SZAKDOLGOZATI ANNOTÁCIÓK 2011

SZAKDOLGOZATI ANNOTÁCIÓK 2011

TUDÓSGENERÁCIÓK AZ ÁVF-EN

137

138

XXI. Század – Tudományos Közlemények 2011/26

Bagota Réka* A DOLGOZÓI ELÉGEDETTSÉG MÉRÉSE ÉS ELEMZÉSE A TRENKWALDER SZEMÉLYZETI SZOLGÁLTATÓ KFT.-NÉL** Az emberi erõforrás megbecsülése, igényeinek kielégítése nagyban hozzájárul egy vállalat sikeres mûködéséhez. Ezért rendkívül fontos odafigyelni a dolgozók elégedettségi szintjére, és folyamatosan ügyelni arra, hogy milyen elégedettségi tényezõkön célszerû változtatni a javulás érdekében. Dolgozatom központi célja a dolgozói elégedettség vizsgálata a Trenkwalder Kft.-n belül. Herzberg motivációs elmélete alapján kiválasztottam 5 olyan tényezõt, mely véleményem szerint a legjobban befolyásolja az adott vállalaton belüli munkahelyi elégedettséget. Horizontális és vertikális összehasonlítást is végeztem a következõ módon: területi összehasonlítást végeztem Budapest és a keleti régió között, valamint a két térség összesített eredményeit összevetettem a 2008-as eredményekkel is. A szakdolgozat elsõ része tartalmazza a szakirodalmi áttekintést, mely a fõiskolai tanulmányok során elsajátított humánerõforrás-ismereteket és gyakorlati tapasztalatom során megszerzett tudást foglalja össze a munkahelyi elégedettség tényezõivel kapcsolatban. A szakirodalmi áttekintést követõen a Trenkwalder Kft.-re fókuszálva mutatom be a saját megfigyeléseimet, és az általam készített kérdõív segítségével ismertetem az eredményeket. A vizsgálatom során kitérek a kommunikációra, a munkafolyamatokra, a javadalmazásra, a kapcsolatokra és a vállalat által nyújtott szakmai lehetõségekre. Mindegyik tényezõt részletesen bemutatom, majd összegzem a felmerült problémákat. Dolgozatom befejezõ része tartalmazza a javaslatokat. Arra a következtetésre jutottam, hogy egy gyakorlatban is érzékelhetõ beavatkozásra lenne szükség, mely javítana a belsõ dolgozók elégedettségén, növelve a vállalati mûködés hatékonyságát.

*

Gazdálkodási és menedzsment szakos végzõs hallgató

**

Belsõ konzulens: Radnóti István adjunktus, Általános Vállalkozási Fõiskola


139

Bálint Katalin* A FÕVÁROSI EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYEK IRÁNYÍTÁSÁNAK RENDSZERE ÉS FEJLESZTÉSÉNEK LEHETÕSÉGEI A KÖLTSÉGHATÉKONYSÁG SZEMPONTJÁBÓL** Dolgozatomban a Fõvárosi Önkormányzat által üzemeltetett kórházak jelenlegi helyzetét mutatom be, a múltbeli lépéseket, melyek hatással voltak a mostani állapotra és azt, hogy a költséghatékonyság szempontjából, miképpen lehetne gazdaságosabbá tenni a mûködésüket. A gazdasági életben nagyon fontos és nélkülözhetetlen dolog a hatékony mûködés kialakítása az állami tulajdonban lévõ intézményekben is. Az egészségügyi intézményeknek is vannak személyi és dologi kiadásaik, beszállítóik, akiket a megadott idõben ki kell fizetniük. A költséghatékonyság vizsgálatakor az adott kórház gazdasági helyzete jobban megismerhetõ, bírálható és fejleszthetõ. Munkám fõ célkitûzése az volt, hogy a Heim Pál Gyermekkórházat és a Péterfy Sándor utcai Kórház-, Rendelõintézet és Baleseti Központot a 2007 és 2010 közötti mérlegébõl és lejárati tartozásállományából elemezzem, és javaslatot tegyek a hatékonyabb, gazdaságosabb intézkedésekre. A dolgozatomban részletesebben kitérek az egészségügyi ellátórendszer sajátosságaira, valamint bemutatom a rendszer finanszírozóit és a törvényben rögzített finanszírozási technikákat. A vizsgált kórházak jelenlegi helyzetét, mûködésének problémáit bemutató fejezetet kiegészíti javaslatom a Fõvárosi Önkormányzat kórházainak holdingosítása.

*


**

Belsõ konzulens: Böcskei Elvira fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola Külsõ konzulens: Rometné Orosz Julianna

140


Bán Melinda* A KIVÁLASZTÁS ÉS TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI AZ AVIS GROUP BSC KFT.-NÉL ** A kiválasztási eljárás hatékonysága és a késõbbi beválás kérdése fontos emberi erõforrás menedzsment feladat. Dolgozatomban a kiválasztás és a teljesítményértékelés összefüggéseit vizsgáltam az AVIS Group BSC Kft.-nél, ahol a HR-folyamatok strukturált rendszerben, pontosan dokumentálva mûködnek. A cégnél alkalmazott szakmai és általános képességtesztekre helyeztem a hangsúlyt. Ezek speciális képességek meglétét mérik, amelyek feltételezhetõen szükségesek adminisztratív jellegû, pénzügyi, számviteli folyamatokkal kiegészülõ feladatok elvégzéséhez. Hipotézisem, hogy akik jobban teljesítenek a kiválasztás során a képességteszteken, azok a munkatársak a késõbbi teljesítményértékelésükkor is jobb értékeket érnek el, mint a kiválasztáson kevésbé eredményesek. Célom ennek számszerû igazolása volt, amit a képességteszteken kapott eredmények és az egy évvel késõbbi munkateljesítmény értékek összehasonlítása alapján kíséreltem meg. Saját vizsgálatom eredményeként megállapítottam, hogy sem a szakmai képességtesztek, sem az általános képességeket felmérõ tesztek nem mutatnak kapcsolatot a késõbbi teljesítménnyel. Lehetséges, hogy képességeiket tekintve homogén csoportot alkottak a dolgozók, de a késõbbi munkateljesítményüket befolyásoló egyéb tényezõikben nem. Fontos többféle kiválasztási módszer alkalmazása, melyeknél a jelöltek személyisége, motiváltsága, szervezetbe való beilleszthetõsége is elõtérbe kerül. Ezeknek az eszközöknek az elõrejelzõ képességét folyamatosan figyelni kell a szervezet és a munkakör változó követelményeinek megfelelõen. Hatékony lehetne akár munkapróba jellegû tesztek használata a tipikus munkavégzési feladatok szimulálására. A szervezetben még pontosabb koncepcióegyeztetésre van szükség a kiválasztásban és a teljesítményértékelésben, amely megerõsíthetné a kapcsolatot a beválás bejósolhatósága és a tényleges munkavégzés eredménye között.

*


**

Belsõ konzulens: Szakács Ferenc fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola Külsõ konzulens: Skultéty Viktor


141

Behina Katalin* A CONTROLLING MINT AZ EREDMÉNYES SZERVEZÉS ÉS VEZETÉS HATÉKONY ESZKÖZE A BRITISH INTERNATIONAL SCHOOL PÉLDÁJÁN BEMUTATVA** A diplomamunka alapvetõ célkitûzése bemutatni a controlling tevékenységét a British International School példáján keresztül, lehetõleg oly módon gyakorlati példákon keresztül , hogy mind szakmai, mind kívülálló szemmel nézve érdekfeszítõ, érthetõ olvasmányt nyújtson. A szakdolgozatommal el szeretném érni, hogy annak átolvasása után nyilvánvalóvá váljon, milyen tevékenységekkel és eszközökkel támogatja a vezetést a controlling, mitõl tekinthetõ a controller a vezetés egyenrangú partnerének, illetve mi a controller tanácsadói szerepe. Hipotézisként az iskolánál tapasztaltak alapján azt állítottam fel, hogy a bemutatott cégnél jelentõs elmaradások vannak a controlling tevékenységben, valamint a vállalat irányításában, döntéshozatali rendszerében, az optimális helyzethez képest. Dolgozatom írása során arra is keresem a választ, hogy az alapfeltevésem vajon helyes-e vagy sem. Szakdolgozatom elejét egy történeti áttekintéssel kezdem, majd rátérek a vizsgált intézményben a controlling szerepének bemutatására, majd részletesen kifejtem mûködését a szakirodalommal párhuzamba állítva. Kritikai észrevételekkel illetem a controlling mûködését, a vállalat vezetését, illetve építõ jellegû javaslatokat teszek a vállalatirányítás hatékonyabbá tételére. Külön kitérek az iskola HR controlling területére, mivel a pénzügyi válság következtében itt történt a legnagyobb változás, ezért ennek a területnek kiemelt figyelmet szenteltem. Ezt követõen, mivel az éves tervezés, negyedéves forecastok elkészítése a controller egyik legnagyobb feladata, a tervezési folyamatot elemzem részletesen, mely az ellenáramlatú módszer segítségével történik az iskolában. A következõ fõbb fejezet, amivel foglalkozom a beszámolási rendszer a BISB-nél. Itt az iskola terv-tény elemzés módszerét elemzem, valamint az általa használt mutatószámok jelentõségére. Végezetül kitérek a controlling szerepére a vezetõi döntéshozatalban, majd levonom a megfelelõ következtetéseket, és megteszem a javaslataimat a controlling rendszer és a vezetõi döntéshozatal jobbá tételéhez.

*


**

Belsõ konzulens: Matheika Márciusné fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola

142


Bozó Lilla* AZ ÖNGONDOSKODÁS INTÉZMÉNYEI A NYUGDÍJRENDSZEREN BELÜL – ÚT AZ EGYÉNI FELELÕSSÉGVÁLLALÁS FELÉ** Szakdolgozatom megírásának alapvetõ célja, feltárni és bemutatni a nyugdíjrendszer azon pilléreit, amelyek az egyén felelõsségvállalásán, vagyis az öngondoskodáson alapulnak. Közel 100 év leforgása alatt a nyugdíjrendszer a társadalmi és gazdasági folyamatok részévé vált. Kezdetben csak az állam vállalta a felelõsséget az idõskorúak finanszírozásáért. Az idõ elõrehaladtával azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a megváltozott gazdasági és demográfiai feltételrendszerben a kialakított nyugdíjrendszer már nem képes a megszokott módon mûködni. A demográfiai szerkezet átalakul, a társadalom összetétele megváltozik, és nincs elegendõ bevétel a nyugdíj célú kiadások fedezésére. A felmerülõ nehézségekre reagálva 1997-ben bevezetésre került a magánnyugdíjpénztár intézménye. Az új szervezetnek köszönhetõen egymás mellett él az állami kézben tartott felosztó-kirovó rendszer, és a szintén állami törvényekkel szabályozott tõkefedezeti modell. A rendszerváltást követõen (1990-es évek) jelennek meg az öngondoskodás különbözõ formái. Az az egyén, aki nem bízik abban, hogy az állami nyugdíjrendszer számára megfelelõ életszínvonalat képes lesz biztosítani, saját kezébe veheti az idõskori anyagi biztonsága megteremtését. A mai kínálat igen széles, több megtakarítási típus közül is lehet választani. A nyugdíjrendszer önkéntes pillérei: Önkéntes Nyugdíjpénztár, Nyugdíj Elõtakarékossági Számla, Nyugdíjbiztosítás. A szakdolgozat részletesen tartalmazza a megtakarítási formák alapvetõ jellemzõit, elõnyeit és hátrányait. A témával kapcsolatban végeztem egy kérdõíves felmérést is, melynek célja feltérképezni a fiatalabb generáció nyugdíjhoz, öngondoskodáshoz való hozzáállását. Az eredmények magukért beszélnek. Elméletileg a felmérésem tanúsága szerint a fiatalság képes azonosulni az önkéntes megtakarítási formákkal, azokat szükségesnek és fontosnak tartja, azonban ezt a jelenlegi tapasztalatok még nem igazán támasztják alá. Magyarországon a lakosság megtakarítási hajlandósága ma még igen alacsony, ami vélhetõen többek között az alacsony szintû pénzügyi kultúrának köszönhetõ.

*


**

Belsõ konzulens: Nyusztay Lászlóné fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola


143

Csendes Antalné

*

A JÓZSEFVÁROSI ÓVODÁK KÖZÖS GAZDÁLKODÁSÁNAK BEMUTATÁSA** Szakdolgozatomban a józsefvárosi óvodák együttmûködését és gazdálkodását mutatom be. Ez a szervezet egy költségvetési szerv, amely egymásba tömöríti a Józsefváros minden óvodáját. Az önállóan mûködõ és gazdálkodó intézmény rendelkezik gazdasági szervezettel, így ez látja el a többi intézmény számviteli, pénzügyi feladatait. Az önállóan mûködõ és gazdálkodó, valamint az önállóan mûködõ intézmények költségvetésének elemzésén keresztül kívánom bemutatni a gazdálkodás sajátosságait. A VIII. kerület Budapest egyik legrosszabb helyzetben lévõ kerülete, súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal. A kerületben már az 1950-es években jellemzõ volt a nyomor, a prostitúció. Józsefvárost társadalmi kettõsség, társadalmi tagozódás jellemezte. Ez az oktatásban is éreztette a hatását. A kerületben 1970-ben 26 óvoda, 18 iskola mûködött, ma már csak 8 kerületi fenntartású iskolát és 13 óvodát találunk. 1990-ben az oktatási intézmények önkormányzati hatáskörbe kerültek megszûntetve ezzel az állami tulajdont, és így kerülhetett sor az intézmények önálló arculatának kialakítására. Ennek ellenére külsejükben sem tudtak vonzóak maradni ezek az elöregedett épületek. Az óvodák a kerület nehézségeit szinte elsõként érzékelik a hozzájuk járó gyermekek problémáin keresztül. A szûkre szabott költségvetési keretükkel való gazdálkodás sok nehézséget jelent számukra Szakdolgozatomban a következõ kérdésekre keresem a választ:

• Milyen különbségek és aránytalanságok mutathatók ki az egyes intézmények között? • A támogatási rendszer igazságos elosztást biztosít-e a mûködéshez? • Milyen elõnyök és hátrányok származnak a közös gazdálkodásból?

*


**


144


Derzsi Borbála* A VÍZ STRATÉGIAI SZEREPE AFRIKÁBAN KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NÍLUS MENTI ÁLLAMOKNÁL** A víz - maga az élet. Bolygónkon mindig ugyan annyi volt belõle. Évmilliókkal ezelõtt a dinoszauruszok is abból az esõvízbõl ittak, amely ma hullik alá az égbõl. Az ivásra, öntözésre használható édesvízkészlet a Földön csupán 1%-ék. A népesség folyamatos növekedése, az erdõpusztítások, a globális felmelegedés azonban felteszi a nagy kérdést: világunk továbbra is beéri-e a Földnek adatott vízkészlettel? Az ENSZ szerint 884 millió ember nem jut biztonságos ivóvízhez, és több mint 2,6 milliárdan élnek nem megfelelõ higiéniai körülmények között. Ráadásul kb. 1,5 millió öt év alatti gyermek hal meg évente a vízhiány, vagy a nem megfelelõ higiéniai körülmények okozta betegségekben. A dolgozat elsõ felében megismerkedhetünk a különbözõ víztisztító technikai eljárásokkal. Úgymint a sótalanítás, a fordított ozmózis vagy a virtuális vízimport. Egyik eljárás sem oldja meg globális szinten a vízhiányt, de mindenképp csökkenti. Továbbá ahogy haladunk a jövõbe egyre újabb és újabb ötletek születnek válhatnak valóra a modern technika segítségével. Akár a Holdról importált víz ötlete is egyszer megvalósulhat. A dolgozat második felében Afrika kerül a fõszerepbe, mivel a legveszélyeztetettebb régiók egyike. A vízhiány mellett számos más konfliktus tényezõkkel kell megküzdenie (etnikai- és vallási ellentétek). Itt a kooperáció az országok között rendkívül fontos lenne, mivel a folyók, tavak átnyúlnak az államok határain. A vízhiány miatt kialakult élelmiszerhiány, rossz higéniai körülmények valamint a szennyezett ivóvíz katasztrofális helyzetbe hozhatja az országokat. A szakdolgozat történelmi áttekintésébõl és kutatásaiból kiderül, hogy az afrikai országok a legtöbb esetben a békés megoldást keresik választják, ha a vízrõl van szó. Esettanulmányként a Nílus menti állomok kooperációját követhetjük nyomon, akik eddig még sikeresen elkerülték a konfrontációt egymás között, azonban egymás közötti viszonyuk nagyban függ az állam irányítóitól, akik sok esetben katonai diktátorok. A fejlett technikai eljárások minden valószínûséggel megoldást jelenthetnének érdekeik ütközésére, azonban ezek elég költségesek, melyeket az afrikai országok nem képesek saját pénzbõl kifizetni. A dolgozatból kiderül Kína és India egyre erõsödõ szerepe nemcsak a Nílus államoknál, de egész Afrikában, mivel hiteleik rendkívül kedvezõek. Az összegzés rávilágít arra, hogy globális szinten egy átfogó kooperációra lenne szükség, olyan határozatokra, törvényekre melyet minden egyes ország elismer. Ezt tekinthetjük egy megelõzõ lépésnek a jövõbeli háborúk elkerülésére. A szakdolgozat tisztán bemutatja az összefüggést a technika, politika és gazdaság között. Valamint azt, hogy e három elem kooperációja nélkül nem lehetséges a békés fejlõdés útja.

*

Nemzetközi tanulmányok szakos végzõs hallgató

**

Belsõ konzulens: Csicsmann László fõiskolai docens, Általános Vállalkozási Fõiskola


145

Dubniczky-Szabó István * KOCKÁZATOS-E A KOCKÁZATRA VALÓ HAJLANDÓSÁG ?** 2007-ben, alapszakos tanulmányaim során Szakács Ferenc professzor úr, látva a TDKdolgozatomat, egy akkor folyó kutatásuk kapcsán megkérdezte, hogy lenne-e kedvem gondolkodni azon, miképpen lehet azt a szubjektív tényezõt számszerûsíteni, hogy a cégek túl nagy vagy alacsony kockázatot vállalnak-e. A dolgozatomban az bemutatom, hogy az eddig használt scoring-rendszerekhez képest nagyobb számú mutatószám használatával pontosabb képet lehet alkotni a cég kockázatairól. A mutatószámok kiválasztásánál elsõdleges szempont volt az, hogy a szakirodalomban legyen rögzítve az elfogadott megfelelõségi érték, ne pedig csak valamilyen szubjektív megállapításra vonatkozó hivatkozás. A cégek kockázatainak teljes körû felméréséhez ezen felül fontosnak tartottam két új mutatószám kidolgozását, melyeket használok is a modellemben. Az eljárással szemben az általam támasztott másik követelmény volt, hogy azon kívül, hogy megmutatja, hogy egy vállalkozás mennyire kockázatos tehát mekkora kockázatot vállal mutassa meg azt is, ha a vállalkozás kockázatkerülõ magatartást folytat. Ennek érzékeltetésére vezettem be a pozitív kockázatosság fogalmát. Dolgozatom utolsó részében az eljárásomat komoly tesztelésnek vettettem alá. Megvizsgáltam azt, hogy csõdök elõrejelzésére használható-e. Mint minden csõd-elõrejelzési modellnél tapasztalható, ez a módszer sem ad tökéletes választ arra, hogy az adott vállalkozás csõdbe jut-e vagy sem. Ha pontos képet akarunk kapni az adott vállalkozásról, akkor továbbra is a teljes elemzés elvégzésére van szükségünk. A modellek csak azt mutatják meg, hogy valami nem mûködik az adott cégnél.

*

Vállalkozásfejlesztés mesterképzési szakos végzõs hallgató

**

Belsõ konzulens: Kovács Edith fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola

146


Faragó Nóra * A VILLAMOS ENERGIA ÁRSZERKEZETÉNEK ÁTALAKULÁSA A LIBERALIZÁCIÓ HATÁSÁRA ** A 20. század a villamosítás évszázada volt. A villamosítás és az erõmûvek a II. világháború után fejlõdtek a legtöbbet. Azonban nem csak a mûszaki fejlesztések voltak jelentõsek az erõmûvek egyre nagyobb volumenû fejlõdésében, szükség volt a társadalmi és gazdasági támogatottságra is. Hiszen ahogy fejlõdött, nõtt az állam és a gazdaság, úgy egyre nagyobb szükség lett a villamosenergia-ellátásra. Az erõmûvek is jelentõsen hozzájárultak a gazdasági és társadalmi fejlõdéshez. A társadalomnak az erõmûvekkel és a villamosenergia-rendszerrel való kapcsolata folyamatosan változott az évek folyamán. Ma a hazai villamosenergiarendszer fejlõdését az Európai Uniós irányelvek és a gazdasági és technikai globalizáció határozzák meg. Magyarország villamosenergia-rendszere az EU-s csatlakozás óta sokat változott. A villamos energia piaci liberalizáció óriási lehetõséget jelentett a külföldi mûködõ tõke beáramlásának. Sok külföldi energetikai cég jelent meg Magyarországon. Ugyanakkor a hazai termelõ cégek számára óriási kihívást jelentett a megváltozott mûködési környezet. A dolgozat a villamosenergia-piac mûködését, ezen keresztül a piaci árszerkezet változását mutatja be. Dolgozatomban bemutatom magát az erõmûvet mint létesítményt, összehasonlítom a liberalizáció elõtti rendszert a mostani rendszerrel, ismertetem a mai árampiaci mûködést és azt, hogy a hazai erõmûvek miként helyezkednek el ebben a rendszerben, milyen szabályok vonatkoznak a villamos energiával való kereskedésre. A Mátrai Erõmû Zrt. liberalizáció elõtti és utáni villamosenergia-értékesítését, tevékenységét, árampiacon való megjelenését hasonlítom össze. A Mátrai Erõmû Zrt. példáján keresztül mutatom be, hogy a liberalizáció hatására bekövetkezõ változást milyen módon kezelte a cég. Látható, hogy az új szabályozási környezetben, az új piaci lehetõségek megragadásával hogyan reagáltak a kihívásokra. Személyes véleményem szerint a liberalizáció célja az EU-s szabályozási környezetnek történõ megfelelés mellett az olcsó villamosenergia-árak elérése is volt. Sajnos ennek ellenkezõjét tapasztaljuk, ugyanis a verseny árletörõ hatása kizárólag kínálati piacon tud megnyilvánulni. Ez a verseny valójában a termelõk versenye, de a termelõ kapacitások nem növekedtek, sõt az értékesítési láncban új piaci szereplõk jelentek meg a lánc feldarabolódása miatt. E tény további árfelhajtó hatású.

*


**

Belsõ konzulens: Kelemen Katalin fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola


147

Gasparics Krisztina* REKLÁMHATÁS- ÉS ONLINE MARKETING VIZSGÁLAT AZ OPEL SOUTHEAST EUROPE KFT.-NÉL** A digitális eszközök egyre inkább beépülnek napjainkba, meghatározzák azokat. Legnagyobb problémának azt látom, hogy ezzel az alapvetõ információval a cégek nincsenek tisztában, ezáltal nem is fordítanak elég figyelmet online tevékenységük fokozására, és még mindig a klasszikus médiumokat, azaz az ATL-eszközöket részesítik elõnyben. Szakdolgozatomban bemutattam a hagyományos és online marketing tulajdonságait, promóciós eszközeit. Megvizsgáltam két különbözõ médium hatásosságának mérési lehetõségeit. Az Opel Southeast Europe Kft. segítségével megismerkedtem egy multinacionális cég online tevékenységével, majd megvizsgáltam az általuk használt egyes csatornákon keresztüli elérés hatásosságát. A szakmai gyakorlatom alatt megfigyeltem, hogy egyre több online eszközt használnak egyegy kampánynál és folyamatosan fejlesztik a digitális rendszereiket, de saját bevallásuk szerint még nagyon sok kihasználatlan terület van számukra az online világban. Dolgozatom elsõ része elméleti megalapozás, amely után a gyakorlatban, egy konkrét cég példáján keresztül mutattam be, tártam fel az ismereteket. Primer és szekunder kutatást is végeztem. A másodlagos kutatás során felhasználtam különbözõ piackutató cégek eredményeit, a Statisztikai Hivatal adatait és egyéb online információforrás mellett igénybe vettem a nyomtatott szakirodalomban található kutatások eredményeit is. Az elsõdleges kutatásom kvantitatív jellegû, leíró technikával készült. Standard kérdõívet használtam, amelyet kényelmes mintavételi eljárással kérdeztem le. Az alapvetõ leíró statisztikákon kívül alkalmaztam még faktor- és klaszterelemzést, korrelációanalízist. A cél az volt, hogy egyértelmû képet kapjak a médiahasználati szokásokról a cég új Meriva-kampánya során megjelölt célcsoportján belül. Ezen kívül a hirdetések reklámhatásosságát és a márkanév ismertségét mértem fel. A kutatásom fõbb eredményei: • hazánkban egyértelmûen a legtöbbet használt médium a televízió; • a reklámok hatásossága akkor fokozható, ha növeljük a reklámmal való találkozás számát és az elérési útvonalakat; • az internet a második leggyakrabban használt médium, annak ellenére, hogy ez a legfiatalabb médium; • a faktorelemzés során kiderült, hogy a legtöbbet internetezõk a középkorúak. A kutatás során kiderült, hogy a cég által vetített reklámok stílusa nem a legmegfelelõbb a célcsoportjuk ízlését tekintve. A vicces, vidám reklámokat részesíti elõnyben a célközönség. Az is felszínre került, hogy ugyan egyre gyakrabban interneteznek az emberek, de az ízlésük sokkal szerteágazóbb, mint a televízió esetében, így nagyon figyelni kell arra, hogy milyen honlapokon reklámoz a cég. A márkanév ismertségére vonatkozó adatok nagyon pozitív eredményeket hoztak. *


**

Belsõ konzulens: Opitz Éva fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola

148


Gresó Hajnalka* A HELYI SZOCIÁLPOLITIKA – A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK ÉS A CIVIL SZERVEZETEK EGYÜTTMÛKÖDÉSE** A dolgozatomban választ keresek arra, hogy a vizsgált kerületben még fellelhetõ vagy már rendelkezésre álló erõforrásokat hogyan lehetne a jelenleginél is hatékonyabban felhasználni úgy, hogy az önkormányzat szociális tevékenysége a lehetõ legszélesebb körnek a megelégedését szolgálja és a meglévõ hiányosságok a lehetõ legjobban megoldódjanak, közelítve az egyablakos rendszer felé. Ennek érdekében többek között a következõ kérdéseket vizsgálom: 1. Elérhetõ-e az, hogy a bajba jutottak egy helyen kapjanak tanácsot problémáikkal kapcsolatban? 2. Hogyan lehet megvalósítani, hogy az ügyintézések alatt ne tûnjenek el a problémával küzdõ személyek? 3. Egy új informatikai rendszer megoldhatja-e a fenti problémákat? 4. Létre lehet-e hozni egyablakos ügyintézést? Az egyik legfontosabb következtetés, melyet a dolgozatomban próbáltam bemutatni, alátámasztani, hogy a problémával küzdõ embernek, aki segítségért jön hozzánk, szüksége van a személyes kapcsolatra a gondjának intézése közben. Ugyanakkor tudni kell, hogy hol van a határ, ameddig be lehet tekinteni egy ember vagy család életébe. A túlzott kíváncsiskodásellenérzést is szülhet. Ezért nagyon fontos, hogy ezeken a területeken olyan képzett szakemberek dolgozzanak, akik fel tudják mérni e probléma kettõsségét. A dolgozatomban bemutattam, hogy az önkormányzat hogyan végzi szociális tevékenységét, és ehhez milyen segítséget vesz igénybe a helyi (sõt némely esetben nem helyi) civil szervezetektõl. Ezt az együttmûködést tovább kell bõvíteni, mivel a civil szervezetek alulról szervezõdnek, így jobban ismerik a helyi problémákat, gondokat, a kapcsolatuk sokkal személyesebb az emberekkel, mint egy hivatalnak valaha is lehet. Összefoglalva elmondható, hogy könnyen kialakítható lenne egy közös adatbázis az ügyfelekrõl, mivel mindenhol számítógépes nyilvántartást vezetnek. Amennyiben erre nincs pénzügyi keret, akkor az ügyfél küldözgetése helyett az ügyintézõnek kellene hivatalos úton megkérni az igazolásokat, és az ügyfelet egy olyan idõpontra visszahívni, amikor várhatóan beérkezik minden szükséges dokumentum.

*

**

Közszolgálati szakos végzõs hallgató Belsõ konzulens: Bilecz Endre fõiskolai docens, Általános Vállalkozási Fõiskola


149

Gyõri Judit* A BÉRJÖVEDELMEK ADÓZÁSÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA AZ EU ORSZÁGOK TAPASZTALATAIVAL** Dolgozatom témája a bérjövedelmek adózásának összehasonlítása az EU-országok tapasztalataival. Témaválasztásomat az inspirálta, hogy rendszeresen találkozom olyan állításokkal, miszerint Magyarországon a bérek messze elmaradnak az európai átlagtól, viszont az ehhez kapcsolódóan fizetendõ közterhek jelentõsen meghaladják azt. Az ehhez kapcsolódó adminisztrációs kötelezettség is nagyobb az Európa más országaiban megszokottnál. Dolgozatomban ezt az állítást szeretném igazolni vagy cáfolni. A bevezetésben röviden kitérek az adózás kialakulására, valamint az adóztatás szükségességére. Feltárom, hogy melyek az adóztatás funkciói a modern államban. Ezt követõen tárgyalom, hogy a bérjövedelmekhez milyen típusú adók kapcsolódnak. A dolgozat következõ része tárgyalja, hogy az élõmunka jövedelme hogyan alakul Magyarországon és az Európai Unió többi tagállamában. Fontosnak tartottam két jövedelmi szintet ismertetni a dolgozatom során, ezek a minimálbér és az átlagbér. Sokszor halljuk, hogy Nyugat-Európában mennyivel magasabb mindkét jövedelemkategória, mint Magyarországon. Ezért vizsgálatom során kitértem arra, hogy az egyes európai államokban hogyan alakul a minimálbér. Mivel ez önmagában nem ad valós képet az egyes gazdaságok helyzetérõl, ezért viszonyítási alapként kitérek arra is, hogy az egyes országok teljesítõképessége hogyan viszonyul a fent említett két bérszinthez. Az összehasonlításhoz az Eurostat rendszerében található adatokat használtam fel, ahol Európa minden államára kiterjedõ hivatalos statisztikák találhatók. A bérek értékeléséhez a minimálbéreket, illetve az átlagbéreket használtam fel, míg az egyes gazdaságok teljesítõképességének szemléltetéséhez az egy fõre jutó GDP-t. Ezt követõen térek ki a bérjövedelmek adóztatására, hiszen az egyes országok közötti különbségeket jelentõsen eltérítheti egymástól az alkalmazott adórendszer. Ennek során nem vettem számba Európa minden országát, hiszen ez meghaladná ennek a dolgozatnak a terjedelmét. Az egyes régiókból emeltem ki egy-egy országot kitekintés jelleggel, ezzel szemléltetem az egyes régiók eltérõ adórendszerét. Végezetül azt vizsgálom egy magyar és egy német példán keresztül, hogy az élõmunka bérjövedelmeinek adóztatásával kapcsolatos adóterhek hogyan alakulnak, illetve az ezzel kapcsolatos adminisztrációs kötelezettségek mennyiben hasonlítanak vagy térnek el egymástól a két országban. Levonom a következtetést arra vonatkozóan is, hogy valóban annyira rossz helyzetben van-e Magyarország az élõmunka bérjövedelmeinek adóterhelése és adminisztrációs kötelezettsége terén, ahogyan az a köztudatban él.

*


**


150


Herczegné Pájer Magdolna* MIKRO,- KIS,- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK INDÍTÁSA ÉS AZ INDÍTÁSHOZ IGÉNYBE VEHETÕ FORRÁSOK FELTÁRÁSA FIATAL VÁLLALKOZÓK SZÁMÁRA** Szakdolgozatom témaválasztását meghatározta, hogy banki ügyintézõként mikrovállalati számlavezetéssel foglalkozom. Tartom a kapcsolatot az ügyvezetõkkel, segítséget nyújtok pályázati anyagaik összeállításában. Találkozásaink során gyakran elmondják tapasztalataikat, beszélnek finanszírozási nehézségeikrõl. Éppen ezért számtalan kérdés merült fel bennem, hogy a mai gazdasági környezetben hogyan boldogulnak a kis- és középvállalkozások, hogyan tudják a szükséges pénzügyi fedezetet biztosítani indulásukhoz és mûködésükhöz. Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos szerepet töltenek be az ország gazdasági életében, hiszen a nemzetgazdaságban elõállított érték nagyjából fele, és az export harmada származik ebbõl a szektorból. Ezen túlmenõen kiemelkedõ jelentõségük van a munkahelyteremtésben is, ami közvetlenül meghatározza a családok mindennapi egzisztenciáját. A gazdaságban betöltött szerepük miatt szerettem volna feltárni a hazai viszonyokat, megnézni, hogy milyen nehézségekkel találják szemben magukat azok, akik a mai világban szeretnének vállalkozást indítani. Igyekeztem feltárni azokat a finanszírozási lehetõségeket, melyek segítséget nyújthatnak a vállalkozóknak terveik megvalósításában Kiváló közgazdászok munkáinak felhasználásával, megismertem azokat a szempontokat, melyeket vizsgálni érdemes a tevékenység megkezdése elõtt. Megtudtam, hogy rendkívül fontos felmérni azt a piacot, amelyre belépni szándékoznak, megismerni a piacra lépés korlátait és a leendõ versenytársakat. Érdemes tudni az ország gazdasági és üzleti környezetébõl adódó elõnyöket és hátrányokat. E tényezõk vizsgálata során világossá vált számomra, hogy büszkék lehetünk gyors cégalapítási eljárásunkra, viszont nagyon nagy terhet jelent vállalkozóinknak a magas adminisztratív költség. A környezõ országokhoz hasonlóan, a kedvezõtlen demográfiai változások hatására átalakult a korosztályok szerkezete, ami nagy terhet jelent az aktívan dolgozókra. Munkaerõ-piaci helyzetünk sem túl bíztató. Nagyon magas a nem foglalkoztatottak aránya és a feketemunka, melynek következtében a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ha az adott piac és a gazdasági környezet feltérképezése után úgy dönt a vállalkozó, hogy megkezdi mûködését, akkor a következõ lépés a jogi forma kiválasztása, amely meghatározó lehet késõbbi mûködésében. Megnéztem, milyen tényezõk segíthetik döntésükben a cégvezetõket, illetve utána jártam, hogy a cégalapítás során és azt követõen milyen költségekre kell számítani. Felkutattam azokat a lehetõségeket, amelyek megoldást jelenthetnek a

*


**

Belsõ konzulens: Vágány Judit fõiskolai docens, Általános Vállalkozási Fõiskola


151

finanszírozási nehézségekre. Érdeklõdve kerestem az uniós kezdeményezéseket, megismertem a hazánkban 2011-ben induló Új Széchenyi Tervet. Ezt követõen kollegáim segítségével ismertettem dolgozatomban a támogatott és piaci hitelek különbözõ formáit, és áttekintettem az ügyfélminõsítés folyamatát. Ennek keretében hangsúlyoztam, hogy a kereskedelmi bankoknak kötelességük a kihelyezésük gondos vizsgálata, hiszen a betétesek érdekeit is szem elõtt kell tartaniuk. Összességében a kevésbé kedvezõ gazdasági környezet ellenére bizakodóak lehetünk a ki,- és középvállalati szektort illetõen. Úgy gondolom, a hazai vállalkozókra jellemzõ kreativitás, szellemi tudás nem fog kárba veszni, és az uniós, valamint a hazai támogatások segítséget jelenthetnek finanszírozási nehézségeikben. Természetesen maguknak, a vállalkozóknak is változniuk kell számos területen, például az üzleti tisztesség terén, mert kizárólag az etikai szabályok betartásával lehet tartós sikereket elérni mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban.

Horváth Ádám* A MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGÛ SZEMÉLYEK FOGLALKOZTATÁSA MAGYARORSZÁGON** Szakdolgozatom témája a megváltozott munkaképességû személyek helyzete. Jelenleg ez egy olyan megoldatlan társadalmi-gazdasági probléma, amely súlyosan terheli az állami költségvetést. Egyes becslések szerint közel 700.000 aktív korú személy szorul passzív ellátásra, akik közül a többség sikeres rehabilitáció után képes lenne munkavégzésre. Ez jó lenne az államnak, hiszen csökkennének kiadásai és emelkednének adóbevételei, ugyanakkor jó lenne az egészségkárosodott személynek is, aki így képes lenne eltartani magát és aktív, tevékeny életet élhetne. A szakirodalom feldolgozása során részletesen bemutattam ezeknek az embereknek a helyzetét, és tisztáztam a hozzájuk kapcsolódó fogalmakat. Ismertettem a megváltozott munkaképességû munkavállalók magyarországi foglalkoztatási és rehabilitációs rendszerét, továbbá az integrált és védett foglalkoztatási formákat. Ezek az ismeretek szolgáltak saját vizsgálatom alapjául. Feltevésem szerint a magyar államnak stratégiai célja, hogy bevonja, illetve visszaterelje elsõsorban a nyílt munkaerõpiacra a megváltozott munkaképességû személyeket. Az õ rehabilitálásukban és foglalkoztatásuk elõsegítésében közremûködõ állami intézményeknek és eszközöknek elvileg ezt a célt kell szolgálniuk.

*


**

Konzulens: Kordás László

152


Dolgozatomban arra keresek választ, hogy ezek az intézmények és eszközök valóban jól funkcionálnak-e abból a szempontból, hogy mûködésükkel tényleg az integrált foglalkoztatás bõvülését tudják megalapozni, támogatni és megvalósítani. Valószínûnek tartottam, hogy a válasz nemleges lesz. A kérdés megválaszolása érdekében saját vizsgálatot végeztem, melynek során megkerestem a szabályozás által érintett csoportokat, vagyis az állami, a munkavállalói és a munkáltatói oldalt. Az állam részérõl a foglalkoztatási rehabilitációval kapcsolatos intézményekhez jutottam el, így az Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz és az Országos Rehabilitációs Szociális és Szakértõi Intézethez, a munkáltatók és a munkavállalók esetében pedig az õket képviselõ országos érdekvédelmi szervezetekhez. A vizsgált szervezeteknél interjúval gyûjtöttem információt. Legfontosabb kérdéseim a hazai szabályozás legfõbb elemeire vonatkoztak, vagyis az egészségkárosodás véleményezésének gyakorlatára, a támogatások és a rokkantnyugdíj rendszerére, az akkreditációs eljárásra, a kvótarendszerre és az ehhez kapcsolódó rehabilitációs hozzájárulásra, valamint az ÁFSZ szolgáltatásaira. A vizsgálatomból levonható az a következtetés, hogy a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatásához kapcsolódó intézmény- és eszközrendszer nem képes érdemben bõvíteni a megváltozott munkaképességû foglalkoztatottak körét, továbbá nem képes hatékonyan mûködni, mivel az állami intézmények és a különbözõ szabályozások között nincs meg minden esetben az összhang. Véleményem szerint a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatási rendszere mûködhetne kielégítõen, ehhez azonban kiterjedt reformokra, átalakításokra volna szükség, melyekre dolgozatomban több javaslatot is tettem. A helyzet orvoslása csak hosszú távú stratégia részeként valósítható meg. Ehhez állami elkötelezettségre és példamutatásra, pénzügyi forrásokra, szakemberekre, valamint társadalmi szemléletváltásra van szükség.


153

Ivánfi Mária* A KORRUPCIÓ ELLENI VÉDEKEZÉS EGY MULTINACIONÁLIS VÁLLALAT TÜKRÉBEN** A korrupció a társadalom mélyen gyökerezõ probléma. Mindig létezett, és véleményem szerint mindig létezni is fog, viszont nem mindegy, hogy milyen mértékû, illetve az, hogyan küzdünk ellene. A Transparency International (a továbbiakban: TI; nemzetközi korrupcióellenes szervezet) elmúlt évi globális felmérése alapján Magyarország korrupciós megítélése rosszabb a régiós átlagnál: 4.7 ponttal az 50. helyen áll. Hazánk esetében az üzleti szektor véleményét mérõ mutatók romlottak jelentõsen. A TI véleménye szerint: a magyarországi vállalatok csak akkor maradhatnak versenyképesek, ha valóban átlátható, elszámoltatható viszonyok és szilárd jogrend keretei között mûködhetnek. Témaválasztásomat legfõképpen ezek a megállapítások motiválták, ezért választottam az üzleti korrupciót és az ellene való küzdelem lehetõségeinek vállalati szinten történõ áttekintését. Dolgozatomban a szakirodalom segítségével bemutatom a korrupciót mint káros jelenséget, majd a vállalkozások makrokörnyezetének vizsgálata után számba veszem azokat az eszközöket, melyek hatásosak lehetnek bármely hazai versenyképes vállalat befolyástól mentes mûködéséhez. Kutatásom során nem arra helyezem a hangsúlyt, hogy a korrupcióról kialakult véleményeket felmérjem, hanem annak feltérképezésére teszek kísérletet, hogy egy multinacionális vállalat hogyan védekezik a korrupció ellen, az ott dolgozók felismerik-e a mindennapok korrupciógyanús eseményeit, tisztában vannak-e feladataik végrehajtását meghatározó normákkal, és megítélésük szerint munkájuk során érvényesülnek-e ezek a szabályok. A vizsgált vállalat jól példázza azt, hogy a cégek rendelkeznek megfelelõ belsõ szabályzattal, a vállalatvezetõk is tesznek erõfeszítéseket a tisztességes üzleti magatartás irányában, de még hiányzik a hatékony belsõ kommunikáció, a példamutató elkötelezettség. A dolgozók bevonása is csak általános szinten valósul meg. A korrupció elleni védekezést ezért a szervezeti kultúra részévé kell tenni, ami segíti a munkatársakat abban, hogy a vállalatnál a megfelelõ viselkedést és attitûdöt kövessék. Összegzésként megállapítható: a korrupció elleni védekezés már a gazdasági vállalkozások szintjén is kiemelt feladat, hiszen ez segítheti mind a gazdasági, mind a társadalmi élet megtisztulását.

*


**

Belsõ konzulens: Papp Ferenc fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola

154


Jobbágy Zoltán* RUANDA, 1994 A NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG KUDARCÁNAK OKAI, TANULSÁGAI ÉS HATÁSAI** Az 1994-es ruandai népirtás volt a 20. század legnagyobb humanitárius katasztrófája a második világháború holokausztja óta. Alig száz nap alatt több mint nyolcszázezer embert mészároltak le, mialatt a nemzetközi közösség gyakorlatilag semmit nem tett. Ez egy elõre eltervezett és jól szervezett népirtás volt, melyet az ideiglenes ruandai kormány aktívan támogatott. Számos egyértelmû figyelmeztetõ jele volt a népirtásnak már jóval 1994 elõtt, melyet azonban senki nem vett komolyan. Ennek tragikus következményei mára már jól ismertek. Szakdolgoztomban az ENSZ tehetetlenségének és rendkívül lassú reagálásának okait szeretném kifejteni. Azonban ahhoz, hogy ezt megtehessem, a ruandai események alatt az ENSZ-et leginkább befolyásoló két másik szereplõ, az USA és Franciaország, szerepével és azok motivációival is foglalkoznom kell. Felvázolom azokat az egyszerû tanulságokat, amelyeket a tragédia után levont a világ, azokat a jeleket, melyek elõre figyelmeztettek és figyelmen kívül hagyásuk lehetséges okait. Áttekintem azokat a legfontosabb reformtörekvéseket, melyeknek célja, hogy az, ami Ruandában történt ne ismétlõdhessen meg. És végül érintem azt a sajnálatos eseményt, mely egy másik afrikai országban történt a népirtás 10. évfordulóján, mint egy lehetséges választ arra, hogy a nemzetközi közösség tanult-e a hibáiból. Ma már a legtöbb szakértõ azt állítja, hogy hónapokkal a népirtás kirobbanása elõtt egyértelmû jelek mutattak arra, hogy mi fog történni. De vajon az ENSZ tényleg meg tudta volna akadályozni a katasztrófát, vagy az akkori nemzetközi helyzet és a szervezet felkészületlensége eleve lehetetlenné tette azt? Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjainak politikai és gazdasági érdekei képesek-e alapjaiban befolyásolni a szervezetet, ezzel akár elárulva azokat az elveket, amelyek alapján létrehozták azt? Ha igen, és ezt egyértelmûen felismerték, hajlandóak-e és képesek-e megfelelõ reformokat bevezetni, hogy ezen változtassanak? De ami talán a legfontosabb kérdés: képes lesz-e az ENSZ valaha is egy olyan szervezetté válni, mely meg tudja akadályozni az olyan humanitárius katasztrófákat mint, amilyen Ruandában történt, vagy a valóság mindig a reformtörekvések elõtt fog járni egy lépéssel? Szakdolgozatomban ezeket a kérdéseket próbálom megválaszolni.

*


**

Konzulens: Lehmann Kristóf


155

Juhász Edvin* AZ EURÓPAI KÜLÜGYI SZOLGÁLAT LÉTREHOZÁSÁNAK KÉRDÉSEI** Az Európai Unió a Lisszaboni Szerzõdéssel nagy lépést tett a Közös Kül- és Biztonságpolitika integrációja felé. A Lisszaboni Szerzõdés létrehozta az Európai Unió külsõ tevékenységeit összehangoló Európai Külügyi Szolgálatot, továbbá az Unió Külügyi és Biztonságpolitikai Fõképviselõjének tisztségét. Dolgozatom témájának az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását választottam. Dolgozatomat a Közös Kül- és Biztonságpolitika vezetését ellátó Fõképviselõ megválasztásában szerepet játszó körülmények bemutatásával kezdem. Igyekeztem képet adni a Külügyi Szolgálat létrehozásában résztvevõ szereplõk motivációiról. A Külügyi Szolgálat létrehozásának elemzése során az Európai Unió intézményrendszerének poszt-lisszaboni helyzetérõl is képet adok. Láthatjuk a Lisszaboni Szerzõdés révén megerõsödött, a Tanáccsal egyenrangúvá vált Európai Parlament szerepét a Külügyi Szolgálat létrehozását övezõ intézményközi csatározásokban. Elemzem a Külügyi Szolgálatot létrehozó határozatot, valamint a Szolgálat mûködéséhez elengedhetetlen személyzeti és pénzügyi szabályzat módosításának elfogadását. Felvázolom a Külügyi Szolgálat személyzetének kiválasztásának kérdéseit, ezzel együtt bemutatom a Külügyi Szolgálat költségvetésének alakulását. Zárásként felvázolom a Külügyi Szolgálat elõtt álló lehetõségeket. Dolgozatom megírásához fõként primer forrásokat használtam fel, a téma újszerûsége miatt. Mivel a téma releváns szakirodalma nyomtatásban még nem jelent meg vagy nem hozzáférhetõ, ezért az elektronikus forrásokra kellett hagyatkoznom. A téma bemutatása nem teljes, hiszen a Külügyi Szolgálat létrehozása számtalan aspektussal bír, amelyek ismertetése a dolgozat keretei között nem lehetséges.

*


**

Belsõ konzulens: Horváth Zoltán tanszékvezetõ fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola

156


Kabir Amina* LÍBIA KÜLPOLITIKÁJA – KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ AMERIKAI-LÍBIAI KAPCSOLATOKRA** Dolgozatom témája Líbia külpolitikája különös tekintettel az amerikai-líbiai kapcsolatokra. Munkám alaptézise, hogy a két ország kapcsolatának mozgatórugója a fekete arany, azaz az olaj. Ezt az állítást kívántam alátámasztani a fõbb tartalmi egységekben. A dolgozat elsõ fejezetében Washington és Tripoli kapcsolatát elemzem a hidegháború éveiben, tehát Líbia függetlenségétõl az amerikai támadásig. Líbia 1959-ig a szegény államok közé tartozott, majd az olaj felfedezését követõen az afrikai kontinens egyik leggazdagabb államává vált, így a nagyhatalmaknak már nemcsak az arab ország geostratégiai helyzete volt fontos, hanem a kiaknázatlan olajlelõhelyek is. Líbia függetlenségét fõként az Egyesült Királyság szorgalmazta, így az ásványkincseit Tripoli nyugatbarát politikája miatt is, elsõként ezen államok aknázhatták ki. Azonban az erõteljes brit és amerikai jelenlét hatására a régióban fokozódott a nyugatellenesség, amelyet Muammar Kadhafi, egy nasszerista csoport fiatal vezetõje ki is használt és vértelen puccsal átvette a hatalmat. Líbia fiatal korára tekintve, nem meglepõ, hogy az olaj kitermeléséhez szükséges munkaerõ nem volt elérhetõ, viszont az angolszász országok ezt biztosítani tudták, így kialakult egy kölcsönös függés. Kadhafi pánarab szemlélete és az arab-izraeli háborúk miatt az olajból befolyt bevételeket a terroristák kiképzésére és fõként a nyugati államok elleni terrorista akciók végrehajtására használta, melynek csúcspontjai a Pan Am amerikai és az UTA francia repülõgépek elleni merényletek voltak. A második egységben a terrorista cselekmények következményeit mutatom be, valamint kitérek Líbia tömegpusztító fegyverprogramjára is. Fõként a Lockerbie-katasztrófa volt a kiváltó oka a multilaterális (ENSZ) és unilaterális (USA) szankciók létrejöttének, melyek súlyosan érintették Líbia olajra épülõ gazdaságát és nemzetközi elszigeteléséhez vezettek. Az Egyesült Államok fõ törekvése azonban, hogy az embargót a nemzetközi közösség terjessze ki a kõolajexportra is, a fõ felvásárlók, Olaszország és Németország ellenállásába ütköztek, így Líbia a legfontosabb vonzerejét ezen idõszakban sem veszítette el. Az 1996os, Washington általi Irán Líbia Szankciós Törvény azonban súlyosan érintette Líbia energiaszektorát, mely így a külföldi befektetõk lehetõségeit szûkítette. Az utolsó fejezetben több mint tíz év eseményeit foglalom össze, melynek legfontosabb pontjai a szankciók vége, illetve a tömegpusztító fegyverekrõl való lemondás voltak. A Lockerbie-merénylõk kiadatását követõen az ENSZ-szankciókat felfüggesztették, melynek hatására Líbia kapcsolatai az európai államokkal helyreálltak, azonban az Irán Líbia Szank-

*

**

Nemzetközi tanulmányok szakos végzõs hallgató Belsõ konzulens: Csicsmann László fõiskolai docens, Általános Vállalkozási Fõiskola Külsõ konzulens: N. Rózsa Erzsébet.


157

ciós Törvény miatt az arab országba irányuló befektetések továbbra is korlátozva voltak. Az új világrendben Líbiának ahhoz, hogy a nemzetközi közösség teljes jogú tagja lehessen, illetve, hogy maximálisan ki tudja használni az ásványkincsei által nyújtott lehetõségeket, az Egyesült Államokkal kellett rendezni kapcsolatait. Miután Líbia 2003 végén végleg feladta tömegpusztítófegyver-programját, vállalta a felelõsséget és kárpótlást fizetett a fõként nyolcvanas években elkövetett terrorista akciókért, szerepet vállalt a terrorizmus elleni küzdelemben, ezért a két ország kapcsolata a rendezés útjára léphetett. Így nemcsak a diplomáciai kapcsolatok felújítása történt meg, hanem az arab országba irányuló befektetések is megkezdõdhettek. Annak ellenére, hogy Líbia integrálódhatott a nemzetközi közösségbe, továbbra is fenntartásokkal kezelik az államok Kadhafit és diktatúráját, valamint a nevéhez köthetõ eseményeket (pl. Al-Megrahi ügy).

158


Kántor Róbert* EGY KKV-CSOPORTBA TARTOZÓ VÁLLALKOZÁS MÛKÖDÉSÉNEK BEMUTATÁSA AZ ORSZÁGOSAN ALKALMAZOTT ÜZLETI TERV ALAPJÁN** A diplomamunka a különbözõ szállítási ágazatok legmeghatározóbb részérõl, a közúti fuvarozásról szól. A közúti fuvarozást saját vállalkozásom szemszögébõl mutatom be az országosan elfogadott üzleti terv alapján. A 2004-es Európai Uniós csatlakozásunk után létrejövõ új piaci lehetõségek miatt és a 2008-as gazdasági világválság hatására a hazai fuvarozási iparágban a verseny kiélezõdött. A vállalkozások környezete folyamatosan változik, nem létezik biztos pont, ezek a változások sokszor alig észrevehetõ módon alakítják a vállalat mûködési feltételeit. Az egyre összetettebbé váló gyorsan változó vevõi igényekre, a verseny fokozódására, a vállalkozás mûködési környezetének elemzésére és a jövõben elérni kívánt célok kitûzésére a közúti fuvarozók más és más módon próbálnak reagálni. Ehhez nyújt segítséget a tervezés egyik eszköze az üzleti terv. Elõször bemutatom a hazai kis- és középvállalkozások helyzetét hazánkban, majd a logisztika történeti múltját és fontosabb területeit. Ezt követõen megvizsgálom a rendszerváltás után a hazai fuvarozók két fejlõdési irányát. A versenyhelyzet kiélesedésével kapcsolatban bemutatom a tervezés jelentõségét és különbözõ szintjeit. A diplomamunka fõ fejezetében kielemzem a saját tulajdonú fuvarozói tevékenységgel rendelkezõ vállalkozásomat az üzleti terv követelményei alapján. Az üzleti terv készítésének célja: a saját vállalkozás vállalati, mûködési, iparági és széles környezetének bemutatása és átvilágítása, a változó fogyasztói igényekre való rugalmas reagálás, a versenyképesség javítása, a hosszú távú stratégia segítése céljából. Másik célként fogalmaztam meg egy külsõ finanszírozási forrás bevonását az Életpálya Alapítvány Ifjúsági Pénzügyi Támogatási Program segítségével. Primer kutatásom hipotézise: a hazai kkv-szektorban mûködõ fuvarozó vállalkozások nagy részének nincs üzleti terve, és nem is érdekelt az elkészítésében. Az iskolai végzettség és az érzékelt versenyhelyzet (piaci pozíció veszélye) üzleti tervek készítésére ösztönzi a vállalkozást. Kijelenthetõ, hogy az üzleti terv elkészítése jelentõsen növeli majd a versenyképességünket, hiszen számos ötletet adott, mind a vállalkozás falain belülre, mind a közvetlen környezetet tekintve, ugyanakkor segít megérteni a vállalkozást körülvevõ tágabb környezet változásainak miértjét. Olyan tényezõket hozott felszínre, melyeknek korábban nem tulajdonítottunk nagy jelentõséget. Hipotézisem vizsgálata során kiderült, hogy a hazai kkv-fuvarozó vállalkozások nagyobbik részének nincs üzleti terve, és ha van is, nem azért jött létre, hogy a vállalkozás stratégiáját szolgálja. Viszont jelentõs részük tervezi a jövõben a létrehozását, ami talán némi bizalomra ad okot. Azoknál a vállalkozásoknál, ahol van üzleti terv egyértelmûen a végzettségnek tudható be, és nem az észlelt versenyintenzitás mértékének. *


**

Belsõ konzulens: Fenyvesi Éva tanszékvezetõ fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola


159

Kasza Júlia* A KOMMUNIKÁCIÓ JELENTÕSÉGE AZ ÜZLETI ÉLETBEN: ÖNÉLETRAJZOK TARTALOMELEMZÉSE** Szakdolgozatom témája a kommunikáció jelentõségének a bemutatása, az álláskeresés oldaláról megközelítve. A témát azért választottam, mert személyesen is szereztem már tapasztalatot a toborzás és kiválasztás területén. Ezen felül a gazdasági válság hatására egyre többen az ismerõseim közül is küzdöttek azzal a problémával, hogy nem találnak állást. Fõ célom az volt, hogy megtudjam, milyen módon növelheti egy álláskeresõ az esélyeit a munkaerõpiacon kommunikációs szempontból, és ez miként nyilvánul meg a gyakorlatban egy konkrét álláshirdetés kapcsán. Az elsõ fejezetben bemutatom a kommunikáció elméleti alapjait, azon belül kiemelve a szóbeli és írásbeli kommunikációs technikák jelentõségét, melyek hangsúlyosak egy álláspályázat során. A második fejezetben a humánerõforrás (HR) oldaláról kifejtem a toborzás és kiválasztás elméletét. Ezután térek rá a harmadik fejezetben az önéletrajz megírásával kapcsolatos tanácsokra, a külföldi javaslatok felsorolásával együtt. A fejezet végén pedig a tartalomelemzés elméletét ismertettem. A negyedik fejezet szól a saját kutatásról, amelyben megvizsgáltam egy álláshirdetésre beérkezett önéletrajzok formáját, szerkezetét, belsõ tartalmát, hogy össze tudjam hasonlítani az elméleti tényezõket a gyakorlattal. A dolgozat végén a kutatás irányára vonatkozóan azt a javaslatot tettem, hogy célszerû lenne összekapcsolni az önéletrajz-elemzést az attitûdvizsgálattal, ami válaszokat adhatna olyan kérdésekre, hogy miért fókuszálnak a pályázók az önéletrajz egyes részére jobban, másikra kevésbé (pl. szép forma, de értékelhetetlen fotó). Végsõ javaslatként pedig azt fogalmaztam meg, hogy az oktatásban nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az állások megpályázásának témakörére, akár már a középiskolában meg lehetne mutatni a diákoknak, hogy milyen egy jó önéletrajz, hogy a késõbbiekben hatékonyabban kereshessenek állást.

*


**

Belsõ konzulens: Szépe Orsolya adjunktus, Általános Vállalkozási Fõiskola

160


Körmendi-Kazinczy Dorottya* SZABADSÁG, BIZTONSÁG, JOG AZ EURÓPAI UNIÓ HATÁR- ÉS VÍZUMPOLITIKÁJÁNAK FÕBB ASPEKTUSAI** Az Európai Unió egyik figyelemre méltó vívmánya az elmúlt fél évszázad során egy hatalmas, határok nélküli térség létrehozása volt, amelyben az emberek úgy mozoghatnak, hogy nem akadályozzák õket határellenõrzések. Az uniós polgárok szabadon választhatják meg azt is, hogy melyik EU-országban kívánnak élni és dolgozni. Az ilyen mértékû szabadság biztosításához azonban az EU-nak hatékonyan kell igazgatnia a külsõ határait. Az integrációs folyamatot minden téren végig kísérõ kettõsség, a pozitív és a negatív integráció egymást kiegészítõ jellege megfigyelhetõ ezen a területen is. A személyek szabad mozgásának kiteljesítése, a belsõ határokon az ellenõrzés megszüntetése, a tiltó szabályok hatályon kívül helyezése mint negatív integrációs folyamat indult. Ez a negatív integrációs folyamat azonban önmagában több hátrányt okozhat, mint amennyi elõny származik belõle, hiszen a határok biztonsági szûrõ és ellenõrzõ szerepének kiiktatása a bel- és igazságügyi politikák harmonizációja nélkül mûködésképtelenné teheti a tagállamok menekültügyi és bevándorláspolitikáját, a vízumpolitikát, a nemzetközi bûnözés helyzetét, megkönnyíti és gyengíti a jogbiztonságot. A személyek szabad mozgásának megvalósítása tehát szükségszerûen magával vonta a bel- és igazságügy területén a pozitív integráció folyamatát, azaz a bel- és igazságügyi politikák egységesítését. A dolgozat elsõ részében bemutatom a közös vízumpolitika elsõ éveit, amikor a tagországok ragaszkodtak nemzeti szuverenitásukhoz és alig voltak hajlandók egy-egy közös döntést meghozni e területen. A biztonsági kihívások azonban arra sarkallták a résztvevõket, hogy a terrorizmus és illegális bevándorlók elleni hatékonyabb fellépés érdekében szorosabb együttmûködést hozzanak létre. Ez már a Maastrichti Szerzõdésben is megfogalmazódott, azonban áttörõ eredményeket az Amszterdami Szerzõdés, és az általa útnak indított programok hoztak. Amszterdam a korábbi harmadik pilléres területek nagy részét átemelte az elsõ pillérbe. Ez nagyon jelentõs lépés volt, hiszen a tagállamok a szuverenitásuk jelentõs elemeirõl mondtak le a közösségi intézmények javára. A dolgozat második felében részletesen tárgyalom a Tamperei, a Hágai és a Stockholmi Program célkitûzéseit, eredményeit. Szólok a tagállamok integrálásáról a schengeni térségbe, a vízumok, a tartózkodási engedélyek és az útlevelek nagy változásairól, különösen a biometrikus azonosítók bevezetésérõl. Röviden kitérek a vízumpolitikában érvényesülõ változó geometriára is. Fõ célom bemutatni, hogy mennyire nélkülözhetetlen és fontos lépések történtek a területen, és milyen gyors változást produkált a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége ilyen rövid idõ alatt.

*

**

Nemzetközi tanulmányok szakos végzõs hallgató Belsõ konzulens: Horváth Zoltán tanszékvezetõ fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola


161

A vízumügyekkel kapcsolatosan részletesen elemzem a vízumlistákról szóló 539/2001/ EK rendeletet és annak módosításait, továbbá a reciprocitás kérdését, a vízumok típusait, az új vízumformátumot. Szólok a Vízum Információs Rendszerrõl, a Vízumkódexrõl és ezek hatásairól mindennapjainkra. Ezek nélkülözhetetlen eszközzé váltak az illegális migráció, a nemzetközi terrorizmus és a szervezett bûnözés megfékezésében, különösen a biometrikus adatok kezelésével és tárolásával. A határügyek vonatkozásában részletesen tárgyalom a Schengeni Egyezményt és a Schengeni Információs Rendszert, ideértve ennek fejlõdését (SIS I+, SIS II), amely végül lehetõvé tette a tagállamok eljutását a teljes schengeni tagságig. Végül pedig ismertetem a Lisszaboni Szerzõdés újításait, különös tekintettel a volt 3. pillér változásaira. Azért nem egyszerû e téma összefoglalása, mert állandó, folytonos változásban van. Hiszem, hogy a következõ években újabb és újabb technikai megoldások kerülnek majd bevezetésre, melyek növelni fogják az EU polgárainak védelmét és még hatékonyabb fellépést eredményeznek a szervezett bûnözéssel és nemzetközi terrorizmussal szemben.

Láng Laura Lilla* LOKÁLIS ZÖLDENERGETIKÁRA ÉPÜLÕ SIKERES, INNOVATÍV VÁROS** Diplomamunkámban azt mutatom be, hogy a mai és jövõbeni viszonyokra alapozva, hogyan lehet és kell megreformálni egy település energetikai rendszerét, hogyan hozhatunk létre egy sikeres várost. Mindezt Gyöngyös városra levetítve teszem. Dolgozatomban elõször felvázolom, hogy mit jelent a sikeres város fogalma és hogy milyen intézkedéseket kell véghezvinnie Gyöngyösnek. A városnak be kell vezetni a stratégiai tervezést, hogy Nyugat-Európa számára is példaértékû eredményeket érjen el. Ki kell választania egy húzóágazatot a fejlõdéshez. Ezután bemutatom Észak-Magyarország adottságait statisztikai adatok alapján. Majd kitérek arra, hogy az általam választott zöldenergetikai ipart és szolgáltatást mint húzóágazatot ezek miként támasztják alá. A továbbiakban ismertetem, hogy miért szükséges egyáltalán a zöldenergia, és, hogy miként lehet egy várost teljesen függetlenné tenni a jelenlegi energiaellátástól. Milyen mértékben változtak és fognak változni az energiaárak? Mindez milyen következményekkel jár? Ebben a részben megpróbálom adatokkal alátámasztva eloszlatni azokat a tévhiteket, amelyek a mai zöldenergetikai rendszert áthatják. Továbbá bemutatom, hogy abban az esetben, ha rendszerben gondolkodunk a zöldenergia nem hogy nem drágább, de jóval olcsóbb a mai magyar energiánál. Állításomat egy 360 lakásos tár-

*


**

Konzulens: Petruska Ildikó

162


sasházra vetítetten adatokkal együtt szemléltetem. Az általam bemutatott elemek a rendszerbõl kiemelhetõek és önállóan, vagy más energetikai rendszerek kombinálásával is használhatóak. A következõ részben sorra veszem azokat a zöldenergia alkalmazási lehetõségeket, melyek egy városi lokális rendszer részei lehetnének. A bemutatás során elsõsorban a helyi elõnyökre, alkalmazási lehetõségekre térek ki, de adatokkal, grafikonokkal bemutatom az adott elem általános elõnyeit is. A dolgozatban kitérek néhány magyar találmányra, melyek szükségesek az általam leírt rendszer még gazdaságosabb mûködtetéséhez. Végül összegzem, hogy miért szükséges mielõbb cselekedni, annak érdekében, hogy képesek legyünk megfelelni az EU elvárásainak.

Lõrincz András* NEMZETI IDENTITÁSOK A BOSZNIA-HERCEGOVINAI POLITIKAI GONDOLKODÁSBAN** Bosznia-Hercegovinában az 1992 és 1995 között lezajlott háborút az országban élõ három, különbözõ vallással és gyökerekkel rendelkezõ népcsoport kényszerû együttélésének kudarca, az eltérõ politikai gondolkodás és az esetek többségében kulturális vagy civilizációs alapon nyugvó nemzetközi szövetségek dinamikája határozta meg. A fegyveres konfliktust megelõzõen a szerb, a horvát és a bosnyák nép valamely meghatározó regionális nagyhatalom (Oszmán Birodalom, Osztrák-Magyar Monarchia, Jugoszlávia) érdekei által konstruált állami berendezkedés részesei voltak. A Jugoszlávia felbomlásával függetlenné váló korábbi tagköztársaságban a nacionalizmus kizárólagos szerephez jutott a politikai térben. A hosszú fejlõdési utat bejárt szerb és horvát nacionalizmus kiegészülve a modern bosnyák nemzet koncepciójával összeütközésbe került egymással az államhatalom felett gyakorolt ellenõrzés kérdésében. A háború utáni rendezés kulcskérdései a decentralizáció, a területi és etnikai elvû hatalommegosztás, valamint a nemzetközi felügyelet voltak. A pártrendszer így inkább az etnikai megoszlást követi, melyet kiegészítenek a tisztán ideológiai alapon szervezõdõ pártok. A nacionalista politikai tömörülések retorikájában a már korábban kialakult ellenségképek és önképek rétegezõdnek. A politikai gondolkodást Bosznia-Hercegovinában a választási eredmények tükrében elsõdlegesen még mindig az befolyásolja, hogy a politikai napirendet milyen mértékben alakítják a nacionalista pártok. E pártokat a választói akarat mellett

*


**

Konzulens: Kemenszky Ágnes


163

tulajdonképpen a daytoni rendszer tartja fent. A választópolgárok nacionalista politikai gondolkodására a történelmi, intézményi és kulturális tényezõk együttesen hatnak, a daytoni intézményrendszert fenntartó nemzetközi közösségre pedig még mindig egy elkerülendõ újabb fegyveres konfliktus lehetõsége gyakorol hatást. Annak ellenére, hogy a nemzetközi politikai viszonyokkal foglalkozó tanulmányok többsége nem képes teljes körû magyarázattal szolgálni a boszniai háború kitörésére, a civilizációk összecsapása elméletek mégis hasznos kiindulópontnak tekinthetõk. Jelentõsen korrigálva ezt a megközelítést, a háborúval kapcsolatban megállapítható egyrészt, hogy a hasonló kultúrájú nemzetek alkotta civilizációk egy viszonylag homogénnek tekinthetõ kulturális blokk perifériáján élõk számára jelenthetnek inkább olyan imaginárius entitásokat, amelyek referenciaként szolgálnak, másrészt pedig a történelmen, a származáson, az eredet mítoszán, a közös nyelven és valláson alapuló paradigmák nem önmagukban, hanem az e tényezõket a maguk céljai érdekében felhasználó politikai aktorok formájában jelenthetnek veszélyt a daytoni Bosznia fennmaradására.

Molnár Szabolcs* KOCKÁZATI TÕKE A VÁLLALATFINANSZÍROZÁSBAN A kockázati tõke bevonásának folyamata Magyarországon, a bevonás gondolatának megszületésétõl a szerzõdéskötésig** A kockázati tõketársaságnál jelentkezõ projektgazdáknak, vállalkozásoknak mindössze 30%-a jut el odáig, hogy személyesen találkozzanak tõketársaság képviselõivel és projektjüket prezentáció formájában be is mutassák nekik. Ez azt jelenti, hogy a pályázók, még azelõtt elbuknak, hogy bármiféle részletes anyagot, pénzügyi számolást be tudnának mutatni. Ez ébresztett rá arra, hogy a kapcsolatfelvétel elõtti idõszaknak mennyire fontos szerepe van. Kutatásom alatt lett nyilvánvaló a számomra, hogy a kapcsolat beindítása fontosabb, mint maga a tárgyalás. Ugyanis onnantól kezdve, hogy felvettük a kapcsolatot a társaságokkal meglehetõsen automatikussá válik a folyamat. A legtöbb pályázó azon bukik el, hogy nem olvas utána, hogy mi is az a kockázati tõke, mik a feltételei annak, hogy sikeresen be tudják vonni azt. Ezért az egész folyamat elsõ lépéseként a kockázati tõke fõ jellemzõivel foglalkozom. Azzal, amit egy induló vállalkozásnak feltétlenül kell tudnia a kockázati tõkérõl.

*

Üzleti kommunikáció szakos végzõs hallgató

**

Belsõ konzulens: Sinkovics Alfréd fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola

164


Azt is meg kell jegyeznem, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy kockázati tõkét vonjon be. Az ötlet, az elkészített prototípus, esetleg a már mûködõ és fejlõdõ cég, a tulajdonosok, cégvezetõk szakmai tudása, személyisége, együttmûködésre és kompromisszumra való képessége, a megfelelõ vállalkozói gondolkodásmód mind-mind meghatározzák, hogy a végén sikerül-e megegyezni a kockázatitõke-társasággal vagy nem. A jó hír az, hogy a fenti kompetenciák mind fejleszthetõk. A kutatásom során az is kirajzolódott, hogy az egész folyamat nagyon komplex és szerteágazó szaktudást igényel a pályázó vállalkozótól. Ezért érdemes, sõt bizonyos területekre szükséges, hogy tanácsadókkal dolgozzunk együtt. Amennyiben célként a kockázati tõke bevonását tûzzük ki, és az ezt követõ intenzív növekedés mellett döntünk, akkor a kapcsolatfelvételt egy felkészülési szakasz elõzi meg. Ez az a szakasz, amikor az ötletbõl olyan kerek üzleti koncepció készül, melyet be lehet mutatni a leendõ befektetõknek. Ennek a folyamatnak az eredményeként (természetesen a vállalkozás jellegétõl, ipari területtõl függõen) végül elkészülünk üzleti tervünkkel, prezentációnkkal. Az üzleti terv megírása közben piackutatást, marketingtervet készítünk. A dolgozatomban tárgyalt folyamat utolsó nagy szakasza a kockázatitõke-társaságokkal való kapcsolatfelvétel és tárgyalások. Ebben a szakaszban már nincsen nagy ráhatásunk az eseményekre, a folyamat automatikussá válik. Elemzem ezt a folyamatot is, hogy lehessen látni, hogyan is zajlik egy ilyen tárgyalási folyamat, melyik szakasznak mi a célja. Szakdolgozatomat egy konkrét esettanulmánnyal zárom. Az Intellio Kft. szinte a semmibõl építette fel jelenleg a világ számos országában is jelenlevõ vállalkozását kockázati tõke segítségével. Az esettanulmányomban a legelsõ bevonási folyamatot veszem górcsõ alá.


165

Nagy Pál Krisztián* DUNAI ÁRUSZÁLLÍTÁSI FOLYAMAT VIZSGÁLATA EGY MAGYARORSZÁGI KIKÖTÕN KERESZTÜL** Szakdolgozatom témája a vízi áruszállítás szerepének bemutatása a többi közlekedési ághoz képest, különös tekintettel a kikötõi rakodási technológiák vizsgálatára és elemzésére a Duna hazai szakaszán. Részletesen ismertetem egy magyarországi kikötõ áruszállítási módjainak, rakodási technológiájának fõ elemeit a különféle áruk esetén. Témaválasztásomat indokolja, hogy véleményem szerint a Dunán történõ áruszállításban sok kihasználatlan potenciál van, az okok feltárása és a lehetséges megoldások engem is érdekeltek. A téma aktualitását mutatja az is, hogy a Duna Európa egyik legfontosabb közlekedési folyosója (VII. korridor). Munkám elsõ részét a vízi áruszállítás fõbb elõnyeinek és hátrányainak összefoglalásával, valamint a vízi, a vasúti és a közúti szállítási módok jellemzésére alkalmas legfontosabb mutatók összehasonlításával kezdem. A következõkben ismertetem a Duna földrajzi jellemzõit, a dunai hajózás történetének fõbb állomásait. Ezután röviden leírom a Dunán történõ árufuvarozást szabályozó nemzetközi egyezményeket. Kiemelem a DunaMajna Rajna-csatorna jelentõségét az európai vízi áruszállításban, amely lehetõvé teszi, hogy a Rotterdamba érkezõ áruk vízi úton csatlakozzanak a Dunához és eljussanak hazánkba is. Ismertetem az Európai Unió célkitûzéseit a közlekedéspolitika fejlesztésére, beleértve az új alapelveket és közlekedésfejlesztési irányvonalakat is (1961, 1981 és 2001). Az EU Marco Polo programjának célja, hogy a nagy környezetterhelést jelentõ nemzetközi közúti teherforgalom minél nagyobb részét átterelje a vasútra, illetve a rövidtávú tengeri, valamint a belvízi folyami hajózásra. Szakdolgozatomat a kikötõk csoportosításának szempontjaival folytatom, majd bemutatom azokat az európai kikötõket (Rotterdam, Hamburg, Antwerpen, Constantza, Koper, Rijeka), amelyek jelentõs szerepet játszanak a dunai áruszállításban is. Ezután áttérek a magyarországi jelentõs dunai kikötõk jellemzésére, úgymint a Csepeli Szabadkikötõ, a bajai Országos Közforgalmú Kikötõ, a Dunaferr Kikötõ, a Gyõr-Gönyû Országos Közforgalmú Kikötõ és a Mohács Kikötõ. A folyami áruszállítás eszközeinek funkcióját, fontos mûszaki adatait és tulajdonságait foglalom össze a következõkben. Szakdolgozatom leghangsúlyosabb része a kikötõi rakodási technológiák részletes bemutatását, elemzését a Ferroport Kft. mûködésén keresztül. Ehhez a helyszínen többszöri szakmai konzultációra volt lehetõségem. A különféle rakodási folyamatok bemutatásához saját képanyagot készítettem. Így a Ferroport Kft. területén munkaszakaszonként ismertetem a belsõ, valamint a külsõ áru átrakodási módokat, beleértve a különféle mûszaki megoldásokat is. Végigkövetem az áru útját egy konkrét megrendelésnél. A Ferroport Kft. korsze-

*


**

Belsõ konzulens: Réger Béla fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola

166


rû mûszaki parkja, illetve a cég komplex logisztikai szolgáltatása és nem utolsósorban a vezetõk szakmai hozzáértése számomra méltó példát mutatott. Egy folyamatosan versenyképes, a fuvarpiacon a dunai vízi áruszállításban jelentõs részt vállaló szereplõ tevékenységével ismerkedhettem meg a gyakorlatban. Szakdolgozatom következõ részében a magyarországi áruszállítással kapcsolatos fõbb statisztikai adatokat, különféle szempontok szerinti csoportosításban, a 20012010 közötti idõszakra foglalom össze. Általánosságban elmondható, hogy 2008-hoz képest 2009-ben minden alágazatban a szállított áruk mennyisége nagymértékben csökkent, ami a nemzetközi gazdasági válsággal is magyarázható. Kitérek a szállítási teljesítmények alakulására 2010. I. félévében, valamint összefoglalom a belvízi áruszállítás adatait a hajók nemzetisége szerint, a szállított áruk tömege, illetve az árutonna alapján. Az adatok azt mutatják, hogy Magyarország vízi úton Németországba exportál és Romániából importál a legtöbb árut. Összefoglaló megállapításaim kialakításához nagy segítséget jelentett az ezen a területen régóta dolgozó szakemberek tapasztalatainak, tudásának megismerése. Felhívták figyelmemet a téma bonyolultságára és összetettségére, így a rendelkezésemre álló idõ alatt szerzett ismeretanyag (szakmai konzultációk), illetve a témához kapcsolódó szakirodalom alapján a dunai vízi áruszállítással kapcsolatos fõ problémákat a következõkben foglalom össze. I. II. III. IV. V.

A Duna magyarországi szakasza az év kétharmadában nem használható az európai nagy önjáró hajók számára. Az I. pontban leírtak is magyarázzák, hogy a magyarországi dunai kikötõk átlagosan az átrakási kapacitásuk 55-60 %-át használják ki. A DunaTisza-csatorna hiánya a belvízi hajózás hálózati ellátottságát jelentõsen lecsökkenti. A szállítási kapacitások kihasználatlanok. A rendkívül bonyolult tulajdonviszonyok nehezítik, lassítják a döntéshozatalt és a konkrét megvalósítást.

A megoldáshoz szükség lenne a magyarországi dunai hajózás korszerûsítésére, hatékonyabbá tételére. Ezt egy egységes, hosszú távú stratégia kidolgozása szolgálná, amelyhez a különféle területekrõl a szakemberek szoros együttmûködésére lenne szükség. A nemzetközi összefogás elõsegíthetné a jelenleginél hatékonyabban mûködõ átfogó kikötõpolitika kialakítását, a Duna menti országok bevonásával. Fontos lenne továbbá a kikötõk szárazföldi kapcsolatrendszerének fejlesztése, beleértve a megfelelõ eszközöket és infrastruktúrát (berakóhelyek, logisztikai központok, a kikötõhöz vezetõ infrastruktúra). A szakemberek körében és kormányzati szinten a mai napi hírekben is hallhatunk az egységes Duna-stratégia szükségességérõl. Véleményem szerint a vízen történõ áruszállítás sosem fogja kiváltani a vasúton vagy közúton történõ áruszállítást, de nem is ez a végsõ cél. Mindenképpen nagyobb arányban kellene részesülnie a vízi áruszállításnak a közlekedési alágazatok közötti racionális munkamegosztásban, hiszen a környezeti terhelés csökkentéséhez nagyon jelentõs mértékben hozzájárulhat.


167

Novák Henrietta* A GYEREKEK ÉS A REKLÁM KAPCSOLATA A FOGYASZTÓI MAGATARTÁS TÜKRÉBEN** A gyerekek szerepe egyre jelentõsebb, egyre nagyobb a hatásuk a család anyagi javainak elköltésére. A cégek rájöttek arra, hogy fontos jelenlegi és jövõbeli potenciális célcsoport számukra a gyerekek. A környezetemben élõ gyerekek magatartásán is látszik, hogy hatást gyakorol rájuk egy-egy jól sikerült reklám. A vállalatok célja az, hogy minél fiatalabb korban kialakítsák a márkahûséget, hogy felnõtt korukban elõnyben részesítsék azt a márkát, amit gyerekkorukban megkedveltetnek velük. Elsõdleges és másodlagos kutatást is végeztem. A primer kutatás kvantitatív, leíró kutatás volt, standard kérdõív alapján, amely kényelmes mintavételi eljárással történt, ezen kívül alkalmaztam alap leíró statisztikát, faktor- és klaszterelemzést. A szekunder kutatás során igénybe vettem nyomtatott és elektronikus információforrásokat, a Központi Statisztikai Hivatal, a Magyar Nemzeti Bank adatszolgáltatásait. A dolgozatomban bemutattam, hogy a reklámok mely médiumokon keresztül és hogyan hatnak a gyerekekre, valamint általánosságban ismertettem a reklámok hatásmechanizmusát, a fogyasztói magatartást. A primer kutatásomban a dolgozat elméleti részének fõbb ismereteit igyekeztem feltárni. Arra az eredményre jutottam, hogy az általam vizsgált korosztály, vagyis a 915 év közöttiek már megkérdõjelezik a reklámok hihetõségét. Az általuk leginkább használt médiumok a televízió és az internet, amelyeket naponta többször használnak. A televízióban a kereskedelmi csatornákat részesítik elõnyben, így sok reklámmal találkoznak nap mint nap. A reklámszakemberek már egészen kis kortól márkahûséget akarnak kialakítani a potenciális jövõbeli fogyasztóiban. A kutatásom ezt alátámasztotta, mert az általam ismertetett logókat, szlogeneket a kísérleti személyek ismerték. A gyerekek nagy befolyásoló erõvel bírnak a családi vásárlásokat illetõen, a legtöbb termék megvásárlásába beleszólnak, sõt maguk is komoly pénzösszegekkel rendelkeznek, amit elkölthetnek. Fontos lenne megmagyarázni nekik a reklámok célját, hogy milyen szerepük van. Meg kell nekik tanítani a valódi értékeket, engedni kell, hogy a szülõkkel együtt dönthessenek és a realitás talaján kell õket tartani. A pénz értékére, a bankkártyahasználat, a hitelek veszélyeire is fel kell hívni a figyelmüket. A szülõknek tudatában kellene lenniük, hogy a gyerekeik milyen televízió csatornákat néznek, milyen internetes portálokon böngésznek.

*

**

168

Gazdálkodási és menedzsment szakos végzõs hallgató Belsõ konzulens: Opitz Éva fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola


Rácz Tamás* KREATÍV ÉS KITARTÓ A KAMÉLEON REKLÁM KFT. ÉLETCIKLUSAI ÉS STRATÉGIÁJA** Szakdolgozatomban egy magyarországi kisvállalkozás életútját vizsgáltam az a rendszerváltás utáni alapítástól egészen 2010-ig. A dolgozat megírása elõtt két különbözõ hipotézist fogalmaztam meg. Az elsõ az volt, hogy léteznek olyan sajátosságok a növekedés során, amelyek csak a hazai kis- és középvállalkozásokra jellemzõek. A válasz megtalálásához összehasonlítottam a nemzetközi és a magyar viszonylatban fellelhetõ szakirodalmat az elméleti keretek megalapozásához, illetve szakmai gyakorlatom során szereztem tapasztalatot a magyarországi vállalkozás eddigi életútjáról, azaz a múltjáról és a jelenérõl. Az elméleti alapok vizsgálata után a Kaméleon Reklám Kft. fejlõdési pályája igazolta a magyarországi életciklusmodell megállapításait. A második hipotézis szerint a vállalkozások életciklusainak változására nemcsak a belsõ növekedésbõl következõ nehézségek megoldásából lehet rámutatni, hanem emellett a külsõ környezeti változások is hatással vannak rá. A megoldás megtalálásához gyakorlati szempontból mélyinterjút készítettem Szabó Károllyal, a vállalkozás vezetõjével. Összességében elmondható, ezek a külsõ környezeti változások lefékezték a vállalkozást, még ha a belsõ növekedésbõl adódó problémák erre nem is adhattak volna okot. Ezek alapján nem lehet egyértelmû következtetést levonni azzal kapcsolatban, hogy a környezeti változások hatására a vállalkozások életciklusa is változna. Az elsõ rész után a 2008-ban bekövetkezett válság eddigi hatásait vizsgáltam a szervezettel kapcsolatban. Megítélésem szerint a problémás idõszak negatívan érintette a vállalkozást, nehezen vészelték át a gazdasági visszaesést. Elõtte csak a múlttal és a jelennel foglalkoztam, a második részben viszont már a jövõre is koncentrálva bemutattam a stratégiai irányvonalakat, és javaslatot tettem a további mûködésre. A stratégiai elemzés módszertanát alkalmazva szisztematikusan építettem fel az elemzést, amely az üzletág és a vállalkozás tekintetében releváns megállapításokat tartalmaz. Különféle elemzõ modelleket vettem sorra, hogy több szemszögbõl közelítsem meg a vizsgálandó területet, legyen az termékvizsgálat, vagy iparági értékláncelemzés. A dolgozat végére meghatároztam a vállalkozás jövõképét, és a siker tényezõit figyelembe véve javaslatot tettem a lehetséges irányvonalra. Pozitívan ítélem meg a helyzetet, mert a kreatív és kitartó hozzáállással átvészelhetik a problémákat, és a tudatos stratégia segítségével az egyediség útjára léphetnek.

*


**

Belsõ konzulens: Salamonné Huszty Anna tanszékvezetõ fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola. Külsõ konzulens: Szabó Károly


169

Suplicz Rita* „KRÍZISADOMÁNYOZÓK” VÁLLALATI ADOMÁNYOZÁS A 2008-BAN KIROBBANT GAZDASÁGI VÁLSÁG IDEJÉN MAGYARORSZÁGON** Van egy profitorientált cégnek emberi arca? Vajon van esély arra, hogy a vállalatok a profittermelésen túl másra is gondoljanak? Nos, ma már mindkettõ nagyon ajánlott, ha megfelelõ imázsra vágynak szakmai és társadalmi szinten. A vállalati társadalmi felelõsségvállalás, azaz a Corporate Social Responsibility (röviden: CSR) azt a temérdek tevékenységet fedi, amellyel egy vállalat kifejezheti felelõs mûködését környezete számára. A fenntartható fejlõdés érdekében megszerzett javainak egy részét visszajuttatja oda, ahonnan elvesz: figyelmet fordít a környezetvédelemre és az õt körülvevõ társadalmi kihívásokra. A CSR egyik legalapvetõbb és legegyszerûbb formája az adományozás, amely már évszázadok óta az európai kultúra része vállalati szinten is. Az utóbbi húsz évben, a rendszerváltással érkezett új üzleti kultúrával, a céges jótékonykodás hazánkban is ismét reneszánszát éli. De mi történik gazdasági válságok idején? A 2008-as világgazdasági válság súlyos problémákat okozott mind a vállalatok, mind az emberek életében, különösen Magyarországon, ahol az államháztartás a válság nélkül is nehéz helyzetben volt. Miközben a cégek jó része nagy gondokkal néz szembe, a rájuk nehezedõ társadalmi nyomás csak nõ, hiszen munkahelyek szûnnek meg, elmaradnak a bónuszok, nõ az elégedetlenség, s ezzel sokszor nem csak a vállalatok, hanem a kormányok sem tudnak megbirkózni. Vajon a gazdasági válság hogyan hat az adományok sorsára? Megszûnik ilyenkor a vállalati jótékonykodás? Vagy csak visszaszorul? Esetleg épp ellenkezõleg, fontosabb lesz a szerepük a válság okozta növekvõ társadalmi nehézségek miatt? A CSR alapjainak áttekintésén túl, fõként ezekre a kérdésekre keresem a választ dolgozatomban, saját kutatással alátámasztott elemzés útján.

*


**

Belsõ konzulens: Papp Ferenc fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola

170


Szalai Eszter* A PRINT CITY KIADÓ ÉS NYOMDA KFT. VAGYONI, PÉNZÜGYI ÉS JÖVEDELMI HELYZETÉNEK ELEMZÉSE** Szakdolgozatomban a jelenlegi munkahelyem, a Print City Kiadó és Nyomda Kft. vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét vizsgáltam a 2007., 2008. és 2009. évi beszámolók alapján. Szakdolgozatom témájának kiválasztásához egyrészt a pénzügyi elemzések egyre növekvõ jelentõsége, másrészt a szakirányomnak megfelelõ tanulmányaim motiváltak. A téma kidolgozásának elsõdleges célja, hogy a tanulmányaim során megszerzett elméleti ismereteimet a gyakorlatban alkalmazzam. A téma kidolgozása során a vállalkozás által rendelkezésemre bocsátott adatok, valamint a témához kapcsolódó szakirodalmak felhasználásával a vállalkozás egészére kiterjedõ elemzést végeztem. A dolgozat elsõ részében a gazdasági elemzés jelentõségével, elméleti hátterével foglalkoztam, majd részletesen bemutattam a vállalkozást és ismertettem számviteli politikáját. A következõ fejezetekben különbözõ mutatószámok alapján értékeltem a vállalkozás gazdálkodását. A vagyoni helyzet elemzése során vizsgáltam a vállalkozás eszközeinek és forrásainak struktúráját, valamint az azokban bekövetkezõ változásokat. Ezt követõen a pénzügyi helyzet elemzésével a vállalkozás fizetõképességét, likviditását, pénzügyi stabilitását mértem fel. A jövedelmi helyzet vizsgálata során a legfontosabb jövedelmezõségi mutatók árbevétel-, tõke-, eszköz- és bérarányos jövedelmezõség segítségével arra kerestem a választ, hogy a vállalkozás a rendelkezésre álló erõforrásokat milyen eredményesen használta fel. Az elemzést végül a direkt és indirekt cash flow kimutatással fejeztem be. A vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének elemzése során egyértelmûen kiderült, hogy mely tényezõk befolyásolták az eredményességét, s mindezek milyen hatással voltak a mûködésére. Az utolsó fejezetben a vállalkozás gazdálkodásának értékelése alapján levontam a megfelelõ következtetéseket, majd javaslatokat tettem a jövõbeni, eredményesebb mûködésre vonatkozóan.

*


**

Belsõ konzulens: Matheika Márciusné fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola


171

Szappanos Gabriella* A MAGYAR KÖZBESZERZÉSI SZABÁLYOZÁS ÉRTÉKELÕ ELEMZÉSE** Dolgozatom célja a jogi szabályozás áttekintése és a rendelkezésre álló irodalmak feldolgozása alapján annak alátámasztása, hogy nem a közbeszerzés elve, hanem a hazai jogi szabályozás hiányosságai és gyakori változása okozzák a közbeszerzések nem megfelelõ hatékonyságát, az eljárás során elkövetett szabálytalanságok gyakoriságát, a visszaéléseket, a közbeszerzési korrupció elterjedését. Megvizsgáltam a 2004. május 1-jén hatályba lépett közbeszerzésekrõl szóló 2003. évi CXXIX. törvény (továbbiakban: Kbt.) célját, áttekintettem a több mint 400 paragrafusból álló törvény szerkezeti felépítését, elsõsorban az ún. klasszikus ajánlatkérõket érintõ szabályozásra fókuszálva. Elemeztem a közbeszerzési eljárás azon fázisait, amelyek a jogszabály alkalmazása során kockázati tényezõket rejtenek magukban. A jellemzõen elõforduló közbeszerzési szabálytalanságokat és azok jogszabályi hátterét mutattam be, majd a közbeszerzések terén megnyilvánuló korrupció okait és kiküszöbölési lehetõségeit vizsgáltam. Fontosnak tartottam kitérni a Kbt. hatálybalépését követõen a szabályozásban jelentõs változásokat hozó 2008. évi CVIII. törvény rendelkezéseinek értékelésére, amelyeknek elsõdleges célja a közbeszerzési eljárások során nyert gyakorlati tapasztalatok beépítése és az egyszerûsítés volt. A verseny tisztaságának, az átláthatóságnak és a nyilvánosságnak a növelését kívánta elõsegíteni, a korrupció visszaszorítását is célozva. Véleményem szerint a közbeszerzések legmagasabb szintû jogi szabályozásának igénye és szükségessége nem vitatható, azonban, mint az a jellemzõ jogszabálysértések és a széles körben elterjedt korrupció értékelésébõl is kiderül, nem közömbös, hogy a szabályozás esetében hol találjuk meg a középutat, illetve hová helyezõdnek a súlypontok. A közbeszerzési eljárások jogi szabályozásában a szabálytalanságok és a korrupció visszaszorítása, valamint egy európai színvonalú szabályozás megteremtése érdekében a továbblépés lehetõségét összességében az alábbiakban látom: • kódex jellegû szabályozás helyett liberálisabb keretszabályok;

• átláthatóság és transzparencia fokozása, minél szélesebb körû nyilvánosság; • szigorúbb ellenõrzés az eljárás teljes folyamatában, beleértve a szerzõdéskötés

után a szerzõdés teljesítésének nyomon követését; • a közbeszerzéseket ellenõrzõ szervek tevékenységének összehangolása; • a jogorvoslati eljárás lerövidítése, hatékonyabbá tétele; • szigorú és következetes a jogsértés súlyával összhangban lévõ szankcionálás.

*


**

Belsõ konzulens: Böcskei Elvira fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola

172


Szegedi Szabina* A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY KÜLÖNBÖZÕ EGÉSZSÉGFINANSZÍROZÁSI RENDSZEREK TÜKRÉBEN** Dolgozatomban három OECD-ország egészségügyi rendszerét hasonlítottam össze a hazaival. A finanszírozási modellek ismertetése, alkalmazásuk bemutatása, Magyarországon történõ bevezetésének lehetõségei kerültek részletezésre. Arra kerestem a választ, hogy ezek a más országokban kialakult finanszírozási rendszerek elemei vajon Magyarországon milyen hatékonysággal kerülhetnének bevezetésre, egyáltalán megoldható-e az átvételük a jelenlegi egészségügyi rendszerbe. Bemutattam Németország és az Egyesült Királyság egészségügyi rendszerét, melyek javarészt adókból, illetve biztosítási járulékokból finanszírozott egészségügyi rendszerek, ahol a járulékok jövedelemarányosak és gyakorlatilag a teljes lakosság hozzáférhet az egészségügyi ellátáshoz, függetlenül a befizetett adótól, járuléktól. Vizsgáltam továbbá a másik modellt, amely az Egyesült Államokban mûködik, ahol nagyrészt magánbiztosítók által történik a finanszírozás, s a biztosítás megkötése önkéntes jellegû. A lakosság nagy része azonban éppen ezért nem is rendelkezik biztosítással. Részleteztem, hogy az adott országok példáján keresztül bemutatott technikákból melyek lehetnek Magyarországon is megfontolandók, egy esetleges reformlépés során melyeket lehetne, vagy kellene bevezetni, avagy melyek azok a tényezõk, melyeket semmi esetre sem lehet hazánkban történelmi fejlettségünk, a kulturális hozzáállásunk, az elfogadási hajlandóságunk miatt átvenni. Dolgozatomból látható, hogy nincsenek tiszta rendszerek, szinte minden országban megjelenik mind a közösségi, mind a magánfinanszírozás. Az országok közti eltérések abból adódnak, hogy milyen mértékben osztják meg a forrásteremtést, milyen kockázatmegosztó mechanizmusokat választanak, mely ellátásokat és szolgáltatásokat sorolnak a közösségi és a magánfinanszírozás köre alá, illetve, hogy milyen mélységû a költségáthárítás. Az alapmodellek, a finanszírozási elvek és az országok egészségfinanszírozási sajátosságok megismerése után arra kerestem a választ, hogy vajon miként történhetne a reform ebben a szektorban. Rá kellett jönnöm, hogy nem is az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e átvenni esetleg egy másik országban alkalmazott modellt, hanem, még mielõtt reformokra gondolnánk, elõbb ki kell tûzni a célt, hogy mit szeretnénk elérni az egészségügyi rendszerünkben. Mi az állam feladata az ellátás biztosításával kapcsolatban, mely ellátások tartoznak az alapellátásba, melyek a kiegészítõbe, és mit kell tenni azokkal a feladatokkal, amelyek a kettõ közötti, harmadik és képlékenyebb csoportba esnek. Mindenképp szükség van egy hosszú távú stratégiára, melyet fontos, hogy ne befolyásoljon a politikai álláspont.

*


**

Belsõ konzulens: Kelemen Katalin fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola


173

Jól érezhetõvé válik, hogy a közgazdászok azon a nézeten vannak: nem lehet a már kialakult berendezkedést egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, újat alkotni, hanem a saját hagyományainkra, gondolkodásmódunkra odafigyelve, ezeknek nagyobb szerepet engedve szabad csak véghezvinni apróbb változásokat. Az egészségügyi ellátás korszerûsítése, úgy vélem, elkerülhetetlen. A források és igények közötti ilyen mértékû különbség, és az egészségügy állam által történõ folyamatos megmentése hosszú távon nem tartható fenn. Az átfogó egészségügyi reform bevezetése hosszú és bonyolult folyamat lesz, amely várhatóan egyes társadalmi csoportok érdekeit sérteni fogja. A lehetõ leghatékonyabb és legméltányosabb megoldás kidolgozásához és véghezviteléhez szakmai bölcsességre, egészségpolitikai készségekre és társadalmi konszenzusra van szükség.

174


Szigli Renáta* A HAZAI KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK INNOVÁCIÓS LEHETÕSÉGEINEK FEJLÕDÉSE** Véleményem szerint egy kisvállalat csak néhány képességben tud az élvonalban lenni. • Az innovációkhoz való kapcsolódás (gyártástechnológia, termékötletek kidolgozása, licencek, know-how-k átvétele, szabadalmak benyújtása) terén. • Olyan innovációs technológiák megvalósításának tervezése esetén, amelyek magas hozzáadott értékük alapján, társadalmi szinten is elismert hatékonyságúak, és amelyek megvalósítását nemzeti, valamint Európai Uniós források is támogatnak. • Ipari parkokhoz, klaszterekhez való csatlakozás következtében, ahol az innovatív nagyvállalat lehet húzóerõ, de a kooperáció és a hálózatosodás a kisvállalatok között is szinergiát és versenyelõnyt teremthet számukra. A magyar kisvállalkozások történelmi gyökerei, kialakulásuk körülményei nagymértékben meghatározzák helyzetüket, beleértve a vállalkozói kompetenciákat is. A gazdaságpolitikának tisztában kell lennie azzal, hogy nagyon heterogén vállalkozásokról van szó, nemcsak iparáganként, méretenként, hanem a vállalkozások céljait és lehetõségeit tekintve is. Ezzel összhangban, vannak általános fejlesztési és támogatási feladatok, ugyanakkor erõsen differenciálni kell a különbözõ szempontok alapján. A kisvállalkozások növekedési pályái, szemléletváltása, túlélési ösztönük, alkalmazkodásuk, stratégiai fejlesztésük, tudatos kockázatkezelésük és társadalmi felelõsségvállalásuk alapján egészen eltérõ gazdaságpolitikai intézkedéseket kívánnak. Dolgozatomban azzal a fõ kérdéssel foglalkoztam, hogy a hazai kis- és középvállalkozások milyen módon tudják növelni versenyképességüket és ezáltal megteremteni a fejlõdésükhöz szükséges alapokat. A kutatás végrehajtásakor elõbb a szakirodalom feltérképezését hajtottam végre, azt kerestem, hogy az elmélet hogyan közelíti meg a kutatás tárgyát. Ezt követõen egy empirikus szakasz következik. A kvalitatív interjú formái közül dolgozatomban a mélyinterjút alkalmaztam. Az interjúk során kapott válaszokat esettanulmány formájában dolgoztam fel. Az interjúk alapján a következõ gazdaságpolitikát illetõ javaslatok tehetõk: • Stabil és átlátható üzleti környezet kialakítása, melynek feltétele egy átlátható társadalmi, gazdasági megállapodás keretében kialakított vállalkozást támogató szabályozási környezet megteremtése. • Az adózásban, a szabályozásban, az engedélyezésben és a támogatásoknál a rendszer kiszámíthatóságának megteremtése, melynek elérése érdekében stabil jogi környezetet kellene kialakítani. *

Vállalkozásfejlesztés mesterszakos végzõs hallgató

**

Belsõ konzulens: Vágány Judit Bernadett fõiskolai docens, Általános Vállalkozási Fõiskola


175

• A kisvállalkozások alultõkésítve mûködnek, így nem képesek fejlõdni, újítani.

Ennek érdekében tõkére és hitelre is szükség van, mert a piacok megszerzéséhez és megtartásához új technológia, tudás és beruházás szükségeltetik. • Kiterjedt, egymásra épülõ, stabil és átlátható kormányzati beruházási támogatási programokat igényelnek a hazai vállalkozások, amelyek az EU-támogatások maradéktalan lehívását, valamint a vissza nem térítendõ támogatások szintén vissza nem térítendõ formában való nyújtását teszik lehetõvé.

• A vállalkozások eredményes mûködéséhez szükség van egy megfelelõ végzettséggel, széleskörû szakmai és vezetési ismeretekkel és tapasztalattal rendelkezõ szakembergárdára, ezért fontos a menedzserek képzésének biztosítása.

Az innovatív tevékenységet folytató cégek számára fontos, hogy megfelelõ kapcsolatrendszert tudjanak kiépíteni, melynek révén könnyebben tudnak hozzájutni a megfelelõ mûködésükhöz szükséges információkhoz és ismeretekhez. Támogatást és segítséget kellene nyújtani az arra szándékot mutató KKV-knak, hogy partnereket találjanak a közös pályázáshoz, valamint bõvíteni lehetne a tanácsadói hálózatokat.

176


Szilágyi Tamás* A PATIKALIBERALIZÁCIÓ HATÁSA A MAGYARORSZÁGI LAKOSSÁGI GYÓGYSZERELLÁTÁSRA ** A dolgozat a gyógyszerellátási lánc egy meghatározott részérõl szó. A 2006. évi XCVIII. törvényi szabályozás új alapokra helyezte a gyógyszerpiacot. Arra szeretnék rávilágítani, hogy a 2006-ban megalkotott egészségügy reform kereteiben elfogadott patikaliberalizációs törvény nem eredményezett-e olyan mértékû negatív hatásokat az ágazatban mûködõ patikákra, hogy az veszélyeztetné a magyarországi lakosok gyógyszerellátásának biztonságát. A hipotézisem, hogy a 2010-ben életbe lépett patikaliberalizációs törvény moratóriuma nem indokolható a magyarországi gyógyszerellátás biztonságának veszélyével. A Magyarországon mûködõ patikák kedvezõtlen gazdasági helyzete nem okolható kizárólag a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény módosításával. Hazánkban a gyógyszerellátás helyzete stabil. A dolgozatban az egészségügy, a gyógyszerpiac, a jelenlegi makrokörnyezet és az ágazat szereplõinek bemutatásával alapozom meg a 2006-os törvény következményeit a magyarországi patikákra nézve. A patikaliberalizáció nemzetközi gyakorlatának vizsgálata is segítséget nyújt a kialakult helyzet áttekintésében. Két kutatás segíti az álláspontom bizonyítását. Elõször elemeztem a patikák gazdasági helyzetét a 2006-os évet követõen. Ezután a 2007 és 2010 közötti idõszakra a fogyasztói és a gyógyszertári oldalról is megvizsgáltam a gyógyszerhozzáférés és a gyógyszerészi szolgáltatások minõségének állítólagos romlását. Melyek a Magyar Gyógyszerész Kamara tényleges nézetei a liberalizációs törvénnyel kapcsolatban? Kijelenthetõ, hogy a liberalizáció kedvezõen hatott a szolgáltatások minõségére és a hozzáférések javulására. Megállapítható, hogy a patikák kedvezõtlen gazdasági helyzetét inkább a válság eredményezte. A patikapiac nyitása versenyt eredményezett, mely a fogyasztóknak jobban kedvezett. A kutatások alapján kijelenthetõ, hogy a liberalizáció nagyobb elõnnyel járt, mint hátránnyal. A törvénymódosítást követõen átalakult a piac, ami javította a magyar lakosság gyógyszerhozzáférését. Magyarországon jelenleg nincs veszélyeztetve a lakosok gyógyszerellátásának biztonsága. A patikaalapítás moratóriuma, mely 2010 júniusában lépett életbe, kizárólag a patikusoknak kedvez, a lakosság érdekeit nem szolgálja.

*

**

Vállalkozásfejlesztés mesterképzési szakos végzõs hallgató Belsõ konzulens: Kelemen Katalin fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola


177

Túri Ildikó* VÁC VÁROS ÉS INTEGRÁLT VÁROSFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA A VÁROS ÉS KISTÉRSÉGI KÖZPONT BEMUTATÁSA, AZ IVS ELEMZÉSE** Dolgozatomban átfogó képet adok a városfejlesztésrõl és a hozzá kapcsolódó fogalmakról, röviden vázolom az érintett szakirodalmi anyagokat. Vác város történetét is röviden összefoglalom, bemutatom a természeti, társadalmi környezetét és kistérségi szerepét, valamint a város SWOT-elemzését. Munkám fõ témája Vác város Integrált Városfejlesztési Stratégiájának objektív bemutatása, kritikai értékelése, illetve a jövõre vonatkozó néhány javaslat megfogalmazása. A mai felgyorsult és elszemélytelenedett világban egy város fejlõdését nagymértékben az határozza meg, hogy az ott élõ emberek magukénak érzik-e a várost, törekednek-e annak fejlesztésére; vagy csupán passzív lakói az adott településnek, és hagyják azt a stagnálás vagy a pusztulás, az elnéptelenedés, az elöregedés útján haladni. Úgy látom, a gazdasági válság, illetve a politikai belharcok és bizonytalanságok ellenére Vác a fejlõdés útján halad, ehhez igyekszik iránymutatóként a stratégiát használni. Természetesen a stratégia önmagában nem elegendõ ehhez, sõt az uniós támogatások, pályázatok is csupán a pénzügyi kereteket adhatják meg ahhoz, hogy az emberek a saját környezetüket úgy alakítsák, fejlesszék, hogy abban valóban élmény legyen élni. Ehhez azt gondolom szemléletváltásra is szükség van, hogy a fenntartható fejlõdést biztosítani tudjuk. Figyelnünk kell a környezeti értékeinkre, a természeti adottságainkat nemcsak használni és kihasználni kell, hanem védeni is egyúttal. Elmondható, hogy a város rendelkezik azokkal a lehetõségekkel, amivel egy XXI. század követelményeinek megfelelõ várossá válhat. A kérdés már csak az, hogy tud-e élni ezekkel a lehetõségeivel, hogy felemelkedjen erre a színvonalra. A stratégia némi módosítással még jobb iránymutató lehet ezen az úton. Megítélésem szerint a stratégia rugalmas alakítása a megváltozott gazdasági-környezeti feltételekhez, valamint a lakosság összefogása a jövõbe vezetõ út elsõ lépése.

*


**

Konzulens: Vajdovich Béla Istvánné Visy Erzsébet fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola

178


Vereckei Éva* A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG KITELEPÍTÉSÉNEK BEL- ÉS KÜLPOLITIKAI HÁTTERE, KÖVETKEZMÉNYEI** Az elsõ világháború utáni Európában eluralkodó eszme, mely a homogén államokban látta a tartós béke forrását, ahhoz vezetett, hogy az államok kivetették magukból kisebbségeiket, amelyekben a konfliktusforrást vélték felfedezni. Míg Lengyelországban és Csehszlovákiában egy homogén állam létrejöttében volt érdekelt a politikai elit, addig a magyarországi német kisebbség kitelepítésének hátterében inkább bel- és külpolitikai események és összefüggések állnak. Magyarország kormányainak intézkedéseit olyan tényezõk befolyásolták, mint a nagyhatalmak állásfoglalásai, a csehszlovák és szovjet kormány törekvései, maga a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság és a Magyarországon zajló pártcsatározások. Külsõ tényezõként a világpolitikai események, a szlovák-magyar lakosságcsere, a szomszédos országok menekültjeinek elhelyezése és a szovjet külpolitika, belsõ faktorként a földreformrendelet, az áttelepítések, a bukovinai székelyek elhelyezése és a pártok csatározásai játszottak szerepet abban, hogy végül nem lehetett más választása a magyar kormánynak, mint a sváb birtokok hasznosítása érdekében a magyarországi németek kiutasítása Magyarországról. Tettüket a náci bûntettek követõi ellen indított megtorlásként tüntették fel, de a gyakorlatban a kollektív bûnösség elvét követték, mely azt jelentette, hogy elméletben mindenki bûnösnek lett titulálva, kivéve azokat, akik ártatlanságukat bizonyítani tudták. Magyarországon a németek kényszertelepítésére már 1944-ben sor került, mikor a menekülõ német hadtest evakuálta a hazai németek 10-15 %-át. Aztán a malenkij robotra elszállított 65 000 német elhurcolása következett a Szovjetunióba, hogy kényszermunkájukkal a háború alatt okozott károkat a kollektív bûnösség elve alapján törleszthessék. A következõ csapás pedig akkor érte a népi németeket, mikor szintén a kollektív felelõsségre vonás elvének gyakorlása alapján megközelítõleg 170 000 ember Németország amerikai övezetébe, és 50 000 fõ a szovjetek által megszállt területre lett transzferálva. Ezeken a területeken nagy nehézségek és évtizedes beilleszkedési fázis után végre hazájukra találtak. Magyarország az 1990-es években megkövette hazánk elszakadt gyermekeit és a törvénykezés rendelkezéseit, melyek a jogfosztó intézkedések mögött álltak, mind megsemmisítette a felsõ törvénykezés. Azonban az idõk folyamán továbbra is szükséges emlékeznünk a múlt bûneire, hogy azok semmilyen formában ne fordulhassanak elõ többé.

*


**

Belsõ konzulens: Joó András fõiskolai docens, Általános Vállalkozási Fõiskola


179

Veres Brigitta Katalin* A FOGYASZTÓI MAGATARTÁS ÉS ÁTALAKULÁSÁNAK VIZSGÁLATA A MAGYAR POSTA ZRT. PIACÁN** Napjainkban a Magyar Postával szemben két fõ alapelvárás fogalmazódik meg: egyrészt egyetemes postai szolgáltatóként eleget kell tennie szolgáltatási kötelezettségének, másrészt üzleti alapon mûködõ vállalatként a versenypiacon is helyt kell állnia. A Társaság jövõbeni szerepét a 2013-ban liberalizációval létrejövõ piaci helyzet alapvetõen meghatározza. A piacnyitás ténye mellett a Postának már évek óta szembe kell néznie az infokommunikációs eszközök elterjedése miatt megváltozott fogyasztói szokásokkal és elvárásokkal. A levélpostai ágazatban a helyettesítõ termékek elterjedése a szolgáltatások és termékek újrapozícionálását tette szükségessé. Dolgozatomban bemutatom, hogy a Magyar Posta mint szolgáltató hogyan készül föl, hogy monopolhelyzetû piaci szereplõbõl hatékony és egyben ügyfélközpontú versenypiaci szolgáltatóvá váljon. A szolgáltató helyek korszerûsítése és a szolgáltatások minõségének javítása az ügyféligények minél magasabb szintû kielégítésére irányul. A fogyasztói magatartástrendek vizsgálatával arra kerestem a választ, hogy felgyorsult tempójú világunkban milyen elvárások fogalmazódnak meg a klasszikus postai szolgáltatásokkal kapcsolatban. A KKV- és lakossági ügyfélszegmens-szolgáltatás igénybevételi szokásainak elemzése kapcsán bemutatom, hogy a Magyar Posta milyen szolgáltatásfejlesztéseket hajtott végre, és milyen marketing eszközöket használ a vevõi elégedettség és lojalitás kialakítása érdekében. Dolgozatom megírása során arra az eredményre jutottam, hogy a piacnyitás és a digitalizáció veszélyeként fellépõ piacvesztést a Társaság a magas minõségû idõgarantált és kényelmi szolgáltatások, az elektronikus kiegészítõ szolgáltatások, valamint a szolgáltatás igénybevételi volumen nagyságához kapcsolódó tarifakedvezmény-rendszer kialakításával próbálja elkerülni. A kialakított új szolgáltatások valóban jó és hasznos megoldásokat jelenthetnek az igénybevevõk számára, de a gyenge marketingkommunikáció miatt az ügyfelek sok esetben nem ismerik ezeket a lehetõségeket. A levélpostai bevételek növelése érdekében nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a Direct Marketing Centrum és az Elektronikus Postaközpont adta lehetõségek kihasználására, valamint a webes felületen keresztüli értékesítés bevezetésére. A Társaság a fogyasztói magatartásváltozásokra adott válaszai egyben kijelölik a Magyar Posta útját, fejlõdési irányait, hogy a jövõbeni piaci kihívásoknak milyen megoldásokkal felelhet meg.

*


**

Belsõ konzulens: Szánthó Zsuzsanna fõiskolai docens, Általános Vállalkozási Fõiskola

180


SZAKDOLGOZATI ANNOTÁCIÓK 2011

Recommend Documents