Szakács Tamás 16.A politikai rendszer elemei
A politikai rendszer elemei: a politikai szervezetek, a politikai normák, a politikai magatartások, a politikai érdektörekvések rendszere, a politikai döntések mechanizmusa, a politikai kultúra, a politikai ideológiák és a politikai közösségek. a. politikai szervezetek: ezek a politikai rendszer legszembetűnőbb elemei. A fontosabb politikai szervezettípusok közé sorolhatók: i. a közhatalmi funkciókat ellátó szervezetek ii. a pártok és pártrendszerek iii. az érdekképviseleti szervezetek, a munkáltatók, a munkavállalók, az egyes szakmák rétegszervezetei, korporációi, szakszervezetei iv. a politikai sajtó és tömegkommunikáció szervezetei, a politikai hírügynökségek v. az egy cél elérésére létrehozott szervezetek, amelyek céljuk elérése után megszűnnek vi. a
nemzetközi
politikai
szervezetek,
társaságok,
ezek
nemzeti
szervezetei vii. egyéb politikai szervezetek, egyesületek, intézményesen működő lobbik b. politikai normák: politikai normákon politikai tartalmú és politikai funkciót betöltő magatartási szabályokat értünk. c. politikai magatartások: itt megkülönböztetünk legális és illegális magatartásokat. A legális magatartások körén belül tömeges és csoportos tevékenységeket, valamint szervezeti és egyéni magatartásokat különböztetünk meg. Az illegális magatartások közé tömeges, csoportos, szervezeti jellegű tevékenységek és a hivatásos politikusok illegális magatartásformái tartoznak. d. politikai érdektörekvések rendszere: a politikai rendszer egyik társadalmi funkciója az adott rendszer jellegét nem veszélyeztető és politikailag releváns érdekek és akaratok becsatornázása és intézményes közvetítése a politikai rendszer felé. e. politikai döntések mechanizmusa: a döntési folyamatok egymásra épülő hierarchizált mechanizmusok, amelyek minden esetben érdektörekvésekkel és konfliktusokkal telítettek. Hogy melyik döntési alternatíva milyen mértékben válik 1
Szakács Tamás formalizált döntéssé, az alapvetően a társadalmi berendezkedés és a mindenkori konkrét hatalmi erőviszonyok alapján dől el. f. politikai kultúra: összetevői közé tartoznak a politikai nézetek és eszmék, a politikai értékek, a politikai ismeretek, a politikai érzelmek, a sajátos politikai viselkedési minták és reagálási készségek, a politikai előítéletek és beállítottságok. A politikai kultúra átörökítése részben spontán, részben a politikai intézmények által tudatosan vezérelt folyamat szerint valósul meg a politikai szocializáció keretében. g. politikai ideológiák: a politikai ideológia koherens nézetrendszer, amely valamely politikai akarat, cél köré szerveződik. h. politikai közösségek: azonos érdekkel rendelkező, azonos politikai nézeteket valló emberek többé vagy kevésbé megszerveződött csoportjai. A politikai közösséghez sajátos politikai kultúra kötődik.
17.A politikai rendszer minőségét meghatározó tényezők
A politikai rendszerek minőségét meghatározó tényezők: a. a politikai rendszerben elfogadott, kinyilvánított és ténylegesen érvényesülő domináns politikai értékek és politikai kultúrák (szabadság, egyenlőség, demokrácia, igazságosság, hatalommegosztás, stb…) b. a politikai rendszer legitimációja és legitimációs eszközei (személyi legitimáció, tradicionális legitimáció, racionális legitimáció, értéklegitimáció) c. a döntési-hatalomgyakorlási folyamatok minősége (a döntési folyamatok és eljárások,
a
döntés-előkészítés
racionalitása,
gyorsasága,
ellenőrizhetősége,
nyilvánossága) d. a politikai rendszer struktúraelemeinek és intézményeinek autonómiája (minél nagyobb a rendszerelemek autonómiafoka, a rendszer annál „értékesebb”) e. rendszerspecifikus tényezők (a rendszer varietasfoka, a rendszer konnektivitása, a rendszer variabilitása) f. a jogrendszer állapota és funkcionálása g. a politikai rendszer infrastruktúrájának állapota, kiépültsége és működése
2
Szakács Tamás
18.A politikai rendszer innovációja és tanulási képessége
a. a politikai rendszer minden egyes összetevőjét és elemét érintheti az innováció folyamata. Így tehát érintheti a politikai szervezetek rendszerét, a politikai kultúrát, az ideológiát, a politikai nyilvánosság szerkezetét, a döntési eljárásokat, stb… b. az innovációnak különböző szintjei vannak a társadalomban: i. egyéni szintű innováció ii. szervezetek szintjén kialakuló innováció iii. közösségek szintjén kialakuló innováció iv. makrotársadalmi szinten kialakuló innováció c. ha a társadalmakat az innovációra orientáltság és az innovációra nem orientáltság dimenziójában nézzük, akkor többféle társadalomtípust különböztethetünk meg: i. önmegsemmisítő társadalmi rendszerek: ezek azok a társadalmi rendszerek, amelyek képtelenek a megújulásra ii. életképtelen társadalmi rendszerek: ezek azok a társadalmi rendszerek, amelyek nagy valószínűséggel még azt a problémát sem tudják megoldani, amelyeket más társadalmak meg tudnak oldani iii. életképes társadalmi rendszerek: ezek azok a társadalmi rendszerek, amelyek megújulásra kész intézményrendszerük következtében, nagy valószínűséggel képesek megőrizni életképességüket iv. önfejlesztő
társadalmi
rendszerek:
ezek
azok
a
társadalmi
rendszerek, amelyek nemcsak választ tudnak adni az őket elérő kihívásokra, nemcsak arra képesek, hogy megőrizzék életképességüket, hanem növelni is tudják azt d. minden reform és megújulás érdekellentéteket, hatalmi ellenállásokat gerjeszt, tehát az innováció csak konfliktusokon keresztül előrehaladó folyamatként érvényesülhet bármilyen társadalmi szférában éppen ezért konfliktusokat felszínre hozó és konfliktusokat kezelő és megoldó intézményeket, módszereket kell kidolgozni, s ezen módszerek alkalmazására kell trenírozni a társadalmat
3
Szakács Tamás e. a politikai rendszer megújulását biztosító elvek közül a demokrácia alapvető biztosítékait kell kiemelni: a többség hatalmának érvényesítését, a kisebbségek oltalmazását, a véleményeltérések tűrését. E három elv mellett a megújulást elősegítő intézmény az alternatív információforrások igénybevételének a lehetősége is. A politikai rendszer megújulását elősegítő garancia a döntéshozatali eljárás társadalmi ellenőrzése is f. a politikai rendszer innovációs képességét növelő mechanizmusok mellett vannak a politikai rendszer innovációs képességét csökkentő tényezők is: i. a döntési folyamatok túlcentralizáltsága ii. a túlzott szervezeti koncentráció, egy ponton túl a társadalmi reprodukció redisztribúciós mechanizmusa iii. a konfliktustűrő és –kezelő intézmények hiánya iv. a hatáskörök nem kellő rögzítése v. innovációt akadályoztató tudati tényezők (saját véleményhez való erős ragaszkodás)
19.A politikai rendszer strukturalista-funkcionalista felfogása
a. az amerikai politikaelmélet egyik fő elméleti alapja és összetevője a parsonsi strukturalista-funkcionalista társadalomfelfogás b. a politikai rendszerhez, a társadalom egyik funkcionális alrendszeréhez különböző strukturális alrendszerek tartoznak (politikai pártok, érdekszövetségek, állami intézmények, politikai mozgalmak, stb…) c. a funkcionális alrendszerekhez tartozó struktúrák ún. „áthajló” struktúrák, tehát egyidejűleg több funkcionális alrendszerhez is tartoznak, valamelyikhez azonban elsődlegesen tartoznak d. a politikai rendszert a társadalom többi alrendszere és struktúrája mint a politikai rendszer környezete veszi körül
4
Szakács Tamás e. a politikai rendszer környezete két részből áll: i. a belső környezetből, amely az adott társadalom gazdasági, etnikai, kulturális, ökológiai stb.. alrendszereit tartalmazza ii. és a külső környezetből, amely a nemzetközi politikai rendszert jelenti f. a politikai rendszer nyílt és adaptív rendszer, amelynek környezetváltoztató hatásairól állandó visszacsatolások érkeznek feléje g. a politikai rendszer környezetéből input hatások indulnak el a politikai rendszer felé az inputoknak két fajtáját különbözteti meg D. Easton : követelések és támogatások h. a politikai rendszer felől a környezetbe output hatások indulnak el, ezeknek is két fő fajtája van : döntések és politikai vezérlések i.
D. Easton ki- és bemeneteli akcióit G. A. Almond dolgozta ki részletesebben: i. Inputok – Követelések 1. javakra és szolgáltatásokra irányuló követelések (munkabér, az oktatási rendszer, a közlekedési hálózat fenntartása, stb…) 2. magatartások
szabályozására
irányuló
követelések
(a
közbiztonság szabályozása, stb…) 3. a politikai életben való részvételre irányuló követelések (választójog, stb…) 4. szimbolikus követelések a politikai rendszer felé (a olitikai szimbólumok megjelenítése a kommunikációs rendszerben) ii. Inputok – Támogatások 1. anyagi támogatások (adók befizetése) 2. a törvényeknek és a szabályoknak való engedelmesség 3. részvétel a politikai életben (szavazás) 4. a hatóságok felé irányuló tiszteletadás kinyilvánítása iii. Outputok – Döntések és politikai akciók 1. elvonások 2. a magatartások szabályozása 3. a javak és szolgáltatások, valamint fontos státuszok elosztása 4. szimbolikus teljesítmények
5
Szakács Tamás j. a politikai rendszer funkciói Almond szerint: i. Input (politikai) funkciók 1. a politikai szocializáció és toborzás 2. az érdekek kifejezése 3. az érdekek csoportosítása 4. politikai kommunikáció ii. Output (állami) funkciók 1. szabályozás, szabályalkotás 2. szabályalkalmazás 3. szabályok alapján való ítélkezés k. H. W. Wiseman a politikai rendszeren belül lejátszódó politikai folyamatok jellege és a hatalom működésének módja alapján négy működési módot különböztet meg: i. politikai kizsákmányolás, vagy erőszak útján gyakorolt hatalom ii. politikai alkudozás, vagy kompromisszumok útján gyakorolt uralom iii. politikai bürokrácia, avagy jogszabályok útján gyakorolt uralom iv. politikai azonosuláson vagy lojalitáson alapuló uralom (politikai rendszerek többségem mind a négy módszert alkalmazza, de eltérő mértékben Wiseman szerint nincs olyan politikai rendszer, amelyet fenn lehetne tartani csak az egyik módszer alkalmazásával)
6
