Szakmai beszámoló
Hogyan (ne) bánjunk (el) gyűjteményünkkel Gyakorlati tanácsok a műtárgyak állapotának megőrzésére (Állományvédelmi továbbképzés) A települési önkormányzatok könyvtári, közművelődési és múzeumi feladataihoz nyújtott támogatások részletes szabályairól szóló 13/2013. (II. 14.) EMMI rendelet meghatározza a megyei hatókörű városi múzeumok állományvédelmi feladatait is. A rendelet 5. § (3) bekezdés b) pontja alapján: „módszertani műhelygyakorlat szervezése, módszertani műhely működtetése restaurálási és műtárgyvédelmi tevékenység körében gyakorlati bemutatóval egybekötve legalább évente kétszer”. A Laczkó Dezső Múzeum, mint megyei hatókörű városi múzeum a fent megjelölt feladathoz kapcsolódva pályázott a „Hogyan (ne) bánjunk (el) gyűjteményünkkel – gyakorlati tanácsok a műtárgyak állapotának megőrzésére” című továbbképzésre. A szeptember 16–17-én lezajlott esemény célközönsége a Veszprém megye területén engedéllyel rendelkező, állami vagyont kezelő azon muzeális intézmények képviselői voltak, akiket a Laczkó Dezső Múzeumnak az állami feladat keretein belül szakmailag segítenie kell. Az első nap előadások hangzottak el műtárgyvédelmi szakemberektől és muzeológusoktól. Az első előadásban Ludvai Zsuzsanna restaurátor, a Laczkó Dezső Múzeum állományvédelmi felelőse tájékoztatta a résztvevőket az elmúlt időszak múzeumi szervezeti felépítésében lezajlott változásokról. Fölvázolta a – volt megyei múzeumok helyébe lépő – megyei hatókörű városi múzeumok állományvédelemmel kapcsolatos új feladatköreit, hivatkozva a 13/2013. EMMI rendeletre. Tisztázta a preventív konzerválás fogalmát, kiemelve a megelőző műtárgyvédelem fontosságát. A második előadásban Tuskán József, a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum fa-bútor restaurátora a fa alapanyagú műtárgyakat érő humán károsodásokról beszélt. Előadásában képekkel illusztrálva bemutatta, hogy gondatlanságból milyen károsodások érhetik a gyűjteményben található bútorokat. Kiemelte azt a – még a közelmúltban is létező – gyakorlatot, miszerint a gyűjtemény-
1
ben szereplő bútorok mindennapi használati tárgyként való alkalmazása milyen károkat okoz. A helytelen takarítási módszerek, a laikusok által végzett „jóindulatú” beavatkozások is hasonló eredményre vezetnek. Előadásában kiemelte, hogyan lehet a károkat egyszerű odafigyeléssel kiküszöbölni. Javaslata szerint mind a kiállítások, mind a raktárak takarításnál a személyzet csak a műtárgyak környezetét tisztítsa, a tárgyakat csak arra kiképzett dolgozó. A nedves tisztítás a bútoroknál kerülendő. Javaslatot tett a raktárban elhelyezett tárgyak szakszerű porvédelmére illetve az erre a célra használható anyagokra. Koncz Pál, a Laczkó Dezső Múzeum nyugalmazott restaurátora „Szabadtéri kiállítások, tájházi gyűjtemények műtárgyvédelmi gondjai, lehetőségei” című előadásában bemutatott száztizenegy diából álló sorozat elsősorban Veszprém megyei, közgyűjteményi kiállítóhelyeken, tájházakban és raktári helyszíneken készült felvételekkel vette sorra azokat a jellegzetes károsodásokat, melyek az épület szigetelésének hiányából, vagy hibájából eredtek, ill. amelyek negatív emberi tényezőkre, gondatlanságra, vagy átgondolatlan hanyagságra vezethetők vissza. Konkrét esetekkel illusztrálta ezeket a jellegzetes hibákat, károkat egyes múzeumi színhelyeken készült fotókkal. Az előadás áttekintette a hibaforrások típusain túl az egyes kárelhárító műszaki megoldásokat, kitért a csak foglalkozásszerűen szakrestaurátorok által alkalmazható, farontó gombák és rovarok elleni vegyszeres védelem kérdésére. Hangsúlyosan szerepelt az előadásban a papíralapú dokumentumok, nyomatok (másolataik) kiállítási szerepeltetésének, installálásának kérdése ill. gyűjteményi tárolásuk. A hazai Múzeumi Állományvédelmi Program keretében létrehozott képzésekről, tematikus oktató füzetekről, eszközkölcsönzési lehetőségekről, ill. a program honlapjáról is tájékoztatást adott. „Hogy unokáink is használni tudják – műtárgyvédelem a közoktatásban” címmel Varju András előadásában bemutatta, hogyan kapcsolható össze a múzeumpedagógia és a műtárgyvédelem. A zalaegerszegi Göcseji Múzeumban több olyan program is megvalósult az elmúlt időszakban sikeres pályázatoknak köszönhetően, mely mindkét területen komoly előrelépést jelentett. „Gyűjtemények közös térben” (TIOP 1.2.2.-11/1) projekt keretében három, 21. századi oktatási eszközökkel felszerelt oktatóteret, és ugyancsak a legkorszerűbb digitális információszolgáltató technológiákat is felsorakoztató látvány- és tanulmányi raktárakat alakítottak ki. Az így létrejött terek alkalmasak különböző múzeumpedagógiai foglalkozások, előadássorozatok megtartására, az oktatási intézmények képzési tevékenységének kiegészítésére. 2
Ugyanakkor a történelmi dokumentum- és fotógyűjtemény, illetve a szobor- és iparművészeti gyűjtemény is korszerű körülmények közé került. Szintén az előadásban bemutatott, most induló projekt – „Dolgozva tanulni - Tanulva dolgozni” (TÁMOP 3.2.3-A-11-1) – szerves része a Göcseji Falumúzeum új, látogatóközpontú stratégiájának. Ennek egyik eleme az „Építészet kreatív iparág – Göcseji mesteremberek nyomában” program, melynek célja a helyi, hagyományos építészeti formajegyek megismertetése. A „Hagyományos népi építési technológiák – Fazsindelyés zsúpfedések készítése” című program keretében a Göcseji Falumúzeum zsúp és fazsindely fedésű épületeinek folyamatos karbantartása, felújítása során szerzett tapasztalatokat adják át a tanfolyam résztvevőinek. Ők a régi mesterek tudásáért cserébe jelentős segítséget nyújtanak a falumúzeum épületeink rendbetételében. Így az ott kiállított tárgyak műtárgyvédelmi szempontból lényegesen biztonságosabb környezetbe kerülnek. A program további része a vidékre jellemző népi ételkészítés megismertetése, valamint gyógy- és fűszernövény ismeret oktatása. Egervári Márta, a Laczkó Dezső Múzeum textilrestaurátorának előadása csoportosítva mutatta be a különböző szálasanyagokból készült textil alapú műtárgyak fajtáit. Felsorolta, és típusonként néhány példával illusztrálta az esztétikai, fizikai, kémiai, biológiai károsodásokat, az azokat okozó tényezőket. Egyszerű megoldásokat kínált ezek elkerülésére, figyelembe véve az állami gyűjtemények fenntartóinak szűkös anyagi lehetőségeit. Felhívta a figyelmet azokra az esetekre, amikor feltétlenül és minél hamarabb restaurátor szakemberhez kell fordulni. Elérhetőségeket közölt a megfelelő csomagolóanyagok beszerzéséhez, és szemléltette sík textíliák gyűrődésmentes csomagolási módszereit a megfelelő tárolási és szállítási körülmények biztonságos kialakításához. Ismertette a szakmailag elfogadott kiállítási körülmények paramétereit, az alkalmazható installációs anyagokat és rögzítési módszereket. Mészáros Veronika, a Laczkó Dezső Múzeum szakmai igazgatóhelyettese tájékoztatást adott a muzeális intézmények pályázati lehetőségeiről – kiemelve az NKA által kiírt pályázatokat, valamint arról is, hogy a pályázatok megírásában illetve azok megvalósításában, milyen segítséget tud nyújtani a megyei hatókörű városi múzeum, hangsúlyozva a műtárgyak restaurálásában vállalt szerepet.
3
Hugyecsek Balázs, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum restaurátora előadásában videofilmekkel illusztrálta a tájházi restaurálásban előforduló, különböző anyagtípusokra jellemző műtárgyvédelmi eljárásokat. A prezentációban az előadó megkülönböztette a házilag elvégezhető beavatkozásokat a szakképzett restaurátor bevonását igénylő feladatoktól. A fa alapanyagú tárgyak esetében a rekonstrukciók készítésekor, ezen belül a díszítőfestés másolásának egy olyan módját ismertette, ami nélkülözi az eredeti tárggyal való közvetlen kontaktust, és felgyorsítja az eljárást. Ez rekonstrukciók készítése esetében akár a nem szakmabéli dolgozóknak is segítség lehet, illetve a múzeumpedagógiai oktatások során is alkalmazható eljárás. A papír lapanyagú tárgyak radírporos tisztítását bemutató film olyan látványos módszert ismertetett, melyet megfelelő előkészítés után nem szakemberek is elvégezhetnek. A bőr tisztításánál egy tipikus, mezőgazdaságban használatos eszköz zsírtartalmának eltávolítását ismerhettük meg. A zsírkiütés eltávolítása azonban szakembert igényel. A textil tisztítása egy jó megtartású tárgy esetében, előzetes egyeztetést követően a tájházban dolgozó önkéntesek által is egyszerűen kivitelezhető feladat. A tájházakban nagy mennyiségben fordulnak elő fémtárgyak, leggyakrabban vasból készült mezőgazdasági eszközök, különféle szerszámok. Az előadás olyan konzerváló eljárást ismertetett, amelyben a tárgyak felületén lévő rozsda alakítható át egyfajta védőréteggé. A módszer egyszerűen alkalmazható nem szakemberek számára is. A sérült kerámiatárgyak ragasztása és kiegészítése azonban már szakembert igénylő munkafolyamat. Az előadások elhangzása után a résztvevők megtekintették a Laczkó Dezső Múzeum „Szellem… a tárgyban… a helyben… a képben” című állandó kiállítását, Király András múzeumpedagógus vezetésével. Cziráki Veronika restaurátor pedig a „Nyitott műhely – Múzeumi restaurálás és állományvédelem a Veszprém megyei közgyűjteményekben” című kiállítást mutatta be.
4
A továbbképzés második napja is előadással kezdődött. Schleicher Veronika, a Laczkó Dezső Múzeum néprajzos muzeológusa előadásában – „Célok és tanulságok – a Laczkó Dezső Múzeum pályázati pénzből megvalósult tanulmányi raktára” – a múzeumban megvalósított tanulmányi raktár-fejlesztés muzeológiai és műtárgyvédelmi tanulságait vázolta, három kérdéskör köré csoportosítva. A tanulmányi raktár/látványraktár műfaj nemzetközi és hazai meghatározása közötti feszültség bemutatása révén az előadás rámutatott a gyűjtemények hozzáférhetőségével kapcsolatos illúziók, a múzeumokra erőltetett új, divatos küldetéselemek problematikájához. Az új raktár tereinek és műtárgyvédelmi fejlesztéseinek részletes ismertetése középpontjában az a kérdés állt, vajon mit nyertek és mit veszítettek a gyűjtemények az új elhelyezéssel, amelyet többszöri csomagolás, mozgatás, ideiglenes tárolás előzött meg. Végül az előadás harmadik része a tanulmányi raktár használóinak (tudományos kutatóknak és a nagyközönségnek) szemszögéből mutatta be a fejlesztés értelmezésével kapcsolatos kérdéseket: az új terekben hozzáférhetővé vált tárgy és adat új egységét, a reprezentáció és értelmezés kényszerétől megfosztott műtárgyak hétköznapi és tudományos feldolgozásának új esélyeit, s egyben veszélyeit. A program – a Laczkó Dezső Múzeum szakembereinek segítségével – a tanulmányi raktár megtekintésével folytatódott. A néprajzi bútorgyűjteményt Schleicher Veronika, a történeti gyűjteményt Kákonyi Anna történész, a textilgyűjteményt Egervári Márta textilrestaurátor, a képzőművészeti gyűjteményt pedig Dohnál Szonja művészettörténész mutatta be.
A restaurátorműhelyek látogatásával a munkatársak – Farkas Attila fémrestaurátor, Pálffy Sándor fémrestaurátor, Galambos Csilla szilikátrestaurátor, Juhász Andrea textilrestaurátor, Kovács Ilona papírrestaurátor – konkrét tárgyakon illusztrálva mutatták be az ott folyó munkát.
5
A kétnapos továbbképzés egyik célja volt, hogy személyesen is megismerjük azoknak a körét, akiket megyei hatókörű városi múzeumként a műtárgyvédelmi munka során szakmailag segítenünk kell. Egyben tájékozódjunk lehetőségeikről, problémáikról, Másik igen fontos cél volt, hogy a támogatandó intézmények képviselői tájékoztatást kapjanak az őket érintő törvényi változásokról, megismerkedjenek az állományvédelem fogalmával, a preventív konzerválás alapvető megvalósításának lehetőségeivel, képet kapjanak a munkájukhoz segítségül szolgáló pályázati lehetőségekről. Bepillantást nyerhessenek a Laczkó Dezső Múzeum raktáraiba és restaurátorműhelyeibe, valamint az itt folyó munkába. A továbbképzés igen hasznos volt mindkét fél számára. Személyes kapcsolat alakult ki köztünk, mely megalapozza a későbbi eredményes munkát. Fontos eredmény, hogy a Laczkó Dezső Múzeum – mint a megye területének működő muzeális intézmények műtárgyvédelmi munkáját koordináló intézmény – immár fel tudja mérni, hogy a további műhelygyakorlatokon milyen ismeretek átadására van a legnagyobb szükség. Az intézmények képviselői pedig tájékozódtak arról, hogy az állományvédelem területén milyen tennivalóik lesznek a későbbiekben. Tapasztalatunk szerint a feladat fontosságával való megismerkedés némiképp el is rémisztette az e témakörben eddig járatlan kollégákat. Az előadásokon és a műhelylátogatásokon szerzett gyakorlati ismeretek azonban bebizonyították a feladat kivitelezhetőségét. A Laczkó Dezső Múzeum, mint megyei hatókörű városi múzeum állományvédelemmel kapcsolatos állami feladatai során 31 intézményt segít. A továbbképzésre mindegyik intézmény képviselőjét meghívtuk. A 32 intézményből 26 képviseltette magát, volt ahonnan több érdeklődő is érkezett. Ugyanakkor más megyékből érkeztek műtárgyvédelmi szakemberek is, akik részben előadóként, részben hallgatóként voltak jelen. Így a szünetekben és a műhelybemutatókon alkalmunk volt a társmúzeumok szakembereivel konzultálni az elvégzendő feladatok kivitelezési lehetőségeiről.
6
