2010. március
Szaktanácsadói szemmel a paprika kisüzemi palántaneveléséről Kassai Tamás SzIE Kertészeti Technológiai Intézet, Gödöllő Magyarországon a legfontosabb hajtatott zöldségfaj a paprika, az összes hajtatási felület közel felén e fajt termesztik. A „palántanevelő gyárak” utóbbi években történő jelentős térnyerése mellett azonban a termelők nagy része még mindig a termesztés mellett palántaneveléssel is foglalkozik. Napjainkban már általános vélekedés, hogy a jó minőségű palánta alapfeltétele az eredményes paprikatermesztésnek, mert a palántanevelés folyamán az adott tenyészidőszak gazdaságosságát alapozzuk meg. Összességében elmondható, hogy a sikeres termesztés alapja a kiváló minőségű, jó kondíciójú és egészséges palánta, és igazán jó palántát csak azok a kertészek tudnak előállítani, akik a palántanevelés technológiájának írott és íratlan szabályait a saját lehetőségeikhez képest maximálisan betartják. Meg kell vallani – különösen ebben a paprikának sem kedvező gazdasági helyzetben –, nem könnyű a dolguk. A hazai paprikatermelők – a melegágyas palántaneveléstől a nagylégterű berendezésekig bezárólag – nagyon változatos technológiákkal dolgoznak. Akik a palánta alapvető igényeit (fény, hőmérséklet, vízellátottság) sem tudják biztosítani, azoknál a palánták rossz kondíciójúak, megnyúltak, betegségre és kártevőkre fogékonyak lesznek. Az alacsony hőmérséklet, a kevés fény, a hiányos szellőztetés, a túlzott vízadagolás, a sűrű növényállomány, az alapvető növényvédelmi higiénia mellőzésének következményeként a palántákat károsító szervezetek felszaporodhatnak, és a kiültetett állomány teljesítőképessége gyengébb lesz, súlyos esetekben az állomány korai felszámolására is sor kerülhet. Az ilyen súlyos esetek közé a növényvédelmi hiányosságok vala-
118
melyike és a nem megfelelő palántanevelő közeg használata sorolható. Palántanevelési technológiák A palántanevelő kertész első teendője a magvetés idejének pontos meghatározása kell, hogy legyen. A magvetés szigorúan a tervezett kiültetés előtt 40-60 nappal történjen. A paprika csírázásához 30-32 °C közötti hőmérséklet, víz és oxigén szükséges. Ha ezeket az alapfeltételeket nem tudjuk biztosítani, akkor hiányos és vontatott, valamint egyenetlen kelésre számíthatunk. Miután kikeltek a magok a hőmérsékletet azonnal vegyük vissza éjjel 18, nappal 20-22 °C-ra. Amennyire lehet, rendszeresen szellőztessünk, és lehetőleg tartsuk be a meleg talp (gyökérzet), hideg fej (levelek) alap elvet. Ezzel a módszerrel szebben fejlődnek (nem nyúlnak) a növényeink. A palántanevelésnél a helyrevetés és a tűzdelés is elterjedt technológia.
Tűzdeléses palántanevelés A tűzdeléses palántanevelés elő nye, hogy kisebb a fűtési költség a palántanevelés első 3-4 hetében, és tűzdeléskor lehet válogatni a palánták között, ami különösen vontatott vagy rossz kelésnél fontos. Nagy hát ránya a tűzdelésnek, hogy még egyenletes kelés után is egyenetlen lesz az állomány, ami elsősorban a tűzdeléskori gyökérsérüléseknek köszönhető. Ezen kívül – különösen a 350-400 db mag/szaporító tálca fölötti vetéssűrűség esetén – nagy a veszélye a megnyúlásnak és a palántadőlésnek. Az Intézetünkben végzett kísérletek bizonyítják, hogy a szaporító tálcába vetett palántáknak is szükségük van tápanyagra (1. kép), tehát ne vessük tápanyag nélküli közegbe. Ezzel a cikk későbbi felében részletesen foglalkozom. Amikor a palánták elérték a 2-4 lombleveles állapotot, itt az ideje a tűzdelésnek (pikírozás). A koráb-
1. kép A optimális (bal) és alacsony tápanyagszinttel rendelkező szikleveles állapot
Palántanevelő közegek Az elmúlt években változott a paprika palántanevelése során alkalmazott közegek, összetevők használata. A mai felfogás szerint modern közegek közt kiemelkedő részarányban jelenik meg a savanyú (ún. balti) tőzeg, de még mindig sokan alkalmazzák a magyar meszes tőzegeket is (pötrétei, sükösdi stb.).
2. kép Az alacsony pH-ra beállított balti tőzegben gyakori a káliumhiány ban elvégzett tűzdeléssel kevesebb kárt okozunk, mint ha megkésünk vele. Minél korábbi a tervezett kiültetésünk, annál nagyobb cserepet használjunk tűzdeléskor. A fűtött fóliásoknak a 10-es vagy a 8-as cserép későbbi szétrakással, a legmegfelelőbb.
A palántanevelő közeg kiválasztásának egyik kulcsfontosságú tényezője, hogy olyan talajkeveréket használjon a termesztő, amelyik a fejlődő növény számára optimális mértékben és egyenletesen biztosítja a tápanyagot, a talajkeverék szerkezete – a rendszeres öntözés ellenére is – lehetővé tegye, hogy a gyökérnek elegendő oxigén álljon rendelkezésére. Intézetünk az utóbbi 10 évben több mint egy tucat keveréket, illetve közeget tesztelt a paprika palántanevelése céljából. A teljesség igé-
nye nélkül néhány tapasztalatot megosztok a lap olvasóival. A kísérleteink és a szaktanácsadói tapasztalataim alapján gyakorlati használatra több keveréket tudok javasolni a paprika palántanevelé séhez, ezek a következők: 1. gyári keverésű magyar tőzeg – kiegészítő tápoldatozással, 2. gyári keverésű balti tőzeg (Remix, Latagro, stb.) – kiegészítő tápoldatozással, 3. 30-50 % natúr magyar + 50-70 % baltikumi tőzeg + műtrágya, 4. 50-70 % natúr magyar + 30-50 % baltikumi tőzeg + műtrágya, 5. natúr baltikumi tőzeg + 5 kg/m3 futor + műtrágya, 6. 80 % natúr baltikumi tőzeg + 20 % nagyszemcsés kertészeti perlit + 5 kg/m3 futor + műtrágya (1. táblázat). A paprika esetében a nemzetközi és hazai szakirodalom 300 g/m3 dózisnak megfelelő nitrogénműtrágyát tart optimálisnak bekeverni a palántaföldbe, de egyes irodalmak ajánlásai az 500 g-os értékig is elmennek. A kész földkeverékeket gyártó
Palántanevelés helyrevetéssel A helyrevetett technológiánál nagyobb a fűtésköltség, de egyenletes fejlődésű az állomány és nem sérül a gyökérzet. Vannak azonban olyan termelők is, akik a két nevelési módot kombinálják oly módon, hogy a magokat 160-240 fészekkel rendelkező műanyag tálcába rakják és a kis palánták megerősödése után ültetik át azokat cserépbe. A hideghajtatásban, valamint a szabadföldi paprikatermesztésben egyre inkább terjed az úgynevezett tálcás palánta, amelyet elsősorban a palántagyárak forgalmaznak nagy mennyiségben. Ennél a technológiánál a magot helyrevetik, de a tálca lyukmérete miatt (3x3; 4x4 cm) nem szabad 5-7 hetesnél hosszabb palántanevelési időt tervezni, ugyanis ezt a szűk méretet kinövi a paprika és „kiöregszik”.
3. kép A tőzeggomba megjelenése gyors és általában az egész állományra kiterjed 1. táblázat A palántaföldhöz keverhető műtrágyák Márkanév Buviplant A Osmocote Start PG Mix
N 20 12 14
P 10 11 16
Összetétel K Mikroelem 15 + 17 + 18 +
Ajánlott dózis (kg/m3) Magvetéshez Tűzdeléshez 0,5-1,0 2-3 1-2 0,5-0,8 1,2-1,75
119
2010. március
4. kép A tőzeggomba fiatal, korai tünete a cserépben üzemek, a termesztők tápoldatozó kedvének teret hagyva, sokszor csak 1 kg, a legritkább esetben maximum 2 kg PG MIX-et kevernek be köbméterenként. Ez típustól függően 120150, illetve 240-300 g/m3 N-nek felel meg. Mi magunk is helyrevetés esetén köbméterenként 1 kg (140 g N), tűzdelés esetén 1,75 kg (245 g N) PG MIX-et ajánlunk bekeverni. A palántanevelő közegek és kezelésük között nagyon nagy különbségek vannak, holott mindegyikben szemre hasonló minőségű palántákat lehet nevelni. Sok termelő csalódott, vagy épp ellenkezőleg örül 1-1 újabb receptúra kipróbálása után. Holott csak arról van szó, hogy sikerült-e ráéreznie az adott keverék kezelésének fortélyaira. Egy-két példát hadd említsek. A baltikumi tőzegféleségekben kiváló és csapnivaló minőségű palántát egyaránt lehet nevelni, csak tudni kell azt, hogy a tőzeget a cserépbe töltés előtt át kell nedvesíteni (földnedves állapot, melyre jellemző, hogy kezünkkel összenyomva érezzük a nedves állapotát, de vizet nem tudunk kipréselni belőle) és a cserepekben nem szabad nagyon megnyomni a tőzeget töltéskor. Ennek hiányában ugyanis rossz lesz a közeg vízgazdálkodása, ami súlyos gyökérpusztuláshoz vezet. A natúr balti tőzeg használatakor nagyon fontos a pH 6-7 közé történő beállítása futorral. Ellenkező esetben a palánta nem tud kellő mértékben fejlődni (2. kép), súlyos esetben (5
120
pH alatt és 8 pH fölött) el is pusztul. A gyári keverékeknél föl kell készülni arra, hogy eredetileg kevesebb műtrágya van a keverékekben, mint amit a műtrágya-forgalmazó cégek a kiszerelésre ráírnak. Sajnos ez bálánként változhat, ezért tanácsos az összes bálát összekeverni és homogenizálni. Sok esetben nem az előállító cég, hanem a forgalmazó vagy a termelő követi el azt a hibát, hogy az idejekorán (akciósan) megvásárolt bálákat nem szakszerűen tárolja. Sokszor akár több hónapon keresztül állnak a tároló helyen a szabad ég alatt. Ekkor egyes bálák, ha vizet kapnak, a bennük lévő műtrágya feloldódik és gyökérsérülés vagy kimosódás formájában rontja a palántaminőséget. Ennek az a következménye, hogy a palántanevelés 3-4. (helyrevetett technológia), illetve 3-5. (tűzdeléses technológia) hetétől el kell kezdeni a tápoldatozást az időjárás, a tápanyagtartalom, a talajtípus, a fajta, a palántafejlettség, a gyökérzet stb. alapján, meghatározott időközökben és dózisban. Az ömlesztetten szállított magyar tőzegeknél általános probléma, hogy viszonylagosan magas sótartalmuk mellett az egyes makroelemekből (NPK) alacsony szinttel rendelkeznek. Találkoztam 2009-ben már olyan mintával, melynek az összes vízoldható sótartalma 2 EC feletti volt, de csak azért, mert nagy volt a kalcium-, a magnézium-, a hidrokarbonát- és a nátriumtartal-
ma. Ilyen esetben csak a natúr balti tőzeggel történő 50-50 %-os hígítással és pontos pH-, valamint tápanyagbeállítással lehet palántanevelésre használhatóvá tenni a közeget. A balti tőzegek önmagukban történő használata sem veszély nélküli. Egyelőre csak elvétve, de egyre gyakoribb rendszerességgel találkozom olyan esetekkel, amelyeknél – különösen januári, februári fényszegény időszakban – felszaporodnak a talaj- és tőzeggombák (Aspergillus spp., Sporotrichum spp., Paelomyces spp., Papulospora spp. stb) (3-4. kép). Ezek a palántát közvetlenül nem károsító szaprofita gombák fejlődésük folyamán tápanyagot vonnak el a közegből, annak vízháztartását kedvezőtlenül megváltoztatják, s ezáltal a palánta fejlődésében vis�szamarad, gyökérzete részlegesen vagy teljesen károsodik. Még nem bizonyított tény, de meggyőződésem, hogy e gombák által termelt toxinok is gátolják a paprikapalánta fejlődését! Az Intézetünkben végzett kísérleteinkből és a termelői gyakorlatból levonható következtetés, hogy minden esetben a saját magunk által a technológiának és a fajtának megfelelően beállított tápanyagszintű és -összetételű közeg a legmegfele-
5. kép Zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) kolónia paprika palántán
6. kép Foltos burgonya-levéltetű (Aulacorthum solani) szívogatásának tünete paprikapalántán lőbb. Ezek között is mindig kimagaslóan vizsgázik a magyar tőzeg és a baltikumi tőzeg keveréke, ahol az arányokat mindig a tőzegek sajátosságainak megfelelően állítjuk össze.
EC-jű talajban, óvatosabb öntözéssel és 1-2 °C-kal alacsonyabb hőmérsékleten nevelhetjük.
A fajta és technológia hatása a palántanevelésre
Az egészséges palánta előállításának alapja az alapvető növényvédelmi higiénia betartása, valamint a precíz, megelőzésen alapuló növényvédelem. Az utóbbi évek paprikában engedélyezett növényvédőszer-kivonásainak is köszönhetően itt nem szabad hibázni és felelőtlenül termelni, mert a legapróbb hiba is végzetes lehet.
A palántanevelés szempontjából a különböző fajtáknak, illetve fajtatípusoknak eltérő igényeik vannak. Azok a termelők, akik több fajta palántáját nevelik egyszerre, nagyobb eredményre számíthatnak, ha a fajtaigényeket külön-külön is ki tudják elégíteni. A palántanevelés közbeni alacsonyabb hőmérsékletre, szárazabban tartásra, magasabb EC értékű talajra és a gyökérsérülésre a palánták a virágképződés felgyorsításával reagálnak. A végeredmény kicsi, generatív palánta. Ennek következménye a kiültetés utáni azonnali virágzás és terméskötés, amely visszafogja a növény növekedését. Gyakorta kell emiatt leszedni az első 1-2 kötést ahhoz, hogy a kiültetett paprika szára elinduljon. Erre különösen a generatív típusú fajták hajlamosak. A zöld hegyes fajták, illetve az erős növekedésű tölteni való típusok az erős növekedés miatt hajlamosak a virágelrúgásra. Ezért ezeket a fajtákat különösen fényszegény időszakban, nagy cserépben, magasabb
A palántanevelés növényvédelme
Röviden összefoglalva, a legfontosabb teendők a következők. Magvetés előtt a szaporítóládákat fertőtlenítsük! A faládákat gázperzselővel, a műanyag ládákat pedig 10 %-os HYPO-val vagy 3 %-os formalinnal tudjuk fertőtleníteni. Magvetés után közvetlenül végezzük el a palántadőlés elleni beöntözést (Dithane M45, Previcur 607 SL, Proplant, Topsin-M 70 WP, Trifender stb.). Ezt később a palántanevelés folyamán még legalább egyszer meg kell ismételnünk! Tűzdelés után is az előzőekben felsorolt gombaölő szerekkel beöntözést végezzünk, és 2-3 napra ideiglenesen emeljük meg a hőmérsékletet 23-25 °C-ra, a jobb begyökeresedés érdekében. A kártevők közül a legveszélyesebbek a levéltetvek (5-6. kép) és a tripszek (7. kép). Ezek ellen is a megelőzés a leghatékonyabb védelem. A palántanevelő berendezést fertőtlenítenünk kell. Ez lehet talajfertőtlenítés vagy a magvetés (tűzdelés) előtti formalinos (3 %) permetezés. Ha ez utóbbit alkalmazzuk, akkor 5-7 nappal a kezelés előtt fűtsük fel a szaporító helyiséget, és legalább kétszer fertőtlenítsük bő lémennyi séggel, majd szellőztessünk. A palántanevelő helyiségben ne teleltessünk dísznövényeket (pl. muskátlit), ne hagyjuk nyáron – még a környezetét sem – elgyomosodni, s hozzá kell szoknunk, hogy a palántanevelő nem raktár. A levéltetvek és
7. kép Tripsz (Frankliniella occidentalis) szívogatásának tünete paprikapalántán
121
2010. március
8. kép A palántakorban TSWV-vel befertőződött paprikanövény ültetés utáni jellegzetes tünete a tripszek esetleges megjelenését és mozgását sárga, illetve kék ragadós lapokkal figyelhetjük. Lehetőleg minél több legyen ezekből a lapokból, a legjobb, ha 5-10 m2-ként van belőlük 1-1. Elhelyezésükre is ügyelni kell, a legjobb, ha a növények
fölött vannak 10-20 cm-rel. Azok a termelők, akik inkább a menetrend szerinti (hetenkénti) rendszeres permetezést választják, azok azt kockáztatják, hogy az ezeket a védekezéseket túlélő egyedek utódnemzedékei a kiültetett állományban végzett
kezeléseket is túlélik. Sőt, minden egyes permetezés stressz a növények számára is. Ennél is súlyosabb a kár, ha a kártevő vírusokat is terjeszt. Ezek közül manapság a legveszélyesebb a tripsz által terjesztett paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV) (8. kép). Ha a palánta befertőződik, akkor már az is meggondolandó, hogy kiültessük-e a növényeket. Nehéz döntés, de gazdaságosabb, ha megtesszük minél előbb. Összességében a jó palánta neve lésének titkát a következőkben fog lalhatjuk össze: optimális vetési időpont, helyrevetés, optimális tápanyag-összetételű és jó vízgazdálkodású földkeverék, a mindenkori fejlődéshez és fényviszonyokhoz igazított hőmérséklet és páratartalom, egyenletes vízellátottság, nagy légtér, preventív növényvédelem és nem utolsósorban minimum egy EC- és egy pH-mérő, valamint egy kis szakértelem. n
Tallózás...
Új-Zélandi „zebra krumpli” Új-Zélandon a burgonyatermesztők és -feldolgozók egy újonnan megjelenő betegséggel kénytelenek megismerkedni – áll a Fruit and Vegetable Markets 2009. december 1-jei számában. A liberibacter elnevezésű baktérium által okozott tünetek a gumón is megfigyelhetők. A talajból kiemelt gumók közül felületes rátekintés alapján nem különíthetőek el a fertőzöttek. A feldolgozás során azonban szembeötlő a változás. A beteg gumók ugyanis nem főnek meg kellőképpen, sütés közben könnyebben megégnek, a zsiradékot gyorsabban megkötik. Mélyhűtéskor igen jellegzetes a kórkép, melyet a találó „zebra chip” elnevezés szemléltet. A baktérium terjedésében egy levélbolha faj játszik fontos szerepet, mely első megjelenését az országban a baktérium felbukkanása előtt két évvel regisztrálták (2006). Az eddigi tapasztalatok
122
alapján azt állapították meg, hogy a rovar 15-30 °C között mutatja a legnagyobb aktivitást. Tovább árnyalja a képet, hogy a korai fajták nem betegedtek meg, a későbbiek pedig igen. Az elmúlt szezonban már hatalmas gazdasági károkat okozott a baktérium Új-Zélandon. A Potatoes New Zealand honlapjáról is tájékozódhatunk az új betegségről. (http://www. potatoesnz.co.nz/user_files/PDF/ Liberibacter_Grower_Update_ Sept08.pdf) A baktérium gazdanövényei közé tartozik a burgonyán kívül a paprika, a paradicsom és a szintén Solanaceae családba tartozó tamarillo (paradicsomfa) is. A tünetek közül legfontosabb a már korábban említett „zebra chip” jelenség. Az elnevezés arra utal, hogy a burgonyaszeleteken sütés után sötétbarna csíkok és foltok rajzolódnak ki, melynek oka a
keményítő cukorrá alakulásával hozható összefüggésbe. A fertőzött növény levelein sárgulás és sodródás figyelhető meg. A termés mennyisége is elmarad a várthoz képest. Súlyos esetben akár a növény pusztulásához is vezethet. A baktérium mechanikai úton nem terjed. Paradicsom és burgonya levélbolha (Bactericera cockerelli) mint vektorszervezet játszik szerepet a betegség növényről növényre való továbbjutásában. Az imágók jól repülnek, de a szél segítségével is elsodródhatnak nagyobb távolságokra. A liberibacter nevű baktérium ellen nincs hatékony vegyszeres védekezésre lehetőség. A kórokozó megfékezésében kulcsszerepet játszik a vektorszervezet ellen alkalmazott kezelés. A levélbolhaelőrejelzés módszerének kidolgozása megkezdődött. Fordította: Polgárné Balogh Eszter
