SZAKDOLGOZAT Az emberkereskedelem módosult tényállásának, valamint az elkövetési módok bizonyításának nehézségei
Készítette: Kubisch Károly Benyújtás éve: 2014.
Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
SZAKDOLGOZAT Az emberkereskedelem módosult tényállásának, valamint az elkövetési módok bizonyításának nehézségei
Készítette: Kubisch Károly V. évfolyam, jogász szak, levelező tagozat Benyújtás éve: 2014. Konzulens: Dr. Czine Ágnes Büntetőjogi, Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék
2
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretném megköszönni konzulensemnek, Dr. Czine Ágnesnek, a Fővárosi Ítélőtábla Büntetőkollégiuma vezetőjének a dolgozatomhoz nyújtott segítségét, továbbá tanáraimnak Dr. Dobrocsi Szilviának és Dr. Deres Petronellának a KRE-ÁJK Büntetőjogi, Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékről, hogy szakmai támogatásukkal segítették munkámat. Szeretném továbbá megköszönni a Belügyminisztérium Európai Együttműködési Főosztálya munkatársainak, Simonné dr. Berta Krisztina európai uniós és nemzetközi helyettes államtitkár-asszonynak és dr. Stauber Péter főosztályvezető úrnak, hogy lehetővé tették a dolgozat főtémájához kapcsolódó egyes gyakorlati kérdések, feladatok megismerését. Köszönöm továbbá a Belügyminisztérium munkatársainak, Gál Eszternek, Kővári Franciskának, Málnássy Andrásnak, Szabó Károlynak, dr. Kajtár Verának és Szolnoki Zsoltnak, hogy az előrehaladásban segítséget nyújtottak. Dolgozatom megírásában jelentős szerepe volt szeretett édesanyám támogatásának, aki a munkám gyümölcsét, a kész szakdolgozatot sajnos már nem érhette meg. Ezúton mondok köszönetet családtagjaimnak, akik türelemmel, megértéssel, szeretettel viseltettek irántam a szakdolgozati munka ideje alatt. Köszönöm a segítő szándékot és bíztatást minden testvéremnek, barátomnak, évfolyamtársamnak és ismerősömnek is. Végül, de nem utolsó sorban pedig hálát adok a Mindenható Istennek, hogy elvezetett idáig és a szakdolgozatom létrejöhetett. Kubisch Károly
3
A témaválasztás indoklása (Előszó) Szakdolgozatomban az emberkereskedelem módosult tényállását és az elkövetés bizonyításának nehézségeit kívánom bemutatni. Témaválasztásomat a vizsgált téma időszerűsége adja, mivel az emberkereskedelem elleni hatékony fellépés kérdését a civilizált népek nemzetközi jogközössége mellett, nemzetközi szervezetek és az Európai Unió is kiemelten fontosnak tartja. Az emberkereskedelem olyan rendkívül komplex bűncselekmény, melynek fő jellegzetessége a határokon átívelő elkövetési magatartás, mely legtöbbször más bűncselekményekkel együtt jelenik meg, s leginkább a bűnszervezetben való elkövetés jellemzi. Ezért a kérdés kezelése érdekében holisztikus megközelítést javasol a nemzetközi jogközösség a helyi bűnüldöző szerveknek, valamint az érintett államok részéről gyors és szoros együttműködést. Az emberkereskedelem történeti gyökereinek felkutatása és bemutatása mellett, a bűncselekmény tárgyi súlyának történő folyamatos változását kívánom bemutatni az európai jog történetében. Annak ellenére, hogy a társadalom többségének szubjektív veszélyérzetét közvetlenül nem érintő bűncselekményről van szó, rendkívül súlyos következményekkel jár a felderítés elégtelenségéből és a bizonyítás nehézségéből eredő magas látencia. Terjedelmi okokból nem vállalkozom a bűncselekmény más bűncselekményekkel összefonódó elkövetési magatartásainak részletes bemutatására, illetve nem térek ki a házimunkára kényszerítésre, a kényszerkoldulás és a gyermekpornográfia kérdésére sem.
4
Tartalomjegyzék Köszönetnyilvánítás ...................................................................................................... 3 A témaválasztás indoklása (Előszó) ............................................................................... 4 Tartalomjegyzék............................................................................................................ 5 Ábrajegyzék .................................................................................................................. 7 I. TÖRTÉNETI BEVEZETÉS....................................................................................... 9 1. Az emberkereskedelem törvényi tényállásának történeti bemutatása ...................... 9 1.1. A Mezopotámiai jogalkotás ................................................................................ 9 1.2. Az ókori zsidó állam törvényei ......................................................................... 11 1.3. Az ókori görög állam törvényei ........................................................................ 11 1.4. Az ókori római törvények ................................................................................. 12 II. AZ EMBERKERESKEDELEM ÉS MÁS BŰNCSELEKMÉNYEK ÖSSZEFÜGGÉSEI ....................................................................................................... 12 2. A prostitúció és az emberkereskedelem .................................................................. 12 2.1. Az ókori szabályozás sajátosságai .................................................................... 12 2.2. A kereszténység eszmerendszere által hozott változások ................................. 14 2.3. A középkori Magyarország küzdelme a prostitúció ellen ................................ 15 2.4. A modernkori szervezett bűnözés és az emberkereskedelem kialakulása ........ 16 III. Az emberkereskedelem korábbi európai szabályozása....................................... 17 3.1. A holland modell .............................................................................................. 17 3.2. A svéd modell ................................................................................................... 17 3.3. Az emberkereskedelem német szabályozása .................................................... 18 3.4. Az emberkereskedelem osztrák szabályozása .................................................. 18 3.5. Az emberkereskedelem angol szabályozása ..................................................... 19 3.6. A svájci emberkereskedelemre vonatkozó szabályozás ................................... 20 IV. A NEMZETKÖZI SZERVEZETT BŰNÖZÉS FEJLŐDÉSE .......................... 22 4. A szervezett bűnözés kialakulása és kapcsolata az emberkereskedelemmel .......... 22 4.1. A szervezett bűnözés jellemző formái .............................................................. 22 V. AZ EMBERKERESKEDELEM ELLENI KÜZDELEM HAZAI SZABÁLYOZÁSA ........................................................................................................ 24 5. Az emberkereskedelem hazai szabályozásának fejlődése....................................... 24 5.1. A szokásjogi rendszer ....................................................................................... 24 5.2. Az elrettentés elvén alapuló szabályozások ...................................................... 24 5
5.3. A polgári fejlődés és a felvilágosodás időszaka ............................................... 25 5.4. Magyar büntetőjogi törekvések az emberkereskedelem visszaszorítására ....... 25 5.5. Az emberkereskedelem hazai szabályozása az uniós csatlakozás előtt ............ 27 5.6. A palermói egyezmény ..................................................................................... 28 VI. UNIÓS SZABÁLYOZÁS AZ EMBERKERESKEDELEM ELLEN ................ 28 6. Az uniós csatlakozást követő jogszabályváltozás: a 2011/36 EU irányelv átültetése a magyarországi jogrendszerbe ................................................................................... 28 6.1. Az EU jogalkotás mérföldkövei, irányai .......................................................... 28 6.2. 2002/629 IB tanácsi kerethatározat................................................................... 29 6.3. A stockholmi program ...................................................................................... 31 6.4. A 2011/36 EU irányelv ..................................................................................... 32 VII. AZ EMBERKERESKEDELEMRE VONATKOZÓ ÚJ SZABÁLYOK ELJÁRÁSJOGI HATÁSAI ......................................................................................... 35 7. A szabályozástól várható előrelépés az emberkereskedelem visszaszorulása terén35 7.1. Az új szabályozás alaptényállása ...................................................................... 35 7.2. Az emberkereskedelem jogi tárgya................................................................... 37 7.3. Az emberkereskedelem elkövetési magatartásai .............................................. 37 7.4. A kizsákmányolás, mint célzat ......................................................................... 38 7.5. Az új szabályozás és nemzetközi kötelezettségekhez való viszony ................. 39 VIII. Az emberkereskedelem új tényállásához kapcsolódó elkövetési módok bizonyításának nehézségei ............................................................................................ 40 8.1. A magyar kormány erőfeszítései ...................................................................... 45 8.2. Az emberkereskedelem törvényi tényállásába ékelődő polgárjogi elem .......... 47 8.3. Az elkövetői magatartások önálló tettesi vagy társtettesi minőségben............. 49 8.4 Sui generis részesi elkövetői magatartások ....................................................... 51 8.5 Az embercsempészés és az emberkereskedelem ............................................... 54 8.6 Az elkövetési magatartások elhatárolása és a bizonyítási nehézségek .............. 55 8.7 A büntetőeljárásban felmerülő kérdések az emberkereskedelem tényállása kapcsán .................................................................................................................... 56 8.8. A büntetőeljárásban résztvevő áldozat szerepe ................................................ 57 8.9. A tanúvédelmi programban részt vevő személyekre vonatkozó rendelkezések ................................................................................................................................. 58 8.10. Az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Fellépésről szóló Egyezményének kihirdetéséről ................................................................................ 60 8.11. Jogesetek elemzéséből levont következtetések............................................... 61 6
IX. ÖSSZEGZÉS ........................................................................................................... 66 9. Az Emberkereskedelem elleni küzdelem terén szükséges előrelépések ................ 66 9.1. Az Emberkereskedelem elleni küzdelem és a Nemzeti Stratégia 2013-2016 . 66 9.2. Az áldozatazonosítás és az áldozatsegítés ........................................................ 67 9.3. Az emberkereskedelem tárgyi súlyának felmérése természetes személyek válaszai alapján ........................................................................................................ 69 9.4. A büntetőpolitika szerepe, mint ultima ratio .................................................... 76 9.5. A hátrányos helyzetű csoportok helyzetének változásai................................... 78 X. IRODALOMJEGYZÉK .......................................................................................... 81 10. felhasznált irodalom: ............................................................................................. 81 10.1. Phd Értekezés, Könyv:.................................................................................... 81 10.2. Könyvfejezet: .................................................................................................. 82 10.3. Kapcsolódó jogszabályok: .............................................................................. 82 10.4. Cikkek folyóiratok .......................................................................................... 83 9.5. Bírósági határozatok ......................................................................................... 84
Ábrajegyzék 1. táblázat: a kapcsolódó bűncselekmények összehasonlító táblázata ........................... 40 2. táblázat Forrás: Fehér Lenke: Nemzetközi Emberkereskedelem. MTA. Budapest, 2008. 132.o. ..................................................................................................................... 42 3. táblázat Forrás: Fehér Lenke: nemzetközi emberkereskedelem. MTA Budapest, 2008. 134.o. ............................................................................................................................... 43 4. táblázat Forrás: Dr. Czine Ágnes: Az emberkereskedelem, mint a szervezett bűnözés egyik megjelenési formája. PhD. értekezés 2008. ........................................................... 52 5. táblázat: probléma mátrix. Forrás: Emberkereskedelem elleni Nemzeti Stratégia 2013-2016 ....................................................................................................................... 69 6. táblázat a kérdőívet kitöltők neme, életkora és legmagasabb iskolai végzettsége ...... 70 7. táblázat: az emberkereskedelem tényállásának ismerete ............................................ 71 8. táblázat: Az emberkereskedelem bűntettének elterjedtsége ........................................ 71 9. táblázat: az emberkereskedelem felderítési aránya .................................................... 71 10. táblázat: az emberkereskedelem elkövetési magatartásának kiválasztása ............... 72 11. táblázat: Az emberkereskedelem bűntette által sértett alapjog................................. 72 12. táblázat: áldozattá válás nemek szerinti bontása ..................................................... 73 13. táblázat: az áldozattá válás és az etnikai hovatartozás közötti összefüggés............. 73 7
14. táblázat: Áldozattá válás és az iskolai végzettség összefüggése ............................... 73 15. táblázat: sértettek egyéni felelőssége az áldozattá válás kapcsán ............................ 74 16. táblázat: az áldozattá válás megelőzése szempontjából legfontosabb feladatok ...... 74 17. táblázat: Nemzetközi szervezetek munkájának szükségessége az emberkereskedelem visszaszorítása érdekében ............................................................................................... 74 18. táblázat: Nemzetközi nyomozóhatóságok munkájának szükségessége az emberkereskedelem visszaszorítása érdekében ............................................................... 74 19. táblázat: Helyi nyomozóhatóságok munkájának szükségessége az emberkereskedelem visszaszorítása érdekében ............................................................... 75 20. táblázat: kormány és a minisztériumok munkájának szükségessége az emberkereskedelem visszaszorítása érdekében ............................................................... 75 21. táblázat: Egyházak civilszervezetek nem kormányzati szervezetek munkájának szükségessége az emberkereskedelem visszaszorítása érdekében................................... 75 22. táblázat: elkövetői attitűdök és a szervezett bűnözés kapcsolata .............................. 75 23. táblázat: Civilszervezetek, belső egyházi jogi személyek NGO-k áldozatsegítéssel kapcsolatos törekvései..................................................................................................... 76 24. táblázat A roma etnicitás hatása a szegénységre (1988 és 2000 között). Forrás: Szociológiai Szemle 2002/4. 72–94. ................................................................................ 79
8
I. TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 1. Az emberkereskedelem törvényi tényállásának történeti bemutatása A büntetőjog kialakulása összefügg az állam kialakulásával. Ezt megelőzően, a sérelemre adott válaszok nem következetesen történtek, hanem a csoport által követett szokásjog alapján, egyfajta érzelmi alapú elégtétel-vétel figyelhető meg. A bűn, illetve a bűncselekmény megítélése kezdetben a tabuk, tilalmak, mítoszok világába tartozott és leginkább szakrális jelleget öltött. A tabuk, közösségi tilalmak „olyan lenyűgöző erővel hatottak az emberre, éppoly áthághatatlanoknak hatottak, mint a legyőzhetetlen természeti törvények, és megszegőiket éppoly kérlelhetetlenül sújtotta a törvény (…)”1 A természettel szoros kapcsolatban élő népek életviszonyainak felépítése, rendszere határozza meg a felelősségi elvek, magatartási szabályok és a hozzájuk kapcsolódó büntetőjogi védelem szükséges mértékét. Ezen életviszonyok között élő népek esetében a büntetőjogi védelem kiépülésénél különbséget teszünk aszerint, hogy a sérelem a csoportot kívülről vagy belülről érte. Mindkettő súlyos következményekkel járt, ám eltérő szabályozást igényelt. A kívülről érkező sérelmet, minden esetben vérbosszú követte, amelynek mértékét általában a megélt sérelem érzelmi foka határozta meg. A belső sérelmet (az árulást, a vallás parancsainak megszegését, az emberölést), a vélt vagy valós elkövető kiközösítése, nyilvános - mintegy szakrális feláldozása, megölése követte. „A normasértő tettre adott válasznak csupán az a szenvedély lesz a mértéke, amely azokban kel fel, kik magukat sértve érzik és a büntetés is ennek a lelkiállapotnak megfelelni.”2
1.1. A Mezopotámiai jogalkotás Mezopotámiában uralkodói kötelességnek számított a gyengék védelmezése. Erre vezethető vissza az árszabályozások rendszere és az ún. missarum rendeletek is. a. Kr. e. 2430 körül keletkezhetett En-temena felirata, aki Lagas állam uralkodója volt és törvényei a missarum rendeletek klasszikus előképeként értelmezhető, amely gyakorlatban az uralkodó által a gabonatartozások elengedését és az adósságok eltörlését jelenti. Kr. e. XXIII. században Uru-inim-gina leváltja az adófelügyelőket, az elődök visszaéléseiből okulva, illetve restituálja a templomi vagyont. Vagyonvé1
Király Tibor: Büntetőeljárási jog in. Blaskó Béla: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Rejtjel kiadó, Budapest, 2012. 17. o. 2 Blaskó Béla: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Rejtjel kiadó Budapest, 2012. 19. o.
9
delmi szabályokat is felállít, például a lopás szigorú büntetését sorolhatjuk ide, mint olyan cselekményt, az adott időszakban – elterjedtségére tekintettel a társadalomra való veszélyességét tekintve kimagasló. b. Kr. e. XIX, XVIII. századból származnak Ur-nammu törvényei, melyeknek első részében házassági joggal, illetve a nők védelmére vonatkozó szabályokat alkotott. Szigorúan bünteti továbbá a hamistanúzást, illetve ebben a korban már számos rabszolga is van, s komoly büntetést helyez kilátásba szökés esetén. c. Lipit-Istár törvényei Kr. e. 1930 körül jönnek létre. Kibocsátásának fő oka az adósrabszolgaság elszaporodása, illetve a rabszolga felszabadítás lebonyolításának szabályozása volt. Ebben a formában, tehát ez is missarum rendeletnek minősíthető. Ezek a törvények szintén sokat foglalkoznak a házassággal. Ekkorra kialakultnak mondható a monogám házasság, de bizonyos esetekben lehetőséget biztosítanak más feleség megvásárlására is, elsősorban az asszony betegsége, meddősége esetén, de ilyenkor sem lehet elbocsátani a korábbi feleséget, hanem az megfelelő tartásra volt jogosult. Kifejezetten az emberkereskedelmet szabályozó törvények Hammurapinál nem találhatók, ami arra vezethető vissza, hogy a kérdés ebben a korban – a mai fogalmaink alapján - tehető fel. A meddő feleség esetén új feleség vásárlása azért nem tekinthető emberkereskedelemnek, mert a társadalom felépítése ebben a korban a népes családokra, házközösségekre épült. Szabály alapját a népes családok sokaságához fűződő össztársadalmi érdek adta. Másfelől, az ókori despotikus társadalmak szerkezetéből következően bizonyos emberek, embercsoportok (pl. foglyok, rabszolgák) élete nem számított, így „társadalmi értékük” sem igazán volt. A törvény II. része: Hammurapi törvényei egyfajta missarum3 rendelkezést is tartalmaznak. Újítása az időben korlátozott adósrabszolgaság volt, s több rendelkezést is tartalmaz a hitelezéssel kapcsolatban. A büntetőjog területén Hammurapi különösen szigorú, jellemző rá a talio differenciált alkalmazása. A fokozatok jellemzője, hogy azok a jogi státuszhoz kötődnek. Az emberkereskedelem tehát, a mai fogalmaink szerint még nem értelmezhető az ókori, mezopotámiai életviszonyok között. Házasságnak már Hammurapi is csak azt az együttélést tekinti, amit szerződéssel hoztak létre. A házasság formáját tekintve ekkorra már monogám, s a házasságtörést szigorúan büntették. A nemi erőszak is hasonlóan súlyos bűncselekménynek számított, melynek 3
A missarum típusú rendeletek, pl. a gabonatartozások elengedése és az adósságok eltörlése társadalmi megfontolásból.
10
elkövetését halállal büntették, melynek alapja a társadalom nemi erkölcsök megtartásához fűződő igénye volt (például: ha a feleség csalta az urát, úgy őt vízbe kellett vetni. Ha megölte a férjét, az asszonyt karóba húzták. Vérfertőzés esetén a büntetés száműzetés volt.)
1.2. Az ókori zsidó állam törvényei „Hogyha rajtakapnak valakit, hogy embert lop az ő atyjafiai közül, Izráel fiai közül, és hatalmaskodik rajta, vagy eladja azt: halljon meg az a tolvaj.”4 Kultúrtörténeti szempontból az ember, mint kereskedelmi tárgy akkor válik realitássá, amikor a hadifoglyot nem megölik, hanem inkább munkára fogják vagy eladják. Az emberrel, mint természetes személlyel történő kereskedés a Szent Biblia értelmezése szerint azért bűn, mert Isten az embert az ő képére és hasonlatosságára teremtette.5 Isten által az emberben megjelenő képének kérdését elsősorban nem testi (azaz fizikai) oldalról kell értelmezni, hanem szellemi síkon, melyet Isten által biztosított szabad akarat is gazdagít. Ezért egy természetes személy áruként való kezelése egyszerre jelenti a személy dologgá történő lefokozását, illetve egy Isten által is tisztelt és szeretett szellemi lény akaratának megtörését és megalázását. „És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát és eltitkoljuk az ő vérét? Jertek adjuk el őt az Ismaelitáknak és ne tegyük reá kezünket, mert, atyánkfia, vérünkből való ő. (…)”6
1.3. Az ókori görög állam törvényei Általánosságban elmondható, hogy az ókorban az emberkereskedelem nem volt büntetendő cselekmény. A természetes személy jogi megítélését az ókori görög társadalomban, az ókori Rómában, és Közel-Keleten is másképpen definiálták. Tehát a büntetőtényállás hatálya csak a szabad polgárra, vagy éppen Izráel fiai közül való emberre terjedt ki, mivel a korabeli jog - státuszukat tekintve - egyedül őket tekintette embernek. Platón a „Törvények” című művében ismerteti a Kr. e. IV-III. századi athéni állam joga által védett tárgyakat: az állam elleni a testi épség, egészség, valamint a vagyon elleni cselekmények felsorolásával, osztályozásával és azokra adandó büntetőjogi szankciókkal együtt.
4 5 6
Mózes V. 24:7. (Károli). 1 Mózes 1:26. (Károli) „ És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra…” Mózes I. 37:26 (Károli ford.).
11
1.4. Az ókori római törvények „A satus libertatis szempontjából szabad emberek (liberi) vagy rabszolgák (servi) lehettek.” 7 A rabszolga az ókori Rómában „mozgó”dolognak minősült (res se moventes), így adás-vétel tárgyát képezhette, szabad polgár azonban nem. Az ókorban az emberkereskedelem alapvetően két felhasználói igény köré szerveződik: rabszolga-kereskedelem révén az ingyenes emberi munkavégzés, az asszony, leány- és gyermekkereskedelem. A római jog alkalmazta még a „noxa” jogintézményét, ami az emberkereskedelem egy speciális változataként is felfogható, csakúgy, mint a „capitis deminutio maxima”.8
II. AZ EMBERKERESKEDELEM ÉS MÁS BŰNCSELEKMÉNYEK ÖSSZEFÜGGÉSEI 2. A prostitúció és az emberkereskedelem 2.1. Az ókori szabályozás sajátosságai Az
ókori
társadalmakban
tehát
alapvetően
létezett
a
hagyományos
rabszolgakereskedelem, amely a társadalom fennmaradásához szükséges, rendszeres munkavégzés igényének kielégítését jelentette. A másik nagy terület a legális vendégszerető és vallásos prostitúció, amelynek kezdeteit Chaldeában találjuk meg. A vendégszerető prostitúció a hegyes vidékeken élő vad, harcias pásztornépek között fejlődött ki, míg a vallásos prostitúció a termékeny, déli területeken élő népek között alakult ki. Amikor Nimród király egyesítette a Chaldeai népeket, ezen néptörzsek szokásai is egyre inkább egységesültek. Ennek nyomait a babiloni Venus (Melitta) kultuszban találjuk meg. Hérodotosz részletesen ír arról, hogy minden bennszülött nőnek életében egyszer kötelezővé tették, hogy megszabott pénzösszegért - Venus templomában - átengedje magát egy idegen férfinak. Ez a pénzt a templom javára gyűjtötték. „A vallásos prostitúciónak ilyetén elfajulása természetesen csakhamar tönkretette a családi élet tisztaságát, kiölte a nők, az anya és hitves iránti tiszteletet és a nyilvános 7
Földi András Hamza Gábor: A Római jog története és institúciói. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó 1996. 204. 8 A capitis deminutio minima csak hatalomalatti státusváltozást jelentett, a capitis deminutio media pedig a római polgárjog elvesztésesével járt, pl. ha az adós polgár vagyonát hátrahagyva a ius migrandit gyakorolva peregrinussá lett.
12
erkölcstelenség és fajtalanság nemsokára teljesen aláásta a sok millió lakosságú város életerejét, úgy, hogy a perzsák Kr. e. 331-ben és később Nagy Sándor könnyűszerrel meghódították és elpusztították a bűnbeesett Babylont”.9 Mózes a Chaldeából terjedő prostitúciót erőskezű törvényekkel (kövezés, tűzhalál) igyekezett meggátolni, ezért itt nagyon kevés a bennszülött prostituált, azok is inkább a bevándorló népek közül kerülnek ki. Később azonban a concubinatus elterjedt Izráel fiai között is: például Delila Sámson ágyasa volt. A görög városállamokban az ázsiai népekkel, - főleg az elfajult perzsa néppel - való sűrű érintkezés a görögök erkölcsét is megrontotta. „A görög műveltség azonban a kicsapongást, a nemi élet elfajulását mindig szellemes allegorikus alakba, mythologiai köntösbe tudta öltöztetni és ezzel, ennek tetszetős, elfogadható a Venus-imádat jellegét adta. A Venus- és Adonis-imádat ezen túltengése késztette Solont 600-ban Kr. e. arra, hogy a prostitúció szabályozására törvényt alkosson. Ezen szabályozás által a prostitúció Athénben legális jellegűvé vált Solon Athénben egy nagyszabású állami bordélyt létesített, melyet államköltségen vasai olt külföldi rabszolganőkkel népesített be. A bordélynak írásba foglalt házirendje és minden nő személyére nézve megállapított díjjegyzéke volt. A bordélyokat Dikterionnak nevezték és Venus-Pandemos védelme alatt állottak.”10 Róma tekintetében már az alapításnál fellelhetjük a prostitúció fogalmát. A Róma alapításához fűződő monda értelmében az a nőstény farkas (Lupa), amely az alapítókat, Romulust és Remust felnevelte - Valerius szerint - valójában, egy Faustulus nevű pásztor Acca Laurencia nevű szeretője volt. Ezt a „nőstényfarkast” - aki mellesleg a többi pásztor szeretője is volt -, csak Lupának ismerték, s ajándék ellenében mindenkinek rendelkezésére állt. Ebből a munkavégzésből származó keresményéből vásárolta azt a hét dombból álló területet, amelyen - nevelt gyermekei Romulus és Remus - később Rómát alapították. A nőstényfarkas lakhelyét pedig lupanarnak11 nevezték. A római bordély (lupanar) működését Petronius is részletesen leírja. A legális prostitúció kicsapongásai Julius Caesar, Tiberius, Augustus uralkodása alatt éri el csúcspontját, majd Claudius, Nero, Antonius Heliogabalus alatt az orgiák egyre féktelenebbé váltak. Caligula volt az első császár, aki a prostitúcióra állami adót vetett ki, s végül Diodetianus a már-már őrjöngéssé fajult tobzódást szigorú rendszabályokkal mérsékelni tudta és a legális prostitúciót törvény által megszüntette.12 9
Dr. Schreiber Emil: A Prostitúció. Budapest, Pátria. 1917. 7. o. Dr. Schreiber Emil: A Prostitúció. Budapest, Pátria. 1917 12. o. 11 Innen eredeztethető a prostituáltak „lupanariáknak” nevezése. 12 Dr. Schreiber Emil: A Prostitúció. Budapest, Pátria. 1917 19.o. 10
13
Az ókori társadalmakban az emberkereskedelmi piac háromszögének rendszere (áldozat, a kereskedő, ügyfél) már létezik és a társadalom alapjaként szolgál. Az emberkereskedelem valójában a rabszolgapiac, az ókori társadalmak egyik rendszerszintű alappillére, amely nélkül az ókori társadalom létezése, fejlődése, fennmaradása nem képzelhető el.
2.2. A kereszténység eszmerendszere által hozott változások Az ókori népek kultúrája, vallásos szimbólumai életviszonyai tele voltak az emberi test minden szempontból való kizsákmányolásának és áruvá silányításnak elemeivel. A megjelenő és terjeszkedő kereszténység egyik kiemelt célja ennek a szemléletnek a megszüntetése, főként a prostitúció és a rabszolgaság eltörlése volt. Fontos rámutatni arra, hogy „a nőt lényegében a kereszténység szabadította fel és tette a férfinem megfelelő párjává.”13 A társadalom alapszerveződésének átalakulásával, az emberrel való kereskedés is átalakul. Ettől fogva a nyilvános prostitúció alábbhagy, de a társadalmi igények révén a keresztény egyház is kénytelen megtűrni azt. Ennek egyik példája Szent Ágoston irataiban „De ordine” című könyvének II. kötete 12. fejezete, melyben így nyilatkozik: „Ha a prostitúciót elnyomjátok, akkor a szenvedélyek ereje mindent el fog pusztítani.” A középkori társadalmi normák módosulása, az erkölcsi normák átalakulása révén rabszolgakereskedelem és a prostitúció nem tűnnek el, csupán az igényeknek megfelelően átalakulnak. A középkori sajátosság volt a földtulajdonosoknak kiszolgáltatott jobbágyréteg, akik ugyan nem voltak rabszolgák, mert nem lehettek adásvétel tárgyai, azonban gyakorlatilag mégis annak tekinthetők, hiszen nem utazhattak és - a partikuláris jogrendszer értemében - a pallosjog révén minden jobbágy teljes mértékben kiszolgáltatott volt az adott földterület urának. A földbirtokok középkori urainak háborúskodása miatt a helyi bandériumokat sokszor jobbágyokból szervezték, így asszonyaik, gyermekeik védtelenül maradva, könnyen prédájává lehettek hasonló ellenséges bandériumoknak. A fosztogató csapatok zsákmányként tekintettek a szabadon hagyott asszonyokra és gyermekekre, így őket elhurcolva, tulajdonképpen megvalósították az emberrablás és az emberkereskedelem (mai) tényállását.
13
Dr Czine Ágnes: Az emberkereskedelem, mint a szervezett bűnözés egyik megjelenési formája. Pécs, P.h.D. értekezés 2011. 43.o.
14
2.3. A középkori Magyarország küzdelme a prostitúció ellen A tiltás ellenére Európában - és ezen belül Magyarországon is - olyan méreteket öltött a szervezett bűnözés és a prostitúció, hogy III. Miklós pápa rendelete alapján 1279-ben zsinatot tartottak. A zsinati határozat a papság és a polgárság erkölcsi szabályszegése esetére súlyos büntető intézkedéseket helyezett kilátásba. Ez a határozat például kimondja, hogy „se egyházi, se világi ember, se valamely község, társulat, gyülekezet, ne engedje meg, hogy városában, falujában, házában, birtokán, nyilvános személyek, szajhák, akik testüket hitvány pénzért áruba bocsátják, lakjanak, mert ezzel sokaknak nyújtanak bűnre alkalmat”. A középkor végén és az újkor elején, az 1400-1500-as években, a törvényi rendelkezések tiltása okán az emberkereskedelem és ezen belül a prostitúció Európában egyre inkább az illegális tevékenységek körébe szorult vissza. Ezért a kereskedő oldalán szükségessé válik a cselekmény elkövetéséhez egyfajta szervezettségi minimum, amely lehetővé teszi az illegális tevékenység végzésének zavartalanságát. Ebben az időszakban az emberkereskedelem tárgya leginkább a prostitúcióra vonatkozó igények kielégítése, melyet csak bűnszervezetben lehetett megvalósítani. Amerika felfedezése óriási lökést adott a nincstelen rétegeknek, hogy magukat, gyermeküket eladva anyagi lehetőséghez jussanak, az emberkereskedők számára pedig hatalmas piacot jelentett. A korabeli bűnszervezetek felderítése a kezdetleges eszközökkel rendelkező bűnüldöző hatóságokat komolyan próbára tette. Megjelenik a kerítés bűntette, amely a szervezettséghez kapcsolódik. 1405 áprilisában tárnoki jogot (ius tavernicale) Laki Thuz János tárnokmester állítja össze Zsigmond király parancsára. Ennek 67. fejezetében már büntetőrendelkezést találhatunk a kerítő magatartására vonatkozóan.14 I. Ferdinánd 1552-ben bocsátotta ki „a könnyelmű együttélésről és egyéb nyilvános bűnökről” szóló reformrendeletét, melynek hatására a törvényhatóságok statútumaikban tovább szigorították a büntetéseket. Mária Terézia által 1768-ban kiadott Constitutio Criminalis Theresiana - amely csak egyes osztrák tartományokban volt hatályos - így formálisan Magyarországon nem volt kötelező ereje - azonban mégis szokásjogi alapon alkalmazták.15 Az ebben foglaltaknak
14
Dr. Doros Gábor: Küzdelem a leánykereskedés és a prostitúció ellen. Budapest, „a Magyar Egyesület a leánykereskedés ellen”. 1935. 11. 15 Csizmadia- Kovács- Asztalos: Magyar Állam- és Jogtörténet. Budapest, nemzeti Tankönyvkiadó 1998. 256.
15
megfelelően úgynevezett erkölcsbizottságokat hívtak életre, melyek működésének lényege nem a prostitúciós magatartást érintette, hanem leginkább a nemi betegségek terjedésének megakadályozása volt.
2.4. A modernkori szervezett bűnözés és az emberkereskedelem kialakulása A XIX. századra egyértelművé válik, hogy a szervezett bűnözés terjedésének - ezen belül az emberkereskedelem és a prostitúció - visszaszorítása, a súlyos büntetések ellenére sem valósul meg. Ehhez hozzájárult az a körülmény, hogy az ország – az 1848-49es forradalom és szabadságharc kudarca miatt is - morálisan is igen leromlott állapotban volt, s a bűnözés mértéke egyre növekvő tendenciákat mutatott. Ezen a helyzeten rontott az a tény, hogy a hatósági nyilvántartások, ellenőrzések nem követték a bűnöző magatartás - ezen belül a nemzetközi szervezett bűnözés - által kielégített igények felmérését. A közigazgatás fejlődése azonban jelentős fordulatot hozott. A Magyar Királyi Közellátásügyi Miniszter 6569/1848. K. M. számú 1848-ban kiadott rendelete értelmében, a tisztiorvosok átvették a diploma nélküli felcserektől a prostituáltak egészségügyi ellenőrzését, továbbá egy új hatósági ellenőrző felügyeleti rendszer is kiépült, amely a reglementációt16 részesítette előnyben. A reglementáció értelmében a prostitúció és művelőinek megtűrése volt a követendő politika. Ezért a prostitúciót űzni kívánó személynek regisztrálnia kellett magát a felügyeleti rendszerben. A szervezett bűnözés és ezen belül az emberkereskedelem ezzel a döntéssel egyfelől jelentős érvágást szenvedett el, mert a szándékos bűnelkövetés egyik alapvető eleme, a titkosság megszűntetése részben sikerült a jogalkotónak. Másik oldalról azonban a reglementáció a bűnözés ezen formájának egész Európában való elterjedéséhez vezetett, amely kedvezett az emberkereskedelem és a szervezett bűnözés fejlődésének. A már nemzetközivé terebélyesedett emberkereskedelem - melynek egyik alapvető pillére a leánykereskedelem, a prostitúciós vagy más célok érdekében való kizsákmányolás -, a XIX. századra egész Európában olyan méreteket öltött, hogy megfékezésére több ország részvételével, összefogás szerveződött. „Hollandia már 1881-ben nemzetközi értekezletet hívott össze a leánykereskedés megakadályozása érdekében, azonban ez az összejövetel nem érte el célját”.17 16
Reglementáció: tűri a prostitúciót, cserébe nyilvántartásba veszi a prostituáltakat, visszaszorítja a járványokat. 17 Dr. Czine Ágnes i.m. 51.o.
16
III. Az emberkereskedelem korábbi európai szabályozása Ebben a fejezetben kitekintést szeretnék tenni annak érdekében, hogy röviden bemutassam a német, osztrák, svájci és az angol szabályozást az emberkereskedelem elleni küzdelem kapcsán. Ezzel az a célom, hogy rávilágítsak arra, hogy a Magyarországi szabályozás nem marad el az európai országokétól, sem történeti szempontból, sem a hatályos szabályozást tekintve. Nem hagyható figyelmen kívül az a jelenség, hogy egyes államok, melyek egyik oldalon büntetőjogi fenyegetést alkalmaznak az emberkereskedelem tényállásában megfogalmazott magatartásokkal szemben, addig a másik oldalon bizonyos cselekményeket (például prostitúció), melyek egyenesen vezetnek az emberkereskedelemhez, eltűrnek vagy engedélyeznek. Például Hollandiában, Németországban, Svájcban és más államokban legális tevékenység a bordélyház üzemeltetése, és a prostituáltak adóznak jövedelmük után. Svédországban és Norvégiában illegális prostituáltak szolgáltatásait igénybe venni, az ipar visszaszorítása érdekében a klienseket büntetik igen szigorúan.
3.1. A holland modell Hollandiában a prostitúció legális tevékenység, a nők bejegyzett vállalkozók, jövedelmük után adót fizetni kötelesek. Kényszer, fenyegetés esetén, az adott magatartás emberkereskedelemmé alakulhat, ahol prostituált passzív alanya, sértettje, míg a kényszert alkalmazó, őt futtató személy alanya a bűncselekmények. Hollandia az erre vonatkozó szabályozást 2000-ben vezette be, melynek hatására az országban valójában felerősödött a nemzetközi prostitúció, mondhatjuk, hogy egyik központjává vált. Ebből következően az emberkereskedelemmel kapcsolatos ügyek száma 1998-óta közel hatszorosára nőtt.
3.2. A svéd modell Svédországban tiltott a prostitúció és a prostituált szolgáltatásának igénybevétele. Ennek alapvető oka az, hogy a Svéd közgondolkodás a nők és a gyermekek elleni erőszaknak tartja a prostitúciót. A Svéd szabályozás alapesetben a prostituáltat nem bünteti, a kényszert fenyegetést alkalmazót és a szolgáltatást igénybe vevőt szankcionálja. A kerítő vagy kitartó akár nyolc év szabadságvesztéssel is büntethető. Az adott szabályzást 1999-ben vezették be, melynek hatására a prostituáltak száma 50 százalékkal esett visz-
17
sza, a szolgáltatást igénybe vevők száma az 1999-évek előtti szám 25 százalékára csökkent.
3.3. Az emberkereskedelem német szabályozása A német büntetőtörvény a nemi szabadság elleni bűncselekmények körében szabályozza azon magatartást, melynek értelmében „aki mást anyagi haszonszerzés végett kényszerhelyzetének tiltott kéjelgésre vagy annak folytatására késztet.”18 Emberkereskedelem elnevezéssel rendeli büntetni a német jogszabály azt, „aki mást erőszakkal, súlyos hátránnyal történő fenyegetéssel vagy fondorlattal öntudatlan állapotba helyez, azért, hogy rabszolgaságba taszítsa, illetve azért, hogy külföldi katonai szervezetben történő szolgálatra kényszerítse.”19 A célzatot tekintve egyértelműen kiderül, hogy a deliktumot az követi el, aki a cselekményt abból a célból teszi, hogy mást rabszolgaságba vagy külföldi katonai szolgálatra kényszerítsen.
3.4. Az emberkereskedelem osztrák szabályozása Az osztrák szabályozás a nő- és gyermekkereskedelemre 1975-ig nem tartalmazott külön büntetőrendelkezést, annak ellenére, hogy Osztrák Köztársaság jogelődje az Osztrák-Magyar Monarchia a huszadik század első felében csatlakozott minden, nő- és gyermekkereskedés elleni egyezményhez. Az osztrák büntetőkódex az egyezményekben megnevezett cselekményeket külön tényállásokban rendelte büntetni (például kerítés tényállása, vagy személyi szabadság megsértése). Az első, emberkereskedelemre vonatkozó szabályozás elsősorban azért született meg, mert a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek ilyen módon jobban teljesíthetők. 1974-es szabályozás alapján a jogi tárgy a közerkölcshöz fűződő társadalmi érdek volt. A jelenlegi, 2004-es szabályozás a passzív alany tekintetében immár a nők és gyermekek mellett a férfiakat is védi, így sem korra, sem nemre tekintettel nincs hátrányos utalás. Az osztrák szabályozás tehát a nemzetközi instrumentumokból következő kötelezettségének maradéktalanul eleget tesz. Sok esetben szó szerinti átvétel jellemzi az osztrák Btk. egyes megfogalmazásait. Az emberkereskedelem tényállását a szabadság elleni bűncselekmények fejezetében helyezte el a jogalkotó, amely - Hollán Miklós szerint - fragmentálttá teszi dogmatikai rendszerből következő logikai építményt, hiszen a szexuális integritás elleni és 18 19
Német Btk. 180b.§ Német Btk. 234.§ (1) bek.
18
az önrendelkezést sértő bűncselekmények külön szerkezeti egységben helyezkednek el. A célzat tekintetében a kizsákmányolást az osztrák szabályozás aránytalan ellenszolgáltatásban állapítja meg. Az osztrák Btk. ismeri a prostitúciós emberkereskedés fogalmát, melyet „határátlépő prostitúciós kereskedelem” néven rögzít. Büntetni rendeli a célzatok között a rabszolgaságot és az ahhoz hasonló kényszermunka típusú magatartásokat is (utóbbiakat azonban a nagyon súlyos büntetési tétellel fenyegető rabszolgakereskedelem tényállása alatt szabályozza).
3.5. Az emberkereskedelem angol szabályozása Az Egyesült Királyság részese a Fehérkereskedés Elleni Egyezménynek, amelyet 1912. augusztus 8-án ratifikált. Az Egyesült Királyság aláírta a nőkkel való kereskedés elleni egyezményt, de ratifikációra már nem került sor.20 Az Egyesült Királyság számos további egyezmény aláírója, ezek közül a fontosabbak: Gyermekek eladása elleni jegyzőkönyvnek, (2000. szeptember 7-én írta alá, de csak 2009-ben ratifikálta); Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyvnek (2000. december 14-én írt alá és 2006-ban ratifikálta). Nem vett azonban részt az Emberkereskedelem elleni Irányelv elfogadásában, így az abban foglaltak az Egyesült Királyságra nézve nem kötelezőek. Részese azonban az Emberkereskedelem elleni Egyezménynek, melyet 2007 márciusában aláírt és 2009-ben ratifikált. A hatályos szabályozás közvetlen előzménye az állampolgárságról, a bevándorlásról és a menedékjogról szóló 2002. évi 41. számú törvény 145.§-a, amely a prostitúciós emberkereskedés tényállását (traffic in prostitution21 ) tartalmazta. Az emberkereskedelem büntetőjogi alakulását az angol jogban gyors fejlődés jellemzi. Eredetileg a 2002-ben szabályozott prostitúció irányításához kapcsolódó tényállást már egy 2003-as törvény újraalkotta és bevonta abba a szexuális kizsákmányolás egyéb formáit is. 2004-ben újabb törvényben terjesztették ki a büntetőjogi védelmet az ember munkájának és szerveinek kizsákmányolására irányuló magatartások ellenében. Az angol büntetőjogszabály tényállásai nem tartalmaznak elkövetési módokat, így sokkal szélesebb körben jutnak büntetendő magatartáshoz, mint a nemzetközi instrumentumokban leírt tényállások, melyek erőszakkal, a hatalmi helyzet felhasználásával történő cselekvőséget feltételeznek. Az emberkereskedelem szubjektív tényállási elemeként határoz20
ENSZ Adattára: http://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=VII5&chapter=7&lang=en (2013. október 30. 17:58) 21 Hollán Miklós: Emberkereskedelem Budapest, HVG-ORAC 2012. 209. o.
19
ták meg a szexuális kizsákmányolást, melynek körülírásakor más bűncselekmények tényállásaira utal a jogszabály. További érdekesség, hogy az angol szabályozásban az emberkereskedelemre vonatkozó tényállás csak alapesetet tartalmaz, de azt olyan súlyos büntetési tétellel fenyegeti, hogy az túlmegy a kerethatározat egyes minősített eseteinek tételein is.
3.6. A svájci emberkereskedelemre vonatkozó szabályozás A svájci Btk. 1903-as tervezetében a 131.§-ban szabályozza a leánykereskedelemre vonatkozó magatartást. A büntetőjogi norma azt fenyegette fegyházzal, aki nőszemélyt mással való fajtalanság végett toboroz, vagy toborozni, áruba bocsátani kíván; aki tudatosan abban működik közre, hogy nőszemélyeket mással való fajtalanságra átengedjenek; Minősítő körülmények: 5 év fegyház, ha a nőszemély kiskorú, a sértett a tettes felesége, leánya, leányunokája, vagy a sértett a tettes gondozására, ápolására felügyeletére bízott személy; a tettes a sértettet bordélyba kívánta küldeni; a sértettet fajtalanságra külföldön kellett átengedni, a tettes fondorlatot, erőszakot, személy elleni fenyegetést alkalmazott; év vagy életfogytiglani fegyház, ha a nőszemély tisztességes és őt másnak fajtalanságra átengedik. A további 1918-as szabályozás nem tér el az akkori Nemzetközi Fehérkereskedés elleni egyezményben előírt szabályozástól, csupán Svájc vonatkozásában nem lépett hatályba, mivel a tervezet kivitelezése - a Szövetségi Tanács indoklása szerint -, jelentős nehézségbe ütközött volna. Elméletileg a tervezet jelentősen túl is teljesítette a nemzetközi kötelezettségeket, amikor büntetni rendelte a toborzást is. Az 1924-es nő- és gyerekkereskedés elleni javaslat nevesíti és büntetni rendeli az üzletszerűséget, a megtévesztést, erőszakos fellépést, a hivatali szolgálati viszony felhasználását, a függőségi viszony kihasználását, és az erőszak egyéb formáit. Külön határozták meg azt, ha 21. életévét be nem töltött személy ellen tanúsítottak jogellenes magatartást. A nemzetközi kötelezettségek arra sarkalják a svájci jogalkotást, hogy egy egységes büntetőkódex megalkotásával rendezzék, elősegítsék a vállalásból fakadó kötelezettségeket. 20
Az 1925. Szeptember 30-án elfogadott szövetségi nőkereskedés elleni törvény értelmében az volt büntetendő, „aki abból a célból, hogy más személy fajtalanságát elősegítse, nőkkel, gyermekekkel kereskedik, őket toborozza, elhurcolja vagy megszökteti”.22 Ezt a törvényt az 1937-es Svájci büntetőkódex hatályon kívül helyezi, de annak szövegét teljes egészében átveszi. A nő- és gyermekkereskedelem tényállását a svájci Btk. a nemi erkölcs elleni bűncselekmények között helyezi el. A passzív alanyok köre itt is a nők és a gyermekkorúak. o Célzat: egyértelműen a kizsákmányolás, más személy fajtalanságának elősegítése; o Elkövetési magatartás: a toborzás, elrablás, megszöktetés, és a „valódi” kereskedelem o Elkövetési mód: nem tartalmazott elkövetési módozatot, így ebből következően Svájci büntetőjogszabály szélesebb halmazt fogott át, mint azt a nemzetközi egyezmény megszabta. o Bűnösség: a tényállás szerint a nő és gyermekkereskedelem csak szándékosan követhető el, „aki azt tudva, akarva valósítja meg”. o Stádiumok tekintetében a törvény büntetni rendelte az előkészületet. Az emberkereskedelem első tényállása Svájcban 1992-ben születik meg, amely felváltotta a nő- és gyermekkereskedelem tényállását. Ez része volt a svájci büntetőkódex újraalkotásának, melynek keretében az ötödik fejezet címe „Szexuális integritás elleni bűncselekmények”-re változott. Az újdonság az emberkereskedelem tényállásának megváltozását tekintve az, hogy a passzív alanyok köre jelentősen kibővült. Nem korlátozódik csupán nőkre és gyermekekre, hanem mindenkire kiterjed, így a férfiakat is bevonja a büntetőjogi védelem alá. Az 1992-es tényállásnak nincs minősített esetköre, de ezt a nemzetközi instrumentum nem is írja elő Svájc számára, mivel már az alapeset igen tág büntetési tételt határoz meg (egy évtől húsz évig terjedő fegyház; előkészület esetén kiszabható büntetési tétel felső határa öt év.) Az emberkereskedelem mai hatályos tényállását Svájcban 2006. december elsejétől a svájci Btk. 182. § tartalmazza. Ennek alapján büntetendő az, aki szexuális kizsákmányolás, szerv kivétele okán eladóként, közvetítőként, vásárlóként emberrel kereskedést folytat. Így az új svájci szabályozás - Európában egyedüliként -, az emberkereskedelem elkövetési magatartását kereskedelemként jelöli meg. Ez a fogalmi kör azonban nem jelent jogbizonytalanságot, mert az elkövetési magatartás mindig együtt jelenik meg a célzattal, mint „prostitúció elősegítésével”, vagy „kizsákmányolással”.
22
Az 1925. Szeptember 30-án elfogadott szövetségi nőkereskedés elleni törvény
21
IV. A NEMZETKÖZI SZERVEZETT BŰNÖZÉS FEJLŐDÉSE 4. A szervezett bűnözés kialakulása és kapcsolata az emberkereskedelemmel Mielőtt folytatnám a hazai büntetőjogi vonatkozásokat, szükségesnek tartom a szervezett bűnözés kialakulásáról néhány szót ejteni. A határokon átnyúló szervezett bűnözési magatartás és az emberkereskedelem kapcsolatát mutatja, hogy olyan nemzetközi szervezetek, mint az Európa Tanács és az Európai Unió is közös cselekvési mechanizmusokat dolgoz ki az emberkereskedelem visszaszorítása érdekében. A szervezett bűnözői nyomás ellen a hatékony uniós fellépés érdekében folyamatosan szükséges összehangolni az állami és civilszervezetek munkáját, immár szupranacionális szinten. Az e tárgykörben született bírósági ítéletekből is leszűrhető, hogy az emberkereskedelem tényállását nem egyéni elkövetők, hanem határokon átnyúló, erre szakosodott bűnszervezetek, szervezett formában valósítják meg. Szükséges tehát a klasszikus szervezett bűnözői modellek áttekintése ahhoz, hogy az elkövetési magatartás bizonyításának nehézségeit feltárhassuk.
4.1. A szervezett bűnözés jellemző formái Berta Krisztina23 szerint a szervezett bűnözésnek - a XIX. és XX. század fordulója táján - Európában modellértékű rendszerként a szicíliai arisztokráciának a politikai hatalom megtartása érdekében felhasznált korrupciós eszközökkel tanúsított magatartások nevezhetők. Ennek lényege, hogy a szicíliai előkelő réteg egy része a parasztok, szegényebb népcsoportok támogatását úgy éri el, hogy egy sajátos hierarchikus rendszert szervez (állam az államban), melynek része a korrupció, a megfélemlítés, és szándékos, erőszakos bűncselekmények elkövetése - haszonszerzési célzattal. Ez nem csak déleurópai jelenség, mert az élet- és társadalmi viszonyok bonyolultsága az egész világon megalkotta a maga szervezett bűnözői létformáit. 1868-ban egy rendőrségi forrás említi először a Maffiát, mint a szervezett bűnözés az államhatalomba is beépült erőszakszervezetét, amely ősi archaikus magatartásformákat is őriz. Például az „omertá”, a hallga23
Berta Krisztina: A szervezett bűnözés In Kriminológia-Szakkriminológia, Complex Kiadó, jogi és Üzleti tartalomszolgáltató Kft. 2012.
22
tás törvénye, „vendetta” a vérbosszú törvénye. A dél-olasz mentalitás - az Amerikába kivándorolt maffia tagok globalizálódásával - meghatározó tényezője lett a nemzetközi bűnözésnek. Az 1920-1932 közötti alkoholtilalom idején teljesedett ki és tett szert hatalmas bevételekre a szervezett bűnözői hálózat. Rendőrök, politikusok, bírók kerültek befolyásuk alá. A csempészeten kívül a szerencsejáték, a prostitúció és a kábítószer kereskedelem vált fő profiljukká. Ebből következően számos bűncselekményt, így például az orgazdaság, a pénzmosás és az emberkereskedelmet tényállását is megvalósították. További nagy csoport az orosz ajkú szervezett bűnözői csoportok, melyek a Szovjetunió felbomlásával árasztották el Európát és a világ minden tájékára eljutottak. Napjainkra egyértelművé vált, hogy a szervezett bűnözés a demokratikus országokra, a békére, a fejlődésre nézve a legnagyobb veszélyt jelenti. A szervezett bűnözés fejlettségi és szervezettségi szintjében hatalmas minőségi ugrás következett be a XX. század második felében. A szervezett bűnözés kezdetben megélhetési bűnözőkből verbuválódik egyes területek megtartása érdekében. Eleinte csak meghatározott bűncselekményeket követnek el szervezett formában, például leánykereskedelem, alkoholcsempészet. Nagymennyiségű vagyon felhalmozásával belépnek a gazdaság meghatározó területeire és földrajzilag is kiterjedt formákat vesznek fel. Politikai hatalomba való beépülés korrupció útján Széles tömegbázison alapuló politikai mozgalom szervezésén keresztül legálisan megszerzi/befolyásolja a törvényhozást, és a politikai hatalmat. A szervezett bűnözés kialakulásának első és legfontosabb eleme az archaikus idők óta nem változott: a gazdaságilag és morálisan súlyosan leszakadó társadalmi rétegek, illegális migránsok, szegregált kisebbségek - kitörési lehetőséget keresnek. Másik ok a hirtelen és gyorsan végbemenő társadalmi változások, melyek társadalmi anómiát24 okoznak, s ezzel létrehozzák az előbb említett leszakadó társadalmi rétegeket. Külső destabilizáló tényezők polgárháborúk, faji, vallási, etnikai villongások, természeti katasztrófák, illetve maga a globalizáció, melynek során egyre nagyobb egységesülő területek kerül-
24
Lásd ehhez, Merton és Durkheim anómia elméletét.
23
nek ki a rendszeres ellenőrzés alól, elősegítve a szervezett bűnözés mozgását fejlődését.25
V. AZ EMBERKERESKEDELEM ELLENI KÜZDELEM HAZAI SZABÁLYOZÁSA 5. Az emberkereskedelem hazai szabályozásának fejlődése 5.1. A szokásjogi rendszer Edvi Illés Károly szerint a magyarság ősi életében a jog legfontosabb forrása a szokás (consuetudo) volt. A honfoglalás körüli, és az utáni időszakra jellemző közállapotok elsősorban a tulajdon elleni bűncselekményekre fogalmaztak meg büntetőjogi fenyegetettséget. Szent László II. Decretuma tizennyolc szakaszban határozta meg a lopás tényállásának alap és minősített eseteit, melyeket az 1085-ben kiadott III. Decretumban tovább kellett fejleszteni, mert a jogellenes magatartások tovább szaporodtak. A kezdetleges állami igazgatási szervezet a legfontosabb közjogi tényállások mellett (felségsértés, hűtlenség), a magánjogi kérdéseket nem volt képes feldolgozni, így a jelentős számú bűncselekmény elbírálását sem tudta megoldani. Talán ezért Szent László III. Decretuma nem tilalmazza, hanem egyenesen megengedi a vérbosszú jogi alapján dúló magánharcokat. A lopást, útonállást, rablást elkövetőkre azonnali akasztással, rabszolgának eladással reagált a büntetőhatalom. Emellett az önbíráskodás fennmaradásáról is beszélhetünk: „amely jogot ad a férjnek arra, hogy parázna feleségét megölje”26, vagyis általánosan elterjedt volt, hogy a keletkezett sérelmek, egyezkedéssel megváltással, magánharccal próbálták elrendezni. Ha a jogvitát békésen igyekeztek rendezni, akkor sem rendes bíróságok, hanem a felek által megválasztott békebírák, közvetítők jártak el.
5.2. Az elrettentés elvén alapuló szabályozások A XI.-XII. századtól hazánkban is megjelentek az elrettentés elvét tükröző bizonyítási eljárások, büntetések. Horovitz Simon ezt írja erről az időszakról: „a közbiztonság érde25
A mondat az Europol által évente kiadott fenyegetettségi felmérés az Organised Crime Threat Assesment/OCTA 2006. évi megállapítását tükrözi. 26 Blaskó Béla. i.m. 43. o.
24
keinek félreértett és túlhajtott megvédéseként az elrettentési elv kegyetlenséggé fajult.” A Dózsa vezette parasztlázadást követően II. Ulászló 1514. évi VII. törvénykönyve kimondja a minden kegyelem nélküli halálbüntetést, illetve az örök időkre való röghöz kötést. A XV. századtól a rendiség kialakulásával a partikularizmus kuszaságát felváltó jogbiztonság megteremtése okán szükségessé vált az egységes alapokon nyugvó büntetőtörvényekre épülő igazságszolgáltatás létrehozása. A XVI.-XVII. században három szokásjogi gyűjtemény: a Tripartitum, a Quadripartitum, és a Novum Tripartitum elkészítése jelezte a jogegyesítési törekvéseket. A XVIII. század második felében a már említett – 1768-ban Mária Terézia által készíttetett Constitutio Criminalis Theresianát szokásjogi alapon alkalmaznak a magyar bíróságok, majd később, 1787-ben életbe lépett II. József által kiadott Sanctio Criminalis Josephina. E törvénykönyv területi hatálya szintén csak az osztrák tartományokra terjedt ki, ám ezt is alkalmazták a magyar bíróságok. Végül, II. József az 1790-es leiratával visszavonja, és a Magyar Országgyűlés pedig 1791. évi XV. tc. megalkotásával érvénytelennek nyilvánítja.
5.3. A polgári fejlődés és a felvilágosodás időszaka A felgyorsult polgári fejlődés, az ország társadalmi és jogéletének átformálását szolgáló új törvény-tervezetek közöttük új büntetőjogi kérdések felvetését tette szükségessé, melynek alapját Sonnefeld és Filangeri eszméi, a gyors társadalmi változások, a francia felvilágosodás Rousseau eszméi és Cesare Beccaria „nullum crimen sine lege” elve adja. Ennek a törekvésnek első eredménye az 1840. évi V. törvénycikkellyel létrehozott és kiküldött kodifikációs albizottság, melynek elnöke Deák Ferenc lett. A büntetőjogi törvényjavaslat nem csak számos újítást tartalmazott, hanem európai viszonylatban is komoly előrelépést jelentett. Eltörölte a bot- és a halálbüntetést és javasolta - a Deák Ferenc által is támogatott - esküdtszék bevezetését. Börtönkérdésben a pennsylvaniai modellt követte, illetve a francia Code Napoleon és még 14 büntetőtörvénykönyv egybevetésével készítettek egy teljesen új kódexet.
5.4. Magyar büntetőjogi törekvések az emberkereskedelem visszaszorítására Hazai büntetőjogunk a Csemegi Károly által összeállított - nemzetközi szempontból is komoly büntetőjogi kódexnek számító - 1878. évi V. tc.-ben is megfogalmazta védendő jogtárgyai között ember önrendelkezési szabadságát illetve, az azt sértő magatartásra 25
vonatkozó szankciót.27 Az emberkereskedelem tényállásának kimunkálása azonban itt a kérdés összetettsége okán - nem található meg, ahogyan a szervezett bűnözés sem. A kódex csupán a csábítás fogalma köré rendezett egyes magatartásokat büntet. Ebből látható, hogy a társadalmi probléma ugyan már létezik, de azt a jogalkotás csak jóval később képes követni. Az 1908. évi XXXVI. tc. büntetőnovella már konkrétabban és differenciáltabban kívánja rendezni a kerítés vétségét. „A kerítés vétségét követi el, a'ki valamely tisztességes nőt házasságon kívül nemi közösülés vagy fajtalanság céljaira önérdekből más részére szándékosan megszerez vagy megszerezni törekszik, ha a nő életének még 20-ik évét be nem töltötte.”28 A novella ezen felül rendelkezik a bűnösség kérdéséről, továbbá a célzatra vonatkozóan. Súlyosító tényezőnek számít, ha a passzív alany húsz évnél fiatalabb. A cselekmény társadalomra való veszélyességét azzal is kiemeli, hogy a kísérletet is büntetni rendeli a jogszabály. A speciális elkövetői magatartást (megtévesztéssel, erőszakkal, csalárdsággal, hozzátartozó, rábízott személy sérelmére, külföldre szállíttatja, üzletszerűség, illetve visszaesőként követi el) önmagában is súlyosító körülményként értékeli és bűntetté nyilvánítja, háromévi szabadságvesztéssel fenyegeti.29 Itt úgy fogalmaz a jogszabály, hogy „tekintet nélkül a nő korára és erkölcsiségére”, ami jelzi, hogy a társadalmi veszélyt elsősorban a szervezett bűnözésből élő, a prostitúcióra ráépülő rendszer résztvevőit igyekszik kiszűrni. Az 1913. évi. VII. tc. általános indokolása kiemeli, hogy „kiváló orvosok és természettudósok (…) a társadalmi élet búvárai beigazolták, hogy a bűncselekmény nem vizsgálható csupán egyoldalúan a jog szempontjából hanem azt mint a társadalom-élettani jelenséget is szemügyre kell venni.” 1921 júniusában a Nemzetek Szövetsége az egyre terjedő „nőkkel és gyermekekkel űzött kereskedés” mellett egyéb veszélyes árukra vonatkozóan kívánta szabályozni a nemzetek közötti kereskedelmet. Magyarország 1922. március 22-én csatlakozott az Egyezményhez, ratifikálta és 1922. évi LXII. tc. és 1925. évi XIX. tc. kötelező normává tette. Az Egyezmény komoly előrelépést jelentett, a korábbi szabályozásokhoz képest, mivel a szállított személyek esetében nem csak elindulás, megérkezés, hanem útközben is lehetővé tette a hatósági intézkedést. Szélesítette a passzív alanyok körét, továbbá a minő27
Itt emlékeztetnünk kell Balogh Jenő: (Fiatalkorúak és büntetőjog. Athenaeum Irodalmi és Nyomdaipari kiadó Részvénytársulat, Budapest 1909.) megjegyzésére, miszerint „fájó szívvel, ugyan de becsületes őszinteséggel meg kell vallanunk: a jelenleg hatályban lévő levő igazságügyi szervezetnek, anyagi büntetőjognak és a büntető perjognak minden jelentékeny intézménye és számos alaptétele nem a magyar nemzeti géniusz jogalkotó terméke,”(…). 28 1908. évi XXXVI. tc. 43. § 29 1908. évi XXXVI. tc. 45. §
26
sítettként elismert korhatárt, huszonegy életévben határozta meg. Fontos körülmény, hogy az Egyezményhez csatlakozott országok esetében a pályaudvarokon, kikötőkben figyelmeztető felhívásokat kellett kitenni, amelyeken a biztonságot nyújtó védelmi helyeket is megjelölték. 1923-ban megalakul a Magyar Királyi Belügyminisztérium Erkölcsrendészeti Hatósága, amely a fent említett rendelkezések ellenőrzése és betartatása mellett feladatként kapta a veszélyeztetett csoportok védelmezését, s ezen felül nyomozati jogköre is volt. Megemlítendő a civil kezdeményezések közül a MELE (Magyar Egylet a Leánykereskedés Ellen).30 Ez a civil szervezet hatékonyan vette fel a küzdelmet a büntetőjogi fenyegetettség ellenére továbbra is virágzó kerítés bűncselekményével szemben. A XX. század első harmadában megalkotott négy büntetőtörvény31 jelenítette meg a századfordulón megjelenő reformgondolatokat. A prostitúciós emberkereskedés elleni egyezményt Magyarország 1955-ben ratifikálta, de a magyar büntetőjogi szabályozást nem hozták összhangba az egyezmény követelményeivel (például, a felnőtt korú sértettet, ha őt másnak fajtalankodás céljából szerezték meg, az nem számított bűncselekmények). 1961. évi büntetőkódex által megváltoztatott hazai szabályozás már rendezi a fenti kérdést, de ekkor a büntetőpolitikai szándék elsősorban a munka nélkül való tiltott jövedelemszerzés visszaszorítására irányult. Az elkövetési magatartások átgondolatlan egyszerűsítése és a tényállásba épített haszonszerzési célzat elválasztja a nemzetközi egyezménytől az akkori hazai büntetőszabályozást, amit az 1978. évi IV. törvény sem korrigált.
5.5. Az emberkereskedelem hazai szabályozása az uniós csatlakozás előtt Hazánk 2004. május 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz. Az emberkereskedelem a hazai büntetőjogi szabályozásban csak 1998-tól vált önálló bűncselekménnyé. Az 1978. évi IV. Büntető Törvénykönyvbe az azt módosító 1998. évi LXXXVII. törvény emelte be az emberkereskedelem tényállását.32 Az alaptényállást a törvényalkotó három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni. A tényállás jogi tárgya – Hollán Miklós
30
Magyar egyesület a Leánykereskedés Ellen. 1908. évi XXXVI. tc., 1913. évi. VII. tc., 1913. évi XXI. tc., 1928. évi X. tc. 32 1998. évi LXXXVII. tv. 43.§-a által az 1978. évi IV. Btk. 175/B. §-ába beiktatott tényállás: „(1) Aki mást elad, megvásárol, ellenszolgáltatás fejében átad, átvesz, más személyért elcserél, illetve e célra másnak megszerez, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (…)” 31
27
szerint - az ember önrendelkezési joga. Ez utóbbi nézetet nem osztja minden jogirodalmi forrás, sőt a miniszteri indokolás sem. Eszerint ugyanis a jogalkotó által védett érdek a tényállásban a személyi szabadság, a mozgás, a helyváltoztatás, a tartózkodási hely megválasztásának szabadsága, valamint az emberi egyenlőség elve. Az 1999-től hatályos szabályozás kialakításakor azonban a törvényalkotó nem vette figyelembe az Európai Unió ekkorra már elfogadott, a fentiekben említett együttes fellépéseit, s a nemzetközi egyezményekben vállat kötelezettségeit sem tudta teljesíteni. A fenti tényállás jelentősebb módosítására 2001-be került sor.
5.6. A palermói egyezmény A 2001. évi CXXI. törvény jelentősen – a nemzetközi instrumentumokra is figyelemmel – átalakította az emberkereskedelem tényállását. Az elkövetési magatartások köre kiszélesedett, immár büntetendővé vált a toborzás, a szállítás, az elszállásolás, az elrejtés és a megszerzés is. A törvény azonban hallgatott az emberkereskedelem leglényegesebb fogalmi eleméről, a kizsákmányolási célzatról. A módosítás azért vált szükségessé, mert Magyarország aláírta a 2000. szeptember 14-én az ENSZ keretében létrejött a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni Egyezményt (kihirdetve 2006. évi CI. törvényben). Az Egyezményben az emberkereskedelem - azon belül különösen a gyermekek és nők kereskedelmének megelőzése, visszaszorítása - és a bűncselekmény büntetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvében meghatározott további magatartások, cselekmények bűncselekménnyé nyilvánítását is előírták, melyet 2006. évi CII. törvényben hirdettek ki a címzettek számára.
VI. UNIÓS SZABÁLYOZÁS AZ EMBERKERESKEDELEM ELLEN 6. Az uniós csatlakozást követő jogszabályváltozás: a 2011/36 EU irányelv átültetése a magyarországi jogrendszerbe 6.1. Az EU jogalkotás mérföldkövei, irányai Az EU-s tagállamok – hazánk csatlakozását megelőző években - már komoly küzdelmet folytattak az emberkereskedelem ellen, s ennek következtében számos, másodlagos jogforrás is született a témában. Ezek a jogszabályi „mérföldkövek” vezettek el a 2002/629/IB Tanácsi kerethatározat megalkotásához, majd később az azt felváltó Euró28
pai Parlament és a Tanács 2011/36 irányelvhez. E témában a fontosabb, európai jogi normák közül az alábbiakat emelném ki:
98/428/IB tanácsi együttes fellépés (1998. június 29.): az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról; 98/699/IB tanácsi együttes fellépés (1998. december 3.); 98/733/IB tanácsi együttes fellépés (1998. december 21.); A nőkereskedelem elleni fellépés terén teendő további intézkedésekről szóló bizottsági közleményről szóló Európai Parlamenti állásfoglalás (2000. május 19.); 293/2000 EK Európai Parlamenti és Tanácsi határozat a Daphne program elfogadásáról 2001/220/IB kerethatározat emberkereskedelemnek áldozatul eső gyermekek a sértett büntetőeljárásban való jogállásáról.
6.2. 2002/629 IB tanácsi kerethatározat A kerethatározat célkitűzése, hogy közelítse egymáshoz az Európai Unió tagországainak jogi szabályozását az emberkereskedelem elleni küzdelemhez kapcsolódó büntetőügyekben, valamint az ezekkel kapcsolatos rendőri, igazságügyi együttműködés terén. További törekvése a Bizottságnak, miszerint - európai szinten - egységesített keretrendelkezéseket alkosson a büntetések és szankciók, a büntetendőség, a súlyosító körülmények, a joghatóság és a kiadatás terén. A Bizottság álláspontja szerint az emberkereskedelem egy személy kizsákmányolásának szándékával elkövetett, személy elleni bűncselekmény. A kerethatározat 1. cikke definiálja a munkára kényszerítés, a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelem fogalmát. Eszerint az EUtagországok kötelesek büntetni az alapvető jogaitól megfosztott személyek toborzásának, szállításának, átadásának, bújtatásának bármilyen formáját. Tehát minden olyan cselekmény büntetendő, amely visszaél egy személy testi vagy mentális kiszolgáltatottságával. A sértett beleegyezését nem veszik figyelembe, ha az elkövető magatartása a kerethatározat értelmében kizsákmányolásnak minősül, azaz magában foglalja az alábbiakat: kényszer, erőszak vagy fenyegetés, beleértve az erőszakos elhurcolást; megtévesztés vagy csalás; hatalommal vagy befolyással való visszaélés, illetve nyomásgyakorlás;
29
ellenszolgáltatás felajánlása. 33 Az emberkereskedelemre való felbujtás, az arra irányuló bűnsegély vagy kísérlet büntetendő. A Bizottság a büntetés felső határát legalább nyolc év szabadságvesztésben határozta meg, amely lehetővé teszi más, a rendőri és igazságügyi együttműködés erősítése céljából már elfogadott jogalkotási eszközök alkalmazását, így a pénzmosásról, az elkövetéshez használt eszközökről, valamint a bűncselekményből származó jövedelmek azonosításáról, felkutatásáról, zárolásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló 98/ 669/IB együttes fellépést, valamint a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításról szóló 98/733/IB együttes fellépést. Szabadságvesztéssel járó büntetést csak az alábbi körülmények között szabnak ki: az áldozat élete veszélyben volt; az áldozat különösen kiszolgáltatott helyzetben volt (például a kora miatt); a bűncselekményt a 98/733/IB együttes fellépésben meghatározott bűnszervezet keretében követték el. A kerethatározat a természetes személyek felelősségével párhuzamosan bevezeti a jogi személyek büntető- és polgárjogi felelősségének fogalmát. A jogi személyeket felelősségre vonják azokért a bűncselekményekért, amelyet valamely, akár egyénileg, akár a jogi személy egy szervének részeként eljáró, vagy döntési jogosultsággal rendelkező személy követett el, az ő javukra. Annak érdekében, hogy a bűncselekmény joghatósági ütközés miatt ne maradjon büntetlenül, a határozat joghatóságra vonatkozó kritériumokat vezet be. Egy EU-tagállam abban az esetben rendelkezik joghatósággal, ha: a bűncselekményt a tagállam területén követik el (területiség elve); az elkövető a tagállam állampolgára (honossági elv); a bűncselekményt az adott EU-tagállam területén letelepedett jogi személy javára követik el. A második kritérium különösen fontos azon országok számára, amelyek nem engedélyezik állampolgáraik kiadatását, mivel ezek az országok kötelesek meghozni a szükséges intézkedéseket, hogy eljárást indítsanak saját állampolgáraik ellen az ország területén kívül elkövetett bűncselekmények ügyében.34
33
http://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/fight_against_trafficking_in_human_bei ngs/l33137_hu.htm (Letöltés ideje: 2013. október 16. 12:23) 34
http://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/fight_against_trafficking_in_human_bei ngs/l33137_hu.htm (Letöltés ideje: 2013. október 16. 12:43)
30
6.3. A stockholmi program Az Unió 2014 végéig hatályos bel- és igazságügyi együttműködési keretprogramja, a Stockholmi Program lényegében a hatékonyabb bűnmegelőzéshez köthető célkitűzéseket fogalmaz meg. Felismerve azt a körülményt, hogy a szervezett bűnözés és ezen belül az emberkereskedelem további más bűncselekményekkel összefonódva, határokon átívelő módon jelenik meg a tagállami bűnüldöző hatóságok számára. Ennek érdekében egyfelől a bűnmegelőzést, másfelől a multidiszciplináris megközelítést és az egyes tagállamok közötti hatékony és gyors együttműködést helyezi előtérbe. A 2005. október 18 napján kelt, az Európai Bizottság a Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, az emberkereskedelem elleni harcról szóló közleményben meghatározta, hogy a bűncselekmény elleni küzdelemben kiemelt szerepet kap az emberi jogok tisztelete, a biztonság, a szabadság és a jog érvényesülése, a külkapcsolatok, a fejlesztési együttműködés, a szociális ügyek és a foglalkoztatás, a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma. A cselekvési terv, a felsorolt területekhez kapcsolódó összehangolt politikai válaszon alapul. Tehát a Stockholmi Program, mely 2010 és 2014 között adott cselekvési terv alapján valósul meg az EU tagállamaiban, meghatározza az Európai Unió által a jog érvényesülésén, a szabadságon és a biztonságon alapuló térségre vonatkozó prioritásokat. Előzményként - a Tamperei és a Hágai Programnak eredményeire építve - a program annak érdekében, hogy sikeresebben megvédje polgárait és küzdjön a határokon átnyúló bűnözés ellen, a cselekvési terv belső biztonsági stratégia kidolgozását helyezi kilátásba. A Bizottság célja a meglévő biztonsági eszközök javítása, különösen az információáramlás kezelésére szolgáló eszközöké, valamint a technológiai biztonsági esz31
közök bevezetésének kezdeményezése, mint amilyen az EU-n kívüli országok elítélt állampolgárainak európai nyilvántartása. A cselekvési terv rendelkezik továbbá a határon átnyúló bűnözés elleni küzdelmet szolgáló szakpolitikai intézkedések fejlesztéséről, így elsősorban az eredményesebb európai bűnüldözési együttműködésről, amelynek körébe tartozik az Európai Rendőrségi Hivatal, az Eurojust és az Európai Határőrizeti Ügynökség (Frontex) közötti együttműködés is, illetve a hatékonyabb bűnmegelőzésről is. Annak érdekében, hogy biztosítsa a súlyos bűncselekmények és a szervezett bűnözés elleni védelmet, a cselekvési terv a bűnözés elleni harcot szolgáló konkrét intézkedéseket is tartalmaz, így például a következő területekre vonatkozó jogalkotási javaslatokat: emberkereskedelem; a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia; számítástechnikai bűnözés, valamint hálózat- és információbiztonság; gazdasági bűnözés és korrupció; kábítószerek; terrorizmus.35
6.4. A 2011/36 EU irányelv Az EU abból a megfontolásból, hogy az emberkereskedelem a világon az egyik legsúlyosabb bűncselekménynek minősül, amely általában kapcsolódik a nemzetközi szervezett bűnözéshez is, az ellene folytatott küzdelem, a megelőzés és az áldozatok védelmének megerősítésének érdekében szükségesnek látja az addig meglévő tagállami szabályozást többletértékekkel, új stratégiákkal bővíteni. Ez az új irányelv felváltja az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló 2002/629/IB kerethatározatot. Azáltal, hogy a kizsákmányolás más formáira is kiterjed, tágabb értelmű fogalom-meghatározást fogad el a jelenségre vonatkozóan. Az 2011/36EU irányelvhez kapcsolódó dokumentum: „Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2013–2016)” 36 A stratégiai dokumentum öt prioritást állít fel: az emberkereskedelem áldozatainak beazonosítása, védelme és segítése; az emberkereskedelem megelőzésének erősítése; 35
http://europa.eu/legislation_summaries/human_rights/fundamental_rights_within_european_union/jl0034 _hu.htm (Letöltés ideje: 2013. október 18. 11:54) 36 http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2012:0286:FIN:HU:PDF (2013. október 28. 17:47)
32
az emberkereskedők büntetőjogi felelősségre vonásának fokozása; a kulcsszereplők közötti koordináció és együttműködés fokozása, a szakpolitikák koherenciája; az emberkereskedelem valamennyi formájával kapcsolatban felmerülő problémákra vonatkozó ismeretek bővítése és e problémák hatékony kezelése. A fenti prioritásokon belül a közlemény számos olyan intézkedést felvázol, amelyeket az Európai Bizottság javaslata szerint a következő öt évben az uniós országokkal, az Európai Külügyi Szolgálattal, az európai uniós intézményekkel és ügynökségekkel, a nemzetközi szervezetekkel, az Unión kívüli országokkal, a civil társadalommal és a magánszektorral együttműködve végre kell hajtani. Ehhez szükséges és elengedhetetlen az 2007/675/EK határozatot felváltó 2011/502/EU37 határozat, melynek alapján létrejön „Emberkereskedelemmel foglalkozó szakértői csoport” amelynek feladata, hogy tanácsot adjon az Európai Bizottságnak az emberkereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekben. A csoport főbb feladatai a következők: írásbeli munkák előterjesztése a Bizottságnak az emberkereskedelemmel foglalkozó kérdésekről a jelenség következetes megközelítésének biztosításával; segítségnyújtás a Bizottságnak az erre a területre vonatkozó nemzeti, európai és nemzetközi szintű politikák alakulásának értékelésében, valamint a meghozandó intézkedések feltárásában; az emberkereskedelemmel kapcsolatos kérdések megvitatását lehetővé tevő fórum biztosítása. A csoport tizenöt tagból áll, akiket a Bizottság nevez ki négy évre pályázati felhívás alapján. A tagok szakismeretekkel és tapasztalattal rendelkeznek az emberkereskedelem megelőzése és az ellene folytatott küzdelem területén. Az Európai Unió (EU) valamely tagállamának, tagjelölt vagy potenciális tagjelölt ország vagy az Európai Gazdasági Térség országának állampolgárai. A csoport elnöki tisztségét emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátora tölti be. Az üléseken meghívott szakértők vagy megfigyelők is részt vehetnek. Jól látható, hogy az EU – tiszteletben tartva a szubszidiaritás és az arányosság elvét – az emberkereskedelmet és a hozzá kapcsolódó jogellenes cselekményeket kivonja a tagállamok büntetőjogi szabályozása alól és közös cselekvéstervet dolgoz ki. Ennek alapját a 37
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:207:0014:0021:HU:PDF október 28. 17:56)
(2013.
33
2009-ben Lisszabonban megszületett EUMSZ 83. Cikk (1) adja: „Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási keretében elfogadott irányelvekben szabályozási minimumokat állapíthat meg a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan az olyan különösen súlyos bűncselekmények esetében, melyek jellegüknél vagy hatásuknál fogva több államra kiterjedő vonatkozásúak, illetve amelyek esetében különösen szükséges, hogy az ellenük folytatott küzdelem közös alapokon nyugodjék. Ezek a bűncselekményi területek a következők: terrorizmus, emberkereskedelem és a nők gyermekek szexuális kizsákmányolása, tiltott kábítószer-kereskedelem, tiltott fegyverkereskedelem, pénzmosás, korrupció, pénz- és fizetőeszközök hamisítása, számítógépes bűnözés és szervezett bűnözés.”38 A Működési Szerződés lehetővé teszi az EU intézményei számára azt a lehetőséget is, hogy szükség esetén további bűncselekményekre vonatkozó szabályozási területeket vonjanak el tagállami hatáskörből. „A bűnözés alakulásának függvényében a Tanács határozatban egyéb bűncselekményi területekről állapíthatja meg, hogy azok megfelelnek az e bekezdésben meghatározott feltételeknek. Erről a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően egyhangúan határoz.”39 A 2011/36EU irányelv átültetésének határideje 2013. április 6. napja volt, Magyarország kormánya a T/10093. számú törvényjavaslatot terjesztette elő. A törvényjavaslatot a külügyi bizottság 2013. március 4-ei ülésén megvitatta, majd egyhangúlag, tartózkodás és ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak nyilvánította. A Magyar Parlamentben lezajlott általános vitában dr. Vejkey Imre, a külügyi bizottság előadója felszólalásában elmondta, hogy az egyezményt a mai napig 43 állam, többek között hazánk is aláírta, továbbá 39 állam már ratifikálta is. Az egyezmény 2005. május 16-i elfogadása óta Magyarországot számos alkalommal érte kritika a ratifikáció elmaradása miatt. A kötelező hatály elismerésének hiánya elsősorban a nem megfelelő belső jogi környezetben rejlett, amelyet a parlament megfelelően reparált az alábbiak szerint: egyrészt átültette az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet. Másrészt, a teljes jogharmonizációt az új büntető törvénykönyv teremti meg, amely 2013. július 1-jével hatályba lépett. Az egyezmény tárgykörére tekintettel, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján az Országgyűlés ad felhatalmazást az egyezmény kötelező hatályának 38 39
EUMsz 83 cikk (1) EUMsz 83. Cikk (1)
34
elismerésére. Dr. Kontrát Károly belügyminisztériumi államtitkár elmondta, hogy Magyarország az egyezmény kihirdetésével megerősíti az emberkereskedelem megelőzéséért és leküzdéséért felelős szervek közötti nemzeti együttműködést. Vállalja azt, hogy az emberkereskedelmet előidéző kereslet csökkentése érdekében intézkedéseket tesz, minden formájában üldözi és bünteti az emberkereskedelmet, ugyanakkor segítséget nyújt az áldozatok fizikai, pszichológiai és szociális felépüléséhez is. Ehhez kapcsolódóan létrejött az Emberkereskedelem Elleni Küzdelemről szóló 2013-2016 közötti Nemzeti Stratégia (továbbiakban: Nemzeti Stratégia), amely a 2008-2012 évek irányvonalát váltja fel.40 Ide kapcsolódik a 354/2012. (XII. 13.) Korm. rendelet az emberkereskedelem áldozatai azonosításának rendjéről”, amelyet a kormány a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény 46. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján alkotott meg. A Nemzeti Stratégia meghatározza azokat a prioritásokat, melyek az ország szempontjából az EU irányelvében meghatározottak szerint csoportosítható. „Magyarország helyzetét figyelembe véve, a nemzetközi és európai uniós elvárásokkal, illetve az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia prioritásaival összhangban kerültek megállapításra a stratégia beavatkozási területei. A magyar állampolgárokat ért sérelmek tekintetében - mind a belföldi, mind pedig a külföldre irányuló emberkereskedelem tekintetében – a szexuális célú kizsákmányolása leginkább meghatározó, de jelentős a munka célú kizsákmányolás is.”41
VII. AZ EMBERKERESKEDELEMRE VONATKOZÓ ÚJ SZABÁLYOK ELJÁRÁSJOGI HATÁSAI 7. A szabályozástól várható előrelépés az emberkereskedelem visszaszorulása terén 7.1. Az új szabályozás alaptényállása Az új szabályozás értelmében az emberkereskedelem passzív alanya bármilyen nemű természetes személy lehet. A tényállás jogi tárgya az önrendelkezési jog, amely széle-
40
http://emberkereskedelem.kormany.hu/emberkereskedelem-elleni-kuzdelemrol-szolo-2013-2016kozotti-nemzeti-strategia-tervezete (2013. október 28. 19:22) 41 Az Emberkereskedelemről szóló 2013-2016 Nemzeti Stratégia: vezetői összefoglaló 4. o.
35
sebb halmaz, mint a személyi szabadság, így az elkövetési magatartások szempontjából a jogalkalmazás területén ez új fejezetet nyithat. Kétségtelen, hogy különösen a pénzügyi válság sújtotta övezetek régióiban, lényegében a középkori rabszolga-kereskedők módszereit használó embertelenséggel gyűjtik be és exportálják azokat - a jórészt - fiatal lányokat, hölgyeket, gyermekeket, és nemritkán fiatal férfiakat is - akik utána egy olyan alvilági bűnözői rendszerben találják magukat, amelyből önerőből szinte már nincs menekvés. Fel kell térképezni a prostitúció és a rabszolgamunka alapját megteremtő igényeket is, mert az nyilvánvaló hogy az egész főleg prostitúciós célú emberkereskedelmet - a kereslet tartja fönn. Ennek ellenére kevés ítélet született emberkereskedelem tényállásának megállapítása nyomán. Itt fontos előrelépésként deklarálható, hogy a büntetőjogi védelem a férfiakat kevéssé illette meg azon oknál fogva, hogy a múltban az emberkereskedelem törvényi tényállását főként nők és gyermekek sérelmére követték el. Ez kriminológiai szempontból is alátámasztható, hiszen a nemek közötti bűnelkövetés eltérései is valójában a nemek közötti biológiai eltérésből fakadnak. A férfiak bűnelkövetése döntően az egymás közötti versengés körül zajlik, a hatalmi pozíciók megszerzésére és megtartására irányulnak, a nők szexuális, társadalmi ellenőrzésére koncentrálnak. A férfiak ezért döntő többségében elkövetői és áldozatai is a bűncselekményeknek – kivéve a csecsemőgyilkosságot és a prostitúciót. A súlyos, életellenes, személy elleni erőszakos bűncselekmények esetén a különbség még szembetűnőbb, mint az úgynevezett bagatellcselekmények esetén. A statisztikák alapján a nők döntő többségében inkább áldozatai a szexuális bűncselekményeknek. A női elkövetőkre inkább jellemző, hogy gyakrabban követnek el bűncselekményt hozzátartozóik, gyermekeik, házastársuk, partnerük ellen, mint a férfiak. A kriminál-viktimológia és büntetőanyagi jogi szempontból az áldozat fogalma, a sértett és a passzív alany, amely fogalmak nem mindig ugyanazon személy. Kiindulási pontként kijelenthetjük, az áldozat az a személy vagy dolog, akire/amire nézve a bűncselekményt elkövetik. Azonban vannak olyan magatartások - például a csalás különös törvényi tényállása - melyek esetében a megtévesztést, tévedésben tartást a cselekmény paszszív alanya sérelmére követik el, a sértett azonban lehet más, akinek - a jogellenes magatartás következményeként - ezzel kárt okoznak. Ebből egyenesen következik, hogy ha emberkereskedelem passzívalanya lesz egy anya, akkor sértettként a gyermekeit is vagy férjét figyelembe kellene vennünk. Mint azt az előzőekben írtam, az emberkereskedelem elsősorban a nőnemű sértetteket érinti, de az új szabályozás 2011/36/EU irányelvben meghatározottak értelmében ma 36
már ugyanúgy érinthet férfi sértetteket, mint nőket vagy gyermekeket. A nemek közötti különbségek értelmében a férfi sértetteket más „célra használják”: kényszermunkára, vagy extrém esetben illegális szervkereskedelem passzív alanyává válnak, de találhatunk köztük férfiprostituáltakat is. A 2001. évi CXXI. törvény 21.§- a ugyan átalakította az emberkereskedelem korábbi tényállását, s kibővült az elkövetési magatartások köre, illetve jelentősen átalakult a minősített esetek szabályozása is, de ekkor még koncepcionálisan nem történt átfogó, fogalmi átalakítás.42
7.2. Az emberkereskedelem jogi tárgya Amint azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is kinyilvánítja, minden ember szabadnak születik, illetve minden emberi lény egyenlő jogokkal és méltósággal rendelkezik. Az emberkereskedelem tényállásának új szabályozása szerint a jogi tárgy az emberi szabadsághoz fűződő társadalmi érdek. Ez szorosan kapcsolódik az önrendelkezéshez való joghoz, amelynek anyajoga az élethez és az emberi méltósághoz való jog. Alkotmányjogi megközelítésben az élethez és az emberi méltósághoz való jog, mint olyan, inkább jog felett állónak minősül.43 Az Alkotmánybíróság értelmezésében az élethez és emberi méltósághoz való jog egymással elválaszthatatlan egységet alkotó alapjog, amely kifejezi a személy emberi minőségét, s tartalommal tölti fel a jogképesség formális kategóriáját. Ezzel az ember - normatív fogalommá válik. Az Alkotmánybíróság a monista emberfelfogás mellett foglalt állást, amivel elvetette az embert test és lélek dualizmusára épülő megközelítést. Azonban az élethez és az emberi méltósághoz való anyajogjogból levezethető jogok - így az önrendelkezés joga is - korlátozhatók.44 Az emberkereskedelmet megvalósító alany az önrendelkezési jogot megsérti, mert a passzív alany helyett és nevében jogellenes módon az egyén akarata és személye ellen cselekszik. A legfontosabb alapjog-sérelem azonban az, hogy az ember, mint, jogképes természetes személy nem dolog, így nem lehet adás-vétel tárgya.
7.3. Az emberkereskedelem elkövetési magatartásai Az emberkereskedelem elkövetési magatartására vonatkozó cselekmények körei: Más személy eladása, megvásárlása 42
Hollán Miklós: Emberkereskedelem. Budapest, HVG-ORAC kiadó 2012. 294.o. 23/1990(X.31.) AB határozat, ABH 1990 88, 95 Lábady tamás és Tertyánszky Ödön párhuzamos indoklása 44 Schanda Balázs – Balogh Zsolt: Alkotmányjog – Alapjogok, Budapest, 2011 PPKE JÁK. 43
37
elcserélése ellenszolgáltatásért átadása, átvétele illetve, ennek érdekében szállítása, elszállásolása, elrejtése, vagy másnak megszerzése. Az alapcselekmény immateriális bűncselekménynek minősül, így nincs eredménye. A minősített esetek azonban legtöbbször már materiálisak pl.: erőszak, fenyegetés, sértett sanyargatása, emberi test tiltott felhasználása.
7.4. A kizsákmányolás, mint célzat Lényeges további változás, hogy megjelent, mint minősítő körülmény a kizsákmányolás célzatként, továbbá a 2012. évi. tv. 192. § (5) d) és (6) c) pontja súlyosító körülményként nevesíti a gyermekpornográfia célzatát. Értelmezésként a 2012. évi. tv. 192. § (8) bekezdésben a jogalkotó nevesíti, hogy a kizsákmányolás a kiszolgáltatott helyzetbe hozott és/vagy tartott sértett e helyzetének kihasználása. A törvény miniszteri indoklásából kiderül, hogy az európai uniós jogharmonizációs szempontokra figyelemmel az emberkereskedelem, illetve a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények vonatkozásában az elévülési időt az általánostól eltérően kell meghatározni. Ennek oka az, hogy a sértettnek a tizennyolcadik életévének betöltése után is legyen lehetősége feljelentés megtételére vagy magánindítvány megtételére, amennyiben azt korábban az arra jogosult nem tette meg. A kizsákmányolás pontos definícióját a 2011/36/EU irányelv, és egyéb, az emberkereskedelem megelőzésére és leküzdésére vonatkozó nemzetközi dokumentumok nem adják meg, csupán annak tipikus, minimálisan büntetendő előfordulási eseteit sorolják fel. Ezek: a más prostitúciójának kihasználása, és egyéb szexuális jellegű kizsákmányolás, a kényszermunka, a kényszerszolgáltatások, ideértve a koldulást, a rabszolgaságot, a rabszolgasághoz hasonló gyakorlatot, a bűncselekményhez kapcsolódó kizsákmányolást és a szervek eltávolítását is. 38
Látható, hogy a kizsákmányolói magatartásokat teljes körűen felsorolni nem lehet. Erre tekintettel a törvény megfelelő absztrakcióval határozza meg értelmező rendelkezésben a kizsákmányolás fogalmát, miszerint a kizsákmányolás a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy abban tartott sértett, e helyzetének kihasználásával előny szerzésére törekvés.45 Fontos leszögezni, hogy a kizsákmányolási célzat fennáll már azzal, hogy ha az elkövető törekszik az előny megszerzésére. A befejezett bűncselekmény megállapításához nem szükséges tehát az, hogy az elkövető ténylegesen előnyhöz jusson, például a sértett keresményét, bevételét tőle ténylegesen elvegye. Előnyön nemcsak az anyagi előnyt, hanem bármely más olyan kedvezményt, kedvezőbb helyzetet is érteni kell, amely a sértetti kiszolgáltatott helyzetével való visszaélés révén áll, vagy állhat elő.
7.5. Az új szabályozás és nemzetközi kötelezettségekhez való viszony Igen fontos, hogy a törvény az előkészületet is büntetni rendeli. A társtettesi cselekményeket tekintve a BH 2004.217. megállapítja, hogy emberkereskedelem bűncselekménye esetén társtettesség csak az azonos oldalon - a sértett eladásában, illetve megvásárlásában - közreműködő elkövetőknél állapítható meg. Fontos további körülmény, hogy ugyan a törvény nem nevesíti a sértett belegyezésének kérdését, a bíróságok korábbi ítélkezési gyakorlatukban sem értékelik a terhelt javára az elkövetési magatartás kifejtését követően a sértett előzetes beleegyezését. Ennek értelmében az emberkereskedelem kérdésében létrejövő Nemzeti Stratégia 20132016 egyik lényeges eleme, az áldozat-felderítő, áldozatsegítő és kártalanító rendelkezés. Ez igen lényeges előrelépés, hiszen - ahogy Cecilia Malmström, az Európai Bizottság uniós belügyekért felelős tagja is nyilatkozta -, „Annak ellenére, hogy évente több százezerre becsülik az Unión belüli és az Unióba irányuló emberkereskedelmet, csak néhány ezret tesz ki a segítségben részesülő áldozatok száma.”46 További újítás, hogy a rabszolgaságba taszításnak a törvény szerint az emberkereskedelem és a kényszermunka tényállása feleltethető meg. Ennek alapja a Genfben, 1926. évi szeptember hó 25-én kelt nemzetközi egyezménynek. (Becikkelyezte az 1933. évi III. törvény, ezen Egyezmény módosítása tárgyában, New Yorkban, 1953. évi december hó 7. napján kelt Jegyzőkönyvnek (kihirdette az 1958. évi 18. törvényerejű rendelet), to45
2012. évi C. törvény miniszteri indoklása Dr. Czine Ágnes: Az emberkereskedelem, mint a szervezett bűnözés egyik megjelenési formája (PhD értekezés tézisei) Témavezető: Dr. Tóth Mihály tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA doktora 46
39
vábbá a rabszolgaság, a rabszolga kereskedés, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörlése tárgyában - Genfben, 1956. évi szeptember hó 7. napján kelt Kiegészítő Egyezménynek (a továbbiakban: rabszolgaságról szóló egyezmények). Ebből következően a rabszolgaságról szóló egyezmények alapján a Részes Államok kötelesek a rabszolgaságot felszámolni és a rabszolga-kereskedelmet és a rabszolgatartást büntetendővé nyilvánítani. A rabszolgaság intézménye azonban mára elavult és e magatartásnak inkább - amint azt a 2011/36/EU irányelv is meghatározza - a kényszermunka feleltethető meg.
VIII. Az emberkereskedelem új tényállásához kapcsolódó elkövetési módok bizonyításának nehézségei Az emberkereskedelem hazai törvényi szabályozását nemzetközi egyezmények, illetve az azokhoz való csatlakozás alapozta meg. Ezek a nemzetközi univerzális és regionális egyezmények elsősorban a jelenség meghatározását és elhatárolási szempontjait adják meg más, hasonló természetű bűncselekményekkel szemben. Az 1. táblázatban bemutatott adatsorok az emberkereskedelem és más kapcsolódó bűncselekmények arányát kívánom bemutatni. Ha mindehhez hozzá tesszük az emberkereskedelem bűntettének éves szinten jogerős ítéleteinek adatait, akkor láthatjuk, hogy a nemi erkölcs elleni bűntettek illetve a kerítés bűntette magasan meghaladja azt. Ebből nem következik az, hogy a nyomozás során az emberkereskedelem ezekben az esetekben nem merülhetett fel, mint súlyosító tényező. Sokkal inkább az, hogy bizonyítás nehézsége és vagy lehetetlensége miatt ezekben a tényállásokban tudott a vádhatóság a bíróság számára életképes vádat összeállítani. Erről a kérdésről a Fővárosi Törvényszék büntető ügyszakos bírójával dr. Kenéz Andreával beszélgettem. Érdekes kérdéseket vet fel a bizonyítás, ha az emberkereskedelem bűntette halmazatban a kényszermunkával jelenik meg egy eljárásban. Kérdés, hogy ekkor alaki heterogén álhalmazatot képeznek-e a magatartások és tényállások halmozódása és így megint az emberkereskedelem bűntettét tesszük félre és csak kényszermunkáért marasztalható a terhelt. 47 A 2. táblázatban láthatóan az elkövetők nemek szerinti megosztását tekintve - az adatok tanúsága szerint - a férfi elkövetők többségben vannak. A női elkövetők leginkább férfiakkal társtettességben követik el az emberkereskedelem bűntettét. 47
A Belügyminisztérium gyakornokaként 2014. augusztus 4-én megbeszélésen voltam Dr. kenéz Andrea
a Fővárosi Törvényszék büntető ügyszakos bírájánál, akivel az emberkereskedelem új törvényi tényállásának alkalmazásával kapcsolatban beszéltem: minősítési lapom 22. sz. csatolmánya
40
1. táblázat: a kapcsolódó bűncselekmények összehasonlító táblázata 41
2. táblázat Forrás: Fehér Lenke: Nemzetközi Emberkereskedelem. MTA. Budapest, 2008. 132.o.
42
3. táblázat Fehér nemzetközi emberkereskedelem. MTA Budapest, 2008. 134.o. Az Forrás: 2. táblázat banLenke: szerepelnek azok az adatok is, melyek az elkövetők csalását
43
A 3. táblázatban megtekinthető adatok is mutatják, hogy az emberkereskedelem elkövetői profilja: házasságban élő, büntetett előéletű férfi. Ez a statisztika azonban némiképpen megtévesztő lehet, hiszen csupán azokra a magatartásokra fókuszál, melyek az áldozatok „első összegyűjtését” végzik. Egyértelmű, hogy az emberkereskedelem áldozatainak kizsákmányolását végző immár nagyobb halmazt képviselő bűnözői csoportok szervezetten, határokon átívelő módon, bűnszervezeti minőségben végzik. A sértettek tekintetében a statisztikai adatok további segítséget nyújtanak az elkövetői magatartás pontosabb feltérképezéséhez. A büntetőeljárásban sértetti pozícióban lévő személyek kapcsán látható, hogy leginkább magyar állampolgárságúak, illetve a környező, Magyarországgal határos országokból (Románia és Ukrajna) kerülnek ki, elenyésző 1% tartozik az egyéb kategóriába. Az Egyesült Államok 2013. június 19-én kelt jelentésében48 az Emberkereskedelem elleni harc és a vállat intézkedésekkel kapcsolatban a következőket állapítja meg: A 2000 októberében született átfogó törvényi szabályozás49 a Trafficking Victims Protection Act (TPVA) amely meghatározza és minősíti a kiinduló, tranzit és országokat. Ezen belül azon országokat azonosítja, melyek teljesítik, közelednek vagy elutasítják a törvényben foglalt követelményeket az emberkereskedelem visszaszorítása tekintetében. 1. TIER 1 - Azon országok, melyek minden törvényi feltételnek megfelelnek és maradéktalanul teljesítik a követelményeket. 2. TIER 2 - Azon országok, melyek a teljesítés felé haladnak, azonban addig nem érték el a törvényben foglalt alapkövetelményeket.50 3. TIER 3 - Azon országok, melyek nem teljesítik és nem is haladnak a törvény alapkövetelményeinek megvalósítása felé.51 Hazánk a dolgozat írásának idején a TIER 2 szerint minősített ország. Magyarország származási, tranzit-és célország is egyben, de súlyát tekintve inkább származási országnak tekinthető. Ennél fogva nők és fiatal, illetve nem ritkán gyermekkorú lányok vannak kitéve a szexuális célú emberkereskedelemnek és a kényszermunka veszélyének. Az emberkereskedelem útján véghezvitt szexuális célzatú kizsákmányolás bűntettének a magyar nők és leánygyermekek leginkább Hollandiában, Svájcban, az Egyesült Királyságban (UK), Dániában, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Norvégiában, 48
http://www.refworld.org/docid/51c2f3b818.html (letöltés ideje: 2014.02.18. 12:31) 2000 évi Emberkereskedelem áldozatainak védelméről szóló törvény (Trafficking Victims Protection Act.) 50 Magyarország ebben a kategóriában van. 51 Például: Algéria, Bahrein, Kuba, Omán, Katar, India, Mexikó, Oroszország, Szíria, Venezuela 49
44
Spanyolországban, Írországban, Belgiumban, Görögországban és az Egyesült Államokban vannak kitéve, mint sértettek. Az emberkereskedelem bűntettének másik igényterülete a kényszermunkára kötelezés. A magyar férfiak és nők tekintetében a felvevő - célországok - az Egyesült Királyság, Spanyolország, Kanada, Hollandia és az Egyesült Államok. Ezek a kényszermunkára kötelezett személyek leginkább a mezőgazdasági és az építőipari ágazatokhoz sorolt nehéz fizikai munkát végzik. A bűnüldöző hatóságok beszámoltak arról, hogy a kényszermunka fokozott felderítésére került sor az elmúlt évek során. A szexuális célú emberkereskedelem áldozatai közé tartozó nők és leánygyermekek, fokozottan ki vannak téve a kizsákmányolásnak, az utcai prostitúciónak. A legelterjedtebb azonban a bordélyháznak álcázott bárokban és masszázs szalonokban, valamint a magántulajdonú lakásokban és családi házakban megvalósított szexuális kizsákmányolás. Az áldozatokat általában a tulajdonos - aki együttműködik a csempészekkel – melléképületnek álcázott ingatlanban rejtegeti. A szakértői jelentés beszámol arról, hogy az embercsempészek többnyire roma származásúak, illetve árvaházak lakói közül toboroznak áldozatokat a szexuális célú emberkereskedelem országon belül igényeinek kielégítésére. A felmérés szerint az emberkereskedelem áldozatai között aránytalanul magas a roma nők és gyerekek száma Magyarországon.
8.1. A magyar kormány erőfeszítései A tanulmány alapján52 a magyar kormány erőfeszítései még mindig nem felelnek meg a minimumkövetelményeknek abban a tekintetben, hogy az emberkereskedelem visszaszoruljon, illetve megszűnjön Magyarországon. A tanulmány kiemeli, hogy komoly lépések történtek a kormány részéről, miszerint pontosította az emberkereskedelem elkövetőire vonatkozó jogszabályt, és az áldozatsegítő stratégia is elindult. Az elkövetőkkel szemben való hatékony fellépést még mindig akadályozza a jogrendszer, amely a büntetőeljárás során megköveteli az adásvétel konkrét bizonyítását az elkövetők részéről az áldozatra vonatkozóan. 2012-ben a kormány általános áldozatsegítő jogszabályokat fogadott el és indított útjára annak érdekében, hogy az emberkereskedelem áldozatai kapjanak támogatást. Hozzáférhetnek a védett menedékházaknak nevezett intézményekhez is, függetlenül attól, hogy a büntetőügyben szerepelnek-e. 2012-ben a kormány kiadta a 354/2012 kormány-
52
http://photos.state.gov/libraries/hungary/231771/PDFs/tip2014_hu.pdf (letöltve:2014.augusztus10. 11ó)
45
rendelet,53 amely 2013. január 1-jén lépett hatályba és az emberkereskedelem áldozatai azonosításának rendjéről szól. Ez a jogszabály „nemzeti áldozatirányítási mechanizmus54” alapjául szolgál és tartalmazza a magyar, valamint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező áldozatok irányításának rendszerét. Összességében elmondható, hogy a magyar kormány továbbra is korlátozottan nyújt segítséget az emberkereskedelem áldozatainak. A résztvevő civilszervezetek továbbra is jelzik, hogy néhány áldozatot - akik nem hajlandók tanúskodni az emberkereskedők ellen - a bűnüldöző hatóságok nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetésével vádolják és fogva tartják. A szakértői jelentés55 szerint a magyar kormány nem megfelelő módon foglalkozik az országon belül előforduló emberkereskedelemmel, mert a feladattal megbízott tisztviselők továbbra is gyermekprostituáltként és elkövetőként kezelik az emberkereskedelem áldozatait. A szexuális célú gyermekkereskedelemmel kapcsolatos félreértések miatt a kormány nem képes hatékony fellépést megfogalmazni a magyarországi emberkereskedelemmel kapcsolatban. Az USA Külügyminisztériumának56 2014-es TIP riportjában hivatkozott szakértői jelentés iránymutatást fogalmaz meg Magyarország számára, hogy folytassa e törekvéseit hatékonyabban és bővítse az áldozatok részére kialakított menedékek kapacitását és számát az országban. Segítse és működjön együtt azokkal a civilszervezetekkel, amelyek az áldozatok ellátását végzik. Fokozza a védelmet az emberkereskedelem áldozatai részére, akik komoly fenyegetettségre és bosszúra számíthatnak az emberkereskedők részéről. Támogassa a hosszabb távú fejlődési lehetőségeket, hogy ezzel is javuljanak a reintegráció feltételei Magyarországon. Lényeges egy speciális képzés elindítása a szociális munkások részére, amely megkönnyíti visszailleszkedést és segítséget nyújt az áldozatok részére. Bővíteni szükséges az emberkereskedelem elleni szakosított rendőri egységek számát. Ez annak érdekében elengedhetetlen, hogy a belföldi ügyek tekintetében új áldozatazonosítási eljárást honosítsanak meg, melynek segítségével az emberkereskedelem áldozatai felismerhetők legyenek, naprakész képet adva arról, hogy hány személy él ma Magyarországon az emberkereskedelem áldozataként, kizsákmányolás alatt. 53
2013. január 1-jén hatályba lépett, az emberkereskedelem áldozatai azonosításának rendjéről szóló 354/2012 kormányrendelet. 54 http://emberkereskedelem.kormany.hu/kulcsfontossagu-a-szervezetek-kozotti-egyuttmukodes-azemberkereskedelem-gyermekaldozatinak-azonositasa-szempontjabol (letöltve: 2014.02.18. 15:29) 55 http://photos.state.gov/libraries/hungary/231771/PDFs/tip2014_hu.pdf (letöltve:2014.augusztus10. 11ó) 56 http://www.state.gov/j/tip/rls/tiprpt/2014/index.htm (letöltve: 2014. augusztus 10-11:30.ó )
46
Ez leginkább a súlyosan érintett kistelepülések, elsősorban roma származású gyermekeivel kapcsolatos prostitúcióra koncentrálna, egyben iránymutatást is adna a helyi rendőrségnek, hogy a gyermekeket prostitúció miatt ne kezeljék automatikusan bűnözőnek és ne büntessék meg jogellenes cselekmények miatt, hogy az elkövetőben felismerjék az emberkereskedelem áldozatát. Fontos lenne növelni és ösztönözni az áldozatsegítési önkéntes együttműködést a bűnüldöző hatóságokkal. A magyarországi emberkereskedelem elleni törvény a Btk. 192.§ teljes összhangban legyen az EU 2011/36/EU irányelv által előirányzott elvekkel és jogalkotói akarattal. Ideértve a gyermekprostitúcióval, szexuális kényszerítéssel, a kényszermunkával, a koldulással, és a kizsákmányolással összefüggő más bűncselekményeket is. Szükséges lenne erre a feladatra kiképzett és specializált különleges ügyészek és bírák kinevezése az emberkereskedelemmel kapcsolatos perekben. A bűnüldöző hatóságok munkájának áttekintése során kimondható, hogy a magyar hatóságok és a magyar kormány - az emberkereskedelem elleni bűnüldözési erőfeszítéseit tekintve - 2012-ben haladást ért el.
8.2. Az emberkereskedelem törvényi tényállásába ékelődő polgárjogi elem Az elmúlt évek bírói joggyakorlatából ítélve látható, hogy a büntetőjog elvei által megkövetelt szűk bírói értelmezés által teremtett szigorú bizonyítási követelmények következtében az ügyészek sokszor képtelenek bizonyítani az emberkereskedelem bűntettét. Különösen azért, mert a tényállásszerűség bizonyításához elvárt fizikai lebonyolítás (pl. adásvétel) követelményeinek bizonyítása, illetve a közvetlen vagy a közelmúltban elkövetett erőszakot sokszor nem lehet, vagy nagyon nehézkes alátámasztani. A 2012. évi C. törvény már nagyrészt az új emberkereskedelem elleni törekvések irányába mutat. Az új szabályozás bevezetésével szabályozásra került a kizsákmányolási célzattal elkövetett cselekmények sora, valamint megjelenik a törvényben külön tényállásként a kényszermunka57 tilalma is. A törvény kiemelten kezeli a kényszerítés erőszakkal fenyegetéssel való elkövetési módjait, illetve az emberi test tiltott felhasználásának célzatát. Ugyanakkor az új törvény még mindig nem teljesen egyeztethető össze azokkal a törekvésekkel, amelyeket az emberkereskedelem elleni EU irányelvben58 fogalmaz meg. Amiatt, hogy a szükséges elemeket, a kizsákmányolást, a szexuális kény57
Btk. 193.§.
58
2011/36/EU irányelv
47
szerítést, a gyermekprostitúciót, vagy koldulás bűntettét nem hozta összhangba az emberkereskedelem tényállásával. Az említett kritikákra válaszként megfontolandónak tartom azt a lehetőséget, mely szerint – a könnyebb alkalmazhatóság céljából - a jogalkotó az emberkereskedelem tényállását az általános részben helyezné el. Ennek következtében minden érintett, különös tényállás összeállása során - a bűnszervezetben való elkövetéshez hasonlóan - hozzárendelhető lenne súlyosító körülményként az emberkereskedelem tényállása. Annál is inkább, mert az emberkereskedelem mindig más bűncselekményekkel együtt jelenik meg. A bizonyítási nehézségekre dr. Kenéz Andrea Fővárosi Törvényszék bírája úgy érvelt, hogy igaz sokszor más tényállásokra „csúszik” át a büntetőeljárás során a vádképviselet, de a bűnelkövető - ha nem is emberkereskedelem miatt - de mindenképpen marasztalásra kerül.59 Ez a statisztikákon is jól látható, mivel 2012-ben bűnüldöző hatóságok ugyanannyi emberkereskedelmi ügyben jártak el, mint 2011-ben. 2012-ben, a magyar hatóságok 50 speciális rendőr kiképzésével előreléptek az áldozatok védelmére és azonosítására vonatkozó nemzetközi kötelezettségeik terén. A magyar hatóságok részéről 2012ben nem jelent meg olyan adat, amely magyar bűnüldöző személy, tisztviselő bűnrészességéről szólna emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekményekben. A civilszervezetek részéről azonban továbbra megjelennek azok az aggályok, melyek azt jelzik, hogy a hatóságok részéről sokszor fizikailag visszaélnek az áldozatok kiszolgáltatott helyzetével, megalázzák őket, illetve nincs védelem arra vonatkozóan, hogy ha az elkövetők (futtatók) nyilvánosságra hozzák az áldozatok nevét. A büntetőjogi védelem tekintetében elmondható, hogy 2012-ben a magyar kormány folyamatos erőfeszítéseket tett arra vonatkozóan, hogy megvédje az emberkereskedelem áldozatait. „Magyarország Nemzeti Koordinációs Mechanizmusa 2005-ben egy ötoldalú szerződéssel született meg. A rendszer 2011. december 20-án egy úgynevezett nem kormányzati (Non-governmental organization)60 kerekasztallal egészült ki, amely egy civil konzultációs munkacsoportot jelent. Magyarországon az emberkereskedelem elleni fellépés koordinátora a Belügyminisztérium Európai Uniós és Nemzetközi Helyettes Államtitkársága. Ez a szerv biztosítja az együttműködést a különbözőállami és nem állami szervezetek között, valamint nemzetközi, európai és nemzeti szinten is felelősséget vállal Magya59
Belügyminisztérium gyakornokaként 2014. augusztus 4-én megbeszélésen voltam Dr. kenéz Andrea a Fővárosi Törvényszék büntető ügyszakos bírájánál, akivel az emberkereskedelem új törvényi tényállásának alkalmazásával kapcsolatban beszéltem: minősítési lapom 22. sz. csatolmánya 60 NGO
48
rország emberkereskedelem ellenes lépéseiért. Az emberkereskedelem elleni kormányzati fellépés kereteit a hazai együttműködő szereplők számára az emberkereskedelem elleni 2008-2012 közötti nemzeti stratégiáról szóló 1018/2008 (III. 26.) Korm. határozat fektette le, amely 2012. december 31-én hatályát vesztette. Az Emberkereskedelem Elleni Küzdelemről szóló 2013 - 2016 közötti Nemzeti Stratégia elfogadásáról a Kormány 2013. május 29-én döntött. 2013. június 19-én jelent meg az Emberkereskedelem Elleni Küzdelemről szóló 2013 - 2016 közötti Nemzeti Stratégiáról szóló 1351/2013. (VI. 19.) kormányhatározat”.61 A kormány azonban továbbra is kriminalizálja és megbünteti az áldozatokat az elkövetett bűncselekmények miatt, mint az emberkereskedelem követlen elkövetési magatartását megvalósító személyeket. Az USA 2014-es TIP riportja is kiemeli, hogy a kérdésben érintett szakértői jelentés szerint továbbra is mély félreértés van a magyar bűnüldöző szerveknél és kormányzati hatóságoknál a gyermekkereskedelem kérdéseinek tekintetében. A civilszervezetek által észrevételezett problémák szerint, a hatóságok nem proaktívak a potenciális emberkereskedelem áldozatainak megvédése kapcsán. Az országban a potenciális gyermekáldozatok és más, hazai emberkereskedelem áldozatai leginkább a nemi élet szabadsága, a nemi erkölcs elleni bűncselekmények megsértése okán eljárás alá kerülnek, mint elkövetők. Továbbá, az emberkereskedelem áldozatai Magyarországon - a bűnüldözői gyakorlat szerint - csak akkor tekintendők hivatalosan is emberkereskedelem áldozatainak, ha tanúskodnak a bíróságon az elkövetőkkel szemben. Ha nem hajlandók vallomást tenni akár félelemből akár más okból -, az áldozatok is eljárás alá kerülnek. Aki az áldozatok közé tartozik, jelentős kockázatokkal kell számolnia a csempészek részéről érkező megtorlás miatt. A magyar emberkereskedőknek gyakran sikerül élő kapcsolatot fenntartani az áldozatokkal azután is, hogy azok elhagyták az országot. 2012-ben a kormány még nem találta meg a kellő ösztönzést, hogy az áldozatok önként részt vegyenek a nyomozásban és segítsék a büntetőeljárást az emberkereskedőkkel szemben.
8.3. Az elkövetői magatartások önálló tettesi vagy társtettesi minőségben Az emberkereskedelem megvalósításához szükséges elkövetési magatartás két fő csapásirányra oszlik a büntetőtörvény 2012. évi C. tv 192. § értelmében. Az első csoportba 61
EMN FOCUSSED STUDY 2013: Az emberkereskedelem áldozatainak azonosítása a nemzetközi védelem és a kényszerített hazatérés eljárásai során.
49
természetes személy „eladása”, „megvásárlása”, „elcserélése”, ellenszolgáltatásért való „átadása”, „átvétele” tartozik. Fehér Lenke szerint62 ezek a polgárjogi kategóriák melyeknek direkt alkalmazása egy büntetőjogszabályban nem szerencsés. Talán igaz, hogy egy büntetőeljárásban - sokszor bonyolult szövevényes cselekménysorozatból nehéz pontosan egy „rendszeridegen” fogalom alapján, egy magatartást elkülöníteni és arra a büntetőjogi védelmet alkalmazni. Miért nehéz a büntetőeljárásban még a nyomozati szakaszban elhatárolni, hogy mivel állunk szemben az emberkereskedelem kapcsán? Egy jog- és cselekvőképes személy eladása és megvásárlása valójában azért jelent veszélyt a társadalomra, mert egy olyan szabályt szakít át, amelyet már az ENSZ alapokmányában illetve az Európai Unióról szóló Szerződésben és az Alaptörvényben is rögzít a társadalom: ez pedig az, hogy az ember nem tárgy. Az ember olyan társadalomalkotó „dolog”, amely nem forgalomképes. Fogantatása óta jogképes63 és - bizonyos feltételek mentén - cselekvőképes. Az emberkereskedelem tehát ennek az alapvető jognak a korlátozásához, majd teljes megszüntetéséhez vezethet. Ezért a polgári jogban definiált fogalmakat a büntetőjog szűrőjén keresztül kell értelmezni. Egy természetes személy eladásán olyan szituációt értünk, melynek értelmében a megvásárolt személy a vevő teljes és kizárólagos hatalmába kerül, aki birtokosává és tulajdonosává is válik a személynek, annak minden jogkövetkezményével együtt. Néhány a tulajdonost megillető - polgári jogból ismert – fogalom: A tulajdonos jogosult a dolgot használni és szedni annak hasznait. A tulajdonos mindenkivel szemben megvédheti tulajdonát A tulajdonos jogosult a tulajdonában álló dolgot megsemmisíteni. Azok az érdek- és hatalmi viszonyok, melyek egyes alacsony státuszú közösségek tagjai között jogszerűen vagy anélkül létrejönnek, az említett polgárjogi fogalmak büntetőjogi kibontását sokszor szinte lehetetlenné teszik. Ehhez kapcsolódik az a nem ritka jelenség, hogy az a tényállásszerű magatartás, amely egyik országban kerítés bűntette vagy szexuális visszaélés, az nálunk emberkereskedelem lehet vagy fordítva. További probléma, hogy a polgári jogi fogalomkészlet általában az adás-vétel kapcsán egy visszterhes jogügyletet feltételez, amelynek megléte a tényállásszerűséget jelenti. Annak hiánya esetén - a joggyakorlat szerint - nem állítható fel a tényállás. Kérdés azonban hogy egy nyo62
Fehér Lenke- Hollán Miklós- Végváry Réka: Nemzetközi Emberkereskedelem. Budapest, MTA jogtudományi intézetének kiadványa. 2008. 63 Nótári Tamás: a jognak asztalánál... Magyar Közlöny Lap és Könyvkiadó. 2008. (Paulus D. 50. 16, 231) „Nasciturus pro iam nato habetur, quotiens de comodo eius quaeritur”
50
mozati szakaszba kerülő eljárás során mit tekintsen a hatóság befejezett cselekmények? Mivel a bűncselekmény immateriális, elméletileg már a megállapodás megvalósítja a tényállást kísérletét. Mivel a törvény büntetni rendeli az előkészületet, így minden a cselekményhez kapcsolódó, annak létrehozására vagy azt könnyítő feltételek biztosítása, illetve felhívás, ajánlkozás, vállalkozás vagy közös elkövetésben való megállapodás ezt megvalósítja. Az, hogy a megállapodásban szereplő ellenszolgáltatás teljesítése, nem teljesítése megtörténik-e, nem érinti a cselekmény befejezettségét.64 Érdekes, hogy a Belovics Ervin65 szerint „átadás-átvétel megvalósul azon tevékenységek kapcsán, amelynek során a természetes élő személy más természetes személy hatalmába kerül”. Fehér Lenke szerint ez a magatartás akkor is megvalósul, amikor ellenszolgáltatásért munkaerő-kölcsönzés történik. Szükséges tehát a büntetendő átadás-átvétel befejezettségéhez, hogy a passzív alany végleges jellegű - a sértett részéről befolyásolhatatlan – átadása megtörténjen. A csere - önálló tettesség esetében valójában a már alárendelt tárgyként kezelt passzív alanyok egyikének átadásával és a másik elkövető részéről történő átvételével megvalósul, illetve a másik passzív alanyt is átadják és átveszik. Így létrejön a passzív alany - passzív alanyra történő cseréje.
8.4 Sui generis részesi elkövetői magatartások A tényállás másik részében olyan magatartások vannak, melyek kapcsolódnak az első részben felsorolt magatartásokhoz. Vaskuti András szerint ezek az úgynevezett sui generis bűnsegédi magatartások: „toborzás”, „szállítás”, „elszállásolás”, „elrejtés”, „másnak való megszerzés”. A megszerzés más részére szintén felvet kérdéseket, mert a kerítés66 bűntettének tényállásában is találkozhatunk ezzel a magatartással: „Aki haszonszerzés céljából valakit szexuális cselekmény végzésére másnak megszerez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Úgy gondolom, hogy ez egy igen szűk terület arra vonatkozóan, hogy a célzatot rendkívül pontosan bizonyítani kell a büntetőeljárásban, mert az emberkereskedelem tényállása itt könnyen elcsúszhat kerítés bűntette irányába. A 4. táblázat esetében azt láthatjuk, hogy emberkereskedelem és kerítés bűntettében hány esetben sikerült az ügyészségnek
64
Dr. Vaskuti András: A szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények. In: Jakucs Tamás: Büntetőtörvény magyarázata. KJK kiadó. Budapest, 2004. 65 Belovics Ervin: Büntetőjog II. (Különös rész). Budapest, HVG-ORAC kiadó, 2012.159.o. 66 Btk. 200.§.
51
vádemelésig elvinni az ügyeket 2009-ig. Például 2009-ben 19 alapos gyanút követően csak 9 vádemelést láthatunk.67
4. táblázat Forrás: Dr. Czine Ágnes: Az emberkereskedelem, mint a szervezett bűnözés egyik megjelenési formája. PhD. értekezés 2008.
67
Dr. Czine Ágnes: Emberkereskedelem. PhD. értelkezés 157.o.
52
Az emberkereskedelem új tényállása már az 36/2011/EU irányelv alapján épül fel, melynek már része a kizsákmányolás fogalma is. Büntetendőnek minősül a személyek kizsákmányolás céljából történő toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása, az adott személyek feletti ellenőrzés megváltoztatását vagy átadását is ideértve. A kizsákmányolás legalább a következőket foglalja magában: 1. a prostitúció révén történő kizsákmányolás vagy a szexuális kizsákmányolás más formái; 2. a kényszermunka vagy - szolgáltatások (a koldulást, a rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot és a szolgaságot, a bűncselekményhez kapcsolódó kizsákmányolást, illetve a szervek kivételét is ideértve); A kizsákmányolás akkor válik értelmezhetővé, ha az adott személlyel szemben kényszert alkalmaztak (fenyegetéssel, erőszakkal, emberrablással, csalással, megtévesztéssel stb.); Elhanyagolható, hogy az áldozat beleegyezett-e vagy sem. Amennyiben az áldozat gyermek (18 év alatti személy), a kizsákmányolásra irányuló cselekmények még akkor is automatikusan emberkereskedelemnek minősülnek, ha a fentiekben említett kényszerítő eszközök egyikét sem alkalmazták.68 Megjelenik a jogi személyekkel szembeni fellépés lehetősége. A 2011/36/EU irányelv értelmében a jogi személyek is felelősségre vonhatók, amennyiben a bűncselekményeket vezető tisztséget betöltő személy követte el a jogi személy nevében. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha az említett személy általi felügyelet vagy ellenőrzés hiánya lehetővé tette, hogy egy neki alárendelt személy az adott bűncselekményeket elkövesse. Másik nagyon fontos újítás, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem indítanak büntetőeljárást az emberkereskedelem áldozataival szemben a rájuk kényszerített bűncselekményekben való részvételért, amely rendkívül nehéz bizonyítást igényel. Az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás tekintetében az irányelv rendelkezik arról a lehetőségről, hogy a tagállamok büntetőeljárást indíthatnak saját állampolgáraik ellen az Unió másik tagállamában elkövetett bűncselekmények ügyében, továbbá a szervezett bűnözés elleni, jellegzetes nyomozási eszközökhöz is folyamodhatnak69 (pl. lehallgatás). Ezek együttesen hozzásegíthetnek ahhoz, hogy a határokon átívelő nemzetközi szinten szervezett bűnözői csoportok által elkövetett rendkívül nehezen bizonyítható 68
http://europa.eu/legislahttp://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/fight_against_tra fficking_in_human_beings/jl0058_hu.htm (Letöltés ideje: 2014. 02. 17. 20:41) 69 Titkosszolgálati eszközök illetve pénzügyi áramlások ellenőrzése közös tagállami együttműködés keretében (lásd bővebben az Európai Tanács 2009. november 30-i 2009/902/IB határozatát az európai bűnmegelőzési hálózat (EUCPN) létrehozásáról és a 2001/427/IB határozat hatályon kívül helyezéséről (leginkább annak 4. cikke), amely rendelkezik az Európai Bűnmegelőzési Hálózat (EUCPN) létrehozásáról.)
53
emberkereskedelem tényállásának feltárása ne csak álom legyen. Az új tényállás 192.§ (8) bekezdése már megadja a kizsákmányolás büntetőjogi fogalmát: „kiszolgáltatott helyzetbe hozott, vagy helyzetben tartott sértett e helyzetének kihasználásával előny szerzésére való törekvés.” Ebben a kérdésben tehát minden olyan magatartás, körülmény értékelhető, amely eredeti állapothoz képest előnyösebb helyzetet teremt a kiszolgáltatott sértett állapotát kihasználó számára. Arra a kérdésre,70 hogy miért csökken az emberkereskedelem kapcsán született ítéletek száma, Myria Vassiliadou71 a következőket fogalmazza meg: „.. az egyik probléma az, hogy az áldozat nem tesz vallomást félelemből, az életét vagy a családjukat fenyegető veszély miatt. Ezért arra törekszünk, hogy az áldozattá vált személyek a jövőben, sokkal jobb, körülmények között biztonságban érezhessék magukat. Lesz továbbá a gyermekkorú áldozatok számára külön úgynevezett védelmi gondnokság. Valamennyi érintett esetében arra törekszünk, hogy a szociális munkások és az ügyészek is képezzék magukat az ilyen esetekre. Sajnos nehezíti és gátolja munkánkat és törekvéseinket a korrupció”. Arra felvetésre, hogy a bűncselekményeket elkövető szervezett bűnözői körök jobban szervezettek-e, Myria Vassiliadou ezt a választ adja: „nagyon fejlődnek és ma sokkal szervezettebbek, mint öt, tíz évvel ezelőtt. Sokkal jobbak az eszközeik és az internetes rendszerek hálózatok fejlődésével ők is egy új dimenzióba léptek, mert immár ezen keresztül toborozzák áldozataikat. Az új technológiák használata megnehezíti, hogy az elkövetési magatartást bizonyítottnak lássa a bíróság és elítélje őket. Az a tény, hogy a közlekedés is egyre gyorsabbá könnyebbé válik, egyben azt is jelenti, hogy az emberkereskedelem szempontjából az elkövetési magatartás kifejtése is egyre könnyebb lesz.”
8.5 Az embercsempészés és az emberkereskedelem Az embercsempészés természeténél fogva kapcsolódik az emberkereskedelem elkövetési magatartásához. Három lényeges összefüggés található a két elkövetési magatartás között, melyet a büntetőeljárás során a még a nyomozati szakaszban felismerni és értelmezni szükséges: 1. az embercsempészésnél maga a sértett akarja a cselekményt, ő ad megbízást az elkövetési magatartásra, vagyis belegyezik a bűncselekménybe az emberkereskedelem esetében kényszer, fenyegetés hatására indul, történik a cselekmény. 70
http://derstandard.at/1353208927506/Menschenhandel-Mehr-als-ein-Viertel-der-Opfer-sind-Kinder (letöltés ideje: 2014.02.18. 09:47) 71 A szociológia doktora, az Európai Női Lobbi főtitkára, 2010 óta a ciprusi Európai Uniós koordinátor az emberkereskedelem ellen
54
2. Az embercsempészés esetében a büntetendő elkövetési magatartás megszűnik a határ átlépésével, az emberkereskedelem esetében a sértettek szállítása kizsákmányolás céljából és a jogellenes hatalomban tartás folyamatos. 3. A jogellenes államhatár-átlépés az embercsempészés lényegi eleme, amely abból a célból történik, hogy a „megbízót” - aki maga is a bűncselekmény aktív részese - a határon átjuttassa. Az emberkereskedelem elkövetési magtartásához nincs államhatár átlépési „kényszer”, a személy „eladása”, „átadása”, „elcserélése” stb. megvalósulhat annak fizikai mozdítása nélkül is.
8.6 Az elkövetési magatartások elhatárolása és a bizonyítási nehézségek A gyakorlat alapján csupán az a jelenség, hogy az emberkereskedelem - összefüggésben a házimunkára kényszerítésből és a prostitúcióval - sok magatartás értékelését teszi szükségessé. Az ügyészi vádindítványban megfogalmazott elkövetési magatartás - mely nem ritkán sértetti és más tanúvallomásokon alapul – a bírói szakasz megindulása után megrendül, mert a terhelti vagy sértetti vallomásokat visszavonják. Ez nem ritkán védői taktika része, de nagyon sokszor a sértettek megfenyegetése az oka. Az eljáró bíróságok 16-ból 10 ügyben hivatkoztak az ítélet indoklásában hogy tetten érhető volt a sértettek befolyásolása, megfélemlítése, melynek okán a sértettek visszavonták, megváltoztatták, vallomásaikat, illetve meg sem jelentek a tárgyalásokon.72 A büntetőeljárási törvény lehetőséget ad arra, ha a hatóság érzékeli, hogy a tanú és vagy a sértett testi épsége vallomástétele okán veszélyben van, adatait zártan kezelje73 vagy külön törvényben szabályozott tanúvédelmi program keretében védelmet nyújtson számára. Ekkor a tanút a terheltek távollétében hallgatja meg a bíróság, vagy engedélyezi, hogy a tanú kivételesen írásban tegye meg a vallomását a közvetlenség és a szóbeliség elvének - a tanú épségének védelme érdekében - feloldásával. A büntetőeljárásokat nagyban nehezíti a már említett körülmény, hogy a nyomozati szakasz elhúzódása miatt, mire az ügyek bírói szakba jutnak - azok a tanúk, akiknek vallomásán alapult a tényállás, már nem voltak elérhetők és kihallgathatók, mert az országból eltávoztak stb. Ezekben az ügyekben rendre megfigyelhető a büntetőeljárás során, hogy
72
Czine Ágnes: Az emberkereskedelem, mint a szervezett bűnözés egyik formája. (PhD. értekezés - Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi kar) 2011. 73 1998. évi XIX. törvény - a büntetőeljárásról 95.§ 96.§
55
nem kezdő bűnelkövetőkről révén szó, a terheltek tagadták bűnösségüket, nem működnek együtt a hatóságokkal beismerő vallomás csak nagyon ritkán, - mondhatni kivételes esetben - történik. Ezért elmondható, hogy eredményesség szempontjából a titkos adatgyűjtés és információszerzés lehetőségeinek felhasználása indokolt. A bizonyítási nehézség abban is tetten érhető, hogy nemritkán a terheltek és a sértettek között érzelmi kapcsolat áll vagy állt fenn. A terhelt nem ritkán azzal védekezik, hogy a sértett(ek) féltékenységből tesznek rá nézve terhelő vallomást. Ennek bizonyítása és feltárása egy bonyolult családi, rokoni kapcsolatban élő közösség tagjai között kifejezetten nehéz vagy lehetetlen. Az idő múlása legtöbbször nagyon elnehezíti az büntetőeljárás lefolytatatását. A vádlottak szökése, külföldre távozása, valamint a tanúvallomásokban felsorolt jogi tények és a tanúk emlékeinek megkopása jelentős problémákat okoz. Ezekben az ügyekben a titkos információgyűjtés az egyetlen megbízható tényalap, mely lehetővé teszi a büntetőeljárás lefolytatását. A bíróság kénytelen a nyomozási bíró által megadott engedélyben meghatározott terheltre vonatkozó adatokra szorítkozni. Nem teheti meg, hogy figyelembe vegyen olyan titkos információkat, melyek ugyan rendelkezésre állnak a nyomozásból következően - de az engedély célszemélye csak egy terhelt volt. További bizonyítékvesztést eredményezhet a titkos megfigyelésre kiadható maximális időtartam (90 nap, illetve további 90 nap meghosszabbítás) figyelmen kívül hagyása. Ebből következően ezekben az ügyekben a törvényesség a büntetőeljárási törvényben megfogalmazott eljárási szabályok megtartása, a nyomozási taktika megválasztása különösen fontos. Az ügyek határon átnyúló volta miatt – sok esetben -már a megismételt eljárásban sincs lehetőség a sértettek összegyűjtésre.
8.7 A büntetőeljárásban felmerülő kérdések az emberkereskedelem tényállása kapcsán Büntetőeljárásban azt vizsgálja a bűnüldöző hatóság, hogy a felmerülő bűncselekményt elkövették-e, ha igen, hol, mikor, mivel, ki és miért követte el. A hatóság a cselekmény büntetőjogi minősítését követően az okozati összefüggés meglétének bizonyításához tárgyi, okirati bizonyítékokat és tanúvallomásokat gyűjt, illetve egyéb eljárási cselekményeket végez. Az emberkereskedelem tekintetében is - mint minden bűncselekmény kapcsán -, szükséges vizsgálni, hogy „kinek”, „kiknek” a sérelmére követték el a cselekményt. A sértetti 56
pozícióban talált személy - mint az emberkereskedelem áldozata -, általában lényegesen eltérő attitűdökkel rendelkezik, mint más bűncselekmény sértettje. Gyakori, hogy mentálisan, érzelmileg és fizikailag is bántalmazott, sérült gyermek-vagy fiatalkorú leánygyermekről van szó, akinek esetében az úgynevezett érzelmi „betörés”, állapotába kerül, ha az adott bűncselekmény körülményeiről kérdezik. Ez pedig minden esetben speciálisan képzett ügyészt, bírót, nyomozószakembert igényel.
8.8. A büntetőeljárásban résztvevő áldozat szerepe Fontos és lényeges tehát, hogy a büntetőeljárásban a mellékszemélyként résztvevő emberkereskedelem sértettje előzetesen kapjon meg minden áldozatvédelmi segítséget a hatóságtól. Ez azért is fontos, mert nagyon sokszor az emberkereskedelem feltárásához a sértett személy értékelhető, jogilag releváns tanúvallomása felgöngyölítheti a cselekményt vagy akár egy egész a bűnszervezetet. Az emberkereskedelem tényállása legtöbbször további megelőző felderítő munkával hozható felszínre, mert ennek hiányában „csupán” más - enyhébb - tényállások lesznek láthatók, az emberkereskedelem ténye pedig fedve marad. Ennek tudatában érzelmileg és fizikailag is meg kell nyerni az áldozatot, még az előtt, hogy elkövetők tudomást szereznek a sértett kihallgatásáról. Természetesen szükséges körültekintően eljárni, mert elkövetők - nemzetközi tanulmányok szerint -, „kapcsolatban vannak”74 a bűnüldöző hatóságok egyes munkatársaival, akik kisebb nagyobb szívességekért cserébe információkat szolgáltatnak egyes eljárási cselekményekről. Szükséges tehát még a meggyanúsítás előtt olyan megelőző intézkedések megtétele, amelyek a büntetőeljárás sikerét is jelenthetik. Az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 95.§ rendelkezik a tanú életének testi épségének szabadságának védelméről, annak érdekében a tanú vallomástételi kötelezettségének félelem nélkül eleget tehessen. Ehhez a törvény a tanú személyi adatainak zártan kezelését teszi lehetővé. A jogalkotó létrehozta a 97.§-ban a különösen védett tanú intézményét, amelyek értelmében „a tanú különösen védetté nyilvánítható a tanú, ha a. vallomása kiemelkedő súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik, b. a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható, c. a személye, a tartózkodási helye, valamint az, hogy az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tanúként kívánja kihallgatni, a terhelt és a védő előtt nem ismert,
74
Korrupciós magatartás
57
d. személyének felfedése esetén a tanú vagy hozzátartozója élete, testi épsége vagy személyes szabadsága súlyos fenyegetésnek lenne kitéve”. A jogszabály rendelkezik a büntetőeljárásban részt vevők személyi védelme kérdésében is. 98. § (1) Különösen indokolt esetben az eljárást folytató bíróság tanácsának elnöke, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság kezdeményezheti, hogy a terhelt, a védő, a sértett, az egyéb érdekelt, a sértett és az egyéb érdekelt képviselője, továbbá a tanú, a szakértő, a szaktanácsadó, a tolmács, a hatósági tanú, illetve a felsoroltak valamelyikére tekintettel más személy a külön jogszabályban75 meghatározott védelemben részesüljön. (2) A kérelmet az eljárást folytató bíróságnál, ügyésznél, illetőleg nyomozó hatóságnál lehet előterjeszteni, a szóbeli kérelmet jegyzőkönyvbe kell foglalni. (3) A bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság és a büntetés-végrehajtási intézet állományába tartozó személy, illetve reájuk tekintettel más személy személyi védelmét a bíróság elnöke, az ügyészség, illetőleg a nyomozó hatóság vezetője és a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoka kezdeményezheti. (4) A személyi védelemre vonatkozó iratokat a büntetőügy iratai között kell kezelni. Az iratokat a kérelem és a kezdeményezés tárgyában hozott döntés kivételével zártan kell kezelni”76.
8.9. A tanúvédelmi programban részt vevő személyekre vonatkozó rendelkezések 98/A. § „A külön jogszabályban meghatározott tanúvédelmi programban részt vevő terheltnek, sértettnek, és tanúnak e programban való részvétele a felsoroltak büntetőeljárási jogait és kötelezettségeit nem érinti, a programban részt vevő személy esetén e törvény rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni: a. a programban részt vevő személyt a védelmet ellátó szerv útján kell idézni, illetőleg értesíteni, az ilyen személy részére kézbesítendő hivatalos iratot csak a védelmet ellátó szerv útján lehet kézbesíteni, b. a programban részt vevő személy a büntetőeljárásban az eredeti személyazonosító adatait közli, a lakóhelyének, illetőleg a tartózkodási helyének közlése helyett a védelmet ellátó szerv címét jelöli meg, 75
2012. évi LXXVII. Törvény a tanúvédelem terén történő együttműködésről szóló multilaterális megállapodás kihirdetéséről 76 Az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról
58
c. a programban részt vevő személy személyes adatait tartalmazó iratokról másolat, illetve az ilyen személyre vonatkozó bármely felvilágosítás - ideértve a hivatalos szerveket is - csak annak adható, akinek a részére a védelmet ellátó szerv ezt engedélyezte, d. a programban részt vevő személy megjelenésével, illetve közreműködésével felmerült költség nem számolható el bűnügyi költségként, e. a tanú és a terhelt megtagadhatja a vallomást olyan adatra nézve, amelynek ismeretében az új személyazonosságára, az új lakóhelyére, illetőleg tartózkodási helyére lehet következtetni.”77 A 2012-ben elfogadott tanúvédelmi egyezmény hatályba lépett 2012. XII. 1-jén a 49/2012. (XI. 16.) KüM közlemény alapján. „(1) a Szerződő Felek 10. Cikkben hivatkozott nemzeti kapcsolattartó pontjai írásbeli megkeresések útján közvetlen együttműködést folytatnak a tanúvédelem terén. A nemzeti kapcsolattartó pontok hatásköréről a nemzeti jogszabályok rendelkeznek. (2) Az együttműködés magába foglalja különösen a személyek áttelepítését és védelmét, az információcserét, az adminisztratív, technikai és logisztikai támogatást, valamint a tanúvédelmi egységek munkatársainak képzését. (3) Az áttelepítendő védett személynek szerepelnie kell a megkereső Szerződő Fél nemzeti védelmi programjában, vagy sürgős szükség esetén valószínűsíthetőnek kell lennie, hogy felvételt fog nyerni a megkereső Szerződő Fél nemzeti védelmi programjába, ha ezt a megkeresett Szerződő Fél nemzeti jogszabályai lehetővé teszik. Ilyen személyek védelmével kapcsolatban alkalmazott támogató intézkedések végrehajtásakor a megkeresett Szerződő Fél nemzeti jogszabályait kell megfelelően alkalmazni. A védendő személy a megkereső Szerződő Fél nemzeti védelmi programjának hatálya alatt marad.” A fent említettek és az emberkereskedelem sértettjének helyzetét bemutató felvezetés egyértelművé teszik, hogy a legalitás elvét valló büntetőeljárási rendszerünk némiképpen változni kényszerül. Ebben a kontextusban szakadozni látszik az a felfogás, hogy bűncselekmény üldözése feltétlenül az állami hatóság feladata és a sértett szerepe egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben jelenik meg a büntetőeljárásban. Az állam, mint a büntetőjog kizárólagos monopóliumával rendelkező entitás, (zárt ajtók mögött tevékenykedve) felderíti, megfogja és megbünteti az elkövetőt. Ez a tétel e speciális bűncselekmény-kategória kapcsán nem mindig maradhat változatlanul. Ha a cselekmény tárgyi súlya igényli, szükségessé teszi a sértettek együttműködését is a büntetőeljárásban. Nem 77
Az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról
59
engedheti meg magának a társadalom, hogy a bűnüldöző hatóság bemerevedve egyes állapotaiba, megelégedjen - a nemzetközi viszonylatban is nagyon súlyos problémákat felvető – bűncselekmény egyes részcselekményeinek felderítésével. Netán inkább a sértetteket vonja eljárás alá és büntesse meg, mert nem működik az áldozatfelmerési mechanizmus. Figyelembe kell venni, hogy sok esetben fordul elő Magyarországon, illetve azok között is, akik visszatérnek külföldről, hogy elveszik, vagy egyenesen megsemmisítik a személyi azonosító okmányaikat az emberkereskedők. A megalázott, bántalmazott, megfélemlített sértettek részére nagyon nagy szükségük van veszélyeztetettségük miatt a kiemelt védelemre és segítségnyújtásra. Ezeknek az áldozatoknak szempontjából - függetlenül attól, hogy eljárást folytatnak-e az tettesek ellen vagy sem -, lényeges együttműködési alap lehet, ha megfelelő a türelmi időszak erejéig nem rohanják le őket és kezdik meg a kihallgatásukat az eljárásba való bevonással. Figyelemmel kell lennie az büntetőeljárásban dolgozó hatósági személyeknek ügyészeknek nyomozóknak, hogy az elkövetői magatartás feltárása során minden esetben súlyosan traumatizált áldozatokkal dolgoznak. Ezen áldozatoknak komoly személyiségtorzulásuk van/lehet, melyet a hosszadalmas nem ritkán testben, lélekben történő megalázásuk sérüléseik csak hosszú távú gondoskodással hozhatók valamennyire helyre. Ezen gondoskodás keretében a cél nem a büntetőeljárásban való maradéktalan részvétel, hanem a visszaillesztés a társadalomba, tehát az önálló életvitelhez szükséges alapvető készségek megteremtése. Ehhez segítheti hozzá a sértetteket a megfelelő áldozat-felismerési program beindítása és a bűncselekmények áldozatainak segítéséről szóló törvény78 megfelelő alkalmazása.
8.10. Az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Fellépésről szóló Egyezményének kihirdetéséről79 Ebben az egyezményben foglaltak összhangban vannak a 2012. évi C. törvény 192. Szakaszában foglaltakkal. Az Egyezmény céljait az alábbiakban foglalja össze a jogszabály: a. az emberkereskedelem megelőzése és leküzdése, biztosítva a nemek közötti egyenlőséget; b. az emberkereskedelem áldozatai emberi jogainak védelme, továbbá egy átfogó keret kidolgozása az áldozatok és a tanúk védelme és támogatása érdekében, biz78
2005. évi CXXXV. Törvény a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről 2013. évi XVIII. törvény, Az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Fellépésről szóló Egyezményének kihirdetéséről
79
60
tosítva a nemek közötti egyenlőséget, valamint a hatékony nyomozás és vádemelés biztosítása; c. a nemzetközi együttműködés elősegítése az emberkereskedelem elleni küzdelem területén. Az Egyezmény rendelkezéseinek a Felek általi hatékony végrehajtása érdekében az Egyezmény „speciális ellenőrzési mechanizmust” állít fel. Az ellenőrző mechanizmus lényegi eleme az Emberkereskedelem Elleni Küzdelem Szakértői Csoportja az úgynevezett „GRETA” lesz. A „GRETA” legalább tíz és legfeljebb tizenöt tagból áll, figyelemmel a nemek megoszlására és a földrajzi egyensúlyra, valamint a több tudományágat átfogó tapasztalatokra. A tagokat a Felek Bizottsága választja meg egyszer meghosszabbítható, négy éves időtartamra, a jelen Egyezmény Szerződő Államainak állampolgárai közül. Két ugyanazon állam polgára nem lehet a GRETA tagja. A GRETA, mint ellenőrző csoport kölcsönös értékelések rendszerében az első értékelési körben80 egy kérdőívet küld szét, a résztvevők államok koordinációs képviselőinek. Az Egyezmény monitorozási mechanizmusa ezeken a kérdőívek bekérésével történik meg. Mindezért a GRETA szakértői csoportja a felelős.81
8.11. Jogesetek elemzéséből levont következtetések A következő jogesetek elemzésével kívánom bemutatni azokat a gyakorlati kérdéseket melyeknek elméleti vonatkozásait a dolgozat előző fejezeteiben már ismertettem. Alá kívánom támasztani azt a tényt, miszerint az új büntetőtörvényben megfogalmazott tényállásbeli változás kiterjeszti, pontosítja az emberkereskedelemre vonatkozó büntetendő magatartást, amely illeszkedik az EU irányelvben, a palermói, illetve a stockholmi egyezményben megfogalmazottakhoz. Arra is rá kell mutatni, hogy az új tényállás sem orvosolja azokat az eredeti, nemzeti sajátosságainkból fakadó problémákat, melyeket a bűnüldöző hatóságok, a gyakorlatban dolgozó nyomozók többsége jól ismer. „A Vas Megyei Bíróság Szombathelyen, előzőekben megtartott nyilvános tárgyalások alapján meghozta és 2009. február 5. napján kihirdette a következő ítéletet:. A 2006. január 3. napjától őrizetben, majd 2006. január 5. napjától 2006. május 17. napjáig előzetes letartóztatásban lévő, azt követően jogerős szabadságvesztés büntetését 80
Kérdőív az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Fellépésről szóló Egyezménye végrehajtásának értékeléséről (Elfogadta az Emberkereskedelem Elleni Küzdelem Szakértői Csoportja (GRETA) 2010. február 1-jén) 81 www.coe.int/trafficking
61
töltő, majd 2008. január 9. napjától ismételten előzetes letartóztatásban lévő elsőrendű vádlott bűnös: Egy rendbeli kerítés bűntettében (Btk. 207. § (1) és (3) bekezdés a.) pontja), Egy rendbeli kényszerítés bűntettében (Btk. 174. §), Egy rendbeli folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 274. § (1) bekezdés b.) pontja), Egy rendbeli emberkereskedelem bűntettében (Btk. 175/B. § (1) és (4) bekezdés a.) pont I. fordulata), Egy rendbeli kábítószerrel visszaélés vétségében (Btk. 282. § (1) bekezdés és (5) bekezdés a.) pontja), Egy rendbeli kábítószerrel visszaélés vétségében (Btk. 282/A. § (1) és (6) bekezdés a.) pontja), A 2006. január 17. napjától őrizetben, majd 2006. január 19. napjától 2006. február 17. napjáig előzetes letartóztatásban, azóta szabadlábon lévő harmadrendű vádlott bűnös: Egy rendbeli emberkereskedelem bűntettében (Btk. 175/B. § (1) és (4) bekezdés a.) pont I. fordulata), Egy rendbeli könnyű testi sértés vétségében (Btk. 170. § (1) bekezdés), A 2009. január 29. napjától őrizetben, majd 2009. január 30. napjától előzetes letartóztatásban lévő negyedrendű vádlott bűnös: Egy rendbeli emberkereskedelem bűntettében (Btk. 175/B. § (1) és (4) bekezdés a.) pont I. fordulata), A szabadlábon lévő ötöd rendű vádlott bűnös: Egy rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 274. § (1) bekezdés b.) pontja), A szabadlábon lévő nyolcad rendű vádlott bűnös: Egy rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 274. § (1) bekezdés b.) pontja). A történeti tényállásból kiderül, hogy a fiatalkorú elsőrendű vádlott és családja, ismerősei kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeznek, és jól ismerik a sértettek családját. Életkörülményeik bemutatása során látható, hogy kábítószer használók és terjesztők, illetve keresőfoglalkozást nem folytatnak. A köreikben lévő hölgytagokat, erőszakkal, fenyegetéssel illetve a közösség által felállított normák értelmében szexuális szolgáltatásra bírják rá, és abból remélnek bevételekhez jutni. Ehhez - ha szükséges volt - bántalma62
zást is alkalmaztak. Ausztriába szállították a sértetteket, akik nem egyszer fiatalkorúak voltak és hamis személyazonosító iratokkal közlekedtek a terheltek által szervezett járművekkel. A terheltek nem egyszer egymás között is adják-veszik a sértetteket, akinek kötelességük az őt megvásároló által előírt munkákat szolgáltatásokat teljesíteni. Ez általában szexuális szolgáltatások nyújtása harmadik személyek részére pénzért. A terheltek részéről az emberkereskedelem egyik alapeleme az „adás-vétel” megvalósult (a büntetődogmatika szerint) - más bűncselekmények (testi sértés) mellett is. Jól látható, hogy a bizonyítékok között szereplő tanúvallomások időközben visszavonásra kerülnek vagy megváltoznak. „E körben kiemelendő, hogy a sértett már a nyomozati eljárás során is visszavonta egyes vádlottakat terhelő vallomását, főként a szembesítések alkalmával, azonban a későbbiek során mégis a feljelentésében, illetve legelső vallomásaiban foglaltakat tartotta fenn. A bíróság előtt, a legelső kihallgatása alkalmával (2008. január 9. napja) szintén a vádlottakat terhelő vallomást tett. Azonban még aznap, tárgyalási szünet után ezen vallomását visszavonta és a későbbiek során már azt a vallomását tartotta fenn, melynek lényege az volt, hogy a vádlottak terhére bűncselekményt nem követtek el, az egész hazugság, amit korábban elmondott. Feljelentését azzal indokolta, hogy bosszút akart állni I. r. vádlotton, aki elhagyta, és visszament korábbi élettársához".82 Továbbiakban a bíróság indokolásában is kimondta, hogy „a fent írtak tükrében a bíróság igazoltnak látta a fenyegetések tényét, annál is inkább, mert a tárgyalásokon is rendszeresek voltak a rendzavarások és észlelhető volt egyfajta fenyegető hangulat, amely egyrészt a vádlottak, másrészt a hallgatóság soraiból, a vádlottak rokonai és érdekkörükbe tartozó személyek felől irányult a sértett és családja felé.” Ezzel a két idézettel alátámasztva látom, hogy a hatóság nem képes kellő körültekintéssel kezelni a terheltek és a sérttettek elkülönítését, ezekben az ügyekben. Komoly veszélyt jelenthet a sértettek számára, hogy nem csupán a terheltek, hanem az érdekkörükben lévő más személyek is bosszút állhatnak a hatóságokkal együttműködő áldozatokon és/vagy családtagjaikon. Értelmeznünk kell azt a jelenséget is, hogy egyes településeken - ahol a munkához jutás lehetősége szinte a nullával egyenlő - egész családok épülnek büntetőjogilag értékelhető pénzkereseti tevékenységekre. Ezen magatartások közül kiemelendő, hogy a közösség82
Részlet, 7625 sz. bírósági határozatban található bizonyítékok értékeléséről.
63
ben lévő fiatal nő- és leánytagjait prostitúciós tevékenységre nevelik. Ebből már eleve következik, hogy a tevékenység űzéséhez „kinevelt személyt”, a megfelelő kereslettel rendelkező területekre kell szállítani, aki - nem ritkán fiatal kora miatt - már ekkor „kénytelen” eleve hamis papírokkal létezni. A családtól való megvásárlás szinte napi rutin ezekben a közösségekben, amelyre sokszor nincs, illetve nem található tárgyi bizonyíték. „Az ítélőtábla a Be. 352. § /1/ bekezdésének a) pontjára figyelemmel a 3.B.21/2009/15 számú első fokú ítélet 3. oldalán a negyedik bekezdés utolsó mondatát a következők szerint helyesbítette: II.r. vádlott tisztában volt azzal, hogy I.r. vádlott prostitúciós tevékenység végzése céljából vásárolja meg tőle a sértettet. (…) Az emberkereskedelem vonatkozásában I.r. vádlott cselekményének minősítése megfelel az anyagi jog szabályainak, II. r. vádlott terhére rótt ezen bűncselekmény további minősítő körülménye kapcsán az ítélőtábla osztotta a megyei főügyészség fellebbezésében és a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakat. A tényállás alapján megállapítható, hogy I. r. vádlott a fiatalkorú sértettet más férfiakkal való közösülés, fajtalankodás céljából vásárolta meg, II.r. vádlott ezt felismerve adta el neki. Mindketten tisztában voltak azzal is, hogy a sértett még nem töltötte be a 18. életévét. Mindezek alapján II. r. vádlott magatartása, mellyel a fiatalkorú sértett helyzetéből adódó kiszolgáltatottságát kihasználva, őt tanú 1-től nem M-ba a családjához vitte, hanem I.r.vádlottnak megvételre felajánlotta, majd annak feltételeit elfogadva gépkocsival a megbeszélt helyre szállította, és fajtalanság vagy közösülés céljából neki a megbízott személyeken keresztül átadta, megvalósította a helyesen emberkereskedelem bűntettének minősített bűncselekményt.”83 Komoly feladat a bűnüldöző hatóságok részére, hogy ezeket a sértetteket - akinek kiszolgáltatottságát a családja is tudja - begyűjtse, feltérképezze, és a re-integrációjukat megoldja. Ezeknek a vádlottaknak a meggyanúsítása és a cselekmény bizonyítsa nagyon nehézkes, mert olyan személyek között történik a tényállásból fakadó jogsértő cselekmény, akiknek „nem érdeke” a nyilvánosságra kerülés. Az a sajátos helyzet áll elő, hogy egy adásvétel „tárgya” maga a passzív alanya lesz. Ez ügyben tehát ő sem tud, nem akar együttműködni a nyomozóhatósággal. Ennek oka lehet, hogy kényszer fenyegetés hatálya alatt áll vagy nem akar, mert a sértett abból a tevékenységből él, ami kapcsolódik az emberkereskedelem tényállásához, így eleve őt is vádlottként kezelik. Ennek ellensúlyozására még a nyomozati szakaszban megindított lehallgatás, titkos információgyűjtés 83
Az Ítélőtábla részéről a 3.B.21/2009/15 számú elsőfokú bírósági határozat helyesbítése
64
komoly lehetőség, ha a nyomozási bíró időben és megfelelő rugalmassággal kezeli az ezt alátámasztó információkat. A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.159/2009/48. számon készült ítéletének indokolásában olvashatjuk a következőket: „A 2005. november 16. napján 8 óra 26 perckor rögzített telefonbeszélgetés (nyomozati iratok 2787. oldal) szerint a Jutka nevű nő és a Gábor nevű férfi két nőt is felajánlott a III.r. vádlottnak megvételre. Azt a nőt, akit biztosra ígértek a III.r. vádlottnak úgy jellemezték, hogy „pattanós”, vagyis mint prostituált nem dolgozik megbízhatóan, várhatóan megszökik attól a személytől, aki futtatja. A lehallgatás adatai szerint ennek a nőnek vannak iratai, személyi igazolványa, adókártyája és 21 éves. A lehallgatott személyek közötti beszélgetésből az állapítható meg, hogy a Gábor nevű személy beszélt ennek a nőnek az apjával is, sőt egy alkalommal már eladta S.......ba”.84 Tehát az előzetes információgyűjtés nem csak bizonyítási eszközként szolgálhat, hanem amennyiben - a terheltek és a sértett esetleges összebeszélése miatt - hamis adatok érkeznének a hatósághoz, az könnyedén ellenőrizhetővé válik. Ez a kihallgatás során egy az ügyből jól felkészült nyomozónak kivételes lehetőséget biztosít, mert egy-egy jól időzített bekérdezéssel zavarba ejthető a legrafináltabb terhelt is. Ezekben az ügyekben megfontolandó, hogy az angolszász típusú büntetőeljárásokban alkalmazott „ügyfélelvű” kihallgatási taktikákat85 alkalmazzák a nyomozóhatóságok. Ennek lényege, hogy minden bizonyíték - illetve a legnagyobb része - a kihallgatásokból származó tanúvallomásokból ered. Ezekben az esetekben a tanú illetve a sértett, esetleg a terhelt - ha kíván vallomás tenni - szerepe a büntetőeljárásban is felértékelődik. Az emberkereskedelem elkövetési magatartásának természetéhez hozzátartozik, hogy az áldozattá vált passzív alany sokszor annyira alárendelt állapotban él, hogy akár már egy „ismert” gépkocsi feltűnése okán is elbizonytalanodik, és a tanúvallomását visszavonja, megváltoztatja. Felmerül a kérdés, hogy nem problémás-e, hogy a passzív alany, aki mint az emberkereskedelem egyik súlyosan bántalmazott sértettje netán hónapok múlva is pontosan emlékezzen a neki feltett kérdések alapján bizonyos eseményekre - amelyeket talán már nagyon szeretne elfelejteni. „…az elmúlt évek büntetőjogi és büntetőeljárási változásait követően a sem a hazai, sem az európai büntetőjogászok többé nem tekinthetik a sértettet az eljárásban mellőzhető 84 85
Pécsi Ítélőtábla Bf.I.159/2009/48 sz. határozata Ibolya Tibor: Kihallgatási taktika a nyomozásban.
65
személynek, mert számos európai uniós és magyar büntetőeljárási rendelkezés az áldozat javát és érdekeit szolgálja”.86 Ezen bűncselekménynél fokozottan érvényes a büntetőeljárásban a sértett szerepének felértékelése. Adott esetben egy „jól irányzott” sértetti vallomás és tevékeny együttműködés sikeresebb lehet, mint a költséges, és évekig tartó tárgyi, okirati bizonyítékok gyűjtögetése. Érdekesnek találtam, hogy a kutatási adatok szerint 2010, 2011, 2012-ben született emberkereskedelem tényállását tárgyaló büntetőeljárások során a bíróság egyetlen esetben sem alkalmazott távoltartási végzést. Annak ellenére, hogy a sértettek bántalmazása megfélemlítése, a terheltek részéről - majd ennek következtében vallomásuknak visszavonása, megváltoztatása, napirenden lévő általános probléma volt. Arra a következtetésre jutottam, hogy a sértett szerepét a büntetőeljárásban növelni érdemes. Ezen felül lényeges az áldozattá vált sértett körültekintő védelme a teljes büntetőeljárás során. Ennek a büntetőpolitikai hozzáállásnak további hozadéka lehet, hogy a büntetőeljárásban sértettként- és/vagy tanúként szereplő mellékszemélyek hozzáértő személy által történő kihallgatásával, nagyságrendekkel javíthatna az eredményességen. Egyetértve Ibolya Tiborral „meggyőződésem, hogy a modern bűnözéssel szemben a korszerű bűnügyi technikai módszerek felvonultatása önmagában nem elég, a méregdrága gépeket és berendezéseket működtető szakértői gárda mellett az igazságszolgáltatás hagyományos szereplőinek is maximális felkészültséggel és a hagyományos „fegyvertárak” birtokában, a „fegyverek” kezelését készség szinten elsajátítva kell mindennapi harcukat megvívni. A kihallgatás taktikai szabályainak ismerete ilyen hagyományos fegyver.”87
IX. ÖSSZEGZÉS 9. Az Emberkereskedelem elleni küzdelem terén szükséges előrelépések 9.1. Az Emberkereskedelem elleni küzdelem és a Nemzeti Stratégia 2013-2016
86
Dobrocsi Szilvia: A sértett szerepe a büntetőeljárásban. Glossa Iuridica – II. évfolyam 1. szám • www.glossaiuridica.hu 87 Ibolya Tibor: Kihallgatási taktika a nyomozásban. (tanulmány)
66
Az emberkereskedelem tárgyában érezhető fokozott figyelmet és átfogó, egységes uniós szintű szabályozást az a körülmény is indokolja, hogy az Európai Bizottság 2013. április 15-én közzétett jelentésében leszögezi, hogy az emberkereskedelem bűncselekmények ügyében egyre több az áldozat és egyre kevesebb az elítélt. A Bizottság által 2008 és 2010 között vizsgált időszakban több mint 23 000 ember vált bizonyítottan emberkereskedők áldozatává, ami 18%-os emelkedést mutat a korábbi időszakhoz képest. Az áldozatok számának emelkedése mellett 13%-kal csökkent az ilyen tárgyú ítéletek aránya – jelentette ki Cecilia Malmström. "Hihetetlennek tűnik, hogy szabad és demokratikus Európai országainkban 23 600 embert megfoszthatnak szabadságától, kizsákmányolhatnak, és haszonért cserébe adhatnak el, mint holmi árucikket. De ez a szomorú igazság, ebben a percben is férfiakat, nőket és gyerekeket adnak el, hogy aztán szexre, vagy kemény munkára kényszerítsék őket a mezőgazdaságban, az építő- vagy a textiliparban. Házasságba kényszerítik őket, cselédet csinálnak belőlük, koldulniuk kell, vagy szerveiket kioperálják és eladják" - ismertette a jelentés részleteit Cecília Malmström.88
9.2. Az áldozatazonosítás és az áldozatsegítés A Nemzeti Stratégia elsősorban az áldozatazonosításra és az áldozatsegítésre összpontosít, de szintén fontos szerepe van benne a nyomozati és igazságszolgáltatási munkának, valamint a megelőzésnek – mondta Berta Krisztina helyettes államtitkár, aki ismertette: az emberkereskedelem elleni harcot a Belügyminisztérium koordinálja, de a munkában kormányzati és nem kormányzati szervek is részt vesznek. A helyettes államtitkár az emberkereskedelmet a modern kor legvisszataszítóbb jelenségének nevezte. Példaként említette, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslései szerint világszinten 20,9 millióra tehető a kényszermunka áldozatainak száma. A 1351/2013. (VI. 19.) Korm. határozat az Emberkereskedelem Elleni Küzdelemről szóló 2013-2016 közötti Nemzeti Stratégiáról, amely az Emberkereskedelem elleni irányelvhez és az Emberkereskedelem Felszámolását Célzó Európai Stratégiához kapcsolódó, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló 2008-2012 közötti nemzeti stratégiát felváltó 4 éves stratégiai tervdokumentum. Ennek alapvető fontosságát és lényegét az adja, hogy az emberkereskedelmet tekintve egy olyan nagy tárgyi súlyú bűncselekményről van szó, amely helyi, regionális és világszinten is szedi áldozatait, s amely nem ritkán a szervezett bűnözéssel összefonódva más bűncselekményekhez 88
Cecilia Malmström felszólalása: Emberkereskedelem - Egyre több áldozat, és egyre kevesebb elítélt Az Európai Bizottság hétfőn közzétett jelentéséről: 2013.04.15. Jogi Fórum / MTI
67
is kapcsolódik. Magyarország helyzetét figyelembe véve, a nemzetközi és európai uniós elvárásokkal, illetve az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia prioritásaival összhangban kerültek megállapításra a nemzeti stratégia beavatkozási területei. A stratégia kialakításakor fontos figyelembe venni, hogy a magyar állampolgárokat ért sérelmek kapcsán - a belföldi, és a külföldre irányuló emberkereskedelem tekintetében - leginkább a szexuális célzatú kizsákmányolás terjedt el, de egyre erősödik a házi, illetve a feketemunkára irányuló „munka célzatú” kizsákmányolás is. Ennek értelmében létrejött az úgynevezett „Nemzeti Koordinációs Mechanizmus” a megelőzés, a felvilágosítás, illetve az emberkereskedelem áldozatainak ellátása, védelme és re-integrációja mint az áldozatsegítés általános mechanizmusa. A kormány és az ezzel megbízott szervek az áldozat-felismerés hiánya okán - az alacsony esetszám miatt jelentkező kapacitás-, és gyakorlathiány nehézségét észlelve szükségesnek látja az eljárások hatékony és áldozatközpontú kommunikáció fejlesztését az eltérő feladatú kormányzati szervezetek között. Általánosnak mondható az a probléma, hogy az egyes minisztériumok, hatósági szervek között nincs egységes informatikai és adatbázis rendszer. Az eltérő rendszerek okán az egyes adatrekordok regisztrálása - még ha erre lenne is emberi kapacitás teljesen felesleges adatbeviteli feladatokat eredményeznek, mert azt más hatóság szerv nem képes sem elérni, sem használni. Jóllehet, a civil szervezetek, egyházak komoly segítséget nyújtanak, de nyújthatnának többet is, ha erre létezne megfelelő tájékoztatás és konkrét információ,89 továbbá lenne elegendő forrás a megfelelő közfeladatot is vállaló egyházak és civil szervezetek számára. Az állami és a civilszféra együttműködése számos kívánnivalót hagy maga után. Erre vonatkozóan megfogalmazódott egy jól működő áldozatazonosítási, irányítási és védelmi rendszer működtetése. Ennek lényege, hogy alakítsunk ki egy hatékony megelőző és tudatformáló programot, mely tudatosságnövelésének elősegítésével, az elkövetők felelősségre vonása, a sértettek, áldozatok jogainak és érdekeinek megóvása kerül homloktérbe. Ehhez szükséges kormányzati és a kormányhatározatban is megnevezett NGO és civilszervezetek közötti koordináció további erősítése mellett, a biztonságos visszatérés és a reintegráció lehetőségeinek országos szintű feltárása, illetve a szükséges támogató intézkedések kidolgozása.
89
Felesleges adminisztrációtól mentes folyamatos és gyors adatáramlás.
68
5. táblázat: probléma mátrix. Forrás: Emberkereskedelem elleni Nemzeti Stratégia 2013-2016 A 5. táblázaton egy úgynevezett probléma mátrix látható, amely az emberkereskedelem
területén jelentkező megoldásra váró feladatokat, problémákat jeleníti meg, egymáshoz való viszonyuk feltárásával.
9.3. Az emberkereskedelem tárgyi súlyának felmérése természetes személyek válaszai alapján Az emberkereskedelem elleni harc három alapvető pillére 1. az áldozatsegítés, 2. a bűnüldözés (az elkövetők felelősségre vonása), valamint 3. az áldozattá válás megelőzése.
69
Annak ellenére, hogy rendkívül súlyos kérdésről beszélünk, hazánk esetében az emberkereskedelem, mint bűnözési tényező a társadalom számára nem olyan irritáló, mint a személyes biztonságot súlyosan érintő, de kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények. Az emberkereskedelem belföldi megjelenési formáival kapcsolatos tendenciák - a témában érintett szakértők, nyomozók bűnüldöző hatóságok számára – ismertek. Mivel a társadalom többsége nem értékeli szubjektív biztonságérzetét veszélyeztető cselekménynek az emberkereskedelem bűntettét, így sem a kormányra sem a bűnüldöző hatóságokra nem nehezedik komolyabb társadalmi nyomás. Ennek kérdéskörnek felmérésére készítettem egy kérdőívet melyben arra kerestem a választ, hogy az társadalom egyes szereplői
6. táblázat a kérdőívet kitöltők neme, életkora és legmagasabb iskolai végzettsége
mennyire érzik lényeges kérdésnek az emberkereskedelem bűntettének tárgyi súlyát a társadalomban, illetve mennyire tartják fontosnak az emberkereskedelem áldozatainak felismerését és segítését. A kérdőívet 98 személy töltötte ki. Arra a kérdésre, hogy milyen ismeretekkel rendelkezik az emberkereskedelem hazai szabályozásával kapcsolatban a tízes skálán kettes számot jelölték meg legtöbben 19%, amit igazolnak a további válaszok is.
70
7. táblázat: az emberkereskedelem tényállásának ismerete
A következő kérdésre adott válaszok igazolják, hogy az emberkereskedelemnek tárgyi súlya a társadalom általános megítélése szerint nem jelentős, illetve a nemzetközi szervezetek által jelzett magas látencia sem tükröződik. Nem támasztják azonban alá, az éves szinten lefolytatott büntetőeljárások és jogerős ítéletek számát.
8. táblázat: Az emberkereskedelem bűntettének elterjedtsége
9. táblázat: az emberkereskedelem felderítési aránya
71
Az emberkereskedelem bűntettének elkövetési magatartásának elhatárolása más jogi tárgyat sértő bűncselekményektől. A kérdésre adott válaszok mutatják, hogy az emberkereskedelem tényállása a köztudatban sokkal inkább kapcsolódik az emberrabláshoz illetve a prostitúcióhoz, semmint az adásvételhez.
10. táblázat: az emberkereskedelem elkövetési magatartásának kiválasztása
A10. táblázaton látható kérdésre a bűncselekmény jogi tárgyát a kitöltők 92%-a helyesen jelölte meg.
11. táblázat: Az emberkereskedelem bűntette által sértett alapjog
72
Az emberkereskedelem áldozatainak nemek szerinti megoszlására vonatkozó kérdésekre adott válaszok abba az irányba mutatnak, hogy a társadalom megítélése szerint a nemek közötti eltérést mutatják, erős túlsúllyal a leánygyermekek, illetve a felnőtt korú nőkre vonatkozóan.
12. táblázat: áldozattá válás nemek szerinti bontása
A társadalomban meglévő előítéleteket szerettem volna az emberkereskedelem áldozatainak kapcsán feltárni a következő kérdésekkel, hogy van-e összefüggés az etnikai hovatartozás vagy az iskolai végzettség és az áldozattá válás között. Az adott válaszokból látható, hogy a válaszadók 52%-a elképzelhetőnek tartja az összefüggést.
13. táblázat: az áldozattá válás és az etnikai hovatartozás közötti összefüggés
14. táblázat: Áldozattá válás és az iskolai végzettség összefüggése
73
15. táblázat: sértettek egyéni felelőssége az áldozattá válás kapcsán
16. táblázat: az áldozattá válás megelőzése szempontjából legfontosabb feladatok
A bűnmegelőzésre vonatkozó felmérés további kérdéseivel elsősorban az emberkereskedelem elleni küzdelemben résztvevő állami szervek és nemzetközi szervezetek által tett törekvések társadalmi ismertségét és az általuk végzett munka szükségességét kívántam feltárni.
17. táblázat: Nemzetközi szervezetek munkájának szükségessége az emberkereskedelem visszaszorítása érdekében
18. táblázat: Nemzetközi nyomozóhatóságok munkájának szükségessége az emberkereskedelem visszaszorítása érdekében
74
19. táblázat: Helyi nyomozóhatóságok munkájának szükségessége az emberkereskedelem visszaszorítása érdekében
20. táblázat: kormány és a minisztériumok munkájának szükségessége az emberkereskedelem visszaszorítása érdekében
21. táblázat: Egyházak civilszervezetek nem kormányzati szervezetek munkájának szükségessége az emberkereskedelem visszaszorítása érdekében
A bűncselekmény elkövetőire vonatkozó kérdések elsősorban egyéni elkövetők, helyi bűnszervezetek, illetve nemzetközi bűnszervezetek részvételére kérdez rá az emberkereskedelemmel kapcsolatban. Jellemzően a mindhárom illetve a nemzetközi szervezett bűnözést jelölték meg, ami megfelel a magyarországi bűnelkövetési tendenciáknak illetve mutatja a vizsgált bűncselekmény komplexitását.
22. táblázat: elkövetői attitűdök és a szervezett bűnözés kapcsolata
Az utolsó kérdésben a civilszervezetek egyházi jogi személyek valamint nem kormányzati szervezetek emberkereskedelem elleni törekvéseinek társadalmi ismertségét kívántam feltárni. A kapott válaszokból jól látható hogy többségében ezen szervezetek a kérdőívet kitöltők többsége számára „rejtve dolgoznak”. 75
23. táblázat: Civilszervezetek, belső egyházi jogi személyek NGO-k áldozatsegítéssel kapcsolatos törekvései
9.4. A büntetőpolitika szerepe, mint ultima ratio A büntetőpolitika csak mint ultima ratio képes a kérdéshez viszonyulni és kétségtelen, hogy erre fokozottan szükség van, azonban a kérdés vizsgálatánál eltagadhatatlanok azok a társadalmi problémák, melyek valójában sértetti oldalról táplálják, alanyi oldalról kiváltják a büntetendő magatartást. Ennek bizonyítéka, hogy nem ritkán a nehezen élő család adja el a gyermeket, vagy a sértett maga bocsátja áruba testét, hogy megélhetése valahogyan biztosított legyen. Ezért egyértelműen fokozni kell az elmaradott térségek felzárkóztatását, a munkához jutás és az oktatás lehetőségét. Az alacsonyabb státuszú társadalmi rétegek részére átfogó, komplex megoldásokat kell felépíteni, akár pozitív diszkrimináció lehetőségével is. A Bizottság által közzétett jelentésben a közétett statisztikai adatok tanúsága szerint az emberkereskedők áldozatainak döntő többsége, több mint kétharmada, 68% -a nő, mintegy hatoda, 17%-a férfi, 12%-a kiskorú lány, 3%-a pedig kisfiú. Az áldozatok túlnyomó többségét, 62% -át szexuálisan kizsákmányolják, negyedüket, az áldozatok 25% -a pedig munkára kényszerítik. A vizsgált esetek túlnyomó többségében, 61%-ban az áldozatok uniós országból származtak, a legtöbben Romániából és Bulgáriából. 76
Az unión kívülről pedig Nigériából és Kínából került ki a legtöbb áldozat. A bűnelkövetőkre vonatkozó adatok szerint a háromnegyedük, 75% -a férfi. Az ilyen ügyekben bíróság elé állítottak túlnyomó többségét, 84% olyan bűncselekmény elkövetéséért ítélik el, amelyben az áldozatot vagy áldozatokat szexuálisan kizsákmányolják. Fontos lenne vizsgálni, hogy a passzív alanyok hol és milyen arányban, mely államokban koncentrálódnak leginkább. Ennek értelmében egyértelmű, hogy a gazdaságilag elmaradottabb tagállamok állampolgárai táplálói/kiszolgálói, a gazdaságilag erősebb tagállamok állampolgárai pedig felvevői az emberkereskedelem elkövetői magatartását megvalósítói számára. Ebből a szempontból az Emberkereskedelem elleni Nemzeti Stratégia legfontosabb irányvonalai: az emberkereskedelem áldozatainak segítésével, irányításával, azonosításával kapcsolatos célok; az emberkereskedelem hatékony megelőzésével kapcsolatos célok; az emberkereskedelem elleni küzdelemben érintett valamennyi kormányzati és nem kormányzati intézmény közötti nemzeti és nemzetközi szintű koordináció javításához szükséges célok; az emberkereskedelem áldozatainak fokozott védelméhez, illetve az elkövetők felelősségre vonásával kapcsolatos szabályozási háttér javítása érdekében megvalósítandó célok; az emberkereskedelem áldozatainak hatékony re-integrációjához elengedhetetlen célok teljesítésére korlátozódik. Horizontális kérdésként foglalkozik a nemzetközi együttműködéssel és a képzéssel. Kiemelten, sérülékeny csoportként kezeli a gyermekeket, fiatalokat, a fogyatékkal élőket, a mélyszegénységben élőket, a munkanélkülieket, valamint a nőket- ezen belül is az állami gondoskodásból kikerülő, fiatalkorú nőket. A preventív szempontú megközelítés a kiváltó okokat vizsgálva, azokat próbálja megszüntetni, enyhíteni. Tekintettel arra, hogy a leghangsúlyosabb kiváltó okok közé tartozik a szegénység általi fenyegetettség, a nők elleni erőszak, a társadalmi integráció hiánya, a munkalehetőségek, a megfelelő képzéshez, oktatáshoz való hozzáférés hiánya, így egyértelműen a fent felsorolt tényezők által sújtott társadalmi csoport(ok) igényel(nek) dominánsabb beavatkozást. Mivel a mélyszegénységben élők nagyrészt roma származásúak, továbbá a szexuális célú kizsákmányolás női áldozatainak 80-85 százaléka roma, így a tudatosság növelése a romák körében kulcsfontosságú, és a társadalmi csoport specifikumait tekintve sajátos eszközöket kíván meg, azaz figyelemmel kell lenni az iskolázottságukra, körülményeikre, a kulturális feltételekre.
77
9.5. A hátrányos helyzetű csoportok helyzetének változásai A kérdőíves felmérésből kapott válaszokból egyenesen következik, hogy az emberkereskedelem áldozatává válásának vizsgálatakor Magyarországon, a hátrányos helyzetű csoportok rövid elemzését is megtegyük. Dr. Loss Sándor kutatásai90 mutatnak rá arra a körülményre, hogy egyes helyi, zárt közösségben élő népcsoportok íratlan szabályrendszere nagyon eltérő lehet az állam által alkotott jogi normarendszertől, amiből következően rendkívül nagy számban lehetnek veszélyezettjei az emberkereskedelemnek egy adott társadalmi csoport tagjai. Továbbmenve, az emberkereskedelem szempontjából különös jelentőségűvé válik, hogy hogyan változtak meg a romák életkörülményei 1988-2000 között. Számukra a piaci átalakulás súlyos áldozatokat követelt a korábbi „államszocialista” országok lakosságától, és hogy még tizenkét évvel a rendszerváltás után is többen vannak a térségben olyanok, akik a rendszerváltás vesztesének tekintik magukat, mint olyanok, akik nyertesként élték meg a piacgazdaságba való átmenet időszakát. Jellemző az életszínvonal visszaesésének mértéke, az életfeltételek ellehetetlenülése, amelynek üteme meglehetősen eltérő volt az egyes országokban, és eddig nem rendelkeztünk megfelelő, országok közötti összehasonlítást is lehetővé tevő adatokkal arra nézvést, hogy mindez hogyan érintette a romákat. A 23-as táblázatban jól látható, hogy 1988 és 2000 között az életkörülmények igen számottevő romlása ment végbe a vizsgált három országban, és ez a roma és nem roma népességet egyaránt érintette.91 Ország
Év
1988 Bulgária 2000 1988 Magyarország 2000 1988 Románia 2000
90
Minta
Nagyon szegény
Szegény
Nem szegény
Összesen (100,0%) N=
Nem Roma Roma Nem Roma Roma
1,3% 15,0% 13,4% 66,7%
6,6% 23,6% 38,4% 27,3%
92,1% 61,4% 48,2% 6,0%
808 435 901 557
Nem Roma Roma Nem Roma Roma
2,3% 7,4% 6,1% 21,4%
3,3% 8,6% 11,3% 28,1%
94,4% 84,0% 82,6% 50,5%
871 428 902 459
Nem Roma Roma Nem Roma Roma
4,8% 16,7% 15,5% 51,7%
12,7% 17,1% 27,5% 23,0%
82,5% 66,2% 57,0% 23,3%
825 297 997 397
Szabadfalvi József: Loss Sándor Emlékkönyv A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának
Kiadványa, 2005. Debrecen 91
Forrás: Szociológiai Szemle 2002/4. 72–94.
78
24. táblázat A roma etnicitás hatása a szegénységre (1988 és 2000 között). Forrás: Szociológiai Szemle 2002/4. 72–94.
Az 24-es táblázatban foglalt kutatási eredményből is jól látható, hogy a kirekesztődés a társadalom többségi tagjainak sorából eleve determinálja ezeket a társadalmi csoportokat az alannyá vagy passzív alannyá válás tekintetében. Annak fényében, hogy a társadalomba való visszailleszkedés nem kapott kellő hangsúlyt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, jelentős előrelépést sürget minden kormányzati stratégia és ezzel kapcsolatos dokumentum. Kérdés azonban csupán az, hogy ha a gyakorlatban megtekintünk egy, az emberkereskedelem áldozatává vált személyt, akkor rögtön szembeötlik, hogy az úgynevezett „reintegráció” nem arra vonatkozik, hogy a sértettet az áldozattá válás előtti élethelyzetében rekonstruáljuk, mert annak egyenes következménye lesz a másod- vagy harmadszori áldozattá válás. Kérdés, hogy milyen stratégia mentén lenne ésszerű kialakítani azt a helyes álláspontot, amelynek értelmében a megfelelő viszonyokat ismerve ne csupán újabb papírok, tanulmányok szülessenek az íróasztalok fiókjainak, hanem egy ténylegesen működőképes stratégia, ami megoldást jelent a címzettek számára. Külön kérdésként szerepelnek a rendszerben az emberkereskedelem „hazatérő áldozatai”, illetve a „belföldön áldozatul eső személyek” köre. Két eltérő csoport, akit szerencsés lenne eltérő módon nyilvántartani és kezelni. Részükre lényeges a védett helyen való elhelyezés, melyet a nemzeti stratégia is elismer és támogat. Az ilyen súlyos életés egészségügyi helyzetben lévő áldozatok részére szükséges ellátást és komplex segítőszolgáltatást biztosító intézmény nagyon kevés van, mert nincs kialakítva az ehhez szükséges férőhelyek száma. Leginkább az történik, hogy anyagi okok miatt - egy ilyen krízishelyzetben lévő személy esetében az azonnali sürgős életmentő, illetve súlyos állapotának elhárítását követően elengedik a kezét. Egyelőre nincs a társadalomba való visszavezetés, sem a nehéz helyzeten átsegített áldozatok sorsának nyomon követését biztosító rendszer, vagy arra vonatkozó terv. Ha történik is valamilyen utókövetés, az leginkább szervezetlen formában, ötletszerűen zajlik. Lényeges továbbá a kísérő nélkül hazánkba érkezett vagy emberkereskedelem áldozatává vált gyermekek védelme. Itt a legfontosabb - álláspontom szerint -, hogy ne lehessen akadály az esetleges - ránk mindenhol jellemző - forráshiányosság. Kiemelt és megkülönböztetett figyelem szükséges azon kisgyermekek esetében, akik már áldozattá váltak, illetve a potenciálisan veszélyeztetettek esetében is. Itt jön szóba a mentális, pszicholó79
giai segítségnyújtáshoz való hozzáférés lehetőségének fejlesztése. A sértettek lelki egyensúlyi helyzete a bántalmazás, a bűncselekmények sorozatos és időben elnyúló volta, továbbá a kényszertől és a fenyegetéstől való rettegés miatt jelentősen sérül. A sértettek lelki egyensúlyának helyreállítása nem csupán az áldozatok és hozzátartozóik, hanem a bűnüldöző szervek számára egyaránt fontos. Itt lényeges a hatóságok részére történő „érzékenyítési” folyamat megkezdése, illetve az áldozatok felismerését követően részükre egy úgynevezett „alacsonyküszöbű” ellátási rendszer felépítése. Erre vonatkozóan a 2011/36/EU irányelv 11. cikk (5) bekezdése fel is vázolja, hogy az áldozatok pszichológiai segítségnyújtásban részesüljenek. Erre vonatkozóan ilyen támogatást az emberkereskedelem áldozatai megkaphatnák a védett szálláson vagy az áldozatsegítő szolgálatnál, ha a bűnüldöző hatóság időben felismerné, hogy áldozattal van dolga és nem egy elkövetővel. A nemzeti emberkereskedelem elleni stratégia az áldozatsegítés és rehabilitáció rendszeréhez szükségesnek tart az emberkereskedelem trendjeit vizsgálni képes anonimizált adatbázis létrehozását, mely a bűnözési térképhez hasonlóan egy úgynevezett beavatkozási térképet tartalmazna. Tartalmazná az áldozatok nemét, az életkorát, és a tipikus kizsákmányolási formákat. Álláspontom szerint tartalmaznia kellene a húzótényezőket is, vagyis egy emberkereskedelmet életben tartó, a bűncselekményt finanszírozó „igénytérképet”. Dolgozatomhoz szükséges kutatások során bizonyítást nyert számomra az a feltételezés, mely szerint az emberkereskedelem és az azzal összefüggő problémák leginkább a kilátástalan helyzetben lévő családok fiatal nő- és leánygyermekeit érintik elsősorban. A bizonyíthatóság nehézsége az új módosult tényállás létrehozásával sem csökkent. Megfontolandó, hogy az emberkereskedelem törvényi tényállását a különös rész helyett, az általános részben elhelyezve a bűnszervezetben való elkövetéshez hasonlóan súlyosító elemként szerepeltetve, a tényállás könnyebb, jobb alkalmazhatóságot feltételezne. Álláspontom szerint az emberkereskedelem olyan társadalmi kérdés is, amely rendkívül szorosan kapcsolódik az alapjogok és az emberi méltóság és szabadság védelmének kérdéséhez. Magyarország Alaptörvénye a Szabadság és Felelősség III. cikkének első bekezdése is tiltó normaként külön is rögzíti, hogy „Tilos az emberkereskedelem”. Ezeken felül az elkövetési magatartás olyan polgárjogi kötelem meglétét feltételezi, amelynek „létrejöttét” azért kell bizonyítani, hogy „létre sem jöttként” tekinthessünk rá. Feltételezve hogy a tényállás, az általános részben foglalna helyet, a megfelelő különös 80
tényállások mellett szerepeltethető lenne külön hivatkozás nélkül automatikusan, mint minősített magatartás. Így a korábban említett dogmatikai ellentmondások feloldódnának. Ennek a súlyos bűncselekménynek felszámolásához szükség lenne a büntető anyagi jogi és a büntetőeljárás szabályozás mellett egy modern szociálpolitikára, is mely egyszerre két fontos társadalmi célt valósítana meg: a stabilitást és a mobilitást. A „stabilitás” a családok életében a társadalomban elfogadott jövedelemhez jutás reális lehetősége. A „mobilitás” pedig a munkához/tanuláshoz szükséges elmozdulás önálló lehetősége. Ezek olyan prioritások, amelyek nélkül a társadalom megmerevedik, hatékonysága és versenyképessége csökken, belső feszültségei robbanásig növekednek. Talán kimondhatjuk, hogy sikeres szociálpolitika az, amely a szolidaritási elemre szorulók számát folyamatosan csökkenti egy mobilitási, önellátási, önkiteljesítési elem hatékony működtetésével. Ugyanakkor el kell fogadnom, hogy ez a folyamatos csökkentési szándék soha nem lehet teljesen sikeres. Nem elterelve a dolgozat eredeti célját, de mindenképpen meg kell említenem, hogy a modern büntetőpolitika mellett a szociálpolitikának párhuzamosan feladata az is, hogy szembenézzen a be nem vonhatók és a helyzetbe nem hozhatók támogatásának szükségességével is. A társadalmi szolidaritás részben arról is szól, hogy mindenki számíthasson rá: ha ő kerül bajba, akkor rajta is segíteni fog a közösség. Ebből következően a valós feladat, a méltósággal élt emberi élet lehetőségének megteremtése a végső cél, s ehhez egy modern, rugalmas büntetőeljárási rendszer komoly eszköz a társadalom birtokában. ……..………………………. Kubisch Károly aláírás
X. IRODALOMJEGYZÉK 10. felhasznált irodalom: 10.1. Phd Értekezés, Könyv: Belovics- Molnár- Sinku: Büntetőjog II. (különös rész). HVG-ORAC budapest 2012. Berta Krisztina: A szervezett bűnözés. In: Kriminológia-Szakkriminológia, Complex Kiadó, jogi és Üzleti tartalomszolgáltató Kft. 2012. Blaskó Béla: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Rejtjel kiadó Budapest, 2012 81
Czine Ágnes: Az emberkereskedelem, mint a szervezett bűnözés egyik megjelenési formája (PhD értekezés) Pécs. 2011. Csizmadia- Kovács- Asztalos: Magyar Állam- és Jogtörténet. Budapest, nemzeti Tankönyvkiadó 1998. Dobrocsi Szilvia: Büntetőeljárás jog I. II. Budapest, Patrocinium kiadó. 2012. Dobrocsi Szilvia: A sértett szerepének változása a büntetőeljárásban. Glossa Iuridica II. évfolyam 1. szám - www.glossaiuridica. (http://www.glossaiuridica.hu/gi1101/bun/gi1101_bun_dobrocsi_szilvia.pdf - letöltve: 2014.02.28. ) Doros Gábor: Küzdelem a leánykereskedés és a prostitúció ellen. Budapest, „a Magyar Egyesület a leánykereskedés ellen”. 1935. Fehér Lenke- Hollán Miklós- Végváry Réka: Nemzetközi Emberkereskedelem. Budapest, MTA jogtudományi intézetének kiadványa. 2008. Földi András Hamza Gábor: A Római jog története és institúciói. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó 1996. Hollán Miklós: Az emberkereskedelem. HVG-ORAC 2012 Király Tibor: Büntetőeljárási jog. In: Blaskó Béla: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Rejtjel kiadó, Budapest, 2012. Király Tibor: Büntetőeljárási jog. Osiris kiadó Budapest, 2008. Loss Sándor: A szokásjog értelme és a hagyományok értéke: Komaság és reciprocitás négy őrségi faluban (1996) Schreiber Emil: A Prostitúció. Budapest, Pátria. 1917. Schanda Balázs – Balogh Zsolt: Alkotmányjog – Alapjogok, Budapest, 2011 PPKE JÁK Szabadfalvi József: Loss Sándor Emlékkönyv A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Kiadványa, 2005. Debrecen
10.2. Könyvfejezet: Cecilia Malmström felszólalása: Emberkereskedelem - Egyre több áldozat, és egyre kevesebb elítélt - Az Európai Bizottság hétfőn közzétett jelentéséről: 2013.04.15. Jogi Fórum / MTI Fehér Lenke: Nemzetközi migráció, embercsempészet, emberkereskedelem. P. 235-283. Fehér Lenke: Általános ismeretek és módszertan, IOM, Budapest 2004 (Kézikönyv az emberkereskedelemről, 1-4 kötet) Fehér Lenke: Emberkereskedelem Magyarországon. 425-446 o. Fehér Lenke: Prostitúció, emberkereskedelem (tanulmány az OTKA támogatásával: nyilv. szám: 46973) Póczik Szilveszter - Dunavölgyi Szilveszter: Nemzetközi migráció-nemzetközi kockázatok. HVG-Orac, 2008. Budapest.
10.3. Kapcsolódó jogszabályok: 1933. évi III. törvény a rabszolgaság tárgyában, Genfben, 1926. évi szeptember hó 25én kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről 1945. ENSZ Alapokmány 1948. dec. 10. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1966. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1966. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1953. évi New Yorki Egyezmény a rabszolgaság, a rabszolga kereskedés, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörlése tárgyában, Genfben, 82
1953. évi december hó 7. napján kelt Jegyzőkönyv (kihirdette: az 1958. évi 18. tvr. rabszolgaság eltörlésére vonatkozó csomag) 1956. évi Genfi Egyezmény a rabszolgaság, a rabszolga kereskedés, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörlése tárgyában, Genfben, 1956. évi szeptember hó 7. napján kelt Kiegészítő Egyezmény Az ENSZ keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló Jegyzőkönyve (2006. évi CII. törvény) 2009. évi Lisszaboni Szerződés (EUsz és EUMsz) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve (2011. április 5.) az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról A Tanács 2004/80/EK irányelve (2004. április 29.) a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról 1950. november 4. Emberi Jogok Európai Egyezménye - Európa Tanács, Róma Az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Fellépésről szóló Egyezménye2011/36. uniós irányelv Magyarország Alaptörvénye 2012. évi C. tv. a Büntető Törvénykönyvről. 2005. évi CXXXV. tv. a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről 1997. évi XXXI. tv. a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 2013. évi XVIII. tv. az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Fellépésről szóló Egyezményének kihirdetéséről 354/2012 XII. 13. Kormányrendelet az emberkereskedelem áldozatai azonosításnak rendjéről 17/2007. III. 23. IRM rendelet a rendőrség és a határőrség áldozatsegítő feladatairól 32/2011. XI. 18. KIM rendelet a rendőrség nyomozó hatóságainál létesítendő gyermekmeghallgató szobák kialakításáról 1/2013. (I. 31.) ORFK utasítás a gyermekmeghallgató szoba használatbavételéről, használatának rendjéről 2/2013. (I. 8.) ORFK utasítás a rendőrség áldozatsegítő feladatairól 13/2014. (V. 16.) ORFK utasítás a prostitúcióval összefüggő jogsértések és az emberkereskedelem kezelésével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtásáról 1351/2013 kormányhatározat az Emberkereskedelem Elleni Küzdelemről szóló 20132016 közötti Nemzeti Stratégiáról 1995. évi XLI. törvény a büntető jogszabályok módosításáról T/10093. számú törvényjavaslat Council of Europe Treaty Series – No.197 (Az Európa Tanács Egyezménye az emberkereskedelem elleni fellépésről) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2012:0286:FIN:HU:PDF (2013. október 28. 17:47)
10.4. Cikkek folyóiratok Ibolya Tibor: Kihallgatási taktika a nyomozásban (http://ibolyatibor.atw.hu/Sajat/3.pdf [letöltve: 2014.02.28.]) 83
Transznacionális Szervezett Bűnözésről szóló ENSZ Egyezmény, United Nations Convention against Transnational Organised Crime, 2000, Magyarország, 2006. december 22-én ratifikálta. Journal of the United Nations No. 2006/248 http://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/fight_against_trafficki ng_in_human_beings/l33137_hu.htm (Letöltés ideje: 2013. október 16. 12:23)
9.5. Bírósági határozatok 23/1990(X.31.) AB határozat, ABH 1990 88, 95 Lábady tamás és Tertyánszky Ödön párhuzamos indoklása ABH46-2007. (VI. 27.) ABH46-2007. (VI. 27.) BH 2004.217. 2009. február 5. BH 7625 Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.14/2010/ 19. Szám A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.159/2009/48. Szám Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.78/2011/ 70. Szám Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.99/2006/22. szám Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.108/2007/47. szám
84
