SZENT ISTVÁN EGYETEM MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR VADGAZDA MÉRNÖK SZAK
SZAKDOLGOZAT
AZ ÚJKORI VADÁSZÍJÁSZAT FEJLŐDÉSE ÉS VADGAZDÁLKODÁSI JELENTŐSÉGE MAGYARORSZÁGON ÉS EURÓPÁBAN
Készítette: Baán Zoltán
Belső témavezető: Bleier Norbert egyetemi tanársegéd Vadvilág Megőrzési Intézet
Gödöllő 2012
Tartalomjegyzék 1.
Bevezetés ...........................................................................................................................3
2.
Előzmények, szakirodalmi áttekintés ................................................................................5 2.1.
A vadászíjászat nemzetközi és európai fejlődése .....................................................5
2.1.1.
A vadászíjászat nemzetközi fejlődése és fő mérföldkövei ...............................5
2.1.2.
A vadászíjászat törvényi szabályozásának kilátásai Európában.......................7
2.1.3.
Szabályozás és szervezeti felépítés (közös pontok és eltérések Európában)....8
2.2.
A vadászíjászat etikai és technikai vonatkozásai ...................................................11
2.2.1.
Vadászatíjászat hatékonysága, eredményessége és technikai sajátosságai.....11
2.2.2.
Sebzési arány, sebzési statisztikák..................................................................12
2.2.3.
Regenerálódás sebzést vagy nem halálos lövést követően .............................15
2.2.4.
Az ölőhatás jelentősége és a vadászhegy szerepe az íjas vadászatban ...........16
2.2.5.
A találat és utánkeresés jellegzetességei az íjas vadászatnál ..........................19
2.3.
Vadászíjászat vadgazdálkodási alkalmazási lehetőségei.......................................21
3.
Vizsgálatok ......................................................................................................................23
4.
Eredmények .....................................................................................................................24 4.1.
Magyarországi vadászati/ vadásztatási tapasztalatok ...........................................24
4.2.
Etikai megítélés ......................................................................................................26
4.3.
Íjas sebzéshez kapcsolódó vélemények...................................................................28
4.4.
Íjas vadásztatási tapasztalatok...............................................................................30
4.5.
Az íjas vadásztatás sajátosságai ............................................................................33
5.
Javaslatok.........................................................................................................................37
6.
Összefoglalás ...................................................................................................................39
7.
Köszönetnyilvánítás.........................................................................................................41
8.
Irodalomjegyzék ..............................................................................................................42
9.
Melléklet: Kérdőív a vadászíjászatról..............................................................................45
10.
Nyilatkozat ....................................................................................................................48
2
1. Bevezetés Európában és fontos vadászati célországokban, mint Kanada, USA, Ausztrália és Új-Zéland a vadászíjászok száma és ezzel együtt az íjas vadászat jelentősége folyamatosan növekszik. Európában egymás után jönnek létre a vadászíjász nemzeti szövetségek, amelyek ellátják a vadászíjászok érdekképviseletét, illetve azokban az országokban, ahol az íjas vadászat még nem engedélyezett lobbiznak annak legalizálása mellett (EBF Protocol Riga, 2012). Az EBF (European Bowhunting Federation) tíz éve jött létre és fő célja, hogy képviselje az európai vadászíjászok érdekeit és értékeit, valamint egy olyan kommunikációs és együttműködési alapot hozzon létre, amely hatékonyan tudja támogatni a tagországokban folyó munkát. Négy éve vagyok tagja az EBF elnökségének és képviselem Magyarországot a szervezetben, ezért úgy gondolom, hogy fontos áttekinteni a vadászat ezen formájának fejlődését és szerepét a vadászatban, vadgazdálkodásban mind Magyarországon mind pedig Európában illetve a világban. Véleményem szerint Magyarországnak különleges helyzete és lehetőségei vannak a vadászíjászat szempontjából, hiszen az egyik első ország voltunk Európában, aki ezt a vadászati módot törvényben engedélyezte, és természeti adottságaink, vadgazdálkodásunk és a jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy akár az egyik legjelentősebb vadászíjászati célországgá váljunk. A dolgozat célkitűzése, hogy megvizsgáljam a modernkori vadászíjászat magyarországi és nemzetközi fejlődését, a törvényi szabályozás alakulását és ebből fakadóan a vadászati sajátosságokat. A nemzetközi szakirodalom segítségével áttekintsem azokat a kritikus témákat, mint például a sebzés és a vadorzás kérdése, amelyek mindig előkerülnek akkor, amikor szakmai vagy laikus közönség tárgyalja az íjas vadászatot. Kérdőíves felmérés segítségével vizsgálom, hogy a bérvadászattal foglalkozó legnagyobb vadgazdálkodók (esetünkben állami erdőgazdaságok vettek részt a kérdőíves felmérésben) hogyan vélekednek a vadászíjászat etikai és technikai vonatkozásairól, valamint a vadásztatásban betöltött szerepéről, illetve jövőbeni lehetséges jelentőségéről.
3
A nemzetközi kitekintés segíthet olyan vadgazdálkodási irányok megismerésében, amelyeknek tapasztalatait felhasználva a magyarországi vadgazdálkodásban is újabb feladatai és lehetőségei lesznek a vadászíjászatnak. A dolgozat célja továbbá, hogy feltárjuk azokat a sajátosságokat, előnyöket és hátrányokat az íjas vadásztatásban, amelyek lehetővé teszik, hogy Magyarország egyedülálló adottságait ki tudja használni az íjas vadásztatásban és a vadgazdálkodók számára is egy jövedelmező vendégkör alakuljon ki a nemzetközi és hazai íjas vadászokból.
4
2. Előzmények, szakirodalmi áttekintés 2.1.
A vadászíjászat nemzetközi és európai fejlődése
2.1.1. A vadászíjászat nemzetközi fejlődése és fő mérföldkövei A vadászíjászat népszerűsége Európában az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt, egyremásra bújnak ki a földből a különböző országok vadászíjász szövetségei. Becslések szerint ma Európában mintegy 30-35 ezerre tehető az íjjal vadászók száma (EBF Protocol Riga, 2012). Ez a létszám elsősorban azokból az országokból adódik össze, ahol legálisan lehet íjjal vadászni, mint pl. Franciaországban, Spanyolországban, Finnországban, Dániában és Magyarországon, hogy csak a legnagyobb szövetségekkel rendelkező országokat említsük. Az újkori vadászíjászat az USA-ból eredeztethető, ahol az utóbbi 20 évben szintén jelentősen növekedett a vadászíjászok száma (Ambrózy, 2000). Ez nagyrészt a kedvező szabályozásnak (pl. külön vadászíjász idények, adott esetben külön területek „bowhunting only areas” és licensz lehetőségek) köszönhető. A legtöbb amerikai íjász puskával is vadászik, ugyanakkor az íjászat egy új kihívást valamint hosszabb vadászidényt jelent a számukra. A hetvenes években a licenszeknek csak 8%-át váltották íjászok, ami a kilencvenes évek végére 21%-ot tett már ki. Ma közel 3,5 millió vadászíjásszal számolnak Amerikában és ez a szám folyamatosan nő. Érdekes, hogy míg a puskás vadászok száma csökkenő tendenciát mutatott (1996-2006 között 10%-as csökkent a 16 éven felüli vadászok száma 14 millióról 12,5 millióra) az USA-ban, addig a vadászíjászok száma nemhogy csökkent, hanem nőtt (Kylmä, 2012). Az USA-ban a 2009-es íjász vadászszezon rekordnak számított, hiszen több mint egymillió fehérfarkú szarvast (1.101.561 példányt) ejtettek el az államok területén vadászíjászok. Ez egy folyamatosan növekvő tendencia, a tíz évvel ezelőtti értékekkel összehasonlítva egy 20%os növekedést mutat (Petterson, 2011). Az íjász vadászok számának növekedésére nagy hatással volt a modern íjak fejlődése és a csigás íjak megjelenése. Az utóbbi 30 évben egy nagyon erőteljes technikai fejlődés zajlott le, aminek következtében jelentősen megnőtt a modern íjakkal leadott lövések pontossága (célzást segítő berendezések, mint például az irányzékok, peep sight, stb. megjelenése), az íjak sebessége, átütőereje és a vadászatra való alkalmasságuk (Ambrózy, 2000). 5
Egy komoly ipar épült rá a vadászíjászok speciális igényeire, mint például a különböző álcaruhák és álcahálók, a különböző szagsemlegesítők (scent lock ruhák és kozmetikai készítmények, mint samponok, ruhatisztítók), távolságmérők, magaslesek (pl. famászóles) egészen az extrém termékekig, mint az íjra szerelhető videó kamera, illetve a világító nock. Az újkori vadászíjászat fejlődésének fontos mérföldkövei a világban és Európában Kylmä, 2012 alapján: • 1936 Wisconsin első államként külön vadászíjász szezont vezet be • 1967 Dániában engedélyeket adnak ki személyre szabottan vadászíjászoknak • 1986 Portugália engedélyezi a vadászíjászatot • 1989 Zimbabwe speciális engedélyeket állít ki íjjal vadászóknak • 1992 Finnország formálisan is engedélyezi a korábban is létező, de nem szankcionált vadászíjászatot (apróvadra, hódra és őzre) •
1993 Magyarország szabályozta és engedélyezte az íjjal való vadászatot
• 1995 Franciaország legalizálta a vadászíjászatot (minden vadászható vadfajra) • 1995 Botswana legalizálta a vadászíjászatot (antilopokra „plainsgame”) • 1997 Spanyolország lehetővé teszi a vadászíjászatot • 1998 Namíbia szabályozza az íjas vadászatot (plainsgame) • 1999 Dániában engedélyezik a vadászíjászatot (apróvadra és őzre) • 2005 Tanzánia engedélyezi a vadászíjászatot • 2007 Dél-Afrika új szabályozást vezet be az íjas vadászatra • 2008 Franciaország tovább könnyíti a vadászíjászat szabályozását külföldi és fiatal vadászoknak • 2009 Bulgária megnyitja a vadászíjászat lehetőségét • 2009 Szlovákia engedélyezi a vadászíjászatot a vadaskertekben • 2012 Grönlandon is lehet már íjjal vadászni. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a föld számos országában és a legtöbb nagy vadászati célországban gyakorolható az íjas vadászat. Az USA-ban és Kanadában minden államban engedélyezett, az amerikai kontinensen továbbá Mexikóban és a legtöbb vadászati szempontból jelentős Dél-Amerikai államban, így például Argentínában. Ausztráliában és Új-Zélandon minden vadászható fajra engedélyezett az íjászat. Európában pedig egyre több állam vezeti be, köztük olyan jelentős vadászati kultúrával rendelkező országok, mint Franciaország, Spanyolország, Portugália és várhatóan a Skandináv államokban még 6
nagyobb teret nyer. A Kelet-Európai régióban is várható, hogy Magyarország és Bulgária mellett azok az államok is, akik eddig még nem engedélyezték, mint például Lengyelország vagy Csehország nyitnak ebbe az irányba (EBF Protocol Riga, 2012).
2.1.2. A vadászíjászat törvényi szabályozásának kilátásai Európában Számos országban dolgozik az EBF (European Bowhunting Federation) és a helyi vadászíjász szervezet közösen a teljes vagy részleges legalizáció előkészítésén és az utóbbi években sok országban jutottak el a tárgyalások abba a szakaszba, hogy várhatóan a közeljövőben megnyílik a lehetőség a vadászat ezen módjának gyakorlására. Belgiumban minden bizonnyal már ebben az évben kedvezően változik a vadászati törvény. Sok országban az első lépés a vadászíjászat
engedélyezése
a
vadászkertekben,
mint
például
Szlovákiában
és
Fehéroroszországban, amit várhatóan követni fog Csehország és Horvátország is (EBF Protocol Riga, 2012). A közeli jövőben, 1-3 éven belül Európában a következő országok esetében van jó esély arra, hogy legalizálják az íjászatot, mint vadászati formát: Belgium, Lengyelország, Norvégia, Litvánia, Svédország. Azokban az országok, ahol már valamilyen formában, de nem teljes körűen vagy nem minden vadfajra engedélyezett a vadászíjászat, további módosításokat terveznek. Finnországban például a szarvasféléket (a jávorszarvason kívül) szeretnék teljes körűen bevonni az íjjal vadászható vadfajok közé, amit Panu Hiidenmies, a Finn Vadászszövetség Elnöke említett nekem egy személyes beszélgetésben. Grönland 2012-ben legalizálta a vadászíjászatot, amivel egy érdekes új vadfaj, a pézsmatulok európai vadászatára nyílik meg a lehetőség íjjal. A rénszarvas íjas vadászati lehetősége egyelőre még kérdéses, ebben az évben derül ki, hogy arra is megadják-e az engedélyt (Kylmä, 2012). A legkonzervatívabb vadászati vezetés és kultúra a németnyelvű országokat (Németország, Ausztria és Svájc) jellemzi, itt még a tárgyalások kezdeti szakaszban vannak és várhatóan az Európai országok közül ezek az államok nyitják meg (ha egyáltalán megteszik) utoljára a lehetőséget a vadászíjászok felé, a német, osztrák és svájci íjász szövetségek vezetőinek beszámolója alapján. 7
Magyarország tehát kevés kivételtől eltekintve Európában a vadászíjászat tekintetében egyedülállóan jó helyzetben van, és valószínűleg kijelenthető, hogy a legjobb íjas nagyvad vadászati lehetőségek ma Európában Magyarországon találhatóak. Hogy ezt a vadászati turizmus szempontjából nagyon fontos komparatív előnyt mennyi ideig tudjuk kihasználni (ha kihasználjuk egyáltalán) az a magyar vadgazdálkodók ügyességén és fogadókészségén múlik.
2.1.3. Szabályozás és szervezeti felépítés (közös pontok és eltérések Európában) A legtöbb országban az íj energiáját szabályozzák, húzóerő vagy átütőerő alsó limitjének megadásával. Az Európai közösségi szabályozás nem tiltja egyik tagállamának sem az íj és a nyíl vadászati célú használatát (92/43 EGK Élőhelyvédelmi Irányelv), ennek ellenére az európai szabályozás közel sem mondható egységesnek, és bár vannak főbb alapelvek sok különbözőséggel is találkozhatunk a nemzeti vagy adott esetben regionális (pl. Olaszország) szabályozási gyakorlatában (EBF Protocol Milano, 2010) Magyarország: a minimális húzóerő 227, 7 Newton (50 font), valamint kötelező a megfelelő vadászvessző használta (1996. évi LV. törvény 67. §). Ezen túl további megkötések nincsenek a magyar szabályozási gyakorlatban. Természetesen robbanófejű vagy mérgezett vadászhegy nem használható (1996. évi LV. törvény 68. §). USA és Kanada: a legtöbb tagállam szintén bevezetett minimum húzóerőt a vadászíjra, ami fehérfarkú szarvas esetében 30 és 45 font között változik, míg vapitire és jávorszarvasra 50 font, a vadászhegyre vonatkozóan pedig általános előírás a legalább 7/8-ad inch-es (2,22 cm) vágásszélesség, amit a modern hegyek rendszerint már jócskán túlhaladtak (Kylmä, 2012). Oroszország:
egyelőre
csak
speciális
engedély
birtokában lehet íjjal vadászni, mert az orosz törvények szerint az íj fegyvernek minősül és mind a vásárlása, mind pedig a szállítása engedélyhez kötött.
1. ábra: Hódvadászat íjjal Finnországban Fotó: Baán Zoltán
8
Finnország: Külön szabályozzák a hód vadászatát íjjal, ahol a vesszővel egy kötelet kell kilőni (1. ábra), ami biztosítja, hogy a meglőtt hód, ami szinte minden esetben a vízbe, illetve a hódvár irányába menekül, ne vesszen el. Pengés vadászhegy használata kötelező, csak kizárólag horog használata nem engedélyezett (Kylmä, 2012). Ez természetesen puskával nem megvalósítható és az esetek nagyon nagy százalékában még egy fejlövéssel is elveszik a zsákmány, ami visszaugrik vagy visszaesik a vízbe. Finnországban így a hód íjas vadászatánál lényegesen kisebb a zsákmány elvesztési aránya, mint a puskások körében. Finnországban a vadászíj húzóerejének alsó határa törvényben rögzített 180 Newton (40 font körül), hódra és őzre minimum 22mm vágásszélességű vadászhegyet kell használni (Petterson, 2012). Franciaország: minden vadfajra engedélyezett a vadászíjászat, korábban nem engedélyezték az elsütőket (release aid) és a rövidebb íjakat, de ezt a tiltást eltörölték 2003-ban (EBF Protocol Bruxelles, 2011). Dánia: A minimum kinetikus energia az őz, róka, nyúl és vadliba vadászatánál 40 Joule, a vadászhegynek legalább három pengésnek kell lennie 25 mm vágással, továbbá a vadász vessző súlya is szabályozott, legalább 25 grammnak kell lennie. Dániában egy módosítással a nyíló pengés vadászhegy esetében a korábbi 40 Jouleról 70 Joulera akarják emelni az íj húzóerejét. A dán lővizsga az egyik legszigorúbb Európában 6-ból 5 találat szükséges a kitett 3d állatok vitális részén 5 és 25 méter közötti távolságból, távolságmérés nélkül. (Nagel, 2010) Olaszország: Minden egyes régió saját jogkörben szabályozza a vadászatot. Általánosságban apróvadra íjjal egész Olaszország területén lehet vadászni, ugyanakkor vaddisznóra csak Toszkánában és Lombardiában (EBF Protocol Milano, 2010). Spanyolország: a magyar szabályozáshoz hasonlóan a minimum húzóerő 50 font a vadászhegy használata kötelező, horog végű hegyet nem szabad használni (EBF, 2012). Aland Szigetek: ez egy független állam a Balti tengeren Finnországhoz közel, itt 40 font húzóerő van minimálisan előírva és engedélyezett a vadászat a jávorszarvason kívül minden egyéb vadra, így például ez az egyetlen hely Európában ahol legálisan vadászható íjjal a fehérfarkú szarvas.
9
Dél-Afrika: a vadászíjászatot legalizálták, de a ”big six”-re (elefánt, bivaly, oroszlán, orrszarvú, leopárd, víziló) külön engedély szükséges. Dél-Afrika volt az első ország, amely az egyes vadfajokra külön kinetikus energia követelményeket írt elő. Különböző kategóriákat vezettek be, 1-es kategóriánál pl. a varacskos disznó 25 font, míg a bivalynál (4-es kategória) 87 font az elefántnál pedig (5-ös kategória) 105 font van minimumként előírva, valamint a 4es és 5-ös kategóriáknál kötelező a kétpengés, legalább 28mm vágásszélességű vadászhegy a nagyobb átütőképesség miatt. Namíbiában, ahol antilopfélékre lehet íjjal vadászni szintén vadfaj specifikusan határozták meg a kinetikus energiát (Gejer, 2006). Zimbabwe szintén kategóriákat vezetett be, érdekesség, hogy bár oroszlánra csak 55 fontos íj a követelmény krokodilra, bivalyra, vízilóra és orrszarvúra nem lehet íjjal vadászni. (Gejer, 2006)
10
2.2.
A vadászíjászat etikai és technikai vonatkozásai
2.2.1. Vadászatíjászat hatékonysága, eredményessége és technikai sajátosságai A modern kori vadászíjászat a csigás íjakkal rendkívüli fejlődésen ment keresztül, ami megmutatkozik a vadászat hatékonyságában és eredményességében, amelyet az újabban készített kilövési statisztikák is alátámasztanak (Ambrózy, 2000). A Magyar Vadászíjász Egyesület által készített 2009-es, saját tagsága körében végzett felmérés szerint a vizsgálatban szereplő íjjal elejtett vad 93%-át csigás vadászíjjal hozták terítékre és csak 7%-ukat hagyományos reflex íjjal (Magyar Vadászíjász Szövetség, 2009). A reflex íjas vadászat lényegesen nagyobb gyakorlottságot kíván, és a pontos és a biztos lövés leadásához még közelebbi lövési távolság szükséges. A csigás íjnál a csiga kikönnyítése hosszabb és biztosabb célzást tesz lehetővé, valamint általános az irányzékok használata, amivel egy gyakorlott íjásznak nem lehet probléma egy 10 cm sugarú körbe beletalálni 20-30 méterről. Természetesen vadászati körülmények között minden sokkal nehezebb. Dániai vizsgálatok, amelyet a Dán Nemzeti Erdészeti és Természetvédelmi Hatósághoz vadászíjászok által leadott riportok alapján állítottak össze, hasonló képet mutat. Az adott időszakban őzre leadott 576 lövés döntő többsége (98%-a) csigás íjból történt, amelyek lényegesen hatékonyabbak és pontosabbak a hagyományos visszacsapó íjaknál (Pettersson, 2007). Ennek megfelelően a következő fejezetben bemutatott sebzési statisztikák is jobb képet mutatnak korábbi, az USA-ban készített tanulmányoknál, ahol a csigás íjak fejlettsége is alacsonyabb volt és jóval nagyobb volt a tradicionális íjakat használók száma. Magyarországon törvényben rögzített minimális húzóerő 222,7 newton (ca. 50 font). A Magyar Vadászíjász Egyesületnél végzett felmérés szerint a nagyvad többségét 55-65 font körüli íjjal ejtik el. 80 fontnál erősebb íj a hazai vadfajok tekintetében nem indokolt. Az íjas vadászat egyik sajátossága és talán legnagyobb kihívása is, hogy lényegesen közelebb kell lenni a vadhoz egy eredményes lövés leadásához, mint ahogy általában egy puskás lövésnél adott esetben szükséges.
11
A magyarországi 274 nagyvad elejtését feldolgozó vizsgálat a lövési távolság vonatkozásában (2.
ábra)
a
következő képet
Y: Lövési távolság (méter) 50
mutatta:
40 30 20 10
X: leadott lövések
0 1 14 27 40 53 66 79 92
118
távolság
144
170
196
222
248
274
(eset szám)
átlag
2. ábra: Lövési távolság nagyvadra íjjal (Magyar Vadászíjász Egyesület)
Az elemzésből látható, hogy a sikeres lövések döntő többségét a 10 és 30 méter közötti távolságra lévő vadra adták le. Az átlag pedig 18 méter volt, ami egy jó vadászias lőtávolság íjas vadászat esetében a minta minimuma 2 méter, míg a leghosszabb lövés 45 méter volt. Az íjas apróvad vadászat esetében az átlagos lőtávolság 16 méter volt a magyar statisztika szerint. Hasonló képet mutatott a dániai vadászíjász statisztika a lövési távolságot tekintve, a rálövések több mint 77%-a 20 méteren belül történt. Ez is indokolja a hibázások és sebzések viszonylag alacsony arányát (Pettersson, 2007). A dán statisztika kitér arra is, hogy a lövések közel 80%-a blatt lövés volt, ami tüdő, illetve a szív találatával a keringés összeomlást és gyors kimúlást okozott.
2.2.2. Sebzési arány, sebzési statisztikák Gyakori téveszme a laikusok és a puskával vadászók körében is, hogy az íjas vadászatban rendkívül nagy a sebzési arány és rengeteg vad a találat után világgá megy (Samuel, 1999). Tőlem is sokszor kérdezik meg: „Hány vesszőt kell belelőni egy vadba, míg megvan?”. Saját tapasztalatom, hogy sok esetben a puskával vadászók sincsenek tudatában az íj hatékonyságával és a vadászpenge hatásmechanizmusával. Dániában 1999-től engedélyezett az íjas vadászat őzre és apróvadra. Nagyon szigorú beszámolási és adatgyűjtési kötelezettségük van a vadászoknak, minden évben ki kell tölteniük egy riportot (game riport) arról hogy milyen vadat ejtettek el az előző évi szezonban, valamint őz íjas elejtésénél az elejtés körülményeit részletesen dokumentálni kell. A game 12
riportot a statisztikák szerint a vadászok 99,4%-a eljuttatta a Dán Nemzeti Erdészeti és Természetvédelmi Hatósághoz, hiszen ellenkező esetben akár a következő évi vadászjegy kiadását is megtagadhatják Sebzés esetén kötelező hivatalosan bejegyzett vérebvezető kihívása, amennyiben 6 nappali keresési órát követően sem találták meg a vadat. Ennek megfelelően a Dán Vérebvezetők Szövetségének kimutatását össze lehet vetni a kapott statisztikákkal. A nagyszámú minta alapján végzett statisztikai számításokból kiderült, hogy Dániában az 1999-es és 2004-es vadászati szezonban az őzre 576 leadott lövésből 533 eredményes elejtés történt, 11 végződött hibázással és mintegy 32 sebzéssel (3. ábra). Ha a regisztrált találatokat tekintjük, akkor ez egy 5-6%-os sebzési aránynak felel meg, ami semmivel sem rosszabb a puskás vadászok sebzési arányánál (Pettersson, 2007). Vadászati szezon
Elejtetés
Hibázás
Sebzés
Összes lövés
Találat
Elejtetés*
Sebzés*
1999/2000
66
3
1
70
67
98,5%
1,5%
2000/2001
106
1
4
111
110
96,4%
3,6%
2001/2002
101
1
9
111
110
91,8%
8,2%
2002/2003
126
1
8
135
134
94,0%
6,0%
2003/2004
134
5
10
149
144
93,1%
6,9%
Összesen
533
11
32
576
565
94,3%
5,7%
3. ábra Dán statisztika a vadászíjászatról (forrás: Pettersson, 2007) *a találatokra vonatkoztatott %
A sebzéseknél 28 esetben találtak egyértelmű bizonyítékot a sebzésre, azaz vért a vesszőn vagy a rálövés helyén vagy később a csapán. Négy olyan esetet is a sebzések közé sorol a statisztika, amelyeknél nem találtak ugyan a sebzésre utaló egyértelmű jelet ugyanakkor a vessző sem lett meg. A Dán Vérebvezetők Szövetsége által kiadott 1999 és 2007 évi íjászok után történő keresések adataiból a sebzésekre vonatkozóan további következtetéseket tudunk levonni (4. ábra). 1999-2007 közötti vérebmunkák Kihívások száma íjjal lőtt őzek esetében
164
Pozitív keresések (már dögön talált vagy sebágyban esetleg hajszán meglőtt)
84
Negatív eredményű munkák összesen (nem lett meg az állat)
70
- ebből ahol volt sebzésre utaló jel*
41
Esetek ahol hibázást feltételeztek, de kihívták a vérebest
10
4. ábra Vérebmunkák Dán statisztika (forrás: Pettersson, 2007)
13
*a negatív kimenetelű munkáknál 29 esetben a vérebvezetők a riportban nem találtak semmilyen sebzésre utaló nyomot és magát a vadat sem
Ennek alapján a sebzési (és nem megkerült) arány valahol 4% és 7% között mozgott. Az összes vadászíjjal terítékre hozott őzek száma az adott időszakban (1999-2007) 989 darab volt. Ebből kiszámítható, hogy ha azokat a munkákat vesszük ahol volt egyértelműen sebzésre utaló jel (41/989=0,41) akkor a „minimális” sebzési arány 4% körül mozog, míg az összes negatív eredményű munkát figyelembe véve ez valahol 7% környékén van. Érdekes statisztikai megállapítás, hogy a véreb kihívások számát tekintve, mintegy az esetek felében (51%) ért véget a keresés a vad megtalálásával, amennyiben ezt azoknak a kereséseknek a számára vetítem, ahol volt egyértelmű jel a sebzésre vonatkozóan akkor az utánkeresések mintegy 84%-a volt eredményes. USA felmérés a modern vadászíjászat hatékonyságáról és a sebzési arányról Az USA Maryland államában készült egy felmérés 1989 és 2006 közötti adatokat felhasználva fehérfarkú szarvas gazdálkodási programról, ahol vadászíjászat volt a hasznosítási és szabályozási vadászati mód (Pedersen et al., 2008). A kísérlet helyszíne egy tengerészeti bázishoz tartozó erdős terület a Potomac folyóba benyúló félszigetekkel. Itt a szarvas menedzsment programot megelőző időszakban nagyon megnövekedett a fehérfarkú szarvasok létszáma, ami elérte négyzetkilométerre vetítve a 86 példányt. Ezt azt állományt korábban jó néhány évig a tengerészgyalogos mesterlövészek segítségével kellett apasztani. Később a helyi Természeti Erőforrásokért felelős hivatal a területet egy vadászíjász szarvas menedzsment kísérleti programra jelölte ki, ahol szigorú regisztrációs és beszámolási kötelezettségek mellett vadásztak modern, azaz csigás íjakkal és számszeríjakkal. Az USAban egyébként egyre több helyen jelenik meg az igény az elszaporodott fehérfarkú szarvas állomány miatt hasznosítási, ill. menedzsment programok bevezetésére, és sok esetben például lakóhelyek környékén az íjas vadászat jó lehetőséget biztosít az állomány szabályozására. A regisztrált íjászoknak IBEP vizsgát kellett tenniük és egy szezon előtti lőtesztet is el kellett végezniük. Kötelező volt továbbá minden vadászatot követően jelenteni amennyiben lövést tettek vadra. A vizsgálat eredménye szerint a 1989-től 2006-ig terjedő időszakban 104 vadászíjász összesen 908 szarvasra tett lövést (a hibázások nincsenek beleszámítva), amelyből 162 nem került meg az első 24 órában (Pedersen et al., 2008). Ez a dán és a magyar statisztikáknál egy magasabb átlagos 18% körüli sebzési arányt mutat.
14
A számok hátterében érdemes odafigyelni a következőkre: ‐
A szerzők is jelezték, hogy a vizsgálat időszaka alatt az utóbbi két évtizedben jelentős fejlődésen mentek keresztül a modern vadászíjász eszközök, ami a lövések pontosságában is érzékelhető. A tradicionális reflex íjakat használók körében valószínűleg magasabb a hibázások és sebzések aránya annak következtében, hogy lényegesen nehezebb egy hagyományos visszacsapó íjjal lőni, és sokkal nagyobb gyakorlatot kíván. Ezt támasztják alá az USA-ban végzett kimondottan tradicionális íjászokra vonatkozó vizsgálatok is (Ditchkoff et al., 1998).
‐
A gyakorlottabb íjász vadászok (a tanulmány a 20 szarvasnál többet elejtőkre hivatkozik) esetében, mind a találati arány mind pedig az elejtés és megtalálás aránya lényegesen magasabb volt, mint az átlag (Pedersen et al., 2008).
‐
Maryland államban a kísérlet ideje alatt tilos volt nyomkövető kutyákat a vadászatban használni, azaz utánkereséshez sem vehettek igénybe kutyát, ami szerintem a leginkább meghatározó faktor a elvesztések magasabb arányában.
‐
A sebzési arány természetesen nem azt jelenti, hogy az adott vad elveszett, illetve mindenképpen elpusztult. Más vizsgálatok kimutatták, hogy nem vitális területet ért íjas sebzésekből sok vad regenerálódik, és a tanulmány készítői is 6% körülire teszik azt az arányt, ami a tényleges sebzés és ezt követő elpusztulást valószínűsíti (Ditchkoff et al., 1998).
‐
Érdekes összehasonlítás, hogy becslések szerint az állomány 11%-ának pusztulásáért a közúti gázolások felelősek az USA ezen államában (Pedersen et al., 2008). Ez összhangban más irodalomban megjelent adatokkal, Ashby (2000) a témáról írt cikk sorozatában 7% -os sebzési és halálozási arányt említ, amelyet Wisconsin Conservation Bulletin adatai támasztanak alá.
2.2.3. Regenerálódás sebzést vagy nem halálos lövést követően A következő fejezetben kutatások és vizsgálatok eredményeit felhasználva bemutatom a vadászhegy hatékonyságát és mechanizmusát, amely elsősorban a gyors és nagyfokú vérveszteségre és a tüdőfunkció összeomlására és ezeken keresztül a kerengési rendszer összeomlására alapszik. Nem halálos sebzés esetén a vadnak nagyobb esélye van regenerálódni egy rossz lövést követően mint egy puskás lövésnél (Geore’n, 2010).
15
Ennek oka elsősorban az, hogy a vágott seb az izomszövetekben nem okoz akkora roncsolást és nyomás általi bevérzéseket, mint golyólövés esetén. Másik oka pedig, hogy a vadászvessző általi seb egy tiszta vágást eredményez, és ezért nem kerülnek a sebbe szőr, bőr, illetve a kültakaróról egyéb szennyeződések. A seb gyorsabban kivérzi és tisztítja magát. Nem keletkeznek továbbá olyan ”távolabbi, rejtett sérülések”, mint amit a puskagolyó által leadott sokkhatás jelenthet. (például belső szervek repedései, bevérzései) vagy a szilánkok, expandált ólomlövedék részeinek károkozása a csontokban és a szövetekben. Puskás lövés esetén a sebfertőzés, vérmérgezés és a többszörös trombózis kockázata is lényegesen magasabb, mint egy hasonló íjas lövés esetében (Geore’n, 2010). Ez természetesen nagyobb fájdalommal jár a meglőtt állat számára, hosszabb szenvedési időszakkal és alacsonyabb eséllyel a regenerálódásra. Ez utóbbit vélelmezi egy Namíbiában praktizáló idegsebész az Európai Vadászíjász Szövetségnek küldött levelében: Az íjas lövés kevesebb fájdalommal és stresszel jár a meglőtt állat számára (Aldrich, 2011). Érdekes, hogy számos esetben megfigyelték, illetve leírták, hogy az íjjal meglőtt vad nem tudván mi történt vele a lövést követően a fájdalom külső jele nélkül folytatja a táplálkozást, mindaddig, míg aztán 15-60 másodpercen belül kimúlik. Mivel az íjas lövés nem jár erős hanghatással, mind a meglőtt állat, mind pedig a környező állatok számára kevesebb stressz terhelést, zavarást jelent. Namíbiában ezért egyre több farmer és vadgazda örömmel veszi a vadászíjászok jelenlétét. A hanghatás miatt kisebb az adrenalin termelés, ami lassítaná a vérzést és lassabb kimúláshoz vezetne (Aldrich, 2011). A fájdalomérzékelésben fontos tényező az érintett fájdalom receptorok száma, ami a sérült, roncsolt szöveti terület nagyságától függ (Steffan, 2011). Ez azt jelenti, hogy minél erősebb szöveti roncsolás történik, annál magasabb az érzékelt fájdalom az állat részéről. Mivel a vadászvessző, illetve penge a nagy kinetikus energia miatt jellemzően átmegy az állaton és a sebcsatornán kívül nem sérülnek a szövetek, ezért jóval kisebb a vad által érzékelt fájdalom.
2.2.4. Az ölőhatás jelentősége és a vadászhegy szerepe az íjas vadászatban Érdekes megnézni, hogy mit mutatnak a vizsgálatok és orvosi, illetve állatorvosi vélemények, illetve mi az, ami a köztudatban van a vadászhegy hatékonyságáról.
16
A vadászíjászatban kötelező a vadászhegy használata. Néhány ország a megfelelő vágásszélességet, illetve azt is szabályozza, hogy a vadászhegy mechanikus, azaz nyíló vagy fix pengékkel ellátott legyen. A vadászhegyek jellemzően két vagy hárompengések, de az utóbbi időben elterjedőben vannak a négypengés hegyek is. Minden esetben rendkívül fontos, hogy borotva éles legyen a penge, hiszen ez biztosítja a legnagyobb átütő képességet (penetrációt) és vágási felületet a szövetekben, illetve a vérerekben. Nehéz nagyvadfajok esetében, mint például a bivaly, célszerű a nehéz vessző és a kétpengés hegy annak érdekében, hogy minél nagyobb legyen a mélységi behatolás a találati zónában. Hazai nagyvadfajaink elejtésére, a vaddisznó kivételével, ahol kimondottan ajánlott a fix hegy, mind a nyíló, mind pedig a fix pengés megoldások alkalmasak, hogy ki mit választ az jellemzően a korábbi tapasztalatok függvénye. Általánosságban elmondható, hogy a vessző átütőereje (adott húzóerejű íjból kilőve) a következő tényezőktől függ: ‐
vessző súlya: a nehezebb vesszőnek nagyobb a kinetikus energiája,
‐
vessző átmérője: a vékonyabb vesszők előnyösebbek elsősorban a csonton való áthatoláskor, a vadászhegy formája: ez a leginkább meghatározó tényező, egy vékony kétpengés
‐
hegy akár 50%-al jobb áthatoló képességgel is rendelkezhet, mint egy mechanikus hegy (Adams, 2009). A
vadászhegy
ölési
mechanizmusa
eltér
a
tűzfegyverből
kilőtt
lövedék
hatásmechanizmusától. Ez is egy általános félreértés a vadászíjászattal kapcsolatban, hogy sokszor a vadászíjászatot kritizálók nem ismerik a vadászpenge hatásmechanizmusát, ami a vitális részeket érve pontosan olyan hatékony (azaz gyorsan öl), mint a puskagolyó (Geore’n, 2010). A vadászhegy a vitális területeket (tüdő, szív) érve a keringés összeomlásával gyors halált okoz. A hatás rendkívül gyors vérveszteség következtében, illetve a tüdőfunkció megszűnésével, akut hypoxia, azaz megszűnik az oxigén ellátás és a keringés összeomlik (Geore’n, 2010). Egy svéd orvos, Bengt Geore’n végzett erre vonatkozóan vizsgálatokat. Egy rénszarvas artériás vérnyomása ca. 130-115 higany mm, ami azt jelenti, hogy artériát elvágva, a szív minden összehúzódására akár két méterre is kilövelli a vért. Ez egy nagyon gyors 17
vérveszteséget jelent, amit az állat a pulzusszám növelésével és a vérnyomás csökkenésével próbál kompenzálni. Természetesen erre a folyamatra hormonok is hatnak, mint pl. az adrenalin, amely növeli a szívritmust és az összehúzódást és ezen keresztül biztosít erőt az állatnak a meneküléshez (Geore’n, 2010). Egy 20%-os vérveszteséget egy alacsonyabb vérnyomással az állat átmenetileg kompenzálni tud, de ennél nagyobb vérveszteség esetén sokkos állapotba kerül, aminek következtében vérnyomása tovább esik, pulzusa nő, öntudata csökken, elfekszik. A növekvő vérveszteség következtében a keringés összeomlik, az agy és a szervek oxigén ellátása megszűnik, az állat elveszti öntudatát és kimúlik. Egy 35%-os vérveszteség már mindenképpen halálos, ez egy 20 kg körüli őz esetében mintegy 400 ml vért jelent, egy gímszarvas esetében pedig valamivel 1 liter feletti mennyiséget (Geore’n, 2010). A vérveszteség alapvetően a vérnyomáson, a környező szövetek ellenállásán, a szívtől mért távolságon és a szív kapacitásától függ. Egy szív aorta találat esetében 8-10 másodperc alatt leáll az agy vérellátása, ami szinte azonnali tudatvesztést okoz az állatnál (Geore’n, 2010). Egy jól kivitelezett váll-lapon lőtt (kétoldali tüdő találat) vad esetében a tüdőartériák elvágása nagyon hatékony és gyors vérveszteséget jelent. Ezért íjas vadászatnál (akár a puskás vadászatnál) mindenképpen ki kell várni a megfelelő lövési pozíciót, azaz hogy az állat az oldalát mutassa, illetve srégen elfelé álljon, hogy a legjobb hatást, azaz mindkét tüdőfél találatát érjük el. A tüdő a mellhártyához kapcsolódva rugalmasan tágul és húzódik össze a légzés folyamán. Amennyiben a tüdő és a mellkasi üreg közti vákuum sérül (légmell) a vessző átjutásával azonnal összeesik a tüdő, az eredeti tágulási méretének hetedére és nem tudja ellátni az anyagcsere feladatait. Fontos, hogy mindenképpen törekedni kell a dupla tüdő lövésre, hiszen ha csak az egyik tüdőfél sérül, akkor a másik még elegendő oxigénnel láthatja el a szerveket, ami megnyújtja a menekülési távot, illetve az állat adott esetben túl is élheti (Geore’n, 2010). Kanadában, ahol nagyon elterjedt az íjas vadászat, hallottam egy érdekes történetet Tuff Ayers outfitter-től, hogy fekete medvéknél tapasztalták, ha csak egyik tüdőt éri a lövés, akkor az állat ezt nagyon messzire elviheti, illetve jellemzően túl is. Ennek az oka, hogy tavasszal, amikor vadásszák őket, éppen hogy kijönnek a hibernációból és még mindig rendkívül lassú a keringésük és a szívműködésük, lényegesen alacsonyabb a vérveszteség.
18
A vérzést gátló tényezők közül fontos megemlíteni a sérült szövet ellenállását a seb körül. A két fő ok, ami miatt az elvérzés gyorsabb lefolyású egy vadászhegynél, mint egy puskából kilőtt expandált ólomlövedéknél, hogy egyrészt a vadászhegynek nagyobb a vágási felülete, azaz több eret és artériát ér el. Másrészről a vadászvessző nyitotta seb nem okoz olyan mértékű roncsolást a környező szövetekben, mint az ólomlövedék, ezért ezen szövetek ellenállása azaz itt lévő nyomás (véraláfutások) kevésbé nő. Mindez azt eredményezi, hogy a vadászpengével lőtt nyíláson gyorsabb lefolyású az elvérzés (Geore’n, 2010; Aldrich, 2002).
2.2.5. A találat és utánkeresés jellegzetességei az íjas vadászatnál A vadászíjászat egyik nagy előnye, hogy a rálövést követően a vadász nagy biztonsággal meg tudja állapítani, hogy eltalálta-e vadat és sok esetben azt is meg lehet mondani, hogy milyen részt talált a lövés. Mivel a lövések zöme jó látási viszonyok között nagyon kis távolságra 2030 méteren belül történik, ez jelentősen megkönnyíti a lövés rekonstruálását. A vessző egyértelmű támpontot ad, amennyiben megtaláljuk a rálövés helyén vagy később a csapán. A vesszőt és a vadászhegyet mindig nagyon fontos jó alaposan megnézni az utánkeresés megkezdése előtt. Meg kell figyelni, hogy milyen jeleket, mint vér, szőr, zsír vagy esetleg gyomortartalom, illetve bélsár látunk a vesszőn. A vér színéből és a texturából pl. habos következtethetünk a találat helyére, sok esetben a tollakra kenődik és jól látható. A vadászhegyen látható jelek pedig arról tanúskodhatnak, hogy ért-e a hegy csontot. Az esetleges hibázás a megtalált vesszőről egyértelműen leolvasható. Az áthaladásról (penetrációról) is egyértelműen képet kaphatunk a megtalált vesszőről, illetve vessző darabról. A legtöbb modern csigás íjjal leadott lövés esetében a vessző teljesen átmegy a vad testén vagy átüti, azaz a pengének van kimeneti oldala is. Az esetek egy kisebb százalékában, amennyiben nem hatol át teljesen, azaz nincs kimenet, jó információt adhat a megtalált vessző vagy vessző darab arról, hogy mekkora mélységben hatolt be a vad testébe a nyílvessző. Saját vadászati tapasztalataim és konzultálva több más vadászíjásszal is azt mutatják, hogy nem feltétlenül a méret a legmeghatározóbb a vadfajok szempontjából a vessző átütő képességét tekintve. A legfontosabb, hogy hol és milyen szögben éri a vadat a lövés, ér-e csontot. Sok esetben kimondottan nagytestű vadfajoknál, mint például a kanadai fekete medve, az ausztráliai elvadult marha vagy hazai gímszarvas bika a vessző teljes hosszában 19
átment a vadon. Az egyik legkeményebb vad átütő képesség szempontjából saját és mások tapasztalatai alapján is a vaddisznó. Kisebb testű vadfajok közül a hódnál tapasztaltam még, hogy rendkívül erős csontozata és vastag bőre miatt a mérete és a közeli lövés ellenére nehezebben üti át a nyílvessző. Az íjas utánkeresésnél a megtalált vessző szaga is sok esetben támpontot adhat a találat milyenségére, főleg lágy lövések elemzése során. Az íjjal meglőtt vad esetében sokszor az a tapasztalat, hogy a rálövés helyén kevés vért vagy egyáltalán nem találunk, de 10-20 méterre eltávolodva a rálövés helyétől megindul a vérzés és sokszor bőséges vér van a csapán. A vérebes keresés sajátossága az íjas vadászatnál, hogy a vad a lövést követően nem éli át azt az intenzitású stresszt, mint a puskás vadászatnál, így kevesebb stressz hormont termel és bocsát ki a talppárnákon keresztül (Geore’n, 2010). Ez megnehezítheti azoknak a csapáknak a kidolgozását, amelyeken nincs vagy nagyon kevés vér van. Egy másik tapasztalati észrevétel az íjászatnál, hogy a vad a lövést követően, mivel nem tudja hogy mi történik vele és nincs a golyólövéssel kiváltott stressz, ezért sokszor nem menekül olyan messzire, mint egy puskás lövésnél, hanem hamarabb elfekszik a sebágyban. A menekülési távolságra vonatkozóan a Magyar Vadászíjász Egyesület 281 íjas nagyvad elejtését feldolgozó mintájából kaphatunk képet (5. ábra).
Y: menekülési táv (méter) 700 600 500 400 300 200 100 0 1
15 29 43 57 71 85 99 113 127 141 155 169 183 197 211 225 239 253 267
X: elejtések (esetek)
5. ábra Magyar Vadászíjász Egyesület statisztika: nagyvad menekülési távolság
Amennyiben a mintát megtisztítjuk két extrém értéktől (2 esetben 2 km körüli távot adtak meg), akkor átlagos menekülési távként 56 métert kapunk. Mint minden vadászati módnál az íjas vadászatnál is a legfontosabb a vitális részek találata, jó dupla tüdő lövésnél szinte soha nem kell a vadat 100 méternél messzebb keresni.
20
2.3. A
Vadászíjászat vadgazdálkodási alkalmazási lehetőségei vadászíjászat
a
hagyományos
vadgazdálkodási
megközelítésben,
az
állományszabályozásban és a mezőgazdasági és erdei vadkár mérséklésében nem játszik lényeges szerepet. Vannak azonban olyan speciális vadgazdálkodási helyzetek és feladatok, amelyek megoldásában a vadászíjászatot jól lehet alkalmazni, pont annak sajátosságai, mint például a rövid lőtávolság, csendesség és biztonság miatt. Az egyik ilyen problémakör a városi vadgazdálkodás kérdése, itt sok példát lehet találni a nemzetközi szakirodalomban vadászíjászok bevonására olyan esetekben, amikor egyes vadfajok túlzott mértékben elszaporodtak, kárt okoztak és nem megoldható a fegyveres vadászat, mint például lakóövezetek környékén. Az íjászat egyik nagy előnye, hogy lényegesen kevésbé veszélyes, ritkák a balesetek és sokkal nagyobb biztonsággal kontrollálható a lövés pályája, mint egy puskás lövés esetében (Wilson, 2010). A nemzetközi szakirodalmat átnézve számos esettel találkoztam, ahol sikeresen vontak be vadászíjászokat állományszabályozás céljából városokban vagy azok közvetlen környékén. Nézzünk meg erre néhány példát: • Az USA-ban sok területen a fehérfarkú szarvas túlzott elszaporodása okoz problémát. Connecticut államban a Nemzeti Audubon Társaság (az egyik legbefolyásosabb országos szintű ornitológiai és természetvédő szervezet) alapos előtanulmányokat és hatásvizsgálatokat követően a szarvas menedzsment programjának alapjává tette a vadászíjászatot. A programot (Management Plan for the Control of White-tailed Deer at the Audubon Cneter in Greenwich, Connecticut) a Yale egyetemmel közösen dolgozták ki. Érdekesség, hogy a döntés előtt a vadászat mellet több egyéb állománycsökkentési lehetőséget is vizsgáltak, mint például a kerítések és riasztók használata, csapdázás és áttelepítés, fertilitás szabályozása. A vadászíjászat mellet azok az érvek szóltak, hogy biztonságos, rövid távra nagyon hatékony, csendes és dokumentáltan alacsony a sebzési arány. A túlszaporodott állomány helyenként elérte a 200 példányt négyzetmérföldenként és ezt sikerült egy ökológiailag fenntartható 1015 példányos állományra apasztani (Gejer, 2010). Számos hasonló sikeres esetről lehet olvasni az amerikai médiában (Absher, 2010). • Virginia államban a Virginia Department of Game and Inland Fisheries által irányított szarvas gazdálkodási program szerves része a vadászíjászat. 2007-ben az ATA 21
(Archery Trade Association) támogatásával a helyi vadászíjászok a legfelsőbb bíróságon pert is nyertek a városi vadászíjászatot beszüntetni akaró lakókörrel szemben, aminek komoly jelzés értéke volt (MacAnich, 2008). • Európai példák is vannak azonban szép számmal vadászíjászok bevonására, a lakott területen vagy azok közelében élő vadállományok szabályozására. Finnországban, Helsinkiben és más városokban is vadászíjászokat vontak be az üregi nyúl állomány apasztásába. Más helyeken pedig a túlzott mennyiségű vadliba, illetve a felszaporodott hódállomány szabályozására vetették be hatékonyan az íjászokat. Spanyolországban, Madridban szintén az üregi nyulak esetében vontak be íjászokat állományszabályozási céllal (EBF Protocol Bruxelles, 2011).
22
3. Vizsgálatok A vadászíjászat hazai megítélésének és a vadásztatásban, illetve vadgazdálkodásban elfoglalt szerepének vizsgálatához egy kérdőíves felmérési formát választottam. A kérdőívet magyarországi állami erdőgazdaságokhoz küldtem el elektronikus formában. A kitöltés szintén elektronikus formában a Google kimondottan kérdőíves felmérésre kialakított szolgáltatásával történt, ahol a válaszadók egy webes felületen keresztül tudták feltölteni az adatokat. 22 állami erdőgazdaság volt a megkérdezettek körében, ebből 15 erdőgazdaságtól érkezett vissza a kitöltött kérdőív. A kérdőív felépítését tekintve, tartalmazott nyitott kérdéseket, ahol a megkérdezetteknek adatokat kellett bevinni, illetve tapasztalataikat megfogalmazni, valamint egy sor állítást, amelyről véleményt kellet mondaniuk és egy skálán értékelniük, hogy egyet értenek-e az állításokkal (lásd melléklet). A részvevőknek egy hónap állt rendelkezésre a kérdőív kitöltésére, és ennek folyamán több emlékeztető email is kiküldésre került a nagyobb részvétel elősegítése érdekében. A szakirodalom és a kérdőíves felmérés eredményeinek kiértékelése párhuzamosan történt, hogy össze tudjam hasonlítani a hazai és nemzetközi adatokat és véleményeket. A kapott eredményeket a jobb szemléltethetőség miatt grafikonokon foglaltam össze, amiket az megfelelő részeknél be is csatoltam a dolgozatba.
23
4. Eredmények 4.1.
Magyarországi vadászati/ vadásztatási tapasztalatok
Az általam megkérdezett erdőgazdaságok 2/3-a nyilatkozta azt, hogy volt már vadászíjász vendége (6. ábra).
6. ábra: Vadászíjász vendégek (kérdőíves felmérés)
Európai viszonylatban az idei rigai találkozón egyértelműen látható volt, hogy dinamikusan növekszik a vadászíjászok száma Európában és nem mellesleg további növekedés tapasztalható
az
USA-ban
és
Kanadában (EBF Protocol Riga, 2012). Az
itthon
többsége
megkérdezettek
szintén
növekvő,
döntő illetve
változatlan trendet lát a vadászíjászok számában (7. ábra), ugyanakkor az éves átlag íjász vendégek száma a 7. ábra Vadászíjászok számának alakulása (kérdőíves kérdőívben megadott adatok szerint így
felmérés)
is tíz alatt maradt az egyes erdőgazdaságoknál. Arra a kérdésre, hogy milyen vadfajt ejtettek el íjász vendégek a területen a hazai statisztikákhoz hasonlóan elsőként a vaddisznót, őzet és a gímszarvast említették meg, természetesen a terület adottságaitól és vadállományának függvényében. A vaddisznó és az őz szerepelt annál a kérdésnél is túlnyomó többségben, hogy mely fajokra tudnak legeredményesebben vadásztatni íjászokat. Volt olyan erdőgazdaság, aki azt írta vissza, hogy 24
náluk az összes előforduló vadászható nagyvadfaj mindkét ivarját hozták már terítékre vadászíjászok. Érdekességként szeretném leírni, hogy a visszaküldött válaszok alapján melyek voltak az adott nagyvadfajból íjjal meglőtt legjobb trófeás példányok: ‐
vaddisznó: 23,4 cm 124 CIC
‐
gímszarvas bika: 7 kg
‐
dámszarvas bika 3,5 kg
‐
őz: 430 gramm.
A Magyar Vadászíjász Egyesület 2007-ben, közel 500 vadászíjas elejtés alapján készített egy statisztikát,
Vadászíjjal elejtett nagyvadfajok
Dámszarvas Gímszarvas
4%
6%
Muflon
2%
Vaddisznó
elejtés
részletes
körülményeire is. Ennek alapján
56%
a
vadfajok mellett kiterjedt az
Őz
amely
Magyarországon
íjjal a legtöbb esetben
32%
terítékre hozott vadfaj a (Magyar Vadászíjász vaddisznó, amely a teljes
8. ábra: Vadászíjjal elejtett nagyvadfajok Egyesület)
íjas nagyvadas teríték több
mint felét (56%-át) reprezentálta a vizsgálati időben (8. ábra). Ez nem meglepetés, hiszen a legeredményesebb vadászati mód az íjas vadászatnál a lesvadászat, ami legnagyobb sikerrel a vaddisznóra gyakorolható, valamint ez a piacon árban és vadászati lehetőségek tekintetében is ez az egyik legelérhetőbb vadfaj. Érdekes egy pillantást vetni
Vadászíjjal elejtett apróvadfajok
az apróvad statisztikára is (9. ábra),
ami
egy
nagyon
változatos terítéket-összetételt mutat
a
Elmondható,
2%
8%
2% 3% 2%
4%
13% 4% 2%
10%
mintában. hogy
arányát
tekintve a fácán és a mezei nyúl a legnagyobb számban
20% 29%
1%
balkáni gerle fácán galamb mezei nyúl örvös galamb pézsmapocok szajkó szárcsa tőkés réce üregi nyúl vadpulyka vetési lúd
íjjal elejtett apróvad, illetve a 9. ábra: Vadászíjjal elejtett apróvadfajok (Magyar Vadászíjász Egyesület) 25
statisztikában a legnagyobb százalékot a pézsmapocok érte el. Ez természetesen köszönhető annak, hogy ez egy igen élvezetes cserkeléses vadászati mód, és több egyesületi találkozó keretében is sor került pézsmavadászatra. Az apróvad íjas vadászatára elsődlegesen reflex íjakkal kerül sor, nagyon jó lőkészség, kiválóan dolgozó kutya és nem kevés szerencse is kell a sikeres elejtéshez. 4.2.
Etikai megítélés
Az íjas vadászat etikai megítélése a kérdőíves felmérés adatait vizsgálva kedvező képet mutat. Az erdészetek képviselői egyértelműen etikus vadászati módnak tartják az íjas vadászatot, és úgy gondolják, hogy a vadászíjászatnak megvan a létjogosultsága a magyar vadászati kultúrában, hiszen válaszadók többsége pozitívan nyilatkozott. Senki nem jelölte be arra a kérdésre, hogy a vadászíjászat etikus vadászati forma az egyáltalán nem értek vele egyet választ (10. ábra).
10. ábra A vadászíjászat etikai aspektusai (kérdőíves felmérés eredményei)
Ennél vegyesebb képet mutat annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy vajon a vadászíj csendessége miatt alkalmas-e vadorzásra. Ez véleményem szerint még mindig egy általánosan elterjedt hiedelem, amit a kérdőíves felmérés adatai is jól mutatnak. Erre vonatkozóan azonban
statisztikai
adatokkal,
tényekkel
vagy
elfogásokkal
nem
találkoztam
a
26
szakirodalomban. A következő okok miatt úgy gondolom, hogy a vadászíjászattal szemben nem lehet komolyan felhozni a vadorzás fenyegetettségét: ‐
A vadászíjjal való vadászat nagy felkészültséget, állandó gyakorlást igényel, lényegesen nehezebb a puskás vadászatnál, sokkal több időt kell eltölteni (becslések szerint a puskás vadászathoz képest 5-10-szeres az időigénye a vad elejtéséhez) vadászattal, ami nagyobb kockázatot jelent a lebukás szempontjából.
‐
A lövést 20-25 méterről kell tenni, ami szintén nem igazán felel meg az orvvadászati módszereknek. A legeredményesebb íjas vadászati mód a fáról való lesvadászat, ami előkészületeket igényel és nem ad gyors menekülési lehetőséget a potenciális orvvadásznak.
‐
Manapság lényegesen hatékonyabb technikai felszereléshez tudnak hozzájutni a profi vadorzók, mint pl. a hangtompító, éjjellátó, automata fegyverek.
‐
A vadorzások egy része éjszaka lámpa és fényszóró használatával történik gépkocsiból, ami íjjal eleve kivitelezhetetlen.
Érdekes a nem vadászók táborának, úgymond laikusoknak a véleménye a vadászíjászatról, amit a mindennapok során a velem kapcsolatba kerülő emberekkel folytatott beszélgetések során tapasztaltam. Jellemzően kétféle megközelítéssel találkoztam. Az egyik részük szimpatizál a vadászíjászattal, ami a vadnak nagyobb esélyt ad, mint a puskás vadászat és nagyobb kihívást jelent az elejtőnek. A másik részük elképzelhetetlennek tartja, hogy íjjal terítékre lehet hozni nagyvadat és egyfajta ”indiánosdit” lát a dologban. Sokszor elhangzó kérdés, hogy hány vesszőt kell belelőni például egy vaddisznóba. Ez még ”érthető” egy laikustól, akinek az anatómiai ismeretei korlátozottak, ugyanakkor sokszor puskás vadászok részéről is érzékelhető a hitetlenkedés. Az íjas vadászat elfogadottságáért azokban az országokban, ahol még nem történt meg a legalizálás ezért általában két fronton kell eredményesnek lenni, meg kell szerezni a puskás vadászok támogatását és a társadalom elfogadását. Az úgynevezett „anti hunting” mozgalmak, amelyek már nemcsak a tengerentúlon, hanem Európában is erősödnek sok esetben próbálnak meg a vadászíjászat ellen is fellépni (Samuel, 1999). Ennek oka, hogy az íjászok tábora és lobbi ereje még mindig csekélyebb, mint a puskás vadászok befolyása. Az anti hunting mozgalmak úgy érvelnek, hogyha sikerül az íjászatot betiltani, az lehet egy első lépcső a vadászat teljes felszámolása felé. Nagy kárt tud okozni például az internetes média (pl. videómegosztó oldalak), amikor egyes felvételeken, 27
például rossz lövéssel szenvedő állatot, vagy vadásziatlanul és kulturálatlanul viselkedő vadászokat mutatnak be.
4.3.
Íjas sebzéshez kapcsolódó vélemények
A magyarországi erdőgazdaságokkal végzett felmérés vegyes képet mutat az íjas sebzéssel kapcsolatos vélemények tekintetében (11. ábra). Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a hazai gazdálkodók zömének még mindig kevés tapasztalata van az íjas vadászatról és adott esetben egy-egy (pozitív vagy negatív) tapasztalat alapján alkotnak képet erről. A válaszadók döntő többsége úgy ítélte meg, hogy egy jól beállított íj teljes mértékben alkalmas a hazai nagyvadfajok elejtésére (11. ábra). A teljes mintában egyetlenegy válaszadó sem nyilatkozta azt, hogy egyáltalán nem ért egyet az előbbi állítással, ami azt mutatja, hogy többségben vannak azok, akik alkalmas fegyvernek tartják az íjat vadászati célra.
11. ábra: Az íjas lövés sajátosságai (kérdőíves felmérés eredményei)
Amikor azonban a kérdések a sebzésre vonatkoztak, erősen megoszlottak a vélemények és legnagyobb százalékban a tanácstalanság, illetve semleges válasz volt. Ez mindenképpen meglepetés volt annak a kérdésnek a vonatkozásában, hogy vélekednek egy nem halálos lövés után való regenerációról. Az előző fejezetben részleteztem az orvosi, illetve idegsebészi 28
állásfoglalásokat a vadászheggyel történt lövés karakterisztikájáról, ami egyértelműen azt mutatja, hogy a vad könnyebben regenerálódik egy nem halálos lövést követően a puskás sebzéshez képest. Arra a kérdésre, hogy ”Tapasztalatunk szerint az íjászok sebzési aránya magasabb a puskás vadászokénál” jött a legtöbb semleges válasz a kérdőíves felmérésben, ami inkább azt mutatja, hogy a még mindig alacsony íjas vadásztatási tapasztalatok mellet a válaszadók jó része óvatosan nyilatkozik, illetve határozatlan ebben a témában (11. ábra). Nehézséget jelent a sebzések arányának a puskás statisztikával való összehasonlításban, hogy míg az íjászatban a sebzésnek egyértelmű jelei vannak (főleg ha megtaláljuk a vesszőt), addig a puskás vadászatnál főleg rossz fényviszonyok mellet egy távolról leadott lövés esetében még a rálövés helyét is nehéz meghatározni. A sebzések aránya természetesen a lőkészség, az önismeret és a vadászati és anatómiai ismeretek mellet sok esetben a vadászati kultúrától és szokásoktól is függ. Az USA-ban vagy Franciaországban ahol jobban elterjedt a hagyományos reflexíjak használata, ott nagyobb lehet a pontatlan lövések száma. Egy másik hatás amit kimutattak, hogy az USA-ban a rövid vadászati szezonok miatt, bizonyos államokban ahol csak pár hét áll rendelkezésre a vadászatra, sok esetben a gyakorlás és az állandó edzés hiánya lehet egy olyan faktor, ami a rossz lövések hátterében áll (Pedersen, 2008). A vadászati kultúra is fontos tényező, hiszen míg Ausztráliában vagy az USA-ban sokszor nem hezitálnak és elengednek egy lövést akár 50-60 méterről is növelve ezzel a sebzés és hibázás lehetőségét addig nálunk az a jellemző, hogy a vadászíjászok kivárják vagy rácserkelnek a vadra és 30 méteren belülről tesznek lövést. Meghatározó, hogy a legtöbb európai ország előírja a nemzetközi vadászíjász vizsga (IBEP) elvégzését, ami az elméleti ismeretek mellett a lőtudást is számon kéri. Vannak ennél is szigorúbb rendszerek a lővizsgára (például az osztrák, a norvég és a dán), hiszen az egyes nemzetek saját hatáskörben alakítják ki vizsgáztatási szokásaikat (EBF Protocol Milano, 2010). A vad elvesztésénél meghatározó lehet, hogy rendelkezésre áll-e egy jól kiképzett vadászkutya, esetleg véreb, amelynek Európában nagy hagyományai vannak, és ez szintén hozzájárul ahhoz, hogy itthon a sebzetten elveszett vad aránya alacsonyabb. Kanadában és
29
Ausztráliában ahol íjjal már magam is vadásztam, egyáltalán nem használtak vadászkutyákat nyomkövetésre, ami természetesen csökkenti a sebzett vad megtalálási esélyét.
4.4.
Íjas vadásztatási tapasztalatok
A vadásztatási fogadókészségről, illetve a vadászíjászat, mint növekvő keresleti szegmens megjelenéséről az erdőgazdaságok a 12. ábrán látható értékelést adták.
12. ábra: Íjas vendégkör vadásztatása (kérdőíves felmérés eredményei)
Megosztottság, illetve semlegesség jellemezte a területek fogadókészségére vonatkozó kérdést, és egyfajta zárkózottság látható a területek részéről a vadászíjászattal szemben, ugyanakkor a gazdálkodók több mint harmada értékelte úgy, hogy gazdasági szempontból is megéri foglalkozni vadászíjász vendégekkel, hiszen ez egy új, növekvő vendégkört jelent. A 13 válaszból csak három válaszadó gondolta úgy, hogy nem érdemes az íjász vendégkörrel, mint egy új keresleti szegmenssel foglalkozni. Az viszont egyértelmű, hogy ezt a területek zöme nem azért teszi, mert a jelenlegi gazdasági helyzetben minden bevételre szüksége lenne (12. ábra).
30
A várakozásoknak megfelelően a területek elsősorban a főidőn (bőgés, barcogás) kívül foglalkoznak inkább vadászíjász vendégekkel, hiszen ez egy lényegesen időigényesebb kísérést, illetve jellemzően az eredményesség hosszabb ideig tart (12. ábra). A nagyobb erdőgazdaságokra a főidőben jellemző a ”termelési kényszer”, rengeteg trófeás vadat kell terítékre hozniuk a „futószalagon érkező vendégekkel”. Ez egy nagyon stresszes időszak sok gazdálkodónak, de több terület jelezte viszont szöveges kommentjében, hogy a főidőn kívül szívesen foglalkoznak íjászokkal, akik hosszabb ideig maradnak, így a vadászházi kihasználtság javulhat, valamint ha elejtésekben ugyan szerényebb eredményekkel tudnak vadásztatni, de sok egyéb szolgáltatáson keresztül viszont a bevételek növelhetők. A 13. ábra egyértelműen mutatja, hogy az igazán erős trófeás vad inkább a puskás vendég által kerül elejtésre, hiszen ez kevesebb időt igényel, ”biztosabb” vadásztatási mód, főleg bőgésben és barcogásban, amikor az érmes vad többsége esik. Az erdőgazdaságok több mint fele értett egyet azzal, hogy ”a vadászíjász vendégek leginkább tarvadra, malacra, süldőre érkeznek”.
13. ábra: Az íjas vadásztatás sajátosságai (kérdőíves felmérés eredményei)
Hazánkban nagyon elszaporodtak az utóbbi években a vadaskertek (Bleier et al. 2012). A kereslet ingadozása és Dél-Európai, elsősorban a spanyol vendégkör kiesése sok kertnél komoly problémát vet fel az értékesítésben. A kerti vadászatok értékesítésében komoly szerep 31
juthat a növekvő íjász vendégkörnek. Íjászok sok esetben előnyben részesítik a kerteket, hiszen míg egy puskásnak kerti viszonyok között nem feltétlenül ”nagy szám” meglőni egy vadat a szórón, addig az íjászoknak ez ugyan olyan kihívás, hiszen egy intenzívebben hasznosított területen kell közelre belopni a vadat vagy lesről helyzetbe kerülni. A válaszadásban a területek véleménye megoszlott arról, hogy inkább kerti vadászatra fogadnak-e vendégeket (13. ábra). Ezt természetesen az is befolyásolja, hogy az adott erdőgazdaság üzemeltet-e egyáltalán vadaskertet, illetve milyen igényekkel találkoztak. A felmérés egyik érdekes eredménye, hogy értékesítési, illetve vadászati csomag kialakítása szempontjából a legtöbb terület nem tesz különbséget puskás és íjász vadászok között és a területek nagy többsége nem alakított ki külön vadászati csomagokat íjászok részére (13. ábra). Általában azonos árlistákat érvényesítenek a területek, mind a puskás vadászokkal, mind pedig az íjász vendégekkel szemben. Mindössze egyetlen terület nyilatkozott úgy, hogy van az íjászok számára kialakított külön csomag ajánlata. Összességében elmondható, hogy a területek nyitottsága növekszik a vadászíjászok irányába, egyre több terület foglalkozik a gondolattal, hogy fogad vadászíjász vendégeket és felkészül azok speciális igényeinek kiszolgálására.
32
4.5.
Az íjas vadásztatás sajátosságai
Az íjas vadászati mód sok szempontból eltérő vadásztatási és kísérési igényeket jelent a puskás vadászathoz képest, amelyre néhány vadászterület vagy gazdálkodó már felkészült, de a többség számára még mindig újdonságot jelent. Arra a kérdésre, hogy ”Eredményesen tudunk vadásztatni íjász vendégeket” az Erdőgazdaságok közel fele válaszolta azt, hogy egyetért és mindössze három elutasító válasz érkezett (14. ábra).
14. ábra: Íjas vadásztatás eredményessége (kérdőíves felmérés eredményei)
Az eredményes íjas vadásztatásnak nagyon sok aspektusa van, melyek közül véleményem szerint a legfontosabbak: ‐
a vad még jól látási viszonyok között megjöjjön, hiszen az íjászatnál nem állnak rendelkezésre a fényt felerősítő optikai eszközök, ezért a lővilág hamarabb elfogy,
‐
a kísérő vadász vad és helyismerete mellett fontos, hogy a vadászíjász fejével gondolkodjon és értse az íjászat sajátos igényeit (sajnos sok esetben hallottam íjász vendégektől, hogy megpróbálták felültetni őket zárt, fedeles lesre, amiből íjjal nem is lehet kilőni, más esetekben meg 80-100 méterre a vadtól a kísérő lövésre bíztatta őket),
‐
és talán a legfontosabb, hogy a vadászíjász jól felkészült legyen, pontosan ismerje felszerelése és saját maga korlátait, valamint kivárja a megfelelő lövési pozíciót.
33
A 15. ábrán látható, hogy az erdőgazdaságok zöme úgy nyilatkozott, hogy ”Ismerjük a vadászíjászok speciális igényeit, ennek megfelelően vadásztatjuk őket”.
15. ábra: Íjászok vadásztatása (Kérdőíves felmérés)
A várakozásoknak megfelelően a meghatározó többség úgy értékelte, hogy a vad terítékre hozatalának ideje többszöröse a puskás vadászathoz képest (15. ábra). Ez természetesen igaz a cserkeléses vadászatnál, ahol nagyon nehéz a vad érzékszerveit kijátszva 20-30 méterre belopni a zsákmányt, ehhez azonban hozzátartozik, hogy a kérdőívben a válaszadók közel fele úgy nyilatkozott, hogy cserkelve is sok esetben eredményesek a vendéggel. A vaddisznó szórón történő lesvadászatakor ugyanakkor sok esetben akár több lövési lehetősége is lehet egy íjásznak, hiszen az íjas lövés ”hangtalan”, ezért nem riasztja el a közelben lévő vadat. Számos esetben tapasztaltam magam is, hogy a lövés után a konda hamarosan visszajön és többször sikerült egy kiülés alkalmával több vadat is elejtenem. Olyan területeken, ahol kisebb a nyomás és a vaddisznó nagy bizonyossággal még jó fényviszonyoknál megjön a szóróra vagy a dagonyára, nagyon eredményesen lehet íjászokat vadásztatni és akár 2-3 vadat is terítékre hozni egy kimenetel alkalmával. A legeredményesebb íjas vadászati mód a lesvadászat, amely történhet famászó lesről, fára szerelhető lesről vagy fix lesről. A rövid távolság miatt nagyon fontos, hogy a vadász jó 34
széllel üljön fel, illetve a szélviszonyokat kihasználva elég magasra másszon. A famászó lesek előnye, hogy megfelelő fákon nagyon magasra, akár 8-12 méterre is fel lehet mászni, ahol sok esetben akár a nem jó szélirány sem árulja el a vadászt az áramlatok miatt. A rendkívül közeli távolság miatt sokan használnak különböző szagblokkoló szereket, aktív szenes szűrőrendszerrel ellátott ruházatot vagy olyan szagosítókat, amelyek elnyomják az emberi szagokat ”cover scent” (Schatze, 2009). Ezek valóban segítenek bizonyos mértékben (a gyártók reklámjaikban persze hajlamosak ezeket túlértékelni), de hatásuk korlátozott és alapvetően mindig törekedni kell arra, hogy megfelelő széllel cserkeljen vagy üljön a lesen a vadász. Azok a területek, amelyek a kérdőíves felmérésben azt nyilatkozták, hogy szívesen fogadnak vadászíjász vendégeket, kialakítottak néhány vagy több elsősorban íjászok igényeinek megfelelő vadászati létesítményt. Ezek természetesen elsősorban lesek, szórók, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy figyelembe veszik 20-30 méteres lövési távolságot, illetve az íjászok által használt eszközök sajátosságait, mint például a mászóles, lessátor, stb. A
kísérő
gyakorlottsága,
hozzáállása
az
eredményes
vadásztatás
szempontjából
elengedhetetlen. Lesvadászat esetében jellemzően nem tud (és természetesen nem is célszerű) a kísérőnek a vadásszal együtt felülni vagy felmászni a lesre, tehát általában egyedül hagyják a lesen az íjászt. Ez egy sajátos problémát vet fel a trófeás vad vadászatánál, hiszen a bérvadásznak magának kell elbírálni a vadat, vagy a kísérő felül egy közeli lesre, ahonnan tudnak egymásnak jelezni. Ezt a problémát a kérdőíves felmérés is visszaigazolta, hiszen a válaszadók több mint fele egyetértett azzal az állítással, hogy ” A vadászíjászok kísérése és a szakszerű trófeabírálat nehezen megvalósítható” (15. ábra). Ez alapvetően gímszarvas bika lesvadászatánál a legkényesebb és egyfajta bizalmat feltételez a vadásztató és az íjász vadász között. Különösen olyan vendégeknél lehet ez problémás, akiknek kevesebb gyakorlatuk van a gímszarvas vadászatában. Bevett szokás, hogy az íjászok a tollra felírják vadászjegy számukat, így egy esetleges kétes lövés a későbbiekben is azonosítható. Saját tapasztalatom szerint különösen cserkeléses vadászatnál nagyon sokat számít, hogy a hivatásos vadásznak van-e gyakorlata íjászok kísérésében. Sok hivatásos maga is vadászik íjjal, az egyik erdőgazdaságnál a Magyar Vadászíjász Szövetség tartott is íjas képzést és a 35
hivatásos állomány nagy része le is tette a vadászíjász vizsgát. Általában ezek a gyakorlott kísérők nagyon szívesen foglalkoznak íjászokkal és maguk is örömet találnak a nagyobb kihívásban és az intenzívebb és nehezebb vadászatban. Az álcázás, a kontúrok megtörése íjas vadásztatásnál különösen fontos a közeli távolság miatt, hiszen a gímszarvasnak, őznek vagy muflonnak nagyon jó szeme van. Természetesen nem csak az íjásznak kell beöltözni, hiszen az semmit nem ér, ha az íjász teljes álcában, terepruhában, maszkban és kesztyűben van, mellette a kísérő pedig nem álcázza magát.
36
5. Javaslatok Magyarország vadászíjászati szempontból kiemelt helyet foglal el Európában, hiszen az egyik első ország voltunk, aki engedélyezte a vadászíjászatot. Az összes hazai nagyvadfaj vadászható íjjal és egyedülálló vadbőségű és minőségi vadgazdálkodást folytató területeink vannak. Túlzás nélkül mondható, hogy Európában Magyarországnak vannak az egyik legjobb adottságai az íjas vadásztatás szempontjából, jelenleg azonban ez a potenciál még üzleti és vadgazdálkodási okok és olykor előítéletek miatt nincs kihasználva. A kereslet átstruktúrálódása, (német klientúra elöregedése, spanyol és olasz vendégkör csökkenése, amelyet nem kompenzált még a skandináv országokból érkező új kereslet), ingadozása azonban érdekessé teheti ezt a speciális igényekkel rendelkező vendégkört a hazai gazdálkodók számára is. Magyarországnak érdemes odafigyelnie arra, hogy jó minőségű íjas vadászatokat nyújtson, hiszen ez egy viszonylag összetartó, zárt közösség nemzetközi és hazai szinten egyaránt. Ennek megfelelően a tapasztalatok átadásának, a szájról szájra történő elbeszélésnek fontos szerepe van. Hamar elveszítheti az ország a jelenlegi komparatív előnyeit, ahogy egyre újabb vadászati célországokban (pl. Lengyelország, Bulgária, Románia) válik lehetővé az íjas vadászat, ha ott nagyobb figyelemmel és hozzáértéssel fordulnak a nemzetközi vadászturizmus íjas résztvevőihez. Ezért fontos feladat a hazai vadásztatóknál a vadászíjászattal kapcsolatos hiteles ismeretek és információk terjesztése, megbízható adatok és szakmai alapokon végzett vizsgálatok alapján az előítéletek vagy téves elképzelések feloldása. Saját magam azt tapasztaltam, hogy a legtöbb terület nyitott és érdemes egy olyan párbeszédet kezdeményezni, ahol a területek számára is világossá válik, hogy milyen esetekben lehet számukra gazdasági és vadgazdálkodási szempontból előnyös az íjász vendégkör fogadása. Ahhoz, hogy a külföldi bérvadász vendégkör igazán rátaláljon a magyar lehetőségekre, ahhoz fontos, hogy a területek is egyre jobban értsenek az íjas vadásztatához és a vadászíjász igényekhez szabott vadászati létesítményeket pl. lesek és szórók alakítsanak ki. Véleményem szerint célszerű külön vadászíjászoknak kialakított csomag ajánlatok bevezetése is, hiszen így a területek érvényesíteni tudják gazdasági, megtérülési elképzeléseiket, valamint a nekik legjobban megfelelő időszakra tudják összpontosítani ezeket a vadászatokat. 37
Az íjas vadászatnak számos előnyös vonása van, mint például a biztonságosság, csendesség, ami egyben kisebb vadászati nyomást és stresszt jelent az állomány számára, valamint a dokumentáltan alacsony vadelvesztési arány. A kerti vadászatok értékesítésében szintén komoly szerep juthat a növekvő íjász vendégkörnek, ami kiegészítheti a kertekben elsősorban a hajtásokra koncentrálódott vadászatokat, és az év kevésbé forgalmas időszakaiban is keresletet biztosíthat. Mindezek mellett az íjas vadászat sok olyan helyszínen is alkalmazható lenne ahol a puskás vadászat túlzottan veszélyes vagy nem kivitelezhető. Magyarországon egyre több helyen égető probléma a gyümölcsösökbe, zártkertekbe, nyaralóövezetekbe, lakóterületekre betévedő és ott kárt okozó vaddisznó. Mivel jellemzően ezek a területek ki is vannak véve a vadászható területből, ez további nehézséget jelent. Azt gondolom, hogy Magyarországon is a nemzetközi példákat tekintve a lakó és nyaralóterületeken, illetve azok környékén megjelenő vaddisznók apasztásában a vadászíjászatot, mint tudatos előre megtervezett vadgazdálkodási módot sikeresen lehetne alkalmazni. Vadászíjászat állomány szabályozási feladatokba történő bevonására számos példa van a nemzetközi szakirodalomban. Úgy gondolom, hogy az előítéletek megszűntetésén túl nem célszerű hasonlítgatni a puskás és íjas vadászatot, egyiknek vagy másiknak előnyeit kiemelve, hiszen mindkét tábornak közös feladata a vadászat védelme, kultúrájának és hagyományainak fenntartása, valamint elfogadtatása a nem vadászó társadalommal és ezt kölcsönös támogatással könnyebb megtenni. Bízom benne, hogy ezeket az előnyöket és a növekvő íjász vadásztatásban rejlő lehetőségeket a hazai vadgazdálkodók és vadászterületek is egyre jobban felismerik és kihasználják öregbítve ezzel is a magyar vadgazdálkodás nemzetközi szinten is méltán elismert jó hírét.
38
6. Összefoglalás A vadászíjászok száma az egész világon, illetve Európában is növekvő tendenciát mutat ezért érdemes vele Magyarországon is bérvadászati és vadgazdálkodási szempontból is foglalkozni. Az USA-ban ma közel 3,5 millió vadászíjásszal számolnak, Európában a vadászíjászat még gyerekcipőben jár, de az íjjal vadászók száma már meghaladja a 35.000 főt és ez a szám várhatóan még nőni fog a közeljövőben, ahogy egyre több országban engedélyezik ezt a vadászati módot. Magyarországon a leggyakrabban íjjal elejtett nagyvad a várakozásoknak megfelelően a vaddisznó és az őz, amelyeket a gímszarvas és a dámszarvas követ a Magyar Vadászíjász Egyesület által készített statisztika szerint. Szakirodalmi áttekintés keretében megvizsgáltam a modernkori vadászíjászat magyarországi és nemzetközi fejlődését, a törvényi szabályozás alakulását és az ebből fakadó a vadászati sajátosságokat. Áttekintettem továbbá azokat a kritikus témákat, mint például a sebzés és a vadorzás kérdése, amelyek mindig előkerülnek akkor, amikor szakmai vagy laikus közönség tárgyalja az íjas vadászatot. Érdekes volt párhuzamba állítani a nemzetközi kutatások eredményeit a hazai gazdálkodók kérdőíves válaszadásával. Egy kérdőíves felmérés segítségével, amelyet az állami erdőgazdaságok segítségével végeztem, megvizsgáltam a vadászíjászat etikai és technikai vonatkozásait, valamint a vadgazdálkodásban és vadásztatásban elfoglalt helyét. A vadászíjászat etikus vadászati mód, amit egyértelműen megerősített a hazai kérdőíves kutatás is, ugyanakkor a felmérés azt is megmutatta, hogy a hazai vadgazdálkodók az íjas vadászatról és a vadásztatási lehetőségekről különbözően vélekednek, illetve eltér az egyes területek fogadókészsége. A várakozásoknak megfelelően az íjas vadásztatás több időt és energiát igényel a puskás vadásztatással összehasonlítva, valamint speciális kísérési igényeket támaszt, amit gazdasági és szakmai szempontból figyelembe kell venni az íjas vendégkör kiszolgálásakor. Bár a területek nagy része úgy nyilatkozott, hogy ismerik a vadászíjászok igényeit és ennek megfelelően vadásztatják őket, a felmérésből kiderült, hogy jellemzően nem rendelkeznek a
39
vadászíjászok igényei alapján kialakított külön vadászati csomagokkal, illetve vadászati létesítményekkel. Összességében elmondható, hogy a területek nagy része eredményesen tud íjászokat vadásztatni és a nyitottság növekszik, hiszen többen úgy látják, hogy érdemes foglalkozni ezzel a folyamatosan bővülő vadászati vendégkörrel. Igyekeztem feltárni azokat a sajátosságokat, előnyöket és hátrányokat az íjas vadásztatásban, amelyek lehetővé teszik, hogy Magyarország egyedülálló adottságait ki tudja használni és a vadgazdálkodók számára is egy jövedelmező vendégkör alakuljon ki a nemzetközi és hazai íjas vadászokból. A vadászíjászat a hazai vadgazdálkodási gyakorlatban nem játszik jelentős szerepet sem az állományszabályozásban, sem a gazdálkodás pénzügyi oldalát tekintve. A nemzetközi szakirodalmat megvizsgálva ugyanakkor számos olyan megoldással találkoztam, amely speciális vadgazdálkodási, szabályozási feladatokban, mint például a városi vadgazdálkodás eredményesen és hatékonyan alkalmazta a vadászíjászatot. Azt gondolom, hogy tanulhatunk ezekből a példákból és ezzel is tovább színesíthető a magyar vadászat és vadgazdálkodás gyakorlata.
40
7. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni: • Bleier Norbertnek, hogy témavezetőként nyitott volt erre a vadászati módra és témára, illetve segítséget nyújtott a kérdőív elektronikus változatának kialakításához, • a kérdőíves felmérésben résztvevő erdőgazdaságok munkatársainak, akik vették a fáradtságot és válaszoltak (olykor többször is) a kérdésekre, • Anders Gejernek a EBF (European Bowhunting Federation) elnökének és Juha Kylmä -nak az EBF alelnökének, akikkel a nemzetközi fejlődés vonatkozásairól konzultáltam, • külön köszönet illeti Gálos Csabát (Gyulaj Zrt. vadászati ágazatvezető) aki a kérdőív kitöltésén túl részletesen megosztotta a vadászíjászat hazai szerepével és lehetőségeivel kapcsolatos gondolatait, valamint Kovács Tamást (Gyulaj Zrt.), aki segítségünkre volt a megfelelő kapcsolatok felkutatásában és segítette a minél nagyobb válaszadási arány elérését.
41
8. Irodalomjegyzék Absher, J. (2010.): Springfield, Mo. Approves Urban Bowhunt. Bowhunting World . 2010 Vol 59: 61. Adams, C. (2009): Facts about arrow penetration. Bowhunting World 2009 Vol 58.: 76. Aldrich,
D.
C.
(2002):
Letter
to
the
European
Bowhunting
Federation.
http://www.europeanbowhunting.org/index.php?option=com_content&view=article&id=17& Itemid=31 Ambrózy, Á. (2000): Amit a Vadászíjász Vizsgán Tudni Kell. Mogyoród: Mergen Bt. 84p Ambrózy, Á. (2009): Nimród csillaga alatt. Gödöllő. 170p Ashby, D. E. (2000): Arrow Lethality. http://www.europeanbowhunting.org/index.php?option=com_content&view=category&layou t=blog&id=45&Itemid=79 Bleier, N., Heltai, M., Katona, K., Sonkoly, K., Galló, J., Szemethy, L. és Szabó, L. (2012): Analysis of factors of effects on venision as food raw material (a preliminary study). Review on Agiculture and Rural Development, vol 1 (1):121-125p. Ditchkoff, Welch, Lochmiller, Masters, Starry, & Dinkines. (1998): Wounding Rates of White-tailed Deer with traditional Archery Equipment. 1998 Proc. Annu. Conf. Southeast. Assoc. Fish and Wildl. Agencies 52:244-248. EBF Annual Assembly Protocol Bruxelles, 2011 EBF Annual Assembly Protocol Milano, 2010 EBF Annual Assembly Protocol Riga, 2012 Gejer, A. (2010): American Ecological Giant Chooses Bowhunting for Deer Control. http://www.europeanbowhunting.org/index.php?option=com_content&view=article&id=17& Itemid=31 Gejer, A. (2006): Bowhunting in the World.
42
http://www.europeanbowhunting.org/index.php?option=com_content&view=article&id=42& Itemid=37 Gejer, A. (2006): EBF 2006 statement on poaching. http://www.europeanbowhunting.org/index.php?option=com_content&view=article&id=81& Itemid=72 Geore’n,
D.
B.
(2010):
The
mechanism
of
the
hunting
arrow.
http://www.europeanbowhunting.org/index.php?option=com_docman&task=cat_view&gid=3 9&Itemid=75 Harmand, J. (2011): FFCA French Bowhunting Federation Bowhunting Records. www.ffca.net Kylmä, J. (2012): Bowhunting Development in Europe. http://www.europeanbowhunting.org/index.php?option=com_content&view=article&id=17& Itemid=31 MacAnich,
J.
(2008):
Virgina
High
court
upholds
ATA
Bowhunting
Victory.
http://www.bowhunting.net/artman/publish/NEWS/Virginia_High_Court_Upholds_ATA_Bo whunting_Victory.shtml Magyar Vadászíjász Egyesület (2009): http://www.bowhunting.hu/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=16&Item id=41 Marx,
H.
(2009):
African
Bowhunting
the
theory
and
the
practice.
http://www.sabowhunters.co.za/swd/BProc/SABA_BProc.asp Morton, Guynne, Hortmann, & Williams. (1995): Efficiency of Archery Hunting for Whitetailed Deer on Medway Plantation. http://www.europeanbowhunting.org/index.php?option=com_content&task=view&id=85&Ite mid=1 Nagel, H. J. (2010): Kampf um Anerkennung. Deutsche Jagdzeitung. 2/2010: 34-39 Nagel, H. J. (2010): Knochenbrecher und Blätter . Deutsche Jagdzeitung. 2/2010: 40-41
43
Pedersen, A., Berry, S., & Bossart, J. (2008): Wounding Rates of White-tailed Deer with Modern Archery Equipment. 2008 Proc. Annu Conf. SEAFWA: 31-34. Petterson, R. (2011): North American hunters harvest over one point one million deer with the bow and arrow. http://www.europeanbowhunting.org/index.php?option=com_docman&task=cat_view&gid=3 9&Itemid=82 Pettersson, R. (2007): Evaluation of The Danish Bowhunters Association & The Danish National Forest and Nature Agency´s Statistics on Roedeer (Capreolus Capreolus)shot with bow
and
arrow
in
Denmark
Between
1
October
1999
–15
January
2004.
http://www.europeanbowhunting.org/index.php?option=com_content&task=view&id=41&Ite mid=35 Petterson, R (2012): http://www.europeanbowhunting.org/index.php?option=com_content&view=article&id=16& Itemid=30 Samuel, D. (1999): Know Hunting Truth, Lies & Myths. Know Hunting Publications, Cheat Lake, WV, 298 p. Schatze, C. (2009). Voll im Wind Geruchsblocker auf der Jagd. Wild und Hund. 12/2009: 2226 Steffan, D. K. (2011): Tötungswirkung durch einen Jagdspitze. Abendteuer-Jagd Journal . 1/2011: 51. Wilson, D. (2010): History of Archery Seasons in Ohio. http://ohio.gov/news/2011/09/
44
9. Melléklet: Kérdőív a vadászíjászatról Kérdőív Erdőgazdaságok számára A kérdőíves felmérés célja, hogy képet kapjunk a jelentős hazai vadászati szereplők, Erdőgazdaságok és Vadászat szervező irodák vadászíjászattal kapcsolatos megítéléséről. 1) Vadászíjászathoz és az íjász vendégkörhöz kapcsolódó általános kérdések: Kérdés
A társaság/terület fogadott már vadászíjász vendégeket
I/N
Utóbbi 3 évben fogadott vadászíjász vendégek száma
fő
Belföldi és külföldi vadászíjász vendégek aránya
%
A hivatásos vadászok közül vadászíjász vizsgával rendelkezők száma
fő
Mely nagyvad fajokat ejtettek el a vadászíjászok a területen?
vadfaj(ok)
Melyik nagyvadfajra vadásztattak legeredményesebben íjas vadászokat?
vadfaj
Gímszarvasból egy évben átlag hány db‐ot lőnek?
bika db / tarvad db
Vaddisznóból egy évben átlag hány db‐ot lőnek?
kan db / egyéb db
Legjobb trófeás vadjaink amelyeket íjászokkal lövettünk
vadfaj / CIC pontszám
Átlagos vadásztatási árbevétel egy vadászíjászra vonatkozóan
Ft/fő
Átlagosan hány kimenetel alatt sikerül vadat lövetni a vadászíjászokkal
szám
Van‐e a területen külön az íjászok számára kialakított vadászati létesítmény?
pl. szóró, les
A kérdőívet kitöltő személy
név, beosztás
2) Mi a véleménye a következő állításokról? (Jelmagyarázat lásd a táblázat alatt)
(1) (2) (3) (4) (5)
Vadászíjász vendégkörhöz kapcsolódó állítások
A terület szívesen fogad vadászíjász vendégeket
45
Fogadunk íjász vendégeket, mert jelenleg minden bevételre szükség van
A főidőn (bőgés, barcogás) kívül fogadunk inkább vadászíjászokat
Megéri foglalkozni a vadászíjász vendégekkel, mert egy új, növekvő szegmens
Folyamatosan növekszik az érdeklődés a vadászati lehetőségek iránt az íjászoktól
Van a területnek speciálisan íjászokra kialakított vadászati csomag ajánlata
Inkább kerti vadászatra fogadunk íjász vendégeket
Az igazán erős trófeájú vadakat inkább puskás vendégekkel lövetjük meg
Inkább tarvadat és süldőt, malacot lőnek nálunk a vadászíjászok
A vadászíjászok jelentős része puskával is vadászik
Az íjas vadásztatáshoz kapcsolódó állítások
Eredményesen tudunk vadásztatni íjász vendégeket
Vadászíjászokat nehezebb vadásztatni, mint a puskás vadászokat
A lesvadászat az egyetlen eredményes vadászati mód az íjászatban
Cserkelve is sok esetben eredményesek vagyunk az íjász vendéggel
Íjászatban gyakorlott kísérő elengedhetetlen az eredményes vadásztatáshoz
Szívesen vesszük a szakmai tanácsokat egy gyakorlott vadászíjásztól
Ismerjük a vadászíjászok speciális igényeit, ennek megfelelően vadásztatjuk őket
A vadászíjászat kisebb vadászati nyomást jelent a területen
A vadkárelhárításban is eredményesen használható vadászati mód az íjászat
Etikai szempontok, állítások
A vadászíjászat egy ősi vadászati forma, aminek megvan a létjogosultsága a magyar vadászati kultúrában is
A vadászíjászat etikus vadászat mód
Egy jól beállított íj teljes mértékben alkalmas a hazai nagyvadfajok elejtésére
Tapasztalatunk szerint az íjászok sebzési aránya magasabb a puskás vadászokénál
Tapasztalatunk szerint az íjászok sebzési aránya nem rosszabb a puskás hajtásokénál
Egy rossz íjas lövésből hamarabb felgyógyul a vad, mint egy hasonló puskás lövésből
(1) Egyáltalán nem értek egyet
46
(2) Inkább nem értek egyet (3) Semleges vagy nem tudok állást foglalni (4) Inkább egyetértek (5) Teljesen egyetértek
Köszönjük kitüntető figyelmét és segítségét!
47
10. Nyilatkozat
NYILATKOZAT
Alulírott Baán Zoltán, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Vadgazda Mérnöki Szak levelező tagozat végzős hallgatója nyilatkozom, hogy a szakdolgozat/diplomadolgozat saját munkám, melynek elkészítése során a felhasznált irodalmat korrekt módon, a jogi és etikai szabályok betartásával kezeltem. Hozzájárulok ahhoz, hogy szakdolgozatom/diplomadolgozatom egyoldalas összefoglalója felkerüljön a Kar / Intézet / Szak honlapjára.
A szakdolgozat/diplomadolgozat állam- vagy szolgálati titkot tartalmaz: igen nem.
Gödöllő, 2012. ………………………hó…….nap
…………………………………. hallgató aláírása
A dolgozat készítőjének konzulense nyilatkozom arról, hogy a szakdolgozatot áttekintettem, a felhasznált irodalmat a hallgató korrekt módon, a jogi és etikai szabályok betartásával kezelte, a szakdolgozatot/diplomadolgozatot záróvizsgán történő védésre javaslom. A szakdolgozat/diplomadolgozat állam- vagy szolgálati titkot tartalmaz: igen nem. Gödöllő, 2012. ………………………hó…….nap
…………………………………. témavezető aláírása
48
