Széchenyi István Egyetem Állam-és Jogtudományi Doktori Iskola
Dr. Gellén Márton
A közigazgatási reformok az államszerep változásainak tükrében
Doktori értekezés
Témavezetı: Prof. Verebélyi Imre, DSc. Gyır, 2012
1
TARTALOM
Tartalom I.
Bevezetés........................................................................................................................ 7 1.
Kutatási hipotézis................................................................................................... 10
2. A kutatás módszere....................................................................................................... 10 3. A kutatási téma aktualitása: a közigazgatás elıtt álló kihívások és az állam szerepének alakulása ........................................................................................................................... 12 II.
Elméleti alapvetés: a közigazgatás fogalma és az állam szerepe ................................. 14 1. A közigazgatás fogalmának meghatározása, különös tekintettel az állam és a közigazgatás viszonyára ................................................................................................... 14 2.
A közigazgatási reform fogalmának meghatározása, típusai ................................. 19
3.
A közigazgatási reformok sajátosságai .................................................................. 25
4. A közigazgatási reform hajtóerıi: a közigazgatás elıtt álló kihívások csoportosítása és jelentısége ............................................................................................ 26
III.
a)
A társadalmi kihívások ....................................................................................... 28
b)
Gazdasági kihívások........................................................................................... 31
c)
Környezeti kihívások.......................................................................................... 35
d)
A technológiai kihívás ........................................................................................ 37
e)
A komplexitás kihívása ...................................................................................... 42
A közigazgatási reformok elemzésének lehetséges elméleti keretei ......................... 45
1.
2.
A pályafüggıség elmélete ...................................................................................... 45 a)
A pályafüggıség általános állításai .................................................................... 45
b)
A pályaelmélet mint lineáris összefüggés .......................................................... 48
c)
A pályaelmélet mint nemlineáris összefüggés ................................................... 49
a)
A közigazgatási reformpálya és az államszerep változásának kapcsolata ......... 51
Az államszerep és a közigazgatás kapcsolatának modellje.......................................... 56
IV.
a)
Modellalkotás a közigazgatási reformok tanulmányozása során ....................... 56
b)
Az alkalmazott modell tulajdonságai ................................................................. 56
A közigazgatási reform irányzatok fejlıdése az államhoz való viszony szempontjából 60
1. A wilsoni-weberi közigazgatási modell mint az állambarát közigazgatás elızménye és kiindulópontja............................................................................................ 60 2. A közigazgatás tudomány egyéb irányzatainak rövid áttekintése az államhoz való viszony szempontjából ..................................................................................................... 63 a)
Támogató irányzatok.......................................................................................... 63
b)
New Public Administration mint közvetítı irányzat .......................................... 65 2
c) V.
Kritikai irányzatok.............................................................................................. 67
A közigazgatási reform tartalmak piacbarát felfogása ................................................. 72 1. A New Public Management mint a közigazgatási reform piacbarát felfogása............. 72 3.
A New Public Management mint univerzálisan bevethetı megoldás-együttes ..... 74
4.
A New Public Management iskola tiszta formája.................................................. 75
5.
A New Public Management továbbfejlesztése....................................................... 86
6.
A New Public Management fogalmának sokrétő meghatározása.......................... 88
7.
A New Public Management iskolával szemben megfogalmazott kritikák ............ 90
VI.
Az Új Weberiánus koncepció mint a közigazgatási reformok állambarát irányzata . 96
1.
Az Új Weberiánus koncepció fı jellemzıi............................................................. 96
2. A NWS és az NPM összehasonlítása a rendszerváltó országok reformtörekvéseinek tapasztalatai alapján...................................................................... 101 3.
Az elektronikus közigazgatás és a közigazgatási reformtartalmak viszonya ...... 107
4.
A közigazgatás piacbarát és állambarát irányzatainak összefoglalása................. 110
VII.
A közigazgatási reform tartalmak társadalombarát irányzatai................................. 112
1.
Az NPM társadalombarát irányzata ..................................................................... 112
2.
A Good Governance mint a közigazgatási reformok társadalombarát irányzata. 116
VIII. A közigazgatási reformok vertikális iránya. A reformtartalmak nemzetközi szervezetek és integrációk által támogatott irányzatai ....................................................... 122 1.
A fıbb donor szervezetek és közigazgatás-fejlesztési megközelítésük bemutatása 122 a)
Világbank ......................................................................................................... 122
b)
IMF................................................................................................................... 124
c)
ENSz................................................................................................................. 124
d)
Európa Tanács .................................................................................................. 127
e)
OECD ............................................................................................................... 128
f)
Bilaterális kooperációk..................................................................................... 130
2. A donor szervezetek eltérı megközelítése a közigazgatás kívánatos fejlesztését illetıen ............................................................................................................................ 130 3.
Donor szervezetek Közép- és Kelet Európában................................................... 133
4. A donor szervezetek által követett közigazgatási megközelítés és a Közép-Európai közigazgatási realitás kölcsönhatása .............................................................................. 135 5.
Az Európai Unió államképe, az Unió és a tagállamok közigazgatásainak viszonya 137 a)
Európai Közösségek közigazgatás-fejlesztési koncepciója.............................. 137
b)
Az EU által követett közigazgatási modell ...................................................... 138
c)
A nemzeti közigazgatások konvergenciája az Európai Unióban...................... 139
d)
Az EUPAN által azonosított kihívások ............................................................ 145
e)
A nemzetek feletti Európa és a nemzetek Európája a közigazgatásban ........... 147 3
6. Államépítés: kortárs kísérlet a gyenge nemzetállamok megerısítésére..................... 150 7. Összefoglalás: a közigazgatási reformok vertikális iránya: nemzetközi szervezetek és integrációk ...................................................................................................................... 152 IX.
Közigazgatási reformok Magyarországon (1989-2010).......................................... 154
1.
A rendszerváltás közigazgatási reformjának fı jellemzıi (1989-94)................... 154
2.
A rendszerváltás közigazgatásának hatékonysági korrekciója (1995-1998)........ 160
3.
A közigazgatási reform eredményeinek stabilizásása (1998-2002)..................... 164
4. Mérsékelt NPM reformjavaslat: a decentralizációs és deregulációs programot vezetı kormánybiztos javaslatai 2002-2005 .................................................................. 168 5.
Tiszta NPM reformjavaslat Magyarországon ...................................................... 170
6.
Neo-Weberiánus reformjavaslat........................................................................... 173
7.
Közigazgatási reformok Magyarországon, 2006: államtalanítás, minimalizálás 177 a)
A 2006-os reform szakirodalmi fogadtatása: empirikus vizsgálatok ............... 181
b)
A 2006-os reform szakirodalmi fogadtatása: elméleti szintézis....................... 185
c) A rendszerváltás évtizedének magyar közigazgatási fejlıdése a külföldi elemzık szemével ..................................................................................................................... 186 8. A magyar közigazgatás reformjainak empirikus elemzése a fı mennyiségi paraméterek alapján........................................................................................................ 188 a)
Az eredményesség és a hatékonyság viszonya................................................. 188
b) A joganyag mennyisége és a közigazgatás adaptációs képessége közötti kapcsolat..................................................................................................................... 193 11.
Az elektronikus közigazgatás hatása a magyar közigazgatás fejlıdési pályájára 196
12. A magyar közigazgatás rendszerváltás utáni két évtizede az államszerep változásainak tükrében ................................................................................................... 200 X.
Közigazgatási reformok 2010 után ............................................................................ 203 1.
A Magyary Program kiindulópontja .................................................................... 203
2.
A Magyary Program közigazgatási rendszere...................................................... 206 a)
Közpolitikai koordináció és tervezés ............................................................... 206
b)
A közpolitikai eredményesség fejlesztése ........................................................ 211
c)
A döntéseket megalapozó adatok kérdése ........................................................ 213
d)
„Institucionális” integráció............................................................................... 216
e)
A dekoncentrált szervek re-integrációjának elsı tapasztalatai ......................... 220
f)
Szervezeti átalakítás a helyi közigazgatásban .................................................. 221
g)
Innovációk lehetısége a Magyary Program rendszerében ............................... 224
h)
A Magyary Program rendszere: esély az integrált döntéstámogatásra............. 225
i) A Magyary Program fı jellemzıinek összefoglalása........................................... 226 3. A Magyary Program mint közigazgatási folyamatok „kézben tartásának” lehetséges rendszere ....................................................................................................... 228 a)
Az erısebb kontroll mint a menedzsment szakirodalom által javasolt eszköz a 4
válság körülményei között ......................................................................................... 228 b) 4.
5.
A Magyary Program rendszerének kontrollomechanizmusai .......................... 229 A Magyary Program közigazgatási rendszerének fı kihívásai ............................ 233
a)
Pénzügyi kihívás a Magyary Program rendszerében ....................................... 233
b)
Politikai kihívás a Magyary Program rendszerében......................................... 235
c)
Humán erıforrás kihívás a központi közigazgatásban ..................................... 238
d)
Az idıtényezı kihívása a Magyary Program számára ..................................... 240 Összefoglalás, közigazgatási reformok az államszerep változásainak tükrében . 241
Hivatkozások jegyzéke....................................................................................................... 248 1.
számú Függelék.......................................................................................................... 267
2.
számú Függelék.......................................................................................................... 269
5
Mottó: „A kis állam vágya illuzórikus” Lırincz Lajos, 2009.
6
I. Bevezetés
A közigazgatási reformok tanulmányozása hozzásegít ahhoz, hogy megismerjük a modern állam fejlıdésének mechanizmusait, és közelebb kerülnünk egy olyan közigazgatásnak a megalkotásához, amely a lehetı legalkalmasabb arra, hogy korunk sokasodó kihívásaival megbirkózzon.
Különösen élénk érdeklıdés mutatkozik a közigazgatási reformok iránt mind a döntéshozók, mind a tudomány képviselıi részérıl különbözı válságok idején. A válság kiélezi a meglévı konfliktusokat, és felerısíti az állammal szembeni várakozásokat a társadalom és a gazdaság szereplıi irányából. Ma már sokak számára „a kérdés nem az, hogy az állam kicsi vagy nagy, hanem, hogy képes-e sikeresen megoldani a rábízott társadalmi feladatokat”.1 Az állam – amennyiben meg kíván felelni a válság által támasztott kihívásoknak – reformokra kényszerül, amelyek útján saját szervezetét, szerepét, tevékenységét átformálja abból a célból, hogy a közösségi érdekeket és értékeket megóvja, egyben megteremtse a feltételeit a válságból való kilábalásnak, és közremőködjön a válság utáni korszak rendszerének kialakításában. Amellett, hogy a mindenkori kormányváltások a közigazgatási reformok állandó hajtóerejét képezik, hiszen minden kormány természetes vágya, hogy elıdjének teljesítményét meghaladja, meg kell különböztetni a modellváltó reformokat. A közigazgatási reformok egyes modelljeivel részletesen foglalkozunk e tanulmány keretei között. A gazdasági válságok olykor arra sarkallják a kormányokat, hogy a közigazgatási reformokat az állam szerepének csökkentése irányába mozdítsák el, ezáltal megrendeléshez juttatva a piaci szereplıket. Más esetekben azonban, amikor a piaci szereplık a válság következtében nem látszanak alkalmasnak egyes közfeladatok ellátására, a piaci szereplıktıl az államhoz való feladatátcsoportosítás történik a reformok keretei között. A gazdasági válságokat jellemzı fiskális kényszerhelyzetek általánosságban nem kedveznek a komplex reformoknak, így a rövid távú fiskális szempontok és a közép-hosszú távú válságkezelési szempontok olykor összeütközésbe kerülnek.
1
JÓZSA Zoltán: Az államigazgatás feladatai a nemzetközi kihívások tükrében. Magyar Közigazgatás LVI. évfolyam 9. szám, 2006. 518. oldal.
7
Abban a kérdésben, hogy a kortárs államnak jelentıs, korábban nem tapasztalt mértékő és jellegő kihívásokat kell elviselnie, megoldania, viszonylagos egyetértés mutatkozik a hazai és a nemzetközi elemzıi körökben. Abban azonban már igen jelentıs eltérések mutatkoznak, hogy e szerepet hogyan, mi módon, milyen közigazgatással kellene betölteni. A legjelentısebb különbség a közigazgatási rendszereket formáló szakemberek között abban áll, hogy mi legyen az állam szerepe a problémák megoldásában. Egyes esetekben az állambarát, másutt a piacbarát vagy egyéb (például a civil önszervezıdést támogató) teoretikusok voltak túlsúlyban. Mivel a közigazgatás-tudomány maga is értelmezhetı idıben változó folyamatként, amely követi, magyarázza, ugyanakkor formálja is a valós fejlıdést, az államhoz való viszony változásai a közigazgatás-tudományra is jelentıs hatást gyakoroltak. A közigazgatás-tudomány elıtt álló intellektuális feladat az, hogy megfogalmazza azt az elméleti konstrukciót, amely alkalmas az államszereppel kapcsolatos tudományos viták és az idıközben összegyőjtött, rendszerezett gyakorlati tapasztalatok szintetizálására. Az új szintézis keresése a közigazgatás-tudomány természetes törekvése, és ez a jelen tanulmány végsı ambíciója is. A közigazgatási reformok hullámai, irányzatai nemzetközi folyamatokba illeszkednek,2 így kutatásuk felkínálja az összehasonlítás lehetıségét abban a tekintetben, hogy a hazánkban tapasztalható jelenségeket összevetjük a reformirányzatok centrum országaiban tapasztalható jelenségekkel, mind régiónk, a közép- és kelet-európai térség államainak jelenségeivel. Az összehasonlító kutatások az utóbbi évtizedben a közigazgatási összehasonlítás – szintén igen értékes – leíró, történelmi modelljeivel szemben a fejlıdési pályák kialakításának ambíciójával is megfogalmazódtak. A fejlıdési pálya elméletek alapjául szolgált, hogy a globalizáció különféle megjelenési formáinak elıre törésével, valamint a határokon átnyúló kihívások erısödésével az egyes államok reformtörekvései között egyre szignifikánsabb konvergencia mutatható ki. A nemzeti közigazgatási rendszerek közötti konvergencia közvetlen hajtóerejét képezik a nemzetközi integrációk, közöttük az Európai Unió, melyek közigazgatási mintákat közvetítenek, saját közigazgatási apparátust építenek ki, és a globális kihívásokat igyekeznek egységes megközelítéssel, eszközökkel kezelni. A különbözı szintő, jellegő nemzetközi integrációk és együttmőködések azonban gyakran eltérıen fogalmazzák
2
BOUCKAERT, Geert – POLLITT, Christopher: Public management reform. A comparative analysis. Oxford University Press, Oxford 2001, 2004, 2011. 75-125. oldal. illetve: JENEI György: Komparatív közpolitika. (Elméleti megközelítések és nemzetközi esettanulmányok a közpolitika körében) Akadémiai doktori értekezés, 2007. szeptember, MTA Kézirattára. 47-51. oldal.
8
meg az általuk relevánsnak tartott külsı körülményeket és az ezekre adandó válaszokat – ez nem meglepı, hiszen e szervezetek céljai egymástól olykor igen eltérıek lehetnek. A közigazgatási reformoknak az állam szerepébıl kiinduló elemzése egy bizonyos aspektusból tekinti át a közigazgatás fejlıdését az elmúlt két évtizedben, így bizonyos mértékig más megvilágításba helyezi a fejlıdési pálya elmélet eredményeit valamint a történeti vagy földrajzi összehasonlítás eredményeit is.
A válság körülményei között fellépı állami kihívások jellege, azok megközelítése és a kiválasztott kezelési mód közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy az adott társadalom irányítóinak mi az elképzelésük az állam szerepérıl: indokoltnak, ésszerőnek tartják-e az állam szervezeteinek, erıforrásainak bevonását az adott kihívás kezelésébe vagy sem, amennyiben más eszközt választanak, akkor a civil vagy a piaci szféra erıforrásait hívják-e segítségül, avagy – mint többnyire – a rendelkezésre álló aktorok koalíciójában képzelik-e el a megoldást.
A 2008-as gazdasági válság felerısítette a társadalmi, gazdasági koordináció változtatásának, változásának kérdését. Mind az Egyesült Államokban, mind Európában sorozatosan megtörtént egyes – a gazdaság egésze szempontjából fontos szereplınek tekintett – bankok állami forrásokból való megmentése, ami korábban egyértelmően a versenyszabályok megsértésének minısült volna, továbbá felmerült a szabályozó intézmények jogi és szervezeti megerısítésének szükségessége. Különösen azért fogalmazódott meg az állam szerepének újraértékelése olyan élesen, mert a gazdasági válság lényegesen kisebb károkat okozott azokban az országokban, ahol a gazdaság feletti (olykor a társadalom feletti) állami irányítás (ösztönzés és kontroll) lényegesen nagyobb, mint az euroatlanti modellben.
A közigazgatási reformok szempontjából alapvetı jelentıséggel bír mind a társadalmak hálózatosodása, közösségképzı és közösségeket mőködtetı képességének felerısödése, mind az államszereppel kapcsolatos változás.
A közigazgatásról alkotott elképzelések és az állam szerepérıl alkotott elméletek egymással kölcsönhatásban vannak. E kölcsönhatást az átfogó társadalmi, gazdasági, technológiai, környezeti tényezık befolyásolják, képesek valamely irányba elmozdítani.
A kutatás célja annak felvázolása, hogy az adott kor körülményei között hogyan 9
magyarázhatók a közigazgatási változások az állam szerepérıl alkotott elképzelések függvényében.
1. Kutatási hipotézis
A közigazgatási reformok elmúlt bı két évtizedének fejlıdése értelmezhetı az állam szerepének változása mentén. Ez az értelmezés alkalmas arra, hogy kellıen megalapozott módon elméleti keretbe ágyazza a fejlıdés eddig tapasztalt állomásait. Ezt a nézıpontot alkalmazza a közigazgatási reformok fejlıdési pálya elméletének egyik markáns irányzata is.3
Feltételezésünk szerint ez a megállapítás kiegészíthetı a következıkkel:
H1. Az állam szerepének növekedése esetén a modellbe bevont többi szereplı feladatai csökkennek, ellenkezı esetben pedig nınek. Az állam szerepének esetleges csökkenése nem önmagában áll, hanem feladat átcsoportosítást tartalmaz, az állam szerepének növekedése szintén feladat átadást jelent, csak ellenkezı irányban.
H2. A mély válság körülményei között a közigazgatási reformok iránya inkább államot erısítı, míg a fellendülés idıszakában inkább az állam szerepét csökkentı. Kisebb mértékő gazdasági válság esetén azonban az állam olykor átad feladatokat az azok ellátására képes piaci szereplıknek abból a célból, hogy a gazdaságot ezúton is (állami megrendelésekkel) dinamizálja.
H3. Az állam szerepének változása összefügg az állam mint rendszer adaptációs képességének változásával. Az állam szerepének esetleges növekedése a közigazgatási reformok szintjén a koordináció és a kontroll jelentıségének növekedését idézi elı.
2. A kutatás módszere
3
JENEI György: A közintézményi menedzsment reformjainak torz magyar folyamatai az EU tagállamok mércéjén: hiányok, okok, megoldási javaslatok. Új Magyar Közigazgatás 2009. évi 6-7. szám. 4-11. oldal.
10
A kutatás során a közigazgatási reformok hazai és nemzetközi eredményeit elemezzük abból a szempontból, hogy az állam szerepét hogyan állapítják meg. Az elemzés során elıbb röviden összefoglaljuk a nyugati közigazgatás-tudomány fejlıdésének fıbb állomásait, majd a közigazgatási reformok és az állam szerepe kapcsolatát elemezzük.
A kutatás során a modellalkotás módszerét alkalmazzuk. A modellben az állam, a társadalom, a piac és a nemzetközi integrációk kapcsolatát tekintjük át abból a szempontból, hogy a közigazgatási reformok során ez a viszonyrendszer hogyan módosult. A modellben az adaptív komplex rendszerekre jellemzı tulajdonságokat feltételezünk. Ennek kiindulópontja szerint az állam szerepét a közigazgatási reformok olyan módon alakítják, hogy képes legyen a külsı változások között is megırizni azt a képességét, hogy feladatait teljesítse. Ebben jelentıs változást idézett elı a nemzetközi szervezetek és integrációk szerepe, melyet részletesen elemzünk. Külön vizsgáljuk a közigazgatási reformok és az Európai Unió által javasolt változások viszonyát. A nemzetközi integrációk és a nemzeti közigazgatások viszonyát az elemzéshez igénybe vett modellben is szerepeltetjük.
Elemzésünk során megvizsgáljuk a közigazgatási reformok fejlıdésipálya-elméletének fı állításait, és ahhoz tudományos szempontból releváns kiegészítést teszünk az államszerep és a közigazgatási reformok viszonya szempontjából. A közigazgatási reformok nemzetközi áramlatainak bemutatását követıen elemezzük, hogy az egyes nemzetközi szereplık milyen álláspontot foglaltak el a közigazgatási reformokat illetıen, és ez hogyan függ össze az állam szerepérıl alkotott nézeteikkel.
A hazai reformok bemutatása során a rendszerváltás utáni évtizedek egyes fı reformjait ismertetjük hazai és nemzetközi szerzık munkásságának figyelembe vételével, egyúttal a magyarországi folyamatokat a régió közigazgatási folyamataival is összevetjük. Arra keressük a választ, hogy az állam elıtt álló, erısödı hazai és nemzetközi kihívások között milyen jellegzetességekkel bíró közigazgatási reformokat indokolt és célszerő végrehajtani. A hazai közigazgatási reformok elemzése kapcsán empirikus eszközöket is alkalmazunk, így empirikus úton elemezzük a hatékonyság és az eredményesség fokozására tett lépések közigazgatási szervek számára és a közigazgatási személyi állomány létszámára gyakorolt hatásait. Ezen kívül eredeti elemzésben mutatjuk be, hogy a közigazgatás számára milyen mértékő feladatnövekedést jelent a joganyag mennyiségének és differenciáltságának változása. 11
Külön fejezetben elemezzük a közelmúltban nyilvánosságra hozott Magyary Programot és az azt övezı közigazgatási rendszert. Elemzésünk középpontjában az a kérdés áll, hogy a Magyary Program által tartalmazott eszközrendszer igazolhatóan alkalmas-e a válság körülményeinek ellenállni képes állam kiépítésére. E körben elemezzük a Magyary Program hatékonyságnövelı intézkedéseinek elıfeltevéseit, és kiemeljük a válság körülményei között felértékelıdı koordináció, rugalmasság és stabilitás lehetıségeit valamint esetleges gátló tényezıit.
3. A kutatási téma aktualitása: a közigazgatás elıtt álló kihívások és az állam szerepének alakulása
A 2008-ban kirobbanó pénzügyi és gazdasági világválság ismételten, mélyebb dimenzióban hozta felszínre az állam szerepérıl, valamint ennek keretében az állam és a piac, továbbá az állam és a társadalom viszonyáról szóló tudományos vitákat. E viták egy jelentıs része kimondottan közigazgatás-szakmai kérdéseket feszeget, nevezetesen olyan alapvetı kérdéseket, hogy mi a közigazgatás feladata, melyek legyenek a közigazgatás reformjának további irányai, és mikor állíthatjuk megalapozottan, hogy egy állam közigazgatása megérett a reformra.
E gondolatok olyan környezetben fogalmazódtak meg, amikor korábban elképzelhetetlen folyamatok játszódtak le Európában, például: a Holland Királyság kormánya részben államosította a Fortis Bankot vagy a Magyar Köztársaság Országgyőlése megalkotta a pénzügyi közvetítı rendszer stabilitásának erısítésérıl szóló 2008. évi CIV. törvényt, amely megteremtette a lehetıségét annak, hogy a Magyar Állam felülírja a természetes piaci folyamatokat, és a megmentés céljából tıkét emeljen valamely hitelintézetben [5. § (1) bek. b) pont], amennyiben azt a pénzügyi rendszer stabilitása megkívánja. Ezen intézkedések mögött az a koncepció áll, hogy válság idején az állam marad a stabilitás hordozója, míg a prosperitás korszakában a dinamikus értékteremtés élvez elsıbbséget. Fontos államelméleti kérdés, hogy a konszolidáció szerepköre, mely az államra hárul, mennyiben jár együtt a konszolidációt követı új rend szabályainak és intézményeinek kialakításával, illetıleg az új rendben mi lesz az állam szerepe, az újra csökkenni fog-e vagy pedig a korábbinál magasabb szinten stabilizálódik. Az állam és a közösségek viszonya szempontjából felvethetı az a kérdés, hogy 12
a közigazgatási reform a válság körülményei között támaszkodjon-e a közösségek hálózatos szervezeti rendszerére, amely ugyan közvetlenebb kapcsolatban van az állami intézkedésekkel megcélzott valósággal, azonban áttekinthetıségük, irányíthatóságuk adott esetben kérdéses lehet.
A közigazgatás elıtt álló fı kihívás – amely a válság körülményei között csak fokozódott, de már a korábbi évtizedekben is jelentısen formálta a nemzeti közigazgatásokat: a jólétigény és a valós jólét közötti feszültség. Ez önmagában irányt szabott a közigazgatás fejlesztésének, amennyiben az 1980-as évektıl fokozatosan elıtérbe került a hatékonyság fokozásának problematikája, vagyis a közigazgatás által elıállított közjó mennyiségének és minıségének fokozása a ráfordítások arányos növelése nélkül. Ennek egyik eszköze volt a hatékonyabb vagy hatékonyabbnak vélt eljárások meghonosítása a közigazgatás és a közszolgáltatások területén, valamint a közjavak elıállítása kapcsán jelentkezı terhek egy részének közigazgatáson kívülre helyezése különbözı kiszervezési technikák útján.
Az emberi közösség elıtt álló kihívások minden korban eltérıek, kortól, kultúrától függıek a kihívások interpretációi és a kidolgozott válaszok is.4 A közigazgatás eszközeivel kidolgozott és végrehajtott közösségi válaszreakciók sokszor maguk is közre játszanak az újabb kihívások kialakulásában5. A közigazgatási szakirodalomban a piaci kihívások kérdésköre igen jelentıs elméleti kidolgozást nyert a múltban, ezen elméleti erıfeszítéseknek hajtóerejéül szolgáltak a piaci kudarcok, válságok hullámai.6 Ezek mellett a környezeti, a társadalmi a technológiai kihívások is figyelmet kaptak az elemzıi közösség részérıl, hiszen ezek is hatással voltak a közigazgatás fejlıdésére. Az elmélettörténet sajátos, belsı kihívásrendszert is kidolgozott, amelyek – noha nem mentesek a szerzık szubjektív megítélésétıl – szignifikánsan jellemzik egy-egy periódus közigazgatás-tudományának önmagáról alkotott képét.
4
WALDO, Dwight: Public Administration in a Time of Revolutions. Public Administration Review. July-August 1968. 362-368. oldal.
5
CAMILLUS, John C.: Stratégia mint rosszindulatú probléma. Harvard Business Review 2008. (magyar kiadás); Strategy as a Wicked Problem. Harvard Business Review 2008. 98-106. oldal, Volume 86, Issue 5. Harvard Business School Publishing Corporation (USA kiadás). 6
PETERS, B. Guy – ROSE, Richard: Can Government Go Bankrupt? Basic Books, New York, 1978 7-9. oldal.
13
II.
Elméleti alapvetés: a közigazgatás fogalma és az állam szerepe
1. A közigazgatás fogalmának meghatározása, különös tekintettel az állam és a közigazgatás viszonyára A közigazgatási reformok elemzése és az állam szerepével való összekapcsolása elıtt szükséges a közigazgatás fogalmának meghatározása, ilyen módon tisztázható a közigazgatási reform fogalmának értelmezési tartománya.
Mind a közigazgatás, mid pedig a közigazgatási reformok meghatározására több lehetıség van, aszerint, hogy milyen szempontot tekintünk centrálisnak. Az alábbi tudományos meghatározások csoportosításában arra törekedtünk, hogy a közigazgatás általános (társadalmi-közösségi) megközelítése felıl az államcentrikus meghatározások irányába haladjunk.
WALDO szerint a közigazgatás fogalmának meghatározása korántsem egyszerő feladat, az egymondatos vagy egybekezdéses definícióktól pedig kimondottan tartózkodni kell.7 Meghatározása szerint a közigazgatás valamely emberi közösség rendszeres, racionális cselekvésre való törekvése, azonban elválasztandó a magánigazgatástól. A „köz”, a „közjó” és a racionalitás fogalma, amelyekre – WALDO szerint is – szükséges alapozni a közigazgatás fogalmát, igen messzire vezetnek.8 WALDO szerint tehát a közigazgatás az emberi közösség attribútuma, nem pedig az emberi közösség valamely elkülönült entitással bíró szervezetrendszerének, (például) az államnak az alkotórésze.
Az erıs végrehajtó hatalom (strong executive) mellett állást foglaló MAGYARY Zoltán szerint a közigazgatás és a kormányzás egymással „perszonálunióban” van, „a kormány fınöke a közigazgatási apparátusnak… a kormány egyúttal fınöke a nemzetnek is. Az elsıt adminisztratív, a másodikat politikai feladatkörnek nevezzük.”9 A kormányzás része tehát az
7
WALDO, Dwight: Mi a közigazgatás? In. LİRINCZ Lajos (Szerk.): Közigazgatás-tudományi antológia. HVGOrac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2007. 131. oldal. 8
GELLÉN Márton: Közszolgálati ethosz a jó közigazgatásért. Új Magyar Közigazgatás. 2010. március, 3. évfolyam, 3. szám 2-16. oldal.
9
MAGYARY Zoltán: Magyar közigazgatás. A közigazgatás szerepe a XX. sz. államában. A magyar közigazgatás
14
adminisztráció mőködtetése is, ilyenkor adminisztratív szerepkörben mőködik a kormányzat, egyebekben pedig politikai szerepkörben tevékenykedik. Ilyen értelemben állítja MAGYARY, hogy „A parlamentáris rendszerben a közigazgatás legfıbb szerve a kormány…”10. MAGYARY esetében az erıs végrehajtó hatalom koncepciója az erıs közösségi felhatalmazáson alapuló „executive”-hoz kapcsolódik, amely lényegében inkorporálja az államot, amely a definícióban nem jelenik meg önállóan. Magyary a közigazgatás fogalmát az „adminisztráció”, vagyis az általános igazgatás fogalma alá rendelte. „Az adminisztráció intézést, ügyek végzését, dolgok megcsinálását, kérdések megoldását, célszerő cselekvést jelent”11 E fogalmat továbbgondolva rögzítette: „A közigazgatás az állam adminisztrációja”12 Ezt a meghatározást MAGYARY abból kiindulva tette, hogy az állam társadalmi képzıdmény: „az állam különleges társadalmi alakulat”13, tehát nem elsısorban jogi vagy gazdasági rendszer. Megállapítása szerint a közigazgatási tevékenységek jelentıs részben jogi jellegőek, de nem kizárólagosan, bizonyos részben a puszta képességen alapulnak (pl. állami építkezések).14
TAMÁS András WALDO „definíció nélküli definíciójából” indul ki, kiegészítve azzal, hogy az ésszerő, szervezett cselekvésnek jogszerőnek is kell lennie, egyúttal kiemeli, hogy az európai és amerikai közigazgatás-tudományi szakirodalomnak épp a jogszerőség és a célszerőség eltérı hangsúlyozása a fı megkülönböztetı eleme.15 TAMÁS András a közigazgatás fogalmának meghatározását elfogadhatónak tartja a domináns tulajdonságok felsorolása útján (közfeladat ellátása, közérdekbıl, közigazgatási szervek útján, politikai, jogi, gazdasági, szervezési és egyéb eszközökkel, stb.), emellett a jogi szempontú meghatározást és a funkciók útján való meghatározást is lehetségesnek tartja. Hangsúlyozza a közigazgatásnak mint jelenségnek multidiszciplináris jellegét azzal, hogy a közigazgatás meghatározásának vagy egy tágabb, ismeretelméleti állításra alapozva kell megtörténnie, vagy pedig valamelyik domináns diszciplína irányából történhet a meghatározás, így lehet jogtudományi, politikatudományi vagy közgazdaságtani megközelítést alkalmazni a fogalom-meghatározás szervezete mőködése és jogi rendje. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1942. 519. oldal. 10
Uo. 531. oldal
11
MAGYARY Zoltán: Magyar közigazgatás. A közigazgatás szerepe a XX. sz. államában. A magyar közigazgatás szervezete mőködése és jogi rendje. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1942. 1. oldal. 12
Uo. 39. oldal.
13
Uo. 39. oldal.
14
Uo. 39. oldal.
15
TAMÁS András: A közigazgatási jog elmélete. Második, átdolgozott kiadás, Szent István Társulat, 2001. 14-16. oldal.
15
során16. A közigazgatás rendszerszerő megközelítését javasolja BERÉNYI Sándor, külön kiemelve, hogy a közigazgatás jogtudományi szemlélete pusztán egy a számos más, nem kevésbé releváns perspektíva közül17.
KILÉNYI Géza szerint „Szervezeti oldalról közelítve a közigazgatás nem egyéb, mint az állam közhatalmi szervezetrendszerének egyik fontos alrendszere”.18 A közhatalom gyakorlásának képessége, az arra való feljogosítottság e meghatározásban definícióképzı elem, amely egyben el is választja a közigazgatás fogalmát a magánigazgatástól, valamint az egyéb hatalmi (de nem közhatalmi) struktúráktól, mint a média vagy a demokratikus pártok.19 Kilényi meghatározása szerint a közigazgatás az állam egyik, de nem kizárólagos eszköze annak érdekében, hogy céljait elérje, feladatait ellássa.
TOMCSÁNYI Móric 1926-ban a közigazgatás fogalmát két értelemben határozta meg. „A közügyeknek ez a valóságos, konkrét és legkülönbözıbb irányú elintézése jelenti a közigazgatást szoros értelemben véve. (Az adó kivetése, beszedése, betegnek közkórházba való felvétele, ragályos betegségben szenvedı állatok hatósági kiírtása stb.) Tágabb értelemben azonban közigazgatás – mindig az objektív jogalkotás kivételével – a végrehajtó hatalom fıszerveinek s nevezetesen a királyi kormánynak a közigazgatási szerveket irányító, vezetı, felügyelı, szervezı munkája is, melyet közigazgatási kormányzás, vagy ha úgy tetszik, kormányzó-közigazgatás névvel jelölhetünk meg s mely szintén a végrehajtó hatalom nagy funkcióköréhez tartozik.”20 TOMCSÁNYI tehát külön választja a szők értelmő, adminisztratív
közigazgatás
fogalmát
a
„felülrıl”
tágan
értelmezett
kormányzó-
közigazgatástól úgy hogy a kettıt együttesen sorolja a végrehajtó hatalom körébe. A két meghatározással lényegében hidat képez a közigazgatás közösségi jellegét hangsúlyozó, és államcentrikus felfogásai között.
16
TAMÁS András: A közigazgatási jog elmélete. Második, átdolgozott kiadás, Szent István Társulat, 2001. 14-16. oldal. 17
BERÉNYI Sándor: Közigazgatás a modern társadalmakban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1990. 22. oldal.
18
KILÉNYI Géza: A közigazgatás fogalma, közigazgatási alapfogalmak. In. KILÉNYI Géza (Szerk.): A
közigazgatási jog nagy kézikönyve. Complex Kiadó Kft. 2008. 13. oldal. 19
Uo. 13-14. oldal.
20
TOMCSÁNYI Móric, Dr.: A magyar közigazgatási jog alapintézményei. A szerzı kiadása. Budapest, 1926. 1819. oldal.
16
A közigazgatás állami és dinamikus jellegét hangsúlyozza LİRINCZ Lajos, aki úgy fogalmaz, hogy „A közigazgatás sajátos állami tevékenység, amelyet sajátosan felépített szervezetben dolgozó, sajátos karakterő szakember állomány lát el. A közigazgatás tehát egyfelıl tevékenység, amelynek eredeti tartalmát az ügyintézés, az ügyek intézése adja… másfelıl olyan szervezetrendszer, amely egymással pontosan meghatározott viszonyban álló elemekbıl épül fel.”21
FÁBIÁN szerint a közigazgatás elsısorban igazgatási tevékenység azzal a sajátossággal, hogy állami jelleggel bír, azaz „a közhatalom gyakorlásában való részvételébıl ered”22, alanya a közigazgatás szervezeti és intézményi rendszere, tárgya az államilag szervezett társadalom, tartalma szerint szervezı tevékenység. A közigazgatás további sajátossága, hogy demokratikus és jogállami kontroll alatt áll, a reá rótt állami autoritás birtokában jogot alkot és jogot alkalmaz.23
A közigazgatás és az állam végrehajtó hatalmi tevékenysége viszonyának kérdésében két eltérı szemlélet alakult ki az utóbbi években. A közigazgatás végrehajtó hatalmon belüli elhelyezése a fentieknél „államközpontúbb” megközelítést tükröz. A közigazgatási jogi indíttatású meghatározás szerint a végrehajtó hatalom nem azonos a közigazgatással, annál tágabb fogalmat takar, mivel a közigazgatás és a kormányzat két különbözı minıség, amelybıl a közigazgatás a döntések végrehajtást, a kormányzat a döntést mint demokratikusan ellenırzött akaratképzést végzi.24 Ezzel szemben GAJDUSCHEK a végrehajtó hatalmat lényegében azonosítja a közigazgatással, arra alapozva, hogy a közigazgatás döntéselıkészítı szerepe tulajdonképpen determinálja a közpolitikai döntéseket, a kormányzat lényegében csupán a közigazgatás által elıkészített döntések autoritás birtokában történı jóváhagyását végzi.25 GAJDUSCHEK megfogalmazását közpolitikai nézıpontja befolyásolja, a jogi szakirodalomban inkább a közigazgatási és a kormányzati tevékenység elkülönítése jellemzı. 21
LİRINCZ Lajos: A közigazgatás alapintézményei. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2005. 19. oldal. 22
FÁBIÁN Adrián: Közigazgatás-elmélet. Dialóg Campus. Budapest, Pécs, 2010. 24. oldal.
23
FÁBIÁN Adrián: Közigazgatás-elmélet. Dialóg Campus. Budapest, Pécs, 2010. 24-26. oldal.
24
Uo. 14-16. oldal.
25
GAJDUSCHEK György: A közigazgatás szervezeti jellemzıi – összehasonlító aspektusból. 37-58. oldal. In. SZAMEL Katalin – BALÁZS István – GAJDUSCHEK György – KOI Gyula (Szerk.): Az Európai Unió tagállamainak közigazgatása. Complex Kiadó, Budapest, 2011. 39. oldal.
17
A Jogi lexikon szerint a „közigazgatás: az államhatalmi ágak megosztásának alapján a végrehajtó hatalmi ágba tartozó állami szervek, mőködés, és funkciók együttese.”26 A következı gondolat rögtön a közigazgatás és a végrehajtó hatalom kapcsolatára vonatkozó tudományos vitára utal: „Vitatott, hogy a közigazgatás és a végrehajtó hatalmi ág lényegében azonos entitást jelöl-e, vagy a közigazgatás egy szőkebb fogalom.”27 A kérdést az dönti el, hogy egy-egy szerzı tulajdonít-e politikai tartalmat a közigazgatásnak, vagy a közigazgatás végrehajtó szerepét pusztán az adminisztratív feladatokra korlátozza.28
A GAJDUSCHEK által alkalmazott közpolitikai modellben a közigazgatás feladata a döntéselıkészítés és végrehajtás, a kormányzat feladata pedig a felkínált döntési alternatívák közötti választás, tehát maga a döntés. GAJDUSCHEK azért sorolja a közigazgatást a végrehajtó hatalmi ágon belülre, mert véleménye szerint a döntés-elıkészítés szinte teljes mértékben meghatározza a döntést, a végrehajtást pedig szintén a közigazgatás végzi, így a kormányzásközigazgatás fogalompár elméleti szétválasztásának nincs különösebb jelentısége.
A fenti, döntıen államtudományi megközelítésektıl meg kell különböztetni a jogtudományi ihletéső meghatározásokat.
Jogi értelemben „a közigazgatás az állami igazgatás egyik speciális fajtája, amely az egész társadalomra kiterjedı állami közhatalom birtokában végzett igazgatási tevékenységet jelenti”.29 Jogpozitivista megfogalmazás szerint „a legfelsıbb képviseletei (törvényhozói) szerv által elfogadott törvényeknek alárendelt szervek közhatalom birtokában, jogszabályi keretek között végzett végrehajtó-rendelkezı tevékenysége.”30 E definíció tükrözi, hogy az adott szerzı milyen közigazgatási tevékenységeket azonosít: jogalkotás és törvényelıkészítés, hatósági jogalkalmazás, irányítás, felügyelet, közvetlen tulajdonosi tevékenység kifejtése, valamint materiális tevékenység.31 26 LAMM Vanda (Fıszerkesztı): Jogi lexikon. Complex Kiadó, Budapest, 2009., átdolgozott és bıvített kiadás. 414. oldal. 27
Uo. 414. oldal.
28
Uo. 414. oldal.
29
KALAS Tibor: Közigazgatási jog, Bíbor kiadó, Miskolc, 1998. 16. oldal.
30
Uo. 34. oldal.
31
KALAS Tibor (szerk.): Közigazgatási jog 1., Magyar közigazgatás általános rész. Virtuóz Kiadó, Miskolc, 2006. 18. oldal.
18
Nem szigorúan jogias definíciót alkalmaz PATYI András és VARGA Zs. András: „A közigazgatás a végrehajtó hatalomnak az a tevékenysége, melynek eredményeként a társadalom tagjai és szervezetei magatartását ténylegesen befolyásolja, mégpedig az állami közhatalom (impérium) birtokában végzett döntés-elıkészítés, döntés, végrehajtás és ellenırzés során, elkülönült állami szervezet által végzett jogalkalmazás (jogérvényesítés), szervezés és a jogalkotásban való közremőködés által..”32. E meghatározás állásfoglalást tartalmaz a végrehajtó hatalom és a közigazgatás fogalmának meghatározásában, továbbá inkorporálja az igazgatás (irányítás) általános vezetéselméleti fogalmát is.
A közigazgatás jogi meghatározása továbbra is támaszkodik az „állam” jogilag jól kidolgozott fogalmára, amely a közigazgatás által közvetített autoritás birtokosa.
A definíciók elemzése hozzájárul ahhoz, hogy meghatározzuk, hogy a közigazgatástól milyen szerepet várunk el, és hogyan alakítjuk át, reformáljuk meg. Ennek megfelelıen jelen elemzés szempontjából olyan, tág értelmő közigazgatás fogalmat tartunk irányadónak, amely a közigazgatást a társadalom sajátos, racionális eszközrendszerének tekinti, magában foglalja a közigazgatás tevékenységi és szervezeti jellegét. Álláspontunk szerint a tág értelmő megközelítés útján teremthetı meg a nemzetközi szakirodalomban alkalmazott „public administration”, illetıleg a „public sector” kifejezésekkel való összhang is.
2. A közigazgatási reform fogalmának meghatározása, típusai A közigazgatási reformok kutatóinak nem mindegyike alkalmazza a „közigazgatási reform” kifejezést, és nem minden teoretikus vállalkozik arra, hogy definíciós tömörségő meghatározást adjon e fogalomra. Abban azonban kétségkívül egyetértés mutatkozik, hogy közigazgatási reformok léteznek, sıt, azokra szükség van. MAGYARY Zoltán szerint a közigazgatási reformok elkerülhetetlenek, azonban nem spontán folyamatokról van szó. A közigazgatási reformokat tervezett módon, felülrıl lefelé kell végrehajtani annak érdekében, hogy a közigazgatás megfeleljen az adott kor ipari (preindusztriális helyett posztindusztriális), technikai és gazdasági követelményeinek, szem elıtt tartva a materiális eredményesség
32
PATYI András – VARGA Zs. András: Általános közigazgatási jog. Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, 2009. 56. oldal.
19
szempontját.33
A közigazgatási reform fogalmának meghatározása elıtt meg kell különböztetni a közigazgatás mőködtetı, fenntartó funkcióját a közigazgatás fejlesztı funkciójától. A mőködtetés-fenntartás a korábban felismert társadalmi közös szükségletek kielégítését szolgáló tevékenység, amelyen belül lehetıség van a hatékonyság fokozására, a jogállami vagy demokratikus értékek gyarapítására, azonban a fenntartás folyamatosságának követelménye gyökeres változtatásokat nem enged. A közigazgatás fejlesztı funkciója irányulhat a létezı mőködtetı funkciók javítására, továbbá az új, vagy új formában jelentkezı társadalmi közös szükségletek, kihívások kezelését, megoldását is szolgálhatja olyan módon, hogy a közigazgatást mint szervezetet, személyi állományt, mint gondolkodó organizmust vagy a közigazgatás eszközrendszerét alakítja át az új követelményeknek megfelelıen. A közigazgatás fejlesztı funkciója alkalmas a nagy léptékő, átfogó, tartós reformok megtervezésére és kivitelezésére.
A következı, filozófiai léptékő kérdés, hogy bármely rendszer alkalmas lehet-e arra, hogy önmagát
megreformálja.
A
közigazgatási
reformok
esetében
a
kérdés
könnyen
megválaszolható, amennyiben a végrehajtó hatalmat nem egy egységes rendszernek tekintjük, és nem azonosítjuk a közigazgatással. Amennyiben a közigazgatás szőkebb definícióját fogadjuk el, és külön elméleti kategóriának tekintjük a kormányzatot, akkor a válasz az, hogy a közigazgatási reformokat a kormányzatnak kell elhatároznia és felügyelnie, a közigazgatás mint rendszer szerepe a reformok végrehajtása és a tanulságok összegyőjtése a kormányzat számára abból a célból, hogy az esetleges korrekciókról a kormányzat ismételten dönthessen. E felfogástól különbözik az a megközelítés, hogy a közigazgatás eleve képtelen a megújulásra, és a józan ésszel is ellenkezik az, hogy a közigazgatás saját érdekei ellen tegyen, ezért a közigazgatás reformjának kidolgozását és egyes esetekben felügyeletét is külsı tanácsadó cégekre kell bízni. Ez a felfogás államelméleti szempontból szélsıségesnek tekinthetı, de a gyakorlatban erre is található példa.
A közigazgatási reformok történetében a „Ki reformálhatja a közigazgatást?” kérdésre jól elemezhetı példát kínálnak brit közigazgatási (Next Steps) reformok, amelyek esetében a többszöri kezdeményezés különbözı irányokból érkezett. Az elsı hullámban, 1979-ben Sir 33
MAGYARY Zoltán: Magyar közigazgatás. A közigazgatás szerepe a XX. sz. államában. A magyar közigazgatás szervezete mőködése és jogi rendje. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1942. 638-639. oldal.
20
Derek Rynert, az egyik – azóta Magyarországon is jelen lévı – áruházlánc vezetıjét kérte fel a brit konzervatív kormány a közigazgatás rendbetételére. A javaslatok lényege a hatékonyság fokozása volt a mőködési mód változatlanul hagyása mellett. Ezt követıen, 1986-ban a reformok kijavítása vált szükségessé. Ezt a feladatot már Peter Kemp, a Pénzügyminisztérium tisztviselıje koordinálta úgy, hogy az elıkészítı munkába köztisztviselık százait vonta be. Munkájának eredménye egy olyan javaslat lett,34 melyet késıbb a kormányzat vezetett be.35
A definíciók megalkotása nem veszélytelen, mivel a vizsgált jelenség leírását túlzottan leszőkítheti, esetleg hamar elavulttá válhat, amennyiben a vizsgált jelenségrıl új ismeretek bukkannak fel. A másik véglet az, hogy a definíció olyan mértékben általános, hogy gyakorlatilag értelmetlen, alkalmazhatatlan. Így tehát általános definíció viszonylag kevés van, a szerzık inkább egy-egy részéletkérdés kidolgozásában merülnek el, például: milyen hatások váltják ki a reformot, mi a helyes reform, mik a reformok sajátosságai.
Az általános meghatározásra kínál egy bizonyos változatot Caiden, azonban hangsúlyozza, hogy a helyes meghatározás iránti igény mővében többször is felbukkan. „Közigazgatási reform az elvekben, szervezésben, szerkezetben, módszerekben vagy eljárásokban végbevitt olyan változtatás, amelynek célja a közigazgatási folyamat javítása. … Ez egy folyamatos, olykor alig érzékelhetı evolúciós folyamat, nem pedig revolúció”36 E meghatározásból kitőnik, hogy a közigazgatási reform egy tudatos, jobbító szándékú változtatás, nem pedig valamiféle spontán folyamat. Ugyanakkor a közigazgatási-rendszer cseréket (mint például az osztrák közigazgatás bevezetése Magyarországon, a Bach korszakban) nem sorolja ide. A „közigazgatási reform” mint elemzésre méltó társadalmi jelenség létének elfogadásával az elemzés tárgyát fogalmilag ugyan ki kell emelni az egyéb társadalmi jelenségek kategóriái közül, de úgy, hogy azt egyéb társadalmi kontextualitásában értelmezzük.
A közigazgatási reform meghatározásában benne rejlik a jobbítás ambíciója. Ennek elıfeltétele annak elfogadása, hogy a követendı helyes irány felismerhetı, megragadható és a közigazgatás annak szolgálatába állítható. Egyes elemzık ezt cáfolják, mivel elvetik a 34
A javaslat címe: Improving Management in Government: The Next Steps.
35
JENEI György: A közintézményi menedzsment reformjainak torz magyar folyamatai az EU- tagállamok mércéjén: hiányok, okok, megoldási javaslatok. Elıadás a Magyar Közigazgatási Kar konferenciáján. Debrecen, 2009. április 3. Kézirat, 6-7. oldal. 36
CAIDEN, Gerald E.: Administrative reform. Aldine Transaction Publisher, Chicago, USA, 1969, 2007. 67. oldal.
21
tervszerő, racionális cselekvés elvi lehetıségét (lásd a késıbbiekben a posztmodern kihívás kifejtésénél),
azonban
a
közigazgatás
megváltoztathatósága,
megjobbíthatósága
alapfeltételezésként a szerzık túlnyomó többségére jellemzı. Az, hogy ki mennyiben, milyen területeken látja a közigazgatás megreformálását szükségesnek, összefügg azzal, hogy mi az elemzı preferenciarendszere, és mik az általa észlelt problémák.37
Különbözı elemzık természetesen különféleképpen értelmezik, elemzik a közigazgatási reformot övezı fogalmi teret. Hajnal György például a közigazgatási reform fogalmát egy konkrét reformtartalomra, az új közmenedzsment reformelképzeléseire vetíti rá, mondván, hogy az új közmenedzsment irányzat „a közigazgatási modernizációval kapcsolatos tényleges kormányzati cselekvés (közpolitikák/szakpolitikák) egyik vezérfonala.”38 Elemzésében az új közmenedzsment mellett és ellen ható tényezık történeteként értelmezi, elemzi a rendszerváltást követı két évtized fejlıdését.39 Ez a megközelítés a reformok tartalma szerinti megközelítést viszi végig a történeti fejlıdés közelmúltján, egy bizonyos reformtartalom szempontjából.
BOUCKAERT a közigazgatási reformok típusainak kategorizálását a reformok sajátos minıségével is összeköti, és öt reformszintet állapít meg.
1. Szervezeti szintő reformok, melyek tipikus tartalma menedzsment szemlélető elemek alkalmazása egyes közigazgatási szervek esetében. E reformok abból indulnak ki, hogy amennyiben egyetlen szervezet mőködése jobb, akkor azzal a közigazgatás egésze is jobbá válik.
2. A valódi közigazgatási reformok ennél tágabbak, és legalább szervezetcsoportokra irányulnak. E szervezetek láncolatot vagy hálózatot képeznek, egymással aláfölérendeltségi
vagy
mellérendeltségi
viszonyban
vannak.
A
reformnak
a
37
CAIDEN, Gerald E.: Administrative reform. Aldine Transaction Publisher, Chicago, USA, 1969, 2007. 25. oldal.
38
HAJNAL György: Igazgatási kultúra és New Public Management reformok egy összehasonlító esettanulmány tükrében. PhD értekezés, Budapest, 2004. 8. oldal.
39
HAJNAL György: Public Management Reforms: Hungary. In: BOUCKAERT, Geert– Juraj NEMEC – Vitalis NAKROSIS – György HAJNAL – Kristina TONNISSON (szerk): Public Management Reforms in Central an Eastern Europe. NISPA CEE Bratislava, 2008, 121-150. oldal.
22
szervezetcsoport egészét kell kezelnie, a reformereknek anticipálniuk kell az együttes mőködést a reform kivitelezését követıen.
3. A következı reformszint kilép a szorosan vett hivatali rendszerbıl és a társadalomközigazgatás-állam kapcsolat fejlesztését tőzi célul. Ilyen értelemben a reform valójában a közigazgatás és a társadalom szereplıi közötti rendezett, építı párbeszéd, semmi esetre sem egy korábban megtervezett reform mechanikus megvalósítása. Ilyen értelemben számos nem tervezhetı mozzanatot tartalmaz, hiszen a társadalmi szereplık magatartását legfeljebb csak valószínősíteni lehet. Orientálni, segíteni, ösztönözni azonban lehet e szereplıket. Az állam-társadalom viszonyrendszerre irányuló reformokat segíthetik elızetes kutatások, kérdıívek, modellkísérletek, amelyek arra hivatottak, hogy a reform elemeinek finomhangolását elısegítsék.
4. Ennél magasabb reformszintet képez a közigazgatás szuprastruktúrájának reformja, amely képes arra, hogy a közigazgatással kapcsolatos alapvetı elgondolásokat, beidegzıdéseket, beállítódásokat, elvárásokat, hiteket, meggyızıdéseket átformálja. Annak érdekében, hogy a közigazgatási reform eredmények tartósak és mélyrehatóak legyenek, szükséges ezeknek a szubjektív szempontoknak a fokozatos, célzott átalakítása.
5. Az ötödik reformszint a közigazgatást mint a társadalom egyik olyan eszközét tételezi, amellyel képes koordinálni a társadalom és a piac közötti elosztási igényeket. Ilyen módon tehát a közigazgatás feladata a társadalmi érdekek szolgálata a piaccal és a környezeti hatásokkal szemben, valamint a belsı stabilitás és fenntarthatóság biztosítása. E legfelsıbb, legátfogóbb reformszint tehát túllép a közigazgatás határán, és össztársadalom-kormányzást érintı lépéseket tartalmaz.40
A közigazgatási reform kiterjedhet a közigazgatás egyes alrendszereire, ezek alapján a reform irányulhat szakfeladatokra, tevékenységekre vagy erıforrásokra, így a reform lehet átfogó vagy tematikus típusú. A közigazgatási reformok a közigazgatás egyes elveit (demokrácia, 40
BOUCKAERT, Geert: Public Sector Reform in CEE Countries. An Introduction. In: Geert BOUCAERT – Juraj NEMEC – Vitalis NAKROSIS – György HAJNAL – Kristina TONNISSON (szerk.): Public Management Reforms in Central an Eastern Europe. NISPA CEE Bratislava, 2008. 16-17. oldal.
23
jogállam, hatékonyság) is érintik. Olyan reform, amely minden elvet minden területen érintene, a gyakorlatban aligha képzelhetı el, hiszen a közigazgatási reformok fontos sajátossága, hogy a reformokkal járó átalakításokat mőködés közben kell kivitelezni. A közigazgatási reformok tanulmányozásához alkalmazott amerikai és európai példák alkalmazása sokszor nehéz, mivel érett demokratikus jogállamok esetében többnyire csak hatékonyságot javító reformok fordulnak elı. Ez a megkülönböztetés nem jelent értékítéletet, hiszen az átfogó reform nem szükségszerően jó és az evolutív reform sem szükségszerően rossz vagy helytelen. Mindkét reformtípusnak megvan a maga helye és perspektívája. A tematikus reformok a közigazgatás bármely területét érinthetik, de terjedelmükben korlátozottak. A sikeres tematikus reformok a késıbbiekben alapul szolgálhatnak további reformok kivitelezéséhez vagy akár a reformok átfogó reformmá való fejlesztéséhez is, amennyiben ennek szükségessége és lehetısége idıvel bekövetkezik.
A közigazgatási reformok elemzésekor meg kell említeni a reformok történelmi kontextusát. A történelmi örökség lehet segítı, hasznos vagy hátráltató egyaránt. Ez alapján a magyar közigazgatás fejlesztés tervezésekor mindenképpen figyelembe kell venni az Osztrák-Magyar Monarchia hajdani közigazgatási kultúrájának mai országait, például Ausztria vagy Szlovénia példáját, valamint fontos figyelemmel kísérni a német fejlıdést is. Az államépítés szempontjából külön tanulsággal szolgálhatnak a kulturálisan közeli országok fejlıdésének tanulságai, ide sorolhatók például a volt Jugoszlávia utódállamai.41 A történelmi kontextuson kívüli területekrıl, különösen az angolszász területekrıl érkezı elképzelések is illeszthetık lehetnek a helyi történelmi kontextushoz, de azokat aligha lehet átfogó reformok mintáinak tekinteni, inkább egy-egy jó megoldás adaptációja lehet reális. Különösen az angolszász példák esetében jellemzı, hogy az állammal kapcsolatos felfogás eltérı a kontinentális európai modellországokhoz képest. A történelmi közigazgatási kontextus nem minden eleme szükségszerően helyes vagy elıre vivı, egyes elemeket meg kell haladni, de a helyes elemekre célszerő építeni a soron következı reformot annak érdekében, hogy a történelmi örökség és az adott változtatási szükséglet egymást erısítı viszonyba kerüljön. A közigazgatási történelmi örökség említésekor nem elsısorban egy-egy jogintézmény vagy közszervezési megoldás történetét fontos kiemelni (bár például a megye intézménye történeti perspektívájánál fogva kiemelkedik az intézményrendszerbıl is), hanem bizonyos kulturális elemeket: a közigazgatás ügyfelekkel, ügyekkel szembeni attitődjeit, az ügyfelek széles 41
STUBBS, Paul – ZRINSCAK, Sinisa: Croatian Social Policy: The Legacies of War, State-building and Late Europeanization. Social Policy & Administration. 43. évf. 2. szám, 2009. április. 121-135. oldal.
24
tömegeinek elıítéleteit, a politikum és a közigazgatás viszonyában uralkodó beállítódásokat, várakozásokat.42
3. A közigazgatási reformok sajátosságai
A közigazgatási reformok egyes formai paraméterei szempontjából a szakirodalom a következı kategóriákat állította fel. HAJNAL György az 1989 és 2008 közötti idıszakot empirikus alapon vizsgálva a következı tartalmi kategóriákat állítja fel: általános, szervezeti, személyzeti, pénzügyi területek reformjai.43 Ilyen értelemben a reform elsıdleges hatóterülete alapján kategorizálja a reformokat. E megközelítés magán viseli a közpolitikai gondolkodás sajátosságát, vonzereje egyszerő gyakorlati alkalmazhatóságában van. A közigazgatási reformokat terjedelmük szempontjából is érdemes megkülönböztetni. Ezek alapján megkülönböztethetık: projekt szintő, intézményi szintő, ágazati szintő és országos szintő reformok.44 E szintek egyben kijelölik az adott reform ambícióját és idıtávját is. Az átfogó és mély (országos szintő) reformok sajátossága, hogy ezek „átfutási ideje minimum 8 év, de gyakran 12, sıt 16 év is..”45 JENEI György szerint „A reformok kidolgozásának önmagában – ha az széles körő kérdıíves felmeréseken is alapul – 1-2 eves idıigénye van.”46 Ezen idıtáv természetesen rendkívül hosszúnak tőnik a politikai ciklus négy éves periódusához képest, ezért a gyakorlatban igen ritkák, bár elıfordulnak az azonos logika mentén kivitelezett, politikai mezıkre tekintet nélkül végigvitt reformok. A politikai ciklus és a közigazgatási reformciklus aszinkronitásából fakadó egymásra torlódásról ad képet ágazati gyakorlati nézıpontból a kutatóként is elismert Szócska Miklós, aki szerint az egészségügyi ágazatra a torz reformok, reformtöredékek egymásra rakódása,
42
Ilyen attitődbeli örökség lehet például akár a korrupcióval szembeni társadalmi elutasítás vagy elfogadás kérdése. 43 HAJNAL György: Adalékok a magyarországi közpolitika kudarcaihoz 2008, Budapest, KSZK, ROP 42. oldal. 44
BOVENS, Mark – T’ HART, Paul – PETERS, B. Guy: Success and Failure in Public Governance 2002. Edward Elgar, Cheltenham, UK. 20-25. oldal.
45
JENEI György: A közintézményi menedzsment reformjainak torz magyar folyamatai az EU tagállamok mércéjén: hiányok, okok, megoldási javaslatok. Új Magyar Közigazgatás 2009. évi 6-7. szám. 9. oldal. 46
Uo.
25
valamint az egymást szaporán váltó ágazati vezetık kezdeményezései nyomán maradó „vákuum és zavarodottság” a valódi rendszerképzı erı.47 Hasonló megfigyeléssel él Sajó András is.48 Ilyen módon tehát a félbe szakadó kezdeményezések strukturálatlan egymásra rétegzıdését külön meg kell említeni, mint a magyar közigazgatási és közintézményi reformokra jellemzı, a szakirodalom által is feltárt jelenséget. Ilyen értelemben beszélhetünk folyamatos vagy töredezett reformról.
A torz reformelemek egymásra rétegzettsége egy olyan elméleti kérdést is felvet, miszerint a rendszerváltás óta eltelt bı két évtizedben sok vagy kevés volt-e a közigazgatási reformok száma. A közigazgatási reformok léptékének, terjedelmének helyes elkülönítése közös nevezıre hozhatja a közigazgatási reformok számosságát illetıen eltérı nézeteket vallókat is, hiszen csekély léptékő reformok sokasága mellett az átfogó jellegő ténylegesen végrehajtott reformok igen ritkának tekinthetık – nem utolsó sorban azok idıigénye miatt.
4. A közigazgatási reform hajtóerıi: a közigazgatás csoportosítása és jelentısége
elıtt álló
kihívások
A közigazgatás fogalmának és a közigazgatási reform fogalmának elemzését, meghatározását követıen szükséges kitérni arra, hogy melyek azok a tényezık, amelyek a közigazgatási reformokat kiváltják, és befolyásolják. E tényezık elemzése abból a szempontból fontos, hogy a külsı tényezık milyen mértékben, hogyan, milyen irányban befolyásolják az állam és a közigazgatási reformok viszonyát. A külsı kihívások a közigazgatási reformok szempontjából is jelentıs magyarázó erıvel bírnak, hiszen fogalmilag megragadhatóvá teszik a közigazgatási reformfolyamatokat. Magyarázó keretet kínálnak arra, hogy egy-egy sikeres fejlıdési periódus megoldásai miért adták át a helyüket új szakmai megoldásoknak. A külsı kihívásokat tehát a következıkben mint a változó államszerepet elıhívó tényezıket, ilyen módon mint a közigazgatás reformját kikényszerítı tényezıket vizsgáljuk és csoportosítjuk. A reformok ebben a szemléletben azt az 47
SZÓCSKA Miklós: Változásvezetési kihívások az egészségügyben. Harvard Business Review, 2010. június, 2634. oldal. 48
SAJÓ András: A társadalom mőködési zavarai és az államgépezet. Állam- és Jogtudomány. XLIX. évfolyam 2008, 233-280. oldal
26
erıfeszítést tükrözik, amellyel az államalkotó közösség igyekszik életfeltételeit megóvni, ha lehet, akkor javítani a változó és sokszor barátságtalan külsı környezet ellenére is. „Az állammal kapcsolatos kihívásokra a turbulens környezetben még mindig stabilitási és legitimációs tartalékkal bíró kormányzati kapacitás növelése kínálkozik megfelelı válasznak.”49 A továbbiakban természetesen nincs mód a társadalom, a gazdaság, a technológiai fejlıdés, környezeti-globális változások, a komplexitás élménye vagy a posztmodernizmus minden olyan aspektusának feltárására, amely összefüggésbe hozható a közigazgatási reformokkal. A következıkben a legjellemzıbb aspektusokra kívánjuk ráirányítani a figyelmet abból a célból, hogy érzékeltessük, hogy mik az alapvetı jellemzıi a közigazgatási reformok mai külsı környezetének, egyben melyek azok a fı kihívás-források, amelyek alapján a közvélemény is megítéli a közigazgatási reformok sikerességét. A közigazgatási reformok sikeressége, illetıleg a sikerességrıl szóló visszajelzés kulcskérdés a közigazgatási reformerek számára, hiszen kellı mértékő pozitív visszajelzés nélkül a közigazgatási reform legitimációja csakhamar lecsökken, a negatív és pozitív visszajelzések szisztematikus
győjtése
viszont
alapjául
szolgálhat
a
hosszú
távú
közigazgatási
reformprogramok sikerességének az esetleges hibák korrekciója és a sikeres elemek felerısítése révén. Az alábbiakban bemutatott, a közigazgatási reformok és az államszerep viszonyát befolyásoló kihívások két kategóriára bonthatók. A társadalmi, gazdasági, környezeti és technológiai kihívások lényegében „bevett”, a szakirodalom által régen felismert kategóriák. A komplexitás kihívása valamint a posztmodern kihívás önállóan említhetı meta-kategóriák, amelyek a kihívások, az állam és a közigazgatás kontextualitását határozzák meg.
49
STUMPF István – GELLÉN Márton: A jó kormányzás felé. In. VEREBÉLYI Imre – IMRE Miklós (szerk.): Jobb közigazgatás helyben járás és visszafejlıdés helyett. Századvég Kiadó, Budapest, 2009. 16. oldal.
27
Állam
Kontextus: komplexitás és posztmodernizmus
2. ábra. A külsı kihívások és a kontextust befolyásoló tényezık, valamint a közigazgatási reformok
a) A társadalmi kihívások A társadalmak szerkezetének gyökeres átalakulása, egyes területek népességének elöregedése, más területeken a túlnépesedés, illetıleg a különféle indíttatású migrációs hullámok összeurópai társadalmi kihívásokat jelentenek. A migrációs okok között olyan tényezık is szerepet játszanak, mint az ivóvízhez vagy energiához való hozzájutás elégtelen volta, továbbá az éghajlat megváltozása.50 A magas munkanélküliség, az alacsony foglalkoztatottság, a képzettségi szint alacsony volta, egyes települések elnéptelenedése, az aktív, szakképzett, fiatal rétegek elvándorlása megannyi olyan mértékő kihívás, amelyek szakszerő és hosszú távú állami beavatkozás nélkül a társadalom egészének instabilitását idézi elı.
Az államnak egyes saját alrendszereit, az egészségügyi és az oktatási nyugdíjrendszert (valamint ezek jogi és igazgatási hátterét) úgy kell átalakítani, hogy képes legyen megfelelni ezen kihívásoknak, miközben az általánosságban növekvı lakossági igényeket is kezelnie kell
50
EUROPEAN COMMISSION: The World in 2025. Rising Asia and Socio-Ecological Transition. http://ec.europa.eu/research/social-sciences/pdf/the-world-in-2025-report_en.pdf letöltve: 2012. augusztus 20.
28
– lehetıleg társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból is fenntartható módon.51
Az elemi erejő társadalmi kihívások egyszerre szociológiai, gazdasági és globális természetőek, számos esetben, mint például a nemzetközi migráció vagy a nemzetközi terrorizmus, az egyes államok egymással összefogva, együttesen lépnek fel. Ulrich BECK kockázattársadalomnak nevezi52 azt a sajátos társadalmi közeget, amely nagy mennyiségő, új jellegő és szerkezető kihívásokat hordoz, mindezen körülmények felvetik, hogy az állam szerepe is e feladatokhoz alkalmazkodjon.53 A kihívások globális, regionális és lokális szinten egyaránt jelentkeznek, és kellı kezelés híján aláássák a társadalom általános biztonságérzetét és az államba mint szervezı és védelmezı organizmusba vetett bizalmat. Napjainkban „…úgy tőnik, hogy a mai állami szervezet és annak mőködési módja nem adekvát a jelenkori problémák súlyával.”54 Mindez a közösségi élet tartósan rendezetlenné válásával fenyeget, amelybıl nagyon nehéz a visszatérés (ld. Szomália, Haiti, Kambodzsa példáját55).
Az alapvetı kihívások következtében az állam számára fenn kell tartani azt a képességet, hogy a piaci és a társadalmi szereplık számára korlátokat szabjon a társadalom egésze védelmében.56 A társadalmi kihívások közigazgatási reformokra való hatásaira is példaként szolgálhat a brit közigazgatási reformokról 2011 júliusában publikált Fehér Könyv (White Paper), melynek kiindulópontja az, hogy a közszolgáltatásokat (illetıleg az általuk közvetített közjavakat) a társadalom egésze számára arányos, igazságos módon elérhetıvé kell tenni. A reform logikája egyrészt szerves összefüggésben van a korábbi brit közigazgatási reformokkal, másrészt adekvát módon reagál a 2011-es londoni és más városokban is kirobbant zavargásokra, amelyek a brit társadalom széles rétegeinek leszakadásával, tartósan reménytelen, kilátástalan helyzetével függtek össze. (A brit Fehér Könyv részletes kifejtését 51
FARAZAMAND, Ali: Globalization and Public Administration. Public Administration Review. Vol. 59. No. 6. (Nov-Dec 1999) 509-522. oldal. 52
BECK, Ulrich: Kockázattársadalom. Századvég Kiadó Budapest, 2003. 8-16. oldal.
53
FARAZAMAND, Ali: Globalization and Public Administration. Public Administration Review. Vol. 59. No. 6. (Nov-Dec 1999) 509-522. oldal. 54
JÓZSA Zoltán: Az államigazgatás feladatai a nemzetközi kihívások tükrében, Magyar Közigazgatás, 2006/9. sz. 513-519. oldal. 55 FUKUYAMA, Francis: Államépítés – Kormányzás és világrend a 21. században. Századvég Kiadó Budapest, 2005. 8-9. old. 56 WALZER, Michael: Politics and Passion. Toward a More Egalitarian Liberalism. Yale University Press. New Haven & London 2005. 68. oldal.
29
lásd a késıbbiekben.)
A társadalmi kihívások között fontos megemlíteni, hogy a kommunikációs technológiák fejlıdésével és a relatíve olcsó távolsági utazások hozzáférhetıvé válásával olyan társadalmi kihívásokkal találják szembe magukat a nemzeti közigazgatási rendszerek, mint a nemzetközi terrorizmus, a globális migráció, a nemzetközi szervezett bőnözés vagy a távoli földrészeken felbukkant járványok által okozott hazai veszélyhelyzetek, távoli élelmiszer-elıállítók által gyártott, veszélyes élelmiszer-adalékok bekerülése a hazai élelmiszerláncba és az ezek miatti pánikreakciók, stb. Szintén társadalmi kihívást eredményez a globális munkaerıpiac kialakulása: bizonyos, nyelvileg kevéssé kötött, magas képzettséget igénylı munkakörök betöltése aligha lehetséges a megszokott módon, ha az elérhetı fizetések között 6-10-szeres, a munkakörülmények között pedig szintén igen jelentıs különbség van egy adott szakmában. Így a lokális társadalom egyes kritikus területeken (tudomány, ipar57, egészségügy) krónikus kapacitás-hányt kénytelen elszenvedni, ami tovább komplikálja a helyi társadalmi kihívásokat.
A hálózat-társadalmak kialakulása a közigazgatás társadalomirányítási képességét teszi próbára. Ezt a jelenséget minden, nemzetközi együttmőködésben részt vevı egyetemi kutató is tapasztalhatja: amikor a nemzetközi kutatást vezetı személy a világ egy távoli pontjáról egy adott határidıt szab egy kutatási összefoglaló elkészítésére, az lehet, hogy nagyobb kötıerıvel bír egy hazai tudós számára, mint a saját intézetvezetıjének az utasítása, kérése. A hálózati társadalom tagjainak egymással kapcsolatos lojalitása lehet, hogy bizonyos esetekben erısebb, mint a lokális társadalom egymás iránti kohéziója. Az azonos témát kutató tudósok között ez minden bizonnyal így van.
A társadalmi kihívások között mindenképpen a lokális társadalmak szétszakadása, és az ezzel járó hátrányos következmények jelentik a mai közigazgatási rendszerek számára az elsıdleges kihívást (erre láthatunk mai példát az említett angol példa mellett Görögországban, Franciaországban, Spanyolországban egyaránt). A társadalmi különbségek növekedése egyrészt fokozza az általános instabilitást és elégedetlenséget, emellett fokozza a 57
Például a labdarúgó Európa Bajnokságot elnyerı Lengyelország építési vállalkozói azért aggódtak, hogy nem fogják tudni az új stadionokat hazai munkaerıvel felépíteni a munkaképes fiatal férfiak tömeges NyugatEurópába (fıleg Nagy-Britanniába) vándorlása miatt. Késıbb ezt a problémát az általános európai visszaesés oldotta meg azzal, hogy a korábbi célországokban is csökkent a munkaerı iránti kereslet, így – az építkezések szempontjából még idıben – megindult a visszaáramlás folyamata is.
30
kiszolgáltatott csoportok (idısek, gyermekek, kisebbségek) által elszenvedett veszteségeket, sérelmeket. Az elöregedés, a generációk közötti egyensúly felbomlása, a gyermekvállalási szokások átalakulása, az egyes földrajzi területek fokozatos elnéptelenedése (más területek túlnépesedése) egyaránt a közigazgatást is érintı társadalmi kihívás. A társadalom elöregedése terhet jelent a társadalombiztosítási rendszerek finanszírozhatósága szempontjából, egyes területek elnéptelenedése az épített és természeti környezet általános leromlását hozza magával, emellett szinte törvényszerően együtt jár az országon belüli migráció célterületeinek új problémáival. Emellett a társadalmi kihívások új jelenségei is megfigyelhetık, elsısorban a kulturális és társadalomszerkezeti sajátosságok megváltozásával összefüggésben (ide tartozik a hálózatosodás, valamint a hagyományos struktúrák új szerepeinek, formáinak kialakulása, a család vagy a vallás szerepének változásai, amelyek részletezése túlmutat e tanulmány keretein). A közigazgatási reformok számára a társadalmi folyamatok elemzése segít a reformstratégiák és konkrét beavatkozások hatóközegének értelmezésében, a várható hatások elemzésében, továbbá arra kell, hogy ráébressze a mindenkori reformereket, hogy érzékelhetı társadalmi hatásokat csak jól átgondolt, hosszú távú, kitartó erıfeszítéssel lehet elérni. b) Gazdasági kihívások A mai elemzık számára rendelkezésre állnak a korábbi válságok, melyekkel kapcsolatban számos, a jelenlegi vizsgálatok alapjául is szolgáló megállapítás született. POLÁNYI Károly szerint „piacgazdaság csak piaci társadalomban létezhet”58, vagyis a piacgazdaság stabilitásához szükséges értékek, bizalom, társadalmi beállítódások elengedhetetlenek, ezek megbomlása esetén a piacgazdaság sem tartható fenn tartósan, vagy legalábbis nem abban a formában, ahogyan megismertük. POLÁNYI szerint „A piacok önszabályozása súlyos akadályokba ütközött…. A körülményekhez nem igazodó ár- és jövedelemszínvonal társadalmi feszültséget okozott…. A feszültség túlnıtt a gazdasági zónán, és az egyensúlyt politikai eszközökkel kellett helyreállítani.”59A helyreállítás lehetséges, hiszen „Nem kell aggódnunk az elıre jelezhetetlen örvények szélsıségei miatt, ha bizonyos mértékig számot tudunk adni azokról a szabályszerőségekrıl, amelyek tipikus feltételek között az áramlatokat
58
POLÁNYI Károly: Polányi Károly: A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. London 1946 – Budapest 2004. Napvilág Kiadó, 71. oldal.
59
POLÁNYI Károly: A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. London 1946 – Budapest 2004. Napvilág Kiadó, 277. oldal.
31
és az ellenáramlatokat irányítják.”60 Míg a közigazgatás-tudomány azt vizsgálja, hogy a piac, illetıleg annak diszfunkciói, externáliái és kudarcai milyen kihívásokat eredményeznek az állami szféra számára, a közgazdaságtan oldaláról nézve az állam jelent versenyképességi akadályt vagy segítı tényezıt.61
A piaci mőködés mint a társadalom által létrehozott valóság önfenntartó képességét vonja kétségbe, és állítja társadalmi kontextusba Emile DURKHEIM, amikor azt állítja: „A piacnak rajta kívül álló szabályokra, szokásokra és olyan felfogásokra van szüksége, amelyek fenntartják, politikai stabilitást biztosítanak számára…”62 A szociális piacgazdaság államának sarokpontja az, hogy a piacgazdaság mőködési elveit hogyan tudja a széles társadalom védelmével, érdekeivel összehangolni.63 A válság idején a gazdaság szereplıinek segítségére sietı állam jelentıségét alátámasztó keynesi közgazdaságtan olyan állami aktort kíván, amely képes a központi irányítás feladatát a szükséges, de éppen megfelelı mértékő kontroll és vezetés segítségével elérni. Tehát napjainkban az államnak úgy kell a válságokon átívelı módon támaszt és vezetést adni a társadalomnak és benne a gazdaságnak, hogy közben megırzi apolitikus jellegét.
Egyes elemzésekben a társadalmi kihívások már összekapcsolódnak a globális kihívások kérdéskörével, melyekkel kapcsolatban a cselekvıképes közigazgatással bíró államok képesek valódi válaszokat adni. A Francis FUKUYAMA által elsısorban a gyarmati sorból felszabadult, és kalandor rezsimek közt bukdácsoló államokra értett „gyenge” vagy „bukott állam” kategóriája, mely melegágya a nemzetközi terrorizmusnak, bőnözésnek, kibocsátója a menekültáradatoknak. A „gyenge” vagy „bukott állam” a kihívásokkal – köztük a globális kihívásokkal – megbirkózni képes állam ellentétpárja, mely a szerzı szerint olyan nagy mértékő veszélyeket hordoz, amelyekkel szemben szervezett módon védekezni kell. Az egyetlen helyes válasz a közigazgatási és egyéb állami képességek, kapacitások fejlesztése, bıvítése.64 60
Uo. 278. oldal
61
BÁGER Gusztáv – CZAKÓ Erzsébet (Szerk.): A közszféra és a gazdaság versenyképessége – empirikus eredmények és tanulságok Állami Számvevıszék, Budapest, 2010. 37-42. oldal. 62
DURKHEIM, Emile: The division of labor in society. Free Press. New York, 1966. 203-204. oldal.
63
VENTRISS, Curtis: The Challenge for Public Administration (and Public Policy) in an Era of Economic Crises… or the Relevance of Cognitive Politics in a Time of Political Involution. Administrative Theory & Praxis. September 2010, Vol. 32. No. 3, 416. oldal.
64
FUKUYAMA, Francis: Államépítés. Századvég Kiadó, Budapest, 2005 9-14. oldal.
32
A megoldásokat, a kihívások kezelését az államnak csak az a része tudja kivitelezni, ahol a megfelelı kompetencia, felkészültség, technikai hatékonyság rendelkezésre áll és egyidejőleg a pártpolitikai értelemben vett politikától is független. Ez pedig a közigazgatás. Erre a megfontolásra támaszkodva állítja VENTRISS65 (2010) és HARVEY66 (2008), hogy a közigazgatásra jellemzı politikailag független tudás és vezetési képesség felértékelıdése várható a következı válságos években, azonban ez új kihívásokat idéz elı a közigazgatás számára: azt jelenti, hogy a közigazgatás által kidolgozott és végrehajtott szakpolitikai folyamatok veszteseinek elégedetlensége alááshatja a közigazgatás társadalmi legitimációját.67 Ilyen körülmények között a közigazgatásnak a – többnyire piaci okokra visszavezethetı – társadalmi problémák elfogadható szintő kezelése mellett védenie és fejlesztenie kell a demokratikus elveket, miközben saját legitimitását is óvnia kell.68 E nehéz, koordinatív feladathoz, mely során a növekedés iránti piaci érdekeket össze kell hangolni a társadalompolitikai érdekekkel, a közigazgatásnak alkalmaznia kell a rövid-, közép- és hosszú távú tervezést és ki kell fejlesztenie azokat a technikákat, amelyekkel be tud avatkozni a piaci folyamatokba is, amennyiben szükséges.
A rendszerváltó országok gazdasági berendezkedéseinek kiépítése során kulcsszerepet kapott a közigazgatás, mely elıkészítette és végrehajtotta azokat a szabályokat, üzemeltette és folyamatosan fejlesztette azokat az intézményeket, amelyek a piacgazdasági környezet alapvetı keretét adták. Kornai János az átmeneti gazdaságok közigazgatásának tulajdonújraosztó szerepét teszi elsı helyre, vagyis magasabbra értékeli ezt a szerepet, mint az egyéb szabályozók bevezetését (például a kötött devizagazdálkodás eltörlését). Kornai szerint a privatizációnak erkölcsi és hatékonysági dimenziója is van, mindkettıre tekintettel kell lenni, de különösen a folyamat átláthatóságára, ezen keresztül a társadalmi támogatottság és
65
VENTRISS, Curtis: The Challenge for Public Administration (and Public Policy) in an Era of Economic Crises… or the Relevance of Cognitive Politics in a Time of Political Involution. Administrative Theory & Praxis. September 2010, Vol. 32. No. 3, 402-428. oldal..
66
HARVEY, David. Why the U.S. stimulus package is bound to fail. Speech delivered as part of the City University of New York Lecture Series. 2008, March. 67
JACOBS, Lawrence – KING, Desmond: America’s political crisis: The unsustainable state in a time of unraveling. Politics and Society. 42. 2009, 282., 284. oldal
68
VENTRISS, Curtis: The Challenge for Public Administration (and Public Policy) in an Era of Economic Crises… or the Relevance of Cognitive Politics in a Time of Political Involution. Administrative Theory & Praxis. September 2010, Vol. 32. No. 3, 402-428. oldal. 418. oldal.
33
stabilitás fenntartására indokolt hangsúlyt helyezni. „A privatizálás elsısorban a gazdasági hatékonyság növelését szolgálja. Ám ennek is vannak politikai és etikai vetületei, amelyek esetleg összeütközésbe kerülhetnek a hatékonysági követelményekkel.”69 A második számú kihívás a szocialista rendszer átalakítása során Kornai szerint a jóléti rendszerek átalakítása. „A legtöbb szocialista ország, amelyben jóléti állam alakul ki, szegény és elmaradott. A felsorolt szolgáltatások minısége többnyire eléggé alacsony, elmaradott az egészségügy, igen alacsony a nyugdíj stb., viszont a törvények elıírják az egyenlı hozzáférést. Egy korábbi írásomban >>koraszülött jóléti államnak<< neveztem az így létrejött képzıdményt.”70 A harmadik kritérium, amivel az átmeneti gazdaságoknak meg kell küzdeniük, az az árszabályozásról való letérés és az ezzel kapcsolatos gazdaságpolitikai és társadalompolitikai lépések megtétele.71
Polányi a szerint az állam és szakértı apparátusa, a közigazgatás fı feladata a gazdasággal szemben a makrogazdasági stabilitás helyreállítása. Ezzel párhuzamosan a „…gazdasági válság felerısítette azt a természetes igényt, hogy az állam a rá jellemzı sajátosságokkal támogassa meg a gazdasági szereplıket, illetıleg a gazdaságot mint rendszert… az állam és a gazdaság között stabilitásátadás zajlik.”72 Chikán Attila szerint az állam feladata 2010-ben elsısorban a gazdasági növekedés és az egyensúly szempontjainak összehangolása és a nemzetgazdasági versenyképesség megteremtése, elısegítése.73 Ennek keretében Chikán a következı reformlépéseket javasolja: • Foglalkoztatás javítása. • Az állami iparpolitika és a verseny megfelelı harmonizálása. • Külgazdasági stratégiák kialakítása és végrehajtása. • A roma lakosság integrációja mint gazdasági kérdés. • Az innovációs politika intézményrendszerének stabilizálása és fejlesztése. • A kis és középvállalatok fejlesztése. 69
KORNAI János: Mit tanulhatnak a posztszocialista átalakulás útjára lépı országok az átmenet eddigi tapasztalataibıl? Közgazdasági Szemle, LI. évfolyam, 2004. október, 911. oldal.
70
Uo. 915. oldal.
71
Uo. 913-914. oldal.
72
STUMPF István – GELLÉN Márton: A jó kormányzás felé. In. VEREBÉLYI Imre – IMRE Miklós (szerk.): Jobb közigazgatás helyben járás és visszafejlıdés helyett. Századvég Kiadó, Budapest, 2009. 11. oldal. 73
CHIKÁN Attila: Kifelé a válságból. A makro és mikroszintő versenyképesség feltételei. IME IX. évfolyam, 7. szám 2010. szeptember. 10-11. oldal.
34
• A közszféra átalakítása.74 A fenti, közpolitikai típusú állami feladatok szabályozó-ösztönzı szerepet, illetıleg szervezetfejlesztési, folyamatos monitoring feladatot is elvárnak a közigazgatástól, míg az utolsó feladat, a közszféra átalakítása ezeket a kihívás-elemeket egyesíti a közigazgatás általános reformjaként. Az egyes közpolitikai javaslatok teljesítményjavítást tartalmaznak, amelyek
értelemszerően
együtt
járnak
a
foglalkoztatáspolitikai
eszközök
és
intézményrendszer fejlesztésével, végsı soron a közigazgatási kapacitás fejlesztésének követelményével.
A fentieket összegezve: a gazdasággal szemben a közigazgatásnak fenntartó és korrekciós szerepe van: a stabil mőködés eszközrendszerét biztosító szabályozással és a szükséges intézményrendszer üzemeltetésével a spontán folyamatoknak keretet adó szerep mellett beruházásösztönzı, élénkítı, akadály-elhárító szereppel is bír (kül- és belbiztonság, gazdasági biztonság, pénzrendszer szabályozása, stb.) A közigazgatás redisztribúciós funkciói révén képes piaci alapon nem megvalósítható, de mégis, gazdasági relevanciával bíró rendszerek üzemletetésére, mint a közegészségügy, a közoktatás vagy a kultúra.
c) Környezeti kihívások A környezeti kihívásokkal kapcsolatos szakirodalmi elemzés a vegyipar, energiaszektor, gépgyártás, extenzív bányászat elterjedésével vonta magára a közigazgatási reformokat kutatók figyelmét. A szerzık a közigazgatás és az ipari érdekek viszonyát vizsgálták, és megállapították, hogy a közigazgatás ipari és politikai érdekektıl való függetlensége (Melnick)75, ezzel párhuzamosan a szabályozás megerısítése (Tolchin-Tolchin)76 a közérdek magasabb rendő védelmét jelenti, mint a gazdasági versenyképesség növelésének rövid távú szempontjai. Kutatásaikat az ipari tevékenység egyre bıvülı környezeti hatása ösztönözte, 74
CHIKÁN Attila: Kifelé a válságból. A makro és mikroszintő versenyképesség feltételei. IME IX. évfolyam, 7. szám 2010. szeptember. 11. oldal. 75
MELNICK, R. Shep: Regulation and the Courts, The Brookings Institution, 1983 idézi: Walter GELLHORN – Clark BYSE – Peter L. STRAUSS – Todd RAKOFF – Roy A. SCHOTLAND: Administrative Law, Cases and Comments. The Foundation Press, Mineola, USA, 1987., 540-541. oldal. 76
TOLCHIN, Susan J – TOLCHIN Martin: Dismantling America. The Rush to Deregulate. Oxford University Press. New York, 1983., 1985. 38. oldal.
35
mely egyes esetekben szembeötlıen eltért a közérdektıl. Mi több, a szerzık kiemelik, hogy a közigazgatási döntési folyamat, majd az azt követı közigazgatási bírósági eljárás számos esetben alkalmas volt arra, hogy a gazdasági és a politikai érdekek együttmőködésével szemben a közérdeket megóvja.
A környezeti szempont vizsgálata az 1980-as évektıl napjainkig a globális szennyezések elleni összehangolt védekezések szempontjával, valamint a környezeti és társadalmi kihívások egymással való összefüggésének szempontjával bıvült. Az állami kudarc, sikertelenség fogalmát (környezeti példán) JÓZSA Zoltán már az Egyesült Államokkal és Franciaországgal kapcsolatban alkalmazza a Kathrina hurrikán és a fel-fel éledı etnikai-szociális zavargások kapcsán77. Ezen állami kudarcokat összefüggésbe hozza a megelızı évtizedek állami kapacitásokat,
beavatkozási
lehetıségeket
csökkentı
fejlıdési
pályájával,
s
ezek
átértékelésére szólít fel. Amennyiben a közigazgatási reformok állami kapacitás elvesztéssel járnak, annak nagyon súlyos társadalmi következményei lehetnek. A magyar társadalomnak az állami kudarcokkal kapcsolatos tapasztalatait olyan tragédiák jelölik, mint a vörösiszap katasztrófa, ahol a különleges építményekkel kapcsolatos állami kontrollfeladat ellátásának elégtelensége, leépítése jelenti azt a közigazgatást érintı okot, amely az ügy hátterében áll. Szintén ide tartozik a 2011-es, legalább fél évig tartó izotópszivárgás Budapesten, amelyet elıbb észleltek Franciaországban, mint Magyarországon, tekintettel arra, hogy elızıleg a hazai mérıállomási kapacitás – hatékonyság-javítási célból – lecsökkent.
A külsı kihívások, mint a klímaváltozás, a környezetszennyezés és egyebek JÓZSA értékelése szerint intenzifikálódnak, és ezek a korábbi reformok kapacitás-csökkentı hatása miatt érdemi vagy elégséges beavatkozásra képtelen államokat találtak. JÓZSA Zoltán javaslatai a helyzet kezelésére a következık78: Az államszerep „adekvát és rugalmas megközelítése és annak reális megítélése, hogy hol vannak az állami szerepvállalás korlátai”, a hatékonyság maximumát a jogállami keretek között kell megtalálni, ennek „elıfeltétele a stabil, konzisztens, kiszámítható adminisztráció erıs intézményekkel”.79 JÓZSA szerint a pontosan szervezett munkamegosztás, a szervezeti célok lehatárolása és a felelısség pontos 77
JÓZSA Zoltán: Az államigazgatás feladatai a nemzetközi kihívások tükrében. Magyar Közigazgatás LVI. évf. 9. szám, 2006. 513-519. oldal
78
A hivatkozott cikk a Magyar Közigazgatás 2006. szeptemberi számában jelent meg, így a szerzı még nem számolhatott a sajnálatos szeptemberi-októberi budapesti zavargásokkal.
79
JÓZSA Zoltán: Az államigazgatás feladatai a nemzetközi kihívások tükrében. Magyar Közigazgatás LVI. évf. 9. szám, 2006. 518. oldal.
36
meghatározása, a számon kérhetıség az eredményesség alapja. Egyúttal a konkrét hatókörén kívül az állam képes esélyteremtı államként funkcionálni, a kívánt folyamatokhoz a megfelelı feltételeket támasztva. A hatókörön belül azonban hierarchikus úton szervezi meg közfeladatait, mivel „a hierarchia a legjobb módszer a félreértések, bizonytalanságok kiküszöbölése céljából. A jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos konfliktusok, viták a kormányzati szintek és szervek között szükségtelenek, kontraproduktívak, és akadályozzák a valódi problémák megoldását.”80 A közszolgálatot illetıen pedig JÓZSA Zoltán azt javasolja, hogy kompetens, elkötelezett tisztviselıket kell alkalmazni, akik lojálisak mindenkori demokratikusan
választott
politikus
vezetıikhez. A tisztviselık
kiválasztásában
a
szakértelemnek, szakmai kvalifikációnak és gyakorlatnak kell dominálnia, az esetleges kudarc (egyéni-szervezeti) következményeit azonban érvényesíteni kell.81
d) A technológiai kihívás Az államot érintı technológiai kihívás problematikája oda vezethetı vissza, hogy a technológiai lehetıségek változásának sebessége messze meghaladja az emberi morál, valamint a jogi és intézményi keretek fejlıdésének sebességét.
Az információ-technológia (valamint a biotechnológia) gyors fejlıdése, és egyes eredményeinek széles körő elterjedése, mint például a mobilkommunikáció vagy a szélessávú internet hozzáférés felhasználói körének és alkalmazásainak robbanásszerő fejlıdése a közigazgatást korábban nem tapasztalt környezetbe helyezte, amellyel kapcsolatban az egyes közigazgatás-tudományi szerzık eltérı álláspontot fogalmaztak meg saját tapasztalataik, illetıleg saját környezetük adott társadalmi-technológiai szintjének megfelelıen.
A technológiai kihívás esetében a fejlıdés gyorsaságát, kiszámíthatatlanságát szükséges kiemelni. Olykor a technológia – az információtechnológia különösen – kiszámíthatatlan ugrásokat hajt végre, ilyen példa az 1990-es években néhány évre elterjedt, majd nyomtalanul eltőnt személyi hívók esete, amelyeket teljesen kiszorítottak a mobiltelefonok. A fejlıdés dinamizmusa mellett a technológiák kétarcúsága is fontos jellemzı: az egyes alkalmazások hirtelen, széles körben elterjednek, majd hirtelen fény derül azok árnyoldalaira. Ilyen kettıs karakterő körülményt jelent a közigazgatás számára is releváns adatbázisok létrehozatala, 80 81
Uo. Uo.
37
amely
ugrásszerően
fokozza
a
közigazgatási
szakrendszerek
reagáló
képességét
(reszponzivitását), megbízhatóságát, ugyanakkor számos esetben elıfordult, hogy a digitálisan tárolt adatok elvesztek, torzultak, illetéktelenekhez jutottak.
A technológiai kihívás jelentıségét mutatja, hogy a közigazgatási rendszerek által tárolt adatok olykor tömegesen kerülnek illetéktelen kezekbe82. Erre példa az Egyesült Államok diplomáciai levelezéseinek tömeges nyilvánosságra kerülése a WikiLeaks révén83.
A digitális technológiák széles körő lakossági alkalmazása azt jelenti, hogy mobiltelefonjával gyakorlatilag bármely állampolgár rögzíthet bármilyen hatósági intézkedést (például a 2006os ıszi zavargások kapcsán kapott jelentıséget), ugyanakkor a digitális technológia alkalmazásának a hibáját, hiányosságát tárta fel a 2006. augusztus 20-i, tragédiába fordult tőzijáték, amikor pusztán egy elektronikus levél jelentette az (elégtelen) kapcsolatot a meteorológia és az irányítás között.
A technológiai kihívás tehát legalább kettıs. Egyrészt az állampolgárok kezében lévı, tömegesen használható és folyamatosan fejlıdı technológiai alkalmazások olyan új egyéni vagy csoportos viselkedéseket tesznek lehetıvé, amelyekre a közigazgatásnak fel kell készülnie. Például a mobiltelefonok elterjedésével fel kell készülni arra, hogy az elızetes letartóztatásban lévı személyek mobiltelefon útján teremtenek kapcsolatot a külvilággal. E technológia elterjedése elıtt ilyen jelenség elképzelhetetlen volt. Másrészt a technológiai eszközökre való túlzott ráhagyatkozás is veszélyforrás lehet. Ilyen értelemben jelentenek fenyegetést az Internet hozzáférhetetlenné tételével fenyegetı hacker csoportok vagy akár a fizikai hálózat egyes hibái. Például ha egy idıs, beteg személy egy jeladón keresztül az egészségügyi állapotával kapcsolatban az Internetes hálózaton keresztül kommunikál orvosával, de az orvoshoz a megadott idıközökben nem érkezik meg a szükséges jel, azt értelmezheti úgy, hogy az illetıt fel kell hívni telefonon vagy akár úgy is, hogy sürgısen mentıt kell hívni a helyszínre, miközben lehetséges, hogy csak a helyi Internet szolgáltató cég által biztosított sávszélesség csökkent le a kritikus szint alá idılegesen.
82
Külön érdekesség, amikor a közigazgatás jogellenesen közvetítıkhöz kerülı adatokat használ fel. Ez történt a német adóhatóság esetében, amikor a németországi rezidens adóelkerülık adatait tartalmazó CD-t egy vagy több volt svájci banki dolgozó juttatta el az adóhatóság részére – fizetség fejében. Lásd: http://www.spiegel.de/international/europe/0,1518,825443,00.html 83
http://wikileaks.org/
38
A digitális technológiákkal kapcsolatban további fontos, a közigazgatási kihívások szempontjából releváns sajátosság, hogy mivel egy-egy információ tartalom tárolása, továbbítása, feldolgozása nem kíván anyagi megvalósulást, az esetleges hibák, vírusok, támadások léptéke sem ismeri az anyagi világban jellemzı természetes korlátokat. Így fordulhat elı, hogy hirtelen ugrásokban, fokozatosság nélkül kell letiltani teljes bankkártyasorozatokat egyes bizalmas adatok kiszivárgása miatt, vagy százezer (akár millió) számra kerülnek ki otthoni felhasználók számítógépei tulajdonosaik ellenırzése alól, stb.
A technológiai kihívás fontosságát mutatja, hogy 2009-ben ez volt a témája a két legjelentısebb európai közigazgatási tudományos szervezet, az IIAS és a NISPACEE együttes ülésének.84 Az információ-technológiai kihívások mellett különösen a mezıgazdasági géntechnológia vagy a humán genetika olyan jelentıs kihívás-együttest rejt magában, amelyek teljes kibontakozása a jövı várható fejleményei közé tartozik. A jövı hírnökei számos esetben egymással is élénk tudományos vitát folytatnak abban, hogy egy-egy technológiai jelenség, folyamat a közigazgatás számára mennyiben jelent paradigmatikus erejő változást. Wolfgang Drechsler a nanotechnológia példáján cáfolja Carlota Perez állítását85, miszerint a technológiai változások tömege olyan változásokat idéz elı, amelyek gyökeresen megváltoztatják a kormányzás általános természetét, paradigmáját. Drechsler állítása szerint mind az információ-technológia, mind a nanotechnológia esetében a stabil, független, felkészült közigazgatás az, amely szabályozás, tervezés, végrehajtás útján az elıre nem látható technológiai kihívásokban is megbízhatóan tudja a közérdeket szolgálni.86
A kormányzati szinten meghozott közpolitikai döntések, továbbá a közigazgatási döntéselıkészítés és végrehajtás egyaránt felgyorsul, kibıvül a digitális technológiák által biztosított adattárolás, adatátvitel és adatfeldolgozás következtében. Az adatbázisok
84
http://www.iias-iisa.org/egpa/e/joint-ventures/special_partnerships/TED/ted-3/Pages/default.aspx
85
PEREZ, Carlota: Re-specialisation and the Deployment of the ICT Paradigm: An Essay on the Present Challenges of Globalization. In. Ramon Compano et al. (szerk): The Future of the Information Society in Europe: Contributions to the Debate. [Sevilla] IPTS, Luxembourg: OOPEC, EUR 22353 EN, 2006, 33-66. oldal. PEREZ, Carlota: The Context for Innovation Policies and Strategies after the Financial Frenzy of the 1990s. Keynote address, 4th European Forum for Innovative Enterprises, Stuttgart, 6 December 2004 86
DRECHSLER, Wolfgang: Nanotechnology, Governance and Public Management: A Techno-Economic Paradigms Perspective. In. Special Issue: Public Management Now and in the Future: Does Technology Matter? The NISPACEE Journal of Public Administration and Policy. Volume III. Number 2. Winter 2010/2011. 69-85. oldal.
39
összekapcsolása, felhasználása – amellett, hogy adott esetben bizonyos közérdekő feladatok megoldásához közelebb vihet – a jogállamiság értékeinek megóvása tekintetében szabályozási kihívást is eredményez. További szabályozási kihívást eredményez, ha ugyanilyen adatbázisösszekapcsolások történnek a vállalati szektorban az állampolgári adatok tekintetében. Például a GPS-vevıvel felszerelt mobileszközök képesek tárolni – akár évekre visszamenıleg – az eszköz GPS koordinátáit. Amikor az eszközt a használója összekapcsolja az otthoni gépével, vagy akár saját mobilinternet hozzáférését megnyitja, e koordináták sok egyéb paraméterrel együtt (híváslisták, Interneten látogatott helyek, korábbi Internetes fizetéskor megadott bankkártya adatok) más, illetéktelen személyek számára is láthatóvá válhatnak. A közigazgatás kihívásai adott esetben megsokszorozódhatnak, hiszen az állampolgári érdekeket meg kell védeni87, a jogellenes cselekményeket meg kell szüntetni vagy akár üldözni kell, és lehetıleg az okozott károkat fel kell számolni.
A közigazgatás-tudományban a klasszikus hierarchikus struktúrával szemben a hálózatok által intézett kihívást elsısorban a társadalmi hálózatok szempontjából értelmezik88, ám fontos kitérni az informatikai hálózatok, sıt a jogrendszer mint hálózati képzıdmény gondolatkörére is.
A közigazgatáson belüli, egy-egy szakpolitika kivitelezésére alakult hálózatos szervezıdések létesülnek, amelyek egy része vezetıi döntés következtében jön létre, míg mások spontán módon, hosszú távon nem kérdıjelezik meg a hierarchikus struktúrák létét, képesek azzal együttmőködni, bár kétségtelenül megbonthatják a weberi modellre jellemzı egységes irányítási koncepciót.
Az elektronikus közigazgatás vívmányai kétségtelenek, az Ügyfélkapu például lehetıvé teszi az elektronikus adózást, a saját ügyfélprofil ellenırzését, az ügyindítást számos esetben, stb. Ugyanakkor a közigazgatás számára kihívást jelent a „rendszerbe zártság” (system lock-in), azaz a nagy anyagi ráfordítással kiépített rendszerek egy adott technológiai újítás nyomán nagyon hamar elavulhatnak, sıt elavult állapotukban használhatatlanná vagy akár egyenesen 87
A Facebook nevő közösségi portál egy osztrák joghallgatóról 1200 oldalnyi adatot tárolt: http://hvg.hu/Tudomany/20111216_facebook_informacio_tarolas - letöltve: 2012. július 7. 88
MEIER, Kenneth J. and HILL, Gregory C.. (2005). Bureaucracy in the Twenty-First Century.In. FERLIE, Ewan – LYNN Jr., Laurence E. - POLLITT, Christopher (editors): The Oxford Handbook of Public Management, 61-62. oldal. Oxford University Press 2005.
40
társadalmilag károssá válhatnak.89
A fenti megállapításokat az információs és kommunikációs technológiák példáira utalva tettük, mivel ez elektronikus közigazgatás körében már jelentıs tapasztalatok halmozódtak fel az elmúlt évtizedekben, és maga az elektronikus közigazgatás egy jelentıs reformiránynak is tekinthetı. Emellett meg kell említeni, hogy más technológiai területeken is nagyon jelentıs, ugrásszerően jelentkezı kihívások jelentkeznek napjainkban is. 2011-ben például több, mint 3000 hektár kukorica kiszántását rendelte el a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Somogy Megyében, mivel azok vetımagja genetikailag módosított vetımagnak bizonyult.90 Különösen a szélbeporzású kukorica fajták esetében aggályos a GMO vetımagok alkalmazása, mivel pollenjük révén a módosított genetikai anyag könnyen átterjedhet a relatíve nagyobb távolságra lévı egyéb kukoricatáblákra is. Amellett, hogy a genetikai módosítás technológiája önmagában semleges, a ténylegesen alkalmazott módosítások többnyire a totális növényvédıszereknek ellenálló tulajdonságot vagy az egyes rovarkártevıknek ellenálló tulajdonságot tartalmazzák. E tulajdonságok esetleges felbukkanása egyes gyomokban vagy egyéb haszonnövényekben azonban nem kívánatos tulajdonság, továbbá a termékek eladhatósága és tulajdonjoga is kárt szenvedhet egy nem kívánt átporzás útján. Amellett, hogy a GMO tartalmú termékek egyes élelmiszeripari alapanyagokban (pl. lecititn) vagy takarmányokban teljesen elterjedt, az élı (viable) szervezetekben – mint amilyen a vetımag – a módosítások alkalmazása, köztermesztésbe vonása csak kísérleti jelleggel engedélyezhetı Magyarországon.
A jövıbeli genetikai módosítások tartalma, elterjedése, az esetleges keresztezések eredménye ma még megjósolhatatlan, nem is beszélve a haszonállatok vagy az ember genetikai állományának tudatos megváltoztatásáról. Mindezek azonban – miután azokat a rendelkezésre álló technológiák lehetıvé teszik – akár szabályozási, akár jelenség szinten rövidesen új kihívásokat jelenthetnek a nemzeti közigazgatási rendszerek számára. 89
Az Ügyfélkapu esetében elgondolkodtató példa, hogy a NAV árveréseinek elektronikus útra terelése – ami önmagában helyes – új visszaéléseket eredményezett, amelyek elkerülhetetlenné teszik idıvel az Ügyfélkapuregisztráció módosítását. A visszaélést elkövetı személy lopott személyi igazolvánnyal Ügyfélkapu regisztrációt hajtott végra az Okmányirodában kapott kóddal. A kód birtokában áron felüli ajánlattal licitált egy újonnan árverésre került gépkocsira. Az árverés ideje alatt más személy – a megadott magas ár miatt – nem licitált, kivéve a társ-elkövetıt, aki egy rendkívül alacson árat adott meg. Ilyen esetben automatikusan a magasabb árat kínáló ügyfél nyer, aki azonban határidıben nem fizetett, így a meghirdetett gépkocsi automatikusan a második ajánlattevıhöz került a megadott alacsony áron. Hónapokkal késıbb a NAV az árkülönbséget adók módjára behajtotta a jóhiszemő, mit sem sejtı személytıl, akinek a személyi igazolványával visszaéltek. 90
http://agrarszektor.hu/hir/1322/genmodositott_vetomag_somogyban_egymilliardos_kar.html
41
e) A komplexitás kihívása A társadalmi, gazdasági, környezeti és technológiai kihívások együttes körét, a közigazgatásnak azt az általános élményét, hogy a külvilág változékony és kiszámíthatatlan, a „komplexitás” kifejezéssel szokás leírni. A komplexitás mint a közigazgatás elıtt álló kihívás széles körben foglalkoztatja a közigazgatás elméleti kutatóit91, de esettanulmányok elemzése kapcsán is alkalmazott fogalom92, ahol kimondottan a társadalmi valóság és a közigazgatás által megvalósítandó kormányzati programok konfliktusaira alkalmazott kifejezésként jelenik meg.
A komplex közigazgatási szervezet munkamódszerére jellemzı, hogy összetett feladatokat a munkamegosztás fennálló rendje szerint kisebb, egyszerőbb egységekre bont fel, azok megfelelı feldolgozása után a részmegoldásokat egyesíti, majd az egységes megoldást igyekszik újra részenként végrehajtani.93
A természettudományokból kölcsönzött komplexitás modellek társadalmi rendszerekre, azon belül közigazgatási rendszerekre alkalmazása érdekes elméleti kihívás lehet, de ezen modellek érvényessége kérdéses lehet. Bryan Jones szerint a nagy rendszerek fı komplexitási problémája az, hogy méretük növekedésével egyre sokasodik az általuk kezelendı külsı kihívások mennyisége és változatossága94, amelyek aztán késıbb a nagy rendszer instabilitásához vezetnek, és ez a tétel alkalmazandó a modern közigazgatási rendszerekre is.95 91
FARAZAMAND, Ali: Chaos and transformation theories: A tehoretical analysis with implications for organization theory and public management. Public Organization Review. 3., 2003, 339-372. oldal., továbbá: MORÇÖL, Göktug: Phenomenology of complexity theory and cognitive science: Implications for developing an embodied knowledge of public administration and policy. Administrative Theory and Praxis. Vol 27. No. 1, 2005: 1-23. oldal.
92
GHOSE, Rina: The complexities of citizen participation through collaborative governance. Space and Polity. Vol. 9, No. 1., 2005 április, 61-75. oldal.
93
MEIER, Kenneth J. and HILL, Gregory C.. (2005). Bureaucracy in the Twenty-First Century.In. FERLIE, Ewan – LYNN Jr., Laurence E. - POLLITT, Christopher (editors): The Oxford Handbook of Public Management, Oxford University Press 2005. 63. oldal.
94
JONES, Bryan: A Model of Choice for Public Policy. Journal of Public Administration Research and Theory. July 2005, 15 (3) 325-351. oldal 95
MEIER, Kenneth J. and HILL, Gregory C. (2005). Bureaucracy in the Twenty-First Century.In. FERLIE, Ewan – LYNN Jr., Laurence E. - POLLITT, Christopher (editors): The Oxford Handbook of Public Management, Oxford University Press 2005. 63-64. oldal.
42
Valójában a közigazgatás mint rendszer nagyon jelentıs alkalmazkodási képességgel rendelkezik, ennek az alkalmazkodási, reagálási képességnek a fokozása azonban kétségtelenül jelentıs kihívása minden kortárs közigazgatási reformnak. Olyan idıszakokban, amelyek nagy mértékben eltérnek a szokásos („normális”) állapottól, felértékelıdnek a közigazgatás elemzési, hibakutatási-javítási, kísérletezési funkciói. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a komplexitási kihívás valójában adaptációs kihívás.
A komplexitás kihívása átfogó, társadalomirányítási kihívás, továbbá kormányzási és közigazgatási kihívás is. Bármely reformértékő fejlesztés csak átfogó elemzés birtokában határozható el és hajtható felelısen végre. Ennek felismerése vezethetett a Közpolitikai Kutatások Intézetének felállításáról szóló 374/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet, a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatalról szóló 248/2011. (XII. 1.) Korm. rendelet, valamint Az elızetes és utólagos hatásvizsgálatokról szóló 24/2011. (VIII. 9.) KIM rendelet megalkotásához.
A komplexitás növekedésének tapasztalatából két ellentétes következtetés vonható le:
1. A komplexitás növekedése a közigazgatási kapacitások reformok útján való fejlesztését, bıvítését igényli. Erre példa az Ír Köztársaság 1996-os közigazgatási reformprogramja (Delivering Better Government. Strategic Management Initiative), melynek
középpontjában
áll
az
az
állítás,
hogy a
világ felgyorsult
és
kiszámíthatatlanná vált, következés képen növelni kell a közigazgatás szerepét a közigazgatás ellenırzési szerepének növelése, az állampolgári részvétel (participáció) fokozása, az átláthatóság és az elszámoltathatóság feltételeinek kiépítése útján. A megnövelt kapacitású közigazgatás tevékenységét pedig adott területekre kell koncentrálni: gazdasági versenyképesség fokozása, foglalkoztatás javítása, társadalmi leszakadás elleni küzdelem, oktatási színvonal javítása (továbbá: lakásügy, környezetvédelem, gyermekvédelem). Ez a megközelítés magán viseli a külsı körülményekkel szembeni bizalmatlanság mellett azt a feltételezést is, hogy a racionális eszközök módszeres alkalmazása útján még az elınytelen körülmények között is megvalósítható a közérdek megfelelı szintő szolgálata. 2. A második, ezzel ellentétes következtetés intellektuálisan szintén alátámasztható. E szerint a külsı körülmények komplexitása, elıre jelezhetetlensége olyan mértékő, és olyan erejő, hogy azoknak a közigazgatás fejlesztése útján nem lehet gátat vetni. E 43
helyett célszerőbb a változékony külsı környezet kulcstényezıit (gazdaság, technológiai változások) a közfeladatok ellátásának szolgálatába állítani, így a közigazgatási kapacitásokat egyrészt le kell építeni, másrészt alá kell rendelni a külsı tényezıknek. E felfogásra a máig legtisztább példa Új-Zéland közigazgatási és közszolgáltatási reformja.
A kérdés az, hogy az adott, demokratikusan mőködı hatalmi berendezkedés melyik érvelést fogadja el, melyikben látja a közjó érvényesülésének nagyobb biztosítékát. A válság
körülményei
között
mód
nyílik
az
elmúlt
évtizedek
közigazgatási
reformtendenciáinak áttekintésére az államszerephez való viszony szempontjából.
44
III.
A közigazgatási reformok elemzésének lehetséges elméleti keretei
A közigazgatási reformok államszerep szerinti csoportosítása elıtt röviden bemutatjuk a közigazgatási reformok pályafüggıségi elméletét. Ennek megállapításai szerint a reformok olyan saját belsı dinamikával és kontextussal rendelkeznek, melyek hosszú idın át meghatározzák azok karakterét és államhoz való viszonyát. A pályafüggıség elméletének megalapozottsága jelentıs mértékben azon áll, mely tényezıket tekintünk a fejlıdési pályát meghatározó tényezıknek.
A legtágabb változásokat eredményezı közigazgatási reformok Magyarországon a rendszerváltás részeként valósultak meg. Ilyen értelemben a magyar példa a nyugati pályafüggıségi elméleteket kiegészítheti a „rendszerváltó reformok” kategóriájával. Ennél szőkebb tartalmú változást jelent a modellváltó reform, amely többnyire hosszú távra kijelöli egy-egy ország közigazgatásának fejlıdési pályáját, a kijelölt pályán belül lehet beszélni továbbá modellfejlesztı reformokról, amelyek iránya tipikusan a korábbi vívmányok stabilizálása, továbbfejlesztése, illetıleg a hibák vagy meghaladott elemek korrekciója. A kiválasztott modell sajátos kötıerejére épül a pályafüggıségi elmélet, melyet az alábbiakban részletesebben tárgyalunk. Meg kell azonban állapítani, hogy nem minden reform-elem illeszthetı maradéktalanul valamely fejlıdési modellbe, léteznek modellfüggetlen reformelemek is, mint például az elektronikus közigazgatási reformok korai szakasza.
1. A pályafüggıség elmélete
a) A pályafüggıség általános állításai A közigazgatási reformok formai sajátosságai alkalmasak arra, hogy a tudományos elemzés igényével csoportosítsuk, magyarázzuk e reformok összefüggéseit. A pályafüggıség elmélete lényegileg azokat a tényezıket vizsgálja, kutatja, amelyek pályán tartják a közigazgatás fejlıdését, vagyis amelyek megakadályozzák, hogy a közigazgatási reformok folyamatai egy bizonyos történeti-logikai irányzatból kilépjenek, azt elhagyják. Ha ez mégis megtörténik, akkor a pályafüggıség elméletének segítségével azt is meg kell magyarázni, hogy a fejlıdésipálya-váltás miért, hogyan volt lehetséges, szükséges, melyek azok a tényezık, 45
amelyek megváltozása a nagyarányú változást lehetıvé tették.
A közigazgatás vizsgálatának egyik lehetséges módja a közigazgatási rendszerek változásának idıbeli vizsgálata. A pályafüggıség elmélete e megközelítés egyik legjelentısebb magyarázó erıvel bíró modellje. Az elmélet azt fejezi ki, hogy a közigazgatási nagyrendszerek átalakításának saját belsı törvényszerőségei, gravitációja olyan sajátos kohéziót idéznek elı a reformokban, amelyek fenntartása viszonylag egyszerő, azok megbontása azonban igen nagy erıfeszítést igényel, sıt, bizonyos feltételek hiányában ne is lehetséges.
A pályafüggıség
elmélete
a
közgazdaságtanban
(self-reinforcing
mechanisms),
a
közpolitikában (punctuated equilibrium), de a jogi megközelítéső közigazgatásban is (path dependence) megjelenik.96 Arra ad választ, hogy egy adott körülmény-együttes megerısödése miért növeli meg a változtatás nehézségeit (költségeit). Az elmélet alkalmazása közelebb visz egy-egy reformpálya sajátosságainak megértéséhez, amennyiben arra összpontosítja a figyelmet, hogy milyen körülmények fennállása szükséges ahhoz, hogy egy adott pálya megváltozzon és határozott új irányt vegyen. A fejlıdési folyamatok pályafüggésének egyik, közgazdaságtanban kidolgozott elméletét alkalmazza a közigazgatási pályafüggés egy lehetséges modelljeként PRADO és TREBILCOCK. E szerint a reformokkal szembeni ellenállás (tehát a létezı pálya konzerválása iránti igény) megfogalmazódhat egyéni szinten úgy, hogy az egyéni hiedelmek, meggyızıdések, érdekek a reform ellenében hatnak. Intézményi szinten megnyilvánulhat az ellenállás úgy, hogy az intézmények köre kiépített egy kooperációra, szolgálati technikákra és intézményi érdekekre épülı, kölcsönösen elınyös rendszert, melyet úgy megbontani, hogy csak egy-egy intézményt céloz meg a reform, aligha kecsegtet sikerrel. Társadalmi szinten a reformnak a formális és informális kapcsolatok hálózatával kell megbirkóznia, amely az informális kapcsolatok esetében nem kivitelezhetı rövid lélegzető beavatkozásokkal.97 Az informális tényezık, a szőkebb és tágabb kontextualitás figyelmen kívül hagyása jelentıs kockázati tényezıje a közigazgatási reformoknak. Így jellemzıen jelentıs érdekcsoportoknak kedvezı a fennálló intézményi (és egyéni) status quo fenntartása mind gazdasági mind politikai érdekkörben.
96
PRADO, Mariana – TREBILCOCK, Michael: Path Dependence, development, and the dynamics of institutional reform. 59, University of Toronto Law Journal. 2009. 350. oldal. 97
PRADO, Mariana – TREBILCOCK, Michael: Path Dependence, development, and the dynamics of institutional reform. 59, University of Toronto Law Journal. 2009. 354. oldal.
46
A reformpályát megkötni képes további tényezı a történelmi örökség.98 A történeti fejlıdési pályák elemzése mindig is evidens iránya volt a közigazgatás kutatásának, és a modern elméleti kutatásokhoz is szorosan hozzátartozik. Az elemzık között abban van eltérés, hogy mit tekintenek egy-egy folyamat kulcstényezıjének, mozgatórugójának, van-e fejlıdési jellegzetessége az adott, vizsgált folyamatnak. A közgazdaságtani alapvetéső modernizációs elmélet összeköti a gazdasági fejlıdést és az intézmények fejlıdését, bár a közelmúltban Daron ACEMOGLU99 és társai cáfolták a kettı közötti ok-okozati összefüggést, azt állítva, hogy a közigazgatási intézményi rendszert és a demokratikus berendezkedést is a történelmi, kulturális fejlıdési pálya határozza meg, nem pedig a gazdaság fejlıdése.100 Ilyen módon tehát a rendszerváltás utáni másfél-két évtizedben a magyar közigazgatás fejlıdésére is jelentıs hatást gyakorló, közgazdaságtani elméletbıl fakadó elgondolás, miszerint a közigazgatási fejlıdés fı irányát a gazdasági fejlıdés határozza meg – mely elıl az intézményrendszer megfelelı átalakításával el kell hárítani az akadályokat, és megfelelı környezetet kell számára kialakítani – a közgazdasági elméletben meghaladottá vált.
A fejlıdés pályafüggıségi elmélete szerint a reformok sajátosságait tekintve kétféle történelmi idıszak van. Az egyik a „normalitás” idıszaka, a másik pedig a „fordulópont” (critical juncture) idıszaka. A „normalitás” idıszakában kivitelezett reformokra jellemzı, hogy azok nem tudják kezelni az önmagukat erısítı mikrofolyamatokat, intézményi egymásra utaltságokat, érdekhálózatokat, szervezeti kultúrákat, stb., ezáltal gyakorta kudarcra vannak ítélve.101 A normalitás idıszakában is meg lehet azonban találni azokat a kisebb léptékő, a nagyrendszerrıl viszonylagosan leválasztható egységeket, amelyek reformja nyereséggel járhat és a gyakorlatban is kivitelezhetı. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen módon elérhetı változások törékenyeknek bizonyulhatnak, amennyiben idırıl idıre nem lehet megerısítı intézkedéseket tenni.102 98
LİRINCZ Lajos: Új irányzatok a közigazgatás fejlıdésében, Magyar Közigazgatás. LIII. évfolyam 12. szám. 2003. december. 705-710. oldal.
99
Daron ACEMOGLUT a közgazgaságtanban a tíz legtöbbet idézett szerzıként tartják számon az utóbbi években. 2007-ben megkapta a Rajk László Szakkollégium Neumann János díját. 100
ACEMOGLU, Daron – JOHNSON, Simon – ROBINSON, James A. – YARED, Pierre: Reevaluating modernization hypothesis. NBER Working Paper 13334, August 2007. http://www.nber.org/papers/w13334, letöltve: 2011. Augusztus 10. 101
PRADO, Mariana – TREBILCOCK, Michael: Path Dependence, development, and the dynamics of institutional reform. 59, University of Toronto Law Journal. 2009. 367. oldal.
102
Uo. 368. oldal. Az ilyen fajta reform-elhalásra jó példa lehet Magyarországon az Egészségbiztosítási Felügyelet felállítása majd megszőnése: miután az egészségbiztosítás liberalizációja nem történt meg, a Felügyelet ellehetetlenült.
47
Fordulópontnak, ezáltal átfogó közigazgatási reformoknak különösen kedvezı idıszaknak tekinthetık a gazdasági összeomlások, a jelentıs politikai változások, botrányok. Maga a gazdasági válság is alkalmat ad a benne rejlı fordulóponti helyzet kiaknázására. Az alkalmas pillanat léte még természetesen nem garancia arra, hogy helyes irányú reformok fognak elindulni. A fordulóponti helyzet megragadását követıen a közigazgatási reformok elhúzódó természete miatt elıfordulhat, hogy a kezdeti, biztató reformok lendületét követıen szükségesek kiteljesítı, korrekciós továbbfejlesztı reformok.103 Ezek akkor tudják hatásukat kellı mértékben kifejteni, ha a kezdeti, lendületes reformokkal összhangban vannak.
Az államszerepre koncentrálva megállapítható, hogy egy államszerepet horizontális vagy vertikális irányban módosító reformegyüttes kezdeti lépéseit követıen az egyes korrekciós lépések addig tekinthetık korrekciónak és nem visszafordulásnak, ameddig megalkotóik az eredeti reformelképzelés vezérgondolatát tekintik irányadónak.
b) A pályaelmélet mint lineáris összefüggés Egy további, „normalitáson” belüli reformstratégia az inkrementális fejlesztés, aminek a középpontjában áll néhány kulcsfontosságú reformintézkedés, majd ezek köré szervezıdik a többi, idıben elosztott reformlépés.104 A status quo haszonélvezıi és a reform reménybeli haszonélvezıi közötti kompromisszum megteremtése, vagy a reformerek érdekeinek túlsúlya befolyásolhatja a reformról való döntés kimenetelét a gazdasági és politikai erıtérben.105
Közigazgatási fejlıdési pályamodell tekintetében az 1100/1996. (X. 2.). számú Korm. határozattal közzétett „A közigazgatás reformjának programja” mellé a Közlöny- és Lapkiadó által kiadott részletes reformprogram elméleti jelentıségő, általános megjegyzéseket is tesz. Ezek szerint a közigazgatási reform („modernizáció”) két eltérı módszerrel történhet.
103
Lásd: VEREBÉLYI Imre: Összefoglaló a közigazgatási reformfolyamat elsı szakaszáról és soron következı feladatairól. Magyar Közigazgatás. XLVIII. évfolyam 6. szám, 1998. június. 321-336. oldal.
104
Ilyen stratégiával építkeznek tipikusan egyes közbiztonsági programok, ahol az elemi biztonsági feltételek megteremtésére épül a késıbbiekben a fegyverbegyőjtés, a veszélyben lévı társadalmi csoportok védelme, az embercsempészet felszámolása, stb, bár e példánál már elmosódnak a határok a „normalitás” idıszaka és a „fordulópont” idıszaka között. (Lásd az Egyesült Nemzetik Szervezete tevékenységét Boszniában.) 105
Uo. 370. oldal.
48
„A modernizáció kezdeti periódusában egyidejőleg jelentkezik az alapvetı kérdésekben végrehajtandó átfogó közigazgatási reform, valamint az átalakuló rendszerkereteken belüli igazgatási mőködés folyamatos ésszerősítése.”106 Az átfogó reform mellett az egy-két reformterület kidolgozását célul tőzı részleges reformok képzelhetık el, amelyek többnyire a struktúra módosításaira, az ésszerőség, mőködési hatékonyság javítására koncentrálódnak. Átfogó reformok kizárólag politikai akarat birtokában, felülrıl lefelé rendelhetık el, és hajthatók végre.
A közigazgatási reformok másik útja az alulról fölfelé történı, folyamatos ésszerősítés, amely inkrementális alapon terebélyesedik. (Ezzel kapcsolatban megjegyezhetı, hogy a fokozatos reformok nem törvényszerően alulról fölfelé irányuló reformok is egyben.) Az inkrementális reformok egyúttal „korszerősítı típusú” reformok is.107 „A korszerősítı típusú folyamatban elsısorban nem a közigazgatás alapvetı feladatait, hanem a közigazgatás részfeladatait, feladatmegoldó módszereit, az igazgatási mőködés részleteit szükséges átalakítani a minisztériumokban, a dekoncentrált szerveknél és az egyes helyi önkormányzatoknál.”108 A tanulmány ezt azzal egészíti ki, hogy folyamatos feladatként kell végrehajtani a közigazgatás helyi, területi és központi szintjein jelentkezı innovációkat, és az arra érdemeseket továbbfejleszteni, terjeszteni szükséges. Ez a rendelkezés alapvetı fontosságú a természetes innovációk győjtésén alapuló inkrementális reformok kivitelezéséhez, és ebben a megfogalmazásban e reformok valóban alulról fölfelé haladóak. A helyi innovációk különösen akkor válnak értékessé, ha tapasztalataik be tudnak épülni a felülrıl lefelé induló reformokba. Mindez természetesen nem zárja ki a felülrıl lefelé haladó inkrementális reformokat sem, tehát a felsı szintő döntés nem törvényszerően az átfogó reformirányt követi, sıt többnyire a fokozatos reformok is felülrıl lefelé haladnak.
c) A pályaelmélet mint nemlineáris összefüggés A pályaelméletet a legtöbb szerzı szerint lineáris összefüggésnek lehet nevezni, vagyis az adott állapotból a kívánt állapot felé való haladást egy többnyire tervszerő, racionális
106
A közigazgatás reformjának programja 1996. szeptember, 47. oldal.
107
Uo. 48. oldal.
108
Uo. 48. oldal.
49
folyamatként értékeli. Ezzel szemben áll a SAJÓ András által is képviselt cikluselmélet.109 Állítása szerint az állam és a társadalom közötti probléma-megoldás-probléma folyamat ciklikus. Ez a felfogás nem azonosul a lineáris fejlıdési pályát képviselık racionalitást feltételezı elképzelésével, az észlelt folyamatokat inkább önálló, belsı törvényszerőségekkel bíró organikus jelenségeknek tekinti, ahol a hosszú távon is tervszerő beavatkozás lehetısége korlátozott.
További értelmezési keretet kínál a közigazgatás fejlıdésrıl alkotott dialektikus elképzelés. Noha az alább idézett kutatás nem a dialektikus felfogás alátámasztására készült, az azt készítı POLLITT-BOUCKAERT szerzıpáros is feltételezhetınek tartja a dialektikus fejlıdési makropályát.110 E szerint az ellentétpárt képviselı irányzatok kölcsönhatásából egy új, magasabb minıség rajzolódna ki. A dialektikus fejlıdési makropálya elıfeltétele adott, hiszen az egyes új irányzatok képviselıi gyakran mutattak rá más, korábbi irányzatok hibáira, csıdjére, hogy ezzel is alátámasszák saját állításuk helyességét (ez a megközelítés különösen jellemzı például DRECHSLERNÉL). Az, hogy a közigazgatási fejlıdés dialektikus természető is lehet, egyes részterületeken, például a közigazgatási teljesítménymérés módszereinek és gyakorlatának kutatása kapcsán már felmerült korábban111, azonban annak az igénynek a hangoztatása, hogy egy adott irányzat lenne az új szintézis, egyelıre nem jellemzı.
A dialektikus elképzelés egyelıre adós annak bizonyításával, hogy valamely késıbbi közigazgatási reformirányzat magasabb rendő lenne, mint a korábbiak bármelyike. Ugyanakkor a közigazgatás államhoz való viszonyának periodicitását értékelı szerzık az államtól való eltávolodás majd közeledés pályáját ingamozgásként írják le. A közigazgatás ingapályájára hivatkozik PETERS, amikor a következık szerint fogalmaz: „Az arról szóló elvek, hogy hogyan kell legjobban kormányozni és hogyan kell a közszférát szervezni, igen gyorsan változnak, és ingához hasonló pályán mozognak. Amikor a közigazgatás túl messze megy az egyik irányba, például a specializáció irányába, akkor a másik végpont erényei,
109
SAJÓ András: A társadalom mőködési zavarai és az államgépezet. Állam- és Jogtudomány. XLIX. évfolyam 2008, 233-280. oldal
110
BOUCKAERT, Geert – POLLITT, Christopher: Public management reform. A comparative analysis. New Public Management, Governance and the New Weberian State 3rd edition, 26. oldal, Oxford University Press, Oxford, UK, 2011. 26. oldal.
111
BOUCKAERT, Geert – VAN DOOREN, Wouter – OOMSELS, Peter: PERF Performance of Governance. Report on the Process and Progress. 2010. december. http://new. .eu/files/repository/20101213124729_101210PERFreportGenval.pdf letöltve: 2011. szeptember 18. 57. oldal.
50
például a koordináció elınyei világossá válnak.”112 A közszervezésben az államszerep körüli ingapályát írja le WOLLMANN és MARCOU a közszolgáltatások olasz, francia és német példáit empirikusan elemezve.113
a) A közigazgatási reformpálya és az államszerep változásának kapcsolata A közigazgatási reformpálya elmélet a közigazgatási rendszerek fejlıdési folyamatának idıbeliségével kapcsolatos felismerésekre kínál tudományos magyarázatot. A hosszú távú közigazgatási fejlıdést az elmúlt 20 évben az állam szerepének kérdése uralta. Az alábbiakban bemutatott pályaelmélet arra épül, hogy a hosszú távú, évtizedes reformok egy adott logikára, szervezı erıre épülnek, és valamilyen meghatározható irányba tartanak. Ennek megfelelıen a különbözı idıpontokban és eltérı helyszíneken megvalósító közigazgatási reform tartalmakat olyan módon igyekszik összefüggésbe ágyazni, hogy lehetıleg az idıbeli és földrajzi kapcsolódásokon kívül az egyes reformok rendszertani hasonlóságai és különbözıségei is felszínre kerüljenek.
JENEI György 2008-ban, a magyarországi folyamatokról írott elemzéséhez a Christopher POLLITT és Geert BOUCKAERT által tíz ország adatainak elemzésébıl szintetizált, négy fı közigazgatási reformpálya által kialakított elméleti koordinátarendszert alkalmazta.114 Pollitt és Bouckaert a vizsgálatba bevont országok (Ausztrália, Kanada, Finnország, Franciaország, Németország, Hollandia, Új Zéland, Svédország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok) fejlıdési pályáit a pénzügyi igazgatás, a humánigazgatás, a szervezet és a teljesítménymérés tényezıit elemezte, valamint figyelembe vette a reform végrehajtásának módját is a következı kategóriák szerint: a reformot felülrıl lefelé vagy alulról fölfelé szervezték-e meg, mi volt a reform jogi dimenziója, illetıleg milyen feladatátcsoportosításokat hajtottak végre a reform során.115 E szempontok elemzése és összehasonlítása révén a kirajzolódó fejlıdési pályákat a
112
PETERS, B. Guy: The Role of the State in Governing: Governance and Metagovernance. NISPA CEE working paper, 2008. 11. oldal. 113
WOLLMANN, Hellmut – MARCOU, Gérard: From public sector- based to “privatised” service provision. Is the pendulum swinging back again? In. WOLLMANN, Hellmut – MARCOU, Gérard (editors): The Provisions of Public Services in Europe. Between State, Local Government and Market. Edward Elgar Cheltenham, UK. 2010. 240260. oldal. 114
JENEI György: Válaszút? Neoweberiánus szintézis vagy neopatrimoniális elfajulás. Nemzeti Érdek. II. évfolyam, 2008. 4. szám. 54. oldal.
115
BOUCKAERT, Geert – POLLITT, Christopher: Public management reform. A comparative analysis. Oxford University Press, Oxford 2001, 2004. 63-64. oldal.
51
következı négy kategóriába sorolták:
1. fenntartás-megırzés (maintain) 2. modernizálás (modernize) 3. piacosítás (marketize) 4. minimalizálás (minimize)
A fenntartási-megırzési pálya lényegét tekintve csekély mértékő közigazgatási átalakulást céloz meg, reformtörekvéseit az önmérséklet jellemzi. Eszközei között találjuk a bürokrácia belsı
mőködéseinek
könnyítéseit
jobb
ügycsoportosítással,
a
belsı
folyamatok
deregulációjával vagy a fiskális megszorítást a pénzügyi igazgatás racionálisabb mőködtetésével összekötı reformokat, a humánigazgatás területén tipikus eszköz a felvételi tilalom és a jog szerint esedékes nyugdíjazások végrehajtása. E reformpálya tipikus alkotóeleme a közigazgatási jog reformja, egyszerősítése vagy az innovációk közigazgatási jogba történı inkorporálása. E reformpálya megtestesítıje e német szövetségi állam.
A modernizációs pálya jellemzıje, hogy elfogadja viszonylag jelentıs változtatások szükségességét, de nem változtat érdemben az állam szerepén. A pénzügyi igazgatás területén tipikus eszköze a teljesítmény vagy eredmény alapú költségvetés irányába tett több-kevesebb elmozdulás, a humánigazgatás területén valamelyest hajlamos a szigorú formalizmusból engedni, de nem adja fel a zárt, egységes közszolgálat koncepcióját. A stratégiai tervezés és a stratégiai menedzsment eszköztár fejlesztése is gyakori e reformpályában. A feladatok államszervezeten belüli szétosztása tekintetében jellemzı a decentralizáció és a döntési szintek leszállítása. A modernizációs pályán belül egyes államok inkább a menedzseri eszközökre, technikákra helyezik a hangsúlyt, míg mások a társadalmi részvétel partnerségi eszköztárát fejlesztik nagyobb figyelemmel. E csoportba szokás sorolni Kanadát, Finnországot, Franciaországot, Hollandiát és Svédországot.
A piacosítási reformpálya szintén modernizálni kíván, de a modernizációt egy adott módon képzeli: a piaci verseny közszektoron belüli bevezetése, elterjesztése és fokozása útján. E reformpálya országaira jellemzık a kvázi piacok, a nagymértékő kiszervezések és az üzleti életben
szokásos
szervezési
megoldások
(corporate
organization)
alkalmazása. A
52
humánigazgatás területén jellemzı a munkajogviszony vagy polgári jogi jogviszony útján történı foglalkoztatás, amely jelentısen csökkenti a közszféra és a piaci szféra hagyományos elkülönülését. A POLLITT és BOUCKAERT Új-Zélandot, Ausztráliát és az Egyesült Királyságot sorolta ehhez a reformpályához azzal a megjegyzéssel, hogy megállapításaik az 1990-es évekre vonatkoznak, és azzal, hogy esetenként, egy-egy fejlesztési projekt erejéig Finnország, és Svédország is próbálkozott piacosító reformokkal. A piacosítási reformpálya tekintetében tehát nem a privatizáció és a méretcsökkentés az alapvetı szempont, hanem a versenyre késztetés mint a hatékonyság növelésének eszköze. A verseny a közszektor egyes szereplıi között is létrehozható, de a verseny az állam és a különféle közfeladatokat ellátó civil szereplık ösztönzésének is eszköze, egyúttal az állam számára kedvezı helyzetet teremthet a civil szervezetekkel való párbeszéd intézményesítésére (a kapcsolódó legitimációs nyereséggel együtt) és munkájuk kiaknázására.
Végül a minimalizálási pálya minden privatizálható funkciót kivon az állami fennhatóság alól, így kizárólag azon feladatok maradnak állami kézben, amelyeknek nincs piaci értékük vagy szerves részei az „éjjeliır” szerepnek. A széleskörő leépítés és privatizáció e reformpálya fı eszközeit képezik. Teljes valójában egy állam sem vitte végig ezt a pályát, melynek elméleti végpontja a Geert BOUCKAERT által az IIAS-EGPA és a NISPA CEE nemzetközi szakmai szervezetek legutóbbi, 2010-es együttes ülésén (TED 4) is vázolt gondolat, miszerint miután az állam minden leépíthetı funkciót leépített, és minden kiszervezhetı funkciót kiszervezett, már csak a „kiszervezést magát kell kiszervezni” (utalás a hollow state, a kiüresített állam teóriájára). A kiteljesedéshez legközelebb az 1990-es évek Új Zélandja állt, és spóradikusan megjelentek bizonyos jelek a minimalizálási reformpálya felé való elmozdulás tekintetében az 1980-as évek végén az Egyesült Királyságban, valamint az 1990-es évek második felében Ausztráliában.
Ezen reformpálya végpontján már nem csak az állam közszolgáltató funkciója, hanem közhatalmi funkciójának egyes elemei is elvileg kiszervezhetık.
A fenntartási-megırzési pálya akkor alkalmazható, ha a közigazgatási és közszolgáltatási nagyrendszerrel kapcsolatban nem merülnek fel tartósan, jelentıs kifogások. Elınye kétségkívül a csekély átszervezési nehézség, tág értelemben vett tranzakciós költség alacsony volta. A modernizációs reformpálya már jelentıs változásokat eredményez, de még kezelhetı a
történelmileg
kialakult
európai
közigazgatási
rendszerek
közigazgatási
jogias 53
berendezkedésén belül. Mint JENEI György is megjegyzi: „Ez a pálya alkalmazhatónak tőnik az európai kontinens modern országai számára.”116
A piacosítási pálya eszközeinek alkalmazása nagyon hasznos lehet a civil szervezetek javaslatainak, kezdeményezı készségének állami szolgálatba ágyazására,117 egyszerre hozva többlet legitimációt, a társadalom egyes szegmenseibıl többlet információt és jó esetben tényleges hatékonyság-nyereséget. A valóban nyereségorientált vállalatok közfeladatokkal megbízása azonban egyes esetekben az adott feladat ellátása átláthatóságának, legitimitásának rovására mehet. Emellett a versengés eltérı stratégiái miatt egy viszonylag egységes kiszolgálási színvonalhoz szokott társadalom hirtelen az árak és az ellátási színvonal gyökeres eltérését tapasztalhatja. A verseny további hatása lehet a nem feltétlenül tiszta eszközök bevetése is a versenytársak ellen: például az ellenérdekő cég ügyfél-adatbázisának megszerzése, a jogszabályok olyan tartalmú megváltoztatásának eszközlése, hogy az új jogi környezet csak bizonyos, adott versenystratégiának kedvezzen, stb.
A piacosítási pálya lehetséges elméleti végpontjának gyakorlati közelítésérıl írt a hazai szakirodalomban PAP András László, amennyiben az adók beszedése, a rendészet és a büntetés-végrehajtás privatizációjára hoz létezı gyakorlati példákat az Egyesült Államokból. A katonai mőveletekhez kapcsolódóan PAP a logisztikai mőveleteket említi. Az alkalmazott megoldás nyomán PAP egyértelmően a jogállami garanciák hatókörébıl való kikerülés veszélyeit hangsúlyozza.118 VARGA Krisztián a Pentagon becslésére hivatkozva a 2004. év környékére 25 ezerre becsülte az Irakban (fegyveres!) szolgálatot teljesítı vállalati alkalmazottak számát. Az ezen cégek által nyújtott különféle szolgáltatások közül a kiszervezési pálya elméleti végpontján helyezkedik el az ún. katonai erıt biztosító vállalat, amelynek alkalmazottai ténylegesen részt vesznek a harci mőveletek irányításában, ellenırzésében, kivitelezésben. Ez a „szolgáltatás” típus a nemzetközi védelmi piacon az 1990-es években jelent meg és 2004-ig létezett, de egyéb válfajai ma is elterjedtek.119
116
JENEI György: Válaszút? Neoweberiánus szintézis vagy neopatrimoniális elfajulás. Nemzeti Érdek. II. évfolyam, 2008. 4. szám. 54. oldal.
117
KOOIMAN, Jan: Governing as Governance. SAGE Publications, London, 2003. 115. oldal.
118
PAP András László: Közbiztonság magánkézben? Állam- és Jogtudomány. XLVIII. évfolyam, 2. szám. 2007. 247-271. oldal. 119
VARGA Krisztián: Katonai biztonsági magánvállalatok amerikai alkalmazása Irakban. Nemzet és Biztonság. II. évfolyam, 3. szám, 2009. április. 57-69. oldal
54
A négy nagy reformpálya-modellt megalkotói a tapasztalt empirikus folyamatokat magyarázó olyan nagymintázatok leírására dolgozták ki, melyek a trendeknél tágabb, hosszú távon is érvényesülı, és az adott ország döntéshozói által felvállalt fejlıdési pálya tudatos stratégiáját jellemzik.
A fejlıdési pályákról szóló elmélet a világon nem tekinthetı egyeduralkodónak, de Európában domináns szerepet játszik az utóbbi években. A New Public Management és a New Weberian State összehasonlításának lényege a fejlıdési pálya elmélet szerint az államhoz való viszonyban ragadható meg, minden más kérdés csak az államhoz való viszony rendezése után vizsgálható érdemben.
A pályaelmélet helyesen írja le az államszerep szempontjából a fejlıdés mozgását, arra azonban a pályaelméleten belül nem kapunk magyarázatot, hogy hogyan, milyen körülmények között lehetséges pályamódosítás. A pályamódosítás kérdése a fent idézett nemlineáris modellekben kapott helyet.
A pályafüggıség elméletét számos kritika érte, arra hivatkozva, hogy az önkényes és „történelmietlen”.120 A pályafüggıség elmélete mindazonáltal erıs empirikus alapokon nyugszik121, és igazolja, hogy a közigazgatási reformintézkedések egyes elemei hosszabb távú koncepciókba, pályákba rendezıdnek. A fejlıdési pálya elmélet fenti példája az államot fenntartó, fejlesztı, piacosító vagy minimalizáló pályákat idıbeli folyamatokként ábrázolja, amelyek elıre haladva egyre nagyobb terjedelemben bontakoznak ki. Természetesen eltérı referenciaponttal bíró fejlıdési pálya elméletek is léteznek, például a regionális (földrajzi) pályafüggıség elmélete,122 továbbá a politikai gazdaságtani fejlıdési pályaelmélet.123
120
LYNN, Laurence E., Jr.: What Is a Neo-Weberian State? Reflections on a Concept and its Implications. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The NeoWeberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009. 17-30. oldal.
121
Például: JENEI György: Válaszút? Neoweberiánus szintézis vagy neopatrimoniális elfajulás. Nemzeti Érdek. II. évfolyam, 2008. 4. szám.
122
ALLEN, Daniel: New Directions in the Study of Nationbuilding: Views through the Lens of Path Dependence. International Studies Review. 2010 (12) 413-429. oldal., továbbá: SIMANDAN, Dragos: Options for Moving beyond the Canonical Model of Regional Path Dependence. International Journal of Urban & Regional Research. January 2012. Vol. 36. Issue 1. 172-178. oldal. 123
OOSTERLYNCK, Stijn: Path Dependence. A Political Economic Perspective. International Journal of Urban & Regional Research. January 2012. Vol. 36. Issue 1. 158-165. oldal.
55
2. Az államszerep és a közigazgatás kapcsolatának modellje
a) Modellalkotás a közigazgatási reformok tanulmányozása során A fent bıvebben bemutatott reformpálya elmélet alapgondolata az, hogy a reformpályák az állam feladataiból, szerepébıl, ezen belül is a központi kormányzat szerepébıl indulnak ki, arra
reagálnak. Az
állam
szerepének
problematikája tehát
a
reformokat
kutató
közigazgatástudomány számára kulcskérdés. A következıkben a közigazgatási reformok és az államszerep kapcsolatának vizsgálatát a modellalkotás módszerével végezzük el. A modellalkotás mint tudományos módszer komplex realitások egyszerősített, vetületi képét adja, amely a késıbbiekben alkalmas lehet a létezı folyamatok jobb megértésére, és a jövıbeli jelenségek elıre jelzésére. Modellünkben eltekintünk a fejlıdési pálya elmélet evolutív szemléletétıl, nem állítjuk, hogy az állami kormányzati középpont erısítése vagy gyengítése bármilyen értéktartalmat hordozna. Állításunk az, hogy az államszerep mértékének, tartalmának alkalmazkodnia kell az adott történelmi, gazdasági, társadalmi realitáshoz, továbbá indokolt a megvalósítás során a közigazgatási reform belsı ellentmondásait, hibáit kijavítani. Ilyen módon a közigazgatási reform külsı tényezıinek tekinthetık az azt meghatározó, közigazgatáson kívüli kihívások, amelyeket gazdasági, társadalmi, környezeti és technológiai csoportokba soroltunk. A közigazgatási reformok belsı tényezıinek tekinthetık a reform tartalmi és szervezeti, logisztikai elemei. Szintén fontos külsı tényezınek tekinthetı a közigazgatási reformok és az állam viszonya tekintetében az a paradigma, aminek a keretei között az államra tekintünk, azzal hogy az állammal kapcsolatos elméletek részletezése ezen elemzésnek nem tárgya.
b) Az alkalmazott modell tulajdonságai Az alkalmazott modell rendszermodell. Azt feltételezzük, hogy az állam mint önmagában is komplex, sokelemő rendszer más, szintén összetett entitásokkal lép kapcsolatba. Ezen kapcsolatok során kölcsönhatások alakulnak ki az egyes szereplık között. Elemzésünk során a közigazgatási reformokat az állam mint komplex rendszer sajátos adaptációs eszközének és az adaptáció elsıdleges területének tekintjük. Az adaptáció ebben az értelemben az állam mint rendszer belsı alkalmazkodását jelenti, azonban adaptációnak tekinthetı a vizsgált modellben 56
az is, ha a külsı kihívásoknak megfelelıen az állam megváltoztatja külsı partnereivel való kapcsolatát, módosít korábbi partnereinek küldött üzenetein, partnerségeit átértékeli, új kapcsolatokat épít ki, stb. Az adaptációs képesség feltételezése azt jelenti, hogy az államok képesek felhasználni saját tapasztalataikat, esetleges korábbi hibáikat igyekeznek kijavítani. Ez a képesség azonban nem csak az államot jellemzi, hanem az államot körülvevı többi entitást is, amelyekkel olykor együttmőködve, máskor azonban versengve igyekszik saját érdekeit érvényre juttatni.
A fejlıdési pálya elmélet sokszínősége abban a tekintetben, hogy a közigazgatási reformok fejlıdési pályája lineáris, ciklusos, dialektikus vagy ingajellegő-e, modellünk szerint azzal magyarázható, hogy az interakciókban részt vevı rendszerek önmagukban is adaptációs képességgel rendelkeznek, igyekeznek kiküszöbölni a korábban elkövetett hibáikat, és többékevésbé anticipálják egymás magatartását is. A fejlıdési pálya elmélet alapállítása, miszerint a kijelölt fejlıdési útvonal alig, csak speciális alkalmakkor, bizonyos kulcstényezık együttállásakor módosítható, azzal magyarázható, hogy az adaptív komplex rendszerek124 dinamikus egyensúlyt igyekeznek fenntartani külsı és belsı környezetük között, miközben mindkettıvel
kölcsönhatásban
vannak.
A
dinamikus
egyensúly
politikatudományi
szempontból azt fejezi ki a modellben, hogy amennyiben az egyik szereplı kontrollt, befolyásolási képességet veszít, azt egy vagy több más entitás tıle átveszi, a hatalmi térben nem keletkezik (tartósan) vákuum. Közigazgatástudományi szempontból a nagyrendszeren belüli dinamikus egyensúly arra utal, hogy nem maradhat tartósan ellátatlan feladat. Ha valamely feladat kikerül az állami ellátásból, azt egyéb szereplık fogják ellátni, végsı soron maga a társadalom.125 Ennek fordítottjaként igaz az is, hogy ha bizonyos feladatokat a piac vagy a társadalom nem tud, vagy nem akar ellátni, azt az állam fogja átvenni. Mivel a közigazgatási reformok aktorai maguk is értelmezhetık komplex rendszerekként, a dinamikus egyensúlyra törekvés e szereplıket is jellemzi. Ez könnyen belátható, hiszen bármely egészségesen mőködı állam arra törekszik, hogy saját belsı biztonságát, belsı (jogi, gazdasági, társadalmi) rendjének állandóságát lehetıleg fenntartsa, a külsı és belsı adaptációt igyekszik úgy megvalósítani, hogy ez a rend ne sérüljön. 124
Megjegyzendı, hogy a közigazgatási reformok szakirodalmában a rendszerelméleten belül elhelyezkedı „adaptív komplex rendszerek” elmélet alkalmazása nem vagy alig történt meg, ugyanakkor egyes közpolitikai területek ágazati tanulmányaiban evidenciának tekintik ezen összefüggések alkalmazását. Például az egészségügyi szakpolitika területén: STURMBERG, Joachim P.: Primary Health Care Organizations – through a Conceptual and Political Lens. Journal of Evaluation in Clinical Practice. 2011. (17) 525-529. oldal. 125
FOLKE, Carl – Thomas HAHN – Per OLSSON – Jon NORBERG: Adaptive Governance of Social-Ecological Systems. Annual Review of Environment & Resources. November, 2005. (30) 441–473. oldal.
57
A továbbiakban részletesen is kifejtett modell alapsémáját mutatja a következı ábra.
1. számú ábra: A közigazgatási reformok csoportosításának modellje az államhoz való viszony tükrében.
A fenti ábrában az egyes nyilak valódi, vagy elvileg elképzelhetı közigazgatási reformokat, reform irányokat jelképeznek. A nyilak vertikális vagy horizontális elhelyezkedése az adott közigazgatási reformoknak azt a sajátosságát szemlélteti, hogy azok a közigazgatás átalakítását az állammal való vertikális vagy horizontális kapcsolatban kívánják-e megvalósítani.
A nyilak iránya azt szemlélteti, hogy a központi kormányzati centrumot (MAGYARYNÁL és LİRINCZNÉL: executíva) erısítı vagy gyengítı közigazgatási reformról van-e szó: az állam irányába mutató nyilak államot erısítı, számára feladatokat megállapító reformokat jeleznek, a kifelé mutató nyilak azt jelzik, hogy az adott közigazgatási reform kompetenciát, feladatot, erıforrást ad át az államtól valamely más szereplı részére. Az államszerep eddig is viszonyítási pontként szerepelt a közigazgatási reformok megítélése tekintetében, azonban a 58
vertikális szempontok beépítése, valamint a reformok elméleti kétirányúsága nem szerepelt az elemzésekben.
A vertikális kapcsolat azt jelzi, hogy az államok egyre több feladatot úgy látnak el, hogy feladataikat átadják nemzetközi szervezetek vagy integrációk részére. Ilyen esetben a feladatok az államtól magasabb szintre kerülnek, elképzelhetı ezen folyamat ellenkezıje is, hiszen nem zárható ki a jövıben, hogy egyes feladatok nemzetközi szintrıl nemzeti szintre kerülnek ismételten.
A vertikális kapcsolat lefelé mutató dimenziója a központi kormányzattól a regionális vagy önkormányzati szintre történı feladattelepítés reformjait jelképezi, amennyiben a feladatok címzettje független a központi kormányzattól.
A továbbiakban sorra vesszük az elmúlt húsz évben jelentkezı közigazgatási irányzatokat abból a célból, hogy elhelyezzük azokat modellünkben.
59
IV.
A közigazgatási reform irányzatok fejlıdése az államhoz való viszony szempontjából
Mint azt a közigazgatás fogalmának tudományos meghatározásainál röviden érintettük, a közigazgatással kapcsolatos egyik alapkérdés, hogy a közigazgatás a társadalomé vagy az államé. Ha ez a kérdés eldılt, akkor a következı kérdés, hogy a közigazgatás tevékenysége a társadalomra vagy az államra irányul-e. Amennyiben elfogadjuk, hogy a közigazgatás az államé, a következı kérdés az, hogy a szerzık a közigazgatást úgy kívánják-e befolyásolni, hogy az az államot erısítı vagy államot gyengítı irányba fejlıdjön. Amennyiben feltesszük, hogy a közigazgatás a társadalomé, meg kell vizsgálnunk, hogy a javasolt fejlıdési pálya a közigazgatás szerepét úgy kívánja-e a társadalom javára megváltoztatni, hogy közben az államot is erısíti vagy úgy, hogy az államot átlépve, közvetlenül a társadalmi (illetıleg a társadalomban létezı piaci) szereplıket ruházza fel közfeladattal.
Ha valamely szerzı a közigazgatást úgy írja le, hogy az a társadalom attribútuma – mint az idézett WALDO vagy MAGYARY –, az korántsem jelenti önmagában azt, hogy álláspontja a gyenge állam koncepcióját támasztaná alá. Az államot erısítı vagy gyengítı jelleg attól függ, hogy az adott modell milyen kontrollt helyez az állam és milyet a társadalom szereplıinek kezébe.
A továbbiakban röviden bemutatjuk azokat a közigazgatási reformkoncepciókat, amelyek az állambarát, és azokat, amelyek a társadalom- vagy piacbarát irányba vitték a közigazgatás fejlıdését, majd részletesebben elemezzük az elmúlt két évtized legjelentısebb iskoláit.
1. A wilsoni-weberi közigazgatási modell mint az állambarát közigazgatás elızménye és kiindulópontja
A klasszikus, hierarchikus közigazgatásnak mint az intézményesített racionalitásnak a modelljét méltán Max WEBER nevéhez köti a szakirodalom. Woodrow WILSON 1885-ben publikált Congressional Government (Kongresszusi kormányzat) és 1887-ben kiadott The Study of Administration (Az igazgatás tanulmányozása) c. munkáival valamelyest megelızte az 1864-es születéső Max WEBERT a centrális, hierarchikus közigazgatás leírásában és 60
alaptulajdonságainak elemzésében. WILSON központi teóriája, hogy mindig van egy hatalmi középpont (véleménye szerint az Egyesült Államokban ez a Kongresszus) a klasszikus hatalommegosztási törekvések ellenére. A közigazgatás feladata, hogy megkérdıjelezhetetlen engedelmességgel szolgálja a hatalmi középpontot. A közigazgatásnak az a része, amely nem politikai kinevezettekbıl áll, a legszigorúbb munkafegyelemmel és érdemek szerinti elımeneteli rendszerrel kell, hogy mőködjön – a politikai felépítménytıl élesen elválasztva.126 A politika feladata a jogi keretek kialakítása és a szakpolitikák kidolgozása, a közigazgatás feladata pedig a jog következetes végrehajtása. Állítása szerint a politikai irányzatok között jelentıs különbségek vannak, a jó közigazgatás alapelvei azonban mindenütt azonosak, univerzálisak. Noha a közigazgatás legmagasabb színvonalú kialakítása és mőködtetése Napóleon Franciaországában és Nagy Frigyes Poroszországában történt meg – így WILSON –, az általuk alkalmazott közigazgatási modell átvétele nem jelenti azt, hogy Amerikának is monarchiává kellene válnia. Elegendı, ha Amerika a hatalmi középpontba a demokratikusan választott Kongresszust helyezi, így az európai monarchiák hatékony államapparátusa ötvözhetı a demokratikus berendezkedéssel. Ha a hatalmi központ demokratikusan mőködik is, a közigazgatásnak a demokrácia nem feltétlen jellemzıje. A közigazgatásban szakmailag felkészült, speciálisan toborzott, képzett köztisztviselıkre van szükség, akik fegyelemmel végzik munkájukat, ezáltal illeszkednek a szervezeti hierarchia belsı struktúrájához, annak elvárásaitól nem térnek el. A hatékonyságot a szervezet biztosítja azáltal, hogy minden feladathoz speciális felkészültségő személyt biztosít. WILSON szerint ez a lehetı legnagyobb hatékonyság az elérhetı legkisebb költséggel és energiával. WILSON közigazgatás-képe szerint a közigazgatás a hatékonyság és eredményesség legfıbb eszköze a politikai irányítás kezében, a közjó elérése érdekében. Univerzális127 elvek alapján szervezıdik, melyek alaptényezıje a hierarchikus szervezet, a politikától való éles elkülönültség és a szakmaiság. Azonban a két terület eltérı tartalma: a demokrácia és a hatékonyság összehangolható.
Míg WILSON elméletét kimondottan államelméletinek tekinthetjük, Max WEBER munkássága jóval tágabb az állam és közigazgatás problematikájánál. Társadalomelmélete az emberi civilizáció összefüggéseinek megismerésére irányul. WEBER számára a bürokrácia a jogi, gazdasági, technikai racionalitás érvényesítésének szükségszerő feltétele, szervezeti kerete.
126
OSTROM, Vincent: Intellectual crisis in American public administration. University of Alabama Press, Tuscaloosa, USA, 1989. 21-22. oldal 127
Érdekes megfigyelni, hogy az amerikai gondolkodásban a legjobb gyakorlat univerzalitása itt éppúgy megjelenik, mint a New Public Management esetében.
61
WILSONNAL egyezıleg úgy vélte, hogy a modern állam egyközpontú (monokratikus), a mindent átható racionalitás záloga a szervezetek közötti hierarchikus kapcsolat. A bürokrácia a racionalitás, a logikai tisztaság fı eszköze és szervezeti megjelenési formája, melyben a technikai tudás felsıbbsége jelenik meg. Az érett bürokráciák jellemzıi WEBER összefoglalása szerint a következık: precizitás, gyorsaság, tudás, folyamatosság mérlegelés, egység, szigorú alárendeltség, a belsı súrlódás, valamint a személyi és tárgyi ráfordítások leszorítása. A bürokratikus szervezet biztosítja az objektív, személyektıl független, célracionális mőködést, mely egyúttal szabálykövetı, tehát a végletekig kiszámítható is. Mindez feltételezi, hogy maguk a szabályok is kiszámíthatóak, azaz nem változnak túl gyorsan – és nem tartalmaznak ellentmondásokat.
A szabályokon alapuló, tökéletesen összeállított emberi gépezet WEBER szerint a magas szintő emberi civilizáció sajátja, mely igényli, létrehozza, fejleszti a kiszámítható következményeket biztosító szervezetrendszert saját fejlıdésének zavartalansága érdekében. A világos, merev hierarchikus struktúra biztosítja a munkamegosztás tökéletességét a speciálisan kiképzett köztisztviselık között, akiknek a számára a saját területükön az egyéni továbbfejlıdés, tökéletesedés lehetısége is fennáll. A bürokratikus szervezet folyamatos munkája a társadalom békés gyarapodásának egyik tartópillére. Ha az egyes hivatalnok vagy a szervezet nem végzi el a feladatát, netán kívülrıl megszakítják, megzavarják a munkát, akkor káosz áll elı. Az ilyen helyzet kezeléséhez kívülrıl megfelelı embert találni úgyszólván lehetetlen. A szervezet épsége tehát az emberi társadalom épségének is a feltétele, vagyis a bürokratikus szervezetek leépítése, az azoktól való megszabadulás: utópia.128 A pontosan meghatározott munkaköri leírások, hatásköri elhatárolások képezik a munkamegosztás gyakorlati megvalósulását. Mivel a hivatali struktúrák kialakítása határozza meg mindezt, egy-egy átalakítás, reform egyben szervezeti, szerkezeti változtatást is jelent. Az elvégzendı feladatok a munkavégzés eszközei és az emberi képességek adott pontban való összesőrítése kapcsolatot teremt az F. W. TAYLOR által kidolgozott tudományos munkaszervezés logikájával.129 Ilyen módon a közigazgatás fejlesztésének a weberi struktúra és gondolkodás keretei között is a jobb, hatékonyabb, gazdaságosabb, eredményesebb közigazgatás elérése
128
OSTROM, Vincent: Intellectual crisis in American public administration. University of Alabama Press, Tuscaloosa, USA, 1989. 27-28. oldal. 129
FREDERICKSON, George H.: New Public Administration. The University of Alabama Press USA, 1980. 20. oldal.
62
volt a célja.130
WEBERNÉL – noha az egyes bürokrata hatalma csekély – a bürokratikus szervezet egésze mindig információs és intellektuális fölényben van a hatalmat éppen birtokló személlyel vagy személyekkel (monarcha, elnök, arisztokrácia, parlament vagy nép) szemben. WEBER helyesen mutatott rá arra, hogy a hierarchikus irányítás és a munka felülrıl-lefelé történı megosztása milyen mélyen része az emberi kultúrának, mennyire egyetemes kulturális örökség. Ezt késıbb csoportpszichológiai vizsgálatok is igazolták.131 A weberi modellel kapcsolatos kritikák közös gondolati alapja az, hogy nem lehet egyetlen helyes módon a munkamegosztást meghatározni, nem lehet a közigazgatás-tudományt pusztán a weberi modell gondolati meghosszabbításának tekinteni. 2. A közigazgatás tudomány egyéb irányzatainak rövid áttekintése az államhoz való viszony szempontjából Az
értékek,
célok,
amelyeket
a klasszikus
weberi,
wilsoni
modell
teoretikusai
megfogalmaztak (GULICK, URWICK, TAYLOR), ma is érvényesek. Egy adott közfeladatot a lehetı legteljesebb mértékben végrehajtani a rendelkezésre álló erıforrások lehetı legkisebb mértékő igénybe vételével, alapvetı tényezıje volt a klasszikus iskolának. A közigazgatási szerveknek a lehetı legjobb teljesítményt kell elérniük: a közjavakat a lehetı legjobb minıségben és legnagyobb mennyiségben kell elıállítaniuk, tehát az eredményesség követelménye ma is változatlanul fennálló követelmény. Az azonban vitatható, és számosan vitatták is, hogy ezen értékekhez milyen mértékben tartozik hozzá, illetıleg ezekkel egyáltalán összefügg-e a hierarchia, a felsı vezetés erıs kontrollja, a tekintély, a központosított szervezet, a jog által meghatározottság. A következıkben az egyes modellek, irányzatok bemutatása során a közigazgatási reformokkal kapcsolatos relevanciát keressük, minden irányzat maradéktalan bemutatására természetesen nincs mód.
a) Támogató irányzatok A klasszikus bürokratikus modell vizsgálódásai középpontjában a bürokrácia, a közigazgatás egésze vagy annak szervezeti egysége áll. E modell jellemzıje a hierarchikus struktúra, a 130
FREDERICKSON, George H.: New Public Administration. The University of Alabama Press USA, 1980. 6. oldal.
131
Pl.: WILCOX, Herbert: The Cultural Traits of Hierarchy in Middle Class Children, Public Administration Review, 29, no. 2. Március-április, 1968. 222-235. oldal. Idézi FREDERICKSON, 1980.
63
kontroll, az autoritás, a politika és a közigazgatás szétválasztása, az érdemeken alapuló kiválasztás és elımenetel, centralizáció. (fı képviselıi: WEBER, WILSON, GULICK, URWICK) A wilsoni-weberi modell fenti bemutatását kiegészítve, GULICK állítása szerint az emberi munkamegosztás hajtóereje a tudás gyarapodása.132 A sokféle tudás kellı megszervezése azonban a szervezeten belüli egyre szorosabb integrációt követeli meg, tekintettel arra, hogy a különbözı specialitással bíró tudáselemek közötti szinergiák egyre jelentısebb értéket képviselnek. A munkamegosztás tehát létrehozza a megosztott területek összekapcsolásának igényét, amit a megerısített vezetıi funkció tud kielégíteni. Míg WILSON a demokratikus választások útján mandátumot nyerı Törvényhozást helyezi a közigazgatási középpontba, addig GULICK ezt a funkciót a végrehajtó hatalom vezetıjére, a közvetlenül választott elnökre telepíti.
A klasszikus bürokratikus modell tudományos vizsgálatának két eltérı nézıpontú, de egyenlı magyarázó erejő elmélete alakult ki: a politikatudományi és a tudományos munkaszervezési irányzat A politikatudományi irányzathoz szokás sorolni az említett Woodrow WILSON mellett Frank Johnson GOODNOW-t és William F. WILLOUGHBY-t133. Wilson fı állítása az, hogy a nem demokratikus, de hatékony bürokrácia és a demokratikus alapokon nyugvó politikum összehangolható, miközben mindkettı megtarthatja elınyös tulajdonságait. GOODNOW ugyanezen alapokon azt állította, hogy a politikum a közösségi akaratképzés területe, a közigazgatás pedig a közösségi akarat végrehajtásának eszköze, e kettı pedig két eltérı minıséget alkot. WILLOUGHBY javaslata szerint az adminisztráció élén álló elnök része ugyan az igazgatásnak, de mint az igazgatási hatalmat gyakorló entitást, el kell választani a végrehajtás intézményrendszerétıl. Az elnökre alkalmazni kell a politikum feletti demokratikus kontroll szabályait, nem lehet azonban vele szemben a végrehajtási intézményrendszerre irányadó hatékonysági követelményeket alkalmazni.134
A klasszikus irányzaton belüli másik iskola a tudományos munkaszervezés, amely Frederick W. TAYLOR és Henry FAYOL nevéhez köthetı. Elképzelésük lényege, hogy bármely szervezetben meg lehet találni a mőködési hatékonyság forrásait a nagy tömegő feladatok
132
GULICK, Luther: Megjegyzések a szervezetelméletrıl. In. LİRINCZ Lajos (szerk.): Közigazgatás-tudományi antológia. Elsı kötet. Unió Lap- és Könyvkiadó Kft. 2003. 154. oldal. 133
LİRINCZ Lajos (szerk.): Közigazgatás-tudományi antológia. Elsı kötet. Unió Lap- és Könyvkiadó Kft. 2003. 17-18. oldal.
134
Uo. 18. oldal.
64
rutinizálása útján, azzal a különbséggel, hogy míg TAYLOR az ipari termelımunka vizsgálatával kapcsolatban fogalmazta meg állításait, addig FAYOL kimondottan a vezetés, irányítás problematikus elemeire összpontosított.135 Az újbürokratikus modell vizsgálódásai középpontjában a döntés áll, jellemzıje a logikai pozitivizmus,
a
mőködési
folyamatok
vizsgálata,
a
rendszerkutatás,
és
a
gazdálkodástudomány eredményeinek felhasználása. Az újbürokratikus célok, értékek megegyeznek a klasszikus bürokratikus értékekkel. Az újbürokratikus iskola megközelítése a döntés mozzanatára és folyamatára lényegesen nagyobb hangsúlyt helyez a klasszikus iskolánál. A döntés mozzanata e megközelítés szerint tisztán racionális, egy adott cél elérését szolgálja.
Az újbürokratikus modell racionalitás iránti igényét szolgálta a tudományos munkaszervezési irányzat által korábban, üzleti környezetben létrejött eszközeinek továbbfejlesztése, mint az operációkutatás, a programértékelés és ellenırzés (Program Evaluation and Review Technique).136 A közigazgatási folyamatok jobb szervezését és mőködtetését kézenfekvıen támogatták a különbözı költségvetési tervezési és finanszírozási rendszerek is.
Az újbürokratikus megközelítés eszköztára folyamatosan bıvül. Az eszközök bıvülésének hajtóerejét képezi a piaci döntéstámogató eszközök fejlıdése és az ezek közszférára adaptálásával kapcsolatos piaci nyomás. Így került át a közigazgatás tudományba a kibernetika,
az
ökonometria,
a
magasabb
fokú
statisztika,
majd
késıbb
a
folyamatmenedzsment (Operations Management), a minıségmenedzsment (TQM= Total Quality Management), a kiegyensúlyozott mutatószám rendszer (Balanced Scorecard) közszektor számára készített változata vagy a tudásmenedzsment (Knowledge Management). Lényegében a Taylorizmus késıi továbbélésének tekinthetjük azt a mozgalmat, amely az irodai informatikai alkalmazásokat igyekszik a közigazgatás számára felhasználhatóvá tenni, ide sorolhatjuk a különbözı irodai szoftvergyártók programszervezı, szövegszerkesztı, stratégiatervezı, kontrolling, stb. alkalmazásait is.
b) New Public Administration mint közvetítı irányzat
135
Uo. 19. oldal.
136
Uo. 30. oldal.
65
FREDERICKSON véleménye szerint a közigazgatás fı funkciója, hogy érvényre juttassa az egyének, csoportok, társadalmi osztályok és egész társadalmak értékeit, preferenciáit. FREDERICKSON tehát állambarát felfogást képvisel, de álláspontja szerint a közigazgatás reformjának az a kívánatos iránya, hogy fokozottabban érvényre kell juttatni azt az elvet, hogy az állam a társadalom kontrollja alatt áll.
FREDERICKSON szerint a közigazgatásnak továbbra is a hatékonyság, eredményesség, gazdaságosság követelményei szerint kell mőködnie a társadalom érdekében. Ilyen módon – Frederickson érvelése szerint – nem az az igazi kérdés, hogy a közigazgatásnak e tradicionális követelményeket követnie kell-e (hiszen ez reálisan nem is kérdıjelezhetı meg), hanem az, hogy kik, milyen csoportok számára lesznek a közigazgatás beavatkozásai eredményesek és milyen – a társadalomban elfogadott – értékeket fognak támogatni. Így a FREDERICKSON által „New Public Administration”-nak, azaz Új Közigazgatásnak nevezett felfogás a társadalommal együtt lüktetı, azzal szervesen egybeépült (reszponzív), a társadalmi méltányosságot elımozdító közigazgatást kell kiépíteni.137 A szemlélet hasonló a magyar szakirodalomban is ismert társadalompolitikai kormányzáshoz,138 bár FREDERICKSON az Új Közigazgatási reform közigazgatás-szervezési oldalát hangsúlyozza. A közigazgatásnak fel kell készülnie a változásra, különösen a gyors társadalmi változásra. A közigazgatás mőködési környezetére jellemzı „bizonytalanság, komplexitás és a változások gyorsasága nagyobb szervezeti beruházásokat igényel a szervezeti felépítés, a növekedés és a fejlesztés területén.”139 Mindezek mellett a közigazgatásnak képesnek kell lennie a komplexitás, a bizonytalanság és a gyors változások hullámvölgyeiben a gyors leépítésre és decentralizálásra. A nehéz körülmények között a közigazgatást határozottan kell vezetni a változások során át, és a vezetésnek el kell sajátítania a közigazgatási változás módszertanát. A közigazgatásnak mindig képesnek kell lennie arra, hogy felajánlja a vezetés számára a leghatékonyabb, az eredményességet leginkább garantáló utat. A közigazgatás vezetıinek a végrehajtás folyamatába épített monitoringra kell alapoznia a tervezést úgy, hogy a tervezésben való közremőködés a közigazgatási döntéselıkészítı és végrehajtó munka szerves része legyen. A vezetés rugalmasságát tehát a végrehajtásból kiemelt empirikus (pozitív) tudás biztosítja. A 137
FREDERICKSON, George H.: New Public Administration. The University of Alabama Press, Tuscaloosa, USA, 1980. 31-111. oldal. 138
STUMPF István – GELLÉN Márton: A jó kormányzás felé. In. VEREBÉLYI Imre – IMRE Miklós (szerk.): Jobb közigazgatás helyben járás és visszafejlıdés helyett. Századvég Kiadó, Budapest, 2009. 15. oldal. 139
FREDERICKSON, George H.: New Public Administration. The University of Alabama Press, Tuscaloosa, USA, 1980. 55. oldal.
66
tervezés FREDERICKSONNÁL közpolitikai tervezést jelent, nem pedig kizárólag pénzügyi tervezést, vagyis az állami teendık meghatározásának általános, tartalmi irányát javasolja a közigazgatási vezetés reszponzivitása útján (nem pedig kizárólagosan a politikai vezetés útján) megteremteni és fenntartani.
FREDERICKSON a közigazgatás érzékenységének, rugalmasságának fokozására javasolja a hierarchikus közigazgatási intézményrendszeren belül demokratikus mőködési elvő munkacsoportok kialakítását. E csoportokban azonban nem kellene mindenáron konszenzusra törekedni, a véleményeltéréseket ki kell használni a tervezés és megvalósítás során adódó különféle változások hatékonyabb leképezésére. A csoportoknak kimondottan élénkíteniük kell a belsı véleményképzést, jutalmazniuk kell a jó javaslatokat. A megváltozott, dinamikus külsı környezethez rugalmasan alkalmazkodó, ugyanakkor hatékonyan mőködı közigazgatást úgy lehet elérni, hogy a közigazgatási képzést sem a politikatudományi, sem jogtudományi irányba nem kell elvinni, hanem valós problémák megoldására kell összpontosítani olyan módon, hogy a közigazgatási oktatási programokat össze kell kapcsolni egyéb közszolgálatra irányuló képzésekkel, mint például az egészségügy, az oktatás vagy a szociálpolitika.
FREDERICKSON tehát a valódi hatékonysági tartalékot nem az egyes közigazgatási technikák javításában látja, például a humánigazgatás, a pénzügyi igazgatás, a tervezés, az elektronikus technológiák alkalmazása vagy a beszerzések egyes elemeinek a tökéletesítésében – hiszen ezt mint törekvést vitathatatlan evidenciának tartja – hanem abban, hogy a közigazgatás tevékenysége a társadalom explicit és implicit igényeit minél tökéletesebben szolgálja ki közpolitikai döntés, tehát a közigazgatás szakmai tartalmának jobb meghatározása útján.140 Mindezt
FREDERICKSON
a
klasszikus,
weberi
bürokráciák
keretei
között
tartja
megvalósíthatónak, a hierarchikus szerkezetben felépített állami autoritás ugyanis megakadályozza azt, hogy az államigazgatás rugalmasan alkalmazkodó elemeit a külsı változásokhoz való alkalmazkodás túlságosan elsodorja a kiszámíthatóság, a jogállamiság és a stabilitás értékeitıl
c) Kritikai irányzatok A human relations iskola vizsgálódásai középpontjában a szervezetben, csoportban mőködı egyén áll, így az egyéni kapcsolatokat, a fınök-beosztott viszonyt vizsgálja, valamint ezek 140
Uo. 31-111. oldal.
67
hatását az egyéni teljesítményre. Kutatási területei közé tartozik a csoporton (szervezeten belüli) viselkedés tanulmányozása, a kommunikáció, a szankciók, ösztönzık és képzések mint motivációs eszközök magatartásra való hatása, a szervezeti változások tanulmányozása, a felelısség megosztása, az eljárási szabályokhoz való ragaszkodás és a konszenzusteremtés. A human relations iskola fı állítása, hogy az eredményesség, hatékonyság, gazdaságosság céljai valójában nem a formális, weberinek tekintett struktúra és munkamódszer alapján érhetık el, hanem éppen a lazább kontroll, a fellazított hierarchia és a tekintélyelvő vezetés lebontása vezethet el a fokozott hatékonysághoz és eredményességhez.
Mindez elméleti szempontból azért releváns, mert e megállapításban benne rejlik az, hogy a hagyományos bürokratikus szervezet adott esetben kedvezıtlen környezetet alkot a hatékonyság és eredményesség fokozása szempontjából. (Az irányzat fı képviselıi: H. A. SIMON, James G. MARCH, Richard CYERT.)
Herbert A. Simon szerint a klasszikus iskola elvi hibát vét, amikor az túlságosan nagy hangsúlyt fektet a munkamegosztás szerkezeti elemeire, holott azoknál lényegesebb – és nagyobb hatékonysági tartalékot is magában hordoz – a hivatalnokok konkrét magatartásának kedvezı befolyásolása.141 A közigazgatás-tudománynak a nagyobb hatékonyság lehetıségeit kell feltárni, amely abban a képességben rejlik, hogy hogyan lehet a közjó egymással versengı szempontjait összeegyeztetni. Ehhez képest a munkamegosztás, a specializáció vagy a vezetés egységessége csak másodlagos.142 A közérdekrıl való döntés folyamatában ellentétes érdekeket, szempontokat kell adott informáltsági szinten mérlegelni. Az intézményi (institucionalista) iskola: vizsgálódásai középpontjában a racionális és az inkrementális döntés, a szervezeten belül tanúsított emberi magatartások, az egyéni és szervezeti viselkedés, valamint ezek kölcsönhatása és összehasonlítása áll. Jellemzıje, hogy erıs empirikus alapokra támaszkodik, fontos tényezıje a kontextualitás vizsgálata, különösen a közigazgatás kulturális beágyazottság tekintetében. Érdeklıdése kiterjed a racionalitás kérdésére és az intézményi politika körére. Az irányzathoz tartozó szerzık kritikai irányultsága és a tények semleges-empirikus megközelítése tekinthetı általánosnak. (LINDBLOOM, J. THOMPSON, CROZIER, ETZIONI, DOWNS, SELZNICK, V. THOMPSON, RIGGS, 141
Uo. 24. oldal.
142
SIMON, A. Herbert: (Köz)igazgatási közmondások. In. LİRINCZ Lajos (szerk.): Közigazgatás-tudományi antológia. HVG-ORAC. Budapest, 2007. 85-87. oldal
68
BLAU, MOSHER)
Míg a klasszikus és az újbürokratikus irányzat normatívnak tekinthetı, az institucionalista megközelítés leíró, ezzel összefüggésben kritikai hangvételő. A közigazgatási reformok szempontjából nem úgy bír jelentıséggel, hogy az egyéb irányzatokhoz képest eltérı célokat vagy hangsúlyokat határozott volna meg. Lényegi fejlıdéstörténeti jelentısége abban áll, hogy új, kritikai nézıpontot vezetett be, és kifinomult, a szociológia egyéb területein kialakított, nagy tudományos értékő módszertanával érvényes kijelentéseket tett. Kimutatta, hogy a bürokratikus intézmények rugalmatlanok, ellenállnak a társadalom és a politika irányából
jövı
reformkezdeményezéseknek.
Feltárta,
hogy
a
jogállami
kontrollmechanizmusok a valóságban csak töredékesen érvényesülnek, sokkal fontosabb a tényleges szervezeti jogértelmezést tartalmazó szervezeti kultúra. Eljutott arra a megállapításra, hogy fı célja a fennmaradás, a növekedés és az állami források minél nagyobb részének megszerzése. Ezek alapján a következtetések két lehetséges kimenetele a következı: 1. a közigazgatás rossz és meg kell változtatni a fölötte gyakorolt kontroll újraszervezése útján vagy 2. a közigazgatás rossz tulajdonságai természetébıl fakadnak, és általánosságban igaz, hogy a közigazgatás a jóléti társadalom egyik sajátos alkotóelemét képezi.
LINDBLOM a döntési mozzanat racionalitási tartalmát elemezve arra jutott, hogy dacára a számos racionalitást hordozó és erısítı döntéstámogató eszköznek, amiket az újbürokratikus iskola olyan gazdagon kidolgozott, a döntések valójában nagyrészt az elvi lehetıségek feltárásának hiányában születnek,143 sıt, az alkalmazott eszközök technicista felszíne alatt valójában a nem kívánt következménye vizsgálatának mellızése, a kívánt eredmények túlhangsúlyozása is szerepel olykor. Mivel eleve lehetetlen a döntések teljes hátterének és minden lehetséges következményének maradéktalan számbavétele, valójában az adott pillanatban kielégítı döntések születnek, amelyeket olykor nem sok választ el az irracionalitástól. A public choice (közösségi választások) iskola gyakorlati kutatási területei az ügyfélügyintézı kapcsolat, a decentralizáció, a közszektor piackénti értelmezése, a közjavak elosztásának problematikája, a közigazgatás teljesítményének növelése a közfeladatok külsı 143
LINDBLOM, Charles E.: The Science of „Muddling Through”. Public Administration Review. Vol. 19. No. 2. (Spring, 1959) 79-88. oldal. Letölthetı: http://faculty.washington.edu/mccurdy/SciencePolicy/Lindblom%20Muddling%20Through.pdf
69
szereplıkkel való ellátása révén. A közösségi választások elmélete antibürokratikus szemlélető közgazdasági logikán alapul, amelyet a közfeladatok megoldására kíván alkalmazni. Célja a közjavak igénybe vevıi számára a maximális választási lehetıség megteremtése, ezzel összefüggésben az közjavakhoz való egyenlı hozzáférés lehetıségének fenntartása, a közszolgáltatások elıállítói között pedig a piaci verseny feltételeinek megteremtése és a verseny fokozása a lehetı legnagyobb hatékonyság érdekében. FREDERICKSON értékelése szerint bár intellektuálisan jól kidolgozott irányzatról van szó, empirikusan kevéssé alátámasztott.144
„A közigazgatás (bürokrácia) lassú, korlátolt, gazdaságtalan.” E sztereotípia nélkülözi az empirikus bizonyítást.145 Ha egy elemzı ezt a vélekedést teszi magáévá, akkor meg kell magyaráznia, hogy a modern államokban miért léteznek mégis ezek a szervezetek, és miért van olyan alapvetı szerepük ma is. A public choice irányzat markáns képviselıje, NISKANEN és követıi szerint a köztisztviselık valójában racionális haszonmaximalizálási stratégiát folytatnak, személyes és szervezeti hatalmukat igyekeznek növelni – némileg hasonló módon, mint a piaci szereplık a profitjukat. E nézetet szokás a közigazgatás-kutatók körében elítélni, azonban mégis létezik bizonyos nem elhanyagolható magyarázó ereje – és továbbra is érvényes tudományos befolyása146 –, így szükséges fı megállapításainak kifejtése. NISKANEN elsı, 1968-ban publikált modelljében felteszi, hogy a hivatalok maximalizálják költségvetésüket az általuk elıállított közjavakra vonatkozó kereslet és a személyi-tárgyi költségtényezık alapján. Saját érdekeik szolgálatában a hivatalnokoké a kezdeményezı szerep, a lakosságot képviselı politikusok szerepe passzív: csak arról döntenek, hogy elfogadják-e a bürokraták ajánlatát, vagyis a bürokrácia információs elınye, „birtokon belülisége” érvényesül. A hivatal az általa nyújtott közjavakat azon a maximális áron kínálja, amely azonos a szolgáltatást igénybe vevı számára jelentkezı teljes haszonnal. A bürokratikus szolgáltatások esetében az igénybe vevık alkuképessége nulla, a bürokratáké
144
FREDERICKSON, George H.: New Public Administration. The University of Alabama Press, Tuscaloosa, USA, 1980. 27-30. oldal.
145
MEIER, Kenneth J. and HILL, Gregory C.. (2005). Bureaucracy in the Twenty-First Century.In. FERLIE, Ewan – LYNN Jr., Laurence E. – POLLITT, Christopher (editors): The Oxford Handbook of Public Management, Oxford University Press 2005. 52. oldal. 146
Példaként említhetı, hogy az ezen irányzathoz köthetı szerzık lapja, a Public Choice nagyon is aktív, 1966 óta 2011 októberében a 149. számnál tart, és az egyik legnagyobb európai szakkönyv-kiadó adja ki. http://www.springer.com/economics/public+finance/journal/11127 (letöltve: 2011. október 2.)
70
pedig maximális, így a bürokraták bıséges „profitra” tesznek szert a társadalom kárára.147 Késıbb NISKANEN annyiban módosított az álláspontján, hogy valójában a bürokraták nem a teljes intézményi költségvetésük növelését tartják legfontosabbnak, hanem a saját döntésüktıl függıen elkölthetı pénzösszegeket (költségvetésük diszkrecionális részét) próbálják a lehetı legmagasabb szintre növelni.148 Ennek megfelelıen a bürokrata magatartás e költségvetési rész maximalizálására törekszik, nem pedig az elıállított közjó minıségének és mennyiségének maximalizálására.
A public choice áramlat – noha ma már messze nem tekinthetı uralkodónak a közigazgatástudományon belül – erıs közgazdaságtani kidolgozottságának köszönhetıen ma is jelentıs befolyással bír a gazdasági döntéshozókra. Így fordulhat elı az, hogy azok a reformok, amelyeket a meg-megújuló fiskális kihívás jegyében gazdasági szakemberek terveznek meg és hajtanak végre, gyakran tartalmazzák a public choice ihletéső gondolkodás elemeit. (Ide tartozik
az
adminisztratív
terhek
csökkentésétıl
remélt
gazdasági
nyereség
számszerősítésének kérdése.)
A fentiek alapján az egyes irányzatokat FREDERICKSON két csoportba osztja. Az elsıben tartozik a klasszikus, az újbürokratikus és az institucionalista irányzat, mivel ezek megmaradtak
a
klasszikus
igazgatási
formára
jellemzı
értékeknél
(hatékonyság,
eredményesség, gazdaságosság, hatásosság, racionalitás). A human relations iskola és a közösségi választások elmélete pedig a tisztviselıi (munkatársi) elégedettséget, az egyéni gyarapodást, a személyes méltóságot és az ügyfelek elégedettségét helyezte a középpontba.149
.
147
NISKANEN, W. A.: The Peculiar Economics of Bureaucracy. In. The American Economic Review. Vol. 58 (2), 293-305. oldal. 1968. 148
NISKANEN, W. A.: Bureaucrats and Politicans. Journal of Law and Economics. Vol. 18 (3), 1975. 617-643. oldal.
149
FREDERICKSON, George H.: New Public Administration. The University of Alabama Press, Tuscaloosa, USA, 1980. 27-30. oldal.
71
V. A közigazgatási reform tartalmak piacbarát felfogása
1. A New Public Management mint a közigazgatási reform piacbarát felfogása Az állambarát és társadalom- valamint piacbarát közigazgatási reformok elemzését az elmúlt negyed évszázad legmarkánsabb irányzatával a New Public Management (NPM) bemutatásával kezdjük.
Az NPM – kissé leegyszerősítve – a menedzsertechnikák és üzleti elvek átvitelét jelenti a privátszektorból a közszférába. Az OECD150 és a Világbank által is támogatott törekvés egyfelıl a hagyományos (weberi típusú) közigazgatás alacsony hatékonyságára és tehetetlenségére, másfelıl a jóléti állam válságára adott válaszként fogalmazódott meg, s azt ígérte, hogy bevezetésével egyszerre biztosítható majd két egymással feszültségben lévı igény: a kormányzás hatékonysága és elszámoltathatósága. Magyarországon is ezek a tényezık játszottak szerepet abban, hogy az NPM technikák mind szélesebb körben elterjedtek, egészen a 2006-os reformkísérletig. Így nem csupán a közigazgatás és a közszolgáltatások átfogó reformját, de az állam és a piac viszonyának radikális újragondolását is megvalósítandó célul tőzte ki. Még konkrétabban, az NPM célja az eredményvezérelt és hatékony kormányzás – az állam felelısségének és határainak újrafogalmazása révén.151 Az NPM kifejezés elsı felbukkanása 1990. környékére tehetı. Jelentését tekintve nem tekinthetı egzaktnak. Az akadémiai és tanácsadói világban különbözı témák, stílusok, a közszolgálattal kapcsolatos minták, érvek tartoznak ide. Az eredeti elképzelés szerint az NPM a korszerő, haladó, modern közigazgatás felé vezetı út szükségszerő lépéseit jelenti. Gyakorlati tézisek győjteménye arra a problémára, hogy mit tegyen egy ország a közigazgatásával és közszolgáltatásaival, ha jól mőködı és könnyen finanszírozható közszférát szeretne. Az uralkodó nézet szerint az NPM-nek önmagában nincs különösebb értéktartalma, egyszerően a jó menedzsmentrıl, nagy szervezetek vezetésérıl kialakult, kikristályosodott nagy 150
Az NPM általános paradigmaként történı elvetésére az OECD-tıl lásd: Hogyan korszerősítsük a közigazgatást? A követendı út. 238-264. oldal. MTA Jogtudományi Intézet 2009. Az OECD véleményének elmozdulását mutató kötet angol nyelven 2005-ben jelent meg Modernizing Government. The Way Forward címmel.
151
STUMPF István – G. FODOR Gábor: Neoweberi állam és jó kormányzás. Nemzeti Érdek 2. évfolyam, 7. szám. 2008 ısz. 36-38. oldal
72
mennyiségő, és a világ szinte minden pontján oktatott megoldások átültetése a közszféra területére. Megjegyzendı, hogy ezzel némileg ellentétes vélemény is létezik. Michael BARZELAY az NPM irányzatok csoportosításánál külön kezeli a szakpolitikai tartalmak kialakítását célzó közmenedzsment irányzatot, szemben a mőködést, kontrollt, értékelést, irányítást, valamint a közigazgatás feladatkörének meghatározását középpontba állító irányzatokkal.152 A szakpolitikai tartalmak kialakítása már túlmutat az NPM technikaként történı értelmezésén, és egy önálló NPM filozófia irányába tett elsı lépésként is értelmezhetı. A fentebb idézett woodrow wilsoni univerzalista gondolkodás felidézésével a következıkben fogalmazhatjuk meg az NPM terjesztésének ideológiai hajtóerejét:
1. Ami jó Amerikában, az biztosan jó a világ többi részén is. 2. Ami jó az üzleti életben, az biztosan jó a közszférában is.
Az NPM elemei – ha talán az elnevezés kezdetben nem is volt használatos – lelhetık fel abban a szponzorált modernizációs mozgalomban, amelyet a nyugati donor szervezetek indítottak nemzetközi tanácsadók bevonásával a keleti blokkból frissen felszabaduló rendszerváltó országok közigazgatásainak megreformálására. Az NPM elterjedésével az újabb szakirodalomban megjelent az új közszolgálat (New Public Service) fogalma is, melynek lényege, hogy az új közszolgálat demokratikusabb, heterogénebb, és a szervezeti kötöttségek tekintetében jóval lazább, mint a weberi bürokratikus szervezet. Egyúttal a szabályok, amelyek alapján az NPS mőködik, a piaci és az államigazgatási szabályok keveréke, illetıleg az államigazgatási entitások piaci szabályokat is alkalmaznak saját mőködésükben. Ebben a fajta munkaközegben az egyén-szervezet kapcsolat ideiglenessége dominál, ami által az ügyfélorientáció erısödését a köztisztviselıi kar belsı kohéziójának rovására kívánják elérni.153
A New Public Management mint kormányzati szerkezetátalakítási és hatékonyságjavítási 152
BARZELLAY, Michael: New Public Management. Improving Research and Policy Dialogue. University of California Press, Berkley, Los Angeles, London 2001. 4. oldal.
153
PERRY, James L.: Democracy and the New Public Service. The American Review of Public Administration, Vol. 37, No. 1, 2007, 3-16. oldal.
73
koncepció az 1990-es évek elején jelentkezett, majd az Al GORE nevével fémjelzett „Reinventing Government” (kormány újra-feltalálása) programban öltött testet. Az irányzat emblematikus, programadó mőve: OSBORNE és GAEBLER: „Reinventing Government: How the enterpreneurial spirit is transforming the public sector.”154 Az NPM támogatói mellett, akik elsısorban a bürokrácia leépítésében, megszüntetésében látták a továbbfejlıdés kívánatos útját,155 hamarosan felsorakoztak az ellenzık is, akik eleinte elméleti alapon, az évtized végétıl pedig már az NPM reformok gyakorlati tapasztalatai alapján fejtették ki kritikai nézeteiket.
Az NPM naiv korszaka minden bizonnyal véget ért, de eszközrendszere tovább él sok tekintetben. A legújabb fejlemények egyike úgy írható körül, hogy egyes elemzık az Egyesült Államok törvényhozása részérıl új szabályalkotási, igazságszolgáltatása részérıl pedig új jogértelmezési irányzatot várnak az NPM eszközök egyre szélesebb körő alkalmazásának hatására.156 Várhatóan az új intézkedések tartalma az alkotmányos értékek megerısítése lesz a közigazgatás területén. További fejlıdési irányzat lehet a közjó keresése irányába való elmozdulás közszolgálati alapértékek megfogalmazása útján. Ennek lényege, hogy az adott közmenedzsment technikát minden esetben a kontextus mély ismeretére kell alapozni.157
3. A New Public Management mint univerzálisan bevethetı megoldás-együttes
„Az NMP mőködési elvek győjteménye, melyet az alkotók nem helyeztek kidolgozott elméleti alapra, pusztán a kormányok elıtt álló feladatok megoldására alkalmas gyakorlati megoldásokat tartalmaz.”158 Ez a jogos, és az újabb NPM kritikában elterjedt nézet azonban 154
A kötet címlapján olvasható Bill Clintonnak, az Egyesült Államok akkori elnökének személyes ajánlása: „Should be read by every elected official in America. This book gives us the blueprint”: „Ezt minden választott tisztségviselınek el kell olvasnia Amerikában. Ez a könyv adja számunkra az alapvetést.” 155
BARZELAY, Michael – ARMAJANI, Babak, J.: Breaking Through Bureaucracy. University of California Press, Berkeley, California, USA, 1992, továbbá OSBORNE, David. – PLASTRIK, Peter: Banishing bureaucracy: The five strategies for reinventing government. San Fransisco, CA, Jossey Bass, 1997, 2000. 156
BUMGARNER, John – NEWSWANDER, Chad B.: The Irony of NPM: The Inevitable Extension of the Role of the American State. American Review of Public Administration; March 2009, Vol. 39 Issue 2, 189-207. oldal.
157
ALFORD, John – HUGHES, Owen: Public Value Pragmatism as the Next Phase of Public Management. American Review of Public Administration. 2008. 38. February. 130-148. oldal. 158
DUNN, William N. – MILLER, David Y.: A Critique of the New Public Management and the Neo-Weberian State: Advancing a Critical Theory of Administrative Reform. Public Organization Review. 2007. 347. old.
74
annyiban árnyalható, hogy az NPM egyfajta szellemi fejlıdés terméke és megalapozása a közigazgatás-tudomány határain kívül, a technicista közgazdaságtanban történt. A közigazgatás-tudományt a tengerentúlon hagyományosan, politikatudósok, szociológusok, Európában
többnyire
jogtudósok
is
mővelték,
azonban
a
közgazdaságtan
gazdálkodástudományi ágának képviselıi (egy bizonyos, rövid idıszakban) nagyobb hatást tudtak gyakorolni az Egyesült Államok elnökére, és alelnökére, mint a bonyolult és egymás között is vitatott narratívákat ütköztetı tudósok, így a gazdálkodástudományi ihletéső reformmozgalom lényegesen nagyobb befolyásra tett szert, mint ahogyan azt a tudományos közvélemény várta. Az NPM-et támogató szerzık közül számosan az NPM-et felhasználásra kész új szintézisnek tekintették,159 melynek kiindulópontja az a tapasztalati tény, hogy a kormányzati, közigazgatási szervek nem reagálnak kellıképpen a valós körülményekre, nem eléggé hatékonyak, és lényegében minden összehasonlításban alulmaradnak a piaci szektor entitásaival szemben. Annak megválaszolása, hogy miben található az NPM történelmileg is kiemelkedı meggyızı ereje, túlmegy e tanulmány keretein, mindenesetre szükséges ismertetni és elemezni az NPM érvanyagát annak eldöntéséhez, hogy helytálló-e az NPM-re új szintézisként tekinteni, illetıleg fontos kiemelni a CSABA László által hivatkozott, az elméleti közgazdaságtan fejlıdésében is kiemelt szerepet játszó „intézményesülési képesség” jelenségét.160 Ennek lényege, hogy a módszertani megalapozottság mellett egyszerőséget és megfellebbezhetetlenséget
sugalló
elméletek
nagyobb
eséllyel
nyernek
gyakorlati
érvényesülést. A közgazdaságtanban CSABA a megfellebbezhetetlennek tőnı, de a valóságban számos esetben meggyızıen cáfolt megközelítést „technicista orthodoxiának” nevezi, melyet a tudománynak meg kell haladnia. Formalizált, „kemény” módszertani megalapozottsággal OSBORNE és GAEBLER esetében nem találkozhatunk, érvrendszerük gyakorlati példák, esettanulmányok meggyızı felsorolásán és rövid kifejtésén alapul, azonban klasszikus közigazgatással szembeni, közgazdaságtani megközelítéső, formalizált érvelést elıttük Niskanen már elvégezte.
4. A New Public Management iskola tiszta formája
159
Uo.
160
CSABA László. Módszertan és relevancia a közgazdaságtanban. Közgazdasági Szemle LV. évfolyam, 2008. április, 293. oldal.
75
OSBORNE és GAEBLER igyekezett bizonyos elméleti megalapozást elvégezni, és munkásságát az (amerikai) elmélettörténetben elhelyezni.
Álláspontjuk szerint a klasszikus bürokratikus modell a maga idejében (XIX. század második fele, XX. század eleje) haladó volt, akárcsak a termelésben az egyes munkafázisok szétválasztása, a közigazgatási munkafázisok szétválasztása is jól mőködött a hierarchikus struktúrán belül, így a rendszer egésze komplex feladatokat is hatékonyan tudott megoldani. A XIX. század végi USA a nagy ütemő fejlıdés idıszaka volt, amely igen zavaros viszonyokkal járt együtt. Az 1890-es évek haladó értelmiségi vezetıi (Woodrow WILSON és Theodore ROOSEVELT) úgy vélték, hogy a rend, a stabilitás az európai klasszikus közigazgatási modell átvételével biztosítható. Ekkor történt meg, hogy a politikusoktól független, szakértıi közigazgatás jelent meg Amerikában, amely valóban meg tudta oldani a komplex feladatokat is. Az általuk kiépített rendszer lényege a kontroll volt – különösen a közpénzek elköltését illetıen. A rendszer stabilitást hozott ugyan, és megfékezte a visszaéléseket, azonban valójában nem volt hatékony, ügyintézésében lassú és ügyfélkapcsolataiban személytelen volt. A közigazgatás által nyújtott stabilitás azonban nagy értéknek bizonyult, különösen a nagy gazdasági világválság idıszakában, amelyben igen jól teljesített. Ezen idıszakot jellemezve az Egyesült Államok közigazgatásának centralizációját MAGYARY Zoltán szükséges és racionális folyamatként értékelte.161
Az 1980-as, 1990-es évek viszonyai között azonban a stabil, hierarchikus rendszer által kínált elınyök átértékelıdtek, a külsı körülmények nagy gyorsasággal megváltoztak. Ilyen alapvetı változásnak tekinti OSBORNE és GAEBLER az információs társadalom létrejöttét, amelynek köszönhetıen a piac valóban globálisan üzemel, és a vállalatok soha nem látott intenzitású versenyre kényszerülnek. A hierarchia nem jelent semmiféle elınyt, mivel a hierarchia csúcsán állók információs elınye a hierarchia alsóbb rétegeiben foglalkoztatott specialistákkal szemben már nem áll fenn. A valódi döntési helyzetben lévı (empowered) állampolgárok elvárják, hogy egyedi igényeiknek megfelelıen (nem standardizált módon) kiszolgálják ıket, és nem tőrik a parancsokat vagy a kioktatást. Ezen új magatartásnak köszönhetıen sokkal nagyobb nyomás alatt kell teljesítenie a közigazgatásnak – legalábbis ami az ügyfélkapcsolatokat illeti.162 A szerzık szerint az új társadalmi viszonyokhoz és állampolgári 161
MAGYARY Zoltán: Amerikai államélet. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1934. 126-150. oldal.
162
OSBORNE, David – GAEBLER, Ted. Reinventing Government: How the enterpreneurial spirit is transforming the public sector. New York: Penguin Books. 1992. 13-15. oldal.
76
beállítódáshoz való alkalmazkodás már elindult, elsısorban a települési igazgatás és a települési intézményfenntartás területén. Itt meg kell jegyezni, hogy az OSTROM által is elemzett madisoni-hamiltoni amerikai közigazgatásban a helyi közösségeknek óriási szerepe volt és van a mai napig. OSBORNE és GAEBLER tehát az intézményeit a saját erıforrásaiból és önálló helyi kontroll alapján mőködtetni képes helyi társadalmak erıfeszítéseit mutatja be, melyek
nyilvánvalóan
fogékonyabbak
az
innovációra.163
A
települési
innovációk
összegyőjtése, rendszerezése és tanulságaik levonása alapul szolgálhat az állami, és szövetségi állami szintő közigazgatás megújítására (újrafelfedezésére). Az innovációra hajlamos és fogékony magatartást OSBORNE és GAEBLER vállalkozói szellemőnek nevezi. Ezt a dinamikus magatartásformát javasolja minden igazgatási vezetınek, 10 tanácsba sőrítve ennek részleteit. A vállalkozói szellemő igazgatás-vezetés a közszolgáltatásokat nyújtók között versenyt próbál teremteni, ezzel ösztönzi a nagyobb hatékonyságot. Igyekszik saját tevékenységét mérésekkel támogatni úgy, hogy a méréseket az igazgatási erıfeszítések eredményeire összpontosítja, igyekszik továbbá az állampolgárokat mint egyéneket és közösségeket valódi döntési helyzetbe hozni annak érdekében, hogy tökéletesebb kontrollt valósítsanak meg az igazgatás fölött, melyet képesek befolyásolni és saját érdekeik szerint (implicite a közérdeknek megfelelıen) orientálni. A valódi döntési helyzetbe hozás nem csak naprakész és jó minıségő tájékoztatást, információ-átadást jelent, hanem a döntésekbe való tényleges bevonást, a döntések decentralizálását. A közigazgatási szerveknek az eredendı feladataikra (küldetésükre) kell összpontosítaniuk, nem pedig saját önös érdekeikre. A társadalmi problémákat a közigazgatásnak proaktívan kell megközelíteni, vagyis azt megelızıen kezelni, hogy azok túlságosan kiélezıdnének. A közigazgatás feladata, hogy a közjón munkálkodó helyi társadalmakat, magánigazgatásokat katalizálja, segítse céljaik megvalósításában anélkül, hogy korlátozná ıket. Mindezek a javaslatok OSBORNE és GAEBLER szerint egy teljes, koherens közigazgatási és kormányzati modellt alkotnak,164 amely lehetıvé teszi, hogy a társadalomban létezı, indokolt és egyre nagyobb jólétigényt a ráfordítások növelése nélkül, sıt, csökkentésével el lehessen érni. Mindezek a javaslatok a szerzık szándéka szerint nem csak a közszféra számára, hanem a magánszektor és az
163
Fontos, hogy az intézményfenntartás területén Magyarországon is a helyi önkormányzatok alakították ki a legszámosabb és gyakorlatban is bizonyított innovációkat. 164
OSBORNE, David – GAEBLER, Ted. Reinventing Government: How the enterpreneurial spirit is transforming the public sector. New York: Penguin Books. 1992. 19. oldal.
77
önkéntes (civil) szektor számára is irányadók. A kormányzás, amelyre szükség van, javítható és javítandó. Elavult ugyan a kormányzást kiszolgáló intézményrendszer (a kormányzat), de a kormányzás céljainak megfelelıen átalakítható. A kormányzás e szóhasználatban az a folyamat, amely során a közösség megoldja problémáit és kielégíti a társadalom igényeit.165
Az NPM emblematikus szerzıinek 10 pontba foglalt javaslatai ismertetése elıtt fontos megjegyezni, hogy noha az NPM a köz- és a magánigazgatás technikáinak közelítését javasolja a jobb hatékonyság jegyében, a szerzık a bevezetı fejezetben külön fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy a közigazgatást nem lehet úgy vezetni, mint egy üzleti vállalkozást, mivel a közigazgatásra jellemzı, jogilag kötött demokratikus kontroll nem jellemzıje az üzleti igazgatásnak, ahol az információk exkluzivitása és a szavazatok tulajdonarányos megoszlása jellemzı.166
1. A közigazgatás az esélyteremtı (katalizáló) kormányzás szolgálatában: OSBORNE és GAEBLER azt javasolják, hogy a közigazgatás ne csak a szőken vett közfeladataira koncentráljon, hanem tegyen meg mindent a társadalomban létezı alkotókedv bátorítására. Ennek egyik formája a közszolgáltatások magánszereplıre bízása, de a magánszereplık nem feltétlenül üzleti szereplık. Az amerikai kultúrára jellemzı közösségi és önkéntes problémamegoldás OSBORNE és GAEBLER számára evidencia. A közigazgatásnak minden egyéb módon is esélyteremtı, segítı funkciót kell ellátnia, például az otthonteremtéshez kedvezményes hitelek nyújtása útján kell hozzájárulnia, ilyen módon a szőkös finanszírozás kiegészíthetı a magánszereplık forrásaival. A tervezést és döntést végzı felsı szintő közigazgatási funkció (steering: kormányzás, irányítás) elválik a megvalósító funkciótól, amely a társadalomban meglévı szereplık közül épp azokat választja ki, amelyek az adott funkciók ellátásához a legmegfelelıbbek.167 2. Közösségi kézben tartott közigazgatás: szolgálat helyett esélyteremtés. A szerzık egyes közösségi programok példáin (oktatás, társadalmi felzárkóztatás) keresztül mutatják be esélyteremtési elképzelésüket. Állításuk szerint a közösségi programok rugalmasabbak, empatikusabbak és olcsóbbak, mint a közigazgatás által közvetített közszolgáltatások. A minıséget pedig a közösségi kontroll garantálja. A
165
Uo. 24. oldal. Uo. 20-22. oldal. 167 Uo. 25-48. oldal. 166
78
közigazgatásnak tehát nincs más dolga, mint hogy a közösségi programokat segítse, támogassa, ösztönözze a közszolgáltatások központi megvalósítása helyett.168 Versenyképes
(versengı)
kormányzat:
vigyünk
versenyt
a
közszolgáltatások
végrehajtásába. A szerzık a közszolgáltatások területén a versenyt javasolják mint leghatékonyabb és leginnovatívabb technikát, felsorolják a verseny élénkítésének technikáit. Mindazonáltal nem hirdetik, hogy a magánigazgatás versenyképesebb a közigazgatás által közvetített közszolgáltatásoknál, sıt, gyakorlati példákkal igazolják a közintézmények versenyképességét.169 A szerzık a kontrollált verseny eszméjét támogatják, annak érdekében, hogy a teljesen szabad versenyre jellemzı egyensúlyvesztés és egyenlıtlenség (méltánytalanság) ne alakuljon ki. Gyakorlati példákon szemléltetik, hogy a korlátok nélküli verseny a közszolgáltatások piacán arra ösztönzi a versengı feleket, hogy csak a legnagyobb nyereséggel kecsegtetı területekre koncentráljanak, a különösen nagy erıfeszítést igénylı, netán ráfizetéses területeket pedig hanyagolják el.170 3. Küldetésalapú kormányzat: a szabályalapú szervezetek átalakítása. A közpolitikai értelemben vett eredményre törekvés az amerikai közigazgatás-tudomány egyik fı gondolata, mely automatikusan meghatározza ellentétpárját az európaiak által favorizált
szabályalapú
közigazgatásban.
A
küldetésalapú
közigazgatás
eredményesebb, hatékonyabb és rugalmasabb, mint a szabályalapú közigazgatás, amelyet meg kell tisztítani az elavult szabályok halmazától (dereguláció), és a költségvetését is úgy kell átszabni, hogy mindazokat a tételeket, amely a végsı célt, a küldetést nem szolgálja, el kell hagyni (egyik eszköze a javaslat szerint a nulla bázisú tervezés). A küldetésalapú mőködés a közszolgálati szabályokat is lényegesen rugalmasabbra alakítja annak érdekében, hogy az adott feladathoz éppen szükséges erıforrással bírjon, elveti az erısen formalizált karrier rendszert. A szerzık véleménye szerint a küldetésalapú kormányzás átláthatósági elınyben van a szabályalapú kormányzással, mivel az eredményeknek láthatóknak, számszerősíthetıknek kell lenniük, ezáltal bárki számára könnyen ellenırizhetık.171 4. Eredményorientált kormányzat: az eredményeket kell finanszírozni. Az eredmények értékeléséhez, a sikeres vagy sikertelen kormányzati intézkedés megítéléséhez mérési 168 169
Uo. 49-75. oldal. Uo. 89. oldal.
170
Uo. 76-107. oldal.
171
Uo. 108-137. oldal.
79
eszközök kialakítása szükséges úgy, hogy a mérés a kívánt célra irányuljon. Ilyen módon még a kudarcba fulladt kormányzati programok is értékesek lehetnek, hiszen az ott keletkezett tapasztalatokat fel lehet használni a késıbbi programokhoz. A mérési eredmények összekötése a költségvetési források mértékével és az egyes személyek teljesítménybérével: további eszközei az eredményorientációnak.172 5. Ügyfélközpontú közigazgatás (szó szerint: „vevıorientált kormányzat”), amely az ügyfelet szolgálja, nem önmagát. Az ügyfelek visszajelzése értékes információt tartalmaz a közigazgatás és a közszolgáltatók számára, ezért azt be kell tudni fogadni és fel kell tudni dolgozni. Az ügyfelekkel való kontaktus új lehetıségeit nyitották meg az elektronikus megoldások, amelyek képesek az ügyfélkiszolgálást szinte teljes mértékben egyéniesíteni, így a közigazgatás által közvetített szolgáltatásokat az egyének szintjére levinni, különösebb területi szervezetfejlesztés nélkül. A szerzık számos gyakorlati tanácsot adnak az ügyfélorientáció kiépítéséhez, összesen 17 ügyfélkapcsolati technikát ismertetve (köztük például az ingyenesen hívható zöld számot, a fókuszcsoportos felméréseket vagy a minıségi garancia intézményét, ami az elégedetlen ügyfelet feljogosítja egyes pótlólagos szolgáltatások igénybe vételére). Az ügyfélközpontúság lényege tehát az a felismerés, hogy a közigazgatás ügyfelei a lehetı leginkább egyénre szabott megoldásokat keresik nem csak akkor, amikor fogyasztási javakat vásárolnak, hanem akkor is, amikor közszolgáltatásokat vesznek igénybe. Minél többféle közszolgáltatást kell azonban elıállítani, annál nagyobb lesz azok fajlagos költsége. Ilyen környezetben a hatékonyság növelésének egyetlen útja a választék csökkentése – amit az új állampolgári magatartás miatt nem lehet kivitelezni – vagy a szolgáltatások közigazgatási, közintézményi apparátuson kívülre helyezése, ahol a hatékonysági problémával már nem a közszférának kell megbirkóznia.173 6. Vállalkozói szellem a kormányzatban: költekezés helyett pénzkeresés. A gondolat alapja az, hogy a központi költségvetés nehézségeit úgy lehet megoldani, ha a pénzfelhasználás helyén, a közintézményekben bizonyos gazdálkodási szabadság engedélyezésével lehetıvé válik saját bevételek megszerzése. Ilyen lehetıség a közérdekő célra létrejött kapacitások értékesítése a piacon vagy közszektoron belül: például egy iskolaépület szabad tantermeinek bérbeadása piaci szereplık vagy akár más közintézmények részére. További javaslat a pénzügyi helyzet javítására az
172
Uo. 138-165. oldal.
173
Uo. 166-194. oldal.
80
igazgatási, szolgáltatási díjak bevezetése, így az adott közszolgáltatást valóban azok finanszírozzák, akik igénybe veszik, sıt, ha lehet, akkor a díj legyen arányos a szolgáltatás igénybevételének mértékével. Például az ittas vezetık fizessék meg a hatósági vérvizsgálat költségét az orvosi munkaidı díjával együtt. (Ehhez hasonló gondolatok Magyarországon is megfogalmazódtak: így például a felsıoktatási tandíj bevezetése az 1990-es évek közepén, vagy a „vizitdíj” bevezetése, illetıleg újabban az extrém sportokat őzıkre külön egészség- és balesetbiztosítás megkötésének követelménye.) Ezek mellett a vállalkozói szellem gyakorlati alkalmazását szorgalmazzák a szerzık abban, hogy a közigazgatási, közintézményi szereplık végezzenek „beruházásokat”. Ezek nem pénzügyi befektetéseket, beruházásokat jelentenek, hanem például (helyi) gazdaságélénkítési programokat abban a reményben, hogy ezek hatására a szociális kiadások csökkennek, az adóbevételek pedig nınek. A vállalkozói szellemő közszolgáltatás-nyújtás gondolatában benne rejlik a pénzügyileg nem megtérülı közszolgáltatások problematikája, amelyet az új zélandi kisposták bezárásával szemléltetnek a szerzık, azt javasolva, hogy az ilyen jellegő közszolgáltatásoknál tudatosítani kell a döntéshozókban és az állampolgárokban az adott közszolgáltatás tényleges árát, majd pedig döntést kell hozni annak fenntartásáról vagy megszüntetésérıl.174 7. Az
elırelátó
kormányzat:
kezelés
helyett
megelızés.
Az
egészségügy,
a
környezetvédelem, a rendészet és katasztrófavédelem legfontosabb eszköze a megelızés. A közösség számára az elırelátó gondolkodás, stratégiai tervezés létkérdés a nagy válságok és katasztrófák lehetı elkerüléséhez vagy legalább pusztító hatásuk csökkentéséhez. OSBORNE és GAEBLER a tervezés technikájára a ciklusmodellt javasolják (bár nem nevezik így), amely az adatgyőjtésen, teendık megállapításán és a megvalósításon keresztül a visszajelzések összegyőjtéséig, elemzéséig tart. Javasolják továbbá a több változatos forgatókönyvszerő tervezést és (legalábbis városi, közösségi szinten) a közösség tagjainak bevonását a tervezésbe. A tervezés sem a négy éves ciklusban gondolkodó politikának, sem az pénzügyi évben gondolkodó üzleti szereplıknek nem vonzó, azonban a hosszú távú pénzügyi tervezés bevezetésével valamint a tervezést végzı szakemberek hosszútávra szóló kinevezésével a tervezésivégrehajtási folyamat stabilitása biztosítható. A tervezés és a stratégiai léptékő kormányzati programok elemzése kapcsán OSBORNE és GAEBLER tartalmilag a karrier 174
Uo. 195-218. oldal.
81
rendszerő közszolgálatot és a szocietális nagyrendszerben gondolkodni képes igazgatás fontosságát emelik ki, bár ezt nem nevezik néven.175 8. Decentralizált kormányzat: a hierarchiától a részvételig és a csoportmunkáig. OSBORNE és GAEBLER állítása szerint erıs kihívásokra (mint amilyen az információs társadalom korszaka a jól tájékozott és tudatos önérdek-érvényesítı állampolgárok tömegei, valamint a felgyorsult, kiszámíthatatlan és globális gazdasági-pénzügyi környezet miatt) a közigazgatási rendszerek két lehetséges szervezeti válasz közül választhatnak. Az elsı, természetes, ösztönös reakció a közigazgatás hierarchikus középpontjának megerısítése többlet létszámmal és eszközzel, ez azonban nehézkessé és rugalmatlanná teszi a közigazgatást. A második lehetıség a közigazgatás decentralizációja. A decentralizált közigazgatás gyorsabb, rugalmasabb, hatékonyabb (erıs helyi közösségi ellenırzés esetén), innovatívabb, nagyobb az elkötelezettsége, a morális színvonala és az eredményessége. A szerzık 8 különbözı technikát sorolnak fel arra, hogy hogyan szokás a megvalósítás alacsony szintjein képzıdı értékes információkat összegyőjteni (dolgozói minıségi körök, belsı felmérések, innovációs díjak, a vezetık dolgozói értékelése, stb.). Mindezek mellett hangsúlyozzák, hogy a hierarchiának a lehetı legegyszerőbbnek (lapos piramis) kell lennie, mivel az elektronikus információ feldolgozás és továbbítás a korábban jellemzı hierarchikus struktúra információ-egyszerősítési, strukturálási feladatait átveszi.176 9. Piacorientált kormányzat: változás elısegítése piaci eszközökkel. A szerzık arra tesznek javaslatot, hogy a helyi vagy az országos (állami és szövetségi) kormányzat a szabályozási eszközrendszert úgy alakítsa, hogy a piacok a közérdeket szolgálják. Erre vonatkozóan történeti példaként hozzák fel a lakáshitelezésre vonatkozó szabályokat, amelyek változtatása az 1930-as években lehetıvé tette a családok lakáshoz juttatását és az építıipar élénkítésén keresztül a válságból való kilábalást. A piacok mőködésének befolyásolására szolgálnak a tıke- és pénzpiaci szabályok, az adózási szabályok, a különféle gyártási szabályok, stb. A piacokat tudatosan befolyásolni képes kormányzat lehetséges eszközei szinte felsorolhatatlanok: a közbeszerzésektıl a kockázatközösségi rendszereken át az új piaci szektorok fejlesztéséig. Mindez hosszú távú, közpolitikai (policy) gondolkodást és komoly ismeretet kíván. Mindezek az ösztönzésre alapuló rendszerek tágabb hatókörükkel jól kiegészítik a hagyományos, kötelezésre alapuló közigazgatási eszköztárat. Így lehetséges lokalizálni a piacok belsı 175
Uo. 219-249. oldal.
176
Uo. 250-279. oldal.
82
problémaforrásait, amely ciklikusságukból fakad. Ezen eszközök alkalmazása során a közösségi érdekek és a piaci érdekek harmóniájára kell törekedni, egyik érdek sem kerekedhet tartósan a másik fölé.177
A tudományos mővek általános karrierjét messze felülmúló elismertsége és széleskörő elterjedtsége, hatása indokolja a tételes javaslatok viszonylag részletesebb bemutatását. OSBORNE és GAEBLER azt állítják, hogy kulturális, földrajzi, történelmi kötöttségektıl mentesen átvehetı modelljük, mely az új korszak kihívásainak (elsısorban a gazdasági és információs társadalmi kihívást értve ez alatt) sokkal jobban megfelel, mint bármely más megközelítés.
Az NPM tíz pontba sőrített tanácsait célszerő legalább két kategóriába osztani a szerint, hogy mely javaslatokban domináns az NPM társadalmi küldetése és melyekben domináns a piaci koordinációra való támaszkodás vagy valamilyen piaci technika.
Az NPM társadalmi küldetése
Az NPM piaci küldetése
Esélyteremtı, katalizáló kormányzás
Versenyképes (versengı) kormányzat
Közösségi közigazgatás
Vevıorientált közigazgatás
Küldetésalapú kormányzat
Eredményorientált kormányzat
Elırelátó kormányzat: tervezés és megelızés
Vállalkozói szellem a közigazgatásban
Decentralizált kormányzás
Piacorientált
kormányzás:
változás
kikényszerítése piaci eszközökkel 1. számú Táblázat. Az NPM társadalmi és piaci küldetése
Az NPM által javasolt tanácsok között kategóriapárok kialakítása is lehetséges. Ezzel a megoldással láthatóvá válik, hogy az NPM tiszta formájában mélyen kultúra- és társadalomfüggı, messzemenıen kötıdik a madisoni-hamiltoni közigazgatási (kulturális) örökséghez.
A fenti kategorizálás arra világít rá, hogy az NPM tiszta formájában logikai ellentétek közötti kapcsolatot próbál felállítani, amelyek egy bizonyos társadalmi és piaci környezetben sikeresek lehetnek, azonban az ellentétek alkotó összhangja számos olyan feltételtıl függ, 177
Uo. 280-310. oldal.
83
amelyek fennállása nem magától értetıdı.
Az esélyteremtı (katalizáló) kormányzás lényegében azt fejezi ki, hogy az állampolgárok egyénileg és szervezett közösségeikben is tegyenek meg mindent a köz felvirágoztatása érdekében, végezzék el azt a közfeladatot, amihez kedvet, ambíciót éreznek. A kormányzat feladata ennek a segítése. A „versengı kormányzat” koncepciója ezzel szemben abból indul ki, hogy a közfeladatot mégsem a közösség látja el, hanem olyan piaci szereplı, amelyet valódi versengı helyzetben kell tartani annak érdekében, hogy a maximális teljesítményt elérje. Ilyen értelemben tehát a koncepción belül nem egyértelmő, hogy ki látja el a közfeladatot: a közösség maga vagy pedig a vállalati szektor, továbbá az sem világos, hogy a közfeladat ellátása során alkalmazott koordinációs mechanizmus mi lenne. A közösségi feladatellátás esetén természetesen adódna a reciprocitás alkalmazása, míg a piaci szereplık esetében a verseny alkalmazása. Ha azonban közösségi szereplık is versenyhelyzetbe kerülnek, akkor – versenyhelyzetbe kerülve – kénytelenek feladni sajátos, a kölcsönösségre alapuló mőködésüket. A két javasolt technika alig kombinálható.
A közösségi programok támogatása az Egyesült Államok példáján egyéb országokban is gyorsan elterjedt, ezeket a példákat kedveli a szakirodalom is. A közösségi közigazgatás lényege, hogy a közszolgáltatás szolgáltatói és igénybevevıi oldalán ugyanazon közösség tagjai vannak. E szervezeti megoldás az európai szövetkezeti modellhez hasonló. Az ügyfélközpontú (vevıorientált) közigazgatás ezzel szemben azt fejezi ki, hogy a szolgáltatást nyújtó és a szolgáltatást igénybe vevı között semmilyen tulajdonosi kapcsolat nincs, viszonyuk
az
eladó-vevı
kapcsolattal
jellemezhetı,
ahol
a
vevınek
legfeljebb
fogyasztóvédelmi jellegő kifogásai lehetnek, nem élhet a közösségre jellemzı szavazati, tanácskozási jogával a szolgáltatás jellegzetességeinek kialakítása alkalmával, mivel az tıle teljesen függetlenül történik.
A küldetésalapú közigazgatás azt fejezi ki, hogy a közigazgatásnak a közösség általános, nem különösebben konkrét elvárásainak kell megfelelni. A küldetés fogalmát a piaci szereplık is alkalmazzák: amikor például egy gyógyszergyár saját küldetését úgy fogalmazza meg, hogy az nem más, mint az emberek egészségének javítása, ez kimondottan közösségi jellegő megfogalmazás. Az eredményesség ezzel szemben az üzleti életben kimondottan pénzügyi eredményességet jelent. A pénzügyi eredményesség egy közösség szempontjából azonban messze nem értelmezhetı olyan konkrétan és szorosan, mint egy piaci szereplı esetében. Ha 84
például a közösségi tulajdonú kórház pénzügyileg eredményes, ám nem járult hozzá a közösség egészének egészségügyi állapotához, mert például a közösség nem fizetı tagjait nem fogadta, akkor kérdésessé válik a közösségi küldetés helyes teljesítése. A küldetésalapú közigazgatás és az eredményalapú közigazgatás fogalma tehát az NPM által alkalmazott fogalmi környezetben nem hozható teljes mértékben fedésbe.
A közigazgatás tervezési funkciójának megerısítése az eredményesség alapkritériuma. A közösségi szemléletben a tervezés a hosszú távú közösségi feladatokra utal: egy közösségi mobilitási vagy demográfiai program értelemszerően csak hosszú távon lehetséges, tekintet nélkül a politikai vagy a piaci ciklusokra. A vállalkozói szellem a közigazgatásban összhangba hozható a hosszú távú közösségi célokkal, amennyiben a közösségi szervezeti, közszolgáltatási kapacitások fenntartásához hozzájárul. Ilyen módon a vállalkozói tevékenység pusztán kiegészítı jelleget kap, és közösségi irányítás alatt marad. Ha azonban pénzügyileg nem megtérülı közszolgáltatások fenntartása merül fel, a vállalkozói szellem eleve nem alkalmazható.
A decentralizált
kormányzat
a madisoni
közigazgatás
szervezeti
alapfeltétele
és
következménye. Eszerint a problémákat ott kell megoldani, ahol azok felmerülnek, ezáltal a problémával kapcsolatos informáltság magas szintje természetes módon biztosítható. A piacorientált kormányzat ezzel szemben nem decentralizált, hanem centralizált. A piaci szabályozók és a szabályok betartását ellenırzı intézmények olyan kialakítása, amely képes a nemzetközileg integrált, nagy közszolgáltatók közösségi szempontú korlátozására és ösztönzésére: csak nemzeti (vagy akár nemzetközi) szinten képzelhetı el.
Az NPM elemeinek kategorizálása az NPM mint reformtartalom elemzésén túl eszközt kínál az NPM vulgarizálódási folyamatának leírásához. Ahhoz, hogy az NPM a késıbbiekben idegen közigazgatási kulturális környezetben is alkalmazható legyen, elıbb meg kellett tisztítani azon elemeitıl, amelyek eredeti kontextualitását hordozták, vitték tovább a modellben. A kontextualitás elemeinek elhagyása, elgyengítése valójában a modell intézményesülési képességének fokozását jelentette178, amely az NPM nemzetközi terjedésének elıfeltétele volt. 178
CSABA László. Módszertan és relevancia a közgazdaságtanban. Közgazdasági Szemle LV. évfolyam, 2008. április, 285-307. oldal.
85
Az NPM javaslatok fenti csoportosítása megnyitja a magyarázatát annak, hogy az NPM sajátos vulgarizálódási folyamata során miért éppen a tisztán piaci logika mentén változott tovább, és miért veszítette el számos olyan elemét, amely eredeti társadalmi küldetésével állt kapcsolatban.
5. A New Public Management továbbfejlesztése
Az eredeti, tiszta formájú NPM javaslat DUNN és MILLER interpretációjában a következı alapelvekre épül:
1. A kormányzatnak „kormányoznia” (irányítania) és nem ellátnia, elvégeznie kell a közszolgáltatásokból adódó feladatokat.
2. A közigazgatást „közösségi úton” kell végezni, ezért a kormányzat legfontosabb feladata, hogy valódi önkormányzásra és öngondoskodásra alkalmassá tegye az egyéneket és a közösségeket. Ennek érdekében a kormányoknak a döntések meghozatalába a lehetı legtöbb embert és intézményt be kell vonnia. Ebben a megközelítésben benne rejlik a társadalomtól elkülönült bürokrácia elutasítása, a hierarchia ellenesség, valamint a társadalmi kontextualitás kérdésének kezelése is.179 Az értékek ilyen fajta összekapcsolását OSBORNE és GAEBLER a polgárok „döntési helyzetbe hozása”,180 részvételi demokrácia útján javasolta kivitelezni. A döntési kompetencia ilyen mértékő hangsúlyozása igencsak távol áll azzal a késıbbi nézettel, mely a polgárt pusztán a közigazgatás és a közszolgáltatások ügyfelének vagy vásárlójának tekint. E pozícióval az ügyek menetének alakítása nem fér össze, pusztán a döntések elfogadása, és legfeljebb az utólagos reklamáció.
3. A verseny mint a hatékony erıforrás-felhasználás eszköze szintén alapelvi jelentıségő a tiszta NPM-nél. Verseny alatt itt elsısorban az intézmények közötti versenyt kell érteni, nem egyének közötti versenyt. 179
DUNN, William N. – MILLER, David Y.: A Critique of the New Public Management and the Neo-Weberian State: Advancing a Critical Theory of Administrative Reform. Public Organization Review. 2007. 347. oldal.
180
Empowering citizens through participatory democracy: szó szerint a „polgárok felhatalmazása részvételi demokrácia útján”, de az „empowerment” kifejezés gazdagabb jelentéstartalmú, mint a magyarban a jogias „felhatalmazás”.
86
Az intézmények közötti, forrásokért folytatott verseny célja kettıs. Egyrészt a közszolgáltatásokat végzı intézményeket fokozott erıbedobásra, nagyobb figyelemre, sarkallja a verseny, másrészt kívülrıl fenntartott versenyhelyzetük a valódi döntési helyzetben tartja a saját ügyeikben aktív részvételre buzdított polgárokat.
4. További alapelv, hogy a kormányzatokat a feladatuk („küldetésük”) kell, hogy meghatározza. A kormányzati intézmények számára nem a szabályok betartása és betartatása kizárólag a feladata. Létrehozataluknak van eredendı célja, amit tejesíteniük kell. Fontos megjegyezni, ezen a ponton meg lehet figyelni a közpolitikai gondolkozás181 és az NPM tiszta formájának összekapcsolódását. Ezen alapelv az hangsúlyozza, hogy a közfeladat ellátásának végsı célját nem torzíthatják a hatékonyságot szolgáló belsı protokollok sem. Az eredményvezérelt gondolkodásra jellemzı következtetés, hogy a pénzügyi tervezést is annak kell meghatároznia, hogy melyek azok a célok, amelyeket reálisan el lehet érni, és ehhez kell rendelni a finanszírozást, nem pedig a meglévı finanszírozási összeg puszta elosztása a szervezet célja.182 A célok definiálásában kulcsszerepük van a valódi döntési helyzetben lévı polgároknak, akik abban az értelemben „vevıként”, „ügyfélként” viselkednek, hogy az ı napi választásaik biztosítják a visszajelzést, ami alapján eldönthetı, hogy az adott intézmény megfelelıen látja-e el a feladatát vagy sem, elıállítja-e azt a minıségő és mennyiségő közjót, amiért létrehozták vagy sem.
Ezen alapelveket késıbb OSBORNE és PLASTRIK továbbfejlesztette és öt stratégiai cselekvési pontba sőrítette.183
1. Cél világossága A cél világossága arra utal, hogy a szervezet mind kifelé (a polgárok és a döntéshozók felé), mind befelé (a szervezeten belül) egyértelmően rögzítse célját, küldetését,
181
JENEI György: Komparatív közpolitika. (Elméleti megközelítések és nemzetközi esettanulmányok a közpolitika körében) Akadémiai doktori értekezés, 2007. szeptember, MTA Kézirattára
182
DUNN, William N. – MILLER, David Y.: A Critique of the New Public Management and the Neo-Weberian State: Advancing a Critical Theory of Administrative Reform. Public Organization Review. 2007. 348. oldal.
183
OSBORNE, David. – PLASTRIK, Peter: Banishing bureaucracy: The five strategies for reinventing government. San Fransisco, CA, Jossey Bass, 1997, 2000. 75-300. oldal.
87
létezésének indokoltságát, fontosságát. A cél világossága összefügg a szervezet stratégiai irányításával, költségvetési tervezésével, közpolitikai programértékelésével
2. Hatáselemzés fontossága Ismerni kell az igazgatási lépések következményeit, hatásait. Elıre fel kell tudni mérni, legalább a valószínőség szintjén, hogy egy-egy állami beavatkozásnak mik lesznek a következményei az adott területen, az esetlegesen bekövetkezı negatív, közjó ellenes következmények felelıseit pedig számon kell kérni, ha pedig az adott erıfeszítésnek nincs hatása, akkor meg kell kérdıjelezni a létjogosultságát.
3. Ügyfélorientáció Az ügyfélorientáció új megfogalmazásában már „vevıorientációként” szerepel, ami a felek egyenjogúságára, az ügyletbe bocsátkozás önkéntességére utal.
4. Kommunikáció A közigazgatási szervezetek szervezeti kultúrájának megváltoztatása olyan módon, hogy a befelé irányuló kommunikáció eléri a célokkal való jobb azonosulást.
5. Kormányzás és „evezés” elválasztása A közszektorban meghozott döntések letéteményesei az elmélet szerint valójában a valódi döntési helyzetbe hozott egyének, társadalmi szervezıdések, valamint a közszféra munkavállalói és középvezetıi. Ilyen módon a hagyományos hierarchikus struktúrával szemben, ahol a döntéseket a csúcsvezetık hozzák, a kormányzás napi terhe a közösségekkel és döntési helyzetben lévı, szervezetten kooperáló állampolgárokkal együttmőködı kormányzatra hárulna, mindez a motiváció, a kreativitás és a lojalitás új forrásait nyitná meg.
6. A New Public Management fogalmának sokrétő meghatározása A New Public Management minden változatának részletes bemutatására ezen tanulmány keretei között nem vállalkozunk, de azt szükséges megemlíteni, hogy egyes nemzeti példák összefoglaló bemutatását megtette ZUPKÓ Gábor 2001-ben.184 A New Public Management 184
ZUPKÓ Gábor: Reformfolyamatok a közszférában. Közszektor menedzsment reformok nemzetközi trendjeinek
88
elméleti kristályosítását Michael BARZELAY végezte el 2001-ben, aki a fogalmat több értelemben használja, megkülönböztetve az általános, akadémiai, tudományos használatot. Állítása szerint számos módon lehet definiálni az NPM-et mint például a gyakorlati végrehajtás
szervezeti
elválasztása
a
szakpolitika-alkotástól,
egyes
történelmileg
meghatározott kormányzati kihívásra adott válasz mint a szőkös fiskális mozgástér vagy a globalizált világgazdaság. Emellett az NPM tekinthetı úgy is, mint egy bizonyos intézményalakítási és szervezési megközelítés vagy mint a közszervezés megjobbítására irányuló erıfeszítések egy bizonyos csoportja.185
1. Az NPM mint költségvetési megtakarítások forrása Az NPM fogalmat lehet abban az értelemben használni, ahogyan azt Új Zéland Államkincstára
1987-ben
használta
„Government
Management”
címő
összefoglalójában, mely szerint az NPM a költségvetési megtakarítások, implicit módon a nemzetgazdasági versenyképesség eszköze186. Ebben az értelemben az NPM kimondottan a közgazdasági szervezetelméletet tükrözte annak kormányzatról alkotott elképzeléseivel együtt, amelyben jelentıs szerepet kapott az ún. új intézményi közgazdaságtan.187
2. Az NPM mint piacbarát reformötletek győjteménye Az NPM értelmezhetı úgy, mint az OSBORNE és GAEBLER által használt fogalom, amelyet az OECD is átvett, és publikációiban terjesztett. Mindez megalapozta az Osborne és Gaebler által alkotott rendszer nemzetközi karrierjét.
3. Az NPM mint közszervezési paradigma. Az NPM a fentiek mellett a szakirodalomban használt fogalom is, ami szakmai állásponttól függıen jelenthet közszervezési szakmai paradigmát, közpolitikai
bemutatása és magyarországi hatásuk értékelése. PhD értekezés. Budapest, 2001. 89-135. oldal.
185
BARZELLAY, Michael: New Public Management. Improving Research and Policy Dialogue. University of California Press, Berkley, Los Angeles, London 2001. 189. oldal.
186
The Treasury 1987.
187
CSABA László: A szovjetológiától az új intézményi közgazdaságtanig – töprengések két évtized távlatából. Közgazdasági Szemle LVI. évfolyam, 2009. szeptember 749-768. oldal.
89
megközelítésmódot vagy – zömmel európai szerzık részérıl – egyszerően csak az angolszász országokra jellemzı fejlıdési modellt.
7. A New Public Management iskolával szemben megfogalmazott kritikák Az NPM-et mind gyakorlati, mind elméleti irányból számos kritika érte már az 1990-es évek során. Ezek egy része az NPM által támogatott reformok gyakorlati kritikáit tartalmazta, míg mások elméleti alapon kritizálták az NPM-et. Az NPM iskolával kapcsolatos kritikák számbavétele igen összetett feladat, mivel mint BARZELAY munkásságára támaszkodva bemutattuk, nincs az NPM-nek olyan egzakt definíciója, amely a közigazgatás-tudományban széles körben elfogadott lenne. Már a kiindulópontnál fogva, nevezetesen, hogy melyik szerzı mit tekint NPM-nek, és hogy elméleti vagy gyakorlati aspektusból elemzi-e, az NPM igen sokféle kritikája elképzelhetı, amelyek mindegyike nem mutatható be e tanulmány keretei között.
Az NPM ambíciói jelentısek voltak, amikor a hatékonyság javítását az átláthatóság fokozása mellett ígérte megvalósítani. Szintén egyszerre célozta meg a jobb ügyfélkiszolgálást az állampolgári jogok növelését és a bevételek növelését az igazgatási, szolgáltatási díjakon keresztül. A tudományos kritikák igyekeztek azt bizonyítani, hogy az NPM valójában versengı értékek egyvelegét adja, nem pedig azok feloldását vagy magasabb szintre emelt harmóniáját.
Az elméleti kutatók számára az egyik kézenfekvı kérdés, hogy az NPM valóban új paradigma volt-e a Thomas KUHN által használt értelemben,188 nevezetesen hogy alapvetıen megváltoztatta volna a közigazgatásról alkotott tudományos feltételezés-készletet, és ezzel a vizsgált jelenség-együttes jobb, magasabb szintő megértését idézte-e elı. BARZELAY szerint ez a tény fennáll189, míg POLLITT és BOUCKAERT190 szerint valamint PETERS191 szerint nem. Azt
188
KUHN, Thomas S.: The Structure of Scientific Revolutions. University of Chicago Press. Chicago, Illinois, USA. 1962, 1970, 1996. 6-22. oldal.
189
BARZELLAY, Michael: New Public Management. Improving Research and Policy Dialogue. University of California Press, Berkley, Los Angeles, London 2001. 13-16. oldal. 190
BOUCKAERT, Geert – POLLITT, Christopher: Public management reform. A comparative analysis. Oxford University Press, Oxford 2001, 2004, 2011. 15-18. oldal.
191
PETERS, B. Guy: The Future of Governing. Kansas Univ. Press, 2001. 31. oldal.
90
azonban nem lehet egyértelmően állítani, hogy a kritikusok egyöntetően azt állítanák, hogy az NPM nem jelentett új paradigmát. Az empirikus kritikai megközelítést alkalmazó MINOGUE szerint az NPM valóban új paradigmát teremtett, amennyiben hozzájárult a közigazgatáson belül a szakpolitika alkotás és a mőködtetés szétválasztásához, az eredményközpontúsághoz, a
közvetlen
magatartás-szabályok
alkotása
helyett
az
ösztönzık
alkalmazásának
elterjedéséhez, és végsı soron átalakította a közigazgatási kultúrát. MINOGUE szerint nem az elméleti megalapozottság léte vagy hiánya jelenti az NPM-mel kapcsolatos kritikák alapját, hanem az, hogy nem organikus fejlıdés eredménye, hanem kényszerek hatására átvett, alkalmazott gyakorlatokat tartalmaz, nem teljesítette a hatékonyság javítására tett ígéreteit, és belsı feszültségekkel, ellentmondásokkal teljes, amelyek a gyakorlatban új, korábban nem tapasztalt problémákhoz vezettek a recipiens országok többségében.192 ZUPKÓ Gábor szerint inkább politikai szándékkal magyarázható az NPM reformok bevezetése, hiszen „Az új közszektor menedzsment (piacosító; privatizációs; üzleti-típusú) reformok nem hoztak átfogó sikert.”193 Így ZUPKÓ szerint „A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy az új közszektor menedzsment reform-módszerek bevezetésének indítéka a változtatási szándék (politikai akarat) volt, és nem közvetlen gazdasági vagy hatékonysági okok”194
Az NPM kialakulásához és elterjedéséhez vezetı kényszerítı körülményeket Minogue a következık szerint határozza meg.
a) Fiskális kényszer
A nyugati társadalmak elöregedése, az állami társadalombiztosítás keretében is elérhetı orvosi beavatkozások tökéletesedése és drágulása, valamint számos más ok oda vezetett, hogy a II. világháború utáni jóléti modell számos országban pénzügyileg fenntarthatatlanná vált.195 A fiskális nehézségek idején, már az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején megfogalmazódott a logikus következtetés, hogy a közszféra méretét csökkenteni kell,
192
MINOGUE, Martin – POLIDANO, Christian – HULME David: Beyond New Public Management, Edward Elgar Publisher, Cheltenham, UK, 2001. 12-24. oldal. 193
ZUPKÓ Gábor: Reformfolyamatok az önkormányzati közszolgáltatások területén I. Magyar Közigazgatás. LI. évfolyam, 5. szám, 2001. május, 265. oldal 194
ZUPKÓ Gábor: Reformfolyamatok az önkormányzati közszolgáltatások területén I. Magyar Közigazgatás. LI. évfolyam, 5. szám, 2001. május, 264-265. oldal 195
PETERS, B. Guy – ROSE, Richard: Can Government Go Bankrupt? Basic Books, New York, 1978 6-14. oldal.
91
illetıleg – lehetıség szerint – a közigazgatás és a közszolgáltatásokat biztosító közintézmények belsı hatékonysági tartalékait szükséges kiaknázni.
b) A megszokott minıség kényszere
A fogyasztói társadalmakban az állampolgárok gondolkodását átható fogyasztói attitőd megjelent a közigazgatás-ügyfél kapcsolatban is. Az állampolgárok a naponta tömegesen kötött polgári jogviszonyokra jellemzı szavatosság (azaz: minıségbiztosítás) mellett egyre nagyobb nyomatékkal várták el a közigazgatástól a kereskedelemben megszokott kiszolgálási színvonalat.196
c) A politikai kényszer
Az NPM vonzereje a politikum számára abban áll, hogy egyszerre kínálja fel a közszféra mőködésének javítását és az állam méretének csökkentését. A politikai szféra számára további vonzerıt kínált az, hogy az NPM segítségével kizárólag a számára fontos középponti hatalmi mezı megerısítésére tudott koncentrálni, míg a társadalommal való sokszínő és bizonytalan kapcsolatrendszer mőködtetését át tudta hárítani egyéb szereplıkre. Mindezek mellett veszélyt jelentett, hogy bizonyos, a politikummal összefonódó érdekcsoportok az igazán jövedelmezı közszolgáltatási területeket maguknak tartották fenn, míg a nyereséget nem termelı
közszolgáltatások
ellátatlanul
maradtak,
illetıleg
visszakerültek
a
közintézményekhez.197
Az NPM reformok gyakorlati megvalósítása tág keretek között történt az egyes országokban a politikai jelszavaktól és retorikus elemek alkalmazásától az alapvetı szerkezeti és mőködési változásokig, azonban elıször a donor szervezetek, majd az elemzık is a privatizációt tartották az NPM reformok differentia specificájának. A Világbank GALAL és SHIRLEY által szerkesztett, 1994-es tanulmánya szerint a privatizáció szinte a világ minden pontján teret hódított és elıretörését tényként lehet kezelni.198 A Világbank 1996-os Jelentésében rögzíti, 196
MINOGUE, Martin – Christian POLIDANO – David HULME: Beyond New Public Management, Edward Elgar Publisher, Cheltenham, UK, 2001. 20. oldal. 197
V. ö. JENEI György: Neopatrimoniális elfajulás vagy neoweberiánus szintézis? Nemzeti Érdek 2008. 4. szám.
198
GALAL, Ahmed – Shirley, Mary (editors): Does privatization deliver? Highlights from a World Bank conference. EDI Developement Studies 1994. http://wwwwds.worldbank.org/external/default/WDSContentServer/WDSP/IB/1994/03/01/000009265_3970716142752/Re
92
hogy az állami szférára csak esetenként van szükség olyan helyzetekben, amikor a piac kijavításra vagy idıszakos segítségre szorul.199
Az NPM technikák alkalmazása azonban feltételezéseken alapult, mivel semmilyen empirikus bizonyíték nem támasztotta alá azok hatásosságát.200 COOK és KIRKPATRICK állítása szerint a korábban nem versengı ágazatok piacosítása és versengıvé tétele kizárólag a monopóliumok megtörésében rejlı hatékonyság javítást aknázza ki, a tulajdonosok személye (magán, állami, önkormányzati, non-profit) ebbıl a szempontból indifferens.201 Vannak továbbá remekül prosperáló állami vállalatok, és gyengélkedı, sıt, csıdben lévı magánvállalatok, tehát nincs különösebb bizonyíték arra, hogy stabilitás vagy prosperitás szempontjából egyik vagy másik tulajdonosi forma elınyt élvezne. További kérdésként merül fel, hogy az NPM logika alkalmazható-e olyan esetben, amikor egy adott piacon egy új, állami szereplı felbukkanása élénkíti tovább a versenyt, tehát nem az állam ellátott közszektorba kerülnek be magánszereplık, hanem egy állami szereplı jelenik meg a korábban tisztán magánszereplık által alkotott piacon. Ez utóbbira lehet példa a magyar mobiltelefon piacon jelentkezı negyedik
(állami
szereplık
által
alkotott)
szolgáltató
felbukkanásának
kérdése.
Megjegyzendı, hogy az NPM esetében a „privatizáció” kifejezést tág értelemben kell alkalmazni, azaz magában foglalja az állami tulajdon magántulajdonnal való felváltása mellett a kiszerzıdést, a vegyesvállalatok alakítását vagy az állam és magánszereplı közötti hosszú távú partnerséget, amennyiben az közfeladat megvalósítására irányul.
Az NPM által javasolt megoldások közül különösen egy, a közszolgáltatások kiszervezése, mint a hatékonysági tartalékok felszínre hozásának eszköze váltott ki élénk tudományos vitát. A lényegében minden kormányzati szolgáltatást kiszervezni akaró irányzatot mindezek ellenére el kell különíteni az eredeti NPM iskolától. A fentebb leírt intézményesülési képesség
ndered/PDF/multi0page.pdf letöltve: 2011. szeptember 1. 199
Világbank: From plan to market. World development report 1996. Oxford University Press 1996. http://wwwwds.worldbank.org/external/default/WDSContentServer/IW3P/IB/1996/06/27/000009265_3961214181445/Ren dered/PDF/multi0page.pdf letöltve: 2011. szeptember 1. 200
MINOGUE, Martin – POLIDANO, Christian – HULME David: Beyond New Public Management, Edward Elgar Publisher, Cheltenham, UK, 2001. 21. oldal, illetıleg: DRECHSLER, Wolfgang: The Rise and Demise of the New Public Management. Real-World Economics Review, 2005, Issue 33., http://www.paecon.net/PAEReview/issue33/Drechsler33.htm, letöltve: 2011. július 30. 201
COOK, Paul. – KIRKPATRICK, Colin: Privatisation and enterprise reforms in transitional economies: a comparison of European and Asian experience. Conference paper, Bradford, March 1994.
93
nem a tiszta formájú NPM sajátossága, hanem annak egyszerősített változatáé, amely kimondottan azokat az elemeket nagyította fel, emelte ki az eredeti közegbıl, amelyrıl feltételezhetı volt, hogy viszonylag könnyen átültethetı más környezetbe is.
Az NPM nem tett eleget fı vállalásának: nem hozott hatékonyságjavulást. Ezzel kapcsolatban az NPM kritikusai között némileg megoszlanak a vélemények. A hatékonyság fogalmát illetıen ugyanis eltérıek az NPM kritikusok elgondolásai, miközben abban is mutatkozik eltérés, hogy az NPM mit tekint hatékonyságnak. DRECHSLER 2005-ben már azt fogalmazza meg, hogy nincs semmilyen gyakorlati bizonyíték arra, hogy bármilyen mértékben is hozzájárult volna az NPM a társadalmi jólét javulásához vagy a termelékenység növeléséhez202 a közjavak elıállítása terén, majd ezen állítását megismételte 2010-ben a két legjelentısebb európai közigazgatás-tudományi szervezet, az IIAS-EGPA és a NISPAcee együttes ülésén (TED 3), 2010-ben. Ettıl némileg eltérıen fogalmazott Geert BOUCKAERT a TED 4 bécsi ülésén, amikor az állambarát modell rendszerszintő hatékonyság-többletét hangsúlyozta a piacbarát modell intézményi szinten elıforduló hatékonyság-többleteivel szemben. A különbözı hatékonyság-megközelítések kulcskérdése, hogy a hatékonyságot rendszerszinten vagy institucionális szinten definiálják-e. A hagyományos felfogás a hatékonyságot a gazdálkodó egység szintjén definiálja, és azt fejezi ki e fogalommal, hogy egységnyi ráfordítással milyen mértékő hasznos eredmény érhetı el. Abban az esetben, ha a költségeket sikerül más szereplıre hárítani, a hatékonyság nı (externáliák), ez azonban elfogadhatatlan a rendszerszintő elvárásokat megfogalmazó elemzık számára. Mindazonáltal DRECHSLER azt is kétségbe vonja, hogy institucionális szinten bármilyen hatékonyság-javulást hozott-e az NPM a „bürokratikus” modellhez képest.203
A kritikusok a kontextualitás hiányát szokták az NPM hibájaként felróni. Egyes szerzık (DRECHSLER) ez alatt kimondottan a politikai kontextus iránti érzékenység hiányát értik, míg mások (POLLITT 2010 TED3) inkább az általános társadalmi-kulturális kontextus leképezhetıségének hiányát kérik számon az NPM-en. Kétségtelen, hogy a tiszta NPM kerülte az állásfoglalást bármilyen konkrét politikai, szakpolitikai vagy kormányzási (governance) kérdésben.204 Mindezt az NPM támogatók az NPM erısségeként értékelték, bár 202
DRECHSLER, Wolfgang: The Rise and Demise of the New Public Management. Real-World Economics Review, 2005, Issue 33., http://www.paecon.net/PAEReview/issue33/Drechsler33.htm, letöltve: 2011. július 30. 203 DRECHSLER, Wolfgang: The Rise and Demise of the New Public Management. Real-World Economics Review, 2005, Issue 33., http://www.paecon.net/PAEReview/issue33/Drechsler33.htm, letöltve: 2011. július 30. 204
OSBORNE, David. – PLASTRIK, Peter: Banishing bureaucracy: The five strategies for reinventing government.
94
nem minden esetben értettek egyet az értéksemlegesség kérdésében. Így BARZELLAY az NPM irányzatok csoportosítása kapcsán arra a megállapításra jutott, hogy van az NPN-nek olyan ága, amely tágabb kormányzati filozófiaként is tételezte önmagát.205 Felvethetı az a kérdés is, hogy az értéksemlegesség problematikája felvethetı-e olyan elméleti irányzat esetében, mely elıfeltételezésként épít a madisoni-hamiltoni igazgatási kultúrára és a fejlett, sokszereplıs, szabad piacra.
San Fransisco, CA, Jossey Bass, 1997, 2000. 2-3. oldal. 205
BARZELLAY, Michael: New Public Management. Improving Research and Policy Dialogue. University of California Press, Berkley, Los Angeles, London 2001. 1-13.oldal.
95
VI.
Az Új Weberiánus koncepció mint a közigazgatási reformok állambarát irányzata
1. Az Új Weberiánus koncepció fı jellemzıi
Számos tekintélyes szerzı, pl. Francis FUKUYAMA úgy véli, hogy a globális viszonyok között az állam (méghozzá az erıs állam) az egyetlen olyan entitás, ami bizonyítottan képes a külsı és belsı kihívásoknak, mint az éghajlatváltozás, migráció, járványok, éhínségek, stb. megfelelni.206 Az NMP-mel szembeni kritikák empirikus alapját nagyrészt azok az NPM alkalmazási kísérletek adták, amelyeket újonnan függetlenedı vagy csekély állami szervezési tapasztalattal rendelkezı államokban valósítottak meg különféle nemzetközi szervezetek.207 Ezen országokban a helyi közösségek érdekében kétségtelenül és késedelem nélkül megvalósítandó közegészségügyi, élelmezési programok nem valósíthatók meg az etnikai, törzsi feszültségeket esetenként tovább élezı pluralista végrehajtási modellben.
A „neo-Weberiánus” kifejezést LYNN szerint a politikatudomány, a szociológia és a közigazgatás-tudomány az 1970-es évektıl alkalmazza, gyakran különösebb definíció nélkül, pusztán annak hangsúlyozására, hogy az adott terület Weber valamelyik releváns gondolatával van összhangban. Például a WEBERRE jellemzı történeti összehasonlító megközelítést alkalmazza valamelyik szerzı.208 Neo-Weberiánus kifejezést a szervezetszociológiában például arra szokás alkalmazni, hogy valamely szerzı az adott, vizsgálatba bevont nagy szervezet átláthatatlan belsı folyamatait, a vezetés legitimitásának hiányát jellemezze.209 A kifejezés további alkalmazási területe az államközpontú államelmélet, amely a tekintélyelvő
206
FUKUYAMA, Francis: Államépítés. Századvég Kiadó, Budapest, 2005 5-25. oldal.
207
MINOGUE, Martin – POLIDANO, Christian – HULME David: Beyond New Public Management, Edward Elgar Publisher, Cheltenham, UK, 2001. 9-24. oldal. 208
BROWN, Richard Harvey. 1978. .Bureaucracy as Praxis: Toward a Political Phenomenology of Formal Organizations.. Administrative Science Quarterly, 23:365-382. oldal. Idézi: LYNN, Laurence E., Jr.: What Is a Neo-Weberian State? Reflections on a Concept and its Implications. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The Neo-Weberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009. 17-30. oldal. 209
HININGS, C. R. and Royston Greenwood. 2002. .Disconnects and Consequences in Organization Theory?. Administrative Science Quarterly 47:412. oldal.
96
döntéshozatalt és az állam kényszerítı hatalmát hangsúlyozza.210
Számos elemzı az NPM-et és az NWS-t azok államhoz való viszonyára tekintettel határozza meg. Az NPM-et szokás bürokrácia-ellenes, míg az NWS-t állambarát irányzatként beállítani. Az NPM egyes alapmőveinek címei arra utalnak, hogy egy markánsan bürokrácia-ellenes irányzatként kívánták a szerzık beállítani tevékenységüket például: „Banishing bureaucracy” (= „A bürokrácia számőzése”)211, bár DUNN és MILLER értékelése szerint e harcos jelszavak inkább csak a mozgalom indításának népszerősítését szolgálták semmint a valódi tartalom megjelölését. DUNN és MILLER ennek bizonyítására OSBORNE és GAEBLER mővét idézi, amiben a szerzık dicsérik az 1945 elıtti amerikai bürokráciát, mely nehéz és instabil évtizedekben volt a kormány és a társadalom szolgálatára.212 A DUNN – MILLER szerzıpáros szerint a New Public Managementet – jobbára amerikai szerzık – gyakran állítják szembe az európai közigazgatással, míg az európai elemzık saját irányzatukat, és a New Public Managementtel szembeni kritikájukat szeretik Neo-Weberiánus Állam koncepciónak nevezni.213
A neo-weberi koncepciót szokás az angolszász eredető NPM európai közigazgatási hagyományokra épülı antitéziseként megjelölni. A közös európai közigazgatási alapértékek a megbízhatóság és a kiszámíthatóság, továbbá a jogszabályokban definiált mőködés, a mérlegelés, a tisztességes eljárás, a pártatlanság elve és a szakmaiság, továbbá az átláthatóság és a számonkérhetıség, felülbírálhatóság bíróságok vagy más hatóságok elıtt. Az NWS mindezeket magában foglalja, de ennél tovább megy. Az elsısorban Geert BOUCKAERT és Christopher POLLITT nevével fémjelzett irányzat szerint az NWS bürokráciához való viszonya sajátosan európai, és visszavezethetı Max Weber bürokráciafelfogására, már azzal nem azonos.
Pollitt és BOUCKAERT az alábbiak szerint foglalja össze a neo-Weberiánus állam 210
MANN, Michael. 1986. The Sources of Social Sower, Vol. I Cambridge: Cambridge University Press. Idézi: LYNN, Laurence E. Jr. What is a Neo-Weberian State? Reflections on a Concept and its Implications. http://fsv.cuni.cz/ISS-50-version1-080227_TED1_Lynn_Whats_neoweberian_state.pdf TED 1 Conference Working Paper. Letöltve: 2012. augusztus 4. 211
OSBORNE, David. – PLASTRIK, Peter: Banishing bureaucracy: The five strategies for reinventing government. San Fransisco, CA, Jossey Bass, 1997, 2000. 75-300. oldal. 212
DUNN, William N. – MILLER, David Y.: A Critique of the New Public Management and the Neo-Weberian State: Advancing a Critical Theory of Administrative Reform. Public Organization Review. 2007 351. oldal.
213
Uo.
97
koncepciójának alapvetı komponenseit:214
Weberi elemek: • Az állam megerısítése, amely a globalizáció, a technológiai változás, a demográfiai és a környezeti kihívások megoldásának egyetlen közösségi eszköze. • A képviseleti demokrácia legitimációs szerepének megerısítése mind központi, mind regionális, mind helyi szinten. Megfelelı demokratikus közegben az állami beavatkozások legitimitása is magas. • A közigazgatási jog szerepének megerısítése különösen az állam-állampolgár jogegyenlıségének biztosítása, valamint a közigazgatási cselekvés feletti megfelelı kontroll biztosítása érdekében. • Elkülönült közigazgatási kar, sajátos ethosszal és alkalmazási feltételekkel. „Neo” elemek: • A befelé irányuló orientáció helyett, amely a szabályok követésére összpontosít, a közigazgatásnak kifelé kell fordulnia, és ki kell szolgálnia az állampolgárok szükségleteit, igényeit, akaratát. Ezt nem a piaci eszközök átvétele, hanem a sajátos szakmai kultúra teszi lehetıvé. • A képviseleti demokrácia kiegészítése többlet konzultációs lehetıségekkel, és az állampolgárok állami döntésekbe való bevonásával. • A közpénzek felhasználása során a tényleges eredmények elérésére kell törekedni, nem pedig csupán a szabályok betartására. A kontrollrendszert is eszerint kell felépíteni, módosítani. • A közszolgálatot olyan módon kell továbbfejleszteni, hogy az egyén képes legyen a saját szők szakterületénél tágabb összefüggésben döntéseket hozni, javasolni az állampolgárok érdekében.
DUNN és MILLER a következıkben foglalja össze az NWS alapelveit, a „neo” elemeket
214
BOUCKAERT, Geert – POLLITT, Christopher: Public management reform. A comparative analysis. Oxford University Press, Oxford 2001, 2004, 2011. 75-125. oldal.
98
némileg háttérbe szorítva.215 • Államközpontúság: ez az alapelv az állam szerepét olyan módon határozza meg, hogy az állam az a szereplı, amelynek az a feladata, hogy a külsı és belsı fenyegetésekkel, kihívásokkal szemben megvédje a közösségeket. E fenyegetéseket, kihívásokat elsısorban a globalizáció korszakára jellemzı tipikus kihívásokkal kell azonosítani, el kell választani az állam hagyományos, bevett feladataitól. • Jogállamiság: A közigazgatási jog kiemelt szerepe, reformja és megerısítése: ez az alapelv az államszerep erısödésével együtt járó veszélyeket hivatott mérsékelni, kiiktatni a jogállamiság gondolatának újra hangsúlyozásával. Lényege, hogy az egyének és csoportok jog elıtti egyenlıségét továbbra is biztosítani kell a megváltozott külsı körülmények ellenére, minden jogi védelmet meg kell adni a nem megalapozott intézkedésekkel szemben az állami aktusok alapos vizsgálata útján. • A közszolgálat megóvása: elkülönülı jogi státusszal, szervezeti kultúrával, foglalkoztatási
feltételekkel
rendelkezı,
politikai
szempontok
alapján
nem
elmozdítható vagy áthelyezhetı közszolgálat hivatott az NWS által képviselt értékek és munkaszínvonal fenntartására. A közigazgatási jog mellett tehát a személyi állományt érintı elgondolás is azt a célt szolgálja, hogy az államszerep erısödése ne csupán a politikum megerısödését hozza, hanem erısödjenek vele párhuzamosan a kontrollszerepet ellátni képes szereplık is. • A képviseleti demokrácia szerepének megerısítése: a mőködı képviseleti demokrácia az alapja annak, hogy az elkülönült, érték- és szakmai alapon álló közigazgatási bürokrácia kontrollja,
legitimációja,
stabilitása valamint
szakmai
integritása
fennmaradjon.
Noha az NWS iskola elindítói az európai közigazgatási értékek újrafogalmazásaként és azoknak az új korszak kihívásaihoz igazításaként tekintettek saját tevékenységükre, mások – így például DRECHSLER, de Magyarországon STUMPF és G. FODOR is – arra törekedtek, hogy
215
DUNN, William N. – MILLER, David Y.: A Critique of the New Public Management and the Neo-Weberian State: Advancing a Critical Theory of Administrative Reform. Public Organization Review. 2007 345-358. oldal.
99
az NWS-t az NPM antitéziseként fogalmazzák meg.216
Ettıl eltérıen, LYNN állítása szerint a POLLITT és BOUCKAERT nevével fémjelzett neoWeberizmus valójában a nagyon tág közigazgatási reformfolyamatok egyik olyan részhalmazát írja körül, amelyek az állam hagyományos, tekintélyelvő, jogra alapozott megerısítésében látják a jövı követendı útját. Ilyen értelemben LYNN szerint a fejlıdési pályák felállítása nem egyeztethetı maradéktalanul össze azzal, amit a közigazgatástudomány történeti összehasonlító módszerét alkalmazva bizonyítani lehet.217
LYNN megállapítja továbbá, hogy nagyon fontos kapcsolat van az EU mint államok feletti intézmény és a neo-Weberiánus megközelítés között, a neo-Weberiánus reformokban érzıdik – LYNN állítása szerint – a globális kapitalizmus ellenében fellépı nemzetállamok igazgatási elitjeinek reakciója. LYNN szerint a neo-Weberiánus reformok igazi próbaköve, hogy mennyire „neo” az adott weberi reform.218 Ez a kérdés azt fejezi ki, hogy POLLITT és BOUCKAERT szerint a neo-Weberiánus reformok igyekeznek jobb ügyfélkiszolgálás, tökéletesebb állampolgári részvétel, jobb átláthatóság révén kijavítani a múltból örökölt weberi közigazgatások hibáit.219 Ezen a ponton fordul meg az, hogy az adott reform mennyire lesz weberi és mennyire madisoni. LYNN ezen a ponton a Vincent OSTROM által majd’ három évtizeddel korábban felállított MADISON-HAMILTON versus WEBER-WILSON ellentétpárhoz220 nyúl vissza, és fogalmazza azt újra. Állítása szerint az NPM mint menedzserialista reformtörekvés – minden ellenkezı magyarázattal szemben – a legkevésbé sem demokratikus. Sem az üzleti életben nem jellemzı a demokrácia, sem pedig olyan esetekben nem tipikus a demokratikus elkötelezettség, amikor a kormányok egy-egy privatizációs döntést, vagy egy NPM által inspirált reformot fogadnak el. A madisoni modell közigazgatása a közösség ellenırzése alatt áll, alapvetı alkotóeleme az átláthatóság, célja a közérdek és a közakarat szolgálata, sokkal inkább közösség-centrikus, mint a weberi koncepció, mely államcentrikus. 216
STUMPF István – G. FODOR Gábor: Neoweberi állam és jó kormányzás. Nemzeti Érdek 2. évfolyam, 7. szám. 2008 ısz. 5-26. oldal. 217
LYNN, Laurence E., Jr.: What Is a Neo-Weberian State? Reflections on a Concept and its Implications. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The NeoWeberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009. 17-30. oldal. 218
Uo.
219
BOUCKAERT, Geert – POLLITT, Christopher: Public management reform. A comparative analysis. Oxford University Press, Oxford 2001, 2004, 2011. 75-125. oldal. 220
OSTROM, Vincent: Intellectual Crisis in American Public Administration. University of Alabama Press, Tuscaloosa, USA, 1989. 5-25. oldal.
100
Mivel a tényleges NPM reformok a legkevésbé sem fejezik ki a madisoni értelemben vett demokratikus eszméket, nem helyes a neo-Weberiánus koncepciót a New Public Management-tel szembeállítani, helyette a helyes ellentétpár a neo-Weberizmus és a neoMadisonizmus szembeállítása lenne.221
Fontos megjegyezni, hogy az értékközpontúság, mely a kihívás-kezelési képesség egyik alapeleme, számos elemzı szerint elengedhetetlen része annak a közigazgatásnak, amely képes a gazdasági válságban létezı államot és gazdaságot stabilizálni és fejlıdési pályára állítani. „Olyan normatív kikötések nélkül, mint a bizalom, becsület, integritás és a közjóért való elkötelezettség, a szerzıdéses kapcsolatok rendszere önmagában nem fog – és nem képes – a társadalom elégséges szervezı erejévé válni.”222 VENTRISS egyetértıen idézi Emile DURKHEIM-et is, aki szerint az érdekkapcsolat múlékonysága és változékonysága miatt nem tud társadalomszervezı erıvé válni.
DUNN és MILLER szerint helyesebb az NPM és az NWS irányzatot egymás mellé állítani, mintsem egymással szemben, egymás ellentéteiként bemutatni ıket.223 Véleményük szerint mindkét felfogás elvont, átfogó, esetenként kissé ködös és kidolgozatlan. Mindkettı hajlamos elfeledkezni a saját áramlatába tartozó szervezetek esetenkénti negatív gyakorlati tapasztalatairól. Mindkettı technikai-haszonelvő megközelítés, mely sokban hasonlít a Max WEBER által leírt intézményi racionalitás alapgondolatához.
2. A NWS és az NPM összehasonlítása reformtörekvéseinek tapasztalatai alapján
a
rendszerváltó
országok
A rendszerváltás évtizedeinek hajtóereje a nyugati szabályozás- és életszínvonal-modell átvétele volt. ORENSTEIN arra hívja fel a figyelmet, hogy az új gazdasági rendszer bevezetése a közép- és Kelet Európai térségben azt megelızıen történt meg, hogy a gazdasági modell 221
LYNN, Laurence E., Jr.: What Is a Neo-Weberian State? Reflections on a Concept and its Implications. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The NeoWeberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009. 17-30. oldal. 222
VENTRISS, Curtis: The Challenge for Public Administration (and Public Policy) in an Era of Economic Crises… or the Relevance of Cognitive Politics in a Time of Political Involution. Administrative Theory & Praxis. September 2010, Vol. 32. No. 3, 411. oldal. 223
DUNN, William N. – MILLER, David Y.: A Critique of the New Public Management and the Neo-Weberian State: Advancing a Critical Theory of Administrative Reform. Public Organization Review. 2007. 345-358. oldal.
101
kontrollját megfelelıen biztosítani képes állam és igazgatás létrejött volna. Mindez azon a naiv hiten alapult, hogy a piacok majd kialakítják a saját szabályozási rendszerüket, így nem lesz szükség olyan szabályozó hatalomra, amely kordában tartaná a piaci erıket. A szerzı szerint ez a modell megbukott.224
RANDMA-LIIV szerint azért is fontos külön tárgyalni az NPM-NWS reformokat Közép- és Kelet Európa esetében, mert e térségben mást jelent a közigazgatási reform fogalma, mint Nyugat Európában.225 A különbség abban áll, hogy e térségben a közigazgatási reform közelebb áll a közigazgatás fejlesztéshez, semmint egy létezı rendszer megváltoztatásához. A fı szempont az egyes átmeneti országok szempontjából tehát nem az áramvonalasítás vagy nagyobb átláthatóság megteremtése, hanem egy mőködı közigazgatás kiépítése – legalábbis kezdetben. További jelentıs különbség a valódi, nyugat-európai értelemben vett reformokhoz képest, hogy míg azoknál a reform alapeleme a hosszú távú stratégia, az átmeneti térségben az egyenlıtlen, meg-meginduló, töredezett fejlesztési törekvések jellemzıek. A sikerek többnyire szigetszerőek és nem visszafordíthatatlanok. PETERS-re hivatkozva RANDMA-LIIV is kiemeli, hogy többnyire hiányzik a térségben a közigazgatási reformok lényegének megértésére való képesség, tudás.226
A New Public Management és a New Weberian State koncepció közép- és kelet európai talajon való összevetését végezte el Wolfgang DRECHLER a közelmúltban.227 Számos kísérlet történt a múltban a térség optimális közigazgatásának kialakításában. Ezen erıfeszítések a ’90-es
évek
elején,
Magyarországon,
Szlovéniában
és
Csehországban
voltak
a
legintenzívebbek, jelenleg pedig az EU felé törekvı volt jugoszláv köztársaságokat lehet említeni. Az átalakítások, modernizációs kampányok elsıdleges célja a konszolidáció volt a rendszerváltások után, majd a gazdasági fejlıdés és az EU csatlakozás megalapozása. DRECHSLER szerint a térségben a legfontosabb, legnagyobb hatású reformgondolat
224
ORENSTEIN, Mitchell A.: What Happened in East European (Political) Economies? A Balance Sheet for Neoliberal Reform. East European Politics and Societies. 23. évfolyam, 4. szám, 2009 ısz, 479-490. oldal.
225
RANDMA-LIIV, Tiina: New Public Management versus Neo-Weberian State in Central and Eastern Europe. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The Neo-Weberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009. 69-82. oldal. 226
RANDMA-LIIV, Tiina: New Public Management versus Neo-Weberian State in Central and Eastern Europe. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The Neo-Weberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009 81-82. oldal. 227
DRECHSLER, Wolfgang: The rise and demise of the New Public Management: Lessons and opportunities for South East Europe. Uprava. 2009. november 3. Univerza v Ljubljani Fakultete za Upravo. 7-27. oldal.
102
egyértelmően az NPM volt, amely a gazdaság és társadalom neoliberális felfogásán nyugodott. Lényege a minimálisra szőkített állam, melynek csökkentett üzemelését a hatékonyságnak és az üzleti szabályoknak kell alávetni. Ezen iskolára jellemzı eszköztár a következı volt: projektmenedzsment, lapos hierarchikus struktúrák, ügyfélorientáció, a karrierrendszer eltörlése, depolitizáltság, minıségmenedzsment, kiszervezés. Az átláthatóság növelése, az állampolgárok jobb bevonása és a decentralizáció nem volt eredendıen az NPM része, mivel az NPM-ben fontos volt egyfajta instant, a világ bármely pontján alkalmazható tanácsadói jelleg, másrészt egy a korábbi rendet elsöpörni vágyó „forradalmi” attitőd, amibe nem illettek bele olyan értékek, amelyek nem álltak szemben a korábbi renddel.228 Ezzel a megfogalmazással a szerzı az NPM vulgarizálódásához szolgáltat adalékot, mely szerint a demokratikus értékek nagyrészt kikerültek az NPM-bıl annak elterjedése során. DRECHSLER szerint az NPM lényegileg egy nagy erejő kísérletnek tekinthetı a víz és az olaj elegyítésére: a hatalom monopóliumával rendelkezı állam, mely a közérdekre, közjóra tekintettel korlátoz, kényszerít, míg ezzel szemben az üzleti világ a magánérdeket szolgálja, a profit lehetı legnagyobb mértékének elérésére összpontosítva.229 DRECHLER az NPM Közép- és Kelet Európában jellemzı sajátos szellemi konfliktus-terét úgy fogalmazza meg, hogy a hatékonyság és eredményesség követelménye nem helyezhetı a jogállamiság fölé. A közigazgatás alapeleme a szabálykövetés, átláthatóság és megbízhatóság, melyekhez képest a gyorsaság és a költséghatékonyság követelménye legfeljebb csak másodlagos lehet. Miután a közszolgálat munkaintenzív tevékenység, nagy hozzáadott értékkel230, a közigazgatási munkát nem lehet elemeire bontani, és elemenként mérni a hatékonyságát. A túlzott ellenırzés csökkenı minıséghez és teljesítményhez vezet a közigazgatásban. DRECHSLER egyetértıleg idézi az AKERLOF–KRANTON szerzıpáros állítását231 a Max WEBER nevéhez főzıdı alapvetésrıl, miszerint „a közigazgatás egy szakma”, tehát megvannak a sajátosságai, amiket tiszteletben kell tartani. A bevett és fent felsorolt NPM megoldásokkal kapcsolatban a következı gyakorlati problémák merültek fel Közép- és Kelet Európában: a lapos struktúrák nem önmagukban jók vagy rosszak, helytállóságukat kizárólag az adott feladat kontextusának fényében lehet megítélni; az állampolgárok ügyfelekként való felfogása eliminálja részvételi jogokat és állampolgári kötelességeket; a karrierrendszerő közszolgálat lebontása az állami 228
Uo.
229
Uo. 9. oldal.
230
PETERS, B. Guy: The Future of Governing. Kansas Univ. Press, USA, 2001. 13. oldal.
231
AKERLOF, George A., - KRANTON, Rachel E. Identity and the Economics of Organizations. Journal of Economic Perspectives (9: 1), 2005, 9–32. oldal.
103
adminisztratív kapacitás leromlásához vezet; a kiszervezés számos esetben rendkívül drágának bizonyult a kiszervezett területtel kapcsolatos döntési mozgástér leszőkítése mellett. A projektmenedzsment a gyakorlatban alkalmazható, de nagy elıvigyázatosságot érdemel, mivel gyakran drágább és kevésbé ellenırizhetı, mint a hagyományos szemléletmód alkalmazása, míg a minıségmenedzsment nem szükségszerő NPM eszköz.
Az NWS az NPM támogatók – elsısorban az NPM-et érvényesítı nemzetközi szervezetek – meggyızıdésével szemben empirikusan alátámasztott, kulturális és társadalmi kontextusba helyezett, jogilag megalapozott utat kíván járni. Egyúttal az NPM által verifikált megoldásokat, mint például a minıségi jogalkotásban alkalmazott modellezések, meg kívánja tartani. DRECHSLER állítása szerint az NWS egyenesen az innováció-barát társadalom természetes közigazgatása.232 Külön kérdésként veti fel DRECHSLER, hogy az elektronikus közigazgatás melyik irányzatot erısíti inkább. Az elektronikus közigazgatást semleges technológiaként kezelve megállapítható, hogy mindkét irányzatot erısítheti törekvéseiben. Az „e-demokrácia”,
a
valódi
döntési
helyzetbe
hozott
(empowered)
állampolgárok
koncepciójának kialakítása azonban inkább az NPM elsıségét vetíti elıre az elektronikus technológiák alkalmazásában. Mindezek alapján az irányzatok lényegének áttekintését a következık táblázatban foglaltuk össze olyan szerzık munkássága alapján, akik a közép- és kelet európai tapasztalatok alapján szőrték le megállapításaikat. NWS (G. FODOR – STUMPF 2008,233
WS: az eredeti weberi modell
ill. DRECHSLER 2009)
(DRECHSLER 2009)
A közszolgálathoz való viszonya:
A közszolgálathoz való viszonya:
A közszolgálathoz való viszonya:
A közszolgálat rugalmas, a piac és az
A közszolgálat professzionalizációja
A közszolgálat önálló szakma, saját
állami
el
azt jelenti, hogy a köztisztviselı nem
kultúrával, elkülönült jogi státusszal,
egymástól, munkatársak, tanácsadók,
csak a saját szakterületének jogi
sajátos
tanácsadó cégek a piacról a feladatok
szakértıje,
jogszabályoknak és a köz érdekének
többségére,
„menedzser” is, aki az állampolgárok
NPM
szféra
megbízhatók.
nem
különül
versenyeztetés
után
és
a
hanem
közérdeknek
egyben
olyan
nyelvvel,
kizárólag
alávetve.
megfelelıen
mőködik.
232
DRECHSLER, Wolfgang: The rise and demise of the New Public Management: Lessons and opportunities for South East Europe. Uprava. 2009. november 3. Univerza v Ljubljani Fakultete za Upravo. 14. oldal.
233
G. FODOR Gábor – STUMPF István: Neoweberi állam és jó kormányzás. Nemzeti Érdek. 2. évfolyam, 7. szám, 2008. ısz, 6-26. oldal.
104
a
Elıfeltevése:
Elıfeltevése:
Elıfeltevése:
A verseny messze nem tökéletes,
Az állam a problémák, kihívások
ahogy az állami tervezés sem. A piaci
megoldásának
járunk el helyesen, ha minden területre
koordinációt
globalizáció, változó technológiák,
ezt
minimálisra
A
verseny
koordinációs
a
leghatékonyabb
mechanizmus,
alkalmazzuk.
A
akkor
piaci
koordinációra helyezi a hangsúlyt: az
belül,
államból
koordinációs
szolgáltató,
állampolgárból
az
„fogyasztási
a
megpróbálja szorítani az
államon
társadalomirányítást
fı
segítıje:
demográfia, környezeti kihívás
a
mechanizmusok
harmonikus egységeként tekinti.
garanciákat” igénylı fogyasztó válik Politikához való viszonya:
Politikához való viszonya:
Politikához való viszonya:
A politikát adottnak veszi, az NPM
Az
A
csak
megoldások,
helyreállításával bıvíteni igyekszik a
elszigetelten igyekszik mőködni, a
receptek győjteménye, nem tartalmaz
politika mozgásterét, de a jogállami
politikával való egyetlen összekötı
politikai vagy szakpolitikai célokat.
eszközök hangsúlyozásával a politika
kapocs a jogalkotás. A weberi modell
közjót szolgáló mivoltát erısíti a
a képviseleti demokrácia közjó mint
hatalmi célokkal szemben. Az NWS
végsı
erıteljesen
támaszkodik
igényét igyekszik kielégíteni.
állampolgári
konzultációkra
technika,
jó
állam
kapacitásainak
az
közszolgálat
a
legitimációs
politikától
bázis
iránti
a
szakpolitikai tervezés minıségének javítása érdekében. Programja: A
hatékonyság
költségcsökkentés,
növelése feladatszőkítés
azonos vagy jobb teljesítmény mellett.
Programja:
Programja:
Az eredményesség a legfontosabb cél,
A közigazgatási jog megerısítése –
melyet
megfelelı modernizáció mellett – az
a
jogállami
vívmányok lehetı
állam-állampolgár kapcsolatrendszer
legnagyobb szakmai felkészültséggel
lényegének megtartásával, a törvény
kell elérni.
elıtti egyenlıség, a jogbiztonság és
érintetlenül
hagyásával,
a
az állami cselekvés kiemelt jogi szabályozottsága útján.
A közép- és kelet európai térség államaiban az NPM és az NWS viszonyát RANDMA-LIIV234 is szembenállásként fogalmazza meg a következık szerint:
Minimális állam – Erıs állam Mivel a térségben erıs volt a vágy a piacgazdaság gyors bevezetésére, és a menedzsment 234
RANDMA-LIIV, Tiina: New Public Management versus Neo-Weberian State in Central and Eastern Europe. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The Neo-Weberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009, 69-82. oldal.
105
eszközök alkalmazására, e lépésekkel többnyire nem várták meg a demokratikus kormányzatot kiszolgáló hierarchikus rendszer, a közigazgatás újjászervezését. Így az NPM reformok befogadása egy kialakulatlan szabályozási- és intézményi környezetben történt. RANDMA-LIIV szerint a kommunista berendezkedéső államok számos funkciójuk ellenére a legkevésbé sem voltak hatékonyak, és ezt a tulajdonságukat átörökítették a demokratikus államokra is, amelyeknek nagyon jelentıs igényük van hatékonyság javításra. Ezzel együtt a hatékonyság-javítás
ígéretével
történı
államtalanítási
pálya
„katasztrofális
következményekkel” járhat a térség országai számára, elsısorban stabilitási veszteségeik miatt.235
Rugalmasság – Stabilitás RANDMA-LIIV szerint az „átmeneti” országok tekintetében, ahol már a kifejezés is némileg ellentétes a stabilitás fogalmával, a stabilitáshoz lényegesen nagyobb érdek főzıdik, amit csak egy Weberiánus fejlesztési pálya tud garantálni.236
Dereguláció – Reguláció RANDMA-LIIV PETERS-szel egyetértve237 azt hangsúlyozza, hogy az átmeneti térségnek lényegesen jelentısebb szabályozási igénye van, mint amit egy NPM-re alapozott fejlıdési pálya szükségesnek tartana. A tapasztalatlan köztisztviselık számára megnyitott nagyobb mérlegelési szabadság valószínőleg költségesebb, a rugalmasabb alkalmazási feltételek pedig megnyithatják az utat a politika nagyobb befolyásának. A jogbiztonság követelménye pedig a stabilitás igényét szolgálja ki.
Piacosítás – Állami kézben tartás Fejletlen, kicsi, oligopolisztikus piacokon biztosan nem lehet a hatékonyság olyan szintjét elvárni, mint Nyugat-Európában. Jellemzı továbbá, hogy az államok a piacokon nem viselkednek kellı tudatossággal, eleve nem tudják kiaknázni a piacban rejlı lehetıségeket. Emellett nem történt meg a politika és az üzleti élet elválasztása, ami további jelentıs aggályokat vet fel.
235
RANDMA-LIIV, Tiina: New Public Management versus Neo-Weberian State in Central and Eastern Europe. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The Neo-Weberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009. 69-82. oldal. 236
Uo.
237
PETERS, B. Guy: The Future of Governing. Kansas Univ. Press, USA, 2001. 176. oldal.
106
Fragmentáció – egységesség PETERS szerint a decentralizáció, amit az NPM javasol, hozhat az adott ponton hatékonyságjavulást, de erısebb koordinációt igényelhet, sıt a térségre jellemzıen gyakran szükséges gyors, fontos döntések meghozatalát hátráltathatja,238 ami kockázatos. Az átláthatóság és elszámoltathatóság szempontjait szintén jobban szolgálhatja a térségben az NWS minta. RANDMA-LIIV szerint a térség államaiban a bizalom csak a stabilitás körülményei között fejlıdik ki az állampolgárok és az intézményrendszer között, így annak a lehetı legstabilabbnak és legegységesebbnek kell lennie.239
Demokratikus értékek – technokratikus értékek A térség nehéz gazdasági körülményei között a technokratikus értékeknek (mint a hatékonyság, eredményesség) jelentıs vonzerejük van, de a stabil demokrácia megtartása, fejlesztése még ennél is nagyobb érték. Az NWS a konzultációs mechanizmusokkal és átláthatósági szempontokkal kiegészített garanciák alkalmazásával a demokratikus értékeket jobban szolgálja, mint az NPM.240
3. Az elektronikus közigazgatás és a közigazgatási reformtartalmak viszonya
Az elektronikus közigazgatás kérdéskörének felbukkanása felvetette a kérdését annak, hogy vajon a technológia fejlıdése eldönti-e az NPM-NWS vitát.
E körben az információtechnológiai fejlıdés egyik jelentıs állomásának tekinthetı közösségi hálózatok (Web 2.0) elterjedése néhány évre az NPM javára látszottak eldönteni a kérdést, amennyiben az NPM egyes irányzatai az NPM-et nem csupán a piaci mechanizmusok, technikák és informatikai alkalmazások közigazgatási alkalmazásában látták a technológia és az NPM kölcsönhatását, hanem az „e-társadalom” kialakulását, és egyes sajátosságait is az
238
Uo. 35. oldal.
239
RANDMA-LIIV, Tiina: New Public Management versus Neo-Weberian State in Central and Eastern Europe. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The Neo-Weberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009 69-82. oldal. 240
RANDMA-LIIV, Tiina: New Public Management versus Neo-Weberian State in Central and Eastern Europe. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The Neo-Weberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009. 69-82. oldal.
107
NPM attribútumaként azonosították.241 E két jelenség (illetıleg a leírásukra alkotott két fogalom) azonban nem köthetı össze ilyen mechanikusan, hiszen az e-társadalom a közigazgatás, illetıleg az e-közigazgatási törekvésekre tekintett nélkül is létezik. Mi több, az általános társadalomtudomány,242 továbbá a gazdálkodástudományok243 a közigazgatástudományra tekintet nélkül fogalmazták meg állításaikat az e-társadalom feltárt jelenségei tekintetében. A közigazgatás és az elektronikus alkalmazások tömeges, sokszínő, megbízható színvonalú, könnyen hozzáférhetı elterjedése kapcsán tehát helyesebb OSBORNE és GAEBLER eredeti elgondolása, miszerint a technológia által felkínált demokrácia-többlet a közigazgatás egyik fı kihívása és egyúttal hajtóereje, semmint a késıbbi követık koncepciója arról, hogy az e-közigazgatás és az e-demokrácia az e-társadalom – még tágabban pedig az e-korszak – elıidézıje és sajátossága.244 Az NPM és az e-társadalom szoros kapcsolatát, amelyet számos szerzı az NPM belsı erısségének tekintett, egyúttal az NPM-et tekintve az információs korszak természetes közigazgatásának, valójában nem okozatiság, hanem pusztán véletlen formai hasonlóság okozza. Az NPM alapjául is szolgáló a madisoni közigazgatásra jellemzı kisközösségi önszervezıdı kultúra az 1990-es és 2000-es években a Világhálón is kialakult, de a madisoni eszmétıl teljesen függetlenül. Ezt észlelve az NPM teoretikusok a tények sajátos alakulását beépítették saját érvrendszerükbe, de a két jelenség közötti kapcsolat valójában legfeljebb csak morfológiai. A sajátosan önszervezıdı Internetes kultúra kialakulásának körülményei bizonyos tág feltételek tekintetében hasonló volt az amerikai közigazgatási kultúra kialakulásával: erıs szabályozó centrum nélkül, a korlátlan (virtuális) térben zajló folyamatok kezdetben nem támaszkodhattak más szervezı erıre, mint a résztvevık önkéntes megegyezésére. Az állami szabályozók kialakulása a valós jelenségekhez képest bı másfél évtizedes csúszással indult el, és viszonylag lassúnak bizonyul, tekintettel az Internet nemzetközi voltára, az állami szabályozó hatalom csekély jogérvényesítı lehetıségeire.
A technológiai vívmányok és az NPM egymást erısítı korszaka nagyrészt az informatikai technológiák lakossági elterjedésének naiv korszakára tehetı. Miután a technológiai 241
RAMSEY, Todd: A szolgáltató állam. Századvég Kiadó, Budapest, 2006. 6-30. oldal.
242
CASTELLS, Manuel: A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat-Infonia. Budapest, 2005.
243
GELLÉN Márton – NEMESLAKI András: Elemzés a hazai online könyvpiacról. 2008. http://www.versenyhivatal.hu/gvh/alpha?do=2&pg=159&m90_act=9&st=1&m5_doc=5148&m256_curr=2 letöltve: 2012. február 17. 244
OSBORNE, David – GAEBLER, Ted. Reinventing Government: How the enterpreneurial spirit is transforming the public sector. New York: Penguin Books. 1992.
108
nagyvállalatokkal kapcsolatos üzleti elvárások normalizálódására – meglehetısen drasztikus körülmények között – sor került a 2000-2001-es években, az Új Weberizmus hívei a technológiai elvárásokkal kapcsolatos realizmus korszakában kapcsolódtak be a technológia és a közigazgatás viszonyrendszerének értelmezésébe. Az Új Weberizmus híveire ezáltal egy bizonyos technológiai szkepticizmus jellemzı, szemben az NPM hívek kissé naiv technológiai progresszivizmusával. Fontos azonban kiemelni az idımúlás fontosságát. A 2000-es években megerısödı Új Weberizmus az információs technológiák lényegesen magasabb fejlıdési foka mellett kapcsolódott be a tudományos vitákba. E korszak jellemzıje, a mobiltelefon hihetetlenül széleskörő elterjedése (M-Governence), a tényleges, olcsó, hozzáférhetı szélessávú infrastruktúra elterjedése (majd a mobil-szélessávú alkalmazások). Ezek részint a korai NPM teoretikusok feltételezéseit igazolták puszta létükkel, azonban egy olyan tényezıt is felszínre hoztak, amelyre az NWS megközelítés és eszköztár helyesebb és teljesebb válasszal tudott reagálni. Ez a tényezı annak felismerése volt, hogy a technológia elterjedése nem csak társadalmi, és közigazgatási lehetıséget (e-demokrácia és eközigazgatás), hanem nagyon jelentıs, korábban nem ismert, közvetlen veszélyeket is hordoz.
Ezek kapcsán tehát a közigazgatási területen alkalmazott információtechnológia demokratikus többlete az NPM-hez állt közelebb, és az 1990-es években egyes államok (például Észtország) igyekeztek ezt a gyakorlatban is felhasználni, például az elektronikus parlamenti választás bevezetésével. Késıbb annak felismerésével, hogy a technológia nem csak lehetıség, hanem nagyon komoly kihívás is, a jogállami védelmi konstrukciók elektronikus technológiákkal való támogatása iránti igény az NWS-re általánosan jellemzı jogállami megközelítéssel helyesebb, elfogadhatóbb megoldást kínált, mint az NPM által felkínált progresszív megközelítés. Némileg leegyszerősítve az NPM a technológia pártját fogta a közigazgatási rendszerekkel szemben, míg az NWS a hagyományos közigazgatás megerısítését remélte az információtechnológia révén. Egy adóigazgatási reform esetében tehát az adóhatóság által lefoglalt tárgyak árverésen történı értékesítése helyes, ha elektronikus platformon, transzparens módon, a világháló közvéleménye által ellenırzött környezetben történik, azonban mindez az adóhatóság informatikai eszközeinek töredékét jelenti. Az adóhatósági adatbázisok üzemeltetése, az adatszolgáltatások elvégzése, az adóellenırzések területi, iparági ellenırzésének informatikai támogatása zárt, védett, állami közegben történik továbbra is, ilyen módon az NWS megközelítését tükrözi.
A közigazgatás közszervezı funkciója tekintetében az informatika semleges módon tudja 109
támogatni mind az NWS, mind az NPM reformokat. Az NPM reformok közszervezı tartalma esetében
az
informatikai
alkalmazásokkal
kapcsolatos
interoperabilitási
problémák
valamelyest jelentısebbek, mint az NWS esetében, hiszen az esetlegesen több magánszolgáltatóval megvalósuló informatikai alkalmazásoknak egymással, illetıleg az állami szereplı által használt alkalmazásokkal – technológiai értelemben is – összhangban kell lenniük. A magánszolgáltatók kiválasztásának versenykritériumai között egy kompetens és erıs koordinátori-szabályozási funkciót betölteni képes megrendelı definiálhatja ugyan az alkalmazni kért interoperabilitási követelményeket, de a piaci szolgáltatóra bízott közcélú adatkezelés számos gyakorlati problémát rejt. Ezek legfontosabbikát az Adatvagyon törvény (2010. évi CLVII. tv.) gyakorlati alkalmazhatósága hozta felszínre olyan esetekben, amikor a közfunkció elengedhetetlen alapinfrastruktúráját jelentı adatbázis polgári jogi szerzıdés keretei között védett magánszolgáltató kezelésében van. Ezekben az esetekben maga az adatbázis lehet állami (Új Weberiánus), de az adatszolgáltatás kizárólagos joga az adatbázist üzemeltetı szoftver a polgári jogviszony által védett magánszolgáltatónál van (NPM). A szolgáltatás keretét adó szerzıdés lejártát követıen az NPM modellben új versenyeztetésnek kellene következnie, a valóságban azonban kizárólag az inkumbens szolgáltató nyerheti meg az új tendert is, hiszen az adatok formátumát, rendszerét, védelmét garantáló szoftverrel kapcsolatban szerzıi jogi védelme továbbra is kizárólagosan fennáll. E gyakorlati példán szemléltethetı, hogy az informatika képes mindkét irányzatot kiszolgálni, ugyanakkor az informatika egyik sajátossága, hogy az elsı fejlesztésben sikeres szolgáltatót hosszú távon is nagyon erıssé teszi, rontva a késıbbiekben a versenyezetéssel elérhetı hatékonyságjavulás esélyét.
4. A közigazgatás piacbarát és állambarát irányzatainak összefoglalása
Alapmodellünkben a közigazgatási reformok és az államszerep változásainak összefüggését vizsgáltuk. Az utóbbi két évtizedben az ezen témakört uraló két áramlatot az NWS-t és az NPM-et az ide vonatkozó szakirodalom gazdagságával arányban mutattuk be, bár teljességre nem törekedhettünk. Elemzésünkben bemutattuk, hogy a legmarkánsabb elemzıi irányzat szerint az NPM és az NWS egymás ellentéte, bár vannak olyan kutatók is, akik ezt vitatják. Természetesen az NWS-t lehet általános állambarát irányzatnak vagy új szintézisnek is tekinteni, ám amennyiben ez utóbbi nem nyer bizonyítást, addig az általánosabbnak tekinthetı vélekedést szerepeltetjük modellünkben. 110
NPM Állam
Piac NWS
Kontextus: komplexitás és posztmodernizmus
3. számú ábra. Horizontális irányú közigazgatási reformok: az állam és a piac A modellben érzékeltetni kívánjuk, hogy az NPM olyan közigazgatási (közszektor) reformban gondolkodik, amely az államtól a piac felé viszi át a kompetenciákat és a kontrollt, az NWS ezzel szemben az állam szabályozó, integratív szerepét kívánja fejleszteni. A modellben hangsúlyos szerepet kap az is, hogy a kontextus térben elhelyezett külsı tényezık közül az NPM leghangsúlyosabban a gazdasági kihívások megoldására törekszik, másodsorban a technológiai kihívások kezelésére kínál eszközöket. A környezeti, társadalmi kihívásokat csak ezeket követıen, harmadlagosan kívánja orvosolni.
111
VII.
A közigazgatási reform tartalmak társadalombarát irányzatai
1. Az NPM társadalombarát irányzata Az NPM társadalombarát aspektusait elemzésünkben megkülönböztettük piacbarát NPM tulajdonságaitól. Mint korábban kimutattuk, a tiszta formájú NPM-ben kimutathatók a dominánsan társadalombarát elemek. Megállapítottuk, hogy a szakirodalomban mindkettı jelen volt, de hosszú idın keresztül az NPM piaci aspektusának elemzése olyan mértékben dominálta mind a támogató, mind a kritikai irányzatokat, hogy az NPM társadalombarát aspektusáról alig esett szó. (Modellünkben az NPM társadalombarát irányzatát S-NPM-ként jelöljük). Mivel sem hatásában, sem szakirodalmi feldolgozásában nem volt különösebb jelentısége a társadalombarát NPM-nek, így az lényegében beleolvadt az NPM fıáramába.
A társadalombarát NPM azonban – feltételezhetıen a fıáramú NPM-et ért kritikák hatásával összefüggésben – a gyakorlatban megjelent 2011-ben, a public choice – illetıleg kisebb mértékben az NPM – európai modellországának számító Egyesült Királyságban. 2011 júliusában az Egyesült Királyság Kormánya publikálta a „Nyílt Közszolgáltatások Stratégiát” (Open Public Services White Paper),245 melyben a társadalombarát NPM egy markáns példáját láthatjuk.
Az Open Public Services White Paper (Fehér Könyv) alapvetése különbözik az Magyarországon megszokott közigazgatási reformprogramok kiindulópontjától. Állítása szerint a reformprogramnak nem az a célja, hogy átfogóan javítsa a brit közszolgáltatások színvonalát, mivel azok többnyire a világ élvonalában vannak. Nem is elsısorban az a célja, hogy javítsa a brit közszolgáltatások költséghatékonyságát, mivel egyrészt az Egyesült Királyság nem küzd olyan mértékő finanszírozási problémákkal, mint számos más Európai Uniós tagállam – bár némely területen a hatékonyság fokozása számottevı, könnyen kiaknázható megtakarítást kínál, mint például az egészségügyben.
A White Paper elsıdleges célja a brit társadalom stabilitásának szolgálata. Ilyen módon tehát a White Paper kifejezetten kihívás és megoldás orientált javaslatnak tekinthetı, mely (noha 245
www.cabinetoffice.co.uk
112
konzervatív és liberális kormánykoalíció idején született) kimondottan erıs szociális elkötelezettséget tartalmaz. Stratégiáját és egyes akció javaslatait az Egyesült Királyság állama és az általa kormányzott társadalom szolidaritási kapcsolata alapján fogalmazza meg.
Állítása szerint a brit társadalom szétszakítottsága, az egyes társadalmi csoportok anyagi és szellemi javak területén való szélsıségesen eltérı pozíciói magukban hordozzák a társadalom instabilitását, amelynek leküzdése a kormányzati reformprogram elsıdleges célja. A hatékonyság fokozása pedig másodlagos cél, inkább kedvezı mellékhatás.246 E közigazgatási program tehát nem az EU által támasztott kihívásokra, nem is a gazdasági válság okozta problémákra
igyekszik
közszervezési
választ,
programot
kínálni.
Érdeklıdésének
középpontjában kimondottan a társadalmi különbségek mérséklése, ezáltal a társadalom stabilizálása áll.
E cél érdekében a brit kormány programja átfogóan, teljes körően kívánja a közszolgáltatások körét megújítani. A program alapelvei a következık:
Ahol lehetséges, növelni kell a választási lehetıséget, ezáltal a versenyt mint hatékonyságnövelı eszközt, valamint (mivel a versenytársak törvényszerően egymást is ellenırzik) az átláthatóságot. • A közszolgáltatásokat a lehetı leginkább decentralizálni kell. Ez az alapelv a szubszidiaritás elvével harmonizál, bár nem a hatékonyság jegyében született, hanem kimondottan abból az elgondolásból fakad, hogy a kormányzat demokratikus legitimációját az erısíti, ha a központi kormányzat igyekszik a helyi közösségekhez telepíteni a közszolgáltatásokat. • A közszolgáltatások nyújtása a közszolgáltatók széles köre számára kell, hogy nyitva legyen. Eszerint állami, helyi közösségi, nonprofit és piaci (for profit) szereplık egyaránt részt vehessenek a közszolgáltatások nyújtásában, mégpedig minél nagyobb számban, a verseny lehetı fokozása érdekében. • A közszolgáltatásokhoz való méltányos (fair) hozzáférés alapelve. • A közszolgáltatásoknak mind az adófizetık, mind az ügyfelek számára átláthatóknak kell lenniük.
246
A 2011 nyarán, Londonban, majd más városokban is jelentkezı zavargások jelzik, hogy a brit kormány valóban égetı probléma leküzdését tette a kormányzati reformprogram elsıdleges céljává.
113
Mindezeket az alapelveket különbözı területeken és különbözı szinteken kell megvalósítani a stratégia szerint. Megvalósítási szintek szerint három kategóriát különböztet meg a javaslat: 1. egyéni szint: ide tartoznak azok a közszolgáltatások, amelyek célpontja az egyén, például az oktatás, képességfejlesztés, szociális gondoskodás, gyermekellátás, lakhatási támogatás és a betegellátás. 2. kisközösségi (szomszédsági: neighbourhood) szolgáltatások: e szolgáltatásokat helyi szinten tipikusan közösségek veszik igénybe, például a helyi közösségi terek karbantartása, sport- és szabadidıs létesítmények üzemeltetése, közösségi biztonság fenntartása. 3. országos vagy helyi önkormányzati hatóságok számára fenntartott közszolgáltatások n (ld. fentebb), melyeket nem lehet átadni sem egyéneknek, sem közösségeknek, sem egyéb piaci szereplıknek.
A javaslat szerint községi, illetıleg kisközösségi (szomszédsági) kormányzatok szerepének növekedése jobbára szimbolikusnak tekinthetı pillanatnyilag. Azt kívánja hangsúlyozni, hogy az állampolgári kezdeményezések és aktivitás fontosak a közszolgáltatások megvalósítása során. Mindazonáltal a községi és kisközösségi jogok érdemi bıvülését nem tartalmazza a Fehér Könyv. A brit közigazgatásban a községi szint fölött elhelyezkedı helyi önkormányzatok számára azonban várhatóan a Fehér Könyvbıl származó új intézkedések nyomán nıni fog a mozgástér. A kormányzat szándéka szerint a helyi önkormányzatok felhatalmazást kapnának a helyi innovációk jobb kiaknázására jobb helyi koordináció útján. A helyi önkormányzatok lennének az elsı olyan igazgatási szint, ahol a szociálisan hátrányos helyzetbe került egyének és családok komplex szükségleteit önállóan kifejlesztett szolgáltatás-kombinációkkal fednék le. A helyi társadalom-óvó közszolgáltatás-koordinációt e helyi hivatalnokok nagyobb mérlegelési szabadságával, a központi elıírások deregulációjával kívánják elérni.
A helyi önkormányzatok alkotó-fejlesztı beállítottságát a helyi közszolgálat reformja is kiegészíti. A reform lényege: az innovációk alkalmazásának képessége a helyi társadalom kontrollja alatt, a helyi társadalom érdekében.
Felismerve, hogy a társadalom a gazdasági és kulturális sokféleség állapotában van, szükséges a közszolgáltatások sokféleségének biztosítása is olyan módon, hogy a közszolgáltatások 114
gyakorlati megvalósítását minél több szereplı végezhesse. Így lehetıség nyílik a versenyben rejlı hatékonysági tartalékok kiaknázása mellett a közszolgáltatások iránti társadalmi igények sokféleségének lehetıség szerinti lefedésére is.
A brit reformok a választás szabadságát és a verseny fokozását helyezik elıtérbe. Így 2011ben is az eredeti NPM modell eszközeibıl gazdálkodnak, azonban jelentıs változást jelent a folyamat céljában, hogy míg korábban az NPM reformok bevezetése a hatékonyságot helyezte e középpontba olyan tartalommal, hogy egy lehetséges megoldást (vagy legalábbis ígéretet) kínált a közszféra költségeinek csökkentésére és a közszolgáltatások színvonalának növelésére, a Fehér Könyv által felkínált modell a társadalmi igazságtalanságok mérséklésére, és az általános esélyteremtésre összpontosít. Ezzel együtt az ellenırzés fontosságát is hangsúlyozza a Fehér Könyv részben a közszolgáltatások olyan felépítésével, hogy azok az állampolgárok és helyi közösségek számára közvetlenül ellenırizhetık legyenek, részben pedig a központi szervek ellenırzési jogosítványainak fokozásával. Az állampolgári közvetlen ellenırizhetıséget szolgálja az ügyfél-elégedettség mérése és az ügyféltapasztalatok visszajelzése, elérhetıvé tétele az ügyfelek számára. A sokféle közszolgáltatást nyújtó szervezet feletti központi (és helyi) ellenırzési jogosítványokat a szolgáltatásokat végzık regisztrációja,
a
tevékenység
engedélyezése
és
a
közszolgáltatásokra
vonatkozó
minimumstandardok alapozzák meg – a reformerek szándéka szerint – olyan módon, hogy ezen garanciák ne csökkentésék az innovációs kedvet, és ne eredményezzenek többlet költségeket.247 A garanciák megalkotása és gyakorlati alkalmazása az NPM filozófiára jellemzı közpolitikai szemléletben történik, azaz az eredményességet (különösen a közösségi szintő eredményességet) helyezi a középpontba, amellyel kapcsolatban az eredmény elmaradása esetén szankciók, illetıleg külön beavatkozás alkalmazását helyezi kilátásba a Fehér Könyv. Például az oktatás területén, melyet a brit reformerek a felzárkóztatás és az esélykülönbség csökkentése fı eszközének tekintenek, ilyen külön beavatkozás történne, amennyiben egy-egy területen egyébként iskolalátogatásra alkalmas tanulók nem tanulnak meg idıben írni, olvasni, vagy például ha egy kisebbséghez tartozó tanulók tendenciaszerően kimaradnak az iskolai oktatásból.248
A brit példa részletes szakirodalmi feldolgozása egyelıre várat magára, így annak a kérdésnek az eldöntése is a jövı feladata, hogy a társadalmi orientációjú NPM (modellünkben: S-NPM) 247 248
White Paper 22. oldal. Uo.
115
az átfogó, több évtizedre kiterjedı NPM reformokon belüli korrekciós fázis, vagy pedig a inkább a governance irányzatokhoz áll közelebb rendszertanilag. Modellünkben az S-NPM-et mint a governance irányzattal rokon irányzatot jelenítjük meg annak hangsúlyozásával, hogy az S-NPM alapvetıen a verseny talaján áll, és csak másodsorban érvényesíti a társadalmi igazságosság, méltányosság követelményeit, így a versenyhez való egyenlı hozzáférés tényezıjét nem vagy alig kezeli.
2. A Good Governance mint a közigazgatási reformok társadalombarát irányzata
Tág értelemben a governance szemlélet azt fejezi ki, hogy a társadalmi szereplık és a piac együttesen olyan szervezettséget értek el (empowerment), hogy számos állami vagy akár kormányzati feladatot is képesek önállóan megoldani. Maga a governance kifejezés rendkívül gazdag jelentéstartalommal bír, egyebek között a kormányzás cselekvı, alkotó jellegét is hangsúlyozza a „kormányzat” kifejezés statikus, bürokratikus jellemzıivel szemben.
Jelen elemzés szempontjából az állami közigazgatás és közpolitika alkotás alternatíváját felkínáló,249 nem (vagy nem kizárólagosan) piaci megoldásokra alapozó közigazgatási reformtartalmat soroljuk ide.
Az NPM társadalombarát irányzatától az különbözteti meg, hogy az NPM esetében a társadalmi szereplık közötti koordinációt a verseny látja el, a governance esetében azonban a közérdekért való kölcsönös elkötelezettségen alapuló egyeztetések rendszere.
A társadalmi szereplık közszervezésbe való, széles körő bevonására azért van lehetıség, mert megváltozott a társadalmi szereplık karaktere. A közfeladatokban való szerepvállaláshoz szükséges tudás, informatikai támogatás könnyen hozzáférhetı, és a civil szereplık maguk is igényt tartanak arra, hogy ıket a szélesebb értelemben vett közösség életébe állami oldalról is bevonják. Ha a társadalmi szereplık közfeladatok ellátásába való bevonása nı, akkor az ugyanezen közfeladatok ellátását korábban végzı, feladatok híján kiüresedett250 közigazgatás leépíthetı, sıt, esetleges további munkája csak zavarná a társadalmi szereplık hatékony 249
TIIHONEN, Seppo: From Government to Governance. Tampere: University of Tampere Press 2004.
250
PETERS, B.Guy. Managing the Hollow State. In K. ELIASSEN and J. KOOIMAN, eds. Managing Public Organizations, 46-57. oldal. London: Sage. 1993
116
munkáját.251 A governance típusú szervezıdésnek nincs szüksége formalizált eljárásokra, belsı folyamatokra, mőködési módjában a tárgyalások rendszere érvényesül252
A governance irányzat képviselıi szerint a kormányzat akkor jár el helyesen, ha a társadalmi partnerek rendelkezésre álló kapcsolati hálózatait közfeladatok ellátására használja.253 A tárgyalásokra és a szereplık mellérendelti viszonyára alapuló döntéshozatali rendszerben a kormányzatot kvázi-független ügynökségek (agency-k) képviselik, amelyek lényegében csak annyiban kontrollálják a döntéshozatali rendszert, amennyiben maguk is szereplıi annak, kizárólagos vagy döntı kontrollszerepük azonban nincs. Az egyeztetések rendszerében a kormányzati ügynökség forrásai is függnek a társadalmi szereplıktıl, hiszen sikeres programok megvalósulása nélkül az ügynökség forrásai is elapadnak.254 Ezt a mőködési szerkezetet eredetileg az önkormányzatokkal kapcsolatos együttmőködésre dolgozták ki, de késıbb kiterjesztették a társadalmi szereplıkkel való általános kooperációra is.255
A governance gondolat lényege, hogy a hálózatos szerkezető közösségi problémamegoldás és közszervezés hatékonyabb és demokratikusabb, mint a hierarchikus szerkezet. A governance további feltételezése, hogy a döntéshozatal során a konszenzusteremtést elıbbre hozza, így az azzal járó konfliktusok megoldása elıbbre kerül, a konfliktusok nem tudnak kiélezıdni, felfogása szerint demokratikus többlettel rendelkezik a közigazgatási hierarchián és politikai felhatalmazáson alapuló rendszerrel szemben, mivel a javasolt modellben az önmagát megszervezni képes civil társadalom folyamatosan befolyással tud lenni az ıt érintı közpolitikai kérdések alakulására.
A skandináv és a holland közigazgatásban a társadalmi partnerek bevonása már korábban elterjedt,256 de idıvel az ilyen hagyományokkal nem rendelkezı országokban is teret nyertek a különbözı governance reformok, sıt a fejlıdı országok számára is közvetített modellé vált, 251
RHODES, R.A.W.: The Hollowing Out of the State. Political Quarterly 65: 138-151. oldal 1994.
252
PETERS, B. Guy: Governing without Government? Rethinking public administration. Journal of Public Administration Research & Theory. Apr 98, Vol. 8, Issue 2. 223-243. oldal. 253
SØRENSEN, Eva – TORFING, Jacob (editors): Theories of Democratic Network Governance. Basingstoke: Palgrave. 2007.
254
RHODES, R.A.W. Beyond Westminster and White-hall. London: Unwin Hyman 1988.
255
PETERS, B. Guy: Governing without Government? Rethinking public administration. Journal of Public Administration Research & Theory. Apr 98, Vol. 8, Issue 2. 223-243. oldal. 256
KLIJN, E.-H. – KOPPENJAAN J. Managing Uncertainties in Policy Networks London: Routledge 2006.
117
mint ahogyan azt az ENSz közigazgatási elképzeléseinél részletesebben is bemutatjuk.
A közfeladatok civil szereplıkön keresztül történı ellátása Magyarországon sem ismeretlen, hiszen a szakmai kamarák vagy köztestületek tipikusan ilyen szervezetek. Az állam és társadalom
közötti
érdekegyeztetések,
különbözı
korporatista
szervezıdések
nagy
hagyományokkal bírnak Európa szerte, jelentıs hatalmi, ágazati, szabályozási erıforrásokkal rendelkeznek. A tapasztalatok szerint azonban e tradicionálisnak tekinthetı egyeztetési technikák nem váltották fel, nem üresítették ki és nem gyengítették az államot, igaz nem is léptek fel közigazgatási reform iránti igénnyel.257 A governance szemlélet ellenzıi kezdettıl felvetették azt, hogy a közérdek érvényesítése az informális egyeztetések során kikerül az átlátható, egyenlı állampolgári hozzáférést biztosító képviseleti demokrácia és a jogállam kontrollja alól, továbbá technikailag is igen nehézkes az egymással is vitában álló, gyakran összeegyeztethetetlen motivációkkal bíró szereplık koordinációja.258 Különösen nehézkes demokratikus többletet kimutatni governance reformok esetében olyan társadalmakban, ahol fejletlen, hiányos a civil szervezetek rendszere és kultúrája. Kuti Éva szerint Magyarország kimondottan olyan példaként szolgál, ahol nem áll fenn a civil szervezetek kellı mőködési színvonala és (fıleg gazdasági értelemben vett) függetlensége.259
A governance elképzelések újabb hullámát vetette fel a gazdasági válság hatása a közigazgatásra, illetıleg az a kérdés, hogy a gazdasági válság körülményei között hogyan lehetne a közigazgatás rugalmasságát, anticipációs képességét fokozni, és hogyan lehetne biztosítani azt, hogy a közigazgatás által közvetített közérdek különösebb ellenállás és nehézkes tájékoztatási erıfeszítések nélkül érvényre tudjon jutni. A válság körülményei között a közpolitikai folyamatok jobb kontrolljának egyik eszközeként merült fel a governance által felkínált hálózati modell. FERLIE és szerzıtársai szerint annak érdekében, hogy a governance hálózati modell elınyös hatása érvényesüljön, a civil szervezeteknek is alkalmazkodniuk kell a válság követelményeihez, azaz képesnek kell lenniük arra, hogy egymástól és a közigazgatástól tanuljanak, és szoros informatikai kapcsolatban kell lenniük egymással és a 257
KATZENSTEIN, P.J. Corporatism and Change. Ithaca, N.Y.: Cornell University Press. 1984
258
PETERS, B. Guy: Governing without Government? Rethinking public administration. Journal of Public Administration Research & Theory. Apr 98, Vol. 8, Issue 2. 223-243. oldal.
259
KUTI Éva: Government-Nonprofit Sector Relations in Hungary: Aspirations, Efforts and Impacts. In. PHILIPS, Susan D. and Steven RATHGEB SMITH (eds). Government and Regulation of the Third Sector. International Perspectives. Routledge 2011. 142-163. oldal
118
kormányzattal. Amennyiben e feltételeknek megfelelnek, alkalmassá válhatnak a válság körülményei között jellemzı „rosszindulatú problémák” megoldásának elısegítésére.260
Fontos ezek mellett röviden elemezni az ún. „metagovernance” jelenséget, mely arra próbál választ adni, hogy hogyan lehet biztosítani a governance környezetben a közösségi érdekek érvényre juttatásának mederben tartását. Azt, hogy az egyeztetési folyamatok ne húzódjanak el túlságosan. Az alapvetı mőködési racionalitásnak ezeket a kézenfekvı elemeit ki kell egészíteni a választási legitimáción alapuló kormányzati szervek felelısségének kérdésével. Ha ugyanis a feladatokat nem széleskörő felhatalmazás alapján, hanem ad hoc demokratikus technikákkal
kiválasztott
vagy
egyéb,
átláthatatlan
felhatalmazáson
alapuló
szervezethálózatok veszik át, akkor felmerül, hogy a választások során a választópolgárok mit is ellenıriznek valójában. A politikai hatalom legitimációval kapcsolatos jogos igényére egy lehetséges válasz a metagovernance, amely azt fejezi ki, hogy a központi kormányzat (illetıleg kormányzati centrum) a döntéselıkészítési, döntési és végrehajtási folyamatba bevont társadalmi szervezeteket ösztönzık, szabályozók útján orientálja, befolyásolja, mőködésüket mederben tartja. PETERS szerint a metagovernance a kormányzatok eszköze hatalmuk helyreállítására. A metakormányzás fı vezetési eszközei a következık: keretrendszerek kialakítása mind szervezeti mind szabályozási úton, összefüggések, célok meghatározása,
ösztönzés,
támogatás,
részvétel.
Hasznos
eszköz
a
prioritások
megfogalmazása és érvényesítése, amely stratégiai menedzsment kapacitást igényel a kormányzat részérıl.261 Hatásos operatív mőködtetési eszköz a teljesítménymenedzsment eszközök
alkalmazása
a
társadalmi
partnerekkel
szemben,
így
az
ösztönzıket
teljesítménycélokhoz lehet kötni, a civil szervezet sikerét vagy sikertelenségét nyilvánosságra lehet hozni, stb.
A metagovernance-re az EU intézményeinek akaratérvényesítési módszereit is szokták példaként felhozni. Az e fogalom alá rendelt technikák, melyeket a governance elmélet keretében dolgoztak ki, elvileg alkalmasak lennének arra, hogy a tagállamok autonómiájuk sérelme nélkül irányíthatók legyenek.262 260
FERLIE, Ewan, Louise FITZGERALD, Gerry MCGIVERN, Sue DOPSON and Chris BENNETT. Public Policy Networks and ‘Wicked problems’: a Nascent Solution? Public Administration. 2011. 89 (2) 307-324. oldal 261
PETERS, B. Guy: The Role of the State in Governing: Governance and Metagovernance. NISPA CEE working paper, 2008. 262
PETERS, B. Guy: The Role of the State in Governing: Governance and Metagovernance. NISPA CEE working paper, 2008.
119
A kommunikációs hálózatok ma a kormányzást új kihívás elé állítják. A kormányzás – e felfogás szerint – többé nem hierarchikus hatalomgyakorlás, hanem valójában kis autonómiák kormányzása: metakormányzás és szabályozás. A jelenség veszélyezteti a képviseleti demokrácia eddigi hatalmi technikáit, de nem magát a képviseleti demokráciát. A liberális demokráciák új kelető kihívása, hogy a kormányzást már nem vagy egyre kevésbé lehet a szuverén állam parancsai alapján végrehajtani, hanem az autonómiával rendelkezı szervezetek (önkormányzatok, egyetemek, egyesületek, egyházak, köztestületek, stb., valamint az EU esetében: tagállamok) „önkormányzásának kormányzásával”. A jelenség eredıje olyan újfajta demokrácia, amely az ismert képviseleti demokráciát abban a formájában, ahogyan ma ismerjük, háttérbe szoríthatja. SØRENSEN szerint mindez rá fogja szorítani a kormányokat a metakormányzás eszközrendszerének alaposabb tanulmányozására és elsajátítására.263 Feltéve, hogy a hálózatos szervezıdések primátusa terjed el és rögzül – tehetjük hozzá. A governance és a demokrácia viszonyában Sørensen a governance szemlélető közigazgatást demokráciát erısítı tényezıként veszi figyelembe, és nem számol azzal, hogy az egyes governance partnerek belsı mőködésének demokratikus volta nem garantálható.
Abban egyelıre vita van, hogy a metakormányzás a kormányzás kiüresítésére irányuló újabb törekvés-e, vagy pedig ellenkezıleg, az utasításokra alapuló fegyelmezett, de mechanikusan mőködı közigazgatási gépezet mellett képes lenne egy rugalmasabb, a politika konzultatív és egyben irányt, stratégiát adó szerepének újbóli felerısítésére.264 Ez alapján tehát az indirekt kormányzás a prioritások meghatározásán, az erkölcsi integritáson keresztül történı példamutatáson, az érdekegyesítésen nyugodna amellett, hogy jelentıs szintetizáló-tervezı kapacitások mobilizálását igényli. Ez mindenképpen igazgatási, döntés-elıkészítési feladat. Lehetséges tehát, hogy noha maga a metakormányzás nem hasonlít a weberi modell utasításalapú mőködésére, mégis létrehozza a maga weberi struktúráját mint a metakormányzás cselekvı aktorát (ahogyan az EU Bizottság esetében láttuk), sıt, hagyományos, racionális dimenziója mellett megerısíti annak immateriális, morális, etikai dimenzióját is.
263
SØRENSEN, Eva: Metagovernance. The American Review of Public Administration. 2006. évi 1. szám. 98-114. oldal.
264
PETERS, B. Guy: The Role of the State in Governing: Governance and Metagovernance. NISPA CEE working paper, 2008.
120
Az alábbi ábrában a governance típusú reformokat úgy helyezzük el, hogy azok az államtól (elsısorban a központi kormányzattól) horizontális irányú feladatkör-átcsoportosítást tartalmaznak. Az ezzel ellentétes – a szakirodalom által már kidolgozott – irányítási módszer a metagovernance, amely a governance kereten belül maradva igyekszik az irányítási központ (az EU esetében a Bizottság) szerepét megerısíteni. Az további tudományos vizsgálatokat érdemel, hogy a metagovernance valójában ellentéte-e a governance-nak, vagy pedig annak szükségszerő kiegészítése. Jelen modellünket a szakirodalomban mértékadónak tekinthetı álláspont alapján állítottuk össze. Amennyiben a governance és a metagovernance viszonyában a jövıbeli tudományos viták kapcsán elmozdulás alakul ki, úgy a modell módosítható.
Mindezek alapján a governance szemlélet társadalombarát irányzata az államszerep szempontját követı modellben a következık szerint ábrázolható.
Társada -lom
Metagovernance Governance/S-NPM
NPM Állam
Piac NWS
Kontextus: komplexitás és posztmodernizmus
4.
számú ábra. Horizontális irányú közigazgatási reformok: az állam és a társadalom
121
VIII. A közigazgatási reformok vertikális iránya. A reformtartalmak nemzetközi szervezetek és integrációk által támogatott irányzatai
A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy a közigazgatás-fejlesztéssel, reformmal is foglalkozó nemzetközi intézmények és integrációk által alkalmazott közigazgatás-fejlesztési reform tartalmak, megközelítések hogyan illeszthetık a közigazgatási reformokról az eddigiek szerint felállított rendszerbe.
A közigazgatási reform tartalmak a nemzetek feletti szervezetek megjelenésével fokozatosan e szervezetek érdeklıdési körébe kerültek. Az OECD, a Világbank, az IMF és más jelentıs donor szervezetek kétségkívül jelentıs hatással voltak a volt szovjet blokk országaira, így Magyarországra
is,
különösen
az
1990-es
években. A donor
szervezetek
saját
elkötelezettségüknek megfelelıen azon fáradoztak ebben az idıszakban, hogy az átmenet országaiban megszilárdítsák a demokratikus intézményrendszert és a magántulajdonon alapuló gazdaságot. A fejlıdési pályaelmélet szerint a fordulóponti idıszakban gyakorolt befolyás az egész fejlıdési pályára hatást gyakorolhat, így fontos áttekinteni a donor szervezetek által követett irányzatokat, különös tekintettel Közép- és Kelet Európára és a térségben lezajlott rendszerváltások utáni évekre.
A donor szervezetek közigazgatási, kormányzási felfogása természetesen nem választható el az általuk követett fı céloktól, alapítóik eredeti szándékaitól, így természetesen közigazgatási javaslataik is eltérnek egymástól. A recipiens országok szempontjából azonban a fejlıdési pálya alakulása szempontjából a hatások együttesét, eredıjét kell vizsgálni.
1. A fıbb donor szervezetek és közigazgatás-fejlesztési megközelítésük bemutatása
a) Világbank A Világbank 1983-ban publikálta elsı olyan dokumentumát, amely azt fejezte ki, hogy a szervezet számottevı szerepet kíván játszani a fejlesztési törekvések részeként a célországok
122
kormányzásának, közigazgatásának átszervezésében.265 Ezzel együtt a Világbankon belül a közszféra átalakítására tett erıfeszítések viszonylagosan mellékesek maradtak az egyéb törekvések mellett. A kormányzati reformtörekvések centrumában az 1990-es években a korrupció elleni küzdelem állt, illetıleg a Világbank ezen túlmenıen nem dolgozott ki önálló közszféra-fejlesztési stratégiát, csupán az IMF által hitelezett országokban igyekezett az elıírt strukturális reformokat támogató projektek végrehajtani.266 E megközelítésben a segélyezett országok kormányzati szektora „rossznak” minısült. Egyrészt azért, mert ha jól mőködött volna, nem lett volna szükség az IMF beavatkozására, másrészt az IMF által elıírt strukturális reformok tipikusan a közkiadások lefaragására, az állami költségvetés kiadási oldalának csökkentésére, implicite az állami intézmények visszaszorítására irányultak.
2000-ben jelent meg a szervezet részérıl az elsı olyan dokumentum, amely már stratégiai elképzeléseket is tartalmazott a közszektor átalakítása területén, ezzel együtt a közszféra kormányzására (public sector governance) 2000-ben 2 milliárd dollárt, 2004-ben 3,4 milliárd dollárt fordított összesen. Ez az összeg az éves teljes hitelezés 17%-át tette ki, melybıl Európa és Közép-Ázsia együttesen 25%-kal részesült.267 A Világbank közszektor-reformra irányuló hitelezése négy területre koncentrál: közszervezés reformja, elszámoltathatóság (különösen a tisztviselık tekintetében), jogi keretrendszer fejlesztése valamint az átláthatóság javítása. Az 1990-es évek utolsó éveiben, és a 2000-évek elején az új stratégiai elképzelések publikálásával párhuzamosan új szerepfelfogás is jelentkezett a Világbank részérıl. Így 2001tıl már az intézményi kapacitás fejlesztése is megjelent célkitőzésként a világbanki dokumentumokban, ami a korábbi évtizedek stratégiájának gyökeres megváltozását jelezte.268 Szintén a 2000-es évekre tehetı, hogy a Bank hivatalos dokumentumokban269 is elismerte, hogy munkája elmaradt a közszektorra vonatkozó tudományos gondolkodás élvonalától, hiányait
saját
munkavállalóinak
jobb
kiválasztásával
és
felkészítésével
igyekszik
kompenzálni. Idıközben a Világbankot számos kritika érte, melyeket két csoportba lehet sorolni. Az egyik az, hogy a Bank által végrehajtott programok egyáltalán nem illeszkednek 265
World Bank Development Report, 1983.
266
JENKINS, Kate – PLOWDEN, William: Governance and Nationbuilding. The failure of international intervention. Edward Elgar Publishing. Cheltenham, UK. 2006. 28-32. oldal.
267
JENKINS, Kate – PLOWDEN, William: Governance and Nationbuilding. The failure of international intervention. Edward Elgar Publishing. Cheltenham, UK. 2006. 29. oldal.
268
Uo. 30. oldal.
269
Például: WORLD BANK: Reforming Public Sector Institutions and Strengthening Governance: a World Bank Strategy, Washington DC, USA, 2000
123
általa publikált kormányzati stratégiai törekvésekhez, a másik pedig, hogy a jó kormányzás elveit (ezek között például az átláthatóság elvét) a Bank nem alkalmazza saját magára, többnyire kiszámíthatatlanul, áttekinthetetlenül mőködik.270
b) IMF Az IMF – noha eredeti misszióját tekintve kimondottan csak az államok finanszírozási problémáinak megoldásában van szerepe – az 1990-es évek közepétıl egyre inkább a jó kormányzás elterjesztése, megerısítése felé fordult. Jó kormányzás alatt a jogállam biztosítását,
a
közigazgatás
hatékonyságának
és
elszámoltathatóságának
kiépítését,
megerısítését, valamint a korrupció elleni küzdelmet értette. Feltehetıen ez a szerepfelfogás a kormányzati kiadási számlák átláthatósága, a közösségi források hatékony felhasználása, a gazdasági és szabályozási környezet stabilitása és átláthatósága feletti ırködés azon szerepébıl fejlıdött ki, amely szorosan kapcsolódott az IMF eredeti szerepéhez. Az IMF esetében a kormányzást, közszervezést és szabályozást illetıen a szerep bıvülése figyelhetı meg más területeken is. Így például a korrupció elleni küzdelemtıl az IMF néhány év alatt eljutott odáig, hogy bírósági reformot, jogalkotási reformot és közigazgatási szervezeti decentralizációt elımozdító programokban is részt vett.271
c) ENSz Az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységének középpontjában hagyományosan a demokratikus jogok és szabadságok kiépítése valamint a szegénység elleni küzdelem volt, lényegében csak az 1990-es évek közepétıl merült fel a kormányzati kapacitás-építés gondolata, miszerint hatékonyabb a segélyezés, ha a fogadó országban olyan kapacitások létesülnek, amelyek a minimális közszolgáltatásokat képesek elvégezni.272 A 2003-as évben az UNDP 380 darab közigazgatási reform projektet támogatott 112 országban, ezek közül 31 irányult Közép- és Kelet Európára, valamint a volt Szovjetunió utódállamaira.
A nemzetközi közigazgatásból hiányoznak azok a sajátosságok, amelyek a nemzeti
270
JENKINS, Kate – PLOWDEN, William: Governance and Nationbuilding. The failure of international intervention. Edward Elgar Publishing. Cheltenham, UK. 2006. 28-32. oldal.
271
SCHILLER, Christian: Improving Governance and Fighting Corruption: An IMF Perspective, Washington DC, 2000 http://www.oas.org/juridico/english/imf2000.htm letöltve: 2011. október 2. 272
UNDP: UNDP and Governance. Experiences and Lessons Learned, http://www.pogar.org/publications/other/undp/governance/lessonslearned-e.pdf letöltve: 2011. október 2.
2006.
124
közigazgatási rendszerekre oly jellemzıek: nincs nemzetközi hadsereg, sem adók vagy bírságok. Pusztán egyes olyan funkciókkal bír a szervezet, amelyeket az államok maguk ráruháztak. A nemzetközi szervezet innen nyeri legitimitását, de a legitimitás szempontjából kulcsfontosságú számára az is, hogy munkatársainak milyen a megítélése a tagállamok részérıl.273 Az ENSz mint nemzetközi intézmény teljesítménye legitimáló erejő, így szervezetét és belsı mőködését teljesítmény-orientált módon kell kialakítani. 2006-ban az ENSz fıtitkára úgy fogalmazott, hogy a nemzetközi közigazgatásnak elkülönült, „független igazgatási rendszernek kell lennie, melyet magas etikai kritériumok, tisztesség, átláthatóság és elszámoltathatóság jellemez, továbbá sajátossága a folyamatos tanulásra való képessége, magas teljesítménye és vezetési kiválósága.”274
E belsı, weberi alapokon nyugvó, az elkülönült bürokráciát a hatékonyság fı eszközének tartó stratégia némileg ellentétben áll az 1999 és 2007 között zajló „Reinventing Government” konferenciasorozattal,275 amely az ENSz tagállamok közigazgatásai számára fogalmazott meg tanácsokat, összesen hét alkalommal. A konferenciasorozat elnevezése utalást tartalmaz az NPM amerikai változatának legismertebb mővére, egyben megelılegezi, hogy a közigazgatásfejlesztés amerikai változatának népszerősítését célozza. Mindazonáltal az ENSz sokszínő, sajátos törvényszerőségekkel bíró kommunikációs terében a konferenciasorozat majd’ egy évtizede alatt a tiszta formájú amerikai NPM-rıl határozottan a „jó kormányzás” (good governance) iskola felé terelıdött a hangsúly, mivel a sokszínő és az ENSz-ben nagy befolyással rendelkezı országok, mint például India számára nagyobb értékkel bírt a döntéshozatali eljárások folyamatába épített konfliktusfeloldó funkció – mely a good governance fı vonzerejét jelentette számára –, mint a piaci megoldások alkalmazása a közigazgatás egyes funkcióinak megvalósításában. Megállapítható, hogy a Global Forum konferenciasorozat feldolgozta a résztvevık álláspontját, és fokozatosan a kormányzási képesség javítására helyezte a hangsúlyt, ezáltal igyekezett a fejlıdı országok legnagyobb problémáján enyhíteni: azon hogy olykor elementáris erejő szociális, egészségügyi, gazdasági problémáik leküzdésére jelentıs kormányzati kapacitásfejlesztésre van szükségük, ami nem egyeztethetı össze az NPM fıáramának átvételével, különösen az adott reform 273
MATHIASON, John: What Kind of International Public Service Do We Need for the Twenty-first Century. Global Governance. 14 (2008) 127-133. oldal
274
Az Egyesült Nemzetek Fıtitkára: Beruházni az emberekbe, A/61/255, 6. bek., 2006. Augusztus 9., idézi: MATHIASON, John: What Kind of International Public Service Do We Need for the Twenty-first Century. Global Governance. 14 (2008) 129. oldal
275
Global Forum for Reinventing Government
125
kontextualitásának figyelmen kívül hagyásával.276
Az Egyesült Nemzetek Szövetségének Fejlesztési Szervezete (UNDP) által létrehozott közigazgatás-fejlesztési központ (UNCPAR: United Nations Centre for Public Administration Reform) a közigazgatási reformokkal kapcsolatos beavatkozási területeket – ezzel együtt saját tevékenységét – a következı területekre osztotta fel, a fentieknél jóval pragmatikusabb megközelítéssel.
1. Szakpolitika-alkotás és koordináció a) stratégiai tervezés és szakpolitika (policy) alkotás b) szakpolitikai koordináció c) koordináció az európai integrációban, koordináció a Kelet-Európai és volt Szovjet térségben 2. Pénzügyi igazgatás a) költségvetés készítés b) költségvetés végrehajtás c) belsı ellenırzés (kontroll és audit) d) közbeszerzés e) külsı ellenırzés 3. Közigazgatási szervezet és személyzet a) közintézményi szervezeti struktúra és feladat b) közszolgálati rendszer c) humánerıforrás-igazgatás d) humánerıforrás-fejlesztés e) etikai (integritási) keretrendszer 4. Közfeladatok végrehajtása a) közigazgatási döntések (határozatok) b) közigazgatási eljárások egyszerősítése c) minıségbiztosítás d) elektronikus közigazgatás e) decentralizáció 276
UNDESA: Toward participatory and Transparent Governance: Reinventing Government. United Nations publication, 2007
126
f) PPP
E felosztással az UNCPAR lényegében – bár ez eredetileg nem volt szándéka – kísérletet tett a közigazgatás fogalmának meghatározására a közigazgatás tartalmi elemeinek felsorolása útján. Az UNCPAR tevékenysége a gyakorlatban azon területek reformjára irányul, amelyek metszetet képeznek az NPM és az NWS között, így a költségvetési kontroll vagy a köztisztviselık képzése emelhetı ki.
d) Európa Tanács Magyarország 1990 szeptemberében kérte felvételét az Európa Tanácsba, a volt „keleti blokk” országai közül elsıként.277 Az Európa Tanács egyúttal elismerte Magyarország erıfeszítéseit a jogállam, az emberi jogok és alapvetı szabadságok jogi és intézményi környezetének kialakításában. Az Európa Tanács által képviselt közigazgatás-fejlesztési szempont kimondottan, célzottan a helyi demokrácia erısítésére irányul, ezt szolgálja a jogi garanciákat biztosító jogállami eszköztár és intézményrendszer. Az Európa Tanács 1996-ban kiadott, 31-es számú Határozatában egységesítette az önkormányzati és területi közigazgatási kérdésekben követett elvárásait a felvételi eljárások tekintetében.278 1997-ben, 58-as számú Határozatában az Európa Tanács általánosságban értékelte a tagállamok önkormányzati rendszereit, és számos hiányosságot állapított meg: a központi szervek beavatkozásai a helyi közügyek vitelébe, a helyi közügyek és adminisztratív feladatok viteléhez biztosított források elvonása, a feladatkörök elosztásának átláthatatlansága, bizonytalansága, a helyi önkormányzatok fejlesztési lehetıségeinek korlátozása a gazdálkodás és a hitelfelvétel túlzottan szigorú szabályozása útján, stb. A Határozat külön figyelemre érdemes 11. pontja megállapítja, hogy a helyi demokrácia területén jelentıs problémák (major problems) merültek fel Ukrajnában, Moldáviában, Lettországban és az Egyesült Királyságban.279 A 2002-ben publikált, 116-os számú Ajánlás méltatta a magyar erıfeszítéseket a helyi demokrácia fejlesztésében különösen azt, hogy megtörtént a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának aláírása. (A csatlakozási 277
REPORT on Hungary’s application for membership of the Council of Europe: http://www.assembly.coe.int/Documents/WorkingDocs/Doc90/EDOC6288.pdf letöltve: 2012. március 31. 278
Resolution 31 (1996)1 on guiding principles for the action of the Congress when preparing reports on local and regional democracy in member States and applicant States. https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id=831603 letöltve: 2012. március 31. 279
Resolution 58 (1997) on the situation of local democracy https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id=849001 letöltve: 2012. március 31.
in
member
countries.
127
szándék bejelentése 1992. április 6-án történt meg, majd az 1993. évi 8639. számú OGY határozat döntött a csatlakozásról, a Chartát végül az 1997. évi XV. törvény hirdette ki.) Egyúttal számon kérte a magyar regionális és helyi demokrácia hiányosságait. E problémák elsısorban az igazgatási és a fejlesztési szervezetrendszer össze nem hangolt kialakításában és az ebbıl fakadó átláthatatlanságban, továbbá a helyi és a területi közigazgatás közötti feladatelhatárolás határozatlanságában álltak. Megoldásként a gazdaságfejlesztési és igazgatási választott régiók rendszerének létrehozatalát javasolta az Ajánlás. A választott régiók kialakításában az Ajánlás a közigazgatási eredményesség, a társadalmi-földrajzi adottságok, a közszervezési racionalitás és a regionális identitás (?) tényezıinek figyelembe vételét javasolta a magyar politikai szereplık számára.280 Összességében az Európa Tanács a politikai, gazdasági és jogi eszközökkel egyaránt alátámasztott helyi (regionális) közigazgatás talaján áll, az ettıl eltérı megfontolások, például a hatékonyság, a pénzügyi fenntarthatóság vagy a regionális identitás nemlétének kérdései az Európa Tanács megfontolásaiban marginális szerepet játszanak.
e) OECD Fontos e körben megemlíteni a legfejlettebb államokat tömörítı OECD-t, amely – bár jellemzıen nem donor szervezet – elemzéseivel számos donor szervezet és állam számára fontos és ténylegesen figyelembe vett visszajelzéseket szolgáltat egy-egy állam közigazgatási rendszerének fejlıdésérıl. Az OECD közigazgatási kutatásokat végzı szervezeti egysége a PUMA, a SIGMA 1992-tıl e szervezet tanulmányait, megállapításait igyekezett terjeszteni Közép- és Kelet Európában. 1996-tól a SIGMA az OECD keretein belül már önállóan készít tanulmányokat Közép- és Kelet Európa országai számára, az EU finanszírozásában. Feladata az EU jog átvételének segítése, valamint az e jogot alkalmazni képes intézményrendszer kiépítésének támogatása, az EU államok jó gyakorlatainak győjtése, valamint szakmai, gyakorlati segítség nyújtása az EU és más donor szervezetek konkrét programjaihoz. A SIGMA esetében a feladatok bizonyos keveredése is megfigyelhetı az évek során, amennyiben az országtanulmányokkal kapcsolatos tanácsadó, fejlesztı tevékenység az EUnak írt országértékelések szerepével is párosult.
Az „európai közigazgatási tér” fogalmának megjelenését követıen (a fogalmat a holland 280
Recommendation 116 (2002) on Regional Democracy in Hungary. https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id=821489 letöltve: 2012. március 31.
128
elnökség vezette be 1997-ben) az OECD erıfeszítései arra irányultak, hogy az EU mint megrendelı számára részletesen is kidolgozza a fogalom egyes elemeit. Az OECD értelmezésében a közigazgatás fejlesztés európai irányának alkalmasnak kell lennie arra, hogy hozzájáruljon az állami cselekvıképességhez a globalizáció körülményei között. Ennek érdekében az átláthatóság és elszámoltathatóság szempontjait javasolta az OECD a mőködés körében, úgy, hogy a külvilághoz való folyamatos alkalmazkodás feltételei is fennálljanak. Ezek mellett a verseny garantálása és a társadalmi kohézió fenntartásának összehangolása szerepelt a fejlesztési célok között.281
A célok megvalósítása körében az OECD a következı prioritásokat határozta meg: • „A közigazgatás mőködésével minden polgár számára biztosítsa az esélyt a produktív és folyamatosan gazdagító életvitelre, • biztosítsa a stabilitást, a gazdasági növekedést, valamint a piac jó mőködését, • segítse elı a befektetések kiterjesztését és a nemzetközi cserekapcsolatokat, • biztosítsa a közügyek intézésében a hatékonyságot és a beszámolási kötelezettséget, az elszámoltathatóságot, • a lehetı legjobban használja ki az új technológiák alkalmazásában meglévı lehetıségeket, • képes legyen hosszú távra összehangolni a társadalmi és gazdasági fejlıdés és a környezetvédelem követelményeit.”282
A felsorolás a globális kihívások között tehát már az ezredfordulón azonosította a környezeti, technológiai, társadalmi és gazdasági kihívásokat (bár a technológia itt még elsısorban segítı tényezıként játszik szerepet, nem pedig veszélyforrásként), és az egységes közigazgatási teret annak szellemében igyekezett kialakítani, hogy az EU általános kihívás-állékonysága egyenszilárdságú legyen, és a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontok lehetıleg egyensúlyban maradjanak.
281
BALÁZS István: A XXI. század közigazgatásának kihívásai. Magyar Közigazgatás. L. évfolyam 7. szám. 2000. július 385-390. oldal.
282
BALÁZS István: A XXI. század közigazgatásának kihívásai. Magyar Közigazgatás. L. évfolyam 7. szám. 2000. július 385. oldal.
129
f) Bilaterális kooperációk A fentieken kívül jelentıs szerepet kaptak a nyugati modell országok egyes szervezetei, például a brit Know-How Fund vagy DfID (brit nemzetközi fejlesztési szervezet), továbbá a német pártalapítványok, a Friedrich Ebert Stiftung, a Hans Seidel Stiftung, a Neumann Stiftung és a Konrad Adenauer Stiftung, továbbá az USA vagy a holland és a francia kormány modell átadási törekvései.283
2. A donor szervezetek eltérı megközelítése a közigazgatás kívánatos fejlesztését illetıen
Az egyes szervezetek – bár hasonló célokért küzdöttek – a vizsgált idıszakban némileg eltérı fogalmakat alkalmaztak a kormányzás, közigazgatás körében.
Az Egyesült Királyság Nemzetközi Fejlesztési Minisztériuma (Department for International Development284) az általa elımozdítani kívánt célállapot, a jó kormányzás alatt a következıket értette:
Legitimitás, vagyis az állampolgárok egyetértésén alapuló kormányzás úgy, hogy az állampolgáruknak
joguk
van
az
egyetértésüket
megadni
vagy megvonni.
Ennek
intézményesített formája a többpárti demokrácia.
Elszámoltathatóság: azon intézményeket és eljárásokat foglalja magában, amelyek garantálják, hogy a tisztviselık és politikai vezetık valóban felelısségre vonhatók legyenek cselekedeteikért és a közösségi források felhasználásáért.
Szintén alkotóeleme az elszámoltathatóságnak az átlátható kormányzati, közigazgatási struktúra és a szabad média.
A szakértelem, kompetencia: elengedhetetlen alkotó eleme a jó kormányzásnak, hiszen e 283
STATE REFORM OFFICE: Report 1997. Prime Minister offices. Ministry for the civil service, State reform and devolution. March 1998. 5 rue Oswaldo Cruz 75016 Paris. La Documentation Français. 284
Korábbi nevén: UK Overseas Development Administration
130
nélkül nem lehet eredményes és hatékony kormányzati programokat megvalósítani. A jogállamiság tisztelete és az emberi jogok védelme pedig mintegy keretbe foglalja a jó kormányzás másik három értékét.285
E szempontokra támaszkodva brit fejlesztési szervezet, a DfID a kormányzás kívánatos minıségét a következı hét normatív szemponttal határozta meg: • A politikai rendszer adjon esélyt a szegény és hátrányos helyzető rétegeknek, hogy befolyásolhassák a kormányzatot és a közigazgatást. • A rendszer legyen alkalmas a makrogazdaság stabilitásának megteremtésére és fenntartására, és támogassa a magángazdaság befektetéseit. • Legyenek hathatós szociális intézkedések. • Az alapvetı ellátások, szolgáltatások legyenek általánosak és egyenlı mértékben hozzáférhetık. • A rendszer garantálja személyi biztonságot és mindenkire egyenlıen érvényesítse az állam büntetıhatalmát. • A nemzet védelmére tett intézkedések legyenek nyomon követhetık, és a kormányzat tegyen meg minden békés intézkedést a konfliktusok erıszakos megoldásának megelızésére. • A rendszer elszámoltatható legyen, és tegyen intézkedéseket a korrupció ellen.286 Az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Szervezete (UNDP) kissé más meghatározást alkalmaz. Az általa alkalmazott megközelítésben kevésbé hangsúlyos szerepet kap a többpárti demokrácia az ezt biztosító választási rendszer kiépítésével. A UNDP szerint egyaránt létezhet hatékony és átlátható kormányzati, közigazgatási rendszer különbözı, egymástól távol álló politikai rendszerekben is, továbbá rögzíti, hogy eltérı kulturális környezetben azonos közigazgatási, közszervezési technikák eltérı eredményre vezethetnek, viselkedésük a különbözı közegekben eltérı lehet.287 A UNDP „jó kormányzás” felfogása célkitőzése szerint a közszervezési erıforrásokat a közösségi problémák megoldására irányította a közigazgatás 285
MINOGUE, Martin - POLIDANO, Christian – HULME David: Beyond New Public Management, Edward Elgar Publisher, Cheltenham, UK, 2001. 5-6. oldal. 286
JENKINS, Kate – PLOWDEN, William: Governance and Nationbuilding. The failure of international intervention. Edward Elgar Publishing. Cheltenham, UK. 2006. 62-63. oldal. 287
MINOGUE, Martin - POLIDANO, Christian – HULME David: Beyond New Public Management, Edward Elgar Publisher, Cheltenham, UK, 2001. 6. oldal.
131
átláthatósága, a hivatalnokok elszámoltathatósága, a jogállam a hatékonyság és a méltányosság, valamint a közösségi döntések bevonása révén.
A Világbank számára – amellett, hogy különbözı dokumentumaiban némileg következetlenül használja a „kormányzás” (governance) és a „jó kormányzás” (good governance) kifejezéseket – belsı konfliktust is okoz a közigazgatási reformokkal kapcsolatos nemzetközi cselekvés, mivel létesítı okiratai (Articles of Agreement) tevékenységét kizárólag gazdasági területekre korlátozzák. A Világbank által kívánatosnak tartott jó kormányzás a következı jellemzıkkel bír: nyílt és kiszámítható szakpolitika alkotás, erıs civil szervezeti részvételen alapuló döntéshozatal, jogállamiság.288 Késıbb, 2003-tól a Világbank hat mérhetı kategóriát alakított ki és kezdett vizsgálni az együttmőködésbe bevont államokban: külsı elszámoltathatóság, politikai stabilitás (erıszakmentesség, terrorista és szervezett bőnözıi tevékenység alacsony volta), kormányzati hatékonyság, szabályozási terhek alacsony volta, jogállam,
korrupció-ellenesség.
E
tényezıket
indikátorok
százaival
igyekeztek
számszerősíteni és ez által idıben és földrajzilag összehasonlíthatóvá tenni.289
Megállapítható, hogy a donor szervezetek fejlesztési elképzeléseiben viszonylagosan háttérbe szorult a kormányzás hatékonysága és a közigazgatás kapacitásának növelése. E célok elıtérbe kerülése csak az utóbbi évtizedben figyelhetı meg. A fı elképzelés az 1990-es évek végével bezárólag (egyes esetekben még több évvel ez után is) az volt, hogy a recipiens államok közigazgatási rendszerei eleve rosszul mőködnek, ezért azokat le kell építeni.290 „A kormányzati kapacitás fejlesztése” fogalmának értelmezése is eltért a különbözı szervezetek interpretációiban, mivel a kifejezést számos esetben csak az adott segélyezési program keretei között értelmezték, tehát az adott programban recipiens oldalon részt vevı állami szerv adminisztratív kapacitásának fejlesztését értették alatta. Ez egyébként érthetı is, mivel például még a viszonylagosan fejlett Oroszországban is – éppúgy, mint a volt szovjet térségben – a külföldrıl érkezı forrásokkal való elszámolási kötelezettség, az áttekinthetıség elemi feltételeinek biztosítása nagy nehézséget okozott az 1990-es évek kezdetén.291
288
Uo. 6. oldal.
289
JENKINS, Kate – PLOWDEN, William: Governance and Nationbuilding. The failure of international intervention. Edward Elgar Publishing. Cheltenham, UK. 2006. 62. oldal.
290
Uo. 61. oldal.
291
Uo. 77. oldal.
132
3. Donor szervezetek Közép- és Kelet Európában A közigazgatás fejlesztés céljára Közép- és Kelet Európának juttatott összeg292 hasznosulásával kapcsolatban a nemzetközi közigazgatási szakirodalom megállapításai meglehetısen kritikusak. A közel két évtizedes perspektívából a következı megállapítások, problémák fogalmazódtak meg: 1. Az alkalmazott eszközök nem igazodtak az adott ország belsı kontextusához, hanem az erıfeszítések máshol kifejlesztett metódusok átvételére irányultak: „decentralizáció, dereguláció, dekoncentráció, visszafejlesztés, privatizáció, teljesítménymérési eszközök alkalmazása, a kormányzat méretcsökkentése, a közszektor vonuljon vissza a szabadpiac javára, szabadpiaci verseny-elemek behozatala, hatásköri szabályok megváltoztatása, tulajdonjog megerısítése, köztisztviselık képzése és tanácsokkal való ellátása a folyamat során.”293 A tipikusan alkalmazott lépéssorozat szerint elıször a segélyezhetıség feltételeit kellett megteremteni külföldi szakértık bevonása útján, akik közremőködtek közszervezési ügyekben, szervezetfejlesztésben, szabályozók kialakításában, szakpolitikai programok átvételében a projektek hatékonyságának javítása érdekében, illetıleg képezték, és tanácsokkal látták el a helyi tisztviselıket a projektek helyes lebonyolításáról.294 2. Az igénybe vett szakértık felkészültsége gyakran hiányosnak bizonyult a saját szervezetük belsı eljárásai, illetıleg az átadni vágyott technikák tekintetében. Emellett a helyi sajátosságok ismerete egyáltalán nem volt jellemzı. Ezek mellett gyakran elıfordult, hogy a futószalagon érkezı modernizációs projektek szakértıi egymással homlokegyenest ellentétes tanácsokat fogalmaztak meg. Különösen éles különbség volt a francia és amerikai tanácsok között.295 JENKINS és PLOWDEN szintén a kívülrıl érkezı beavatkozások társadalmi-gazdasági kontextusának fontosságát hangsúlyozza, illetıleg az idıtényezı, a megvalósíthatóság, a fogadó országon belüli erıviszonyok és politikai kultúra, azon belül is a politika és a közigazgatás
viszonyának
hagyományosan
kialakult
modellje
bír
jelentıséggel
a
292
A közép- és kelet európai térségnek adott, kormányzati átalakításra szánt technikai segítségnyújtás pénzértéke Iwona Sobis és Michael de Vries szerint 1990 és 2004 között 40 milliárd USA dollárra rúgott. SOBIS Iwona – DE VRIES, Michiel S.: The Story Behind the Western Advide to Central Europe During Its Transition Period. NISPA CEE Press, Bratislava, Slovak Rep. 2009. 9. oldal. 293
SOBIS Iwona – DE VRIES, Michiel S.: The Story Behind the Western Advide to Central Europe During Its Transition Period. NISPA CEE Press, Bratislava, Slovak Rep. 2009. 23. oldal.
294
Uo. 23. oldal.
295
Uo. 25. oldal.
133
modernizációs erıfeszítések szempontjából.296 Mindezek következtében a térségben általánosan – így Magyarországon is – kialakult egyfajta sajátos viszony a résztvevık között a technikai segítségnyújtás során. A fogadó országok köztisztviselıi nem kapták meg a kívánt segítséget, mivel nem volt választási lehetıségük abban, hogy milyen projektben, kikkel, milyen finanszírozás mellett vesznek részt. A külföldi szakértıknek az volt a tapasztalatuk, hogy nem tudták megadni azt a segítséget, amit szerettek volna
felkészültségük,
a
projekt
elıkészítettségének
gyenge
volta,
a
projekt
fenntarthatóságának kidolgozatlansága és a helyi összefüggések sajátosságai miatt. A donor szervezetek jellemzıen nem tudták a megfelelı keretfeltételeket biztosítani az idıbeli és pénzbeli szőkösségek miatt, valamint a rájuk nehezedı politikai elvárások miatt. A nemzeti kormányok nem érdeklıdtek különösebben a technikai segítségnyújtás keretében érkezı források hatékony felhasználása iránt, igyekeztek nem beleszólni a folyamatokba, szerepük a nyugati szakértık és szervezetek mőködésének lehetıvé tételére korlátozódott.297
A 90-es évek meghatározó jellemzıje az ún. „policy transfer” centrumok mőködése (OECD, WB, IMF) amelyek tevékenysége elsısorban a New Public Management irányzattal jellemezhetı technikai megközelítést tükrözi. E stratégia alkalmazásának ténye, illetıleg magyarázatai jelentıs terjedelemben rendelkezésre álltak a nemzetközi szakirodalomban, ám a térség közigazgatási szakemberei többnyire kritika, illetıleg adaptív transzformáció nélkül elfogadták, és alkalmazni próbálták e szervezetek ajánlásait.
A passzív elfogadás abból fakad, hogy gyakran sem a policy transfer centrumok mőködése, sem pedig az általuk javasolt megoldások tágabb logikai kontextusa nem volt átlátható a recipiens államok döntéshozói számára. Anélkül, hogy bıvebben elemeznénk a policy transfer mőködési mechanizmusát, rámutatunk, hogy a nemzetközi szervezetek joggal abból indulnak ki, hogy egy adott országról az ország saját kormányának van a legtöbb információja. Ha ez így van, akkor ebbıl logikusan következik, hogy minden külsı ajánlás abból a szempontból nyújt segítséget, hogy a hazai információmennyiség elemzéséhez néhány ponton nemzetközi tapasztalatokon, adatokon, összehasonlításokon alapuló szempontokat, prioritásokat tudnak adni. Ha azonban a policy transfer törekvés által támogatott állami központnak elégtelen 296
JENKINS, Kate – PLOWDEN, William: Governance and Nationbuilding. The failure of international intervention. Edward Elgar Publishing. Cheltenham, UK. 2006. 123-153. oldal.
297
SOBIS Iwona – DE VRIES, Michiel S.: The Story Behind the Western Advide to Central Europe During Its Transition Period. NISPA CEE Press, Bratislava, Slovak Rep. 2009. 188. oldal.
134
információmennyiség áll rendelkezésére a saját szőkebb területérıl, akkor a tanácsokat kritikátlanul, kellı tudás hiányában elfogadja, elégtelen eszközökkel megvalósítja. Mindezek után joggal tőnhetett úgy némely esetben a nagyközönség számára, hogy a nemzetközi szervezetek diktátumának esett áldozatul valamely kormányzati szereplı.
4. A donor szervezetek által követett közigazgatási megközelítés és a Közép-Európai közigazgatási realitás kölcsönhatása
B. Guy PETERS szerint kétségtelen, hogy az államszocialista rendszerekbıl a piacgazdaságba tartó „átmeneti” országok jelentıs nyomásnak voltak kitéve – elsısorban a nyugati donor szervezetek részérıl – hogy államszervezetükben is a piacgazdasági elveket, vagyis a New Public Management megoldásait alkalmazzák.298 Mind a hajdani szovjet blokk országai, mind az ún. harmadik világ országai példáján levonható a következtetés, hogy az állam eszköztelenítéséhez vezetı piacosítás elıtt a tradicionális értékekhez közelítı erıs, öntudatos államapparátus felépítésére lett volna szükség.299 Ezzel tartalmilag egyezik az AYRESBRAITHWAITE szerzıpáros már 1992-ben megfogalmazott intelme, amikor kimondottan térségünknek címezte, hogy az átmenet korai stádiumában szükséges a szabályozás stabilitásának biztosítása. „Legfıbb reményeink egyike …. hogy megismerjék a nyugat fájdalmas hibáit, és ne essenek a libertarianizmus áldozatául, amely minden szabályozást rossznak ítél, és el kíván törölni. Jóllehet a Szovjetuniónak és Közép-Európának jelentıs deregulációra van szüksége, egyúttal új szabályozási rendet is létre kell hozni…”300
Közép- és Kelet Európában, ahol a német-osztrák közigazgatási hagyományra épült a szovjet mintájú nómenklatúra, a weberi jogállam koncepció bizonyos értelemben tovább élt, másban azonban erısen torzult. A továbbélés a hierarchikus struktúrák és az erıs szabályorientáció területén tetten érhetı, ami összességében lassú, de kiszámítható, sıt bizonyos – a keleti tömb egyéb országaihoz képest jelentıs – szakmai színvonalban is megmutatkozott. A politikához való viszony területén az átmeneti országok bürokráciái azonban jelentısen torzultak. A politikai elvárásokhoz való alkalmazkodás igénye a rendszerváltások után sem változott 298
PETERS, B. Guy: The Future of Governing. Kansas Univ. Press, USA, 2001. 163-164. oldal.
299
v. ö. PETERS, B. Guy: The Future of Governing. Kansas Univ. Press, USA, 2001. 164. oldal.
300
AYRES, Ian – BRAITHWAITE, John: Responsive Regulation – Transcending the Deregulation Debate, Oxford University Press, UK 1992, 1995, 7. oldal.
135
különösebb mértékben, így a szakmaiság elve jószerivel a politikai elvárásokkal társbérletben vagy mintegy azokat kiegészítve tudott érvényesülni. A Közép- és Kelet Európai államok az 1990-es évektıl kezdıdıen jelentıs, állami vezetéssel zajló gazdasági-jogi változásokon estek át, melynek eredményeként közülük 2004-ben 10 ország csatlakozott az Európai Unióhoz. E hajszolt modernizációban a politikai vezetések számára a közigazgatási apparátusok munkája túl fontos volt ahhoz, hogy a közigazgatás feletti politikai kontrollon érdemben lazítsanak. A modernizációnak az a megjelenési formája, melyet nyugati orientációként, majd az EU-hoz való integrációként fogalmazunk meg, legitimációs erıként, explicit „közjó”-tényezıként jelent meg a politikai elitek számára, amelyek a politikai hőség szovjet mintára kialakított technikáit reflexszerően alkalmazták a modernizációs pálya elımozdítása érdekében.301
A közigazgatási ethosz, amely sajátosan jellemezte és belsı kohéziós erıként megvédte volna a közigazgatást és a közszolgálatot, biztosítva annak függetlenségét, a gyakorlati életben inkább hátránynak számított – szemben a nyugati ipari demokráciák közigazgatásaival. Számos esetben bizonyult azonban egyénileg lényegesen kifizetıdıbbnek a pártértékek és pártérdekek kiszolgálása. A gyakori átszervezések, valamint a többnyire alacsonyan tartott illetmények, sokszor gyenge munkafeltételek tovább erısítették a politikától való függést. A belsı
értékközösség
gyengesége,
hiánya
egyértelmően
elgyengítette
azokat
a
reformtörekvéseket, amelyek elıfeltétele lett volna a nyugati mintára erıs közszolgálati ethosz. Ez az összefüggés a döntéshozók számára legritkább esetben volt nyilvánvaló, hiszen ık egy máshol már bevált, kész receptet kívántak alkalmazni a lehetı leggyorsabb, legegyszerőbb formában – tekintet nélkül arra, hogy az adott megoldást exportáló nyugati közigazgatásban miért, hogyan, milyen körülmények között fejlıdött ki az adott technika éppen úgy, ahogy. Például az NPM által is szorgalmazott, a kormányzati munka deregulációját célzó reform épp arra alapul, hogy az egyes közigazgatási középvezetık nagyobb egyéni mérlegelési lehetıséget kapjanak, így kötöttségektıl mentesen szolgálhassák a közérdeket.302 Az elıfeltevés tehát az, hogy olyan felkészültséggel, függetlenséggel bírnak, amely írott szabályok, szankciók, és azokat érvényesítı intézmények, ellenırzési körök nélkül is elımozdítja a közjó érvényre juttatását. Amennyiben az elıfeltevés helytálló, az intézkedés ténylegesen eredményezhet megtakarítást, hatékonyságjavítást, sıt az egyéni köztisztviselıi kreativitás kibontakoztatásával végsı soron az eredményességet is javíthatja. Amennyiben az
301
PETERS, B. Guy: The Future of Governing. Kansas Univ. Press, USA, 2001. 161. oldal.
302
Uo. 167. oldal.
136
elıfeltevés helytelen, a biztosítékaitól megfosztott rendszer állami eszközök felhasználásával történı „önérdek-érvényesítés, politikai kalandorság és káosz táptalajává válik”.303 Ebben az esetben, végeredményben a hatékonyabb közigazgatás nevében elköltött nemzetközi és központi források a korábbinál rosszabb állapotot idéznek elı az eredeti elıfeltevés és a tényleges megvalósítási kontextus különbsége következtében.
A reformtörekvések kudarcához gyakran az is hozzájárult, hogy az átmeneti társadalmak kevés tapasztalattal bírtak a piacgazdaságról, így a közigazgatásban megjelenı piacosító törekvéseket bizonyos gyanakvással figyelték. Általánosan elfogadott értékek, stabil szakmai követelmények nélkül a társadalom transzparencia és tisztességesség iránti igénye csak kimondottan kínosan szabályozott és érvényesített szabályok segítségével elégíthetı ki.
5. Az Európai Unió államképe, az Unió és a tagállamok közigazgatásainak viszonya
a) Európai Közösségek közigazgatás-fejlesztési koncepciója Az Európai Unió közigazgatási programjait két kategóriába lehet csoportosítani. Az egyik az Európán kívüli programok csoportja, melyek jelentıs részben Afrikába irányulnak. 1975 óta több mint 70 afrikai ország részesült az Európai Közösségek nemzetközi fejlesztési programjaiból. E programok megvalósítási tapasztalatai számos komoly kritikai észrevétel megfogalmazására sarkallták az elemzıket zömmel azt kifogásolva, hogy az eljárások áttekinthetetlenek, következetlenek, sıt olykor korruptak.304
Az Afrikának nyújtott programoktól mind volumenében, mind ambíciójában eltért a Középés Kelet Európa tagfelvételre aspiráló államai számára felkínált közigazgatási modernizációt is tartalmazó fejlesztési program. A PHARE elıcsatlakozási program célja az volt, hogy segítsen a tagságra való felkészülés fázisában lévı államoknak abban, hogy intézményeiket, jogrendszerüket az EK csatlakozás pillanatára megfelelı állapotba hozzák. A TACIS programot az EK a volt szovjet tagországok számára indította el 1991-ben, szintén az átmenet 303
SAJÓ András: A társadalom mőködési zavarai és az államgépezet. Állam- és Jogtudomány. XLIX. évfolyam 2008, 278. oldal 304
JENKINS, Kate – PLOWDEN, William: Governance and Nationbuilding. The Failure of International Intervention. Edward Elgar Publishing. Cheltenham, UK. 2006. 123-153. oldal.
137
segítésének céljával. Az EK, majd az EU elıcsatlakozási alapokat igénybe vevı kormányok – eltérıen az egyéb közigazgatási reformokat támogató szervezetek programjaitól – igen nagy nyomásnak voltak kitéve mind a hazai, mind a nemzetközi politikai porondon, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek országuk csatlakozása érdekében. Az EK a közigazgatásfejlesztéshez fontos tartalmi segítséget, gyakorlati tapasztalatcserét biztosított TWINNING programjai segítségével, amelyeket szakpolitikánként – és a recipiens ország választásától függıen modellországonként is – lehetett az adott igényekre optimalizálni. 1991-ben az elıcsatlakozási program csak Magyarország és Lengyelország számára nyílt meg, de 1996ban kiterjesztették a többi nyolc csatlakozni vágyó országra is. Az társulási megállapodások magukban foglalták, hogy a részes államok folyamatos, hathatós intézkedéseket tesznek a jogállam, az emberi jogok és a demokrácia megerısítése érdekében. Azokban az országokban, amelyek nem óhajtottak csatlakozni az EK-hoz, majd az EU-hoz, az ún. Koppenhágai Kritériumokat
nem
követelték
meg,
így
különösebb,
a
demokráciára
vonatkozó
követelmények nélkül is hozzá lehetett jutni az EK/EU donációihoz.
b) Az EU által követett közigazgatási modell 2004-tıl a magyar állam és benne a magyar közigazgatás számára új realitás az EU tagság. A saját közszolgálatunk számára tanulságokkal szolgálhat a „bürokráciák bürokráciájának” rövid bemutatása. Ha mélyebben megértjük azt a közigazgatást, amely egyre inkább meghatározza a hazai központi közigazgatás mindennapjait, talán a magunk számára is pontosabban, helyesebben tudjuk kijelölni a helyes utat.
Az
Európai
Bizottság
személyzeti
politikája
a
tisztviselık
élethosszig
szóló
karrierrendszerének tiszta példája.305
A Bizottság a hosszú távú elkötelezıdést elvárja a tisztviselıktıl, akiket erıteljes eszközökkel motivál a pályán maradásra, egyéni fejlıdésre, lojalitásra. A Bizottság gondoskodással veszi körül tisztviselıit, melyek közül elsı a szakmai és egzisztenciális függetlenség biztosítása – ezzel együtt az európai standardokkal mérten is igen magasnak tekinthetı javadalmazás –, valamint a politikai függetlenség garantálása és érvényesítése.306
305 306
http://ecdc.europa.eu/en/aboutus/jobs/Documents/tocen100.pdf letöltve: 2011. szeptember 30. MARJÁN Attila: Az Európai Unió intézményeinek közigazgatási rendszerérıl és humánpolitikájáról. Jog
138
Az
Unió
központi
apparátusának
szervezıelvei
a
következık:
politikamentesség,
meritokrácia, diszkrimináció-mentesség, multikulturalizmus, földrajzi egyensúly. Ezen alapértékek közül a diszkrimináció-mentesség tekinthetı általános emberi értéknek, melyet mind a tagállamok körében, mind messze azon túl, széles körben elfogadnak a demokratikus államok. A politikamentesség és a meritokrácia a különálló, kizárólag a közérdek szolgálatának és a szolgálati szabályzatnak alávetett közigazgatás ideális alapértékeiként értelmezhetık.307 A multikulturalizmus és a földrajzi egyensúly doktrínája (noha a gyakorlatban nem mőködik hibátlanul) sajátos EU értékként, illetıleg a tagállamok fölötti, azokat integráló létbıl fakadó sajátos alapelv.
Marján Attila az EU bürokrácia sajátosságait taglalva általános éllel jelenti ki, hogy „az EU intézmények mőködésének legpozitívabb eleme a szervezetet és a személyi állományt irányító szabályok egyértelmősége és stabilitása.”308 A nagyfokú kiszámíthatóság, amely lehetıvé teszi azt, hogy a tisztviselık autonómiát élvezzenek, ugyanakkor kezdeményezı készségük, kreativitásuk is megmaradjon.
Tanulságként levonható az a következtetés, hogy a New Public Management forradalom elkerülte az Európai Unió központi apparátusát. Lényegében a karrier-rendszer melletti elkötelezıdés az EU Bizottság önálló legitimációjának záloga, a politikai, gazdasági befolyások leküzdésének, illetıleg szintetizálási képességének alapeleme.
c) A nemzeti közigazgatások konvergenciája az Európai Unióban A globalizáció jelenség-együttesének egyik aspektusa a nemzetközi integrációk létrejötte, megerısödése. Az EU esetében a nemzeti közigazgatások bizonyos fokú konvergenciája indirekt módon következik abból, hogy az acquis communautaire megkövetel bizonyos végrehajtási kritériumokat, intézményeket.309 A tagállamok részérıl való csatlakozási döntés, az integráció elmélyülése, valamint a közigazgatási rendszerek konvergenciája mögött az a Állam Politika. 2009. évi 4. szám. 184. oldal 307
Uo. 185. oldal.
308
Uo. 188. oldal.
309
FORGÁCH Imre: Az állam szerepének változásai az európai integráció tükrében (tézisek). Magyar Közigazgatás. L. évfolyam. 7. szám, 2000. július 391-396. oldal.
139
feltételezés húzódott meg a 2000-es években, hogy az EU tagság segíti a nemzetállamokat abban, hogy globális versenyhátrányaikat kiküszöböljék.
Az integráció globalizációs elınyként való feltételezése jegyében került sor az Európai Tanács 2000. márciusi, lisszaboni csúcsértekezletére, mely azt a stratégiai célt fogalmazta meg, hogy az évtized végére Európa váljon a föld „legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlıdı tudásalapú gazdaságává.”310 A cél elérése érdekében a tagállamok elhatározták, hogy közösen tesznek erıfeszítéseket a tudásalapú gazdaságba való átmenet érdekében, továbbá összehangolják a tagállami gazdaságpolitikákat, és közös (állami) támogatáspolitikát valósítanak meg, amelynek keretében a nemzeti kormányoknak szorosan együtt kell mőködniük a közösségi és a regionális szintő szereplıkkel.311
A közös fejlıdés jegyében az EU tag nemzetállamok közigazgatásaikat olyan mértékben integrálják, hogy azok megfeleljenek az EU-n belüli együttmőködés intézményi feltételeinek. Ez általános értelemben hatékonyságot, átláthatóságot, valamint az EU politikák megvalósítása körében eredményességet jelent. „A tagállami közigazgatás végrehajtó funkciójának általános alapját többek között az EK szerzıdés 5. cikke (EUSZ 10. cikke) teremtette meg. Eszerint a tagállamok feladatkörébe tartozik, hogy megtegyenek minden megfelelı, akár általános, akár különös intézkedést annak érdekében, hogy biztosítva legyen a közösségi jog hatékony alkalmazása és érvényesítése a nemzeti jogrendszeren belül.”312 Az EU a nemzeti közigazgatási rendszerek döntéselıkészítı funkciójára minimális mértékben tart igényt, az általános döntéshozatali procedúrában a Tanácsban és szervezeteiben van arra lehetıség, hogy a nemzeti közigazgatás kellı érvanyagot dolgozzon ki egy-egy kérdésben. Kis szavazati súllyal szereplı tagállamok számára a szokásos diplomáciai eszköztáron kívül lényegében csak az érvek kidolgozottsága, szakmai megalapozottsága teremt lehetıséget az érdekérvényesítésre. A fejlesztési ciklusok tervezésekor azonban igen nagy szerep hárul a nemzeti közigazgatásra abban a kérdésben, hogy saját nemzeti fejlıdésének tervét hogyan alkotja meg, és ahhoz hogyan illeszti az EU forrásokat olyan módon, hogy a nemzeti célok valóban megvalósuljanak. E körben – tekintettel a hétéves pénzügyi ciklusokra – az éves 310
FORGÁCH Imre: Az állam szerepének változásai az európai integráció tükrében (tézisek). Magyar Közigazgatás. L. évfolyam. 7. szám, 2000. július 394. oldal.
311
FORGÁCH Imre: Az állam szerepének változásai az európai integráció tükrében (tézisek). Magyar Közigazgatás. L. évfolyam. 7. szám, 2000. július 391-396. oldal.
312
VEREBÉLYI Imre: Az Európai Unió hatása a nemzeti közigazgatásra és a kormányzásra. Magyar Közigazgatás. LI. évfolyam 7. szám, 2001. július 391. oldal.
140
pénzügyi tervezéshez, valamint a legfeljebb néhány éves elıretekintések készítéséhez szokott nemzeti közigazgatásoknak új minıségő feladattal kell megbirkózniuk.
Mindezen feladatok és célkitőzések jegyében az EU kialakította saját intézményét (ha informálisan is) a nemzeti közigazgatások orientálására. Az EUPAN (Európai Közigazgatási Hálózat) az Európai Unió Tanácsának informális közigazgatási formációja, melynek célja, hogy az innovatív eszközök és módszerek, jó gyakorlatok cseréje révén javítsa a nemzeti közigazgatások teljesítményét és versenyképességét.313 A teljesítmény fokozása ebben az esetben az EU által kidolgozott indikátorrendszer keretében értendı. A közigazgatási versenyképesség azonban ebben a szóhasználatban nem a nemzeti közigazgatások közötti, egységes indikátorrendszerek által mért eredmények összehasonlítását jelenti, ami érthetı is, hiszen a közigazgatási rendszerek nincsenek egymással közvetlen versenyhelyzetben. E versenyképesség fogalom nem más, mint utalás a közgazdaságtanban alkalmazott versenyképesség fogalomra, ilyen értelemben a gazdasági versenyképességhez való hozzájárulást, a gazdasági célok elımozdításának képességét jelenti. Ezzel összefüggésben az EUPAN tevékenysége szoros kapcsolatot mutat az OECD kormányzatokat érintı éves elemzéseivel314 valamint a Világbank üzleti környezetre315 vonatkozó összehasonlító tanulmányaival. A közigazgatási rendszerek nemzetgazdasági versenyképességhez való viszonya szempontjából. Az EUPAN megközelítése szerint a piac és a közszektor közötti status quo fenntartása mellett a közigazgatást és a közszolgáltatásokat magában foglaló tág értelemben vett közszektor belsı hatékonyságának javítására van szükség. Ennek megfelelıen az EUPAN reformjavaslatait a következı csomópontok szerint fogalmazza meg. • Vezetés: Ez alatt az EUPAN a felsıvezetıi kompetenciák fejlesztését érti.316 • Felhasználói nézıpont: Elterjedtebb terminológiával az „ügyfélorientáció” általános szemléletének erısítését, az ügyfélkiszolgálás színvonalának javítását jelenti. • E-kormányzat: Lényegében e kezdeményezésben minden elterjedt elektronikus közigazgatási téma helyet kaphat a létezı elektronikus megoldásokat érintı általános költségcsökkentéstıl az egyes országokat érintı esettanulmányokig.317 313
HORVÁTH Viktor – KÁDÁR Krisztián: EUPAN témák 1. Teljesítmény a közigazgatásban. Magyar Közigazgatás. Új folyam, 2. szám. 2011. szeptember.
314
OECD Government at a Glance.
315
Worldbank: Doing Business analízisek.
316
Például: http://www.eupan.eu/files/repository/newsletter/slovenia/Study__2_.pdf
317
Például: http://www.eupan.eu/3/92/&for=show&tid=19
141
• Partnerség: E kezdeményezés a jól bevezetett szervezeti keretek között mőködı társadalmi partnerekkel (pl. szakszervezetekkel) való kapcsolat és kooperáció módjait, technikáit kívánja fejleszteni. • Változásvezetés (Change management): Az EUPAN az e kifejezést a közigazgatási változásokat
támogató
egyes
menedzsment
eszközök
–
mint
például
a
humánkompetenciák megfelelı kialakítása – területén fogalmaz meg javaslatokat a tagállamok számára. • Mérés: A mérés kategóriája az EUPAN esetében az ügyfélelégedettség-mérést valamint a közpolitikai célkitőzéseknek való megfelelés mérését takarja, a teljesítménymérés külön kategóriaként szerepel. • Minıségbiztosítási rendszerek alkalmazása: Az európai közigazgatásban alkalmazott legismertebb minıségbiztosítási rendszer a Common Assessment Framework (CAF), az
EUPAN
is
részben
ennek
elterjedését
és
adaptációját
vizsgálja.
A
minıségbiztosításhoz sorolja továbbá a hatásvizsgálatokat és a belsı folyamatok optimalizálását. • Költséghatékonyság: A hatékonyság költség-dimenziójának vizsgálatakor az EUPAN gyakorlati megközelítést alkalmaz, és igyekszik konkrét szakpolitikai példákat ismertetni általános következtetések nélkül. • Emberi erıforrás fejlesztés: Az EUPAN ezen érdeklıdési területe kimondottan tükrözi a nemzetektıl elkülönült Uniós érdeket, amennyiben összehasonlító vizsgálatokat végez a tagállami közigazgatásokon belül arról, hogy az egyes tagállami közigazgatások köztisztviselıi hogyan vélekednek saját államuk költséghatékony mőködésérıl vagy más fontos közigazgatás-szakmai paraméterérıl. Ezen kívül az EUPAN igyekszik elısegíteni a köztisztviselık tagállamok közötti csereprogramjait elısegítvén ezáltal az „európai közigazgatási tér” fejlıdését. • Nyugdíj: Az EUPAN a nyugdíjakkal kapcsolatos kérdést nem mint a közigazgatás humánerıforrás-gazdálkodásával kapcsolatos kérdést kezeli, hanem mint általános közpolitikai kérdést, kimondottan a tagállami nyugdíjrendszerek átalakításának problematikájaként. • Közszektor teljesítménye: Ezen érdeklıdési körében az EUPAN nem elsısorban szorosan vett közigazgatási témákat vizsgál, hanem egyes szakpolitikai (egészségügy, oktatás, rendészet) területek teljesítményét, illetıleg a közigazgatás e teljesítményekre való hatását igyekszik feltárni. 142
• Integritás:
Az
összehasonlítása,
egyes
tagállamokban
etikai
tapasztalható
viselkedésminták
integritási
tanulmányozása
mintázatok
valamint
az
összeférhetetlenségi szabályokra vonatkozó összehasonlító kutatások tartoznak az EUPAN érdeklıdési körébe. • Jobb szabályozás: Az EUPAN ezen tevékenységi körében az EU egyik hivatalos stratégiai célkitőzését a Jobb Szabályozás Kezdeményezést (Better Regulation Initiative) támogatja, mely magában foglalja a jogalkotás folyamatának javítását, a jog egyszerősítését, az adminisztratív terhek csökkentését, valamint az EU jogszabályok átvételének és alkalmazásának képességé a tagállamok részérıl.
Az EUPAN szorosan együttmőködik a legtekintélyesebb nemzetközi közigazgatás-tudományi szervezettel, az IIAS-szel (illetıleg annak európai részlegével, az IIAS-EGPÁ-val)318. Feltehetıen ennek is köszönhetı, hogy a nemzetközi donor szervezetekre jellemzı „technicista ortodoxia” az utóbbi években elkerülte a szervezetet, így képes az államszerepet, a gazdasági válság és az állam intézményeinek kölcsönhatását nem csupán analitikus, hanem szintetikus úton is vizsgálni. Egyik célkitőzése a gazdasági válság közszolgálatra gyakorolt hatásainak felmérése és az adekvát válaszok kidolgozása, mivel az európai tagállamok szinte mindegyikét érintik a megszorító intézkedések, amelyek a közigazgatás költségvetési mozgásterét is jelentıs mértékben szőkítik. Az EUPAN felfogása szerint az európai tagállamoknak együttmőködve ugyan, de mégis egyenként kell megtalálniuk a gazdasági válságra adandó helyes közigazgatási válaszokat. A kilábalás útja egyes kulcsterületek fejlesztése az általános költségvetési megszorítások ellenére, illetıleg a közigazgatás teljesítményének megóvása melletti költségcsökkentés.319
Az EUPAN az Unió döntéstámogató egyeztetı fórumaként a közigazgatásra mint a tagállamok (és a Közösség) versenyképességét elınyösen befolyásolni képes nagyrendszerre tekint oly módon, hogy a versenyképességhez való hozzájárulás nem csupán a közigazgatásra fordított összegek csökkentésével képzelhetı el. Más, inkább a fıáramú közgazdaságtan által inspirált szervezetek, mint a Világbank és az IMF, illetıleg hosszú idın keresztül az OECD pusztán ezt az egy dimenziót vizsgálták a közigazgatásra vonatkozó javaslataik 318
IIAS: Innternational Institute of Administrative Sciences, EGPA: European Group of Public Administration. Az IIAS alelnöke volt Magyary Zoltán. 319
HORVÁTH Viktor – KÁDÁR Krisztián: EUPAN témák 1. Teljesítmény a közigazgatásban. Magyar Közigazgatás. Új folyam, 2. szám. 2011. szeptember. 97. oldal.
143
megfogalmazása során. E szervezetek szóhasználatában a „strukturális reformok” kifejezés elsısorban a közkiadások szerkezetének átalakítását, csökkentését jelenti.320 E felfogással szemben az EU, amelyet szintén tekinthetünk donor szervezetnek, akárcsak az említett szervezeteket – bár számos markánsan eltérı jellegzetességgel, amelyek részletes kifejtése nem tartozik az itt elemezett tárgykörbe –, nem csupán úgy tekint a közszektorra, ezen belül a közigazgatásra, mint a „kiadási oldalt terhelı költségre”, hanem felismeri, hogy a közigazgatás valódi funkciójának eredményes megvalósítása esetén képes a nemzetgazdaság egészének növekedéséhez és stabilitásához jelentıs mértékben hozzájárulni. Ezen megközelítés, mely a közszektor és a magánszektor harmonikus együttmőködését tőzi célul érdekelt a közszektor sajátos funkcióinak fejlesztésében. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az EUPAN által a legutóbbi idıben képviselt szellemi áramlat újdonságot jelent a korábbiakhoz képest, amennyiben az állam leépítése helyett az állami funkciók (de lehetıleg nem a költségek) megerısítését támogatja. Az államszerep erısítésének módja az EUPAN kezdeményezések és érdeklıdési körök elemzése révén megállapíthatóan a mőködıképes mérési technológiák elterjesztése és ezekkel összefüggésben az operacionalizált közpolitikai (policy) szemlélet321 lenne. Az EUPAN a közigazgatás fejlesztésének kiemelkedı jelentıségő szervezete, mivel az Európai Unió egyik tanácsadó testületeként szellemi motorja az EU nemzeti közigazgatásokat befolyásoló mőködésének. Noha az EU-ban egyelıre nincs szó a nemzeti közigazgatások egységesítésérıl, az EU jelentısége a többi közigazgatási modelleket átadó szervezethez képest (Világbank, IMF, OECD, stb.) annyiban jelentısebb, hogy nem csak szőken vett donorszervezetként, hanem szabályozó szervezetként, továbbá a világgazdaság mőködési szabályait (WTO) is aktívan befolyásoló szervezetként is képes a nemzeti közigazgatásokra hatással lenni. E szerepében kulcsfontosságú az IIAS (EGPA) szerepe, mely szellemi bázisként az egyes elképzelések minıségbiztosítójaként képes funkcionálni.
Egységesnek mutatkozik jelenleg az EU álláspontja abban a kérdésben, hogy a közigazgatásokat kapacitásfejlesztés révén a megszorítások idején is alkalmassá kell tenni feladataik végrehajtására, mivel a piaci mechanizmusok számos kihívás megoldására képteleneknek bizonyultak. Egyes kérdések azonban az egyes tagállamok által preferált megoldási módok eltérésében, valamint a reformelképzelések gyakorlati cselekvéssé 320
2009.
321
Lásd: JENEI György: Komparatív közpolitika. 2010. Akadémiai doktori értekezés. MTA Kézirattára
Például: A készenléti hitel második áttekintésérıl szóló jelentés, http://www.imf.org/external/pubs/ft/scr/2009/cr09197.pdf letöltve: 2011. szeptember 17.
június:
144
alakulása során világossá válhatnak és kiélezıdhetnek. Erre utal, hogy az EUPAN által megfogalmazott, az EU 2020 stratégiára vonatkozó elızetes összefoglaló322, kimondottan pénzügyi stabilitás szempontjából hasonlítja össze az egyes tagállamokat, majd pedig javaslatok megfogalmazása útján kívánja segíteni a stratégiai célokat. A javaslatok azonban egyelıre még szerényen kidolgozottak. Közülük csupán egyetlen tartalmaz közigazgatással összefüggı témát (egyéb szakpolitikai javaslatok az oktatásra és a kutatásra fordított kormányzati források növelését célozzák), az is a tiszta formájú New Public Management eszköztárból átvett gondolatot tartalmaz, miszerint a túlzott szabályozás fékezi a piacok hatékonyságát, és „a 2008-as pénzügyi összeomlás is világosan megmutatta, hogy a túlzott szabályozás jelentıs mérető válságokhoz vezethet.”323
d) Az EUPAN által azonosított kihívások Az EUPAN jövıre vonatkozó elképzeléseit, erıfeszítéseit a „Nyitott, alkalmazkodó és teljesítı közigazgatás” címő középtávú prioritás és munkaterv rögzíti, melynek aktuális változata a 2011. július 1 és 2012. december 31. közötti idıszakra vonatkozóan fogalmazza meg elképzeléseit. E szerint az EU tagállamai mélyreható változásokat vezetnek be saját közigazgatási rendszereikben a gazdasági válság hatásainak csökkentése és a nemzeti kormányok
gazdaságélénkítési
célkitőzései
támogatása
érdekében.
A
tagállami
közigazgatásokat nagyjából ugyanazok a kihívások érintik, noha eltérı mértékben. A tagállami közigazgatási rendszerek a Középtávú Prioritás idıszakában a „kemény” megszorítások idıszakával néznek szembe, amely a közigazgatást elbocsátások, illetéménycsökkentések és a dologi feltételek romlása területén érinti. Ugyanakkor a közigazgatás által nyújtott szolgáltatások mennyisége és minısége nem csökkenhet, így lényegében korábban nem
tapasztalt
intenzitású
fejlesztéseknek,
hatékonyság-javítási
lépéseknek
kell
bekövetkezniük Európa-szerte a következı másfél éves idıszakban.324 A primer megszorítási intézkedések mellett a kézenfekvı közigazgatási reformok között helyezkedik el az ügyek jobb csoportosítása, a releváns ügyek és a tömeges, különösebb figyelmet nem igénylı ügyek 322
EUPAN: Public administration and the Europe 2020 strategy. Preliminary Draft Version for the 56th Meeting of the Directors General responsible for Public Administration of the Member States of the European Union. 2011. 323
EUPAN: Public administration and the Europe 2020 strategy. Preliminary Draft Version for the 56th Meeting of the Directors General responsible for Public Administration of the Member States of the European Union. 2011. 16. oldal.
324
EUPAN: Mid Term Priorities. 2011. 1. oldal.
145
elválasztása (streamlining), eközben azonban olyan nagy horderejő társadalmi kihívásokat is kezelni kell, mint a demográfiai válság, valamint az idıs és fiatal korosztályok gyökeresen eltérı szocializációja miatti eltérı ügyféligények kezelése. (E téren az EUPAN példaként az elektronikus közigazgatás eltérı ügyfélkiszolgálási lehetıségeit említi a különbözı korcsoportokban.)
A közigazgatást övezı társadalmi-gazdasági környezet egyre növekvı változékonysága miatt a közigazgatásnak új tulajdonságot kell kiépítenie: a rugalmasság és biztonság elınyös keverékét (flexicurity). A társadalombiztosítási, munkaerı-piaci szabályozás útján és az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökön keresztül meg kell változtatni a közigazgatásban történı foglalkoztatás egyes jellegzetességeit annak érdekében, hogy rugalmasabb foglalkoztatással növelhetı legyen a közigazgatás reakcióképessége, intellektuális sokrétősége.
Mindezek a körülmények a felsıvezetık képességeinek és szerepének megerısítését, valamint a közigazgatási teljesítmény további fokozását kívánják. Ez EUPAN ezek körében a következı intézkedéseket vetíti elıre a tagállamok számára.
1. A
kihívások
sokaságának
jelenlegi
körülményei
között
a
közigazgatási
felsıvezetıknek átfogóan ismerniük kell a közigazgatást és azt, hogy egy-egy döntésbıl hogyan válik cselekvés. Ezen a ponton az EUPAN a közigazgatási felsıvezetıket a közpolitikai ciklus325 vezetésére, ellenırzésére alkalmas vezetıkként képzeli el a jövıben. Ezek mellett az innovatív közigazgatási megoldásokhoz való jó érzék és a közpolitikai összefüggések európai kontextusban való megértésének képessége is kívánatos.326 A Középtávú Prioritások c. munkaterv felveti a gondolatát annak, hogy az EU stratégiák meghatározásakor meg kellene állapítani az e stratégiák végrehajtásában szerepet játszó tagállami közigazgatási vezetık kiválasztási paramétereit is.327 E vezetık lennének hivatottak arra, hogy az EU által aktuálisan megállapított változásokat végigvigyék a tagállam közigazgatásán. 2. „Teljesítı képes szervezetek kormányzása”328 címszóval az EUPAN távlatosan egy folyamatos közigazgatási minıségbiztosítási rendszert szeretne támogatni, amely az 325
Lásd: GAJDUSCHEK György – HAJNAL György: Közpolitika. HVG-ORAC Budapest, 2010.
326
EUPAN: Mid Term Priorities. 2011. 4. oldal.
327
Uo.
328
Governing a performing organization
146
eddig ismert CAF (Common Assessment Framework) továbbfejlesztésén alapulna, amely egyebek között az ügyfelek visszajelzéseit is folyamatosan mérné. Az EUPAN a teljesítményorientált közigazgatás fogalmán belül tárgyalja az etikus közigazgatás kérdéskörét és a közigazgatásba vetett közbizalmat is, mivel ezek az EUPAN értékítélete szerint a teljesítményt jelentısen befolyásoló tényezık. A kormányzás teljesítményének mérése szintén e tevékenységi körbe tartozik. Itt szükséges megemlíteni, hogy a magyar elnökségnek is jelentıs szerepe volt az EUPAN kormányzati teljesítményértékelési rendszer (PERF: Performance of Governance) kiépítési folyamatában. Jelenleg a projekt egy köztes fejlıdési fázisban van: kialakult egy 53 komponensbıl álló indikátor-rendszer, amely 7 blokkba rendezıdik. A rendszer tesztelése jelenleg önkéntes válaszadók véleménye alapján zajlik.329 Noha a mutatószám-rendszer még nem alakult ki teljesen, és igen összetettnek tekinthetı, mégis bizakodásra adhat okot, hogy az alkotók igyekeztek elkerülni a brit példát, mely a túlzott részletessége miatt kissé nehezen kezelhetı (összehasonlításként: 2011-ben a brit Nemzeti indikátor rendszer 198 paramétert tartalmaz a helyi ön kormányzati teljesítményre vonatkozóan330). Fontos továbbá, hogy az EUPAN a mutatószámrendszer kidolgozásának háttér munkálatait Geert BOUCKAERT-ra és munkatársaira bízta, akiknek az IIAS-nél már igen nagy tapasztalatuk alakult ki az átfogó felmérések kialakításában és kivitelezésében.331
e) A nemzetek feletti Európa és a nemzetek Európája a közigazgatásban A gazdasági válsággal kapcsolatban megfogalmazódtak olyan vélemények, amelyek az Európai Szuperállam (Superstate) megteremtését sürgetik. Pillanatnyilag mutatkoznak olyan jelek, amelyek egy ilyen forgatókönyv megvalósulását vetítik elıre, bár ezek tudományos elemzéshez még túlságosan új keletőek. A lehetséges forgatókönyvek elemzése az Unió belsı mőködésének részletes elemzését igényelné, amely túlmutat a jelen tanulmány keretein. 329
http://www.eupan.eu/files/repository/20111230120429_Measure_to__Improve.pdf, letöltve: 2012. augusztus 21. 330 http://www.auditcommission.gov.uk/localgov/audit/nis/Pages/niguidancesearchresults.aspx?cat=National%20indicators%20for% 202008%20to%202011%20(all)&b=niguidancesearch&ord=title&res=400&p=0 331
BOUCKAERT, Geert – VAN DOOREN, Wouter – OOMSELS, Peter: PERF Performance of Governance. Report on the Process and Progress. 2010. december. http://new. .eu/files/repository/20101213124729_101210PERFreportGenval.pdf letöltve: 2011. szeptember 18.
147
A fiskális unióval kapcsolatos elgondolások, továbbá az EU fejlesztési forrásokban rejlı kontrollfunkció maximalizálása már felmerült a 2014-21 közötti tervezési ciklus kapcsán. E körbe tartozik az az elképzelés, hogy a fejlesztési források elosztása a jelenleginél jóval nagyobb részben közvetlenül Brüsszelbıl történne. További elképzelés az, hogy a fejlesztési forrásokhoz való hozzájutás elıfeltétele lenne az EU szabályozók teljes mértékő, maradéktalan átvétele a nemzetállamok részérıl. Ilyen értelemben a jogsértési eljárásokhoz kapcsolódó forrásvesztési szankció nem egy távoli fenyegetés lenne a közeljövıben, hanem a megállapított jogsértések automatikus következménye lenne. Ezeken felül egyes szakpolitikai területeken további koncentráció várható az irányítás és a forrásallokáció területén. Például az ipari szektor részére ingyenesen kiosztható EUA (Európai Uniós) CO2 kvóták elosztása 2014tıl már biztosan nem nemzeti hatáskörben fog történni, a nemzeti kormányok szerepe a jövıben pusztán javaslattételre fog korlátozódni, miután a nemzeti kvótakiosztás koordinálatlansága veszélyeztette az egységes európai klímacélokat.332 További, az európai szintő centralizációt elıre vetítı szakpolitikai példa az európai élelmiszerbiztonság területe. A centralizáció már elkezdıdött az egységes európai élelmiszerbiztonsági szabvány (HACCP) általános érvényre juttatása, valamint az Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség (EFSA) által alkalmazott jelölések, vizsgálatok és válságkezelési protokollok útján.333
Az EU általános fejlıdése az elmúlt 25 évben az egyre mélyülı integrációval írható le. A tagállami államszerepre vonatkoztatva ez kettıs folyamatot jelentett: kompetenciák áthelyezését a központi közigazgatásról az integrációs szintre, valamint belsı decentralizációt. Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Belgiumban e folyamat a régiók megerısítését jelentette a gyakorlatban.334 A decentralizációra való ösztönzés már az elıcsatlakozás fázisában megtörténik, ez olyan országokban jelent problémát, ahol a többszintő kormányzásnak nincsenek hagyományai. A jelenleg IPA (Instrument for PreAccession Assistance) elıcsatlakozási forrásból finanszírozott Macedónia, Horvátország és Törökország, korábban pedig Románia, Bulgária, Szlovénia és Görögország esetében a regionális bázison történı többszintő kormányzás kísérlete igen akadozva haladt, 332
WETTESTAD, Jørgen: European Clomate Policy: Towards Centralized Governance? Review of Policy Research. Vol. 26. (3) 2009. 311-328. oldal.
333
LEIBOVITCH, Emile H.: Food Safety Regulation in the European Union: Toward an Unavoidable Centralization of Regulatory Powers. Texas International Law Journal. Vol. 43. 2008. 429-452. oldal. 334
JAMET, Jean- François: The Optimal Assignment of Prerogatives to Different Levels of Government in the EU. Journal of Common Market Studies. 2011 Volume 49. (3). 563–584. oldal
148
Görögország esetében pedig hamar re-centralizációba fordult.335
A decentralizációs törekvések szervezéselméleti alapja az EU-ban a szubszidiaritás elve, melyet a Maastrichti Szerzıdés 5. Cikk (3) bekezdése fogalmazott meg 1991-ben. E szerint minden kompetenciát a lehetı legalacsonyabb olyan szervezési szintre kell telepíteni, ahol az abból származó feladatok hatékonyan, eredményesen elvégezhetık. A centralizáció oldalán állhat az egységes feladatellátás és a nagyobb üzemméret által felkínált hatékonysági többlet, a decentralizációt erısíti a területileg változó igények pontosabb kiszolgálása.
ALESINA és WACZIARG szerint egy teljesen homogén közösséget feltételezve, az EU számára egyértelmően az egységes EU állam jelentené a leghatékonyabb feladatelosztási rendszert. A gyakorlatban azonban az eltérı informáltsági szint, a különbözı közösségi szükségletek és az egyes
szakpolitikai
területek
gyökeres
eltérései
lehetetlenné
teszik
az
egyszerő
optimalizálást.336 Az európai gazdasági válság és az euróövezeti válság azt is megmutatta, hogy a heterogenitások nem tőnnek el az azokat elfedı, egységes keretrendszeren belül kezelni kívánó intézkedések hatására.337
COLLIGNON szerint az egységes Európai Köztársaság az igazgatási hatékonyság legfelsıbb fokát ötvözné a demokratikus legitimációval, ezért olyan Európát kell kiépíteni, amelyet választott kormány irányít. Az európai szintő választás, az ehhez kapcsolódó politikai viták egyúttal hozzájárulnak a természetes módon heterogén igények homogenizációjához.338 A kérdés már csak az, hogy hogyan lehet az igények homogenizációját majdan elvégzı egységes európai kormányt úgy felállítani, hogy az igények még a heterogenitás állapotában vannak. E dilemma a francia, holland (2005), majd pedig az ír népszavazás alkalmával került felszínre.
Az európai integráció elméletének részletes kifejtése nem célja jelen elemzésnek, azonban az idézett tanulmányok azt támasztják alá, hogy a tagállamok szerepe és az európai integráció
335
BACHE, Ian: Building Multi-level Governance in Southeast Europe? Southeast European and Black Sea Studies. Vol 10. (1) March 2010. 111-122. oldal. 336
ALESINA, A. – WACZIARG, R.: ‘Is Europe Going too Far?’ Carnegie-Rochester Conference Volume, supplement to the Journal of Monetary Economics, 1999. december, 1–42. oldal
337
JAMET, Jean- François: The Optimal Assignment of Prerogatives to Different Levels of Government in the EU. Journal of Common Market Studies. 2011 Volume 49. (3). 572. oldal.
338
COLLIGNON, S. The European Republic: Reflections on the Political Economy of a Future Constitution. London: Federal Trust. 2003.
149
kérdése továbbra is számottevı kutatási terület lesz, és az egyik várható fejlıdési irány az állami kompetenciák EU szintre kerülése vagy onnan való visszatérése lesz.
A következı ábra az európai integráció kérdését az államszerep kontextusában értelmezi, és ennek megfelelıen egészíti ki az eddigi modellt. Az Európai Unió eddigi történetét az elırehaladó integráció történeteként szokás értelmezni, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy nem történhet megtorpanás vagy visszafordulás az integráció folyamatában. Az intézményesítetten is „többsebességes” Európa fogalmát vagy az eurózóna feladásával kapcsolatos vélemények felerısödését akár a dezintegráció elsı lépéseinek is lehet tekinteni. Ennek megfelelıen az integrációs folyamat ellentétét dezintegrációnak nevezzük mindaddig, ameddig pontosabb fogalom nem kerül meghatározásra.
EU Integráció
Dezintegráció
Társada -lom
Metagovernance Állam Governance/S-NPM
NPM NWS
Piac
Kontextus: komplexitás és posztmodernizmus
5.
Ábra. Közigazgatási reformok az államszerep változásainak tükrében. A nemzetek feletti integrációk közigazgatása.
6. Államépítés: kortárs kísérlet a gyenge nemzetállamok megerısítésére Korábban hivatkoztuk Francis FUKUYAMA Államépítés címő kötetét mint az NPM kritikák egyik irányzatát. FUKUYAMA abból indul ki, hogy a jól szervezett nemzetállamok léte, 150
mőködése nemzeti és egyúttal globális érdek is, hiszen a jól mőködı, kellı közigazgatási kapacitással bíró államok képesek elejét venni a globális fenyegetést jelentı migrációs hullámoknak, környezetszennyezésnek, képesek terrorista sejteket megszüntetni, stb.339 FUKUYAMA 2011-ben, a válság tanulságait a következıkben foglalja össze: • A piacbarát állami berendezkedések dominanciája megkérdıjelezıdött. • A válságot azok az országok látszanak sikeresen átvészelni, ahol az állam és a gazdaság szorosan kooperál, mi több, összefonódik. Brazíliában, Kínában, Oroszországban az állami tulajdon, az árszabályozás és a hitelekhez való hozzáférés állami irányítása sikeresebb modellnek mutatkozik, mint az állam szerepének leépítése a gazdaságban. • A nagy állami ellátórendszerek (ahol mőködnek, például Észak-Európában) sikeresen mérséklik a válság társadalmi terheit, és kontraciklikus fékekként mőködnek a válság körülményei között. Mindezek alapján a közigazgatás (bürokrácia) fejlesztésére van szükség, a közigazgatás legfelsıbb szintjeit vonzóvá kell tenni a legtehetségesebb fiatalok számára. A közigazgatásnak azt a képességét kell fejleszteni, hogy képes legyen sok éves terveket megalkotni és kivitelezni.340 E tulajdonságok hozzájárulnak az államok válságkezelési és válság-megelızési képességének fejlesztéséhez.
Az államépítés szakirodalma túlnyomó részt az állami szervezeti kapacitásokkal alig rendelkezı országokat célozza meg, azonban nem képez éles határt az állami kapacitások kiépítése és létezı kapacitások megerısítése között. Ilyen módon könnyen elıállhat olyan helyzet, hogy válságkörülmények között egyes nem fejlıdı országok is az államépítés eszközrendszerét veszik igénybe, amennyiben egyes területeken a szükségesnél csekélyebb kapacitással rendelkeznek.341 Az államépítés fogalma magában foglalja az állami intézményrendszer
kiépítését,
valamint
a
demokrácia
fejlesztését
a
kormányzat
legitimitásának erısítése útján, továbbá az állam és a társadalom kapcsolatának fejlesztését.342
339
FUKUYAMA, Francis: Államépítés. Századvég Kiadó, Budapest, 2005.
340
BIRDSALL, Nancy - FUKUYAMA, Francis: The Post-Washington Consensus. Foreign Affairs. March/April 2011. 341
STUBBS, Paul –ZRINŠCAK, Siniša: Croatian Social Policy: The Legacies of War, State-building and Late Europeanization. Social Policy & Administration. 43. évf. 2. szám, 2009. április, 121-135. oldal.
342
LOTZ, Christian: International Norms in Statebuilding: Finding a Pragmatic Approach. Global Governance. 2010 (16) 219-236. oldal.
151
A szinte semmilyen civil állami szervezeti képességgel nem rendelkezı afrikai válságövezetek államépítési törekvéseihez képest eltérést mutatnak a volt Jugoszlávia területén kivitelezett államépítési törekvések. Ezekben az esetekben az államépítés kifejezés valójában az állam intézményrendszerének és szervezeti kultúrájának újjáépítését fejezi ki. A jogállam, a biztonság, az elszámoltathatóság és a közszolgáltatások rövidtávú megszervezése mellett az OECD tanulmánya nem ad választ arra a kérdésre, hogy a weberi típusú bürokrácia helyett – amely megállapítása szerint a gyakorlatban a politikai zsákmányrendszer, nepotizmus áldozatává válik – mi a kívánatos közigazgatási modell. A közszolgáltatások megszervezésére azonban a gazdasági szereplık és a donorszervezetek által finanszírozott civil szervezetek szerepét egyaránt alkalmasnak tartja.343 Más megközelítés szerint kimondottan a governance reform a kívánatos államépítés esetében, amennyiben a központi kormányzat képtelen egyes régiókban intézkedéseket végrehajtani az adott területet uraló etnikai csoportok (törzsek) támogatása nélkül.344
Az
államépítés
tehát
kiindulópontjában
lényegesen
különbözik
a
fent
felsorolt
reformirányzatoktól, hiszen nem egy adott, mőködı közigazgatás átalakítására, fejlesztésére irányul, hanem nem vagy alig létezı kapacitásokból indul ki, így formailag kapacitásteremtı reformtípusnak tekinthetı. Tartalmát tekintve azonban leírható az eddig ismertetett közigazgatási reformirányzatokkal.
7. Összefoglalás: a közigazgatási reformok vertikális iránya: nemzetközi szervezetek és integrációk A közigazgatási reformok nemzetközi szervezetek által képviselt irányzatai jelentısen eltérnek, olykor egy-egy szervezet saját javaslatai is eltérhetnek annak megfelelıen, hogy melyik idıszakot vagy melyik recipiens régiót tekintjük. Összességében megállapítható, hogy a decentralizációt támogató szervezetek közé sorolható az EU, az Európa Tanács és az OECD; társadalombarát reformokat támogató szervezetnek tekinthetı az ENSz; a piacbarát reformokat pedig a brit DfID, a Világbank, az IMF szorgalmazta. Ezek alapján a fenti ábra kiegészíthetı az egyes aktorok megjelölésével, továbbá azzal, hogy az államok belsı
343
OECD: Concepts and Dilemmas of State Building in Fragile Situations. From Fragility to Resilience. OECD Journal on Development 2008 Vol 9/3. 344
DORUSSEN, Han: Governance, Development and State Building. The European Journal of Development Research, Vol.17, No.3, 2005, Szeptember. 411–422 oldal.
152
decentralizációját közvetlen összefüggésbe hozzuk a nemzetközi hatásokkal.
EU
Integráció
Dezintegráció
Társada -lom
Metagovernance
NWS
Governance/S-NPM
Decentralizáció
ENSz
6.
NPM
Állam
EU, ET, OECD
Piac
IMF, WB, DfID
Kontextus: komplexitás és posztmodernizmus Ábra. Közigazgatási reformok az államszerep változásainak tükrében. A nemzetek feletti integrációk által javasolt megoldások.
Amellett, hogy a fenti ábrában a jelzetteknek megfelelıen feltüntettük a fı nemzetközi aktorokat az általuk szorgalmazott irányzatoknál, egyben jelezni kívánjuk, hogy szerepük elsısorban a gazdasági és társadalmi problémákra, kihívásokra reflektál, a technológiai és környezeti kihívások számbavétele ezekhez képest háttérbe szorul, bár másodlagosan megfigyelhetı ezek szerepe is.
153
IX.
Közigazgatási reformok Magyarországon (1989-2010)
A rendszerváltás óta eltelt közel negyedszázad közigazgatási reformjainak szakaszokra bontásakor a közigazgatási reformok és az állam szerepének összefüggéseire koncentráltunk. Más megközelítés eltérı eredményre vezethet: VEREBÉLYI Imre az önkormányzati rendszer reformja szempontjából 1990-94 között állapítja meg a modellválasztó és a modellt gyakorlatban kipróbáló elsı szakaszt, 1994 és 1998 között az önkormányzati rendszer ésszerősítése, míg 1998 és 2002 között javasolta megtenni a korábban elhalasztott kiteljesítı és korrekciós lépéseket.345 1. A rendszerváltás közigazgatási reformjának fı jellemzıi (1989-94)
1989-ben a központi közigazgatás reformját illetıen egyöntető volt a vélekedés, hogy a rendszert majd az új demokratikus politikai berendezkedésnek kell kialakítania, ezért összehangolt tervezés nem zajlott, bár egyes mőhelyekben elıkészítı kutatások folytak. 1989ben kidolgozásra került az 1971-es tanácsrendszer helyébe lépı önkormányzati rendszer – három különbözı változatban. A központi közigazgatás demokratikus átalakítására azonban nem alakult törvényelıkészítı bizottság, egységes, az Ellenzéki Kerekasztal számára felvethetı modell nem kristályosodott ki annak ellenére, hogy bizonyos elıkészítési munkák zajlottak az Igazságügyi Minisztérium és az MTA Államtudományi Kutatóiroda révén.346 A központi közigazgatást érintı nemzetközi tapasztalatok és modellek a rendszerváltás idején feldolgozást nyertek a hazai szakirodalomban.347 Már korábban megtörtént a Nyugat-Európai központi
közigazgatási
berendezkedések
vizsgálata,
majd
pedig
egyes
javaslatok
megfogalmazása a magyar központi közigazgatást illetıen. Az eredmények között megállapítást nyert például, hogy a tervgazdaság magyar rendszere miatt kialakult sokminisztériumi modell helyett szükséges elmozdulni a kevesebb tárcával mőködı, 13-15
345
VEREBÉLYI Imre (szerk.): Az önkormányzati rendszer magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999. 625-683. oldal.
346
Például: KILÉNYI Géza – KULCSÁR Kálmán – SÁRKÖZY Tamás: Javaslat az államszervezetnek a gazdasági reformmal összefüggésben való átalakítására, különös tekintettel a kormányzati irányításra. Budapest, 1987. 347
PIKLER Kornél (Szerk.): Az államigazgatás központi szervei. Anglia, Ausztria, Belgium, Franciaország, Német Szövetségi Köztársaság. MTA Állam- és Jogtudományi Intézete, Budapest, 1978., 1979.
154
minisztérium körüli rendszerre. 348
Fontos megjegyezni, hogy a közigazgatás fejlesztésének a középpontja a rendszerváltás kezdetén még a Belügyminisztérium volt, itt készült az új önkormányzati törvény tervezete is. A hatósági eljárás tekintetében rendelkezésre állt a magas színvonalú „Áe.”, így annak megújítása a kezdetekkor még nem merült fel jelentıs erıvel. E téren az Alkotmánybíróság végezte el a legjelentısebb változtatást azzal, hogy általánossá tette a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának lehetıségét.
A közigazgatási (államigazgatási) rendszerváltás lényegét BERÉNYI Sándor a következık szerint fogalmazta meg: „a legradikálisabb átalakulás az államigazgatási rendszer feladataiban, rendeltetésében következik be. Ez szorosan összefügg az államigazgatási rendszer más állami alrendszerekkel való viszonyával, de az államigazgatás és a társadalom viszonyával is. A korábbi, meghaladott társadalmi, politikai, gazdasági modellben az állam államosította a társadalmat….kisajátította az államigazgatási rendszer politikai irányítását. Így a társadalmat az államigazgatás útján irányította.”349 Az államszerep változására irányítva a figyelmet, így foglalja össze a közigazgatás és az állam kapcsolatának új rendjét: „A társadalmi, politikai, gazdasági átalakulás következményeként az állam és társadalom viszonya megváltozik, lényegesen csökkennek az állam feladatai és a megmaradt feladatok megvalósításának módja is átalakul. Ennek következtében az államigazgatási feladatok egy része eleve kikerül az állam feladatai közül és a politikai rendszer, illetve a más társadalmi alrendszerek feladatai közé sorolódik.”350
BALÁZS István a térség rendszerváltó országainak közigazgatási reformjait (modernizációját) elemezve arra a következtetésre jut, hogy noha kétségkívül csökken az állam szerepe, így valóban radikális csökkenés mutatkozik a közigazgatás egyes területein (például megszüntethetı az árhatósági szerepkör és a szektorális ipari minisztériumok), azonban „A gazdaság részleges felszabadításának együtt kell járnia új igazgatási szervek megalakításával 348
FICZERE Lajos – KILÉNYI Géza (Szerk.): Tanulmányok a kormányzati tevékenység továbbfejlesztésérıl. II. kötet. A közigazgatás fejlesztésének komplex tudományos vizsgálata c. kutatási fıirány Koordináló Tanácsa, Budapest, 1983. 349
BERÉNYI Sándor: Az államigazgatás rendeltetése (II. rész). Magyar Közigazgatás. XL. évfolyam, 8. szám, 1990. augusztus. 686-687. oldal.
350
BERÉNYI Sándor: Az államigazgatás rendeltetése (II. rész). Magyar Közigazgatás. XL. évfolyam, 8. szám, 1990. augusztus. 687. oldal.
155
(vagy kiterjesztésével), mint amilyenek a legtöbb nyugati ipari országban megtalálhatók; foglalkoztatási hivatalok és az igen magas színvonalra fejlıdött adóigazgatás.”351
A rendszerváltás kezdetén a közigazgatás reformjának fı irányát a következı tényezık határozták meg: • A rendszerváltás intézményrendszerének kialakítása, kiteljesítése jelentette a legégetıbb kihívást (területfejlesztés rendezése: 1994; kisebbségi önkormányzatok, közbeszerzések szabályozása: 1996, stb.). A fordulóponti (critical juncture) reform a rendszerváltáskor egyben átfogó is volt. Léptékénél fogva egyes elemei jobban, mások kevésbé voltak kidolgozva és végrehajtva. • Az átfogó reformok hiányosságait pótolják a kiteljesítı reformok. „A kiteljesítı reformok közé tartoznak mindenekelıtt a megkezdett alapvetı reformok kereteit kitöltı részletezı munkálatok”352 • Korrigálni kellett a reformnak azokat az elemeit, amelyekrıl világossá vált, hogy 1990-ben nem sikerült jó megoldást találni (például kötelezı társulás a helyi orvosi ellátás esetében).353 • A harmadik tényezı az idıközben történt változások, új szükségletek, kihívások követése volt: megkezdıdtek az EU társult tagi státuszt elıkészítı tárgyalások, ennek nyomán elıtérbe került a regionális fejlesztések intézményrendszerének kiépítése, gyors ütemben fejlıdött a közigazgatási informatika, stb.
Ezeken túl fontos tényezı volt a közigazgatási kapacitásfejlesztés is. Az új jogi, intézményi, hatalmi struktúrában tehát a közigazgatás személyi állományát és a munka dologi feltételrendszerét egyaránt fejleszteni kellett annak érdekében, hogy a mőködés hétköznapi gyakorlatai megfelelı színvonalon ki tudjanak alakulni.354
351
BALÁZS István: A Közigazgatás modernizálása Közép- és Kelet-Európában. Magyar Közigazgatás. XLI. évfolyam 7. szám, 1991. július 648-649. oldal.
352
VEREBÉLYI Imre (Szerk.): Az önkormányzati rendszer magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993. 458. oldal. 353
VEREBÉLYI Imre: A magyar közigazgatás modernizációja. Magyar Közigazgatás. XLII. évfolyam 11. szám. 1992. november 641-652. oldal. 354
VEREBÉLYI Imre (Szerk.): Az önkormányzati rendszer magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993. 458. oldal.
156
1992 decemberében a Kormány megalkotta a 3603/1992. (XII. 10.) sz. Korm. határozatot a közigazgatás korszerősítésének programjáról. A titkos kormányhatározat a közigazgatási reform négy fı irányát különítette el: a közigazgatás demokratizálásának további kiszélesítését, a közigazgatás jogszerőségének erısítését, a decentralizáció, a dekoncentráció és a centralizáció megfelelı arányainak kiépítését, valamint a közigazgatás szerepének differenciált csökkentését, esetenként növelését a hatékonyság növelésének jegyében. A reform átfogónak tekinthetı, mivel lefedte a közigazgatás funkcióit, feladat- és hatásköreit, a közigazgatás mőködését, szervezeti kereteit, valamint a személyi állomány megújításának kérdéseit.355
A reform a rendszerváltást követı két évtizeden végighúzódó egyes kulcskérdéseket céloz meg a központi közigazgatás esetében azzal az elméleti kiindulóponttal, hogy az állam szerepét erısíteni kell. Ennek megfelelıen kell alkalmazni a reguláció és a dereguláció eszközeinek egészséges arányú kombinációját annak érdekében, hogy az állam ott legyen erıs,
ahol
kell,
ahol
pedig
megnyugtatóan
rendezhetı
a
közfeladatok
ellátása
önkormányzatok, köztestületek, közintézmények vagy civil részvétel útján, ott nem szükséges a nagy központi közigazgatási kapacitások fenntartása. A korszerősítési programban már 1992-ben megjelenik Magyarország európai integrációjának szükségessége, valamint a döntéstámogató információs rendszerek alkalmazásának fejlesztése. Ezek mellett további olyan, az eredményességet – és ezzel együtt az erıs államot – segíteni igyekvı törekvések is hangsúlyt kapnak, mint a központi közigazgatás koordinációjának erısítése az ágazati partikuláris érdekekkel szemben, az egyszerősítés, a minıség és a hatékonyság szempontjainak érvényesítése. Külön figyelmet szentel a határozat a közigazgatás és a politika minisztériumokon belüli szétválasztására, és megerısíti a közigazgatási és a politikai (parlamenti) államtitkár funkciójának megkülönböztetését. LİRINCZ Lajos már 1991-ben emlékeztetett arra, hogy a demokratizáció, valamint ezzel párhuzamosan a közigazgatás és az államszerep radikális csökkentése mellett égetı szükség lenne a magyar közigazgatás európai integrációjának elıkészítésére: „Mi itt Magyarországon pedig nem készültünk fel azokra a feladatokra, amelyek az Európai Gazdasági Közösséghez való társulásunkból következik közigazgatásunk átépítését illetıen….pusztán a legfontosabbat említeném meg: szinte nem
355
VEREBÉLYI Imre (Szerk.): Az önkormányzati rendszer magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993. 517. oldal.
157
ismerjük a Közösség joganyagát…”356 LİRINCZ a figyelmeztetést kiegészíti a valódi és a látszólagos reformok megkülönböztetésével. Felhívja a figyelmet arra, hogy a közigazgatási reformok tervezése, végrehajtása nagyobb figyelmet érdemel, mint amit olykor kap. „..a szervezetátalakítás látszólag gond nélkül elvégezhetı: elég a szervezetet, a funkciókat, a tisztségeket átkeresztelni, a különálló szerveket összevonni, az egy tömbben lévıket feldarabolni. A közigazgatás mőködését nem ismerıknek kedvelt módszere ez az egyébként látványosnak mutatkozó reform imitáció.”357 A látszólagos és a valódi közigazgatási reformok között az a különbség, hogy „Az igazán eredményhez vezetı változtatás az igazgatás mőveleteinek újraépítésén keresztül érhetı el, tehát nagyon idıigényes munkával”358
Idıközben tömegesen elindultak Magyarországon a különbözı kétoldalú és nemzetközi szervezeti modernizációs programok. Ezek közül különösen azok bírtak gyakorlati értékkel, amelyek révén hasonló adottságú országok szakembereitıl közvetlenül tudtak a magyar közigazgatás felsı- és középvezetıi tudásra, tapasztalatra szert tenni. Az évtized elejére jellemzı volt a Magyarországgal szembeni felfokozott nyugati érdeklıdés,359 így igen széles körben és magas szinten jellemzı volt a szakemberek tapasztalatcseréje, különösen Hollandia, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország viszonylatában. E kétoldalú (twinning) szakemberképzési
együttmőködéseket
jelentıs
részben
az
Európai
Közösségek
elıcsatlakozási programja, a PHARE finanszírozta.360
Az 1990-es évek elejének külföldrıl közvetített reformkészletét a következık szerint foglalja össze BALÁZS István: • Közszolgáltatások költségvetési támogatásának csökkentése kiszerzıdés útján.
356
LİRINCZ Lajos: Állandóság és változás a közigazgatásban. Magyar Közigazgatás. XLI. évfolyam 12. szám. 1991. december. 1063. oldal. 357
LİRINCZ Lajos: Állandóság és változás a közigazgatásban. Magyar Közigazgatás. XLI. évfolyam 12. szám. 1991. december. 1064. oldal. 358
LİRINCZ Lajos: Állandóság és változás a közigazgatásban. Magyar Közigazgatás. XLI. évfolyam 12. szám. 1991. december. 1064. oldal. 359
United Nations Expert Working Group on Administrative Modernization of East European Countries 17-19 April, 1991. National Institute of Public Administration Budapest, Hungary. 360360
Például: Project Dossier Public Administration Reform, Hungary, Prepared by Susanna TOFTGAARD NIELSEN, PLS Consult, Denmark, Kaj VESTERGAARD-POULSEN, PLS Consult, Denmark, Aider PENDEr, Institute of Public Administration, Ireland. September 1992.
158
• Privatizáció, amely nem csupán a tulajdonjog átruházását jelenti, hanem az állami kézben maradó szektorok mőködésének piaci mechanizmusok általi meghatározását is. • Deregelmentáció: egyszerősítés és a szabályozók megszüntetése, csökkentése. • A közszolgáltatások piacosítása. • A belsı igazgatás átszervezése a nemzetközi integrációk elvárásainak megfelelıen. • Informatikai igazgatási technológiák elterjesztése. • Teljesítményértékelés bevezetése. • Decentralizáció a hatáskörök és a finanszírozás újraelosztása körében.361 Különösen a nemzetközi tendenciák fényében a magyar közigazgatási reformprogram képes volt az ésszerőség keretein belül szelektálni a javaslatok között, továbbá – utólag megállapítható – fontos sajátosságának bizonyult, hogy tartós maradt, ciklusokon átívelı jellege, alapvetése kiemeli a késıbbi programok közül Fontos megjegyezni, hogy a programot a következı, rövidebb távú reformok nem helyezték hatályon kívül, lényegében annak rövidtávú cselekvési programjai voltak.
Az elsı két év rendkívül intenzív reformjait követıen fokozatosan felszínre kerültek a korábbi hiányosságok, így elkerülhetetlenné váltak egyes korrekciós lépések. A korrekciós reformokkal kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy nem mindegy, hogy azok rendszertani hiányosság kijavítására vagy csupán valamely jelenségszinten is orvosolható probléma kijavítására irányulnak. Ha ugyanis a fordulóponti helyzet elmúltával utólag mégis szükséges egy-egy rendszersajátosság módosítása, azt valószínőleg már nem lehet egyetlen nagy lépésben végrehajtani, hanem a „normalitás” idıszakának kis lépésekre alapuló módszerét kell alkalmazni. E kérdés vetıdik fel például a hazai „dekoncentrált szervek kapcsán”. A dekoncentrált szervekkel kapcsolatos ellentmondásokra (finanszírozás, elnevezés, jogi háttér, idıbeli bizonytalanság) VIRÁG Rudolf már 1994-ben felhívta a figyelmet,362 azonban e kérdés még a 2006-os és a 2010-es reformok során is megoldatlan problémaként merült fel.
361
BALÁZS István: Közigazgatás a ’90-es években: tendenciák és újítások. Magyar Közigazgatás. XLII. évfolyam 9. szám 1992. szeptember. 514. oldal.
362
VIRÁG Rudolf: A dekoncentrált szervek szabályozásának jellemzıi. Magyar Közigazgatás. XLIV. évfolyam 1. szám. 1994. január 12-20. oldal.
159
2. A rendszerváltás közigazgatásának hatékonysági korrekciója (1995-1998)
Az 1994-es Kormányprogram nem tartalmazta a közigazgatási reformot, lényegében a dereguláció kérdéskörére korlátozódott, azonban az 1995-ös „Bokros-csomag” után, 1996-ban megjelent az 1100/1996. (X. 2.) Korm. határozat „A közigazgatás reformjáról” címmel. VEREBÉLYI Imre megfogalmazása szerint „Az 1994 utáni közigazgatás-korszerősítési munkák középpontjában az állami igazgatás átszervezésére (a dekoncentrált szervek reformjára, a központi szervezetrendszer megújítására) irányuló munkák, az állami szabályozás deregulálására és megjavítására vonatkozó erıfeszítések, az államháztartási reform kiadás- és létszámcsökkentı intézkedései álltak.”363
A differenciálatlan költségcsökkentés túlzott kapacitáscsökkentı hatásait a szakirodalom elıre jelezte, és igyekezett javaslatokat tenni. E javaslatok lényegileg a korrekciós-továbbfejlesztı pálya elemeiként írhatók le. A közigazgatásban rejlı tartalékok körébe sorolta DUDÁS Ferenc a közigazgatási külsı tevékenységek fejlesztését, a hatósági-beavatkozó jelleg meghaladását, továbbá az egységes közszolgálati és közpénzügyi szabályozást valamint a szervezeti integrációt. Az állami feladatok áttekintése körében DUDÁS kiemelte, hogy azon állami feladatok körében, ahol a közigazgatás jár el, feladatorientáltan kell megszabni a szervezeti, mőködési, személyi állományi kapacitásokat. 364
Az 1995-ös, „Bokros csomagként” ismert stabilizációs intézkedések a közigazgatást abban a fázisban érték el, ahol a korrekciós reformelemek megtervezésének és végrehajtásának kellett volna végbemennie, a LİRINCZ Lajos által is említett és fent idézett „közigazgatási mőveletek” újraépítése útján. E helyett elıtérbe került a feladatszelekció útján történı hatékonyság javítás. Ennek algoritmusára az EU a következıket javasolta: „gondoskodni kell a jelenleg ellátott államigazgatási feladat- és hatáskörök közül a feleslegesek, szükségtelenek kiiktatásáról; a fennmaradó, szükségesnek ítélt feladat- és hatáskörök tekintetében a felülvizsgálat további menetében vizsgálni szükséges azok önkormányzati közigazgatási szervekhez vagy köztestületekhez történı telepítésének és ezzel a feladat- és hatáskörök államigazgatási jellege megszüntetésének lehetıségeit, illetve arra javaslatot kell tenni a 363
VEREBÉLYI Imre (szerk.): Az önkormányzati rendszer magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999. 636. oldal.
364
DUDÁS Ferenc: Vannak-e (s miben) a magyar közszolgálatnak tartalékai? Magyar Közigazgatás. XLIV. évfolyam 8. szám. 1994. augusztus. 47-481. oldal.
160
kormánynak; ha a feladatkör államigazgatási jellege továbbra is fenntartandó, akkor is vizsgálni kell, hogy – az elsıfokú államigazgatási feladat- és hatáskörökhöz hasonlóan – azok ellátása nem bízható-e megyei szinten államigazgatási szerv helyett a megyei önkormányzat fıjegyzıjére, amely jogi lehetıségét az önkormányzati törvény 1994. évi módosítása biztosította.”365
A költségcsökkentési nyomás és az államleépítı javaslatok már felvetették a privatizáció felgyorsításának lehetıségét a közszolgáltatások mellett a közigazgatásban is. Ezzel kapcsolatban megfogalmazódott, hogy „Mire a privatizációs bevételek és az eszközeladásból származó
többletbevételek
elfogynak,
mőködésképesnek
kell
lenniük
azoknak
a
struktúráknak, amelyek a helyi közjavak biztosítását új módon vagy azok magánjavakkal való helyettesítését garantálják.”366
Az akkori közigazgatás azonban még képes volt az elvesztett korrekciós lehetıséget legalább részben pótolni az 1996-os, új reformprogrammal. 1996. áprilisában VEREBÉLYI Imre kormánybiztos, valamint BALÁZS István és LİRICZ Lajos munkájaként megjelent A kormányzás és a közigazgatás reformjának tervezete (részletes vitaanyag), amely az „imitált” közigazgatási reform, illetıleg a peremfeltételek (létszám, finanszírozás) mechanikus változtatása helyett a közigazgatás fı fórumain végighaladva fogalmazta meg javaslatait.367 A vitaanyag kidolgozásának szükségességét a kormánybiztos azzal indokolta, hogy a demokratizálás vitathatatlan eredményei mellett háttérbe szorult az állami feladatok helyes allokációjának a kérdése, valamint a hatékonyság javítása, az egyszerősítés és az ellenırzési tevékenység javítása. A vitaanyagra érkezett vélemények beépítését követıen megszületett reformjavaslat Kormány által is jóváhagyott változata.
Az 1100/1996. (X. 2.) Korm. határozat az 1992-es közigazgatási reformprogram pragmatikus, államot erısíteni igyekvı vonulatában haladt tovább. Rendelkezéseit négy csomópontba sőrítette. Az elsı „A közigazgatási feladatok és tevékenység átalakítása” címmel az állampolgári és vállalkozói adminisztratív terhek csökkentését, a hatósági eljárások reformját, 365
BALÁZS István: A területi államigazgatási szervek átfogó reformjáról. Magyar Közigazgatás. XLV. évfolyam 12. szám. 676. oldal. 366
HORVÁTH M. Tamás: Közszolgáltatás, magánszervezıdés – privatizáció a településeken. Magyar Közigazgatás. XLVII. évfolyam 4. szám 201. oldal. 367
BALÁZS István, LİRINCZ Lajos, VEREBÉLYI Imre: A kormányzás és a közigazgatás reformjának tervezete (Részletes vitaanyag). Magyar Közigazgatás. XLVI. évfolyam 4. szám. 1996. április 193-229. oldal.
161
az ügyfélérdekek jobb érvényesíthetıségét tartalmazta. A program nagy jelentıséget tulajdonított a deregulációs munka folytatásának, amely tartalmilag összefüggött azzal a célkitőzéssel, hogy az állami szervezetek közvetlenül lehetıleg csak a legszükségesebb esetekben vegyenek részt az ügyekben, a szubszidiaritás elvének szem elıtt tartása mellett. A deregulációt a program nem általános ideológiaként és nem is csupán technikai deregulációs fogalomként kezelte. A deregulációs célokat kiegészítette azzal, hogy a bevezetni szándékozott regulációs célokat is elızetes szőrésnek kellett alávetni. A dereguláció egyben alapjául szolgált a delegálás megerısítésének mind a központi közigazgatásban, mind a dekoncentrált szervezetek esetében.
A határozat általános elvként rögzíti, hogy a közigazgatás hatékonyságának és eredményességének fejlesztését a feleslegesnek bizonyult belsı szabályok egyszerősítése, felszámolása útján lehet elérni, továbbá egyszerősíteni és egyértelmősíteni kell az ügyfélkapcsolatok rendszerét (tevékenységi reform). A merev, hierarchikus szervezetekben úgy lehet fokozott eredményeket elérni, hogy növekedjék az alárendelt szervezeti egységek önállósága és önálló munkára való alkalmassága, egyben szükséges bevezetni és alkalmazni a teljesítménymérés eszközeit (szervezeti reform). A közigazgatásban ösztönözni kell a szerzıdés alapján történı feladatellátást, szükséges ennek jogi kidolgozása (a delegálás új eszköze); fontos továbbá az informatikai eszközök, megoldások fokozott alkalmazása.
A határozat meghatározta a Kormány mint testületi szerv mőködésének modelljét, a tárcaközi kapcsolatok rendszerét, a minisztériumok és a Miniszterelnöki Hivatal felépítését, feladatait. E körben külön figyelmet érdemel, hogy a határozat töretlenül a merev politikumközigazgatás elválasztásának a híve, sıt, az elválasztás fokozását irányozza elı: „10. A minisztériumok vezetésében a politikusok meghatározó szerepének és a politikasemleges közigazgatási vezetık stabilitásának érdekében jobban szét kell választani a politikusi és adminisztratív vezetıi szerepköröket.”368 Az elválasztás mellett azonban erısíteni kívánta a politikai vezetés mozgásterét: „Meg kell erısíteni a minisztériumok politikai vezetıi oldalát, és ugyanakkor fokozatosan csökkenteni kell a túl sok adminisztratív vezetıi állást.”369
Az önkormányzati közigazgatás fejlesztése területén a demokrácia, a jogállam és a
368
1100/1996. (X. 2.) ˙Korm. hat. Melléklet II. 10. pont
369
1100/1996. (X. 2.) ˙Korm. hat. Melléklet II. 10. pont
162
hatékonyság
szempontjait
a
határozat
az
önkéntes
önkormányzati
társulások
szorgalmazásában, ösztönzésében látta, azzal, hogy meg kell találni az alkotmányos megoldást a kötelezı társulások bevezetésére is, legalább a körjegyzıségeket illetıen.
Az átláthatóság és a hatékonyság, továbbá az irányíthatóság szempontjait a határozat a területi államigazgatási szervek tekintetében azok feladat- és hatásköreinek felülvizsgálatával és számuknak 30-ról 19-re csökkentésével kívánta elérni. A darabszám csökkentése mellett a megyei közigazgatási hivatalok fogták volna össze ezek mőködését a Kormány területi államigazgatási szerveiként. Noha az „összefogja” kifejezést úgy is lehet érteni, hogy „irányítja”, ez a kifejezés a határozatban nem szerepel, a kifejtés a gazdasági, mőszaki és kiszolgáló funkciók közös ellátásának megszervezésére, valamint a területi államigazgatási szervek mőködésének jogszerőségi kontrolljára vonatkozik. „A hivatalt a Kormány a belügyminiszter közremőködésével irányítsa, vezetıjét a miniszterelnök a belügyminiszter javaslatára nevezze ki és mentse fel. A hivatalvezetı munkáját a hivatal által koordinált és ellenırzött területi szervek vezetıibıl álló Megyei (Fıvárosi) Államigazgatási Kollégium segítse.”370 Az elképzelések a területi államigazgatás reformját illetıen a fokozatosság mentén haladtak, az integráció elsı lépése volt a TÁKISZ-ok (Fıvárosban: FÁKISZ) létrehozatala, amelyek a bérszámfejtési feladatokat voltak hivatottak egységesen ellátni.
A határozat a közigazgatás személyi állományának fejlesztését tőzte ki célul, hiszen a drasztikus leépítést végrehajtó Bokros-csomagot követıen a közigazgatás kapacitásának bizonyos mértékő visszaépítése elengedhetetlennek tőnt. A kötött létszámgazdálkodás bevezetése volt hivatott gondoskodni a létszám felsı korlátjának biztosításáról – az önkormányzatok kivételével –, megoldandó feladat volt továbbá a feladatok és a létszám harmonizálása. A Bokros-csomag idején már élesen felmerült a legértékesebb munkaerı eláramlásának kérdése, amelyet illetményemeléssel, érdem szerinti életpálya tervezéssel, a kiszámíthatóság javításával, a magasan képzett vezetık felmentésének új rendjével (rendelkezési állomány), valamint a kiválasztás versenyvizsga-alapra helyezésével kívántak ellensúlyozni.
370
1100/1996. (X. 2.) ˙Korm. hat. Melléklet III. 17. pont
163
3. A közigazgatási reform eredményeinek stabilizásása (1998-2002)
Az 1998-ban hivatalba lépı új kormány az 1996-os reformprogramot nem helyezte hatályon kívül, egyetértett annak fı irányával, így született meg a Miniszterelnöki Hivatal mint a közigazgatás „zászlóshajójának” modellje és gyakorlata, valamint a közigazgatási életpálya modell, a versenyvizsga rendszer bevezetése és a fıtisztviselıi kar (rendelkezési állomány) szabályozása. A kormányzati informatika területén létrejött elıbb a MeH Informatikai Helyettes Államtitkárság, majd az Informatikai Kormánybiztosság a MeH miniszterhez kapcsolódóan, lényegében egy kisebb minisztériumnak megfelelı apparátussal.
1998 júniusában a közigazgatás korszerősítésének kormánybiztosa összefoglalta a közigazgatási reformfolyamat elsı szakaszát és soron következı feladatait.371 Az eredmények körében hangsúlyozta a jogállami és demokratikus intézményrendszer kiépítésének és a piacgazdaság kialakításának sikerességét és az alapvetı feladat- és hatáskörök, állami funkciók stabilizálását.372
A kormánybiztos az elért eredmények között a következıket emelte ki: • Stabilizálódott a minisztériumok és a kormánytagok száma (12-15 között), a kis létszámú, hatékonyan mőködı kormány élén az erıs miniszterelnök áll. A kormány döntéseit testületben hozza, a kormányon belüli összhang (még ha viták árán lehet is megteremteni) fokozza a kormány hatékonyságát. • A minisztériumokon belül sikerült a miniszteri és a politikai államtitkári jogállást jól definiálni, egyúttal pontosan elhatárolni a politikai és az adminisztratív vezetık szerepkörét. • A minisztériumi szint alatti központi hivatalok korszerősítési folyamata 1997-ben megkezdıdött, a hivatali típusok egységesítésének folyamata, amely az átláthatóság javítása mellett tehermentesítheti a minisztériumokat az egyedi ügyek intézésétıl. • Kialakult a kincstári szervezet, valamint a közbeszerzési tervezet.
371
KÖZIGAZGATÁS KORSZERŐSÍTÉSÉNEK KORMÁNYBIZTOSA: Összefoglaló a közigazgatási reformfolyamat elsı szakaszáról és soron következı feladatairól. Budapest, 1998. június. 3-43. oldal. 372
VEREBÉLYI Imre: Összefoglaló a közigazgatási reformfolyamat elsı szakaszáról és soron következı feladatairól. Magyar Közigazgatás. XLVIII. évfolyam 6. szám, 1998. június. 321-336. oldal.
164
• Lehetıvé vált, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt miniszter vezesse, ezzel a politikum és az adminisztráció közötti hatékony közvetítı mechanizmus feltétele alakult ki. A miniszterelnöki hivatalt vezetı miniszter jelenléte erısíti a kormányfı szerepét, akinek miniszterelnöki szerepét nem gyengítik miniszteri szinten is ellátható feladatok. • A területi államigazgatásban sikerült a korábban megindult szervezeti burjánzást megállítani és visszaszorítani, sikeres volt a közigazgatási hivatalok létrehozatala, e hivatalok alkalmasak arra, hogy további, integratív szerepet játsszanak a területi államigazgatás szervei között. • A helyi közigazgatásban sikeres volt a tanácsrendszer felváltása a jogállami és demokratikus értékeket kifejezı önkormányzatokkal. Az önkormányzati rendszer hatékonysági problémáinak kezelése közvetett, finanszírozási támogatások útján (céltámogatások kiegészítése közös beruházásoknál, intézményfenntartó társulások esetében).
Differenciált
támogatási
rendszer
bevezetése
útján
elindult
a
körjegyzıségek kiépítése. • A megyei önkormányzatok szerepe – jóllehet viták övezték – nagyjából stabilizálódott, különösen a területfejlesztéshez kapcsolódó új feladatok révén, így egy megyék feletti régiós rendszerre nincs szükség.
A kormánybiztos a következı javaslatokat fogalmazta meg: • A minisztériumokon belüli adminisztratív vezetık önálló mozgásterét növelni kell. Ennek oka a tárcaközi egyeztetések gyorsításának igénye, valamint az EU csatlakozás folyamatában szükséges szakértıi munkacsoportok nagy száma, ahol döntésképes vezetıknek kell jelen lenniük. • Növelni kell a kormány (miniszter) kontrollját a központi hivatalok felett. Az elkülönült szervezeti státusz nem jelenthet a végrehajtó hatalmi ágon belüli függetlenséget. • Kiépült ugyan a programértékelések, elızetes és utólagos hatásvizsgálatok technikája, de ezeket erısíteni, terjeszteni kell a központi közigazgatáson belül. • Megkezdıdött a kormányzati informatika tervszerő fejlesztése, de az elektronikus ügyintézés és a minisztériumokon belüli számítógépes alkalmazások által támogatott iratkezelés még fejlesztésre szorul.
165
• Szükséges a reguláció és a dereguláció összhangját megteremteni, az új jogalkotási törvényt megalkotni, továbbá nagyobb figyelmet kell fordítani a joganyag mennyiségi gyarapodásának fékezésére, valamint a jogszabály-elıkészítés megjavítására. • A területi államigazgatás integrációját nem elsısorban szervezeti összevonás útján, hanem a szervezetek közötti jobb koordináció révén kell biztosítani. Ezt a feladatot a közigazgatási hivatalok bázisán kell ellátni. A javasolt elképzelések szerin a közigazgatási hivatal létrehozta volna a területi államigazgatási szervek közös ellátó és kiszolgáló szervezetét, a közös ügyfélszolgálati és információs irodát, valamint a közös informatikai hálózatot és továbbképzési szervezetet. • Szükséges pontosabban elhatárolni az önkormányzati kötelezı feladatokat a szabadon vállalható feladatoktól. • A Bokros-csomag kapcsán számos költségcsökkentési és létszámcsökkentési intézkedés sikerrel lezajlott, ugyanakkor szükséges a személyi állományt stabilizálni képzés és életpálya útján. A köztisztviselık végzettségi szintje jó, továbbképzési rendszerüket ki kell alakítani, a vezetıképzés rendszerének létrehozatala pedig elmaradt.373
Összefoglalva a kormánybiztos 1998-as javaslatait: a regulációs reform folytatása, az adminisztratív terhek további csökkentése szükséges, oldani kell a túl merev hierarchiát, ösztönözni kell a megállapodások, szerzıdések alapján történı közfeladat ellátást, jobban ki kell aknázni az informatika fejlıdésében rejlı lehetıségeket, az állami és helyi önkormányzati információs rendszereket például össze kell hangolni, továbbá: A miniszteri és miniszterelnöki funkciókat el kell választani, a reszortokat pontosan meg kell állapítani a miniszterek között. A területi államigazgatás rendszerét egyszerősíteni kell, a közigazgatási hivataloknak kell összefogniuk és ellenırizniük a területi szervek munkáját Jobban körül kell határolni a helyi önkormányzatok kötelezı és önként vállalható feladatait, a támogatási rendszer útján ösztönözni kell az önkormányzatokat a társulásra és a fejlesztésekbıl való önrész vállalására.
A kormánybiztos az összefoglaló tanulmány címét úgy fogalmazta meg, hogy az a
373
Közigazgatás Korszerősítésének Kormánybiztosa: Összefoglaló a közigazgatási reformfolyamat elsı szakaszáról és soron következı feladatairól. Budapest, 1998. június. 3-43. oldal.
166
közigazgatási reformfolyamat elsı szakaszáról szól. A címadásban tükrözıdik az az általánosan elfogadott szakmai nézet, hogy a közigazgatási reformok megfelelıen stabil kivitelezéséhez mindenképpen politikai ciklusokon átívelı stratégiára van szükség. A stratégia egyes akcióit lehet ugyan módosítani, de az alapkoncepció és az elért eredmények megváltoztatása nélkül.374
Idıközben egyre fontosabb szerepre tett szert az elektronikus közigazgatás, amellyel kapcsolatban megállapítható, hogy jelentısen hozzájárult a hazai közigazgatás fejlıdéséhez.
DUDÁS Ferenc 2000-ben az elektronikus
közigazgatás ügyfélkapcsolatokban való
alkalmazását emelte ki azzal, hogy az elektronikus közigazgatás lehetıségeinek helyes alkalmazása azt igényli, hogy a közigazgatási belsı munka kellı szervezettséggel bírjon. DUDÁS tehát nem osztja azt a nézetet, hogy az elektronikus közigazgatás eszköztára önmagában megoldás bármely közigazgatási problémára, hanem azt hangsúlyozza, hogy valódi, áttekinthetı, racionális belsı folyamatok felgyorsítására alkalmas, segítı eszköz, de nem helyettesíti a konvencionális értelemben vett belsı (és külsı) szervezımunkát.375 Az ügyfélkapcsolatok elektronikus támogatása körében DUDÁS felveti, hogy az egyes beadványokat standardizálni kell, továbbá lehetıség van a nagyobb eredményességő ügyféltájékoztatásra. Annak érdekében pedig, hogy az elektronikus közigazgatási fejlesztések összhangban legyenek (különösen a helyi önkormányzati fejlesztések esetében mutatkoztak hiányosságok), fontos lenne egységes ügyfélszolgálati, ügyfélszolgálati rendszer kiépítése.376 Megjegyzendı, hogy ezzel olyan kérdésre irányította a figyelmet, amelynek megoldására számos kísérlet történt mind helyi, mind országos szinten. Ide tartozik, hogy az önkormányzati fejlesztések összehangolása azóta sem történt meg, a központi közigazgatás honlapjainak egységesítése csak a 2010-es években valósult meg.
A 2002-es kormányváltás nyomán új közigazgatási stratégia nem készült, azonban elkészült az addigi közigazgatási reformok és az elért eredmények összefoglalása. A rendszerváltást 374
GELLÉN Márton: Ha válság, akkor reform. Kalandozás a közigazgatási reformok forrásvidékén. In. dr. GELLÉN Márton – HOSSZÚ Hortenzia PhD.: Államszerep válság idején. Magyary Zoltán emlékkötet. Complex Kiadó Budapest, 2010. 210. oldal. 375
DUDÁS Ferenc: Új kihívások, avagy: lesz-e közigazgatásból eközigazgatás I.? Magyar Közigazgatás. L. évfolyam 9. szám. 2000. szeptember 552-558. oldal. 376
DUDÁS Ferenc: Új kihívások, avagy: lesz-e közigazgatásból eközigazgatás II.? Magyar Közigazgatás. L. évfolyam 10. szám. 2000. október 596. oldal.
167
követı 12 évben világossá vált, hogy nem voltak elegendık a korrekciós lépések, modernizációs irányú reformokra van szükség, hiszen a változtatást kikényszerítı erık újra erısödésnek indultak az EU-s csatlakozás közeledtével. A modernizációs, fejlesztı típusú reformok mellett azonban felszínre került a közigazgatás egyes mőködtetési funkcióinak válsága is.377 Az erózió legfontosabb megnyilvánulásaként és okaként VEREBÉLYI Imre az átpolitizáltságot, a humánerıforrás elhasználódását valamint a korrupciót jelölte meg. A humánerıforrás-ellátottság körén belül elsısorban a vezetıkiválasztás és a vezetıi tudás megtartása területén jelentett problémát. A káros jelenség kiküszöbölésére a kiszámítható életpálya, illetıleg a fıtisztviselıi kar intézményének bevezetése jelenthette volna a megoldást – kellı politikai igény esetén.
4. Mérsékelt NPM reformjavaslat: a decentralizációs és deregulációs programot vezetı kormánybiztos javaslatai 2002-2005 A 2002-ben fellépı új kormány fokozatosan megkezdte a közigazgatás átalakítását, mely 2002-2003-ban leginkább a Miniszterelnöki Hivatal átalakításában, egyes kompetenciáinak a miniszterelnöki Kabinetre telepítésében öltött testet.
A
közigazgatási
reformhoz
kapcsolódó
erıfeszítések
a
kormányzati
szervezeti
decentralizációs és deregulációs programot vezetı kormánybiztos 2004-2005-ös tevékenysége nyomán, majd az Államreform Bizottság tevékenysége kapcsán erısödtek fel, 2006-ban. A decentralizációs és deregulációs kormánybiztos intézményének megnevezése az államszerephez való viszony szempontjából lényegében elıre jelezte a kormánybiztosi szakmai
küldetés
tartalmán. A kormánybiztos
összességében
helyesnek
ítélte
a
rendszerváltáskor kialakult közigazgatási rendszert, és az azt követı évtizedben kialakult fı közigazgatási fejlıdési irányzatot is alapvetıen helyesnek találta, ugyanakkor javasolta az idıközben összegyőlt hibák kijavítását. „Nem egyszerően jogállamot, hanem hatékony, eredményes, a fejlett-konszolidált demokrácia tényleges megvalósítására képes jogállamot szeretnénk, azaz >>minıségi kormányzást<<”.378 E program keretében a kormánybiztos javasolta a politikum és a közigazgatási szakma fokozottabb szétválasztását. Ezeken túl
377
VEREBÉLYI Imre: Megbízható és sikeres közigazgatással a jó kormányzásért. Magyar Közigazgatás. LII. évfolyam 6. szám, 2002. június 321-350. oldal. 378
SÁRKÖZY Tamás: Államszervezetünk potenciazavarai (Javaslat egy hatékony és modern kormányzati szervezet kialakítására). HVG-ORAC, Budapest, 2006. 110. oldal
168
javasolta az információs technológiák, valamint az NPM szervezési megoldások alkalmazásának fokozását a nagyobb közigazgatási alkalmazkodóképesség, operatív cselekvıképesség és gyorsaság érdekében.379 A kormánybiztos konkrét javaslatokkal is élt, az átláthatóságra koncentrálva, a közigazgatási szervezetrendszert és gazdálkodást, valamint az állami vagyont illetıen.
Államképét illetıen a kormánybiztos a kicsi és olcsó állam koncepcióját javasolta: „A kicsi és olcsó államot pedig úgy kell érteni, hogy a törvényben meghatározott és a ténylegesen ellátott, illetve ellátandó állami feladatokhoz szükséges, annál nem terebélyesebb és nem költségesebb államot, állami-kormányzati apparátust kell mőködtetni.”380
Javaslatainak a szorosan vett közigazgatási reformra vonatkozó egyes elemeit a következıkben foglaljuk össze: • A kormányzati szervezeti rendszer élén továbbra is a testületként mőködı Kormány álljon. • Racionalizálni kell a tárca nélküli miniszterek és kormánybiztosok intézményét. • A Miniszterelnöki Hivatal legyen ismét a közigazgatás „zászlóshajója”, ebben meg kell erısíteni horizontális koordinatív szerepét a referatúrák rendszerén keresztül, és kerülni kell a „maradék hatáskörök MeH-re telepítését. • A minisztériumokat úgy kell átalakítani, hogy saját ágazataik közpolitikai irányítói legyenek, ne csupán adminisztrálják az ügyeket. Szerkezetük legyen átlátható, a politikum és a közigazgatási szakma váljon szét, a helyettes államtitkárok a közigazgatási
államtitkárnak
legyenek
alárendelve.
A
minisztériumi
háttérintézmények rendszerét az átláthatóság szempontja szerint át kell alakítani, az entitások számát radikálisan csökkenteni kell. A minisztériumokat úgy kell megszervezni, hogy az egymással szinergiában álló területek egy tárcához legyenek telepítve (egységes kultusz-, pénzügyi- és gazdaságfejlesztési tárca, stb.) • A dekoncentrált szervek státusza tekintetében átláthatóságot kell teremteni, ahol lehet, a hatásköröket át kell helyezni az önkormányzatokra, a feladatokkal járó 379
SÁRKÖZY Tamás: Államszervezetünk potenciazavarai (Javaslat egy hatékony és modern kormányzati szervezet kialakítására). HVG-ORAC, Budapest, 2006. 111. oldal
380
SÁRKÖZY Tamás: Államszervezetünk potenciazavarai (Javaslat egy hatékony és modern kormányzati szervezet kialakítására). HVG-ORAC, Budapest, 2006. 102. oldal.
169
finanszírozással együtt. „Az önkormányzatoknak át nem adható hatásköröket lehetıség szerint a közigazgatási hivatalokban kell koncentrálni.”381 • A reformokhoz kell igazítani az államháztartás fogalomrendszerét is, így különösen a költségvetési szervek fajtáit. • A 3200 önkormányzat rendszerére nincs szükség, kistérségi önkormányzati társulásokat és fejlesztési-igazgatási régiókat kell bevezetni területi szinten.382
A fenti javaslatokból egy a kialakult, mérsékelt reformlogikával összhangban álló, racionális modell rajzolódik ki, mely a szervezési megoldások területén igyekszik NPM elemeket alkalmazni, de a klasszikus bürokratikus szervezési technikákra alapuló közigazgatás tömbjét nem kívánja megbontani.
5. Tiszta NPM reformjavaslat Magyarországon A hazai NPM szakirodalom az 1990-es években elsısorban tudományos körökben létezett, ennek megfelelıen differenciált megközelítés jellemezte. HORVÁTH M. Tamás például egyaránt bemutatja a magánosítás „jó és rossz” oldalát, és hangsúlyozza, hogy „A magánosítás csak komplex reformok keretében, azokkal összhangban alkalmazva érheti el célját.”383
Ezen
felül
korlátozta
az
államháztartási
megtakarításokkal
kapcsolatos
várakozásokat az NPM reform kapcsán, amikor figyelmeztetett, hogy a közigazgatás belsı megújítása NPM környezetben is szükséges, a puszta leépítés, kapacitás-áthelyezés nem elégséges.384 1998-ban VASS László már elınyös javaslategyüttesnek tekinti az NPM-et: „A közmenedzsment kultúrájának és bizonyos eszközeinek bevezetésére történtek lépések közigazgatási szervezetrendszerünkben. Jó lenne, ha az eddigi lépések nem maradnának folytatás nélkül, másrészt bátorítani kell minden olyan kezdeményezést, amely hozzájárul a megkezdett folyamat elmélyítéséhez.”385 VASS javaslata olyan NPM-re irányul, amely a 381
Uo. 175. oldal.
382
Uo. 97-244. oldal.
383
HORVÁTH M. Tamás: Közszolgáltatás, magánszervezıdés – privatizáció a településeken (Második rész) Magyar Közigazgatás. XLVII. évfolyam 5. szám, 1997. május. 266. oldal. 384
Uo.
385
VASS László: Az „új közmenedzsment” és a hatékonyság javítása a közigazgatásban. Magyar Közigazgatás. XLVIII. évfolyam 10. szám 596. oldal.
170
következı elınyöket tartalmazza: az NPM eredményes, rugalmas, világos célok szerint mőködik, mentes a politikai hatásoktól, hatékony, alkalmas arra, hogy csökkentse a rossz értelemben vett bürokráciát.386 A közgazdaságtanból táplálkozó, public choice irányzathoz köthetı közigazgatás-fejlesztési gondolkodás folyamatosan jelen van a magyar közigazgatásban, változó mértékő befolyással. Az Állami Számvevıszék és a GVH Versenyképesség Kutató Központ 2008 folyamán kialakított közös kutatási eredményeit foglalta össze SZEPESI Balázs 2009-ben.387 Kiindulópontja szerint: • „Az állammőködés kudarcai gyakoriak, az állami tevékenységek elfogadottsága alacsony, hitelessége gyakran hiányzik, olykor legitimációját is megkérdıjelezik. • A gazdasági válság hatására az állammőködéssel kapcsolatos elvárások nınek, az esetlegesen hibás közösségi döntések potenciális kára megnı. • A gazdasági válság hatására a gazdaság mőködése és bizalmi viszonyai jelentısen átalakulnak, amihez az állammőködésnek is alkalmazkodnia kell.”388 Közgazdasági ihletéső elemzését a közösségi választások elmélete (public choice és az intézményi közgazdaságtan) alapjaira helyezte. Ezek alapján normatív keretrendszert alakított ki az állam számára – mintegy a gazdasági szereplık elvárásait megfogalmazva a következık szerint: • „ Az állami beavatkozás ne okozzon kárt minden érintett számára. • A politika elsısorban ne az annak végrehajtásában résztvevık érdekeit szolgálja. • Az állami beavatkozás ne ösztönözze a járadékvadász magatartás kialakulását.”389 Ezzel SZEPESI a tiszta public choice elmélet receptjét rögzíti, miszerint a közigazgatás leginkább sajátos önérdekét szolgálja, ezért az egyedüli helyes eljárás a bürokráciával szembeni fellépés olyan módon, hogy az aktuális reform a bürokráciát mozdítsa ki komfortzónájából. 386
VASS László: Az „új közmenedzsment” és a hatékonyság javítása a közigazgatásban. Magyar Közigazgatás. XLVIII. évfolyam 10. szám 590. oldal.
387
SZEPESI Balázs (et al.): Módszertani, elméleti keretek a magyar állammőködés problémáinak megértéséhez. 2009. http://hetfa.hu/wp-content/uploads/2011/07/allammukodes2.pdf letöltve: 2011. október 2. 388
SZEPESI Balázs (et al.): Módszertani, elméleti keretek a magyar állammőködés problémáinak megértéséhez. 2009. 3. oldal. 389
SZEPESI Balázs (et al.): Módszertani, elméleti keretek a magyar állammőködés problémáinak megértéséhez. 2009. 15. oldal.
171
Az állami, hatósági, önkormányzati döntésekkel szemben azt a normatív elvárást fogalmazza meg SZEPESI, hogy „ A közösségi döntések az érintettek számára megismerhetıek, érthetıek és végrehajthatóak legyenek, továbbá a beavatkozások hitelesek legyenek (a döntések végrehajthatóak
legyenek,
valamint
érvényességük
idıtartamai,
feltételei
legyenek
egyértelmően meghatározottak)”.390 Lényegében e kritériumok a jogalkotásra, és az egyedi döntéshozatalra vonatkozó EU és nemzetközi elvárásoknak a megfogalmazását tartalmazzák, különösen erıs összefüggésben nem állnak a megnevezett elméleti háttérrel. Ugyanez mondható el a döntéshozatali eljárással kapcsolatosan megfogalmazott elvárásokról, miszerint az egyértelmő célok, az érintettek bevonása, és a folyamat nyomon követhetısége, transzparenciája tartozik az elvárt szempontok közé.
A közelmúlt magyarországi jelenségeinek tudományos elemzése során fontos hangsúlyozni a magyar fejlıdés követı jellegét (JENEI-nél: aszinkronitását), mely a nyugati minták és ambíciók által is befolyásoltan ment végbe.
JENEI álláspontja szerint Magyarország 2005-ig nagyjából helyesen alkalmazta a fenntartásimegırzési, illetıleg a modernizációs pályát, amelyrıl 2005-2006-ban letért, és elıbb a piacosítási, majd a minimalizálási pályát foglalta el.391 A piacosítási pálya egyik fontos állomása a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által 2004-ben kiadott „PPP-kézikönyv. A köz- és magánszféra sikeres együttmőködése” címő mő.392 A mő a PPP bemutatásakor az EU Bizottsága által kiadott „Guidelines for Successful Public – Private Partnerships” (Irányelvek a sikeres PPP-együttmőködésekhez) fogalmait alapul véve igyekszik a PPP fogalmait és felhasználási módjait bemutatni és egyúttal a PPP-t mint a nemzetgazdasági versenyképesség egyik fı eszközét hirdetni. Álláspontja szerint a PPP megnyitja az utat a közfeladatok magánszereplık általi hatékonyabb ellátásához úgy, hogy a finanszírozás az állam számára jobban tervezhetı, mint ha az állam maga látná el a feladatot
390
Uo.
391
JENEI György: A közintézményi menedzsment reformjainak torz magyar folyamatai az EU tagállamok mércéjén: hiányok, okok, megoldási javaslatok. Új Magyar Közigazgatás 2009. évi 6-7. szám. 9. oldal. 392
LEINER Vera: PPP-kézikönyv. A köz- és magánszféra sikeres együttmőködése. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest, 2004.
172
valamelyik saját szervezete, vállalata útján.393 A PPP kézikönyv – mely a Gazdasági Minisztérium kiadványaként akár hivatalos állami deklarációnak is tekinthetı – a PPP-t a kicsi és hatékony állam megteremtésének fı eszközeként, így a nemzetgazdasági versenyképesség elıfeltételeként tételezi. Ebben a nézetrendszerben a közigazgatás feladata a nemzetgazdaság versenyképességének alátámasztása, segítése. E feladatát nem akkor tudja megfelelıen ellátni, ha olyan tulajdonságokkal rendelkezik, olyan tevékenységeket végez, amelyek a piacon nem lelhetık fel, hanem ellenkezıleg: a versenyképességet kiszolgáló fı misszióját a közigazgatás úgy éri el, ha feladatait lehetı legnagyobb részben piaci szereplık útján végzi el.
6. Neo-Weberiánus reformjavaslat A PPP kézikönyv által megadott iránytól jelentısen különbözött az IDEA csoport tevékenysége. A 2006-os közigazgatási reformokat a Belügyminisztérium valamint a Miniszterelnöki Hivatal szellemi és anyagi támogatásával a Budapesti Corvinus Egyetem köré szervezıdı kutatói csoport, az IDEA készítette elı. Az IDEA csoport a kutatások eredményeit az Intézményi reformok Zöld Könyve c. tanulmányban összesítették a szerzık.394
A Zöld Könyv alkotásával idıben és a kutatók személyi körével is átfedésben „a Miniszterelnöki Hivatal felkérte a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy >>Magyarország 2015<< név alatt végezzen tudományos kutatást a 2007-2013 közötti hétéves nemzeti fejlesztési terv tudományos megalapozására. A kutatási program a versenyképesség, a tudásalapú társadalom, a fenntartható fejlıdés és a szociális kohézió kérdésköreinek vizsgálatát, valamint ezekkel összefüggésben egy átfogó intézményi reform megvalósítását tőzte ki célul.”395 ÁGH Attila e kötetben a közigazgatás fejlesztésének új hajtóerejét az Európai Unió tagállamaként való mőködésben, azon belül is a strukturális és kohéziós források felhasználásának maximalizálásában azonosítja. E felfogás szerint e források biztosítják az ország számára a felzárkózás útját, maximális forrásfelhasználás pedig a leggyorsabb 393
LEINER Vera: PPP-kézikönyv. A köz- és magánszféra sikeres együttmőködése. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest, 2004. 12., 16. oldal.
394
ÁGH Attila (SOMOGYVÁRI István, KAISER Tamás, VIGVÁRI András és KÁDÁR Krisztián közremőködésével): Az intézményi reformok Zöld Könyve: A szinergiák éneke. Második Változat. Belügyminisztérium IDEA Programja. Budapest, 2006. június 9.
395
ÁGH Attila – SOMOGYVÁRI István (Szerk.): A közigazgatási reform új perspektívái Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006. Fülszöveg.
173
felzárkózási pályát garantálja. A közigazgatás fejlesztésének az irányát ezek szerint a következıkben kell meghatározni: 1. a területi szintek egységesítése a NUTS-rendszerben és a decentralizáció, 2. a belsı határok fellazulása és a külsı határok megerısítése, 3. az „egységes jogi térség” (a >>szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége<<) avagy a Tampere és Hága Program.”396
Ezek mellett a tanulmány az EU tagállamkénti mőködéshez szükséges reformok irányaként a központi közigazgatás kapacitásának fejlesztését, ezen belül a közpolitikai tervezési és végrehajtási képesség fokozását, valamint a társadalom szereplıivel való, a döntések tervezése és végrehajtása során való jobb kommunikációt, sıt, a governance szemlélet alkalmazását javasolja. A tanulmány a helyi és területi közigazgatás megszervezését a fejlesztési szempontrendszerhez javasolta igazítani az abszorpciós képesség maximalizálása érdekében.397 Ez az elgondolás utólag túlzónak tőnik, hiszen amennyiben az EU források összességükben éves szinten, átlagosan a GDP 4%-át teszik ki, felesleges a GDP 47%-a körüli elsıdleges
újraelosztó
szerepő
közigazgatást
ehhez
igazítani.
Az
EU
források
felhasználásának elsıdleges prioritássá tétele a közigazgatás átszervezésében a tanulmány (és a Zöld Könyv) születésének idıszakát jellemzı, EU-val kapcsolatos felfokozott várakozások befolyását tükrözi. Az IDEA Csoport tevékenységét a Zöld Könyv megalkotásával zárta le398. A Zöld Könyv 2015-ig irányozta elı Magyarország közigazgatási, közpénzügyi és intézményi reformját. Végsı célja egy olyan program felvázolása volt, amely elvezet oda, hogy Magyarország 2015-re elérje az EU átlagos fejlettségi szintjének 75-80%-át. A reformfolyamat bázisát egy „Nemzeti Kerekasztal” összehívása illetıleg egy társadalmi szerzıdés létrehozatala teremtette volna meg. A javasolt reformfolyamat két fı összetevıje a társadalmi és az intézményi felzárkózás programja. A következıkben az intézményi javaslatok rövid bemutatását végezzük el. Az intézményi feltételek biztosítása körében a Zöld Könyv alkotói, és az alapjául
396
ÁGH Attila – SOMOGYVÁRI István (Szerk.): A közigazgatási reform új perspektívái Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006. 8. oldal.
397
Uo. 7-28. oldal.
398
ÁGH Attila (SOMOGYVÁRI István, KAISER Tamás, VIGVÁRI András és KÁDÁR Krisztián közremőködésével): Az intézményi reformok Zöld Könyve: A szinergiák éneke. Második Változat. Belügyminisztérium IDEA Programja. Budapest, 2006. június 9.
174
szolgáló tanulmányok készítıi a JENEI által is javasolt399 modernizációs fejlıdési pályát javasolják, és ennek gyakorlati javaslatait sőrítik egy átfogó koncepcióba.
A Zöld Könyv állítása szerint 2005-re Magyarország elvesztette rendszerváltás utáni kezdeti lendületét, a társadalom óriási árat fizetett a rendszerváltásért, a krónikus gazdasági deficitet a szerkezeti átalakítás miatt az állam nem tudta tartósan felszámolni, viszont a gazdasági deficitbıl tartós szociális és kulturális deficitet hozott létre. Az elosztás-centrikus modell érvényesült, azaz a forrásokat a régi, fennálló struktúrák fenntartására fordították, azok mélyre ható reformja nélkül.
A Zöld Könyv észrevételezte, hogy egyáltalában nem volt kormányzati nemzetstratégia, e hiányt pótolni szükséges. Ezzel összefüggésben a szerzık elégedetlenségüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a hazai (távlati) tervezési potenciál, a kormányzati stratégiai kutatások hiányoznak.
A Zöld Könyv rámutatott, hogy az új EU tagoknak kapacitás-építésre van szükségük, Magyarország legnagyobb versenyhátránya a közigazgatási-állami-önkormányzati rendszer alacsony hatékonyságú mőködése, az EU-ban elvárt szintet el nem érı közigazgatási intézményi kapacitás, valamint az ezeket együttesen jellemzı koordinációhiány.
A Zöld Könyv szerint Magyarországon duális intézményrendszer alakult ki: ugyan megindult az önkormányzatok leválasztása az államigazgatásról, átfogó önkormányzati reformra azonban nem került sor, így az önkormányzatok államigazgatástól való erıteljes függése vált jellemzıvé – elsısorban a financiális szorítás miatt. Az ágazati elv fokozatosan visszaszorította a területi elvet.
A Zöld Könyv elutasítja a kicsi és olcsó állam koncepcióját és a magas teljesítıképességő állam megteremtését tartja szükségesnek. A központi kormányzatnak a korszerősítés révén – a Zöld Könyv javaslata szerint – három funkció ellátására kell alkalmassá válnia:
a) Stratégiai kormányzat, vagyis a hosszú távú nemzeti érdekek megfogalmazása és képviselete. 399
JENEI György: A közintézményi menedzsment reformjainak torz magyar folyamatai az EU tagállamok mércéjén: hiányok, okok, megoldási javaslatok. Új Magyar Közigazgatás 2009. évi 6-7. szám. 9. oldal.
175
b) Politikai
kormányzat
mint
a
végrehajtó
hatalom
intézményi
rendszerének
„európaizálása”. c) Közpolitikai kormányzat mint a központi kormányzat mőködésének optimalizálása.
E funkciók ellátását a Zöld Könyv szerint a következı reformlépések biztosítanák:
a) Központi kormányzat centralizációja a megerısített politikai vezetés alatt, erıteljes koordinációs szerepkörrel. b) Közpolitikai integráció prioritások mentén. Közpolitikai koncentráció: egy ügy egy helyen legyen, vagyis az egye közpolitikai területek ne legyenek intézményileg szétszabdalva. c) Minden minisztériumban ágazati stratégiai centrum létesítése szükséges a miniszter közvetlen irányítása mellett. d) Európaügyi és Fejlesztési Minisztérium felállítása, központi intézmény létrehozása az Európaügyi és Fejlesztési Minisztériumban az EU ügyek intézésére e) A távlati tervezés intézményrendszerének felállítása és fokozatos megerısítése. f) Közpolitikai intézetek hálózatának létrehozása. g) A duális, tehát „európaizált” és „nem európaizált” hazai közigazgatás kettısségének felszámolása. h) EU pályázati intézményrendszer kiépítése. i) Az EU és a hazai adminisztráció közötti átjárhatóság biztosítása, rotációs elv bevezetése, a köztisztviselıi kar képzésének magasabb szintre emelése. j) Hivatalos magyar EU lobby (Magyar Ház) kiépítése és elérhetıvé tétele a civil társadalom számára. k) Nemzeti Konszenzus Tanács létrehozatala, amely a politikai döntések elızetes konzultációs szintjét képezné. l) Köztársasági Tanács, csekély jogkörő második kamara létrehozatala. m) „Tiszta Kezek” korrupció ellenes hivatal felállítása. n) Országos Civil Tanács felügyelné a civil társadalom pénzügyi támogatását. o) Az egy éves kitekintéső költségvetési diktatúra mőködtetését sürgısen fel kell számolni.
A Zöld Könyv a régió-megye-kistérség-település problematika körében a regionalizmus talaján állt, javaslata szerint igazgatási jogkörökkel megerısített választott régiók váltották 176
volna fel az akkori regionális modellt, önálló (decentralizált) finanszírozással, regionális közigazgatási hivatallal, megtörtént volna a dekoncentrált szervek régiószintő összevonása; a régiók küldötteket delegáltak volna a Köztársasági Tanácsba.
A Zöld Könyv javasolta továbbá, hogy komplex kistérségek váltsák fel az adott rendszert, a közszolgáltatások és a közigazgatás legkisebb egyenszilárdságú szervezeti egysége a kistérség lett volna. A kistérségek átalakításával együtt háromszintő (regionális, megyei, kistérségi) városhálózat kialakítása történt volna meg.
A Zöld Könyv javaslata szerint közpolitikai integrációra van szükség, állandó közigazgatási kapacitásépítés útján. Ezt úgy kell EU összefüggésbe ágyazni, hogy az EU stratégiai célkitőzéseivel összhangban történjen meg a Lisszaboni Nemzeti Akcióprogram, az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció és az Országos Területfejlesztési Koncepció revíziója.
A Zöld Könyv alkotói konkrét javaslatokat is megfogalmaztak arra nézve, hogy az általuk felismert fı hiányosságokat hogyan lehetne kiküszöbölni. Ilyen lett volna az Európai Stratégiai Titkárság megszervezése, mely a Kormánykabinettel együttmőködve gondoskodott volna a magyar elnökség elıkészítésérıl, ellátta volna az Európai Ügyek Kabinetje titkársági teendıit, egyben az EU ügyekben referatúraként is szolgált volna. A szerzık javasolták továbbá a Miniszterelnöki Hivatal belsı szerkezetének módosítását. Elsı lépésként a Kormányzati Stratégiai Központ felállítását célozták meg, ilyen módon magyar EU kommunikáció, kormányzati intézkedések elıkészítése az EU támogatások optimális elköltésének centruma a Miniszterelnöki Hivatal lett volna. A Zöld Könyv javaslatot tartalmazott arra nézve, hogy az Elektronikus Kormányzat Központ (EKK) az e-kormányzás rendszergazdájaként üzemeltesse a központi információs hálózatot és a kormányzati portált. Ezek mellett a Központi Szolgáltatási Fıigazgatóság (KSZF) látta volna el a kormányzati szintő közbeszerzési és épületgazdálkodási feladatokat, a MeH felügyelete alá került volna a KSH és a KEHI, emellett létre jött volna – szintén a MeH-en belül – a Kormányzati Teljesítményértékelési Fıosztály.
7. Közigazgatási reformok Magyarországon, 2006: államtalanítás, minimalizálás A fent számbavett közigazgatási reform javaslatok közül a ténylegesen megvalósult reformok 177
fı iránya az állam terjedelmének karcsúsítása, feladatainak szőkítése lett. A kormányzat által végül ténylegesen véghezvitt közigazgatási reform mindenekelıtt a létszám és a szervezetek számának csökkentésére irányult. A nagyarányú csökkentések valóban indokoltak voltak, hiszen az állami intézmények és háttérintézmények valóban átláthatatlan és heterogén, ennek megfelelıen kezelhetetlen halmazzá váltak a 2000-es évtized közepére.400 Az más kérdés, hogy a reform tervezése, kivitelezése, ellenırzése félresiklott, illetıleg az elıkészítettség alacsony színvonala miatt eleve kudarcra volt ítélve, és az azonnali eredmények erıltetése csak hozzájárult a hosszú távú leépülési folyamat felgyorsulásához.401
A 2006-os kormányprogram által megfogalmazott államreform számos feladatot jelölt ki a hazai közigazgatás számára. Ezek célja az ország versenyképességének fejlesztése, a „tényleges tagállami mőködés megvalósítása”402 Mindezt az Európai Unió által támasztott keretfeltételek között, amelyek az átlátható központi közigazgatást, a demokratikus jogrendet, a hatékonyságot, a megfelelı egyeztetéseket, elszámoltathatóságot, korrupciómentességet követelik meg a tagállamoktól. A reformok kidolgozásához és végrehajtásához a 2118/2006 (VI. 30.) Korm. határozat a kormányzati szerkezet átalakításáról, valamint a közfeladatok felülvizsgálatáról szóló 2229/2006. (XII. 20.) Korm. határozat szolgáltatta a jogi alapokat, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény tette meg az egyik legmarkánsabb lépést a hagyományos, duális (szakma-politikum) minisztériumi struktúra homogén struktúrával való felváltásával.
A reformelképzelések középpontjában az „optimális üzemméret” kialakítása szerepelt mind az állami közszolgáltatások mind az állami autoritást hordozó hivatali struktúra esetében. A tevékenységi kör átalakítása esetében a cél az egymással összefüggı feladat- és hatáskörök összekapcsolása, a szolgáltatási színvonal emelése volt hatékonyság-emelés útján. Az átszervezésbıl adódó „kemény” szervezeti feltételek markáns átalakítása mellett a reformerek azt is várták az átalakítástól, hogy mindezek eredményes megvalósítása „elısegítheti a teljesítményelv érvényesülését, átláthatóvá és ellenırizhetıvé teszi a szervezetek mőködését. Hozzájárulhat
továbbá
a
vezetés
szakszerőségének
fejlıdéséhez,
az
intézmények
400
ROZGONYI Tamás (szerk.): Államreform, közigazgatás, háttérintézmények. Gondolat Kiadó, Budapest, 2008.
401
SÁRKÖZY Tamás: Újraértékelendı államszervezetünkrıl. Mozgó Világ, 2010. május.
402
MOLNÁR Jánosné dr.: A mérlegen: a kormányzati szervezeti átalakítási program (elızmények – tapasztalatok – távlatok). Közigazgatási Szemle. 2007. 1. szám. 35-43. oldal.
178
mőködésének rugalmasságához, a diszfunkcionális mőködés visszaszorulásához.”403 A szervezeti struktúra tisztulása irányába tett további lépés volt a kormány által létrehozott alapítványok és közalapítványok, közhasznú társaságok, gazdasági társaságok átalakítása, számuk csökkentése, mőködésük áttekinthetıbbé tétele.
A reformok egyik megalapozójának tekintett SÁRKÖZY Tamás a reformokat közvetlenül kikényszerítı tényezıket, kihívásokat a következık szerint azonosította 2007-ben:
a) A kormányzati szervezetrendszer közhatalmi része növekszik, közintézményi része viszont mennyiségében-minıségében egyaránt leépül. b) A túl terebélyes, és túlszabályozott kormányzati szervezetrendszer egyes feladatok (pl. komplex válságszituációk) megoldására alkalmatlan. c) A kormányzati szervezetrendszerben a politikai kormányzás átvette az irányítást a szakmai szempontok felett. d) Egyenetlen a minisztériumi szféra és áttekinthetetlen a központi államigazgatási szervek rendszere. e) A minisztériumi és központi hivatali apparátus személyi állományában elınytelen demográfiai és összetételbeli jelenségek váltak jellemzıvé. f) A tág értelemben vett háttérintézményi rendszer túlburjánzott, áttekinthetetlenné vált. g) Nincs kialakítva a társadalom döntés-elıkészítésben való részvételének rendszere.404
Az átalakítás mennyiségi paramétereit illetıen rendkívül sikeresnek és nagyszabásúnak tekinthetı. Az átszervezésbe bevont 404 költségvetési szervbıl a reform végeztével 173 költségvetési szerv maradt beolvadás, feladatbıvülés, megszőnés és regionális összevonás útján.405
A mennyiségi
paraméterek
mellett
a
reformba
bevont
szervek
és
a
részletes
reformintézkedések felsorolása megtalálható SÁRKÖZY Tamás és MOLNÁR Jánosné, a Miniszterelnöki Hivatal fıosztályvezetı-helyettesének mint programirányítónak a már idézett
403
MOLNÁR Jánosné dr.: A mérlegen: a kormányzati szervezeti átalakítási program (elızmények – tapasztalatok – távlatok). Közigazgatási Szemle. 2007. 1. szám. 35-43. oldal.
404
SÁRKÖZY Tamás: Egy év után. A kormányzás átalakításának tapasztalatairól. Mozgó Világ. 2007. június http://mozgovilag.com/?p=2469 letöltve: 2011. október 11. 405
Uo.
179
írásaiban.
A számos intézkedésbıl a következı alapelemeket célszerő kiemelni:
1. Az „optimális üzemméret” keresése minden esetben oda vezetett, hogy a reformerek nagyobb mérető szervezeteket hoztak létre. Annak bizonyítása, hogy az adott közfeladat ellátását milyen mérető szervezetben a legelınyösebb elvégezni: elmaradt. 2. Konzekvens törekvés a „funkcionális”406 feladatok tömörítése egy-egy nagy szervezetben (például: Központi Szolgáltatási Fıigazgatóság vagy a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala), amely intézkedéstıl várható volt az egyes gazdasági vagy mőszaki funkciók hatékonyabb ellátása. Ezen intézkedéssorozatban érezhetı a brit intézményi menedzsmentreformok hatása (a „kormányzás” és az „evezés” elválasztásának ambíciója). 3. A szakmai és politikai szempontok szétválasztásának megszüntetése a kormány stratégiai szempontjaival való szervesebb egység jegyében, megalkotva ezzel a politikummal
szorosan
együttmőködı
központi
közigazgatás
modelljét.
Megjegyzendı, hogy a szakmai és a politikai vezetés szétválasztásának fokozása korábban erıteljes szakirodalmi álláspont volt407, 2006-ban azonban a két terület integrációja valósult meg.
A megvalósítás során SÁRKÖZY Tamás jelentıs hibákat állapított meg 2007-ben, melyek közül a legfontosabbakat az alábbiakban foglaljuk össze: • A reformokat hozzá nem értı személyek bonyolították le. • A reformok nem voltak kellı részletességgel kidolgozva. • Nem történt megfelelı kommunikáció a reformerek és a reform által érintettek között. • A reform morális talapzata megtört (részben a felsıvezetıi fizetésemelések, részben a reformerek önreflexivitásának hiánya miatt). 406
A „funkcionális” kifejezés a hazai szakirodalomban és a gyakorlatban is elterjedt megjelölése a közigazgatási szervek gazdasági, pénzügyi, humánigazgatási kiszolgáló funkciókat végzı szervezetre vagy aktivitásra. Ezzel szemben MAGYARY Zoltán az „institucionális” és „funkcionális” megkülönböztetést eltérıen használta. Fogalomhasználatában az „institucionális” tevékenység volt az, ami minden szervezetben a szervezet mivoltból fakadó általános feladat, „funkcionális” tevékenység pedig az, amilyen tényleges funkcióra az adott szervet létrehozták. Lásd késıbb részletesebben. 407
Például: KILÉNYI Géza felszólalása A kormányzás és a közigazgatás reformjának részletes vitaanyagáról tartott tudományos, szakmai megbeszélések összefoglalójában. Magyar Közigazgatás. XLVI. évfolyam, 6. szám, 1996. június. 326-327. oldal
180
SÁRKÖZY szerint szükséges lett volna a reform kiegészítése a közszolgálat anyagi függetlenségének és stabilitásának megteremtésével. A közszolgálat teljesítménykritériumait a New Public Management elvei alapján kellett volna megalkotni. Ezeken kívül a továbbiakban kialakításra javasolta a reform vagyonjogi oldalát, különös tekintettel a kiszervezési gyakorlat racionális keretek között tartására, a háttérintézmények mőködésére, az állami vagyonnal foglalkozó szervezetrendszer, valamint a fejlesztéspolitikai szervezetrendszer egységesítése területén.
a) A 2006-os reform szakirodalmi fogadtatása: empirikus vizsgálatok A 2006-os reformokat érintı, külsı szereplık által készített elemzéseket két csoportra lehet osztani: empirikus vizsgálatok és elméleti szintézisek.
Az empirikus vizsgálatok közül átfogó jellege miatt az Állami Számvevıszék vizsgálata emelhetı ki, melynek lényeges megállapításait a következıkben foglaljuk össze:
Az Állami Számvevıszék 0901-es számú jelentésének megállapításai
Mint a 0901-es számú, a Magyar központi közigazgatás modernizációjának ellenırzésérıl szóló ÁSZ jelentés is megállapítja,408 a modernizációs pálya már eredetileg is szétforgácsolt volt, az egyes ágazati, illetıleg informatikai törekvések nem voltak megfelelıen koordinálva409,
a
nekibuzdulások
és
megtorpanások
sorában
lényegileg
csak
a
kidolgozatlanság, következetlenség volt közös. A magyar kormányok 1992410 óta sorozatosan bocsátottak ki határozatokat a közigazgatás korszerősítését illetıen. Ezek visszatérı témái a következık: döntéshozatali mechanizmusok korszerősítése, összkormányzati szempontok jobb érvényesítése, feladatok és hatáskörök ésszerősítése, szervek tipizálása, dereguláció (többféle értelemben), hatásvizsgálatok fejlesztése, teljesítménymérés, e-közigazgatás fejlesztése. A kormányzat által 2006-ban, a választásokat követı tervezési periódusban felhasznált (részben tanácsadói) szakértıi anyagok azt a vélekedést erısítették, hogy bár 408
http://www.asz.hu/ASZ/jeltar.nsf/0/3E41DE9BF6263983C1257540002805A9/$File/0901J000.pdf letöltve: 2012. március 16. 409
U.o. 4-5. oldal
410
Az elsı ilyen határozat a sorban a 1026/1992 (V. 12.) Korm. határozat a közigazgatás korszerősítésérıl.
181
létszámában a magyar közigazgatás nagyjából megfelel a régiós országok átlagának, mőködési kiadásai jelentısen magasabbak.411 Míg például az állami mőködési kiadások 2005ben a GDP 11,8%-át tették ki Görögországban, 9,5%-át Csehországban, 10,1%-át Szlovákiában, 9,7%-át Szlovéniában, addig Magyarországon 12,7%-át412. Fontos korrekciós tényezıként kell azonban figyelembe venni, hogy a mőködési költségek közé számítja az Eurostat az állami mőködés finanszírozásának költségét is – tekintet nélkül arra, hogy az eredeti addicionális forrást melyik mőködési területre fordították. Tehát a magas külsı finanszírozás mérséklése iránti természetes igény, továbbá a mőködési költségek lefaragása iránti törekvés együttesen hatott a hatékonyságot növelı, költségeket csökkentı törekvések irányába. E ponton fel kell idézni, hogy a vizsgált idıszakban „Magyarország a világ egyik legeladósodottabb országa, 2005-ben adósságszolgálati mutatója messze meghaladta a latinamerikai országokét, amelyeké a megelızı öt évben jelentısen csökkent, míg a hazai eladósodottság mértéke erıteljesen növekedett. A közép-európai országokkal összehasonlítva kitőnik, hogy csak Lengyelország van hasonló helyzetben, de például Románia, Szlovákia, Bulgária pozíciója sokkal kedvezıbb.”413
Megállapítható, hogy a reformok során a kormányzat valóban elért bizonyos mőködési költségcsökkenést, azonban nem a kívánt mértékben. „Ennek oka, hogy a közszféra, és ezen belül a központi szervek létszámának alakulása a költségvetés pozícióját, vagy a gazdaság teljesítményét csak áttételesen és késleltetve befolyásolja. Az elızı évhez képest 2007-ben a GDP közel 1,3%-ával kevesebb volt a kormányzati szektor mőködési kiadása (17,9%), ami 320 Mrd Ft-tal kisebb kiadást jelentett. A csökkenés elsısorban az önkormányzati szektort érintette és nem a hatékonyság-növelésen, hanem a források szőkítésén alapult.”414 Mint az ÁSZ által végzett vizsgálat kimutatta, a mőködési költségek csökkenése valóban megtörtént, de a hatékonyság nem javult ezzel párhuzamosan. Ilyen módon megalapozottan állítható, hogy a mőködés színvonalának, az ellátott területek terjedelmének csökkentése volt a reformprogram ára.
411
BÁGER Gusztáv – KOVÁCS Árpád: Vázlat a politika és a társadalmi-gazdasági szervezés kapcsolatáról. Nemzeti Érdek. I. évfolyam, 2007. évi 4. szám. 412
Forrás: Eurostat adatbázis, Idézi: BÁGER Gusztáv – KOVÁCS Árpád: Vázlat a politika és a társadalmigazdasági szervezés kapcsolatáról. Nemzeti Érdek. I. évfolyam, 2007. évi 4. szám. 413
LÓRÁNT Károly: A Magyarország eladósodásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalók. Nemzeti Érdek. I. évfolyam, 2007. évi 4. szám. 34. oldal. 414
0901-es számú ÁSZ Jelentés, 20. oldal
182
Az Állami Számvevıszék hivatkozott jelentése szerint a 2006-os választási évben a mőködési kiadások a GDP 19,2%-át tették ki, az elképzelés pedig az volt, hogy 2009-ben a mőködési kiadások a GDP 15,2%-át, 2010-ben pedig 14,5%-át fogják kitenni.
2006-ban a korábbi állami, közigazgatási korszerősítési, egyszerősítési törekvések kétségkívül pozitív fejleménye volt a központi költségvetési szervek körét klasszifikáló 2006. évi LVII. törvény megalkotása. Önmagában további kedvezı fejlemény volt az Államreform Bizottság létrehozása, hiszen az erıfeszítések egy centrumba összpontosítása az ambiciózus reformprogram elıfeltétele volt. E szervezeti egység a Miniszterelnöki Kabinet Titkárságán kapott helyen, az államreformért felelıs kormánybiztos irányítása alatt. A probléma abban állt, hogy az Államreform Bizottság415 úgy fogott hozzá a munkához 2006-ban, hogy mőködésének legelemibb paraméterei sem voltak tisztázva.
A fentiek alapján az Állami Számvevıszék 0901-es jelentése a következıkben foglalja össze a reformokkal kapcsolatos fı megállapításait:
1. Nem rögzítették, hogy mit értenek közigazgatás alatt, mi a reform alá vont terület. 2. A reformerek nem alkottak sem átfogó, sem intézményi, sem ágazati stratégiát, ami kijelölte volna az adott aktor reformpályáját. 3. „Elmaradt a feladatok teljes körő megvalósításához az elfogadott beavatkozási területek
részfeladatainak,
azok
prioritásainak,
felelıseinek,
ütemezésének,
forrásaiknak a meghatározása, továbbá a különbözı projektek közötti szakmai-idıbeli összhang megteremtése.”416 4. A reform elıkészítésénél nem számoltak az adottságokkal és az erıforrásokkal: „nem mérték fel reálisan a szükséges költségvetési, idıbeli, humán, vezetıi elszántság, stb. erıforrások nagyságát. 5. Sem az elıkészítés, sem a megvalósítás során nem került sor a Kormány mint testületben mőködı döntéshozó szerv munkájának elemzésére. 6. Ezzel összefüggésben nem került sor a Miniszterelnöki Hivatalnak mint az összkormányzati érdekek központi közigazgatásbeli letéteményesének átvilágítására
415
www.allamreform.hu
416
0901.számú ÁSZ jelentés, 10. oldal. http://www.asz.hu/ASZ/jeltar.nsf/0/3E41DE9BF6263983C1257540002805A9/$File/0901J000.pdf
183
abból a szempontból, hogy hogyan lehetne alkalmassá tenni a reformfolyamatban reá háruló feladatok ellátására. 7. Nem készültek a tevékenységek átszervezésére, centralizálására, az újonnan létrejövı szervezetek mőködésére vonatkozó hatástanulmányok, elızetes gazdasági elemzések. A Kormány a már ismert kockázatok kezelését is elmulasztotta: így nem alakított ki átadás-átvételi eljárásrendeket. 8. Jóllehet az üzemeltetési-ellátási feladatok központosítása technikailag megvalósult, az ezektıl remélt költséghatékonysági javulás az ÁSz ellenırzés idején (2008 augusztusában még) nem volt kimutatható. 9. A
tárcáknál
nem
mőködött
érdemi,
intézményesített
minıségbiztosítási,
szervezetfejlesztési rendszer. Ehhez hozzátehetı, hogy a minıségi jogalkotás felé tett törekvések megrekedtek, az 1987. évi XI. Jat. cseréje akkor még nem történt meg, a minıségi jogalkotásért felelıs IRM fıosztály megszőnt, a törekvés a 2008. év végén megkurtított ÁROP-ból lényegében kikerült, elemei csak nyomokban maradtak meg.
Az MTA empirikus kutatás megállapításai
Az
Állami
Számvevıszék
elsıdlegesen
dokumentumelemzésen
alapuló
vizsgálati
módszertanától lényegesen különbözı, szociológiai módszertannal végzett kutatásokat ROZGONYI Tamás és kutatócsoportja az MTA Szociológiai Intézetének szakmai erıforrásaira támaszkodva.417 A kutatócsoport – interjúalanyok útján – nem tartózkodott a meglehetısen kemény hangú összegzések közlésétıl a kormányzati reformok megítélését illetıen: „…a mindenkori politikai és államigazgatási elit teszi lehetıvé a pazarlást, a párhuzamosságokat, az átláthatatlanságot azáltal, hogy kiskapukat hagy a jogszabályok között ezek biztosítására, nem hajtja végre a jogszabályokat, illetve nem ellenırzi a betartásukat.”418
Az empirikus kutatás fontos megállapítása, hogy „Kutatásunk során – s erre az elméleti és empirikus megközelítések eredményei is felhívták a figyelmünket – azt tapasztaltuk, hogy azokon a területeken, ahol gyakoriak és turbulens módon megvalósítottak a reformok, vagy egyszerően csak a változások, szervezések és átszervezések, ott felerısödnek egyfelıl a nemkívánatos társadalmi konfliktusok, másfelıl egyre gyakoribbá válnak a diszfunkcionális 417
ROZGONYI Tamás (szerk.): Államreform, közigazgatás, háttérintézmények. Gondolat Kiadó, Budapest, 2008.
418
ROZGONYI Tamás (szerk.): Államreform, közigazgatás, háttérintézmények. Gondolat Kiadó, Budapest, 2008. 126-127. oldal.
184
mozzanatok”419
A reformok lebonyolításának technikai szintő hiányosságaiba enged bepillantást a ROZGONYI Tamás által közölt kérdıíves vizsgálati eredmény. Ebben többek között azt olvashatjuk, hogy az Államreform Bizottságról a reform alá vont munkatársaknak csak kisebbsége (32%-a) szerzett
információt
hivatalos
közlésbıl,
„a közfeladatok
reformjával
kapcsolatos
kommunikációt nagyon gyengének, mondhatni katasztrofálisan rossznak értékelték a válaszadók. Az e kérdésre válaszolók 88,8%-a az alkalmazott skála közepénél (4,0) alacsonyabb értéket adott!”420 A gyenge belsı kommunikációról szóló megállapítás összhangban van SÁRKÖZY Tamás fent hivatkozott, 2007-es ítéletével.
b) A 2006-os reform szakirodalmi fogadtatása: elméleti szintézis SAJÓ András a 2006-os reformokra is figyelemmel, de a rendszerváltás idıszakának teljességére is vonatkoztatva elemezte az állam mőködésének zavarait (elsısorban a közigazgatásra vonatkoztatva, de a törvényhozói és bírói hatalomra is számos érvényes megállapítással) a társadalommal való együttmőködés fényében.421 Ebben az állami mőködés legfontosabb zavarainak okait a következık szerint azonosítja: • A közigazgatás túlpolitizáltsága. • Krónikus állami instabilitás: nem stabil az intézményrendszer, nem stabil a jogrend, nincsenek tartósan érvényesülı szakpolitikák, nincs konzekvensen végrehajtott stratégia. • Az állami mőködés normakövetésének és morális kötelékeinek nagy terjedelmő és mélységő felbomlása. • Az állami szervezetrendszer által nyújtott jóléti szolgáltatások elınytelen visszahatása a társadalomra. Ilyen módon az állami beavatkozások rendszeresen újabb megoldandó problémákat okoznak. • A pályafüggés szabályai szerint konzerválódott államirányítási képesség. 419
ROZGONYI Tamás (szerk.): Államreform, közigazgatás, háttérintézmények. Gondolat Kiadó, Budapest, 2008. 240. oldal. 420
Uo.
421
SAJÓ András: A társadalom mőködési zavarai és az államgépezet. Állam- és Jogtudomány. XLIX. évfolyam 2008, 233-280. oldal
185
Természetesen további megállapításokat lehetne a részletes elemzésbıl kiemelni. A szerzı gondolatait azzal zárja le, hogy fontos utalást tesz a közigazgatási reformok pályafüggésének problematikájára. „Ha feltevéseinknek megfelelıen igaz, hogy az állam mőködési zavarai jórészt a társadalom mőködésmódjából következnek, úgy a mindenkori államhatalom számára – egy drámai válság okozta ’megtisztulás’, azaz kényszerpálya-váltás hiányában – a kis lépések politikája marad az egyetlen javítási lehetıség.”422
SAJÓ András véleménye szerint az „állammőködést a közérdek elsikkadása, mi több, a közérdek mibenlétére vonatkozó közmegegyezés részleges hiánya jellemzi. A közérdek megfogalmazatlan
marad,
mert
nincsenek
tartósan
érvényesülı,
fenntartható
…
szakpolitikák.”423 Az állami mőködést a kontroll hiánya, a tervezés hiánya, a szabálykerülés normává válása, az állam-társadalom viszonyrendszert a bizalom és biztonságérzet megrendülése jellemzi.424
c) A rendszerváltás évtizedének magyar közigazgatási fejlıdése a külföldi elemzık szemével Az 1990-es évek kezdetétıl Magyarországon a demokratikus intézményrendszer kiépítése és a piacgazdaság megszervezése képezte a fı állami feladatot, azonban mindez – RANDMA-LIIV 2008-as értékelésével összhangban – nem párosult a közigazgatás demokratikus értékeken, szakmaiságon és stabilitáson alapuló átalakításával.425 Ennek megfelelıen a közigazgatást is érintı átalakítások nem elsısorban a szorosan vett közigazgatás-tudományból táplálkoztak. Az 1990-es évektıl a közgazdaságtanban új intézményi közgazdaságtanként ismert megközelítés által inspirálva – amely a korábbiakhoz képest rendkívüli mértékben felértékelte a jól mőködı intézmények szerepét a gazdaságon belül – a nemzetközi donor szervezetek nagy intenzitással kezdték meg a világ különbözı térségeiben zajló átmenetek országainak fejlesztését a jogállami intézményrendszer és a 422
SAJÓ András: A társadalom mőködési zavarai és az államgépezet. Állam- és Jogtudomány. XLIX. évfolyam 2008, 279. oldal 423
Uo. 253. oldal.
424
Uo.
425
RANDMA-LIIV, Tiina: New Public Management versus Neo-Weberian State in Central and Eastern Europe. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The Neo-Weberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009. 69-82. oldal.
186
tulajdonjogi rendszer megerısítésére koncentrálva.426 A jogállami intézményrendszer kiépítése során prioritást kaptak az elméleti szakemberek számára kulcsfontosságú területek, mint a bíróságok és az alkotmánybíróságok. Két évtized elteltével más nézet is létezik, nevezetesen, hogy elınyösebb lett volna olyan intézmények kiépítésére, megerısítésére helyezni a hangsúlyt,
amelyek
közvetlenebbül
hozzájárulnak
az
állampolgárok
hétköznapi
boldogulásához és a stabilitáshoz: mint például a rendırség, ügyészség, adóhatóság, járványügy, stb. vagy a vitarendezési technikák kiegészítése a közösségi vitarendezési technikákkal, melyek segítségével a jogviták elintézése ténylegesen közel kerülhet az állampolgári közösségekhez.427
A tulajdonjogi szabályozás – mivel úgyszólván az élet minden területét érinti – szorosan összefügg a társadalom egyéb tényezıivel és alapvetı fontosságú a széles értelemben vett gazdaság napi mőködése szempontjából a kérdés az, hogy egy adott tulajdonjogi intézményrendszer bevezetése során a reformerek hajlandók-e figyelembe venni a helyi adottságokat,
és
képesek-e
modelljüket
megfelelıen
adaptálni.
A
tulajdonjogi
intézményrendszer adott modelljének bevezetése módosíthatja a társadalmi elosztási viszonyokat, egyes tulajdonosoknak kedvezhet, míg másokat hátrányosan érinthet. Amennyiben a tulajdonjogi reformot követıen kiépülı közigazgatási intézményi struktúra harmonizál a tulajdonjogi reformmal, elképzelhetı, hogy egyes társadalmi csoportok státusza tartósan módosulhat.428 A társadalmi hatások elementáris erejő és sokat tárgyalt példája a közép-és kelet európai térségben lezajlott tulajdonjogi átalakulás nyomán kialakuló népegészségügyi változás, melyet a világ egyik legtekintélyesebb orvosi szaklapja, a The Lancet szerzıje is elemzett. Az 1989 és 2002 között végzett vizsgálat azon országok adatait elemezte, ahol az állami tulajdon státuszában 2 év alatt legalább 25%-os változás állt be. Ezekben az esetekben a vizsgálat szerint a férfi halálozási ráta a 15-59 éves aktív korosztályban a vizsgált országokban átlagosan 12,8%-kal nıtt.429
426
PRADO, Mariana – TREBILCOCK, Michael: Path Dependence, development, and the dynamics of institutional reform. 59, University of Toronto Law Journal. 2009. 345. oldal. 427
Uo.
428
PANDE, Rohini – UDRY, Christopher: Institutions and development. A view from below. 2006. Yale University. http://www.econ.yale.edu/~rp269/website/papers/institutions_revisionjan.pdf letöltve: 2011. augusztus 12.
429
STUCKLER, David – KING, Lawrence – MCKEE, Martin: Mass privatization and the post-communist mortality crisis: a comparative analysis. The Lancet 2009. január 31. 373. 399-407. oldal.
187
A fentiek szerint a reformpálya az államhoz való viszony tekintetében a B. Guy PETERS és RANDMA-LIIV által felrajzolt tipikusnak tekinthetı közép- és kelet európai forgatókönyvet követte Magyarországon is.430 E szerint az elsı lépésben a demokratikus, jogállami intézményrendszer kiépítése zajlott, ezzel egy idıben a központi közigazgatás és az állami nagyrendszerek átalakítása, továbbá a piaci körülmények között a közérdeknek hathatós védelmet nyújtani tudó intézményrendszer kialakítása lényegesen lassabban haladt (bár kétségtelenül voltak bizonyos jelentıs eredmények is, mint például az önkormányzati rendszer kialakítása). A kezdeti eredmények után a közigazgatási intézményrendszert egy erıteljes AYRES és PETERS javaslata szerinti weberi típusú reformperiódus nélkül érte el a piacosítási és minimalizálási törekvések sora.431 JENEI szerint a piacosítási és minimalizálási pálya tisztán NPM eredető, azonban – bár szoros szellemi kapcsolatuk nyilvánvaló –, a közvetlen public choice hatást is tetten lehet érni.
8. A magyar közigazgatás reformjainak empirikus elemzése a fı mennyiségi paraméterek alapján
A közigazgatási fejlıdési reform pályája Magyarországon a konszolidált modernizálófejlesztı irányból a minimalizálási pálya irányába mozdult el432, ami egyben az államszerep változását is tükrözte: a kapacitásfejlesztést igénylı állam korszakát követte a kapacitás leépítést igénylı állam periódusa. A rendszerváltás idıszakát követıen ez a változás – mint a késıbbiekben bemutatjuk – többször is lezajlott, csak kisebb intenzitással, és elméleti megalapozottság nélkül vagy éppen a központi közigazgatás-tudományi irányzat szakmai álláspontja ellenére.433
a) Az eredményesség és a hatékonyság viszonya A magyar közigazgatás elmúlt két évtizedét az eredményesség és a hatékonyság
430
RANDMA-LIIV, Tiina: New Public Management versus Neo-Weberian State in Central and Eastern Europe. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The Neo-Weberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009. 69-82. oldal. 431 JENEI György: A közintézményi menedzsment reformjainak torz magyar folyamatai az EU tagállamok mércéjén: hiányok, okok, megoldási javaslatok. Új Magyar Közigazgatás 2009. évi 6-7. szám. 432
Uo.
433
A közigazgatási entitások darabszámának vizsgálatát egyebek között SÁRKÖZY Tamás is fontosnak tartja: Magyarország Kormányzása 1978-2012. Park Könyvkiadó, Budapest, 2012. 335-336. oldal.
188
szempontjainak összeegyeztetéséért folytatott törekvésként, küzdelemként is lehet értelmezni. A leépítési hullámok egyben kapacitás-vesztést is eredményeztek, az elvesztett kapacitásokat azonban idıvel pótolni kellett.
Az államszerep és a közigazgatási reformok szempontjából ez a konfliktus az állami kapacitásokat építı és leépítı közigazgatási reformok váltakozásában érhetı tetten.
Az alábbi ábra a közigazgatási szervek számának folyamatos csökkenését mutatja 1994 és 2010 között.
A közigazgatási szervek száma és a közszolgálati jogviszonyban állók száma 1994-2006 között és 2008-2010. években országosan összesen 120000
3200 3140 3123
3112
116817
3065
3035
115000
116116 3022
3037
3027
114538 2933
111746
3100 114508
115103
3000
113182 2911 2900
2931 2858
110000
2823
109061
2800
108249
107699
2700 105000
104646
104092
103296
2600
102907
102542 2500
100000 2419
2400
95000
2300 1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
Közszolgálati jogviszonyban állók száma
2003
2004
2005
2006
2008
2010
Szervek száma
7. számú ábra. A közigazgatási szervek száma és a közszolgálati jogviszonyban állók száma 1994–2006 között és a 2008–2010. években országosan összesen434
A fenti ábra a jegyzıi hivatalok adatait is tartalmazza, melyek száma a körjegyzıségek kialakításával jelentısen csökkent a 2006-2009 közötti idıszakban.
A szervezetek számát tekintve a két évtizeden átívelı, folyamatosan csökkenı tendencia azt mutatja, hogy a magyar közigazgatás szervezeti stratégiáját a nagyobb üzemméretben rejlı 434
HAZAFI Zoltán: Új közszolgálati életpálya. In. GELLÉN Márton (szerk.): Új feladatok – átalakuló közszolgálat. Tanulmányok a II. Magyary Zoltán emlékkonferencia kapcsán. Megjelenés alatt
189
hatékonysági tartalékok kiaknázásának lehetısége mozgatta hosszú távon, ugyanakkor az igazgatási intézményrendszer kialakításánál elmaradt az „ügynökségek” felállításának divathulláma. Az ügynökségek – mint a központi kormányzat számára „karnyújtásnyira” (at arm length) lévı szervezetek – tömeges kialakítása a magyar úttól eltérı fejlıdési pályát eredményezett Nyugat-Európa és az Egyesült Államok közigazgatásában. Az ügynökségépítés mozgalma435 a közigazgatási hatékonyság forrását abban látta, hogy a kormányzattól kvázi független szervezeteknek nem kell szőkös erıforrásaikat politikai elvárásoknak megfelelı intézkedésekre fordítaniuk, azokat tiszta formában, az elvont szakmai kritériumoknak megfelelıen kell csak felhasználniuk. A hatékonyság újabb tényezıjét látták a reformok kialakítói a brit Next Steps reformok nyomán kialakuló ügynökségekben (Next Steps Agency), melyek a közfeladatok ellátásáért és az ezzel járó pénzügyi támogatásért elıbb egymással közszférán belül, késıbb a magánvállalatokkal is piaci (vagy piacira hasonlító, de valójában korlátozott feltételek között zajló) versenyt folytatnak. E reformok elméleti hátterét a Public Choice, illetıleg késıbb a New Public Management irányzatok adták, dolgozták ki. Ebben a felfogásban a hatékonyság-nyereség forrása kettıs: egyrészt a versenykörülmények élénkítik a belsı erıforrások felhasználásának hatékonyságát, másrészt a szabályozók változása útján az ügynökség számára lehetıvé válik a lukratív piaci rések feltárása és hasznosítása. Ilyen módon állami erıforrás váltható ki az állami szervezeti kapacitás fenntartására, mely saját közcélú szervezetének fölös kapacitásait a piaccal finanszíroztatja meg.
A magyar út ettıl gyökeresen eltérı volt az elmúlt két évtizedben. A szervezetrendszert a weberi-jogállami paradigma keretén belül maradás jellemezte azzal, hogy természetesen a nemzetközi integrációkban való részvétel létre hozott olyan szervezeteket, amelyeket tudományos és jogi értelemben egyaránt ügynökségeknek lehet tekinteni, azzal, hogy lazán kötıdnek a hazai szervezeti hierarchiához (Országos Atomenergia Hivatal, mely szervezetileg is a Nemzetközi Atomenergia Hivatal része vagy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség), ugyanakkor szoros nemzetközi integrációs felügyelet alatt is állnak. Ezek, a merev, hierarchikus struktúrát áttörı, tiszta formájú ügynökségek azonban kivételesek maradtak, nem váltak rendszerképzı erıvé.
435
GAJDUSCHEK György: A közigazgatás szervezeti jellemzıi – összehasonlító aspektusból. In. SZAMEL Katalin – BALÁZS István – GAJDUSCHEK György – KOI Gyula (Szerk.): Az Európai Unió tagállamainak közigazgatása. Complex Kiadó, Budapest, 2011. 51. oldal.
190
A fenti ábrán jelzett létszámváltozási folyamat is fontos elméleti következtetések alapjául szolgálhat. A létszámleépítések a szervezeti egyszerősítési, összevonási kezdeményezésekkel együttesen kezdıdnek ugyan 1995-ben, 2001-ben, 2003-ban és 2006-ban, azonban – a szervezetekkel szemben – a létszámadat tulajdonsága, hogy rendre magasabbra korrigál, mint a bázis. Ez figyelhetı meg az 1995-ös év és a 2001-es év tekintetében, amikor a létszámadat a korábbi 109 ezres maximumról 116 ezerre korrigált, majd egy jóval gyorsabb le- és felépítési ciklust követıen 116 ezerrıl csaknem 117 ezerre nıtt az új maximum értéke. Egy további, gyors korrigálási ciklust tartalmaz a fejlıdési pálya 2006 és 2010 tekintetében, amikor mintegy 113200 fırıl 114500 fıre nıtt a közszolgálatban foglalkoztatottak létszáma. Amennyiben a fenti vizsgálatot az államigazgatás szerveire és dolgozóira koncentráljuk, az alábbi eredményt kapjuk. A központi, területi és helyi közigazgatási szervek száma és a közszolgálati jogviszonyban állók száma 1994-2006 között és 2008-2010. években 75000
750 729 720
721
70304 687
70000
687 685
672
693
68332
71304 707
700
67756 66589
66653
65000
64696
646
652
64876
622
650
634 62029
61896
60000
600
54154
55000
550 51971
51438
50903
52018
50000
500
45000
450 444
40000
400 1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
Közszolgálati jogviszonyban állók száma a központi, területi és helyi közigazgatási szerveknél
2006
2008
2010
Szervek száma
9. számú ábra. A központi, területi és helyi államigazgatási szervek száma és a közszolgálati jogviszonyban állók száma 1994–2006 között és a 2008–2010. években436 A fejlıdési pályát kimondottan az önkormányzati szektor nélkül szemlélve közelebbi képet kapunk a kormány irányítása alatt álló közigazgatási szervezetekrıl. Az ábrát szemlélve érdekes, hogy az 1995-ös „Bokros csomag” évét követıen párhuzamosan csökken az államigazgatási szervek száma és az azokban foglalkoztatott, közszolgálati jogviszonyban 436
HAZAFI Zoltán: Új közszolgálati életpálya. In. GELLÉN Márton (szerk.): Új feladatok – átalakuló közszolgálat. Tanulmányok a II. Magyary Zoltán emlékkonferencia kapcsán. Megjelenés alatt
191
állók száma, majd a kormányváltást követıen mindkét szám emelkedésnek indul. Az újabb kormányváltás évében, 2002-ben a létszámot illetıen egy rövid, de markáns leépítési fázis indul meg, majd a 2006-os választási évet követıen a két trend gyökeresen ellentétes irányba fordul, a szervezetek száma radikálisan csökken az összevonások és megszüntetések általánossá válása miatt, azonban a létszám ismételten jelentıs növekedésnek indult.
Az államigazgatási szervek esetében a létszám és a szervezetek számának alakulása – tekintettel a közvetlenebb kormányzati kontrollra – szorosabban mutatja a kormányzati racionalizálási szándék alakulását, amely azonban 2006-ot követıen már tendenciaszerően tarthatatlanná vált, hiszen az összevont szervezetek összlétszáma – csökkenés helyett – meredek emelkedésnek indult.
A jelenség oka a hatékonyság és az eredményesség szempontjainak diszharmonikus viszonyában ragadható meg. Ebben az értelmezésben a szervezeti összevonások képezik a formális megközelítéső hatékonyság-keresés kezdeményezéseit, míg a tényleges létszámemelkedések a funkciók ellátásáért tett, tartalmi eredményességi lépéseket. Az általános közigazgatás esetében a kormány számára a szervezeti keretek meghatározása állt rendelkezésre, a létszám meghatározása csak a finanszírozási eszközökön keresztül, közvetett úton volt lehetséges, így a lefelé és felfelé irányuló kilengések jóval markánsabbak, mint az államigazgatás esetében, ahol megállapítható, hogy másfél évtizeden keresztül nagyjából szinkronban változott a szervezetek száma és a közszolgálatban dolgozó személyek száma. A 2006-os reform esetében azonban ez a szinkronitás megszőnt, elıbb ugyan sikerült a közszolgálatban dolgozók számát mintegy 2000 fıvel csökkenteni, azonban 2008-2010-ben a központi kontroll meggyengülése következtében a létszám a 62 ezres helyi minimumról 71300-ra ugrott.
A reformok két évtizede a fenti ábrák elemzése alapján a közigazgatási eredményességet hordozó létszám-bıvülési hullámok az üzemszerő mőködés hatékonysági tartalékainak feltárására irányuló szervezet-összevonásokkal és megszüntetésekkel való tendenciaszerő aszinkronitást mutat a tágan vett közigazgatás esetében, az államigazgatás esetében pedig egy másfél évtizedes, viszonylagos szinkronitási pálya után egy drasztikus szétválás figyelhetı meg. A szervezetek számát illetı fenti fejlıdési pálya értelmében a magyar közigazgatásnak, 192
különösen a kormány irányítása alá tartozó szervezetek esetében nem alakulhatott volna ki különösebb mértékő koordinációs, szabályozási, átláthatósági problémája, mint ami a túlzásba vitt ügynökség-telepítés miatt kialakulhat, e téren inkább rugalmassági problémákat kell feltételezni.
A közigazgatási személyi állományban megtörtént le- és felépítési hullámoknak a közigazgatás minıségére gyakorolt hatása alig vizsgált terület. A gyakori le- és felépítési ciklusok jelentısége abban áll, hogy a létszám kampányszerő csökkentésekor és növelésekor milyen szempontok játszanak szerepet, és a folyamat során nı-e vagy csökken a közigazgatás eredményessége és hatékonysága.
A leépítések gyakorisága megkérdıjelezte a weberi közigazgatás egyik fı attribútumát, a stabilitást, ennek nyomán pedig a munkamegosztáson alapuló tudás-alkalmazást és tudásfejlesztést. A közigazgatási dolgozókat érintı leépítési hullámok elsısorban a munkaerıpiac számára legértékesebb 30-as, 40-es korosztályt érintették, mivel a legkisebb munkahelyi konfliktust a jó elhelyezkedési lehetıségekkel rendelkezı szakemberek elbocsátása hordozta. További gyakori szempont lehetett, hogy a magas végkielégítésre jogosult 50-es korosztály leépítését igyekeztek elkerülni, emiatt inkább az öregségi nyugdíjazást vagy a fiatal munkatársak leépítését választották.
b) A joganyag mennyisége és a közigazgatás adaptációs képessége közötti kapcsolat A magyar közigazgatás szervezeti és személyi állományi paramétereit követıen szükséges röviden áttekinteni a közigazgatási mőködést meghatározó jog fı mennyiségi adatainak alakulását a rendszerváltás utáni két évtizedben.
A közigazgatás átalakítása, átalakíthatósága szempontjából kulcsfontosságú a közigazgatás jogi környezetének állapota. Mivel a klasszikus jogállami modellben a jog determinálja a közigazgatás mőködésének tartalmi aspektusait éppúgy, mint az intézményi mőködés keretrendszerét adó a humánigazgatási, pénzügyi, elhelyezési, informatikai kérdéseket, a jog állapota, az alkalmazandó jog mennyiségi és minıségi paraméterei a közigazgatás fontos körülményeit jelentik.
193
Mivel a magyar közigazgatásra háruló rugalmassági, kihívás-kezelési nyomást a merev, és nagyjából folyamatos összevonási hullámoknak kitett szervezetrendszer nem képes követni, ez az alkalmazkodási funkció a jogalkotás és jogalkalmazás területére tevıdik át. Mivel azonban a közigazgatási jogalkalmazás adaptív funkciója a magyar közigazgatási joggyakorlatban és jogrendben minimális, valójában a jogalkotás gyakorolja e funkciót. Fontos megemlíteni, hogy a jogértelmezés adaptív funkcióját a weberi közigazgatási modellen belül is meg lehet teremteni. A közigazgatási bíróságok jogfejlesztı gyakorlata azonban e bíróságok 1949-es megszüntetésével – szervezetileg is – hosszú idıre elnehezült.
A magyar jogállami kultúrában a jog determinálja a közigazgatás mőködését, felépítését és változásait, egyéb, a flexibilitást kellıen garantáló szervezeti, közszervezési vagy jogértelmezési mechanizmus hiányában a közjogias, imperatív jellegő jogalkotás mennyiségi úton igyekezett ezt a szerepet betölteni. E folyamat szerves folytatásaként államelméleti, jogrendszer-elméleti alapon magyarázható a jogalkotás korábban példa nélküli növekedése a 2004-2010 közötti idıszakban. Ilyen módon a jog változásaiból következtetések vonhatók le a közigazgatásra vonatkozóan is.
10. számú ábra. A központi jogalkotás mennyiségi paramétereinek alakulása 19902010. Újonnan kibocsátott miniszteri rendeletek, kormányrendeletek és 194
törvények Magyarországon.437
Mint a fenti ábrán látható, 1990-tıl az önkormányzati rendeleteken kívüli jogalkotás folyamatosan növekvı tendenciát mutat egyes helyi maximumokkal: 1997, 2001, 2005, 2007, 2009. évek. A folyamatos növekedés az újonnan kibocsátott joganyagra vonatkozik, amely folyamatosan növeli az alkalmazandó jog mennyiségét. A közigazgatás számára az alkalmazandó jog tartalmazza a hatályos jog mellett a hatályon kívül helyezett jogot is, hiszen egyes
ügytípusokban,
például
állampolgársági
ügyekben,
az
öregségi
nyugellátás
megállapításakor vagy az állampolgári alapnyilvántartás vezetésekor a hatályon kívül helyezett jognak is nagy jelentısége lehet. A közigazgatás számára a kihirdetett, de még hatályba nem lépett jog is feladatot eredményezhet, amennyiben az új jog alkalmazására fel kell készülni. A fenti ábra alapján állítható, hogy a teljes joganyagon belül a törvények aránya lecsökkent, míg a kormányrendeletek és miniszteri rendeletek aránya megnıtt, tehát a technikai jelleg mindinkább áthatotta a jogalkotást. Összességében kijelenthetı tehát, hogy az elmúlt két évtizedben a joganyag alkalmazását megalapozó tanulás mind a közigazgatási személyzet, mind az ügyfelek számára egyre megterhelıbb feladatot jelentett.
Emellett a közigazgatási szervezetek számának csökkenése sem hozta magával a joganyag mennyiségének csökkenését, tehát a szervezeti egyszerősítés nem jelent szabályozási egyszerősödést.
A joganyag mennyiségi gyarapodása mellett szükséges megemlíteni, hogy a jogrendszer belsı összetettsége is jelentısen megemelkedett. Ezt az állítást egy mennyiségi paraméterrel jellemezve: 2010-ben az újonnan kibocsátott, 185 darab törvényben azonosított, más jogszabályokra való utalások száma 2053 darab volt. Ezzel szemben az 1990-ben kibocsátott 104 darab törvényben azonosított, más jogszabályokra való hivatkozások száma összesen 470 darab, az 1991-ben kibocsátott 93 darab törvényben azonosított jogszabályi hivatkozások száma pedig 528 darab volt.
438
Míg 1990-ben az egy törvényre jutó hivatkozások átlagos
437
Forrás: GELLÉN, Márton– András PATYI: Efficiency and Judicial Procedures – Friends or Foes? Analyzing the Relationship of Efficiency and Judicial Procedures in Theory and in Practice. In. Dacian DRAGOS, Márton GELLÉN, Polona KOVAC, Philip M. LANGBROEK (Editors): The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: Law and Public Management Revisited. 79. oldal. Az adatok a CompLex Kiadóval közösen, 2011-ben végzett, saját kutatásból származnak. 438
Az idézett adatok a CompLex Kiadóval közösen, 2011-ben végzett, saját kutatásból származnak. A kutatás összesítı táblázatai a Függelékben találhatók.
195
száma 4,51 darab volt, 2010-ben ez az érték már 11,09. Eszerint az újonnan kibocsátott törvények mérhetı, fajlagos differenciáltsági paramétere (a hivatkozások száma) húsz év alatt 2,45-szorosára emelkedett. E mellett az adott évben kibocsátott törvények száma és a központi közigazgatás által kiadott joganyag összege 1990-ben 496 jogszabály volt, míg 2007-ben 1433 darab, 2010-ben pedig 1142 darab volt. Megállapítható, hogy a mennyiségi gyarapodás a belsı komplexitás növekedésével párosult.
A joganyag mennyiségi növekedése és belsı differenciáltságának ugrásszerő gyarapodása nem magyarázható tisztán az életviszonyok bonyolultabbá válásával valamint az Európai Unióhoz való csatlakozással együtt járó jogfejlesztéssel és közigazgatási fejlıdéssel. Sokkal inkább a megcsontosodott jogalkalmazási kultúra – párosulva az intézményesített jogfejlesztés (közigazgatási bíróság) hiányával – eredményezi a szabályozási és szabály módosítási ciklusok rövidülését. Az intézményesített, ellenırzött közigazgatási jogalkalmazói flexibilitás újrafelfedezését mutatja az Alaptörvény 25. Cikk (4) bekezdése, amely elvi szinten megteremti a lehetıségét a közigazgatási bíróságok létesítésének. Mindazonáltal a bírói intézményrendszer kialakítását követıen több évnek kell eltelnie, hogy a jogalkotási gyakorlat kedvezıen, önkorlátozással reagáljon a közigazgatási bíróságok által remélhetıleg helyesen alkalmazott jogfejlesztésre, hiszen a minıségi jogfejlesztés és a mennyiségi jogalkotás kölcsönhatása, és a minıség irányába való elmozdítása nagy szakmai erıfeszítést igénylı folyamat a jogalkotók és a jogalkalmazók részérıl egyaránt. A jogértelmezési, jogfejlesztési eredmények
disszeminációja
értékes,
új
területe
lehet
a
közigazgatási
szakmai
továbbképzéseknek is.
11. Az elektronikus közigazgatás hatása a magyar közigazgatás fejlıdési pályájára Elemzésünk szempontjából fontos kitérni arra, hogy az elektronikus közigazgatás megjelenése, majd megerısödése hogyan befolyásolta a közigazgatási fejlıdés irányát az államszerephez képest.
Magyarországon 1995-ben jelent meg az elsı e-közigazgatási stratégiai dokumentum, majd 1998-ban erısödött fel a központi kormányzat érdeklıdése a terület iránt. A központi közigazgatás szervezetei közötti feladatmegosztásról szóló 137/1998. (VIII. 18.) Korm. rendelet már a Miniszterelnöki Hivatalhoz (MeH) telepítette az elektronikus közigazgatás 196
fejlesztésének feladatát, jelezve ezzel a kérdéskör iránti magas szintő érdeklıdést. A MeH feladata lett az állami adatbázisok védelme, a közigazgatási adatátvitel fejlesztése, továbbá az elektronikus kormányzati stratégia kialakítása, a stratégiai feladatok koordinációja. E feladatkörben a MeH részérıl elıbb egy helyettes államtitkárság járt el, késıbb megalakult a MeH miniszter irányítása alatt mőködı Informatikai Kormánybiztosság (IKB). Az IKB úttörı szerepet vitt a hazai e-közigazgatási joganyag kialakításában, az e-közigazgatási stratégia megalkotásában.439 Feladata volt továbbá a közigazgatás elektronikus megoldásokon nyugvó átszervezése, ezzel mőködési hatékonyságának növelése, továbbá az állam-állampolgár kapcsolat elektronikus eszközökkel való fejlesztése, az interakciók kényelmesebbé, hatékonyabbá tétele.440 Az IKB 2001 májusában elkészítette a Nemzeti Információs Társadalom Stratégiát, valamint az elektronikus aláírásról szóló törvényt, az elektronikus kereskedelemre vonatkozó szabályozást és az elektronikus hírközlésrıl szóló törvényt.
Az IKB által szervezett, vezetett kormányzati programokat a következıkben foglaltuk össze.
Program
Infrastruktúra
Gazdaság
Kultúra
Oktatás
Társadalompolitika
Akció Jogszabályok EU harmonizációja Elektronikus adatáviteli standardok Biztonságos, standardizált IT mőködés IT eszközök eljuttatása egyes célcsoportok részére Magyar szoftverek támogatása E-kereskedelem elısegítése IT monitoring rendszer E-gazdaság elısegítése Magyar tudásgazdaság elısegítése Internet piac elısegítése Távmunka fejlesztése Elektronikus kereskedelem fejlesztése Tartalomdigitalizáció, tartalomfejlesztés Nemzeti kultúra eljuttatása külföldre Új interaktív mővészetek támogatása Elektronikus oktatás fejlesztése Oktatási tartalmak fejlesztése Iskolák IT fejlesztése Alap IT kompetenciák oktatása Oktatási intézményi infrastruktúra fejlesztése IT vívmányok terjesztése Hozzáférés biztosítása az IT által kínált lehetıségekhez Speciális igényő társadalmi csoportok oktatása
2. számú Táblázat
439
1066/1999. (VI. 11.) Korm. határozat. GELLÉN, Márton: E-government in Hungary. Efforts, results and opportunities, 2001-2007. NISPA cee Working Paper, 2007. 440
197
Mint látható, az IKB feladatai messze túlmutattak a szorosan vett közigazgatás fejlesztésen, és összességében
a
fejlesztı
állam
koncepciójába
ágyazódtak,
tág
szakpolitikai
és
társadalompolitikai spektrummal.
2002-ben a társadalmi-gazdasági és a szorosabban vett elektronikus közigazgatási terület központi közigazgatása szétvált, így önálló tárcaként megalakult az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) és a Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatala (KITKKH) a Miniszterelnöki Hivatal alárendeltségében, lényegében az IKB szőkített jogkörő utódaként, késıbbi nevén: MeH Elektronikus Kormányzat Központ (EKK), melynek feladatait a 141/2002. (VI. 28.) Korm. rendelet szabályozta. Az EKK igyekezett a korábbi IKB feladatait tovább folytatni, különösen a kormányzati adatátviteli infrastruktúra területén: elektronikus kormányzati gerinchálózat, ügyfélkapu. A tartalmi fejlesztések között az elektronikus közbeszerzés kiépítése, a teljes közigazgatás IT projektjeinek monitorozása, egyenirányítása, a közigazgatás elektronikus platformjainak homogenizálása nehézségekbe ütközött. Az EKK által elkészített E-kormányzat 2005 stratégia 6 átfogó programban 19 akciót szervezett.
Átfogó program Alapinfrastruktúra kiépítése
E-jogalkotás
E-hatékonyság
Elektronikus közszolgáltatások
Tudásmenedzsment
EU integráció
Akció Elektronikus Kormányzati Gerinchálózat E-aláírás Egységes levelezırendszer E-képességfejlesztés E-kormányzati irányelvek Elektronikus eljárások fejlesztése Elektronikus átláthatóság fejlesztése Elektronikus közbeszerzés Infrastrukturális integráció Elektronikus tudásmenedzsment a közigazgatásban Kormányportál Kormányzati Ügyfélmenedzsment Központ E-fizetés Egyenlı hozzáférés E-demokrácia fejlesztése Intézményközi kooperációk fejlesztése Ügyfélkezelés - oktatás EU intézményekkel való elektronikus kapcsolatok fejlesztése EU kooperáció és harmonizáció
3. számú Táblázat
Az EKK tevékenysége az elektronikus közigazgatás infrastruktúrájának megteremtésével, a korábbi alapok továbbfejlesztésével írható le, a közigazgatás tartalmi fejlesztésének ambíciója 198
alig jellemzi tevékenységét.
Az elektronikus közigazgatásról való gondolkodást a vizsgált idıszakban az infrastrukturális és jogi alapok lerakása, valamint az elektronikus ügyintézésre való koncentrálás jellemezte. Az elektronikus közigazgatás fejlıdési fázisait is az elektronikus ügyintézés egyes fázisaival szokás jellemezni (az EU eEurope Strategy 2000 címő dokumentumával és késıbbi változataival összhangban). E szerint az e-közigazgatás egy folyamatosan elıre haladó folyamat, amiben a legalsó szintet az állampolgárok egyoldalú statikus tájékoztatása (információs fázis) adja. A második szint az ún. „egyirányú interaktivitás” amiben rögzített őrlapok már letölthetık és otthon kitölthetık az ügyintézési idı rövidítése céljából. A harmadik szint a tranzakciós fejlıdési fázis, amelyben hitelesített módon visszaküldhetık a kitöltött őrlapok, így hatósági eljárások tisztán elektronikus úton kezdeményezhetık. A negyedik, ún. transzformációs szint a közigazgatási hatósági ügyintézés teljes elektronizálását jelenti, amelyben az ügyintézés, a kézbesítés és a díjfizetés is elektronikus úton történik. Az ötödik fejlıdési fázis a „targetizáció”, melyben a hivatalból induló eljárások is teljes mértékben elektronikusak, így lehetıség van az ügyfél elızetes szándéka nélkül is elektronikus út választására.441
Az elektronikus közigazgatás – kiindulva a közigazgatás általános funkciójából – nem kizárólag ügyfélkapcsolati folyamatok hatékonyságának javítására fordítható, hanem a közszervezés tág területein is. E téren az egyes ágazatok nyilvántartásainak adatminısége, technikai színvonala ma is jelentısen eltér. A szociális adatbázis például számos önkormányzatnál ma is papíralapú, amely egyes esetekben kisebb problémát okoz, mint a már fel nem lelhetı szoftverfejlesztık által kifejlesztett és települési szinten alkalmazott szoftverek átláthatatlan sokasága. Ezzel szemben például a munkaügyi vagy az egészségügyi ágazatban elterjedtek az elektronikus adatkezelési, rendszerüzemeltetési technikák.
Az elektronikus közigazgatás technológiai lehetıségei ma már messze a jogi és szervezési realitások elıtt járnak, hiszen az adatátviteli, az adattárolási és az adatfeldolgozási kapacitás olcsón, széles körben hozzáférhetı olyan informatikai teljesítménnyel, amely messze túlhaladja az igényeket.
441
TÓZSA István: Az elektronikus közigazgatás helyzete. Új Magyar Közigazgatás. 2012. 5. évfolyam, 5. szám. 2-12. oldal.
199
Az elektronikus közigazgatás további fejlıdési fázisa a bonyolult döntési helyzetek adatbázisokkal
és
döntési
modellekkel
való
támogatása
lehet,
ehhez
azonban
elkerülhetetlennek tőnik az állami alapnyilvántartások (Kincstár, BM, KEKKH, NYUFIG, OEP, NAV, NMH) szabályozási és informatikai reformja.
12. A magyar közigazgatás rendszerváltás utáni két évtizede az államszerep változásainak tükrében
A fenti elemzés fı megállapításai a magyar közigazgatás fejlıdése tekintetében a következık.
A rendszerváltást követıen az új államszervezet alapjainak lerakása dominálta a közigazgatási erıfeszítéseket. Az intézményrendszer kialakítását követıen korrekciós folyamat indult meg, amely a rendszer hibáinak kijavítására, az idıközben meghaladottá vált konstrukciók felváltására irányult. A fejlıdési pályát már a rendszerváltás kezdetétıl a Nyugat-Európához való csatlakozás ambíciója hajtotta, a felzárkózás folyamata alkotta a reformok paradigmáját. Ezen belül a nyugati jogállami és állami szervezeti értékek (emberi jogok, jogbiztonság, kiszámíthatóság) és intézmények (ombudsman, Alkotmánybíróság, Versenyhivatal, stb.)
Kontextus: felzárkózási paradigma
Integráció
EU
Társada -lom
Félállami-félcivil
Állam, Szaggatott fejlesztés, informatizálás
NPM Piac
Civil társ. fejletlen 3200 önkormányzat
10. ábra. A magyar közigazgatás rendszerváltás utáni két évtizede az államszerep változásainak tükrében
200
Az intézményépítési folyamat során a rendszerváltás elıtti állam gyökeres átprogramozása zajlott, egyes funkciók szükségtelenné váltak, illetıleg az államtól tömegesen vándoroltak át a piac és a társadalom szereplıihez, amelyekkel kapcsolatban az állam kontrollszerepe a minimálisra csökkent. A horizontális kapcsolatok körében a civil társadalom fejletlensége442 megakadályozta a tág terjedelmő feladatátadást, bár egyes területeken, például az egyházi oktatás fejlıdése területén jelentıs eredmények is elkönyvelhetık. Az egyházak, különösen a történelmi egyházak esetében azonban jelentıs szervezeti hagyományokról beszélhetünk a civil társadalom egyéb szereplıihez képest, így ebben a szegmensben az általános fejletlenség nem bénította az állami és civil szektor együttmőködését. A késıbbiekben a civil-állam kapcsolat jelentıs konszolidáción esett át, mivel a viszonylagosan fejletlen civil szektor alig
volt képes
kitermelni azokat a felelıs, áttekinthetı struktúrákat, amelyek a közfeladatok ellátásának jogállami kritériumainak meg tudtak volna felelni. Az áttekinthetetlen félállami-félcivil szektor jelentıs csökkentésen és forrásmegvonáson esett át a 2006-os reformok során.443
Az EU integráció Magyarország esetében eddig egyirányúnak bizonyult, a Magyarország által Uniós szintre átadott hatáskörök mindeddig nem tértek vissza. Az integráció esetleges további mélyülésével várhatóan újabb hatáskörök kerülnek átadásra. Egyes esetekben Magyarország olyan feladatokat is ellát tagállami minıségben, amelyek korábban eredeti nemzeti kompetenciájába tartoztak. Az Unió határainak védelme vagy az Uniós légtérirányítás ilyen feladat.
A központi kormányzat közvetlen befolyása decentralizáció során is csökkent. Az Európa Tanács ajánlásaival összhangban kialakított önkormányzati rendszer, valamint a félbemaradt regionalizáció ebbe a körbe sorolható.
A piaci szereplık részére történı feladatátadás az 1990-es évektıl megkezdıdött, amikor a kötelezı önkormányzati feladatokat (pl. közvilágítás) piaci szereplıkön keresztül valósították meg. A kötelezı magánnyugdíjpénztári tagság bevezetése szintén ebbe a folyamatba 442
KUTI Éva: Government-Nonprofit Sector Relations in Hungary: Aspirations, Efforts and Impacts. In. PHILIPS, Susan D. and Steven RATHGEB SMITH (eds). Government and Regulation of the Third Sector. International Perspectives. Routledge 142-163. 2011.
443
SÁRKÖZY Tamás: Államszervezetünk potenciazavarai (Javaslat egy hatékony és modern kormányzati szervezet kialakítására). HVG-ORAC, Budapest, 2006.
201
illeszkedett, bár a piaci szereplık részére történı feladatátadás még nem vált általános programmá. E helyett az 1990-es évtizedben az állam-piac viszonyt a tágan értelmezett privatizáció uralta. 2002 után a „vulgarizált” NPM deklarált törekvéssé vált,444 és megindult a PPP projektek és kiszervezések tömeges elıkészítése, majd végrehajtása. Megkezdıdött az egészségügyi ellátórendszer piaci alapokra helyezése, amely végül nem fejezıdött be, sıt a privatizált kórházak is visszakerültek korábbi fenntartóikhoz.
444
JENEI György: A közintézményi menedzsment reformjainak torz magyar folyamatai az EU tagállamok mércéjén: hiányok, okok, megoldási javaslatok. Új Magyar Közigazgatás 2009. évi 6-7. szám. Továbbá:JENEI György: Válaszút? Neoweberiánus szintézis vagy neopatrimoniális elfajulás. Nemzeti Érdek. II. évfolyam, 2008. 4. szám.
202
X.
Közigazgatási reformok 2010 után
A 2008-ban kibontakozó gazdasági válság új helyzetet teremtett a közigazgatási reformok számára. Egyrészt elnehezültek az államháztartás külsı finanszírozási lehetıségei, másrészt a stagnáló, csökkenı gazdaság számos részben társadalmi, részben gazdasági természető feladatot teremtett az állam számára. Az állam mint demokratikus felhatalmazás és ellenırzés alapján mőködı hatalmi tényezı ebben a helyzetben természetes módon megkísérli az adott technológiai színvonalon elérhetı hatékonysági tartalékokat felszínre hozni, de úgy, hogy az eredményesség szempontja lehetıleg ne csorbuljon.
A következıkben bemutatásra kerülı Magyary Program kétségkívül az erısebb, a külsı kihívásoknak jobban megfelelni képes állam megteremtését tőzi ki célul. A nemzetközi szakirodalomban jelen van az az irányzat, amely ezt a fejlıdési pályát tekinti jövıbe mutatónak, bár az állami kapacitásokat erısítı programokkal kapcsolatban viszonylag kevés tapasztalat áll rendelkezésre: „A hagyományos értelemben vett közigazgatás fontosságának további növekedése várható a következı évtizedekben. A fontosság növekedése azokból a nagyszabású feladatokból táplálkozik, amelyeket mindenképpen el kell majd végezni és nagyon valószínő, hogy kizárólag az államapparátus képes majd e feladatokkal megbirkózni.”.445
A következıkben a Magyary Programot mint az államszerep növelésére tett olyan kísérletet elemezzük, amely a közigazgatás hatékonyságát és eredményességét egyszerre igyekszik javítani. A Magyary Program azonban önmagában nem tartalmazza az összes lényeges reformelemet, ezért az egyszerőség kedvéért a „Magyary Program rendszere” kifejezést alkalmazzuk, így egy kifejezés alá vonjuk a Magyary Program intézkedéseit a vizsgált idıszak egyéb reformlépéseivel.
1. A Magyary Program kiindulópontja A 2010-ben megalakuló kormány a korábbi hagyományokkal szakítva bevetette a 8
445
MEIER, Kenneth J. and HILL, Gregory C.. (2005). Bureaucracy in the Twenty-First Century.In. FERLIE, Ewan – LYNN Jr., Laurence E. - POLLITT, Christopher (editors): The Oxford Handbook of Public Management, Oxford University Press 2005. 51. oldal.
203
minisztériumi rendszert, amelyen belül a korábbi Miniszterelnöki Hivatal és az Igazságügyi Minisztérium (illetıleg IRM igazságügyi része) összeolvasztásával létrejött a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, amelynek egyik fı feladatává vált a közigazgatási reform kidolgozása és végrehajtása. 2011. június 10-én a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium publikálta a Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Programot. A Magyary Program célja az átfogó értelemben vett közjó szolgálatára képes állam kiépítése, amelynek része a társadalomban lévı érdekek közötti egyensúly, a hatékony joguralom, a gazdasági versenyképesség kiszolgálására képes közigazgatási rendszer kialakítása. Noha a Magyary Programon kívül helyezkedik el az önkormányzati reform és az igazságszolgáltatási stratégia, e kettıt is tárgyaljuk, hiszen az is a Magyary Program rendszerének része.446
A Magyary Program a közigazgatási reformtartalmak magyarországi fejlıdésének jelentıs állomása. A pályafüggési elmélet fogalomrendszerével közelítve megállapítható, hogy a magyar közigazgatás kudarcaival és finanszírozhatósági valamint áttekinthetıségi kérdéseivel kapcsolatos problémák, továbbá a politikai erıviszonyok gyökeres megváltozása abba az irányba hatott, hogy „fordulóponti” helyzet alakult ki a korábbi minimalizálási pályához képest. A változások sebességében, valamint egyes lépéseiben kétségtelenül egyedi sajátosságokat is tartalmaz a Magyary Programmal életre hívott lépéssorozat, azonban fı irányát, az államszerep erısödését illetıen messze nem egyedülálló Európában. A gazdasági válság hatására a korábbi, piaci mechanizmusok által uralt társadalom-gazdaság koordináció Európa-szerte kapott új, disztributív elemeket.447
A Magyary Programban sajátosan ötvözıdik a közigazgatási cselekvési tervekre jellemzı akcióorientáltság, és a tágabb értelmezési keret megadását célzó kijelentések, elemzések köre, valamint az a törekvés, hogy az idıközben már megvalósult intézkedéseket összefüggésbe ágyazza. Összességében lényegesen konkrétabb, mint a fent elemzett, a Magyary Programmal szinte egy idıben napvilágot látott brit White Paper és attól gyökeresen eltérı fejlıdési utat
446
Magyary Program 2011. 5-6. oldal.
447
A jelenség elterjedtségét mutatja a The Economist címő brit gazdasági hetilap 2010. augusztus 5-i száma, melynek címlapján az államot szimbolizáló polipkarok különbözı iparágakat jelképezı tárgyakat ragadnak meg (energetika, közlekedés, stb.). A címlaphoz kapcsolódó szerkesztıségi cikk (címe is árulkodó: Leviathan Inc.) arról szól, hogy Franciaországban az állam a fájlcserélı cégektıl kezdve minden iparágban hajlandó felvásárlásokat tenni, Németország a termelı iparágakat segíti saját állami tulajdonosi funkciójának erısítésével, míg Japánban a vállalatok export pozíciójának erısítését szolgálja az állami részesedés növelése. A jelenség brit interpretációja szerint a régi-új szerepben fellépı állam, „Leviathan”, képes jelentısen torzítani vagy felváltani a piaci koordinációt, amely azonban hosszú távon nem kívánatos.
204
követ. A Magyary Program a program névadójához, Magyary Zoltánhoz híven az erıs állam – erıs végrehajtó hatalom alapállásából indul ki, és igyekszik a közigazgatás fejlesztéséért felelıs intézményrendszert létrehozni.
A változtatás szükségességét a Magyary Program a White Paper-rel ellentétben nem társadalompolitikai okból és célból vezeti le, hanem abból, hogy a közigazgatás „válságos” helyzetbe jutott.448 A válság jellegének, minıségének kifejtése keretében a közigazgatási ügyintézés ellentmondásos volta, a korrupció és a nepotizmus kap helyet, valamint egy 2000 fıs mintán végzett ügyfélelégedettségi felmérés illusztrálja a változtatás szükségességét. Megjegyzendı, hogy ugyan csekély számban, de a hazai szakirodalomban fellelhetık empirikus közigazgatási kutatások, amelyek nem kizárólag az ügyfélkiszolgálás színvonalát tárják fel, mint a közigazgatás válságának okát, hanem a közigazgatás jelentıs szektorainak alapvetı átgondolatlanságát, tervszerőtlenségét, gazdátlanságát tárják fel.449
A Magyary Program a beavatkozások indokoltságának megalapozásához az OECD, valamint az IMD versenyképességi kutatóközpont összehasonlító felméréseit veszi igénybe, majd rögzíti, hogy egy éven belül kialakításra kerül egy magyar „Jó Állam Index”, amely kétségkívül tudományos érdeklıdésre is számot fog tartani, ha elkészül. A nemzetközi összehasonlítások a nemzeti versenyképesség mellett az ország vezetésének elfogadottsága, a költségvetési egyensúly valamint a közszolgálati személyzeti menedzsment értékelése szerepel – ez utóbbiak az OECD Government at a Glance indikátorokból kiemelt elemek.
Az OECD indikátorokra alapozott döntést a tudományos értékeléskor szükséges összevetni azzal, hogy az adott nemzetközi szervezet mit ért a „jó kormányzás” alatt (ez esetben nem a „good governance” fogalmát, hanem a jó, helyes, követendı mintát értve a kifejezésen). A Government at a Glance indikátorok a közigazgatást elsısorban a vállalkozási környezet felıl, illetıleg a korrupcióval kapcsolatos közvélekedés felıl vizsgálják.450
448
Magyary Program, 2011, 9-14. oldal.
449
GAJDUSCHEK György: Rendnek lenni kell A közigazgatási ellenırzési és bírságolási tevékenységrıl 2008, Budapest, KSZK, ROP, valamint HAJNAL György: Adalékok a magyarországi közpolitika kudarcaihoz 2008, Budapest, KSZK, ROP 450
OECD: Economic Survey on Hungary 2010. http://www.oecd.org/dataoecd/58/55/44577243.pdf, letöltve: 2011. október 15.
205
2. A Magyary Program közigazgatási rendszere
a) Közpolitikai koordináció és tervezés Az Országos Tervhivatal 1989-es megszüntetése óta gyakorlatilag nem volt a szakpolitikai tervezésért, a tervezések összehangolásáért felelıs szervezet Magyarországon, így az állami tervezési funkciót a közigazgatás lényegileg a központi költségvetésre, majd az ezt követı önkormányzati és intézményi költségvetési tervezésre szorította. Késıbb ehhez kapcsolódtak az EU elıírások követését szolgáló, gyakran módosított konvergencia tervek. Szakpolitikai tervezés lényegében az EU stratégiák kapcsán vagy ágazati szempontok szerint volt jellemzı: az EU általános fejlıdési stratégiájának (Például a Lisszaboni Stratégia) magyar változata, az ágazati stratégiáknak (például: Nemzeti Megújuló Energia Stratégia, Nemzeti Drogstratégia) a kidolgozása kapcsán. E stratégiák jogi relevanciájának megállapítására, pénzügyi és intézményi feltételeinek keretszerő megteremtésére 2010-ig nem került sor.
Korábban valódi koordinációs szereppel a központi közigazgatásban a Miniszterelnöki Hivatal bírt, különösen addig, amíg a „Kormányzati Referatúrák” mőködtek.451 Ezeknek a megszüntetése után a Miniszterelnöki Hivatal fokozatosan elvesztette erıs, tartalmilag, szakpolitikailag is megalapozott, koordinatív szerepét a minisztériumok között. A Referatúrákat képezı öt fıosztály a fizikai dolgozókkal együtt 39 fı engedélyezett létszámmal mőködött 1998 és 2002 között. Mőködésének lényegét a Kormány-elıterjesztések tartalmi kontrollja képezte, köztisztviselıi állományú munkatársai részt vettek a tárcák vezetıi értekezletein, összefüggésükben látták a döntési javaslatok fejlıdését és a döntések végrehajtását. A döntési alternatívák kidolgozása során alkalmuk volt az egységes kormányzati szándékot közvetíteni, érvényesíteni. A Referatúrákat vezetı helyettes államtitkár a Kormányirodát vezetı helyettes államtitkárral párhuzamosan végezte munkáját, mindketten a MeH közigazgatási államtitkárának alárendeltjei voltak.
A Referatúrák megszőnését követıen mind nyilvánvalóbbá vált a közpolitikai koordináció hiánya. Az egységes, stratégiai szempontokra is figyelmet fordító kormányzás elégtelen voltát mind a hazai, mind a nemzetközi elemzık több esetben kritizálták. Az OECD 2008-as 451
Az 1998-2002 között mőködött szervezeti egység formailag a Miniszterelnöki Hivatal egyik helyettes államtitkársága volt.
206
országtanulmányában a következı kritikai megjegyzést olvassuk ezzel kapcsolatban. „Noha Magyarország sikeres volt a piacgazdaság intézményi alapjainak megteremtésében, a kormányzat mai keretek közötti mőködése számos kihívással küzd. A ’kormányzati gépezet’ hiányosságai a következık: a stratégiai összpontosítás hiánya és a bizonyíték-alapú szakpolitika alkotás hiánya, a kormányzattal és a közszolgálat azon képességével kapcsolatos alacsony bizalom, hogy az képes a politikai szint által kidolgozott reformok végrehajtására; továbbá az átláthatóság alacsony mértéke, ami a közszférát illeti.”452 Ezen alapvetı fontosságú állítást követıen az OECD tanulmánya az általa feltételezett legnagyobb hatékonysági tartalékot a helyi közigazgatás rendszerében találja meg, és javasolja a szétaprózott települési rendszerre telepített közigazgatási és közszolgáltatási funkciók regionális elvő összevonását a kedvezıbb üzemméret kialakításával elérhetı nagyobb hatékonyság reményében. Ezzel a logikai váltással, nevezetesen, hogy a stratégiai irányítási funkció hiányát követıen az OECD tanulmány rögtön áttér a szervezetrendszer kérdéskörére, az OECD tartalmilag azt az álláspontot fogadja el, hogy az áttekinthetıbb szervezetrendszer egyben a jobb koordinációt és ez által a hatékonyságot is fokozza.
A közpolitikai koordináció hiányát korábban a Zöld Könyv alkotói is érzékelték, és javaslatokat fogalmaztak meg ennek orvoslására (lásd a Zöld Könyv kifejtésénél).
A Magyary Program rendszere sok tekintetben tovább vitte az állambarát megközelítést, a központi kormányzatot centralizálta megerısített politikai vezetés alatt, erıteljes koordinációs szerepkörrel.
A közpolitikai integráció szükségességének megfogalmazása azt a kérdést veti fel, hogy hogyan lehet valós közpolitikai programokat úgy megvalósítani, hogy azok az államigazgatási intézményrendszer kontrollja alatt maradjanak. E kérdésben az alapvetı kihívást a weberi közigazgatási struktúra egyik sajátossága okozza, nevezetesen, hogy dinamikus külsı környezetben nagy számban jelentkeznek az olyan kihívások, amelyek nem illeszkednek az elızetesen megállapított, belsı munkamegosztáshoz. Erre a kérdéskörre a különbözı reform iskolák eltérıen reagálnak:
452
OECD: Reforms for Stability and Sustainable Growth. An OECD Perspective on Hungary, 2008. 206. oldal.
207
• A public choice iskola az állami és piaci szereplık együttes versenyére bízza a koordinációt; • A tiszta formájú NPM a valódi döntési helyzetbe hozott társadalmi és piaci szereplık önszervezı képességére alapoz; • A vulgarizált NPM a kiszervezést megalapozó szerzıdéses-üzleti kapcsolatrendszert, illetıleg az azt megelızı versenyeztetést tekinti a kihíváskezelés eszközének; • A
governance
irányzatok
a
társadalmi
szereplık,
önkormányzatok
közös
akaratformáló és végrehajtó képességét tekintik megoldásnak az összetett közpolitikai feladatok megoldására.
Ezekkel szemben a weberi válasz – amit részben már a Zöld Könyv is tartalmazott, azonban a Magyary Program rendszere valósított meg – a szervezeten belüli közpolitikai integráció összevonás útján. Ezek alapján látható, hogy a Magyary Program rendszerében létrejött „csúcsminisztériumi”
rendszer
kialakítása
hármas
funkcióval
bír:
az
üzemméret
növekedésétıl reméli az üzemeltetési költségek csökkentését, az átláthatóságot kívánja növelni, és a szervezetek közötti koordinációs igényt szervezeten belüli igénnyé változtatja, amelyet már tud kezelni a hagyományos, weberi, utasítás alapú mőködési móddal. A – szervezeten belüli – közpolitikai integráció azonban vezetési kihívás elé állítja a döntéshozókat, hiszen olyan módon kellene átlátniuk az általuk irányított területeket, hogy képesek legyenek a szinergiákat felismerni és ennek megfelelıen cselekedni. A tartalmi szinergiák kiaknázására a Magyary Program elıtti idıszakban is nyílt volna lehetıség az összevont tárcák elıtt, azonban a hagyományos, ágazati logika ezt olyan esetekben is megakadályozta, amikor az nyilvánvaló lett volna. Erre példa a Szociális és Munkaügyi Minisztérium esete, ahol – bár a két ágazat által kiszolgált ügyfélkör 80%-ban azonos –, mégsem került sor valódi integrációra a központi közigazgatás szintjén, valójában az intézmény a merev ágazati különállást szolgálta.453
A Magyary Program rendszerének tehát alapköve a koordinációs igény szervezeten belüli körbe vonása, de ez csak abban az esetben kínál valódi, tartalmi szinergiákat, ha a döntéshozói kör tudatosan igyekszik feltárni ezeket. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium esetében például a közlekedési, az energetikai és a fejlesztési terület integrációja lehetıséget
453
GELLÉN Márton – KOMÁROMI Róbert: A munkaügyi és a szociális intézményrendszer integrációjáról. Munkaügyi Szemle. 2010. 2. szám.
208
nyújt olyan ágazatközi projektek indítására, mint a zöld energiával (például bioetanollal) mőködtetett autóbuszok közforgalomba állítása fejlesztési forrásokból. Az, hogy az ilyen típusú kooperációk tömeges felvetése és kidolgozása nem evidens, azt mutatja, hogy a pályafüggési elmélet által is hangsúlyozott „fordulópont” relatíve könnyen elérhetı a szervezeti megoldások terén, és azoknál jóval lassabb (a BOUCKAERT által adott megfogalmazásban: „magasabb szintő”) a közigazgatási kultúra területén.454
A „csúcsminisztériumi” rendszer további sajátossága, hogy a tárcák közül sajátosan elkülöníthetık a nagy, összevont tárcák és a kis, tradicionális tárcák. A minisztériumok közötti feladatmegosztás tekintetében is jelentıs különbség tapasztalható, és jól elkülöníthetı a nagy minisztériumok különállása. Ezt mutatja az alábbi ábra, melyben jól elkülönül a KIM, az NGM és az NFM ügyterhelése a többi tárcáétól.
feladatok száma
90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 BM
HM
KIM
KüM
NEFMI
NFM
NGM
VM
minisztérium 2010. II. félévben lejárt határidejő, illetve folyamatos feladatok száma
Teljesített határidıs és folyamatos feladatok
11. számú ábra. 2010. II. félévben lejárt határidejő, folyamatos, illetıleg teljesített feladatok száma tárcánként. Forrás: KIM
454
BOUCKAERT, Geert: Public Sector Reform in CEE Countries. An Introduction. In: Geert BOUCAERT – Juraj NEMEC – Vitalis NAKROSIS – György HAJNAL – Kristina TONNISSON (szerk): Public Management Reforms in Central an Eastern Europe. NISPA CEE Bratislava, 2008. 16-17. oldal.
209
A közpolitikai integráció szervezeten belüli megvalósítása bizonyos belsı súrlódással is jár. A „csúcsminisztériumi”rendszerben eggyel nıtt a hierarchikus szintek száma az 1989 óta alkalmazott,
2006-ban
jelentısen
megváltoztatott
modellhez
képest,
emiatt
megsokszorozódott a tárcákon belüli koordinációs igény, amire azonban a szervezeti kultúra nem volt felkészülve. A több hierarchikus szint miatt a rendszer mőködése lelassult, illetıleg az ügyintézéshez szükséges idı jelentıs részét az ügy rendszeren belüli „utaztatása” emészti fel.
A koordinációs erıfeszítések hatékonyságát ronthatja, ha a minisztériumon belüli két centrális pont – a miniszter és a közigazgatási államtitkár (illetıleg az ıket kiszolgáló koordinációs apparátus)
–
nincs
szinkronban
egymással,
esetenként
nem
tud
egymásról.
A
csúcsminisztériumi rendszer velejárója az ügyek, szakpolitikák egymással versengése az elsıszámú vezetı fizikailag korlátozott figyelméért. A több hierarchikus szint következménye az egyes állami vezetıi státuszok sajátos inflálódása. Míg a hagyományos rendszerben gyakorinak számított, hogy egy-egy minisztériumi fıosztályvezetı irányítása alatt 30-40 vagy több ügyintézı dolgozott, ma gyakran egy helyettes államtitkárnak sem áll rendelkezésére ekkora erı.
A több vezetési szint tipikus problémája, hogy a döntési kényszer nem a megfelelı hierarchiai szinten jelentkezik. Mindezek szintén lassítják az ügymenetet, valamint feszültséget okoznak. A meghosszabbodott jóváhagyatási eljárás miatt, ha egy ügy elıkészítésére rendelkezésre álló idıtartam nem változik, így egyes részterületek sérelmére történik a jóváhagyatás.
A közpolitikai tervezés, koordináció és végrehajtás fontosságát a Magyary Program kétségtelenül felismerte, ennek centrumaként a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot (KIM) határozta meg. A KIM döntéshozatali rendszerben játszott szerepét rögzíti az egyes miniszterek valamint a Miniszterelnökséget vezetı államtitkár feladat- és hatáskörérıl szóló 212/2010 (VII. 1.) Korm. rendelet, valamint a Kormány ügyrendjérıl szóló 1144/2010. (VII. 7.) Korm. határozat. A KIM koordináló szerepe tehát adott, különösen, hogy a KIM miniszter egyben miniszterelnök helyettes is, azonban a közpolitikai tervezés és végrehajtás felügyelete nem megoldott. Olyan, a központi közigazgatáson belüli szők, de „tudásintenzív” területek, mint az energetika vagy az élelmiszer-biztonság, alig kapnak szakpolitikai kontrollt, amennyiben nem jön létre egy erre személyi állományában is alkalmas szervezeti egység a KIM-en belül. 210
A koordináció szerepköre tehát a korábbi Referatúra modellhez képest magasabb szervezeti elismerést kapott, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban a felsı szintő közigazgatási kontroll mellett a korábbi Igazságügyi Minisztérium (IM, IRM) feladatkörébıl adódóan elızetes normahelyességi vizsgálatot is végez. Számos erıteljes eszköze mellett azonban egyelıre a KIM modell nem biztosítja a Referatúra modell által alkalmazott tartalmi orientáció és tartalmi kontroll elemét.
A stratégiai irányítás kérdéskörének fontosságát elismerve a KIM létre hozta azt az intézményrendszert, amely hivatott a közigazgatási reform stratégiai irányítására és támogatására, valamint a közpolitikai integráció kiszolgálására: Nemzeti Közigazgatási Intézet, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, ECOSTAT, Közpolitikai Kutatások Intézete. Ezzel a hazai közigazgatás-tudomány régi követelésének kívánt eleget tenni, miszerint szükséges egy egységes kormányzati centrum kialakítása mind a reformok megtervezése, végrehajtása, mind pedig a napi operatív koordináció kapcsán. Ezek mellett szükséges egy olyan funkció kiépítése a KIM-en belül, amely mind a stratégiai tervezésben, mind a napi szakpolitikai koordinációban képes a háttérszervezetek által végzett munkát a központi közigazgatás aktuális igényeivel összhangba hozni.
A közpolitikai koordináció területén, 2012 nyarán változások figyelhetık meg. Feltehetıen a KIM koordinatív szerepének gyengülése mellett a Miniszterelnökséget vezetı államtitkár szerepe erısödik meg a „politikai kormányzás” jegyében. Fontos hangsúlyozni, hogy a ciklus második felében az idıtényezı kétségkívül felértékelıdik a központi kormányzat számára, így célszerő lehet a kevésbé idıigényes, rugalmasabb, de szorosabb napi kontroll kiépítése. Ehhez elengedhetetlen a szolgálati tudás beépítése a rendszer mőködésébe, ami – a kellı gyakorlati tapasztalatok hiányában – egyelıre nem állapítható meg. A rendszer mőködésének elıfeltétele, hogy a KIM által alkalmazott – a Kormány Ügyrendjében lefektetett – koordinációs folyamat jelentısen átalakításra kerüljön, hiszen a kettıs koordináció esetleges meghagyása nem valószínősíti az eredményesség elvárt mértékő fokozását.
b) A közpolitikai eredményesség fejlesztése Tekintettel
arra,
hogy
a
közigazgatás
megítélése
nagyrészt
annak
közpolitikai 211
eredményességén
múlik,
a
szervezeti
és
szabályozási
valamint
pénzügyi
és
személyzetpolitikai szempontokon túl a Magyary Program rendszerének nagy figyelmet kell fordítania az eredményességi tényezıkre. Ez alapján esély lenne arra, hogy a Magyary Program rendszere valóban a magyar közigazgatás új, minıségi fejlesztését hozza a tartalmi közigazgatási mőködés szempontjából is. Amennyiben az eredményességi paraméterek nem javulnak, úgy a Magyary Program sikere a mőködési hatékonyság viszonylag könnyen elérhetı eredményeire fog korlátozódni, ami kétségkívül hasznos, de nem alkalmas arra, hogy a közpolitika irányításban meglévı hiányosságokat hosszú távon kezelje.
Az eredményesség javításában a weberi modell választása esetén elıtérbe kerülnek a „neo” elemek, hiszen az eredményesség a kortárs közigazgatás számára azon múlik, hogy a véges erıforrásokat milyen gyorsan, milyen határozottsággal képes a közigazgatási, közszervezési rendszer a közpolitikai szempontból is releváns feladatokhoz irányítani. Az eredeti weberi modell merev formája azonban azt igényli, hogy a megelızı strukturális tervezés olyan legyen, hogy idıközbeni átszervezésre lehetıleg ne legyen szükség. Ez a felfogás dinamikus külsı környezet esetén nem tartható, de „neo” elemek beépítésével a rendszer alkalmassá tehetı az eredményesség javítására.
A Magyary Program rendszerében az eredményesség biztosítására egy elméleti és több gyakorlati megoldás található.
Az elméleti alapvetés szerint az eredményesség fogalma több más fogalommal együtt a hatékonyság fogalmának részét képezi. (Hatékonyság= eredményesség+ gazdaságosság+ hatásos+biztonságos+ felügyelhetı+ alkalmazkodó.455) Noha ez elméleti szempontból vitatható definíció, tükrözi a készítık szándékát arra, hogy az eredményesség és flexibilitás egyszerre érvényesüljön a viszonylag merev weberi modell választása ellenére. E két kritérium érvényesítését célozzák a Magyary Program rendszerében a stratégiai irányítás, a hatásvizsgálat és a minıségi jogalkotás megteremtésére, illetıleg megerısítésére tett lépések.
A stratégiai irányítás elsı lépéseként megtörtént a központi közigazgatás által készített
455
http://www.kormany.hu/download/1/6d/40000/Magyary%20Kozigazgatas%20fejlesztesi%20Program.pdf,
Magyary Program: 18. oldal
212
stratégiai dokumentumok összesítése.456 Az összesítı munka megtörténte önmagában eredménynek tekinthetı, hiszen a sokszor akár évtizedes determinációkat tartalmazó dokumentumok számbavétele sem történt meg korábban. Kérdés marad azonban, hogy az e dokumentumokban tett vállalások kötıereje hogyan értelmezhetı, valamint az esetleges nem teljesítésük következményeit (például EU források esetleges elvesztését) hogyan lehet meghatározni a hazai keretek között.
A stratégiai irányítás következı eszköze a 1408/2011 (XII. 11.) Korm. határozattal elrendelt Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal létrehozása, mely kétségtelenül hozzá fog járulni a nemzetgazdasági tervezés, a kormányzati stratégiai tervezés és az éves (valamint a több éves) költségvetési tervezés minıségéhez, bár feladatáról, mőködésének részleteirıl egyelıre nem állnak rendelkezésre információk.
Az eredményesség fejlesztésének további eszköze az elızetes és utólagos hatásvizsgálatok bevezetése, melyek alkalmazása a 24/2011. (VIII. 9.) KIM rendelet szerint 2011. október 1étıl kötelezı a központi közigazgatásban. A módszertani részletek mellızésével fontos megjegyezni, hogy amennyiben a hatásvizsgálatok rendszerét tartalmi módszertan alapján sikerülne empirikus alapra helyezni, úgy bizonyára csökkenne a jogalkotás korábban jelzett folyamatos növekedése és a létezı joganyag folyamatosan növekvı módosítása. Felmerül továbbá a hatásvizsgálatok eredményeinek központi tárolása, hasznosítása, ami kétségtelen tartalmi eredményességi javulást eredményezne a központi közigazgatás mőködésében.
Egyelıre a létezı szabályozás a hatásvizsgálati eredmények bejelentésének egységesítésére összpontosít, de remélhetıleg a tartalmi tökéletesítés is elindul.
c) A döntéseket megalapozó adatok kérdése A Magyary Program rendszere kétségtelenül a weberi modellen belüli, további közigazgatásfejlesztés mellett foglal állást. A modell egyik, a kortárs közigazgatások számára fontos elınye,
hogy
szervezeti
eszközökkel
segíti
a
közigazgatásban
képzıdı
adatok
egyesíthetıségét, és ezen adatok döntéssé transzformálását. E kérdéskör egyúttal az
456
Magyary Program 35. oldal.
213
adatvédelmi jog utóbbi két évtizedben történt megerısödése következtében a jogállami és hatékonysági szempontok összeütközésének is a színtere.
A nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelmérıl szóló 2010. évi CLVII. törvény fogalomrendszere szerint a nemzeti adatvagyon körébe tartozhatnak személyes adatok, közérdekő adatok és közérdekbıl nyilvános adatok. A törvény célja a preambulum megfogalmazása szerint kettıs: a személyes adatok fokozottabb védelme, valamint a közigazgatás folyamatos és zavartalan mőködésének biztosítása. E célnak megfelelıen törvény elrendelheti, hogy egyes adatokat csak állami szerv kezelhet. A törvény megalkotása annyiban illeszkedik a Magyary Program rendszerébe, amennyiben egyik elsı intézményesített eleme annak a gondolatnak, hogy a közigazgatási eredményesség fejlesztésének elıfeltétele a döntésekhez igénybe vehetı, megfelelı mennyiségő és minıségő adat. Tehát a kortárs közigazgatás informatikai fejlesztésének már nem az adatforgalom sávszélességének növelése vagy a területi lefedettség javítása a fı haladási iránya, nem is az adatfeldolgozási képesség számítókapacitás növelése útján való fejlesztése, hiszen mind az adatátvitel, mind az adatfeldolgozás mőszaki paraméterei gyakorlatilag korlátlannak tekinthetık, olyan értelemben, hogy messze meghaladják a valós, gyakorlati igényeket.
A közigazgatási eredményesség fejlesztése szempontjából három olyan adatkategóriát érdemes felállítani, amely egyelıre csak részlegesen történt meg a Magyary Program rendszerében, de a továbbiakban szükséges az ezekhez kapcsolódó szabályozók és intézmények kialakítása, megerısítése.
1. A hatósági nyilvántartások adatainak győjtésére vonatkozó szabályokat ágazati rendelkezések tartalmazzák. 2. A statisztikai adatgyőjtés, adatkezelés szabályait az Európai Statisztikai Rendszerben mintegy 400 jogszabály szabályozza.457 A hatósági nyilvántartásokból nyerhetı statisztikai adatok problematikáját ragadja meg a 1133/2011. (V. 2.) Korm. határozat – ugyan adminisztratív tehercsökkentés szempontjából –, melynek 6. pontja rendelkezik arról, hogy összhangba kell hozni, átjárhatóvá kell tenni a hatósági nyilvántartásokat a statisztikai adatgyőjtés számára.
457
Országos Statisztikai Tanács ülése, 2011., július 8.
214
3. A fentiektıl különbözik, és a közigazgatás eredményessége, valamint hatékonysága szempontjából kulcskérdés a döntés-elıkészítéshez szükséges adatok köre. Az adatfajták közül ez tekinthetı a legátfogóbb kategóriának, tekintettel arra, hogy maguk a döntések is szerteágazóak, felölelik az állami tevékenységek egészét.
Megjegyzendı, hogy noha kézenfekvınek tőnik – különösen az egységes adatvagyon koncepció tükrében – a közigazgatási hatékonyság és eredményesség olyan módon történı javítása, hogy az állami szereplık számára egyes szintén állami adatbázisok hozzáférhetıvé válnak, a feladat igen átfogónak tekinthetı. Az adatok megismerhetısége korlátozott, különös tekintettel azokra az ágazati szabályokra, amelyek statisztikai célra korlátozzák az adatok továbbíthatóságát,
egyedi
azonosításra
alkalmas
jellegüktıl
megfosztva.458
A
döntéselıkészítéshez szükséges adat fogalmát alkalmazza a 2007. évi CI. törvény, amely egy bizonyos megoldást kínál a jogállami szempontok és a közigazgatási eredményesség követelményének összehangolására. Nevezetesen: egy közvetítı szervezet létrehozatalát állapítja meg, amely az anonimizálásokat standardizált körülmények között elvégzi. Sajnos a megoldás alkalmazása nem terjedt el a közigazgatásban, így az éves adatigénylések száma igen alacsony volt az elmúlt években. A döntéselıkészítéshez szükséges adatok kérdésköre azért fontos, mert ezen adatok összetétele, az adat igénylésének gyakorisága, mértéke kiszámíthatatlan. Ha például a Kormány arra készül, hogy programot indít a fiatal felnıttek írástudatlanságának felszámolására, akkor az ezzel megbízott állami vezetınek mindenképpen tájékozódnia kell az érintett kör földrajzi elhelyezkedésérıl, gazdasági helyzetérıl, kulturális sajátosságairól, nyelvi, etnikai összetételérıl, médiafogyasztási szokásairól, stb. Az adatbegyőjtés során az adatok tág körét kell felhasználnia, amely adatok jogi megítélése, fellelhetısége, minısége is heterogén. Egyúttal az adatok bizonyos fokon túli specifikációja szintén adatvédelmi aggályokat vethet fel.
A döntés-elıkészítéshez szükséges adatok kérdésköre jól mutatja, hogy a weberi-jogállami modellbıl a neo-weberi-jogállami modellbe milyen összetett feladat eljutni. Ennek konkrét megnyilvánulása, hogy az utóbbi évtizedben a minimalizálási pályába illeszkedı kiszervezési hullám az állami nyilvántartások adatkezelését is elérte. Számos kulcsfontosságú adatbázis 458
Ilyen példák viszonylag nagy számban találhatók: A mezıgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseirıl szóló 2007. évi XVII. törvény 23. § (4) bekezdése; Az egészségügyrıl szóló 1997. évi CLIV. törvény 114. § (3) bc) pontja; A munkavédelemrıl szóló 19923. évi XCIII. törvény 7. §-a, stb.
215
kezelése, tehát az adatbázishoz való hozzáférés monopóliuma került magánszereplıkhöz. Ilyen például a munkaügyi adatbázis vagy a fejlesztési forrásokat kezelı EMIR459. E rendszerek esetében a szolgáltató kizárólag olyan adatokat ad át az állami félnek az állami adatvagyon körébıl, amelyekre korábban megkötött szerzıdése kötelezi. Az ezeken felüli adatigényeket csak külön díjazás, adott esetben külön, funkciófejlesztési felár fejében látja el.
d) „Institucionális” integráció Elöljáróban szükséges megjegyezni, hogy, noha a „funkcionális-” vagy a „funkcionális egység” kifejezés elterjedt a szakmai nyelvben, a tudományos szóhasználatban helyesebb az intézményi mőködés általános feltételeit biztosító tevékenységek (gazdasági, személyügyi, elhelyezési,
informatikai),
vagyis
az
intézményi
jellegbıl
fakadó
tevékenységek
megnevezésére az „institucionális”, míg a tartalmi, közpolitikai szempontból is releváns tevékenységekre a „funkcionális” jelzıt alkalmazni.
E fogalomhasználati kérdéssel kapcsolatban MAGYARY Zoltán a közigazgatás két tevékenységét határozza meg. A szervi (institucionális) tevékenység az, amelyet a szervi létbıl fakadóan kell ellátni, ide tartozik a közigazgatás hatásköreinek megállapítása, finanszírozása, személyzeti, gazdasági kiszolgálása, stb. Ezzel szemben a szakirányú (funkcionális) tevékenység az, amelyet a szerv azért végez, hogy azt a célt (funkciót) megvalósítsa, amiért létrejött.460
Ilyen értelemben az institucionális integráció által felkínált, relatíve könnyen azonosítható hatékonysági tartalékok feltárása már a TÁKISZ-ok felállításával, majd a 2006-os Sárközy program keretében megtörtént, amennyiben egyes kiszolgáló funkciókat igyekeztek háttérintézményekbe sőríteni461. Így alakult ki a Központi Szolgáltatási Fıigazgatóság (KSZF, majd késıbbi nevén Központi Ellátási Fıigazgatóság: KEF), a régi Magyar Közigazgatási Intézet helyén a Kormányzati Szervek Személyügyi Szolgáltató Központja (KSZK, késıbbi nevén: Nemzeti Közigazgatási Intézet: NKI). A hatékonysági tartalékok feltárása ebben a 459
Egységes Monitoring Információs Rendszer: http://www.emir.gov.hu/
460
MAGYARY Zoltán: Magyar közigazgatás. A közigazgatás szerepe a XX. sz. államában. A magyar közigazgatás szervezete mőködése és jogi rendje. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1942. 523. oldal.
461
Lényegében ügyféloldali („front office”) institucionális integrációt valósított meg az okmányirodák létrehozatala is.
216
modellben arra irányul, hogy a jelentıs pénzforgalommal járó, de standardizálható folyamatokat egy központba integrálva a kormányzati szervek megrendelıi szerepben lépnek fel, és egy elıre kialakított termékkör vagy szolgáltatási kör elemeit vehetik igénybe, formalizált eljárásban. A modell arra irányul, hogy az ágazati pénzfelhasználás egyes csatornáit megszüntesse, közös mederbe terelje, illetıleg az institucionális feladatokat ellátó szervezet a nagyobb üzemméretnél fogva nagyobb beszerzési, mőködési és kiszolgálási hatékonyságot tud elérni.
A valóságban ez utóbbi feltételezés sok esetben nem igazolódott, ugyanis az institucionális feladatok központosított ellátása során ún. „public choice törvények” léptek fel.462 Ennek lényege, hogy a feladatot megvalósító szervezet (különösen a KSZF, ágazati példaként Educatio Nkft. említhetı) kvázi függési helyzetbe hozta a tárcákat, amelyek a KSZF esetében kénytelenek voltak a kötelezı központosított közbeszerzés hatálya alatt e rendszeren keresztül végezni a beszerzéseiket, holott esetenként arra lényegesen olcsóbban lett volna lehetıségük – az éppen aktuális kiskereskedelmi árakat figyelembe véve. A szervezeti önérdek közérdek rovására való érvényesítése a monopolhelyzet következménye, amely a belsı átláthatatlanság révén nagyrészt ellensúlyozta az üzemméretben elért hatékonyság-nyereséget.463
E szervezetek tevékenységét a Magyary Program rendszere tovább fejlesztette, a központi közigazgatás informatikai kiszolgálási funkcióját a KEF-tıl átvette a Kopint-Datrorg Zrt., (késıbbi nevén a Nemzeti Informatikai Szolgáltató Zrt.), az informatikai fejlesztések lebonyolítását pedig a Pénzügyminisztérium Informatikai Szolgáltató Központ (PMISZK, késıbbi nevén: Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség, KIFÜ) kapta meg. Késıbb a Kormányzati Gerinchálózat, a Közháló és a Sulinet kormányzati távközlési hálózat üzemeltetését a NISZ és a Magyar Villamosmővek közösen valósították meg, az MVM országos lefedettségő hálózatára alapozva. Ez utóbbi lépés tovább haladt az üzemméretfejlesztés tekintetében, és igyekezett a közgazdasági üzemméret-optimalizálást mőszaki aspektusból is kiegészíteni.
462
GAJDUSCHEK György – HAJNAL György: Közpolitika. HVG-ORAC, Budapest, 2010.
463
A „public choice törvények” érvényesülésének legjellemzıbb példája Magyarországon a MÁV esete, amely méreténél és az általa nyújtott szolgáltatás pótolhatatlanságánál fogva lényegében bármilyen alacsony hatékonyságot és magas veszteséget (továbbá átláthatatlanságot) el tud fogadtatni a mindenkori kormányzattal.
217
Mindezek az összevonások tovább vitték az eredeti elgondolást, és több esetben mőködési hatékonyság javulást értek el. Különösen jól megragadható a hatékonyság javulás a kormányzati hálózatkonszolidáció révén, más esetekben a kiszolgáló integrált szervezet és a kvázi-megrendelı szerv közötti kapcsolat jelentıs kockázatot rejt, amennyiben a kiszolgáló szerv részérıl az adott, kiszolgált ágazati szempontok összefüggéseinek mély megértésére van szükség, vagy ahol a kiszolgáló szervezet intézményesült ágazati érdekeket sért.
Az institucionális integráció következı szintjét a Magyary Program által megalkotott kormányhivatali modell adja. A területi államigazgatás integrációjának gondolatát már az 1992-es modernizációs program is tartalmazta, hiszen már abban is felmerült az ágazgatok helyi szeparatizmusának kérdése, amely az összkormányzati hatékonyságot rontja.464 A kérdés alapvetıen az lehet, hogy hogyan lehet az új modellben az ágazati, a horizontális ágazatközi és a térségi szempontokat együttesen és hatékonyan érvényesíteni.465
A Magyary Program modelljének alapgondolata azonban nem elsısorban a helyi állami cselekvés tartalmi összehangolása, bár kétségkívül ennek fennáll a lehetısége, hanem az, hogy a közpolitika megvalósítás institucionális kellékei területi (megyei) alapon nagyobb hatékonysággal üzemeltethetık. A hatékonysági szemponttal kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy az a gyakorlatban megragadható-e a törvényességi ellenırzés vagy a hatósági funkciók esetében. A Magyary Program által választott modell lényegileg az integrálható tevékenységek maximumát célozta meg. A dekoncentrált szervek integrációjának gondolata már korábban is felvetıdött: „A területi államigazgatás csak akkor lesz képes alapvetı funkcióit hosszabb távon megfelelıen betölteni, ha az integrációnak egyetlen szerv válik egyértelmő letéteményesévé és e szerv az integráló szerep feladataival arányos feltétel rendszerhez jut.”466 A most megvalósult modell kétségkívül lehetıvé teszi a valódi integrációt a strukturális integráción kívül, ám az integráció munkavégzési szintő végivitele további erıfeszítéseket kíván a Megyei Közigazgatási Hivatalok vezetıi részérıl. A modell áttekintését szolgálja a következı ábra.
464
VEREBÉLYI Imre: A magyar közigazgatás modernizációja. Magyar Közigazgatás. XLII. évfolyam 11. szám. 1992. november 641-652. oldal.
465
SZABÓ Gábor: A dekoncentráció helye és szerepe a magyar közigazgatásban (Töprengések a hazai dekoncentrált állami közigazgatás múltjáról, jelenérıl és jövıjérıl) Magyar Közigazgatás XLV. évfolyam 7-8. szám. 411-412. oldal. 466
STUMPF István: A középszintő közigazgatás helye és szerepe. Magyar Közigazgatás. 2001. február, LI. évfolyam 2. szám, 65-67. oldal.
218
Kormánymegbízott
Fıigazgató Kormánymegbízotti kabinet
Jogi Perképviseleti Osztály
Szociális és Gyámhivatal
Igazgató
Építésügyi Hivatal
Belsı Ellenırzési Osztály
Igazságügyi Szolgálat
Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság
Erdészeti Igazgatóság
Földmővelésügyi Igazgatóság Élelmiszerlánc-biztonségi és Állategészségügyi Igazgatóság
Földhivatal
Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szerv
Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság
Törvényességi Ellenırzési és Felügyeleti Fıosztály
Hatósági Fıosztály Koordinációs és Szervezési Fıosztály
Humánpolitikai Fıosztály
Pénzügyi Fıosztály
Informatikai Fıosztály
Oktatási Fıosztály
Ügyfélszolgálati Osztály Szervezeti igazgatás, irányítás: A Kormánymegbízott távolléte vagy akadályoztatása esetén teljes jogkörő helyettesítés: A Kormánymegbízott és a Fıigazgató távolléte vagy akadályoztatása esetén teljes jogkörő helyettesítés:
Munkaügyi Központ
Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerv
Fogyasztóvédelmi Felügyelıség
Kulturális Örökségvédelmi Iroda
Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv
Mérésügyi és Mőszaki Biztonsági Hatóság
Közlekedési Felügyelıség
12. számú ábra. A megyei kormányhivatalok modellje. Forrás: KIM, KomáromEsztergom Megyei Közigazgatási Hivatal
219
A területi dekoncentrált szervek adott rendszer szerinti összevonása már korábban is megfogalmazódott a szakirodalomban és a reformok hazai történetében. Az 1996-os reformprogram javasolta a területi államigazgatási szervek megyei bázison való integrációját úgy, hogy azok institucionális integrációja és jogszerőségi kontrollja a megyei közigazgatási hivatalokhoz került volna. Az IDEA csoport által készített Zöld Könyv is tartalmazott hasonló javaslatot, nevezetesen a Magyary Program által alkalmazott modellhez képest magasabb szintő összevonást javasolt: elképzelése szerint a dekoncentrált szervek összevonását regionális szinten kellett volna elvégezni, valamint lényegében ezt a javaslatot támogatta Sárközy Tamás is.467 E javaslatoktól lényegesen különbözött azonban Verebélyi Imre javaslata a nagymegyék kialakításáról.468
e) A dekoncentrált szervek re-integrációjának elsı tapasztalatai A Magyary Program elsı tapasztalatai arra mutatnak, hogy a korábbi, ágazati elven széttagolt rendszerben sok esetben a köztisztviselık bére nem igazodott az aktuális egységes szabályozáshoz, és nem volt átlátható. Az integráció elsı idıszakában a következı területek hatékonysági tartalékainak feltárása történt meg: létszám csökkentése, a szervezetek elhelyezésének racionalizálása, a gépkocsihasználat, a telefonköltségek, Internet kapcsolatok racionalizálása, valamint az egyéb közös beszerzések (többek között az energia beszerzése) jobb megszervezése révén a mőködési költségek mintegy 10-15%-a volt megtakarítható.
A pénzügyi megtakarítás kétségtelenül fontos érv, azonban felvethetı a kérdés, hogy a korábbi rendszeren belül – mintegy az átalakítás tranzakciós költségét megtakarítva – nem lett volna lehetıség ugyanezeket a megtakarításokat elérni. A válasz feltehetıen az lenne, hogy a költségek nagy részét meg lehetett volna takarítani a korábbi rendszerben is, de az ágazati önérdek feltehetıen megakadályozta volna a hatékonysági nyereségek tartóssá válását. Ilyen módon a strukturális átalakulás az ágazati érdekekkel szemben biztosította azt a keretet, 467
SÁRKÖZY Tamás: Államszervezetünk potenciazavarai (Javaslat egy hatékony és modern kormányzati szervezet kialakítására). HVG-ORAC, Budapest, 2006. 97-244. oldal. 468
VEREBÉLYI Imre: Önkormányzati rendszerváltás és modernizáció. Magyar Közigazgatás L. évfolyam, 9. szám, 2000. szeptember. valamint: VEREBÉLYI Imre: Válságban a magyar középszintő közigazgatás – hogyan tovább? In.: Jobb közigazgatás helyben járás és visszafejlıdés helyett (szerk. VEREBÉLYI Imre – IMRE Miklós, felelıs szerkesztı: GELLÉN Márton), Századvég Kiadó, Budapest, 2009.
220
amelyben a pályafüggési elmélet által definiált „fordulóponti” helyzet ki tudott alakulni. Megállapítható, hogy a reform valódi megítélése azonban nem a mőködési hatékonyság javításán, hanem a szervezetrendszer tartalmi eredményességén fog múlni. Ennek jegyében célszerő kialakítani azokat az ügycsoportokat, ahol felmerülhet az összevont szervezetek közötti, az integráltan mőködı szervezeti egységeken kívüli szinergiahatás.
f) Szervezeti átalakítás a helyi közigazgatásban A Magyary Programban megfogalmazott logika – bár az önkormányzati rendszerrıl maga a Program nem tartalmaz elképzeléseket – további alkalmazása történik az önkormányzatok esetében is, így kijelenthetı, hogy a Magyary Program rendszere a tág értelemben vett közigazgatás egészén végigfut. Az önkormányzatokat érintı, összevonás útján történı hatékonyság javítás felmerült az OECD korábban idézett 2008-as országtanulmányában, az IMF-fel 2008-ban megkötött készenléti hitelmegállapodást elıkészítı levelezésben,469 valamint a Zöld Könyvben. Az IMF-fel folytatott tárgyalásokon a magyar fél ígéretet tett a szétaprózottan mőködı önkormányzatok számának csökkentésére, bár ez a kétharmados törvényhozási tárgykör politikai akadálya miatt akkor nem történhetett meg. A Zöld Könyv kevésbé radikális megoldási módot javasolt: kistérségi szinten teljesen integrált közigazgatási és közszolgáltatási intézményrendszer kiépítését vetette fel.
A Magyary Program rendszerében tervezett járási koncepció felváltja a helyi önkormányzatok által végzett, decentralizált feladatellátást, melyben az önkormányzati saját feladatok és az önkormányzatokhoz telepített államigazgatási feladatok egymás mellett szerepeltek – ez utóbbiak ellátását a járási hivatalokhoz csoportosítva.
A járási hivatalok logikája tehát a korábban delegált feladatok re-centralizálásán alapszik, és azon a feltételezésen, hogy a koncentráltabb feladatellátás során elérhetı mőködési megtakarítás felülmúlja a decentralizált mőködés által mobilizált helyi forrásokat.
A decentralizált és a re-centralizált feladatellátás közötti választás a hatékonyság szempontja mellett az eredményesség kérdését is felveti. A járások a kormányhivatalok alárendeltségében mőködnek, amelyek a KIM alárendelt szervezetei, illetıleg szakpolitikáik tekintetében az 469
http://www.imf.org/external/pubs/ft/scr/2009/cr09105.pdf
221
ágazati tárcáknak van irányítási joga. A kormányhivatali, járási szervezetrendszer kialakítását mutatja a következı ábra.
13. számú ábra. A fıvárosi és megyei kormányhivatalok, valamint a járások szerkezete. Forrás: KIM A modellnek hatékonysági oldalról az a hátránya, hogy a helyi feladatellátásból fakadó azon képességet, hogy a helyben jelentkezı erıforrásokat a helyi szinten beágyazottsággal rendelkezı igazgatási egység fel tudja használni, nem veszi figyelembe. A helyi erıforrások közé tartoznak a helyi vállalat - önkormányzat, vagy a helyi civil szervezet - önkormányzat 222
együttmőködések, közös erıfeszítések vagy olyan spontán, helyi közfeladat-ellátások, melyekbe az önkormányzat nem is kapcsolódik be aktívan. Helyi erıforrásnak tekinthetı a közszolgáltatásokat igénybe vevı helyi társadalom visszajelzése, vagy a helyi közigazgatási szervek közötti (akár spontán) együttmőködés.470
A re-centralizáció üzemméreti hatékonysága végsı esetben gyengülhet a helyi erıforrások elvesztése miatt. A helyi erıforrások közfeladatokra való felhasználásának képességét nevezhetjük a decentralizáció demokratikus nyereségnek is. E szerint a demokratikus technikák helyes alkalmazása hatékonyságot és eredményességet javító tényezı lehet, melyekre támaszkodni kell a közigazgatási feladat-allokáció során. A közigazgatás demokratizációja hatja át a késıbbiekben bemutatott brit White Paper által javasolt reformtervet is. Ilyen módon, a demokratikus nyereség az üzemméreti hatékonyságban rejlı mőködési nyereséggel szemben nem az operáción, hanem a feladatallokáción (feladatszelekción) alapszik.
További érvként lehet felhozni a re-centralizált modell mellett a korábbi, delegált feladatellátás finanszírozhatóságának fenntarthatatlanná válását (azzal természetesen, hogy az egyes önkormányzatok között jelentıs különbségek mutatkoznak). 2005 és 2009 között a helyi önkormányzatok adóssága a GDP 1,9%-áról a GDP 4,1%-ára nıtt.471 Azt a feltételezést, hogy az eladósodás mögött a strukturális és kohéziós források felhasználásának maximalizálása áll, az a tényezı cáfolja, hogy az önkormányzati beruházások állománya messze nem nıtt az eladósodottság növekedésének arányában, „sıt 2007-2009 között a beruházási kiadások nominális értéke is csökkent.”472
Amennyiben a Magyary Program rendszere lemond a demokratikus nyereség által felkínált feladat-szelekció hatékonyságot növelı szerepérıl, vagyis a tradicionális weberi rendszer nem egészül ki érdemi „neo-” elemekkel (például a demokratikus nyereséget fokozó partnerségi elemekkel), akkor a rendszer egészének eredményességi kockázata a felváltásra kerülı 470
Ilyen jellegő, helyi közügyekben való együttmőködésre igen sok példát lehet találni a munkaügyi és a szociális ágazatban, ahol a feladatok ellátásában hagyományosan nagy részt vállalnak a helyi civil szervezetek, egyházak, helyi vállalatok. A helyi sportélet finanszírozása pedig szinte elképzelhetetlen lenne a helyi társadalmak aktív teherviselése nélkül. 471
VIGVÁRI András: Önkormányzati pénzügyek. Hazai kihívások és nemzetközi példák. Állami Számvevıszék Kutató Intézete. Budapest, 2011. december 61. oldal. 472
Uo. 62. oldal.
223
decentralizált modellhez képest is kedvezıtlenebb lehet. g) Innovációk lehetısége a Magyary Program rendszerében Az elmúlt idıszakban igen fontos helyi közigazgatási erıforrásnak bizonyult a helyi innovációk kialakításának a képessége. Mind a megyei, mind a települési önkormányzatok számos újítást, innovációt kiviteleztek, honosítottak meg sikerrel a múltban. A közigazgatási innovációkkal kapcsolatban JENEI György végzett egy rövid összegzést. Az általa azonosított, elterjedt innovációk a következık voltak: egyintézményes modell (Sopron, Eger), önálló szervezetek számának csökkentése, közös szakmai irányítás, az infrastruktúra többcélú üzemeltetése, térségi szinten integrált speciális feladatok (pl. családok átmeneti otthona, gyermekek átmeneti otthona, kistérségi szinten szervezett orvosi ügyeletek), saját belsı elszámolási rendszerek üzemeltetése: ezáltal a pénzforgalom és az ÁFA/TAO fizetés kiküszöbölése, a létszám és finanszírozás éves felülvizsgálata a prognosztizált igényekhez igazítva, a megye-megyei jogú város közötti feladatátadási megállapodások kötése, helyi központosított
közbeszerzés,
járulékos
feladatok
kiszervezése,
járulékos
feladatok
közfoglalkoztatásban történı ellátása, munkaügyi és szociális intézményrendszer helyi jelzırendszeres
integrációja,
önkormányzati
földtulajdonok
egyesítése
a
földalapú
támogatások hatékonyabb igénybevételére, stb.473
A szorosan vett közigazgatási innovációk mellett a közpolitikai visszajelzések befogadásának képessége
is
kulcsfontosságú
egy
eredményesen
mőködı
közigazgatási
rendszer
kialakításakor. A településekre delegált feladatellátás kapcsán a végrehajtás során képzıdı információk helyben sok település esetében hasznosultak és innovációk formájában intézményesültek. A tisztán weberi rendszer azonban önmagában, külön erre irányuló, tervezett reformelemek nélkül nem lesz képes az igényelt mőködési flexibilitás kellı mértékő megvalósítására.
A weberi modellben nem csak általánosságban szőkös az innovációk lehetısége, hanem nehézkes a végrehajtás helyi adottságokhoz igazítása is, ami nem csak eredményességi, hanem konkrét hatékonysági problémákat is elıidézhet. A „neo-” elemek megfelelı beépítése tehát kulcskérdés. 473
JENEI György: A közintézményi menedzsment reformjainak torz magyar folyamatai az EU- tagállamok mércéjén: hiányok, okok, megoldási javaslatok. Elıadás a Magyar Közigazgatási Kar konferenciáján. Debrecen, 2009. április 3. 4-11. oldal.
224
h) A Magyary Program rendszere: esély az integrált döntéstámogatásra Eredményes közigazgatást a végrehajtási munka során keletkezı információk megfelelı győjtésével és elemzésével szükséges hatékonyan támogatni. A modell kulcsfontosságú, eredményességet biztosító eleme a közpolitika végrehajtása során keletkezı információk rendszerszerő győjtése, tárolása, feldolgozása és hasznosítása.
Nagyrendszer szinten, a megvalósítás során keletkezı információk átfogó értékelésének és hasznosításának lehetısége a Magyary Program rendszerében szervezeti szempontból jobb, mint az önkormányzati feladatellátás esetében. Ez nem jelenti azt, hogy a széttagoltan mőködı, decentralizált közigazgatásban, illetıleg a dekoncentrált szerveken alapuló államigazgatásban nem lehetne az információgyőjtés problémáját megoldani. Az elmúlt két évtized gyakorlati tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy az információ-integrálás törekvése alig tudott megjelenni.
Az önkormányzatokra delegált feladatok végrehajtása során keletkezı visszajelzések korábban az önkormányzat-kormányzat éles szervezeti elhatárolás miatt sem kerülhettek megfelelıen feldolgozásra. Ezt a nagyon jelentıs, rendszertani hiányosságot csupán néhány elszigetelt empirikus közigazgatás-kutatás próbálta oldani.474 Az új, járási rendszerben azonban megvan az elméleti lehetısége annak, hogy hosszú távú, rendszerbe épített, standardizált lekérdezések történjenek a helyi végrehajtási sajátosságokról, továbbá ezek mellett lehetıség nyílik gyakori ad hoc lekérdezésekre is akár elektronikus, akár kérdıíves vagy személyes formában. Ezeken felül már a közpolitikai tervezés szakaszában lehetıség van a végrehajtási kapacitások megfelelı tervezésére, a szabályozók, ösztönzık kifinomult kialakítására abban az esetben, ha a közpolitikát a késıbbiekben végrehajtók már elıre megismerkednek a rájuk váró feladattal, és teret kapnak saját szempontjaik érvényesítésére. Ez lényegileg megvalósítaná, de legalább is kiszolgálná a közpolitika végrehajtásának folyamatba ágyazott kapacitás-tervezését.
A korábban említett feladat-szelekcióban jelentkezı hatékonysági tartalék elvesztése vagy 474
GAJDUSCHEK György: Rendnek lenni kell A közigazgatási ellenırzési és bírságolási tevékenységrıl 2008, Budapest, KSZK, ROP, valamint HAJNAL György: Adalékok a magyarországi közpolitika kudarcaihoz 2008, Budapest, KSZK, ROP
225
csökkenése tehát kompenzálható a Magyary Program rendszerében azzal, hogy a feladatok tervezése, végrehajtása technikai szinten precízebb lehet, emellett nagyrendszer szinten könnyebben biztosítható az intézkedések összehangolása.
i) A Magyary Program fı jellemzıinek összefoglalása A Magyary Program hatókörét tekintve elsısorban hatékonysági reformnak tekinthetı, azon belül is elsısorban a mőködési hatékonyság területére összpontosít. A reform technikája az, hogy a központi közigazgatástól a helyi közigazgatásig a szervezeti megoldások intézményesítése történik, ilyen módon az esetleges ellenérdekelt (ágazati) szereplık nem tudják, vagy csak az új szervezeti kereteken belül tudják kifejteni esetleges önérdek-védı tevékenységüket.
A Magyary Program a mőködési hatékonyság szervezeti egyesítés útján történı fokozására irányul. Logikája szerint az institucionális elemek egy kézben tartása kellı színvonalú, biztonságos és megfelelı hatékonyságú támogatást biztosít a közigazgatási szakmai tevékenység számára. A rendszer szervezeti homogenitásánál fogva elvben alkalmas az ágazatközi kooperációk szinergiáinak kiaknázására is, azonban erre tudatosan törekedni kell.
Noha a Magyary Program megvalósításának elsı hulláma a szervezetrendszer kialakítására irányult, az eredményesség megerısítése is szerepet kap a stratégiai tervezés és a szakpolitikai koordináció eszközeinek fejlesztése révén.
226
Kontextus: válság
Integráció
EU
Állam,
NPM
Koncentráció, szimplifikáció
Köztestületek
Piac PPP felülvizsgálat
3200 önkormányzat
Magyary P.
Társada -lom
5
14. ábra. A Magyary Program rendszere az államszerep változásainak tükrében
A Magyary Program rendszere a társadalmi szereplıktıl való feladatelvonás tekintetében egyelıre nem tartalmaz intézkedéseket, bár a költségvetési megszorításokat a civil szervezetek által fenntartott intézmények is megtapasztalták.475 A civil szervezetekhez történı feladattelepítés körében a köztestületek növekvı szerepét lehet kiemelni, ide tartozik a kötelezı kamarai regisztráció vagy a Magyar Mővészeti Akadémia köztestületként történı megalakulása.476
Az önkormányzatoktól való feladat- és intézményátvétel kétségtelenül a modell vertikális kapcsolataihoz tartozik. A feladat re-centralizáció tanulságai hosszú távon lesznek megállapíthatók. A primer strukturális átalakulás önmagában nem elegendı a mélyreható reformokhoz, valódi hatékonysági és eredményességi elırelépéshez a „mőveletek újjáépítésére” van szükség.477
475
Az egyházi oktatási intézmények a lezárt, 2011-es évre visszamenıleg fizetik vissza az idıközben történt normatíva csökkentés miatt fennmaradó összeget: lásd http://www.reformatus.hu/mutat/7056/. Letöltve: 2012. augusztus 1. 476
2011. évi CIX. törvény a Magyar Mővészeti Akadémiáról.
477
LİRINCZ Lajos: Állandóság és változás a közigazgatásban. Magyar Közigazgatás. XLI. évfolyam 12. szám. 1991. december. 1064. oldal.
227
A formálisan Magyary Programon kívül, de annak logikai rendszerébe illeszkedve 2010-ben megkezdıdött a PPP projektek felülvizsgálata.478 Ennek keretében a szerzıdések megrendelı általi egyoldalú felmondása, közös megegyezéssel történı megszüntetése, továbbá a PPP-t megvalósító cégek állam általi felvásárlása egyaránt felmerült.
Az EU-val való kapcsolat kérdéskörére a Magyary Program rendszere nem volt hatással, hatáskörök nemzeti szintre történı átadása fel sem merült, az integráció – egyelıre – tovább mélyülni látszik. A Magyary Program közigazgatásának döntéselıkészítı és koordinációs képessége az EU-val való kapcsolatokban már 2012-2014 között jelentıs erıpróbára kényszerül, hiszen tartalmilag is megalapozott szakpolitikai programok szükségesek a 20142021-es pénzügyi tervezési ciklus forrásainak megszerzéséhez.
3. A Magyary Program mint közigazgatási folyamatok „kézben tartásának” lehetséges rendszere
a) Az erısebb kontroll mint a menedzsment szakirodalom által javasolt eszköz a válság körülményei között A weberi szerkezet elınye, az információk integrálása mellett, a folyamatok „kézben tartásának” esélye, azaz a végrehajtási folyamatok feletti erısebb kontroll lehetısége. Ezt a tényezıt nem a közigazgatás-tudományi, hanem a gazdálkodás-tudományi szakirodalom emelte ki a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság kirobbanásakor mint a válság körülményei között a lehetı legmegfelelıbb szervezetfejlesztési irányt.479 Az erısebb kontroll mint a válság körülményei közötti természetes, sıt kívánatos szervezési eszköz tehát önmagában kedvezı értelmezést kap a gazdálkodás-tudományban, tekintet nélkül annak esetleges hatékonysági veszteséget okozó sajátosságaira. Ebben a kedvezı megítélésben az a megfontolás játszik döntı szerepet, hogy a válságra jellemzı, intenzíven változó külsı környezet kihívásainak csak egy erıs kontrollt biztosító irányítási rendszer felel meg. CAMILLUS az üzleti környezetben a stratégiai menedzsment ciklus tervezésen, döntésen, végrehajtáson és visszacsatoláson alapuló egységét javasolja. A többlet kontroll tehát nem feltétlenül a 478
Például: 1269/2011. (VIII. 4.) Korm. határozat az egyes közösségi közlekedési vállalatok adóssága átvállalásának és a PPP-projektek felülvizsgálatának elveirıl. 479
CAMILLUS, John C.: Stratégia mint rosszindulatú probléma. Harvard Business Review 2008. (magyar kiadás); Strategy as a Wicked Problem. Harvard Business Review 2008. 98-106. oldal, Volume 86, Issue 5. Harvard Business School Publishing Corporation.
228
hierarchikus kontrollt jelenti, hanem sokkal inkább folyamatba ágyazott, eredményvezérelt mőködési kontrollt.
A közigazgatásnak a magas kontroll egyébként is sajátossága – annak jogi és demokratikus felhatalmazáson alapuló jellege miatt, azonban a kihívásoknak való megfelelés (tehát a válság körülményeinek való megfelelés) szempontjából meg kell különböztetni a közigazgatási struktúrába ágyazott statikus kontrollt a közpolitikai folyamatok feletti dinamikus kontrolltól.
A magasabb szintő kontroll egyben a kontroll eszközök változatos alkalmazását is jelenti, nem válhat a szervezeti teljesítmény kárára, hiszen válság körülményei között ez nem lehet kívánatos. Feltehetıen szintén az erısebb kontroll megteremtése motiválhatta 2012 nyarán a Miniszterelnökség közigazgatási szerepkörének bıvítését a központi közigazgatás mőködése felett.
b) A Magyary Program rendszerének kontrollomechanizmusai Az erısebb kontroll és a szervezeti teljesítmény esetleges csökkenésébıl adódó problémát a Magyary Program is igyekszik áthidalni. A statikus, szerkezeti átalakításon alapuló kontrollt igyekszik biztosítani azáltal, hogy a miniszterelnök-helyettes által irányított Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium végzi a tárcák szabályalkotási minıségbiztosítását és kinevezési kontrollját. A KIM központi közigazgatási vezetı szerepe a Magyary Program rendszerében kiegészül a területi és a helyi közigazgatás institucionális és (ezen belül) személyügyi kontrolljával. E monolitikus struktúra terjedelmi korlátját jelentik egyrészt a megmaradó önkormányzati jogkörök, másrészt a területi közigazgatás független, a „megyei közigazgatási kollégiumok” kormányhivataloktól függetlenül maradó szervezetei. A tervek szerint a járási hivatalok a Megyei Kormányhivatalok alárendeltségében mőködı szervezetek lesznek, amelyek szerkezetileg is leképeznék a megyei szintő szervezetek felépítésének logikáját. Feladataikat az önkormányzatok által korábban ellátott delegált feladatok tennék ki, amelyek számottevıen kiürítenék az önkormányzati feladatokat, mivel azok körülbelül 75%-a delegált feladat (volt).
A Magyary Program rendszerének kontrollmechanizmusa szinte kizárólag a felügyeletre, ellenırzésre vagy a hierarchián belüli utasítási szerepkörre korlátozódik. Felügyelet alatt 229
Hood modelljében a szokásos irányítási (szolgálati) úttól valamilyen szempontból független „külsı” vagy „felsı” felügyeletet kell érteni. A KIM tárcákkal szembeni kontrollszerepe ide sorolható.480
A rendkívül erıs kontrollszerephez adódik hozzá a tárcastratégiák feletti kontroll, amelynek rendeleti szintő elıkészítése 2011 végén és 2012 elején megtörtént, majd a kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III. 12.) Korm. rendeletben nyert szabályozást. A tárcastratégiák feletti kontroll szabályai elsısorban a belsı áttekintést szolgálják, azonban felvethetı az a kérdés is, hogy a stratégiák belsı egyeztetése során a KIM mennyiben kívánja majd az ágazati stratégiák megalkotását befolyásolni. A szakpolitikák feletti stratégiai irányítás kérdése a valódi irányító alanyi, szervezeti körének kérdésességén, ezáltal a területért való politikai felelısség kérdésén felül felvet egy további kérdést is. A stratégiai irányítás megújítására tett kezdeményezés – kétségtelen indokoltsága mellett – magán viseli a monolitikus szervezeti struktúra kiépítésének logikáját, amely azonban attól bizonyos mértékig idegen. A stratégiai irányítást lényegileg egy stratégiai egyeztetı fórum végezné, a nagy hagyományokkal rendelkezı Közigazgatási Államtitkári Értekezlet vagy az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB) mintájára, a KIM vezetı, koordináló szerepe mellett. A stratégiai irányítás megvalósításának tervezett formája tehát a hierarchikus szervezetek kiépítésének statikus jellegén belül maradva kívánja a dinamikus külsı kihívásokkal való összhangot megteremteni. Önmagában a stratégiai irányítás és koordináció fontosságának felismerése fontos eredmény, és összhangban van az OECD 2008-ban megfogalmazott, bár részletesen ki nem fejtett észrevételeivel, és a magyar központi közigazgatás utóbbi 10 évben kialakult egyik fı szükségletével. A tárcaközi értekezetek, fórumok elvileg alkalmasak a hierarchikus szervezetek sajátos merev, befelé forduló mőködésének horizontális elemekkel való bıvítésére, azonban a stratégiai irányítás intézményrendszerének kiépítése ennél lényegesen nagyobb eredményességi javulást hozhat a magyar közigazgatás számára. A teljes közpolitikai ciklus monitorozása, szabályozókkal és erıforrásokkal való kiszolgálása a 2012 elején ismert megoldásból még nem olvasható ki.
A közigazgatásban alkalmazott kontroll technikái a Magyary Program rendszerében szétbonthatók statikus és dinamikus elemekre, de elsısorban – a reform jelenlegi fázisában –
480
HOOD, Christopher: Controlling public services and government: towards a cross-national perspective. In. HOOD, Cristopher, Oliver JAMES, B. Guy PETERS, Colin SCOTT (szerk.): Controlling Modern Government. Variety, Commonality and Change. Edward Elgar, Cheltenham, UK, 2004. 3-24. oldal
230
a merev, statikus, szerkezeti jellegzetességek dominálnak. A késıbbiekben szükséges az elért eredmények olyan módon való stabilizálása, hogy a Magyary Program rendszerében alkalmazott kontrollmechanizmusok a lehetı legpontosabban illeszkedjenek az adott kihívásokhoz. A kifinomultabb közigazgatási kontrolltechnikákkal kapcsolatban a következı megállapítások és javaslatok tehetık.
A kölcsönösségi kontrollomechanizmus egy csoporton keresztül, a csoporthoz való tartozás, az ahhoz való lojalitás eszközével gyakorol kontrollt az egyéni köztisztviselı munkája felett. Olyan intézményi folyamatok, amelyek arra késztetik a köztisztviselıt, hogy elfogadják egy csoport munkaszervezését, feladatmeghatározását, a munka minıségével szemben támasztott követelményeit, értékelését: ebbe a körbe tartoznak. Ide tartoznak a döntéshozatalnak azok a módjai is, amikor szervezetek vezetıi, képviselıi egyeztetéseken, konszenzusos alapon kell, hogy döntéseket hozzanak. A kölcsönösség szervezıelve tehát különbözı intézményi szinteken mőködhet. Önmagában alkalmas lehet arra, hogy egy kormányzati rendszer fı szervezıelvévé váljon, hiszen a rá jellemzı személyes, bizalmi attitőd erısebb lehet, mint a felügyelet-ellenırzés formális kategóriái.481
A verseny ebben az esetben tág értelemben alkalmazható, nem feltétlenül a piaci versenyre vonatkozó mechanizmust takarja. A verseny jellemzı, hagyományos tétje a soron következı költségvetésbıl való részesedés, a hatáskörök, státuszok, helyi, területi, országos intézményrendszerért, vezetıi jogkörben elkölthetı pénzkeretekért, külföldi utakért való versengés.
Jóllehet
e
verseny
mérkızései
nem
a
nyilvánosság
elıtt
zajlanak,
következésképpen a kutató számára sem hozzáférhetık az ide vágó adatok, alaposan feltehetı, hogy a bürokratikus potenciálért történı versengés alapjelenségei nem különböznek a piaci szektorban jellemzı gyakorlati kategóriáktól. Ilyen módon a folyamatos növekedés iránti igény, a versenytársak piacról való kizárása, adminisztratív eszközökkel történı ellehetetlenítése, az új piacra való betörés igénye, piaci kooperációk, az alkuerı maximalizálása mind hipotézisként alkalmazható gyakorlati megjelenési formái lehetnek a bürokratikus versenynek. A verseny mint kontollmechanizmus áll a Public Choice iskola, majd pedig – a közigazgatáson kívülre helyezett formájában – az NPM javaslatainak középpontjában.
481
HOOD, Cristopher, Oliver JAMES, B. Guy PETERS, Colin SCOTT (szerk.): Controlling Modern Government. Variety, Commonality and Change. Edward Elgar, Cheltenham, UK, 2004.
231
A tervezett káosz (contrived randomness482) kontrolltechnika lényege, hogy alkalmazása többé-kevésbé kiszámíthatatlanná teszi az adott tisztviselı, szervezeti egység vagy szerv helyzetét. A hivatalnokok határozott idıre való kinevezése vagy határozatlan kinevezés melletti többé-kevésbé rendszeres szervezeten belüli vagy szervezetközi áthelyezése eredeti funkciója szerint azt a célt szolgálta, hogy minimalizálja a korrupciós veszélyt illetıleg a helyi befogadó közeggel való túlzott szimpátia vagy antipátia kialakulását. A köztisztviselık hivatali rendszeren belüli mozgatása például az EU Bizottság apparátusára jellemzı.
A fenti elméleti példák rámutatnak a közigazgatási középpont által alkalmazható kontrolltechnikák lehetséges sokféleségére, amelyek közül tervezett módon célszerő válogatni. Tudományosan releváns kérdés annak vizsgálata, hogy a Magyary Program rendszerében
az
irányítás-felügyelet-ellenırzés
kontrollmechanizmusaitól
különbözı
technikák miért nem nyernek teret. Lehetséges-e, hogy a válság körülményei között a közigazgatási reformerek kizárólag a „kemény” kontroll eszközökben bíznak, amelyek kétségtelenül hozzájárulnak a folyamatok „kézben tartásához”. További fontos tényezı, hogy az informatika fejlıdésével átértékelıdik az ún. principal-agent elmélet, miszerint a kormányzati programok megvalósításához viszonylagosan nagy önállósággal rendelkezı „ügynökségek” (agency-k) kiépítése hatékonyságot fokozó strukturális elem. Amennyiben a közigazgatás belsı folyamatai kellıen standardizálhatók, ebbıl természetesen következik, hogy elektronizálhatók is. A pénzügy, a humánadminisztráció és a beszerzések területén ez egyértelmő. Az ügyfélkapcsolatok jelentıs része is elektronizálható különösebb erıfeszítések nélkül. Ezeken túl a közigazgatás döntéselıkészítı szerepének informatizálása egyelıre nem történt meg, de a lehetıségek adottak. Mindezek a tényezık együttesen oda vezethetnek, hogy a közigazgatási középvezetés jelentısége lecsökken,
ezáltal a
korábban
jelentıs
alkupozícióval rendelkezı ügynökségek szerepe is elhalványul. Elképzelhetı, hogy a Magyary Program kontrollrendszere ezzel összhangban olyan fejlıdési irányt céloz meg, amelyben a kormányzati középpont elektronikus úton olyan támogatást kap, amely lehetıvé teszi a közigazgatási végpontok közbensı menedzsment szintek nélküli irányítását. Ahhoz, hogy el lehessen dönteni e forgatókönyv helytállóságát, egyelıre nem áll rendelkezésre kellı idıbeli távlat.
482
A kifejezés szó szerint a „kimódolt véletlenszerőség” kifejezéssel lehetne lefordítható, de a tervezett káosz kifejezés talán jobban visszaadja e technika paradox mivoltát.
232
4. A Magyary Program közigazgatási rendszerének fı kihívásai
a) Pénzügyi kihívás a Magyary Program rendszerében A Magyary Program bevezetése abban az idıszakban valósult meg, amikor egyszerre nehezültek el a magyar központi költségvetés külsı és belsı finanszírozásának lehetıségei. Ennek következtében 2010-2012-ben a közigazgatást sorozatos elbocsátások, leépítések, pénzügyi megszorítások érték, miközben a közigazgatással szembeni követelmények nem változtak, van – például a magyar EU elnökség idején – számottevıen növekedtek. A 1036/2012. (II. 21.) Korm. határozat a beszerzéseket korlátozta adminisztratív eszközökkel, korábban a 1316/2011. (IX. 19.) Korm. határozat írt elı zárolási, maradványtartási feladatokat, 2012-ben pedig a 1122/2012. (IV. 25) Korm. határozat végzett éven belüli zárolást. Ezek az intézkedések tartalmilag kívül állnak a Magyary Programon, és a Magyary Program kialakításáért és végrehajtásáért felelıs KIM hatáskörén, ugyanakkor jelentısen befolyásolják az átalakítás folyamatában egyébként is bizonytalan környezettel küzdı közigazgatás napi mőködését. A közigazgatás egészén végigvonuló, az ágazati szereplık számára sokszor elıre nem kiszámítható, évközi költségcsökkentési lépések elméletileg a helyi és területi közigazgatás szintjén is bármikor éreztethetik hatásukat. Az eredeti és delegált feladatokkal rendelkezı önkormányzatok, melyek számottevı saját bevétellel rendelkeztek (az illetékbevételek elvonásáig a megyei önkormányzatok is), nem voltak ilyen mértékben kitettek a pénzügyi kormányzat éven belüli elvonásainak, velük szemben az elvonások hatásai hosszabb távon érvényesültek (feladatcsoportosítás forrásallokáció nélkül, normatívák elinflálódása, stb.) A járási és megyei közigazgatási hivatalok struktúrája azonban alkalmas az azonnali elvonások gyors érvényesítésére. Ennek kockázata a meglepetésszerő helyi és területi kapacitás-vesztés lehet. A korábbi, önkormányzati bázison megvalósuló feladatellátásban a koordinálatlanság, az egyenetlen feladatellátási színvonal és az átláthatatlanság
mellett
hangsúlyosan
jelen
volt
az
önkormányzati
rendszer
„konfliktuskonténer” szerepe, amely alkalmassá tette a rendszert egyes társadalmi, közpolitikai, jogi vagy közpénzügyi problémák átmeneti idıre való vagy akár végleges tárolására azok érdemi megoldása nélkül. A feladatok re-koncentrálása és az új feladatellátó szervezetrendszer kiépítése ezt a „konfliktuskonténer” szerepet megszünteti, illetıleg jelentısen leszőkíti. A hosszú ideje nem megoldott problémákat ennélfogva az új szervezetrendszernek közvetlenül, megnyugtató módon kell kezelnie. Ha ez nem történik 233
meg, akkor vagy maga válik „konfliktuskonténerré”, vagy közvetlenül áthárítja a problémákat a társadalomra.483 A sorozatos elvonások megvalósítása a jövıben nem történhet az önkormányzati rendszer abszorpciós képességének kiaknázásával, közvetett úton, hanem minden esetben számítani kell arra, hogy az elvonás miatt a társadalom egyes csoportjai közvetlenül kell, hogy a veszteségeket elszenvedjék a közigazgatás által nyújtott közjavak szőkülésén
keresztül.
Ha
a
járási
és
megyei
Kormányhivatalok
maguk
válnak
„konfliktuskonténerré”, akkor arra lehet számítani, hogy egyes intézkedéseket nem vagy nem az elıírásoknak megfelelıen fognak végrehajtani, illetıleg a helyi érdekek fokozatosan megtalálják az utat az új intézményrendszeren keresztüli érvényesüléshez is.484 Ez nem lenne gyökeresen új jelenség, hiszen GAJDUSCHEK György 2008-ban empirikus úton is kimutatta a területi közigazgatás jelentıs diszfunkcióit, amelyek a közigazgatási realitás és a társadalmi realitás találkozási síkjában tömegesen keletkeztek.485
A pénzügyi kihívás megoldásához a Magyary Program rendszere az átláthatóság javítása és az intézményi költségek csökkentése révén kétségtelenül hozzájárul a mőködési költségek mintegy 12%-ának megtakarítása révén, azonban a reform végrehajtása során szükséges e megállapításhoz egy kiegészítést tenni. A reform kiegészítése annyiban szükséges, hogy a járási és a megyei Kormányhivatal képes legyen hozzáférni a szervezett helyi társadalmak által felkínált pénzügyi, humán- és szervezeti erıforrásokhoz, egyúttal élénkítenie kell a helyi társadalmaknak azt a képességét, hogy ezeket az erıforrásokat bıvíteni tudják. A weberi modellt tehát „neo-” elemekkel szükséges kiegészíteni helyi szinten is, annak érdekében, hogy a tisztán weberi, hierarchikus modell sajátos merevsége oldódjon. Helyi szinten erre nagyon komoly lehetıség van. Ilyen, kedvezı együttmőködési példa lehet az országosan szervezett, hierarchikus szervezetben mőködı rendırség és a helyi polgárırségek vagy az önkormányzati mezıırségek kapcsolata. Ellenpéldaként lehet megemlíteni azt, hogy az országos tőzoltóság veszi át az önkormányzati és önkéntes tőzoltóságok szerepét olyan területeken, ahol az ezzel járó kapacitásvesztés (vonulási idı hosszabbodása, párhuzamos események kezelésének 483
SAJÓ András: A társadalom mőködési zavarai és az államgépezet. Állam- és Jogtudomány. XLIX. évfolyam 2008, 233-280. oldal 484
Lásd ehhez a korrupcióról írtakat HAJNAL György: Adalékok a magyarországi közpoliktika kudarcaihoz c. munkájában. ROP IH, Budapest, 2008., melyben a korrupcó mint jelenség lehetıvé teszi bizonyos társadalmi igények megvalósítását, amelyek a szokásos hivatali úton nem tudnának teljesülni (pl. engedélyek határidın belüli elbírálása.) 485
GAJDUSCHEK György: Rendnek lenni kell. A közigazgatási ellenırzési és bírságolási tevékenységrıl 2008, Budapest, KSZK, ROP
234
elnehezülése) közvetlen, jelentıs érdeksérelmet jelent a társadalom számára.
A pénzügyi kihívások kezelésében a hierarchikus közigazgatás fejlesztése kedvezı az átláthatóság és a közpénzekkel való gazdálkodás elszámoltathatósága szempontjából, azonban a helyi ellátási és igazgatási kapacitások fenntartása érdekében szükséges a brit Fehér Könyv által alkalmazott megközelítésbıl legalább néhány olyan megoldást átvenni, amely a szervezett helyi társadalom alkotóerejére támaszkodva nagyrendszer szinten is javítja a közigazgatás pénzügyi teherviselı képességét.
b) Politikai kihívás a Magyary Program rendszerében A központi államigazgatási szervekrıl, valamint a Kormány tagjai és államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 43-44. §-a – a Zöld Könyv szellemével összhangban – megszüntette a korábban meglehetısen mereven elválasztott közigazgatási szakma és a politikum különállását. A közigazgatási államtitkár intézménye megszőnt, az új, jelzı nélküli „államtitkári” funkció egyesítette magában a korábban elválasztott közigazgatási szakmai és politikai képviseleti szerepet abból kiindulva, hogy a közigazgatás eredményessége akkor garantált, ha a döntéshozói és a végrehajtói szerepkör egy kézben összpontosul. A korábbi helyettes államtitkári funkciót ebben a modellben szakállamtitkárok vették át.
A Magyary Program rendszerében létrejött az ún. „csúcsminisztériumi” szerkezet, amely révén a minisztériumok száma a korábbi 14 körül ingadozó számról 8-ra csökkent. A tárcák összevonása mellett a szakpolitikák számára biztosítandó politikai irányítás kérdését a rendszer úgy oldotta meg, hogy a miniszteri funkció alatt megsokszorozta a politikusi államtitkári posztok számát. Egy-egy politikus államtitkár e rendszerben úgy került szakpolitikai területének élére, hogy az adott tárca minisztere egy további, felsıbb irányítási szinten helyezkedett el. Ennek megfelelıen e tárcák kettıs politikai irányítást kaptak. Ezzel kapcsolatban GULICK nyomán megjegyezhetı: „Már a legrégibb idıkben felismerték, hogy a többszörös irányítás csak zavart kelt.”486 A közigazgatási államtitkári feladatok a
486
GULICK, Luther: Megjegyzések a szervezetelméletrıl. In. LİRINCZ Lajos (szerk.): Közigazgatás-tudományi antológia. Elsı kötet. Unió Lap- és Könyvkiadó Kft. 2003. 151. oldal.
235
csúcsminisztériumban nem politikai jellegőek, a közigazgatási államtitkároknak e modellben a szakpolitika alkotásért és végrehajtásért felelıs helyettes államtitkárok felett nincs irányítási joguk, a közigazgatás mőködésének tartalmi, célszerőségi szempontjait nem határozzák meg. A politika és a szakmai közigazgatás közötti határvonal a csúcsminisztériumi rendszerben tehát nem a politikus államtitkárok és a közigazgatási államtitkár között húzódik, hanem a politikus államtitkárok és a helyettes államtitkárok között. Ez természetesen nem eredményez valódi különállást, de a rendszernek nem is ez a célja. A közigazgatás és a politika intézményesített viszonyát tekintve a csúcsminisztériumi rendszer is a Zöld Könyv által megfogalmazott egységes irányítás talaján áll úgy, hogy a közigazgatás és a politikum különválasztása helyett a politikai szint megkettızése történt meg. A megkettızött politikai irányítás tekintetében eltérı példákat lehetne hozni a különbözı minisztériumok egyes vezetıinek politikai természető konfliktusairól, amelyek több esetben is lemondásokhoz, szervezeti szétválásokhoz vezettek. E konfliktusok alapsémája az, hogy a valódi politikai ambíciókkal rendelkezı miniszterek és államtitkárok nem egymást erısítı, hanem egymás ellenében ható közigazgatás-irányító tevékenységet is folytathatnak. A további, mélyre ható politikatudományi elemzés a megkettızött politikai irányítási szinttel kapcsolatban nem tárgya ezen elemzésnek, azonban fontos hangsúlyozni, hogy a megkettızöttségben rejlı többlet bizonytalanság kihat a közigazgatás munkájára mind a humánpolitika, mind pedig a közpolitikai programok végrehajtása tekintetében.
A közigazgatás állami vezetıi szintjén uralkodó bizonytalanság a strukturális tényezıkre tekintet nélkül fennáll az utóbbi években, különösen a 2006-os minisztériumi rendszerbeli változást követıen. Az alábbi ábra SZÓCSKA Miklós487 megfigyelését tartalmazza, amely az egészségpolitika példáján szemlélteti, hogy az állami vezetıi szinten jellemzı bizonytalanság hogyan válik önmagát újratermelı jelenséggé, és hogyan hat ki az ágazati intézményrendszerre.
487
SZÓCSKA Miklós a Nemzeti Erıforrás Minisztérium egészségügyért felelıs államtitkáraként gyakorló szakpolitikus, az idézett közleményt mint a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzı Központjának vezetıje, az egészségügyi szakpolitika nemzetközileg is elismert kutatója publikálta.
236
14. ábra. A közpolitikai ciklus sajátos bizonytalansága az egészségügy példáján.488
A politikum és a weberi modellben mőködı közigazgatás egyesítésére tett kísérlet szerint nem váltotta be a hozzá főzött reményeket. Bár SZÓCSKA megállapításait kizárólag az egészségügyi igazgatásban szerzett tapasztalataira, megfigyeléseire alapozva fogalmazta meg, ezen állítások általánosságban is igazak. A csúcsminisztériumi rendszerben a SZÓCSKA által érzékletesen jellemzett politikai instabilitás egyes esetekben jelentıs erıvel tört felszínre. Például a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban 2010 és 2012 között változás történt a miniszter, a közigazgatási államtitkár, a vagyonpolitikai, az energetikai, az informatikai és a fejlesztési államtitkár személyében. Az induláshoz képest személyében két államtitkár maradt a tárcánál, de az ı feladatkörük is jelentısen módosult (a vagyonpolitikai terület összevonásra került a PPP felülvizsgálat területével, az infrastrukturális terület alól pedig kikerült az energetika).
A weberi jellegő bürokrácia sajátossága és követelménye a stabilitás. A weberi típusú struktúrák fenntartásának hajtóereje a közhatalom szervezetrendszerének stabilitása iránti igény. Ha az igazgatási rendszer csúcsait formálisan is beágyazzák a politikába, úgy a politika 488
SZÓCSKA Miklós: Változásvezetési kihívások az egészségügyben, Harvard Business Review (magyar kiadás), 2010. június, 26-34. oldal.
237
dinamikus mőködési módja átveszi az irányítást a hierarchikus struktúra felett. Ez önmagában megerısítheti a közigazgatás cél- és eredményvezérelt voltát, azonban ha a politika saját belsı bizonytalanságát a közigazgatásban is érvényesíti, azaz a közigazgatást nem a politikai döntéshozatali folyamat végpontján jelentkezı, egyeztetett döntések irányítják, hanem a közigazgatás maga is a politikai küzdelmek színterévé válik, akkor feltétlenül számolni kell a SZÓCSKA által leírt kaotikus viszonyok kialakulásával.
A Magyary Program – noha személyzeti reformjainak középpontjában áll a közszolgálati életpálya – ezzel ellentétes, sokat vitatott rendelkezést tartalmazott a Magyary Program rendszerének egyik pillére, a kormánytisztviselık jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény. Ennek 8. §-a tartalmazta az indokolás nélküli felmentés lehetıségét. Az Alkotmánybíróság 1068/B/2010. AB számú határozatával ezt a rendelkezést megsemmisítette. Ezt követıen a vitatott rendelkezést a jogalkotó bizalomvesztés esetére igyekezett korlátozni a felmentés rugalmas lehetıségét. Végül 2012-ben a jogalkotó a teljes törvényt hatályon kívül helyezte, és a közszolgálati tisztviselıkrıl szóló 2011. évi CXCIX. törvény rendelkezéseivel helyettesítette a korábbiakat. A lépéssorozatot közigazgatási ésszerőségi oldalról elemezve megállapítható, hogy Magyary Program politikai kihívása a kormánytisztviselık kapcsán abban állt, hogy választania kellett a 2006-ban bevezetett, rendszerszerően átpolitizált központi közigazgatási modell és a tiszta weberi modell között. Sajnos a Magyary Programmal ellentétes módon a Magyary Program rendszere eltérı utat követett, így határozott inkonzisztencia állt fenn a deklarált és a valóban követett stratégia között.
A Magyary Program célként tőzi ki a politikum és a közigazgatási szakma szétválasztását, azonban ennek gyakorlati megvalósítása sokszor akadozik. Mindez jelenthet rövid távú elınyöket, de akadályozza a hosszú távú közigazgatási reformcélokat. Ezek mellett megjegyezhetı, hogy a legújabb jogalkotás ezt a problémát igyekszik kezelni, tehát tettenérhetık a közigazgatási reformok kivitelezése kapcsán elengedhetetlen korrekciós mechanizmusok.
c) Humán erıforrás kihívás a központi közigazgatásban A fenti, kormánytisztviselıi jogviszony megszüntetését lehetıvé tevı jogcímek kapcsán a központi közigazgatás egzisztenciális megfontolásokkal kellett, hogy szembenézzen. A kérdés 238
az, hogy ez az egzisztenciális bizonytalanság kedvezıen hatott-e a közigazgatás teljesítményére. Az kijelenthetı, hogy az egzisztenciális bizonytalanság gátolja a szervezeti kreativitás kibontakoztatását, éppen azt a szervezeti képességet, amely a kihívások bonyolult és kiszámíthatatlan közegében olyan kívánatos lenne a közigazgatás számára. A kreatív szervezeti képesség a szaktudás, a motiváció és a kombinációs képesség elegye, amely bizonyos kockázatvállalást is igényel.489 Az egzisztenciális fenyegetés tehát a közigazgatás egyik különösen fontos képességét gyengíti el, elveszi az innovációk kifejlesztéséhez szükséges mozgásteret, hozzájárul a közigazgatás döntés-elıkészítési (és végrehajtási) képességének leromlásához.490
A Magyary Program igyekszik megbirkózni a munkaerıpiaci verseny által támasztott azon követelménnyel, miszerint a munkaerıpiac a munkáltatók versenye is, nem csak a munkavállalóké. A nagy értéket elıállítani képes munkavállalókért intenzív piaci verseny folyik. Különösen azokban a szakmákban okoz áthatolhatatlan problémát, amelyek egyrészt a munkaerıpiacon is keresettek, másrészt a közigazgatási mőködéshez is elengedhetetlenek. Megfelelı mérnök, informatikus, vagy jogász-közlekedésmérnök jelenleg is nehezen található közigazgatási állásokba, különösen, ha magas szintő idegennyelv-tudással párosuló szakember felvétele szükséges. Így egyes, kiemelt fontosságú és kockázatú területek (energetika, közlekedés) kerül(het)nek nehéz helyzetbe.
A munkaerıpiaci verseny az Európai Unióhoz való magyar csatlakozást követıen már nem csak hazai, hanem Uniós szinten is érvényesül, így egyes, a közellátás számára nélkülözhetetlen szakmák, mint például az orvosi és más egészségügyi végzettséggel rendelkezı személyek bevonása a magyar közigazgatásba vagy az ellátórendszerbe, jelentısen elnehezült. Ebben közrejátszik a magyar közszféra által ajánlott körülmények egyéni és szervezeti bizonytalansága is a javadalmazás jelentıs különbségei mellett.
A Magyary Program eszköztára a felvetett problémára a biztonság, a gondoskodás és az 489
AMABILE, Theresa M.: Creativity and Innovation in Organizations. Harvard Buseiness School. 1996. január 5., 9. oldal. http://cms.schwarzpharma.com/_uploads/media/7165_Amabile%20Creativity%20and%20Innovation%20in%20 Organizations.pdf, letöltve: 2012. április 24. 490
AMABILE, Theresa M.: How to kill creativity? Harvard Business Review. 1998. szeptember-október. 81. oldal. http://isites.harvard.edu/fs/docs/icb.topic161082.files/Reading_Materials_Week_2/How_to_kill_creativity.pdf letöltve: 2012. április 24.
239
elımeneteli rendszer elemeibıl áll össze. Kérdéses marad azonban, hogy a korábban létrejött bizonytalanság és bizalmatlanság milyen tervezett eszközökkel oldható fel.
d) Az idıtényezı kihívása a Magyary Program számára A Magyary Programot 2011 nyarán hozta nyilvánosságra a KIM. A legfontosabb reformintézkedések nagy része ekkor már megtörtént: a csúcsminisztériumokra vagy a kormánytisztviselıkre vonatkozó új szabályozás már adott volt. Az átfogó közigazgatási reformok megindításának kísérlete összességében helyeselhetı, hiszen mind a mind a politikai feltételek, mind a válság által támasztott követelmények fennálltak. Ezek mellett a korábbi közigazgatási reformokkal kapcsolatos pályakorrekció is szükségessé vált.
A Magyary Program a korábbi szabályozás eredményeit igyekezett egységes rendszerré tenni, ugyanakkor az alapvetıen modellidegen elemeket (például az indokolás nélküli felmentést) nem lehetett összhangba hozni a fı elképzeléssel.
A Magyary program fı kihívása az, hogy a közigazgatási reformok tapasztalataiból kiindulva hogyan lehet biztosítani a ciklusokon átívelı jelleget, valamint a reformintézkedések hosszú távú konzisztenciáját úgy, hogy adott idıközönként lehetıség legyen az eredmények számbavétele mellett a hibák rendszerezett kijavítására is. A Magyary Program jelenlegi formájában ezzel a kihívással nem számol, ez egyben lehetıséget is teremt a hazai közigazgatás-tudomány és a közigazgatást alakító döntéshozók együttmőködésére.
240
5. Összefoglalás, közigazgatási reformok az államszerep változásainak tükrében Az állam szerepe változóban van, hiszen az emberi közösségek létfeltételeinek tartós biztosítása változó külsı körülmények esetében ezt megköveteli. Mivel azok a kihívások, amelyekkel az államok szembesülnek, a globalizáció következtében igen hasonlóak, ezért – egyes kutatók szerint – az államok által kidolgozott válaszok is közelítenek egymáshoz (konvergálnak).491 Az állam tevékenységét érintı tudományos vita keretében az elmúlt két évtizedben számos szerzı már paradigmaváltás értékő változásokról értekezett. A különbség a szerzık között abban állt, hogy miben azonosították a változások legfontosabb tartalmi tényezıit. Így például KETTL szerint a változások fı iránya, hogy a tradicionális, szabályalapú és állami autoritás által keretbe foglalt folyamatokat a piaci elvő, verseny alapján szevezıdı rendszerek veszik át.492 Carlota PEREZ493 vagy Todd RAMSEY494 úgy vélték, hogy a paradigmaváltást a technológiai változás idézi elı a közigazgatás területén. CALDWELL szerint a kihívások komplexitása olyan összetett, amiben a megszokott demokratikus és jogállami technikák nem mőködnek.495 PETERS szerint a fennálló, bürokratikus rendszerekkel szembeni elégedetlenség következményeként a központosított kormányzat átadja a helyét a piacosított kormányzatnak, a hierarchikus közigazgatást a részvételi demokrácián alapuló közigazgatás váltja fel, a lassú, rugalmatlan ügyintézési folyamatokat rugalmas folyamatokkal és struktúrákkal kell lecserélni, a túlszabályozottságot pedig a dereguláció számolja fel.496 Az idézett tudományos nézetekkel is fémjelezhetı viták mellett fontos elméleti és gyakorlati szerepet játszottak a nemzetközi mintákat közvetítı szervezetek is. A közigazgatási iskolák esetében részletesen bemutattuk a releváns nemzetközi szervezetek és integrációk véleményét, megközelítését a nemzetállamok kívánatos közigazgatásával kapcsolatban, 491
FOSLER, R. Scott. 1999. The Global Challenge to Governance: Implications for National and Subnational Government Capacities and Relationships. In: The Challenge to New Governance in the Twenty-First Century: Achieving Effective Central-Local Relations. Tokyo: National Institute for Research Advancement, 1999. 494 524. oldal. 492
KETTL, Donald F.: The Global Public Management Revolution, Washington, D.C. USA: The Brookings Institution, 2000. 493
PEREZ, Carlota: Re-specialisation and the Deployment of the ICT Paradigm: An Essay on the Present Challenges of Globalization. In. Ramon Compano et al. (szerk): The Future of the Information Society in Europe: Contributions to the Debate. [Sevilla] IPTS, Luxembourg: OOPEC, EUR 22353 EN, 2006, 33-66. oldal.
494
RAMSEY, Todd: A szolgáltató állam. Századvég Kiadó, Budapest, 2006.
495
CALDWELL, Lynton K. : Is Leviathan Manageable? Public Administration Review. Vol. 60. No. 1. 2000. 73. oldal.
496
PETERS, B. Guy: The Future of Governing. Kansas Univ. Press, 2001.
241
különös tekintettel a rendszerváltás utáni évtizedek közép- és kelet-európai valamint magyar fejlıdésére. A közigazgatási iskolákkal kapcsolatos nemzetközi folyamatok fontosságát különösen hangsúlyozza LYNN, aki szerint az elvi meggyızıdés mellett a szervezeti vagy egyéb érdekek is jelentıséggel bírtak abban, hogy egy adott szervezet milyen javaslatokat tett bizonyos recipiens országoknak.497
A bürokratikus és az újnak és demokratikusnak nevezett közigazgatás elméleti konfliktusát jelzi a New Public Management és a New Weberian State teóriák összecsapása, melyet részletesen elemeztünk. Állításunk szerint az ezen elméletek közötti alapkonfliktus visszavezethetı
a
madisoni-hamiltoni
és
a
wilsoni-weberi
közigazgatási
modell
összeütközésére, melyet Vincent OSTROM részletesen elemzett, és amelyet az amerikai közigazgatás „intellektuális válságának” nevezett.498
Az egyik fı kérdés tehát az, hogy a XXI. század új jellegő és léptékő kihívásai között melyik modell nyer elsıbbséget, melyik képes hatékonyabb, eredményesebb, összességében megfelelıbb eszközt kínálni az államok részére. E kérdés (elméleti jelentıségén túl) alapvetı fontossága abban rejlik, hogy a közigazgatási reformok hogyan képesek az államot úgy formálni, hogy közben annak demokratikus, jogállami és hatékonysági összetevıi által hordozott értéktartalmak ne sérüljenek, sıt, ha lehet, egymást erısítsék.
A New Weberian State koncepció cáfolja, hogy a bürokratikus állam ne lenne demokratikus, és hogy ne lenne egyben hatékony is, illetıleg, hogy demokratikus és hatékonysági paraméterei ne lennének javíthatók, miközben jogállami dimenziója lényegesen erısebb, mint a New Public Management irányzaté. A NWS egyben azzal az igénnyel lép fel, hogy a három összetevı (demokrácia, jogállam és hatékonyság) elınyös összhangját teremtse meg. Mindezt olyan idıszakban fogalmazta meg, amikor felszínre kerültek az NPM fı hajtóerejét jelentı piaci mechanizmusok hiányosságai (melyek nem utolsó sorban a szabályozás hiányosságából fakadtak).499 Megállapítottuk, hogy azok a vádak, hogy az NPM ne lenne demokratikus vagy a 497
LYNN Jr., Laurence E.: Globalization and Administrative Reform: What is Happening in Theory? Closing Plenary of the Fourth International Research Symposium on Public Management (IRSPM IV.) Erasmus University, Rotterdam, 2000.
498
OSTROM, Vincent: Intellectual crisis in American public administration. University of Alabama Press, Tuscaloosa, USA, 1989. 499
A szabályozási hibák orvoslásával kapcsolatos vita jelenleg is zajlik, például: MACEY, Jonathan – MILLER, Geoffrey – O’HARA, Maureen – ROSENBERG, Gabriel D.: Helping Law Catch Up to Markets: Applying BrokerDealer Law to Subprime Mortgages. Journal of Corporation Law; Spring 2009, Vol. 34 Issue 3, 789-842. oldal.
242
közjó iránt mélyen elkötelezett, csak a vulgarizált NPM-mel kapcsolatban lehetnek igazak, hiszen a tiszta formájú NPM a kisközösségi demokráciára és átláthatóságra alapuló amerikai társadalom sajátosságaira építve fogalmazta meg javaslatait.
A hazai fejlıdési pályát elemezve megállapítottuk, hogy az 1990-tıl számított elsı évtizedet a demokratikus és jogállami intézményrendszer kiépítése jellemezte, miközben a tartalmi, mőködési hatékonyság fejlesztése viszonylag háttérbe szorult.500 Ezen idı alatt azonban már látható a közigazgatási kapacitásépítés és a költségcsökkentés egymással versengı szempontjainak konfliktusa, amennyiben a jelentıs leépítési hullámokat fejlesztési hullámok követték úgy, hogy a fejlesztés csúcspontján a személyi állomány összlétszáma rendre meghaladta a leépítési hullám kezdı idıpontjának közigazgatási összlétszámát. Az elsı évtized viszonylag konstans közigazgatási reformlogikája tehát a közigazgatási reformok gyakorlati megvalósítása során jelentkezı egyenetlenségek kiküszöbölésére. A második évtizedben modellváltás történt, a közigazgatási kapacitás fejlesztés átfogó törekvése helyébe a kapacitás leépítés és átadás hulláma lépett, mindez a nyugati mintaországok hasonló reformjaihoz képest mintegy másfél évtizedes csúszással akkor, amikor a minimalizálási reformhullám empirikus kritikái is rendelkezésre álltak.
A rendszerváltás utáni harmadik évtized hazai közigazgatási fejlıdésére a kapacitásépítés iránti igény és a finanszírozási lehetıségek szőkülésének együttese jellemzı. Ez az ellentét természetesen 1990-2010 között is jelen volt, hiszen a rendelkezésre álló források mindenkor szőkösebbek voltak az igényeknél, azonban a finanszírozási mozgástér leszőkülése és a közigazgatási kapacitás fejlesztése közötti feszültség kétségtelenül új szintet ért el a globális és európai pénzügyi-gazdasági válság körülményei között. A 2011-ben publikált Magyary Program a korábbi két évtized számos kérdésére ad választ, azonban új kérdéseket is megnyit. A Magyary Program, illetıleg a Magyary Programmal párhuzamosan meghozott intézkedések érintik a központi közigazgatás felépítését, a szakpolitikai tervezést, központi koordinációt, továbbá a területi államigazgatás szerkezetét, viszonyát a központi közigazgatáshoz. Ezeken túl a járási rendszer a korábban delegált feladatokat visszaveszi az önkormányzatoktól. Ezen intézkedés sorozat részben a korábban megfogalmazott javaslatok gyakorlati megvalósítását tartalmazza, részben pedig a válság körülményei között felmerült igényekre ad választ. Az új, 500
SÁRKÖZY Tamás: Újraértékelendı államszervezetünkrıl. http://mozgovilag.com/?p=3415 letöltve: 2012. április 29.
Mozgó
Világ,
2010.
május.
243
a válság által felszínre hozott követelmények a közigazgatással szemben a következık: a szakpolitikai eredményesség, a pénzügyi átláthatóság és a folyamatok „kézben tartása”, közvetlen kontrollja. Ilyen módon a gazdasági (és társadalmi) válság közigazgatásának alapdilemmája a kontroll és a kapacitás501 helyes aránya: válságkörülmények között központi forrás csak azokra a területekre fordítható, ahol a forrásfelhasználás kontrollja is központi, ugyanakkor ez kapacitás-építést is igényel. A központi és területi államigazgatás több feladata együtt jár azzal, hogy a feladatok és az azokkal járó terhek kevésbé háríthatók át az önkormányzati vagy egyéb szereplıkre, továbbá fennáll a veszélye, hogy a megnövelt feladatkörő központi és területi apparátus látens vagy explicit feladat-szelekciót hajt végre, illetıleg ad hoc kapacitáshiány miatt kiszervezi egyes tevékenységeit. A kapacitás és a kontroll dilemmája úgy is feloldható, hogy válságkörülmények között a központi és területi államigazgatás által meghatározott, szoros keretek között feladat re-allokáció történik az önkormányzatok (például a brit White Paper) és egyéb szervezetek (például közbizalmat élvezı civil szervezetek: egyházak, kamarák) részére.
Elemzésünk során a modellalkotás eszközét alkalmaztuk, bemutattuk, hogy a közigazgatási reformoknak saját fejlıdési logikája van. Ezt a sajátos belsı logikát a következı tényezık határozzák meg: az adott ország közigazgatási kultúrája, hagyományai, történelme; az adott ország fejlıdési prioritásai; a kívülrıl érkezı közigazgatási reform-hatások; az adott kor sajátos kihívásai. Az állami feladatok kihívások által okozott sokasodását a mobilizálható erıforrásoknak kell ellensúlyozniuk, ennek hiányában a meglévı szőkös erıforrásokat kell hatékonyabban felhasználni. Amennyiben a közigazgatás egyes feladatok ellátását fel kívánná adni, vagy az ellátási színvonalat szeretné csökkenteni, beleütközik a demokrácia és a jogállamiság követelményeibe. Ilyen módon egyetlen lehetısége marad: a belsı hatékonyság javítása.
A reformpálya-elmélet fı állításainak bemutatásával igazoltuk, hogy a közigazgatási reformok iránya lehet kapacitás csökkentı vagy kapacitás fejlesztı irány. A közigazgatási reformok sajátos konfliktus terének felvázolásával bemutattuk, hogy a közigazgatási fejlıdési pálya sajátos prioritások között zajlik, amelyek között jó esetben világos választás húzódik, rossz esetben azonban a prioritások ellentétesek lehetnek egymással. A világos prioritások 501
LYNN Jr., Laurence E.: Globalization and Administrative Reform: What is Happening in Theory? Closing Plenary of the Fourth International Research Symposium on Public Management (IRSPM IV.) Erasmus University, Rotterdam, 2000. 14. oldal.
244
fontosságára példa az 1990-es évek magyar közigazgatási fejlıdése, ahol az egymást követı kormányok kitartottak a demokratikus intézmények, a jogállam és a hatékonyság fokozásának értékei mellett – a felsorolás sorrendjében. Késıbb a prioritások között a hatékonyság szempontja felértékelıdött, ami már a korai stádiumban érintette a demokráciát, például az önkormányzati társulások kérdésében. A három értéket az elemzı aktuális szándéka szerint adott esetben ki lehet játszani egymás ellen (például: az átláthatóság növelése hatékonyságot csökkentı, hiszen erıforrásokat von el a „hasznos” feladatoktól), azonban a feladat az, hogy hogyan lehet a három közigazgatási alapértéket egymást erısítı kombinációban fenntartani.
A demokrácia feladata a közigazgatás számára irányadó feladatok, irányok kijelölése, priorizálása. Világos feladatkijelölés esetén a megfelelı közpolitikai eszközök meghatározása a demokratikus felhatalmazással rendelkezı közigazgatási vezetık feladata. E körben rendelkezésre állnak gazdasági (disztribúciós vagy redisztribúciós), regulációs vagy információs eszközök, tehát nem minden intézkedés feltétlenül jogi jellegő, viszont minden intézkedés jogállami keretek között történik.
A jelenlegi válság jellegzetessége, hogy nem pontszerő, hanem folyamatszerő, a közigazgatási rendszerek adott hatékonysági szintrıl tovább kell, hogy lépjenek a következıre. A mőködési hatékonyság fokozásában a demokratikus és jogállami értékek sérelme nélkül el lehet érni eredményeket, hiszen a felkészültebb, jobb fizikai és szellemi kondícióban lévı, motivált köztisztviselık kétségkívül nagyobb teljesítményre képesek. Világos azonban, hogy sem az egyéni fejlesztés, sem a jobb munkaszervezés, sem az optimális üzemméret vagy az informatikai eszközök még fokozottabb alkalmazása nem hoz nagyon gyors eredményt, nem fokozható bármeddig, sıt nem feltétlenül javítja a hatékonyságot rövid távon. Minden beavatkozás megzavarja a kialakult rutint, ami nem feltétlenül baj, de az új rendszer megtanulása, az új rutin kialakítása többlet ráfordítást (figyelmet) igényel, amit törvényszerően az alapfeladattól kell elvonni.
Amennyiben a hatékonyság javításának igénye dinamikusabb, mint a hatékonyság javításának képessége, úgy fokozottan fennáll az alapértékek összeütközésének veszélye. Empirikus alapon bizonyítottuk, hogy a joganyag mennyiségének és belsı differenciáltságának dinamikus növekedése ellentétes a közigazgatási hatékonysággal, hiszen az egyre növekvı joganyag újra-tanulása elvonja az erıforrásokat a jogalkalmazástól. Ez a konfliktus azonban feloldható, ha a közigazgatásra nehezedı adaptációs nyomást meg lehet osztani a jogalkotási 245
(jog elıkészítési) és a végrehajtási folyamat között. A nagyobb körültekintéssel megalkotott jogszabályok száma eleve kisebb, hiszen azokat nem szükséges olyan ütemben korrigálni, miközben a megalapozott elıkészítési folyamatban képzıdı adatok (szakértıi becslések, elızetes hatásvizsgálatok) felhasználhatók a végrehajtás során is, így azokat nem kell újra elıállítani. A végrehajtó tevékenység és a demokrácia közötti tehermegosztást szolgálják a döntéselıkészítés során igénybe vehetı konzultációs, partnerségi technikák, melyek a klasszikus weberi modellbe is beilleszthetık neo-weberi formában. A tehermegosztás technikai kiszolgálását hatékonyan szolgálhatják a társadalmi hálózatokra alapuló elektronikus alkalmazások is.
Éppen az átmeneti idıszakok bizonytalanságai miatt kiemelkedıen fontos hogy a reformok stratégiai iránya világos legyen, azok egymást követı hullámai ne rontsák le a korábbiak hatásait,502 hanem építsenek azokra. Ellenkezı esetben a válságot még mélyítik is a mindenkori reformerek, hiszen az elrontott reformok okozta belsı problémák, az idıközben ellátatlanná vált feladatok mind hozzáadódnak az egyébként is meglévı nehézségekhez.503 A válságkörülmények között a demokrácia a jogállam és a hatékonyság szempontjait úgy lehet megóvni és továbbfejleszteni, ha a közpolitikai tervezés és koordináció területén mindhárom szempont érvényesül. Abban az esetben, ha – ahogyan tapasztaljuk – a válság tartósabb, és gyorsabban mélyül, a külsı és belsı közigazgatási kihívások nagyobb ütemben bıvülnek, mint ahogyan adott technológiai, közszervezési szinten azzal lépést lehet tartani, a közigazgatás következı adaptációs fázisba lép. Elıtérbe kerül a folyamatok jobb „kézben tartásának” szempontja, ami feladatszelekciót tesz szükségessé. Ha ugyanis adott ügycsoporttal a közigazgatási szervek többet foglalkoznak, akkor más ügyekre törvényszerően kevesebb figyelem jut. A kontroll mélyítése együtt jár más területek kontroll alóli kikerülésével.
Ennek a helyzetnek két megoldása lehetséges. Az egyiket a brit közigazgatás reformjáról szóló White Paper, a másikat a Magyary Program képviseli.
502
GELLÉN Márton: Káosz és kontroll a közigazgatásban. Nemzeti Érdek. 2009. 3. évfolyam, 12. szám,
503
CAMILLUS, John C.: Stratégia mint rosszindulatú probléma. Harvard Business Review 2008. (magyar kiadás); Strategy as a Wicked Problem. Harvard Business Review 2008. 98-106., valamint SAJÓ András: A társadalom mőködési zavarai és az államgépezet. Állam- és Jogtudomány. XLIX. évfolyam 2008, 233-280. oldal
246
A brit megoldás – támaszkodva a kulturális és közigazgatási hagyományokra – azt az elvet követi, hogy az igazán problematikus területek nagyobb kapacitás-igényét az által teremti meg, hogy erıteljes feladat-szelekciót hajt végre: a feladatok lehetı legnagyobb részét át kívánja adni a helyi kisközösségeknek és önkormányzatoknak, társadalmi és piaci szereplıknek, megteremtve egyúttal a feladat-átadás jogi kereteit és finanszírozását. (Ezzel egyúttal javítja a helyi demokráciát, melynek alacsony szintjét az Európa Tanács 1997-es, 58as számú Határozatának 11. pontja is kifogásolta.) A brit modell tehát úgy teszi lehetıvé egyes területek vertikális integrációját, hogy más feladatok ellátását delegálás, decentralizálás, kiszervezés útján egyéb szereplıknek adja át.
A Magyary Program rendszere egyelıre nem számol ezzel a lehetıséggel, a nyilvánvalóan nem hatékony (az egyes önkormányzatok között természetesen nagy különbség van) önkormányzati rendszertıl úgy veszi vissza a delegált feladatokat, hogy azokat teljes mértékben a járási szervezetrendszer veszi át. Igaz ugyan, hogy mőködési hatékonyság fokozása
révén
elérhetı
10-15%
megtakarítás,
azonban
a
központi
költségvetés
szempontjából kívánatos áthárító hatás nem jelentkezik többé, hiszen – noha alacsony mőködési hatékonysággal – a feladatok költségeinek mintegy 40%-át az önkormányzati rendszer saját erıforrásai képesek voltak lefedni.
A pénzügyi fenntarthatóság tényezıjén túl a közigazgatás-szakmai nehézséget az okozza, ha a belsı hatékonyság-fokozás nem kellıen gyors, akkor a megnövekedett feladatellátás kapacitás-igénye jelentıs létszámfejlesztési igényben fog megjelenni (mint ahogyan azt a magyar fejlıdés esetében az 1994-2010 közötti idıszakban bemutattuk). A gyors létszámnöveléshez képest két további lehetıséget lehet azonosítani. Az egyik a kapacitás-fejlesztés nélküli ugrásszerő feladatbıvülés, ami törvényszerően egyes feladatok ellátatlanul hagyásával fog párosulni. A másik lehetıség, hogy egyes feladatok a korábbi elutasítás ellenére mégis kiszervezésre kerülnek. Mindezek a folyamatok elkerülhetık, mederben tarthatók a neoweberi reformok „neo” oldalának megfelelı erısítésével, illetıleg a feladatkoncentráció és konszolidáció átmeneti idıszakát követı re-delegálás megfelelı elıkészítésével és lebonyolításával.
247
Hivatkozások jegyzéke
ACEMOGLU, Daron – JOHNSON, Simon – ROBINSON, James A. – YARED, Pierre: Reevaluating modernization
hypothesis.
NBER
Working
Paper
13334,
August
2007.
http://www.nber.org/papers/w13334, letöltve: 2011. Augusztus 10. ÁGH Attila – SOMOGYVÁRI István (Szerk.): A közigazgatási reform új perspektívái Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006 ÁGH Attila: A magyar közigazgatási reform alapjai. In. ÁGH Attila – SOMOGYVÁRI István (Szerk.): A közigazgatási reform új perspektívái Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006, 7-28. oldal. ÁGH Attila (SOMOGYVÁRI István, KAISER Tamás, VIGVÁRI András és KÁDÁR Krisztián közremőködésével): Az intézményi reformok Zöld Könyve: A szinergiák éneke. Második Változat. Belügyminisztérium IDEA Programja. Budapest, 2006. június 9. AKERLOF, George A., - KRANTON, Rachel E. Identity and the Economics of Organizations. Journal of Economic Perspectives (9: 1), 2005, 9–32. oldal. ALESINA, A. – WACZIARG, R.: ‘Is Europe Going too Far?’ Carnegie-Rochester Conference Volume, supplement to the Journal of Monetary Economics, 1999 December, 1–42. oldal ALFORD, John – HUGHES, Owen: Public Value Pragmatism as the Next Phase of Public Management.
American
Review
of
Public
Administration.
2008.
38.
February,
http://arp.sagepub.com/cgi/content/abstract/38/2/130 ALLEN, Daniel: New Directions in the Study of Nationbuilding: Views through the Lens of Path Dependence. International Studies Review. 2010 (12) 413-429. oldal. AMABILE, Theresa M.: Creativity and Innovation in Organizations. Harvard Buseiness School. 1996. január 5., 9. oldal. http://cms.schwarzpharma.com/_uploads/media/7165_Amabile%20Creativity%20and%20Inn ovation%20in%20Organizations.pdf, letöltve: 2012. április 24. AMABILE, Theresa M.: How to kill creativity? Harvard Business Review. 1998. szeptemberoktóber. 77-87. oldal.
248
http://isites.harvard.edu/fs/docs/icb.topic161082.files/Reading_Materials_Week_2/How_to_ki ll_creativity.pdf letöltve: 2012. április 24. AYRES, Ian – BRAITHWAITE, John: Responsive Regulation – Transcending the Deregulation Debate, Oxford University Press, UK 1992, 1995, 7. oldal. Az
Állami
Számvevıszék
0901.
számú
Jelentése.
www.asz.hu,
http://www.asz.hu/ASZ/jeltar.nsf/0/3E41DE9BF6263983C1257540002805A9/$File/0901J000 .pdf , letöltve: 2011. október 31. BACHE, Ian: Building Multi-level Governance in Southeast Europe? Southeast European and Black Sea Studies. Vol 10. (1) March 2010. 111-122. oldal. BÁGER Gusztáv – CZAKÓ Erzsébet (Szerk.): A közszféra és a gazdaság versenyképessége – empirikus eredmények és tanulságok 2010.
http://www.asz.hu/tanulmanyok/2010/a-
kozszfera-es-a-gazdasag-versenykepessege-empirikus-eredmenyek-es-tanulsagok/t326.pdf letöltve: 2011. október 29. BÁGER Gusztáv- KOVÁCS Árpád: Vázlat a politika és a társadalmi-gazdasági szervezés kapcsolatáról. Nemzeti Érdek. I. évfolyam, 2007. évi 4. szám. BÁGER Gusztáv – VIGVÁRI András: Államreform, közpénzügyi reform – nemzetközi trendek és kihívások. Állami Számvevıszék Fejlesztési és Módszertani Intézet, 2007, április. http://www.asz.hu/tanulmanyok/2007/allamreform-kozpenzugyi-reform-nemzetkozi-trendekes-hazai-kihivasok/t74.pdf. Letöltve: 2012. március 3. BALÁZS István: A Közigazgatás modernizálása Közép- és Kelet-Európában. Magyar Közigazgatás. XLI. évfolyam 7. szám, 1991. július 644-659. oldal. BALÁZS István: Közigazgatás a ’90-es években: tendenciák és újítások. Magyar Közigazgatás. XLII. évfolyam 9. szám 1992. szeptember. 513-516. oldal. BALÁZS István: A területi államigazgatási szervek átfogó reformjáról. Magyar Közigazgatás. XLV. évfolyam 12. szám. 1995. december 647-680. oldal. BALÁZS István, LİRINCZ Lajos, VEREBÉLYI Imre: A kormányzás és a közigazgatás reformjának tervezete (Részletes vitaanyag). Magyar Közigazgatás. XLVI. évfolyam 4. szám. 1996. április 193-229. oldal. BALÁZS István: A XXI. század közigazgatásának kihívásai. Magyar Közigazgatás. L. évfolyam 7. szám. 2000. július 385-390. oldal.
249
BARZELLAY, Michael: New Public Management. Improving Research and Policy Dialogue. University of California Press, Berkley, Los Angeles, London 2001 BARZELAY, Michael – ARMAJANI, Babak, J.: Breaking Through Bureaucracy. University of California Press, Berkeley, California, USA, 1992 BECK Ulrich: Kockázattársadalom. Századvég Kiadó Budapest, 2003 BERÉNYI Sándor: Közigazgatás a modern társadalmakban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1990. BERÉNYI Sándor: Az államigazgatás rendeltetése (II. rész). Magyar Közigazgatás. XL. évfolyam, 8. szám, 1990 augusztus, 673-688. oldal. BIRDSALL, Nancy - FUKUYAMA, Francis: The Post-Washington Consensus. Foreign Affairs. March/April 2011. BORÓK György: Elméleti alapvetések a fenntartható jó kormányzás középtávú globális feltételrendszerérıl. Pro Publico Bono, 2011. TÁMOP Speciál, Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kar BOUCKAERT, Geert – POLLITT, Christopher: Public management reform. A comparative analysis. New Public Management, Governance and the New Weberian State 3rd edition, 26. oldal, Oxford University Press, Oxford, 2011 BOUCKAERT, Geert – POLLITT, Christopher: Public management reform. A comparative analysis. Oxford University Press, Oxford 2001, 2004 BOUCKAERT, Geert –
VAN
DOOREN, Wouter – OOMSELS, Peter: PERF Performance of
Governance. Report on the Process and Progress. 2010. december. http://new. .eu/files/repository/20101213124729_101210PERFreportGenval.pdf
letöltve:
2011.
szeptember 18. BOUCKAERT, Geert: Public Sector Reform in CEE Countries. An Introduction. In: Geert BOUCAERT – Juraj NEMEC – Vitalis NAKROSIS – György HAJNAL – Kristina TONNISSON (szerk): Public Management Reforms in Central an Eastern Europe. NISPA CEE Bratislava, 2008 BOVENS, Mark – T’ HART, Paul – PETERS, B. Guy: Success and Failure in Public Governance 2002. Edward Elgar, Cheltenham, UK. 20-25. oldal. BROWN, Richard Harvey. 1978. .Bureaucracy as Praxis: Toward a Political Phenomenology 250
of Formal Organizations. Administrative Science Quarterly, 23:365-382. oldal. BUMGARNER, John – NEWSWANDER, Chad B.: The Irony of NPM: The Inevitable Extension of the Role of the American State. American Review of Public Administration; Mar2009, Vol. 39 Issue 2, 189-207. oldal. CAIDEN, Gerald E.: Administrative reform. Aldine Transaction Publisher, Chicago, USA, 1969, 2007. CALDWELL, Lynton K. : Is Leviathan Manageable? Public Administration Review. Vol. 60. No. 1. 2000. 72-74. oldal. CAMILLUS, John C.: Stratégia mint rosszindulatú probléma. Harvard Business Review 2008. (magyar kiadás); Strategy as a Wicked Problem. Harvard Business Review 2008. 98-106. oldal, Volume 86, Issue 5. Harvard Business School Publishing Corporation. CASTELLS, Manuel: A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat-Infonia. Budapest, 2005. CHIKÁN Attila: Kifelé a válságból. A makro és mikroszintő versenyképesség feltételei. IME IX. évfolyam, 7. szám 2010. szeptember. http://www.mediatime.hu/megrendelok/imeonline/pdf/archivum/2010_07/10_12.pdf, letöltve: 2012. április 6. COLLIGNON, S.: The European Republic: Reflections on the Political Economy of a Future Constitution. London: Federal Trust. 2003. COOK, Paul. – KIRKPATRICK, Colin: Privatisation and enterprise reforms in transitional economies: a comparison of European and Asian experience. Conference paper, Bradford, March 1994 CSABA László. Módszertan és relevancia a közgazdaságtanban. Közgazdasági Szemle LV. évfolyam, 2008. április, 285-307. oldal. CSABA László: A szovjetológiától az új intézményi közgazdaságtanig – töprengések két évtized távlatából. Közgazdasági Szemle LVI. évfolyam, 2009. szeptember 749-768. oldal. DORUSSEN, Han: Governance, Development and State Building. The European Journal of Development Research, Vol.17, No.3, 2005, Szeptember. 411–422 oldal. DRECHSLER, Wolfgang: Nanotechnology, Governance and Public Management: A TechnoEconomic Paradigms Perspective. In. Special Issue: Public Management Now and in the Future: Does Technology Matter? The NISPACEE Journal of Public Administration and 251
Policy. Volume III. Number 2. Winter 2010/2011. 69-85. oldal. DRECHSLER, Wolfgang: The Rise and Demise of the New Public Management. Real-World Economics Review, 2005, Issue 33., http://www.paecon.net/PAEReview/issue33/Drechsler33.htm, letöltve: 2011. július 30. DRECHSLER, Wolfgang: The rise and demise of the New Public Management: Lessons and opportunities for South East Europe. Uprava. 2009. november 3. Univerza v Ljubljani Fakultete za Upravo. 7-27. oldal. DUDÁS Ferenc: Vannak-e (s miben) a magyar közszolgálatnak tartalékai? Magyar Közigazgatás. XLIV. évfolyam 8. szám. 1994. augusztus. 47-481. oldal. DUDÁS Ferenc: Új kihívások, avagy: lesz-e közigazgatásból eközigazgatás I.? Magyar Közigazgatás. L. évfolyam 9. szám. 2000. szeptember 552-558. oldal. DUDÁS Ferenc: Új kihívások, avagy: lesz-e közigazgatásból eközigazgatás II.? Magyar Közigazgatás. L. évfolyam 10. szám. 2000. október 592-598. oldal. DUNN, William N. – MILLER, David Y.: A Critique of the New Public Management and the Neo-Weberian State: Advancing a Critical Theory of Administrative Reform. Public Organization Review. 2007 345-358. oldal. DURKHEIM, Emile: The division of labor in society. Free Press. New York, 1966. Egyesült Nemzetek Szervezete: Az Egyesült Nemzetek Fıtitkárának beszéde: Beruházni az emberekbe, A/61/255, 6. bek., 2006. Augusztus 9. EUROPEAN COMMISSION: The World in 2025. Rising Asia and Socio-Ecological Transition. http://ec.europa.eu/research/social-sciences/pdf/the-world-in-2025-report_en.pdf
letöltve:
2012. augusztus 20. FÁBIÁN Adrián: Közigazgatás-elmélet. Dialóg Campus. Budapest, Pécs, 2010. FARAZAMAND, Ali: Globalization and Public Administration. Public Administration Review. Vol. 59. No. 6. (Nov-Dec 1999) 509-522. oldal. FARAZAMAND, Ali: Chaos and transformation theories: A tehoretical analysis with implications for organization theory and public management. Public Organization Review. 3., 2003, 339-372. oldal. FERLIE, Ewan, Louise FITZGERALD, Gerry MCGIVERN, Sue DOPSON and Chris BENNETT. Public Policy Networks and ‘Wicked problems’: a Nascent Solution? Public Administration. 89 (2) 307-324. oldal. 2011. 252
FICZERE Lajos – KILÉNYI Géza (Szerk.): Tanulmányok a kormányzati tevékenység továbbfejlesztésérıl. II. kötet. A közigazgatás fejlesztésének komplex tudományos vizsgálata c. kutatási fıirány Koordináló Tanácsa, Budapest, 1983. FICZERE Lajos: A közigazgatás az állami szervek rendszerében, a közigazgatás fogalma és sajátosságai, 30-41. oldal. In. FICZERE Lajos (Szerk.): Magyar közigazgatási jog általános rész. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. FOLKE, Carl – Thomas HAHN – Per OLSSON – Jon NORBERG: Adaptive Governance of SocialEcological Systems. Annual Review of Environment & Resources. November, 2005. (30) 441– 473. oldal. FORGÁCH Imre: Az állam szerepének változásai az európai integráció tükrében (tézisek). Magyar Közigazgatás. L. évfolyam. 7. szám, 2000. július 391-396. oldal. FOSLER, R. Scott. 1999. The Global Challenge to Governance: Implications for National and Subnational Government Capacities and Relationships. In: The Challenge to New Governance in the Twenty-First Century: Achieving Effective Central-Local Relations. Tokyo: National Institute for Research Advancement, 1999. 494 - 524. oldal. FREDERICKSON, George H.: New Public Administration. The University of Alabama Press USA, 1980 FUKUYAMA, Francis: Államépítés. Századvég Kiadó, Budapest, 2005 GAJDUSCHEK György – HAJNAL György: Közpolitika. HVG-ORAC, Budapest, 2010. GAJDUSCHEK György: A közigazgatás szervezeti jellemzıi – összehasonlító aspektusból. 3758. oldal. In. SZAMEL Katalin – BALÁZS István – GAJDUSCHEK György – KOI Gyula (Szerk.): Az Európai Unió tagállamainak közigazgatása. Complex Kiadó, Budapest, 2011. GAJDUSCHEK György: Rendnek lenni kell. A közigazgatási ellenırzési és bírságolási tevékenységrıl 2008, Budapest, KSZK, ROP GALAL, Ahmed – Shirley, Mary (editors): Does privatization deliver? Highlights from a World
Bank
conference.
EDI
Developement
Studies
1994.
http://www-
wds.worldbank.org/external/default/WDSContentServer/WDSP/IB/1994/03/01/000009265_3 970716142752/Rendered/PDF/multi0page.pdf letöltve: 2011. szeptember 1. GELLÉN Márton – KOMÁROMI Róbert: A munkaügyi és a szociális intézményrendszer integrációjáról. Munkaügyi Szemle. 2010. 2. szám.
253
GELLÉN Márton – NEMESLAKI András: Elemzés a hazai online könyvpiacról. 2008. http://www.versenyhivatal.hu/gvh/alpha?do=2&pg=159&m90_act=9&st=1&m5_doc=5148& m256_curr=2 letöltve: 2012. február 17. GELLÉN, Márton– András PATYI: Efficiency and Judicial Procedures – Friends or Foes? Analyzing the Relationship of Efficiency and Jucicial Procedures in Theory and in Practice. In. Dacian DRAGOS - Márton GELLÉN - Polona KOVAC - Philip M. LANGBROEK (Editors): The NISPA cee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: Law and Public Management Revisited. Winter 2011/12. 67-86. oldal. GELLÉN Márton: Közszolgálati ethosz a jó közigazgatásért. Új Magyar Közigazgatás. 2010. március, 3. évfolyam, 3. szám 2-16. oldal. GELLÉN Márton: Ha válság, akkor reform. Kalandozás a közigazgatási reformok forrásvidékén. In. dr. GELLÉN Márton – HOSSZÚ Hortenzia PhD.: Államszerep válság idején. Magyary Zoltán emlékkötet. Complex Kiadó Budapest, 2010. 210. oldal. G. FODOR Gábor – STUMPF István: Neoweberi állam és jó kormányzás. Nemzeti Érdek. 2. évfolyam, 7. szám, 2008. ısz, 6-26. oldal. GHOSE, Rina: The complexities of citizen participation through collaborative governance. Space and Polity. Vol. 9, No. 1., 2005 április, 61-75. oldal. GULICK, Luther: Megjegyzések a szervezetelméletrıl. In. LİRINCZ Lajos (szerk.): Közigazgatás-tudományi antológia. Elsı kötet. Unió Lap- és Könyvkiadó Kft. 2003. HAJNAL György: Igazgatási kultúra és New Public Management reformok egy összehasonlító esettanulmány tükrében. PhD értekezés, Budapest, 2004. 8. oldal. HAJNAL György - JENEI György: Közigazgatási rendszerek, valamint közigazgatás- és közmenedzsment-tudomány és képzés Európában és Magyarországon. Történelmi tendenciák és helyzetértékelés. Köz – Gazdaság. 2008. 4. szám 21-41. oldal. HAJNAL György: Adalékok a magyarországi közpolitika kudarcaihoz 2008, Budapest, KSZK, ROP HAJNAL György: Public Management Reforms: Hungary. In: Geert BOUCKAERT – Juraj NEMEC – Vitalis Nakrosis – György HAJNAL – Kristina TONNISSON (szerk): Public Management Reforms in Central an Eastern Europe. NISPA CEE Bratislava, 2008, 121-150. oldal.
254
HARGROVE, Erwin C. – John C. GLIDEWELL: Impossible Jobs in Public Management. University Press of Kansas, 1990. HARVEY, David. Why the U.S. stimulus package is bound to fail. Speech delivered as part of the City University of New York Lecture Series. 2008, March. HININGS, C. R. and Royston Greenwood. 2002. Disconnects and Consequences in Organization Theory?. Administrative Science Quarterly 47:411-421. oldal. HORVÁTH M. Tamás: Közszolgáltatás, magánszervezıdés – privatizáció a településeken. Magyar Közigazgatás. XLVII. évfolyam 4. szám. 193-201. oldal. HORVÁTH M. Tamás: Közszolgáltatás, magánszervezıdés – privatizáció a településeken (Második rész) Magyar Közigazgatás. XLVII. évfolyam 5. szám, 1997. május. 257-267. oldal. HORVÁTH Viktor – KÁDÁR Krisztián: EUPAN témák 1. Teljesítmény a közigazgatásban. Magyar Közigazgatás. Új folyam, 2. szám. 2011. szeptember. http://www.planejamento.gov.br/secretarias/upload/Arquivos/seges/arquivos/OCDE2011/OEC D_Public_Management.pdf HUNTINGTON, Samuel P.: Kik vagyunk mi? Az amerikai nemzeti identitás dilemmái. Európa Kiadó Budapest, 2005. HAZAFI Zoltán: Új közszolgálati életpálya. In. GELLÉN Márton (szerk.): Új feladatok – átalakuló közszolgálat. Tanulmányok a II. Magyary Zoltán emlékkonferencia kapcsán. Megjelenés alatt JACOBS, Lawrence – KING, Desmond: America’s political crisis: The unsustainable state in a time of unraveling. Politics and Society. 42. 2009, 282., 284. oldal JAMET, Jean – François: The Optimal Assignment of Prerogatives to Different Levels of Government in the EU. Journal of Common Market Studies. 2011 Volume 49. (3). 563–584. oldal JENEI György: A közintézményi menedzsment reformjainak torz magyar folyamatai az EUtagállamok mércéjén: hiányok, okok, megoldási javaslatok. Elıadás a Magyar Közigazgatási Kar konferenciáján. Debrecen, 2009. április 3. JENEI György: A közintézményi menedzsment reformjainak torz magyar folyamatai az EU tagállamok mércéjén: hiányok, okok, megoldási javaslatok. Új Magyar Közigazgatás 2009.
255
évi 6-7. szám. JENEI
György:
Komparatív
közpolitika.
(Elméleti
megközelítések
és
nemzetközi
esettanulmányok a közpolitika körében) Akadémiai doktori értekezés, 2007. szeptember, MTA Kézirattára JENEI György: Válaszút? Neoweberiánus szintézis vagy neopatrimoniális elfajulás. Nemzeti Érdek. II. évfolyam, 2008. 4. szám. JENKINS, Kate – PLOWDEN, William: Governance and Nationbuilding. The failure of international intervention. Edward Elgar Publishing. Cheltenham, UK. 2006. JONES, Bryan: A Model of Choice for Public Policy. Journal of Public Administration Research and Theory. July 2005, 15 (3) 325-351. oldal JÓZSA Zoltán: Az államigazgatás feladatai a nemzetközi kihívások tükrében. Magyar Közigazgatás LVI. évf. 9. szám, 2006. 513-519. oldal JUDT, Tony: The wrecking ball of innovation. New York Review of Books, 2007, december 6.,22-27. oldal KALAS Tibor: Közigazgatási jog Bíbor Kiadó, Miskolc, 1998. KALAS Tibor (szerk): Közigazgatási jog 1., Magyar közigazgatás általános rész. Virtuóz Kiadó, Miskolc, 2006. KATZENSTEIN, P.J. Corporatism and Change. Ithaca, N.Y.: Cornell University Press. 1984 KETTL, Donald F.: The Global Public Management Revolution. The Brookings Institution, Washington, D.C. USA, 2000. KILÉNYI Géza – KULCSÁR Kálmán – SÁRKÖZY Tamás: Javaslat az államszervezetnek a gazdasági reformmal összefüggésben való átalakítására, különös tekintettel a kormányzati irányításra. Budapest, 1987. KILÉNYI Géza felszólalása: A kormányzás és a közigazgatás reformjának részletes vitaanyagáról tartott tudományos, szakmai megbeszélések összefoglalójában. Magyar Közigazgatás. XLVI. évfolyam, 6. szám, 1996. június. 325-328. oldal KILÉNYI Géza: A közigazgatás fogalma, közigazgatási alapfogalmak. In. KILÉNYI Géza (Szerk.): A közigazgatási jog nagy kézikönyve. Complex Kiadó Kft. 2008. KLIJN, E.-H. – KOPPENJAAN J. Managing Uncertainties in Policy Networks London: Routledge 2006. 256
KOOIMAN, Jan: Governing as Governance. SAGE Publications, London, 2003. 115. oldal. KORNAI János: Mit tanulhatnak a posztszocialista átalakulás útjára lépı országok az átmenet eddigi tapasztalataibıl? Közgazdasági Szemle, LI. évfolyam, 2004. október, 899-923. oldal. KÖZIGAZGATÁS KORSZERŐSÍTÉSÉNEK KORMÁNYBIZTOSA: Összefoglaló a közigazgatási reformfolyamat elsı szakaszáról és soron következı feladatairól. Budapest, 1998. június. KUHN, Thomas S.: The Structure of Scientific Revolutions. University of Chicago Press. Chicago, Illinois, USA. 1962, 1970, 1996. KUTI Éva: Government-Nonprofit Sector Relations in Hungary: Aspirations, Efforts and Impacts. In. PHILIPS, Susan D. and Steven RATHGEB SMITH (eds). Government and Regulation of the Third Sector. International Perspectives. Routledge 142-163. 2011. LAMM Vanda (Fıszerkesztı): Jogi lexikon. Complex Kiadó, Budapest, 2009., átdolgozott és bıvített kiadás. LEIBOVITCH, Emile H.: Food Safety Regulation in the European Union: Toward an Unavoidable Centralization of Regulatory Powers. Texas International Law Journal. Vol. 43. 2008. 429-452. oldal. LEINER Vera: PPP-kézikönyv. A köz- és magánszféra sikeres együttmőködése. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (ISBN 963 963 86641 3 4) 2004 LIKERT, Rensis: The human organization: Its management and value. New York. McGrawHill, 1967 LINDBLOM, Charles E.: The Science of „Muddling Through”. Public Administration Review. Vol. 19. No. 2. (Spring, 1959) 79-88. oldal. Letölthetı: http://faculty.washington.edu/mccurdy/SciencePolicy/Lindblom%20Muddling%20Through.p df LINDBLOM, Charles: The intelligence of democracy: Decision making through mutual adjustment. The Free Press. New York 1965. LOTZ, Christian: International Norms in Statebuilding: Finding a Pragmatic Approach. Global Governance. 2010 (16) 219-236. oldal. LÓRÁNT Károly: A Magyarország eladósodásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalók. Nemzeti Érdek. I. évfolyam, 2007. évi 4. szám. 34. oldal. LİRINCZ Lajos: Állandóság és változás a közigazgatásban. Magyar Közigazgatás. XLI. 257
évfolyam 12. szám. 1991. december. 1063. oldal. LİRINCZ Lajos: Új irányzatok a közigazgatás fejlıdésében, Magyar Közigazgatás. LIII. évfolyam 12. szám. 2003. december. 705-710. oldal. LİRINCZ Lajos (szerk.): Közigazgatás-tudományi antológia. Elsı kötet. Unió Lap- és Könyvkiadó Kft. 2003. LİRINCZ Lajos (szerk.): A közigazgatás alapintézményei. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2005. LİRINCZ Lajos: Az állam és a közigazgatás szerepének erısödése. Állam- és Jogtudomány. L. évfolyam 2009. 5-15. oldal. LYNN, Laurence E. Jr.: Globalization and Administrative Reform: What is happening in theory?
2000.
IRSPM
IV.
Rotterdam,
Hollandia.
Letölthetı:
http://harrisschool.uchicago.edu/about/publications/working-papers/pdf/wp_00_4.pdf LYNN, Laurence E., Jr.: What Is a Neo-Weberian State? Reflections on a Concept and its Implications. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The Neo-Weberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009 MACEY, Jonathan – MILLER, Geoffrey – O’HARA, Maureen – ROSENBERG, Gabriel D.: Helping Law Catch Up to Markets: Applying Broker-Dealer Law to Subprime Mortgages. Journal of Corporation Law; Spring2009, Vol. 34 Issue 3, 789-842. oldal. MAGYARY Zoltán: Amerikai államélet. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1934 MAGYARY Zoltán: Magyar közigazgatás. A közigazgatás szerepe a XX. sz. államában. A magyar közigazgatás szervezete mőködése és jogi rendje. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1942. MANN, Michael. 1986. The Sources of Social Sower, Vol. I Cambridge: Cambridge University Press. MARJÁN Attila: Az
Európai
Unió
intézményeinek
közigazgatási
rendszerérıl
és
humánpolitikájáról. Jog Állam Politika. 2009. évi 4. szám. 183-188. oldal MATHIASON, John: What Kind of International Public Service Do We Need for the Twentyfirst Century. Global Governance. 14 (2008) 127-133. oldal MEIER, Kenneth J. and HILL, Gregory C.. (2005). Bureaucracy in the Twenty-First Century.In. 258
FERLIE, Ewan – LYNN Jr., Laurence E. -
POLLITT, Christopher (editors): The Oxford
Handbook of Public Management, Oxford University Press 2005. 51-71. oldal. MELNICK, R. Shep: Regulation and the Courts, The Brookings Institution, 1983 idézi: Walter GELLHORN – Clark BYSE – Peter L. STRAUSS – Todd RAKOFF – Roy A. SCHOTLAND: Administrative Law, Cases and Comments. The Foundation Press, Mineola, USA, 1987. Minister for Government Policy by Command of Her Majesty: Open Public Services White Paper. Presented to Parliament: July 2011. MINOGUE, Martin - POLIDANO, Christian – HULME David: Beyond New Public Management, Edward Elgar Publisher, Cheltenham, UK, 2001 MOLNÁR Jánosné dr.: A mérlegen: a kormányzati szervezeti átalakítási program (elızmények – tapasztalatok – távlatok). Közigazgatási Szemle. 2007. 1. szám. 35-43. oldal. MORÇÖL, Göktug: Phenomenology of complexity theory and cognitive science: Implications for developing an embodied knowledge of public administration and policy. Administrative Theory and Praxis. Vol 27. No. 1, 2005: 1-23. oldal. MOSHER, Frederick C.: Democracy and the public service. Oxford University Press, 1968 NISKANEN, W. A.: Bureaucrats and Politicans. Journal of Law and Economics. Vol. 18 (3), 1975. 617-643. oldal. NISKANEN, W. A.: The Peculiar Economics of Bureaucracy. In. The American Economic Review. Vol. 58 (2), 293-305. oldal. 1968. OECD: Economic Survey on Hungary 2010. http://www.oecd.org/dataoecd/58/55/44577243.pdf, letöltve: 2011. október 15. OECD: Reforms for Stability and Sustainable Growth. An OECD Perspective on Hungary, 2008. OECD: Concepts and Dilemmas of State Building in Fragile Situations. From Fragility to Resilience. OECD Journal on Development 2008 Vol 9/3. OOSTERLYNCK, Stijn: Path Dependence. A Political Economic Perspective. International Journal of Urban & Regional Research. International Journal of Urban & Regional Research. January 2012. Vol. 36. Issue 1. 158-165. oldal. ORENSTEIN, Mitchell A.: What Happened in East European (Political) Economies? A Balance Sheet for Neoliberal Reform. East European Politics and Societies. 23. évfolyam, 4. szám, 259
2009 ısz, 479-490. oldal. OSBORNE, David – GAEBLER, Ted. Reinventing Governnment: How the enterpreneurial spirit is transforming the public sector. New York: Penguin Books. 1992. OSBORNE, David. – PLASTRIK, Peter: Banishing bureaucracy: The five strategies for reinventing government. San Fransisco, CA, Jossey Bass, 1997, 2000. OSTROM, Vincent: Intellectual crisis in American public administration. University of Alabama Press, Tuscaloosa, USA, 1989. PANDE, Rohini – UDRY, Christopher: Institutions and development. A view from below. 2006. Yale University. http://www.econ.yale.edu/~rp269/website/papers/institutions_revisionjan.pdf letöltve: 2011. augusztus 12. PAP András László: Közbiztonság magánkézben? Állam- és Jogtudomány. XLVIII. évfolyam, 2. szám. 2007. 247-271. oldal. PATYI András – VARGA Zs. András: Általános közigazgatási jog. Dialóg Campus Kiadó, PécsBudapest, 2009. PEREZ, Carlota: Re-specialisation and the Deployment of the ICT Paradigm: An Essay on the Present Challenges of Globalization. In. Ramon Compano et al. (szerk): The Future of the Information Society in Europe: Contributions to the Debate. [Sevilla] IPTS, Luxembourg: OOPEC, EUR 22353 EN, 2006, 33-66. oldal. PEREZ, Carlota: The Context for Innovation Policies and Strategies after the Financial Frenzy of the 1990s. Keynote address, 4th European Forum for Innovative Enterprises, Stuttgart, 6 December 2004 PERRY, James L.: Democracy and the New Public Service. The American Review of Public Administration, Vol. 37, No. 1, 2007, 3-16. oldal. PETERS, B. Guy – ROSE, Richard: Can Government Go Bankrupt? Basic Books, New York, 1978 PETERS, B.Guy. Managing the Hollow State. In K. ELIASSEN and J. KOOIMAN, eds. Managing Public Organizations, 46-57. London: Sage. 1993. PETERS, B. Guy: Governing without Government? Rethinking public administration. Journal of Public Administration Research & Theory. Apr 98, Vol. 8, Issue 2. PETERS, B. Guy: The Future of Governing. Kansas Univ. Press, 2001. 260
PETERS, Guy B.: The Politics of Bureaucracy, Fifth edition 2001 Routledge, UK, USA, Canada PETERS, B. Guy: The Role of the State in Governing: Governance and Metagovernance. NISPA CEE working paper, 2008. PIKLER Kornél (Szerk.): Az államigazgatás központi szervei. Anglia, Ausztria, Belgium, Franciaország, Német Szövetségi Köztársaság. MTA Állam- és Jogtudományi Intézete, Budapest, 1978., 1979. POLÁNYI Károly: A nagy átalakulás. Boston, Beacon Press, 1971. PRADO, Mariana – TREBILCOCK, Michael: Path Dependence, development, and the dynamics of institutional reform. 59, University of Toronto Law Journal. 2009. 341-379. oldal. RAMOS, Guerreiro: A new sceince of organizations. University of Toronto Press. Toronto, Canada1981 RAMSEY, Todd: A szolgáltató állam. Századvég Kiadó, Budapest, 2006. RANDMA-LIIV, Tiina: New Public Management versus Neo-Weberian State in Central and Eastern Europe. The NISPAcee Journal of Public Administration and Policy. Special Issue: A Distinctive European Model? The Neo-Weberian State. Volume I, Number 2, Winter 2008/2009, 69-82. oldal. RHODES, R.A.W. Beyond Westminster and White-hall. London: Unwin Hyman 1988. RHODES, R.A.W.: The Hollowing Out of the State. Political Quarterly 65: 138-51 1994. ROZGONYI Tamás (szerk.): Államreform, közigazgatás, háttérintézmények. Gondolat Kiadó, Budapest, 2008. SAINT MARTIN, Denis: Management consultancy. In. FERLIE, Evan – LYNN JR., Laurence, E. – POLLITT, Christopher (editors) The Oxford handbook of public management. 2005, 2007. Oxford University Press, Oxford, UK, 643-670. oldal SAJÓ András: A társadalom mőködési zavarai és az államgépezet. Állam- és Jogtudomány. XLIX. évfolyam 2008, 233-280. oldal SÁRKÖZY Tamás: Államszervezetünk potenciazavarai (Javaslat egy hatékony és modern kormányzati szervezet kialakítására). HVG-ORAC, Budapest, 2006. SÁRKÖZY Tamás: Újraértékelendı államszervezetünkrıl. Mozgó Világ, 2010. május. http://mozgovilag.com/?p=3415 letöltve: 2012. április 29. 261
SÁRKÖZY Tamás: Egy év után. A kormányzás átalakításának tapasztalatairól. Mozgó Világ. 2007. június http://mozgovilag.com/?p=2469 letöltve: 2011. október 11. SÁRKÖZY Tamás: Magyarország Kormányzása 1978-2012. Park Könyvkiadó, Budapest, 2012. SCHILLER, Christian: Improving Governance and Fighting Corruption: An IMF Perspective, Washington DC, 2000 http://www.oas.org/juridico/english/imf2000.htm letöltve: 2011. október 2. SIMANDAN, Dragos: Options for Moving beyond the Canonical Model of Regional Path Dependence. International Journal of Urban & Regional Research. January 2012. Vol. 36. Issue 1. 172-178. oldal. SIMON, Herbert A.: (Köz)igazgatási közmondások. In. LİRINCZ Lajos (szerk.): Közigazgatástudományi antológia. Elsı kötet. Unió Lap- és Könyvkiadó Kft. 2003. 107-128. oldal. SKELCHER, Chris: Public Private Partnerships and Hybridity. In. FERLIE, Evan – LYNN JR., Laurence, E. – POLLITT, Christopher (editors) The Oxford handbook of public management. 2005, 2007. Oxford University Press, Oxford, UK, 347-370. oldal SOBIS Iwona – DE VRIES, Michiel S.: The Story Behind the Western Advide to Central Europe During Its Transition Period. NISPA CEE Press, Bratislava, Slovak Rep. 2009. SØRENSEN, Eva: Metagovernance. The American Review of Public Administration. 2006. évi 1. szám. 98-114. oldal. SORENSON, E. - TORFING J. Theories of Democratic Network Governance .Basingstoke: Palgrave. 2007. STATE REFORM OFFICE: Report 1997. Prime Minister offices. Ministry for the civil service, State reform and devolution. March 1998. 5 rue Oswaldo Cruz 75016 Paris. La Documentation Français. STUBBS, Paul –ZRINŠCAK, Siniša: Croatian Social Policy: The Legacies of War, State-building and Late Europeanization. Social Policy & Administration. 43. évf. 2. szám, 2009. április, 121-135. oldal. STUCKLER, David – KING, Lawrence – MCKEE, Martin: Mass privatization and the postcommunist mortality crisis: a comparative analysis. The Lancet 2009. január 31. 373. 399407. oldal.
262
STUMPF István: A középszintő közigazgatás helye és szerepe. Magyar Közigazgatás. 2001. február, LI. évfolyam 2. szám, 65-67. oldal. STUMPF István – G. FODOR Gábor: Neoweberi állam és jó kormányzás. Nemzeti Érdek 2. évfolyam, 7. szám. 2008 ısz STUMPF István – GELLÉN Márton: A jó kormányzás felé. In. VEREBÉLYI Imre – IMRE Miklós (szerk.): Jobb közigazgatás helyben járás és visszafejlıdés helyett. Századvég Kiadó, Budapest, 2009. 11-27. oldal. STURMBERG, Joachim P.: Primary Health Care Organizations – through a Conceptual and Political Lens. Journal of Evaluation in Critical Practice. 2011. (17) 525-529. oldal. SZABÓ Gábor: A dekoncentráció helye és szerepe a magyar közigazgatásban (Töprengések a hazai dekoncentrált állami közigazgatás múltjáról, jelenérıl és jövıjérıl) Magyar Közigazgatás XLV. évfolyam 7-8. szám. 406-412. oldal. SZEPESI Balázs (et al.): Módszertani, elméleti keretek a magyar állammőködés problémáinak megértéséhez. 2009. http://hetfa.hu/wp-content/uploads/2011/07/allammukodes2.pdf letöltve: 2011. október 2. SZÓCSKA Miklós: Változásvezetési kihívások az egészségügyben. Harvard Business Review, 2010 június 26-34. oldal. TAMÁS András: A közigazgatási jog elmélete. Második, átdolgozott kiadás, Szent István társulat, 2001. The Treasury:
http://www.treasury.govt.nz/publications/briefings/1987i/
letöltve:
2011.
augusztus 31. THOMPSON, James: Organizations in action: The social science bases of administrative theory. New York McGraw-Hill, 1967. TIIHONEN, Seppo: From Government to Governance. Tampere: University of Tampere Press 2004. TOFTGAARD NIELSEN, Susanna, PLS Consult, Denmark, - Kaj VESTERGAARD-POULSEN, PLS Consult, Denmark - Aider Pender, Institute of Public Administration, Ireland: Project Dossier Public Administration Reform, Hungary, September 1992. TOLCHIN, Susan J – TOLCHIN Martin: Dismantling America. The Rush to Deregulate. Oxford University Press. New York, 1983., 1985. 263
TOMCSÁNYI Móric, Dr.: A magyar közigazgatási jog alapintézményei. A szerzı kiadása. Budapest, 1926. TORMA András – CZÉKMAN Zsolt: Közigazgatás technológia. Miskolc, egyetemi jegyzet, 2011. TÓZSA István: Az elektronikus közigazgatás helyzete. Új Magyar Közigazgatás. 2012. 5. évfolyam, 5. szám. 2-12. oldal. UNDESA: Toward participatory and Transparent Governance: Reinventing Government. United Nations publication, 2007 UNDP:
UNDP
and
Governance.
Experiences
and
Lessons
Learned,
2006.
http://www.pogar.org/publications/other/undp/governance/lessonslearned-e.pdf letöltve: 2011. október 2. United Nations Expert Working Group on Administrative Modernization of East European Countries 17-19 April, 1991. National Institute of Public Administration Budapest, Hungary. VAN
DOOREN, Wouter – BOUCKAERT, Geert – HALLIGAN, John: Performance Management in
the Public Sector, Routledge, Abingdon, UK, 2010 VARGA Krisztián: Katonai biztonsági magánvállalatok amerikai alkalmazása Irakban. Nemzet és Biztonság. II. évfolyam, 3. szám, 2009. április. 57-69. oldal VASS László: Az „új közmenedzsment” és a hatékonyság javítása a közigazgatásban. Magyar Közigazgatás. XLVIII. évfolyam 10. szám 590-597. oldal. VENTRISS, Curtis: The Challenge for Public Administration (and Public Policy) in an Era of Economic Crises… or the Relevance of Cognitive Politics in a Time of Political Involution. Administrative Theory & Praxis. September 2010, Vol. 32. No. 3, 402-428. oldal. VEREBÉLYI Imre: A magyar közigazgatás modernizációja. Magyar Közigazgatás. XLII. évfolyam 11. szám. 1992. november 641-652. oldal. VEREBÉLYI Imre (Szerk.): Az önkormányzati rendszer magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993. VEREBÉLYI Imre: Összefoglaló a közigazgatási reformfolyamat elsı szakaszáról és soron következı feladatairól. Magyar Közigazgatás. XLVIII. évfolyam 6. szám, 1998. június. 321336. oldal. VEREBÉLYI Imre (szerk.): Az önkormányzati rendszer magyarázata. Közgazdasági és Jogi 264
Könyvkiadó, Budapest, 1999. 625-683. oldal. VEREBÉLYI Imre: Önkormányzati rendszerváltás és modernizáció. Magyar Közigazgatás L. évfolyam, 9. szám, 2000. szeptember. VEREBÉLYI Imre: Az Európai Unió hatása a nemzeti közigazgatásra és a kormányzásra. Magyar Közigazgatás LI. évfolyam, 7. szám 2001. július 390-401. oldal. VEREBÉLYI Imre: Megbízható és sikeres közigazgatással a jó kormányzásért. Magyar Közigazgatás. LII. évfolyam 6. szám, 2002. június 321-350. oldal VEREBÉLYI Imre: Válságban a magyar középszintő közigazgatás – hogyan tovább? In.: Jobb közigazgatás helyben járás és visszafejlıdés helyett (szerk. VEREBÉLYI Imre – IMRE Miklós, felelıs szerkesztı: GELLÉN Márton), Századvég Kiadó, Budapest, 2009. VEREBÉLYI Imre: A közigazgatási rendszer vizsgálatának és fejlesztésének MERCEDES modellje. In. FAZEKAS Marianna – NAGY Marianna (szerk.): Tanulmányok Berényi Sándor tiszteletére. ELTE, Eötvös Kiadó, Budapest, 2010. 463-475. oldal. VIGVÁRI András: Önkormányzati pénzügyek. Hazai kihívások és nemzetközi példák. Állami Számvevıszék Kutató Intézete. Budapest, 2011. december Világbank: From plan to market. World development report 1996. Oxford University Press 1996. http://wwwwds.worldbank.org/external/default/WDSContentServer/IW3P/IB/1996/06/27/000009265_39 61214181445/Rendered/PDF/multi0page.pdf letöltve: 2011. szeptember 1. Világbank: World Bank Development Report, 1983. Világbank: WORLD BANK: Reforming Public Sector Institutions and Strengthening Governance: a World Bank Strategy, Washington DC, USA, 2000 VIRÁG Rudolf: A dekoncentrált szervek szabályozásának jellemzıi. Magyar Közigazgatás. XLIV. évfolyam 1. szám. 1994. január 12-20. oldal. WALDO, Dwight: Public Administration in a Time of Revolutions. Public Administration Review. July-August 1968. 362-368. oldal. WALDO, Dwight: Mi a közigazgatás? In. LİRINCZ Lajos (Szerk.): Közigazgatás-tudományi antológia. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2007. 130-145. oldal. WALZER, Michael: Politics and Passion. Toward a More Egalitarian Liberalism. Yale University Press. New Haven & London 2005. 265
WETTESTAD, Jørgen: European Clomate Policy: Towards Centralized Governance? Review of Policy Research. Vol. 26. (3) 2009. 311-328. oldal. WOLLMANN, Hellmut – MARCOU, Gérard: From public sector- based to “privatised” service provision. Is the pendulum swinging back again? In. WOLLMANN, Hellmut – MARCOU, Gérard (editors): The Provisions of Public Services in Europe. Between State, Local Government and Market. Edward Elgar Cheltenham, UK. 2010. 240-260. oldal. ZUPKÓ Gábor: Reformfolyamatok a közszférában. Közszektor menedzsment reformok nemzetközi trendjeinek bemutatása és magyarországi hatásuk értékelése. PhD értekezés. Budapest, 2001. ZUPKÓ Gábor: Reformfolyamatok az önkormányzati közszolgáltatások területén I. Magyar Közigazgatás. LI. évfolyam, 5. szám, 2001. május, 257-266. oldal http://ecdc.europa.eu/en/aboutus/jobs/Documents/tocen100.pdf letöltve: 2011. szeptember 30. A közigazgatás reformjának programja 1996. szeptember, 47. oldal. EUPAN: Public administration and the Europe 2020 strategy. Preliminary Draft Version for the 56th Meeting of the Directors General responsible for Public Administration of the Member States of the European Union. 2011. EUPAN: Mid Term Priorities. 2011.
266
1. számú Függelék Összefoglaló jogalkotási táblázat, 1990-2010.
Év Jogszabály fajtája 1990 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 1991 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 1992 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 1993 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 1994 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 1995 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 1996 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 1997 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 1998 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 1999 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 2000 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet
kibocsátott ebbıl korábban létezı joganyag mennyisége joganyag módosítása (db) (db) 104 60 129 53 263 136 496 249 93 39 188 83 250 101 531 223 89 39 177 78 134 275 541 251 116 53 185 73 131 307 608 257 105 59 190 66 153 351 646 278 125 59 179 69 171 341 645 299 131 53 242 94 385 177 758 324 159 77 288 120 597 235 1044 432 93 42 245 95 552 261 890 398 125 42 109 228 561 272 914 423 145 43 278 120 514 277
267
szum 2001 törvény Kormr. miniszteri rendelet szum 2002 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 2003 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 2004 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 2005 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 2006 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 2007 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 2008 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 2009 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum 2010 törvény Korm. rendelet miniszteri rendelet szum
937 121 326 621 1068 68 315 635 1018 133 285 677 1095 140 383 858 1381 189 336 738 1263 135 368 616 1119 184 410 839 1433 115 362 620 1097 163 361 715 1239 191 376 575 1142
440 65 156 299 520 31 174 302 507 62 139 384 585 74 187 430 691 117 193 445 755 69 172 248 489 107 221 395 723 58 180 345 583 85 197 392 674 118 200 335 653
268
2. számú Függelék A 2010. évi törvényekben hivatkozott jogszabályok összefoglaló táblázata
Törvény sorszáma, 2010.
2010. évi 1. tv. 2010. évi II. tv. 2010. évi III. tv. 2010. évi IV. tv. 2010. évi V. tv. 2010. évi VI. tv. 2010. évi VII. tv. 2010. évi VIII. tv. 2010. évi IX. tv. 2010. évi X. tv. 2010. évi XI. tv. 2010. évi XII. tv. 2010. évi XIII. tv. 2010. évi XIV. tv. 2010. évi XV. Tv. 2010. évi XVI. tv. 2010. évi XVII. Tv. 2010. évi XVIII. Tv. 2010. évi XIX. Tv. 2010. évi XX. Tv. 2010. évi XXI. Tv. 2010. évi XXII. Tv. 2010. évi XXIII. Tv. 2010. évi XXIV. Tv. 2010. évi XXV. Tv. 2010. évi XXVI. Tv. 2010. évi XXVII. Tv. 2010. évi XXVIII. Tv. 2010. évi XXIX. Tv. 2010. évi XXX. Tv. 2010. évi XXXI. Tv. 2010. évi XXXII. Tv. 2010. évi XXXIII. Tv. 2010. évi XXXIV. Tv. 2010. évi XXXV. Tv. 2010. évi XXXVI. Tv. 2010. évi XXXVII. Tv. 2010. évi XXXVIII. Tv.
A törvényben felhívott más törvények, korm. rendeletek és min. rendeletek száma összesen 5 1 1 2 6 2 7 1 3 0 2 26 3 5 185 2 2 4 0 0 0 2 2 2 1 0 2 0 0 2 1 3 0 0 1 1 2 16
269
2010. évi XXXIX. Tv. 2010. évi XL. Tv. 2010. évi XLI. Tv. 2010. évi XLII. Tv. 2010. évi XLIII. Tv. 2010. évi XLIV. Tv. 2010. évi XLV. Tv. 2010. évi XLVI. Tv. 2010. évi XLVII. Tv. 2010. évi XLVIII. Tv. 2010. évi XLIX. Tv. 2010. évi L. tv. 2010. évi LI. Tv. 2010. évi LII. Tv. 2010. évi LIII. tv. 2010. évi LIV. Tv. 2010. évi LV. Tv. 2010. évi LVI. Tv. 2010. évi LVII. Tv. 2010. évi LVIII. Tv. 2010. évi LIX. Tv. 2010. évi LX. Tv. 2010. évi LXI. Tv. 2010. évi LXII. Tv. 2010. évi LXIII. Tv. 2010. évi LXIV. Tv. 2010. évi LXV. Tv. 2010. évi LXVI. Tv. 2010. évi LXVII. Tv. 2010. évi LXVIII. Tv. 2010. évi LXIX. Tv. 2010. évi LXX. Tv. 2010. évi LXXI. Tv. 2010. évi LXXII. Tv. 2010. évi LXXIII. Tv. 2010. évi LXXIV. Tv. 2010. évi LXXV. Tv. 2010. évi LXXVI. Tv. 2010. évi LXXVII. Tv. 2010. évi LXXVIII. Tv. 2010. évi LXXIX. Tv. 2010. évi LXXX. Tv. 2010. évi LXXXI. Tv. 2010. évi LXXXII. Tv. 2010. évi LXXXIII. Tv. 2010. évi LXXXIV. Tv. 2010. évi LXXXV. Tv.
19 12 0 7 60 1 0 1 3 1 1 2 4 22 2 0 2 2 8 31 6 1 1 3 1 1 1 8 2 2 1 1 1 2 5 1 16 1 3 0 2 2 1 33 7 2 4
270
2010. évi LXXXVI. Tv. 2010. évi LXXXVII. Tv. 2010. évi LXXXVIII. Tv. 2010. évi LXXXIX. Tv. 2010. évi XC. Tv. 2010. évi XCI. Tv. 2010. évi XCII. Tv. 2010. évi XCIII. Tv. 2010. évi XCIV. Tv. 2010. évi XCV. Tv. 2010. évi XCVI. Tv. 2010. évi XCVII. Tv. 2010. évi XCVIII. Tv. 2010. évi XCIX. Tv. 2010. évi C. tv. 2010. évi CI. Tv. 2010. éci CII. Tv. 2010. évi CIII. Tv. 2010. évi CIV. Tv. 2010. évi CV. Tv. 2010. évi CVI. Tv. 2010. évi CVII. Tv. 2010. évi CVIII. Tv. 2010. évi CIX. Tv. 2010. évi CX. Tv. 2010. évi CXI. Tv. 2010. évi CXII. Tv. 2010. évi CXIII. Tv. 2010. évi CXIV. Tv. 2010. évi CXV. Tv. 2010. évi CXVI. Tv. 2010. évi CXVII. Tv. 2010. évi CXVIII. Tv. 2010. évi CXIX. Tv. 2010. évi CXX. Tv. 2010. évi CXXI. Tv. 2010. évi CXXII. Tv. 2010. évi CXXIII. Tv. 2010. évi CXXIV. Tv. 2010. évi CXXV. Tv. 2010. évi CXXVI. Tv. 2010. évi CXXVII. Tv. 2010. évi CXXVIII. Tv. 2010. évi CXXIX. Tv. 2010. évi CXXX. Tv. 2010. évi CXXXI. Tv. 2010. évi CXXXII.
11 25 10 20 83 0 9 2 7 6 2 1 13 1 5 3 1 9 5 4 0 0 0 0 0 0 21 4 1 10 3 4 2 1 2 1 68 68 9 3 58 5 0 0 88 9 0
271
Tv. 2010. évi CXXXIII. Tv. 2010. évi CXXXIV. Tv. 2010. évi CXXXV. Tv. 2010. évi CXXXVI. Tv. 2010. évi CXXXVII. Tv. 2010. évi CXXXVIII. Tv. 2010. évi CXXXIX. Tv. 2010. évi CXL. Tv. 2010. évi CXLI. Tv. 2010. évi CXLII. Tv. 2010. évi CXLIII. Tv. 2010. évi CXLIV. Tv. 2010. évi CXLV. Tv. 2010. évi CXLVI. Tv. 2010. évi CXLVII. Tv. 2010. évi CXLVIII. Tv. 2010. évi CXLIX. Tv. 2010. évi CL. Tv. 2010. évi CLI. Tv. 2010. évi CLII. Tv. 2010. évi CLIII. Tv. 2010. évi CLIV. Tv. 2010. évi CLV. Tv. 2010. évi CLVI. Tv. 2010. évi CLVII. Tv. 2010. évi CLVIII. Tv. 2010. évi CLIX. Tv. 2010. évi CLX. Tv. 2010. évi CLXI. Tv. 2010. évi CLXII. Tv. 2010. évi CLXIII. Tv. 2010. évi CLXIV. Tv. 2010. évi CLXV. Tv. 2010. évi CLXVI. Tv. 2010. évi CLXVII. Tv. 2010. évi CLXVIII. Tv. 2010. évi CLXIX. Tv. 2010. évi CLXX. Tv. 2010. évi CLXXI. Tv. 2010. évi CLXXII. Tv. 2010. évi CLXXIII. Tv. 2010. évi CLXXIV.
0 6 11 1 1 2 0 0 1 1 1 2 1 2 31 162 1 1 0 99 83 9 2 1 26 58 32 7 11 7 1 1 1 0 3 8 86 8 26 44 26 3
272
Tv. 2010. évi CLXXV. Tv. 2010. évi CLXXVI. Tv. 2010. évi CLXXVII. Tv. 2010. évi CLXVIII. Tv. 2010. évi CLXXIX. Tv. 2010. évi CLXXX. Tv. 2010. évi CLXXXI. Tv. 2010. évi CLXXXII. Tv. 2010. évi CLXXXIII. Tv. 2010. évi CLXXXIV. Tv. 2010. évi CLXXXV. Tv. Összesen
2 3 7 2 14 19 11 10 17 1 49 2053
273