Best-Work Kft. Pszichológiai asszisztens képzés Iskolarendszeren kívüli távoktatásos forma PL-3841
Szakdolgozat Kiss Melinda Csoportszám: PA-120518
A Sport és a Flow kapcsolata
Szakdolgozati konzulens Rakovszky Lujza Phs.
2013
Tartalomjegyzék
1. Tartartalomjegyzék 1. oldal 2. A Flow és a sport kapcsolata témának a hipotézisei és annak kifejtése és bizonyítása. 2-18. oldal 3. Melléklet 19-21. oldal 4. Bibliográfia 22. oldal
1
A Flow és a Sport kapcsolata Szakdolgozatom
témájának
kiválasztását a
sportmúltam
és
jelenem
szolgáltatta. Tizenkét éves korom óta atletizálok, ezen belül is a hosszútávfutásban jeleskedtem, amit mar már csak hobbi szinten űzök.
Húsz évesen a magyar válogatott tagjaként részt vettem a Mezei Futó Európabajnokságon a horvátországi Medulinban. Legnagyobb teljesítményemnek, amit a sport által elértem, és ez által kihoztam belőle a maximumot, az Amerikai Egyesült Államokba nyert sportösztöndíjamat tartom, ahol a diplomámat is szereztem szervezeti kommunikáció szakon. A mai napig indulok amatőr futó-, duatlon-, és triatlonversenyeken. Jelentős szerepet tölt be az életemben egy amatőr triatlonklub futóedzéseinek koordinálása. Ebbe a klubba felnőtt emberek járnak többnyire olyanok, akik most kezdik felfedezni a sport örömét és időről időre felfedezem rajtuk, azt a boldogságot, amit maga a sport, a sport által teremtett környezet, és élmények váltanak ki. Saját és az ő tapasztalataik és versenybeszámolóik a bizonyíték az általam felállított hipotézisekre, amelyek szerint, egy a sport a flow melegágya, mert rendelkezik a flow állapot elérésének összes előfeltételével, kettő a sport által teremtett flow élmény mindenki számára könnyen elérhető. Flow-élmény
definíciója
röviden,
az
adott
pillanatba
való
teljes
belefeledkezés élménye. Egy olyan optimális állapot, amelyben az ember összes gondolata egy cél érdekében dolgozik, nem hagy teret a negatív, hátráltató 2
gondolatoknak, de még gondolatfoszlányoknak sem. Leggyakrabban olyan cselekvés közben történik, amikor az adott cselekvés teljes mértékben leköti az ember agykapacitását így önmagával és az idővel kapcsolatos érzékelése is elhalványul, amely elvezet az adott cselekvés teljes átéléséhez. A flow-élmény, vagyis a belefeledkezés élménye nagyban hozzájárul az életminőség javításához. A flow-élmények sorozata kivételes élethez vezet, viszont ennek elérése nem egyszerű, mert az emberben zajló lelki és testi folyamatoknak rendkívül összehangoltan kell működniük e kivételes élmény eléréséhez. Nehéz, mert amíg a cselekvési képesség körülbelül egyetlen dologra korlátozódik, addig a gondolatok számtalan irányba csaponganak. Szerencsésnek érzem magam, hogy már gyerekkorban megtaláltam az életnek azon területét, amely rengeteg lehetőséget biztosít az optimális élményként számon tartott flow-élmény átélésére. A flow-élményt elősegítő tényezők közül elengedhetetlen, hogy az ember képességeinek megfelelő, világos célt válasszon, folyamatos visszacsatolással (feedback) rendelkezzen a cselekedetei felől, érezze, hogy az események nem maguktól és teljesen függetlenül történnek, hanem erőfeszítés és koncentráció révén van ráhatása és kontrollja a történések felett. Ezen tényezők együttes teljesülése mellett nagy az esély, hogy a gondolatok, érzések, és az akarat egy irányba hatnak és ez az állapot elvezet az optimális élmény átéléséhez, amelyben az önmagunkkal kapcsolatos tudatosság az időélménnyel együtt elhalványul, és egy önmagában is jutalmazó optimális élmény jön létre.
3
Részletesebben az imént felsorolt tényezők közül az első az egyén képességeinek megfelelő, világos cél meghatározása, amely abban nyilvánul meg, hogy az adott cél elérhető, teljesíthető legyen, ugyanakkor valamilyen szintű erőfeszítést is követeljen a teljesítése. Ilyesfajta cél kitűzése több nehézséget rejt, mint ahogy az első ránézésre tűnik. Az említett triatlon egyesület egy tagja, Gábor így számol be a szezonnyitó futóversenyre kitűzött céllal kapcsolatos aggályairól: „Az 1 óra 30 perces célkitűzést még utólag is igencsak optimistának értékelem. Nem is mertem előre kiszámolni, hogy ez az idő milyen iramot is jelent. További nehézséget jelentett volna persze az is, hogy nem igazán tudtam, mennyi is lesz pontosan a táv. Mióta körforgalmak törik meg az útvonal monotóniáját, biztosan étlépte a 25 kilométert a táv, de hogy mennyivel, ez is a nap kérdése volt, amelyre adandó válasszal tudtam, hogy az ezen a pályán első alkalommal használt GPS csak a célban fog díjazni… „
Ebből a verseny utáni nyilatkozatból is kitűnik, hogy a célkitűzéseket mindenkor a képességeink alapos figyelembevételével kell meghatározni, ugyanakkor egyéb tényezőket
is
figyelembe
kell
venni
e
folyamat
során.
Amennyiben
képességeinkhez mérten, túlságosan alacsony szintű tevékenységgel töltjük az időnket akkor annak unalom vagy apátia lesz az eredménye, hiszen nem tartjuk sem érdekesnek sem pedig kihívásnak az adott feladatot és könnyűsége ellenére a túlságosan alacsony szintű feladat megoldása is nehézségeket okozhat. Többször éreztem ezt az érzést, amikor a verseny előtti utolsó héten keddenként, amikor egyébként a legkeményebb edzéseket kellett végre hajtani, pl. 6*1000m 1,5 perc 4
pihenővel 3 perc 20 mp-re, viszont a verseny hetében már csak 3*1000m-t kellett futni picikét gyorsabban, mint 3:20. Míg szinte tíz éven keresztül adrenalinnal telve indultam edzésre minden kedden és többnyire jól végre is hajtottam a kiírt feladatokat, addig ezeken a verseny előtti keddeken könnyű lélekkel „kisujjból kirázom” hangulattal álltam oda edzeni. Mivel túlságosan biztos voltam magamban, hogy az edzés simán és könnyen teljesíthető, a vége szinte mindig az lett, hogy már a második ezer métert is vicsorogva fejeztem be, a harmadik után pedig már a flow-élmény helyett a szenvedés élménye volt teljes. Ez azért alakult, így mert egyáltalán nem figyeltem arra, amit csinálok gondolván, hogy megy majd magától. Nem megy! Érdekes, hogy nagyon nehezen sikerült ezen a beidegződésen úrrá lennem, amikor könnyített edzésekről volt szó. Amennyiben viszont az egyéni képességekhez mérten túlságosan magas szintű a feladat, akkor annak stressz és frusztráció lesz a következmény. Ezért nem szabad irreális célokat kitűzni sem amatőr sem pedig profi szinten. Egyik tanítványom, aki nagyon szerette volna lefutni a Budapest Martont tavaly ősszel, edzéstervért fordult hozzám. Leültem vele és megbeszéltük, hogy a maratoni táv teljesítéséhez minimum heti 60 km futásra van szükség. Ő jelezte, hogy valószínűleg ez neki időhiány miatt nem fog sikerülni. Én ekkor próbáltam őt rábeszélni arra, hogy változtassunk célt, legyen egy jó fél maratoni teljesítés a célkitűzés és térjünk vissza a maratoni távra akkor, amikor kedvezőbbek a felkészülés feltételei. Csaba nem engedett a javaslatomnak és belevágott a kiírt felkészülésbe. Hétről, hétre elküldte nekem e-mailben, hogy mit tudott véghezvinni az adott héten. 30-40 kilométeres futóheteket teljesített. Az utolsó pillanatig minden alkalommal felhívtam rá a figyelmét, hogy ez kevés, amit ő nem vett komolyan. Eljött a verseny napja és Csaba 32 kilométernél feladni kényszerült a versenyt. Reális célt akkor tudunk kitűzni magunk elé ha, ismerjük saját mentális és fizikai határainkat továbbá az adott élethelyzetünket. Mennyi időt követel tőlünk a munkánk, a családunk, és mi magunk mennyi időt szándékozunk a sportra áldozni. Ezen körülmények figyelembe vételével lehet elkezdeni felállítani a célunkat és elindulni az úton. A sport rengeteg lépcsőfokkal, számtalan céllal tud szolgálni bárki számára. A folyamat során persze nagyon értékes visszajelzéseket kapunk így 5
mindig van lehetőség a változtatásra. Elhatározásunkkor azt sem szabad viszont figyelmen kívül, hagyni, hogy „Álmok és kockázatok nélkül csupán az élet halovány látszatát tudjuk megvalósítani.” (Csíkszentmihályi Mihály). A jólét, a boldogság érzésének elérése soha nem történhet meg passzív cselekvés során. Az erőfeszítés kulcsfontosságú tényező. Egész egyszerűen, erőfeszítés nélkül nincs jó érzés. Olyan esetben, amikor egy eredmény csak úgy az ember ölébe hull, akármilyen értékes is, a belső értékrendben nem foglalhat el kiemelt helyet. Azt gondolom, hogy a sport által igényelt erőfeszítés egyértelmű. Rengeteg erőfeszítést igényel. Ezért az emberek többsége sajnos lemarad az általa átélhető élményekről, pedig míg a művészetben és a különböző hobbi vagy munkatevékenységekben tehetségre úgymond „vénára” van, szükség addig a sportban mindenki megtalálhatja a saját maga számára fontos vagy érdekes célt és értelmet. Pozitívum, hogy a sport objektíven mérhető így viszonylag könnyű a képességeinknek megfelelően magas szintű és egyben világos célt kitűzni, amelyért érdemes rendszeres és szisztematikus erőfeszítést tenni. Nagyon fontos, hogy a cél világos legyen, mert a tudatunk csak akkor képes fókuszálni és nem szanaszét csapongani, ha egy világosan meghatározott célra fókuszálunk. A sportban mindenki találhat magának célt. Legyen az a feszültség levezetés, súlykontroll, 5-10-15… km lefutása vagy éppen az olimpiai aranyérem. Amikor először érkezik valaki hozzám edzésre, az első kérdésem mindig az, hogy mi a célja a sporttal: 5 km lefutása, 10 km lefutása, félmaraton, maraton esetleg egy hosszú távú triatlon verseny teljesítése, vagy egyszerűen le szeretne fogyni, társaságban jó hangulatban szeretne mozogni és a kondícióját magas szinten tartani. A válasznak megfelelően állítjuk össze az edzéstervet úgy, hogy a válaszhoz mérten a legtöbb örömet és pozitív élményt szolgáltassa az adott embernek, hiszen az sem igaz, hogy annál mélyebb lesz a flow-élmény, minél nagyobb az erőfeszítés. Az erőfeszítésnek és az elérendő célnak egyensúlyban, harmóniában kell lennie olyannyira, hogy a flow-élmény átélése közben az erőfeszítést már nem is érezzük igazán annak, teljesen belefeledkezünk a cselekvésbe, amelyet könnyednek és abban a percben kizárólagosnak érzünk. Egy megfelelően kitűzött, világos és reális cél elérése utáni nyilatkozat Gábortól a versenyt illetően: 6
„Az idő 1:29:46 – minden várakozást felülmúlt, legfőképpen a hozzá társuló érzések miatt: az eufória a teljes távon kísérőmként szegődött, és úgy éreztem, semmi és senki nem tudja aznap „leszakítani” rólam.”
Hasonló élményt és bevonódást érhet el az is, aki pusztán a saját lustaságát szeretné legyőzni a sporttal. Édesapám számol be arról, hogy amikor közel 15 kiló súlyfeleslegtől való megszabadulása céljául a futást választotta, hogyan és miképpen vált az élete részévé sport és milyen módon juttatta őt kivételes élményekhez azon kívül, hogy olvadtak le róla a kilók. „Mentem hóban, fagyban, mert iszonyúan élveztem, ahogy lazulnak rajtam a ruháim. Eleinte csak a fogyás miatt indultam nap, mint nap futni, majd egy idő után kezdtem rosszul érezni magam, ha aznap nem tudtam kimenni és ennek az érzésnek már nem volt köze a fogyáshoz. Egyszerűen kellett az az érzésvilág, amit a sport nyújtott. A monoton, egyenletes tempó nyugalmat teremtett bennem. Volt, hogy kánikulai hőmérsékletben egy szál gatyában futottam le 15 kilométert. Most visszaemlékezve, amikor sajnos megint olyan időszakot élek, amikor nem sportolok, hihetetlen újra végig gondolni, hogy milyen távokat teljesítettem. A mai napig büszkeséggel tölt el és tudom, hogy mentálisan is remekül éreztem magam akkor. Jó lenne újra vissza szoktatni a sportot a hétköznapokba…”
7
A célkitűzésre vonatkozó kérdések sokszínűsége is bizonyítja, hogy mindenki számára elérhető célokkal rendelkezik a sport. Olyan célokkal, amelyek objektívan mérhetők és világosan meghatározhatók akkor is, ha távokat, vagy az időt, és akkor is, ha önmagát akarja legyőzni az ember. A sportoláshoz erőfeszítés kell. Mindenki részéről. A hobbisportoló részéről és a profi sportoló részéről is. A profiknál talán nagyobb a motiváció, mert sokkal több múlik az aznapi edzésen, mint egy hobbisportoló esetében. Tévedés azt hinni, hogy annak, aki rendszeresen sportol már könnyű munka után felhúzni a futócipőt télen, sötétben, vagy reggel munka előtt lemenni, úszni egyet. Az első lépések mindig nehezek. Nekem, akinek két nap kihagyás után már kiáltozik a szervezete és a lelke is a mozgás után, az a módszerem, hogy amint hazaérek, a munkahelyemről egy pillanatra sem engedem meg magamnak, hogy leüljek, mert ha hazaérkezésem időpontjától számított tíz percen belül nem veszem egyből fel a futócipőmet, akkor utána már nem is fogom. A másik probléma az erőfeszítést illetően, hogy amikor elkezd sportolni az ember, egy hosszú mozgás nélküli időszak után, akkor kezdetben bizony nagyon rosszul tud esni bármiféle izommunka. Vissza kell szokni a mozgásra, vagy éppenséggel aki a nulláról indul, annak meg kell szoknia a mozgást, ami jó néhány hétbe bele telik. Sok ember itt veszik el a spot számára, hogy a kezdeti rendszeres edzéssel töltött néhány hetet, esetleg hónapot nincs ereje végigcsinálni, így időről időre újra és újra a nulláról kell kezdenie. Az
erőfeszítés
koncentrációt
igényel.
A
koncentráció
a
gondolatok
összerendezését és egy irányba való fókuszálását jelenti, amely által az adott feladatra 100%-os összpontosítás történik, így akadályozva a gondolatok szanaszét történő futkározását. A gondolatok sorba rendezése bizony szintén óriási erőfeszítést igényel. Ezért történhet az, hogy sok ember nem élheti át a flowélményt, mert passzív tevékenységbe menekül, például TV-nézés, fáradtságra vagy
lustaságra
hivatkozva.
Passzív,
minimális
erőfeszítést
sem
igénylő
tevékenység során, elérhetetlen távolságba kerül a flow-élmény átélése, hiszen az az akadályozó tényező áll fenn, hogy képességeinknek töredékét sem kell a cél elérése érdekében mozgósítanunk, teljes mértékben hiányzik a koncentráció. A 8
koncentráció egy edzésen vagy versenyen a mozgásforma kivitelezéséhez, az emelkedő megmászásához, a köridő teljesítéséhez, az ellenfél leelőzéséhez nem engedheti meg a szétszórtságot. Különösen nagy esély van a flow átélésére versenyen vagy kemény edzésen, amikor a meglévő képességeink összes tárházát fel kell használnunk a magas szintű kihívás teljesítésére. Ekkor minden gondolat a cél elérésének a szolgálatában áll, vagyis magas szintű koncentráció áll fenn. Koncentrálni minden ember képes, ha megfelelő feladat elé állítják, ezáltal megfelelő szintre kerül a motivációja is így a szervezet automatikusan szolgálatba hívja készleteit, hogy a kitűzött cél megvalósuljon. Mindeközben az a kivételes állapot következik be, amikor a cselekvés közben az önmagunkkal és az idővel kapcsolatos tudatosságunk elhalványul, s így lehetőségünk nyílik átélni az adott pillanatot. A magas fokú koncentráció, amely a megfelelő szintű kihívás és készség páros által kivívott állapot, segíti elő a flowban tapasztalható cselekvés és tudat összeolvadását. Ebben a kivételes állapotban az akaratunk, a tudatunk és a cselekedeteink egy irányba tartanak. Egyik tanítványom, Tamás, aki a PécsHarkány 25 km-es futóversenyét teljesítette néhány héttel ezelőtt, így ír erről: „A legviccesebb, hogy úgy éreztem, ha 30 km lett volna a táv vagy 35 kilométer az se lett volna gond, mentem volna tovább. Inkább azt a szót használnám, hogy nagyon boldog voltam és nem éreztem fáradtságot, még a fürdőben sem, és hazafelé sem. Csak este mikor haza értem és lefeküdtem aludni, akkor mondtam, hogy azért elfáradtam és jó lesik már, hogy fekszek, addig viszont ki tudtam volna menni a világból.”
9
Habár Tamás több mint 6%-t javított a tavalyi eredményéhez képest, tehát igen magas szinten teljesített a versenyen, a fenti leírásból is kitűnik, hogy nem érezte kivételesen nagy erőfeszítésnek ezt a „csúcsteljesítményt”, amivel egyéni csúcsot futott. Olyan magas szintjét érte el a mentális és fizikai bevonódásnak, hogy a fáradtságnak már nem maradt hely az elméjében. Valószínűleg azért sem törődött a fáradtság érzetével, mert a saját magával kapcsolatos tudatosság, amely egyébként a mindennapokban rendkívül zavaró tényezőként van jelen a tudatunkban, a verseny idejére teljesen elhalványult. Az egyén egybeolvadt a környezetével.
Visszatérve a flow-élmény alapfeltételeihez, a visszacsatolás fontossága a cél elérésben
szintén
megkérdőjelezhetetlen.
Folyamatos
visszacsatolásra
van
szükség, hogy tartani lehessen a megfelelő irányt, amely elvezet a célig. Cselekvés közben lényeges, hogy mindig lássuk magunk előtt a rész pontokat és magát a 10
végpontot is, vagyis hogy mit szeretnénk pontosan elérni azzal a bizonyos tevékenységgel. Időnként képesek legyünk felmérni, hogy jó úton járunk-e, vagy módosítanunk kell a kivitelezés metódusán. A sportban számos lehetőség áll rendelkezésre a folyamatos visszacsatolás fenntartására, ilyenek a felmérő futások, az időre történő résztávos futások, valamint a kisebb felkészülési versenyek. Verseny közben mérhetjük, figyelemmel kísérhetjük pulzusunkat, valamint a megtett kilométerek tempóját is. Tamás így ír erről: „Aztán elkezdődött a verseny és azt éreztem, pár kilométer után, hogy ez jól esik. Néztem a kilométeres átlagokat, bőven 4:30-on belüliek voltak. Az nem lepett meg, hogy 5 km után jólesett a futás, de az nagyon nagy erőt és hitet adott, hogy 15 km, 20 km után is jóleső érzés volt úrrá rajtam. „
Gábor szintén egy futóversenyen tapasztalt élményéről így mesél: Az első kilométer igencsak meglepő ideje (3:26,4), a hozzá tartozó pulzusérték és könnyed léptek végtelen nyugalommal töltöttek el: itt és ma én ki fogok futni a világból. Persze az önbizalom ilyen mértékű kirobbanása nem lett volna lehetséges a totális kontroll érzete nélkül, amelyet leginkább a pulzusmérő-óra használata tett lehetővé.” Amíg Tamás csak a stopperórát és a saját érzéseit hívta segítségül a visszacsatolás szolgáltatására addig Gábor e kettő segítség mellett a pulzusát is folyamatosan figyelte. Természetesen itt sem szabad túlzásokba esnünk, tehát ha 11
stopperóra, pulzusmérő, lépésszámláló, szélsebesség mérő, energiafelhasználás mérő eszközöket egyszerre vennénk igénybe, akkor nagy valószínűséggel, bottal üthetnénk a flow-élmény nyomát, mert e szerkezetek által szolgáltatott adatok elvonnák a figyelmünket, energiánkat a fő tevékenységről, arról a tevékenységről, amit ott abban az adott pillanatban igazából végezni akarunk. Azok számára pedig, akiknek a súlyuk csökkentése, vagy a kondíciójuk fenntartása a cél, a mérleg nyelve az öv beljebb csatolása és pusztán a saját szubjektív jó közérzetük szolgáltatja a visszacsatolást, hogy jó úton járnak. Édesapám így vélekedik erről: „Csodálatos érzés volt, amikor a nadrágjaim kezdtek leesni rólam. Ez az élmény megérte, hogy szinte bármilyen időjárási körülmény közepette neki induljak a futóköröm teljesítésének.” A visszajelzéseket illetően fontos, hogy reálisan értékeljük őket, ha rossz irányba megyünk, ne keseredjünk el, mert sajnos tényleg igaz, hogy a negatívumoknak sokkal nagyobb az erejük, mint a pozitívumoknak. Ilyen esetekben fel kell tudni dolgozni az információt, helyesen kiértékelni és kellőképpen módosítani a terven. Csíkszentmihályi Mihály és Susan A. Jackson idéz Mihael Jordantől a Sport és Flow című könyvben „Újra és újra kudarcot vallottam az életben, ezért vagyok sikeres.” Fontos a gyors reakció és cselekvő képesség. A flow nagyon törékeny állapot így az sem jó, ha folyton a visszajelzésekkel vagyunk elfoglalva. Kellenek mérföldkövek, amelyeknél értékelünk, esetleg újra tervezünk, vagy pedig megyünk tovább az eltervezett úton, de nem szabad, hogy egyfolytában csak a visszajelzésekre koncentráljunk, hiszen akkor magáról az adott cselekvésről terelődik el a figyelem, ami gátolja a flow-érzés kialakulását. Következő flow-élményhez köthető együttható a kontroll. Az élet egy maszlag, egy káosz, a sport pedig egy többnyire jól mérhető és világos szabályokkal rendelkező közeg. Azt viszont el kell fogadni, hogy a sportban sem tudunk mindent kontrollálni, ami nem baj, hiszen a teljes kontroll, teljes biztonságérzetet szolgáltat, és a biztonságérzet nem fog minket erőfeszítésre 12
ösztönözni, hiszen kihívást sem tartalmaz, hanem inkább a kényelmet biztosítja. A jó érzés elérésének és megtartásának feltétele az események valamilyen szintű kontroll alatt tartásának az érzete (még akár illúziója is). Ha az embert az az érzés keríti hatalmába, hogy az események az akaratától teljesen függetlenül történnek, akkor a flow-élmény megtapasztalása elérhetetlen távolságba kerül, és helyette egy sokkal negatívabb érzés lesz tapasztalható, amelyet a frusztrációnak hívnak. Kontrollálni az eseményeket soha nem lehet teljes mértékben, viszont arra törekedhetünk, hogy kontrolláljuk a kontrollálhatót. Az események kezünkben tartásának érzetét úgy lehet kellőképpen elsajátítani, hogy végiggondoljuk a várható eseményeket. Elménkkel begyakoroljuk lépésről lépésre, hogy mi fog történni az adott versenyen. Ezzel párhuzamosan viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy mindig történhetnek váratlan események, amelyekre a lehető leghiggadtabban kell majd az adott pillanatban reagálnunk. Minél inkább begyakoroljuk az esemény vágyott kimenetelét, annál inkább érezhetjük úgy, hogy kezünkben tartjuk a szálakat. Sportolók ezt sokszor úgy érik el, hogy saját bemelegítési rituálékat gyakorolnak be, amelyek egyszer már a sikeres teljesítéshez
vezették
őket.
A
verseny
rajtvonaltól
célvonalig
történő
végiggondolása számottevően megnöveli a biztonságérzetet a versenyzőben, hiszen amikor a verseny közben éles szituációban találja magát, már egy ismerős élményként fog ráköszönteni az adott helyzet. Azt is tudnunk kell viszont, hogy váratlan események megzavarhatják a történések sorozatát tehát teret mindig hagyni kell a rugalmasságnak is. Amennyiben egy váratlan helyzettel képesek vagyunk megbirkózni, akkor maga a kontroll érzése is megnő bennünk. Kontrollként élhetjük meg azt is, hogy ugyan a velünk és a környezetünkben történő eseményeket nem tudjuk teljes mértékben szabályozni, az eseményekre adott reakciónkat viszont igen, tehát azt, hogy mit gondolunk, és miként reagálunk a váratlan helyzetre, azt mi magunk döntjük el. Azok a sportolók, akik versenyeken indulnak, számos váratlan helyzettel kell, hogy szembesüljenek, mint például szélsőséges időjárási körülmények, verseny közbeni mellékhelyiség hiányával kapcsolatos problémák, vagy éppen a verseny elmaradása. Egyik egyesületi tagunk a tavalyi évben a New York Maratonra szerzett indulási jogot. Óriási szerencsének számít a világ egyik legnagyobb maratoni versenyére indulási jogot 13
nyerni. Megkezdtük a felkészülést, amely igen rövidre sikeredett, de a lehető legtöbbet hoztuk ki belőle. Ami viszont a verseny tervezett időpontjában New Yorkban történt, azt egyikőnk sem gondolta volna. A Sandy elnevezésű hurrikán pont erre az időszakra időzítette támadását New York városa ellen. Versenyzőnk már a helyszínen tartózkodott, amikor is a szervezők lemondták az eseményt. Róbert, az első elkeseredését követően egyből a megoldáson kezdett gondolkodni, hiszen ha már álmai versenyén nem indulhat, akkor legalább a befektetett energiát szerette volna, hogy megtérüljön. Néhány órás internetes kutatómunka után talált magának egy másik maratont, amit két héttel később tartottak Valenciában, ahol végül egyéni csúcsot futott. Róbert esete jól reprezentálja, hogy ugyan az időjárással szemben tehetetlen volt, az első természetes elkeseredés után ő döntött arról, hogy márpedig maratont fog futni vagy pedig szomorúan haza kullog. Az előbbi megoldást választva a mostoha időjárás ellenére, amit nem tudott befolyásolni, nem hagyta, hogy a befektetett munka kárba vesszen, hanem lefutotta a maratont. Nem ott ahol eltervezte, de lefutotta, amit csak és kizárólag a saját döntésének köszönhetett. Rekreációs sportolóként is kerülhetünk olyan helyzetbe, amely csökkenti a magabiztosságunkat és az elbizonytalanodás érzését kelti bennünk. Ilyen helyzet áll elő, amikor a család, munkahely, sport triumvirátusban kell egyensúlyt teremteni. A harmónia megteremtése ez esetben folyamatos tervezést igényel, amelyben ráadásul nem csak mi magunk vagyunk, hanem egy többszereplős történetet kell kerekké varázsolnunk. Mi döntünk viszont arról, hogy mit sportolunk, mennyit sportolunk, és legfőképpen mikor sportolunk, tehát a kontroll nagy része ez esetben is a kezünkben van. Nem könnyű egy eseménysorozatot szinte már automatikusra begyakorolni úgy, hogy közben nyitottnak kell maradni a változtatásra is. Továbbá dolgozó, családos emberként nem könnyű egy felállított edzéstervet megbolygatni, ha a családi vagy munkahelyi kötelezettségek úgy kívánják, de pont ezeknek a helyzeteknek a megoldása szolgáltatja azt az érzést, hogy valamelyest kontrolláljuk és megoldjuk az adott szituációt, amely végül elősegíti a flow- élményt. Tevékenységünk
autotelikusságának
mértéke
abban
mérhető,
hogy
mennyire találunk örömöt csak önmagának a tevékenységnek a mibenlétében. 14
Sokszor hallhattuk már, hogy nem a cél, hanem az út, ami az igazán fontos, amely a cél eléréséhez vezet. Ha egy bizonyos tevékenységet csakis önmagáért végzünk, tehát nemcsak akkor és azért érzünk örömet a tevékenység gyakorlása közben, amikor és amiért a célra gondolunk, hanem valóban szeretjük azt, amit csinálunk, akkor nagyon nagy esély van a flow-állapot elérésre. A munka területén például, ami szintén a flow táptalaja lehet, azért nehezebb elérni az optimális élményt, mert ott valamilyen szintű nyomás és kényszer alatt dolgozunk, amelynek célja a pénzkeresés, vagyis a létfenntartás. Ezért sokkal gyakoribb flow-állapotba kerülni hobbi tevékenység, mint például sport közben, mert ezek a tevékenységek szabadon választottak. Megvan az ember szabadsága ahhoz, hogy kiválassza, mivel szeretné tölteni az idejét, amely az egyik legfontosabb kincsünk. A sport számtalan változata, széles skálán nyújtja a lehetőségeket attól függően, hogy kinek mi a preferenciája. Valaki a csapatsportokat szereti, valaki az egyénieket, valaki az összetettségre másvalaki pedig pont az egyszerűségre törekszik. Profi sportolók esetében azt gondolhatjuk, hogy nehéz azt feltételezni, hogy nem az olimpiai aranyéremért kelnek fel minden hajnalban, és nem jár a fejükben, hogy a megélhetésükért is edzenek. Ugyanakkor elképzelhetetlennek tartom, hogy ha az adott sportoló nem szeretné, és nem lenne szenvedélye a választott sportága, akkor képes lenne mindarra az erőfeszítésre, lemondásra és áldozatra, amely egy élsportolói léttel jár. Magyarországon ehhez még hozzá kell tenni a bizonyos sportágakban uralkodó szegényes körülményeket is, melyek elviseléséhez tényleg imádnia kell az embernek azt, amit csinál. Hobbisportolók esetében is fontosak ugyan a célok, de még fontosabb, hogy olyan tevékenységgel töltjük a szabadidőnket, amit szeretünk és élvezettel végzünk.
Mindemellett tisztában
vagyunk
vele,
hogy
a sporttevékenység
kedvezően hat a külsőnkre, energiával tölt fel és számos vitathatatlan pozitív egészségügyi „mellékhatása” van. Saját példámmal élve, amikor tizenkét évesen elkezdtem atletizálni csak azért jártam heti háromszor edzeni, mert „valamit sportolni kell” címszó alatt a szüleim kedvében akartam járni. Eleinte a nyarakat próbáltam elbliccelni, sikerrel, mert szerencsére senki sem kényszerített, majd amikor az első versenyemen 15
elindultam és dobogón végeztem, hirtelen fordult velem a világ, és rájöttem, hogy ez az a közeg ahol ki lehet tűnni, ez az, amiben sikeres lehetek. Ekkor még mindig nem magáért a sportélményért jártam edzeni immár heti öt alkalommal. Lassan az edzések száma heti 5-6-ra emelkedett, és kitörölhetetlen része lett az életemnek ez a tevékenység. Sportolás, különösen futás közben úgy érzem, hogy „élek” mozgok, izzadok, gyorsan veszem a levegőt, tehát egy valamelyest felfokozott állapotban vagyok fizikailag és mentálisan is. Irodai munkavégzés mellett még inkább a mindennapjaim részévé vált a mozgás. A későbbiek során jelentkező versenyeken átélt
kudarcélmények,
edzőváltás,
felnőtté
válás,
versenysport
elhagyása,
munkahely sem tudott eltántorítani a sporttól és az általa átélhető élményektől, amelyek számomra még mindig kiapadhatatlan örömforrást jelentenek. Mindig találok benne célt, értelmet, örömöt akkor is, ha csak egy feszült nap után indulok el futni vagy megyek el az uszodába és akkor is, ha egy barátom felkér, hogy váltóban teljesítsünk egy versenyt, ami rendszeres és kemény felkészülést igényel. A mozgás szinte mindenféle formája önmagában örömet okoz számomra. Teljes mértékben egyetértek Martin Luther King következő idézetével: “Ha nem repülhetsz, fuss! Ha nem futhatsz, menj! Ha nem mehetsz, csússz! De bárhogy is legyen: mozogj!”(Ifjabb dr. Martin Luther King)
16
Budapest Maraton Az élet sok emberrel csak megtörténik, véletlenek sorozata és a sors játéka alakítja a körülöttük zajló eseményeket ez által cselekedeteiket, amelyek által pedig gondolataikat, gondolataik által pedig érzéseiket. Ezek az emberek nem vagy csak nagyon kevéssé hisznek a mondásban miszerint „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa” és ezzel ki is zárják a kivételes élet lehetőségét. Tetteink meghatározzák gondolatainkat, gondolataink pedig erőteljesen befolyásolják érzéseinket. Ebből kifolyólag logikus a következtetés, hogy cselekedeteink és azok átélése meghatározzák érzéseinket. Érzéseink pedig életminőségünk a saját életünkről
alkotott
kép
meghatározói.
Mindez
fordítva
is
igaz,
miszerint
gondolataink meghatározzák cselekedeteinket, és végül az eredmény ismét a pozitív vagy negatív érzésvilág. Ahogy Csíkszentmihályi Mihály írja az Öröm művészete című könyvében: „Ha mindent az emberi élet általános feltételei határoznának meg, értelme sem lenne a kivételes élet lehetőségein töprengeni. Szerencsére van annyi tere az egyéni kezdeményezésnek és döntésnek, amennyi már valóban számít. Akik leginkább hisznek ebben, azoknak van a legtöbb esélyük, hogy kiszabaduljanak a végzet szorításából.” Az életét az ember saját maga alakítja. Önmagától egyetlen jó dolog sem fog megtörténni, ezért el kell fogadni, hogy az első lépések megtétele felettébb nagy erőfeszítést igényel. Le kell győzni az alapvető emberi lustaságot, hogy az élet által kínált unalmon felülkerekedve, az első erőfeszítések végül olyan világos és 17
megfelelő szintű cél által vezérelt cselekvéshez vezessenek, amelynek végzése örömet és a teljes belefeledkezés élményét nyújtja az akarat, a gondolat és ez által az érzések egy irányba való összpontosulása révén. Hipotéziseim bizonyítására interjút készítettem olyan emberekkel akik „későn” tehát felnőttkorban munka mellett kezdtek el rendszeresen sportolni. Válaszaik bizonyítják számomra, hogy a sport által a flow-élmény összetevői közül többet is átélnek, és amikor minden jól megy, az összes feltétel együtt teljesül, akkor szárnyalnak. A kettesszámú feltételezésemet bizonyítja, hogy az egyetemistától a két gyermekes, ugyanakkor profi triatlonista anyáig, a cégvezetőig mindenki nagyon hasonló, rengeteg pozitívummal szolgáló élményekről és okról számolt be a sporttevékenységüket illetően. A sport a kivételes élet lehetőségét biztosíthatja, akkor is, ha az olimpiára és akkor is, ha tíz kilogramm leadására készülünk. A mozgás öröméhez nem szükséges különösebb tehetség, tehát mindenki számára elérhető tevékenység, viszont kitartás az első nehézségek legyőzéséhez annál inkább. Cserébe viszont több mint valószínű, hogy megvalósul a teljes átélés élményét, amelyben az ön-, és időtudatosságunk elhalványul, könnyűnek, a környezetünkkel harmóniában lévőnek érezhetjük magunkat azáltal, hogy tevékenységünknek általunk meghatározott világos célja van, de ami a legfontosabb, hogy amit csinálunk, azt önmagáért végezzük, vagyis azért mert örömet okoz számunkra.
18
Melléklet Mit jelent számodra sport? Válaszok profi „fél profi” (teljes munkaidőben dolgozó, de versenyeken induló sportolók) és hobbi sportolóktól. A sport a testem, lelkem, egészségem karbantartását jelenti számomra. Az egyensúlyt
jelenti
az
ülőmunka,
a
szellemi
terhelés
ellensúlyozására.
Kikapcsolódást, stressz levezetését. Mivel elsősorban aerob mozgásokat végzek, néha kicsit monoton, de a sport utáni érzés ezért kárpótol. Ugyanakkor a sport keretében végzett szabadidős tevékenység, mint biciklitúra, túra, sí minden esetben maradéktalan élvezetet nyújt. Lehetőséget ad azon kérdések átgondolására átértékelésére, melyeket nem tudok akkor, amikor dolgozom, és ezer dolog cikázik a fejemben. (Anna, 47 éves, Multinacionális cégnél HR vezető)
Nekem a sport minden életszakaszban mást jelentett, harcot, kiképzést, kiemelkedési lehetőséget, társaságot, élvezetet, kalandot stb. Az Ironman pl. mint elérendő cél jelent meg előttem, amit teljesíteni kell. Ma ez már szinte egyáltalán nem izgat, ma az életmód, a tevékenység, a fejlődés érdekel, az hogy valamiben elmélyüljek, ha megcsinálom az Ironmant, az csak bizonyítéka lesz annak, h ezt sikerült megvalósítanom. (János, 27 éves, egyetemista)
Számomra a sport a fő szabadidős tevékenység. Segít a stressz kezelésben, segít kikapcsolódni
és
feltöltődni.
Persze
mindemellett
segít
az
egészségem
megőrzésében és fizikumom karbantartásában. Folyamatos kihívás… Nagyon jó játék… Az edzések rendszerességet, stabilitást adnak, míg a versenyszámomra egy hihetetlen jó játék és feladat – apró részekből összerakni egy rendszert, ami működik. 19
Ezen felül a sport, a triatlon egy magam számára kialakított kis világot is jelent, amiben nagyon jól otthon vagyok: célokat tűzhetek és tűzök ki magam elé, és jól esik megtapasztalni, hogy elérhetem és elérem ezeket a célokat. (Érdekes módon a sportban eddig még szinte mindent sikernek éltem meg, függetlenül a percben vagy helyezésben mért valóságos eredményességtől….) (Géza, 40 éves, Informatikus)
Sport nekem: - eszköz, amivel saját magam ellen küzdhetek, úgy, hogy van esélyem nyerni - nyugtató. Amikor csinálom, nem gondolok másra, amikor nem csinálom, és nem akarok másra gondolni, akkor a sportra gondolok (másodperceket és távokat kalkulálgatok). - örömforrás, ami nem káros az egészségre, nem hizlal és nem erkölcstelen és még másnapos sem leszek tőle, viszont - gondolom a felszabaduló dopamin miatt elvégzése után hosszabb-rövidebb ideig feldobott állapotba hoz és tart. - közösségi élmény (Dávid, 39 éves, Ügyvéd)
A SPORT az életem. A jellemem tükre. A sport nélkül nem vagyok önmagam, nem érzem jól magam a bőrömben. Mivel kicsi korom óta ezzel foglalkozom az életem része, ami valahol nagyon jó és nagyon szép dolog, de valahol már ennyi idősen egy teher is. Teher a minden napokban hogy végrehajtsam a feladatot, amit kitűztem célul magamnak, teher az állandó kényszer hogy mozogni kell, a meg nem nyugvás. De ez vagyok én! Nehéz róla lemondanom, mert ha csinálhatom, akkor érzem a boldogságot, a jókedvet a felszabadultságot magamban, akkor érzem önmagam. Ezt egy részről az edzések élménye adja más részről pedig a verseny utáni vágy, teljesítés. A sok edzés a sok készülés a sok verseny a tapasztalatok, mind-mind azt eredményezték, hogy a gépezet magától ment, 20
zakatolt. Egyszerre tudtak dolgozni, és az agynak se a testnek se a léleknek sem kellett külön-külön parancsolni, hogy csinálja a dolgát. Egy olyan érzés, amit ha megtapasztalsz egy versenyen, egy alkalommal, utána mindig erre vágyik az ember. Teljes kikapcsolás, a verseny szituációra nem is emlékezve csak darálni, darálni a métereket és mind ezt nem azért mert épp az ájulás kerülget, hanem mert épp a maximum sebességen pörögsz. Az akarat határtalan, a test csak hozzá egy bábu. Ha meg van az akarat és meg van hozzá a test, amit saját magad nagyon nagyon ismersz, el lehet jutni a mozgás határtalan élvezetéhez. Az erő, amivel rendelkezel az is egy csodálatos dolog szerintem. Erő, amivel hajtod a biciklit, úszol a vízben és haladsz a szélben futva. A sport a mozgás adta számomra ezen kívül a barátaimnak, az élményeimnek a legnagyobb részét, úgyhogy ezért is nagyon fontos a számomra. (Réka, 35 éves, 2 gyermek édesanyja, profi triatlonista)
A legfontosabb az, hogy rendszert ad a napjaimba, heteimbe, amitől az életem valamiféle keretbe kerül. Egészségesebbnek, fittebbnek érzem magam. Kikapcsol. Élvezem, hogy tudok fejlődni és a társaságot sport közben. Aztán az is jó még benne, hogy bizonyos káros dolgokról le kell mondani a sport érdekében. Ezalatt azt értem, hogy oda kell figyelni a táplálkozásra, a pihenésre, alvásra, alkoholfogyasztásra. Nyilván ennek további előnyös következményei is vannak (pl. munka, tanulás, koncentráció terén). Kifejezetten sportolás közben pedig azt élvezem, hogy amikor egy megterhelőbb szakasz van (pl. a fartleknél), akkor tényleg semmi másra nem tudsz gondolni, csak arra, hogy az adott pillanatban jól teljesíts, túlélj és ez nagyon kikapcsoló érzés.(Kata, 28 éves, könyvelő)
Edzettség, kondíció, amikor nem okoz problémát (szúrás, halál közeli állapot) az 1 órás futás 5perces ezrekkel..... Élmény, változatosság a március végi behavazott táj, (Rádfalván a gólyát látni… hóesésben.) a nyári jégeső.... 21
"Ősi állapot " a mozgás a lehetőség, hogy ezt végezhetem és kutya kötelességem ezt tennem, ha nekem, nekünk ez megadatott. Mindegy, hogy gyorsan nagyon gyorsan kicsit lassabban a lényeg az akarat diadala (nincs késztetés zsákmányszerzésre (befutó érem stb..) és alapjában az életünk sincs veszélyben) a tunyaság felett. (Tamás, 47 éves, kereskedő)
A kérdésedre hosszú barokkos körmondatokban tudnék válaszolni, de értelmes tartalom nélkül. A lényeg, röviden: 1. Lehet élni TRIATLON nélkül, de minek? 2. A mentális egyensúlyom es a jó fizikai állapotom csak egyszerre, egymást feltételezve képes megvalósulni. 3.
Régi
súlyos
gyógykezelésem
következtében
kontrollra
járok.
Elég
rendszertelenül. Úgy tűnik: legjobb kontroll a versenysport. Mindent elárul. Visszaeshetek barmikor abba a korságba, de úgy tűnik, edzésen fogom észrevenni. 4. Borzasztóan hiú vagyok es rettegek az öregségemtől. A versenysport ad egy egérutat. Egy ideig. Lehangoló véleménnyel vagyok a velem azonos korú hímivarú fajtársaimról (60 év). Igyekszem tartalmasabban élni es szembemenni a sorsommal, amit úgysem kerülhetek el. Tudni es merni kell a pofájába röhögni a sorsnak. A TRIATLON számomra jó eszköz ennek a megvalósításához. (László, 60 év körüli súlyos betegségből felépült mérnök)
22
Bibliográfia
Csíkszentmihályi Mihály: Az Öröm Művészete, Nyitott Könyvműhely Budapest, 2010 Susan A. Jackson – Csíkszentmihályi Mihály: Sport és Flow, Az Optimális Élmény, Vince kiadó Kft., 2001 Online forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%ADkszentmih%C3%A1lyi_Mih%C3%A1ly http://hu.wikipedia.org/wiki/Flow
23
