Áldott, békés karácsonyt és boldog új évet kívánunk minden kedves dolgozónknak! A ZALAERDÕ ZRT. DOLGOZÓINAK LAPJA XLV. évfolyam, 4. szám
2014. IV. negyedév
Erdõ- és vadgazdálkodásról, közjólétrõl Interjú Rosta Gyula vezérigazgatóval A 2014-es évet nagyban meghatározta, hogy a Zalaerdõ Zrt. felett június 16-tól a tulajdonosi jogokat már nem a Magyar Fejlesztési Bank, hanem a Földmûvelésügyi Minisztérium gyakorolja – mondta el elöljáróban Rosta Gyula vezérigazgató. Hozzátette: az átadás-átvétel hosszú folyamat volt, rengeteg adatszolgáltatást jelentett, s valójában még mindig tart az FM-hez újonnan került cégek átvilágítása. A tulajdonosváltás következménye volt egy új felügyelõbizottság felállítása is. Elmondta továbbá, hogy összességében az idei év sikeresnek mondható, bár sajnos most sem mentesült a társaság a természeti károk alól, és akadt olyan fejlesztés is, mely nem valósulhatott meg. Ellenben óriási elismerés, hogy Magyar Termék Nagydíjat kapott a cég LENPELL keményfapellet terméke. – A tavalyi év meghatározó tevékenysége volt a lucfenyõpusztulás felszámolása. Azt már a 2013-as év vége felé látni lehetett, hogy ez a tevékenység folytatódni fog ebben az évben is. Mekkora területet érintett ez a munka? – Nagyságrendileg hasonló területen számoltunk fel szúká-
ros lucfenyveseket, mint a tavalyi évben. Ez mintegy 300 hektárt tesz ki, fatömegben pedig meghaladja a 100 ezer bruttó köbmétert. Nyilvánvalóan az ilyen mértékû egészségügyi fakitermelés az erdõfelújítási munkák mennyiségét jelentõsen megnöveli. – 2014-ben – több évnyi aszályos idõjárást követõen – szinte egész évben nagy mennyiségû csapadékot hozó idõjárási frontok jellemezték a heteket, hónapokat. Milyen vonzata volt ennek az erdõgazdálkodás tekintetében? – A nagy mennyiségû csapadék az erdõállományok szá-
mára kedvezõ, javítja az erdõtalajok vízellátottságát, ugyanakkor nyilvánvalóan akadályozta a folyamatban lévõ napi munkák végrehajtását. A folyamatos esõzések hatására nem csak a haszonnövények, kultúrnövények fejlõdnek, hanem a gyomok is. Szerencsére az ápolási munkákkal a gyomoso-
dást kordában tudtuk tartani. Az elmúlt évekre jellemzõ aszálykárokkal idén nem kell számolnunk, viszont a júniusban egész Közép-Európán végigvonuló viharok az erdeinkben mintegy 30 ezer bruttó köbméternyi faanyagban – leginkább bükk- és tölgyállományokban – okoztak károkat. A széldöntés, széltörés következtében 21 hektárnyi erdõfelújítási kötelezettségünk keletkezett. – Minden õsszel zajlik a makkfelvásárlás, eltérõ sikerrel. A mostani idõszakra mi volt a jellemzõ? – 2013-ban nagyon gyenge makktermés volt országosan,
így nálunk is. Idén, egészen szeptemberig úgy tûnt, és reménykedtünk is benne, hogy elegendõ mennyiségû makk áll majd rendelkezésünkre a csemetekerti vetésekhez, illetve az erdõfelújításban is lesz lehetõségünk magvetéses erdõsítések végzésére. Augusztusig kocsányos tölgybõl jó termés ígérkezett, azonban szeptember közepére ez a makkmennyiség férgesen lehullott a fákról, így számottevõ mennyiséget nem tudtunk begyûjteni. A kocsánytalan tölgy egy erõs közepes termést adott. A tervezett mennyiséget nem tudtuk begyûjteni, a gyûjtött mag minõségével azonban elégedettek lehetünk. A begyûjtött 830 mázsából 300 mázsa került csemetekerti vetésre, a többi pedig az erdõsítésekben biztosít lehetõséget most õsszel, illetve jövõ tavasszal makkvetéses elsõkivitelek elvégzésére. – Ahogy az elmúlt években, a Zalaerdõ Zrt. ugyanúgy részt vesz a szociális tûzifaprogramban, emellett meg kell említeni azt is, hogy a kormány által meghirdetett rezsicsökkentés részeként 10 százalékkal csökkentette a lakossági tûzifa árát. – Az erdõgazdaság már júniusban és júliusban a rezsicsökkentéssel azonos mértékû akcióval értékesítette a tûzifát a lakosság számára, ezt 2014. október 3-tól folytattuk a kormány által meghirdetett rezsicsökkentés keretében. – Hogyan alakultak az idei év vadászati eredményei? – A vadászati szezon nyitórendezvénye idén jubilált, az idei zalai vadászati évadnyitó volt sorban a huszonötödik. Büszkén mondhatom el, hogy minden évben egyre több a látogató a rendezvényen. A szakmai programok és a kulturális bemutatók célközönsége nyilván nem ugyanaz, de azt lehet tapasztalni, hogy akik a fellépõk miatt látogatnak el a rendezvényre, azok is körülnéznek a vadászati kiállításokon, kipróbálják a lövészetet, és meghallgatnak egy-egy szakmai elõadást, könyvbemutatót is. (Folytatás a 2. oldalom.)
(Fotó: Varga Csaba)
Nagy László 80 éves 52 év a zalai erdõk szolgálatában Szeptemberben ünnepelte nyolcvanadik születésnapját Nagy László, a Zalaerdõ Zrt. nyugalmazott vezérigazgató-helyettese, aki egész életében a természet tiszteletében élt, hitt a vezetõk közötti egyetértésben, az emberségben, a partnerségben, a segítségadás fontosságában, a sikerek és eredmények közös elérésében. Részt vehetett az erdõgazdálkodást érintõ lényegbevágó döntésekben. A vállalat fontos pénzügyi-gazdasági adatait, egy-egy tárgyalás érdemi sarokszámait, a szükséges tényadatokat legtöbbször fejbõl tudta. Mûszaki, erdészeti és közgazdasági téren is jól rálátott a szakmára. Munkáját, amit rábíztak, igyekezett felelõsségteljesen elvégezni. Szívéhez mindig közel álltak a közgazdasággal és gazdálkodásirányítással összefüggõ feladatok. Nagy László elöljáróban gyermek- és diákéveirõl mesélt. – Szegény parasztszülõk gyermekeként korán megtanultam, hogy eredményt elérni csak munkával lehet, és a dolgozó ember mindig megbecsülésre érdemes. Gyõrött a bencéseknél és a Révai Miklós Gimnáziumban is bizonyítanom kellett, hogy egy egyszerû falusi gyerek is képes jó tanulmányi eredményt elérni, ha van benne kellõ szorgalom. A tanulás és a tudás fontossága itt ivódott belém. A soproni egyetemi éveim alatt a nyolcvanfõs évfolyam felelõse voltam. Tanulmányi eredményemmel és jeles erdõmérnöki diplomámmal ismét bizonyítottam. Az élet itt a közösséghez tartozásra, a társakért vállalt felelõsség nehézségére és szépségére tanított meg. – 56'-os szerepvállalásáról legendák keringenek… – A MEFESZ Intézõbizottságának tagjaként aktív részese voltam a forradalmi eseményeknek. Az egyetem ifjúságának két hét alatt tekintélyt szereztünk a város irányításával, az ellátás biztosításával, a rend fenntartásával. Kiemelkedõ szerepünk volt abban, hogy Sopronban vér nélkül, rendben zajlottak az események. Az állam irányító szervei
csõdöt mondtak, ezért minden a nyakunkba szakadt. A forradalomban betöltött szerepemre ma is büszke vagyok, negatív következményeit azonban hosszú évekig viselnem kellett. A forradalom leverése után mehettem volna Kanadába, mint az évfolyamtársaim fele, ám én itthon maradtam. Tiszteletre és elismerésre méltó, hogy az emigrálók egyedül, szülõi se-
gítség nélkül egzisztenciát teremtettek, és megalapozták jövõjüket, de az itthon maradottaknak sem volt egyszerû. A forradalom ötvenedik évfordulóján az élet kárpótolt. A Nyugat-magyarországi Egyetem által rendezett ünnepségen én mondhattam el visszaemlékezésemet, és leleplezhettem a forradalom tiszteletére felállított emlékmûvet. – Hogyan alakult a pályája? – „Mérnöki munkára megbízhatatlan” minõsítéssel, jeles diplomával 1958. július elsején kezdtem meg a munkát a Délzalai Állami Erdõgazdaságnál. Feladataim ellátása során sok becsületes, szorgalmas, a munkáját szeretõ kollégával találkozhattam. Akkor Szentpéterföldén heti 60 órás munkaidõben dolgoztunk. Kézi eszközökkel végezték a fakitermelést és az erdõmûvelést. (Folytatás a 2. oldalon.)
Fotó: Nagy László (Erdészeti Lapok fõszerkesztõje)
2
2014. IV. negyedév
László 80 éves Erdõ- és vadgazdálkodásról, közjólétrõl Nagy 52 év a zalai erdõk szolgálatában Interjú Rosta Gyula vezérigazgatóval rát termék nívódíját. A Magyar Termék Nagydíj® kitüntetõ címet azon termékek, szolgáltatások, gazdasági szervezetek nyerhetik el, amelyek tevékenységük során bizonyíthatóan elkötelezettek a minõség ügye iránt. – Mi mondható el a cég fejlesztései, köztük a közjóléti fejlesztések kapcsán? – Mindenképpen sikeresnek mondható az év, közjóléti fejlesztéseink a tervek szerint haladtak. Tavasszal két madártanösvényt adtunk át, elõször Nagykanizsán, majd Zalaegerszegen. Áprilisban vehették birtokba a Makk-kaland játszóteret a Budafai Arborétum látogatói. A júniusi kisvasút-napon avattuk ünnepélyesen a csömödéri játszóteret, s ugyanezen a napon mutattuk be országosan egyedülálló vasúti oktatókocsinkat. Õsszel egyidejûleg két tanösvény tervezésén és megvalósításán is dolgoztak a kollégák, a lenti parkerdõbe december elején már ki is került a szabadtéri bútorzat, a zalakarosi parkerdõben sem várat magára sokat ez a lépés. Több erdei pihenõhely kialakítása jelenleg is folyamatban van, ezeket a következõ év tavaszán vehetik birtokba a kirándulók, túrázók. Célul tûztük ki, hogy felújítjuk a nagykanizsai kilátót, melynek tervezése folyamatban van. A fémszerkezetû kilátó korábban fúrótoronyként üzemelt. Jellegét megtartva, új dizájnelemekkel korszerûsítjük az objektumot. Az alsó szinten egy foga-
dótér, 28 és 42 méter magasan pedig egy panorámaterasz várja majd a látogatókat. Várhatóan tavasszal indulnak a felújítási munkálatok. A további fejlesztések kapcsán fontos megemlíteni, hogy ez év második felében megvalósult a központ fûtésrekonstrukciója és átfogó esztétikai felújítása. 2014-ben vásároltunk egy forwardert, három anyagmozgató gépet a lenti fûrészüzembe, és a C50-es mozdonyok remotorizációjával is tovább haladtunk. Ez valójában az elavult motor cseréje egy modern, erõsebb, környezetkímélõbb motorra, egy automata váltó hozzáépítésével és egy korszerû futómûvel. Mint azt tavaly több alkalommal több fórumon is elmondtam: évente helyreállítunk egy ilyen mozdonyt, s most már hagyomány, hogy a korszerûsített mozdonyt a Kisvasút-napon mutatjuk be a közönségnek. A beruházások közül nem valósultak meg a lenti fûrészüzembe tervezett fejlesztések, melyeket a helyi önkormányzat által bevezetett teljes körû változtatási tilalom ellehetetlenített. Továbbá két új út (Surd és Orosztony térségében) építése az engedélyeztetések miatt most már biztosan áthúzódik a következõ évre. Ezúton szeretném megköszönni minden kedves Kollégának és tisztelt Partnereinknek egész éves kitartó és szorgalmas munkájukat! Kellemes karácsonyi ünnepeket, és jó szerencsét kívánok az új esztendõre! Steyer Edina
Erdõk hete 2014
tek, vadmegfigyelésen vettek részt; néhány csoport utazott az erdei vasúton is, de természetesen õk sem maradtak ki az erdei túrázásból. Megint mások a lenti kiállítás anyagát ismerhették meg, és voltak csoportok, akiknek az iskolájába kollégáink látogattak el, és bemutatták az erdész- és vadászszakmák szépségeit és nehézségeit. Idén hivatalosan a 2014. szeptember 29. és október 5. közötti idõszakra hirdette meg az Országos Erdészeti Egyesület az Erdõk Hetét, azonban akkora volt az érdeklõdés az is-
(Folytatás az 1. oldalról.) Természetesen ez fordítva is igaz, az erdészek, vadászok is jó szívvel tekintik meg a néptáncegyütteseket, modern táncosokat a nagyszínpadon. Az évadnyitó után – mint mindig – idén is nagy reményekkel kezdtük a szezont. Az erre az évre jelentõsen megemelt, mintegy 7000 körüli nagyvadlelövési tervet várhatóan 6000 darabot meghaladó mértékben teljesíti a részvénytársaság. A szarvasbõgés eredményei alapján a trófea átlagsúlya 7,12 kilogramm. A korábbi években gyakran 20 felett volt az aranyérmes trófeájú bikák száma; míg tavaly 6, idén 10 aranyérmes bikát sikerült elejteni a Zalaerdõ Zrt. által kezelt területeken. Évek óta küzdünk az ágazat egyik legnagyobb nehézségével, a vadkár problémájával. Tavaly két ok miatt csökkent a kifizetett vadkár összege: mérséklõdött a károkozás mértéke, és a korábbihoz képest számunkra kedvezõbben alakultak a takarmányárak. 2014ben tovább csökkentek a terményárak, és a vadkár elleni védekezésünk is egyre hatékonyabbnak bizonyul. – Szeptember elején megtisztelõ elismerésben részesült a Zalaerdõ Zrt.: Magyar Termék Nagydíjat kapott a cég LENPELL keményfapellet terméke. – Így igaz, az idei év meghatározó eseménye volt a részvénytársaság életében, amikor átvettük a díjjal járó trófeát és a nagydíj mellé elnyert klímaba-
A vártnál nagyobb volt az érdeklõdés Több mint ötszázan vettek részt az idei Erdõk Hete rendezvénysorozat keretében a ZALAERDÕ Zrt. programjain, melynek szervezésében minden erdészet aktívan közremûködött. Ha a rendezvénysorozat alkalmából nyílt kiállítás megnyitóját és az egy hónap alatt ott megfordult látogatókat is hozzáadnánk ehhez a létszámhoz, bizony jócskán ezer fölött lenne az érdeklõdõk száma.
(Folytatás az 1. oldalról.) A közelítési és szállítási feladatok eszköze a lovas vagy ökrös szekér volt. Mindig bizonyítani akartam, hogy helyesen döntöttek, amikor alkalmaztak. Érdekesség, hogy az akkori erdõgazdaság nyolc erdészete közül egyet se vezetett erdõmérnök. Nem voltam harmincéves, amikor az erdõgazdaság újonnan alakult Nagykanizsai Mûszaki Erdészetének vezetésével bíztak meg. Ebben a beosztásomban irányítója lehettem a gépesítés megkezdésének, majd elterjesztésének. Irányíthattam a csömödéri fûrészüzem rekonstrukcióját, a nagykanizsai fûrészüzem építését, erdei feltáróutak és erdészlakások építését. Közben gépész üzemmérnöki és gazdasági szakmérnöki okleveleket is szereztem. Közel négy évtizeddel ezelõtt egy Csömödérben tartott értekezletre utaztunk több erdészetvezetõ kollégámmal. Az egyik útkeresztezõdésben a gépkocsivezetõnk nem adott elsõbbséget egy teherautónak. Szekeres Sándor kollégánk meghalt, mi utasok valamennyien megsérültünk. Jómagam kilenc hónapig betegállományba kényszerültem. A baleset után a nagykanizsai központba kerültem, mint közgazdasági osztályvezetõ. Az itt ellátandó feladatok ugyan eltértek az addigi munkáimtól, de a tevékenységemmel itt is hozzájárultam a vállalat eredményes munkájához. Amikor idekerültem, se béremelést, se prémiumot nem tudtak fizetni. Ezt követõen viszont többször is elsõk lettünk az ország erdõgazdaságai között, több szakmai elismerést is kaptunk. A tervezés, a tervezés végrehajtásának nyomon követése, a statisztikai adatszolgáltatás, a bér- és létszámgazdálkodás is az osztály feladatköréhez tartozott. Mindannyian megtapasztaltuk: ha a munkában rend és fegyelem van, akkor már nemigen érheti baj a vállalatot. Késõbb, 1982-tõl gazdasági igazgató, majd vezérigazgatóhelyettesi beosztásban láttam el a vállalat gazdasági irányítását. Mivel döntéseim eredményessége és helyessége rövid idõn belül látható volt, nagyon szívesen
végeztem mindenféle feladatot. A Commodore 64-es gépekkel ez idõ tájt indult a vállalatnál a számítástechnika. Manapság sokan el sem hiszik, hogy adminisztrációs munkát gépek nélkül is lehet eredményesen végezni. A számvitel és a könyvelés mellett a legnehezebb feladat a vállalat pénzügyeinek intézése volt, de számíthattam minden kolléga precíz munkájára. A 40 órás munkahét bevezetésének akkor mintegy háromezer dolgozó örülhetett. Ezekben az években dr. Mátrabérczi Sándor fejlesztésekért felelõs kolléga és munkatársai által tervezett, irányított letenyei furnérüzem építésének pénzügyi feltételeit közösen sikerült megteremteni. A vállalat minden évben az elsõk között szerepelt az erdõgazdaságok között. Az erdõgazdálkodás eredményeit tekintve Zala természeti adottságai utolérhetetlenek, de minden el is rontható. Úgy ítélem meg, hogy abban az idõszakban ezek az esztendõk voltak a zalai erdõgazdaság legjobb, legsikeresebb évei. A rendszerváltoztatás után az erdõgazdaságok felügyelete az ÁVÜ-höz került. Az ügynökség irányításával kezdõdött meg a különféle tevékenységek vállalkozásba adása, a privatizáció elindítása. Mindez elõször a mûszaki erdészetek átalakítását, majd megszüntetését jelentette. A jelentõs bevételt termelõ faipar nem bírta a versenyt a kedvezõbb mûködési feltételekkel üzemelõ, gomba módra szaporodó fûrészelõ vállalkozásokkal. A versenyképességünket jelentõsen csökkentõ kormányzati döntések nagy részével nem értettem egyet, és ezt az idõszakot nehezen éltem meg, de azt látom, hogy az idõ ismét engem igazolt. Idén már újra a faipar fejlesztésének szükségességérõl szólnak a híradások. Vallom: az erdõgazdálkodással szorosan összetartozó ágazatokat nem kellett volna eladni. 1992-ben, saját döntés alapján kértem a korengedményes nyugdíjba helyezésemet. 1993. január elsejétõl nyugdíjas lettem. Néhány hónap múlva az idõközben részvénytársasággá alakult vállalat igazgatótanácsának elnökévé választottak. Az
igazgatóság munkájának összefogásában 17 évig vettem részt. Mindig egyetértésre törekedtem a kollégákkal, mindvégig szót tudtunk érteni egymással. Az ezredforduló éveiben a részvénytársaság ismét nagyon eredményesen gazdálkodott, újból rendszeresen elsõ helyet szerzett az erdõgazdaságok között. – Mi adott erõt a mindennapokhoz? – Ilyen hosszú ideig ezt a felelõsségteljes feladatot biztos családi háttér nélkül nem tudtam volna ellátni. Feleségem szerencsére mindenben mellettem állt. Két gyermekünket tisztességgel fölneveltük, akik ma már a felnõttkorba lépõ öt unokánkat indítják el pályájukon. Mindig motoszkált bennem: be kell bizonyítanom, hogy méltó vagyok arra, hogy kinevezzenek egy-egy feladatra. A sikereket soha nem sajátomként kezeltem. Az eredményeket közösen értük el. A rendszerváltozás elõtt nem voltam párttag, nem voltam elvtárs, utána nem lettem úr sem. Örülök, hogy a többség szemében, végig Laci tudtam maradni. Olyan kolléga, akihez bármilyen kérdéssel mindig lehetett fordulni. Nyugodt lelkiismerettel élem mindennapjaim. Aki látta a magból kikelõ élõ erdészcsillagot, aki hallotta a bükkösök némaságát, az megérzett valamit a természetbõl, de a természetnek megvannak a maga törvényei. Csak az avatkozzon a természet rendjébe, aki fel tudja mérni, hogy milyen következményei lesznek cselekedeteinek. Nagy László kiemelkedõ és eredményes szakmai tevékenységét az OEE 1998-ban Bedõ Albert-emlékéremmel ismerte el. 2007-ben átvehette a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. Idén a zalai és a magyar erdõgazdálkodás érdekében fél évszázadon át végzett kiemelkedõ munkája elismeréseként az Életfa Emlékplakett ezüst fokozatával tüntették ki. Gratulálunk, és egészségben töltött további békés, boldog éveket kívánunk! Nemes Norbert
Az elnök személye változatlan OEE országos tisztújítás Az Országos Erdészeti Egyesület küldöttgyûlése a 2014. november 28-án tartott tisztújításon Zambó Pétert választotta elnökévé, aki így a második elnöki ciklusát kezdheti az egyesületben. Munkáját a következõ négy évben Kiss László általános alelnök, Andrésiné dr. Ambrus Ildikó technikus alelnök és Mocz András magánerdõs alelnök mellett dr. Oroszi Sándor, az Erdészeti Lapok Szerkesztõbizottságának elnöke fogja segíteni. Fotó: Lukács István
Kollégáink iskolai és óvodai csoportokat vezettek a tanösvényeken, közben bemutatták az erdei életközösséget, meséltek
a gyerekeknek az erdõtömbökre jellemzõ fafajokról, a különleges és védett növényekrõl és állatokról. A diákok gombát szed-
kolai és óvodai csoportok részérõl, hogy több programra a következõ héten került sor. Steyer Edina
A küldöttek egyhangú szavazással megválasztották a régióképviselõket, akik egyben vezetõségi tagok is lettek. A legnépesebb Nyugat-Dunántúl régiót
Köveskuti Zoltán képviseli. További tagok: Dobre-Kecsmár Csaba (Észak-Magyarország régió), Gencsi Zoltán (ÉszakAlföld régió), Spingár Péter
(Dél-Dunántúl régió), Szabó Tibor József (Dél-Alföld régió), Szentpéteri Sándor (Közép-Magyarország régió). A több új taggal felálló ellenõrzõ bizottság elnöki tisztét továbbra is Bak Julianna tölti be. Gratulálunk a megválasztott tisztségviselõknek, kitartást és eredményes munkát kívánunk, hogy elnök úr szavai szerint minden tagtársunk érezhesse és megfogalmazhassa: „Jó dolog az egyesület tagjának lenni.” Für Tamás
3
2014. IV. negyedév
Erdõvédelmi újdonságok OEE szakmai nap Igen érdekes és hasznos szakmai találkozón vehetett részt, aki eljött Csóka György elõadására Nagykanizsán a Medgyaszay Házba 2014. október 9-én. Közel 50-en fogadták el az OEE Nagykanizsai Helyi Csoport meghívását, akiket Rosta Gyula elnök köszöntött. Kifejezte örömét, hogy sok nyugdíjas is érdeklõdik az erdõvédelmi aktualitások iránt. Többen megjelentek az erdészeti hatóság, valamint a Zalaegerszegi Helyi Csoport részérõl is. Az elõadás a fiatalabb és idõsebb generációk számára egyaránt sok új információval szolgált, hiszen az elmúlt 6–8 évben megjelent – hazánkban eddig ismeretlen – kártevõket
tõs károkozását eredményezte. Az utóbbi években jelent meg a kõris hajtáspusztulás (Chalara fraxinea), mely elsõsorban a magas kõrist fertõzi. A gomba fertõzése többnyire a leveleken
kezhetnek be. A cserpusztulás kórokozója (Biscogniauxia mediterranea) – melynek tömeges elõfordulása ugyancsak a változó termõhelyi viszonyokkal, fõként a vízhiánnyal van összefüggésben – már jelen van a szomszédos megyékben (Somogy, Veszprém), így hamarosan Zalában is felbukkanhat. A mindenki által jól ismert gyapjaslepke hernyójának (Lymantria dispar) jelentõsebb rágáskárai szintén meleg, száraz éveket követõen alakulnak ki. Tömegszaporodásai rendszerint ott jelentkeznek, ahol
Tölgy csipkéspoloska (Corythuca arcuata) és kórokozókat, megjelenésük okait, hatásait mutatta be. Az erdõkárok gyarapodásának egyik fõ oka a szélsõséges idõjárási jelenségek, illetve a fokozódó szárazodás. Mindezek nemcsak az abiotikus károk (aszálykár, fagykár, tûzkár, széldöntés) mennyiségének, erélyének növekedését okozzák, hanem erdeink biotikus károsítókkal szembeni ellenállóképességét is csökkentik. A legtöbb károsító elterjedésében szerepet játszanak az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban elõforduló szélsõségesen száraz, meleg periódusok. Csóka György több grafikonon is szemléltette, hogy egyértelmû összefüggés található a Pálfaiféle aszályindex növekvõ trendje, valamint a gomba- és rovarkárok által érintett erdõterületek növekedése között. Közismert jelenség például a lucfenyvesek pusztulása, mely egy kárláncolat eredménye. Az utóbbi két évtizedben rendkívüli aszályok mutatkoztak több egymást követõ évben, s fõleg a vegetációs idõszakban elégtelen mennyiségû csapadék hullott, amit tetézett a hõség, valamint a relatív páratartalom drasztikus lecsökkenése. Mindez a lucfenyvesek állományainak meggyengülését okozta, csökkent a fák gyantatermelõ képessége, ami a betûzõ szú (Ips typographus) tömeges elszaporodását, jelen-
indul, és a levélnyélen hatol be a kéreg szöveteibe, ahol nekrózist okoz. A fiatalabb fák folyamatos fertõzõdés esetén elhalnak, míg az idõsebb fákon jelentõs koronaelhalások követ-
preferált tápnövényei (cser és kocsányos tölgy) nagy koncentrációban vannak jelen. Fiatal tölgyes állományokban – rovarrágást követõen – napos, száraz idõjárás esetén gyakori
Szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus) kárképe
az újrahajtott leveleken a tölgylisztharmat (Microsphaera alphitoides) járványos mértékû fertõzése. Csóka György elõadásában szó volt ezenkívül a kis és nagy csermakk gubacsdarázs (Pseudoneuroterus saliens és Callyrhitis glandium), a szalagos díszbogár (Coraebus florentinus), a zöld karcsúdíszbogár (Agrilus viridis) és a bóbitás bükkszú (Taphrorychus bicolor) károsításáról, melyekkel egyre gyakrabban találkozhatunk lomberdeinkben. A helyzet a kutatók elõrejelzései szerint csak rosszabbodni fog, hiszen a 2036–2065 közötti idõszakban hazánkban a bükkös klíma szinte teljes eltûnése is bekövetkezhet, valamint Zala megyében is megjelenik a kocsánytalan tölgyes ill. cseres klíma a gyertyános-tölgyes klíma visszahúzódása mellett. A klímaváltozáson kívül gyakran a globalizációnak köszönhetjük az erdõkárokat. A behurcolt és inváziós rovarfajok száma az utóbbi évtizedekben a sokszorosára emelkedett hazánkban. Az erdeinket károsító rovarok gyakran a külföldrõl behozott termékek csomagolásában, raklapok faanyagában bújnak meg. Bekerülhetnek az országba nem megfelelõen ellenõrzött erdészeti vagy kertészeti szaporítóanyagok, facsemeték „potyautasaiként” is. Az utóbbi években behurcolt fajok között említette meg Csóka György a kanyargós szil levéldarazsat (Aproceros leucopoda), az amerikai lepkekabócát (Metcalfa pruinosa), mely szélsõségesen polifág, a selyemfényû puszpángmolyt (Cydalima perspectalis), a szelídgesztenye gubacsdarazsat (Dryocosmus kuriphilus), a tölgy csipkéspoloskát (Corythuca arcuata). Csak idõ kérdése az ázsiai lombfacincér (Anoplophora glabripennis) és a kõris karcsúdíszbogár (Agrilus planipennis) megjelenése is Magyarországon. Hogyan védekezhetünk erdeink leromlása, pusztulása ellen? – tettük fel magunkban és hangosan is a kérdést. Csóka György erre is megpróbált választ adni. Egyik lehetséges út a kártevõk természetes ellenségeinek betelepítése az érintett területre. Bulgáriában például a rovarpatogén Entomophaga maimaiga betelepítésével komoly eredményeket értek el a gyapjaslepke károsítása ellen, alkalmazásával a Lymantria dispar 2012–13-as évekre várt jelentõs kártétele elmaradt. A lepkét pusztító gomba a szomszédos országokhoz hasonlóan 2013-ban Magyarországon is megjelent. Japánban a Torymus sinensis parazitoid hozott sikereket a szelídgesztenye gubacs-
darázs ellen folytatott küzdelemben, ami hazánkban is hatásos lehet. Károsítóink természetes ellenségeinek betelepítésével azonban óvatosan kell bánnunk, hiszen elõre nem látott, nem kívánt hatásaik káros következményekkel is járhatnak. Jó példa erre a különbözõ levéltetûfajok elleni biológiai védekezés céljá-
hogy egy nyiladék egyik oldalán elhelyezkedõ cseres-kocsánytalan tölgyes erdõrészletben a gyapjaslepke károkozása csaknem 100%-os, míg a másik oldalon lévõ kõris-, szilés hárselegyes kocsánytalan tölgyesben alig figyelhetõ meg levélvesztés a tölgyegyedeken is. Egy-egy fafajon belül a ko-
Tölgy csipkéspoloska (Corythuca arcuata) ból a kertészetekben alkalmazott harlekinkatica, mely rohamszerûen elterjedt természetes élõhelyeinken is. Gyorsan és jól alkalmazkodott hazánk éghajlatához, nagyon gyorsan szaporodik, természetes ellensége hazánkban nincsen. Az õshonos katicafajokkal (hétpettyes és
rábban és késõbb fakadó változatok vegyes ültetése szintén hatásos lehet a rovarkárok elleni védekezésben. Összegzésképpen, erdeink egészségi állapotát fokozott figyelemmel kell kísérnünk. Az erdõvédelemben is fontos szerepet játszik a korai felismerés
Zöld karcsúdíszbogár (Agrilus viridis) kétpettyes katica) nemcsak verseng a táplálékért, hanem elõszeretettel meg is eszi azok petéit, lárváit. Sokkal ellenállóbb minden vegyszeres kezeléssel, biológiai védekezéssel szemben, mint a magyarországi fajok, így lassan kiszorítja azokat. A védekezést – Csóka György szerint – elsõsorban a változatos kor- és fafajösszetételû erdõk kialakítása, fenntartása segítheti. A természetszerû, elegyes erdõk a mikroklimatikus tényezõk javítása mellett a tápnövények ritkább hálózatával gátolják a károsítók, kórokozók gyors terjedését. A kutató saját megfigyelése,
és a pontos diagnózis, mely az erdõkkel kapcsolatos döntések megalapozásához nélkülözhetetlen. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy az erdõt járó szakemberek megfelelõ ismeretekkel rendelkezzenek, az aktualitásokkal kapcsolatban tájékozottak legyenek, hogy a károkat idõben felismerjék és azonosítsák. Köszönjük a szervezõknek és Csóka Györgynek a jó hangulatú, tartalmas elõadást, mely minden résztvevõ szakmai tudását gazdagította! Fûrné Kinsztler Anita Csóka György elõadása alapján Fotó: Csóka György
4
2014. IV. negyedév
Svédpadló, fríz és pellet Bodor György nyugdíjba vonul Sikeres a lenti fûrészüzem
A ZALAERDÕ Zrt. Lentiben található fûrészüzeme immár évtizedek óta meghatározó szereppel bír a részvénytársaság tevékenységében. A fûrészárugyártás és az aprótermék-termelés után 2009tõl megkezdõdött a pelletgyártás is, mely akkora sikert hozott a cégnek, hogy a LENPELL keményfapellet 2014 nyarán megkapta a Magyar Termék Nagydíj® elismerést, és mellé a klímabarát termék nívódíjat. AZ ÜZEM Lentiben 1923 májusában indult a fafeldolgozás, a fûrészáru-termelés a Kerkavölgyi Faipari Rt. keretei között. Az üzemet 1970-tõl vette át a ZALAERDÕ Zrt. jogelõdje, a ZEFAG. Jelenleg közel 7 hektár területen összesen 15 ezer köbméter rönköt dolgoznak fel évente (ebbõl 10 ezer köbméter tölgy, 4500 köbméter bükk és 500 köbméter egyéb fafaj); a névleges kapacitás 30 ezer köbméter. – Széles skálán mozog az itt gyártott termékek listája. Készül egyebek mellett szélezett és szélezetlen, darabolt, méretre vágott fûrészáru, elõgyalult
lites fogú fûrészszalagok miatt a vágásfelület finomabb – magyarázta Páll Attila, a lenti erdészet fagyártmány-termelési mûszaki vezetõje. – A keretfûrészgép a legrégebben alkalmazott alapgép, amely alkalmas gyengébb minõségû keménylombos és lágylombos faanyagok feldolgozására is, nagy elõnye a termelékenysége és a méretpontossága. A legjellemzõbb vágásvastagság a 29/26 milliméter (deszka), illetve az 55/50 milliméter (palló). A vágásminõséget egy korszerûen berendezett élezõmûhely biztosítja. A prizma- és élesvágással termelt fûrészárut szélezzük, daraboljuk és rakásoljuk a piaci igényeknek megfelelõen. A felfûrészelt, szélezett, illetve szélezetlen fûrészárut a készárutéren tárolják. A korszerû gõzölõkamrák biztosítják az elsõsorban bükk fûrészáru színazonos hõkezelését. A szárítókamrákban történik a fûrészáru nedvességének a kívánt értékre szárítása, ami jel-
Pelletgyártó üzem Lentiben svédpadló és parkettfríz frissen és szárítva, mindez tölgybõl, bükkbõl – mondta el József Attila, a lenti erdészet mûszaki vezetõje, majd hozzátette: a fafeldolgozás termékei FSC minõsítéssel rendelkeznek. FÛRÉSZÁRUGYÁRTÁS A fûrészáru alapanyagát, a tölgy és bükk fûrészrönköt, az FSC minõsítéssel rendelkezõ Zalaerdõ Zrt. biztosítja. Az átlagos rönkhossz 3 méter. – A rönk fûrészelését egy függõleges rönkvágó szalagfûrész és egy keretfûrészgép végzi. A rönkhasító szalagfûrészes technológia az értékes dimenziós rönkök feldolgozásának leghatékonyabb módja. Nem igényel rönkosztályozást, egy-egy vágás után a rönköket hossztengelyük körül forgatni tudjuk, a vágott szelvény vastagságának tetszõleges állíthatósága (pl. fahibák kiejtése) különleges termékek elõállítása esetén nagyon elõnyös. A vékony, duzzasztott vagy stel-
lemzõen 8–12 százalék. A szárítókapacitás jelenleg 4200 m3/év. Az üzem korszerû gyalulástechnikával is rendelkezik, ami biztosítja a kiváló minõségû gyalult fûrészáru termelését is. Az anyagmozgatást targoncák végzik, a kiszállítás kamionokkal történik. APRÓTERMÉK-TERMELÉS A továbbfeldolgozás során a szélezetlen, szélezett fûrészáruból bútorlécet, parkettfrízt készítenek. A termékgyártás technológiai pontjai a darabolás, szélezés, minõsítés, rakatolás, bütüvédelem. A darabolást körfûrésszel, korszerû optimalizálógéppel, a szélezést szalagfûrészen, sorozatvágóval végzik. PELLETGYÁRTÁS A pelletüzemet 2009-ben adta át a ZALAERDÕ Zrt. a Lentiben található fûrészüzem területén. A pelletgyártás alapanyagát a fûrészüzemben évente kép-
zõdõ mintegy 2000 tonna, valamint a környékbeli fûrészüzemektõl felvásárolt szintén 2000 tonna tölgy, bükk fûrészpor és gyaluforgács adja. Az összesen négyezer tonna feldolgozott alapanyagból háromezer tonna pelletet állítanak elõ. A fûrészpor 30–50 százalékos nedvességtartalomról 12 százalékosra történõ szárításához a rendelkezésre álló két nagy teljesítményû kazán biztosítja a hõt. – A pellet fûrészporból és faforgácsból nagy nyomáson összepréselt tüzelõanyag, melyben kötõanyagként csak a fában található lignin szolgál. A massza a pelletprésbe kerül, ahol a préskollerek átpasszírozzák egy lyukakkal ellátott matricán. Ennek következtében a fa kötõanyaga, a lignin megolvad és összeragasztja a massza anyagát – kezdte a technológia ismertetését Lukács Ferenc fafeldolgozási ágazatvezetõ. – A présbõl kikerülõ 110 oC hõmérsékletû pellet hûtés után pihentetõtartályba kerül. A pelletgyártást, a gépegységek összehangolását egy számítógép vezérli, felügyeli. A pellet a tûzifánál alacsonyabb nedvességtartalmú (5 százalék alatti), ezért hatásfoka is magasabb. A legkörnyezetkímélõbb fûtõanyagok közé tartozik, teljes egészében ökológiai termék. Fûrészipari melléktermékbõl, megújuló nyersanyagból állítják elõ, valamint égetése során alig keletkezik káros anyag, és kicsi a hamutartalma (0,6 százalék). Nem borítja fel a szén-dioxid-háztartást, hiszen elégetésekor ugyanannyi üvegházhatást okozó gáz szabadul fel, mint amennyit már megkötött a fa, illetve amennyi természetes korhadásával is felszabadulna. A lenti üzemben gyártott keményfapellet kiváló minõségû, 6 milliméter átmérõjû, 1–3 centiméter hosszú, magas fûtõértékû, melyet speciális pelletkazánokban, illetve légfûtéses vagy központi fûtésre köthetõ pelletkandallókban lehet felhasználni. A LENPELL fantázianévre hallgató termék egyáltalán nem tartalmaz kémiai adalékanyagot. A fényes külsõ rétegét a kukoricakeményítõ adja, melyet 0,01 százalékban tartalmaz. Lukács Ferenc a pellet használatával kapcsolatban hozzátette: a rendszer lényege az automata mûködésben rejlik. A fa ebben a formában adagolható és önállóan begyújtható. Az ilyen „üzemanyaggal” mûködõ készülékek ötvözik a fafûtés elõnyeit és a gázos rendszerek magas komfortérzetét. (Folytatás a 5. oldalon.)
Nem utasítani, hanem kérni szoktam
dõmérnökként nem a zalai erdõkben kezdtem el dolgozni, hanem a szomszédos somogyi erdõgazdaságnál. Itt jó közösségbe kerültem, és sok hasznos ismeretre tettem szert, de a vállalati légkör miatt úgy határoztam, hogy munkahelyet változtatok. A zalai erdõgazdaság akkori igazgatója és veze-
ben elvégezni. Csak azt a munkát volt nehéz megoldani, amivel testestül-lelkestül nem tudtam azonosulni. A biológiai szakterület mindig jobban érdekelt, mint a mûszaki. Fiatal koromban a lendület, a lelkesedés és a hév segített sokat, mostanság viszont már a rutinra, a megszerzett tapasztalatra is támaszkodhatok. Aktuálisan mindig találkozom olyan újszerû helyzettel, amire már nem jó a régi recept, a korábban bevált megoldás. A természetben zajló folyamatokban és az ügyintézésben is rengeteg változással kerülök szembe nap mint nap.
tése támogatta az elképzelésemet, így 1983 januárjától az ZEFAG alkalmazottja lettem. Erdõmûvelési mûszaki vezetõként a novai erdészetnél kezdtem dolgozni, majd Bajcsára kerültem a szaporítóanyag-termelõ üzembe, ami akkor a vállalat egyik önálló szervezeti egysége volt. Itt a nagyüzemi csemetetermelés mindennapjaiba kellett beletanulnom. Ezekben az években megszereztem az erdészeti növényvédelmi szakmérnök képesítést is. Bajcsán szervezeti változásokat követõen új erdészeti egység alakult 1990-ben. A csemete- és dísznövénytermesztés mellett valamivel több, mint 3000 hektár erdõterület is hozzánk tartozott. Két évtizeddel ezelõtt innen kerültem a központ állományába, az akkor alakult erdõgazdálkodási osztály élére. Úgy indult, jövõmet is úgy képzeltem, hogy munkámat termelõ erdészetnél fogom végezni, de ha a pályafutásomra visszatekintek, akkor a legtöbb idõt mégis irodai, központi munkakörben töltöttem el. Családalapítás után az embert már nem csak a saját vágyai, döntései vezérlik, döntéseiben családja körülményeit és a vállalati szempontokat is figyelembe kell vennie. – Milyen értékrendet követve éli mindennapjait? – Minden beosztásomban igyekeztem mind a beosztottakkal, mind a vezetõimmel is korrekt kapcsolatot ápolni. A kapott feladatot szerettem mindig idõ-
A pályám kezdetén egy erdészeti szintû vágáscserét, néhány erdõrészletet érintõen tíz perc alatt elvégeztem. Mára ez egy küzdelmes, hosszú, bonyolult folyamat lett. Érdemes elgondolkodni azon, hogy hova vezet az, ha erdészként az erdõtõl egyre távolabb kerülünk. A „földhözragadt erdészek” közé tartozom. Szabadidõmben elég sokat túrom a földet, a konyhakertben és azon kívül is, és a vadászat szenvedélyének is hódolok. Ez hozzásegít a szellemi frissesség és fizikai erõnlét megtartásához. Három szófogadó gyermekem nevelését javarészt a feleségem látta el, de a biztos alapokon nyugvó családi háttér megteremtése mindig fontos volt számomra. Munkám során rossz döntéseket is hoztam, de szándékoltan nem akartam rosszat sem a kollégáimnak, sem a cégnek. Lehet, hogy megsértettem, megbántottam egyeseket, de ha utólag felismertem a hibámat, mindig tudtam elnézést, bocsánatot kérni. Nem utasítani, hanem kérni szoktam. Megtapasztaltam, hogy a normális munkakapcsolat kölcsönösségi alapon mûködik. Akkor követelhetek, ha magam is jól teljesítek. Mindig olyan feletteseim voltak, akik segítették, támogatták, értékelték a munkámat. Az egészségi állapotom sajnos megromlott, de tevékeny nyugdíjaséveket tervezek magamnak, kevesebb munkával, több más hasznos elfoglaltsággal. Nemes Norbert
A Zalaerdõ Zrt. erdõgazdálkodási osztályát megalakulása óta Bodor György osztályvezetõ fõmérnök irányítja. A cég mûködésében jelentõs szereppel és megbecsültséggel bíró szakember az erdõgazdálkodás alaptevékenységeit mindig bölcs belátással igyekezett szervezni, ellenõrizni. A köztiszteletnek örvendõ fõmérnök a szakmai követelmények és az üzemtervi elõírások betartására alaposan ügyelve gondoskodik az erdõfelújítási kötelezettségek pontos teljesítésérõl és a fakitermelési lehetõségek optimális kihasználásáról. Erkölcsi tartást és példaadást feltételezõ feladatköre kiterjed a mag-, csemete- és díszfatermelésre csakúgy, mint az erdõtelepítésre, erdõfelújításra és a fahasználati munkákra. A fegyelmezettségérõl, szakmatiszteletérõl közismert, a jövõ év áprilisában nyugállományba vonuló Bodor Györgyöt – akit nemrég Bedõ Albertemlékéremmel tüntettek ki – arra kértük, meséljen gyermek- és diákéveirõl, ifjúkoráról. – Zalában „gyüttmentnek” számítok, mivel Mosonmagyaróváron születtem. A MosoniDuna mentén, ártéri környezetben cseperedtem föl a bátyáimmal és húgommal együtt. Édesapám vadõrként dolgozott egy állami gazdaságnál, így kisgyerekkoromtól kezdve sokat jártam vele a természetet, az apróvadas mezõgazdasági területeket, az erdõt-mezõt. Ötödikes koromban már határozottan kijelentettem: „erdészmérnök” szeretnék lenni. Tanulmányaim során idõsebbik bátyám nyomdokain haladtam, a Soproni Erdészeti Technikumban néhai dr. Kondor Antal tanár úr négy tanév különbséggel volt az osztályfõnökünk. Az erdészeti munkákba szinte gyerekfejjel csöppentem, az utolsó technikumi évfolyam diákjaként egy év szakmai gyakorlat letöltése után ülhettem csak az iskolapadba. Az erdészet vezetõje akkor még hintóval közlekedett, és a fizetés is hintón érkezett a csemetekertbe, ahol dolgoztam. A technikumban nagyon alapos gyakorlati képzést kaptunk, ez késõbb, erdõmérnökként is hasznomra vált. Bátyámat az egyetemre is követtem. A végzõs évfolyamban tizenhárman voltunk Gyõr-Sopron megyeiek, hamar egyértelmûvé vált számomra, hogy szülõvárosomtól távolabb kell majd munkahelyet találnom. – Miként alakult a pályája? – Az egyetem befejezése után, 1980 augusztusában er-
5
2014. IV. negyedév
Erdészarcok Élet az erdei iskolában Varga Tibor, a vétyemi õsbükkös „õre” Varga Tibor kisgyerekkorától kezdve szorosan kötõdik az erdõhöz, amely munkájának, szabadidejének fontos része. Mondhatnánk: élete elválaszthatatlanul összeforrt a zalai „rengeteggel”. Szülei az erdõre jártak dolgozni, s mivel a faluban annak idején nem volt óvoda, a gyerekeket is minden alkalommal vitték magukkal. – Felderítettük a környéket, kunyhót építettünk, madarásztunk, csupa hasznos dologgal töltöttük az idõnket. Késõbb persze már lehetett menni napszámosként dolgozni is, de amíg kicsik voltunk, addig szabadon dönthettünk, merre járunk, mit csinálunk, csak ne rosszalkodjunk, ez volt a lényeg. A kistolmácsi származású Tibor 1976 szeptemberétõl járt a soproni Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolába. Tanulmányi szerzõdést kötött a Zalaerdõ Zrt. jogelõdjével, így havonta 400 forint ösztöndíjban részesült. A támogatás fejében kötelezettséget vállalt, hogy a cégnél helyezkedik el, amikor befejezi az iskolát. 1980. szeptember 1-jén kezdett a letenyei erdészetnél mûszaki gyakornokként, majd késõbb beosztott erdész lett, a szállításnál végzett feladatokat. Aztán közbejött a katonaság, 1984 februárjától 1985 nyaráig a budapesti rendészeti õrezredben szolgált, tizedesként szerelt le. 1986-ig ugyanazokat a feladatokat látta el a Zalaerdõnél, melyeket a katonaság elõtt, majd kerületvezetõ erdész lett a Vétyem I-es számú kerületben, ahol a mai napig végzi munkáját. – Közel 700 hektár terület tartozik hozzám, a kerületemben a legjellemzõbb fafajok a bükk, a kocsányos és kocsánytalan tölgy, a gyertyán, elegy fafajként pedig a juhar és a szil. Volt 20 hektárnyi luc is, amit tarra vágtunk, helyét kocsányos tölgy vette át. Idekerülésem óta 280 hektár természetes felújítást hajtottam végre teljes sikerrel, ebbõl jelenleg 250 hektár már befejezett erdõsítés. A kerületben 150 hektár növedékfokozó gyérítéskorú (90 éves), nagyjából ugyanennyi törzskiválasztó gyérítéskorú (50 éves) állomány van, vagyis a korosztályok rendben vannak. Azt mondják ugyanis, hogy a jó erdészkerületben 30 százalék az öreg erdõ, 30 százalék a középkorú és 30 százalék a fiatalos. Vannak olyan általam felújított erdõrészletek, melyekben már a gyérítés is megkezdõdött. Amikor idekerültem, az öreg erdészek azt mondták: amíg ez az erdõ lefogy, öt erdész nyugdíjba
megy. Nos, majdnem teljesen lefogyott. Ez idõ alatt a technológia sokat fejlõdött. Amikor a szakmát kezdtem, egy jó brigád egy nap alatt levágott 60–70
Népszerû programok Obornakon
Mozgalmasan telt az õszi idõszak a Nyitnikék Erdei Iskolában. A szeptember eleji esõzések után megérkezett a várva várt napos, meleg idõ, amit az iskolák és óvodák nagy örömmel ki is használtak a tanévkezdõ kirándulásokra.
család szívesen kirándul együtt, néhányszor Horvátországban is nyaraltak már. Barbara fogorvosA három nyári erdõjáró tának tanul Pécsett, s édesapját külön büszkeséggel tölti el, hogy borban részt vevõ közel hatvan lánya idén vadászvizsgát tett, az gyerek jó „hírvivõnek” bizoaugusztusi zalai vadászati évadnyitón avatták vadásszá. Fia, Marci erdész szeretne lenni. – Régebben rengeteget olvastam, mára már kevesebb
gítve, hogy a szakértõk pozitív élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodjanak. A minõsítés fo-
munkra, amelyben ott az üzenet, hogy valamit jól csinálunk. Az intézmény és Noémi feladatai nem csak Obornak határáig tartanak. Ezt bizonyítja az is, hogy az erdei iskola vezetõje október elején a nagykanizsai Bolyai János Általános Iskola felkérésére körülbelül kétszáz
Fotó: Steyer Edina
köbméter fát, most egy napra 200 köbméter jut. – A Vétyem I-es számú kerület része az erdõrezervátummá nyilvánított õsbükkös is, ahol fokozottan kell ügyelni arra, hogy a természetvédelem ne szenvedjen csorbát, mivel a fõ cél a természetes folyamatok zavartalanságának biztosítása. A magterület így hivatalosan nem látogatható, s a most már 190 éves fák között 40 éve semmiféle erdõgazdálkodási beavatkozás nem történt. Tibor a fent említetteken kívül vadásztatással is foglalkozik, kíséri a vadászvendégeket, és a társas vadászatokon megszervezi és irányítja a hajtókat. – Munkába állásom óta csupán egyetlen hajtáson nem vettem részt, amikor egyik évben becsípõdött a derekam, de akkor is a közelben voltam, az útról figyeltem a fejleményeket. Nem bírtam volna ki, hogy ne tudjam, mi történik. Tibor segítségével 1982 õszén az egyik vendég egy 12 kilogrammos, 24-es bikát lõtt a kistolmácsi határban. A kétgyermekes családapa szabad idejében is sokat „csatangol” az erdõben, gyermekei, a 9 éves Marci és a 21 éves Barbara szívesen tartanak vele. Tibor felesége, Ildikó pedagógus, 1991-ben házasodtak össze. A
idõm jut rá sajnos. Annak idején faluhelyen az embernek két szórakozása volt: az erdõ és az olvasás. Az útleírások és az erdészirodalom közel áll a szívemhez, szeretem a szépirodalmat is. Jókai összes kötete ott állt a polcon fiatal koromban. Gabriel Garcia Marquez Száz év magánya magával ragadott, '79-ben mondtam a barátaimnak – akik persze lehurrogtak –, hogy annyira jó ez a könyv, hogy irodalmi Nobel-díjat kéne kapnia érte. Rá három évre meg is kapta. Tibor szeret fõzni, szereti a magyaros ételeket, s a család kifejezett kívánsága, hogy a halászlét mindig õ készítse el. – Minden alkalommal saját elképzeléseim alapján fõzök, érzéssel, vannak különleges trükkjeim is. A vadpörköltbe például többféle fûszert teszek, de csak úgy, hogy az ne legyen tolakodó. Arra mindig odafigyelek, hogy a körömpörkölt készítésekor a paprikát soha nem az elején adom hozzá, mert az inkább az étel kárára van, megkeseredik benne, egy órát nem bír ki a lábasban. Varga Tibor kedves, szerény ember, szeretik a kollégái, gyermekei is odavannak érte. Szeret mesélni, történetei magával ragadók, izgalmasak, s szinte kivétel nélkül mindegyikben az erdõ játssza a fõszerepet. Steyer Edina
nyult, hatásukra több osztályfõnök is felvette az erdei iskolával a kapcsolatot, s talán ez a legjobb visszajelzés nekünk – mondta Povics Noémi, az erdei iskola vezetõje, majd rögtön hozzátette, hogy a szeptember végén kezdõdõ, országosan meghirdetett Erdõk Hete rendezvénysorozat az erdei iskolában a nagy érdeklõdés miatt valójában két hetet jelentett. A meghirdetett programok, kirándulások egyre több érdeklõdõt vonzanak. A szeptembernél maradva még: a hónap elején egy kirándulás erejéig az erdei iskolánál vendégeskedett egy – Benedek Miklós, a nagykanizsai Zrínyi-iskola pedagógusa, a város környezet- és klímavédelmi megbízottja által szervezett – osztrák–magyar csoport, akik a csömödéri turistaszállóban töltöttek el egy hetet. Szintén ebben a hónapban zajlott az „Erdészeti erdei iskola” címhez kötõdõ minõsítés, az Országos Erdészeti Egyesület által kijelölt látogató szakértõk elégedetten távoztak a bemutatónap után. Noémi szerint a palini iskolából érkezõ elsõsök is kiválóan „állták a sarat”, ezzel se-
lyamatban van, a végsõ döntés jövõ év elején várható. A „szakmai” programok mellett nagy sikere van a gyerekek körében a kézmûves-foglalkozásoknak is, az obornaki vadászház „csapata” már profi módon vezényli le a langalidagasztást és kemencében sütést is – mesélte Noémi, majd bizakodva hozzátette: reméli, hogy legközelebb talán a kenyérsütést is vállalják… Az erdei iskola, környéke, a benne rejlõ lehetõségek a felnõtteket is vonzzák Obornakra. Turistacsoportok is szívesen látogatják Obornakot, fõleg, ha olyan színvonalas elõadással várjuk õket, mint Páll Tamásé volt, aki a Lõrincz Sándor vezette túrázóknak a trófeákról és a fegyverekrõl tartott bemutatót. A szintén az Erdõk Hete rendezvénysorozat keretében megtartott programra 9 kilométer után, és újabb 9 kilométer elõtt érkeztek a résztvevõk, ahol az elõadást közös ebéd követte. Búcsúzáskor szinte kivétel nélkül mindenki elmondta, mennyire jól érezte magát. Hasznosnak tartották az elõadást, és örültek a szíves fogadtatásnak. Ez is egy olyan visszajelzés szá-
gyereknek tartott vetített képes elõadást „Az erdõ élete – erdészek munkája” témakörben. Szerencsére az év végével a lelkesedés nem csökken, november 22-én egy jó hangulatú adventi alapanyaggyûjtõ sétára jöttek az érdeklõdõk, ahol egy „komoly” szakmai elõadást is hallhattunk Dózsa Lászlótól arról, hogy mit illik tudni a fenyõkrõl, és az összegyûjtött kincsekbõl egy csinos kis adventi koszorút is elkészítettünk bemutatásképpen. A decemberrel kapcsolatban Noémi elmondta, hogy ismét várják a már hagyománynak számító „Madárkarácsony” nevû rendezvényre az érdeklõdõket, ahol tavaly is sok család készített madáretetõket a madaraknak. Az eddigi tapasztalatok és a nagy érdeklõdés, a megkeresések alapján született az a döntés, hogy a jövõ évben szinte minden hónapban lesz egy-egy hétvégi nyílt nap, amikor az adott témához kapcsolódó érdekességekkel, bemutatókkal várjuk majd a tartalmas idõtöltést keresõ családokat, felnõtteket, gyerekeket – tette hozzá végül. Steyer Edina
Svédpadló, fríz és pellet Sikeres a lenti fûrészüzem (Folytatás a 4. oldalról.) Megfelelõ gépészeti környezetben számítógép-vezérléssel, heti tárolóval ellátva hosszú távra megoldott a ház fûtése. Akár mobiltelefonnal is vezérelhetõ. MAGYAR TERMÉK NAGYDÍJ® A Magyar Termék Nagydíj® kitüntetõ címet azon termékek,
szolgáltatások, gazdasági szervezetek nyerhetik el, melyek tevékenységük során bizonyíthatóan elkötelezettek a minõség ügye iránt. A pályázat díjazottjai olyan példaértékû modelleket jelenítenek meg, amelyek hozzájárulnak a gazdaság fejlesztéséhez. A díjjal járó trófeát és oklevelet, valamint a nagydíj mellé
szintén elnyert klímabarát termék nívódíját 2014. szeptember 3-án a Parlament felsõházi termében vette át a cég képviseletében Rosta Gyula vezérigazgató, Gál Károly vagyongazdálkodási osztályvezetõ, Lukács Ferenc fafeldolgozási ágazatvezetõ és Mohos Csilla kereskedelmi elõadó. Steyer Edina
6
2014. IV. negyedév
Új utak a kommunikációban Beszélgetés Steyer Edina PR-ügyintézõvel Évekkel ezelõtt megfogalmazódott már a gondolat, hogy a Zalaerdõ ismertségén, kommunikációján javítani szükséges, a cég szerteágazó tevékenységét jó lenne megismertetni minél több emberrel, gyerekekkel és felnõttekkel, helyi és országos szinten egyaránt. Az egykori elképzelések mára megvalósulni látszanak. 2013. március 18-tól a Zalaerdõ PR-tevékenységét Steyer Edina irányítja, aki újságíróként korábban több médiumnál is dolgozott. A fiatal, mosolygós, egészséges életmódot és mozgást kedvelõ kolléganõvel saját irodájában beszélgettem. A nagykanizsai születésû hölgy tízéves koráig Miháldon élt, általános iskolai tanulmányait is ott kezdte, majd Kanizsán folytatta. Érettségi bizonyítványát a Batthyány Lajos Gimnázium nyolcosztályos képzésében szerezte. – A gimnázium után milyen irányban folytattad tanulmányaidat? – 2003–2007-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Fõiskola magyar–német szakán tanultam, majd 2007 szeptemberétõl egy egyéves újságíróképzésben vettem részt Budapesten. Közben a Kanizsa Újság Kft.-nél kezdtem dolgozni újságíróként. – Ezek szerint a tanultakat rögtön alkalmaztad is a munkád során. – Így van. Két és fél év után, 2010 nyarán azonban váltottam, és egy meglehetõsen mozgalmas idõszak következett életemben. Egy évig dolgoztam a Kanizsa TV-nél televíziómûsor-szerkesztõként, majd 2011 júniusától négy hónapon keresztül jártam az országot, operatõr kollégámmal a Hazai turizmus címû mûsorhoz készítettünk egyórás filmeket. Ezután a Zalai Hírlapnál dolgoztam újságíróként közel két évig. 2012 õszén újabb tanulmányokat kezdtem, és munkahelyet is váltottam. – Maradtál az újságírásnál, vagy más irányba indultál? – Pedagógiai asszisztens képesítést szereztem, emellett a Halis István Városi Könyvtárban helyezkedtem el, és az év végéig könyvtárosasszisztensként dolgoztam. – Több különbözõ munkahelyen sokféle, változatos munkát végeztél. Az újságírás mellett szerkesztettél televíziós mûsorokat, filmeket, szerveztél és vezettél interjúkat, a riporteri feladatokon túl a felvett anyagok vágása, dokumentálása is munkád részét képezte. A könyvtári kölcsönzés és visszavétel, elõjegyzés és beiratkozás lebonyolítása mellett mozgókönyvtári feladatokat is elláttál, melynek során személyes kapcsolatot tartottál az olvasókkal. Honnan jött a gondolat, hogy következõ munkahelyednek a Zalaerdõt válaszd? – Szeretem a kreatív munkát, a változatos feladatokat,
korábbi munkahelyemen azonban sokszor olyan teendõim akadtak, amelyek nem jelentettek elegendõ kihívást, aztán megláttam a Zalaerdõ hirdetését, amelyben PR-os munkatársat kerestek. Már az elején nagyrészt tisztában voltam vele, hogy ez mit takar, és jelentkeztem. Összesen tizenegyen adtunk be pályázatot, s már az elsõ állásinterjún ismertették az elvégzendõ feladatokat. A vég-
sõ körben hárman maradtunk, és végül rám esett a választás. – Hogy érzed itt magad, milyen a kapcsolatod a kollégákkal? – Az itt töltött bõ másfél év alatt nagyon sok kollégát megismertem az erdészeteinknél is, és nemcsak az irodában dolgozókkal, hanem a kerületvezetõ erdészekkel, vadászokkal is jó kapcsolatot alakítottam ki. Nagyon örülök, hogy nem kell egész nap a számítógép elõtt ülnöm, hanem járhatom az erdõt, ahol újabb és újabb ismeretekkel gazdagodhatom. Úgy érzem, hogy ez a nekem való munka, idõnként ugyan adódnak nehézségek, de összességében szívesen és örömmel végzem sokrétû feladataimat. – Mesélnél nekünk, hogy mi mindennel foglalkozol itt a cégnél? – Egyik legfontosabb feladatom a sajtóval való kapcsolattartás helyi és országos szinten egyaránt, melynek során értesítést küldök a közelgõ prog-
ramjainkról, meghívom õket rendezvényeinkre, tájékoztatást adok a helyszínekrõl. Ha kérnek interjút, akkor felveszem a kapcsolatot az adott témában illetékes, hozzáértõ kollégával, ezenkívül interjúkat, riportokat, eseményajánlókat írok, valamint rendszeresen fotózom rendezvényeinken. Egyre nagyobb szerepem van a Zalaerdõ újság szerkesztésében, gondozom az egyébként megújulás elõtt álló honlapunkat, rendszeresen töltök fel új híreket, és indulása óta folyamatosan szerkesztem a Zalaerdõ Facebook-oldalát is, ahol minden hónapban új játékot hirdetünk különféle természeti témákban. Örömteli, hogy
egyre többen érdeklõdnek cégünk iránt, kíváncsiak programjainkra, tevékenységünkre. Emellett sok idõmet leköti a különféle rendezvények szervezése, meghívók, kiadványok összeállítása, valamint felelõs vagyok a cég reklámtevékenységéért is. Kapcsolatot tartok az iskolákkal, óvodákkal, segítek az erdei iskolához és az Erdõk Hetéhez kapcsolódó rajzés fotópályázatok minél szélesebb körben való terjesztésében, valamint az ehhez kapcsolódó további feladatokban. – Idén is nyílt kiállítás a Zalaerdõ dolgozói által készített nagyszerû fényképekbõl, amely a Magyar Plakát Házban volt látható. Milyen rendezvények várhatók a közeljövõben? – 2014. november 26-án újabb tárlat nyílt, ezúttal a Halis István Városi Könyvtárban. Az év végéig látogatható kiállításon az idei és a tavalyi fotópályázatokon szereplõ alkotások közül mutatunk be összesen 66 fotót.
– Sokan nem is gondolnák, hogy ilyen sokféle feladata van egy PR-osnak. Te hogyan látod, mi a jó és mi a nehézség a munkádban? – A jó az, hogy kreativitást igénylõ, színes, mozgalmas munkát végezhetek, sok új ismerõsöm lett itt a cégnél, az írással sem kellett felhagynom, és még valami: miközben azzal foglalkozom, ami közel áll hozzám, nagyon sok újat tanulok. Adódnak azonban nehézségek is. Olykor azért alakul ki zavar, fennakadás, mert a feladatkörök nincsenek megfelelõen meghatározva, és ilyenkor elõfordul, hogy átívelünk egymás dolgain. Ezenkívül az erdészeti szakterületen még sok az újdonság, ismereteimet azonban folyamatosan bõvítem ezen a téren is. – Energikus, eleven embernek ismertelek meg. Szabadidõdben is szívesen mozogsz? – Igen, egyik hobbim a futás, melyet négy éve ûzök, és az a célom, hogy ezt a mozgásformát rendszeressé tegyem az életemben. Szeretem, mert kikapcsol, felfrissít, megnyugtat. Így vagyok a túrázással is, melynek régebben több idõt tudtam szentelni, mint manapság. Sok helyen jártam, de Zala megye a kedvencem. Lehet, hogy elfogult vagyok, de Zala szépsége mindig lenyûgöz. Amikor életemben elõször jártam a vétyemi õsbükkösben – még mielõtt a Zalaerdõhöz kerültem –, a természet e páratlan szépsége láttán még a lélegzetem is elállt. Túráim során néha szeretek elkóborolni, szívesen felkeresem a környék érdekességeit, látnivalóit. Szabadidõmben ezenkívül kreatív kézmûveskedéssel is szoktam foglalkozni, egyik kedvencem a szalvétatechnika, amellyel dísztárgyakat, ajándékokat is készítek. Szeretem a szépet megörökíteni, leginkább fényképezõgéppel, bár ebben még nagyon kezdõ vagyok. – Említetted, hogy korábban is szívesen töltötted az idõdet a szabadban. Változott-e a természethez fûzõdõ viszonyod, mióta itt dolgozol? – Szerencsére munkám egy része a terepen zajlik, ezért gyakran kijutok az erdõbe, de még többször szeretnék kint lenni, újabb és újabb szépségeit felfedezni. Úgy érzem, hogy egyre jobban kötõdöm az erdõhöz, ahol nyugalmat, békességet is találhatok, kikapcsolódhatok. – PR-ügyintézõként sok olyan dologgal foglalkozol, amivel korábban nem, vagy csak keveset törõdtünk. Milyennek értékeled cégünk PR-tevékenységét, és miben kellene még változtatni? – Az erdõvel, erdõgazdálkodással szemben támasztott követelmények az elmúlt évtized-
ben jelentõsen megváltoztak. Az állami erdõgazdaságok megkapták a közjóléti feladatokat, mivel azonban megfelelõ emberük nem volt erre, mindenki kapott egy kis részt. Sorjáztak az ötletek, de nem volt – és még most sincs – olyan ember a cégnél, aki ezeket összefogja. Úgy gondolom, hogy a Zalaerdõ ilyen irányú tevékenysége még mindig kevés, rengeteg kiaknázatlan lehetõség rejlik még ezen a téren. Ehhez társul még az ismeretterjesztés feladata, amely során a lakosság figyelmét minél szélesebb körben fel kell hívni
a környezet és természet védelmének fontosságára, valamint saját magunkért, az egészségünkért is ki kell mennünk a természetbe. A hirdetések nagyon fontosak, különösen a közjóléti és a díszfaiskolai témájúakat jó lenne országos szintre is kiterjeszteni. Összességében a reklámtevékenységünkön még van mit fejleszteni, ez azonban nem csak rajtunk múlik… – Köszönöm szépen a beszélgetést, további munkádhoz kitartást és sok kreatív ötletet kívánok! Fûr Tamás
Munkában a vérebek Jelentõs értékeket mentenek meg – A vadászkutyák évezredek óta hû társai az embernek, segítenek minket vadászsikereink elérésében, sõt egyes esetekben nélkülük esélyünk sem lenne az eredményes vadászatra. Gondoljunk csak egy-egy nádasba szárnyazottan beesõ fácánt felkutató vizslára, vagy az ember által áthatolhatatlan sûrûben megbúvó vaddisznókat kihajtó terrierekre és tacskókra – kezdte lelkesen Vereczkey Bálint, a bánokszentgyörgyi erdészet kerületvezetõ vadásza, aki immár tíz éve foglalkozik vérebvezetéssel. Bálint eddig három kutyával dolgozott, a negyedik kiképzéséhez most fog hozzá, amely egy négy hónapos kölyök hannoveri véreb. Kutyái segítségével eddigi munkája során közel négyszáz sebzett nagyvadat hozott már terítékre. Mint mondja, minden évben egyre több és több az utánkeresés.
több évig tart, mire egy kölyökbõl megbízhatóan dolgozó munkakutya lesz. Speciálisan arra képzik ki, hogy az elveszettnek hitt, sebzett nagyvadat megtalálja. – Ez a munka mind erkölcsi, mind anyagi szempontból komoly jelentõséggel bír. A vadászat során óhatatlanul adódnak
Fotó: Ernst Tamás
Ez az egyre emelkedõ vadlelövési tervek mellett talán annak is köszönhetõ, hogy a lehetetlenebb helyzetekben is megpróbál mindent megtenni azért, hogy a sebzett vad meglegyen, és az esetek körülbelül felénél ez sikerül is. Az elmúlt években az eredményesség folyamatosan emelkedett, tavaly 63, idén november közepéig 57 sebzett vadat találtak meg. Ez azt jelenti, hogy éves szinten közel 150 alkalommal indul munkába a csapat. Mert, mint Bálint mondja, csapatmunka ez a javából. – A vérebbel egymásra vagyunk utalva. Sokszor az elképzelhetetlen dolgok is megtörténhetnek a sebzett nagyvad cselei miatt. El kell hinni a kutyának, hogy jó felé megy, még akkor is, ha ez sokszor teljesen logikátlannak tûnik. Többször elõfordulhat az is, hogy a véreb szorul segítségre, elsõsorban terepakadályok (például villanypásztor, kerítés, mocsár, autók stb.) leküzdésében. A véreb képzése a többi vadászkutyafajtához képest lényegesen idõigényesebb, mivel a véreb általában késõn érõ, lassan tanuló fajta, így
sebzések, de kötelességünk mindent megtenni azért, hogy a sebzett vadat a lehetõ leggyorsabban megszabadítsuk a szenvedéstõl. Ugyanakkor anyagi szempontból nézve is fontos a véreb és vérebvezetõ munkája, mivel 8–9 millió forint a megtalált vadhús és trófea értéke évente. Ez egyes kiugró években ennél jóval magasabb összeg is lehet, például 2008ban ez 16,5 millió forint volt, köszönhetõen a megtalált nagy értékû szarvasbikáknak. Vereczkey Bálint hannoveri vérebeivel több alkalommal képviselte a Zalaerdõ Zrt.-t hazai és egy ízben nemzetközi vérebversenyen is. Nehezített Mesterséges vércsapaversenyen egyszer elsõ, egyszer második és egyszer harmadik, míg a Kaszó Kupán – mely Magyarország legrangosabb vérebversenye – egy alkalommal elsõ és kétszer második helyezést értek el. 2011-ben õk képviselték Magyarországot Ottensteinben egy nemzetközi vérebversenyen, de ott sajnos nem kaptak olyan munkát, amellyel bizonyíthattak volna. Steyer Edina
7
2014. IV. negyedév
Kollégáink „szemével” Díjazott képek 2014 a kiállítások éve A ZALAERDÕ Zrt. aktív és nyugalmazott kollégái számára kiírt fotópályázatra több mint ezer alkotás érkezett, közülük százhatot tekinthettek meg az érdeklõdõk a nagykanizsai Magyar Plakát Házban 2014. október 1-jétõl a hónap végéig. A kiállítást az Erdõk Hete rendezvénysorozat keretében nyitotta meg Rosta Gyula vezérigazgató. A Lengyák István galériavezetõ, Maros Sándor természetfotós és Zágon László nemzetközi hírû fotómûvész alkotta zsûri választotta ki az elsõ három helyezettet. Döntésük értelmében Gál Sándor Õzike az úton címû fotója érdemelte ki az elsõ helyet, második helyezett lett Hopp Eszter Cseppben a világ címû alkotása, harmadik pedig Szakács László Fény és árnyék címû fotója. A közönségdíjat a Magyar Plakát Ház látogatóinak szavazatai alapján Hopp Eszter Gömblámpás címû fotója kapta kiemelkedõ számú szavazattal. Az idei év különlegesnek bizonyult fotókiállítások tekintetében. Tavasszal Lengyák István meghívására a Hevesi Sándor Általános Iskola galériájában mutatkozhattak be munkatársaink a tavalyi pályázatra beküldött természetfotóikkal. Már akkor érdeklõdtek többen, hogy lehetne-e másutt is bemutatni ezeket a csodálatos alkotásokat. Az idei anyagot látták a Magyar Plakát Házban a keszthelyi Balatoni Mú-
zeum munkatársai, ennek köszönhetõen ugyanaz a tárlat nyílik majd 2015 elején a Balaton-parti városban is. November végén a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár meghívására nyílt kiállításunk a könyvtár galériájában az utolsó két pályázat alkotásaiból, mely ez év végéig látogatható. A beküldött fotók nélkül sok kiadványunk, például az éves fali és asztali naptárunk sem készülhetett volna el. Ezúton mondunk köszönetet az alkotóknak, akik fáradságot nem kímélve, a legkülönbözõbb idõpontokban és idõjárási viszonyok közt – hajnalban, napnyugtakor, hidegben, fagyban, kánikulában – türelmesen, éles szemmel álltak a fényképezõgép mögött. Bízunk benne, hogy továbbra is hasonló kedvvel folytatják ezt a munkát, s tesznek hozzá ily módon a különbözõ prospektusok, naptárak, tanösvényi útmutató táblák és egyéb kiadványok minõségéhez, arculatához. Köszönjük! Gratulálunk!
1. Gál Sándor – Õzike az úton
Közönségdíj
2. Hopp Eszter – Cseppben a világ
Hopp Eszter – Gömblámpás
3. Szakács László – Fény és árnyék
8
2014. IV. negyedév
Fotó: Léránt János
Érkezése eleinte valami növekvõ, boldog várakozást, suttogó csendet, megbocsátó jóságot és valahonnét – fenyõillatot jelentett. Nagyanyám az öreg szekrénybe hajolva zörög valami papírokkal, dobozokkal, aztán feláll, és a fejét csóválja. – Hova tettem, hova tettem? A keresett holmi – persze karácsonyi csomagban – tehát itt van a szekrényben, vagy ott kellene lennie… mert a Jézuska már elõre meghozta, és talán átadta nagyanyámnak megõrzésre… Ilyenkor behunyom a szemem – mintha aludnék –, mert nagyanyám gyanakodva néz körülbelül négyéves és akkor még egyetlen unokája ágya felé… – Alszol, kisfiam? Válasz nincs, tehát a jeles unoka – alszik… * Késõbb a kis Jézus születése elkülönült a karácsonyfától, amelyet újabban angyalok hoztak valamelyik közeli erdõbõl – de Jézuska parancsára –, mert egyes tudálékos negyedikesek szerint: Betlehemben nincs fenyõfa, viszont az angyalok mindenütt jelen vannak – itt az iskolában is, és ha Berta Jancsi a „rossebeket” emlegeti, befogják a fülüket… Pár év múlva baráti köröm már maga szerezte be a karácsonyfát, s ebben a beszerzésben már én is lelkesen segédkeztem – persze önzetlenül –, mondhatnám, sportból, hiszen mi a karácsonyfát Ódor bácsitól, az erdésztõl kaptuk. Barátaim tehát úgy jutottak a karácsonyfához, ahogy tudtak… szóval… ugye, finoman körülírva: „Gazdája híre nélkül”, ami a lopásnak kétségtelenül irodalmi nyelven való kifejezése. Ezek az idõk azonban elmúltak, akár a fiatalság, és az ünnepi karácsonyfát manapság úgy veszi meg az ember, mint egy pár csirkét, vagy negyed kiló liptai túrót a piacon vagy a piac mellett, ahol egész erdõ van kisebb és nagyobb fenyõfákból, akik talán még nem is tudják, hogy halálra vannak ítélve. A fölszívott nedvek tartanak még az érhálózatban, a Nap süt, és egy kicsit szûk ugyan a hely,
Fekete István
A karácsonyfa de a csemetekertekben is szûken álltak egymás mellett, bár a sok ember és a lárma kissé idegen… Jövök-megyek én is a kis fenyõk között, és régen ellobbant karácsonyokra gondolok. Nézegetem õket, némelyiket már fel is állítom, és igyekszem megszeretni valamelyiket. – Talán ezt? Igen! Ennél szebb kis fa nincs az egész piacon. Összenyomott ágait kiegyenesítem és talpra állítom, hogy levegõhöz jusson és megtalálja önmagát… és aztán: megismerjen engem is… S amint hazafelé megyünk, arra gondolok: talán kicsit korán vettem meg a karácsonyfát… de semmi baj! Teraszunkon van egy múlt századbeli óriás köcsög, abba állítom a kis fát; és egyelõre még vizet is adok neki. Így is történt. A terasz tágas. A nyári nádszékek nagy, öreg ládámon kuporognak már, a sarokban egy kis vágott fa, és a falról egy kitömött vadmacska nézi közönyös üvegszemével a mulandóságot. És nézi a kis cinkéket és verebeket is, akik már majdnem megkopasztották, mert több tavaszon a vadmacska szõrével bélelték ki fészkeiket. Sõt, az idén már fecskéink is voltak, akiknek fészke elpusztulhatott valahol, mert elég késõn jelentkeztek, s még akkor is: napokig tanakodtak, hogy hát megfelelõ és barátságos hely lenne-e ez a hely a jövendõ fecskegyerekeknek?… Végül is gyorsan összecsapták a fészket, ami elég gyengén is sikerült, amibõl arra következtettünk, hogy: alighanem új házasokról van szó… A teraszt pedig, az ideges és félénk kismadarakra való tekintettel, nem használtuk. * A kis fenyõfát tehát – ami majd csak lesz karácsonyfa –
beleállítottam az óriás köcsögbe, és magára hagytam, hogy ismerkedjék a kerttel, ahova jól kiláthat, s amelyben más fák között rokonfenyõk is vannak, s amelyek zsongva üdvözölték kis fámat. – Nini! Rokongyerek. – Itt jó és szép minden – nyújtózkodott bágyadtan a kis fenyõ –, szabadabban jár a szél, s az öreg rokonok között szinte otthon érzem magam… bár kicsit még bódult vagyok… – Elmúlik – biztattam, mert mit is mondhattam volna? – Próbálj aludni… – Igen – suttogott a kis fa –, kicsit álmos is vagyok, mert hosszú és lármás volt az út… és minden… de az öreg rokonok nyelvén a hazai szél beszélt… * Az idõ alkony felé kicsit meghidegedett, és másnap reggel a kis fát élénkebbnek láttam, s arra gondoltam: miért nem árulnak gyökeres kis karácsonyfát, amit az ember, a gyerekünnepek múltával kiültethetne a kertbe, a parkokba, akárhová..., hogy tovább éljenek, mint annak az évnek karácsonyi emlékei… – Jobb itt, ugye, mint ott, a piacon, egymásra dobálva? – kérdeztem, mert a kis fa gyûrõdöttsége elmúlt, s mintha kicsit kihúzta volna magát… – Igen – suttogott –, bár az átültetett fa egy darabig úgy érzi, mintha gyökértelen lenne… – De ez az érzés aztán elmúlik, ugye? – El, persze, s én már el is feledtem az éjjel, mert Hu járt erre, a bagoly, és csodálkozott, mert eddig nem látott itt… – Mondott valamit? – Nem… csak nagyon nézett, s azt kérdezte: nem szenvedeke. Furcsa, ugye… – Hu bolond – mérgelõdtem –, miért szenvednél? Nem vagy szomjas?
– Nem. Néha mintha kicsit aludtam volna, mert álmodtam is… hiszen ilyenkor nincsenek fecskék, és ott, a fészek peremén mégis ültek hárman… Csak néztek… és hajnal felé elrepültek. Elgondolkoztam ezen az álmon, és megsimogattam a kis fa egyik ágát, hogy próbáljon aludni, az öreg fenyõk zsongását úgy is hallja… * Aztán pár napig nem látogattam meg a kis fát, mert arra gondoltam: lassú haldoklásában talán szenved és – igen – elég szenvedést láttam már, és – vigasztalásképpen – eleget hazudtam már életemben: talán már nem is él… ami – bevallottam magamnak – megnyugtatott volna. De nem így lett! A kis fa még négy nap múlva is nagyon élõnek látszott, nyújtózkodó ágai mintha mondani akartak volna valamit. – Már csak pár nap van hátra – mondtam, csak hogy mondjak valamit –, aztán kigyulladnak a gyertyák ágaidon, és minden más fény elalszik a szobában… szép leszel… – Igen – nyújtózkodott a kis fa –, és aztán el is múlik minden, és talán újra kezdõdik minden… – Nem értem! – döbbentem meg. – A fecskék mondták! A három kis fecske minden éjjel megjön álmomban… – Három? Öten voltak… – Igen, mondták is az öregek, de a hosszú úton egyet megölt a sólyom, s egy elpusztult a hálóban, amelyet a tengerparton emberek feszítettek ki a vándorló madarak elpusztítására. Tudod: azok – így mondták a kis fecskék álmomban –, akik nagyon szépen énekelnek. Santa Lucia…. Santa Lucia… – ezt énekelték, és megfojtották a rigókat, a po-
szátákat és a fülemüléket is. Megfojtották a dalt… – Igazat mondtak – komorodtam el –, igazat mondtak! És arra gondoltam: az emberek nem fojtják meg végül önmagukat is?… – És Hu, a bagoly is járt erre az éjjel – suttogott tovább a kis karácsonyfa –, de mintha a fecskéket nem is látta volna. Hajnal felé aztán én is aludtam egy kicsit, s amikor felébredtem, már üres volt a fecskefészek. És most kicsit álmos is vagyok. És az öreg fenyõk csak úgy maguk közt suttognak… nem értem õket… – Hát aludj, kis fám – gondoltam, és ott hagytam az öreg köcsögben, de mintha mégis velem maradt volna, mert egész nap rá gondoltam, meg az öreg fenyõkre is, amelyeket kivágnak jövõre, s a helyükre házak épülnek… Végül csak házak lesznek és csak emberek?… És arra gondoltam, nem veszek többé haldokló kis fenyõfát még hátralevõ karácsonyaimra, csak egy ágat, hiszen amiért veszem a kis fákat s a kis gyertyákat, az emlékezés és a szeretet lángja nem bennük, hanem énbennem, magamban van. Ez megnyugtatott. Milyen könnyen nyugtatja meg magát az ember!… Aztán pár nap múlva újra meglátogattam a kis fenyõt, és nyugalmamnak megint vége lett. Mintha aludt volna, de amikor ki akartam osonni, utánam suttogott, hogy nem alszik, csak egy kicsit szomorú.
– Miért? – A bagoly járt erre megint az éjjel, és le is szállt ide, a párkányra, mert õ megérzi a romlást és a pusztulást… – Miféle pusztulást?…. – A bagolynak csodálatos szeme van. Belenézett ebbe a nagy edénybe, és megmondta, hogy… hogy nincs gyökerem… Az a kis víz, amiben állok, csak azért van, hogy megérjem még a karácsonyt… és félholtan is örömet szerezzek, mert ez a rendeltetésem… És ez nagy öröm lesz mégis, mert amíg örömet tudok szerezni: élek is! A kertben sóhajtva zsongtak az öreg fenyõk, a kopott vadmacska üvegszeme homályos lett és nem nézett sehova, s lent, a vastag avaron egy öreg varjú totyogott… – De a kis fecskék újra itt voltak – suttogott tovább a kis fa nagyon halkan –, és látogatásuk kárpótolt mindenért, pedig sok szomorúságról is beszéltek. – Mirõl? – Égõ házakról és halott emberekrõl, kínlódó anyákról és sebesült gyermekekrõl… mert háború õrjöng téli szállásuk körül, embertelenség és testvérgyilkosság… És azt mondták a kis fecskék: bármi történjék is, millió tõr és csapda leselkedjék rájuk, tûzön-vízen keresztül is visszajönnek ide, nemcsak azért, mert itt születtek, nemcsak azért, mert itt a fészek és az otthon, de elsõsorban most azért is, mert ebben az országban béke van. (1968)
Áprily Lajos:
Erdei út Itt szarvas járt. Kis unokám, menjünk utána friss nyomán. Figyeld csak, milyen tiszta nyom: puha földön járt, nem havon. Itt mint szétnyílt kagyló, olyan. Itt repedt szív formája van. A lépte mindenütt nyugodt, nem ûzte senki, nem futott. Nézd, itt megállt, mohot kapart, itt meg kõris-kéregbe mart. Szép halkan rakd a lábadat, ne roppants száraz ágakat. Most fényességbe tér utunk, zúzmarás tisztáshoz jutunk. Odanézz: ott áll a csodás s körül ragyogás, ragyogás...
A Zalaerdõ Zrt. dolgozóinak lapja z Szerkesztõbizottság: dr. Baráth László, Bodor György, Fûr Tamás, Hopp Tamás, Horváth Ferenc (ny. term. igazgató), Steyer Edina, Tihanyi Gyula. z Felelõs szerkesztõ: Nemes Norbert z Kiadja: ZALA-LAP Könyv- és Lapkiadói Kft. z Felelõs kiadó: Lukácsffy Dénes ügyvezetõ z Nyomtatás: Gura Nyomda Bt. z Felelõs vezetõ: Gura Béla
