SZAKDOLGOZAT. Tumik Bernadett

SZAKDOLGOZAT

Tumik Bernadett

MISKOLC 2015

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK

HÍRES MAGYAR BŰNPEREK TÖRTÉNETE A TISZAESZLÁRI PER

KÉSZÍTETTE: TUMIK BERNADETT IGAZGATÁSSZERVEZŐ ALAPSZAK LEVELEZŐ TAGOZAT KONZULENS: DR. KONCZ IBOLYA KATALIN MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR

MISKOLC 2015

UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTATY OF LAW DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY

THE STORY OF FAMOUS CRIMINAL CASES – THE LAWSUIT OF TISZAESZLAR

AUTHOR: BERNADETT TUMIK CONSULTANT: DR KONCZ IBOLYA KATALIN

MISKOLC 2015

Tartalomjegyzék Bevezetés .............................................................................................................. 6 1. Magyarország helyzete a vérvád időszakában .................................................. 7 1.1 Társadalmi háttér ............................................................................................ 7 1.1.1 A nemesi társadalom .................................................................................... 7 1.1.2 A jobbágyság ................................................................................................ 8 1.2 Politikai háttér ................................................................................................. 8 1.3 Jogszabályi háttér ............................................................................................ 10 1.4 A zsidó társadalom .......................................................................................... 11 1.4.1 A tiszaeszlári zsidók ..................................................................................... 12 2. A vérvád ............................................................................................................ 14 2.1 Előzmények .................................................................................................... 14 2.2 A rejtélyes eltűnés ........................................................................................... 15 2.3 A vádemelés és a tanúk ................................................................................... 16 2.3.1 Scharf Samu beszéde ................................................................................... 17 2.3.1 Scharf Móric vallomása ............................................................................... 18 3. Egy holttest partra vetődése .............................................................................. 20 3.1 A szembesítés .................................................................................................. 20 3.2 Az orvosok vizsgálódása ................................................................................. 22 4. A hullacsempészet ............................................................................................. 23 5. A nagy per ......................................................................................................... 25 5.1 A tárgyalás menete .......................................................................................... 26 5.2 A bíróság ítélete .............................................................................................. 29 6. Eötvös Károly munkássága ............................................................................... 30 7. Bary József munkássága ................................................................................... 32 8. A per hatásai ...................................................................................................... 34 8.1 A per hatása Magyarországon ......................................................................... 34 4

8.1.1 A per politikára kifejtett hatása .................................................................... 35 8.1.2 A visszhang .................................................................................................. 35 8.2 A per hatása Európában................................................................................... 37 Összegzés .............................................................................................................. 39 Irodalomjegyzék ................................................................................................... 41

5

Bevezetés Szakdolgozatom témájaként a híres magyar bűnperek történetein belül, a tiszaeszlári perrel való foglalkozást és kutatást választottam. Elsősorban azért hívta fel a figyelmemet ez a téma, mert mint az majd munkámból is kiderül, nem egy hétköznapi, általános esetről van szó. Tiszaeszlári zsidókat vádoltak meg azzal, hogy egy fiatal lányt vallási szertartásuk végett meggyilkoltak. Tiszaeszlár egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis település Tokaj közelében, Tiszanagyfalu mellett helyezkedik el, amit azért említek meg, mert nagyszüleim és családom nagy része erről a vidékről származik, így az ügyről tőlük hallottam először, s nagy érdeklődéssel töltött el. Ezért fontos volt számomra ez a témaválasztás, s igyekeztem a kellő részletességgel minden fontos körülménynek utána olvasni. Szakdolgozatom írásában és ismereteim terjesztéséhez nagy segítséggel szolgált Eötvös Károly két kötetben megjelent, minden tényt és körülményt a legnagyobb részletességgel és precizitással leíró műve, Bary József emlékiratai, Hegedűs Sándor szemléletei és Kövér György társadalomtörténeti munkássága, látószögei. Dolgozatom első részében a 19. századi társadalmi osztályok elkülönüléséről, megoszlásáról írok, ide értve a nemesi társadalmat és a jobbágyságot, továbbá szó lesz a zsidó társadalom helyzetéről Magyarországon és Tiszaeszláron belül. Ismertetem a vérvád kialakulásának körülményeit, részleteit és hogy a történet leírása mellett, hogyan jutunk el a per lebonyolításához. A per tekintetében foglalkozom a tárgyalás menetével, fordulataival, ellentmondásaival, Eötvös védői munkájával és az ítélethozatallal. Mivel társadalmi és politikai vonatkozásban is fontos szerepet játszott a per, továbbá nemzetközileg is számon tartott ügyről van szó, fontosnak tartom megvizsgálni a vérvád és per mind Magyarországon, mind Európában kifejtett hatásait.

6

1. Magyarország helyzete a vérvád időszakában 1.1 Társadalmi háttér 1.1.1 A nemesi társadalom A XIX. század végén nagy társadalmi átrétegeződés indult meg. A hatalom csúcsára két, érdekeiben közös, egymással mégis ellentétben álló osztály került: a feudális arisztokrácia és az új nagyburzsoázia.1 A nagybirtokosok voltak az ország urai. Az ország összes fölbirtokának az egynegyedével rendelkeztek. Három csoportba lehet őket besorolni: arisztokrácia, ,,ezerholdasok” és a polgári újbirtokosok. A burzsoázia is három csoportra osztható fel: városi polgárság, tőkések és a zsidó polgárság. Persze ezek a csoportok még tovább bonthatóak a vagyonukat figyelembe véve. Mindezek alatt helyezkedik el a középosztály. Említést kell tennem a dzsentri rétegről. A dzsentri egy elszegényedő, birtokait elvesztő nemesi réteg, gyakran hivatalnoki pályára kényszerültek, „süllyedtek”, de az életvitelükön nem akartak változtatni, társadalmi rangjukat, úri szokásaikat, s értékeiket nem akarták elveszíteni. A kapitalizmus különböző hatást fejtett ki a nemesség vagyonaiban más-más rétegeire. A kapitalizmus, vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, amiket haszon elérése céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások eloszlását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.2 A nagybirtokosok elég nagy része be tudott épülni a tőkés rend körforgásába, persze sokan voltak, akiknek ez nem ment. Tiszaeszláron Fényes Elek magyar statisztikus szerint a 19. század közepén 21 első osztályú jobbágytelken már három földesúri család osztozkodott: a Kállay nemzetség, a báró Bánffy család és az Ónodyak.3

1

Sándor Iván: A vizsgálat iratai. Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről. Kozmosz könyvek. – 37. oldal.

2

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kapitalizmus - 2015. január 24.

3

Kövér György: A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek. Osiris Kiadó 2011. – 46. oldal.

7

Az, hogy valaki nemes személynek számított-e Tiszaeszláron a 19. század első felében, három alapvető forrásból tudható: 1. Szerepelt-e a neve a nemesi összeírásokban? 2. Feltüntették-e az egyházi anyakönyvek a neve mellett, hogy „nemes” („nobilis”)? 3. Nemesként írták-e össze személyét és „éghető vagyonát” a megyei Tűzkármentesítő Társulat 1843-44-es névsoraiban? 4

1.1.2 A jobbágyság Két csoportra bontható a jobbágyság, egyrészt a tehetősebb telkes jobbágyokra, másrészt a nagyon szegény zsellérekre. A zsellérek földdel nem rendelkeztek, vagy csak nagyon kevés mértékben. Beszélhetünk továbbá házas és házatlan zsellérekről. A 19. század közepén a jobbágyság intézményét megszüntette a jobbágyfelszabadítás. 1. számú ábra – Kövér György - Telekhányadok Tiszaeszláron a jobbágyfelszabadítás végrehajtása idején 5 Év

Egész telkes

Hatnyolca d telkes

Féltelkes

1855

1

1

29

Három nyolca dos 2

Negyed telkes

Nyolca d telkes

Zsellér

Összesen

8

1

198

240

1.2 Politika háttér A politikai helyzetet vizsgálva úgy gondolom fontos említést tennem Istóczy Győző ,,szabadelvű” országgyűlési képviselőről és az alakuló antiszemitizmusról. Azért tartom ezt fontosnak, mert végig kísérte az ügy folyamatát, s a pernek a hatására indult meg az antiszemita mozgalom. A 19. század második felében jelent meg az antiszemitizmus Magyarországon. Ennek kialakulását segítették Istóczy felszólalásai és írásai. Elsőként fejtette ki a modern magyar antiszemitizmus ideológiáját a magyar politikai gondolkodás történetében.

4

KORALL Társadalomtörténeti folyóirat. Kövér György: Performációk II. „Nemesi társadalom”

Tiszaeszláron a jobbágyfelszabadítás után – 117-118. oldal. 5

Kövér György: A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek. Osiris Kiadó 2011. – III/16.

TÁBLÁZAT – 78. oldal.

8

Az „antiszemita” mint szó, kifejezés csak 1878-ban jelent meg Németországban, egy Wilhelm Marr nevű kikeresztelkedett zsidó tollából, aki „sémiellenes” mozgalmát nevezte így.6 Magyarországon Istóczy Győző tekinthető az antiszemita mozgalom atyjának. Elveit nagyon sokan követték, rengeteg ember rajongott érte. Emlékirataiból kiderül, hogy személyes bosszúja miatt fordult a zsidók ellen, s ez politikai életére és magatartására nagyon nagy hatást gyakorolt. Istóczy írta és szerkesztette a híres antiszemitikus havi folyóiratot, a 12 Röpiratot. 1875. április 8-án a parlamentben egy interpelláció alkalmával hosszasan kifejtette véleményét a zsidókról, mint beilleszkedésre alkalmatlan kasztról. Ez egy nyílt zsidóellenes felszólalás volt. Ezután néhány kérdéssel fordult a kabinet elnökéhez: 1. Van-e szándékában egy honossági törvény megalkotásával gátat vetni a zsidók beáramlásának? 2. Megakadályozná-e a kormány egy békés védekező jellegű mozgalom kibontakozását? 3. Hajlandó-e a kormány a zsidókérdésben állást foglalni? Néhány nappal később Wenckheim Béla miniszterelnök röviden válaszolt a feltett kérdésekre: 1. Általános szükséglet mutatkozik mindennemű bevándorlás megakadályozására, de az interpellálótól eltérő okokból indíttatva. 2. A kormány minden üdvös mozgalmat támogat, de szemben áll minden olyan törekvéssel, mely a polgárokat és felekezeteket egymás ellen uszítja. 3. A kormány nem ismer, nem ismerhet zsidókérdést, s ennélfogva az izraeliták irányában semmiféle külön álláspontot nem foglalhat el.7

6

http://mult-kor.hu/20140404_tiszaeszlar_a_vilag_leghiresebb_zsido_vervadja?print=1 – 2015. január 26.

7

Hegedűs Sándor: A tiszaeszlári vérvád. Kossuth Könyvkiadó 1966. – 19. oldal.

9

Ez az interpelláció, s különösen az indoklása egyike volt az első rendszerezett, modern antiszemita fejtegetésnek, s komoly figyelmet keltett Európa több országában.8 1.3 Jogszabályi háttér Az eljárás megindulása előtt két évvel, az 1878. évi V. törvénnyel lépett hatályba a Csemegi-kódex, büntető törvénykönyv. Azért elemezném röviden ezt a törvénykönyvet, mert ez volt hatályos a per időszakában. Az első magyar nyelvű, átfogó büntetőjogi szabályozást tartalmazó törvénykönyv volt Magyarországon, melynek általános része 1951-ig, különös része pedig 1962-ig maradt hatályban. A kódex alkotója után, Csemegi Károlyról kapta nevét. A kódex egy 9 fejezetből álló általános és egy 43 fejezetből álló különös részre oszlik, összesen 486 paragrafust foglal magába. A bűncselekményeket tényállásuk súlyossága szerint bűntettekre, vétségekre, valamint kihágásokra osztja, s kimondja a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege alapelveket. Az előbbi értelmében bűntettet és vétséget csak azon cselekmények képezhetnek, melyet a törvény annak nyilvánít, utóbbi szerint bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított. A

törvénykönyv

sikeresen

elhatárolja

a

kísérletet

a

befejezett

bűncselekményektől, és csak a törvényben megállapított tényállások beállta következtében rendeli azt büntetni, továbbá ismeri a részességet és a bűnsegély intézményét, meghatározza a beszámítás hiányának vagy meglétének eseteit, ismérveit, valamint a büntetést enyhítő vagy kizáró okokat. A büntetések mértéke súlyosságuknak megfelelően a pénzbüntetéstől egészen a halálbüntetésig terjedt, ezen kívül pedig lehetőség volt mellékbüntetések kiszabására, mint például a hivatalvesztés, vagy a politikai jogok ideiglenes felfüggesztése.9

8

Gyurgyák János – A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Osiris Kiadó. Budapest. 2001.

– 316. oldal. 9

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csemegi-k%C3%B3dex – 2015. március 23.

10

1.4 A zsidó társadalom Szakdolgozati témámhoz kapcsolódóan úgy gondolom, nagyobb figyelmet kell fordítanom a per idejében Magyarországon élő zsidó társadalom vizsgálatára. Ebben az időszakban körülbelül tíz millió zsidó élt a világon. Ennek a legnagyobb része Középkelet-Európában, ezen belül Magyarországon 7 %-ról beszélhetünk. Az 1830-as évektől nagy tömeggel vándoroltak be országunkba Kelet-Európából szegényebb zsidó családok. Az 1840-es évektől kezdtek el beolvadni a magyar nemzetbe. A zsidóság 1848 előtt erős korlátok között, középkori kitaszítottságban élt. Földet nem vásárolhatott, céhes ipart nem űzhetett, hivatalt sem viselhetett. A tőkefelhalmozódás megindulásakor kezdte átvenni a mezőgazdasági termények értékesítését.

10

A

szabadságharcot a jobb módú zsidó családok pénzügyileg támogatták, sőt nagy számban, a hadseregekben is helyt álltak. Az 1867. évi XVII. Az izraeliták egyenjogúsításáról polgári és politikai jogok tekintetében törvény teljesen egyenjogúvá tette a zsidóságot minden tekintetben a magyar polgárokkal. Ezután, amint már említettem, a burzsoázia fontos alkotó eleme lett a zsidóság. A tőkekoncentráció folyamata után a zsidók vagyona szépen megnövekedett. Emiatt felerősödtek a nemzetiségi ellentétek, az antiszemitizmus is kezdett kibontakozni. Tovább rontott a helyzeten, hogy az Oroszországból kiűzetett zsidók nagy része is hazánkba költözött pont ebben az időszakban. 1882-ben a Függetlenség című lap felsorolja azokat a törvényeket, amelyek évszázadokon át a zsidók életének kereteit adták, és sürgeti visszaállításukat. Az alap Werbőczy Hármaskönyve, ami az egész magyar nép jogfosztottságát meghirdette, és egyúttal törvénybe iktatta a zsidók teljes kiközösítését. A lap cikke a tiszaeszlári per kezdete előtt egy hónappal azoknak az évszázados törvényeknek a visszaállítását követeli, amelyek a zsidóságot a társadalmi hierarchia legalsó fokára szorították, és zárt életkereteit megteremtették.11

10

Sándor Iván: A vizsgálat iratai. Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről. Kozmosz könyvek. – 44.

oldal. 11

Sándor Iván: A vizsgálat iratai. Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről. Kozmosz könyvek. – 56-57.

oldal.

11

Az emancipáció után a hazai zsidók a tőkéjüket bármely gazdasági ágazatba befektethették. Ebből jelentős előnyük származott, jól bántak a pénzzel, legtöbbjük művelt volt, viszont a magyar nép elég nagy százaléka ellenük fordult. Istóczy Győző is fáradhatatlanul tevékenykedett ellenük, parlamenti felszólalásain hangot adott a zsidó nép iránti negatív érzelmeiről, ellenszenvéről. Még olyan gondolata is volt, hogy az izraelitákat a kormány deportálja ki Palesztínába. Istóczy a zsidóságot úgy fogta fel, mint egy a társadalmára, vallására, gondolkodásmódjára, eszméjére, törekvéseire nézve az európai társadalomtól idegen entitást, amely idegenségével fenyegeti az európai és a magyar identitást. A zsidóság sikeres tevékenységét térfoglalásnak fogta fel, s irracionálisan félt attól, hogy a zsidók Magyarországból új-Palesztínát csinálnak, „amelyben az elsőrendű magyarok ők, mi pedig, valódi, vérszerinti magyarok, már csak másodrendű magyarok vagyunk, akiknek egész közgazdaságát, sajtóját, politikáját már ők, az elsőrendű magyarok irányítják.” 12 Az antiszemitizmus alakulására nagyon nagy hatással volt a tiszaeszlári per.

1.4.1 A tiszaeszlári zsidók Tiszaeszláron a zsidóság számának megnövekedésére a 1850-es évektől került sor. ,,Tiszaeszlár az ország egyik legszegényebb, legelmaradottabb területén feküdt. Nagyrészt szlovák földmunkások és kisparasztok népesítették be, de magyar parasztok is éltek ott, és kisebb számban ortodox zsidók. Ők jobbára a közeli Galíciából érkezett újabb bevándorlók voltak. Jiddis beszédük miatt idegennek tekintették őket, s a lakosság többi részével kizárólag kereskedelmi kapcsolatban álltak.” (Fejtő Ferenc)13 Az 1880-ban történt népszámláláson közel 138 zsidót írtak össze Tiszaeszláron, a lakosság ekkor összesen 2175 fő volt. 1882-re a zsidó közösség már viszonylag nagyszámú volt a faluban. Tiszaeszlár ekkor három településrészből állt: Ófaluból, Újfaluból és Tótfaluból. Nagyjából elszórtan éltek a zsidók a három területen. Az izraeliták Ófaluban a forgalmi központokat foglalták el, Újfaluban a gazdasoron és a

12


– 316. oldal. 13

KORALL Társadalomtörténeti folyóirat. 17. szám. 2004. Szeptember. Politika és hatalom a

társadalomban. Kövér György: Performációk I. (Fejtő 2000: 107) – 8. oldal.

12

zsellérporták között is meghúzódtak házaik, Tótfaluban a helyválasztásuk valószínűleg összefüggött az uradalmi bérlet gazdasági udvarának tótfalusi kiépülésével. Továbbá fontos volt számukra az is, hogy lakóhelyük ne legyen túl messze a zsinagógától.14 Tiszaeszláron

a

zsidók

nagyrészt

szegények

voltak,

kiskereskedéssel

foglalkoztak. A falu lakói jóban voltak a közöttük élő zsidósággal, bár Eszter eltűnésének idején az eszláriak bizalma megrendült velük szemben. Ebben az időben 25 zsidó család élt a faluban (két Lichtmann, két Einhorn, továbbá Grósz, Groszberg, Szüszman, Braun, Frenkel, Klein, Löventhal, Veizstein, Rózenberg, Römer, Junger, Fájerman, Lusztig és Scharf családok, s még egy pár özvegy és ember)

15

. Lichtman Móric volt a

legvagyonosabb közülük.

14

Kövér György: A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek. Osiris Kiadó 2011. – 98. oldal.

15

Eötvös Károly: A nagy per mely ezer éve folyik, s még nincs vége. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest-

1968. Első kötet- 59. oldal.

13

2. A vérvád 2.1 Előzmények Solymosi Eszter eltűnésének ismertetése és a per kifejtése előtt fontosnak tartom azoknak a tényezőknek a felvázolását, amelyek nagy valószínűséggel hatással lehettek az eseményekre és a történtekre. 1882. április 1-je egy szombati nap volt, ráadásul a zsidóknak egy fontos napot jelentett: ,,Sabbat Hagadol” – más néven „nagy szombat”, a Peszach-ot, zsidó húsvétot megelőző szombat. Ezt még tovább lehet fokozni, hiszen ezen a napon metszőválasztást (és egyben előimádkozó választást) is tartottak. Erre a posztra három jelentkező volt: Svarcz Salamon, Bukszbaum Ábrahám és Braun Lőbi, majd végül a posztot Svarcz Salamon nyerte el. Ez az ünneplés az ország más területein élő zsidókat is Tiszaeszlárra csábította. A Peszach előtti napot teljes egészében az ünnepre való előkészület tölti be. (Peszach ünnepe a zsidó nép megszületésének, a rendezetlen rabszolgahordából szabad néppé válásnak emléke.)16 Ezt az ünnepet a kovásztalan kenyerek ünnepének is nevezik; a kovásztalan kenyér a pászka. Az áldozó pászkához kóser (tiszta) liszthez van szükség. Az istentiszteleten a rabbi megáldja ezt, mint a tisztaság jelképét. Elkészítésekor a hagyományok, és a babonák szerint tizenhárom zsidónak kell jelen lenni, ártatlan, keresztény, szűz lány vérének porát is bele kell keverni, s a megmaradt vérből haza is visznek, bekenik vele házaik kapuját, a holttestet pedig feldarabolják és eltüntetik. Az áldozaton a metszést a sakter végzi. Sokak szerint ez a folyamat képezi a vérvád alapját. Már az ókortól kezdve több vérvádat is ráfogtak a zsidókra és a legtöbb jegyzőkönyvből kiderül, hogy az eltűnések előtti estéken a zsinagógákban mindig éjjelig égett a lámpa és a zsidók késő éjszakáig együtt voltak. Ez nyilvánvalóan gyanús volt mindig minden ezt észlelő embernek. Ez pontosan így történt Tiszaeszláron is.

16

http://mek.niif.hu/04700/04749/html/zsidounnepek0006.html - 2015. február 8.

14

2.2 A rejtélyes eltűnés Solymosi Eszter 1867. december 9-én született, tehát eltűnésekor 14 éves volt. Szegény keresztény családból származott, tizenkét éves kora után cselédnek állt. Nagyon csendes, szótlan és szelíd lány volt. Először Pap Albert családját, majd Olajos Bálintnét szolgálta, végül Huri Andrásnéhoz került. Nem lehet biztosan tudni, hogy Huriné, hogyan bánt a lánnyal, mert egyes források szerint úgy bánt vele mintha a saját lánya lenne, más írások szerint kegyetlen bánásmódban részesítette. Huriné Tiszaeszlárnak az újfalui déli végén lakott. 2. számú ábra – Ábrányi Lajos - Solymosi Eszter ábrázolása 17

Eszter eltűnésének napján véletlenül a koszos edényeket a kenyérdagasztó teknőben mosta el, s ezért a gazdasszonya jól megszidta. Ezt a dorgálást a lány el is panaszolta Zsófi nővérének. Ez a későbbiekben még fontos információ lesz. Ezen a bizonyos napon Huriné házánál tisztogatás volt; ilyenkor a falakat fehérre meszelik, a bútorokat leporolják, a házfalak alját befestik. Emiatt a gazdasszony elküldte Esztert festékért Kohlmájer József boltjába. A bolt Ófalu északi részén helyezkedett el, így elég nagy távot kellett megtennie a lánynak, oda-vissza ez egy órás utat jelent. Miután elindult, Lánczi Gáborné megállította, hogy vigyen neki hímest, majd Csordás Gáborné patkószegért adott neki pár krajcárt. Solymosi Eszter ennek a bizonyos napnak a délelőttjén tűnt el. Testvére, Zsófia állítása szerint még tizenegy óra tájában látta őt visszafelé jövet a boltból. Állítólag páran a zsinagógánál is látták, de gazdasszonyához már nem érkezett meg. Ekkor szerzett tudomást az eltűnésről Eszter édesanyja, Solymosiné is. Az elkövetkezendő napon a falu

17

http://de.wikipedia.org/wiki/Aff%C3%A4re_von_Tiszaeszl%C3%A1r – 2015. február 8.

15

lakói összefogva keresték a lányt a környéken, a folyó partján, de eredménytelenül. Sokan azt gondolták, hogy öngyilkos lett, esetleg elkószált valamerre. Bár ezekre nem lett volna oka, ahogy ismerték a lányt, és már ezekben az esetekben valószínűleg előkerült volna. A zsidó húsvét előestéjén veszett nyoma Eszternek, s mivel idegenek mászkáltak a faluban, összejöveteleket tartottak, és ismerték a zsidók szokásait is, ez irányba terelődött az emberek gyanúja. Ez a rosszindulatú feltételezés eljutott minden falubéli lakos fülébe, s nem sokan kételkedtek benne. Solymosiné tovább folytatta lánya keresését, vasárnap délután

Scharf

József

zsidó

templomszolgával

találkozott,

elmesélte

neki

elkeseredettségét, majd Scharf így bátorította: ,, Ne búsuljon szomszédasszony, megkerül a lánya, csak valahová elkódorgott. Történt már ilyen eset Hajdúnánáson is, ott is elveszett egy gyerek, már a zsidókra kezdték ráfogni, hogy ők emésztették el, de azután csak hazajött a gyerek, valahol a zsombékok között aludt hosszú ideig.”18 Ez volt az a pár szó, ami talán az egész vád alapját képezi, mivel Eszter édesanyja e szavakból nem a megnyugtatás iránti jóindulatot vette észre, sokkal inkább felvetődött benne a zsidók iránti gyanú.

2.3 A vádemelés és a tanúk Többen hitték, hogy a vérvád óriási hírét Scharf József szavai indították el. Solymosiné Április 3-án felkereste Farkas Gábor községi bírót azzal a kéréssel, hogy kezdjék meg Eszter felkutatását, majd ugyanezen a napon elment a bíróhoz, de ekkor már kérte a zsinagóga átvizsgálását is. Farkas főbíró tanácsára, április 4-én Solymosiné Vencsellőre Jármy Jenő szolgabíróhoz ment, majd neki is jelentette lánya eltűnését, s az izraeliták iránti gyanúját, de a bíró komolytalanságnak tartotta a vádat. Ezután megkezdték Eszter hivatalos körözését. Az emberek fejében a legnagyobb képzelőerővel sokféle feltételezés és gyanú született a lány eltűnése, és annak okainak lehetőségeit vizsgálva.

18


16

Eötvös Károly A nagy per című könyvében több ilyen lehetőséget felsorol: -,,lehetett baleset, - lehetett öngyilkosság, - lehetett ismeretlen helyre távozás vagy elhurcolás, - lehetett közönséges gyilkosság vagy emberölés, - az is lehetett, hogy egy vagy több zsidó ölte meg s tüntette el a lánykát.”19

2.3.1 Scharf Samu beszéde Esztert hiába keresték, még csak a nyomát sem találták. Szükség volt tehát pontosabb, szélesebb körű vizsgálatokra és nyomozásra. Ehhez viszont tanúra volt szükség. Farkas Gábor községi bíró ravaszságának és rokonságának bevetésével sikerült Scharf József fiát, a négy éves és kilenc hónapos Samut tanúként bemutatni, s elrendelték a törvényszéki vizsgálatot. A fiú fecsegése szerint édesapja behívta Esztert a zsidó templomba, leültették, a kezét megkötözték, lefogták, majd a metsző elvágta a nyakát. A vizsgálóbíró május 19-én kis is hallgatta a kis Samut. Leghosszabb vallomásában elmondta, hogy Eszter bement a házukba, az apja a lány szájába rongyot tett, majd a zsidó bácsi elvágta a torkát, Móric fogta a fejét, ő maga egy tálat tartott, amibe csurgott a vér, majd átvitték Esztert a templomba. Állítása szerint sokan voltak ott: Móric, Grósz Márton, Braun Ábrahám és a fia, Lusztig Sámuel és a fia, Svarcz Salamon, akiről elmondta, hogy ő vágta el Eszter torkát. Vizsgálóbírónak Bary Józsefet nevezték ki, elküldték Tiszaeszlárra, majd négy nap alatt több tanút is kihallgatott, az imaházat is megvizsgáltatta. Intézkedései során még a templom padlóját, Scharf lakását és kertjét is felásták, feltúrták, de nem bukkantak semmilyen nyomra, s a Tiszán folytatott kutatások során sem. Eötvös Károly könyvében, így véleményezi a vizsgálóbíró kinevezést: „A vizsgálatra törvényszéki aljegyzőt küldtek ki. Se a törvény, se a gyakorlat meg nem engedte, hogy ily fontos ügyben ily alsórendű bírósági tisztviselő végezze a vizsgálat nehéz és nagy munkáját. De a törvényszék túltette magát a törvényen s a gyakorlaton. Nem ez volt a baj. Hanem az, hogy az aljegyző fiatal és tapasztalatlan ember volt. Elég

19


1968. Első kötet – 78. oldal.

17

tehetséggel és minden rosszindulat nélkül, de tele feltűnési vággyal. Napfényre hozni a vérvádat, mely még eddig alig sikerült valakinek s ezzel magára vonni a világ figyelmét - erre a fiatal lélekben úgy is folyton pezsgő nagyravágyás méltán törekedhetik. S ha a fiatal ember csakugyan hisz a vérvádban, nagyravágyását nem is lehet nemtelennek gondolni. Az aljegyző neve: Bary József.” 20

3. számú ábra - A tiszaeszlári zsinagóga és az egyházfi lakása 21

2.3.2 Scharf Móric vallomása A Samu vallomásából kikerülő vádlottakat kihallgatták, köztük Scharf Móricot is, akit később tanúvá tettek. Első kihallgatásakor azt vallja, hogy nem tud semmit Eszter eltűnéséről, nem is látta, sőt nem is ismerte őt. Másnap május 21-én újból kihallgatták, ekkor Recsky András csendbiztos is jelen volt, aki feltehetően ordítozott Móriccal a szóra bírás érdekében. A fiút átvitték a Tiszaeszlártól nem messze lévő Nagyfaluba. Hosszasabb vallatás után azt nyilatkozta, hogy édesapja hívására bement Eszter a házukba, hogy levegye a gyertyatartót az asztalról, majd egy zsidó átcsalta magával a templomba.

20


1968. Első kötet. – 89 – 90. oldal. 21

https://elismondom.files.wordpress.com/2014/01/tisza-esszlc3a1r-bc5b1npc3b6r-01883-jc3ban-24-

1a.jpg - 2015. március 13.

18

A továbbiakban Schwarcz Salamon elmetszette a nyakát, vérét kifolyatták, majd egy fazékba öntötték. Jelenlévőkként megnevezte édesapján és a metszőn kívül még Lusztig Sámuelt, Braun Ábrahámot, Junger Ábrahámot és Weiszstein Lázárt. Mindezt Móric a templom ajtajának kulcslyukán nézte végig elmondása szerint. Ez lett az a vallomás, ami az évekig tartó pert megindította. Móric így az édesapját is nagy bajba keverte. A kimondott és aláírt állításait nem vonhatta vissza, így május 23-án Korniss Ferenc törvényszéki elnök előtt hitelesítették vallomását. A feljebb említett személyeket gyilkosságban való részesség miatt vád alá helyezték, mivel nem volt rá bizonyítékuk, hogy nem a zsinagógában tartózkodtak a kérdéses időpontban. Az ügy gyorsan bekerült a parlamentbe is, Ónody Géza és Istóczy Győző is hangot adott a történteknek, a zsidók ellen szólaltak fel. Istóczy a következőképpen vélekedett az ügyről: „ A bűnper az egész zsidóság sorsára nézve évszázadokra döntő befolyással fog bírni s e bűnper egy világraszóló cause célébre-ré (hírhedt ügy) fog változni.” 22 A nyomozás folytatódott, Móricból koronatanú lett és óriási felügyeletben részesült. Féltek, hogy visszavonja vallomását, s attól, nehogy eltűntessék a zsidók. Ezért fogságban, folyamatos ellenőrzésben tartották. Nem találkozhatott a hozzátartozóival sem. Ezt az intézkedést „közigazgatási felügyeletnek nevezték, a tanú épségének érdekében.”

23

A fogházőrök antiszemitizmusra nevelték, Móric érezte, hogy

alkalmazkodnia kell az elvárásokhoz. Tizennégy hónap után Kozma Sándor főügyész felszólítására Móric elhagyhatta a fogházat.

22


23


19

3. Egy holttest partra vetődése Ennek a résznek az előzményként tudnunk kell, hogy egy máramarosszigeti cég tutajszállítmányt indított útnak Szegedre. A későbbi tárgyalások miatt szükséges ismertetni a tutajok személyzetét: A sáfár (felügyelő) Herskó Dávid volt, a kormánybíró Matej Péter, a kormánybíróhelyettes Szavinecz Péter. Mind a hárman vezettek egy-egy tutajt. A negyedik tutaj vezetése Csepkanics György kezében volt, tutajos társa Matej Ignác. Útjukat 1882. május 25-én kezdték meg Bustyaházáról, majd június 17-én ki kellett kötniük Tiszadada határában Csonkafüzesen. Itt beiktattak egy kis pihenőt; főztek, kártyáztak, pihentek. Mivel fújt a szél és a folyó is áradt, úgy döntöttek, még nem indulnak tovább, ott töltik az éjszakát is. Másnap a tutajosok kártyázással ütötték el az időt, kivéve Csepkanics, ő főzéssel foglalta el magát, s közben észrevette, hogy a víz valamit sodor a tutaja felé. Először azt hitte egy fatörzs, de hamar felismerte, hogy az bizony egy holttest. Egy éppen arra járó tiszadadai ember azt ígérte értesíti a hatóságokat. Amint napvilágot látott a hír, mindenki azt hitte Eszter holttestét vetette partra a víz.

3.1 A szembesítés Hamar megállapították, hogy egy tizennégy éves leányról van szó. Amikor Bary értesült a történtekről, a hullát meztelenül állították szembe a tanúkkal, bár tény, hogy mindig úgy kell a holttestet megmutatni, ahogy megtalálták. Bary nem szerette volna, hogy befolyásolja a ruházat a tanúkat, akiknek meglehetősen nehéz dolguk volt, mivel a test sokáig ázott a vízben, haja nem volt, vonásai eltorzultak. Solymosiné ismertette, hogy milyen volt Eszter öltözéke eltűnésének napján, s az megegyezett a hullán találtakkal, ráadásul festéket is találtak nála, a kezére kötözve. Bary mégis úgy vélekedett, egyáltalán nem biztos, hogy Eszter testét találták meg. Felvetődött tehát a gyanú, miszerint a zsidók Eszter megölése után beöltöztettek egy hullát a ruháiba, a Tiszába dobták, majd reménykedtek, hogy az majd előkerül valahol a közelben, és a gyanú elcsendesül.

20

Solymosiné és más rokonok is a szembesítésen határozottan állították, a test nem Eszteré. - „Solymosi János, távoli rokona az eltűntnek, az arcállás és nagyság után Solymosi Eszternek gondolja a hullát. - Jakab János a hullát kék szemei, fogainak rendes állása és nagyságából következtetve, Solymosi Eszterének véli. - Szakolczai Julcsa a fogak, szemek és lábak után ítélve határozottan állítja, hogy a hulla Solymosi Eszteré. Juhász József a száj, ajak és nagyság után gondolja, hogy a hulla Solymosi Eszteré lehet, de nem biztos abban. - Juhász Andrásné a hulla nagyságát és fogait olyan formának nézi, mint Solymosi Eszteréi voltak, de nem tud az azonosság felől biztosat állítani.” 24 Fordulat történt viszont a továbbiakban, ugyanis Szakolczai Julcsa felismerte Esztert a holttestben. Ezt azzal magyarázta, hogy Olajos Bálintné tehene egyszer rátaposott az eltűnt lány lábfejére, s ez látszódik a tetemen. Hat ember ismert Eszterre a nyolc tanúból, a vizsgálóbíró ezzel nem volt megelégedve. A jegyzőkönyvet senkivel sem íratta alá, s elrendelte, hogy a holttestet tegyék közszemlére Tiszaeszláron a kétségek eloszlatása érdekében. „E jegyzőkönyvvel követte el Bary aljegyző a végzetes hibát. Ha e jegyzőkönyvet törvényes alakban s okosan készíti el, vége van a nagy pernek azonnal, s a nagy csomó ártatlan ember nem sínyli meg a börtönt még tizennégy hónapig.” 25 – írja Eötvös. Bár az Eszter eltűnéséhez közvetlenül kapcsolódó emberek nem lettek beidézve a szemlére, köztük Scharf Móric és Kohlmájer József sem, pedig meglehet, hogy ez szükségszerű lett volna. Fontos lett volna még Huri Andrásné véleménye is, de őt nem sikerült rábeszélni a szemlén való részvételre.

24

Bary József vizsgálóbíró emlékiratai. A tiszaeszlári bűnper. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1933. –

128. oldal. 25


1968. Első kötet. – 232. oldal.

21

3.2 Az orvosok vizsgálódása A következő lépés az orvosi szakvélemény megállapítása, a boncolás lebonyolítása volt. Több olyan megállapítást tettek az orvosok, amelyek ellent mondtak Eszter tulajdonságainak. A holttest kopaszsága miatt sokan úgy vélték, hogy a megtalált lány zsidó, bár a több havi vízben való hánykolódás során a haj letöredezhetett, eltűnhetett. Az orvosok megállapították, hogy a körmök gondosan ápoltak, szépek és hosszúak, de Eszter körmein a sok munkától nem látszódhattak az ápoltság jelei, ráadásul nem lett volna esélye a megnövesztésére. Bár ezen a ponton meg kell említenem, hogy az orvosok némi figyelmetlenséget követtek el Eötvös szerint, mint utólag kiderült, ugyanis a körmök ennyi vízben töltött idő alatt leázhattak az ujjakról. A lábakat vizsgálva arra jöttek rá, hogy cipőt hordott. Márpedig ebben az időben a parasztlányok nem viseltek cipőt, Eszterről is tudni lehetett ezt az állítást. Eötvös itt is pontatlanságra való utalást tesz. Bary válaszol Eötvös megállapítására: Természetesen nem igaz, hogy meg ne vizsgálták volna. A belvizsgálati jegyzőkönyv 17. pontjában olvasható: „A talpbőr vékonysága bevágás által is megállapíttatott.” 26 A boncolás folyamán megállapították, hogy a megtalált nő élénk nemi életet élt, ami egy tizenéves lányról valószínűleg nem mondható el. Az elvégezhető vizsgálatok után az orvosok kimondták; a holttest nem lehet Solymosi Eszteré. Szakértői véleményüket a következőképpen fogalmazták meg: -„Akik ismerték az élőt, akitől a holttest ered, azok a holttestből felismerhetik, ki volt az, míg élt. - Az ismeretlen nő nem vízbefulladás áldozata, csak holttestét dobták a vízbe. - Az ismeretlen nő legföljebb tíz nap óta halott; a holttest nem idősebb. - A tetem három-négy napnál tovább a vízben nem lehetett. - Az ismeretlen nő legalább tizennyolc éves, de valószínűleg húsz éves nő volt. - A tetem nem szűznek teteme.

26


145. oldal.

22

- A halál közvetlen oka általános vérszegénység, melyet tüdővész okozhatott.”27 Így a holttestet el kellett temetni, s tovább folytatódott a rejtélyes nyomozás.

4. A hulla csempészet Mivel a csonkafüzesi holttestet fellelő tutajosok vezére a zsidó Herskó Dávid volt, Baryban felvetődött a gyanú, miszerint akár hullaúsztatást is véghezvihettek, lefizethették őket, ezért ki is adta a parancsot elfogatásukra. Nyíregyházán kihallgatták őket, de vallomásuk őszintének tűnt, s nagyobb összeget sem találtak náluk. Ezzel Bary nem elégedett meg; több foglyot elengedtek, de mivel Csepkanics vette észre a hullát őt vetették alá egy komolyabb vallatásnak, melyet Eötvös szerint kínzással, s egyéb kegyetlenségekkel értek el. Nem tudtak meg tőle érdemleges információt. Ezután Matej Ignác következett, akiről nem tudni, hogy félelmében, azért mert tudta, hogyan bántak el társaival, vagy tényleg őszinteségéből, de kijelentette, tanúskodni fog. A vallomásról készült jegyzőkönyvbe lejegyezték, hogy miután kikötöttek Kistárkány és Nagytárkány közelében a Tisza partjára, egy arra járó zsidó, női holttestet adott át Herskó Dávidnak, amit ő hozzákötött Csepkanics tutajához. Matejnak pénzt ajánlott hallgatásáért, továbbá azt vallotta, hogy Eszter ruháiba is ők öltöztették be a holttestet. Ezek után egyértelműen ki kellett hallgatni Herskót is. Ugyan nem jártak sikerrel az első vallomással, de a második már megegyezett Matej Ignácéval. Kis idő elteltével szabadlábra helyezték a három tutajost, de további elfogatási parancsot adtak ki a bűntársak ellen. Smilovics Jankel volt az a személy a vallomások szerint, aki átadta a hullát Herskónak. Hosszas vallatások után született meg a megfelelő jegyzőkönyv, amely tartalmazta azokat az információkat, miszerint egy zsidó átadta Smilovicsnak a holttestet, hogy valamilyen módon jutassa el a hatóságok kezébe, majd így került a képbe Herskó és még pár közbenjáró személy. Smilovicsnak ezért a vallomásért szabadságot ígértek, de erről megfeledkeztek, ezért pár hónap múlva 1883. január 11-én visszavonta vallomását, de ez a tette már nem járt eredménnyel.

27


1968. Első kötet. – 264. oldal.

23

A nyíregyházi fogda tele volt a tiszaeszlári hírhedt ügy vádlottjaival. Számos kihallgatás, tárgyalás, nyomozás, sőt mondhatni időhúzás is történt, a parlament is a zsidók elleni felszólalásoktól volt hangos, el kellett jutni a végtárgyalás napjához.

24

5. A nagy per A gyanúsítottak, a családtagok, az egész ország várta már azt a napot, amikor végre kimondják ennek az elhúzódó ügynek a lezárását, és döntenek a vádlottak sorsáról. Az antiszemiták is nagy izgalommal várakoztak a per előtti napokban, reménykedve a zsidóság elsöprésében. Ennek a pernek a megrendezésével a kormány nagyon nagy felelősséget vállalt magára. A zsidók védelmére a tekintélyes és méltán híres Eötvös Károlyt kérték fel, aki kisebb tűnődés után elfogadta ezt a szerepet, mely egyértelműen a legfontosabb munkája lett ügyvédi pályafutása alatt. Védőtársai Funták Sándor, Friedmann Bernát és Székely Miksa voltak. „Magyarországnak sajátos büntető perrendszere volt akkor. Nyilvánosságnak és titkos eljárásnak, szóbeliségnek és írásbeliségnek kusza rendszere.” 28 A vádlottakkal nem érintkezhetett senki, rokonaik nem találkozhattak, nem beszélhettek velük, még a védőjük sem. A vizsgálat irataiba sem tekinthetett be senki. A vizsgálóbírótól függött, hogy a vizsgálat meddig tart. A vérbűn per vádlottjai ekkor már egy éve foglyok voltak. Anyagi büntetőtörvény két év óta volt ekkor Magyarországon, s a népnek még nem volt ideje igazán megismerni. 29

28

Eötvös Károly: A nagy per mely ezer éve folyik, s még nincs vége. Szépirodalmi Könyvkiadó.

Budapest-1968. Második kötet. – 287. oldal. 29


Budapest-1968. Második kötet. – 287 – 288. oldal.

25

5.1 A tárgyalás menete A tárgyalást, amely nyilvános volt, Nyíregyházán 1883. június 19-én tíz órára tűzték ki, majd augusztus 3-án ért véget. A bíróság elnöke Korniss Ferenc volt, a per ügyésze Szeyffert Ede. Ez volt az első vérvád, amelynek bírósági tárgyalása modern jogi keretek között folyt le. Korniss bevezető szavai után Szeyffert terjesztette elő a közvádat. És akkor a magyar igazságszolgáltatás történetében páratlanul álló váratlan esemény következett be. A közvád képviseletére hivatott főügyészhelyettes a vádlottak mellett védőbeszédet mondott. A vádlottak helyett a vizsgálatot és a vizsgálóbírót vádolta meg azzal, hogy „egy középkori babona bizonyítékait hajszolta lázas buzgósággal”30 Ez volt az első olyan tárgyalás Magyarországon, amelyet írásban, gyorsírással rögzítettek. Háromszáz vádlott, tanú és szakértő volt jelen a per folyamán.

4. számú ábra – Illusztráció a nyíregyházi tárgyalásról 31

30


416. olal. 31

Vasárnapi Újság. 26. szám. 1883. III. évfolyam. https://elismondom.files.wordpress.com/2014/01/tisza-

esszlc3a1r-bc5b1npc3b6r-01883-jc3ban-41.jpg - 2015. március 14.

26

Gyilkosság terhelte Svarcz Salamon, Bukszbaum Ábrahám és Braun Lipót metszőket és Vollner Herman koldust. Gyilkosságban való bűnrészesség terhelte Scharf József, Junger Adolf, Veiszstein Lázár, Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám és Taub Emánuel tiszaeszlári lakosokat. Bűnpalástolás terhelte Fogel Amsel, Smilovics Jankel, Herskó Dávid, Grósz Márton és Klein Ignác zsidókat.32 Scharf Móric a vallomásában Taub Emánuelt nem említette résztvevőként az Eszter ellen elkövetett gyarlóságban, de Taub beismerte, hogy 1882 április 1-én az egész napot Schwarc Salamon társaságában töltötte, márpedig Schwarc volt Scharf Móric vallomása szerint az egyik gyilkossággal vádolt személy, így a nyíregyházi törvényszék vádhatározatában, vád alá helyezte Taub Emánuelt is. A tárgyalás menetét az alábbi szakaszokra oszthatjuk fel: 1. Megnyitó. 2.Vádbeszéd. 3. Eszter eltűnése körülményeinek ismertetése. 4. A hullaúsztatás kérdésének tisztázása. 5. A szakorvosi vélemények meghallgatása a két boncolásról. 6. Helyszíni szemle Tiszaeszláron. 7. A közvádló, magánvádló és a védők felszólalásai. 8. Ítélet.33 Előszőr Eszter édesanyját hallgatták ki, aki elmondta, hogy a legnagyobb gyanút Scharf József keltette benne, amikor előadta neki a nánási történetet. Továbbra is úgy gondolta, hogy lányát a zsidók emésztették el. Ezt a metsző, Schwarcz Salamon tagadta, továbbá elmondta, hogy korábban tett egy nyilatkozatot, miszerint ő ölte meg a lányt, de bevallotta, csak az ok nélkül megvádolt társai miatt tette ezt. Az akkori nyilatkozata szerint Eszter a zsinagóga előtt kigúnyolta őt, majd ő ezért fejbe vágta, s az ütéstől életét vesztette.

32


1968. Második kötet. - 290. oldal. 33


27

A többi vádlott is tagadott, ismertették vallásuk azon részét is, amely szerint nem is vihetnek végre ilyen szörnyűséget. Talán a leginkább Scharf Móric koronatanú meghallgatására voltak kíváncsiak az egybegyűltek. Még ha a vallomása nehézkesen is ment, de Eötvös szerint az következtethető belőle, hogy be lett tanítva a válaszokat illetően, mivel sok olyan kifejezést használt, ami nem köznapi, valószínűleg nem magától került bele a szövegkörnyezetébe. Mivel Móric tárgyaláson tett vallomásáról meg voltak győződve a védők, hogy az csak egy betanult szöveg, ezért számtalan keresztkérdést tettek fel neki, de a fiú nem zavarodott bele a váratlan kérdésekbe. Bary erről a védői viselkedésről emlékirataiban így vélekedik: „Mindannyiukak egy célja volt, a gyermeket szellemileg teljesen kifárasztani, belezavarni vallomásába, s valami ellentmondáson rajtacsípni!” 34 Móric nyilatkozata szerint legelső kihallgatásakor hazudott, mert félt a zsidóktól, továbbá azt is elmondta, hogy senki sem taníttatott meg vele semmilyen szöveget, nem kényszerítették vallomástételére. Korniss azt is megkérdezte tőle, hogy bántalmazták e Nagyfaluban, de ezt is tagadta. Többen jelezték a tárgyalás folyamán, hogy Móricból veréssel kényszerítették ki Nagyfaluban nyilatkozatait. Scharf József elmondása szerint nem ismerte Esztert, s azt gyanítja, hogy fiát rávették egy kitalált történet elmondására. Meggyanúsították Eszter gazdasszonyát is Huri Andrásnét, mert úgy vélték bántalmazta a lányt, azt be is vallotta, hogy Esztert boltba indulása előtt dorgálásban részesítette, emiatt feltételezhető öngyilkosság elkövetése is. Bár ebben a korban az öngyilkosság még nem volt elterjedt társadalmi jelenség. Eszter eltűnése tény volt, de eltűnésének időpontját nehezen tudták meghatározni; voltak, akik délelőtt, voltak, akik délután látták őt utoljára. Ez nehezítette a tárgyalás menetét. Sokan tizenegy óra tájékára tették az eltűnést, mivel ekkor volt istentisztelet a zsidó templomban.

34


424. oldal

28

A tutajosok tárgyalására 1883. július 2-án került sor. Matej Ignác és Rusznyák Móric tartott ki csak a korábban beismertek mellett, a többiek embertelen körülményekről számoltak be, amelyben vallomástételük miatt részesítették őket, így a hullacsempészetet semmisnek tekintették, mert nem tudott senki elfogadható bizonyítékot felmutatni. Ellentmondások ezrei jelentkeztek a tárgyaláson. Sor került helyszíni szemlére is Tiszaeszláron, mely során megállapították, hogy Móric nem, vagy csak nagyon homályosan láthatta a zsinagóga kulcslyukán keresztül a történteket. Pedig ő volt az állítólagos gyilkosság egyetlen szemtanúja, s eddig is felvetődött mindenkiben a kérdés: vajon lehet e hinni egy gyermeknek? A bíróság számára nem volt elegendő az egyetlen kiskorú tanú, nem fogadták el perdöntőnek a vallomását. A bíróság a következőképpen indokolta ezt: „a zsidók és szülei ellen érzett elfogult gyűlölet, vallomásának szembetűnő ellentmondásai, valamint kiskorúsága nem látszott megnyugtató

alapnak

arra,

hogy

koronatanúságának

kellő

komolyságot

tulajdonítsanak.”35

5.2 A bíróság ítélete „A tárgyalás negyvenkét napig tartott. Vád és védelem, tanúk és gyanúsítottak sorakoztak fel, hogy a vérbűn mellett vagy ellen fejtsék ki álláspontjukat.” 36 Az ítélethozatalt 1883. augusztus 2-ára tűzték ki. Az egész ország figyelme Nyíregyházára szegődött. Bár nem mondták ki a vádlottak ártatlanságát, de mivel nem tudták a gyilkosságot, a bűnrészességet és a bűnpártolást bizonyítani, így tizenöt börtönben töltött hónap után végre felmentették, szabad lábra helyezték őket. Az elítéltek és családjaik fellélegezhettek, de nagy volt a csalódottság sok ember szemében a felmentő ítélet miatt. Az antiszemiták által kreált tüntetések és demonstrációk sorra következetek Budapesten, sőt az egész országban. Egyedül Solymosi Jánosné élt fellebbezéssel a döntés ellen, de a királyi ítélőtábla helybenhagyta az első fokú ítéletet, majd a harmadfokú elbírálás szintén elfogadta az ítélőtábla döntését.

35


36


29

6. Eötvös Károly munkássága Az Országos Központi Izraelita iroda bízta meg a védői feladattal a híres liberális politikust és ügyvédet; Eötvös Károlyt. Eötvös rengeteg időt és energiát fektetett munkájába. Nem csak elvállalta a zsidók védelmét, hanem hitt is ártatlanságukban, s úgy vélte a per talaja csak egy babona lehet. Legnagyobb feladatát abban látta, hogy sikerüljön a gyűlölködő és izraelitákat elítélő tömeget lecsillapítania, s kiiktatni az emberek fejéből a vérvád alapját képező babonákat. Védőbeszéde hét órán keresztül zajlott. A vizsgálódások folyamán a legsúlyosabb hibákat a boncolások és a hullaszemle folyamán vélte felfedezni, erre tért ki leginkább a beszéde alatt, erre fektette a legnagyobb hangsúlyt. Igyekezett rámutatni minden hiányosságra és pontatlanságra, amelyet elkövettek a vizsgálódások folyamán. Bary József vizsgálóbírói munkáját számos helyen kétségbe vonta, úgy vélte fiatal és tapasztalatlan volt még ehhez a feladathoz. Védőbeszédjéből az is kiderült, hogy szerinte a vád alapja csakis az antiszemitizmus lehet. A zsidókat teljesen ártatlannak véli, s úgy gondolja Solymosi Eszter valójában vízbe fulladt. Nem csak azt akarta elérni a per folyamán, hogy a vádlottakat felmentsék, magával a vérváddal akart egyszer s mindenkorra leszámolni. Számos támadás érte a perben való helytállása miatt. 5. számú ábra – Eötvös Károly 37

37

http://hu.wikipedia.org/wiki/E%C3%B6tv%C3%B6s_K%C3%A1roly//media/File:K%C3%A1roly_E%

C3%B6tv%C3%B6s.jpg – 2015. március 21.

30

Védői tevékenykedésének gyümölcse az 1904-ben megjelent, A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége című műve lett. Szakdolgozatom megírásában is nagy segítséggel szolgált ez a mű, mert minden tényt és körülményt pontosan leír és átvizsgál benne a szerző. A könyv fő vonulata a per, de minden a perhez kapcsolódó helyszínt, személyt, eseményt megismerhetünk belőle. Bary általa vélt elfogultságát többször magyarázza, tévedéseit felsorakoztatja, s beszámol a szerinte kínzásokkal kikényszerített vallomásokról. Könyvében régebbi vérvádakról is említést tesz; beszámol az orkúti és a péri esetekről. További feladatának tartotta, hogy Móricot visszatérítse a szüleihez, majd augusztus 4-én Tisza Kálmán segítségével ki is adták neki, nem sokkal ezután a család Budapestre költözött. Scharf Móric nem maradt sokáig Budapesten, ugyanis a pesti izraelita hitközség segítségével Hollandiába került gyémántcsiszolónak. Művében a következőképpen ír védői feladatáról: „Nagy küzdelem volt. Nem a bíróságok miatt, nem is az ügy benső nehézségei miatt. Hanem a fölzaklatott közvélemény miatt, mely hevesen rohant rám, hogy eltiporjon. Vannak korszakok, amikor a közvélemény vagy elsodorja, vagy eltiporja azt, aki ellene szegül vagy útjából félre nem áll.” 38

38


Budapest-1968. Első kötet. – 9. oldal.

31

7. Bary József munkássága Bary, amint az már dolgozatomból kiderült, a per vizsgálatainak vezetője volt, Solymosi Eszter eltűnésének okát, körülményeit kutatatta, próbálta kideríteni. A tiszaeszlári bűnper című műve halála után ötven évvel jelent meg 1933-ban, bár jóval hamarabb elkészült, de halála miatt ő már nem tudta megjeleníttetni. Fia, Bary Zoltán döntött úgy, hogy kiadja elhunyt édesapja emlékiratait, amelyben Bary részletesen ismereti vizsgálatainak fordulatait, illetve a per és tárgyalás menetét, eredményét. A szerző erősen bírálja Eötvös Károly perről megírt könyvét, úgy véli számos túlkapást, egymásnak ellentmondó és elferdített információt közöl benne. Számtalanszor idéz a védő könyvéből, s cáfolja ezeket az általa nem helyesnek, s nem igaznak vélt sorokat, állításokat. Ez a véleménye vezette arra, hogy a valósághoz méltóan megismertesse az emberekkel a tiszaeszlári eseményeket. Véleményem szerint egyfajta válasz is lehet ez a mű Eötvös könyvére és véleményeire. 6. számú ábra – Bary József

39

Művében ismerteti az antiszemitizmus kialakulásához vezető utat, beszámol Istóczy Győző tevékenykedéseiről is, neve sok helyen előkerül. Leírja, azon nézeteit, miszerint Ónody Géza országgyűlési képviselő nagymértékben tehet róla, hogy Eszter ügyéből világméretű hír lett, mivel a parlamentben hangoztatta a Tiszaeszláron történteket. Talán ez volt az egyetlen álláspont, amiben Eötvös és Bary egy véleményen voltak; a védő is úgy érezte, Ónody csinált országos ügyet az esetből. Számos helyen idéz napilapokból, újságokból, melyekben említést kap a bűnper, s alaposan kielemzi ezeket a cikkeket. A vádat utólag próbálja meg igazolni, a saját vizsgálatainak, s azok eredményeinek leírásával, mivel szerinte a bűnösök felszabadultak, és igazság nem 39

http://zorroaszter.uw.hu/ - 2015. március 17.

32

született. Emlékirataiban így jellemzi a per végkifejletét: ”Az ország politikai és gazdasági érdeke kívánta, hogy a tiszaeszlári per úgy végződjék, ahogyan végződött, és ahogyan történt. Ha mégis szóba került, akkor azt az antiszemita mozgalom szüleményének s az e mozgalom hullámaitól érintett magyar igazságszolgáltatás sajnálatos botlásának tüntessék fel. Az ország gazdasági és politikai életében óriási szellemi és pénz hatalmával az utolsó évtizedek alatt nagy súlyra és jelentőségre emelkedett zsidóság óhajára és érdekében történt ez így”40 Bary József szerint Eszter eltűnését illetően két feltételezés volt lehetséges; vagy kéjgyilkosság, vagy vallási fanatizmus által elkövetett gyilkosság történt. Ő az utóbbi álláspontban hitt. 41

40


4. oldal. 41


– 348. oldal.

33

8. A per hatásai 8.1 A per hatása Magyarországon A végtárgyalás után Budapesten, sőt országszerte tüntetések, zsidó ellenes megmozdulások, demonstrációk jelentkeztek, zsidó boltok kirakatait verték be. Az elégedetlenkedő nép meg akarta büntetni az izraelitákat. Volt, ahol nagyszámú katonasággal kellett szétzavarni a lázongó tömeget. Többen megsebesültek a zavargások folyamán, egy oszlatás sortüzében egy tüntető életét vesztette. Többször kellett a kormánynak statáriumot hirdetni. (A statárium rögtönítélő bíráskodást jelent. Az állam biztonságát fenyegető külső vagy belső veszély, illetve a közrendet fenyegető legsúlyosabb bűncselekmények miatt elrendelt rendkívüli büntetőeljárás.) 42 Hatalmas megmozdulás következett be, amikor a Scharf család Budapestre érkezett. Mindenki kíváncsi volt a híres koronatanúra. Már a pályaudvaron nagy tömeg fogadta őket, majd a szállásuk előtt is hangos tüntetés következett be. Budapestre való érkezésükkor egy újságíró így fordult Mórichoz: - Történt e valami a templomban? Majd Móric nevetve a következő választ adta: - Nem történt ott semmi. 43 Vajon mi vezérelte Móricot erre a válaszra? Tényleg ez lehet az igazság? Valóban egy gyermekből kicsikart vallomást hitettek el az országgal és a bírósággal? Vagy csak véget akart vetni mindennek, s elfelejteni a történteket? Ezzel a válasszal is tovább fokozódik annak a kérdése, hogy mi az igazság szegény eltűnt parasztleány sorsát illetően.

42

http://fogalmak.blogspot.hu/2009/02/statarium.html - 2015. március 26.

43


34

8.1.1 A per politikára kifejtett hatása Ezen a ponton visszatérnék a szakdolgozatom elején felvázolt antiszemita törekvések folytatására. A per végkifejlete nagyon kellemetlenül érintette Istóczy Győzőt és társait, mert mindaz, amit hirdettek ellentétben volt a tárgyalás eredményével. A bíróság ítéletét a zsidók erkölcsi vereségének nevezte. A zsidó ellenes zavargások kialakításában nagy erővel részt vettek az antiszemiták. Továbbra is igyekeztek a parlamenti felszólalásaikon hangot adni ellenszenvükről. 1883. október 6-án Istóczy Győző szervezésével megalakult az Országos Antiszemita Párt, s az 1884-es és 1887-es választásokon a Parlamentbe is bejutottak, de néhány éven belül eltűntek a politikából, mert nem tudtak komoly politikai támogatást szerezni. A parlament erősen fellépett a párt ellen. Követeléseiket, mint a zsidók emancipációjuk előtti állapotba helyezését, nem sikerült elérniük.44 Ha a zsidók elleni vád és a per nem következik be, valószínűleg nem jutottak volna el idáig sem. Istóczy a végsőkig kitartott elképzelései mellett. Az antiszemita irányú osztrák, német és francia lapok is gyakran foglalkoztak Istóczyval és pártjával.45

8.1.2 A visszhang Szinte az összes magyar hírlap és napilap beszámolt a vád menetéről, a per tudósításairól, véleményezték az egyes szereplők nézeteit, megnyilvánulásait. Példaként említendő a „Pesti Napló”, a „Budapesti Hírlap”, a „Magyar Állam”, a „Függetlenség”, az „Egyetértés”. A visszhang e téren is megoszlott, különféle nézetek alakultak ki a sajtót illetően is. Azért tartom a sajtó megemlítésének fontosságát, mert a per lezajlásának idején a köznapi, perben nem résztvevő emberek, csak a napilapok, hírlapok segítségével, beszámolásaival kerülhettek közelebb az ügyhöz. Így tudták végig figyelemmel kísérni 44

http://mult-kor.hu/20140404_tiszaeszlar_a_vilag_leghiresebb_zsido_vervadja?print=1 – 2015. március

26. 45

httt:///t.mettp:tiapmrg//iaia/sttC3%C3%zy_Gy_C3%C1zyC3%C1zAzyGpttatyteatpGagm3%mzzt_m3%m3zGr

tytgm3%mzzim23Gtm3%mz1ettGm3%mz1tGfgptzapGlp:riGatG/_pigptGfr/lplirytpiGsttm3%m3%zy_vplGm3%mz1tG:m 3%mzzgtjm3%mzzvplmh–h20z%mheágza.th26m

35

az éppen zajló eseményeket. Véleményem szerint az emberek nézeteinek kialakulásában, alakításában az egyik legnagyobb szerepe az újságoknak volt, ugyanis minden cikk más irányból közelítette meg a pert. Mindenki elfogult volt vagy a zsidók bűnössége, vagy a védelem iránt. Ilyen tekintetben az ország véleménye kettészakadt. „Tiszaeszlár kérdése volt a legfogasabb és leghatalmasabb kérdés, mely tollamat eddig igénybe vette. Ez a kérdés a jogszolgáltatás, a törvényelőtti egyenlőség, a társadalmi biztonság, az igazság kérdése volt. Az okok láncolata oly összefüggő, az erkölcsi és anyagi bizonyítékok súlya oly erős, hogy méltán hozta lázas izgatottságba az országot.”- írta Verhovay Gyula országgyűlési képviselő.46 Mikszáth Kálmán is végig követte az eseményeket és a tárgyalást, a Pesti Hírlap kiküldött tudósítója volt. Először a parlamentben hallott az ügyről, s az egészet „dajkák bohókás meséjének”, s egyszerű zsidóheccnek tartotta. 47 Az „Egyetértés” szerint: „A nyíregyházi törvényszék úgy ítélt, amint a felderített tényálladék alapján ítélnie kellett, amint a törvény parancsolta, és amint az elfogulatlan közönség elvárhatta. Másként lehetetlen volt ítélnie, ha igazságos akart maradni.” 48 A „Függetlenség” véleménye: „Minő kegyetlen, minő lesújtó ítélet ez. Ők, a gyilkosok, ott fel vannak mentve az ítélettel, de az ő felmentésük elítélése a keresztény társadalomnak. Történt vérbűn, történt visszaélés a vallás szent tanaival a zsidók részéről máskor is. Nem tudták bebizonyítani soha.” 49

46

Verhovay Gyula: Az ország urai. Buschmann F. Könyvnyomdája. 1890. – 27. oldal.

47


– 285. oldal. 48

Hegedűs Sándor: A tiszaeszlári vérvád. Kossuth Könyvkiadó 1966. - 192. oldal.

49

Hegedűs Sándor: A tiszaeszlári vérvád. Kossuth Könyvkiadó 1966. - 192. oldal.

36

8.2 A per hatása Európában A vérvádper Európa-szerte példátlan felháborodást keltett, nem csupán a zsidóság körében. A magyarokon kívül a külföld legkiválóbb keresztény teológusai is elítélték a pert, amelyet középkori, sőt ókori babonák maradványának neveztek. Maga Kossuth Lajos is szót emelt Torinóból, s tiltakozásában középkori előítéletnek, Magyarország gyalázatának és a civilizációhoz méltatlannak nevezte a vérvád-ügyet.50 Az egész világ figyelemmel kísérte a történteket, ugyanis számos külföldi sajtó foglalkozott a magyar üggyel. Közölt cikkeket a „New York Times”, a „Times”, a „Daily Telegraph”, a „La Petit Journal”, a „National Zeitung”, „Germania”, a „Pester Lloyd”. A Germania nevű német lap szerint: „Várni kell, amíg a titok lelepleződik. A londoni Daily Telegraph szerint a tárgyalás kimenetele a nyugati nyomásnak volt köszönhető. Kifejezte azon véleményét, miszerint a per okozóit szigorúan meg kell büntetni. Az angol Times szerint a pert az antiszemiták kényszerítették a kormányra. 51 Ezen a pontot tennék egy rövid kitérőt egy másik ügyre, amely szintén nagy felháborodást és visszhangot keltett a világban. Azért említem meg ezt az ügyet, mert a perrel kapcsolatos kutatásaim során, számos helyen olvastam arról, hogy a tiszaeszlári vérvád hasonló figyelmet kapott, mint a szintén világhírű franciaországi Dreyfus-ügy, s párhuzamot említettek közöttük. A két perben az egyik hasonlóság az antiszemitizmus, másrészt mind a két esetet koncepciós perként említik. Alfred Dreyfus zsidó származású francia katonatisztet 1894. október 15-én hazaárulás vádjával letartóztatták. 1895. január 5-én megalázó módon megfosztották katonai rangjától, majd január 15-én az Ördög-szigeten letöltendő életfogytiglani börtönre ítélték. 1899-ben perét a rennes-i katonai bíróság újratárgyalta, de nem mentette fel, hanem enyhítő körülményekre hivatkozva tíz év börtönre mérsékelte büntetését. 1899. szeptember 19-én kegyelmet kapott Émile Loubet köztársasági elnöktől, és elhagyta a börtönt. Dreyfus 1903-ban benyújtott újabb perújrafelvételi kérelme alapján a rennes-i bíróság ítéletét a francia Legfelsőbb Bíróság 1906. július 12-én véglegesen semmisnek nyilvánította. Dreyfus visszakapta a rangját, őrnaggyá léptették elő, és a Becsületrend lovagjává avatták. A börtönben töltött idő rossz hatással volt azegészségére, így 1907-ben 50

Magyar Zsidó Lexikon. 1929.- 897–899. oldal.

51


37

nyugdíjazták. Az első világháború alatt ismét mozgósították, front mögötti szolgálatot teljesített. Az antiszemita, illetve neonáci csoportok azonban a mai napig megkérdőjelezik ártatlanságát és további bizonyítékokat próbálnak találni, vagy koholni, amelyek Dreyfus bűnösségét támasztanák alá.52 A világon nem keltett még ekkora érdeklődést egyik koncepciós bűnper sem, mint a tiszaeszlári és a Dreyfus-ügy.

52

http://hu.wikipedia.org/wiki/Alfred_Dreyfus - 2015. április 2.

38

„A sakter-pör hasonlít a felhőkhöz vagy a ködhöz, amelyből ki-ki olyan képet lát, aminőket az ő fantáziája bír kiszínezni magának.” (Mikszáth Kálmán)

Összegzés A per az egész világon hatalmas visszhangot váltott ki, nemzetközi figyelmet vonzott Magyarországra. Éppen ezért igyekeztem kellő irodalmi áttekintés végezni, hogy minél közelebb jussak az igazsághoz. De ezt az igazságot valószínűleg már senki sem fogja kideríteni. Aki hallott már erről a perről, s ismeri a hosszas folyamatát, az véleményem szerint, vagy Bary emlékirataiban hisz, vagy Eötvös rendíthetetlen védelme és annak apró részletei ragadták meg. A két szerző mind a per folyamán végzett munkájuk, mind írói tevékenységük alatt kialakult állandó véleményüket hirdették, s nagy elhivatottsággal próbálták bizonyítani konstans álláspontjukat. Így jut el mindenki a maga igazságához. Személy szerint én nem tudtam állást foglalni, mert mindkét neves személy munkájában, nézeteiben találok olyan álláspontokat, melyekkel egyetértek. Persze nagyon hitelesnek tűnnek az olvasmányok, mert ha valaki elkötelezi magát valami iránt, akkor nyílván valósághűen le tudja azt írni, s esetükben nagy volt az elhivatottság, s az igazság ismertetésének, elfogadtatásának a vágya. Az tény, hogy a precizitás, melyet munkájuk folyamán végeztek, egyedülálló. Kutatásaim folyamán észrevettem, hogy nem csak a szakdolgozatom főbb olvasmányainak szerzőit, hanem több irodalmi, sőt politikai személyt is megihletett Solymosi Eszter története; példaként említendő Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Verhovay Gyula. Ónody Géza is kutatta a per körülményeit, Tiszaeszlár című művében régebbi vérvád esteket is részletez, s azt próbálja bizonyítani, hogy a felmentő ítélet ellenére rituális gyilkosság történt. A per történetét feldolgozta Elek Judit, Tutajosok című 1989-ben készült filmjében. Rengeteg könyvet, cikket, tudósítást találtam az tiszaeszlári eseményekről, számos véleményről és állásfoglalásról olvastam, napjainkig foglalkoznak az üggyel, s véleményem szerint még sokáig fognak is. Egy spanyolországi magyar házaspár, akik hisznek a zsidók bűnösségében, állítattak Tiszaeszlárra egy síremléket Solymosi Eszter 39

tiszteletére. Az emlékművet évente megkoszorúzzák, mondhatni antiszemita kegyhellyé vált. Napjainkban is küzd társadalmunk a megkülönböztetés problémájával, adódnak is ebből jelentős félreértések, összeütközések, s talán ez az egész folyamat, amelyről beszámoltam tanulságos lehet minden tekintetben az ilyen problémák enyhítésére, felerősödésük csillapítására.

40

Irodalomjegyzék 1.

A

tiszaeszlári

zsinagóga

és

az

egyházfi

lakása

ábra:

https://elismondom.files.wordpress.com/2014/01/tisza-esszlc3a1r-bc5b1npc3b6r-01883-

jc3ban-24-1a.jpg 2. Bary József ábra: http://zorroaszter.uw.hu/ 3. Bary József vizsgálóbíró emlékiratai. A tiszaeszlári bűnper. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1933. 4. Csemegi-kódex: http://hu.wikipedia.org/wiki/Csemegi-k%C3%B3dex 5. Dreyfus-ügy: http://hu.wikipedia.org/wiki/Alfred_Dreyfus 6. Eötvös Károly ábra: http://hu.wikipedia.org/wiki/E%C3%B6tv%C3%B6s_K%C3%A1roly//media/File:K% C3%A1roly_E%C3%B6tv%C3%B6s.jpg 7. Eötvös Károly: A nagy per mely ezer éve folyik, s még nincs vége. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest-1968. Első kötet. 8. Eötvös Károly: A nagy per mely ezer éve folyik, s még nincs vége. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest-1968. Második kötet. 9. Gyurgyák János – A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Osiris Kiadó. Budapest. 2001. 10. Hegedűs Sándor: A tiszaeszlári vérvád. Kossuth Könyvkiadó 1966. 11. Istóczy Győző és pártja: http://hu.metapedia.org/wiki/Ist%C3%B3czy_Gy%C5%91z%C5%91/Az_antiszemita_ir.C3.A1ny.C3.BA_osztr.C3.A1k.2C_n.C3.A9met_.C3.A9s_francia_lapok_is_gyakran_foglalkoznak_Ist.C3.B3czyval_.C3.A9s_p.C3.A1rtj.C3.A1val 12. Kapitalizmus: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kapitalizmus 41

13. Korall Társadalomtörténeti folyóirat. 17. szám. 2004. Politika és hatalom a társadalomban: Kövér György. Performációk I. 14. Korall Társadalomtörténeti folyóirat: Kövér György. Performációk II. „Nemesi társadalom” Tiszaeszláron a jobbágyfelszabadítás után. 15. Kövér György: A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek. Osiris Kiadó 2011. 16. Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 17. Sándor Iván: A vizsgálat iratai. Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről. Kozmosz könyvek. 18. Solymosi Eszter ábra: http://de.wikipedia.org/wiki/Aff%C3%A4re_von_Tiszaeszl%C3%A1r 19. Statárium: http://fogalmak.blogspot.hu/2009/02/statarium.html 20. Tiszaeszlár a világ leghíresebb zsidó vérvádja: http://mult-kor.hu/20140404_tiszaeszlar_a_vilag_leghiresebb_zsido_vervadja?print=1 21. Vasárnapi újság. 26. szám. 1883. III. évfolyam. 22. Verhovay Gyula: Az ország urai. Buschmann F. Könyvnyomdája. 1890. 23. Zsidó ünnepek: http://mek.niif.hu/04700/04749/html/zsidounnepek0006.html

42

SZAKDOLGOZAT. Tumik Bernadett

Recommend Documents