SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM JUHÁSZ GYULA PEDAGÓGUSKÉPZŐ KAR SZAKKÉPZÉSI, TOVÁBBKÉPZÉSI ÉS TÁVOKTATÁSI KÖZPONT

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM JUHÁSZ GYULA PEDAGÓGUSKÉPZŐ KAR SZAKKÉPZÉSI, TOVÁBBKÉPZÉSI ÉS TÁVOKTATÁSI KÖZPONT

O

ISKOLARENDSZEREN KÍVÜLI OKJ KÉPZÉSEK

Fotográfus és fotótermék-kereskedő (E-000447/2014/A004) Közbeszerzési referens (E-000447/2014/A005) Logisztikai ügyintéző (E-000447/2014/A006) Sportedző (kézilabda sportág) (E-000447/2014/A007) Turisztikai szervező, értékesítő (E-000447/2014/A008) O

EGYÉB KÉPZÉSEK

Stresszkezelő, lelki egészség megőrzésére irányuló autogén tréning (E-000447/2014/D001) O

ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK

Jelentkezés: A www.szttk.hu honlapon található online jelentkezési

lap kitöltésével. Jelentkezési határidő: 2014. november 30.

Az órákat kéthetente pénteken 13 órától és szombaton 9 órától tartjuk. A képzés helye: 6725 Szeged, Hattyas sor 10. Az intézmény megközelíthető a 20-as busszal, ami az épület előtt áll meg, az 1-es villamosról a Borbás utcánál leszállva a Bem utcán, majd a Hattyas soron végig­ sétálva lehet eljutni az épülethez (gyalog kb. 5 perc), továbbá gépjármüvei: a Boldogasszony sugárútról (Ingyenes parkolási lehetőség az intézmény mellett található parkolókban).

Elérhetőségek:

Tel.: +36/62-546-266, +36/62-546-248 Fax: +36/62-546-284 Email: [email protected] Web: www.szttk.hu Ügyintézés: Hétfő-Péntek: 10.00-12.00

Egyetemistának lenni jó

tengetni, sajnos véges napjainkat. De megéri?

Tényleg nincs meg a kényszer, hogy ha bármilyen megragadható lehetõséggel állunk szemben, azt a legeslegteljesebb módon kihasználjuk? Jó, nem azt mondom, hogy mi vagyunk a jövõ generációja, pedig amúgy de, csak dobálózni nem akarok vele. Mindig van egy jövõ generációja, aki ki, ha nem mindig Mi. Kár túldramatizálni a társadalomban elfoglalt szerepünket, de amíg az értelmiségi ifjúság kategóriába tartozunk, esetleg azonosulhatnánk is valamilyen szinten az elnevezéssel. Általános fejtõrést, majd késõbbi szenvtelenséget, majd megint csak fejtörést okoz azonosulni a korosztályom többségével. Semmi tenni akarás, semmi

annyira királyak. Ott az a hamisértékek által felvetõdött elváráshalmaz, amihez a legjobb, ha igazodsz, és nem is próbálod õket megkérdõjelezni. Egy olyan világban, ahol az információt könnyebb megszerezni, mint egy tápláló ebédet összeállítani, szégyen, hogy még csak nem is vágyunk, egy minél terjedelmesebb, önálló tudás megszerzésére, vagy hisszük el végre, hogyha nem tetszik a rendszer, az magától nem változik, csak is mi általunk. Mi alkotjuk a rendszert, mi vagyunk a rendszer. Ne higgyük el másról, hogy okosabb, csak azért mert õ azt mondja, és hallgassunk rá birkamód. Itt az ideje túlgondolkodni azon, amit a tömegkommunikáció közöl felénk a világról, vallásokról, tudományról és magáról a civilizációnkról, vagy másokéról, és saját értékeink és tudásunk alapján önálló következtetéseinket és világképünket megalkotni! Béke veletek, Coulibaly Miriam fõszerkesztõ e-mail: [email protected]

OKTÓBER 6-AI

MEGEMLÉKEZÉSSEL KAPCSOLATBAN 4 EGYETEMI HALLGATÓT KÉRDEZTÜNK MEG, HOGY ÕK MIT TUDNAK ERRÕL A NAPRÓL, TUDJÁK-E MIRÕL SZÓL, ILLETVE SZÁMUKRA MIT JELENT?

Bogdány Tamás ÁJTK – jogász, 3. évf.

F

onto snak tarto m az Arad i vértanú k kivé gzés ére való meg ést, mert példaértékû, hogy ékez eml ezek az emberek képesek voltak válSajnos ma már lalni tettüket és életüket adni a hazáért! etõkrõl”. „vez ezt nem lehet elmondani a mostani

Balázs Dóra BTK – kommunikációs és média, 3.

Ú

évf.

gy gondolom, ezzel segítünk az utók ornak megfelelõ mértékben fenntartani emlé keinket. Középiskolában rendszer esen részt vettem a megemlékezéseken, még ha csak kötelezõ szinten is, de ragadtak rám fontos információk. Ma már kevésbé keresem a lehetõsé get.

Drávai Beáta JGYPK – gyógypedagógia , 2. évf.

M

indenképpen fontos, hogy történelmünk jeles eseményeit méltóképpen meg ünnepeljük, akár csak ezt a napot is. A gimnázi umb an még én is szer epe ltem ilye n elõadásokban, de sajnos mostanában már nem veszek részt megemlékezésen. Ha esetleg úgy adód ik, megnézek a televízióban egy aktuális mûsort ennek kapcsán.

Összeállította: Fazekas Lili

Persze, jó így éldegélni, és végtelen nihilben

mondanivaló, semmi ambíció. Mármint nem olyanokról beszélek, miknek központja az ego. Ilyenbõl azért van. A lényeg, hogy megmutassuk, milyen „királyak” vagyunk, milyen egyediek, milyen egyedi minden, ami minket érdekel, csinálunk, a zene, amit szeretünk, a könyvek, amiket olvasunk. Mindenki mindig annyira egyedi, hogy pont ahhoz igazodik, amilyen a többi ember NEM, így legalább egy olyan aktívan mindenkitõl különcködõ csoport tagja, akikre az jellemzõ, hogy nem akarnak a környezetükhöz hasonlítani. Így inkább a másik több millió tök ugyanilyen emberrel együtt különcködhetnek a neten, és legalább a látszat fennmarad, hogy egyediek. Ajh de bonyolult, ajh de sok probléma! Ha meg tanul az ember és célja van az életben sem más, minthogy nekem jó karrierem legyen, jó életem, jó köreim, jó házam, jó kocsim. Nincsenek világnézetek, értékek, közös eszmék és célok, melyek mellett kiállnánk, csak self-branding és kapitalizmus. Csak a saját komfortos, ingerszegény környezet kialakítása a cél, amit ha anyagi javaink nem demonstrálnak a nagyvilág felé, már mégsem vagyunk

Vetési Lajos

TTIK – mérnök informatikus, 4. évf.

O

któber 6-a igen fontos része a magyar történelemnek, tisztában kell lennünk azzal, kikre emlékezünk meg ekkor. Jó pár éve már nem volbben különbözõ tam ilyen rendezvényen, de rége részt. em vett en ések ékez városi megeml

HÖKKENTÕ

[email protected]

Egyetemistának sose rossz lenni, akár van célja annak, hogy valaki felsõoktatásban vesz részt, akár nincs. Mert azért legyünk õszinték, sok társunk néha mintha csak betévedt volna az iskola falai közé. A sok spanolás és bulizgatás közben sokszor csak épp átbukdácsolgatnak, nem is törõdve az elvesztegetett idõ és felkínált, ám meg nem szerzett tudás értékével.

3

@egyetemista

Stipendium Hungaricum MINT

MAGYARORSZÁG

HOSSZÚTÁVÚ GAZDASÁGI BEFEKTETÉSE

tanulmáMintegy 60 külföldi hallgató kezdi meg vagy folytatja tanévben nyait a Szegedi Tudományegyetemen a 2014/2015-ös endium a kormány keleti nyitás programjában meghirdetett Stip Hungaricum Ösztöndíjprogramnak köszönhetõen. Egy program, ami hasznos az egyetem- szerzés, a kultúrákkal való ismerkedés volt. nek, a kormánynak, a partnerországoknak. A nemzetközi tanulmányok szakos hallgató Egy lehetõség a kapcsolatépítésre, a multi- óralátogatások mellett még segít a mentokulturális világkép elsajátítására, alkalmaz- ráltjainak a hivatalos ügyek elintézésében, kodóképességünk kipróbálására. Ez mind a lakáskeresésben, a telefonszám, a banka Stipendium Hungaricum. számlaszám, az adókártya elintézésében. Két ország ír alá egy egyezményt – magyaráz- Emellett folyamatosan kapcsolatban van za Dr. Pálfy György –, mely tartalmaz egy a mentoráltakkal, a Rektori Hivatallal, felsõoktatási programot. Hazánk városonként a professzorokkal és a Nemzetközi Kooreltérõ kvótákat biztosít az idevágyó külföldi dinációs Iroda munkatársaival is. hallgatóknak. A legfontosabb célunk, hogy pozi– Dildar, hol hallottál a programról? tív kapcsolatot építsünk az adott országokkal, mert valamiért fontosnak tartjuk, hogy például – Igazából Irakban, ha az egyetemnek dolKínával, Japánnal megerõsítsük a kapcsola- gozol 2-3 évig, akkor utána lehetõséged tainkat és onnan fiatalokat hívjunk be Magyar- nyílik a különféle ösztöndíjprogramokra. Magyarország a BA, az MA és országra, akik itt tanulmányokat a PhD képzéseken 10-10 hefolytatnak, megismernek bennünTovábbi lyet hirdetett meg a kurd ket, és visszatérve emlékezni régióban, ahol élek. Egyfajók: máci infor fognak az itt eltöltött tanulmáta verseny volt ez, mindennyaikra, s ez alatt belekóstolnak hokkento.hu ki jelentkezett rá, így én is. a mi kultúránkba, ismertségeket A szakterület, amirõl szerettem kötnek. Ezek az emberek hidat volna tanulni, a nemzeti kereskedelmi fognak képezni a két ország között. Zsiray Zsófia, a Nemzetközi Koordiná- jog volt. Ezért jelentkeztem, és örülök, ciós Iroda munkatársának elmondása szerint hogy itt vagyok. a legtöbb hallgató az Orvostudományi Karra – És miért pont Szeged? érkezik, de majdnem ugyanilyen népszerûek az ÁJTK, illetve a GTK által kínált képzések. – Nem mi választottuk ki az egyetemet. Néhány képzés esetében elengedhetet- A jelentkezésünket a Balassi Intézetbe len a magyar nyelv elsajátítása, így például küldték és õk döntötték el, hogy ki hova kerüljön. Májusban jelentkeztem és a proaz jogász- és orvostanhallgatók bevezetést cedúra 2- 3 hónapot vett igénybe. Ezután kapnak a magyar nyelv szépségeibe. küldték csak el a jelentkezésemet Szegedre, ami még másfél hónap várakozást jelentett.

Tudásomat a hazámért

Mindannyian eljátszunk a gondolattal, milyen lehet más országokban élni, tanulni, dolgozni. Vannak olyan szerencsések, akik ezt testközelbõl meg is tapasztalhatják. A Stipendium Hungaricum Ösztöndíjprogramban résztvevõ két lelkes joghallgató, Szenoradszki Nóra (mentor) és Dildar Frzenda Zuber Zebari (vendégdiák) mesélt nekünk ezen élményrõl és a magáról a programról. Egyedül egy számunkra ismeretlen helyen talán mi is elveszettek lennénk. Ezt elkerülendõ a Nemzetközi Koordinációs Iroda mentorokat biztosít a külföldi hallgatóknak, akik segítenek nekik a kezdeti nehézségek leküzdésében, mint például a tartózkodási engedély megszerzésében, a forintalapú bankszámla megnyitásában, az állandó diákigazolvány igénylésében, vagy egy egyszerû bevásárlás elintézésében. Sz. Nóra elmondta, a mentorprogramra való jelentkezésének fõ célja a tapasztalat-

4

HÖKKENTÕ

– Mik a benyomásaid az SZTE-rõl, a városról? – Egy kicsit félve jöttem ide. Aggódtam a nyelv, az életstílus, az egyetem miatt. De megkönynyebbültem miután szembesültem azzal, hogy lesz mellettem valaki, aki segíteni fog, hasznos tanácsokkal lát el. Az itteni mentorrendszer egyedülálló az egész világon (például UK-ben mindent magunknak kellett intézni.) Az egyetem és a mentor segítségével kb. 1 hónap alatt el tudtam intézni a szükséges dolgokat. Csak dicsérni tudom a mentorokat. Az órák angolul vannak, az oktatás színvonalas. Én meg vagyok elégedve mindennel. Igazán élvezem az itt létet.

– Hol kívánod kamatozatni az itt megszerzett tudásodat? – Amikor eldöntöttem, hogy jogász leszek az országom érdekeire gondoltam. A kurdisztán régió nemrégiben kezdte el árusítani az olajat. Számos szerzõdést írtunk alá nemzetközi cégekkel. Azért választottam ezt a területet, hogy ha valami gond merülne fel, akkor tudjak segíteni. – Kicsit utánanéztem az országodnak. Ha nem tévedek, nálatok háború van. – Igen, háború van, de nem a mi régiónkban. Mi el vagyunk szeparálva a többi területtõl. Az utolsó igazi háború 2013-ban volt a déli területeken. Biztosan hallottál már Saddam Hussein rezsimjérõl, és arról, ami 1991-ben zajlott. Felkelés tört ki nálunk és Saddam a katonáit a régiónk ellen küldte. A nemzetközi közösség beavatkozásával Saddam kivonta katonáit a kurd városokból Irakban. A kurd területeken alapvetõen azonban béke honol. Nem vagyunk túl fejlettek, pedig sok nemzetközi üzleti partnerünk van. Három hónappal ezelõtt ismét megpróbáltak megtámadni minket, de a nemzetközi közösség, Anglia, az USA és Magyarország is közbeavatkozik, próbál segíteni. Ez az ösztöndíj is egyfajta ajándék, amit nekünk adtak, adtatok. Kolozsvári Melitta, Simon Gabriella Fotó: Kolozscári Melitta

@egyetemista

AT Á S

ember robotikus szemléletén. A teljesítmény és a tudás nem minden. Meg lehetne csinálni, hogy az oktatásunk „tervrajzát” ránk, az oktatókra, valamint a való életben jártas, neveléshez értõ segítõkre is rábízzák. Ez nem feltétlenül idealista elképzelés, de még csak naivnak sem nevezhetõ. Egyszerûen csak emberi. Ehhez a föntieknek fel kellene vállalniuk, hogy egyenlõ félként tekintenek ránk – ami viszont egyúttal nyílt lapokat is jelentene. „Konteoretikus” akadálya ennek a nyílt kommunikációnak csupán az, hogy ha teljes egészében, a piramis csúcsáig ellátva hirtelen megtudnák az oktatás-nevelés drámájának szereplõi, hogy az elvileg értük, velük és általuk fennálló oktatási rendszer milyen irányelvek mentén, milyen források, célok és feltételek mellett mûködik, akkor nem egyszerûen fel lennének háborodva, mint eddig, hanem egy világ omlana össze bennük. De egy ország biztosan. Nem lehetünk beavatottak. Persze, hogy nem hajlandóak érdemben tárgyalni az igazi problémákról; persze, hogy terelnek és megmagyaráznak mindent. Hiszen gyerekek vagyunk. Még tanáraink is azok. Bezárnak minket az illúzióinkba, higgyünk, amit akarunk, õk végzik a dolgukat, mi is tegyük a miénket, mert nekünk is így lesz jó, meg az országnak is. Hézagoknak akarjuk hinni, de szakadékok húzódnak a saját értékeink és az övéik között. Mi talán, ha nagyon elmélyedünk a különbözõ nemzetgazdasági érdekek és indokok általuk szõtt hálójában, megértjük õket, látjuk az igazukat (A „vacak igazukat” Sándor János szavajárásával.)

Viszont egy ilyen, múltbéli-modern logika mentén mindig titkolózó döntéshozó csoport, zavartalan önigazolásba burkolózván, szemlélvén a statisztikákba tömörített tömegek életét, nem érti azokat a változásokat, amik sok-sok év alatt végbementek a hús-vér tanulók, hallgatók és tanárok tudatában. Eközben mi, akik érezzük, hogy a pedagógia

ÜGY

az utolsó remény az igazi építkezésre, kétségbe vagyunk esve, amiért õk nem értik meg, hogy mi máshogy is megpróbálnánk, mert látjuk, amit látunk. Teljes, radikális átalakításra, reformokra nincs lehetõség, mert a kiépült, elavult rendszer nem teszi lehetõvé. Ezért él és mozog egyre kevésbé diszkréten az alternatív és a reformpedagógia. Néhányan talán abban hittünk valamikor, hogy igen is meg lehetne javítani a gépezetet, tudnánk ezt ésszerûen is csinálni, össztársadalmi szinten mûködtetve. Ám ennek az esélye a jelenlegi (régi-új) hatalmi értékrend érvényessége alatt a nullához fájóan közeli. És akkor még a pénzügyi vonatkozásra nem is gondoltunk. Senkinek esze ágában sincs átfogó, hosszútávra szóló szervizelésre pazarolni az energiát és a pénzt, amit elvtársak meghatározott elvek, társak, érdekek és igények szerint pazarolnak már idõtlen idõk óta. Ez nem csak valami keveréke a kapzsiságnak és a nemtörõdömségnek: egy egész korszellem terpeszkedik a kibontakozni próbáló szellemi szabadságvágyon. Most nézzük meg ezt búskomor romantika nélkül is. Mivel szinte senkinek nincs kapacitása úgy igazán mélyen felháborodni és átgondolni, hol rontották, rontottuk el, aztán még nekiállni megoldásszikrákat csiholni, kénytelenek vagyunk továbbra

is figyelni és a boldogulás érdekében megtenni, ami tõlünk telik. Már közhelyesnek érezzük ezt az emberi alapvetést. Pedig mi vagyunk azok, akiknek még egy darabig muszáj alkalmazkodni, értékrendet betartani. Ízlés szerint azonosulva azzal vagy csak megjátszva az azonosulást. Korszellemeskedünk, hogy jussunk valahová, a derûs beletörõdés útján. Az már majdnem elfogadás. Sziki Bálint

HÖKKENTÕ

[email protected]

Nem beszélnek velünk. Nem kérdeznek minket. Úgy tudják, értenek hozzá. Döntenek, majd a „jobbik” eset, hogy nem tárgyalnak a döntést elszenvedõkkel. A rosszabbik, ha nyilvánosságra sem hozzák döntéseik valódi, részletes és áttekinthetõ indoklását. Bármilyen mértékû számonkérés esetén e súlyos hiányosságot, úgy tûnik, kénytelenek fölényeskedéssel, kioktató stílussal kompenzálni. Holott odafönt meg kellene érteniük, hogy ma már tényleg más idõket élünk. Példának okáért, az éretten gondolkodni és magukat kifejezni képes diákok, tanáraikkal egyetemben azt akarják, hogy vegyék õket komolyan; hogy vegyék õket emberszámba; hogy avassák be õket a háttérfolyamatokba, és hogy legyen súlya véleményüknek, amikor róluk tárgyalnak. Mert ha idõrõl idõre helyettük döntenek, akkor meginoghat az, ami eddig az ún. demokratikus jogállam közegében hajtotta õket: a hit abban, hogy õk alakítják saját életüket. Ez pedig a megkeseredés útjára terelheti õket. Van képviselete a diákoknak. Középiskolás, fõiskolás, egyetemista óhajok, sóhajok, panaszok, javallatok eljuthatnak az ország irányítóihoz. Elméletben a pedagógusok szava is eljut. De végül mégiscsak parlamenti elképzelések szerint zajlanak a változtatások. Szükséges lenne, hogy amikor munkaerõpiaci igényeket sorakoztatunk föl és a nemzetérdek fogalomkör szókészletével érvelünk oktatáspolitikánk mellett, akkor lássunk túl az

KIOKT

5

@egyetemista

Kutatók Éjszakája

20 1

4

Idén szeptember 26-án került megrendezésre az ország egyik legjelentõsebb tudományos, ismeretterjesztõ eseménye, a Kutatók Éjszakája. Ezen a napon a felsõoktatási intézmények próbálják közelebb hozni a látogatókhoz az egyes tudományterületek érdekességeit. Több mint 100 ingyenes program várta a résztvevõket délutántól egészen késõ éjszakáig. Az elsõ, mindközül a GeoArt kiállítás volt, mely a JGYPK fõépületében elhelyezkedõ Tudástár nevû állandó természettudományi kiállítás újabb, azt kiegészítõ része. A Különleges színek és formák a kanyonok földjén címû 30 darab képbõl álló sorozat az Amerika Egyesült Államok nyugati részének varázslatos természetvédelmi tájait mutatja be, melyet Dr. Karancsi Zoltán maga készített. A nyitó beszéd után egy részletesebb beszámolóval egybekötött diavetítéssel várta a továbbiakban is érdeklõdõket a folyosó túloldalán. Az emelten még helyet kapó egyéb kiállítások, mint A természeti jelenségek kísérleti modellezése, a Herbárium vagy Ásvány és kõzettár is rekordmennyiségû érdeklõdõt számolhatott, legnépszerûbb mégis a Próbáld ki laboratórium volt.

A fotókiállítás után utunk a TTIK újszegedi Biológia épületébe vezetett, ahol két elõadáson is részt vettünk. Az ezzel egy idõben zajló elõadás megtekintése végett, itt írói csapatunk két részre oszlott. A Kék vagy piros? Mi rejlik a vörösborban? címû kísérleti elõadást az épület aulájában lehetett megtekinteni, ahol több más program is várta az odalátogatókat. Nem volt nehéz megtalálni a bejárattal szemben elhelyezett két kis asztalt, rajta az elõadáshoz szükséges kellékek: kéncsövek, fiolák, edények és más kísérleti segédeszközök. Három fehérköpenyes fiatal készült a bemutatóra, Dr. Gallé Ágnes tanársegéd és két segítõje: Kinga és Péter. Még volt 2 perc a kezdésig, így körbenéztünk, még milyen érdekességeket lehet megtekinteni. Mire visszaértünk kétosztálynyi általános iskolás vette körbe a két asztalt és érdeklõdve figyeltek. Mivel az aula több rendezvénynek adott helyet egyszerre, a különbözõ elõadások

6

HÖKKENTÕ

kisebb hangzavart eredményeztek, a harmadik sorból sem lehetett tisztán érteni Dr. Gallé Ágnes bevezetõjét és egész elõadását. A bemutató során különbözõ szõlõfajták bogyójának antociánkivonatát hasonlították össze (az antocián a szõlõ bogyójának egy színanyag származéka), színük nagymértékben függ a pH-tól; savanyú sóik pirosak, míg a bázikusoké kék színûek. A kísérlet során mindenki kipróbálhatta, hogyha tömény antocián-kivonatot cseppent különbözõ pH-jú puffer oldatokba, akkor ennek hatására azok a szivárvány színeit veszik fel. Elkészíthettük saját virágszín skáláinkat is. Láthatóan a gyerekek nagyon élvezték, hiszen õk

maguk csinálhatták meg a kísérletek egyes részeit. Mindenki saját tetszése szerint elkészíthette színes szõlõfürtjét papírból, melyet hazavihetett. A Növények, mint élvezeti szerek címû elõadást az új elõadóteremben tartotta Ördögné Dr. Kolbert Zsuzsanna, TTIK Növénybiológiai Tanszékének tanársegéde. A bemutató nem volt túl érdemleges, a társadalmi tabukat nem éppen feszengetõ, kávé-kakaóbab-tea témaközpontú prezentációt halhattunk. Eredetükrõl ismertettek tényeket és legendákat, hatóanyagaikról és szervezetre gyakorolt hatásaikról, gazdasági hátterükrõl tudhattunk meg még többet. Kicsit úgy éreztem, hogy próbálták a témát 12-es korhatáron belül tartani. Ahogy növényrõl növényre, szisztematikusan mindig ugyanazon sorrendben lévõ vázlatpontokon haladt végig az elõadónõ, a mondanivalójában valóban érdekes elõadás néhol monoton stílust vett fel. Az elõadás után, a bejárat

mellett, kóstolni való minták voltak elhelyezve a prezentáció során említett növényi produktumokból: tea, kávé, csoki. Visszatérve Újszegedrõl a BTK épülete felé vettük az irányt, ahol a földszinti Vajda teremben J. R. R. Tolkien: mítosz? fantasy? széppróza? film? címû elõadás és interaktív beszélgetésben vettünk részt. A téma népszerûségét igazolva, rögtön helyproblémákkal szembesültünk, annak ellenére, hogy a közönség többszöri felszólításra sem volt képes minimális átrendezéssel ülõhelyeket teremteni maguknak. Így az elõadás a félig meddig álló közönséggel indult el. Dr. Kelemen Zoltán pár szóval nyitotta meg az eseményt. Kedvezve a fantasy mûfajban nem annyira jártas hallgatóknak, Tóth Zoltán tanársegéd egy 20 percesnek szánt, de végül kétszer annyira kitoldott kiselõadással vezette be a beszélgetést. Szó volt itt a mûfaj sajátosságairól, bár kifejezetten filmes környezetben. Az ezt követõ Szabó István Zoltán vezette beszélgetést Dr. Kelemen Zoltán indította Rejtõ Jenõ: Az elátkozott part címû regényének egy részletével. Itt már konkretizálják a Gyûrûk Urát mûfajtanilag, s a cím szerint járják körbe a témát, miszerint mítosz-e, avagy teremt-e külön mitológiai világot, fantasy-e, avagy megfelel-e a mûfaj/almûfaj sajátosságainak, és szépirodalom-e, avagy rendelkezik azon esztétikai értékekkel, fontos-e egyáltalán besorolni. Itt kerül pontosan definiálásra a high fantasy elnevezés, ami alá a mûvet is gyakorta sorolják, és minden más a bevezetõ elõadásban meg nem válaszolt kérdés. Eleinte a közönség ódzkodik bekapcsolódni, a három Zoltán kellemes társalgásával szórakoztatja a hallgatókat. Szóba kerülnek még más

@egyetemista azonos mûfajú alkotások, melyek szimbólumkészletükben megegyeznek, a felhasználásbeli különbségekre vagy azonosságokra fókuszálva hasonlították össze õket. Itt került elõször szóba a nemrégiben népszerûvé vált Trónok Harca, mely végre olyan provokatív témának tûnt, amely a közönséget is megszólaltatta. Persze ez esetben is kiderült, hogy a sorozatot többen követték, mint ahányan a könyvet elolvasták. A trilógia eredeti nyelvrõl való félrefordításainak, majd a könyv és film közötti különbségeknek kiemelkedõ szerepe volt a társalgás során, úgymint a nõk hívatásának a cselekmények sorozatában. Amilyen lassan és komótosan indult be a társalgás, legalább annyira heves értekezés alakult ki a végére, amikor Élionor szerepét boncolgatták a végsõ gyõzelemhez vezetõ csatában. A beszélgetésben gyakran elkanyarodtak az eredeti témától, de a közönség

vonatkozó jellemzõ tulajdonságot, majd megmutatta képen, hogy melyik az a madár és mi a neve. Azt hittük, hogy ez még csak a bevezetõ és nem maradtunk le semmilyen érdekességrõl, de arcunkra fagyott a mosoly, amikor további jó kalandozást kívánt ezzel a bõ 6 perces kimerítõ produkcióval. Talán majd, ha nem fél napban lesz összesûrítve a Kutatók Éjszakája, több rendezvényt is meg tudunk nézni, és idõben odaérünk a kezdésekre. Tóth Tündét, fizika szakos hallgatót kérdeztük a Kutatók Éjszakájáról, amin elõadóként vett részt. A Fizika fényei címû elõadásukon számos látványos, optikai kísérletet láthattak a látogatók, sok érdekes információval ismertették meg a hallgatóságot, majd a fény részecske és hullám természetérõl is beszéltek, és ezekhez kapcsolódó kísérleteket mutattak be. – Hogyan kaptad a lehetõséget, hogy elõadást tarts a Kutatók Éjszakáján? – Dr. Farkas Zsuzsanna, az Általános és Környezetfizikai Tanszék tanszékvezetõje kérdezett meg engem, illetve a hallgató társaimat, lenne-e kedvünk részt venni a Kutatók Éjszakáján. Így egy másik csoporttársammal és a tanárnõvel együtt a Fizika fényei címû elõadást tartottuk és kísérleteket mutattunk be.

– A korábbi években, mint látogató, részt tudtál venni a rendezvényen? – Ilyenkor nincsen idõ a többi programot megnézni, mert a miénkre kell koncentrálni, hogy rendben lemenjenek az elõadások, illetve a látogatókra, akik folyamatosan jönnek. Ha nincs egyszerre annyi ember, akinek frontális elõadást lehetne tartani, akkor is minden kísérletet bemutatunk, ez egy egész estés elfoglaltságot jelent. – Változott az elõzõ évi esemény az ideihez képest? – Úgy látom, hogy egyre több hallgató csatlakozik a tanszéken a tanárnõ felkérésére és a látogatók eddig minden rendezvényen nagyon sokan voltak. Létezik vendégkönyv, akinek van kedve, beleírhatja a véleményét a látottakkal kapcsolatban, vagy bármilyen megjegyzését. Minden megjegyzés pozitív és sokszor szerepel, hogy a látogató nem elõször járt a tanszék elõadásain, mégis ugyanolyan érdekesnek találta, és ugyanúgy tetszett neki, mint elsõ alkalommal. – Mi, az elõadások látogatása során sokszor találkoztunk helyproblémával. Nálatok is szoktak ehhez hasonló nehézségek felmerülni? Hogy kezelitek a helyzetet, ha igen?

kérdései és hozzászólásainak sikerült visszatérítenie õket a kiindulási ponthoz. A párbeszéd többször is a nõk szerepének tárgyalása hozta vissza a halálból, az eredetinél jóval kitolva a eszmecserére szánt idõt.

– Tudtál-e másik elõadást megtekinteni, mint hallgató? – Sajnos nem. 18-tól 22-ig ott voltunk az elõadóteremben, nem volt idõm máshova elmenni, egyedül a tanszéken kísérletezõk egy-két kísérletét tudtam megnézni.

– Az Általános és Környezetfizikai Tanszéken a folyosón is vannak kitéve asztalok, mindegyiknél más-más témában mutatunk be kísérleteket. A Fizika fényei elõadásunk egy elõadóteremben van, fõleg azért, mert nagyon sok kísérletet mutatunk be, kell a nagy asztal az eszközöknek. Illetve, egy másik teremben a kisebb gyerekek játékos fizikai feladatokon keresztül megismerkedhetnek az interaktív táblával, és szintén egy teremben van lehetõségük kézi spektroszkópot készíteni a látogatóknak. Szerintem a mi tanszékünkön elférnek a látogatók, az asztalok miatt kicsit szétoszlanak, és a mozgás is folyamatos.

Utolsó állomásunk a Füvészkertbe vezetett. Talán ez a program ígérkezett a legizgalmasabbnak: éjszakai zseblámpás kalandozás a kertben, játékos vetélkedõk és különbözõ feladatok várták a résztvevõket. Sajnos a helyszínre csak egyetlen busz viszi ki a diákokat, ami este 8 után csak óránként jár. Az elõadások, nem voltak ehhez a menetrendhez igazítva, így esélyünk sem volt az elõadást az elejétõl meghallgatni. Ráadásul a buszmegállótól még 100 méterre van a bejárat. Befelé menet a távolban, a sötétségben találtunk egy kivilágított kis pavilont, ahol egy nõ Hermann Ottó A madarak hasznáról és káráról címû ismeretterjesztõ könyvébõl olvasott fel pár madárra

– Voltál az elõzõ években megtartott Kutatók Éjszakáján?

Coulibaly Miriam, Bokor Gergõ Fotók: Patakfalvi Ádám, Valach Márk

– Igen, elõször elsõsként kérdezte meg a tanárnõ, hogy van-e kedvem részt venni a Múzeumok Éjszakáján, ami minden év júniusának utolsó szombat estéje szokott lenni. Természetesen elvállaltam, ahogy a következõ évben is. Lényegében ez volt most a negyedik alkalom, hogy részt vettem a rendezvényen, mint elõadó.

@egyetemista

„Rém”Történetek a koliból Albérlet vagy kollégium? Létfontosságú kérdés ez, amikor egy idegen városban kezdjük meg egyetemi tanulmányainkat. Mint mindennek, ennek is megvannak az elõnyei és a hátrányai. Mielõtt döntünk, nem árt minden fontos lehetõséget sorra venni. Ha a kollégiumot választjuk, sok szempontra kell figyelnünk, hiszen tudjuk, a kolik között is számtalan különbség van. Figyelembe kell vennünk, hogy kari kollégiumba akarunk-e menni, (GYTK Semmelweis Ignác Kollégium, JGYPK Teleki Blanka Kollégium) szakkollégiumok közül szeretnénk-e válogatni (SZTE ÁOK Szakkollégium) vagy netán a karközi koleszok mellett adjuk le a voksunkat (Herman Ottó Kollégium, Károlyi Mihály Kollégium és az Öthalmi Diáklakások).

Miért szerencsés koleszban lakni és mi az, ami miatt kevésbé?

adagjára. Ha jóban vagy a szobatársaiddal, még a netet sem kell lesned – gondolnak rád, és viszont. Sajnos elmondhatjuk, hogy nincs magánélete az embernek, mivel közösek a szobák, a fürdõ, a WC és a konyha is. Ha késõn megyünk fürdeni, akkor lehet, hogy már meleg víz sem marad és sorba kell majd állnunk. Néhány bõbeszédû gólya mesélt nekünk elsõ benyomásairól röviddel a kollégiumba költözés után!

Martin TTIK, Földtudomány Bsc, Károlyi Mihály Kollégium

Augusztus utolsó hétvégéjén, szomEgyszerûbben juthatunk hozzá az infor- baton költöztem be, vegyes érzelmációkhoz, gyorsabban értesülhetünk az mekkel. Egyrészt bennem volt, amit aktuális programokról, megismerhetjük a csoporttársainkat, könnyebben köthetünk új barátságokat. Elõny, ha sok olyan személyt ismerünk, akik már jártasabbak az egyetemi élettel kapcsolatban és a várost is jól ismerik. Belecsöppenhetünk egy nyüzsgõ világba, ahol szociális értelemben egyaránt fejlõdhetünk. A kollégisták számára gyakran szerveznek programokat, ilyen például a sörpongozás, szintfõzés vagy szint forraltborozás, de a kulturális és a sport programok közül is kedvünk A Károlyi Mihály Kollégium és igazgatónõje, Varga Ágnes szerint válogathatunk. Móka és kacagás az élet, szinte soha nem unat- mások mondtak, hogy hangos, züllött, kozunk, mindenhol más és más szóra- nem lehet tanulni. Másrészt mindig is kozási lehetõségekkel tudjuk eltölteni szerettem volna megtapasztalni, milyen a családomtól külö nélni, így bíztam abban, az idõnket. Körülbelül harmadannyiba kerül, hogy jól fogom érezni magam. Korábban mint egy albérlet, nem kell folyamatosan nem laktam kollégiumban, tehát fogalazon aggódnunk, hogy mennyi pénzbõl mam sem volt arról, hogyan mûködnek jövünk ki, hiszen minden hónapban ugyan- itt a dolgok. A formális ügyeket sikerült annyit fizetünk. Otthonról hozzuk a kész- csekély idõ alatt letudnom, várt a bûvös ételt, ami egész hétre elég, de vannak 402-es szoba. Érkezésemkor a két szoolyan személyek is, akik inkább bent batársamból az egyik már beköltözött, fõznek. Év elején veszünk tartós élel- neki köszönhetõen már az elsõ napon sem miszereket, hogy ne kelljen erre késõbb unatkoztam. A fent említett rémhírek költenünk, csak arra adunk ki pénzt, egyikét sem tapasztaltam az eltelt egy amire mindenképpen szükséges. „Potya- hónap alatt, nem értem, miért terjesztekajához” úgy is hozzájuthatunk, hogy nek ilyeneket. Az emberek túlnyomó lecsapunk a váratlanul és hirtelen haza- többsége kifejezetten barátságos, segítõmenõ egyén facebook-on felkínált kész. Függetlenül attól, hogy sokszor

8

HÖKKENTÕ

nehezen alkalmazkodok másokhoz, ebbõl eddig semmilyen kényelmetlenségem nem származott. A körülmények, a felszereltség teljesen elfogadható, nem igazán lehet okom panaszra. Mondjuk az ágyak lehetnének stabilabbak, ha érted, mire gondolok... A kollégium havidíja 10 000 Ft, szerintem ez egy teljesen reális összeg. Egyedül a környezet az, amiben nyugtalanító tényezõt véltem felfedezni, a forgalom zaja esténként zavaró tud lenni. De kárpótol mindezért, hogy a közelben van a Szeged Pláza, a Rongy, a Tesco, villamosés buszmegállók, szóval a közlekedés, a szórakozás és a vásárlás nehezen lehetne ennél kényelmesebb. Összességében nagyon szeretem a Károlyit, annak ellenére, hogy eredetileg a Mórában akartam lakni. Egyáltalán nem bántam meg, hogy ide kerültem. Minden bizonnyal jövõre is ide jövök vissza, jól érzem itt magam. És ne feledjétek: A szesz, a szex, a TTIK!

Dóra TTIK, biomérnök, Herman Ottó Kollégium Most vagyok elsõéves az SZTE TTIK biomérnöki szakán, valamint kollégista az újszegedi Herman Ottó Kollégiumban. Elsõ benyomásaim a gólyatáborhoz köthetõek amikor is, már egy kisebb fajta fogadóbizottság üdvözölt a kollégium elõtt minden újonnan érkezõt. Meg kell mondjam, ilyen jó közösségre nem számítottam, és ez az egyénekre is igaz. Maga a kolesz nem luxusszálló, költségileg is csupán 9 800 Ft havonta, de mégis megvan minden, ami a túléléshez kell. Bár a mi hûtõnk mélyhûtõ része múzeumba is elmenne a bele hibernálódott tejes doboz ereklyével, de egyébként minden rendben van vele. A szintenkénti mikró egyedül akkor volt érdekes, mikor a felsõbb szinteken az egyik elromlott... Ekkor derült ki hogy a leves és a lift nem jó barátok... nagyon nem. A újonnan megismert emberekben tequila barátnõkre és „szendvics” barátokra találtam. A nyugodt mindennapokat a kolibulik szakítják meg, amikor is a sörnél már csak a ruhák fogynak gyorsabban, és amirõl világviszonylatban is elismert,

@egyetemista jutott. A biztonsági kamera rögzítette az esetet, így végül sikerült elkapni a tettest. – Velem még nem történt ilyesmi, de hallottam, hogy valakit a saját szobatársa lopott meg. Durva, hogy mik vannak. Természetesen a srác azóta már nem lakik a kollégiumban. – Legtöbbször kaják tûnnek el, fõleg amikor buli van és az emberek részegek. Egyszer még az aranyhalakat is megették. De vannak jobb fejek, akik odajönnek és bevallják, hogy õk fosztották ki a hûtõt.

Legnagyobb probléma az eltûnt tárgyakkal van. Sajnos nem ritka a lopás, néhány személy, különbözõ szegedi kollégiumokból, meg is osztotta velünk történetét, hogy tanulhassunk belõlük. – Az eset tavaly történt. Este arra ébredtünk a szobatársammal, hogy leejtettek valamit a közösben. Hallottam, hogy két fiú nevetett, majd gyorsan elrohantak. Annyira siettek, hogy lefelé menet még a lépcsõkorlátot is megzörgették. Mivel akkoriban a fiúk zömében a 0. és az 1. emeleten laktak, úgy gondolom, hogy õk is onnan jöhettek föl. Nem hiszem, hogy külsõsök voltak, vagy bárki idegen, mivel azt is hallottam, hogy szatyorral zörögtek és abba akartak bepakolni. Lépcsõ melletti szobában laktam és nekik akkor pont ez a szoba esett „kézre”. Még jó, hogy aznap este a barátnõmmel elfogyasztottuk a vodkámat, mert ha azt is elviszik, tuti rájuk hívtuk volna a K9-es kutyákat! – Két éve történhetett, hogy külsõsök elloptak egy laptopot és hátul, a fotocellás ajtón vitték ki. Egyértelmû, hogy szervezett volt, elég nagy balhé lett belõle. Ismeretlen tettes ellen megtörtént a feljelentés és az ügy egészen a rendõrségig

FELVÉTELI Az elõzõ évhez képest 20 ponttal emelték a minimum-ponthatárokat, így a 2015-ös felvételin az alap- vagy osztatlan szakokra jelentkezõknek legalább 280, a felsõoktatási szakképzésre jelentkezõknek pedig 240 pontot kell gyûjteniük. Mindezt az emelt szintû érettségiért járó többletpontokkal együtt, de más címen (szakképesítésért, nyelvvizsgáért, hátrányos helyzetért, versenyeredményért) adható többletpontok nélkül kell elérned. Ez azt jelenti, hogy a 280 pont nem elég: ha középfokú nyelvvizsgád van, akkor a 280-ból ki kell vonnod a nyelvvizsga-bizonyít-

A Teleki Blanka Kollégium és igazgatónõje, Tóthné Márkus Katalin

– Én hallottam egy durva sztorit. A lány kiment a mosdóba, levette a jegygyûrûjét, kirakta a kagyló szélére amíg elmosogatott, és mire megfordult, már hûlt helye volt. Sajnos nem került elõ a gyûrû és a tettest sem találták meg. – A nyáron nagy felújítások voltak a koleszban és a festés meg egyéb munkálatok miatt a cuccainkat egy raktárhelyiségben tárolták, viszont az én dobozom eltûnt. Nagyon fel vagyok háborodva! Tele volt ruhákkal, értékekkel, kb. 100 ezer Ft-ot buktam emiatt. A rektort is felkerestem és a rendõrségre is elmentünk. Nem értem ezt a helyzetet, szerintem a kollégium felelõssége volt, mivel nem az én szobámból tûnt el.

Megkérdeztük a Teleki Blanka Kollégium vezetõségét, igazak-e a pletykák a kolis lopásokkal kapcsolatban, illetve milyen biztonsági intézkedések vannak ez ellen: „Sajnos ez egy olyan probléma, ami mindig volt, van és lesz. Nem örülök neki, de az esetek többségében nem igazán tudunk mit tenni. Egy lakóblokkban összesen 8 hallgató lakik. Az együttélés mindenki számára komoly próbatétel és elengedhetetlen feltétele az egymáshoz való alkalmazkodás. Igyekszem figyelembe venni a hallgatók igényeit, hiszen szeretném, hogy mindenhol egy jó szobaközösség alakuljon ki.” Az itt lakók biztonsága érdekében a földszinten 24 órás portaszolgálat és beléptetõ rendszer mûködik. Ha vendég vagy külsõs diák érkezik, kötelezõ leadni a diákigazolványt vagy más hivatalos dokumentumot. Bármilyen szabálytalanság vagy probléma esetén a vendéglátó hallgatót vonjuk felelõsségre – mondta Tóthné Márkus Katalin, a Teleki Blanka Kollégium igazgatónõje. Varga Ágnes, a Károlyi Mihály Kollégium igazgatónõje a következõképpen nyilatkozott: „Nem nagyon jellemzõ, nagyobb tételekrõl nem tudok. Próbálunk mindent megtenni a kollégisták védelme érdekében. A kajaeltûnés persze elõfordul, ezekért felelõsséget nem tudunk vállalni. Nagyobb rendezvények elõtt mindig felhívjuk a kollégisták figyelmét arra, hogy legyenek körültekintõek, zárják be a szobákat és figyeljenek oda az értékeikre.” Az ember nem tud a nap 24 órájában mindenére odafigyelni, de ha egy mód van rá, ne hagyja senki se õrizetlenül a holmiját, zárja be a szobaajtót és akkor nincsen ilyen baj. Tökéletes megoldások nincsenek, viszont vannak módszerek, amelyekkel ezek a helyzetek elkerülhetõek lennének. Bakró Krisztina Johanna, Rab Helga, Salka Róbert Fotók: Rab Helga, Internet

PONTHATÁROK ványért kapott 28 többletpontot. 2016-ban megint 20 ponttal emelik majd, 300 és 260 lesz a minimum-ponthatár. Ha alap- vagy osztatlan szakra, illetve felsõoktatási szakképzésre jelentkeztek, összesen 500 pontot gyûjthettek össze: 200 pont jár a tanulmányi eredményekért (utolsó két év végi jegyek és az érettségin szerzett osztályzatok) és 200 pont az érettségi eredményekért (két olyan tárgy számít, amely a kiválasztott képzési területen kötelezõ vagy kötelezõen választható), 100 pont pedig az emelt szintû érettségiért (ha az legalább 45%-os), nyelvvizsgáért,

szakképesítésért, versenyeredményekért. Az érettségi pontokat lehet duplázni is, így a tanulmányi pontok nem számítanak, automatikusan azt a számítási módot használják, amelyik kedvezõbb. A mesterképzéseken továbbra is meghatározott pontszám (100 pont) 50 százalékát kell elérni. Az eduline.hu-n található felvételi pontszám kalkulátorral bármikor kiszámíthatjátok, hogy az általatok várt eredményekkel mennyi pontot sikerül összegyûjteni. Bokor Gergõ Fotó: Internet

HÖKKENTÕ

[email protected]

hogy ekkor készülnek a legjobb, akár 5 rétegû „szendvicsek”. A kolis bulikon kívül rengeteg közös tevékenység van még, többségében sportprogramok, ahol a frizbitõl kezdve a röplabdán át egészen a kosárlabdáig bármit kipróbálhatunk. A kollégium mûfüves pályája, illetve konditerme az ilyen alkalmakkor igazán jól jöhet. Mindezek mellett az, hogy a liget csak egy zebrányira van, rengeteg új lehetõséget nyit meg azoknak, akik szeretnek futni és azok számára is, akik egy kicsit a szabadba vágynak. A kollégium otthonos, és nyugodt hangulata szintén hozzájárul ahhoz, hogy már egy hónap után második otthonomnak mondhatom, méghozzá túlzások nélkül.

9

@egyetemista

Diákhitel?! Felvegyem vagy ne? A fiatal egyetemista életében meghatározó szerepet tölthet be a diákhitel. Megéri felvenni? Vagy nem élek vele és inkább nem is járok egyetemre? Mi ez valójában? A hátralévõ életünk megpecsételése vagy egy lépés az új kezdet fele? Mindenki hallott már a diákhitelrõl, de sokak számára az sem világos, hogy milyen fajtái, elõnyei és hátrányai vannak. Miért érdemes felvenni és miért nem? Fontos megjegyezni azt, hogy létezik Diákhitel1 és Diákhitel2. Nagy különbség van a kettõ között. Az 1 szabad felhasználású, a 2 pedig kötött felhasználású. Különbözik a kamatuk, felhasználási lehetõségük, illetve az sem mindegy, hogy ki veheti fel és mennyi pénzt igényelhet.

Diákhitel1, a „tanulópénz"” Szabad felhasználású hitel, ami azt jelenti, hogy bármire költheti az igénylõ (akár lakás, mûszaki cikkek stb. vásárlására). Kamata évi 6%. Havonta 15–50 000 Ft közötti fix összeget lehet felvenni, amit kérhetünk egy összegben is, két félévre bontva. Államilag támogatott és önkölt-

séges hallgatók is felvehetik. Elõnye, hogy bármire lehet költeni, nem a szüleidet terheled ezzel a költséggel, és saját lábra tudsz állni. Megtanulhatod a pénz valódi értékét, saját bõrödön tapasztalhatod meg azt, hogy mire is költhetsz, mit engedhetsz meg magadnak. Tehát ha nem gazdálkodsz vele okosan, akkor hamar oda kerülhetsz, ahol a part szakad, és megint ott fogsz tartani, hogy semmid sem lesz, csak a felvett hitelösszeg. Lépten-nyomon halljuk a figyelmeztetést is: nem jó a nagybetûs életünket adósággal kezdeni.

Diákhitel2 Kötött felhasználású, ami csak az önköltséges képzésben résztvevõ hallgatók számára érhetõ el. Kamata fix 2%. Maximum a képzési költség összegét vehetik fel, és csak a képzés finanszírozására fordítható az igényelt pénz. Tanulmányaid befejezése

után, munkába álláskor a minimálbér meghatározott százalékát kell törleszteni, amit a bank egybõl, automatikusan levon az igénylõ számlájáról. Késõbb a nettó jövedelem 5%-át kell törleszteni havonta. Egyetem alatt ezt sem kell fizetni. Pontos információkat és teljes körû tájékoztatást a Diákhitel hivatalos weboldalán kaphatsz, és ügyfélszolgálathoz is fordulhatsz. Igényelni pedig az egyetem elektronikus tanulmányi rendszereinek hallgatói felületérõl (ETR) is lehet, de a HSZI-be mindenképpen személyesen be kell menni aláírni a szerzõdést. Ezután a Diákhitel1 esetében az igénylõk bankszámlájára, a Diákhitel2 esetében közvetlenül a felsõoktatási intézményhez érkezik a pénz. Bakró Krisztina Johanna

Diplomamentõ nyelvtanfolyam

Fotó: Internet

Az egyetemisták jelentõs részének (kb. 20-25%-nak) egyre nagyobb problémát okoz a nyelvvizsga megszerzése a diplomához. Ezt orvosolandó jött létre az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. által, az úgynevezett diplomamentõ program, melynek célja, hogy intenzív oktatás mellett a lehetõ leghamarabb felkészítse az abszolutóriumot és a záróvizsgát magukénak tudó, ám hallgatói jogviszonnyal már nem rendelkezõ fiatalokat. A Kft. a nyelviskolák részére hirdetett pályázatot, mely keretein belül államilag támogatott nyelvoktatást indíthatnak,

csoportonként körülbelül 16-20 fõvel. Szegeden az Euro nyelviskola, a Minerva Bridge Kft., valamint a Katedra nyelviskola kapott lehetõséget a tanfolyamok indítására. Angol, német és francia oktatásokon lesz lehetõség részt venni a leendõ tanulóknak. A képzések több helyen az országban már szeptember végétõl elindultak, de folyamatos lesz a foglalkozás. Minden nyelvbõl 120, 180 és 240 órás kurzus indul választható heti óraszámban, melynek mértéke minimum 6, maximum 20 óra lehet. Az egy fõre esõ támogatá s 300 000 Ft, amely

a tudáspróbát, az órákat és az oktatáshoz szükséges könyvek, munkafüzetek és tesztek díját tartalmazza. A jelentkezéskor szükség van a záróvizsgát igazoló nyomtatványra, illetve B1-es., azaz alap szintû tudásra. Errõl igazolás nem szükséges, viszont a tanfolyam megkezdésének alapfeltétele, hogy sikeres szintfelmérõt tegyen a jelentk ezõ. Fontos tudniva ló, hogy a díjmentességet az utólagosan megszerzett nyelvvizsga biztosítja, melyre három lehetõséget kapnak az oktatáson résztvevõk. Aki harmadik alkalommal is sikertelen vizsgát tesz, a szerzõdés szerint köteles a képzés költség einek felét, azaz bruttó 150 000 Ft-ot visszafizetni. Az tanfolyam minden jelentkezõ számára ingyenes, de a nyelvvizsga költségét egyedileg kell vállalni. A képzésekre 2014. augusztus 18-án 14:00-tól december 31-ig van lehetõség jelentkezni, az OFK honlapján. Részletek: www.ofa.hu Mádi Mónika

Naivitás. Egy állapot, melynek során nem tudjuk, vagy nem akarjuk észrevenni a teljesen nyilvánvalót. Fától se az erdõt effektus. Asszociáció. Egy folyamat, melynek során az agyunk egy szó hallatán kapcsol és felépít rá valamit, amely megjelenik lelki szemeink elõtt. E két jelenség több esetben keresztezheti egymást. Nálam is keresztezte. Keresztezte az egyetemisták esetében, hogy maradjak csak helyi jellegû és hazabeszédes.

E S I

M L E

T R É

Réges-régen, úgy 120-130 centiméteres koromban már többször hallottam az egyetemista szót. Ekkor – és erre tisztán emlékszem – mindig asszociáltam, elsõsorban borostás arcú, szemüveges, kötött pulcsis fiúkra és elegáns ruhában, tûsarkúban tipegõ – na nem az utcasarkon – lányokra. Továbbá arra, hogy õk milyen jól neveltek, becsületesek, értelmesek, okosak, tisztelettudóak, életüket a tanulásnak szentelõk, akik mindezt azért teszik, hogy késõbb jól fizetõ, tisztességes állásuk legyen, és meg tudjanak venni majd mindent, ami szem-szájnak ingere – aranyos gyermeki asszociáció ez, csakhogy naivitási faktora legalább olyan magas, mintha kifordítanánk a Marianna-árkot. De legyünk igazságosak, ma is fellelhetõek azok a kisebb hallgató-populációk, melyek látástól vakulásig tanulnak és/vagy diákmunkát, rész- vagy teljes munkaidõs állást vállalnak egyetemi tanulmányaik mellett azért, hogy eltartsák magukat, segítsenek szüleiknek, vagy csak megalapozzák a jövõjüket. Nyilván õk a „jók”. Írhatnék még róluk, de nem teszem. Mert a „jó” szeretett országunkban snassz és unalmas. A „jó” altat. De a „rossz” ébreszt. Persze az, hogy mi a jó és mi a rossz, sok esetben szubjektív. Ebben az esetben is az lesz. Valamirõl valamit, amely sokak szemében szálka lehet. Az egy kellemetlen érzés. A kellemetlenség mértéke pedig emberfüggõ. A többségi egyetemista gondosan ügyel arra, hogy tanulmányainak sikeres vagy inkább csak elvégzését – „a kettes már nagyon jó” – minél kevesebb energia befektetéssel oldja meg. Mindent az utolsó pillanatban, egyszerre próbál a fejébe verni. A mindent persze erõsen idézõjeles. Akiknek már ez is sok és megterhelõ, azok bíznak a modern technika eszközeiben, az oktató figyelmetlenségében, esetleges nem is törõdömségében, a tanulásban komolyan felkészülõ társuk segítségében és persze önmaguk minél nagyobb sunyiságában. De vajon az így megszerzett pecsétes dokument mennyit ér? A többségi egyetemista gondosan ügyel arra, hogy idejét a lehetõ leghasznosabban töltse el. Javarészt kocsmákban vagy

valamilyen szórakozóhelyen. Nem számít, hogy a hét melyik napja, apropót mindig könnyû találni. De vajon mi lehet az igazi motiváció? A társaság? A hangulat? Az öröm? A bánat? Az alkohol? Egyéb? Az összes? Válaszok, ki-ki vérmérséklete szerint. Mérhetetlen lerészegedés, az ezzel járó alpári, gusztustalan viselkedés, a közízlés nyílt megcsorbítása, a szellemi képességek torzulása. Ismerõs tünetek. Az illegális, tudatmódosító szereket pedig a fantáziára bízom. Nem akarok „elszállni”. A legrosszabb többségi egyetemista az, aki a fent említett két metódust rendszeresen és párhuzamosan

mûveli. Nem elég, hogy viselkedésében a homo sapiens egyes, korai egyedfejlõdési szakaszát tükrözi, a mellé felmutatott érdemi teljesítmény és tudás zéró közeli. Mindezt többnyire az adófizetõk pénzén, az államisok „ingyen”, a státusszal járó különbözõ juttatásokat igénybe véve. Sõt néha olyan támogatásokat is „megszerezve”, melyekre valójában nem is jogosultak, elvéve azoktól, akiknek arra tényleg szükségük lenne, lásd „jók”. A gazdag anyuka és apuka által pénzeltek pedig nem különösebben rettegnek a „rossz” életmód majdani következményeitõl. Nekik nem kell. Felgyorsult világunkban a lelkiismeret fogalma kihalóban van. A többségi egyetemistának ez vagy nincs, vagy nincs ideje arra, hogy szembeköpje magát a tükörben. Ha nem gondol bele mélyen a dolgokba, ha eleve nem is gondolkodik – ez egyre könnyebb feladat –, akkor nem is lesz miért rosszul éreznie magát. Természetesen létezik középút is. Ki lehet élvezni az egyetemi éveket módjával szórakozva, ugyanakkor olyan tudásra szert téve, mellyel késõbb (erõsen aláhúzva) önerõbõl mindenféle „ez meg

mi?” meglepetések nélkül sikereket érhet el az elsajátított szakmájában. Ehhez viszont hatalmas önfegyelem, akaraterõ szükséges. Ez a legnehezebb. A csábításnak ellenállni, a célokért. Az „akasztják a hóhért” kérdésekre pedig, miszerint 20+X évesen a szüleim büszkék-e rám azért, vagy én büszke vagyok-e magamra, mert még mindig az iskolapadot koptatom és kitartóan szívom az állam, olykor savanya tejet adó „büdzsé-csecsét” (értsd: link és léhûtõ, életmûvész, minden hájjal megkent gazfickó)? Illetve, hogy eddig semmilyen hasznosat és maradandót nem alkottam még az életemben (értsd: nem sok szalmaszálat tettem még keresztbe)? A válaszom: egyértelmûen nem. De az élet rulett kereke nekem ezt dobta, és amíg megtehetem, addig meg is teszem. A tükörbe én sem köpöm magam arcon, pedig lelkiismeretet hozzám is csomagolt a genetika. Tudjuk, a magyar ember nem arról híres, hogy magát köpdösi a tükörben – hanem másokat. A züllés züllést szül, s így a szülõnek is megvan a maga felelõssége, bizonyos egyének esetében. Ma már nem kell meglepõdni azon, hogy az egyetemek területén, még józan állapotban is sokszor emberhez nem méltó, állatias viselkedést tapasztalunk. A túlzott szabadság lebontja az „állatkert” amúgy is alacsony kerítését. Amennyiben e tendencia folytatódik, meg kell barátkozni a gondolattal, hogy kicsiny országunk majdani vezetõ rétege, értelmisége valójában Európa látszatpolírozott értelmisegge lesz, ahonnan, mint a csapból is, a szar folyik majd. Lehet kóstolni. Marotti Fotó: Internet

HÖKKENTÕ

[email protected]

G G

A Nézõpont rovatban közölt írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztõség véleményét!

nézõ PONT

11

nézõPONT

Kiszolgáltatva az életnek

Persze mi van, ha nem. Vannak, akik megragadnak a hasonló gondolatspirálokban, fejükben meg nem szûnve dübörögnek a gondolatok, és nem bírva a tétlenséggel, inkább tesznek valamit. De mégis mikor jön el az a pont, amikor az elhatározás megszületik? Vagy a bátorság összegyûlik? Esetleg nem életük viszontagságai elõl menekülnek, hanem a Halál ismeretlen birodalma vonzza õket? Emberéletek sokasága végzõdik így szerte a világban, ellenére annak, hogy a társadalmi, földrajzi, vallási, politikai és gazdasági körülményeik, sem az egészségügyi állapotuk nem feltétlen indokolja. Habár az öngyilkossági ráta tartósan magasabb azokban az országokban, melyek hátrányosabbak a világszínvonalhoz vagy környezetükhöz képest, a fejlettebb területeken is számottevõen fordulnak elõ ilyen esetek. A CDC (Centers for Disease Control and Prevention) tavalyi felmérése szerint az Egyesült Államokban egyre nagyobb közegészségügyi problémának számít a magas öngyilkossági ráta, fõleg a 1946 és 1964 közötti demográfiai robbanás szülötteinél, ahol ez a szám 18,6. A második legmagasabb 16,9, a 85 és annál idõsebbek körében volt. A fiatalabb korosztályok esetében ebbõl következõen alacsonyabb, mint a középkorúaknál vagy az éltesebbeknél. 2011-ben a fiatal felnõttek körében 15-tõl 24 éves korig 11,0 volt az öngyilkossági ráta. Ugyanezen idõszakot felölelõ adatok szerint Magyarországon 2011-ben 2 422 ember halt meg öngyilkosságban, naponta átlagosan 7 ember, 4 nõ és négy férfi. Mindannyiuk közül 188-an voltak 30 éven aluliak.

De mindezeket megelõzvén... Számos civil szervezet mûködik és folytat tevékenységeket azért, hogy ezek a számok minél alacsonyabbak legyenek. Magyarország e téren legaktívabb szervezete az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen, melyet a Péterfy Sándor utcai korház

12

HÖKKENTÕ

Krízis Intervenciós és Pszichiátriai osztályának dolgozói hoztak létre 2002 márciusában. Célkitûzései közé tartoznak a krízishelyzetben lévõ vagy már öngyilkossági kísérleten átesett betegek megsegítése és rehabilitációja, illetve a páciensek családjainak lelki támogatása. Nemrég kavarta fel a közvéleményt a 26 éves Szergej Kirilo, egy orosz fiatal esete, aki az öngyilkosság mellett döntött, majd szándékát megosztotta egy közösségi hálózaton. Késõbbi tettét bárki láthatta, aki kapcsolatba lépett vele egy videochat

Dr. Philip Nitschke az „eutanázia-készletével”

programon keresztül. A hatóságokat és a közvéleményt teljesen letaglózta, hogy egyetlen embert leszámítva senki sem akarta õt megállítani. Segélykiáltás volt-e ez a tömeg felé, senki nem tudja. Morálisan nem elfogadott, társadalmilag hátrányos, deviáns viselkedés. Ezzel mindenki egyetért általánosságban. Ezen állításokat azonban nem mindig tarthatjuk fenn töretlenül, akármennyivel is szebb lenne úgy világ. A súlyosan beteg, fájdalmakkal küszködõ, gyógyíthatatlan páciensek és mesterségesen életben tartott személyek megõrzése mai napig egyértelmû tény és hozzáállás. Mivel a jogi rendszerben nincs pontos jogszabály az eutanáziára, így automatikusan öngyilkosságnak vagy gyilkosságnak számít, abban az esetben, ha ezt más követné el. Nagy-Britanniában, ahol ez a kérdés több, mint 10 éve jogi utakon már érvényt nyert és a törvény szerint

mindenki maga dönthet gyógyszeres kezelésérõl az esetben, ha a betegsége gyógyíthatatlan vagy halálos mivolta beigazolódik és tudatuk elvesztése a késõbbiekben fenn állhat, a lakosságot még mindig érzékenyen érinti a téma. Sok támadást is kap, Philip Nitschke ausztrál orvos, aki ’97 óta inkább teljes munkaidõben választott halál párti ügyvédként és tanácsadó pedagógusként éli életét. Újonnan nyílt International Exit londoni irodájában már több mint ezer elbírálandó kérdéssel kell foglalkozni. Ellenben a többi eutanáziát támogató aktivista mellett, nem csak a tartósan beteg emberek halálhoz való jogának követelését tartja fõ programjának, hanem az idõs élettõl megfáradtakét is, akiket segítõ tanáccsal látnak el, miként vethetik el maguktól életüket a legkényelmesebb módon. Habár a törvényt ott is sérti az öngyilkosságra való buzdítás, a szervezet ezt mindannyiszor megkerülte ezidáig. Nem elõször hallhatunk errõl a szervezetrõl, 2005-ben, Svájcban már kaptak mûködési teret a Vaud Egyetemi Kórház falai között, s számukra engedélyezték, hogy a gyógyíthatatlan svájci állampolgároknak nyújtsanak segítséget saját életük eldobásához. A legnagyobb áttörés mégis ez év elején történt, februárban, amikor is a belga parlament megszavazta a kortól független eutanáziát, 86 igen, 44 nem és 12 tartózkodó szavazattal. Így a törvény már a halálosan beteg gyerekekre is ugyanígy vonatkozik, akiknek nagy fájdalmaik vannak és betegségükre nincs elérhetõ kezelés. „Gyilkosok!” – hangzott a szavazás alatt kiáltás valahonnan a karzat alól... Coulibaly Miriam Források: hvg.hu, index.hu, www.suicidprevencio.hu, cdc.ord

A Centers for Disease Control of Prevention (CDC) USA szerte gyûjt adatokat a halandóságról, beleértve az öngyilkosság általiakat is. 2011-ben (a felmérések fõleg erre az évre vonatkoznak) 39 518 öngyilkosságot jelentettek, ezt téve a 10. leggyakoribb halálformává az országban. Minden 13,3 percben halt meg egy ember ebben az évben...

Fotó: http://www.3news.co.nz/w

„Úgy éljétek mindennapjaitokat, hogy ez életetek legszebb idõszaka!” – hallom sok embertõl, aki már jóval régebb óta rúgja a port az élet ösvényein, mint én. Ilyenkor csak hallgatok mélyen, elgondolkozom, van-e innen tovább értelme a dolgoknak, jön-e valami, ami nem a folyamatos állandó pusztulás szinonimája, vagy csak én fogom fel túlon-túl dramatikusan a dolgokat. Röpke gondolatok csupán, elszállnak...

Mapp A

Miért szeretünk

bo rz on g an i? A médiapszichológia területén Glenn D. Walters, aki tanulmányozza a horror természetrajzát. Statisztikái szerint 2004-ben a 100 legkedveltebb film közül tizenkettõ ebben a mûfajban született, ami nem véletlen. Elemei általában fikciókból keletkeznek, még akkor is, ha egyébként igaz történeten alapszanak. A horror három faktora a feszültség, az embléma és az irrealitás. A feszültség a megmagyarázhatatlansággal függ össze. Az emblematikusság univerzális félelmeket testesít meg (sötétség, halál, veszély). Az irrealitás a legfontosabb, hiszen bár vannak olyan filmek, melyeknek valóságalapjuk van, mégis tisztában vagyunk bizonyos elemek valótlanságával. Egy dokumentumfilm véres harcait, eseményeit (például háború) sokkal nehezebben dolgozzuk fel, mint a horror mészárlásos epizódjait! Mivel tisztában vagyunk az ilyen dokumentumfilmek valóságával, tudjuk, hogy megtörtént eseményeket látunk, ezért intenzívebben sokkolnak. A horror esetében ez ritkán fordul elõ. Pszichológusok szerint azért is nézünk horrort, hogy a sötétséggel és a halállal kapcsolatos félelmeinkkel könnyebben megbirkózzunk. A szorongásunkat minél sikeresebben küzdjük

„

le filmnézés vagy olvasás közben, annál könnyebben tudunk megküzdési módokat hasznosítani az életben is. Egyes kutatók arra jutottak, hogy vagy azok néznek inkább horrorfilmet, akik kevésbé félnek, vagy azok, akik már képesek kezelni félelmeiket. Ez a mûfaj segített a belõlünk elõhozott érzésekkel bánni, és így tanultuk meg azokat kontrollálni. Általánosságban az emberek nagy része filmben részesíti elõnyben a horror mûfajt, de vannak, akik olvasni szeretik jobban. A könyv által ugyanis saját fantáziánk mutatja be nekünk a történetet, mely olykor sokkal élvezetesebb az elõre látottnál. Valószínûleg ha egy könyvbõl film készül, és elõször a filmet látjuk, utána nem tudunk elvonatkoztatni a szereplõktõl, helyszínektõl, míg ha elõször olvassuk, minden a magunk képzelõerejére összpontosul. Személy szerint olvasni szeretek jobban, bár nem csak horrort, de azt kifejezetten. Egy teljesen más világba csöppenünk olvasás által. Úgy gondolom, a film egy felületes átadása a történetnek. Átérezzük ugyan, de nem éljük bele magunkat úgy, mint amikor olvassuk a bizonyos sztorit. Amikor kezembe veszem a könyvet, és belekezdek, nem ebben a dimenzióban érzem magam. Amit olvasok, abba beletemetkezem valamilyen formában, érzem az illatokat, elképzelem a környezetet, ahol játszódhat, átérzem a szereplõk helyzetét. A film által a rémisztés kap hangsúlyt, míg az olvasásnál a borzongás. És a kettõ nem ugyanaz.

Most már nem félt; a félelem olyan gyorsan párolgott el, ahogy a lidérces álmát felejti el az ember, holott az imént még dideregriadt fel – de aztán végigtapogatja magát és körülnéz fogvacogva ve és a szobájában, megbizonyosodik róla, hogy az egészet csak álmodta, és az emlék máris fakulni kezd. Mire felkel, a felét már el is felejtette; mire kibújik a zuhany alól és megtörülközik, a háromnegyede is elillant; reggeli utánra pedig már foszlánya sem marad. Eltûnt mindenestül... a legközelebbi alkalomig, amikor az újabb lidércnyomás szorításában minden régebbi félelem feltámad. (S. K.)

„

A borzongás alatt azt értem, hogy miközben érezzük, nem az kapja a fõ hangsúlyt, hanem elvegyül a többi fontos részlet között. Bár ezt nem csak a horror történetekre értem. Minden könyv olvasásánál, kapunk egy bizonyos pluszt. Egy film mindannyiunknak ugyanaz. Azonos képkockák peregnek le elõttünk, bár a véleményünk, félelemfaktorunk más lehet. Egy könyvnél viszont senki sem képzeli ugyanúgy a történetet, mindenki teljesen máshogy éli át a fantáziája által. Amit egy könyv nyújthat nekünk, az utánozhatatlan. A horror mûfaj egyik legolvasottabb írója Stephen King. Mûvei több mint 400 millió példányban keltek el világszerte, és több mint 40 nyelven adták ki. Számos rajongót tudhat magáénak, hiszen sajátos stílusa, elmélkedése, borzongtatása nagyon kiemelkedõ, bizonyára Õ a horror megkoronázatlan királya. Fontosnak tartja a részletek alapos kidolgozását, a visszatérõ elemeket, a folytonosságot és a szereplõket. Sok átfedés van az írásai között, mely által sok találgatásra adnak lehetõséget mûvei. Könyvei sok mindenre utalnak, többek között rasszizmusra, erõszakra, természetfeletti jelenségekre és olykor az amerikai történelemre, kultúrára is. Az is gyakori írásaiban, hogy író játssza a fõszerepet, például Jack Torrance A ragyogásban, Paul Sheldon A tortúrában vagy Mike Noonan a Tóparti kísértetekben. Körülbelül 20 írásából film is készült, melyek könyvei mellett szintén hatalmas sikert arattak, bár akadt olyan is, ami neki magának nem tetszett. A filmkatalogus.hu oldalán szavazásokkal rangsorolják a filmeket, és az elsõ kettõ legjobbra értékelt film Stephen King mûvei alapján készült. Nagyon sikeres mûvei és egyben filmjei: A ragyogás, Cujo, A remény rabjai, Halálsoron. Legújabb, Magyarországon is megjelent regénye az Álom Doktor, mely egyben A ragyogás folytatása. A friss könyvhöz ajánlónkat a Kukkoló rovatban olvashatjátok! (Bõvebben a horror-pszichológiáról: „Lélekbirodalom” – E. Tóbiás Sára pszichológus blogján.) Pólya Zsanett Fotók: Internet

HÖKKENTÕ

[email protected]

A horror egy igen megosztó filmes és irodalmi mûfaj. Vann ak, akik taszítónak, undorítónak, sõt illetlennek tartják, és vann ak olyanok is, akiknek kifejezetten elnyerte tetszésüket. Vajon róluk hogyan vélekednek a témában kutatók?

13

MappA

X

Y .. Z.

ÉS VÉGET ÉRT AZ

ÁBÉCÉ?

Különleges kódnyelv. Valószínûleg ha elsõre nem is tisztázott számunkra mirõl van szó, kétperces agymunka után megtaláljuk a választ. A generációs elmélet ezen furcsa betûrendszerén játszadozva azonosíthatjuk be személyiségünket, helyzetünket a társadalomban és a vele gyakran párban járó munkaerõpiacot. A téma krémjét pedig a különbségeken alapuló konfliktusok ízesítik. Az egész egy komplex mûfajnak tûnik, de vajon tényleg ennyire összefügg minden? A fogalmat megmagyarázni nem nehéz. Egy amerikai szerzõpáros Strauss–Howe elképzelésén alapul. Az elmélet lényegét tekintve egy hullám szabályos leírása, amely ciklikusan, 20 évente ismétlõdik. A ma élõ környezetünkben megtalálhatóak közöttünk a „próféták” (1946–1964. között születtek), a szabadságszeretõ „nomádok” (X generáció, 1965–1975.), a régi és az új között átmenetet képezõ „hõsök” (Y generáció, 1976–1995.) vagy éppen a technikát birtokló „mûvészek” (Z generáció, 1996–). A szentimentalista vonalát megértetni talán a klasszikus Csillagok háborúja eseten tudjuk, hisz a laikus ember számára is egyértelmû, hogy különbség van apa és fiú között. Testvérháborúk, görög drámák, egymásnak feszült karakterek túladagolása révén már az eddigi történelmünkben is meghatározó ellentétek alakultak ki. A családi kapcsolatok terén tehát egyértelmûen megfigyelhetõ a kutatás hitelessége, de mi a helyzet a karrier világában?

Az X generáció tagjai a mai kiskamaszok és az egyetemisták szülei volnának. Marc Prensky a korosztályt csak „digitális bevándorlóknak” becézi. Vagyis életük során már hamar találkoznak a modernizációval, de mégis merõben késõbb mint utódaik. A kutatások szerint ugyanis a Kádár-korszakban felnõttek lehetõségei a munkaerõpiacon pályakezdõkét könnyebb volt és a változások hatására csak késõbb, idõsebb korukban szembesültek az elutasítással. A „hõsi” (Y) generációba bizony mi, egyetemisták is beletartozunk, és „ezredfordulós generációnak” is neveznek minket. Gyakorlatiasabbnak, optimistáknak, magabiztosnak tartanak bennünket, a modern technika és a számítógép nélkül el sem tudjuk képzelni életünket. A racionalitásból táplálkozunk, a legtöbben közülük hosszútávra terveznek és bizony huszas éveikben is a szülõi ház oltalmát élvezzük – nyilatkozzák a témával foglalkozó weboldalak. Ezek után kilépve az internet segítõ, bensõséges szférájából, mint aktív Y generációbeli tag, nem elégedtem meg ennyivel. Egyetemi éveink után hogyan tovább? Mégis milyen mértékben igazak velünk kapcsolatban a netes pletykák? Az SZTE Állásbörze reményeim szerint pontot tehet az ügy végére. A lehetõ legmegfelelõbb helyszín és alkalom számomra. Az Állásbörze hangulata a megszokott atmoszférát idézte, az öltönyös szakemberek következtében az esemény presztízse egyértelmû volt. Így találtam rá a Profession.hu standjára is, ahol kérdezõsködtem egy kicsit. Elsõ

14

HÖKKENTÕ

nekifutásra le szerettem volna tisztázni mik is az elõnyök és hátrányok egy állásinterjún, illetve munkavállalás szempontjából a generációkat tekintve. A Profession.hu szakértõje árnyalta a képet. „Nem is igazán elõnyökrõl vagy hátrányokról kell beszélni, sokkal inkább különféle adottságokról, más elvárásokról. Sok helyre ugyan nem szeretnek pályakezdõket felvenni, de ahol van belsõ képzési rendszer, ott sokkal több lehetõség nyílik a fiatalok számára. Pályakezdõként érdemes munkaterület alapján választani, hiszen vannak szakirányok ahol a senior munkavállalókat preferálják (fõleg mérnöki szakterületen), míg ambiciózus, rugalmas, kreatív, új gondolatmenetet képviselõ területen sok cég számára elõnyösebb, ha az Y generáció tagjait alkalmazza. Természetesen nagy múltú vállalkozások esetében a hierarchia játszik fõszerepet, de az innováció révén a fiatalok itt is képbe kerülnek” – fejtette ki a munkaügyi specialista. „Az elmélyültség viszont nagy különbség” – folytatta a HR-es szakember, hiszen véleménye szerint a szerteágazó szakmák megjelenése révén több lábon érdemes állni, amely nem minden esetben engedi, hogy az egyén elmélyüljön és „hûséges” maradjon az adott szakterülethez. „Jön a váltás, a megszokott rendszert pillanatok alatt felváltja egy bõvített szaktudást igénylõ feladatkör, vegyük csak a jogász képzést, ahol rengeteg specifikus ágazatba botlunk, amely már itt is mutatja, hogy az alapvetõ jogi séma, követelmények és ismeretek mellé érdemes meglehetõsen masszív ismereteket szerezni akár gazdasági vagy éppen médiajog terén, vagyis a hallgató által érdekelt irányultságnak megfelelõen. (...) Húsz évvel ezelõtt egyértelmû volt milyen utat járhat be egy ember a választott karrierje alapján, ma már ez nemigen jellemzõ” – világított rá a Profession.hu képviselõje egy meglehetõsen jelentõs igazságra a mai munkaerõpiac kapcsán. Egyetemi környezetben volt szerencsém a témával kapcsolatban faggatni Vékonyné Fizel Nikolett oktatót is: „(...) Természetes különbség egy állásinterjú során, hogy az X generáció nagyobb szakmai

Mapp A tapasztalattal rendelkezik, a technikai tudás viszont az Y generációnak kedvez, ugyanakkor éppen ez az egyik gátja a megfelelõ verbális és nonverbális kommunikációs képesség kialakulásának (...). Az Y generáció továbbá öntudatosabb, kevésbé szabálykövetõ, mint az X generáció, amely akár negatív irányba is befolyásolhatja számukra a kiválasztási folyamatot, de túlzott magabiztosságukkal sokszor csupán bizonytalanságukat álcázzák (...).” További kutakodásom során mindig ugyanabban botlottam meg, valahogy megkerülni sem tudtam, elhallgatni meg nem is lehet. Ez a legális függõségünk. A közösségi oldalak. „Az Y generációt gyerekkora, a Z generációt születése óta technikai eszközök sokasága veszi körül. Az olvasás háttérbe szorult, elõtérbe került a képi világ, az információszerzés az Internetre redukálódott le, azonnali, bár felületes információt kapnak kérdéseikre a világhálón, (...) így a hagyományos tanítási órák unalmassá válnak a számukra. Az újdonságokra viszont sokkal nyitottabbak, mint az elõzõ nemzedékek” – folytatta Vékonyné Fizel Nikolett.

Az ismerõsök és a lájkokkal teli világ funkcionálhatnak térfigyelõ-kameraként is? „A vezetõk pontosan tudják, hogy az adott területre milyen kvalitású és karakterû személy felelhetne meg. Egyre inkább bevett szokás, hogy állásinterjú elõtt megnézzük a leendõ beosztott profilját, ezáltal bõvítve ismereteinket a jelentkezõk tesztelése elõtt” – mondta ki a munkaügyi specialista.

Mielõtt az eljárás kifogásolhatóságát bírálnánk érdemes megvizsgálni a másik oldalt is, hiszen a cégek, vállalkozások pozícióira pályázok maguk is gyakran olvassák vagy böngészik át munkaadóik Facebook oldalát. De vajon milyen tanácsot érdemes megfogadnunk? A felsõoktatási intézmények mennyire adnak jelentõs támpontot számunkra?

„(...) Ma már aki gyorsan akar valamit idõben el kell kezdenie gondolkodnia. Itt nem pontosan az iskolaválasztásra gondolok, hanem az érdeklõdési körre, melybõl aztán megjelenik a megfelelõ intézmény iránti igény – és itt jönnek a képbe a gyakornoki programok, állásbörzék jelentõségei, melynek segítségével betekintést kapunk a szakmánk fizikai mivoltába és a szellemi tudást élesben is tesztelhetjük” – zárta le a beszélgetésünket a Profession.hu HR-es szakembere. A Börzérõl kifelé menet egy kérdés fogalmazódott meg bennem, hiszen a véleményeknek köszönhetõen ismét egy nemes dilemma vetõdött fel. Azon az úton vagyok amelyen igazán lennem kell? Életszakasz ide vagy oda ez a kérdés legtöbbünkben megfogalmazódott már, generációktól függetlenül. A tény az, hogy ilyen szempontból egy cipõben járunk. És, hogy válaszoljunk a kérdésre igen, komplex mûfajjal van dolgunk. Az álmatlan éjszakák elkerülése érdekében tartozom még egy vallomással. Igaz, hogy az angol ábécé utolsó betûjét is kiveséztük, mégis nem kell aggódnia senkinek, a betûk nem fogytak el. 2010 óta ugyanis az alfák generációja köszöntött be. Pinczér Vanessza Fotók: Internet

A profilunk egy portfólió? Az emberi felelõtlenség ezernyi színesebbnél színesebb példájával találkozhattunk már a történelemben a legvéresebb csatáktól, a legszebb szerelmi bonyodalmakig. Az emberek nem törõdve sem magukkal, sem másokkal mentek a saját fejük után, tisztelet a kivételnek. S bár mi magunk, csak saját környezetünkben számítunk jelentõs történelmi személyiségnek, nem árt, ha odafigyelünk magunkra. A KSH legfrissebb felmérései szerint a magyarországi regisztrált munkanélkülieket vizsgáló munkanélküliségi ráta közel 7,6%, s bár sokan hangoztatják, hogy ez az arány egyre csak csökken, az álláskeresõk többsége ma is elvérzik egy-egy interjún, azonban nem is sejti, miért. Jó lenne, ha az emberek végre megtanulnának túllépni az önéletrajzi típushibákon, s a tényleges választ keresnék. Nem telik el úgy nap, hogy ne ülnénk le a számítógép elé és osztanánk meg

kedvenc zenénket, fényképünket vagy éppen hangulatunkat a virtuális nagyvilággal. Arra azonban a mai aktív munkakeresõk többsége egyáltalán nem gondol, hogy minden egyes ilyen megnyilvánulása egy árulkodó mozzanat, mely többet mond bármely önéletrajznál vagy motivációs levélnél. Pedig a profilunk a portfóliónk. Ha ép ésszel belegondolunk teljesen logikus, hogy nem csak ránk, mint papíron mosolygó tintapacára, hanem mint virtuálisan valóságos emberre is kíváncsi egy-egy munkaügyi szakember. A profilunk már közel sem magánszféra, a megfelelõ beállítások sem védenek meg mindentõl, az ismerõseinken keresztül is elérhetõek vagyunk, ezért koránt sem mindegy, milyen a netikettünk.

Ideje lenne felfogni az embereknek, mindennel, amit közzéteszünk, magunkat minõsítjük, mint embert, barátot, rokont vagy munkavállalót. Egy, a családunkkal töltött szép pillanatról készült kép láttán kedvesnek, gondoskodónak tûnünk, ám sörrel a kezünkben, egy nyilvános verekedésen pózolva nem éppen keltünk pozitív benyomást. S hiába törlünk le egy idõ után észbe kapva ezt-azt, ami egyszer felkerült az internetre, ott is marad, nyomot hagyva rólunk, még, ha tévesen is. Nem csak az etikátlanság és a fejvadászok miatt kellene végre észbe kapnunk s búcsút intenünk a parti fotóknak, az ezernyi moderálatlan hozzászólásnak és a percenkénti hangulatingadozásunk rögzítésének. Ideje lenne tisztelnünk a saját intimszféránkat! Simon Gabriella Fotó: Internet

HÖKKENTÕ

[email protected]

A mai élet szinte minden színterének elemi részévé váltak a különbözõ közösségi portálok, sokan, nagyon naivan mégis azt hiszik, hogy bármit és bármikor közzétehetnek bármelyiken.

15

Mesés kocsmatúra Egy keddi(!) estén vágtunk neki utunknak a belváros szívébe, természetesen kizárólag ismeretterjesztõ szándékkal, hogy belekukkanthassunk a szegedi éjszakába és megtudjuk, átlagos pénztárcavastagság mellet milyen lehetõségeink vannak, ha be szeretnénk ülni egy kocsmába a barátainkkal meginni valamit. Vagy annál egy kicsivel többet. A NYUGIBAN kezdtük a túrát, a hangulatos kerti rész ellenére mi elsõnek mégis a pulthoz mentünk, hogy feltérképezzük a kiszolgálást, na meg azért is hogy végre olthassuk a szomjunkat. Társaságunk férfi tagjai hamar felfigyeltek a szemrevaló szõke kiszolgáló lányra, aki egy kedves mosoly kíséretében még a kedvenc zenéinket is lejátszotta. Amint meghallotta, hogy whiskyt kérünk, rámutatott egy táblára: akciós a Ballantines. Egy üres kinti asztalt is sikerült találnunk a sokaságban, hiszen hol máshol is lennének a magunkfajták kedd este, amikor Barca-PSG meccs van a TV-ben, ha nem egy kocsmában a haverokkal. Szívünk szerint a hintaágyakon telepedtünk volna le, de sajnos foglaltak voltak. Azonban a feladatot teljesíteni kell, így hamarosan ott hagytuk a Nyugi hívogató fényeit és továbbálltunk. Nem kellett sokat szomjaznunk, szinte a szó szoros értelmében átugrottunk a PIVOBA. A hangulat hasonló volt, mindenki a hatalmas plazma TV-re meredt és drukkolt a csapatának. Szerény társaságunk néhány tagja kedvet is kapott egy kis focihoz: elfoglalták hát a csocsó asztalt. A többiek elindultak megnézni, mit mennyiért adnak odabent. A kiszolgálás itt a lányoknak kedvezett, ugyanis egy kék szemû fiatalember szolgálta ki õket. Még jég is került a whiskybe, amit az elõzõ helyen hiányoltunk. Furcsa módon itt is akciós volt. Ezután belehuppantunk egy kényelmes kerti kanapéba, és szurkoltunk a rivális csocsó csapatoknak. Volt, aki egy kis sült krumplit is magához vett. Igen, a Pivoban még az is van! Miután mindenki elfogyasztotta, amit akart, indultunk a HOLLYWOODBA. Hamar tovább is álltunk, mert ez a hely aztán úgy kongott az ürességtõl, mint péntek reggel az elõadótermek a suliban. Ez azért nem általános. A „Holly” mindig is szerves része volt az éjszakai életnek, de ezúttal úgy éreztük, távoznunk kell a baljós ûrbõl. Következõ úti célunk a szõlõlevekben állítólag jól teljesítõ KAPTÁR volt, hogy felelevenítsük

16

HÖKKENTÕ

a téli forraltborozásokat, de zárt ajtókat találtunk. (11 körül járhattunk.) Mindezek ellenére mégis remek hangulatban folytattuk a túrát, egészen a SÁRKÁNYIG. Itt is kevesen voltak, viszont egy hatalmas kivetítõrõl nézhettük tovább a meccset. Ez a hely aztán el van találva, a festett falak olyan hatást keltettek, mintha tényleg egy sárkány otthonában tanyáznánk. Amilyen tágas, még be is férne egy termetesebb példány. Mámoros kedvvel mentünk tovább a V ÁRBA , bár nem nagyon akartak már vinni a lábaink, éppen ezért azonnal el is foglaltuk a kocsma közepén lévõ legnagyobb asztalt. Itt ugyancsak szórakoztató falfestményekkel volt teli a kocsma.

A sörös korsó egy hordóval a háta mögött és a különbözõ várrészletekkel mesebeli hatást keltettek. Ami ezen kívül még lenyûgözött ebben a helyben, az a mosdó példaértékû tisztasága volt. Még konnektort is találtunk hozzáférhetõ helyen, ha netán valaki abba a hibába esne, hogy lemerül a telefonja két feles között. Utunk végéhez közeledve betévedtünk a Z ÁPORBA , ahol Johnnie Walker akcióba botlottunk. Mi van itt ma, városi szinten akciózzák a whiskyt? Lebotorkáltunk a lépcsõkön, és egybõl a nagyszüleinknél éreztük magunkat. A Zápor egy romkocsma a maga kissé elvont, ütött-kopottas módján. Valószínûleg

éppen ezért közkedvelt. Tágas, mégsem üres, a rengeteg asztal lehetõvé teszi, hogy nagyobb társaságok is együtt tudjanak szórakozni, és még így sem egyhangú. Csocsó alap. Oldschool tárgyak felaggatva a falon. Még egy fél autóval is szemezhettünk, miközben esernyõk lógtak a fejünk felett – nem mintha ez megakadályozná, hogy elázzunk odabent. A kezünkbe akadt egy képkeret is, ami nagyjából annyi idõs lehetett, mint a Dóm tér. Kézrõl-kézre adtuk, bugyuta fotókat készítettünk

vele, akkor még jó ötletnek tûnt, másnap már kevésbé... Igazi szegedi diákok módjára egy hajnali „BUDI” BÜFÉS lakomával zártuk a túránkat. Összegezve az estét, arra jutottunk, hogy ezen a környéken, ebben a kategóriában az árak mindenhol hasonlóak (a Coultoor Café egy másik kategória...), de a mosdók tisztaságával vannak problémák – tisztelet a kivételnek. A pultosok jelleme is sokat dob a latba, nem mindegy, hogy néma csöndben várod, hogy eléd tolják a piádat, vagy beszélgetsz közben és legelteted a szemeid. Minden helynek megvan a maga a hangulata – és nyitvatartási ideje. Így történt, hogy egy átlagos keddi estén elindultunk kocsmatúrázni, és valami azt súgja, hogy lesz ennek még folytatása, a Hökkentõ lapjain is. Aki nem hiszi, nyugodtan járjon utána. Lippai Edina, Patakfalvi Ádám Fotók: Lippai Edina, Patakfalvi Ádám, Internet

M iféle Rocktöri?

Mapp A

Rocktörténet és az ezredforduló szelleme – Pleskonics András, vagy ahogy mindenki ismeri, Dr. Rock tartja a híres kurzust, amelyet majdnem háromszázan vesznek föl szabadon választottként. Megidézzük a hangulatát pár sor erejéig azok számára, akik eddig lemaradtak ennek az ajándéktárgynak a felvételérõl, vagy csak most hallanak róla elõször. A Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Karának, Egyetem utcai fõépületében a második emelet Auditórium Maximum terme ad otthont ennek, a sokak által talán nem is ismert kurzusnak. Az órára érkezõk között megtalálhatóak metalosok, rockerek, kíváncsiskodó lágy zenékhez szokottak, fiatalok és bölcsebbek, fiúk és lányok egyaránt. Általánosságban az ellátogatók száma körülbelül 40 fõre tehetõ, de ennek nyilvánvaló oka, hogy a kurzus hétfõn, 18:00-kor kezdõdik. Nem épp hallgatóbarát idõpont, sokaknak egyéb – fontosabb – órája is akad, vagy épp valami más programja. A kurzust az idei õszi szemeszterben közel 280-an vették fel, így valóban aprócskának tûnhet az óralátogatók 40 fõs „keménymagja”. A tanár úr, Plesi szomorú is emiatt, és ennek idõrõl-idõre keserûen hangot is ad. Bõven marad tehát üres hely, miután a hallgatók kisebb csoportokat alkotva, szétszóródva ülnek le a teremben, amely 300 fõ befogadására is alkalmas lenne. Kezdetben még megy a diskurálás, a beszélgetés, de csak addig, amíg a Plesi „kollégája”, Róbert be nem üzemeli a hangberendezést. Miután mindenki megérkezett az órára, aki meg akart, megkezdõdik a zenei oktatás és rock zenei mûvelés. Dr. Rock egy kis felvezetés után elmondja, hogy mi várható a közeljövõben, melyik zenekarral, zenekarokkal fog majd foglalkozni az adott napon. Fontos, hogy egy együttes történetét idõrendben és pontosan mutatja be, jelentõsebb albumaikat felsorolja, kifejti azok jelentõségét, valamint mûfajra gyakorolt hatását. Közben kitér az együttesen belüli viszonyokra és a zenekar tagjaira is. Az információk közben – azokat feloldandó és demonstrálandó – a szóban forgó banda egy-egy dalának lejátszásával hat a fülekre és a zenére nyitott elmékre. Nagyon fontos része ez a kurzusnak, ugyanis egy órán akár 7-10 számot (számrészletet) is meghallgatunk, melynek következtében észre sem veszszük, hogy mennyire telik az idõ. Az elõadáson tehát beszél – vagy akár közösen beszélgetünk – a zenékrõl, elemezzük azokat, valamint zenekarokat hasonlít össze, mindezeket szakszerûen, kidolgozott szempontok alapján. A tanár úr teljesen közvetlen, örül annak, ha valaki tanácsokkal látja el vagy kisegíti õt, ha valami épp nem jut eszébe. A hallgatók akár javaslatot is tehetnek a következõ elõadásra, együttesre vagy zenére, nyilván a tematikához igazodva. A kurzus menete tehát laza, vidám hangulatban telik. Plesi eszköztárában megtalálhatóak a kérdezz-felelek bevonások, vicces közbevetések, személyes kötõdések az adott

elõadóhoz, mûfajhoz, apróbb léggitározási jelenetek, illetve némileg megfáradt, lassú bólogatós kutyára emlékeztetõ ütemes fejrázás is. Szórakoztató egyéniség – sokan ezért is kedvelik az óráit leginkább. Az óra legvégéhez közeledve elérkezett a megszokott programajánló, hogy az elkövetkezõ egy hétben milyen rendezvényekre és helyekre érdemes ellátogatni – természetesen a rockzenével a célkeresztben. Valamint megtudhatjuk azt is, hogy a következõ alkalommal milyen mûfajok és együttesek kerülnek terítékre. Egy közelmúltbeli elõadás végeztével, de még az ajtó bezárása elõtt odaléptem a tapasztalt zenei mesterhez és feltettem neki egy, bennem leginkább megfogalmazódott kérdést:

Miért jó az, hogy az egyetemen ilyen kurzust is tanítanak? Válaszában elmondta, hogy így olyan ismerettartalmat és mûveltségi anyagot tudunk a rockzene ürügyén feldolgozni, ami más, közismereti tantárgyak körébe nem fér bele, fõleg ilyen összefüggéseiben. Egy kortárs mûveltséget szolgáló valami ez, aminek helye van, és ezt 2005 februárja óta 9 év bizonyítja, meg az a közel 5 000 hallgató, aki sikeres vizsgát tett belõle. Emellett hozzátette, hogy ez egy nagy szellemi és pedagógiai kaland, mindenkinek. Továbbá leszögezte, hogy nem tartja magát a metal zene professzorának, de nyitott rá, és a pedagógiának egy fontos tulajdonsága legyen az, hogy az elõadó saját magát is fejlessze, akár a napi igényekhez megfelelve is. Akit érdekel, nyugodtan vegye fel az elõadást a következõ szemeszter elején. Nem veszíthettek vele semmit, és ha netán mégsem nyerné el tetszéseteket, a szemeszter elején leadhatjátok. Szilvási András Fotók: Hökkentõ archívum, hangtarnok.hu

„Nem sztár alûr, c s a k i z g u l ó s ” A Magashegyi Underground zenekar 2014. október 6-án fergeteges koncertet adott a JATE Klubban. Bocskor Bíborka énekesnõ mesélt nekünk fiatalkori élményeirõl, legújabb zenei kihívásairól, ihletforrásairól. A kollégáimmal elõre egyeztetett idõpontban érkeztem meg a koncert helyszínére, hogy beszélgessek Bíborkával. Amikor odaértem, Szolnoki-Kovács Péter szívélyesen közölte velem, hogy erre csak az esemény után lesz lehetõségem. Nem sztár alûr, csak izgulós – nyugtatgatott. A megszokott gyomorideggel vegyült elképesztõ izgágasággal éltem meg az egyébként felszabadító és életigenlõ koncertélményt. Ez az egészséges drukk csak akkor múlt el, amikor a fellépés után a backstage-ben pakolászva Bíborka rám mosolygott. Érdekes szakasza volt az életemnek az egyetemen eltöltött pár év – kezd bele a mesélésbe Bíborka. Meglepve tapasztalom, hogy egyáltalán nincs zavarban, vagy csak jól leplezi – A színmûvészeti egyetemre felvételiztem közvetlenül érettségi után. Majdnem lehetetlen dolog volt a marosvásárhelyi színmûvészeti egyetemre bejutni, de nekem egybõl sikerült. Abszolút zöld és sárga fülû voltam, de mégis felvettek. Konkrét elképzeléseim voltak, nagyon bátor voltam, sokkal bátrabb, mint most. Az egyetemen két és fél évet töltöttem el utána befagyasztottam a tanulmányaimat, lázadásból, egyszerûen azért, mert nem tetszettek bizonyos formák és az egyetemi rendszer. Meg ez az egész színésznõség annyira nem jött be nekem. Egyrészt tisztán szerettem volna tartani az életvonalamat, ami bizonyos szempontból szép gondolat, de azt hiszem, hogy ennél nagyvonalúbbnak, vagányabbnak kellene lenni. Persze figyelnünk kell a tisztaságra, de meg kell engednünk magunknak apró hibákat, legalábbis most én ezt így gondoltam. Késõbb átalakult az egyetemi rendszer Bolognai-rendszerré, így amikor úgy gondoltam, hogy a fagyasztást kiolvasztanám – mosolyogva elgondolkozik kicsit, keresi a szavakat – akkor már nem léteztek azok a tantárgyak, amikbõl már levizsgáztam tehát nem tudtam volna folytatni a tanulmányaimat, csak elsõ évtõl. Így azt mondtam, hogy egy ilyen dologra nem fogok plusz éveket áldozni az életembõl. Ezzel persze nem szeretném azt üzenni a diákoknak, hogy õk is tegyenek így, sõt, azt gondolom, hogy a kitartás egy nagyon fontos tulajdonság. Az embernek arra kell koncentrálnia, amit elkezdett, hogy azt egy olyan szintre tudja vinni, ami számára megfelel. – Bánt téged, hogy nincs diplomád? – Nem gondolok erre a dologra. Biztos, hogy a diploma valamilyen módon

18

HÖKKENTÕ

egyfajta bizonyíték arra, hogy valamit tud az ember. Én ezzel szemben sokkal inkább figyeltem életem során bizonyos tapasztalati tudásokra, amit senki nem tud megtanítani teoretikusan. Tapasztalatok árán meg lehet tanulni, de csak leírva, elolvasva, szerintem annyira nem. Abból a szempontból bánom, hogy nincs diplomám, hogy nem fejeztem be ezt a dolgot, nem adtam meg az idejét valaminek és nem fektettem bele egy céltudatos energiát. Ilyen szempontból másképp csinálnám, de jelenleg, ha én, a 32 éves Bocskor Bíborka szembenézek az életemmel, azt gondolom, hogy ez az életem természete. Abszolút megértem és elfogadom, hiszen én csináltam. – Legalább olyan hirtelen hagytad ott az egyetemet, mint ahogy felkerültél Pestre. – Éppen az elõbb beszéltünk a fiúkkal egyfajta ciklikusságról, hogy például a görögök húsz évekre osztják az életet. Egyáltalán azokról a kis sodródásokról, azokról a kis ciklusokról beszéltünk, amik mindig visszatérnek, és az életünk végéig ugyan azt a kérdést teszik fel. Így az ember tetten érheti azt, hogy hogyan tudott változni és hogyan tudta ezeket a kérdéseket realizálni. Nekem mindig meg volt ez az egyfajta kettõsség, mindig volt valamifajta robbanás, amit behívtam az életembe. Az egyetem abbahagyása is egy ilyen robbanás volt és az is, hogy hirtelen feljöttem Budapestre. Egy nyugodt, meditatív életem volt az egyetem után, amit nagyon idealizáltam és szerettem, de utána azt gondoltam, hogy váltanom kell. Akkor egyik délután eldöntöttem, hogy kijövök Pestre. Jól sikerült ez a „kijövés”, mert mindenféle szenvedésen és nehézségen keresztül mentem, ami kellett ahhoz, hogy sokat tapasztaljak, hogy tudatosabban és érzékenyebben állhassak az élethez.

Engem borzasztóan inspirálnak a fiúk, valószínûleg egy kicsit én is õket. Ez egy közös világ, egy közös munka. A saját dolgaimban inspirációt nagyon sok minden adhat, egy-egy találkozás is akár, de az, hogy nyitott szemmel járok és megpróbálom az érzékenységemet kiélezni, hogy mindig ott legyek a jelenben, ez az egyik leginspiratívabb dolog. Lehet, hogy ez néha erõsebb, mintha bármilyen tudatmódosító szerrel élnék. Ilyen szer lehet egy kávé vagy bármi, amivel az ember magát elfoglalja, egy szelet torta is akár. De igazából minden tudja inspirálni az embert, ha nyitott szemmel jár. – Az ELLE magazinban megjelent rólad egy cikk, Van csendje, van hangja címmel. Mi ez a csend? – Érdekes ez, mert egyszer egy ijesztõ dolgot olvastam: az a hit gyakorlása, amit akkor csinálsz, amikor egyedül vagy. Ez azért félelmetes, mert ha az ember szembenéz azzal, hogy amikor egyedül van, mit csinál egy szép fonákját kapja a dolgoknak. Nekem jelenleg nincsen csendem, ebben a periódusomban nincsen.

– Ezek a tapasztalatok a legfõbb ihletforrásaid? – A Magashegyi Undergroundnak az a szépsége, hogy öt ember alkotja. Fotó: Lénárt Martin

kukkolÓ Viszont az elõzõ években megkerestem a csendet. Sokat foglalkoztam a nyugalommal, ami most, a vérlüktetésem mellett, folyamatosan bennem van. Ezt most nem kell akarni, mert velem van még. Valószínûleg, ha elveszítem, újra meg kell keresnem. Ezt meg lehet csinálni, sokat kell egyedül lenni, nem kell félni ettõl, sem az érzéseinktõl vagy attól, amit tapasztalunk. Szembe kell nézni vele, s akkor az ember megtapasztalhatja a semmit, ha ez megtörténik, akkor tudja megfogni a legtöbbet. Jelenleg inkább a ritmusokra fókuszálok. – A Tegnapután címû albumotok ritmusvilága eltér az elõzõ nagylemezétõl. Ez tudatos döntés volt? – Nem volt tudatos. Ahogy leültünk a fiúkkal és hozták az ötleteket, abból ez katalizálódott le. Sosincs bennünk egy olyan

tudatosság, hogy most ezt vagy azt szeretnénk elérni. Értékelem a zenekarnak azt a tulajdonságát, hogy ezt lazán és képlékenyen hagyja, ilyen módon egy megengedõ álláspontban van. A görcsnél nagyobb hátráltató erõ lehet, hogy nincs is. – Most ezeket a dalokat mégsem eredeti formában hallhattuk. – Van egy emelkedettségi hangulatra való igénye a zenekarnak, van egy erõ bennünk ami erre mozgat. Tényleg tetten érhetõ az, hogy át vannak hangszerelve a dalok, a nyár közepén hangsúlyt fektettünk erre is. Elvonultunk, új hangszereket vontunk be, újra gondoltuk a dolgokat. Szerencsére a fiúk sem szeretnek állóvízben létezni, ugyanazt a dolgot csinálni folyamatosan. Így kísérletezgetünk, keressük az új utakat.

– Volt lehetõséged kísérletezni Halottpénz dalával is. Hogyan birkóztál meg ezzel a feladattal? – Nehéz feladat volt, de a barátaim vagyis a zenekar segített abban, hogy olyan legyen ez a dal, ahogy elképzeltem, elképzeltük. Subicz Gábor hangszerelte a dalt elõzetes egyeztetések alapján. Egyetlen kérdésem volt, hogy legyen ez egy álomszerû, kicsit pátoszos, érzékenyebb, mint az eredeti. Finomabb, feminim vonalba próbáltam elvinni. Ebben segítettek a fiúk, hogy megtaláljuk az arányokat úgy, hogy azért legyen egy kortárs hangulata a végén, ne a múltba nyúljunk vissza ezzel a dallal. Innen is köszönöm a segítséget. – Bár Bíborka nem szeret üzengetni, most kivételt tett. – Azt üzenem a szegedi fiataloknak, hogy köszönjük szépen hogy eljönnek. Az a zene nem ér semmit, amit nem hallgat senki. Örülünk a szemeknek, a füleknek, a lelkeknek. Köszönjük. Simon Gabriella Fotók forrása: Bocskor Bíborka

A Ki mit tube Ez a tehetségkutató igen vegyes érzelmeket húzott elõ az emberekbõl. Mirõl is van szó? A Ki Mit Tube olyan hazánkban egyedülálló mûsor, amely a kereskedelmi csatornák sikeres receptjét költözteti át az internetre. Biztosan rengeteg embernek kivan már a micsodája az efféle unalmas sztárcsináló vackoktól, de itt, az interneten ez az egész egy teljesen más megvilágításba kerül. Van, aki az elõadón idegesítette fel magát, de akad olyan is, akit a zsûri akasztott ki. Ilyenkor egy kereskedelmi csatornán levetített mûsornál nincs probléma, hiszen a nézõk véleményét nem igazán tudjuk meg, mivel az ott, a stúdióban helyet foglaló egyedek parancsra ujjonganak és tapsolnak, az sms szavazás dologban pedig nem igazán hisz az ember (legalábbis szeretném ezt hinni). Nos, itt viszont más a helyzet. Más, hiszen ez a világ legnagyobb videó-megosztó portálján volt elérhetõ, és az ott kommentelgetõ nép hangját nehéz nem meghallani. Ez annyit tesz, hogy az adott videó alatt gyakorlatilag már percekkel késõbb olvashatóak voltak a nézõk által megfogalmazott cifra jókívánságok, és le-föl mutató hüvelykujjak. 449 produkció indult a versenyen, 69 641 ezer szavazat érkezett a videókra, és több mint 6 milliós volt a nézettség. Volt itt minden: éneklõs produkció,

tánc, „humor”, elmélkedés, trükkök, zsonglõrködés és még sorolhatnám. A zsûritagoknak válaszvideóban kellett elmondani és értékelni a produkciókat, és ahogy az elõadót, a zsûritagokat is „értékelték” a youtube felhasználói. Én már sokszor szórakoztam jót ezeken, sajnos többnyire jobban, mint az adott produkciókon, ám ez még mind semmi. Ezek után annyira elszabadult az egész, hogy a zsûritagok már egymást kezdték „értékelni”, ami azért igencsak szórakoztató, ha felbukkan közöttük Puzsér Róbert. Másrészrõl sok elszomorító dolgot is észre lehetett venni, például a 10 és 14 éves körüli korosztály uralkodó helyzetét. Ez még önmagában nem probléma, hiszen a legtöbb szabadidejük nekik van, és úgy rendelkeznek vele, ahogy õk vagy a szüleik jónak látják. Csakhogy eszméletlen alpárisággal fogalmaznak, sõt, fenyegetõznek, amin egy átlag felnõtt ember csak jót nevet, de ha belegondolunk, nem olyan vicces ez. Az internet mindenkinek megadja a lehetõséget a véleménynyilvánításra, de ezt civilizált emberekhez méltóan is meg lehet tenni, amire ezek szerint ez a korosztály még nem képes. Tisztelet a kivételnek. Különös összefüggés, hogy az ebbõl a korosztályból érkezett videók nem igen ütötték meg még a legalacsonyabb nézõi elvárásokat sem. Talán jobb lenne, ha kivárnák azt a kort, amikor

már tudatában vannak a világnak. Lehet a kommentelgetés is jobban menne. A döntõ részvevõi a zsûri szavazatai alapján: MrKlausz, a borsodi rapper; a Lóci játszik nevû, kedves zenés duó; a ManGoRise Acoustic reggae zenekar; az Appril SECRET Section tánccsapat és a TrueBadÚr zenei paródia. A döntõre egy külön feladatot kaptak a versenyzõk Vedd fel! címmel, és a cél pedig ezt beleszõni a produkcióba, és a címnek is ennek kellett lennie. A gyõztes MrKlausz volt, a nem átlagos rappfenegyerek, aki bruttó 1 millió forintot, egy autót és még megannyi nyereményt zsebelhetett be. Személy szerint kíváncsian várom a döntõsök és a gyõztes további szerzeményeit, hiszen õk öten azok, akik valóban képesek megragadni az ember figyelmét. Aki még nem ismeri õket, azokat bíztatom, hogy pótolják be eme alkotások megtekintését. Pécsi Bence Fotók : Internet

kukkolÓ

Kaposvártól Szegedig A

SZÍNHÁZ MÚLTJA ÉS JELENE

A Jászai Mari-díjas színházi rendezõ és szakíró Sándor János, aki nem mellesleg a Szegedi Tudományegyetem oktatói státuszban is aktívan tevékenykedik, megengedte, hogy betekintést nyerjünk életpályája múltbeli szakaszaiba. – Az életpályája során többször is állomásként szerepel Szeged. Miért pont a Napfény Városa? – A legtöbb város, ahol dolgoztam, kétszer szerepelt az életemben. Mindenhova visszahívtak, és Szeged is egy ilyen állomás. – Kaposvár milyen posztot tölt be az Ön életében? – Kaposvárott kezdtem a pályámat, és ott csak egy évet töltöttem. Nagyon szerettem azt a várost, szerettem ott lenni. Gyakorlatilag az ember elkezd egy pályát, kicsi csalódással, mert hogyan kezd az ember egy pályát? Hogy Shakespeare-t fog rendezni, majd Ibsent fog rendezni! Hát ehhez képest négy operettet rendeztem. Nagyon megszerettem operettet rendezni, és nagyon szeretem a mai napig is. Szakmailag az operett a legjobb iskola, mindent meg lehet tanulni benne. Megtanít, hogy humort hogyan kell csinálni a színpadon, a zenével hogyan kell bánni, hogyan kell beállítani. Az operához ez egy nagyon jó elõtanulmány volt. Ma már tudom, hogy a kezdeteknél remek tapasztalatokat szereztem, és nagyon fontos szakasza volt az életemnek. – A rendezések kezdeténél volt-e olyan karakter, aki „mesterként” funkcionált? Aki tanácsokkal látta el? – Azt gondolom, hogy hihetetlenül jó évfolyamba jártam. Talán Európa legnagyobb rendezõje a Nádasdy Kálmán, aki a mesterem volt, illetve hatunkra hatott, mert kevesen voltunk az akkori Budapesti Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán. Szerencsére mind a hatan el is végeztük, ami igen ritka volt. – Hogyan mûködött az akkori iskolarendszer? – Minden félévben volt egy rostavizsga, amin ha nem feleltek meg, kitették az embert. Nem volt ilyen udvariasság, mint ma az egyetemen. És ez jó is volt így, mert éreztük a teljesítési kényszert. Lehetetlen volt, ha egy tanár mondott egy olyan könyvet, amit még nem olvastam, hogyazt ne kerestem volna elõ, mert valamikor még szóba jöhetett. Mellette kiváló tanáraink voltak, akik végül is felneveltek minket. Így hát

20

HÖKKENTÕ

elsõsorban mindenki mesterének gondolta a Nádasdy Kálmánt, majd végül kihelyeztek minket egy színházhoz, ahol négy évet végig kellett dolgozni. Egy héten több mint ötven óránk volt a szombati tanítással együtt, és ebbe nincsen beleszámítva a színházi gyakorlatunk, ami még minden este három órát vett igénybe. Ez volt a mi beosztásunk. Én állítom, hogy jó volt ez a fajta keménység. – Az Ön családjában más is lépett erre a pályára? Gyermekei, unokái? – Nem akartak. Elég elrettentõ példa volt az állandó költözés, az iskolaváltás, illetve, hogy ilyen igénybevétellel dolgoztam. – Mesélne nekem a külföldi rendezésekrõl? Hogyan is mûködik? Külföldi stábbal kell dolgozni idegen nyelven? – Amikor fiatal voltam, nem volt nyelvi követelmény, oroszul kellett tanulni, de azt ugye senki nem szerette. Így tehát senki sem tanulta meg igazán, amit késõbb nagyon sajnáltam. Például Grúziában és Litvániában oroszul beszéltünk egymással. Az elõadásokat pedig grúzul és litvánul adták elõ, és mindig volt nyelvi tolmácsunk. Franciaországban volt magyar tolmácsom, de ott szerencsés volt a helyzetem, mert a New York-i Metropolitanbõl jöttek magyar anyanyelvû színészek. – Melyik darabjára a legbüszkébb? – Ez egy furcsa kérdés. Tudja, ha megkérdeznének, hogy melyik gyerekemet szeretem jobban, akkor azt mondanám, hogy mindegyiket. A daraboknál is ugyanez a helyzet. Mégis ha mondanom kellene valamit, én nagyon szerettem a magyar õsbemutatókat. Nekem az volt az elvem, hogy minden évben

legalább egy magyar õsbemutatót csináljak, mert azt gondoltam, hogy magyar színház, magyar színdarabok nélkül nem létezik. Illetve szerettem a Shakespeare Királydráma sorozatomat, és musicaleket is szerettem nagyon csinálni. Talán a legkedvesebb a Hair volt, mondhatni, hogy országos sikert aratott. Imádtam a Hegedûs a háztetõn darabot, amit Franciaországba is elvittünk. Ez volt az elsõ olyan darab, amely Magyarországról külföldre kikerült, amely nem államközi darabként ment ki, hanem eljöttek és beleszerettek. Ennek kapcsán kerültem ki Franciaországba, így indultak az ottani rendezéseim. – Mennyi idõt töltött Franciaországban? – Kétszer két hónapot töltöttem kint. Litvániában és Grúziában sokkal többet, mert ott hosszú próbák voltak.

kukkolÓ – Melyik európai ország volt a legkedvesebb, ahol dolgoznia kellett? – Grúzia, az egy csodavilág. Illetve Nizzában is nagyon kellemes volt dolgozni. – Mennyire befolyásolja egy színész személyisége a közös munkát? – Ez meghatározó. Elég hosszú ideig voltam fõrendezõ, darabot is tudtam választani és szereposztást is. Nem kellett „muszájból” csinálnom dolgokat, de az sem zavart volna. Úgy szerettem színészt választani, akik úgy gondolkoztak kicsit, mint én. Ha elolvasnak egy darabot, nagyjából az jusson eszükbe, mint nekem, persze jusson még minden más eszükbe, de legalább ugyanúgy szeressék

a darabot, mint ahogyan én teszem. Egy színésznek olyan a játéka, amilyen a személyisége. A saját egyéniségét kell felhasználnia és úgy megalkotnia egy új karaktert. – Könnyebb fiatal színészekkel dolgozni? – Az teljesen mindegy, nekem ez soha nem okozott gondot, hogy egy színész idõs vagy fiatal. Probléma akkor van, ha nem tudunk egymásnak újat adni. Nem túl bonyolult és nem túl misztikus. A titok abban rejlik, hogy nagyon õszintének kell lenni.

– Szoktak a rendezõk tanácsot kérni egymástól?

– Miért ne, emberek vagyunk. A mûvészet legalapvetõbb alkotóeleme az alázat. A munka iránti alázat. A szerzõt kell szolgálni, SÁNDOR JÁNOS a színészt szolgálni. A színész meg legyen alázatos, szolgálja a szerzõt. A szerzõ pedig legyen alázatos, szolgálja a színészt meg a rendezõt. Ez egy jól mûködõ rendszer. Torma Zsuzsanna Fotók: Torma Zsuzsanna, Internet

Tragikus hõsök, komikus helyzetek

Meglepetések darabja. Világháború testközelbõl, százezrek halála ide vagy oda, mi mindig tudtunk mulatni. Operettre közösen táncolni a háborgó olasz fronton? Ez csak természetes. Az efféle disszonanciák szándékos hangsúlyozása és váratlan alkalmazása tette lehetõvé, hogy a mindig megfontolt és az idegenföldön csatákat is vezénylõ Tisza István szemszögébõl érzékelhessük a külvilágon elhatalmasodó zavarodottságot. Valakiért vagy valaki ellen, de mindenki küzd. A darab folyamatosan két fronton harcol a nézõkért: idõnként morbidba is hajló humor és jelentõségteljesség együtt adták az érzelmi töltetet az elképzelt párbeszédekben, miközben a korhû hangulatfestésrõl sem feledkeztek meg az alkotók. Korabeli élõzene mozgó háttérprodukcióként gondoskodott arról, hogy megérezzünk valamit a huszadik század eleji magyar értelmiség kulturális közegébõl. A szürreális de egyértelmû díszletelemek

között megbújó rejtélyes rendezõi utalások idõnként meghökkentenek, néhányukat csak az érti meg, aki ismeri Bodolay Géza korábbi darabjait. (Azonban például a színpadon átszaladó, didzseridun játszó ember funkciója és jelentése mindennél rejtélyesebb.) Ady Endre, a Vasgróf legközelebbi barátja kiemelkedõ karakter. Játéka a legerõsebb emocionális húzóerõ a nézõ számára. Aki figyelmesen követi lelkiélete kiragadott megnyilvánulásait, némiképp átérezheti az éppen zajló konfliktusok és feltörõ indulatok mélységét. Az irodalomtankönyvek élettelen ködébõl kilépõ „Bandit” nem felejtjük el. Egy lepel még szerelmérõl, Csinszkáról is lehull, ezzel is közelebb hozva a személyes szálak szövevényét a politikai konfliktusokhoz. Utóbbiakat a nemzetközi fenyegetettségen kívül különbözõ érdekû képviselõk gerjesztik: mindegyiküknek más a mozgatórugója, amely saját igazukat rászabadítja a házelnökre, késõbbi miniszterelnökre. A jellemek képmutatása erõs komikummal társul, túlzó megjelenésüket végig a Vasgróf nyugalmas szellemessége, tiszta beszéde kompenzálja. Ilonka, Tisza felesége sodródik. Érzékelhetnénk némi mártírhajlamot, és mintha nem is a földön járna, amikor saját és férje gondjairól beszél. (Nála már csak az elárvult unokahúg, Denise viselkedése meglepõbb.)

Valójában arról van szó, hogy ez az asszony teljes mértékben azonosult szerelme, Tisza István küldetésével – szeretõ odaadása a végsõkig elkísérte a férfit. A darabban a végsõket pedig furcsa mód egy utolsó vacsora készíti elõ, elképzelve a gróf halálának máig tisztázatlan körülményeit. A bibliai párhuzamállítás bátor húzás az írótól, mindenki döntse el maga, beleillik-e a helyzetbe. A mû hirtelen befejezése egyedül hagy minket azzal az érzéssel, hogy itt minden komikum ellenére egy súlyos tragédiába csöppentünk. Ennek hatása alatt egyesekben feltör néhány velõs kérdés. Lehet-e fogalmunk arról, hogy õk maguk, ott és akkor mibe csöppenhettek? Hogyan lehet döntéshozóként kezelni azt a szorongató légkört, amin a háborús feszültség és a személyes ellentétek összeáramlásának frontja vonul át? Miként reagálnak az emberek, ha a nemzethalált csak háborúba lépéssel vagyunk képesek elkerülni? Ajánljuk a válaszkeresést mindazoknak, akik kíváncsiak az elsõ világháborúba lépésünket övezõ hangulatra, és nem ijednek meg a merészen kreatív, gondolkodásra késztetõ megoldásoktól. Több infó és legközelebbi vetítések: szinhaz.szeged.hu. Sziki Bálint Fotók: Internet

HÖKKENTÕ

[email protected]

Láttuk egykori kormányfõnket, Tisza Istvánt épeszûnek mara dni, amíg mindenki más körülötte darabokra hullott. Átnevettük magunkat egy tragédián, megéreztünk valamit Ady Endre szen vedéseibõl. Sándor János tanár úr jóvoltából elsõként, õsbemutató elõtt tekinthettük meg A Vasgrófot, amely felülmúlta várakozá sainkat.

21

kukkolÓ

Üdv a Tisztáson! Wes Ball rendezésében idén szeptemberben megérkezett James Dashner nagy sikerû könyvének adaptációja. Már a poszterek megjelenésénél rengeteg olvasót örvendeztettek meg, hiszen elegáns, minõségi munkát végeztek a marketingesek. A színészválasztások is többnyire jó húzások voltak... többnyire. De kezdjük az elején. Thomas (Dylan O'Brien) a fõhõs egy sötét, felfelé vezetõ liftben találja magát, és finoman szólva nincs túl jó bõrben, nem emlékszik a nevére, és hogy hogyan került ide. Amikor a lift megérkezik, egy csapat srác már várja õt a felszínen. A csapat vezetõje, Alby (Aml Ameen) körbevezeti õt a placcon, amely egy hatalmas labirintussal van körbevéve, ami minden este átalakul. A vezér elmondja Thomasnak, hogy havonta érkezik a lift egy újabb fiúval és némi ellátmánnyal. Ám másnap különös dolog történik, a lift egy lányt hoz a felszínre, egy különös üzenettel. A képek és a hanghatások csillagos ötös, jár a keksz a készítõknek. Remekül ragadják meg a történéseket, ezért az ember igazán beleélheti magát a filmbe. Például Thomas elsõ éjszakája, amely egyfajta törzsi beavatás volt, hatalmas máglyával, körülötte való táncolással, bunyóval, ivással egyszerûen zseniálisra sikeredett, szinte

érezte az ember a tûz melegét, az alkohol ízét, a szelet az arcán. A hangok finoman a kép alá játszanak, simogatva a fülünket. A színészek között sok ismerõs arcot láthatunk, mint például Thomas BrodieSangster, a céltudatos Newt szerepében, vagy Will Poulter, aki a tipikus izomagy karaktert alakítja. A párbeszédek nincsenek túlbonyolítva, és mindenki teszi a saját dolgát a férfi színészek közül. DE AZ A NÕ! Kaya Scodelario! Édes Istenem! A Twilight borzalom óta nem láttam ilyen jellemtelen színésznõt. Annyira primitív színészi játékot visz a filmbe, mint például a gonoszan összehúzott szemöldökös nézés, meg mint a nagyra tátom a szám meglepõdõs nézés. Kétlem, hogy ez rendezõi instrukció lett volna, de ha igen, akkor itt elnézést is kérnék. Nem láttam más filmjét, de ezek után nem is vagyok rá kíváncsi. Nem rontja le a film élményét,

AZ

ÚTVESZTÕ FILMKRITIKA

de végig azt kérdezgettem magamtól, hogy: Ez mit keres ebben a filmben? Vagy ezen a bolygón? Összességében egy remek film, ami gyakorlatilag semmit nem visz túlzásba, de azt kapod, amit kértél. Beülsz, és a száztizenhárom perc alatt végig élvezni fogod, amit látsz. A történésekbe sokszor bele lehetne kötni, de egy ilyen filmnél nem érdemes, mert elveszti a varázsát. Pécsi Bence Fotó: Internet

Isten haragja FRAILTY (2001)

Az egész film egy nagy történetmesélés. Alapja az, hogy egy férfi bemegy az FBIhoz egy igen késõi órában, és az ügyeletes tisztnek mondja el, hogy miért is van itt valójában. Az ügyeletes tiszt (Powers Boothe) épp egy sorozatgyilkos ügyében nyomoz. A hozzá érkezõ férfi (Matthew McConaughey) pedig azt állítja, hogy a tettes nem más, mint az öccse. A mesébõl kiderül, hogy az öcs tetteiért az apuka (Bill Paxton) a felelõs. A két fiú még gyermek volt, mikor apjukhoz egy hirtelen látomáson keresztül szólt Isten egyik angyala. „A démonok köztünk élnek, és neked az a feladatod, hogy harcolj ellenük, kiválasztott vagy!” Mindezek után a két fiút is úgy próbálta nevelni, hogy higgyenek, és harcoljanak ezért az igaz ügyért. Késõbb az apa még szent eszközöket is kapott a démonvadászathoz, egy pár kesztyût, egy vascsövet és egy Otis nevû fejszét. A gyerekeknek fontos szerepe volt a démonok elkapásában és elásásában is, apjuk még a kivégzést is végignézette velük, lássák, hogy tényleg romlottak és gonoszak.

HÖKKENTÕ

Az idõsebb fiú már érezte a helyzet súlyosságát, és nem volt biztos abban, hogy helyesen cselekednek, de a családi kötelékek miatt részese lett az eseményeknek. (Anyjuk már nem él). Ám többször fellángolt némi konfliktus az apa és az idõsebb fiú között. A szerkezeti felépítésben nincs hiba, nagyon szépen ível a történet, bemutatja, hogyan lesz a békés családi fészekbõl egy véres otthon. A cselekmény nem túl gyors, hanem nyugodt, következetes, de mégsem unalmas, és a képek, amiket kapunk, nem hagyják pihenni idegrendszerünket. Mûfaja thriller, de látunk elég durva jelenetet. A film végén kapunk egy tökéletes dupla-csavart, amely jó idõben érkezik, és igazán elgondolkodtat bennünket, ám a tényleges lezárás romboló jellegû. Mintha a cselekmény elveszítette volna a rejtelmét, az érdemességét az elmélkedésre és

vívódásra. Akár egy alap mû is lehetne a filmtörténelemben, de így is érdemes megnézni, hiszen ekkor még a kis színésznek számított Matthew hatalmasat alakított, és a gyermekek is jól játszottak. A képi világába sem lehet belekötni, a fények, árnyékok megfelelõek; minden kellõen sötét. A zenékkel sem lenne túl sok baj, de lehetne erõteljesebb, hangulatosabb. Vegyük figyelembe, hogy egy színésznek az elsõ önálló rendezésû, saját játékfilmjét látjuk – le a kalappal. Bill Paxton szép munkát végzett. A filmet minden hibája ellenére érdemes megnézni, hiszen maradandót nyújthat egy unalmas éjszakán. Szilvási András Fotók: Internet

kukkolÓ

Újra ragyog a Panoráma Stephen King: Álom Doktor A sokak által kedvelt Stephen King nyáron kiadott könyve máris nagy sikereket arat világszerte. Ha a horror koronázatlan királyának legvérfagyasztóbb mûvére gondolunk, általában a Ragyogás jut eszünkbe. Szinte magunk elõtt látjuk, a Panoráma szálló 217-es szobájának lakóját, Mrs. Masseyt, vagy a kertben mozgolódó sövényállatokat. De vajon mi történt ezután a kis Dannyvel? Harminchét év várakozás után most végre kiderül, ugyanis kikerült a polcokra a folytatás, Álom Doktor címmel. A Ragyogásból megtudhattuk, hogy Dan Torrance természetfeletti képességgel rendelkezik, ragyog. Szüleivel a Panoráma Hotelba kell tölteniük a telet, ugyanis apja, Jack Torrance lett a szálló gondnoka. Minél jobban merülnek bele a télbe, annál jobban kezd eluralkodni Danny-n a ragyogás, apján pedig

FIFA ’15

a visszatérõ alkoholizmus, míg végül a már tébolyult elméjû Jack felrobbantja a hotel kazánját és a lángok közül csak Danny és az anyja menekülnek ki. A folytatásból kiderül, hogy Doki, ahogy az apja szólította gyerekkorában, felnõttként szintén alkoholproblémákkal küzd, hisz mint tudjuk, az alma nem esik messze a fájától. Ragyogása enyhült ugyan, de még mindig benne lappang, ezt próbálja a piával tompítani. Egy reménytelen napján fogja magát és elindul, hogy tiszta lappal indulhasson. Ekkor kezdett el egy hospice-ban dolgozni, ahol ráragadt az Álom Doktor név, mert segít a haldoklóknak átvészelni az utolsó perceket mielõtt átlépnének a túlvilágra. Az ismerõs arcok mellett, mint Tony vagy Dick, felbukkannak újak is. Ilyen például Abra, egy kislány aki Danhez hasonlóan ragyog, és Kalapos Rose, az Igaz Kötés vezetõje, aki a lányra vadászik. Odalról oldalra lesz egyre

izgalmasabb a történet, a kérdés már csak az, hogyan szövõdik össze Abra és Dan élete. Ahogy azt Stephen Kingtõl megszokhattuk, az olvasóban keltett izgalmat és félelmet nem bízza a véletlenre, 564 oldalon át türelmetlenkedhetünk és aggódhatunk Dan Torrancesorsáért, míg nem megérkezünk a várva várt helyszínre, a Panoráma szállóba, és higgyétek el, már vár minket. Lippai Edina Fotó: Internet

KONZOL BAJNOKSÁG

A jelentkezõket négy csoportra osztották az internetes jelentkezés idõpontja szerint. A játék egyenes kieséses rendszerben zajlott. A legnépszerûbb csapatok mindenki meglepetésére a Real Madrid és az FC Barcelona volt. Eleinte csendben, nyugalomban zajlottak a mérkõzések, de ahogy közeledett a döntõ, egyre feszültebb lett a hangulat, hangosabb volt a közönség és a meccsek izgalmasabbak voltak, mint egy igazi magyar foci élõben, bár azt nem nehéz túlszárnyalni. A versenyzõktõl elképesztõ cselezéseket és helyzeteket lehetett látni, de játék alatt is lehetett érdekes dolgokat megfigyelni. Az elõdöntõ alatt például két diák ismerkedett, mindketten Vajdaságból érkeztek, sõt mint kiderült, egy szakra járnak, mégis itt találkoztak elõször. Nem csak a közönség,

de a szervezõk is nagyon meg voltak elégedve a rendezvénnyel. „Többen vannak, mint az elõzõ évben, szerintem jobban is sikerült az idei, mert tavaly TV-ken ment a játék, most próbáltunk turbózni egy kicsit ezzel a kivetítõs, projectoros megoldással. Ebben az évben tudtunk szerezni szponzort, az Euro Gamer Shop adta a játékot és az Xboxokat. A projectort és a kivetítõt az SZTE, valamint a JATE Klub biztosította. Én napi szinten játszok Xboxon és szerintem abszolút visszahozza azt a bulis érzést, hogy haverokkal összeülünk

sörözni és FIFA-zni. Itt van pult, a sör elég olcsó és van vodka spricc akciónk is, szóval úgy gondolom, hogy minden adott a jó hangulathoz” – nyilatkozta az egyik szervezõ Berek Szabolcs. Az este hangulatát a szomszéd teremben megtartott Rozsdamaró Táncház tetõzte népi zenéivel. A nyertest, Száva Mihályt, elsõ éves TTIK hallgatót megkérdeztük, hogy érezte magát a bajnokságon: „Jó volt a szervezés, nagyon jól éreztem magam. Az elején volt, hogy nem mûködött a kontroller, de egybõl kijavították, szóval nem okozott nagyobb gondot. A 2007-es FIFA-val játszottam elõször, azóta minden évben játszok egy keveset a legújabbal.” Pécsi Bence, Bokor Gergõ Fotó: Sebõk Barbara

HÖKKENTÕ

[email protected]

Idén is megrendezésre került a FIFA bajnokság, melyen a játék legújabb részével mérték össze tudásukat a JATE Klubba érkezõ résztvevõk. A kisteremben négy darab konzolon, négy külön kivetítõn folyhatott egyszerre a verseny. Az indulók száma elérte az 51 fõt, és rajtuk kívül még számos nézõ is jelen volt az eseményen.

23

hat HÁROM

E

GYETEMI

EVEZÕS VILÁGBAJNOKSÁG

SZTE-s hallgatók is szántották a vizet

Szeptember második hétvégéjén rendezték meg az Evezõs Egyetemi Világbajnokságot, immár 13. alkalommal a franciaországi Gravelinesban. A háromnapos eseményen 34 ország több mint 337 sportolója állt rajthoz. Magyarország e téren szerencsés, hiszen 6 csapattal képviseltette magát. Az egyik magyar csapat a férfi normál súlyú kormányos nyolcas volt. Az SZTE – Széchenyi Egyetem – Nyugat-magyarországi Egyetem csapatának legnagyobb ellenfele a svájci csapat volt, aki a táv felénél mindössze egy hajónyira volt a magyar csapattól. A végén, egy erõs hajrának köszönhetõen, a fiúk 0,38 másodperccel csúsztak le a 7. helyrõl. A csapat tagjai: Bakaity Attila, Lacsik Péter, Bedõk Gergely, Porubszky Norbert, Bíró Márk, Lovass Márk, Tari János és Pozsár Bence. Pozsár Bencével, a férfi normál súlyú kormányos nyolcas egyik csapattagjával beszélgettem a világbajnokságról. Készségesen mesélt magáról, a csapatról és az evezésrõl. – 2002-ben kerültem hajóba elõször. Elõtte nagyon sokáig úsztam. Bátyám kezdett el evezni és miatta kerültem a vízfelszín másik oldalára. Eleinte nem volt komoly a dolog. Sokáig néptáncoltam is az evezés mellett, de 2006-2007-ben döntöttem úgy, hogy a sport mellett kötelezõdöm el és azóta foglalkozom komolyan az evezéssel. – Mi inspirál, mi segített eljutni idáig? – Az, hogy a legjobb legyek. Azért csináltam az egészet végül is, hogy jó legyek. Nem szeretek semmit sem félig csinálni. A közepes munkavégzésnek szerintem semmi értelme. Vagy maximálisan csinálom, és akkor beleadok mindent, vagy inkább nem is csinálom. Jó érzés, hogy sikerült olyan eredményeket elérnem, amit másoknak nem. Ez rengeteg erõt tud adni. Újabb és újabb határokat feszegetek. Persze van, amikor ez nem jön össze és jó nagyot lehet koppanni, de ha összejön, akkor az nagyon jó érzés.

24

HÖKKENTÕ

– Milyen volt a felkészülési idõ? – Nekem nagyon tetszett, mert új dolog volt. Én eddig párevezésben versenyeztem, fõleg egy párban és két párban, és most ezért nagy váltás volt ez a nyolcas. Korábban is eveztem már nyolcasokban, de ilyen összeszedett és tényleg nyolcasra készült csapatban még nem. Nagyon örültem neki, hogy részt vehettem ebben az egészben, mert az elsõ edzések után, már a másodikon úgy döntött a csapat és az edzõ is, hogy engem raknak be a vezérevezõs helyre. Nagyon szeretem az ilyesmit, amikor én irányíthatok egy csapatot. Mindig itt lyukadok ki, hogy oda kerülök a vezérevezõs

helyre, mert egyéniben sose voltam a legjobb, mindig volt, aki jobb volt nálam, nem tudtam állandóan egyenletes teljesítményt nyújtani. Csapatban viszont mindig engem raktak erre a pozícióra és rájöttem az évek során arra, hogy én abban vagyok a jó, hogy tudom, mások miben jók, és ezt ki tudom belõlük hozni. Ez nagyon jó érzés, hogy sikerül úgy motiválni az embereket, hogy abból valami jó születik. Ebben a nyolcasban is gyorsan kiderült, hogy nekik is jót tett az, hogy új csapattagot kaptak és ez adott a csapatnak lendületet. Nekem az adott, hogy õk lelkesek voltak, nekik az, hogy én. Jó hangulatban zajlott a felkészülés és jó eredménnyel is zárult. Nem beszélve arról, hogy nagyon jó érzés egy nyolcasban evezni. Ez a hajó majd nem 20 méter hosszú és teljes legénységgel együtt és minden felszereléssel közel 1 tonnát nyom. Egy csuklós busznál hosszabb. Egy tonna a vízen, 25 km/h sebességgel is csúszik és ráadásul mi hátrafele ülünk,

ez által máshogy érzékeljük a sebességet, meg az egész tempót. – Mi pontosan a vezérevezõs feladata? – Tulajdonképpen, egy felöl, nekem kell megadni a ritmust és az egész csapatnak én diktálom a tempót, más felöl, viszont az összes döntést nekem kell meghozni. Például versenyen hogy történjen a bemelegítés, mikor találkozunk a hajónál, melyik stégrõl szállunk vízre, hány perccel menjünk vízre a rajt elõtt, és az egyéb ilyen dolgokat. A kormányossal egyeztetve, nekem kell az utolsó edzéseket is levezényelnem. Fel kell mérnem a csapat adott állapotát, milyen lelki és fizikai állapotban van, és ez alapján kell a lehetõ legjobb döntést meghozni. Nagy segítségem volt a kormányosunk, mert õ már évek óta kormányoz nyolcasokat és sokat segített ebben. Ráadásul ezekben a hajókban már van egy ki hangosító felszerelés, amivel egy mikrofonba beszél a kormányos és ez nagyban megkönnyíti a dolgomat, hogy nem kell 15 métert hátra üvöltenem, hogy az egyes helyen ülõ is meghallja, amiket mondok, hanem az õ segítségével, gyakorlatilag közvetíti, amit én mondok. Egyébként a vezérevezõs feladata nem sokkal különbözik a többi evezõsétõl, neki is ugyan úgy húzni kell. Inkább az a különbség, hogy nekem akkor is ott kell lennem agyban, amikor a többiek már nem. Nekem kell olyan dolgokat kitalálnom, például amikor az utolsó 500 métert nyomjuk, amivel még be tudunk robbanni. Az ellenfelek mozgását is nekem kell figyelni verseny közben. – Szóval a te feladatod volt a motiváció is. A világbajnokságon hogyan motiváltad, lelkesítetted a csapattársaidat?

hat HÁROM

..

– Hogyan, milyen formában választották ki a csapattagokat? – A legerõsebb emberekbõl, akik rendelkezésre álltak. Konkrétan válogató nem volt rá. Az alapján, aki szerettek volna ezen a versenyen részt venni, tudták vállalni az ezzel járó felkészülést azok közül a szövetségi kapitány döntötte el, hogy kik üljenek a hajóban. – Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb? – A tavalyi U23-as vb 4. helyünkre. Matyasovszki Danival értük el ezt az eredményt és nagyon örültünk, hogy így sikerült. Fõleg, hogy olimpiai számban volt, így nagyon erõs ez a 4. hely. Mellette pedig a jó tanuló jó sportoló díjra, amire még nagyon büszke vagyok. – Milyen egyéb kihívásokkal kell szembe nézned a mindennapokban? – Próbálok minél aktívabban részt venni a hallgatói rendezvényeken és a hallgatói életben. Nagyon jó barátaim vannak a Hallgatói Önkormányzatban, akikkel együtt különbözõ programokat is szervezünk. A tavalyi közgazdász bálon is felkértek mûsorvezetõnek, amit nagyon élveztem és nagyon jól éreztem magam közben. A gólyatábor szervezésében is aktívan részt veszek, az idén ott is mûsorvezetõ voltam és azt is nagyon élveztem. Érdekes, hogy ezek a területek is mindig egy felé sodornak. Hiába teljesen más egy

A gördeszkázás eredete az 1960-as évekre nyúlik vissza. Ekkor tért át néhány fiatal kaliforniai szörfös az utcai deszka használatára. Kerekeket szereltek a lapok aljára, és így kialakult a Cruiser deszka – és a szlalomozás. 1970-ben már megalakultak az elsõ gördeszka gyártó cégek, majd 1976-ban Floridában megépült az elsõ szabadtéri skatepark. Évekkel késõbb, 1985-ben végre Magyarországra is eljutott ez a sport. Ma már ez történelem, és fiatalok milliói gördeszkáznak világszerte. Ez egy szabad sport, kötöttségek, játékszabályok nincsenek. Mindenki a saját tempójában tanulja meg a trükköket. Talán a nehézsége teszi ennyire vonzóvá, és ha valaki egyszer beleszeret, nincs megállás. Kitartónak és eltökéltnek kell lenni ehhez. Az elsõ esések természetesen mindenkinek fájnak, de az extrém sportok errõl szólnak. Különbözõ deszkázási stílusok terjedtek el, pl. a „street”. Ez a legnépszerûbb stílus, mert ez a legváltozatosabb, és az utca elemeit használják fel, ami sajnos nem teszi kedveltté a deszkásokat a rend õrei vagy a járókelõk szemében. A „vert” félcsöves deszkázás, amely csak két ívbõl álló pályán történik. Ez mára eléggé

kiment a divatból, mert nem igazán változatos. „Pool” – ez a medencés deszkázást jelenti, Amerikában híres, bár eléggé veszélyes a meredek íve miatt. Európában mesterséges pályákon pool-oznak inkább. A „Freestyle” egy nagyon régi stílus, kicsit másfajta deszkát is igényel, szinte egyhelyben csinálják a trükköket, amik inkább már mutatványok. Elég veszélyes sport, és sok fájdalommal kell fizetni azért, hogy rengeteg trükköt megtanuljon a deszkás. A lábat éri a legtöbb sérülés, az ízületek kopása is nagyon gyakori. De aki igazán komolyan csinálja – mint minden más sport esetében –, az kész a sikerért feláldozni testéti épségét. Hazánkban egy deszkásnak kemény élet jutott, hiszen nem olyan könnyû érvényesülniük. Ha nem egy nagyobb városba vagy a fõvárosba született valaki, hamar óriási bírságba futhat rongálás vádjával. Persze ígéret és elképzelés minden városban van... Szeged ebbõl a szempontból azért szerencsésnek mondható, hiszen itt van az extrém sportosok számára szabadtéri pálya.

gólyatábor mûsorvezetés, mint egy evezés edzés vezetése, gondolnánk ezt, de ugyanakkor meg rengeteg mindenben hasonlít. Ott is embereket kell irányítani, úgy kell ezt csinálni, hogy õk jól érezzék magukat. Ez a kulcsa az evezésnek is. Akkor lesz egy jó csapatom, ha úgy tudom belõlük kihozni a legjobbat, hogy õk közben jól érzik magukat. Ezek kemény edzések. Az élsport már nem arról szól, hogy mozgok egy kicsit, hogy jól nézzek ki. Itt akkor is el kell menni edzésre, ha reggel 6 óra van és mínusz 10 fok, és bele kell ugrani az úszómedencébe. Akkor is el kell menni, ha beteg vagy, mert muszáj ott lenned az edzésen. Ilyenkor nyílván sokat számít, hogy az ember jól érezze magát még a nehéz helyzetekben is. Nekem sokat segít ilyen szempontból az egyetem, hogy új oldalakról ismerhetem meg saját magam, meg hogy hogyan kell másokat irányítani, motiválni, csapattá szervezni. Örülök, hogy mind a két terület visz elõre. A versenyzõk szépen teljesítettek és méltóan képviselték hazánkat a 13. Egyetemi Evezõs Világbajnokságon. Pozsár Bencének köszönöm a beszélgetést és további sok sikert, kitartást és a jövõben az eddigiekhez hasonló szép eredményeket kívánok! Ciceri Attila Fotó: Czucz Bálint

Aki meg ennél többet akar, például fedett pályát, az utazhat Pestre. De próbálkozni mindig is fognak a deszkások, hogy ez a sport megmaradjon annak, ami valójában, egy szabad sportnak. Ezért nem is ritka, hogy száguldozó gördeszkásokat látunk kis országunkban, akár suliba vagy munkába menet. Régebben több verseny és program volt számukra, ma már csak alig néhány közül válogathatnak. Az Offline Sport Games gördeszka verseny, azért megmaradt. Persze Szegeden is vannak még próbálkozások, hiszen a Rongy kocsma is évente megrendezi a maga deszkás versenyét. Sovány vigasz ez, de talán a jövõ év több megvalósult álmot hoz a ezen sportolók számára. Totobé Lidia Fotó: Internet

[email protected]

,

,

Gordeszkazas

– Próbáltam nekik egy kis lendületet adni. Amikor a B döntõre mentünk fel, akkor már tudtuk, hogy Svájc lesz a legnagyobb ellenfelünk. Nem kellett sokat asszociálni, hogy Svájcról azonnal a deviza hitelek ugorjanak be. Szeretem a csapatot úgy összehozni, hogy nevetünk, meg jól érezzük magunkat. Nyilván egy döntõ, meg egy rajt elõtt másfél órával nem lehet el komolytalankodni a helyzetet, de ugyanakkor fent áll a veszély, még sajnos az ilyen nagy csapatokban is, hogy megijedünk, elfáradunk. Ilyenkor egy jól irányzott poénnal nagyon jól fel lehet frissíteni a csapatot. Minden viccnek van igazságalapja is és ilyenkor ez át szokott jönni. Rögtön elkezdtünk azon poénkodni, hogy amikor oda kell lépni, akkor az ország összes devizahitelesének haragjával fogunk odacsapni a svájciaknak. Az utolsó 500-hoz értünk, amikor majdnem egy hajóhossznyi elõnye volt Svájcnak és a kormányosunk már teljesen ki volt borulva, hogy itt mi fog történni. Õ ül egyedül elõrefele a hajóban velem szemben és láttam, hogy elvörösödött fejjel, torkaszakadtából ordította, hogy „Gyerünk srácok! Devizahitel!” Erre gyakorlatilag felrobbant a hajó. Ott még az utolsó erõnkbõl kipréselve tudtunk egy olyat robbantani, hogy fej-fej mellett értünk a célvonalba, de végül õk nyertek. Így háromtized másodperccel csúsztunk le a hetedik helyrõl. Nagyon jó élmény volt az, hogy egy ilyen poénkodásból átváltott szurkolás ekkorát tudott szólni. Úgy kötöttünk ki, hogy mi mindent beleadtunk.

hat HÁROM

Több mint játék Mindenkiben van egy kis kétely, amikor egy lány azt mondja, hogy focizik. Amikor elkezdtem ezt a játékot ûzni, még szórakozás céljából mentem le a pályára. Ha ma megkérdezné valaki tõlem, hogy mit jelent számomra ez a sport, mit érzek, amikor rúgom a bõrt, elmondanám, hogy az életet, a szabadságot nyújtja nekem. Hiszen ha pályára lépek, s meghallom a szurkolók hangját, olyan mintha a világon az összes ember az én nevemet kiabálná egyszerre, s a csapatomért dobogna egyként a szívük. Amikor a bíró a meccs kezdetét jelzõ sípjába fúj, akkor onnantól kezdve számomra a játéktér egyenlõ lesz a világgal, s nem foglalkozom azzal, hogy éppen a jövõmet megalapozó órán kellene ülnöm, vagy hogy otthon milyen gondok vannak. Abban a kétszer negyven percben nem érdekel más, csak az, hogy szabad vagyok. A családom és a régi barátaim teljesen máshogy vélekednek errõl a sportról, fõleg ha egy lány játssza. Õk veszélyt látnak minden egyes rúgásban, megmozdulásban. Nagyon sokan próbáltak már lebeszélni a labdarúgásról, hiszen több sérülésem is van a játék miatt, és van, amelyik hegét életem végéig magamon fogom viselni. Egyedül kereszttestvéreim és dédnagymamám, amíg élt, támogatnak, s kíváncsiskodnak õszintén a fociban elért eredményeimrõl. Mind a két nagymamám félt, hogy eltalálnak, s esetleg egyszer majd nem kelek fel, de hiába magyarázom bárkinek is el, hogy milyen érzés pályára lépni, s kétszer negyven percig szárnyalni a csapattal addig, amíg ki nem próbálta, nem is fogja megérteni senki.

26

Sok barátom már feladta a velem való kapcsolatát, mert úgy vélik, hogy túl sok idõt töltök a pályán és a csapattársaimmal. Lehet tényleg megszállottan ûzöm ezt a sportot, de más nem ad ekkora élményt, boldogságot, mint a felkészülések, a csapatkaják és az a kétszer negyven perc. Néha elszomorodom, ha magányos vagyok, hogy mennyi fiatal és idõsebb választja az alkoholt és az élvezeti cikkeket társául a boldogság megtalálására. Tudom, hogy a sportnak is vannak hátrányai, mint például a sérülés, de az ilyen fajta problémákat könnyebben gyógyítják, mint az alkoholizmust vagy a drogfüggõséget. Amikor tíz éves voltam, akkor rúgtam elõször labdába. Egy kisszállási, falusi iskolába jártam ekkor még, s nem foglalkoztatott az a gondolat, hogy foggal-körömmel fogok harcolni a pályán a gyõzelemért, a csapatért. Egyszer-kétszer beálltam a fiúkhoz délutánonként focizni, de ezt nem nevezhetném a „sportkarrierem” kezdetének. Tizenkét évesen átkerültem egy városi iskolába, ahol megpróbáltam újként valami újat alkotni, s így megkérdeztem az osztálytársaimat, lányokat, hogy nincs-e kedvük egy foci házibajnoksághoz. Elsõ évben nem sikerült, hiszen osztálytársnõim óckodtak ettõl a fiús sporttól, így szünetekben játszottam a többi gyerekkel tömegfocit. A következõ tanévben már nem a diákoknak, hanem a testneveléstanáromnak vetettem fel a házibajnokság ötletemet, rá is bólintott, hiszen jól jött egy plusz program az iskola életében, fõleg olyan, ami más sulikban még nem volt.

HORVÁTH IMOLA LUCA TÖRTÉNETE A lányok nem hazudtolták meg magukat, tényleg féltek a játéktól, ha nem sikerült a labdát eltalálniuk, maradt az ellenfél bokája. Hiába sült el ez a házibajnokság rosszul, gimnázium elsõ osztályában újra megpróbáltam egy lánycsapatot szervezni, ami gólyaként nem volt egy egyszerû dolog. Két szecskatársammal elhatároztuk, hogy végig járjuk az egész sulit, hátha lesz pár önként vállalkozó, aki próbára tenné tudását a pályán is, s nem csak a padban. Félve kopogtattunk be minden tanterem ajtaján, s remegve tettük fel a nem mindennapi kérdésünket. Nem vártunk el sok mindent, csak néhány igent. Örömünkre tizennégy „igent” kaptunk, így rohanhattunk a tanáriba, hogy szóljunk a testnevelõ tanárnak a fejleményekrõl. Sajnos a csapat tényleg komolyan gondolta a játékot, de az edzõnk nem, mivel általában adott nekünk egy labdát, hogy játszunk, s õ ment a maga dolgára, így nem fejlõdtünk, mivel nem voltak az alapok a lábainkban, helytelenül tanultunk meg pár dolgot. Megkértem egy olyan személyt, akivel jóban voltam, hogy segítsen rajtunk, mivel szeretnénk más iskolák csapatai ellen is játszani. Szerencsénkre bejárt az edzéseinkre, s ahol tudott segített. Református országos bajnokságon utolsó elõttiek lettünk elsõ alkalommal, de a következõ években egyre feljebb kerültünk a ranglistán, s végzõs koromban aranyéremmel a nyakunkban utaztunk haza. Másodévesen felfigyelt rám egy lány, aki komolyabb szinten ûzte a labdarúgást akkor, mint én. Megkért, hogy menjek el vele az õ edzésére. Az edzõje rögtön le is igazolt, így 2008-tól 2011-ig egy megye egyes csapatban játszottam. A nõi edzések mellett egy fiú volt az, aki megtanított az alapokra, s pár új trükkre. Minden alkalmat kihasználva fociztam vele, hiszen õ csak velem foglalkozott, s tanított, így neki köszönhetem azt, amit tudok. Késõbb komolyabb sérülés miatt pihennem kellett fél évig. Ahogy felépültem, a csapat edzõje felvitt engem és egy csapattársamat Budapestre, próbajátékra a Ferencváros csapatához. Mind a ketten lámpalázasak voltunk, s én már fél éve nem fociztam. Tudtam, hogy nem vagyok formában, de az öltözõben, amikor együtt öltöztünk a fradis lányokkal, ezek

hat HÁROM

a gondolataim elillantak, mivel rögtön befogadtak maguk közé. Az edzõjük is meg volt elégedve velünk, s közölte, hogy szeretettel vár bennünket a csapatba, de egy feltétele volt az álomnak, hogy felvételt kellett nyerjünk az ottani iskolába. A jelentkezési lapon elsõnek jelöltem meg a budapesti egyetemeket. Nem volt magas a ponthatár, de sajnos nem értem el elegendõt,

így Szegeden folytattam az életemet. Mint késõbb kiderült, az edzõnknek esze ágában sem volt minket elengedni a Ferencváros nõi csapatába. Épp ezért vitt minket próbajátékra a sérülésembõl felépülésemkor, hiszen tudta, hogy ha én bizonytalan vagyok, akkor a védõtársam is az, s nem kellünk majd nekik. A terve félig meghiúsult, de még is õ nyert, hiszen ott maradtunk vele. Pár hónappal késõbb újabb sérülés következett, de már nem pihenhettem, mivel így is túl sok idõt töltöttem a sebem nyalogatásával, így rögzítõvel a lábamon álltam a pályára, s néztem az ellenféllel szembe. Az edzõnk nem törõdött a lábtörésemmel, így ugyanannyit várt el

tõlem, mint amikor egészségesen játszottam. Mivel édesapámék nem engedték, hogy focizzak, így sokat kellett hazudnom, hogy hol is vagyok, miközben edzek. Emiatt rosszul éreztem magam, így elmondtam mindent édesapámnak, s csapatot váltottam. Sajnos a lábam nem bírta, mivel a mozgástól a csontjaim elcsúsztak, így újabb pihenõre kényszerültem. Most, hogy megtanultam a fájdalommal együtt lépni a pályára, így fiúkkal játszom egy csapatban. Most a csapattársaim lettek egyben az edzõim, a barátaim és az orvosaim. Amikor hívtak a fiúk a csapatukba, azt hittem, hogy csak az edzéseikre gondolnak, de nem, hiszen elõttünk áll egy téli kupa, ahol fiú focisták ellen kell megmutatnom a tudásomat egyetlen lányként. Rájöttem, hogyha egy férfisportágat választok, akkor férfiak közt kell edzenem, s férfiként kell küzdenem a pályán. Salka Róbert Fotó forrása: Horváth Imola Luca

Az erõsödõ egyetemi futsalcsapat Szegedre költözne

Szabolcs évek óta az EHÖK trénere, elmondása szerint az együttes erõsödött az elõzõ szezonhoz képest, mindamellett nagy átalakuláson mentek keresztül, hiszen meghatározó embereik (Kalános János, Várnagy Milán és Ferenczi András) távoztak. Az NB I-s városi riválistól, az UTC-tõl többen érkeztek, de az õszi szezonban a kiemelt cél Cserenkó szerint az, hogy az újak és a régiek összeszokjanak a játék minden szegmensében. Kitûzött elvárás egyelõre nincs, a téli szünetre dõlhet el, amikor mindenkivel játszottak,

hogy valójában hova predesztinálhatják magukat Szentes Bíróék a tavasszal. Arra a felvetésre, mennyire nehezíti meg a futsalcsapat munkáját, hogy máshol edz, mint ahol a mérkõzéseket játssza, a következõ választ kaptuk: „Valóban nem kellemes ez a történet, de így tudtuk megoldani, a srácok felfogták és tudnak áldozatot hozni ennek érdekében. Itt megragadnám az alkalmat, hogy megemlítsem, van egy egyetemi sportcsarnok, ahol az egyetemi csapatok edzhetnének és játszhatnának. Véleményem szerint ez nem lenne egy bábeli zûrzavart okozó gond. Talán az eredményeinkkel fel tudjuk hívni magunkra az illetékesek figyelmét...” Továbbá hozzátette,

hogy szeretnék a bajnoki mérkõzéseiket is Szegeden játszani, már csak azért is, mert úgy gondolja, hogy a csapatnak sok szimpatizánsa van, aki Deszkre nem tud kilátogatni, de „itthon” biztosan több érdeklõdõt vonzanának a találkozóik. Arra is felhívta a figyelmet, hogy aki érez magában kedvet kipróbálni ezt a sportágat, bátran vegye fel a kapcsolatot a klub szakosztályvezetõjével, Gombos Viktorral, akár a legnépszerûbb közösségi oldalon, akár az egyetemi Sportközpontban. Egy megyei futsal bajnokság beindítását is tervezik a közeljövõben, így még több esély nyílik a mozgásra azon egyetemistáknak, akik nem férnek be az NB II-es egyesület keretébe. Becsei Dávid Fotó: http://commons.wikimedia.org

HÖKKENTÕ

[email protected]

Az õszi szemeszter kezdetével nemcsak a hallgatók kezdték meg az évet, de egyetemi sportolóink is, többek közt a megerõsödõ SZTE EHÖK SE futsalosai az NB II Közép csoportjában. Cserenkó Szabolcs vezetõedzõ tájékoztatta lapunkat a szakosztályt érintõ aktuális témákban.

27

BÁJital

„Az elfogadásért harcolok!” Számos rendezvényen vesz részt, díjkiosztó gálákon jelenik meg, divatbemutatókon lép fel, reklámfotózásokat vállal és emellett számtalan jótékonysági ügy érdekében kampányol. Legfõbb célja, hogy erõt és önbizalmat , adjon sorstársainak, szeretné a köztudatba beépíteni hogy a fogyatékkal élõk is lehetnek értékes és hasznos tagjai a társadalomnak. Weisz Fanni 1992. szeptember 18-án született, Pécsett. Születésétõl fogva hallássérült. Szülei egészen 3 éves koráig nem vették észre, hogy siket, hiszen a kislány reagált a külsõ ingerekre, látszólag ugyanúgy viselkedett, mint a vele egyidõs társai.

A verseny után interjút akartak készíteni vele. Mindenki ledöbbent, amikor kiderült, hogy Fanni nem hall, errõl még a szervezõk sem tudtak. 2010: Elnyerte az év Civil Hõse címet, rengeteg karitatív munkát vállalt, szóvivõje lett az önkéntes segítõket szervezõ Afrikai–Magyar Egyesületnek. Országos ismertségre tett szert, amikor egy tehetségkutató mûsorban élõben kísérte jelnyelven Rúzsa Magdi Gabriel címû dalát. Ez volt az elsõ jeldal itthon. 2011: Pécs polgármestere, Páva Zsolt neki adományozta a Pécs Város Arca címet.

’12.

’10.

Gyermekkor Egészen kicsi volt, amikor Kaposvárra került, a siketek bentlakásos intézetébe. A jelnyelvet akkoriban még nem oktatták, szájról olvasással tanítottak. Viszont így az elvontabb fogalmakat, kifejezéseket, a helyes ragozást majdhogynem lehetetlen volt elsajátítani. Fanni 6 éves korában komoly mûtéten esett át, egy implantátumot helyeztek el a hallójáratába. A készülék hozzásegítette, hogy több hang jusson el hozzá a külvilágból. Pár évvel késõbb Pécsre került és az lllyés Gyula Általános Iskolában folytathatta tanulmányait. Itt sem volt sokkal könnyebb a helyzete. A többiek sokszor csúfolták, kirekesztették, bántották veleszületett hiányossága és tudatlansága miatt. Sokan nem tudják, de Fanninak van egy bátyja, Gábor, aki szintén hallássérült. Édesanyjuk akkoriban semmi segítséget nem kapott, így maga talált ki játékos módszereket a gyerekek fejlesztésére. A lakásba mindenhová cetliket ragasztott fel és ráírta a tárgyak nevét: villa, kanál stb. A gyerekek 4 évesen már tudtak olvasni. Fanni intelligenciája 6 éves korában egy 12 éves gyermek szintjének felelt meg.

Múlt, jelen és jövõ

’07.

2007: 15 évesen egy Komlón megrendezett szépségversenyen vett rész. Az édesanyja és a nagymamája biztatására jelentkezett. Családja a közönség soraiból jelbeszéddel mutatta neki, hogy mikor mi következik. Nagy volt az öröm, amikor megtudták, hogy õ nyert.

28

HÖKKENTÕ

a lehetõséggel, mivel a verseny egybeesett a Siketek Világnapjával és úgy gondolta, a sorstársai között van a helye. 2012: A Magyar Szóvivõk Egyesületének tiszteletbeli tagjává választották. Vujity Tvrtkóval és a Baptista Szeretetszolgálattal Haitira utaztak. Fanni jószolgálati nagykövetként az egyik kislányt, Miriamot jelképesen örökbe fogadta, taníttatását azóta is saját maga fizeti. Létrejött a Csend Hangja Klaszter. Ez egy esélyegyenlõségi összefogás különbözõ szervezetek, cégek és magánemberek között. A hálózat nyitott, vagyis bárki csatlakozhat hozzá. 2013: Felkérték, hogy Áder János köztársasági elnök újévi köszöntõjét tolmácsolja jelnyelven. Fanni életében elõször nyilvánosan is megszólalt: „Minél több emberhez el szeretném juttatni azt az üzenetet, hogy fogyatékkal is lehet valaki teljes része a társadalomnak, ha megkapja a kellõ odafigyelést. Sorstársaimnak azt üzenem: higgyenek magukban, és ne adják fel!” Ugyanebben az évben megkapta a Kincsem címû magyar film egyik fõszerepét is. 2014: Októbertõl Az Ég, föld, férfi, nõ címû országjáró sorozatában láthatjuk mûsorvezetõként, Nagy Sándor oldalán. 2015: Õ képviselheti majd Magyarországot a 2015-ös Milánói Világkiállításon.

’11.

’13.

Névjegy Név: Weisz Ágnes Fanni Születési idõ: 1992. szeptember 18. Születési hely: Pécs Foglalkozás: fotómodell, szépségkirálynõ, esélyegyenlõségi aktivista Magasság: 170 cm Testsúly: 53 kg Méretei: 87/61/91 cm Eredeti hajszín: barna Szemszín: barna A városháza tájékoztatása szerint az országszerte ismert pécsi modell az elsõ olyan fogyatékkal élõ, aki saját szülõvárosát képviseli. Epizódszerepet kapott a Jóban Rosszban címû sorozatban, amelyben saját magát alakította. Indult a Szépségkirálynõn, Magyarország legnagyobb szépségversenyén, melynek közönségdíjasa lett és ezzel elnyerte a Miss Intercontinental címet. Felkérték, hogy képviselje Magyarországot a spanyolországi világversenyen, Fanni azonban nem élt

’14. ’15.

5 dolog, amit nem tudtál róla

1. 2. 3. 4.

1. Kiskora óta imádja, ha fotózzák. A kamerák elõtt szavak nélkül is ki tudja fejezni önmagát. 2. Jelenleg õ az egyetlen jelnyelven beszélõ modell Magyarországon. 3. Elsõ szépségversenyét 13 évesen nyerte meg. 4. A Vodafone Fõállású Angyalaként a Hallatlan Alapítvánnyal együttmûködve egy Magyarországon is egyedülálló, új videós jelnyelvi tolmácsszolgálat létrehozásával könnyíti meg a hallássérültek életét. 5. Imádja az állatokat, mindig is állatvédõ szeretett volna lenni.

5.

Rab Helga Forrás, fotók: Internet

+1 P l u s z e g y d i é t a

BÁJ ital

Mindannyian kipróbáltunk legalább egy vagy két bizarr fogyókúrás módszert annak érdekében, hogy elérjük az áhított alakot. Az önértékelési zavarral küzdõk többsége még a legabszurdabb módszerektõl sem riad vissza. Mi a menõ 2014-ben? Minek dõlünk be? Menjünk csak vissza a történelemben néhány évtizedet. Lord Byron az 1820-as években ecetesvíz-diétára fogta magát, majd száz év elteltével a cigarettára esküdtek, míg az elvetemültek az 1950-es években férget fogyasztottak, hogy házi állatként gyomrukban, beleikben tenyésszék a kalóriazabáló jószágokat. Ezután a 2000-es évek módszere, a kávéba, narancsdzsúszba mártott vattapamacs csak hab volt a tortán. Mi a helyzet ma? Ha mozogni nem akarunk, már pedig a sportok csak másodlagosan kerülnek szóba a súlyvesztés olimpiáján, akkor meddig megyünk el? Az emberi kreativitás kimeríthetetlen, ezt az

évek bebizonyították. Határt csak a hitünk szab, na meg a gyomrunk befogadóképessége. Ma már nagyobb körben elterjedt, hogy a legújabb szépészeti módszerek fõ alapanyaga a vizelet, de ki hallott már a pisidiétáról? A kutatások szerint, ha a szervezetünkbe a vizeletbõl fecskendezünk, megtévesztjük azt. A húgyban lévõ HCG hormon ugyanis becsapja az agyat, ami a diétázót állapotosnak tekinti, ezáltal felgyorsítja az anyagcserét. Észre sem vesszük, de csak úgy csökken a nadrágméretünk! Az orvosok óva intik a súlyfelesleggel küzdõket a módszertõl. Mindazonáltal, hogy a gyógyításban

bizonyítottan hatásos is lehet, magas hormontartalma miatt, a lehetséges szövõdményekre hívják fel a figyelmet. A kúrától könnyen kaphatunk agyvérzést, felboríthatjuk a pajzsmirigy mûködésének rendjét, de még az idegállapotunkra is kihathat. Az egész gusztus és pénztárca függõ. További jó fogyókúrázást! Márkus Nikolett Fotó: Internet

Megelõzés vagy orvoslás? Fontos, hogy sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasszunk változatos formában. A bolti gyümölcsleveket helyettesíthetjük otthon facsart friss gyümölcslével, vagy készíthetünk turmixot belõlük. Emellett az is nagyban segít immunrendszerünk erõsen tartásában, ha rendszeresen fogyasztunk C- és B6 vitamint. Utóbbi segít abban, hogy ne legyünk fáradékonyak. Ha mégis megbetegedtünk, bátran forduljunk nagyanyáink gyógyszeréhez, a fokhagymához és a mézhez. Külön-külön, de összekeverve is felhasználhatjuk õket. Ha nagyon kapar a torkunk érdemes gargalizálni. Fél teáskanál sót rakjunk egy pohár meleg vízbe és ezzel öblögessünk, hogy megszûnjön a nyálkahártya irritáltsága. Fáradtságra itt egy házi energiaital: 2-3 gyömbért meghámozunk, lereszeljük, majd hozzáadjuk 1 liter vízhez. 1 citrom levét hozzáfacsarjuk, majd ehhez adjuk hozzá egy fahéj rudat, illetve egy kis mézet. Ezt összekeverjük, és kész is az egészséges energiaital.

Ha viszont már csak az orvos segíthet: A Szegedi Tudomány Egyetem nappali tagozatos hallgatói a hallgatói jogviszony kezdetétõl a diákigazolványuk érvényességéig térítésmentes orvosi ellátást vehetnek igénybe. A nem szegedi lakhelyû egyetemisták a Dr. Szemerédi Orvosi Kft.-vel kötött szerzõdés alapján érvényes diákigazolvánnyal és TAJkártyával jogosultak háziorvosi ellátásra. Dr. Szemerédi István rendelõje a Korda u. 18. szám alatt található. Megközelítése 3-as villamossal, 35-ös, 90-es, valamint 90F-es busszal lehetséges. Rendelési idõ: hétfõtõl péntekig délelõtt 8 és 11 óra között, délután pedig 15 és 16 óra között. Bejelentkezés rendelési idõ alatt a +36/62-444-493as telefonszámon.

A városban több rendelõ is a szerzõdõ féllel összeköttetésben áll, így a Madzsar József Kollégium lakójaként Dr. Sarkadi Csilla háziorvoshoz fordulhatnak a hallgatók. Helye: MÁV Rendelõben (6726 Szeged, Csanádi utca 34.) Rendelési idõ: hétfõ, szerda, péntek 8.00–10.00; kedd, csütörtök 14.00–15.00 Bejelentkezés a +36/62-434-125ös telefonszámon, rendelési idõ alatt. A Béke utcai Kollégium lakójaként Dr. Rétei Ágnes háziorvost lehet keresni, címe: 6721 Szeged, Párizsi krt. 42. Munkanapokon 16.00 után másnap 7.30-ig és munkaszüneti napokon 24 órán keresztül a FelnõttKözponti Sürgõsségi Ügyeletet kell keresni, melynek helye: Szeged, Kossuth L. sgt. 15–17. Telefonos elérhetõsége pedig +36/62-474-374. Márkus Nikolett, Pallagi Lili Fotó: Internet

HÖKKENTÕ

[email protected]

Az õsz bekövetkeztével nemcsak a tanulás, hanem a hideg idõ és a különbözõ betegségek is lestrapálják immunrendszerünket. Párházi praktika segíthet megelõzni ezt.

29

BÁJ ital

Misztikus ötös Démonok? Ufók? Boszorkányok? Manapság minden második sorozat valamilyen természetfeletti faj történetét mutatja be, de a régebbi idõkben is találni egy-két sorozatot, ami nem mindennapi eseteket dolgoz fel. Ott van például az X-akták, az Odaát, valamint gyermekkorom nagy kedvence a Bûbájos Boszorkák. Egy pár évvel ezelõtt azonban tucatszámra jelentek meg a fikción alapuló, misztikus sorozatok, melyek közül már választani sem lehet, annyi van belõlük. Manapság a sorozatok

a vámpírok (True Blood, Vámpírnaplók), a zombik (The Walking Dead), valamint a vérfarkasok (Teen Wolf) körül forognak, de az elmúlt években a sárkányok (Trónok harca) is nagy teret hódítottak. Ha velem tartasz, akkor mutatok neked 5 olyan sorozatot, amiben biztos nem fogsz csalódni. Lesznek olyanok, amelyeket már ismerhettek, de olyanok is, melyek a napokban vagy egy pár hónappal ezelõtt debütálak a filmiparban.

A jelenkor egyik legolvasottabb amerikai írója Stephen King, akinek történetei számos híres film (Carrie) alapját képezik. Ilyen a most említett sorozat is A búra alatt, amely tavaly nyáron került adásba, és a 2013-as év legnagyobb sikerének számított. Röviden összefoglalva a történetét, Chester's Mill lakóival egy nap különleges, megmagyarázhatatlan eset történik, egy láthatatlan és egyben törhetetlen erõmezõ, egy búra ereszkedik a fejük fölé. Senki sem tudja ki tette ezt és, hogy milyen céllal. A város lakói megpróbálják megfejteni a búra titkát, kisebb-nagyobb sikerrel, olykor a saját vagy mások élete árán is. A sorozat elsõ évada már teljesen lement, idén nyáron indult a második is, ugyanúgy, mint az elsõ, 13 résszel.

ara am os T et n zár Més : Inter ók Fot

1.

Under the Dome/A Búra alatt

3.

Intelligence Az öt sorozat közül ezt kakukktojásnak mondanám, mivel ez nem egy természetfeletti faj történetét mutatja be, hanem a jövõ technológiáját, mégis sokunk ez misztikusként éli meg. A fõszereplõ Gabriel Vaughn, az Egyesült Államok internetes bûnügyi osztályán dolgozik, mellesleg egy microchipet ültettek az agyába, így különleges képességekkel rendelkezik. Képes irányítani az internetet, a telefont, bármilyen mûholdas rendszert, betörni számítógépes adatbázisokba, annak érdekében, hogy megvédje országát az ellenségeitõl. A sorozatot a CBS indította el útján idén januárban, 13 résszel, de a magyar premierre sem kell sokat várni, októberben már mi is élvezhetjük szinkronos változatban.

4.

Forever

A „történelem” során számos ilyen vagy hasonló témájú sorozattal találkozhattunk, mint például a Csillagkapu, a Ki vagy doki?, valamint a Supernova, de ez most más. A Dr. House és a Dr. Csont után egy újabb dokis sorozatot kaptunk a rendezõktõl, egy kicsit más köntösbe burkolva, misztikummal megfûszerezve. A fõszereplõ Dr. Henry Morgan, aki egy menõ hallottkémet alakít a mai, modern New York-ban. 35 évesen halt meg, úgy 200 évvel ezelõtt, egyszóval hallhatatlan. A sorozat az õ történetét mutatja be, hogyan próbálja kideríteni mitõl van ez a képessége, miközben újabb és újabb kalandokba bukkan. A sorozatot az ABC sugározza szeptember 23-ától, Magyarországon még csak feliratos formában, 5 rész érhetõ el.

30

HÖKKENTÕ

5.

2.

Witches of East End

Mikor rátaláltam erre a sorozatra rögtön az elején említett Bûbájos Boszorkák jutattak eszembe. 10 évvel ezelõtt, kislányként minden nap ott ültem a tv elõtt és vártam, hogy elkezdõdjön ez a sorozat, de most azt kell, hogy mondjam, 10 év az 10 év. A Bûbájosok egy elavult sorozat, ma már csak kevesen nézik, azt is csak online, hiszen a tv csatornák már nem igen játsszák. De a boszik visszatértek, ez a sorozat tökéletes alternatívája elõdjeinek. A történet középpontjában egy testvérpár, Ingrid és Freya áll, akik csak felnõttkorukban tudják meg, hogy varázserõvel rendelkeznek, vagyis, hogy boszorkányok. Ez felszabadítja a titokzatos, õsi erõket és kezdetét veszi a harc a gonosz ellen. Valamint jelen van még a szerelem, a szenvedély is, így inkább a nõi olvasók számára ajánlanám. A Lifetime sorozat idén októberben zárta második évadát, tizenhárom résszel. Reméljük, jön a harmadik évad is.

Constantine

Gondolom, sokan láttátok már a 2005-ös Constantine címû filmet, melyben Keanu Reeves a Mátrixból kilépve, egy démonvadászt alakít. Angyalok és démonok, mennyország és pokol. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a történetet, de aki nem ismerné, annak röviden összefoglalom. John Constantine, a fõszereplõ a földi síkra keveredett démonokat kergeti vissza a pokolba, valamint segítõivel próbálja megakadályozni a Sátán fia, Mammon megszületését. Sajnos el kell, hogy keserítsek mindenkit, az idén induló sorozatban nem Reeves fogja játszani a fõszereplõt, de ne csüggedjen senki. Egy internetes felmérés szerint ez a leginkább várt újonc sorozat a filmiparban, 2014-ben, és már nem is kell rá sokat várni, ugyanis október végén már mi is láthatjuk a végeredményt.

TECH ÚJDONSÁGOK Legótelefon A telefon iparban megint egy szenzációs újdonság van készülõben, ugyanis a Google legújabb találmánya, egy cserélhetõ modulokból felépíthetõ okos telefon. A modulokat egy speciális vázhoz lehet majd csatlakoztatni, így az egyéni igényeinknek megfelelõ telefont „legózhatunk” össze. A telefon viszont leghamarabb csak 2015 elején kerülhet a világpiacra.

Sony Vaio Tap 11 tablet Az eddigi legvékonyabb Windows 8-as hibrid táblagép, a Sony Vaio Tap 11 tablet valójában egy klaszszikus tablet, amihez bluetooth-os billentyûzet és stylus toll tartozik. A hátlapján található tartóállvány 90o szögben kihajlítható, így akár laptopként is funkcionál. A tablet karcsúsága ellenére egy USB 3.0, micro SD és micro HDMI csatlakozót is kínál. A benne lévõ energiatakarékos

A 2014-es év is nagyon sok újdonságot hozott az elektronika világában. Ma már például az sem lehetetlen, hogy elveszett dolgainkat egyetlen applikáció segítségével megtaláljuk. A legérdekesebb dolgokról te se maradj le.

processzornak köszönhetõen akár 8 óra üzemidõvel is lehet számolni. A 11,6 hüvelykes érintõképernyõn keresztül pedig könnyedén kezelhetõ a Windows 8 operációs rendszer.

Stick n Find Mondhatni róla, hogy talán mindenki számára az egyik leghasznosabb találmány. Ugyanis ki ne járt volna már úgy, hogy nem tudta hova rakta le a kulcsát? Ezt a kis 24 mm széles és 4 mm vastag eszközt, amit rárakhatunk a pénztárcánkra, a kulcscsomónkra vagy akár a táskánkra is. A telefonunkra letöltött stick

and find alkalmazással pedig a wifi hálózatra csatlakoztatva szinte radar kép szerûen láthatjuk, hogy hol is van a már nagyon keresett tárgyunk.

Doorbot Egy szintén hasznos és érdekes találmány a Doorbot, ami nem más mint egy csengõ HD kamerával ellátva, amely egy alkalmazáson keresztül értesíti a tulajdonost, hogyha valaki áll az ajtó elõtt. A kamera éjjel-nappal képes rögzíteni a látottakat, és a felhõszolgáltatáson keresztül el is menti a képeket. Sõt a készüléknek köszönhetõen mostmár akkor is tudunk válaszolni a csengetésre, ha éppen nem tartózkodunk otthon. Ezek az újdonságok még elég borsos áron kaphatóak. Jó pár évbe is telhet mire ezek számunkra is megfizethetõvé válnak, de mindenképpen érdekes és hasznos dolgoknak bizonyulnak.

Bõrbe vésett üzenet

Tóth Ágnes Fotó: Internet

Nagyon sok kultúrában nagyon sok különbözõ ember a legkülönbözõbb okokból világszerte választja ezt a fajtáját a testdíszítésnek, az õsi Borneótól Japánon keresztül egészen Görögországig. Minden kultúrában különbözõ jelentésük van. „1769-ben, az elsõ útjukon a déli tengerek iránya felé, néhány tengerész Tahiti õslakóival dekoráltatta bõrét, hogy emléket állítsanak élményeiknek ebben az idegen és furcsa kultúrában. Õk voltak az elsõk, akik elvitték az úgynevezett «Tatau»- t, egy õsi bennszülött rituális aktust, mint egy divatirányzatot Európába. Eleinte leginkább bennszülött törzsi szimbólumok készültek, amik a mai törzsi tetoválások elõfutárai. A 18. század végén a tetoválások már széles

körben elterjedtek voltak a matrózok körében és a brit haditengerészet volt az elsõ, ahol nyilvántartottak néhány mintát.” Késõbb a tetoválások annyira népszerûek lettek, hogy tetováló szalonok alakultak ki a kikötõkben. Itt leszerelt tengerészek vittek fel mintákat a hagyományos technikával a bõrre, egészen 1891-ig, amikor Samuel O'Relly feltalálta az elektromechanikus tetoválógépet, ami lehetõvé tette a mûvészek számára, hogy a tetoválásokat gyorsabban és kevésbé fájdalmas úton készítsék. Minden egyes varrás egyfajta üzenet a külvilágnak, de a viselõje számára is fontos mondanivalót hordoz. A médiának köszönhetõen egyre elterjedtebb a tetoválás, de nem minden társadalmi

rétegben. Az ügyvédek, üzletemberek körében tabunak számít. A régi idõk börtönben készített mûveit felváltották a szalonokban készült, jobb minõségûek, tattoo stílusok tömkelege vált ismertté. A tetoválással kapcsolatban fontos megemlíteni azt is, hogy ne ítélkezzünk azok felett, akiknek valamilyen minta díszíti a testét, hiszen ez mindenkinek magánügye. Az idõ elõrehaladtával egyre több ember szánja rá magát a mûvészet eme ágára, így egy-egy minta inkább olyan, mint egy különleges kiegészítõ. Egyet azonban jegyezzen meg mindenki, aki rászánja magát: tetováltass, de ésszel! Totobé Lídia Fotók: Internet

HÖKKENTÕ

[email protected]

Mi is valójában a tetoválás? Önkifejezés, stílusirányzat vagy divat? Erre a választ az tudja, aki elszánja arra magát, hogy egy örök életre szóló képet, mondatot vagy más üzenetet varrasson a bõrébe.

31

B Á J ITAL

M iért láiogatsz meg ilyen ritkán ? A z t ne mondd, hogy sok a munka! B ocsáss meg . N em sze retn élek számon k érn i , NF. GONDOID, HOGY SÜRGETLEK VÁG)'ILYESMI.

Csupán

tudnod kell , hogy... ( n eh ezen

BESZÉLEK ERRŐL...) IGEN SOKAT JELENTESZ nekem. Többet, mint azt korábban hitiem . S zükségem van Rád . Kapcsolatunk túl­ nőtt az ágyon. Te nem így érzed ?

A zért a z utcán egymásnak esni - egy éjszaka a la tt kétszer is?! Nem hiszem el, hogy a z ilyet mélyebb in d ítta tá s nélkül teszed velem . Nem. E m lékszel, am ikor régen tanórákon is tito k ­ ban enyelegtünk? Nagyon élveztem ! Tudom, hogy Te is. (Vagy csak remélem?) N a és a z á t­ b u lizott, átdolgozott éjszakák után i gondos­ k o d ó je le n lé te d ? A z csak je le n t v a la m it. T izenpár órákra nem m arad velem v a la k i csak úgy, minden ok nélkül. Valamit Te is érzel, ne tagadd! M i több, j ó l tudom , hogy im ádsz meglepni a házibulikon is. Iszom , iszom . Te p edig egy­ sze r csak o tt vagy, és elra g a d sz m agaddal, b eviszel v a la m i sötét helyre, vagy néha m á r a z t sem , csak egy kanapén, m indenki elő tt

csináljuk... Lebuktál, D rágám ! É n m ár tény­ ként kezelem, hogy m i kom olyan kavarunk. De nem akarom elragadtatni magam. Kér­ lek, nézd el nekem pillanatnyifellángolásaim at. Bevallom , tetszett, am ikor elhoztad a barátai­ d a t is, azokat a z Almokat. Legtöbbjük aranyos, vicces fig u r a jó i elvoltunk együtt. B á r vannak fu ra arcok köztük - örülnék, ha őket hanyagol­ nád ajövőben, a frá szt hozzák rám , komolyan. Remélem, tudod, kikre gondolok. (Jó, persze a z z a l is tisztában vagyok, hogyha nem lennék lusta, és megtanulnám a „tudatos álm odás" nevezetű, híres vendéglátós trükköt, m i ketten bárm ire képesek lennék, akárkikkel is m ozog­ nánk egy bandában.) Tudom én, hogy a rendszertelen élethez vagy szokva, és elfogadom, hogy m ással is ápolsz intimebb kapcsolatot, mégis: elvárom, ne tünedezz el a z éjszaka közepén! Utálok arra ébredni, hogy egy értelmetlen, szürreális világ csak úgy kilökött m agából A rra megfőleg, hogy a legédesebb élet­ érzést szakítja meg távozásod éteri robaja. Aztán várhatom , m ikorjö ssz m ár vissza. Nem hisztériázom , de nehéz ez nekem, igazán megértheted. H a m ár eldöntötted, hogy meglátogatsz, m aradj végig velem. (Igen, tisztában vagyok vele, ez nem csak ra jta d m úlik. Ám szerintem többre vagy képes, m in t am ennyit m egm utatsz.)

™

E lism erem , a z is tény, hogy vo lta k id ő ­ sza k a in k , a m ik o r úgy gondoltam , m ost egy ideig nélküled is megleszek. Te viszo n t bosszú­ b ó l e ljá tszo tta d velem ugyanezt, éppen am i­ k o r igazán nagy szükségem lett voln a Rád. Valójában ez csúnya dolog v o lt - mindkettőnk részéről. D e m á r régen történ t. A z t hiszem , túlléphetünk a m últon. Nem gondolod? Tudod, komolyan mondom, hogy nem szeret­ nélek megbántani, ténylegesük a hiányod m iatt vagyok egy kissé fru sztrá lt m ostanában. Úgy érzem, valóban egyedül Te segíthetsz. Megbeszél­ hetnénk egy időpontot. M it szólsz? M ost ugyan egy p á r napig nem érek rá, de azután bárm ikor tá rt kainkkal, vetett ággyalfogadlak! M egkell e zt beszélnünk, h id d el. M ost elköszönök.

U i.: É szrevehetted már, hogy nem szívlelem , ha csak 1-2 órára jö ssz. A kkor inkább ne is gyere. D e a zé rt szeretlek! S zik i B á lin t Fotó: Internet

Itt van az ősz, elkezdődött a suli, a hajt á s . S o k a k n a k ilye n ko r m án n in c s ideje a konyhában sü tn i, főzni, de itt van egy igazán egyszerű, gyors, finom é s olcsó recep t, am it bárki el tud ké szíte n i. A re c e p t a következő:

Hozzávalók 3 dl tej, 4 evőkanál porcukor, 1 csomag csokoládés pudingpor, 1 evőkanál kakaópor, 12,5 dkg sütőmargarin, 1 csomag (25 dkg) Albert keksz, 4-5 evőkanál kó­ kuszreszelék.

E lk é s z íté s 2 dl tejet kis lábasba öntünk, meg­ melegítjük, beleszórjuk a por­ cukrot, majd felforraljuk. A pudingot és a kakaót a mara­ dék tejjel egy lábasban elkeverjük, majd lassan a forró tejbe csurgat­ juk. Szünet nélkül kevergetve kis lángon kb. 3-4 percig főzzük, amíg sűrű pudingot kapunk. Ezután levesszük a lábast a tűz-

Ék 32

’mmmmm-

H Ő K K É NTD

ről, hozzákeverjük a margarint, és hagyjuk langyosra hűlni. Egy tálcára alufólia darabot te­ rítünk. A kekszeket egyenként megkenjük a kakaós krémmel, és egymáshoz tapasztjuk őket oly módon, hogy végül egy rudat al­ kossanak. A maradék krémmel megkenjük az egész tekercset, kókuszreszelékkel meghintjük, végül a fóliába tekerjük. Tálalásig a hűtőszekrényben tartjuk. Akkor lesz igazán finom, ha legalább egy napig állni hagy­ juk, hogy a krém alaposan átjárja és megpuhítsa a kekszet. Tálalás előtt éles késsel, ferdén, kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk. P aku H enriett

F otó: In tern et

MÁR NAGYON RÉGEN TALÁLKOZTUNK, ÉS HIÁNYZOL. É N NEM HIÁNYZÓM NEKED?

F é r fit íp u s o k S zin g likn ek é s p á rk a p c s o la tb a n é lő kn e k . N ézd m e g , m it kell tud n i a fé rfirő l h o ro sz k ó p ja alap ján . «s O ro szlán

Totobé L íd ia F otók: Internet

h u

Idealista és roman­ tikus, szellemes, sár­ mos, optimista. Kiváló szónok, de mivel akaratos és szókimondó, néha akara­ tán kívül, de megsérti az embereket. Számára minden nap új lehetőséget jelent, a bírálat nem fog rajta. Megértő barát, nagylelkű és ambiciózus, mégis kissé depresszív típus. Kedveli a meg­ hittséget, de ő mindenkiről mindent tudni akar.

.

Szenvedélyesen érzéki, élvezethajhászó, ezért gyakran elveszti a jó­ zan eszét. Ha megbántják, makacs és rosszkedvű. Sza­ bad szellem, mindig szüksége van egy tanácsadóra, akire biztosan támasz­ kodhat. Hamar kész a veszekedésre. Az ellenvetést nem tűri, de partnernő­ jét a gyönyörök legmagasabb fokára juttatja. A nő akaratát vagy szemér­ mességét figyelemre sem méltatja. Rob­ banékony természetnek nem könnyű ellenállni.

N yilas

d

S k o rp ió

t

M

Halak Valahogy mindig meg­ találja a legkönnyebb utat az életben. Komplikált természete miatt nehezen kiismerhető. Értelmes és ésszerű. Csupa ellentmondás. Jó szó­ nok, de nem jó szervező. Könnyen az alkohol, a kábítószer áldozatául eshet. Idealizálja a szeretett nőt, ezért sok hi­ báját elnézi. Kedveli a szexet, de ér­ zelmi biztonságra vágyik. Sok közülük nőtlen marad.

e n

Megfontolt, mindig a jól kitaposott, biztos utakon jár. Szentimentális álmodo­ zó. A múltban él, ezért minden kis emléket megőriz maga körül. A nőket egyenrangú lényeknek tekinti a férfiak­ kal. Tartós kapcsolatra vágyik. A párkapcsolatban ő az oktató, aki nem tűri a közönségességet vagy a durvaságot. Teljességre vágyik: mind a fizikai, mind a lelki szerelmet elvárja a partnerétől, de mindig ez utóbbi a fontosabb.

Türelmes és kerü­ li a feszültségeket & L Folyton a boldog­ y ságot keresi. Szereti, ha dicsérik, és sosem sérti meg más érzel­ meit. Képes a kompromisszumra, de a nagy áldozatokra is. Művelt emberhez híven kellemes beszélgető társ. A hazug­ ságot nem tűri. Hirtelen haragú, de ha­ mar türtőzteti magát, és képes kijavítani a hibáit. Elragadó egyéniség. Tudja, hogyan kell meghódítani egy nőt. Házas­ ságra született.

k

R ák

M érleg

Nagy álmodozó. Valamin mindig változtatni akar, folyw v ton megújít mindent. J j r Kiváló vezető egyéniség, aki sosem siklik a rutinos­ ságba. Szereti az idegen tájakat, sokat utazik. Mindig megoldásokat keres mindenre, és feltétlenül ragaszkodik az igazsághoz. Az örök álhatatlan, aki mindenáron megvédi a függetlenségét. Nála minden előre eltervezett, meg­ álmodott. Finom és fantáziadús. Ez a férfi a női nem tisztelője. Jó férjnek számít.

k

Gyors és helyes megoldások em ­ bere. Övé a jelen I és a jövő. Meglehe­ tősen álhatatlan és hanyag, sosem tud­ ja mit hova tesz, s ha valamibe belefog, hamar elfelejti mit is akart. Sokoldalú­ sága révén mégis elbűvölő. Állandóan szerelmes típus. Az intimitásban képes megteremteni a jó hangulatot és partner­ nőjében fellobbantani a vágyat. Sosem hajlandó elfogadni egy nő hatalmát. Hajlamos hirtelen ötletei alapján köl­ teni a pénzt.

Számára legfőbb a köteles­ ség, épp ezért, általában nem jut el a legmagasabb Wll pozícióba. Szereti jól meggondolni, mire költ. Az egészség számára minden­ nél fontosabb, ezért kedveli a friss leve­ gőt, a reggeli sétákat, a kirándulásokat. Nem tűri a közönségességet, ezért min­ dent jó előre tanulmányoz, nehogy ilyesmi előforduljon. Csak igen későn, vagy egy­ általán nem alapít családot.

d

Ikrek

V ízö ntő

S zű z

h

Komplikált, szeszélyes férfi, jelleme mégis idomítható. Furfangossága megvédi a ki játszástól. Akkor boldog, ha nehézségekbe ütközik. Bár nagyon fia­ talon feléled benne a szexuális érdek­ lődés, mindig szüksége van a kellemes környezetre, a jó hangulatra. Szükség esetén képes szerepet játszani, hogy a partnerét meggyőzze erényeiről, de erre nem igazán van szüksége, mert a nők megérzik, hogy benne sosem kell csalódniuk. Megértő élettárs.

Ha megtetszik neki vala­ ki, nem ismer ellenvetést, képes erőszakos lenni. Sokat gondolkozik azon, hogy mit hogyan tegyen. Totális szerelemre vár, melyben a nő csak vágyai engedelmes eszköze lehet Meggyőződése, hogy azok­ nak hálásaknak kell lenniük mindazért, amit ő nyújt nekik, amire megtanítja őket. Általában érdekből nősül.

@

B ika

B ak

Szeret a figyelem kö- ' zéppontjába kerülni. Az ellenkezés, ha akár csak sejti is, kihozza a sodrából. A mun­ kában hanyag, de képes olyan kockáza­ tokat vállalni, melyek mást elriasztanának. Szereti a szép hölgyeket, de szépségük mellett elvárja, hogy intelligensek, ápol­ tak, és szerények is legyenek. Nagyon féltékeny, és nem tűr semmiféle meg­ jegyzést. Oroszlán jegyében született férfiak közt sok nőtlen akad.

f d

Egész élete váltakozások soro­ zata. Hihetetlen hajlama van a sok pénz megkeresésére, & de mégsem képes maximálisan kihasználni anyagi helyzetét. Ha téved, büszkesége sosem engedi, hogy bocsána­ tot kérjen. Egyaránt vonzódik az értelmes és a gyönyörű nőkhöz. Ha szerelmes lesz, őszinte, gyöngéd és nagyon figyelmes. Bár meghallgatja mások véleményét, mindig a saját elképzelései szerint cse­ lekszik. Nagyon féltékeny. Nem zsar­ nokoskodik, de ő uralja a családot.

i n

Kos

HÖKKENTŐ

33

Kutyából mégis lesz szalonna „Fiatal, nagytestû, erõs kutyákat szeretnénk, de minden kutyát elhozunk. Sokan esznek kutyát, a kutyahús egészséges. A kutyák nem fognak szenvedni, gyorsan végzünk velük” – állt a koreai-amerikai Kim Yung Soo, a Kea So Joo Inc. vezérigazgatójának levelében, melyet 1 500 amerikai kutyamenhelynek küldött el. 10 dolláros összeget kínált fel minden nem kívánatos eb fontjáért. Nagy felháborodást keltettek a levelek. Voltak, akik helyben lemészároltatták volna Kimet, ellenben sokan akadtak, akik felajánlották a jószágokat. Az eltûnt ebekrõl szóló hirdetések száma megnõtt, gyanússá váltak a koreai éttermek, valamint a média is nagyon felkapta az ügyet. Hallottatok már álhíreket? Esetleg JOEY SKAGGS neve mond valamit? Ez az 1994-es kutyás sztori egy, azon átverései közül, melyek szétáradtak a médiában és megbotránkoztatták az egész világot. Minden megvalósított elmeszüleménye után kiad egy nyilatkozatot, hogy kirõl is hullott le a lepel, hiszen egy-egy akciója után már nyomában a hatóság. A mûvész honlapján 1966-ig visszamenõen minden akciója és ezek médiavisszhangjai dokumentálva vannak. Olyan vakhíreket produkál, melyeket a legtekintélyesebb orgánumok is elhisznek és közölnek a nagyvilággal, például a CNN, BBC és a New York Times. Észbontó akcióira akár évekig is készül, aztán egészen fellépése leleplezéséig hangos tõle a média. Skaggs elsõ akciója 1966 húsvét vasárnapján volt a Tompkins Square közparkban tiltakozásul az egyház álszentsége ellen. Egy gyalázatos mûtárgyat emelt a parkban, melyet a bámészkodók felháborodásukban leromboltak. A szobor egy keresztre feszített rothadó emberi csontvázat ábrázolt hosszú hajjal, szögesdrót koronával a fején és a fémpénisszel a lábai közt. Az esetet pénzbüntetéssel megúszta. A The Village Voice címû újság lapjain 1976-ban Cicaházat reklámozott kutyáknak, ami bordélyházat jelentett számukra. A gazdinak 50 dollárjába kerül, hogy kedvencét befizethesse az örömkutyák

szolgáltatásaira. Rengeteg érdeklõdõ akadt, akik a nem létezõ szolgáltatást nem csak az ebeknek kívánták igénybe venni. Több médium is leközölte, azt azonban nem, hogy leleplezték az ügyet, ezért sokan maradtak abban a tévhitben, hogy valahol New Yorkban mûködik egy bordélyház kutyáknak. Ugyanebben az évben Giuseppe Scaggoli néven spermabankot létesített, ahol hírességek ivarsejtjeit bocsátotta árverésre, köztük Mick Jaggerét, Bob Dylanét és John Lennonét. Az aukció elõtti napon a tulajdonos bejelentette, hogy kirabolták a bankot. Elnézést kért, és megígérte, hogy egy másik idõpontban újra rendez aukciót frissítve a bank állományát. Számtalan átveréssel sikerült becsapnia a médiát, mint például a svábbogárhormon kinyerésével, mely néhány betegségre gyógyírként szolgál és még egy nukleáris sugárzás ellen is megvéd. A Disney-park szerû hely meglehetõsen a legbetegebb elmeszüleménye, mert egy temetõben kialakított vidámparkot képzelt el, és kürtölt szét. Valamint az eddigi utolsó, 2014-es feljegyzésében egy cirkuszból elszabadult Nagylábat keresett. Gondoljunk csak bele, ha egy neves hírközlési médium közli, hogy akár még az Alkonyat csillogó vámpírt játszó fõszereplõjétõl, Robert Pattinsontól is lehet valakinek gyereke, akkor a rajongók megbolondulnának. Talán a saját édesanyjukat is képesek lennének eladni ezért. Amint pedig a hír hamissága kiderül, összetörve a lelkivilágukat depresszióba esnének. Egy kis odafigyeléssel és a valós források feltárásával már védekezhetünk a média káros hatásai ellen. Sajnos sokszor az eredet sem igaz, ezt nagyon jól bemutatja Skaggs,

mert a legnagyobb orgánumok szinte mindig leközlik ezeket a hamis tényeket, és a csatornák egymástól átvéve információkat, tovább futtatják a világon. A mûvész húzásait már tanítják, és õ maga is tanít egy külön kurzust. Munkája nagyon jól tükrözi a tömegkommunikáció és a tömeg hiszékenységét és manipulálhatóságát.

Nagy botrányt tud kavarni, hisz minél abszurdabb és szaftosabb egy hír, annál jobban felkapják a tömegek a fejüket. Mégis mit higygyünk el? Ezt mindenki döntse el maga a józaneszére hagyatkozva. Csak azt kell megjegyeznünk: NE vegyünk be mindent, amit a média sugároz nekünk. Juhos Dóra Forrás: index.hu/velemeny/ imho/joey/, http://www.joeyskaggs.com/ Fotók: Internet

Hökkentõ – A szegedi hallgatók lapja • Szerkesztõbizottság Coulibaly Miriam, Ivanics Szabina, Simon Gabriella, Sziki Bálint • Borító Müller Anita • Munkatársak Bakró Krisztina Johanna, Becsei Dávid, Bokor Gergõ, Ciceri Attila, Fazekas Lili, Juhos Dóra, Kolozsvári Melitta, Lippai Edina, Mádi Mónika, Márkus Nikolett, Maróti Csaba, Mészáros Tamara, Pallagi Lili Helga, Patakfalvi Ádám, Pécsi Bence, Pincér Vanessza, Pólya Zsanett, Rab Helga, Salka Róbert, Szilvási András, Torma Zsuzsanna, Tóth Ágnes, Totobé Lídia • Hirdetés +36/30-849-88-12 • Felelõs kiadó Forró Lajos • Szerkesztõség és Kiadóhivatal 6720 Szeged, Hattyas sor 10., telefon: +36/62-544-759 • Drótposta [email protected] • Kiadja a Fiatalok a Dél-alföldi Médiában Alapítvány • Tördelés és nyomdai elõkészítés Veres Ildikó • Megjelenik 3 000 példányban • Lapengedély száma 163/149/3/2008 • Nyomda A-Színvonal 2000 Nyomdaipari Kft., telefon: +36/62-656-211 • A megjelent hirdetések tartalmáért felelõsséget nem vállalunk! • A lap megjelenését a SZTE JGYPK Szakképzési, Továbbképzési és Távoktatási Központ és az SZTE JGYPK Hallgatói Önkormányzat támogatta • ISSN 1585-1605 A HÖKKENTÕ a Magyar Egyetemi és Fõiskolai Sajtó Egyesület tagja

32

HÖKKENTÕ

SZTE JGYPK Hallgatói Önkormányzat

Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelõje, az

Megjelent a DÉLVIDÉKI SZEMLE folyóirat első szama 2014. október 11-én jelent meg az új történettudományi folyóirat, a D é lv id é k i S z e m le első száma. A lap a töténelmi Délvidék múltjáról és jelenéről közöl tudományos igényű, lektorált tanulmányokat, forrásismertetéseket, kritikákat és a délvidéki közélettel kapcsolatos cikkeket, interjúkét, konferencia-előadásokat. Az első szám tartalomjegyzéke 2W 4/V».évfolyam'•

.

Délvidéki Szemle

Történettudományi folyóirat

Az ősi Csanádi Püspökség és utódjai (Roos, Martin) A Temesi Bánság vallási ügyei az osztrák Államtanács 1771-72-es jegyzőkönyveiben (Kovács Kálmán Á rpád)

Magyarkanizsa városi státusának első esztendeje a helyi sajtó tükrében

(Pető Bálint) Brém Lőrinc váradi kanonok felsőházi működése (Latorcai Csaba) Az 1944-45-ös partizánterror Tisza-mentére vonatkozó iratai: vagyonelkobzás, holttá nyilvánítás (Molnár Tibor) A magyar vagyonok kisajátítása, államosítása Jugoszláviában 1945 után

(A. Sajti Enikő) Bajmok a magyar közigazgatási rendszer idején (1941. á p rilis-1944. október)

(Mojzes Antal) Tervszerű likvidálások a Délvidéken 1944-45-ben (Miklós Péter) A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén (Fejős Sándor)

Teljes terjedelmében elektronikusan elérhető a WWW.delvidekkutatO.hu honlapon.

SZTE J6YPK HALLGATÓI AJÁNDÉKBOLT ES FÉNYMÁSOLÓ a JUCYUKlubban! (Hattyas sor 6-8. H3 épület alagsora)

Nyitva tartás: H-CS: 8-14, P: 8-10

10 Ft

J ö lf in t k s z z

„ szegedi Tudományegyetem és a Hökkentő Arcszépségversenye b átor —

V á r j u k

„ y a l r e „ d ; ik e i6 ^

y

^

Ü

minden S

S

l

Jelentkezési lap

www. egyetemarca. hu Csatolj egy jó minőségű képet magadról! •Jelentkezési 3

0

1

S

-

h a tá ^

m á r c iu s I Q .

További infó:

Bútora S á ra koordinátor +36/30-849-8B12 vagy [email protected]