SZAKDOLGOZAT. Telkes Zsófia

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

SZAKDOLGOZAT

Telkes Zsófia 2005.

-1-


Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak Nappali tagozat EU – kapcsolatok szakirány

AZ EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKA: AZ UNIÓ GYORSREAGÁLÓ KÉPESSÉGE ÉS KAPCSOLÓDÁSA A NATO-HOZ ÉS AZ ENSZ-HEZ

Budapest, 2005.

Készítette: Telkes Zsófia Belső bíráló: Tomcsányi Mihály Külső bíráló: Orosz Tamás

-2-


TARTALOMJEGYZÉK T A R T A L O M J E G Y Z É K _____________________________________________ 3 B E V E Z E T É S ______________________________________________________ 5 Á T T E K I N T É S ____________________________________________________ 10 Az európai biztonság- és védelempolitika (European Security and Defence Policy – ESDP)___________________________________________________ 10 Az európai gondolkodásban bekövetkezett változás első hulláma: az 1990-es évek __________________________________________________________ 11 Az európai gondolkodásban bekövetkezett második hullám: a biztonsági környezet változása, új biztonságpolitikai kihívások ____________________ 15 Az ESDP áttekintéséhez szükséges dokumentumok, szervezetek__________ 18 Maastrichti szerződés, Petersbergi nyilatkozat _________________________ 18 Berlin-plusz megállapodás ________________________________________ 19 Európai Biztonsági Stratégia („Egy biztonságos Európa egy jobb világban”) _ 21 Helsinki Headline Goal___________________________________________ 23 Európai képesség-akcióterv (ECAP) ________________________________ 24 Headline Goal 2010 _____________________________________________ 25 Alkotmányszerződés _____________________________________________ 26 Állandó strukturált együttműködés, mint az Alkotmányszerződés fontos eleme ______________________________________________________________ 28 Európai Védelmi Ügynökség (European Defence Agency – EDA) _________ 31

ÖNÁLLÓ, ÚJABB

GYORSREAGÁLÁSÚ KATONAI KÉPESSÉGEK VAGY

„ P A P Í R T I G R I S E K ”? _____________________________________ 33

Az első EU válságkezelő műveletek, mint a későbbi műveletek alapjai_____ 33 A harccsoport-koncepció __________________________________________ 35 A brit – francia – német elképzelés__________________________________ 35 A harccsoportok célja, feladatai ____________________________________ 36 Hozzájárulás a harccsoportokhoz ___________________________________ 37

A

TRANSZATLANTI KAPCSOLAT, AZ

EU

ORIENTÁCIÓJA A

NATO- F E L É ____________________________________________________ 44 A NATO gyorsreagáló képessége____________________________________ 47

-3-


Az EU harccsoportok és a NATO gyorsreagáló erők közötti kapcsolat ____ 51 A partnerség jövője _______________________________________________ 52

EGYÜTTMŰKÖDÉS

AZ

ENSZ- S Z E L

A V Á L S Á G K E Z E L É S T E R É N 54

Az EU – ENSZ-kapcsolat kezdete ___________________________________ 54 Az EU növekvő politikai befolyása az ENSZ-en belül___________________ 54 A képességek erősítése a válságkezelésben való együttműködés érdekében __ 55 A politikai együttműködéstől a műveleti szintű összehangolásig __________ 55 ENSZ igények vs. EU kritériumok __________________________________ 56 Forgatókönyvek az együttműködésre egy lehetséges béketeremtő művelet kapcsán_________________________________________________________ 58 Lehetséges EU – ENSZ együttműködés egy nagyobb horderejű békefenntartó akcióban ______________________________________________________ 59 A harccsoportok bevethetősége az EU – ENSZ együttműködés keretein belül megvalósuló jövőbeni katonai válságkezelő műveletek során _____________ 62 EU – ENSZ együttműködés Bosznia-Hercegovinában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban _____________________________________ 65 Az EU – ENSZ-partnerség jövője ___________________________________ 67

MAGYARORSZÁG

BIZTONSÁGPOLITIKÁJA ÉS KAPCSOLÓDÁSA AZ

ESDP- H E Z _____________________________________________________ 68 Hazánk részvétele az EU gyorsreagálású képességének létrehozásában ____ 70

K O N K L Ú Z I Ó _____________________________________________________ 74 M E L L É K L E T E K _________________________________________________ 76 I R O D A L O M J E G Y Z É K ____________________________________________ 82

-4-


BEVEZETÉS A Magyar értelmező kéziszótár alapján a „biztonság” szavunk „Veszélyektől v. bántódástól mentes (zavartalan) állapot”-ot jelent. A biztonság az emberi faj fejlődésének hosszú időszakán keresztül az emberi közösségekre leselkedő veszély hiányát, továbbá a veszély elhárítására alkalmas eszközök birtoklását és azok igénybevételének képességét jelentette. Ezzel szemben a biztonságpolitika a szervezett emberi közösségek, az államok, a nemzetközi szervezetek, multinacionális nagyvállalatok, valamint az egyének által létrehozott nemzetközi rendszer vizsgálata. Egy államban akkor lehet átfogó biztonságról beszélni, ha mind a belső rendje szilárd, mind pedig fennáll a külső biztonság. Tehát egyrészről a nemzeti akarat érvényesítés útjában nincsenek akadályok, az intézmények képesek a fejlődéssel együtt járó konfliktusok kezelésére, és egy esetleges válsághelyzetben rendelkezésre állnak a konfliktuskezelés eszközei. 1 Másrészről pedig nincs külső támadási veszély, a nemzeti szuverenitás gyakorlásának feltételei adottak, valamint fegyveres konfliktus esetén adottak az eredményes védekezés és a nemzeti túlélés feltételei. „A biztonságpolitika célja az adott állam politikai függetlenségének, területi egységének, gazdasági működőképességének védelme, polgárai biztonságos létének és személyiségük kibontakozásának biztosítása.”2 A biztonságot veszélyeztető tényezőket többféleképpen lehet csoportosítani: eredetük, földrajzi megjelenésük, hatókörük és jellegük szerint.3 A szakdolgozat szempontjából mégis azt érdemes inkább megvizsgálni, hogy a biztonságot veszélyeztető tényezők a biztonság milyen különböző területeit érinthetik egyszerre. A társadalmi és gazdasági folyamatok összefüggéseiből következik, hogy egy adott dimenziót érintő negatív hatás a biztonság más területein is jelentkezik. Így ide tartozik:

1

Gazdag Ferenc: Biztonságpolitika. SVKH – Budapest, 2001. Uo. 3 1. sz. melléklet: konfliktusok a világban 1945 után. 2

-5-


⇒ a politikai biztonság, mely egy adott állam számára akkor valósul meg, ha belpolitikai akaratérvényesítésében és külpolitikai érdekei érvényesítésében szabadon cselekedhet; ⇒ a belpolitikai biztonság, mely akkor veszélyeztetett, ha bizonyos politikai érdekcsoportok célja az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, illetve ha az nyíltan diktatórikus politikai nézeteket vall; ⇒ a gazdasági biztonság, melyet a Föld csökkenő, meg nem újuló nyersanyagés energiatartalékainak felhasználása, valamint az éhínséggel fenyegető demográfiai növekedés veszélyeztet; a világgazdaság globalizálódásával járó jelenségek, mint a kábítószer-kereskedelem, a haditechnika proliferációja, az ipari kémkedés és a szervezett gazdasági bűnözés; ⇒ a humanitárius biztonság, mely alatt elsősorban az alapvető emberi és szabadságjogok érvényesülésének fenyegetettségét értjük; ⇒ a biztonságot fenyegető katonai jellegű kihívások a fegyveres erők létéből, illetve alkalmazásukkal kapcsolatos fenyegetésből származnak.4 A biztonságpolitikai fenyegetések tipológiája, kiterjedés és forrásai

Forrás: Matus János, Ujj András: Biztonság – biztonságpolitika, SVKI, 1997.

A fentieket áttekintve elfogadható az a definíció, mi szerint a biztonság az emberi közösségek értékének védelmére, valamint megőrzésére irányul. A fenyegetések általában a nemzetközi környezetből származnak. Az államok mindig szuverén 4

2. sz. melléklet: a nemzetközi kapcsolatok alakulása (1945-1995)

-6-


módon próbálják meg érvényesíteni az érdekeiket, nem hajlandóak alárendelni magukat más hatalmaknak. Ez jelenti a nemzetközi rendszer anarchikus jellegét. Erre alapozta tanításait az ún. „realista iskola”, mely az 1920-as, 1930-as években alakult ki az Egyesült Államokban. Ezen iskola képviselői a biztonság meglétének alapfeltételét a katonai erő fejlesztésében látták. Ennek szellemében az amerikai biztonságpolitikában a katonai erő mindvégig központi szerepet kapott, minek következtében megjelent egy ún. „biztonsági dilemma”. A „biztonsági dilemma” szerint, ha egy állam saját biztonsága érdekében túlságosan nagy katonai potenciált hoz létre, azzal más államokban fenyegetettség érzését keltik, így ők is erősítik katonai képességeiket. Az eredmény pedig nem más, mint a fenyegetettség növekedés, illetve a biztonság csökkenése valamennyi államban. Az 1970-es években jelent meg egy új elképzelés, mely az államok közötti állandó hatalmi harcot volt hivatott mérsékelni. Ez az ún. „idealista iskola”. A hangsúlyt a nemzetközi rendszerekre helyezte, és ennek kapcsán jelentek meg „közös biztonság” és a „kölcsönös biztonság” fogalma. Mind a nemzeti biztonság, mind pedig a nemzetközi biztonság előtérbe helyezése indokolható lehet. Az elmúlt évtizedekben számos nemzetközi együttműködés született politikai és gazdasági téren is. A kormányok közötti együttműködési forma megoldást jelentett a nemzeti és a nemzetközi biztonság közötti szakadék áthidalására, mivel lehetővé tette a szuverenitás megőrzését, a nemzeti érdekek képviselését, ugyanakkor egyes biztonsági, védelmi kérdésekben lehetővé tette a konzultációt, közös álláspontok kialakítását, esetleg közös akciók indítását. Az Európai Unióban azonban már számos példáját láthatjuk a nemzeti szuverenitás bizonyos mértékig és bizonyos területeken történő feladásának és azoknak a közösség hatásköre alá helyezésének. Az európai folyamatok azt mutatják, hogy a nemzeti és nemzetközi biztonság felfogása közötti különbség csökken, és mára már inkább kiegészítik egymást.5 Ezért jöhetett létre az 1990-es évek elején – az unió második pilléreként – a kormányközi alapokon működő közös kül- és

5

Matus János, Ujj András: Biztonság – biztonságpolitika, SVKI, 1997. pp. 48-51.

-7-


biztonságpolitika,

majd

ennek

mélyítéseként

védelempolitika.

-8-

az

európai

biztonság-

és


Célom a dolgozatban az EU biztonság- és védelempolitikáján belül a gyorsreagáló képességek vizsgálata, jövőjének felvázolása, a különféle irányvonalak bemutatása. Kitérek a harccsoport-koncepció megvalósítása során felmerülő problémákra, valamint megvizsgálom az EU katonai válságkezelő tevékenységét és annak kapcsolatát más nemzetközi szervezetekkel – konkrétan a NATO-val és az ENSZszel.

Az anyaggyűjtést 2004. november 30-án – a november 22-i képesség-felajánlási konferenciát megvárva – fejeztem be. A dolgozat elkészítéséhez – a téma frissességéből adódóan – főleg internetes forrásokat vettem igénybe. Hazai irodalmat leginkább az általános, áttekintő részekhez tudtam felhasználni. A katonai válságkezelés és gyorsreagáló képességek kutatásához a Külügyminisztériumban eltöltött szakmai gyakorlat során jutottam forrásokhoz, illetve az itt dolgozó kollégák kapcsolatrendszerén keresztül a Honvédelmi Minisztérium referensei segítettek összefoglalókkal, háttéranyagokkal.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Győri Péternek, az Európai Politikai Együttműködési Főosztály ESDP Osztályának vezetőjének, valamint Orosz Tamásnak, Széll Natáliának és Bősz Lillának – az osztály munkatársainak, akik magas szintű, naprakész szakmai tudásukkal, önzetlen segítségükkel koordinálták, javították munkámat.

-9-


ÁTTEKINTÉS Az európai biztonság- és védelempolitika (European Security and Defence Policy – ESDP) Az Európai Unió alapja az 1951. április 13-án aláírt párizsi szerződés által létrehozott Szén- és Acélközösség. Ez a szervezet a megalakulása óta sok változáson ment keresztül. Az eredeti cél mellett – mely szerint egy következő háborút akartak elkerülni az által, hogy a francia-német ellentét újbóli kialakulását kizárják, és egyesítik a francia vasérc és német szénipart6 – egy hosszú folyamat indult el az európai együttműködésben. Ez az európai integráció alapja, és a béke biztosításának szempontjából alapvető fontosságú volt. A kezdeti sikereken felbuzdulva 1957-ben tovább mélyítették a gazdasági együttműködést, aláírva a Római Szerződést az Európai Gazdasági Közösség és az EURATOM létrehozásáról.7 Annak ellenére, hogy voltak tervek európai szintű védelmi közösség8, ill. politikai együttműködés megvalósítására, ebben az időben ezek az elképzelések sorra kudarcba fulladtak, mintegy bizonyítva, hogy Európa még nem érett meg ilyen szintű kooperációra, vagy egyszerűen nem volt rákényszerítve, hiszen az államok ekkor még hajlottak saját külpolitikájukra és nemzeti katonai eszközeikre bízni biztonságuk megőrzését.9 Erős, prosperáló gazdaságban élő nemzetek nem kezdeményeznek együttműködést csak úgy, jókedvből. Gondoljunk csak bele, a NATO-t is azért hozták létre 1949-ben, hogy kollektív védelmet biztosítsanak a Szovjetunió esetleges támadása ellen. A katonai, ill. biztonsági szervezeteket mind a fenyegetettség érzésre szülte, szüli. Az 1960-as, ’70-es, ’80-as években Nyugat-Európa nem érezte olyan mértékben fenyegetve magát, hogy a NATO-ban betöltött szerepén kívül saját kezdeményezést valósítson meg. A hidegháborúban közvetlenül nem vett részt, mely főleg az USA és a Szovjetunió közötti fegyverkezési versenyben öltött formát. Kényelmesen, a NATO biztonságot nyújtó ernyője alatt fejlesztette gazdaságát,

6

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés, 2002 A római szerződést 1957. március 25-én írták alá és 1958. január 1-én lépett hatályba. 8 Az Európai Védelmi Közösségről szóló szerződést a Francia Nemzetgyűlés szavazta le 1954-ben; e helyett hozták létre még ebben az évben a Nyugat-Európai Uniót 9 United Nations Institute for Disarmement Research: A biztonság megértése felé, ZMNE Stratégia Védelmi Kutatóközpont 2001. 7

- 10 -


bővült és mélyítette az integrációt. Ne felejtsük el azt sem, hogy ekkoriban még az összes EGK-s tagállam egyben a NATO tagja is volt (kivéve Írországot).10

Az európai gondolkodásban bekövetkezett változás első hulláma: az 1990-es évek Az 1990-es évek elején bekövetkezett politikai átalakulások azonban új kihívások elé állították a Közösséget. A kontinens megosztottságának megszűnése, a német egység megalakulása új stratégia kidolgozását tette szükségessé. A legnagyobb változást a kelet-európai államok demokratizálódása jelentette, mely megnyitotta a kaput az egységes Európa létrehozása felé, egyben megnövelte az EU nemzetközi súlyát, biztosítva a lehetőséget a nemzetközi szerepvállalásra. Ugyanakkor a NATO is feladatainak teljes átértelmezésére kényszerült. A szovjet fenyegetés megszűnése lehetővé tette, hogy az USA csökkentse az Európában állomásozó csapatainak számát. Még az is lehet, hogy ha nem alakul ki a balkáni konfliktus, egyik részről sem tudatosul az Észak-atlani Szerződés Szervezetének gyakorlati jelentősége; pontosabban az, hogy katonai fellépésre akkoriban a nemzetközi szervezetek közül kizárólag a NATO volt képes. A balkáni térségben megnyilvánuló tehetetlenségük11 ébresztette rá az európai vezetőket arra, hogy igenis szükség van egy európai közös kül-, ill. biztonságpolitika kialakításra. Az EU közös külpolitikája sokáig fejlesztési együttműködésre, gazdasági segítségnyújtásra és sürgősségi segélyre korlátozódott. A maastrichti szerződés12 hozta az első jelentősebb előrelépést, megteremtve az unió három-pilléres struktúráját, melynek a második pillére a közös kül- és biztonságpolitika (Common Foreign and Security Policy - CFSP) lett. Ugyanakkor ez nem hozott létre valódi közösségi politikát. Éppen ezért nem hívják európainak, csupán közösnek, mely az uniós szerződés második pilléreként csak kormányközi együttműködést irányzott elő. Ebből is látszik, hogy már jogi alapjánál fogva sem tudott annyira hatékonyan 10

Franciaország is csak 1972-ben lépett ki a NATO katonai szárnyából. Ennek jeles példája az 1995-ös srebrecicai mészárlás, mely után Wim Kok holland kormányfő így búcsúzott posztjától: „A nemzetközi közösségnek nincs megszemélyesíthető felelőssége. Nekem van, és vállalom.” 12 Az Európai Uniót létrehozó szerződés, melyet 1992. február 7-én írtak alá és 1993. november 1-én lépett életbe. 11

- 11 -


működni, mint adott esetben egy közös szintű politika, hiszen a tagállamok számára csupán tájékoztatást, egyeztetést írt elő. Hiányzott a megfelelő intézményi keret, és egy olyan közös képviselő, aki a külvilággal szemben egységesen tudta volna képviselni az EU álláspontját. Ilyen körülmények mellett az együttműködés mélyítése ezen a téren lehetetlennek tűnt. Az 1990-es évek végén az amszterdami szerződés13 két problémát próbált meg orvosolni. Egyrészt az EU megszerezte a katonai beavatkozás lehetőségét a humanitárius, békefenntartó és béketeremtő célú válságkezelés esetében14. Másrészt pedig

létrehozták

a

CFSP

főképviselőjének

posztját

(Mr.

CFSP),

hogy

megpróbáljanak arcot adni ennek a politikának. Lényeges eleme volt a szerződésnek, hogy a „konstruktív tartózkodás”, ill. „megerősített együttműködés” bevezetésével megszüntették azt a bénultságot a döntésekben, amelyet sokszor az egyhangúság követelménye idézett elő.15 Így azok a tagállamok, melyek mélyíteni szeretnék az integrációt, megtehetik az EU intézményi keretét használva, míg mások az önként való kimaradás mellett dönthetnek, ugyanakkor később csatlakozhatnak az adott együttműködéshez. 1998-99-ben az újabb balkáni válság Koszovóban „végképp bebizonyította, hogy katonai képességek tekintetében milyen hatalmas különbség van az Atlanti-óceán két partja között.”16 Még a NATO iránt legjobban elkötelezett EU-tagállam, NagyBritannia figyelmét is ráirányította az EU katonai és politikai téren megnyilvánuló gyenge érdekérvényesítő képességére, és egy közös európai haderő felállításának szükségességére. Saint Malo, Köln és Helsinki 1998 decemberében a brit külpolitika szokatlan kezdeményezéssel állt elő; egy hirtelen fordulattal a közös védelmi potenciál megteremtésének egyik legnagyobb szorgalmazójává lépett elő, szakítva az addigi nézeteivel. A brit fordulatnak több oka 13

Az amszterdami szerződést 1997. október 2-án írtak alá és 1993. november 1-én lépett hatályba. Petersbergi feladatok, lásd. p.16. 15 Szerző nincs feltüntetve: Kül-, biztonság- és védelempolitika: apránként előre; http://www.elections2004.eu.int/highlights/hu/601thml 16 Kissinger, Henry: Korszakváltás az amerikai külpolitikában? Panem-Grafo, Bp 2002, pp.42. 14

- 12 -


is lehetett. Egyrészt annak a gondolatnak az elfogadása, hogy a Nyugat-európai Unió beolvasztása az EU-ba nem jár együtt a NATO közös védelem területén élvezett primátusának elvesztésével, másrészt pedig a válságkezelés terén Koszovóban tapasztalt cselekvésképtelenség vezetett el a brit külpolitika átértékeléséhez. Saint-Maloban kiadták a közös francia-brit nyilatkozatot, mely szerint „az Európai Uniónak teljes mértékben végre kell hajtania az Amszterdami Szerződésnek a CFSPre vonatkozó előírásait, hogy az EU képes legyen saját szerepét betölteni a nemzetközi színtéren. Létre kell hozni az EU képességét autonóm akciókra, amelyet hiteles katonai erő támogat. Biztosítani kell az akciók végrehajtására szükséges eszközöket. […] Az EU-t el kell látni megfelelő struktúrával és elemző képességgel, hírszerzéssel és stratégiai tervező kapacitással, fölösleges kettőségek nélkül.”17 Tony Blair brit miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy „sokkal figyelmesebben hallgatnak minket Washingtonban, ha Európában vezető szerepet játszunk, és sokkal nagyobb befolyással rendelkezünk Európában, ha Washingtonban meghallgatnak minket.”18 Fél évvel később, 1999 júniusában – nem véletlenül éppen a koszovói események után19 – Kölnben döntés született az elképzelések továbbfejlesztéséről. „A legfőbb konklúzió, amelyre a jelek szerint az Unió vezetői a jugoszláviai légi háború nyomán jutottak, az egységes külpolitikai cselekvőképesség fontossága, illetve hiányának veszélye.”20 Az EU újabb nyilatkozatott adott ki a CFSP-ről, melyben a tizenötök abbéli szándékukat rögzítették, hogy az EU-t el kell látni a CFSP végrehajtásához szükséges eszközökkel. Ez alatt főleg a konfliktus-megelőzés és válságkezelés eszközeit érti. Ezen kívül határozat született arról, hogy a petersbergi feladatokat az EU átveszi a Nyugat-európai Uniótól, lehetőséget teremtve a nagyobb szerepvállalásra. A közös biztonságpolitika szempontjából a legnagyobb mérföldkövet az 1999. decemberi helsinki csúcsértekezlet jelentette. A CFSP védelmi dimenziójának megjelölésére ekkor vezették be a ’közös európai biztonság- és védelempolitika’ 17

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, 2002 Gazdag Ferenc: Biztonságpolitika, SVKH-Budapest, 2001, pp.152. 19 Koszovói válság: 1999. március 24. – 1999. június 9-ig. 20 Szerző nincs feltüntetve: Európai hadsereg?, HVG, 2000/1. szám, 2000.január 8. 18

- 13 -


(CESDP) fogalmát. Ezen politika feladatainak végrehajtását olyan autonóm képességek létrehozásában jelölték meg, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU katonai akciókat hajtson végre válságkezelés érdekében. Közös célkitűzésként elfogadták a Helsinki Headline Goal dokumentumot, mely előírta, hogy 2003 végére az EU-nak képesnek kell lennie egy 50-60 ezer fős katonai erő két hónapon belül történő bevetésére. Helsinkiben felvázolták az unió közös biztonság- és védelempolitikájának intézményi struktúráját is. A Tanácson belül új politikai és katonai szerveket állítottak fel, melyek 2000 márciusától kezdték meg működésüket.21 ⇒ Politikai és Biztonsági Bizottság (Political and Security Committee – PSC): politikai és stratégiai irányítást végez; figyelemmel kíséri a nemzetközi fejleményeket, illetve koordinálja a CFSP és az ESDP témakörébe tartozó kérdéseket; ajánlásokat tesz az ÁKÜT számára, továbbá irányítja a Katonai Bizottság munkáját. ⇒ Katonai Bizottság (European Union Military Committee – EUMC): javaslatokat terjeszt a PSC elé, és katonai tanácsadó szervként működik mellette, valamint irányítja a Katonai Törzs munkáját. ⇒ Katonai Törzs (European Union Military Staff – EUMS): a válságkezelő akciók katonai tervezéséért, levezényléséért felelős, valamint kijelöli a végrehajtásukhoz szükséges kapacitásokat. Annak ellenére, hogy a Saint-Malótól Helsinkiig vezető úton jelentős eredményeket értek el a közös biztonság- és védelempolitika kialakításában, az alapvető álláspontbeli különbségek továbbra is fennmaradtak. Vannak államok, melyek kölcsönös védelmi garanciákat tartalmazó európai védelmi rendszert szeretnének kialakítani (pl. Franciaország), vannak olyanok, akik a NATO-t tekintik biztonságuk tényleges garanciájának (Nagy-Britannia, Németország, Hollandia), és léteznek olyanok is, akik katonailag semlegesek (Ausztria, Svédország, Finnország, Írország). Bár a közös kül- és biztonságpolitika intézményi alapjait kidolgozták, és Javier Solana, mint az EU külpolitikájáért felelős főképviselője, nemzetközi szinten 21

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés 2002., pp.478, 487.

- 14 -


egységesen tudja képviselni az EU érdekeit, az alapprobléma – mely szerint a tagállamok véleménye a biztonságpolitikát tekintve nagyon megosztott, és nem hajlandóak lemondani nemzeti érdekeikről az unió javára – nem oldódott meg.

Az európai gondolkodásban bekövetkezett második hullám: a biztonsági környezet változása, új biztonságpolitikai kihívások A

biztonságpolitikai

kihívások

globális,

regionális

és

nemzeti

szinten

legkonkrétabban a biztonság veszélyeztetettségében nyilvánul meg. A elmúlt évtizedek során átalakult a veszélyeztetettség jellege, mértéke és várható hatása. A globális katonai szembenállás és a hidegháború megszűnésével elhárult az emberiség feje felől a - földi élet megsemmisülésének kockázatát is magában hordozó - nukleáris világháború veszélye. A világ biztonságát azonban továbbra is számos - korábban nem létező vagy egyszerűen fel nem ismert - tényező veszélyezteti. Láthatóbbá váltak a "nagy veszélytől" való félelem által eddig háttérbe szorított látens veszélyforrások, de mellettük új, más jellegű veszély- illetve konfliktusforrások is keletkeztek. Az elmúlt másfél évtizedben felgyorsult a globalizáció, és a nemzetközi kapcsolatok valamennyi területén mélyreható változásokat okozott, okoz. Különösen a technológia, az információs technológia, a közlekedés, a kereskedelem és a pénzügyek, valamint a közegészségügy területén jutott olyan fokra, mely az előnyökön kívül új típusú biztonsági kockázatok megjelenését eredményezte. Az országhatárokon átnyúló fenyegetések nagymértékben veszélyeztetik az EU egészének biztonságát. Ide tartoznak például az instabil régiók, a működésképtelen államok. A világ országai egyenlőtlenül részesednek a globalizáció hasznából és terheiből, ami növeli a fejlettségbeli különbségeket és súlyosbítja a lemaradók helyzetét. Az ilyen bizonytalan térségek, továbbá a működésképtelen államok könnyen válhatnak az országhatárokon átnyúló szervezett bűnözés gócpontjaivá,

- 15 -


teret engedhetnek a terrorista szervezetek megtelepedésének, felerősíthetik a migrációs kihívásokat, valamint a fegyver- és kábítószer-kereskedelem veszélyeit.22 Az

Amerikai

Egyesült

Államokat

ért

2001.

szeptember

11-i

terrorista

támadássorozat, az annak két és fél éves évfordulóján, 2004. március 11-én Spanyolországban végrehajtott véres terrorcselekmény, valamint Spanyolország iraki szerepvállalása között összefüggés állapítható meg. Ezek a terrorcselekmények rávilágítanak arra, hogy az USA után már az EU egyetlen tagállama sem lehet biztonságban a terrorizmustól. Már nem az a kérdés, hogy melyik európai államot veszélyeztetik

terrorszervezetek,

hanem

az,

hogy

mikor

hajtanak

végre

terrorcselekményeket. Az ENSZ BT a 2004. június 8-án megtartott ülésén hozott iraki határozattervezet23 mellett hivatalosan bejelentette, hogy Európa minden államát

egyformán

veszélyezteti

a

terrorizmus,

melynek

megelőzése

és

megakadályozása, valamint felszámolása nemzetközi összefogást igényel. Az EU biztonságát fenyegető másik stratégiai veszélyt a tömegpusztító (nukleárisradiológiai, vegyi és biológiai) fegyverek és hordozóeszközeik, valamint az előállításukhoz szükséges technológiai ismeretek terjedése és felhasználásuk lehetősége, továbbá e fenyegetés és a terrorizmus potenciális összefonódása jelenti. A terrorizmus szoros kapcsolatba került a szervezett bűnözéssel, mindegyik a másikat használhatja fel céljai megvalósításához. A terroristák a cselekményeikhez szükséges logisztikai hátteret és eszközöket sok esetben a szervezett bűnözés segítségével tudják megvalósítani, illetve az ehhez szükséges pénzeszközöket a szervezett bűnözés segítségével és módszereivel teremtik elő. A nemzeti és nemzetközi színtéren bekövetkezett események új megvilágításba helyezték a biztonságpolitika kérdését. Sorra születtek az új biztonsági stratégiák, melyekben többnyire felfedezhetőek átfedések az USA nemzeti biztonsági stratégiájával. A közös biztonság- és védelempolitika folytatásától addig vonakodó

22

Kovácsics Ferenc: Régi-új biztonságpolitikai kihívások az európai uniós csatlakozás tükrében, Új Honvédségi Szemle, 2004. augusztus 8. 23 Security Council resolution 1535 (2004), adopted by the Security Council at its 4987th meeting on 8 June 2004.

- 16 -


EU-tagállamok kormányai is arra a következtetésre jutottak, hogy szorosabb együttműködés szükséges a veszélyforrások kivédésére.

- 17 -


Az ESDP áttekintéséhez szükséges dokumentumok, szervezetek Maastrichti szerződés, Petersbergi nyilatkozat

A közös kül- és biztonságpolitikát (Common Foreign and Security Policy - CFSP) a maastrichti szerződés hozta létre az Európai Unió második pilléreként. Szerepe kezdetben erősen korlátozott volt, kizárólag kormányközi alapon és szigorú egyhangúság elve szerint működött. A szerződés V. címe foglalkozik a CFSP-re vonatkozó rendelkezésekkel. Leszögezi, hogy „a tagállamoknak fenntartás nélkül támogatniuk kell az unió kül- és biztonságpolitikáját a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás szellemében. Tartózkodniuk kell minden olyan cselekvéstől, amely ellentétes az unió érdekeivel, vagy megronthatja az unió hatékonyságát, mint a nemzetközi kapcsolatok összetartó erejét.”24 E mellett feladatot szab a Nyugateurópai Unió (Western European Union – WEU) számára, mellyel kapcsolatban a következőképpen fogalmaz: „A közös kül- és biztonságpolitikának magában kell foglalnia valamennyi, az unió biztonságát érintő kérdést, beleértve a közös védelmi politika formálását, amely idővel közös védelemhez vezethet. Az unió felkéri a Nyugat-európai Uniót (WEU), amely az unió fejlődésének integráns része, az unió védelmi hatású döntéseinek, cselekvéseinek kidolgozására és végrehajtására.”25 Érdemes megjegyezni, hogy míg maga a szerződés a WEU-val kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy az az EU fejlődésének integráns részét képezi, addig a szöveghez csatolt nyilatkozat az NATO európai pillérének megerősítésére irányuló eszközként definiálja. A maastrichti szerződéshez csatolt WEU-ról szóló nyilatkozat végrehajtása során született meg a Petersbergi nyilatkozat26, melyben a WEU kijelenti, hogy hadműveleti képességeket fejleszt ki, és készen áll arra, hogy eseti alapon, saját eljárásaival összhangban támogatja a konfliktus-megelőzési és válságkezelési intézkedések hatékony végrehajtását. A nyilatkozat leglényegesebb része azonban 24

Szerződés az Európai Unióról (Maastrichti szerződés), Maastricht, 1992. február 7. Uo. 26 A WEU Miniszteri Tanácsának nyilatkozata, Bonn, 1992. június 19. 25

- 18 -


azoknak a feladatoknak a meghatározása, melyekben a WEU tagállamainak katonai egységei a WEU irányítása alatt bevethetőek: ⇒ humanitárius és mentési feladatok; ⇒ békefenntartói feladatok; ⇒ harcoló erők bevetése válságkezelő feladatokra, beleértve a béketeremtést. A dokumentum leszögezi, hogy a katonai egységeket a WEU tagállamainak erőiből választják ki, és több nemzetiségből, illetve haderőnemből szervezik meg. A nyilatkozat továbbá rendelkezik a WEU és az Európai Unió, illetve a NATO más tagjainak kapcsolatáról.

Berlin-plusz megállapodás Az unió rendkívüli jelentőséget tulajdonít a NATO tervező képességeihez történő hozzáférésének, illetve egyes NATO-eszközök és képességek rendelkezésre bocsátásához. Ezek a NATO által az 1999-es washingtoni csúcson27 elfogadott Berlin-plusz csomag két fontos elemét képezik. Maga a „Berlin-plusz” csomag kifejezés arra utal, hogy a 1996 tavaszán Berlinben tartották a NATO-külügyminiszterek ülését, melyen döntés született az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás (European Security and Defence Identity – ESDI) kidolgozásáról, valamint a NATO eszközeinek ilyen célra történő biztosításáról. A csomagot ezután éveken keresztül nem tudták hivatalosan elfogadtatni a Törökország és Görögország között feszülő bilaterális, illetve a ciprusi rendezés kapcsán megnyilvánuló ellentétek miatt.28 Végül az Észak-atlanti Tanács 2002. december 13-i ülésén NATO-részről jóváhagyta a Berlin-plusz alkalmazhatóságát. December 16-án pedig a két szervezet elfogadta az ESDP-ről szóló EU – NATO-nyilatkozatot, mely megteremtette az alapot a két

27

NATO washingtoni csúcs, 1999. április 23-25., http://www.nato.int/docu/comm/1999/9904-wsh/9904-wsh.htm 28 Törökország félelemmel tekintett egy olyan uniós biztonság- és védelempolitika kialakítására, amelynek nem lehet részese. Ciprus EU-taggá válásával felmerült volna annak a lehetősége, hogy a ciprusi görög állam olyan EBVP-műveletekben vegyen részt, melyek NATO-eszközöket és képességeket alkalmaznak (így adott esetben a törököt is), míg Törökország nem lehet az ilyen műveletekre irányuló EU-s döntési folyamat részese.

- 19 -


szervezet közötti vitás, nyitott kérdések gyors rendezésére. 2003. március 16-17-én levélváltásra került sor a NATO főtitkára és Javier Solana, CFSP főképviselő között, mellyel elfogadták az EU és a NATO együttműködését szabályozó keretegyezményt. Ez a következő fontosabb pontokat tartalmazza: ⇒ Hozzáférés biztosítása az EU számára a NATO azon tervezési képességeihez, amelyek hozzájárulhatnak az EU-vezette műveletek katonai tervezéséhez. ⇒ Előre

kijelölt

közös

NATO-eszközök

és

képességek

feltételezett

rendelkezésre állása az EU-vezette műveletekhez. ⇒ Európai parancsnoki lehetőségek azonosítása az EU-vezette műveletekhez; a szövetséges

fegyveres

erők

európai

legfelső

parancsnokhelyettese

(DSACEUR) szerepének bővítése annak érdekében, hogy hatékonyan tudjon megfelelni európai kötelezettségeinek. ⇒ A NATO védelmi tervezőrendszerének további adaptációja az EU irányítása alatt

álló

műveletekhez

a

szükséges

erők

rendelkezésre

állásának

figyelembevételével. ⇒ Megállapodás a két szervezet között az információbiztonságról. ⇒ Hatékony konzultációs mechanizmus létrehozása a két szervezet között a szövetség közös eszközeit és képességeit igénybe vevő EU-vezette műveletek során. Kidolgozták annak a módozatait is, hogyan lehetne az EU-irányítás alatt álló műveletek számára NATO-eszközöket és képességeket biztosítani; azoknak felhasználását ellenőrizni; visszahívásukat vagy visszarendelésüket szabályozni. Az EU és a NATO elfogadta azon egyeztetési szabályok kereteit, amelyek EU-vezetésű, NATO- kollektív eszközök és képességek felhasználásával történő műveletek esetén alkalmazandóak. Fontos megemlíteni, hogy a Berlin-plusz tárgykörében megkötött megállapodások csak azokra az EU-tagállamokra vonatkoznak, amelyek vagy tagjai a NATO-nak, vagy részesei a Partnersip for Peace29 megállapodásnak – azaz Ciprusra és Máltára

29

A NATO békepartnerségi programja, Brüsszel, 1994. január 10-11.

- 20 -


nem.30 Ez jelenleg is folyamatos problémát jelent a közös témák tárgyalásánál, melyre megoldást jelentene, ha ez a két ország biztonsági megállapodást kötne a NATO-val. A meglévő problémák ellenére is a Berlin-plusz nagy előrelépést jelentett a két szervezet stratégiai partnerségében, valamint megteremtette a lehetőséget az EU első katonai válságkezelő műveleteinek beindításához megfelelő hátteret biztosítva a 2003. március végén Macedóniában, és a 2004 december 2-án indult – a SFOR-t felváltó – bosznia-hercegovinai EUFOR ALTHEA műveletekhez.

Európai Biztonsági Stratégia („Egy biztonságos Európa egy jobb világban”) 2003 májusában az Európai Tanács (EiT) megbízta az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, Javier Solanát egy európai biztonsági koncepció kidolgozásával. Így született meg az Európai Biztonsági Stratégia, melyet az EiT 2003. december 12-én fogadott el. Reagálva az új biztonsági kihívásokra, a dokumentum a következő Európára leselkedő fenyegetéseket emeli ki:31 ⇒ Nemzetközi terrorizmus: stratégiai jellegű fenyegetést jelent, ahol Európa egyaránt célpontja és bázisa a terroristáknak. ⇒ Tömegpusztító fegyverek proliferációja: a legjelentősebb fenyegetést jelenti az államok közötti békére és biztonságra nézve. ⇒ Regionális konfliktusok: elsősorban a közel-keleti, Nagy-tavak környéki és a Koreai-félszigeten kialakult helyzetre utalva. ⇒ Működésképtelen államok és szervezett bűnözés: az államok gyengeségét sokszor a bűnöző elemek használják ki, ezzel utat nyitva például a kábítószerkereskedelem kiszélesedéséhez vagy a kézifegyverek terjedéséhez. A dokumentum azon kívül, hogy hangsúlyozza a „globális szintű gondolkodás – helyi szintű cselekvés” elvét („to think globally and to act locally”), három stratégiai célkitűzést javasol az EU számára: ⇒ Fenyegetésekkel való szembenézés: gyakran távoliak, mégis közvetlen veszélyt jelentenek. Ide sorolandó például az észak-koreai, dél-ázsiai 30

Európai Tanács által elfogadott nyilatkozat Koppenhágában, 2002. december 12-13. Javier Solana: „A Seucure Europe in a Better World” European Security Strateg, Brüsszel, 2003. december 12.

31

- 21 -


nukleáris tevékenység vagy a közel-keleti proliferáció. Azonban a főbb veszélyeknek csak egy része katonai jellegű, ezért nem is lehet azokat pusztán katonai eszközökkel megoldani. ⇒ Biztonsági zóna kiterjesztése: az új tagállamok csatlakozása növeli a biztonságot, de közelebb viszi Európát a problematikus területekhez. Fontos cél az EU keleti szomszédságában és a mediterrán térség felé jól kormányzott országok gyűrűjének létrehozása. ⇒ Hatékony multilateralizmuson alapuló nemzetközi rend kiépítése: cél a jog alapján nyugvó nemzetközi rend kiépítése, melynek keretéül az ENSZ Alapokmánya szolgál. A dokumentum kijelenti, hogy az ENSZ megerősítése európai prioritás, valamint kulcsfontosságú elemként említi a transzatlantikapcsolatrendszer erősítését. A politikai következtetések kapcsán a stratégia megállapítja, hogy Európának aktívabbnak, „képesebbnek” és koherensebbnek kellene lennie a közös külpolitika, illetve a hatékony válságkezelési mechanizmusok kialakítása érdekében: ⇒ Aktívabb: teljesítse az összes stratégiai célkitűzését, valamint legyen képes egyszerre több művelet végrehajtására. ⇒ „Képesebb”: több erőforrást kell a védelemre fordítani; el kell kerülni a fölösleges duplikációkat; javítani kell a hírszerzési információk cseréje Az EU és a NATO között létrejött Berlin-plusz megállapodáson keresztül jobban ki kell használni a válságkezelő műveletekhez kapcsolódó stratégiai partnerségben rejlő lehetőségeket. ⇒ Koherensebb: a CFSP/ESDP lényege az EU külpolitikai szerepének erősítése a közös fellépés során. A terrorizmus és a szervett bűnözés elleni harcban a külkapcsolatok és a bel-és igazságügyi együttműködés kulcsfontosságú szerepet kap. A Solana-dokumentum természetesen nem választható el születése körülményeitől, vagyis alapvetően az iraki válság során kiéleződött transzatlanti, illetve Európán belüli ellentétek tompítását célozta meg.

- 22 -


Helsinki Headline Goal Tény, hogy a Berlin-plusz megállapodás keretén belül igénybe vehető NATO eszközök és képességek nagymértékben segítik az unió különböző válságkezelési, konfliktus-megelőzési tevékenységét, utóbbi mégsem támaszkodhat kizárólag transzatlanti partnerére. Egyrészt maga a Berlin-plusz is határt szab az igénybevehetőségnek, másrészt viszont – és ez a lényegesebb - az unió is minél hamarabb függetleníteni szeretné magát azáltal, hogy saját védelmi kapacitást hoz létre.32 Az Európai Unióban a katonai képességfejlesztési folyamatot az 1999 decemberében elfogadott politikai célkitűzés, az úgynevezett Headline Goal 200333 indította el. Az elnevezés mögött egy nagyon gyakorlatias cél húzódott meg: az EU-nak 2003-ra képessé kell válnia arra, hogy 60 napon belül 50-60 ezer fővel megindítson egy nagyszabású válságkezelési műveletet, és azt legalább egy évig fenn is tartsa.34 Ezeket a képességeket a petersbergi feladatok hatékony ellátása érdekében kellett létrehozni, fejleszteni. Az Európai Unió katonai képességeinek fejlesztését célzó szándék nem a NATO számára akar vetélytársat létrehozni, hanem az európai képességeket általánosan javítva egyrészt a NATO európai pillérét kívánja megerősíteni, másrészt a NATO által vezetett műveletekhez hatékonyabb hozzájárulást kíván biztosítani.35 A műveletek sikeres végrehajtása feltételezi a haderő elemeinek megfelelő összetételét és szintjét (pl. magas technológiai színvonal). A Headline Goal célkitűzéseit ezen a téren, legalábbis mennyiségileg sikerült teljesíteni a tagállamok felajánlásaiból, kérdés azonban, hogy a biztosított eszközök mennyire bevethetőek. „Nem csak a mennyiség, a minőség is számít.” Egyes hiányosságokat viszonylag könnyen fel lehet számolni a tagországok erőfeszítéseinek fokozása révén. Ezzel együtt számos tagország a világ több pontján egyidejűleg több küldetésben vesz részt, és ennek megfelelően nem képesek az EU céljainak megfelelő haderőelemeket 32

A kollektív védelem természetesen a NATO hatáskörében marad. Európai Tanács helsinki csúcs, 1999. december 34 Szerző nincs feltüntetve: A katonai képességfejlesztés fő irányai, Magyar Honvéd, 2004. május 13., http://www.honvedelem.hu/cikk.php?cikk=16385&next= 35 Schuwirth, Rainer: A „Helsinki Headline Goal” elérése, NATO Tükör, 2002. ősz. 33

- 23 -


felajánlani. Ez valójában nem csak a Headline Goal-ra érvényes, hanem a legtöbb önkéntes felajánlások alapján felállított haderőre.

Európai képesség-akcióterv (ECAP) 2001 novemberében a védelmi miniszterek36 megerősítették kötelezettségvállalásukat a Headline Goal fő célkitűzése iránt. A tagállamok elkötelezték magukat a mellett, hogy a megfelelő katonai képességek kialakítása, valamint a hiányosságok feltárása érdekében mélyítik az együttműködést az integráció katonai szintjén is. Ennek jegyében megállapodtak egy „Európai képesség-akciótervben”, amely a meglévő eszközök javítása, az unió tevékenységéhez szükséges képességek fejlesztése, és a fennálló hiányosságok kiküszöbölése érdekében magába foglalja a nemzeti és nemzetközi szinten tervezett, vagy végrehajtott erőfeszítéseket, beruházásokat, fejlesztéseket és koordinációs intézkedéseket. Az akcióterv négy alapelve: 1) Az európai katonai képességekkel kapcsolatos erőfeszítések hatékonyságának növelése, melyet a tagállamok közötti katonai együttműködés mélyítésével lehet megvalósítani. 2) Az európai védelmi együttműködés építésének alulról-felfelé történő megközelítése

(„bottom-up

approach”),

mely

alapján

a

tagállamok

kötelezettség-vállalásai önkéntes alapon történnek. A szükséges képességek megteremtése részben a nemzeti és többnemzetiségű projektek végrehajtása útján, részben pedig új közös feladatok és kezdeményezések kialakítása révén valósulna meg. 3) Az EU tagállamok közötti kooperáció, valamint a NATO – EU koordináció erősítése. A hangsúly főleg a fölösleges párhuzamok elkerülésén, az átláthatóságon és az összhang biztosításán van.

36

Képességfejlesztési konferencia, Brüsszel, 2001. november 19.

- 24 -


4) A tagállamokon belül a közvélemény széleskörű tájékoztatása a közös kül- és biztonságpolitika fejlesztéseinek összefüggéseiről. Az akcióterv átláthatósága segít abban, hogy erősebb legyen a politikai akarat annak megvalósítására. Az akcióterv megvalósítására több munkacsoportot (project groups) hoztak létre a különböző hiányosságok megszüntetése, meglévő kapacitások fejlesztése és új képességek létrehozása alapján. Jelenleg 14 munkacsoport dolgozik olyan kérdések megoldásán, mint például a stratégiai légiszállítás, a hadszíntéri felderítés vagy a harci kutatás. Problémát jelent azonban, hogy a célok meghatározása, a helyzet felmérése és a megoldás keresés terén a tagországok sok esetben nem értenek egyet, ami hátráltatja az előrehaladást.

Headline Goal 2010 A Headline Goal megújítása több szempontból is szükséges volt. Egyrészt a 2003-as esztendő két uniós katonai válságkezelő művelete - a macedóniai Concordia és a kongói Artemis – bebizonyította, hogy az unió bizonyos korlátok között saját vezetésű művelet végrehajtására, azonban e műveletek megerősítették azt is, hogy a nagyobb uniós szerepvállalást akadályozó hiányosságok – például a stratégiai szállítás területén – egyelőre nem szűntek meg. Másrészt pedig a Helsinki Headline Goal létrehozása óta kialakult más ESDP-tevékenységek, kezdeményezések, illetve szervezetek37

új

elveket,

munkamódszereket

és

szereplőket

jelentenek

a

képességfejlesztésben. Ma már az EU által vezetett válságkezelő műveletek lehetséges köre a kollektív védelem kivételével a katonai küldetések minden típusát lefedik, beleértve a civil lakosság támogatását természeti katasztrófa sújtotta területeken. Az Európai Unión belüli területek kivételével ilyen küldetések a politikai döntésektől függően bárhol és bármikor esedékessé válhatnak. A potenciális küldetések széles skáláját figyelembe véve egyértelmű, hogy nagyon sokrétű katonai képességekre van szükség. Minden művelet tervezése során számos tényezőt figyelembe kell venni, beleértve a politikai 37

Például: harccsoport koncepció, Európai Védelmi Ügynökség

- 25 -


és katonai célkitűzéseket, a fenyegetéseket és a kockázatokat, valamint időbeli tényezőket, például a művelet lehetséges időtartamát.38 Lényeges továbbá a művelet földrajzi helyszínének, valamint az egyedi politikai, katonai, logisztikai és társadalmi jellemzők figyelembe vétele. A célkitűzésekben lefektette mérföldkövek között a következők szerepelnek:39 ⇒ Egy Európai Fegyverkezési Ügynökség felállítása még 2004-ben. ⇒ 2007-re gyorsan bevethető harccsoportok létrehozása. ⇒ Az EU hadszíntéri megjelenésének javítása a megfelelő kommunikációs eszközök és hálózati rendszerek alkalmazásán keresztül. ⇒ Az EU Katonai Törzsén belül egy polgári-katonai sejt létrehozása. A sejtnek az lenne a feladata, hogy egy adott misszióhoz a lehető leghamarabb felállítson egy irányító központot.

Alkotmányszerződés40 A petersbergi deklarációban megfogalmazott katonai feladatok, melyek főleg a humanitárius és békefenntartó feladatokat foglalják magukba, mára már sokak szerint elavulttá váltak. A tagországok többségében megfogalmazódott ugyanis az igény az önálló védelmi képességek kiépítésére, a NATO-tól való kiszolgáltatottság csökkentésére. Lényeges változások történtek 1992-höz képest a feladatok meghatározását és irányítását illetően. Az egyik legfontosabb változás a Nyugateurópai Unió ezen tevékenységének integrálása az EU-ba. Az EU által végrehajtandó műveletekben bekövetkezett változást jól példázza a következő táblázat, mely a petersbergi nyilatkozatban megfogalmazott feladatokat veti össze az Alkotmányszerződésben szereplőkkel.41

38

Schuwirth, Rainer: A Helsinki „Headline Goal” elérése, NATO tükör, 2002 ősz. Lindstrom, Gustav: The Headline Goal, 2004. július, http://www.iss-eu.org/esdp/05-gl.pdf 40 Aláírása 2004. október 29-én történt meg Rómában az EU állam- és kormányfői által; ratifikációja várhatóan két évet fog igénybe venni. 41 A Miniszterelnöki Hivatal által összeállított tájékoztató az ESDP-ről, 2004. október 6., http://misc.meh.hu/binary/6004_041006ebvp.ppt 39

- 26 -


A feladatok ellátását az Alkotmányszerződés a következőképpen definiálja: „A közös biztonság- és védelempolitika a közös kül- és biztonságpolitika szerves része. E politika polgári és katonai eszközök igénybevételével biztosítja az unió műveleti képességét. Az unió ezeket az eszközöket az ENSZ Alapokmányának alapelveivel összhangban igénybe veheti az unión kívüli békefenntartó, konfliktusmegelőző és a nemzetközi biztonságot erősítő missziókban.”42 „Ezek a missziók magukban foglalják a közös leszerelési műveleteket, humanitárius és mentési feladatokat, katonai tanácsadói és segítségnyújtási feladatokat, válságkezelésben a harcoló erők által kifejtett feladatokat — beleértve a béketeremtést is — és a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálására irányuló műveleteket.”43 E feladatok végrehajtása a tagállamok által rendelkezésre bocsátott képességeken alapul. A második pillér kormányközi jellegének megfelelően a politikai szándék ezért nagyon fontos a képességek fejlesztése terén. A korábbi – közös védelempolitika kialakításával kapcsolatos – óvatos megfogalmazásokkal ellentétben, a tervezet egyértelműen kifejti, hogy az ESDP magába foglalja egy közös védelempolitika fokozatos kialakítását, mely az Európai Tanács egyhangú határozata esetén közös védelemhez vezethet. Természetesen az e cikkely44 szerinti politika nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét, valamint „tiszteletben tartja 42

Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés, I-41(1) cikk Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés, III-309(1) cikk 44 Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés I-41 (2) cikk 43

- 27 -


azoknak a tagállamoknak az észak-atlanti szerződés alapján vállalt kötelezettségeit, amelyek közös védelmüket a NATO-n belül látják megvalósítottnak, és összeegyeztethető az annak keretében meghatározott közös biztonság- és védelempolitikával.”45 Több okból is jelentősége van a cikkelynek, egyrészről a semleges államok politikája eleve megkövetelte, hogy az alkotmányszerződést úgy fogalmazzák, hogy az az ő számukra is elfogadható legyen, másrészt azonban egy gesztus a NATO és az USA felé. Az EU számára nyilvánvalóan fontos transzatlanti partnerének támogatottsága, és nem akar konfliktust kelteni az által, hogy megkérdőjelezi a NATO prioritását védelmi kérdésekben.

Állandó strukturált együttműködés, mint az Alkotmányszerződés fontos eleme A fenti cím kapcsán sokan a megerősített együttműködésre asszociálnak, holott lényeges különbség van a két forma között. A megerősített együttműködésen értünk minden olyan formát, melyben nem az unió egésze, csak néhány ország vesz részt. A résztvevő országok számára azonban megállapítottak egy küszöböt, ami szükséges az együttműködés megindításához.46 Erre azért volt szükség, hogy az európai integráció ne töredezhessen szét két, három, négy országot magába foglaló csoportokra. Ezzel szemben a strukturált együttműködés az alkotmányszerződésben lefektetett egyik kifejezetten védelmi együttműködési forma.47 Lényege, hogy a közös biztonság- és védelempolitika keretein belül védelmi kérdésekben biztosítsa a katonailag fejlettebb tagállamok szorosabb együttműködésének lehetőségét. Az együttműködés csak a tagállamok egy meghatározott körére vonatkozik; kizárólag védelmi kérdésekben alkalmazható. Ha különbséget akarunk tenni a közös védelem és a strukturált együttműködés fogalma között, akkor azt lehet mondani, hogy míg a strukturált együttműködés a képességfejlesztésre, addig a közös védelem a műveletek indítására vonatkozik.48

45

Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés, I-41(2) cikk Min. a tagországok 1/3-a, ez 25 tag esetén 9 országot jelent. 47 Az olasz elnökség terjesztette elő jegyzőkönyv-tervezetként, melyet az alkotmányhoz csatoltak. 48 Rendkívüli kormányszóvivői tájékoztató 2004. május 20-án; a tájékoztatót Kovács László külügyminiszter és Gál J. Zoltán kormányszóvivő tartotta; http://www.meh.hu/tevekenyseg/szovivtaj/szov20040521.html 46

- 28 -


Az Alkotmányszerződés így fogalmaz:49 „Azok a magasabb követelményeket kielégítő katonai képességekkel rendelkező tagállamok, amelyek a fokozottabb követelményeket támasztó missziókra tekintettel ezen a területen egymással szemben szigorúbb kötelezettségeket vállaltak, az unió keretein belül állandó strukturált együttműködést alakítanak ki.” A strukturált együttműködés részleteit jegyzőkönyvként csatolták az alkotmányhoz. Ez a jegyzőkönyvtervezet különböző elvárásokat, kritériumokat fogalmaz meg azokkal az országokkal szemben, akik részt akarnak venni az együttműködésben. 50 „Azok a tagállamok, amelyek a szerződés hatályba lépésekor a strukturált együttműködésben részt vesznek: a) Intenzívebben részt vesznek a védelmi képességek fejlesztésében, …, a legfontosabb európai fegyverzeti programokban és az

Európai Védelmi

Ügynökségben. b) (Kötelezik magukat), hogy legkésőbb 2007-ben gondoskodnak arról, hogy nemzeti szinten, vagy többnemzetiségű erők … képesek lesznek a III.-210-es cikkelyben előirányzott és meghatározott akciók végrehajtására, 5-30 napon belül, mindenekelőtt az ENSZ felkérésének eleget téve, és 30 nap időtartamú, de legalább120 napig meghosszabbítható vezénylési időre.” … c) Együttműködnek a katonai fegyverzeti kiadások szintjére vonatkozó célokat illetően… d) Lehetőség szerint közelítik egymáshoz védelmi eszközeiket … e) Konkrét lépéseket tesznek erőik mozgósíthatóságának, interoperabilitásának és rugalmasságának megerősítése érdekében… f) Együttműködnek annak érdekében, hogy a résztvevő országok meghozzák a szükséges intézkedéseket a képességfejlesztési mechanizmus keretében feltárt hiányosságaik pótlására, anélkül, hogy az megkérdőjelezné a NATO-keretek között tett kötelezettségvállalásaikat. 49

Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés, I-41(6) cikk Jegyzőkönyv az állandó strukturált együttműködésről az Európai Unió alkotmányának I-410(6) és III-312 cikkelye alapján.

50

- 29 -


g) Ha a helyzet úgy kívánja az Európai Védelmi Ügynökség keretében részt vesznek a közös vagy nagy európai fegyverzetfejlesztési programokban.”

Az alkotmányszerződés 2004. június 18-án véglegesítették az EU állam- és kormányfői, majd 2004. október 29-én aláírták Rómában. Hatályba lépéséhez azonban még hátra van a valamennyi tagországot felölelő ratifikáció, mely több országban is aggályosnak látszik. Kérdés, mi történik akkor, ha az alkotmány a ratifikáció során elbukik? Tény, hogy morálisan nagyon rossz hatással lenne az integrációra, mert kétségbe vonná az eddigi erőfeszítéseket egy egységes Európa létrehozására, és azt a feltevést támasztaná alá, hogy az egyes tagállamok polgárai nem szeretnének részesei lenni egy ilyen Európának. A közös biztonság- és védelempolitika fejlődésének végét azonban nem jelentené, hiszen annak alapelveit már korábban rögzítették, és a feladatok végrehajtásához szükséges feltételeket az évek során folyamatosan teremtették meg, kezdve a petersbergi nyilatkozattól egészen a Headline Goal 2010-ig. Egyedül a strukturált együttműködés kérdését érintené érzékenyen a ratifikáció meghiúsulása, hiszen arról korábban nem fogadtak el dokumentumot, jogi feltételeit az Alkotmányszerződés teremtené meg. Az Európai Védelmi Ügynökség felállításáról azonban már született tanácsi döntés, sőt a harccsoport-koncepció kidolgozása terén történt előrehaladást is üdvözölték már a külügyminiszterek.51 Ez azért lényeges, mert az ezekhez való hozzájáruláshoz kötötték a strukturált együttműködésben való részvételt. Tehát a folyamatok már megindultak függetlenül az Alkotmányszerződés ratifikációjának sikerességétől. Mivel a nagyobb védelmi potenciállal rendelkező országoknak – Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország – mindenképp érdeke, hogy katonai téren is nagyobb befolyásra tegyenek szert az unión belül, így szinte biztosak lehetünk abban, hogy lesz megoldás a strukturált együttműködésre, ha nem is ezen a néven.

51

Lásd. bővebben p. 32.

- 30 -


Európai Védelmi Ügynökség (European Defence Agency – EDA) Az ügynökség52 létrehozásának ötlete 2003 elején született meg, majd az EiT 2003 júniusában határozott annak felállításáról53 az általános ügyek és külkapcsolatok tanácsa (ÁKÜT) a 2004. május 17-én járult hozzá a megalakuláshoz. Az új szervezet munkája a védelmi képességek fejlesztésére, kutatásra, beszerzésekre és a fegyverkezés koordinálására koncentrálódik. Az EDA létrehozásának eredeti célja az volt, hogy egységes rendszert alakítson ki a jelenleg széttöredezett európai tagállami fegyverzetbeszerzések területén. Az EDA a tervek szerint hosszú távon az egységes európai védelmi politika kialakításában is szerepet fog vállalni. Az EDA megalapításával új lendületet kaphat az az elhatározás, hogy az európai hadiiparban nagyobb egység, szorosabb együttműködés jöjjön létre. Az új testület egyik feladata éppen az lesz, hogy átláthatóbb megközelítést dolgozzon ki az európai biztonság

és

védelmi

politika

(ESDP)

katonai

felszerelési

igényeinek

meghatározására, és hogy ezen a területen együttműködést kezdeményezzen. Szintén feladata lesz, hogy hozzájáruljon a védelmi képességek kialakításához, valamint katalizátorként segítse az európai hadiipar átalakítását.54 Az EDA létrehozásáról szóló tanácsi döntés a következőképpen fogalmaz annak feladatáról a katonai képességekkel kapcsolatban. 55 „Az Ügynökségnek a következő fő területen kell működnie: a védelmi képességek fejlesztése a válságkezelés területén, különösen a következők útján: ⇒ Az EU jövőbeli védelmi képességi követelményeinek mennyiségi és minőségi meghatározása az illetékes tanácsi szervekkel együttműködésben és a képességfejlesztési mechanizmus felhasználásával. ⇒ …a

tagállamok

által

tett

katonai

képességekre

vonatkozó

kötelezettségvállalásoknak a tagállamok által megállapítandó kritériumok alapján való ellenőrzése, felmérése és értékelése. 52

Teljes név: Védelmi képességfejlesztési, kutatási, beszerzési és fegyverzeti kérdésekkel foglalkozó ügynökség 53 Elnökségi jelentés az ESDP-ről, Thesszaloniki, 2003. június 19-20. 54 Bruxinfo: Változó EU: Sínen az Európai Védelmi Ügynökség, 2004. május 20. 55 A Tanács 2004/551/CFSP együttes fellépése az Európai Védelmi Ügynökség létrehozásáról, 2004. július 12.

- 31 -


⇒ …a katonai követelmények harmonizációja összehangolásának előmozdítása. ⇒ Az operatív területen a kollaboratív tevékenységek meghatározása és indítványozása. ⇒ A képességfejlesztés és a beszerzés pénzügyi prioritásainak értékelése.” A fentiekből kitűnik a standardok létrehozásának nagy része és a nemzetközi katonai együttműködés kialakítása az EDA-ra fog hárulni. Arra az EDA-ra, melynek megalakulásához 2004. május 17-én járult hozzá a tanács, melynek 4 igazgatóját 2004. október 14-én nevezték ki, és melynek kezdeti prioritásai között egyszerre szerepel magának az ügynökségnek a kialakítása, mielőbbi működőképessé tétele, többek között pedig a tagállamok által tett katonai kötelezettségvállalások ellenőrzése és értékelése is. Valóban képes az utóbbi feladatának megfelelni, ha még a saját szervezeti működőképességét sem érte el?

- 32 -


ÖNÁLLÓ, ÚJABB

GYORSREAGÁLÁSÚ KATONAI KÉPESSÉGEK VAGY

„ P A P Í R T I G R I S E K ”?

Az első EU válságkezelő műveletek, mint a későbbi műveletek alapjai Az EU történetében nem először esik szó gyorsreagálású erők felállításáról. Az 1990-es évek elején a nagyobb európai szerepvállalás és önállóság érdekében megindult folyamat az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás (European Security and Defence Identity – ESDI) keretén belül öltött formát, mely a NATO-n belüli nagyobb szerepvállalás hangsúlyozásától elvezetett egészen az önálló védelmi politika megjelenéséig. A koszovói válságot követően megrendezett helsinki csúcs56 mérföldkőnek számított ebben a folyamatban, és a következő évek során is számos előrelépés történt ezen a területen. A 2000 júniusában megtartott feirai Európai Tanács ülésén például döntés született egy 5000 fős közösségi rendőri erő felállításáról, mely képes nemzetközi konfliktusmegelőző és válságkezelő feladatok ellátásra.57 Mint azt később látni fogjuk, az unió közös külpolitikájában a balkáni térség kiemelkedő szerepet tölt be. Az első teljesen önálló katonai válságkezelői műveletre mégsem a Balkánon került sor. Az Afrikához kötődő – történelmi hagyományokból eredeztethető – francia érdekeknek köszönhetően ez az Artemis néven futó misszió 2003 júniusában Kongóban vált szükségessé. Az első valódi európai szerepvállalásra Macedóniában és Boszniában került sor. Az EU már a 2002-es sevillai és koppenhágai csúcson is kifejezte hajlandóságát a macedóniai és boszniai NATO-erők felváltására, ám erre nem volt mód, mivel a török – görög ellentétek és a török félelem attól, hogy nem lesz befolyása az unión belüli

katonai

döntésekre,

megakadályozták

az

észak-atlanti

szervezet

infrastruktúrájának igénybevételét. Ezért – elsőként a polgári békefenntartás keretén

56 57

Helsinki, 1999. december 11. Elnökségi konklúzió, Feira, 2000. június, www.europa.eu.int

- 33 -


belül – 2003. január 1-jén „eurorendőrök” jelentek meg Boszniában, az EUPM (European Union Police Mission) küldetés során. A Berlin-plusz megállapodást követően, a Concordia névre keresztelt küldetésben, 300 európai katona vette át a békefenntartást Macedóniában. 2003. december 15-től a Condordia műveletet követően Proxima néven polgári (rendőri) misszió indult ugyancsak Macedóniában. Ez a terep viszonylag olcsó és biztonságos próbája volt Európa katonai, illetve polgári válságkezelő képességének, mely később komolyabb missziók ellátását is lehetővé teszi. 2004 végére a boszniai SFOR szerepét is átvette az EU, mely egyben a Berlin-plusz egyezmény főpróbája is lesz. Vizsgáljuk meg, hogyan épül fel jelenleg az EU „hadserege”, mely az unió katonai erejét hivatott reprezentálni. A helsinki döntésnek megfelelően az unió tagállamai megtették felajánlásaikat a 60.000 fős hadtest feltöltésére. Ez azonban nem elegendő egy valóban működőképes katonai alakulat felállításához, bár Thesszalonikiben58 az EU kinyilvánította, hogy a petersbergi feladatok vonatkozásában teljes műveleti képességének birtokában van. Ugyan létszámát tekintve rendelkezésre áll a szükséges 60 000 fő, de hatékonyságban messze elmarad a várakozásoktól. Hiányzik a szükséges hírszerzési, felderítői, légi és tengeri szállítási kapacitás annak ellenére, hogy az uniós országok közel kétmillió katonát tartanak szolgálatban. A képességek hiányát jól jelzi Hardtmut Bagger tábornok nyilatkozata, aki az Afganisztánban állomásozó német erőkkel kapcsolatban azt mondta: „Ha Afganisztánban hirtelen kritikusra

fordulna

a

helyzet,

nem

reménykedhetnénk 59

amerikaiakban, hogy gyorsan kimentenek bennünket”.

másban,

mint

az

Nem javít a helyzeten a

közép- és kelet-európai államok részvétele sem a hadtestben, mert ezek az államok még inkább híján vannak a szükséges erőforrásoknak, és a katonai reformok terén is nagyobb a lemaradásuk. Ennek „fényében” felmerül a kérdés, milyen jövő elé néz az unió legújabb katonai képességének ötlete, a harccsoport-koncepció. Felfogható-e a képességfejlesztés (Headline Goal 2010) szerves részeként, vagy egyszerűen a NATO-tól való lemaradás félelmének szülötte?

58 59

Elnökségi konklúzió, Thessaloniki, 2003. június 19-20., www.europa.eu.int Dunai Péter: Berlin: Good-bye USA? Népszabadság, 2003. február 19.

- 34 -


A harccsoport-koncepció „A harccsoportok létrehozását 2003 novemberében vetette fel Franciaország és Nagy-Britannia, s az EU idén hivatalosan is üdvözölte a tervet. A létrehozandó harccsoportok az EU közös haderejének „élcsapatát”, nagyon gyorsan bevethető válságkezelő erejét jelentik majd, s a tagállamok éppen a mostani noordwijki tanácskozáson döntötték el, hogy 2007-ig 7-9 ilyen alakulatot hoznak lére.”60 A szemfüles magyar olvasó körülbelül ennyi információt találhat (magyarul) a témával kapcsolatban az interneten. Azok a sajtócikkek, melyeket egyre gyakrabban lehet olvasni különböző országok felajánlásairól – hogy miként és milyen mértékben járulnának hozzá, illetve hoznának létre harccsoportot – mind csupán hivatkoznak a brit – francia elképzelésre, valamint a 2004 júniusában az EU katonai bizottsága által elfogadott ún. „harccsoport-koncepcióra”, de nem szólnak róla bővebben. Nem véletlen, hiszen ez utóbbi minősített dokumentum, ezért nem publikus.

A brit – francia – német elképzelés 2003. november 24-én Franciaország Nagy-Britanniával közösen azzal a gondolattal állt elő61, hogy dolgozzanak ki egy tervet az EU katonai válságkezelő képességeinek megerősítésére.62 Olyan 1500 fős csapatok szükségességét hangsúlyozták, melyeket az ENSZ-missziók támogatására lehetne bevetni. Ezt követően, 2003. december 8-án az

Európai

Tanács

rendelkezett

az

unió

gyorsreagálású

képességeinek

továbbfejlesztéséről. Majd 2004 februárjában Németország csatlakozott a francia – brit közös nyilatkozathoz, és – az áprilisi informális védelmi miniszteri találkozót követően63 – az elképzelés még nagyobb támogatottságot szerzett.

60

MTI: Magyarország, Olaszország és Szlovénia közös harccsoportot hoz létre, 2004. szeptember 18. http://www.elysee.fr/magazine/deplacement_etranger/sommaire.php?doc=/magazine/deplacement_e tranger/2003/11/24/80640_page_16.htm 62 Quille, Gerard: „Battle Groups” to strenghten EU military crisis management?, European Security Review, 22. szám, 2004. április 63 Védelmi miniszteri találkozó, 2004. április 14. 61

- 35 -


Érdemi információt a koncepcióról a 2004 februárjában kiadott brit – francia – német ún. „gondolatébresztő” dokumentumból64 lehet megtudni. A dokumentum a bevezetőben a következőképpen fogalmaz: a kongói Artemis hadművelet példájából kiindulva az EU-nak létre kell hoznia néhány zászlóaljméretű harccsoportot, melyeket elsősorban ENSZ-mandátum alapján vetnének be.

Nagyon fontos a

megfogalmazás: elsősorban („principally”). Ez mintegy gesztus az ENSZ felé – elsődlegességének

elismerése

a

nemzetközi

válságkezelői-békefenntartói

feladatokban, másrészt viszont megmarad a kiskapu az EU önálló kezdeményezésére is. A dokumentum két fő területet említ, ahol javítani kell az EU képességein a gyorsreagálást igénylő műveletek indítására: ⇒ magas készenléti szintű katonai képességek létrehozása; ⇒ a gyors bevethetőséghez szükséges konzultációs, tervezői és döntéshozatali eljárások megteremtése. Ennek alapján a fő cél olyan 1500 fős gyorsreagálású minihadtestek létrehozása, amelyek magját egy-egy zászlóaljnyi erő alkotja, s ahhoz olyan harci támogató és harci kiszolgáló támogató erők, illetve szállító és logisztikai eszközök csatlakoznak, amelyek révén az adott egységek önállóan, vagy más hasonló harccsoportokkal együtt akár távoli területen is bevethetővé válnak. Ezek képeznék az unió 60 ezer fős haderejének élcsapatát.65 A Tanács döntésétől számított 10 napon belül bevethetőek lennének, legalább 30 napos missziókra, amelyek szükség esetén 120 napra meghosszabbíthatók. Fegyverzetüket tekintve könnyűhadtestekről van szó, de a három ország javaslatának részét képezik a megfelelő szállítási kapacitások is.

A harccsoportok célja, feladatai A harccsoportoknak kis méretükkel ellentétben erősnek kell lenniük, hiszen a petersbergi feladatok között béketeremtés is szerepel, ami háborúzó felek szétválasztását is jelentheti. Így mindenfajta terepen tudniuk kell harcolni. Elméletileg. Azonban már a csapatok méretéből kiindulva látható, hogy csak 64

UK/France/Germany Food for Thoughts Papar: Capabilities Development in Support of EU Rapid Response „The Battlegroups Concept” 65 Bruxinfo: A brit-francia-német katonai kezdeményezés részletei, 2004. február 16.

- 36 -


korlátozott célok elérése érdekében alkalmazhatók. Egy válság rendezésének gyors beindítására igen, de annak folyamatos kezelésére már nem megfelelők. Feladatuk így inkább a „fő erők” beérkezésének előkészítése lenne, ami egyfajta „kick in the door”66 képességet jelent. Ez megoldást kínál olyan esetekre, ahol a harcoló felek szétválasztása szükséges, mielőtt a békefenntartás feladatait biztonságosan el lehetne látni. A harccsoportok tehát képesek lesznek „harcoló alakulatként” tevékenykedni, ami jellegében jelentősen túlmutat a hagyományos békefenntartó szerepkörön. Ez a szerep megkülönböztetett „státust” jelentene az ESDP teljes spektrumában. Például felhasználhatóak lennének olyan védelmi feladatok ellátásában, mint az evakuálási műveletek végrehajtása vagy a menekültek védelme ellenséges támadások elől. Az EU-tagállamokban eltérő vélemény alakult ki a harccsoportok felhasználási célját illetően. Egyes tagállamok úgy gondolják, hogy azért hozzák létre őket, hogy másokon segítsenek vele, mások pedig saját állampolgáraik védelmében vetnék be azokat. Mindkét elgondolás belefér a petersbergi feladatkörbe. Ahhoz, hogy a harccsoportokat valóban hatékonyan lehessen bevetni, mindenképp szükséges a politikai elkötelezettség a tagállamok részéről.

Hozzájárulás a harccsoportokhoz Elvileg a harccsoportokhoz való hozzájárulás minden tagállam előtt nyitva áll, ugyanakkor Franciaország és Nagy-Britannia nyomást gyakorolt, hogy állapítsanak meg a részvételhez szükséges kritériumokat, mivel a magas szintű interoperabilitás megfelelő

kiképzést,

felszerelést,

tervezést

és

irányítást

igényel.

Az

új

együttműködési formának, az állandó strukturált együttműködésnek – mely kifejezetten védelmi jellegű – azonban feltétele a harccsoportokban való részvétel. Érthető, hogy ez az elgondolás több tagállam – főleg a jelentős katonai adottságokkal nem rendelkező kisebb nemzetek – nemtetszését váltotta ki, hiszen ilyen feltételekkel esélyük sem lenne a részvételre. A problémát végül úgy oldották meg, hogy a strukturált együttműködésben való részvétel feltételeit a 25 tagállam képviselője 66

Olyan támadókészséget jelent, mely a csapatok méreténél fogva gyors és hatásos, illetve rendelkezik a megfelelő képességekkel egy adott válsághelyzet stabilizálásra a fő erők beérkezéséig.

- 37 -


állapította meg, így adott esetben bárki megvétózhatta a számára el nem fogadható elemeket. A harccsoportban való részvétel feltételeit igyekeztek úgy megállapítani, hogy hasznos képességekkel bármely tagállam hozzá tudjon járulni a harccsoportok létrehozásához. Ez azt jelenti, hogy azon államok hozzájárulása is számít, melyek számszerűen kisebb csapatot (akár csupán néhány tucat főnyit), vagy más hasznos niche képességeket67 tudnak felajánlani. Az előbb említettek tükrében felmerül a kérdés, hogy milyen formában jöhetnek létre harccsoportok. Ha nem is részletezve, de körvonalakban a brit-francia-német gondolatébresztő dokumentum megadja a választ. Ennek alapján háromféleképpen lehet harccsoportot alakítani: ⇒ Egynemzeti: egy ország rendelkezik akkora kapacitással, hogy képes önállóan felállítani egy harccsoportot annak összes kiegészítő elemével együtt.68 ⇒ Multinacionális: több tagország közösen alakít egy harccsoportot. A hozzájárulásnak nem feltétlenül kell azonos arányban eloszlania a résztvevők között. Egy-egy ilyen harccsoport létrehozásánál fontos tényezőt játszhat a földrajzi

közelség,

vagy

már

érvényben

lévő

katonai,

biztonsági

megállapodások, együttműködés formák. ⇒ Keretnemzet által létrehozott: egy már létező, vagy majdnem komplett harccsoporthoz való hozzájárulás olyan képességgel, mely ritka vagy kimagasló fontossággal bír az országok között („niche capabilities”). Ez a lehetőség sejteti, hogy a tagállamok közötti specializáció jelentősége a jövőben növekedni fog. Ez ugyanis segít abban, hogy még a legkisebb tagállam is kifejlesszen hasznos képességeket, így lehetségessé váljon részvétele a harccsoportokban. Ezt a formát úgy is el lehet képzelni, mint a már felállított csapatokban a „rések” kitöltését egy-egy képességgel. Egyenlőre azonban még nem tisztázott, hogy konkrétan milyen szintű 67

Olyan képességek, mellyel az unió csak szűkösen rendelkezik. Pl. orvoscsoport, víztisztító egység. Általános elképzelés egy harccsoport felépítésére: 1) harcolók: zászlóalj parancsnokság, 3 lövész század, támogató század (felderítő, aknavető, páncélelhárító szakasz), csapatfelderítő, műszaki, tüzér üteg, légvédelmi üteg; 2) harcbiztosítók és harci támogatók: légierő, légi támogatás, tüzérség, híradás, műszaki, elektronikai harc, szállítás, hadszíntéri logisztika, ki- és berakodáshoz szükséges elemek, nemzeti támogató elem; 3) légi, illetve tengeri szállítás: ennek a feladatnak a megoldása a harccsoportot felajánló országra hárul. 68

- 38 -


hozzájárulást tartanak elfogadhatónak, a 2004 februárjában kiadott britfrancia-német gondolatébresztő dokumentum megfogalmazásból mindössze az derül ki, hogy annak „jelentősnek” kell lennie. A harccsoport-koncepció nem egyszerűen a meglévő eszközök és képességek átrendezéséről szól, sokkal inkább újak létrehozásáról. Az elgondolás igazi mércéje az elnökség által 2004 november 22-én megtartott képesség-felajánlási konferencia, ahol a tagállamok jelezték, hogy milyen képességeket, mikortól kezdve69 tesznek elérhetővé az unió számára. A harccsoportokat 2007-re kell felállítani, azonban a tervek szerint a harccsoportok kezdeti műveleti képessége (Initial Operational Capabilty) 2-3 harccsoport felállításával már 2005 elején létrejön, ez lesz az ún. „interim” időszak, még 2007-re több csapat el nem éri a végleges műveleti képességet (Final Operational Capability). Nyilvánvalóan az interim periódusra külön fogják megállapítani a követelményeket, melyek könnyebben teljesíthetőek lesznek, mint azok a standardok és kritériumok, melyeknek 2007-től – a teljes műveleti képesség elérésétől – kell majd megfelelniük mind a harccsoportoknak, mind pedig a felajánlásokat tett tagállamoknak. Táblázat a 2004. novemberi 22-i képességfelajánlási konferencián bejelentett harccsoportokról Formáció Nemzeti

Országok 1.

Franciaország

2.

Spanyolország

3.

Olaszország

4.

Egyesült Királyság

Multinacionális 5.

Franciao., Németo., Spanyolo., Luxemburg, Belgium

6.

Franciao. és Belgium

7.

Hollandia, Németo., Finno.

8.

Lengyelo., Németo., Szlovákia, Letto., Litvánia

69

A harccsoportokat 2007-re kell felállítani, azonban a tervek szerint a harccsoportok kezdeti műveleti képessége („Initial Operational Capabilty” ) 2-3 csapat felállításával már 2005 elején létrejön, ez lesz az ún. „interim időszak”, míg 2007-re az összes csapat el nem éri a végleges műveleti képességet („Final Operational Capability”)

- 39 -


9.

Németo., Cseho., Ausztria

10. Olaszo., Magyar., Szlovénia 11. Olaszo., Spanyolo., Görögo., Portugália 12. Svédo., Finno., Norvégia 13. Egyesült Királyság és Hollandia Niche képesség 1.

Litvánia Æ víztisztító egység Görögország Æ atheni tengeri szállítási koordinációs

/kiegészítő-

2.

központ

támogató

3.

Franciao. Æ többnemzeti telepíthető parancsnokság

kapacitás/

4.

Ciprus Æ orvoscsoport

Forrás: Andrew Beatty: EU Defence Ministers finalise 'Battle Groups', 2004.11.22., www.euobserver.hu

A táblázatot áttekintve megállapítható, hogy néhány ország egyenlőre kimarad a kezdeményezésből. Vagy azért mert nincsenek megfelelő képességei harcoló alakulatok felajánlására, vagy pedig azért, mert eleve nem is szeretne részt venni hasonló együttműködésben. Az előbbihez tartozik például Észtország. Természetesen az utóbbi esetekben is különbözhet az elzárkózás mértéke és oka. Dánia az örök „külön-utas” a NATO-ban betöltött szerepét elegendőnek tartja a biztonság és védelem fenntartásához. A védelmi együttműködésből önként vállal kimaradása miatt már 1993 óta nem részese a védelemmel kapcsolatos döntéseknek és akcióknak, ami magába foglalja, hogy nem vehet részt az EU válságkezelő műveleteiben, csupán megfigyelőként kapcsolódhat be az együttműködésbe. Bár a politikai akarat egyre inkább erősödik a részvétel irányába, a nép nem látja azt indokoltnak, így a népszavazásokon következetesen „megvétózza” a biztonság- és védelempolitika ezen kezdeményezéseit. Cyprus és Málta annak ellenére nem ajánlott fel képességeket annak ellenére, hogy sem a NATO-nak sem pedig a Partnership for Peacnek nem tagja. Ez azt jelenti, hogy nem vehet részt olyan EU-vezette műveletekben, mely NATO-eszközök igénybevételére támaszkodik. Számukra ki biztosítja a kollektív védelmet?

- 40 -


Norvégia részvétele sem tisztázott. A felajánlási konferenciát tett bejelentésből egyértelműen kiderül, hogy csatlakozva Svédországhoz és Finnországhoz részt vesz egy multinacionális harccsoport létrehozásában, holott az EU-n belül még nem született döntés harmadik országok lehetséges részvételéről. Ez az egyik legkényesebb tisztázatlan kérdés a harccsoportok létrehozása kapcsán. A kérdéskör két kulcsfontosságú országa Norvégia és Törökország. Mindkét nemzet feltett szándéka csatlakozni valamelyik harccsoporthoz. Ez Norvégia esetében EU-részről is egyértelműen támogatott lenne, hisz mind a földrajzi közelség, mind a gazdaságipolitikai kapcsolat, mind pedig Norvégia védelmi kapacitása a közös fellépést támasztja alá. Az EU-nak mégis nagyon meg kell fontolnia, engedélyezi-e északi szomszédjának az együttműködés ezen szintjét, hisz ily módon precedenst teremtene a többi – harccsoportokban részt venni kívánó – nem EU-tag országnak a részvételre. Itt elsősorban Törökországon van a hangsúly, mely a koncepció megjelenése óta aktívan szorgalmazza az együttműködés kiterjesztését. A sajtóban megjelent cikkek sem arról számolnak be, hogy az EU-nak milyen fenntartásai vannak a norvég részvétellel kapcsolatban, kizárólag azért kérdőjelezik azt meg, mert a norvég nemzeti alkotmányba ütközne hasonló csapatok bevetése a lefektetett elvek szerint70. Ezzel a problémával azonban nem egyedül Norvégia áll szemben, hanem szinte az összes többi uniós állam is. Mint arról már korábban szó esett, ennek fényében Törökország is követelheti a részvétel engedélyezését, ami komoly nézeteltérésekhez vezetne az EU-ban, nem beszélve a török-görög-ciprusi konfliktus újbóli kiéleződéséről. Törökország – mint NATO tag – eleve nagyobb védelmi kapacitással rendelkezik mint pl. Ciprus vagy Málta. Amennyiben az EU Törökország számára is engedélyezné a részvételt egy biztonsági-védelmi jellegű EU-s együttműködésben, már senki nem kérdőjelezhetné meg az unióhoz kapcsolódó jövőbeni helyzetét, holott ezidáig még a csatlakozási szerződést sem kötötték meg vele. Írország egyenlőre nem vesz részt egyetlen harccsoportban sem, azonban nem zárkózott el teljesen az együttműködéstől. Lehetséges, hogy a későbbiekben tesz 70

Lisberth, Kirk: Norvegian participaiton in EU battle groups disputed, 2004. november 19. www.euobserver.com

- 41 -


majd katonai felajánlást. Mivel nem NATO tag, azonban csatlakozott a Partership for Peace megállapodáshoz, részt vehet minden EU-vezette műveletben, beleértve a Berlin-plusz tárgykörébe tartozó akciókat is. Valószínűsíthető, hogy a 2007-es teljes műveleti képesség létrejöttekor már részt fog venni egy multinacionális formációban. A táblázat további tanulmányozása során megállapítható, hogy a kilenc multinacionális formáció közül három csapat is 4 vagy 5 ország hozzájárulásából fog összetevődni. Ennyire szoros és jól működő lenne az együttműködés ezen országok között? Valóban hatékonyan bevethető egy ennyire széttagolt harccsoport? A harccsoport koncepció szerint az EU-nak egyszerre két párhuzamosan folyó művelet végrehajtására képesnek kell lennie. Hány csapatot kell készenlétben tartani ennek teljesítéséhez? Már egy, két vagy három országból álló csapatnál is felmerül annak a veszélye, hogy egy adott régióban végrehajtott akcióhoz a bevetendő harccsoportot alkotó egyik tagállam nem járul hozzá. Ennek az esélye annál jobban nő, minél több ország alkot egy harccsoportot. Mivel a koncepció nemzeti felajánláson alapszik, ez feltételezi, hogy a nemzeti érdekeket össze kell egyeztetni. Öt tagállam kapcsán ez hogyan oldható meg? Véleményem szerint, amennyiben az EU el akarja kerülni a cselekvésképtelenség veszélyét, egy időben legalább 3-4 csapatot kellene készenlétben tartania. Csak így tudná biztosítani, hogy egy adott régióban jelentkező válság kezelésében a készenlétben tartott csapatok közül legalább 1 érdekelt legyen. Ez azonban az összes harccsoport egyharmadát-egynegyedét teszi ki, ami egyben azt is jelenti, hogy a rotáció során egy csapatra gyakrabban fog sor kerülni, mintha egyszerre csak 2 csapatot tartanának készenlétben. Ez azon kívül, hogy nyilvánvalóan többletköltséget jelent a tagállamok honvédelmi kasszájának, megnehezíti az adott harccsoport más szervezetbe történő felajánlását, vagy akár ellehetetleníti. Amíg a nagyobb védelmi kapacitásokkal rendelkező országoknak nem okoz problémát külön csapatok párhuzamos felajánlása, addig a kisebb országok – köztük Magyarország is – komoly problémával néz szembe. Remélhetőleg a 2005-2007-ig tartó interim időszak alatt kiderül, hogy működőképese a harccsoport koncepció. A tapasztalatok és a hiányosságok feltárása révén útmutatást adhat a távolabbi jövőre nézve, de az is elképzelhető, hogy a megvalósítás

- 42 -


során olyan megoldhatatlan problémákba ütköznek a tagállamok, melyek gátat szabnak a további fejlődésnek. (Például a rotáció során, a multinacionális csapatokon belül az együttműködés terén.) Ez utóbbit azonban nem tartom valószínűnek, mivel a politikai akart a tagállamok többségének részéről nagyon erős, és a koncepciót – a jelenlegi elképzelések mellett – mind a NATO, mind pedig az ENSZ támogatja. E mellett számos problémára valószínű, hogy nem is fog fény derülni az elkövetkezendő két év alatt. Azon kívül, hogy a teljesítendő kritériumok is enyhébbek lesznek, nem az összes harccsoport kezdi meg működését 2005-től, csupán néhány, főleg az egynemzeti csapatok közül, így a fent említett problémákra nem fog válasz születni. Tisztázatlan kérdések további sora merül fel a harccsoport-koncepció gyakorlati megvalósítása kapcsán, ehhez azonban mindenképp szükséges a NATO-val való kapcsolat, valamint a NATO reagáló erőknek (NRF) áttekintése.

- 43 -


A

TRANSZATLANTI KAPCSOLAT, AZ

EU

ORIENTÁCIÓJA A

NATO- F E L É A NATO testesíti meg az Európát és Észak-Amerikát egyedi védelmi és biztonsági szövetségbe kötő transzatlanti kapcsolatokat. Az 1949. április 4-én aláírt Washingtoni Szerződés a NATO alapvető céljaként a tagállamok szabadságának és biztonságának politikai és katonai eszközökkel való biztosítását tűzte ki. Ezen kívül fontos szerepet töltött be, mint a tagokat érintő biztonsági kérdések megvitatásának konzultációs

fóruma,

valamint

a

haditechnikai

cseréken

keresztül

a

képességfejlesztés előremozdítója. A hidegháború végével, illetve a biztonsági környezet megváltozására adott válaszként a szövetség új, alapvető fontosságú feladatokat vállalt magára. Ilyenek például a regionális és nemzetiségi konfliktusok okozta instabilitás kezelése Európában, valamint az euro-atlanti térségen kívülről származó fenyegetések kezelése. Az Atlanti Szövetség Észak-Amerika és Európa együttműködésére épül. A NATOhoz való csatlakozáskor minden szövetséges elfogadta a Washingtoni Szerződés 5. cikkelye által megfogalmazott kötelezettséget arra, hogy biztosítják egymás védelmét, ha bármelyik tagországot katonai agresszió érné. Ennek eredetileg az volt a célja, hogy Észak-Amerikát kötelezze Európa védelmére. Az 5. cikkelyt ugyanakkor a NATO történetében először az Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-i terroristatámadásokat követően alkalmazták.71 Napjainkban a NATO európai és észak-amerikai tagjai egy transzatlanti közösséget alkotnak, amely együttműködik a politikai, gazdasági és biztonsági kérdések megoldásában. „E közösség az egymástól való kölcsönös függésen, a közös értékeken és érdekeken alapszik. Bár az egyes tagországok eltérő álláspontja folytán a szövetségesek nincsenek mindig egyetértésben a közös érdeküket legjobban szolgáló lépéseket illetően, a NATO célja az, hogy konzultációk révén az esetek többségében sikerüljön konszenzusra jutni. A NATO tagországok tehát közösen dolgoznak a transzatlanti szövetség napirendjén lévő egyre bővülő kérdések 71

NATO Public Diplomacy Division: „NATO in the XXI. Century”

- 44 -


megoldásán, melyek között olyan problémák szerepelnek, mint a tartós dél-kelet európai béke megteremtése; az új demokráciák stabilitásának megteremtése, a nemzetközi terrorizmus elleni harc, vagy a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása.72 Az új feladatok vállalásával egy időben meg kell szerezni az azok teljesítéséhez szükséges új katonai képességeket, beleértve az új kihívásokra való gyors reagálás és a rugalmasság képességét. Mint arról már korábban szó esett, az európai- biztonság és védelempolitika (ESDP) kialakításának igényét az 1998. decemberi, saint-malói francia-brit közös nyilatkozat fogalmazta meg, mely az EU teljes körű nemzetközi szerepvállalásának igényéből kiindulva sürgette az unió hiteles katonai erőre támaszkodó önálló cselekvési képességének megteremtését. Az ESDP feladatának formális kijelöléséről, a szükséges katonai képességek nagyságrendjének meghatározásáról az Európai Unió 1999-es helsinki csúcsértekezletén döntöttek a tagállamok állam- és kormányfői.73 A Helsinkiben kitűzött célok az EU katonai és polgári eszközökkel végzendő válságkezelési, valamint konfliktusmegelőző képességének kialakítására irányultak. E mellett az unió azt is világossá tette, hogy nem kíván szükségtelen párhuzamokat kialakítani a NATO struktúrájával, annak alternatívája sem lesz. (Ez az állításpont az EU harccsoportok létrehozása kapcsán kérdőjeleződik meg.) Az EU célja az, hogy vezető szerepet játsszon a regionális szinten jelentkező, Európa biztonságát veszélyeztető válságok rendezésében abban az esetben, amennyiben a NATO nem kíván fellépni.74 A NATO-val ellentétben az unió békefenntartó misszióinak a katonai mellett a polgári elemek is lényeges részét képzik. Éppen ez az egyik legnagyobb különbség az EU és a NATO között, mivel az EU-nak olyan eszközök is a rendelkezésére állnak, mint pl. a segélyezési politika, vagy a pillérek közötti koordináció.

72

NATO Public Diplomacy Division: „NATO in the XXI. Century” Magyar Kinga és Puskás Andrea: Az EU válságkezelő tevékenységének kialakulása, fő irányai; www.honvedelem.hu 74 Elnökségi konklúzió az ESDP-ről, Helsinki, 1999. december 73

- 45 -


Az áttörést az EU – NATO kapcsolatokban 2002. decembere hozta meg. A koppenhágai EU csúcstalálkozón a tagállamok döntöttek a nem EU-tag NATO szövetségesek-szövetségeseknek az európai biztonság- és védelempolitikába való bevonásáról, amelynek nyomán az Észak-atlanti Tanács (North Atlantic Council NAC) 2002. december 13-i ülésén elfogadta a NATO és az Európai Unió átfogó együttműködését szabályozó dokumentumot. A megállapodás értelmében az EU hozzáférést kapott a NATO eszközeihez és képességeihez az EU-vezette válságkezelő műveletek során, azaz támogatást kap a szövetségtől azokhoz a műveletekhez, amelyekben a NATO egésze nem érintett. A Berlin-plusz kérdésköreit tisztázva a keretegyezmény a következő megállapodásokat tartalmazza: ⇒ Biztosított hozzáférés az EU számára a NATO azon tervezési képességeihez, amelyek hozzájárulhatnak az EU-vezette műveletek katonai tervezéséhez. Ez azt jelenti, hogy az EU bármikor igénybe veheti a NATO katonai parancsnoki struktúráját a műveleti tervezés valamennyi formájához a NAC eseti engedélyezése nélkül. ⇒ Előre

kijelölt

közös

NATO-eszközök

és

képességek

feltételezett

rendelkezésre állása az EU-vezette műveletekhez. A rendelkezésre bocsátásról a NAC minden esetben külön döntést hoz. Külön megállapodás született az EU-vezette műveletekhez rendelkezésre bocsátott eszközök és képességek átadása, figyelemmel kísérése, valamint visszaszolgáltatása vagy visszahívása kapcsán szükséges további intézkedésekről, mely alapján két további dokumentumot fogadtak el: 1) az elvekről és eljárásokról, 2) a jogi és pénzügyi feltételekről. Ezek szintén a keretegyezmény részét képezik. ⇒ Európai parancsnoki lehetőségek azonosítása az EU-vezette műveletekhez, a szövetséges fegyveres erők európai legfelső parancsnoka helyettese (DSACEUR) szerepének bővítése annak érdekében, hogy teljesen és hatékonyan meg tudjon felelni európai kötelezettségeinek. Ebben a témakörben további két dokumentumot fogadtak el: 1) a DSACEUR hatáskörének definiálása, 2) memorandum a NATO európai parancsnoki lehetőségeinek azonosításáról az EU-vezette műveletekhez. ⇒ A NATO védelmi tervező rendszerének további adaptációja az EU-vezette műveletekhez szükséges erők rendelkezésre állásának figyelembevételével. Ennek értelmében a két szervezet autonómiájának tiszteletben tartása mellett összehangolja

- 46 -


katonai képességeinek fejlesztését, mivel a szükséges képességek nagymértékben azonosak, akárcsak a két szervezet tagsága. A NAC elfogadta a brit kezdeményezés alapján született dokumentumot a két szervezet koherens és egymást kölcsönösen erősítő képességkövetelményeiről. A keretegyezményhez tartozik az EU Tanács által elfogadott

dokumentum

„Az

EU

képességfejlesztési

mechanizmusainak

meghatározásáról”, melynek fő célja a tagállamok által a Headline Goal megvalósításához vállalt kötelezettségek végrehajtásának ellenőrzése. Annak ellenére, hogy a megállapodás nagymértékben hozzájárul az EU önálló biztonság- és védelempolitikai arculatának megerősítéséhez, valamint a Headline Goal megvalósításához, számos további nyitott kérdés merült fel, melyek rendezése szintén részét képezi a keretegyezménynek. Ide tartozik az információ-biztonságról szóló megállapodás, mely a két szervezet által egymásnak nyújtott vagy egymás között kicserélt minősített információk kezelését szabályozza.75 A szervezetek közös biztonsági szabványokat alakítottak ki, annak érdekében, hogy megoszthassák egymással a szükséges, de minősített információkat, illetve konzultálni tudjanak biztonsági kérdésekről.

A NATO gyorsreagáló képessége A Szövetség a 2002. novemberi prágai csúcstalálkozó döntéseivel megkezdte képességeinek a 21. század kihívásaihoz igazítását. Az átalakulás három fő területe a prágai képességvállalások (Prague Capabilities Commitments – PCC), a parancsnoki struktúra átalakítása, valamint a NATO reagáló erő (NRF) létrehozása. A Prágában elfogadott számos reform, kezdeményezés és program alkotja a Szövetség elkövetkezendő néhány éves tevékenységének magját.

Prágai képességvállalások A prágai csúcson76 útjára indítottak egy átalakulási folyamatot, mely azt hivatott biztosítani, hogy a NATO ugyanolyan hatékonyan tudja kezelni a XXI. század biztonsági kihívásait, mint azt azelőtt tette. Azon kívül, hogy kialakítottak egy 75 76

2003. március 14, aláírta Robertson NATO főtitkár és George Papandreu, az EU soros elnöke NATO csúcstalálkozó, Prága, 2002. november 20-22.

- 47 -


terrorizmus elleni koncepciót és megállapodás született egy terrorizmus ellenes Partnerségi Akciótervről, a szövetségesek meghatározott politikai kötelezettséget vállaltak a modern hadászati műveletek szempontjából kulcsfontosságú képességeik javítására. Az ún. ”prágai képességi vállalások” révén ⇒ megnégyszereződik a nagy csapatszállító repülőgépek száma Európában; ⇒ létrejön egy légi-utántöltő flotta; ⇒ a NATO gyors bevetésű erői rendelkezni fognak kémiai, radiológiai, biológiai és nukleáris támadás elleni védőfelszereléssel; ⇒ kb. 40%-kal nő a repülőgépről indított precíziós rakéták nem USA-beli készlete.77

Az új parancsnoki struktúra és a Nemzetközi Titkárság átalakítása Az egyik legfontosabb döntés a NATO vezetési struktúrájának ésszerűsítéséről szólt, annak érdekében, hogy a Szövetség valamennyi küldetéstípusát hatékonyabban lehessen végrehajtani. A NATO deaktiválta a Virginia állambeli Norfolkban működő Szövetséges Atlanti Főparancsnokságot és az összes művelet felelősségért a Szövetséges Műveleti Parancsnokságra (ACO) – korábbi nevén a Szövetséges Európai Haderők Főparancsnoksága – ruházta, amely a belgiumi Monsban található. Ezzel egy időben aktiválták a virginiai Norfolkban az új Szövetséges Átalakítási Parancsnokságot (ACT), és ez a parancsnokság felel a Szövetség katonai átalakításáért. Ezen kívül egy harmadik összhaderőnemi parancsnokságot is felállítottak Lisszabonban, Portugáliában. Ezt hivatalosan 2004. márciusában adták át és az alapját képezi majd egy tengeri többnemzetiségű összhaderőnemi harci köteléknek. A változások több okból szükségszerűek voltak. Egyrészt az egymást átfedő és zavaros hatásköri vonalak letisztázódtak, mivel az összes művelet immár az ACO alá tartozik. Másrészt pedig egyértelmű munkamegosztás jött létre az ACO és az újonnan alakult ACT között: az ACO határozza meg azokat a szabványokat, amelyeknek az egységeknek meg kell felelniük ahhoz, hogy szolgálatba állhassanak 77

NATO Public Diplomacy Division: „NATO in the XXI. Century” http://www.nato.int/docu/21-cent/21st_hun.pdf

- 48 -


valamelyik NATO - parancsnokságon, az ACT pedig kidolgozza az előbbi egységek számára szükséges kiképzést. Mind az ACO, mind az ACT igazolja, hogy az egységek megfelelnek a szükséges szabványoknak. Az összes működéssel kapcsolatos felelősséget egyetlen parancsnokságra ruházva és a második stratégiai parancsnokság figyelmét a folyamatos átalakulás és a tagállamok együttműködési képességei javításának kihívásaira összpontosítva, a NATO folyamatos átalakulásra rendezkedett be, hogy megfeleljen napjaink biztonsági környezetének folyton változó kihívásainak.78

NATO Reagáló Erő (NATO Response Force – NRF)

A prágai csúcstalálkozóból következő másik nagy jelentőségű változás a NATO reagáló erő létrehozásáról szóló döntés volt, amely egy technológiailag fejlett, rugalmas, bevethető, együttműködésre képes és fenntartható haderő. A haderőnek szárazföldi, tengeri és légi összetevőkkel kell rendelkeznie, és készen kell állnia arra, hogy gyorsan eljusson bárhova, ahol szükség van rá, az Észak-atlanti Tanács, a NATO legmagasabb szintű döntéshozó testületének döntése alapján.79 A húszezer főből álló NRF a döntést követően 5-30 nap alatt bárhova telepíthető, és a NATO-műveletek teljes körében képes feladatot végrehajtani önállóan, vagy egy nagyobb kötelék részeként.

Az NRF egyik fontos vonása, hogy állandó haderő lesz. Más, szükség szerint meghatározott küldetésekre létrehozott, és gyakran mozgósítást igénylő NATOhaderőktől eltérően az NRF azonnal felhasználható lesz bármilyen küldetésre, amelyet az Észak-atlanti Tanács indokoltnak ítél. Elemeit a NATO haderőstruktúra egészéből, valamint a tagországok által felajánlott erőkből választják ki azon az alapon, hogy megfelelnek-e a stratégiai hadműveleti parancsnok által meghatározott kritériumoknak.

78

Jones, James L.: A NATO katonai struktúráinak átalakítása, NATO tükör, 2004. tavasz, http://www.nato.int/docu/review/2004/issue1/hungarian/military.html 79 Uo.

- 49 -


Rotációs alapon működik annak érdekében, hogy a Szövetségen belül biztosítható legyen a hadműveleti hatékonyság, a méltányos teherviselés, illetve a tapasztalatok és a képességfejlesztés terítése. Minden NRF-rotáció létrehozására a komponens és az összhaderőnemi kiképzési periódust megelőzően 12 hónappal kerül sor; a komponens és az összhaderőnemi kiképzés 6 hónapig tart; amit 6 hónapos készenléti – stand by – fázis követ. Az egyes rotációkat – először hat hónapra, később legalább hat évre előre tervező – erőfelajánlási folyamat révén biztosítják a szövetségesek. Így az igényelt haderő-elemek évekre előre ismertek, ennek következtében pedig tervezhetőek lesznek. Összetételük úgy fog alakulni, hogy lehetővé tegye a műveletek széles spektrumában történő alkalmazást.

Az NRF bevetésének elrendelésére a szövetség szokásos kollektív döntéshozatali útján – a NAC-ban – kerül sor, ami biztosítja a szükséges gyorsaságot. A kollektív döntést

azonban

–

hasonlóan

rövid

időn

belül

–

nemzeti

végrehajtási

intézkedéseknek kell követniük. Amikor konkrét bevetési döntés születik, az NRF készenlétben álló erőit az adott feladathoz igazítják. A felajánlott erőknek a bevetésről hozott döntés pillanatában rendelkezésre kell állniuk: egyrészt úgy, hogy már léteznek, másrészt úgy, hogy nem vesznek részt éppen más bevetésben, továbbá az adott állam hajlandó rendelkezésre bocsátani azokat az aktuális művelethez.

Feladatai. Az NRF a NATO-műveletek teljes körében képes feladatot végrehajtani. Bevetésére különösen is azokban az esetekben kerül sor, amelyek magas felkészültségű erők minél gyorsabb reagálását igénylik: 1) szolidaritás és erő kimutatására esetleges agresszió megelőzése, elrettentése céljából; 2) önálló erőként, 5. cikkes és nem 5. cikkes válságkezelési műveletek esetében; 3) kezdeti behatoló erőként, hadszíntér-előkészítési feladatokra.

- 50 -


Az NRF alkalmas arra, hogy katalizátor szerepet játsszon a szövetség katonai képességeinek

fejlesztésében.

Egyrészt

meghatározza

a

követelményeket,

amelyeknek az NRF esetében az egyes nemzeti erőknek eleget kell tenniük; másrészt létrehoz egy széleskörűen felhasználható, flexibilis, felkészült haderőt; s végül a Szövetségeseket arra ösztönzi, hogy ugyanezeket a normákat alkalmazzák fegyveres erőik többi része esetében is. A 9000 fős NRF-1 2003. október 15-én elérte műveleti képességét. Parancsnoka Sir Jack Deverell tábornok. Teljes műveleti képességét az NRF 2006 októberéig éri el. Magyarország egy 30 napos készültségi idejű mélységi felderítő századot ajánlott fel, amelynek egy szakasza a magas készenlétű (5 nap) elemhez tartozik. A prágai képességvállalások (Prague Capabilities Commintments – PCC) végrehajtása terén a nemzeti vállalások realisztikusabbakká váltak. Nem elégséges egyelőre a nemzetek közötti feladatmegosztás és a specializáció kihasználása. Huszonöt többnemzetű együttműködési program zajlik a prágai képességvállalás keretében. A már megindult NATO – EU együttműködés (NATO–EU Capability Group) területén további lépések szükségesek a képességfejlesztések összehangolásában. Továbbra is a nemzeti PCC-vállalások végrehajtására, és a többnemzetű együttműködési lehetőségek kihasználására kellene összpontosítani.

Az EU harccsoportok és a NATO gyorsreagáló erők közötti kapcsolat Az EU Gyorsreagálású Erői (EURRF) létrehozásának indoka lényegében ugyanaz, mint a NATO Reagáló Erőké (NRF): mindkét szervezetnek szüksége van olyan gyorsreagálású erőre, amelyet válsághelyzetben azonnal alkalmazni tud, mégpedig ott és akkor, amikor és ahol erre szükség van. A két szervezet koncepciója így sok hasonlóságot mutat (pl. 5-30 nap készenléti idő, a szükséges erőkkel, eszközökkel szemben támasztott követelmények: fejlett technikával felszerelt, mozgékony, flexibilis, interoperábilis, fenntartható, stb.).

- 51 -


A különbségek azonban sokkal inkább szembetűnőbbek: az EURRF csak petersbergi feladatokra, az NRF azonban V. cikkely szerinti, illetve terrorizmus elleni feladatokra is alkalmazható. Az NRF-et haderő-felajánlási konferencián állítják fel, majd hat hónapos kiképzés után újabb hat hónapig áll rendelkezésre (garantált az elérhetősége). Az EURRF ezzel szemben csak haderő-katalógusként (Force Catalogue) szerepel. Elmondható,

hogy

az

EURRF/BG

valójában

az

NRF-fel

párhuzamos

kezdeményezés, sok átfedéssel. Konfliktus akkor támadhat a két koncepció és reagáló erő között, ha egyszerre volna igény bevetésükre, és a NATO – EU kettős tagságú országok ugyanazon erőiket ajánlanák fel mindkét szervezetnek, illetve ha nem képesek egyidejűleg két magas készenlétű erő alkalmazására. Egyfelől hasznos lehet, ha az NRF-be felajánlott magyar erőket felajánlhatjuk – egy következő váltásnál – az EURRF/BG-ba, hiszen ugyanazon képességeinkkel két szervezet elvárásainak tudnánk megfelelni vele. Másfelől óvatosságra intenek az EU és a NATO eltérő célkitűzései. Miközben az EU elsősorban afrikai bevetésekkel számol, addig a NATO azokat nem tekinti prioritásnak. Véleményem szerint a NATO szempontjából semmiképpen nem lenne elfogadható az NRF valamely adott rotációjába már felajánlott nemzeti erők EU-művelet számára történő átengedése, vagy visszahívása, mert az az egész NRF-koncepció lényegét hiúsítaná meg.

A partnerség jövője Ahogy azt az eddigiekben láthattuk számos párhuzamot lehet vonni az EU és NATO kezdeményezések között. Ez utat enged annak a feltételezésnek, hogy az EU-t és a NATO-t egymással versengő intézményekként értelmezzük. Azonban ha jobban belegondolunk, az ESDP-t és a NATO-t messze nem lehet egyenrangú félként kezelni a biztonság- és védelempolitika terén. Ennek több oka is van. Az első, és talán legfontosabb, hogy az EU nem győzi hangsúlyozni a NATO prioritását a kollektív védelem terén. A hangsúly nem is igazán a védelem katonai oldalán van, hiszen a külső válságkezelésre szánt erők minden kétséget kizáróan le tudnák fedni

- 52 -


az 5. cikk szerinti szűkebb értelemben vett feladatokat; tehát a kollektív védelem és a regionális válságkezelés közötti különbség jelentéktelenné vált. Sokkal inkább arról van szó, hogy ameddig az EU fontosnak tartja a NATO szerepének hangsúlyozását, addig elismeri annak fölényét és elsőbbségét is. Mind a NATO 50 éves tapasztalata, az ESDP 5 évével szemben, mind a Berlin-plusz megállapodás, mind a gyorsreagáló erőkbe tett nemzeti felajánlások közös koordinációja függővé teszi az EU-t a NATO-tól. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy míg az USA 2004. évi katonai költségvetése 376 milliárd dollárról 400 milliárd dollár körüli összegre nőtt, addig az uniós államok összesen nem fordítottak 170 milliárdnál többet katonai kiadásokra.8081 Ahhoz, hogy mind az ESDP, mind pedig a NATO működőképes maradjon, fontos hogy a két szervezetet egymást kiegészítő módon fejlesszék. Fontos annak a figyelembevétele is, hogy a NATO-t nagyon érzékenyen érintené egy olyan folyamat, amelynek eredményeképpen konkrét válságkezelési feladatait elveszítené, új feladatokat viszont nem kapna. Erre megoldást jelenthetne – és lényegesen megkönnyítené a tervező és politikai munkát is – ha az EU és a NATO meg tudnának állapodni egy regionális vagy funkcionális munkamegosztásban, másrészt azonban ez nagyon nehezen lenne összeegyeztethető az EU autonómiaigényével. Például egy afrikai konfliktus esetében sokkal jobban szolgálja a megoldást, ha az EU és nem a NATO avatkozik be, mert ezzel a régióval sokkal szorosabb az EU kapcsolata a volt gyarmatok révén, mint a NATO-nak az USA vezetése alatt.

80

Szabó János: A védelmi és biztonságpolitikai környezet perspektívái 2004-ben, HM Online, 2004. március 5. 81 Bővebben lásd. 4., 5., 6. sz. táblázatokat.

- 53 -


EGYÜTTMŰKÖDÉS

AZ

ENSZ- S Z E L

A VÁLSÁGKEZELÉS TERÉN

Az EU – ENSZ-kapcsolat kezdete A két szervezet között a megfelelő jogi keretek82 alapján történő együttműködés nem tekint vissza hosszú múltra. Egészen az 1990-es évek végéig a kapcsolat csupán az információcserére korlátozódott. Az együttműködés mélyítése szándékának jelei az 1999-es helsinki csúcson mutatkoztak meg először, mikor az EU Tanács elismerte az ENSZ Biztonsági Tanácsának elsődlegességét a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának kérdésében. Komolyabb lépésekre azonban csak a 2001-es svéd elnökség alatt került sor. Az EU két fő célt tűzött ki maga elé: 1) „a konfliktuskezelésben egy kölcsönösen támogatott megközelítési mód kialakítása”; 2) annak biztosítása, hogy „a képességfejlesztés nyomán létrehozott polgári és katonai kapacitások

tényleges

hozzáadott

értékkel

tudjanak

szolgálni

az

ENSZ

válságkezelésében”83. A tanácsi döntés előirányozta84, hogy a két főtitkár – Kofi Annan és Javier Solana folyamatos rendszerességgel találkozzanak és tájékoztassák egymást. Ezen felül kapcsolatot alakítottak ki a két szervezet rendőri alakulatai között. 2003 januárjában olyan taktikai egységeket hoztak létre, melyek feladata a két titkárság együttműködésének koordinálása volt a boszniai művelet átvétele során. Fórumokat hoztak létre, ahol a két szervezet egyeztethetett. Ma már New Yorkban évente kétszer ülésezik egy ún. „irányító bizottság” (Steering Board), mely az információcserét és a kooperáció elmélyítését segíti

Az EU növekvő politikai befolyása az ENSZ-en belül 2003 decemberében elfogadták az Európai Biztonsági Stratégiát, mely kimondta, hogy a nemzetközi kapcsolatok alapvető keretéül az ENSZ alapokmánya szolgál, és az ENSZ megerősítése európai prioritás.85 2001 óta külön informális üléseken tájékoztatják azokat a tagállamokat a fejleményekről, melyek nem állandó képviselői 82

Az ENSZ alapokmányának VII. fejezete. EU Általános Ügyek Tanácsa : A Tanács 2356. találkozójának konklúziója, 2001. június 11-12. 84 Elnöki jelentés az EBVP-ről, Laeken, 2001. december 85 A Secure Europe in a Better World: Europen Security Strategy, 2003. december 83

- 54 -


a Biztonsági Tanácsnak. Az iraki krízis alatt előfordult, hogy napi rendszerességgel tartottak ilyen üléseket, ahol az öt állandó ENSZ BT tag informálta a többi tagállamot az eseményekről. Természetesen ezt Nagy-Britannia és Franciaország az unión belüli pozíciójának erősítésére használta ki. Felmerült a lehetősége, hogy létrehoznak egy állandó „EU-széket” a BT-ben . Ez sokban könnyítené a tagállamok munkáját és az információcserét. Végül az ötletet elvetették, mivel ez a fent említett két nagyhatalom pozíciójának gyengüléséhez vezetett volna, akik folyamatosan azt hangsúlyozták, hogy a közös kül- és biztonságpolitika nem jelent egyetlen közös külpolitikát Európa számára.

A képességek erősítése a válságkezelésben való együttműködés érdekében Az EU a 2003. júliusi Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának döntése értelmében az ENSZ-szel folytatott kapcsolatában a válságkezelést említette legfőbb prioritásként.86 2003. szeptember 10-én az Európai Bizottság egy új stratégiát terjesztett a tagállamok elé, mely egy újfajta, szorosabb kapcsolatot irányzott elő az unió és az ENSZ között. A stratégia lényeges eleme volt az EU brüsszeli, New Yorki és bécsi koordinációs rendszerének tökéletesítése. Majd a két szervezet 2003. szeptember 24-én aláírta a közös nyilatkozatot a válságkezelés terén megvalósuló együttműködésről, mind a polgári, mind pedig a katonai aspektusokat beleértve. Ezt követően hirdette ki Nagy-Britannia és Franciaország a kongói Artemis művelet87 sikerére építve tervét88, melynek alapja a gyorsreagáló képességek fejlesztése volt annak érdekében, hogy az ENSZ-nek minél hatékonyabban tudjon segítséget nyújtani a rövid ideig tartó válságkezelő akciókban.

A politikai együttműködéstől a műveleti szintű összehangolásig Az ENSZ régóta nyomást gyakorolt az unióra, hogy az együttműködésben vegyen részt műveleti szinten is, főleg a békefenntartásban. Az ESDP létrejöttével az ENSZ 86

ÁKÜT konklúzió, 2522. tanácsi ülés, Brüsszel, 2003. július 21. Bővebben lásd. p. 61. 88 Brit-francia közös nyilatkozat: „Az európai együttműködés erősítése a biztonság és a védelem terén”, London, 2003. november 24. 87

- 55 -


képviselők attól tartottak, hogy az EU-tagállamok nem fognak kellő mértékben hozzájárulni az ENSZ békefenntartó erőkhöz. Ez a félelem nem alaptalan. Bár az EU hivatalosan elismerte az ENSZ elsődlegességet a nemzetközi krízishelyzetekben, azt már ő dönti el, milyen elvek és kritériumok alapján segíti az ENSZ tevékenységét, illetve vesz részt a válságkezelésben. Az EU – ENSZ kapcsolatoknak mindenképpen hosszú jövő jósolható, hisz az ENSZ felhatalmazása mindenkori ideológiai alapként szolgálja az EU válságkezelő tevékenységét. Bár a két szervezet elképzelései egy adott válsághelyzet kezeléséről eltérhetnek, és az elképzelt jövőbeni együttműködés feltételei is különbözhetnek, az egymásra utaltság miatt mégis biztosak lehetünk abban, hogy a két szervezet meg fogja találni a közös hangot. Ennek megértéséhez vizsgáljuk meg jobban a szervezetek kapcsolatát és lehetséges jövőbeni együttműködés formáit.

ENSZ igények vs. EU kritériumok A kezdeti félelmek után, miszerint az ESDP eltántorítaná a tagállamokat az ENSZ békefenntartó erőkhöz való hozzájárulástól, az ENSZ képviselők lassan belátták, hogy az EU jelentős partnerré válhat a különböző humanitárius akciók lebonyolításában. Ezt a partnerséget azon a területen lehetne kamatoztatni a legjobban, ahol az ENSZ a leggyengébb: gyors bevethetőség ellenséges környezetben, hadszíntéri előkészítés ENSZ békefenntartó erők számára, valamint segítségnyújtás a köztes időszakban, míg az ENSZ átszervezi vagy megerősíti erőit. Az ENSZ titkárság mindenképp el akarta kerülni, hogy egy olyan helyzet jöjjön létre, melyben az ESDP kisajátítja az ún. „jövedelmező békefenntartást”, a szegény országokban (pl. Afrika) jelentkező válságok pedig továbbra is az „ENSZ-nek maradnának”. A titkárság azzal kapcsolatban is kifejtette aggályait, hogy az EUtagállamok békefenntartó erőkhöz való hozzájárulása nagyon alacsony: 2004. áprilisában a műveletekben résztvevők mintegy 10,7%-át tette csak ki. Az EU azzal védekezik, hogy a Balkánon állomásozó NATO csapatokhoz való hozzájárulásuk jelentős89, és a békefenntartás költségvetéséből 39%-kal veszik ki a részüket.90

89

25900 fő, Afganisztánban pedig 6500 fő

- 56 -


Táblázat az ENSZ költségvetésen belüli EU pénzügyi hozzájárulásról

Forrás:

az

Európai

Bizottság

delegációja

New

Yorkban,

http://europa-eu-un.org/articles.asp?id=1010

Az ENSZ igények és elvárások tükrében az EU kidolgozta a válságkezelésben való részvételre vonatkozó kritériumokat, illetve döntött arról, hogy az eddig más szervezetek által használt polgári és katonai eszközeit milyen feltételekkel bocsátja az ENSZ rendelkezésére. ⇒ Az EU továbbra is a Politikai és Biztonsági Bizottságon keresztül fogja irányítani és ellenőrizni műveleteit. ⇒ Az együttműködés formáját minden alkalommal eseti vizsgálat alapján fogják eldönteni. ⇒ Nincs automatikus szerepvállalás az EU részéről. ⇒ Az EU nem hoz létre olyan „pool-t”, melyben az igénybe vehető egységeket összegyűjtené, és ebből az ENSZ szabadon gazdálkodhatna, továbbá nem fog

90

Novosseloff, Alexandra: EU-UN Crisis Management: Developments and Prospects, International Peace Academy, 2004. június, p. 7.

- 57 -


fenntartani készenléti egységeket sem; a biztosított erőket kizárólag meghatározott missziókba, műveletekbe lehet bevonni.91 Mindemellett az EU kijelentette, hogy a beavatkozás ENSZ-mandátumot követően történik majd az érvényben lévő nemzetközi jog alapján, ahol az ENSZ BT az egyetlen olyan testület, mely felhatalmazást adhat a csapatok bevonására.92 A megfogalmazott feltételek csökkentik a két szervezet közötti együttműködés lehetséges verzióit. A tagállamok részéről is ellenállás tapasztalható olyan műveletekben való részvételt illetően, melyek ENSZ-irányítás alatt történnének. Ezért egy olyan alternatívát vázoltak fel, ahol az ENSZ hozná létre az adott akciót, de a végrehajtását az EU-ra bízná93, az irányítás azonban így is a Biztonsági Tanács kezében maradna.

Forgatókönyvek az együttműködésre egy lehetséges béketeremtő művelet kapcsán Az EU nagyobb szerepet kíván vállalni mind az Európán belüli, mind az Európán kívüli válságkezelésben, azonban a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában elismeri az ENSZ elsődlegességét, és fontosnak tartja annak támogatását.

Egy

hasonló műveletet többféle módon lehet véghezvinni: önállóan, harmadik ország vagy szervezet bevonásával; a békefenntartástól a stratégiai szállításig használandó különböző katonai és polgári eszközök igénybevételével. Az EU eddig éles vonalat húzott a polgári és katonai válságkezelés között. Ez a vonal elmosódóban

van.

A

göteborgi

csúcson

felvázoltak

néhány

lehetséges

forgatókönyvet egy válságkezelő akció végrehajtására:94 1) „A tagállamok EU-koordináció nélkül, nemzetileg hozzájárulnának olyan műveletekhez, melyet más nemzetközi szervetek irányítanak. 91

Az Európai Tanács göteborgi csúcsának elnöki jelentése az EBVP-ről, Brüsszel, 2001. június 11. Az ENSZ alapokmány VIII. fejezetének 53. cikkelyére hivatkozva. 93 Ún. „sub-contracting” modell 94 Az Európa Tanács göteborgi csúcsának elnöki jelentése az ESDP-ről: „Az EU együttműködése más nemzetközi szervezetekkel a polgári válságkezelésben”. 92

- 58 -


2) A tagállamok úgy vennének részt hasonló műveletekben, hogy közben konzultálnak az EU-val egy lehetséges „pool” létrehozásáról, melyben a felhasználható erőket és eszközöket összesítenék. 3) EU által koordinált többnemzeti hozzájárulást biztosítanának egy nemzetközi szervezet vezette művelethez. 4) Az EU egy egész egységet biztosítana és vezetne a műveleten belül (pl. rendőri osztag), de a műveletet magát egy nemzetközi szervezet irányítaná. 5) Az EU vezetné a műveletet, de a nemzetközi szervezetek hozzájárulnának bizonyos elemekkel az akció sikerességéhez. 6) Az EU teljesen önálló műveletet vezetne.”

Lehetséges EU – ENSZ együttműködés egy nagyobb horderejű békefenntartó akcióban95 11) ) ENSZ BT mandátum alapján megvalósítandó EU-művelet NATO eszközök igénybevételével vagy a nélkül (SFOR-modell). Ez az eset nem irányoz elő magas szintű egyeztetést műveleti kérdésekben a két szervezet között. Az együttműködés inkább politikai szinten valósulna meg és a döntések koordinálásában öntene formát. Fontos annak a gyakorlatnak a kialakítása, melyben az EU megfelelően tudná tájékoztatni a Biztonsági Tanácsot. 22) ) EU irányítás alatt megvalósítandó művelet, ahol a biztonsági kérdésekért az EU lenne a felelős, a polgári aspektusokat azonban az ENSZ kezelné (KFORmodell).96 Ez a forgatókönyv nem sokban tér el az előzőtől. Az együttműködés olyan összekötőkön keresztül valósulna meg, akik a szárazföldi akciókat koordinálnák mindkét

szervezet

vezetőségét

informálva

a

döntésekről

és

végrehajtott

műveletekről. Hátránya azonban hogy a katonai és polgári irányítás teljesen elkülönül egymástól. 33) ) ENSZ BT mandátum alapján megvalósítandó, EU-irányítás alatt zajló művelet, melyet ENSZ békefenntartó akció követne.

95

Novosseloff, Alexandra: EU-UN Crisis Management: Developments and Prospects, International Peace Academy, 2004. június, pp. 10-11. 96 Koszovói nemzetközi békefenntartó erők.

- 59 -


Ez a verzió orvosolná az ENSZ gyorsreagáló képességeinek hiányát, és elősegítené, hogy az átmeneti idő alatt felkészüljön a saját hosszú-távú missziójára. Az együttműködés a két művelet közötti átmeneti időre korlátozódna. Az elképzelés erőirányozza, hogy az EU a saját akciója befejeztével is biztosítson egy egységet, mely állandóan jelen lenne, és szolgálatot teljesítene az átvett ENSZ misszió idején is, valamint hátrahagyna katonákat, akik kéksisakosként az ENSZ missziót erősítenék. Így biztosítani lehetne a folyamatos jelenlétet a válságövezetben. Az ENSZ számára ez a verzió lenne a legideálisabb97, valamint az EU harccsoportkoncepciója is erre a modellre épül. 44) ) Az EU telepíthető műveleti parancsnoksággal hozzájárulhatna egy ENSZ békefenntartó akcióhoz, mint ahogy azt tette a SHIRBRIG98 az ENSZ EtiópaEritrea misszióban. E szerint a verzió szerint azonban olyan önállóan működő egységekről beszélünk, melyek magától az ENSZ műveletekből teljesen külön működnének. Így viszont a korábban említett a 3-as pontban említett valósulna meg. 55) ) Az Európai Unió Politikai és Biztonsági Bizottság a „clearing house”99 szerepét töltetné be folyamatosan rotálva a nemzeti hozzájárulásokat az ENSZ missziókhoz. A közeljövőben ennek a variációnak van a legkisebb esélye a megvalósulásra, mivel nem kínál valós hozzáadott értéket az eddigi nemzeti hozzájárulásos rendszerhez, valamint hátráltatná a haderő-generálás folyamatát is. 66) ) Az EU a logisztika és kiképzés terén segíthetné az ENSZ-t. Ebben az esetbe az együttműködés gyakorlati kérdésekben és hosszú távú projekteken keresztül valósulhatna meg, mint például a kiképzés, eszközök és felszerelések biztosítása vagy a logisztikai támogatás. 77) ) Az EU speciális képességeket biztosítana az ENSZ műveletek előkészítésében.

97

ENSZ főtitkári jelentés S/58/323: Implementation of the UN Millennium Declaration, §36, 2003. szeptember 2. 98 Többnemzetiségű, magas készenléti szinten tartott ENSZ-erők. 99 Eljárás, mely elősegíti a tagállamok információcseréjét a különböző ENSZ hozzájárulásukról, így igény szerint koordinálni tudják ezeket a nemzeti felajánlásokat a hatékonyabb képesség-felhasználás érdekében.

- 60 -


Az EU – ENSZ együttműködést közös normákra, kiképzésre, eljárásokra is lehetne építeni. Ebben az esetben az EU abban segítene az ENSZ-nek, hogy összehangolják mind a jogi, mind a gyakorlati kérdéseket egy közös akció kapcsán. Közös feltételrendszert hoznának létre a felhasználandó eszközökre, valamint közös képzési modulokat alakítanának ki a békefenntartásban és válságkezelésben. Természetesen ez az együttműködési forma csak lassan alakulhatna ki, mivel a két szervezet meglévő képességei korántsem egyenlők.

Táblázat az EU – ENSZ együttműködés lehetséges forgatókönyveiről béketeremtési műveleteinek megvalósítása során

Forrás: Thierry Tardy: EU-UN Relations in Peace Operations, IPA Vienna Seminar, 2003. július 3.

Az együttműködés katonai aspektusa több problémát is felszínre hoz, köztük a bizalmas információcsere kérdését is. Az ENSZ-nek nincs meg az a rendszere,

- 61 -


melyen keresztül a titkos információ áramolhatna, míg ez EU a közelmúltban írt alá a NATO-val egy információ biztonsági egyezményt. Mindenképp szükséges lenne, hogy egy hasonló dokumentum szülessen az EU – ENSZ együttműködés keretein belül is.

A harccsoportok bevethetősége az EU – ENSZ együttműködés keretein belül megvalósuló jövőbeni katonai válságkezelő műveletek során Az Európai Biztonsági Stratégia kiemelte az ENSZ szerepének fontosságát a nemzetközi kapcsolatokban, és megerősítette az ENSZ BT elsődlegességét a nemzetközi békefenntartásban. Szintén hangsúlyozta, – mint azt már korábban említettem – hogy az ENSZ támogatása európai prioritás. 2003. szeptemberében a közös nyilatkozat aláírásával az EU meghatározta azokat az irányvonalakat, melyek alapján hosszú távon hozzá kíván járulni az ENSZ béketeremtő és válságkezelő misszióihoz. Létrehozták a kölcsönös konzultációs mechanizmust, melynek keretében rendszeres találkozókat hívnak össze, ahol a két szervezet tájékoztatja egymást a fejleményekről. 2004 januárjában további előrelépés történt a közös nyilatkozat végrehajtásában, mikor az EU soros elnöke, Mr. Brian Cowen, és az ENSZ főtitkára, Kofi Annan találkozott, hogy megtárgyalják, milyen körülmények és kritériumok mellet bocsátana az EU katonai kapacitásokat az ENSZ rendelkezésére, ill. megerősítésére. Két lehetséges verzió körvonalazódott: 1. ENSZ művelet keretén belül nemzeti katonai képességek felajánlása. 2. ENSZ felkérésre EU irányítás alatt álló művelet megindítása. 1) ENSZ művelet keretén belül nemzeti katonai képességek felajánlása Ebben az esetben egy ENSZ művelethez hozzájáruló katonai képességek felajánlásának döntése az egyes nemzetek kötelezettségvállalását tükrözné. A katonai kapacitásokat semmiképpen sem lehetne ESDP célokra kisajátítani; azokat továbbra is nemzeti döntés alapján ajánlanák föl az ENSZ részére.

- 62 -


Az EU számára egy kiegészítő szerepet lehetne előirányozni a tagállamok közötti „clearing house eljárás” keretében. A „clearing house eljárás” célja egy olyan rendszer létrehozása, melynek segítségével a tagállamok információt cserélhetnének a különböző ENSZ missziókhoz való hozzájárulásukról, valamint – amennyiben igény mutatkozik rá – koordinálják ezeket a nemzeti felajánlásokat. Ez különösen nagy jelentőséggel bírna az ENSZ által ún. „hatékonyságnövelő képességek”-nek nevezett elképzelés terén. Ezek olyan szűkös és költséges képességek, melyek nagyon magas szakértelmet igényelnek a bevethetőséghez, illetve fenntartáshoz.100 Az eljárás nem változtatna a nemzeti felajánlások mechanizmusán, és nem befolyásolná az érvényben lévő bilaterális megállapodásokat az ENSZ-szel. A részvétel továbbra is nemzeti döntés nyomán születne, a haderő-generálás pedig ENSZ irányítás alatt történne.

2) ENSZ felkérésre EU-irányítás alatt álló művelet megindítása Ezen opció szerint az EU indítaná a műveletet az ENSZ megerősítése érdekében, és mind a műveleti-stratégiai irányítás, mind pedig a politika döntéshozatal az EU kezében maradna. Az eltérő körülmények különböző együttműködési formák kialakítását igénylik. Az EU cselekedhetne ENSZ mandátum alapján, vagy teljesen önálló akciót vezethetne101. Ugyanakkor lehetséges olyan megoldás is, mikor kizárólag

csak 102

misszióhoz.

bizonyos

komponenseket

biztosítana

egy

ENSZ-vezette

Ebben az esetben a felajánlott komponensek EU-irányítás alatt

működnének. Különleges figyelmet kell szentelni az olyan misszióknak, melyek gyorsreagálású erők bevetését igénylik. Az ilyen esetekben az EU gyorsreagáló képessége tényleges hozzáadott értéket jelentene az ENSZ számára. A gyorsreagáló erők bevetését igénylő műveleteket két nagyobb modellre lehet osztani: „bridging model”-re

100

„Enabling capabilities”, például: hadszíntéri kórházak, elektronikus hírszerző eszközök. Ez a modell valósulna meg Bosznia-Hercegovinában az ALTHEA művelet keretében. 102 Ún. „specifikus megközelítés” (modular approach”). 101

- 63 -


és”stand-by model”-re103. Az EU – ENSZ együttműködés további fejlesztése során mindenképp figyelembe kell venni a Headline Goal 2010 és a harccsoport-koncepció végrehajtásának fejleményeit.

Bridging model104 A „bridging model” célja, hogy az ENSZ-nek felkészülési időt adjon saját missziójának

előkészítésére, beindítására, illetve egy már

létező

művelet

átszervezésére.105 Ez az elképzelés megfelelő katonai képességekkel rendelkező gyorsreagálású erőket követel meg, melyeket előre meghatározott időtartamra vetnének be. A modell szerint az EU gyorsreagáló erői az ENSZ békefenntartó csapatok megérkeztével vonulnának ki a hadszíntérről. Az ENSZ-nek képesnek kell lennie a válsághelyzet kezelésének átvételére, és a stabil környezet fenntartására. Éppen ezért az uniós erők bevetésének olyan tevékenységekkel kell párosulnia, melyek az ENSZ későbbi misszióját előkészítik és segítik, azaz: ⇒ Politikai törekvés ENSZ kereteken belül arra, hogy a szervezet valóban rendelkezzen a megfelelő képességekkel, és a csapatok időben készen álljanak a bevetésre. ⇒ Technikai segítségnyújtás, valamint hatékony információcsere előmozdítása az ENSZ és az ENSZ csapatokhoz hozzájáruló országok között a misszió átvételének megkönnyítése érdekében. Hasznos lenne, ha az ENSZ csapatokat még a tényleges ENSZ misszió előtt bevonnák, így biztosítanák a zökkenőmentes átvételt a két művelet között. Szintén megoldást jelentene, ha a korábbi EU által vezetett akcióból bizonyos egységek a helyszínen maradva az ENSZ misszióját erősítenék a későbbiekben106, illetve ha bizonyos képességeket továbbra is biztosítanának az ENSZ csapatok számára. 103

„Áthidaló modell” és „készenléti modell”. Európai Tanács: A katonai válságkezelés terén megvalósuló EU-ENSZ együttműködés, 2004. június 17-18. 105 Mint azt a kongói Artemis művelet esetén tette. 106 Az EU művelet befejeztével kizárólag nemzeti döntés alapján lehetne csapatokat hátrahagyni az ENSZ részére a második pillér kormányközi jellegének megfelelően. 104

- 64 -


Stand By Model107 A Stand By Model lényege, hogy az EU ún. „kimenekítő erőket” és „hadszíntéren kívüli tartalékot”108 biztosít az ENSZ missziók számára. Ennek főleg az afrikai országokban lenne jelentősége. Egy ilyen jellegű művelet azonnali reagálást igényel, ezért alkalmazása korlátok közé szorul, csak bizonyos esetekben valósítható meg. Magas szintű koordinációt követel mindkét féltől. A két modell összehasonlításából megállapítható, hogy a közeljövőben a „bridging model” alkalmazása a valószínűbb, hiszen az EU harccsoportok teljes műveleti képességüket csak 2007-re fogják elérni. Így nehezen hihető, hogy az unió adott esetben már 2005-től rendelkezne megfelelő katonai kapacitásokkal egy azonnali reagálást igénylő kimenekítő akció végrehajtására annak ellenére, hogy már lesznek készen harccsoportok. A „stand by model”-nek inkább a hosszabb távú jövőt tekintve van jelentősége, mikor az EU már rendelkezni fog a megfelelő tapasztalattal, kialakított és jól bejáratott együttműködési mechanizmussal, valamint megfelelő eszközökkel és képességekkel a műveletek végrehajtására. Ehhez segítségül szolgálnak a már közösen végrehajtott műveletek is.

EU – ENSZ együttműködés Bosznia-Hercegovinában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban 2003-ban az ESDP az elméleti együttműködést gyakorlati téren is megvalósította, amikor két polgári és két katonai válságkezelő műveletet indított el.109 Ezek a műveletek az EU szárazföldi kapacitások működőképességének tesztjeként is szolgáltak mind a rendőri képzési missziók és katonai védelmi akciók, mind pedig az

107

Európai Tanács: A katonai válságkezelés terén megvalósuló EU-ENSZ együttműködés, 2004. június 17-18. 108 Olyan csapatok, melyek nem a műveleti területen tartózkodnak, de ENSZ kérésre hadba állíthatóak. 109 Polgári válságkezelő műveletek: EU rendőri misszió Bosznia-Hercegovinában és a Proxima művelet a volt Jugoszláv Köztársaságban (FYROM). Katonai válságkezelő műveletek: Concordia hadművelet Macedóniában, Artemis hadművelet a Kongói Demokratikus Köztársaságban.

- 65 -


ellenséges környezetbe való behatolás terén, valamint rávilágítottak a fennálló hiányosságokra - például a stratégiai légiszállítás terén. Bosznia-Hercegovinában fennakadás nélkül ment végbe a Nemzetközi Rendőri Erő átvétele az EU rendőri missziója által (European Union Police Mission – EUPM). Számos tanulságot vontak le az átvétel kapcsán, mint pl. a közös felderítés, a logisztikai koordinálás és a személyzeti átvezénylés megszervezésének fontossága. Az EUPM a boszniai hatóságokat hivatott segíteni. Ennek keretében hozzájárulnak a helyi rendőri alakulatok nemzetközi szintre való fejlesztéséhez, és biztosítják, hogy az EUPM mandátuma végéig – 2005. december 31. – megvalósuljon a működőképes intézményi struktúra. 2003 májusában az ENSZ BT felkérte az EU-t, hogy vegyen részt a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult válsághelyzet kezelésében. Az EU pár napon belül ígéretet tett többnemzeti csapatok küldésére. Az ún. Artemis műveletet 2003. június 5-én indították el az EU tanácsi döntése alapján110, és 2003. szeptember 1-ig kapott mandátumot az ENSZ-től annak a periódusnak az áthidalására, míg az ENSZ békefenntartó csapatok felkészülnek és át tudják venni a missziót. Több szempontból is mérföldkőnek tekinthető az Artemis: ez volt az első önálló EU-vezette akció, mely nem vett igénybe NATO eszközöket; az első gyorsreagáló erőket biztosító akció; az első olyan EU katonai válságkezelő művelet, mely Európán kívül zajlott; és az első olyan művelet, ahol megvalósult az EU – ENSZ kooperáció. Ez a művelet két együttműködési modellből is tartalmazott elemeket – a KFOR és az Interfet modellből: volt egy átvételi időszak, de a mandátum lejárta után nem maradt hátra EU-s katonai személyzet. Bár a művelet átvétele zökkenőmentesen zajlott le, nem lehetett magas szintű politikai együttműködésről beszélni. Ennek ellenére az Artemis művelet végrehajtása eloszlatta az ENSZ azon aggályait, hogy az EU nem lesz hajlandó bekapcsolódni az általa indított válságkezelő missziókba. Az EUPM beindításával és az Artemis műveletek sikerességével az EU – ENSZ együttműködés a gyakorlatban is megvalósult. 110

Az EU kongói katonai műveletéről szóló együttes tanácsi fellépés: 9957/03 (Presse 156), Brüsszel, 2003. június 5., http://ue.eu.int/ueDocs/cms_Data/docs/pressdata/en/er/76047.pdf

- 66 -


Az EU – ENSZ-partnerség jövője Az ÁKÜT 2003. szeptember 29-én kijelentette, hogy az EU – ENSZ együttes nyilatkozat a válságkezelés terén megvalósuló együttműködésről mintegy keretül szolgál a gyakorlati kezdeményezések fejlesztésére, mely az információs és konzultációs mechanizmusokon keresztül megkönnyíti a két szervezet kooperációját. Ezt a nyilatkozatot eredendően egyezménynek szánták a „Válságkezelés területén megvalósuló együttműködés keretének létrehozása” címmel, de a tagállamok vonakodtak egy olyan dokumentum aláírásától, mely intézményesítene egy ilyen jellegű kooperációt. Így az egyezményből nyilatkozat lett. Ez a nem kötelező erejű nyilatkozat öntötte formába azokat a lépéseket, melyeket a két szervezet tett 2000 óta az együttműködés elmélyítéséért. Vajon mik lehetnek az EU – ENSZ kooperáció jövőbeni kihívásai, és milyen konkrét esetek lesznek, ahol az együttműködés megvalósulhat? A tervek szerint az EU 2004 decemberében átveszi a bosznia-hercegovinai SFOR műveletet. Katonai szempontból tekintve ez a művelet nagyobb kihívást jelent majd az EU számára, mint a Macedóniában végrehajtott Concordia, és a Berlin-plusz egyezmény alkalmazása miatt szorosabb együttműködést igényel EU – NATO részről, mint EU – ENSZ részről.

- 67 -


MAGYARORSZÁG AZ

BIZTONSÁGPOLITIKÁJA ÉS KAPCSOLÓDÁSA

ESDP- H E Z

A hidegháború befejeztével alapvetően átalakult Magyarország közvetlen és távolabbi környezete. 1991-ben felbomlott a Varsói Szerződés és a KGST is; hazánk kikerült a Szovjetunió érdekszférájából, mely szintén nem élte túl a 90-es évek elején bekövetkezett változásokat. „Miután a bipoláris nemzetközi rendszer keleti pillére szétesett, az Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom. Európán belül a német egység létrejötte szimbolizálta a legjobban a hidegháború végét.”111 Magyarország számára a szűkebb és tágabb környezetünkben lezajlott változások egyik oldalon lehetővé tették a szuverenitásunk helyreállítását, s az önálló magyar kül- és biztonságpolitika kifejlesztését, ugyanakkor egy bizonyos kényszerpályára terelték az országot, mivel a kontinens fejlett részéhez való csatlakozás már eleve meghatározott cselekvést irányzott elő. Hazánknak el kellett dönteni, milyen irányban kezdje el építeni biztonságpolitikáját. Ennek során három fő stratégiai elv formálódott ki: 112 ⇒ csatlakozás az euro-atlanti intézményekhez, illetve mielőbbi integrálódás e szervezetekbe; ⇒ jószomszédi és szoros regionális kapcsolatok; ⇒ a határokon túl élő magyar kisebbség támogatása. A három prioritás célja az ország előnyös nemzetközi megjelenítése, illetve érdekeinek hatékonyabb képviselete. Ennek jegyében hazánk megkezdte a közeledést a NATO felé, melynek első lépéseként 1994 februárjában csatlakozott a Partnerség a békéért programhoz, mivel az hasznos eszköz volt a tagság feltételeinek teljesítéséhez. Az Egyesült Államok vezetése világossá tette113, hogy egyértelműen a NATO bővítése mellett áll. Az anyagot – mely vázolta a csatlakozással kapcsolatos elképzeléseket – a magyar fél 1996-ban adta át, melyre válaszul 1997 júliusában kapta meg a csatlakozási meghívót. A sikeres népszavazás után 1997. december 16111

Gazdag Ferenc: Biztonságpolitika, SVKH – Budapest, 2001, pp. 301-303. Uo. 113 Kissinger, Henry: Korszakváltás az amerikai külpolitikában? Panem-Grafo, Bp 2002. 112

- 68 -


án aláírták a csatlakozási dokumentumot. A csatlakozás formális aktusára 1999. március 12-én került sor, a parlamenti ratifikálások után. Magyarország NATO-val való kapcsolatának kialakulásával párhuzamosan az 1990es évek elején megkezdődött a közeledés az EU-hoz is. A rendszeres politikai dialógus szerződéses kereteit az 1991. december 16-án aláírt magyar-EK Európai Megállapodás teremtette meg. A megállapodás kimondja, hogy a politikai párbeszéd a nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontok harmonizálását szolgálja. A folyamat során a felek figyelembe veszik egymás álláspontját és érdekeit, s ez erősíteni hivatott a biztonságot és a stabilitást Európában. A gazdasági közeledés mellett a politikai harmonizáció jelentette a társulás egymást kölcsönösen kiegészítő és feltételező két meghatározó elemét.114 Az Európai Megállapodás szükség szerint – de intézményesítés nélkül – legfelső szintű konzultációkat helyezett kilátásba, míg a miniszteri szintű dialógus a Társulási Tanács rendszeresített ülései keretében zajlott. A fentieket egészítették ki a politikai államtitkárok félévenkénti találkozói (egyrészről Magyarország, másrészről az EU Tanács elnöksége és a Bizottság képviselői között), valamint a diplomáciai csatornákon (nemzetközi szervezetek, nagykövetségek) folytatott, szükség szerinti egyeztetések. A politikai párbeszéd parlamenti dimenzióját a Parlamenti Társulási Tanács (a Magyar Országgyűlés és az Európai Parlament képviselői közötti) rendszeres ülései jelentették. A politikai dialógus fenti kereteiben az integrációs folyamat előrehaladtával módosulások következtek be. Az Európai Tanács 1993. júniusi koppenhágai értekezlete a társult országok számára az Európai Megállapodások adta kétoldalú (bilaterális) keret mellett többoldalú (multilaterális) és strukturált párbeszédet és konzultációs rendszert ajánlott fel mindhárom pillért illetően. Legmagasabb szinten rendszeresítették a találkozókat az Európai Tanács és a Bizottság elnöke, valamint a társult országok állam- és kormányfői között. A külügyminiszterek félévenkénti találkozói mellett más miniszteri szinteken is megindult a párbeszéd. Nemzetközi kérdésekben folytatódott a külügyi politikai igazgatók közötti, valamint a szakértői 114

Europe Agreement establishing an association between the European Communities and their Member States, of the one part, and the Republic of Hungary, of the other part.

- 69 -


szintű párbeszéd. Hazánk a csatlakozás óta az unió védelmi-katonai együttműködéseiben is részt vesz. Elsősorban nem arról van szó, hogy az ország biztonságát akarnák ily módon tovább erősíteni – hisz az a NATO-n belül már biztosított –, hanem a különböző katonai- és civil válságkezelésben való szerepvállalás révén Magyarország nemzetközi megítélésének pozitív irányba történő befolyásolása a fő érv.115 Így nyilvánvaló, hogy az EU összes újfajta kezdeményezésében, együttműködési formájában szeretnénk részt venni. Itt elsősorban az állandó strukturált együttműködésről van a hangsúly. A részvételhez azonban két nagyon fontos feltételt kell teljesíteni: az EDA-ban való közreműködést és a hozzájárulást a harccsoportokhoz. Véleményem szerint hazánk számára azért is fontos a részvétel már a kezdetektől, mert a katonai képesség területén jelentkező lemaradásunk így is jelentős. Amennyiben kimaradnánk egy ilyen védelmi jellegű együttműködésből, az a meglévő rést valószínűleg csak növelné, mivel kimaradnánk az együttműködés keretein belül megvalósuló közös fejlesztésekből, beruházásokból. Magyarország érdekeltségét a részvételi szándék hangoztatásán kívül az is mutatja, hogy az EU valamennyi balkáni missziójában szerepet vállalt, és a jelenlegi magyar SFORkontingens mandátumának lejárta után az EU zászlaja alatt végzi tovább feladatait.

Hazánk

részvétele

az

EU

gyorsreagálású

képességének

létrehozásában Magyarország pozitívan reagált a harccsoport-koncepció elfogadására, és jelezte részvételi szándékát, hiszen az integráció következő lépcsője a biztonság- és védelempolitika szintje, amelyből nem kívánunk kimaradni. Tekintettel arra, hogy ennek részét képezi – a korábbiakban vázolt – strukturált együttműködésben való részvétel, részt kell vennünk annak gyakorlati megvalósításában, azaz a harccsoportokban.

115

Szerző nincs feltüntetve: Magyarország az Európai Unióban, Magyar Honvéd, 2004. június 10.

- 70 -


Hazánk számára valamely multinacionális formációba történő bekapcsolódás kínálja a legelőnyösebb megoldást; külön erők felajánlása a NATO és az EU gyorsreagálású képességekhez még hosszútávon is valószínűtlen. Lehetőségeinkből következik továbbá, hogy önállóan még távlatokban is nehezen képzelhető el egy harccsoport megalakítása és a keretnemzet feladat is csak egyéb vállalásaink jelentős csökkentésével jöhetne szóba. Így tehát az úgynevezett többnemzetű keretekben történő hozzájárulás a számunkra járható út. Áprilisban tárgyalások kezdődtek magyar-olasz részről, melyhez később a szlovének is

csatlakoztak.

Ezek

a

tárgyalások 116

együttműködésre alapoztak.

a

már

létező

magyar-olasz-szlovén

A 2004. szeptember 17-i informális EU védelmi

miniszteri ülésen a három miniszter aláírta a szándéklevelet a közös harccsoport létrehozására, melyet az olaszok jelentettek be 2004. november 22-én a brüsszeli képesség-felajánlási konferencián. „Magyarország mintegy 216 embert ajánlott fel hétfőn. Ez egy 156 fős könnyűlövész-századból, egy 30 fős víztisztító- és egy 30 fős támogatóegységből áll össze. Szó van további alakulatokról is, így felderítőkről, vegyi felderítőkről és légvédelmi egységekről is. Magyarország Olaszországgal és Szlovéniával állítja fel közösen harccsoportját, ami 2007. január 1-től lesz bevetésre készen.”117 A harccsoportokban való részvétel számos problémára világít rá. Hazánk számára a legjelentősebb nehézséget a magas készenléti fok és a szállítás (elsősorban légi) okozza. Ezek nagymértékű fejlesztést és beruházást irányoznak elő, melyet a jelenlegi honvédelmi költségvetésből nem lehet kitermelni. A 2005-ös katonai költségvetés 288 milliárd forint, ami százmilliárddal kevesebb, mint amennyit eredendően a haderő-átalakításra terveztek. A hadi költségvetés 52 százalékát emésztik fel a bérköltségek, 38 százalékát a dologi kiadások, és alig több mint tíz százalék marad a fejlesztésekre, beruházásokra. Szövetségeseinknél általában 30 százalék a bér jellegű, 30 százalék a dologi kiadás, és legalább 40 százalék marad a

116 117

MLF – Multinational Land Force (multinacionális szárazföldi dandár) Bruxinfo: Jövőre bevetésre kész az uniós gyorsreagálású haderő, 2004. november 23.

- 71 -


fejlesztésekre.118 Ilyen adatok mellett jogosan merül fel a kérdés, valóban hozzá tudunk-e járulni érdemben az EU harccsoport-koncepciójához. A lehangoló adatok ellenére azonban elmondható néhány pozitívum is. A honvédelmi tárca hosszabb távú célja, hogy közelítse azt az optimális arányt, amelyen belül a költségverési források 1/3-os arányban oszlanak meg. Ez azt jelenti, hogy a védelmi költségvetésen belül a fejlesztésekre és beruházásokra fordított összeg

várhatóan

növekedni

fog.

Ám ennek

elérése

csak

2008-2010-re

valószínűsíthető.119 Egy másik fontos probléma a felajánlott egységek gyors bevethetőségét lehetővé tevő alkotmánymódosítás. A jelenlegi rendszer mellett a parlamenti jóváhagyás a csapatok bevetésére túl hosszadalmas, ami ellehetetleníti a harccsoportok azon – és legfontosabb – funkcióját, hogy azokat a tanácsi döntést követően 5-10 napon belül fel lehessen használni. Hasonló problémával már találkozott a magyar kormány, mikor a NATO számára biztosított csapatok rendelkezésre bocsátásáról volt szó. 2003 decemberéig, a törvénymódosítás életbe lépéséig a parlament kétharmados támogatása kellett ahhoz, hogy magyar katonák részt vehessenek valamely nemzetközi szervezet katonai akciójában. Az alkotmány módosításával a NATOcsapatmozgások

engedélyezése

átkerült

az

Országgyűléstől

a

kormány

hatáskörébe.120 Így nem kellett hosszadalmas, gyakran reménytelen egyeztetéseket folytatni a pártoknak, hogy meglegyen a kétharmados parlamenti felhatalmazás egy küldetésre. Kikerült ugyanakkor a végső javaslatból a Honvédelmi Minisztérium eredeti tervezetében szereplő néhány részlet, így ENSZ-, EBESZ- és európai uniós felkérésekre nem vonatkozik a változtatás. Ezért most ugyan azzal a problémával néz szembe az ország, mint egy évvel ezelőtt. Valószínűsíthető azonban, hogy nem fog nagyobb akadályba ütközni ez az alkotmánymódosítás sem, hiszen az ország tekintélyéről is szó van.

118

Népszabadság online: Se had, se ellen, 2004. október 20. Szabó János: A védelmi és biztonságpolitikai környezet perspektívái 2004-ben, Új Honvédségi Szemle, 2004. május 5. 120 Origo: Módosul az alkotmány a NATO-kötelezettségek miatt, 2003. december 8., http://www.origo.hu/itthon/20031208modosul.html 119

- 72 -


A gyakorlati megvalósítás kapcsán is akad tisztázandó kérdés. Magyarország esetében – mint multinacionális harccsoport tagjaként – például felmerül a kiképzés megvalósításának kérdése. Három különböző ország katonáinak kell azonos hatékonyan együttdolgozniuk. Bár lesznek közös kiképző akciók, melyek során az eltérő

nemzetiségű

egységek

tapasztalatokat

szerezhetnek

a

közös

fellépés/beavatkozás terén, olyan kérdésekre is hangsúlyt kell fektetni, mint például a nyelvi különbségekből adódó problémák. Amikor a csapatok összehangolásáról beszélünk, nem csupán azonos fegyverek használatára kell gondolni; a harcászati és haditechnikai dimenzión kívül, nem szabad megfeledkezni a kulturális eltérésekről sem. A fent említett problémákat áttekintve nyilvánvaló, hogy az EU gyorsreagáló erejének létrehozása nem csupán magának az EU-nak jelent kihívást, de Magyarország elé is megoldandó feladatok sorát gördíti. A védelmi felülvizsgálat, illetve az annak megállapításából adódó feladatok végrehajtása komoly terheket róhat a magyar gazdaságra, amennyiben azonban partereinkben pozitív képet akarunk kialakítani magunkról, Magyarországnak valódi képességekkel rendelkező haderejének kell lennie. Hogy ezt milyen intervallumon belül tudjuk elérni, nemcsak a hazai források helyes felhasználásától függ, hanem az újonnan létrejövő védelmi együttműködések hatékonyságától, és az EU hajlandóságától az elmaradottabb hadiiparral

és

katonai

kapacitásokkal/képességekkel

felzárkóztatására.

- 73 -

rendelkező

országok


KONKLÚZIÓ Mottó: „Semmi

jele

annak,

hogy

önveszélyes

világunkban a provincializmus etikáját a közös túlélés etikája váltaná fel.” John Herz Kissé szkeptikus, ám ma is találó John Herz gondolata. Az ESDP fejlődésével – azon belül is az EU gyorsreagáló képességével – kapcsolatos eddig megjelent dokumentumok, nyilatkozatok túl általánosak, elnagyoltak – híján a meggyőző erőnek. Annak ellenére, hogy a 2001. szeptember 11-i események felgyorsulni láttatták ezeket a folyamatokat, az egyes tagországok eltérő érdeke, akarata sok esetben gátat szabott/szab a holtponton való átlendülésnek. Talán azért, mert az EU biztonságpolitikai dimenziója csak későn, az 1990-es évek végén, 2000 elején kezdett kibontakozni. De még inkább azért, mert politikai összhang és kellő akarat nélkül milyen közös védelempolitikát, illetve egységes, ütőképes gyorsreagáló erőt lehet felállítani akkor, amikor az olyan alapvető kérdések sem tisztázottak mint a résztvevő országok köre.

A biztonság- és védelempolitikai kérdéskörökben a tagállamok sohasem voltak hajlandóak lemondani a nemzeti döntéshez való jogukról, különösképpen ami a nemzteti irányítás alatt álló fegyveres erők alkalmazását illeti. Ez az egyik legérzékenyebb pont minden tagállamban, és belátható időn belül nem is várható, hogy készek lennének nemzeti szuverenitásuk ezen részéről lemondani. Ennek megfelelően

a

tagállamok

a

válságkezeléshez

kapcsolódó

dokumentumok

szövegezésénél gondosan ügyelnek arra, hogy a szövegben megjelenjen: a fegyveres erők alkalmazásáról a végső döntést a nemzetek hozzák meg. Kérdés, hogy az Alkotmányszerződés életbe lépése változtat-e ezen a helyzeten. Ennek esélye azonban kevés, hiszen a fegyveres erők alkalmazására vonatkozó nemzeti jogszabályok „felülírása” a szerződéssel különösképpen lehetetlen helyzetbe hozná a semleges vagy el nem kötelezett országokat. Ugyanakkor az Alkotmányszerződés

- 74 -


ratifikációs folyamata éppen csak elkezdődött, nincs garancia arra, hogy minden tagállam ratifikálja a dokumentumot. A folyamat késést is szenvedhet. Előfordulhat, hogy a harccsoportok teljes műveleti képességének elérése – 2007. január 1-je – után sikerül csak a ratifikációt lezárni. A gyorsreagáló erők létrehozásának és alkalmazásának jövője nagyban függ az ESDP más nemzetközi szervezetekkel kialakított kapcsolatától. A legtöbb esetben a műveletek indítására ENSZ-mandátum alapján kerül sor, a NATO pedig a végrehajtáshoz szükséges eszközöket biztosítja. Ennek tükrében hibás elgondolás volna teljesen önálló képességekről beszélni. Az ESDP és a katonai képességek fejlesztése terén az EU a jövőben sem hagyhatja figyelmen kívül sem a NATO sem pedig az ENSZ igényeit. Az egyik – talán legfontosabb kérdés – az unió gyorsreagáló egységeinek kialakítása, valamint a strukturált együttműködés kapcsán, hogy az mennyiben fogja megosztani az unió egységét. A 25 tagot számláló EU-ban 5 ország nem vesz részt a harccsoportok létrehozásában, ami egyben azt is jelenti, hogy az állandó strukturált együttműködéshez sem csatlakozhatnak. Azaz az EU egyötöde kimarad egy olyan kezdeményezésből, melynek a nemzetközi kapcsolatok alakításában, a nemzetközi megítélésben fontos szerepe lehet. Törökország és Norvégia tekintetében felmerült két nem EU-tagállam kapcsolódása, melyek még hosszas vitákhoz vezethetnek. Vajon miért nem feszegetik az unión belül sem Norvégia részvételi jogát egy harccsoport létrehozása kapcsán? Attól félnek, hogy a kérdés megbolygatása komoly konfliktussorozatot indítana el, mely alapjában kérdőjelezné meg a létrehozandó harccsoportok

és

azok

fenntartásához

elengedhetetlen

együttműködés

működőképességét? A gyorsreagálás kérdését illetően az egyes nemzetek szempontjából a fő problémát nem a csapatok készenlétének, illetve a katonai tervezés idejének a hossza jelenti, hanem a politikai döntéshozatal körülményes eljárásai. Ezen belül magának a szervezetnek a döntéshozatali rendszere, illetve egyes esetekben a nemzetek döntése a kért erők rendelkezésre bocsátásáról.

- 75 -


Előbb vagy utóbb az uniónak és a tagországoknak állást kell foglalniuk ezekben a kérdésekben.

MELLÉKLETEK 1. sz. melléklet: konfliktusok a világban 1945 után

- 76 -

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Forrás: Matus János, Ujj András: Biztonság – biztonságpolitika, SVKI, 1997.

- 77 -


2. sz. melléklet: a nemzetközi kapcsolatok alakulása (1945-1995)

Forrás: Matus János, Ujj András: Biztonság – biztonságpolitika, SVKI, 1997.

- 78 -


3. sz. táblázat: védelmi kiadások a bruttó nemzeti össztermék %-ában kifejezve (folyó áron)

Forrás: NATO Tükör, 2004. tavasz,

http://www.nato.int/docu/review/2004/issue1/hungarian/statistics.html

- 79 -


4. sz. táblázat: egy főre eső védelmi kiadások

Forrás: NATO Tükör, 2004. tavasz,


- 80 -


5. sz. táblázat: fegyveres erők – átlagos éves létszám

- 81 -

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Forrás: NATO Tükör, 2004. tavasz,


IRODALOMJEGYZÉK Könyvek •

Gazdag Ferenc: Biztonságpolitika, SVKH – Budapest, 2001. pp. 301-310.

•

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, 2002

•

Henry Kissinger: Korszakváltás az amerikai külpolitikában? Panem-Grafo, Bp., 2002, pp. 42-47.

•

Matus János, Ujj András: Biztonság – biztonságpolitika, SVKI, 1997. pp. 4851.

•

Galló Béla: A túlélés tudománya, Helikon kiadó, 2000.

•

Tálas Péter (szerk.): Válaszok a terrorizmusra, SVKH – ChartaPress, 2002.

•

Vincze Hajnalka (szerk): Az Európai Unió Biztonság- és védelempolitikai dokumentumai – SVKH – ChartaPress Kft.,2003

•

Gazdag Ferenc: Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája, Osiris Kiadó, 2002

•

Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája, KjK Kerszöv, Budapet, 2002

Tanulmányok •

United Nations Institute for Disarmement Research: A biztonság megértése felé, 2001.

•

Novosseloff, Alexandra: EU-UN Crisis Management: Developments and Prospects (EU – ENSZ válságkezelés: fejlemények és kilátások), International Peace Academy, 2004. június

•

Vincze Hajnalka: Az Európai Unió válasza a szeptember 11-i eseményekre, SVKH – ChartaPress, 2002.

•

Thierry Tardy: EU-UN Relations in Peace Operations (EU – ENSZ kapcsolatok a békefenntartó műveletek terén), IPA Vienna Seminar, 2003. július 3.

Folyóiratok

- 82 -


•

Szerző nincs feltüntetve: Európai hadsereg? HVG, 2000/1. szám, 2000. január 8.

•

Kovácsics Ferenc: Régi-új biztonságpolitikai kihívások az európai uniós csatlakozás tükrében, Új Honvédségi Szemle, 2004. augusztus 8.

•

Szerző nincs feltüntetve: A katonai képességfejlesztés fő irányai, Magyar Honvéd, 2004. május 13. http://www.honvedelem.hu/cikk.php?cikk=16385&next=

•

Schuwirth, Rainer: A „Helsinki Headline Goal” elérése, NATO Tükör, 2002. ősz

•

Magyar Kinga és Puskás Andrea: Az EU válságkezelő tevékenységének kialakulása, fő irányai; HM Online

•

Jones, James L.: A NATO katonai struktúráinak átalakítása, NATO tükör, 2004. tavasz, http://www.nato.int/docu/review/2004/issue1/hungarian/military.html

•

Szabó János: A védelmi és biztonságpolitikai környezet perspektívái 2004ben, HM Online, 2004. március 5.

•

Szerk. nincs feltüntetve: Statisztikák – Védelmi kiadások és katonai személyzet, NATO Tükör, 2004. tavasz, http://www.nato.int/docu/review/2004/issue1/hungarian/statistics.html

Hivatalos dokumentumok •

Szerződés az Európai Unióról (Maastrichti szerződés), Maastricht, 1992. február 7.

•

Európai Tanács által elfogadott nyilatkozat Koppenhágában, 2002. december 12-13.

•

Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés, I-41(1) cikk

•

Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés, III-309(1) cikk

•

Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés I-41 (2) cikk

•


•


•

Jegyzőkönyv az állandó strukturált együttműködésről az Európai Unió alkotmányának I-41(6) és III-312 cikkelye alapján.

- 83 -


•

A Tanács 2004/551/CFSP együttes fellépése az Európai Védelmi Ügynökség létrehozásáról, 2004. július 12.

•

Elnökségi konklúzió az ESDP-ről, Helsinki, 1999. december, http://ue.eu.int/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/en/ec/ACFA4C.htm

•

Elnökségi konklúzió az ESDP-ről, Brüsszel, 2001. június, http://ue.eu.int/cms3_applications/Applications/newsRoom/LoadDocument.asp?directory=en /ec/&filename=140.en.pdf

•

Elnökségi konklúzió az ESDP-ről, Laeken, 2001. december, http://ue.eu.int/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/en/ec/68827.pdf

•

Elnökségi konklúzió az ESDP-ről, Feira, 2000. június, http://ue.eu.int/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/en/ec/00200-r1.en0.htm

•

Elnökségi konklúzió az ESDP-ről, Thessaloniki, 2003. június, http://ue.eu.int/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/en/ec/76279.pdf

•

ÁKÜT: a Tanács 2356. találkozójának konklúziója, 2001. június 11-12.

•

ÁKÜT: a Tanács 2522. találkozójának konklúziója, 2003. július 21.

•

Brit-francia közös nyilatkozat: „Az európai együttműködés erősítése a biztonság és a védelem terén”, London, 2003. november 24. http://www.elysee.fr/magazine/deplacement_etranger/sommaire.php?doc=/magazine/deplace ment_etranger/2003/11/24/80640_page_16.htm

•

Az ENSZ alapokmány VIII. fejezetének 53. cikkelye

•

ENSZ főtitkári jelentés S/58/323: Implementation of the UN Millennium Declaration (Az ENSZ Millennium nyilatkozatának végrehajtása), §36, 2003. szeptember 2.

•

Európai Tanács: A katonai válságkezelés terén megvalósuló EU – ENSZ együttműködés, 2004. június 17-18.

•

Az EU kongói katonai műveletéről szóló együttes tanácsi fellépés: 9957/03 (Presse 156), Brüsszel, 2003. június 5. http://ue.eu.int/ueDocs/cms_Data/docs/pressdata/en/er/76047.pdf

•

Az Amerikai Egyesült Államok nemzeti biztonsági stratégiája, 2002. szeptember 9.

•

Javier Solana: „A Seucure Europe in a Better Word” European Security Strategy (Egy biztonságos Európa egy jobb világban – Európai Biztonsági Stratégia), Brüsszel, 2003. dec. 12.

- 84 -


•

A WEU Miniszteri Tanácsának nyilatkozata, Bonn, 1992. június 19.

•

NATO washingtoni csúcs, 1999. április 23-25.,

•

NATO prágai csúcs, 2002. november 20-22. http://www.nato.int/docu/comm/1999/9904-wsh/9904-wsh.htm

Sajtó cikkek •

Bruxinfo: Változó EU: Sínen az Európai Védelmi Ügynökség, 2004. máj. 20.

•

Európai hadsereg? (szerző nincs feltüntetve), HVG, 2000/1. szám, 2000. január 8.

•

MTI: Magyarország, Olaszország és Szlovénia közös harccsoportot hoz létre, 2004. szeptember 18.

•

Bruxinfo: A brit-francia-német katonai kezdeményezés részletei, 2004. február 16.

•

Bruxinfo: Jövőre bevetésre kész az uniós gyorsreagálású haderő, 2004. november 23.

•

Népszabadság online: Se had, se ellen, 2004. október 20.

Egyéb internetes források •

Kül-, biztonság- és védelempolitika: apránként előre (szerző nincs feltüntetve); http://www.elections2004.eu.int/highlights/hu/601thml

•

Lindstrom, Gustav: The Headline Goal, 2004. július, http://www.iss-eu.org/esdp/05-gl.pdf

•

A Miniszterelnöki Hivatal által összeállított tájékoztató az ESDP-ről, 2004. október 6., http://misc.meh.hu/binary/6004_041006ebvp.ppt

•

Rendkívüli kormányszóvivői tájékoztató 2004. május 20-án; A tájékoztatót Kovács László külügyminiszter és Gál J. Zoltán kormányszóvivő tartotta; http://www.meh.hu/tevekenyseg/szovivtaj/szov20040521.html

•

Quille, Gerard: „Battle Groups” to strenghten EU military crisis management? (A harccsoportok erősítenék az EU katonai válságkezelő képességét?), European Security Review, 22. szám, 2004. április

- 85 -

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. http://www.isis-europe.org/ftp/Download/ESR%2022%20Battle%20Group.pdf

•

Lisberth, Kirk: Norvegian participaiton in EU battle groups disputed (Vita a Norvég részvételről az EU harccsoportokban), 2004.11.19. www.euobserver.com

•

NATO Public Diplomacy Division: „NATO int the XXI. Century” (A NATO a XXI. Században) http://www.nato.int/docu/21-cent/21st_hun.pdf

- 86 -

SZAKDOLGOZAT. Telkes Zsófia

Recommend Documents