BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR
MISKOLCI EGYETEM
SZAKDOLGOZAT
A válás hatása a kisiskolás gyerekekre
Szerző: Kárász Eszter Virág Pedagógia Ba Nevelési asszisztens szakirány
Konzulens: Nótin Ágnes Tudományos segédmunkatárs Tanárképző Intézet
Miskolc 2015
Tartalomjegyzék 1
BEVEZETÉS ................................................................................................................ 3
2
HÁZASSÁGTÓL A VÁLÁSIG .................................................................................. 5 2.1 2.2 2.3
3
CSALÁD KIALAKULÁSA ÉS LEHETSÉGES FOGALMAI ................................................. 5 CSALÁD KIALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNELMI VÁLTOZÁSAI ............................................. 6 CSALÁDMODELLEK .................................................................................................. 7
VÁLÁS JELENSÉGE ÉS FOLYAMATA ................................................................. 9 3.1 A VÁLÁS JELENSÉGE ................................................................................................ 9 3.2 LÉLEKTANI SZAKASZOK ......................................................................................... 10 3.2.1 Döntés................................................................................................................ 11 3.2.2 Különválás......................................................................................................... 11 3.3 FELTÉTELEZHETŐ OKAI .......................................................................................... 11 3.4 JOGI VÁLÁS ............................................................................................................ 12
4
HOGYAN HAT A VÁLÁS A GYEREKRE? .......................................................... 14 4.1 4.2 4.3 4.4
6
ELVÁLTAK GYEREKEI AZ ISKOLÁBAN ......................................................... 20 6.1
7
KISISKOLÁSKOR ..................................................................................................... 14 PROBLÉMÁK .......................................................................................................... 15 KISISKOLÁSOK ÉS A VÁLÁS .................................................................................... 17 ÖSSZEHASONLÍTÁS A TÖBBI KOROSZTÁLLYAL ....................................................... 18
ISKOLA ÉS PEDAGÓGUSOK SZEREPE ....................................................................... 20
ESETTANULMÁNYOK ELEMZÉSE .................................................................... 22 7.1
ESETTANULMÁNYOK ............................................................................................. 22
8
FELNŐTT GYEREKEK EMLÉKEI ...................................................................... 26
9
ÖSSZEFOGLALÁS ................................................................................................... 28
11 ZUSAMMENFASSUNG ........................................................................................... 31 12 FELHASZNÁLT IRODALOM ................................................................................ 34
2
1
Bevezetés
Költözés, gyermekelhelyezési per, konfliktus és önérvényesítés, talán ezek a pontok körülírják egy házasság felbomlásának körülményeit, mely mára mondhatni természetessé vált, csakúgy, mint a vasárnapi szülők jelensége. Napjainkban egyre kevesebb ember éli le az életét egyetlen házasságban és ennek velejárója, hogy egyre kevesebb gyerek nő fel két szülős családmodellben. Hazánkban az elmúlt években jelentős javulás figyelhető meg a válásokat vizsgáló statisztikákban „A 2013-ban bíróság által kimondott 20 ezer válás számszerűen 1830-cal, 8,4 százalékkal volt kevesebb az előző évinél…”1 Ennek előzményeként az 1980-as évek elején mért adatok alapján a gyereküket egyedül nevelő szülők növekedése ekkor jelentkezett legmagasabb számban.2 S bár az előző adatok alapján megkérdőjelezhető az első felvetésem egy kiegészítés megmagyarázhatja a nyitó gondolatot: „Az elmúlt évtizedben magas szinten stagnáló – és 2004 óta emelkedő – számú váláshoz képest az utóbbi évek határozott csökkenése figyelemre méltó jelenség. A jelentősen mérséklődő válás azonban nem feltétlenül jelenti a párkapcsolatok stabilitásának hasonló mértékű javulását, mivel a házasságban élők száma és aránya is jelentősen visszaesett.”3 Ezek szerint bár csökkent a válások száma, ami mindenképpen pozitív, mégis a statisztika azt igazolja, hogy több gyerek nő fel házasságon kívül ilyen vagy olyan formában. Kutatásom tárgyaként azért választottam az elvált szülők gyerekeinek tanulmányozását, mert mindig is érdekelt, hogyan zajlik le a válás folyamata mind jogi-, mind lélektani szempontból és milyen hatást gyakorol a gyermek későbbi kapcsolataira. „Ha a gyerek nem tudta előre, hogy apja vagy anyja elköltözik, villámcsapásként éli át az elválást, hiszen nem készült fel rá. Ám ha időben szóltak neki, akkor sem múlik el nyomtalanul az élmény. Legtöbbször az utolsó pillanatig makacsul reménykedik (…) ám utolsó reménye is szerte foszlik, amikor becsukódik apja vagy anyja mögött az ajtó."4 A házasságok felbontása a javuló tendencia ellenére is gyakori jelenség, mely véleményem szerint fontos pedagógiai kérdéseket rejt magában, hiszen a gyerekeknek túl
Központi Statisztikai Hivatal, 2014, 4. p S. Molnár Edit, 1997, 187-189. p 3 Központi Statisztikai Hivatal, 2014, 4. p 4 Sven Loerzer, 2008, 354., p 1 2
3
kell lendülniük ezen a krízisponton és megfelelő segítség nélkül kérdéses, hogy meddig jutnak el ebben a folyamatban. Az iskola az a közeg, ahol a pedagógus óhatatlanul szembesül a tanuló otthonról hozott értékeivel, normáival és esetlegesen meglévő problémáival, melyek újabb problémákat és konfliktusokat generálhatnak már egészen korán a kortársakkal való kapcsolatokban, a pedagógus-gyerek között illetve a szülő-gyermek kapcsolatban. A válás kérdéskörének mélyebb feltárása, megismerése és megértése, valamint a felmerülhető problémákra való felkészülés lehet a kulcs a sikeres együttműködés, fejlődés és egészséges kapcsolat kialakítására és fenntartására. Kérdésként felmerülhet, hogy minden életkorban azonosan reagálnak-e a gyerekek a szülők elválására vagy nagy különbségek tapasztalhatók? Hogyan ismerheti fel a pedagógus a problémát? Valamint kihat-e felnőttkorban a párválasztásra a szülői minta? Kutatásomban az elvált gyerekek társas kapcsolataira és az ebből fakadó magatartásbeli problémákat, lélektani hatásokat és devianciákat fogom vizsgálni, de a fő hangsúly az intézményekben való megjelenésre és a pedagógus átfogó szerepére orientálódik. Rövid, de tartalmas kitekintést teszek a házasság, család és a válás jogi aspektusaira, melyek számos problémát vetnek fel, hiszen a gyermek elhelyezés és a körülmények figyelembevétele igen is komoly hatásokat gyakorol mind a gyermek, mind a szülők életére. Végül, de nem utolsó sorban kísérletet teszek a felnőttkori párválasztás tanulmányozására és esetleges problémák felmérésére. Kortól és nemtől eltekintve kutatásomban az általános iskolásokon belül a 6-8 éves korosztályt tekintem fő csoportnak. Összehasonlító
elemzésemben
különböző
tézisek
és
esettanulmányok
összehasonlításával fogok foglalkozni, melyekkel alátámasztani kívánom azt a hipotézisemet, mely szerint a válás igen is maradandó nyomot hagyhat a gyermek életében pár-, és társas kapcsolati szempontból, de a megfelelő pedagógiai eszközökkel csökkenthetjük a tanuló „másságát” az iskolában. A kutatást szakirodalmi áttekintés előzte meg, így a tényleges vizsgálat előtt a hipotéziseimet és a témát nagyban befolyásolta az előzetesen szerzett ismeretanyag, így a diplomamunkám elkészítése három hónapot vett igénybe.
4
2
Házasságtól a válásig
2.1 Család kialakulása és lehetséges fogalmai Azt már látjuk, hogy család, mint fogalom meghatározást számos nézőpontból értelmezhetjük, de biztosan megjelenik a magyarázatunkban szülő(k) és gyerek(ek), mint a család, fő alkotóelemei. „A lehető legmesszebbmenő védelem és támogatás illeti meg a családot, a társadalom természetes és alapvető csoportos egységét, különösen azért, mert biztosítja annak fennmaradását, és gondozza és neveli a magukról gondoskodni nem tudó gyerekeket.” 5 Jogi szempontból akár így is értelmezhető, de mindenképpen tisztáznunk kell azt a tényt, hogy a család fogalma a történelem folyamán sok változáson ment keresztül a gazdasági, politikai és jogi hatások következtében is. A definiálás szempontjából viszont, most csak a mai modern értelembe vett fogalom meghatározásokat veszem figyelembe, részletesen nem kívánok a régi értelmezésekre kitérni. „Ma általában az egy fedél alatt élő kisközösséget jelöli, amelynek tagjait vagy házassági kötelék, illetve együttélési szándék, vagy szülő-gyermek kapcsolat fűzi össze, jelentheti továbbá a rokonok közösségét (pl. a Tóth-család). 6 Biológiai szempontból való megközelítésként értelmezhetjük az emberi faj reprodukciós egységeként és egyben az emberi kapcsolatok helyszínéül is. Vallási aspektusból tekinthetünk rá úgy, mint a „Teremtő művére” és mélylélektani szempontból „… a család a személyben végbemenő pszichikai és ugyanakkor pszichodinamikai folyamatok színtere.”7 „A mai, modern értelmezés ezen legtöbbször az ún. monogám családot érti, amely tartós együttélésre vállalkozó egyetlen férfi és egyetlen nő szexuális, gazdasági, érzelmi közössége, s az általuk, illetve valamelyikük által nemzett gyermek(ek) közössége.”8 Az biztos, hogy bármelyik megközelítést nézzük közös pontnak tekinthető, hogy a család kifejezés alatt egy olyan közösséget értünk, amely a társadalomban komoly szerepet tölt be.
5
ENSZ, 1949, 10. p Dr. Teleki Béla, 2000, 14. p 7 Dr. Teleki Béla, 2000, 15. p 8 Csernák Józsefné, 1997, 187. p 6
5
2.2 Család kialakulása és történelmi változásai Ahogyan azt az előzőekben megállapítottam a család, mint egység fontos része a mindennapi életünknek és a társadalomnak is, ezért nézzük részletesebben történelmi áttekintésen keresztül, hogy milyen családtípusok léteztek és léteznek napjainkban is, azaz pedagógusként mire számíthatunk. „Új családot a házasság megkötése hozott létre (…) ez jórészt „csoportos” döntés volt, társadalmi, foglalkozási csoport, a felekezet, illetve a helyi társadalom hagyományainak, normatíváinak eredményeként jött létre, s csak kevéssé függött a két fél személyes elhatározásától”9 Ez a gondolat a XVIII. század elejétől sokáig élt. A társadalom legkisebb elemének a kéttagú családot tekintették, melyeknek célja az utódnemzés volt. Ekkortájt még széles szakadék húzódott meg a kiscsalád, törzscsalád és a nagycsalád fogalom meghatározás között, erről csak röviden fogok szólni létszám alapján növekvő sorrendben bemutatva. Kiscsalád alatt a házaspár és a gyerek(ek)-et értették, ezt követte a törzscsalád, ahol már két generáció, azaz két család élt együtt, majd a nagycsaládot tekinthetjük a legnagyobb egységnek, ahol akár három-öt generáció is együtt élt a rokonságot is beleértve. Későbbi kutatások szerint utóbbi csak igen kis számban volt jellemző és nagy eltérés fedezhető fel a különböző társadalmi státusban élő családok életmódja között. A XX. századra pedig szinte teljesen felváltotta a kiscsalád (nukleáris) családtípus a többgenerációs együttélést. A kapitalizmus és polgárosodás is komoly változásokat idézett elő a család szerkezeti változásai tekintetében, hiszen a nők munkába állása és a technika rohamos fejlődése nem csak a szerepükben változtatott a családon belül, hanem a családról alkotott kép is gyökeresen átformálódott. A XIX. század végén felmerül: „.. vajon a technikai-gazdasági fejlődés nem teremti-e meg fokozatosan azokat a feltételeket, amelyek között az emberek a családon kívül szabadabban kibontakoztathatják a képességeiket, nem lenne-e a társadalom működése zavartalanabb, ha nem kellene megbirkózni a családok tradíciót őrző hatásával.” 10
9
S. Molnár Edit, 1997, 188 p. Csernák Józsefné, S. Molnár Edit, 1997, 187. p
10
6
2.3 Családmodellek Tehát láthatjuk, hogy a történelem folyamán sok változás történt, így mára széles palettán vizsgálhatjuk az újonnan megjelenő családtípusokat. Először is vegyük szemügyre milyen családmodelleket különböztet meg a mai értelemben a szakirodalom. Nagycsaládról már szó volt a történelmi áttekintésnél, mára az európai ember három nemzedék együttélését érti ez alatt még gyakrabban a szülők és három vagy több gyerek alkotta egységet, tehát láthatjuk, hogy az első meghatározáshoz képest gyökeresen átalakult a nagycsalád definiálása. Muzulmán és iszlám kultúrákban pedig ennek fellelhető az úgynevezett többnejű változata is, melyben a férjnek egyszerre több felesége van és együtt élnek a gyerekekkel, így gyakori a negyven-ötven fős létszám is. Kiscsalád (nukleáris): a szülők és egy vagy két gyermek alkotta modell, egyes szociológusok előszeretettel nevezik „mai családmodellnek”is. Gyermektelen és egy-gyermekes modell: nevéből adódóan egy gyermekkel vagy gyermek nélküli családtípusról beszélünk, melyek mondhatni korunk „új vívmányai”, melyekre a történelmi áttekintésnél már utaltam. A technológia fejlődése, az információáramlás felgyorsulása és a nők, mint munkaerő megjelenése a piacon sokakban új nézőpontra terelte a család és családalapítást, így sokan kényelmi vagy önérvényesítési szempontból tudatosan döntöttek a gyermektelen családmodellnél. Emellett kutatások szerint az egykék helyzete korán sem olyan kényelmes és jó, mint ahogyan gondoljuk, hiszen számos veszély fenyegeti őket a magányosságukból adódóan „… vagy bezárkózik önző önmagába, vagy nyitottá lesz, mint a piac, hogy elkerülje az állandóan fojtogató magányosság, gyökértelenség érzetét.”11 Teljes család: akkor beszélhetünk erről a formáról, ha a szülők és legalább egy gyermek él együtt, még akkor is, ha az egyik szülő nem vérszerinti. Sok előnye és hátránya is van egy ilyen családtípusnak és nem jelenthetjük ki, hogy ez az optimális forma. Megjegyzem, munkám során mivel ez az általános modell ehhez fogok viszonyítani minden további irodalmat. Újraszerveződött (rekonbinált) család: az elvált vagy özvegyek új házasságra lépése, mely a konfliktusok és egyben az újrakezdés színtere is.
11
Dr. Teleki Béla, 2000, 50. p
7
Csonka családmodell: megnevezése vitatatott, mindenesetre gyermek-, vagy szülőhiányt feltételez, így számos alfaja létezik a teljesség igénye nélkül pl. az elvált szülők esetében, leányanyák, özvegyek stb. Erre és a rekonbinált típusra még a későbbiekben részletesebben is ki fogok térni.12
12
Dr. Teleki Béla, 2000, 45-52. p
8
3
Válás jelensége és folyamata
3.1 A válás jelensége Ha visszatekintünk, történelmünkre tisztán látszik, hogy a házasság hosszú évszázadokon keresztül érték volt, így a keresztény (nyugati) kultúrákban fel sem merülhetett ennek felbontása. Az előző fejezetben már utaltam rá, hogy a XX. században következett be jelentős változás e területen, amikor is az iparosodott államok törvényileg szabályozták (könnyítették) a válás procedúráját. S bár a század elején még társadalmilag kevésbé volt elfogadott a válás, csak egyik fél vétkessége esetén kaptak engedélyt erre a század második felére ezek a szabályozások is jelentős mértékben rugalmasabbá váltak.13 Nézzük meg, hogyan változott ez mai társadalmunkban: 14
„…2013-
ban
100
házasságkötésre 175 házasság megszűnés
jutott,
alacsonyabb
az
előző
ami évinél
(187), de jóval magasabb, mint az 1990-es
évek
elején
vagy
korábban volt, nem beszélve az 1970-es évek közepéről, amikor a 1. táblázat A házasságkötés és megszűnésről
házasságok
mérlege
még
pozitívnak mutatkozott, vagyis több házasságkötés történt, mint amennyi válás és özvegyülés által megszűnt.”15 A felmérés úgy gondolom, hogy magáért beszél, mivel az adatokból azt feltételezhetjük, hogy napjainkra társadalmilag teljesen elfogadott a házasságok felbontása. Arról viszont
Cseh – Szombathy László, 1985, 169. p Központi Statisztikai Hivatal, 2014, 4. p 15 Központi Statisztikai Hivatal, 2014, 4. p 13 14
9
még nem beszéltem, hogy hogyan is zajlik le ez a folyamat a következő alfejezetben lélektani szempontból fogom bemutatni válás jelenségét.
3.2 Lélektani szakaszok A válás hosszú ideig tartó, komplex folyamat, melynek számos kiváltó oka lehet, melyekről a későbbiekben még részletesen szólni fogok. Az elválásnak két nagy szakasza különíthető el: az első szakaszt döntéshozó szakasznak is szokás nevezni, melyben körülbelül 1 évig tart az első megfontolástól a fizikai különválásig, ezután következik a második szakasz, azaz az alkalmazkodás, ami jóval hosszabb folyamat az előzőhöz viszonyítva általában körülbelül másfél-két év, mások szerint akár négy éven át is eltarthat. Itt már a felek a megváltozott helyzethez alkalmazkodni kezdenek, ezt Spanier és Cole részletesebben vizsgálta szerintük meghatározó tényezői a folyamatnak:
milyen fokú a származásbeli különbség a házastársak között;
milyen a személyközi feszültségek és a személyes szorongás mértéke;
mennyire elégedettek a kapcsolattal, illetve a házastárssal;
milyen fokú a kapcsolat összetartó ereje;
mekkora mértékű az egyetértés a házasság működése szempontjából fontos
kérdésekben.16 Ezzel párhuzamosan beindulnak az alfolyamatok is, melyek az érzelmi-, jogi leválás mellett a szülő – gyermek kapcsolatok újjárendezését is magába foglalja. Nem elhanyagolható szempont a gazdasági válás jelensége sem, azaz a közös háztartás ketté válik, s végül a társas kapcsolatok átrendeződését tekinthetjük az utolsó és egyben lezáró alfolyamatnak, ám sikeres lezárásnak azt tekinthetjük, ha a megváltozott körülményekhez mérten is sikerül a feleknek stabil életvitelt és identitást kialakítaniuk. 17
16 17
Bognár Gábor- Telkes József, 2008, 300. p Bognár Gábor – Telkes József, 2008, 300-307. p
10
3.2.1
Döntés
A biztos meggyőződés egyik tipikus stratégiája lehet, amikor az egyik fél „besszre spekulálást” folytat, azaz taktikusan a csőd felé tereli a házasságot úgy, hogy a legnagyobb haszonnal tudjon távozni a süllyedő hajóról. Ez az elmélet természetesen nem ilyen egyszerű, hiszen paradox érzésekkel küzd a válni kívánó házastárs egyszerre akar szabadulni és maradni a kapcsolatban, ez abból fakad, hogy a közvetlen környezetével (család, barátok stb.) szembe kell majd néznie, adott esetben vállalnia kell a kudarcot, anyagi nehézségeket és egyéb felmerülő negatív körülményt is. A másik stratégiát szabotázs elnevezést viseli abból adódóan, hogy a szabotőr módszeres rombolja kapcsolatát és bár látszólag megakarja menteni házasságát egyedül mégsem megy, így látványos kudarccal ér végét ez a kísérlet. Amikor a másik fél bűnösségéről bizonyosságot szerez, akkor kezdeményezi a válást a szabotőr.
3.2.2
Különválás
Statisztikai adatok szerint a nők hamarabb kezdeményeznek válást, mint a férfiak, de megjegyzem nem mindig az a fél kezdeményezi hamarabb a válást, aki leginkább válni akar. „A válási döntést megelőző időszakról a nők jeleztek több traumatikus hatást, a válási döntés után viszont a férfiakat viselte meg jobban a helyzet: alvászavar, magányossági érzés, lehangoltság a nők többségénél a döntés előtt, a férfiak többségénél a döntés után jelentkezett…”18 Tehát a körülmények hatására a házastársakra nemtől, életkortól függetlenül ez egy rendkívül nehéz és lélektani szempontból a legmegterhelőbb a fizikai különválás szakasza. 19
3.3 Feltételezhető okai „A válások nem a házasság krízisét jelzik, hanem azt igazolják, hogy az emberek mindinkább individualisták, önkényesek, örömszerzésre vágynak, a kötöttséget és
18 19
Bognár Gábor- Telkes József, 2008, 306.p Dr. Teleki Béla, 2001, 299-307. p
11
elkötelezettséget egyre inkább elutasítják, valamint a társsal együtt töltött idő kevés és minőségében is gyenge…”20 Egyik kiváltó oknak tartom ezt a fajta modernizációt, melyet már olyan sokszor emlegettem az előző fejezetekben. Dr. Teleki Béla kutatási eredményei szerint a leggyakoribb okok: alkoholizmus 46,1 % partner félrelépése 26,9 % a párok elhidegülése 16,6 % korai házasság 7,7% anyós beavatkozása 3,6 % egyéb okok: agresszivitás, szenvedélybetegség, anyagiak, bűnözés stb. 3,5% alatti eredményt mutatnak21 A vizsgálatból az is kiderül, hogy a vizsgált alanyok zömének fel sem merül más alternatíva a házasságfelbontáson kívül, tehát ebből is tisztán látszik, hogy a társadalmunkban mennyire elfogadott eljárás. Valamint az is tisztán látszik, hogy a váláshoz vezető út igen szerte ágazó folyamat, és míg végbemegy nem ritka, hogy akár egy-két évet is magába foglal a bírósági eljárás következményeképp. Itt jön a döntés utáni szakasz a különköltözés időszaka, amikor is az egyik fél fizikailag is távozik a közös otthonból, persze ez a jobbik eset, mert gyakori problémaként felmerül, hogy anyagi-, egzisztenciális problémák miatt ez nem kivitelezhető és akkor jönnek az újabb és újabb feszültséggel teli szituációk. Ebből a fázisból még nem következik az, hogy a felek véglegesen elválnak, itt még van visszaút, de egy biztos mind az elmenő-, mind a maradó félnek is a magány és elhagyatottság érzésével kell megküzdenie.
3.4 Jogi válás A válóper indítása bármelyik részről kezdeményezhető, mely általában rendkívül indulatvezérelt lépés. A vagyon-, és gyermek elhelyezés a legkritikusabb pontja az egész procedúrának, és ha megegyezés születik, akkor sem tudnak ténylegesen elválni egymástól. 20 21
Dr. Teleki Béla, 2001, 146. p Dr. Teleki Béla, 2001, 147. p
12
A gyerek ott marad, mint szenvedő alany a történetben. Bár a bíró jogilag elválasztja őket egymástól, attól még a jövőben is ők maradnak a közös gyerek szülei, s az unokák számára is ők lesznek a biológiai nagyszülők. Tehát mindenképpen át kell szerveznie mindkét félnek a mindennapi életét, új megküzdési stratégiákat kell kieszelni. 22 Most, hogy kellő részletességgel is körül jártam a házastársak nézőpontjából a válás jelenségét, folyamatát és problematikusságát a következő fejezetben az elvált szülők gyermekeinek aspektusából fogom megközelíteni a felmerülhető problémákat.
22
Hajduska Marianna, 2008, 137-140. p
13
4
Hogyan hat a válás a gyerekre?
Az előző fejezetben alaposan megismertük a szülők között végbemenő folyamatokat, de mi történik azokkal a gyerekekkel, akiknek felbomlik a családjuk? Erre a kérdésre keresem a választ ebben a fejezetben, viszont meg kell említenem, hogy kifejezetten a 6-8 éves korosztályra orientálódik a bemutatás.
4.1 Kisiskoláskor Bár vannak kivételek, mégis a társadalmak zöme egyöntetűen a gyerek megítélése szempontjából mérföldkőnek tekintik az 5-7 éves korszakot, mely 12 éves korig tart. A testi változásokon túl, amikor kihullik a gyermek utolsó tejfoga is a korábbi időszakhoz képest több elvárás jelenik meg velük szemben. Gyakran halljuk a szülőktől, hogy „Te már nagyfiú vagy ehhez” ezzel is jelezve a gyermek felé, hogy igen is mást várnak el tőle a továbbiakban, azaz udvariasságot, a gyerekes játékok elhagyását és új készségek kialakítását. A történelem során ennek a korszaknak komoly jelentősége van, akárcsak napjainkban is. Ma is elvárjuk, hogy egy kisiskolás bizonyos feladatokat egyedül végezzen el, de a tanulás folyamatában még a felnőtt felügyelet és irányítás megjelenik. Fokozatosan növekszik a szülői felügyelet nélkül töltött szabadidő a kortársakkal és ez az idő általában játékkal, beszélgetéssel vagy egyszerű „lógással” telik. Nézzük meg biológiai szempontból mi is történik: arról már beszéltünk, hogy bekövetkezik 6 éves kor körül a fogváltás, aztán az iskoláskor alatt egyértelműen változik a gyermek külseje és fizikai ereje egy átlagos amerikai 6 éves 105 cm magas és körülbelül 22 kg körül mozog. Mindemellett mozgékonyabbá válnak és mozgásuk sokkal rendezettebb lesz, melynek oka az agyi működés változásában keresendő (lateralizáció). Piaget szerint a gyerekek 7 éves koruk körül elkezdenek konkrét műveletekben gondolkozni, melynek eredményeképpen képesek lesznek összekapcsolni, elválasztani, összerendezni tárgyakat.23
23
Michael, Cole, Sheila R. , Cole, 2006, 54-483. p
14
A konkrét műveletek megmutatkoznak: a)
Annak megértésében, hogy a tárgyak külleme megváltozhat, miközben
mennyiségük és más tulajdonságaik azonosak maradnak. b)
A tárgyak több szempont szerinti osztályozásában, ami lehetővé teszi, hogy a
gyerekek módszeresebben gondolkodjanak a tárgyak egymáshoz való viszonyáról. c)
Egymással kapcsolatban nem lévő alkotóelemekből kialakított képek
alternatív észlelésének képességében. d)
A másik személy által nem látott tárgyakkal kapcsolatos hatékony
kommunikációra való képességben. e)
A másik személy nézőpontjainak átvételére és szándékainak megértésére
vonatkozó képességben.24 Ezek alapján azt látjuk, hogy a gyerek összetettebben vizsgálja az őt körülvevő környezetet és mi felnőttek ennek tudatában is gyakran esünk abba a hibába, hogy azt feltételezzük, a gyermek nem veszi észre rejtett üzeneteinket, gondolatainkat. „Nem kerüli el figyelmét sem a kellemetlen homlokráncolás, sem a kissé csípősebb megjegyzés. Az, hogy a szülők egymáshoz való viszonya megváltozott, nem maradhat sokáig titokban a gyerek előtt, még ha világosan meg sem fogalmazódik benne.”25 Sok esetben még meg sem tudja fogalmazni a gyerek, hogy mi történhet, de felfigyel az árulkodó jelekre, így a diszharmonikus családban felnövők is hasonlóan viselkednek, mint az „elvált gyerekek”. 26
4.2 Problémák „A válás mindenképpen terheli a gyerek fejlődését, bármilyen életkorú legyen is. (…) Az elvált szülők gyermekeinek 82 százaléka továbbra is őszintén szereti apját-anyját. Mégis a gyerek számára legtöbb esetben a kisebb baj, ha a szülők elválnak, mintha a család egységét megtartva, gyűlölködnek.”27 A válás hatásairól kellene ebben az alfejezetben beszélnem, viszont tisztáznunk kell, hogy ez a kifejezés nem éppen helytálló.
24
Michael, Cole, Sheila R. , Cole, 2006, 483. p Loerzer, Sven 2008, 308. p 26 Loerzer, Sven 2008, 308-310. p 27 Loerzer, Sven 2008, 308. p 25
15
„A szülők és a gyermekek, az apa és az anya egymás közötti konfliktusainak kezelési módja a döntő a gyermek nevelkedésében, nem pedig az, hogy a szülők milyen „hivatalos” viszonyban állnak egymással.”28 Tehát a gyerek nem csak akkor lehet szenvedő alany egy családban, ha éppen válófélben vannak, hanem akkor is, amikor diszharmonikus, vitáktól hangos közegben nevelkedik. Ennek tudatában mégis számos vizsgálatot végeztek az 1970-es évektől kezdődően az „elvált gyerekek” körében. E kutatások eredményeképpen két jól elkülöníthető hatásról beszélhetünk: a rövid-, és hosszú távú hatásokról, melyek a válás után jelentkező átalakult családszerkezet gyerek személyiségfejlődésében változásokat eredményez. A rövid távú hatás: a gyermekeknél a válási krízisre adott reakcióit jelentik, az alkalmazkodás időszaka is egyben. Ebben a krízishelyzetben a gyermek életkora nagyon fontos, hiszen csak úgy tud reagálni egy-egy számára megterhelő élethelyzetre, hogy az adott fejlődési szakasza eszköztárát használja. A továbbiakban pontosan ennek fontossága miatt fogom a már előzőleg bemutatott célcsoportnál jelentkező problémákat külön fejezetben tárgyalni. Hosszú távú hatás: szintén a válás utáni időszakot követi ez lehet az egyszülős nevelés vagy rekonstruált család problémaköre. 29 Életkortól függetlenül a gyermekek „… amíg nem történik kritikus esemény szüleik házasságában, a stabilitás tudatában élnek…”30 Tehát egy hangosabb vita, a szülők hideg pillantásai vagy egy elcsattanó pofon a válás küszöbén több szempontból is megviselik a gyereket: félelem a megoldatlan konfliktusoktól, szorongás, a biztonságérzet instabilitása jelenik meg mindemellett a felnőttek harcai alatt kevesebb figyelem jut a csemete számára. Ezek a belső feszültségek csak tovább fokozódnak az elköltözés időszakában, itt már kézzelfogható tüneteket tapasztalhatunk, valamilyen szintű regresszió is tapasztalható, azaz a szenvedő alany korábbi fejlődési szintre esik vissza. Gondoljunk csak bele, hogy számára mekkora veszteséget jelent azon felül, hogy az egyik szülő eltűnik a mindennapjaiból, negatív irányban változhat a napirendje, megszokott programjai és egy költözés esetén még baráti körétől is búcsúznia kell. 31
Bognár Gábor – Telkes József, 1994, 95-96. p Bognár Gábor – Telkes József, 1994, 96-99 p. 30 Hajduska Marianna, 2008, 143.p 31 Hajduska Marianna, 2008, 143. p 28
29
16
4.3 Kisiskolások és a válás Ebben az életkorban a gyerek komoly változásokon megy keresztül lélektani szempontból. Központi kérdés, hogy milyen módon tudja megoldani a problémákat, és hogy a viselkedést mennyire tudja tudatosan vezérelni pl. realitáselv előnybe helyezése az örömelv fölött. Az iskolás korban még nagyobb fókuszba kerül, hogyan sikerül az értelmi szférának felül emelkednie az érzelmi szférán. A válás után gyakori a kisiskolásoknál a magatartászavar megjelenése, melynek okai az egyik szülő elvesztése és a megváltozott kapcsolat rendkívül megterheli a gyerek érzelmi szféráját és ez akadályozza, késlelteti a kritikus fejlődési szakaszhoz kapcsolódó alkalmazkodást. Értelmi képességei segítenek a gyereknek feldolgozni a válási élményt és korából fakadóan megváltozik az időélménye, így eltudja különíteni az idő múlását. A szülők egymással való kapcsolatának romlását viszont nagyon nehezen tudjuk megmagyarázni ebben az életkorban. Gyakori reakció a szomorúság és a félelem, mely konkrét formát ölt: fél, hogy idegenekhez kerül, nem kap enni stb. A legintenzívebb időszak a hiányzó szülő utáni vágyakozás és ez főleg a fiúknál nagyon fontos életszakaszban, azonosulási mintát keresnek és az apa hiánya súlyos veszteségként jelenik meg. Ebből ered az, hogy egy válás után a fiúk új házasságra próbálják rávenni anyjukat. 32 A család felbomlásával a gyerekekben a biztonság és bizalomérzés válik bizonytalanná. A kisebb korosztály körében talán még természetesebb, mint az idősebbeknél, hogy anya és apa összetartozik és ennek megváltozása azt az érzetet kölcsönzi, hogy szinte bármi megtörténhet most már. Ezekhez a tényezőkhöz kapcsolódik a bűntudat érzése is, hibásnak érzi magát a körülmények tükrében és ez gyakran agresszív megnyilvánulások, magatartászavar és koncentrációs nehézségek formájában jelenik meg. Komoly problémaként merül fel a lojalitás konfliktusok, azaz amikor a szülő a másik fél elleni harcába akarja bevonni a már amúgy is bizonytalan gyereket, melyből két gyakori szituáció alakul ki: szövetségessé válik és segít lejáratni a másik szülőt akár irreális megoldásokkal is vagy ellenállást tanúsít. Meglátásom szerint nincs konkrét leírás arra, hogyan éli meg a gyerek a szülők elválást, de a körülmények kétségtelenül kihatnak a gyerek feldolgozására.
32
Bognár Gábor- Telkes József, 2008, 314-315. p
17
A gyermek válási krízisének mértéke függ:
a szülők konfliktuskezelési stílusától
a változások mértékétől (lakóhely, iskola, baráti kör megmarad-e)
van-e a gyerek számára érthető és elfogadható magyarázat
találkozhat-e rendszeresen az elköltözött szülővel
„engedélyt kapott-e” mindkét szülő elfogadására szeretésére
a stresszhatás mértékétől (váratlanság, átélt brutalitások)
a gyermekelhelyezés mikéntjétől (láthatási harcok, bevonódás)
a megküzdési stratégiák színvonalától
4.4 Összehasonlítás a többi korosztállyal Óvodáskor (3-5 év): szeparációs félelem, azaz az elszakadástól való félelem jelenik meg. Az egyik szülő kilépése a biztonságérzet megingását eredményezi. Igényli a szülő jelenlétét, a szülő nélküli időt szorongással éli meg. Gyakori a jelenség a regresszió, azaz egy korábbi életkori fázis mintáinak a visszavétele. „ Az óvodáskorú gyermek nem érti, hogy a szülők miért viselkednek ellenségesen egymással, és miért tűnt el a családból az egyik szülő. Ezt az eltűnést a gyermek fantáziájában a halállal kapcsolja össze.” 33 Nagyobb iskolások a kicsikhez képes, míg a kisebb gyerek szomorúsága szétszórt és a haragja nem kötődik konkrét tárgyhoz, addig a nagyobbak leggyakrabban tudatos dühvel reagálnak. Az agyi fejlődés következménye, hogy konstruktív játékban, célirányos tevékenységekben képes feldolgozni a válást. Rendkívül reálisan értelmezik az elválás körülményeit, viszont ez a kor a legveszélyesebb, amikor is a gyerek bevonható a szülők harcába. Serdülőkor (13-18 év) : A felnőtt szerepek próbálgatása ez az időszak, amikor is a családnak segítő támasznak kellene megjelennie. „Ha a serdülő nem érzi maga mögött a család nyújtotta biztonságot, nem tudja saját üteme szerint váltogatni a gyermek és felnőtt szerepeit : vagy „gyermek” marad és nem indul meg, illetve erősen késik a szülőkről való érzelmi leválás, vagy ellenkezőleg élesen szakít gyermekszerepével, és szimbolikusan vagy
33
Dr. Bognár Gábor- Dr. Teleki József, 1994, 101. p
18
ténylegesen elhagyja családját.”
34
A fantáziavilág a partnerkeresésre és párválasztásra
orientálódik, a szorongások fokozódásával saját házassága miatt is aggódni kezd.
34
Dr. Bognár Gábor- Dr. Teleki József, 1994, 104. p
19
6
Elváltak gyerekei az iskolában
Válás ide vagy oda a gyereknek akkor is iskolába kell járnia, ha otthon a feje tetejére áll a világ, talán annyi különbséggel, hogy a tankönyvein és uzsonnáján kívül a válás terhét is magával cipeli. Lássuk, hogy mit tehet egy pedagógus?
6.1 Iskola és pedagógusok szerepe A válás és egyszülős nevelés érdekli a pedagógusokat is, mégpedig olyan szempontból, hogyan hat ki ez a nagyfokú változás a gyermek teljesítményére és magatartására. Előzőekben már volt szó róla, hogy a válás utáni átmeneti szakaszban gyakran koncentrációs nehézségek és teljesítményromlás következik be. Gyakori, hogy megváltozik a tanárhoz / társakhoz való viszonyulás a túlzott ragaszkodástól kezdve a kihívó magatartásig bármilyen viselkedésmód előfordulhat. „Az iskola fontos szerepet játszhat abban, hogy segíteni tudjuk a gyerekeknek a válási folyamat megértésében és foglalkozni tudjunk az ezzel kapcsolatos érzésekkel. Mégis sok tanár számára kényelmetlen a téma, és számos iskolában úgy gondolják, hogy erről nem helyes az osztályteremben beszélgetni. Minden tanárnak és minden iskolának magának kell döntenie, hogy akar-e segíteni a gyerekeknek a válással való megbirkózásban, és ha igen milyen módon.”35 A gyakorlatban az a legjobb, ha a pedagógus segítő szerepet vállal, tehát meghallgatja és segítséget nyújt a gyereknek. A feszültséget, a gyerek bűntudatát csökkenthetik a beszélgetések, a probléma sokszor ott kezdődik, hogy a tanárok nem tudnak arról, hogy a szülők válnak. Gyakori, hogy a szülők szégyellik a kialakult helyzetet és személyes kudarcként kezelik, sőt attól is félnek, hogy a gyerekük hátrányos helyzetbe kerülhet. Vannak olyan tanárok, akik ugyanazt várják el a gyerektől még ebben a krízishelyzetben is, mintha semmi sem történt volna, indoklásuk az, hogy „… az embernek tudnia kell félretenni a személyes gondjait, amíg a munkáját végzi.” 36 Wallerstein és Kelly vizsgálata az iskolára, mint támogató rendszer egyik elemére irányult. A kutatás több szempontból bizonyult jelentősnek: 35 36
Dr. Bognár Gábor- Dr. Telkes József, 1994, 124. p Dr. Bognár Gábor- Dr. Telkes József, 1994, 124. p
20
1.
Az iskola strukturálta a gyerekek életét, támpontot eligazodást adott abban a kritikus
időszakban, amikor otthon minden folyton változó és bizonytalan volt. Ezt a fajta támogatást rendszeresen ismétlődő elfoglaltságok, feladatok, pontos napirend stb. formájában minden gyermek megkapta az iskolától, tekintet nélkül a tanulmányi eredményére vagy az osztálytermi viselkedésére. 2.
Azok a gyerekek, akik szerettek iskolába járni, további támogatást is nyertek.
Keményen dolgoztak, jó jegyet kaptak, dicséretet a munkájukért stb. Ám ezek a gyerekek nem voltak sokan. A kutatók eredményei szerint ezeket a juttatásokat az iskola csak az átlagon felüli képességű gyerekeknek nyújtja, akik jó intellektuális teljesítményeikre támaszkodva jól tanultak. Ide tartoztak azok a gyerekek, akik a mintában a legegészségesebbnek bizonyultak. Nem szükségszerűen függtek a tanártól, bár a legtöbbjüknek jó kapcsolata volt a pedagógusokkal 3.
Végül voltak olyan gyerekek, akiket az iskola a legnehezebb időszakokban
érzelmileg is támogatni tudott azzal, hogy elérhető volt a számukra egy szoros kapcsolat, vagyis egy barátságos tanárra való támaszkodás lehetősége. Ezek a gyerekek nagyon közel álltak a pedagógushoz, gyakran keresték a biztatást és megerősítést. Ez időlegesen csökkentette szorongásukat, és az annyira áhított biztonságot jelentette számukra. A kisebb gyerekeknél megfigyelhető volt a kutatás szerint, hogy akik nagyon ragaszkodtak a tanárhoz, azok hasonlóan viselkedtek édesanyjukkal is, ez rendkívül pozitív, hiszen két irányból is támogatást kaptak, míg voltak olyan gyerekek, akik sehonnan nem kaptak támogatást. A vizsgálat mégis arra a megállapításra jutott, hogy sokkal kevesebb gyerek kap segítséget az iskolában, mint remélték. 37 Összegezve számos külső hatás befolyásolja, hogy a gyerek milyen mértékben „szenvedi” el a válását és hogyan sikerül alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az bizonyos, hogy meg kell bocsátani a szülőknek az otthon elvesztéséért, önértékelésüket helyre hozni és a haragot feldolgozni és mindehhez idő kell a gyereknek.38 Véleményem szerint arra a kérdésre, melyet a fejezetem elején felvetett kérdésre, hogy mi játszódik le egy gyerekben a válás szakaszában elméleti alapon választ kaptam, de ezzel még nem érzem lezárhatónak a témát. A következő fejezetben esettanulmányok elemzésével fogom folytatni munkámat, hogy rálátást kapjak a gyakorlat és elmélet közötti egyezésekre és eltérésekre. 37 38
Dr. Bognár Gábor- Dr. Telkes József, 1994, 121-128. p Hajduska Marianna, 2008, 144-146. p
21
7
Esettanulmányok elemzése
Most, hogy megismerkedtünk a válás szakaszival, a házastársak problémáival, a vizsgált célcsoportom bemutatásával és a rájuk vonatkozó válási hatásokkal, ebben a fejezetben esettanulmányokat fogok ismertetni és saját koncepcióm szerint elemezni. Az összehasonlításom alapja az elmélet és gyakorlatban megvalósuló válás és problémaköre lesz, melyhez különböző forrásokból átvett esettanulmányokat fogok felhasználni. Az elemzésemben a válás körülményeire fogok fókuszálni a gyermek aspektusából a válás első szakaszától a válás utáni szakaszokig, s a már felnőtt gyerekek párkapcsolataira is kitérőt fogok tenni, melyre a bevezetésben is utaltam. Emellett a gyermekelhelyezést is ismertetni fogom jogi szempontból és a tanulmányokon keresztül mindkét esetet egy-egy példa által feldolgozni, azaz anya és apa nézőpontját is megismerni. A gyermeket lélektani szemszögből fogom továbbra is vizsgálni, hogy alátámasszam a bevezetésben állított hipotézisemet, azaz mennyire hat ki egy gyerekre a válás a felnőtt párkapcsolataiban illetve aktuális iskolai teljesítményére és iskolán belüli társas kapcsolataira. A legfontosabbnak érzem az elemzésemben, hogy minden feltételezhető problémára lehetséges megoldásokat fogok keresni, valamint az iskolában fellépő problémákra pedagógiai módszereket felvetni.
7.1 Esettanulmányok A kisgyerekeknél a szülő elköltözése után gyakori a fantáziálás, azaz mint már említettem a bűntudat, önvád. R. B. 5, nővére 7 éves volt, mikor szüleik elváltak. R. B. szingli, tanár. Idegi és allergiás problémákkal küzdött, jelenleg panaszmentes. „(…) mindenféle történeteket találtunk ki apuról. Például, hogy éjjel hazajön (úgy tettünk, mintha hazajönne) (…) Emlékszem, ha összevesztünk, mindig azt mondtuk egymásnak: „Ha ilyen undok vagy, akkor ma este nem jön el az apu!” Ez volt a legbiztosabb módszer, hogy megríkassuk egymást. (…) Arra már nem emlékszem, hogy magunknak mivel magyaráztuk, hogy apu soha nem jött el. Mindig az volt, hogy most biztos eljön.” 39 Az esetből kiderül, hogy a kislányokat édesanyjukkal maradtak, s édesapjuk teljesen eltűnt a család életéből. Említettem már előzőleg, hogy ebben az életkorban a legintenzívebb 39
Peter, Rowlands, 1986, 31. p
22
a másik szülő iránti vágy, így fantáziával töltötték ki az apa hiányát. Az esettanulmányból nem derült ki, hogy R. B. jelenleg mennyi idős, viszont karrierjében pozitívumként jelenik meg, hogy tanár lett, ám nincs férjnél. Ez vajon a már meglévő minta következménye lenne? Természetesen erre a kérdésre most nem tudok választ adni, csupán feltételezésként vetettem fel. B. P. egykén nőtt fel, 4 éves korától édesanyja és nagynénje nevelte, egyedülálló. Különféle idegi problémákkal küzd 15 éves kora óta, segédadminisztrátor, de esti iskolában tanul, hogy jobb állásra tehessen szert. „Csak homályosan emlékeztem apámra, mint olyan valakire, akit anyám olykor-olykor szóba hozott. Úgy festette le előttem, hogy rémes ember volt, sokat ivott, könnyen elvesztette a fejét és ilyenkor verekedett, hogy sose adott nekünk pénz, hogy bűzlött az italtól… És azt is mondta, hogy velem is durván bánt, bár én ilyesmire egyáltalán nem emlékeztem. Már tizenhét éves voltam, amikor (…) néhány hónap alatt kinyomoztam hol lakik, és meglátogattam. (…) Nem tudtunk mit kezdeni egymással…” 40 B. P. története az előzőhöz képest sokkal komplexebb, itt is az édesanyjával maradt és édesapjával 13 évig nem találkozott. A lényeges különbség a két történet között az, hogy utóbbi negatív következményekkel járt, legtöbben segítségre szoruló emberként voltak kezelve. B. P. önszántából kereste fel apját, de mikor megvalósult a találkozás nem tudtak mit kezdeni a kialakult szituációval, de a későbbiekben már javult. Megoldás lehet: „… sikert csakis akkor érhetünk el, ha legalább némi esélyt adunk magunknak.” 41 Jogi láthatás címszó alatt az elköltözött fél bizonyos időközönként igényt tart, hogy láthassa gyermekét, ez általános tendencia szerint hétvégén történik, amikor is az érintett fél nem dolgozik.42 Ennek tükrében nézzünk olyan esettanulmányokat, ahol a gyerek-szülő kapcsolat a válás után fennmaradt: Andrea E. 20 éves, műszaki rajzoló, szülei különválásakor 7 éves. Édesanyja 21 évesen ment férjhez és hamarosan megszületett Andrea, nem volt igazi szakmája, később dolgozott eladónőként, míg édesapja tanár. A válás okát mindkét fél másképpen magyarázza, de senki sem beszél pozitívan róla. A lányt édesanyjának ítélték a válás során, ám apja nem értett ezzel egyet mondván, hogy ő „pedagógiai szakember”, ezt
40
Peter, Rowlands, 1986, 32-33. p Peter, Rowlands, 1986, 34. p 42 Peter, Rowlands, 1986, 9. p 41
23
követte a vádaskodás és kölcsönös gyűlölködés. Édesanyja különböző kifogásokkal próbálta megakadályozni a apa-lánya találkozásokat, de a papa végig kitartó volt. A szülők közötti kapcsolat egyre csak elmérgesedett „Nem, szemtől szembe már nem tudtak szóba állni egymással. (…) Volt, hogy az anyám volt velem, vagy az apám, mind a ketten soha, még az átadás pillanatában sem, vagy ha visszavitt apa. El is fogott a rosszullét mindig, ahogy közeledett a láthatási nap…” 12-13 éves kora körül nagy változás következett be, amikor is már nem akart találkozni többé apjával, csupán leveleztek egymással. Édesanyja örült, hogy lánya nem kíváncsi már volt férjére, így több időt tudott eltölteni lányával. „.. akkor csudára jóban voltunk. (…) A barátaihoz meg legtöbbször utálatos voltam, de hát sehogy se bírtam őket elviselni…” A mostohaapával komoly konfliktusok adódtak és Andrea minden erejével elakarta távolítani az életükből. Ebből a szituációból adódóan újra kibékült édesapjával és annak élettársával. Az apa magyarázatot adott arra, hogy miért nem kereste szeretett kislányát „Azt mondta, teljesen biztosra vette, hogy magamtól eljövök hozzá, ha majd nagyobb leszek…” Az újabb találkozás, újabb vitába torkollott és Andrea felismerte: „… Egyszer csak rájöttem, hogy az egykori elhatározásomat, hogy nem járok többé apához, valahogy belém szuggerálták.” A történteket nem osztotta meg édesapjával, hanem egy pedagógus segítségét kérte, aki állampolgári ismereteket tanított, akivel a lánynak jó kapcsolata volt „… páratlanul jó fej” Vele beszélte meg problémáit és elhatározta nem marad többé anyjánál, így a tanár azt javasolta, hogy mondja el nyíltan édesapjának minden problémáját. Végül a 14 éves lány édesapjához került, ahol nagyon jól érezte magát, ennek ellenére 1 évvel később: „Egyik este szörnyen hülye érzések fogtak el. A szomorúság talán nem pontos szó rá, de szomorúság is volt benne. Nem tudtam elaludni. Apa és Lena már rég aludt, a kissrác meg pláne. És akkor bementem a fürdőszobába az orvosságos szekrényhez. Altató is volt enne (…) Igazából csak egy fél tablettát akartam bevenni, hogy el bírjak aludni. Még sose csináltam ilyet. Sőt iszonyodtam a tablettáktól. mivel volt az osztályunkban két lány (…) alkohollal együtt nyelték, és szerintük szédületes érzés volt. (…) Akkor meg ott álltam, előttem a levél altató, és kettétörtem egy szemet. És egész hirtelen kinyomtam még négyet vagy ötöt és lenyeltem mindet egyszerre. Valahogy rám jött a dili…” Andrea öngyilkossági kísérlete nagy port kavart, s hamarosan pszichológiai kezelésen is részt kellett vennie. Később a bíróság mégis engedte, hogy apjánál maradjon, s most úgy jellemezte magát: „Miért nem tartom normálisnak magam? Erre könnyű felelni: mert nem voltak szüleim, vagy ha igen, csak egymással veszekedők. Egy darabig anyám volt, és egy darabig apám. De együtt sosem voltak az enyémek a szüleim…”
24
Andrea esete rendkívül összetett, a szülei különböző érdeklődésű és műveltségű emberek, melyből sok konfliktus fakadt egyik eredménye, hogy az apa más hölgyek társaságát is felkereste. A gyerek születése után nevelésbeli összetűzések és a válás után már teljesen elmérgesedik a helyzet olyannyira, hogy a felek szóba sem állnak már egymással, sőt kifejezetten agresszívan próbálják lebonyolítani a válást. A felnőtt lány váláskárosultként tekint magára és a családi harmónia hiányát tekinti fő sérelemnek.43 Személyes meglátásom az, hogy rendkívül pozitív, hogy Andrea egy pedagógustól kért tanácsot és nem egy kortársától, hiszen egy jó tanár megfelelő tanácsot tudott neki adni és a későbbiekben sem került rossz társaságba. A pedagógus segítő szerepéről az előző fejezetben szóltam és ez a tanulmány tökéletesen bizonyítja, hogy segítette a lány döntéseit egy segítő tanács. Az egyik probléma, hogy az anya sosem beszélt pozitívan volt férjről, holott a jó gyakorlat az lenne, hogyha megbecsüléssel és nem lebecsüléssel beszélnénk a másik félről. A későbbiekben a gyerek meglévő tapasztalatai miatt növekszik a félelem attól, hogy hátha ő is hasonló cipőben fog járni. Fontos, hogy a gyerek érzéseit tiszteletben tartsuk, ne szidjuk a másik felet, hiszen attól, hogy elváltunk még fontos észben tartani, hogy a gyereknek akkor is ő az apja/anyja a továbbiakban is. Ha fennhangon szidni kezdjük az elköltözött apát a gyerek rájön, hogy tilos kimutatnia mennyire hiányzik is neki az elköltözött szülő, mert fél, hogy a vele élő szülő szeretetét elvesztheti, és ezt előzzük meg azzal, hogy tudatjuk a gyerekkel, hogy tisztában vagyunk vele, hogy igen is hiányzik neki édesapja/ édesanyja. 44 A három esettanulmány közös pontja, hogy egyik gyerekben sem ment végbe egyszerűen az elszakadás és bár szerencsés végkimenetellel végződtek, felnőttként is magukkal hordozzák a kisiskolás korban szerzett sebeiket.
43 44
Otto, R. Gaier, 1990, 85-105. p Loerzer, Sven, 2008, 354-356. p
25
8
Felnőtt gyerekek emlékei
Ezt a fejezetet kifejezetten fontosnak tartom, mert nem csak szakemberek javaslatait, hanem az érintett gyerekek meglátásait és kialakult álláspontjukat is megismerhetjük egy kutatás által mért eredményeken keresztül. Uzoni Bernadett és Soósné Dr. Kiss Zsuzsanna által végzett kutatásban egy kérdés erejéig vizsgálták, hogy az elvált szülők gyerekei felnőttként hogyan vélekednek a szülői magatartásmódokról és ők hogyan döntenének az adott szituációban, a vizsgálatban 100 fő vett részt, 4 személy válasza értékelhetetlen volt.
45
2. táblázat Semmiképpen sem szeretne így viselkedni, amennyiben gyermekei lennének, és házastársával válófélben lenne
A vizsgálat során 23 különböző válasz született. Leggyakoribb válasz (nem válok el, megmentem a házasságom, a gyerek kizárása a folyamatból, gyermek védelme, csendes
45
Uzoni Bernadett – Soósné Dr. Kiss Zsuzsanna, 2012, 16. p
26
válás, indulatok kezelése, tehát a válaszadók túlnyomó része nem szeretné, ha gyermeke elvált szülők gyereke lenne, és nem tenné ki a folyamat nyújtotta nehézségeknek. A kutatás másik érdekes eredménye a vizsgálatnak, amikor is a kérdés arra irányult, hogy hogyn él az emlékeiben a válás. Kérés: volt-e olyan esemény a válás során, amit sosem fog elfelejteni? A válaszadók 40%-a nem tapasztalt a válás során olyat, amit sohasem fog elfelejteni. 12%-uk veszekedésekről, erőszakról (11%) és költözésről (9%) számol be. 5–5%-uk a válás bejelentésének pillanatát, és a menekülést említi, 4%-uk a válás okozta sírásokat. A válaszadók 3%-a nem szeretné ezeket az emlékeket megosztani. A válást, mint folyamatot, és a megcsalásokat 2–2% említi, illetve 1% szerint sok ilyen emlék van. Az „egyéb” válaszkategóriába csupán 8% írt mást. Néhány példa a válaszokból:
„A vita nem egyszer fizikai tettlegességig is fajult. (apám megütötte anyámat).”
„Amikor a szüleim az én fejemre olvasták, hogy a másik fél kivel, hányszor csalta
meg őket.”
„Apa sietett az ajtó felé és üvöltött, hogy fogjuk le anyánkat, mert dobálta utána azt,
ami a keze ügyébe került (pl.: jénai tál, bögrék, villák, tányérok). Én totál leblokkoltam. A nappaliban ültem és semmit nem tudtam csinálni. Testvérem azt mondta, maradjak ott, ő pedig kiviharzott és üvöltött anyának, hogy fejezze be. Két testvérem már lefogták anyámat, az egyik pedig apám után ment. Meg akarta verni, szerencsére nem találta meg. Borzasztóan szánalmas volt, amit tett, hogy így elmenekült. Legidősebb testvéremmel összetakarítottuk a romokat. Anyám fogta magát, és felzaklatott, sírógörcsös állapotban az autóba szállt, és 2 órán keresztül a környéken száguldozott, hátha megtalálja apámat.” A kutatásban részt vettek 50%-ának iskoláskor ideje alatt váltak el a szülei, a többieknél más-más életkorban mért adat. A kutatásban a válás feldolgozásának ideje tekintetében is megdöbbentő eredmények születtek 17% mondta azt, hogy felnőttként sem tudta feldolgozni a válást. Egyik válasz: „Szüleim válásával kapcsolatos gyermekkori saját élményeim miatt nem szeretnék gyermeket vállalni.” Ahogy látjuk a gyerekkori élmény a jövőbeli családalapításra is hatással lehet. A vizsgálat arra is kitért, hogyan alakult a szülőkkel való viszonya a gyerekeknek és túlnyomó részt az anyával való kapcsolat javult, mindkét szülővel csupán 10 esetben javult a kapcsolat. A feldolgozáshoz szakember segítsége lenne, a legcélravezetőbb legyen az akár pszichológus, akár pedagógus. 46
46
Uzoni Bernadett – Soósné Dr. Kiss Zsuzsanna, 2012, 15-18. p
27
9
Összefoglalás
Összehasonlító elemzésemet elméletei összevetések és esettanulmányok elemzésével végeztem, mely során statisztikai adatok alapján javuló tendenciát mutat a válások aránya. Az összehasonlításom elején három kérdésre kerestem a választ először elméleti síkon különböző
források,
adatok
összevetésével,
majd
esettanulmányok
elemzésével
támasztottam alá őket. Mind elméleti, mind gyakorlati összehasonlításomnál a 6-8 éves korosztályra fókuszáltam és elemzésemben a lélektani szempontból végbemenő változásokra figyeltem. Részben sikerült válaszokat találnom az előzetesen felvetett kérdéseimre, mely szerint minden életkorban azonosan reagálnak-e a gyerekek a válásra vagy nagy különbségek tapasztalhatók? Azt egyértelműen ki merem jelenteni, hogy minden életszakaszban vannak közös pontok: félelem a változástól és valamilyen mértékű bűntudat, önvád. Az óvodások és serdülők közötti szakasz elemzése rendkívül izgalmas volt, hiszen látszólag csak pár év különbség van közöttük mégis hatalmas különbségeket véltem felfedezni. Az összehasonlításokból viszont kiderül, hogy a gyerek számára váratlanul széthullott család életkortól függetlenül a legmegterhelőbb. A másik kérdésem, hogy a pedagógus hogyan ismerheti fel a problémát a válasz a kérdésemben volt, egyáltalán fel akarja-e ismerni? Előzetesen úgy gondoltam, hogy az elmélet és gyakorlat csak részben fogja kiegészíteni egymást, ám örömmel fedeztem fel, hogy az esettanulmányok ilyen vagy olyan szempontból tökéletesen alátámasztották az előzetes felvetéseimet. A pedagógus szerepére vonatkozóan meglepetésként ért, hogy az iskolákban nem valósul meg a gyakorlatban a gyerek segítése, míg az elmélet vizsgálattal alátámasztja, hogy igen is fontos, hogy az iskola segítse az elvált szülők gyerekeit. Az iskolai teljesítményre kihat ez az élethelyzet, mégis szó volt olyan pedagógusokról, akik figyelmen kívül hagyták az életkori sajátosságát a diáknak és elvárták tőle, hogy ugyanúgy teljesítsen, mint korábban minden segítség nélkül. Ezt rossz tanári magatartásnak találom, mivel a pedagógusnak, mint ahogy alkalom adták a fegyelmező szerepkört is magára kell vállalni, úgy adott esetben a védelmező, segítő kvázi „pótmama” szerepet is használnia kellene.
28
Megoldásként fontos, hogy a pedagógus hogyan viszonyul magához a váláshoz, ő maga elvált-e illetve az ő szülei elváltak-e, ha megérti a gyereket, akkor erős bizalom alakulhat ki közöttük, viszont a kommunikáción és empátián kívül kevés megoldást találtam, így ennek hiánya indokolttá tehetik a további vizsgálataimat ebben a témakörben. Harmadik kérdésem az volt, hogy a párválasztásra illetve a társas kapcsolatra hogyan hat ki? Nos, erre a kérdése esettanulmányok és különböző elemzések nyomán történő elméleti összefoglalómban részben sikerült választ adni, a válás időszakában a gyerekek eltávolodnak kortársaitól illetve későbbiekben aggónak házasságuk miatt és akár a felnőtt korra is kihathat a családalapítás és párválasztás tekintetében is. A felhasznált vizsgálatok alapján láthatjuk, hogy a már felnőtt gyerekek is meglepő részletességgel emlékeznek vissza korai sérelmeikre, és ha csak tehetik, nagyban elutasítják azt, hogy gyerekeiket ugyanilyen vagy hasonló helyzetbe sodorják. Úgy gondolom, hogy a válás okai és körülményei nagymértékben módosítják a gyerekben kialakuló krízisélményt, a megoldást a szülő – gyermek kommunikációban találtam meg, mely szerintem sokat javíthat a kialakult helyzeten. Sajnos mégis azt mutatják mind a tanulmányok, mind a statisztikák, hogy a gyerekek még felnőttként is váláskárosultként tekintenek magukra. A szülők harcába való bevonás is csak a feszültséget és frusztrációt kelti a gyerekben, így a munkám során arra jutottam, hogy ha ezeket a problémákat kiakarjuk kerülni, akkor úgy kellene rendeznünk a válás után az elvált felek és gyerek közötti kapcsolatok, hogy minkét szülő elegendő időt töltsön együtt a gyerekkel. A megfelelő szülő magatartás tehát kulcsfontosságú elem a gyerek feldolgozásának tükrében. Lehetőleg igyekezzünk annál a szülőnél elhelyezni a gyereket, ahol több lehetőség áll a rendelkezésére pl. rokoni, baráti kapcsolatok ápolása, a megszokott környezet megtartása stb. és a megfelelő anyagi háttér megtartására, mivel az újonnan nélkülözni kényszerülő család sem problémamentes közeg tehát törekedjünk a stabilitás megőrzésére, emellett nagyon fontosnak látom a pedagógus vagy pszichológus bevonását. Annak érdekében, hogy ezeket a javaslatokat biztosan állíthassam az esettanulmányaim során igyekeztem olyan történeteket feldolgozni, ahol minden szempont érvényesül a sikeres bizonyításhoz, s bár csak három tanulmánnyal foglalkoztam részletesebben, és néhány kisebb emlékképet is megismertünk úgy véltem, hogy minden kitételnek megfeleltek és kielégítő válaszokat tudtam belőlük meríteni. Az előzetes szubjektív véleményem, bár nem derült ki a munkám során, de egyáltalán nem támogattam a válást és kifejezetten sajnáltam az ebben részt vevő gyerekeket is, most viszont ahogy elérkeztem a kutatás végére rájöttem, hogy bár sok negatívuma van a válásnak és maradandó nyoma, mégis talán jobb úgy felnőni 29
egyszülős modellben, mint végig szenvedni a gyerekkort egy diszharmonikus, konfliktusokkal teli családban. Ha a fent említett javaslatokból sikerülne adaptálni a gyakorlatban, akkor hiszem azt, hogy kevesebb boldogtalan elvált szülős felnőtt lenne. Ezen kívül összehasonlító munkám során számos új ismerettel lettem gazdagabb és rendkívül élvezetes volt megismerni különböző esettanulmányokat is, viszont eredményeim egy új kutatás alapjai is lehetnek a közeljövőben, amikor is empirikus kutatással és interjúkészítéssel is bővíthetem a meglévő eredményeimet. Úgy gondolom, hogy a további kutatás azért is lehet hasznos számomra leendő pedagógusként, mert nagyban segítheti a témában való jártasságom a tanulókkal, szülőkkel való kapcsolatomat, és akár az iskola pszichológusának munkáját is segítheti, ha időben felismerek egy-egy válással kapcsolatos problémát. Távolabbra tekintve az a meglátásom, hogy gyermekvédelmi szervezetek, alapítványok számára rendkívül hasznos lehetne egy új kutatási eredmény pl. válás prevenció fejlesztéséhez.
30
11 Zusammenfassung Meine Vergleichsanalyse habe ich durchgeführt, indem ich ihre theoretischen Gegenüberstellungen und Fallstudien analysiert habe, wobei aufgrund der statistischen Daten der Anteil der Scheidungen eine Verbesserung aufweist. Zu Beginn meines Vergleichs suchte ich die Antwort auf drei Fragen, zuerst mit der Gegenüberstellung der verschiedenen Quellen und Daten auf der theoretischen Ebene, welche ich danach durch die Analyse der Fallstudien untermauert habe. Sowohl bei meinem theoretischen als auch bei meinem praktischen Vergleich habe ich mich auf die Altersklasse von 6-8 konzentriert und bei der Analyse aus psychologischer Sicht auf die sich vollziehenden Veränderungen geachtet. Zum Teil gelang es mir, auf meine zuvor formulierten Fragen eine Antwort zu finden, ob die Kinder in jedem Alter auf die gleiche Weise auf die Scheidung reagieren oder ob große Unterschiede zu beobachten sind. Eindeutig wage ich festzuhalten, dass es in jedem Lebensabschnitt gemeinsame Punkte gibt: Angst vor der Veränderung und bis zu einem gewissen Grade Schuldbewusstsein, Selbstbezichtigung. Die Analyse des Abschnitts zwischen dem Kindergartenalter und der Pubertät war außerordentlich spannend, da ja scheinbar nur ein paar Jahre Unterschied zwischen ihnen bestand, während ich dennoch gewaltige Unterschiede zu entdecken meinte. Bei den Vergleichen stellt sich jedoch heraus, dass für die Kinder die unerwartet auseinanderfallende Familie unabhängig vom Alter die größte Belastung darstellt. Bei meiner zweiten Frage, wie der Pädagoge das Problem erkennen kann, steckte die Antwort in meiner Frage drin, ob er sie überhaupt erkennen möchte. Zunächst dachte ich, dass Theorie und Praxis nur zum Teil einander ergänzen werden, aber ich entdeckte zu meiner großen Freude, dass die Fallstudien in dieser und jener Hinsicht vollkommen meine zuvor formulierten Annahmen bestätigten. Im Hinblick auf die Rolle des Pädagogen war ich überrascht, dass in den Schulen in der Praxis die Unterstützung des Kindes nicht stattfindet, während die Theorie, dass es ausgesprochen wichtig ist, dass die Schule den Kindern von geschiedenen Eltern hilft, durch die Untersuchung bestätigt wurde. Die Lebenssituation wirkt sich auf die schulische Leistung aus, dennoch war auch von Pädagogen die Rede, welche die altersbedingten Besonderheiten des Schülers nicht beachteten und von ihm erwarteten, dass er dieselbe 31
Leistung erbringt wie zuvor, und das ohne jegliche Hilfe. Dies halte ich für ein schlechtes Verhalten des Lehrers, da ja der Pädagoge, ebenso wie ihm auch in der entsprechenden Situation die Rolle des Disziplinierenden zufällt, auch gegebenenfalls die Rolle des Schützenden, Helfenden, sozusagen der „Ersatzmutter“ übernehmen sollte. Als Lösung ist wichtig, was für eine Einstellung der Pädagoge zur Scheidung hat, ob er selber geschieden ist, sich seine Eltern haben scheiden lassen, wenn er das Kind versteht, dann kann sich ein starkes Vertrauen zwischen ihnen entwickeln, außer der Kommunikation und der Empathie habe ich jedoch wenige Lösungen gefunden, so dass deren Fehlen es als begründet erscheinen lassen könnte, dass ich in diesem Themenkreis meine Untersuchungen fortsetze. Meine dritte Frage war, wie es sich auf die Partnerwahl bzw. auf die Partnerbeziehung auswirkt. Nun, auf diese Frage konnte ich zum Teil in meiner theoretischen Zusammenfassung auf Grundlage der Fallstudien und verschiedenen Analysen eine Antwort geben, in der Zeit der Scheidung entfernen sich die Kinder von ihren Altersgenossen bzw. machen sich später wegen ihrer Ehe Sorgen und so kann sich dies im Hinblick auf die Familiengründung und Partnerwahl sogar auch auf das Erwachsenenalter auswirken. Aufgrund der verwendeten Untersuchungen können wir sehen, dass sich die bereits erwachsenen Kinder erstaunlich detailliert an ihre früheren Leiden zurückerinnern, und wenn sie es nur können, es heftig ablehnen, ihre Kinder in die gleiche oder eine ähnliche Lage zu bringen. Ich denke, dass die Ursachen für die Scheidung und ihre Umstände im großen Maße das Erlebnis des Kindes, in einer Krise zu stecken, verändern, die Lösung habe ich in der Kommunikation zwischen Elternteil und Kind gefunden, welche meiner Meinung nach in großem Maße zur Verbesserung der entstandenen Lage beitragen kann. Leider zeigen sowohl die Studien als auch die Statistiken dennoch, dass sich die Kinder selbst auch noch als Erwachsene als Scheidungsgeschädigte ansehen. Auch die Miteinbeziehung in die Auseinandersetzung zwischen den Eltern erzeugt nur Anspannung und Frustration im Kind, so gelangte ich bei meiner Arbeit zu der Erkenntnis, dass wir, wenn wir diese Probleme vermeiden wollen, die Beziehung der geschiedenen Eltern zum Kind so gestalten müssten, dass beide Elternteile genügend Zeit zusammen mit dem Kind verbringen. Das entsprechende Verhalten des Elternteils ist also ein Element von entscheidender Bedeutung im Hinblick auf die Aufarbeitung beim Kind. Nach Möglichkeit sollte das Kind bei demjenigen Elternteil untergebracht werden, bei dem sich für es mehr Möglichkeiten ergeben, z. B. seine verwandtschaftlichen Beziehungen, 32
Freundschaften zu pflegen, die gewohnte Umgebung beizubehalten usw., und dass der entsprechende materielle Hintergrund erhalten bleibt, da ja eine in der neuen Situation zur Entsagung gezwungene Familie auch keine problemlose Umgebung darstellt, streben wir also nach dem Erhalt von Stabilität, parallel dazu halte ich die Miteinbeziehung des Pädagogen oder Psychologen für außerordentlich wichtig. Im Interesse dessen, dass ich diese Empfehlungen sicher aussprechen kann, habe ich während meiner Fallstudien danach gestrebt, solche Geschehnisse aufzuarbeiten, bei denen jede Voraussetzung für einen erfolgreichen Nachweis gegeben ist, und auch wenn ich mich nur mit drei Studien ausführlicher befasst habe und auch einige kleinere Erinnerungsbilder kennengelernt habe, war ich der Meinung, dass alle Voraussetzungen erfüllt waren und ich auf ihrer Grundlage befriedigende Antworten finden konnte. Meine frühere subjektive Meinung war, auch wenn sich dies nicht auf meine Arbeit auswirkte, dass ich Scheidungen überhaupt nicht unterstützte und die daran beteiligten Kinder auch ausgesprochen bemitleidete, jedoch jetzt, wo ich meine Forschung abschließe, bin ich darauf gekommen, dass, auch wenn eine Scheidung mit vielen negativen Auswirkungen und bleibenden Folgen verbunden ist, dennoch das Aufwachsen in einem Ein-Elternteil-Modell besser ist, als dass das Kind während der gesamten Kindheit in einer disharmonischen, konfliktreichen Familie zu leiden hat. Wenn es gelänge, die oben erwähnten Empfehlungen in der Praxis umzusetzen, dann glaube ich, dass es weniger unglückliche Erwachsene, deren Eltern sich haben scheiden lassen, geben würde. Darüber hinaus habe ich im Zuge meiner Vergleichsarbeit zahlreiche neue Kenntnisse erworben und es war außerordentlich erlebnisreich für mich, auch die verschiedenen Fallstudien kennenzulernen, meine Ergebnisse können jedoch auch in naher Zukunft die Grundlage für eine neue Forschung darstellen, in der ich durch empirische Forschung und Durchführung von Interviews meine vorhandenen Ergebnisse erweitern könnte. Ich denke, dass die weitere Forschung schon allein deswegen für mich als zukünftigen Pädagogen von Nutzen sein könnte, weil mir meine Beschlagenheit in diesem Thema in großem Maße bei meiner Beziehung zu den Schülern bzw. den Eltern helfen kann und auch bei der Arbeit eines Schulpsychologen stellt sie eine Hilfe dar, wenn ich rechtzeitig die jeweils bei einer Scheidung auftretenden Probleme erkenne. Weiter ausholend vertrete ich auch die Ansicht, dass ein neues Forschungsergebnis auch für Kinderschutzorganisationen und -Stiftungen außerordentlich
nützlich
sein
könnte,
Scheidungsprävention.
33
z.
B.
zur
Weiterentwicklung
der
12 Felhasznált irodalom
Cseh Szombathy László: A házastársi konfliktusok szociológiája, Gondolat, Bp.
1985.
Házasságkötés - Válás (in Statisztikai tükör- Népmozgalom 2014, Központi
Statisztikai Hivatal, 2015.) https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz14.pdf Letöltés dátuma: 2015. 03. 10.
Bognár Gábor -Telkes József: A válás folyamata (in A családsegítés elmélete és
gyakorlata Szöveggyűjtemény, Akadémiai Kiadó, Bp, 2008.)
Csernák Józsefné - S. Molnár Edit: A család kialakulása, a családformák történelmi
változásai (in Magyarország a XX. Században II. kötet, Szekszárd, 1997.)
Dr. Bognár Gábor – Dr. Telkes József: A válás lélektana, Haas & Singer Alapítvány,
Bp, 1994.
Dr. Teleki Béla: Kézikönyv a családról I. kötet, Korda Kiadó, Kecskemét, 2000.
Dr. Teleki Béla: Kézikönyv a családról II. kötet, Korda Kiadó, Kecskemét, 2001.
Hajduska Marianna: Krízislélektan, Elte Eötvös Kiadó, Bp, 2008.
Loerzer, Sven: A család felbomlásának hatása a gyermekre (in A családsegítés
elmélete és gyakorlata Szöveggyűjtemény, Akadémiai Kiadó, Bp, 2008.)
Michael, Cole & Sheila, R. Cole : Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Bp, 2006.
Otto, R. Gaier:" Néha azt gondolom nincs semmi keresnivalóm ezen a világon" -
Elvált szülők gyerekei mesélik, Magvető Kiadó, Bp, 1990
Peter, Rowlands: Vasárnapi szülők, Gondolat Kiadó, Bp, 1986.
Sven, Loerzer: A családi élet újjászervezése (in A családsegítés elmélete és
gyakorlata Szöveggyűjtemény, Akadémiai Kiadó, Bp, 2008. )
Uzoni Bernadett - Soósné Dr. Kiss Zsuzsanna, 2012. Válás gyermekkorban, ahogy
az elvált szülők gyermekei felnőttként látják, Egészségfejlesztő, 53. évf. (3) : p. 15-18. www.családterápia.com/publikaciok/Uzoni_Soosne.pdf Letöltés dátuma: 2015. 04. 13.
34
