Szentendre, Ipszilon Galéria, december 13

Ries Zoltán

ANGYALOK A SZAMÁRHEGYEN

(Aknay Jánosnak)

Néztem a falon angyalaidat gyertyaláng-lobogásban, s a zene szárnyaival megüzent jelekkel kibékült egymással a föld és az ég.

Szentendre, Ipszilon Galéria, 2003. december 13.

3

AKNAY JÁNOS

ANGYALOS KÖNYV

A BOOK OF ANGELS

ENGELBUCH

Szerkesztette: Novotny Tihamér

VLS Kulturális Egyesület Szentendre, 2004

4

NOVOTNY TIHAMÉR • ELÔSZÓ AKNAY JÁNOS „ANGYALOS KÖNYVÉHEZ”

NOVOTNY TIHAMÉR Elôszó Aknay János „Angyalos Könyvéhez” Ha létezik a festészetben ráció és logika (és miért ne létezne?!), akkor egy erôs alapokra épített és következetesen fejlesztett, új és új épületszárnyakkal bôvített, új és új motívumokkal díszített képzeletbeli város emeletes labirintusához hasonlíthatnám mindazt, amit Aknay János harmincegynéhány év alatt a szentendrei piktúrában szorgos munkával létrehozott és összerakott. Az alapokat, mint mûvészi tehetséget, részben predesztinációként kapta. Mint biztonságot nyújtó tudást, részben gimnáziumi tanárai és késôbbi osztályos társai és barátai segítségével és nem utolsó sorban a maga erejébôl és kitartásával szerezte. Mint folytatható „építészetiképzômûvészeti-mûvészettörténeti” leletet és hagyományt, fôleg Szentendrére koncentrálva találta meg. S mint le nem zárható „iskolát” - a mai elôdei által mintegy megelôlegezett bizalommal és a régiek szellemében utólagosan is „kiszemelve” - kiérdemelt hozományként örökölte meg. Ha létezik a festészetben költészet (és miért ne létezne?!), akkor Aknay János mennyei városa (mert a teremtés, ha igazán igei értelmû, mindig emelkedett cselekedeteket és következményeket von maga után) mintegy ezerarcú szakrális délibáb, mintegy ékes angyali korona - minden szereplôjével egyetemben - magasan a Város felett lebeg. Ha létezik a festészetben isteni rend, azaz egyensúlyteremtô, a diszharmóniákat is magába foglaló egymásra épülô egyetemes harmónia (és miért ne létezne?!), akkor Aknay János esetében is ezt tapasztaljuk. Mert ha a sok egyes (rész)motívumot és motívumváltozatot, valamint mûtárgydarabot üzenetük, tartalmuk, formájuk, fajtájuk, színük, jelentésük, feladatuk, mûködésük (stb.) szerint egymás mellé helyezve tekintjük, kialakul bennünk a boldogságnak az az érzése, mely Bo(tius szavaival élve: „a határtalan élet egész szerinti, egyszerre való és a tökéletes birtoklása” érzéséhez hasonlítható. Ha léteznek a festészetben angyalok (és miért ne léteznének?!), akkor Swedenborg szerint, azok „az angyalok természetükre nézve emberek. Arcuk, szemük, fülük, mellük, karuk, kezük, lábuk van. Egymást kölcsönösen láthatják, egymással beszélnek, egyszóval semmi sem hiányzik abból, ami az emberhez tartozik, azzal a különbséggel azonban, hogy nem természeti testtel felöltözöttek. (...) [Hovatovább] ...a menny egész kiterjedésében, valamint minden egyes mennyei társaság egy embert ábrázol. (...) Mivel a menny legnagyobb alakú, és a menny társasága kisebb, ezért az angyal a legkisebb alakú ember. Mert a legtökéletesebb alakban, mint amilyen a mennyé, az egésznek részeiben és a részeknek az egészben képmása. Ez azért van így, mivel a menny

5

6

NOVOTNY TIHAMÉR • ELÔSZÓ AKNAY JÁNOS „ANGYALOS KÖNYVÉHEZ”

közösség; mert a menny mindenét mindenkivel megosztja, és ebbôl a közösségbôl mindezt mindenki, mint sajátját fogadja el. Az angyal a felvevô, és így a legkisebb alakú menny, (...) Éppen így az ember is olyan arányban, amilyenben a mennyet magába fogadja, felvevô, menny és angyal.” - Aknay János emberarcú angyalai sokan vannak, és a mondottakhoz hasonlóan ilyen építkezésû, ilyen minôségû lények. Ha léteznek a festészetben absztrakt angyalok (s miért ne létezhetnének?!), akkor azok a „természetükre nézve” az emberszerû angyalok jelzéseiként jelennek meg Aknay János képein. Mert (megintcsak Swedenborgra hivatkozva) „tudni kell, hogy az angyalokat az emberek testi szemével látni nem lehet, hanem csak lelki szemével, amely az emberben van, mert az angyal a szellemi világban és minden testhez tartozó a természeti világban van. (...) A halál utáni elsô állapotában az ember hasonló ahhoz, amit a világban elfoglalt. Ugyanaz a szemlélete, beszéd- és gondolkodásmódja. Ezért nem tud mást hinni, mint hogy még a világban van, hacsak nem figyel arra, ami vele történik, vagy amit az angyalok mondanak neki, amikor felébred. Azt ugyanis, hogy most Ô szellemlény. - Így folytatódik tovább az élet az egyikbôl a másikba és a halál csupán az átmenet. “ - Ezért van az, hogy Aknaynál az elvont és a konkrét, valamint a természeti forma egymásból és egymásba épül-építkezik, oda-vissza alakul-idomul, egymással érintkezik. Motívumkincse nagyon széles skálán mozog, és bennük, és általuk igen gyakran keveri a különféle festészeti kifejezési eszközöket: a nyugodt, homogén színfelületeket a gesztusok eleven, vibráló világával: a félig ábrázoló jellegû „életelemeket” a stilizált városépítészeti motívumokkal. Tehát nem okoz problémát számára az, ha például egy angyalmotívum az egyik képen emberi külsôben és arcvonásokkal, a másikon arcnélküli félabsztrakt ikonként, a harmadikban pedig a valóságtól elvonatkoztatott geometrikus idolként vagy akár hangot, szótagot, illetve szót jelölô rovások emblematikus betû- vagy írásjeleiként örökítôdik meg, - mert nála minden csak hangulat. Mert ha létezik a festészetben fôrészt csak hangulat (s amint láthatjuk, nincs okunk ezt a tényt tagadni!), akkor Aknay János a különféle hangulatok folytonos rögzítésének és kiírásának mániákus nagymestere. Szinte ez ad kézzelfogható magyarázatot és mindenek feletti értelmet festészeti tevékenységének, önvallomásos forma- és színcselekedeteinek. Tudniillik nála az egyes vezérmotívumok motívumcsaládokká, elképesztô gazdagságú jeltársaságokká és lezárhatatlan változatosságú képfajtákká alakulnak. Hovatovább ezek a teremtett motívumszármazékok - a szeretet esztétikájától áthatva - egymás idejébe és terébe hatolnak, hiszen újra és újra felveszik egymás múlt-, jelen- és jövôidejû jelentéstartalmait, kedélyállapotait, s ezáltal összefûzhetôvé és látszólagos értelemben mindenirányúvá teszik elemi történéseiket. Ezek tehát Aknay János

NOVOTNY TIHAMÉR • ELÔSZÓ AKNAY JÁNOS „ANGYALOS KÖNYVÉHEZ”

egyszeri, egyedi és megismételhetetlen személyiségén keresztül magát az Egyetemes Idôt és Teret jelképezik, s egyre sokasodó és sûrûsödô íves vagy hegyes szögû formaelemeikkel, feszes kompozíciókat építô színmezôikkel vagy lazább lendületû felhô- és színpamacsaikkal az egyszerre táguló és benépesülô világegyetemet mintegy szubjektíve modellálják, szimbolizálják. Írásom elején Aknay János mûvészetét, mint egy folyamatosan épülô „mennyei várost”, „emeletes labirintust” és „ezerarcú szakrális délibábot” ragadtam meg. Ez a hasonlatrendszer ugyanis jelentésileg egy teológiai hittétel metaforájaként fogható fel. A katolikus Bolberitz Pál professzor például ugyanezt a gondolatot, mint világkép tartalmú hitigazságot a következôképpen fogalmazza meg: „A természetfölötti és a természetes valóság nem egymást kizáró, hanem egymást kölcsönösen feltételezô ellentétben állnak egymással. A természetesre épül a természetfölötti, és a természetfölötti kegyelem feltételezi a természetes rendet. (...) A supernaturalis és a supranaturalis fogalma ugyanis nem ugyanazt jelenti. A supra latin szó, azt jelenti, hogy ‘valami fölött vagyok’. Mintha lebegnék fölötte. A super pedig azt jelenti, hogy ‘valaminek a csúcsa’. Az egyház a természetfölötti rendre nem azt mondja, hogy supranaturalis, hanem azt, hogy supernaturalis. Vagyis „szupertermészetes”. Nem elkülönül a természetes világtól a természetfölötti világ, hanem annak a csúcsa és beteljesítôje.” De hogy a saját, történelmileg adott ökumenizmusunkban maradjunk, ezen a téren nem árt a református Hegedûs Lóránt professzor ugyancsak mérvadó gondolatait idéznünk, miszerint: „Nem Isten van a világban, hanem a világ van Istenben. Egy erre vonatkozó hasonlat szerint: vágjunk ketté egy almát, és vegyük ki belôle a Napot, mely megérlelte! Nyilvánvaló, hogy csak a Nap erôterében születhet és érhet meg az alma, melynek minden porcikájában és atomjában a Nap életet keltô hatása természetesen feltalálható. Ugyanígy Isten teremtô, életadó és gondviselô mindenekfelett és mindent átjáró jelenléte tartja fenn világunkat és ôrzi életünket, és ez az Ô teljessége, mely e világban „mûveibôl meglátván megértetik” (Róm 1,20) az elfogulatlan értelem hívô nyitottsága számára, tudva: csak a végtelen fogadhatja be a végest és nem fordítva.” Az igazi, a hiteles, a tiszta és a jó szándékú mûvészi világ tehát ide, ebbe a „véges, de határtalan” területbe nyomul be a maga sajátos, köztes eszközeivel és esztétikájával, hogy részt vegyen az önkéntelen és a felelôsségteljes teremtés mûveletében, hogy angyalainak járás-kelésével hirdesse és igazolja: a világ Egy, azaz végsô soron szupertermészetes!

7

8

TIHAMÉR NOVOTNY • INTRODUCTION TO JÁNOS AKNAY’S BOOK OF ANGELS • (EXCERPTS)

TIHAMÉR NOVOTNY Introduction to János Aknay’s Book of Angels (Excerpts) If there be reason and logic in painting (and why not ?!), all that János Aknay has created in the course of his over thirty years of diligent labour in Szentendre painting, I could compare to a multi-storey maze in an imaginary city, which is built on strong foundations, has been consistently developed, extended by newer and newer wings, decorated by newer and newer motifs... If there be poetry in painting (and why not ?!), Aknay’s heavenly city (for creation, if it be truly in the meaning of the Word, is always an exalted act and always consequential) hangs, together with all its host of characters, high above any town like a sacrificial mirage with a thousand faces, or an ornate angelic crown. If there be any divine order in painting, a universal harmony that creates balance, that contains discordant harmonies built one upon another (and why not?!), this is just what we experience in the case of János Aknay. For if we consider his many particular (partial) motifs and variant motifs as well as works of art by grouping them according to message, content, form, type, colour, meaning, function, operation (etc.), a feeling of felicity develops in us which is comparable to the feeling of, as Boëthius put it, “the complete, simultaneous and perfect possession of everlasting life.” If there be angels in painting (and why not?!), then, as Swedenborg has it, “they are wholly human in form, having faces, eyes, ears, bodies, arms, hands, and feet. They can see each other, converse with one another; in a word, they have everything a man has except that they are not clothed in natural bodies...” If there be abstract angels in painting (and why not?!), then they appear in the paintings of Aknay as indications of angels “wholly human in form”. For, turning to Swedenborg again, “it should be born in mind that angels can be seen not by the bodily eyes of men but by their spiritual eyes, because angels exist in the spiritual world, while all who belong to the flesh are in the natural world...” This is why abstract, concrete and natural forms in Aknay are built out of and into one another, they are shaped and moulded to and fro, they associate. He makes use of a wide variety of motifs, and, in and by them, he often combines the various means of pictorial expression: calm and homogeneous surfaces and the world of animated and vibrating gestures; almost representational “elements of life” and stylised architectural motifs. It is therefore no problem for

TIHAMÉR NOVOTNY • INTRODUCTION TO JÁNOS AKNAY’S BOOK OF ANGELS • (EXCERPTS)

him to have an angel motif appear with a human form and facial features in one picture; then without a face, as a half abstract icon in the next; as a geometric idol abstracted from reality in the third; or, as runes, emblematic characters signifying sounds, syllables or words in another - since all is a matter of mood with him... At the beginning of my essay, I tried to capture the art of János Aknay by using the images of a continually built “heavenly city”, a “multi-story maze” and a “sacrificial mirage with a thousand faces”. This system of similes can be conceived as a metaphor for a theological article of faith. The Catholic theologian, professor Pál Borbelitz puts this same idea, a dogma constituting worldview, in this way: “Supernatural and natural realities are contraries, not mutually exclusive but mutually conditional. The supernatural is based on the natural, and supernatural grace is conditional upon natural order... The concepts of supernaturalis and of supranaturalis are not identical. The Latin word supra means ‘I am above something’, as though drifting above it. Super, however, means to be the ‘peak of something’. Concerning the order above nature, the Church says not supranaturalis, but supernaturalis. The supernatural is not isolated from the natural, it is its peak and fulfilment...” True, authentic, pure and well-meaning art will then always invade this “finite but unbounded” territory with its particular, intermediary means and aesthetics so as to partake of the involuntary but responsible act of creation, so as to proclaim and prove, by the movements hither and thither of angels, that the world is One, and in the final account, supernatural!

9

10

TIHAMÉR NOVOTNY • VORWORT ZUM „ENGELBUCH” VON JÁNOS AKNAY • (DETAILS)

TIHAMÉR NOVOTNY Vorwort zum „Engelbuch” von János Aknay (Details) Wenn es in der Malerei Räson und Logik gibt (und warum auch nicht?!), würde ich all das, was János Aknay innerhalb der Kunstszene von Szentendre in über drei Jahrzehnten beherzter Arbeit geschaffen und zusammengetragen hat, mit dem komplexen, mehrstöckigen Labyrinth einer imaginären Stadt vergleichen. Von ihrem Architekten auf ein kräftiges Fundament gesetzt, wurde sie konsequent weiterentwickelt, mit immer neuen Gebäudetrakten ergänzt, und mit immer neuen Motiven ausgeschmückt. (...) Wenn es in der Malerei Lyrik gibt (und warum auch nicht?!), schwebt die Himmelsstadt eines János Aknay mitsamt ihren Bewohnern als tausendfältige sakrale Fata Morgana, als schmucke Engelkrone hoch über dieser Stadt. Denn die Schöpfung zieht immer erhabene Taten und Folgerungen nach sich, wenn es sich wirklich um Schöpfung im Sinne des Gotteswortes handelt. Wenn es in der Malerei eine Gottesordnung gibt, eine universelle, Ausgleich schaffende, selbst Disharmonien integrierende Harmonie (und warum auch nicht?!), dann haben wir auch im Werk János Aknays damit zu tun. Wenn wir die vielen (Einzel-)Motive, Motiv-Varianten und Kunstobjekte geordnet nach ihrer Botschaft, ihrem Inhalt, ihrer Form, Art, Farbe, Bedeutung, Aufgabe, Funktion (usw.) nebeneinander betrachten, erfüllt uns jenes Glücksgefühl, das in den Worten des Boëtius mit dem Gefühl „des grenzenlosen, dem Ganzen gemäßen Lebens, zugleich wahrhaftig und sein vollkommener Besitz” vergleichbar ist. Wenn es in der Malerei Engel gibt (und warum auch nicht?!), sind diese Engel - Swedenborg zufolge - “ihrer Natur gemäß Menschen. Sie haben ein Gesicht, Augen, Ohren, eine Brust, Arme, Hände und Füße. Sie sehen einander, sprechen miteinander, kurz es fehlt ihnen nichts, was zum Menschsein gehört, mit der einen Ausnahme, dass sie nicht mit einem natürlichen Leib bekleidet sind”. (...) Wenn es in der Malerei abstrakte Engel gibt (und warum auch nicht?!), dann erscheinen diese auf den Bildern János Aknays „naturgemäß” als Avisierungen menschenartiger Engel. Denn, um wieder mit Swedenborg zu sprechen, “wir müssen wissen, dass die Engel für das leibliche Auge der Menschen unsichtbar sind, nur für das den Menschen innewohnende geistige Auge werden sie sichtbar, denn der Engel gehört der spirituellen Welt und alles Leibliche der natürlichen Welt an”. (...) Darum sind bei Aknay das Abstrakte, das Konkrete und die natürliche Form ineinander verschlungen und bauen aufeinander auf, formen und bedingen einander über zahlreiche

TIHAMÉR NOVOTNY • VORWORT ZUM „ENGELBUCH” VON JÁNOS AKNAY • (DETAILS)

Berührungspunkte. Sein Motivschatz bewegt sich auf einer dezidiert breiten Skala, und darin oder dadurch mischt er häufig verschiedene Ausdrucksmittel der Malerei: ruhige, homogene Farbflächen und Gesten verlaufen mit einer lebhaften, vibrierenden Welt - teils darstellende, figurative „Lebenselemente”, teils stilisierte Städtebau-Motive. Für ihn stellt also kein Problem dar, wenn beispielsweise das Engelmotiv auf dem einem Bild ein menschliches Antlitz und Äußeres aufweist, auf einem anderen als gesichtslose, halb abstrakte Ikone erscheint, und sich auf einem dritten zu einem geometrischen, der Wirklichkeit entrückten Idol verkürzt, oder gar zu einem Ton, zu einer Silbe oder einem Wort, verkörpert durch Einkerbungen, emblematische Runenschriftzeichen. Bei ihm läuft alles auf Stimmungen hinaus. (...) Zu Beginn meines Beitrags habe ich die Kunst János Aknays als ständig im Bau begriffene „Himmelsstadt”, als „mehrschichtiges Labyrinth” und als „tausendfältige sakrale Fata Morgana” veranschaulicht. Diese Gleichniswelt kann sinngemäß als Metapher eines theologischen Glaubenssatzes aufgefasst werden. Der katholische Theologieprofessor Pál Bolberitz etwa hat denselben Gedanken als weltanschaulich beladene Glaubenswahrheit folgendermaßen ausgedrückt: „Die übernatürliche und die natürliche Wirklichkeit schließen einander nicht aus, sondern stehen sich solcherart gegenüber, dass sie einander bedingen. Das Übernatürliche baut auf das Natürliche auf und die übernatürliche Gnade setzt die natürliche Ordnung voraus. (...) Die Begriffe supernatürlich und supranatürlich bedeuten nämlich nicht dasselbe. Das lateinische Wort supra bedeutet ‘über etwas stehend’, quasi über etwas schwebend. Das Wort super hingegen bezieht sich auf den ‘Gipfel’ von etwas. Die Kirche spricht von der übernatürlichen Ordnung nicht als supranatürliche, sondern als supernatürliche Welt. Die Welt der Übernatürlichen hebt sich von der natürlichen Welt nicht scharf ab, sondern es handelt sich um den Gipfel und die Vollendung derselben.” (...) Die Welt der wahren, glaubwürdigen, reinen und wohlgesonnenen Kunst verbohrt sich sozusagen mit ihren intermediären Mitteln und Wegen, mit ihrer eigen-sinnigen Ästhetik in diesen „begrenzten und doch grenzenlosen” Bereich, um an der unwillkürlichen und verantwortungsvollen Schöpfungs-Aktion teilzuhaben, um durch das Kommen und Gehen seiner Engel zu verkünden und zu bezeugen: die Welt ist Eins, letztlich supernatürlich!

11

12

SZEMADÁM GYÖRGY • AKNAY JÁNOS ANGYALAI

SZEMADÁM GYÖRGY Aknay János angyalai

birtokosa, a Munkácsy-díjas szentendrei festômûvész, a harminckét éves Vajda Lajos Stúdió alapító tagja – Aknay János – ötvenöt éves. Szinte hihetetlen ez az adat, hisz – már csak azért is, mert két évvel fiatalabb nálam – szememben még mindig az a kedves, állandóan ár ellenébe úszó „rosszfiú”, amilyennek vagy harminc évvel ezelôtt megismertem. Nem volt nehéz megismerkednünk, hisz akkoriban olyan kevesen vállalták az úgynevezett „másként gondolkodást”, a mûvészetet intellektuális fegyverként használó attitûdöt, amellyel megkíséreltünk kitörni a kor szörnyû, Kálvária-angyal /Calvary Angel / Kalvarienengel, 1974, olaj, pasztell, farost, 130¿70 cm

Kitörés / Eruption / Eruption, 1987, akril, vászon, 130¿125 cm

A Duna menti Regionális Vízmû egykori gépésze, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt Lovagkeresztjének

hazug szürkeségébôl, vagy – bármily komikusnak is tûnik ma már – a hosszú haj viselését, hogy szinte törvényszerûen terelt össze bennünket másságunk tudata. Nézegetek egy 1971-ben készült fotót Aknayról, s önkéntelenül is elmosolyodok rajta. Vállig érô, gondosan fésült-elválasztott haj, simára borotvált, szinte már lányosan szép, mosolygós arc, fekete kabát, farmernadrág, lábán bôrcsizma. Ô lett volna hát egyike azoknak a szentendrei „rosszfiúknak”, akik veszélyt jelentettek a kádári rendszerre? Akiket besúgók vettek körül, s akik közül éppen ez idô tájt kerültek többen is a rendôrség „látókörébe” olyannyira, hogy némelyeket el is ítéljenek aztán a „független bíróságok” ítéletvégrehajtói egy ártalmatlan szabadtéri happening ürügyén? Bizony erre gondolva lehervad az arcomról a mosoly, és azt kérdezem magamtól: miért? Csak, azért mert nem voltak eléggé terepszínûek? De azt is szívesen megkérdezném valakitôl, aki tudna rá válaszolni: hol lehetnek most azok a kultúrnyik elvtársak, akik annakidején lépten-nyomon megalázták, meghurcolták ezeket az embereket? S vajon most biztonságos odújukba húzódva, amikor újságot olvasnak, milyen érzéssel gondolnak az általuk kiirtandónak ítélt mûvészeti megnyilvánulások képviselôire, akiket idô közben díjak és kitüntetések honoráltak, sôt még a Mûcsarnokban is kiállíthattak? Vagy talán e kultúrnyikok egyáltalán nem odújukba húzódva duzzognak, hanem éppen ott ülnek a díj- és kitüntetés-osztó bizottságokban, a megmondó-emberek között, ahol mondjuk éppen EU-csatlakozásunk elônyeirôl papolnak, meg arról, hogy milyen jól eladható lesz majd a magyar kultúra? Ezek a feljelentôk és ítéletvégrehajtók ugyanis mára többnyire levetették kultúrnyikságukat, s menedzsernek öltöztek, hogy egykori áldozataik jótevôjeként is felléphessenek. ôk azok, akik szívesen formálnak a valaha- volt „rosszfiúkból” ilyen-olyan díjakkal és pénzekkel kézhez szoktatott, engedelmesen felejteni tudó házi mûvészt. Csakhogy a mûvészek jobbik részével éppúgy nem tudnak most mit kezdeni, mint a régi szép gumibotos idôkben. Persze az egykori

SZEMADÁM GYÖRGY • AKNAY JÁNOS ANGYALAI

13

„rosszfiúk” soraiban – s itt egyáltalán nem csak a szentendrei mûvészekre gondolok kizárólag, hanem elsôsorban a valamikor a hetvenes években elhunyt egész magyar avantgárd képviselôire

(hol volt akkoriban Magyarországon polgár!?) tiszteletlenségük egyszerû bohóckodássá silányult, vagy az avantgárd “honthyhannáivá” váltak (a pontos meghatározásért itt mondok köszönetet András Ferenc filmrendezônek). Mindeközben Aknay János festészete látványos módon változatlan úton halad, sôt mintha klasszicizálódni látszana. Horribile dictu! Még mindig táblaképeket fest! Kis méretûeket is! S hogy tetézze: ezek egy része figurális mû. Angyalok! Mintha csak mániája lenne az árral szemben úszás. Kihívja maga ellen a sorsot. Angyalokat festeni most? Amikor kulturális közéletünkben szinte kötelezô feladat a démonikus jegyek megidézése? Amikor, mintha Hermann Nitsch-tôl Anettkáig, és a MEO-ba importált vizeletbe merített feszülettôl, egészen Barangóig kötelezôvé lett volna minden lehetséges blaszfémia oltárra emelése? S ahogy az Aknay János-félék nem tûrték, nem tûrhették a kádári szolgalelkûség mocskát, úgy nem tûrhetik ezt a mocskot sem. Mert ennek már semmi köze nincs a „rosszfiúk” tiszteletlen csínyjeihez, a sosemvolt polgár pukkasztásához, hanem mindez – Hamvas Bélával szólva – egyszerûen szólva: létrontás. Igen! Eljött az ideje annak, hogy szentképeket fessünk! Bár jól tudjuk: festô számára nincs ennél nehezebb feladat. De Aknay János konok, állandóan munkálkodó alkotó, aki mindig hisz abban, amit csinál. Hívô ember. Nem emberformáló menedzserek mondják meg neki, hogy mit tegyen, nem az elvárásokra figyel, hanem azt teszi, amit belsô meggyôzôdése szerint tennie kell. A képzômûvészek között azok közé tartozik – még akkor is, ha mondjuk egy geometrikus formarendet konstruál –, aki elsôsorban az érzelmeire hallgatva dolgozik. S furcsa módon ez az árral szemben való úszás – sokak szemében talán idejétmúltnak tûnô attitûd – nem válik a kárára. Mintha csak egy ôrangyal lebegne mindig a feje fölött. Talán az a kisleány, aki nyolc éves korában meghalt leukémiában… Kisleánya halálának és a festészetében megjelenô angyal-motívum hangsúlyos felbukkanásának összefüggésére sokatmondóan világít rá az alkotó egyik nyilatkozata, mely szerint: „Az angyal olyan átlényegült gyermek és olyan szellem, amely ôriz, véd, figyel. Ahol az angyal megjelenik nagyobb baj nem lehet. Része életemnek, de része a mindenségnek is.” Mint tudjuk: az angyal – ez a szárnyas, antropomorf, nem evilági lény, amelyik a kereszténységben többnyire nemtelen és kortalan – elsôsorban közvetítô Isten és az ember között. Hírnök (görög

Városvédô angyal / Guardian Angel of the Town / Stadtschutzengel, 1975, olaj, pasztell, farost, 76¿65 cm

tehetségüket, akik hiteltelenné váltak és korrumpálódtak, s akiknek egykori „polgárpukkasztó”

Egy ember emlékére (Városvédô angyal és ôrangyal címmel is) /In Remembrance of Someone (also as Guardian Angel of the Town or Guardian Angel / Andenken an einen Menschen (auch als Stadtschutzengel und Schutzengel bekannt), 1976, olaj, pasztell, farost, 70¿110 cm

– bôséggel találhatunk olyanokat, akik aprópénzre váltják vagy egy tál lencséért árusítják

14

SZEMADÁM GYÖRGY • AKNAY JÁNOS ANGYALAI

angelosz = hírnök), küldönc, védelmezô, lélekvezetô, és az isteni trón ôrzôje. Az angyalok különféle fajtáit – a szeráfokat, kerubokat, trónusokat, uraságokat, erényeket, hatalmasságokat, fejedelemségeket, arkangyalokat, és az egyszerû „gyalog-angyalokat” – a kereszténység hierarchiája hét égi

Simone Martini és mûhelye: „Poliptychon” , 1317 k.

rendbe sorolja, s rendszerezésük bizony mindig is nagy fejtörést okozott a tudós teológusoknak. Festôként az embernek persze látszólag könnyû dolga van: elég egy emberalakra két szárnyat biggyeszteni és ott van az angyal. De aki ismeri Simone Martini, Fra Angelico, vagy éppen Leonardo Angyali üdvözlete angyal-alakjainak méltóságát, annak olyan mércét állít ez a feladat, amelynek elérése eleve reménytelennek tûnik, s ezt a valóban „mennyei” témát szinte megoldhatatlan feladatnak látja. Mint fentebb említettem: Aknay János általában árral szemben úszik. Évtizedek óta festi az angyalokat. Nem jópofa, „trendy” – mondjuk napszemüveges, cicis, vagy esetleg szarvacskákat viselô – angyalokat, hanem szándéka szerint igazi szentképeket. Valódi tisztelettel. Egyik 1974-ben festett képén is feltûnik már az angyal-motívum. A két esztendôvel késôbb készült Városvédô angyal [Egy ember emlékére, ôrangyal címmel is, 1976] pedig úgy is tekinthetô, mint a szentendrei festészet iránti tiszteletadás monumentuma. Mert Aknay Jánosról kiderül lassan, hogy nagyon is

Simone Martini: Angyali üdvözlet / The Annunciation / Die Verkündigung, részlet, 1333

tisztelettudó ember. Angyalos képei közül többet is úgy tartok számon, mintha csak tiszteletadások – afféle „hommage”-ok – lennének egy-egy mesternek szánva. Talán hisz abban, hogy angyal-küldöncei még ott, a túloldalon is érvényes üzeneteket közvetíthetnek. Mintha az egyik – aranysárga háttér elôtt álló, redukált formavilágú, sötétbarna tónusokban tartott – angyala Vajda Lajos Ikonos önarcképére rímelve küldene levelet annak a vállalt mesternek, akit az egykor-volt „rosszfiúk” képzômûvészeti csoportosulásuk névadójának és ihletôjének tekintettek. De Vajda barátjának és szellemi társának – Korniss Dezsônek – a világa is megjelenik Aknay egyik geometrizáló városképében, ahol az angyal szinte észrevétlenül, majdhogynem papírrepülôvé átírva rejtezik. A mesterként és idôsebb pártfogóként tisztelt Barcsay Jenô és Deim Pál tömbszerû, redukált, illetve sajátos, vonalkázott felületképzéssel alakított geometrikus világát, ugyancsak felfedezni vélem némelyik angyalos képen, sôt még Pirk János hatását is, amikor az egyik egyszerû, szárnyatlan figura homlokát a dicsfénynél is szebben koronázza lenyugvó nap vörös fénye. Persze mindenek elôtt Aknay-képek ezek. És talán éppen a fenti áthallások miatt szentképek. A tiszteletadás, sôt az áhítat képei. Mert Aknay Jánosnak, – az egykor volt „rosszfiúnak” –, akirôl idôközben mellesleg az is kiderült, hogy felelôsségteljesen gondolkodó közösségi ember, aki nélkül nem csak Szentendre lenne szegényebb – a fôhajtáshoz is van ereje és tehetsége. Talán egy láthatatlan angyal kíséri az útján…

GYÖRGY SZEMADÁM • AKNAY’S ANGELS

15

GYÖRGY SZEMADÁM Aknay’s Angels

Engineer at the Danube Regional Waterworks, awarded the Knight’s Cross of Distinction of the Hungarian Republic, Munkácsy laureate, Szentendre painter, founding member of the thirty-twoyear-old Lajos Vajda Studio, János Aknay has turned fifty-five. A fact quite unbelievable, because — well, I am two years his elder — I still see him as that kind “bad boy” always swimming against the tide that I got to know thirty odd years ago. It was not too difficult for us to meet, as, at the time, there were few of us who claimed “dissidence”, an attitude to art as an intellectual weapon whereby we tried to break out from that ghastly world of sham and boredom, or, however hilarious it sounds today, to dare to wear our hair long, and thus our sense of otherness inevitably brought us together. Looking at a photo of Aknay in 1971, I cannot but smile. His locks, carefully combed and parted,

Fra Angelico: Angyali üdvözlet / The Annunciation / Die Verkündigung, 1430-32 k.

(Excerpts)

jeans and pair of high leather boots. Was he meant to be one of the “bad boys” who were a threat to the Kádár regime? Who were surrounded by informers, who came under the purview of the police and some of whom were even sentenced by “an independent court” under the pretext of an innocent open-air ‘happening’? At this thought, the smile promptly withers from my face, and I ask myself: Why? Only because they would not be camouflaged? … In the meantime, his painting has conspicuously followed his old way, indeed, it seems to be classicising. Horribile dictu! He is still producing panel paintings! Even small ones! And to top it all: some of them are figural. And of all things, they are angels. As though he were addicted to swimming against the tide. He is tempting fate. To paint angels today? When, in this our cultural climate, it is almost obligatory to summon the demonic?… János Aknay generally swims against the tide. He has been painting his angels for decades. Not funny, nor “trendy” ones — say, for example, ones wearing sunglasses, showing their boobs, or horned — but true, intentionally holy pictures. In a reverential spirit. The angel motif already appears in a 1974 picture. Guardian Angel of the Town done two years later, can already be regarded as monument of homage to Szentendre painting. For it gradually turns out that János Aknay is a respectful man. I deem a good number of his angel pictures to be salutations — “hommages” — to an artist or two. He might believe that his angel heralds are capable of taking

Fra Angelico: Angyali üdvözlet / The Annunciation / Die Verkündigung, 1441 k.

reach down to his shoulders, his smiling, clean-shaven face is almost girlish; wearing a black coat,

16

GYÖRGY SZEMADÁM • AKNAY’S ANGELS

GYÖRGY SZEMADÁM • DIE ENGEL DES JÁNOS AKNAY

valid messages even over there, across to the other side. One of his angels, a reductionist formation kept in dark brown tones in front of a golden yellow background suggestive of Lajos Vajda’s Icon Self-portrait, seems to be sending a letter to the professed master who the former

Fra Angelico: Angyali üdvözlet / The Annunciation / Die Verkündigung, 1450 k.

“bad boys” had once chosen as the eponym of their association and their inspirer. But the world of one of Vajda’s friends and intellectual associates, Dezsô Korniss, also appears in one of Aknay’s geometric townscapes where the angel seems to be unnoticeably hiding, almost transcribed into a paper aeroplane. In some of these angels, I think I recognize the block-like, reduced and characteristically lined surface formation of the geometric worlds of his revered masters and patrons, Jenô Barcsay and Pál Deim. I can even feel the influence of János Pirk when the forehead of a simple, un-winged figure is crowned by the red of the setting sun more beautiful than by any halo. These are of course first and foremost Aknays. And they are probably holy because of the allusions mentioned. They are pictures of reverence, even awe. For János Aknay — the former “bad boy” who has turned out to be a responsible, thinking community man, without whom

Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet / The Annunciation / Die Verkündigung, 1472-75 k.

Szentendre would be poorer — has the capacity to bow his head. Maybe, he is escorted on his way by an invisible angel…

GYÖRGY SZEMADÁM Die Engel des János Aknay (Details) János Aknay, ehemals Maschinist der Regionalen Wasserwerke Donauland, Träger des Ritterordens des Verdienstkreuzes der Republik Ungarn, Munkácsy-Preisträger aus Szentendre und Gründungsmitglied des zweiunddreißig Jahre alten Studios Lajos Vajda - schon fünfundfünfzig Jahre? Fast unglaublich, ist er doch zwei Jahre jünger als ich und nicht nur darum in meinen Augen immer noch der selbe liebenswürdige, ständig gegen den Strom schwimmende „Flegel”, den ich vor rund dreißig Jahren kennengelernt habe. Es war nicht schwer, ihn kennen zu lernen. Zu dieser Zeit gab es nur wenige sogenannte „Andersdenkende”, denen die Kunst als Grundhaltung, als intellektuelle Waffe diente, mittels derer wir aus dem entsetzlich verlogenen grau-in-grau auszubrechen versuchten. Und, so komisch es heute klingen mag, nicht nur dieser Umstand schweißte uns zusammen, sondern auch das lange Haar - schlicht, das Bewusstsein, anders zu sein. Ich schau mir gerade ein Foto von Aknay aus dem Jahr 1971 an und verziehe den Mund

GYÖRGY SZEMADÁM • DIE ENGEL DES JÁNOS AKNAY

17

spontan zu einem Grinsen. Sorgfältig gekämmtes und gescheiteltes, schulterlanges Haar, glatt rasiert, fast mädchenhaft schönes, lächelndes Gesicht, schwarzer Mantel, Blue Jean, Lederstiefel. Wäre das einer jener berühmt-berüchtigten „Flegel” von Szentendre, in denen das Kádár-System eine Gefahr witterte, so dass sie von Spitzel umschwärmt wurden? Damals gerieten einige von ihnen wiederholt in den Aktionsradius der Polizei. Wenn ich daran denke, dass ein harmloses

keine Chamäleons waren? (...) Inzwischen bewegte sich freilich die Malerei eines János Aknay auf einer auffällig unveränderlichen Bahn, als ob sie eine klassische Ausprägung annehmen würde. Horribile dictu! Der Mann malt immer noch Tableaus! Sogar kleinformatige! Und zu allem Überdruss ist ein Teil davon figurativ. Engel! Es sieht ganz danach aus, dass wir es mit einem manischen Gegen-den-Strom-Schwimmer zu tun haben. Er ruft das Schicksal gegen sich heraus. Heute noch Engel malen, da die Beschwörung des Dämonischen in unserer kulturellen Öffentlichkeit eine Quasi-Pflichtübung ist? (...) Es würde einen verwundern, würde János Aknay nicht gegen den Strom schwimmen. Er malt seit Jahrzehnten Engel. Keine pausbackigen, keine „trendigen” (mit Sonnenbrillen, Busen, Hörnderl oder so), sondern er malt absichtlich richtige Ikone. Noch dazu mit Ehrfurcht. Bereits auf einem 1974-er Bild fällt ein Engelmotiv auf. Der zwei Jahre später entstandene Stadtschutzengel erscheint als Hommage an die Malerei von Szentendre. Bei János Aknay schlägt langsam durch, dass er im Grunde genommen ein Respekt zollender Mensch ist. Mehrere seiner Engelbilder sind für mich einfach eine Art Hommage an den einen oder anderen Meister. Vielleicht glaubt er daran, dass seine Engelboten in der Lage sind, auch „drüben” gültige Botschaften zu vermitteln. Als ob der eine Engel - vor goldgelbem Hintergrund, reduzierte Formenwelt, dunkelbraune Farbtöne - sich auf das Ikonische Selbstbildnis eines Lajos Vajda reimen würde, als Brief an den deklarierten Meister, in dem die Künstlerformation der damaligen „Flegel” Namenspaten und Inspirationsquelle erblickte. Aber auch die Welt des Dezsô Korniss, eines Gesinnungsfreundes Vajdas, erscheint in einem geometrisierenden Stadt-Bild Aknays, in dem sich der Engel geradezu unauffällig, in Papierflieger-Manier versteckt. Auch die blockartige, reduzierte, durch eigenartig schraffierte Oberflächenbildung herausgebildete geometrische Welt der als ältere Bahnbereiter verehrten Meister Jenô Barcsay und Pál Deim meine ich in einigen der Engelbilder auszumachen, wie auch den Einfluss eines János Pirk, dort, wo das Rot der untergehenden Sonne die Stirn einer einfachen, flügellosen Engelfigur krönt, schöner als jeder Glorienschein.

Vajda Lajos: Ikonos önarckép / Icon Self-Self-Portrait / Ikonisches Selbstbildnis, 1936

nach sich ziehen konnte, vergeht mir freilich das Lächeln, und ich frage mich: wieso? Nur weil sie

Vajda Lajos: Liliomos önarckép /Self-Portrait with Lily / Selbstbildnis mit Lilie, 1936

Freiluft-Happening eine Verurteilung durch die Urteilsvollstrecker der „unabhängigen Gerichte”

18

GYÖRGY SZEMADÁM • DIE ENGEL DES JÁNOS AKNAY

Freilich sind und bleiben die Engelbilder in erster Linie Werke Aknays. Aber es mag sein, dass es

und die Ehrfurcht, die aus diesen Bildern spricht. Der einstige „Flegel” János Aknay - der sich mittlerweile als verantwortlich denkender Gemeinschaftsmensch erwiesen hat, ohne den Szentendre eindeutig ärmer wäre - verfügt auch über Kraft und Talent zur Hommage. Vielleicht

Szentendre felett /Above Szentendre / Über Szentendre, 1993, akril, vászon, 200¿100 cm

Pirk János: A vetô ember már a búzáról álmodik /The Seedsman Dreams of Wheat Already / Der Sämann träumt bereits vom Weizen, 1980 k.

Deim Pál: Csend VII. /Silence VII / Stille VII., 1972

begleitet ein unsichtbarer Engel seinen Pfad...

Barcsay Jenô: Formák, vonalak ritmusa /The Rhythm of Lines and Forms/ Rhythmus der Formen und Linien, 1966

Korniss Dezsô: Szentendre. Sárkányos / Szentendre with Dragon / Szentendre mit Drachen, 1945

sich genau wegen der genannten Querverbindungen um Ikone handelt. Ich meine den Respekt

Angyalok Szentendrén /Angels in Szentendre / Engel in Szentendre, 1998, akril, merített papír, 10¿30 cm

Hajnali angyal / Dawn Angel / Engel im Morgengrauen, 1998, akril, vászon, 25,5¿75,5 cm

Ôrangyal /Guardian Angel / Schutzengel, 2002, akril, merített papír, 80¿60 cm

Festôangyal /Painter Angel / Malerengel, 2001, pasztell, merített papír, 74¿53 cm

Festôangyal /Painter Angel / Malerengel, 2001, pasztell, merített papír, 75¿55 cm

Festôangyal /Painter Angel / Malerengel, 2001, akril, pasztell, farost, 40¿30 cm,

Ôrangyal /Guardian Angel / Schutzengel, 2003, akril, merített papír, 30¿24 cm

Ôrangyal /Guardian Angel / Schutzengel, 2003, akril, farost, 50¿40 cm

SZEMADÁM GYÖRGY • AKNAY JÁNOS ANGYALAI

23

Hajnali angyal / Dawn Angel / Engel im Morgengrauen, 2003, akril, vászon, (?) cm

Látogató / Visitor / Besucher, 2004, akril, vászon, (?) cm

Égi vándor (Réka) / Celestial Wanderer (Réka) / Himmelswanderer (Réka), 2004, akril, vászon, (?) cm

Útközben /On the Way / Unterwegs, 2004, akril, vászon,

Éjszakai angyal / Night Angel / Nachtengel, 2004, akril, vászon, (?) cm

Találkozó angyalok / Angels Meeting / Begegnung der Engel, 2004, akril, vászon, (?) cm

Magányos angyal /Lonesome Angel /Einsame Engel , 2000, akril, merített papír, 13¿20 cm

In memoriam Szentendre, 1997, akril, vászon, 20,3¿15 cm

A látogató / The Visitor / Der Besucher, 1996, akril, vászon, 40¿30 cm

28

SZABÓ LILLA • FELJEGYZÉSEK AKNAY JÁNOS ÚJ ANGYALOS KÉPEIRÔL

SZABÓ LILLA: Feljegyzések Aknay János új angyalos képeirôl Az angyalok…? Vannak olyanok, mint a csillagok. Csak ha felnézünk – látjuk ôket. Hallgatnak és

Andrej Rubljov: Troica, 1411 k.

fénylenek. És látnak minket. Wim Wenders filmje, a Berlin felett az ég óta tudjuk, hogyan mozognak és beszélgetnek. De tudjuk Rubljov angyalaitól is, hogy ôsidôk óta figyelnek, urai az idônek. Figyelik az emberek sorsútját. Kísérô, figyelô, vigyázó, óvó, figyelô, váró, intô, figyelmezô, tûnô, megjelenô angyalok. Szentendre felett is vannak angyalok. A barokk tornyok között, a Kálvária, a háztetôk síkjai felett figyelnek. Régóta odaköltöztek. Elôször az ikonokkal jöttek. A Pozsarevacska, Csiprovacska, Teodor Simeonov mûhelye: Istenszülô Krisztussal / Mother of God with Christ / Muttergottes mit Christus, 1770 k.

Opovacska, Száborna, Preobrazsenszka és a Blagovestenszka templom hívô menekülôit kísérve. Hallgatták az ünnepek fohászó, felfelé ívelô, mély torkú énekét. A halk megjegyzéseket: „Bez krsenia nema vazkresenie” – „Keresztre feszítés nélkül nincs feltámadás”. Aztán megjelentek az itt élô mûvészeknek, Ámos Imrének, Vajda Lajosnak, Bálint Endrének. Régóta megmutatták magukat Deim Pálnak, és mostani kiállításain megmutatja ôket Aknay János. Lehet-e újat mondani Aknay Jánosnak saját mûvészetén belül. És lehet-e újat mondani a figurális mûvészettel? És lehet-e újat mondani az angyalokkal? – Ráadásul egy szentendreinek? És lehet-e újat mondani az angyalokról? 1997-ben a Vigadó Galériában rendezett nagy kiállítása csupán egyetlen év új festményeit mutatta be. Világosan láttuk: egy korszakváltás képei elôtt állunk. A kirobbanó expresszív kompozíciók színeit, vonalait, de akár „gondolatiságát”, érzelmeit szinte nem lehetett tovább fokozni. Majd kíváncsian figyeltük, merre lesz a folytatás. Most talán meglepett minket. Lírai, de belsô intimitásában is nyitott, megmutatkozó képeket fest. Szép angyalokat. Nem érdeklik, mint korábban sem – a divat stílusok, – témák. De az önmaga mûvészetén belüli hatalmas „váltás, változás” bûvös jelzôje sem. Igaz, – mint ahogyan ezt számos róla, mûvészetérôl készült tanulmányban sokan megírták – festészetének fejlôdésében pontosan nyomon követhetôk a motívumok és kifejezések jegyei, mégis ezek az egy angyalos képek: mások.

Feljegyzések az Angyalokról: Színes, szép, magukban álló, megmutatkozó angyalok. Kerek, ovális hold arcok. Felezett metszésben nem két arc találkozása, mint inkább egy arc plasztikussága, vagy fény és árnyék oldala. Teli holdban a félhold, a napban, az egy napban a nappal és éjszaka és felezôvonala az arc

SZABÓ LILLA • FELJEGYZÉSEK AKNAY JÁNOS ÚJ ANGYALOS KÉPEIRÔL

29

kontúrvonala profilból. A szemek, melyek nem üresek, csupán jelzésértékûek – „személytelenek”, mert a lélek szeme.

tér-képzôk. Árnyék-nélküliség árnyékkal – mégis amit hangsúlyoz, belsô lélek árnyékok. Merész színkompozíciók színvak bátorsága. Lila, kék, vörös, fekete, szürke, zöld, világos narancs és sárga. Szép formák és színek szürreális és emberközeli valóság meghittsége – az angyalképeken. Hosszú jellegzetes nyak, amint a vállakon ül – ikonok egyszerûsége és közvetlensége. Képein régi ikonok csendje. Nem vádolnak, nem kérdeznek, nem figyelmeztetnek, nem csodálkoznak az angyalok, csak megmutatkoznak. Szent család (1972), nagyméretû pasztellkép. Kék ruhában figura. Egyben kék anya – Mária, kezében a fehér alak a kicsi gyermek a narancsszínû szárnnyal szinte erôsen kiterjesztve. Hosszú, széles árnyékként vetülve mögöttük szürke, nagymagas alak az úr, az apa, a teremtô, a gondviselés – és egyben hátsó árnyék – mint pl. a narancs mögött kiterjesztett szürke szárnyvonal. Az egész kompozíció mintegy sarokba – élre helyezve (– térbe?). Imaginárius tértagolások – teret épít figuráinak. Valószerûtlen és képileg valóságossá váló terek. Ablakok és kapuk. Angyalkapu. Absztrakt és figurális Aknay János mûvészetében. Angyalképein, tudjuk, ismerjük, visszamegy a régi dolgokhoz. Tudjuk, ember és a teremtô között képein közvetítenek a kapuk. Miközben a kapu maga régi motívum – képzômûvészetileg rég kidolgozott, megoldott képi probléma. Az emberi és mûvészi fejlôdés szerint mindig újabb adalékot, tartalmat, jelentést hozott. S most nincsen kapuja – szellemtôl átjárt anyagos tér lett az ég és a lét. Aknay János Vigadó-beli kiállításáról szóló írás egyik utolsó mondata: „A tíz festmény régi címeket visel, Metamorfózis, Útközben, Kapcsolat (Angyalok), Találkozó angyalok, stb., de új korszakot nyit Aknay festészetében.” Most megint kérdés: merre megy majd tovább. 1997-tôl megfelelt: régi témákhoz tért vissza más tartalommal és kifejezéssel, jelentéssel. „Az angyal levetkôzte az idôt.”

Ámos Imre: Önarckép átsuhanó angyallal /Self-Portrait with Angel Flitting Across / Selbstbildnis mit , 1942

Dekoratívak és képszerûek képei. A fej mögött a glória – nem szent fény, hanem színkörök,

Ámos Imre: Sárga angyal / Yellow Angel / Gelber Engel, 1939 k.

Nem zárt, és nem egyéni, nem megfogalmazható táj, család és nemzetangyalok.

30

LILLA SZABÓ • NOTES ON JÁNOS AKNAY’S NEW ANGEL PICTURES

LILLA SZABÓ Notes on János Aknay’s New Angel Pictures

Vajda Lajos: Szentendrei házak / Szentendre Houses / Häuser in Szentendre, 1937

(Excerpts) Angels…? Some are like the stars: they are only seen when looked up at. They only listen and glare. And they see us. Since Wim Wenders’ The Sky Above Berlin, we know that they move and converse. But we also know from Rublyov’s angels that they have been watching from the beginning of time, they are the masters of time. They have been marking the fates of men. These are escorting, watchful, guarding, protecting, attentive, waiting, exhorting, admonishing, disappearing, and appearing angels. So too are there angels above Szentendre. They are on the lookout among the baroque towers, above the Calvary and the levels of the rooftops. It was a long time ago they settled here.

Vajda Lajos: Sárga lény ezüst talajon / Yellow Being on Silver Ground / Gelbes Wesen auf Silbergrund, 1938

They first came with their icons. Escorting fugitive parishioners from Pozharevachka, Chiprovachka, Opovachka, Saborna, Preobrazhenska, and Blagoveshtenska. They listened to the rising of sonorous festival songs. The soft-spoken comments: “Bez krsenia nema vazkresenie” – “Without the crucifixion there is no resurrection”. Then they appeared to the artists living here: to Imre Á MOS , Lajos Vajda, Enre B ÁLINT . They showed themselves to Pál Deim a long time ago, and, now, at this new exhibition, János Aknay is presenting them again. Is it possible for János Aknay to say anything new in his art? And is it possible to say anything new by way of figural painting? Is it possible to say anything new through angels? On top of it all, is this possible for someone from Szentendre? Is it possible to say anything new about angels? At his large-scale exhibition held at the Vigadó Galéria in 1997, he displayed the paintings he had produced in the course of just a year. It was perfectly clear that we were witnessing the pictures of a new era. There seemed to be no way of further intensifying the colouring, the lines, even the “substance”, the emotions of his exuberantly expressive compositions. We were curious to see what might follow. And we may well be surprised. He, now, paints lyrical, but, in spite of their intimacy, open, evocative pictures, beautiful angels. As ever, he has no concern for fashionable styles or themes. But he is not interested in the magic attribute of “grand change” within his own art, either. Though several critics have repeatedly emphasized that the development of motifs and expressions can clearly be followed in his art, these angel paintings are different…

LILLA SZABÓ • NOTIZEN ZU DEN NEUEN ENGELBILDERN VON JÁNOS AKNAY

31

LILLA SZABÓ

Engel...? Es gibt solche, die sind wie Sterne. Nur, wenn wir den Kopf nach oben wenden, sehen wir sie. Sie horchen und schillern. Und sie sehen uns. Seit dem Himmel über Berlin eines Wim Wenders wissen wir, auf welchen Bahnen sie sich bewegen - und wie sie sprechen. Aber auch von den Engeln Rubljovs ist bekannt, dass uns die “Herren der Zeit” seit Menschengedenken beobachten. Sie behalten die Schicksalspfade der Menschen im Auge. Engel... Begleiter, Beobachter, Aufpasser, Horcher, Bewahrer, Mahner, Erinnerer, Wartende, Erscheinende, Scheinende, Schwindende. Auch über Szentendre stoßen wir auf Engel. Zwischen den Barocktürmen, über dem Kalvarienberg und über der Dächersilhouette. Vor langer Zeit haben sie dort Einzug gehalten. Angekommen sind sie mit den Ikonen, in Begleitung der frommen Flüchtlinge, der Erbauer der Kirchen Po?arevacska, Csiprovacska, Opovacska, Saborna, Preobra?enska und Blagove?tenska. Sie haben den inbrünstigen, nach oben strebenden, tief-gutturalen liturgischen Festgesängen zugehört. Auch die leisen Bemerkungen: „Bez krsenia nema vazkresenie” – „Ohne Kreuz keine Auferstehung” haben sie nicht überhört. Zuletzt sind sie auch den hiesigen Künstlern erschienen: Imre Ámos, Lajos Vajda, Endre Bálint. Die intimste Verbindung haben sie wohl zu Pál Deim und - wie auch die jetzige Ausstellung zeigt - zu János Aknay unterhalten. Kann innerhalb der eigenen Kunstrichtung des János Aknay, und kann mittels figurativer Kunst noch Neues gesagt werden? Kann denn mit Engeln noch Neues gesagt werden? - Noch dazu von einem Künstler aus Szentendre? - Und kann denn über Engel noch etwas Neues ausgesagt werden? Anlässlich seiner 1997 in der Galerie Vigadó organisierten großen Ausstellung stellte Aknay der Öffentlichkeit ein einziges neues Gemälde vor. Es war nicht schwer auszumachen, wir standen vor den Bildern des Übergangs zwischen zwei Epochen. Die farblichen Aussagen, Linienführungen, ja Denk- und Fühlmuster der explosiv-expressiven Kompositionen konnten kaum mehr überboten werden. Wir waren nur mehr auf die Fortsetzung neugierig. Die Fortsetzung hat uns wahrscheinlich überrascht. Sie ist lyrisch, entbehrt aber nicht einer gewissen Offenheit und Selbstdarstellung bei aller verinnerlichten Intimität. Er malt schöne Engel. Modische, trendige Themen und Stilrichtungen haben ihn ja noch nie interessiert. Aber auch bombastisch-publikumswirksame “Wendungen” innerhalb der eigenen Künstlerkarriere gehören

Bálint Endre: Triptichon ikonosztáz, részlet / Triptych Isconostasis / Triptychon-Ikonostase, 1974

(Details)

Bálint Endre: Itt már jártam valaha II., részlet / I Have Been Here Before II, detail / Detail - Hier war ich schon einmal II., 1960

Notizen zu den neuen Engelbildern von János Aknay

Kis magyar ôrangyal / Little Hungarian Tutelary Angel / Kleiner ungarischer Schutzengel, 2000, akril, vászon, (2¿) 200¿100 cm

Kapcsolat (Angyalok) / Connection (Angels) / Verbindung (Engel), 1997, akril, vászon, (2¿) 240¿120 cm

Szent család / Holy Family / Heilige Familie, 1972, olaj, pasztell, farost, 130¿145 cm

Deim Pál: Feljegyzések egy kolostorban IV. / Notes Taken in a Monastery IV / Aufzeichnungen in einem Kloster IV., 1968

32 LILLA SZABÓ • NOTIZEN ZU DEN NEUEN ENGELBILDERN VON JÁNOS AKNAY

nicht zu seinem Metier. Es stimmt allerdings, was etliche Studien zu seinem Werk und

Werdegang festgestellt haben: Innerhalb der Entfaltung seiner Malerei können gewisse Motive

und Ausdrucksformen genau mitverfolgt werden. Und doch sind diese Ein-Engel-Porträts so

ganz.... anders. (...)

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2003, akril, arany, farost, 55¿35 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2003, akril, farost, 70¿70¿70 cm

Angyalikon / Angel Icon / Engelikone, 1997, akril, vászon, 50¿40 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2001, akril, farost, 30,5¿19,5 cm

Ôrangyal /Guardian Angel / Schutzengel, 1998, akril, merített papír, 9,5¿20 cm

Reneszánsz angyal / Renaissance Angel / Renaissance-Engel, 1997, akril, vászon, 21¿19 cm

Salzburgban megjelent az angyal /The Angel Has Appeared in Salzburg / Der Engel erschien in Salzburg, 1996, akril, merített papír, 25¿25¿25 cm

Az én Szentendrém (Hommage à Szentendre) / My Szentendre (Hommage à Szentendre) / Mein Szentendre (Hommage an Szentendre), 2000, olaj, pasztell, farost, (2¿) 100¿70 cm

Ôrangyal /Guardian Angel / Schutzengel, 2003, akril, pasztell, farost, 75¿75 cm

Az én Szentendrém (Triptichon) / My Szentendre (Triptych) / Mein Szentendre (Triptychon), 2004, akril, vászon, (3¿)

cm

Találkozó angyalok (Triptichon) / Angels Meeting (Triptych) / Begegnung der Engel (Triptychon), 2004, akril, vászon, (3¿) 80¿60 cm

42

L. MENYHÉRT LÁSZLÓ • A REJTÔZKÖDÔ ANGYAL

L. MENYHÉRT László A rejtôzködô angyal „Kik a Kerubokat titkosan ábrázoljuk”

Gyermekkorom emlékei tolulnak föl bennem, a görög-katolikus szent éneket hallom, aranyszájú Szent János liturgiájából – „kik a kerubokat titkosan ábrázoljuk” –, mikor Aknay János angyalos képeit nézem, melyeket a hetvenes évek elejétôl napjainkig alkotott. Leginkább azonban a Rejtôzködô

Vajda Lajos: Ezüst ikon / Icon in Silver / Silberikone, 1936

angyal sötétbarna sziluettjét idézem, az arany háttér elôtt. Most azonban nem az angyalszimbolikáról és az ikonmûvészet angyalábrázolásairól, a szakralitás és a mûvész évtizedek alatt kiteljesedô, tragikus momentumoktól sem mentes szoros kapcsolatáról szeretnék írni mûvészetével kapcsolatban – pedig ezzel egyébként szívesebben foglalkoznék –, hanem olyan kompozíciós és képi látásmódbeli kérdésekkel, melyek Aknay festészeti pozícióiban már a kezdetektôl fogva benne rejlenek, s most ebben a kötetben, az angyalos képek egybeszerkesztésével, teljességgel nyilvánvalóvá válnak. Aknay János ugyanis pályája elejétôl ragaszkodik az úgynevezett ”alárendelô” kompozíciós

Vajda Lajos: Leányikon / Girl Icon / Mädchenikone, 1936

képszerkesztés elvéhez. Ez a kompozíciós elv a képzômûvészet, a képalkotás történetének több ezer évét öleli fel, de némely korokban inkább a „mellérendelô” elv uralkodott, (mint például az ôsmûvészetben, az egyiptomi falfestészetben, vagy éppen a római falfestészet bizonyos stílusaiban is). A mellérendelô kompozíciós típusú kép lemond a mondanivaló hierarchikus súlyozásáról, s a képelemek egalizálásával elsôsorban is a dekorativitás a célja. Ez a kompozíciós elv tért vissza a huszadik század elején, hogy rövid idô alatt egyeduralkodóvá váljék. Az analitikus kubizmus montázselmélete, a divizionizmus poentillista eszméje, az expresszionizmus színegyenlôség módszere, a dadaisták taxatív jellegû alkotói stílusa, vagy az itáliai futuristák elmélete agresszív szín-és formafelfogása talán mind ezt bizonyítják. A múlt század elejének zenei forradalma is ezt mutatja: Schönberg, Berg módszere, mely a hangok és a ritmus, vagy a hangok közötti csend (John Cage), egységességét, egalitását hangsúlyozta. S hogy ez mennyiben függ össze a huszadik század elejének szocialisztikus, kommunisztikus „egyenlôségesdi” elméletével, az további kutatások témája lehetne. Nos, ez a második világháború utáni neoavantgárd irányzataiban még inkább kiteljesedett: (absztrakt expresszionizmus, pop art, colourfield festészet, stb.) A hazai avantgárd mûvészetben ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg. Csak nagyon kevesen

L. MENYHÉRT LÁSZLÓ • A REJTÔZKÖDÔ ANGYAL

43

ragaszkodtak ahhoz, hogy a modernitás és az avantgárd szellemében, ne érezzék mûvészetükre nézve kötelezônek a mindent összemosó, mellérendelô kompozíciós képtípus direktíváját. Itt most, fôként a hely hiánya miatt, mellôzném azoknak a mûvészeknek a felsorolását, akik

Most Aknay ikonjairól és angyalos képeirôl van szó. A mûvész szigorú kompozíciós felfogása táblaképein, dipti- és triptichonjain egyaránt megfigyelhetô, melyet csak erôsít az emblematikus jelek, (kôfaragó-és rovásírásjelek) sûrû használata. A legtöbbször középpontos, de klasszikusnak csak ritkán tûnô felfogása az örök állandóság és idôtlenség érzetét kelti. Kevesen tudják a modernizmus igényével fellépô festészeti megformálást egyszersmind klasszicizálni. Ez csak keveseknek sikerült a huszadik század magyar mûvészetében. Aknay így, örököse és folytatója, egyszersmind kiteljesítôje is a szentendrei hagyományoknak, tudniillik ezekkel a képeivel összefogja a Vajda Lajos-i, Bálint Endre-i szentendrei szürrealisztikus hagyományokat a Barcsay Jenô-, Deim Pál-féle

Barcsay Jenô: Barna fej / Head in Brown / Brauner Kopf, 1960

Aknayval együtt járták végig a Szküllák és Kharübdiszek útját.

konstruktívizmussal. Ez a témavilág természetesen nem tûri a harsány színeket, barátja az ég mélykékje, a dalmát típusú kisváros napsütötte sárgája, a szerb templomok mély barnája és gyertyaviasz fehérje, a templomi zászlók vöröse, és persze elsôsorban a glóriák aranya. Kevés mûvészrôl mondható el, hogy mûveiben szûkebb pátriája színeit közvetíti. Aknay tükörképet tesz elénk. A reneszánsz kezdetétôl – Brunelleschi és Alberti kutatásaira alapozva – egy új képtípus jött létre,

ennél a képtípusnál – fôként a mesteri perspektívának köszönhetôen – a mi világunk, a mi terünk folytatódik tovább, függetlenül attól , hogy mi a kép témája. Ennek elôtte (lásd elsôsorban az ikonfestészetet) és azóta is, néhányszor a mûvészet történetében volt egy másik képtípus is, egy tükör, mely a mi világunkat nem kiterjesztette, hanem elválasztotta a másik – a más – világtól úgy, hogy ebbôl a tükörbôl magunkra nézünk vissza, miközben megpillanthatjuk a misztikus túlsó világot is. Ez az igazi szakrális kép, a mágikus kép, mely elsôsorban nem a szemlélôdésre, hanem az elmélyült meditációra alkalmas. (Természetesen a fentebb vázolt típusok közül egyik nem jobb a másiknál, csak éppen másfajta közelítés a mûvészet alapkérdéseihez.) Ezért nincs az ikonokon perspektíva, illetve inkább fordított perspektíva van. Nos, Aknay János angyalképei – ilyesféle – meditatív képek. Persze tévedés azt gondolni, hogy a meditációs kép, csak figuratív lehet. (Gondoljunk csak Rothkora!) Aknay sem ragaszkodik minden angyalos képénél a figurativitáshoz, s még inkább nem

Barcsay Jenô: Félelem / Fear / Angst, 1974

melyet az egyszerûség kedvéért egy, a falon lévô üvegablakhoz tudnék hasonlítani. Az ablakon túl,

44

L. MENYHÉRT LÁSZLÓ • A REJTÔZKÖDÔ ANGYAL

LÁSZLÓ L. MENYHÉRT • ANGEL HIDING

a realizmushoz, hiszen tudja, hogy a realista ábrázolás nem biztos, hogy segíti szándékát, sôt sokszor gátolja is mondanivalójának közlését. Így – ezt számtalan kiállításán megtapasztalhattuk – a jelenlévô képek jelenvalóvá teszik gondolatait, ez az imago efficiens (hatékonyan) garantálja azt, hogy a képmás biztosítja annak jelenlétét, akit ábrázol. Aknay mûvészete mirákulum, csoda, teofánia, megjelenés és epifánia is egyben, egyszóval jelenBálint Endre: Angyalok kara, részlet / Choir of Angels, detail / Engelchor, Detail, 1974

valóság, a szó mindkét értelmében.

LÁSZLÓ L. MENYHÉRT Angel Hiding (Excerpts) From the beginning of his career, János Aknay has held on to the so-called principle of “subordinating” pictorial composition. This principle dominated the history of fine arts and pictorial formation for several thousand years, though some ages did witness the ascendance of the “co-ordinating” principle (as for example in primitive art, Egyptian or certain styles of Roman mural painting). The co-ordinating principle of composition relinquishes hierarchical weighting of message, and, by way of equalizing the elements of imagery, it aimed at decorativeness. This was the compositional principle that came to the forefront at the beginning of the 20th century, and rapidly acquired dominance. This seems to be shown by the theory of montage in analytical cubism, the pointillism

Deim Pál: Gólem / Golem / Golem, 1990,

in divisionism, the method of colour-equality in expressionism, the taxanomic creative style of the Dadaists, or the theories and aggressive conceptions of colour and form of Italian futurists. But this was also demonstrated by the revolution in music at the end of the 19th century: Schönberg’s and Berg’s methods, which emphasized the equality of notes and rhythm or silence between notes (John Cage). How far this was related to the egalitarian theories of socialism and communism at the beginning of the 20 th century could be a topic of interesting research. Nevertheless, this penchant reached further fulfilment in the neo-avant-garde trends of the post-World War II period (abstract expressionism, pop art, colour-field painting, etc.). Most of Hungarian avant-garde art followed suit. A few artists, however, did not feel compelled

LÁSZLÓ L. MENYHÉRT • ANGEL HIDING

45

by the spirit of modernity and avant-garde to act upon the directive of co-ordinating pictorial composition which meant to merge all into all…

I am inclined to compare to a glass window on a wall, continued — thanks primarily to the masterly rendering of perspective — our world or space beyond the window regardless of the subject matter of the picture. In the history of art, however, there were earlier instances (especially icon painting) and later examples too of another type of picture, that of the mirror, which did not extend our world, but separated it from another world — the next one — in such a way as to make us at once look back at ourselves in the mirror and glimpse the mystical other-world. This is the truly sacrificial picture, the mystical picture, which is primarily fit not for contemplation but deep meditation. (Naturally, none of the types of picture mentioned above is better than the other, each representing a different approach to the fundamental issues of art.) This is why there is no perspective in icons, or, better to say, there is one — one that is inverse. Now, the angel paintings of János Aknay are this kind of meditative picture. It would be a mistake to say that a meditative picture must be figural. (Think of Rothko!) And Aknay does not cling to the figural in his angel paintings, and especially not the representational, because he is fully aware of the fact that realistic representation would often not only not help but hinder him in conveying his message. Thus, as often experienced at his exhibitions, the paintings displayed make his ideas be present; this is the imago efficiens that guarantees that the image reproduces the presence of what is rendered. The art of Aknay is a miracle, a theophany and an epiphany, i.e. a presence in both senses of the word.

Kislányom emlékére (Triptichon) / In Remembrance of My Daughter (Triptych) / Andenken an mein Töchterchen (Triptychon), 1986, akril, vászon, (3¿) 150¿150 cm

investigations by Brunelleschi and Alberti. This new type of picture, which, for simplicity’s sake,

Deim Pál: Szentendrei kereskedôk jelvénye / Szentendre Tradesmen’s Badge / Innungszeichen der Kaufleute von Szentendre, 1966

With the advent of the renaissance, a new type of picture came into being on the basis of

46

LÁSZLÓ L. MENYHÉR • VERBORGENE ENGEL

LÁSZLÓ L. MENYHÉRT Verborgene Engel

Angyali üdvözlet / The Annunciation / Die Verkündigung, 1987, akril, vászon, 180¿180 cm

(Details) (…) János Aknay (…) hat sich von Beginn seiner Laufbahn an dem Grundsatz der sogenannten „unterordnenden” Bildkomposition verschrieben. Dieser Kompositionsgrundsatz umfasst mehrere Jahrtausende bildender Kunst, aber in gewissen Epochen wurde das bildnerische Schaffen eher vom „zuordnenden” Grundsatz determiniert. Beispiele dafür sind prähistorische Kunstwerke, die ägyptischen Wandmalereien und bestimmte Stilrichtungen römischer Wandmalerei. Das Gemälde vom zuordnenden Kompositionstyp verzichtet auf die hierarchisierende Gewichtung seiner Aussagen, vordergründiges Ziel der Egalisierung der Bildelemente ist es, dekorativ zu sein. Dieser Kompositionsgrundsatz drängte zu Beginn des 20. Jahrhunderts in die Malerei zurück, um für kurze Zeit zum alleinherrschenden Prinzip zu werden. Die Montagetheorie des analytischen Kubismus, die poentillistische Idee des Divisionismus, die Methode der Farbgleichheit im Expressionismus, der taxative Schaffensstil der Dadaisten und die aggressive Farb- und Formauffassung der Theorie der italienischen Futuristen sprechen samt und sonders dafür. Auch die musikalische Revolution zu Beginn des vorigen Jahrhunderts weist in diese Richtung: die

Diptichon / Diptych / Diptychon, 1992, akril, vászon, (2¿) 150¿150 cm

Methode eines Schönbergs und Bergs etwa, die Einheitlichkeit und Egalität der Töne und des Rhythmus, oder gar der Stille zwischen den Tönen (John Cage) heraus zu streichen. Ein Thema weiterführender Forschungen wäre, inwiefern all dies mit den „gleichfärberischen” Theorien sozialistischer und kommunistischer Prägung zu Beginn des 20. Jahrhunderts zusammenhängt. Paradebeispiel des zuordnenden Grundsatzes ist allerdings die Neoavantgarde nach dem Zweiten Weltkrieg (abstrakter Expressionismus, Pop Art, Colourfield-Malerei usw.). In der ungarischen Avantgarde können wir die selben Vorgänge beobachten. Nur sehr wenige nahmen sich heraus, ihre Kunst den alles verwaschenden Direktiven des zuordnenden Kompositionstyps nicht auf Gedeih und Verderb unterzuordnen. (...) Seit dem Beginn der Renaissance - aufgrund der Forschungen von Brunelleschi und Alberti - erblickte ein neuer Bildtyp das Licht der Welt, den ich der Einfachheit halber mit einem Glasfenster vergleiche, das auf der Wand hängt. Auf der anderen Seite dieses „Fensters” befindet sich bei diesem Bildtyp - vor allem dank der meisterhaften Perspektive - unsere Welt, deren Raum sich unabhängig vom Bildthema ausbreitet. Noch früher (siehe vor allem bei der Ikonenmalerei) und

LÁSZLÓ L. MENYHÉR • VERBORGENE ENGEL

47

auch seither in einigen kunstgeschichtlichen Richtungen können wir einen anderen Bildtyp

gleichzeitig das mystische andere Ufer. Hier kommen wir zum unverfälschten sakralen Bild, zum magischen Bild, das in erster Linie nicht zur oberflächlichen Beschaulichkeit, sondern zur vertieften Meditation einlädt. (Selbstverständlich ist keiner der obigen Bildtypen an sich besser oder schlechter als der andere, es handelt sich vielmehr um unterschiedliche Annäherungen an die Grundfragen der Kunst.) Darum suchen wir in den Ikonen vergeblich nach Perspektive, eher ist eine Art umgekehrte Perspektive auszumachen. Bei den Engelbildern eines János Aknay handelt es sich um solche meditativen Bilder. Die Annahme, ein meditatives Bild könne nur figurativ sein, wäre freilich ein Irrtum. (Denken wir nur an Rothko!) Auch Aknay hängt bei seinen Engelbildern nicht am Figurativen und noch weniger am Realismus, war er sich doch bewusst, dass die realistische Darstellungsweise seinen Absichten nicht nur dienlich ist, der Vermittlung seiner Aussage vielmehr häufig im Weg steht. Wie wir bereits anlässlich seiner vielen früheren Ausstellungen erfahren durften, vergegenwärtigen auch die hier anwesenden Bilder seine Gedanken und dieses imago efficiens ist (effektiver) Garant dafür, dass das Bildnis jene Person vergegenwärtigt, die es darstellt.

einem Wort: Gegenwärtigkeit im doppelten Sinn des Wortes (ung. jelenvalóság, wörtlich: anwesende

Rothko: Cím nélkül / Untitled / Unbenannt, 1959

Wirklichkeit, gegenwärtige Realität - der Übers.).

Giotto: Ognissanti Madonna, 1310 k

Mihály Arkangyal, görög ikon / Archangel Michael, Greek Icon / Erzengel Michael, Griechische Ikone, XVIII. század

Die Kunst Aknays ist miraculum - Wunder, Theophanie, Erscheinung und Epiphanie zugleich - mit

A jó hírt hozó angyal (Szárnyas oltár) / The Angel Bringing the Good News (Winged Altar) / Engel bringt die Gute Nachricht (Flügelaltar), 1994, akril, fa, aranyfüst, ezüst, 110¿150 cm

einer anderen Welt im Jenseits. In diesem Spiegel sehen wir auf uns selbst zurück und erspähen

Angyal érkezett (Diptichon) / An Angel Has Come (Diptych) / Ankunft eines Engels (Diptychon), 1994, akril, vászon, (2¿) 90¿90 cm

beobachten, der einem Spiegel gleicht - keine Fortsetzung unserer Welt, sondern die Grenze zu

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2004, akril, papír, 13¿9 cm

A rejtôzködô angyal / Hiding Angel / Der verborgene Engel, 1996, akril, vászon, 49¿30 cm

Fiatal lányikon / Young Girl Icon / Ikone eines Junges Mädchens, 1997, akril, farost, 29,5¿24 cm

Angyal született / An Angel is Born / Ein Engel ist geboren, 2001, akril, vászon, 12¿18 cm

Szôlôangyal / Vine Angel / Weinbergengel, 2001, akril, vászon, 35¿28,5 cm

Festôangyal / Painter Angel / Malerengel, 2003, akril, vászon, 30¿27 cm

Ikon / Icon / Ikone, 2001, akril, vászon, 13¿9 cm

Angyalfej / Angel Head / Engelkopf, 2001, akril, pasztell, olaj, 40¿30 cm

Angyalfej / Angel Head/ Engelkopf, 2001, akril, merített papír, 26¿22 cm

Festôangyal / Painter Angel / Malerengel, 2001, pasztell, merített papír, 43¿33 cm

Sárika, 2002, akril, vászon, farost, 31¿24 cm

Ôrangyal /Guardian Angel / Schutzengel, 2003, akril, vászon, 13¿20 cm

Ôrangyal /Guardian Angel / Schutzengel, 2003, akril, vászon, 30¿20 cm

A vidám angyal / Jolly Angel / Vergnügter Engel, 2003, akril, merített papír, 80¿60 cm

58

HANN FERENC • ANGYALOK KARD NÉLKÜL

HANN FERENC Angyalok kard nélkül “Találkoztam angyalokkal… amíg éltem” – írta le a túlsó világ felé indulóban, a korán eltávozott tehetséges költô, Baka István. Tudta, hogy semmi keresnivaló sem lesz a Pandemóniumban, a pokol ördögeinek, démonainak bázishelyén, hiszen azok nem az égi mezôkben lakoznak. Kondor Béla, aki élete legvégét

szinte egész pályája során angyalokat bámult, és angyalokkal viaskodott (Késes angyal), s egyik legszebb versének is az Angyal, ördög, költô címet adta. Makovecz Imre 2004-es Ernst Múzeumbeli kiállításán tanácstalan, keserû angyalokat rajzol. “A puszta földön botozva, bicegve halad az angyal, szárnyait csukva botorkál… Magára maradt a repülés emléke nélkül. Ki tudja ma már, hogy az angyalszárny mire való?” Az elveszett Atlantiszt keresô, lehangoló képet festô Makovecz-cel szemben Kárpáti Tamás Rembrandt-barna fénylôen vörös angyalai távolságtartóbbak, Jézus oldalán van a helyük, lenéznek-e ránk? Aknay János gazdag oeuvre-jében mindig is felbukkant az angyal, már a hetvenes évek elsô harmadának nagyméretû olaj pasztelljeinél is, többnyire architektúra elemekkel körbevéve, s általában hat (csupán) jelzett szárnnyal, mint a szeráfok. Makovecz Imre: Angyalok / Angels / Engel, 2000-03

Kondor Béla: Ítélkezô (Késes angyal) / Administerer of Justice (Angel with Knife) / Richtender (Messerengel), 1959

Szentendrén töltötte (abban a városban, melyet Aknay már régen második szülôvárosának nevez)

A festô angyalfigurái harminc esztendô alatt természetesen igen jelentôs formai változásokon mentek át, szerepük, lényegük, jelentésük azonban mit sem változott. Aknay angyalai közvetítô, lélekvezetô szerepet töltenek be Isten és ember között, a miraculum csendes és jóságos képviselôi, segítôk. Nem véletlen, hogy a hét angyal közül soha sem bukkannak fel Mihály, Gábor vagy Rafael, a harsonafúvó, kardos, fenyegetô, harcos angyalok, akik majd a dies irae apokaliptikus pillanatában végzik el szomorú feladatukat. A mûvész ôrangyalokat fest, védôangyalokat idéz meg, támaszt keres, amire egy kiüresedô prakticista, csak a gyakorlati javakkal törôdô világban minden erkölcsi alapon álló embernek szüksége lehet. Fölösleges is volna angeológiai, vagy akár ikonológiai szempontok szerint besorolni Aknay angyalait, melyek piktúrájában inkább a jót szimbolizáló motívumoknak nevezhetôk. Semmi közük ugyanis az akkád, vagy ugariti szövegekben felbukkanó szárnyas égi lényekhez, de Cimabue mandorlákban mélázó angyalkáihoz sem, a barokk puttóktól pedig a lehetô legtávolabb állnak. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a mûvész ellép a látványtól.

HANN FERENC • ANGYALOK KARD NÉLKÜL

FERENC HANN • ANGELS WITH NO SWORDS

59

Egy szigorú konstruktív periódus következik, melynek geometrikus rendjét majd a székely rovásírás

önálló életet kezdenek élni, zuhanó madárszerû formákká, misztikus kapuvá válnak. A festésmód is felpuhul, oldottabb, festôibb lesz, újra alkalmassá válik rejtélyes, alluzív tartalmak közvetítésére. Természetesen az életmû folyamatosan épült, így pauzák helyett finom átmenetek jellemzik Sokáig megmarad a testétôl “megfosztott” angyalszárny, mint legfôbb motívum, melynek kétségtelenül összegzô darabja a szentendrei Fôposta elôtti téren látható Angyal címû szobor: kék

Kárpáti Tamás: Írástudó / Scribe / Schriftgelehrter, 1995

felfedezése, s a jelek kompozíciós elemmé való átlényegülése jellemzi. Ezek a jelek nemsokára

égre törô szárnyak, egyikük végén aranyfüst csúcs (a keresztény mûvészetben az arany és a kék a kerubok színe). A kilencvenes évekre az Aknay mûveknek úgyszólván törzsét adják az “angyalos” képek. Egészen oldott, finoman, érzékenyen festett vásznak, reneszánsz “idézetek” és szigorúbb, szabályosabb a bizánci ikonosztázionokról ismert ábrázolásformák adják e mûcsoport törzsanyagát. A korábbi évek leegyszerûsítô formarendje idézôdik fel a tojásformába komponált fogazatszerû szárnyrészletekben, melyek gondolatilag is, az ábrázolás mikéntjét tekintve is a születés misztériumához kapcsolhatók. A tojás a szférkusnak gondolt kozmosz jelképe, de a születésé is. A vallásos

Bizonyos mozzanatok, folyamatok idônként látszólag eltûnnek, mint hegyi patak a karsztos hegyekben, hogy aztán kicsit módosulva a felszínre törjenek újra. Ilyenek Aknay angyalai is, akik vagy a várost ôrzik, vagy a festôt, vagy azokat a barátokat, akik nincsenek már e rosszkedvû földgolyóbison, s langyos szellôvé, puha felhôvé, vagy angyallá változtak maguk is.

FERENC HANN Angels with no Swords (Excerpts) Angels have been ever-present in the rich oeuvre of János Aknay. They were there even in the large-scale oil pastels of the first third of the 70s, usually having six (only) wings indicated, like the Seraphim, and surround by elements of architecture. In the course of thirty years, the angel figures have naturally undergone serious formal alteration, their role, meaning and essence, however, have but little changed. Aknay’s angels fulfil a mediatory,

Giotto: Lamentáció / Lamentation, detail / Lamentation, Detail eines Freskos, Freskórészlet, Aréna Kápolna, Padua, 1302-06

Úgy tûnik, az Aknay-életmûben belsô klasszicizálódást vehetünk észre.

Cimabue: „Maestà” / Maestá, részlet, 1272/74

szimbolikában a föltámadott Krisztust jelenti, tehát egyáltalán nem profán kontaminációról van szó.

60

FERENC HANN • ANGELS WITH NO SWORDS

psychopompic role between God and man; they are calm and benign representatives of the miraculum; they help. It is no coincidence that, from among the seven, Michael, Gabriel or Raphael, the trumpeter, sword-wearer, threatener, fighter angels, who are to perform their woeful task in the apocalyptic moment of the Dies irae, never figure in his art.

people might need in a deflated world interested only in practical goods. It would be pointless to categorize Aknay’s angels on angelogical or even iconological grounds, which could be called a motif symbolic of the good. They have nothing to do with either the winged heavenly beings of Akkadian or Ugaritic texts or the little angels of Cimabue musing around mandorlas, not to mention their distance from the baroque putti. Mihály Arkangyal Fôvezér / Archangel Michael the Commander / Erzengel Michael der Heerführer, orosz ikon, XVI. század

Gábriel Arkangyal („Az Aranyhajú Angyal”) / Archangel Gabriel („Angel with Golden Hair”) / Erzengel Gabriel („Der goldhaarige Engel”), orosz ikon, 1200 k.

He paints guardian angels, and, seeking help, summons tutelary angels, which all ethically-minded

In the late seventies and early eighties, the artist ventured beyond spectacle. A strict constructionist period started, the geometric order of which is characterized by his discovery of Szekler runes and the transubstantiation of signs into elements of composition. These signs soon set out to acquire a life of their own, becoming falling bird-like shapes or mystical gates. The mode of painting also began to be mellowed, easing up, again becoming fit for conveying enigmatic and allusive contents. Naturally, his oeuvre has continually been in the making, and instead of pauses, fine transitions are characteristic of it. The angel wing “bereft” of its body as a main motif has persisted for a long time, which is no doubt epitomized by his sculpture entitled Angel in front of the Szentendre Post Office: its blue wings pointing skyward and one of their tips gilded (blue and gold are the colours of the Cherubim in Christian art). By the nineties, angel pictures make up the bulk of Aknay’s work. They are particularly docile, finely, sensitively painted canvases, some being renaissance “quotations”, some more strict forms of depiction known from Byzantine iconostases… An internal classicising seems to be taking place in the Aknay oeuvre. At times, certain traits and processes apparently vanish, but, like streams in cavernous hills, they surface again. Such are Aknay’s angels, protecting their town, the artist, his friends no longer on this bad-tempered globe, themselves having become warm breezes, soft clouds or angels.

FERENC HANN • SCHWERTLOSE ENGEL

61

FERENC HANN Schwertlose Engel (Details)

meist von architektonischen Elementen und gewöhnlich mit sechs (lediglich) angedeuteten Flügeln, wie die Seraphen. Freilich unterliefen die Engelfiguren des Malers während drei Jahrzehnten nicht unwesentlicher Veränderungen bei der Formgebung, was aber nicht an ihrer Rolle, ihrem Wesen und ihrer Bedeutung rüttelt. Die Engel Aknays sind Vermittler und Seelenführer zwischen Gott und Menschen, die schweigsamen, gütigen Vertreter und Helfer des Miraculum. Nicht von ungefähr verzichtet er bei den sieben Erzengeln auf eine Darstellung der posaunenblasenden, schwertschwingenden, bedrohlich-kriegerischen Engel Michael, Gabriel oder Raphael, die am dies irae der Apokalypse ihren traurigen Auftrag erfüllen. Die Engel, die der Künstler malt, sind wachende, schützende, verteidigende Wesen; er sucht nach jenem Halt, auf den in einer zunehmend ausgehöhlten, ausschließlich an praktischen Werten orientierten Welt jeder auf moralischem Terrain stehende Mensch angewiesen sein mag. Es wäre müßig, die Engel Aknays nach angeologischen oder auch nur ikonografischen Gesichtspunkten einordnen zu wollen, sind sie doch in seiner Malerei eher Motive, die das Gute symbolisieren. Ebensowenig sind sie den akkadischen und ugaritischen flügelbestückten Himmelswesen wesensverwandt, nicht einmal den verträumt in der Mandorla sinnierenden Engerln eines Cimabue, und den barocken Putten so gut wie überhaupt nicht. In den späten Siebzigern und frühen Achtzigern verabschiedet sich der Künstler vom spektakulären Äußerlichen, es folgt eine streng konstruktive Periode geprägt von geometrischer Ordnung. In diese Periode fällt auch die künstlerische Erschließung der Székler Runenschrift, indem sich die Schriftzeichen zu Kompositionselementen wandeln, die sich als herabstürzende Vogelwesen verselbständigen, oder sich gar zu einem mystischen Tor weiten. Auch seine Art zu malen wird weicher, gelöster, malerischer - erneut geeignet, geheimnisvolle und allusive Inhalte zu vermitteln. Wie selbstverständlich wuchs das Lebenswerk kontinuierlich in die Höhe, statt Schaffenspausen

Angyali üdvözlet / The Annnunciation / Die Verkündigung, 1974, olaj, pasztell, farost, 105¿74 cm

auf den großformatigen, pastellfarbenen Ölbildern des ersten Drittels der Siebziger Jahre - umgeben

Ridolfo Guariento: A mennyei sereg / The Heavenly Host / Die himmlischen Heerschaaren, XIV. század

(…) Im reichhaltigen Oeuvre des János Aknay tritt der Engel immer wieder in Erscheinung, schon

62

FERENC HANN • SCHWERTLOSE ENGEL

verzeichnen wir subtile Übergänge. Lange leistet uns der seines Leibes „beraubte”, verwaiste Engelflügel als Leitmotiv Gesellschaft, dessen Kulmination zweifelsohne die schlicht Engel benannte Statue auf dem Platz vor dem Hauptpostamt in Szentendre ist: Flügel, die in den blauen Himmel

und blau für die Cherubim). In den Neunzigern stellen die Engelbilder sozusagen den Rumpf der Aknay-Werke. Grundlegend für diese Periode sind vollständig gelöste, dezidiert einfühlsame Gemälde neben RenaissanceAnleihen und strengeren, regelmäßigeren Darstellungsformen, wie wir sie von den byzantinischen Ikonostasen kennen. (...) Wir meinen im Aknay-Lebenswerk einen inneren Hang zur Klassik wahrzunehmen. Gewisse Momente und Entwicklungen verabschieden sich scheinbar zeitweise aus seinem Leben, wie der Gebirgsbach im Karstland, nur um ein wenig tiefer in anderer Gestalt wieder zu Tage zu treten. Nicht anders verhält es sich mit den Engeln, die die Stadt oder den Maler beschützen, oder an jene Freunde erinnern, die nicht mehr auf diesem schlechtgelaunten Erdball weilen und selbst

Születés / Birth / Geburt, 2000, akril, fa, 60¿50 cm

Nappal és éjszaka / Night and Day / Nacht und Tag, 1998, akril, merített papír, 75¿75 cm

bereits zur sanften Brise, zur weichen Wolke oder zum Engel geworden sind.

Üzenet / Message / Botschaft, 1990, akril, vászon, fa, 80,5¿60 cm

A nagy utazás (Fecske) / The Great Journey (Swallow) / Die große Reise (Schwalbe), 1987, akril, vászon, 100¿95 cm

Ég és föld között / Between Heaven and Earth / Zwischen Himmel und Erde, 1974, olaj, pasztell, farost, 98¿89 cm

ragen, der eine mit einem Gipfel aus Blattgold (in der christlichen Kunst stehen die Farben gold

Ablak elôtt az angyal / Angel in Front of the Window / Der Engel vor dem Fenster, 2002, akril, merített papír, 39¿38 cm

Ôrangyal /Guardian Angel / Schutzengel, 2004, akril, vászon, cm,

Angyal született / An Angel is Born / Ein Engel wurde geboren, 2002, pasztell, papír, 70¿50 cm

Angyal született / An Angel is Born / Ein Engel wurde geboren, 2002, akril, vászon, 73,5¿51 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 1999, akril, vászon, 15¿13 cm

Kálváriaangyal / Calvary Angel / Kalvarienengel, 1975, színes ceruza, papír, 15¿12 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2001, akril, vászon, 18¿13 cm

Piros szárnyú angyal / Angel with Red Wings / Rotflügeliger Engel, 2001, akril, vászon, 13¿9 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2002, akril, merített papír, 20¿13 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2001, akril, merített papír, 13¿9 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 1998, akril, merített papír, 19¿14 cm

70

WEHNER TIBOR • KONKRÉT ANGYAL

Angyali üdvözlet (Triptichon) / The Annnunciation (Triptych) / Die Verkündigung, 1972, olaj, pasztell, farost, 75¿158 cm

WEHNER TIBOR Konkrét Angyal Az angyal-képek végigkísérik Aknay János festôi munkásságát. Már a pálya korai szakaszában, 1972-ben megjelent a Szentendrén dolgozó mûvész festészetében az angyali üdvözlet-motívum, és aztán az angyal-alak-megidézés végigvonult a múlt század hetvenes, nyolcvanas majd kilencvenes évtizedének termésén, és jelen van az ezredfordulót követô évek alkotásain is: a kisméretû 2004-es ôrangyal címû kompozíció zárja le jelen pillanatban az e tematikához, illetve ikonográfiai típushoz kötôdô alkotások sorát. A mûvész az akrillal és olajjal farostra, vászonra és papírra festett, pasztellal és színes ceruzával papírra rögzített, mûveivel, illetve a technikákat vegyesen, keverve alkalmazó, jobbára közép- és kisméretû alkotásaival és grafikai munkáival – elsôsorban szitanyomataival – rendszeresen vissza-visszatért a szárnyas-glóriás transzcendens lény megjelenítéséhez, amelynek egyre intenzívebb, központi jelentôségû festészeti jelenléte az ezredfordulót követô években figyelhetô meg. Jóllehet az alapvetôen elvont, konstruktív-szürreális orientációjú, a tárgynélküli világ festészeteként épülô

Angyalikon / Angel Icon / Engelikone, 1994, akril, karton, arany, 26¿21 cm

oeuvre-ben fel-felbukkannak Szentendréhez kötôdô valóságelemek, építészeti motívumok, tárgyi rekvizitumok is, és hangsúlyos képépítô elemekként szerepelnek a szimbolikus jelentôségû rovásírás-jelek, de az Aknay-piktúra lényege az absztrakció: az illuzionisztikus terekbe szervezett elvont formák és foltok, nonfiguratív alakzatok és színmezôk öntörvényû rendszerének kidolgozása és megjelenítése, kifejezéseinek, hatásvilágának kibontakoztatása. Ebben az elvonatkoztatásra alapozott festészeti világban nemcsak tematikailag, hanem formailag is különálló egységet képeznek az angyal-képek: bár az angyal már-már végletesen átírt stilizált és absztrakt formavariánsként is feltônik egy-egy kompozíción, mint az 1994-es Angyalikon-on, a mûvek túlnyomó részében a figurativitás szellemében kidolgozott, az emberi (angyali) alakot a természetelvû (ideálelvû) ábrázolás szabályai szerint megjelenített formában rögzítette a mûvész. Analizálva Aknay János angyal-képsorozatának mûveit, a formai aspektusokat mérlegelve az regisztrálható, hogy a mûvész angyal-portrékat, mellképeket, félalakokat, valamint stilizált városképek elemei elôtt vagy fölött megjelenô, függôleges testhelyzetben lebegô vagy repülô szárnyas lényeket szembesít mûveinek szemlélôivel. A „szembesítés” fogalmának használata azért indokolt, mert a portrék hol bábuszerû arctalansággal, hol jelzésszerû részletekkel jellemzetten, hol maszk mögé rejtett, hol valószerûen kidolgozott arccal az egységes, monokróm vagy több színnel jelzett, élesen metszett vonalakkal határolt foltokból komponált háttér elôtt, a kompozíciót szemlélôvel szembeforduló, a kép terébôl kitekintô testhelyzetben, frontálisan megfestettek. A sorozat csaknem minden képén megjelenik

WEHNER TIBOR • KONKRÉT ANGYAL

71

a fejet övezô dicsfény és fontos ismétlôdô motívumok a szárnyak lendületesen ívelô körvonalakkal közrefogott, kiterülô síkjai. A viszonylagos kompozicionális egynemûséget oldja a színhasználat üde változatossága: az égô vörösek, az élénk okkerek és narancsok, a kékek és zöldek érzékeny árnyalatainak expresszív, a forma-kereteket feszegetô rögzítése, s mindemellett a koloritot egy-egy mûben az arany alkalmazásával gazdagítja a mûvész.

ugyanígy az angyalok a több évszázados képi hagyomány által meghatározott szentjeikhez (Szent Mátéhoz, Szent Józsefhez, Szent Cecíliához stb.) sem kapcsolódnak. Az Aknay János által megjelenített angyal minden kompozíción egyedül van (csupán egyetlen képen, a 2001-es Angyal született címû alkotáson jelenik meg két alak), vagyis új, portrészerûen megjelenített angyalai, a középkori és barokk ábrázolásokon hordozott hagyományos jelentésköröktôl elszakadnak. E piktúra angyalai az új képi összefüggések, illetve autonómiájuk megteremtése miatt alkalmatlanok az ember és az Isten között közvetítô szárnyas lények tradicionális rendje egyedeinek, az embertôl az Istenhez való felemelkedés fokozatait jelképezô „égi hierarchia” szereplôinek beazonosítására: nincsenek rangjelzô-jegyek, nem jelennek meg kerubok és szeráfok, nem fedezhetôk fel arkangyalok, s így feltételezhetô, hogy a mûvész által megidézett dicsfény-glóriás szárnyas alakok személyes, választott, gyermeket óvó ôrangyalok. (És ezt igazolja az angyal-képek mûtárgylistája is, amelyen a címek között gyakran szerepel a mûvész ôrangyal-megjelölése. Ennek eredôje a festô személyes sorsa; leánygyermekének tragikus, korai halála.) Az ôrangyal-voltra utal a szelídséget és nyugalmat sugárzó lágy alakformálás és a kissé félrebillentett, meditatív, figyelô fejtartás is, amely jegyeket a kolorit éles kontrasztjai ellenpontozzák. Az Aknay János festészetét elemzô feldolgozások kivétel nélkül megemlékeznek arról, hogy e mûvész törekvései szervesen illeszkednek azoknak a XX. századi mestereknek a munkásságához, akik Szentendre és a modern magyar mûvészet történetében meghatározó jelentôségû életmûvet teremtettek. A szellemiszemléleti-stiláris kapcsolódási pontok, a párhuzamok Aknay János és a Szentendréhez erôs szálakkal kötôdô nagy mûvészelôdök munkásságának összevetése kapcsán Vajda Lajos, Korniss Dezsô és Barcsay Jenô életmûvében lelhetôk meg. Aknay János angyal-képeit szemlélve meghatározó elôképek gyanánt Vajda Lajos portréi, önarcképei idézhetôk fel, mint az 1935-ös Álarcos önarckép, az 1936-os Leányfej, Gyertyás lány, Fekete ikon, Ikonos önarckép, valamint az 1938-as Bohócos. A sárga-fekete színhasználat kapcsolja össze Vajda Lajos 1935 körüli Fekete önarckép-ét és Aknay János 1996-ban festett A rejtôzködô angyal-át, de a vajdai mûvészet képépítésének tanulságainak kamatoztatása konstatálható a kereszt- és az építészeti motívumokat felvonultató angyalos kompozíciók, és a maszkos angyalábrázolások esetében is.

Vajda Lajos: Fekete önarckép / Self-Portrait in Black / Schwarzes Selbstbildnis, 1935 k.

attribútumokat (kard, pálmaág, lángpallos, zászló, mérleg, harsona stb.) Aknay nem szerepelteti, s

Vajda Lajos: Álarcos önarckép / Self-Portrait in Mask / Maskiertes Selbstbildnis, 1935

Csak a dicsfény és a szárny utal a képszereplôk angyal-mivoltára: a keresztény ikonográfiában megjelenô

72

WEHNER TIBOR • KONKRÉT ANGYAL

TIBOR WEHNER • ANGELS CONCRETE

Egy 1999-es beszélgetésben így jellemezte angyal-médiumát a festô: „Volt egy kislányunk, Sárika, aki nyolc évesen meghalt leukémiában. Ebben az idôben kezdtem el festeni az angyalt, amely több mint angyal, átlényegült gyermek és olyan szellem, amely ôriz, véd, figyel. Ahol az angyal megjelenik, nagyobb baj nem lehet. Része életemnek, de része a mindenségnek is: közkinccsé tudtam tenni, ezáltal mindenkié lett, illetve lehet. Ötvözôdik régi angyalaimmal. A Városvédô angyalt 1976-ban festettem,

A Madonna fölött ott is megjelenik az angyal. Alakja visszavezethetô Barcsay-Deim-Balogh bábuira. Zámbó és Matyófalvi is megteremtette a magáét, az enyém ilyen lett, mondhatom, igazi Aknay-bábu. Az angyal mint motívum végtelen lehetôségeket nyitott meg számomra, ki tudom vele fejezni, amit szeretnék.” Az angyal Aknay János mûvészetében a köznapitól, az evilágitól való eltávolodás esélyét, a lelki szférákba, a transzcendens tartományokba való átlépés lehetôségét teremtette meg. Ez a túlvilági alak Aknay interpretációjában sohasem bukott angyal, sohasem a halál angyala, hanem olyan médium, amellyel szembenézve a mûvész erôt meríthet, s amely számára a védelmezés, a tragédiáktól való Korniss Dezsô: Metamorfózis 22. Fej / Metamorphosis 22, Head / Metamorphose 22, Kopf, 1963

Korniss Dezsô: Illumináció / Illumination / Erleuchtung, 1945

védôn terjeszti szárnyát a templom, a házak fölé. A mostani, esztergomi kiállítás fô darabja a Szent család.

megóvás, a tragédiákon való felülemelkedés, a megnyugvás, a megbékélés reményét hordozza. Az Aknay János festészetében mûvek hosszú során megjelenített dicsfény övezte szárnyas alak a szellemiségek birodalmában létezô, de emberarcú, az Istenhez elvezetô, de e piktúra révén mégis konkretizált, valószerûvé avatott lény.

TIBOR WEHNER Angels Concrete (Excerpts) Though elements of reality associated with Szentendre, architectural motifs, material accessories and the symbolically significant runic signs as emphatic elements of pictorial construction do appear in his fundamentally abstract oeuvre built as the painting of a constructive-surreal objectless word, the essence of Aknay’s art is abstraction: the elaboration and rendering of a self-determining system of abstract forms and spots, non-figural shapes and fields of colour organised in illusionary spaces, and the development of their expression and effect. Within this pictorial world based on abstraction, his angel pictures constitute a formally independent unit: though the angel as an extremely transcribed, stylised and abstract variant form does figure in a composition or two, as in the 1994 Angel Icon, the artist fixes it in a shape elaborated in a spirit of figurativeness and depicting the human (angelic) form according to the rules of the natural principle (ideal principle?).

TIBOR WEHNER • ANGELS CONCRETE

73

Through the analysis of János Aknay’s angel series, the consideration of its formal aspects, we can register that the artist confronts the viewer with angel portraits, half-lengths, half figures, and winged beings floating or flying in front of or above elements of stylised townscapes. Using the term “confront” is justified because the portraits are frontally depicted: the compositions face the viewer, and the

stand in front of backgrounds composed of unified, monochrome or multi-coloured spots bounded off by sharply drawn lines. Almost all the paintings in the series have halos around their heads, and an important recurring motif is constituted from the unfolding planes of wings surrounded by briskly arced contours. The relative homogeneity of the compositions is mitigated by his fresh variegation in the application of colour: his expressive use of the various shades of flaming reds, lively ochres and oranges, blues and greens, so to speak, breaks through the formal framework of the paintings; the rich colouring scheme is particularly enriched by the use of gold in some of the works… In a 1999 interview, the artist described his angel medium in the following way: “We had a daughter, Sárika, she died of leukaemia at the age of eight. This was the time I began to paint angels who are more than angels, transubstantiated children, spirits that protect, guard and watch. Where an angel appears, there is no serious concern. It is part of my life, but also part of the universe: I have managed to make public property of it; it is there for anyone’s taking. It has merged with my earlier angels. I painted Guardian Angel of the Town in 1976, spreading its wings protectively above the church and the houses. The central piece of this Esztergom exhibition is the Holy Family. The angel appears above the Madonna, too. Its figure can be traced back to the dummy figures of Barcsay, Deim and Balogh. Zámbó and Matyófalvi created theirs, too; this is what mine turned out to be; I say, it’s a real Aknay dummy. As a motif, the angel has given me a cornucopia of opportunities; through it, I can express all I want to.” The angel in Aknay’s art has provided the possibility of distancing from the mundane, the temporal, of crossing over into spiritual spheres and the transcendental domain. In his interpretation, this otherworldly figure is never a fallen angel, it is never the angel of death, it is a medium from whom, when confronting him, the artist can draw strength, hope of protection, safeguarding from and overcoming tragedy, appeasement, and reconciliation. The winged and haloed beings in a long series of works by Aknay exist in the realm of spirit, they have a human face and lead to God, but the art of painting has furnished them with concreteness and reality.

Balogh László: Gyászolók / Mourners / Trauernde. 1986

masks or realistically fashioned, assume a position of peering out from the space of the picture, and

Barcsay Jenô: Részlet a „Szentendrei mozaikból” / Szentendre Mosaic, detail / Detail aus dem „Mosaik aus Szentendre, 1970

figures, characterized either by a dummy-like facelessness or indicative detail, by faces hidden behind

74

TIBOR WEHNER • KONKRETE ENGEL

TIBOR WEHNER Konkrete Engel (Details)

konstruktiv-surrealistischer Malerei orientiert, immer wieder an Szentendre erinnernde Wirklichkeitselemente, architektonische Motive und gegenständliche Requisite auftauchen; mag sein, dass den symbolträchtigen Runenschriftzeichen eine große Bedeutung als bildprägende Bausteine eingeräumt wird - das Wesen der Aknay-Malerei ist und bleibt die Abstraktion. Hier wird die Deim Pál: Családi fénykép a XXII. Századból 1. / Family Photo from the 22nd Century / Familienfoto aus dem 22. Jahrhundert I., 1972

Balogh László: Ünneplôk II. / Celebrators / Feiernde II., 1997

(…) Mag sein, dass in der vorwiegend abstrakten, gegenstandslosen Welt eines Oeuvres, das sich an

eigensinnige Ordnung abstrakter, in illusionistische Räume geordneter Formen und Flecken, nonfigurative Gestalten und Farbfelder herausgearbeitet und dargestellt, deren Ausdrucksformen und Effektwelt zur Entfaltung gelangt. Aus dieser auf Abstraktion beruhenden Welt ragen die Engelbilder nicht nur thematisch, sondern auch ihrer Form wegen heraus. Obschon der Engel in der einen oder anderen Komposition als schlichtweg radikal umgedeutete, stilisierte, abstrahierte Formvariante in Erscheinung tritt, wie 1994 im Engelikon, wird er vom Künstler in den meisten Gemälden doch im figurativen Geist in menschlicher (Engel-)Gestalt im Sinne einer naturalistischen (idealistischen?) Darstellungsweise herausgebildet. Eine Analyse der Werke der Engelserie Aknays ergibt bei Erwägung der Formaspekte, dass der Künstler dem Betrachter Engel-Portraits, Büsten, Halbfiguren, sowie vor oder über den Elementen stilisierter Stadtszenen erscheinende, in senkrechter Körperhaltung schwebende oder fliegende Flügelwesen gegenüberstellt. Der Begriff der „Gegenüberstellung” ist gerechtfertigt, weil die Portraits mal mit puppenartiger Gesichtslosigkeit, mal mit symbolartigen Details charakterisiert, mal hinter einer Maske verborgen, mal mit realistisch herausgearbeitetem Gesicht vor einem uniformen, monochromen oder mehrfärbig angedeuteten, aus Kompositionen scharf umrandeter Flecken bestehenden Hintergrund gemalt werden und die Engel dem Betrachter der Komposition in aus dem Bildraum herausblickender Körperhaltung frontal gegenübertreten. Auf nahezu jedem Bild der Serie tritt der den Kopf umrahmende Heiligenschein in Erscheinung und als weiteres wichtiges, wiederholtes Motiv die von schwungvoll gerundeten Kreislinien umfassten, weit ausholenden Flügelflächen. Die relative kompositionelle Homogenität wird von der erfrischenden Vielfältigkeit der Farbgebung gelöst: feuerrrote, grell-ockergelbe und orangenfarbene Flächen vermischen sich mit sensuellen blau-grünen Farbtönen zu einer expressiven, am Rahmen der Form rüttelnden Darstellungsweise, der bei einigen Werken durch die Verwendung des Goldes die Krone aufgesetzt wird. (...)

TIBOR WEHNER • KONKRETE ENGEL

75

Während eines Gesprächs im Jahr 1999 charakterisierte der Maler seine Engelmedien folgenderweise: „Wir hatten ein Mädchen, sie hieß Sárika und ist mit acht an Leukämie gestorben. Zu der Zeit hab ich angefangen, den Engel zu malen - einen solchen Engel, der mehr als nur Engel ist, nämlich ein verwandeltes Kind und wachender, schützender Geist. Wo der Engel erscheint, da kann’s nicht mehr viel schlimmer werden. Er gehört zu meinem Leben, aber auch zum Universum: Ich konnte ihn der Allgemeinheit zuführen und so gehört er nun allen, wenigstens potenziell. Er vermischt sich mit meinen

der Madonna erscheint auch hier der Engel. Seine Gestalt kann auf die Puppenfiguren bei BarcsayDeim-Balogh zurückgeführt werden. Zámbó und Matyófalvi haben auch das Ihre geschaffen, das Meine ist eben so geraten - original Aknay-Puppe sozusagen. Der Engel als Motiv erschließt mir quasi unendliche Möglichkeiten, ich kann damit ausdrücken, was ich möchte.”

und in die spirituellen Sphären transzendenter Gefilde überzutreten. Diese Gestalt aus dem Jenseits verkommt in der Interpretation Aknays nie zum gefallenen Engel, zum Engel des Todes, sondern erscheint als Medium, dem der Künstler Kraft abgewinnt, wenn er ihm in die Augen schaut, der ihm zum Träger des Schutzes, der Bewahrung vor Tragödien, des Überwindens von Tragödien, der Beruhigung und Befriedung, der Hoffnung wird. Die von der Gloria umhüllte Flügelgestalt, wie sie in einer langen Serie von AknayGemälden festgehalten wird, ist zwar ein Wesen aus dem Reich des Spirituellen, aber von Menschengestalt,

Matyófalvi (Matyó) Gábor: Cím nélkül / Untitled / Unbenannt, 1973 k.

das den Weg zu Gott weist und durch die Malerei doch zum konkretisierten, realistischen Wesen avanciert.

Matyófalvi (Matyó) Gábor: „Flug”/ „Flight” / „Flug”, 1972 k.

ef Zámbó István: „Tenisztüdô” (Egy lap a „Vércipó”-ból) / „Tennis Lung” (Page from the „Bloodloaf) / „Tennislunge” (Ein Blatt aus dem „Blutlaib”, 1969-70

Der Engel im Werk János Aknays vermittelt eine Chance, sich vom Mondänen und Alltäglichen zu lösen

ef Zámbó István: „Az E wírus Aktribis 424-szeres nagyításban” (Egy lap a „Vércipó”-ból) / Virus E Actribis in 424-fold Enlargement (Page from the „ Bloodloaf) / „Das E-Virus Aktribis in 424-facher Vergrößerung” (Ein Blatt aus dem „Blutlaib”), 1969-70

die Kirchen und Hausdächer. Hauptwerk der jetzigen Ausstellung in Gran ist die Heilige Familie. Über

Deim Pál: Múltfaló sejtek / Vergangenheit vertilgende Zellen, 2003

älteren Engeln. Den Stadtschutzengel hab ich 1976 gemalt, der breitet seine schützenden Flügel über

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2002, szitanyomat, papír, 33¿20 cm

Angyal-pár / Angel Couple / Engelpaar, 2002, szitanyomat, papír, 45¿30 cm

Vidám angyal / Jolly Angel / Vergnügter Engel, 2003, szitanyomat, papír, 30¿20 cm

Angyalkapu / Angel Gate / Engeltor Engeltor, 2004, szitanyomat, papír, 121¿80 cm

Angyal született / An Angel is Born / Ein Engel wurde geboren, 2003, akril, vászon, farost, 68¿78,5 cm

Angyal / Angel /, 2001, akril, farost, 32¿25 cm

Angyalikon / Angel Icon / Engelikone, 1997, akril, arany, vászon, 35¿24 cm

Ôrangyal/ Guardian Angel / Schutzengel, 2001, akril, vászon, 15¿20 cm

Pihenô angyal / Angel at Rest / Rastender Engel, 1998, akril, merített papír, 30¿20 cm

Hajnali angyal / Dawn Angel / Engel im Morgengrauen, 1998, akril, merített papír, 15¿20 cm

Angyal / Angel / , 1997, akril, vászon, 12¿8 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel,, 2000, akril, (?), 25¿18 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel,, 2001, akril, vászon, 21¿12 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2000, akril, farost, 18¿13 cm

86

VÁMOSI KATALIN • ANGYAL-VARIÁCIÓK AKNAY JÁNOS MÛVÉSZETÉBEN

VÁMOSI KATALIN

Tamga, 1983, akril, vászon, 40¿40 cm

Angyal-variációk Aknay János mûvészetében „Attól vagyunk gazdagok, hogy a világból mennyit sajátítunk ki, és mennyit hozunk létre… Minden alkotás a belsô gazdagságtól függ…” (Kassák Lajos)

Aknay János mûvészetében, korai idôszakától kezdve megtalálhatók alapmotívumai, a ház, az oromfal, az ablak, a kereszt, a fecske, az angyal, a bábú. Az 1983-ban készült Tamga címû festményén használja elôször a székely rovásírás karaktereit, amelyek közül egyes betûk használata uralkodóvá és visszatérô jellé válik. Sok esetben, olvasható jelentéssel is rendelkeznek rovás karakterei, melyek sajátos Aknay-jelekké, Aknay-jegyekké válnak. Tulajdonjegy–tárházának fiókjaiból elôvesz motívumokat, jeleket, majd visszateszi, hogy késôbb újból elôkapja. Emblematikus jelvariációit más-más színviszonylatba, asszociációs térbe helyezi. A honfoglaló magyarság körében ismert és használatos volt a tamga szó, nemzetségi, családi jelet értettek alatta. A tamgákban azonosíthatók a rovásírás ligatúrái és egyedi jelei is. Diószegi Vilmos a sámánokról írott könyvében említi a tamgákat, melyeket a nyírfa vagy fenyôfa törzsébe véstek. Amikor odakerült a tamga, akkor vált igazi sámánná az illetô. A fa törzsén minden nemzetség sámán-tamgája megtalálható volt, s amint valamelyik nemzetségbôl sámánná lett valaki, a nemzetség halott sámánjának a tulajdonjegye megújult, ismét láthatóvá vált. (Sámánok nyomában Szibéria földjén, Budapest, Terebess Kiadó, 1998) Miért tettem ezt a kitérôt, fogalmi meghatározást? Aknay János nyolcvanas években készült mûveinek absztrahált angyalai, az „S” és „A” rovásjelekbôl megszületve, szimbolikus jelentésûek, tulajdonjegyek. Szubjektív módon használja ôket, kvázi átlényegítve és megôrizve Sára lánya alakját, lényét. Megrendítô, mély vallomása, gyásza „olvasható” Ballada „S”-rôl címû grafikáján, s festôi ecsetvonásokkal megelevenítve a Holdleány (1986) címû alkotásán. Ez utóbbi festmény angyalformáját kezdi el variálni a kilencvenes évektôl. A csóvaformájú rovásjel (a 80-as évek második felében látható képein) geometrikussá válik, és különbözô színekben – zöld, sárga, kék, vörös, fehér –, a nap bizonyos szakaszaiban ábrázolva – éjszaka, hajnalban –, földre száll, ég és föld között, város felett lebeg, táncol, találkozik. A rovásjelek zárttá válnak, koronaformát öltenek,

VÁMOSI KATALIN • ANGYAL-VARIÁCIÓK AKNAY JÁNOS MÛVÉSZETÉBEN

87

elfordulnak 90 fokkal álló alakba, plasztikus szárnyak lesznek, tükörképükkel együtt párosan jelennek meg. Néhol az „S” rovásjelek láncolata horizontálisan angyalokat alkot, és megfigyelhetô a rovásjelek ötvözése a háromszöggel. Figurális angyalai már a hetvenes években feltônnek a szentendrei városképeken, egészalakban, „antenna-szárnyakkal”, dicsfénytôl övezve, védô, ôrzô angyalként, illetve a Bibliai jelenetek szereplôjeként (Angyali üdvözlet, Szent család, 1972) szellemi identitásukat tükrözve, transzcendens világ hírnökeiként. Jó szellemek, akik mint az égi világ küldöttei keresik fel az embereket, üzeneteket hozva, közvetítve, vagy mint ôrangyalok vigyázzák lépteiket. A házak, az oromfalak, az ablakok geometrikus formái között, hangsúlyozottan, egyenértékû jelként szerepelnek. Hasonló formai megoldásban, a kép kizárólagos motívumaként a Kálvária-angyal (1974) látható az angyal. A képi háttér kálváriája csupán sejtetve, nagyon finoman festôdik meg. A szárnyak formája asszimetrikus, a normál baloldali mellett a jobboldali „antenna-szárny”, ami visszaköszön a kilencvenes évek ábrázolásain. A kilencvenes és kétezres évek, az angyal-variációk sorozatának idôszaka. Többféle festôi, formai és tartalmi újítás, változtatás figyelhetô meg. Kezdetben kompozíciós elemei kizárólagosan a „rovásangyalok”. A fordulópont 1996-ra tehetô, amikor Aknay vásznaira ismét visszatérnek figurális angyalai, de párhuzamosan születnek „rovásangyalos” képei is. Új motívumkombinációk alakulnak,

rovásírás „S” és „A” jelei, s szinte ugyanekkor, 1996-97-ben, a különféle formájú ablakkeretek. A két angyal erôsíti egymást, kétféle minôséget közvetít, égit és földit. Angyalai éreznek, emberi lények, vidámak, szomorúak, magányosak, a lélek hangulatait tükrözôk. Milyen világra és világból nyitódik az ablakuk? Milyen ablakon tekintenek ki és be? Az istenit jelentô háromszögön, az íves lezárású ablakformán, a körön, az ellipszisen. A piszkos, törött, foltos, homályos üvegen, a tisztán, a visszatükrözôn, a szürkén, a feketén tekintenek kifelé. Szimbólumai a nyitásnak, zárásnak, kizárásnak, védésnek, elválasztásnak. Képeinek új típusát, az ikonokat, a kilencvenes években indítja el, amely Vajda Lajos ikonábrázolásaival mutat rokonságot. Zárt kompozíció, letisztult, lényeget kiemelô festôi vonalvezetés jellemzi a képtípust, a szárnyak csupán jelzésértékûek vagy elmaradnak. A formák a leglényegesebb elemekre redukálódnak. Ikonjai közül kiemelkedik az 1996-ban készült Rejtôzködô angyal címû festménye, melynek arany háttere a végtelen, a transzcendens, idôtlen teret jeleníti meg. A konkrét angyaltest fekete, zárt forma, a korlátozott világ, az idôbeliség, a testet öltés szimbóluma. Vajda Lajos 1936-os Ikon címû mûvére emlékeztet.

Ballada / Ballad / Ballade, 1986, akril, vászon, 70¿60 cm

melynek egyik eleme a figuratív angyal marad. A figurális angyal párjaként feltûnnek a székely

88

VÁMOSI KATALIN • ANGYAL-VARIÁCIÓK AKNAY JÁNOS MÛVÉSZETÉBEN

Aknay János, 1997-ben festett Angyalikonjának szárnya és háttere vonalkázott, mozgást érzékeltet, kvázi a kiáradó fény örvénylô, hullámzó terében áll az angyal. A vonalkák sûrû hálózatából kibontakozó tér Deim Pál képi világának szintén sajátossága. Aknay János ikonképei általában félalakos képmások, egy alak megjelenítésére koncentrálnak, néhol kísérô motívumok a „rovásangyalok”. Egyalakos a Fiatal lányikon (1997) címû festménye, melyen a fej profilvonalát nem töri meg az orr

A 2003-ban készült mûveken (Vidám angyal, ôrangyal) a félalakos angyalok frontális arcán egy profil arc is feltônik, arc az arcban, két alakot sejtet az ábrázolás. Hasonló Janus-arc jelenik meg az Angyalfej (2001) és az ôrangyal (2003) címû képeken, kis optikai játékkal, hiszen a frontális és profil arcnak közös orra és szája van. A jobb oldali profil arc homlok alatt elvágódik, lehatárolódik, s orrot, szájat kölcsönöz a frontális arcnak is. Az emberi én kettôségét tükrözik. Jó, rossz, szenvedô, igazságot kutató, a lét értelmét keresô, a boldog, a spirituális, a misztikus, a jóságos… Az Én sokfélesége. Vajda Lajos egyik fômûvén, a Felmutató Holdleány / Moon Girl / Mondmädchen , 1986, akril, vászon, 177¿110 cm

Gravitáció / Gravitation / Gravitation, 1988, akril, vászon, 178¿124 cm

és száj vonala, személytelen, arctalan. A fekete fej felsô részén sapkaszerûn világít a sárga folt.

ikonos önarcképen megjelenik a kettôs arc, 1936-ban. A két áttetszô alak szinte áthatol egymáson. Aknay János Angyal született (2002) címû alkotásán, karikafejû angyala duplázódik, szimultán festôdik meg, ami az alakok eltolását, elválását érzékelteti. A 2001-es változaton az elválasztott, különálló két alak kozmikus, arctalan, egymás felé forduló feje látható arany, illetve bíbor háttér elôtt. A 2003-ban készült, Angyal született címû kép terét a felülrôl beáramló piros fényzuhatag osztja meg. A fénysávban kirajzolódik az angyaltest kék színû kontúrja, a fénybôl megszületô, testesedô alakja. A 2002-es változaton fehér színû háromszög keretezi az angyali lény fejét, s áthatol testén. A fehér színben minden lehetséges szín végtelensége tükrözôdik, ellentétben a többi színnel, melyek a fehérben lévô lehetôségeket valósítják meg, lehatárolódva, egy-egy színként öltenek testet. Az arctalan, idôtlenséget tükrözô (ikonok, városvédô vagy ôrangyalok) és az arcvonásokkal felruházott, személyes jegyeket viselô angyalok, mint Sárika (2002) megdicsôült, belsô fényt árasztó arca, váltakozva bukkannak elô. A földi és kozmikus arcok állapotokat rögzítenek. A maszkszerû Angyalfej (2001) szintén kettôs arckép, álarc, megmerevedett arcvonása rémületnek, fájdalomnak. Jaj kiáltás! A jobb oldali profilarc kékjét megtörô sárga, villanó fényként hat, mintha belülrôl derengô fény oszlatná el a bal oldali arc kékesfeketéjét. Magányos angyala (2000) megtört, „gúzsba kötött”, bezárt, összekötözött, vérzô alak. Zártsága riasztó. A szeretet kinyitó, kitáró hatalma után némán kiáltó, a könyörület, a lehajlás gesztusát óhajtó. Aknay „földi angyalai” a kilencvenes évek közepétôl, emberi érzésekkel, emóciókkal felruházva állnak a kép középpontjában rejtôzködve, vidáman, pihenve, magányosan, kedvesen, bájosan

VÁMOSI KATALIN • ANGYAL-VARIÁCIÓK AKNAY JÁNOS MÛVÉSZETÉBEN

KATALIN VÁMOSI • ANGEL VARIANTS IN THE ART OF JÁNOS AKNAY

89

vagy figyelô tekintettel. Az új évezred angyalai már számtalan variációban születnek újjá, vagy korábbi formáikat idézve a két formavilág szintézisébôl varázsolnak elénk finom, kolorisztikus képi megoldásokat, fôként a festôangyalok színei, harmonikus színvilága, fény-árnyék játéka. A Festôangyal (2001) kék feje, szentendrei motívumokból álló testéhez illeszkedik, arcvonásai

az otthont jelentô várossal, szellemi és fizikai létének helyszínével, életének szerves részével. A kapu motívum újra felbukkan az Angyalkapu címû festményen, ahol félig láthatóvá válik az angyal lénye, amint a városi, épített miliôbe lép, világok között járva-kelve. Az Angyal érkezett (2003) címû képek a metamorfózis tanújelei. Az angyali lényt háromszög szimbolizálja, a színek érzékeltetik térbeliségét, plaszticitását. A festményen új képi program lehetôsége körvonalazódik, mûvészetének újabb periódusa ismét a geometrikusformák feszes kompozíciója felé mutat. Úgy tûnik velük együtt angyalai is tovább élnek. Egyszer így nyilatkozott angyalairól Aknai János: „Az angyal mint motívum végtelen lehetôségeket nyit meg számomra, ki tudom vele fejezni, amit szeretnék.”(Balogh Ilona: Aknay és az angyalok, Szentendre és Vidéke, 1999. szeptember 10.) Angyalsorozatán az emberi érzések stációit fogalmazza meg, a forma és szín harmonikus egységében, esztétikai szépséggel, festôi módon. Harminckettô éves angyalmotívuma ma is fiatalos, megújult, ismét újjá születik vásznain, merített papírjain, néhol titokzatos, transzcendens lényként, máshol lányaként, vagy épen rovásjelekbôl absztrahálva, jelzésértékûen lebeg a képmezôben. S most emberi érzésekkel átitatva, megtestesítve életre keltek, „landoltak a földön” is.

KATALIN VÁMOSI Angel Variants in the Art of János Aknay (Excerpts) … Aknay started producing his new type of picture, his icons, in the 1990s, which manifest an affinity with Lajos Vajda’s icon depictions. Aknay’s new angel paintings are characterised by a closed composition, a settled pictorial sketching emphasizing essence; the wings are usually only indicated, and are often omitted. Forms are reduced to the elements regarded most significant. Among these icons, his 1996 painting entitled Angel Hiding stands out, the golden background of which evokes infinite, transcendent, timeless space. The clearly defined body of the angel is

Bíbor angyal / Angel in Crimson / Purpurner Engel, 1997, akril, vászon, 40¿40 cm

van, kifelé tekint, hátrafelé pillant. Önarckép ez a festmény, melyen érzékelhetô egyé olvadása

Sárgaruhás angyal / Angel in Yellow Clothes / Gelb gekleideter Engel, 1995, akril, vászon, 120¿101 cm

személyessé varázsolják alakját. Kettôs arcának egyik szemét lehunyja, befelé figyel, a másik nyitva

90

KATALIN VÁMOSI • ANGEL VARIANTS IN THE ART OF JÁNOS AKNAY

black, a closed form, symbolising the world of constraints, temporality, incarnation. The painting recalls Lajos Vajda’s Icon of 1936. The wings and the background of Angel Icon (1997) are marked with lines suggestive of movement; the angel seems to be standing in the whirling and undulating space of light gushing forth. Space unfolding from a thick network of lines is also characteristic of the pictorial world of Pál Deim. Aknay’s icon paintings usually concentrate on one figure, mostly half-length, sometimes with the attendant motif of “runic angels”. The single-figure Young Girl Icon (1997), where the line of the nose and the mouth does not breach the profile line of the head, is impersonal, faceless. A yellow spot on the top of the black head shines cap-like. In his paintings done in 2003 (Jolly Angel, Guardian Angel), the frontally rendered faces of the half-length angels have a profile appearing within them: a face within the face. Similar Janus faces are portrayed in Angel Head (2001) and Guardian Angel (2003), where, by way of an optical trick, both the frontal faces and the profiles have the same nose and mouth. The profile on the right-hand side is cut in two below the forehead, and is thus bounded off, lending nose

Hajnali angyal / Dawn Angel / Engel im Morgengrauen, 1998, akril, merített papír, 75¿75 cm

and mouth to the frontal face. They thus reflect the duality of the human self. The self that is good and bad, suffering, searching for truth, seeking the meaning of existence, happy, spiritual, mystical, benign… The diversity of the Self. In one of Lajos Vajda’s major works, Icon Self-portrait for Elevation (1936), also has a double face appear. The two translucent figures seem to penetrate one another. In Aknay’s An Angel is Born (2002) a ring-headed angel is redoubled, the two figures being painted together to express their shift and separation. In its 2001 version, the cosmic, faceless heads of the separated figures were turned towards each other in front of a golden and crimson background. In his 2003 An Angel is Born, the area of the picture is divided by a stream of red light gushing from above. As it is born of the light, as it is embodied, the blue contour of the body of the angel becomes distinct in the trail of light. In its 2002 version, a white triangle frames the head of the angelic being, penetrating its body. The colour white reflects the infinitude of all possible colours, as opposed to all other colours, which realize the possibilities inherent in white for being constrained, embodied. Faceless angels, reflecting timelessness (icons, guardian and tutelary angels) and angels provided with facial features, bearing personal traits and beaming with internal, glorified light, such as Sárika (2002), appear alternately. The earthly and cosmic faces capture a condition. The mask-like Angel Head (2001) is also a double portrait, expressing the numbness of terror

KATALIN VÁMOSI • ANGEL VARIANTS IN THE ART OF JÁNOS AKNAY

91

and pain. Indeed, it is a cry. A yellow flash refracts the blue of the right-hand profile, while an internally glimmering light seems to dispel the blue-black of the left-hand face. Lonesome Angel (2000) is a crushed, “fettered”, enclosed, bleeding figure. Its confinement is alarming. Silently,

His “earthly angels” painted from the second half of the 1990s carry human emotions and feelings as they stand in a central position, with facial expressions of hiding, joy, rest, loneliness, gentleness, kindness, and attentiveness. The angles of the new millennium are reborn in countless variety: they conjure fine colouristic pictorial formations from a synthesis of Aknay’s newer and older worlds of form, especially in the harmonic colours, the chiaroscuro of the painter angels. The blue head of Painter Angel fits a body made up of Szentendre motifs; the facial features are personalized. With one eye of the double face closed, the figure watches inwardly; with his open eye, he looks forward and back. A self-portrait it is, the painting suggestive of the artist’s union with the town he regards as home, the scene of his spiritual and physical existence. The gate motif recurs in Angel Gate, where a half-visible angel enters an urban, architectural milieu, coming and going between worlds. His pictures entitled An Angel Has Come (2003) witness to metamorphosis. The angelic being is symbolised by a triangle, and the colours suggest its spatiality, plasticity. The possibility of a new pictorial programme seems to be outlined here, the new period of Aknay’s art pointing towards a tight regime of geometric composition again. Together, the angels continue to stay, because, as the artist himself put it in an interview: “As a motif, the angel has given me a cornucopia of opportunities; through it, I can express all I want to” (Balogh Ilona: „Aknay és az angyalok”, Szentendre és Vidéke, September 10, 1999). In his angel series, Aknay composes the stations of human emotion in the harmonic unity of colour and form, with aesthetic beauty and in a pictorial manner. His thirty-two-year-old angel motif is as fresh as ever, it continues to be reborn on his canvases and sheets of hand-made paper sometimes as a mysterious, transcendent being, sometimes as his daughter, or sometimes as abstractions from runes, significantly looming in the field of his paintings.

Napfényben / In Sunlight / Im Sonnenlicht, 1998, akril, merített papír, 75¿75 cm

it cries forth for the releasing power of love, for a gesture of compassion and obeisance.

92

KATALIN VÁMOSI • ENGELVARIATIONEN IM WERK JÁNOS AKNAYS

KATALIN VÁMOSI Engelvariationen im Werk János Aknays

Éjszakai angyal (Matyó) / Night Angel (Matyó) / Nachtengel (Matyó), 1998, akril, merített papír, 75¿75 cm

(Details) (…) Der neue Bildtyp des Malers, das Ikonenbild - wesensverwandt mit den Ikonendarstellungen eines Lajos Vajda - entsteht in den Neunziger Jahren. Es handelt sich um geschlossene Kompositionen mit klarem, das Wesentliche heraushebendem Linienverlauf, die Flügel werden nur angedeutet oder bleiben ganz aus. Die Formen beschränken sich auf die allerwesentlichsten Elemente. Unter seinen Ikonen sticht der 1996 gemalte Verborgene Engel hervor, dessen goldener Hintergrund den transzendenten, zeitlosen Raum verkörpert. Der konkrete Engelleib stellt sich als geschlossene, schwarze Figur dar, Symbol der beschränkten Welt, als Inkarnation der Zeit unterworfen. Dieses Gemälde erinnert an das Werk Ikone aus dem Jahr 1936 von Lajos Vajda. Die Flügel und der Hintergrund der 1997 entstandenen Engelikone János Aknays ist schraffiert, vermittelt Bewegung; quasi im Strudel hervorbrechenden Lichts, im wellenden Lichtraum steht der Engel. Den aus dem dichten Netz der Schraffierungen herauskristallisierenden Raum kennen wir bereits aus der bildnerischen Welt eines Pál Deim. Die Ikonenbilder János Aknays sind in der Regel halbgestaltige Bildnisse und konzentrieren sich auf die Erscheinung einer Figur, teilweise treten als Begleitmotive die „Runenengel” in Erscheinung. Auf seinem eingestaltigen Gemälde Junge Mädchenikone (1997) wird die Profillinie des Kopfes nicht von Mund- und Nasenlinie gebrochen, die Gestalt präsentiert sich gesichtslos unpersönlich. Auf dem oberen Teil des schwarzen Kopfes leuchtet kappenartig ein gelber Fleck. Unter den 2003 entstandenen Werken (Vergnügter Engel, Schutzengel) fällt neben den Vollgesichtern der halbgestaltigen Engelfiguren auch ein Profilgesicht auf, besser gesagt ein Gesicht im Gesicht, das zwei Gestalten vermuten lässt. Ein ähnliches Janus-Gesicht erscheint auch in den Gemälden Engelkopf (2001) und Schutzengel (2003) - samt einer optischen Spielerei, da sich Voll- und Profilgesicht eine gemeinsame Nase und einen gemeinsamen Mund teilen. Das rechtsseitige Profilgesicht teilt sich unterhalb der Stirn und leiht dem Vollgesicht Nase wie Mund. Darin spiegelt sich die Zwiespältigkeit, ja Vielseitigkeit des menschlichen Egos: Gut und Böse, Leid und Streben nach Wahrheit, die Suche nach dem Sinn der Existenz, nach der Glückseligkeit, der spirituelle, mystische, gütige Mensch. Dieses Doppelgesicht kennen wir auch aus einem Hauptwerk Lajos Vajdas, aus dem Selbstbildnis als Elevationsikone (1936), auf der sich die

KATALIN VÁMOSI • ENGELVARIATIONEN IM WERK JÁNOS AKNAYS

93

beiden durchsichtigen Gestalten quasi gegenseitig durchdringen. Im Aknay-Werk Ein Engel wurde geboren (2002) verdoppelt sich ein rundköpfiger Engel, die beiden simultanen Figuren heben voneinander ab. In einer Variante aus dem Jahr 2001 sind die Köpfe der beiden getrennten, selbständigen Figuren kosmisch-gesichtlos, einander zugewandt vor purpurnem Hintergrund dargestellt. In einer Variante von Ein Engel wurde geboren aus dem Jahr 2003 wird der Raum von einem von oben herabstürzenden rotfarbenen „Licht-Wasserfall” geteilt. Im Lichtstreifen zeichnet sich die blaue Kontur des Engelleibs ab, eine aus dem Licht heraus geborene, inkarnierende Gestalt. In der Variante aus dem Jahr 2002 wird der Kopf des Engelwesens von einem weißen Dreieck umrahmt, das den Leib durchdringt. In der weißen Farbe spiegelt sich die Unendlichkeit sämtlicher möglichen Farben, im Gegensatz zu den anderen Farben, in denen die im Weißen verborgenen Möglichkeiten Gestalt annehmen, abgegrenzt werden. Die gesichtslosen, Zeitlosigkeit suggerierenden (Ikone, Stadtschutzengel, Schutzengel) und die mit deutlichen Gesichtskonturen ausgestatteten, personalisierten Engel (wie etwa Sárika aus dem Jahr 2002) mit ihrem verklärten, inneres Licht verbreitenden Antlitz treten abwechselnd in Erscheinung. Diese Gesichter halten irdische und kosmische Zustände fest. Das maskenartige Bildnis Engelkopf (2001) verfügt ebenfalls über eine doppelte Gesichtskontur, über eine Maske, deren leidgeprägte, verschreckte Gesichtszüge einer erstarrten Wehklage

gebrochen, das als innere Erleuchtung das Blauschwarz des linken Gesichts erhellt. Der Einsame Engel (2000) ist eine gebrochene, „geknebelte”, eingeschlossene, verbundene, blutende Gestalt, deren Eingeschlossenheit beunruhigt und nach der öffnenden, befreienden Macht der Liebe schreit, nach Barmherzigkeit, nach einer Geste der Zuwendung. Die „irdischen Engel” Aknays erscheinen ab Mitte der Neunziger Jahre in menschliche Emotionen gekleidet, in die Bildmitte eingearbeitet, fröhlich-ausgeruht, einsam, freundlich, lieblich oder mit wachsamem Blick. Die Engel des neuen Jahrtausends erblicken nunmehr in zahlreichen Variationen erneut das Licht der Welt, oder zitieren ihre früheren Formen, indem sie aus der Synthese der beiden Formenwelten aufgeweckt-raffinierte, koloristische bildnerische Lösungen hervorzaubern - in erster Linie denke ich an die Farben, an die harmonische Farbwelt und an das Licht-Schattenspiel der Malerengel. Der blaue Kopf des Malerengels (2001) fügt sich seinem aus Motiven aus Szentendre gebildeten Leib, seine Gesichtszüge verleihen der Figur Persönlichkeit. Das eine Auge des Doppelgesichts ist geschlossen, scheint nach innen gekehrt, das andere, extrovertierte Auge blickt nach außen bzw.

Vajda Lajos: Ikon / Icon / Ikone, 1936

gleichkommen. Das Blau des rechtsseitigen Profilgesichts wird vom blitzartigen Licht des Gelbs

94

KATALIN VÁMOSI • ENGELVARIATIONEN IM WERK JÁNOS AKNAYS

nach hinten. Dieses Gemälde ist ein Selbstbildnis, das für die Identifizierung mit jener Stadt spricht, die dem Maler ein Zuhause bedeutet, die Zentrum seiner geistigen und körperlichen Existenz und integraler Bestandteil seines Lebens ist. Das Motiv des Tors tritt erneut in einem Gemälde namens Engeltor in Erscheinung, auf dem das

Zwischengänger von einer Welt in die andere migrierend. Das Gemälde Ankunft eines Engels (2003) weist alle Merkmale der Metamorphose auf. Das Engelwesen wird von einem Dreieck symbolisiert, die Farben verdeutlichen Räumlichkeit und Plastizität. Dieses Gemälde skizziert die Möglichkeit eines neuen bildnerischen Programms, einer neuen Schaffensperiode Aknays, die sich erneut der geometrischen Form als straffe Komposition zuwendet. Es scheint, als würden seine Engel mit ihm weiter leben und weben. János Aknay hat sich einmal folgendermaßen zu seinen Engeln geäußert: „Der Engel als Motiv erschließt mir quasi unendliche Möglichkeiten, ich kann damit ausdrücken, was ich möchte.” (Balogh Ilona: Aknay és az angyalok, Szentendre és Vidéke, 10. September 1999) Mittels seiner Engelserie formuliert der Künstler die Stationen menschlicher Emotionen in harmonischer Einheit von Form und Farbe, geprägt von malerischer, ästhetischer Schönheit. Deim Pál: Középkor / Middle Ages / Mittelalter, 1986

Vajda Lajos: Felmutató ikonos önarckép / Icon Self-Portrait for Elevation / Selbstbildnis als Elevationsikone, 1936

Engelwesen halb sichtbar wird, wie es in das bauliche Milieu der Stadt eintritt, als

Die Engelmotive aus zweiunddreißig Jahren zeigen sich heute noch jugendlich, immer wieder von neuer Seite, wie neu geboren - auf Leinwand, handgeschöpftem Papier, teils als geheimnisumwobene transzendente Wesen, anderswo in Gestalt der Malertochter, oder schwebt als Abstraktion eines Runenschriftzeichens im Bildraum. Heutzutags landen die Aknay-Engel getränkt in menschlichen Emotionen als bildnerische Inkarnationen auf unserer Erde.

Angyal érkezett I. / An Angel Has Come / Ein Engel ist erschienen I., 2003, akril, vászon, 20¿30 cm

Kapcsolat / Connection / Verbindung, 2001, akril, merített papír, 70¿50 cm

Angyalkapu (angyal érkezik) / Angel Gate (an Angel is Coming) / Engeltor (ein Engel erscheint), 2003, akril, vászon, 20¿30 cm

Ikon, (Fej) / Icon (Head)/ Ikone (Kopf), 2001, akril, merített papír, 30¿24 cm

Angyalfej / Angel Head / Engelkopf, 2001, akril, merített papír, 30¿20 cm

Védôangyal / Tutelary Angel / Beschützender Engel, 1998, akril, vászon, 50¿40 cm

Templomvédô angyal (Magyar Szentek Temploma, Bp.) / Guardian Angel of the Church (Church of Hungarian Saints) Kirchenschutzengel (Kirche der ung. Heiligen in Budapest, 1999, akril, vászon, 80¿60 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 1996, akril, farost, 58,5¿35 cm

Szomorú angyal / Sad Angel / Trauriger Engel, 2001, akril, vászon, 65¿48 cm

102

TÖRÖK KATALIN • EZER ARCÚ ANGYALSEREG

TÖRÖK KATALIN

Chagall: Menyegzô / Wedding / Hochzeit, 1918

Ezer arcú angyalsereg Elôre kell bocsátanom, hogy írásom a legteljesebb mértékig szubjektív. Aknay festményei, munkái kapcsán a bennem megfogalmazódott észrevételek, gondolatok, érzések nem felülbírálhatatlanok, nem szükséges, hogy más is így vélekedjen vagy érezzen. De arra szívesen bátorítok mindenkit, hogy engedje elméjében és lelkében szabadon szétáradni az Aknay-angyalok megidézte különös és szép világot. Kétezer három ôsszén, Aknay János budakalászi tárlatán az egyik „angyalos” képe annyira megérintett, hogy bár úgy tervezetem, éppen csak beugrok, s a megnyitó után megyek is tovább, maradnom kellett. A kép megfogott, nem eresztett, utat talált lelkem, mély-tudatom általam sem ismert tartományába. Ott helyben felvetettem, rendezzük a következô kiállítást nálam. Így történt, hogy tíz napig együtt éltem hetven Aknay-angyallal, túlnyomórészt az e könyvben is látható képekkel. Az „együtt éltem” kifejezést szó szerint kell érteni. Lakásgalériáról lévén szó, a nap minden szakában angyal-motiváció vett körül: ébredéskor és lefekvéskor, napfény és lámpafény mellett, egyedül és társaságban, fáradtan és ráérôsen. Fokról fokra feltárult és tudatosodott bennem, egyre jobban behálózva egész lényemet az Aknay-teremtette angyalvilág üzenet- és szimbólum-tartománya: idôtlenség, lebegés, elvágyódás, utazás, tökéletesség, örökkévalóság fény, sötétség, ég, felhô, kozmosz, energia, dinamizmus, teremtés, misztérium, rejtôzködés, bizonyosság, hit, áhítat, alázat, ima, megtisztulás, türelem, békesség, meditáció, rend, szabadság, remény, átlényegülés, érzelem, szellem, gondolat, szent, profán, tradíció, szeretet, értelem, nôiség, befogadás, oldás, kötés, dráma, megnyugvás, oltalom, föld, víz, ház, kapu, ablak, titok. Izgalmas és már szinte bizarr az a festôi-gondolati-érzelmi világ, amelyen keresztül Aknay több mint harminc éve kifejezi és megmutatja magát. Festészete nem egyházi vagy vallásos festészet, a szó megszokott, köznapi értelmében, bár ilyen tartalmakat is hordoz. Képi világa transzcendens lényegû, spirituális indíttatású és szakrális tartalmú. A Szent és a Profán gondolati és érzelmi tartalmát, viszonyát kutatja ösztönösen, de többnyire tudatosan megválasztott kifejezési eszközökkel. Nem spekulatív módon, nem tudományoskodó megközelítésbôl, hanem a saját és mindannyiunk mély-tudatalattijába süllyedt ôsi tudás felszínre „piszkálásával”. A legérzékenyebb ponton, a tradíciókkal és az egyetemes kultúrtörténettel gazdagon átszôtt érzelemvilágunkon keresztül hatol tudatunk titkos rétegeibe. Más és más név alatt ugyan, de Eurázsia minden mûveltsége ismeri az angyalt, az isteni akarat megszemélyesítôjét, az isteni védelmezô erôt, Isten hírnökét, küldöttét. Minden kor a maga

TÖRÖK KATALIN • EZER ARCÚ ANGYALSEREG

103

felfogása szerint képzelte el az angyalt, az erkölcsi tisztaság jelképét, a halhatatlan szellemi lényt. Szárny nélkül az ókeresztény mûveltségben, vagy Ésaiás próféta látomása alapján hatszárnyú szeráfokként, máskor fejüket övezô glóriával, drágakövekkel ékesített ruhában, koronával, jogarral és karddal, a barokk korban szárnyas gyerekfejként stb. Aknay angyalai más képzettartomány szülöttei. Míg a korábbi kultúrákban az angyal többnyire mellékszereplô egy-egy ábrázolt témán belül, addig az Ô angyalai mindig fôszereplôk és képeinek címadói. Hol figurális, hol absztrakt felfogásban ábrázolja ôket. A figurális angyalok a szelídséggel, tisztasággal, megértéssel oltalmazó nôi princípiumot jelenítik meg nála. Aknay „angyal-festészete” két színtéren játszódik. Az egyiket a lírai megfogalmazású, figurális, látványában is szakrális attribútumokkal (szárny, glória, végtagok nélküli, lebegô szellem-test) felruházott angyalok népesítik be, miként magát e könyvet is. A másik színtéren helyezkednek el az emberlét örök-nagy-titkot-rejtô témái mellett (Születés, a végsô-nagy Utazás, Találkozás, Álom,

síkidomokra, elsôsorban háromszögekre redukált, nonfiguratív angyalábrázolások, amelyeknek nagy többségét a mértani formák és a tiszta színek feszültség teli, dinamikus ütköztetése tölti meg energiával, sokszor a majdnem-robbanás érzetét keltve. Festészetében szinte a kezdetek óta jelen van ez a kettôsség, még ha egyszer az egyik, egyszer a másik megfogalmazás átmenetileg túlsúlyba is kerül. (A mûvészettörténészi rutin-besorolás, miszerint valaki vagy figurális, vagy absztrakt festô, kezdetben figurális, majd az absztraktban teljesedik ki, az Ô esetében csôdöt mond). Mind a festôi témát, mind a hozzá választott technikát és a megfogalmazás stílusát illetôen Aknay szerves egységben tartja egész oeuvre-jét. A mögötte lévô harmincéves pálya ismeretében ez már biztonsággal megállapítható. Újra és újra merít saját szellemi „bankjából”, ismétel, átfogalmaz, egybeépít, szelektál, újraértelmez. Ez a festôi magatartás legszembetûnôbben az angyalos képeinél mutatkozik meg. Aknay angyal-teremtô belsô késztetése kiapadhatatlannak tûnik. Egyfajta meditáció ez számára. Képben elmondott, saját megfogalmazású ima. Ezért válik lényegtelenné, hogy éppen milyen formát, alakot, színt, tulajdonságot ruház rájuk. Az elmondottakból következik, hogy az angyalt nem öncélúan ábrázolja, nem bibliai, evangéliumi történeteket akar segítségükkel elmondani. Ô magát a tényt akarja megfogalmazni vizuális eszközökkel. A tényt, amiben hisz, hogy van kapcsolat, átjárhatóság a Teremtô Világa és a Teremtett Világ között, Ég és Föld között, Anyag és Szellem között, hogy létezik az Út, és vannak segítôk az Út megtalálásában. A róluk való „vizuális elmélkedés”, képi beszéd történhet bármilyen eszközzel, technikával és stílusban, aki akarja, megtalálja a maga számára érthetô képi nyelvet.

Chagall: Ábrahám és a Három Angyal / Abraham and the Three Angels / Abraham und die drei Engel, 1960-66

Kapcsolat, Metamorfózis, Út stb.), a mostani válogatásból nagyrészt kimaradt, mértani

104

TÖRÖK KATALIN • EZER ARCÚ ANGYALSEREG

Aknay angyalos képei saját lelki- és intellektuális világáról szólnak. Az egyedi és megismételhetetlen létünkbôl eredô

magány, örök vívódás, szüntelen küzdelem terhe súlyos, át nem ruházható,

de azonos ember-sorsunkból adódóan, közös fogódzók teremtésével megosztható, könnyíthetô. Aknay festészetének egyik vonzereje éppen abban rejlik, hogy vívódásait, érzelmeit, gyászát, vágyait, vad indulatát, igazságkeresô harcát megosztja mindenkivel, mer kitárulkozni, a közösségben feloldódni. Meri a hagyományok ôrzésének íratlan, morális parancsát festészeti programmá tenni. Ébren tartja a keresztény kultúrkörhöz tartozás intellektuális és lelki élményt. A feledés kútjából kiemeli, festményein mûalkotás rangjára emeli a rovásírás ôsi, egyszerû vonalvezetését, formavilágát. Számon tartja és ápolja vérkötelékét ôseivel, kifejezi elkötelezettségét szûkebb pátriájával. A gazdag tradíciójú várost, Szentendrét második szülôhelyének nevezi, utalva ezzel a befogadás, az otthonra találás mellett a mûvészetét megformáló és éltetô táptalajra. Szentendre a mai napig is egyik ihletôje festészetének. Merít az ortodox ikonfestészet képi és színvilágából, a huszadik századi magyar képzôômûvészet kiemelkedô alakjának, Vajda Lajosnak festészetébôl, hogy csak néhány fontos tápgyökér-motivációt említsek. A huszadik századi modern festészetben egyáltalán nem ritka az angyal, mint visszatérô, jellemzô téma (pl. Chagall, Kondor Béla, Ámos Imre), vagy mint egy-egy mû szereplôje. Azt a gazdag mû-együttest, sokszínû megjelenítést és variáció-láncolatot, amit viszont Aknay János az elmúlt

Chagall: Jákob álma / Jacob’s Dream / Der Traum Jakobs, 1960-66

harminc év alatt létrehozott, a maga nemében egyedülállónak kell tekinteni. Senki mással össze nem téveszthetô, szinte párhuzamosan megalkotott figurális és absztrakt megfogalmazású képeinek az angyal, mondhatni fô témájává vált. Milyenek is ezek az Aknay-angyalok? Nem cselekvô lények és nem részesei semmilyen történésnek. Statikus, meditatív lények. Az Állandóságot, a Bizonyosságot, a Megkérdôjelezhetetlent képviselik. Fôszereplôként uralják a képet. Mindent betölt jelenlétük. Motivációként vannak jelen, indirekt módon szólnak a nézôhöz. Érzéseinkre és tudatunkra, akarnak hatni. Az „angyal portrék” akár van arcuk, akár nincs, ugyanazt fejezik ki. A nyak és a vállív alatt befejezôdik a forma, kiemelt hangsúlyt adva ezzel is a fejnek, a fejtartásnak. Jelzésértékû minden. Hagyni kell, hogy hasson, dolgozzon bennünk. Várnak türelmesen. Nem erôszakosak, de elôbb utóbb láthatatlan horgot akasztanak a nézôbe. Aknay angyalai sohasem egész alakos figurák, ha van is „testük”, lábuk soha nincs, ezzel is érzékeltetve lebegô, szellem-lényüket. Anatómiai kéz-ábrázolás is csak elvétve, nagyon ritkán fordul elô (ôrangyal, 2002; ôrangyal, 2001). Érdekes, tipikusan Aknay-motívum a kéz/kar és a szárny gyakori egybeolvadása. A „fésû-kéz” formáció (Szentendrei Kálvária, 2001; Kálvária-angyal, 1974; Az én Szentendrém, 1999; Angyal-pár, 2002; Hajnali angyal, 1998; stb.) a test mellett

TÖRÖK KATALIN • EZER ARCÚ ANGYALSEREG

KATALIN TÖRÖK • A HEAVENLY HOST WITH A THOUSAND FACES

105

helyezkedik el, mindkét, vagy csak az egyik oldalon, váltakozva a „felhô-szárny” formával. A figyelmes szemlélônek feltûnhetnek a képek egy részén mintegy átúszó, két vagy három hegyes szögben végzôdô, hol kisebb, hol nagyobb formát öltô, „titokzatos jelek”. (Angyal, 2001; Angyal született, 2003; Angyal, 1997; stb.). Nem mások ezek, mint a szimbólummá tömörített absztrakt angyalok, amelyeknek jelzésszerû szerepeltetése a figurális megfogalmazású képeken, egyér-

KATALIN TÖRÖK A Heavenly Host with a Thousand Faces (Excerpts) The pictorial, intellectual and emotional world through which János Aknay has expressed and shown himself for over thirty years, is particularly exciting, almost bizarre. His art of painting is not clerical or religious in the usual, everyday sense of the word, though it does carry such content, too. Its imagery is essentially transcendent, its motivation is spiritual, and its content is sacred. By nature, he investigates the intellectual and emotional content of and the relation between the Sacred and Profane with the aid of means most of the time consciously chosen. Without resorting to speculative or scholarly means, he rakes up the ancient knowledge that has submerged in his own and our deep-unconscious. He penetrates into the secret layers of our consciousnesses at the most sensitive points, through our emotional world richly interwoven by tradition and universal cultural history. Though under different names, angels, personifications of divine will and protective power, divine heralds and messengers, are known to all the cultures of Eurasia. Each age has conceived of the angel, the symbol of moral purity, the immortal spiritual being, in its own particular way — without wings, as early Christians did; as six-winged Seraphim based on the vision of the prophet Isaiah; or with halos round their heads and wearing clothes decorated with precious stones; or crowned and bearing sceptre and sword; or as winged child heads, as did the baroque period, etc. Aknay’s angels are born of a different realm of imagination. While, in former cultures, angels mostly had a subordinate role within the depiction of a theme, his angels are the only protagonists and givers of the titles of the pictures concerned. Sometimes he depicts them in a figural, sometimes in abstract way. With their meekness, purity and understanding, his figural angels signify the protective female principle.

Kondor Béla: Az angyal megjelenik Lóthnak / The Angel Appears to Loth / Der Engel erscheint Lot, 1972

telmûen egységes rendszerbe olvasztja Aknay gazdag festôi formanyelvét.

106

KATALIN TÖRÖK • A HEAVENLY HOST WITH A THOUSAND FACES

Aknay’s art of angel painting has two spheres. The first one is populated by figural angels lyrically composed and visually invested with sacrificial attributes (wings, halos, drifting spiritual bodies without limbs), as in this book itself. The second one accommodates, apart from the great-eternal-mysteries-probing themes of human existence (Birth, the final Journey, Encounter, Dream, Connection, Metamorphosis), non-figurative, reductionist geometric-plane renderings of angels,

Ámos Imre: A kék angyal / Angel in Blue / Der blaue Engel, 1941

mostly triangles (not fully represented in this selection), which give the impression of an approaching explosion because of being filled with energy from an intensive and dynamic collision of geometric shapes and pure colours. This duality has been present in Aknay’s art from the start, even if one or the other mode of formation dominated it transitorily. (The kind of art-historical pigeon-holing according to which one is either a figural or an abstract painter, starting as figural, accomplished as abstract, simply does not hold in Aknay’s case.) … What are the Aknay angels like? They are not active beings, and are not partakers of any happening. They are static, meditative beings, representing Immutability, Certainty, Unquestionability. As protagonists, they dominate the pictures. Their presence occupies everything. They are present as motivations, indirectly addressing the viewer. They want to affect our feelings and consciousness. The “angel portraits”, whether they have a face or not, express the same. The shape ends beneath the neck and shoulder arc, adding special emphasis to the head and its carriage. Everything is pregnant with meaning. We should let them affect us, work on us. They wait patiently. They are not overbearing, but, sooner or later, they will place an invisible hook on the viewer. Aknay’s angels are never full-length figures; though having “bodies”, they never have legs, also indicative of their floating spiritual being. Seldom do anatomical representations of hands occur (Guardian Angel, 2002; Guardian Angel, 2001). The recurrent merger of hands and arms is an interesting, typical Aknay motif. The “hand-comb” formation (Szentendre Calvary, 2001; Calvary Angel, 1974; My Szentendre, 1999; Angel Couple, 2002; Dawn Angel, 1998, etc.) is placed on either or only one side of a body, alternating with the “cloud-wing” form in the various pictures. The attentive viewer may note “mysterious signs”, sometimes small, sometimes large, and ending in two or three acute angles, as it were, floating across certain parts of pictures (Angel, 2001; An Angel is Born, 2003; Angel, 1997, etc.). These are but angels condensed into symbols, the indicative placement of which in figural paintings clearly moulds Aknay’s rich formal language in a unified system.

KATALIN TÖRÖK • ENGELHEER MIT TAUSEND GESICHTERN

107

KATALIN TÖRÖK Engelheer mit tausend Gesichtern (Details) Die malerisch-gedanklich-emotionelle Welt, über die sich Aknay seit über dreißig Jahren ausdrückt und in Erscheinung tritt, ist reizvoll und geradezu bizarr. Seine Malerei ist nicht kirchlicher oder religiöser Natur im gebräuchlichen Sinn des Wortes, trotz einschlägiger Inhalte. Seine bildliche Welt ist dem Wesen nach transzendent, der Motivation nach spirituell und dem Inhalt nach sakral. Teils mit instinktiven, meist aber mit bewusst gewählten Ausdrucksmitteln erforscht er die gedanklichen und emotionellen Inhalte des Heiligen und des Profanen. Dabei geht er nicht spekulativ vor, auch ist er nicht wissenschaftshörig, sondern er befördert jenes Wissen aus Urzeiten ans Tageslicht, das im eigenen und in unser aller Tiefen-Unterbewusstsein versunken ruht. Er dringt an der empfindlichsten Stelle, über unsere von Traditionen und von der universellen Kulturgeschichte reichhaltig durchwirkte emotionelle Welt in die geheimen Gefilde unseres Bewusstseins. Sämtliche Kulturen Eurasiens kennen den Engel, die Personifikation des göttlichen Willens, die beschützende göttliche Kraft, den Gottesgesandten, obschon unter ver-

Reinheit, unsterbliches Geisteswesen - auf jeweils seine Art vor. Ohne Flügel von der urchristlichen Kultur überliefert, erscheint er in der Vision des Propheten Jesaja als sechsflügeliger Seraph, anderswo umgibt sein Haupt ein Glorienschein, zieren Edelsteine sein Gewand, tritt er mit Krone, Zepter und Schwert auf, in der Barockzeit in Kindesgestalt, usw. Die Engel Aknays entspringen einem anderen Vorstellungsbereich. Währenddem der Engel früherer Kulturkreise mehrheitlich die Nebenrolle innerhalb der Darstellung einnimmt, spielen seine Engel stets die Hauptrolle und verleihen dem Bild seinen Namen. Hier stellt er sie in figurativer, dort in abstrakter Auffassung dar. Die figurativen Engel stellen bei ihm das sanftmütigreine, verständnisvoll-bewahrende weibliche Prinzip dar. Die „Engelmalerei” Aknays spielt sich auf zwei Schauplätzen ab. Der eine wird von Engeln bevölkert, die bei allem Hang zur Lyrik und zum figurativen Anblick mit sakralen Attributen bekleidet sind (schwebende Geistleiber ohne Gliedmaßen, aber mit Flügel und Gloria). Der andere ist Schauplatz existenzieller Geschehnisse (Geburt, die ultimative große Reise, Begegnung, Beziehung, Metamorphose, Weg usw.) des menschlichen Seins, der Suche nach dem ewigen großen Geheimnis. Letztere wurden aus dieser Auswahl nahezu weggelassen. Hier handelt es sich

Ámos Imre: Síró angyal / Angel in Blue / Der blaue Engel, 1944

schiedenen Namen verbreitet. Jedes Zeitalter stellte sich den Engel - Symbol moralischer

108

KATALIN TÖRÖK • ENGELHEER MIT TAUSEND GESICHTERN

überwiegend um zu geometrischen Flächen, vor allem zu Dreiecken reduzierten nonfigurative Engeldarstellungen, die mehrheitlich vom dynamischen Wettkampf geometrischer Formen und reiner Farben mit Spannung und Energie versehen werden - der Bogen wird häufig bis kurz vor der Explosion gespannt. In der Malerei Aknays ist dieser Dualismus nahezu von Anfang an gegenwärtig, auch wenn vorübergehend die eine, später wieder die andere Ausdrucksform überwiegt. (Die kunstgeschichtliche Routineeinordnung in figurative und abstrakte Maler, oder Maler, die sich zu Beginn ihrer Laufbahn als figurative, später als abstrakte Künstler verwirklichen, versagt bei ihm ihren Dienst.) (...) Wie ist es nun um diese Aknay-Engel bestellt? Sie werden nicht tätig und auch nicht zu Mitspielern irgendwelcher Geschehnisse. Sie sind statische, meditative Wesen, Verkörperungen der Beständigkeit und der Gewissheit, nicht zu hinterfragen. Als Hauptdarsteller dominieren sie das Bild, ihre Gegenwart füllt den bildnerischen Raum auf. Auch als Motivation sind sie gegenwärtig, die sich indirekt an die Betrachter wendet. Sie wollen auf unsere Emotionen und auf unser Bewusstsein wirken. Ob mit Gesicht oder ohne, die „Engelportraits” drücken dasselbe aus. Ihre Gestalt findet in Hals und Schulterbogen ihren Abschluss, wodurch der Kopf und die

Kondor Béla: Bukás (Szent Antal megkísértése)/ Angel in Blue / Der blaue Engel, 1967

Kopfhaltung betont werden. All dies hat Symbolcharakter. Wir müssen es geduldig wartend auf uns einwirken lassen, damit es in uns zu arbeiten beginnt. Auch die Engel haben Zeit. Sie wenden keine Gewalt an, nur um den Betrachter unvermeintlich an den Angelhaken zu bekommen. Die Engel Aknays sind nie ganzgestaltige Figuren: Selbst wenn sie über einen „Leib” verfügen, Beine haben sie nie, wodurch sich der Eindruck ihres schwebenden Geistwesens verstärkt. Auch Handdarstellungen im anatomischen Sinn gibt es nur höchst selten (Schutzengel, 2002; Schutzengel, 2001). Ein interessantes, für Aknay typisches Motiv ist die häufige Verschmelzung von Hand, Arm und Flügel. Die Formation „Kamm-Hand” (Kalvarienberg Szentendre, 2001; Kalvarienengel, 1974; Mein Szentendre, 1999; Engelpaar, 2002; Engel im Morgengrauen, 1998 usw.) findet sich neben dem Engelleib, beidseitig oder nur einseitig, abwechselnd mit der „Wolke-Flügel” Form. Dem aufmerksamen Betrachter fallen die einen bestimmten Bildbereich quasi durchschwimmenden, in zwei oder drei spitzen Winkeln auslaufenden, mehr oder weniger große Formen annehmenden „geheimnisvollen Zeichen” auf (Engel, 2001; Geburt eines Engel, 2003; Engel, 1997). Dabei handelt es sich um nicht mehr und nicht weniger als zu Symbolen verdichtete abstrakte Engel, deren symbolträchtige Einbeziehung in Bilder mit figurativer Aussage die reichhaltige malerische Ausdruckssprache Aknays unzweideutig zu einem einheitlichen System verschmilzt.

Ôrangyal / Guardian Angel /, Schutzengel, 1999, akril, merített papír, 13¿9 cm

Szentendrei Kálvária / Szentendre Calvary / Kalvarienberg Szentendre, 2001, akril, farost, 47¿32 cm

Kálvária-domb / Calvary Hill / Kalvarienhügel, 1998, akril, merített papír, 20¿30 cm

Az én Szentendrém / My Szentendre / Mein Szenten, 1999, akril, merített papír, 30¿20 cm

Védôangyal / Tutelary Angel / Beschützender Engel, 1999, akril, vászon, 30¿40 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2001, akril, merített papír, (?) cm,

Városvédô angyal / Guardian Angel of the Town / Stadtschutzengel, 1998, akril, merített papír, 10¿10 cm

114

SZAKOLCZAY LAJOS • AKNAY JÁNOS ANGYAL-FESTMÉNYEIRÔL

SZAKOLCZAY LAJOS

Angyalkórus, „Az égi hierarchiák” Pszeudo-Düonüsziosz Areopagitész nyomán, / Choir of Angels, the Hierarchy of Heaven / Engelchor, „Die himmlischen Hierarchien” angelehnt an Pseudo Dyonisos Areopagites, Kupolamozaik, San Marco Keresztelôkápolna, Velence XIII. század

Aknay János angyal-festményeirôl Vándormotívumok egyetlen szerepben A szerb ikonok jelenléte ellenére Szentendre, a fényt Nagybányától öröklô város, nem az a hely, ahol angyalok röpködnek. Még akkor sem, ha Vajda Lajos és Korniss Dezsô stilizált – maszkos – angyalfejei és Deim Pálnak a Duna-parti helység légterét újra és újra bekalandozó angyal-bábuja erôs nyomot hagytak a modern magyar mûvészet térképén. Ki gondolta volna, hogy egy, az életmûvében merészen jelentkezô váltással, épp Aknay János, a hajdani vajdások egyik rakoncátlanja teszi Szentendrét angyalossá. Pedig ez történt: modern honfoglalás. A szakralitásnak? Sokkal inkább egy keserves életténnyel – kislányának a halálával – szembenézô alkotó gondolati elmélyülése folytán kialakult, összetettebb látásmódnak. Amelyben a lélektani tényezôk – a bánatból következô levertség, a gyász utáni újraindulás „csak azért is”-ja – ugyan jelentôsen meghatározták a váltás irányát, és a friss formaképzeteket, ám a motívumvilág kiteljesedése nélkül az „átrendezôdés” nehezen ment volna végbe. Aknay, az alakrajznak és a históriának (az anyag és a történelem heroikus egymásra montírozásával) nagy teret szentelô látnok, az ég és a föld összekapcsolásával kezdett el megint építkezni. Karakteres motívumot keresett és talált, s megrendültségében az ég ponyváját egyre feljebb tolta. Azzal, hogy átlépett egy bizonyos határt – jóllehet kiküzdött istenhite nem azonos a naponta templomba járókéval – életmûve egyben szakralizálódott is. A hitbéli töltekezés, a papíron és a vásznon is megjelenô – a reneszánsz fényét modern haláltusával vegyítô – csoda (pontosabban az a képesség, amivel a lét dolgait drámaként láttatja) magabiztosságot szült. S ez az alkony fényét érzelmi kivetülésként ôrzô „angyaljárás” – legalábbis a megvilágosult számára – már nem pszichológiai teher, hanem a fölszabadultság elementáris erejû érzete. Ám az ecset, némelykor a konstruktivizmus által határolt, kalandjába az is belefér, hogy pontosan nem tudhatni: motívumkincs gyanánt milyen angyalokkal van is dolgunk. Noha az életmûben már jó ideje központi szerepet kapott ez a motívum, és másfélszáznál több – ciklusnyi – képet tett szerkezeti újdonsága-merészsége folytán izgalmassá, vonzóvá, aligha fölösleges az indítóélmény kiismerhetetlensége nyomába eredni. A beszüremkedô motívum rejtélye – még ha nem irodalmi alkotást jelöl is a metafora – egy kiismerhetetlenül gazdag mitológiavilágra, végsô soron fény (a Teremtô) és árnyék (Lucifer) együttélésére tár kaput. Még angyali türelemmel sem tudnánk behatolni mindazon angyali szférába, amelyek a fô vallások: a kereszténység,

SZAKOLCZAY LAJOS • AKNAY JÁNOS ANGYAL-FESTMÉNYEIRÔL

115

a judaizmus, az iszlám és a világon rajtuk kívül létezô vallások kozmológiája szerint égi lényeket bújtatnak. De kis leegyszerûsítéssel az irdatlan számú végpontok közül kettôt érdemes megemlíteni. Az angyal volt az, aki nem engedte Ábrahámnak, hogy megölje fiát, Izsákot. És Mohamed prófétát a mennyországba, egy csillagos éjszakán, ugyancsak az arkangyal röpítette föl. Mitológia, biblia, ilyen-olyan hiedelemvilág, egészen az angyalok üzenetét meghalló és azt mások számára közvetítô – s ôket ugyancsak az égi lényekkel kapcsolatba léptetô – pszichoterapeutáig, mind-mind kiismerhetetlen kozmosz. Az angyalnak számtalan, egymással sokszor ellentétes arca, értelmezési köre, megjelenési formája van. Nem beszélve arról, hogy az angyal szavunk (ami a görög angelosból született, és küldöttet jelent), éppúgy vonatkozhatik az összes égi lényre, mint a Szent

szféra tagjaira. Ez utóbbiak – Fejedelemségek, Arkangyalok, Angyalok –, az égi tanácsadókkal és az égi kormányzókkal szemben égi küldöttekként mûködnek. S ôk azok, akik fényhozóként vagy ôrzôként stb. közelebb állnak a fizikai világhoz. Aknay Jánost nem a Michelangelo Utolsó ítéletérôl ismert szárnyatlan, s így az ördögtôl megkülönböztethetetlen angyal érintette meg – megannyi pokolfajzat suhan át az egyetemes mûvészeten –, hanem a hírvivô, a fényhozó, az ôrzô, úgyis mint erkölcsi fenomén, az emberi lét gyötrelmét-kínját elviselni segítô egyenes gerinc. Naivitás volna eme jelképeknek különleges erôt tulajdonítani? Lehetséges. Aknay mégis abban a hitben él, hogy angyalai mindenkor átsegítik a nehéz próbán. És most már itt nem csupán a személyes gyász elviselhetôségérôl – a bajon való túllépésrôl – van szó, hanem a világ és az egyén egybeforrásának a drámájáról. A helyi szín – ahogyan korábban a romániai falurombolás okán – egyetemessé váló, az egészre kiható élményérôl. Amikor az angyal fénye vagy az általa kiváltott képzet tudatosít bennünk valamit: merjünk a testetlen anyagara – a mindent elbíró lélekre – építeni! Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae-jében egy egész fejezetet szentel az angyaloknak. Testetlen lényeknek látta ôket, akik nemcsak sokkal többen vannak, mint az emberek, de spirituálisan sokkal tökéletesebbek is. Még mit sejtett meg a szentendrei piktor a festményeinek, grafikáinak fókuszába emelt – oda követelôdzött? – motívumban? A létezés mint egyetemes zuhanás (élet-halál) kifejezhetôségét. Az alkotót a születés folyamatában végigkísérô, mert minden pillanatban vele Ikarosz sorsát (is) tudatosító gyötrelmet. Az angyal mint sokarcú vándormotívum így lett Aknay képmezûjének elengedhetetlen társa. A szerkezetre, formára, színvilágra kiható, s az énkeresést fölöttébb szolgáló „mese”.

Boromisza Tibor: Szentendrei látkép, ásó parasztokkal / Szentendre Panorama with Peasants / Ansicht von Szentendre mit grabenden Bauern, 1922

Pál-tanítvány, Aeropagita – az apostol által megtérített Dénes – misztikus mûve szerint a Harmadik

116

SZAKOLCZAY LAJOS • AKNAY JÁNOS ANGYAL-FESTMÉNYEIRÔL

Fabulák, formák, figurák A reneszánsz igézetében munkálkodó s annak titkait fölfedô francia mûvészettörténész, André Chastel zseniális könyvét segítségül híva, talán közelebb jutunk – mutatis mutandis – Aknay angyalfestményeinek rejtélyéhez. „A fabula uralkodik az idôk felett, a forma életre kelti a teret, a figura olyan jelenlét, amelyben mindkettô eltûnik, abban a pillanatban, amikor tekintetünket ráemeljük.” Chastel több lépcsôs mondata, írója szerint is, azért ölt „ismeretelméleti jelkép” értelmet, mert „minden tagja utal a másik kettôre”. A fabula, úgyis mint história vagy tanító célzatú mese – fôzzük tovább Chastel gondolatát – avval uralkodik az idô felett, hogy a jelent és a múltat magába foglalva megalapoz valaminô tudást. Az idôrôl és az idôben folyamatosan bekövetkezô történésekrôl. Ez utóbbi lehet az évezredek tapasztalatát egybefogó – Michelangelótól Kondor Béláig, William Blake-tôl és Rainer Maria

Onódi Béla: Szentendrei városszéli utca / Outlying Street in Szentendre / Straße am Stadtrand von Szentendre, 1934

Rilkétôl Nagy Lászlóig (kénköves [A] Zöld Angyala maga az ítélkezés) húzódó – mûvelôdéstörténeti-mûvészettörténeti-irodalmi kozmosz megannyi értéktermô pillanata. Ideértve természetesen – miként a tizenkét éve halott kanadai papköltô, Tûz Tamás poémája, az Angyal mond ki csak félig (1973) égi lénybe bújtatott valóságos angyala jelzi – az alakkettôzésben megnyilvánuló érzések, például a szerelem, akarva-akaratlan megképzett kicsúcsosodását is. Aknay gyakran félárnyékban megjelenô angyal-lány arcai – artisztikus dôlésszögükkel – többé-kevésbé ezt a mesét is írják. Sosemvolt fabulaként, miközben utalnak az élô motívum mûvelôdéstörténeti, hatástörténeti stb. hátterére, a személyes sorsot közvetítik. Szinte hihetetlen, úgy nyújtóznak a szakralitásba – annak elérhetetlen? Köreibe –, hogy az átszellemült arc és test idomaiban csaknem rezeg a hús. Mégis, az artisztikus körök, a szemekbôl és a szemnélküliségbôl sugárzó tekintetek, a világló Nap-koronák, a légbe gyökérként kapaszkodó vagy éppenséggel az alaktól elszakadó szárnyak valamiféle idônélküliség kifejezôi. Annak ellenére azok, hogy a festômûvész éppúgy nem akarja letagadni az európai kultúra és mûvészet újjászületését mint hatást (Reneszánsz angyal, 1997), mint azt, hogy Barcsay Jenô (Angyal született, 2002) és Vajda Lajos (Festôangyal, 2001) városában él. S nem kevésbé az ikonokat nagyon is megbecsülô környezetben. Formavilága, mely a biztos kezû alakrajzon nyugszik, attól változatos, hogy a mûvész nem elégszik meg az arc fölbontásának a lehetôségével – a megkettôzés többször a mitológiai jelképek kontrasztját követi (világosság-sötétség, nappal-éjszaka, Nap-Hold stb.) –, hanem a megjelenített figurák „terét” be is rendezi. Ha az alak elillant vagy csak illuzórikus vágykép gyanánt van jelen, a konstruktivista léthagyomány uralja a kép szerkezetét (Angyalkapu, 2003; Angyal érkezett, 2003), máskor meg valamilyen organikus hullámmozgás (ôrangyal, 2003) vagy a valamilyen

SZAKOLCZAY LAJOS • AKNAY JÁNOS ANGYAL-FESTMÉNYEIRÔL

117

néphagyományból (orosz?) merített, foltokból való építkezés (Szomorú angyal, 2001; A magányos angyal, 1998). Egészen különleges hatást kelt az az Angyalikon (1994), amin tulajdonképpen nincs is arc. A újjászületés és az élet jelképeként is értelmezhetô tojásformában a két acélos, egymásnak tükörképet mutató „angyalszárny” a fô motívum. Kinyíló ollója, eltérô színezettsége (a kéken

A két-két háromszöget magukban foglaló angyalszárnyak – Aknay életmûvében nem elôször bizonyos hagyomány továbbélését tanúsítják, hiszen a Nikolsburgban 1483-ban lejegyzett rovásírásos magyar ábécé M-betûjébôl keletkeztek. Jóllehet Aknay János angyal-festményein jobbára a figuralitás a döntô, némely kompozíciója – ezek közt is leginkább az ôrangyal (2001) – mégis absztrakt hatást kelt. S ehhez közeli egy furcsa „tájkép”, a Kálvária-domb (1998) kompozíciója is. Ebben a vonulatban minden olyan festmény vagy grafika belefér, amely – akárcsak stilizáltsága okán – nonfiguratív vagy félabsztrakt módon láttatja hôseit (Kálvária-angyal, 1974; Angyalikon, 1997). Talán azért is, mert némelykor a figura testérôl valaminô bensôbe költöznek – szabadjon így mondani – a „lélekszárnyak”. A fejeket övezô glóriák sokféleségérôl, megbontott, nem föltétlen arany színvilágukról tanulmányt lehetne írni, jóllehet egy-egy képnek csak járulékos elemei. Hatásuk is más-más módon érvényesül. Amíg a Salsburgban megjelent az angyal címû (1996) ikon háromszögébe belekomponált angyalfej fényköre égi harmóniát sugall, az Angyal (2002) fejfigurájának énkettôzése szinte leveti magáról a sárgavoltában is aranyló pántot. A formavariációk azért is érdekesek, mert a reneszánsz hagyománytól vagy a még elôbbi ikonvilágtól egészen a tinédzserábrázolat profanitásáig húzódnak. Ez utóbbira az ôrangyal (2000) légies lányalakja a példa. És akkor még a zöld maszkban megtestesülô Angyalfej (2001) ôsiségét – törzsi voltát – mint egy különleges misztikus atmoszféra kifejezôdését nem is említettem. Aknay János angyalfigurái – akár arcukat mutatják, akár egész alakjukat – egyszerre mitikus és valódi személyek. Szemünkbe ivódva elindítanak bennünk egy mesét; pontosabban lényükben fogalmazódik meg az, amit mi készek vagyunk rejtélyességük okán fabulaként értelmezni. Mert látvány és mitológiai mögöttese együtt adják a szellemi izgalmat. A 2001-ben született, kis méretû ôrangyal (akril, vászon) figurája attól válik hatalmassá, hogy a testet jobbról és balról némi hézaggal közrefogó két szárny egyúttal a sziklasír két kôtömbjét is jelent(het)i. Amint a Corpus sugallta isteni erô által szétfeszíttetik.

Vajda Lajos: Zöld bohócmaszk / Clown’s Mask in Green / Clownmaske in grün, 1938

sárgás gesztus ecsetnyomok) adja a megnyugvás, az angyalarcú türelem feszítettségét, drámáját.

118

LAJOS SZAKOLCZAY • ON AKNAY’S ANGEL PAINTINGS

LAJOS SZAKOLCZAY On Aknay’s Angel Paintings (Excerpts) Fables, Forms, Figures If we turn to the ingenious book by the French art historian, spellbound by and revealer of many

Korniss Dezsô: Fej / Head / Kopf, 1930

a mystery of the renaissance, mutatis mutandis, we might be able to grapple with the puzzles of Aknay’s angel paintings. “Fable rules time, form gives life to space, figure is a presence in which both disappear the very moment we raise our eyes upon them.” Even according to Chastel, this double-tier sentence assumes the sense of “an epistemological symbol” because “each of its phrases refers to the other two”. Fable, also as history or as story with a moral — to continue Chastel’s train of thought — rules time because containing the past and the present it establishes some sort of knowledge. Knowledge of time and the events continually taking place in time. These may well be the many measures of value that bring together thousands of years of experience in the cosmos of cultural, art and literary history — from Michelangelo to Béla Kondor, William Blake and Rainer Maria Rilke to László Nagy (his brimstone Green Angel is judgement per se). Naturally, we must include here the willy-nilly fashioned culmination of feelings, such as love, manifest through the redoubling of figure, as the real angel hidden in a heavenly being signalled

Korniss Dezsô: Fej / Head / Kopf, 1928

in the poem Only an Angel Half-says (1973), by Tamás Tûz, the Canadian poet priest, who departed from us twelve years ago. This is more or less the tale that Aknay’s angel-girl faces write – they often appear in half shade, with their artistic dipping. As fables that never were, they mediate, while alluding to the cultural and historical, etc. background of the living motif, personal fate. It is almost unbelievable that they reach out into the sacrificial — into its unattainable (?) circles — in such a way that flesh seems to shake in the curves of their transfigured faces and bodies. Nevertheless, his artful circles, his glances radiating from eyes and eyelessness, his glaring Sun crowns, his wings rooted in air or broken away from bodies all express some sort of timelessness. They do so in spite of the fact that the artist has no intention of denying either the renaissance of European culture and art as an influence (Renaissance Angel, 1997) or that Jenô Barcsay (An Angel is Born, 2002) and Lajos Vajda (Painter Angel, 2001) lived in Szentendre, in, what is more, an environment highly respectful of icons. Based as it is on sure-handed figure drawing, his world of forms is diverse because he cannot be satisfied with the possibility of the dissociation of face — redoubling often follows the contrasts of

LAJOS SZAKOLCZAY • ON AKNAY’S ANGEL PAINTINGS

119

mythological symbolism (light and darkness, day and night, Sun and Moon, etc.), he has got to furnish the “spaces” of the figures presented. If the figure melts away or is present only as an

of constructivism (Angel Gate, 2003; AN Angel Has Come, 2003) or, elsewhere, by some sort of organic undulation (Guardian Angel, 2003) or built out of spots drawn from (Russian?) folklore (Sad Angel, 2001; Lonesome Angel, 1998) . Angel Icon (1994) gives an extraordinary impression by actually not having any face. In the egg shape interpretable as a symbol of rebirth and life, two firm wings reflecting each other constitute the main motif. The opening of this pair of shears and their different colouring (ripples of yellow

Deim Pál: Ketten / Together / Zu zweit, 1964

illusionary image of craving, the structure of the painting is dominated by the existential tradition

on the blue) provide the tension and drama of appeasement, angel-face patience. The angel wings, containing two triangles each, witness, not for the first time in the oeuvre of Aknay, to the

Hungarian runic script taken down in Nikolsburg in 1483. Though figural composition is dominant in most of Aknay’s angel paintings, some of them — especially Guardian Angel (2001) — give the effect of abstraction. The composition of an odd “landscape”, Calvary Hill (1998) is similar. This tendency covers all paintings and graphics that make their heroes be seen in a non-figurative or abstract way — even if by way of stylisation only (Calvary Angel¸1974; Angel Icon, 1997). Perhaps because, if I may say so, the “wing spirits” of the figures move into certain hearts sometimes. The diversity of the halos around the heads, the world of their disrupted, not necessarily golden colouring, would require a separate study, though they are only accessories of individual pictures. The effect they have is also different. While the circle of light around the angel head composed in the triangle of the icon entitled The Angel has Appeared in Salzburg (1996) is suggestive of celestial harmony, the duplication of self in the head figure of Angel (2002) seems to cast off the band shining gold in its being yellow. The variations in form are particularly interesting because they extend from the renaissance tradition and the even earlier world of icons to the profanity of teenagers. An example of the latter is the airy girl figure of Guardian Angel (2001). And then I have not yet mentioned the primoridiality — the tribalism — as an expression of an extraordinary mystical atmosphere of Angel Head (1001), which is embodied in a green mask. Whether they present only their faces or their full length figures, Aknay’s angels are always both mythical and actual persons. Penetrating our eyes, they start a tale in us; or to be more precise, what we are ready to interpret as fable by reason of their mysteriousness is composed in their

Deim Pál: Feljegyzések egy kolostorban VIII. / Notes Taken in a Monastery VIII / Aufzeichnungen in einem Kloster, 1968

continuation of a certain tradition since they were shaped on the basis of the letter M of the

120

LAJOS SZAKOLCZAY • ON AKNAY’S ANGEL PAINTINGS

LAJOS SZAKOLCZAY • ÜBER DIE ENGELGEMÄLDE DES JÁNOS AKNAY

very being. Because the spectacle and its mythological background jointly provide the intellectual excitement. The figure of the small-scale Guardian Angel painted in 2001 (acrylic on canvas) is massive because the wings flanking the body with a little cleft on either side might mean the two blocks of stone in the rock tomb — as burst apart by the Corpus - inspired divine power.

Kondor Béla: Emberpár / Couple / Menschenpaar, 1959

LAJOS SZAKOLCZAY Über die Engelgemälde des János Aknay (Details) Fabeln, Formen, Figuren Vielleicht gelingt es uns mit Hilfe des genialen Buches von André Chastel, dem im Bann der Renaissance tätigen und deren Geheimnisse aufdeckenden französischen Kunsthistoriker, uns dem Geheimnis der Engelgemälde Aknays - mutatis mutandis - anzunähern. „Die Fabula regiert über die Zeiten, die Forma erweckt den Raum zum Leben, die Figura ist eine Präsenz, in der beide verschwinden, im selben Augenblick, da wir sie erblicken.” Der mehrstufige Satz Chastels avancierte - auch dem Autor zufolge - darum zu einem „erkennungstheoretischen Symbol”, weil „jedes seiner Glieder auf die anderen beiden verweist”. Die Fabula als Geschichte oder lehrendes Märchen - um Chastels Gedanken weiter zu spinnen - regiert dadurch über die Zeit, dass sie durch die Integration von Gegenwart und Vergangenheit ein gewisses Wissen begründet - über die Zeit und die in ihr fortwährend eintreffenden Geschehnisse. Bei diesen Geschehnissen kann es sich um sämtliche wertschaffenden Augenblicke des literatur-, kultur- und kunstgeschichtlichen Kosmos handeln, die die Erfahrung von Jahrtausenden in sich vereinen - von Michelangelo bis Béla Kondor, von William Blake und Rainer Maria Rilke bis László Nagy (dessen schwefeliger Grüner Engel das personifizierte Gericht ist). Hier hinein gehören selbstverständlich - worauf auch der in einem Himmelswesen steckenden wahrhafte Engel im Gedicht des vor zwölf Jahren verstorbenen kanadischen Priesterdichter Tamás Tûz Engel sagt es nur zur Hälfte (1973) verweist - die in der Formzwieträchtigkeit zu Tage tretenden bzw. gipfelnden, mehr oder weniger absichtlich ausgebildeten Gefühle, beispielsweise die romantische Liebe. Die häufig im Halbschatten erscheinenden mädchenhaften Engelgesichter Aknays schreiben aus ihrem artistischen Neigungswinkel heraus mehr oder minder auch dieses Märchen. Als nie dagewesene Fabel mutieren sie zu Vermittlern persönlichen Schicksals, während sie auf den

LAJOS SZAKOLCZAY • ÜBER DIE ENGELGEMÄLDE DES JÁNOS AKNAY

121

kultur- und wirkungsgeschichtlichen usw. Hintergrund des lebendigen Motivs verweisen. Es ist fast unglaublich, wie sehr sie sich in die - unerreichbaren? - Schichten des Sakralen hinein erstrecken, damit in den Formen des verklärten Gesichts und Leibes geradezu das Fleisch zum Beben anfängt. Und doch drücken jene artistischen Kreise, jene Blicke aus Augenwinkeln und aus der Augenlosigkeit, jene leuchtenden Sonnenkronen, jene wie Wurzeln in der Luft Halt suchende, oder sich eben von der Gestalt verselbständigen Flügel eine Art Zeitlosigkeit aus. Dem zum trotz,

leugnen will, noch sich ihnen verschließt (Renaissanceengel, 1997), wie er auch nicht verschweigt, in der Stadt eines Jenô Barcsay (Ein Engel wurde geboren, 2002) und Lajos Vajda (Malerengel, 2001) zu leben. Dazu gehört auch jene Atmosphäre des Respekts gegenüber den Ikonen. Aufgelockert wird seine Formenwelt, die auf von sicherer Hand geführten Konturen beruht, indem sich der Künstler nicht mit den Möglichkeiten zur Auftrennung des Gesichts begnügt - die Zwiefältigkeit folgt öfters dem Kontrast mythologischer Symbole (Licht-Finsternis, Tag-Nacht, Sonne-Mond usw.) -, sondern gleich auch den „Raum” der dargestellten Figuren einrichtet. Hat sich die Figur aus dem Staub gemacht oder ist sie nur als illusorisches Wunschbild gegenwärtig, dominiert die konstruktivistische existenzielle Tradition die Bildstruktur (Engeltor, 2003; Ankunft eines Engels, 2003), ein anderes mal eine Art organische Wellenbewegung (Schutzengel, 2003), oder ein fleckförmiger Aufbau aus einer (russischen?) folkloristischen Überlieferung (Trauriger Engel, 2001; Der einsame Engel, 1998). Über eine ganz besondere Ausstrahlung verfügt die Engelikone (1994), die eigentlich gar kein Gesicht aufweist. Als Symbol der Wiedergeburt und des Lebens können die Hauptmotive der beiden drahtigen, spiegelbildlich einander zugewandten „Engelflügel” aufgefasst werden. Ruhe strahlt die abgestufte Farbgebung (gestenhafte gelbe Pinselstriche auf blauem Hintergrund) der scherenartig offenen Flügel aus, aber auch die Straffheit und das Drama engelsverdächtiger Geduld. Die je zwei Dreiecke bildenden Engelflügel sprechen für eine Fortführung gewisser Traditionen - nicht zum ersten Mal im künstlerischen Lebenswerk Aknays, entstammen sie doch dem Buchstaben M des ungarischen Runen-Alphabets, wie 1483 in Nikolsburg erstmals dokumentiert. Es mag sein, dass bei den Engelgemälden János Aknays zumeist das Figurative den Ausschlag gibt, doch einige seiner Kompositionen - darunter vor allem der Schutzengel (2001) - vermitteln einen abstrakten Effekt. Auch das seltsame „Landschaftsbild” des Kalvarienhügels (1998) steht letzterer Kategorie nahe, wie auch jedes Gemälde und jede Grafik, dessen Held oder Hauptdarsteller nonfigurativ, halbabstrakt oder auch nur stilisiert erscheint (Kalvarienengel, 1974;

William Blake: Krisztus a sírban, óvó angyalokkal / Christ in the Grave with Protective Angels / Christus im Grab mit beschützenden Engeln, 1805

dass der Maler die Auswirkungen der Neugeburt der europäischen Kultur und Kunst weder

122

LAJOS SZAKOLCZAY • ÜBER DIE ENGELGEMÄLDE DES JÁNOS AKNAY

Engelikone, 1997). Vielleicht auch darum, weil mitunter die „Seelenflügel” - wenn ich mich so ausdrücken darf - vom Leib der Figur in deren Inneres übersiedeln. Über die Vielfältigkeit der die Engelhäupter umrahmenden Gloria und ihre gebrochene, nicht unbedingt nur goldene Farbwelt könnte eine eigene Abhandlung geschrieben werden, obschon sie nur eines der akzessorischen Elemente einzelner Bilder darstellt. Auch ihre Wirkung entfaltet sich auf verschiedene Weise. Währenddem der Glorienschein des ins Dreieck der Ikone mit dem Titel Der Engel erschien in Salzburg (1996) hineinkomponierte Engelkopfes himmlische Harmonie vermittelt, stößt die ichverdoppelte Kopffigur des Engels (2002) den gelblich-goldigen Schein geradezu ab. Diese Formvariationen sind auch darum interessant, weil sie sich von den Traditionen der Renaissance oder gar von der noch älteren Ikonenwelt bis hin zur Profanität von Teenagerdarstellungen erstrecken. Für letztere ist die luftige Mädchengestalt des Schutzengels (2000) ein gutes Beispiel, nicht zu sprechen vom Archaismus des in seiner grünen Maske inkarnierenden Engelkopfes (2001), gehüllt in eine eigenartig mystische Atmosphäre.

Gustave Doré: Dante és Beatrice / Dante and Beatrice / Dante und Beatrice, 1865

Die Engelfiguren János Aknays - egal ob sie nur ihr Gesicht herzeigen oder ihre ganze Gestalt - sind zugleich mystische und wahrhaftige Personen. Fangen sie unseren Blick ein, sind sie in der Lage, in uns eine Fabula auszulösen; genauer gesagt wird innerhalb unseres Wesens ausformuliert, was wir aufgrund ihrer Geheimnishaftigkeit als Fabula zu interpretieren geneigt sind. Anblick und mythologischer Hintergrund stellen gemeinsam den geistigen Reiz dar. Auf diese Art wird die Figur des 2001 geborene, kleinformatige Schutzengels (Akryl, Leinwand) zu einem geistigen Riesen, dessen beiden Flügel gleichzeitig auch die beiden Steinblöcke der Felsengruft darzustellen vermögen - die von der göttlichen Kraft beiseite gedrückt werden, die der Corpus vermittelt.

Kis magyar ôrangyal II. (Triptichon) / Little Hungarian Tutelary Angel (Triptych) / Kleiner ungarischer Wachengel, 2002, akril, papírpép, rétegelt lemez, (3¿) 240¿120 cm

Angyalkapu / Angel Gate / Engeltor, 2004, akril, vászon, (?) cm

Angyalkapu / Angel Gate / Engeltor, 2003, akril, vászon, (?) cm,

Angyalkapu / Angel Gate / Engeltor, 2004, akril, vászon, (?)

Angyalkapu / Angel Gate / Engeltor, 2004, akril, vászon, (?)

Angyalkapu / Angel Gate / Engeltor, Angyalkapu 2004, akril, / Angel vászon, Gate (?)/ Engeltor, 2004, akril, vászon, (?)

Angyal érkezett II. / An Angel Has Come II / Ein Engel ist angekommen, 2003, akril, vászon, 24¿30 cm

Égi kapu / Heavenly Gate / Himmelstor, 2004, akril, vászon, 30¿24 cm

CUKOR GYÖRGY • AKNAY JÁNOS ANGYALAI

130

CUKOR GYÖRGY Aknay János angyalai Az angyal evilágban látszó teste áttetszôen ritka szövetû. Nem is test, ami idelátszik, csak néhány laza kötés az idetúlra bogozódott fényszálak között, hiányaiban érzôdik, a már-már egymásba szakadó csapdákban. Véletlenszerû és pillanatnyi, egy leejtett verssor visszasejlô, alkalmi, süppedékeny vidéke, egy réteg ritka géz valami iszonyatos csonkon. Ezért nehéz élôként áttörnünk hozzá. Megjelenése, azaz ráismerésünk módja bizonyára sokféle, mert mozgása lebegés az álomban, az egészséges hallucinációban. Több a találgatás, mint a bizonyosság, hogy mennyei hírhozó-e vagy antropomorf lény, hogy a fény szekerének egyetlen küldetéses utasa-e vagy kozmikus harcos. Megjelenése tán sosem tényszerû, fotografálható jelenlét, csak felbukkanó jel a földi történet menetében. Valószínûleg innen, a földi epikumból magyarázódik e jelenlét, mely történetesen metszi azt a párhuzamos epikumot, azt a másik, feltehetôen szellemi vagy égi folyamatot, melyet az angyallal megszemélyesítünk. Találgatni tudunk, hiszen felbukkanása véletlenszerû. Némelyik idesejlô véletlenjét mímelhetônek véljük, s azt mondjuk, értem. Ám egyenlô volna az öngyilkossággal, ha eme áttetszések megsejtésével tárgyias valóságot tulajdonítanánk a túlnan tomboló létnek, s hogy oda átcsapjunk, kultikus cselekvésbe bonyolódnánk: a tárgy ölné meg fitogtatóját. Utóbb mégis elhisszük, hogy rátaláltunk valamire. Nem! Többre, valakire, azzal a hittel, hogy értjük egymást, s ezért, csakis ezért adjuk fel pillanatra – a teremtés tenyerén mellé simulva – autonómiánkat, azaz a tévedés elsôdleges jogát. •

A gondolat spontán atavizmusa a legváratlanabb pillanatban sarjad ki, s maga az egyetlen

képbe vagy szóba foglalt világ. Bensônkben dédelgetett autisztikánk, ha nem válaszol is, mindent megért, ha rezzenéstelen is, túlfûtött érzelemvilága csupa szenvedés. A világok angyali baritonját nem a lavina dübörgése vagy az örökös jajgatás nyomja el, a világok némák, ha találkoznak. Aknay angyalait nézve ihletett pillanatra gondolhatunk, mintha az ábrázolás az angyal megjelenésének egyik módja volna. Nem bizonyos, hogy a festô szemtanú, ám lehet, hogy tulajdon életének apokrif-szerû összegzésében, archaikus lelki tartalmakat megmozdítva az angyal arca egy transzcendens koncepció révén jelenik meg, melyet a nézô a Genezis angyalaival társíthat. Futó idônk mellett egy párhuzamos idôtlenség áll. Az angyal különös arc-felezôdésben mutatkozik meg, mely engem félarcával tükröz, s e tükörkép adja a portré teljességét. Míg égi útján tenmaga betûjelét rótta a fenti világ kupolájára, volt az ég angyala s a városé, volt madonna-arcú forma-folt. Felezett arca a halálom s a transzcendens való kettôs függelmében, arcán e két vidék egysége.

CUKOR GYÖRGY • AKNAY JÁNOS ANGYALAI

Szembôl fénymosta lencse-arc, derengô mosoly, mögötte szárny és önmaga fogazott, absztrakt, madár-korona emblémája. Egyedül neki adatott a sors, hogy szabad legyen. Mi többiek félarcunkkal az égi utakra alkalmatlanok vagyunk. Untauglich. Félünk a horzsolódástól, a káprázat másnapos zuhanásától. Pedig „szent okokból” csak a lehetett volna válik valóra, egy rétegnyire a megvalósult felszíne alatt. •

Szembe néz. Glóriásan. Emberi, biblikus és szent személy. Arca a Holdat idézi, a fogyó és

telt, kettôbôl egybeolvadó Hold-arcot. Sok-alakú, de mintha mind egyetlen személy volna, nem azonos küllemû angyalok légiója a sok portré, hogy az alkotót csenddel vegye körül. Egyik képen most száll le, másikon kibontakozik a színek közül, lassan jön felénk a tájban, vagy csak ott van a síkokkal jelzett városban, mintha öröktôl ott állt volna, piramist, ellipszist lakik be. Barna alakja megérkezik a naplementében, betoppan, jelvénye nyíl, a szerzô monogramja. De többnyire mozdulatlan. Modellt ülô absztrahált alak, csurog mögötte a piros ég és szárnyakat fog körül. Szenvedô forma, vállába ék hasít, a három szájjal tépett lélek inkarnációja. Ugyanaz marad az átváltozásaiban, amint a stílusokon az emberi arctól a zöldes maszkig áthalad, az emberi habitustól az absztrakcióig. Nehéz mellé tömeget képzelni s magamagát mint egy hatalmas kép kiragadott elemét. Egyedül van, s egyedüllétében ott a feszültség, ikonikus ábrázoltságában is heterogén a világa, ha szent-szerûen mozdulatlannak tûnik is, története, sorsa van. Sorsa, hogy nem az asztrális térben él, hanem velünk, s az ember démonjait gyôzi le. •

A teremtmények között semmi különbség, a plankton és az ökör egyformán kedves a Fennvaló

szívének. A világ látszani óhajt, csak azt a felét érzi szomorúnak s feketének, amit nem láthatunk. Csupán valami pillanat van, a kiáradó teljesség vagy ihlet, ami autentikus. Itt az esztétikum nem az idôben régen elindult folyamat. E képeken a mûvészi reflexió inkább az individuum felelete, mintsem az élet alkalmi pillanatainak kifejezôdése, a tükrözés a lélek csendes beszéde, s nem a baljós világállapoté. Itt a mû a kiáltást artikulálja. Bármi kifejezési módhoz jut el, odabent ordít. Csak a kevesek nem némák odabent. Szárnyalásra törô akaratunk esztelenül szentimentális, ám világlátásunk felôl hûvösen tárgyilagos. A mû mint szimptóma gyanúba keveredik: friss mivoltában a nyugodt ábrázolást összetéveszti a haraggal, merthogy körülötte egysíkú az élet. De melyikük, a világ vagy a mû a tünetû Ha a mû csak fejtegetés és bizonyítás, nincs a szemnek frissessége, elfárad az érzékelés, és nyoma csak emlékképekké alakított struktúra. Lét-kérdés, hogy az individuum önvesztôen felszínre tör-e; vagy pusztán emlékezik és a feltárt világokon édeleg, azaz a létbôl éppen azt a világba-szôtt önmagát emészti fel, ami általa a világból tükrözôdhetne. Az Angyal-kép lírai képlet, az arc-táj a színeken átszûrôdô sors-érzettel jelenik meg. Mint a sejtett, közelítô

131

CUKOR GYÖRGY • AKNAY JÁNOS ANGYALAI

132

GYÖRGY CUKOR • THE ANGELS OF JÁNOS AKNAY

évszak, mely elôbb idegekben, csontban sajdul meg: megérinthetetlen benyomása karcsú szimbólum képében is megjelenik, s olyan helyszínen jár, amirôl azt hihetjük, hogy csakis ezen a tájon áll elô, mintha a Duna-vidék képteremtô indukciója zajlott volna le. Az érzékelés tehát a felfedezés pályáján halad s nem fordul vissza emlékké. A szöveg most visszavonja magát. Áll a kép, a hipotetikusnál valóbb való. •

Amit elérhettem, megmértem szemmel. Tû hegyén táncol és betlehemi pajtatetôn, kardosan

kiûz vagy Jákobbal tusakodik. Hírhozó. Égbe karolja Nagy Lászlót, a hungarus költôt. Berlinben belsô beszédet hallgat és átmegy a falon. Nézz föl a vityebszki égre, emberjelmezben ott röpül. Születéseû A Minden kezdete elôtt a visszahúzódás, a mozdulat negatívja helyet nyit a térnek. E visszavonuló teremtés-gesztus harmóniája a Semmiben áll meg és zajra vált, süvítés és véna-ritmus, a szférikus elbomlik emberivé, s mintha bádogtetôn jég dobolna, majd rövid csend, és végül a hallható suhogás a végtelen sötétet követô derengésben, majd az ágak között betörô fény, a törzseken barna sáv. És a vízen árnyék fut át: legyen. Ülsz a konyhaasztalnál. Most látlak, s mióta nézlek már, mióta. Muskotálysárga fényben. Jaj, csak árnyékot ne vessek rád. Az asztal hossza, s az utcán a dió-lombok alagútja, és ahogy a gerlék a háztetôn. Mindent megmértem: itt elfér a ragyogás. — Ééééén! •

Az angyal materiális ábrázolása próbára tesz minden mûhelyt, agyag lángol s méhviasz, gipsz,

kô, fa, vas, gyantakorom, festék, kréta. Oldalt a lét Érosz vidéke, fölmagzás, termés, szaporodás, akklimatizáció és küzdelem a habzsolásban, hogy étket s eszmét teremjen a sár. És mint Zbigniew Herberté, minden angyal kihallgatható, boncolható és analizálható – a lélek kultuszának ápolása végett. Mert eredmény kell, hely a végsô helyszínhez, hogy a világ végre két pólusra váltan, a tettben pihenhesse ki fárasztó én-tudatát: hogy vétkes és áldozat befuthassa ívét.

GYÖRGY CUKOR The Angels of János Aknay (Excerpts) The body of an angel seen in this world has a translucently loose-woven texture. He has no body even, only a few knots among the threads of light meshed and thrust across to this side; he is only sensed when wanted, in the traps we fall into one after another. He is accidental and momentary; he is the faintly recurrent, occasional, marshy ground of a line of poetry dropped; an unusual layer of gauze on a horrible stump. This is why it is difficult for us the living to break through to

GYÖRGY CUKOR • THE ANGELS OF JÁNOS AKNAY

him. His appearance, that is our mode of recognizing him, is diverse, since his movement is floating in a dream, in a healthy hallucination. There is more guesswork than certainty whether he is a heavenly herald or an anthropomorphic being, whether he is the only mission-minded passenger of the chariot of light or a cosmic fighter. His appearance is probably never factual; his presence, never photographable, is a sign popping up in the progress of the earthly story. In all likelihood, it is from this earthly epic that his presence is explained, which happens to intersect the parallel epic, the presumably spiritual or heavenly process that we personify with the angel. We can but guess, for his turning up is incidental. Some of his faint occurrences we may believe we can mime, we may say we understand them. But it would be tantamount to committing suicide if, on the basis of such hunches, we accorded objective reality to the existence raging beyond, and if, in order to raid across, we got involved in cultic activities: the object would kill the one flaunting it. In the end, however, we begin to believe we have found something. No! Something more, someone! We believe we understand each other, and it is only for this reason that, cuddling up to him on the palm of creation, we momentarily give up our primary right of being mistaken: our autonomy… •

We might think of an inspired moment when looking at Aknay’s angels, as though rendering

itself were a mode of the angel’s appearance. It is not a certainty that the painter is an eyewitness, but it may well be that, in his apocryphal summing up of his own life, his stirring up of archaic spiritual content, the face of the angel appeared through a transcendent concept, which the viewer might identify with the angels of Genesis. Beside our fleeting time, there is a parallel timelessness. The angel presents himself in an awkward facial bisection, in which one half reflects me, and this reflection provides the fullness of the portrait. While, in the course of his heavenly journey, he subscribed his own letter sign on the cupola of the world above, he has also been the angel of the sky, of the town, and a Madonna-faced spot of form. His bisected face is subordinated to both my death and transcendent reality; it wears the unity of these two realms. From the front, it is a light-washed lens, a glimmering smile, and, in the back, there are his wings, and his own cogged, abstract, crest-crown emblem. He is the only one to have been given the fate of being free. The rest of us, with our half faces, are not fit for heavenly journeys. Untauglich! We are afraid of the bruises, the hung-over falls after the vision. Although, for “sacred reasons”, it is only the could-have-been that materializes one layer beneath the materialized. •

He looks back. Haloed. A human, Biblical and sacred person. His face suggests the moon:

the moon face merging both the waning and the full. Though many-shaped, his scores of portraits seem to depict the same person; they are not a legion of uniform angels for the artist

133

GYÖRGY CUKOR • THE ANGELS OF JÁNOS AKNAY

134

GYÖRGY CUKOR • DIE ENGEL DES JÁNOS AKNAY

to surround himself with silence. In one picture, he is just landing; in another one, he is unfolding himself from among the colours, and slowly comes towards us; or he is simply there in the town indicated by surfaces, as though he has been standing there from eternity, inhabiting pyramids, ellipsoids. His brown shape arrives at sunset, he drops in, his sign is the arrow, the artist’s initials. But most of the time he is motionless. An abstracted figure, sitting for the artist, the red sky dribbling down on and encircling wings in the background. His is a suffering shape, wedges cutting into his shoulders, an incarnation of the three mouth-rent souls. He remains the same in all his metamorphoses, as he traverses the styles from human faces to greenish masks, from human disposition to abstraction. It is difficult to imagine him in a crowd or as an extricated detail of a massive picture. He is alone, and his loneliness is filled with tension, the world of heterogeneity in his iconic world. Though motionless like a saint, he has a story, a fate. His fate to be living not in astral space but with us, subduing human demons… •

The material rendering of an angel puts all workshops to the test: wax, beeswax, plaster, stone,

wood, iron, resin soot, paint, chalk, all are set aflame. On the other side, there is the terrain of Eros: running to seed, crop, reproduction, acclimatisation and struggle in devouring so that the dust should bring forth food and idea. Like Zbigniew Herbert’s angels, they can all be cross-examined, analysed and anatomised — for the sake of the cult of spiritual care. For a result must be shown, a place is needed for the final scene, so that the world, bisected into two poles, can at last act, pausing from its tiresome self-consciousness: in order that both offender and victim can run their course.

GYÖRGY CUKOR Die Engel des János Aknay (Details) Der in dieser Welt sichtbare Leib des Engels ist aus einem nahezu durchsichtigen Gewebe. Es ist dies gar kein Leib, der hierher durchscheint, nur einige lockere Verbindungen herüberschlingernder Lichtfasern. Der Leib sticht eher durch sein Fehlen heraus, wir spüren ihn in den bereits ineinander fallenden Fallen. Sie erscheinen zufällig und augenblicklich wie die vorübergehende, schwammige Landschaft einer zufällig verlorenen Gedichtzeile, wie eine dünne Verbandschicht auf einem furchtbar angefaulten Knochen. Darum können wir als Lebende nur sehr schwer zu ihnen durchdringen. Sicher gibt es zahlreiche Möglichkeiten ihres Erscheinens bzw. unseres Erkennens, ist ihre Bewegung doch ein Schweben im Schlaf in der gesunden Halluzination.

GYÖRGY CUKOR • DIE ENGEL DES JÁNOS AKNAY

Wir tappen eher im Dunkeln als uns sicher zu sein, ob es sich um einen Himmelsboten oder um ein anthropomorphes Wesen handelt, um den einzigen Gesandten und Reisenden des Lichtwagens oder um einen kosmischen Krieger. Sein Erscheinen ist wohl nie eine faktische, fotografierbare Gegenwart, vielmehr ein aufbäumendes Zeichen im Lauf der Erdgeschichte. Wahrscheinlich erklärt sich von hier aus, aus dem irdischen Epikum jene Präsenz, die sich in der Tat mit jenem parallelen Epikum überschneidet, mit jenem anderen, vermutlich geistigen oder himmlischen Prozess, den wir durch den Engel personifizieren. Wir können nur Vermutungen anstellen, da sie zufällig auftauchen. Einige dieser Zufallskonstellationen kommen uns vor, als könnten wir sie nachahmen, und wir geben vor, etwas zu verstehen. Würden wir jenen durchschimmernden Vermutungen faktische Realität zumessen, so wäre das in Anbetracht des im Jenseits brausenden Seins Selbstmord gleichkommen. Wollten wir uns im Rahmen kultischer Handlungen hinüberhanteln, würde unsere Neugier bitter bestraft. Zuletzt glaubten wir dennoch, etwas gefunden zu haben. Besser gesagt, jemanden, im Glauben, einander zu verstehen, und geben darum - und nur darum für einen Augenblick unsere Autonomie auf, oder unser ursprüngliches Recht, uns zu irren - angeschmiegt an die Hand der Schöpfung. (...) •

Im Anbetracht der Engel Aknays kommen uns inspirierte Augenblicke ins Gedächtnis, als ob

seine Darstellung eine der Erscheinungsarten des Engels wäre. Es ist nicht gesichert, dass der Maler Augenzeuge ist, aber durchaus möglich ist, dass ihm das Antlitz des Engels in der apokryphenartigen Zusammenfassung seines eigenen Lebens bei gleichzeitiger Bemühung archaischer spiritueller Inhalte erscheint, vom Betrachter den Engeln der Genesis zugeordnet. Neben unserer flüchtigen Zeit steht eine parallele Zeitlosigkeit. Der Engel zeigt sich mit einer sonderbaren Gesichtshalbierung und spiegelt mich mittels seines Halbgesichts zurück, wodurch das Portrait erst vollständig wird. Auf seiner himmlischen Bahn hat er sein Schriftzeichen in die Kuppel der Jenseitswelt graviert, er war Engel des Himmels und der Stadt, er war madonnagesichtiger Formflecken. Sein Halbgesicht trägt meinen Tod und die transzendente Wirklichkeit und steht für die Einheit dieser beiden Landschaften. Von vorne lichtumwaschenes Linsengesicht, dämmerndes Lächeln, von hinten Flügel und das Emblem seiner gezahnten, abstrakten Vogel-Krone. Ihm allein ist es vergönnt, frei zu sein. Wir Normalsterbliche mit unseren Halbgesichtern sind für die himmlischen Pfade untauglich. Wir haben Angst, uns aufzuschürfen, Angst vor dem Kater am Tag nach der Gaukelei. Doch aus „heiligen Gründen” wird nur das hätte gewesen sein können zur Wirklichkeit, eine Schicht unterhalb der Oberfläche des Verwirklichten.

135

GYÖRGY CUKOR • DIE ENGEL DES JÁNOS AKNAY

136

•

Er sieht einem entgegen. Gloriös. Eine menschliche, biblische und heilige Gestalt. Sein Gesicht

erinnert an den Mond, den zu- und abnehmenden, an das doppelte, ineinander verschmelzende Mond-Antlitz. Er ist viel-gestaltig, doch als ob die vielen Persönlichkeitszüge eine einzige Person ausmachen würden. Die vielen Portraits haben nichts mit einer Legion von Einheits-Engeln zu tun, die den Schöpfer ehrerbietig-schweigsam umgeben. Auf dem einen Bild steigt er gerade herab, auf dem anderen nimmt er sich aus seinen Farben heraus und schreitet uns langsam in der Landschaft entgegen, oder ist schlicht anwesend in der aus Flächen stilisierten Stadt, als ob er seit ewigen Zeiten dort stehen würde, um eine Pyramide oder eine Ellipse zu bewohnen. Seine braune Gestalt erreicht uns im Sonnenuntergang, stolpert herein und öffnet sich zu einem Zeichen, zum Monogramm des Künstlers. Doch meist verharrt er regungslos, wie eine Modell sitzende, abstrahierte Gestalt, hinter der sich der rote Himmel ergießt und die Flügel erfasst. Er ist eine leidende Gestalt, deren Schulter ein Keil spaltet und mit ihren drei Mündern die Inkarnation einer zerrissenen Seele ist. Auch in seinen Metamorphosen bleibt er dasselbe, währenddem er eine stilistische Karriere vom menschlichen Gesicht bis zur grünlichen Maske durchläuft, vom menschlichen Habitus bis zur Abstraktion. Es fällt schwer, sich neben ihm eine Menge vorzustellen und ihn selbst als einem riesigen Tableau entrissenes Element. Er ist allein und in seiner Einsamkeit liegt Spannung; auch in seiner ikonischen Dargestelltheit bleibt seine Welt heterogen - erscheint er auch in heilig anmutender Bewegungslosigkeit, so ist er doch nicht geschichts- und schicksalslos. Sein Schicksal ist, nicht im astralen Raum zu leben, sondern mit uns, und die Dämonen der Menschen nieder zu ringen. (....) •

Die materielle Darstellung des Engels stellt jedes Atelier auf die Probe. Da wird Lehm

gebrannt und Bienenwachs, Gips, Stein, Holz, Eisen, Harzruß, Farbe und Kreide verarbeitet. Die Existenz wird von der Landschaft des Eros umrahmt: Aufkeimen, Wachstum, Vermehrung, Akklimatisierung und existenzieller Kampf im Schaum, auf dass der Schlamm Speise und Ideen hervorbringe. Und wie bei Herbert Zbigniew kann jeder Engel abgehorcht, seziert und analysiert werden - der Pflege des Seelenkultes zuliebe. Denn ein Resultat ist notwendig, ein Raum für den inneren Schauplatz, damit er sich in der endlich zweipolig gewordenen Welt in der Tat von seinem ermüdenden Ich-Bewusstsein ausruhen kann, damit Schuldiger und Opfer endlich ihre Laufbahn durchschreiten können.

Angyal / Angel / , 2002, akril, vászon, 43¿32,5 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2003, akril, merített papír, 60¿80 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2003, akril, vászon, 80¿60 cm

Ôrangya/ Guardian Angel / Schutzengel, 2003, akril, vászon, 80¿60 cm

Hommage à Tóth Menyhért, 2003, akril, merített papír, 80¿60 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2003, akril, merített papír, 75¿75 cm

In memoriam Stefanie, 2002, akril, vászon

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel, 2003, akril, merített papír, 17¿14 cm

144

B. KISS LÁSZLÓ • JELENTÉS AZ ANGYALOKRÓL

B. KISS LÁSZLÓ Jelentés az angyalokról Az angyalokról, számos, megfigyeléssel, adatgyûjtéssel, a beszerzett dokumentumok elemzésével töltött óra után is csupán egyetlen dolog állítható teljes bizonyossággal: a szálak egy szentendrei festôhöz, bizonyos Aknay Jánoshoz vezettek. Minden más kérdésre nem sikerült egyértelmû feleletet találni. Hiába próbáltuk meg például kideríteni azt, hogy az elsô angyalok mikor születtek. Minél többször bukkantunk ugyanis a nyomukra, annál inkább megerôsödött bennünk a gyanú: az angyalok akkor is ott vannak a képeken – csak persze láthatatlanul –, ha jelenlétük nem érhetô tetten… A felderítést nehezítette, hogy az angyalokról még csak hozzávetôleges személyleírás sem adható: hol glóriával a fejük felett tûnnek fel a szentképeken megszokott külsôt öltve, hol pedig dematerializálódnak és jelenlétükre mindössze néhány –, ha mégoly színpompás –háromszöget formázó kontúr utal csupán. A szokásaikat ugyancsak lehetetlen volt kiismerni: gyakran mutatkoznak magányoson, de a vizsgálat során bebizonyosodott, hogy párban is felbukkanhatnak. A számukat megbecsülni szinte lehetetlen: talán maga Aknay János sem tartja nyilván, hogy több évtizedre visszanyúló ténykedése nyomán, hány angyalt ôriznek a vásznak és a merített papírosok. A faliórákról, melyekre szintén odacsempészte a szárnyas figurát, nem is beszélve… Az angyalokkal egyaránt találkozhatni többméteres táblaképeken, számos gyûjtemény féltve ôrzött festményein, meg – baráti ajándékként – számolatlanul szétpostázott szitanyomatokon. Általánosságban ugyancsak nem jellemezhetôk eme vezérmotívum létrehozásának körülményei sem, melyek az angyalok megjelenési formájához hasonló változatosságot mutatnak. Annyi azonban talán a cáfolat veszélye nélkül elmondható, hogy a vizsgálat trágyai a legváltozatosabb körülmények között születtek: az egy idôben a szentendrei Fô téren, majd a Duna-parti mûvésztelepen található mûteremben, újabban pedig abban a házilag ácsolt kis épületben, amely az alkotó lakásának kertjében áll, és a kitervelés, illetve a létrehozás körülményeit hivatott elleplezni a házaik elôl is. Általunk feltárt és dokumentált nyomok utalnak arra, hogy készültek angyalok Aknay János lakóhelytôl távol esô úgynevezett mûvésztelepeken is: a leginkább szakálluk, valamint a nyakkendô iránti olthatatlan ellenszenvük alapján azonítható alkotók – elôre megfontolt szándékkal, olykor tippadóként, máskor akár tettestársként – itt hoznak létre mûveket, kimerítve ezzel a csoportos elkövetés kategóriáját.

B. KISS LÁSZLÓ • JELENTÉS AZ ANGYALOKRÓL

Aknay tevékenysége nem zárult le a vizsgálat alá vont, jelen kötetben összegyûjtött mûvek létrehozásával. Aknay János – kétséget kizáróan bebizonyosodott – oroszlánrészt vállalt olyan alkalmak megteremtésében is, ahol az angyalokat számosan megtekinthették, miáltal maguk is beavatottakká váltak abba a misztériumba, amelynek – hiába kerestünk pontosabb jogszabályi definíciót – mûvészet a neve. A birtokunkba került bizonyítékok szerint ilyen kiállítást nem csupán belföldi nagyvárosokban, vagy a határon túl, például Marosvásárhelyen rendeztek, de – hogy a kiváltképp fertôzöttnek tekinthetô Budapestet már ne is említsük – olyan félreesô kis faluban is, mint a Bakony lábánál fekvô Iszkaszentgyörgy. Nem kellettek titkosszolgálati eszközök annak a felfedéséhez, miszerint Aknay 1996-os, a Pappenheim-kastélyban rendezett tárlatának több száz látogatója volt, akik közül számosan – nem csak ujjlenyomataikat – kézjegyüket is otthagyták a vendégkönyvben, az érintettséget egyértelmûen bizonyító beírás alatt. A szemtanúk elmondása szerint ezen alkalmak közönsége szociológiailag igen heterogén összetételû. A férfiakon kívül jelentôs számban nôk, sôt, kiskorú személyek is fellelhetôk a látogatók között. Ugyancsak nagy megoszlás mutatkozik az iskola végzettség tekintetében is. Az angyalok nem csupán a kvalifikált rétegek, de az alacsonyabban iskolázottak körében is népszerûek. (Egy nyugdíjas kazánfûtô errôl a vizsgálat során imígyen nyilatkozott: „Kutya legyek, ha értem ezt a képet, de hogy az Aknay János nagy festô, arra mérget vennék.”) Vizsgálódásaink további megállapítással is szolgáltak: a megnyitókon a résztvevôk nem érték be csupán a képek megtekintésével. Miként azt több tanú, lényegét tekintve egybecsengô elbeszélése hitelt érdemlôen alátámasztja, a tárlatnyitók rendszerint nem fejezôdtek be a szolid pogácsázással: ellenôrizhetetlen tartalmú eszmecsérekbe, és – borozásba torkollottak. Az angyalok hatása eleinte elszigeteltnek volt nevezhetô: az említett kiállítások, illetve a sajtó híradásainak következtében azonban mind inkább eszkalálódott, és – mind több jel mutat erre – nem képeznek már akadályt az ország határai sem. Különösen figyelemreméltó az a tény, hogy az angyalok közege kezdetben jól behatárolható volt. Most már azonban – kellô figyelmet tanúsítva – rájuk bukkanhatunk a mûanyagiparban érdekelt Karsai holding igazgatósági épületének elôcsarnokában, vagy éppenséggel a szentendrei köztéren egyaránt. És akkor a magánlakásokat, melyeknek pontos számbavétele, föltérképezése nem csupán a mi erônket haladja meg, nem is említettük… Vizsgálatunk során – megbízatásunkat természetesen elhallgatva – több, késôesti beszélgetés alkalmával megpróbáltuk szóra bírni magát Aknay Jánost is. Ô azonban rendre azzal tért ki a feltáró jellegû vallomás elôl, hogy megbocsátunk, de Ô most már igen álmos…

145

146

B. KISS LÁSZLÓ • JELENTÉS AZ ANGYALOKRÓL

LÁSZLÓ B. KISS • REPORT ON THE ANGELS

A felkutatott és beszerzett számos dokumentum, a szakírók és a kortársak által elmondottak, valamint az Aknay által elejtett megjegyzések gondos analízise, ugyan számos adalékkal szolgált, ám az indítékot – mi késztette a festôt az angyalok megteremtéséreô – mégsem sikerült feltárnunk. Vizsgálatunk, bármily alapos, minden részletre kiterjedô volt is, – kénytelenek vagyunk beismeri –, így csak részleges eredményt hozott: a motiváció magyarázatával nem szolgálhatunk. Ugyanakkor azonban meggyôzôdéssel valljuk: minden kétséget kizáró biztonsággal prognosztizálható, hogy Aknay a jövôben sem hagy föl az angyalokkal. Mi több, az angyalok további, elôre nem látható változatokban is bizonnyal felbukkannak majd…

LÁSZLÓ B. KISS Report on the Angels (Excerpts) After several man-hours of surveillance, fact-finding and analysis of acquired documents, only one fact has been established about angels: all clues point to a single Szentendre painter, a certain János Aknay. None of the other questions were resolved without doubt. In spite of several attempts, when the first angels came into being could not be determined . The more traces were found, the more suspicion was aroused: the angels are present in the pictures — invisibly of course — even if their presence cannot be caught in the act of being… Gathering intelligence was made especially difficult by the fact that not even approximate descriptions of angels are available: they either appear with halos above their heads in the usual guise of images of saints, or they are dematerialised, and only few, though very colourful, contours making up triangles give clues to their presence. Similarly, their habits could also not be determined: they often reveal themselves alone, but constant surveillance has proved that they turn up in pairs, too. Their numbers are also impossible to ascertain: even the aforementioned target person is not likely to keep a record of the number of angels the canvases and sheets of hand-made paper carry as a result of his several decades’ long activity. Not to mention the number of winged figures he has smuggled on to wall clocks. Angels can be encountered in massive panels, in jealously guarded paintings in several collections and, what is more, in countless screen prints dispatched as friendly gifts. Again, there proved to be no possibility of characterising the exact circumstances of fabricating

LÁSZLÓ B. KISS • REPORT ON THE ANGELS

this leading motif — these tend to be just as diverse as the forms of appearance of the angels. Nevertheless, it can be ascertained without any possibility of material objection that the intelligence acquired objects came into being in a wide variety of circumstances: for some time, on Main Square, Szentendre; then, in a studio on the Danube bank; and, as of recently, in a home-made shack in the backyard of the aforementioned person’s house — all meant to conceal the circumstances of design and application. According to intelligence gathered and evidence documented, angels also came into being at so-called artists’ colonies away from the aforementioned person’s domicile: makers, mostly identifiable by their beards and their inordinate aversion to neckties, fabricate angel works, sometimes upon others’ verbal incitement or postures — constituting criminal conspiracy, of course. The activities of the aforementioned person under surveillance do not exhaust the mere fabrication of the works represented by the current publication. Investigations have unquestionably proved that he was instrumental in the organisation of occasions when the angels could be observed by several persons, whereby they became initiates of a mystery called — in the absence of a precise intelligence term — art. According to evidence, these occasions were organised not only in major Hungarian cities inside and beyond Hungary’s borders, as e.g. in Marosvásárhely [Tirgu Mures], not to mention that particularly infected city, Budapest, but even in sequestered villages, like Iszkaszentgyörgy at the foot of the Bakony range. No intelligence methods were needed to establish that there were several hundreds of viewers at an exhibition of the aforementioned János Aknay at the Pappenheim palace, many of them leaving not only their fingerprints but also their signatures under inscriptions definitely proving their being concerned… In spite of thorough analysis of the intelligence and documents gathered, of the writings and statements by specialist authors and contemporaries, as well as of various comments dropped by the person under surveillance , and the additional material this contributed, the motive — the reason why the person under surveillance resorted to the fabrication of such angel works — could not be determined. For all careful investigation in the minutest detail, it must be admitted, the investigation achieved no result: the motivation cannot be explained. However, there is sufficient reason to prognosticate that the aforementioned János Aknay is not going to relinquish angels. What is more, angels can certainly be expected to appear in further, unforeseeable numbers and varieties…

147

148

LÁSZLÓ B. KISS • ENGEL-REPORT

László B. KISS Engel-Report (Details) Selbst nach zahlreichen, mit der Beobachtung der Engel und mit der Einholung und Analyse von Daten wie Dokumenten verbrachten Stunden können wir nur eine einzige Aussage mit Sicherheit treffen: Die Fäden laufen bei einem Maler aus Szentendre, einem gewissen János Aknay zusammen. Auf alle übrigen Fragen gelang es nicht, eindeutige Antworten dingfest zu machen. Umsonst haben wir etwa versucht herauszufinden, wann die ersten Engel das Licht der Welt erblickten. Je häufiger wir in den Bildern ihren Spuren über den Weg liefen, umso eher verstärkte sich unser Verdacht: die Engel sind selbst dann auf dem Bild - nur eben unsichtbar -, wenn wir ihre Gegenwart nicht ausmachen können... Die Aufklärarbeit wurde durch den Umstand erschwert, dass es von den Engeln nicht einmal eine annähernd zu verallgemeinernde Personenbeschreibung gibt. Einmal treten sie mit Glorienschein auf ihren Häuptern in Erscheinung, wie es sich auf Heiligenbildern geziemt, anderswo werden sie dematerialisiert und nur wenige - wenn auch farbenprächtige - Dreieckskonturen deuten auf ihre Anwesenheit hin. Hinsichtlich ihrer Gepflogenheiten waren unsere Bemühungen von nicht viel mehr Erfolg gekrönt. Häufig zeigen sie sich einsam, aber unsere Analyse stellte unter Beweis, dass sie durchaus auch im Paar auftreten. Ihre Zahl zu schätzen wäre ein schier aussichtsloses Unterfangen. Vermutlich führt János Aknay selbst keine Statistik darüber, wieviele Engel er während seiner mehrere Jahrzehnte umfassenden Tätigkeit auf Leinwand und Papier gebannt hat, nicht zu sprechen von den Wanduhren, auf die er ebenfalls seine geflügelten Wesen geschmuggelt hat. Den Engeln begegnen wir gleichermaßen auf mehrere Meter großen Tableaus, auf sorgsam aufbewahrten Gemälden diverser Sammlungen und auf unzähligen, als Geschenk an Freunde verschickten Siebdrucken. Mittels Generalitäten kommen wir aber auch der Entstehungsgeschichte jener Leitmotive nicht wirklich näher, bei denen wir entsprechend den Erscheinungsformen der Engel einen ähnlichen Abwechslungsreichtum feststellen können. Ohne Widerspruch zu riskieren, können wir nur so viel sagen, dass die Objekte unserer Untersuchungen unter den verschiedensten Bedingungen das Licht der Welt erblickten - eine Zeit lang auf dem Hauptplatz von Szentendre, dann in einem

LÁSZLÓ B. KISS • ENGEL-REPORT

Atelier im Künstlerviertel am Donauufer, neuerdings in einem selbst gezimmerten Nebengebäude im Garten des Wohnhauses des Künstlers, um die Umstände des Ausheckens und ins Leben Rufens selbst vor den Wänden des eigenen Hauses verborgen zu halten. Die von uns aufgespürten und dokumentierten Hinweise deuten darauf hin, dass einige Engel auch in sogenannten Künstlerquartieren recht weit vom Wohnort des János Aknay in Erscheinung traten, wo die am ehesten an ihrem Barte und an ihrer maßlosen Verachtung der Krawatte zu identifizierenden Kunstschaffenden - teils als Inspiranten, teils als Mitbegeher, zumeist aber in vollster Absicht - ihre Werke ins Leben rufen und die Folgen daher in die Kategorie der gruppenweisen Begehung fallen. Die Tätigkeit Aknays beschränkte sich mitnichten auf die Schöpfung der untersuchten, in diesem Bildband gesammelten Werke. Jenseits allen Zweifels darf festgehalten werden, dass János Aknay mehrfach einen Löwenanteil an Organisationskunst beisteuerte, wenn es darum ging, seine Engel einem breiteren Publikum zuzuführen, um die Betrachter in den Kreis der in jenes Mysterium Initiierten zu integrieren, das wir - mangels genauerer gesetzlich verbrämter Definition - Kunst nennen. Die in unseren Besitz gelangten Beweise kam es zu derartigen Ausstellungen nicht nur in heimischen Großstädten, sondern auch jenseits der Grenzen, so etwa in Marosvásárhely. Vom am ehesten engelverseuchten Budapest wollen wir hier nicht reden, aber selbst ein ebenso abgelegenes wie exquisites Dorf wie Iszkaszentgyörgy am Fuß des Bakonyer Berglandes durfte aus dem Ausstellungskalender nicht fehlen. Auch ohne Zuhilfenahme geheimdienstlicher Methoden entdeckten wir, dass die 1996-er Ausstellung Aknays im Schloss Pappenheim mehrere hundert Besucher in ihren Bann zog, viele von denen nicht nur ihre Fingerabdrücke, sondern auch ihre von reger Anteilnahme zeugenden Eintragungen im Gästebuch hinterließen. (...) Die zahlreichen Dokumente, die wir aufstöbern und sicherstellen konnten lieferten uns neben den Statements der erlauchten Kritiker und sonstigen eingeweihten Zeitgenossen und einer sorgfältigen Analyse der Anmerkungen des Künstlers selbst zahlreiche Daten zum Wirken Aknays, doch die Motivation - was bringt einen Maler dazu, Engel darzustellen? - konnten wir trotzdem nicht festnageln. Obwohl sich unsere doch sehr gründliche Untersuchung praktisch auf sämtliche Details erstreckte, sehen wir uns gezwungen, einzugestehen, dass diese ein recht beschränktes Ergebnis gezeitigt hat. Vor allem werden wir eine Erklärung für die Motivation schuldig bleiben. Gleichzeitig bekennen wir mit dem Brustton der Überzeugung: ohne jeden Zweifel lässt sich vorhersagen, dass es Aknay auch in Zukunft von seinen Engeln nicht wird lassen können. Diese werden uns aller Voraussicht nach auch in weiteren Varianten immer wieder von neuem überraschen...

149

Angyalóra/ Angel Clock / Engeluhr, 1999, akril, fa, óraszerkezet

Angyalóra / Angel Clock / Engeluhr, 1997, akril, fa, óraszerkezet

Angyalóra / Angel Clock / Engeluhr, 1999, akril, fa, óraszerkezet

Angyal / Angel Clock / Engeluhr, 1998, akril, fa, vas, 37¿30 cm

Angyalikon / Angel Clock / Engeluhr, 1997, akril, fa, vas, 50¿40 cm

Ôrangyal /Guardian Angel / Schutzengel, 2004, akril, vászon 60 ¿ 40 cm

Kérem lefordítani

Minden szentendrei festô emlékére / Angel Clock / Engeluhr, 2001, pasztell, merített papír 80¿ 60 cm

Hajnali angyal / Dawn Angel / Engel im Morgengrauen, 2004, akril, vászon, 40¿50 cm

Angyal született / An Angel is Born / Ein Engel ist geboren, 2004, akril, merített papír 52¿44 cm

Ôrangyal / Guardian Angel / Schutzengel,, 2004, akril, merítettpapír 54¿44 cm

Kapcsolat (Angyal)/ Connection (Angel)/ Verbindung (Engel), 2003, akril, merítettpapír Ø 80 cm

Angyal született / An Angel is Born / Ein Engel ist geboren, 2004, akril, vászon 50¿40 cm

Kálváriaangyal / Calvary Angel / Kalvarienengel, 2004, akril, vászon 40¿60 cm

A város /The town / Die Stadts, 2004, akril, vászon 40¿30 cm

158

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

LEXIKON AKNAY JÁNOS festômûvész (Nyíregyháza, 1949. febr. 28.) 1959-1963: Képzômûvészeti szakkör, Debrecen, tanára: Veress Géza. 1963-1967: Képzô- és Iparmûvészeti Gimn., tanára: Sebestény Ferenc. 1971: Szentendrére költözik; 1971-77: Szabadtéri Tárlatok a Templomdombon; 1972: szentendrei Vajda Lajos Stúdió; 1976: FKS; 1977: a Leninvárosi [ma Tiszaújváros] Tiszai Vegyi Kombinátnál (TVK) hét másik társával együtt mûanyagokkal kísérletezik; Mûvészeti Alap [ma Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete (MAOE)]; Csongrádi Mûvésztelep; a Fiatal Képzômûvészek Stúdiója (FKS) ösztöndíja [1989-tôl FKS Egyesület]; 1978: a Leninvárosi V-stúdiós Kísérleti Mûhely Kollektív Stúdió-díja; 198o: Szentendrei Grafikai Mûhely; 1983: Magyar Képzômûvészek és Iparmûvészek Szövetsége (MKISZ); 1985-1993: a Zebegényi Szônyi István Nyári Képzômûvészeti Szabadisk. rajz-, majd festôtanára; 1986: szentendrei Art-éria Galéria; 1987-1993: a MKISZ Pest megyi mûvészeti titkára; 1988: „Az év grafikája díja” (Szentendrei Mûhely Galéria); 1989: Neufeld Anna Emlékdíj; Vilnius város emlékérme; 1992: Pentaton csoport; Szentendrei Régi Mûvésztelep; a Zebegényi Szônyi István Nyári Képzômûvészeti Szabadiskola emlékplakettje; 1993: a XII. Debreceni Országos Nyári Tárlat díjazottja; az I. Országos Pasztell Biennálé díjazottja; a Szekszárdi Országos Színesnyomat Grafikai Kiállítás díjazottja; 1994: Patak Csoport; „Mythen” Alkotócsoport [Zella-Mehlis (D) - Szentendre]; a Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola oklevele, Dunaharaszti; 1995: Magyar Festôk Társasága (MFT); Fony-Kertalja Mûvésztelep; Zella-Mehlis város (D) emlékérme; 1996: szentendrei Pro Urbe emlékérem; a Millecentenáriumi Debreceni Országos Nyári Tárlat díjazottja; Pest Megye Mûvészetéért díj; Karsai Rt. Emlékérem, Székesfehérvár; 1997: a Horváth és Lukács Galéria állandó tagja és emlékplakettjének tulajdonosa; Nagycenk; 1998: a VII. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé díjazottja; 1999: Pest Megye Mûvészetéért díj, Patak csoport; RMDSZ Jubileumi emlékplakett; 2000: a VIII. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé díjazottja; Pest Megye Mûvészetéért díj, Vajda Lajos Stúdió; a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat); 2000-04: A Sárospataki Nyári Képzômûvészeti Szabadiskola tanára; 2001: Siklósi Szalon, fôdíj; Emléklap a Millennium évében végzett kiváló munkáért, Szentendrei Önkormányzat; 2002: Munkácsy Mihály-díj; 2003: Hajdúböszörmény Város nívódíja; A Magyar Grafikáért Alapítvány díja (IV. Országos Színesnyomat Grafikai Kiállítás); 2004: Hajduböszörmény Nemzetközi Mûvésztelep, Káplár Miklós díj. 2004: A Vajda Lajos Stúdió kollektív Pro Urbe díja, Szentendre.

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

Szentendrén él. Lakcím: 2000 Szentendre, Álmos u. 2. Tel.: 06-26/ 316-001. Galériacím: Horváth & Lukács Galéria 9485 Nagycenk, Kiscenki út 47. EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK: 1972: József Attila Mûvelôdési Központ [Holdas Györggyel, Matyófalvi Gáborral és efZámbó Istvánnal], Szentendre; 1976: VLS Pincemûhely (Pm) [Holdas Györggyel], Szentendre; 1977: Mûvelôdési Ház, Örkény; Táborfalva; Hernád; Megy. Mûvelôdési Központ, Veszprém; 1978: Ifjúsági Mûvelôdési Ház, Salgótarján; 1979: Világfa Galéria, PMKK, Szentendre; Stúdió Galéria (katalógus), Budapest; 1980: VLS Pm. [Haász Istvánnal, Holdas Györggyel, Joláthy Attilával és Matyófalvi Gáborral]; 1981: PMKK Lakótelepi Klub, Szentendre; Bástya Galéria (Halászbástya); 1982: Mûvésztelepi Galéria (katalógus), Szentendre; 1983: Mûhely Galéria [Bereznai Péterrel], Szentendre; 1984: Megyei és Városi Mûvelôdési Központ, Nyíregyháza; Csongrád Galéria; 1987: Gyopár Klub Galéria, Békéscsaba; Mûvésztelepi Galéria [Bereznai Péterrel és Gubis Mihállyal] (katalógus), Szentendre; 1989: Szentendrei Képtár (gyûjteményes kiállítás, könyv-katalógus); Madách Galéria, Vác; Vihar Galéria, Jantyik Mátyás Múzeum, Békés; 1990: Megyei Mûvelôdési Központ, Szolnok; 1991: Ács Károly Mûvelôdési Központ, Ráckeve; Püski Könyvesbolt és Galéria, Székesfehérvár; Városi Könyvtár [Gubis Mihállyal, Kéri Mihállyal és Somogyi Györggyel] (katalógus), Szigetszentmiklós; Ács Károly Mûvelôdési Központ, Ráckeve; P ‘Art Galéria, Érd; Átmeneti Galéria, Zebegényi Könyvtár; 1992: Pentaton 1. [Bereznai Péterrel, Kis Tóth Ferenccel, Matyófalvi Gáborral és Vincze Ottóval] (katalógus), Szentendrei Képtár; 1993: Horváth & Lukács Galéria, Nagycenk; Art-éria Galéria, Szentendre; 1994: Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola [Gubis Mihállyal és Vincze Ottóval], Dunaharaszti; Csepel Galéria; Rösch Galéria (katalógus), Karlsruhe (D); Comenius Tanítóképzô Fôisk. [Gubis Mihállyal, Puha Ferenccel és Somogyi Györggyel] (katalógus), Sárospatak; 1995: Diptichonok-Triptichonok, Barcsay Iskola Galéria (katalógus), Szentendre; „Mythen II.” [Vincze Ottóval], Bürgerhaus, Zella-Mehlis (D); Szentendrei konstruktivisták, Institut Hongrois [Barcsay Jenôvel, Balogh Lászlóval és Deim Pállal], Párizs (FR); Vincze László Papírmerítô Mûhelye, Szentendre; 1996: Künstlerhaus (Mûteremkiállító), Salzburg (A); Pappenheimkastély, Iszkaszentgyörgy; Kaposfüredi G.; 1997: Kultúrpalota (gyûjteményes, kiállítás, katalógus), Morosvásárhely [Palatul Culturii, T‚rgu Mure_, (RO)]; Magyar Köztársaság Kulturális Központja (katalógus), Bukarest (RO); Kovács Máté Városi Mûvelôdési Központ és Könyvtár, Hajdúszoboszló; 1997-1998: Vigadó Galéria (katalógus), Budapest; 1998: Provincia Szálloda Galéria, Szentendre; Keve Galéria, Ráckeve; Horváth & Lukács Galéria [Puha Ferenccel és Somogyi Györggyel], Nagycenk; 1999: VLS Pm., Szentendre (katalógus); Horváth & Lukács Galéria, Nagycenk [Stefanie Nickellel és Wolfgang Nickellel]; Rondella Galéria, Esztergom; 2000: Válogatás 20 év szitanyomataiból, Artotéka, Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár Kôbányai Könyvtára; Aknay János kamara-kiállítással egybekötött könyvbemutatója, Szent

159

160

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

Mihály kápolna, Budai Vár; 2001: Monostori Erôd, Komárom [ef Zámbó Istvánnal]; Horváth Színház, Csoport-Horda Galéria, Pécs; 2002: Kortárs Galéria, Tatabánya; Árpád Múzeum, Ráckeve [Bereznai Péterrel és György Csaba Borgóval]; Ez kiállítás lesz!, Casino Szentendre [ef Zámbó Istvánnal, Nánássy Tiborral, Margit Szabolccsal]; Plein Air, Városi Galéria, Csongrád [Popovics Lôrinccel]; Sárospataki Képtár, Sárospatak; Testvérmúzsák Galéria, Pomáz; 2003: Karda Galéria, Bp.; Válogatás a nagycenki HorváthLukács Galéria anyagából, Bartók Béla Megyei Mûvelôdési Központ, Gyôr; Faluház, Budakalász; Kunst im Gespräch, Emsdetten (D) [Wolfgang Nickellel]; Városi Múzeum, Csurgó; Angyalok a Szamárhegyen, Ipszilon Galéria, Szentendre; 2004: Parafa Galéria, Hajdúböszörmény; Térbe fénybe öltözötten, Manréza Spirituális és Kulturális Központ; [A transzcendens esélyei a môvészetben, ma, Mûvészetek Napja] Dobogókô; „Kapcsolat”, Magyarországi Volksbank Rt., Bp.; Pécsi Galéria, Pécs. Szentendrei Képtár, Szentendrei Mûvészportrék s.8 CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK: 1971-1977: IV-X. Szentendrei Szabadtéri Tárlatok, Templomdomb; 1972: Buktató, Fiatal Mûvészek József Attila Klubja; IDEG n, Metró Klub, Budapest; 1973: Kiállítás a szentendrei Vajda Lajos Stúdió munkáiból, Fôvárosi Mûvelôdési Ház, Budapest; Vajda Lajos Amatôr Stúdió, József Attila Mûvelôdési Központ, Szentendre; 1974: A szentendrei Vajda Lajos Stúdió Komáromban, Csokonai Mûvelôdési Központ; 1974-1981: A Vajda Lajos Stúdió éves kiállításai, VLS Pm., Szentendre; 1974: Nemzetközi Amatôr Képzômûvészeti Kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest; 1975: Vajda Lajos Stúdió, Dózsa György Ifjúsági Klub, Cegléd; IX. Országos Amatôr Képzômûvészeti Kiállítás, Babits Mihály Megyei Mûvelôdési Központ, Szekszárd; Vajda Lajos Stúdió, Bartók Béla Mûvelôdési Központ, Szeged; 1977: Csongrádi Mûvésztelep, Kossuth Mûvelôdési Központ; VLS Pm.; V. Stúdió, Kísérleti Mûhely, Leninváros (Tiszaújváros), Tiszai Vegyi Kombinát (TVK), Derkovits Gyula Mûvelôdési Központ; 1978: V-stúdió, Képzômûvészeti Kísérleteink Mûanyagokkal, Kulturális Kapcsolatok Intézete, Dorottya utcai Kiállítóterem, Budapest; Vajda Lajos Stúdió, Dimitrov Megyei Mûvelôdési Központ, Veszprém; Stúdió 1958-1978, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; 1978-1986: Pest Megyei Tárlatok, Szentendrei Képtár; 1978: XIX. Szegedi Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum Képtára; 1979-1987: Szentendrei Tárlatok, Szentendrei Képtár; Stúdió ’79, Pécsi Színház Téri Galéria, Pécsi Galéria, Ifjúsági Ház, Pécs; 1980: Rajzkiállítás ’80, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Mûvészek Pest megyébôl, Városi Múzeum, Meiningen (NDK); Szentendrei Mûvészet III., Szentendrei Képtár; 1981: Festôk és grafikusok Pest megyébôl, Botevgrád (BG); Szentendrei Mûvészet II., Collegium Hungaricum, Bécs (A); 1981-1991: XI—XVI. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc; 1982: Képzômûvészeti Világhét, a Szentendrei Grafikai Stúdió, Kossuth Mûvelôdési Központ, Csongrád; Szentendre Mûvészete, Balatoni Múzeum, Keszthely; 1983: Szentendrei festôk és grafikusok kiállítása, Athén (GR); Istanbul; Ankara (TR);

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

Válogatás a Szentendrei Mûhely Galéria anyagából, Fészek Galéria, Budapest; Szentendrei Fiatal Képzômûvészek kiállítása, Kossuth Mûvelôdési Központ, Dabas; Megyei Mûvelôdési és Ifjúsági Központ, Szolnok; Mai magyar grafika és rajzmûvészet, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Grafikai Biennálé, Modern Galéria, Ljubljana (SL); Csongrádi Mûvésztelep, Bartók 32 Galéria; 1984: Országos Képzômûvészeti Kiállítás ’84, Mûcsarnok; Magyar Grafika, Cminul Artei Galéria, Bukarest (RO); Nemzetközi független nyomatkiállítás, Kanagawa (JP); Kortárs magyar mûvészet, Espace Pierre Cardin, Párizs (FR); Csongrádi Mûvésztelep, Szeged; Csongrád; 1985: Magyar mûvészet, Városi M., Meiningen; Válogatás a mai szentendrei mûvészet törekvéseibôl, Nyári Galéria, Savoyai Kastély, Ráckeve; II. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé, Móra Ferenc Múzeum, Szeged; 1986: Art-éria Galéria, Szentendre; Új Vegyes, Vajda Lajos Stúdió ’86, Szentendrei Képtár; A Szentendrei Grafikai Mûhely gyûjteményes kiállítása, Szentendrei Képtár; Zsámbéki Galéria; Kortárs Magyar Mûvészet, Táblaképek és kisplasztikák Szentendrérôl, Városi Galéria, Delmenhorst (NDK); Szentendrei Fiatal Mûvészek, Magyar Kultúra Háza, Warszawa (PL); „Mûvészet Ma”, Fiatal Mûvészek Klubja, Budapest; 1987: Art-éria Galéria, Miskolci Galéria; Göcsji Múzeum, Zalaegerszeg; Woerdeni Városi Múzeum (NL); 1987-1989: II-III. Nagykôrisi Grafikai Tárlat, Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola Aulája; Pest megyei Autodidakta képzômûvészek kiállítása, Szentendrei Képtár; Szentendrei Fiatal Képzômûvészek kiállítása, Finta Múzeum, Túrkeve; Magyar avantgárd napok, Roten Fabrik, Zürich (CH); Aktok, VLS Pm., Szentendre; „Szabad-Téri” Tárlat a Vajda Pincében, Szentendre; 1988: mSZAFT m, A Vajda Lajos Stúdió és meghívott barátaik közös kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest; Gyôri Mûcsarnok; Uitz Terem, Dunaújváros; „Jaunysté -‘88”, Dailés Múzeum, Vilnius (LT); II. Dombóvári Mûvésztelep, Dombóvári Galéria; Transsylvania, VLS Pm., Szentendre; Gravitáció, VLS Pm., Szentendre; Az Art-éria Galéria Ezerkilencszázkilencvenkettô c. kiállítása, VLS Pm., Szentendre; 1989: A szentendrei Vajda Stúdió és barátai Vilniusban, Dailés Parodu Rumai, Vilnius (LT); VLS ’56, VLS Pm., Szentendre; A Vajda Lajos Stúdió Bemutató c. kiállítása, VLS Pm., Szentendre; 1990: Krachhhh, PSVMK Mûcsarnok, Gyôr; Szitanyomatok Szentendrérôl, Otto-Nagel-Haus Városi Múzeum, Berlin; Domhof Galéria, Zwickau (NDK); SZAFT 2, KLTE Aula, Debrecen; A szentendrei Vajda Lajos Stúdió kiállítása Sepsiszentgyörgyön, Új Galéria [G. Nuo, Sf‚ntu Gheorghe (RO)]; „Ecce Homo”, VLS Pm., Szentendre; 1991: Unicornis, A szentendrei Vajda Lajos Stúdió (VLS) és a Marosvásárhelyi Mûhely (MAMÛ) közös kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest; Miskolci Galéria; Gödöllôi Galéria; Uitz Terem, Dunaújváros; Válogatás a szentendrei Ferenczy Múzeum festészeti gyûjteményébôl, Csongrád Galéria; „La Création en Europe”, Hotel Drouot, Párizs (FR); 10 + 1 éves a Szentendrei Grafikai Mûhely, Szentendrei Képtár; 1992: Ûr, VLS Pm., Szentendre; Miles Davis emlékkiállítás, VLS Pm., Szentendre; 1992-1998: a Budapest Art Expo

161

162

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

kiállításai; Megbékéléseink, Hadtörténeti Múzeum, Budapest; 1993: „Atlantis II.—Szentendre”, Atlantis Galéria, Budapest; „Dinamikus Kompozíciók”, II. Budapesti Nemzetközi Kortárs Képzômûvészet, Közlekedési Múzeum, Budapest; Grafikák Szentendrérôl, Agrobank Székház, Sopron; Ôszi Tárlat, Városi Mûvelôdési Központ, Érd; II. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Gyôr; Válogatás a szentendrei Ferenczy Múzeum kortárs képzômûvészeti gyûjteményébôl, Erdei Ferenc Mûvelôdési Központ, Kecskemét; Wertheim (D); Budatétényi Galéria; VII. Szolnoki Képzômûvészeti Triennálé, Szolnoki Galéria; 1993-2002: VIII-XVI. Debreceni Országos Nyári Tárlat, Aranybika Szálló Bartók Terem; KLTE Díszudvara; 1993-2002: I-IV. Országos Pasztell Biennálé, Esztergom; „Über Grenzen”, Kontakt Galéria, Böblingen (D); 1993-1994: Art-éria Galéria, Vigadó Galéria; 1994-2001: „Mythen I-VII.”, Városház Galéria, Zella-Mehlis (D); Tavaszi Tálat ’94, Petôfi Csarnok, Budapest; I. Országos Színesnyomat Grafikai Kiállítás, Mûvészetek Háza, Szekszárd; Szegedi Fesztivál Tárlat, Táblaképfestészeti Triennálé, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged; Médium 3, Sepsiszentgyörgy [Sf‚ntu Gheorghe (RO)]; Mûvészet Magyarországról, Art Club, Burgwedel (D); 1995: Patak csoport, Öreghegyi és Felsôvárosi Közösségi Ház., Szfvár; XXIX. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba; Hommage Bartók, Szentendrei Képtár; A Dunaharaszti Baktay Ervin Gimnázium „Kortárs Képzômûvészeti Gyûjteménye”, Városi Könyvtár, Szigetszentmiklós; XXVIII. Szegedi Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum Képtára; 1995-2004: Siklósi Szalon, Siklósi Vár; Városi Mûvelôdési Központ; 1996: Minimál, Csontváry Galéria; Az X-Art, a Túlsó P’Art és a Patak csoport közös kiállítása, Barátság Mûvelôdési Központ, Százhalombatta; Népvándorlás - Földöntúli Kapcsolatok, VLS Pm., Szentendre; Hajdúszoboszlói Nemzetközi Modern Múzeum, Hajdúszoboszló; Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely; Patak csoport, Sárospataki Képtár; Kongresszusi Központ; Genius Loci, Szentendrei Képtár; Hidak ’96, Pest Center Galéria; 1996-1997: Tizenkilencen a Vajda Lajos Stúdióból, Vigadó Galéria, Budapest; PSMK Mûcsarnok, Gyôr; 1996-2000: VI-VIII. Országos Táblaképfestészeti Biennálé, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged; 1997: VI. Debreceni Tavaszi Tárlat, Kölcsey Mûvelôdési Központ; Szín-Vonal, 20x20 Nemzetközi Kisképek Fesztiválja, Fony; Zemplén Múzeum, Tôketerebes [Trebiaov (SZL)]; Magyar Szalon ’97, Mûcsarnok, Budapest; Patak csoport, VLS Pm., Szentendre; Iszkaszentgyörgy; Medgyessy F. Képzômûvészeti Kör, Kölcsey Mûvelôdési Központ és Ifjúsági Centrum, Debrecen; 1998: A Csongrádi Mûvésztelep alapító tagjainak kollektív tárlata, Csongrád Galéria; MÉH Rt. Központ, Szeged; Patak csoport, Kultúrpalota, Marosvásárhely [Palatul Culturii, Târgu Mure_ (RO)]; A szentendrei Vajda Lajos Stúdió, Kultúrpalota, Marosvásárhely [Palatul Culturii, Târgu Mure_ (RO)]; Új Galéria, Nagyvárad [G. Nou, Oradea (RO)]; Csend-Élet, 20x20 Nemzetközi Kisképek Fesztiválja, Fony; „Mythen V.”, VLS Pm., Szentendre; Patak csoport, Városi Galéria, Szigetszentmiklós; Mûvészek -Mûtárgyak, Mûteremház,

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

Budapest; 1998-1999: Zene Szemeimnek, Pécs; Gyôr; Miskolc; Budapest; 1999: Válogatás II., A Vajda Lajos Stúdió, Barcsay Iskola Galéria, Szentendre; Szitanyomás története és mûvészete, Magyar Képzômûvészeti Fôiskola Barcsay-Terem; Patak Csoport, Kanneltalon Galéria (FIN); Új Szerzemények a Ferenczy Múzeum képzômûvészeti gyûjteményében, Szentendrei Képtár; Mythen Csoport, Peppenheim-kastély, Iszkaszentgyörgy; „Vízár & Víz-zár”, Vasarely Múzeum, Budapest.; Ortswechsel „Mythos Weimar”, Weimar (D); Szentendrei Tárlat (Festészet - Szobrászat); (Grafika - Iparmûvészet), MûvészetMalom, Szentendre; Avantgárdtól a Transzavantgárdig, Válogatás a KMGA Gyûjteményébôl, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely (SZL); A Vajda Lajos Stúdió Kiállítása, Takács Lajos (Gallery Christoff) gyûjteményébôl, VLS Pm., Szentendre; Áttûnések ’99, Kortársfesztivál, MûvészetMalom, Szentendre; Tér-Kép, 20x20 Nemzetközi Kisképek Fesztiválja, Fony; Pasztell-Tárlat, A Pasztell Biennálék Díjazottjai, Vármúzeum Rondella Galéria, Esztergom; Patak Csoport, Benczúr Galéria, Budapest; A Magyar Festôk Társaságának washingtoni tárlata, Magyar Nagykövetség, Washington (USA); 2000: Félszáz mondat Neked, Nádor G., Budapest.; Máskor, Máshol, Móra Ferenc Múzeum, Szeged; II. Debreceni Art Expo, Patak Galéria, Debrecen; A szentendrei Vajda Lajos Stúdió Iszkaszentgyörgyön, Pappenheim-kastély, Vörös terem; Másod-kéz Galéria, Dunaújváros; XX. Jubileumi Országos Grafikai Biennálé, Miskolci Galéria; A 70 éves szentendrei Régi Mûvésztelep a millennium évében, MûvészetMalom, Szentendre; Utazásaink - Reisewege, Mythen VII., MûvészetMalom, Szentendre; [Új] Pest Megyei Tárlat 2000, MûvészetMalom, Szentendre; Lépés a jövôbe, VLS Pm., Szentendre; Válogatás a Dunaszerdahelyi (Szlovák Köztársaság) Kortárs Magyar Galéria anyagából, Olof Palme Ház, Budapest; A Patak csoport és vendégei, Kaposfüredi Galéria; VIII. Szentendrei Szerb Nyári Mûvésztelep, Városháza, Szentendre; Mai japán-magyar képzômûvészeti kiállítás, Iparmûvészeti Múzeum, Bp.; Varga Amár László és barátai kiállítása, Faluház, Balatonkenese; Szín-Tézis, 20x20 Nemzetközi Kisképek Fezstiválja, Fony; Galéria ’13 Soroksár; Sziget-szüret Fesztivál, Patak Galéria, Szigetszentmiklós; Szentendrei Régi Mûvésztelep Ôszi Tárlat, Mûvésztelepi Galéria, Szentendre; 2001: Levente Alapítvány, Vujicsics Tihamér Zeneiskola, Szentendre; PMK, Szentendre; Franciaország – Magyarország 2001 / Szentendre Salonban, MûvészetMalom, Szentendre; XI. Debreceni Tavaszi Tárlat, Medgyesssy Ferenc Emlékmúzeum; II. Rákóczi Ferenc Ált. Isk. és Gimn. Jótékonysági szülôi bál és aukció, Városháza, Szentendre; BÁV II. Kortárs Aukció, Bp.; Szent György-napi jótékonysági bál és aukció az árvízkárosultakért, Máltai Szeretetszolgálat, Szentendre; Sín-Tézis 1997-2000, 20x20 Nemzetközi kisképek Fesztiválja, MûvészetMalom, Szentendre; „Szabadvásznas Festészet” (…méretes mintafenoménok …), MûvészetMalom, Szentendre; Öntematika rajzban, VLS Pm., Szentendre; „Tiszta Szívvel” a Beteg Gyermekekért Alapítvány, Magyar Kultúra Alapítvány Székháza, Bp.; Iskolatámogatási

163

164

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

jótékonysági rendezvény, Iszkaszentgyörgy; XXXI. Szegedi Nyári Tárlat, Képtár; Szentendrei Tárlat 2001, MûvészetMalom, Szentendre; Patak csoport, Vigadó Galéria, Bp.; IX. Szentendrei Nyári Szerb Festôtábor és kiállítás, Szerb Klub; Városháza; „Tiszta Szívvel” a Beteg Gyermekekért Alapítvány, Bartók 32 Galéria, Bp.; Vörös és Fehér, Sziget-Szüret Fesztivál és Kiállítás, Patag Galéria, Szigetszentmiklós; Korpusz, Vincze Galéria, Budai Vár; Siklósi Szalon, Mûvészetek Háza, Szekszárd; Variációk Lemezre, Nádor Galéria, Bp.; „Az angyali üdvözlet a harmadik évezred kezdetén”, Erdôs Renée Ház, Bp.; Párhuzamok – Ellentétek, Abigél Galéria, Bp.; Belsô Táj – Új tájak az idô és tér perspektívájában, Vigadó Galéria, Bp.; 2001-2002: Három Sziget az új évezred küszöbén (Ötvenkét mûvész – ötvenkét hét), Rákóczi Múzeum, Sárospatak; Pécsi Galéria, Pécs; 2002: Karsai Mûvésztelep, Szent Korona Galéria, Székesfehérvár; Patak Csoport és Vendégei, József Attila Mûvelôdési Központ és Ifjúsági Ház, Baja; Városi Galéria Pál Gyula Terem, Nyíregyháza; Blitz Galéria – Tavaszi kiállítás és aukció, MEO Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény, Bp.; BÁV Rt. Mûvészeti kiállítás és aukció, Aukciós Ház, Bp.; Pest Megyei Tárlat 2002, MûvészetMalom, Szentendre; Mûvészeti Gyûjtemények I., Vizivárosi Galéria, Bp.; „Az angyal üdvözlete”, Örökmozgó Galéria, Bp.; A „Tiszta szívvel” a Beteg Gyermekekért Alapítvány kiállítása és aukciója, Budapest Galéria; Cadre Rouge Galéria; Secco Galéria, Bp.; Válogatás a Szentendrei Grafikai Mûhely anyagából, Testvérmúzsák Galéria, Pomáz; I. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Kiállítás, Kecskeméti Képtár, Kecskemét; Plein Air 2002, Városi Galéria, Csongrád; Juhász Gyula Mûvelôdési Központ, Szeged; „Tendenciák”, Mûvészetek Háza, Szekszárd; Állami Mûvészeti Díjazottak, Olof Palme Ház, Bp.; Kettô, Újlipótvárosi Klub Galéria, Bp.; Fokmérô, Sziget-Szüret Fesztivál, Városi Galéria, Szigetszentmiklós; Joseph Kádár Múzeum, Álmosd; Árnyékban, Vigadó Galéria, Bp.; XX. századi magyar mûvészet Szentendrérôl nézve, MûvészetMalom, Szentendre; Dialógus, Olof Palme Ház, Bp.; Szentendrei Vajda Lajos Stúdió: 1972-2002 – Jubileumi Kiállítás, Mûcsarnok, Bp.; La Terra Si Dona Alla Luce E Ogni Cosa Ritorna Alla Vita, Salone Della Foresteria Abbaziale Di Santa Maria Di Sesto; Levente Gála [jótékonysági rendezvény], Városháza, Szentendre; „Mûvészajándékok”, Harminca Galéria, Bp.; Zöld Kakas jótékonysági kiállítás és aukció, Hotel Fiesta, Bp.; 2002-2003: Adventi Kalendárium, Gerbaud Ház, Bp.; 2002-2003: A Kortárs Galéria Jubileumi Kiállítása, Kortárs Galéria, Tatabánya; 2002-2003: „Csend és szó – Isten és ember között”, Erdôs Renée Ház, Bp.; 2002-2003: Etûdök kortárs képzômûvészektôl, Csongrád Galéria, Csongrád; A Magyar Képzômûvészek és Iparmûvészek szövetsége Festô Szakosztálya, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely; 2003: 4. BÁV Kortárs Mûvészeti Aukció, Aukciós Ház, Bp.; Creator Spiritus II. – Teremtô – Alkotó Lélek – A Remény Évezrede, Szentcsalád Templom és Közösségi Ház, Kecskemét; Etûdök, Galéria IX, Bp.; A festészet vége?, Olof Palme Ház, Bp.; Siklósi Szalon, Duna Galéria, Bp.; A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió „Nô”

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

Kiállítása, Mediawave, Bezerédj-kastély, Gyôr; „Dionüszosz oltárán”, Mûvészetek Háza, Szekszárd; Szentendrei Grafikai Mûhely szitanyomatai, Szentendrei Képtár, Szentendre; Találkozás, Vaszary Képtár, Kaposvár; Karsai Mûvésztelep, Latinovits Zoltán Mûvelôdési Ház, Balatonszemes; Szentendrei Szobrász Tárlat, MûvészetMalom, Szentendre; Hajdúsági Nemzetközi Mûvésztelep Zárókiállítása, Sillye Gábor Mûvelôdési Központ és Közösségi Ház, Hajdúböszörmény; Csíkszereda (RO); Patak Csoport, II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Miskolc; „Képzômûvészet Szentendrérôl” , Sárospataki Képtár, Sárospatak; Kötôdések – A Vidéki Magyarország Emlékezete, Szabadtéri Néprajzi Múzeum Skanzen Galériája, Szentendre; A Szentendrei Régi Mûvésztelep hetvenöt éve, Vigadó Galéria, Bp.; IV. Országos Színesnyomat Grafikai Kiállítás, Mûvészetek Háza, Szekszárd; Reflexiók – A MKISZ Festô Szakosztályának kiállítása, Kecskeméti Képtár, Kecskemét; „Segíts, hogy segíthessünk” jótékonysági est és árverés, HM. Helyôrségi Klub, Szentendre, A mû mint jel, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, Patak Csoport, Csepel Galéria, Bp.; Fészek, Városi Galéria, Szigetszentmiklós; „Jelen és Múlt” – Hetvenöt éves a szentendrei Régi Mûvésztelep, Collegium Hungaricum, Bécs; „Ôrangyal az Életért” Alapítvány Ôszi Aukció, Bartók 32 Galéria, Bp.; Szalmaszál a hajléktalanokért Közhasznú Alapítvány, Jótékonysági Árverés, Andrássy Palota Konferenciaközpont, Bp.; „Rákmentes Világért” Alapítvány Jótékonysági Aukciója, Nagyházi Galéria, Bp.; Gátlástalan Tisztaság Speciális Bizonytalanság, VLS Pm., Szentendre; A „Kép keret nélkül”, VLS Pm., Szentendre; Biztos vonalon [VLS], Metró Galéria, Bp.; 2003-04: 75 éves a szentendrei Régi Mûvésztelep, Magyar Kulturális Intézet, Stuttgart; Wertheim; Berlin (D); 2004: Barcsay Iskola Galéria 1994-2004, BIG, Szentendre; Hungarian Graphic Art, Magyar Kulturális Központ, New Delhi (IN); Állami Mûemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ – Orczy Kultúrkert Egyesület, Bárka Színház, Bp.; Patak Csoport, Kortárs Galéria, Tatabánya; Cifra malom, Tata; Európai uniós kortárs képzômûvészeti kiállítás, Nemzeti Színház, Gyôr; XXII. Miskolci Grafikai Biennálé, Miskolci Galéria; Városi Mûvészeti Múzeum, Miskolc; Szín-Tér, Muzej Vojvodine; Emlékek, Galerija Suluv, MKISZ, Újvidék (YU); 7. Budaörsi Fesztivál, Zichy major, Budaörs; Hommage à Gaál Imre – Tavaszi Tárlat, Pesterzsébeti Múzeum, Bp.; A Szentendrei Régi Mûvésztelep hetvenöt éve, Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa (SZL); Grál [Velekei József Lajos kiállítása. Vendégek: Aknay János, Csontos Elek, Deim Pál, Ligeti Erika, Makovecz Imre, Péterffy László, Szlaukó László], Vincze Galéria, Halászbástya; Dialógus – 2004, Millenniumi Szalon, Bp.; Mûvészek és Mûvek Szentendrérôl, Templom Galéria, Eger. Szekszárd, Mûvészetek Háza, Jubileumi kiállítás. Hajdúböszörmény, Mûvelôdési Ház, 41. Nemzetközi Hajdúsági Mûvésztelep kiállítása. Nagycenk, Széchenyi István Emlékmúzeum, Horváth & Lukács Galéria mûvészeinek kiállítása. Györ, Városi Múzeum, Váczy Péter gyûjteménye Dunaszerdahelyrôl. Debrecen, Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum, XVIII. Debreceni Országos Nyári Tárlat. Eger, Érsekudvar, A látható zene, kortárs képzô

165

166

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

és iparmûvészeti kiállítás. Debrecen, Református Nagytemplom lovagterme, A látható zene. Szentendre, Mûvésztelepi Galéria, A szentendrei Régi Mûvésztelep öszi tárlata. Szentendre, Mûvészet Malom, LE Pont-Híd (válogatás a Szöllôsi-Nagy-Nemes gyûjteménybôl. Milenáris Park, Magyar festészet napja, Jelek és jelrendszerek a festészetben. Szigetszentmiklós Városi Galéria, VI. Patak Fesztivál „Víz” címû kiállítás; Érd, Városi Mûvelôdési Központ, X-ART Egyesület és barátai „A Dunánál” címû kiállítás; Szentendre Mûvészet Malom, A szentendrei képzômûvészet évszázada s. V. Szentendrei mûvészek rajzai. MÛVEK KÖZGYÛJTEMÉNYEKBEN: Baász Imre Mûvészeti Alapítvány, Sepsiszentgyörgy [Baász Art Fundation, Sf‚ntu Gheorghe (RO)]; Barcsay Jenô Általános Iskola, Szentendre; Bürgerhaus, Zella-Mehlis (D); Császár-gyûjtemény; Dombóvári Mûvelôdési Ház és Könyvtár; van Dam-gyûjtemény, Szentendre; Ferences Gimnázium, Szentendre; Gallery Christoff, Szentendre; Horváth & Lukács-gyûjtemény, Nagycenk; Karsai Mûanyagfeldolgozó és Szerszámgyártó Rt., Székesfehérvár; Kortárs Gyûjtemény, Salzburg (A); Kortárs Magyar Gyûjtemény, Dunaszerdahely [Dunajská Streda (SZL)]; Kortárs Magyar Képzômûvészeti Gyûjtemény, Baktay Ervin Gimnázium, Dunaharaszti; Kôszegi-gyûjtemény, Szigetszentmiklós (Patak Galéria); Mûvelôdési Ház, Dunakeszi; Mûvelôdési Ház, Hajdúböszörmény; Magyar Intézet, Bukarest (RO); M. K.-gyûjtemény, Szentendre; Matula Péter-gyûjtemény, Dunaújváros; Modern Mûvészetért Közalapítvány, Dunaújváros; Mûvelôdési Ház, Veszprém; Nagy János-gyûjtemény, Szentendre; Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága (Ferenczy Múzeum), Szentendre; Pest Megyei Önkormányzat; Roland Riz-gyûjtemény, Bolzano (OL); Söröss-gyûjtemény, Esztergom; Szepessy-gyûjtemény, Marosvásárhely [Targu Mures (RO)]; Új Megyei Kórház, Kistarcsa; Városháza, Debrecen; Városháza, Wertheim (D); Vincze László papírmerítô gyûjteménye, Szentendre; Vujicsics Tihamér Zeneiskola, Szentendre; Rotter-gyûjtemény, Székesfehérvár; Völgyi-gyûjtemény, Budapest; Art-Hunga Gudens Pedit Gyûjtemény (A); Barta-gyûjtemény, Budapest; Albert-gyûjtemény, Szentendre; Margaritovits-gyûjtemény, Szentendre; Kortárs Gyûjtemény, Miskolc; Kecskeméti Képtár, Kecskemét; Monostori Erôd, Komárom; Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár; Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre; Szôlôssi Nagy-Nemes gyûjtemény, Párizs-Budapest; Puhl-gyûjtemény, Szentendre. Galambos gyûjtemény, Somorja, (SL) KÖZTÉRI MÛVEK: Angyal (fa, fém, festett mûgyanta, aranyfüst, 1995, Nagy Posta elôtti tér, Szentendre); „Freskók Budapesten” az újpalotai Agritek Rt. Megbízásából [ef Zámbó Istvánnal]. IRODALOM: - MÉG -: Katonaként a fôiskolára, Hazáért, 1969. okt. 15.; LOSONCI Miklós: Vác és Szentendre hívja a látogatókat (...) Aknay János, Holdas György szentendrei tárlata, Pest Megyei Hírlap, 1976. okt. 2.; LOSONCI Miklós: A Mûcsarnok kiállításai (...) Aknay János festményei Örkényben, Pest Megyei Hírlap, 1977. jan. 26.; LOSONCI Miklós: Aknay János törekvései, Napló, 1977. dec. 10.;

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

HANN Ferenc: Aknay János festômûvész kiállítása a salgótarjáni Ifjúsági Mûvelôdési Házban, Nógrád, 1978. márc. 24.; LOSONCI Miklós: A festészet mikroszkópján át (...) A Világfa Galéria vendége, Pest Megyei Hírlap, 1979. jan. 30.; HANN Ferenc: Aknay János (kat. bev., Világfa Galéria, Szentendre, 1979); HANN Ferenc: Aknay János kiállítása, Szentendrei Mûsor, 1979/2.; HANN Ferenc: Aknay János (kat. bev. tan., Stúdió Galéria, Budapest, 1979); P. SZABÓ Ernô: Aknay János festményei Stúdió Galéria, Új Tükör, 1979. szept. 23.; HANN Ferenc: Aknay János (kat. bev. tan., Mûvésztelepi Galéria, Szentendre, 1982); M. Zs.: Jelzések, Aknay János tárlata, Pest Megyei Hírlap, 1982. szept. 25.; HANN Ferenc: Aknay János képei, Szentendre, Mûvésztelepi Galéria, Új Tükör, 1982. szept. 26.; BLAFIELD Antti: Todellisuus Heijastuu V‰reiss‰, Unkarilaisen taiteilijan Janos Aknayn, Suomen Kuvalehti, 1982/10. 1. 40. szám; TILLES Béla: Aknay János ablakai, Pedagógiai Mûhely, 1984/2.; HANN Ferenc: Aknay János (kat. tan., Új Vegyes, Szentendrei Képtár, 1986); NOVOTNY Tihamér: A konstruktivizmustól a rovásírásig, Aknay János mûvészetérôl, Mûvészet, 1987/10.; HANN Ferenc: Angyal suhant át a szobán, Aknay János mûvészetérôl, Alföld, 1989/3.; HANN Ferenc: Aknay János, Beszélgetés a festôvel (gyûjt. könyv-kat., Jan van Dam és Prakfalvi Endre tanulmányával, Szentendre, 1989); P. SZABÓ Ernô: Aknay János kiállítása Szentendrei Képtár, Új Tükör, 1989. júl. 16.; LOSONCI Miklós: Értelmes absztrakció, Pest Megyei Hírlap, 1989. júl. 26.; ABA Judit: Aknay János világa, Pesti Mûsor, 1989. aug. 2-9.; CHIKÁN Bálint: Aknay János, Magyar Hírlap, 1990. dec. 15.; NOVOTNY Tihamér: Beszélgetés Aknay János képzômûvésszel a Marosvásárhelyi Mûhely (MAMÛ) és a szentendrei Vajda Lajos Stúdió (VLS) kapcsolatáról az Unicornis c. közös kiállítás megrendezése elôtt (Unicornis c. kat., Vigadó G., 1991); Á. Sz. J.: Virág és hó – Egy elsô kötet margójára, Fejér Megyei Hírlap, 1991. jún. 1.; WEHNER Tibor: Metszésben, vibrálásban, Aknay János mûvészetérôl, Árgus, 1991/4.; BESZE Imre: Aknay János rovásballadái, Százoldalas Szabad Föld, 1991. szept. 16.; HANN Ferenc: Aknay János (kat. bev. tan., Aknay, Gubis, Kéri, Somogyi kiállítása, Szigetszentmiklós, Érd, Ráckeve, Ócsa, 1991); HANN Ferenc: Aknay János (kat. bev. tan., Pentaton 1., Szentendrei Képtár, 1992); (bágyoni): A pentaton sorban nincs félhang, Pest Megyei Hírlap, 1992. jún. 22.; NÁDUDVARI Anna: Az angyal hozhat békét, harcot is, Aknay János kiállítása a szentendrei Art-ériában, Pest Megyei Hírlap, 1993. jún. 28.; (b. kiss) [B. KISS László]: Aknay János stációi, Fejér Megyei Hírlap, 1993. júl. 6.; TARR Erika: „Letisztultak bennem a dolgok”, Egy kiállítás ürügyén, Szentendre és Vidéke, 1993. júl. 15.; PACZKOWSKI Jörg: Einige Gedanken zum Werk János Aknay (kat. bev. tan., Galerie Rösch, 1994); VOIGT Wolfgang: Feste Formen und Farbfl‰chen, Bilder von János Aknay, Karlsruhe, 1994. júl. 13.; HANN Ferenc: Patak Csoport (kat. bev., Sárospatak, 1994); MORZSIK János: A mûvészeket hazavárják, Délvilág, 1995. jan. 23.; BALOGH Ilona: Közébük angyal érkezett, ôsi mûformák Aknay János festményein, Pest Megyei

167

168

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

Hírlap, 1995. febr. 1.; WEHNER Tibor: Képek a négyzeten, képek a köbön, Élet és Irodalom, 1995. febr. 3.; CS. TÓTH János: Konstruktív lebegés, Mûvészeti Metszetek, 1995; (b.k.l.) [B. KISS László]: Portré helyett torzó, Fejér Megyei Hírlap, 1995. febr. 21.; LOSONCI Miklós: Angyal született, Új Ember, 1995. febr. 26.; BESZE Imre: Gazdagítják Szentendrét, Aknay János sötét képei, Szabad Föld, 1995. aug. 1.; BESZE Imre: Mi újság, Aknay János?, Szentendre és Vidéke, 1995. aug. 15.; B. KISS László: Engedjétek magatokhoz a képeket!, Aknay János tárlat az iszkaszentgyörgyi kastélyban, Fejér Megyei Hírlap, 1996. ápr. 27.; KÉRI Mihály: A lélek geometriája, Aknay János Marosvásárhelyre készül, Új Pest Megy. Hírlap, 1997. márc. 1.; LÓSKA Lajos: Bevezetô (kat., Marosvásárhely, 1997); (nk) [NAGY Miklós Kund]: Aknay János tárlata elé, Múzsa Népújság-Melléklet, 1997. ápr. 25.; (KOPASZ): Aknay-kiállítás Marosvásárhelyen és Bukarestben, Szentendre és Vidéke, 1997. máj. 9.; MARKÓ Béla: A betört ablak, Múzsa, Népújság- Melléklet, 1997. máj. 16.; MÁTÉ György: Aknay János kiállítása Marosvásárhelyen és Bukarestben, Szentendrei festô sikere Romániában, Új Pest Megyi Hírlap, 1997. jún. 2.; L. M. [LOSONCI Miklós]: Aknay-festmények a Vigadó Galériában, A szüntelen külsô-belsô utazás élményei, Új Pest Megyei Hírlap, 1998. jan. 7.; P. SZABÓ Ernô: Szellem, Barokk, Melankólia, Napi Magyarország, 1998. jan. 7.; B. KISS László: Angyalok Budapesten, Tárlat az iszkaszentgyörgyi Pappenheim-kastély után a pesti Vigadóban, Fejér Megyi Hírlap, 1998. jan. 24.; NOVOTNY Tihamér: Vérrel keveredô sár; Angyalváró ablakok, Aknay János szomorú képei elé (In.: Pontos Idôrendben, Sorsfürkészô írott azonosulási kísérletek a képzômûvészet világából, VLS Kulturális Egyesület, 1998); NEMESHÁZI [Beatrix]: Egy kiállítás margójára…Beszélgetés Aknay Jánossal, Szentendre Castrum, 1998. febr. 26.; KOMISZÁR János: Szentendrei festô debreceni szívvel, Vendég: Aknay János festômûvész („Szóla” Paraván, Mûterem mikrofonközelbôl, Debrecen 1998); SZABÓ Lilla: Kapcsolatok, Aknay János képeirôl, Magyar Napló, 1998/5.; Von Ueli O. KRƒUCHI: János Aknay (kat. bev. tan., Ortswechsel 1998: Mercedes-Werke); NOVOTNY Tihamér: A patak földrajzilag bárhol felbukkanhat, Árgus, 1999/1.; SZERÉNYI Gábor: Kétely és remény, Aknay János képei, Népszava, 1999. márc. 13.; B. K. L. [B. KISS László]: Születésnap zsíros kenyérrel, Fejér Megyei Hírlap, 1999. márc. 20.; JÁMBOR: Ablakok és angyalok, Szentendre és Vidéke, 1999. máj. 14.; B. I. [BALOGH Ilona]: Aknay és az angyalok, Szentendre és Vidéke, 1999. szept. 10.; NOVOTNY Tihamér: Aknay János munkái elé, Élet és Irodalom, 1999. szept. 3.; SZAKOLCZAY Lajos: A Jel, Mint Jelképiség, Aknay János szitanyomatai, Szentendre és Vidéke, 2000. márc. 10.; B. KISS László: A másik Szentendre, Fejér Megyei Hírlap, 2000. ápr. 29.; KÉRI Mihály: Egy mûvészeti társaság anatómiája: a Patak csoport, Duna-Part, 2000/1.; B. KISS László: Mûvészek, politikusok vendégeskedtek a faluban, Fejér Megyei Hírlap, 2000. máj. 2.; WEHNER Tibor: A 70 éves szentendrei régi mûvésztelep a millennium évében, Szentendrei Tükör,

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

2000. máj.-jún.; SZAKOLCZAY Lajos: Léglökéses angyalszárnyak - Aknay János festményeirôl, Kortárs, 2000/6.; R. V. [Rados Virág]: Hetvenéves mûvésztelep, Népszabadság, 2000. jún. 10.; NOVOTNY Tihamér: A Mythen csoport kiállítása a szentendrei MûvészetMalomban (kat. bev. tan., 2000. júl. 1-12.); SZUROMI Pál: Kékfestôk tábora, Élet és Irodalom, 2000. aug. 11.; ÔZI [Szarvas Rita]: Jövônk homályos tükör, Szentendre és Vidéke, 2000. aug. 18.; JAKAB: Mûvészsorsok, Patak-sodrásban, Krónika, 2000. aug. 28.; JÁMBOR: Színekkel dolgozom, hangulatokat festek, Szentendrei Tükör, 2000. szept.; Szentendrei Arcképcsarnok I., Szentendre, 2000; NOVOTNY Tihamér: Aknay János (Monografikus szándékú szöveggyûjtemény Aknay János festômûvész pályaképének követéséhez), VLS Kult. Egy., Szentendre, 2000; RAPPAI Zsuzsa: Tisztelet a mûvésznek, tisztelet a barátnak, Szentendre és Vidéke, 2000. nov. 24.; NOVOTNY Tihamér - WEHNER Tibor: A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió (antológia), A Szentendrei Vajda Lajos Stúdiót Támogató Alapítvány, Szentendre, 2000; Ismerôs képek az Aknay-albumban, Fejér Megyei Hírlap, 2001. jan. 4.; B. K. L. [B. Kiss László]: Bátor vállalkozás részesei lehettek az elmúlt években a helyiek, Fejér Megyei Hírlap, 2001. jan. 11.; LÓSKA Lajos: A félig sikerült Dialógus, Élet és Irodalom, 2001. jan. 19.; FELEDY Balázs: Aknay János színei, Demokrata, 2001/8.; R. V. [Rados Virág]: Péter Pál utcai gerillák – Antológia jelenik meg a szentendrei Vajda Lajos Stúdióról, Népszabadság, 2001. febr. 5.; B. K. L. [B. Kiss László]: Angyalok a vásznon, Népszava, 2001. márc. 10.; HOLLÓSI Zsolt: „Minél kevesebb eszközzel szeretném elmondani a lényeget – Beszélgetés Aranyi Sándor festômûvésszel, Tiszatáj, 2001/3.; B. K. L. [B. Kiss László]: Ez az album a cáfolat, Fejér Megyei Hírlap, 2001. márc. 17.; KÉRI Mihály: 3 kiló VLS, Duna-Part, 2001/1.; SZAKOLCZAY Lajos: Síkos hal – vízben, ôsbozótban (A szentendrei Vajda Lajos Szúdió antológiája), Kortárs, 2001/4.; B. K. L. [B. Kiss László]: Kalapács alá kerül a szentendrei festô képe is, Fejér Megyei Hírlap, 2001. máj. 17.; P. SZABÓ Ernô: Vajda Lajos Stúdió, Magyar Nemzet, 2001. jún. 9.; KERÉKGYÁRTÓ György: Harmincéves a szentendrei Vajda Lajos Stúdió, Heti Válasz, 2001. aug. 3.; 3 Sziget, MNM Rákóczi Múzeuma, Sárospatak, 2001. aug. 17. – dec. 9. (kat.); B. K. L. [B. Kiss László]: A megyehatáron túlról is hívtak meg alkotókat – Másodízben rendezik meg a Karsai Mûvésztelepet, Fejér Megyei Hírlap, 2001. szept. 3.; WÁGNER István: Párhuzamok és ellentétek – Csoportos tárlat eladással, Pesti Mûsor, 2001. szept. 6-12.; S. Z.: Tíz magyar festô képei, Népszabadság, 2001. szept. 10.; B. K. L. [B. Kiss László]: Mûvésztelep a Balaton partján, Fejér Megyei Hírlap, 2001. szept. 20.; MEGGYES Lászlóné: Karsai Mûvésztelep 2001., Karsai Híradó, 2001. dec.; NOVOTNY Tihamér: Utószó helyett az Öntematika rajzban címû kiállítás ürügyén, Szentendre és Vidéke, 2001. dec. 21.; B. K. L. [B. Kiss László]: A tájképpel a négyzet felesel, Fejér Megyei Hírlap, 2002. jan. 15.; Alföld, 2002/1. (képmelléklet); FELEDY Balázs: Vajdás atmoszféra, Demokrata, 2002. febr. 21.; ANGYAL Mária: [Aknay János kiállítása

169

170

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

elé], (kat. bev., Kortárs Galéria, Tatabánya), 2002. márc. 9.); DALLOS István: Aknay János kiállítása a tatabányai Kortárs Galériában, Hírlap, 2002. márc. 11.; JÁMBOR: Korpusz és angyalok, Szentendrei Tükör, 2002. márc.; ZAKAR: Új Munkácsy-díjas szentendrei mûvészek, Szentendre és Vidéke, 2002. márc. 14.; FELEDY Balázs: Egy élet ajándéka, Demokrata, 2002/16.; SZAKOLCZAY Lajos: Az akadémikus rajztól az átszellemült táblaképig (Aknay János életmûalbuma), Hitel, 2002/4.; VÁMOSI Katalin: Aknay János Sárospatak 2002 (Sárospataki Képtár, kat. elôszó); „Angyal született” – Gondolatok Aknay János kiállításának megnyitójára, Zempléni Múzsa, 2002. aug. 17.; [NOVOTNY Tihamér]: A VLS jubileumi kiállítása a Mûcsarnokban, Szentendre és Vidéke, 2002. aug. 30.; Aknay János kiállítása, Museum.hu – A Magyar Múzeumok Honlapja, 2002. 09. 02.; Aknay János festômûvész kiállítása a Sárospataki Képtárban…, Sárospataki Hírlap, 2002. aug.; P. SZABÓ Ernô: Alkotó energiából egyelôre vannak tartalékok, Magyar Nemzet, aug. 27.; A VLS jubileumi kiállítása a Mûcsarnokban, Szentendre és Vidéke, 2002. aug. 30.; R. V. fRados Virág]: Vegyes színvonalon – Pest megyei alkotók kiállítása a MûvészetMalomban, Pestvidék, 2002. szept. 2.; P. SZABÓ Ernô: Mûvek és alkotók a szabadságról, Magyar Nemzet, 2002. szept. 4.; P. SZÛCS Julianna: Pártszerûen – A Vajda Lajos stúdió jubileumi kiállítása a Mûcsarnokban, Népszabadság, 2002. okt. 3.; ANDRÁSI Gábor: Vajda Lajos Stúdió: volt, van, lesz? – Beszélgetés a mûcsarnoki kiállításról és az antológiáról, Mûértô, 2002. okt.; ANTAL István: Szentendrei Vajda Lajos Stúdió – Jubileumi kiállítás a Mûcsarnokban [körkérdés a mûvészekhez], Balkon, 2002/10.; SZOMBATHY Bálint: Mûvészvajdák a nemzetgyûlésben…, http://exindex.c3.hu, 2002.10.07.; Angyali konstruktivizmus, Budapesti Nap, 2002. nov. 18.; KÁRPÁTI Zoltán: Underground a Kunsthalléban – Harmincéves a szentendrei Vajda Lajos Stúdió, Új Mûvészet, 2002/11.; PERNECZKY Géza: Mi van a folklór alatt? Szabálytalan jegyzet a Vajda Lajos Stúdió margójára, Új Mûvészet, 2002/12.; KESERÜ Katalin: A VLS és a magyar mûvészettörténet – Elmaradt megnyitóbeszéd a Mûcsarnokban, Új Mûvészet, 2002/12.; Angyal születik, RTV Részletes, 2002. dec. 10-11.; NOVOTNY Tihamér: A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió: 1972-2002 (Dokumentum- és Szöveggyûjtemény, VLS Kult. Egy., Szentendre, 2002; XX. századi magyar mûvészet – Szentendrérôl nézve (Válogatás a Ferenczy Múzeum gyûjteményébôl), Sorozatszerkesztô: Dr. Simon László, PMMI, Szentendre, 2003 (kat.); VINCZE Barbara: Nyitottság és hagyományok, Budapesti Nap, 2003. jan. 13.; VÁMOSI Katalin: „Angyal született” – Gondolatok Aknay János kiállításának megnyitójára, A Vizuális Kommunikáció Magazinja, 2003. jan.; AKNAI Katalin: Szentendre a mûvészet felôl nézve, Mûértô, 2003. febr.; NOVOTNY Tihamér: Egy kiállítás (utó)képei – A Vajda Lajos Stúdió jubileumi kiállítása a Mûcsarnokban – belsô szemmel, Napút, 2003/1. febr.; Lélekarcú ikonok, vérzô Corpusok és kitárt szárnyú angyalok – Szeszélyes merengések és emlékezések Aknay János mûvészetérôl, Zempléni

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

Múzsa, 2003/2; L. SIMON László: „Nem akarok pitbull lenni!” [Beszélgetés a VLS 2002-es mûcsarnokbeli kiállításáról], Magyar Mûhely, 2003/1. 125. sz.; Beszélgetések a képzômûvészetrôl – Minden megy tovább, Szépirodalmi Figyelô, 2003/2.; BÓKA Róbert: A szabadság arcai – Tv-jegyzet, http//www.ujdunantulinaplo.hu, 2003. 03.04.; P. SZABÓ Ernô: Magyar mûvészet Szentendrérôl nézve, Magyar Nemzet, 2003. márc. 19.; POGÁNY Gábor: Díjazottak pasztell-tára – Esztergom - 1999, Art Limes, 2003/2.; SOBOR Antal: Történelmietlen látképek – Pasztell Biennálé Esztergomban, Art Limes, 2003/2.; FELEDY Balázs: Tévés képzômûvészet, Demokrata, 2003/15.; SZABÓ Lilla: Aknay János festômûvész bemutatása elé, Duna Televízió Galéria, 2003. máj. 30.; KOPÁTSY Sándor – AKNAY János: Aforizmák – festményreprodukciók, Vincze László és Fiai Papírmerítô Mûhely, 2003 [Bibliofil kiadvány]; N. KÓSA Judit: Látványtárral bôvül a skanzen…, Népszabadság, 2003. augusztus 2.; TÖRÖK Katalin: Nincs megállás – Látványtár, konferenciaközpont, galéria a Skanzenban, Szentendre és Vidéke, 2003. aug. 22.; Kötôdések – A Vidéki Magyarország Emlékezete, Szabadtéri Szentendrei Néprajzi Múzeum, Szentendre, 2003 (kat.); SZABÓ Zsuzsanna: Kötôdések – A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a kortárs képzômûvészet, Téka, 2003/2.; NOVOTNY Tihamér: Néhány gondolat a képzômûvészeti csoportosulásoktól…, Duna-Part, 2003/3.; TÖRÖK Katalin: Jubilál a Régi Mûvésztelep, Szentendre és Vidéke, 2003. aug. 29.; SZUROMI Pál: Telített hullámhosszon, Élet és Irodalom, 2003. aug. 23.; áron: 75 éves a Szentendrei Régi Mûvésztelep, Szentendrei Tükör, 2003. szept.; A Szentendrei Régi Mûvésztelep hetvenöt éve, Szentendrei Régi Mûvésztelep Kulturális Egyesület, Szentendre, 2003 (kat.); IV. Országos Színesnyomat Grafikai Kiállítás, Mûvészetek Háza, Szekszárd, 2003 (kat.), Reflexiók – A MKISZ Festô Szakosztályának kiállítása, Kecskeméti Képtár, 2003 (kat.), Angyal a patakparton, Budapesti Nap, 2003. okt. 13.; SZAKOLCZAY Lajos; Aknay János angyalai – Festmények a budakalászi Faluházban, Szentendre és Vidéke, 2003. okt. 24.; TÖRÖK Katalin: Két kiállítás, két helyszín: Bécs és Szentendre, Szentendre és Vidéke, 2003. nov. 14.; P. SZABÓ Ernô: Találtunk utakat a szabadság felé – Aknay János festômûvész a konstruktív mûvészetrôl, a „szentendreiségrôl”, a VLS Stúdióról, Magyar Nemzet, 2003. nov. 25.; TÖRÖK Katalin: Eredeti rendezés, kiváló mûvek, elragadó múzsa – Megnyílt a „Szentendre mint múzsa” kiállítás, Szentendre és Vidéke, 2003. nov. 28.; SÁRKÁNY István: A minôség mûvészete – A Patak csoport kiállítása a Csepel Galériában, Csepel, 2003. dec. 5.; TARCZY Péter: Érvényes harmóniák erejével, Mérték, 2003. dec. 10.; SZAKOLCZAY Lajos: Kikötô – Jegyzetek éjfél után, Duna-Part, 2003/4.; NOVOTNY Tihamér: Aknay János gyûjteményes tárlata az Ipszilon Galériában, Szentendre és Vidéke, 2003. dec. 12.; VARGA Andrea: Ünnepet hoznak az angyalok, Somogyi Hírlap, 2003. dec. 19.; P. Szabó Ernô: Színes világ szitanyomatokon – Országos grafikai kiállítás a szekszárdi Mûvészetek Házában. In.: ART forum, 2003. dec.;

171

172

LEXIKON • AKNAY JÁNOS FESTÔMÛVÉSZ

Fejér Megyei Hírlap, Hétvége, 2003. dec. 27. (Képmelléklet); KERTÉSZ József: 2004 Küszöbén – Visszatekintés-elôretekintés…, Szentendrei Tükör, 2004. jan.; MOLNÁR Bertalan: Aknay János festômûvész kiállítása az Ipszilon Galériában, Szentendrei Hírlap, 2004. jan.; TÖRÖK Katalin: A Big BIG, Szentendre és Vidéke, 2004. jan. 16.; N. B.: Ünnep a Barcsayban, Szentendre és Vidéke, 2004. jan. 23.; Georg LEISTEN: Ungarisches Worpswede an der Donau, Stuttgartes Zeitung, 2004. jan. 30.; Stuttgartban is bemutatkozott a Régi Mûvésztelep, Szentendre és Vidéke, 2004. jan. 30.; áron: A siker Stuttgartban sem maradhatott el…, Szentendrei Tükör, 2004. febr.; HULEJ Emese: Angyal a város felett, Nôk Lapja, 2004. febr. 18.; KOMISZÁR János: Aknay a hangulat rögzítésének nagymestere, Körkép, 2004. febr. 27.; TÖRÖK Katalin: Térbe, fénybe öltözötten, Szentendre és Vidéke, 2004. márc. 12.; BAKONYVÁRI M. Ágnes: A feltámadás angyalai, Új Ember, 2004. márc. 21.; SZAKOLCZAY Lajos: Tizenhárom szentendrei mûvész – A Barcsay Iskola Galéria jubileumi kiállítása, Duna-Part, 2004/2.; Szín-Tér, Muzej Vojvodine; Emlékek, Galerija Suluv, MKISZ, Újvidék (YU) (kat.); T. K. [Török Katalin]: A Szentendrei Régi Mûvésztelep kiállítása Kassán, Szentendre és Vidéke, 2004. máj. 14.; VÁMOSI Katalin: Aknay János (Pécsi Galéria, 2004. kat. elôszó); TÖRÖK Katalin: Hol az a pont, amikor egy kép késznek mondható? Szentendrei Mûvészportrék 5. – Margit Szabolcs képzômûvész, Szentendre és Vidéke, 2004. jún. 11.; Áron: Mûvészek és mûvek Szentendrérôl – Egerben, Szentendre és Vidéke, 2004. jún. 25. . FILMEK: KUCZKA Judit - SOÓS Árpád: Parti party (A Dunakanyarról, múltjáról és jelenérôl), MTV, 1986; KERNÁCS Gabriella - B. FARKAS Tamás: ÍRISZ, MTV, 1988; SZERÉNYI Gábor - TOMCSÁNYI Vilmos: Picasso-k kalandjai, Lírai geometria, MTV, 1995; SZEMADÁM György - NÁDORFI Lajos: /H/arc-képek, MTV, 1995; SCHRANZ Edit - ÁGOSTON Gábor: Nézôpont, MTV, 1996; NOVOTNY Tihamér - B. FARKAS Tamás: Donátor, Fészekrakók „ Szigete” (A Dunaharaszti Kortárs Képzômûvészeti Gyûjtemény és a Patak csoport), MTV, 1998; FEKETE Mária - MÁCSADI László: A Patak mûvészeti csoport kiállítása, H-H Soproni TV, 1998; NOVOTNY Tihamér - NEMESCSÓI Tamás: Donátor, A szentendrei Barcsay Iskola Galéria, MTV, 1999; KÚTVÖLGYI Katalin - ÉZSIÁS Anikó: Angyal született I-II., MTV, 2002; KERNÁCS Gabriella - NEMESCSÓI Tamás: A Templomdombtól a Mûcsarnokig – A szentendrei Vajda Lajos Stúdió Jubileumi Kiállítása, MTV, 2002-2003; SZABÓ Lilla - SIPOS László: Aknay János mûhelyében, Duna TV, 2003; Halper János, Aknay János “A teljesség fellé” 2004; Aknay János. Angyalok a Szamárhegyen, Weszelits András, Vedres Csaba 2004

TARTALOM

173

TARTALOM Ries Zoltán: Angyalok a Szamárhegyen (vers)

1

Novotny Tihamér: Elôszó Aknay János „Angyalos Könyvéhez”

5

Szemadám György: Aknay János angyalai

12

Szabó Lilla: Feljegyzések Aknay János új angyalos képeirôl

28

L. Menyhért László: A rejtôzködô angyal

42

Hann Ferenc: Angyalok kard nélkül

58

Wehner Tibor: Konkrét angyal

70

Vámosi Katalin: Angyal-variációk Aknay János mûvészetében

86

Török Katalin: Ezer arcú angyalsereg

102

Szakolczay Lajos: Aknay János angyal-festményeirôl

114

Cukor György: Aknay János angyalai

130

B. Kiss László: Jelentés az angyalokról

144

Lexikon

158

174

A könyvet szerkesztette, információs anyagát összeállította: Novotny Tihamér A kötetet tervezte, nyomtatásra elôkészítette: Bán Miklós Fotók: Aknay Csaba, Deim Péter, Gajzágó Jolán, Halper János, Miszer István, Völgyi Miklós Angol fordítás: Pásztor Péter Német fordítás: Naimann István A szöveggondozás: Párkány lászló

Támogatók: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma; Nemzeti Kulturális Alapprogram; Pest Megye Önkormányzata; Horváth & Lukács Galéria, Nagycenk; Puhl Antal építész, Vincze László papírmerítô, Szentendre; Designo Kft., Bán Miklós; Skanzen Galéria Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2000 Szentendre Sztaravodai út www.skanzen.hu; Patak Galéria, Kôszegi János; Iszak Tibor; Nyemecz Zoltán; Kiss Gyula; Barta Károly; Weszelits András; Puha Imre; Dr. Szentjóbi Zoltán; Raaberfreight Kft.;

Nyomás: Mester Nyomda – Nyomdavezetô: Strasser Gábor Példányszám: 1500

Kiadó: Vajda Lajos Stúdió Kulturális Egyesület, Szentendre, 2004

ISBN

A borítón: Találkozó angyalok (Triptichon) 2004, akril, vászon, (3¿) 80¿60 cm

175

HORVÁTH ÉS LUKÁCS GALÉRIA, 9485 NAGYCENK, KISCENKI ÚT 47.

V INCZE L ÁSZLÓ P APÍRMERÍTÔ 2000 SZENTENDRE, ANGYAL U. 5. TEL: +36 26 314 328

Pest Megye Önkormányzata

SKANZEN GALÉRIA SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM