egyedi díszítése biztosítható legyen. Vhr. 13. § (1) Temetési hely megjelölésére sírjel használható, illetőleg létesíthető. (2) A sírjel nem foglalhat el a szabályzatban meghatározott temetési helynél nagyobb területet, magasságát a helyi építési szabályzat, ennek hiányában az építésügyi hatóság korlátozhatja. Vhr. 18. § (1) A temetési hely feletti rendelkezési jog időtartama (használati idő) nem lehet kevesebb, mint a) a koporsós betemetés, illetve rátemetés napjától számított 25 év; b) sírbolt esetén 60 év; c) urnafülke és urnasírhely esetén 10 év; d) urnasírbolt esetén 20 év. (4) A szabályzat, illetve a temető, temetkezési emlékhely tulajdonosának az eltemettetővel kötött megállapodása az (1) bekezdésben meghatározott időtartamnál hosszabb használati időt is megállapíthat. Vhr. 23. § (1) A temetőben történő munkavégzést – a hozzátartozók részéről történő sírgondozás, a temetési hely növénnyel való beültetése és díszítése kivételével – a temető
üzemeltetőjének a munkavégzés megkezdését megelőzően be kell jelenteni. Fák ültetésére a szabályzat az irányadó. (2) Az üzletszerű tevékenység során a vállalkozó köteles betartani a szabályzatban meghatározott feltételeket. Vhr. 33. § (2) Urnát urnatartóban a sír felületére is el lehet helyezni. Az egy urnafülkébe vagy urnasírba elhelyezhető, valamint a sírhelybe (sírboltba) temethető urnák számát a temető tulajdonosa (üzemeltetője) a szabályzatban határozza meg. Vhr. 40. § Temetési hely, sírbolt felnyitását az intézet engedélyében és a szabályzatban foglaltak szerint kell elvégezni. Exhumálás, hamvak kivétele céljából történő felnyitás esetén a temető üzemeltetője, legkésőbb a munka megkezdése előtt 10 nappal a temetőben (hirdetőtáblán) a sírhelytábla, sírhelysor, temetési hely számát, a sírjelen feltüntetett adatok körét, és az exhumálás idejét tartalmazó közleményt helyez el. Vhr. 54. § (2) Ha az önkormányzat rendelete a Tv. 40. §-ának (1) bekezdése szerint a köztemetőn belüli tevékenységek ellátására az üzemeltető szakszemélyzetének igénybevételét kötelezővé teszi, az üzemeltetőnek a temetkezési szolgáltatókra vonatkozó feltételeknek is meg kell felelnie. Vhr. 55. § (1) A temető üzemeltetője is köteles a szabályzatban meghatározott, a temetkezési szolgáltatókat terhelő díjakat megfizetni, ha az üzemeltetés mellett temetkezési szolgáltató tevékenységet is végez. (2) A temető üzemeltetője a szabályzatban megállapított díjakon felül más díjat nem állapíthat meg, így különösen: nem szedhető díj a temetőlátogatásért, a temetői utak használatáért és a temetési hely gondozásához igénybe vett vízért. A Tv. felhatalmazza a települési önkormányzatot (fővárosban a közgyűlést), hogy a köztemető használatát rendeletben határozza meg. A Tv. a szabályozásra tág teret ad, ajánló jelleggel felsorolást tartalmaz. Az új rendelet megalkotását, illetve azok módosítását 2000. október 1-ig kellett elvégezni. A helyi önkormányzati rendelet a köztemetőkre vonatkozik. Amennyiben más temetőtulajdonossal az önkormányzat – a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettsége tekintetében – megállapodást kötött, a szabályozás hatálya erre is kiterjed. A rendelet általános részében indokolt rögzíteni a fenntartási, üzemeltetési feladatok ellátásának módját, megjelölve az üzemeltetőt. A temető használatát, részletesen szükséges szabályozni, különösen a – temetkezési szolgáltatók – az egyéb vállalkozók és a – a temetőlátogatók részéről. A központi keretszabályozást a helyi viszonyokra kell adaptálni. Célszerű az üzemeltető jogait, kötelezettségét is előírni függetlenül a megkötött kegyeleti közszolgáltatási szerződéstől. A rendeletnek és a szerződésnek összhangban kell lenni. A fenti három temetőhasználó csoport, valamint az üzemeltető jogainak és kötelezettségeinek pontos, egzakt rendezésével a temető kegyeleti méltósága biztosítható. A Tv. és a Vhr. több szabályozási tárgyat is megjelöl. Hangsúlyozni kívánjuk azonban,
– a temetési helyek mérete, utak, parcellák nagysága a helyi rendelkezéstől függ. – a temetési helyek használata a minimumként előírt 25 illetve 10 évnél hosszabb is lehet (akár örök sírhelyről is lehet rendelkezni) – a díjak meghatározása (fogyasztóvédelem) helyi közügy – szabálysértés eseteit tételesen kell meghatározni Fontos, hogy a rendeletalkotás széles körű előkészítés eredménye legyen. E területen nagyon fontos a gazdasági racionalitások mellett az érzelmi szempontok, a kialakult halottkultusz messzemenő figyelembevétele. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Ötv. 8. § (4), 16. § (1) ® Temetőüzemeltetés, települési önkormányzat feladata, díjak Megállapodás (önkormányzat és egyház között) Tv. 3. § E törvény alkalmazásában b) köztemető: az önkormányzat tulajdonában lévő temető, továbbá az a nem önkormányzati tulajdonban lévő temető is, amelyben az önkormányzat – a temető tulajdonosával kötött megállapodás alapján – a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségét teljesíti; h) kegyeleti közszolgáltatás: a köztemető fenntartását, továbbá üzemeltetését magába foglaló egyéni és közösségi kegyeleti célú, az elhunyt emlékének megőrzésére irányuló önkormányzati tevékenységek összessége; Tv. 5. § (3) Köztemető fenntartója a települési önkormányzat, fővárosban a fővárosi önkormányzat. A temető fenntartásáról a települési önkormányzatok társulás, illetőleg együttműködés útján is gondoskodhatnak. Ötv 8. § (4) A települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemető fenntartásáról; köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését. Törvény kötelezi a települési önkormányzatot köztemető fenntartására. Elhunyt polgárai számára legyen eltemettetési lehetőség, legyen temető. A települési önkormányzatnak kegyeleti közszolgáltatást kell nyújtania. Kötelező feladatát elláthatja: – saját tulajdonában lévő temetőben, vagy – más tulajdonában lévő temetőben, megállapodással. A Tv. lehetővé teszi a társulás, az együttműködés útján történő feladatellátást, azonban ez csak a műszaki, szakmai fenntartási feladatok ellátásában megoldás. Az eltemettetők nem veszik igénybe a szomszéd települést köztemetőjét, helyette inkább a lakhely szerinti egyházi temetőt választják. Ha a településen nincs saját köztemető építeni lehetne, azonban az új temető létesítésének anyagi terheit – központi/regionális – támogatások nélkül az önkormányzatok nem tudnák vállalni. A gyakorlatban az egyházi temető tulajdonosával kötött megállapodás lehet az útja a törvényi kötelezettség teljesítésének. A megállapodás tartalmi elemei: – a megállapodás hosszú távra (legalább 25 év) szóljon – az önkormányzat kapjon szabályozási jogot – rendezni kell
– a költségmegosztást – a díjmegállapítást – a ráfordítások finanszírozását – rögzíteni kell a tulajdonos létesítményeinek használatát – önkormányzati beruházások elszámolását. A megállapodás a Ptk-n alapul Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® települési önkormányzat feladata, helyi temetőrendelet Temetőszabályzat Tv. 6. § (4) Köztemető esetében a temető használatának rendjéről önkormányzati rendeletben, egyéb temetők esetében temetőszabályzatban kell rendelkezni. Tv. 41. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg g) a temetőszabályzat kötelező tartalmi elemeit; Vhr. 41/A. § A temetőszabályzat tartalmazza: a) a temető használatának általános szabályait, a temetőben végzett szolgáltatások, valamint a kegyeletgyakorlás rendjét; b) a temetőben alkalmazott díjak mértékét; c) a temetőüzemeltetési (temetőgondnoki) feladatokat és kötelezettségeket, a létesítmények igénybevételének feltételeit; d) a temetési helyek kialakításának (méretezés) szabályait, a sírhelyhasználati idők meghatározását, a temetési helyek gondozásának, a növényültetés és a sírjelek alkalmazásának feltételeit; e) a hulladék gyűjtésének, kezelésének szabályait; f) a védett sírjelek, temetési helyek nyilvántartásának (ideértve a további temetés lehetőségének feltüntetését is) szabályait. 121/2005. 28. § (2) Az e rendeletben meghatározottaknak megfelelő a) temetőszabályzatot a Tv. és e rendelet figyelembevételével, a rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül kell elkészíteni; Temetőszabályzatot az egyházi temetőkre nézve kell elkészíteni. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága 2001-ben kiadta a „Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről” szóló szabályzatot. E mellett azonban minden egyes katolikus temetőre is el kell készíteni a „helyi” temetőszabályzatot. Ahol még nincs helyi rendelkezés egyházi temető használatának rendjéről, egy éven belül el kell készíteni. A helyi önkormányzati rendeletek szakmai támpontot adhatnak elkészítésükhöz. Figyelemmel kell lenni arra, hogy ahol a Tv. illetőleg a Vhr. „szabályzat” kifejezést használ az a temetőszabályzatra is vonatkozik, nem csak a helyi önkormányzati temetőrendeletre. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 41. § (3), 4. § (1),(2) ® Helyi temetőrendelet, tulajdonos feladata Nemzeti Kegyeleti Bizottság (Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság)
Tv. 3. § E törvény alkalmazásában e) nemzeti sírkert (nemzeti panteon): a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által annak minősített temető, hősi temető, hősi temetési hely, továbbá temetkezési emlékhely, kegyeleti emlékhely, temetési helyek összessége; Tv. 11. § (1) A nemzeti sírkert fennállásáig nem szüntethetők meg és nem helyezhetők át a benne található temetési helyek. (3) Ha a nemzeti sírkert megszűnik, a temetési helyek áthelyezéséről kell gondoskodnia Tv. 15. § (1) Nemzeti sírkerthez – ezen belül a nemzeti panteonba – tartozó temetőket, hősi temetőket, hősi temetési helyeket, temetkezési emlékhelyeket, kegyeleti emlékhelyeket, temetési helyeket a Nemzeti Kegyeleti Bizottság határozza meg. (2) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság nevéhez és funkciójához méltó testület. (3) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság feladata különösena) a nemzeti sírkertek megteremtésére irányuló kezdeményezések véleményezése; b) a rendelkezési jog gyakorlása a nemzeti sírkertbe tartozó temetési helyek és kegyeleti emlékhelyek tekintetében; c) a megemlékezés módszertanának és gyakorlatának kialakítása. (4) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság feladatait Titkárságán (a továbbiakban: Titkárság) keresztül látja el. (5) A Titkárság feladata különösen a) a nemzeti sírkertbe tartozó temetési helyek nyilvántartásba vétele és nyilvántartása; b) a nemzeti sírkertek fenntartásával kapcsolatos feladatok meghatározása. Tv. 22. § (1) A temetési hely felett – a nemzeti sírkertbe tartozó temetési hely kivételével – az rendelkezik, aki megváltotta. Tv. 41. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg f) a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezetére, tagjaira, feladataira és működésére, h) a Nemzeti Kegyeleti Bizottság javaslatára a „Nemzeti Gyásznap” állandó vagy eseti meghatározására, a gyász nemzeti méretű kifejezésére és megformálására vonatkozó szabályokat. Vhr. 16. § Nemzeti sírkertben sírjelet állítani, sírboltot építeni, azon változtatni, illetőleg áthelyezni vagy lebontani külön jogszabály rendelkezései szerint, ill. a Nemzeti Kegyeleti Bizottság hozzájárulásával szabad. A kérelmet a Nemzeti Kegyeleti Bizottsághoz a temető tulajdonosa (üzemeltető) útján kell benyújtani. – A nemzeti kegyeleti bizottság szervezetéről és feladatairól szóló 146/1999. (X.1.) Korm. rend. – A nemzeti gyászról szóló 237/2001. (XII. 10.) Korm. rend – 113062001. (XII. 10.) Korm. határozat a Nemzeti Kegyeleti Bizottság Szervezeti és Működési Szabályzatának jóváhagyásáról szóló 1010/2001. (II. 14.) Korm. határozat módosításáról – Módszertan a nemzeti sírkertté nyilvánításról – Módszertani útmutató a Nemzeti Sírkertbe sorolt temetők, temetési helyek, hősi temetési helyek gondozására. – Módszertani útmutató a Nemzeti sírkertbe sorolt temetési helyek módosítása esetén (bontás, újraváltás, létesítés, áthelyezés, változtatás)
A Tv. határozta meg a nemzeti sírkert fogalmát és hozta létre a Nemzeti Kegyeleti Bizottságot. (2006. január 1-től: Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság) A nemzeti sírkert olyan virtuális (azaz nem egy konkrét temetőhöz kötött) Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a nemzet jeles halottainak temetési helyei tartoznak. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság a Kormány döntési joggal rendelkező szakmai véleményező, koordináló és ellenőrző testülete. Feladata különösen: – a nemzeti sírkerttel – a nemzeti gyásszal – a megemlékezés módszertanának és gyakorlatának kialakításával kapcsolatosak. A nemzeti sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt személy életművének megítélése alapján történik. A nemzeti sírkert részéhez tartozó temetési helyek jogilag védettek. A bizottság a temetési hely felett rendelkezni jogosult. A nemzeti sírkert részéhez tartozó temetési helyekről a Magyar Közlöny útján, közleményben tájékoztat a Bizottság. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® 2005. évi LXXXIX. törvény a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról 46. § ® Temetési hely feletti rendelkezési jog. Kegyeleti jog Tv. (Preambulum) Az Országgyűlés az elhunyt személyek emlékének méltó megőrzése és ápolása, a temetkezés közegészségügyi és kegyeleti rendeltetésének érvényesítése, valamint a temető és temetkezési kultúra fejlesztése érdekében a következő törvényt alkotja: Tv. 1. § (1) A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet. Eütv. 220. § (4) A kórbonctani, illetve a hatósági boncolás elvégzése után a holttestet a kegyeleti szempontok figyelembevételével helyre kell állítani. 1949. évi XX. törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya 54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbakban Ptk. ) Ptk. 75. § (1) A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. (2) A személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell, kivéve ha a védelem – jellegénél fogva – csak a magánszemélyeket illetheti meg. (3) A személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.
Ptk. 76. § A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. Ptk. 85. § (3) Meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Ha a meghalt személy (megszűnt jogi személy) jó hírnevét sértő magatartás közérdekbe ütközik, a személyhez fűződő jog érvényesítésére az ügyész is jogosult. 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről (a továbbiakban Btk.) Btk. 179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást a) aljas indokból vagy célból, b) nagy nyilvánosság előtt, c) jelentős érdeksérelmet okozva követik el. Btk. 180. § (1) Aki a 179. § esetén kívül mással szemben a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben, b) nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el. Btk. 181. § Aki halottat vagy emlékét a 179. vagy a 180. §-ban meghatározott módon meggyalázza, vétséget követ el, és az ott meghatározott büntetéssel büntetendő. A kegyelet az elhunyt személy emlékének méltó megőrzése, ápolása, védelme. A kegyeleti jog az emberi méltósághoz való jog és a személyhez fűződő jogok közé tartozik. Kegyeleti joggal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaznak: – a közigazgatási jog (Tv., Eütv) – a polgári jog (Ptk.) – a büntetőjog (Btk.) a Ptk. szerint a személyhez fűződő jogok – tehát a kegyeleti jog is – a törvény védelme alatt állnak, és azokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Meghalt személy emlékének megőrzését szolgálja: 1. a személyhez fűződő jogok védelme (pl. jó hírnévhez, elhunyt nevének védelmében, képmás és hangfelvétel védelmében, magántitkok védelmében való jog) 2. a halálhoz kapcsolódó, a végtisztesség megadása, a földi maradványok tiszteletben tartása (pl temetési méltatlan körülmények között, sírhelyhasználat és sírjel összetartozása, gyászszertartás kegyeletsértő módon való megszervezése A kegyeleti jog élő személyt illet meg, mindenkit, akiben az elhunyt emléke él. Ptk szerint ezek: – az elhunyt hozzátartozói, – akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített – ügyész
Kegyeletsértés esetén a kegyeleti jogosult bírósághoz fordulhat. Büntető eljárás kegyeletsértés miatt magánindítványra indítható. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 3. § g), és h) 30. § (2) b), 31. § (2) ® Vhr. 5. § (2), 19. § (4), 23. § (3), 41/A § a), 47. § (2), 50. § (2), 57. § (4) ® Nemzeti Kegyeleti Bizottság, Alapelvek, Kegyeleti Közszolgáltatási szerződés, Kegyeleti park Kegyeleti park Tv. 12. § Lezárt, nem működő temető ismételt használatba vételekor vagy kegyeleti park céljára való átalakításakor a létesítésre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Vhr. 19. § (4) Ha a lezárt temetőt, temetőrészt, sírhelytáblát, temetési helyet újra betemetés vagy kegyeleti park céljára kívánják használatba venni, a használatbavétel előtt a területet legalább 30 cm vastag földréteggel kell feltölteni. A kegyeleti park olyan lezárt, már nem működő temetőterület, amit a településrendezés nem kíván újra betemetni. Megkülönböztetjük az ún. parktemetőtől, amely táj és kertépítészeti eszközökkel létesített (működő) temető, temetőrész, parcella. A létesítés előfeltétele, hogy a temetési helyek feletti rendelkezési jog lejárt. A temető terület új funkciót kap: a kultúra, az oktatás, a (helyi) történelmi emlékek bemutatása, műemlékvédelmi szempontok, pihenőhely. A kegyeleti park létesítéséhez kertészeti engedélyezési tervet kell készíteni. A tervező szabadsága a terület teljes átrendezése, a síremlékek csoportosítása vagy mellőzése, az utak park jellegű vezetése, a pihenőhelyek, a rendezvényhelyek kialakítása. Temető helyett új zöldfelületi rendszerelem alakulhat ki. Fenntartása a települési közcélú zöldfelületi fenntartásával megegyező. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Temető lezárása Hűtés Tv. 9. § (1) A temető létesítése során a temetőtulajdonos c) a halottak ideiglenes elhelyezésére szolgáló tárolót és hűtőt, a kormányrendeletben meghatározottak szerint köteles biztosítani. Tv. 27. § (1) A temetkezési szolgáltató a temető, a hamvasztóüzem és a temetkezési emlékhely területén kívül a) a temetkezési szolgáltatások közül a temetésfelvételt, az elhunyt temetésre való előkészítését és a temetéshez szükséges kellékekkel történő ellátását, továbbá b) a temetkezési szolgáltatás ellátása során az elhunyt hűtését, a halottszállító jármű tárolását csak engedélyezett telephelyen végezheti. Vhr. 5. § (3) A temetőbe, illetve a ravatalozóba kiszállított holttest hűtéséről – halott hűtő berendezésben – a ravatalozásig folyamatosan gondoskodni kell. (4) 2000 fő alatti lakónépességű településen a holttest hűtése (tárolása) a ravatalasztal hűtésével is megoldható.
Vhr. 24. § (1) A halottat koporsós temetés esetén – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 96 órán belül el kell temetni, kivéve, ha b) a temetésre az eltemettető kívánsága szerint 8 napon belül kerül sor, feltéve, hogy a holttest hűtése folyamatosan biztosított; (2) A halottat – hamvasztásos temetés esetén – a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 15 napon belül el kell hamvasztani. A holttestet a hamvasztásig hűteni kell. Vhr. 48. § (1) A telephelyen elhunytat – a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – akkor lehet tárolni, ha a telephely engedély e tevékenységre kiterjed. A telephelyen a holttest hűtéséről folyamatosan kell gondoskodni. A holttestnek a temetkezési szolgáltató telephelyén történő hűtése, valamint a telephelyre történő többletszállítás költségének együttes összege nem haladhatja meg az elhunyt kórházi, illetve temetőben levő hűtőben biztosított hűtésének díját. Vhr. 59. §(5) Ha a telephelyen a holttest temetésre való előkészítését és hűtését végzik, a kérelemben meg kell jelölni: a) a szociális helyiségek biztosításának módját; b) a környezetre gyakorolt hatást (talaj, felszíni és felszín alatti vizek, zaj, bűz, tűz- és robbanásveszély stb.); c) a telephelyen végzett tevékenység során keletkező hulladék, egészségre vagy környezetre veszélyes anyag megnevezését, gyűjtésének, kezelésének módját; d) ivóvízellátást, a szennyvízgyűjtést és -elhelyezést is. Vhr.59/A. § (1) A jegyző a telephely engedély kiadására vonatkozó eljárásban döntése előtt köteles meggyőződni arról, hogy a) a településrendezési tervben meghatározott övezeti besorolás alapján a kérelemben feltüntetett ingatlanon az elhunyt hűtése, illetve az elhunyt temetésre való előkészítése végezhető-e; b) a telephely a 48. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az elhunyt temetésre való előkészítésére, hűtésére megfelel-e. TEÁOR 63.12 Tárolás, hűtés SZJ 63. 12. 11. 0 hűtött áru tárolása A Tv. 25. §-a szerint a hűtés nem tartozik a temetkezési szolgáltatási tevékenységi körbe. A KSH szerint a TEAOR és a SZJ fent jelzett osztályába tartozik. Az előírások szerint az elhunytat hűteni kell a kórházban, a temetőben, a telephelyen. Szállítás közbeni hűtésre nincs kötelező rendelkezés. Ha nincs hűtés, a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 96 órán belül el kell temetni az elhunytat. A teremhűtés, a két- és több blokkos hűtőberendezés valamint a ravatalasztal hűtése mellett terjed a koporsóval kombinált hűtési megoldás. A korszerű halottszállító gépkocsikban ma már biztosított a hűtés is. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® A temető létesítményei, díjak, telephely Temetőkataszter 147/1992. (XI. 6.) Korm. rendelet az önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanvagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjéről
1. § (1) Az önkormányzat tulajdonában lévő ingatlanvagyonról az e rendelet 1–5. számú melléklete szerinti ingatlanvagyon-katasztert (a továbbiakban: katasztert) kell felfektetni és folyamatosan vezetni. Melléklet: Adatrögzítés:
Adatellenőrzés:
Kelt.: Aláírás:
Kelt.: Aláírás:
Kelt.: Aláírás:
Önkormányzati ingatlanvagyon – kataszter: Köztemető „T” lapszám: ____ Ingatlanjelleg: _____–____ Helyrajzi szám: ______/___/_/___
A köztemetőre vonatkozó alapadatok T 01 T 02
. -
T 03
A temető megnevezése: A temető – jellege: – használat szerint
Temető: építmények T 04 T 05 T 06 T 07 T 08 T 09 T 10 T 11 T 12 T 13
Ravatalozó épület: Ravatalozó hűtőházzal Hűtőház Boncoló-helyiségcsoport Krematórium Illemhely: Burkolt út: Kerítés: Vízvételi lehetőség Közvilágítás
db: __ db: __ db: __ db: __ db: __ db: __ fm: ______ fm: ______ -
Temető: építmények Megnevezés T 14.0 T 14.1 T 14.2 T 14.3 T 14.4 T 15.
Könyv szerinti bruttó érték Bruttó érték változás
Becsült érték
-
év
értékváltozás E Ft (+)
____
_ _______
____ ____ ____ ____
_ _______ _ _______ _ _______ _ _______
bruttó érték egyenlege E Ft
T 16. Állagmutató Egyéb megjegyzések:
-
_ _______
Kitöltési útmutató „T” Köztemető T 02. A temető jellege: 1: hagyományos és urnatemető hely 2: urnatemető 3: hősi temető 4: nemzeti sírkert (nemzeti panteon) T 03. A temető használata szerint: 1: működő 2: lezárt T 12. Vízvételi lehetőség: 1: van 2: nincs T 13. Közvilágítás: 1: van 2: nincs T 16. Állagmutató: 1: 0% 2: 1–19% 3: 20–39% 4: 40–59% 5: 60–79% 6: 80–99% 7: 100% 1/2002, (BK 8) BM–EüM–FVM–GM–ISM–KöM–KöViM–NKöm–OM–SzCsM irányelv az önkormányzati ingatlanvagyon egységes és egyedi értékeléséhez. A települési önkormányzat ingatlanvagyon nyilvántartása körében, a tulajdonában lévő köztemetőről katasztert vezet, és elvégzi az értékelést. Évente adatszolgáltatási kötelezettsége van. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 3. § b), 4. § (1), Ötv. 8. § (4) ® Települési önkormányzat feladata
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) temetkezéssel összefüggő feladatai Tv. 8. § (2) A temető és a temetkezési emlékhely építményei, közművei, egyéb infrastrukturális létesítményei építéséhez, létesítéséhez, bővítéséhez, továbbá a kegyeleti emlékhely létesítéséhez külön jogszabályban előírtak szerint a tulajdonosnak engedélyt kell kérnie. Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, az örökségvédelmi, a környezetvédelmi, a közlekedésügyi, a vízügyi, a tűzvédelmi és energetikai szakhatóságok működnek közre. Védett természeti területen elhelyezkedő temető esetén a természetvédelmi szakhatóság közreműködése is szükséges. Tv. 23. § Temetőn vagy temetkezési emlékhelyen kívül ravatalozni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) területileg illetékes városi (fővárosi kerületi) intézetének engedélyével lehet. Tv. 31. § (1) A temetkezési szolgáltatás ellátásához a telephely létesítését a jegyző az ÁNTSZ területileg illetékes városi (kerületi) intézete és az illetékes építésügyi hatóság szakhatósági közreműködésével lefolytatott telephely-engedélyezési eljárásban engedélyezi. A jegyző, a telephely-engedélyezési eljárása során környezetvédelmi, vízügyi, tűzvédelmi szakhatóságok közreműködését veheti igénybe. (2) A jegyző a telephelyengedélyt akkor adja meg, ha a szakhatósági hozzájárulás(ok) alapján megállapítja, hogy a telephely megfelel a kegyeleti követelményeknek, a munkavégzésre (munkahelyre) vonatkozó előírásoknak, a környezetben élők egészségét és a környezetet nem veszélyezteti. Tv. 35. § (1) Holttestet szállítani kizárólag a közegészségügyi és a járványügyi szabályokat és az alapvető kegyeleti feltételeket kielégítő, erre a célra kialakított járműben, fedéllel ellátott koporsóban (szállítókoporsóban) lehet. Tv. 36. § (1) Holttest, urna külföldre történő szállításához – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – a rendeltetési hely szerinti ország hatóságának, valamint az elhalálozás helye szerint illetékes közegészségügyi hatóságnak az engedélye szükséges. Tv. 37. § (1) Hamvasztóüzemi építményt létesíteni vagy átalakítani, felújítani a településrendezési tervnek megfelelően és építési engedély alapján lehet. (2) Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a környezetvédelmi, örökségvédelmi, a közlekedési, a vízügyi, tűzvédelmi, energetikai szakhatóságok működnek közre. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI Tv. 6. § (1) A Szolgálat egészségügyi igazgatási és koordinációs feladatai körében j) felügyeletet gyakorol a halottkémlés szakszerűsége felett, engedélyezi a nem kórházban elhunyt személy holttestének elhamvasztását; Vhr. 20. § (4) Ha a lejárt használati idejű temetési helyen lévő holttestmaradványokat az elhunyt hozzátartozója máshol el kívánja temetni, erről a kiürítésre megjelölt időpontig kell gondoskodnia. Ennek hiányában a holttestmaradványokat (az urnákat) a kiürítésre megjelölt időpontot követő 6 hónap elteltével – az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak a temető fekvése szerint illetékes városi, fővárosi kerületi intézete (továbbiakban: intézet) jelenlétében – közös sírhelyben kell elhelyezni, illetve a hamvak az arra kijelölt helyen szétszórhatók.
Vhr.35. § (1) A sír vagy sírbolt felnyitását (továbbiakban: sírnyitás) a temető fekvése szerint illetékes intézet engedélyezheti. Nem minősül sírnyitásnak a koporsós temetésre használt temetési helynek urna elhelyezése céljából történő megbontása. Vhr. 36. § (1) Rátemetés, valamint a holttest újratemetése vagy hamvasztása céljából történő sírnyitást a temetési hely felett rendelkezni jogosult vagy annak örököse kérheti az intézettől. A kérelemhez be kell mutatni: a) az eltemetett halott halotti anyakönyvi kivonatát; b) ha a kérelmező örökös, az öröklést igazoló okiratot is. Vhr. 37. § (1) A koporsós temetésre szolgáló temetési helyre sírnyitási engedéllyel – a sír megfelelő mélyítésével, alapméretenként egymás fölé helyezve – további, legfeljebb egy elhalt vagy a szabályzatban rögzített, az intézet által engedélyezett számú, 25 évnél régebbi holttestmaradvány temethető rá. Fertőző betegségben elhunyt sírhelyére csak az intézet előzetes engedélye alapján lehet rátemetni. Ez esetben a rátemethető elhaltak számát az intézet korlátozhatja. Rátemetés esetén – a 25 évnél régebben temetett és exhumált maradvány kivételével – biztosítani kell a temetési hely legalább 25 éves használatát. Rátemetés esetén a meghosszabbított sírhelyhasználati időre vonatkozó arányos sírhelyhasználati díjat kell megfizetni. Vhr. 40. § Temetési hely, sírbolt felnyitását az intézet engedélyében és a szabályzatban foglaltak szerint kell elvégezni. Exhumálás, hamvak kivétele céljából történő felnyitás esetén a temető üzemeltetője, legkésőbb a munka megkezdése előtt 10 nappal a temetőben (hirdetőtáblán) a sírhelytábla, sírhelysor, temetési hely számát, a sírjelen feltüntetett adatok körét, és az exhumálás idejét tartalmazó közleményt helyez el. Vhr. 44. § (1) Az elhunytat a szállító telephelye szerint illetékes intézetnek a szállítható halottak számát is megállapító szakhatósági hozzájárulása alapján kiadott közlekedési hatósági engedély alapján, erre a célra kialakított és rendszeresített, zárt közúti halottszállító járművel szabad szállítani. A rakodótérben szállítható halottak számát a forgalmi engedélyben rögzíteni kell. Vhr. 46. § (1) Az elhunyt külföldre szállításához engedély szükséges, a kérelmet a halál megállapításának helye szerint illetékes intézethez kell benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell a szállítandó halott nevét, utolsó lakhelyét, a halált okozó betegség megnevezését, a halál napját, azoknak a helységeknek a megnevezését, ahonnan és ahová a szállítás történik, a szállító jármű (a szállítás módjának) megjelölését és a szállítmány kísérőjének megnevezését. (4) Halottnak külföldről Magyarországra való szállításához az engedélyt a magyar külképviseleti hatóság adja ki. Az engedélyezésnél a belföldi helyközi halottszállításra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe kell venni azzal az eltéréssel, hogy a kettős koporsó használata minden esetben kötelező. A rendeltetési helyen – a temető fenntartója (üzemeltetője) értesítése alapján – az intézet a szállítmányt ellenőrzi, a halottszállítási engedélyt bevonja és megőrzi. A hamvasztásos temetés esetén az elhunyt elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítványra fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. Nem kórházban elhunyt személy holttestének elhamvasztását az elhalálozás helye szerint illetékes intézet (ÁNTSZ) engedélyezi. A szaktörvény részletesen szabályozza a sírnyitással a halottszállító jármű engedélyezésével, a telephellyel kapcsolatos szakhatósági feladatokat.
Az illetékes intézet hatósági jogkörben ellenőrzést végezhet a temetőben, temetkezési emlékhelyen, hamvasztóüzemben és a temetkezési szolgáltatók telephelyén. Jegyzőkönyvben kell rögzíteni a ténymegállapításokat, jogosult, illetve köteles – hiányosságok esetén – az előírt intézkedéseket megtenni. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Temetés, sírnyitás, halottszállítás, telephely Építésügyi igazgatás, temetkezéssel kapcsolatos feladatai Tv. 3. § E törvény alkalmazásában a) temető: a település igazgatási területén belüli, beépítésre szánt, építési használata szerinti zöldfelületi jellegű különleges terület, amely kegyeleti célokat szolgál, közegészségügyi rendeltetésű, és amelyet az elhunytak eltemetésére, a hamvak elhelyezésére létesítettek és használnak, vagy használtak; Tv. 8. § (1) A temető beépítési előírásait a helyi építési szabályzatban és szabályozási tervben kell meghatározni. (2) A temető és a temetkezési emlékhely építményei, közművei, egyéb infrastrukturális létesítményei építéséhez, létesítéséhez, bővítéséhez, továbbá a kegyeleti emlékhely létesítéséhez külön jogszabályban előírtak szerint a tulajdonosnak engedélyt kell kérnie. Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, az örökségvédelmi, a környezetvédelmi, a közlekedésügyi, a vízügyi, a tűzvédelmi és energetikai szakhatóságok működnek közre. Védett természeti területen elhelyezkedő temető esetén a természetvédelmi szakhatóság közreműködése is szükséges. Tv. 12. § Lezárt, nem működő temető ismételt használatba vételekor vagy kegyeleti park céljára való átalakításakor a létesítésre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Tv. 31. § (1) A temetkezési szolgáltatás ellátásához a telephely létesítését a jegyző az ÁNTSZ területileg illetékes városi (kerületi) intézete és az illetékes építésügyi hatóság szakhatósági közreműködésével lefolytatott telephely-engedélyezési eljárásban engedélyezi. A jegyző, a telephely-engedélyezési eljárása során környezetvédelmi, vízügyi, tűzvédelmi szakhatóságok közreműködését veheti igénybe. (2) A jegyző a telephelyengedélyt akkor adja meg, ha a szakhatósági hozzájárulás(ok) alapján megállapítja, hogy a telephely megfelel a kegyeleti követelményeknek, a munkavégzésre (munkahelyre) vonatkozó előírásoknak, a környezetben élők egészségét és a környezetet nem veszélyezteti. Tv. 37. § (1) Hamvasztóüzemi építményt létesíteni vagy átalakítani, felújítani a településrendezési tervnek megfelelően és építési engedély alapján lehet. (2) Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a környezetvédelmi, örökségvédelmi, a közlekedési, a vízügyi, tűzvédelmi, energetikai szakhatóságok működnek közre. Vhr. 1. § (2) Új temetőt, temetési helyet létesíteni vagy meglévőt bővíteni a helyi építési szabályzatban, illetve szabályozási tervben – a (3) bekezdésben meghatározott szempontok figyelembevételével – kijelölt helyen, illetőleg az építésügyi hatóság által meghatározott védőtávolságokra figyelemmel lehet. (3) A helykijelölés, illetőleg a védőtávolság meghatározása során figyelemmel kell lenni a temetővel, temetési hellyel szomszédos beépített vagy beépítésre szánt terület használóinak méltányolható érdekeire is.
Vhr.11. § (5) A sírbolt (kripta) legalább két koporsó elhelyezését biztosító, terepszint alatti és feletti, illetve kizárólag terepszint feletti építményrészből álló temetési hely. A sírbolt méretét a befogadott koporsók száma határozza meg. A sírbolt temetőn belüli elhelyezését a temető tulajdonosa (üzemeltetője) jelöli ki. Sírbolt a temető tulajdonosának hozzájárulásával, a külön jogszabályban meghatározott esetekben, az építési hatóság engedélyével építhető. A tulajdonosnak a hozzájárulást meg kell adnia, ha az építtető a sírbolt helyét megváltotta. Vhr. 12. § (2) Az urnafülke (kolumbárium) hamvakat tartalmazó urnák elhelyezésére épített temetési hely, amelyet a temető tulajdonosa külön jogszabályban meghatározott esetekben az építésügyi hatóság engedélyével létesíthet. V hr. 13. § (1) Temetési hely megjelölésére sírjel használható, illetőleg létesíthető. (2) A sírjel nem foglalhat el a szabályzatban meghatározott temetési helynél nagyobb területet, magasságát a helyi építési szabályzat, ennek hiányában az építésügyi hatóság korlátozhatja. Vhr. 59/A. § (1) A jegyző a telephely engedély kiadására vonatkozó eljárásban döntése előtt köteles meggyőződni arról, hogy a) a településrendezési tervben meghatározott övezeti besorolás alapján a kérelemben feltüntetett ingatlanon az elhunyt hűtése, illetve az elhunyt temetésre való előkészítése végezhető-e; b) a telephely a 48. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az elhunyt temetésre való előkészítésére, hűtésére megfelel-e. (2) A jegyző a telephely engedély kiadása előtt helyszíni szemlét tarthat, amelyről értesíti a) a kérelmezőt; b) az adott ingatlan és a szomszédos ingatlan tulajdonosait (használóit, kezelőit); c) a közreműködő szakhatóságokat. OTÉK 24. § (1) A különleges területbe azok a területek tartoznak, amelyek a rajtuk elhelyezendő építmények különlegessége miatt (helyhez kötöttek, jelentős hatást gyakorolnak a környezetükre vagy a környezetük megengedett külső hatásaitól is védelmet igényelnek) a 10–23. §-ok szerinti területektől eltérő területek. (3) A különleges területek lehetnek: 7. állat- és növénykertek, temetők területei, OTÉK 38. § (8) Új vagy újra megnyitott temető, temetkezési emlékhely telkén belül legalább 30 m széles, fásított védőterületet kell kialakítani. E követelményt működő temető, temetkezési emlékhely bővítési területére is alkalmazni kell. 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról 9. § (1) A következő építési tevékenységek csak építési engedély alapján végezhetőek: a) építmény építése, bővítése, elmozdítása, kivéve: b) a síremléket, urnasírt, A temető helyét településrendezési tervben kell kijelölni. Használata miatt beépítésre szánt különleges területi övezetre vonatkozó építési szabályok vonatkoznak rá. A kijelölt földingatlan akkor lesz temető, ha a tulajdonos megépíti a temető funkcióját (közegészségügyi, kegyeleti, zöldfelületi) biztosító létesítményeket. A tárgyi létesítmények, építmények, infrastruktúra megépítése építési engedélyköteles.
Nem kell építési engedély a síremlék, urnasír engedélyezéséhez. Sírbolt, kolumbáriumfülke – külön jogszabályban meghatározott esetekben – építésügyi hatóság engedélyével építhető. (jelenleg ilyen külön jogszabály nincs) A helyi építési szabályzat is tartalmazhat temetőre, sírjelre (pl magassági méret, kubatúra) vonatkozó szabályokat. A Tv. 2005. évi módosítása a telephelyengedélyezés során az ÁNTSZ mellett az építésügyi hatóság kötelező szakhatósági közreműködését írja elő. A temető a település zöldfelületi rendszerébe tartozik. Az Étv. erre vonatkozó előírásainak megfelelően a temetőben is gondoskodni kell a biológiailag aktív felületek (növényzet) megőrzéséről és fejlesztéséről. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 3. § c), d) OTÉK 9. § ® Temető létesítés, bővítés, telephely Fogyasztóvédelem Tv. 30. § (1) Temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezetet akkor lehet alapítani, ha az alapító vagy a vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője ahhoz előzetesen hozzájárult. (2) A jegyző az előzetes hozzájárulást nem tagadhatja meg attól, aki a) igazolja büntetlen előéletét, szakmai alkalmasságát, továbbá megfelelő pénzügyi teljesítőképességét, és b) az alapvető kegyeleti feltételeknek megfelelő, a tevékenység méltóságát nem sértő telephelyet jelöl meg, továbbá c) írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy vele szemben összeférhetetlenség nem áll fenn. (3) A (2) bekezdésben meghatározott követelményeket a) egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozónak (kérelmezőnek), b) a gazdasági társaság vezetőjének kell igazolnia. Tv. 33. § (1) A pénzügyi teljesítőképesség akkor megfelelő, ha az alapító (vállalkozó) b) igazolja és vállalja, hogy a kormányrendeletben meghatározott mértékű vagyoni biztosítékkal folyamatosan rendelkezik, amelyet kizárólag a temetési szolgáltatást igénybe vevők olyan kártérítési igényének közvetlen kielégítésére használhat fel, amelyet a szolgáltatással okozott. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott biztosíték a) a bankszámlát vezető pénzintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzbeli betét; b) ilyen összeg erejéig vállalt bankgarancia vagy felelősségbiztosítás Tv. 40. § (5) A települési önkormányzat képviselő-testülete, fővárosban a közgyűlés a díj megállapításakor kikéri a fogyasztók területileg illetékes érdek-képviseleti szerveinek véleményét. Vhr. 52. § (1) A temetkezési szolgáltató köteles a vagyoni biztosítékra pénzintézettel vagy biztosítóintézettel szerződést kötni. (2) Vagyoni biztosítékként csak olyan szerződés vehető figyelembe, amely szerint a pénzintézet vagy a biztosítóintézet a temetkezési szolgáltatást igénybe vevő által megfizetett, számlával igazolt díj visszafizetésére teljesít kifizetést. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. Törvény
A temetkezés területén is alkalmazandó szabályok különösen: iII. fejezet: A fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme III. fejezet: A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme IV. fejezet: A fogyasztók tájékoztatása VI. fejezet: A fogyasztói jogok érvényesítése A temetés megrendelése során a számla (megrendelőlap) kölcsönös aláírásával polgári jogi szerződés jön létre a szolgáltató és az eltemettető (fogyasztó) között. A Ptk. szerint a szolgáltató kötelezett arra, hogy az eltemettető (jogosult) által megrendelt szolgáltatást teljesítse. E kapcsolatra a Ptk szabályai alapvetően érvényesek. E mellett azonban figyelembe kell venni a fogyasztóvédelemről szóló törvény rendelkezéseit is. A Tv. és a Vhr. közvetlenül és közvetve is tartalmaz fogyasztóvédelmi rendelkezéseket, illetőleg az eltemettetőket érintő – főleg díjak vonatkozásában – garanciális szabályokat. Ilyen garanciális szabály a fentiekben jelzetteken túl különösen: – A temetői díjakat a szükséges és indokolt költségek alapján kell megállapítani (Tv. 40. § (2)) – A köztemetői díjakat a képviselőtestület határozza meg, és helyi rendeletben kell kihirdetni (Tv. 40. § (3)) – A temetőfenntartási hozzájárulás díja maximált (Tv. 40. § (4)) – A számlában a hamvasztóüzem díját kell érvényesíteni. (Vhr. 32. § (4)) – Az elhunyt telephelyre való kiszállításának díja nem lehet több, mint a temetőbe (kórházba) történő szállítás költsége (Vhr. 48. § (1)) – Nem szedhető díj a látogatóktól (belépő, víz, úthasználat) (Vhr. 55. § (2)) – Rendelkezési jog idő előtti megszűnése esetén a még fennmaradó sírhelyhasználati díjat vissza kell fizetni (Vhr.18. § (7)) – A kórbonctani vizsgálatra történő szállítás költsége a kórházat terheli (Együttes rendelet 14. § (4)) – A hatósági boncolással kapcsolatos eljárás költsége a rendőrséget terheli. (Együttes rendelet 15. § (1)–(3)) Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Díjak Esélyegyenlőség Tv.17. § (2) Az üzemeltető a temetkezési szolgáltatók tekintetében köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. Tv. 1. § (1) A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet. (4) E törvényben foglalt rendelkezéseket a nemzeti és etnikai kisebbségek törvényben biztosított jogainak érvényesítésével kell végrehajtani. Tv. 27. § (2) Egészségügyi intézményben – az egészségügyi igazgatás körébe tartozó, elhalálozással kapcsolatos ügyintézésen kívül – nem lehet temetkezési szolgáltatás céljából telephelyet létesíteni és működtetni. A megrendelés megszerzése érdekében az eltemettető nem befolyásolható sem az intézmények alkalmazottai, sem temetkezési szolgáltató által. (3) Tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla elhelyezése az egészségügyi intézmény területén, épületének falán, kerítésén és irodájában. A temetkezési szolgáltatók
névsorát és telephelyének címét, telefonszámát, a teljes körű szolgáltatásra utaló megjegyzést („Teljes körű szolgáltatás”) – a szolgáltató kérelmére, az egyes szolgáltatók megkülönböztetése nélkül – ábécé sorrendben az intézmény információs irodájában, tájékoztató jelleggel el lehet helyezni. Vhr. 55. § (1) A temető üzemeltetője is köteles a szabályzatban meghatározott, a temetkezési szolgáltatókat terhelő díjakat megfizetni, ha az üzemeltetés mellett temetkezési szolgáltató tevékenységet is végez. Alkotmány 70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény. A szaktörvényben az üzemeltető „magatartása” vonatkozásában nevesített az egyenlő bánásmód követelménye. Az üzemeltető nem ( a helyi temetőszabályzat illetőleg a rendelet sem) diszkriminálhat a temetkezési szolgáltatók tekintetében. Ez a szabály saját magára is vonatkozik ha az általa üzemeltetett (fenntartott) temetőben temetkezési szolgáltatást végez. Az esélyegyenlőség megjelenik a Tv. alapelvi rendelkezéseiben. A szaktörvény a szolgáltatók vonatkozásában igyekszik egyenlő esélyeket biztosítani a megrendeléshez, a temetői létesítményekhez való hozzájutás tekintetében. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Alapelvek, kegyeleti jog, versenyjog Versenyjog Alkotmány 9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. Tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény. A temetkezési szolgáltatás piaci versenykörnyezetben működik az Európai Unióban. Minden szereplőre azonos feltételek, jogok vonatkoznak, és kötelezettségek hárulnak a Tv. rendelkezései alapján. A szolgáltatóknak azonban be kell tartaniuk a versenyjogi szabályokat is . A törvény tiltja: – a tisztességtelen versenyt – A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását – A versenyt korlátozó megállapodást – A gazdasági erőfölénnyel való visszaélést A tv. rendelkezéseinek betartása esetén elkerülhetők a versenyjogi problémák. Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® Tv. 17. § (2), 27. § (2–3), 30. §; Vhr. 55. § (1) ® Esélyegyenlőség, temetkezési szolgáltatás gyakorlásának feltételei
Környezetvédelem a temetkezésben Tv. 3. § E törvény alkalmazásában a) temető: a település igazgatási területén belüli, beépítésre szánt, építési használata szerinti zöldfelületi jellegű különleges terület, amely kegyeleti célokat szolgál, közegészségügyi rendeltetésű, és amelyet az elhunytak eltemetésére, a hamvak elhelyezésére létesítettek és használnak, vagy használtak; Tv. 6. § (1) A temető tulajdonosának feladata a temető tárgyi és infrastrukturális létesítményeinek, zöldfelületeinek, valamint sírhelytábláinak megépítése, illetőleg kialakítása. Tv.9. § (1) A temető létesítése során a temetőtulajdonos e) a temető bekerítését vagy élősövénnyel való lehatárolását g) a temető területének – rendeltetésének és a hely jellegének megfelelő – parkosítását, az utak sorfásítását, h) hulladéktárolót a kormányrendeletben meghatározottak szerint köteles biztosítani. (2) Lezárt temetőben az (1) bekezdés e), f) és h) pontjában meghatározott temetői létesítményeket kell biztosítani. Tv. 12. § Lezárt, nem működő temető ismételt használatba vételekor vagy kegyeleti park céljára való átalakításakor a létesítésre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Tv. 13. § (1) A temetőfenntartó feladata a temető rendeltetésszerű használatához szükséges építmények, közművek, egyéb tárgyi és infrastrukturális létesítmények, valamint a közcélú zöldfelületek karbantartása, szükség szerinti felújítása és gondozása. Tv. 16. § A temető üzemeltetését e törvényben, kormányrendeletben, temetőszabályzatban, továbbá köztemető esetén önkormányzati rendeletben, és a kegyeleti közszolgáltatási szerződésben meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. Az üzemeltető j) összegyűjti és elszállítja a hulladékot; Tv. 24. § (3) Az elhunyt eltemetésére, elhamvasztására, az urna földbe temetésére – a sírboltba temetés és az urna kivételével – olyan, a kegyeleti igényeknek megfelelő koporsó, illetőleg kellék használható, amely lebomlik, és nem veszélyezteti a környezetet. Tv. 31. § (1) A temetkezési szolgáltatás ellátásához a telephely létesítését a jegyző az ÁNTSZ területileg illetékes városi (kerületi) intézete és az illetékes építésügyi hatóság szakhatósági közreműködésével lefolytatott telephely-engedélyezési eljárásban engedélyezi. A jegyző, a telephely-engedélyezési eljárása során környezetvédelmi, vízügyi, tűzvédelmi szakhatóságok közreműködését veheti igénybe. (2) A jegyző a telephelyengedélyt akkor adja meg, ha a szakhatósági hozzájárulás(ok) alapján megállapítja, hogy a telephely megfelel a kegyeleti követelményeknek, a munkavégzésre (munkahelyre) vonatkozó előírásoknak, a környezetben élők egészségét és a környezetet nem veszélyezteti. Vhr. 2. § (1) A temetőt az épített és a természeti környezet harmóniájára figyelemmel kell kialakítani és meg kell őrizni kert jellegét. (2) A köztemető létesítésénél, bővítésénél, sírhelytábla (parcella) újra betemetésénél a temetési helyek a temető (temetőrész) területének legfeljebb 65%-át foglalhatják el. (3) A temetőbejáratot, a fogadóteret, a ravatalozóhoz vezető utat, a ravatalozó környezetét parkszerűen kell kialakítani és gondozni.
(4) A temető területének fásítását úgy kell megoldani, hogy az segítse a tájékozódást, és ne akadályozza a közlekedést. Vhr. 3. § (3) A temető bekerítésének vagy élő sövénnyel való lehatárolásának módját a helyi építési szabályzat határozza meg. Ha a temetőt tömör vagy áttört kerítéssel határolják, mellette – a kerítés külső vagy belső oldalán – cserje, illetőleg fa ültetvényt kell telepíteni. Ha a kerítés urna elhelyezését is szolgálja a cserje vagy fatelepítést úgy kell elvégezni, hogy az urnahelyek megközelítését ne akadályozza Vhr. 4. § (1) A temetőben keletkezett hulladék rendszeres gyűjtéséről, elhelyezéséről és kezeléséről a köztemető fekvése szerinti települési önkormányzat rendeletében, illetőleg a temetőszabályzatban (a továbbiakban együtt: szabályzat) foglaltak szerint kell gondoskodni. Vhr. 8. § (1) A lezárt temető bekerítéséről vagy élő sövénnyel való lehatárolásáról a 3. § (3) bekezdés szerint kell gondoskodni. (3) Az építmények, sírjelek, növényzet állagmegóvásáról úgy kell gondoskodni, hogy az a temetőlátogatók biztonságát ne veszélyeztesse Vhr. 9. § (1) A temető tulajdonosa a lezárt temető vagy temetőrész átalakításával – a kulturális örökség védelméről szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével – a helyi építési szabályzat előírásainak megfelelően, kegyeleti parkot hozhat létre. (2) A kegyeleti park kert jellegű fenntartásáról a tulajdonos gondoskodik. Vhr. 10. § (3) A sírhelytáblát a folyamatos temetésre elő kell készíteni. A sírhelytáblát a tereprendezés, ültetvényezés, fásítás, valamint a sírhelytáblát határoló út megépítése előtt nem lehet használatba venni. (4) A szabályzatban a temető egyes területei – de legalább sírhelytáblánként az egyes temetési helyek – építészeti, kertészeti kialakításának és gondozásának részletes feltételei meghatározhatók. A feltételeket a temetési hely felett rendelkezni jogosulttal kötött szerződésben kell rögzíteni. Vhr. 23. § (1) A temetőben történő munkavégzést – a hozzátartozók részéről történő sírgondozás, a temetési hely növénnyel való beültetése és díszítése kivételével – a temető üzemeltetőjének a munkavégzés megkezdését megelőzően be kell jelenteni. Fák ültetésére a szabályzat az irányadó. Vhr. 28. § (1) Az elhalt földbe temetéséhez az eltemettetőnek jól zárható, környezetet nem szennyező anyagból készült, résmentes koporsóról kell gondoskodnia. Földbe temetéshez – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – fémből, üvegből, műanyagból készült koporsó nem használható. (2) Földbe temetéshez olyan koporsóanyag vagy kegyeleti termék nem használható, amely – alapanyagként vagy adalékanyagként külön jogszabályban szereplő összetevők bármelyikét tartalmazza – veszélyezteti a környezetet. Ha az elhunyt temetésre való előkészítéséhez, szállításához műanyag (pvc, polietilén fóliát) vagy más, földben le nem bomló anyagot, kelléket használtak, azt az eltemetés során földbe helyezni nem szabad. A halottal érintkező, nem lebomló anyagokat egészségügyi veszélyes hulladékként kell kezelni. (3) A (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a fertőző betegségben elhunytak, valamint a külföldről szállított holttestek szállításánál felhasznált anyagokra. (4) Temetőben és temetési helyen létesített sírboltba (kriptába) temetéshez az elhunytat légmentesen zárt, az eltemettető igényének megfelelően fa, műanyag, fém vagy üveg koporsóba kell tenni. Fa koporsó használata esetén belső fém vagy műanyag koporsót is alkalmazni kell.
Vhr.29. § A kolerában, pestisben, leprában, sárgalázban, kiütéses tífuszban, takonykórban, AIDS-ben, vírusos hemorrhagiás lázban elhunytak holttestét kellő szilárdságú, hézagmentesített kettős koporsóban kell eltemetni. Vhr.41/A. § A temetőszabályzat tartalmazza: d) a temetési helyek kialakításának (méretezés) szabályait, a sírhelyhasználati idők meghatározását, a temetési helyek gondozásának, a növényültetés és a sírjelek alkalmazásának feltételeit; e) a hulladék gyűjtésének, kezelésének szabályait; Vhr. 42. § (4) Az azonosító űrlapnak a holttest két végtagjára történő felhelyezéséről a halottvizsgálatot végző orvos, kórházban a boncmester gondoskodik. A szállító figyelmét fel kell hívni – külön megjelölve az űrlapon –, ha az elhunyt fertőző betegségben halt meg. Vhr. 43. § (2) A koporsón belül műanyag zsákot kell használni a szállításra a) ha arra hamvasztás céljából vagy kórboncolást követően kerül sor, továbbá b) a rendkívüli halálesetben vagy fertőző betegségben elhunyt, valamint 10 évnél rövidebb idő előtt eltemetett, exhumált maradvány szállítása esetén. (3) A szállításra használt koporsón belül fém koporsót kell használni, amennyiben a szállítás vonaton, hajón, légi járművön, illetve külföldre történik. Vhr.44. § (2) Az (1) bekezdésben meghatározott halottszállító járművet – kivéve, ha erre a célra gyártották – belülről résmentes, fertőtleníthető fém vagy műanyag lemezzel kell bélelni, jól zárható ajtóval ellátni, és a koporsó (hordágy) rögzítésére alkalmassá kell tenni. Vhr. 45. §(3) Fertőző betegségben elhalt szállítása után a kocsit azonnal, egyébként havonta fertőtleníteni kell, amelyről naplót kell vezetni. A napló tartalmazza a fertőtlenítés időpontjára, helyére és a fertőtlenítés módjára vonatkozó adatokat. Vhr 48. § (3) Telephelyen halottszállító jármű fertőtlenítése csak akkor végezhető, ha a telephely engedély erre kiterjed. Vhr. 54. § (1) Temetőüzemeltetést az a gazdálkodó szervezet láthat el, amelynek vezetője vagy határozatlan idejű foglalkoztatási jogviszonyban álló alkalmazottja a) kertészeti, parkgondozó, illetőleg kertépítő szakképesítéssel, vagy b) középfokú kertészeti, parkgondozó, illetőleg kertépítő végzettséggel, illetve felsőfokú intézményben ilyen szaktárgyból vizsgával rendelkezik. Vhr. 59. § (5) Ha a telephelyen a holttest temetésre való előkészítését és hűtését végzik, a kérelemben meg kell jelölni: a) a szociális helyiségek biztosításának módját; b) a környezetre gyakorolt hatást (talaj, felszíni és felszín alatti vizek, zaj, bűz, tűz- és robbanásveszély stb.); c) a telephelyen végzett tevékenység során keletkező hulladék, egészségre vagy környezetre veszélyes anyag megnevezését, gyűjtésének, kezelésének módját; d) ivóvízellátást, a szennyvízgyűjtést és -elhelyezést is. (6) A szennyvízgyűjtés és -elhelyezés módját a kérelemben akkor is meg kell jelölni, ha a telephelyen halottszállító jármű fertőtlenítésénél szennyvíz nem keletkezik. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII Törvény
10. § (1) Az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és szervezeteik, a gazdálkodást végző szervezetek és mindezek érdekvédelmi szervezetei, valamint más intézmények együttműködni kötelesek a környezet védelmében. Az együttműködési jog és kötelezettség kiterjed a környezetvédelmi feladatok megoldásának minden szakaszára. A környezethasználó – gyakorlatilag mindenki – felelősséggel tartozik tevékenységének környezetre gyakorolt hatásáért. Ezért úgy kell a szolgáltatást, a temetőfenntartási és üzemeltetési tevékenységet ellátni, hogy az a legkisebb mértékű környezetterhelést idézzen elő. Alapvetően a megelőzés a cél, illetőleg a környezetkárosítás kizárása.
Környezetvédelmi (környezetegészségügyi) feladatok három fő területen jelentkeznek 1. temetőlétesítés, fenntartás, üzemeltetés 2. az elhunyt kezelése, szállítás, eltemetés 3. telephelylétesítés Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® A veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. r. ® A felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő, egyes feladatokról szóló 33/2000. (III. 17.) Korm r. ® A felszín alatti víz és a földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló 16/2001. (VII. 1.) KöM. Rendelet ® Temető létesítés, kellékellátás, temetés feltételei, temetőfenntartás, üzemeltetés, telephely Temetkezés szabványosítása A Magyar Szabványügyi Testületet 2004-ben kereste meg az Európai Szabványügyi Bizottság, hogy az Európai Unió tagországai számára készülő, Temetkezési szolgáltatásokra vonatkozó szabvány tervezetét véleményezze. A szabvány véleményezésében a Belügyminisztérium, és az országos szakmai szervezetek, az OTEI és a MATESSZ vettek részt. A szabvány az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) tagjai számára kötelező erővel bír, így elfogadása után Magyarországon is változatlan formában nemzeti szabvánnyá válik. Ez a gyakorlatban azonban nem jogszabály, így nem bír kötelező erővel, azonban a szolgáltatás színvonalának további emelése, illetve a szolgáltatás körének kibővítése irányába mutat, és a szakmai szervezetek véleménye szerint is olyan szabályokat tartalmaz, amely hazai körülmények között is kívánatos lenne. A szabvány tartalma 1. a szabvány szabályozási köre 2. a szabványban alkalmazott kifejezések, definíciók meghatározás 3. a temetkezési szolgáltatókra vonatkozó követelmények 3.1. a szolgáltatás személyzetére vonatkozó személyi feltételek 3.2. panaszkezelési eljárárás 3.3. monitoring rendszer
3.4. az elhunytakról való gondoskodás, higiéniai intézkedések 3.4.1. az elhunytakról való gondoskodás elemei 3.4.2. koporsóba helyezés 3.4.3. balzsamozás, thanatopraxis 3.4.4. kozmetikai eljárások 3.5 Elhunyt szállítására vonatkozó szabályok 3.5.1. szállításra vonatkozó részletszabályok 3.5.2. Szállításhoz használt kellékek 3.5.3. Szállítást végző személyekre vonatkozó feltételek 3.5.4. Szállítás dokumentációja 3.5.5. Hatósági megrendelésre történő szállítás 3.6. Temetkezési szolgáltató telephelyére vonatkozó feltételek 3.6.1. A komplexum létesítményei 3.7. Temetés 3.7.1. elhunytak nyilvántartása 3.7.2. megtekintés 3.7.3. szertartás 3.7.4. gyászmenet 3.7.5. búcsúztatás a sírnál 3.7.6. elhantolás (koporsós temetés esetén) 3.7.7. hamvasztás 3.7.8. hamvak elhelyezése (temetése) 3.8. Tanácsadás, konzultáció (temetésfelvétel) 3.8.1. A temetkezési szolgáltató feladata 3.8.2. konzultáció, tájékoztatás a szolgáltatásról 3.8.3. szolgáltatási elemek, azok költségei 3.8.4. tanácsadás, a temetés részleteiről történő megállapodás 3.9. Előzetes megállapodás a szolgáltatóval, temetés előre megrendelése 3.9.1. általános tudnivalók 3.9.2. feltételek megvizsgálása 3.9.3. konzultáció, temetésfelvétel 3.9.4. költségek viselése 3.9.5. a szerződés megkötése Kapcsolódó jogszabályok, címek: ® A jelenlegi szabvány hivatkozási száma: EN 15017:2005 ® A kiadás alatt álló tervezet hivatkozási száma: MSZ EN 15017:2006 (www.mszt.hu)
Temetkezési Szolgáltatói szakképzés szakértői Név Belügyi közlöny száma Antal Ferenc 2002. május 14. Dobos János 2002. május 14. Horváth Csaba 2002. május 14. Hódi Lajos 2002. május 14. Éber Istvánné 2003. január 15. Havass Imre 2003. január 15.
9. szám 9. szám 9. szám 9. szám 1. szám 1. szám
Dr. Andor Ferenc Dr. Ladocsy Géza Lengyel László
2003. július 15. 2003. július 15. 2003. július 15.
13. szám 13. szám 13. szám
Temetkezési Szolgáltatói képzés vizsgabizottsági elnöki névjegyzék. Név Belügyi közlöny száma Antal Ferenc 2002. május 14. Dobos János 2002. május 14. Horváth Csaba 2002. május 14. Hódi Lajos 2002. május 14. Meggyes Attila 2002. május 14. Puskás Béla 2002. május 14. Dr. Andor Ferenc 2003. január 15. Éber Istvánné 2003. január 15. Dr. Ladocsy Géza 2003. január 15. Lengyel László 2003. július 15.
9. szám 9. szám 9. szám 9. szám 9. szám 9. szám 1. szám 1. szám 1. szám 13. szám
Ajánlott jogszabályok 1949. évi XX. törvény A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA 1999. évi XLIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről 2005. évi XXI. törvény a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény végrehajtásáról 121/2005. (VI. 28.) Korm. rendelet a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet módosításáról 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM együttes rendelet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról, valamint a rendkívüli halál esetén követendő eljárásról 39/2005. (IX. 27.) BM-EüM-IM együttes rendelet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról, valamint a rendkívüli halál esetén követendő eljárásról szóló 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM együttes rendelet módosításáról * 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 1997. évi CXLIV. törvény a gazdasági társaságokról 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 1991. évi XI. törvény az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról 1990. évi V. törvény az egyéni vállalkozásról 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról
1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1947. évi XIX. törvény a szovjet-orosz katonai emlékművek és hősi temetők kegyeleti gondozása tárgyában * 1989. évi 20. törvényerejű rendelet a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben 1949. augusztus 12-én kötött Egyezmények I. és II. kiegészítő Jegyzőkönyvének kihirdetéséről 77/2004. (IV. 16.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Olasz Köztársaság Kormánya között a világháborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről szóló, Rómában, 2003. szeptember 9-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről 199/2003. (XII. 10.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna Miniszteri Kabinetje között az állampolgárok utazásának feltételeiről szóló, Kijevben, 2003. október 9. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről 237/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet a nemzeti gyászról 154/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Moldovai Köztársaság Kormánya között a háborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékhelyeinek megőrzéséről és megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről szóló, Kisinyovban, 1998. március 2-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről 146/1999. (X. 1.) Korm. rendelet a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezetéről és feladatairól 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről 216/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna Kormánya között a háborúkban elesett katonák és a polgári áldozatok emlékhelyeinek megőrzéséről és megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről szóló, 1996. november 16-án, Kijevben aláírt Megállapodás kihirdetéséről 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről 104/1996. (VII. 16.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a háborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről szóló, Moszkvában, 1995. március 6-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről 43/1995. (IV. 24.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Németországi Szövetségi Köztársaság Kormánya között a Magyar Köztársaságban lévő német háborús sírokról és a Németországi Szövetségi Köztársaságban lévő magyar háborús sírokról szóló, Bonnban, 1993. november 16-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről * 6/2003. (III. 7.) BM rendelet az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről * 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról * 1010/2001. (II. 14.) Korm. határozat a Nemzeti Kegyeleti Bizottság Szervezeti és Működési Szabályzatának jóváhagyásáról * * * 9004/2002. (SK 7.) KSH közlemény a Szolgáltatások Jegyzékéről (SZJ) Nemzeti Kegyeleti Bizottság közleményei a nemzeti sírkertté nyilvánítás(ok)ról Szabályzat a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről (Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága, Budapest 2001.
Helyi önkormányzati rendeletek a köztemetők használatáról Temetőszabályzatok az egyház tulajdonában lévő temetők használatáról.
