SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS INFORMATIKA KAR TERMÉSZETI FÖLDRAJZI ÉS GEOINFORMATIKAI TANSZÉK

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS INFORMATIKA KAR TERMÉSZETI FÖLDRAJZI ÉS GEOINFORMATIKAI TANSZÉK

VÉDELEMRE ÉRDEMES TALAJTANI ÉRTÉKEK FELTÁRÁSA ÉS VIZSGÁLATA A HORTOBÁGYI NEMZETI PARK TERÜLETÉN

DIPLOMAMUNKA

Készítette:

Témavezető:

Nyilas Zsófia

Dr. M. Tóthné Dr. Farsang Andrea

Környezettudományi szakos hallgató

Egyetemi docens

SZEGED 2009

TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés

3.

2. Talaj- és természetvédelem kapcsolata

6.

2.1. Természetvédelmi vonatkozás

6.

2.2. A természetvédelem feladatai és módszerei, a talajtani értékek védelmének lehetőségei és formái 3. Mintaterület bemutatása- A Hortobágy

8. 8.

3.1. A terület domborzata

8.

3.2. A terület kialakulás és földtana

8.

3.3. A terület éghajlat

9.

3.4. A terület vízrajza

9.

3.5. A terület növényvilága

10.

3.6. A terület talajviszonyai

10.

3.7. Sajátos táji adottságok, a Nemzeti Park története

11.

3.8. A terület kiválasztásának oka

15.

4. Mintavétel és helyszíni vizsgálatok

16.

4.1.A T1 jelzésű talajszelvény mintaterülete, a szelvény feltárása, a mintavétel, és a helyszíni vizsgálatok

16.

4.2.A T2 jelzésű talajszelvény mintaterülete, a szelvény feltárása, a mintavétel, és a helyszíni vizsgálatok

19.

4.3.A T3 jelzésű talajszelvény mintaterülete, a szelvény feltárása, a mintavétel, és a helyszíni vizsgálatok 5. Laborvizsgálati módszerek

22. 24.

5.1.A talaj kötöttségének és összsó- tartalmának meghatározása

24.

5.2.A vizes és KCl- os pH meghatározása

26.

5.3.A talaj S- értékének meghatározása

27.

5.4.A talaj humusztartalmának meghatározása

27.

5.5.A talaj szénsavas mésztartalmának meghatározása

29.

6. A választott talajszelvények laborvizsgálati eredményei

1

31.

6.1.A T1 jelzésű talajszelvény laborvizsgálati eredményei

31.

6.1.1. A talaj kötöttségének és összsó- tartalmának meghatározása

31.

6.1.2. A vizes és KCl- os pH meghatározása

32.

6.1.3. A talaj S- értékének meghatározása

33.

6.1.4. A talaj humusztartalmának meghatározása

34.

6.1.5. A talaj szénsavas mésztartalmának meghatározása

36.


38.


38.


39.


40.


41.


42.


43.


43.


43.


45


45.


46.

7. Az eredmények kiértékelése

48.

7.1.A T1 jelzésű talajszelvény kiértékelése

48.


50.


52.

8. Összegzés

53.

9. Irodalomjegyzék

55.

10. Köszönetnyilvánítás

57.

11. Melléklet

58.

12. Nyilatkozat

71.

2

1. Bevezetés A talajok fontossága, veszélyeztetettsége multifunkcionális tulajdonságában rejlik – a növények és részben az állatok élőhelye; hő-, víz-, növényi tápanyagforrás és raktár; detoxikáló, puffer- és szűrőrendszer; feltételesen megújuló energiaforrás, a világörökség része. Földünk talajtérképe igen nagyfokú mozaikosságot mutat, hiszen a talaj, mint fontos tájökológiai alrendszer szoros funkcionális és szerkezeti kapcsolatban áll a többi alrendszerrel, így bármely alrendszernek a megváltozása közvetlen hatással van a talajtakaróra is. (Keveiné Bárány I., 1998) A hazánkban található talajok osztályozását Stefanovits Pál végezte el (1. kép).

1. kép: Magyarország főbb talajtípusai: 1. barna erdőtalajok, 2. csernozjomok, 3. szikesek, 4. réti talajok, 5. láptalajok, 6. rendzinák, 7. homokos váztalajok, 8. öntéstalajok (Stefanovits, 1992.)

3

Az általam választott mintaterület a Hortobágyi Nemzeti Park, melynek jellemző talajtípusai a térkép alapján a szikesek, a terület határán a réti talajok találhatók, és kis számban, a terület északi részén csernozjomok is előfordulnak. A hazai talajtani kutatások nagy figyelmet szentelnek a talajok környezetvédelmi kérdéseinek. A termőképességet nagyban befolyásolhatja a talajok erodálhatósága, a talajok magas homoktartalma, és az ezzel együtt járó defláció káros hatása. Negatív hatást fejhet ki ugyancsak a termőképességre nézve a talajok egy részének felszínközeli és másodlagosan a mélyebb talajszintekben történő elszíkesedése. Hazai szikes talajok osztályozása Szabolcs (1966) szerint: - Szoloncsák talajok - Szoloncsák-szolonyec - Réti szolonyec talajok - Sztyeppesedő réti szolonyec talajok - Szology talajok - Másodlagosan elszikesedett talajok A Hortobágyi Nemzeti Park létesítéséről szóló dokumentumok alapján a védetté nyilvánított területnek rendeltetése szerint elsősorban védenie és őriznie kell a puszta jellegzetes természeti értékeit, a Hortobágy sajátos pusztai tájképét, növény- és állatvilágát. A talajok természetességének megőrzése érdekében kísérletet tettek a természetes talajok vörös listájának felállítására. (Bosch, 1990) Bosch szerint a talajok veszélyeztetett, illetve nem veszélyeztetett kategóriákba sorolhatók szigorú kritériumrendszerek és az ahhoz tartozó indikátorok alapján. A vörös lista az adott talaj sajátosságai, ritkasága és az élettérben betöltött funkciója által meghatározott védettségi értékének megragadására szolgál. Amennyiben egy kritérium teljesül egy meghatározott talaj esetében, az már „Vörös Listás talaj”- ként kezelendő; nem vezet magasabb besoroláshoz azonban, ha egy talaj több kritériumnak is megfelel. (Bosch, 1990)

4

1. ábra: A talaj funkciói és Vörös Listára kerülésének kritériumai és indikátora (Bosch, 1990)

5

Célkitűzésem, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park területén kiválasztott szelvények elemzésén keresztül bizonyítsam azok védelemre jogosultságát, amennyiben a vizsgálatok eredményei ezt alátámasztják. A dolgozatban ismertetem a témát érintő alapvető fogalmakat, a mintaterületre jellemző talajtípusok általánosan elfogadott ismérveit, majd a vizsgálatok során született eredményeket összehasonlítom az irodalmi adatokkal. A kiértékelést követően a típusosság megállapítására kerül sor.

2. Talaj- és természetvédelem kapcsolata 2.1. Természetvédelmi vonatkozás

Mint már említettem, a talajok fontossága multifunkcionális tulajdonságában rejlik, ezért nagy értéket képvisel. A talajok természetvédelmi jelentőségének meghatározása során azonban azt fontos megfogalmaznunk, hogy természetvédelmi szempontból mit tekintünk értéknek. Kiss Gábor szerint „talajtani értéket képviselnek a különleges talajok, valamint a hazánkban előforduló talajtípusok legjellegzetesebb (= típusos) előfordulásai, amelyek közül különösen értékesek a ritka, valamint az ország területére nézve jellemző (= tipikus) típusok és altípusok jellegzetes képviselői.” (Kiss, 1999) Kritériumok:

1. szint: az értékek kiválasztása:

Különlegesség

Típusosság

2. szint: az érték szintjének meghatározása:

Ritkaság

Tipikusság

3. szint: döntés a védelem szükségességéről és a felhasználás

Veszélyeztetettség

Oktatási- nevelési érték

lehetőségeiről:

jelentős kapcsolat

korlátozott jelentőségű kapcsolat

2. ábra: A kiértékelési folyamat vizsgálati szintjei és a különböző kritériumok szerepe az értékmeghatározásban (Kiss, 1999)

-6-

Ezek ismeretében az alábbi talajtípusok kerültek fel a természetvédelmi szempontból vizsgálandó talajok listájára: - köves- sziklás váztalaj, kavicsos váztalaj (váztalajok főtípus), - humuszkarbonát talaj, fekete nyirok, ranker (kőzethatású talajok főtípus), - karbonátmaradványos BET, csernozjom BET, Ramann- féle BET, agyagbemosódásos BET, podzolos BET, pszeudogelejs BET, kovárványos BET, savanyú, nem podzolos BET ( barna erdőtalajok főtípus), - kilúgzott csernozjom (csernozjom talajok főtípus), - szoloncsák, szoloncsák- szolonyec, réti szolonyec, sztyeppesedő réti szolonyec (szikes talajok főtípus), - szolonyeces réti talaj, lápos réti talaj (réti talajok főtípus), - mohaláp talaj (láptalajok főtípus), és végül - mocsári erdők talajai.

A típusossági érték meghatározásának során vizsgáljuk az összehasonlíthatóságot, az egzaktságot és az állandóságot. (Kiss, 1999) - összehasonlíthatóság: a helyszíni talajmorfológiai vizsgálatok és a laborvizsgálatok talajfizikai és talajkémiai alapvizsgálatai. - egzaktság: csak azok a tulajdonságok kerülhetnek kiértékelésre, amelyek értékei egzakt módon meghatározhatók. - állandóság: csak a viszonylag állandó tulajdonságokat lehet alkalmazni, a kiértékelésben csak azokat a tulajdonságokat vesszük figyelembe, amelyek értékei legalább egyéves időtávlatban változatlanok maradnak. (Kiss, 1999) A Hortobágyra jellemző szikes termőhelyek növény- és állatvilág és a sziki legelőkhöz kötődő néprajzi értékek adják a kistáj értékét, melyek őrzésére és védelmére létesült hazánk első nemzeti parkja, a Hortobágyi Nemzeti Park. (Marosi et al., 1990)

-7-

2.2. A természetvédelem feladatai és módszerei, a talajtani értékek védelmének lehetőségei és formái

A talajtani természetvédelem elsődleges feladata a talajtani értékek megőrzése. Ennek érdekében szükség van a tudományos háttér megteremtésére (kiértékelési rendszer kidolgozása, Talajtani Értékek Országos Kataszterének összeállítása, minél szélesebb körű részletes tudományos feldolgozás) és a megőrzés formáinak (talajtani értékek természetes körülmények között történő bemutatása, in situ és ex situ védelem) kidolgozására. Kiss Gábor az értékelési rendszer kidolgozását javasolja minden talajtípusra. (Kiss, 1999) Természetvédelmi szempontból vizsgálandó talajaink közé tartoznak az általam vizsgált területre jellemző réti szolonyec, sztyeppesedő réti szolonyec talajtípusok.

3. Mintaterület bemutatása A Hortobágy kistáj Hajdú- Bihar, Szabolcs- Szatmár- Bereg és Jász- Nagykun- Szolnok megye területén fekszik. Területe 1700 km2. (Marosi et al., 1990) Dokucsajev szerint 5 talajképző tényezőt különböztetünk meg, így a földtani, az éghajlati, a domborzati, a biológiai tényezőt, valamint a talajok korát. Ezek a tényezők együttesen alakítják ki a talajt, ezért érdemes jobban megvizsgálni a mintaterületre jellemző talajképző tényezőket.

3.1. A terület domborzata

A kistáj 87 és 110 m közötti tszf- i magasságú, jellemzően ártéri szintű tökéletes síkság. Jellemző magassága 88- 92 m. (Marosi et al., 1990)

3.2. A terület kialakulása és földtana

A kistájat a pleisztocén végén három hordalékkúp fogta közre (É- ról az Ős- TapolyOndava, Ny- ról a Sajó- Hernád, K- ről az északkeleti alföldi hordalékkúp- sorozat).

-8-

Emiatt itt főképp finomszemű üledékek (agyag, iszap) halmozódtak fel, a pleisztocén üledékekben durva homok, illetve kavics csak ÉNY- on fordul elő. A felszínt takaró 100- 200 m vastag pleisztocén rétegek iszapos, agyagos löszréteggel záródnak. A lösziszapos felszínek a kistáj K- i szegélyét kivéve elszikesedtek. (Marosi et al., 1990)

3.3. A terület éghajlat

Mérsékelten meleg, száraz éghajlatú kistáj. Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok átlaga É-on 34,0 °C, Ny- on 35,0 °C, Máshol 34, 5- 34, 7 °C. Az abszolút minimumok átlaga –17, 0 és –17,5 °C közötti. A csapadék évi összege 520 és 550 mm között változik a területen. Az ariditási index 1,28- 1,35. Legnagyobb gyakorisága az ÉK-i és a DNy-i szélnek van, az átlagos szélsebesség 2,5 és 3,0 m/s közötti. Kimondottan száraz vidék, a kevés csapadék a gazdaságosan termeszthető növények meghatározója. (Marosi et al., 1990) Ez az éghajlati vízhiány és a térségre amúgy is jellemző, „sós talajvíz felszínhez való közelsége már átlagos hőmérséklet és csapadék mellett is felfelé irányuló vízmozgással jellemezhető, és- talajvízszinttől függő mélységekben- sófelhalmozódást mutató talajszelvények kialakulásának kedvez. (Karuczka, 1999)

3.4. A terület vízrajza

Vizei eredeti helyüket a harmadkor végén, illetve a negyedkorban foglalták el. Létüknek a lecsapolások, ármentesítések, a gátrendszerek kiépítése vetett véget csökkentve a területek egykori nedvességbőségét. A múltbeli elvizenyősödések, az időszakos szárazsággal együtt viszont hozzájárultak a sók felhalmozódásához, a terület elszikesedéséhez. A talajvíz mélysége 2-4 m között változik, de egyes helyeken még a 2 métert sem éri el. A talajvízszint évszakonként is erős ingadozásokat mutat. Legjelentősebb folyója a Hortobágy. Vize nem szikes, öntözésre is használható. Jelentős létesítmény a Nyugati- és Keleti-főcsatorna. Vizüket a Tiszalöki-duzzasztóval 4–9 méterrel megemelt vízszintű Tiszából nyerik. Itt létesültek hazánk legnagyobb, gátakkal

-9-

duzzasztott, ún. körgátas halastavai. A vízgazdálkodásnak elsősorban a puszta vízháztartásának helyreállítását, a természetes növénytársulások visszaállítását és a vízimadarak életfeltételeit kell elősegítenie. (Marosi et al., 1990) Száraz, gyér lefolyású, erősen vízhiányos terület. Csak kevés vízjárási adattal rendelkezünk. Az összes vízfolyás vízjárása a tiszai vízátvezetésektől erősen befolyásolt. A legtöbb vízfolyás időszakos jellegű, amit a csapadék és a tározók víztartaléka is irányít. Az árvizek a tavaszi hóolvadást követik, míg az év második felében alig van víz, kivéve a tiszalöki duzzasztóból (vízlépcső) táplált két főcsatornát és a tározók vízeresztését. A belvízelvezető csatornahálózat megközelíti a 700 km- t. A tájnak csak hat természetes tava van, 382 ha felszínnel. Sokszorosa ennek a 28 mesterséges halastó és tározó területe (32500 ha), mint a szikes laposok legjobb hasznosítási módja. (Marosi et al., 1990)

3.5. A terület növényvilága

A kistáj a Tiszántúli flórajárás része. Potenciális erdőtársulásai, a pusztai tölgyesek, a sziki tölgyesek csak kisebb foltokban lelhetők fel. Jelentősebbek a nyílt társulások, mint az ecsetpázsitos sziki rétek, az ecsetkákás sziki rétek, a szikes puszták, stb. Jellegzetes lágyszárúak a mézpázsit, az egérfarkfű, a seprőparéj, a réti őszirózsa, a sziki kocsord, stb. (Marosi et al., 1990)

3.6. A terület talajviszonyai

A terület 74 %- át mélyben sós és szikes talajok fedik. A szikesedés általában olyan területeken zajlik, ahol a felszínhez közel van a talajvíz és a párolgás mértéke meghaladja a csapadékét. A talaj oldható sótartalma a felszín közelében megnövekszik. A sófelhalmozódás következtében a talajkolloidok felületén kötött kationok között nátriumionok mennyisége és aránya megnő. Ennek hatására kedvezőtlen talajfizikai és kémiai tulajdonságok, valamint rossz vízáteresztés alakul ki. A szikesek hazánkban a legjobban tanulmányozott talajtípusok, de keletkezésük története máig vizsgált kérdés. A löszös üledékeken, a felszín közeli szikes talajvíz hatása következtében jellegzetes mozaikos szerkezetben változatos szikes talajkomplexek képződtek. Legnagyobb

- 10 -

részaránnyal (46 %) a réti szolonyec talajok találhatók, melyeken a sófelhalmozódás (szoloncsákosodás) és a felszíni kifakulás (kovasavkiválás következtébe szologyosodás) jelensége helyenként megjelenik. (Szabolcs- 1954- adatai szerint a Hortobágyon három folyamatot különböztethetünk meg a szikesedés folyamán, a szolonyecesedést, a szoloncsákosodást és a szologyosodást.) (Marosi et al., 1990) A sztyepesedő réti szolonyecek 15 %- os területi kiterjedésűek, szintén legelők. A talajszelvényre a mélyebb A szint és az erősebb kilúgzás jellemző. A szénsavas mész, valamint a vízben oldható sók mélyebben helyezkednek el. Ezekben a szelvényekben a B szintben, az oszlopos szolonyeces szintben éri el maximumát a kicserélhető Natartalom és a vízben oldható sók is. Általában a talajvíz 3 m- nél mélyebben található, ezért a szénsavas mész és a vaskiválások mélyebben jelennek meg. Növénytakarójuk zárt fűtakaró. Az A szintje barnásszürke, erősen repedezett, átmenete éles. Vastagsága 20- 30 cm. B1 szintje sötétszürke, feketés oszlopos, prizmás szerkezetű, sok vasborsót, vasfoltot tartalmaz, erősen repedezett. Vastagsága mintegy 30 cm. A B2 szint szintén 30 cm vastag, előzőnél valamivel világosabb színű, sok vasszeplővel, vasborsóval, szénsavas meszet még ez a szint sem tartalmaz. Átmenete éles. A szelvény A szintje felső rétegében lényegesen barnább az alatta levő szinteknél, ami a sztyepesedés jele. Kémhatása a feltalajban gyengén savanyú vagy semleges, majd gyengén lúgos és a karbonátos szinten erősen lúgos. (Marosi et al., 1990) A kedvezőbb termőhelyet képviselő szolonyeces réti talajok kiterjedése 4%. Ezek szintén legelőként, kaszálóként, vagy gyenge szántóként hasznosíthatók. A magasabb térszínek, kiemelkedések, kunhalmok talajai a kedvező termékenységű csernozjomok (mészlepedékes-, alföldi mészlepedékes-, réti-) amelyek kis kisterjedésű foltjai értékes sztyepnövényzetnek adnak termőhelyet. A mélybe sós és a mélyben szolonyeces réti csernozjomok a táj szegélyzónájában keletkeztek. A csernozjom talajok kb. 16 %- os részaránnyal rendelkeznek. A mélyebb fekvésű területek kiterjedt (17 %) talajtípusa az agyagos nem szikes réti talaj. (Marosi et al., 1990.)

3.7. Sajátos táji adottságok, a Nemzeti Park története

„A Hortobágy a Tiszántúl legnagyobb kiterjedésű összefüggő természetes élőhely komplexe”. (Csorba et al., 2001)

- 11 -

A Hortobágy Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, vagyis nem az erdők kiirtása és a folyószabályozás eredményeként jött létre. Magyarország legnagyobb védett területe, a Hajdúság peremétől a Tiszáig terjed. 1973- ban 51 ezer ha- on jött létre hazánk első nemzeti parkja, mely folyamatosan bővült, vagy csatlakozó területekkel növekedett. A HNP területe 2000. dec. 31- én 82,185 ha, ezzel hazánk legnagyobb nemzeti parkja. Jelentős része Bioszféra Rezervátum, egynegyede pedig a vizes élőhelyek védelméről szóló Ramsari Egyezmény alapján nemzetközi védettséget élvez.

2. kép: A Hortobágyi Nemzeti Park megközelítése

A Hortobágy sekély mélyedésének nagy része a jégkorszak végétől a XIX. század közepéig a Tisza és a Berettyó szabad árterülete volt, melyek vize gyakran öntötte el a területet, hordalékával termékeny talajtakaró feltételeit biztosítva, míg néhány helyen a víz akár egész éven át megmaradt, vizenyős területeket, tocsogókat, mocsárrendszereket létrehozva. Az 1846- ban megkezdődő Tisza- szabályozás jelentős változást hozott a Puszta életében. A kanyarulatoktól megfosztott, gátak közé szorított folyó nem öntötte el a területet termékeny iszapjával, és a terültre addig oly jellemző mocsárvilágát sem táplálta ezentúl vizével. Ez a szikesek kiterjedéséhez vezetett. ( Forrás: http://www.vilagorokseg.hu/h5.html - Világörökség, Hortobágyi Nemzeti Park - a Puszta (1999))

- 12 -

Azonban korántsem biztos, hogy csak és kizárólag a Tisza-szabályozásnak köszönhető a szikesedés.

Egyes

kutatók

a

szikesedést

a

múlt

századi

folyószabályozás

következményének vélik, kialakult egy másik hipotézis, miszerint a terület egy ős szikes. Kapocsy György Nemzeti Parkjaink c. könyvében arról ír, hogy a Hortobágy mai felszíne alatt mintegy 4,5 m- rel található meg az eredeti, 30-32 ezer éves ősszikes. A kutatást a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem geológusai végezték, és jutottak erre az eredményre. (Kapocsy, 1993) Sümegi P., Molnár A. és Szilágyi G. „Szikesedés a Hortobágyon” című tanulmányában szintén ezt a kérdést boncolgatják: régebbi kutatások szerint „a Tisza teljes egészében áthaladt a Hortobágyon, és a korábban lerakódott üledékeket áthalmozva, átforgatva, mintegy hatezer évvel ezelőtt vette fel mai futásirányát. Ezt a korábbi geomorfológiai elméletet és felfogást a Hortobágy területén megtalálható, igen széles, mély, elhagyott, feltöltődött és ÉK-DNy-i irányú medrekre alapozták.” (Sümegi et al., 2000.) Azonban a részletes, analitikai vizsgálatok hiányában nem lehet ezt a feltételezést egyértelműen elfogadni, ráadásul a medrek partján lévő üledékek földtani, őslénytani és radiokarbon vizsgálata azt bizonyítja, hogy „a Hortobágy felszínét több helyen is eredeti helyzetben lévő, áthalmozatlan- a korábbi elméleteket egyértelműen cáfolva- 20-25 ezer évvel ezelőtt kialakult üledék alkotja.” (Sümegi et al., 2000.) További vizsgálatok és kutatások azt bizonyítják, hogy nem a Tisza a meghatározó folyója a területnek, sokkal inkább az Északi- Középhegységből lefutó patakok és folyók. Ezek ismeretében azonban változik az a modell, amit a tudósok oly sok éven keresztül használtak a szikesedés, mint talajképző folyamat kialakulásának magyarázatára. A tudomány olyan talajképző tényezőket tart számon, mint a talajképző kőzet minősége, az éghajlat, a domborzati viszonyok, a biológiai tényezők, a talajok kora és az emberi tevékenység. Ez azonban, az előzőeket figyelembe véve bővül, hiszen „legalább akkora szerepe van és volt az egykori folyóvízi ártéri tevékenységnek, a felhalmozódott üledékeknek és a talajvíz kémiai összetételének, az ártéri domborzat által befolyásolt helyi áramlásoknak.” (Sümegi et al., 2000.) Az elméletek mellett kézzel fogható bizonyítékok is vannak, például egy 20-23 ezer éves szikes fosszilis talaj a Hajdúság és a Hortobágy határán, vagy a Hortobágy központi részén a 8-20 ezer éve felhalmozódott szikes anyag, valamint a Hortobágy ÉK- i részén talált oszlopos szerkezetű 6-3 ezer

- 13 -

éves szikes talajok. Ugyancsak bizonyítéknak vehetjük a folyószabályozás előtti természet leírásokat, az endemizmusok jelenlétét a területén. Összefoglalva a tényeket, Sümegi és Társai arra a következtetésre jutottak, hogy a szikesedés „már a termelő gazdálkodás (neolit kor) és folyószabályozás előtt több ezer évvel kialakult a Hortobágyon.”(Sümegi et al., 2000.) Az 50- es évektől a Hortobágyot csatornákkal hálózták be. Természetvédelmi szempontból is nagy jelentőséggel bírnak a mesterséges vizes élőhelyek, a halastavak. A folyószabályozás előtti vízivilág képét mutatja a Tisza- tó, a 70- es években létesített víztározó. A mocsarak és halastavak a madarak fészkelésének és vonulásának európai jelentőségű helyszínei. Eddig 342 madárfaj előfordulását jegyezték fel a Hortobágyon, melyből 152 fészkel is a Nemzeti Parkban. Az egyik legnagyobb látványosság az őszi daruvonulás. A daru a Park címermadara is egyben. A puszta „egyhangúságát” a több ezer éve itt élt nomád népek halomsírjai és őrhalmai, a kurgánok, népi nevükön kunhalmok törik meg. A Hortobágy pusztáin legelő vadállatokat, az őstulkot és a vadlovakat fokozatosan a háziállatok váltották fel. Szép számmal található ezen a vidéken a rackajuh, a szürke marha, a mangalica disznó, illetve a nóniuszi ló. A pusztában élő pásztorok nem használtak állandó épületet maguk és állataik számára. A legtöbb ősi hortobágyi pásztorépítmény – a vasaló, a szárnyék vagy a kontyos kunyhó. A gémeskút a magyar puszta jelképévé vált. A pusztán átvezető kereskedelmi utak mellett csárdák épültek. Ezek ma is jó szolgálatot tesznek a turistáknak, akik megkóstolhatják a kitűnő pásztor ételeket és az alföldi konyha más jellegzetességeit is. A Hortobágy folyón 1827- ben, Povolny Ferenc tervei alapján kőhíd épült, melyet boltíveinek száma miatt Kilenclyukú hídnak keresztelt el a népnyelv. Magyarország jelenleg leghosszabb kőhídja, 167,3 m hosszú. A terület rendeltetése: A HNP létesítéséről szóló dokumentumok alapján a védetté nyilvánított terület rendeltetése az alábbiakban foglalható össze: -

Védje és fejlessze a puszta jellegzetes természeti értékeit, őrizze a Hortobágy sajátos pusztai tájképét, növény- és állatvilágát.

- 14 -

-

Biztosítsa a Hortobágy különleges madárvilágának háborítatlan fészkelését és vonulását. Természetes körülmények között, hiteles formában őrizze és mutassa be a hagyományos pusztai életformát, a kiveszőfélben lévő ősi magyar állatfajtákat és a Hortobágy kulturális értékeit, történelmi emlékeit, tekintettel ezek kiemelkedő hazai és nemzetközi jelentőségére.

Célkitűzések a fajok védelme érdekében: -

El kell készíteni a Hortobágy Vörös Könyvét.

-

A védett területen előforduló ritka és fokozottan védett állatfajok védelme érdekében fajvédelmi stratégiát kell kialakítani, évről- évre végrehajtani. A szóban forgó fajok pl.: túzok, kékvércse, kócsagok, kanalas gém, réti fülesbagoly, sziki csér, kerecsensólyom, daru.

-

A külső, természetvédelmi oltalom alatt nem álló, főként agrárterületekre is ki kell terjeszteni a megtelepedő fajok megfigyelését, nyilvántartását, és a szükség szerinti védelmet.

Egyes veszélyeztetett növényfajok esetében szaporítási programot kell megkezdeni a Hajdúsági TK szaporító telepén, valamint a Kis- Jusztus melletti löszpusztai botanikus kertben. (Forrás: http://wwwold.hnp.hu/index.php?module=pagesetter&func=viewpub&tid=2&pid=4) 3.8. A terület kiválasztásának oka

Hazánkban a szikes talajok összterülete mintegy 1 millió hektár. Ebből legnagyobb területi kiterjedéssel a réti szolonyec talajok rendelkeznek. (Blaskó, 1999) Az általam választott területen, a Hortobágyon jellemző fő talajtípusok (szikesek) hazánkban a leginkább kutatott talajok. Az általam vizsgált 3 talaj a réti szolonyec típusba tartozik. A réti szolonyec talajok mikromorfológiája: A jelentős kicserélhető nátriumtartalom hatásának tulajdonított mobilizálódásra utaló jelek jellemzők. Ez megnyilvánulhat agyag-, vasas agyag-, humuszbevonatok és kitöltések és/vagy orientált agyaghalmazok formájában, az alapanyagban. Vasborsók jelenléte is jellemző. A szénsavas mész göbecs illetve mész formában jelentkezik főleg a BC és C szintekben. (Szendrei, 1999)

- 15 -

A sztyeppesedő réti szolonyec mikromorfológiája: Hasonló a réti szolonyecéhez. (Szendrei, 1999)

4. Mintavétel és helyszíni vizsgálatok Kutatásom tárgya a Hortobágy talajainak vizsgálata, így a minták erről a területről származnak. Előzetes információgyűjtés, kapcsolat felvétel után Dr. Novák Tibor (Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék) segítségével, régebbi kutatásainak eredményeivel és a területről készült képek illetve térképek rendelkezésemre bocsátásával 3 mintaterület kiválasztására került sor. Mindhárom terület mintavételezése 2007. 11. 07.- én történt.

4.1. A T1 jelzésű talajszelvény mintaterülete, a szelvény feltárása, a mintavétel, és a helyszíni vizsgálatok

A talajszelvény EOV koordinátái:

x: 234721 y: 808344

3. kép: A T1 jelzésű szelvény helye (Forrás: www.mepar.hu)

- 16 -

A szelvény 1:10000-es méretarányú térképen jelölt helye a 13. mellékletben látható. A T1 jelzésű szelvény Nádudvartól ÉNy-i irányban található. A mintaterületet terepjáróval közelítettük meg, a mintavételi napot megelőző esős időszak miatt a terület nehezen járható volt. (4. kép)

4. kép: A T1 jelzésű szelvény környezete

A területen éppen építkezés folyt, így nem volt szükség szelvény ásására. Egy, még betemetetlen, körülbelül 140 cm mély árok napsütötte falát kiegyenlítettük, és megkezdtük a mintavételt. (5. kép)

5. kép: A T1 jelzésű szelvény felépítése

- 17 -

A mintavétel az előírásnak megfelelően történt. A kipreparált falon, annak eredeti színének azonosításával elkülönítettük a szinteket. Az éles határokat jelöltük és feljegyeztük a folyamatos átmeneteket is. Ennek megfelelően az A szint 0-40 cm-ig, a B szint 40-90 cm-ig, a BC átmeneti zóna 90-100 cm-ig terjed, míg a C szint 100 cm alatt található. A sötétbarna A szintet a középbarna, vörösesbarna B szint követi. A B szint nedves, repedések láthatók. A BC átmeneti zónában fokozatos kivilágosodást figyeltünk meg. A C szint színe 100-120 cm- es mélységben sárgába megy át a mész konkréciónak köszönhetően. A talajvíz 150 cm alatt található. A nedves színek Munsell- skála (10YR) szerinti meghatározása: 0-10 cm- ig 2/4, 10-20 cm- ig 2/2, 20-60 cm– ig 2/4, 60-70 cm- ig 2/2, 70-80 cm- ig 2/4, 80-90 cm- ig 3/2, 90110 cm- ig 5/2 és 110-120 cm- ig 5/4 értékű. A helyszíni fenolftalein lúgosság meghatározásakor a B szintből vettünk mintát. A minta nem mutatott fenolftalein lúgosságot, ami a szóda hiányát jelzi. Az A szint 5-6- os pH- jú (narancssárga szín), a B szintből vett minta pH-ja 8-as (zöld szín). Ebből következik, hogy a talajban lefelé haladva a pH növekszik. (6. kép)

6. kép: T1 jelzésű szelvény helyszíni pH vizsgálata. Az A szint narancssárga színe 5-6-os pH-t, a B szint zöld színe 8-as pH-t jelez.

- 18 -

A szénsavas mésztartalom meghatározása 10 %- os HCl- dal történt. Talajmintára csepegtetéssel a pezsgés erősségéből a karbonát- tartalom becsülhető. Pezsgést a felszíntől számított 40 cm-ig nem tapasztaltunk, ettől lejjebb a pezsgés erősödik, legalul, 120 cm- es mélységben +++ a pezsgés erőssége, ez a talajmélységgel növekvő karbonát- tartalmat jelzi. Az adatok ismeretében a talajt mély sztyeppesedő réti szolonyecnek határoztuk meg. A „Helyszíni talajvizsgálati jegyzőkönyv”- ben a helyszínen végzett vizsgálatok adatai feljegyzésre kerültek. (10. melléklet) A talajszelvényből 10 cm-enként 1 kg-nyi mintát vettem, zacskóba helyeztem őket, egyenként felcímkéztem. A címkézés tartalmazta a mintavevő nevét, a mintavétel idejét, a talajszelvény számát, és a mélységet cm-ben.



x: 235397 y: 807154


- 19 -

A szelvény 1:10000-es méretarányú térképen jelölt helye a 14. mellékletben látható. A T2 jelzésű szelvény Nádudvartól ÉNy-i irányban található. A mintaterületet terepjáróval közelítettük meg, a mintavétel napját megelőző napokon esőzések voltak, de ez a terület bejárhatóságát nem nehezítette. A területen csőfektetés folyt, az árkok betemetésére aznap került sor. Sikerült találni egy, még betemetetlen árkot. Annak napsütötte falát kiegyenlítettük, és hozzákezdtünk a kipreparált szelvény helyszíni vizsgálatához. (8. kép)

8. kép: A T2 jelzésű szelvény felépítése

A mintavétel az előírásnak megfelelően történt. A kipreparált falon, annak eredeti színének azonosításával elkülönítettük a szinteket. Az éles határokat jelöltük és feljegyeztük a folyamatos átmeneteket is. Ennek megfelelően az A szint 0-20 cm-ig, a B1 szint 20-40 cm-ig, a B2 szint 40-60 cm-ig terjed, a BC átmeneti szint 60-80 cm-is, míg a C szint 80 cm- től kezdődik. A talajvíz 200 cm alatt található. A sötétbarna, poros szerkezetű A szintet a középbarna B szint követi, melyekre jellemzőek a hexagonális oszlopok. Ezek a szologyosodást jelzik. Az oszlopos szerkezet kialakulásának oka az, hogy az erősen duzzadó és zsugorodó agyagos talajszint a

- 20 -

váltakozó nedvesedés és száradás hatására hasábokra, majd oszlopokra tagolódik. Következménye a rossz vízáteresztő képesség és levegőtlenség. A szintre jellemző a vasborsók jelenléte. (9. kép) A nedves színek Munsell- skála (10YR) szerinti meghatározása: 0-10 cm- ig 2/2, 10-20 cm- ig 3/4, 20-40 cm– ig 2/2, 40-60 cm- ig 4/2, 60-70 cm- ig 5/2, 70-90 cm- ig 3/2 értékű.

9. kép: Szologyosodást jelző legömbölyített oszlopfőjű hexagonális oszlopok

A helyszíni fenolftalein lúgosság meghatározásakor a minta nem mutatott fenolftalein lúgosságot, ez a szóda hiányát jelzi. Az A szint 5-ös pH- jú (narancs szín), a B1 szintből vett minta pH-ja 8-as (zöld szín), míg a B2 szint pH- ja 9-es. Ebből következik, hogy a talajban lefelé haladva a pH növekszik, eléri az erősen lúgos kémhatást. A szénsavas mésztartalom meghatározása 10 %- os HCl- dal történt. Talajmintára csepegtetéssel a pezsgés erősségéből a karbonát- tartalom becsülhető. Pezsgést az A, B1 és B2 szintekben nem tapasztaltunk, a BC átmeneti zónában azonban ++, míg a C szintben +++ erősségű volt, ez a talajmélységgel növekvő karbonát- tartalmat jelzi.

- 21 -

Az adatok ismeretében a talajt közepes réti szolonyecnek határoztuk meg. Az eredményeket a Helyszíni Vizsgálati Jegyzőkönyvben rögzítettem. (11. melléklet)



x: 248833 y: 819808


A szelvény 1:10000-es méretarányú térképen jelölt helye a 15. mellékletben látható A T3 jelzésű szelvény Nagyhegyestől ÉNy-i irányban található. A Nyírőlaposnak elnevezett területet tartják a tiszántúli szolonyec talajok klasszikus mintaterületének. (Tóth és Kuti, 1999) A mintaterületet terepjáróval közelítettük meg, a mintavétel napját megelőző napokon esőzések voltak, de ez a terület bejárhatóságát nem nehezítette.

- 22 -

Egy, már előzőleg feltárt talajszelvényt vettünk használatba. A szelvényt kikotortuk, majd a szintek meghatározása után 10 cm-enként mintát vettünk belőle. A mintavételt nehezítette a nyitott szelvénybe hullt nagy mennyiségű csapadék jelenléte. (11. és 12. kép)



A mintavétel az előírásnak megfelelően történt. A kipreparált falon, annak eredeti színének azonosításával elkülönítettük a szinteket.

- 23 -

A genetikai szintek az alábbiak: Az A szint 0-50 cm- ig, a B szint 50-70 cm –ig, míg a C szint 70- 90 cm ig terjed. Az A szint poros, a B szint oszlopos szerkezetű. A nedves színek Munsell- skála (10YR) szerinti meghatározása: 0-10 cm- ig 4/2, 10-30 cm- ig 6/2, 30-60 cm– ig 4/2, 60-70 cm- ig 5/2, 70-90 cm- ig 6/2 értékű. Az adatok ismeretében a talajt mély sztyeppesedő réti szolonyecnek határoztuk meg. Az eredményeket a Helyszíni Vizsgálati Jegyzőkönyvben rögzítettem. (12. melléklet)

5. Laborvizsgálati módszerek A laborban végzett vizsgálatok előfeltétele a minta előkészítése. Ez jelenti a begyűjtött minták szárítását és aprítását, hogy a vizsgálatokhoz megfelelő porított anyaghoz jussunk. 5.1. A talaj kötöttségének és összsó- tartalmának meghatározása

Laboratóriumban az Arany- féle módszerrel határozható meg a talaj kötöttsége. E módszer szerint a száraz, porított talajból 100 g- ot dörzsmozsárba helyezünk, és büretta segítségével vizet adagolunk hozzá. A műveletet a képlékenység határáig folytatjuk. Ezt a határt az úgynevezett fonalpróbával határozzuk meg. A pasztillus végén ugyanis a képlékenység határánál a talajfonal elhajlik, de még nem csöppen le, nem folyik el. Szabvány szerint a KA a képlékenység felső határát jellemző érték, az a ml- ben kifejezett vízmennyiség, amelyet 100 g légszáraz talajhoz kell adagolni az ún. fonalpróba eléréséig. (MSZ- 18 0206/1- 78) Az ismert fogyás és a bemért talaj tömege alapján a kötöttség számolható:

(1.)

KA= v/g*100,

ahol: KA= Arany- féle kötöttségi index, v= fogyás cm3- ben kifejezve, g= a bemért talaj tömege

- 24 -

Textúracsoport

KA

Durva homok

<25

Homok

25-30

Homokos vályog

30-38

Vályog

38-42

Agyagos vályog

42-50

Agyag

50-60

Nehéz agyag

>60

1. táblázat: Az Arany- féle kötöttségi szám szerinti textúra csoport meghatározása (Keveiné Bárány I. és Farsang A., 2008)

A kötöttségi index meghatározásával egyidejűleg az összsót is mérni lehet. Szabvány szerint a talaj oldható sókészletének, vízben oldható összes sótartalmának meghatározására többféle módszer alkalmazható. A sók mennyisége függ az alkalmazott talaj- víz aránytól. (MSZ- 08 0206/2- 78) Magyarországon az Arany- féle kötöttségi szám meghatározásakor készített paszta elektromos vezetőképességéből becsült só % használata terjedt el ’Sigmond (1923) javaslatára. (Filep, 1999) Az elektromos vezetőképesség mérőt a vizes talajba merítjük, és az érték a kijelzőn látható. A vízben oldható sók mennyisége szerint a sófelhalmozódás lehet: - <0,05 %: nyomok, amelyre a termesztett növények még nem érzékenyek - 0,05- 0,15 %: gyengén szoloncsákos, amelyben só érzékeny növények nem termeszthetők. - 0,15- 0,40 %: szoloncsákos, melyben csak kevés sótűrő növény él meg - >0,40 %: erősen szoloncsákos, melyben kultúrnövények nem termeszthetők (Stefanovits et al., 1999)

- 25 -

5.2. A talaj vizes és KCl- os pH- jának meghatározása

A kémhatás jellemzésére a hidrogénion koncentrációt használjuk. A pH érték azt adja meg, hogy egy liter vízben mennyi hidrogénion van. Semleges kémhatás esetén egy liter vízben 10-7 g hidrogén és ugyanennyi hidroxil ion van. Ha ennek a mennyiségnek a negatív előjelű logaritmusát vesszük, akkor kapjuk meg a 7- es pH- értéket. Ha több a hidrogénion, úgy alacsonyabb, savas lesz, ha kevesebb, akkor magasabb, lúgos lesz a pH. (Keveiné Bárány I. és Farsang A., 2008) A talaj kémhatását vizes és KCl- os oldattal is szokás meghatározni.

A talaj kémhatása vizes szuszpenzióban:

Szabvány szerint desztillált vizet adagolunk, majd 6 g, vizsgálatra előkészített talajmintát mérünk a kémcsövekbe. Jól felrázzuk, lefedjük, legalább 12 órát sav- és lúgmentes levegőjű helyiségben állni hagyjuk. (MSZ 08 0206/2- 78) A ttalajt kémcsőbe teszünk, hozzá 10 cm3 desztillált vizet adunk. A kémcsöveket jól összerázzuk és 24 órát állni hagyjuk. A 4-es és 9-es puffer oldatokkal bekalibráltuk a digitális pH- mérőt. A pH-mérő elektródáját a szuszpenzióba süllyesztjük, és a készüléken közvetlenül a pH érték leolvasható. A talajreakció pH érték szerinti minősítése: pH < 4,0: nagyon erősen savanyú pH 4,0-4,9: erősen savanyú pH 5,0-5,9: savanyú pH 6,0-6,9: gyengén savanyú pH= 7,0: semleges pH 7,1-8,0: gyengén lúgos pH 8,1-9,0: lúgos pH 9,1-10,0: erősen lúgos pH> 10,0: nagyon erősen lúgos (Keveiné Bárány I. és Farsang A., 2008)

- 26 -

A talaj kémhatása KCl- os szuszpenzióban: Szabvány szerint 15 cm3 1mol/L KCl- oldatot adagolunk, majd 6 g, vizsgálatra előkészített talajmintát mérünk a kémcsövekbe. Jól felrázzuk, lefedjük, legalább 12 órát sav- és lúgmentes levegőjű helyiségben állni hagyjuk. (MSZ 08 0206/2- 78) A kalibrálás után a digitális pH-mérővel meghatározzuk a pH-t.

5.3. A talaj S- értékének meghatározása

Az S-értéket a kicserélhető kationok összegéből számoljuk ki. Ehhez szükségünk van a kicserélhető kationok mennyiségére. (Keveiné Bárány I. és Farsang A., 2008) A vizsgált talajból 5,0 g- ot kimérünk, Erlenmeyer- lombikba helyezzük. Hozzáadunk 100 cm3 huminium- laktát- oldatot. 2 óráig rázógépen rázatjuk, majd szűrőpapír segítségével leszűrjük, hogy a mintatartó edénybe csak az oldat kerüljön. A Ca- és Mgionok meghatározása atomabszorpciós spektrofotométer segítségével történik, míg a Na- és K- ionok meghatározása lángfotometriás úton történik. (MSZ 20135: 1999) Az S- érték számítása tehát:

(2.)

S- érték= Na+K+Ca+Mg

És belőle a kicserélhető nátrium mennyisége meghatározható:

(3.)

SNa%= (Na/ S- érték)*100

5.4. A talaj humusztartalmának meghatározása

A szerves anyag mennyiségének meghatározása:

Szabvány szerint a humuszmennyiség meghatározása a szervesanyagok olyan tulajdonságán alapszik, hogy oxidálhatók. Az oxidációt roncsolással, kénsavas közegben kálium- dikromáttal végezzük. A szerves szén hatására a Cr6+ ionok Cr3+ ionokká redukálódnak. A Cr3+ ionok koncentrációját 590 nm- es hullámhosszon

- 27 -

fotometriás eljárással mérjük, mivel a Cr3+ ionok mennyisége egyenesen arányos a szerves szén mennyiségével. (MSZ 2147 6/52- 83) A talaj színének ismeretében a bemért anyag mennyisége változó. A vizsgált talaj színe alapján 0,5 g talaj bemérésére került sor. A növényi maradványoktól megtisztított talajt Erlenmeyer- lombikba tesszük, és 10 cm3 kálium- dikromátot, 20 cm3 kénsavat, végül 100 cm3 desztillált vizet adagolunk hozzá. A lombikokat ezután összerázzuk, majd 48 órát állni hagyjuk. A vakoldattal a spektrofotométert kalibráljuk. A beállított hullámhosszon a lombikok tartalma küvetta segítségével mérésre kerül. A kapott koncentrációkat 2-vel beszoroztam (a bemért talaj mennyiségétől függően), ebből az összes szervesanyag- tartalom (H%) számolható. Talajok minősítése humusztartalom alapján szabvány szerint:

-

H% < 2 %: kis humusztartalom

-

H% 2-4 % között: közepes humusztartalom

-

H% > 4 %: humuszban gazdag talaj

A szerves anyag minőségének meghatározása:

A humuszminőség vizsgálata ugyancsak optikai műszerrel történt. A meghatározáshoz növényi maradványtól megtisztított talajra volt szükség. Az előírásnak megfelelően 10,0 g-ot mérünk ki Erlenmeyer- lombikba. Hargitai feltételezése szerint híg, 0,5 %- os NaOH- os kezeléssel a könnyebben oldható, gyengébb minőségű humuszkomponenseket lehet kivonni a talajból, míg a jobb minőségű szerves anyagokat 1 %- os NaF- dal lehet oldatba vinni. Ennek ismeretében kétszer mértem ki 10 g- okat a talajmintáimból, azokat Erlenmeyer- lombikba tettem, hozzá 100 cm3 0,5 %- os NaOH- ot, illetve 100 cm3 1 %- os NaF- ot adtam. Az így elkészült oldatokat jól összerázzuk, és 48 órás pihentetés után spektrofotométer segítéségével fényelnyelést mérünk, ugyanis a két kivonószerrel kapott humuszoldat fényelnyelése felhasználható a humuszminőség meghatározásához. (Keveiné Bárány I. és Farsang A., 2008)

- 28 -

Az eredmények birtokában a humuszanyagok stabilitását kifejező stabilitási koefficienst kiszámolhatjuk:

(4.)

K= ENaF/ENaOH * H%,

ahol:

K= stabilitási koefficiens, ENaF = a NaF- os oldat extinciója, ENaOH = a NaOH- os oldat extinciója, H% = összes szervesanyag- tartalom %- ban kifejezve. (Keveiné Bárány I. és Farsang A., 2008)

Minél nagyobb K értéke, annál jobb minőségű a humusz. Amennyiben a NaF-os oldat abszorbanciája nagyobb, mint a NaOH-os oldaté, akkor az jó minőségű humuszt jelez. Azonban ha a NaOH-os oldat abszorbanciája nagyobb, mint a NaF- os oldaté, úgy gyengébb a humusz minősége. Szikes talajokra

a gyenge

minőségű humusz a jellemző.

5.5. A talaj szénsavas mésztartalmának meghatározása

Laboratóriumi körülmények között a Scheibler- féle kalciméter segítségével végezhetjük el a mésztartalom pontos meghatározását. A mérés itt sósav és a kalciumkarbonát

reakciója

során

felszabaduló

széndioxid

mennyiségének

meghatározásán alapul. (Keveiné Bárány I. és Farsang A., 2008) A Scheibler- féle kalciméter két, alul hajlított üvegcsővel U alakban összekapcsolt cső, amelynek egyike aritmetikus skálával van ellátva. Ez a skála ml- es beosztású. Mindkét csőhöz egy- egy palack csatlakozik. Az egyik a fejlesztő palack, vagy reakciótér, amelybe az azt lezáró gumidugó furatán keresztül egy 10 ml űrtartalmú kémcsövet süllyesztünk. A kémcső oldalán egy nyílás van, amelyen keresztül a reakcióhoz szükséges sósavat elhelyezhetjük. A másik a szintező palack, amelyben színes folyadék

- 29 -

van. Az egyik cső a levegő felé nyitott, a másik a levegővel kapcsolatba hozható és attól elzárható. (Keveiné Bárány I. és Farsang A., 2008) 10 %- os sósav talajra csepegtetésével a várható kalciumtartalmat meghatározhatjuk. A pezsgés erősségének függvényében a bemérendő talaj mennyisége különböző. A bemért talajt a fejlesztő palackba helyezzük. Mielőtt lezárjuk a palackot, 10 ml 10 %- os sósavval feltöltjük a kémcsövet. Ezután a gumidugóval zárjuk a palackot, s a háromfuratú csap segítségével, a skálával ellátott csövet kapcsolatba hozzuk a levegővel. A másik palack megemelésével a folyadékszintet a 0- ra állítjuk mindkét csőben, majd megszüntetjük a kapcsolatot a szintező palack és az U alakú csőrendszer között. Ezután az U alakú cső másik szárát elzárjuk a levegőtől a háromfuratú csappal. Megdöntjük a kémcsövet a fejlesztő palackban úgy, hogy a sósav a mintára ömöljön. A sósav hatására széndioxid fejlődik, s ez a széndioxid leszorítja a kalibrált cső folyadékszintjét. A szintező palack csapjának megnyitásával a két csőben egy szintre hozzuk a folyadékot. A reakció befejeződése után leolvassuk a keletkezett széndioxid mennyiséget. Rögzítjük a mérés időpontjában a laboratórium léghőmérsékletét és a légnyomást. Átlagos légnyomás és szobahőmérséklet mellett 10 ml széndioxidnak 0,004298 g mész felel meg. (Keveiné Bárány I. és Farsang A., 2008)

A fentiek ismeretében a mésztartalom az alábbi összefüggés szerint számolható:

(5.)

C= m*a*100/g,

ahol C= a szénsavas mésztartalom %- ban, m= a keletkezett széndioxid ml- ben, a= 1 ml széndioxidnak 760 mm- es légnyomásnál és 18 °C hőmérsékletnél megfelelő mésztartalom (0,004298), g= a bemért anyag tömege (Keveiné Bárány I. és Farsang A., 2008) Laboratóriumi körülmények a vizsgálat idején: p= 672 mb és

- 30 -

t= 23,5 °C, amelyekből a számolható: a= 0,004222

A talajok mésztartalmát az alábbi határértékek szerint bírálhatjuk el: Ha a talaj CaCO3 tartalma: -

5 %- nál kisebb: gyengén meszes

-

5- 20 % között: közepesen meszes

-

20- 30 % között: erősen meszes

-

30 %- nál nagyobb: erősen meszes a talaj

(Keveiné Bárány I. és Farsang A., 2008)

6. A választott talajszelvények laborvizsgálati eredményei

6.1. A T1 jelzésű talajszelvény laborvizsgálati eredményei 6.1.1. A talaj kötöttségének és összsó- tartalmának meghatározása

A talaj a 0- 100 cm- es mélységben a vályog textúracsoportba tartozik, a legalsó, 100120 cm mélyen lévő szintek anyaga viszont már a homokos vályog csoportba sorolható. A vízben oldható sók mennyisége a 110- 120 cm- es mélységben a legkisebb (0,2 %), a maximum (0,3 %) a felhalmozódási szintben található. (2. táblázat). Eszerint a sófelhalmozódás a vizsgált talajban a 0,15- 0,40 % közé esik, ami szoloncsákos talajt jelez, melyben csak kevés sótűrő növény él meg. Az eredményeket diagramon is ábrázoltam. (1. és 2. melléklet)

Geneti-

Mélység

Összsó

kai szint

(cm)

(%)

0-10

0,2

39,2

vályog

10-20

0,2

39

vályog

3.

20-30

0,2

38,6

vályog

4.

30-40

0,3

40

vályog

5.

40-50

0,3

39,2

vályog

50-60

0,3

40,4

vályog

Minta 1. 2.

A

6.

B

- 31 -

KA

Textúracsoport

Minta

Geneti-

Mélység

Összsó

kai szint

(cm)

(%)

60-70

0,2

39,2

vályog

70-80

0,2

41,2

vályog

80-90

0,2

41,8

vályog

90-100

0,2

39,2

vályog

100-110

0,2

38

homokos vályog

110-120

0,2

37,8

homokos vályog

7. 8.

B

9. 10.

BC

11.

Textúra-

KA

csoport

C 12.

2. táblázat: T1 jelzésű szelvényből vett talajminták 10 cm-enként vizsgált kötöttsége és a textúra csoport meghatározása

6.1.2. A talaj vizes és KCl- os pH- jának meghatározása

A 3. táblázatban foglaltak szerint a mélység növekedésével növekszik a pH, a kémhatás a gyengén lúgosból lúgosba megy át. A pH a 30- 40 cm- es mélységben a legkisebb (pH= 5,1), 110- 120 cm mélyen pedig a legmagasabb (pH= 7,59). Az eredményeket diagramon is ábrázoltam. (3. és 4. melléklet)

Minta

Genetikai

Mélység

szint

(cm)

pHvíz

Kémhatás

pHKCl

0-10

7,09

10-20

6,29

3.

20-30

6,27

4.

30-40

6,19

5.

40-50

6,5

50-60

7,11

7.

60-70

7,88

8.

70-80

8,15

gyengén lúgos gyengén lúgos gyengén lúgos gyengén lúgos gyengén lúgos gyengén lúgos gyengén lúgos lúgos

9.

80-90

8,31

lúgos

7,46

90-100

8,43

lúgos

7,51

1. 2. A

6. B

10.

BC

- 32 -

5,27 5,24 5,12 5,1 5,58 6,01 6,81 7,21

Minta

Genetikai

Mélység

szint

(cm)

11.

C

12.

pHvíz

Kémhatás

pHKCl

100-110

8,71

lúgos

7,53

110-120

8,78

lúgos

7,59

3. táblázat: A T1 jelzésű szelvényből vett talajminták 10 cm-enként vizsgált vizes (pHvíz) és KCl- os (pHKCl) pH-ja


A kationok meghatározása során többszörös hígításra volt szükség. Eredetileg 20 X –os hígítással kezdtük. A 25 cm3 mintához 47,5 cm3 desztillált vizet adtam. A K- és Namérés elsőre sikeres volt, míg a Ca- ra nézve további hígításokra volt szükség, ez az 1.7. mintáig 250 X-es hígítást, míg a 8.-12. mintáig 1000 X –es hígítást jelentett. Az így kapott értékeket táblázatban foglaltam össze (4. táblázat). A táblázatból kitűnik, hogy a mélység növekedésével a Ca- tartalom drasztikusan megnő. Ennek oka lehet a talajképző kőzet közelsége. Várható, hogy a magas Ca- tartalom miatt az S- értékék és az azokból számítható Na%értékek furcsa módon alakulnak. Az eredményeket diagramon is ábrázoltam. (5. és 6. melléklet). Ha a NaS% >15 % szolonyec talajról beszélünk, tehát a a vizsgált talajban mért alacsony Na% miatt a a talaj nem tekinthető szolonyecesnek. (Forrás: http://geo.science.unideb.hu/taj/dokument/talaj/kolloidok_a_talajban.pdf)

Geneti-

Mélység (cm)

Na (mg/kg)

K (mg/kg)

Ca (mg/kg)

Mg (mg/kg)

S- érték

Na/Sérték

Na%

1.

0-10

59,3

259

1130

543,7

1992

0,03

3

2.

10-20

43,03

299,7

1315

524,5

2182,23

0,02

2

Minta

kai szint

3.

A

20-30

36,7

278,7

1338

518,2

2171,6

0,02

2

4.

30-40

58,3

183,9

1170

535,6

1947,8

0,03

3

5.

40-50

64,9

266,3

1457

618,4

2406,6

0,03

3

6.

50-60

83,3

179

1827

560,8

2650,1

0,03

3

60-70

78,3

151

2926

585,9

3741,2

0,02

2

8.

70-80

98,6

135,7

34560

982,4

35776,7

0,003

0,3

9.

80-90

155,7

102

108000

1383

109641

0,001

0,1

90-100

206,6

121,7

69760

1705

71793,3

0,003

0,3

7.

10.

B

BC

- 33 -

GenetiMinta

kai

Mélység (cm)

Na (mg/kg)

K (mg/kg)

Ca (mg/kg)

Mg (mg/kg)

S- érték

Na/Sérték

Na%

100-110

116,5

91

93000

2021

95228,5

0,001

0,1

110-120

199,6

93

97800

2020

100112

0,002

0,2

szint 11. 12.

C

4. táblázat: A T1 jelzésű szelvényből vett minták S- érték és Na%- meghatározása


A szántóföldi művelés hatásaként – ahogy ez az 5. táblázatban is jól látszik- a talaj forgatása során a feltalajra jellemző nagyobb mennyiségű humusz az alsóbb szintekbe is bekerült. Igazi csökkenő tendenciát csak 60- 70 cm- es mélységtől figyelhetünk meg.

GenetiMinta

kai

Mélység

Koncentráció

(cm)

(c)

0-10

Humusz%

Kiértékelés

1,6824

3,4

közepes

10-20

0,9989

2,0

kis

20-30

1,2756

2,6

közepes

4.

30-40

0,9002

1,8

kis

5.

40-50

1,459

2,9

közepes

6.

50-60

0,9999

2,0

kis

60-70

0,3743

0,7

kis

8.

70-80

0,5544

1,1

kis

9.

80-90

0,457

0,9

kis

90-100

0,349

0,7

kis

100-110

0,2845

0,6

kis

110-120

0,3581

0,7

kis

szint 1. 2. 3.

7.

10. 11. 12.

A

B

BC C

5. táblázat: A T1 jelzésű szelvényből vett minták humuszmennyiség meghatározása

- 34 -

mélység

A T1 jelzésű szelvény 10cm -enként vett mintáinak szerves anyagmennyisége 0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70-80 80-90 90-100 100-110 110-120

3,3648 1,9978 2,5512 1,8004 2,918 1,9998 1,9998 1,1088 0,914 0,698 0,569 0,7162 0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

3,5

4

humusz%

2. ábra: A T1 jelzésű szelvény szervesanyag mennyisége

Geneti-

Mélység (cm)

Abszorbancia (NaF)

Abszorbancia (NaOH)

K

1.

0-10

1,127

0,426

0,8

2.

10-20

1,266

0,7

0,9

20-30

1,482

0,546

1,1

30-40

1,19

0,209

3,2

Minta

kai szint

3. 4.

A

6. táblázat: A T1 jelzésű szelvény A szintjéből vett minták humuszminőség vizsgálatának eredményei

Minél nagyobb K értéke, annál jobb minőségű a humusz. Szikes talajokra a gyengébb humuszminőség a jellemző, így a T1 jelzés szelvény A szintjében kimutatott magas K érték (a 30- 40 cm- es mélységben a K= 3,2) a mezőgazdasági hasznosításnak tudható be. Mivel a NaF-os oldat abszorbanciája nagyobb, mint a NaOH-os oldaté, így jó minőségű humuszt tartalmaznak a minták. A jó minőségű humusz a szántóföldi művelés következménye. (6. táblázat és 4. ábra)

- 35 -

A T1 jelzésű szelvény A szintjének humuszminősége NaOH- os és NaF- os oldat esetében

0,426

mélység (cm)

0-10

1,127

0,7

10-20

1,266

NaOH NaF

0,546

20-30

1,482

0,209

30-40

1,19 0

0,5

1

1,5

2

4. ábra: A T1 jelzésű szelvény humuszminősége


A kiértékelésből (7. táblázat) és a diagramból (5. ábra) jól látszik, hogy a mélység növekedésével párhuzamosan növekszik a CaCO3- tartalom is. Ezt a tendenciát mutatja a helyszínen végzett karbonát- tartalom megközelítő meghatározása is: lefelé haladva erősödött a pezsgés, ami az egyre növekvő karbonát- tartalmat jelzi. A 70-80 cm- nél látható nagy ugrás a karbonát- tartalom hirtelen növekedését mutatja, ez a talajban lefelé folyamatosan növekvő Ca- tartalommal magyarázható. A talajban lévő kicserélhető kalcium mennyisége a pH-val változik: ha a pH csökken, úgy a kicserélhető Ca mennyiség is csökken. Ha nő a talaj pH-ja, nő a kicserélhető Ca mennyisége is. (Stefanovits, 1999.) A vizsgált talaj pH-ja a mélységgel együtt növekszik, így a növekvő Ca- tartalom ezzel is magyarázható.

- 36 -

Geneti-

Minta

Mélység (cm)

kai szint

1.

kiértékelés

CaCO3 (%)

0-10

0,3

gyengén meszes

10-20

0,5

gyengén meszes

3.

20-30

0,3

gyengén meszes

4.

30-40

0,4

gyengén meszes

5.

40-50

0,1

gyengén meszes

6.

50-60

0,1

gyengén meszes

60-70

0,2

gyengén meszes

8.

70-80

9

közepesen meszes

9.

80-90

18,6

közepesen meszes

90-100

18,8

közepesen meszes

100-110

17,7

közepesen meszes

110-120

20,3

erősen meszes

2. A

7.

B

10.

BC

11. C 12.

7. táblázat: A T1 jelzésű szelvényből vett minták szerves mész- tartalom meghatározásának eredménye

mélység (cm)

A T1 jelzésű szelvény 10cm- enként vett mintáinak CaCO3 - tartalma 0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70-80 80-90 90-100 100-110 110-120

0,25332 0,5486 0,3377 0,3454 0,1055 0,1266 0,1742 9 18,58 18,83 17,73 20,27 0

5

10

15

20

25

CaCO3 %

5. ábra: A T1 jelzésű szelvény szénsavas mésztartalma (%)

- 37 -

6.2. A T2 jelzésű talajszelvény laborvizsgálati eredményei 6.2.1. A talaj kötöttségének és összsó- tartalmának meghatározása

A 8. táblázat alapján a talaj 0-30 cm-e a homokos vályog textúracsoportba tartozik, 3050 cm-es mélységben a talaj vályog, míg 50-90 cm- ig agyagos vályog. A vízben oldható sók mennyisége szerint a sófelhalmozódás nagy része a vizsgált talajban a 0,40 % fölé esik (minimum: 0,3 % a feltalajon, maximum: 3,6 % a felhalmozódási szintben, 50- 60 cm- es mélységben), ami erősen szoloncsákos talajt jelez, melyben kultúrnövények nem termeszthetők. Az eredményeket diagramon is ábrázoltam. (1. és 2. melléklet)

Genetik

Mélység

Összsó

ai szint

(cm)

(%)

0-10

0,3

32,6

homokos vályog

10-20

1,3

33,8

homokos vályog

20-30

1,9

36,8

homokos vályog

30-40

3,2

40,4

vályog

40-50

3,5

41,4

vályog

6.

50-60

3,6

42,4

agyagos vályog

7.

60-70

2

44,4

agyagos vályog

70-80

3,4

43,6

agyagos vályog

80-90

3

44,6

agyagos vályog

Minta 1.

KA

A 2. 3. B1 4. 5. B2

Textúracsoport

BC 8. 9.

C


- 38 -


A 9. táblázat szerint a mélység növekedésével emelkedik a pH. A kémhatás a feltalajban még semleges, a következő 10 cm- ben gyengén lúgossá válik, majd ezt követi egy 20 cm-es lúgos szakasz, végül a szelvény aljáig folyamatosan növekszik a pH, 40 cm-től a talaj erősen lúgos kémhatású, a szelvény 40- 70 cm- es mélységében a legmagasabb a pH (9,03- 9,34). A KCl- os pH diagramos ábrázolása a 4. mellékletben látható.

Minta

Genetikai

Mélység

szint

(cm)

1.

pHvíz

Kémhatás

0-10

5,94

semleges

10-20

8,01

20-30

8,33

gyengén lúgos lúgos

30-40

8,68

lúgos

7,05

40-50

9,03

erősen lúgos

7,47

50-60

9,38

erősen lúgos

7,85

60-70

9,34

erősen lúgos

7,92

70-80

9,3

erősen lúgos

7,94

80-90

9,28

erősen lúgos

8,04

A 2. 3.

B1

4. 5.

B2

6. 7.

BC

8. 9.

C

pHKCl 4,53 6,39 6,67

9. táblázat: A T2 szelvényből vett talajminták 10 cm-enként vizsgált vizes (pHvíz) és KCl- os (pHKCl) pH-ja

A T2 jelzésű szelvény 10cm- enként vett mintáinak vizes pH- ja 5,94

0-10

8,01

mélység (cm)

10-20

8,33

20-30

8,68

30-40 40-50

9,03 9,38

50-60 60-70

9,34

70-80

9,3

80-90

9,28 0

2

4

6

8

10

pHvíz

6. ábra: A T2 jelzésű szelvény vizes pH-ja

- 39 -

6.2.3. A talaj S- értékének meghatározása Eredetileg 20 X –os hígítással kezdtük. A 25 cm3 mintához 47,5 cm3 desztillált vizet adtam. A K- és Na- mérés elsőre sikeres volt, míg a Ca- ra nézve további hígításokra volt szükség, ez 1000 X- es hígítást jelentett. Az így kapott értékeket a 10. táblázatban foglaltam össze. Ábrázolásuk az 5. mellékletben látható. A Na%- értékek ábrázolása 7. diagramon látható. A táblázatból kitűnik, hogy a mélység növekedésével a Ca- tartalom drasztikusan megnő. Ennek oka lehet a talajképző kőzet közelsége.

GenetiMinta

kai szint

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

A

B1

B2 BC

8. 9.

C

Mélység (cm)

Na (mg/kg)

K (mg/kg)

Ca (mg/kg)

Mg (mg/kg)

S- érték

Na/Sérték

Na%

0-10

153

98,73

2592

258,1

3101,83

0,049

4,9

10-20

1579

124

2707

944,8

5354,8

0,294

29,4

20-30

2625

265,5

2711

1329

6930,5

0,3787

37,87

30-40

3082

172,7

2188

1388

6830,7

0,451

45,1

40-50

3084

208,8

2401

1440

7133,8

0,4323

43,23

50-60

2696

139,3

4861

1412

9108,3

0,296

29,6

60-70

2667

125,6

31480

2306

36578,6

0,73

73

70-80

1979

105,9

73560

2701

78345,9

0,025

2,5

80-90

1972

91,75

67320

2942

72325,8

0,027

2,7


A 7. ábra szépen mutatja, hogy a Na- felhalmozódás helye a B szintben található. A réti szolonyec talajokra jellemzően a T2 jelzésű talajszelvény Na%- ának mennyisége 25 % fölötti.

- 40 -

B szintbeli

mélység (cm)

A T2 je lz é sű sz e lvé ny 10cm -e nké nt ve tt mintáinak Na%- a 4,9

0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70-80 80-90

29,4 37,87 45,1 43,23 29,6 73 2,5 2,7 0

20

40

60

80

Na%

7. ábra: A T2 jelzésű szelvény Na%- a


Minta 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Geneti-kai

Mélység

Koncentráció

szint

(cm)

(c)

0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70

A

B1

B2 BC

8. 9.

C

Humusz%

Kiértékelés

1,2979

2,6

közepes

0,6856

1,4

kis

0,5259

1,1

kis

0,4618

0,9

kis

0,4405

0,9

kis

0,2675

0,5

kis

0,2909

0,6

kis

70-80

0,2757

0,6

kis

80-90

0,3804

0,8

kis

11. táblázat: A T2 jelzésű szelvényből vett minták humuszmennyiségének meghatározása

Minta 1. 2.

Geneti-

Mélység

kai szint

(cm)

Abszorbancia (NaF)

Abszorbancia (NaOH)

K

0-10

0,571

2,611

0,1

10-20

0,473

0,6778

0,1

A


- 41 -

Mivel a NaOH- os oldat abszorbanciája nagyobb, mint a NaF-os oldaté, így gyenge minőségű humuszt tartalmaznak a minták. Diagramos ábrázolásuk a 7. és 8. mellékletben láthatók.


A 13. táblázatban látható eredményekből és a diagramon (9. melléklet) is jól látszik, hogy a mélység növekedésével párhuzamosan növekszik a CaCO3- tartalom is. Ezt a tendenciát mutatja a helyszínen végzett karbonát- tartalom megközelítő meghatározása is: lefelé haladva erősödött a pezsgés, ami az egyre növekvő karbonát- tartalmat jelzi. A 60-70 cm- nél látható nagy ugrás a karbonát- tartalom hirtelen növekedését mutatja, ez a talajban lefelé folyamatosan növekvő Ca- tartalommal magyarázható. A talajban lévő kicserélhető kalcium mennyisége a pH-val változik: ha a pH csökken, úgy a kicserélhető Ca mennyiség is csökken. Ha nő a talaj pH-ja, nő a kicserélhető Ca mennyisége is. (Stefanovits, 1999.) A vizsgált talaj pH-ja a mélységgel együtt emelkedik, így a növekvő Ca- tartalom ezzel is magyarázható.

Minta

Geneti-

Mélység

CaCO3

kai szint

(cm)

(%)

0-10

0,1

10-20

0,1

20-30

0,1

30-40

0,2

40-50

0,1

50-60

0,8

60-70

8,1

70-80

15,0

80-90

15,0

1. A 2. 3. B1 4. 5. B2 6. 7. BC 8. 9.

C

kiértékelés gyengén meszes gyengén meszes gyengén meszes gyengén meszes gyengén meszes gyengén meszes közepesen meszes közepesen meszes közepesen meszes

13. táblázat: A T2 jelzésű szelvényből vett minták szerves mész- tartalom meghatározásának eredményei

- 42 -

6.3.A T3 jelzésű talajszelvény laborvizsgálati eredményei 6.3.1. A talaj kötöttségének és összsó- tartalmának meghatározása

A 14. táblázat szerint a talaj döntően a homokos vályog textúracsoportba tartozik, a szelvény 10-20 cm-es és 60-80 cm- es mélységében a talaj homokos. A vízben oldható sók mennyisége szerint a sófelhalmozódás a vizsgált talajban a 0,40 % fölé esik (minimum: 0,5 % a 80- 90 cm- es mélységben, maximum: 2,3 % a 30- 40 cm- es mélységében), ami erősen szoloncsákos talajt jelez, melyben kultúrnövények nem termeszthetők. Ábrázolásuk az 1. és 2. mellékletben láthatók.

Genetika

Mélység

Összsó

i szint

(cm)

(%)

1.

0-10

1,7

31,4

2.

10-20

1,9

28,2

20-30

2,3

34,4

4.

30-40

0,9

33

5.

40-50

1,5

36,6

50-60

1,3

33,2

60-70

1,1

29,8

70-80

0,7

29,8

80-90

0,5

30,2

Minta

3.

6.

A

B

7. 8. 9.

C

KA

Textúracsoport homokos vályog homok homokos vályog homokos vályog homokos vályog homokos vályog homok homok homokos vályog



A 15. táblázat szerint a mélység növekedésével emelkedik a pH. A kémhatás a felszíntől 70 cm- es mélységig gyengén lúgos, 70 cm- től 90 cm- ig lúgos a kémhatás. Ábrázolásuk a 3. és 4. mellékletben találhatók.

- 43 -

Minta

Genetikai

Mélység

szint

(cm)

pHvíz

Kémhatás

1.

0-10

7,31

2.

10-20

9, 34

20-30

9,67

4.

30-40

9,9

5.

40-50

9,92

50-60

9,92

60-70

9,87

70-80

9,9

gyengén lúgos gyengén lúgos gyengén lúgos gyengén lúgos gyengén lúgos gyengén lúgos gyengén lúgos lúgos

80-90

9,84

lúgos

3.

A

6. B 7. 8.

C

9.

pHKCl 6,96 7,61 7,62 8,16 8,08 8,14 8,17 8,25 8,17

15. táblázat: A T3 szelvényből vett talajminták 10 cm-enként vizsgált vizes (pHvíz) és KCl- os (pHKCl) pH-ja

6.3.3. A talaj S- értékének meghatározása Eredetileg 20 X –os hígítással kezdtük. A 25 cm3 mintához 47,5 cm3 desztillált vizet adtam. A K- és Na- mérés előre sikeres volt, míg a Ca- ra és Mg- ra nézve további hígításokra volt szükség, ez a 6. és 7. mintákra nézve 250 X- es, a 8. és 9. mintára nézve 1000 X- es hígítást jelentett. A Mg esetében a 8. és 9. mintában volt szükség 200 X- os hígításra. Az így kapott értékeket a 16. táblázatban foglaltam össze. Az értékeket diagramon is ábrázoltam (5. melléklet)

Geneti-

Mélység (cm)

Na (mg/kg)

K (mg/kg)

Ca (mg/kg)

Mg (mg/kg)

S- érték

Na/Sérték

Na%

1.

0-10

995,9

141,4

2038

381,3

3556,6

0,28

28

2.

10-20

1987

349,1

1011

726,6

4073,7

0,487

48,7

20-30

2006

310,1

719,1

787,5

3822,7

0,525

52,5

4.

30-40

1982

377,4

1544

1031

4934,4

0,4

40

5.

40-50

1751

397,3

3315

1104

6567,3

0,27

27

50-60

1464

452,8

1983

2440

6339,8

0,23

23

60-70

1102

368,9

2848

2928

7246,9

0,152

15,2

Minta

kai szint

3.

6. 7.

A

B

- 44 -

GenetiMinta

kai szint

8. 9.

C

Mélység (cm)

Na (mg/kg)

K (mg/kg)

Ca (mg/kg)

Mg (mg/kg)

S- érték

Na/Sérték

Na%

70-80

698,7

224,1

67460

2674

71056,8

0,0098

0,98

80-90

550,1

161,4

67220

1868

69799,5

0,0078

0,78


A táblázatból kitűnik, hogy a mélység növekedésével a Ca- tartalom drasztikusan megnő. Ennek oka lehet a talajképző kőzet közelsége. Az S- értékből számított Na%- értékeket diagram (8. ábra) ábrázoltam. A T3 jelz ésű sz elvé ny 10cm- e nké nt ve tt mintáinak Na%- a 28

0-10

48,7 52,5

mélység (cm)

20-30 40 27

40-50 23 15,2

60-70 0,98 0,78

80-90 0

10

20

30

40

50

60

Na%

8. ábra: A T3 jelzésű szelvény Na%-a

A 8. ábra szerint, a Na- felhalmozódás helye az A szintben található, a 20- 30 cm- es mélységben a legmagasabb az érték (52,5 %).


Genetikai

Mélység

Koncentráció

szint

(cm)

(c)

1.

0-10

2.

10-20 20-30

4.

30-40

5.

40-50

Minta

3.

A

Humusz%

Kiértékelés

1,1464

2,3

közepes

0,4852

0,9

kis

0,4761

0,9

kis

0,3998

0,8

kis

0,2879

0,6

kis

- 45 -

Minta 6.

Genetikai

Mélység

Koncentráció

szint

(cm)

(c)

50-60 60-70 70-80 80-90

B

7. 8.

C

9.

Humusz%

Kiértékelés

0,354

0,7

kis

0,2818

0,6

kis

0,3306

0,7

kis

0,2065

0,4

kis

17. táblázat: A T3 jelzésű szelvényből vett minták humuszmennyiségének Meghatározása

Genetikai

Mélység

szint

(cm)

Abszorbancia (NaF)

Abszorbancia (NaOH)

K

1.

0-10

0,12

0,126

0,4

2.

10-20

0,094

0,17

0,6

20-30

0,065

0,193

0,4

4.

30-40

0,033

0,2

0,2

5.

40-50

0,061

0,22

0,5

Minta

3.

A


Mivel a NaOH- os oldat abszorbanciája nagyobb, mint a NaF-os oldaté, így gyenge minőségű humuszt tartalmaznak a minták. Az értékeket diagramon ábrázoltam (7. és 8. melléklet)


A 19. táblázatból és a diagramból (9. melléklet) jól látszik, hogy a mélység növekedésével párhuzamosan növekszik a CaCO3- tartalom is. Az 50-60 cm- nél látható kisebb, és a 70-80 cm-es mélységben látható nagyobb ugrás a karbonát- tartalom hirtelen növekedését mutatja, ez a – 16. táblázatban is jól nyomon követhető - talajban lefelé folyamatosan növekvő Ca- tartalommal magyarázható. A talajban lévő kicserélhető kalcium mennyisége a pH-val változik: ha a pH csökken, úgy

- 46 -

a kicserélhető Ca mennyiség is csökken. Ha nő a talaj pH-ja, nő a kicserélhető Ca mennyisége is. (Stefanovits, 1999.) A vizsgált talaj pH-ja a mélységgel együtt növekszik, így a növekvő Ca- tartalom ezzel is magyarázható.

Genetikai

Mélység

CaCO3

szint

(cm)

(%)

1.

0-10

0,1

gyengén meszes

2.

10-20

0,2

gyengén meszes

20-30

0,2

gyengén meszes

4.

30-40

0,5

gyengén meszes

5.

40-50

0,5

gyengén meszes

6.

50-60

2,2

gyengén meszes

60-70

3,2

70-80

19,4

80-90

14,6

gyengén meszes közepesen meszes közepesen meszes

Minta

3.

7.

A

B

8. 9.

C

kiértékelés

19. táblázat: A T3 jelzésű szelvényből vett minták szerves mész- tartalom meghatározásának eredményei

- 47 -

7. Az eredmények kiértékelése A kiértékelési folyamat lépései Kiss (1999) szerint: 1. A típusosságot meghatározó talajtulajdonságok kiválasztása. Táblázatomban a genetikai

szintek,

a

talajok

színe,

a

szerkezetesség,

a

másodlagos

képződmények, a humusztartalom, a vizes és KCl- os pH, a CaCO3%, a mechanikai összetétel és az összsótartalom szerepelnek, mint típusosságot meghatározó talajtulajdonságok. 2. A tulajdonságok súlyozása a típusosságban játszott szerepük alapján. Beszélünk elsődleges tulajdonságokról: ezek olyan tulajdonságok, melyek egy adott típus egyedi jellemzői, pl.: genetikai szintek fejlettsége (számuk, vastagságuk). Másodlagos tulajdonságok azok a tulajdonságok, amelyek kialakításában a típusra jellemző folyamatoknak van befolyásoló szerepük. A harmadlagos tulajdonságok pedig már nem csak az adott típusra jellemzőek, hanem a főtípusba tartozó többi típus is hasonló értékekkel jellemezhető. (Kiss, 1999) 3. A típusos szelvények jellemzőinek és határértékeinek meghatározása. (Kiss, 1999) 4. Az egyes tulajdonságokra kapott súlyozott pontszámok kiszámítása. (Kiss, 1999) 5. A részpontszámok összegzésével a típusossági érték kiszámítása. (Kiss, 1999)

7.1. A T1 jelzésű talajszelvény kiértékelése

A T1 jelzésű talajszelvény környezete mezőgazdaságilag hasznosított terület volt. A szántóföldi művelés során a talajforgatás hatásaként az egyes talajtulajdonságok megváltoztak. A helyszíni és laborban végzett vizsgálatok alapján a talajt mély sztyeppesedő réti szolonyecnek határoztuk meg. A korábban ismertetett értékek szerint a vizsgált talaj jó minőségű humusszal rendelkezik, ami a szikes talajokra nem jellemző. Ezt bizonyítja a K magas értéke, és az, hogy a NaF-os oldat abszorbanciája nagyobb, mint a NaOH-os oldaté, ami szintén jó

- 48 -

minőségű humuszt jelez. Mindez a szántóföldi művelés következménye. A jó minőségű humuszra utal a sztyeppesedő jelző. (20. táblázat)

Talaj tulajdonságok

Genetikai szintek

A tulajdonság jellege

A vizsgált T1 jelzésű talajszelvény

Elsődleges

A(A>25cm), B, BC, C Sötét barna

Stefanovits P.: Talajtan, Magyarország talajai alapján A1, AB, B1, B2, BC, C Világos szürke, szürkés barna Sötétbarna, sötétszürke Sárgásfehér, sárga, sárgás szürke Poros, lemezes

A

Elsődleges

B

Elsődleges

C

Elsődleges

A

Elsődleges

B

Elsődleges

Szemcsés, morzsás, diós Repedezett

C

Elsődleges

Tömött

-

A

Elsődleges

-

B

Elsődleges

Sókiválás

C

Elsődleges

Mészkonkréció

Többnyire karbonátmentes Vasas foltok, vasborsók Mészkonkréció, néha glejes,

Humusztartalom

A B C

Elsődleges Elsődleges Elsődleges

3, 4 -1, 8 % 2,9 -0, 9 % 0, 6 -0, 7 %

pHH2O

A B C


7,1- 6,2 6,5- 8,3 8,7- 8,8

A B C A B C A B C

Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos

5,3- 5,1 5,6- 7,5 7,5- 7,6 0,3- 0,3 % 0,1- 18,6 % 17,7- 20,3 % Vályog vályog Homokos vályog

Szín

Szerkezetesség

Másodlagos képződmények

pHKCl

CaCO3 %

Mechanikai összetétel

Vöröses barna, középbarna Sárga

- 49 -

Oszlopos

Feltalajon 2 -3 %, lefelé csökken Gyengén savanyú, semleges, gyengén lúgos (7-9) -

Kreybig-féle talajfelvételi jegyzőkönyv alapján -

Pont

Sötétbarna

4

Barna

4

Sárgásbarna

8

Morzsás

8

Morzsás, tömött Tömött, kötötten morzsás -

8

-

4

-

8

-

8 8 8

8, 0 8, 8 9, 2

4 8 8

7, 8 9, 0 9, 0 4, 8 % 14, 0 % 22, 2 % Vályog Vályog szikes, iszap

2 2 2 2 4 4 4 4 1

12

8

0


Összsótartalom

A B C




0,2 % 0,3- 0,2 % 0,2 % Összes pontszám: 145

Stefanovits P.: Talajtan, Magyarország talajai alapján -

Kreybig-féle talajfelvételi jegyzőkönyv alapján 0, 06 % 0, 10 % 0, 17 %

Pont

4 4 8

20. táblázat: A T1 jelzésű szelvény talajtulajdonságainak kiértékelése

Amennyiben a tulajdonságoknak megfelelő maximum pontszámokat adnám a különböző talajtani értékekre, úgy az összes pontszám 192 lenne. Ez alapján a vizsgált talaj értéke %- ban kifejezve ~76 %.


A közepes réti szolonyecnek meghatározott T2 jelzésű talajszelvény tipikusnak tekinthető. Ennek oka elsősorban az erre a típusra jellemző genetikai szintek, a színek és a szerkezetesség meglevősége. A poros A szint és szologyosodást jelző oszlopos B szint a réti szolonyecek egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Humusztartalom elsődleges tulajdonságú, és a korábban ismertetett humuszminőségi értékek is (gyenge minőségű humusz) a szikesekre jellemzőek. Kirívó azonban az összsótartalom nagy mennyisége. Stefanovits (1999) a 0,40 % fölötti összsótartalommal rendelkező talajokat erősen szoloncsákosnak nevezi. A vizsgált T2 jelzésű szelvény legmagasabb értéke a felhalmozódási (B) szintben található (3,6 %). Az összpont 160, így a talaj értéke %- ban kifejezve ~83 % (21. táblázat)

- 50 -


Genetikai szintek



Elsődleges

Stefanovits P.: Talajtan, Magyarország talajai alapján

A

Elsődleges

A(<25cm), B1, B2 BC, C Sötét barna

B

Elsődleges

Vöröses barna

C

Elsődleges

Sárgás szürke

A B

Elsődleges Elsődleges

Poros Oszlopos

A1, AB, B1, B2, BC, C Világos szürke, szürkés barna Sötétbarna, sötétszürke Sárgásfehér, sárga, sárgás szürke Poros, lemezes Oszlopos

C

Elsődleges

-

-

A

Elsődleges

-

B

Elsődleges

Vasborsók

C

Elsődleges

-


Humusztartalom

A B C


2,6- 1,4 % 1,05- 0,5 % 0,8 %

pHH2O

A B C


5,9- 8,01 8,3- 9,4 9,3

A B C A B C A B

Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos

4,5- 6,6 6,7- 7,9 8,04

Szín

Szerkezetesség


pHKCl

CaCO3 %


Összsótartalom

C A B C

0,08- 0,09 % 0,08- 0,08 %

14,6 % Homokos vályog Homokos vályog, vályog, agyagos vályog Másodlagos Agyagos vályog Elsődleges 0,3- 1,3 % Elsődleges 1,9- 3,6 % Elsődleges 3% Összes pontszám: 160


Pont

Sötétbarna

8

Barna

8

Sárgásbarna

8

Morzsás Morzsás, tömött Tömött, kötötten morzsás -

8 8 0

-

8

-

0

-

8 8 8

0

Feltalajon 2 -3 %, lefelé csökken Gyengén savanyú, semleges, gyengén lúgos (7-9) -

8, 0 8, 8 9, 2

8 8 8

7, 8 9, 0 9, 0 4, 8 % 14, 0 % 22, 2 % Vályog Vályog

4 2 4 2 2 4 4 4

-

szikes, iszap 0, 06 % 0, 10 % 0, 17 %

2 4 4 4

21. ábra: A T2 szelvény talajtulajdonságainak kiértékelése

- 51 -

24


A T3 jelzésű talajszelvény „Nyírőlapos” elnevezésű területe a tiszántúli szolonyec talajok klasszikus mintaterülete (a réti szolonyec tipikus szelvénygödre itt található).” (Tóth és Kuti, 1999) Az adatok ismeretében a talajt mély szteppesedő réti szolonyecnek határoztuk meg. A T3 jelzésű talajszelvény tipikusnak tekinthető. Ennek oka elsősorban az erre a típusra jellemző színek és a szerkezetesség meglevősége. A poros A szint és szologyosodást jelző oszlopos B szint a réti szolonyecek egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Humusztartalom elsődleges tulajdonságú, és a korábban ismertetett humuszminőségi értékek is (gyenge minőségű humusz) a szikesekre jellemzőek. Az összpont 166, így a talaj értéke %- ban kifejezve ~86 % (22. táblázat)



Elsődleges

A(>25cm), B, C

A

Elsődleges

Sötét barna

B

Elsődleges

Vörörses barna

C

Elsődleges

Sárgás szürke

A B

Elsődleges Elsődleges

Poros Oszlopos

A1, AB, B1, B2, BC, C Világos szürke, szürkés barna Sötétbarna, sötétszürke Sárgásfehér, sárga, sárgás szürke Poros, lemezes Oszlopos

C

Elsődleges

Tömött

-

A

Elsődleges

Szologyos

B

Elsődleges

Vasborsók

C

Elsődleges

-


A B C


2,3- 0,6 % 0,7- 0,6 % 0,7- 0,4 %

Genetikai szintek

Szín

Szerkezetesség


Humusztartalom



- 52 -

Feltalajon 2 -3 %, lefelé csökken


Pont

Sötétbarna

8

Barna

8

Sárgásbarna

8

Morzsás Morzsás, tömött Tömött, kötötten morzsás -

8 8

-

8

-

0

-

8 8 8

12

8

4


pHH2O

pHKCl

CaCO3 %




A B C


7,3- 9,9 9,9- 9,9 9,8- 9,9

A B C A B C A

Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos Másodlagos

6,9- 7,6 8,1- 8,2 8,2- 8,3

B C

Összsótartalom

A B C

0,08- 0,6 % 2,2- 3,2 %

19,4 % Homokos vályog, homok Másodlagos Homokos vályog, homok Másodlagos Homokos vályog Elsődleges 0,9- 2,3 % Elsődleges 1,1- 1,3 % Elsődleges 0,5- 0,7 % Összes pontszám: 166


Kreybig-féle talajfelvételi jegyzőkönyv alapján 8, 0 8, 8 9, 2

Pont

7, 8 9, 0 9, 0 4, 8 % 14, 0 % 22, 2 % Vályog

4 4 4 2 2 4 4

-

Vályog

4

-

szikes, iszap

2

-

0, 06 % 0, 10 % 0, 17 %

4 4 4

Gyengén savanyú, semleges, gyengén lúgos (7-9) -

8 8 8

22. ábra: A T3 jelzésű szelvény talajtulajdonságainak kiértékelése

8. Összegzés Célkitűzésem volt a Hortobágyi Nemzeti Park területén kiválasztott 3 talajszelvény típusosságának, és az ebből következő védelemre jogosultság meghatározása. Ennek érdekében a helyszínen és a laborban előírás és szabvány szerin talajtani vizsgálatokat végeztem, az eredményeket kiértékeltem, majd az irodalmi, általánosan elfogadott adatokat alapul véve meghatároztam a talajok típusosságát. A T1 jelzésű talaj eszerint nem tekinthető típusosnak, lévén, hogy a vizsgált szelvény területe mezőgazdasági művelés alatt állt, és ennek következtében olyan, a szikesekre (ezen belül a réti szolonyecekre) jellemző értékek mutattak eltérést, mint pl. a humuszminőség (jó minőségű humuszt bizonyítanak az adatok). A kiértékelés során a szelvény összes pontszáma 145, ami a legmagasabb adható pontszámok esetén 192 pont lenne, így a talaj értéke ehhez viszonyítva 76 %- os.

- 53 -

Mivel a talaj nem típusos, védelemre sem jogosult. A T2 és T3 jelzésű talajszelvények megfelelnek az előírtaknak, a szikesekre (ezen belül a réti szolonyecekre) jellemző értékek születtek. E típusosnak meghatározott talajokat védelemre érdemesnek tartom. A T2 jelzésű talajszelvény a kiértékelés során 160 pontot kapott, így a talaj értéke a 192 ponthoz viszonyítva 83 %- os. A T3 jelzésű talajszelvény a kiértékelés során 166 pontot kapott, így a talaj értéke a 192 ponthoz viszonyítva 86 %- os.

Szükségesnek tartom további területek talajainak vizsgálatát, hogy átfogóbb képet kaphassunk hazánk talajairól, és az értékelési rendszer segítségével talajaink típusossága és védelemre jogosultsága meghatározható legyen.

- 54 -

9. Irodalomjegyzék

Blaskó L. (1990): A réti szolonyec talajok javításának tartamhatása. Agrokémia és talajtan Tom. 48. No. 3-4. pp. 517- 527. Bosch, Ch. (1988): Versuch einer Roten Liste natürlicher Böden zum Schutz von Seltenheit und Naturnähe von Böden. Erich Schmidt Verlag, Berlin. Csorba P.- Novák T.- Kalenyák E. (2001): A magyar tájak védelme az Európai Uniós csatlakozás küszöbén, Szeged: http://geography.hu/mfk2001/cikkek/CsorbaNovakKalanyak.pdf Filep Gy. (1999): A szikes talajok jellemzői közötti összefüggések. Agrokémia és talajtan Tom. 48. No. 3-4. pp. 419– 429. Kapocsy Gy. (1993): Nemzeti Parkjaink. OFFICINA NOVA kiadó Karuczka A. (1999): Időjárási viszonyok hatása a szikes talaj sómérlegére. Agrokémia és talajtan Tom. 48. No. 3-4. pp. 459- 467. Keveiné Bárány I. (1998): Talajföldrajz. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. p. 152. Keveiné Bárány I.- Farsang A. (2008): Terep- és laborvizsgálati módszerek a természeti földrajzban. JATEPress, Szeged, p. 115. Kiss G. (1999): Vitarovat- Talajtani értékek és meghatározásuk módszere a podzolos barna erdőtalaj példáján Agrokémia és talajtan Tom. 48. No. 1-2. pp. 147- 171. Marosi S.- Somogyi S. (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I., MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest, pp. 202- 209. Novák T.: Kolloidok a talajban: http://geo.science.unideb.hu/taj/dokument/talaj/kolloidok_a_talajban.pdf Stefanovits P. (1992): Magyarország talajai. pp. 179- 182. Stefanovits P.- Filep Gy.- Füleky Gy. (1999): Talajtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, p. 470. Sümegi P.- Molnár A.- Szilágyi G.: Szikesedés a Hortobágyon, 2000: http://www.sulinet.hu/termeszetvilaga/archiv/2000/0005/08.html Szendrei G. (1999): Hazai szikesek mikromorfológiája. Agrokémia és talajtan Tom. 48. No. 3-4. Tóth T.- Kuti L. (1999): Összefüggés a talaj sótartalma és egyes földtani tényezők között a hortobágyi „Nyírőlapos” mintaterületen. I. Általános földtani jellemzés, a felszín alatti rétegek kalcit- tartalma és pH értéke. Agrokémia és talajtan Tom. 48. No. 3-4. pp. 431- 443. MSZ- 08 0205- 78: A talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak vizsgálata MSZ- 08 0206/2- 78: Mezőgazdasági és élelmezési ágazati szabvány. A talaj egyes kémiai tulajdonságainak vizsgálata. Laboratóriumi vizsgálatok. MSZ 20135: 1999: A talaj oldható tápelem- tartalmának meghatározása MSZ

21476/52-

83:

Környezetvédelmi

talajvizsgálatok.

meghatározása

- 55 -

Talajok

szervesanyag-

tartalmának

Hortobágyi Nemzeti park Igazgatóság: http://wwwold.hnp.hu/index.php?module=pagesetter&func=viewpub&tid=2&pid=4 Hortobágyi Nemzeti Park- A Puszta (1999): http://www.vilagorokseg.hu/h5.html

- 56 -

10. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom mindazoknak, akik segítséget nyújtottak szakdolgozatom megírásához. Köszönet jár témavezetőmnek, Dr. M. Tóthné Dr. Farsang Andrea tanárnőnek (egyetemi docens, Szeged Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék), aki segített a témaválasztásban, rendelkezésemre bocsátotta a témával kapcsolatos irodalmakat, és a szakdolgozat írása során hasznos tanácsokkal látott el. Korábbi kutatásainak eredményeivel segítette munkámat Dr. Tóth Tibor tudományos főmunkatárs (MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, Budapest) is. A terepre való kijutásban nagy segítségemre volt Dr. Novák Tibor egyetemi adjunktus (Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék), akivel a választott területtel kapcsolatos információk, és kutatások segítségével sikerült felvennem a kapcsolatot, és végül az Ő javaslatára jelöltük ki a 3 mintaterületet. A helyszínre- témavezetőmön és Dr. Novák Tiboron kívül- elkísért Balog Kitti és Barna Gyöngyi PhD- s hallgatók és Dr. Barta Károly egyetemi adjunktus (Szeged Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Természeti földrajzi és Geoinformatikai Tanszék). Külön köszönet jár a laborvizsgálatokban hatalmas segítséget nyújtó Tápai Ibolya és Fekete István tanszéki munkatársaknak, valamint Fábián Tamás tanszéki munkatársnak, aki térképekkel segítette munkámat (Szeged Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék).

- 57 -

11. Mellékletek 1. melléklet: T1, T2 és T3 jelzésű szelvények Arany- féle kötöttségi indexe

mélység (cm)

A T1 jelz ésű sz elvény 10cm- e nké nt vett mintáinak Arany- féle kötöttségi inde xe 39,2 39 38,6 40 39,2 40,4 39,2 41,2 41,8 39,2 38 37,8

0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70-80 80-90 90-100 100-110 110-120 0

10

20

30

40

50

KA A T2 je lzé sű sze lvé ny 10cm- e nként vett mintáinak Arany- féle kötöttsé gi inde xe 32,6

0-10

33,8

10-20

36,8

mélység (cm)

20-30

40,4

30-40

41,4

40-50

42,4

50-60

44,4

60-70

43,6

70-80

44,6

80-90 0

10

20

30

40

50

KA

mélység (cm)

A T3 jelzésű szelvény 10cm- enként vett mintáinak Arany- féle kötöttségi indexe 31,4

0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70-80 80-90

28,2 34,4 33 36,6 33,2 29,8 29,8 30,2 0

10

20

30

KA

- 58 -

40

2. melléklet: T1, T2 és T3 jelzésű szelvények összsó- tartalma A T1 jelzésű szelvény 10cm- enként vett mintáinak összsó- tartalma

mélység (cm)

0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70-80 80-90 90-100 100-110 110-120

0,2 0,2 0,2 0,3 0,3 0,3 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0

0,1

0,2

0,3

0,4

összsó (%)

A T2 jelz ésű sz e lvény 10cm- e nké nt vett mintáinak össz só- tartalma 0,3

0-10

1,3

10-20

1,9

mélység (cm)

20-30

3,2

30-40

3,5

40-50

3,6

50-60 60-70

2 3,4

70-80 3

80-90 0

1

2

3

4

összsó (%)

A T3 jelzésű szelvény 10cm- enként vett mintáinak összsó- tartalma 1,7

0-10 mélység (cm)

1,9 2,3

20-30 0,9 1,5

40-50 1,3 1,1

60-70 0,7 0,5

80-90 0

0,5

1

1,5

összsó (%)

- 59 -

2

2,5

3. melléklet: T1 és T3 jelzésű szelvények vizes pH- ja

mélység (cm)

A T1 jelz ésű sz elvény 10cm- enként ve tt mintáinak viz es pH- ja 7,09 6,29 6,27 6,19 6,5 7,11 7,88 8,15 8,31 8,43 8,71 8,78

0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70-80 80-90 90-100 100-110 110-120 0

2

4

6

8

10

pH víz

mélység (cm)

A T3 jelzésű szelvény 10cm- enként vett mintáinak vizes pH- ja 7,31

0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70-80 80-90

9,34 9,67 9,9 9,92 9,92 9,87 9,9 9,84

4. melléklet: T1 0

2

4

6

8

10

12

pHvíz

4. melléklet: T1, T2 és T3 jelzésű szelvények KCl- os pH- ja

mélység (cm)

A T1 jelzésű szelvény 10cm- enként vett mintáinak KCl- os pH- ja 5,27 5,24 5,12 5,1 5,58 6,01 6,81 7,21 7,46 7,51 7,53 7,59

0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70-80 80-90 90-100 100-110 110-120 0

2

4

6 pH KCl

- 60 -

8

10

A T2 jelz ésű sz elvény 10cm- enként ve tt mintáinak KC l- os pH- ja 4,53

0-10 10-20

6,39 6,67

mélység (cm)

20-30

7,05

30-40 40-50

7,47

50-60

7,85

60-70

7,92

70-80

7,94

80-90

8,04 0

2

4

6

8

10

pH KCl

A T3 je lzé sű sze lvé ny 10cm- e nként vett mintáinak KCl- os pH- ja 6,96

0-10

7,61 7,62

mélység (cm)

20-30

8,16 40-50

8,08 8,14

60-70

8,17

80-90

8,17

8,25

0

2

4

6

8

10

pH KCl

5. melléklet: T1, T2 és T3 jelzésű szelvények S- értéke

mélység (cm)

A T1 je lzé sű sze lvény 10cm- enké nt vett mintáinak S- é rtéke 0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70-80 80-90 90-100 100-110 110-120

1992 2182,23 2171,6 1947,8 2406,6 2650,1 3741,2 35776,7 109640,7 71793,3 95228,5 100112 0

20000 40000 60000 80000 10000 12000 0 0 S- érté k

- 61 -

A T2 je lzé sű sze lvé ny 10cm- e nké nt ve tt mintáinak S- érté ke 3101,83

0-10

5354,8 6930,5

mélység (cm)

20-30

6830,7 7133,8

40-50

9108,3 60-70

36578,6 78345,9

80-90

72325,75 0

20000

40000

60000

80000

100000

S- érték

0-10

3556,6

10-20

4073,7

20-30

3822,7 4934,4

30-40 40-50

6567,3

50-60

6339,8

60-70

7246,9

70-80

71056,8

80-90

69799,5 0

20000

40000

60000

80000

S- é rték

6. melléklet: T1 jelzésű szelvények Na%- a

A T1 jelz ésű sz elvény 10cm- enké nt ve tt mintáinak Na%- a

mélység (cm)

mélység (cm)

A T3 je lzé sű sze lvé ny 10cm- e nké nt ve tt mintáinak S- érté ke

0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70-80 80-90 90-100 100-110 110-120

3 2 2 3 3 3 2 0,3 0,1 0,3 0,1 0,2 0

1

2 Na%

- 62 -

3

4

7. melléklet: T2 és T3 jelzésű szelvények szerves anyagmennyisége A T2 jelzésű szelvény 10cm- enként vett mintáinak szerves anyagmennyisége

2,5958

0-10 1,3712 1,0518

mélység (cm)

20-30

0,9236 0,881

40-50 0,535

0,5818

60-70

0,5514 0,7608

80-90 0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

humusz%

A T3 jelzésű szelvény 10cm- enként vett mintáinak szerves anyagmennyisége

2,2928

0-10

mélység (cm)

0,9704 0,9522 0,7996 0,5758

20-30 40-50

0,708 60-70

0,5636 0,6612 0,413

80-90 0

0,5

1

1,5

humusz%

- 63 -

2

2,5

8. melléklet:T2 és T3 jelzésű szelvények A szintjének humuszminősége A T2 jelzésű szelvény A szintjének humuszminősége NaOH- os és NaF- os oldat esetében

2,611 0-10 mélység (cm)

0,571

NaOH NaF 0,6778 10-20 0,473

0

1

2

3

A T3 jelzésű szelvény A szintjének humuszminősége NaOH- os és NaF- os oldat esetében

0,126

mélység (cm)

0-10

0,12

10-20

0,17

0,094

20-30 30-40

NaF 0,2

0,033

40-50

0,22

0,061

0

0,05

NaOH

0,193

0,065

0,1

- 64 -

0,15

0,2

0,25

9. melléklet: T2 és T3 jelzésű szelvények CaCO3- tartalma

mélység (cm)

A T2 jelzésű szelvény 10cm- enként vett mintáinak CaCO3 - tartalma 0-10

0,076

10-20

0,093

20-30

0,084

30-40

0,155

40-50

0,127 0,774

50-60

8,092

60-70 70-80

14,928

80-90

14,5659 0

5

10

15

20

CaCO3%

mélység (cm)

A T3 jelzésű szelvény 10cm- enként vett mintáinak CaCO3 - tartalma 0-10

0,084

10-20

0,148

20-30

0,148

30-40

0,485

40-50

0,549 2,153

50-60 60-70

3,202 19,421

70-80

20,688

80-90 0

5

10

15

CaCO3%

- 65 -

20

25

10. melléklet: A T1 jelzésű szelvény Helyszíni talajvizsgálati jegyzőkönyve

- 66 -


- 67 -


- 68 -

13. melléklet: A T1 jelzésű szelvény helye a 1:10000 méretarányú térképen


- 69 -


- 70 -

12. Nyilatkozat Alulírott Nyilas Zsófia környezettudományi szakos hallgató, kijelentem, hogy diplomamunkámat a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának,

a

Természeti

földrajzi

és

Geoinformatikai

Tanszékén

készítettem

környezettudományi diploma megszerzése érdekében. Kijelentem, hogy a dolgozatot más szakon korábban nem védtem meg, saját munkám eredménye, és csak a hivatkozott forrásokat (szakirodalom, eszközök, stb.) használtam fel. Tudomásul veszem, hogy szakdolgozatomat a Szegedi Tudományegyetem könyvtárában, a kölcsönözhető könyvek között helyezik el.

2009. 05. 06.

Nyilas Zsófia

- 71 -

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS INFORMATIKA KAR TERMÉSZETI FÖLDRAJZI ÉS GEOINFORMATIKAI TANSZÉK

Recommend Documents