SZERVEZETI ALAPFORMÁK A lineáris szervezet bővítésének lehetőségei
Egyszerű, könnyen áttekinthető belső kapcsolatokkal rendelkező szervezet, alá és fölérendeltségi viszonyok egyértelműen rendezettek. Hátránya, hogy nem elég rugalmas, a hiányzó specializáció növeli a felső szintű vezetők leterhelését. A funkcionális (lineáris – funkcionális) szervezet és jellemzői
A szervezeten belüli elsődleges munkamegosztás a szervezeti funkciók szerint történik.
A döntési jogkörök centralizációja a jellemző: a stratégiai és az operatív jogkörök túlnyomó része a felső vezetéshez telepített.
Erőteljes szabályozottságra való törekvés.
A kommunikációs csatornák elsősorban az alá-fölé rendelt szervezeti egységek között épültek ki.
A funkcionális szervezet alapformája
A lineáris-funkcionális típusú szervezet alapformája
A feltételek: stabil piaci és tudományos-technikai, technológiai környezet, viszonylag könnyen áttekinthető termelési tevékenység, nem túl széles termékskála Előnyös tulajdonságai: a funkcionális specializáció a munkatermelékenység növekedését és az egységköltség csökkenését eredményezheti, a termelési, illetve munkafolyamat szabályozottsága (standardizáltsága) jelentősen csökkentheti a koordinációs költségeket,
A munkamegosztás és a hatáskörmegosztás kapcsolata a szervezetekben
Munkamegosztás alapján Egy dimenziós
Több dimenziós
szervezetek egyvonalas
lineáris divízionális
Hatáskörök lineáris-funkcionális
alapján többvonalas
funkcionális
Mátrix - termékigazgatói - project
A rugalmas és adaptív szervezeti formák kialakításához elengedhetetlen egy olyan felelősségi rendszer létrehozása, amelyhez hozzákapcsolhatjuk az elszámolást és az érdekeltséget is.
Technokratikus típusú koordinációs eszközök a vállalati tervezési, pénzügyi és költségvetési rendszer, a belső elszámolásrendszere, a programozottság, szabályozottság. Strukturális típusú koordinációs eszközök a projektek a teamek, a különböző ad hoc bizottságok. Henry Mintzberg (1979) tipizálása:
egyszerű struktúra
szakmai bürokrácia
gépi bürokrácia
divízionális forma
adhocrácia
A funkcionális szervezet jellemzői Funkcionális szervezet Hatékony működésének
Legfőbb jellemzők -
előfeltételei
stabil piac, tudományos-technikai, technológiai környezet
-
viszonylagos
könnyen
áttekinthető
termelési
tevékenység, nem túl széles termékskála Strukturális jellemzői: 1. Munkamegosztás 2. Hatáskörmegosztás 3. Koordináció
-
elsődleges munkamegosztás funkciók szerint
-
munkaköri leírások, szabályozottság
-
döntési jogkörök centralizáltak
-
erőteljes szabályozottság
-
vertikális koordinációs mechanizmus számára kiépített csatornák
-
horizontális koordináció törzskarok és bizottságok működtetésével
-
jellemzően technokratikus eszközök segítségével koordinál
4. Konfiguráció
-
lásd 7. ábra
Előnyei
-
a specializáció a termelékenység növekedését és az egységköltség csökkentését eredményezi
-
a folyamatok standardizáltsága csökkentheti a koordináció költségeit
-
a
stabil
környezetnek
válaszképességnek
és
köszönhetően
az
operatív
a
vállalati
stratégia kialakítása viszonylag egyszerű és olcsó Hátrányai
-
növekvő diverzifikáció esetén a materiális és információs kapcsolatok nehezen áttekinthetők
-
felesleges mennyiségi és minőségi tartalékok keletkezhetnek
-
a
megváltozott
környezethez
nem
tud
alkalmazkodni időben -
a centralizált döntési jogkör nem mindig képes koordinálni.
A divízionális szervezet jellemzői Divízionális szervezet
Legfőbb jellemzők
Hatékony működésének
-
széles termékskála, heterogén termékek
előfeltételei
-
termékcsaládok kialakításának lehetőségei
-
viszonylag dinamikus környezet
-
elsődleges munkamegosztás tárgyi elvű termékek,
Strukturális jellemzői: 1. Munkamegosztás
vevők, régiók szerinti divíziók -
funkcionális irányító, ellenőrző és szolgáltató egységek a központban
2. Hatáskörmegosztás
-
operatív döntések decentralizáltak a központ és a divíziók viszonylatában
3. Koordináció
-
döntések centralizáltak a divíziókon belül
-
operatív horizontális koordináció nem jellemző
-
utasítás jellegű vertikális koordináció minimális
-
leginkább technotratikus eszközökkel koordinál: tervek, költségvetések, pénzügyi és elszámolási rendszer segítségével
4. Konfiguráció
-
lásd .... ábra
Előnyei
-
stratégiai és operatív feladatok szétválaszthatók
-
vállalati
és
divíziócélok
közötti
kapcsolat
megteremthetők -
divíziók számára világos cél határozható meg
-
erőteljes piaci orientáció
-
rekeszelő hatás
-
alacsony horizontális koordinációs költségek
-
teljesítményre ösztönző felelősségi és érdekeltségi rendszer
Hátrányai
-
divízió egoizmus
-
decentralizációval
járó
párhuzamos funkciók léte
létszámnövekedés,
A hatáskörök jelentős része a divízióvezetők kezében van, a szervezet egészére
így a
döntések decentralizációja a jellemző. Hatékony működése két feltételhez kapcsolódik: széles termékskála, heterogén termékek, különböző gyakorlati eljárások, ugyanakkor lehetőség termékcsaládok (termékcsoportok) kialakítására, a vállalat egészét tekintve viszonylag dinamikus környezet. A divízionális szervezeti forma előnyei: a stratégiai és az operatív feladatok szétválása, a vállalat központi vezetése a stratégiai feladatokra koncentrálhat, a vállalati célok és a divíziók céljai közötti kapcsolat viszonylag könnyen megteremthető és egyértelművé tehető világos célmeghatározás a divíziók, ill. vezetőik számára erőteljes piaci orientáció a piaci változások hatása közvetlenül nem az egész vállalatot érinti, hanem csak az egyes divíziókat (ún. „rekeszelő hatás”), alacsony horizontális koordinációs költségek (ez tényleges anyagi és szellemi ráfordításokat is jelent, ugyanakkor kifejezhetjük ezzel a gyors döntésekből adódó megtakarításokat is) teljesítményre ösztönző felelősségi-érdekeltségi rendszer kialakulása. Összességében a divízionális szervezet a változó piachoz jól alkalmazkodó, rugalmas szervezeti forma. Az egyes divíziótípusok (elszámolási egységek) felelőssége Divíziók (elszámolási
Felelősségi területek
egységek) típusai cost – center
befolyásolható összköltség
profit – center
befolyásolható nyereség, költség és hozam
investment – center
befolyásolható nyereség, befektetett tőke
növekvő önállóság és felelősség
A cost – center megoldás esetében divíziókat költségviselő helyeket (az elszámolás elsődleges „tárgya” a költség). A divíziók vezetője felelős a költségvetés betartásáért, az érdekeltség a költségminimalizálásához kötődik. Profit-center típusú szervezeti formánál a divíziókat mint profit (nyereség) képző helyeket kezelik (az elszámolás központi eleme a profit). A divíziók vezetése önálló döntéseivel profitja alakulását befolyásolja. Az investmen-centerek esetében a divíziók vezetésének hatásköre és felelőssége tovább bővül: a vezetők ún, „tőkebefektetési és működtetési jogosítványokat” kapnak. A vezetői tőkefelhasználás mikéntjéről saját hatáskörükben döntenek. A PC szervezet egy lehetséges formája
A funkcionális és divízionális szervezet válaszképességének összehasonlítása
Szervezeti válaszképesség a
Funkcionális szervezet
hatásokra Állandósult állapot fenntartás
Profit-center (divízionális) szervezet
+++
+
Operatív válaszképesség
+
+
Stratégiai válaszképesség
+
+++
Strukturális válaszképesség
+
A funkcionális és divízionális szervezetek néhány jellemzőjének összehasonlítása
Profit center
Szervezeti jellemzők és kezelésük
Funkcionális szervezet
Kölcsönös függőségek
+++
+
célok között
+++
+
erőforrásokért
+
+++
strukturális
+
+
technokratikus
+
+++
személyorientált
+
+
Konfliktus Koordinációs eszközök
(divizionális) szervezet
A mátrix szervezet és jellemzői A Libby, McNeil and Libby cég 1919-ben kialakította az ún. product-manager funkciót, átfogó alkalmazására a Procter & Gamble cégnél került először sor, 1928-ban egy szappanfajta kifejlesztésénél és a piaci bevezetésénél.
Termékorientált mátrix szervezet
Projektorientált mátrix szervezet
Mikro-mátrix (részleges) típusú szervezeti forma a fejlesztési egységen belül
Törzskari típusú termékorientált szervezeti megoldás
A mátrix szervezet jellemzői Mátrix szervezet
Legfőbb jellemzők
Hatékony működésének
-
dinamikus és heterogén környezet
előfeltételei
-
komplex, magas újdonságú, nagy rizikótartalmú feladatok
-
tárgyi elvű munkamegosztás léte
-
fejlett kommunikációs készség
-
funkcionális és a tárgyi elvű munkamegosztás
Strukturális jellemzői: 1. Munkamegosztás
egyszerre van jelen 2. Hatáskörmegosztás
-
nincs erőteljes szabályozottság
-
a két dimenzió vezetői együtt döntenek
-
azonos kompetenciával rendelkeznek
-
döntési centralizáció többvonalas irányítási elv mellett
3. Koordináció
-
alacsony fokú formalizáltság
-
jelentős szerephez jutnak a személyorientált koordinációs eszközök
-
a
horizontális
és
vertikális
koordináció
strukturális megoldás révén biztosított Előnyei
-
lásd .... és ..... ábra
-
adaptív
-
innovatív
-
a szervezeti tagokat nagyobb teljesítményre ösztönzi
-
más
struktúra-típuson
belül
is
létrehozható
(mikromátrix) -
új vezetési kultúra kialakítását teszi lehetővé együttes tanulási folyamat révén
Hátrányai
-
vezetők rivalizálása
-
túlhajtott csoportmunka
-
döntések elhárítása
-
felelősségvállalástól való tartózkodás
-
összeomlás veszélye krízishelyzetben
