Szandra May hóviharra vágyik

KINDE ANNAMÁRIA

Szandra May hóviharra vágyik Vándorlány verse

Bujdosik sötét esõkben, sûrû vizek közt senki sem látja. Arca ma nincsen. Szandra most hóviharra vágyik. Kavarogjanak gyermekökölnyi pelyhek az arca elõtt, ne törõdje a mát, míg mellérõl csupa súly szakad, átok, szálljon a hóval az égen, örüljön ép lélegzetnek, hûs simításnak, és senki se lássa. Feledje a vízi világot. Csak az a kopogás a házban, hétszámra, tompán, délelõtt, délután, reggeltõl estig. Kinek a fejében? Kinek a házában? Valami megfogta, el nem engedi. Valaki testét házul megkötötte. Valaki kopogni beléje költözött. De nem kell ördögûzõ: nem olyan egyszerû ez, nem olyan egyszerû. 1

Hóesésben tisztulni vágyik, engedjétek a havat hozzá, jaj nem bírja már a sötétet, angyalok fényét sugározná!

mozdulatlanságnak, pihenésnek. Sötét esõ csupán, a sûrû víz.

A hazugokat áthúzná két vonással. Álom, vagy költészet talán? Esetleg árukapcsolás? Megélhetési étetés, más tér, idõ.

Majd pilinkél – kedvesül, pörkölõdik – lényegül ikrek hava, szemünkbe hull, süvít, vakít a hó. Nem lesz itt élete soha. Se szerelem, se asztal, ágy, se ház. Árnyéka sem, mely a hóra vetül. Láthat, mondhat, de nem lehet.

Mint ahogy a szív szerterobban: halál az életdarabokban, kibomlik, burjánzik a láng. Megéget? Vagy tán megfagyaszt? Komoly? Vagy játék? Itt hagyott? Mit érzel? Forró vagy fagyos?

De hol van, aki nincsen itt, lát, hall, beszél, de nincsen itt, hol van vajon, ki nincsen itt, kinek a lelke nincsen itt?

Meggyulladt, ami nézhetett. Vagy talán szembefúj a hó.

Sötét víz sem nedvesíti, meg nem égeti hóvihar lángja, fájás nem jajdítja.

Jaj, ne állna mozdulatlan, mint akinek mindegy minden, mint akinek nincsen álma, jaj, mozdulatlan ne állna! Jaj, indulna, menne, mászna, vergõdne, sikoltozna inkább! Valaki megfogta belülrõl, valaki a lelkét megkötözte, vagy talán csak álca már, mert igazából elrepült, rég nincsen is, csak eddig nem mutatta. Maradt a vágya fehér lepelnek, mintha kiterítve, csendnek, szépnek, 2

Hadd mossa meg lelkét a hóban! Hadd mossa meg szemét a hóban! Csitítsa sebeit a hóban! Barátjára leljen a hóban! Utoljára a hóhullást látja, angyalok tépett párnacsatáját. Kinde Annamária (1956) Nagyvárad. Költõ, újságíró. Kötetei: A hiúzok természetérõl (1996), Egy másik arc (1999), Szandra May kertje (2002).

Halálát öleli a hóban.

3

NAGY FARKAS DUDÁS ERIKA

Zenefalak (évszakok, álmok) Miért keressük a nyár forróságában a kitárulkozás lehetõségének ajándékát, és egyáltalán, bármiféle évszak csak rá jellemzõ ízeit, színeit miért várjuk, amikor az eleve adottal, önmagunkkal nem tudunk mit kezdeni, nem tudunk önfeledten szerelmeskedni, nem tudunk kihányni magunkból semmit abból, amit elõtte behabzsoltunk, amikor még mindenféle hiányérzetet szerettünk volna enyhíteni a mohóságunkkal, és azt hittük, hogy az egyik dolog majd jól helyettesítheti a másikat. Nem helyettesítheti, de ezt neked, Márti, már nem mondhatom el, belebújtál a legnagyobb titokba, amit ember fel nem bonthat büntetlenül, amíg élõ. Halott vagy, halottabb azoknál, akiket élve elzártak a gonosz örököseik, és õk mégis panasztalan élik napjaikat, kizárt külvilággal, magukban, a résnyire nyitott ajtón beadott levesrõl azt hiszik, az élet. Pedig nem, csak hosszabbítás a második félidõ végén. Nevetve és gyakran beszéltünk a halálról, elhitetve másokkal, és magunkkal is persze, hogy mi ismerjük a témát, mások fülében talán sikerült a csel, és azt hallották ki beszédünkbõl, hogy mi ismerjük a halált, talán irigyeltek is bennünket. De mi is csak a témát ismertük, azt sem teljesen, mennyi elolvasatlan könyv volt még elõttünk, mennyi ember, akinek leíratlan véleménye volt errõl, egyedül a leghitelesebb megismerési módszer volt elérhetetlen, maga a meghalás, hogy túlról elemezhessük azt, amirõl mi már itt akarunk tudni. De minek tudni az odaátot, miért voltál még nálam is kíváncsibb? Hát nem eléggé titokzatos a mindennapi élet millió apró cselek4

vése, hogy mi mozgatja meg bennünk a tenni akarást, mi indít szeretetre, miért jut eszünkbe mindenrõl valami más, mitõl jön az alkotás vágya, a gyerekek szülése, nevelése miért olyan elengedhetetlenül fontos? Nem volt elég a kérdésekbõl, a hamis válaszokból nem volt még mindig elég, miért, például ez is egy megfejtendõ titkok… K A délelõtti férfi a borongós délutánban fehér ingben, állát tenyerébe támasztva nézett az ablakomra. Tudtam, hogy semmit nem láthatott abból, ami a szobámban történik, mégis megigazítottam a hajamat, egy gombot kigomboltam a nyakamnál, beleszagoltam a csuklómba, ahol legvékonyabb a bõr, és ahol a parfüm helye is van. Délelõtt sütött a nap, akkor még félmeztelen állt ugyanott, de az is lehet, hogy egészen meztelen volt, honnét tudnám én azt biztosan, hiszen a terasz korlátja mögött az a szörnyû hullámpala van, amit az emeletes házaknál olyan sok helyen megfigyelhetünk. Az építészek megtervezik a tetszetõs teraszt, például fából, egymástól megfelelõ távolságú lécekkel, hogy gyerekfej ki ne férjen köztük, hogy balesetveszélyes ne legyen. A lakók beköltöznek. Az elsõ nyáron még semmit sem raknak a lécek mögé, de legkésõbb a második nyárra fölszögeznek, fölcsavaroznak deszkát, lemezt, bármit, hogy lentrõl és a szembeházak teraszairól ne lehessen látni a napozni kifeküdt feleséget, a kiteregetett ruhát, vagy pedig a túl kicsi lakást így hosszabbítják meg, a lomtárnak használt te-

rasz minden kacatját takarják el vele. A férfit is rejtette derekától lefelé, amikor a reggelben még félmeztelenül, vagy egészen úgy állt ott, magába merülve. Délutánra végképp beleszelídült a dolgok menetébe, szépen, fehér ingben, állát a tenyerében tartva szobrozott, másik kezében parázslani hagyta a cigarettát. Nézte az ablakomat, én õt néztem a függönyön keresztül, az utca hangjain keresztül, az éppen elolvasott novellán keresztül, az esõn keresztül, ami hirtelen kezdett el esni, talán hogy eltûnjön a teraszról a férfi, és én is, hogy a dolgom után nézzek végre, leírni, hogy a szembeteraszon állt egy férfi, délelõtt még félmeztelen, délutánra már fehéringben, kitalálni hozzá a hiányzó történetet. K Az utak nemcsak egy irányba visznek, lassan jönnek rajtuk visszafelé is. Aki eddig nyugton volt, most kezd pakolászni, de elõdei példája már okosítja, nem szaggat fel minden pallót, még ha saját érvei alapján hajlamos is lenne ide soha többé vissza nem!-et mondani. Mintha itt lenne dolguk azoknak, akik innét mentek el, és az idegenben összeszedegetett tapasztalatok lennének szükségesek ahhoz, hogy értelme legyen visszatérni. K Õszt álmodtam a tavaszban. Öreg álommagyarázók szerint csomagolni kell, mert sietve közelít valamiféle lombot sárgító esemény. Igazságuk lehet, mert ha az éjszakára nyitott ablakon keresztül beáramló akác- és bodzaillat, a fészküket éppen elhagyott fülesbaglyok éles, ételt követelõ hangjai, az öreg baglyok határozott, vadászni csalogató vakogása se képes tavaszt álmodtatni velem, jön a vész. Az álomban úsztam a bácskai levegõben, lassan eggyé olvadva a tájjal az árokpart kaszálatlan növényei felett, amelyek finom, visszafogott illatukkal, színeik szégyenlõs átváltozá-

sával, az árnyékok fénnyel való ölelkezésével varázsolták el az arra érzékenyeket, mint akkor engem is. Már-már arra gondoltam, igen, ez az, amit keresek, ez a mélységes, visszafordíthatatlanságba belenyugvás, ami innét sugárzik. Eggyé válni sikerült, egyetlen villanásra, nem többre, aztán a szemembe zuhant a csipkebokor erõteljes pirosa, és kizökkentett a különös állapotomból. Élek és álmodom még, ezt álmodtam álmomban. K Az marad életben, aki megtanulta a jelek olvasását. A túléléshez kell. Aki idõben megérti, talán megmenekül. De mi hova mennénk, hiszen nincs is vészkijárat, tartalék kapu, sehol sem írja nekünk, hogy Isten hozott kedves vendég. Megokosodott az ember, internet és egyebek, de közben azt elfelejtette, hogy hol az õ helye, hol az a pont, ahol otthon van, ahol õ az a bizonyos létra az ég és a föld között. Nyugtalanság a levegõben. K Kellene egy kis varázslat, hogy felülemelkedve a dolgokon, a jelen tetteit azok világos elõzményeivel és következményeivel együtt is megfigyelhessük. Hogyan viselkednénk akkor, ha az okok és a következményeik is nyilvánvalók lennének minden pillanatnyi döntésünkben, cselekedetünkben? Egyszerre látni azt, amit most csak folyamatában lehet, menynyivel több felelõséggel döntenénk akkor? Az elvárásoknak való megfelelés kényszere alakítja legerõteljesebben a gyengét. Biztonságban érzi magát, miközben fennáll a veszélye, hogy ez a köré épült rácsozat csak látszatvilág, amely abban a pillanatban összeroskad, amint az örökös megfelelni akarás sem elég az elvárások kielégítésére. Elhomályosodik minden, sem út, sem cél nem mutatja magát elég jól. Nem az a jó már, ami nekem jó, hanem az, ha némileg sikerül megfelelnem nekik. 5

A gyengébb elnyomása annak belsõ világát erõsíti. Az erõsebb könnyebben alkalmazkodik a környezetéhez, mert az alkalmazkodásával nem érzi, hogy veszít az erejébõl, ellenkezõleg. A gyenge nem mer alkalmazkodni, mert önmagát félti. Faluban élni. Reggeltõl estig a „faluban élés” szabályainak próbálni megfelelni. Olyan szabályoknak, amik már tulajdonképpen nincsenek is, senki sem tarja meg õket, csak a másokkal szembeni elvárásokban vannak jelen.

igazi házak tûnnek elõ. Tegnaptól semmi sem változott. Kár. Fentrõl egészen más volt a város, tizenöt perc elég a magasban, mondta a pilóta. Elég. Elhinni, hogy ha akarnám, nem is kellene már visszajönnöm ide. Le, a levegõbõl. A fotók nem sikerültek. Egy egészen másik város van rajtuk. A talaj? Szilárd, de úgy lépek, mintha még fent lennék. Szállnék, céltalan. Nem tudva, hogy merre, csak innét el.

Alszik a város, forgolódom, azt hiszem, csak én vagyok ébren és a hangok. Körúti moraj a megnyitott ablakok felõl, az alsó lakó ordító tévéje a gyatra szigetelésen át. Hangfogók kellenének az éjszakába. A belsõ hangok ellen mit lehet tenni? Semmit, hagyni õket és figyelni, mi, merre vonz. Hajnalra sem csitul semmi, új hangok jelzik az éjszaka végét. Az elsõ kukázók csapkodják a fedeleket, egyik elmegy, jön a következõ. Velük álmodom. Hosszú, piszkáló szerszámmal, biciklire kötözött almásládával, zacskókkal felszerelve jönnek. Összevesznek, ez már a valóság. Neked van nyugdíjad, ne vedd el attól, akinek jobban kell! Nem látom, egész nap se látom, hogy mi az, amit elvenne az egyik a másik elõl, mert senki se talált semmit. Szegény a környék, vagy inkább takarékos, alig szemetelnek használhatót. Corás zacskóval csoszog egy néni, kifordítja belõle a hulladékot, zsebébe gyûri a zacskót: jó lesz az még máskor is; visszamegy a házba. Egy korty ásványvíz, egy fonnyadt paprika, ami még ehetõ, ennyit bányászik ki utána a copfos, õ is egy corás zacskóba teszi, egy másikba. Fehér kutya megy a kukázóhoz, beleszagol a csomagjába. A kukázó kezét a kutya termete, tekintete, esetleg az éhes állat iránti együttérzése állítja meg: a vaspálcát leengedi, mégsem vág rá az állatra. A hûtõ hangja a konyhából. A kávénak föltett víz fölforr. Reggel lesz, a házak körvonalából 6

Nagy Farkas Dudás Erika (1960) Kishegyes. Írásai a vajdasági és erdélyi sajtóban, rádióban és az interneten jelennek meg.

Takács János: Illusztráció a Tõzsér Árpád legszebb versei c. kötethez

K

7

Macskám halálára

SZÁSZI ZOLTÁN

Hûség apró csillaggombokat varr fel az este hûs kék ölû ég elé hulló kötényre árnyékra hullik a szikra kémények néznek szél ölelését várva tiszta illatok nyúlnak utánad az éjjel láttad a lányt derekát mint homorítja vágyat csal elõ fényévek ezerét kerekíti le perccé ételt melegít szeme sarkában nevetését õrzi mosolyog a lámpa asztal kés kenyér utánanyúlna a kéz belemarkolni édes múlásba megfogni percet mit élni tanulsz jóízûn takard be kezeddel kedvesed arcát simítva le róla álmát zavaró holnapi gondot vigyázva mozdulatok suta remegését

8

Festõ a tájban

öreg állat meleget kér még vékonyát húzza eltöri lángját a halál

az omló alkonyatban nincs aki megálljon mellettem kérdezzen micsoda fény égette meg arcom?

hát ilyen leszek én is? beleborzongok látva így megy az élet horpadt oldalú szaporán lihegõ kandúr félrecsúszott bajszával néz fel tehetetlen állat vagyok én is

mélységbõl kiáltani feléd itt vagyok! miért hagytál porba zártan mikor feléd fordítottam arcom beleégve egy kendõ négyszögébe mi imádat tárgya most? ki vagyok? kérded hát nem ismersz?

(Bacskai Béla képeit nézve) Takács János: Illusztráció a Tõzsér Árpád legszebb versei c. kötethez

kusza dérhálón törékeny varázslatot teremt a reggeli Nap úgy menekülnék oda el bele súgó patak sellõt ringató omlásába mosni sziklák arcát mohával dörgölni ki fáradtságát vén fák gyökerén billegõ szomjas vadaknak buzgón keresni hol az az út mi hazavihet egyszer hogy meglássam mit festett remegõ kézzel az égre egy hideg kései õszben didergõ hajnali párát kilehelve égõ ajkán széttörve a nap könnyeit ráfestve az égre az Isten arcát a festõ

Ketten a kereszten

tompa árnyékként motozok csomóra fullad félelmem lámpást kutatok míg karnyújtásnyira ott szikráznak a csillagok hozzád értem? milyen forró fájdalomtól lettél érinthetetlen? vigyázz még megégetlek hûvös agyam logikarendszerével melybe nehezen fér a misztikum toporgok kapudban meg se látsz csak kicsiségem csak árnyam rojtos szélét sötét gondok gurgulázó pokoli nevetésének keretében ilyennek akartál? mélységbõl kiáltanék verd le húsból kovácsolt vérrel ideggel forrasztott bilincseim 9

Távolban Föld csak sejtem valami örök reménység ringatását várják ezek a széltõl ölelt cibált hajú fák ahol békére lépõ aranyfény mosolyú lánykák táncolják körül öreg törzsüket alszanak a fûrészek bogarak lassú dolgukat végzik a percegõ idõre támaszkodva nincs rianás és vad zajoktól hangos támadó éle megtisztult idõbe törölhetik arcukat átdõlve az idõ kapuján végtelenné változhat a dõre anyag

A tudat a verstelen végtelenben úszó színtelen felhõket találja kibontakoztató ölelés helyett... Sárguló erdõ avarjába bújó bogárkák neszét kottázza a leszálló levél szárának pörgése hangtalan... Miután meghallgattatott minden fél ítéletet mond az ég virágok s kapák perében hol a napfényért küzdõk mérkõznek igazságért... Megbomló elméjû költõt festõt gúnyol ráncos kis markában semmirõl szóló nyomorát vigyázva koldus kispolgár... Mennyi malaszt mennyi mamlaszság utánakap a kamasz a libbenõ szoknyának melyben lány incselkedik a megmerevedett pillanattal... Ma kenyér tej élesztõ sajt van a kosárban holnap a holnapután kerül mindennél többe majd azért figyelj üresedõ szívedre is... Magamhoz szorítom önmagam hogy szabaduljak magamtól! Szászi Zoltán (1964) Költõ, újságíró. Verseskötetei: Tenger (Kalligram, 1996), Sziget (Madách-Posonium, 2002), Forgácsok (Plectrum, 2004).

10

Takács János: Illusztráció a Tõzsér Árpád legszebb versei c. kötethez

***

11

BEAT BRECHBÜHL

Gotthold, a bõrönd (láttam Genf városát, az embereket, a tavat, az égboltot) Lankadatlan figyelemmel kísér a tekintetével föntrõl, a szekrény tetejérõl. Ómódi szemeivel, a rozsdás rugós zárakkal és kapcsokkal mindent szemmel tart a hálószobában, a halott és az élõ anyagokat; mindazt, ami mozog vagy akár csak visszafogottan és szerényen lélegzik. Ki kellett eszközölnöm azt, hogy a koffert a dolgozószobámból a hálónkba telepítsem át. Éspedig nem az ágy alá, ahogyan egy bõröndnek kijárna. Nem, Gotthold ragaszkodik ahhoz, hogy lássa a dolgokat a szekrény tetejérõl. Természetesen Gottholdot nem hívták mindig Gottholdnak. Koffer volt, minden különlegesség vagy elõkelõség hiányában: egyszerû fekete vulkánfíber. Kívül néhány dudor volt rajta, belül bézs színû anyaggal volt bélelve, a fedelén egy gumiszélû második anyagréteggel, ez képezte a zsebeket, ahová az ember az apróságokat rakhatta. Sajnos nem volt sem dupla feneke, sem titkos rekesze. A fogantyúja két vastag drótból és egy mûanyag markolatból állt. Valamelyik reklámszövegíró csendes, megbízható útitársnak nevezte a bõröndöt. Ám az is biztos, hogy ez a jóhiszemû ember sem utazott még életében bõrönddel! Gottholdot 1959-ben vásároltam – akkor meglehetõsen borsosnak mondható áron, 32 frank 95 centért egy berni bevásárlóközpontban. Másnap reggel összecsomagoltam a dolgaimat, mert bármilyen konkrét cél nélkül Olaszországba készültem. Csomagolás közben úgy éreztem, hogy a koffernek több minden nem tetszik: úgy tûnt, egyes tárgyakkal szemben igen heves ellenkezést tanúsít, s nem kevésbé lesújtó a véleménye a módról, ahogyan csomagolok. Bármennyire is nem akartam odafigyelni a koffer 12

gyomrának erõteljes hárító manõvereire, nem sikerült. Olyan volt, mint amikor egy kisgyerek egész testében megfeszülve tiltakozik a csukamájolaj vagy a bodzapép lenyelése ellen. Úgy tûnt, nem óhajt megbarátkozni a bepakolni kívánt mennyiséggel sem: amikor a földre fektettem, majd következetesen egymásra helyeztem benne a fürdõkellékeket, az esõkabátot, a tartalék cipõket, a hálózsákot, 15 könyvet, a piperecikkeket, egy hétre való rágcsálnivalót, az írószereket, s néhányszor ráugorva, valamint a zárakat gyorsan bekattintva le akartam zárni a fedelét, az tiltott eszközökkel védekezett a belsejét feszítõ nyomás ellen. A második ugrásnál a ferdén álló koffertetõ levetett magáról, minek következtében fenékkel és háttal visszaestem a gyorsan felcsapódó bõröndrõl, és nagyon bevertem a fejem az asztal lábába. Megálltam, nem azért, hogy akár egyetlen szóval is szitkozódjam – éppen ellenkezõleg: a megértés vágyával térdeltem le a tiltakozó koffer mellé. Biztos voltam benne, hogy azt gondolja, legalább annak a dupláját kívánom tõle, ami jogosan elvárható. Minden bizonynyal sokkal szívesebben venne helyettem egy magafajtát útitársat. Szóba sem jöhetett, hogy ezt elfogadjam. Végül is bõröndöt azért vásárol az ember, hogy legalább kétszer anynyit elnyeljen, mint ami a méreteibõl következne. A nagy gondot így a tárgyon elkövetett erõszakkal voltam kénytelen orvosolni: áthívtam két szomszédot, akik közül a könynyebbik úgy 130 kilót nyomott. A termetes urak a maguk sajátos módján éreztették tömegüket a konok szerzettel, én pedig sebtében rákattintottam a zárat. Ezt az erõszakos lezárást soha nem felejtette el nekem. Amikor a pályaudvarra mentem,

különösen ernyedten és tehetetlenül lógott a kezemben, megduplázva így saját tömegét. Sikerült elérnie, hogy merész próbálkozásaihoz tartalma is teljes szolidaritással csatlakozzon. Amikor leraktam néhányszor a földre, hogy pihenjek egy szusszanásnyit, hallottam, amint bõszen bugyogva, trágáran panaszkodik. Az úti cél – Olaszország – sem tetszett neki. Minden erejével az esõs Észak felé húzott volna. Persze ezek után kockázatkerülõ, besavanyodott alaknak neveztem, aki betegesen húzódzkodik az új életformától és a változásoktól. Nem tudta, erre mit mondjon. Ám ennek hatására bosszúból alig hagyta magát feltuszkolni a poggyásztartóba. Amikor aztán észrevette, hogy az ember nagyon makacs is tud lenni, mind engem, mind a többi utast folytonosan a lezuhanás veszélyével fenyegetett. Így ennek a Damoklész kofferének lelkileg teljesen sikerült terrorizálnia engem. De mégsem meredhettem 18 óra hosszat a fejem fölött rázkódó bõröndre, hogy esetleges alattomos alávetõdését vagy zuhanását tompítani tudjam. Ezek után helyet cseréltem a velem szemben ülõ utassal. A koffert egyfolytában szemmel kellett tartanom, ám ez megártott a szememnek, mégpedig örökre. Így azt a nézetet, mely szerint az utazás jótékony ellazulást jelentene, a legcsekélyebb mértékben sem tudtam osztani. Egy alkalommal a degeszre tömött koffert nem használtam párnának, egy aránylag olcsó és szolid szállodába mentem vele, teljesen kiürítettem, majd a szekrény mellé állítottam. Ez volt az elsõ eset, amikor elégedett volt velem: úgy nézett rám, mint akinek sikerült megúsznia a munkát, s mégis fizetséget kap, és közben még szabadságon is van. Ám alaposan tévedtem. Igazából reményvesztetten és szemrehányással telve figyelt. Úgy tûnt, mintha a belsõ nyomástól megszabadulva a névtelenségétõl szenvedne. Javaslatokat tettem. A nõi nevek hallatán húzogatta az orrát, vagyis a fogóját, több férfinévnél pedig szinte megrázkódott; nem volt világos, hogy az undor vagy a nevetés miatt tette-e ezt. A segítõ szándékomat semmibe vette, és ez nagyon felidegesített. Végül hát döntöt-

tem: Gotthold lesz, és kész! Egyszer és mindenkorra, nem fogadok el semmilyen ellenvetést! Ezzel a névvel nem akartam megbüntetni, ám azt nem tagadom: be akartam oltani azzal a hajlammal, hogy komolyan vegye az életet. Elsõsorban magamat sikerült ezzel megbüntetnem, mert Gotthold a névválasztás miatt sosem bocsátott meg nekem. Tisztán hallom szemrehányó sóhaját, valahányszor olyan nevek hangzanak el, mint Patrick, André vagy Jean-Claude. Ezzel a kellemetlenséggel – még, ha nem is a legfelhõtlenebbül, de – együtt tudtam volna élni, ám kénytelen voltam tudomásul venni, hogyan fokozódtak Gotthold velem szembeni ellenérzései. Úgy próbáltam vigasztalni, hogy sokkal lehetetlenebb neveket soroltam föl az övénél, mint például Schniepköter, Bauernfeind vagy a svájci Bünzli. A vigasztalásnak azonban nem lett eredménye, kofferem ezek után módszeres agressziót kezdett kibontakoztatni velem szemben. Egy pszichiáter barátom, akinek vázoltam a velem történteket, azonnal elõ akart jegyezni egy kezelésre – engem, nem a koffert! Ezt túlságosan erõs célzásnak találtam. Nem volt semmi kedvem a barátom jövedelemforrásai közé kerülni. Idõvel megtanultam, hogyan nem terhelem túl Gottholdot. Bár hivatalos útjaim megszaporodtak, kevesebb holmira volt szükségem; mert a szállodák, amelyekben megszálltam, középkategóriásak, alsó középkategóriásak voltak. Gottholdnak sem a bánásmódra, sem a túlterheltségre nem lehetett panasza, sõt bizalmas beszélgetésekkel még egyfajta tartózkodó barátságot is igyekeztem köztünk kialakítani. Beszélgetéseim azonban monológok maradtak, melyekre ez a bizalmatlan, folytonosan résen levõ, konok tárgy nem volt kapható. Egyik utazásom során éjjel, egy szerény genfi hotelben, sehogy sem tudtam elaludni. Számoltam a Szent Péter-templom óraütéseit, próbáltam valami jelet kiolvasni a nyitott ablak elé húzott függöny árnyaiból, 13

amikor hirtelen zörejt hallottam, amely teljes figyelmemet magára vonta. Mintha a bõrönd zárai kattantak volna, és bizony – úgy is volt, a koffer kinyílt, majd újra összecsukódott, elõre-hátra mocorgott, mintha láthatatlan kerekeken gördülne, fölágaskodott, a padlón gördülve kört írt le; egyszóval úgy tûnt, gyakorlatozni kezdett. A halvány holdfény a falra rajzolta az árnyékát, úgy tûnt, két bõrönd kûrt mutat be a szobában. Néma csendben feküdtem tovább, nem reagáltam a mocorgására. Amikor nem tudok elaludni, a párnámat mindig a fejem alá gyûröm, így aztán meg se kell emelnem a fejem, hogy mindent jól lássak. Pislogás nélkül nyugodtan, egyenletesen vettem a levegõt. Egyszer csak megrázkódott, és azt a kevés dolgot, amit nem raktam át a szekrénybe, Gotthold kirepítette magából. Nagy hirtelenjében úgy tûnt, hogy a koffer nõni kezd. Egy pillanatra megtorpant, mint aki fontolgat magában valamit. Azután lassan az ágyamhoz közelített, és tovább növekedett, már nagyobb volt, mint én. Hirtelen kitátotta a pofáját, majd utánam kapott. Éppen hogy elértem az olvasólámpát. A szoba sötétjébe a fény villám módjára hasított bele, és mire a szemem megszokta a világosságot – alig tudtam elhinni –, a bõrönd ismét a helyén volt. Aludt, mintha mi sem történt volna. Felkeltem az ágyamból, hogy ellenõrizzem, mindaz, ami az intermezzo elõtt a gyomrában volt, ismét ott van-e. Amikor leoltottam a lámpát, föltûnt, hogy a bõrönd nem vet már árnyékot a falra. Ettõl az estétõl kezdve álmok, rémálmok jártak a fejemben, amelyekben a koffer szabályos idõközönként megtámadott. Biztos voltam benne, hogy nem álmodom. És nem is hallucináltam, hiszen világosan érzékeltem mindent, ami ott a szobában velem történt. Egy éjjel egy másik városban nem tudtam idõben felkattintani a villanykapcsolót, és a bõrönd elnyelt. Nem okozott nekem fájdalmat, de a koffer belsejében szokatlan módon nedves és meleg volt, mintha zsigerek pulzálását éreztem volna, és azt, hogy egy élõ testben vagyok. Furcsán csípõs levegõ telepedett rám, mintha agyon akarna nyomni, ennek kö14

vetkeztében pár perc múlva már alig kaptam levegõt. Úgy éreztem, hogy feloldódom, majd elvesztettem az eszméletemet. Ám egyszerre újra fényes világosság vett körül. A padlón feküdtem az ágy mellett, a bõrönd összetúrva hevert a szekrény mellett, mint aki éppen nagy kínok közepette kiadta gyomrának tartalmát. Az egész testemet irritáló kellemetlen viszketéstõl csak egy alapos fürdõ után tudtam megszabadulni. A Gottholddal kapcsolatos történésekrõl nem tettem senkinek sem említést. Mindenki kinevetett volna, és félreérthetetlenül megkopogtatta volna a homlokát. Ezzel együtt még távolról sem környékezett meg egyetlen pillanatra sem az a gondolat, hogy megszabaduljak a koffertõl. Ellenkezõleg: egyfajta testvériségérzés és összetartozás ébredt fel bennem iránta. Egy nap a bõrönddel egy város pályaudvarra vezetõ utcáján jártam, éppen a szállodám felé haladtam, amikor észrevettem, hogy Gotthold kinyílik, becsukódik és újra kinyílik. Fényes nappal, a népes utcán. Amikor befordultam a hotel utcájába, fölpattantak a zárai, és mintha csak egy vulkánból törnének elõ, ruhák, borotva és tisztálkodószerek vágódtak ki belõle az aszfaltra. Az emberek az utcán a borzalomtól elkerekedett szemmel torpantak meg elõttem, rikácsoltak, az üres, tátott pofájú koffer pedig váratlanul rám támadt. Három-négyszer nekirugaszkodott, de mivel a nagy tolongás közepette valaki mindig közénk került, párszor abba kellett hagynia a támadását. Végül azonban egy váratlan támadásával, úgy látszott, eléri a célját: kétméternyire tõlem egy pillanat alatt teherautó méretûvé fújta föl magát. Belepillantottam a sötét torkába, melyrõl úgy hittem, rögtön elnyel – ám ebben a pillanatban közvetlenül mellettünk egy villamos haladt el, és az áramszedõ szikrázni kezdett. A kezemen rándulást éreztem, s mintha mi sem történt volna, máris benne tartottam a bõröndöt. Az emberek rezzenéstelen arccal siettek a dolgukra, engem pedig idegesített a bõrönd fogantyújának elfuserált formája.

Ez után az eset után beszereztem egy akkumulátoros kézilámpát, amelyet autózás közben, amíg Gotthold a csomagtartóban volt, fel tudtam tölteni, és az égõ lámpát a koffer belsejében helyeztem el. Ettõl kezdve mintha megnyugodott volna, és úgy tûnt, megfeledkezett a fenyegetéseirõl. Egy alkalommal – szintén Genfben történt – a kézilámpát az autóban felejtettem. Sötét éjszaka volt, én pedig az óváros egyik néptelen, keskeny kis utcáján bandukoltam. Minden figyelmeztetés nélkül egyszer csak fölpattant a koffer fedele. Ezúttal nem szabadult meg a tartalmától, engem azonban egyetlen nyeléssel magába szippantott! Egy szikrányi esélyem nem volt arra, hogy védekezzem. Ám semmiféle maró bûz és rothadásszag nem csapta meg az orrom. Furcsa volt, amit éreztem és láttam: kellemes volt a hõmérséklet, a bõrönd belseje pedig tovább tágult, kivilágosodott – s én láttam Genf városát, az embereket, a tavat, az eget, mindezt egyszerre, egyetlen képkockában, mint ahogyan a tükörben látszanak a dolgok. Nem mindennapi nyugalom szállta meg a lelkemet, sõt derû, és egészen különös módon biztonságban éreztem magam. A koffer utazgatott velem. Eközben bekebelezte magába a világot. Láttam és hallottam az embereket, éreztem a szagukat is. De nem foghattam meg egyiküket sem, senkivel sem találkoztam. Beszéltem a többiekhez, ám nem válaszolt senki. Nem tudtam, valamiféle üvegbõl lévõ test tart-e fogva, kellemes ernyedtségben, vagy már halott vagyok. Nem tudom, meddig tartott ez az állapot. Az idõpontot, amikor Gotthold bekebelezett, elfelejtettem, és nem is sikerült rá azóta sem visszaemlékeznem. Egy napon nyilvánvalóan fény gyúlt az új világomban, de lehet, hogy kívül, mindenesetre egyik pillanatról a másikra újból az emberek között találtam magam. A lámpa magától értetõdõen azonnal viszszakerült Gotthold gyomrába. Azóta ebbe az egyetlen kompromisszumba egyeztem bele: Gotthold, a koffer, kedvére nézelõdhet

föntrõl, a hálószobai szekrény tetejérõl. Ezt folyamatosan, hivatásszerû alapossággal meg is teszi. Elõbb-utóbb kiderül, meddig leszünk képesek ezt az állapotot elviselni, meddig mehet ez így tovább.

Horváth Erika fordítása

Beat Brechbühl (1939) Oppligen, Svájc. Szabadúszó író, az Im Waldgut kiadó alapítója. 1991 óta szervezi meg a Frauenfeldi Költészeti Napokat. Jelenleg a Thurgau kantonbeli Pfynben él.

Horváth Erika (1978) Vásárút. Szerkesztõ, mûfordító, az ELTE doktorandusa. Fordításkötete: Jana Juráòová: A vén kandúr szenvedelmei (ABART, 2005).

15

ORBÁN JÁNOS DÉNES

BÚBOCSKA Ördögjáték Szereplõk:

ördögfiók, Belzebúb csemetéje BÚBOCSKA a Pokol fejedelme LUCIFER miniszterelnök MEFISZTÓ belügyminiszter BELZEBÚB külügyminiszter ASTARÓT hazugságügyi miniszter DURUMÓ Mefisztó felesége MEFISZTOFILINA ördögfiók, Mefisztó csemetéje MEFILIÓ pokolfajzat, Búbocska apródja KUTYKURUTTY az Ördögoskola rektora GÓBIÁS PROFESSZOR kincstárnok HARPAGON alkimista PÁRMÉNIUSZ elõbbinek cselédje MARGARITA boszorkánypalánta BUGYBORÉLIA kalandorok, orvvadászok HASPÓK, MARABUKK BORGIA, RÉSZEGES SZELIM, NAPÓLEON kárhozottak Szakácsné, Fõüstfelügyelõ, Bambuc ördög, pokolfajzatok, boszorkányok, emberek Játszódik a Pokolban és a Földön, mesei idõben.

ELSÕ FELVONÁS Belzebúb konyhája.

1. szín

1. jelenet (Belzebúb, Szakácsné) Belzebúb az asztalnál ül és várja a reggelit. BELZEBÚB Kész van már az a reggeli, vagy még mindig kuruttyol? SZAKÁCSNÉ (Kintrõl) Máris hozom, méltóságos Belzebúb úr, máris hozom. (Belép, kezében egy tányérral) Tessék parancsolni, itt a finom, roston pirított varangyos béka! BELZEBÚB A kénköves mindenségit! Még hogy finom? Odasült! Olyan, mint a csizma talpa. A legfinomabb falat, a szeme keserû szénné égett. Azonnal pirítsál egy másikat! 16

SZAKÁCSNÉ Ne legyen olyan finnyás a méltóságos úr! Nincs több varangyos békánk. BELZEBÚB Hogyhogy nincs? SZAKÁCSNÉ Úgy, hogy nincs. Nincs és nincs és nincs. És vegye tudomásul a méltóságos úr, hogy szalamandra sincs, a denevér-vér is elfogyott, tarajos gõte sincs, sõt mi több a tarajatlan gõte-készlet is kimerült. Voltam a boltban, üres az is, állítólag nem engedték át az árut a vámon, el kellett dobni, mert valamilyen csuda folytán ibolyaillatú lett. Ennyi volt, nincs egyéb, ha nem tetszik, ne egyék! Punktum. Belzebúb fölrúgja az asztalt. BELZEBÚB Takarodj a szemem elõl, trehány, randa vén boszorkány! A pokol összes tüzére mondom, amióta a feleségem megszökött, rendes ételt nem ettem. Értem, hogy egy valamire való varangypörköltet nem tudsz elkészíteni, de hogy a rostról sem tudod idejében levenni a békát, azt már nem értem. El vagy bocsátva! SZAKÁCSNÉ Megyek is. Egy percig sem maradok ebben a házban, ahol ennyire háládatlanok tudnak lenni. Nem csodálom, hogy a felesége megszökött. Az õ helyében én is megszöktem volna. (Távolodóban) Hogy száradjon le a szarvad, te büdös, kénköves pokolfajzat! Hogy váljon spenóttá minden falat, amit a szádba veszel…

2. szín

A Pokol fõtere. A színpad egyik oldalán farakás, mellette üstök sorakoznak, bennük kárhozottak óbégatnak, egy ördög fát vág, a Fõüstfelügyelõ egy farönkön ül és pipázik. A színpad másik felében Mefisztó, Astarót és Durumó kártyáznak, iddogálnak és röhincsélnek. Az asztal mellett, a földön Kutykurutty üldögél. 1. jelenet (Belzebúb, Fõüstfelügyelõ) Belzebúb a Fõüstfelügyelõhöz lép, aki fölugrik és hajlongani kezd. BELZEBÚB Minden rendben, Fõüstfelügyelõ uram? FÕÜSTFELÜGYELÕ Igenis, méltóságos belügyminiszter úr, minden rendben. A tüzek égnek, az üstök fortyognak, a kárhozottak sírnak-rínak, óbégatnak, szánják-bánják rút tetteiket. BELZEBÚB Na nézzük! Körbejárja az üstöket, beledugja az ujját a vízbe, hümmög. Az egyik üsthöz érve fölkiált. BELZEBÚB De hiszen ez nem fortyog! Nem is csoda: kialudt a tûz. A láncosteringettét! Az ótvaros teremburáját a lusta fajzatainak! Ki felel ezért az üstért? FÕÜSTFELÜGYELÕ Kérem szépen, ezért Bambuc ördög felel. BELZEBÚB És hol van Bambuc ördög? 17

FÕÜSTFELÜGYELÕ Kérem szépen, bizördög, nem tudom. (Kiabál) Bambuc, Bambuc! Azonnal gyere elõ! 2. jelenet (Bambuc, Belzebúb, Fõüstfelügyelõ) A farakás mögül elõugrik Bambuc ördög. BAMBUC Itt vagyok, uram. BELZEBÚB Hol tekeregtél, te pernahajder? Kialudt a tûz az egyik üst alatt. A kárhozott fölszusszant. Annyi rotyogás után ez valóságos boldogság neki. Márpedig a Pokol az Pokol, az nem azért van, hogy az elkárhozott akár egy pillanatig is boldog lehessen. BAMBUC (Térdre borul) Kegyelem, méltóságos belügyminiszter úr. Ebben a minutumban alágyújtok a bestének. Dupla tüzet rakok, hogy bepótoljuk a kimaradást. BELZEBÚB Azt kérdeztem, hol voltál. BAMBUC Itt ne, a farakás mögött. BELZEBÚB És mit kerestél a farakás mögött? BAMBUC Kegyelem, méltóságos uram! BELZEBÚB Ha nem felelsz, nyomban kínpadra vonlak és izzó vasszögeket veretek a patádba. BAMBUC Jaj, méltóságos úr, bevallok mindent. Egy csinos boszorkánnyal puszilóztam a farakás mögött. BELZEBÚB Vagy úgy! És ezért elhanyagolod a munkádat! BAMBUC Mit tehettem? Olyan gyönyörû bibircsókja van… BELZEBÚB A paráznaság enyhítõ körülménynek számít. Ezért nem vágatom le a bojtot a farkadról, miként a törvény elõírja. BAMBUC Köszönöm, méltóságos Belzebúb úr! BELZEBÚB Hanem egy évig számûzlek a Földre. BAMBUC Jaj, csak azt ne, méltóságos úr! A Földön rettenetesen hideg van, és bûzlenek a virágok! Nem ördögnek való hely az. BELZEBÚB Indulás! BAMBUC Nem lehetne inkább mégis a bojtot? 18

BELZEBÚB Azt mondtam, indulás, bitang! Bambuc zokogva elballag. BELZEBÚB (Fõüstfelügyelõhöz) Neked pedig levonom az egyhavi béredet. Keress új munkaerõt! Remélem, okultál a példából. FÕÜSTFELÜGYELÕ Igenis, méltóságos belügyminiszter úr. Soha többé nem fog elõfordulni. BELZEBÚB Na azért! 3. jelenet (Kutykurutty, Belzebúb, Mefisztó, Astarót, Durumó) Belzebúb átsétál Mefisztóékhoz. Az asztal elõtt Kutykurutty állítja meg. KUTYKURUTTY Kutykurutty, kutykurutty! Drága Belzebúb bácsi, nincs egy poloskás szendvicsed a szegény árva számára? Mefisztó bácsi jóvoltából ma is csak sültbékaillatot reggeliztem. Valahogy ki kéne húznom ebédig, mikor is, kegyes leereszkedésében, a miniszterelnök úr saját kezûleg tálalja majd a nyaklevest… BELZEBÚB Jaj, Kutykurutty fiacskám, bizony ma nincs szendvicsem. Az elébb rúgtam ki a szakácsnõmet. De nesze egy tallér, vegyél valamit magadnak. KUTYKURUTTY Kutykurutty! Nagyon szépen köszönöm, drága Belzebúb bácsi. Ezzel elleszek az esti kaviárbámulásig. MEFISZTÓ Gyere, gyere Belzikém! Hagyd azt a hitvány csudabogarat! Nem érdemli meg az alamizsnát, mert halálra untat. Sokkal rosszabbak a tréfái, mint az enyémek. Milyen udvari bolond az ilyen? KUTYKURUTTY (Fetrengeni kezd a röhögéstõl) MEFISZTÓ Min röhögsz, te féleszû? KUTYKURUTTY Eszembe jutott az a sok jó vicced, te sziporkázó mókamester. BELZEBÚB Ne bántsd szegény Kutykuruttyot, te léhûtõ! Ti meg mivel lopjátok a napot? MEFISZTÓ Épp kormányülést tartunk. Pompás társasjátékot agyaltunk ki Astarót külügy- és Durumó hazugságügyi miniszter uraimékkal. Kártya lesz a neve. Jaj… olyan, de olyan gonosz! Belerendeltem a leggaládabb szellemeket, Treffet, Pikket, Kõrt és Kárót. Kiszórakozzuk magunkat, aztán viszem szabadalmaztatni Luciferhez, s ha neki is tetszik, máris küldjük a Földre. ASTARÓT Nagyszerû dolgokat fog ott mûvelni! Az emberek eljátsszák majd a pénzüket, a házukat. Sõt, a feleségüket is. 19

DURUMÓ Jósolni is fognak belõle. A jóslat sosem fog beválni, de azért vakon hisznek majd benne. ASTARÓT Megkétszerezõdik az elkárhozottak száma. Föllendül a gazdaságunk. BELZEBÚB Beismerem, valóban ördögi találmány. Rátok vall, semmirekellõk. MEFISZTÓ Ugyan már, Belzikém, ne légy már mindig olyan savanyú! Ülj le! A legfinomabb lócitrompálinkát nyakaljuk. Gyere, játsszunk! Miniszterelnöki parancs. BELZEBÚB Nem bánom. Osszatok nekem is!

3. szín

Ördögoskola. A katedra mögött Góbiás professzor, elõtte Búbocska áll. A háttérben Mefilió várakozik. 1. Jelenet (Búbocska, Góbiás professzor) GÓBIÁS PROFESSZOR Itt az év végi bizonyítványod, Búbocska fiam. Meg kell mondanom, tõled többet vártam. BÚBOCSKA (Belepillant a bizonyítványba és fölvisít) Micsoda? Ez nem igazságos! GÓBIÁS PROFESSZOR Híven tükrözi igyekezetedet, illetve nem-igyekezetedet. BÚBOCSKA De Góbiás mester! Nem lehetne figyelembe venni, hogy én a belügyminiszter fia vagyok? GÓBIÁS PROFESSZOR Gyenge próbálkozás, fiam. Felõlem lehetnél a Lucifer fia is, akkor sem hatódnék meg. BÚBOCSKA Bezzeg Mefisztó fiának színjelese van! Pedig õ sem igyekezett jobban, mint én. GÓBIÁS PROFESSZOR Ez viszont már nem rád tartozik. BÚBOCSKA Tudom ám, hogy Mefisztó bácsi mit áldozott ezért… GÓBIÁS PROFESSZOR Hja, fiam, a magamfajta szegény tudósnak is élnie kell valamibõl… BÚBOCSKA De ez nem szép dolog! GÓBIÁS PROFESSZOR Büdös, szemtelen kölök! Ez itt a Pokol! Nem a Mennyországban vagyunk, hogy szép és nemes dolgokat cselekedjünk. Itt az érvényesül, aki patára esettebb. Máskor légy dörzsölt te is, s ha képtelen vagy rá, akkor legyen bõkezûbb az apád! Góbiás professzor el. BÚBOCSKA Pukkadjon meg, Góbiás mester!

20

2. jelenet (Búbocska, Mefilió) Búbocska lógó orral kifelé indul. Mefilió gúnyolni kezdi. MEFILIÓ Jé, búbos vöcsök, be le van konyulva a szarvad! Milyen szerencse, hogy csak az az egy van. Egyszarvú, egyszarvú! BÚBOCSKA Te is pukkadj meg, Mefilió! MEFILIÓ Még anyád sincs! Te csak úgy lettél… Biztos az apád fölhizlalt egy legyet. BÚBOCSKA Inkább ne is legyen anyám, ha olyan hisztérikus, mint a tiéd. Helyetted nem pofáznék egy olyan mamával, mint Mefisztofilina. Brrr… Te pedig egy nagyra nõtt kakabogár vagy. MEFILIÓ Te, te, agyonütlek! Búbocska elszalad, Mefilió kergeti.

A Pokol fõtere.

4. szín

1. jelenet (Astarót, Durumó, Belzebúb, Mefisztó, Kutykurutty) A kártyázó fõördögök már jócskán be vannak csípve. ASTARÓT Sárgát virágzik a tök… hukk. (Lecsapja a kártyalapokat) Megint nincs szerencsém. DURUMÓ Hukk… Én is kiszállok. BELZEBÚB Én tartom. MEFISZTÓ Én már mindent elvesztettem. Fölteszem a feleségemet. Mutasd a lapjaidat. BELZEBÚB Két bubi, három ász. MEFISZTÓ Akkor nyertél. Hahaha, nyertél! A feleségem a tied! Belzebúb csak most eszmél rá, mi is történt. Kezei közé temeti az arcát és jajgat. Mefisztó fölszökken az asztalra és táncolni kezd – örömében. Astarót és Durumó az asztal alatt fetrengenek a röhögéstõl. Arrébb Kutykurutty a fejét fogja. BELZEBÚB Könyörgök… nem is figyeltem, észre sem vettem, hogy mi a tét. Ugyebár, ez csak játék volt? MEFISZTÓ Játék? Hát persze, hogy játék. Játék, de tétje van és éppen ez a lényege. Hogy van, aki veszít és van, aki nyer, és mindkettõ vállalja ezt. Én vállalom a veszteségemet. Mefisztofilina téged illet. BELZEBÚB Cimborák! Nem folytathatnók a játékot? 21

MEFISZTÓ Nem bizony. Mert a játék a nyerésrõl szól, márpedig ha folytatnók, mindketten veszíteni igyekeznénk, és akkor már nem lenne játék. BELZEBÚB Akkor engedd meg, hogy kegyesen visszaajándékozzam neked a feleségedet! MEFISZTÓ Micsoda? Hogy elvegyem a barátom nyereségét? Szó sem lehet róla. Én igazi barát vagyok. Nem tehetem ezt. Mefisztofilina a tied. Két tanú is van rá. Igaz, fiúk? ASTARÓT Igaz! DURUMÓ Színigaz! MEFISZTÓ Úgyhogy eredj haza, drága barátom, és készülõdj új asszonyod fogadására, mert délután küldöm, minden holmijával és csecsebecséjével egyetemben! Belzebúb ismét a kezébe temeti az arcát és jajgat. Mefisztó odalép Kutykuruttyhoz, nyakon ragadja és Belzebúb elé löki. MEFISZTÓ Szegény barátom! Tudod mit? Ha már úgyis védelmezed, vigaszul nektek adom ezt a félresikerült bohócot, legyen kit kínozni a fiadnak. Én már rettenetesen unom. Na pá! KUTYKURUTTY Kutykurutty! Jaj, be fog hiányozni az izgalmas társaságod! Mefisztó, Astarót, Durumó röhögve el. 2. jelenet (Mefilió, Búbocska, Belzebúb, Kutykurutty) Beszalad Búbocska, mögötte az õt kergetõ Mefilió. Belzebúb láttán Mefilió megtorpan és eloldalog. Még visszakiált MEFILIÓ Találkozunk mi még! BÚBOCSKA Pukkadj meg! (Belzebúbhoz) Papa! Mit csinálsz te itt? Nagyon lógatod az orrodat. Van valami baj? BELZEBÚB Jaj, fiam, ne is kérdezd. Van baj, bizony, méghozzá akkora, hogy azt te föl sem fogod, fiam… BÚBOCSKA Akkor nem is zavarlak. Megyek haza. BELZEBÚB Gyere csak vissza, kölök! Egészen véletlenül nem ma volt az év végi bizonyítványosztás? BÚBOCSKA (Dadogva) De… de mam… mma vvvolt… BELZEBÚB Úgy! Akkor ide vele! Búbocska átnyújtja a bizonyítványt. Belzebúb nézi, nézi, és fölhorkan. BELZEBÚB (Olvassa) Pokológia. Elégtelen. A delikvens azt sem tudja, melyik világon él. Algebra. Elégtelen. A delikvens szerint két ördögnek három szarva van. Felgebra. Elégtelen. Algebrán aluli. 22

Földtan. Elégtelen. A delikvens szerint nem a fû a zöld és az ég a kék, hanem a fû a kék és az ég a zöld. Mágia. Elégtelen. A legnagyobb teljesítmény egy pók pókká változtatása. Elkárhozástan. Elégtelen. A szerzõdést nem vérrel, hanem téntával íratná alá. Káromkodástan. Elégtelen. Megrekedés a kutyapicula szintjén… A bergengóciáját! Van itt valami, ami jeles?

BÚBOCSKA Háát… éppenséggel van. Az ozsonnázás… BELZEBÚB Az ozsonnázás, mi? Az ozsonnázás, te semmirekellõ! Hát ez hogy sikerült? BÚBOCSKA Hát ez úgy, hogy például elfelejtettél küldeni egy talicskányi elsõ osztályú varangyot Góbiás bácsinak. Vagy legalább két zsák válogatott svábbogarat. Mefisztó bácsi nem felejtette el. Így lett színjeles a Kakabogár… BELZEBÚB Aha! És te ehhez a Kakabogárhoz méred magad? BÚBOCSKA Én aztán nem. De élelmesebb volt nálunk… (Pillanatnyi szünet után) Legalább az vigasztal, hogy micsoda egy ördögverése az anyja… BELZEBÚB Igen? Az vigasztal? No, hitvány kölök, most alaposan el kéne náspágolnom téged, de még nagyobb büntetésben lesz részed. A jeles bizonyítványért cserébe én is szolgálok neked egy örömhírrel. A Kakabogarad ördögverése anyja ma délután költözik be hozzánk. BÚBOCSKA Micsoda? Mefisztofilina? Hozzánk? A Pokol réme, a rusnya, hisztérikus Mefisztofilina, aki még az Ördögök Öreganyjánál is kiállhatatlanabb? BELZEBÚB Bizony, fiam. BÚBOCSKA Ugyan már! Csak ugratsz. BELZEBÚB Bár csak ugratnálak. Sajnos a hír színigaz. Ma délelõtt nyertem el kártyán, Mefisztótól. Tudod, ez egy pokoli játék, most találták föl, és én voltam az elsõ áldozata… Úgyhogy készülj föl lelkileg, mert ma délután érkezik az új anyád. BÚBOCSKA De papa! Ilyen nincs… Nem tehetünk semmit? BELZEBÚB Nem, fiam. Mefisztó nem tágít. Gondolhatod, a bitangnak végre jó ürügye van rá, hogy megszabaduljon a rusnyaságtól. Tanúk is vannak rá. Veszve minden. Búbocska sírni kezd. Belzebúb szíve megesik rajta. Int Kutykuruttynak. BELZEBÚB Fordulj meg, fiam! Kapsz tõlem egy apródot. Bár egy ennyi vigaszod legyen. BÚBOCSKA Jé, Kutykurutty! Tényleg az enyém? BELZEBÚB Igen, fiam. A drágalátos Mefisztó bácsi nekünk ajándékozta. 23

KUTYKURUTTY Pedig majd megszakadt az az adakozó jó szíve szegénynek. BÚBOCSKA Jaj, nagyon örülök. Kutykurutty! Tessék a szendvicsem. KUTYKURUTTY Kutykurutty. Csodás sorsfordulat! A Mefilióét csak megszagolnom volt szabad. Õ zabálta, én szagoltam, így ozsonnáztunk kettecskén. (Mohón falni kezd) BÚBOCSKA Te papa! Menjünk el Lucifer bácsihoz. Hátha megkegyelmez… BELZEBÚB Jaj, kölök, látszik, hogy nem ösmered a Pokol fejedelmét. BÚBOCSKA De igenis menjünk, próbáljuk meg! Nem engedheti, hogy ilyesmi történjék. Meggyõzzük valahogy. BELZEBÚB Hát, fiam, lelked megnyugtatása végett mehetünk, de mondom én, nem fog sikerülni. BÚBOCSKA De fog! Kell sikerülnie. Elõbb beszélsz te, s ha neked nem sikerül, akkor majd kiudvarolom én. BELZEBÚB Ez nem a mi napunk, kölök, de annyira kétségbe vagyok esve, hogy még ezt is megteszem. Szedjük a lábunkat! Belzebúb, Búbocska és Kutykurutty el. 3. jelenet (Mefisztó, Harpagon) Betáncol Mefisztó. A másik oldalról Harpagon érkezik. HARPAGON Hívattál. Mi kéne megint, te Fõtolvaj? MEFISZTÓ Harpagon, te minden kincstárnokok gyöngyszeme! Harpikám! Tízezer aranyra volna szükségem, ebben a minutumban. HARPAGON Vagy úgy! Nincs, elfogyott, nem is volt soha. Üres a kincstár. Üres a pótkincstár is. Az utolsó csengõ rézgarast tegnap sikkasztotta el a másik rabló, Lucifer gazda. MEFISZTÓ De Harpikám! Kitekerem a nyakadat, hogyha nem adsz aranyat! HARPAGON Kitekered te az Ördögök Öreganyjának a ráncos mancsából a dögcéduládat, mikor kifordul az árnyékszékrõl! Engem te ne fenyegess, mert ha a nyakamat szorongatod, a fenekemen keresztül kürtölöm ki, mennyit loptál, mióta Lucifer elkövette élete másik nagy szamárságát, a születésén kívül, hogy téged tett meg miniszterelnöknek. MEFISZTÓ Jól van, Harpikám. Csak tréfáltam. Ha mégis kerülne valami arany, akkor borzasztóan hálás lennék neked. HARPAGON Hát, ami azt illeti, a pót-pótkincstár egyik sarkában van még valami csengõ-bongó arany. 24

Pontosan tízezer tallér. Abból nyolc a tied lehet, ha kettõ az enyém… MEFISZTÓ Nocsak. Máskor megelégedtél tíz százalékkal… HARPAGON Hja, kérem, az máskor volt. Ínséges idõket élünk. Tehát húsz százalék, vagy kiderül, hogy még sincs pénz a pót-pótkincstár sarkában… MEFISZTÓ Jól van, legyen úgy. Vidd el az ékszerésznek. Rossz hírt kell közölnöm Mefisztofilinával, ezért egy pompás nyakéket vásároltam, hogy elõtte megpuhítsam. (Meglobogtatja az ékszert) Nézd, micsoda gyönyörû százlábú! Színaranyból készült, és mind a száz lába más-más drágakõbõl van faragva. HARPAGON (Gúnyosan) Csodálatos kacat. Hanem a könyvelésbe mit írunk? MEFISZTÓ Írd azt, hogy a második kozmikus háború diplomáciai úton való elkerüléséhez szükségeltetik. HARPAGON Bolond egy indok… MEFISZTÓ Most az egyszer garantáltan nem hazudok, Harpikám! HARPAGON A te bajod, Fõtolvaj. Sok sikert nejed õnagyságánál.

Mefisztofilina budoárja.

5. szín

1. jelenet (Mefisztó, Mefisztofilina) Mefisztofilina a pipereasztalnál ül és beretválkozik. Belép Mefisztó. MEFISZTÓ Hogy vagy, drágám? MEFISZTOFILINA Nem megmondtam, te nyomorult, hogy utálom, mikor szépítkezés közben megzavarsz? Tessék. Most elrontottam a bajszom ívét. MEFISZTÓ Bocsáss meg, szépségem! De olyan gyönyörû nyakéket találtam számodra, hogy nem gyõztem kivárni, amíg kijössz a szobádból. MEFISZTOFILINA Igen? Lássuk! (Átveszi az ékszert) Szép kacat. Tetszik. Helyes. Örülök, hogy eszedbe jut idõnként, hogy feleséged is van. Ilyenkor néhány percre megfeledkezem arról, hogy mennyire bánom, hogy hozzád mentem feleségül, szépségemet, ifjúságomat és forró érzelmimet egy ilyen alaknak adtam, mint te. MEFISZTÓ Drágám, ha amúgy is bánod, akkor talán nem fog annyira letörni a rossz hír. Töredelmesen és õszintén be kell vallanom neked, hogy iszonyú borzalom történt ma délelõtt. Az a galád Belzebúb egy új játékkal, a kártyával és egy flaska lócitrompálinkával állított be a mai kihallgatásra. Bemutatta a találmányát, s bár hosszasan tiltakoztam, a disznó addig unszolt, amíg 25

inni nem kezdtem. Sajnos elborult az agyam, lépre mentem, tõrbe csaltak és… és elvesztettelek kártyán. Mától fogva menthetetlenül a Belzebúb asszonya vagy. (Térdre borul és zokogást mímel) Bocsáss meg, drágám!

MEFISZTOFILIONA Te, te utolsó! Te csömör! Te ótvar! Te patkánypiszok, te görényszellet! Te senki! Átlátok rajtad, mint vakond a beléndekgyökéren. Most azt várod, hogy õrjöngeni fogok. Hogy rohanok Luciferhez, könyörögni, hogy veled maradhassak. Hát nem. Vedd tudomásul, hogy nem. Bár azt érdemelnéd, hogy veled maradjak, hogy végtelen életed minden pillanatát a lehetõ legaprólékosabban megkeserítsem. De nem teszem. Azért nem teszem, mert annyi keserves szenvedés után én is megérdemlem, hogy végre egy igazi kanördög legyen a társam, hogy én is boldog legyek. Tudd meg, hogy már hajadonként Belzebúbot szerettem, aki mellett te egy satnya bogáncs, egy papmacskahernyó, egy gólyahír sem vagy. Csak azért mentem hozzád, mert a szüleim kényszerítettek, mert ostobák voltak, nekik a sikamlós miniszterelnök, a talpnyaló kegyenc kellett, nem az igazi, az egyetlen valamirevaló kan a Pokolban… Akit én olyannyira imádok, hogy még verset is költöttem róla, a rózsaszín naplómba… (A fiókjából elõvesz egy füzetet és olvasni kezdi:) Ó, e pokoli Don, ki minden egyes hajadont lenyûgöz, ahogy legye dong! Az õ szarva a legszebb és a leghegyesebb, a szemem rávetettem, s szívem reá esett. Azóta egyre vérzik, ha arra gondolok, hogy hosszú farka végén mily pompás bojt lobog. Örökre elfeküdnék, kacagva játszanék, szõrmókom mellkasán, ha õ lenne, igen, ha õ lenne az én hajas ördögbabám! Hallgatnám, mint dorombol, lesném, miként morog, a szíve mint dohog, s ha tõlem felkolompol, szívem viszontdobog. Mert tudd meg, minden hajadont lenyûgöz, ahogy legye dong e legeslegdélcegebb, kanoknak ékszere, ó, a pokoli Don! 26

MEFISZTÓ Nem is tudtam, hogy ilyen költõi lélek vagy… MEFISZTOFILINA Sok mindent nem tudsz rólam, de nem is fogod megismerni lelkemnek lényegét. Csomagolok s már itt sem vagyok. Látni sem akarlak többé. A hitvány kölköt itt hagyom neked, mert sajnos nem az én szépségemet és jó természetemet örökölte, hanem a te fertelmes lényedet. Viszont az egész vagyonodat magammal viszem, úgyis lopsz magadnak újat. MEFISZTÓ Nem vinnéd inkább a kölköt? MEFISZTOFILINA Részemrõl lezártnak tekintem az ügyet. Au revoir! Mefisztofilina el. Mefisztó ugrálni kezd örömében. MEFISZTÓ Na, ezt olcsón megúsztam. Még hogy délceg pokoli don… Az a mogorva tulok. Sebaj. Egyék meg egymást. (Hangosan) Szolga! 2. jelenet (Mefisztó, Szolga) Belép egy szolga és meghajol. SZOLGA Parancsoljon, méltóságos uram! MEFISZTÓ Eridj és kürtöld szét a pokolban, hogy a miniszterelnöki palotában ma este fergeteges bál lesz, hivatalos rá minden léhûtõ, minden zabot hegyezõ, jeget aszaló naplopó, csaló és talpnyaló széles e Pokolban.

6. szín

A pokoli trónterem. Lucifer a trónján ül. A trón egyik oldalán Részeges Szelim fetreng, izzó parázson. A másik oldalon, egy kisszéken Napóleon csücsül, a fülében tölcsér, amelybe egy pokolfajzat egy korsóból folyadékot töltöget. Egy sarokban a kikötözött Borgiát korbácsolják. 1. jelenet (Lucifer, Belzebúb, Búbocska, Kutykurutty, Szolgák) Belzebúb, Búbocska és Kutykurutty érkeznek és hajlongani kezdenek Lucifer elõtt. LUCIFER Hagyjátok abba! Hányszor mondjam meg, hogy utálom, ha hajlonganak elõttem. Az ilyesmit hagyjátok az angyalokra. Én bõven megelégszem, ha rettegnek tõlem. BELZEBÚB Rettegett Úr! Szörnyû bajok okán volnánk itt… LUCIFER Hahaha, tudtam, hogy jõni fogsz, Belzebúb. Nyavalygásod rögvest meghallgatom, de elébb hadd mutassam be a legújabb földi szerzeményeimet. (Leszáll a trónról és barackot nyom Búbocska búbjára) Hahaha, kölök, rég nem láttalak. Megnõttél. Eljöhetnél idõnként Lucifer bátyádhoz, elkárhozottakkal játszadozni.

27

2. jelenet (Lucifer, Belzebúb, Búbocska, Kutykurutty, Borgia, Szolgák) Lucifer Borgiához vezeti a vendégeit. LUCIFER Ez az emberizink itt: Borgia. Bíboros volt a gazember s a legnagyobb méregkeverõ a Földön. Igaz, te hernyó? BORGIA Nem egészen igaz, uram. Nemes célért cselekedtem. Azt akartam, hogy a nép boldog legyen. Ez pedig csak úgy lett volna lehetséges, ha én uralkodom fölötte. LUCIFER Vagy úgy. Nemes célért? Én elhiszem neked… Sõt, azt is tudom, hogy ezért a nemes célért hajlandó vagy szenvedni is, te derék vértanú. Szolga! Csöppents rá abból a jóféle szerbõl! A pokolfajzat egy üvegcsébõl mérget csöpögtet Borgia sebeire. LUCIFER Jó kis méreg, mi? Ej, ha tudtad volna a receptjét… 3. jelenet (Lucifer, Belzebúb, Búbocska, Kutykurutty, Részeges Szelim, Szolgák) Lucifer Részeges Szelimhez lép. LUCIFER Õ Részeges Szelim. Török szultán volt. Semmi egyebet nem szeretett, mint enni, inni meg fehérnépekkel mulatni. Egész életét a háremében töltötte. Háromszázharminchárom felesége volt. Szolga! Vendégeljük meg az efendit! A pokolfajzat lefödött tálat tesz Szelim elé. Szelim fölemeli a fedõt és fölvisít. LUCIFER Zabálj! RÉSZEGES SZELIM (Undorodva) Én ezt meg nem eszem! LUCIFER Ne merészeld visszautasítani a fõszakácsom által párolt százlábúakat és bundás pókokat, különben még rosszabb következik! Szelim sírva enni kezdi az ocsmányságokat. LUCIFER Hozzátok a bort! A szolga hatalmas boroskancsót helyez Részeges Szelim elé. LUCIFER Ezt az aszút legválogatottabb medúzákkal és ebihalakkal zamatosították az én saját borospincémben. (Belzebúbékhoz, súgva) Ez még mind semmi. Egy darabig még etetem és itatom, aztán bezárom egy nagy terembe, hahaha… A háromszázharminchárom anyósával együtt! BÚBOCSKA Hû, ez igen! LUCIFER Ugye? No de ezt nézzétek meg! Ez az igazi! 4. jelenet (Lucifer, Belzebúb, Búbocska, Kutykurutty, Napóleon, Szolgák) Lucifer Napóleonhoz lép. 28

LUCIFER Ez a világot akarta meghódítani, hahaha. Álmokat töltünk a fejébe. Most épp azt álmodja, hogy félmillió bakával indul egy országot elfoglalni. A seregével szemben egy töpörödött anyóka áll és egy mogyorófavesszõvel egyenként agyoncsapja a katonáit. (Belerúg Napóleonba) Nos, Napóleon, hogy ízlik a hódítás? Napóleon dacosan félrefordítja a fejét. LUCIFER Roppant büszke a mi kis cimboránk. De nem sokáig… (Felkacag) Hahaha, hát nem gyönyörûség? Visszaül a trónjára. 5. jelenet (Lucifer, Belzebúb, Búbocska, Kutykurutty) BELZEBÚB Csodás és végtelen a te kegyetlenséged, Lucifer. Hanem a mi kétségbeesésünk még végtelenebb… LUCIFER Mefisztofilina, mi? Hallottam (Röhög). Drága Belzikém, hát miért búsulsz? Végre kaptál egy úri családból származó feleséget magadnak… És ezt biztosan nem szökteti meg senki, mint az elsõ feleségedet, aki meglógott egy üstökös pilótájával. BELZEBÚB Jaj, drága Nagyúr, ne ûzz csúfot belõlem! Tudod, hogy hû szolgád voltam és vagyok, azt is, hogy csak te oldozhatod föl ezt az átkot. LUCIFER Én? Még hogy én? Hát én kártyáztam, te kelekótya? BELZEBÚB Nem… LUCIFER Na azért. Edd meg, amit fõztél magadnak! Hahaha! BÚBOCSKA De Lucifer bácsi! Az igaz, hogy a papa kártyázott, s az illendõség szerint viselnie kell a következményeket. De mit vétettem én, hogy ilyen anyám legyen? LUCIFER Ez már nyomósabb érv. Te biztos ártatlan vagy. Tudod mit? Döntsön a bizonyítvány! BÚBOCSKA (Kétségbeesetten) A bizonyítvány? Milyen bizonyítvány? LUCIFER Hát az Ördögoskolában kapott értesítõ. Nem ma volt a bizonyítvány-osztás? Egy ilyen derék ördögfióka bizonyára színjeles… Vagy mégsem? BÚBOCSKA Hát… ozsonnázásból nagyon jeles… LUCIFER Csak ozsonnázásból? BÚBOCSKA Csak ozsonnázásból. 29

LUCIFER Akkor bizony, nincs mit tenni. Rossz bizonyítványért büntetés dukál. Menjetek csak haza. Megérdemlitek mindketten Mefisztofilinát.

A Pokol fõtere.

7. szín

1. jelenet (Búbocska, Belzebúb, Kutykurutty, Mefisztofilina, Szolgák) Búbocska és Belzebúb elkeseredve állnak, Kutykurutty körülöttük játszadozik. Mefisztofilina érkezik, mögötte a csomagjait cipelõ pokolfajzatok. BELZEBÚB Jaj nekem! MEFISZTOFILINA Megjöttem, kedvesem. BELZEBÚB Isten hozott! MEFISZTOFILINA Na ne káromkodj, Belzikém, drágám! Nem kell olyan bumfordinak lenni! Nem is tudod, mily borzalmasan, mily iszonyatosan gyönyörû számomra ez a nap. Most, ebben a helyben bátran bevallom neked: már hajadonként is téged szerettelek. Téged, te mogorva, bumfordi kan, te minden pokolbéli hímek legdélcegebbike. Ölelj hát széles, szõrös mellkasodra! Belzebúb magához öleli. Búbocska valamit suttog Kutykuruttynak és kilopakodnak. MEFISZTOFILINA És Búbocska? Hol van a mi fiunk, a kicsi, aranyos Búbocska? BELZEBÚB Búbocska? Hát valahol itt ni, mellettem, mögöttem… MEFISZTOFILINA Nem látom. BELZEBÚB Hová tûnt? Az elébb még itt volt. Búbocska, Búbocska, hol vagy? Szolgák! Kerítsétek elõ! A szolgák leteszik a csomagokat és keresgélni kezdik az ördögfiókot. Kavarodás, szaladgálás a színpadon, majd egyik szolga bejelenti: SZOLGA Kegyelmes úr! Nem találjuk sehol. Egyszerûen eltûnt. A színpad elsötétül. Hangok a sötétben: „Búbocska! Hol vagy, Búbocska?”

MÁSODIK FELVONÁS 1. szín

Földi táj. Alkonyodik. Búbocska és Kutykurutty kikászálódnak egy vakondtúrásból. 1. jelenet (Búbocska, Kutykurutty) 30

BÚBOCSKA Ez hát a Föld?! Jé, tényleg kék az ég! KUTYKURUTTY Brrr… De milyen ocsmány hideg van. BÚBOCSKA Tényleg nagyon hideg van. De nincs mit tennünk. Én most addig járok itt a Földön, amíg meg nem tudom, hogyan segíthetek szegény papámon. És szegény magamon is. Jé, tényleg zöld a fû! Pedig meg voltam gyõzõdve, hogy pont fordítva van (Letép egy virágot és megszagolja) Pfuj, de büdös! (Eldobja) KUTYKURUTTY Nem kérdeztem meg tõled még, hogy miért van csak egy szarvad? Elveszítetted a másikat? BÚBOCSKA Azért, mert a mamám nem ördöglány, hanem boszorkány volt. Az ilyen házasságból egyszarvú ördög születik. A mamám sajnos megszökött egy üstökös pilótájával, mert mindig forrt a vére, kalandokra vágyott, nem bírta a nyugodalmas családi életet. KUTYKURUTTY Hajh, be keserves história! Hiába, egy jó jármû gyakran gyõz a szívek harcában… De ne se búsulj, én még rosszabbul állok, soha nem is láttam a szüleimet. Állítólag egy békává varázsolt boszorkány volt a mamám és egy kutyává változtatott manó az apám. Kutykurutty, szép pár lehettek… BÚBOCSKA Ahogy elnézlek, remekül találhattak… Na, de most merre induljunk? KUTYKURUTTY Minden irányba. Ez a legbiztosabb módja annak, hogy sehova se érjünk. 2. jelenet (Búbocska, Kutykurutty, Belzebúb szelleme) Egy fából megszólal Belzebúb hangja. BELZEBÚB HANGJA Búbocska! BÚBOCSKA Ki szólít? BELZEBÚB HANGJA No! Az apád hangját sem ismered föl? BÚBOCSKA Papa! Papa! Hol vagy? BELZEBÚB HANGJA A fában vagyok, fiam. BÚBOCSKA Nem jössz elõ, papa? BELZEBÚB HANGJA Jaj, te kis butuska, csak a szellemem van a fában. Hogy jöjjek elé? Fiam, te jól megszöktél… BÚBOCSKA Bizony, papa. Én Mefisztofilinával nem ülök egy fedél alatt. Addig járok itt a Földön, amíg megokosodom, megerõsödöm és hazatérve föl nem javítom a bizonyítványomat. Akkor Lucifer bácsi is megbocsát. Ráadásul olyan erõs leszek, hogy csak úgy kipenderítem 31

Mefisztofilinát. BELZEBÚB Fiam, nem hívlak vissza, eridj, tanulj, tapasztalj, mert maga tapasztalatából tanul az ördög. Egy napi járóföldre van egy város, annak a szélén lakik Párméniusz professzor, az öreg mágus. Szegõdj a szolgálatába, tanuld meg a tudományát, majd vásárold meg tõle a lelkét. Akkor elismerik itthon, hogy nem akármilyen ördög vagy. Sok szerencsét, fiam! Vigyázz magadra! BÚBOCSKA Szervusz, papa. 3. jelenet (Búbocska, Kutykurutty) KUTYKURUTTY Egyszer, életem egy határhelyzetében az én apám szelleme is megszólalt… BÚBOCSKA És mit mondott? KUTYKURUTTY Aszondta: Hajh, Kutykurutty fiam, ha testet ölthetnék, de megrugdosnálak! Búbocska és Kutykurutty kisétálnak. A színpad sötétedik, mintha esteledne. Búbocska és Kutykurutty ismét átsétálnak a színpadon, majd ismét kimennek. Még sötétebb lesz, följön a Hold és megvilágítja a színpad közepét. 4. jelenet (Búbocska, Kutykurutty, Bugyborélia, Boszorkányok) A színpadot boszorkányok és boszorkánypalánták lepik el, énekelni és táncolni kezdenek. Búbocska és Kutykurutty ismét megjelennek. Meglapulnak és csodálják a látványt. BÚBOCSKA Boszorkányok! Nézd, Kutykurutty, ezek boszorkányok! Na, ezek a mieink! Be szépek! (Fölfigyel Bugyboréliára) Nézd, Kutykurutty, milyen kecses az a kicsi boszorkány! Milyen ennivaló szemölcs van az orrocskáján! KUTYKURUTTY A magam részérõl egy kövér békának jobban örülnék. A szerelem pillanatnyi öröme után ugyanis a gyötrelem következik. Ellenben egy béka elfogyasztásának pillanatnyi öröme után nem következik semmiféle szenvedés. Bugyborélia csengõ hangon énekelni kezd. A többiek körbetáncolják. BUGYBORÉLIA Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna, csengõ-bongó dalocskámtól táncra kel, ki béna. Növekszik varázsom, bûbájom hatalma, lángra gyúl a fiú szíve, mint kiszáradt szalma.

32

Ha megnövök, még szebb leszek, minden legény értem eped, de szeretõm más nem lehet, csak egy csinos ördöggyerek!

BÚBOCSKA Csodás. Mondhatni bûbájos. Én leszek az a csinos ördögcsemete! KUTYKURUTTY Kutykurutty! Na tessék. Jóformán föl sem értünk a Földre, máris belegabalyodsz valami olyasmibe, amit nem lehet megenni. A fõboszorkány arrébb hessegeti Bugyboréliát, és énekelni kezd. FÕBOSZORKÁNY Mi Urunk, lépj elõ, asszonyaid várnak, ma dúl az ünnepe szívnek és a szájnak. Jer ki a Hold alá, úgy vár rád, úgy remeg, kívánja csókjaid parázna háremed. Ma dúl az ünnepe szívnek és a szájnak, Setét Úr, lépj elõ, asszonyaid várnak! BÚBOCSKA Azt hiszem, engem hívnak. Ilyenkor egy igazi kanördögnek mennie kell. Kutykurutty, gyerünk izé… paráználkodni! KUTYKURUTTY Kutykurutty. Nem kérdéses, hogy téged hívnak, ellenben valaki más jön helyetted! Odanézz! 5. jelenet (Búbocska, Kutykurutty, Bugyborélia, Boszorkányok, Mefisztó, Pokolfajzatok) A földbõl pokolfajzatok emelkednek ki és térdre borulnak. Az így alkotott kör közepébõl köpönyeges alak emelkedik ki. Ledobja a köpenyt és Mefisztó áll a boszorkák elõtt. BOSZORKÁNYOK Mi Urunk! BÚBOCSKA Mefisztó! A mocsok… Ismét paráználkodik! A pokolfajzatok muzsikálni kezdenek, Mefisztó táncra kerekedik, elõbb eljár egy „legényest”, majd táncolni kezd a boszorkányokkal. Bugyborélia is tolakodik. 33

KUTYKURUTTY Meg kell adni, érti a csínját-bínját a gazfickó. Sajnos egyszer sem akad össze a csülke, hogy jól odaverje magát. BÚBOCSKA Ha hozzányúl az én kis boszorkánypalántámhoz, bizördög, letöröm a szarvait. KUTYKURUTTY Kellõ idõben magam is segítek majd lefûrészelni Mefisztó pajtásunk kobakjának ékét, hanem most inkább oldalogjunk el innen, mielõtt észrevesznek. BÚBOCSKA Igazad van. Még nem jött el az ideje annak, hogy én is udvaroljak. De ha megérett az idõ, akkor megkeresem ezt a kicsi boszorkát és olyat hancúrozunk, amilyet még ez a fõcsábász Mefisztó bácsi se látott. Búbocska és Kutykurutty el. A mulatság még tart egy-két percig, majd a színpad elsötétül, a boszorkányok és Mefisztó el. 6. jelenet (Búbocska, Kutykurutty) A színpad megvilágosodik. Búbocska és Kutykurutty ismét besétálnak. KUTYKURUTTY Utálok gyalogolni. Nem uraknak való ez. Pihenjünk meg! BÚBOCSKA Ne kényeskedj, Kutykurutty! Hív a kötelesség. KUTYKURUTTY Mondd inkább azt, hogy a reggeli hív. Az erõt ad nekem. Tesznek néhány lépést. Ekkor felülrõl egy háló zuhan rájuk. 7. jelenet (Búbocska, Kutykurutty, Haspók, Marabukk) Belép Haspók és Marabukk. MARABUKK Végre valami zsákmány! Te jó ég, Haspók komám! Hát ezek meg miféle szerzetek? HASPÓK Hát, Marabukk komám, az a kisebbik valami pokoli állatféleség lehet. A másik pedig… a másik ejszen az a bizonyos egyszarvú csodaállat, az unikornis. MARABUKK Az nem! Az egy ördögfióka! HASPÓK Egy szarva van. Unikornis! MARABUKK De csúf fekete. Az unikornis meg állítólag fehér. HASPÓK Komám, akár unikornis, akár ördögfiók, mindenképp megfogtuk az isten vagy az ördög lábát. Ilyen zsákmányt sem ejt mindennap az ember. MARABUKK Az igaz. Ebbõl szép pénzt keresünk. BÚBOCSKA Engedjetek el! 34

HASPÓK Né te né! Ez beszél. Akkor tényleg ördög. MARABUKK Az bizony. Határozottan az. No, komám, most aztán mitévõk legyünk? HASPÓK Nem tudom, komám. Csak pénzt kereshessünk vele. MARABUKK Támadt egy ötletem. Jobb lesz, ha nem ördögként mutogatjuk õket, mert meggyûlik a bajunk a papokkal. Még a végén tömlöcbe kerülünk, vagy máglyára, ördöngösségért. Azt a megnevezhetetlen szörnyet itt helyben agyoncsapjuk, nehogy bajt hozzon ránk. Az ördögfióknak pedig kivágjuk a nyelvét, hogy ne tudjon beszélni, betesszük egy zsákba, hazavisszük, megberetváljuk és csersavval kifehérítjük. Így aztán tiszta unikornis lesz belõle. Búbocska visít, kapálózik. Kutykurutty dacosan hallgat. Haspók gúzsba kötözi Búbocskát és kivágja a nyelvét. Marabukk egy lapáttal fejbe kólintja Kutykuruttyot. KUTYKURUTTY Na még egyszer! Marabukk dühösen ütlegeli, amíg Kutykurutty ki nem nyúlik, majd elássa.

Párméniusz doktor laboratóriuma.

2. szín

1. jelenet (Párméniusz) A vén tudós egy lombikot vizsgál, majd földhöz vágja. PÁRMÉNIUSZ Az ördögbe bele! Megint nem sikerült. Ötven éve próbálok aranyat csinálni, és mindig kudarcot vallok. Nincs szerencsétlenebb lény a földön egy vén alkimistánál, akinek közeleg a halála és még mindig nem sikerül a legfelsõbb kísérlet. Toporzékolni kezd. 2. jelenet (Párméniusz, Margarita) Belép Margarita, tálcán teát hoz. Párméniusz abbahagyja a toporzékolást. MARGARITA Doktor úr, itt a finom tea. PÁRMÉNIUSZ Aztán van-e benne sok cukor? MARGARITA Igen. Ahogy a doktor úr szereti. PÁRMÉNIUSZ Akkor olyan édes, mint te, Margarita! MARGARITA Ugyan már, doktor úr! Csak nem akar udvarolni? PÁRMÉNIUSZ De, de igen. Igenis udvarolok! Csak azért is udvarolok. Tudd meg, hogy szeretlek. Légy a babám, Margarita! Adj egy puszit! 35

MARGARITA (Kacagva) Ugyan már! Még hogy egy ilyen vén bakkecskének legyek a babája?! Elment az esze, doktor úr drága? Kilibben. Párméniusz a földhöz vágja a teásbögrét és ismét dühöngeni kezd. 3. jelenet (Párméniusz, Mefilió) Belép Mefilió. Egy ideig megvetõen nézi az õrjöngõ professzort, majd elébe áll. MEFILIÓ A lelkedért jöttem. PÁRMÉNIUSZ Miért? Meghalok? MEFILIÓ Arról is lehet szó. De én inkább megvenném. PÁRMÉNIUSZ Miért? Ki vagy te? MEFILIÓ Mefilió vagyok, Mefisztó fia, az Ördögoskola elsõ eminense. Szakmai gyakorlaton vagyok, emberi lelket kell vásárolnom. A papám hozzád irányított, mint a város legreményvesztettebb emberéhez. Azt mondta, nagy tudású vagy, de annyi kísérletet elszúrtál már, hogy a lelkedet is odaadnád, ha végre aranyat csinálhatnál. Azt mondta, annyira sóvárogsz a friss pipihús után, hogy a lelked maradékát is elcserélnéd egy pusziért. PÁRMÉNIUSZ Van benne némi igazság. És te tudnál segíteni mindezekben? Kezdõ ördögfióknak nézel ki. MEFILIÓ Emberizink, ne feledd, hogy ez a kezdõnek látszó fióka az elsõ eminense egy olyan oskolának, ahol oly dolgokat tanítanak, mikrõl te álmodni sem mersz. (Elévesz egy papirost) Ezt a szerzõdést kéne aláírnod. PÁRMÉNIUSZ (Olvassa) Alulírott Párméniusz doktor, sikertelen kísérleteibe és friss pipik puszija utáni sóvárgásába belehibbant vén bakkecske ezúton kijelentem, hogy a Gonosznak, kit ez esetben Mefilió, a nagy Mefisztó fia, az Ördögoskola elsõ eminense testesít meg, lelkemet visszavonhatatlanul eladom. Ugyanakkor igazolom, hogy fent említett szépreményû és mindenkinél okosabb ördögfi szakmai gyakorlata eme részének dicséretes módon eleget tett. (Kacag) Ki fogalmazta ezt a szerzõdést? MEFILIÓ Én magam. Életem elsõ szerzõdése. PÁRMÉNIUSZ Hát… csiszolhatnál azon a nagyképû stílusodon! Egyébként ti, ördögök, miért akartok emberi lelket vásárolni? MEFILIÓ Azért, mert ha eladjátok, akkor ha jót tesztek, ha rosszat, mindenképpen a Pokolba kerültök. Biztos, ami biztos alapon. Na, írod alá azonnal, vagy itt hagylak a nyomorodban? PÁRMÉNIUSZ Hátrább az agarakkal, öcskös. Aláírom, ha megmondod, mit adsz cserébe. 36

MEFILIÓ Megfiatalítalak és megsúgom, miként készíthetsz aranyat. PÁRMÉNIUSZ Ez már csábos beszéd az alkimistának! Belemártja a lúdtollat a kalamárisba és aláírja a szerzõdést. MEFILIÓ Helyes. Namármost tudd meg, hogy az aranyat nem földbõl, hanem ganajból készítik. A procedúrát megtudod ebbõl a kis könyvecskébõl, melyben egyéb okos praktikák is le vannak jegyezve. Hókusz Pókusz a címe. Ezt másold le magadnak, mert vissza kell vinnem a Pokol könyvtárába. Itt ez az üvegcse. Ha a tartalmát megiszod, megfiatalodsz. Két nap múlva jövök a könyvért, hét esztendõ múlva pedig a lelkedért. Mefilió el. 4. jelenet (Párméniusz, Margarita) PÁRMÉNIUSZ Margarita! MARGARITA (Belép) Mit parancsol, doktor úr? PÁRMÉNIUSZ Hozzál be egy kis ganajt! MARGARITA Ganajt? Minek azt? PÁRMÉNIUSZ Egy kis aranyat csinálnék. MARGARITA Megint? Jaj, doktor úr, két éve szolgálok magánál, és azóta egyfolytában csinálja az aranyat. Úgy hallottam, azelõtt is, egész életében azt csinálta. Ganajból?! Jól van, én hozok… (El) 5. jelenet (Párméniusz) PÁRMÉNIUSZ Kacagj csak, kacagj! Nemsokára úgyis az enyém leszel… Na, lássuk ezt a Hókusz Pókuszt (Kinyitja a könyvet, olvas:) Szent György napján fogj egy kígyót, éjfélkor a fejét vedd el, ablakod alá elültesd, szájában egy lódarázzsal, öntözgessed rossz varázzsal, hét nap múlva ásd ki, törd meg, fõzd össze 37

a varangymájjal, kenegessed kappanhájjal, macskahúggyal meglocsoljad, ültesd vissza, pacsmagoljad, s mi virág nõ ki belõle, gyógyul a nyavalya tõle. Hûha! Remek. És íme, itt a hírhedt boszorkánykenõcs receptje is. (Olvassa) Végy bürköt, mandragórát, beléndeket és verbénát. Szárítsd meg, törd porrá, majd keverd fiúzsírral. Fõzd meg fémedényben, fölözd le és öntsd a habba, mit idei borjúnak tavalyi lúdtojásából vertél. Párold görényszellettel, színezd denevér vérivel. Mit vele megkensz, annak annyi. 6. jelenet (Párméniusz, Margarita) Margarita belép, egy fél lapát ganajt dob Párméniusz elé. MARGARITA Itt van az arany alapanyaga. Amíg a doktor úr megcsinálja az aranyat a ganajból, addig én is elkészítem a paprikást estebédre. Csirkébõl… (El) 7. jelenet (Párméniusz) PÁRMÉNIUSZ Nagyszerû! És akkor most lássuk az aranyat. (Miközben olvas, szedi is le az anyagokat a polcról) Kell hozzá mindenekelõtt jóféle közönséges ganaj, továbbá ugyanannyi azót. A kettõt keverd össze, hintsd meg csipetnyi szalmiáksóval. Tégy hozzá egy tizedakkora békakövet, s papmacskahernyó epéjével színezvén, az egészet öntsd egy kukurbitába, eme hasas lombikot pediglen a kemencébe, forró homokba helyezd. Egy percig hevítsd, s midõn kész, törd szét az üvegjét, s aranyad ott találod. Párméniusz elkészíti az aranygolyót, forgatja, gyönyörködik benne, majd elégedetten félreteszi. PÁRMÉNIUSZ Megvan a hõn kívánt arany, most pedig jöjjön a még hõbben áhított szerelem! Fölhajtja az üvegcsében lévõ folyadékot. Vonaglani kezd, a földre zuhan, rázkódik. Majd feláll, háttal a közönségnek. Már nem púpos, kihúzza magát és kikiált Margaritának. PÁRMÉNIUSZ Margarita! 8. jelenet (Párméniusz, Margarita) Margarita belép és riadtan fölsikolt. MARGARITA Úristen! Kicsoda maga? PÁRMÉNIUSZ Én vagyok Párméniusz. A te Párméniuszod. Végre minden kísérletem sikerült, arany lett a 38

ganajból, én pedig szép vagyok és fiatal. Most már nem mondhatod, hogy rusnya vén bakkecske volnék. Légy a babám, Margarita! Adj egy puszit!

MARGARITA Szép? Méghogy szép? Van itt egy tükör? (A sarokból poros tükröt kap elõ, letörli róla a port és Párméniusz elé tartja). Nézzen csak bele! Párméniusz belenéz a tükörbe, majd lassan a közönség felé fordul. Megfiatalodott, de borzasztóan csúnya. MARGARITA Méghogy szép? Úristen. Méghogy szép! Na, én mentem. Egy percig sem maradok ebben a házban. (Elrohan) Város, piactér.

3. szín

1. jelenet (Búbocska, Haspók, Marabukk, Emberek) A bámészkodókkal körülvett Búbocskát látjuk, egy ketrecben sírdogál. Meg van beretválva és fehér. Mellette Haspók és Marabukk állnak. HASPÓK Emberek, emberek, itt láthatjátok a csudálatos egyszarvú állatot, a hindusztáni unikornist. Gyertek az unikornishoz! Gyertek az unikornishoz! Marabukk a csalogató rigmusokat harsogja: MARABUKK Minõt ember még el nem ejtett, íme a régen elfelejtett unikornis, az egyszarvú állat, mit most városunk népe láthat. Mivel tojásból született, az anyját sosem látta meg, ezért hogy egyfolytába’ sír, holott oly néma, mint a sír. Érintetlen, fehér és tiszta, nem eszik: önnön vérét issza. Ám ne higgyék, hogy nem veszélyes: gyors és gonosz, a szarva éles. Hírlik, elefántot ha lát, dúvadként tépi föl hasát, az oroszlán is messze fut. Nem úgy Haspók meg Marabukk, akik bátran megvívtak véle, hadd csodálja városunk népe. A bámészkodók pénzt dobálnak a kalandorok kalapjába. Egy perc után Haspók letakarja egy pokróccal a ketrecet. HASPÓK Holnap reggel ugyanitt látható lesz a csudálatos unikornis. Addig pedig mulassunk! MARABUKK Úgy, úgy! Cimborák, a vendégeink vagytok. 39

2. jelenet (Haspók, Marabukk, Cimborák) Talicskákon boroshordók érkeznek. A kalandorok és cimboráik duhajkodni, táncolni kezdenek.

Párméniusz laboratóriuma.

4. szín 1. jelenet (Párméniusz)

PÁRMÉNIUSZ Befûtöttem neked, ördög fattya, Mefilió. Ha te csúffá tettél, én is csúfot ûzök belõled. Dehogy kapod vissza a bûvös könyvet! Bötürõl bötûre bebifláztam, majd éles késsel apró darabokra szeltem, a darabokat elégettem, a hamvakat tengeridarával összekevertem, a vak tyúkkal megetettem, a tyúkot levágtam, megfõztem és odaadtam egy kóbor kutyának. Miután fölfalta, agyoncsaptam, porrá égettem, és a hamu egyharmadát elástam, egyharmadát a folyóba öntöttem, a maradékot pedig a szélre bíztam. Nem rakja ezt össze többé sem az isten, sem az ördög. 2. jelenet (Párméniusz, Mefilió) Mefilió érkezik MEFILIÓ Barátocskám, te aztán egyszer rusnyára sikeredtél! Meg kell mondanom, vénen jobban néztél ki! Ki lehetne állítani a Pokolban, még ott is csudálkoznának rajtad! PÁRMÉNIUSZ Majd meglátjuk, bitang, kin fognak csudálkozni… MEFILIÓ Margarita biztos el volt ragadtatva… Egyébként, mint mondtam, kéne a könyv, amit kölcsönadtam. Hol van? PÁRMÉNIUSZ Hja, a könyv?! A könyv az nagyon jó helyen van. Egészen pontosan földben, vízben és levegõben. MEFILIÓ Ne ugrass, emberizink, mert ráfázol. Hol a könyv? Vissza kell vinnem a Pokol könyvtárába, mert ott nagyon szigorúan veszik az ilyesmit. PÁRMÉNIUSZ Hát kérlek, nem fogod visszavinni a Pokol könyvtárába, mert a könyv véletlenül fölszabdalódott, elégett, a hamuja dara közé keveredett s a vak tyúk fölcsipegette. A tyúk megfõtt, a kutya megette. A kutyát véletlenül agyoncsapta egy lapát, majd elégett szegény eb, s hamva a földbe ásatott, vízbe öntetett s mi megmaradt, a szél szárnyára vette. De ha vigasztal, bötûrõl bötûre bebifláztam, s ha majd egyszer jó kedvem lesz, elszavalom neked meg az öregapádnak. MEFILIÓ Hihetetlen a pimaszságod, féreg. Ne tréfálkozz velem, mert nem egy tálból békáztunk. PÁRMÉNIUSZ Tréfál a fene. Azt hiszed, méltatlak annyira, hogy tréfálkozzam veled? MEFILIÓ Te piszok! Te aljas, szemét, nyomorult halandó! Te görény! Addig kínozlak, amíg ide nem adod a könyvet! 40

PÁRMÉNIUSZ Jaj, de megijedtem! MEFILIÓ

Összecsöndörödj, összepöndörödj, mint a kutya farka, még annál is jobban, mint a disznó farka! Mint a disznó farka, mint a kecske szarva, még annál is jobban összepöndörödj, összecsöndörödj!

PÁRMÉNIUSZ Pöndörödik az öregapád bojtos farka, csöndörödik az öreganyád térgyekalácsa! Ilyen gyerekvarázslással akarsz te engem legyõzni? MEFILIÓ Hókusz, pókusz, pirimókusz, abrakadabra… Párméniusz kinyújtja a kezét, mire Mefilió hanyatt esik. Dühösen fölpattan. MEFILIÓ Most megöllek. Kimondom az emberölõ varázsigét. PÁRMÉNIUSZ Csak tessék! MEFILIÓ Satan adama tabat amada natas. PARMENIUS Ez nem ment. Próbáld meg elmondani visszafelé, hátha úgy hatásosabb. MEFILIÓ Satan adama tabat amada natas. Mefilió összerogy és hasgörcsben fetreng. Párméniusz kacag. PÁRMÉNIUSZ Visszafelé is ugyanaz, te eminens szamár. Kicsi vagy te ehhez, takonypóc. Sipirc haza! Mefilió bõgve föltápászkodik és elszalad.

Ördögoskola.

5. szín

1. jelenet (Mefilió, Mefisztó, Góbiás professzor) Egyik oldalról Mefisztó és Góbiás professzor, másik oldalról Mefilió jön. MEFILIÓ Apám! Bajban vagyok. MEFISZTÓ Ki bántott, kölök? Úgy nézel ki, mint akit megtéptek. MEFILIÓ Ajaj, az még csak hagyján. De Párméniusz nem akarja visszaadni a könyvet, amit kölcsönadtam neki. 41

42

SZÜNET

(Folytatjuk)

Takács János: Illusztráció a Tõzsér Árpád legszebb versei c. kötethez

MEFISZTÓ Milyen könyvet adtál neki kölcsön? MEFILIÓ Tudtam, hogy az aranycsinálás titkáért cserébe hajlandó eladni a lelkét. Bementem a könyvtárba és kikölcsönöztem az elsõ könyvet, amelyben szó esett errõl. Kölcsönadtam neki, mire õ bebiflázta majd pedig megsemmisítette. Az volt a címe, hogy Hókusz Pókusz. GÓBIÁS PROFESSZOR Micsoda? Megsemmisítette a Hókusz Pókuszt? Jaj, végünk van! Tudod te, mi van abban? MEFILIÓ Mi, hát mi? Ártalmatlan alkímia, hétköznapi varázslás, badarságok, miknek csak az emberek veszik hasznát. GÓBIÁS PROFESSZOR Az a baj, fiam, hogy a Hókusz Pókusz egyike a legfontosabb könyveknek, mit csak a beavatottak ösmernek: látszólag közönséges, badar alkímia és boszorkányság, de ha tudod, miként kell olvasni, azaz hátulról visszafele minden tizenharmadik szót, úgy bizony a legveszélyesebb felkímia, minek nemhogy ember kezébe kerülni nem szabad, hanem az ördögök közül is csak a legfõbbek ismerhetik. Ha Párméniusz doktor rájön a könyv titkára, akkor erõs lesz, mint a fõördögök és úgy packázhat és csaklizhat velünk, amiként akarja. MEFISZTÓ Hûha! Ebbõl nagy botrány lesz, te kelekótya! GÓBIÁS PROFESSZOR Ne adj ördög, hogy Lucifer megtudja! Legalább ezer év földi számûzetés jár ezért, nem beszélve arról, hogy a könyvet, mese nincs, vissza kell szerezni. Mefilió sírva fakad. MEFISZTÓ Ez már nem kölöknek való feladat. Magam megyek Párméniuszhoz. Megölöm, elhozom a lelkét és itt addig kínozzuk, vallatjuk, amíg újradiktálja a könyvet. Akkor talán ki tudom eszközölni a kegyelmet Lucifernél. GÓBIÁS PROFESSZOR Helyes. Vidd magaddal a szerzõdést, melyben eladta a lelkét, úgy minden probléma nélkül idehozhatod. Párméniusz varázsereje pedig nem hathat rád. MEFISZTÓ Kölök, add ide a kontraktust! Mefilió átnyújtja a szerzõdést, Mefisztó zsebre vágja, majd kifelé indul. GÓBIÁS PROFESSZOR Hó, hó, barátom! Nem felejtettél el te valamit? MEFISZTÓ Mi van még? Nem elég ennyi bonyodalom? GÓBIÁS PROFESSZOR Csak azt akarom mondani, derék cimborám, hogy úgy érzem, mégsem merem ezt Lucifer elõl eltitkolni… MEFISZTÓ Rögvest küldetek neked egy láda aranyat és egy vékányi gõtekaviárt, a legdrágábból, te szemét. Mire megszámlálod, mire bekebelezed, már itt is vagyok.

43

STARTV VONALSTARTV VONALSTARTV VONALSTARTV VONALSTARTV VONALSTARTV VONAL

POLLOCK MÁRIÓ

Mikor a ló belegaloppoz az irodalomba

44

kirepültek, a fõ utca járókelõi megilletõdötten álltak meg egy röpke pillanatra. „Nincs új a nap alatt” – morogta magának egy éltes öregúr, és szórakozottan nézte, ahogy a feje fölött átrepül egy nikkel szamovár.

Ennyi volt az emlék, csak egy gondolat. – Miért is ne? – mondta magának. Írni kezdett. A gép duruzsoló zúgásától ihletve ontani kezdte a sorokat. Vasárnap volt, amikor elõször felbukkant az utcán. Elõször egy kissé megriadtak tõle, de aztán érdeklõdve közelítették meg a fõ utca járókelõi. A ló barátságos volt. Lassacskán baktatott a macskaköveken, nagy fejét ideoda fordítgatva. Kíváncsian szemlélte meg a kirakatokat, a padokat, azután a templomnál balra fordult és eltûnt a nagyszálló irányában. Hétköznap nem okozott nagy feltûnést, mert délelõtti caplatása alatt kevés ember járta az utcát, de aztán megint jött a hétvége, a korzózás, és minduntalan belebotlottak. A gyerekek élvezettel tapogatták meg a szügyét és azt találgatták, vajon holnap is kijön-e az utcára. Volt olyan mogorva öregúr, aki a rendõrséget emlegette. De õt még a szolgálatos poszt is lehurrogta, mondván, nem tud róla, hogy bármilyen törvény tiltaná lovak grasszálását a város szívében. És eddig még semmi helytelent nem cselekedett a kedves pára, azaz nem vétett a város köztisztasági elõírásai ellen, akkor meg mit izél a polgártárs. Szemfüles riporterek megtalálták a ló gazdáját, egy kollégiumban lakó fõiskolai diákot, aki elmondta: magával hozta a lovat a Csallóközbõl, hogy ne unatkozzék, és igazán nem kívánhatják, hogy megtiltsa neki azt a kis szórakozást és testmozgást. Nem is kívánták. És minthogy a ló gazdája nagy sajtónyilvánosságot kapott, ismert em-

Pollock Márió (1977) Budapest. Esztéta, rendezõ.

Takács János: Illusztráció a Tõzsér Árpád legszebb versei c. kötethez

– Fogjunk hát hozzá – nyújtózott, és letelepedett a térdeplõszékre a számítógép elé. Fél egy múlt. Éjjel fél egy. Megint nem tudott aludni. Egyedül volt. A tévé már egy hónapja fölmondta a szolgálatot, a rádió körbe-körbe ugyanazokat a dalokat játszotta. Rettenetesen unta magát. Sokszor volt így egyedül, hosszú napokig. Esténként néha kedve szottyant dudorászni vagy telefonálni – felvette a kagylót, de rádöbbent, hogy már nincs kit felhívnia. Egyetlen barátja sem maradt, aki számított volna, az ismerõsei meg rendre el voltak foglalva a maguk kis életével. Maga mellé készítette a konyakot és az ásványvizet, rámeredt a képernyõre. – Lássuk csak, lássuk csak... – motyogott magában. – Mirõl is? Mit is...? Eszébe jutott a fiú, akivel nemrég találkozott. „A tanítványom – mondta róla büszkén a mellette ülõ matematikatanárnõ. – Kassán tanul!” Élénken érdeklõdött, hogyan boldogul a fõiskolán kedvenc diákja, aki mellesleg nem brillírozott matekból, ahogy a tanárnõ szavaiból ki lehetett venni, de nem volt elveszett ember. „A papája polgármester! – súgta oda még.” „És a ló, azzal mi van?” – kérdezte a fiatalembertõl. „Gyakran hazajövök, mert nagyon hiányzik, félek, hogy más nem tudja úgy ellátni” – mosolyodott el az ifjú. Fogalma sem volt, mirõl van szó, de nem állhatta meg, hogy közbe ne szóljon: „Miért nem viszed magaddal Kassára?” „A lovat?!” – kérdezte a fiú döbbent tekintettel.

berré vált, és a városban letelepedvén sokat tett a közért, idõvel õ lett a polgármester. A ló pedig díszpolgárságot nyert s rövidesen éppúgy hozzátartozott a városképhez, mint az egyre szaporodó köztéri szobrok. Amikor aztán nagy sokára a ló meghalt, a madarak meg

45

CHARLES BERNSTEIN

CHARLES BERNSTEIN

Ezek a lovak nem mozognak fel s alá A párbeszéd álom, melybõl nem tudunk Felébredni. A kutya mocskot szimatol, Hogy lássa, ha van valamilyen tévedés. Apránként tömegek gyûlnek össze, Teáskannák durrannak, csillagok robbannak, A bolond tengerész azt mondja nekünk, Hogy a hajó, amelyet épített, süllyed, Uram, Segítsd Nincompoopot, amely hánykódik, Ahelyett, hogy úszna. Lépj kettõt elõre, Már félúton vagy odafelé, Xeno nevet, A táskád figyeli, iszonyodó szemek nézik Az árnyat, amely jön, mint a limonádés Vödrök. A híd, amelyet elértél, leszakadt; Nem baj, ne is törõdj vele. Próbáld meg az Alagutat inkább – pihenj meg, építs menedéket.

Ezek a lovak nem mozognak se fel, se le A párbeszéd álom, amelybõl nem ébredhetünk fel. A kutya piszkot szimatol, hogy megtudja, történt-e hiba. Lassan összegyûlik a tömeg, a teáskannák felrobbannak, a csillagok szétporladnak. A tahó tengerész fejünk tömi, hogy a hajó, amelyet épített, összetört, Isten segélje az idiótát, Nincompoopot, amely rázkódik, ahelyett, hogy úszna. Lépj kettõt elõre, már félúton vagy Xeno nevet, a táskádat figyeli. Rettegõ szemek félve lesik az árnyat, amely lezúdul, mint a citromos üdítõ. A híd, amelyet kerestél, leszakadt, nem számít, oda se neki. Próbáld ki az alagutat. Egyébként is – kapcsolj ki és nyugodtan álmodozz.

Johnny kék holló

Só kogyap mereimsz flükkel Saridon usznakecs ivagy Jimmy játbüsz fuvari vit addur muklur fü. Övettap lobbidi untusa alemu. Fruppi giguja jámait Killrofen dzsed jimmy kek – Kivlilég fumpcsigar. Ku Hurabló és illöreg ne csnibe gyõgunye zo. Blasi szamu rimbkisi densüje peb aszok. Egynenhe vánsákiegy Szamiszlopp uhalmej uncseg Árvide óres júmentgyap. Könyzabrög, ubure kuvarat plörp.

Xénó xóra szavalat und pici fúszek Szaltó tu flegmul szím, orr Jirmy plég org garbó szét ib Abott durr hús kukk. Séba Butik blõd dõl dali dûne dün Tutti gagyi gyí, lúd Aeroplán jé Jimmy kuck – Kexek aerobit fú glitter. Eb Hurrá bú, így orry szúri neb Nincs neb orr neb gól. Slég Átszúr. Ima ószí kunszt allatú Merp a orvsz. Én asszem vizes Ilyen álszlíp supp úgyvagy dér dúlok flúg, így assz und néma múl Megró, így óbúg kvázi ag búg.

46

Balogh Klára fordításai

Takács János: Illusztráció a Tõzsér Árpád legszebb versei c. kötethez

Johnny csoki halovány

47

Amerikai fiú denevérrel

BOB PERELMAN

Kína

a felszín a gyenge penge játszadozásában

Három világnyira élünk a Naptól. A hármas szám. Senki sem mondja meg, mitévõk legyünk. Nagyon kedvesek voltak az emberek, akik számolni tanítottak meg bennünket. Még nem késõ elmenni.

koppanásod egy árnyék egy tompa hízelgõ

arcok

(el)metszõfény

Egy szemvillanás alatt kétes mérsékelt tornádó galambgúnya zsarnoki megváltás ruszli rövidlátó képlékeny torzó kütyü parázs földöntúli munkakerülõ

Ha ízlik, megesszük. Hullnak a levelek. Mutass rá a dolgokra. Vedd fel a megfelelõ tárgyakat. Hé, találd ki. Mit? Megtanultam, hogyan kell beszélni. Kiváló. A hiányos fejû ember sírva szakadt. Mit csinálhatott a baba, amikor leesett? Semmit. Menj aludni. Jól áll neked a rövidnadrág. És a zászló is kiválóan néz ki. Mindenki élvezte a robbanásokat. Ébresztõ. De jobb lesz megszokni az álmodozást.

Császár Andrea fordításai 48

Ha esik, vagy van esernyõd, vagy nincs. A szél lefújja a kalapod. A nap szintén felkel. Örülnék, ha a csillagok helyett inkább mi találnánk meg egymást. Fuss az árnyékoddal szemben. Jó nõvér az, aki legalább tízévente egyszer az égre mutat. A vidék gép. A vonat visz magával. Hidak vizek között. Emberek botorkálnak a hatalmas betonmezõkön a repülõgép felé. Ne feledd, hogy fog kinézni a kalapod és cipõd, ha sehol sem találunk. Még a szavak is, amelyek a levegõben szállnak, kék árnyékot hagynak.

Brutovszky Szilvia fordítása

49

MARGARET ATWOOD

EILÉAN NI CHUILLEANÁIN

Játék ebéd után

Kondás

Ez még az elektromosság felfedezése elõtt történt, akkor, amikor még voltak tornácok.

„Amikor ennek az egésznek vége lesz – mondta a kondás –, Visszavonulok oda, ahol Senki sem hallott különleges képességeimrõl, A társalgás pedig fõleg az idõjárásról folyik.

A besüppedõ tornácon egy öregember hintázik. A tornác fából készült,

Tervezem, hogy megtanulok kávét fõzni, Legalább olyan jól, mint a portugál bejárónõ, És a sárgaréz kandallórácsot naponta fogom fényezni. Ébren akarok feküdni éjjel, Hallani akarom, hogy a hab felkúszik a bögre tetejére, És azt is, ahogy a víz lágyan nyugszik a tartályban.

a ház is fából készült, és szürke; a füst- és penészszagú ebédlõben egy nõ nemsokára meggyújtja a petróleumlámpát. Van itt egy pajta, de én nem a pajtában vagyok; van itt egy gyümölcsöskert, nagyon elhanyagolt, puha almákkal, de ott sem vagyok.

Látni akarok egy gyümölcsöskertet, ahol a fák egyenes sorban nõnek, És a vörösróka búvóhelyet talál a sötétkék törzsek között, Ahol nyáron korán sötétedik, És az almafa virága elhervadhat az ágon.”

A magas fûben rejtõzöm két halott unokatestvéremmel, a hártya már átszõtte torkukat. Hallgatjuk a tücsköket és a szívünket, amely a fülünkben dobol; kuncogunk, bár félünk. A ház sarkának árnyékából egy magas férfi lép ki, hogy megkeressen bennünket: Egy nagybácsi lesz az, ha szerencsénk van.

Ligárt Angéla fordításai

Balogh Klára (1983) Perbenyik. Ligárt Angéla (1984) Sajószentkirály. Császár Andrea (1981) Lekér. Brutovszky Szilvia (1982) Krasznahorkaváralja. A besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem hallgatói, az ott mûködõ Clinamen Fordítói Kör tagjai.

50

51

PATRICK MODIANO

Augusztusi vasárnapok (Részletek) Amikor Sylvia utánam jött Nice-be, még másképp láttam a dolgokat, mint ma este. A város nem az a jól ismert tengerparti paradicsom volt számomra, ahol otthonosan ingázom a Majestic Hall és lerobbant hotelszobám között. A mediterrán tél általában enyhe, így a szoba mûködésképtelen radiátora sem nagyon zavar. A tavasztól viszont rettegek. Úgy zúdul a városra, mint egy szökõár, s én félek, bármely pillanatban magával ránt a tengerbe. Azzal hitegettem magam, hogy Nice-ben minden jóra fordul. Hogy elég csak idejönnöm, és elkerül a visszafordíthatatlanul közeledõ jövõ. A végén talán már nem is fogjuk érezni a ránk nehezedõ nyomasztó terhet, gondoltam. Azon az estén még nagyobb lendülettel jártam a várost, mint manapság. Ballagtam a rue Gounod-n, elhaladtam egy fodrászat elõtt. Emlékszem, neonfényei vörösre festették a járdát. Ugyanazok a neonfények, még ma is ott égnek vörösen az este félhomályában. Akkoriban még több voltam élõhalott árnynál. Bíztam a jövõben, abban, hogy mindent újra kezdhetünk. Itt, ahol senki sem ismer, és mi sem ismerünk senkit. Újrakezdeni az életet. Ezt ismételgettem magamba, újra meg újra, s közben egyre higgadtabbakká váltak lépteim. – Mindig csak jobbra! – kiáltotta az egyik helyi, akitõl megkérdeztem, merre van a pályaudvar. Mindig csak jobbra. Nem csak az utcán, az életben is. Ez a város annyi újdonságot rejtegetett! Egy kicsit elbolyongtam az utcák labirintusában, Sylvia vonata úgyis csak éjjel, fél tizenegykor érkezik Nice-be. Nagy, barna bõrtáskát cipelt magával. Nyakában a Délvidék Keresztje lógott. Szorongás töltött el, amikor megpillantottam. Egy héttel korábban váltunk el egymástól, egy Annecy-i szállóban hagytam magára. Egyedül akartam Nicebe jönni, hogy meggyõzõdjek róla, biztonságban

52

leszünk itt. Fekete pulóverén a Délvidék Keresztje csillogott. Hozzám jött, elmosolyodott, és gyengéden megigazította a galléromat. Miért akasztja nyakába ennyire kihívóan a lopott gyémántot? És ha a vonatban összefutott volna egy ékszerésszel? Biztos felfigyelt volna a kõre is. Áh, ez már üldözési mánia... – Nem futottál össze útközben valamilyen ékszerésszel? – kérdeztem végül, és vigyázva szemügyre vettem a mellettünk elviharzó pár utast. Útban bérelt lakásunk felé azon járt az eszem, milyen képet vág majd, ha meglátja az odút, amit kibéreltem. Õt viszont nem zavarta, hogy nem a város megannyi, éberen gyanakvó portással ellátott szállópalotáinak valamelyikébe vittem, hanem ide, az isten háta mögé. Visszafelé idézõdik fel bennem a taxi útvonala: Victor Hugo bulvár, Alsace–Lorraine-park. Ugyanabban az évszakban jártunk. A platánfák épp oly kopaszon ágaskodtak a sötétben, mint ezen a mai estén. Levette nyakáról a Délvidék Keresztjét, és gyengéden tenyerembe tette. – Vidd, én biztos elveszítem! Lassú, óvatos mozdulattal belecsúsztattam a követ kabátom belsõ zsebébe. – Mit csináltál volna, ha összefutsz a vonaton egy ékszerésszel? A vállam fölé hajolt, közben a taxi megállt, hogy elõnyt adjon néhány más kocsinak. Az utca fodrászatának vörös neonfényei bevilágították az éjt. – Na és? Úgyis azt hitte volna, hogy ócska bizsu. – És ha azt kéri, vizsgálhassa meg közelebbrõl, mondjuk nagyítóval? – Akkor azt mondom, családi ereklye. Ennyi. Taxink megállt a rue Caffarellin, a SaintAnne villa elõtt. Egy pillanatig mozdulatlanul

sötétlõ függönyöket, majd a parkettát vizsgálta álltunk a járdán. Megmarkolta utazótáskáját. tekintetével. Kabátját még mindig nem vetette – A ház a kert mélyén van – mondtam. Aggódtam, csalódott lesz, hogy egy ilyen ko- le, mintha csak egy óvatlan pillanatra várna, pott szobába viszem. Megfogta a kezem, lelket amikor elszökhet, és itt hagyhat engem, itt a sööntött belém. Löktem egyet a rozsdás vaska- tétben, egyedül ezen a széles, hideg ágyon. De pun, s az hangos levélsusogás közepette kitá- õ mozdulatlanul ült a fotelben. Arcán mintha rult. A sötétlõ kert keskeny járdája elvezetett a végigfutott volna egy ezredmásodpercnyi aggovilla bejáratáig. Elhaladtunk a veranda elõtt, a dalom, épp olyan, amely engem is nyomasztott. tulaj nappalijában még égett a villany. Gyorsan Rám nézett. Talán érezhette, mindketten megkerültük a házat, kinyitottam a hátsó ajtót, ugyanattól a nyomástól szenvedünk. Elmosoés felmentünk a személyzeti lépcsõn. A szoba lyodott és halk, mély hangon ezt mondta: – Ne aggódj! az elsõ emeleten volt. Sylvia belesüppedt az PATRICK MODIANO 1945. július 30-án szüA földszintrõl felhallatöreg bõrfotelbe. Kabátját letett Párizsban alexandriai zsidó apa és belse vetette le. Szeme végig- ga anya gyermekeként. Bonyolult családi szott egy tévé vagy egy ráfutott a helyiségen, igye- helyzete miatt korán önmagára lett utalva. dió. Az ágyon feküdtünk. kezett megbarátkozni az új Saját bevallása szerint élete legszomorúbb Széthúztam a függönyöket, környezettel. Mindkét ab- eseménye fiatalabb testvére, Rudy 1957-es s az ablakon át beszûrõdõ lakunk a villa kertjére né- halála. Patrick Modiano alkotásaira jellem- enyhe fény megtörte a szozett, most vastag nehéz zõ, hogy több idõsíkban fut a cselekmé- ba koromsötétjét. Sylvia függönyök lógtak elõttük. nyük, a történet gyakran egy-egy szereplõ alakja megcsillant a félhoAz oldalfalakat rózsamotí- visszaemlékezéseibõl bontakozik ki. Sze- mályban. Karját kinyújtotreplõi általában lecsúszott figurák, akik saját ta, keze az ágy rézlábai kövumos tapéta fedte, a hátsó múltjukat, emlékeiket sem képesek rendbe fal pedig világos deszkák- szedni. Ilyen alakokkal találkozhatunk a ré tekeredett, nyakában a kal volt kirakva. Úgy tûnt, Dimanches d’Aout (Gallimard, 1986), azaz az Délvidék Keresztje lógott, mintha nem is a tengerpar- Augusztusi vasárnapok lapjain is. Modiano, éjjelre mégis magához vetton, hanem egy alpesi bár irodalmi pályájának kezdete a nouveau te, nehogy megfújják. – Érzed ezt a fura szakunyhóban leltünk volna roman irányzatának fénykorára tehetõ, nem tartozik a nagy újítók közé. Regényeinek got? – kérdezte. menedékre. A szobában – Aha. csak egy kopott bõrfotel és felépítése hagyományos. Amikor elõször belépegy széles, rézlábas ágy dí- Fõbb mûvei: Place de´l Étoile, amely egyben elsõ regénye is; Rue des Boutiques Obscures tem ide, fojtogató penészszelgett. Leültem az ágy (magyarul Sötét boltok utcája), amelyért szélére. Kérdõ tekintetem Goncourt-díjat kapott; Voyage de Noces (A szag csapta meg az orrom. Kitártam mindkét ablakot, Sylviára szegeztem. nászút); Villa Triste. Patrick Modiano közel – Itt senki sem fog ke- áll a színvonalas francia filmiparhoz is. Nem de a szag nem tágított. Beitta magát a falba, a bõrforesni – mondta. egy mûvét megfilmesítették, emellett for– Biztosan nem – vála- gatókönyveket is ír. Jelenleg Párizsban él, telbe, az ágynemûbe. és ki tudja, talán virul is. (D. I.) Közelebb léptem hozzá. szoltam. Bõrének illata lassan elTartottam volna neki nyomta a szoba jellegzetes egy kiselõadást a koszos kis szállás elõnyeirõl, hogy saját magamat is szagát. Parfümje édeskés volt és titokzatosan meggyõzzem. Mondtam, hogy egy hónapra elõ- magával ragadó, mint a szerelem, amelyet egyre ki lehetett bérelni, hogy teljesen ránk van más iránt éreztünk. (...) bízva, mikor, mit és hogyan csinálunk, a kulcs is Már nem emlékszem, hogy Villecourt Nicemindig nálunk lesz, hogy a tulaj a földszinten lakik és nem zavarja majd köreinket... de nem be érkezése elõtt, vagy után találkoztunk-e szorult rá magyarázkodásomra. Nem is figyelt Nealékkel. Hiába matattam emlékezetemben, rám. Elõször a helyiség szerény függõlámpáját nem tudtam sorba rakni a múlt eseményeit. És nézegette, aztán a minket a külvilágtól eltakaró, soha nem is voltak események, ez a szó helyte-

53

len. Valami véreset és látványosat sugall. De hisz minden oly simán folyt, oly gyengéden olvadtak egymásba a történtek, mint amilyen gyengéden hímezi egy-egy szorgos kéz a barokk selyemkanapék mintáját, vagy ahogyan a megpihent sétálók járják a Promenade des Anglaist. Hat óra tájt kiültünk a Queenie üvegezett teraszára. Az utcalámpák erõltetetten, rezegve árasztották fényüket. Már estére járt. Vártunk, de nem is tudtuk, mire. Olyanok voltunk, mint száz meg száz más utazó, kik évek hosszú során át itt várakoznak a Promenád teraszán, menekültekként a szabad zónában. Számûzöttek, angolok, oroszok, gigolók, a Palais de la Mediterranée testes krupiéi. Egyesek talán már negyven éve itt tengetik unalmas napjaikat. Szaggatott mozdulatokkal emelik ajkaikhoz a teáscsészét. És a zongorista? Vajon mióta játszhatja ugyanezt a melódiát, nap mint nap, öttõl nyolcig? Elég bátor voltam, megkérdeztem tõle. Az idõk kezdetétõl – felelte. Kitérõ válasz olyasvalakitõl, aki túl sokat tud, és el akarja hallgatni a mocskos igazságot. Épp olyan sötét alak volt õ, mint Sylvia és én. És minden alkalommal, amikor betévedtünk a bárba, biccentett, esetleg leütött néhány kimesterkélt akkordot a zongorán titkos cinkosságunk jeléül. Azon az estén egy kicsit késõbb mentünk ki a teraszra. A többi vendég lassan-lassan elhagyta a bárt, s már senki sem maradt, csak mi és a zongorista. Az üresség pillanatai voltak ezek, mielõtt még megérkeztek volna a vacsorázók. A pincérek épp most terítették meg az éttermi asztalokat, mi pedig nem tudtuk, mit kezdjünk magunkkal. Vissza a szobába? Elmehetnénk egy esti vetítésre a Forumba. Vagy csak céltalanul várjunk a nagy semmire? Nem messze tõlünk ültek asztalhoz. Egymás mellett, velünk szemben foglaltak helyet. A férfi hanyagnak tûnt, nyilván nem sokat adott a külsõségekre. Bõrdzsekit viselt, arca sápadt volt, mintha egy hosszú útról tért volna épp vissza, vagy mintha már két napja nem aludt volna. A nõ ezzel szemben maga volt a tökély. Frizurája és élénken kifestett arca a bálkirálynõ látszatát keltette. Kecses testét cobolyprémbe bújtatta. Ennél egyszerûbben össze sem ismerked-

54

hettünk volna. Úgy emlékszem Neal szólított meg, nincs-e tüzem. Már záróra volt, rajtunk kívül mindenki elhagyta a vendéglõt. – Hát talán még egy italt megihatnánk, nem? – mosolygott. – Mindenki itt hagyott minket? Egy pincér egykedvûen az asztalukhoz jött. Neal dupla kávét rendelt. Ez végképp meggyõzött arról, hogy jó ideje nem aludt már. Belül a zongorista ugyanazt a hangot próbálgatta, nyilván hangolta a zongorát. Egy árva lélek sem jött vacsorázni. A pincérek fagyos merevséggel várakoztak az étteremben. A zongora meg-megismétlõdõ tónusai nem csitultak. Épp esett a Promenade des Anglais-n. – Nincs itt valami nagy hangulat – jegyezte meg Neal. Felesége szótlanul szívta cigarettáját, közben mosolygott. Neal és én társalgást próbáltunk kezdeményezni. – Nice-ben laknak? – Igen. Maguk nyaralók? – Nice-ben az esõ nem ritkaság. – Játszhatna valami mást is a zenész. Migrénem lesz ettõl – mondta Neal. Felállt és bement a zongoristához. Az aszszony zavartalanul mosolygott tovább. Neal nemsoká visszajött, s a bárt betöltötte a Strangers in the Night melódiája. – Hogy tetszik a dal? – kérdezte. A pincér kihozta a dupla kávét, Neal pedig, megragadván az alkalmat, gyorsan rendelt nekünk is valamit. Átültünk hozzájuk. Ez nem amolyan egyszerû, véletlen találkozás volt. Nealék belesiklottak a mi pókhálónkba. Ha nem Nealék, akkor valaki más. Ha nem aznap este, akkor holnap, holnapután, vagy azután történt volna. Már napok óta kószáltunk felalá a sétányon: pazar szállók szalonjai, elegáns kávézók. Visszaemlékezvén úgy tûnik, mintha tudat alatt egy óriási pókhálót szõttünk volna, s már csak azt vártuk, mikor jön az áldozat. Beszédükön enyhe akcentus érzõdött. – Angliából vannak? – kérdeztem. – Amerikából – mondta Neal –, de a feleségem angol. – A Côte d’Azur-ön nõttem fel – tette hozzá a nõ. – Nem nevezném magam angolnak. – Én se amerikainak, évek óta itt élek Niceben.

Most mintha egy pillanatra megfeledkeztek volna jelenlétünkrõl, de aztán ismét nyájas udvariassággal csevegtek tovább. Neal tegnap még az államokban volt. Az utazás és az idõeltolódás szemmel láthatólag kimerítették. Csak aznap este érkezett a Nice-i reptérre, feleségének le kellett fújnia férje váratlan hazaérkezése miatt a betervezett banyazsúrt. Épp indulóban volt már, azért is vette magára a prémbundát, de aztán megcsörrent a telefon. Férje volt az, a reptérrõl hívta. Banyazsúr helyett ki kellett érte mennie. – Idõrõl-idõre haza kell látogatnom – magyarázta Neal. A felesége mintha egy pillanatra elmélázott volna. Talán az a néhány pohár martini tette, amit lehörpintett? Vagy az angolok mélabús lelke tört volna elõ belõle? Ismét felidézõdött bennem elsõ találkozásunk, az ahogy lassan behálóztuk Nealt és feleségét. Révedezõ tekintetek, álmos mozdulatok mozaikjaiból állt az este. (...) Neal felállt az asztaltól. A félhomályban arca még fáradtabbnak tûnt. – Ideje hazamenni. Már nem tudom magam ébren tartani. Felesége kézen fogta, és elindultunk a kijárathoz. (...) Sylvia állandóan ajkai közé szorította a drágakövet, mintha csak egy mentacukor lógna a nyakában. Neal vele szemben ült, s felfigyelt a fura gesztusra. – Vigyázzon, nehogy elolvadjon a nyelvén. De érdeklõdése ennél komolyabb volt. Amikor Sylvia ajkai ellazultak, s a kõ visszahullott fekete pulóverére, észrevettem Neal éber tekintetét. – Szép a nyakéke. Mit szólsz, Barbara? Felesége is szemügyre vette a gyémántot. – Valódi? – kérdezte gyermeteg hangon. Összenéztünk. – Sajnos az – böktem ki magamból. Neal meglepõdött a válaszon. – Biztos benne? Lenyûgözõ a mérete. – Családi ékszer. Az anyósom ajándéka Sylviának. Inkább kínosan érezzük magunkat miatta.

– Megvizsgáltatták már valamilyen szakemberrel? – Hogyne. Egy regényre szóló adatunk van a kõ múltjáról. Úgy nevezik, a Délvidék Keresztje. – Nem kéne a nyakába akasztania. Ha egyszer valódi... Láttam, nem hisz nekem. Ki is hitt volna? Egy kristálytiszta gyémántot senki sem akaszt ilyen hanyagul a nyakába. Nem nyalogatjuk, szopogatjuk, hogy aztán megint kihulljon szájunkból. – Nem tudtuk máshova tenni. Neal, kérdõn felemelte szemöldökét. – Mit csinálhatnánk vele? – folytattam. – Helyezzük el egy bankba? – Ha az emberek meglátják rajtam, úgyis azt hiszik, csingcsong bizsu. – Csingcsong? Neal nem értette a szlenget. – El szeretnénk adni, de nehéz vevõt találni egy ekkora gyémántra. Neal szótlanul bámulta a drágakövet. – Tudnék egy bizonyos vásárlóról – mondta végül. – De elõbb fel kell értékelniük. Megrántottam a vállam. – Lekötelezne, ha találna vevõt, de kétlem, hogy sikerül. – Higgyen nekem. Tudok maguknak vevõt találni. Elõbb viszont látnom kell a gyémánt dossziéját. – Az az érzésem, maga komolyan azt hiszi, csingcsong cucc – mondta Sylvia. (...)

Domonkos István fordítása

Domonkos István (1986) Pozsony. A pozsonyi magyar gimnázium idén végzett növendéke.

55

Szerelem ez?

KANOVITS ZOL

Szemembe nézek Színész vagy. Ez zavar. Álarcaid leszaggatom Rólad hamar. Hogy alattuk mit találok? A tükör elõtt állok, És bámulom magam.

Káros rákos Cigaretta rákos füstje táncol számban, s le a tüdõmbe. Vajon hányat fogok még elszívni a pusztulásig?

A helytelen mozdonyról Árva mozdony várja vagy száz éve, hogy befusson végre a vasútállomás, és magába eméssze.

Hencegõ hercegecske Ragadd meg Alkalmam! Hatalmas! Ha megvan, nem kell mást tenned, csak szépen magadba terelgetned! 56

Szar ügy Jól megkavartátok azt a nagy fazék szart, amire azt hittétek, hogy kása (Isten áldása). Most arcotok mása bámul vissza rátok. Bánhatjátok!

Vesd le, tedd el, felejtsd el szerelmes selymedet, ezzel ments meg!

Fürdõszobatitok Szappanbuborék pattan bele a múltba egy röpke pillanatban.

Szieszta Egyedül a szobámban Zavartalan magányban Alszom csíkos gatyámban

Bizony, bizony Széttárt karokkal rohan felém a remény, de ahogy közel ér, elõrántom nemlétezõ kardomat, és lecsapom a fejét, hogy a bizonytalanságban maradhassak.

Kanovits Zol (Zoltán) (1981) Dunaszerdahely. A Mezõgazdasági Szakközépiskola végzettje.

Rongyos Ugye, látod a hegy Tetején ülõ óriást, ahogy Lábat lógat lefelé, fittyet Hány a világra, füttyöt Csücsörít a szája. Cipõtlen Rongyos, boldog bolond, idõtlen Szíve tisztasága. A Földet Õ már párszor megkerülte, Érti, amit te soha Nem fogsz, barátom, ha Csak állsz és nézel, Amíg el nem vérzel.

Téma Vasöklök ütik véresre bütykeiket ártatlan arcokon.

Új nyár Új nyár jön megint. Forró és illatos. Fedetlen tested Élet-táncot jár Ezerszín szirmok közt. Jó reggelt, napfény, kiáltod, S közben csak élvezel, Meztelen élvezel… 57

SZALMA RÉKA

Nagymama a hegyeket tapogatja Nagymama már nem ül fakó fotelben kesztyût kötögetve. Nagymama most a hegyeket tapogatja, s keresi azt a völgyet, mely végleg ráhunyja a szemét a nagymamára..... ................................... ..................... Nagymama némán a hegyeket tapogatja, mintha minden természet(es) volna, s leveszi kezeit ráncos arcáról.

Háromszög

Hamburger

Eldugtam magam elõl a repülõk fehér írását, egy plafon mögé ástam.

1. Pár pocsolyát, fagyos reggelt, át kell lépnem.

Befaltam a két végénél felkunkorodó szám. Eldugtam a tejszínhabot is. Valami Jorge Atyák mondták. S elindultam valami három királlyal – mentem mert õk mentek, õk mentek mert én mentem. Benyitottunk valami üres istállóba, s valami jászol szalmaszálait ránk köpdöste a szél.

Hulló karok, hulló lábak hullák, hullák – a városban! Rongyos ingem, cafat farmer – hordj még engem, hagyj még mennem! 2. Halott katonák lógnak a villanydróton, itt-ott egy épület tégláit fújja a szél. Poros szemmel látják az emberek, egy elnök is odapillant, csak most éppen dominózik. Dróton lógnak az elrettentõ példák, gyõztesek akasztották ki s nézik: új zászló lobog.

Takács János: Illusztráció a Tõzsér Árpád legszebb versei c. kötethez

58

Szalma Réka (1988) Sepsiszentgyörgy. A Báthory István Elméleti Líceum diákja. A kolozsvári Helikon és a Szabadság közölte verseit.

59

RÁCZ BOGLÁRKA

LÉT I.

Rés

hullámzó agyvelõm szétzúzza a csendet. szívdobogás. lélegzetnyi lét. s miután érzelmeinket végleg kitagadtuk elfelejtett vándorokként leülünk a terítetlen asztalok mögé...

átjajdulunk a reggeleken

LÉT II.

apró nyílásokon

Öngyász Pózolunk közömbös zsákutcákban Terítékek nélkül várunk míg önjelölt mutatványosok fojtják el a hajnalok lélegzetét Verejtékezõ mindennapjaink filmkockákra bontva hevernek a snittek között hiábavaló megérkezések felénk

Rácz Boglárka (1986) Fülek. A füleki gimnázium harmadikos diákja.

60

Takács János: Illusztráció a Tõzsér Árpád legszebb versei c. kötethez

kirakatbabák megfojtott pózokban hozzák el a reggelt megölt reflexekkel keltik fel a várost. ébredünk. s míg kitagadott hitünk hányásban hempereg mi elégedetten ülünk a megterített asztalok mögé...

homályod tenyerembe gyûjtve kanyarog mozdulataim vízióként lüktetnek ahogy a nyirkos sikátorcsendben szótagok közé cipelem szerelmedet

61

KÕ KÖVÖN KÕ KÖVÖN KÕ KÖVÖN KÕ KÖVÖN KÕ KÖVÖN KÕ KÖVÖN KÕ

FÜZI LÁSZLÓ

A költészet körei – térben és idõben Tõzsér Árpád költõi világáról Nehéz, s talán fölösleges is magyarázkodnia annak, aki valamit a saját meggyõzõdése ellenére cselekszik. Nehéz, ám talán nem fölösleges elmondanom, hogy miért is vállaltam el az ebben a kötetben fellelhetõ sajátságos „Tõzsér Árpád-antológia” összeállítását-szerkesztését, annak ellenére, hogy egyre inkább antológia-ellenesnek tartom magamat. Antológia-ellenesnek, mivel azt gondolom, hogy minden válogatás szûkítés is, redukálás, mi több egyfajta sajátlagos nézõpont rávetítése az éppen elõttünk fekvõ anyagra, a kívánatos pedig az lenne, ha errõl az éppen aktuális anyagról mindenki a teljességet képviselõ egész ismeretében alakítaná ki a maga véleményét. Vállalva, hogy magyarázkodásnak is tûnhet az, amit mondok, ennek a mostani válogatásnak azért álltam neki, mert Tõzsér Árpád költészetérõl a lényegi kérdéseket tekintve verseinek, verssorainak redukálásával sem lehet egymástól erõsen különbözõ „olvasatokat” kialakítani. A részleteket, az árnyalatokat tekintve talán igen, de a lényeget tekintve nem. Tõzsér ugyanis az állandóan meglévõ alapokat figyelembe véve építkezik, motívumaival a meglévõ

62

magot fogja körül, járja körbe, versei koncentrikus körökbe rendezõdnek el, az egyszer már meghódítottból indul tovább, a már meglévõt építi az újba, így teremt-teremtett folyton megújuló versvilágot, nemcsak a térben, hanem az idõben is, mert hát az õ építkezése sem csupán a térben zajlott, hanem az idõben is. S ha ennek a kiinduló ponthoz állandóan viszszatérõ, a korábbi verseket-versrészleteket az újabb kompozíciókba emelõ, a pillanatnyi létállapotot pedig egymásra rétegzõdõ metszetekben bemutató magatartásnak az eredõjét akarjuk megtalálni, akkor monográfusához, Pécsi Györgyihez kell fordulnunk. Pécsi Györgyi írta, könyve utolsó soraiban: Tõzsér Árpád meglévõ életmûve a „lét egészével szembeni komplexusnak a legyûrésére tett irodalmi érvényû kísérlet. Annak a komplexusnak az irodalmi uralása, amelynek totális göbét csak az intellektus, a ráció képes tagolni: lét-komplexusra, tudat-komplexusra, paraszti kisebbrendûség-érzésre, provincializmus-komplexusra, kisebbségi-komplexusra, intellektuskomplexusra, Európa-komplexusra stb.”. Lehet, hogy mindez, ha egy

rövid jegyzet részeként idézõdik fel – s nem pedig egy monográfia záró megjegyzéseként –, akkor túlbonyolítottnak, egyszersmind pedig leegyszerûsítõnek is tûnik, pedig csak arról van szó, hogy Tõzsér Árpád – mint tették ezt már annyian a költészet, az irodalom és a mûvészetek történetében – a lét, léte alapvetõ kérdéseire válaszol, ha mondhatjuk így, szinte minden idõpillanatban. S tegyük hozzá ehhez azt is, hogy nem a mindennapiság, az élet tényeivel kapcsolatban sem a közvetlen megfelelések szintjén, hanem az intellektualitás szintjén, költészetében ezért összegzõdnek a (cseh)szlovákiai magyar létbõl származó kisebbségi létélmények és léttapasztalatok a közép-európaiság és az európaiság intellektuális kérdéseivel. Ez a léttel folytonosan szembenézõ költészet idõrõl idõre metszetekben mutatja meg önmagát. Mondhatnánk úgy is: idõbeli rétegzõdésben. Ha az antológia-válogatás mégiscsak eltüntetett valamit, akkor éppen ezt tüntette el: Tõzsér költészetének idõbeli rétegzõdését. Ha tetszik: Tõzsér Árpád történelmi-irodalomtörténeti szerepét. Azt a szerepet, ame-

lyik saját költõi útkeresésével és válaszkeresésével párhuzamosan bontakozott ki, merthogy vele, nemzedékével megteremtõdött, kibontakozott-felnõtt a (cseh)szlovákiai magyar irodalom is. Írt, tanított, publikált, nyilván vitatkozott is és viaskodott is, egy kultúra peremén, ugyanakkor pedig egy másik kultúra középpontjában élt. Aztán mintha Tõzsér kilépett volna ebbõl a szerepbõl, verseinek világa egyre inkább a magánvaló jegyeit viselte magán – ám éppen ez által lett tágasabb a versek világa, Mittel úr, s mindaz, amit a mittelség jelent, ekkortól uralkodott el versein. Ez a mostani válogatás egy másik kapcsolódást is eltüntetett, ha tetszik, mondhatjuk úgy, hogy a vershagyományhoz való kapcsolódást. Amikor – a mostani válogatás részeként – Tõzsér Árpád elsõ versesköteteit olvastam, akkor mintha az induló Kányádi Sándor vagy Buda Ferenc verseit olvastam volna. Vagy fordítva, Kányádi és Buda versei Tõzsér verseire utaltak vissza. Nem csak az idõ volt azonos, amiben éltek, s nem csak a sors volt azonos, a lényegét tekintve, amit megéltek, hanem a vershagyományhoz is azonos módon viszonyultak. Másképpen: a hagyomány azonos részét tekintették mintának, a közösségi célzattal bíró, közösségi célokat és közösségi közérzetet megfogalmazó költészetet. Talán innét fakad költészetük definitív jellege is. „A vers az, mit mondani kell” – írta jóval késõbb Kányádi, aki verseinek intellektuális gazdagsága mellett a mai napig megõrizte azok mondhatóságát is. „Verseimben

erõ és hatalom van” – mondotta talán éppen Kányádival egy idõben Buda Ferenc, aki a kételyek – és a kételyek eluralkodását jelzõ kérdések – ellenére is megõrizte verseinek erejét, súlyos tömbszerûségét. „A vers: látható szabadság” – mondja Tõzsér Árpád, s alighanem a versben megmutatkozó intellektuális szabadságot érti szabadság alatt. Talán nem is

volt magyar költõ, akinek verseiben – jóval a posztmodernkor vendégszövegeinek eluralkodása elõtt – ennyire nyomon követhetõ lett volna a kortársi magyar líra alakulása. (Ha példát szeretnénk látni valami hasonlóra, akkor a Nyugat harmadik nemzedékének költõihez kell visszatérnünk, õk figyelték hasonló éberséggel versben is egymás költészetének formálódását-alakulását.) Tõzsérnek a nemzedéktársaihoz „outsiderként” írott versében Orbán Ottó, Tolnai Ottó, Cselényi László, Tandori Dezsõ, Szilágyi Domokos, Oravecz Imre neve tûnt fel, s ez a névsor önmagában is

jelezte Tõzsér Árpád költészetének intellektualizálódását. Mert a vers annyi más mellett, s úgy gondolom, egyre erõsebben intellektuális teljesítmény is, nem vagy nem csak rím és ritmus, nem csak önszemlélet és nemzeti önszemlélet, nem csak sors, hanem létszemlélet és létöszszegzés is. Most érek „magyarázkodásom” utolsó pontjához: ha valamiért, akkor azért vállaltam el ennek a mostani válogatásnak az elkészítését, mert általa Tõzsér Árpád költészetének intellektuális-ontikus vonásait szerettem volna bemutatni. Nem idõbeli metszeteket készítettem, ahogy azt ennek a költészetnek a logikája egyébként kínálta volna, arányosan „kicsinyítve” a metszetek, vagy ha úgy tetszik, koncentrikus körök kiterjedését, s nem is az idõben felfele „gyalogolva” akartam bemutatni a költõ „fejlõdését”, hanem a költõ intellektuális, lét- és költészetszemléletét szerettem volna bemutatni, természetesen – és kényszerûen – a rendelkezésre álló keretek között. Így került a mostani kötet élére a sok vonatkozásban összegzõnek tekinthetõ Mittelszolipszizmus címû vers, aztán pedig Tõzsér intellektuális-ontologikus költészetének általam legfontosabbnak ítélt darabjai következnek. Ebben a vonatkozásban a versek válogatója szemben a szerepekkel, a szerepek demonstrálásával és bemutatásával, a „reprezentativitástól” is elfordulva önmaga hajlamait és eszményeit követte. Tõzsér Árpád költészetének intellektualizálódása önmagában is elválaszthatatlan a hagyományos szerepektõl való elfor-

63

dulástól. A változást-átalakulást két példán keresztül mutatom be. Tõzsér a Pozsonyi Páholy címû tanulmány- és esszékötetében ír arról, hogy nem õ szakadt el a szülõföldjétõl, hanem a hagyományos szülõföldkép „szakadt le” róla, azaz lett nála a múlt részévé, ez a hagyományos szülõföldkép így került be Mittel úr emlékeibe, s így találta meg helyét az összegzõnek tekinthetõ versben. Visszatérek ahhoz, amit ebben a rövid írásban is többször említettem már, az idõben való létezéshez, s Tõzsér életmûvének az idõben való létezéséhez. Más képet kapunk akkor, amikor a hagyományos szülõföldképhez erõsen kötõdõ verseket „egy az egyben” olvassuk, s más képet, amikor azok Mittel úr emlékeinek részeként jelennek meg. Talán helyén való, ha itt jegyzem meg, hogy Tõzsér ké-

sõbbi verseinek a külsõ képével, a szokatlan elválasztásokkal is jelezte elszakadását a hagyománytól, nem beszélve arról, hogy ezekkel az eszközökkel feszültségeket teremtett verseiben. A másik példa: a hagyományos kisebbségi létszemléleten nyugvó irodalmiságtól való elszakadás. Tõzsér már a hetvenes évek közepétõl közeledett az újabb nemzedékek esztétikai értéket elõtérbe állító szemléletmódjához, ekkortól erõsödik fel gondolkodásában a középeurópaiság tudata (erõs átmenetet képezve az újabb nemzedékek gondolkodásának irányába: õk nem a kisebbségbõl nézik a világot, hanem a világból a kisebbséget). A szemléleti változások sora a Mittel úrról írott versekben összegzõdött, bár hiba lenne, ha Mittel úr alakját vagy a Mittel-verseket csupán a hatásokból magyaráznánk.

Semmire nem mennénk, ha ezeket a verseket a játékosságból, az iróniából, a posztmodern szövegformálásból, a minták követésébõl vezetnénk le, mesterséges úton ugyanis az ilyen versek nem létrehozhatóak. Nem elég hozzájuk az irónia, a játékosság, a hagyományos líraiság helyébe lépõ narráció, a kisebbségi létszemlélet átformálása, a teremtés szabadsága és a kötetlen lebegés: ezek a versek szervesen nõnek ki Tõzsér Árpád világából. Aki érteni akarja õket, annak Tõzsér teljes világát és korábbi verseit is értenie kell... Ez a megállapítás viszont ismét csak annak a belátását jelenti, hogy egy válogatás révén mégiscsak nehéz bemutatni Tõzsér Árpád költészetét... (Az Ünnepi Könyvhétre megjelent, Tõzsér Árpád legszebb versei c. kötet utószava.)

NÉMETH ZOLTÁN

Parti Nagy Lajos Parti Nagy Lajos a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb, legkiválóbb, legszórakoztatóbb alkotója, „posztmodern költõkirály”: versei, elbeszélései, regényei, színdarabjai, társadalmi kérdésekben nyilvánossá tett magatartása nélkül az utóbbi két évtized magyar irodalma valószínûleg más arcát mutatná felénk, máshogy értelmeznénk. Parti Nagy szinte minden írásában a nyelv válik fõszereplõvé, a „nyelvi természetû probléma”,

64

azaz annak belátása lényeges a mûalkotásban, hogy a nyelv nem használható természetesen, a nyelv nem azt fejezi ki, amit használója szeretne, a nyelv nem uralható. Annyira nem uralható, hogy a nyelv törései, a nyelvi botlások, a nyelvi komikum, a nyelvi poénok, a nyelv mûködésének ellenõrizhetetlen jelentéselcsúszásai azok a lehetõségek, amelyek a költõi nyelv kialakításában szerepet játszanak. Ebbõl a nyelvfelfogásból következõen

találhatott rá Parti Nagy a nyelvi irónia, paródia és humor legváltozatosabb formáira mind a lírai, mind a prózai, mind a drámai nyelvhasználat területén, s vált ez a nyelvfelfogás a kortárs magyar irodalom felszabadító erõinek egyik hajtómotorjává. A nyelvet Parti Nagy megfosztotta sterilitásától, elvont, tiszta, érinthetetlen anyag helyett nála a nyelv szabad, játékos, frivol, parodisztikus, ironikus, rontott: néha dilettáns, néha maszatos,

máskor bölcs, szatirikus vagy rezignált – és a mindig tetten érhetõ mesteri tudatosság kézjegyét viseli magán. Parti Nagy a magyar nyelv ezredvégi felszabadítóinak egyik legjelesebbje, szinte egy új magyar irodalmi nyelvet alakított ki a szerelmesfüzetek dilettáns nyelvhasználata, a magas irodalomból vett idézetek, a metaforizált, rontott (alacsony regisztereket hasznosító) beszélt nyelv, a nyelvi játék megállíthatatlan tobzódása, valamint az irónia és a paródia alakzatainak lezárhatatlan, többszólamú mûködése által. A nyelvi demokrácia nála a nyelvhasználati hierarchiákat átvágó költõi nyelv ideájában testesül meg. Hiba lenne azonban az egész Parti Nagy-jelenséget kizárólag az irodalom steril, elvont, magasan fészkelõ világába képzelni. Egész írói alapállása és szövegei is azt a vélekedést erõsítik, hogy szerzõjüket a hétköznapok kisvilága, az ún. magyar rögvalóság, a diktatúra koszlott díszletei, a rendszerváltozás által felkavart üledék, illetve, pontosabban, mindezek nyelvi esendõségei folyamatosan izgatják, s ezek a nyelvi esendõségek továbbírásra és állásfoglalásra kényszerítik. A „posztmodern költõkirály” mint „szociális realista”? A posztmodern projektuma valószínûleg éppen abban tér el a modernista projektumtól, hogy nem épít „egy”-séges világot, hanem különbözõ, eltérõ, sokféleségben konstituálódó alternatív nézõpontokat igyekszik hasznosítani, eldobni és újratermelni. A hangok sokfélesége iránti türelem és az ezekkel folytatott nyelvi kísérletezés éppúgy része ennek az alapállásnak, mint a zárt, erõ-

szakos, kizárólagosságra törekvõ, ellenõrzést gyakorolni kívánó, diktatórikus társadalmi formák ellen képviselt magatartás. Parti Nagy Lajos azzal is a kortárs irodalom egyik emblematikus figurájává vált, hogy gyakran a legtermészetesebb módon nyilvánítja ki egyet nem értését bizonyos társadalmi jelenségekkel. Nem legyint ezekre rezignáltan,

nem kalkulál a jövõre apellálva, hanem azt a magatartást teszi követendõvé, amely képtelen megkötni az apró, kis megalkuvásokat bizonyos elvi kérdésekben. Parti Nagy a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb liberális szemléletû írója Esterházy Péter vagy akár Kertész Imre mellett, s ez az attitûd véleményem szerint elválaszthatatlan a magyar posztmodern projektum irodalmi aspektusaitól. Valószínûleg nem túl szerencsés eljárás azonban, ha az irodalmi mûalkotás összetett jelentésszerkezetét egy korszak, egy stílus vagy egy szellemi állapot határhelyzeteiben kívánjuk elhelyezni. Parti Nagy Lajost sem

lenne szerencsés a posztmodern szalmabáb figurájának szerepében láttatni. A magyar posztmodernrõl szólva viszont – a jelen nézõpontja felõl tekintve – kihagyhatatlannak tûnnek Parti Nagy Lajos mûvei, és fordítva: Parti Nagy Lajosról írva nem lehet megkerülni a magyar posztmodern irodalom kérdéskörét. Éppen ezért lényegesnek tartom annak az irodalmi és nyelvi térnek a felvázolását, amelyek alapját jelenthetik egy esetleges tágabb értelmezésnek. Mit is értünk posztmodern alatt? Egyrészt szellemi-politikai állapotot, illetve a kultúra egy állapotát, másrészt egy korszakra, az összes mûvészeti ágra jellemzõ értelmezési ajánlatokat, harmadszor szövegformálási eljárások együttesét... Ez utóbbira szûkítve érdeklõdési területünket, néhány kulcsszó válik fontossá Parti Nagy Lajos szövegeinek és a posztmodern szövegformálási eljárások kapcsolatának vizsgálatához: 1. a plurális történelem és a marginális nézõpont koncepciója – a posztmodern szövegekben a történelem és a múlt általában nem egyetlen és nem egységes nézõpont által jelenik meg, hanem gyakran a marginális, azaz a háttérbe szorított, az addig elhallgattatott nézõpontja érvényesül, illetve lép párbeszédbe a hivatalos történelemfelfogással. A történelem így lezárhatatlan játékká válik, hiszen több nézõpont válik egyszerre érvényessé. Parti Nagy Lajos legutóbbi regénye, a Hõsöm tere (2000) a diktatúrát bevezetõ agresszív galambok nézõpontját éppúgy mozgósítja az elbeszélés során, mint az agressziót elszenvedõ

65

ember és az emberbõl galambbá operált kreatúra nézõpontjait. A test angyala (1997) címû regény írója, a Parti Nagy által teremtett fiktív Sárbogárdi Jolán szintén marginális figura: az ún. magas irodalomból kitaszított dilettáns szerzõ jellegzetes alakja. Az Ibusár (1996) címû színdarabban már nemcsak mint szerzõ, hanem mint szereplõ is fellép: Parti Nagy a vidékiség és provincialitás magyaros ízeit (Móricz: Isten háta mögött, Kosztolányi: Aranysárkány) keveri a posztmodern szövegformálás eljárásaihoz. A lírában ez a vonulat az irodalmi hagyomány posztmodern átírásában érhetõ tetten. Parti Nagy verseiben felhasználja a magyar költészet hagyományait, többek közt Csokonai-, Vörösmarty-, Petõfi-, Ady-, József Attila-idézeteket rejt szövegeibe, viszont ezek az idézetek eredeti szövegösszefüggésükbõl kiszakítva jelennek meg, s így a nekik helyet adó Parti Nagy-versek mellett átértelmezik az idézett költeményt, s a társadalmi környezetet is. Az Õszológiai gyakorlatok címû versben/versciklusban (grafitnesz [2003], 184.) található átírt, rontott Petõfi-idézet – „sors nyiss nekem masszázsszalont” – a romantika zsenikultuszát, pontosabban annak jelenkori képtelenségét helyezi át a 90-es évektõl kezdõdõ magyar valóságba, s ezáltal utal a Parti Nagy-féle költészetfelfogás ironikus és parodisztikus jelentéseire is. 2. paródia – a posztmodern szövegek játékosságának biztosítékaiként jelennek meg az irónia és a paródia fogalmai. A paródia esetében a megismételt szöveg más szövegkörnyezetbe kerül, s így vált ki parodisztikus

66

jelentést (lásd az idézett Parti Nagy-sort). Parti Nagy szinte minden mûvében tetten érhetõ a paródia alakzata. Verseiben a nyelv mint a paródia területe lép mûködésbe: néha a költõelõdök átírt idézetei, máskor a kiforgatott nyelvi panelek kerülnek parodisztikus helyzetbe. A már idézett Õszológiai gyakorlatok címû versben található „uzsonnára Túró Rudolf” (grafitnesz, 196.) nemcsak a népszerû tejtermékre, ebbõl következõen a reklámipar mûködésére, de parodisztikusan a kannibalizmus lehetõségére, sõt a felnõttés gyerektársadalom eltérõ mûködésére is reflektálhat. A paródia mûködése által Parti Nagy versei szétszabdalt, fragmentált, atomizált nyelvi jelekké válnak, s ezáltal a szöveg tudatosan szegül szembe azzal a lehetõséggel, hogy egyetlen nyelvi tér, egyetlen kontextus, egyetlen értelmezés uralhassa. A parodisztikus jelentésformálás Parti Nagy drámáiban és prózájában is hatékonyan lép mûködésbe. Egyik jellemzõ eljárása az elképzelt dilettáns szerzõ, Sárbogárdi Jolán szövegeinek, élettényeinek és stílusának együttes játékba hozása, leginkább a képzavarok parodisztikus lehetõségeinek kihasználása, a hibás egyeztetések, mint A test angyala legendás kezdõmondatában: „Margittay Edina még soha nem volt egymáséi.” (5.) Az Ibusár címû „zenés-táncos huszerett” szintén nem szenved hiányt hasonló mondatokban: „A csatatérrõl férfias akusztikát és határozott ágyúszót sodor a szél a szerelmesek közé, valamint Istensegitsy Kálmán agg közhuszár verekszi éppen át

magát az ellenség körgyûrûjén kivont karddal, szemében csatazajjal.” (19.) 3. irónia – a paródiával szorosan összetartozó irónia tudatos agresszióval irányul egy másik személy, tárgy ellen, s célja egyrészt a nevetségessé tevés, másrészt a nyelv kettévágása (az ironizált és ironizáló nyelv együttes mûködése) – ezáltal az irónia folyton megszakítja a nyelv egységesítõ funkcióit. Az irónia mindkét – külsõ és belsõ – funkciójára példa lehet A hullámzó Balaton (1999) címet viselõ elbeszéléskötet Selyemgyár címû novellájának egyik mondata: „Kuna Ferencné és Staubinger Ferencné a jegyzõkönyv tanúsága szerint »szabotázs«-tevékenységet nem gondoltak fennforogni, továbbá fájlalták, de nem nehezményezték az azonnali elbocsátást, és maradandóan megtanulták, hogy a dolgozó osztályok egyes tréfája az ellenség kezén egyenesen tragédiába is torkollhat.” (24.) Az idézetben az irónia éle egyrészt a szocializmus egy korszakára utal (a „szabotázs” által), másrészt belülrõl szabdalja szét, teszi szinte érthetetlenné és ironizálja a nyelvet a bürokratikus stílus megjelenése („nem gondoltak fennforogni”, „maradandóan megtanulták” stb.). Hasonló tónusú lírai mondatokkal Parti Nagy költészetében is találkozhatunk, de míg a korai Parti Nagy-lírában a létezõ szocializmus viszonyai ellen irányul az irónia éle („Hogy megszûnt / a magántulajdon, / nagyokat röhög / a tulajdon / magán.” (Hogy megszûnt, Esti kréta [1995], 13.), addig az utóbbi években a fogyasztói társada-

lom ellentmondásai válnak az irónia tárgyává: „kék volt az ég, a Nokia süket,/ szõke manöken szállt át épp Budára.” (Turbógrill, grafitnesz, 129.) 4. posztmodern intertextualitás – a posztmodernitás egyik alapvetõ feltételezése és belátása, hogy a valóságot szövegeken keresztül fogjuk fel és értelmezzük, s hogy a szövegeket tulajdonképpen nem tarthatjuk eredetiség kifejezõdésének, hiszen folyton újrafelhasználjuk az elõdök szövegeit, azaz tudásunk szövegekhez köthetõ. A posztmodern írás így tulajdonképpen újraírásként fogja fel önmagát, újraírása a kultúra és az irodalmi szöveghalmaz egészének. Parti Nagy Lajos fõleg verseiben írja át újra és újra a magyar irodalmat, azaz a magyar szövegkorpuszt, leggyakrabban parodisztikus és ironikus jelentéseket mozgósítva: „szem rokona/ szem boldog õsze/ nem vagyok szent kinek/ nem vagyok szent kinek/ mondta a põsze” (Õszológiai gyakorlatok, grafitnesz, 148.). Mindazonáltal az intertextualitás posztmodern belátásai nagymértékben hozzájárultak azoknak a viszonyoknak a relativizálásához is, amelyeket szöveg és szöveg közé állítottak az irodalmiság hivatalos képviselõi. Arról van szó, hogy a mûalkotás egyre inkább kezdi elveszíteni kitüntetett helyét, s válik nyitottá az ún. alacsony irodalmi mûfajok felé. Parti Nagy Lajos szövegeinek intertextuális utalásai sem csupán a magyar „magas irodalom” kanonikus csúcsai (Vörösmarty, Petõfi, Ady, József Attila) felé mutatnak, hanem szoros kapcsolatot építenek olyan mûfajokkal, mint az operett, a lányregény, a pony-

varegény stb., amelyeket a hagyományos irodalomtörténetek figyelmen kívül hagytak vagy lekezeltek. Parti Nagy Lajos ezzel az igénnyel tulajdonképpen a mûfajok hierarchiáit áthágva a nyelv játékos ereje felé fordította a figyelmet, s a nyelv mûködése vált írásainak tétjévé. 5. az alacsony és magas mûfajok keveredése, illetve a populáris mûvészet felhasználása – a posztmodern irodalom olyan térbe helyezi magát, amelyben nagyrészt eltûnnek a hagyományos mûfaji hierarchiák, és a szöveg, valamint az értelmezés elsõbbsége veszi át helyét. Ez azt jelenti, hogy a szöveg értékévé az olvashatósága válik: mennyire képes olvastatni és értelmezõi viszonyba léptetni magával más szövegeket, mennyire képes hatást kifejteni. Parti Nagy Lajos szövegei leginkább az irónia és a paródia eszközeivel nyitják meg azt a kaput, amelyen át az „alacsony mûfajok” szövegei keveredhetnek a magas irodalmiság eszményével. Szövegeiben tulajdonképpen az alacsony irodalomra jellemzõ profán nyelvhasználatot, megszólalásmódokat dúsítja, metaforizálja „felfelé”. A test angyala címû regényben vagy az Ibusár címû drámában a parodisztikus jelentések azáltal nyújtanak esztétikai élményt, hogy ad absurdum viszik a rontott szöveg koncepcióját: „Szíve ekkor akkorát dobbant mint a kõ. Szinte még fel is sikított kicsit, és majdnem a tudatkiesésig »chómába« esett. De egy-két pillanat után megrázta magát és vérvörös zavarát leplezve szobájába ment. És egész éjjel nem aludt a fel-alá-

járkálástól!” (A test angyala, 67.) A Mauzóleum címû drámában és A hullámzó Balaton elbeszéléseiben leginkább a szereplõk szociális helyzetéhez köthetõk a parodisztikus nyelvhasználat lehetõségei: „Te meg minek dohányzol, Elemér, mi?...Majd megállsz a fejlõdésben, aztán veled támasztják alá az asztalt.” (Mauzóleum, 70.) Az Esti kréta egyes szövegeiben és a grafitnesz néhány versében a nyelv mint törmelék, mint fragmentum, mint talált tárgy funkcionál, s tartja távol magától a mûfaj kérdéseit. Némely esetben a paronomázia alakzatai válnak a jelentés hordozóivá, azaz a különbözõ jelentésû, de azonos hangzású szavakkal ûzött játék válik a paródia és a nyelvi relativizmus feltételévé: „sose jön vonat/ felbakolt õrház/ õzbakolt felház/ kesereg a vasutas” (Õszológiai gyakorlatok, grafitnesz, 189.) A populáris nyelvhasználat egyes elemeinek beépítése Parti Nagy szövegeibe éppen innen érthetõ meg leginkább: az irodalom patetikus, tragikus, szentimentális felfogása átadja magát a játékos, humoros, parodisztikus, populáris íráslehetõségeknek: „hazám, hazám, te Mol, te Shell,/ te szép aranykalászvegasz,/ tiéd vagyok, bármit teszel,/ tehozzád mindenem ragasz/ kodik s adyk.” (Szívlapát, grafitnesz, 137.) Parti Nagy Lajos azon kivételes írók egyike, akik mindhárom irodalmi mûnemben meghatározó mûveket tudhatnak magukénak. A ma már általánossá vált nézet szerint a magyar irodalom posztmodern fordulata az 1970-es évek végén következett be, és fõleg a prózához, Es-

67

terházy Péter, Nádas Péter, Mészöly Miklós, Grendel Lajos, Márton László egyes regényeihez köthetõ. Ebben a posztmodern fordulatban Parti Nagy Lajos mint lírikus vett rész Tandori Dezsõ, Oravecz Imre, Kukorelly Endre és Garaczi László társaként. Parti Nagy elsõ verseskötetei, az Angyalstop (1982) és a Csuklógyakorlat (1986) a modernizmus és a posztmodern határán álló költészet lehetõségeire kerestek választ. Szódalovaglás (1990) címû kötete már erõteljesebben mutat az elemzett új nyelvi magatartás irányába. Költõi életmûve egyik összefoglalásának is tekinthetõ az Esti kréta (1995) címû verseskötet, amely az elsõ három verseskönyv anyaga mellett új verseket is tartalmaz. Nem véletlen, hogy egyesek még ma is elsõsorban költõnek tartják Parti Nagyot, és költõi teljesítménye alapján olvassák el prózai mûveit vagy értelmezik színdarabjait – hatása a kortárs és a fiatal magyar költészetre szinte felmérhetetlen. Pedig szerzõnk már 1994-ben megjelentette A hullámzó Balaton elsõ változatát (1999-ben látott napvilágot bõvített, második kiadása), Se dobok, se trombiták címû, tárcanovellákat tartalmazó kötetét 1993-ban adták ki, sõt: A test angyala címû kisregény elbeszélésként, Sárbogárdi Jolán név alatt már 1990-ben megjelent a Jelenkor címû pécsi folyóiratban (ez volt az az irodalmi lap, amelynek Parti Nagy évekig szerkesztõje volt, s meghatározó szerepe volt mind szerzõnk irodalomfelfogására, mind a 80-as és 90-es évek irodalmi fejlõdésére). A test angyala bi-

68

zonyos változtatásokkal kötet formájában elõször (és másodszor is) 1997-ben jelent meg, s ekkor már tartalmazta a szerzõ nevét is. A Hõsöm tere (2000) Parti Nagy Lajos negyedik prózakötete, amely a negatív utópia (antiutópia, disztópia) és a science fiction stílusjegyeit egyaránt magán viseli. Drámái, az Ibusár és a Mauzóleum 1996ban együtt jelentek meg. Míg Parti Nagy Lajos költészete viszonylag állandó pályán haladva, folytonos, lassú, aprólékos változtatások, önkorrekciók útján alakul az Angyalstop címû kötettõl a legutóbbi, grafitnesz (2003) címû verseskötetéig, addig prózája sokkal jelentõsebb eltéréseket, kilengéseket mutat. A test angyala az ún. szerelmes füzetek történeteinek hangját utánozza a paródia eszközeivel, A hullámzó Balaton elbeszélései viszont több stílusréteget mozgósítanak, s ezáltal összetettebb jelentéseket hoznak létre. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy A test angyala ne lenne telitalálat, sõt, a maga nemében páratlan nyelvi teljesítmény; inkább azt, hogy az elbeszéléskötet bonyolultabb, és ezáltal több problémát vet fel. Ugyanez a helyzet a Hõsöm tere címû regénnyel is, amely úgy válik negatív utópiává, hogy közben a magyarországi jelen politikai viszonyai mentén is olvasható. Mint az eddigiekbõl kiderült, a három (a Se dobok, se trombiták címû tárcagyûjteménnyel együtt négy) prózakötet eltérõ problematikát és nyelvet mozgósít (bár A test angyala, a Se dobok, se trombiták és A hullámzó Bala-

ton egyes elbeszélései között van átfedés tematika és szóhasználat tekintetében). Annál több kapcsolat található a Parti Nagy-próza és -dráma nyelve között: a Mauzóleum és A hullámzó Balaton nyelvhasználatának bizonyos elemei közös problematikára engednek következtetni, A test angyala és az Ibusár esetében pedig az összekötõ kapocs Sárbogárdi Jolán és a dilettáns szövegformálás. Sõt: a dilettáns nyelvhasználat parodisztikus felhasználása Parti Nagy Lajos költészetében is kimutatható (lásd például a Joyce Ulyssesébõl megismert Leopold Bloom édesapjának verseit a grafitneszben). Parti Nagy Lajos életmûve a jelen felõl nézve megkerülhetetlennek tûnik a kortárs irodalomban. A lírában az erdélyi Elõretolt Helyõrség költõinek (Orbán János Dénes, Sántha Attila) popularitáskoncepciója Parti Nagy-hatásokat mutat (például a Rejtõ Jenõ-utalások), a költészetnek mint lezárhatatlan játéknak az elve Kovács András Ferenctõl kezdve Csehy Zoltánon át Varró Dánielig mutatható ki, míg Térey János agresszív hangvételû lírája erre a játékos hangra adott válaszként is olvastatja magát. A hullámzó Balaton prózáinak, vidéki történeteinek, különc figuráinak világa és nyelvhasználata Kiss Ottó, Grecsó Krisztián, Kiss László, Cserna-Szabó András, Bartis Attila stb. prózájával is érintkezik. A Mauzóleum szociális kérdései Tasnádi István drámáiban térnek vissza, míg az Ibusárban lényeges erõként mûködõ nyelvi humor Gyõrei Zsolt és

Schlachtovszky Csaba drámáival mutat rokonságot. A nyelvjátékra épülõ humor, irónia és paródia a magyar prózában, drámában és

lírában olyan, változatos formákat öltött az elmúlt évtizedben, amelyek elválaszthatatlanul függnek össze Parti Nagy Lajos

szerepének felértékelõdésével. (Tanulmány az Ünnepi Könyvhétre megjelent, Parti Nagy Lajos legszebb versei c. kötethez.)

JÁSZ ATTILA

Monológkísérletek Beszélgetések Thomas Bernharddal Magam is tudom, micsoda marhaságokat beszélek néha össze... (Thomas Bernhard)

AZ EMBER MINDEN BERNHARD-SZÖVEG OLVASÁSA KÖZBEN/után kénytelen feltenni magának a kérdést, miért – és mivel is – tartja fogva ez a próza, miért csábítja újra és újra, újabb és újabb könyvek felütésére. (Feltéve, hogy akibõl pedig éppen ellentétes érzéseket vált ki a bernhardi prózavilág, annak számára is érdekes e kérdés, noha legkésõbb az elsõ könyv felénél abbahagyja, a sarokba vágja és megtapossa… Vagyis jelzi, hogy az igazi, nagy mûvek mindig radikális érzelem-megnyilvánulásokat váltanak ki...) Ezen merengve arra jutottam, hogy ez a fajta írásmód talán a radioaktivitással rokonítható, irható le leginkább, ugyanis olyan, mintha a sugárzásával fertõzne meg. „Tökéletesen sötétnek kell elképzelnünk a könyvek oldalait: a szó így ragyog fel rajtuk...” – írja egyik regényében Bernhard, azaz tisztában van vele, hogy prózája sugárzásveszé-

lyes, sõt éppen erre a hatásra törekszik: „...így lesz világosan kivehetõ vagy éppenséggel vakítóan fényes. Ezt a mûfogást kezdettõl fogva alkalmazom.” Mert az még csak hagyján, hogy ez az osztrák prózaíró nagyon tud „valamit” az életünkrõl, agóniáinkról és szenvedéseinkrõl, s ezt kitûnõ hipochondriás önismerettel fel is tudja tárni önmagában – ránk, többiekre is érvényesen –, de ezen felül még „valamit” nagyon tud – tapasztalati alapon vagy ösztönösen – a nyelv mûködésérõl, az írásmûvészet hogyanjáról. Ezt a pontatlanságnak tûnõ „valamit” a legnehezebb megfogalmazni Bernhard kapcsán. Tandori már 79-es esszékötetében kísérletet tett ennek, pontosabban Bernhard prózavilágának megragadására, amikor ez a szerzõi név még szinte ismeretlenül csengett a magyar olvasóközönség, sõt az irodalmárok fülében is. Az én kiemelésemben egy rövid – negyed mondatnyi – Tandori-féle jel-

lemzés így hangzik a Mészégetõ kapcsán: „...Thomas Bernhard, akinek roppant írói ereje a kérlelhetetlenség, a világ késztény-állagához, paradox módon, épp ott ad hozzá valamit, ahol egy-egy pillanatra elhiteti, vagy hinni érdemesnek hiteti el velünk, ha csalképzetszerûen is, hogy a végzetes fordulat mégis elkerülhetõ...” Naivan tapogatózva tovább félénken gondolok Bernhard zenei tanulmányaira, hiszen párhuzamként úgy érzem, nem hagyható említés nélkül zenei mûveltsége és a zenére való érzékenysége, muzikalitása, amely nemcsak prózaritmusára jellemzõ, hanem regényhõsei állandó témájaként is folytonosan jelen van a szövegeiben. Vannak, akik a világ, a társadalmi rendszerek széthullásának prófétáját, vagy csak a káosz dokumentátorát látják – és szeretik – benne. (Nekik is igazuk lehet.) Megint másokat azzal bûvöl el – köztük sokszor engem is –, hogy állandóan, érzelemmen-

69

tesen és roppant kíméletlenül néz szembe a halállal, vagy ha egészen primitív módon akarnám megfogalmazni, a hamleti lenni vagy nem lenni megválaszolhatatlan kérdésének/dilemmájának boncmestereként. Paradox módon éppen ettõl az élet-halál küzdelemtõl lesznek annyira vitalitással telítettek szövegelései. Bernhard egyébként is imádja az ellentéteket, s minden esetben ki is játssza õket egymás ellen, talán ebbõl (is) fakad prózájának magasfeszültsége, fehér izzása vagy éppen sugárzása. Mintha írásai mindig egy túlfokozott érzékenység kivagy lecsapódásai lennének. Mi érzékelhetõ tehát ebbõl az izzásból egy beszélgetéssorozat lenyomataként, átsüt-e Bernhard írói személyisége az interjú szövetén, vagy csupán langymeleg próbálkozás, jobb esetben kísérlet marad? MÉG EGY THOMAS BERNHARD RAJONGÓ IS gyanút fogna – az utóbbi évtized magyar nyelvû Th. B.-sorozatai után – egy hirtelen felbukkanó beszélgetéskönyv kapcsán. Gyanakszik, hogy talán elfogytak a primer mûvek – már az eléggé furcsa, korai Bernhard-versek is megjelentek –, s talán csak egy kiadó igyekszik meglovagolni az e névvel fémjelezhetõ sikerszériát. Aktualitás persze mindig adódik. Tíz éve halt meg az író, igaz, hogy ennek utánanézni csak nekem jut eszembe, a kiadó üzleti fogásként sem él vele – szerencsére. Tehát gyanakszik az ember, hogy most itt van egy ilyen beszélgetõs könyv – amit maga a szerzõ „mûfajként” min-

70

dig is lenézett –, és ugyan mit tehetne hozzá (pluszban) eddigi Bernhard-képünkhöz. Jó esetben árnyalhatja egykét anekdotával, de Bernhard ebbõl a szempontból is nehéz eset, hiszen megírta már életének általa fontosnak tartott szakaszait önéletrajzi regényeiben. Elég sok minden tudható hát róla. Véleményérõl és gondolkodásmódjáról pedig, vagy az õt érdeklõ témákról (szenvedés, betegség, halál) egyéb írásain keresztül is majdnem minden kiderül. Sõt, az életmûvét visszafelé olvasva, elég tisztán kivehetõek a személyiség karakterjegyei már a korai – nagynak-igazinak tartott – regényei esetében is, gondoljunk csak a Fagy szemlélõdõ és az õrület határán bolyongó két szereplõjére, a medikusra és a festõre, mennyire felismerhetõk bennük – így utólag persze – Bernhard vonásai. Maga a szerzõ ezt a feltételezést – természetesen – mélységesen elutasítaná, tagadná, s az általa hangoztatott mûviségre hivatkozna. Egyre bizonytalanabbak lehetünk tehát e latolgatás során abban, hogy bármit is hozzáadhat egy ilyen jellegû kiadvány a szerzõ általunk kialakított imágójához. Ott van azonban a kíváncsiság, hogy hátha mégis, amiért az ember azon nyomban megvásárolja könyvet, és csak utána bocsátkozik hasonló fejtegetésekbe, amikor már pontosan tudja a választ. A kíváncsiság azonban, a kukucskáló-szellem megkísérti az olvasót, szeretne belelátni az íróember életébe, hátha talál valami fogódzót, amely segítségével megért valamit a mûvész világlátásából is. Látni akarjuk

gyarlóságait – melyek közel hozzák az olvasóhoz – és a zsenialitására utaló apró momentumokat is, különcségeit. Ilyen elvárások alapján kezdve a könyvet, rögtön érezhetjük, hogy a kérdezõ szerkesztõi szándékai hasonló szempontrendszerek alapján mûködhettek, ugyanis az elsõ szembetûnõ – és legfontosabb – „gesztus”, hogy nincsenek kérdések. Vagyis voltak, de a kérdezõ nem tartotta lényegesnek a saját – monológokra inspiráló – kérdéseit az olvasókkal is megosztani. A könyvnek ez az egyik legnagyobb erénye. Ugyanakkor ott van rögtön a megoldatlanság, hogy ezáltal Bernhard válaszai eléggé széttagolódnak, töredékessé válnak, ritkán tûnik folyamatosnak, egységesnek (bernhardinak) a szöveg. Ez pedig – legalábbis látszólag – hiányossága könyvnek. Mert a kérdések hiányától mégsem válhatott igazi önéletrajzi monológregénnyé a kötet, holott a beszélgetés készítõjének láthatóan ez volt a szándéka. Szolid módszerekkel ugyan – azaz intelligensen provokálva –, de kihozni Bernhardból a legtöbbet, dühöngéseket és személyes vallomásokat egyaránt. Azért meg kell vallani, ez a munkamódszer többé-kevésbé bevált, talán leginkább a színházi élet szidalmazása fejezetében. Bár montázstechnikája – mintha ollóval bekezdésekre szabdalt szövegek lennének – inkább illik egy Hrabal-interjúregényhez, mintsem Bernhard prózavilágát konzekvensen imitálni tudná. A kérdezõ általi tisztelet azonban maximális elismerést

érdemel, a legszimpatikusabb tehát, hogy Kurt Hofmann nem kíván jele lenni a közös szerzõjûségû kötetben. Ez a koncepció néha tényleg jól „bejön”, szerencsésen mûködik, azaz jobb, hogy idegen mondatok nem tagolják a Bernhardmonológokat, de ez inkább csak akkor mûködik jól, ha valóban láthatatlanná válik a kérdés, vagyis, amikor tovább tudja gördíteni a mesélés fonalgombolyagát. Amikor viszont újabb témák felé tereli a kérdések által, akkor idõnként – mint egy félig gyógyult seb – láthatóvá, zavaróvá válik a „vágás”. A helyzet persze nem ennyire tragikus, a fenntartások és ellenvetések ellenére Bernhard egy fejezeten belül nagyjából ugyanarról beszél, ha néha láthatóan önkényes kitérõket tesz is. Olyasféle érzést kelt tehát az olvasóban ez a kötet, mint mikor újraolvasva egy régi-kedvenc regényt, már nem nagyon emlékszünk a részletekre, csak egy-egy fontosabb motívumra, s most olvasás közben csodálkozunk rá, hogy egy csomó dologra nem is így emlékeztünk... Vagy talán még találóbban, ha egyik kedvenc regényünket most nem eredetiben olvassuk újra, hanem fordításban, s érezzük ugyan, hogy ez nem ugyanaz, de hasonló, jó érzéseket kelt bennünk, mert emlékszünk még, felidézõdik az originális érzés is... A KÖTET LEGAUTENTIKUSABB RÉSZE egyértelmûen a legutolsó beszélgetés, amely közvetlenül Bernhard halála elõtt készült, s ennek tükré-

ben a többi elõzménynek tekinthetõ, hiszen itt a kérdezõ abszolút egyenrangú partnere tud lenni a halálra készülõdõ írónak. Ebben az utószó-jellegû részben deklarálódik egyértelmûen kettejük viszonya, hiszen már túl vannak a közös könyvön, nincs mit várniuk és tartaniuk egymástól, kapcsolatuk másról kezd szólni, barátságról, abban az értelemben, hogy ebben a részben már bármit lehetett kérdezni Bernhardtól provokatív felhang nélkül (is). És ez a barátság befejezetlenségre van ítélve, mert Bernhard meglepõen tömör-rövid válaszaiban benne van a lemondás, a búcsúzás az élettõl, Hofmann kérdéseibõl pedig – mivel itt kénytelen volt meghagyni – kiérezhetõ, hogy ezzel pontosan tisztában van, de nem akar heroikus pózt kicsikarni beszélgetõtársából. Valójában ez már egy utolsó utáni beszélgetés, ráadás, hiszen a kötet egésze 1981 és 1988 között készült, s 1988-ban meg is jelent, majd 1991-ben – két évvel Bernhard halála után – ismételten kiadásra került, de immár ezzel a résszel kiegészülve. Az is sokat elárulhat egy szerzõ kvalitásából, hogy az azóta eltelt húsz évben válaszai nem évültek el. És nemcsak poétikai és életrajzi történeteit illetõen. Az Európai Unióról értekezve már akkor kifejti, hogy a nemzeti identitás elvesztéséért aggódik. (Akkor még szinte értetlenül szemléltük ezt a problémát…) E beszélgetés során a fizikai fájdalmakkal küszködõ Bernhard ironikus módon vasalásmûvészetérõl és a ruhamosás

problémátlanságáról értekezik, míg persze a megelõzõ és következõ pillanatokban felvillannak a magány, a hit, a gyûlölet, a szexualitás és a halálfélelem kérdései – mint egy karneváli kavargásban. És ez a „játék”, ami két ember között, a meghalás ténye körül folyik – a felszínen ugyan komolytalannak tûnik, ugyanakkor éppen a rövid mondatok zaklatottsága árulkodik e helyzet halálos komolyságáról. Hiába próbálja mindkét fél elironizálni a dolgot, ezáltal csak hitelesebbé válik megszólalásuk, feszültséggel telített, látszólag laza mondataik. Bernhard korábban is sokszor játszott bújócskát saját monológjaiban Hofmann-nal, homlokegyenest mást mondott, mint korábbi interjúiban-írásaiban deklarálta, vagy éppen majdnem ugyanazt elmondta ismét, szó szerint. Ebben az utolsó beszélgetésben konkrétan is eljátszanak egy szituációs játékot, amelyben Bernhard egyik szomszédját alakítja, egy parasztot, az hogyan jellemezné õt. A befejezés ennek megfelelõen és mindkettõjüknek köszönhetõen nagyon finomra és visszafogottra sikeredik: „Hofmann: Meddig van Ottnangban? Bernhard: Már csak rövid ideig, mert aztán eltûnök, hosszabb idõre, nyugalomra van szükségem, senkit nem akarok látni. Hofmann: Mit jelent az, hogy eltûnik? Bernhard: Az hogy eltûnök, azt jelenti, már nem leszek itt.”

71

A BERNHARDI MONOLÓGOK beszélgetés- vagy beszédszerûségét a lazán odavetett(nek tûnõ) mondatok jelzik, ami idõnként meglepõ egy Bernhard-olvasó számára, de tényleg felfoghatóak egy párbeszéd jelzéseként. A lazaságba bõven belefér a hétköznapi beszéd imitálása, bár a németül nem tudó Bernhard-olvasó (én) gyanakodhat, hogy ez akár a fordító (Hajós Gabriella) bûne is lehet, mivel úgy gondolja, az osztrák író a nyelvi lazaságot is stílusmûvészként követné el – az érthetõség és a tisztaság határain belül. Például: „Nincs mit tenni. Kap egy nevet, mondjuk, hogy Thomas Bernhard, és azt hordja egy életen át. Elég, ha egyszer elmegy az erdõre sétálni, és valaki lekapja, attól kezdve nyolcvan évig megy az erdõre sétálni. Nem tehet ellene semmit.” Ez egy teljes bekezdés, tehát válasz egy kérdésre. Számomra a „lekapja” szó elsõ jelentései között, fõként, ha nincsen rá utalás, nem szerepel a lefényképezni jelentés. Elsõ olvasásra legalábbis nem erre gondoltam, vissza kellett ugranom, hogy mi van. (Bár lehet, hogy a hiba az én készülékemben van.) MINDEZEK UTÁN egyetlen igazi fenntartás marad csak meg az újraolvasások során, mégpedig az, hogy ezek az életszerûvé lazított monológgyakorlatok idõnként – a bernhardi formamûvészet nélkül – közhelyes gondolatokba fulladnak. Témáit, módszereit illetõen több ízben is megnyilatkozott

72

már, ezért többszöri olvasás után inkább azok a megállapításai szimpatikusak, amikor olyanokat állít, hogy nem emlékszik már könyvei tartalmára. Ami lehetne nagyképûség, de ahogy Bernhard mondja, inkább egy kedves gesztus, amivel kifejezi, nem tartja magát különlegesnek-különbnek a többieknél. Nem hisz önnön eltúlzott fontosságában, ahogy a legutolsó beszélgetésben ki is mondja, számára „ez az egész nem olyan fontos”. (Mi? Kérdezhetnénk… Ez a beszélgetés? Az élet? Az írás? Mi?) Ennek a könyvnek az igazi varázsa inkább az ilyen elszórt megjegyzésekben van. Ahol kevésbé az író (akirõl már eddig is sokat tudtunk), hanem az ember, az író emberi, ismeretlen álarca mutatkozik meg. Ezek ismeretében azonban mégis elgondolkozhatunk a választást illetõen. Több könyv terjedelmû interjú is készült Bernharddal – a magyar kiadó miért éppen ezt választotta? Választhatta volna akár az Átváltozások folyóirat Bernhardszámában is szereplõ két másik interjút, a Tandori Dezsõ által ismertetett André Müllerkötetet, vagy Krista Fleischmann tévéinterjújának írott változatát. Az egyetlen elfogadható ok talán az lehet, hogy Hofmanné kevésbé zsurnalisztikus, azaz felszínesen provokatív, nem a bernhardi stíl jegyében óhajtja faggatni, vagyis akárhogy nézzük, még mindig az egyik legjobb megoldást választotta azzal, hogy elhagyta a saját kérdéseit és monológszerûséget imitáltat a kérdezettel. Még ha

töredékesre sikerültek és kísérlet jellegûek is… Semmiképpen nem tekinthetõek azonban az önéletrajzi regények párdarabjának. Valahogy az az említett bernhardi sugárzás hiányzik... A szerzõség – minden szándéka ellenére – Hofmanné marad. Pontosan úgy, ahogy a borítón is áll. (Kurt Hofmann: Beszélgetések Thomas Bernharddal) Bernhard számára ez az egész interjú-ügy tényleg nem tûnik olyan fontosnak, ezt többször és többféleképpen is kifejti a beszélgetések folyamán. Például, elég lényegretörõen és egyértelmûen: „…csak az számít, ahogyan a mûvet fogadják”. Vagyis csak a mû fontos, a körítés nem. Ez esetben pedig, sajnos – minden erénye ellenére – e beszélgetéssorozat körítés marad. (Kurt Hofmann: Beszélgetések Thomas Bernharddal)

Jász Attila (1966) Tata. Az Új Forrás folyóirat szerkesztõje. Legutóbbi kötete: A szökés gyakorlása (Kalligram, 2004).

HORVÁTH ERIKA

A minõségi irodalom ünnepe XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál A hagyományosan a könyv és a szerzõi jog világnapjához, április 23-ához kapcsolódó Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon idén valóban a könyv, a minõségi irodalom és az olvasás szeretete került a középpontba. Európa új irodalmát két nagyszabású rendezvény is megjelenítette; ötödik alkalommal rendezték meg az Európai Elsõkönyvesek Fesztiválját, s elõször adtak otthont a pályakezdõ európai írók fórumának. A könyvvásár négy napját végigkísérõ Könyvtáros Klub rendezvénysorozata ugyancsak az olvasáskultúrával, annak minõségével foglalkozott. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált ma már a világ tíz legfontosabb könyvvására között tartják számon. Budapest az elmúlt években Spanyolországot, Csehországot, Lengyelországot, Olaszországot, Franciaországot és Németországot látta vendégül, idén Oroszország volt a fesztivál díszvendége. Az orosz szerzõk mellett közel 50 külföldi, zömmel európai íróval is találkozhattak az érdeklõdõk. Oroszország azon országok közé tartozik, amelyekben a világon a legtöbb könyvet olvassák. A kiadott könyvek számát illetõen Oroszország a világon az ötödik, míg Európában a harmadik

helyen áll. Az egy éven belül megjelent különféle könyvek száma megközelíti a százezres nagyságrendet. A kiállításon a Nauka Tankönyvkiadó, a Belij Gorod Képzõmûvészeti Kiadó, a Raduga, valamint a Moszkva Kormányzósága ismertette meg mûveit az olvasókkal. A könyvvásár különleges ré-

szét képezték a tematikus kiállítások. A fesztiválon többek között Viktor Jerofejev, Edvard Radzinszkij, Jevgenyij Popov, Vlagyimir Vojnovics, Tatyjana Tolsztaja, Pjotr Vajl írók mutatkoztak be. A fesztivál díszvendég írója a brazil Paulo Coelho volt, aki korunk egyik legjelentõsebb

szerzõje, mûvei 59 nyelven, több mint 56 millió példányban jelentek meg. A nyitónapon Coelho megjelenését óriási ováció kísérte, akár a pódiumbeszélgetésen szerepelt, akár könyvbemutatót tartott vagy dedikált. A brazil szerzõ eredetileg száz kötetet akart dedikálni a fesztivált közvetlenül megelõzõen piacra dobott A Zahír címû új regényébõl, de sorszámot kellett osztani, és meg sem állhatott ezerig. Ebben az önéletrajzi ihletésû mûben Coelho olyan közel engedi magához olvasóit, mint még soha. Esther tízévi házasság után, búcsú nélkül hagyja ott férjét, a sikeres írót. Az író kétségek között vergõdve, megszállottan keresi szerelmét, de nem bukkan a nyomára. A Zahir, vagyis rögeszme szorításának kényszerétõl hajtva, egy titokzatos idegen segítségével járja be az utat, amely során megtanulja feladni önös érdekeit, elfelejti múltját, megszabadul személyes történetétõl, mert csakis megtisztulva juthat el szerelméhez újra. Coelho új mûve nemcsak a tõle megszokott bölcsességrõl tesz tanúbizonyságot, bepillantást enged a brazil szerzõ életébe is, összegzi írói munkásságát, tükröt tart vágyainak és kétségeinek, feltárja féltve õrzött titkait. „Ilyen siker még nem volt

73

Magyarországon – összegezte az eseményeket Kolosi Tamás, a Magvetõt is magában foglaló Líra és Lant elnök-vezérigazgatója. – Két hét alatt huszonötezer példány fogyott el a regénybõl.” Paulo Coelho nem csak azok egyike, akiknek a mûveit a legtöbben olvassák, hanem egyike korunk legnagyobb hatású szerzõinek is. Az 1988-ban megjelent Az alkimista címû regénye Brazíliában minden idõk legna-

más portugál nyelvû könyv, s így a szerzõ egy csapásra nemzetközi hírnevet szerzett magának. Az andalúz pásztorfiú meseelemekkel átszõtt kalandtörténetét a kritikusok SaintExupéry A kis hercegéhez szokták hasonlítani. Santiago, miután kétszer álmodja, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul megkeresni azt. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokat-

A fesztivál díszvendég írója a brazil Paulo Coelho volt

gyobb példányszámban eladott könyve lett, és ezzel még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. 2002-ben a legrangosabb portugál irodalmi szaklap, a könyvpiacot is befolyásoló Jornal de Letras közölte, hogy Az alkimista több példányban fogyott el, mint addig bármely

74

lan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitõl megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni álmait. A filozofikus mese lelki balzsamként hatott azokra a tízmilliók-

ra, akik már elolvasták Coelho alapmûvét. A több mint 45 ezer kiállított kötet közül a kiadók mintegy háromszáz megjelenését kifejezetten a fesztivál idejére idõzítették. A négy nap alatt a magyarországi és a határon túli magyar szellemi élet több mint 200 képviselõje lépett pódiumra és dedikálta könyveit. A szlovákiai magyar kiadók standján is nagy volt a mozgás, a látogatók érdeklõdve lapozgatták a kiállított könyveket. A szlovákiai irodalmat nemcsak szlovákiai magyar, hanem szlovák kiadók és szerzõk is képviselték. Az Irodalmi Központ standján 30 szlovák kiadó mintegy 300 könyvet állított ki, melyet az érdeklõdõk meg is vásárolhattak. A zárónap délutánján két szlovák kötetet, mégpedig Rudolf Sloboda Színésznõk (L. Gály Olga fordítása) címû könyvét, valamint Jana Juráòová A vén kandúr szenvedelmei címû regényét (Horváth Erika fordítása) mutatták be. Mindkét kiadvány az AB-ART Kiadónál jelent meg, a könyveket Milan Resutík, a budapesti Szlovák Intézet igazgatója méltatta. A pódiumbeszélgetésen Jana Juráòová elmondta, nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy regényét magyar nyelvre is lefordították, mert ez azt mutatja, van igény a szlovákiai magyar kultúrában is a feminista irodalom iránt. Hangsúlyozta, hogy kiadója, az Aspekt nõk írásait jelenteti meg, akik tehetségesek, legyenek akár pályakezdõk, akár már befutott mûvészek. Kiadója gondozásában jelent meg Elfriede Jelinek, az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett osztrák

írónõ Színésznõk címû mûve is. A fesztivál ötödik alkalommal adott otthont az Európai Elsõkönyvesek Fesztiváljának, amelynek létjogosultságát jól bizonyítja, hogy a Budapesten eddig bemutatkozó több mint hatvan tehetséges szerzõ közel egyharmadának van már magyar nyelvû könyve, és a partnerországokban is sorra fordítják le mûveiket. A „fesztivál a fesztiválban” idei vendégei Thomas Stangl (Ausztria), Annelies Verbeke (Belgium), Hana Androniková (Csehország), Lauri Pilter (Észtország), Marjo Niemi (Finnország), Fatou Diomé (Franciaország), Mareike Krügel (Németország), Gazdag József (Szlovákia), Peter Woods (Írország), Valeria Parrella (Olaszország), Anton Valens (Hollandia), Agnieszka Drotkiewicz (Lengyelország), Irena Svetek (Szlovénia), Ana Esteban (Spanyolország), Panos Karnezis (Nagy-Britannia) és

Daniela Kapitáòová (Szlovákia). A zárónapon adták át a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülése díjait. Az Év

Az Irodalmi Központ standján 30 szlovák kiadó mintegy 300 könyvet állított ki

Kiadója díj nyertese a Vince Kiadó lett, az Év Kereskedõje pedig a Libri Kereskedelmi Kft. Az idén Spiró György monumentális regényét, a Fogságot kísérte megkülönböztetett figyelem. Az Év Gyermekkönyve Lackfi János A buta felnõtt címû

könyve lett, mely a Móra Kiadó gondozásában jelent meg. A legjobb oktatásban használható könyv, illetve CD-ROM díját a DFt Hungária által kiadott Érettségizõk nagy tesztkönyve – Honfoglaló érettségizõ kiadás, illetve a Wass Albert összes mun-

A szlovákiai magyar kiadók standján is nagy volt a mozgás

75

káit tartalmazó DVD kapta, amely az Arcanum Mûhely Kft. és a Kráter Mûhely Egyesület gondozásában jelent meg. A zsûri az illusztrátori kategóriában két mûvésznek, Szegedi Katalinnak és Kállai Nagy

Krisztának ítélte oda a díjat. Az év legjobb gyermekkönyv-fordítója Tótfalusi István lett, õ Henning Mankell skandináv író ifjúsági mûveinek fordításáért kapta ezt a megtisztelõ címet. Boldizsár Ildikó mesekutató az

elemzéseket, könyvkritikákat és recenziókat tartalmazó Mesepoétika címû munkájáért kapott elismerést. Fotók: Vályi István

Az érsekújvári alap- és középiskola diákjaival, majd a Lavazza Irodalmi Kávéház közönségével találkozott Orbán János Dénes, aki friss gyermekkönyvét, a Búbocska c. „ördögregényt”, valamint Teakönyv c. kötetét mutatta be. Balázs F. Attila Szókeresztem c. új verseskötetét dedikálta a találkozókon. 76

A Cseres Tibor Napok vendége volt április 29-én a székelyföldi Gyergyóremetén Balázs F. Attila. Meztelen lovagok és Szókeresztem c. verseskötetein kívül lapunkat és az AB-ART kiadó tevékenységét is bemutatta az érdeklõdõ közönségnek.

Takács János: Illusztráció a Tõzsér Árpád legszebb versei c. kötethez

Az AB-ART Kiadó fordításköteteit Milan Resutík, a budapesti Szlovák Intézet igazgatója méltatta. Balról a 3. Hováth Erika

77

Egy távollévõ köszöntõ szavai* Az elsõ Makói Ifjú Tehetségek Díj átadásán Néhány évvel ezelõtt, egészen másutt és egy egészen más díj kapcsán Ilia Miska bácsi köszöntötte így szerény személyem, tõle csentem el és aktualizáltam ezt a címet. Mikor a tanár úr szövegét felolvasták a Mûcsarnokban, csak hallgattam megilletõdve, bizonyára hasonlatosan, mint ahogy most Haraszti Ágnes teszi. A díjaktól, különösen, ha azok valamilyen relációba kerülnek József Attilával és a pályakezdéssel, illik meghatódni a díjazottnak. Ha a díjazott ilyen tehetséges pályakezdõ, ilyen érzékeny és izgalmas verseket ír, illik meghatódni a díjazónak is. Márpedig Haraszti Ágnes pompás ígéret, ha kedve van, ironikus, másszor szentimentális, de mindig pontos és alapos. Életre kelti a tárgyakat is: „Minden tág és egyszerû / ma mesélni kellene neked / megnyitom a vízcsapot / a vízre írom a neved” – ezt olvashatják a Búcsú címû versében. Ha szabad egyszerûen fogalmazni: szép. Haraszti játszik a világgal és közben komolyan veszi, eggyé lesz a környezetével, hogy aztán mindenkinél jobban kitûnjön onnét. És ez így helyes. Egy fiatal, elsõkötetes költõnek ön78

magát kell megismernie, körbejárnia, egy elsõ kötet, ha jó, csurom alanyiság. Haraszti Ágnes kötete, az Õszinte legyek jó. Pozsonyi kiadójához Sárvárról, a diákírók, diákköltõk találkozójáról vezetett az útja, ahol megismerte Kemény István, Térey János költészetét, kitágult költõi világképe. Most Debrecenben tanul, Térey, Csokonai és Szabó Magda városában, és élete elsõ díját Makón, József Attila öntudatra ébredésének színhelyén kapja. Haraszti Ágnest csak a verseibõl ismerem, de úgy látom, költészete és személye máris behálózza a Kárpát-medencét. Makó elsõ, ifjú költõknek járó díja a legjobb helyre került.

GRECSÓ KRISZTIÁN Békéscsabán, 2005. április 8.

Örömmel vettük a hírt szerzõnk megérdemelt sikerérõl, és ezúton gratulálunk neki „Makói ifjú tehetségek” díjához. Kötete a Start Könyvek sorozat 13. darabjaként, 2004-ben jelent meg Pozsonyban, az AB-ART kiadó gondozásában. * Grecsó Krisztián laudációja az április 10-i díjátadáson hangzott el.

79

ÚJ KÖNYVEKÚ ÚJ KÖNYVEKÚJ KÖNYVEKÚ ÚJ KÖNYVEKÚJ KÖNYVEKÚ Ú J KÖNYVEK minden gyászban lévõ Olvasónak az elcsendesedést, elmélyülést, amelyre gyógyírként szükségünk lesz életünk hátralévõ napjaiban. (...) Most megint érzem a fájdalmat, mégis jó, hogy rá gondolok, és róla írok. Így is gyógyítom magam. Önterápia. És nem érdekelnek a különbözõ kánonok és olvasatok. Ez az én apuszövegem. (...) (15x21 cm, táblás kötés, 240 oldal, ár: 220.- Sk)

Orbán János Dénes legszebb versei Orbán olyannyira más költészetet akar mûvelni, hogy szinte minden elemi megmozdulása provokatívnak hat. Versei állandóan valamiTõzsér Árpád legszebb versei

Hajtman Béla „Már nyugosznak a völgyek"

A Kossuth-díjas Tõzsér Árpád versei koncentrikus körökbe rendezõdnek, az egyszer már meghódítottból indul tovább, így teremt-teremtett folyton megújuló versvilágot. Válogatta és az utószót írta: Füzi László Illusztrálta: Takács János (14x18 cm, táblás bõrkötés, 128 oldal, ára: 220.- Sk) Parti Nagy Lajos legszebb versei Parti Nagy Lajos költészete folytonos, lassú, aprólékos változtatások, önkorrekciók útján alakul; életmûve megkerülhetetlen a kortárs iroda-

lyen szerep körül forognak. Válogatta és a tanulmányt írta: Margócsy István Illusztrálta: Csorján Melitta (14x18 cm, táblás bõrkötés, 128 oldal, ára: 220.- Sk) Vajda Barnabás Sigmund Freud és a XX. század eleji magyar irodalom Tanulmányok magyar írók és a freudi pszichoanalízis kapcsolatáról A könyv az ún. klasszikus pszichoanalitikus korról szól, amikor Freud a legintenzívebben hatott a modernizálódó magyar irodalomra, különös tekintettel a kultúrhistóriai tények részleteire és esetleges összefüggéseire. (15x21 cm, fûzve, 168 oldal, ára: 200.- Sk)

„A csend. Az írással megtört, az önmagunkra figyelésé, a gyászé, a léleké. Akárhogy is hívom és szólongatom, én még maradok. Aki vagyok. Naplóíró. (…) Mester, köszönöm az õ hetvenegy évét ..." Mester, köszönöm, hogy a ma esti órában is rád tudok figyelni, köszönöm, hogy nem

Németh István Csontváry Kosztka Tivadar családtörténete Aki foglalkozni kezd Csontváryval, a magyar festészet "szent megszállottjával", ahogy Németh Lajos nevezte, elõbb-utóbb megperzselõdik, és ugyanolyan megszállott lesz, mint maga a festõ. Németh István költõ, szerkesztõ évtizedek óta gyûjti róla az adatokat, egészen elképesztõ részleteket tud Csontváryról és családjáról, de egyre újabbak után kutat. Könyve reményeink szerint értékes adatokkal, szempontokkal segíti az életrajz pontosítását. (15x21 cm, fûzött, 168 oldal, ára: 200.- Sk)

kell magamra erõltetnem az ájtatoskodók és hamisan szenvelgõk pózát, kérlek, továbbra is add meg nekem és

A könyvek postai úton is megrendelhetõk az alábbi címen: AB-ART, distribúcia, Železnièná 30/310, 930 28 Okoè Iskolák, könyvtárak, egyesületek és a Szõrös Kõ elõfizetõi részére lebélyegzett (aláírt) megrendelõ ellenében 30%-os árrést biztosít a kiadó. 2000.- Sk feletti megrendelés esetén nem számítunk fel postakötséget!

80

Takács János: Illusztráció a Tõzsér Árpád legszebb versei c. kötethez

lomban. Válogatta és a tanulmányt írta: Németh Zoltán Illusztrálta: Gilányi Zoltán (14x18 cm, táblás bõrkötés, 144 oldal, ára: 220.- Sk)

Tartalom Kinde Annamária: Szandra May hóviharra vágyik (vers) . . . . . 1 Nagy Farkas Dudás Erika: Zenefalak (próza) . . . . . . . . . . . . . 4 Szászi Zoltán: Hûség, Festõ a tájban, Macskám halálára, Ketten a kereszten. Távolban föld, *** (versek) . . . . . . . . . . 8 Beat Brechbühl: Gotthold, a bõrönd (novella, Horváth Erika fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Orbán János Dénes: Búbocska (ördögjáték; részlet) . . . . . . . . . 16 Startvonal Pollock Márió: Mikor a ló belegaloppoz az irodalomba (novella) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 Charles Bernstein versei (Balogh Klára és Császár Andrea fordításai) . . . . . . . . . . . . . 46 Bob Perelman: Kína (vers, Brutovszky Szilvia fordítása) . . . . . 49 Margaret Atwood: Játék ebéd után (vers, Ligárt Angéla fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 Eiléan Ni Chuilleanáin: Kondás (vers, Ligárt Angéla fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Patrick Modiano: Augusztusi vasárnapok (prózarészletek, Domonkos István fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 Kanovits Zol versei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 Szalma Réka versei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Rácz Boglárka versei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 Kõ kövön Füzi László: A költészet körei – térben és idõben (Tõzsér Árpád költõi világáról) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 Németh Zoltán: Parti Nagy Lajos (tanulmány) . . . . . . . . . . . . 64 Jász Attila: Monológkísérletek (Kurt Hofmann: Beszélgetések Thomas Bernharddal) . . . . . . . 69 Horváth Erika: A minõségi irodalom ünnepe (XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál) . . . . . . . . . . . . . . 73 Képes hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 Grecsó Krisztián: Egy távollévõ köszöntõ szavai (Az elsõ Makói Ifjú Tehetségek Díj átadásán) . . . . . . . . . . . . . 78 Új könyvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80

Regisztrációs szám: 1582/96 Szerkesztõség: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected]; [email protected] Fõszerkesztõ: Haraszti Mária Kiadja az AB-ART Kiadó Felelõs kiadó: Balázs F. Attila, [email protected] Nyomdai elõkészítés: Median Nyomja: Pelikán Kft., Dunaszerdahely

KÕ

SZÕRÖS

IRODALOM, MÛVÉSZET, KRITIKA

Megjelenik kéthavonta Dvojmesaèník Celoroèné predplatné: 180.– Sk

ISSN 1335-6321 Realizované s finanènou podporou Ministerstva kultúry Slovenskej republiky

A borítón: EGRI ISTVÁN (Kolozsvár) munkái. A lapszámot TAKÁCS JÁNOS (Dunaszerdahely) grafikáival illusztráltuk. A Szõrös Kõ megvásárolható az alábbi könyvesboltokban: Akadémia Könyvesház (Dunaszerdahely) Amicus (Dunaszerdahely) Andrew Book (Galánta) Bestseller (Párkány) Bulgakov (Kolozsvár) Írók Könyvesboltja (Budapest) Konkurent (Komárom) Plectrum Könyvesbolt (Losonc) Ricsi Press 2 (Párkány) és a Madách-Posonium országos Kultúra Könyvesbolt hálózatában. A lap kiadásához hozzájárul a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Illyés Közalapítvány.

NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA

Megrendelhetõ a kiadó címén. Elõfizetési díj 1 évre: 180.– Sk Magyarországon megrendelhetõ: AB-ART Hungary, 2040 Budaörs, Köztér 3/3. LITERATÚRA, UMENIE, KRITIKA

Registraèné èíslo: 1582/96 Redakcia: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected] Šéfredaktorka: Mgr. Mária Harasztiová Vydáva Vydavate¾stvo AB-ART Zodpovedný vedúci: Attila F. Balázs Tlaèiarenská príprava: Median Tlaè: Pelikán s. r. o., Dunajská Streda

A szerkesztõség nem feltétlenül azonosul a megjelentetett írások tartalmával. A kéziratok megszerkesztésének jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.