HIPPOKRATÉSZ
ÉS A
BIOKLIMATOLÓGIA
írta: Dr. KÉRDŐ I S T V Á N (Budapest) zázadunk, s különösen az utolsó évtizedek nagyarányú t e c h n i k a i és tudományos fejlődését f i g y e l e m m e l kísérve, a legtöbb m a i ember a l i g h a gondolna a r r a , h o g y évezredekkel ezelőtt megírt művek olvasása bármi újat, v a g y felhasználhatod nyújtana időszerű problémáinak megoldásához. Valóban, h a az ókornak akár a l e g n a g y o b b tudósa is h i r t e l e n életre k e l n e és megjelenne közöttünk, csodálkozva és megrendülve szemlélné a m o d e r n világot, m e l y n e k alkotásai, eredményei legmerészebb álmait is messze felülmúlják. Ügy tűnik hát, hogy jogosan v a g y u n k büszkék n a p j a i n k hatalmas vívmányaira. Egyet azon ban n e m szabad elfelejtenünk: m i n d e n k i s újabb eredmény, m i n d e n előre t e t t lépés a haladás útján, elődeink munkájára, tudására támaszkodik, s m i n d a z , a m i t elértünk, évezredek v e rejtékének, töprengésének végső gyümölcse. Helyes tehát, ha a tudomány munkása o l y a n k o r , a m i k o r néhány órára m e g p i hen, h o g y erőt gyűjtsön a rá váró n a g y f e l a d a t o k r a , egy-egy percre elfordítja tekintetét az előtte lebegő célról és v i s s z a p i l l a n t a maga mögött h a g y o t t útra, szemügyre veszi a n n a k sok szor zegzugos, k a n y a r u l a t o s pályáját, s a m e l l e t t e álló határ köveket. A kiindulópont többnyire elvész a régmúlt idők ködös távlatában, de néha, h a szerencsések v a g y u n k , a nagy messze ségben is felfedezhetjük egy-egy monumentális alkotás h a l vány körvonalait: egy n a g y szellem korát meghaladó g o n d o l a tát, v a g y megfigyelését, m e l y útjelző táblaként m u t a t t a száza d o k k a l előre a helyes irányt a tudomány vándorai számára, feltéve, h o g y egyáltalán észrevették v a g y megszívlelték.
S
Hippokratészi ábrázoló metszet műveinek 1665. évi Leydenben meg jelent Gaasbeeck-féle kiadásából
A leydeni Hippokratész-kiadás címképe
I l y e n jelentőségük v a n Hippokratész f e n n m a r a d t műveinek is. A z ókornak ez a kiváló orvosa az i . e. V . század első felé ben, 460 körül született és 377-ben h a l t m e g . K o s szigetéről származott. Bejárta Görögországot, Kis-Ázsiát. Munkássága és eszméi az orvostörténelemben korszakot j e l e n t e t t e k . I g e n j ó megfigyelő v o l t és bár élettani és kórtani i s m e r e t e i m a i szem m e l nézve hiányosak v o l t a k , mégis eredményesen gyógyított, m e r t kiváló érzékkel hasznosította e m p i r i k u s a n szerzett tudá sát. Nagy f i g y e l m e t fordított az a l k a t n a k az egyes betegségek b e n játszott szerepére. Különös gonddal tanulmányozta a kör nyezeti tényezők, m i n t a levegő, a vizek és a talaj jelentőségét a betegségek keletkezésében és lefolyásában. E tanulmányban elsősorban azt szeretnénk b e m u t a t n i , h o g y a n állják meg helyü k e t Hippokratésznak a légköri tényezők és az élő szervezet mű ködése közti összefüggésekre vonatkozó megállapításai és t a n tételei m o d e r n ismereteink fényében. Forrás gyanánt Hippokratész összes munkáinak, az ún. „ C o r pus H i p p o c r a t i c u m " - n a k egy 1665. évi kiadása szolgált, m e l y Hollandiában, Leydenben j e l e n t meg a Gaasbeeck testvérek k i adásában a következő címmel: „Magni H i p p o c r a t i s Coi O p e r a O m n i a Graece et L a t i n e E d i t a et ad omnes alias E d i t i o n e s accommodata . . . " A művet Joannes A n t o n i d e s Vander L i n d e n rendezte sajtó alá. A z értékes kétkötetes m u n k a az Országos Orvostörténeti Könyvtár t u l a j d o n a . U g y a n c s a k felhasználtuk a szövegek helyes m a g y a r fordításához a jelenleg l e g m o d e r nebb, a görög szövegek k r i t i k a i összehasonlításával készült német Hippokratész-fordítást is, m e l y e t R i c h a r d K a p f e r e r ké szített és rendezett sajtó alá. Ez a sorozat 1934-ben j e l e n t m e g ( H i p p o k r a t e s - V e r l a g , G. M . B . H „ S t u t t g a r t — L e i p z i g ) . 6
7
Mielőtt rátérnénk a hippokratészi szövegek elemzésére, röviden áttekintjük a bioklimatológia m a i állását. Maga az elnevezés a görög „bios" — élet, és „klima" — hajlás, éghajlat szavak összetételéből származik. A bioklimato lógia gyűjtő fogalom. M i n d a z o k a t az i s m e r e t e k e t j e l e n t i , m e l y e k a légköri tényezők élettani és kórtani hatására v o n a t k o z nak. A bioklimatológiának két ága v a n : a meteorobiológia és a
A
leydeni Hippokratész-kiadás címlapja
klimatobiológia. A z első a légkör gyorsan lezajló folyamatai nak, az időjárásváltozásoknak dinamikus befolyása nyomán mutatkozó biológiai reakciókkal f o g l a l k o z i k . A másik a légköri elemek egy meghatározott területre jellemző állapotának, a klí mának hosszabb időn át érvényre jutó statikus hatásával. M i n d a meteorobiológia, m i n d a klimatobiológia maga is kétkét tárgykörre oszlik. A szervezetnek az időjárás, i l l . a klíma befolyása a l a t t észlelhető normális alkalmazkodási reakciói v a l a meteorofiziológia és a klimatofiziológia f o g l a l k o z i k . Pia a kiváltott reakciók kórosak, a k k o r a meteoropatológia, ill. a klimatopatológia ismeretanyagához tartoznak. A bioklimatológiát egészen új tudománynak t e k i n t i k . N e m kétséges, hogy tudománynak csak azóta nevezhetjük, amióta egyrészt j o b b a n megismertük a légkör fizikáját, s ezáltal köze lebbről meg t u d j u k határozni az atmoszférában lejátszódó f o l y a m a t o k természetét és időpontját, másrészt a kiváltott b i o lógiai reakciókat is objektív módszerekkel, számszerűen k i f e j e z v e l e t u d j u k mérni, s n e m s z o r u l u n k kizárólag a betegek szubjektív panaszainak f i g y e l e m b e vételére. N e m kevésbé f o n tos szerep j u t o t t a b i o s t a t i s z t i k a i módszereknek is, m e l y e k k e l az összefüggéseket a feltételezett hatótényező és az észlelt élet t a n i reakció között felülvizsgálhatjuk és biztosan m e g m o n d h a t j u k , hogy m i k o r v a n szó a két jelenség véletlen időbeli egy beeséséről, m i k o r valódi o k - o k o z a t i összefüggésről. Igaz, hogy az orvostörténelem m i n d e n szakában találkozunk o l y a n m e g állapításokkal, m e l y e k egyik, v a g y másik betegség okát az idő járásban, az éghajlatban keresték, azonban ezeket az elképze léseket az e x a k t természettudományok kialakulása után erő sen k r i t i k u s s z e m m e l nézték, sőt nagyobbára kétségbe vonták. A f e n t vázolt fejlődés eredménye, hogy a bioklimatológia a m o d e r n tudományok között is polgárjogot k a p o t t . (Kérdő ) 9
Nézzük m e g m o s t már közelebbről, m e l y e k is a b i o k l i m a t o lógia immár tudományosan is bebizonyított, legfontosabb té nyei! Első h e l y e n k e l l megemlítenünk, hogy a környezeti ténye zők, tehát köztük az időjárás és az éghajlat részéről is, főleg a változás h a t a szervezetünkre. A megváltozott külső körűimé i i g
nyékhez ugyanis a szervezetnek a l k a l m a z k o d n i a k e l l , hogy életfolyamatainak zavartalanságát biztosítsa. Már ebből kö v e t k e z i k , hogy egy meghatározott változás n e m mindenkiből fog e g y f o r m a reakciót kiváltani. A s z e r i n t , hogy a különböző egyének egyes szervei, szervrendszerei m i l y e n állapotban v a n nak, m e k k o r a a teljesítőképességük, a környezet u g y a n a z o n változása eltérő működési z a v a r o k a t idéz elő, m e r t más és más életfolyamat szempontjából lépi át az alkalmazkodóképesség határát. í g y kerül előtérbe az alkat kérdése. Régebben az a l k a t fogalmához csak az egyén öröklött, v a g y veleszületett a d o t t ságai t a r t o z t a k és típusát elsősorban a külső megjelenési f o r mák alapján, tehát morfológiai szempontból igyekeztek elkü löníteni. M a az alkatról való elképzelésünket kibővítettük az zal az ismerettel, h o g y az egyén tulajdonságai az élet folyamán módosulnak és így szívesebben beszélünk különböző reakciótípusokról, sőt p i l l a n a t n y i reakciókészségről, abból a tapasz talatból k i i n d u l v a , h o g y u g y a n a n n a k az egyénnek reakciói is rövid időn belül változhatnak. I n n e n magyarázható az a nehéz ség és sok látszólagos ellentét, m e l l y e l a légköri hatások t a nulmányozása közben szemben találjuk m a g u n k a t . Az időjárásváltozás hatásaival kapcsolatban eleinte az egyes légköri tényezők szerepét vizsgálták, m i n t p l . a hőmérsékletét, vagy a légnyomásét. M a t u d j u k , h o g y időjárásváltozáskor a légkör összes elemei egyszerre változnak m e g , m e r t légtömeg csere következik be. K é t eltérő légtömeg határfelületét idő járási frontnak nevezik. Aszerint, hogy az előző légtömeg h e lyére nála melegebb, v a g y hidegebb légtömeg kerül, beszélünk melegfrontról és hidegfrontról. A két frontfajtának élettani hatása lényegesen eltér egymástól. A meteorológiai tényezők hatásukat főleg az idegrendszeren keresztül f e j t i k k i (Kérdő ), m e l y az alkalmazkodás folyamatának legfőbb irányító szerve. A z idegrendszernek e g y i k különleges tevékenysége az ún. ve getatív idegműködés, m e l l y e l összes s z e r v e i n k n e k az akarattól független irányítása történik. A vegetatív beidegzésnek kétféle munkamódja v a n . A z ún. sympathicus jehegű idegtevékenység fokozódása esetén a szervezet az általános energiakifejtés, emelkedő anyagcsere, intenzívebb vérkeringés fázisába j u t . A w
g
Orvostörténeti közi.
— 4-1
parasympathicusnak nevezett idegműködés fokozódásakor a pihenés, az energiafelraktározás, az anyagcsere csökkenése k e rül előtérbe a szervezetben. Bármelyik idegműködési mód túl zott érvényre jutása esetén kóros tünetek j e l e n t k e z h e t n e k . M i n d e z e k e t azért k e l l e t t előrebocsátanunk, h o g y megérthes sük a két frontfajtának hatásait. A m e l e g f r o n t o t kísérő élet jelenségek a s y m p a t h i c u s tónus növekedésére utaló tüneteket m u t a t n a k . A h i d e g f r o n t hatására viszont a p a r a s y m p a t h i c u s tó n u s fokozódik. A z e l m o n d o t t a k ismeretében c s a k n e m az összes frontpatológiás jelenséget m e g t u d j u k magyarázni. A légkörnek természetesen -nemcsak az i l y e n rövidlejáratú változásai befolyásolják az élőlényeket, h a n e m a hosszabb idő közönként visszatérő, szabályos változásai is. Már a nap 24 órája alatt is megfigyelhető az életfolyamatok jellegzetes r i t musa. Ugyanígy a nagyobb periódusok során az évszakok sa játos időjárása is áthangolja egész szervezetünket. Ismeretes, h o g y a gyomorfekély p l . t a v a s s z a l és ősszel szokott kiújulni. G y e r m e k e k t e t a n i a s görcsei h a l m o z o t t a n lépnek f e l az első v e rőfényes tavaszi napok táján. T u d j u k , h o g y a járványok m e g jelenésében is megfigyelhető bizonyos évszakos periodicitás. M i n d e z e k a vázolt összefüggések csak egészen nagyvonalú áttekintését adják bioklimatológiai i s m e r e t e i n k n e k . Egyes részletekre Hippokratész különböző műveinek megfelelő sza kaszainál f o g u n k szükség s z e r i n t bővebben kitérni. Hippokratész munkáiban i g e n sok h e l y e n találkozunk az időjárás, a levegő fontos élettani szerepére vonatkozó részek k e l . A z összes adat felsorolása meghaladná j e l e n tanulmány kereteit. Bioklimatológiai vonatkozású megállapításainak, n é zeteinek e g y i k legbőségesebb forrása aforizmáinak H L fejeze te. Vegyük sorra m i n d e n e k előtt e fejezet szakaszait. I . Az évszakok váltakozása leginkább hoz létre betegségeket és az egyes évszakok folyamán főleg a hideg és meleg ingadozásai, t o vábbá az ehhez hasonló váltakozások idéznek elő betegségeket. Már az első idézet m u t a t j a , h o g y Hippokratész m i l y e n v i l á gosan f e l i s m e r t e a környezet változásának n a g y szerepét. D e nézzük tovább!
Hippokratész aforizmáiból a bioklimatológiai kérdésekkel foglal kozó harmadik rész első öt szakasza, az 1665-i leydeni kiadásban
I I . A z egyes emberek szervezete különbözőképpen viselkedik az évszakokkal szemben; némelyek számára a nyár, másoknak a tél kedvező, vagy hátrányos. E b b e n a megállapításban az a l k a t i tényezők, a reakció-típusok szerepéről v a n szó. Jól t u d j u k , h o g y p l . erősen l e r o m l o t t , ideg gyenge, v a g y f o k o z o t t anyagcseréjű egyének számára a nagy nyári hőség i g e n kedvezőtlen. A z utóbbiak, habár fázékonyak, mégis j o b b a n érzik m a g u k a t h i d e g időben. Idős e m b e r e k szá mára v i s z o n t a téli időszak veszedelmes. E z t a g o n d o l a t o t v i szi tovább és világítja m e g más oldalról a következő szakasz: I I I . Maguk a különböző betegségek is eltérő módon viselkednek, jól, vagy rosszul, az egyes évszakokban, de kor, vidékek és életmód szerint is. A z időjárási v i s z o n y o k tehát befolyással lehetnek a beteg ség jellegének kialakítására, sőt, m i n t mindjárt látni f o g j u k , különleges időjárási helyzetben rendkívüli betegségek is j e l e n t k e z h e t n e k . O l v a s s u k e l a I V . szakaszt: I V . Bármely évszakban őszi betegségekre számíthatunk, ha ugyanazon a napon majd hőség, majd hideg lép fel. A z ezt követő rész valóságos k i s meteoropatológiai összefog lalás. V. Déli szelek megnehezítik a hallást, zavarossá teszik a szemet, elnehezítik a fejet, lomhává teszik a testet, petyhüdtté a végtagokat. Ha tehát déli szél uralkodik, a betegségekben ezeket a tüneteket k e l l elszenvedni. Ha viszont északi szél van, akkor köhögés, rekedtség, vizelési nehézségek, félelmi állapotok, a bordák fájdalma és mellkasi fájdalmak tapasztalhatók. Amidőn északi szél uralkodik, a betegségben ilyen zavarokra számíthatunk. Érdemes e tételeknél kissé hosszabban időznünk. A z egyes kifejezések értelmezése, értékelése kapcsán f i g y e l e m b e k e l l venr.ünk, h o g y Hippokratész korában a meteorológiai ismere tek i g e n hiányosak v o l t a k , tehát m a i szemmel nézve némely szónak, f o g a l o m n a k többféle jelentése is lehet. Első megállapítása a déli szél hatásaira v o n a t k o z i k . M e l y e k általában a déli szél tulajdonságai? Legfőbb jellegzetessége többnyire az, h o g y m e l e g . A z o k a t a tüneteket, m e l y e k e t H i p -
pókratész a déli szélre vonatkozóan említ, az újabb i r o d a l o m ban különösen az alpesi vidékek föhnjével kapcsolatban írták le. M a g a a föhn is az A l p o k északi oldalán észleit, déli irány ból, a gerincről leáramló m e l e g levegő. I g e n érdekes összeha sonlítani Hippokratésznek a déli szél hatására vonatkozó m e g állapításait a z o k k a l a föhn-tünetekkel, m e l y e k e t H. Ficker és B. De Rudder „Föhn u n d Föhnwirkungen" címmel 1948-ban megjelent könyvében Laitssertól idézve találunk: . M a j d n e m m i n d e n e m b e r e n apátia válik úrrá, sokan fejfájást éreznek, kü lönösen a h o m l o k b a n , m e l y néhány esetben rosszullétre, há nyásra vezet; n a g y bágyadtság, álmosság és mégis álmatlanság szokásos tünetek, továbbá a végtagok elzsibbadása és képtelen ség, hogy v a l a m i k o m o l y problémát hosszabb időn át m e g f o n t o l j u n k . " . . . Meglepő a hasonlóság a két idézet között. A föhnjelenségekkel azonban távolról sem merült k i a meleg déli szél biológiai hatására vonatkozó m o d e r n i r o d a l o m . A l y o n i g y e r mekklinikán Mouriquand és iskolája k i d o l g o z t a a déli szél tünetcsoportját, ahogy ő nevezte: „Syndrome d u v e n t d u M i d i " - ! . Megfigyelései elsősorban csecsemőkre, k i s g j ' e r m e k e k r e v o n a t k o z n a k . A z ő a n y a g u k b a n is jelentékeny szerepet játsza n a k az idegrendszeri tünetek. Ugyancsak u t a l n u n k k e l l a m e leg sirokkóval kapcsolatos idegpanaszokra is. 5
12
Vi
Nehéz v o l n a utólag m e g m o n d a n i , hogy a Hippokratész m u n kájában szereplő „déli szél" kifejezés, a m i l a t i n szövegünk ben „Auster", értelmezésének csak az alapjelentésre, vagy át v i t t értelemben meleg, e n y h e szélre is k e l l g o n d o l n u n k . A z utolsó eset valószínűbb. A m e l e g légáramlat a z o n b a n olyan idő járási helyzetet is jelenthet, a m i t m a melegfront néven isme rünk. Ez a f o g a l o m természetesen Hippokratész idejében még n e m v o l t ismeretes. Nagyon megerősíti feltevésünket az a kö rülmény, h o g y a n a p j a i n k b a n m e g j e l e n t meteoropatológiai i r o d a l o m b a n m e l e g f r o n t t a l kapcsolatosan leírt tünetek egy része is jól megfelel Hippokratész adatainak. Több szerző (Kuhnke és Zink, Curry, Wigand stb.) közlése alapján i l y e n tünetek: szülés alkalmával fájásgyengeség, depressio, szorongás, g y o r sabb kimerülés, fokozott fáradtság, teljesítménycsökkenés stb. 11
3
20
Egy másik csoportot képeznek azok a jelenségek, m e l y e k e t Hippokratész északi szél idején f i g y e l t m e g . Ezúttal is kérdé ses, v a j o n a szövegünkben olvasható „ A q u i l o " elnevezés csak északi szelet jelent-e, v a g y általában h i d e g légáramlatot. J o g o s u l t n a k látszik ebben az esetben is a tágabb értelmezés. í g y tehát n e m c s a k a hideg szelekre általában, de a h i d e g f r o n t - b e törésekre is v o n a t k o z t a t h a t j u k Hippokratész megállapításait. Közismert az a tény, h o g y nagy lehűlések alkalmával az ún. „meghűléses betegségek" j e l e n t k e z h e t n e k , tehát a felső légutak h u r u t j a i . H a most megnézzük, hogy az előbb idézett m o d e r n szerzők m i l y e n tüneteket tapasztaltak hidegfrontbetörés i d e jén, a következőket találhatjuk: általános görcshajlam ( H i p pokratésznél székrekedés), kólikák, a n g i n a pectoris, vizelési kényszer k i s vizeletmennyiségeknél, tehát hólyagtenesmus (Hippokratésznél: u r i n a e d i f f i c u l t a t e s ) , emelkedett psychés i n gerlékenység (Hippokratész: félelmi állapotok), stb. K ü l ö n ér demes k i e m e l n i a m o d e r n k l i n i k u m n a k azt a megfigyelését, hogy az a n g i n a pectorisos betegek m i l y e n h a l m o z o t t a n k a p n a k r o h a m o k a t h i d e g szél esetén. N a g y o n valószínű, hogy az idé zett szövegünkben olvasható „dolores pectoris" kifejezés az anginas m e l l k a s i fájdalmakat is magában foglalja. B i z o n y o s mértékig erre találunk utalást a X V I I . szakaszban is, a h o l a n a p i időjárás hatásait f o g l a l j a még egyszer össze: X V I I . A m i a napi időjárás befolyását illeti, az északi szelek a testet tömörré s erőteljessé teszik, továbbá mozgékonnyá, élénk színt adnak és világos hallást, szárítják a beleket és izgatják a sze met; ha pedig a mellkas körül már előzetesen is volt v a l a m i fájda lom, akkor azt fokozzák. A déli szelek a testet petyhüdtté, nedvessé teszik, tompa hallást okoznak, a fejet elnehezítik, szédülést idéznek elő, a szemek és az összes végtagok mozgása is nehézkes lesz, a be lek pedig nedvesekké válnak. I t t különösen a már régebben fennálló mellkasi fájdalmak exacerbálódására érdemes f e l f i g y e l n i . Jó megjegyzés az is. a m e l l y e l az északi szelek szárító hatására utal. Csecsemőknél, m a i i s m e r e t e i n k szerint, ügyelni k e l l arra, hogy ha h i d e g és száraz levegőn sokáig t a r t j u k őket, a k k o r a hideg levegő cse kély abszolút nedvesség-tartalmával szemben, a m i t belélegez i k
nek, kilégzéskor a meleg l e h e l e t t e l v i s z o n y l a g sokkal több n e d vességet a d n a k le, s így exsiccálódhatnak. Visszatérve a V I I I . szakaszhoz ezt találjuk: V I I I . Állandó jellegű időjárás esetén, s a m i k o r az évszakok vál tozása fokozatosan történik, a betegségek is szabályos lefolyást m u tatnak és könnyebb megítélni őket. Szabálytalan változások idején a betegségek is szabálytalanok lesznek és megítélésük nehéz. Látjuk, h o g y Hippokratész m i l y e n d i n a m i k u s a n szemlélte a betegség folyamatát, m e l y b e n a külső tényezők szerepét is kellő mértékben értékelte. E g y következő részben visszatér azonban a reagáló e m b e r r e és b e m u t a t j a , konkretizáltan, a m i t már általánosságban a I I . szakaszban k i m o n d o t t , hogy v i s z o n t a különböző egyének adottságaitól is függ a reakció. A X V I I I . szakaszban az életkor okozta reakciókülönbségeket fej Legeli. X V I I I . A m i a különböző évszakokat illeti, tavasszal és nyár ele jén a gyermekek és fiatalok érzik jól magukat, s maradnak több nyire egészségesek. Nyáron és az ősz első részében az öregek, késő ősszel és télen pedig a középső életkorok. Most p e d i g nézzük m e g közelebbről, h o g y Hippokratész sze r i n t m i l y e n betegségeket várhatunk az egyes évszakokban l e g g y a k r a b b a n ! Mielőtt rátérne az évszakok jellegzetes betegsé geinek tárgyalására, felhívja a figyelmet, h o g y azért természe tesen más betegségek is előfordulhatnak bármely évszakban, felsorolása csak — m i n t m a mondanánk — „statisztikai v a l ó színűség". XTX. M i n d e n betegség felléphet bármely évszakban, mindazál tal vannak olyanok, melyek egy bizonyos évszakban gyakoribbak és rosszabbodnak. Az idézett szakasz világosan m u t a t j a Hippokratész nagy tár gyilagosságát. Ezután a következő szakaszban így f o l y t a t j a : X X . „Mégpedig tavasszal (a következő betegségek lépnek f e l mint) mánia, melancholia, epilepsia, vérfolyások, torokgyulladá sok, nátha, köhögés, lepra, impetigo, vitiligo, legnagyobb számban fekélyes pustulák, tuberculumok és ízületi betegségek".
Hasonlítsuk össze ezeket a betegségeket a De Rudder: ..Grundriss e i n e r M e t e o r o b i o l o g i e des M e n s c h e n " c. k ö n y v é nek 1952. évi kiadásaiban található évszakos összeállítás egyes tavaszi kórképeivel! I t t többek közt a következők szerepelnek: angina, chorea m i n o r , spasmophilia, m e n i n g i t i s tuberculosa és cerebrospinalis, p n e u m o n i a crouposa, ekzema, psoriasis, e r y t h e m a n o d o s u m , e r y t h e m a e x u d a t i v u m m u l t i f o r m e , stb. 4
A felsorolt betegségeken kívül tapasztalati tény, m e g e g y e zően Hippokratésszel, a h e v e n y ízületi reumának tavaszi h a l mozott fellépése, nemkülönben a gümőkóros betegek ellenálló képességének csökkenése és növekvő halálozási arányszáma. ( S t e p h a n i , S t r a n g a a r d . ) U g y a n c s a k ismeretes a tavaszi p s z i chés labilitás (Hippokratésznél mania, m e l a n c h o l i a ) . Nyári betegségek: 16
17
X X I . Nyáron pedig néhány a felsoroltak közül, továbbá heves és tartós lázak, harmadnapos láz, mégpedig nagy számban, hányás, hasmenés, szempanaszok (szó szerint csípásság), fülfájás, a száj k i i'ekélyesedése, rothadásos folyamatok (putrendines) a nemiszerve ken és hydroa. U g y a n a k k o r De Rudder nyári adatai: h e v e n y bélhurutok, d y senteria, t y p h u s , p a r a t p y h u s , csecsemők nyári hányásos h a s m e nése, v i r u s e n k e p h a l i t i s , d i p l o b a c i l u s - c o n j u n c t i v i t i s , t r y c h o m o nasfluor, továbbá az e n d o m e t r i u m g l a n d u l a r i s hyperplasiája. Hippokratész magas lázai jól megfelelnek az infekciós bélbe tegségeknek, m e l y e k e t különben maga is említ. Meglepő a has menések, a szembajok és a nemiszervek betegségeinek köze lítő egyezése. Következő rész az ősz. X X I I . Ősszel a nyári betegségek egy része folytatódik, amihez hozzájárul még negyednapos és szabálytalan váltóláz, lépduzzanat és vizenyő, tabes és vizelési kényszer, bélhurut és dysenteria, ischias, torokgyulladás és asthma, ileus, epilepsia, mania és melan cholia. De Ruddernél ebből gyomorfekélyt, szív- és vérkeringési b e tegségeket, reumás lázat és anginát találunk.
Téli betegségek: X X I I I . Télen dominál a pleuritis, peripneumonia, nátha, rekedtség, köhögés, mellfájás, oldal és lumbalis fájás, fejfájás, szédülés, apoplexia. A m o d e r n összeállításban u g y a n e k k o r f e b r i s r h e u m a t i c a , a n gina, ulcus v e n t r i c u l i és d u o d e n i , szív- és vérkeringési betegsé gek, b r o n c h o p n e u m o n i a stb. szerepel. A felsorolt hippokratészi idézetek m i n t e g y összegezik a hoszszú élettapasztalat eredményeit, m i n t aforizmái általában. H o g y azonban láthassuk, m i l y e n gondos megfigyelésen a l a p u l t H i p pokratész bioklimatológiai tudása, álljon i t t egy részlet a j á r gányokról írt munkájának elejéről: Thasoson az ősszel, a napéjegyenlőség ideje körül, amikor a pleiádok még láthatók voltak, sok enyhe, tartós eső volt, déli széllel. Délies jellegű tél, kevés északi széllel, szárazság. Nagyjában és egészében a tél tavaszias volt. Tavasszal friss déli szél volt, kis csa padékokkal. Nyáron az ég többnyire felhős volt, vízhiány. A paszszátszelek ritkán fújtak, enyhén és megszakításokkal. Miután tehát az egész időjárás délies jellegű volt szárazsággal, a tavasz kezdetén az egész időjárás csaknem az ellenkezőbe csapott át és északias jellegűvé vált. Ekkor egyes embereknél teljesen jóindulatú lázak léptek föl. Egyeseknél vérzés mutatkozott. Haláleset nem történt közöttük, de sokan fültáji duzzanatot kaptak egy- vagy kétoldalon. Jlyen körültekintéssel vizsgálta m e g Hippokratész az egyes betegségeknek, m i n t j e l e n esetben a p a r o t i t i s epidemica-nak keletkezése körül az időjárási v i s z o n y o k a t . Érdemes m e g j e gyezni, h o g y Madsen statisztikája szerint is a parotitis e p i d e mica l e g n a g y o b b számban tavasszal lép f e l . Hippokratész a meteorológiai tényezőknek kétségtelenül k o m o l y szerepet és fontosságot tulajdonított, m i n t azt „ A levegőről, helyekről és vizekről" c. művének bevezető részében o l v a s h a t j u k : A k i a gyógyítóművészetet helyesen akarja elsajátítani, annak a következőképpen kell eljárnia. Mindenekelőtt meg kell fontolnia, milyen hatásúak az egyes év szakok, mert ezek nem hasonlítanak egymáshoz, sőt inkább külön böznek egymástól és változásaikban is eltérőek.
Ezután figyelni kell a szelekre, a melegekre és hidegekre, és pedig különösképpen azokra, melyek minden emberre hatnak, de nem kevésbé azokra is, amelyek az egyes vidékekre jellemzőek. Hippokratész azonban n e m c s a k az általános éghajlati saját ságok iránt érdeklődik, dé a sajátos h e l y i , m a j d n e m azt m o n d hatnánk, mikroklímaviszonyokat is f i g y e l e m b e veszi. E g y ké sőbbi h e l y e n így ír: Ha egy városba érkezünk, melyet nem ismerünk, gondosan f i gyelnünk k e l l arra, milyen a helyi fekvése egyrészt a szelekhez, másrészt a napkeltéhez. Egy északi fekvésű város ugyanis nem úgy hat az emberre, mint egy déli, és egy keleti fekvésű másképpen, mint egy nyugati fekvésű. Ha valaki azon a nézeten lenne, hogy ezek a kérdések nem ide tartoznak, azonnal észre vehetné, ha nézetét megváltoztatja, hogy az asztronómia az orvosi művészetnek nem csekély, hanem igen nagy szolgálatot tesz. Az éghajlat megváltozásával ugyanis az em ber belső részei is megváltoznak. Kérdés, h o g y a n építi bele Hippokratész bioklimatológiai megfigyeléseit tanításainak, nézeteinek rendszerébe, és mikép p e n alkalmazza őket a g y a k o r l a t i gyógyító tevékenységben. E r r r e csak a k k o r válaszolhatunk, ha megismerjük H i p p o k r a tész felfogását az e m b e r i szervezetről és a betegségek k e l e t k e zéséről. Műveinek számos részében találunk idevágó m e g j e g y zéseket, utalásokat. H e l y e s n e k látszik Kapferer véleménye, a k i szerint Hippokratész szemléletének legtömörebb összefog lalását , , A diétáról" c. művében találjuk. Idézzük a m u n k a első könyvének 2. fejezetéből a megfelelő szakaszt: s
. . . .És nemcsak ezt, hanem a végzett munkának az étel m e n n y i ségéhez viszonyított mértékét és arányát, továbbá az emberi ter mészetet, a test alkatát és korát is ismerni kell, mégpedig az év szakokhoz, a szelek változásához, lakóhelyük fekvéséhez, az év (klimatikus) sajátságaihoz (való viszonyukban). Ugyancsak meg kell figyelni a csillagok keltét és nyugvását, mellyel összefüggenek az ételek, italok, a szelek, és az egész világ változásai és szokatlan eltérései, amelyekből a betegségek valójában erednek. Vizsgáljuk m e g közelebbről, h o g y a n k e l l ezt a tételt értel m e z n i . E g y b e v e t v e Hippokratész más munkáival kitűnik, h o g y
szerinte az egészségi állapotot három főtényezőnek egymáshoz való viszonya határozza m e g . E z e k : az alkat, az életmód és a környezet (kozmosz). Mindhárom maga is bizonyos egyensúlyi állapotot, arányt fejez k i , m e l y alkotóelemei közt áll fenn. í g y Hippokratész az a l k a t o t a testhő és az a n y a g különböző arányával határozza meg. A z a n y a g o t általában „víz"-nek n e v e z i . Eszerint
A z alkattípusok a két alapelem különböző arányú kombiná ciójából származnak. H a p l . túlságosan nagy a testhő és m e g h a l a d j a a rendelkezésre álló matéria mértékét, a k k o r előáll a „meleg és száraz" k o l e r i k u s a l k a t . A m i k o r v i s z o n t a testhő kevés és a testet felépítő a n y a g fölöslegben áll rendelkezésre, k i a l a k u l a „hideg és nedves" f l e g m a t i k u s a l k a t . Kíséreljük m e g ezt az elképzelést a m a i élettani n y e l v r e l e fordítani. A testhőt, azaz a „tüzet" helyettesítsük az anyagcse rével. A „ v í z " helyére tegyük a test általános a n y a g i íelópítését. Fokozott anyagcsere m e l l e t t , p l . súlyosabb p a j z s m i r i g y túlműködés esetén, valóban e m e l k e d e t t hőmérsékletet, fogyást, azaz a test anyagának csökkentését, továbbá megnövekedett vízleadást találunk. A z i l y e n b e t e g idegállapota, ingerlékeny sége, érzékenysége pedig közel áll a hippokratészi k o l e r i k u s a l k a t h o z . A másik esetben, a m i k o r az anyagcsere a normálisnál kisebb, p l . csökkent pajzsmirígyműködés, súlyos esetben az ún. m y x o e d e m a kórképében, a szervezetben vízvisszatartás tapasz talható, s az életfolyamatok meglassúbbodnak, az idegreflexek időben megnyúlnak, a szellemi tevékenység vontatottá válik, a m i n a g y o n hasonlít Hippokratész f l e g m a t i k u s alkatának testi és pszichés tulajdonságaihoz. A z életmód, v a g y diéta jellemzését Hippokratész a k i f e j t e t t m u n k a és a táplálkozás arányából vezeti le. Tehát
I. Ez az összefüggés önmagát magyarázza. Nyilvánvaló, hogy ha intenzívebb munkát végez v a l a k i , m i n t a m e n n y i energiát f e l -
m
v e t t tápláléka szolgáltat, a k k o r szükségképpen megbetegszik. U g y a n c s a k kedvezőtlen hatású a kevés mozgás és n a g y m e n y nyi^égű táplálkozás. A környezet (kozmosz) felépítésében Hippokratész ismét a tűz és v í z ellentétét használja. I t t a tüzet a nap, a v i z e t ( a n y a got) p e d i g a föld és a csillagok képviselik: környezel (kozmosz) =
nap (tűz) föld ( v í z )
)
H o g y a n tekinthetjük ezt az elképzelést m a i i s m e r e t e i n k b i r tokában? Természeti környezetünk jellemzésére az éghajlat, (klíma) fogalmát használjuk. A klíma meghatározása körül élénk v i t a f o l y i k hosszú idő óta a klimatológusok, geográfusok, agronómusok és biológusok között. A kérdés még m o s t sem oldódott m e g m i n d e n érdekelt határtudomány számára m e g nyugtató módon. A nehézség abban r e j l i k , hogy m i n d e n t u d o mányszak más és más szempontból közelíti m e g a klíma fogal mát. A meteorológus a klimatológiát egyszerűen a légköri f i z i k a i f o l y a m a t o k r a vonatkozó ismeretek, adatok összefoglalásá n a k t e k i n t i , egyes vidékek viszonylatában. A geográfus a táj szerepét is beépíti a m a g a klíma-fogalmába. H a v i s z o n t a b i o lógia álláspontjára helyezkedünk, n e m h a g y h a t j u k számításon kívül az élővilág szerepét sem (különösen a növényzetét) a klíma kialakulásában. Legújabban Wagner bevezette a sznbsztrátum-klíma fogalmát. Szerinte egy t e r i i l e t klímájának kialakulása nemcsak a légkör h e l y i f i z i k a i állapotától függ, h a n e m attól is, h o g y m i n d a n n a k , a m i r e a légkör h a t , a m i v e l érintkezik (ezek a szubsztrátumok) m i l y e n anyagi, f i z i k a i , ké m i a i , v a g y biológiai tulajdonságai v a n n a k . A szubsztrátum u g y a n i s megváltoztatja a vele érintkező légkör állapotát és maga is hozzájárul a klíma kialakításához. Valóban, az éghaj l a t o t n e m tekinthetjük többé az egyes légköri e l e m e k közép értékeiből a l k o t o t t mozaikképnek, h a n e m a föld keletkezésétől n a p j a i n k o n át a messze jövőbe nyúló d i n a m i k u s f o l y a m a t n a k , m e l y a világűr felől, elsősorban a Napból érkező energia és a légkör és föld anyagának, fizikai-kémiai adottságainak egy másra hatásából kialakuló e n e r g e t i k a i állapotok r i t m i k u s a n , p e 18
m
1 9
r i o d i k u s a n változó egymásutánja. Ez az a felfogás, a m e l y felé a bioklimatológia m o d e r n művelői ( p l . Caries-) közelednek, s a m e l y igen jól összeegyeztethető Hippokratésznek a környezet ről, m i n t hatótényezőről a l k o t o t t képével. Utolsó hippokratészi idézetünk azt a g o n d o l a t o t v e t i f e l , h o g y az égitestekkel, a k o z m i k u s tényezőkkel összefügg az ételek, i t a l o k , az időjárás szokatlan változása (excessus). Első p i l l a n a t r a ez az állítás a m i természettudományos szemléletünkkel összeegyeztethetetlennek látszik. Egyes i r o d a l m i adatok a z o n b a n a kérdést egészen más megvilágításba h e l y e z i k . Ismeretes, h o g y a légkörben k b . 25 k m magasan elhelyezkedő ózonréteg jelentékenyen módosítja a földre jutó ibolyántúli sugarakat. A z u l t r a i b o l y a s u g a r a k hosszúhullámú tartománya kedvező, serkentő hatással v a n az élőlényekre. A hullámhossz •csökkenésével azonban egyre ártalmasabbá válnak s az egé szen rövid hullámúak égéseket, sejtkárosodást o k o z h a t n a k . A z ózonréteg a rövidhullámú ibolyántúli s u g a r a k a t e l n y e l i , s így általában csak az előnyös hatású hosszúhullámú sugarak j u t n a k a földre. Minél vékonyabb az ózonréteg, annál több ártal m a s rövidhullámú sugarat bocsátj át. A z ózonréteg vastagsága összefügg a hőmérsékletével. M a g a s hőmérsékleten vékonyabb, alacsony hőmérsékleten v a s t a g a b b az ózonréteg. Sanson Észak-Franciaországban 1945—1950 között méréseket végzett a 25 km-es ózonréteg átlagos hőmérsékletére vonatkozóan és 1947-ben s z o k a t l a n u l magas értékeket k a p o t t . E k k o r tehát az ózonréteg v i s z o n y l a g vékonyabb v o l t és több rövidhullámú i b o lyántúli sugarat bocsátott át. U g y a n e b b e n az évben az észak franciaországi b o r o k a l k o h o l t a r t a l m a igen n a g y v o l t . A k o z m i k u s tényezők tehát valóban módosíthatják az ételek minő ségét. 15
A m i az időjárás k o z m i k u s összefüggéseit i l l e t i , az 1954. évi budapesti Meteorológiai Kongresszuson Berkes és Péczely u t a l t arra, h o g y az időjárásban tapasztalható periodicitásra a N a p f o l y a m a t a i n kívül a H o l d és esetleg más égitestek is b e folyással lehetnek. 1
u
K a p c s o l j u k most már össze az alkatról, életmódról és környe zetről a l k o t o t t három hippokratészi képet és nézzük meg, h o g y
Hippokratész s z e r i n t h o g y a n függnek össze egymással. E r r e v o natkozó tanításai leginkább „ A levegőről, helyekről és v i z e k ről" c. művéből találhatók. Különböző országokon b e m u t a t j a , h o g y a klíma és a táj együttes hatása h o g y a n alakítja k i az o t t élő népek alkatát, a m e l y e t azonban életmódjuk is módosít. E kölcsönhatásból f o l y i k , h o g y a szervezetben mutatkozó egyensúlyzavarokat az időjárás, az évszakok, az éghajlat, v a g y az életmód megválto zása kedvezően v a g y kedvezőtlenül befolyásolhatja. Hippokratész többi munkáiban is még n a g y o n sok b i o k l i m a tológiai vonatkozású részt találhatunk. A h h o z azonban a b e m u t a t o t t a n y a g is elegendő, h o g y belőle a legfontosabb tanulsá g o k a t levonhassuk. Mindenekelőtt m e g k e l l állapítanunk, h o g y Hippokratész megfigyeléseinek l e g n a g y o b b része m o d e r n i s m e r e t e i n k b i r t o kában is helytállónak mondható. A különbség csak az, h o g y m a már i g e n sok jelenségnek a pontos f i z i k a i , kémiai és élettani magyarázatát is t u d j u k . Ez azonban s e m m i t sem v o n le H i p pokratész érdemeiből. Láthattuk az idézett szövegekben n a g y fokú tárgyilagosságát, m e l l y e l szerényen megelégszik a m e g f i g y e l t tények közlésével és sehol sem i g y e k s z i k objektív i s m e r e t e i t b i z o n y t a l a n elméletekkel i n d o k o l n i . Ez azt j e l e n t i , h o g y esetleg sok más o r v o s i kérdés kapcsán is haszonnal f o r g a t h a t j u k , még csaknem két és félezer év után is Hippokratész munkáit, m e r t ha magyarázatot n e m is, de g o n d o l a t o k a t , t a pasztalatokat még m i n d i g meríthetünk belőlük. Szolgáljon ez egyben biztatásul a kutatómunka területén arra, hogy az o l y a n jelenségeket, m e l y e k e t p i l l a n a t n y i l a g megmagyarázni n e m t u d u n k , pontosan figyeljük meg, jegyezzük f e l , m e r t talán egy utánunk következő generáció a m i a d a t a i n k alapján m e g t e h e t i m a j d a végső lépést számos k o m o l y és n a g y probléma m e g o l dása felé. Irodalom 1. Berkes Z.: A távidőjelzés magyarországi módszere és ered ményei. Időjárás, 58, 329—340, 1954. 2. Carles, L..-M.: Agents pathogènes du climat. Masson, 1954. Paris. 3. Curry, M . : Über die W i r k u n g aktiver Sauerstoff-Formen der
Atmosphäre auf den Menschen. Schweizerische Medizinische Wo chenschrift, 79, 668—672, és 686—690, 1949. 4. De Rudder, B.: Grundriss einer Meteorobiologie des Menschen. Springer, Heidelberg, 1952. 5. Ficker, H . und. B . De Rudder: Föhn und Föhnwirkungen. L e i p zig, 1948. 6. Hippokratész: Magni Hippogratis Coi Opera Omnia Graece et Latine Edita Et ad omnes alias Editiones accommodata. Industria & diligentia J O A N . A N T O N I D A E Vander L I N D E N , etc. L u g d u n l Batavorum, Apud Danielem, A b r a h a m u m & A d r i a n u m a Gaasbeeck. MDCLXV. 7. Hippokratész: Die Werke des Hippokrates. Die hippokratische Schriftensammlung i n neuer deutscher Übersetzung. Herausgege ben von Dr. med. Richard Kapferer Hippokrates-Verlag G. m. b. H., Stuttgart—Leipzig, 1934. Teil. 6: L u f t Wasser und Ortslage, Teil 14: Die hippokratischen Lehrsätze, Ubersetzt von Dr. med. Georg Sticker. 8. Kapferer, R. : Uberblick über die Schriften „Die Diät", „Die Winde", und „Luft, Wasser und Ortslage" a „Die hippokratische Schriftensammlung i n neuer deutscher Übersetzung" c. sorozat 6. kötetében, V I / 5 9 . oldal. 9. Kérdő I . : A z orvosmeteorológiai vizsgálatok módszertani kér dései és új feladatai. Időjárás, 53, 232—237, 1949. 10. Kérdő I . : Időjárás és vegetatív idegrendszer. Időjárás, 55 136—144, 1951. 11. Kuhnke, W. und O. Z i n k : Erfahrungen m i t einer Medizin meteorologischer Vorhersage. Medizin-Meteorologische Hefte, Nr. 2., 11, 1950. 12. Lausser: Beobachtungen über den Föhnwind. Naturwiss. A n zeiger d. allg. Schweiz. Gesellschaft f. d. ges. Naturwiss. (herausgeg. von Meisner) Aarau 1820 (Nr. 9.) 75. 13. Mouriquand, G., Bernheim et Josserand: Syndrome du vent du M i d i chez le nourisson. (Lyon médical, 16 mai 1926.) 14. Péczely Gy.: Az anticiklonok felépülésének kérdése, kapcso latban a naptevékenység változásával. — Időjárás 58, 407, 1954. 15. Sanson, J.: Radiation solaire, et bioclimatologie, La Presse Thermale et Climatique, 89, 115, 1952. 16. Stephani (J) et Trouard-Riolle: Le fléchissement printanier de la resistance générale chez les tuberculeux . . . (Revue de la T u berculose, déc. 1929.) r
17. Strangaard: Seansonal variations i n the weight of tuberculose patients. (Acta medic, scand., t. L X X V I I , 1932.) 18. Wagner R.: A táj és a légkör. Időjárás 57, 198—207, 1953. 1£L Wagner R.: A mikroklímakutatás módszertani kérdései. A M . T u d . A k a d . Agrártudományok Osztályának keretében 1955. I V . 1-én tartott vitaelőadás. 20. Wigand H . : B l u t b i l d vegetives System und Wetter D. Med. Wschr. 73. 200, 1948. PE3KDME B n O K . T H M a T O J l O r H H H B . T f l e T C H H a y KOM, 3aHIIMaK>meÍ'lCH C B . ' I H H H I i e M c p a K i o p o B H a o p r a H H 3 M . T H n n o K p a T y>Ke ő o j i e e A B Y X TblCHHHblX T O Ä O B T O M y H a 3 a A , n03Ha„l B3aHMHOOTHOUieHIie opraHH3Ma H B n e u i H e f t c p e A b i . B A S H H O M onepKe a B T o p c p a B H H T y n e H n e T u n n o K p a T a o ( p H S H O J i o n m e c K O M B . ' I H H H H C M KJiHMaTo.iornHecKnx ii MeTeop o . i o r n q e c K H x ycjioBníí c A Í U I H U M H coBpeivieHHOH j i H T e p a T y p u .
axMocthepHbix
B e 3 co M H e H H H MO>KHO ycTanoBiiTb, M T O yieHue TnnnoKpaTa n o A T B e p > K A a e T C H — noHTn 6 e 3 HCKJiioqeHHfl — HauiHMii c o B p c M e H HblMH 3 H â H H H M H . P a 3 H H H a C T O H T TOJIbKO B TOM, M T O B HaCTOHIU,ee B peM H 3H aM H TCT bH aH M3CTb 3THX B3 a H M HOOTHOHie H H il CTa.'ia OŐbflCH HMO H.
Zusammenfassung Die Bioklimatologie ist die Wissenschaft, welche sich m i t der W i r k u n g der atmosphärischen Faktoren auf den Organismus be schäftigt. Hippokrates hat die enge Beziehung zwischen den Lebe wesen u n d ihrer Umgebung schon v o r fast 2500 Jahren wahrge nommen. I n der vorliegenden Arbeit vergleicht der A u t o r die Leh ren von Hippokrates über die physiologischen W i r k u n g e n des Wet ters u n d des K l i m a s m i t den Angaben der modernen Fachliteratur. M a n kann ohne Zweifel feststellen, dass die Beobachtungen v o n Hippokrates durch unsere heutigen Kenntnisse fast a u s n a h m s l o s bestätigt worden sind. Der Unterschied besteht bloss darin, d a s s w i r heute einen bedeutenden T e i l der Zusammenhänge auf wis senschaftlicher Grundlage auch erklären können.
