Szegény György
A munkahelyi stressz és az agresszió a pszichoszociális kockázat elemzés folyamatában
Egyes felmérések szerint az Európai Unióban már 40 millió munkavállaló van kitéve a munkahelyi stressznek, és évi 20 milliárd euró pluszköltséget jelent az ebből fakadó egészségügyi problémák kezelése. Magyarországon még az EU átlagnál is rosszabb a helyzet, köszönhetően a rosszabb munkahelyi és életkörülményeknek. Tízből nyolc magyar felnőtt saját bevallása szerint rendszeresen stresszben él - állapította meg a GfK LHS HealthCare legutóbbi felmérése. A stressz divatos fogalom lett. Gazdasági folyamatokat befolyásolhat, tömegeket érintő egészségügyi probléma, a maladaptív megküzdési formáinak kihatásai sorsokat tehet tönkre. Tréningeket, egészségügyi tanácsadásokat szerveznek a témakör köré, jogszabályokat alkotnak, pénzt áldoznak a vélt, vagy valós hatásainak csökkentésére, vagy éppen kezelésére. Sőt, specializálják, amikor munkahelyi stresszről beszélnek. Amennyiben az ember tartós tevékenységét jelenti a munkahely, akkor más tartós tevékenységet igénylő helyről, helyzetről is lehetne beszélni. Például az otthoni stresszről, vagy a magyarországi stresszről. Ebben az analógiában lehet is valami. Korábban is állítottam, azonban, hogy nem lehetséges az ember fiziológiai, pszichés állapotát nem rendszerként kezelni. Ha ez így van, akkor nagyon indokolt differenciálni, hogy maga az ember életeseményei, rendszeres tevékenységei, társadalmi viszonyai és az ebből egyénenként más és más következménnyel járó stressz melyik oknak tulajdonítható. Az eredeti Canon féle vészreakciót Selye pontosította, de azóta ez a fogalom is jelentősen módosult. Míg általános adaptációs szindrómáról beszélünk, melynek jellemző sajátossága, hogy nem specifikus vészreakcióként jelenik meg, addig a munkahelyi stressz értelmezhetetlen. Hiszen azzal, hogy a fiziológiai reakciókat bármely –egyénenként nagy szórású- stresszornak érzékelt esemény kiváltja, nem beszélhetünk, legfeljebb általánosságban arról, hogy egy- egy emberi tevékenység stresszforrás. Jelen keretekben nem foglalkozom az eustresszel és a distresszel, bár kihatásai mások lehetnek, hiszen a munkahelyi stresszt, az erre ráépülő pszichoszociális kockázatelemzést szinte kizárólag a káros következményekkel járó stresszként veszi a törvény figyelembe. 2008. január elsején lépett hatályba a 2007.évi CLXI.
törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról (megjelent a 2007. évi 180. számú Magyar Közlönyben). Eszerint a munkaadóknak azt is fel kell mérniük, milyen kockázatot jelent a stressz, és hogyan lehet azt elhárítani. A pszichoszociális kockázat a törvényi megfogalmazás szerint a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatásokat konfliktusokat, munkaszervezést, munkarendet, foglakoztatási jogviszony bizonytalanságát jelenti, amelyek stresszt, illetve ennek következtében munkabalesetet, vagy lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedést okozhatnak. Korábban is foglalkoztam vele, hogy ez azért –következményeit tekintve nem ilyen egyszerű. Ahhoz, azonban, hogy lehetőség legyen egyáltalán a munkahelyi stresszt értelmezni, érdemes áttekinteni a stressz fogalmának változásait. Az eredeti fiziológiai reakció fokozatosan átalakult pszichológiai fogalommá. Alapvetően szociálpszichológiai (gazdaságpszichológiai) fogalomként jelentkezik a törvényi meghatározásban is a stressz, míg következményeiként a baleseteket és a megbetegedéseket nevesíti. Sohrenwend és Dohrenwend szerint a szociális ingerek, hatások a stresszorok. Lazare (1979) szerint a "tárgyi külső események az egyén megszokott aktivitását fenyegetik, vagy tönkreteszik", azaz a stresszorok olyan feszültségi állapotot teremtenek, amelyek az egyén alkalmazkodási készségét erőteljesen igénybe veszik. Megjelenik a kogníció szerepe a stressz értékelésében a kognitív értékelés és a stresszorral való megküzdés (coping). Ebben az értelmezésben a stresszor fogalma relatív és jelentősen függ az egyén tapasztalataitól, azaz a tanult dolgoktól. Nem elégséges speciális külső ingerhelyzetről, vagy tipikus válaszmintákról, hanem az egyén és a külvilág közötti sajátos kapcsolatról kell beszélni. Ennek alapján "a pszichológiai stressz az egyénnek a külvilághoz való olyan kapcsolata, amely annak egészsége szempontjából jelentős, s az azzal való megbirkózás belső lehetőségeit igénybe veszi, esetleg túlterheli" (Krohne, 1990). Az ilyen helyzetbe került egyén mérlegeli a megterhelést, a kilátásokat s a lehetőségeit. A jelentkező folyamatok minőségüket, intenzitásukat, tartalmukat illetően igen egyéniek. Amennyiben a kogníció, a tanult folyamatok jelen vannak a stressz értelmezésében, az egyén és a környezete kapcsolatáról beszélünk, akkor lehetséges az, hogy a munkahelyi stressz, mint értelmezési keret megjelenjen. Ebben a keretben értelmezhető az országonként eltérő következményekkel, gyakorisággal járó stressz. Ugyanis a szocializáció folyamán megtanuljuk, hogy különböző helyzetekben hogyan viselkedjünk, mit várnak el az iskolában, a családban, a munkahelyen, mik a kívánatos preferenciák, ennek mikor milyen mértékben vagyunk képesek megfelelni,
mi az amit befolyásolni tudunk, stb. Azaz, megtanuljuk a stresszt. Megtanuljuk, mik a stresszorok, mitől vagyunk „idegesek”. A neurológus Sapolsky arról tartott előadást, hogy a pszichoszociális stressz, sajátos emberi találmány. ("Stressz, egészség és megbirkózás a stresszel" címmel egy amerikai tudományos kongresszuson AAAS - American Association for the Advancement of Science Amerikai Szövetség a Tudomány Haladásáért) A stresszhormonok "brilliáns alkalmazkodást nyújtottak" a túléléshez egy váratlan, fenyegető helyzetben. "Elvégre az energia mozgósítása az izmokban, a vérnyomás növelése, és az, hogy minden egyéb, nem létfontosságú funkciót (emésztést, növekedést, szaporodást) leállít a szervezet arra az időre, azért, hogy túlélje a szituációt, tökéletesen helyénvaló dolog." "Sokkal tisztábban gondolkodsz, a tanulás és az emlékezés felerősödik. Minden látványosan ahhoz alkalmazkodott, hogy egy hirtelen felmerülő fizikailag valóságos stesszel megküzdjél." Ha valaki meg akar enni, akkor futsz az életedért, ott helyénvaló az adrenalinkiválasztás, energiamaximalizálás, de ha a társadalmi körülményeid stresszelnek hónapokon át, a pszichoszociális stressz ellen ez a stresszreakció nem megfelelő. "De az olyan nem közvetlen életveszélyt jelentő stressz-tényező, mint az anyagi gondok vagy a főnök packázása, ugyanúgy adrenalin és egyéb stresszhormon kiválasztást idéznek elő, és ez idővel kétségbeejtő következményekkel jár az egészségedre." A fentebbiekből kitűnik, hogy a stressz, jelen szociálpszichológiai viszonyaink között nem feltétlenül adaptív reakció. Leginkább a szocializációnk folyamán kondicionálódunk arra, hogy mit tekintünk stresszornak, megterhelésnek, melynek következménye az igénybevétel, amely természetesen nagy egyéni varianciával rendelkezik. Ebből adódóan rendszerként érdemes kezelni a stressz reakciókat, amikor az egyik helyen, vagy helyzetben stresszorként érzékelünk valamit, az nem feltétlenül azon helyzetben csapódik le. Amit az emberek a munkahelyükön eltűrtek, elviseltek, lehetséges, hogy azt otthon a házastársukon, családtagjaikon reagálják le. A társadalomból érkező frusztráció esetében megindul a bűnbakképződés, csoportokkal, családtagokkal, stb. szemben. Azaz a munkahelyi stressz következménye lehet a munkahelyen kívüli reakciók, amelyek más szociális térben megjelenő személyeknek okoznak stresszt. (Természetesen fordítva is igaz lehet.) A stressz tehát generalizálódik és egyfajta láncban manifesztálódik, amiben a későbbi érintettek már nem ismerik az eredeti kiváltó tényezőt.
A gazdasági válság okozta egzisztenciális bizonytalanságban növekvő értéket mutat az erőszakos bűncselekmények száma, akár a családban is. Növekszik a maladaptív viselkedési minták jelentősége, a hosszú távon káros feszültségoldás (alkohol, drog) elterjedése (autoagresszió). Ebből adódóan érdemesnek tartom foglalkozni a stressz egyik lehetséges következményével –akár a fentebbiekből adódóan a munkahelyi stressz kapcsán- az agresszióval.
A stressz helyzetekre gyakran reagálhatunk agresszióval. Gyakorlatilag az
eredeti fiziológiai válaszreakciónak az agresszió kiváltása (harcolj, vagy menekülj) volt az „alap rendeltetése”. A testünk ma is így működik.
A stressz és az agresszió közötti
összefüggés vizsgálatára a kutatók 53 hím patkányon végeztek kísérleteket, melyek során először a hypothalamus nevű agyterület agresszióért felelős részét ingerelték elektromosan. Ennek hatására az állatokban nagy mennyiségű stresszhormon (kortikoszteron) szabadult fel. Normál körülmények között e hormon szintje csak akkor fokozódik kifejezettebben a vérben, amikor a patkány egy potenciális ellenféllel vagy egyéb súlyosan fenyegető jelenséggel szembesül. A kísérletben a kutatók eltávolították a patkányok mellékveséit, melyek a kortikoszteron termelését végzik, hogy a vizsgálat során csak a kívülről bejuttatott hormon hatása érvényesüljön. Ezután kortikoszteron-injekciót adtak az állatoknak. Perceken belül a hypothalamus megfelelő területének ingerlésével, kiváltottal megegyező agresszív viselkedés jelentkezett a patkányoknál. A kísérletek tehát a stresszhormonok és az agresszióközpont közötti kölcsönös pozitív visszacsatolásra világítottak rá. A stressz agressziót hoz létre, az agresszió, pedig fokozza a stressz hormonjainak a szintjét. Hermann Imre, az ember ősi ösztöneit bemutatva, kiemeli, hogy az "emberré válás, a kulturális
fejlődés
folyamán
az
ösztönök
egyre rugalmasabbakká
válnak,
vitális
megnyilvánulásaik egyre jobban leválnak a biológiai gyökereikről, és előtérbe kerülnek a szociális tényezők" (Hermann,1984). A frusztráció-agresszió hipotézis szerint (Dollard, 1937; Miller, 1939) valahányszor egy személy erőfeszítését egy cél elérésében megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely a személy viselkedését a frusztrációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja. Bár a kutatások kimutatták, hogy az agresszió nem elkerülhetetlen válasz frusztrációra, de bizonyára egyike azoknak. Többen bírálták, hogy minden esetben igaz -e a hipotézisük, mert egyfelől nem minden frusztráció okoz agressziót, másfelől ebből nem vezethető le egyértelműen a támadókészség, sőt nem minden támadás oka a frusztráció. Denker (1974) szerint a fusztráció nyomán keletkezett szorongás váltaná ki az agressziót. Etiológiai megfigyelések összehasonlítják az emberi agressziót más élőlényekével. Lorenz (1963) megállapítja, hogy az állatoknál a létfenntartást szolgálja az agresszió. Fajon
belül főleg a szociális rangsorolás, vagy territoriális kérdések, az egyes fajok között főként a táplálékszerzés miatt történtek agresszív megnyilvánulásokat. A tanuláselmélet szerint az agresszív cselekedetek sikeresség alapján való visszacsatolás (megerősítés), vagy a modelltanulást vélik az agresszió alapjának. Bármelyik elméletet vesszük alapul, a stressz és az agresszió között összefüggés található. Ez az agresszió lehet manifeszt (kifelé irányuló, akár tárgyakra, akár személyekre), illetve látens. Gyakran a látens agresszió az, ami az autoagresszióhoz vezet, mely tudattalanul rombolja az egyén életkörülményeit, egészségét. Állatvizsgálatok is kimutatták, hogy nem maga a dominancia sorrend, hanem annak megváltozása jelent igen súlyos krónikus stresszállapotot. Régiónkban e jelenség figyelhető meg az elmúlt évtizedekben, hisz a korábban biztosnak hitt társadalmi státus vált bizonytalanná, sokszor másokhoz képest hátrányossá. Nem önmagában a rossz szociális-gazdasági helyzet, hanem a viszonylagos lemaradás a leglényegesebb tényező, hisz az egységesen alacsony életszínvonal mellett az 1970-es évekig a magyar egészségügyi statisztikák jobbak voltak Európa több országáénál. Ennek a jelenségnek a hátterében a krónikus stressz szerepe alapvető (Kopp – Réthelyi, 2004). A magyar népesség életkilátásaival kapcsolatban ma a legsúlyosabb probléma a rendkívül magas arányú idő előtti halálozás, elsősorban a férfiak között. Annak valószínűsége, hogy egy férfi megéli a 65. életévét, ma Magyarországon csupán 64 %, az érettséginél alacsonyabb végzettségű rétegekben 50 %-nál is kevesebb, míg ez az arány az osztrák férfiak között 82 %. A nők esetében ez az arány Magyarországon 83,5 %, Ausztriában 90,7 %. Williamson nyolc olyan egyéni célt jelöl meg, amelyet az emberek többnyire a munkahelyükön keresztül szeretnének kielégíteni: jövedelem, biztonság, státusz, hatalom, presztízs, a társadalom szolgálata, szakértői kiemelkedés és hasznosság. Amennyiben sérülnek az igények kielégítésének esélyei, vagy bizonytalanná válnak, akkor a stressz hatásai elkerülhetetlenek. A tömeges munkahelyvesztés, munkanélküliség, a bizonytalanság, hogy mennyi ideig van meg még a munkahely, az, hogy gyakran a munka ellenértéke csak a minimális szükségleteket elégíti ki, a magyar társadalomban beláthatatlan közép és hosszú távú kihatásokkal járnak. Mind az egyes ember, a családok, mind a társadalom számára. Devalválódó értékek mentén kontrolálhatatlan, sodródó egyéni sorsok tömegén keresztül egyre igazabnak tűnik a munkahely (létfentartás) - stressz – agresszió – család – életminőség romlás – pszichoszomatikus betegségek – idő előtti halálozás tengely. Nem véletlenül került a sor elejére a munkahely. Egyrészről azért, mert gyakorlatilag ez biztosítja a szorosan vett
fiziológiai szükségletek (élelem, lakhatás, stb.) kielégítéséhez szükséges erőforrásokat, másrészről az egyén részéről a munkába befektetett energia és idő jelentős mértékű. Gyakran aránytalanul, mert a munkavállaló kénytelen stresszes munkát is elvállalni. A stresszes munka magyarázatra szorulhat. Nem feltétlenül a munkavégzés a stressz (a munkakörnek nem magas a stresszértéke), hanem a munka körülményei. Amennyiben a munkavállaló a megélhetéséért képességeinek és/vagy végzettségének nem megfelelő munkát vállal, otthonától távol kényszerül elhelyezkedni, alacsony munkabér, fejlődésképtelenség, túlzott kontroll, feleslegesnek érzett pénzbeli és adminisztratív terhek, stb.. Azaz, a munkahely az, ami a munkavállaló életminőségre leginkább kiható tényező, mert hiányában alapvető szükségletek sérülnek (fizikai és pszichikai) és a fennmaradó időben sem feltétlenül biztosított a kikapcsolódása, egészségmegőrzése, családi, baráti kapcsolatok megfelelő ápolása. Még akkor sem, ha nem minden pénzkérdés. Azonban a stressz, az agresszió figyelmet, energiát igényel. Leggyakrabban tudattalanul, egyfajta állandó feszültségként, amely jelentősen nehezíti az ellazulást, a pihenést. Egy ideig kompenzálhat a család, jelentős stresszoldó tényező lehet. Azonban ez nagyon ideiglenes. Egyrészről a fent jelzett hatások miatt, másrészről kutatások igazolják, hogy a családi szerepek, elvárások is jelentős stresszforrások. A nemi szereppel kapcsolatos elvárások alapján Magyarországon még mindig elsősorban az anyagi sikeresség a férfi önértékelés alapvető jellemzője. A nők férfiakkal szembeni elvárásai igen súlyos stresszforrást jelenthetnek a férfiak számára. Azokban a kistérségekben, ahol a nők rosszabbnak ítélik meg saját anyagi helyzetüket, ez komolyabban befolyásolja a férfiak idő előtti, 45–64 éves halálozási arányait, mint a férfiak saját véleménye anyagi helyzetükről. (Kopp – Kovács, 2006). Tényszerűen a munkahely felértékelődik, már csak a lehetőségeit tekintve is. Azonban mélyrehatóbb változásokra, a szemléletváltásra van szükség. Megfelelően kell differenciálni a munkavállalóra
ható
pszichoszociális
öszterhelést,
ki
kell
alakítani
a
megfelelő
kockázatértékelési metodikát, ami szolgálhatja mind a munkáltató, mind a munkavállaló érdekeit. A stressz és lehetséges következményeit nem a biomedikális modell szerint kell kezelni, hanem ahogy például Drossman kifejti a biomedikális, azaz a betegség-centrikus szemléletet teljesen meg kell változtatni. Álláspontja szerint a pszichoszociális és a kulturális hatások játszanak nagyobb szerepet, mint pusztán genetikai, fiziológiai jellemzők, mind a betegségek kialakulásában, mind lefolyásukban. A pszzichoszociális faktorok jelentőségének felértékelésével jelentős szerepet játszik a stressz, munkahelyi stressz kutatása megfelelő mérése és preventív optimalizálása. Nem véletlen, hogy az USA-ban 1992-ben elindultak a
munkahelyi egészségfejlesztési programok, ami azt eredményezte, hogy a munkahelyek 81%a kínált legalább egy egészségfejlesztő programot. Nálunk még –függetlenül a törvénytől- az ilyen irányú kezdeményezések elszórva jelentkeznek, az üzemorvos csak a stressz tüneteinek tüneteit érzékeli, a kialakult betegségeket óriási költséggel kezelik, a szociális intézmények túlterheltek, növekszik az erőszakos bűncselekmények száma, stb.. Nyilvánvaló, hogy a stressz összetett jelenség, hosszú távú kihatásokkal, melyben nehéz tetten érni az eredeti okokat.
A
stresszel,
viszonyrendszereivel,
prevenciójával
kapcsolatban
szemléletváltásra lenne szükség, mind az egyének, mind a szervezetek részéről.
Veszprém, 2009. 01. 08.
teljes
Irodalomjegyzék
A klinikai pszichológia és a mentálhigiéné szakmai protokollja. Szerk.: dr. Bagdy Emőke, Animula Egyesület, Budapest, 1998 Bálint, M.: Az orvos, a betege és a betegség. Animula Egyesület, Budapest, 1990 Bertók Lóránd: Újabb szempontok a stressz kórélettanában, Magyar Tudomány, 2007/05 607. Juhász Ágnes: Munkahelyi stressz, munkahelyi egészségfejlesztés, Bp. 2002 Kulcsár, Zs.: Pszichoszomatika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993 Pascal Paoli: Munkahelyi egészség Európában. Leltár a munkakörülmény-felmérések alapján, ETUI-REHS, 2006 Szegény György: Pszichikai kockázatelemzés a Magyar Honvédségben. Humán Szemle, 2006 http://www.eletforma.hu/?r=1388 A stressz természetrajza: túl okosak vagyunk ahhoz, hogy szorongás nélkül éljünk 2007. 04. 16. http://www.vitalmagazin.hu/index.php?szam=17&id=28 Stressz a munkahelyen, 2008-01-21
