SZAKDOLGOZAT
Strényer Tímea Patrícia
MISKOLC 2014
MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR ALKOTMÁNYJOGI TANSZÉK
A BETEGEK JOGAI, A PSZICHIÁTRIAI BETEGEK JOGAI
SZERZŐ: STRÉNYER TÍMEA PATRÍCIA TAGOZAT: NAPPALI; J-503 KONZULENS: DR. PAULOVICS ANITA EGYETEMI TANÁR
MISKOLC 2014
UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARMENT OF CONSTITUTIONAL LAW
PATIENTS’ RIGHTS, THE RIGHTS OF PSYCHIATRIC PATIENTS
AUTHOR: PATRÍCIA TÍMEA STRÉNYER SECTION: FULL-TIME COURSE; J-503 CONSULTANT: ANITA PAULOVICS DR. PROFESSOR
MISKOLC 2014
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezetés
5
I. A betegek jogai
7
1. A betegjogok kialakulása
7
A) Nemzetközi szabályozás
7
B) Jelentősebb nemzetközi dokumentumok
8
2. A betegek jogainak szabályozása hazánkban
15
A) A betegek jogainak hazai jogforrása
16
3. Hazánkban a betegek jogai és kötelezettségei
18
4. A beteg jogainak érvényesítése hazánkban
34
II. A pszichiátriai betegek jogai 1. Pszichiátriai (mentális) betegség A) Pszichiátriai betegségről általánosságban 2. A pszichiátriai betegjogok kialakulása A) Nemzetközi szabályozás
40 40 41 44 44
B) Jelentősebb nemzetközi dokumentumok, amelyek a pszichiátriai betegek jogaival foglalkozik
44
3. A pszichiátria beteg jogainak szabályozása hazánkban
49
A) A pszichiátriai betegek jogainak hazai jogforrása
49
Összegzés
59
Irodalom jegyzék
61
Jogszabály jegyzék
62
Hivatkozások jegyzéke
64
4
Bevezetés Hazánkban a betegek jogait tételesen deklarálja az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény. E törvény a beteg kötelezettségeit a 26- 27.§-ban határozza meg. A pszichiátriai betegek jogáról külön fejezet, a törvény X. fejezete rendelkezik. A betegek jogainak tekintetében fontos kiemelni, hogy az Alkotmányunk illetve 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvényünk tartalmaz rendelkezést az emberi méltósághoz való jogról, illetve az ebből levezethető önrendelkezési jogra vonatkozóan. Az 1959. évi IV. törvényünk, azaz a Polgári Törvénykönyvünk szabályozza a személyhez fűződő jogainkat, illetve a 2014. március 15.-én hatályba lépő új Polgári Törvénykönyvünk a 2013. évi V. törvénnyel deklarálja a harmadik részben a személyiségi jogokat. Nemzetközi kitekintésben az Emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezmény 5. cikke rendelkezik arról, hogy mindenkinek joga van a szabadsághoz, illetve a személyi biztonsághoz, kivételként említi ez az Egyezmény többek között az elmebetegeket is. Magyarország vonatkozásában 1992. november 5.-étől kell alkalmazni. Hazánkban az 1993. évi XXXI. törvény hirdette ki. A Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 9-11. cikke rendelkezik a szabadság és személyi biztonság jogáról. Fontos dokumentumnak tekintik az 1994-es Amszterdami Deklarációt, amely kidolgozta a betegjogok általános alapelveit. Betegjogi szempontból kiemelkedő az 1997-ben az Európa Tanács által megalkotott Bioetikai Konvenciója (Egyezmény az emberi jogokról és biomedicináról). 2002-ben lépett hatályba az Európai Betegjogi Karta, amely a betegek 14 alapvető jogát fogalmazza meg.
A betegek jogainak illetve a pszichiátria betegek jogainak elemzése során ezeket a törvényeket, egyezményeket megfelelő elemzés alá veszem.
5
Dolgozatomban kitekintést szeretnék adni, hogyan fejlődött, hogyan alakultak ki a nagy hangsúlyt követelő betegek jogainak szabályozása hazánkban és nemzetközileg egyaránt. Ezt követően tételesen be szeretném mutatni, az alapvető, minden beteget egyaránt megillető jogaikat, majd ezt követően, ezzel mint egy párhuzamosan, a pszichiátria betegek jogait, amelyet azért is szoktak speciális betegjogoknak nevezni, mert számos esetben ők sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint más betegek. Ezért is fontos, hogy a jogalkotó mintegy „megkülönböztesse”, és eltérő szabályozást írjon elő számukra.
6
I. fejezet A betegek jogai „ A betegjog mint önálló jogi fogalom nem létezik. ”1 Kiindulhatunk az 1997. CLIV. az egészségügyről szóló törvény fogalom meghatározásából. E törvény szerint beteg fogalmát a következőképpen határozza meg: „beteg: az egészségügyi ellátást igénybe vevő vagy abban részesülő személy ” 2 Ezek alapján meghatározhatjuk a betegjogok definícióját. Betegjog mindazon jogosultságok összessége, melyek az egészségügyi ellátás során az azt igénybevevő személyt megilletik, függetlenül attól, hogy az ellátást az igénybevevő személy betegsége miatt vagy más okból kerül kapcsolatba az egészségügyi ellátással. Fontos azonban, hogy a betegeknek nem csupán jogaik vannak, hanem kötelezettségeik is, amelyet a későbbiekben részletesen ki is fogok fejteni.
1. A betegjogok kialakulása A) Nemzetközi szabályozás A XX. század közepéig az orvos-beteg viszonyát a paternalista modell határozta meg. A paternalista szó jelentése atyáskodó, így a modellt a következőképpen értelmezzük. Az orvos rendelkezik a megfelelő szaktudással ahhoz, hogy el tudja dönteni, hogy a beteg számára mi a gyógyír illetve, hogy milyen kezelésben kell részt vennie ahhoz, hogy egészséges legyen a beteg. E modellt alapvetően meghatározta, hogy „a beavatkozáshoz való hozzájárulás kérdése nem merült fel, mert a gyakorlatban az egész világon az egyszerű beleegyezés elve uralkodott.”3 Ezek alapján a visszautasítás valamint a beleegyezés elve fel sem merült. A nagyobb városokban azonban ez a modell nem vált működőképessé szemben a kisvárosokkal. 1
Hidvéginé dr. Andorján Lívia - Sáriné dr. Simkó Ágnes: A betegek jogairól 1. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2012. 9. oldal 2 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 3. § a) 3 Hidvéginé dr. Andorján Lívia - Sáriné dr. Simkó Ágnes: A betegek jogairól 1. Medicina Könyvkiadó Zrt.,Budapest, 2012. 10. oldal
7
A kisvárosokban a paternalista modell működését elősegítette, egyrészt az, hogy az orvos ismerte a beteget, az életmódját, másrészt, hogy az orvosokat mélyen tisztelték és bíztak bennük. A nagyvárosokban ez megvalósíthatatlan volt abból a szempontból is, hogy egy orvosra sokkal több beteg jutott, mint a kisvárosokban. Így a nagyvárosokban az orvos és beteg között nem alakult ki olyan szoros kapcsolat. Ezt a modellt ezért felváltotta idővel egy olyan kapcsolat, amelyben a partnerek, azaz az orvos és a beteg egyenrangúak. Ezek alapján „a beteg az orvossal egyfajta szerződést köt”4. Ezt tekinthetjük úgy is, mint a beleegyezés elvének az elődje, mert ettől kezdve az orvos nem szabadon rendelkezik a beteggel kapcsolatos vizsgálatokról, hanem ehhez szükséges az ő hozzájárulása, beleegyezése. Az 1960-as évektől kezdve előtérbe került a betegek jogai, amelyek különböző iránymutatásokban és jogszabályokban kerültek szabályozásra. Az 1970-es években az orvosetikai szabályok kerültek a középpontba.
B) Jelentősebb nemzetközi dokumentumok A következőben bemutatásra kerül az Amszterdami Deklaráció, Európa Tanács által létrehozott Bioetikai Konvenciója és bővebben az Európai Betegjogi Karta. Nemzetközi kitekintésben fontosnak tekinthető az 1994-ben létrejövő Amszterdami Deklaráció, amelynek a célja az volt, hogy a betegjogoknak kidolgozzák az általánosan lefektetett alapelveit. A Holland Egészségügyi Minisztérium és a WHO (World Health Organization, az Egészségügyi Világszervezet, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik szervezete) szakértőkre bízta az alapelvek kidolgozását. Kezdetben ez a Deklaráció megteremtette az európai betegjogok tervezetét, majd a későbbiekben modellként szolgált az országok számára, hogy törvényben fektessék le a betegek jogait.
4
Hidvéginé dr. Andorján Lívia - Sáriné dr. Simkó Ágnes: A betegek jogairól 1. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2012. 10.-11. oldal
8
A betegjogokat országok szerinti szabályozásban három csoportra oszthatjuk: a) Voltak olyan országok, amelyek a betegek jogait külön törvényben fektették le. b) A második csoportba azok az országok tartoztak, amelyek a törvény részeként, vagy a speciális jogként szabályozták a betegek jogait. c) A harmadik csoportban azok az országok szerepeltek, amelyek nem törvényben fektették le a betegek jogait, hanem chartában. Ilyennek minősül pl. Egyesült Királyság. A Deklaráció a következőket mondta ki: „nem lehet sikeres egészségügyi reformot megvalósítani a betegek jogainak biztosítása, érvényesítése nélkül.”5 Az Amszterdami Deklaráció hatására, azáltal hogy megteremtett Európa számára egy tervezetet, az országok a betegek jogait törvényben fektették le. A Deklaráció tartalma: Legfőbb
elvének
tekinthetjük,
hogy
mindenkinek
joga
van
a
hátrányos
megkülönböztetés nélküli egészségügyi ellátáshoz szükségleteinek megfelelően. Foglalkozik a tájékoztatáshoz való joggal, e tekintetben kimondja, hogy „a betegnek joga van ahhoz is, hogy ne tájékoztassák.”6 Követelményként deklarálja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberként tiszteljék, magánéletét tiszteletben tartsák. Joga van mindenkinek az önrendelkezéshez, személyes biztonsághoz, testi és lelki egészséghez. Kiemeli azt is, hogy a gyógyítás során a betegnek a vallási és erkölcsi nézete figyelembe vehető. Dolgozatomban, nemzetközi kitekintésben a következő dokumentum az Európa Tanács által 1997-ben megalkotott Bioetikai Konvenció. Hazánkban a 2002. évi VI. törvénnyel került be a joganyagunkba, amely kiegészíti, pontosítja az egészségügyi törvényünket. Az Európa Tanács Egyezménye kötelező jogi erővel rendelkezik azokra a tagállamokra nézve, akik aláírják. 5
Hidvéginé dr. Andorján Lívia - Sáriné dr. Simkó Ágnes: A betegek jogairól 1. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2012. 11. oldal 6 Hidvéginé dr. Andorján Lívia - Sáriné dr. Simkó Ágnes: A betegek jogairól 1. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2012. 12. oldal
9
Az Egyezmény II. fejezete foglalkozik a beleegyezéssel. A 7. cikkben külön foglalkozik az elmezavarban szenvedő betegek védelmével. A további fejezetben, a magánélethez és a tájékoztatáshoz való jogot szabályozza akként, hogy „minden személynek joga van ismerni az egészségével kapcsolatosan összegyűjtött minden adatot. Ugyanakkor tiszteletben kell tartani annak az akaratát is, aki a tájékoztatása mellőzését kívánja.”7 Az Egyezmény egy korlátozó rendelkezést is hoz a beteg érdekében erre vonatkozóan. Az Egyezmény a betegjogokat továbbfejleszti olyan értelemben, hogy a személyiségi jogokat védelmének garanciát teremti meg azáltal, hogy addig nem is ismert új orvos technológiai eljárásokat alkalmaz. Ilyennek minősül az „emberi génállományon végrehajtott beavatkozás, az emberi embrión végzett kutatás, emberi szervek, szövetek”8 felhasználása. A harmadik nemzetközi dokumentum, amelyet kifejtek dolgozatomban az Európai Betegjogi Karta. Ez a Karta számos más fontos nemzetközi dokumentummal összhangban áll, kapcsolódik egy részről a már említett Amszterdami Deklarációval, az 1996-os Ljubljanai Kartával, amelynek a neve, az Egészségügy megreformálásáról, másrészről a Nyilatkozat az Egészségmegőrzés Átmenetéről, harmadrészről pedig a Bioetikai Konvencióhoz. A Karta 2002-ben lépett hatályba. A dokumentum célja az, hogy a jogvédelmet magasabb
szinten
biztosítja
elősegítve
így
az
állampolgárok
és
betegek
jogharmonizációs eszközét egyaránt. Elméleti alapját képzi az Európai Unió Alapvető Jogok Kartájának 35. cikke. „35. cikk: Egészségvédelem: A nemzeti jogszabályokban és a gyakorlatban megállapított feltételek mellett mindenkinek joga van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez. Valamennyi uniós politika és tevékenység
7
Az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4.-én kelt egyezmény III. fejezet 8 Az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4.-én kelt egyezmény IV-VI. fejezet
10
meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét.”9 A Betegjogi Karta a második részben taxatíve felsorolja a betegek 14 jogát. Ebben a részben kifejti, hogy magától értetődő, hogy az állampolgárok, illetve az egészségügyi ellátás biztosítói tisztában vannak kötelezettségeikkel. Valamint a Karta kimondja, hogy, „A jogok és kötelezettségek a felelősség mentén jönnek létre. A Karta minden állampolgárra vonatkozik, tekintetbe véve a tényt miszerint, az ellátási szükségletet befolyásolhatja a beteg kora, neme, vallása, szocio-ökönómia státusza, műveltsége.”10 A Kartában deklarált 14 betegjog a következők: 1. Megelőzési vizsgálatokhoz való jog: „Minden személynek joga van a betegséget megelőző vizsgálatokhoz.”11 Az egészségügyi intézménynek kötelessége biztosítani a figyelemfelhívást arra vonatkozóan, hogy bizonyos időszakos ingyenes ellátást a társadalom veszélyeztetett csoportja igénybe veheti, valamint ez a jog megfogalmazza a betegnek a hozzáférést a tudományos kutatásokhoz, fejlesztésekhez. 2. A hozzáféréshez való jog: „Minden személynek joga van az őt megillető egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez. A hozzáférés mindenki számára garantált, pénzügyi, illetve földrajzi helyzetre, továbbá a betegség típusára vagy a kezelés idejére való tekintet nélkül.”12 Minden beteg hozzáférése az egészségügyi ellátáshoz diszkrimináció, azaz hátrányos megkülönböztetés nélkül kell, hogy történjen. A Kartában foglalt ez a jog a továbbiakban meghatározza azt is, hogy tartózkodási engedélytől függetlenül minden személy jogosult sürgősségi járó beteg vagy kórházi ellátásra. 3. Az információhoz való jog: „Minden személynek joga van az egészségügyi helyzetére vonatkozó információkhoz való hozzáféréshez, csakúgy, mint a betegellátás megismeréséhez, a technológiai, illetve tudományos újításokkal egyetemben.”13 9
Európai Unió Alapjogi Chartája (2007/C 303/01) IV. Cím 35. cikk Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész 11 Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 1. pont 12 Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 2. pont 10
11
Ez a betegjog lefekteti az információhoz való jogot, valamint azt, hogy az orvosi dokumentumokat a beteg megismerhesse. Ebben az alapjog lefektetésben megjelenik a következő fogalom, a bürokratikus akadályoktól mentes szabad információ hozzáférés biztosítása. 4. A hozzájárulási jogosultság: „Minden személynek joga van azon rendelkezésre álló információkhoz való hozzáféréshez, amelyek hozzásegítik a vele kapcsolatos egészségügyi kérdésekben való aktív részvételhez; s ezen információk alapfeltételei mindenfajta kezelésnek beleértve a tudományos kutatásban való részvételt is.”14 Ezek alapján a beteget a műtét előtt 24 órával kell tájékoztatni azért, hogy legyen elegendő ideje arra, hogy döntsön. A műtét esetén a tájékoztatás az esetleges rizikófaktorra, valamint az esetleges komplikáció fennállásra is ki kell, hogy terjedjen. 5. A szabad választás joga: „Minden személynek joga van a megfelelő információk alapján a kezelési módozatok és az ellátási lehetőségek között való választásra.”15 A betegnek fennáll az a lehetősége, hogy ha nem bízik orvosában, másikat keressen fel. A beteget megilleti a választása joga a tekintetben, hogy megválassza kezelésének helyszínét, kiválassza a házi orvost vagy a specialista személyt. A választás kiterjed a diagnosztikai vizsgálatokra, illetve az alkalmazott gyógykezelésekre is. 6. A titoktartás és a bizalmas adatkezelés biztosításának joga: „Minden személynek joga van a személyes adatainak bizalmas kezeléséhez, beleértve az egészségi állapotára, illetve a szükséges ellátásokra vonatkozó információkat; továbbá mindenkit megillet a diszkréció a diagnosztikus vizsgálatok, a szakértői látogatások, illetve a gyógyszeres/műtéti kezelések során.”16 Személyes adatnak minősül a beteg állapotára és gyógykezelésére vonatkozó adat. E jog lefekteti a beteg számára, hogy ellátása, vizsgálata során csak a nélkülözhetetlen személyek lehetnek jelen, egy kivételt határoz meg, ha a beteg másként rendelkezik.
13
Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 3. pont Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 4. pont 15 Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 5. pont 16 Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 6. pont 14
12
7. A beteg rendelkezésre álló idő figyelembe vételének kötelezettsége: „Minden személynek joga van az ellátáshoz rövid és belátható időn belül. Ez a kezelés minden egyes szakaszára igaz.”17 Ez a pont lefekteti a várólista intézményét, úgy hogy határt szab az időnek. A betegnek jogában áll, hogy ebbe a várólistába betekintsen. Abban az esetben, ha várólista idejét az orvosok túllépik, kötelesek a betegnek hasonló ellátást biztosítva, illetve ezzel egyetemlegesen, ha betegnek kára merült fel, az ésszerű időn túli várakozással a kárt meg kell téríteni. 8. A színvonalas szolgáltatás követelménye: „Minden személynek joga van a színvonalas ellátáshoz, figyelembe véve a minőségre vonatkozó előírásokat.”18 E jog tekintetében megállapítható, hogy a Karta nem legmagasabb színvonalú ellátás kötelezettségét fektette le. Az ellátás abban az esetben minősül színvonalasnak, ha az egészségügyi intézményben a minőségi előírásokat betartják, és ennek megfelelően járnak el, a beteggel az emberi bánásmódnak megfelelően bánnak. A minőségi előírásokat meghatározott időnként felülvizsgálják, konzultálnak róla. 9. A biztonság követelménye: „ Minden személynek joga van az egészségügyi rendszer hibái, orvosi mulasztások és hibák okozta bántalom elkerüléséhez, továbbá joga van a minőségi szolgáltatáshoz való hozzáféréshez.”19 Ebben a pontban a Karta lefekteti, hogy minden szakembernek felelősséget kell vállalnia, azért, hogy a beteg által igénybe vett ellátás zökkenőmentesen, rizikó nélkül menjen
végbe.
Az
orvosok
a
rizikó
csökkentése
érdekében
folyamatosan
továbbképzésben vesznek részt. Az egészségügyi intézménynek vállalnia kell, hogy az ellátáshoz szükséges eszközök rendnek megfelelően működjön, illetve a különböző eszközöket olyan szakember felügyelje, aki megfelelő szakértelemmel rendelkezik. A Karta szabályozza azt az esetet is ebben a pontban, ha a személyzet valamely hibáról beszámol felettesének. Ebben az esetben megilleti őt a védelem. 17
Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 7. pont Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 8. pont 19 Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 9. pont 18
13
10. Az innováció követelménye: „A nemzetközi előírásoknak megfelelően, függetlenül gazdasági és pénzügyi megfontolásoktól, minden személynek joga van hozzáférni a legfejlettebb módszerekhez, beleértve a különböző diagnosztikai vizsgálatokat.”20 Ebben a pontban megfogalmazottak szerint az egészségügyi szerveknek alapvető kötelezettségük, hogy támogassanak meghatározott olyan kutatásokat, amelyek legfőképpen a ritka betegséget előzik meg, vagy csökkentik ezeknek a betegségeknek az elterjedését. Ennek a jognak a betartása a kevésbé fejlett országok számára nehézséget is jelenthet. 11. A felesleges fájdalmak elkerülésének joga: „Minden személynek joga van a fájdalom lehető legnagyobb mértékű elkerüléséhez, kezelésének minden egyes szakaszában.”21 E jognak megfelelően az egészségügyi intézménynek gondoskodnia kell arról, hogy a beteg fájdalmát szakszerűen, tehát különböző fájdalomcsillapítással enyhítse. 12. A személyre szabott kezelés joga: „Minden személynek joga van az igényeire szabott diagnosztikai és gyógyászati kezeléshez.”22 Az egészségügyi szervnek kötelezettségeként mutatkozik, hogy a rugalmas működést biztosítsa. Ez esetben a gazdasági megfontolásokat háttérbe szorítva a beteg igényei foglalnak helyet a középpontban. 13. A panasznyújtás joga: „Minden személynek jogában áll panasszal élni sérelmei esetén, illetve joga van a válaszhoz, vagy bármilyen egyéb visszajelzéshez.23” E jog meghatározza, hogy a betegnek lehetősége van panaszt benyújtani. A Karta meghatározza, hogy a betegnek mennyi ideje van a panaszt írásban benyújtania, illetve szabályozza azt is, hogy a hatóságnak mennyi ideje áll rendelkezésre, hogy a panasz elbírálásáról a beteget írásban tájékoztassa. 20
Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 10. pont Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 11. pont 22 Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 12. pont 23 Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 13. pont 21
14
14. Az eseti kompenzáció joga: „Minden személynek joga van rövid időn belül a kártérítéshez, amennyiben egészségügyi ellátása során bármilyen fizikai, morális vagy pszichológiai sérelem érte.”24 A sérelemtől függetlenül, - amely akár a meghatározott határidőn túli várakozástól egészen valódi mulasztásokig terjed, ki kell emelni a Karta szabályozásának megfelelően, hogy kártérítés során biztosítani kell a kompenzáció lehetőségét. Az Európai Betegjogi Karta nemzetközi tekintetben kiemelkedő jelentőséggel bír. Hatással volt az 1997. évi CLIV. Eütv.-re. Hazánkban az egészségügyi törvényben foglalt betegek jogainak a száma kilenc. E törvényünk a betegek jogait más struktúrában fekteti le, amelyet a későbbiekben ki fogok fejteni.
2. A betegek jogainak szabályozása hazánkban Hazánkban az 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban Eütv.) az a törvény, amely tételesen lefekteti, taxatíve felsorolja a betegek jogait és kötelezettségeit külön fejezetben szabályozva. A hatályos Eütv. előtt, az 1972. évi II. törvény, amely az egészségügyről szólt nem tartalmazta tételesen felsorolva a betegek jogait. Ennek megfelelően 1997 előtt a betegek jogait a nemzetközi dokumentumokból, az akkor hatályos Alkotmányunkból valamint az 1959. évi IV. törvényben a Ptk.-ban megfogalmazott személyhez fűződő jogokból vezették le. Az Eütv.-t hatályba lépését követően kódexként alkalmazhatjuk. A következőkben bemutatásra kerülnek az Alkotmányban, illetve 2012. január 1.-jétől hatályos Alaptörvényünkben megfogalmazott a betegek jogaira visszavezethető szabályozások, ezt követően a Polgári Törvénykönyvünkben megfogalmazott személyhez fűződő jogok, majd nem utolsó sorban az Eütv.-t szeretném bemutatni, illetve a benne foglalt II. fejezetben kifejtett jogokat és kötelezettségeket tételes elemzés alá vetni. 24
Európai Betegjogi Karta (2002) Második rész- A betegek tizennégy joga 14. pont
15
A) A betegek jogainak hazai jogforrása Elsőként az Alkotmány - Alaptörvény szabályozása kerül bemutatásra. A betegek jogait illetően mind az Alkotmány, illetve a 2012. január 1.-jétől hatályos Alaptörvény tartalmaz rendelkezéseket. Ezek a következők: Az Alkotmány a XII. fejezetben (Alapvető jogok és kötelességek cím alatt) az 54. § (1) bekezdésben deklarálta: „A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”25 E paragrafusban lefektetésre kerül az emberi méltósághoz való jog, valamint ebből a jogból levezethető önrendelkezés joga. Ugyanis az emberi méltósághoz való jog nem jelent mást, mint azt, hogy az ember mindenki más rendelkezése alól kivonja magát, ebben a formában az ember alany marad. Lényeges ezt azért is kiemelni, mert ez az elhatárolás különbözteti meg az embert a jogi személyektől. Fontos kiemelni, hogy az emberi méltósághoz való jog szorosan összefügg az élethez valójoggal. Az Alkotmány is ennek megfelelően egy paragrafusban együtt szabályozza ezt a két jogot. E két jog kapcsolatát egymással úgy értelmezhetjük, hogy e jogok oszthatatlanok, korlátozhatatlanok, és minden embert egyenlően illetnek meg. A korlátozhatatlanság akkor mondható ki, ha e két jog együttesen áll fenn. Ha csupán az emberi méltósághoz való jogról van szó, mint részjog, abban
az
esetben
korlátozható,
de
csak
a
szükségességi
-
arányossági
követelményrendszernek megfelelően. Az Alkotmánybíróság „határozatában”26 az emberi méltósághoz való jogot általános személyiségi jognak nevezte. Kimondta továbbá határozatában, hogy az emberi méltósághoz való jog szubszidiárius alapjog, amelyre az Alkotmánybíróság illetve a rendes bíróságok hivatkozhatnak ez egyén autonómiájának védelme érdekében. Az Alkotmány a 70/D. § - ban rögzítette, hogy a Magyar Köztársaság területen élőknek joguk van a legmagasabb szintű testi és lelki egészségben részesülni. „ (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
25 26
1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya 54. § (1) 8/1990. (IV. 23.) AB határozat
16
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”27 Az Alaptörvény a Szabadság és Felelősség fejezetben a II. cikkben szabályozza az emberi méltósághoz való jogot. „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”28 Az Alaptörvény kimondja az emberi méltóság sérthetetlenségét. Csakúgy, mint az Alkotmány egy szakaszban szabályozza az élethez való jogot az emberi méltósághoz való joggal. Az emberi méltóságnak kettős funkciója van, egyrészt személyiségvédelmi, másrészt az egyenlőséget valósítja meg. Az Alaptörvény egy szakaszban szabályozza továbbá a magzatot, mindezt az élethez való joggal összefüggésben. Az 1959. évi IV. törvényben azaz, a Polgári Törvénykönyvben (Ptk.) nevesítve vannak a személyhez fűződő jogok. E törvény kifejti, hogy mi minősül a személyhez fűződő jog sérelmének. Ezek alapján a 76.§ „A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.”29 Személyhez fűződő jogok körébe emeli ennek megfelelően, a személyi szabadságot, testi épséget, egészséget, és az emberi méltósághoz való jogot. A 2014. március 15.-én hatályba lépő új Polgári Törvénykönyvünk a 2013. évi V. törvénnyel deklarálja a harmadik részben a személyiségi jogokat. Az új Ptk. 2:42. § rendelkezik az emberi méltóságról, valamint ennek a védelméről.
27
Az 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/D. § (1)-(2) Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség II. cikk 29 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről IV. cím A személyek polgári jogi védelme VII. fejezet A személyhez és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok 76. § 28
17
„Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat köteles mindenki tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.”30 E törvény a 2:43. § nevesíti a személyiségi jogok megsértését. Az a) és b) pontban jelöli meg az élet, testi épség, és az egészség megsértését, valamint a személyes szabadság megsértését. Az 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) megalkotása azért is volt kiemelkedően fontos, hogy megvalósulhasson a jogállamiság követelménye, azaz, hogy a jogszabályok megismerhetőek és hozzáférhetőek legyenek. Az Eütv.-t megelőzően a betegek jogait a fent említetteknek megfelelően vezették vissza. ( Alkotmány-Ptk.) Az Eütv. hatályba lépését követően e törvényre kódexként tekinthetünk. Ez a törvény laza, de átfogó jellegű, az egészségügynek valamennyi fontos területét lefedi. A törvény XVIII. fejezetre van osztva. Találhatóak benne közigazgatási normát lefektető szabályok, illetve magánjogi normák egyaránt. Kétféle típusú norma található benne döntően egyrészt az egészségügyi dolgozók kötelezettségeire vonatkozóan, másrészt a betegek által igénybe vehető egészségügyi beavatkozásokat, azoknak a feltételeit tartalmazza. A betegek jogai és kötelezettségei a II. fejezetben találhatóak, az egészségügyi dolgozók jogai és kötelezettségei a VI. fejezetben vannak szabályozva.
3. Hazánkban a betegek jogai és kötelezettségei Hazánkban az Eütv.-ben találhatók meg tételesen a betegek jogai. A betegek jogait a törvényt tekintve, két csoportra lehet bontani. Az első csoport az általános jogokat fekteti le, a másik csoport a speciális jogokat szabályozza, mint például e törvény X. fejezetében került szabályozásra a pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása. Mielőtt belekezdenék a hazai betegjogok részletes elemzésébe, szeretném röviden bemutatni,
a
cselekvőképesség,
korlátozott
cselekvőképesség,
illetve
a
30
2013. évi V. törvény Harmadik rész Személyiségi jogok XI. cím Általános szabályok és egyes személyiségi jogok 2:42. § (2)
18
cselekvőképtelenség fogalma közötti eltéréseket. Dolgozatom II. fejezetében a pszichiátriai betegjogok vonatkozásban ez a témakör részletes kifejtésre kerül. A
cselekvőképességre,
a
korlátozott
cselekvőképességre,
illetve
a
cselekvőképtelenségre vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyv. tartalmazza. „Minden ember cselekvőképes, akinek cselekvőképességét e törvény vagy a bíróság gondnokság alá helyezést elrendelő ítélete nem korlátozza.”31 A Polgári Törvénykönyv. megfogalmazza, hogy „aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot.”32 Korlátozottan cselekvőképes, két esetkört jelölhetünk meg. A) Életkor: Elsődleges szabályozásra kerül ki minősül kiskorúnak „Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be.”33 A törvény a következőképpen rendelkezik a nagykorúvá válásról: „A kiskorú a házasságkötéssel nagykorúvá válik.”34 Tehát ha a kiskorú a tizenhat éves kora után, tizennyolc éves kora előtt a gyámhatóság engedélyével házasságot köt, nagykorúvá, azaz cselekvőképessé válik. Korlátozottan cselekvőképesnek minősül az a kiskorú, „aki a tizennegyedik életévét betöltötte és nem cselekvőképtelen.”35 B) Gondokság alá helyezés: „Cselekvőképességében részlegesen korlátozott az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett.”36
31
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Második rész A cselekvőképesség III. cím A cselekvőképesség általános szabályai 2:8. § (1) 32 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Második rész A cselekvőképesség III. cím A cselekvőképesség általános szabályai 2:8. § (2) 33 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Második rész A cselekvőképesség IV. cím A kiskorúság miatt korlátozott cselekvőképesség és cselekvőképtelenség 2:10. § (1) 34 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Második rész A cselekvőképesség III. cím A cselekvőképesség általános szabályai 2:10. § (1) 35 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Második rész A cselekvőképesség IV. cím A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség és cselekvőképtelenség 2:11. § 36 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Második rész A cselekvőképesség V. cím A nagykorú cselekvőképességének korlátozása 2: 19. § (1)
19
Cselekvőképtelen,itt is két esetkört jelölhetünk meg. A) Életkor: „az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be.”37 B) Gondnokság alá helyezés: „az a nagykorú, akit a bíróság cselekvőképességét teljesen korlátozó gondnokság alá helyezett.”38 Az Eütv. II. fejezetében felsorolt betegjogok a következők: 1. Az egészségügyi ellátáshoz való jog 2. Az emberi méltósághoz való jog 3. A kapcsolattartás joga 4. Az intézmény elhagyásának joga 5. A tájékoztatáshoz való jog 6. Az önrendelkezéshez való jog 7. Az ellátás visszautasításának joga 8. Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga 9. Az orvosi titoktartáshoz való jog 1. Az egészségügyi ellátáshoz való jog: Az Eütv. 6.-9. §- a foglalkozik vele. Ennek megfelelően, ezeket a szakaszokat tekintve, 4 részjogosítványt fektet le: a) „ Minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez.”39 A törvény a 3. címben meghatározza, hogy mi minősül sürgős szükségnek, ez alapján: „sürgős szükség: az egészségi állapotban bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnal egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne; ”40 37
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Második rész A cselekvőképesség IV. cím A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség és cselekvőképtelenség 2:13. § 38 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Második rész A cselekvőképesség V. cím A nagykorúság cselekvőképességének korlátozása 2:21. § 39 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 6. § 40 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről I. fejezet A törvény célja, alapelvei és hatálya 3. cím Fogalom meghatározások i) pont
20
A 6. § -ban megfogalmazott jogok szoros kapcsolatban állnak az Alkotmányban, illetve az Alaptörvényben lefektetett emberi méltósághoz való joggal. b) Az Eütv. 7.§ - a megfogalmazza az egyenlő bánásmód követelményét. „Minden betegnek joga van- jogszabályban meghatározott keretek között- az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz.”41 Hátrányos megkülönböztetésnek a feltételeit, az Alkotmány 70/A. § (1) találhatóak valamint az Alaptörvény a Szabadság és Felelősség fejezet XV. cikk (2) tartalmazza. Az Eütv. meghatározza, hogy mely ellátás minősül megfelelőnek, illetve folyamatosan hozzáférhetőnek. Megfelelő ellátás: ” ha az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartatásával történik.”42 Folyamatos
hozzáférhető:
„amennyiben
az
egészségügyi
ellátórendszer
működőképessége napi 24 órán keresztül biztosítja annak igénybevehetőségét.”43 c) Harmadik részjogosítványként a törvény az egészségügyi szolgáltató és az ellátást végző orvos megválasztásához való jogot nevezi meg. Fontos, hogy ezt a jogot a betegeknek bizonyos korlátok szabják meg. „amennyiben azt az egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgőssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki.”44 További korlátot fektet le a törvény azáltal, hogy csak az egészségügyi szolgáltató működési rendjének megfelelően lehet alkalmazni a betegek jogait a szabad orvos megválasztásának joga esetén. A törvény lefekteti azt is, hogy a beteg olyan orvost választhat, akivel a nyelvének megfelelően kapcsolattartásra képes. Kifejtésre kerül az a jog is a beteg számára, hogy az orvos által megállapított diagnózist követően is lehetősége van, hogy más orvos általi megvizsgálását kezdeményezzen. d) Negyedik részjogosítványként a törvény 9.§ -ában a várólistára helyezés jogát fejti ki. 41
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 7.§ (1) 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 7.§ (2) 43 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 7.§ (3) 44 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 8.§ (1) 42
21
„Amennyiben a beteg az adott egészségügyi szolgáltatónál nem részesíthető az egészségi állapota által indokolt legrövidebb időn belül a szükséges ellátásban, tájékoztatni kell őt arról, hogy az adott ellátás mely egészségügyi szolgáltatónál biztosítható.”45 A törvény meghatározza taxatíve, hogy mit kell, hogy tartalmazzon a várólista. Ennek megfelelően: - besorolt beteg családi és utónevét - nemét - születési évét - lakóhelyét - társadalombiztosítási azonosító jelét - jogosultság sorrendjét az ellátásra vonatkozóan Fontos követelmény a betegeket illetően, ha várólistára kerül, tájékoztatni kell megfelelően a várakozás okáról, valamint a várható időtartamáról. 2. Az emberi méltósághoz való jog: Az Eütv. 10.§-ában fekteti ezt az alapvető jogot, amely a korábbiakban kifejtettnek megfelelően korlátozhatatlan. A korábbiakban kifejtettem, hogyan viszonyul az Alkotmány, valamint az Alaptörvény ehhez a joghoz. Az Eütv.-ben ez a jog azt jelenti, hogy a beteget tiszteljék, és ennek megfelelően becsületesen bánjanak vele. A beteg nem tisztelése fogalmazódik meg akkor, ha a beteget nem a nevén szólítják, hanem ettől eltérően, mint például: kismamának, vagy bácsinak nevezik. A törvény céljaként fogalmazza meg e jogot, „E törvény célja, megteremteni annak feltételeit, hogy minden beteg megőrizhesse emberi méltóságát és önazonosságát.”46 E jognak a garanciáit fogalmazza meg a törvény a következőkben: „A betegen - e törvény rendelkezésének hiányában- kizárólag az ellátáshoz szükséges beavatkozások végezhetők el.”47 „Az ellátás során a beteg jogainak gyakorlásában csak az egészségi állapota által indokolt ideig - törvényben meghatározott- mértékben és módon korlátozható. 48 45
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 9.§ (1) 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről I. fejezet A törvény célja, alapelvei és hatálya 1. cím 1.§ c) pont 47 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 10.§ (2) 48 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2 .cím 10.§ (3) 46
22
Példaként említeném a 10. § (2)–ben megfogalmazottnak megfelelően, azt a „határozatot”49, amelyben a bíróság nem vagyoni kártérítést ítélt meg, azért mert a beteget a vizsgálat terjedelméről nem tájékoztatták, ezáltal a személyiségi jogát megsértették. A beteget illetően nem csupán a gyomorvizsgálathoz szükséges vizsgálatokat végezték el, hanem további olyan vizsgálatokat is, amelyek feleslegesnek bizonyultak, valamint a betegnek további kellemetlen érzéseket valósítottak meg. További garanciát jelent: „A beteg személyes szabadsága- ellátása során- fizikai, kémiai, biológia, vagy pszichikai módszerekkel vagy eljárásokkal kizárólag sürgős szükség esetén, illetőleg a beteg vagy mások élete, testi épsége és egészsége védelmében korlátozható.”50 Ez a garancia, főként a pszichiátriai betegek vonatkozásában fontos, hogy a törvényben lefektetésre kerüljön. A törvény a további szakaszban lefekteti, hogy tilos a kínzó, megalázó, embertelen intézkedés alkalmazása. Kifejti továbbá, hogy amennyiben szükséges ez a korlátozó intézkedés, ezt a beteg kezelőorvosa rendeli el írásban. Ezt követően a beteg állapotát a szakmai szabályoknak megfelelően ellenőrzik. Az Eütv. rendelkezik a beteg várakoztatásáról, valamint arról, hogy ellátása során csak a szükséges időre és csak a feltétlenül szükséges mértékben lehet a ruházatot eltávolítani. 3. A kapcsolattartás joga: Az Eütv. 11.§- a foglalkozik vele. E jog a fekvőbeteg gyógyintézetben elhelyezett betegekre vonatkozóan állapít meg követelményeket. Ilyennek minősül, hogy „betegtársai jogainak tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságát biztosítva gyakorolhatja”51 a beteg a jogait. E jog nem korlátozhatatlan, erre utal, hogy a kapcsolattartás jogát az adott intézmény házirendje határozza meg. A törvény ezen szakasza kifejti, hogy a beteg miképpen tarthatja a kapcsolatot. Háromféle módot sorol fel: - szóban 49
Jász – Nagykun – Szolnok Megyei Bíróság 2.Pf.20.175/2010/24. számú határozata 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 10.§ (4) 51 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 11.§ (1) 50
23
- írásban - látogatókat fogadva. Egy korlátot szab azonban, a beteget megilleti az a jog, hogy megtiltsa azt, hogy mások tudomására hozzanak róla információt. E korlát alóli mentesülésnek bizonyul, ha közeli hozzá tartozó, vagy gondozója kíván a beteg állapotáról felvilágosítást kérni. A megtiltás lefekteti egyben az önrendelkezés jogát a betegnek. Az Eütv. három esetben engedi meg, hogy a beteg mellett tartózkodjon a hozzátartozója. Ezek az esetek a következők: a) „súlyos állapotú betegnek joga van arra, hogy az általa megjelölt személy mellette tartózkodjon.”52 b) „A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülője, törvényes képviselője, illetőleg az általa vagy a törvényes képviselője által megjelölt személy mellette tartózkodjon. ”53 c) „A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen”54 A szülő nőnek további joga, hogy újszülött gyermekével egy helyiségben helyezzék el. A további szakaszban kifejtésre kerül, hogy a beteg szabadon gyakorolhatja vallását, illetve saját ruháját viselheti, illetve személyes tárgyait használhatja az intézetben. 4. Az intézmény elhagyásának a joga: Az Eütv.-ben a 12.§ -ban kerül szabályozásra ez a jog. A törvény ebben a szakaszban kimondja, hogy a betegnek joga van az egészségügyi intézményt elhagyni, abban az esetben, ha „azzal mások testi épségét, egészségét nem veszélyezteti.”55 Korlátozást állít fel meghatározó esetben. Ilyen esetnek minősülhet például a pszichiátriai betegeknek az intézmény elhagyásának a joga. A törvényben szabályozásra kerül a beteg távozási szándéka. A betegnek ezt a tényt közölnie kell az orvosával, az orvosnak pedig kötelezettsége, hogy ezt a beteg dokumentációjában rögzítse. Abban az esetben, ha a beteget elengedik az egészségügyi intézményből, akkor a távozás előtt lehetőség szerint legalább 24 órával értesíteni kell erről a tényről a beteg hozzátartozóját. 52
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 11.§ (3) 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 11.§ (4) 54 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 11.§ (5) 55 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 12.§ (1) 53
24
A törvény rögzíti azonban azt az esetet, amikor a beteg anélkül hagyja el az egészségügyi intézményt, hogy arról kezelőorvosát tájékoztatná. Ebben az esetben is fennáll az orvosnak az a kötelezettsége, hogy a beteg dokumentációjában ezt rögzítse, illetve többlet kötelezettségként jelenik meg, hogy „- ha a beteg állapota indokolja - a gyógyintézet elhagyásának tényéről értesíti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságokat, valamint cselekvőképtelen beteg esetén a törvényes képviselőt.”56 5. A tájékoztatáshoz való jog: Az Eütv. 14-15.§-a foglalkozik vele. Ez a jog a beteg egyik legfontosabb jogának is tekinthető. Fontos a gyógyuláshoz az, hogy a beteg tudja, hogy a mi a betegségének az oka, mit várhat, milyen időtartamú, milyen kezelésben kell részt vennie ahhoz, hogy meggyógyuljon. Ahhoz, hogy ez mind megvalósuljon szükséges az a fajta kapcsolat, amelyet dolgozatom elején is említettem, tehát az, hogy az orvos és a beteg között kialakuljon az együttműködés, vagyis az, hogy partnerként kezeljék egymást. A tájékoztatáshoz való jog megteremti a bizalmat az orvos és a beteg között. E jog a Polgári Törvénykönyvben alapelvként van lefektetve. „A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni. A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.”57 Az Eütv.-ben foglalt ez a jog, a beteg számára teljes körű tájékoztatást jelent. A törvény felsorolja miről kaphat a beteg megfelelő tájékoztatást. Ezek a következők: a) „egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is b) javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól, d) a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól, e) döntési jogának a javasolt vizsgálatoknak, beavatkozások tekintetében, f) a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről, 56 57
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 12.§ (3) 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Első könyv Bevezető rendelkezések 1:3. § (1)- (2)
25
g) az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről, h) a további ellátásokról, i) a javasolt életmódról.”58 A tájékoztatásnak olyannak kell lennie, hogy azt a beteg megértse, ezért a tájékoztatás során figyelemmel kell lenni a betegnek az életkorára, lelki állapotára, iskolai végzettségére. Szükség esetén tolmács/jeltolmács alkalmazására is sor kerülhet. A betegnek joga van kérdezni. E jog kimondja, hogy a betegnek joga van, hogy az elvégzett vizsgálatokról tájékoztassák, illetve arról is, ha esetlegesen a vizsgálatot meg kell ismételni. Kiterjed a betegnek a joga arra vonatkozóan is, hogy tudja, hogy kik vesznek részt az ő ellátásában. Az orvosi kötelezettség abban áll fenn, hogy meghatározott esetekben a vizsgálatot, és azt követő ellátást meg kell téríteni a betegnek, fontos, hogy ezekben az esetekben a tájékoztatás megtörténjen. A betegek tájékoztatásához fűződő jog nem csupán a cselekvőképes beteget, hanem egyaránt a korlátozottan cselekvőképes, és a cselekvőképtelen beteget is megilletik. „A cselekvőképes beteg a tájékoztatásról lemondhat, kivéve, ha betegsége természetét ismerni kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse.”59 6. Az önrendelkezéshez való jog: Az Eütv. 15.-19.§ szabályozza. E jog mögött alkotmányos háttér áll, mint korábban kifejtettem az Alaptörvény meghatározott szakaszának megfelelően az emberi méltósághoz való jogból levezethető az önrendelkezéshez való jog. Az Eütv. e joggal kapcsolatban kimondja, hogy „kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.”60 Ez a jog, egyszerre több jogot is magába foglal, ezek a következők: -
ellátás visszautasításának jogát,
-
tájékoztatáshoz való jogot,
-
intézmény elhagyásának a jogát.
Az Eütv.-ben azonban mégis önálló betegjogként foglalkozik vele. A törvény megfogalmazza, az egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltételét, ami nem más, mint „hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, 58
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 13. § (2) a)-i) pont 59 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 14. §(1) 60 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 15.§ (1)
26
megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja.”61 Ezt akár szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is megteheti. Megfogalmazásra került, hogy a beteget megilleti, hogy a beavatkozáshoz való beleegyezését bármikor visszavonhatja, illetve szankcionálja azt, ha visszavonásának az indoka nem volt alapos, ekkor a felmerült kárt meg kell térítenie. E jog keretében kiemelik az invazív beavatkozásokat és az önkéntes gyógykezelésbe vételt a pszichiátriai betegek vonatkozásában. a) invazív beavatkozásnak minősül a testnyílásba behatoló beavatkozások b) Önkéntes gyógykezelésbe vétel: Az önrendelkezési jog keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy az adott egészségügyi ellátást igénybe veszi-e vagy sem, valamint mely pszichiátriai kezelésbe egyezik bele, illetve melyiket utasítja vissza. Megemlíteném itt a nemzetközi kitekintést, az utóbbi 40 évben ezzel kapcsolatosan komoly változások történtek, mivel az 50’es 60’as években a nem-önkéntes intézeti kezelés feltételeit tágra nyújtották. A 70’es években ezek a feltételek szigorították, már ebben a korszakban a büntetőjogból ismeretes őrizetbe vétel és előzetes letartóztatással kapcsolatos feltételeket vetítették ki a pszichiátriai betegek kezelésének visszautasítására. Hazánkban létrehozták a „kötelező gyógykezelés”
62
intézményét, amelyet a bíróság akkor rendelhet el, ha a sürgősségi
gyógykezelés nem indokolt, de a beteg veszélyeztető magatartást tanúsít. Hazánkban az egészségügyi törvény nem tesz különbséget a nem-önkéntes intézeti beutalás, és a nemönkéntes kezelés között. Ezzel ellentétben nemzetközi kitekintésben e két intézmény között különbség van. A CPT (Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Elleni Európai Bizottság) 1999-ben magyarországi látogatása után megállapította, hogy nem elfogadható, hogy nem tesz a két intézmény között különbséget. 2002-ben Magyarországon kihirdetett Európa Tanács Oviedói Egyezménye - amelyet korábban említettem a dolgozatom Bioetikai Konvencióként - szerint kötelező lenne elkülöníteni, azonban az egészségügyi törvény ennek a kötelezettségnek nem tesz eleget.
61
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 15.§ (3) 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről X. fejezet Pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása 2. cím Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése 200. § 62
27
Az a) és b) pont esetén a törvény kimondja, hogy a beleegyezést kötelező írásba foglalni, vagy „ha két tanú együttes jelenlétében, szóban vagy más módon megtett nyilatkozata szükséges.”63 E jog keretében szabályozásra került az is, hogy a cselekvőképes beteg megfelelő alakiságok mellett tett nyilatkozatával megjelölheti azt a személyt, aki - ha ő cselekvőképtelen
lesz
-,
helyette
jogosult
beleegyezési
jogát,
vagy
ellátás
visszautasításhoz való jogát gyakorolni. Az Eütv. törvényi vélelmet állít fel az által, hogy meghatározza, hogy mely esetekben kell vélelmezni, azt, hogy a beteg a beleegyezését adta az egyes beavatkozásokhoz. Vannak olyan esetek, amelyben nem kell a betegnek a beleegyezését adnia a beavatkozáshoz. Ilyennek minősül „ha az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása mások egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti.”64 7. Az ellátás visszautasításának joga: Az Eütv. 20.-23.§ foglalkozik ezzel a betegjoggal. Ez a jog a cselekvőképes beteget illeti meg. A törvény kimondja, hogy a beteg olyan ellátást, amely maradandó károsodáshoz vezetne, csak az alaki feltételeknek megfelelően utasíthatja vissza. Fontos, hogy a visszautasítás jogát a betegnek a dokumentációjában rögzíteni kell, amelyet 2 tanú hitelesít. A betegnek lehetősége van „életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan.”65 Ebben az esetben is irányadó az, hogy az alaki feltételeknek megfelelően utasíthatja vissza az ellátást. Kimondja továbbá a törvény, hogy ilyen visszautasítás esetén, ahhoz, hogy ez érvényes legyen szükséges egy háromtagú bizottság döntése, azaz, hogy „az orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg a döntését annak következményei tudatában hozta meg, továbbá a beteg az orvosi bizottság nyilatkozatát követő 3. napon - két tanú előtt – ismételten kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát.”66
63
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2.cím 15. § (5) 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2.cím 17. § (2) a) pont 65 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 20.§ (3) 66 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 20.§ (4) 64
28
Amennyiben a beteg nem járul hozzá az orvosi bizottság általi vizsgálathoz, az ellátás visszautasítására vonatkozó jogát nem lehet érvényesnek tekinteni. Az orvosi bizottsága tagjai: -
a beteg kezelőorvosa
-
egy szakorvos, amely a beteg kezelésében nem vesz részt
-
egy pszichiáter szakorvos
Fontos követelményt fogalmaz meg a törvény amikor, kimondja, hogy „A beteg a visszautasításra
vonatkozó
nyilatkozatát
bármikor,
alaki
kötöttség
nélkül
visszavonhatja.”67 A törvény eltérő szabályokat állapít meg a korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképtelen beteg esetén, amikor úgy szabályoz, hogy ezek a betegek nem utasíthatják vissza azokat az ellátásokat, amelyek elmaradása esetén az állapotukat maradandóan károsítaná. A továbbiakban megfogalmazásra kerül az is, hogy ezeknek a betegeknek gyógyíthatatlan betegség esetén, ha visszautasítják az ellátást, akkor „az egészségügyi szolgáltató keresetet indít a beleegyezés bíróság általi pótlása iránt.”68 Erre a Polgári perrendtartás nem peres eljárási szabályai az irányadó. A kezelőorvos kötelezettségének minősül, hogy a beteg állapota által indokolt ellátást megkapja, mindaddig ameddig a bíróság nem hozza meg a döntést ez ügyben. Ennek érdekében az orvos „igénybe veheti a rendőrhatóság közreműködését.”69 A törvény a továbbiakban még két eset kört említ. Az egyik, amikor a cselekvőképes beteg a későbbiekben esetlegesen cselekvőképtelen lesz, még a másik, amikor a cselekvőképes beteg rendelkezik cselekvőképtelenségének esetére. a) ha a későbbiekben esetelegesen cselekvőképtelen lesz: Ebben a szakaszban a törvény három pontot említ. 1. visszautasítja a vizsgálatokat, kivéve, ha az mások számára veszélyt jelent 2. visszautasíthatja az életmentő vagy életfenntartó beavatkozásokat, ha az olyan súlyos, hogy halálhoz vezet
67
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 20.§ (8) 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 21.§ (2) 69 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 21.§ (3) 68
29
3. „egyes
életfenntartó,
életmentő
beavatkozásokat,
ha
gyógyíthatatlan
betegségben szenved és betegsége következtében önmagát fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai megfelelő gyógykezeléssel sem enyhíthetőek.”70 b) cselekvőképtelenségére vonatkozóan rendelkezik: Ilyenkor a cselekvőképes beteg megjelöli azt a személyt, aki helyette fog dönteni az adott beavatkozásokat illetően. Dolgozatomban itt említeném meg azt az „AB. határozatot”71 amelyben, az Alkotmánybíróság elemezte az önrendelkezési jogot, illetve ezen belül az ellátás visszautasításának a jogát. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány is érkezett, amelyek támadták az egészségügyről szóló törvény rendelkezéseit, azért mert ezek a rendelkezések nem teszik lehetővé az emberhez méltó halált. A határozat a következőképpen rendelkezett: „Az Alkotmánybíróság az annak megállapítására irányuló indítványokat, melyek szerint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 15. § (2) bekezdése, 20. § (3) és (4) bekezdése, 22. § (4) bekezdése és 23. § (1) bekezdése alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan betegeknek az életfenntartó vagy életmentő orvosi beavatkozás visszautasítására vonatkozó önrendelkezési jogát, elutasítja.”72 Ezen határozat alapján kimondható, hogy az Alkotmánybíróság az eutanázia ellen foglal állást, ugyanakkor ezzel mintegy párhuzamban megállapítja, hogy nem minősül alkotmányellenes korlátozásnak az Eütv. rendelkezései. Az eutanázia szó jelentését értelmezhetjük úgy, hogy a gyógyíthatatlan betegek halálba segítése az orvos által. Két fajtája alakult ki: a) Aktív eutanázia: Amely hazánkban tilos, ezáltal a törvény büntetni rendeli. Ez esetben az orvos tevékenysége által nemcsak a gyógyíthatatlan beteg, hanem az egészséges ember is belehalhat a kezelésbe. Ilyennek minősül például, ha halálos injekciót ad be az orvos a betegnek. b) Passzív eutanázia: Hazánkban a halálba segítésnek ezen a módját nem rendeli büntetni a törvény, az orvos a betegnek a kezelését befejezi úgy, hogy például lekapcsolja a beteg lélegeztető gépét és ezáltal segíti a halálba. Az Eütv. e tekintetben 70
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 22.§ (1) c) pont 71 22/2003. (IV. 28.) AB határozat 72 22/2003. (IV. 28.) AB határozat 3. pontja
30
kimondja, hogy a beteg önrendelkezési jogának megfelelően,- a korábbiakban e jognál részletes kifejtésre került- szabadon döntheti el a beteg, hogy kívánja-e az egészségügyi ellátást igénybe venni. A határozathoz több alkotmánybíró is párhuzamos indokolást, illetve különvéleményt fűzött. A határozathoz fűzött különvélemények tekintetében Dr. Bihari Mihály alkotmánybíró szerint Eütv. 20.§ (3) és (4) bekezdése alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan betegnek az életfenntartó vagy életmentő orvosi beavatkozás visszautasítására vonatkozó önrendelkezési jogát. „Nem értek egyet azzal, hogy az Alkotmánybíróság a határozat rendelkező részének 3. pontjában elutasítja az annak megállapításra irányuló indítványokat, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban Eütv.) 20.§ (3) és (4) bekezdése alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan betegeknek az életfenntartó vagy életmentő orvosi beavatkozás visszautasítására vonatkozó önrendelkezési jogát.”73 A különvélemény I. része az emberi méltósághoz való jog és az eutanázia kapcsolatát vizsgálja, a II. rész az eutanázia fajtáit részletezi, a III. rész az önrendelkezési jog alkotmányos és alkotmányellenes korlátait vizsgálja. 8. Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga: Az Eütv.-ben a 24.§-ában kerül lefektetésre ez a jog. E jog kapcsolatban áll a már részletezett tájékoztatáshoz való joggal. A betegnek „joga van ahhoz, hogy egészségügyi adatairól tájékoztatást kérjen.”74 Ez a jog kizárólag abban az esetben korlátozható az orvos által, ha a beteg tudomásszerzése az adott betegség hátrányára jelentkezne. A törvény különbséget tesz az egészségügyi dokumentáció, illetve az egészségügyi adat között. Dokumentációnak minősül a beteg ellátása, szolgáltatása során keletkezett valamint az egészségügyi dolgozók tudomására jutott adatok. Ez esetben az „egészségügyi szolgáltató”75 rendelkezik ezekkel. Adatnak minősül a beteggel kapcsolatba hozható legszemélyesebb információk. Ez esetben ezzel a beteg saját maga rendelkezik. Kifejtésre kerül az is, hogy a betegnek milyen jogosultságokat fektet le a törvény a dokumentáció megismerésén belül. 73
22/2003. (IV. 28.) AB határozat- Dr. Bihari Mihály alkotmánybíró különvéleménye 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 24.§ (1) 75 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 24.§ (2) 74
31
Ezek a következők: A betegnek joga van, „a gyógykezeléssel összefüggő adatainak kezeléséről tájékoztatást kapni, a rá vonatkozó egészségügyi adatokat megismerni, az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról kivonatot vagy másolatot készíteni vagy saját költségére másolatot kapni, a fekvőbeteg–gyógyintézetből történő elbocsátáskor zárójelentést kapni, az egészségügyi adatairól indokolt célra – saját költségére összefoglaló vagy kivonatos írásos véleményt kapni.”76 A törvény megfogalmazza a beteg számára azt a jogosítványt is, hogy lehetősége van kérni hibás egészségügyi dokumentáció kijavítását. Fontos kritérium azonban a kijavítást illetően, hogy ezt úgy kell elvégezni, hogy az eredeti adat látható maradjon. A betekintési jog esetén a törvény megfogalmazza, hogy amennyiben, a dokumentációban olyan adat is szerepel, amely másnak a magántitkának minősül, ebben az esetben a beteg csak a rá vonatkozó részt tekintheti meg, illetve csak erről kérhet másolatot. Továbbá a betekintést illetően, a betegnek lehetősége van arra, hogy más személyt felhatalmazzon arra, hogy a rá vonatkozó adatokba betekintést nyerjen. Dolgozatomban, a II. fejezetben a pszichiátriai beteget illető adatvédelemről és adatkezelésről részletes bemutatást fogok adni. 9. Az orvosi titoktartáshoz való jog: Az Eütv.-ben nevesített utolsó jog, amellyel a törvény 25. §-a foglalkozik. A titoknak a fogalmát a következőképpen határozhatjuk meg: titok olyan ismeret, adat, információ, amelyet kevesen ismernek, és csak szűk körben kivételesen adható tovább. Mert ha továbbadásra kerülne sor, akkor a jog által védett érdekek sérülnének. A Polgári Törvénykönyv deklarálja, hogy mi minősül sérelemnek: „Személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen: e) a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése.”77 A titkok különféleképpen csoportosíthatóak: levéltitok, magántitok, üzleti titok, hivatásbeli titok.
76
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 24.§ (3) a) - e) pont 77 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Személyiségi jogok XI. fejezet Általános szabályok és egyes személyiségi jogok 2:43. § e)
32
Hivatásbeli titok: „amelyeket hivatásuk gyakorlása során közben ismernek meg a hivatásukat gyakorlók. Ezen titkok közé tartozik az orvosi titok is.”78 A jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv a következőket fogalmazta a titkok kapcsán: „A magántitok védelme kiterjed különösen a levéltitok, a hivatásbeli titkok és az üzleti titok oltalmára. A magántitok megsértését jelenti különösen a magántitok jogosulatlan megszerzése és felhasználása, nyilvánosságra hozatala vagy illetéktelen személlyel való közlése.”79 Az orvosi titok fogalmát az Eütv. szabályozza. „Az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatok”80 orvosi titoknak minősülnek. A törvény szabályozza, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek csak az arra jogosulttal közölhetnek az információt a betegről. A beteg jogaként deklarálta az Eütv. hogy, vizsgálata, gyógykezelése során kik legyen jelen, illetve kiket zár ki a részvételből. A betegek jogainak részletes kifejtése után e fejezet zárásaként a betegek kötelezettségeit mutatom be. A betegek kötelezettségei: Mint ahogy a dolgozatom elején kifejtettem, a paternalista modellt felváltotta egy olyan kapcsolat, amely az orvos és beteg között szerződéses viszonyt teremt. A szerződéses kapcsolatokban kiemelkedően fontos a jogok és kötelezettségek összessége. Levetítve a betegre vonatkozóan, fontos kiemelni, hogy a betegeknek nem csupán jogaik vannak, hanem kötelezettségek is terheli őket. A szerződéses kapcsolatokban kiemelkedő jelentőséggel bír az, hogy a feleket együttműködési kötelezettség terheli. Ennek a kötelezettségnek fontos eleme a tájékoztatási kötelezettség, amely nem csupán az orvosra terjed ki, hanem a betegre is egyaránt. Az Eütv. rendelkezik eme kötelezettségekről oly módon, hogy a beteg köteles tájékoztatni az egészségügyi dolgozókat „mindarról amely szükséges a kórisme megállapításához, a megfelelő kezelési terv elkészítéséhez és a beavatkozások elvégzéséhez, mindarról amely mások 78
Dr. Tarr György: Élet és egészség, orvos és beteg, jog és erkölcs, az emberi méltóság fogalom szférájában (Az orvoslási jog vázlata) Püski Kiadó kft., Budapest, 2003. 241. oldal 79 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Személyiségi jogok XI. cím Általános szabályok és egyes személyiségi jogok 2: 46. § (1)- (2) 80 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 25. §(1)
33
életét vagy testi épségét veszélyeztetheti.”81 Az Eütv. mint egy alapvető kötelezettségként fogalmazza meg azt, hogy a beteg köteles az egészségügyi szolgáltató működési rendjét betartani. A működési rend alatt a házirend értendő. A tájékoztatási kötelezettség kiterjed a beteg által tett korábbi egészségügyi kezelésre vonatkozó jognyilatkozatokra is egyaránt. A tájékoztatási kötelezettségre vonatkozóan ki kell még emelni, hogy a betegnek kötelezettsége fertőző betegség esetén megnevezni azokat a személyeket, akiktől a betegséget megkapta, illetve akiket megfertőzhetett. A fertőző betegség definíciója a következőképpen került megfogalmazásra: „specifikus fertőző ágensek vagy azok toxikus termékei által okozott megbetegedés amelyet, adott kórokozónak vagy termékének egy fertőzött személyből, állatból vagy rezervoárból egy arra fogékony gazdaszervezetbe való közvetett vagy közvetlen átjutása hoz létre.”82 A beteg köteles a gyógyintézetnek a házirendje szerint eljárni. Bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat a beteg megfelelő térítési díj ellenében jogosult igénybe venni. Ilyen minősül például egyes fogászati kezelések. Fontos követelmény e tekintetben, hogy ezekről a térítés ellenében igénybe vehető szolgáltatásokról megfelelő tájékoztatást kapjon az orvostól, illetve, hogy az egészségügyi intézményekben ezek az információk kifüggesztésre kerüljenek. Lefektetésre kerül az is, hogy a beteg köteles más betegeket tiszteletben tartani és ennek megfelelően eljárni. E fejezet lezárásaképpen, a következőkben bemutatásra kerül az Eütv.-ben felsorolt betegjogokat hogyan lehet hazánkban érvényesíteni.
4. A betegek jogainak érvényesítése hazánkban Fontos követelményi rendszernek minősül az, hogy nem elegendő, hogy az Eütv. kifejti, részletezi a betegek jogait és kötelezettségeit, hanem ezen túlmenően lefekteti azt is, hogy valójában hogyan jussanak érvényre eme fontos jogok. Erre vonatkozóan az Eütv. II. fejezetének 3. címe foglalkozik vele.
81
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím 26.§ (2) a)- b) pont 82 8/1998. (VI. 3.) NM rendelet A fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről Általános rendelkezések 3/A. § 5. pont
34
Az Eütv. rendelkezik a betegek panaszainak a kivizsgálásáról, a betegjogi képviselőről, a betegjogi és mellette az ellátottjogi és gyermekjogi képviselőt foglalkoztató szervről, valamint a közvetítői tanácsról, amelyre vonatkozóan az Eütv. ki is emeli, hogy „a tanács összetételét, a közvetítői eljárás rendjét külön törvény szabályozza.”83 Ez a törvény a 2000. évi CXIV. törvény az egészségügyi közvetítői eljárásról. Mindezek mellett a betegjogok érvényesítésének további módjainak minősül: -
egy adott kórház etikai bizottsága, amelynek szabályai ugyancsak az Eütv.-ben kerültek szabályozásra
-
Magyar Orvosi Kamarához fordulás lehetősége etikai és fegyelmi ügyekben
-
Közigazgatási kérelem az adott intézménynek a felügyeleti szervéhez
-
polgári peres út igénybevétele
-
büntető feljelentés tétele
-
civil szervezetek, amelyek foglalkoznak a betegjogok védelmével, ilyennek minősül a TASZ, azaz a Társaság a Szabadságjogokért Egyesület, illetve a Szószóló Alapítvány, amelynek egyik modellkísérlete a szakdolgozatom II. fejezetében a pszichiátriai betegekre vonatkozóan kifejtésre kerül.
-
OBDK-hoz azaz, az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központhoz való fordulás.
A következőkben részletesen az Eütv. rendelkezéseinek megfelelően bemutatásra kerül a beteg panaszainak kivizsgálása és a betegjogi képviselő, illetve ehhez szorosan kapcsolódó intézményként az OBDK mint központi hivatal. Az Eütv. kimondja az egészségügyi szolgáltató kötelezettségként akként, hogy amikor a beteget a felvételének időpontjában köteles tájékoztatni a betegjogokról, illetve ezen jogoknak az érvényesítéséről, valamint a tájékoztatás kiterjed az intézmény házi rendjére is egyaránt. A beteg tekintetében a betegjogok érvényesítésének egyik lehetőségeként jelöli meg a panasztételt, amelyet a szolgáltatónál illetve az egészségügyi intézmény fenntartójánál is egyaránt megtehet. Ennek érdekében az előbbiekben említett intézmények köteles
83
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 3. cím 34. §(2)
35
„ennek az eredményéről a beteget a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb harminc munkanapon belül írásban tájékoztatni.”84 Egyéb szabályait az intézmény belső szabályzatában kerül lefektetésre. A következőkben a betegjogi képviselő szabályozása kerül kifejtésre. Hazánkban a betegjogi képviselő „intézményét” az Eütv. vezette be. A törvény 2000 januárjától írta elő kötelező jelleggel ennek a személynek a működését. Az Eütv. erre vonatkozó rendelkezései között elsődlegesen kifejti, hogy „a betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi képviselőt foglalkoztató szerv keretei között látja el feladatait.”85 Ez a szerv az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ, amelynek rövidítése az OBDK, kifejtésére a későbbiekben kerül sor. Az Eütv. rendelkezik arról, hogy ki minősülhet betegjogi képviselőnek. Feltételei: -
„büntetlen előélet
-
nem állhat egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt
-
felsőfokú végzettséggel rendelkezik
-
megfelel a jogszabályban meghatározott képesítési és összeférhetetlenségi szabályoknak”86
További kritériumnak minősül, hogy a betegjogi képviselőnek a Kormány által kijelölt szerv nyilvántartásában szerepelnie kell. A nyilvántartás adattartalma kiterjed: -
a képviselő nevére
-
születési helyére, idejére
-
lakóhelyére és tartózkodási helyére
-
állampolgárságára
-
valamint a képesítésére vonatkozó adatokra.
Az Eütv. részletesen kifejti, hogy mi minősül a tevékenységének. Ezek a következők: 84
1997. évi CLIV.törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 3. cím 29. § (2) 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 3. cím 30. § (1) 86 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 3. cím 30. § (1) 85
36
-
„segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések feltételében,
-
segít a betegnek a panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását,
-
a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tehet az egészségügyi szolgáltató vezetőjénél, fenntartójánál, illetve - a beteg gyógykezelésével összefüggő ügyekben - eljár az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnál, és ennek során képviseli a beteget,
-
rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi dolgozókat a betegjogokra vonatkozó szabályokról, azok változásáról, illetve a betegjogok érvényesüléséről az egészségügyi szolgáltatónál.”87
A panasztétel tekintetében elmondható, hogy a betegjogi képviselő nagyon jó ellensúlyt jelenthet, mivel közvetítő szerepet tölt be a nyíltan panaszkodni ritkán merő beteg és az egészségügyi intézmény között. A betegjogi képviselő jogosult egyedi ügyekben is eljárni, azonban ennek feltételeként jelenik meg kizárólag a betegtől kapott meghatalmazás. Abban az esetben, ha tevékenysége esetén jogsértést vagy egyéb hiányosságokat tapasztal, erről a szolgáltató vezetőjének vagy a fenntartójának a figyelem felhívása mellett egyben javaslatot is tesz ennek a megszüntetésére. Ha változás nem történik e tekintetben a betegjogi képviselő jogosult további intézkedés megtételére. Kiemelt figyelmet nyújt „az életkoruk, testi vagy szellemi fogyatékosságuk, egészségi állapotuk, illetve társadalmi- szociális helyzetük miatt kiszolgáltatott helyzetben lévők betegjogi védelmére.”88 Kivételes esetként említhető, hogy jogosult a betegnek a hozzátartozójának a meghatalmazása alapján is eljárni.
87
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 3. cím 30. § (2) a)- d) 88 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 3. cím 30. § (5)
37
Tevékenységének ellátása esetén a szolgáltató területére beléphet, iratokba betekinthet, az ott dolgozókhoz kérdést tehet fel, orvosi titoktartási kötelezettsége áll fenn, valamint a beteg adatait megfelelően kell kezelnie. Két tényt hatósági bizonyítvánnyal köteles igazolni, ez nem más, mint a büntetlen előélet, illetve az, hogy nem áll foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. Abban az esetben, ha ilyen munkakört kíván betölteni, szükséges igazolásképpen a pályázatához csatolni. Meghatározott esetben az OBDK, tehát a betegjogi képviselőt foglalkoztató szerv írásban kérheti, hogy tizenöt munkanapon belül igazolja ezen tényeket. Az OBDK a betegjogi képviselő tevékenysége során is tehet erre vonatkozóan felhívást. Ha a tények tekintetében nem áll fenn negatív meghatározás, akkor ez esetben a hatósági bizonyítvány díját köteles megtéríteni a képviselőnek. Megbízatása megszűnik a törvényben meghatározott két esetben: -
nem igazolja a hatósági bizonyítványhoz kötött tényeket a felhívás ellenére sem
-
az OBDK a hatósági bizonyítvány alapján megállapítja, hogy a betegjogi képviselő büntetett előéletű, vagy a foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll.
Fontos követelmény a betegjogi képviselővel szemben hogy munkája során az egészségügyi
szolgáltatótól
függetlennek
kell
lennie,
valamint
az
OBDK
alkalmazottjának minősül. Mindkét szerv biztosítja ennek vonatkozásában a betegjogi képviselő elérhetőségét az intézményekben. Az OBDK-ról szóló Kormány rendeletben a betegjogi képviselőkre vonatkozó szabályozás közül a következőt emelném ki: „A betegjogi képviselő az OBDK által meghatározott időtartamban fogadóórát tart a 100 ágyasnál nagyobb kapacitású fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatóknál.”89 A betegjogi képviselők bemutatásáról szóló rész záró gondolataként a következőket idézném: „A jogvédők több éves tapasztalata alapján a legtöbb jogsértés gyökere a nem megfelelő tájékoztatásból fakad. Sokszor a betegek nem tudnak megfelelően kérdezni,
89
214/2012. (VII. 30.) Korm. Rendelet az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központról
38
és az egészségügyi dolgozók nagy része is a kérdések hiányában úgy gondolja, hogy a beteg a szükséges információkat megkapta.”90
Ezt követően szakdolgozatomban rátérnék az OBDK intézményére. A betegjogi képviselőket korábban foglalkoztató szerv a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal volt. Ez a hivatal 2011 januárjától kezdte meg működését. Majd ezt követően a betegjogi képviselőket foglalkoztató szerv az OBDK lett. „Az Országos Betegjogi, Elátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) a 214/2012 (VII. 30) Korm. rendelet hozta létre, mely 2012. november 1-től kezdte meg működését. Az OBDK jogvédelmi feladatait tekintve a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal és a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány jogutóda.”91 Az OBDK székhelye Budapesten található. Feladatait tekintve a következő csoportokra bontható: 1. Jogvédelmi képviselet ellátása keretében meghatározott feladatok 2. Eljárásban való szerepe 3. Hatósági feladatok 4. Nemzetközi kapcsolattartónak minősül A jogvédelmi képviselet keretében tájékoztat, elősegíti a panaszjog gyakorlását. Az eljárásaiban minkét félnek tehát az orvosnak-betegnek is a védelmében eljár. Közvetítő szerepét peren kívüli eljárásban valósítja meg. Célja, hogy mindkét fél számára megfelelően kerüljön rendezésre a vitás kérdés. Az OBDK a jogutód nélkül megszűnt egészségügyi intézményekben keletkezett egészségügyi dokumentációt kezeli.
90
Dr. Csehák Judit: Kérdezni tudni kell avagy mit kérdezzek orvosomtól Kérdésgyűjtemény Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány, Budapest, 2006. 5. oldal 91 Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ szakmai beszámolója a 2012. évi betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi feladatok ellátásáról, Budapest 2013. március 26. http://www.obdk.hu/UserFiles/obdk_beszamolo_2012.pdf 1. oldal
39
Hatósági feladat körében a betegjogi képviselőkről, valamint az ellátottjogi és gyermekjogi képviselőről nyilvántartást vezet, amelyre vonatkozó szabályokat a korábbiakban a betegjogi képviselő résznél kifejtésre kerültek. Azért is minősül nemzetközi kapcsolattartónak, mert figyelmet szentel arra vonatkozóan is, hogy egy adott határon átnyúló egészségügyi intézményben hogyan lehet egy egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve milyen szabályok vonatkoznak a jogorvoslati lehetőségekre, panasztételre.
Az I. fejezetben részletes bemutatásra került a betegek jogainak kialakulása, majd ezt követően a betegjogok szabályozására került át a hangsúly nemzetközi kitekintésben és hazánkban egyaránt. Dolgozatom II. fejezete a pszichiátriai betegek jogaival, mint „speciális” betegjogok kerül részletes kifejtésre.
II. fejezet A pszichiátriai betegek jogai Az előző fejezetben kifejtésre került a betegjogok, kötelezettségek. Ebben a fejezetben a betegjogok egyik „speciális” területe a pszichiátriai betegekre vonatkozó jogok és kötelezettségek kerül bemutatásra. Ezeket a betegeket azért is fontos külön említeni, mert ők egyes esetekben még kiszolgáltatottabb helyzetben lehetnek a többi beteggel szemben, ezért is fontos, hogy a gyógykezelésükre vonatkozóan külön garanciális szabályok fogalmazódtak meg. Jelenleg hazánkban az Eütv. külön fejezetet szentelt e betegjogok szabályozására. Ennek részletes szabályai, a későbbiekben kifejtésre kerül.
1. Pszichiátria (mentális) betegség Ezen pont alatt kitérnék ennek a betegségnek az eredetére, illetve a jelentésére.
40
Új etikai kérdések merültek fel, amelyet a modern biológia és orvostudomány már nem tudott megválaszolni, ezáltal fejlődésnek indult a bioetika, amely külföldön és hazánkban is egyaránt elterjedt. A bioetikán belül találhatjuk a pszichiátriát, amely legközelebb áll a filozófia problémák megoldásához. A pszichiátria szó eredetét vizsgálva, megállapítható, hogy görög eredetű, a psyche szóból ered, melynek magyarra való fordítása: a lélek megszemélyesítése. A psyche szót említve, kitérnék az ezzel kapcsolatos görög mitológiára. „Volt egyszer egy király és annak három lánya. A legfiatalabbik, Psyche olyan szép volt, hogy istennőnek látszott, aki halandók társaságába került. Szépsége Venus-éval vetekedett, aki emiatt féltékeny lett rá és bosszút esküdött. Fiát- Cupido-t, a szerelem szárnyas istenét – kérte fel, segítsen abban, hogy Psyche belebolonduljon a leghitványabb, legalávalóbb teremtménybe, akit valaha hátán hordott a föld. Nem számolt azonban azzal, hogy Psyche szépsége megbabonázza Cupido-t is, aki beleszeretett és nem teljesítette a parancsot. Cupido elhatározta, hogy próba elé állítja Psyche-t, vajon méltó-e szerelmére. A lány – gonosz nővérei hatására- nem állta ki a próbát, ezért Cupido szomorúan búcsút mondott neki. Psyche azonban megszerette Cupido-t, ezért elhatározta, hogy akár élete végéig is keresni fogja őt. Vándorlása során megpróbálta elnyerni az istenek jóindulatát, Venus elé járult, hogy megbékítse. Venus számtalan életveszélyes próbát eszelt ki, de Psyche minden feladatot sikerrel teljesített. Cupido értesülve a történtekről felrepült az Olympusra és Jupiter közbenjárását kérte ahhoz, hogy Psyche – vel frigyre léphessen. Jupiter áldását adta és miután a halhatatlanság kegyelmével is felruházta Psyche –t, már Venusnak sem volt kifogása a házasság ellen. A Szerelem és a Lélek keresték egymást és sok próbatétel után egymásra találtak.”92 A pszichiátria szó jelentése lélekgyógyászatot jelent.
A) A pszichiátriai betegségről általánosságban A pszichiátriában elég nagy számban jelen vannak a nem szándékos visszaélések, ennek magyarázatát három okban találhatjuk meg: 92
Kovács Györgyi - Sziklay Júlia - Zombor Ferenc: A pszichiátriai betegek joga személyes adataik védelméhez. Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet A Nyílt Társadalom Intézet Társintézete, Budapest, 1997. 1. oldal
41
1. A pszichiátria illetékessége nem behatárolható, bizonytalan. Ezáltal a pszichiáter feladatköre sincs egyértelműen lefektetve. Eltérő nézetek alakultak ki abban a tekintetben, hogy mit tekintenek az egyes emberek a pszichiátria feladatának. Egyes emberek a pszichiátria feladatát lecsökkentve csak a beteg szenvedésének a csillapításában, betegsége megelőzésében illetve gyógyításában látják. Míg mások ezzel eltérően kiterjesztik a pszichiátria feladatkörét alapvető társadalmi célok segítésére. 2. Hiányoznak az objektív kritériumok, ez alatt értendő a laboratóriumi leletek, kórbonctani és szövettani módszerek, illetve képalkotó eljárások, amelyekkel nem lehet a pszichiátriai diagnózist megállapítani. Csak is kizárólag a beteg viselkedésének a megfigyelése és a beteg szubjektív beszámolója az irányadó, melyeknek az értékelése függ a társadalmi normáktól, ezáltal fennáll a lehetősége, hogy a diagnózist is befolyásolhatják az értékítéletek. 3. A pszichiátriai diagnózis alapján a pszichiáter utalja be a betegnek tekintett embert kényszerrel a kórházba, illetve a beteget akarata ellenére esetlegesen kezelésben lehet részesíteni, valamint a pszichiátriai betegeket meg lehet fosztani a legalapvetőbb szabadságjogaitól. A pszichiátriai betegséggel kapcsolatosan számos tévedés merült fel, amelyet korábban pszichiátriai
betegségnek
tituláltak,
azonban
„mára”
már
kinőtte
ebbéli
megfogalmazását. Ide sorolható példálózó jelleggel a homoszexualitás, amelyet kezdettől fogva a zsidó hagyomány elítélt, melyre a pszichiátria szakirodalom ma már az emberi szexualitás egészséges variánsának tekinti. Továbbá ide sorolható még a maszturbáció amelyet a zsidó- keresztény tradíció ugyancsak elítélt. Az orvostudomány számos érvet sorakoztatott fel a tiltásra. Ma azonban már erről is tudjuk, hogy a szexuális fejlődés normális fázisa. Harmadik „tévedésként” említhetjük a náci Németországban az SS halálbrigádot, azaz Einsatzgruppent amely a zsidókat legyilkolta. Bizonyos katonák ennek hatására idegösszeroppanást kaptak, majd kórházba szállították őket ahol pszichoterápiás és pszichiátriai kezelésben részesültek.
42
További példákat lehetne még hozni, de mindezekből a példákból is kitűnik a tanulság, amely nem más, hogy ha egy kor valamit erkölcsileg helytelennek tekint, abban az esetben fennáll a lehetősége, hogy könnyen betegséggé lehet minősíteni. „A pszichiátriai betegekkel, osztályokkal kapcsolatban az emberek nagy része kényszerzubbonyra, rácsokra, gumiszobára gondol. A közfelfogás szerint, elmebetegnek lenni még ma is szégyen; az elmebetegség végleges, gyógyíthatatlan állapot, amelyről a beteg és a családja sem szívesen nyilatkozik. Az ilyen megközelítés alapja a tudatlanság, valamint az élőítélet és kirekesztés zsarnoksága.”93 A hatályos Eütv. a X. fejezetben definiálja, hogy ki minősül pszichiátriai betegnek. Ez alapján: „az a beteg, akinél a kezelőorvos a Betegségek Nemzetközi Osztályozása X. Revíziója szerinti Mentális és Viselkedészavar (F00-F99), illetve szándékos önártalom (X60- X84) diagnózisát állítja fel.”94 Gyakran előtérbe kerül az antipszichiátria vádja. A 60’as 70’es években volt irányadó. Az antipszichiátria fő gondolta, hogy a pszichiátriai betegeket a természetes környezethez
leginkább
hasonlító
intézményben
helyezzék
el,
ne
pedig
elmegyógyintézetben. Számos képviselője volt. Kiemelkedő hazai származású Thomas Szasz. Thomas Szasz kifejtette, hogy a szomatikus betegségek megállapítása sokkal egyszerűbb, mint a pszichiátriai betegségek, mivel a szomatikus betegségnél eleve kevesebb a vita rizikó faktora. Eltérő kultúrák között nem alakult ki nézeteltérés abban például, hogy mi minősül vakbélgyulladásnak. Ezzel ellentétben egy adott viselkedés kapcsán eltérő a kultúrák véleménye e tekintetben. Mind a szomatikus mind pedig a pszichiátriai betegséget befolyásolja a társadalmi norma, illetve érték. Az értékek szerepét a pszichiátriában a legkiemelkedőbben az antipszichiátria helyezte előtérbe. Eltérő különbség a szomatikus és pszichiátriai betegségeknél, hogy az első tekintetében a betegség megtörténik a beteggel, tehát nem saját maga idézi elő, még a második 93
Kovács Györgyi - Sziklay Júlia - Zombor Ferenc: A pszichiátriai betegek joga személyes adataik védelméhez. Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet A Nyílt Társadalom Intézet Társintézete, Budapest, 1997. 8. oldal 94 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről X. fejezet Pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása 188. § d) pont
43
betegség tekintetében a beteg látszólag saját maga idézi elő. Mivel a pszichiátriai beteg részben maga idézi elő betegségét, ezért a társadalom aktív támogatottságát kevésbé élvezheti, mint a szomatikus betegek. Itt említeném meg a patológiás viselkedést. „El lehet-e egy 9 éves gyereket egyedül engedni az iskolába? Aki nem engedi el, az túlfélti-e a gyerekét, vagy aki elengedi, az felelőtlen, nem elég gondos szülő? A példák hosszan folytathatóak lennének, jelezve, hogy a mindennapi élet hány helyzetében merül fel az a kérdés, hogy egy reakció, gondolat, viselkedésmód, szokás kóros-e vagy sem.”95 Számos emberben egy bizonyos cselekedet vagy viselkedésmód közepette vagy utána felmerül a kérdés, hogy ez normális viselkedés volt? Vagy esetleg abnormális? Fontos kiemelni és hangsúlyozni, hogy ebben az esetben nem szükségszerű rögtön pszichiáterhez fordulni, egy olyan tevékenység miatt, amit magunkban nem érzünk normálisnak egyáltalán nem biztos, hogy az attól abnormális lenne. Ilyen esetekben sokkal jobb megoldásnak tűnik, ha elmondjuk egy közeli hozzátartozónknak, akinek a támogató segítsége ebben a helyzetben nagyon sokat jelent. Az azonban tény, hogy manapság komoly problémát jelent eldönteni, hogy mi minősül pszichológiai értelemben normálisnak és mi minősül mentális betegségnek.
2. A pszichiátriai betegjogok kialakulása A) Nemzetközi szabályozás Az ókorra, illetve a középkorra is jellemző volt egyaránt, hogy a pszichiátriai betegségeket nem tekintették az orvos által kezelhetőnek. Az ókor ördög- és démonűzésről, még a középkor a boszorkányüldözésről volt ismert. Ebben az időkben úgy vélték, hogy ezek a betegségek nem az ember testét érinti, hanem a lelkét, ezért is nem az orvos által kezelhetőnek titulálták, hanem ezzel szemben a pap feladatkörébe tartozónak. Kezdetben úgy vélték az emberek, hogy ezek a betegségek magától a démontól származnak. A festészetet és irodalmat tekintve a korábbiakban számos festőt, írót inspirált ezek a pszichiátriai betegségek. 95
Kovács József: Bioetikai kérdések a pszichiátriában és pszichoterápiában. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2007. 94. oldal
44
A 16. században jelent meg az a felfogás, hogy az elmezavart, illetve ezeket a betegségeket orvos által kell kezelni. A pszichiátria, mint önálló tudományág a II. világháború után fejlődött ki. Ezek után került megállapításra, hogy „a pszichiátriai betegségek szervi oka a legmagasabb idegtevékenység működészavara, mely éppen olyan eredményesen gyógyítható, mint az általánosan ismert egyéb betegségek.”96
B) Jelentősebb nemzetközi dokumentumok, amelyek a pszichiátriai betegek jogaival foglalkozik A következőkben bemutatásra kerül az Egyesült Nemzetek Szervezete (a továbbiakban: ENSZ) által kidolgozott egyezmények, nyilatkozatok. Ezt követően bővebben az Európa Tanács által létrehozott Egyezménye, tehát az Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről kerül kifejtésre, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága által vizsgált néhány eset kerül bemutatásra. Nemzetközi kitekintésben először az ENSZ által kidolgozott dokumentumok kerülnek bemutatásra. Az ENSZ 1948. december 10.-én fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. 1966-ban fogadta el a Gazdasági, Szociális és Kulturális jogok Nemzetközi Egységokmányát Ugyancsak 1966-ban fogadta el a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányát (a továbbiakban: PPJE). Magyarországon
a
Gazdasági,
Szociális
és
Kulturális
jogok
Nemzetközi
Egységokmányát az 1976. évi 9. törvényerejű rendelet, még a PPJE-t az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet hirdette ki. Ezek a dokumentumok a mentális zavarban szenvedő betegek számára külön jogokat nem feketetett le. Azonban a PPJE rendelkezik a szabadság és személyi biztonság jogáról a 9-11. cikkében. 96
Kovács Györgyi - Sziklay Júlia - Zombor Ferenc: A pszichiátriai betegek joga személyes adataik védelméhez. Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet A Nyílt Társadalom Intézet Társintézete, Budapest, 1997. 10. oldal
45
Ez a következő: a) „Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Senkit sem lehet önkényesen őrizetbe venni vagy letartóztatni. Senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. b) Minden
letartóztatott
személyt
letartóztatásakor
tájékoztatni
kell
letartóztatása okairól és a legrövidebb időn belül közölni kell vele az ellen emelt vádakat. c) Azt, akit bűncselekmény vádjával vettek őrizetbe, vagy tartóztattak le, a legrövidebb időn belül bíró, vagy a törvény értelemében bírói hatáskört gyakorló más hatósági személy elé kell állítani; az ilyen személynek joga van arra, hogy ügyében ésszerű határidőn belül tárgyalást tartsanak, vagy szabadlábra helyezzék őt. Az általános szabály ne legyen az, hogy az ítélethozatalra váró személyt őrizetben kell tartani, azonban a szabadlábra helyezést függővé lehet tenni olyan biztosítékoktól, amelyek szavatolják, hogy az érintett személy a tárgyaláson, a bírósági eljárás bármely más szakában, illetőleg adott esetben az ítélet végrehajtása céljából megjelenik. d) Az a személy, akit a szabadságától őrizetbe vétel vagy letartóztatás útján fosztottak meg, jogosult a bírósághoz fordulni avégett, hogy az késedelem nélkül döntsön a fogva tartás törvényességéről és rendelje el a szabadlábra helyezését, amennyiben a fogva tartás nem törvényes. e) Annak a személynek, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogva tartás áldozata volt, kikényszeríthető joga van a kártalanításra. A szabadságuktól megfosztott személyekkel emberségesen és az emberi személyiség veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával kell bánni. - A vádlottakat, amennyiben nem állnak fenn kivételes körülmények, el kell különíteni az elítéltektől és olyan külön elbánásban kell részesíteni őket, amely megfelel a helyzetnek, hogy nincsenek elítélve; - A fiatalkorú vádlottakat a felnőttektől el kell különíteni és ügyükben a lehető legrövidebb időn belül dönteni kell.
46
A büntetés végrehajtási rendszerben olyan bánásmódot kell alkalmazni, melynek alapvető célja az elítéltek megjavítása és a társadalomba való beillesztésük elősegítése. A fiatalkorú elkövetőket a felnőttektől el kell különíteni, s részükre a koruknak és a jogi helyzetüknek megfelelő elbánást kell biztosítani. Senkit nem lehet bebörtönözni kizárólag abból az okból, hogy nem képes valamely szerződéses kötelezettségének eleget tenni.”97 Az ENSZ idővel rájött arra, hogy szükséges a mentális zavarban szenvedő betegek jogait is szabályozni külön dokumentumban, ezért 1971. december 20.-án az ENSZ Közgyűlése 2856 (XXVI) számú határozatot. Ez a határozat a következő címet kapta: Nyilatkozat a szellemileg visszamaradott személyek jogairól (angol elnevezése: Declaration on the Rights of Mentally Retarded Persons). Ez a nyilatkozat 7 cikkelyből áll. E nyilatkozat kimondja, hogy ezeknek a személyeknek is azonos jogaik vannak, mint más betegeknek. Ezek alapján joguk van: -
a megfelelő orvosi ellátáshoz
-
neveléshez
-
rehabilitációhoz
-
tisztességes életszínvonalhoz
-
kizsákmányolás, visszaélés, megalázó bánásmód elleni védelemhez.
A 7. cikkelyt azért is fontos kiemelni, mert ez jogi garanciát fogalmaz meg ezeknek a betegeknek a számára. „Ha a szellemileg visszamaradott személyek - fogyatékosságuk súlyossága miatt- nem képesek összes joguk megfelelő módon való gyakorlására, vagy ha ezen jogok valamelyikének vagy mindegyikének korlátozása vagy megtagadása válna szükségessé, a jogok ilyen korlátozására vagy megtagadására szolgáló eljárásnak megfelelő jogi garanciákat kell tartalmaznia a visszaélés minden formája ellen. Ezen eljárásnak a szellemileg visszamaradott személy társadalmi képességeinek képzett szakértők általi értékelésén kell alapulnia, továbbá azt időszakos felülvizsgálatnak és a magasabb hatósághoz való fellebbezés jogának kell alávetni.”98
97 98
PPJE (1966. Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmány 9-11. cikk) 2856 (XXVI) számú határozat: Nyilatkozat a szellemileg visszamaradott személyek jogairól 7. cikkely
47
Az Európa Tanács 1950. november 4.-én fogadta el Rómában az Egyezményt az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről. Ezt az Egyezményt Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvény hirdette ki. Az Egyezmény 5. cikk (1) következőképpen rendelkezik a szabadság és személyi biztonság jogáról: „1. Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Szabadságától senkit sem lehet megfosztani, kivéve az alábbi esetekben és a törvényben meghatározott eljárás útján: a) törvényes őrizetben tartás az illetékes bíróság által történt elítélést követően; b) olyan személy törvényes letartóztatása vagy őrizetbe vétele, aki nem tesz eleget a bíróság törvényes rendelkezésének, illetőleg a törvény által megállapított kötelezettség teljesítésének biztosítása céljából történő letartóztatás vagy őrizetbe vétel; c) törvényes letartóztatás vagy őrizetbe vétel abból a célból, hogy e bűncselekmény elkövetése alapos gyanúja miatt az illetékes hatóság elé állítsák, vagy amikor ésszerű oknál fogva szükséges, hogy megakadályozzák bűncselekmény elkövetésében vagy annak elkövetése után a szökésben; d) a kiskorú őrizetbe vétele törvényes rendelkezés alapján nevelési felügyelet céljából vagy törvényes őrizetben tartása az illetékes hatóság elé állítás céljából; e) törvényes őrizetbe vétel fertőző betegségek terjedésének megakadályozása céljából, valamint elmebetegek, alkoholisták, kábítószer-élvezők vagy csavargók őrizetbe vétele; f) törvényes letartóztatás vagy őrizetbe vétel az országba való jogtalan belépés megakadályozása céljából vagy olyan személy törvényes letartóztatása vagy őrizetbe vétele, aki ellen intézkedés van folyamatban kiutasítása vagy kiadatása céljából. Ez a bekezdés taxatívnak minősül, tehát az Egyezményt aláíró államoknak nincs joguk egyéb pontokat létrehozni azért, hogy így a polgáraikat fogva tartsák. E cikk védelmet biztosít az önkényes őrizetbe vétel vagy letartóztatás ellen. Az 5. cikk e) pontja kimondja, hogy az elmebetegek, szenvedélybetegek törvényi rendelkezésén alapuló őrizetbe vétel nem sérti ezeknek a betegeknek a szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő jogát. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) által néhány vizsgált ügy bemutatása: Két ügyet említenék meg, amelyek esetében kifogásolásra került a pszichiátriai intézetben történő fogva tartás. 48
Az első ilyen ügy a Winterwerp kontra Hollandia ügy. A Bíróság ez ügyben az elmebeteg szót vizsgálta. Megállapításra került, hogy ez a szó nem tekinthető véglegesnek, a társadalom változásával, rugalmasságával ez is változik. A Bíróság három feltételt állapított meg az elmebetegség fogalmának: „1. Az államnak objektív orvosi kritériumokat kell alkalmazni annak meghatározásánál, hogy az adott személy valóban elmebeteg-e. 2. A betegség jellegének vagy súlyosságának indokolnia kell a fogva tartást. 3. Az állam csak a mentális zavar fennállásának idejéig tarthatja fogva a személyt.”99 A következő eset az Ashingdane c. Royaume-Uni ügy, amely tekintetében a Bíróság arra jutott, hogy a törvényes őrizetbe vételről nem lehet abban az esetben beszélni, ha a beteg önként eleget téve saját magától vonul be a kórházba és itt elfogadja a gyógykezelését.
3. A pszichiátriai betegek jogainak szabályozása hazánkban A pszichiátriai betegek jogait, mint már korábban említettem speciális betegjognak is nevezhetjük. Hazánkban is fontos szerepet tölt be, ennek a jogoknak a szabályozása. Ezt igazolja az is, hogy az Eütv. külön fejezetben a X. fejezetében szabályozza. Megjelennek ezek a jogok az Alkotmányban illetve 2012. január 1.-jétől hatályos Alaptörvényben is egyaránt. A következőkben bemutatásra kerül az Alkotmányban, illetve az Alaptörvényben lefektetésre került szabályozás, majd ezt követően az Eütv. vonatkozó rendelkezési kerülnek kifejtésre.
A) A pszichiátriai betegek jogainak hazai jogforrása Elsőként az Alkotmány, illetve Alaptörvény szabályozása kerül bemutatásra.
99
Kovács Györgyi - Sziklay Júlia - Zombor Ferenc: A pszichiátriai betegek joga személyes adataik védelméhez. Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet A Nyílt Társadalom Intézet Társintézete, Budapest, 1997. 17. oldal
49
Kiindulásként megemlíteném, hogy a személyes szabadsághoz való jog, az a jog, amely a legrégebbi múltra vezethető vissza, valamint az egyik legértékesebb alapjognak is mondható. Ez a jog azonban nem korlátozhatatlan. A következőkben kifejtésre kerül az, hogy miért fontos, illetve miért indokolt a pszichiátriai betegek esetén az, hogy a személyes szabadsághoz való joguk meghatározott esetben korlátozás alá kerüljön. „Nemzetközi dokumentumok és a belső jog egyrészről meghatározza azokat az okokat, amelyek a személyes szabadságtól való megfosztást illetőleg annak korlátozását indokolhatják, másrészről, azokat az eljárási szabályokat, biztosítékokat különösképpen a bíró részvételét, amelyeknek az alkalmazásával a szabadságtól való megfosztásra illetve annak korlátozására sor kerülhet.”100 „Az alkotmányjogi vagy alkotmányos jelentőségű jogszabályok egyrészt – az állapotuk sajátosságuknak megfelelő korlátozás vagy pozitív diszkrimináció jegyében – meghatározzák a pszichiátriai betegek politikai jogait: a választójogból és a kapcsolatos jogokból való kizárásokat, illetve a személyes szabadságra és sérthetetlenségre, mozgásszabadságra vonatkozó szabályokat.”101 Hazánkban az Alkotmány kimondja: „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatalmazott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy a bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni. Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogva tartás áldozata volt, kártérítésre jogosult.”102 Az Alaptörvény az Alkotmányhoz hasonlóan szabályozza a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot. Kiegészíti azonban annyival, hogy „tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki.”103 100
Sári János - Somody Bernadette Alapjogok Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest, 2008. 109. oldal Sári János - Somody Bernadette Alapjogok Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest, 2008. 331. oldal 102 Az 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya 55.§ (1)-(3) 101
50
Az Alkotmány 55. § (1) bekezdésének első fordulata a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot deklarálja. A pszichiátriai betegek a személyi szabadság korlátozása szempontjából sajátos alanyi kört jelentenek. A szabadságkorlátozás jogalapja: a) „ha a büntethetőségük esetén cselekményük bűncselekményt valósítana meg, a szabadság elvonására az állami büntetőigény érvényesítése keretében kerül sor, de csak intézkedés kiszabására van lehetőség b) ha veszélyességük büntetőjogi szempontból irreleváns magatartásban nyilvánul meg, a szabadság korlátozásának joga az állam szociális-gondoskodó funkciójából vezethető le.”104 A pszichiátriai betegeknél alkalmazható szabadságkorlátozás eltérő szabályozásának indoka, hogy annak ténybeli alapja az abnormális mentális működés, tehát az elmebetegség állapota. Ugyanakkor az elmebetegség fogalma a pszichiátriai és a különféle gyógymódok fejlődésével, illetve a társadalmi megítélés változásával folyamatosan módosul. Általánosságban az rögzíthető, hogy a szabadságkorlátozás feltételeként csak olyan elmezavar határozható meg, amelyik súlyánál fogva indokolja a zárt gyógykezelést. A pszichiátriai beteg esetében a szabadság elvonásának célja nem a büntető magatartásbefolyásolás, hanem kizárólag a gyógyítás, állapotjavítás vagy legalábbis szinten tartás. Mindezekre tekintettel a beteg szabadsághoz való jogának korlátozására, vagyis akarata ellenére történő intézetbe szállítására, gyógykezelés eltűrésére kényszerítésére további különleges törvényi garanciákat, feltételeket és eljárást kell meghatározni. Az alapjog-korlátozás szükségességi és arányossági követelménye is más tartalommal érvényesül pszichiátriai betegek esetében. A megfosztás abban az esetben alkotmányos, ha az így végrehajtott korlátozás az elérni kívánt célhoz képest szükséges és arányos. Hazánkban az Eütv. külön fejezete, azaz a X. fejezet rendelkezik a pszichiátriai betegjogokkal kapcsolatosan. 103 104
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség IV. cikk (2) Fridli Judit: A pszichiátriai betegek jogairól. Fundamentum, 1997. 1. sz. 114. oldal
51
Az Eütv. is megfogalmazza a szükségesség és arányosság követelményét, a tekintetben, hogy kimondja, hogy a pszichiátriai betegek jogait az egészségügyi ellátás során csak a feltétlenül szükséges mértékben és ideig tartja korlátozhatónak és csak abban az esetben, ha a beteg veszélyeztető vagy közvetlenül veszélyeztető magatartást tanúsít. Valamint fontos kritériumnak minősül az, hogy a pszichiátriai betegnek az emberi méltósághoz való jogát ebben az esetben sem lehet korlátozásnak kitenni. Különbség a veszélyeztető magatartás és a közvetlen veszélyeztető magatartás között: Az Eütv. különbséget tesz e két magatartás között, úgy, hogy kimondja: „Veszélyeztető magatartás: a beteg – pszichés állapotának zavara következtében- saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére jelentős veszélyt jelenthet és a megbetegedés jellegére tekintettel a sürgős intézeti gyógykezelésbe vétel nem indokolt”105 „Közvetlen veszélyeztető magatartás: a beteg- pszichés állapotának akut zavara következtében- saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére közvetlen és súlyos veszélyt jelent”106 Az Eütv. a pszichiátriai betegekre vonatkozó speciális jogoknál említi, azt, hogy a gyógykezelés során korlátozó vagy kényszerítő intézkedés alkalmazására csak feltétlenül indokolt esetben, önmaga vagy mások veszélyeztetése esetén kerülhet sor. „A korlátozásról az orvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek két órán belül azt jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást haladéktalanul meg kell szüntetni.”107 Korlátozás jogszerűségének megállapításánál figyelembe veendő kritériumok: a) Az érintett személynek megbízható módon kell az elmezavar jeleit mutatnia, ha szükséghelyzet áll fenn, ez utólag is igazolható. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az intézkedés alanya bizonyíthatóan értelmi fogyatékos-e, „objektív orvosi szakértői véleményt kíván” b) Az elmezavarnak olyan mértékűnek kell lennie, ami megköveteli a nem önkéntes elkülönítést. 105
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről X. fejezet Pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása 188. § b) pont 106 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről X. fejezet Pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása 188. § c) pont 107 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről X. fejezet Pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása 192. § (3)
52
c) A fogva tartás tartamát az elmezavar tartósságának kell meghatároznia. A pszichiátriai betegeknek joguk van az őket kezelő ápoló intézményben is a biztonságos feltételekhez. A személyi szabadságtól való megfosztással kapcsolatban különös hangsúlyosan érvényesül az, amelyet egyaránt a korábbi Alkotmányunk, illetve a hatályos Alaptörvényünk is deklarál. Az Alaptörvényünk kimondja, hogy: „Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem. Tilos emberen tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.”108 A személyi szabadság korlátozását illetően itt említenem az Alkotmánybíróságnak azt a döntését, amelyben a pszichiátriai betegeknek ezzel a jogával foglalkozott. 36/2000.(X. 27.) AB határozat: „Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, mivel az Eütv. a személyes szabadság korlátozásának az elvont alkotmányossági mércéjét ismételte meg, és ez önmagában nem felelt meg a szabadságkorlátozást lehetővé tevő törvénnyel szemben támasztott alkotmányossági követelményeknek. Az Eütv. módosítása a határozat nyomán differenciálta a pszichiátriai betegekre vonatkozó intézkedéseket.”109 Az ide vonatkozó Alkotmánybírósági határozat egy adott része: „az Egészségügyi törvényben az Alkotmány 55. § ( 1 ) bekezdésében foglalt alapjog korlátozásával
kapcsolatos
megállapította,
hogy
garanciák az
hiányosak.
Országgyűlés
Az
Alkotmánybíróság
mulasztásban
ezért
megnyilvánuló
alkotmányellenességet valósított meg az által, hogy az Egészségügyi törvényben a pszichiátriai betegekre vonatkozóan nem szabályozta az Alkotmány 55. § ( 1 ) bekezdése szerinti személyes szabadságot – beleértve ebbe a mozgásszabadságot is – súlyosan korlátozó módszerek (eljárások) alkalmazásának jogszabályi feltételeit; nem tartalmaz megfelelő garanciát arra, hogy a pszichiátriai betegek gyógykezelése és 108 109
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség III. cikk (1)-(2) Sári János - Somody Bernadette Alapjogok Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest, 2008. 331. oldal
53
gondozása során a személyes szabadság korlátozására az Alkotmánnyal összhangban kerüljön sor. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem csak az jelent „önkényes” szabadságkorlátozást,
amikor
azt
feltételek
hiányában
foganatosítják,
hanem
„önkényességhez” vezethet az is, amikor a szabadság korlátozás módozatainak megválasztásának tekintetében a jogalkalmazót semmilyen konkrét előírás nem köti. Mivel az Alkotmánybíróság hatásköre csak a normatív rendelkezések vizsgálatára terjed ki, az Alkotmánybíróság nem foglalkozott érdemben azzal az indítványozói felvetéssel, hogy az Egészségügyi törvény 192. § (1) bekezdés alapján „hálós ágyakat” is alkalmaznak a gyógykezelés során.”110 Fontos garanciának minősül az, hogy a szabadságkorlátozó kezelés alatt a beteg más alapvető jogai, ezek között különösen a speciális betegjogok nem korlátozhatóak. Mint azt az Eütv. X. fejezetében kifejti, joguk van a tájékoztatáshoz - méghozzá a beteg jogainál lefektetett jog szabályainak a kiterjesztéseképpen értelmezhető - mivel az Eütv. ide vonatkozó §-a kimondja, hogy „az általánosan előírt tájékoztatáson túlmenően szóban és írásban tájékoztatni kell jogáról, különös tekintettel a bírósági eljárás lényegére, a betegnek azzal kapcsolatos jogaira.”111 E betegeknek joguk van a jogorvoslatra és kártérítésre is egyaránt. A pszichiátriai betegek sajátos helyzete megköveteli, hogy őket a bíróság személyesen is meghallgassa, illetve szükség esetén képviseltethessék magukat. Mint az már korábban kifejtésre került, hogy a beteg jogainak érvényesítése kapcsán milyen szerepet tölt be a betegjogi képviselő, a pszichiátriai betegre vonatkozóan egy modellkísérletet szeretnék bemutatni. Szószóló Alapítvány, PÉF (Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum), MDRI (Mental Disabiliti Rights International) modellkísérlete: Erre a kísérletre azért volt szükség, mert a pszichiátriai betegek különösen stigmatizáltak, velük szemben számos társadalmi előítélet különösen erős. „A modell kísérletben résztvevő betegjogi képviselők – rövid USA-beli kiképzés után – a programban való részvételekre jelentkező, a betegjogi képviselőket befogadni hajlandó 110
36/2000. (X. 27.) AB határozat 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről X. fejezet Pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása 1. cím Pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó különös szabályok 191. § (2) 111
54
pszichiátriai osztályokon, illetve kórházakban kezdtek dolgozni.”112 Ebben a kísérletben ex-userek, volt pszichiátriai betegek is pszichiátriai betegjogi képviselőként dolgoztak. Az egészségügyi törvény kimondja, hogy „Minden betegnek joga van – jogszabályban meghatározott keretek között – az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz.”113 Pszichiátriai betegeknél ez a gyógyszeres kezelés, pszichoterápia és szocioterápia együttese. Természetesnek tekinthetjük azt, hogy a pszichiátriai betegek tekintetében más betegségük is van, ebben az esetben gyakran előfordul, hogy azonnal a pszichiátriai osztályra áthelyezik őket, ez azonban súlyosan sérti a pszichiátriai betegek egészségügyi ellátáshoz való jogát. Korlátozó intézkedések: „A beteg személyes szabadsága – ellátása során – fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel vagy eljárásokkal kizárólag sürgős szükség esetén, illetőleg a beteg vagy mások élete, testi épsége és egészsége védelmében korlátozható. Kínzó, kegyetlen, embertelen, megalázó vagy büntető jellegű korlátozó intézkedést tilos alkalmazni. A korlátozó intézkedés csak addig tarthat, ameddig az elrendelés oka fennáll.”114 „Korlátozó módszerek vagy eljárások alkalmazását – ha e törvény kivételt nem tesz – a beteg kezelőorvosa rendeli el. A kezelőorvos az alkalmazást megelőzően, – amennyiben ez nem lehetséges az alkalmazás megkezdését követően a lehető legrövidebb időn belül – rögzíti az egészségügyi dokumentációban a korlátozó módszereket vagy eljárásokat, megjelölve azok indítékát és alkalmazásuk időtartamát. Állandó orvosi felügyelet hiányában – kivételesen indokolt esetben – ideiglenesen szakápoló is elrendelheti a korlátozást. A korlátozásról a kezelőorvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek azt tizenhat órán belül írásban jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást meg kell szüntetni. Korlátozó módszerek és eljárások alkalmazása esetén a beteg állapotát és testi szükségleteit rendszeresen – a szakmai szabályoknak megfelelően – ellenőrizni kell. A beteg egészségügyi dokumentációjában az ellenőrzés tényét és eredményét fel kell 112
Kovács József: Bioetikai kérdések a pszichiátriában és pszichoterápiában. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2007. 637. oldal 113 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím Az egészségügyi ellátáshoz való jog 7. § (1) 114 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím Az emberi méltósághoz való jog 10. § (4)
55
tüntetni.”115 Ezek alapján mégis előfordult a kéz és a láb ágyhoz való kikötése, a törzs tolószékhez való rögzítése, és egyéb fizikai korlátozó intézkedés. Hiányzott a korlátozást kimondó tény dokumentálása is, valamint a törvényben megfogalmazott rendszeres ellenőrzést is elmulasztották, mutatja be a kísérlet. Az egészségügyi törvény kimondja, hogy személyes szabadság korlátozása esetén „a betegjogi képviselőt és a beteg törvényes vagy meghatalmazott képviselőjét haladéktalanul értesíteni kell.” 116 Dolgozatomban most rátérnék arra, hogy az Eütv. alapján intézeti gyógykezelésbe vételnek 3 esetben van helye. Ezek a következők: a) önkéntes gyógykezeléssel: a beteg beleegyezésével vagy meghatározott személy kérelmével b) sürgősségi gyógykezeléssel: közvetlen veszélyeztető magatartás esetén vagy ezt a magatartást észlelő orvosnak az intézkedésére c) kötelező gyógykezeléssel: a bíróság által hozott határozat alapján. Kiemelkedő szerepe van az intézeti gyógykezelésbe vétel esetén a bíróságnak, lefolytatja az elrendelésre irányuló eljárást. Illetékes ez ügyben a beteg lakóhelye, tartózkodási helye szerinti járásbíróság. Az eljárásban a beteg részéről kötelező a képviselet, amelyet elláthat a törvényes képviselő, betegjogi képviselő, valamint ennek hiányában a bíróság kötelezően ügygondnokot rendel ki. A beteget megilleti a tájékoztatáshoz való jog, mielőtt a bíróság meghallgatja. Ellátását a különböző szabályok betartásával kell megvalósítani. Abban az esetben, ha önkéntesen nem tesz eleget annak, hogy a pszichiátriai intézetben megjelenjen, illetve engedély nélkül távozik az Eütv. előírja, hogy lehetőség van ellene körözést kiadni. a) önkéntes gyógykezelésre vonatkozó szabályok: Akkor tekinthető önkéntesnek, ha ebbe a beteg beleegyezett. Abban az esetben, ha a beteg korlátozottan cselekvőképes, vagy cselekvőképtelen, szükséges az intézetbe való felvételéhez az általa meghatalmazott személy kérelme. 115
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről II. fejezet A betegek jogai és kötelezettségei 2. cím Az emberi méltósághoz való jog 10. § (5) 116 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről X. fejezet Pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása 1. cím Pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó különös szabályok 194.§ (1)
56
Lehetőség van azonban ideiglenes felvételre is akkor, ha a személy kérelmének a beszerzése aránytalanul hosszú időt venne igénybe, illetve feltételként szabja az Eütv, hogy sürgősségi, illetve kötelező gyógykezelés elrendelése nem áll fenn azonban az intézeti gyógykezelés indokolt. Ilyen esetben az intézet elsődleges a meghatalmazottat keresi fel, ha ez nem vezet eredményre, akkor a gyámhatósághoz fordul. A felvétel abban az esetben minősül véglegesnek, ha utólagosan a meghatalmazott személy a beleegyezését adja, vagy a bíróság állapítja meg a gyógykezelés indokoltságát. A bíróság az indokoltságot vizsgálhatja hivatalból vagy kérelem alapján is. 72 óra áll a bíróságnak a rendelkezésre, hogy eldöntse, hogy az elrendelésnek a feltételei fennállnak-e. Mielőtt végleges döntést hozna, meghallgatja: - beteget - intézet vezetőjét - kijelölt orvost - beszerzi az igazságügyi elmeszakértő véleményét. Ha a gyógykezelésnek nem állnak fent a feltételei az intézetből el kell bocsátani a beteget. Kérelem megtétele esetén a beteget el kell bocsátani az intézetből. „Az önkéntesen, illetőleg ideiglenesen felvett beteg nem bocsátható el, ha a gyógykezelés során veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, és emiatt fennáll az intézeti gyógykezelés szükségessége.”117 A gyógykezelést szükségességének fennállta esetén a bíróság megilleti a felülvizsgálat joga, abban az esetben feltéve, ha ez ellen a beteg nem tiltakozott. b) sürgősségi gyógykezelés: „Ha a pszichiátriai beteg közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, és ez csak azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el, az észlelő orvos közvetlenül intézkedik a beteg megfelelő pszichiátriai intézetbe szállításáráról.”118 A bíróság ez esetben is 72 órában belül dönt. A bíróság határozatáig az elsődleges cél, a veszélyeztető magatartás megszüntetése akképpen, hogy a bíróság a döntés meghozatalához, ha szükséges fel tudja mérni a beteg adott pszichés állapotát. 117
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről X. fejezet Pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása 2. cím Pszichiátria beteg intézeti gyógykezelése 197. § (11) 118 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről X. fejezet Pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása 2. cím Pszichiátria beteg intézeti gyógykezelése 199. § (1)
57
Amennyiben nem szükséges a beteg intézetben tartása, el kell bocsátani.
c) kötelező gyógykezelés: Amennyiben a beteg veszélyeztető magatartást tanúsít, de a sürgősségi gyógykezelés nem indokolt akkor van helye a kötelező gyógykezelésnek. Két esetkört foglal magába az Eütv. 1) a bíróság a pszichiátriai gondozóintézet szakorvosa értesítése alapján 2) valamint, ha büntetőeljárás során kényszergyógykezelést rendelt el, és ennek megszűnését követően is fennáll az intézeti gyógykezelésnek a szükségessége akkor „kényszergyógykezelést végző szerv főigazgató főorvosa” 119az eljárást kezdeményezi. Ebben az esetben a bíróságnak 15 nap áll rendelkezésére a döntés meghozatalára. A bíróság a döntés meghozatala előtt a szükséges feleket megidézi meghallgatásra, ha a beteg ennek nem tesz eleget, ebben az esetben elővezetésnek is helye lehet.
119
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről X. fejezet Pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása 2. cím Pszichiátria beteg intézeti gyógykezelése 200.§ (1)
58
Összegzés Dolgozatom végéhez értével, záró gondolataimat fejteném ki a betegjogokkal, valamint ezen belül, mint már korábban is említettem „speciális” betegjognak minősülő pszichiátriai betegek jogaival kapcsolatosan. A dolgozatomat két nagy fejezetre bontottam, amelynek első felében a betegjogok kapta meg az úgynevezett központi pozíciót. E téma körében körbejártam, a betegek jogainak a kialakulását, azt, hogy hogyan tért át a paternalista modell, azaz az orvos-beteg kapcsolatát úgy lehet értelmezni, melyben sokkal inkább az orvos vezér egyénisége mutatkozik meg, a tekintetben is, hogy az orvos rendelkezik a megfelelő szaktudással ahhoz, hogy tudja a beteg betegségét diagnosztizálni, illetve ő tudja, hogy milyen vizsgálat alá kell a beteget vetni. Majd ezt követően ez a rendszer „elavultnak” minősült, és sokkal inkább felváltotta az egyenrangúság, amely tekintetében az orvostilletve a beteget is megillették a különböző jogosultságok, ilyennek minősül például, a beteg részéről, hogy ettől kezdve megillette a beteget egy-egy vizsgálattal kapcsolatban a beleegyezése, hozzájárulása. Ezt a jogot hazai jogszabályunk az Eütv. rendelkezései között is megtalálhatjuk, amikor a törvény tételesen deklarálja a betegeket megillető jogokat. Nemzetközi kitekintésben bemutatásra került az Amszterdami Deklaráció, a Bioetikai Konvenció, valamint az Európai Betegjogi Karta. E betegjogokkal foglalkozó dokumentumok fontos momentumának tekinthető, hogy megteremtette a betegjogok alapelveit, illetve a jogvédelmet magasabb szinten biztosítja, ezáltal a betegek jogharmonizációját segítette elő. Hazánkban a betegjogok jogforrásaként elsődlegesen az oly sokszor említett Eütv.-t kell megemlíteni, amely e tekintetben kardinális jellegű. E törvény megfelelő „mélységig” szabályozza a betegekkel kapcsolatos jogokat, illetve kiemelt figyelmet szentel a kötelezettségek, valamint nem utolsó sorban foglalkozik, azzal is, hogy a betegek jogaikat miként érvényesíthetik, gyakorolhatják. Azonban a betegjogokkal foglalkozik hazánkban az Alaptörvény, a Polgári Törvénykönyv, valamint az ügyben az egyes Alkotmánybírósági határozatra is kiemelt figyelmet kell szentelni. 59
Dolgozatom második fejezetében a pszichiátriai betegek, valamint jogaik kapták meg a kiemelkedő szerepet. Fontos kiemelni a pszichiátriai betegekkel kapcsolatban, hogy rájuk meghatározott esetben eltérő szabályozás vonatkozik az általános betegekre vonatkozó szabályozással ellentétben. Ennek az oka abban keresendő, hogy a pszichiátriai betegek meghatározott esetekben sensitivebbeknek minősülnek. Nemzetközi kitekintésben kifejtésre került az ENSZ által kidolgozott egyezmények, nyilatkozatok, valamint kifejtésre került az Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről, illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága által vizsgált néhány eset került bemutatásra. Hazai szabályozás keretében az Eütv. külön fejezete azaz, a X. fejezet foglalkozik a pszichiátriai betegek jogaival, illetve rájuk vonatkozó szabályozás az Alaptörvényben is lefektetésre került. Itt sem feledkezhetünk meg az ide vonatkozó Alkotmánybírósági határozatról, amely az adott résznél kifejtésre került. Dolgozatomban törekedtem arra, hogy részletesen bemutatásra kerüljön, a betegek, illetve a pszichiátriai betegek jogaival kapcsolatosan bármilyen szempontból is fontosnak minősülő szabályozás, valamint arra, hogy a beteg tisztában legyen azzal, hogy milyen jogok és kötelezettségek vonatkoznak rá, abban az esetben, ha betegsége lép fel és orvosi segítségre szorul. Fontosnak tekintem azt, hogy a betegnek nem csak jogai, hanem - mint azt a jog az élet minden terültén megköveteli - kötelezettségei is fennállnak egyaránt, hiszen csak így teremthető meg az egyensúly.
60
Irodalomjegyzék 1. Hidvéginé dr. Andorján Lívia - Sáriné dr. Simkó Ágnes: A betegek jogairól 1. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2012. 2. Kovács Györgyi - Sziklay Júlia - Zombor Ferenc: A pszichiátriai betegek joga személyes adataik védelméhez. Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet A Nyílt Társadalom Intézet Társintézete, Budapest, 1997. 3. Kovács József: Bioetikai kérdések a pszichiátriában és a pszichoterápiában. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2007. 4. Sári János - Somody Bernadette: Alapjogok Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest, 2008. 5. Fridli Judit: A pszichiátriai betegek jogairól. Fundamentum, 1997. 1. szám 6. Dr. Tarr György: Élet és egészség, orvos és beteg, jog és erkölcs, az emberi méltóság fogalom szférájában (Az orvoslási jog vázlata). Püski Kiadó Kft. Budapest, 2003. 7. Dr. Csehák Judit: Kérdezni tudni kell, avagy mit kérdezzek az orvosomtól Kérdésgyűjtemény Betegjogi Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány, Budapest, 2006. 8. Strényer Tímea Patrícia hallgató, Konzulens: Dr. Paulovics Anita egyetemi tanár:
A
pszichiátriai
betegek
személyes
szabadsághoz
való
joga
Évfolyamdolgozat, Miskolc, 2012.
61
Jogszabályjegyzék 1. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 2. 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya 3. Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) 4. 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről 5. 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 6. 214/2012. (VII. 30.) Korm. rendelet az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központról 7. 8/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről 8. 8/1990. (IV. 23.) AB határozat 9. 22/2003. (IV. 28.) AB határozat 10. 36/2000. (X. 27.) AB határozat 11. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2. Pf.20.175/2010/24. számú határozata 12. 2856 (XXVI.) számú határozat: Nyilatkozat a szellemileg visszamaradott személyek jogairól
62
13. Az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban 1997. április 4.-én kelt egyezmény 14. Európai Unió Alapjogi Chartája (2007/C 303/01) 15. Európai Betegjogi Karta (2002) 16. PPJE (1966. Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya)
63
Hivatkozások jegyzéke 1. Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ szakmai beszámolója a 2012. évi betegjogi, elátottjogi és gyermekjogi feladatok ellátásáról, Budapest 2013. március 26. http://www.obdk.hu/UserFiles/obdk_beszamolo_2012.pdf
64
