A Szép Misztériuma Ha van a szépnek misztériuma, mintha a logika határán kívül lenne, az érzelem javára. Magyarázatát viszont mindenki a filozófiától várja. Elő is kerül az Igazság reális fényében... Akárhogy is, egy biztos: ha tetszés van, szép is van, kérdés csupán: mi a szép? A keresett tehát az a megfogható vagy megfoghatatlan, ami a szép, s netalántán rejtőzködik, mint az igazság és jóság. Állítólag nincs is, legalábbis a filozófiai értelembe vett tapasztalást megelőzően, mert hiszen kinek is a számára lenne? Talán úgy létezik, mint húsvéti tojás a kertben... Ez persze nem jelenti azt, hogy a szép titka ostobácska titkocska, sőt, mintha ismeretlent keresnénk. Egy filozófiai tankönyv meg is említi: „Nem tudjuk világos fogalmakba foglalni azt, hogy mi a szép”. /Turay Alfréd: Ontológia/ Emiatt az esztétikai érzelmekről a pszichológia is röviden szól: „Részben azért, mert a szigorúan tudományos kutatás az idevágó jelenségeket még kevésbé tárta fel, részben pedig, mert összefüggenek a „szép” problémájával, mellyel valójában egy másik tudomány, az esztétika foglalkozik”. /Kardos Lajos: Általános Pszichológia/. Az esztétika viszont nem olyan mélységben kutatja. Talán hiányzik egy tudományág, valamiféle pszicho-esztétika. Valamikor volt úgynevezett Széptan. Nicolai Hartman szerint: „A szép önmagában egyáltalán nem létezik.., csak egy meghatározott perspektivikus látás látványaként áll fenn”. Kétségtelen, hisz a szépség első számú hordozója az anyagi világ, realizálója az élő, s ahol értelme van, ott észrevehető. A szépnek akkor van értelme, ha tetszik. A virágot a méhecske is észreveszi, de Aquinói Tamás szerint: „Egyedül az ember gyönyörködik a szépben...” A virág bárhol gyönyörködtető lehet, ahol megfelelő érzelemmel érzékelhető, mert 1
szépségének törvényszerűsége mindenhol ugyanaz. (Az idő is csak azoknak létezik, akik érzékelik az elmúlást, részekre tudják osztani.) Heidegger filozófiájában: „A szépség egy módja annak, ahogyan az igazság lényegel”. Manapság elég gyakran megkérdezik a művészi zenével kapcsolatban öles plakátokon is, hogy „van öt perce?” Van, ha tetszik. Mivel az igazság az értelem, van, ha úgy „lényegel”, legfeljebb megfelelő perspektivikus hallás hiányában, öt perc más műfajra elég. (Nem kell csinnadrattát komponálni. Például, Beethoven IX Szimfóniája mindenkinek tetszik.) Nem a szép változik, a törvényszerűségek ugyanis nem változnak. (Attól a „kocka” még kocka marad, hogyha van szerencsekocka, Rubik-kocka stb.) Csak a különböző korok által különbözőféleképpen determinált szépségeknek van fejlődéstörténetük, és ezzel együtt a szépélményeknek, de az ízlés újra és újra visszakacsint az eredetére, a harmóniára. Az ízlések különbözőek – szokás mondani, bár megtévesztő, hogy nem minden szép, ami tetszik, legfeljebb nemcsak a szép tetszhet. Az első szépélmények egy életre szólnak, visszavonhatatlanul bevésődnek a központi idegrendszerbe. Főleg manapság sok az aberrált „szépség” és ízlés, de nem is lehet merev szabályokat alkotni. A rózsa formája eklatáns példája annak, hogy lehetséges a szépben valamiféle érzéki lazaság. Az igazán szép az, ami mindenkinek tetszik. Különös ugyan, de a virág még azoknak is tetszik, akiknek kibicsaklott ízlésük van. A virág még a lovaknak is tetszik – védik is a méhecskék a virág birodalmukat... A virágban olyan szándék rejlik, amely az érzékelés véleményére aspirálva éri el a célját, emlékeztető vágyat ébreszt, keresi a tetszést. A virág a szép. (Tündi.) Szépsége, egy csepp érzelem a szépjelben. Kivirágzásából a tetszés szándékának titokzatos szépségére is következtetni lehet, ezért az ember szemében a virág és a szép, tetszésre teremtve szeretetvágyat ébreszt. 2
Az ember is teremt szépet, jól el is tanulta. A virág szinte tanítja a szépet, habár a marxista filozófia szerint: „A szép az emberi lényeg érzéki megjelenése”, noha Hegel rendszerében, ahonnan kiforgatták, „Az eszme érzéki látszása”. Mivel a szép a tetszés és szeretet szándékában rejtőzködik, de nem egyfélék nem egyformán tetszenek, keresi a párját. Ha nemcsak a dalos kedvű madárnak van párja, hanem még a vágyat keltő trillájának is, lehet akárhány is, mert a szép párja a tetszés, szépérzéki vonzódás. A szép szépérzéket vonz. („Az erdei dalos madárnak is van párja,” a dalának pedig én, szépségének a tetszésem a párja.) A szép jelzi a létezését, mert a tetszés csak akkor nem találja meg, ha szépérzékének nincs mit megtalálnia. A tapasztalást megelőzően – predestináltan – a tetszés szépérzékeként létezik, s mivel meglepi a tetszést, meglepetésként is létezik. „Az ember minden szépségben valamiképpen önmagát látja”. /Aquinói Tamás/. Mivel a szép a szépérzék meglepetése, olyan jelenség, amely az érzelemre hat. Hamarabb jut el az érzelemhez, mint a realizáló értelemhez, emiatt oly titokzatos. Mivel az érzelem világa érdek nélküli, jól ráérzett Kant azzal, hogy a „Szép az, ami érdek nélkül tetszik” – legalábbis amíg csak az érzelemre hat, még ha csupán rövid ideig is. Ráció nélkül a semmitmondó dekoráció is elérheti a célját, emiatt lehetséges egy némelyik szépnek egyfajta csapda jellege. Valóságos „becsapoda” is van, ezért a még ki nem ismert szépben egy a biztos, a meglepetés. Ezt főleg űrhajósok vegyék jó tanácsnak! A szép ugyanis a szépérzékben is „rejtőzködik”, így a tetszés ugyanolyan „vétkes”, mint maga a szép. A gyönyörködés az értelem öröme vagy vétke, de azért olyant már mégse mondjunk senkinek se, miszerint „de aranyos kis becsapoda vagy” – inkább dicsérjük meg! Univerzum szerte kétféle szép van: a szándékában rejtőzködő, és a szándékában nem tekinthető, ám a döntés joga mindkét esetben a tetszésé. A 3
szép ugyanis a nem egyformaság törvényszerűségének a szülötte is, így lehet szép akár a szivárvány is, vagy bármi, ami tetszik, mert mindég a szebb a szép, ami a maga nemében is szebb. Ami az ember szemében szép, valójában az úgynevezett szebb. Turay szerint: „Mindég szebbet akarunk.” Csak az tekinthető szépnek, ami jó ízlésből tetszik, határa és mércéje a közízlés. (Valójában a giccs alacsonyabb színvonalú a közízlésnél, művészietlenségét gyakran hivalkodással pótolja.) Az ember alkotta szépnél nem minden esetben lehet a kétféle szépet élesen elhatárolni. Bármelyikről is van szó, a szép az, ami kellemesen harmonizál a szépérzékkel. (Ami egybevág az érzéki kódokkal, és a nívós berajzolódásokkal a lélekben.) Leonardo da Vinci a szépet, a harmonikus arányosság összhangjával hozta összefüggésbe, amely „ámuló csodálatot támaszt”. Szerinte: „A lelkünk harmóniából van teremtve”. Aquinói Tamás is a harmóniával hozta összefüggésbe, szerinte: „A szépséghez három dolog kell: a tökéletesség, megfelelő arány vagy harmónia, és világosság”. Ember számára a szépben – a szépérzék tükörképeként – a tökélyre való törekvés vágya is tükröződik, mert a tetszés iránya, a megsejtett abszolút isteni szép, érzék fölött szebb. „Maga a Lét szép.., minden emberi képzeletet felülmúló szépség” /Turay Alfréd: Ontológia/. Különössége a szépnek, hogy az érzékiség és kvalitás bizonyos határán túl inkább női, vagy nőneművé válik, a megítélés mércéje szerint is. Immánuel Kant szerint: „Szép az, amit fogalmak nélkül általános gyönyör objektumaként képzelünk el” – noha nem kifejezetten a nemekre értve, ugyancsak Kant szerint: „A szépség egy tárgy célszerűségének a formája, amennyiben azt a cél képzete nélkül vesszük észre rajta”. Van persze semlegesnemű szép is, habár a nemek szerinti megnyilvánulásának és elkülönülésének csak párválasztási vonatkozásban van értelme. Hallani lehet, főleg az intim női fehérneművel kapcsolatban, hogy az ilyen jellegű 4
szép a nőknek szexuális fegyverük. Talán inkább leleményességük, habár lehetséges pubertáskori „bevésődésekkel” kapcsolatos kód is. A rózsaszín kifejezetten női, olyan érzelmeket érint, ami miatt többeknek is tetszhet (legfeljebb nem vallják be). A legkényesebb szín is egyben, az egyszerű halványbíbor változata kissé vad, kevés sárgával keverve kellemes. Egyes pszichológusok szerint nyugtató, mások szerint izgi. Főleg a kislányoknak tetszik, ám bizonyos korú kisfiúkat szinte lehetetlen és nem is szabad ilyen színű ruhadarabba bújtatni, mert olyan kínzó diszharmóniát okozhat a lelkükben, ami miatt még a saját bőrükből is szeretnének kibújni. Mivel az anyukák ezt nem értik, vétek a széppel kapcsolatos hasonló problémákat nem kutatni, tabuként kezelni. Úgy látszik, a lelkünk valóban harmóniából van teremtve, bár külön hímnemű és külön nőnemű harmóniából. Nőnemű harmónia nélkül érzéki szép sem lenne, legalábbis embernél. Valójában úgy van szép, ahogyan szépérzék. Csak azok számára nincsen szép, akiknek nincsen szépérzékük, ilyen ember viszont nincs, hiszen az ember eleve szépérzékkel születik. Ez volna az oly lenézett Isten-adta közízlés. Nem ártana tisztelni. Manapság egyre nagyobb az igény a szépre, jó üzlet is lett. Divatba jöttek a különböző szépségversenyek, hisz mindenki válogatós, még azok is, akik tagadják a szépet. Az igazán szép hölgy is olyan, aki mindenkinek tetszik, ízlés ide, ízlés oda... A külső szépség sorsdöntő, de nem mindenben. Néha valóságos átok. Vannak, akik irigységből háttérbe szorítják a szépeket, és ha ez is lehet önkritika, nem árt inkább tudni, hogy a mosoly szép és megszépít, de bánni is kell tudni vele. Pl. a szeretet nem mosoly, csak mosolyog.., mint Mona Lisa. A lélek szépsége is mutatkozhat, alkalomadtán kiül az arcra. A fiatalság is egyfajta szépség, vannak köztük csodaszépek. Úgy tartják, hogy a gyermekek szebbnél szebbek. Mivel ők még csak guruló almák, ezért főleg mentalitásban, ők hasonlítanak 5
legjobban az Abszolút Intelligenciára, mivelhogy a fejlődés iránya pozitív. Úgy tűnik, a test szépségének semmi köze az intelligenciához, a szépségversenyek előtt mégis mérik különböző tesztekkel, netán még az IQ-t is. Ha túl szigorúak az elvárások, túlságosan leszűkíthetik a kört, és megválaszthatják a legszebb társasági, vagy titkárnőnek valót, miközben a világ legszebb hölgye talán írni-olvasni sem tud, nem még „zongorázni”... Mégis, ha az Istent is megkérdezhetnénk, a Teremtés szándékában talán Ő is inkább az értelmesebb szépet választaná, legfeljebb más szempontokat is figyelembe venne, mint például az érzelmi intelligenciát. Valójában az élet az igazi szépségverseny, ahol senki sem kerüli el a figyelmet, koronát viszont csak annak tudnak a fejére tenni, aki jelentkezik, és részt vesz. Belegondolva a szépség és az élet értelmébe, kinek-kinek a maga sorrendje szerint: az alkotás az élet értelme, meg egy kis család, s a hit, – a szép az élet kelléke. Virágzással a növényvilág kelléket ölt magára. „A rovarbeporzású növények virágai rendszerint feltűnőek, élénk színűek.” /Tudás Fája 85. szám./ Ha valaki legalább egyszer komolyan tetszett az életben, már szép volt, legfeljebb kár volt elküldeni az úgynevezett „nagy őt”, amennyiben "Ő" is tetszett... (A szép az volna, ami érdek nélkül tetszene.) Sajnos vannak, akik csalódnak a szépben, emiatt még a sátán misztériumának is vélik. Sok mindennel vissza lehet élni, a széppel is, de nem kell a virágokkal díszített Isten oltárát is félreérteni! A szépben többek közt azt illik tisztelni, hogy az hasonlít a legjobban a saját szépérzékünkhöz, és nem utolsósorban a Világharmóniára. Vajon minden szép, amit annak vélünk? A fénynek, színnek és formának kiemelt szerepe van a szépségben, a dallamosságnak is. A futurizmus kiáltványa szerint: „A világ nagyszerűsége új széppel gazdagodott: a 6
sebesség szépségével”. Ahogy vesszük, mi tartozik még a szépség kategóriájába: az illat még csak, a tapintás is, de a jó íz is? - és minden, ami kellemes? - és még lehetne sorolni... Így legalább lesz mit újra felfedezni a XXI. században, mert a szépség olyan gazdag tárház, hogy talán minden igaz, amit a szépről eddig mondtak, és ezentúl mondani fognak. A szépnek még sarkos-sarkas igazsága is van: a tetszés oldaláról: a szebb a szép, ám a szép oldaláról: a szép a szebb. A mentalitás szépsége is meglátszik, érzelmileg nyilvánul meg. Az ember esztétikailag is lelkivilágával együtt értékelhető igazán, hisz igazságossága az értelmében, jósága a lelkében rejtőzködik, elvégre a szép egy meglepetés... „Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” /1Sám 16/. Az isteni szépség rejtőzködő természetű, érzékfölöttiségből tetszik. Mivel a szép szépérzékfüggő, a természetben kódjel. Isten nemcsak a szépet teremtette, hanem a szépérzéket is. A szép és a szépérzék egy. Az „a priori” szép legalább egy., de nem elégszik meg vele.... Ez a Teremtett Szép titka.
A szépben valamilyen vágy is megfogalmazódik...
7