Szakács tanár szakmai tanulmányútja Finnországban LdV-HU-09-VEP-3007
Munkanapló 2010. május 1. Szombaton indultam repülıvel Finnországba, Helsinkibe, onnan busszal Tikurillába. Az itteni állomásról IC-vel mentem tovább Mikkelibe. Az utazás izgalmas volt, ekkor ültem elıször repülın. Mikkeliben Hilkka Karjalainen várt rám a vasútállomáson, majd elvitt a szállásomra, ami lenyőgözı volt. Az iskola tulajdonában levı apartman-házban laktam, ami az iskolával szemben volt. Egész Finnország nagyon érdekes volt, legalábbis amit a vonatból láttam, a városok az egész országot beterítı erdıbe vannak beágyazva, és mindenfelé tavak találhatók.
2010. május 2. Ezen a napon délelıtt 11-ra meghívtak az iskolába ebédre, itt találkoztam újra Hilkkával. Ebéd elıtt bemutatták az iskolát. Az épület földszintes és akkora volt, hogy térkép kellett, hogy tudjam, hogy merre járok. Minimum kétszer akkora, mint a mi sulink, s csaknem 350–400 diák tanul itt. Rengeteg számítógép volt, de nem csak az informatika és a nyelvórákhoz, hanem mindenhez használták. A termekben 12–16 szék volt, mindenhol projektor is rendelkezésre állt. Az iskola legnagyobb terme az auditórium maximus volt. Gyönyörő ez egész. Az iskola tiszta, tágas, világos, modern. A tanárok kettesével ültek a kis irodákban. Nem volt nagy tanári, de nagy a tárgyalóterem. Mindenki tudta a dolgát, nyugi van!!!!!!! Ja, a lényeget elfelejtettem. 240 fıs volt a legnagyobb rendezvény, amit az iskola éttermében csináltak. Az étterem jól fel volt szerelve büfé-asztalos megoldással (beépített büfépult). Két konyha volt egymás mellett, amit ha kell, egybe is lehetett használni. Volt iskolai büfé is, amit a gyerekek töltöttek fel, és ık is értékesítettek. Az iskola bejárása és az ebéd után elmentünk a környék nevezetességeit megnézni. Sok régi, több száz éves épületet megnéztünk, kı alapra építették ıket fából. Érdekes, hogy sok régi épület színe világoskék, vagy rózsaszín. Ezek a régi épületek magánkézben vannak, és jellemzıen vendéglátás folyik bennük. A kemény idıjárás miatt viszont némelyikük csak szezonálisan tart nyitva.
2010. május 3. Ezen a napon reggel 9 órára kérték, hogy menjek be az iskolába, de az iskola szakoktatója (Timó Lesso) megkért, hogy csak 11 órára menjek be a mőhelybe, mivel nem tudnak addig velem foglalkozni. Ebben az iskolában csak felnıtt képzés folyt. Ennek Finnországban igen nagy a jelentısége. Az iskolai konyha jól felszerelt és hatalmas. Egy részében az iskola tanulóinak készítenek ételeket, ezt egy külsıs cég bonyolítja, természetesen tanulók bevonásával. A másik része a tankonyha, amibıl közvetlen átjárás van a nagykonyhára, valamint van egy cukrász kabinet (ez nincs olyan nagyon felszerelve). Ezen a napon volt egy rendezvény délután, ahol az iskola fennállásának 50. évfordulóját ünnepelték. Itt csak tradicionális finn ételeket készítettek. Évtizedekre volt osztva: voltak ételek a 40–50-es, a 60–70-es, a 80–90-es évekbıl, valamint a mai modern gasztronómia is bemutatása került. Alapvetıen finom ételeket készítettek, a legrégebbi ízlett a legjobban, az olyan cubákos, magyar kajára hasonlító valami volt – szeletelt oldalas megsütve, majd krumplival, hagymával megpárolva, jó szaftos volt. Jellemzıen kevés főszert használnak, inkább csak só, bors. Ingyenes volt a vacsora, zenész is szórakoztatta a közönséget, majd borokat is kínáltak, meg alkoholmentes házi sört (ez utóbbit kvasz-nak nevezik), nekem ízlett. Bemutató is volt molekuláris gasztronómiából, mellette a koktélpult, az egészet diákok csinálták. Nagyon jó lehetıség volt belenézni a finn gasztronómia múltjába, illetve összevetni a maival. A holnapi napra valami erdei fızıcskét terveztek. Hozzávetılegesen 0 és 2 ˚C körül volt a hımérséklet, néha az esı, néha a hó szakadt.
2010. május 4. Egy valódi hóeséses piknikben volt részem. Plusz egy-két fok volt, kint voltunk az erdıben, ahová délután fél háromkor indultunk. A szakoktató, Timo Lesso, a tanítványok öten, meg én. Déltıl fél háromig elıkészültünk, azután mentünk oda egy kisbusszal. Az erdıben két fa viskó – ızetetı – között tőzrakó hely, és itt készítették a háromfogásos menüt. İt órakor jött egy spanyol és egy orosz csoport, akik miatt volt ez a piknik szervezve. Egy kicsit meglepıdtek a körülményeken, de azután jó hangulat lett. A menü: Leves: káposztás burgonyaleves zöldségekkel, spanyol juhbeles kolbászkákkal. A fıétel: lazac steak friss lazacból, tejszínnel bepárolva, a köret: egészben sült burgonya, sült zöldségek. A desszert: sült sajt, bogyós öntettel. Az öntet nagyon érdekes volt. A cukorszirupba fenyıágacskákat fıztek hosszú ideig, mézzel meg citrommal ízesítették, majd a végén valamilyen sárga erdei bogyót kevertek bele. A fızıhelytıl kb. egy km-re volt egy faház egy tó partján, meg egy másik épület is, ez a szauna. A szauna nem elektromos, hanem fatüzeléső és egy nappal elıtte be kell gyújtani, mert a füst az épületen keresztül távozik, ezért smoked-szaunának nevezik. Belül minden tiszta korom. Ez minden szauna ıse. A kaja után elmentünk abba a bizonyos füstös szaunába, ami nagyon nagy élmény volt, utána pedig a tóba mártóztunk meg, aminek a vize kb. 1–2 fokos lehetett. Ez egy igazi ırült nap volt.
2010. május 5. Ezen a napon reggel 9-kor kezdtem a konyhán, mert délben jöttek a spanyolok és az oroszok ebédelni. A levest én készítettem egy tanulóval, aki 57 éves és 25 évig élt Kaliforniában. Vele jól tudtam beszélni angolul. Szóval rénszarvas levest fıztünk, a fıétel libazsírba konfitált báránycomb volt, barna-mártással (grevi), répával kötött brokkolirózsa párolva, meg tört burgonya. A desszert fagylaltkehely volt, amire az eperöntetet a felszolgálók készítették, flambírozták konyakkal, és matricás csokidísz volt hozzá. Ügyesen dolgoztak, szép volt minden, ráadásul finom is. Felszolgálásban azért jobbak vagyunk. Bár nehéz dolguk volt, mert angol 1-ben nyomták, szők volt a hely is. A konyhán egyszerre csak 5–6 tanuló van bent. Mindenkinek változó, hogy mennyi ideig kell tanulnia. Ezt a szakoktató méri fel, hogy kinek mennyi és milyen elıismerete van a szakmából. Ezen a napon besétáltam a városba egy kicsit szétnézni, voltam a postán, és ajándékot néztem.
2010. május 6. Ezen a napon reggel 8-ra mentem dolgozni a Hotel Vakuuna-ba. Ez talán Mikkeli legnagyobb szállodája. Egy hatalmas finn szállodalánc tagja. Mindenhol van szállodájuk az országban. Ide is járt egy pár tanuló dolgozni a suliból. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Szóval itt is, mint általában nyugaton, nagyon jó a háttéripar a vendéglátók számára. Minden alapanyag félkészen érkezik, de legalábbis tisztítva a zöme (hagyma, burgonya megpucolva, répa gyökérfélék megmosva, stb.). Ebbıl adódóan nincsenek elıkészítı
helyiségek!!! A szakácsok és a tanulók szigorúan kiszabatból, dolgoznak, amin fénykép is van, és dekagramm pontosságig kimérnek mindent. Keményen dolgoznak, de szigorúan 8 órát, nem többet, nem kevesebbet. Egyébként egy évre van meghatározva, hogy mennyit dolgozhatnak, ez 1500 óra évente.
2010. május 7. Ezen a napon megint reggel 8-ra mentem a Vakkuna-ba délután 3-ig. Fél négykor találkoztam Timóval, ı a szakoktató. 55 éves, nagyon sportos, kreatív ember, emellett nagyon rendes és barátságos is. Neki van egy nyaralója a semmi közepén. Innen hatvan kilométerre, tehát közel. Egy tóparton, a domb tetején van egy ház fából (el is lehetne lakni benne). A mólótól 10 m-re egy másik ház is van, aminek egyik fele szauna, másik meg egy szoba. A tó kétfelé ágazó, 5–6 km hosszú és körben az érintetlen természet. Rengeteg hód van, ıket nem láttam sajnos, de mindenhol ott voltak a rágásnyomok. Vannak medvék is, Timó néha látta ıket, mert ritkán bemennek a tóba halért. Szóval az igazi érintetlen természet! Sajtot ettünk, vörösbort ittunk, meg jávorszarvas húskonzervet, konyakos mustárral. Azután készültünk horgászni, csónakkal a tóra, mikor elkezdett szakadni az esı. Ez Timót egy csöppet sem zavarta, mentünk esıbe csukázni. Mondjuk sokáig nem tudtam mire horgászunk (csak a szerelésbıl sejtettem, hogy ragadozó hal), mert nem értettem a nevét, de mikor Timó fogott egyet rájöttem mi ez. Egy órán át szakadó esıben pecáztunk, közben sört ittunk, meg fél szál cigiket szívtunk, mert a másik fele elázott. A pecázás után
kolbászsütés volt a házban, a cserépkályha ontotta a meleget, ami igazán rám fért. Ittunk egy kis pálinkát is, egy kis hazait vittem magammal. Ilyen esetekre kitőnıen használható.
2010. május 8–9. (szombat, vasárnap) Városnézéssel telt ez a két nap. Az idı is viszonylag tőrhetı, bár elég szeszélyes volt. A sarki kocsmába jártam ebédelni és vacsorázni is, ahol steak és sült burgonya volt. A menü nem volt változatos, de nekem megfelelt, az ára és a mennyisége is kielégítı volt. 2010. május 10–14. Reggel 8-tól délután 15 óráig minden nap a Hotel Vakuuna-ban voltam. Élveztem a munkát, hiszen más volt minden, mint itthon, de a szakma ugyanaz. Készítettem nekik egy kis magyaros ételt, nagyon ízlett nekik. Tartottam nekik zöldségszobrászatot is, azután minden nap bemutatót kellett tartanom. Kedvesek voltak nagyon, bár a tanulókon és a felszolgálókon kívül senkivel nem tudtam beszélni angolul. Érdekes volt megállapítani, hogy a finn tradicionális gasztronómia teljesen eltőnt, helyette egy uniformizált, nemzetközi jellegő volt jelen. Délutánonként, ha jó idı volt, a várost jártam, múzeumokat, meg templomokat, ha rossz volt az idı, a boltokban voltam ajándékok után kutatni.
Május 11- én, kedden Timo barátom meghívott magához vacsorára. Együtt fıztünk mártást és köretet, majd jávorszarvast sütöttünk és isteni borokat ittunk. Nagyon kedvesek a feleségével együtt.
Május 12-én Hilkkáék elvittek egy fürdıbe, amely Mikkeli mellett volt egy kisvárosban. Kicsi, de annál hangulatosabb fürdı volt nagyon jól felszerelve. Jól kiszaunáztam magam.
2010. május 15. A hajnali órákban indultam vonattal Helsinkibe, majd onnan vissza Budapestre. Késı délután volt, mire hazaérkeztem Gyulára. Rengeteg élményt és tapasztalatot győjtöttem, mindezt az angol nyelv használatával, nagyon nagy élmény volt.
Készítette: Hódos Krisztián
