SZABVÁNY- ÉS MINÕSÉGÜGYI ISMERETEK TERC

Építési mûszaki ellenõri szakképzés

SZABVÁNY- ÉS MINÕSÉGÜGYI ISMERETEK

TERC

Sorozatszerkesztõ: Dr. Neszmélyi László okl. építõmérnök

Szerzõk: Dr. Bánky Tamás okl. vegyészmérnök Dr. Bonifert György ügyvéd Földessyné Nagy Márta okl. építõmérnök Dr. Szakács György okl. építészmérnök © Dr. Bánky Tamás, Dr. Bonifert György, Földessyné Nagy Márta, Dr. Szakács György, 2008 © Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Építésügyi és Építészeti Fôosztály, 2008

A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium által jóváhagyott kézirat kiadását gondozta a TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ISBN 978-963-9535-87-9

Nyomdai elõkészítés: Duotone Repro Kft. Nyomtatta és kötötte: Mesterprint Kft. Felelõs vezetõ: Mádi Lajos

www.terc.hu e-mail: [email protected]

Tartalom

1. SZABVÁNYÜGYI ISMERETEK ÉS AZ ÉPÍTÉSI TERMÉKEK MÛSZAKI SZABÁLYOZÁSA ....................................................................... 1.1. A mûszaki szabályozási rendszer dokumentumai ................................... 1.1.1. Mi a jogszabályok és a szabványok szerepe a mûszaki szabályozásban? .......................................................... 1.1.2. Melyek a jogszabályok és a szabványok közötti különbségek? ................................................................................ 1.2. A szabványosítás története és kialakulása ............................................... 1.3. A szabványalkalmazás gyakorlata (fogalmak és magyarázatok) ............. 1.3.1. Mit tekintünk szabványnak, melyek a szabvány legfontosabb jellemzõi? ..................................................................................... 1.3.2. Melyek a szabványosítás céljai? .................................................. 1.3.3. Melyek a szabványosítás alapelvei? ............................................ 1.3.4. Hogyan kell értelmezni a szabványok önkéntességét a gyakorlatban? ............................................................................ 1.3.5. Melyek a szabványokra való hivatkozás módjai? ........................ 1.3.6. Milyen esetekben hivatkozunk a szabványokra? ......................... 1.4. A nemzeti szabványosítás hazai mûködési rendje ................................... 1.5. A szabványosítás szintjei, hierarchiája, kapcsolatai, alkalmazási sajátosságai ........................................................................... 1.5.1. Szabványosítás nemzeti kereteken belül ...................................... 1.5.2. A szabványosítási szintek hierarchiája, alkalmazási sajátosságai nemzeti kereteken belül ........................................... 1.5.3. Szabványosítás nemzeti kereteken kívül ..................................... 1.5.4. A nemzetközi szabványok alkalmazási sajátosságai, kapcsolata a nemzeti szabványosítással ....................................... 1.5.5. Az európai szabványok alkalmazási sajátosságai, kapcsolata a nemzeti szabványosítással ....................................... 1.5.6. A nemzetközi és európai szabványügyi szervezetek speciális kiadványai ..................................................................... 1.5.7. Kapcsolat az európai és a nemzetközi szabványosítás között ............................................................................................ 1.5.8. Milyen csoportokból áll össze a magyar nemzeti szabványok állománya? ................................................................................... Ellenõrzõ kérdések ............................................................................................ 3

1.6. Hogyan mûködik a mûszaki szabályozás rendszere az Európai Unióban? ................................................................................ 1.6.1. Melyek a mûszaki szabályozás jellegzetes elemei? .................... 1.6.2. Melyek az új megközelítésû irányelvek legfõbb jellemzõi? ....... 1.6.3. Mikor tekinthetõ egy európai szabvány harmonizált szabványnak? ............................................................................... 1.6.4. Hogyan kapcsolódik a harmonizált szabvány az új megközelítésû irányelvhez? ................................................ 1.6.5. Mi a CE megfelelõségi jelölés szerepe? ...................................... 1.7. Az építési termékekre vonatkozó európai szabályozás sajátosságai ....... 1.7.1. Az Építési termék irányelv tárgya és fõbb célkitûzései .............. 1.7.2. Hogyan kell értelmezni az építési termék fogalmát? .................. 1.7.3. Az alapvetõ követelmények és az építési termékek használatra való alkalmassága ..................................................... 1.7.4. Az építési termékek harmonizált szabványaira vonatkozó sajátosságok ................................................................................. 1.7.5. Az európai mûszaki engedélyek és a jóváhagyó szervezetek ................................................................................... 1.7.6. A megfelelõség igazolásának eljárási szabályai és a kijelölt szervezetek 1.7.7. A CE megfelelõségi jelöléssel összefüggõ kérdések ................... 1.8. Az Építési termék irányelvet harmonizáló hazai szabályozás ................. 1.8.1. Mely jogszabályokban jelenik meg az irányelv? ........................... 1.8.2. A rendelet hatálya ........................................................................ 1.8.3. Az építési termékek alkalmazásának szabályai ........................... 1.8.4. Az elismert mûszaki specifikációk .............................................. 1.8.5. Az építõipari mûszaki engedélyek (ÉME) és az európai mûszaki engedélyek (ETA) összehasonlítása .............................. 1.8.6. A megfelelõségigazolás módozatai ............................................. 1.8.7. A CE jelölésre vonatkozó elõírások ............................................ 1.8.8. A jóváhagyó szervezetek, valamint a kijelölt vizsgáló, ellenõrzõ, tanúsító szervezetek szerepe ....................................... 1.8.9. A felügyeleti ellenõrzéssel kapcsolatos elõírások ....................... Ellenõrzõ kérdések ............................................................................................ 1.9. Szabványokra való hivatkozások a jogszabályokban az építésügy területén .................................................................................................... 1.10. Szabványok keresése nyomtatott dokumentumokban .............................. Ellenõrzõ kérdések ............................................................................................ Irodalom .......................................................................................................

4

2. MINÕSÉGÜGYI ÉS MINÕSÉGIRÁNYÍTÁSI ISMERETEK .................. Bevezetõ ....................................................................................................... 2.1. Minõségügyi alapismeretek ..................................................................... 2.1.1. A minõségügyi alapfogalmak ...................................................... Ellenõrzõ kérdések ................................................................................... 2.1.2. A minõségirányítási rendszer célja és alkalmazási területe ........ Ellenõrzõ kérdések ................................................................................... 2.1.3. A minõségirányítási rendszer elemei ........................................... Ellenõrzõ kérdések ................................................................................... 2.1.4. A mûszaki ellenõrzés minõségügyi szempontjai ......................... Ellenõrzõ kérdések ................................................................................... 2.2. Az építési termékek minõsége és megfelelõsége ..................................... 2.2.1. Az építési termékek felhasználására vonatkozó jogi szabályozás összefoglalása .......................................................... Ellenõrzõ kérdés ....................................................................................... 2.2.2. Az építési termékek felhasználása ............................................... Ellenõrzõ kérdés ....................................................................................... 2.3. Az építõipari vállalkozások minõségirányítási rendszere ........................ 2.3.1. A minõségirányítás építõipari sajátosságai .................................. Ellenõrzõ kérdés ....................................................................................... 2.3.2. A dokumentálás követelményei ................................................... Ellenõrzõ kérdések ................................................................................... 2.3.3. Az ISO 9001 szabvány követelményeinek értelmezése építõipari szervezetekre ............................................................... Ellenõrzõ kérdések ................................................................................... 2.3.4. A projekt minõségirányítása ........................................................ Ellenõrzõ kérdés ....................................................................................... 3. MUNKAVÉDELMI MÛSZAKI ISMERETEK ............................................ 3.1. Általános feltételek ................................................................................... 3.1.1. A munkavállaló alkalmassága ..................................................... 3.1.2. Foglalkoztatási feltételek ............................................................... 3.1.3. Munkahely ...................................................................................... 3.1.4. Közlekedési utak ............................................................................ 3.1.5. Leesés elleni védelem .................................................................... 3.1.6. Állványok és létrák ......................................................................... 3.2. A fontosabb technológiákhoz tartozó elõírások ....................................... 3.2.1. Földmunkák ................................................................................. 3.2.2. Kõmûvesmunkák ......................................................................... 3.2.3. Elõregyártott elemek, zsaluzatok szerelése ................................. 3.2.4. Tetõszerkezeten végzett munkák ................................................. 3.2.5. Faszerkezetek építési , szerelési munkái ..................................... 5

3.2.6. Munkavégzés gépi eszközökkel ................................................... 3.2.7. Szak- és szerelõipari munkák ...................................................... 3.2.8. Bontási munkák ........................................................................... 3.2.9. Beton- és vasbeton-munkák ......................................................... 3.2.10. Munkavégzés szûk munkatérben ................................................. 3.2.11. Veszélyes vegyi anyagokkal végzett munkák .............................. 3.2.12. Emelõgépekkel végzett munkák .................................................. Ellenõrzõ kérdések ................................................................................... 4. TÛZBIZTONSÁG. ÉPÍTÉSI TÛZVÉDELEM .............................................. Ellenõrzõ kérdések ............................................................................................

6

1. Szabványügyi ismeretek és az építési termékek mûszaki szabályozása Szerzõ: Dr. Szakács György okl. építészmérnök „… a mûszaki életben nincs megállás: új feladatok és anyagok, új szabványok és szabályzatok jönnek …” Dr. Möller Károly: Építési Zsebkönyv I–II., Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1943

A fejezet olyan lényeges ismereteket tartalmaz a szabványokról, valamint az építési termékek mûszaki szabályozásáról, amelyek nemcsak a mûszaki ellenõrök, hanem az építésügy területén más munkakörben dolgozó szakmagyakorlók számára is jól használhatók. Az itt közölt ismeretek nem részei a felsõfokú oktatásnak, azonban a tényleges szakmai tevékenység során nélkülözhetetlenek, mert elhanyagolásuk komoly mûszaki és jogi problémákhoz vezethet. A 290/2007. (X. 31.) Korm.rendelet szerint az építési mûszaki ellenõr az építõipari kivitelezési tevékenység teljes folyamatában elõsegíti és ellenõrzi a vonatkozó jogszabályok, hatósági elõírások, szabványok, szerzõdések és a kivitelezési dokumentáció betartását. A mûszaki ellenõrnek feladata továbbá, hogy ellenõrizze a beépített anyagok, késztermékek és berendezések megfelelõségigazolásának meglétét. E területen is meghatározó szerepük van a szabványoknak, illetve az egyéb mûszaki specifikációknak. Az elõbbieknek megfelelõen az oktatási anyag a szabványokra és az építési termékekre vonatkozó olyan témaköröket foglal magában, amelyek szorosan összefüggõ, egymásra épülõ, logikus egységet alkotnak. A fejezet rávilágít a szabványok alkalmazásának fontosságára a mûszaki ellenõri – és más építésügyi szakmai – tevékenységekben. Megismertet a szabványok és a jogszabályok közötti különbségekkel és a leglényegesebb alapfogalmakkal. Tisztázza, hogy a gyakorlatban miért kell mégis figyelembe venni az önkéntes szabványokat. Tárgyalja a legfontosabb alkalmazási kérdéseket, továbbá a szabványosítás szintjeit, a különbözõ hazai, európai és nemzetközi szabványosítási dokumentumok hierarchiáját, felhasználási lehetõségeit. Magyarázatot találunk arról, hogy mi az a harmonizált szabvány és a CE megfelelõségi jelölés, és ezeknek mi a szerepük az építési termékek szabad forgalmazásában. A fejezetnek hangsúlyos része az EU Építési termék irányelvét harmonizáló hazai szabályozás: a forgalmazás, beépítés, tervezés feltételei; az elismert mûszaki specifikációk; a megfelelõségigazolás szabályai. A feje7

zet végén választ kapunk arra, hogyan kell értelmezni az építésügy területén a jogszabályok szabványhivatkozásait, továbbá megismerjük a szabványok keresési lehetõségeit a nyomtatott dokumentumokban. A mellékelt, CD-n található ismeretanyag lényegesen kibõvíti ez utóbbiakat: képernyõképekkel illusztrált példákat tartalmaz a szabványok és építési termékek témakörével összefüggõ, különbözõ internetes keresésekre. Az álló apró betûs részek olyan „háttérinformációk”, amelyek nem részei a megtanulandó tananyagnak. Ezeknek a szövegrészeknek az a célja, hogy esetenként magyarázzák, megvilágítsák az elsajátítandó ismeretanyag hátterét, továbbá a tananyaghoz kapcsolódó, de csupán tájékoztatást szolgáló többletinformációkat adjanak.

1.1. A mûszaki szabályozási rendszer dokumentumai Mielõtt részletesebben is megismerkednénk a szabvány fogalmával és a szabványok alkalmazási kérdéseivel, tisztázni kell, hogyan mûködik a mûszaki szabályozás rendszere, és ezen belül mi a szabványok szerepe. Miért fontos ez? Mert a szakmagyakorlás során bármely munkakörben felelõsséggel tartozunk azért, hogy betartsuk az adott idõszakban aktuálisan érvényes mûszaki szabályozódokumentumok elõírásait. A mûszaki szabályozásnak két – eltérõ szerepkört betöltõ – fõ dokumentumtípusa van: a jogszabály és a szabvány. A szabványok közül a legfontosabbak a nemzeti szabványok, de mellettük más – esetenként alacsonyabb szintû – szabvány jellegû dokumentumtípusok is léteznek. A szabványokat és szabvány jellegû dokumentumokat összefoglalóan nevezik mûszaki specifikációnak is. A mûszaki specifikációk olyan mûszaki dokumentumok, amelyek pl. egy építési termék esetében tartalmazzák a termékre vonatkozó mûszaki követelményeket és rendszerint az alkalmazási feltételeket, továbbá a termék megfelelõségigazolásának eljárását. A követelményekhez szorosan hozzátartoznak a vizsgálati módszerek is, ezeket vagy a termék mûszaki specifikációja vagy egy hivatkozott, másik mûszaki specifikáció tartalmazza. A felsõfokú oktatásban megtanítják az alapvetõ mûszaki ismereteket, elveket, számítási módszereket, megoldási lehetõségeket, a szakmagyakorláshoz azonban ez még nem elég. Az egyetemi, fõiskolai ismeretanyagon túl folyamatosan figyelemmel kell kísérni a mûszaki tartalmú jogszabályokat és a szabványokat, és alkalmazni kell azokat a konkrét feladatra. Így például a tartószerkezeti tervezés során, az aktuálisan érvényes szabványokat kell mérvadónak tekinteni. Bármilyen tartószerkezeti károsodás esetén a szakértõk, illetve a bíróság vizsgálni fogja, hogy a tervezéskor alkalmazott számítási módszer legalább egyenértékû volt-e a szabványossal. 8

A mûszaki szabályozás hazai rendszere (szabvány-, jog- és intézményrendszer) 1994–95 óta jelentõs átalakuláson ment keresztül. A szabványok szerepköre – igazodva az Európai Unió gyakorlatához – megváltozott, a régi intézményeket újak váltották fel, és számos új fogalmat kellett megismernünk. A szabványok alkalmazásával kapcsolatos bizonytalanságok és félreértések onnan erednek, hogy 1994 elõtt a szabványok kötelezõek voltak, és a jogszabályokhoz hasonló szerepkört töltöttek be. 1994 óta azonban határozott különbséget kell tenni a jogszabályok és a szabványok rendeltetése között. 1.1.1. Mi a jogszabályok és a szabványok szerepe a mûszaki szabályozásban? A mûszaki szabályozás jelenlegi rendszerében a jogalkotás és a szabványosítás között koordinált módon megosztják a feladatokat. Bár mindkét dokumentumtípus rendeltetése a szabályozás, célszerû, ha a mûszaki tartalmú jogszabályokban elsõsorban csak a közérdek szempontjából legfontosabb általános elvek, alapvetõ biztonsági követelmények, továbbá a bizonyítási és engedélyezési eljárások találhatók meg. A szabványok viszont, többnyire a mûszaki megvalósítás konkrét és részletes szabályait tartalmazzák. Így a jogszabályok viszonylag hosszabb idõszakon keresztül változatlan tartalommal alkalmazhatók, a szabványok pedig a mûszaki fejlõdésnek megfelelõen, szükség szerint korszerûsíthetõk. A jogszabályok és a szabványok eltérõ szerepkörébõl következõen a két dokumentumtípus között néhány területen lényeges különbségek vannak. 1.1.2. Melyek a jogszabályok és a szabványok közötti különbségek? A két dokumentumtípus között a kidolgozás, a pénzügyi finanszírozás, az alkalmazás, és a szerzõi jogvédelem területén mutathatók ki különbségek. Kidolgozás A jogszabályokat az állam jogalkotó szervei dolgozzák ki: a törvényhozó szerv (Országgyûlés) törvény, a kormány és a miniszterek pedig rendelet formájában. A jogszabályok az államigazgatás közvetlen irányítási eszközeiként szolgálnak. Bár a jogszabályok kidolgozása során az érdekeltekkel egyeztetnek, a jogszabály kibocsátásának nem feltétele az ún. közmegegyezés kialakítása. Ez számos területen reálisan nem is valósítható meg (pl. adózás). A szabványok készítése a jogszabályokkal ellentétben nem az államigazgatás keretein belül, hanem a civil szférában zajlik. A nemzeti szabványokat a mindenkori kormányzattól független, önkéntes alapon mûködõ, magánjogi szervezet dolgozza ki: a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT). A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. tv. szerint, a kormánynak törvényességi felügyeleti jogköre van az MSZT felett, de a szervezet mûködésébe közvetlen irányítással, utasí9

tással nem avatkozhat be. A nemzeti szabvány egyik lényeges jellemzõje – amely kiemeli a többi mûszaki specifikáció sorából –, hogy csak arra feljogosított, elismert szabványügyi szervezet dolgozhatja és adhatja ki. Ennek megfelelõen a szabványosításról szóló törvény felhatalmazása alapján hazánkban a nemzeti szabványosítással összefüggõ közfeladatokat az MSZT kizárólagos jogkörrel látja el. A nemzeti szabványokat széles körû, demokratikus egyeztetési eljárást követõen fogadják el (közmegegyezés). A kidolgozásban az összes érdekelt fél részt vehet a szabványügyi szervezet keretein belül, annak mûszaki bizottságaiban. Pénzügyi finanszírozás A jogszabályok kidolgozását a költségvetés finanszírozza. A szabványügyi szervezet ezzel ellentétben önállóan, nonprofit módon gazdálkodik, így alapvetõen saját bevételeibõl, nem pedig költségvetési forrásokból kell fedeznie kiadásait. Ennek a ténynek gyakorlati következménye, hogy az MSZT a szabványok kidolgozását konkrét megbízásra, díjazás ellenében végzi, és a különbözõ szolgáltatásaiért is fizetni kell. Alkalmazás A jogszabályok alkalmazása mindig kötelezõ. A szabványok alkalmazása a jogszabályokkal ellentétben önkéntes. A kidolgozók széles köre és a kidolgozási eljárás miatt azonban a gazdasági élet szereplõinek érdekében áll a szabványok alkalmazása, mivel azok tartalmáról egymással megegyeztek. A gyakorlatban a szabványokat nem lehet következmények nélkül figyelmen kívül hagyni a jogszabályok szabványhivatkozásai miatt sem. Szerzõi jogvédelem A jogszabályokra nem terjed ki a szerzõi jogvédelem. Ennek oka, hogy bár ezekben a dokumentumokban is komoly szellemi alkotómunka testesül meg, a kötelezõ jelleg miatt a minél könnyebb hozzáférés fontosabb szempont, mint a szerzõi jogvédelem. A jogszabályokkal ellentétben az önkéntes szabványok – mint minden szellemi termék – szerzõi jogvédelem alatt állnak. Hazánkban a szabványok a korábbiakban nem részesültek szerzõi jogi védelemben, azonban az Európai Unió joggyakorlatához való közelítés érdekében, a 2001. évi XLVIII. tv. módosította a szerzõi jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv.-t. Ebben kiterjesztették a szerzõi jogi védelmet a szabványokra is, 2002. január 1-jétõl. A nemzeti szabvány a közös mûvek kategóriáján belül, az együttesen létrehozott mûvek közé tartozik. A szerzõi jog azt a szervezetet illeti meg, amelynek irányításával a szabványt kidolgozták, és amely azt saját nevében nyilvánosságra hozta. A magyar nemzeti szabványok esetén a jogosult az MSZT. A szerzõi jogvédelem nem szûkíti a nemzeti szabványok nyilvánosságát, azonban igen fontos gyakorlati következménye, hogy a szoftverekhez hasonlóan tiltja a jogosulatlan felhasználást (a szabványok illegális másolását). 10

A különbségek ellenére a jogszabályok és a szabványok között szoros kapcsolat van, mert ez a két eltérõ dokumentumtípus összehangolt módon, együtt valósítja meg az egységes mûszaki szabályozási rendszert. A kapcsolatok elsõsorban a jogszabályok szabványhivatkozásain keresztül jönnek létre.

1.2. A szabványosítás története és kialakulása Az egységesítésre való törekvés már az ókorban jelentkezett. Ennek egyik legfontosabb megjelenési formáját a mértékegységek szabályozása jelentette. Európában kezdetben az emberi testrészek voltak a hosszmértékek alapegységei. Az emberi test méretei azonban mind az egyedektõl, mind az egyes népcsoportoktól függõen különbözõk. Jelentõs lépés volt a 18. században, amikor a francia nemzetgyûlés elfogadta a métert és a kilogrammot alapegységként a hosszúság és a tömeg mérésére. Ekkoriban azonban még nem beszélhetünk általános és szervezett tevékenységrõl. Az elsõ vállalati szabványok a 19. század elején jelentek meg Angliában. A mai értelemben vett formális vagy szervezett szabványosítás a 19. század végén alakult ki, mert az ipar akkor érte el azt a fejlettségi szintet, ami ezt már szükségessé tette. Ebben az idõszakban az azonos termékeket elõállító gyártók már szövetségbe tömörültek, és közös egyetértés alapján ágazati szabványokat adtak ki. Az országos hatáskörû szabványügyi szervezetek a 20. század elsõ évtizedeiben alakultak meg, legelõször Angliában, 1901-ben. A nemzetközi kereskedelem és a tömegtermelés rohamos fejlõdése ezzel közel egy idõben már szükségessé tette a nemzetközi szabványosítás megszervezését is. Így 1906-ban a nemzetközi szervezetek közül elsõként, létrehozták a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottságot (IEC). A 60-as évektõl kezdve pedig a nemzetközi szabványosítás mellett kezdtek megszervezõdni az egyes földrajzi régiókhoz kötõdõ, regionális szabványosítási szövetségek, szervezetek. Ezek közül számunkra a legfontosabbak az Európai Unió szabványügyi szervezetei.

1.3. A szabványalkalmazás gyakorlata (fogalmak és magyarázatok) 1.3.1. Mit tekintünk szabványnak, melyek a szabvány legfontosabb jellemzõi? A szabvány definícióját megtalálhatjuk a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi. XXVIII. tv.-ben. E szerint a szabvány: „elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan mûszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzõket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendezõ hatás az adott feltételek között a legkedvezõbb.” Ez a bonyolult jogi megfogalmazás a következõk szerint tagolható és fordítható át könnyebben érthetõ formába (gyakorlati magyarázatokkal kibõvítve): 11

• A szabvány egy olyan mûszaki dokumentum, amely vonatkozhat termékekre, eljárási szabályokra (technológiákra) vagy szolgáltatásokra. A jobb áttekinthetõség érdekében a szabvány definíciójának további elemeit két csoportba lehet foglalni: beszélhetünk tartalmi, illetve eljárásbeli jellemzõkrõl. A szabvány tartalmi jellemzõi a következõk: • ismételt alkalmazásra szolgál: ezért nem kerülnek be a szabványosítás körébe pl. az olyan építési termékek, amelyek még nem terjedtek el széles körben, és így nem elég nagy az „ismétlésszám”; az ilyen termékekre nem szabvány, hanem egyedi mûszaki specifikáció készül; • szabályokat, útmutatást vagy jellemzõket tartalmaz: a szabványosítandó témától függ, hogy a három jellemzõ közül melyeket; • optimális megoldást jelent, amelyet a követelmények és a reális mûszakigazdasági lehetõségek összehangolásával értek el: azaz a szabványok az adott idõszakban elismert mûszaki megoldásokat tartalmazzák; részben ebbõl a tartalmi jellemzõbõl következik, hogy a szabványok olyan dokumentumnak tekinthetõk, amelyek az adott idõszakban megtestesítik az ún. „elvárható gondosság” szintjét, amelynek a bírósági gyakorlatban van jelentõsége. A szabvány kidolgozási eljárásának jellemzõi a következõk: • közmegegyezéssel készült: az érdekeltek széles köre egyetértésre jutott a szabványok tartalmáról; • arra illetékes szerv (jogilag elismert szabványügyi szervezet) jóváhagyta õket: ez a tény a szabványokat kiemeli a más mûszaki specifikációk sorából; • közzétették: azaz tartalmuk megismerhetõ, így az MSZT Szabványinformációs Központ könyvtárának olvasótermében a nemzetközi, európai, magyar nemzeti, ill. külföldi nemzeti szabványok helyben olvashatók; a jogszerû felhasználáshoz azonban meg kell azokat vásárolni. Célszerû még kiemelni a szabványosítási törvénybõl a nemzeti szabvány néhány – a gyakorlat szempontjából fontos – jellemzõjét: • „A nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet alkotott meg, vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé.” • „A nemzetközi és az európai szabványokat szabványként közzétenni a Magyar Köztársaságban csak nemzeti szabványként lehet.” • „A nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes.” 1.3.2. Melyek a szabványosítás céljai? A szabványosítással elérendõ – gyakorlati szempontból legfontosabb – célok a következõk szerint foglalhatók össze:

12

Rendeltetésre való alkalmasság A termékek, eljárások, szolgáltatások legyenek alkalmasak arra, hogy bizonyos körülmények között egy meghatározott célnak megfeleljenek. A rendeltetésre való alapvetõ alkalmasságon túl, a termékekkel szemben többféle igényszint is támasztható. Az eltérõ rendeltetésû termékeket nincs értelme mûszaki szempontból összehasonlítani. Az összehasonlítás és a rangsorolás akkor jöhet szóba, ha azonos rendeltetésû, de különbözõ teljesítõképességû termékeket vizsgálunk. Például nincs értelme összehasonlítani egy – idõjárási és erõs mechanikai hatásoknak kitett – köztéri járóburkolat mûszaki teljesítõképességét egy lakás padlóburkolatáéval, mert egészen más a rendeltetésük. A lakás padlóburkolatának alapvetõen alkalmas, különbözõ márkájú termékek között, azonban már felállíthatunk egy rangsort, az eltérõ terméktulajdonságok alapján. A szabványosításnak azonban közvetlenül nem feladata a minõségvédelem, hanem az, hogy összehasonlítható, egyértelmû adatokkal tájékoztassa a felhasználót a különbözõ teljesítménykategóriákról és ezek lényeges termékjellemzõirõl. Egy adott rendeltetési célra általában alacsonyabb és magasabb igényszintû termékek is felhasználhatók. A piacgazdaságokban azonban a felhasználó joga és felelõssége, hogy az ár-érték viszonyának mérlegelése alapján eldöntse, hogy melyiket alkalmazza. Az elõbbi gondolatmenettel összhangban, a szabványosításról szóló törvény módosítása során, 2002. január 1-jétõl törölték a nemzeti szabványosítás céljai közül a minõség védelmét. El kell tehát választani egymástól a rendeltetésre való alkalmasság és a minõség kérdését, ez utóbbival a 2. fejezet foglalkozik. Az európai termékszabványokban többnyire nem is találkozunk a régi magyar szabványokban megszokott, I-II-III. minõségi osztályokkal, mert a termékre elõírnak egy követelményrendszert, amelyet egyértelmûen teljesíteni kell. Ha a termék jellege miatt mégis szükség van valamilyen kategorizálásra, akkor a szabványok általában teljesítõképesség szerinti osztályba sorolást alkalmaznak, nem pedig minõségi osztályokat. Erre példaként hozhatók a betörésálló nyílászárók (MSZ ENV 1627), amelyeket hat ellenállási osztályba sorolnak be azzal a megjegyzéssel, hogy az ellenállási osztályok alkalmazásának és kiválasztásának felelõsségét a felhasználó (pl. az építtetõ, az építész, a biztosítótársaság, a rendõrség) viseli. A mérlegelés során abból kell kiindulni, hogy egy magasabb ellenállási osztályba sorolt termék drágább, de hosszabb ideig fog ellenállni a betörési kísérletnek, ill. komolyabb, „profi” támadás kivédésére is alkalmas. Biztonság (élet- és egészségvédelem, munkavédelem, vagyonvédelem) A termelési eszköz, a fogyasztási cikk, az eljárás, a szolgáltatás ne veszélyeztesse a felhasználó egészségét vagy személyi biztonságát, és az eszközök se károsodjanak. A biztonság azonban nem abszolút biztonságot jelent, hanem azt, hogy a ká13

rosodás kockázatát elfogadható mértékûre lehet csökkenteni. Ez úgy valósítható meg, hogy optimális egyensúly jön létre a különbözõ tényezõk között (követelmények, reális mûszaki-gazdasági lehetõségek, ill. az emberi tényezõk). Az Európai Unióban a leglényegesebb biztonsági, egészségvédelmi stb. követelményeket általánosságban megfogalmazva jogszabályokba foglalják. A konkrét megoldásokat a szabványosításra bízzák, azaz a szabványokban jelennek meg a részletes mûszaki elõírások arra vonatkozóan, hogy a jogszabály alapvetõ követelményeit hogyan lehet kielégíteni. Maga a biztonság azonban csak jogi intézkedésekkel érvényesíthetõ, amelyekhez a szabványok hivatkozási alapul szolgálnak. Környezetvédelem A termék, az eljárás, a szolgáltatás ne okozzon elfogadhatatlan károkat a természeti környezetben. Ez a biztonsághoz hasonlóan, optimális megoldásra való törekvést jelent. A környezetvédelemi követelmények érvényesítésében a jogszabályok szerepe még fontosabb, mint a biztonság esetén. Gyakori, hogy a környezetvédelmi követelmények a jogszabályokban jelennek meg részletekbe menõen, számszerûen, nem a szabványokban. Ekkor általában a hivatkozott szabványokban találhatók a követelményekhez tartozó vizsgálati módszerek. Fogyasztói érdekvédelem érvényesítése A fogyasztói érdekvédelem közvetlenül oly módon érvényesíthetõ, hogy a szabványok kidolgozásában a fogyasztók képviselõi, szervezetei is részt vehetnek. Ha ez nem valósul meg, közvetett módon – az objektív tájékoztatással – akkor is segíti a szabványosítás a fogyasztókat, hogy a különbözõ tulajdonságú termékek között tudatosan választhassanak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szabványokban részletesen meghatározzák, milyen adatokat kell a termékeken feltüntetni a fogyasztók minél tárgyszerûbb tájékoztatása érdekében. Az adatok egyértelmûségét az egységesen használt fogalommeghatározások, szimbólumok stb. biztosítják. Ezt az adatközlést címkézésnek szokás nevezni, bár konkrét megjelenési formája lehet a termékhez mellékelt dokumentum is. Igen lényeges, hogy a termékjellemzõk megállapításához szükséges vizsgálati módszereket is szabványosítani kell! A hatékony fogyasztóvédelemhez azonban jogi elõírásokra is szükség van. Egyes esetekben jogszabály rögzíti, hogy milyen adatokat kell a terméken feltüntetni, a vizsgálati módszerek azonban többnyire a jogszabály által hivatkozott szabványokban találhatók meg. Más esetekben a hivatkozott szabványok tartalmaznak az adatközléssel kapcsolatos minden elõírást. Gazdaságosság és hatékonyság Ez egy olyan kategória, amely három fontos fogalmat is magába foglal. Mindezek együtt gazdaságos anyag-, energia- és emberierõforrás-felhasználást, továbbá ipari méretû tömegtermelést és kereskedelmet tesznek lehetõvé. 14

A választékrendezés által az alkatrészek és termékváltozatok száma a leglényegesebb igényeknek megfelelõen, optimálisan csökkenthetõ. Ez tehát egy ésszerû választékcsökkentést jelent. Így lefedhetõk a leggyakoribb igények, ugyanakkor gazdaságos gyártás és kereskedelem valósítható meg. Például a csõtermékek átmérõi értelmesen meghatározott, nagyobb méretlépcsõk szerint változnak, nem pedig mm-enként. A csereszabatosság révén a termék, alkatrész egy másik helyett alkalmazható, mert ugyanazoknak a követelményeknek fog megfelelni. Például a zsebrádióban használható ceruzaelemek is csereszabatos termékek, egy meghatározott elemtípus esetén mindegy, hogy melyik gyártó milyen márkanevû termékét használjuk. A kompatibilitás révén különbözõ termékek egymáshoz vagy valamilyen hálózathoz csatlakoztathatók. Az együttes használat során is megfelelnek a rájuk vonatkozó követelményeknek, és közben nem lépnek fel közöttük káros kölcsönhatások. A csatlakoztatás lehet méretbeli (pl. a ceruzaelemek mérete legyen összehangolva az elemfészek méretével) és/vagy funkcionális (pl. a ceruzaelemek a készülék mûködtetéséhez megfelelõ feszültséget adjanak le). Megfelelõ kommunikáció, kölcsönös megértés a gazdaság szereplõi között Ez a célkitûzés a fogalmak és jelek következetes, egyértelmû alkalmazásával, azonos mértékegységek használatával, és – a vizsgálati körülmények rögzítése révén – a mûszaki követelmények azonos értelmezésével valósítható meg. Mindezek eredményeképp a kereskedelmi partnerek közötti kapcsolat megfelelõen átlátható. Léteznek olyan szabványok, amelyek alapvetõen ezt a célt szolgálják (pl. terminológiai szabványok, rajzjelekkel-szimbólumokkal foglalkozó szabványok). Az ilyen speciális szabványokon túl majd minden szabványban találunk fogalommeghatározásokat és/vagy vizsgálati módszereket. A szabványos fogalmak mellett különösen fontos a vizsgálatok körülményeinek pontos rögzítése, mert a követelmények csak a hozzájuk rendelt vizsgálati módszerrel együtt tekinthetõk egyértelmûnek! A vizsgálatok bármely elemének megváltoztatása befolyásolja a végeredményt, és ily módon közvetetten enyhítheti vagy szigoríthatja a követelményt! Ha egy termékjellemzõre számszerû követelményt adnak meg, akár életveszélyes is lehet az elõírt vizsgálati módszertõl való eltérés. Ily módon ugyanis pl. egy termék szilárdsági jellemzõjére nagyobb értéket is kaphatunk annál, mint amivel az ténylegesen rendelkezik. Nemzetközi kereskedelem Megfelelõ kommunikációra nemcsak egy ország nemzetgazdaságán belül van szükség, hanem különbözõ országok között is. Ma már egyetlen nemzetgazdaság 15

sem mûködhet elszigetelten, termékeinek külföldi értékesítésére és nemzetközi ipari együttmûködésre egyaránt szüksége van. A nemzetközi kereskedelem elõtt a vámrendszer, továbbá az eltérõ jogszabályok és szabványok jelenthetnek akadályokat. A szabványok összehangolása által, a kereskedelem ún. mûszaki akadályainak elhárításával, megszüntethetõk az egyes országok eltérõ értelmezésébõl és gyakorlatából adódó korlátok. Ez csak oly módon valósítható meg, hogy a szabványosítás kilép a nemzeti keretek közül. Ezért jöttek létre a nemzetközi és európai szabványügyi szervezetek. Az elõbbiek következménye, hogy az Európai Unió tagországaiban a nemzeti szabványok egyre nagyobb hányada európai és nemzetközi szabvány. 1.3.3. Melyek a szabványosítás alapelvei? A szabványosítás – gyakorlati szempontból legfontosabb – alapelvei a következõk szerint foglalhatók össze: Önkéntesség Ennek az alapelvnek kettõs jelentése van. Egyrészt a szabványok kidolgozásában a részvétel nem kötelezõ, másrészt a szabványok alkalmazása is önkéntes. Ez az alapelv csak 1994 óta érvényesül a hazai szabványosításban. Részben a több évtizedes más irányú korábbi beidegzõdések, részben a téma fontossága miatt az alapelvet az 1.3.4. pontban részletesen értelmezzük. Nyilvánosság és nyitottság A szabvány kidolgozása már a kezdeti fázisban és egész folyamatában is nyilvános, a kész szabványnak pedig lényegi jellemzõje, hogy közzétették. A nyilvánosságot szokás áttekinthetõségnek is nevezni. A nyitottság azt jelenti, hogy minden érdekelt félnek joga van részt venni a kidolgozásban (önkéntes alapon). Ez nemzeti szinten a különbözõ érdekcsoportokat jelenti, nemzetközi és regionális (európai) szinten pedig a tagországokat. Közmegegyezés A közmegegyezés olyan általános megegyezés, amelynek jellemzõje, hogy a lényeges kérdésekben az érdekeltek egyetlen jelentõs csoportjának sincs fenntartott ellenvéleménye. A közmegegyezéshez vezetõ eljárás során igyekeztek minden érdekelt véleményét figyelembe venni, és megoldást találni minden ütközõ álláspontra. A közmegegyezés azonban nem jelent feltétlenül egyhangú véleményt. A gyártók, kereskedõk, hatóságok stb. az általuk képviselt kör érdekeit viszik be a szabványosításba, és a kölcsönös egyeztetések során optimális megoldást alakítanak ki. Az ily módon létrejött megegyezés során elõfordulhat, 16

hogy a résztvevõk csekély hányadának fenntartásai vannak a szabvány egyes (általában kevésbé fontos) részeivel szemben, de ez nem tekinthetõ a konszenzus hiányának. Az önkéntes szabványok érvényesülését éppen az garantálja, hogy tartalmukról az érdekeltek (önként) megegyeztek. Tárgyszerûség A szabványnak jól körülhatárolt területen lényegre törõnek és egyértelmûnek kell lennie. A szabvány alkalmazása elõtt feltétlenül tisztázni kell, hogy az adott szabvány mire vonatkozik és mire nem. Errõl a szabvány elején találhatók információk (elõszó, alkalmazási terület stb.). Csak akkor érdemes a szabvány részletes tanulmányozására idõt fordítani, ha elõtte meggyõzõdtünk arról, hogy az egyértelmûen a minket érdeklõ mûszaki problémára vonatkozik. Ellentmondás-mentesség és összefüggõség Az ellentmondás-mentességet három szinten is biztosítani kell: az adott szabványon belül, a szabvány és más szabványok között, továbbá a szabvány és a jogszabályok között. A szabványoknak összefüggõ rendszert kell alkotniuk, és megfelelõen illeszkedniük kell egymáshoz úgy, hogy ne legyenek ütközések, átfedések, és lehetõleg hiányok sem. Ezért kerülni kell az ismétléseket: egy meghatározott témát csak egyszer kell szabványosítani, más szabványokban már csak hivatkozni kell rá. Új szabvány bevezetése esetén, az ütközõ régi szabványokat egyidejûleg vissza kell vonni. A nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes! Alkalmazkodás a tudomány, a mûszaki gyakorlat és a tapasztalat általános eredményeihez, figyelembe véve a gazdasági adottságokat A tudomány és a technika élenjáró, legújabb eredményei általában csak szûk körben ismertek és használatosak, továbbá kevés még a velük kapcsolatos tapasztalat is. Ezért a szabványok nem ezt a szintet, hanem a tudomány és technika olyan, széles körben elismert, letisztult eredményeit tükrözik, amelyek már átmentek a gyakorlatba és általánosan megkövetelhetõk, figyelemmel a gazdasági adottságokra is. Részben ebbõl az alapelvbõl következik, hogy a szabványok olyan dokumentumnak tekinthetõk, amelyek az adott idõszakban megtestesítik az ún. „elvárható gondosság” szintjét, amelynek a bírósági gyakorlatban van jelentõsége. 1.3.4. Hogyan kell értelmezni a szabványok önkéntességét a gyakorlatban? Az eddig elmondottakból már érzékelhetõ, hogy a szabványok alkalmazásával kapcsolatban az egyik legfontosabb kulcskérdés az önkéntesség. Hazánkban a korábbi gyakorlathoz képest ez mindenki számára nehezen megemészthetõ újdonsá17

got jelentett. Sokakban merült fel a kérdés, miért is van erre egyáltalán szükség, és akkor mit kell ezután csinálni? Ugyanakkor léteztek egy idõszakban jogszabállyal kötelezõvé tett szabványok, majd ezek is megszûntek. Számosan úgy gondolják, hogy most aztán következmények nélkül mindenki azt tehet, amit csak jónak lát, holott ez – különösen az építõiparban – egyáltalán nem így van! Mind laikusok, mind szakemberek részérõl többször felmerült az utóbbi idõben az a kérdés, hogy számonkérhetõk-e az épületek hangszigetelésére vonatkozó, szabványban rögzített követelmények (MSZ 15601-1:2007 Épületakusztika. 1. rész: Épületen belüli hangszigetelési követelmények; MSZ 15601-2:2007 Épületakusztika. 2. rész: Homlokzati szerkezetek hangszigetelési követelményei). Amikor a beköltözõ lakók kifogásolják a megvásárolt új lakások hangszigetelési hiányosságait, akkor a kivitelezõ, a beruházó rendszerint azzal hárítja el a reklamációt, hogy nem elõírás a hangszigetelés. Ha a lakó esetleg hallott már arról, hogy létezik valamilyen szabvány a lakások hangszigetelési követelményeirõl, akkor a válasz az, hogy a szabványok alkalmazása önkéntes, ezért nyugodtan figyelmen kívül hagyhatók. Az elõbbi gondolatmenetre alapozva egyes beruházókban felmerülhet az igény, hogy költségcsökkentési okokból eleve a szabványban elõírtnál kisebb hangszigetelõ képességû épületet terveztessenek (már ha egyáltalán ismerik a szabványt, vagy a tervezõ erre felhívta a figyelmüket). Már most elõre kell bocsátani, hogy a lakások hangszigetelésére vonatkozó, szabványban rögzített követelmények egyértelmûen számonkérhetõk, a megvalósított épület hangszigetelési tulajdonságai nem lehetnek rosszabbak a szabványban elõírtnál. Ezért a beruházó, építtetõ sem dönthet úgy, hogy a szabványnak nem megfelelõ épületet terveztet, ilyen megbízást jogszerûen nem lehet elvállalni. Mindez az önkéntesség helyes értelmezésébõl, illetve a jogszabályok szabványhivatkozásaiból következik. Az önkéntességgel e fejezetben foglalkozunk, a jogszabályok szabványhivatkozásait késõbbiekben (l. 1.3.6., 1.9.) fogjuk ismertetni. A szabványok önkéntes jellege abból az alapvetõ szándékból fakad, hogy a tudomány és technika fejlõdését ne akadályozzák kötelezõ elõírások. Ha egy gyártó a mûszaki fejlesztés eredményeképp újszerûbb megoldásokat, eljárásokat akar alkalmazni, mint amilyeneket a szabványok tartalmaznak, akkor eltérhet a szabványtól, mert az nem kötelezõ. Lehetséges, hogy egy fejlettebb, élenjáró technológia éppen újszerûsége miatt nem értelmezhetõ a meglévõ szabványok szerint. A szabványok önkéntes alkalmazása azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a szabványokban rögzített követelményektõl negatív értelemben el lehet térni. Ennek a kérdésnek az értelmezése során abból kell kiindulni, hogy a szabványok – a szabványosítás egyik alapelvének megfelelõen – a tudomány és technika olyan, széles körben elismert eredményeit testesítik meg, amelyekkel kapcsolatban már elegendõ tapasztalat áll rendelkezésre, átmentek a mindennapi gyakorlatba, és a gazdasági élet átlagos szereplõitõl is megkövetelhetõk. 18

Nyilvánvaló, hogy egy vadonatúj, élenjáró mûszaki-tudományos eredmény nem rendelkezik ezekkel az ismérvekkel, és már csak azért sem lehet szabványosítva, mert a szabványok kidolgozása, a demokratikus közmegegyezés kialakítása hoszszú, többéves folyamat. (Ez különösen igaz a nemzetközi és az európai szabványosításra, ahol a közmegegyezést a különbözõ tagországok között kell létrehozni.) Az önkéntes szabványalkalmazás annak a ténynek az elismerése, hogy egy adott követelmény többféle módon is teljesíthetõ, nem csak a szabványokban rögzített megoldásokkal. A szabványostól eltérõ, új mûszaki megoldások azonban, értelemszerûen nem eredményezhetnek visszalépést egy adott követelmény teljesítésében, azaz pl. nem csökkenhet a termék rendeltetésre való alkalmassága vagy biztonsága. Az önkéntesség ilyen módon való értelmezése szerint a szabványtól való eltérésnek két lényeges következménye van: • Az önkéntesen alkalmazandó szabványtól minden különösebb engedély nélkül el lehet ugyan térni, de a szabványostól eltérõ terméknek, eljárásnak, szolgáltatásnak legalább azt az eredményt kell nyújtania, mint amelyet a szabvány betartása biztosított volna. • A szabványtól való eltérés általában valamilyen többlet bizonyítási kötelezettséget von maga után, fõleg akkor, ha a szabványra jogszabályban hivatkoztak! Ez pedig növeli a költségeket és az idõszükségletet akár tervezésrõl, akár gyártásról agy kivitelezésrõl van szó. Például a nem szabványosított építési termékek megfelelõségének értékelése nem oldható meg viszonylag egyszerûen, valamely szabvány szerinti vizsgálatokkal, hanem költségesebb és hosszadalmasabb eljárásra van szükség, mert a gyártónak még egy egyedi mûszaki specifikációt is ki kell dolgoztatnia termékére. Bár a szabványok alkalmazása önkéntes, valójában azt kell megfontolni – figyelemmel az elõbbi következményekre –, hogy egyáltalán érdemes-e az önkéntes szabványtól eltérni. Általánosságban megállapítható ugyanis, hogy valamely követelmény teljesítését akkor lehet a legkisebb költség- és idõráfordítással bizonyítani, ha az érvényes nemzeti szabványok szerint járunk el. Hangsúlyozottan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a szabványok ugyan önkéntesek, de mégsem hagyhatók figyelmen kívül, azoktól negatív értelemben nem lehet eltérni. Ez különösen egyértelmû akkor, ha a szabványokra kifejezetten hivatkoznak, ilyenkor alkalmazásuk gyakorlatilag szinte „kötelezõvé” válik. Ezért ismernünk kell a hivatkozások különbözõ módjait és eseteit. 1.3.5. Melyek a szabványokra való hivatkozás módjai? A hivatkozás konkrétságától függõen háromféle módon lehet hivatkozni a szabványokra (ill. általában a mûszaki specifikációkra): • Évszámmal (dátummal) ellátott (merev) hivatkozás. Ebben az esetben a szabvány teljes hivatkozási számát meg kell adni, amelyben – a végén kettõsponttal elválasztva – ott van a szabvány kiadási éve (pl. MSZ 15601-1:2007). 19

Ha évszámmal hivatkoznak egy szabványra, akkor az idézett, évszámmal meghatározott kiadást kell alkalmazni. Ezért szokás ezt merev hivatkozásnak is nevezni. Amennyiben ilyen szabványhivatkozás található egy jogszabályban, a szabvány korszerûsítése és újabb kiadása esetén a jogszabályt is módosítani kell, ha a jogalkotók szándéka az, hogy a hivatkozás a továbbiakban a szabvány korszerûsített változatára vonatkozzon. • Évszám (dátum) nélküli (rugalmas) hivatkozás. Az évszám nélküli hivatkozásban nem szerepel a szabvány kiadásának éve, azaz a szabványnak csak az azonosító jelzetét adják meg (pl. MSZ 15601-1). Ekkor a hivatkozás mindig a szabvány legutolsó, érvényes kiadására vonatkozik (beleértve bármely módosítást is). Ezért szokás ezt rugalmas hivatkozásnak is nevezni. Ez a hivatkozási mód a szabvány alkalmazója számára feladatot és felelõsséget jelent (az érvényes kiadás meghatározása)! Jogszabályban található rugalmas hivatkozás esetén a szabvány korszerûsítése és új kiadása egyúttal automatikusan a jogszabály módosítását is eredményezi, mert a jogszabály ily módon, mindig a szabvány érvényes szövegére hivatkozik. • Általános hivatkozás. Általános hivatkozás esetén a szabványokat nem sorolják fel konkrétan (a hivatkozási számukkal vagy az azonosító jelzetükkel), hanem általánosságban, szövegesen utalnak az adott tárgykörben létezõ nemzeti szabványokra. Általános hivatkozás alatt a szakterület összes érvényes szabványának legutolsó szövegváltozatát kell érteni, a szabványalkalmazás idõpontjában. Ezek meghatározása a szabványalkalmazó feladata. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ilyen hivatkozási mód esetén lehet, hogy a szabványok köre nagyobb, mint ha listaszerûen sorolnak fel konkrét szabványokat, továbbá a szabványok állománya is folyamatosan változik. Mindezek a körülmények más hivatkozási módoknál több feladatot és felelõsséget rónak a szabványalkalmazókra. A jogszabályokban egyre gyakrabban találhatók általános hivatkozások! A hivatkozás szigorúsága szerint mindhárom hivatkozási mód esetén beszélhetünk kizárólagos hivatkozásról, illetve példaként való hivatkozásról: • kizárólagos hivatkozás esetén csak és kizárólag a hivatkozott szabvány fogadható el a jogszabályban szereplõ követelmény kielégítésére (kötelezõ szabvány); • példaként való hivatkozás esetén a hivatkozott szabvány szerinti megoldás egy elismert, lehetséges módja a jogszabályban szereplõ követelmény kielégítésének, de más megoldások is elképzelhetõk. A példaként való hivatkozás azonban kijelöl egy kielégítõnek tekinthetõ teljesítményszintet, amely más megoldások esetén is irányadó. Ez egyértelmûen azt jelenti, hogy a szabványostól eltérõ megoldásoknak legalább azt a színvonalat kell biztosítaniuk, mint amelyet a példaként hivatkozott szabvány eredményezett volna. 20

1.3.6. Milyen esetekben hivatkozunk a szabványokra? A mûszaki szabályozási rendszer két fõ eleme – a jogszabály és a szabvány – között a hivatkozások által alakíthatók ki a szükséges kapcsolatok, de nem csak jogszabályban lehet szabványra hivatkozni. A szabványokra való hivatkozásnak – és így a gyakorlatilag szinte „kötelezõ” alkalmazásnak – négy fõ területe van. Jogszabály szabványra hivatkozik Ez a legfontosabb hivatkozási forma, módja azonban alapvetõen megváltozott a szabványosításról szóló törvény módosítását követõen. A módosítás ténye széles körben ismertté vált, tartalmát azonban általában tévesen értelmezik. A változás kiindulóoka az volt, hogy az MSZT felvételi kérelmével kapcsolatban az európai szabványügyi szervezetek 2001 tavaszán auditálási eljárást folytattak le. Ennek egyik megállapítása szerint elfogadhatatlanul sok a jogszabállyal kötelezõvé tett szabvány. Ezt követõen, a nemzeti szabványok kötelezõ alkalmazásának megszüntetésérõl szóló 2283/2001. (X. 5.) Korm.határozatban két feladatot is megszabott a kormány. Egyrészt felhívta az érintett minisztereket, hogy intézkedjenek az általuk kötelezõvé tett szabványok kötelezõ jellegének megszüntetésérõl, 2001. december 31-ig. Másrészt a miniszterek feladatává tette, hogy új miniszteri rendeletekkel gondoskodjanak a nemzeti szabványokra való hivatkozásról, az Európai Unióban alkalmazott eljárásnak megfelelõen. (A korábbi miniszteri rendeletek visszavonásával és az újak kiadásával elõálló helyzetet tematikai okokból az 1.9. alfejezetben tekintjük át.) A kormányhatározatból következõen szükségessé vált a nemzeti szabványosításról szóló törvény módosítása is. A továbbiakban a törvénymódosítással foglalkozunk.

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. tv.-t módosította a 2001. évi CXII. tv., a módosítás 2002. január 1-jétõl lépett hatályba. A szabványosításról szóló törvény korábban azt mondta ki, hogy: „a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve, ha jogszabály kötelezõen alkalmazandónak nyilvánítja.” A törvény tehát a korábbiakban lehetõvé tette jogszabályokban a kizárólagos hivatkozást (ez volt a jogszabállyal kötelezõvé tett szabvány). Ezzel szemben, módosítása óta a törvény azt rögzíti, hogy „a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes.” A módosítás hatálybalépését követõen tehát már nem lehet szabványt jogszabállyal kötelezõvé tenni. A módosítás szerint azonban jogszabály továbbra is hivatkozhat szabványra oly módon, hogy kimondja, meghatározott szabványok alkalmazása esetén a jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. A módosított törvény 6. §-ának (2) bekezdése szerint: „Mûszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek.” Ez a megfogalmazás tulajdonképpen a példaként való szabványhivatkozást írja le! A törvény tehát a továbbiakban, jogszabályokban csak a példaként való hivatkozást engedi meg. Így a hivatkozott szabvány egy elismert, lehetséges megoldásnak tekinthetõ a jogszabály követelményeinek kielégítésére. A jogszabály és 21

az abban foglalt követelmények kötelezõek, a szabvány alkalmazása azonban nem. Ezért minden különösebb engedély nélkül választható a szabványostól eltérõ megoldás is. Ha azonban nem élünk a felkínált lehetõséggel (a hivatkozott szabvány alkalmazása), akkor más módon kell bizonyítani, hogy kielégítjük a jogszabály elõírásait. Az ilyen jogszabályokban ezért általában rendelkeznek arról is, hogy milyen eljárást kell követni akkor, ha a szabványostól eltérõ mûszaki megoldás készül. Ez esetben többnyire külsõ közremûködõre (vizsgáló, tanúsító szervezet, szakértõ stb.) is szükség van. Tekintettel arra, hogy a hivatkozott szabvány a jogszabály követelményeit kielégíti, megállapítható, hogy a szabványostól eltérõ megoldásnak is legalább egyenértékûnek kell lennie a szabványossal, mert ellenkezõ esetben magát a jogszabályt nem tartjuk be. A jogszabállyal kötelezõvé tett szabványok megszûnése – a közhiedelemmel ellentétben – egyáltalán nem azt jelenti, hogy megszûnt volna a jogszabályokban a szabványokra való hivatkozás. Csak a hivatkozás módja változott meg (kizárólagos hivatkozás helyett példaként való hivatkozás). A szabványok alkalmazóira azonban a példaként való hivatkozás továbbra is különbözõ feladatokat ró (l. az 1.9. alfejezetet). A jogszabályokban mind az évszámmal ellátott, mind az évszám nélküli, mind az általános hivatkozás elõfordulhat. Számítani kell azonban arra, hogy növekedni fog az általános hivatkozások szerepe. Hivatkozás szerzõdések keretében A szerzõdésben hivatkozott szabványok a szerzõdõ felekre kötelezõek, de ezt a kötelezõ alkalmazást a felek közös megegyezéssel, önként vállalják, nem pedig külsõ kényszer hatására. Figyelembe kell azonban venniük, hogy csak olyan szabványokat emelhetnek be a szerzõdésbe, amelyek alkalmazása nem ellentétes a jogszabályok elõírásaival. Ha jogszabály hivatkozik valamely szabványra, akkor a szerzõdésbe nem kerülhet olyan másik szabvány, amely nem biztosítja legalább ugyanazt az eredményt. Ez a meggondolás vonatkozik azokra az esetekre, amikor a megbízó esetleg ragaszkodik bizonyos külföldi szabványok szerzõdésbe foglalásához. Ekkor vizsgálni kell, hogy a külföldi szabvány legalább egyenértékû-e a jogszabályban hivatkozott magyar nemzeti szabvánnyal. Ha az egyenértékûség nem bizonyítható, akkor a külföldi szabványt nem szabad szerzõdésbe foglalni, és jogszerûen nem alkalmazható a tervezés/kivitelezés során! A szerzõdések kapcsán másik gyakori probléma, hogy rutinszerûen hivatkoznak a minõségi osztályokra anélkül, hogy ennek a megalapozottságát leellenõriznék. Az 1.3.2. pontban a rendeltetésre való alkalmasságnál már jeleztük, hogy az érvényes termékszabványok többsége ma már ilyen minõségi osztályokat nem alkalmaz! Léteznek azonban még minõségi osztályok a kész szerkezetekre vonatkozó szabványokban (pl. MSZ-04-803 szabványsorozat az építõ- és szerelõipari épületszerkezetekre). 22

Az Európai Unió tagországaiban a közbeszerzésekre vonatkozó ajánlati felhívásokban általában hivatkozni kell a szabványokra. A szerzõdésekben elvileg mindhárom hivatkozási mód elõfordulhat, de a leggyakoribb, hogy a szabványokat a szerzõdés mellékletében listaszerûen felsorolják akár évszámmal, akár évszám nélkül. Szabvány hivatkozik szabványra Az ellentmondás-mentesség és összefüggõség érdekében a kapcsolódó szabványok egymásra hivatkoznak. Ha döntöttünk egy adott szabvány alkalmazása mellett, akkor abból szükségképpen következik, hogy feltétlenül használnunk kell az abban hivatkozott más szabványokat is. Ezért meg kell nézni, hogy az adott szabvány milyen más szabványokra hivatkozik. Ezt rendszerint külön fejezetben sorolják fel, de esetenként a folyamatos szövegben is találunk hivatkozásokat. Ezeket úgy kell értelmezni, hogy automatikusan az alkalmazás körébe vonják a hivatkozott szabványokat. A szabványokban az évszámmal ellátott és évszám nélküli hivatkozási módokkal találkozhatunk. Hivatkozás bírósági perek esetén Ha a bíróságnak olyan mûszaki kérdésben kell állást foglalnia, amelyrõl a szerzõdõ felek külön nem állapodtak meg, és jogszabály sem rendezi, akkor a joggyakorlat abból indul ki, hogy a szállítónak „elvárható gondossággal” kell eljárnia, a tudomány és technika elismert szabályai szerint. Ezt a színvonalat viszont – a bírósági gyakorlat által is elfogadott módon – általában a szabványok képviselik. (A szabvány optimális megoldást testesít meg, továbbá alkalmazkodik a tudomány és technika elismert eredményeihez.) A bíróság tehát megvizsgálja, hogy van-e olyan szabvány, amely választ ad a vitatott kérdésre. Ha ilyen létezik, akkor a szabvány elõírásait tekintik mérvadónak, annak ellenére, hogy az alkalmazása önkéntes. A szabványtól eltérõ megoldás esetén bizonyítani kell, hogy az legalább egyenértékû a szabványossal. A bírósági eljárás során a tervezés, illetve kivitelezés idején az adott szakterületen érvényben volt szabványokat veszik alapul.

1.4. A nemzeti szabványosítás hazai mûködési rendje A szervezett szabványosítás hazánkban is a 19–20. század fordulóján kezdett kialakulni. 1867-ben hozták létre a Magyar Mérnökegyesületet, amely késõbb az építészeket is a körébe vonva, 1872-ben a Magyar Mérnök- és Építész Egyletté alakult át (MMÉE). Ennek egyik elnöke volt Ybl Miklós. 1900-ban megalakult a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE). Mindkét szakmai szervezet feladatának tekintette az egységesítést, és szabványokat is kiadtak. 1921-ben létrejött a Magyar Ipari Szabványosító Bizottság, majd 1933-ban létrehozták a Magyar Szabványügyi Intézetet (MSZI). Az

23

Intézet több átszervezés és felügyeleti szerv váltás után, 1951-ben a Magyar Szabványügyi Hivatal nevet vette fel (MSZH). 1963-64-ben 48 ágazati szabványközpontot hoztak létre, így 1994-ig az országos hatáskörû, állami szabványosítás rendszere többszintû volt. A Magyar Szabványügyi Hivatal (MSZH) által kiadott magyar szabványok mellett léteztek ágazati érdekeket képviselõ ún. ágazati szabványok is, amelyek az ágazati szabványosítási központokban készültek. Ezeket az illetékes miniszter adta ki (pl. MSZ04- jelzettel az építésügyi, MSZ-07- jelzettel a közlekedési, MSZ-13- jelzettel a környezetvédelmi ágazati szabványokat stb.). Mind a magyar szabványok, mind az ágazati szabványok országos hatályúak, és a jogszabályokhoz hasonlóan, kötelezõek voltak. Mind a Magyar Szabványügyi Hivatal, mind az ágazati szabványosítási központok, kormányzati irányítás alatt álló, költségvetésbõl mûködõ szervezetek voltak. Az Európai Unió joggyakorlatához való közelítés érdekében, egy átmeneti idõszakra a 42/1994. (III. 25.) Korm.rendelet szabályozta a szabványosítás kérdéseit. Ez a jogszabály bevezette az egyszintû nemzeti szabványosítás rendszerét. Ekkor megszüntették a különbözõ ágazati szabványosítási központokat, és feladatkörüket az MSZH vette át. A korábban kiadott ágazati szabványokat vagy felvették a nemzeti szabványok rendszerébe, vagy hatályon kívül helyezték azokat. A továbbiakban nemzeti szabvány kiadására csak a Magyar Szabványügyi Hivatal volt jogosult. Igen lényeges változás volt az is, hogy a rendelet megszüntette a nemzeti szabványok alkalmazásának kötelezõségét. Az MSZH azonban egyelõre még megtartotta államigazgatási státusát.

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. tv. hatálybalépése után – a Nyugat-Európai országok gyakorlatához igazodva – hazánkban is alapvetõen megváltozott a szabványosítás rendszere. A Magyar Szabványügyi Hivatal megszûnését követõen, a törvény alapján 1995. szeptemberében megalakult a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT), amely már nem állami hivatal. Az MSZT önkormányzattal és nyilvántartott, önkéntes tagsággal rendelkezõ, az államigazgatástól független (de törvényességi felügyelet alatt álló), közhasznú tevékenységet végzõ köztestület, amely önállóan, nonprofit módon gazdálkodik. Ezért az MSZT költségvetési támogatást csak a különbözõ nemzetközi kötelezettségeinek a teljesítéséhez kap (tagdíjak nemzetközi és regionális szervezetekben), egyébként magának kell gondoskodnia mûködési költségeinek fedezetérõl. Ezért a szabványok kidolgozását meg kell rendelni, és a megbízónak a pénzügyi fedezetrõl is gondoskodnia kell. A szabványosítással az Európai Unió tagországaiban is önkéntes magánjogi szervezetek foglalkoznak, amelyeket azonban az egyes országok kormányai a nemzeti szabványok kizárólagos kibocsátójaként ismernek el. Ennek megfelelõen a nemzeti szabványosításról szóló törvény hazánkban az MSZT-t ismeri el kizárólagos joggal rendelkezõ nemzeti szabványügyi szervezetnek. Így az MSZT joga a magyar nemzeti szabványok kidolgozása, módosítása, elfogadása, továbbá közzététele, visszavonása és forgalmazása. Az MSZT tagja lehet bármely jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdálkodó szervezet, amely az alapszabályt magára nézve kötelezõnek elfogadja, és eleget tesz tagdíjfizetési kötelezettségének. 24

Lényeges gyakorlati kérdés, hogy hol készülnek a szabványok, hová forduljunk, ha szabvánnyal kapcsolatos értelmezési problémánk vagy észrevételünk van? A szakmai munka az MSZT-ben a nemzeti szabványosító mûszaki bizottságokban folyik (MSZT/MB). A nemzeti szabványosító mûszaki bizottságok az MSZT legfontosabb szakmai alapegységei. Önkéntes alapon szervezõdnek, és egy-egy meghatározott szakterület szabványosítási feladatait látják el operatívan és felelõsséggel. Az MSZT tagjai bármely mûszaki bizottságba delegálhatnak képviselõt egy szavazati joggal (továbbá a legfelsõ döntéshozó szervezetben, a közgyûlésen is egy szavazattal rendelkeznek). A mûszaki bizottságok állítják öszsze a szabványok kidolgozásának, módosításának, átdolgozásának, visszavonásának stb. munkaprogramját, valamint ezekben a bizottságokban történik a szabványjavaslatok részletes megtárgyalása és elfogadása. Az MSZT/MB élén elnök áll, akit a tagok maguk közül választanak. A szabványosítási tevékenység zavartalan végzését az ügyintézõ szervezet biztosítja. Feladata az MSZT mûködéséhez szükséges igazgatási és szervezési tevékenység ellátása (többek között a mûszaki bizottságok megfelelõ mûködtetése). A mûködési rend megértéséhez világosan el kell különíteni az MSZT-tagok delegáltjainak és az ügyintézõ szervezet dolgozóinak a jogállását és a hatáskörét. Az MSZT tagjai (illetve azok képviselõi) vesznek részt a közgyûlés, más irányító szervezetek és a mûszaki bizottságok munkájában, és ott döntéseket hoznak. Azok a személyek, akiket egy-egy MSZT tag delegált a közgyûlésbe, illetve bármely mûszaki bizottságba, az MSZT-vel nincsenek munkaviszonyban, hanem az õket küldõ cég dolgozói vagy megbízottjai. Az ügyintézõ szervezet dolgozóinak az a feladata, hogy az elõbbi szervek munkájának szervezeti és infrastrukturális feltételeirõl gondoskodjanak, szabályszerû mûködésükhöz a megfelelõ hátteret biztosítsák. Az ügyintézõ szervezet dolgozói viszont a döntéshozatalban nem vehetnek részt. Mindez a mûszaki bizottságok munkájában oly módon jelentkezik, hogy a bizottság titkári teendõit, illetve a szabványkidolgozás menedzseri feladatait az ügyintézõ szervezet munkatársa látja el. Õ azonban a bizottság döntéseinél és a szabványkidolgozás konkrét kérdéseinél szavazati joggal nem rendelkezik, mert ezek a bizottsági tagok hatáskörébe tartoznak. Az ügyintézõ szervezet dolgozójának figyelnie kell viszont arra, hogy a bizottsági döntések összhangban legyenek a szervezetimûködési szabályokkal, továbbá a szabványkidolgozás módszertani elõírásaival.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a szabványokkal kapcsolatos bármely probléma érdemi megválaszolására és megoldására kizárólag az illetékes mûszaki bizottságon belül van lehetõség, ebben semmilyen más fórum, újság stb. sem kompetens! Elsõ lépésként azt kell megérdeklõdni, hogy az adott szabvány melyik mûszaki bizottság hatáskörébe tartozik. Ezt követõen meg kell keresni az MSZT székházában az ügyintézõ szervezetnek azt a munkatársát, aki a mûszaki bizottság titkára. Gyakorlatilag csak õ érhetõ el viszonylag könnyen, nem pedig a mûszaki bizottsági tagok, akik különbözõ cégeknél dolgoznak. Bár a titkár hatásköre mûszaki problémákra nem terjed ki, egyszerûbb, nyilvánvaló kérdéseket maga is megválaszolhat. Nehezebb problémák esetén felveszi a kapcsolatot az 25

MSZT/MB elnökével, aki dönt arról, hogy saját hatáskörében válaszol, vagy a kérdés jellege miatt szükségesnek tartja mûszaki bizottsági ülés összehívását, és ott vita lefolytatását.

1.5. A szabványosítás szintjei, hierarchiája, kapcsolatai, alkalmazási sajátosságai A nemzeti szabványosítás mellett a szabványosításnak léteznek más – alacsonyabb és magasabb – szintjei is. A szabványosítás szintjein belül megkülönböztethetjük a nemzeti kereteken belüli és azokon kívüli szinteket. A nemzeti szabványügyi szervezetek feladata hagyományosan a tisztán nemzeti szabványok kidolgozása és kiadása volt. A világban végbemenõ politikai és gazdasági integrációs folyamatok következtében, a globalizáció és a regionális együttmûködések jelentõségének növekedésével ez a feladatkör bõvült. A nemzeti szabványügyi szervezetek egyre fontosabb feladatává válik a kapcsolattartás és a nemzeti érdekek képviselete a nemzetközi, illetve regionális szabványügyi szervezetekben. A szabványosítás szintjeit és az egyes szintek közötti kapcsolatot, illetve a hierarchikus rendet az ábra szemlélteti. 1.5.1. Szabványosítás nemzeti kereteken belül A szabvány fogalommeghatározása, a szabványosítás céljai és alapelvei stb. az eddig elmondottaknak megfelelõen a nemzeti szabványra vonatkoztathatók maradéktalanul. Bár a nemzeti szabványok tekinthetõk a legfontosabb mûszaki specifikációknak, tágabb értelmezés szerint – nemzeti keretek között – a szabványkiadványok közé sorolhatunk más dokumentumokat is. Ismeretükre azért van szükség, mert mindennapi munkánk során a nemzeti szabványok mellett, gyakran ezeket a A szabványosítás szintjei és hierarchiájuk

26

kiadványokat is használnunk kell. A nemzeti szabványokhoz hasonlóan rájuk is lehet hivatkozni. Azt már most elõre kell bocsátani, hogy ezek a dokumentumok alacsonyabb hierarchikus szinten állnak mint a nemzeti szabvány, és alkalmazási lehetõségük esetenként erõsen korlátozott. • Vállalati szabványosítás A szabványosítás alsó szintje; a dokumentum típusa: vállalati szabvány, mûszaki feltétel, igazgatói utasítás stb. (a név nem meghatározott); a nyilvánosság számára általában nem hozzáférhetõ (a nyilvánosság nem elõírás); kidolgozók köre: egy vállalaton belül; alkalmazási kör: adott vállalaton belül. • Szakmai szabványosítás A szabványosítás középsõ szintje; a dokumentum típusa: mûszaki elõírás, mûszaki irányelv stb. (a név nem meghatározott); a nyilvánosság számára általában teljesen vagy korlátozottan hozzáférhetõ (a nyilvánosság nem elõírás); kidolgozók köre: egy szakterülethez tartozó vállalatok, magánszemélyek szakmai szövetségei, egyesületei; alkalmazási kör: szakmai csoportok, ennél bõvebb körben csak a felek kölcsönös megállapodása esetén. • Nemzeti szabványosítás A legmagasabb szint; a dokumentum típusa: nemzeti szabvány (a név meghatározott); a nyilvánosság számára teljes mértékben hozzáférhetõ (a nyilvánosság elõírás); kidolgozók köre: az összes érdekcsoport (gyártók, ipari felhasználók, fogyasztók, állami szervek, tudományos kutatók stb.); a kidolgozás államilag kizárólagosan elismert nemzeti szabványügyi szervezet keretein belül történik, részletesen szabályozott eljárási módon; alkalmazási kör: országos szinten. 1.5.2. A szabványosítási szintek hierarchiája, alkalmazási sajátosságai nemzeti kereteken belül A szabványosítás szintjei nemzeti kereteken belül hierarchikusan egymásra épülnek, ezek között meghatározó a nemzeti szabványosítás. A nemzeti szabványosítást a többi szabványosítási szint fölé emeli az a tény, hogy az MSZT jogilag elismert szabványügyi szervezet, míg az alacsonyabb szintû szervezeteknek a szabványosítás tekintetében jogi elismertségük nincs. A magasabb szinteken növekszik a folyamat nyitottsága és a nyilvánosság mértéke. A néhány tagból álló kisebb érdekcsoportoktól a nemzeti szabványosítás szintjén eljutunk az összes érdekeltig. A folyamat szabályozottsága is itt a legmagasabb, mert a vállalati és szakmai szabványok kidolgozására általában nincs részletes, írásban rögzített eljárás, míg a nemzeti szabvány kidolgozására és a nemze27

ti szabványügyi szervezet mûködésére mindig van. Bár az alkalmazás minden szint esetén önkéntes, a nemzeti szabványoknál lép fel a legerõteljesebb nyomás az alkalmazásra az elismertség, a kidolgozók széles köre és a szabályozott eljárási mód következtében. A nemzeti szabványnál alacsonyabb szintû dokumentumok kidolgozására elsõsorban akkor van szükség, ha egy adott területet a nemzeti szabványok nem szabályoznak, és nem is várható nemzeti szabvány készítése. További, gyakran elõforduló szituáció, hogy létezik nemzeti szabvány, de nem tér ki minden részletre, hanem csak keretjellegû elõírásokat tartalmaz. Általános szabály, hogy az alacsonyabb szintû dokumentum nem lehet ellentmondásban a magasabb szintûvel. Így a vállalati szabványok nem ütközhetnek a vállalaton kívüli szabványkiadványokkal, a szakmai irányelvek sem mondhatnak ellent a nemzeti szabványoknak, a nemzeti szabványok pedig nem lehetnek ellentétesek jogszabállyal. A nemzeti szabvány státusa egyértelmû. A szakmai és a vállalati szabványkiadványok esetén pedig nem a konkrét elnevezésen múlik, hogy a dokumentum hová sorolható be. Ez a kidolgozók és alkalmazók köre alapján határozható meg. Szakmai szabványkiadványokra példaként hozhatók az Épületszigetelõk, Tetõfedõk és Bádogosok Magyarországi Szövetsége által kiadott ÉMSZ Irányelvek vagy a Magyar Építõanyagipari Szövetség által kiadott MÉASZ Mûszaki Irányelvek. A kidolgozók és alkalmazók köre alapján ide sorolhatók a Magyar Útügyi Társaság (MAÚT) által készített és terjesztett Útügyi Mûszaki Elõírások is. Az ÉMSZ Irányelveken jól bemutatható a szakmai kiadványok szerepe, például a lapostetõk szakterületén. A lapostetõk kialakításához szükséges vízszigetelõ lemezekre léteznek egységes európai termékszabványok. Ezekben megszabják a termékjellemzõket, követelményeket támasztanak, és – ahol szükséges – szinteket vagy osztályokat határoznak meg. Nincsen azonban szabványosítva a lapostetõk épületszerkezeti kialakítása, a tervezés és a kivitelezés elõírásrendszere. Ezek ugyanis a földrajzi helyzettõl, az éghajlattól függõen tagországonként eltérõek, tehát nemzeti hatáskörben maradnak. Ezeket a nemzeti elõírásrendszereket hagyományosan, más országokban is, az ÉMSZ-hez hasonló szakmai szövetségek dolgozzák ki. Az ÉMSZ elõírások tehát jellemzõen olyan szakterületekre vonatkoznak, amelyeket a szabványosítás nem fed le. Bár nem teljesen felelnek meg a mai értelmezésnek, jobb híján a szakmai szabványkiadványok közé lehet sorolni azokat a régi mûszaki irányelveket (MI) és mûszaki elõírásokat (ME) is, amelyeket egykor – az állami szabványosítás idõszakában – ágazati szabványközpontokban készítettek; és amelyek minisztériumi ágazati kiadványokként jelentek meg. Többségüket azonban szükséges volna korszerûsíteni, esetleg szabvánnyá átdolgozni. Nem megoldott a terjesztésük, mert ezek nem nemzeti szabványok, így gondozásuk és nyilvántartásuk nem tartozik az MSZT hatáskörébe, ma már viszont általában nincs gazdájuk. Ha bárki 28

rendelkezik még ilyen régi kiadványokkal és alkalmazni kívánja õket, akkor elõtte tájékozódnia kell, hogy a témában nem jelent-e meg az óta érvényes nemzeti szabvány, mert akkor már az a mérvadó. Az egykori ágazati szabványok (pl. az építésügy területén az MSZ-04- jelzetûek) azonban nem a szakmai szabványkiadványok közé tartoznak, mert azokat – ha nem lettek visszavonva – a nemzeti szabványok közé sorolták be! Így nem a szakmai szövetségek, hanem az MSZT hatáskörébe tartoznak. Vállalati szabvány kidolgozására általában olyan esetben kerül sor, ha a nemzeti szabvány a termékre vonatkozóan követelményrendszert és vizsgálati módszereket ír ugyan elõ, de nem tartalmaz konkrét szerkezeti megoldásokat, mert ezek kialakítása a gyártó feladata. A lényeg az, hogy a kész szerkezet hogyan áll ellen a különbözõ vizsgálati hatásoknak. Ilyen esetben a cég által kidolgozott részletes mûszaki megoldásokat célszerû saját használatra, „házon belül” dokumentálni. A vállalati szabványok nem csak a cégnél alkalmazott mûszaki-szerkezeti megoldásokra terjedhetnek ki. Lehetséges olyan dokumentum is, amely a megfelelõ végeredmény érdekében a gyártás vagy kivitelezés munkamûveleteit, körülményeit írja elõ részletesen a dolgozók részére (technológiai utasítás). A vállalati szabványok hatásköre azonban igen korlátozott! Lehet úgy is fogalmazni, hogy a vállalat belügye, mert a cégen kívül ezek általában nem használhatók fel hivatkozási alapként! Például a termék forgalomba hozatalához a nemzeti szabvány követelményeinek való megfelelõséget kell bizonyítani. Ezt nem helyettesíti az körülmény, hogy a termék megfelel a cégen belüli – mûszaki részletkialakításokra vonatkozó – házi elõírásoknak. Ha a termékre nincs nemzeti szabvány, akkor azt nem lehet vállalati szabvánnyal pótolni! Ilyen esetben az építési termékre egyedi mûszaki specifikációt kell kidolgoztatni, egy jogilag erre felhatalmazott külsõ szervezettel (l. az 1.7.5., 1.8.4., 1.8.5. pontokat). Nem szükségszerû, hogy egy adott szakterületen belül mindhárom szabványosítási szint egyaránt létezzen, mert ez az egyes szakmák sajátosságaitól függ. Ha viszont mindegyik dokumentumtípus kidolgozása indokolt, akkor a három szabványosítási szint általában oly módon épül egymásra, hogy az egyes kiadványok különbözõ részletességgel foglalkoznak egy adott témával. Így például a nemzeti szabvány csak általános elõírásokat tartalmaz, a szakmai szabványkiadvány adja meg a részletesebb elõírásokat, a vállalati szabvány pedig biztosítja ezek vállalati szintû teljesítésének feltételeit. 1.5.3. Szabványosítás nemzeti kereteken kívül A nemzeti kereteken kívüli szabványosítási szinteket azért kell megismernünk, mert a szabványosításban hangsúlyeltolódás figyelhetõ meg, és az Európai Unió tagországaiban a nemzeti szabványrendszert egyre inkább az európai és nemzet29

közi szabványok határozzák meg. Az egyes országok szabványosítási tevékenységében és szabványállományában egyre kisebb hányadot képviselnek a tisztán nemzeti kidolgozású szabványok. A tendencia az, hogy a szabványok kidolgozása nemzeti szintrõl átkerül a nemzetközi és regionális szintekre. E szabványügyi szervezetek tagországai közösen nemzetközi, illetve regionális szabványokat dolgoznak ki, majd a közmegegyezéssel elfogadott dokumentumokat beillesztik az egyes országok nemzeti szabványrendszerébe. • Nemzetközi szabványosítás A szabványok nemzetközi szintû (világméretû) összehangolását a nemzetközi kereskedelem fejlõdése és az ipari méretû tömegtermelés tette szükségessé, már a 20. század elején; a dokumentumok típusa: nemzetközi szabvány (ISO, IEC); szervezetei: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO), alapítva: 1946., tevékenységi területe a villamosságon és a távközlésen kívül mindenre kiterjed; Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC), alapítva: 1906., de 1947-óta vált igazán aktívvá, a villamossággal kapcsolatos szabványosítással foglalkozik; Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU), újabban a harmadik nemzetközi szabványügyi szervezetnek tekintik; a szabványok kidolgozása: mûszaki bizottságokban (pl. ISO/TC); bármelyik tagország részt vehet a munkában a tagország nemzeti szabványügyi szervezetén keresztül. • Regionális szabványosítás Egyes szûkebb földrajzi régiók gazdasági integrációs törekvéseinek megvalósítása érdekében jött létre a 20. század második felében, pl. arab országok, Latin-Amerika stb.; számunkra az európai szabványügyi szervezetek a fontosak, amelyeket az Európai Közösség (EK) és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) hozott létre; a dokumentumok típusa: európai szabvány (EN), európai elõszabvány (ENV) stb.; szervezetei: Európai Szabványügyi Bizottság (CEN), 1975-ben alakult, az elektrotechnika és a távközlés kivételével mindennel foglalkozik; Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC), 1973-ban alakult; Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI), 1988-ban jött létre, munkájában az EU és az EFTA tagországok mellett más országok, továbbá szakmai szervezetek közvetlenül is részt vehetnek; a szabványok kidolgozása: mûszaki bizottságokban (pl. CEN/TC), bármelyik tagország részt vehet a munkában a tagország nemzeti szabványügyi szervezetén keresztül.

30

1.5.4. A nemzetközi szabványok alkalmazási sajátosságai, kapcsolata a nemzeti szabványosítással A nemzeti szabványügyi szervezetekben (így az MSZT-ben is) a nemzetközi szabványok bevezetése érdekében ún. tükörbizottságok alakultak, amelyek teljes egészében lefedik pl. egy ISO/TC mûködési területét. Így egy ISO/TC által kidolgozott szabvány bevezetése a megfelelõ hazai nemzeti szabványosító mûszaki bizottság (MSZT/MB) hatáskörébe tartozik. A nemzetközi szabványügyi szervezetekkel a kapcsolat a hazai szabványügyi szervezeten (annak tükörbizottságain) keresztül jön létre, ily módon képviselhetõ a magyar álláspont is a nemzetközi szabványok kidolgozása során. A nemzetközi szabványosítás célja az egész világra kiterjedõ nemzetközi kereskedelem és ipari termelés elõsegítése. Az egyes tagországok azonban eltérõ adottságaik és fejlettségük miatt ebben különbözõ mértékben érdekeltek, illetve különbözõ mértékben tudnak részt venni. Ezért a tagországoknak nem kötelezõ a nemzetközi szabványok bevezetése, bevezetés esetén pedig lehetnek eltérések a nemzeti és nemzetközi szabvány között, ezt azonban külön jelezni kell: • az idt az azonos megegyezõségi fokozat jele: a magyar szabvány és az általa bevezetett nemzetközi szabvány mûszaki tartalma és szerkezete teljesen megegyezik; • az eqv a megegyezõ megegyezõségi fokozat jele: a magyar szabvány és az általa bevezetett nemzetközi szabvány mûszaki tartalma megegyezik, szerkezete azonban nem. A kölcsönös megfelelõség elve érvényesül, mert az eltérések lényegtelenek, ezért a magyar szabványt egyenértékûnek lehet tekinteni a nemzetközi szabvánnyal; • az neq a nem megegyezõ megegyezõségi fokozat jele: a magyar szabvány az általa bevezetett nemzetközi szabványhoz képest mûszaki eltéréseket tartalmaz, a kölcsönös megfelelõség elve nem érvényesül. Az ISO szabványt idt megegyezõségi fokozattal bevezetõ magyar nemzeti szabvány kibocsátói jele: MSZ ISO. Például az ISO 2041:1990 nemzetközi szabványt bevezetõ magyar nemzeti szabvány hivatkozási száma: MSZ ISO 2041:1995. Itt az évszám a magyar szabványként való közzétételt jelöli. Ebben az esetben tehát az ISO szabványt öt évvel késõbb vezették be magyar nemzeti szabványként, mint ahogy a forrásszabványt a nemzetközi szabványügyi szervezet kibocsátotta. Az elõbbi jelölésmódot nem minden nemzetközi szabványnál alkalmazták, tehát lehetnek olyan magyar nemzeti szabványok is, ahol ránézésre nem állapítható meg, hogy nemzetközi szabványból származnak. Akár a szabványban, akár a részletes szabványjegyzékben azonban ilyenkor is mindig beazonosítható a forrásszabvány.

31

1.5.5. Az európai szabványok alkalmazási sajátosságai, kapcsolata a nemzeti szabványosítással 1.5.5.1. Az európai szabványok nemzeti bevezetése Az európai szabványügyi szervezeteknek a nemzeti szabványügyi szervezet a tagja (kivétel az ETSI). A kapcsolat – a nemzetközi szabványosításhoz hasonlóan – tükörbizottságokon keresztül valósul meg. Az Európai Unió tagországaiban az egységes belsõ piac, az akadályok nélküli kereskedelem érdekében a nemzeti szabványok alapja az európai szabvány (EN). Ez azt jelenti, hogy a CEN/CENELEC tagországokban az európai szabványokat változatlan formában, nemzeti szabványként kötelezõ bevezetni, és ezzel egyidejûleg az ezekkel ellentétes korábbi nemzeti szabványokat vissza kell vonni. Az új európai szabvány bevezetésére megadott határidõ általában 6 hónap. A bevezetett szabvány csak teljesen azonos, idt megegyezõségi fokozatú lehet. Ezekben a kérdésekben tehát lényeges eltérések vannak az európai és a nemzetközi szabványügyi szervezetek gyakorlata között. Az európai szabványt idt megegyezõségi fokozattal bevezetõ magyar nemzeti szabvány kibocsátói jele: MSZ EN. Például az EN 12354-1:2000 európai szabványt bevezetõ magyar nemzeti szabvány hivatkozási száma: MSZ EN 12354-1:2000. Ebben az esetben az európai szabványt ugyanabban az évben vezették be magyar nemzeti szabványként, mint amikor azt a CEN forrásszabványként kibocsátotta. A CEN/CENELEC hivatalos nyelve az angol, a francia és a német. A kész európai szabványok is e három nyelven jelennek meg. Ha a szabványt további nemzeti nyelvre lefordítva adják ki, akkor a fordítás alapja bármelyik hivatalos változat (angol, német, francia) lehet. Idõ vagy pénz hiányában, illetve az érintettek szûk köre esetén gyakran alkalmazzák az ún. jóváhagyó közleményes bevezetés módszerét. Ez esetben az európai szabványt lefordítás nélkül vezetik be nemzeti szabványként. Ekkor mindig az angol nyelvû változatot kell magyar nemzeti szabványnak tekinteni. A jóváhagyó közleményes szabványoknak két fajtájával is találkozhatunk. Címoldalas bevezetés esetén készül egy magyar nyelvû címoldal, majd ezt követi az angol nyelvû változat. Jegyzékes jóváhagyó közlemény esetén a szabványhoz nem készül magyar nyelvû címoldal sem, csak a bevezetett szabvány magyarra fordított címét teszik közzé a Szabványügyi Közlönyben. Az új európai szabványok bevezetésére elõírt határidõn belül (6 hónap) a szabványok fordítással történõ bevezetése gyakorlatilag nem megoldható. Ez a tény is szükségessé tette – a többi teljes jogú taghoz hasonlóan – a jóváhagyó közleményes bevezetési mód általános alkalmazását. Megbízás és megfelelõ pénzügyi finanszírozás esetén, a késõbbiekben a jóváhagyó közleménnyel bevezetett szabványok magyar nyelvû változata is elkészíthetõ. Az angol nyelvû szabványok hazai megítélése során nem szabad szem elõl té32

veszteni azt a tényt, hogy itt egyáltalán nem valamilyen sajátos magyar problémáról van szó! A szabványok angol nyelvû bevezetése és alkalmazása, illetve nemzeti nyelvre való lefordítása kapcsán pontosan ugyanezeket a gondokat kell megoldani mindazokban a teljes jogú CEN/CENELEC tagországokban, amelyekben a hivatalos nyelv nem az angol/német/francia. Például Finnország, Dánia, Portugália, Spanyolország, Görögország, Olaszország stb. Ezek az országok már hosszú évek óta együtt élnek ezzel a helyzettel, és úgy tûnik, hogy megfelelõen tudják kezelni. Az európai szabványok kidolgozásában már mi is teljes jogú tagként vehetünk részt. Az érdemi részvételnek azonban feltétele a megfelelõ nyelvismeret is! A CEN/CENELEC Belsõ Szabályzat szerint bármely testület ülésén a résztvevõ delegátusoknak képesnek kell lenniük arra, hogy angol, francia vagy német nyelven kifejezzék magukat, és érteniük kell legalább még egy nyelven e három közül. Ismételten emlékeztetni kell arra, hogy ezek a feltételek nemcsak ránk, hanem minden tagországra érvényesek, és a nyelvhasználat szempontjából velünk azonos helyzetben lévõ más országok is ezeknek a feltételeknek megfelelõen vesznek részt az európai szabványosításban, esetleg már évek, évtizedek óta. Az elsõ körben, angol nyelven bevezetett szabványok állományát az illetékes mûszaki bizottságokban felül kell vizsgálni, mert egyáltalán nem biztos, hogy mindegyik magyar fordítására feltétlenül szükség van. Olyan szabványok is találhatók, amelyeknek a tárgyában nincs tényleges hazai érdekeltség, vagy olyanok, amelyek csak szûk kört érintenek, illetve az adott szakterületen az angol munkanyelvnek tekintendõ. Kijelölhetõk azonban azok a szabványok, amelyek magyar nyelvû változatának kidolgozása elsõdleges fontosságú. A rendelkezésre álló anyagi eszközöket elsõsorban e szabványok fordításos bevezetésére kell koncentrálni. A fordítások ügye azonban csak akkor fog lényegesen elõre mozdulni, ha a mindenkori kormányzat mellett a gazdálkodó szervezetek a jelenlegi aránynál nagyobb részt vállalnak a pénzügyi források megteremtésében. Nyugat-Európában ugyanis a nemzeti nyelvre való lefordítást túlnyomórészt a gazdasági szféra fizeti, tekintettel arra, hogy a szabványosítás nem a kormányzatok direkt irányítási eszköze, hanem a civil szféra tevékenysége. Ezen a téren még konkurens cégeknek is érdemes összefogniuk, hogy a költségek megosztásával, együttesen finanszírozzák a közös érdekkörükbe tartozó szabvány magyar nyelvû megjelentetését.

1.5.5.2. Az európai elõszabványok A közmegegyezéssel elfogadott szabványkiadványok közé tartozik az európai elõszabvány (ENV). Ez egy olyan ideiglenesen elfogadott és közzétett szabványkiadvány, amellyel párhuzamosan, a vele ütközõ nemzeti szabványok továbbra is érvényben tarthatók. Az európai szabványok és elõszabványok között tehát két lényeges dologban van különbség: • az egyik, hogy az európai szabvány (EN) érvényessége nincs idõben korlátozva, az európai elõszabvány (ENV) érvényessége viszont kiindulásként 3 év; 33

• a másik különbség az, hogy az európai szabvány bevezetésével egyidejûleg az ütközõ nemzeti szabványokat visszavonják, míg ezzel ellentétben, az elõszabvánnyal párhuzamosan az ütközõ nemzeti szabványok továbbra is érvényben maradnak. Ma újonnan már nem dolgoznak ki elõszabványt, de az elmúlt években számos ilyen kiadvány készült és került be a tagországok nemzeti szabványrendszerébe. Az elõszabvány célja általában az, hogy megismerésével és alkalmazásával meg lehessen szerezni a végleges szabvány kiadásához szükséges tapasztalatokat. Az elõszabványokat a kiadástól számított 2 év múlva felül kell vizsgálni, figyelembe véve az eltelt idõ alatt szerzett tapasztalatokat. Az elõszabványt változatlan formában vagy átdolgozással átminõsíthetik európai szabvánnyá. Ha ez nem történik meg, akkor vissza kell vonni, illetve az érvényességet további határozott idõszakra meg lehet hosszabbítani. Ha az elõszabványból európai szabvány lesz, akkor az érvényességére a továbbiakban nem vonatkozik idõbeli korlát, és ekkor már az ütközõ nemzeti szabványokat is vissza kell vonni. Az elõszabványt nem szabad összekeverni a szabványtervezettel! Szabványtervezetrõl akkor beszélünk, amikor a dokumentum még a közzététel elõtt, a mûszaki bizottsági egyeztetés, kidolgozás fázisában van. Ennek jele a szabvány kibocsátói jele elé rakott pr elõtag, tehát: prEN, illetve prENV. Elõszabványokat több okból adnak ki. Az egyik ok, hogy az új szabvány alkalmazásbavételéhez (pl. az igen nagy terjedelem miatt) hosszabb tanulási-felkészülési idõszakra van szükség. Ez indokolta például a tartószerkezetek méretezésére vonatkozó ún. Eurocode elõszabványok sorozatát, amelynek keretében közel 60 elõszabványt jelentetett meg a CEN, többségük több száz oldalas volt. Ha ezeket úgy kellett volna bevezetni, hogy egyidejûleg a korábbi nemzeti szabványokat visszavonják, és ezeket a terjedelmes dokumentumokat azonnal alkalmazni kell, akkor mindez a szabványok felhasználóit megoldhatatlan feladat elé állította volna. A másik ok azonban az elõszabvány tartalmával kapcsolatos. Sok esetben elõfordul, hogy az egyeztetés során valamely nem alapvetõ kérdésben még maradnak bizonytalanságok. Például a nyílászárók betörésállóságával foglalkozó dokumentumokra azért javasolták a CEN-ben az elõszabvány-státust, mert néhány tagország még nem rendelkezett a kézi betörési vizsgálat elvégzésében gyakorlati tapasztalatokkal. Az ENV állapot valamennyi tagországnak lehetõséget biztosít arra, hogy tapasztalatokat gyûjtsön az elõszabvány alkalmazásával kapcsolatban, továbbá hogy tapasztalataikat kicseréljék, és az eljárásokat egyeztessék egymással az elõszabvány felülvizsgálata során. A tartalommal függ össze az a kérdés is, hogy az egymáshoz szorosan kapcsolódó szabványok kidolgozása teljes körû-e, és valóban zárt, összefüggõ rendszert alkotnak-e. Ha ugyanis az egymásra hivatkozó szabványok közül még nem készült 34

el mindegyik, akkor – a kapcsolódó szabványok hiányában – egyelõre az elkészült szabványok sem alkalmazhatók. Például az Eurocode-ok is összefüggõ szabványrendszert alkotnak, ahol a szabványok egymásra hivatkoznak. Ezért az elõbbi probléma itt is fennáll, és ez is indokolta kezdetben az elõszabvány állapotot. Az elõszabványok alkalmazásával kapcsolatban két eset különböztethetõ meg: • ha az ENV tárgykörében van korábbi nemzeti szabvány, akkor az nem kerül visszavonásra, hanem az ENV-vel párhuzamosan hatályban marad. Ebben az esetben választható az ENV alkalmazása is, ha nem ad kedvezõtlenebb eredményt, mint a korábbi nemzeti szabvány. Azt kell ugyanis szem elõtt tartani, hogy az ENV jövõbeni státusa és tartalma még nem teljesen lezárt, lehetnek változások; • ha viszont a bevezetett ENV szakterületén korábban nemzeti szabvány nem létezett, akkor az ENV tekintendõ a legmagasabb (nemzeti) szintû szabályozásnak. Így – mint az adott szakterületre vonatkozó, egyedüli nemzeti szabványkiadvány – alkalmazható. Az ENV jelû Eurocode-okból általában kisebb átdolgozás után lett európai szabvány (EN). A tagországok az Eurocode-ok EN szabványként való bevezetése során azonban eltérnek az általános eljárásrendtõl, azaz az ütközõ nemzeti szabványokat nem vonják vissza azonnal. Egy hosszabb, többéves idõszakon keresztül a régi nemzeti tartószerkezeti szabványok a megjelent európai szabványok mellett továbbra is érvényben tarthatók. Ez az ún. együttes érvényesség idõszaka. Az Eurocode-ok korábbi ENV változataihoz ún. Nemzeti Alkalmazási Dokumentumok (NAD) tartoztak. A végleges EN szabványoknál ezeket Nemzeti Melléklet váltja fel, ami nemcsak nevében, hanem tartalmában is más. Ez a dokumentum nemzetileg meghatározott paramétereket tartalmaz az Eurocode-ok által nyitva hagyott értékeknél, az osztályoknál, valamint a megengedett alternatív eljárások esetén. A nemzetileg meghatározott paramétereket az egyes tagállamokban az érdekeltek tudomására kell hozni, és a tervezés során azon ország paramétereit kell alkalmazni, amelynek területén az építmény található. Például a terhek és hatások közül a mértékadó hóteher értéke tagországonként eltérõ lesz, a földrajzi helyzet és a meteorológiai viszonyok függvényében. A Nemzeti Melléklet elkészítésére szolgál a harmonizációs idõszak, amely 2 év, ebbõl 1 év a fordítási idõszak. Ezt követi még legalább 3 év együttes érvényességi idõszak, amelynek végén az ütközõ nemzeti szabványokat vissza kell vonni. Az egymásra hivatkozó, egymással szorosan összefüggõ Eurocode szabványokból csoportokat hoztak létre annak érdekében, hogy meghatározható legyen az adott csoportra vonatkozó közös visszavonási dátum. Az elõbbi idõtartamok ugyanis az egyes szabványcsoportok utolsó tagjának a CEN általi, EN szabványként való közzététele után számítandók. Az egyes szabványcsoportok korábban megjelent szabványainál tehát, ez az idõtartam még több. 35

Ebben a többéves átmeneti idõszakban folyamatosan fel kell készülniük a tervezõknek arra, amikor az Eurocode-ok már végleges állapotukban és teljeskörûen valóban alkalmazhatók lesznek, illetve amikor a régi nemzeti tartószerkezeti szabványok visszavonása után, már mindenképp az Eurocode-okat kell alkalmazni. 1.5.5.3. Tisztán nemzeti kidolgozású szabványok az EU-ban Az EU tagországokban a nemzeti szabványállomány egyre nagyobb hányadát az európai és nemzetközi szabványok teszik ki, de ez nem jelenti azt, hogy a tisztán nemzeti keretek között kidolgozott szabványok teljes egészében megszûnnének. Ilyen nemzeti szabványok továbbra is léteznek a tagországokban azokon a területeken, amelyekre az európai és nemzetközi szabványosítás nem terjed ki, sõt új szabványok is kidolgozhatók, bizonyos korlátok figyelembe vételével. Az európai (és nemzetközi) szabványokon túl csak olyan – a helyi szokások, specialitások miatt szükséges – új nemzeti szabványokat lehet bevezetni, amelyek nem gördítenek akadályt az egységes európai kereskedelem és belsõ piac elé. 1.5.6. A nemzetközi és európai szabványügyi szervezetek speciális kiadványai Az elõzõekben ismertetett nemzetközi és európai szabványok mellett e szabványügyi szervezetek más dokumentumokat is kiadnak. Ezek többsége nem tekinthetõ klasszikus értelemben vett szabványnak, mert még nem érték el a kidolgozottságnak és a közmegegyezésnek azt a szintjét, amelyet a szabvány megkíván. Ezekben az esetekben fontos azonban a dokumentumok gyors kidolgozása. Ezeknek a kiadványoknak az építésügyben viszonylag kicsi a jelentõségük. A dokumentumok státusára és alkalmazására vonatkozóan a forrásdokumentum címoldalán, illetve elõszavában található információkat kell figyelembe venni. Ilyen speciális dokumentum az európai vagy nemzetközi szabványügyi szervezetek által kiadott mûszaki jelentés (TR), illetve korábbi formájában és jelölésében a CEN által kiadott mûszaki jelentés (CR). A mûszaki jelentés tájékoztató jellegû anyagot tartalmaz, és nem alkalmas európai szabványként vagy mûszaki elõírásként való kiadásra. Az európai vagy nemzetközi szabványügyi szervezetek által kiadott mûszaki elõírás (TS) olyan dokumentum, amellyel kapcsolatban fennáll az a lehetõség, hogy a késõbbiekben európai szabvány legyen belõle, de valamilyen ok kizárja, hogy azonnal európai szabványként jelenjen meg. Például tárgya még mûszaki fejlõdés alatt áll. A CEN és a CENELEC által közmegegyezéssel kibocsátott, szabvány szintû kiadvány az ún. harmonizációs dokumentum (HD). Ez nem tévesztendõ össze a késõbbiekben ismertetendõ harmonizált szabvánnyal! 36

1.5.7. Kapcsolat az európai és a nemzetközi szabványosítás között Az európai és a nemzetközi szabványosítás, illetve szabványügyi szervezetek között nincs hierarchikus kapcsolat. Ezek különbözõ célok érdekében létrehozott önálló szervezetek, amelyek egyre nagyobb figyelmet fordítanak az együttmûködésre. A világkereskedelem és az Európai Unión kívüli iparilag fejlett országokkal való kapcsolat érdekében az európai szabványügyi szervezetek gondot fordítanak arra, hogy az európai szabványok ne kerüljenek ellentmondásba a nemzetközi szabványokkal. Ha egy témakört nemzetközi szabvány szabályoz, akkor erre már nem készül európai szabvány, hanem hivatkoznak rá. Gyakran elõfordul például, hogy európai termékszabvány ISO vizsgálati szabványra hivatkozik. Ha kifejezetten fontosnak tartják, hogy egy meghatározott nemzetközi szabványt az EU tagországok bevezessenek, akkor azt változatlan formában (idt megegyezõségi fokozatban) átveszik európai szabványként. Ekkor viszont már kötelezõ a bevezetése nemzeti szabványként. Például az ISO 140-4:1998 nemzetközi szabványt átvették európai szabványként EN ISO 140-4:1998 hivatkozási számon. Az ezt bevezetõ magyar nemzeti szabvány hivatkozási száma: MSZ EN ISO 140-4:2000. Az elõbbi jelölésmódot (EN ISO) nem minden európaiként átvett nemzetközi szabványnál alkalmazták, tehát lehetnek olyan európai szabványok, ahol ránézésre nem állapítható meg, hogy nemzetközi szabványból származnak. Akár a szabványban, akár a részletes szabványjegyzékben azonban ilyenkor is mindig beazonosítható a forrásszabvány. Az európai szabványokban szereplõ hivatkozásokkal kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet egy szabványalkalmazási kérdésre. Elõfordulhat, hogy egy európai szabvány olyan nemzetközi szabványra hivatkozik, amelyet még nem vezettek be magyar nemzeti szabványként. Ennek ellenére az ilyen nemzetközi szabványt (az eredeti forrásszabványt) alkalmazni kell, mert egyébként lehet, hogy magát az európai szabványt sem tudnánk használni a kapcsolódó szabvány nélkül. Különös figyelemmel kell megvizsgálni azokat a hivatkozott nemzetközi szabványokat is, amelyeket esetleg már bevezettek nemzeti szabványként. Ha ugyanis európai szabvány hivatkozik ezekre, akkor csak az idt (esetleg eqv) megegyezõségi fokozattal bevezetett nemzetközi szabványok vehetõk figyelembe. Ha ennek a feltételnek nem felel meg a magyar szabványként honosított nemzetközi szabvány, akkor a hazai változat helyett az eredeti forrásszabványt kell használni. 1.5.8. Milyen csoportokból áll össze a magyar nemzeti szabványok állománya? Áttekintve a szabványosítás különbözõ szintjeit az eddigiek szerint, látható, hogy a magyar nemzeti szabványok aktuálisan érvényes állományát az európai szabványokat bevezetõ magyar szabványok, a nemzetközi szabványokat bevezetõ ma37

gyar szabványok, továbbá a tisztán nemzeti (hazai) kidolgozású magyar szabványok együttesen testesítik meg. E szabványok között – néhány tudatosan alkalmazott kivételtõl eltekintve – nem lehet átfedés, mert az új európai és nemzetközi szabványok bevezetésével általában egyidejûleg a velük ütközõ, korábbi nemzeti szabványokat vissza kell vonni. Ha tehát egy jogszabály szövegesen nemzeti szabványra hivatkozik, akkor ebbe a körbe bele kell érteni az összes elõbbi szabványcsoportot, nem csak a tisztán nemzeti kidolgozású szabványokat. Itt kell még megemlíteni egy speciális hazai dokumentumfajtát, a magyar elõszabványt (MSZE). Ezt nem szabad összekeverni az európai elõszabvánnyal (ENV). A hasonlóság közöttük annyi, hogy ha egy dokumentumot nem MSZ, hanem MSZE kezdetû kibocsátói jellel tesznek közzé, akkor a vele ütközõ szabványokat nem kell visszavonni.

Ellenõrzõ kérdések 1. Milyen két fõ dokumentumtípusa van a mûszaki szabályozási rendszernek, és melyek a legfontosabb különbségek közöttük? 2. Melyek a szabványosítás céljai és alapelvei? 3. Hogyan kell helyesen értelmezni a szabványok önkéntességét? 4. Milyen módokon, és milyen esetekben hivatkozunk a szabványokra? 5. Melyek a szabványosítás szintjei nemzeti kereteken belül? Milyen közöttük a hierarchia, melyek a legfontosabb alkalmazási sajátosságaik? 6. Milyen megegyezõségi fokozatokkal és milyen módszerekkel lehet bevezetni a nemzetközi, ill. az európai szabványokat magyar nemzeti szabványként? 7. Melyek a fõ különbségek egy európai szabvány és egy európai elõszabvány között? Melyek az európai elõszabványok alkalmazásának különbözõ esetei? 8. Milyen csoportokból áll össze a magyar nemzeti szabványok állománya?

1.6. Hogyan mûködik a mûszaki szabályozás rendszere az Európai Unióban? Az elõzõekben szinte minden lényeges szabványosítási dokumentumot bemutattunk. Egy igen fontos szabványfajta azonban még kimaradt: ez az ún. harmonizált (európai) szabvány, amelynek kiemelt szerepe van a szabad termékforgalmazásban. Ahhoz, hogy a fogalmat értelmezni tudjuk, röviden ismertetni kell az EU mûszaki szabályozási rendszerét.

38

1.6.1. Melyek a mûszaki szabályozás jellegzetes elemei? Az Európai Unióban célul tûzték ki, hogy megszüntetik a tagországok között a mûszaki, gazdasági, pénzügyi korlátokat, és lehetõvé teszik a termékek, a szolgáltatások, a tõke, valamint a személyek szabad áramlását. Az európai egységes belsõ piac megkívánja mind a jogszabályok, mind a szabványok összehangolását a tagországokban. A jogrendszer összehangolásában kitüntetett szerepük van az uniós jogszabályok egy fajtájának, az ún. új megközelítésû irányelveknek (New Approach Directives). A szabványok összehangolásában sajátos feladatuk van az európai szabványok egy speciális csoportjának, a harmonizált szabványoknak, amelyek valamely új megközelítésû irányelvhez kapcsolódnak. Az új megközelítésû irányelvekben csak a közérdek szempontjából legfontosabb, ún. alapvetõ követelményeket írják elõ általánosságban, a mûszaki részletek pedig a harmonizált szabványokban jelennek meg. A jogszabályok és a szabványok rendszere között az önkéntes szabványalkalmazás teremt kapcsolatot. A jogszabály hivatkozik a harmonizált szabványra, amelyet a hatóságok elismernek mint a jogszabály teljesítésének egyik módját. 1.6.2. Melyek az új megközelítésû irányelvek legfõbb jellemzõi? Az európai jogszabályok bizonyos fajtái (rendelet, határozat) közvetlenül alkalmazhatók minden tagállamban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jogszabály a hatályba lépésekor automatikusan, külön jogi aktus nélkül minden egyes tagállamban is érvényesnek tekintendõ. Az elõzõkkel ellentétben az irányelv (vagy más szóval: direktíva) úgy lép hatályba az egyes tagországokban, hogy azt mindenhol nemzeti jogszabályként megjelentetik. Tehát az irányelv bevezetésének, honosításának módját a tagországok nemzeti jogrendszerére bízzák (határidõhöz kötve), de a bevezetés formája nincs megkötve. Az új megközelítés az 1980-as évek második felétõl váltotta fel a jogalkotás korábbi koncepcióját, amely részletekbe menõ jogi szabályozást tartalmazott (ezt bizonyos területeken még továbbra is alkalmazzák). Az új megközelítés az alábbi fontosabb alapelvekre támaszkodik: • az új megközelítésû irányelvek (direktívák) nem egyes termékekkel, hanem a termékek nagy csoportjával (pl. építési termékek) vagy a gazdaság egészére kiható, ún. horizontális tevékenységekkel (pl. közbeszerzés) foglalkoznak; • az irányelvek csak az alapvetõ követelményeket, azaz a közérdek szempontjából legfontosabb biztonsági, egészségvédelmi, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi elõírásokat fogalmazzák meg, általánosságban; szabályozzák továbbá a megfelelõségértékelés módját, ill. ennek intézményrendszerét; • az irányelvekben elõírt követelményeket a termékeknek ki kell elégíteniük ahhoz, hogy az EU belsõ piacára kerülhessenek. Az irányelvek azonban nem tar39

talmaznak részletes mûszaki elõírásokat arra vonatkozóan, hogy az alapvetõ követelményeket hogyan lehet teljesíteni; • a konkrétabb mûszaki elõírásokat a harmonizált európai szabványok rögzítik. A mûszaki részletek kidolgozása tehát nem a jogalkotás, hanem a szabványosítás feladatkörébe kerül. Az egységes jogrend érdekében az irányelveket a tagországoknak bele kell építeniük nemzeti jogszabályaikba. Az új megközelítésû irányelvek tartalmából következõen a nemzeti jogszabályok összehangolása csak az alapvetõ követelményekre, a megfelelõségértékelés eljárására és az ehhez szükséges intézményrendszer kialakítására korlátozódik. A jogszabályok alkalmazása kötelezõ, ebbõl következõen az irányelvekben rögzített alapvetõ követelmények is kötelezõen érvényesülnek az egyes tagországokban, megteremtve az Európai Unión belül a biztonság egységes szintjét. A szabályozási rendszer a jogszabályokhoz kapcsolódó, harmonizált európai szabványok kidolgozásával válik teljessé. 1.6.3. Mikor tekinthetõ egy európai szabvány harmonizált szabványnak? Az Európai Unió operatív irányítását a Bizottság végzi, amely végrehajtó testület. Az európai szabványügyi szervezetek a Bizottságtól kapott megbízás (mandátum) alapján dolgozzák ki az irányelvekhez kapcsolódóan, a harmonizált európai szabványokat. A megbízás a vonatkozó irányelvben lefektetett alapvetõ követelményekre épül. A harmonizált szabványok a termék teljesítményjellemzõinek meghatározásával biztosítják az irányelv alapvetõ követelményeinek kielégítését, továbbá részletesen szabályozzák a megfelelõség igazolásának módját is. A harmonizált szabványoknak tehát egy plusz tulajdonságuk van a „normál” európai szabványokhoz képest. Nemcsak az egységes belsõ piac kialakítását segítik elõ (mint minden európai szabvány), hanem a szabvány egyes szakaszai – részletes mûszaki elõírásaikkal – kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy a vonatkozó irányelv általánosságban megfogalmazott, alapvetõ követelményei teljesíthetõk legyenek. Csak azok az európai szabványok tekinthetõk harmonizált szabványnak: • amelyeket kifejezetten a Bizottság megbízásából (mandátum), • az irányelvhez kapcsolódóan dolgoztak ki, az alapvetõ követelmények teljesítése érdekében, • a szabványokat a Bizottság szakértõi elfogadták harmonizált szabványként, • és a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában (OJ) a szabványok harmonizált státusára vonatkozó közleményét közzétette. Röviden összefoglalva: a harmonizált szabvány az európai szabványügyi szervezetek által jóváhagyott és az EU Hivatalos Lapjában kihirdetett szabvány, amely az irányelvhez kapcsolódik és egyes elõírásaival az irányelv alapvetõ követelményeinek való megfelelést is biztosítja. 40

Azért kell külön részletezni a harmonizált szabványok összes ismérvét, mert ha ezek közül bármelyik nem teljesül, akkor a szabvány még nem tekinthetõ harmonizáltnak. A harmonizációs folyamat tényleges befejezését a Hivatalos Lapban megjelent közzététel jelenti, amellyel a Bizottság elismeri, hogy a szabványok betartása esetén teljesülnek a vonatkozó irányelv követelményei. Több esetben, a teljes harmonizációs folyamat idõigényessége miatt – mintegy közbensõ lépésként – a termékszabványt közönséges EN szabványként kiadják, miközben a harmonizációt tovább folytatják. Így már rendelkezésre állnak kereskedelmi célokra alkalmas, de még nem harmonizált szabványok. Ilyesmivel találkozhattunk a korábbiakban pl. a falazóelemek vagy a vészkijárati és a pánikajtózárak szakterületén. Bár ekkor a termékszabvány még nem rendelkezik a harmonizált státusszal, már megtalálhatók benne a harmonizált szabványok tartalmi jellemzõi. A szabvány elõszava és ZA jelû melléklete rendszerint már tartalmazza azokat a részeket, amelyek a direktívával való kapcsolatra utalnak, és tájékoztatják az alkalmazót arról, hogy a szabvány mely részeit kell teljesíteni ahhoz, hogy a termék megfeleljen a direktíva alapvetõ követelményeinek. Ezt azért kell külön mellékletben közölni, mert nem minden termékjellemzõ van kapcsolatban az alapvetõ biztonsági követelményekkel. A ténylegesen harmonizált szabványváltozat esetleg 1-2 évvel késõbb készül el, általában kisebb terjedelmû módosítások után, de szerencsés esetben ez már nem jelent lényeges változást a szabvány elõzõ kiadásához képest. Az A1, A2 stb. jelû módosítások önálló szabványkiadványként jelennek meg, de önállóan nem, hanem csak az eredeti szabvánnyal együtt alkalmazhatók. Ilyen esetben a harmonizált szabványok listájában általában csak a módosító szabványkiadvány mellett találjuk meg a harmonizált státus kezdõ dátumát, de természetesen ekkortól az eredeti szabvány is – amely már csak a késõbb kiadott módosítással együtt alkalmazható – harmonizáltnak tekinthetõ. A mandátumos szabványok köre általában tágabb, mint a harmonizált szabványok csoportja. A harmonizált termékszabványokhoz kapcsolódó, önálló vizsgálati szabványok nem szerepelnek a harmonizált szabványok listájában, de a harmonizált termékszabványok hivatkoznak ezekre, így közvetett módon mégis a harmonizált szabványok alkalmazási körébe kerülnek. Erre példaként hozható a függönyfalak szakterülete, ahol csak a függönyfalra vonatkozó termékszabvány került a harmonizált szabványok listájába, míg a szintén megbízásra kidolgozott, hozzá szervesen kapcsolódó különbözõ vizsgálati szabványok külön nem szerepelnek a harmonizált szabványok között. Ennek oka az, hogy a termék megfelelõsége csak a termékszabvány alapján értékelhetõ, ahol részletesen elõírják a termékkövetelményeket és a megfelelõség igazolásának módját. Ehhez természetesen szükség van a követelményekhez egyértelmûen hozzárendelt vizsgálati módszerekre is, de az önálló vizsgálati szabványok követelményeket nem tartalmaznak. 41

A harmonizált szabványnak mindig rendelkeznie kell a megfelelõségigazolás módjáról. Ez általában része a szabványnak, így tartalmi jellemzõnek is tekinthetõ. Elõfordul azonban, hogy a megfelelõség értékelését nem közvetlenül a harmonizált termékszabvány tartalmazza, hanem egy hivatkozott külön szabvány. Erre példa az épületekhez alkalmazandó, gyári készítésû hõszigetelõ termékeket leíró szabványsorozat (ásványgyapot, expandált polisztirol, extrudált polisztirol stb.). A sorozat mindegyik termékszabványa harmonizált, de a megfelelõségigazolás módját nem ezekben, hanem egy külön szabványban dolgozták ki az egész szabványsorozatra vonatkozóan. Ez a szabvány nem szerepel ugyan a harmonizált szabványok listájában, de a harmonizált termékszabványok erre hivatkoznak, így végeredményben a hivatkozásokon keresztül kerül be a megfelelõségigazolás módja a termékszabványokba. A harmonizált szabványoknak nincs külön megkülönböztetõ jelük, amely a szabvány hivatkozási számában megjelenne. Szövegekben használják ugyan a hEN betûszót, ez azonban kizárólag egy rövidítés, amely a harmonizált (európai) szabvány kifejezést helyettesíti. Végeredményben tehát csak a Bizottság által kiadott közlemény tekinthetõ mérvadó forrásnak a harmonizált státusról. A közleményben megjelölik azt az idõpontot, amelytõl a harmonizált státust elismerik. Ez nem mindig azonos a közlemény közzétételének idõpontjával, sok esetben egy még késõbbi idõpontot jelölnek meg a harmonizált státus kezdõ idõpontjaként. A különbözõ új megközelítésû irányelvek és a hozzájuk kapcsolódó harmonizált szabványok aktuális jegyzéke az interneten megtekinthetõ, az elérési útvonal a CD-n található. 1.6.4. Hogyan kapcsolódik a harmonizált szabvány az új megközelítésû irányelvhez? Az európai szabványokat (és így a harmonizált szabványokat is) a tagországoknak változtatás nélkül be kell vezetniük nemzeti szabványként, az ütközõ nemzeti szabványokat pedig vissza kell vonniuk. Ez az eljárás biztosítja a tagországok szabványrendszereinek összehangolását. A harmonizált szabványok alkalmazása – a többi szabványhoz hasonlóan – önkéntes, azonban rendelkeznek azzal a lényeges tulajdonsággal, hogy elismert mûszaki megoldásokat nyújtanak a jogszabályban kötelezõen elõírt követelmények teljesítéséhez. Ezért a nemzeti hatóságoknak el kell fogadniuk, hogy azok a termékek, amelyek megfelelnek a harmonizált szabványoknak, egyúttal kielégítik a rájuk vonatkozó irányelv alapvetõ követelményeit is. Ez igen lényeges szempont, mert az EU egységes belsõ piacán a termékek forgalomba hozatalának elõfeltétele. A jogszabálynak való megfelelõség igazolása a harmonizált szabvány szerinti, egyértelmû vizsgálatokkal oldható meg tehát a legcélszerûbben és legolcsóbban. Ezért a cégeknek jól felfogott érdeke, hogy ha létezik a termékükre harmonizált 42

szabvány, akkor ennek megfelelõen gyártsák. Ettõl gyakorlatilag csak akkor térnek el, ha olyan új mûszaki fejlesztésrõl van szó, amelyre a szabvány nem alkalmazható. Ekkor azonban hosszadalmasabb és költségesebb megfelelõségértékelési eljárás keretében kell bizonyítaniuk, hogy a termék a vonatkozó irányelv alapvetõ követelményeit kielégíti. 1.6.5. Mi a CE megfelelõségi jelölés szerepe? Az Európai Unióban a CE megfelelõségi jelölés (Conformité Européenne) feltüntetése a terméken azt jelenti, hogy a termék kielégíti a rá vonatkozó új megközelítésû irányelv követelményeit, és errõl kellõen meg is gyõzõdtek, azaz a terméket az irányelvben (illetve a harmonizált szabványban) elõírt módon megfelelõségértékelési eljárásnak vetették alá. A CE jelölés ugyanis csak a megfelelõségértékelés kielégítõ végeredménye esetén alkalmazható. A CE megfelelõségi jelölés terméken való elhelyezéséért a gyártó vagy meghatalmazott képviselõje a felelõs. A CE jelölés azonban nem eredetmegjelölés, tehát nem biztos, hogy a terméket az Európai Unióban gyártották. A CE jelölés megszerzésének módja (a megfelelõség értékelése) a terméktõl és a vonatkozó irányelvtõl függõen igen változatos lehet. Elõfordul, hogy egy termék több irányelv hatálya alá tartozik. Ebben az esetben a CE jelölés csak akkor rakható fel, ha a termék megfelel minden vonatkozó irányelvnek. Ekkor a harmonizált szabvány kidolgozása során is minden vonatkozó irányelv követelményét figyelembe kell venni. A CE megfelelõségi jelölés szerepe igen fontos: ez a termékek szabad mozgásának az alapja, mert az ilyen jellel ellátott termék az EU egységes belsõ piacán bárhol korlátozás nélkül forgalmazható. Azonban nem minõségi jel, ezért nem feltétlenül jelenti azt, hogy kiváló minõségû termékrõl van szó! A CE jelölés azt bizonyítja, hogy a termék valamely rendeltetési célra biztonsági, egészségvédelmi stb. szempontokból alkalmas, forgalmazása tehát nem sért közérdeket, mert nem jár biztonsági kockázattal. A CE jelölés nem nyújt azonban felvilágosítást arról, hogy a termék milyen minõségi színvonalat képvisel! Az új megközelítésû irányelvek alapvetõ követelményeinek való megfelelõséget és a minõségi színvonal kérdését tehát külön kell választani! (A minõség értelmezésével a 2. fejezet foglalkozik.) Az alapvetõ biztonsági követelményeken kívül számos olyan szempont van, amelyet egy termék kialakításánál figyelembe kell venni. Ezért a harmonizált termékszabványok olyan részeket is tartalmaznak, amelyek a termék általános megítéléséhez – esetenként lehet, hogy a minõségi színvonal értékeléséhez – szükségesek ugyan, de nem szerepeltek a Bizottság mandátumában, mert nincsenek öszszefüggésben az irányelv alapvetõ követelményeivel. A harmonizált szabványokban ezért egy ZA jelû melléklet rögzíti, hogy a szabvány mely elõírásai kapcsolódnak az irányelvhez. Ennek értelmében a CE jelölés feltétele, hogy a szabvány43

nak a ZA mellékletben megjelölt szakaszai teljesüljenek, a szabvány többi része ugyanis nem játszik szerepet az alapvetõ követelmények kielégítésében. Önmagában a CE jelölés tehát még nem feltétlenül jelenti egy szabványnak való teljes megfelelést. Ha azonban jogszabály, szerzõdés, vagy a közbeszerzési eljárás kiírása a szabványra az irányelv alapvetõ követelményein túlmenõen hivatkozik, akkor a teljes szabványt figyelembe kell venni. Ekkor viszont a CE jelölés mellett szerepelnie kell a szabvány szerinti megjelölésnek is. A termék legfontosabb teljesítményjellemzõirõl, mûszaki tulajdonságairól legtöbbször tájékoztatást ad a terméken elhelyezett címke. Sok esetben maga az európai szabvány is meghatározza, hogy a termék mely tulajdonságait kel a címkén feltüntetni a CE jelölés mellett. Egy adott rendeltetési célra általában alacsonyabb és magasabb igényszintû termékek is alkalmazhatók. A felhasználó dönti el az árérték viszonyának mérlegelése alapján, hogy melyik terméket alkalmazza. Számos termékre, termékcsoportra léteznek közismert minõségi jelek. Ha a CE jelölés mellett a terméken a szabványra való hivatkozás, minõségi jel, illetve közismert tanúsító szervezet emblémája is megjelenik, akkor ezek a CE jelölésen túl, a termék minõségi színvonaláról nyújtanak többletinformációkat. Mindezek a további jelek azonban nem helyettesítik magát a CE jelölést.

1.7. Az építési termékekre vonatkozó európai szabályozás sajátosságai 1.7.1. Az Építési termék irányelv tárgya és fõbb célkitûzései Az Európai Unióban a 89/106/EGK jelû irányelv (direktíva) rögzíti az építményekkel szemben támasztott alapvetõ követelményeket, továbbá szabályozza az építési célra felhasznált anyagok és szerkezetek megfelelõségigazolásának és forgalomba hozatalának feltételeit és szabályait. Az irányelvet módosította a Tanács 93/68/EGK jelû irányelve, a CE jelölés egységes alkalmazására vonatkozóan. A röviden Építési termék irányelvnek nevezett jogszabály az új megközelítésû irányelvek közé tartozik, de néhány szempontból eltér a többi, új megközelítésû termékirányelvtõl. (Az irányelv sajátosságait a továbbiakban részletezzük.) Az irányelv fõbb célkitûzései a következõk: • a tagállamok területén létesített építmények ne veszélyeztessék az emberek, a háziállatok vagy az anyagi javak biztonságát, • a gazdaságossági, környezetvédelmi, egészségügyi, energiatakarékossági, tartóssági követelményeket minden tagállamban azonos szinten vegyék figyelembe, • a tagállamokban egységes követelmények és elõírások legyenek érvényben az építési termékekre annak érdekében, hogy azok forgalmát az EU egységes belsõ piacán mûszaki akadályok ne korlátozzák. 44

1.7.2. Hogyan kell értelmezni az építési termék fogalmát? Az építési termék fogalomkörébe tartozik minden olyan anyag, szerkezet, berendezés vagy több, különbözõ részbõl összeállított elem, amit azért állítanak elõ, hogy építményekbe állandó jelleggel beépítsék. Anyagnak tekintendõ pl. a cement, homokos kavics, betonacél, míg egy nyílászáró már szerkezetnek minõsül. A szokásos építõanyagok és szerkezetek mellett, az építési termékek közé tartoznak az építmény funkciója szerinti, biztonságos üzemeltetéshez szükséges épületgépészeti berendezések és vezetékrendszereik is (vízellátás, csatornázás, kazánok, liftek, világítás, fûtési hálózat, elektromos hálózat, mesterséges szellõztetés berendezései, épületfelügyeleti rendszer stb.). Az építési termékek közé tartoznak a több (legalább két), különbözõ részbõl összetett elemek (készletek) is, amelyek jellemzõje, hogy az összetett elem tulajdonságai eltérnek a részek tulajdonságaitól. Összetett elemnek és építési terméknek tekinthetõ pl. a kétkomponensû ragasztó. A felhasználónak a komponenseket együtt kell megvásárolnia, mert egyébként a terméket nem tudná a szándékolt építési célra alkalmazni. Így a két komponens csak együtt értelmezhetõ és minõsíthetõ építési terméknek. Lényeges kritérium, hogy a terméket az építménybe állandó jelleggel beépítsék, az annak mûszakilag szerves része alkotórésze legyen, és szerepet játsszon az alapvetõ követelmények teljesítésében. Ilyen értelemben az építési terméket el kell különíteni a bútor jellegû termékektõl. Építési termék pl. a konyhai csaptelep és mosogató, a beépített konyhabútor azonban nem. Építési terméknek minõsül pl. a bentmaradó zsaluzat, míg az építési segédszerkezetként használt, elbontandó zsaluzat nem. A meghatározásból következik, hogy az építés helyszínén, a tényleges kivitelezési, szerelési munka során létrejövõ végleges szerkezetrészek, illetve maga a kész építmény nem tartozik az építési termékek körébe, hanem a kivitelezési munka eredményének tekintendõ. Így pl. a helyszínen készülõ monolit vasbeton szerkezetek nem építési termékek, de az azok kivitelezéséhez felhasznált, beépített anyagok (cement, adalékanyag, betonacél stb.) építési termékek. Ha a monolit szerkezet megépítéséhez szükséges betont nem az építkezés helyszínén keverik meg, hanem transzportbetont használnak fel, akkor a kivitelezés helyszínére szállított transzportbetont kell építési termékként kezelni. A transzportbetont készítõ betonüzemben azonban a felhasznált cement és adalékanyag az építési termék. Építési termék az elõzõk szerint a kétkomponensû ragasztó, de a komponensek összekeverése után létrejövõ ragasztóanyag már nem építési terméknek tekintendõ, hanem a kivitelezési munka részének. A felelõsség tehát szétválik: a termék építési célra való alkalmasságáért a gyártó, a kivitelezési tevékenységért és a kész építményért pedig a kivitelezõ (illetve a tervezõ) felel. 45

1.7.3. Az alapvetõ követelmények és az építési termékek használatra való alkalmassága Az Építési termék irányelv – ellentétben más termékdirektívákkal – nem közvetlenül magukra a termékekre állapítja meg az alapvetõ követelményeket, hanem arra a kész építményre, amelyet a termékek alkalmazásával építenek meg. Ezt a szabályozást az építési tevékenység sajátos jellege indokolja. Az építési folyamatot meg kell elõznie az építmény tervezésének. A megépítéshez szükség van a különbözõ építési termékekre, de ezekbõl az építmény a kivitelezési munka eredményeként jön létre. Ennek során számos építõanyagnak a tulajdonságai megváltoznak (pl. kétkomponensû ragasztók). A végcél az, hogy a kész építmény legyen kellõen biztonságos, és tervezett funkciójának feleljen meg. Az Építési termék irányelv további sajátossága azonban, hogy – más termékdirektívákkal szemben – a termékek, illetve az építmény alkalmasságát nemcsak a forgalomba hozatalkor, illetve a használatba vételkor várják el, hanem az építmény gazdaságilag ésszerû élettartama alatt végig. A kész építmény alkalmassága tehát nemcsak a felhasznált építési termékek alkalmasságától függ, hanem a tervezés és kivitelezés szakszerûségétõl, továbbá az üzemeltetés során elvégzendõ karbantartás minõségétõl is. Ez úgy is megfogalmazható, hogy az építési termékek építési célra való alkalmassága szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a kész építmény megfeleljen a direktívában elõírt alapvetõ követelményeknek. Az irányelv a kész építményekre hat alapvetõ követelményt állapít meg. A konkrét építmény funkciója és jellege dönti el, hogy a követelmények közül egyet, többet vagy mindegyiket teljesíteni kell. A hat alapvetõ követelmény a következõ: • Mechanikai szilárdság és állékonyság. Az építményeket úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy az építés és a használat közben fellépõ terhek és hatások ne okozzák az építmény egészének vagy valamely részének összeomlását, megengedhetetlen mértékû alakváltozását. Követelmény továbbá, hogy a teherhordó szerkezet jelentõs alakváltozása ne vezessen az egyéb épületrészek, berendezések károsodásához, véletlenszerû események pedig ne idézzenek elõ a kiváltó okhoz képest aránytalanul nagy károsodást. • Tûzbiztonság. Az építményeket úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy tûz esetén az épület teherbíró képessége meghatározott ideig fennmaradjon, a használók az építményt sértetlenül elhagyhassák, vagy egyéb módon lehessen õket kimenteni. A tûz és a füst keletkezése és terjedése az épületen belül korlátozott legyen, a tûz a szomszédos építményekre lehetõleg ne terjedjen át, és a mentõegységek a mentést biztonságosan végezhessék. • Higiénia, egészség- és környezetvédelem. Az építményeket úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy az épület használóinak egészségét ne veszélyeztesse káros anyagok vagy gázok jelenléte és az építõanyagokból való felszabadulása. Ne veszélyeztesse az egészséget szennyezett vagy fertõzött talaj, 46

továbbá a szennyvíz, a szilárd és folyékony hulladékok, valamint a füst szakszerûtlen elvezetése. Az építmény felületein ne alakulhasson ki káros nedvesedés. • Használati biztonság. Az építményt úgy kell megtervezni és megvalósítani, hogy használata és üzemeltetése során ne adódhassanak megengedhetetlen baleseti veszélyek. Ilyenek lehetnek: a megcsúszás, az elesés, a nekiütközés valaminek, az égés, az áramütés, a robbanás, a megbotlás, a fej- vagy kézsérülés, a magasból való leesés. • Zajvédelem. Az építményt úgy kell megtervezni és megvalósítani, hogy a lakók vagy a közelben tartózkodó személyek által érzékelhetõ zaj ne érje el az egészségre ártalmas szintet, ne zavarja õket az alvásban, a pihenésben illetve a munkában. • Energiatakarékosság és hõvédelem. Az építményt és az építmény fûtõ-, hûtõ- és szellõzõberendezéseit úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy a helyi éghajlati viszonyokra és a használókra való tekintettel az építmény energiafogyasztása alacsony szinten maradjon. Az irányelvben rögzített, építményekre vonatkozó alapvetõ követelmények csak áttételes módon hozhatók összefüggésbe magukkal az építési termékekkel. Ebbõl következõen az építési termékek használatra való alkalmasságát úgy kell értelmezni, hogy az építmény – amelybe a megfelelõ tulajdonságú termékeket beépítik – szakszerû tervezés és kivitelezés, valamint az elvárható karbantartás mellett képes megfelelni az építményekre vonatkozó alapvetõ követelményeknek. Az irányelv nem szabályozza a tervezés, kivitelezés és üzemeltetés folyamatait, meghatározza azonban az építési termékek megfelelõségigazolásának és forgalomba hozatalának szabályait. Az irányelv alapján tehát a CE jelölést az építési célra alkalmasnak minõsített – és az Európai Unió egységes belsõ piacán szabadon forgalmazható – építési termékek kaphatják meg, nem pedig a kész építmények. Az építési termékekkel szemben támasztott – harmonizált szabványban elõírt – termékkövetelmények az építményre vonatkozó alapvetõ követelményekbõl vezethetõk le. A szabvány kidolgozása során azt értékelik, hogy egy adott építési termék milyen módon járul hozzá az építmény alapvetõ követelményeinek teljesítéséhez. Az Építési termék irányelv ezért mind a hat alapvetõ követelményhez ún. Értelmezõ dokumentum kidolgozását írta elõ, hogy kapcsolatot teremtsen az építményekre vonatkozó, általánosan megfogalmazott alapvetõ követelmények, és az egyes termékekre, termékcsoportokra vonatkozó, harmonizált szabványban elõírandó, részletes és konkrét termékkövetelmények között. Az Értelmezõ dokumentumok nem jogszabályok, ezért a tagországoknak ezeket nem kell közzétenniük. Ennek ellenére fontos szerepet töltenek be, mert a Bizottságnak a harmonizált szabványok kidolgozására adott megbízásai az Építési termék irányelvre és az Értelmezõ dokumentumokra épülnek. Az Értelmezõ dokumentumokat felhasználói szinten nem kell ismerni, a megfelelõen kidolgozott, konkrét mûszaki specifikációt kell alkalmazni.

47

1.7.4. Az építési termékek harmonizált szabványaira vonatkozó sajátosságok Az Építési termék direktívához kapcsolódó harmonizált szabványok nemzeti bevezetése során – a Bizottság és az európai szabványügyi szervezetek egyedi döntése alapján – rendszeresítettek egy átmeneti idõszakot. Ez eltérést jelent az általános eljárásrendtõl, ugyanis az átmeneti idõszakban az újonnan bevezetett európai szabványok és a korábban közzétett – ezekkel ütközõ – nemzeti szabványok egymással párhuzamosan érvényben vannak, és bármelyiknek az elõírásai alkalmazhatók egy termék piacra vitelekor. Az átmeneti idõszak lehetõvé teszi a gyártóknak, forgalmazóknak és importõröknek, hogy átálljanak az új szabványok szerinti mûködésre (pl. korrekciókat végezzenek a gyártási folyamatban és eladják a régi nemzeti szabványok szerint készült raktárkészletet). A gyártóknak és a kijelölt tanúsító szervezeteknek ahhoz is idõre van szükségük, hogy felkészüljenek a harmonizált szabványban elõírt, új megfelelõségértékelési eljárásokra. Az újonnan megjelent (rendelkezésre bocsátott) európai szabványt a tagországokban 6 hónapon belül kell bevezetni nemzeti szabványként. Normál esetben a harmonizált státus kezdõ idõpontja 9 hónappal követi a rendelkezésre bocsátás idõpontját. Ettõl az idõponttól fogva a Bizottság elismeri, hogy az európai szabvány harmonizált szabványként alkalmazható, ezért a szabványnak megfelelõ terméket úgy kell tekinteni, hogy megfelel a direktíva elõírásainak is. (Tekintettel arra, hogy a 9 hónap több, mint a bevezetésre elõírt 6 hónap, az új szabványnak ekkorra már meg kell jelennie minden tagország nemzeti szabványrendszerében.) A harmonizált státus kezdõ idõpontjától számítják a szûken vett ún. egyidejû érvényesség idõszakát (co-existence period), amely általában további 12 hónap. A befejezõ idõpont jelzi azt a dátumot, amikor az ellentmondó régi nemzeti szabványokat vissza kell vonni. Ezektõl az idõtartamoktól egyes szabványoknál eltérések lehetségesek. A bevezetett európai szabványt (a régi nemzeti szabvány mellett) egyszerû termékszabványként lehet alkalmazni, már a harmonizált státus kezdõ idõpontja elõtt is. Ekkor azonban a termék még nem látható el CE jelöléssel. Az egyidejû érvényesség idõszakában a gyártó továbbra is szabadon választhatja meg, hogy termékét a régi nemzeti szabvány vagy az új, harmonizált európai szabvány elõírásai szerint hozza forgalomba. Ekkor azonban az európai szabványnak már van harmonizált státusa. Ezért a harmonizált szabványban elõírt megfelelõségigazolás már feljogosítja a gyártót a CE jelölésre, a régi nemzeti szabvány alkalmazása azonban továbbra sem ad erre lehetõséget. Ha a gyártó a régi nemzeti szabvány alkalmazását választja, akkor a terméket saját országában forgalmazhatja ugyan, de a CE jelölés hiányában nem viheti be automatikusan és korlátozás nélkül a többi tagország piacára. Ilyenkor a célország meghatározhatja a forgalomba hozatal feltételeit. Az egyidejû érvényesség idõszakát követõen pedig a termék csak a harmonizált szabvány szerint gyártva, csak az abban elõírt megfelelõségigazolási eljárást követõen, csak CE jelöléssel ellátva hozható forgalomba. 48

Az átmeneti idõszakkal a hazai szabványrendszerben és mûszaki gyakorlatban is folyamatosan találkozhatunk. Az egyidejû érvényesség végének dátumát a harmonizált státushoz hasonlóan az interneten lehet megtalálni. Ezt a CD-mellékleten mutatjuk be. 1.7.5. Az európai mûszaki engedélyek és a jóváhagyó szervezetek Az építési termék irányelv sajátossága, hogy a harmonizált szabvány mellett bevezetett még egy – a jogszabályhoz harmonizált – közösségi szinten elfogadott mûszaki specifikációt. Ez az ún. európai mûszaki engedély (European Technical Approval: ETA). Azokra az építési termékekre kell ETA-t készíttetni, amelyekre nem létezik harmonizált európai szabvány, és belátható idõn belül nem is várható a kidolgozása. Olyan termékek esetén is készülhet ETA, amelyekre van ugyan harmonizált szabvány, de a tervezett alkalmazás jelentõsen eltér a szabványban rögzített feltételektõl. Az ETA tartalmazza a termékre vonatkozó mûszaki követelményeket és alkalmazási feltételeket, beleértve a szállításra, tárolásra, beépítésre, üzemeltetésre, valamint az alkalmazható mûszaki megoldásra, eljárásra, technológiára vonatkozó követelményeket. Igen lényeges, hogy az ETA magában foglalja a követelményekhez tartozó vizsgálati módszereket, továbbá a megfelelõség igazolásának részletes eljárási szabályait. Az ETA tartalmából látható, hogy ez a mûszaki dokumentum valójában nem engedély. Az ETA – tényleges feladatát tekintve – tulajdonképpen nem más, mint a nem szabványosított építési termékek szabványt helyettesítõ, egyedi mûszaki specifikációja. A szabványok gyártótól és márkától független dokumentumok, amelyek egy termékcsoportra általánosan alkalmazhatók, és érvényességi idõtartamuk nincs elõre behatárolva. A szabványoktól eltérõen az ETA mindig csak egy konkrét cég meghatározott márkájú termékére vonatkozik, adott gyártási helyre szól, és érvényességi ideje korlátozott (5 év). Minden egyes gyártónak tehát – hasonló jellegû termékek esetén is – külön-külön el kell készíttetnie a saját, nem szabványos termékére érvényes ETA-t. Az ETA-kat a tagországok kormányzatai által felhatalmazott, ún. jóváhagyó szervezetek dolgozzák ki. Ez a tevékenység hasonlatos a szabványosításhoz, de több tekintetben attól eltérõ folyamat. A jóváhagyó szervezetek mûködéséhez nemzeti felhatalmazás szükséges, de önmagában ez még nem elégséges feltétel. A jóváhagyó szervezetek ETA-t ugyanis csak akkor dolgozhatnak ki, ha elnyerték a teljes jogú tagságot a Jóváhagyó Szervezetek Európai Szervezetében (European Organisation for Technical Approvals: EOTA). Az ETA készítésére vonatkozó kérelmet – az adott termékre kijelölt – bármelyik EOTA tagszervezethez be lehet nyújtani az Európai Unió bármely tagállamában. A kidolgozó szervezet köteles elõzetesen konzultálni az EOTA Mûszaki Tes49

tületével arról, hogy az adott termék esetén lehetséges-e ETA kidolgozása, és milyen megfelelõségigazolási módozatot kell alkalmazni. Csak úgy készítheti el és adhatja ki egy jóváhagyó szervezet az ETA-t, ha a kidolgozás során az EOTA valamennyi tagszervezetével konzultál, és megszerzi az egyetértésüket. A kibocsátott ETA-t minden tagországban el kell fogadni mûszaki specifikációként. Ha több hasonló, nem szabványosított termék alkalmazására van igény az építõiparban, akkor az ETA kiadásához a Bizottság megbízásából az EOTA részletes útmutatót dolgoz ki (European Technical Approval Guideline: ETAG). Ennek alapján a termékcsalád egyes tagjaira egységes elvek szerint, gyorsabban készülhetnek ETA-k, mint az ETAG nélküli eljárás esetén. Az ETAG-ok nem tekinthetõk az Építési termék irányelv alapján mûszaki specifikációknak, azonban részletes útmutatást nyújtanak egy-egy termékcsaládon belül az ETA mûszaki tartalmára vonatkozóan, az ETA-t készítõ jóváhagyó szervezet számára. Ezért a harmonizált szabványok bevezetéséhez hasonlóan azokat a nemzeti elõírásokat, amelyek az ETAG elõírásaival nem összeegyeztethetõk, egy ésszerû határidõn belül vissza kell vonni. Ennek végsõ határideje az ETAG-ra vonatkozó egyidejû érvényesség idõszakának vége. Ezek a dátumok az interneten megtalálhatók és a mellékelt CD-n mutatjuk be. 1.7.6. A megfelelõség igazolásának eljárási szabályai és a kijelölt szervezetek Az építési termékek akkor hozhatók forgalomba, ha az építési célra való alkalmasságukat megfelelõségigazolással dokumentálják. A megfelelõségigazolás akkor állítható ki a termékre, ha vizsgálatokkal bizonyítják, hogy az megfelel a rá vonatkozó mûszaki specifikációban elõírt követelményeknek. Más irányelvekhez hasonlóan a megfelelõségigazolás eljárásában a gyártó mellett majd minden esetben kijelölt vizsgáló, ellenõrzõ, tanúsító szervezeteknek is közre kell mûködniük. Az Építési termék irányelv sajátossága, hogy az elõírt megfelelõségigazolási módozatok nem azonosak a más irányelveknél általánosan alkalmazott, ún globális koncepció szerinti megfelelõségértékelési modulokkal. Az irányelv kétfajta megfelelõségigazolást különböztet meg: megfelelõségi tanúsítványt és szállítói megfelelõségi nyilatkozatot. A megfelelõségi tanúsítványt csak kijelölt tanúsító szervezet állíthatja ki, maga a gyártó nem, és a szükséges vizsgálatok jelentõs részét is csak kijelölt szervezetek végezhetik. A szállítói megfelelõségi nyilatkozatot maga a gyártó kiállíthatja. Ezen belül háromféle eljárás lehetséges, amelyek abban különböznek egymástól, hogy a gyártónak milyen mértékben kell bevonnia a vizsgálatokba kijelölt szervezeteket. Az irányelvben tehát négy, különbözõ szigorúságú megfelelõségigazolási módozatot határoztak meg. Két módozathoz alváltozatok is tartoznak. A megfelelõségigazolási módozatokat igen gyakran, röviden csak számokkal jelölik. A legszigorúbb eljárás, amelynek eredményeként csak megfelelõségi tanúsítvány adható ki (1) jelû, illetve az alváltozat (1+) jelû. 50

A kevésbé szigorúnak minõsíthetõ szállítói megfelelõségi nyilatkozat elsõ változata (2), illetve (2+) jelû, a következõ lehetõség a (3), és végül a legkevésbé szigorú eljárás a (4) jelû. Az, hogy melyik módozatot kell alkalmazni, nemcsak a terméktõl függ, hanem a felhasználás módjától is. Ez egyszerûen szemléltethetõ az ajtók példáján. Olyan ajtók esetén, amelyek tûz/füst lezárására és/vagy menekülési útvonalon kerülnek alkalmazásra, az (1) jelû módozatot kell alkalmazni. Ez az egyik legszigorúbb változat, ahol a termékre vonatkozó megfelelõségigazolást maga a gyártó nem, csak a bejelentett tanúsító szervezet állíthatja ki. A megfelelõség értékelése során a gyártó a gyártásellenõrzést, valamint az üzemben vett mintáknak a további vizsgálatát végezheti, vizsgálati terv szerint. A tanúsító szervezet kötelezettsége a termék elsõ típusvizsgálata, az üzem és a gyártásellenõrzés alapvizsgálata, valamint a gyártásellenõrzés folyamatos felügyelete, értékelése és jóváhagyása. Az olyan ajtók, amelyeknek zajvédõ, hõszigetelõ, légzáró, biztonsági és más speciális feladatuk van (de nincs szükség tûz/füstgátló tulajdonságokra, és nem menekülési útvonalra kerülnek), a (3) jelû módozat hatálya alá tartoznak. Ez egy enyhébb változat, ahol már kevesebb feladatot kell a gyártónak bejelentett szervezetekre bíznia, és a megfelelõségigazolást saját maga kiállíthatja. A megfelelõség értékelése során a gyártásellenõrzést a gyártó végezheti, a termék elsõ típusvizsgálatával azonban vizsgálólaboratóriumot kell megbízni. Végezetül az olyan belsõ ajtók, amelyekkel szemben nem támasztanak semmilyen, az elõzõkben felsorolt különlegesebb követelményt, a (4) módozat hatálya alá tartoznak. Ez a legenyhébb változat, ahol a gyártó elvégezheti a termék elsõ típusvizsgálatát és a gyártásellenõrzést is, nem kell bevonnia bejelentett szervezetet, majd a megfelelõségigazolást saját maga kiállíthatja. Maga az irányelv csak eléggé általános szempontokat ad meg az eljárás kiválasztásához. Ezért a gyakorlati alkalmazáshoz szükség volt még arra, hogy az egyes termékekre, termékcsaládokra vonatkozóan a Bizottság határozatokban állapítsa meg, hogy melyik megfelelõségigazolási módozatot kell alkalmazni. Eddig közel hetven határozat jelent meg ebben a témában. Ezeket a határozatokat figyelembe kell venniük az európai szabványügyi szervezeteknek a harmonizált szabványok kidolgozása során, a jóváhagyó szervezeteknek pedig az ETA-k kidolgozása során. A vizsgáló, ellenõrzõ és tanúsító szervezetek kijelölése nemzeti szintû, állami feladat. Az Európai Unió egységes belsõ piacán a termékek forgalomba hozatalát minden tagországban azonos módon kell szabályozni, és ezért a termékek megfelelõségét is azonos elvek alapján kell megítélni. Az egyes tagországoknak a kijelölt szervezeteiket be kell jelenteniük az Európai Bizottsághoz és a többi tagországhoz (ez az eljárás a notifikáció). A szervezetek egy európai azonosítószámot kapnak, a bejelentett (notifikált) szervezetek jegyzékét pedig az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszik. Ezt követõen e szervezetek tanúsítványai – a tanúsítványok kölcsönös elfogadásának elvébõl következõen – az Európai Unió egész te51

rületen érvényesek lesznek. A megfelelõség igazolásának eljárásában a gyártók bármely, az Építési termék irányelvhez (annak adott termékcsoportjához) bejelentett szervezet közremûködését igénybe vehetik, bárhol az Európai Unió területén. Az egységes és kölcsönösen elfogadott megfelelõségértékelési eljárásnak igen nagy a jelentõsége, mert – az azonos tartalmú mûszaki specifikációk alkalmazása mellett – ez az áruk szabad áramlásának egyik alapfeltétele. 1.7.7. A CE megfelelõségi jelöléssel összefüggõ kérdések Az Építési termék irányelv sajátossága, hogy több olyan, közösségi szinten elfogadott, harmonizált mûszaki specifikációt is elismer, amelyek alapján bizonyítható, hogy valamely építési termék megfelel az irányelv által támasztott követelményeknek. Ezek a következõk: • harmonizált európai szabvány, • európai mûszaki engedély (ETA), • olyan nemzeti szabvány, amelyet európai szinten harmonizált szabványként ismernek el (ez jelenleg csak elvi lehetõség, mert ilyen mûszaki specifikáció ezideig még nem lépett hatályba). Ha a megfelelõségigazolás alapja harmonizált szabvány vagy ETA, akkor a termékre fel lehet helyezni a CE jelölést, és a termék az Európai Unió területén korlátozás nélkül forgalmazható. Ha a termékre nem létezik sem harmonizált szabvány, sem ETA, akkor az irányelv az ún. különleges eljárások keretében szabályozza az építési termékek forgalmazását. Ebben az esetben a tagországok területükön saját – az alapszerzõdéssel nem ellentétes – nemzeti elõírásaik alapján meghatározhatják a forgalomba hozatal feltételeit. Az ily módon forgalomba kerülõ építési termékek azonban nem kaphatják meg a CE jelölést, így nem feltétlenül vihetõk be automatikusan másik tagállamba. A célország dönti el, hogy a termék megfelel-e a saját nemzeti elõírásainak. Elfogadhatja a másik országban mûködõ notifikált szervezetek vizsgálatait és tanúsításait, de további vizsgálatok is kérhetõk, ha a célország mûszaki specifikációi eltérnek a gyártó által alkalmazott elõírásoktól.

1.8. Az Építési termék irányelvet harmonizáló hazai szabályozás 1.8.1. Mely jogszabályokban jelenik meg az irányelv? A jogharmonizáció során az Építési termék irányelv különbözõ elemei a következõ három hazai jogszabályba épültek be: • 1997. évi LXXVIII. tv. az épített környezet alakításáról és védelmérõl (továbbiakban: Étv.); 52

• 253/1997. (XII. 20.) Korm.rendelet az országos településrendezési és építési követelményekrõl (továbbiakban: OTÉK); • 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet az építési termékek mûszaki követelményeinek, megfelelõségigazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól (továbbiakban: rendelet). Az Étv. 31. §-ának (2) bekezdésében felsorolja az építményekkel szemben támasztott, ún. országos szakmai követelményeket. Ezek közül hat [c)-tõl h)-ig] nem más, mint az Építési termék irányelv szerinti, építményekkel szemben támasztott hat alapvetõ követelmény. Az Étv. nem adja meg a követelmények értelmezését, ez az OTÉK IV. fejezetében található meg részletesen. Az Étv. 41. §-ában rendelkezik arról, hogy építési célra anyagot, készterméket és berendezést csak a külön jogszabályban meghatározott megfelelõségigazolással lehet forgalomba hozni vagy beépíteni. Az Étv. intézkedik e jogszabály elkészítésérõl is. Így az Étv. felhatalmazása alapján készült a 3/2003. (I. 25.) BMGKM-KvVM együttes rendelet. (A következõkben e rendelet magyarázatával foglalkozunk.) 1.8.2. A rendelet hatálya A rendelet hatálya az 1. § szerint kiterjed valamennyi építési termékre, annak gyártójára, forgalmazójára, importálójára, továbbforgalmazójára, belföldi felhasználójára. Tekintettel az építés folyamatára, az elõbbieken túl a rendelet hatálya kiterjed az építési termékekbõl létrehozott építmény építtetõjére, tervezõjére és kivitelezõjére is. Az építési tevékenységhez szorosan kapcsolódik több szervezet, hatóság is, ezért a rendelet egyaránt vonatkozik a jóváhagyó szervezetekre, a vizsgáló, ellenõrzõ és tanúsító szervezetekre (kijelölt szervezetek), továbbá az építményeket engedélyezõ, az építésfelügyeleti és fogyasztóvédelmi hatóságokra, valamint a vámszervekre. Az irányelvvel összhangban, építési termék minden olyan anyag, szerkezet, berendezés vagy több, különbözõ részbõl összeállított elem, amit azért állítanak elõ, hogy építményekbe állandó jelleggel beépítsék. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az építmény fogalma igen széles körû, abba beletartoznak az épületnek nem minõsülõ mérnöki mûtárgyak is (l. az Étv. fogalommeghatározásait). A meghatározásokból látható, hogy a rendelet egyik oldalról a teljes építési tevékenységgel kapcsolatba kerülõ, minden személyre és szervezetre vonatkozik, másik oldalról pedig, a hatálya kiterjed bármely építményben felhasznált bármely építési termékre. Ebbõl a széles szabályozási körbõl csak a mûszaki ellenõri gyakorlat szempontjából legfontosabb elemeket emeljük ki.

53

1.8.3. Az építési termékek alkalmazásának szabályai A rendelet 3. § (1) bekezdése tartalmazza az alkalmazás feltételeit. Eszerint forgalomba hozni (továbbforgalmazni) vagy beépíteni csak megfelelõségigazolással rendelkezõ, építési célra alkalmas terméket szabad. A további értelmezéshez az építési célra való alkalmasságot és a megfelelõségigazolást kell részletesebben meghatározni. A 3. § (3) bekezdése szerint, építési célra alkalmas a termék, ha a gyártó utasításainak és az építészeti-mûszaki terveknek megfelelõ, szakszerû beépítést követõen, a termék teljes tervezett élettartama alatt, rendeltetésszerû használat és elõírt karbantartás mellett az építmény – amelybe a termék beépítésre kerül – kielégíti az alapvetõ követelményeket. Az alapvetõ követelmények tekintetében, a rendelet a 2. § 2. pontjában hivatkozik az Étv. 31. §-a (2) bekezdésének c)–h) pontjaira és az OTÉK IV. fejezetére. A rendelet 2. §-ának 16. pontja szerint a megfelelõségigazolás olyan, vizsgálatokon alapuló dokumentum, amely igazolja, hogy a termék, illetve mûszaki megoldás megfelel a rá vonatkozó mûszaki specifikációkban foglalt követelményeknek. Az alkalmazás kérdésköréhez tartozik a 3. § (3) bekezdésének elõírása is, amely szerint építési terméket építménybe betervezni akkor szabad, ha arra jóváhagyott mûszaki specifikáció van. Akár forgalmazásról, akár tervezésrõl, akár beépítésrõl van szó, a rendelet alkalmazása szempontjából kulcskérdés, hogy mit tekinthetünk jóváhagyott mûszaki specifikációnak? A rendelet szerint jóváhagyott mûszaki specifikáció valamely arra jogosult szerv által jóváhagyott és közzétett mûszaki dokumentáció, amely tartalmazza a termékre vonatkozó mûszaki követelményeket és rendszerint az alkalmazási feltételeket, továbbá a termék megfelelõségigazolásának módozatait is. Megjegyezzük, hogy természetesen többnyire a követelményekhez tartozó vizsgálati módszereket is tartalmazzák a mûszaki specifikációk. Igen lényeges szempont, hogy csak bizonyos, arra jogosult szervezetek által készített mûszaki specifikációk szolgálhatnak a megfelelõségigazolás és tervezés alapjául. 1.8.4. Az elismert mûszaki specifikációk Magyarország EU csatlakozását követõen elsõsorban a honosított harmonizált európai szabványokat és az ETA-kat kell a megfelelõségigazolás alapjául felhasználni, ha a termékre ilyen mûszaki specifikációk léteznek. Ha a megfelelõségigazolás alapja ezen mûszaki specifikációk egyike, akkor – az Európai Unióban elismert, notifikált vizsgáló, ellenõrzõ, tanúsító szervezetek közremûködése esetén – a termékre a csatlakozást követõen fel lehet helyezni a CE jelölést. Ha ilyen – az Európai Unió szintjén elismert – irányelvhez harmonizált mûszaki specifikáció nincs, de a termékre létezik bármely más – a harmonizált szabványtól eltérõ fajtájú – érvényes magyar nemzeti szabvány, akkor értelemszerûen az alkalmazható a megfelelõségigazolás alapjául. Mindezen dokumentumok hiányában 54

pedig építõipari mûszaki engedély (ÉME) lehet a megfelelõségértékelés alapja. Egyedi (nem sorozatban gyártott) termék esetén a megfelelõségértékelés alapjául a gyártási tervdokumentáció használható fel. Ezen dokumentumtípusok alkalmazása esetén azonban a termék nem kaphat CE jelölést. A dolog jelentõsége miatt nemcsak a rendelet, hanem az Étv-t is rögzíti az elismert mûszaki specifikációk körét, 41. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben: „(1) Építési célra anyagot, készterméket és berendezést csak a külön jogszabályban meghatározott megfelelõségigazolással lehet forgalomba hozni vagy beépíteni. (2) A megfelelõségigazolás annak írásos megerõsítése, hogy az építési célú termék a tervezett felhasználásra alkalmas, vagyis kielégíti a rá vonatkozó a) honosított harmonizált európai szabványban, vagy b) európai mûszaki engedélyben, c) ezek hiányában egyéb nemzeti mûszaki specifikációban (nemzeti szabványban vagy építõipari mûszaki engedélyben), valamint d) egyedi (nem sorozatban gyártott) termék esetén a gyártási tervdokumentációban elõírt követelményeket.” Az elõbbiek közül az építõipari mûszaki engedély (ÉME) és az egyedi termék fogalmához kell részletesebb magyarázatot adni. A rendelet 2. §-ának 6. pontja szerint az építõipari mûszaki engedély (ÉME) Magyarországon feljogosított jóváhagyó szervezet által – más jóváhagyott mûszaki specifikáció hiányában – kiadott mûszaki specifikáció, amely tartalmazza a termékre vonatkozó mûszaki követelményeket és alkalmazási feltételeket, beleértve a szállításra, tárolásra, beépítésre, üzemeltetésre és az alkalmazható mûszaki megoldásra, eljárásra, technológiára vonatkozó követelményeket, továbbá azok vizsgálati, megfelelõségigazolási módozatait is. Ha összevetjük ezt a definíciót az 1.7.5. pontban az európai mûszaki engedélyrõl (ETA) írottakkal, akkor látható, hogy az ÉME az ETA-hoz hasonló szerepkörû, szabványt helyettesítõ, egyedi mûszaki specifikáció. Az egyik legfontosabb különbség a két dokumentumfajta között, hogy az ETA az Unió szintjén elfogadott mûszaki specifikáció, az ÉME pedig csak hazánkban alkalmazható. Mind az Étv., mind a rendelet elõírásaiból egyértelmûen következik, hogy csak olyan építési termékre kell ÉME-t készíttetni, amelyre nincs sem magyar nemzeti szabvány (semmilyen típusú), sem ETA. Az ÉME készítésével, meghosszabbításával, nyilvántartásával stb. kapcsolatos elõírásokat az 5. § részletezi, az ÉME kötelezõ minimális tartalmát pedig a rendelet 1. számú melléklete határozza meg. A rendelet 7. §-a foglalkozik a harmonizált szabványokhoz kapcsolódó egyidejû érvényesség idõszakával. A szabványok visszavonása az MSZT joga és feladata, ezért a rendelet e témakörre nem terjed ki. Elõírja azonban, hogy harmonizált szabványok bevezetése esetén, a szabvány alkalmazási területére vonatkozó ÉMEket 1 éven belül vissza kell vonni. Rögzíti a rendelet azt is, hogy a honosított har55

monizált európai szabványok közzétételét követõen a vonatkozó nemzeti szabványok, illetve ÉME-k visszavonásáig a termék megfelelõségének igazolása mindkét mûszaki specifikáció alapján történhet. Az egyedi terméket nemcsak az Étv. említi meg, hanem a rendelet is, 9. §ának (4) bekezdésében. Ennek megfelelõen, építési termék egyedi (nem sorozat) gyártása esetén elegendõ a legkevésbé szigorú, (4) jelû módozat szerinti, szállítói megfelelõségi nyilatkozatban a termék egyedi mûszaki specifikációjának való megfelelõséget igazolni (pl. adott épülethez készített egyedi gyártmányterv alapján). Az Étv-nek és a rendeletnek ezek a bekezdései semmiképp sem értelmezhetõk azonban úgy, hogy ezekre való hivatkozással a gyártó kikerülhet egy egyébként rá vonatkozó, szigorúbb megfelelõségigazolási módozat hatálya alól, illetve mentesülhet ETA vagy ÉME készíttetésétõl! Így pl. ha egy épület ablakai mind egymástól kissé eltérõ, „egyedi” méretûek, attól azok mûszaki szempontból és a megfelelõségigazolás módját tekintve, nem kezelhetõk egyedi termékként. Biztonsági és egészségügyi szempontból fokozottabb kockázatot jelentõ termékeknél lehetséges, hogy különbözõ elõírások eleve ki is zárják ennek az egyszerûbb módozatnak (4) az alkalmazását. Az Építési termék irányelvhez kapcsolódó, egyik kiegészítõ „irányadó irat” szerint, az egyedi termék egy meghatározott, ismert építési helyszínhez egyedileg megtervezett, és oda beépítésre kerülõ termék. Például egy egyedi acélszerkezetû híd megépíthetõ úgy, hogy bizonyos hídelemeket nem az építési helyszínen, hanem máshol készítenek el, majd ezeket a tényleges beépítési helyszínre szállítják közúton vagy vízi úton. Az elkészített nagyobb elemekbõl aztán a helyszínen állítják össze a teljes hidat. Ebben az esetben a tényleges kivitelezési helyszínre az egyes hídelemek érkeznek építési termékként. A hídelemek készítõjének arról kell nyilatkoznia, hogy az egyedi, meghatározott helyszínre megtervezett elemeket pontosan a részletes kivitelezési tervdokumentációnak, ill. a gyártmányterveknek megfelelõen készítette el. A hídelemek elkészítése során azonban nem egyedi építési termékek pl. a felhasznált acélprofilok, amelyekhez már léteznie kell elismert szervezet által jóváhagyott mûszaki specifikációnak (nemzeti szabvány, ETA, ÉME). Tudatában kell lenni azonban annak, hogy egyedinek minõsíthetõ termék esetén a gyártási-kivitelezési tervdokumentáció tekintetében jelentõsen megnövekszik a tervezõ munkája és felelõssége! Külön ki kell hangsúlyozni, hogy az építési termékek megfelelõségigazolása szempontjából nem tartoznak az elismert mûszaki specifikációk körébe a szakmai és a vállalati szabványosítási kiadványok. A szakmai szövetségek és a cégek ugyanis – ellentétben a szabványügyi és a jóváhagyó szervezetekkel – a mûszaki specifikációk kidolgozása tekintetében nem rendelkeznek külön jogi felhatalmazással. 56

1.8.5. Az építõipari mûszaki engedélyek (ÉME) és az európai mûszaki engedélyek (ETA) összehasonlítása A nem szabványosított építési termékek megfelelõségigazolásának alapjául, EU csatlakozásunk után, egyedi mûszaki specifikációként hazánkban mind az ETA, mind az ÉME felhasználható. A csatlakozás elõtt az ETA-t még nem lehetett alkalmazni, ezért többnyire csak az ÉME volt ismert a gyártók elõtt. A két mûszaki specifikáció között lényeges különbségek vannak. Ezek jobb megértése érdekében, érdemes egymással párhuzamba állítani az ÉME-k és az ETA-k néhány jellemzõjét. A kidolgozó szervezet: • Az ÉME-t Magyarországon felhatalmazott jóváhagyó szervezet dolgozhatja ki. Ehhez az EOTA tagság nem szükséges. • Az ETA-t csak olyan jóváhagyó szervezet dolgozhatja ki, amely elnyerte a teljes jogú tagságot az EOTA-ban. Az ilyen jóváhagyó szervezet azonban az Európai Unió bármely tagállamából elfogadhat megbízást. A kidolgozás módja: • Az ÉME-t a hazai jóváhagyó szervezet – más jóváhagyó szervezetekkel való egyeztetés nélkül – dolgozza ki. • Az ETA-t az EOTA tagszervezete a többi tagszervezettel egyeztetve dolgozza ki. Ha már készült kidolgozási útmutató (ETAG) a termékcsoportra, akkor az ETA ennek alapján készül, rövidebb egyeztetéssel. A mûszaki specifikáció hatálya: • Az ÉME csak hazánkban érvényes, és nem jogosít fel CE jelölés alkalmazására. • Az ETA az Európai Unió egész területén érvényes, és a sikeres megfelelõségigazolás után feljogosít CE jelölés alkalmazására. Az alkalmazás jellege: • E tekintetben a két dokumentumtípust azonos módon kell kezelni. Sem az ETA, sem az ÉME nem hatósági forgalomba hozatali engedély, hanem egy-egy meghatározott, konkrét terméknek a szabványt helyettesítõ, egyedi mûszaki specifikációja. Sem az ETA, sem az ÉME nem fogadható el megfelelõségigazolásként! E két dokumentumfajta feladatát és tartalmát tekintve nem megfelelõségigazolás, hanem a megfelelõségigazolás alapjául szolgáló mûszaki specifikáció. A mûszaki specifikáció megléte természetesen szükséges a forgalomba hozatalhoz, de csak benne elõírt megfelelõségértékelés kedvezõ eredménye után lehet a termékre kiállítani a tényleges megfelelõségigazolást! Mindkét dokumentumtípusról elmondható, hogy funkciójukat és a szabványosítási rendszer hierarchiáját tekintve a nemzeti szabványokkal egy szinten állnak. A jóváhagyó szervezetek a nemzeti szabványügyi szervezethez hasonlóan jogilag elismert szervezetek, és az ETA, ill. ÉME a nemzeti szabványhoz hasonlóan, az építési termékek forgalomba hozatala során felhasználható a megfelelõségigazolás alapjául. Az ETA-k, ÉME-k aktuális jegyzéke, illetve az ETAG-ok az interneten megtekinthetõk, az elérési útvonalat a CD-mellékleten mutatjuk be. 57

1.8.6. A megfelelõségigazolás módozatai Az építési termékek tekintetében a mûszaki ellenõr egyik legfontosabb feladata, hogy ellenõrizze a szabályszerû megfelelõségigazolások meglétét. A rendelet kétfajta megfelelõségigazolást ismer: • A megfelelõségi tanúsítvány kijelölt tanúsító szervezet által kiadott megfelelõségigazolás, amelyet az (1) és (1+) jelû módozatok hatálya alá tartozó termékek esetén kell kiállítani. A megfelelõségi tanúsítványnak a rendelet 5. számú mellékletének 1. pontja szerinti következõ adatokat és információkat minden esetben tartalmaznia kell:
a tanúsító szervezet nevét, címét, azonosító számát, utalást a kijelölésre;
a megrendelõ nevét, címét;
a termék leírását (típus, azonosító jellemzõk, felhasználási terület, különleges alkalmazási feltételek);
azon mûszaki specifikációk felsorolását, amelyeknek az építési termék vizsgálattal igazoltan megfelel;
a vizsgálatokat végzõ (külsõ vagy belsõ) vizsgálóhelyek nevét, címét, azonosító számát;
az utóellenõrzések módját, gyakoriságát;
a tanúsítvány érvényességi idejét;
a tanúsító szervezet aláírásra felhatalmazott képviselõjének nevét és beosztását;
a megfelelõségi tanúsítvány azonosító számát, a kiadás dátumát, a kiállító cégszerû aláírását. • A szállítói megfelelõségi nyilatkozat a szállító által kiadott megfelelõségigazolás, amelyet a (2), (2+), (3) és (4) jelû módozatok hatálya alá tartozó termékek esetén kell kiállítani. A szállítói megfelelõségi nyilatkozatnak a rendelet 5. számú mellékletének 2. pontja szerinti következõ adatokat és információkat minden esetben tartalmaznia kell:
az építési termék szállítójának (gyártójának, forgalomba hozójának, továbbforgalmazójának) nevét, azonosító jelét (márkajelét) és címét;
az építési termék rendeltetési célját és azonosításához szükséges adatait, a gyártás dátumát, a termék típusát;
azon kijelölt szervezetek megnevezését, azonosítási számát, amelyeknek tanúsítványai alapján a megfelelõségi nyilatkozat kiadásra került;
azon mûszaki specifikációk felsorolását, amelyeknek az építési termék vizsgálattal igazoltan megfelel;
a megfelelõségi nyilatkozat érvényességi idejét;
a szállító, gyártó, forgalmazó megfelelõségi nyilatkozat aláírására felhatalmazott képviselõjének nevét és beosztását;
a megfelelõségi nyilatkozat azonosító számát, a kiadás dátumát, a kiállító cégszerû aláírását. A szállító a termék gyártója, forgalomba hozója. A megfelelõségigazolással foglalkozik az 5. § (4) bekezdése, a 9., 10., 11. §, továbbá a 4. és 5. számú melléklet. 58

A szállító feladata a termékre elõírt megfelelõségigazolási eljárás lefolytatása, valamint az eljárás eredményeként kiállított megfelelõségigazolásnak (megfelelõségi tanúsítvány vagy szállítói megfelelõségi nyilatkozat) a termékhez való csatolása. A megfelelõségigazolási eljárást a termékre vonatkozó jóváhagyott mûszaki specifikáció határozza meg, az irányelv megfelelõségigazolási módozatai alapján. Az eljárásban vizsgálatokkal és bizonyítási eljárásokkal kell megállapítani, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó mûszaki specifikáció elõírásainak. Ha a mûszaki specifikáció nem tartalmaz utalást a megfelelõségigazolás módozatára, akkor a 9. § (3) bekezdése szerint a szállító köteles ennek meghatározására. Ehhez figyelembe kell vennie saját termékvizsgálati felkészültségét, valamint az 5. § (4) bekezdésében felsorolt szempontokat, továbbá az EU Bizottság e tárgykörben született határozatait. Megjegyezzük, hogy a harmonizált szabványoknak, ETA-knak és ÉME-knek tartalmazniuk kell a megfelelõségigazolás eljárására vonatkozó konkrét és részletes elõírásokat. A 4. számú melléklet 2. pontja írja le az irányelvnek megfelelõen a különbözõ megfelelõségigazolási módozatokat, zárójelben közölve a módozatra utaló egyezményes számjelet is, pl. (1+). Számos olyan építési termék van, amely több irányelv hatálya alá tartozik. E termékek megfelelõségét azonban nem kell külön-külön, minden irányelv eljárásrendjének megfelelõen igazolni, mert a harmonizált szabvány kidolgozása során általában minden vonatkozó irányelv követelményrendszerét figyelembe veszik. Ilyen termék pl. a lift, amelynek van „saját”, hazai jogszabállyal bevezetett irányelve, de egyúttal építési terméknek is minõsül, és készült rá harmonizált szabvány. Ezekben az esetekben a megfelelõséget elég a termék „saját” irányelvében elõírt eljárásrend szerint igazolni. Az elõbbiekre tekintettel a rendelet 9.§-ának (5) bekezdése kimondja, hogy azokat a gépeket, felvonókat, gázfogyasztó készülékeket, gáznemû vagy folyékony tüzelõanyaggal üzemelõ melegvíz-kazánokat és egyes villamossági termékeket, amelyeket építményekbe építenek be, és megfelelõségigazolásuk más jogszabály szerint az építési célú alkalmazás követelményeinek figyelembevételével már megtörtént, nem kell e jogszabály szerinti megfelelõségigazolási eljárásnak alávetni. A megfelelõségigazolás másolatát a szállító köteles az ellenõrzésre jogosult szervezeteknek átadni. A megfelelõségigazolásokat az igazolás kiállítója, illetve a szállító köteles azok kiállítását követõen 10 évig megõrizni. Az építési termék szállítóján kívül önálló megfelelõségigazolást kell adnia annak is, aki az építési termék forgalmazása vagy felhasználása során annak jellemzõit a szállítótól történõ átvétel után megváltoztatta, vagy a rendeltetés szerinti alkalmazástól eltér. 1.8.7. A CE jelölésre vonatkozó elõírások A CE jelöléssel foglalkozik a rendelet 12. §-a, valamint a 6. számú melléklete. A CE jelöléssel ellátott termékek korlátozás nélkül forgalmazhatók az Európai Unió más tagállamaiban is. 59

Ennek megfelelõen a CE jelöléssel jogszerûen ellátott import termékek is korlátozás nélkül hozhatók forgalomba Magyarországon. Nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a megfelelõségigazolást is mellékelni kell minden termékhez a rendeletben elõírt tartalommal, mert ezt a CE jelölés nem helyettesíti! A CE jelölés – a hozzá tartozó adatokkal együtt – a megfelelõségigazolás mellett, azt kiegészítve közöl információkat a termékrõl. 1.8.8. A jóváhagyó szervezetek, valamint a kijelölt vizsgáló, ellenõrzõ, tanúsító szervezetek szerepe A tapasztalatok szerint, gyakran összekeverik a rendelet mûködtetése szempontjából fontos két szervezettípust. Határozott különbséget kell tenni a jóváhagyó szervezetek, valamint a kijelölt vizsgáló, ellenõrzõ, tanúsító szervezetek között. Eltérõ ugyanis a tevékenységnek mind a tartalma, mind a jogalapja. A jóváhagyó szervezet feladata, hogy nemzeti szabvány hiányában egyedi mûszaki specifikációt (ÉME, ETA) dolgozzon ki egy konkrét termékre. A jóváhagyó szervezetek tevékenysége bizonyos tekintetben a szabványügyi szervezetek tevékenységéhez hasonlítható. Erre a tevékenységre a rendelet elõírásai és felhatalmazása alapján lehet feljogosítani valamely felkészült szervezetet. A kijelölt vizsgáló, ellenõrzõ, tanúsító szervezetek feladata, hogy – valamilyen mûszaki specifikáció (nemzeti szabvány, ETA, ÉME) elõírásai szerint – a szükséges mértékben részt vegyenek az építési termékek megfelelõségigazolási eljárásában. A kijelölés speciális feltételeit a rendelet tartalmazza, a kijelölés eljárását azonban külön jogszabályok határozzák meg. Egy szervezet – megfelelõ felkészültség, feljogosítás, illetve kijelölés esetén – mindkét tevékenységfajtát elláthatja, azonban mûködése során ezeket el kell különítenie egymástól. A jóváhagyó szervezetek: • A jóváhagyó szervezeteket a tagországok kormányzati szervei jogosítják fel e tevékenységre. Hazánkban a rendelet 8. §-ában elõírt követelmények alapján, az építmény funkciója szerint szakmailag illetékes miniszter bízza meg ezzel a feladattal a megfelelõen felkészült szervezeteket. A szervezetek száma nincs korlátozva (azonos szakterületeken sem). • A magasépítés területén – a 16/1998. (IKK. 8.) IKIM közlemény szerint – jóváhagyó szervezet az Építésügyi Minõségellenõrzõ Innovációs Kht. (ÉMI Kht.). Közúti közlekedési szakterületen – a késõbb helyesbített 8004/2005. (IX. 22.) GKM tájékoztató szerint – jóváhagyó szervezet az ÁKMI Kht. (illetve jelenleg ennek jogutódja a Magyar Közút Kht.). Önmagában ezeknek a feljogosításoknak az alapján azonban csak ÉME dolgozható ki. A hazai jóváhagyó szervezetek csak akkor jogosultak ETA kidolgozására, ha elnyerték a teljes jogú tagságot az EOTA-ban. • A hazai gyártók nemcsak a Magyarországon feljogosított szervezetekhez for60

dulhatnak, hanem az Európai Unió bármely tagállamában, az adott termékkel foglalkozó bármelyik EOTA tagszervezethez benyújthatják az ETA készítésére vonatkozó kérelmüket. Az EOTA tagsággal rendelkezõ jóváhagyó szervezetekrõl legcélszerûbb az interneten tájékozódni. Erre vonatkozóan a CD-mellékleten mutatjuk be a keresést. A kijelölt vizsgáló, ellenõrzõ, tanúsító szervezetek: • Az egyes szervezetfajták tevékenységi körérõl a rendelet 13. §-ának (2)–(5) bekezdései nyújtanak felvilágosítást. A megfelelõség értékelésében részt vevõ szervezetek kijelölésének részletesebb feltételeit a rendelet 7. számú melléklete határozza meg, a kijelölés azonban külön jogszabályok alapján történik. A kijelölés eljárását átfogóan szabályozza a mûszaki termékek megfelelõségét vizsgáló, ellenõrzõ és tanúsító szervezetek kijelölésérõl szóló 182/1997. (X. 17.) Korm.rendelet. E kormányrendelet alapján, az ágazati irányításért felelõs tárcák vezetõi a részletes szabályokat megállapító miniszteri rendeleteket adtak ki, az építõipar területén ez a 4/1999. (II. 24.) GM rendelet. • Építési termékekre 1999 óta már több vizsgáló, ellenõrzõ és tanúsító szervezetet jelölt ki – a jelenleg a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumban mûködõ – Kijelölési Bizottság. A 13. § (1) bekezdése szerint a kijelölést a vízügyi építményekhez kizárólagosan használt építési termékek esetében a környezetvédelmi és vízügyi miniszter végzi. • A hazai gyártók nemcsak a Magyarországon kijelölt notifikált szervezetekhez fordulhatnak, hanem az Európai Unió bármely tagállamában kijelölt, és egyúttal bejelentett (notifikált) szervezeteknek megbízást adhatnak. A kijelölt szervezetekrõl az interneten célszerû tájékozódni, erre vonatkozóan a CDmellékleten mutatunk be keresést. 1.8.9. A felügyeleti ellenõrzéssel kapcsolatos elõírások A felügyeleti ellenõrzéssel a rendelet 14. §-a foglalkozik. A fogyasztóvédelmi hatóság a gyártónál és az építõanyag-telepen (üzletben) jogosult ellenõrizni; panasz, hibás termék gyanúja esetén pedig a terméket laboratóriumban megvizsgáltatni. Ha a terméket kísérõ iratok (megfelelõségigazolás, jelölés, címkézés stb.) hiányoznak, hibásak, vagy ezek ellenére a termék nem megfelelõ, jogosultak akár a forgalmazás megtiltására is. Az építkezéseken (a magasépítés szakterületén) az építésfelügyeletek ellenõrzik, hogy a felhasznált termékek rendelkeznek-e érvényes megfelelõségigazolással, azt az arra jogosult szervezet állította-e ki, és teljesíti-e a jogszabályi elõírásokat. Az építésfelügyeleti hatóság megtilthatja az elõírt megfelelõségigazolással nem rendelkezõ vagy nem megfelelõ anyagok, szerkezetek és berendezések felhasználását vagy beépítését. Ha a kivitelezõ megfelelõségigazolás nélkül épít be építési terméket, a hatóság szabálysértési eljárást kezdeményezhet és bírságot is kiszabhat. 61

Tisztában kell lenni azzal, hogy az építési termékekre, ill. a megfelelõségigazolásra vonatkozó mûszaki szabályozás általánosan kötelezõ érvényû. Minden építési helyszínen számon kérhetõ, függetlenül attól, hogy ott mûködtetnek-e minõségirányítási rendszert vagy sem. Ismételten fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az alapvetõ követelményekkel összefüggõ megfelelõségigazolás csak a biztonságról ad felvilágosítást, a minõségi színvonalról nem! Például, ha egy átadott társasháznál a termékek rendelkeztek szabályszerû megfelelõségigazolással, attól még elõfordulhat, hogy minden beépített termék a maga kategóriáján belül a legolcsóbb, legsilányabb minõségi színvonalat testesíti meg. Ha a CE jelöléssel ellátott termékrõl bebizonyosodik, hogy nem felel meg a rá vonatkozó követelményeknek, akkor azt az eljáró hatóság külön jelzi a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság által mûködtetett Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszeren (KPIR) keresztül a többi EU tagországnak.

Ellenõrzõ kérdések 9. Hogyan mûködik a mûszaki szabályozás rendszere az Európai Unióban? Melyek az új megközelítésû irányelvek és a harmonizált szabványok legfõbb jellemzõi? 10. Mi a CE megfelelõségi jelölés szerepe, és mely tényekrõl nem ad tájékoztatást? 11. Hogyan kell értelmezni az építési termék fogalmát? 12. Melyek – az Építési termék irányelv szerinti – alapvetõ követelmények? 13. Melyek az építési termékek alkalmazásának a legfontosabb szabályai? 14. Milyen két fajtája van az építési termékek megfelelõségigazolásának, és ezek hogyan függnek össze a megfelelõségigazolás módozataival? 15. Milyen mûszaki specifikációk alapján lehet igazolni az építési termékek megfelelõségét, és ezek közül melyek jogosítanak fel CE jelölés alkalmazására? 16. Milyen különbségek vannak az európai mûszaki engedély (ETA) és az építõipari mûszaki engedély (ÉME) között? 17. Milyen építési termékek esetén, és milyen feltételekkel engedhetõ meg, hogy a megfelelõségigazolást nem a 3/2003. (I. 25.) BM–GKM–KvVM együttes rendelet elõírásai szerint állítsák ki? 18. Milyen különbségek vannak a jóváhagyó szervezetek; és a kijelölt vizsgáló, ellenõrzõ, tanúsító szervezetek között?

62

1.9. Szabványokra való hivatkozások a jogszabályokban az építésügy területén Azok a miniszteri rendeletek, amelyek korábban kötelezõvé tették a legfontosabb élet-, baleset,- környezet- és egészségvédelmi szabványokat, hatályukat vesztették, a jogszabályokban azonban továbbra is találunk újabb, a korábbiaktól eltérõ módszerû szabványhivatkozásokat. Az építésügy területén a szabványokra való hivatkozások a konkrétság szempontjából nézve általános hivatkozások, a szigorúság szempontjából nézve pedig példaként való hivatkozások. Az általános hivatkozásban a szabványok körét áttételesen, az Építési termék irányelv hat alapvetõ követelményén keresztül határozzák meg. Gyakorlatilag tehát a jogszabályi hivatkozásokat úgy kell értelmezni, hogy mindazokra a szabványokra vonatkoznak, amelyek kapcsolódnak az építmények alapvetõ követelményeihez. A példaként való hivatkozást pedig úgy kell értelmezni, hogy vagy e szabványok szerint kell eljárni, vagy azokkal legalább egyenértékû mûszaki megoldást kell alkalmazni. A szabványtól való eltérés esetén pedig megjelenik a többlet bizonyítási kötelezettség. A továbbiakban bemutatunk néhány konkrét szabványhivatkozást. Ezek mindegyikét az elõbb részletezett elvek szerint lehet (és kell) értelmezni. Az Étv. 33. § (1) bekezdésének b) pontja szerint: „A tervezõ felelõs: ...a jogszabályok, szabályzatok, építési elõírások, szabványok és egyéb szakmai szabályok betartásáért, ...”. Az Étv. 36. § (1) bekezdésének h) pontja szerint: „Építésügyi hatósági engedély ... akkor adható, ha ... a tervezõ nyilatkozott arról, hogy az általa elkészített építészeti-mûszaki tervdokumentáció jogszabályokban meghatározott alapvetõ követelmények teljesítését biztosító nemzeti szabványokkal azonos vagy azokkal egyenértékû mûszaki megoldást tartalmaz, ...”. [Emlékeztetõül: az építményekre vonatkozó alapvetõ követelmények a következõk: mechanikai ellenállás és stabilitás; tûzbiztonság; higiénia, egészségés környezetvédelem; használati biztonság; zaj- és rezgésvédelem; energiatakarékosság és hõvédelem. Az építményekre vonatkozó alapvetõ követelmények röviden, felsorolásszerûen megjelennek az Étv. 31. §-a (2) bekezdésének c)–h) pontjaiban, részletesebben kifejtve és értelmezve pedig az OTÉK IV. fejezetében találhatók meg.] Az Étv. 46. § (5) bekezdésének a) pontja szerint: „Az építésfelügyeleti ellenõrzés célja különösen annak megállapítása, hogy ... az építményekre, építési termékek (anyagok, szerkezetek, berendezések) módszerek és eljárások mûszaki követelményeire és alkalmazására vonatkozó jogszabályokat, szabványokat, elõírásokat és engedélyekben foglalt követelményeket az építési munka végzése során megtartották-e, ...”. Az OTÉK 2002-ben módosított 50. § (3) bekezdése szerint: 63

„Az építmények és részei megvalósítása során a) az állékonyságra és a szilárdságra, b) a tûzbiztonságra, c) a higiéniára, az egészség- és a környezetvédelemre, d) a használati biztonságra, e) a zaj és rezgés elleni védelemre, f) az energiatakarékosságra és a hõvédelemre, g) az élet- és vagyonvédelemre vonatkozó nemzeti szabványok elõírásainak megfelelõ, illetõleg azokkal legalább egyenértékû megoldást kell alkalmazni.” Az OTÉK-nak az elõbbi szövegezése tekinthetõ a legfontosabb szabványhivatkozásnak, mert a legtágabban értelmezhetõ: • a követelmények körét még kibõvíti az élet- és vagyonvédelemmel, • nemcsak az épületekre, hanem mindenfajta építményre és azok részeire is vonatkozik, • nemcsak a tervezésre, hanem a teljes megvalósításra vonatkozik, ezért a szabványokra való hivatkozások a kivitelezési tevékenységre is kiterjednek! További szabványhivatkozások találhatók még az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-mûszaki tervdokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendeletben. A 19. § (4) bekezdése szerint: „A … tervezõnek nyilatkoznia kell továbbá arról is, hogy … c) a vonatkozó nemzeti szabványtól eltérõ mûszaki megoldás alkalmazása esetén a szerkezet, eljárás vagy számítási módszer a szabványossal legalább egyenértékû, és d) az adott tervezési feladatra azonos módszert alkalmazott a hatások (terhek) és az ellenállások (teherbírás) megállapítására és azt a tervezés során teljes körûen alkalmazta, e) az építmény tervezésekor alkalmazott mûszaki megoldás az Étv. 31. § (2) bekezdés c)-h) pontjában meghatározott követelményeknek megfelel, …” A 49. § szerint: „A dokumentációban az Étv. 31. § (2) bekezdésében meghatározott követelmények teljesítését a vonatkozó szabványok alkalmazása hiányában azokkal legalább egyenértékû mûszaki megoldás alkalmazásával kell igazolni.” A 19. § (4) bekezdésének d) pontja kifejezetten azt kívánja megakadályozni, hogy a tartószerkezeti tervezés során a tervezõ különbözõ szabványrendszereket esetleg keverjen. Ez ugyanis szigorúan tilos! Például az Eorocode szabványrendszer nem keverhetõ a régi magyar tartószerkezeti tervezési szabványokkal. Tehát az Eurocode szabványok csak akkor alkalmazhatók, ha az adott tervezési feladatra az egymáshoz kapcsolódó szabványok mindegyike teljes körûen rendelkezésre áll! A régi magyar tartószerkezeti szabványok kialakult, teljes körû, összefüggõ rendszert alkotnak, jelenleg még érvényesek, így szükség esetén alkalmazhatók. 64

Megállapítható tehát, hogy bár a szabványok alkalmazása alapvetõen önkéntes, a különbözõ jogszabályokban található hivatkozások miatt mégsem lehet õket figyelmen kívül hagyni. Az önkéntesen alkalmazandó szabványok kijelölik azt a teljesítményszintet, amely – tekintettel a reális mûszaki és gazdasági adottságokra – elvárható a gazdasági élet szereplõitõl. Így a szabványtól való eltérés csak legalább azonos vagy jobb eredményt biztosító mûszaki megoldás esetén engedhetõ meg. Ezért nem lehet a lakások hangszigetelésére vonatkozó követelményszabványoktól sem negatív értelemben eltérni! Külön kell beszélni azokról az esetekrõl, amikor követelményértéket rögzítõ jogszabály vagy szabvány vizsgálati szabványokra hivatkozik. A példaként való hivatkozás ugyanis csak tervezési-kivitelezési tárgyú, illetve követelményt tartalmazó szabványok esetén tekinthetõ jó megoldásnak, problémát jelent viszont vizsgálati szabványok esetén. A szabványosításnak különösen fontos területe a vizsgálati módszerek kidolgozása. A vizsgálati körülmények rögzítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a követelményeket mindenki azonosan értelmezze, mert egy követelményérték mindig csak a hozzá tartozó vizsgálati módszerrel együtt tekinthetõ egyértelmûnek. Ha eltérünk a pontos vizsgálati eljárástól, akkor ugyanazt a fizikai jellemzõt akár határérték alattinak, akár határérték felettinek is mérhetjük, a vizsgálati módtól függõen. Logikus, hogy a követelményértékeket meghatározó jogszabály konkrétan hivatkozzon a vizsgálati módszereket leíró szabványokra. Ilyen esetben viszont továbbra is szükség lenne arra a lehetõségre, hogy kötelezõvé tegyék a hivatkozott szabványok alkalmazását (kizárólagos hivatkozás). Ezt azonban a szabványosításról szóló törvény ma már (túlzó módon) egyáltalán nem engedi meg, ezért itt is csak a példaként való hivatkozás jöhet szóba. Ez a probléma jelentkezik pl. a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendeletben is. A jogszabály lényege, hogy épületek környezetében, illetve helyiségeiben, különbözõ szituációkban megszabja a zaj- és rezgésterhelési határértékeket. Környezetvédelmi és egészségügyi okokból tehát, a jogszabály követelményeket ír elõ. A követelményekhez meglehetõen bonyolult zaj- és rezgésvizsgálati módszerek tartoznak, amelyeket szabványokban dolgoztak ki. Az elõbbiek miatt azonban, a jogszabályban a felsorolt vizsgálati szabványok kizárólagosan kötelezõvé tétele helyett, meg kellett engedni a szabványtól való eltérést, de rendelkezni kellett arról is, hogy ilyenkor mi a teendõ. A jogszabály szerint abban az esetben, ha a határértékek ellenõrzését nem a hivatkozott szabványok szerint végzik, akkor a vizsgálatot végzõnek bizonyítania kell, hogy az alkalmazott eljárások mûszakilag egyenértékûek az irányadó szabványok szerinti eljárásokkal, és a választott módszer azokkal azonos eredményt ad. Ez a megfogalmazás jogilag megoldja a problémát (és a jogalkotók kénytelenek így eljárni), elég nehéz azonban mûszaki szempontból értelmezni, hogy milyen az 65

a vizsgálati módszer, amely eltér ugyan a szabványostól, de azzal mégis pontosan megegyezõ végeredményt ad. Ilyen esetekben a józan ész szerint – bár jogilag nem kötelezõ – csak a konkrétan hivatkozott, jogszabályban felsorolt vizsgálati szabványok alkalmazása jöhet szóba. A jogszabályok állománya és az egyes jogszabályok tartalma folyamatosan változik, ezért ezt a saját szakterületén mindenkinek követnie kell. A bemutatott példák tehát nem is fedik le a jogszabályok teljességét, azonban jól mutatják a tendenciákat. Levonható az a következtetés is, hogy az általános hivatkozások miatt szükség van arra, hogy adott szakterületen naprakészen tájékozódjunk a nemzeti szabványok érvényes állományáról. A nyomtatott dokumentumokban való keresést a következõ alfejezet ismerteti, az internetes keresést pedig a CD-melléklet.

1.10. Szabványok keresése nyomtatott dokumentumokban A Magyar Szabványügyi Testület által elfogadott, a Szabványügyi Közlönyben közzétett szabvány: magyar nemzeti szabvány. Minden magyar nemzeti szabvány kibocsátói jele MSZ-szel kezdõdõ betûcsoport, amely után a kiadvány azonosító száma következik. Ezek együtt adják a szabvány azonosító jelzetét. A szabvány kibocsátási éve az azonosító jelzethez mindig kettõsponttal kapcsolódik és ezek együtt jelentik a szabvány hivatkozási számát. A szabvány lehet európai vagy nemzetközi szabvány megfelelõje is, akkor „MSZ EN”, ill. általában „MSZ ISO” vagy „MSZ EN ISO” kibocsátói jele van. Figyelni kell arra, hogy milyen kibocsátói jelû szabványt keresünk, mert az építéssel kapcsolatos szabványok között is elõfordul, hogy megegyezik a szabványok azonosító száma, de eltérõ kibocsátói jel mellett egészen más tartalmú szabványokat találunk. Például az MSZ EN ISO 140-3:1998 akusztikai vizsgálati szabvány, míg az MSZ-04-140-3:1987 fûtési hõszükséglet számítására vonatkozó szabvány. A szabvány kibocsátói betûjele és azonosító száma tehát mindig csak együtt értelmezhetõ. Elõfordul, hogy egy szabványt korszerûsítenek és azt az elõzõvel azonos azonosító számmal adnak ki. Ilyenkor a szabvány közzétételének évszáma megváltozik, ezért a szabványok egyértelmûen a teljes hivatkozási számmal azonosíthatók. Hogyan tudunk megtalálni egy szabványt? Hogyan tudhatjuk meg, hogy egy számunkra fontos kérdést rendez-e szabvány? Minden évben megjelenteti az MSZT „A magyar nemzeti szabványok jegyzékét”, amely két kötetben, különbözõ csoportosítások szerint közli az összes hatályos szabvány címének és bizonyos adatainak felsorolását. A szabványjegyzék az MSZT szabványboltjában kapható ugyanúgy, mint a különbözõ szabványkiadványok. A szabványbeszerzés 66

lehetõségei legújabban az elektronikus adathordozókon megjelenõ MSZT-kiadványokkal bõvült (pl. e-mailen forgalmazva, vásárlás az interneten). Az I. kötetben található hasznos tudnivalókon, rövidítéseken és jeleken túl a szabványok témaköreinek besorolását lehet megtalálni a szabványok nemzetközi osztályozási rendszere szerint. A nemzetközi osztályozási rendszer (ICS) egy háromszintû, hierarchikus osztályozási rendszer. A jel három számcsoportból áll, amelyeket pont választ el egymástól. Az elsõ számcsoport két számjegybõl áll és a szakterület szakjelzete. Például az „Építõanyagok és építés” címû szakterület ICS szakjelzete 91. A következõ számcsoport háromjegyû, a szakterületeken belüli témaköröknek megfelelõen. Bizonyos esetekben további alcsoportokat is meghatároztak, amelyeket a harmadik számcsoport kétjegyû száma jelöl. Például az elõbb említett „Építõanyagok és építés” szakterületen belül az „Épületelemek” a 91.060 ICS jel alatt találhatók, ezen belül például a „Falak, válaszfalak, homlokzatok” a 91.060.10 jelhez tartoznak. A „Mélyépítés” szakjelzete 93. Ezen belül a „Hídépítés” a 93.040, az „Útépítés” a 93.080 ICS szám alatt található. Ez utóbbin belül még további alcsoportokat is meghatároztak, pl. az „Útépítõ anyagok” a 93.080.20 ICS szám alatt találhatók. Az ICS szerinti osztályozást tehát gyakorlatilag úgy tudjuk használni, mint egy könyv tartalomjegyzékét, ahol addig keresünk a fõfejezetek, majd az alacsonyabb szintû alfejezetek címei között, amíg meg nem találjuk a minket érdeklõ szakterületet. Megjegyezzük még, hogy egy szabvány több csoportban is szerepelhet. A szabványjegyzék IV. része részletesen tartalmazza az érvényes szabványok felsorolását ICS osztályozási rendszer szerint, azaz hivatkozási számukat, címüket, terjedelmüket, angol nyelvû címüket, továbbá, hogy melyik szabvány helyett lépett hatályba, vagy melyik európai/nemzetközi szabvány magyar megfelelõje. Egy szakterületre jellemzõ ICS számon belül, elõször az európai szabványokat bevezetõ magyar szabványokat (MSZ EN) és az európai elõszabványokat bevezetõ magyar elõszabványokat (MSZ ENV) találjuk együtt egy csoportban, a számozás szerint növekvõ sorrendben. A következõ csoportot az európai szabványként elfogadott, nemzetközi szabványt bevezetõ magyar szabványok (MSZ EN ISO) alkotják, utána a nemzetközi szabványt bevezetõ magyar szabványok (MSZ ISO) csoportja következik, majd a magyar szabványok (MSZ), és legutoljára az ágazati jelû magyar szabványok (pl. MSZ-04-, MSZ-07- stb.) találhatók. Minden csoporton belül növekvõ számozás szerint vannak sorba rendezve a szabványok. A szabvány módosítása is megállapítható: pl. az MSZ 15022-1:1986/1M:1992 hivatkozási számú szabványkiadvány az MSZ 15022-1 azonosító jelzetû 1986-ban kiadott szabványt elsõ ízben módosító, 1992-ben kiadott módosító vagy kiegészítõ dokumentum. A II. kötet V. részében található a magyar nemzeti szabványok számrendi mutatója; azaz kibocsátói jel szerint csoportosítva, minden csoporton belül emelkedõ számsorrendben tartalmazza a szabványkiadványok típusát, hivatkozási számát és ICS besorolását (esetleg több ICS számot is). Külön listában találha67

tók az európai szabványt/elõszabványt bevezetett magyar szabványok/elõszabványok (MSZ EN/MSZ ENV), a nemzetközi szabványt bevezetett magyar szabványok (MSZ ISO), a magyar szabványok (MSZ) és külön listában a korábban ágazati kibocsátói jelû magyar szabványok, ágazati jel szerint csoportosítva (pl. MSZ-04-). A II. kötet még felsorolja azokat az európai és nemzetközi szabványkiadványokat is, amelyeket magyar szabványként bevezettek, továbbá betûrendes tárgymutatót tartalmaz. Munkánk során talán legjobban a szakterületenkénti részletes jegyzéket tudjuk használni, amelyik az I. kötet IV. része. A nyomtatott szabványjegyzéket mindig az év elején adják ki, az elõzõ év végi adatokkal lezárva. A szabványok állománya azonban havonta változik, ezért elengedhetetlen a Szabványügyi Közlöny figyelemmel kísérése, illetve az MSZT információs szolgáltatásainak igénybevétele a naprakész tájékozottság érdekében. Az MSZT internetes Szabványjegyzékének segítségével viszont mindig a szabványok teljes, aktualizált állományában lehet keresni. Ezért ma már célszerûbb ezt a lehetõséget használni. Alkalmazását a CD-mellékletben mutatjuk be.

Ellenõrzõ kérdések 19. Mely építésügyi jogszabályokban találhatók a legfontosabb szabványokra való hivatkozások, és hogyan kell ezeket értelmezni? 20. Milyen forrásokban és milyen keresési lehetõségek szerint tudunk utánanézni az érvényes magyar nemzeti szabványok állományának?

Irodalom MSZ EN 45020:2007 A szabványosítás és az azzal kapcsolatos tevékenységek. Általános szakszótár (ISO/IEC Guide 2:2004). A magyar nemzeti szabványok jegyzéke 2008. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, 2008. 1995. évi XXVIII. tv. a nemzeti szabványosításról. 1997. évi LXXVIII. tv. az épített környezet alakításáról és védelmérõl 182/1997. (X. 17.) Korm.rendelet a mûszaki termékek megfelelõségét vizsgáló, ellenõrzõ és tanúsító szervezetek kijelölésérõl. 253/1997. (XII. 20.) Korm.rendelet az országos településrendezési és építési követelményekrõl (OTÉK). 4/1999. (II. 24.) GM rendelet a mûszaki termékek megfelelõségét vizsgáló, ellenõrzõ és tanúsító szervezetek kijelölésének részletes szabályairól 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet az építési termékek mûszaki követelményeinek, megfelelõségigazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól. 68

Dr. Szakács György: Az ÉMSZ irányelvek a szabványosítás rendszerében. ÉMSZ Évkönyv 1999. Épületszigetelõk és Tetõfedõk Magyarországi Szövetsége, Budapest, 1999. Dr. Szakács György: Általános szabványügyi ismeretek. Út- és hídépítési mûszaki ellenõrök oktatási segédanyaga. BME Mérnöktovábbképzõ Intézet, Budapest, 2000–2006 (kézirat). Dr. Szakács György: Szabványügyi ismeretek. Építési mûszaki ellenõri szakképzés. Minõségirányítás és szabványismeret jegyzet, 9. fejezet. Terc Kft., Budapest, 2001 Soltész Ilona: Szabványok az építõiparban. Terc Kft., Budapest, 2000, 2001. Soltész Ilona–Dr. Szakács György: Közérthetõen az építésügyi szabványosításról és az európai jogharmonizációról. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002. Dr. Szakács György: A mûszaki szabályozás általános rendszere. Útügyi elõírások 2003, 1. fejezet. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Közúti Közlekedési Fõosztály, ill. ÁKMI Kht., Budapest, 2003. Dr. Szakács György: Az Építési termék direktíva jogharmonizációja. A CEjelölés kézikönyve, 9/14 fejezet. RAABE Tanácsadó és Kiadó Kft., Budapest, 2003–2008. Soltész Ilona–Dr. Szakács György: Cikksorozatok a szabványosításról és az építési termékek mûszaki szabályozásáról az Építés Spektrum és Ajtó-ablak Spektrum c. szakfolyóiratokban, 2002–2005. Soltész Ilona–Dr. Szakács György: Részfejezetek a szabványosításról és az építési termékek mûszaki szabályozásáról az „Építésztervezõk aktuális kézikönyve” és „A hatályos építési elõírások gyakorlati lexikonja” c. kiadványokban. Verlag Dashöfer Kft., Budapest, 2003–2004. Dr. Szakács György: Fogj mindent az EU-ra? Avagy: valóban vissza kell-e vonni az összes régi magyar szabványt? Mérnök Újság 2003/8–9. Dr. Szakács György: Szabványosítás az EU-ban. Mérnök Újság 2004/7. Dr. Szakács György: Miért kell mégis figyelembe venni az önkéntes szabványokat? OPAKFI Zajvédelmi Szeminárium, Keszthely, 2004. szept. 22–24. (CD-n megjelentetve, ill. az interneten közzétéve). Dr. Szakács György: A szabványok szerepe a mûszaki szabályozásban. Építõmester 2006. július-augusztus. Dr. Szakács György: A mûszaki szabályozás rendszere az Európai Unióban. Építõmester 2006. szeptember-október. Dr. Szakács György: A mûszaki szabályozás általános rendszere. Útügyi elõírások 2007, 1. fejezet. Magyar Útügyi Társaság, Budapest, 2007. Soltész Ilona–Dr. Szakács György: Építési termékek mûszaki követelményei (CPD). Európa füzetek. CE jelölés az ipari termékeken, 16. füzet. ITD Hungary Zrt. (nyomdában).

69

2. Minõségügyi és minõségirányítási ismeretek Szerzõ: Földessyné Nagy Márta okl. építõmérnök

Bevezetõ A minõségügy napjainkra már túljutott azon a korszakon, hogy a minõségügyi szabványok szerinti rendszerek bevezetését és tanúsítását jelentse. A szemléletváltás következtében a minõségügyi tevékenységektõl azt várjuk, hogy tényleges értéket adjanak hozzá a szervezet mûködéséhez. Az ISO 9000 szabványcsalád csak az alapokat és a minimumkövetelményeket fogalmazza meg. Az érdemi eredmény rendszerszemléletû, céltudatosan irányított szervezettel érhetõ el, ahol az üzleti és minõség célok együtt, egymást erõsítve valósulnak meg. Ebben fontos szerepe van a tervezésnek, a folyamatok figyelemmel kísérésének, adatok gyûjtésének és elemzésének, amelyekkel a szervezet értékelni tudja teljesítményeit kitûzött céljaihoz és más szervezetekhez viszonyítva. Az építési mûszaki ellenõrök számára készült anyag minõségügyi ismereteit – figyelembe véve az építõipar sajátosságait – az ISO 9000-es szabványban megadott alapelvek szerint tárgyaljuk, hiszen a minõségirányítási rendszerek követelményeit abból a célból dolgozták ki, hogy mindenféle típusú vagy méretû szervezetnek segítsen eredményes minõségirányítási rendszert bevezetni és mûködtetni. Mivel alkalmazásuk világszerte széles körben elterjedt, létrejött az a közös nyelv, amely az építésben részt vevõ különbözõ érdekelt felek és partnerek minõségre irányuló együttmûködését megkönnyíti.

2.1. Minõségügyi alapismeretek 2.1.1. A minõségügyi alapfogalmak 2.1.1.1. Minõség és megfelelõség A dolgok minõségét azon tulajdonságaik és jellemzõik adják, amelyek képessé teszik arra, hogy igényeket, elvárásokat és követelményeket elégítsenek ki. Ha a termék vagy szolgáltatás minõségérõl beszélünk, akkor elsõdlegesen a vevõ, megrendelõ vagy felhasználó (továbbiakban „vevõ”) igényeinek, elvárásainak 70

megfelelõ termékrõl vagy szolgáltatásról van szó. Ezek az igények és elvárások termékspecifikációban jutnak kifejezésre, amelyeket összefoglalóan vevõi követelményeknek nevezünk. A követelmények egy részét a vevõ paraméterekkel vagy értékelhetõ jellemzõkkel megadja, emellett vannak olyan elvárásai, amelyeket nem fogalmaz meg, mert az adott helyzetben, ill. környezetben magától értetõdik, vagy egyébként kötelezõ. A jogszabályokban vagy hatósági elõírásokban meghatározott követelmények mindig egy nagyobb csoport vagy a társadalom közös érdekeinek vagy igényeinek megfelelõ követelményeket fogalmaznak meg. A minõség és a megfelelõség ugyanannak a dolognak a jellemzésére szolgál. A minõség igények és elvárások kielégítésének mértéke és valamilyen célra való alkalmasság alapján értelmezhetõ. A megfelelõség meghatározott követelmény teljesülését jelenti. A követelményeket tartalmazó mûszaki specifikáció (pl. szabvány, mûszaki terv vagy szerzõdésben rögzített elõírás) szerint vizsgálható, ill. ellenõrizhetõ a követelmények teljesítése vagy nem teljesítése. A minõséghez kapcsolódó fogalmakat és a fogalmak közötti kapcsolatokat többnyire az MSZ EN ISO 9000:2001 (továbbiakban ISO 9000) „Minõségirányítási rendszerek. Alapok és szótár” c. szabvány meghatározásait figyelembe véve ismertetjük. A minõség annak mértéke, hogy mennyire teljesíti a saját jellemzõk egy csoportja a követelményeket. (A saját jellemzõk azok a tulajdonságok, amelyek a terméket azzá teszik ami, szemben a hozzárendelt jellemzõkkel, mint például az ár vagy a megnevezés.) Egy terméket a tulajdonságainak összessége jellemez, de a felhasználó számára e tulajdonságok közül nem mindegyik jelent értéket, csak a „saját jellemzõk” egy csoportja. Tehát a tulajdonságok egy másik része a felhasználó számára felesleges lehet. Ha ezek a felesleges tulajdonságok többletráfordítás árán jöttek létre, akkor ezek a ráfordítások is feleslegesek voltak. Vannak esetek, amikor a ráfordítás/érték arányt vagy az ár/érték arányt is célszerû vizsgálni a minõség összefüggésében. A követelmény a kinyilvánított igény vagy elvárás, amely általában magától értetõdõ vagy kötelezõ. A megfelelõség egy követelmény teljesülése. Megfelelõségrõl tehát akkor beszélhetünk, ha a követelmények meghatározásra kerültek, és azok teljesítését ellenõrzéssel megállapították. Az ellenõrzés a megfelelõség kiértékelése megfigyeléssel, értelemszerûen méréssel vagy vizsgálattal és ítéletalkotással. Egy másik meghatározás szerint az ellenõrzés olyan tevékenység, mint valamely termék vagy szolgáltatás egy vagy több jellemzõjének mérése, vizsgálata és az eredmények összehasonlítása az elõírt követelményekkel az elõírásnak való megfelelés megállapítása céljából. Egy ellenõrzésnek mindig részét képezi valamilyen vizsgálat, mivel az ellenõrzés eredménye a vizsgálat eredményének értékelésével született megállapí71

tás. A vizsgálat egy vagy több jellemzõ meghatározása valamilyen eljárás (vizsgálati módszer) szerint. A vizsgálat lehet szemrevételezéses vagy mûszeres, helyszíni vagy laboratóriumi. Az átvizsgálás olyan tevékenység, amely a vizsgálat tárgyára vonatkozóan az alkalmasság, a célnak való megfelelés és az eredményesség megállapítására irányul, a kitûzött célok elérése érdekében. Az igazolás (verifikálás) annak megerõsítése objektív bizonyíték szolgáltatásával, hogy az elõírt követelmények teljesültek. A megfelelõség vagy a nemmegfelelõség megállapításának mindig objektív bizonyítékokon kell alapulni. 2.1.1.2. A vevõ és más érdekelt felek A minõségirányítás általános szakkifejezései szerint a vevõ az, akinek a szállító (szervezet vagy személy) a terméket a rendelkezésére bocsátja. Vevõ lehet például a fogyasztó, a felhasználó, vagy szerzõdéses esetekben a megrendelõ. Ezek a fogalmak az építtetõ és a kivitelezõ vonatkozásában sajátos jelentést kapnak, hiszen a „termék” is sajátos, ami nem „szállítással” kerül a „vevõhöz”. A vevõ azonosítása azért fontos, mert a minõség a vevõ igényeivel függ össze. A szabványok a folyamatszemléletû megközelítésen alapuló minõségirányítási rendszer modelljét adják meg, amelyben a folyamat a vevõ és más érdelet felek követelményeibõl indul ki, és a vevõ, ill. más érdekelt felek megelégedettségének megállapításával ér véget. A minõség szempontjából tehát alapkérdés a vevõ és „más érdekelt felek” azonosítása. Egy építési beruházás szempontjából a vevõ elsõdlegesen az építtetõ, aki (ami) többféle céllal kezdeményezheti az építést. Az építtetõ lehet az állam, önkormányzat, üzleti befektetõ, más jogi vagy természetes személy. A létesítmény készülhet saját célra vagy bérbe adásra, továbbértékesítésre, így gyakran nem az építtetõ használja az építményt. Ekkor a közvetlen vevõ az építtetõ, aki megfogalmazza az építésre, a létesítményre vonatkozó igényeit. A késõbbi használók csak közvetve vevõk, akiknek személye általában nem ismert az építési beruházás idõpontjában, de akiknek véleménye az építmény megítélése szempontjából döntõ lesz. A továbbértékesítésre épített létesítmények esetében az építtetõ csak akkor tudja üzleti céljait érvényesíteni, ha a késõbbi vevõit, ill. azok igényeit sikerül jól meghatározni. Ugyanakkor közvetett vevõk az építmény környezetében élõk is, akiket a létesítmény megvalósítása valamilyen formában érint, ezért érdekeik esetleges érvényesítése döntõ hatású lehet az építmény megvalósítását vagy használatát illetõen. Közvetett vevõk tehát azok, akik az építménnyel vagy az építéssel valamilyen kapcsolatba kerülnek, és véleményüket célszerû figyelembe venni. Rajtuk kívül „más érdekelt felek” még azok, akiknek az érdekeit a tervezés és kivitelezés során valamilyen okból figyelembe kell venni. Idetartoznak többi között a jogszabályokban meghatározott követelmények, a helyi vagy országos hatósági elõírások, amelyek 72

mindig egy nagyobb közösség, társadalmi csoport vagy a társadalom érdekeinek védelmét szolgálják. Ha egy szervezeten belüli folyamatokat vizsgáljuk, akkor a szervezeten belül is vannak szállító-vevõ kapcsolatok, tehát a szervezeten belül is vannak vevõk, az ún. belsõ vevõk, amelyek/akik igényeit a külsõ vevõkhöz hasonló módon figyelembe kell venni. Ha a teljes építési folyamatot vizsgáljuk, a munkában több szervezet, beruházó, tervezõ, generál- és alvállalkozó kivitelezõk stb. vesznek részt. Õk a projekt szemszögébõl belsõ vevõk, míg az egymás közötti kapcsolatban külsõ szállító-vevõ viszonyban vannak. 2.1.1.3. A termék fogalma A minõségirányítási rendszer szabványaiban a termék egy folyamat eredménye, és lehet anyagi, szellemi vagy ezek kombinációja. Építõipari vonatkozásban is értelmezni kell a termék kifejezést. Ha az ISO 9000 szabványokat kívánjuk építõipari tevékenységre alkalmazni, akkor a termék az építési tevékenység vagy folyamat eredménye, vagyis a termék az építmény. Ha például a tervezési folyamatot vizsgáljuk, akkor ennek eredménye a tervdokumentáció, amely ebben a vonatkozásban ugyancsak termék. A szóhasználattal azonban vigyázni kell, a termék szónak az építõiparban más hivatalos értelmezése van. Az Európai Közösségek Tanácsának Irányelve az Építési termék direktíva (89/106/EGK, l. késõbb), amely a tagállamok építési termékekre vonatkozó törvényeinek, rendeleteinek és államigazgatási határozatainak összehangolására vonatkozik, úgy határozza meg, hogy építési termék minden olyan termék, amelyet azért állítanak elõ, hogy az építménybe, beleértve a magas- és mélyépítészeti létesítményeket is, tartósan beépítésre kerüljenek. Az irányelv az építõipari terméket „terméknek”, a magas- és mélyépítési létesítményeket pedig építménynek nevezi. Az építési termék vagy építõipari termék tehát a beépítés folyamán az építmény alkotórészévé válik, ezért tulajdonságaival befolyásolja vagy meghatározza az építmény tulajdonságait. Az építési folyamat eredménye az épület, építmény vagy létesítmény. 2.1.1.4. A minõségirányításhoz kapcsolódó fogalmak Minõségpolitika a felsõ vezetõség által megfogalmazott és kinyilvánított általános szándék és irányvonal, amely kiterjed a szervezet tevékenységének minõségügyi vonatkozásaira. A minõségpolitika a vállalati politika egyik eleme. A minõségpolitika követelményeket, célokat, eszközöket és felelõsséget határoz meg a vállalat egészére, annak egységeire és a minõségért felelõs minden munkatársára vonatkozóan. Minõségirányítás: összehangolt tevékenységek egy szervezet vezetésére és szabályozására a minõség szempontjából. A minõségirányítás („minõségmenedzsment”) az általános vezetési tevékenységnek az a része, amely a minõségpolitikát 73

meghatározza és megvalósítja. A minõségirányítás vezetõi funkció, a szervezet felsõ vezetésének feladata. Minõségirányítási rendszer: irányítási rendszer egy szervezet vezetésére és szabályozására, a minõség szempontjából. Magában foglalja a minõségirányítás megvalósításához szükséges szervezeti felépítést, eljárásokat, folyamatokat és erõforrásokat. A minõségügyi rendszer célja a minõségpolitika megvalósítása, a minõség célok elérése. A minõségirányítás részei a minõségtervezés, minõségszabályozás, minõségbiztosítás és minõségfejlesztés. A minõségtervezés a minõségirányításnak az a része, amely a minõségcélok kitûzésére, valamint a szükséges mûködési folyamatok és a velük kapcsolatos erõforrások meghatározására összpontosít, a minõségcélok elérése érdekében. A minõségszabályozás a minõségi követelmények teljesítésére összpontosít. A minõségi követelmények elérése érdekében alkalmazott operatív módszerek és tevékenységek. A szabályozás része a folyamat vagy a folyamat egyes pontjainak figyelése, és nem kielégítõ eredmény vagy állapot esetén intézkedések megtétele a követelménynek való megfelelés elérése érdekében. A minõségbiztosítás a bizalomkeltés megteremtését célozza aziránt, hogy a minõségi követelmények teljesülni fognak. A bizalomkeltés érdekében a szervezet igazolni tudja, hogy a minõségre összpontosítva, tervezett és módszeres tevékenységet végez, és bizonyítani tudja a minõségi követelmények teljesítését. A minõségfejlesztés a minõségi követelmények teljesítési képességének növelésére irányul, például arra, hogy a szervezet magasabb minõségi követelmények kielégítésére váljék képessé vagy arra, hogy a vevõi követelményeket, ill. saját belsõ minõség céljait kisebb ráfordítás mellett hatékonyabban teljesítse. A minõségfejlesztés módszereinek tárgyalásához ismernünk kell az alábbi fogalmakat (szakkifejezéseket): A nemmegfelelõség egy követelmény nem teljesülése. A helyesbítõ tevékenység: tevékenység egy észlelt nemmegfelelõség vagy más nem kívánatos helyzet okának kiküszöbölésére. A tevékenység tehát nem magának a hibának a kijavítására irányul, hanem az ok megszüntetésével arra, hogy a nemmegfelelõség még egyszer ne következzék be, vagy a hiba ne ismétlõdjön meg. A megelõzõ tevékenység egy lehetséges nemmegfelelõség vagy más nem kívánatos lehetséges helyzet okának kiküszöbölésére irányul- hasonlóan a helyesbítõ tevékenységhez – akkor, amikor a nemmegfelelõség vagy a nem kívánatos helyzet még nem következett be, de felfedezték annak kockázatát, ill. lehetõségét.

Ellenõrzõ kérdések 1. Mi az ellenõrzés és vizsgálat szerepe a minõség értékelésében és a megfelelõség igazolásában. 2. Mit jelent a termék, a szállító, a vevõ és a más érdekelt felek fogalma? 3. Melyek a minõségirányításhoz kapcsolódó fogalmak? 74

2.1.2. A minõségirányítási rendszer célja és alkalmazási területe 2.1.2.1. Az ISO 9000 szabványsorozat szerinti minõségirányítási rendszer Minden gazdálkodószervezet sikeres mûködésének feltétele, hogy a szervezet munkájának eredményével elégedettek legyenek a megbízóik. A minõségirányítási rendszer célja, elérni a vevõk elégedettségét azáltal, hogy teljesítik a megbízók, más érdekelt felek és az alkalmazandó jogszabályok követelményeit. A szervezet irányítási rendszerének része egyebek mellett a minõségirányítás is. Az ISO 9001 nemzetközi szabvány egyrészt a külsõ felek számára használható annak bizonyítására, hogy a szervezet teljesíti a vevõ és a jogszabályok követelményeit, másrészt a szabvány a szervezet saját belsõ céljait is szolgálhatja, többi között a folyamatos fejlesztés érdekében. Az ISO 9001 szerinti tanúsítást többnyire a pályázatok és közbeszerzési eljárások is elõírják. A vevõi igények és elvárások idõvel változnak, továbbá a versenyhelyzet és a mûszaki haladás arra ösztönzi a szervezeteket, hogy folyamatosan fejlesszék termékeiket és folyamataikat. Az ISO 9001 szabvány szerinti minõségirányítási rendszer megköveteli, hogy a szervezetek elemezzék a vevõi követelményeket, meghatározzák és szabályozzák azokat a folyamatokat, amelyekkel a követelményeknek megfelelõ terméket lehet elõállítani. A minõségirányítási rendszer keretet adhat a vevõk és más érdekelt felek megelégedettségének fokozására irányuló fejlesztéseknek, továbbá bizalmat kelt magában a szervezetben és annak vevõiben aziránt, hogy a szervezet képes olyan termékek elõállítására, amelyek következetesen teljesítik a követelményeket. Nincs kötelezõ elõírás arra, hogy a szervezetnek milyen minõségirányítási rendszert kell bevezetnie minõségcéljai elérése érdekében. Az ISO 9001 szabvány a minõségirányítási rendszerre (nem a termékre) határoz meg követelményeket azzal a céllal, hogy külsõ felek számára is értékelhetõvé tegyék a rendszer eredményességét és hatékonyságát, de a szervezet saját igényei szerint más rendszert is alkalmazhat, ha azt saját céljai szempontjából eredményesebbnek ítéli. Az ISO 9000 szabványsorozat egy szervezet minõségirányítási rendszerének eredményes bevezetésére, mûködtetésére, fenntartására és fejlesztésére vonatkozó alapelveket rögzíti, követelményeket határoz meg, valamint útmutatót ad a folyamatos fejlesztéshez. A szabványsorozat három részbõl áll: • ISO 9000 (MSZ EN ISO 9000:2005) Minõségirányítási rendszerek. Alapok és szótár. • ISO 9001 (MSZ EN ISO 9001:2001) Minõségirányítási rendszerek. Követelmények. • ISO 9004 (MSZ EN ISO 9004:2001) Minõségirányítási rendszerek. Útmutató a folyamatos fejlesztéshez. A minõségirányítási rendszer csak az ISO 9001 szabvány követelményeinek megfelelõen tanúsítható. A tanúsítás azt bizonyítja, hogy a szervezet képes folya75

matosan a vevõ és az alkalmazandó jogszabályok követelményeinek megfelelõ terméket szolgáltatni. Az ISO 9004 szabvány olyan szervezet számára készült, amely a minõségirányítási rendszert hosszú távú sikeres mûködés érdekében kívánja bevezetni és folyamatosan fejleszteni. Ez a rendszer már a TQM irányába mutat. A két szabvány együtt és külön-külön is alkalmazható, tehát az ISO 9001 szerinti tanúsítás az ISO 9004 szerinti útmutató figyelembevétele nélkül is lehetséges, az ISO 9004 pedig eredményesen alkalmazható a minõségfejlesztés eszközeként önállóan is. 2.1.2.2. A teljes körû minõségirányítás A teljes körû minõségirányítás, ami TQM betûszóként (Total Quality Menagement) a magyar nyelvben is használatossá vált, a szervezet olyan irányítási koncepciója és annak megvalósítása, amelynek középpontjában a minõség áll. A szervezet valamennyi tagjának részvételén alapul, és azt célozza, hogy hosszú távú sikert érjen el a vevõk megelégedettsége révén, továbbá hasznára legyen a szervezet tagjainak és a társadalomnak. Egy régebbi (a BS 7850:1992 brit szabvány szerinti) definíció szerint a TQM olyan menedzsmentfilozófia és ennek vállalati megvalósítási gyakorlata, amelynek célja a rendszer anyagi (technikai) és emberi erõforrásait hasznosítani a rendszer céljának leghatékonyabb úton való elérése érdekében. A teljes körû minõségirányításra nincs közös módszer vagy követelményrendszer. Azt minden szervezet a saját hosszú távú céljainak és adottságainak megfelelõen alkalmazza. A teljes körû minõségirányítást harmadik féllel nem lehet tanúsíttatni. A TQM alapelvei: Vevõközpontúság, mert a szervezet sikeres mûködését és eredményességét a vevõk teljes megelégedettségén keresztül lehet elérni, és nemcsak a külsõ, hanem a belsõ vevõkre is figyelnek. Vezetés hosszú távú célok szerint, amelynek feltétele, hogy a szervezet elsõ számú vezetõjének hosszú távú tervei legyenek a szervezetre vonatkozóan, és ebben a teljes vezetõség támogatását élvezze. Folyamatos fejlesztés, az eredmények figyelemmel kísérése és mérése. A folyamatok rendszerszemléletû irányítása tényekre alapozott döntések alapján. Munkatársak bevonása, akikre hosszú távon számítanak, ezért fontos a munkatársak képzésük és képességeik fejlesztése. Innováció, fejlesztés, folyamatos tökéletesítés, amely a szervezet minden tevékenységét áthatja. A partnerkapcsolatok fejlesztése. A szervezet szociális és társadalmi felelõssége. A teljes körû minõségirányítás elkötelezettséget igényel a vezetõség részérõl. A szervezet csúcsán álló vezetõ feladata az elkötelezettségérõl meggyõzni a 76

szervezet többi tagját, és megnyerni õket a célok megvalósításában való együttmûködésre. A sikeres irányítás eredménye egy magasabb cégkultúra, a TQM nyertesei az elégedett vevõk, a vezetõk és a dolgozók, de rajtuk keresztül a társadalom is. Az alkalmazható TQM-módszereket a szervezet a saját adottságainak és céljainak megfelelõen választja meg, amelyek jellemzõen csapatmunkát igénylõ elemzõ, problémamegoldó, értékelési vagy döntés-elõkészítõ módszerek. A minõséggel foglalkozó szakirodalom számos ilyen módszert ismer. Példaként említhetõ az FMEA (Failure Mode and Effects Analysis) kockázatelemzési módszer, amelyet más iparágakban elterjedten használnak, de építõipari alkalmazására indokolatlanul kevés példa van. Az EFQM Kiválósági Modell®, ami az európai és a magyar nemzeti minõségdíj modelljeként vált ismertté, jó útmutatást ad azoknak a szervezeteknek, amelyek a TQM elveinek megfelelõ minõségirányítással kívánják elérni céljaikat. Ez a modell jól összekapcsolható az ISO 9000 szabványokban megismert rendszerrel, és akár annak továbbfejlesztési irányaként alkalmazható. A modellhez tartozó önértékelési módszer minden szervezet számára használható állapotfelmérésre, a szervezet erõsségeinek és gyengeségeinek meghatározására, a fejlesztési döntések elõkészítésére, vagy a kitûzött célok tejesítésének értékelésére. Az EFQM Kiválósági Modellt jellemzõ eredményorientáltság jut kifejezésre az ún. „RADAR” logika alkalmazásában, amely egy ciklikusan ismétlõdõ körfolyamat egymást követõ elemeit jelenti. A mozaikszó a következõ kifejezések rövidítése: Result (eredmény), Approach (megközelítési mód), Deployment (feladatlebontás és megvalósítás), Assesment and Review (értékelés és átvizsgálás). Részletesebben: • Az elérni kívánt eredmények meghatározása (gazdasági és mûködési eredmények, érdekelt felek megelégedettsége stb.). • Egységes szemléletben kialakított módszerek meghatározása a tervezett eredmények elérésére. • Ezek lebontása operatív feladatokra és azok végrehajtása. • A módszereket és alkalmazásukat értékelik és átvizsgálják az eredményesség szempontjából. Ez a gondolatmenet nemcsak TQM eszközeként, hanem pl. egy projekt irányításában is alkalmazható.

Ellenõrzõ kérdések 1. Mi az ISO 9000 szabványok célja és alkalmazási területe? 2. Melyek a teljes körû minõségirányítás alapelvei?

77

2.1.3. A minõségirányítási rendszer elemei 2.1.3.1. Minõségirányítási alapelvek Az ISO 9000 szabványsorozat nyolc minõségirányítási alapelvet fogalmaz meg, amelyeket a felsõ vezetés arra használhat, hogy a szervezet mûködését fejlessze. Az alapelvek: 1. Vevõközpontúság A szervezetek a vevõktõl függenek, ezért a szervezetnek ismernie kell a jelenlegi és jövõbeli vevõi igényeket, teljesíteni kell a vevõk követelményeit, és igyekezni kell felülmúlni a vevõk elvárásait. Pontosan fel kell tárni, hogy a közvetlen megrendelõk kifejezett igényei mellett milyen igényeket kell még figyelembe venni, és milyen kötelezõ elõírások vonatkoznak az adott tevékenységre. 2. Vezetés A vezetõk felelõssége megfogalmazni a szervezet minõségpolitikáját, meghatározni a szervezet céljait és azoknak megfelelõen irányítani a szervezet mûködését. A vezetõk feladata gondoskodni arról, hogy a célok világosan, számon kérhetõ formában legyenek megadva minden érintett fél számára, akiknek azokat meg kell ismerniük és érteniük. 3. A munkatársak bevonása A vezetés feladata olyan belsõ környezet kialakítása és fenntartása, amelyben a munkatársak teljes mértékig részt vehetnek a szervezet céljainak elérésében. Ehhez az szükséges, hogy a dolgozók legyenek tisztában azzal, hogy az általuk végzett munka milyen mértékben befolyásolja a minõséget és milyen hatással van a célok elérésére, mert ez teszi lehetõvé képességeik kihasználását a szervezet javára. 4. A folyamatszemléletû megközelítés A kívánt eredményt hatékonyabban lehet elérni, ha a tevékenységeket folyamatként irányítják. Ehhez a szervezet tevékenységeit számos egymással összefüggõ és egymással kölcsönhatásban álló folyamatként kell meghatározni. Minden tevékenység folyamatnak tekinthetõ, amely erõforrásokat használ fel ahhoz, hogy bemeneteket kimenetekké alakítson át, más kifejezéssel valamit eredményezzen, létrehozzon vagy megváltoztasson. 5. Rendszerszemlélet az irányításban Ha a folyamatszemléletû megközelítésen alapuló minõségirányítási rendszermodellt alkalmazzuk, ami a szervezet mûködését olyan folyamatnak tekinti, amelynek bemenete a vevõ követelményei, a kimenete a vevõ megelégedettsége, akkor az egymással összefüggõ belsõ (rész)folyamatok egy rendszert alkotnak. A szervezet akkor valósítja meg hatékonyan és eredményesen a céljait, ha a (rész)folyamatok ugyanannak a rendszernek az elemeként vannak azonosítva és összefüggõ folyamat részeként összekapcsolva, a szervezet közös céljainak megvalósítása érdekében. 78

6. Folyamatos fejlesztés Egy hosszú távon eredményes szervezet mûködésének állandó célja az átfogó, folyamatos fejlesztés. Ez azt feltételezi, hogy a szervezet folyamatosan figyeli a vevõi igényeket, azok változását, figyelemmel kíséri a szervezet belsõ folyamatait és partnerkapcsolatok alakulását, értékeli a vevõi elégedettséget, amelyek alapján meghatározza és végrehajtja a szükséges és eredményre vezetõ fejlesztéseket. 7. Tényeken alapuló döntéshozatal A rendszer mûködésének szabályozására, fejlesztésére és tökéletesítésére irányuló döntések akkor eredményesek, ha azok célirányosan gyûjtött adatok és egyéb információk elemzésén alapulnak. 8. Kölcsönösen elõnyös kapcsolat a (be)szállítókkal A szervezet és a (be)szállítóik kölcsönösen függnek egymástól, ezért a kölcsönösen elõnyös kapcsolat fokozza az együttmûködõ partnerek értékteremtõ képességét. Különösen érvényes ez az elv az építési folyamatra, az abban részt vevõ fõés alvállalkozók, beszállítók közötti kapcsolatokra. Az ISO 9000 szabványnak ez az alapelve lényegében az építési gyakorlatban partneringnek nevezett kapcsolatot ösztönzi. 2.1.3.2. A minõségirányítási rendszer követelményei A folyamatszemléletû minõségirányítási rendszer modelljét az ábra szemlélteti, és bemutatja, hogy az ISO 9001 szabvány követelményei közötti kapcsolatokat.

79

A követelmények: a) Az ISO 9001 szabvány általános követelménye, hogy a szervezetnek: • meg kell határoznia, milyen folyamatokra van szükség a minõségirányítási rendszerhez, és hogyan kell ezeket alkalmazni a szervezetben, • meg kell határozni ezeknek a folyamatoknak a sorrendjét és kölcsönhatásait, • meg kell határoznia a folyamatok eredményes mûködésének és szabályozásának biztosításához szükséges feltételeket és módszereket, • gondoskodnia kell arról, hogy rendelkezésre álljanak azok az erõforrások és információforrások, amelyek e folyamatok mûködésének és figyelemmel kísérésének támogatásához szükségesek, • figyelemmel kell kísérnie, mérnie és elemeznie ezeket a folyamatokat, valamint • alkalmaznia kell azokat a tevékenységeket, amelyekre a tervezett eredmények elérése és folyamatos fejlesztése érdekében szükség van. b) A vezetõség felelõsségi köre, amelybe beletartozik a minõségpolitika, a minõségterezés, a felelõsségek és hatáskörök meghatározása, a belsõ kommunikáció és kapcsolttartás, valamint a minõségirányítási rendszer mûködésének és eredményességének idõszakos átvizsgálása. c) Gazdálkodás az erõforrásokkal, beleértve az emberi erõforrásokat, infrastruktúrát és munkakörnyezetet. d) A termék elõállítása, ami itt a szervezetnek a vevõ számára végzett tevékenységét jelenti (l. a termék fogalom meghatározását). Részei: • a termék-elõállítás megtervezése, • a vevõvel kapcsolatos folyamatok, amelybe beletartozik a vevõi követelmények meghatározása, a követelmények átvizsgálása az ajánlatadás és szerzõdéskötés elõtt annak érdekében, hogy a szervezet a vevõ igényeinek mindenben megfelelõ terméket vagy szoláltatást legyen képes nyújtani, • tervezés és fejlesztés abban az esetben, ha a szervezet termékfejlesztést is végez vagy a termék megtervezése is az õ feladata, • beszerzés, amelybe beletartozik a termék beszerzése és alvállalkozó bevonása, • elõállítás és szolgáltatás nyújtása, amit szabályozott módon kell elõkészíteni, végrehajtani, figyelemmel kísérni és ellenõrizni, továbbá gondoskodni kell arról, hogy csak megfelelõ termék, ill. szolgáltatás kerüljön átadásra, • a megfigyelõ- és mérõeszközök kezelése, amire akkor van szükség, ha a termék vagy szolgáltatás megfelelõségének ellenõrzéséhez mérõeszközökre, mûszerekre van szükség. e) Mérés, elemzés fejlesztés követelményei, amibe beletartozik a minõségirányítási és a termék elõállítási folyamatok figyelemmel kísérése, a termék ellenõrzése, valamint a vevõi megelégedettség vizsgálata. Az így kapott adatok és eredmények alapján kell intézkedni az esetleg nemmegfelelõ termék kezelésérõl, és dönteni a további helyesbítõ vagy megelõzõ tevékenységekrõl. 80

2.1.3.3. A minõségirányítási rendszer dokumentumai Annak érdekében, hogy a minõségirányítási rendszer szabályozottan, a minõségpolitikának és a minõségcéloknak megfelelõen mûködjön, továbbá nyomon követhetõk legyenek a végrehajtott intézkedések, és kimutathatók, igazolhatók legyenek az elért eredmények, különbözõ dokumentumokra van szükség. Az ISO 9001 szabvány szerint a minõségirányítási rendszer dokumentációjának tartalmaznia kell: • nyilatkozatot a minõségpolitikáról és minõségcélokról, • minõségirányítási kézikönyvet, • eljárásokat a dokumentumok és a feljegyzések kezelésére, a nem megfelelõ termék kezelésére, a helyesbítõ és a megelõzõ tevékenységekre, valamint a belsõ auditra, • azokat a folyamatokat, amelyekre a szervezetnek – folyamatai eredményes megtervezéséhez, mûködtetéséhez és szabályozásához – szüksége van, valamint • azokat a szabványban megkövetelt feljegyzéseket, amelyek objektív bizonyítékot szolgáltatnak az elvégzett tevékenységekrõl és az elért eredményekrõl. Minden szervezet maga határozza meg, hogy milyen terjedelmû dokumentációra van szüksége, és milyen adathordozót kíván használni. Egy eredményesen mûködõ, letisztult minõségirányítási rendszerre a jól áttekinthetõ, nem terjengõs, ismétlõdéseket nem tartalmazó dokumentáció a jellemzõ. A dokumentumok kezelését azért kell szabályozni, hogy mindenhol, ahol arra szükség van, álljanak rendelkezésre az alkalmazandó dokumentumok. Csak megfelelõség szempontjából jóváhagyott érvényes dokumentumok használandók, és megakadályozandó a véletlenül elavult dokumentumok felhasználása. Ennek érdekében kell szabályozni a dokumentumok készítésének, jóváhagyásának, kiadásának, átvizsgálásának, módosításának, azonosításának, elosztásának és megóvásának módját és felelõseit. A dokumentumok kezelésére vonatkozó szabályozásnak azokra a külsõ eredetû dokumentumokra is ki kell terjednie, amelyek a termékre vonatkozó követelményeket írnak elõ. Külsõ dokumentumok pl. a tervdokumentáció, az alkalmazandó jogszabályok és szabványok. A feljegyzések a dokumentumokban elõírtak teljesítésére vonatkoznak, az elvégzett tevékenységek végrehajtását és eredményeit regisztrálják, ill. bizonyítják. A feljegyzések kezelésére vonatkozó szabályozás annak érdekében szükséges, hogy a feljegyzések maradjanak olvashatók, legyenek könnyen azonosíthatók és visszakereshetõk. Továbbá szabályozni kell azok megõrzési idejét és selejtezését.

Ellenõrzõ kérdések 1. Mi az ISO 9000 szabvány nyolc minõségirányítási alapelve? 2. Hogyan jelenik meg a folyamatszemléletû megközelítés a minõségirányítási rendszer követelményeiben? 81

2.1.4. A mûszaki ellenõrzés minõségügyi szempontjai 2.1.4.1. Az ellenõrzés célja, feltételei és módszerei A minõségszabályozás a minõségi követelmények teljesítésére összpontosít, tehát az a funkciója, hogy a termék elõállítás és szolgáltatás nyújtás folyamatában minden feltétel adott legyen ahhoz, hogy a folyamat eredménye (a termék vagy szolgáltatás) a követelményeknek megfelelõ legyen, és a hibák, hiányosságok, eltérések (nemmegfelelõségek) valószínûségét a lehetõ legkisebbre csökkentsék. Az ellenõrzés funkciója ebben a megközelítésben az, hogy: • az esetleges hibákat vagy a követelménynek nem megfelelõ terméket a lehetõ leghamarabb felfedezzék, és ne engedjék tovább a rendszerben, • az ellenõrzés alapján felelõsséggel lehessen nyilatkozni a termék vagy szolgáltatás megfelelõségérõl, • a felszínre került hibák és nemmegfelelõségek okait meg lehessen állapítani, hogy meg lehessen akadályozni azok ismételt elõfordulását, vagy megelõzhessék más lehetséges hibák bekövetkezését. Ha az ellenõrzést mint folyamatot vizsgáljuk, akkor a folyamat bemenete a követelmény, amelyhez képest a megfelelõséget meg kell állapítani. A folyamat kimenete a megállapítás a megfelelõségrõl. A folyamat két lépésbõl áll: vizsgálatból és a vizsgálati eredmény kiértékelésébõl. Az értékelés lehet a vizsgálat során mért érték összehasonlítása a követelményértékkel, vagy lehet komolyabb szakmai mérlegelést igénylõ ítéletalkotás. Az elõbbi a szabványoknak megfelelõ ellenõrzésre jellemzõ, az utóbbi pedig összetett, nem szabványos vagy nem rutin jellegû esetekben szükséges. A mûszaki ellenõrzés gyakran ilyen feladat. Az ellenõrzéshez tehát ismerni kell a követelményt, a követelményhez tartozó vizsgálati módszert, szükség van vizsgálati eszközökre és megfelelõ vizsgálati körülményekre. A vizsgálatot és az értékelést képzett, kellõ jártasságú és szaktudású személyek végezhetik. A számértékkel megadott követelményekhez általában meghatározott vizsgálati módszer tartozik, ill. a követelményérték csak a hozzá tartozó vizsgálati módszerrel együtt értelmezhetõ. Például a betonszilárdság szabványos méretû, meghatározott korú és számú próbatestet meghatározott módon terhelve állapítható meg, más módon vizsgálva ugyanis más szilárdsági értéket kapunk. A szabványra való hivatkozást ezért a szabvány dátumával kell megadni. Az építési termékekre vonatkozó vizsgálati módszereket általában szabványok írják elõ, amelyre hivatkoznak a termékre vonatkozó mûszaki specifikációban. Abban az esetben, ha a követelményhez nem tartozik vizsgálati szabvány, a vizsgálati módszert egyedileg kell meghatározni a szabványokhoz hasonló részletességgel. A vizsgálatok fajtái: Dokumentációvizsgálat, ami általában a kivitelezési munkák menetére és eredményeire vagy építési termékekre vonatkozó dokumentumok, feljegyzések átvizsgálását jelenti. 82

Szemrevételezéses vizsgálat az ellenõrzendõ objektum egyezõségét vizsgálja a tervdokumentációval és/vagy egyéb mûszaki elõírásokkal. Emellett a vizsgálat kiterjed a vizsgálandó anyag vagy szerkezet esetleges hibáinak keresésére, az arra jellemzõ szemmel látható tünetek felismerése alapján. Egyszerû helyszíni mûszeres vizsgálatok, pl. méretek, felületi jellemzõk, nedvességtartalom mérése, roncsolásmentes betonvizsgálat. Jellemzõjük a könnyen mozgatható kézi mûszerek alkalmazása. A bonyolultabb helyszíni mûszeres vizsgálat általában elõre megtervezett és elõkészített vizsgálatot jelent. A kivitelezés folyamatához kapcsolódó ellenõrzési és vizsgálati tervet általában a kivitelezõ készíti el, és gondoskodik a végrehajtásáról. Egyes mérnöki létesítmények, nagyobb szerkezetek átadás-átvételi eljárása összekapcsolódhat próbatereléssel vagy üzemi kísérlettel, ami alapos elõkészítést és tervszerûséget igényel. Vizsgálatokra szükség lehet diagnosztikai céllal komolyabb építési hibák pontos feltárására, vagy régi létesítmények további sorsát érintõ döntések elõkészítésére. Kivitelezés közben laboratóriumi mûszeres vizsgálatokra akkor kerül sor, ha a minõségügyi terv, ellenõrzési és vizsgálati terv vagy szabvány elõírja a vizsgálatot a megfelelõségigazolás kellékeként. Például útépítésben a beépítésre kerülõ anyagok mintavételes vizsgálata, és az elkészült szerkezetbõl vett minták ellenõrzése tartozik ebbe a körbe. A vizsgálat elvégzése általában a kivitelezõ felelõssége. Számítás az elõírt követelmények teljesítésének megállapítására, pl. hõátbocsátási tényezõ meghatározása a szerkezetben alkalmazott anyagok hõvezetési tényezõje alapján, vagy építési méretváltozások (lehajlás, hõmozgás, torzulás) hatásainak összevetése a megengedett méreteltérésekkel. Ezekre általában akkor kerül sor, ha a kivitelezés során a tervtõl eltérõ megoldásokat (pl. más hõszigetelõ anyag) alkalmaznak. A számítási módszerekre a vizsgálati eredmények értékelésekor is szükség lehet. Például az MSZ ISO 3443 Építési tûrések szabványsorozat több módszert megad a méretpontosság számítására. 2.1.4.2. Az ellenõrzési követelmények meghatározása Az építtetõ igényeinek megfelelõ minõségû kivitelezéséhez az építmény egészével és annak részeivel szembeni követelmények ismeretére a mûszaki vezetõnek és a mûszaki ellenõröknek egyaránt szüksége van. A követelmények meghatározása a megrendelõi igények és jogszabályok követelményeibõl levezetve a tervezés szakaszában kezdõdik. A kiviteli tervdokumentáció a minõségre vonatkozó követelményeket vagy közvetlenül mûszaki paraméterekben, ill. szabványra való hivatkozással adja meg, vagy közvetett formában úgy, hogy az a megjelölt technológiából, ill. általánosan használt anyag vagy szerkezet megnevezésébõl következik. A kivitelezés folyamatát kísérõ mûszaki ellenõrzés megtervezése a követelmények kigyûjtésével kezdõdik. A követelmények csak mérhetõ, vagy összehasonlí83

tásra alkalmas paraméterekkel megadva alkalmasak arra, hogy teljesítésük ellenõrizhetõ legyen. A paraméterek meghatározott értéke mellett a tûréshatárok, ill. elfogadhatósági határérték ismerete is szükséges. A mûszaki követelmények meghatározása: a) Az építmény, az építményrészek, a szerkezetek méretei és az elõírt méretpontosságok. Ahol a terv külön elõírást nem tartalmaz, a szabványok elõírásait kell alapul venni, és a kivitelezés elõtt meg kell állapodni, melyek a kritikus fontosságú szerkezetek megengedett méreteltérései vagy elmozdulásai, amelyeket ellenõrizni szükséges. b) Az épületszerkezetek elõírt teljesítményjellemzõi, amelyek az alapvetõ követelményekkel vannak összefüggésben. A legfontosabb teljesítményjellemzõk: • Teherbírási, alakváltozási követelmények a vonatkozó szabványok elõírásai szerint. Fontos, hogy ameddig a korábbi MSZ-ek és az új Eurocode (MSZ EN) szabványok egyidejûleg érvényesek, következetesen alkalmazzuk vagy az egyik, vagy a másik szabványsorozatot, és azzal összhangban használjuk az alkalmazott anyagra vonatkozó szabványokat is. Például a fa tartószerkezetre alkalmazható szabványok: Elõírás MSZ szabványok Eurocode Az erõtani tervezés alapjai MSZ 15020 MSZ EN 1990 A tartószerkezetet érõ hatások (terhek és merevségi követelmények) MSZ 15021 MSZ EN 1991 Faszerkezetek erõtani tervezése MSZ 15025 MSZ EN 1995 Szerkezeti faanyagok szilárdsági kategóriája MSZ 10144 MSZ EN 338 • Szerkezetek tûzvédelmi jellemzõi: Például a tûzállósági határérték MSZ EN 1364-1 szerint „REI 45”, a falszerkezet tûzvédelmi osztálya MSZ EN 13501-2 szerint „B”. • Akusztikai jellemzõk Például a külsõ fal súlyozott laboratóriumi léghanggátlási száma az MSZ EN ISO 140-3 szerint vizsgálva. • Hõtechnikai jellemzõk Például a külsõ fal hõátbocsátási tényezõje U= 0,4 W/m2K, vagy az épület hõszigetelõ képessége kmf <0,6+0,1 V/SA [W/m2K] a 7/2006 (V.24.) TNM rendelet szerint. c) A felhasználásra kerülõ építési termékek mûszaki jellemzõi, amelyek az épületre elõírt követelmények teljesítéséhez szükségesek. Ezek teljesítését a termékre vonatkozó szabvány vagy más mûszaki specifikáció (ETA vagy ÉME) szerint kell e termék szállítójának igazolni. Az építési termékekre vonatkozó követelményekkel részletesebben külön fejezetrész foglalkozik (l. 2.2.1.1. pont). d) A kivitelezési munkákra vonatkozó követelmények, amelyeket kivitelezés közben vagy az elkészült szerkezeteken kell ellenõrizni. A követelményeket vagy a vonatkozó technológiai utasítások, vagy szabványok, vagy külön megállapodás 84

szerint kell meghatározni és ellenõrizni. Fontos, hogy az ilyen megállapodások mûszakilag megalapozott és ellenõrizhetõ paramétereket jelöljenek meg követelményként. A szerzõdésekben például, gyakran szerepel, hogy a munkát I. osztályú minõségben készítik, olyan esetben is, amikor az I. osztályra vonatkozó követelmények nem meghatározottak. Az „Építõ- és szerelõipari szerkezetek” címû MSZ-04-803-as szabványsorozat több mint 20 szerkezetre vonatkozóan tartalmaz követelményeket, beleértve az osztályba sorolás követelményeit, többi között a kõmûve szerkezetekre, mûkõszerkezetekre, padlóburkolatokra, festett bevonatra és tapétára, de helyszínen készített vagy elõregyártott beton, vasbeton vagy feszített beton szerkezetre vonatkozó MSZ-04-803:5-ös és MSZ-04-803:7-es szabványt visszavonták. e) A szerkezetek mûködtetésére, mûködési paramétereire vonatkozó követelmények a szerkezet funkciójától függõen. (Például a szellõzés, hõleadás, árnyékolás, ajtók, kapuk mûködése, tisztíthatóság stb.) 2.1.4.3. Az ellenõrzések elõkészítése és végrehajtása A kivitelezés megkezdése elõtt ez ellenõrzés menetét meg kell tervezni. Ha készült minõség terv, annak része az ellenõrzési terv. A vizsgálatok tervezése annak a kérdésnek az eldöntésével kezdõdik, hogy mit, mikor és hogyan kell megvizsgálni ahhoz, hogy az építmény kivitelezésének befejezése után annak megfelelõségérõl megalapozottan lehessen nyilatkozni. A mûszaki vezetõnek a mûszaki ellenõrtõl függetlenül, lehetõleg a mûszaki ellenõrt megelõzve kell meggyõzõdnie az elvégzett munkarész megfelelõségérõl, de bizonyos esetekben indokolt lehet az együttes ellenõrzés. Az ellenõrzési tervet a szerzõdésekben, valamint a kivitelezési tervdokumentációban meghatározott követelményekre alapozva kell elkészíteni, figyelembe véve a jogszabályokban, szabványokban és más alkalmazandó elõírásokban meghatározott egyéb követelményeket. Ha mintavételes vizsgálatra is sor kerül, akkor a mintavétel helyét, idõpontját és módját is meg kell tervezni. Az ellenõrzési terv idõbeli ütemezését a kiviteli ütemtervhez kell igazítani, és ha az ütemtervet módosítják, akkor az ellenõrzési tervet is módosítani szükséges. Az ellenõrzési és mintavételi tervnek olyan részletességûnek kell lennie, amelybõl az érintettek számára egyértelmû, hogy mit, mikor, kinek és hogyan kell elvégeznie. A részletes leírás helyett legmegfelelõbb a hivatkozásokat tartalmazó ellenõrzési táblázat vagy lista. Mit vizsgáljunk? Azt az anyagot, szerkezetet munkarészt vagy munkafolyamatot, amelynek hatása van az építmény minõségére. Az anyag, szerkezet vagy munka azon jellemzõit, amelyekre a meghatározott követelmények vonatkoznak, figyelembe véve a követelmények közötti fontossági sorrendet. Nem szükséges minden elem vagy darab vizsgálata, ha ún. mintavételes vizsgálattal jól jellemezhetõ az egész (tétel, szerkezet, épület, folyamat stb.). 85

Mikor vizsgáljuk? Többnyire közvetlenül az elkészítés után, vagy eltakarás elõtt, amikor az esetleges hiba még nem okozott további kárt, és a javítás a legkisebb költséggel megoldható. A vizsgálat akkor halasztható késõbbre, ha utólagos vizsgálattal is igazolható a megfelelõség, és az utólag észlelt hiba javítható, helyrehozható anélkül, hogy a használati érték vagy biztonság csökken, vagy jelentõs anyagi kárt, ill. határidõ eltolódást okozna. A minõség szempontjából kényes szerkezetek kivitelezésekor a folyamatos helyszíni jelenlét indokolt. Ekkor az ellenõrzés a kivitelezéssel párhuzamos, és a vizsgálat tárgya a munkafolyamat maga. Hogyan vizsgáljuk? A szabványos vagy mûszaki elõírásokban megadott követelményértékek a hozzájuk tartozó vizsgálati módszerrel mért értékekkel hasonlíthatók össze. Egyedi követelmények esetén egyedi vizsgálati módszerek kidolgozása válhat szükségessé, ami többnyire komoly, többirányú szakmai felkészültséget igényel. A laboratóriumi vagy mûszeres vizsgálatok végzése vagy elvégeztetése általában a termékgyártó vagy a kivitelezõ kötelessége, akinek nyilatkozni kell a termék vagy a munka átadásakor, hogy a szerzõdésben meghatározott követelményeknek megfelelõen teljesített. A vizsgálati eredményekre hatással lehet a mintavétel módja, továbbá a vizsgálati eredmény értékelésénél jelentõsége lehet a mintavétel helyének és a minták számának. Szabványos alapú vizsgálat esetében a szabvány általában megadja a mintavétel módját. A mintavétel a vizsgálatra kerülõ termékek, szerkezetek vagy mintadarabok/próbatestek kiválasztását jelenti, és beletartozik a mintavétel helyének, gyakoriságának, méretének és darabszámának, ill. a mintavétel körülményeinek meghatározása. Fontos lehet a megfelelõ csomagolás, tárolás, szállítás és kezelés is, ha ennek hatása van a vizsgálati eredményre. A szemrevételezéses vizsgálat az alábbiakra terjed: • a tervvel való egyezõség a beépített anyagok szerkezetek azonosítása, típus, beépítési sorrend, rétegrend stb., • mennyiségi ellenõrzés, • külsõ megjelenés szemrevételezéssel vagy más érzékszervi vizsgálattal, pl. a szín, felület, struktúra, érdesség, nedvesség, szag, rezgés, kopogó, éles vagy tompa hangzás stb., • mûködtetés (pl. a nyílászárók mûködése), • méret- és alakellenõrzés (esetleg még egyszerû eszközökkel), • a szerkezet épsége, felületi hibák, sérülések jellege, száma, helye, mértéke, • más jellegû hibákra vagy károsodásra utaló tünetek keresése, pl. elmozdulás, elszínezõdés, repedés, nedvesedés stb., • azonos szerkezetek vagy anyagok összehasonlítása, egyezõség vagy eltérés megállapítása, • a beépítés és szerkezeti csatlakozások ellenõrzése mûszaki, funkcionális és esztétikai szempontból. 86

Szemrevételezéses vizsgálatnál vagy dokumentáció ellenõrzésénél is értelmezhetõ a mintavételes vizsgálat fogalma, ami azt jelenti, hogy az ellenõrzendõ dolog (anyag, szerkezet, épületrész, építmény vagy folyamat) teljes terjedelmét reprezentáló, többnyire véletlenszerûen kiválasztott minta vizsgálatára kerül sor, de a vizsgálat eredménye a dolog teljes terjedelmére vonatkozik. A kivitelezési munkák minõségét alapvetõen meghatározza az építési helyszín megfelelõ elõkészítése, ill. a további munkákra átadott szerkezet minõsége. Egy munkafázis megkezdése elõtt az építési helyszínt, ill. a fogadószerkezetet ellenõrizni kell abból a szempontból, hogy nem tartalmaz-e olyan hibákat, hiányosságokat, amelyek a következõ munkafázis minõségére kedvezõtlenül hatnak. Ha a technológiai utasításban követelményeket írtak elõ a fogadószerkezetre, azok teljesülését ellenõrizni kell. A kivitelezési folyamat ellenõrzése és vizsgálata minõség-ellenõrzési tervben, a technológiai utasításokban, ill. szabványokban meghatározott követelmények és módszerek szerint folyik. Az utolsó munkafázis ellenõrzésén túl az elkészült szerkezeteket, épületet vagy építményt funkcionális szempontból is ellenõrizni kell, vagyis alkalmas-e a rendeltetésszerû használatra, megfelel-e a szerzõdésben és a tervdokumentációban meghatározott összes követelménynek és a megrendelõ igényeinek? A végellenõrzés keretében meg kell gyõzõdni arról, hogy valamennyi elõírt ellenõrzést és vizsgálatot elvégeztek, és eredményük alapján a megfelelõség egyértelmûen bizonyított. A minõsítést és a megfelelõséget igazoló nyilatkozatokat csak a végellenõrzést követõen lehet elkészíteni. A kivitelezési folyamat figyelemmel kísérése jellemzõen szemrevételezéses vizsgálatot igényel. A követelményeket a vonatkozó tervek, ill. tervdokumentáció határozza meg. A kivitelezõnek ismernie kell a felhasznált anyagok, termékek tulajdonságait, alkalmazási feltételeit, a beépítés, felhasználás, kivitelezés technológiáját, a jellemzõ hibákat és a károsodási folyamatot, az esetleges hibák tüneteit, hatását a teljesítményjellemzõkre és a várható élettartamra. Ismernie kell a tárolásra, kezelésre vonatkozó követelményeket. Ehhez a vonatkozó szabványok, mûszaki elõírások, termékismertetõk, technológiai utasítások és a gyártól származó adatok mellett a szakirodalom nyújt segítséget. Abban az esetben, ha a vizsgálat eredménye nem megfelelõ, csak kellõ tudás és tapasztalat birtokában lehet felelõsen dönteni a további teendõkrõl. 2.1.4.4. A vizsgálatokról és az ellenõrzésrõl készült feljegyzések A vizsgálatokról olyan feljegyzést kell készíteni, amelybõl egyértelmûen megállapítható, hogy a vizsgálat az elõírt feltételeknek megfelelõen megtörtént. A feljegyzésben legyen feltüntetve minden olyan körülmény, amely lehetõvé teszi, hogy a vizsgálatot azonos módon és azonos körülmények mellett megismételjék, ha az szükségessé válna. A vizsgálati jelentésnek vagy jegyzõkönyvnek tartalmazni kell 87

minden adatot és mért értéket, amely alapján a vizsgálati eredmények kiértékelése elvégezhetõ. A vizsgálati jegyzõkönyvnek tartalmazni kell: • a vizsgálat tárgya, a termék megnevezése, • a vizsgálat módszere (pontos leírás, vagy hivatkozás szabványra), • a vizsgálat helye és ideje, • a vizsgált minták azonosítása és mennyisége, • a vizsgálati körülmények, ha azok hatással vannak a mérési eredményre, • a használt mérõeszközök és a mérõeszköz pontossága, • a mért értékek, • a vizsgálatot végzõ személyek neve, beosztása és aláírása. Egyes esetekben fontos lehet, hogy a vizsgálaton vagy az ellenõrzésen szerepeljenek a jelenlévõ személyek is, ill. aláírják a jegyzõkönyvet. Ha a vizsgálatokat független laboratóriumban végezték, akkor a vizsgálati jegyzõkönyv tartalmazza még • a laboratórium megnevezését, címét, hivatkozást az akkreditált vagy kijelölt státusra, • a megrendelõ nevét és a megrendelés adatait, • a vizsgálatért felelõs nevét, beosztását, aláírását, • a vizsgálati jegyzõkönyv keltét, • nyilatkozatot arról, hogy a vizsgálati eredmények csak a megvizsgált mintára vonatkoznak. A vizsgálati jegyzõkönyvhöz csatolni kell a mintavételi jegyzõkönyvet, ami hasonló részletezettséggel tartalmaz mindent, ami a minta azonosításához szükséges, leírja a mintavétel módját és körülményeit. A vizsgálati eredmények elemzését és az abból levont következtetéseket a vizsgálati jegyzõkönyv nem tartalmazza. A vizsgálati eredmények értékelésérõl készített feljegyzés tartalmazza a követelményt, és a megfelelõségre vonatkozó megállapítást az elvégzett vizsgálatokra hivatkozva. Ebben célszerû a vizsgálati jegyzõkönyvre hivatkozni, vagy értelemszerûen feltüntetni a vizsgálatra vonatkozó adatokat. Az építéskivitelezés folyamatának figyelemmel kísérése és tervszerû ellenõrzése a felelõs mûszaki vezetõ feladata, aki az ellenõrzések elvégzésének tényét és eredményét feljegyzi az ellenõrzési naplóban, építési naplóban vagy más dokumentumban attól függõen, hogy ezt a szervezet minõségirányítási rendszerében hogyan szabályozták. A kivitelezõ vállalkozás saját ellenõrzéseirõl készített feljegyzéseit célszerû külön naplóban vagy más belsõ használtra készült feljegyzésformátumban dokumentálni, amit nem szükséges a mûszaki ellenõrnek megmutatni. A teljesítésre vonatkozó kivitelezõi nyilatkozatok egyben azt is jelentik, hogy az elvégzett munkát vagy munkarészt a minõségirányítási rendszerben szabályozott módon ellenõrizték, és az a követelményeknek megfelelt. Az építési naplóba a mûszaki ellenõr is tehet bejegyzéseket, aki az építtetõ képviseletében kíséri figyelemmel a kivitelezést. A mûszaki ellenõr tevékenysége nem csökkenti a 88

felelõs mûszaki vezetõ ellenõrzési kötelezettségét vagy felelõsségét. A mûszaki ellenõrnek saját használatra részletesebb feljegyzéséket szükséges készíteni, mint az építési naplóra vonatkozóan elõírás. A feljegyzés: • bizonyítja, hogy az ellenõrzést a tervnek megfelelõen elvégezték, • rögzíti az ellenõrzés eredményét, • tartalmazza az ellenõrzés nem megfelelõ eredménye alapján szükséges intézkedéseket, • bizonyítja, hogy az elrendelt intézkedéseket végrehajtották és eredménye megfelelõ, • nem megfelelõ eredmény esetén dokumentálja azokat a körülményeket, amelyek alapján elemezni lehet a nemmegfelelõség okát annak megszüntetése érdekében. Az ellenõrzésre vonatkozó feljegyzéseknek kapcsolódniuk kell az ellenõrzési tervhez. A feljegyzések teszik lehetõvé, hogy nem megfelelõ ellenõrzési eredmény után dönteni lehessen a további teendõkrõl, és azok végrehajtását nyomon kövessék. A feljegyzések szolgáltatnak adatokat a helyesbítõ vagy megelõzõ intézkedések megtervezéséhez. 2.1.4.5. A vizsgálatok elvégzésének feltételei A vizsgálatok értékelése és azok alapján hozott döntések általában következményekkel járnak, elõfordulhat, hogy valamelyik fél vitatja annak megalapozottságát, ezért fontos a vizsgálatok pontos végrehajtása. Ennek három alapfeltétele van: • felkészült személyzet, • megfelelõ mérõeszköz vagy berendezés, • a vizsgálati körülmények megfelelõsége. A vizsgálat jellegétõl függ, hogy milyen felkészültséget, gyakorlatot, jártasságot követel meg a személyzettõl, ill. hogyan befolyásolják a mérés eredményét szubjektív tényezõk. A vizsgálatok végrehajtásához a vizsgálati módszerrel összhangban lévõ vizsgálóeszközre van szükség, amelynek fõbb paramétereit a vizsgálati szabványok gyakran meghatározzák. Fontos tudni, hogy a mérõeszköztõl megkövetelt pontosság a mérés tárgyát képezõ követelményérték pontosságával, tûrésével függ össze. Mérésre olyan eszköz használható, amelynek pontossága és mérési bizonytalansága ismert, és a megkövetelt mérési pontosságot biztonsággal teljesíti. Az ISO 9001 szabvány követelményeket tartalmaz a mérõeszközökre vonatkozóan. A vizsgáló- és mérõeszközök pontosságának és vizsgálatra való alkalmasságának folyamatos fenntartása érdekében a mérõeszköz használóinak akár laboratóriumról, akár munkahelyi vizsgálatokról van szó, felügyelet alatt kell tartanizk a mérõeszközöket. A mérõeszköz felügyelet azt jelenti, hogy az eszközökrõl, azok mérési képességérõl, használati feltételeirõl nyilvántartást kell vezetni, a mûszereket azonosítani kell, és a mérés jellegétõl, valamint az eszköztõl függõen rend89

szeresen hitelesíteni vagy kalibrálni és/vagy ellenõrizni az alkalmasságát. A hitelesítést az Országos Mérésügyi Hivatal (OMH), a kalibrálást ún. kalibrálólaboratóriumok végezhetik. A kalibrálólaboratórium iránti bizalmat erõsíti, ha az akkreditált laboratórium. Az akkreditálás az MSZ EN ISO/IEC 17025 Vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok felkészültségének általános követelményei c. szabvány szerinti felkészültség és alkalmasság elismerését jelenti. A mérõeszközök hitelesítésekor vagy kalibrálásakor kiállított bizonyítvány vagy jegyzõkönyv a mérõeszköz fõ paramétereit, mérési pontosságát és bizonytalanságát adja meg, de nem foglal állást arról, hogy milyen vizsgálatra alkalmas, ill. alkalmas-e bizonyos vizsgálatok elvégzésére az eszköz. Ennek eldöntése a hitelesítési vagy kalibrálási bizonyítvány vagy jegyzõkönyv megállapításai alapján a felhasználó feladata, mivel a felhasználó ismeri, hogy az adott mérés milyen pontosságot követel. A hitelesítés vagy kalibrálási dokumentum ajánlásként megjelöli, mikor szükséges a hitelesítést, kalibrálást megismételni. A mûszer használója ettõl eltérhet, ha úgy ítéli meg, hogy a mérési körülmények, a használat gyakorisága vagy egyéb körülmények azt indokolják, viszont az indoklást tényekre alapozva, írásban kell rögzíteni. Fontos, hogy a mérõeszközökre vonatkozó tevékenységek tervszerûek és dokumentáltak legyenek annak érdekében, hogy a vizsgálatokat mindig megfelelõ állapotban lévõ eszközzel végezték el, és ezt bizonyítani is tudják. A mintavétel és a vizsgálat körülményei általában hatással vannak a mérés eredményére, ezért a vizsgálati módszerben elõírt feltételeket a mintavételre, csomagolásra, szállításra, tárolásra, a próbatest elkészítésére vonatkozóan ugyanolyan gondosan be kell tartani, mint a vizsgálatra elõírt követelményeket. Ha a vizsgálati módszer meghatározza az elõkészítés (kondicionálás) és a vizsgálat környezeti feltételeit (pl. a laboratórium hõmérsékletét, páratartalmát, tárolási idõt), azok meglétérõl gondoskodni kell a vizsgálat tervezése és elõkészítése során. 2.1.4.6. Intézkedések nem megfelelõ ellenõrzési eredmények esetén A követelményeket a minõségre gyakorolt hatásuk szerint rangsorolni kell, megállapítva, melyek a kiemelt jelentõségû kritikus követelmények. A rangsorolás szempontja, hogy a követelmények mennyiben érintik az alábbiakat: • Az épület, létesítmény használatra való alkalmassága. Az építtetõ jól meghatározott céllal, az építmény használatára vonatkozó terveinek megvalósítása érdekében adott megrendelést és kötött szerzõdést az építésre. Az építtetõ igényei is összetettek, ezen igényeknek nem egyenlõ súlyuk van, de a rendeltetési célra való alkalmatlanság vagy az alkalmasság lényeges korlátozása kompromisszumokkal sem fogadható el a számára. • Megfelelés az építési törvényben is megnevezett alapvetõ követelményeknek, amelyet az 1997. évi LXXVIII. tv. (az építési törvény) 31. § (2) bekezdésének c)–h) pontjai, és az építményekre vonatkozó 253/1997. (XII. 20.) Korm.rendelet az országos településrendezési és építési követelményekrõl (OTÉK) IV. 90

Fejezet: Építmények létesítési elõírásai 50–56. §-a ír elõ az építményekre. (Az alapvetõ követelményeket l. az 1.7.3. pontban.) • Jogszabályokban, hatósági elõírásokban, ill. engedélyekben kikötött egyéb feltételek teljesítése, amelyektõl az eltérés megakadályozhatja az építmény használatbavételét. • A megbízó vagy az építmény használóinak azon igényei, amelyek a rendeltetési célra, ill. használatra való alkalmasságot nem érintik lényegesen. • A rendelkezésre álló költségkeret, eltérés a költségvetéstõl és a tervezett pénzügyi ütemezéstõl. • Idõtervek, idõkorlátok betartása, az eltérések vagy változások hatása más tevékenységek végrehajtására. • Környezetvédelmi követelmények, munkavédelmi követelmények. • Egyéb igények, amelyeket a projekt megvalósításakor figyelembe kell venni, pl. a kivitelezéssel összefüggõ tevékenységek lehetõ legkisebb zavaró hatása a környezetre (ott lakók nyugalma, közlekedés zavartalansága stb.). A követelménytõl való eltérés megengedett mértékének ismeretében állapítható meg, hogy a vizsgálat eredménye megfelelõ vagy nem megfelelõ. Nem megfelelõ minõsítés esetén szakmai mérlegelés és értékítélet alapján lehet dönteni a szükséges további intézkedésrõl. A vizsgálat alapján észlelt jelenségek kiértékelése szakmai mérlegelést igényel. Az értékelés eredménye lehet megfelelõ, nem megfelelõ, de lehet, hogy a döntéshez további mûszeres vagy mintavételes laboratóriumi vizsgálat szükséges. * A minõségirányítási rendszer lényegi eleme, hogy a szervezet felkészül azokra az esetekre, amikor az ellenõrzés eredménye nem megfelelõ. Az alkalmazott építési termékek, építési módok, kivitelezési technológiák, valamint a munkák elõkészítése valamilyen mértékben mindig magukban rejtik annak a kockázatát, hogy a termék nem felel meg a követelményeknek, vagy bekövetkezik valamilyen esemény, ami a kivitelezési folyamatot negatív irányban befolyásolja. Ezek a kockázatok elõre becsülhetõk, az esetleges bekövetkezésükre fel kell készülni. Legjellemzõbb példa, hogy a szabadban végzett építési munkavégzés folyamatát az idõjárási körülmények jelentõsen befolyásolják. A csapadék, a szél, a hõmérsékletváltozás olyan kockázati tényezõt jelent, amely a megfelelõ feltételek között megkezdett munka végzése közben is felléphet. Például a tetõszigetelés kivitelezése közben fellépõ zápor esetén a kiválasztott szigetelési módtól és technológiától függ, hogy milyen mértékû nedvességet képes a szerkezet károsodás nélkül felvenni és a használat során kiszárítani. Elõre meg kell határozni a lehetséges intézkedéseket arra az esetre, ha a szerkezet a megengedettnél nagyobb nedvességet kap. Az ISO 9001 szabvány elõírja, hogy dokumentált eljárásban kell szabályozni a nem megfelelõ termékek kezelését. Egy építési vállalkozás minõségirányítási rendszere dokumentációjában két különbözõ szintû dokumentációban szükséges szabályozni a nem megfelelõ termék kezelését: 91

• általános szabályozás, ami elsõsorban a felelõs mûszaki vezetõ és más közremûködõ személyek feladatait, felelõsségét és hatáskörét általánosságban szabályozza; • technológiai utasítás szintjén az alkalmazott technológiához kapcsolódó tényleges teendõket szabályozza azokra az esetekre, amelyekre a technológia ismeretében fel lehet készülni. A szabályozás célja, hogy megakadályozzák a nem megfelelõ termék véletlen felhasználását vagy kiszállítását, és a nem megfelelõ termék észlelését követõ intézkedések minimalizálják a hibákból adódó veszteségeket, beleértve a határidõt, költséget, ill. presztízsveszteséget. A nem megfelelõ termék kezelésével kapcsolatban szabályozni kell: • az intézkedésekhez kapcsolódó felelõsségi köröket és hatásköröket, • az intézkedéseket a feltárt nemmegfelelõség kiküszöbölésére (pl. hibajavítás, csere, visszaküldés a beszállítónak, bontás, újrakészítés stb.), • abban az esetben, ha a feltárt nemmegfelelõség (hiba) nem küszöbölhetõ ki teljes mértékben, vagy a javítás nem lehet teljes értékû, ill. a romlás mértéke nem áll arányban a lehetséges javítás ráfordításaival, ki és hogyan járhat el a megbízónál az eltérési engedély érdekében, és azt követõen melyek a további teendõk (szerzõdésre, költségre és határidõre vonatkozó hatások rendezése), • intézkedést az elõzõek szerint nem felhasználható termék további sorsáról, pl. megsemmisítés, más célra való felhasználás vagy értékesítés. Ha a nem megfelelõ terméket javítják vagy más módon újra felhasználják, akkor ismételten ellenõrizni kell, hogy bizonyítsák a követelménynek való megfelelést. A nem megfelelõ termékre vonatkozóan feljegyzéseket kell készíteni, amelyek igazolják, hogy milyen intézkedések történtek, és azok milyen eredménnyel jártak. A feljegyzésekre vonatkozó elõírásokat (alkalmazandó feljegyzésformátumokat) a minõségügyi rendszerdokumentáció elõírja. A feljegyzéseknek arra is alkalmasnak kell lenniük, hogy a késõbbi hasonló problémák elkerülése érdekében elemezni lehessen a nemmegfelelõség okát, és helyesbítõ tevékenységgel elkerüljék azok ismételt jelentkezését. A helyesbítõ tevékenység tehát nem a hiba kijavítását jelenti, hanem a minõségirányítási rendszer szabályozásának olyan változtatását, amellyel a hasonló esetek a késõbbiekben elkerülhetõk.

Ellenõrzõ kérdések 1. Mi az ellenõrzés szerepe a minõségirányítási rendszerben? 2. Milyen vizsgálatokra lehet szükség az ellenõrzések során? 3. Milyen tevékenységekbõl áll az ellenõrzés elõkészítése? 4. Melyek a vizsgálatok elvégzésének feltételei? 5. Hogyan kell felkészülni arra az esetre, ha az ellenõrzés eredménye nem megfelelõ? 92

2.2. Az építési termékek minõsége és megfelelõsége 2.2.1. Az építési termékek felhasználására vonatkozó jogi szabályozás összefoglalása A „Szabványügyi ismeretek” c. fejezet részletesen tárgyalta az építési termékekre vonatkozó európai szabályozást és az azzal harmonizáló hazai szabályozás kérdését, ebben a részben a minõségügy szempontjából foglaljuk össze a szabályozás lényegét, ill. azokat az elveket, amelyek a jogszabályok esetleges változásai mellett is feltételezhetõen érvényesek maradnak. Az építési termékek forgalmazására és felhasználására vonatkozó részletes szabályokat a könyv készítésekor érvényes jogszabályok szerint ismertetjük. Az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség országaiban az áruk szabad mozgása érdekében a jogi szabályozás csak a használatra való alkalmasság, a biztonság, az egészség és a környezet védelme érdekében szükséges alapvetõ követelményekre terjed ki. A termékeknek meg kell felelniük a rájuk vonatkozó jogszabályban elõírt követelményeknek, és a termékek megfelelõségét egységesített eljárásokkal igazolni kell, mielõtt azokat forgalomba hozzák. A termékekre minden tagország a saját jogszabályait alkalmazza, de a jogharmonizáció következtében azonos módon járnak el. A jogszabályok szerint az épület részeinek, a beépített szerkezeteknek és anyagoknak olyan tulajdonságokkal kell rendelkezniük, hogy általuk az épület, amelybe beépítésre kerülnek, megfeleljen az alapvetõ követelményeknek. Az építményekre vonatkozó 253/1997. (XII. 20.) Korm.rendelet az országos településrendezési és építési követelményekrõl (OTÉK) IV. Fejezet: Építmények létesítési elõírásai 50–56. §-a ugyanezeket az alapkövetelményeket határozza meg az építményekre, mint amit az építési termékekre vonatkozó harmonizált jogszabály a 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvKM együttes rendelet az építési termékek mûszaki követelményeinek, megfelelõségigazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól. A rendelet értelmében építési termék minden olyan anyag, szerkezet, berendezés vagy több, különbözõ részbõl összeállított elem, amelyet azért állítanak elõ, hogy építményekbe állandó jelleggel beépítsék. Az építési termékeknek, tehát az a rendeltetésük, hogy az építmények alkotórészeként hozzájáruljanak ahhoz, hogy az építmény megfeleljen a tervezett követelményeknek. A jogszabályok elõírásait az 1. fejezet építési termékek mûszaki szabályozásával foglalkozó pontjai részletesen tárgyalják. Ez összefoglalva: az építési termékeket csak akkor lehet forgalomba hozni, továbbforgalmazni, ill. beépíteni, ha a termék szállítója (gyártója vagy forgalmazója) megfelelõségigazolást (megfelelõségi tanúsítványt és/vagy szállítói megfelelõségi nyilatkozatot) ad a termékhez, amelyben azt igazolja, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó jóváhagyott mûszaki specifikációnak, vagyis a termék alkalmas építési célra. Építõipari Mûszaki Engedély 93

csak azokra a termékekre adható, amelyekre nem vonatkozik honosított harmonizált európai szabvány vagy európai mûszaki engedély (ETA). Mivel az ÉME (annak ellenére, hogy engedélynek nevezik) a termékre vonatkozó mûszaki specifikáció, és a szállítónak az ÉME-vel rendelkezõ termékekhez is szállítói megfelelõségi nyilatkozatot kell adni. A harmonizált európai szabvány vagy ETA alapján CE megfelelõségi jelöléssel (jogszerûen) ellátott termékek az Európai Unióban szabadon forgalomba hozhatók, azokról fel kell tételezni, hogy építési célra alkalmasak. 2.2.1.1. Az építési termékre vonatkozó követelmények és vizsgálatok Az építési termékre vonatkozó mûszaki specifikáció a terméknek azokat a tulajdonságait írja elõ követelményként, amelyek hatással vannak arra, hogy az építménybe beépítve, az építmény, amelybe a terméket beépítették, megfeleljen az Építési törvény 31. §-a (2) bekezdésének c)–h) pontjaiban felsorolt alapvetõ követelményeknek. (Mechanikai ellenállás és stabilitás, tûzbiztonság, higiénia, egészségés környezetvédelem, használati biztonság, zaj- és rezgés elleni védelem, energiatakarékosság és hõvédelem.) Mivel a mûszaki specifikáció az lapvetõ követelmények szempontjából fontos követelményeket írja elõ, a mûszaki specifikációban megadott követelmények minimumkövetelményeknek tekinthetõk, ezért attól csak jobb irányba lehet eltérni. A mûszaki követelmények egy része a termék fizikai és egyéb jellemzõit adja meg, más részük a rendeltetésükkel összefüggõ teljesítménykövetelményeket. Például egy nem teherhordó külsõ térelhatároló szerkezet szilárdsági, térfogatállósági, fagyálósági tulajdonságai mellett a hõátbocsátási tényezõ és a laboratóriumi léghanggátlási szám lényeges teljesítményjellemzõ. A fizikai tulajdonságok pl. a használat biztonsága és a szerkezet tartóssága szempontjából lehetnek lényegesek, a teljesítményjellemzõk az épület energiafelhasználását, a zajvédelemi képességét, tûzzel szembeni viselkedését határozzák meg. A jóváhagyott mûszaki specifikáció mindig megadja, hogy mi a termék tervezett felhasználási területe, pl. általános felhasználású cement, kültéri vagy beltéri vakolóhabarcs, csapadék elleni szigetelés stb. Ezért a megfelelõségigazolás csak a megadott felhasználási területre vonatkozik. A felhasználási területtõl függ, hogy az építési termék az építmény részeként milyen igénybevételnek van kitéve, és az adott felhasználási területen milyen teljesítményértékek szükségesek a rendeltetésnek megfelelõ mûködéshez. Ezért, ha egy építési terméket más célra használnak fel, mint amelyre a harmonizált szabvány vonatkozik, akkor lehet, hogy a termékre ÉME szükséges, ami a szabványtól eltérõ alkalmazás feltételeit határozza meg, így a megfelelõségigazolás az ÉME szerint történik. A mûszaki specifikációban követelményként megadott termékjellemzõk az építmények tervezéséhez, méretezéséhez szükséges alapadatok. Ezekkel igazolható, hogy a tervezett építmények alkalmasak lesznek a rendeltetési célra, megfelelnek az alapvetõ követelményeknek a tervezett élettartamuk alatt. 94

Az építési termék mûszaki specifikációja mindig hozzárendeli a követelményekhez azt a vizsgálati módszert, amellyel a követelmények teljesítését ellenõrizni kell. A vizsgálati módszer vagy része a mûszaki specifikációnak, vagy hivatkozik a vonatkozó vizsgálati szabványra. A termékre kiállított mûszaki engedély (ETA vagy ÉME) vizsgálatokon, ellenõrzésen és a hat alapvetõ követelmény kielégítésesére vonatkozó értékelésen alapul, és megadja a termék beépítésére és használatára vonatkozó feltételeket is. Az ETA többi között tartalmazza: • a termék tervezett felhasználásának leírását, • a termékjellemzõket és vizsgálati eljárást, • a megfelelõségértékelést, beleértve a gyártó és a kijelölt szervezet feladatait, • a CE megfelelõségi jelölést, • a feltételeket, amelyek mellett a termék a tervezett célra várhatóan megfelel, beleértve a gyártás, beépítés, csomagolás, szállítás raktározás ajánlásait, továbbá útmutatót a használathoz, karbantartáshoz, javításhoz; • a termék leírását szükség szerinti részletekkel, ábrákkal. A magyarországi építõipari mûszaki engedély (ÉME) tartalma sok tekintetben megegyezik az ETA tartalmával, mivel funkciója lényegében ugyanaz. Az ÉME tartalmát a jogszabály elõírja (3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvKM együttes rendelet 1. számú melléklete). Az ÉME többi között tartalmazza: • a termék felhasználási területét, • a termék alkalmazása szempontjából lényeges tulajdonságait, • a termék számszerûsített mûszaki követelményeit, azok vizsgálati és ellenõrzési módszereit, • az alkalmazás lényeges mûszaki feltételeit, és • a termék megfelelõségigazolásának módozatát. Mivel az ÉME csak Magyarország területén érvényes, a CE megfelelõségi jelölés ez alapján nem alkalmazható. A mûszaki specifikáció tartalmának ismerete azok számára is fontos, akik a terméket felhasználják. A szabványok nyilvánosak, ellenszolgáltatás fejében mindenki számára hozzáférhetõek, az érvényes ETA-k és az ÉME-k nyilvános része az Interneten keresztül érhetõ el, de az ETA és ÉME jogosultja érdekelt abban, hogy a termék felhasználói megismerjék és megkapják azokat. A harmonizált szabvány ismerete nélkül a felhasználó nem tudja értelmezni a megfelelõségigazolás mûszaki tartalmát, nem tudja megállapítani, hogy a szabványos jelöléssel ellátott terméknek milyen tulajdonságai vannak valójában, vagy milyen felhasználási célra alkalmas. Például a gyári készítésû expandált polisztirol- (EPS-)termékek mûszaki specifikációja az MSZ EN 13163 jelzetû honosított harmonizált szabvány. Ez elõírja, hogy a gyártó köteles a terméket jelölési kóddal ellátni, és ennek a jelölési kódnak rajta kell lenni a terméken vagy egy címkén (CE-jelölés), vagy a csomagoláson. A jelölési kódot a következõ példa mutatja: EPS – EN 13163 – T1 – L1–W1 – S1 – 95

P1 – BS100 – CS8(10)60 – DS(N)5 – DLT(1)5 – TR50 – WL(T)5 –WD(V)15. Ezek a betûjelek egy-egy felhasználás szempontjából lényeges tulajdonságot jeleznek a mögöttük álló számmal együtt, amely a követelményfokozatot jelöli. A T, L, V, S, P a méret- és alaktûréseket, a DS a méretállandóságot, a CS a nyomófeszültség, a TR a húzószilárdság, a BS a hajlítószilárdság fokozatait jelöli, míg a W vízfelvételi tulajdonságok fokozatait adja meg. A kültéri és beltéri vakolóhabarcsok mûszaki specifikációja az MSZ EN 998-1 szabvány. Ez a szabvány is tartalmaz olyan jelöléseket, amelyek csak a szabvány alapján értelmezhetõk. Ilyen például a tapadószilárdság közölt értéke mellett megadott FP:B betûjel, ami azt jeleni, hogy a törési kép szerint a termék a „B” kategóriába tartozik. Hasonló módon betûjelekkel adják meg a termékek tûzveszélyességi osztályát, a füst fejlesztését vagy égve csepegési kategóriáját egy terméknek, pl. a B-s1, d0 jelöléssel. Ezek a jelölések csak a szabványok ismeretében értelmezhetõk, viszont a termék felhasználásához alapvetõen fontos információkat tartalmaznak. Az adott terméknél vagy termékcsoportnál alkalmazandó megfelelõségigazolási módozatot az alábbi szempontok alapján állapították, állapítják meg: • a terméknek az alapvetõ követelmények, különösen az egészségügyi és biztonsági követelmények szempontjából játszott szerepe, • a termék jellege, • a termékjellemzõk megváltozásának a termék használhatóságára gyakorolt hatása, • a hibák valószínûsége a termék gyártása során. A termékre vonatkozó mûszaki specifikáció elõírja, hogy melyik módozat szerint kell az adott termék megfelelõségét igazolni. A mûszaki specifikáció megadja a megfelelõségértékelési eljárást, beleértve az elvégzendõ vizsgálatok gyakoriságát, a mintavétel módját, és ha szükséges, a vizsgálatok kiértékelésének módszerét. Megadja, hogy a megfelelõségigazolás melyik módozatát kell alkalmazni, és ettõl függõen részletezi, hogy mi a feladata a gyártónak, és mi a feladata a megfelelõségigazolásban közremûködõ külsõ (kijelölt) szervezetnek. A mûszaki specifikációban a megfelelõségigazolás módozatai a harmonizált magyar jogszabály (3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvKM együttes rendelet) jelöléseivel összhangban vannak megadva, amelyet a jogharmonizáció következtében minden EU tagországban ugyanígy jelölnek. A módozat jele* A megfelelõségigazolás típusa Lehetõségek 1 (1+) i) Megfelelõségi tanúsítvány 2 (2+) ii) Szállítói megfelelõségi nyilatkozat Elsõ lehetõség 3 ii) Szállítói megfelelõségi nyilatkozat Második lehetõség 4 ii) Szállítói megfelelõségi nyilatkozat Harmadik lehetõség *A szabványok rendszerint a módozatot a „megfelelõségigazolás rendszerének” nevezik. 96

A megfelelõségértékelési eljárásnak két fontos eleme, amelyet minden termék elõállításakor el kell végezni, • a termék elsõ típusvizsgálata és • a termék üzemi gyártásellenõrzése. A mûszaki specifikáció megadja, hogy a termék mely jellemzõit kell megvizsgálni az elsõ típusvizsgálat során (Initial Type Testing: ITT), és mit kell minimálisan tartalmaznia a gyártó által végzett üzemi gyártásellenõrzésnek (Factory Production Control: FPC). A harmonizált szabvány vagy az ETA elõírja a megfelelõségigazolás (megfelelõségi tanúsítvány vagy szállítói megfelelõségi nyilatkozat) tartalmát, és mintát ad a terméken vagy annak csomagolásán elhelyezendõ CE megfelelõségi jelölés címkéjére. 2.2.1.2. A gyártó és a kijelölt szervezet feladatai a termékmegfelelõség értékelésében A termékek megfelelõségigazolása alapvetõen a termék gyártójának feladata és felelõssége. Egyedül a gyártónak van lehetõsége arra, hogy a gyártási folyamatot úgy szabályozza, hogy képes legyen a mûszaki specifikációnak megfelelõ terméket elõállítani, és azt folyamatos ellenõrzés alatt tartani. A folyamatos gyártásellenõrzésen keresztül tudja a gyártó igazolni, hogy a terméke megfelel a mûszaki specifikációnak (harmonizált európai szabványnak vagy az ETA, ill. ÉME követelményeinek). A 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvKM együttes rendelet szerinti a szállítói megfelelõségi nyilatkozatnak ezért a gyártói megfelelõségi nyilatkozaton kell alapulni. Az üzemi gyártásellenõrzés (FPC) minden termék-elõállítási folyamat kötelezõ része. A gyártásellenõrzés a gyártó által végzett állandó belsõ gyártásfelügyeletet jelent. A gyártónak írásban kell rögzítenie az üzemi gyártásellenõrzés követelményeit, módszerét, gyakoriságát, az ellenõrzés személyi és tárgyi feltételeit, vagyis minden minõségbiztosítási feltételt. Írásban kell feljegyezni az elvégzett ellenõrzéseket és azok eredményét. Ezek alapján ellenõrizhetõ, hogy a termék teljesíti az elõírt követelményeket, és bizonyítható a gyártásellenõrzés hatékonysága. Abban az esetben, ha a megfelelõségigazolásra elõírt módozat az 1 (1+) vagy 2 (2+), egy kijelölt szervezetnek el kell végeznie az üzemi gyártásellenõrzés alapvizsgálatát és jóváhagyását. A 2+ módozatot kivéve az üzemi gyártásellenõrzést rendszeresen, általában évenként felül kell vizsgálni. Az ISO 9001 szabvány szerinti minõségirányítási rendszer tanúsítását nem lehet az üzemi gyártásellenõrzés tanúsításaként elfogadni. Egyrészt azért, mert azt csak kijelölt szervezet tanúsíthatja, másrészt az üzemi gyártásellenõrzésre vonatkozó követelményt nem az ISO 9001 szabvány, hanem a termék mûszaki specifikációja adja meg. A termék elsõ típusvizsgálata (ITT) mindig feltétele a megfelelõségigazolásnak. Az 1, (1+) és a 3-as módozat alkalmazásakor az elsõ típusvizsgálatot kijelölt szervezetnek (kijelölt vizsgálólaboratóriumnak) kell elvégeznie, a 2 (2+) és 4-es módozatnál ezt a gyártó végzi. 97

Kijelölt szervezet: az európai jogharmonizáció keretében kiadott irányelvek szerint mûködõ független vizsgáló, ellenõrzõ vagy tanúsító szervezet, a kijelölési terültnek megfelelõ jogszabályban elõírt vizsgálat, ellenõrzés vagy tanúsítás elvégzésére. Kijelölt szervezet az építési termékek jogszerû forgalmazáshoz szükséges megfelelõségigazolásban mûködik közre, jogszabályban elõírt módon. A tagállamok által az Európai Unióban bejelentett kijelölt szervezetek (notified bodies) vizsgálati dokumentumai, ill. tanúsítványai az Unió egész területén érvényesek és felhasználhatók a termékek megfelelõségének igazolásához. A táblázat a megfelelõségigazolás módozatától függõen mutatja a gyártó és a kijelölt szervezet feladatait. Módozat A gyártó feladata A kijelölt szervezet feladata gyártás elsõ elsõ gyártásellenõrzés -ellenõrzés típusvizsgálat típusvizsgálat jóváhagyása/ felügyelete 1 (1+) X – X X 2 (2+) X X – X 3 X – X – 4 X X – – Megjegyzés: a + jelölésû módozathoz a kijelölt szervezet által végzet rendszeres többletvizsgálat tartozik, amelyet a mûszaki specifikáció megad. Kijelölt terméktanúsító szervezet által kiállított megfelelõségi tanúsítvánnyal kell igazolni a termék megfelelõségét, ha a termékre vonatkozó mûszaki specifikáció az 1 vagy 1+ módozatot írja elõ. Ha a megfelelõségigazolás elõírt módozata 2, 2+ vagy 3 (szállítói megfelelõségi nyilatkozat elsõ vagy második lehetõség), akkor vagy egy üzemi gyártásellenõrzést (FPC) tanúsító szervezetet vagy kijelölt vizsgálólaboratóriumot kell bevonni az eljárásba. Nem kell kijelölt szervezetet bevonni a megfelelõségigazolásba akkor, ha a mûszaki specifikáció a 4-es módozatot írja elõ, vagy akkor, ha olyan egyedi (nem sorozatgyártott) termékrõl van szó, amelynek egyedi terv(dokumentáció) a mûszaki specifikációja. A megfelelõséget ekkor a gyártó/szállító saját vizsgálataira és értékelésére alapozza. A kijelölés és a kijelölt szervezetek bejelentése az Európai Bizottságnál a tagországok állami feladata. Magyarországon a gazdasági ügyekért felelõs miniszter jelöli ki azokat a vizsgáló, ellenõrzõ és tanúsító szervezeteket, amelyek felkészültségét meghatározott eljárás szerint elõzetesen megállapították. A bejelentett, bejegyzett szervezetek (notified bodies) listáját nyilvánosságra hozzák. Nyilvános az is, hogy a szervezetet melyik harmonizált európai szabvány vagy Európai Mûszaki Engedély (ETA) szerinti tanúsításra, ellenõrzésre vagy vizsgálatra jegyezték be Az Unión belül bármelyik arra kijelölt szervezet közremûködhet a megfelelõségigazolásban. 98

Ellenõrzõ kérdés 1. Miért szükséges ismernie a termékre vonatkozó mûszaki specifikáció tartalmát a termék felhasználójának? 2.2.2. Az építési termékek felhasználása 2.2.2.1. A termékre vonatkozó információk felhasználása az épülettervezésben és -kivitelezésben Európa különbözõ országaiban azonos módon szabályozták az építési termékek megfelelõségigazolásának feltételeit és módját, ezért a harmonizált mûszaki specifikációknak megfelelõ, jogszerûen forgalomba hozott termékek korlátozás nélkül behozhatók az országba. A termékek felhasználására vonatkozó elõírások azonban országonként eltérõk. Az építési termékek felhasználásával megépített építményekre vonatkozó követelményeket az adott ország építési jogszabályai és települési elõírásai határozzák meg. Ezek nem lehetnek ellentétesek a harmonizált európai jogszabályokkal, de a tagországok földrajzi, gazdasági, kulturális és egyéb sajátosságainak megfelelõen eltérõ szabályokat tartalmaznak. Az építmények tervezésekor az építési termékre vonatkozó jogszabályok mellett mindig be kell tartani annak az országnak az építészeti elõírásait, amelyikben az építmény megépül. Az építményekre vonatkozóan tehát igazolni kell a felhasznált az építési termékek megfelelõségét, és igazolni kell, hogy az építmény megfelel a jogszabályoknak, az országos és helyi építési elõírásoknak. A megfelelõségigazolásra vonatkozó jogszabályokról a táblázat ad áttekintést, a 2008. évi hatályos jogszabályok szerint. Az építési termékre vonatkozó Az építményre vonatkozó jogszabályok jogszabályok Építési törvény 31. §-a (2) bekezdésében felsorolt alapvetõ követelmények, amelyeket az épületre vonatkoztatva kell kielégíteni Építési törvény 41. § „Építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést csak külön jogszabályban meghatározott megfelelõségigazolással lehet forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy beépíteni” 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvKM együttes rendelet az építési termékek mûszaki követelményeinek, megfelelõségigazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól

OTÉK: 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekrõl, különösen a IV. Fejezet: Építmények létesítési elõírásai, 50–56. §-ok 9/2008.(II.22) ÖTM rendelet az Országos Tûzvédelmi Szabályzat kiadásáról 7/2006.(V.24.) TNM rendelet az épületek energetikai jellemzõinek meghatározásáról

99

A gyakorlatban a termék mûszaki specifikációjának megfelelõen igazolt termékjellemzõket tervezési adatokként kell figyelembe venni az építmény tervezésekor. A szállítói megfelelõségi nyilatkozat vagy a megfelelõségi tanúsítvány által igazolt teljesítõképességgel rendelkezõ termékek teszik lehetõvé annak igazolását, hogy az építmény a tervezett élettartam alatt a tervezett funkciónak megfelel, kielégíti az építtetõ igényeit, és megfelel a jogszabályokban, szabványokban vagy mûszaki specifikációban elõírt követelményeknek. Ezt az építésügyi engedélyezési hatóságok és a megrendelõ számára is igazolni kell. Az építési termék megfelelõsége még nem elégséges feltétele a megfelelõ építménynek. A felhasználónak ismernie kell a termék: • szállítására, tárolására, kezelésére vonatkozó elõírásokat, • a termék felhasználására vonatkozó tervezési elõírásokat vagy ajánlásokat, • az alkalmazástechnikai, kivitelezési, beépítési feltételeket és ajánlásokat, • a termékre vonatkozó használói és karbantartási elõírásokat, és ezekrõl a vevõt, forgalmazót, felhasználót tájékoztatnia kell. A gyártótól, tehát elvárható, hogy a termék felhasználását segítõ szolgáltatásokat adjon a felhasználók számára. Ebbe beletartozik a tervezési tanácsadás, a kivitelezési bemutató vagy betanítás, a részletes és mûszakilag korrekt termékdokumentáció. Az építéskivitelezés minõségszabályozása szempontjából kiemelt jelentõsége van az alkalmazástechnikai leírásoknak, amelyeket a kivitelezõ vállalkozás felhasználhat a saját technológiai utasításának elkészítéséhez. A technológiai utasítás az építéskivitelezés fontos minõségügyi dokumentuma. Vannak építési termékek, amelyek különösen érzékenyek a szakszerû kivitelezésre, ill. felhasználásuk speciális hozzáértést vagy gyakorlatot igényel. Vannak termékgyártók, akik a saját jó hírnevükért vagy jól felfogott üzleti érdekbõl csak olyan felhasználóknak adják el termékeiket, akik megfelelõen használják õket. Az építési termék beszállítóinak kiválasztásakor igényelni kell, de legalábbis elõnyként kell értékelni a termékhez kapcsolódó ilyen jellegû szolgáltatásokat. Az építési termék minõsége nem azonos a termékek megfelelõségével. A megfelelõség a mûszaki specifikáció követelményeinek való igazolt megfelelést jelenti. A minõség az építési terméknek az a képesség, amely alkalmassá teszi a terméket arra, hogy a jogszabályban elõírt követelmények mellett az épültre vonatkozó egyéb igények kielégítéséhez is hozzájáruljon. Minthogy a termék megfelelõsége az épületre vonatkozó alapvetõ követelményekkel van összefüggésben, az olyan terméktulajdonságokra nem terjed ki, amelyek a sajátos építtetõi igények vagy az elvárható átlagszintet meghaladó igények kielégítését segíti. 2.2.2.2. Gyakorlati kérdések A jogszabály meghatározása szerint építési termék minden olyan anyag, szerkezet, berendezés vagy több, különbözõ részbõl összeállított elem, amelyet azért állítanak elõ, hogy építményekbe állandó jelleggel beépítsék. A pontos megfogalmazás 100

ellenére a gyakorlatban elõfordulnak olyan esetek, amikor nem egyértelmû, hogy egy termék vagy szerkezet építési terméknek nõsül-e, így alkalmazni kell-e az építési termékre vonatkozó jogszabályokat. Például lehetnek olyan, az építésben használt anyagok vagy segédelemek, amelyeket az építés során esztétikai vagy kivitelezéstechnológiai megfontolásból alkalmaznak, de nincs szerepük és hatásuk az épületre vonatkozó alapvetõ követelmények szempontjából. Ezeket nem tekintjük építési terméknek. A festékek általában nem építési termékek, de ha kifejezetten tûzvédelmi vagy korrózióvédelmi célra gyártják õket és közvetlen felhasználásra így hozzák forgalomba, akkor az építési terméknek minõsül. Ezek tulajdonságait számszerûsített, mérhetõ jellemzõkkel kell megadni a megfelelõségigazolásban, és tervezési értékként lehet figyelembe venni a felhasználáskor. Ha az építéshez egyedi, vagyis nem sorozatgyártott terméket kívánnak felhasználni, akkor az egyedi mûszaki specifikáció a termék mûszaki terve, amelynek kellõen részletezettnek kell lennie ahhoz, hogy az épületen belül betöltött funkciójának megfelelõen igazolni lehessen az építési célra való alkalmasságát. A szerkezet teljesítõképességét a tervezõ szükség szerinti számításokkal vagy vizsgálatokkal bizonyítja a hat alapvetõ követelményt figyelembe véve. Bontásból származó termékekre is az egyedi termékekre vonatkozó követelményeket kell értelemszerûen alkalmazni. Annak megfelelõen kell a termékjellemzõket vizsgálattal, számítással vagy más szakértõi módszerrel igazolni, hogy azt milyen célra kívánják felhasználni. Például, ha a bontott tégla teherhordó falba kerül, akkor ismerni kell a szilárdságát, ha kültéri burkolatként építik be, akkor a fagyállóság és a sótartalom vizsgálandó jellemzõen mintavételes vizsgálattal. Az építési elemkészletet építési terméknek tekintjük. Ilyen elemkészletek pl. egy könnyûszerkezetes épület számára elõregyártott elemek, amelyekbõl a helyszínen összeszerelik az épületet. Tehát nem az építési rendszer, hanem az ahhoz tartozó szerkezeti elemek együttese az építési készlet, amit azzal a céllal állítottak elõ és hoztak forgalomba, hogy abból épületet készítsenek. Az üzemben elõállított szerkezeti elemkészlet megjelenhet a nemzetközi áruforgalomban is, ezért az építési készletek forgalmazására és felhasználására az építési termékre vonatkozó jogszabályok és elõírások vonatkoznak. Nem tartoznak az építési termékekre vonatkozó jogszabályok hatálya alá: • az építési módok, technológiák, pl. a falszárítási eljárások, a csak az ehhez használt anyagok, szerkezetek, ha azok a épületbe tartósan beépülnek, • a kivitelezéshez szükséges olyan szerkezetek, amelyek nem válnak az építmény részévé, mint pl. az állványok, zsaluzatok. 2.2.2.3. Importtermékek forgalmazása Az Európai Unió belsõ piacán a szabad áruforgalom érdekében tartalmukat illetõen egységes szabályokat alkalmaznak, ezért a hazai szabályozás lényegében 101

azonos más európai országok szabályozásával. A továbbiakban az általános szabályozást ismertetjük abból a célból, hogy a felhasználásban érintett személyek számára is egyértelmû legyen a feladat és a felelõsség, amelyeket vállalniuk kell. A gyártó vagy a gyártó hivatalos meghatalmazottja felelõs annak igazolásáért, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó mûszaki elõírásnak (mûszaki specifikációnak). A gyártó köteles gondoskodni arról, hogy a termék, amely az EU területén kerül forgalomba, a vonatkozó mûszaki specifikáció követelményeinek megfelelõ legyen. A gyártó felelõsséget visel azon termék tervezéséért és gyártásáért, amely a nevében az Európai Unió területén forgalomba kerül. A gyártóval azonos felelõsség érvényes egy olyan természetes vagy jogi személyre is, aki terméket csomagol, feldolgoz vagy címkéz annak érdekében, hogy azokat a saját nevében az EU területén forgalomba hozza. Ezeken túl a gyártói felelõsség kiterjed mindazokra, akik a termék felhasználásának célját úgy megváltoztatják, hogy arra más lényeges követelmények vonatkoznak, vagy akik egy terméket lényegesen megváltoztatva hoznak forgalomba az EU területén. Egyedül a gyártó viseli a teljes felelõsséget a termékének megfelelõségéért, tekintettel arra, hogy a terméket vagy saját maga gyártotta, vagy az õ neve alatt került piacra. A gyártó nem kell, hogy a közösség területén legyen. A kötelezettségek azonban minden gyártóra vonatkoznak függetlenül attól, hogy az EU területén kívül vagy az EU valamelyik tagállamában van. A jogi felelõsség, azaz a kötelezettség (pl. kártérítés fizetése) a gyártót terheli. A gyártó személyi sérülések (halál, testi sérülések) és anyagi károk esetén (magánhasználatú tárgyakon esett károkért) jóvátételre kötelezett, amennyiben ezeket a károkat a hibás termék okozta. Jogi értelemben (a termékfelelõsség, az általános termékbiztonság és termékszavatosság tekintetében) gyártónak számít mindazon személy, aki gyártóként lép fel (pl. árujelének elhelyezésével), vagy az importõr, aki harmadik országból termékeket hoz forgalomba az EU területén. Az EU jogrendjében a termékfelelõsség és az általános termékbiztonság keretében jogi vagy adminisztratív intézkedéseket lehet hozni azokkal szemben, akik a szállítói és értékesítési láncban benne vannak, és a termék nemmegfelelõségéért felelõsnek tekinthetõk. Ez különösen abban az esetben fordulhat elõ, ha a gyártó az EU területén kívül van. A gyártó, aki tehát lehet közösségen belül vagy kívül, megnevezhet egy meghatalmazottat az EU területén belül, aki a nevében a gyártói kötelezettségek azon részét teljesíti, amelyek nem kötõdnek kizárólag a gyártóhelyhez. Ahhoz, hogy az EU területén kívüli gyártó nevében el lehessen járni, a meghatalmazottnak az EU területén belül kell lennie. A meghatalmazottat kizárólag a gyártó nevezi ki, és az EU illetékes hatóságai a gyártó helyett fordulhatnak a meghatalmazotthoz is, de a gyártó minden tekintetben felelõs marad a meghatalmazott intézkedéseiért. A gyártó kereskedelmi képviselõje nem tekinthetõ a gyártó meghatalmazottjának. 102

A gyártónak írásban kell a meghatalmazottat megbízni, és ebben egyértelmûen rögzítenie kell azokat a felelõségeket, amelyeket a meghatalmazott a gyártótól átvállal, és egyértelmûvé kell tenni a meghatalmazott jogosultságának határait. Azok a kötelezettségek, amelyek a meghatalmazottra átruházhatók, adminisztratív jellegûek. A gyártó nem bízhatja meg a meghatalmazottját a mûszaki dokumentáció elkészítésével vagy a gyártási folyamatot érintõ intézkedésekkel. A meghatalmazott nem módosíthatja a terméket vagy a termék mûszaki dokumentációját. A meghatalmazott felléphet egyúttal importõrként vagy a termék forgalomba hozataláért felelõs személyként. A felelõségi köre ennek megfelelõen kibõvül. Az importõr a forgalomba hozatalért felelõs, az EU területein lévõ természetes vagy jogi személy, aki egy terméket egy harmadik országból az EU területén forgalomba hoz. Amennyiben a gyártó nem az EU területén van, és nem rendelkezik meghatalmazottal az EU területén, akkor az importõrnek a piacfelügyeleti hatóságokat el kell tudnia látni a szükséges információkkal a termékkel kapcsolatban. Az importõrnek, aki egy terméket az EU területére behoz, át kell vennie a gyártó felelõsségét abban a tekintetben, hogy felelõsséget kell viselni a termék megfelelõségéért. Bizonyítania kell, hogy a termék a követelményeinek megfelel. A megfelelõségértékelési eljárást a vonatkozó mûszaki specifikáció szerint kell lefolytatni. Ezért az importõrnek a gyártótól garanciát kell kérnie arra vonatkozóan, hogy a gyártás a vonatkozó (európai) mûszaki specifikációban elõírt követelmények szerint történik, és lehetõvé kell tenni a kijelölt szervezet képviselõje számára, hogy errõl a helyszínen meggyõzõdhessen. Ellentétben a meghatalmazottal, az importõrnek nincs szüksége a gyártótól megbízásra, nem kell vele külön kapcsolatban lennie, de hogy a kötelezettségeinek eleget tudjon tenni, olyan kapcsolatban kell lennie a gyártóval, hogy szükség szerint érintkezésbe tudjon lépni vele. Kereskedõnek számít minden természetes vagy jogi személy az értékesítési láncban, akinek az üzleti tevékenysége alapján a termék az EU területén forgalomba került. A kereskedõnek a szükséges gondossággal kell eljárnia annak érdekében, hogy ne kerüljön az EU piacára olyan termék, ami nem megfelelõ terméknek számít. A kereskedõnek ezt be kell tudnia bizonyítani a felügyeleti hatóságoknak.

Ellenõrzõ kérdés 1. A megfelelõség igazolás mellett milyen további formációkra van szükség az építési felhasználásához?

103

2.3. Az építõipari vállalkozások minõségirányítási rendszere 2.3.1. A minõségirányítás építõipari sajátosságai Az építéskivitelezés mindig egyedi tevékenység akár annak eredményét, akár a kivitelezés körülményeit tekintjük. Az építéssel létrehozott termék (építmény) élettartama és értéke lényegesen nagyobb, mint általában más termékeké. Az építés sajátossága, hogy a termék tényleges minõsége csak akkor értékelhetõ, amikor a munka elkészült, mivel nem lehet „minta után rendelni”, és nem lehet a terméket, vagyis az építményt kicserélni. Általában a hibás vagy nem az igénynek megfelelõ szerkezet csak nagy költséggel vagy nem teljes értékûen javítható. Az építés az emberi környezet átalakításával jár, emberi szükségletek kielégítését szolgáló létesítmények megvalósítása a célja, ezért szoros kapcsolat van az építés minõsége és az életünk minõsége között. Az épület hosszú élettartama alatt az emberek és a közösség igénye is változik, a mûszaki és gazdasági változásoknak, vagy akár a divatnak megfelelõen. Az építményrõl széles körben alkotnak véleményt, ezért a minõség megítélése is bonyolultabb, mint általában más termékek esetében. Lényeges eltérés van az építéskivitelezést végzõ szervezet és más ipari tevékenységet végzõ szervezetek között, amelynek hatása van a minõségirányításra. Az építményeket megvalósító szervezet, a projektszervezet általában több független vállalkozás együttmûködésével jön létre. A projektben részt vevõ személyek egyszerre tartoznak a saját állandó szervezetükhöz és a projektszervezethez, így a projektcélok mellett a saját szervezetük céljait is szem elõtt tartják. Többnyire azonban a saját szervezetük elvárásait tekintik fontosabbnak. A változó fõ- és alvállalkozói kapcsolatok miatt a munkát végzõk személyi összetétele rendszeresen változik, és a különbözõ vállalkozások alkalmazottai eltérõ vállalati kultúrát képviselnek. Az építési folyamatban soha nem tervezhetõ meg elõre minden tevékenység, az elõre nem várható események kockázata sokkal nagyobb, mint más iparágaknál. Így például az idõjárás, vagy az együttmûködõ felek megbízhatósága komoly kockázati tényezõ, ezek pedig a költségeket és a határidõket befolyásolják. Az elmondottak érzékeltetik a minõségirányítás jelentõségét, fontosságát, és indokolják a minõségszabályozás más iparágaktól eltérõ módszereit. * Az ISO 9000 és ISO 9001 szabványok egy viszonylag állandó vagy huzamosabb ideig folyamatosan mûködõ szervezetre vonatkoznak, és olyan általános elveken nyugszanak, amelyek lehetõvé teszik alkalmazásukat a lehetõ legszélesebb körben, ahol valamilyen értékteremtõ, termelõ- vagy szolgáltatótevékenységet végeznek. Egy kivitelezõ cég azonban nem vesz részt a teljes szervezetével a vállalkozásban, ugyanakkor más szervezetekbõl alvállalkozókat von be. Az építményt tehát több vállalkozó együttmûködésével alakult szervezet valósítja meg, amely szervezet a létesítmény átadása után megszûnik, összetétele pedig az építés folyamata alatt is változik. A projektszervezetet több önálló gazdasági társaság egységei al104

kotják. A szervezet idõleges, a projekt élettartamára hozzák létre, nincs önálló jogi személyisége, a szervezeten belüli kapcsolatokat szerzõdések szabályozzák. Az ISO 9001 szerint a projektszervezet nem tanúsítható, csak az abban részt vevõ vállalkozások külön-külön. A tanúsítás arra a tevékenységi körre érvényes, amelyre a vállalkozás bizonyítottan felkészült, és az erre vonatkozó szabályozódokumentumoknak megfelelõen jár el. Az építési projekt minõségirányítása a megvalósításában részt vevõ valamennyi vállalkozást érinti. A projektet irányító (pl. a fõvállalkozó) szervezet a projektcéloknak megfelelõ követelményeket támaszt az együttmûködõ (alvállalkozó) szervezetekkel szemben. Az összekapcsolódás, az együttmûködés és a partnerkapcsolat úgy lehet a legeredményesebb és kölcsönösen elõnyös, ha a résztvevõk hasonló módon alakították ki a saját minõségirányítási rendszerüket. Ezért indokolt, hogy az építõipari vállalkozások a szakmai sajátosságoknak legmegfelelõbb közös minõségirányítási rendszermodellt alkalmazzanak. A hazai építõipari vállalkozások a hagyományosan kialakult gyakorlatnak megfelelõen sok tekintetben azonos vagy hasonló eljárások szerint dolgoznak, ezért az ISO 9001 szabványnak megfelelõ minõségirányítási rendszert bevezetõ különbözõ kivitelezõ cégek könnyen megtalálják a közös hangot, ha egy projekten együtt kell dolgozniuk. Az építéskivitelezési gyakorlatban például általános, hogy az azonos építkezésen dolgozó különbözõ szervezetek munkájának összehangolására és a munkák menetének ellenõrzésére a heti rendszerességgel tartott kooperációs egyeztetéseken kerül sor. Az építéskivitelezés sajátossága, hogy a felelõs mûszaki vezetõ, aki általában az építésvezetõ, az építési munka helyszíni irányítója, egyszemélyi felelõse, állandó kapcsolatban van az építtetõt képviselõ mûszaki ellenõrrel az építkezés teljes folyamatában, így minden váratlan esemény fellépésekor azonnali egyeztetésre van lehetõségük. Az építõipari sajátosságok miatt egy kivitelezõ cégnek olyan minõségirányítási rendszert kell kialakítania, amely: • figyelembe veszi azt, hogy a termék-elõállítás nem gyártóüzemben, hanem az építési helyszínen történik, mindig egyedi tervek szerint, mindig más körülmények között, ezért az folyamatosan változó körülményekhez való alkalmazkodás képességének fenntartása mellett szabályoz minden tevékenységet és folyamatot, amely állandó vagy ismétlõdõ; • a szervezet a személyi, tárgyi és anyagi erõforrásainak megfelelõen pontosan meghatározza azokat a kereteket, amelyeken belül a szervezet vállalkozhat, és ezeken a kereteken belül szabad mozgásteret biztosít, amihez a vezetõknek és munkatársaknak a rájuk ruházott felelõsségi körnek megfelelõ hatáskörük van; • folyamatosan gondoskodik arról, hogy a meghatározott felelõsségû és hatáskörû személyek felkészültsége, gyakorlata, vagyis alkalmassága mindig képessé tegye a szervezetet a vállalt feladatok elvégzésére; • folyamatosan fenntartja és fejleszti az erõforrásait, összhangban azzal a tevékenységi körrel, amelyre vállalkozik; 105

• megvannak a szabályozott módszerei arra, hogy a szerzõdéses partnereivel szemben maghatározott kötelezettségeinek teljesítését, a minõséget, határidõt és költségeket folyamatosan figyelemmel kísérje, és a teljesítésre vonatkozó nyilatkozatait ezekkel megalapozottá tegye; • az eredményeit folyamatosan kiértékeli, és azok alapján szükség szerint intézkedéseket hoz és fejlesztéseket hajts végre. Egy építéskivitelezéssel foglalkozó cég minõségirányítási rendszerével szemben követelmény, hogy az a tevékenységi kör, amelyre a kivitelezõ vállalkozik, legyen szabályozott, amilyen mértékben csak lehetséges egy projektszervezetben való részvétel megkövetelte rugalmasság mellett. Legyen meghatározva, milyen feladatok ellátására teszi képessé a saját erõforrása, és milyen alvállalkozói és beszállítói háttere van. Szükséges, hogy legyenek meg a módszerek és eszközök az elõkészítõ munkák ellátására, amelyek során az adott projekt vagy az abban vállalt részfeladat megtervezését és elõkészítését végzik. A minõségirányítási rendszeren belüli minõségszabályozás funkciója minimálisra csökkenteni annak kockázatát, hogy a munkavégzés hibás vagy a szerzõdéstõl eltérõ legyen. Ennek az építéskivitelezésben különös jelentõsége van, mert az építés sajátosságaiból adódóan a hibák nagy anyagi veszteségeket okoznak, és többnyire nem javíthatók teljes értékûen. A minõségellenõrzés a minõségszabályozás egyik eleme. Ebben a rendszerben a hangsúly a hibás termékek vagy nem megfelelõ munka kimutatása helyett a hibák keletkezését megakadályozó tevékenységek és intézkedések láncolatán van. A hibák keletkezésének lehetõségét csökkentõ vagy megszüntetõ intézkedéseknek ott van a legnagyobb jelentõségük, ahol a hiba vagy nemmegfelelõség következtében a legnagyobb kár keletkezik. Az építési tevékenységben tipikusan ilyen feladat egy-egy kritikus munkaszakasz megkezdése elõtt a szükséges feltételek meglétének ellenõrzése, pl. a munkaterület vagy a fogadószerkezet átvétele, az elvégzésre kerülõ munka megtervezése, elõkészítése, erõforrások és információk rendelkezésre állása. Az építmény minõségét a beépített építési termékek minõsége mellett a helyszíni építési munkák határozzák meg, ezért a technológiai utasítások a minõségirányítási rendszer fontos dokumentumai. (Más megnevezése is lehet, pl. technológiai vagy kivitelezési folyamatszabályozás.) A technológiai utasítás az egymást követõ folyamatokat, ill. részfolyamatok szabályozására szolgál, és különösen ott van jelentõsége, ahol a folyamat menete, a szükséges erõforrások és a folyamatot nyomon követõ ellenõrzés módja az adott más dokumentumok alapján nem egyértelmû, ill. ahol annak a növeli a nem megfelelõ munkavégzést, a hibaelõfordulások kockázatát. A technológiai utasítás tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyek a folyamat minõségszabályozásához szükségesek.

Ellenõrzõ kérdés 1. Az építõipari sajátosságok következtében milyen sajátosságok jellemzik az építéskivitelezõ cég minõségirányítási rendszerét? 106

2.3.2. A dokumentálás követelményei 2.3.2.1. A minõségirányítási rendszer dokumentumai A minõségirányítási rendszernek dokumentáltnak kell lennie, de a dokumentumok alapvetõ tartalmi követelményein túl azok formai kialakítást az ISO 9001 szabvány nem írja elõ. A rendszerdokumentáció bemutatja, hogy a minõségirányítási rendszer részleteiben és egészében mennyiben alkalmas a vezetõség által megfogalmazott minõségpolitika megvalósítására, leírja, szabályozza és bizonyítja a minõségirányítási rendszer mûködését, ezért a rendszer tanúsításának elengedhetetlen feltétele. A minõségirányítási rendszer dokumentálásának mértéke szervezetenként különbözõ, attól függ, hogy milyen a szervezet nagysága, milyen típusú tevékenységet végez, mennyire bonyolultak a folyamatok, valamint milyen a személyzet képzettsége. A dokumentáció lehet bármilyen formájú vagy típusú adathordozón. Az ISO 9001 szabvány megköveteli, hogy a dokumentumok kezelésére vonatkozó eljárást írásban (dokumentált eljárásban) szabályozzák. A dokumentumok rendeltetése, hogy a minõségirányítási rendszerre vonatkozó eljárásokat és azok folyamatait szabályozza, és jóváhagyott dokumentumok álljanak rendelkezésre mindenhol, ahol arra szükség van. A dokumentumoknak olvashatónak és könnyen azonosíthatónak kell lenniük mindaddig, amíg használatban vannak, illetõleg ameddig meg kell õrizni õket. Gondoskodni kell arról, hogy mindenhol az érvényes változatokat használják, és megakadályozzák, hogy véletlenül elavult dokumentumokat alkalmazzanak. Ennek érdekében meg kell határozni, hogy a dokumentumokat kik készítik, kik ellenõrzik és kik hagyják jóvá. A dokumentumokat azonosítani kell (azonosító jelölés), amibõl mindig megállapítható, hogy melyik az érvényes változat. A dokumentumok elosztása és visszavonása az azonosító alapján nyomon követhetõ legyen. Szabályozni kell a dokumentációk módosításnak feltételeit és eljárásait is. A dokumentumok módosítását általában ugyanazok végzik és hagyják jóvá, akik az eredeti dokumentumokat készítették. Meg kell határozni, hogy ki a felelõs a különbözõ dokumentumok kezelésért. Az építõipari szervezeteknél alkalmazott dokumentumok fajtái: a) A minõségirányítási rendszer belsõ dokumentációja, amelyet az ISO 9001 szabvány megkövetel: • minõségirányítási kézikönyv, ami a rendszer alapdokumentuma; • a szabvány által elõírt dokumentált eljárások (dokumentumok kezelése, feljegyzések kezelése, nem megfelelõ termékek kezelés, helyesbítõ tevékenység, megelõzõ tevékenység és a belsõ audit); • a szervezet tevékenységeibõl adódó folyamatok szabályozása (pl. elõkészítés, termelés, ellenõrzés, gazdálkodás az erõforrásokkal, beszerzés stb.). azok a dokumentumok, amelyekre a szervezetnek – folyamatai eredményes tervezésének, mûködtetésének és szabályozásának biztosítása céljából – szüksége van; 107

• technológiai utasítás minden olyan esetben, amikor annak hiánya kedvezõtlenül hatással van a minõségre, vagy technológiai utasítással csökkenthetõ a nem megfelelõ munka vagy termék valószínûsége és szükség szerint a munkautasítások. ezek a szervezet tevékenységére szabott belsõ dokumentumok; • munkautasítások szükség szerint. b) Külsõ forrásból származó dokumentumok, amelyek a vevõk és más érdekelt felek követelményeit tartalmazzák: • szerzõdés, tervdokumentáció, beleértve a mûszaki leírást és költségvetést; • hatósági engedélyek; • alkalmazandó jogszabályok, szabványok és a termék követelményeket elõíró egyéb mûszaki specifikációk. c) Az építési munkához kapcsolódó sajátos belsõ dokumentumok, összhangban a szerzõdéssel, kiviteli tervdokumentációval: • a kivitelezés tervezési dokumentumai: ütemterv, organizációs terv, idõterv, helyszíni berendezési terv olyan részletességgel, ami a folyamatos munkavégzéshez, a részfolyamatok zavartalan kapcsolódásához és több munka párhuzamos szervezéséhez szükséges, a minõségcéloknak megfelelõen; • minõségterv az adott létesítményre vonatkozóan; • ellenõrzési és mintavételi terv a minõségterv részeként, vagy önállóan, a teljes kivitelezési munkára vonatkozóan. 2.3.2.2. Feljegyzések Az ISO 9001 szabvány megköveteli, hogy a feljegyzések kezelésére vonatkozó eljárást írásban (dokumentált eljárásban) szabályozzák. A feljegyzések olyan sajátos dokumentumok, amelyek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a minõségirányítási rendszer megfelel a követelményeknek, és eredményesen mûködik. A feljegyzések bizonyítják, hogy az elõírt tevékenységeket végrehajtották, és dokumentálja azok eredményét. A feljegyzéseknek olvashatóknak és könnyen azonosíthatóknak kell lenniük mindaddig, amíg használatban vannak, illetõleg ameddig meg kell õrizni õket. Az építõipari szervezeteknél alkalmazott legfontosabb feljegyzések: a) Az ISO 9001 által megkövetelt feljegyzések, pl.: • belsõ auditjelentések, vezetõségi átvizsgálás határozatai; • ellenõrzési és vizsgálati jegyzõkönyvek; • beszállítók értékelése és kiválasztása; • nem megfelelõ termék kezeléséhez kapcsolódó tevékenységek feljegyzései; • helyesbítõ és megelõzõ tevékenységek feljegyzései. b) Az építési munkához kapcsolódó sajátos feljegyzések: • építési napló, amely a kivitelezési folyamatot követi nyomon és annak eredményét dokumentálja (a jogszabályban elõírt részletességgel vezetve); • kooperációs jegyzõkönyvek, amelyek a kivitelezés folyamatának egy-egy 108

közbülsõ állapotáról készülnek, feladatokat, követelményeket határoznak meg, és regisztrálják egy korábbi feladat vagy követelmény teljesítési állapotát; • hatósági egyeztetések jegyzõkönyvei; • az ellenõrzési terv végrehajtását és eredményét igazoló feljegyzések, amelyek bizonyítják a tervezett vagy más okból szükséges ellenõrzések elvégzését, azok eredményét, lehetõvé teszik az ellenõrzés alapján elrendelt intézkedések nyomon követését, és lehetõséget adnak a hibák elemzésére annak érdekében, hogy azok késõbbi megismétlõdését el lehessen kerülni; • megfelelõségi nyilatkozatok, amelyek a követelmények teljesítését igazolják a nyilatkozattevõ által; • átadás-átvételi jegyzõkönyvek, amelyek egy kész munka vagy munkarész állapotát és esetleges további feladatokat, feltételeket, kötelezettségeket határoznak meg. Ezek a feljegyzések egy adott projekt folyamatában és azt követõen, ha szükséges, bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a vállalt kötelezettségek, ill. követelmények milyen módon vagy mértékben teljesültek. Emellett a feljegyzések olyan adatokkal szolgálnak a folyamatokról és azok eredményérõl, amelyeket feldolgozva késõbb fejlesztésekre, tökéletesítésekre irányuló döntéseknél használhatnak. (A tényeken alapuló döntéshozatal a minõségirányítási rendszer egyik alapelve.) 2.3.2.3. Minõségirányítási kézikönyv A minõségirányítási kézikönyv a minõségirányítási rendszer alapdokumentuma. Az ISO 9001 szabvány általános minõségirányítási követelményeket határoz meg azzal a céllal, hogy minden szervezetre alkalmazhatók legyenek a szervezet típusától, méretététõl és az általuk végzett tevékenységektõl függetlenül. Ebbõl következik, hogy a követelmények teljesítésének módja igen eltérõ lehet a különbözõ szervezeteknél. A minõségirányítási kézikönyv mutatja be, milyen módon teljesíti a szervezet a szabvány követelményeit. Mivel a szabvány elõírja, hogy a minõségirányítási rendszer dokumentációjának tartalmaznia kell a vezetõség nyilatkozatát a minõségpolitikáról és a minõségcélokról, ez a minõségirányítási kézikönyvben szokott szerepelni. A szabvány szerint a minõségirányítási kézikönyvnek az alábbiakat kell tartalmaznia: • a minõségirányítási rendszer alkalmazási területét, beleértve az esetleges kizárásokat és azok alkalmazási területét; • a minõségirányítási rendszerben kialakított dokumentált eljárásokat vagy az azokra való hivatkozást; • a minõségirányítási rendszer folyamatai közötti kölcsönhatásokat. A minõségirányítási kézikönyv mutatja be, hogy a szervezet milyen tevékenységet végez, és az összes tevékenységi területére vonatkozik-e a minõségirányítási rendszer, vagy végez olyan más tevékenységet is, amelyre nem terjed ki. A rendszer tanúsítása az így megadott területre vonatkozik. 109

A szabványnak vannak olyan követelményei, amelyek bizonyos szervezeteknél nem értelmezhetõk, ezért a szabvány lehetõséget ad arra, hogy megfelelõ indoklás mellett ezeket a követelményeket ne vegyék figyelembe (kizárják), és vannak olyan követelmények, amelyek a szervezet tevékenységétõl függõen más-más hangsúlyt kapnak. A kizárások csak a szabvány „A termék elõállítása” fejezetében megadott követelményekre vonatkozhat. Például a tervezéssel nem foglalkozó kivitelezõ szervezet nem veszi figyelembe a tervezésre és fejlesztésre vonatkozó követelményeket, de egy tervezõ szervezet kizárhatja a megfigyelõ- és mérõeszközökre vonatkozó részt. A minõségirányítási rendszerben hat dokumentált eljárást kötelezõ kialakítani, ezek: a dokumentumok kezelése, a feljegyzések kezelése, a minõségirányítási rendszer belsõ auditja, a nem megfelelõ termék kezelése, a helyesbítõ tevékenység és a megelõzõ tevékenység. Emellett a szervezet más eljárásokat is kialakíthat, ha szükséges a rendszer fenntartásához. Például eljárási utasításban szabályozhatják a gazdálkodást az erõforrásokkal, a megfigyelõ- és mérõeszközök kezelését, vagy a munkák átadási-átvételi eljárását, de ezek más módon is szabályozhatók, ha arra vannak célszerûbb megoldások. A rendszerben alkalmazott folyamatok leírására megfelelõ lehet pl. a folyamatábra vagy a folyamat lépéseit bemutató táblázat. A gyakorlatban a minõségirányítási kézikönyv többnyire a szabvány valamenynyi követelménypontjára vonatkozóan tartalmaz leírást, gyakran a szabvány követelménypontjainak megfelelõ sorrendben, holott ez nem elõírása a szabványnak. Ennek oka többnyire az, hogy a minõségügyi rendszer tanúsítását végzõ külsõ auditorok számára áttekinthetõbbé tegyék a dokumentációt. A minõségirányítási kézikönyv lehet mindössze néhány oldalas, amely megadja, hogy a részletesebb szabályozás milyen más dokumentumokban található meg. A minõségirányítási kézikönyvben legnehezebb bemutatni a rendszer folyamatai közötti kapcsolatot. A jól mûködõ minõségirányítási rendszer alapja, hogy a folyamatokat helyesen definiálják, megkülönböztessék az alaptevékenységek folyamatait és az azokat segítõ, ún. támogató folyamatokat, valamint az irányítási folyamatokat. A folyamatok hálózatával lehet áttekinthetõvé és kezelhetõvé tenni a szervezet egészének mûködését. A folyamatok sorrendjével és a közöttük levõ kapcsolatok meghatározásával pedig felszínre kerülnek az esetleges szabályozási hiányosságok vagy túlszabályozások, átfedések, felesleges párhuzamosságok. Például az egymást követõ két folyamat közötti kapcsolat hiánya miatt ezen a ponton a munkavégzésben is valószínûleg zavarok keletkeznek. 2.3.2.4. Technológiai utasítások A technológiai utasításokat a kivitelezõ szervezet az általa végzett munkákra dolgozza ki, pl. cölöpalapozásra, betonszerkezetek készítésére, gépi vakolásra, szigetelési munkákra stb. Technológiai utasítás szükséges a legtöbb építési termék felhasználásához. A termék szállítója vagy gyártója által készített technológiai leírásokat a kivitelezõnek a saját adottságaihoz kell igazítania. Ez különösen az erõ110

források szempontjából fontos annak érdekében, hogy a kivitelezéskor a megfelelõ eszközök, amilyen mértékben szükséges rendelkezésre álljanak, beleértve a vizsgálóeszközöket is. Ugyanilyen fontos a dolgozók szaktudása, adott esetben elõzetes felkészítése a munkára. Helyes gyakorlat, hogy a technológiai utasítást minden feladathoz külön specifikációval egészítik ki, ami csak az adott munkára vonatkozik és kapcsolódik a kiviteli tervhez. A technológiai utasításnak tartalmaznia kell: • a technológiai utasítás tárgyát és alkalmazási területét, vagyis hogy milyen munkavégzésre vonatkozik a technológiai utasítás, • a munkaterület átvételi feltételeit, a fogadószerkezetre (alapszerkezetre) vonatkozó követelményeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a munkát a tervezett módon és minõségben el lehessen végezni, • a felhasználásra kerülõ építési termékeket, azok mennyiségét, esetleges elõkészítését, • a kivitelezéshez szükséges gépeket és eszközöket, segédszerkezeteket a megkövetelt mûszaki paramétereik megadásával, • a munkavégzõ személyek számát, képzettségét, • a munkavégzés környezeti feltételeit, pl. idõjárási feltételeket, • a technológiai folyamat leírását, a munkafolyamat lépéseit, az egymást követõ mûveleteket a szükséges részletezettséggel, • az elvégzett munkarészek és a kész munka mûszaki követelményeit az elfogadhatósági határértékkel, amely egyben az ellenõrzési követelményérték, • a folyamatot kísérõ ellenõrzések és végellenõrzés helyét, idejét, módszerét, felelõsét és az ehhez szükséges mérõeszközöket, • a szükséges intézkedéseket arra az esetre, ha az ellenõrzési eredmény nem megfelelõ. (a nem megfelelõ termék kezelésének szabályozása), • további környezetvédelmi, munkavédelmi és egyéb elõírásokat, ha a szükségesek. A technológiai folyamatleírás és az ellenõrzési elõírások részletezése a munka nehézségi fokával és a szervezet felkészültségével arányos mélységû legyen, tehát csak olyan mértékben szabályozza a tevékenységeket, amilyen szükséges a megfelelõ eredmény eléréséhez, a hibás teljesítés kockázatának ésszerû csökkentéséhez. 2.3.2.5. Minõségterv A projektszervezet számára ritkán készül minõségirányítási kézikönyv, a projekt folyamatainak megtervezése és a folyamatok közötti kapcsolatok meghatározása azonban a kivitelezés alapfeltétele. A projekt számára készülõ speciális minõségügyi dokumentum a minõségterv vagy minõségirányítási terv, amely a mûszaki kiviteli tervekkel és a projekt idõbeni organizációs terveivel összhangban, azokra alapozva és azokra hivatkozva készül, és az a célja, hogy a minõség szempontjából szabályozza a kivitelezés folyamatát. 111

A projektminõségterv az adott létesítményre vonatkozó dokumentum, amely meghatározza a folyamat inputjait, az erõforrásokat, a tevékenységek sorrendjét annak érdekében, hogy a folyamat eredménye a megrendelõi igényeknek és más érdekelt feleknek a megelégedését kiváltó létesítmény legyen. A minõségterv részei: • az elérendõ minõségcélok, amelyeket a vállalkozói szerzõdés, az annak mellékletét képezõ tervdokumentáció, továbbá a megrendelõ más módon kifejezett és a szervezet által elfogadott követelményei alapján határoztak meg, • a projektszervezet felépítése, a felelõsségek és hatáskörök felosztása a résztvevõk és közremûködõk között a projekt különbözõ fázisaiban, • az alkalmazandó technológia és az egyedi eljárások ismertetése, hivatkozással a vonatkozó technológiai utasításra vagy munkautasításokra és szabványokra, • a kivitelezési folyamat térbeli és idõbeli ütemezése, hivatkozva a kivitelezési ütemtervre, • a megfelelõség megállapítására szolgáló vizsgálati és ellenõrzési programok, követve a kivitelezési folyamatot, • a szükséges erõforrások és azok rendelkezésre állásának ütemezése, • jelentéstételi és kölcsönös tájékoztatási kötelezettség az építtetõ képviselõje és más együttmûködõ partnerek között a kooperációt igénylõ események vagy nem várt problémák megoldására, • a minõségterv változtatásának és módosításának módszere a projekt elõrehaladása során, • a minõségtervben hivatkozott más dokumentumok jegyzéke. Az építési folyamat irányításához nélkülözhetetlenek az ütemtervek. Az idõbeni organizációs tervezés során a kivitelezési folyamat egésze és a részfolyamatok egymáshoz való viszonya meghatározandó. A sávos ütemterv a folyamatok idõbeli viszonyát, a ciklogram a folyamatok térbeli és idõbeli helyzetét mutatja, a hálós ütemterv az egyes folyamatok egymáshoz való kapcsolatait is ábrázolni tudja, vagyis azt, hogy az idõbeli kapcsolódások technológiai szükségszerûségbõl, szervezési megfontolásból adódnak, vagy véletlen egybeesésrõl van szó. A jelentõsebb építés munkáknál a hálós ütemterv alkalmas a projekt minõségirányítására, mivel ebben meg vannak határozva a határidõk szempontjából alapvetõ fontosságú folyamatok, a kritikus utak, és azok, amelyek a teljesítés határideje szempontjából kevésbé fontosak. A minõségterv része az ellenõrzési terv, amit akkor is célszerû elkészíteni, ha nem készül minõségterv. Az ellenõrzési terv a kivitelezési ütemtervvel van szoros kapcsolatban, csak arra alapozva készíthetõ el. A minõségterv általában könnyen áttekinthetõ táblázatokat, listákat tartalmaz, amely az alkalmazandó más dokumentumokra hivatkozik. Lényegében a projekt sikere érdekében összefoglalja mindazokat a tényezõket, amelyek segítenek, hogy a határidõk, költségek és a minõség egyensúlya a teljes kivitelezési folyamat alatt fennmaradjon. 112

2.3.2.6. Ellenõrzési terv Az ellenõrzési terv mûszaki tervdokumentáció, a kiviteli ütemterv és a vonatkozó technológiai utasítás alapján készíthetõ el. Formailag ajánlott a listás, táblázatos és/vagy a kiviteli ütemtervhez kapcsolt megjelenítés. Az ellenõrzési terv tartalma: • az ellenõrzésre kerülõ objektum adatai, • az ellenõrzést végzõ személy vagy szervezet megnevezése, • az ellenõrzésre kerülõ tevékenységek és munkák felsorolása, • az ellenõrzési követelmény, amelyet a tervdokumentáció, szabvány és/vagy a technológiai utasítás ad meg, • az ellenõrzés tervezett idõpontja a kiviteli ütemtervvel összhangban, • az ellenõrzés tényleges idõpontja, • az alkalmazott vizsgálati módszer vagy arra utaló jelölés, • az ellenõrzést végzõ személy azonosítása és szignója, • az ellenõrzés eredménye vagy arra utaló jelölés, • hivatkozás további kapcsolódó feljegyzésekre, pl. részletesebb észrevételekre, elrendelt további intézkedésekre stb. Az ellenõrzési terv egy lehetséges formáját mutatja a táblázat.

Ellenõrzõ kérdések 1. Mi a dokumentum, és miért szükséges szabályozni a dokumentumok kezelését a minõségirányítási rendszerben? 2. Mi a különbség a dokumentum és a feljegyzés között, és mi a feljegyzések jelentõsége a gyakorlatban? 3. Mit tartalmaz egy tanúsított minõségirányítási rendszer szerint mûködõ kivitelezõ szervezet minõségirányítási rendszerdokumentációja? 4. Mi a szerepük a minõségirányítási kézikönyvnek, technológiai utasításoknak, minõségtervnek és ellenõrzési tervnek?

113

114

2.3.3. Az ISO 9001 szabvány követelményeinek értelmezése építõipari szervezetekre 2.3.3.1. A vezetõség felelõsségi köre A szervezet felsõ vezetõinek nyilvánvalóvá kell tenniük a szervezet számára az elkötelezettségüket a minõségirányítási rendszer bevezetése és folyamatos fejlesztése iránt. Meg kell határozniuk a minõségpolitikát és a minõségcélokat. Gondoskodni kell a célok eléréséhez szükséges szervezeti feltételekrõl, az erõforrásokról és az információkról. Egyértelmûen rögzíteni kell, hogy mi a szervezethez tartozó személyek felelõssége és hatásköre és egymáshoz való kapcsolatuk, beleértve a kapcsolattartást a megrendelõkkel és a projektben együttmûködõ más partnerekkel. Gondoskodni kell arról, hogy vevõi követelményeket (megbízó, építtetõ, más érdekelt felek igényeit és elvárásait), valamint a jogszabályokban és szabályzatokban elõírt követelményeket meghatározzák, és teljesítsék a megbízók és más érdekelt felek megelégedettségére A vezetõség feladata megtervezni azokat a folyamatokat, amelyekkel a kitûzött célok elérhetõk, és a célokhoz tartozó feladatok a szervezet minden szintjére meg legyenek határozva. A minõségirányítási rendszer a szervezetirányítás egyik alrendszereként mûködik, azzal szoros kapcsolatban van, ezért a minõségirányítási rendszer létrehozásáért, bevezetéséért és folyamatos fenntartásáért felelõs személyt – függetlenül egyéb feladataitól – ebben a minõségében a felsõ vezetõség tagjának kell tekinteni. Feladata gondoskodni arról, hogy a belsõ kommunikációs folyamatokon keresztül: • a szervezet minden szintjén megértség a minõségpolitikát, a minõségcélokat, • megismerjék a vevõi követelményeket és megértsék azok jelenõségét, • a rendszer mûködésére és a minõségre vonatkozó adatok eljussanak oda, ahol azokat felhasználják, a vevõi megelégedettség fokozására, ill. a rendszer folyamatos fejlesztésére, • a felsõ vezetés figyelemmel tudja kísérni a rendszer mûködését, annak eredményeit és fejlesztési szükségleteit. A vezetõségnek tervszerû idõközönként át kell vizsgálnia a minõségirányítási rendszer mûködését, eredményességét, fejlesztési lehetõségeit és szükségleteit, amelynek alapján intézkedések hoznak a rendszer, a termékek és az erõforrások fejlesztésére. A befejezett munkák, projektek utólagos kiértékelése és a tapasztalatok elemzése, azok eredményeinek figyelembevétele a következõ munka elõkészítése során ebbe a vezetõségi feladatkörbe tartozik, amely a szervezet tevékenységének folyamatos fejlesztését eredményezi. A vezetõség felelõssége gondoskodni az erõforrásokról, beleértve a személyi erõforrást, az infrastruktúrát és az információs eszközöket. Az erõforrások behatárolják az elvállalható munkákat, annak mûszaki tartalmát, méretét és egyéb 115

jellemzõit, amelynek elvégzésére a szervezet biztonsággal vállalkozhat. A szervezetnek azt is meg kell határoznia, hogy milyen és mekkora feladatokra vállalkozhat alvállalkozók bevonásával úgy, hogy azok munkájában is érvényesíteni tudja a vevõk iránti elkötelezettségét. A kivitelezõ cég belsõ szabályozása határozza meg, hogy a minõségirányítási vezetõnek milyen feladatai lehetnek egy projekt minõségirányításában. A projekt minõségirányításáért alapvetõen a projektmenedzser, ill. a mûszaki vezetõ a felelõs. Emellett lehet egy nagyobb projektnek önálló minõségügyi megbízottja, akinek feladatait a projekt indítása elõtt részletesen meg kell fogalmazni, különös tekintettel a projektvezetõvel való együttmûködésre. 2.3.3.2. Gazdálkodás az erõforrásokkal Az építõipari szervezetek jellegétõl függ, hogy milyen erõforrásokra van szükségük a vevõi követelmények teljesítéséhez, vagyis annak a tevékenységnek az elvégzésére, amelyre vállalkoznak. Ebbe a személyi, pénzügyi, tárgyi, infrastrukturális és szellemi erõforrások egyaránt beletartoznak. Hatalmas különbségek vannak az építõipari szervezetek között az erõforrások összetételét, arányait és mértékét illetõen. Az erõforrásokat azokhoz a tevékenységekhez (folyamatokhoz) rendelik hozzá, amelyeket a szervezet végez, ill. az erõforrások korlátozzák a vállalkozási lehetõségeket, vagyis azt, hogy milyen tevékenységekre teszik alkalmassá a szervezetet az erõforrásai. Néhány példa a különbözõ jellegû erõforrásokat igénylõ szervezettípusokra: • kevés számú magasan képzett szakemberrel és nagy tõkeerõvel rendelkezõ fõvállalkozó szervezet, amelynek nincs saját fizikai állománya és gépparkja. • Képzett szakemberekkel és fizikai állománnyal rendelkezõ generálvállalkozó szervezet, amelneky szerkezetépítésre, szakipari vagy szerelési munkákra alkalmas gépei, eszközei vannak. • Valamilyen munkanemre szakosodott kivitelezõ vállalkozás, pl. szárazépítés, ácsszerkezet, szakipar, épületgépészeti szerelés. • Speciális feladatokra felkészült személyekkel és eszközökkel rendelkezõ szervezet, jellemzõen alvállalkozóként végzett tevékenységekkel, pl. építõgépekkel végezhetõ munkára vagy különleges környezeti körülmények között végezhetõ munkára szakosodott vállalkozások. Bármelyik típusú szervezetrõl van szó, a szervezetnek ismernie kell saját erõforrásait, azokat folyamatosan megfelelõ állapotban fenn kell tartania, és a tervezett késõbbi feladatoknak, minõségcéloknak megfelelõen fejlesztenie kell. Ebbe beletartozik többi között a minõséget befolyásoló munkát végzõ munkatársak szükséges felkészültsége, a munkavégzés eszközeinek karbantartása, a szállítóeszközök, kommunikációs eszközök és információszolgáltatás, valamint a munkavégzésre alkalmas, a szükséges feltételekkel rendelkezõ munkahely. 116

Az erõforrásokkal való gazdálkodás a vállalkozások számára üzleti szempontból is érzékeny terület, ezért minden szervezet komolyan veszi. A minõségirányítási rendszer nem követel mást, mint amire a megfelelõ minõségben elvégzett munka feltételeként amúgy is szükség van, tehát a rendezettséget, tervszerûséget és dokumentáltságot. 2.3.3.3. A termék elõállítása A termék elõállítása az építõipari szervezetek számára az építési tevékenységet jelenti, amelyet a szervezet végez, vagyis fõvállalkozást, generálvállalkozást, építéskivitelezést, szakipari vagy szerelõipari munkát stb. A szabvány megköveteli a termék-elõállítás megtervezését, ami nem más, mint a kivitelezéstervezés, vagyis az idõbeni organizáció tervezése. Az idõtervezés gyakorlati szakmai módszerei lényegében megfelelnek a folyamatszemléletû minõségirányítási követelményeinek (l. a 3.1.3.2. pontot.) Azaz egymással kapcsolatban lévõ, térben és/vagy idõben elhatárolt részfolyamatokra bontja a teljes építési folyamatot, és ezen részfolyamatoknak elemzi a munkaigényességét és a folyamatidõket, majd a folyamatokat úgy kapcsolja össze a mûszaki és technológiai követelmények figyelembevételével, hogy az teljes folyamat a mûszaki tartalom, idõráfordítás és költség szempontjából az optimális legyen. A szabványban „A vevõvel kapcsolatos folyamatok” követelménye arra vonatkozik, hogy a munkák elvállalása, az ajánlatadás és a szerzõdéskötés elõtt gondoskodni kell arról, hogy a termékre vonatkozó, a vevõ által elõírt követelményeket, valamint a jogszabályokban, egyéb elõírásokban szereplõ követelményeket pontosan határozzák meg (l. a 2.1.1.2. pontot). Vizsgálják meg, hogy a szervezet képes e követelményeknek megfelelni, és csak olyan tevékenységre vállalkozzanak, amelyet maradéktalanul teljesíteni tudnak. Abban az esetben, ha a vevõi követelmények és vállalt teljesítés nem pontosan egyezne, az ajánlatadás és szerzõdéskötés elõtt egyeztetni kell a vevõvel az eltérés elfogadása érdekében. Az ISO 9001 szabvány megköveteli, hogy vevõvel való kapcsolat a teljes termék-elõállítási folyamat alatt fennmaradjon, és még azt követõen is, fogadják a vevõktõl érkezõ visszajelzéseket és estleges panaszokat. Az építõipar gyakorlatában a kapcsolattartás a vevõvel a vevõ követelményeinek megismerésétõl a vevõi visszajelzésekig megvalósul, egyrészt közvetlenül, másrész a mûszaki ellenõrrel való folyamatos kapcsolat által. A munkák átadását követõ 1 évvel garanciális bejáráson a kivitelezõ közvetlenül szembesül a vevõ véleményével. 2.3.3.4. Tervezés és fejlesztés Az ISO 9001 tervezésre és fejlesztésre vonatkozó követelményeit a kivitelezõ vállalkozásoknak nem kell teljesíteniük, élhetnek a „kizárás” lehetõségével, mivel épülettervezést vagy termékfejlesztést nem végeznek. Az épület minõsége szem117

pontjából kiemelt jelentõsége van a tervezésnek, ezért célszerû áttekinteni az építést megelõzõ tervezési folyamatokat. Több szempontból elõnyös, ha a mûszaki ellenõr – ha mód van rá – a tervezés fázisában bekapcsolódik a folyamatba. Az épülettel szemben megfogalmazott igényekbõl többlépcsõs folyamat eredményeként alakul ki az a követelményrendszer, amely az épület egészére és annak részeire vonatkozik a fõ szerkezeteken keresztül a legapróbb részletig. Az igényekbõl levezetett követelmények meghatározása és az azoknak megfelelõ mûszaki megoldások tervezése, valamint a kivitelezés módjának kialakítása szerteágazó folyamatok láncolata. Egy létesítmény megvalósítása a követelmények meghatározását követõen a kivitelezés megkezdése elõtt többlépcsõs tervezést igényel. Ezek nagyjából három fõ fázisra oszthatók. a) A létesítmény és az azt alkotó építmények elvi és általános tervezése: A tervezés elsõ fázisa, amelyben a vevõi elképzelések, igények és elvárások formát öltenek és mûszaki követelményekké alakulnak. Ekkor dõl el, hogy a létesítmény milyen lesz. A tervezés ekkor igényli a legmagasabb színtû szellemi alkotótevékenységet és az érdekeltek lehetõ legtökéletesebb együttdolgozását a tervezõvel, beleértve az építtetõt, az építtetõ képviselõjét és valamennyi érdekelt felet. Ez a tervezési fázis a legkevésbé szabályozható, ugyanakkor igen sok korlátozó tényezõ érvényesül. b) A kiviteli tervek és a részlettervezés: Az elõzõ fázisra épülõ mûszaki tervezés a megvalósításhoz szükséges és elégséges mélységben. Ekkor készülnek a szakági kiviteli tervek. A minõségszabályozás kulcselemei: a tervezõ személyek egymáshoz való kapcsolatának meghatározása, az adott feladatra vonatkoztatva a tervezés résztvevõinek felelõssége és hatásköre, a feladatokhoz szükséges képesítés és képesség, a tervezõi jogosultság, az input és output meghatározása a tervezés teljes folyamatában a részfolyamatokra is és ezek ellenõrzése, továbbá intézkedés a nem megfelelõ eredmények esetére. Az ellenõrzés eszközei a folyamatos tervegyeztetés, csoportos és egyéni tervellenõrzés, például zsûri vagy belsõ ellenõr alkalmazásával. A kiviteli tervdokumentációt a kivitelezõ szervezetnek és a mûszaki ellenõrnek át kell vizsgálnia a megrendelõi igényeknek és más követelményeknek való megfelelõség, továbbá a megvalósíthatóság szempontjából. c) Technológiai tervezés: A kivitelezés folyamatának megtervezése, amely alapvetõen a megvalósításhoz szükséges eszközök, erõforrások és feltételek megállapítása, megteremtése, azok összehangolása és a teljes folyamat megtervezése a folyamatszabályozás elvei szerint a monitoring és beavatkozási lehetõségek megjelölésével. Projektsajátosság, hogy a folyamat minden mozzanata nem tervezhetõ, a kivitelezés kezdetén mindig vannak nyitott kérdések, a kivitelezés folyamatában mindig vannak nem várt események, ill. valamilyen kockázati valószínûséggel meghatározható zavaró tényezõvel kell számolni (pl. folyamatos és szakaszos tervszolgáltatás, idõbeli ütközések vagy 118

csúszások, idõjárási körülmények). A tervezésben tehát – mint pl. a hálótervezéseknél – meg kell határozni a kritikus utakat, ezek minõségszabályozása kiemelt fontosságú, de emellett hagyni kell tartalékokat, ill. alternatív lehetõségeket, amelyekrõl akkor kell dönteni, ha a kivitelezés során idõszerûvé válnak. A kiviteli ütemterv, az organizációs terv és a helyszíni berendezés a létesítmény nagyságától, a munka összetettségétõl és a technológia minõség érzékenységétõl függõen különbözõ részletességû lehet. A kivitelezéstervezés bemenõ adatai a kivitelezési szerzõdés, az építmény mûszaki tervdokumentációja, az építési terület adottságaira (pl. talajviszonyokra, meglévõ közmûvekre, korábbi építményekre, közlekedési útvonalakra stb.) vonatkozó dokumentumok, az építési területet érintõ hatósági elõírások, jogszabályok, továbbá a munkavédelmi és környezetvédelmi elõírások. A kiviteli ütemterv nélkülözhetetlen a projekt minõségirányítási terv vagy minõségterv elkészítéséhez. 2.3.3.5. Beszerzés és az alvállalkozók bevonása a) Az építési termék beszerzése: Az építési termék a beépítés folyamán az építmény alkotórészévé válik, ezért tulajdonságaival befolyásolja, ill. meghatározza az építmény tulajdonságait. Az építési termékekkel szembeni követelményeket az építmény tulajdonságaira való hatásuk alapján kell meghatározni. Más megközelítésben: az építményekkel szemben támasztott követelményekbõl, valamint az építményeket érõ környezeti és használati hatásokból kell levezetni a szerkezetekkel, elemekkel, építési anyagokkal szemben meghatározott követelményeket. Ehhez a tervezõ funkcióelemzést végez, és megállapítja, hogy a kívánt minõségi szint elérése szempontjából a termék mely mûszaki tulajdonságai lényegesek. Minden többé-kevésbé jelentõs minõségjellemzõt az elõírt tûréshatárokkal együtt elõ kell írni. A minõségbiztosítási rendszert mûködtetõ építési vállalatoknak gondoskodniuk kell arról, hogy csak olyan építési termékek kerüljenek beépítésre, amelyek megfelelõsége igazolt nemcsak a szabványnak, hanem a projekt speciális követelményeinek is, vagyis a tervdokumentáció elõírásainak és a megrendelõ által szerzõdésben elõírt követelményeknek. A termékszabványok általában csak azokat a minimumkövetelményeket rögzítik, amelyek a terméket rendeltetési célra alkalmassá teszik, és szakszerû beépítés mellett az épület, amelybe beépítik, képes megfelelni az építési törvényben is meghatározott alapvetõ követelményeknek. Ezek a minimumkövetelmények nem biztos, hogy a vevõi követelmények teljesítéséhez is elegendõk, ezért egy-egy konkrét építmény létesítésére vonatkozóan további követelmények meghatározására lehet szükség, és az ennek való megfelelést is bizonyítani kell a termék szállítójának. Az alkalmazásra kerülõ termékek körét a tervezõ határozza meg. Jogszabály írja elõ, hogy építési terméket építménybe betervezni akkor szabad, ha arra jóváha119

gyott mûszaki specifikáció van (l. a 2.2. alfejezetet.) A kivitelezõnek adott esetben kötelessége meggyõzõdni arról, hogy a tervben szereplõ anyagok, szerkezetek valóban alkalmasak a kívánt felhasználási területre. A megfelelõ termék kiválasztásának alapja a gyártó által átadott megfelelõségigazolás és minõségtanúsítás, amelyek vizsgálaton alapulnak. A megfelelõségigazolás módozatait jogszabály írja elõ. Hangsúlyozni kell, hogy nem elég a kivitelezés elõtt meggyõzõdni arról, hogy a termék rendelkezik megfelelõségigazolással, meg kell ismerni a termék alkalmazási feltételeit, beleértve a termék kezelésére, szállítására, tárolására, beépítésére és rendeltetés szerinti használatára vonatkozó elõírásokat. Erre vonatkozóan a termék szállítójának kell információt szolgáltatni. Az alkalmazási feltételek egy részét a tervezéskor kell figyelembe venni, másik része az alkalmazástechnikára, kivitelezésre, beépítésre vonatkozik, pl. hõmérsékleti vagy idõjárási körülmények, bedolgozási idõ, gépi eszköz stb. Ha ezek nem magától értetõdõek, szükséges, hogy a termék gyártója adja át a beépítésre vagy szerelésre vonatkozó technológiai utasítást. Ahhoz, hogy a beszerzett termék megfeleljen a követelményeknek, a (be)szállítókat, többnyire a termék gyártóját is értékelni kell abból a szempontból, hogy mennyiben képesek kielégíteni a követelményeket. A termék jellegétõl függõen elõre meg kell határozni, hogy a beszállító kiválasztása során milyen szempontokat vegyenek figyelembe, és mit és hogyan kell a beszállítónál ellenõrizni. Célszerû figyelembe venni a beszállító korábban tanúsított alkalmasságát és felkészültségét, vagyis a korábbi, vele kapcsolatos tapasztalatokat. A termék minõségének értékelésén túl célszerû értékelni a szállítási határidõk pontosságát, a termék árát, a csomagolást, tárolást, szállítást, környezetvédelmi szempontokat és az egyéb szolgáltatásokat. Természetesen az építés egyedi jellegébõl adódóan lehet olyan beszerzési igény, amely egy alkalomra vonatkozik, vagyis a termék elõállítója nem rendszeres beszállítója a kivitelezõ szervezetnek. Ilyen esetben a vizsgálatok súlypontja nem a gyártó minõsítésén, hanem a termék vizsgálatán van. Elképzelhetõ minden darabos vagy reprezentatív mintán alapuló vizsgálat, a gyártóhely ellenõrzése nélkül is. b) Alvállalkozó bevonása: Az ISO 9001 szabvány beszerzésre vonatkozó követelményeit kell értelemszerûen alkalmazni arra az esetre is, amikor a szervezet alvállalkozót von be a kivitelezésbe. A szabvány megfogalmazása szerint a „szervezetnek azon az alapon kell kiértékelnie és kiválasztania a (be)szállítóit, hogy mennyire képesek a szervezet követelményeinek megfelelõ terméket szállítani.” Az alvállalkozó olyan beszállító, aki a termékét az építés helyszínén állítja elõ. Egy kivitelezõ szervezet többnyire külsõ erõforrás bevonásával vállalja el egy építmény megépítését, és vannak olyan fõvállalkozó szervezetek, amelyek nem rendelkeznek számottevõ kivitelezõi kapacitással, vagyis az építési munkákat alapvetõen alvállalkozókkal végeztetik el. Az alvállalkozókat foglalkoztató szer120

vezetek egyik fõ tevékenysége a legalkalmasabb alvállalkozók kiválasztása, és az építkezésen együtt dolgozó több alvállalkozó munkájának összehangolása, irányítása, a munkák és a teljesítések folyamatos ellenõrzése és értékelése. Az alvállalkozókat alkalmazó szervezeteknek meg kell határoznia és dokumentálnia a kiválasztás és kiértékelés szempontjait. A kiválasztás akár egy konkrét munkára, akár azzal a céllal történik, hogy meghatározott tevékenységi körben a szervezet állandó alvállalkozója legyen, lényegében ugyanazokat a módszereket kell alkalmazni. Elengedhetetlen, hogy pontosan megadják a pályázó alvállalkozók számára azokat a követelményeket, amelyeket a projekt sikere érdekében teljesíteni kell, beleértve a minõségcélokat és a minõségszabályozásra vonatkozó követelményeket is. Gondoskodni kell arról, hogy az alvállalkozók is megértsék a projekt minõségcéljait, és megkapjanak minden információt, amely segíti õket a követelmények teljesítésében. Olyan partnerkapcsolat szükséges a projektben együtt dolgozó különbözõ szervezetek között, amelyben minden résztvevõ megértette és elfogadta a közös minõségcélokat, és tisztában van a saját tevékenységének jelentõségével. Az alvállalkozót alkalmazó kivitelezõnek ismernie kell az alvállalkozásba adott munka technológiai feltételeit, erõforrásigényét, a minõségi követelményeket és az ellenõrzési módszereket, vagyis kellõ szaktudással és gyakorlattal kell rendelkezni az alvállalkozásba adott szakterületen. A szabvány így fogalmaz: „A szervezetnek ki kell alakítania és be kell vezetnie azokat az ellenõrzési és egyéb tevékenységeket, amelyek annak biztosításához szükségesek, hogy a beszerzett termék kielégítse az elõírt beszerzési követelményeket.” Ez a követelmény a mûszaki ellenõrök munkájára is érvényes. Az alvállalkozók munkáját a kivitelezés folyamatában és a munkák befejezése után ki kell értékelni a követelmények szempontjából. Az értékelés eredménye a késõbbi munkák elõkészítésekor és irányításakor hasznosítható a szervezet és az alvállalkozó tevékenységének fejlesztéséhez. 2.3.3.6. Elõállítás és szolgáltatás nyújtása Az ISO 9001 értelmezésében ez a követelménypont a szervezetnek azon tevékenységeire vonatkozóan tartalmaz elõírásokat, amelyeket a szervezet a vevõk számára végez. Építõipari szervezet esetében ez a tevékenység jellemzõen építési beruházás elõkészítése, irányítása, kivitelezése vagy mûszaki ellenõrzése. A szabvány megköveteli, hogy a termék elõállítás vagy a szolgáltatás szabályozott feltételek között folyjon. Az építési folyamatra jellemzõ, hogy a szerkezetek elkészítése vagy a kivitelezés befejezése után végzett ellenõrzéssel a szerkezet vagy az építmény megfelelõsége nem igazolható. A beépített anyagok, eltakarásra kerülõ szerkezetek megfelelõsége és szakszerû kivitelezése csak az építési folyamat figyelemmel kísérésével és rendszeres ellenõrzésével igazolható. A mûszaki ellenõr feladata ép121

pen ez a megrendelõ képviselõjeként. Az építõipari gyakorlatban az eltakarásra kerülõ szerkezeteket vagy elvégzett részmunkákat a mûszaki ellenõrnek jóvá kell hagynia a munka folytatása elõtt. Ez a gyakorlat pontosan megfelel az ISO 9001 szabvány „Az elõállítás és szolgáltatás folyamatainak érvényesítése” követelménynek. * Ha a kivitelezés folyamatában az egymásra épülõ részfolyamatokat vizsgáljuk, akkor itt is megtaláljuk a megrendelõ–szállító viszonyt, ahol az egymást követõ munkanemek átadásakor az átvevõ a „megrendelõ”, az átadó a „szállító” szerepét tölti be. Ez a belsõ megrendelõ-szállító kapcsolat alkalmas arra, hogy a belsõ átadás-átvételi pontok egyben a folyamat ellenõrzési pontjai legyenek. Abban az esetben, ha az ellenõrzések elvégzéséhez mérõeszközökre vagy vizsgálóberendezésekre van szükség, akkor gondoskodni kell arról, hogy azok a vizsgálati követelményeknek megfelelõen rendelkezésre álljanak. Ahol ilyen eszközöket alkalmaznak: • meg kell határozni, hogy milyen méréseket kell végezni és azokhoz milyen mérõeszközökre van szükség, • gondoskodni kell arról, hogy a mérõeszközök a megkövetelt vizsgálatokra alkalmasak legyenek (l. a 2.1.4.5. pontban). * A minõségbiztosítási rendszernek tartalmaznia kell megfelelõ intézkedést a minõséggel kapcsolatos valamennyi dokumentum és bizonylat azonosítására, elosztására, gyûjtésére és megõrzésére. Fontos, hogy a kiadása, módosítása és az érvénytelen dokumentumok visszavonása szabályozott módon történjen annak érdekében, hogy mindenhol, ahol a dokumentumokat használják, a jóváhagyott, érvényes példány álljon rendelkezésre. (Ennek egyik célszerû módja az érvényes dokumentumok jegyzéke, amelynek naprakész állapotáért arra kijelölt személy felelõs.) Különösen fontos a kiviteli tervek módosításainak azonosítása és nyomon követése. A minõségirányítási rendszerben követelmény, hogy a technológiai utasításnak megfelelõ munkavégzésrõl, az elvégzett ellenõrzésekrõl és vizsgálatokról, valamint a megtett intézkedésekrõl feljegyzés készüljön. Az építési gyakorlatban ennek eszközei: az építési napló, a felmérési napló, az ellenõrzési napló, az ellenõrzési vagy más jegyzõkönyvek. A termék-elõállítási folyamat része a termékek állagának megõrzése, ami egyaránt jeleni az építési termékek tárolására, mozgatására, kezelésére vonatkozó tevékenységeket, és az elvégzett munkák, munkarészek megóvását. Figyelembe véve az építési helyszíni munka körülményeit, ahol egyidejûleg vagy egymást követõen több különbözõ munkavégzés folyik, ezt csak megfelelõen elõkészített és megtervezett munkavégzés mellett lehet megvalósítani. A térbeli és idõbeli organizáció tervezésekor a termékek álagának megõrzése is követelmény. 122

2.3.3.7. Mérés, elemzés, fejlesztés Az ISO 9001 szabvány úgy határozza meg, hogy a szervezetnek meg kell terveznie és be kell vezetnie azokat a figyelemmel kísérési, mérési, elemzési és fejlesztési folyamatokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy: • bizonyítani tudják a termék megfelelõségét, • gondoskodni tudjanak a minõségirányítási rendszer megfelelõségérõl, valamint • folyamatosan fejleszteni tudják a minõségirányítási rendszer eredményességét. A figyelemmel kísérés és mérés kiterjed: • a vevõ megelégedettségére, • a minõségirányítási rendszer mûködésére a szervezet által kitûzött céloknak megfelelõen (belsõ audit), • a folyamatok figyelemmel kísérésére és mérésére, valamint a termék figyelemmel kísérésére és mérésére. A figyelemmel kísérés és mérés akkor nyer értelmet, ha azok eredményeit kiértékelik és felhasználják a további tevékenységek során. A figyelemmel kísérés és mérés tehát a minõségirányítási rendszer egyik alapeleme, ami: • irányítási eszköz a vezetõség számára • alapfeltétele a folyamatszabályozásnak • megalapozza a fejlesztésre irányuló döntéseket. A szabvány értelmében a figyelemmel kísérés az építõipari szervezetek esetében egyrészt a szervezet irányítására és folyamataira vonatkozik, de értelemszerûen alkalmazni kell a projekt minõségirányítására, különösen a folyamatok szabályozására. Mint ahogy azt a 2.1.4.6. fejezetrészben kifejtettük, a minõségirányítási rendszer megköveteli azoknak a teendõknek a szabályozását, amelyek akkor szükségesek, ha a figyelemmel kísérés és mérés ún. nemmegfelelõséget tár fel. Ezek a szabályozások: • a nem megfelelõ termék kezelése, ami arra irányul, hogy nem megfelelõ termék véletlenül sem kerüljön átadásra (hibajavítás, elkülönítés, csere stb.), • helyesbítõ tevékenység, amely arra irányul, hogy meghatározzák a feltárt nemmegfelelõség okait, és azok megszüntetésével megakadályozzák, hogy hasonló nemmegfelelõség ismét elõforduljon, • megelõzõ tevékenység alkalmazása, ha a figyelemmel kíséréssel, méréssel késõbbi lehetséges nemmegfelelõséget tártak fel. ebben az esetben is a lehetséges nemmegfelelõségek okait kell feltárni, és a tevékenység az okok megszüntetésére irányul. A nem megfelelõ termék kezelése tehát közvetlenül a termékre vonatkozik, a helyesbítõ és megelõzõ tevékenység viszont a rendszer eljárásait, szabályozásait módosítja, hogy a megakadályozzák késõbbi nemmegfelelõségek elõfordulását. Egy építõipari példa: Egy lakóparkok építésével foglalkozó fõvállalkozó az egyik épület pincefalainak mûszaki ellenõrzésekor megállapította, hogy a betonfalban az egyik ajtó nem azon a helyen van, ahol annak az építészeti terv szerint 123

lennie kellene. Elrendelte az ajtó befalazását és a megfelelõ helyen a betonfal vésését, és rendezte a hiba és a javítás egyéb következményeit. Ez volt a nem megfelelõ termék kezelése. Ezt követõen elemezték, mi lehetett a hiba oka, és megállapították, hogy az építész-, statikus- és gépészeti tervek között nincs összhang. Az ajtó elhelyezésekor valamelyik gépészeti elosztóvezeték helyigényét is figyelembe kellett venni, de errõl nem tájékoztatták a statikust. Mivel a késõbbi tervegyeztetés, ill. az elõkészítés során a tervellenõrzés nem volt megfelelõ, a hiba csak a munka elvégzése után került felszínre. Ekkora fõvállalkozó vezetõi elrendelték az összes elkészült tervdokumentáció átvizsgálását. Ez volt a helyesbítõ tevékenység. És a késõbbi munkákra vonatkozóan rendelkeztek arról, hogy a tervezõk közötti kommunikációi, a tervegyeztetés és a tervellenõrzés kötelezõ legyen, amelynek módját írásban is szabályozták.

Ellenõrzõ kérdések 1. Hogyan kell értelmezni az ISO 9001-es szabvány alábbi követelményeit egy kivitelezõ szervezet esetében: a vezetõség felelõsségi köre, gazdálkodás az erõforrásokkal, termék elõállítás megtervezése, beszerzés és alvállalkozók bevonása, elõállítás és szolgáltatás nyújtása, mérés, elemzés, fejlesztés. 2. Mi a jelentõsége a folyamatok figyelemmel kísérésének, és mire terjed ki? 3. Mit jelent és mi a különbség a nem megfelelõ termék kezelése, a helyesbítõ tevékenység és megelõzõ tevékenység között? 2.3.4. A projekt minõségirányítása 2.3.4.1. A projekt fogalma Az ISO 9000 szabvány meghatározása szerint a projekt egyedi folyamat, amely egy sor összehangolt és szabályozott, a kezdeti és befelezési idõpontok megjelölésével kitûzött olyan tevékenységekbõl áll, amelyeket konkrét követelményeknek megfelelõ cél elérésére végeznek, figyelembe véve az idõ, a költségek és az erõforrások korlátait. Az építésprojekt tehát olyan folyamat, amelynek eredménye az építmény. A projekt célja, hogy az építmény a megrendelõ (vevõ és más érdekelt felek) megelégedését eredményezze, eközben a projektben részt vevõ vállalkozások saját üzleti céljaikat is érvényesíteni tudják. Ennek feltétele, hogy projekt elõkésztése során pontosan egyeztessék a megrendelõvel az igényeket, és meghatározzák a projekt mûszaki tartalmát, a kezdési és befejezési idõpontokat, költségeket, a részhatáridõk és költségek ütemezését és az erõforrás-szükségleteket, ill. az erõforráskorlátokat. A projekt sikerének egyik kulcsa, hogy minden érintett ugyan azt tekintse célnak. 124

A projekt számos összehangolt és szabályozott tevékenységbõl áll, amelyeket a lehetséges mértékben elõre meg kell tervezni. A lehetséges mértéket hangsúlyozni kell, mert egy projekt soha nem tervezhetõ meg részleteiben elõre. A tervezésre azért is szükség van, mert annak alapján követhetõ nyomon a folyamat és válik mérhetõvé az elvégzett munka, a határidõk és a költségek alakulása. Mivel a folyamatnak elõre nem tervezhetõ elemei vannak, nagyon fontos a projektben érintett emberek közötti állandó kommunikáció, aminek megfelelõ kereteket kell adni. Az építõipari gyakorlatban ez a kooperáció, amelynek rendszeres keretet ad a heti vagy kétheti gyakorisággal tartott kooperációs egyeztetés. 2.3.4.2. Folyamatszemléletû megközelítés alkalmazása Az ISO 9001 szabvány egy állandó szervezet, pl. egy kivitelezõ cég minõségirányítási rendszerének tanúsítására alkalmas, a projektszervezet tanúsítására nem, mivel az csak a projekt idõtartamára szervezõdött, és azon belül is változik az összetétele. Mégis, a szabvány folyamatszemléletû megközelítése miatt használható a projektszervezet minõségirányítására is. A projekt, amely a megrendelõ követelményeibõl indul ki és a megrendelõ megelégedettségének megállapításával ér véget, a tervezéstõl a kivitelezésen keresztül a használatbavételig több egymással párhuzamos és egymást követõ részfolyamatból áll. A projekt megtervezésekor ezeket a részfolyamatokat kell azonosítani. Meg kell határozni a folyamatok sorrendjét, egymáshoz való kapcsolatukat, és a folyamatok közötti kölcsönhatásokat, valamint azok szabályozását. Akár a teljes folyamat (projekt), akár részfolyamat, pl. a kivitelezési munkarész irányításáról van szó. a következõ szempontokat kell figyelembe venni: • Projektcél: meg kell határozni azokat a követelményeket, amelyeket teljesíteni kell. Kivitelezésnél általában a mûszaki tervdokumentáció és a vállalkozói szerzõdés egyértelmûen leírja a projekt mûszaki tartalmát, de ez csak egy része a minõségcélnak. • Idõtervezés; költségtervezés, organizáció: át kell gondolni a folyamatot a folyamat eredménye szempontjából, és meg kell határozni azokat a paramétereket, amelyekkel a folyamat eredményessége mérhetõ vagy értékelhetõ. • Meg kell határozni a folyamat eredményes mûködtetéséhez és szabályozásához szükséges feltételeket és módszereket. Meg kell vizsgálni, hogy ezek adottak-e vagy elérhetõk-e a szükséges mértékben. Például a kivitelezéstechnológia és a technológiai utasítások. • Gondoskodni kell arról, hogy rendelkezésre álljanak azok az erõforrások és információforrások, amelyek a folyamat mûködéséhez és figyelemmel kíséréséhez (ellenõrzéséhez) szükségesek (felkészült személyek, gépek, eszközök és infrastruktúra). • Figyelemmel kell kísérni, mérni és elemezni a folyamatot. A kivitelezési munkát a technológiától függõen meghatározott pontokon, meghatározott módszerrel ellenõrizni kell. 125

• A figyelemmel kísérés és mérés eredményei alapján meg kell tenni a szükséges beavatkozásokat és azokat az intézkedéseket, amelyek a folyamat módosítását, a késõbbiekre vonatkozóan pedig a fejlesztését eredményezik. Minden folyamat esetében alkalmazható a PDCA (Plan-Do-Check-Act) néven ismert módszer, ami a következõképpen írható le: • Plan (tervezés): a folyamat megtervezése a követelmény (input) és az elérni kívánt cél (output) alapján. A terv tartalmazza a megvalósításhoz szükséges részletességgel a folyamat lépéseit, mûveleteket, azok ütemezését stb. A tervezésnek kell elõkészítenie az erõforrásokat a folyamat végrehajtásához; • Do (végrehajtás): a folyamat, pl. a kivitelezési munka végrehajtása a tervnek megfelelõen; • Check (ellenõrzés): a folyamatok és termékek figyelemmel kísérése, beleértve az ellenõrzéseket és vizsgálatokat, összehasonlítása a tervvel, a célokkal, a termékre vonatkozó követelményekkel. Az ellenõrzésnek része az eredmények feljegyzése, dokumentálása; • Act (intézkedés): intézkedések megtétele az ellenõrzés eredményétõl függõen az esetleges nem megfelelõ dolgok és hibák megszüntetésére, valamint a fejlesztésre. A figyelemmel kísérés tapasztalatai a következõ folyamattervezésben hasznosíthatók. A bonyolult folyamatok kezelésének módszere a részekre bontás. Így kezelendõ az építési folyamat is, amelyben a részfolyamatok láncolata a megrendelõi igények pontos meghatározásától kezdõdõen a megrendelõ megelégedettségének megállapításáig tart.

Ellenõrzõ kérdés 1. Mi a projekt és mit jelent a folyamatszemléletû megközelítés a projekt minõségirányításában?

126

3. Munkavédelmi mûszaki ismeretek Szerzõ: Dr. Bonifert György

3.1. Általános feltételek 3.1.1. A munkavállaló alkalmassága Egészségi alkalmasság A munkavállaló csak akkor alkalmazható, ha a foglalkoztatni kívánt munkakörben történõ munkavégzésre az orvosi vizsgálat során alkalmasnak minõsítették. A munkaköri alkalmassági vizsgálat során a vizsgálatot végzõ orvos azt állapítja meg, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent és a vizsgált személy annak képes-e megfelelni. Az egészségi alkalmasság feltételei: • a munkavállalónak meglegyenek az adott munkavégzéshez szükséges élettani adottságai, • a munkavégzés ne károsítsa a munkavállaló egészségét, testi épségét, • a munkavégzés a fiatal munkavállaló egészségét, testi épségét ne károsítsa, • fejlõdését károsan ne befolyásolja, • a nõi munkavállaló foglalkoztatása utódaira veszélyt ne jelentsen, • a munkavállaló foglalkoztatása, munkavégzése más személyek egészségét, • testi épségét ne veszélyeztesse, • a munkavállalót az adott munkavégzésre az alkalmasság orvosi vizsgálata alapján alkalmasnak minõsítsék. A munkaköri alkalmasság vizsgálatának célja tehát annak elbírálása, hogy a munkavállaló a munkavégzésbõl és a munkakörnyezetbõl eredõ megterhelés által okozott igénybevétele: • egészségét, testi épségét, illetve lelki egészségét nem veszélyezteti-e, • nem befolyásolja-e kedvezõtlenül egészségi állapotát, • nem okozhatja-e utódai testi, szellemi, pszichés fejlõdésének károsodását, • esetleges idült betegsége vagy fogyatékossága a munkakör ellátása, illetõleg a szakma elsajátítása és gyakorlása során nem idéz-e elõ baleseti veszélyt, nem veszélyezteti-e mások egészségét, foglalkoztatható-e az adott munkakörben, • foglalkoztatható-e tovább jelenlegi munkakörében, illetve folytathatja-e tanulmányait a választott szakmában, 127

A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság vizsgálata nem terjed ki a munkaképesség-változás mértékének, a rokkantság fokának meghatározására, valamint a szellemi képesség és az elmeállapot véleményezésére. Az alkalmasság véleményezése a munkaköri alkalmasság esetében a munkáltató által megjelölt munkakörre történik. A munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata lehet elõzetes, idõszakos és soron kívüli, továbbá a munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése meghatározott esetekben záró vizsgálattal egészül ki. Elõzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni a munkáltató által foglalkoztatni kívánt személynél a munkavégzés megkezdését megelõzõen, illetõleg a munkakör (munkahely) megváltoztatása elõtt akkor, ha fizikai munkát végez vagy ha fiatalkorú. Azon munkavállaló esetében, akit azonos munkakörben, ismételten foglalkoztatnak és munkakörénél fogva idõszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatra nem kötelezett, az elõzetes munkaköri alkalmassági vélemény a munkaviszony megszûnését követõ 6 hónapig érvényes, amennyiben egészségi állapotában ezalatt változás nem történt. Idõszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni: • a 18. életévét be nem töltött (fiatalkorú) munkavállalónál évente, • az idõsödõ (az egyénre irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött személy) munkavállalónál évente, • a fizikai, kémiai kóroki tényezõk hatásának kitett munkavállaló esetében a jogszabályban meghatározott gyakorisággal, • a fokozottan balesetveszéllyel járó munkakörben foglalkozatott ilyen tevékenységet végzõ munkavállalónál a jogszabályban meghatározott gyakorisággal, • a fokozott pszichés terhelésnek kitett munkavállalónál kétévente, • a pszichoszociális kóroki tényezõk hatásának kitett munkavállalónál évente, • a külön jogszabály szerinti korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott munkavállalónál évente, • külföldi munkavégzés esetén amennyiben az idõszakos alkalmassági vizsgálatok elvégzése külföldön nem biztosított, átmeneti itthon tartózkodása alkalmával, illetve hazalátogatásakor, legfeljebb évente, • a külön jogszabály szerinti biológiai tényezõk hatásának kitett munkavállalónál évente, • idült vagy késõi hatású veszélyes anyagok esetében, a munkáltatótól megkapott biztonsági adatlapon szereplõ információk alapján évenként kell elvégezni. Soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni: • ha a munkavállaló egészségi állapotában olyan változás következett be, amely feltehetõen alkalmatlanná teszi az adott munkakör egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos ellátására, • heveny foglalkozási megbetegedés, fokozott expozíció, eszméletvesztéssel járó vagy ismétlõdõ munkabaleset elõfordulását követõen, 128

• a heveny foglalkozási megbetegedésen kívül a munkavállaló olyan rosszulléte, betegsége esetén, amely feltehetõen munkahelyi okokra vezethetõ vissza, illetve 30 napos keresõképtelenséget követõen, valamint a külön jogszabály szerinti biológiai tényezõk hatásának kitett munkavállaló esetén a 10 napot meghaladó keresõképtelenséget követõen, • ha a munkavállaló elõre nem várt esemény során expozíciót szenved, • ha a munkavállaló munkavégzése – nem egészségi ok miatt – 6 hónapot meghaladóan szünetel. Soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kezdeményezhet: • a foglalkozás-egészségügyi orvos, • a háziorvos, illetve a kezelõorvos minden olyan heveny vagy idült betegség után, amely a munkavállaló, illetve a munkát végzõ személy munkaalkalmasságát befolyásolhatja, • az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) városi (fõvárosi kerületi) intézetének tisztiorvosa, • a munkáltató, • a munkavállaló. Záróvizsgálatot kell végezni: • a külön jogszabályban meghatározott emberi rákkeltõ hatású anyagok 10 éves,benzol-, illetve ionizáló sugárzás 4 éves expozícióját követõen a tevékenység, illetve a munkaviszony megszûnésekor, • idült foglalkozási betegség veszélyével járó munkavégzés, munkakörnyezet esetén, illetve akkor, ha a foglalkoztatott a korkedvezményre jogosító munkakörben legalább 4 évet dolgozott, a foglalkoztatás megszûnésekor, • külföldi munkavégzés esetén a munkavállaló végleges hazatérését követõen. A munkaköri alkalmasság vizsgálatát és véleményezését elsõ fokon – külön jogszabályban meghatározott kivételekkel – a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás nyújtására jogosult orvos végzi. A munkaköri alkalmassági véleményben meg kell határozni, hogy a vizsgált személy az adott munkakörre alkalmas, ideiglenesen nem alkalmas, vagy nem alkalmas. A munkáltató: • írásban köteles meghatározni a munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendjét, valamint a vizsgálatokkal kapcsolatos feladatait, • köteles a munkavállalót a munkába lépés, a munkahely, a munkakör meg-változtatása elõtt az elõzetes, az idõszakos, a soron kívüli, illetõleg a záró-vizsgálatra kötelezett munkavállalót vizsgálatra küldeni • köteles az alkalmasságot vizsgáló és véleményezõ szerv kérésére mindazokat a munkaköri és munkahelyi adatokat közölni, amelyeket a véleményezéshez szükségesnek tart, illetve amit a véleményezõ kér. Az egészségügyi szerv a tudomására jutott nem egészségügyi adatokat nem hozhatja nyilvánosságra, • köteles a munkaköri alkalmasságot elbíráló szerv részére biztosítani a helyszínen történõ tájékozódást a munkahelyi körülményekrõl, 129

Az elõzetes, az idõszakos, a soron kívüli, illetõleg a záróvizsgálatra szóló beutalást a munkáltató köteles teljesíteni. Az a munkavállaló, aki az elõzetes, idõszakos vagy soron kívüli munkaköri, alkalmassági vizsgálaton nem vett részt, vagy alkalmatlan minõsítést kapott, az adott munkakörben nem foglalkoztatható, a munkaterületen nem foglalkoztatható, tevékenységet nem folytathat. Szakmai alkalmasság A szakmai alkalmasság feltétele: • a szakmai képzettség, ill. szakmai ismeret, • a jártasság és a szakmai fogások megfelelõ alkalmazási készsége és • a munkavédelmi ismeret megléte. A munkáltatónak meg kell gyõzõdnie arról, hogy a foglalkoztatni kívánt munkakörben szükséges szakmai ismeretekkel a munkavállaló rendelkezik-e. Ezt a szakmai képesítést igazoló okiratokból tudja megállapítani. A szakmai képzettség igazolása mellett a munkáltatónak vizsgálnia kell a szakmai gyakorlatot és a munkavégzéshez szükséges speciális ismeretek meglétét is. A munkavállalót a munkavédelmi ismeretek megszerzésében a munkáltató köteles munkavédelmi oktatással is segíteni. A munkavédelmi oktatás célja és feladata, hogy a munkavállaló elsajátítsa és alkalmazni tudja azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, amelyek lehetõvé teszik, hogy munkáját egészségét nem veszélyeztetõ módon, biztonságosan végezze. Feladata továbbá megismertetni a munkavállalót a munkavédelemmel kapcsolatos jogaival és kötelezettségeivel. A munkáltató mindezek érdekében köteles a munkavállalót munkavédelmi oktatásban részesíteni: • a munkába álláskor, • a munkahely vagy munkakör magváltoztatásakor, • az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzés követelményeinek változásakor, • a munkaeszköz átalakításakor, • új munkaeszköz üzembe helyezésekor, • új technológia bevezetésekor. A munkavédelmi oktatásnak az elméleti és gyakorlati ismereteket egyaránt tartalmaznia kell. Az elméleti oktatás a munkavállaló munkavégzéséhez szükséges általános munkavédelmi elõírásokat és a munkavállaló munkavédelemmel összefüggõ jogait és kötelezettségeit fogja át, a gyakorlati oktatás pedig a munkahelyen való biztonságos eligazodást, a munkaeszközök és védõberendezések gyakorlati alkalmazását, használatát biztosítja. Meg kell ismertetni a munkavállalót a veszélyforrásokkal és a védekezés módozataival, az egyéni védõeszközök használatával, a jelzõ- és riasztórendszerek mûködésével, a katasztrófa esetén szükséges meneküléssel, valamint a veszélyhelyzetbõl való mentéssel. A menekülést és mentést idõszakonként gyakorolni kell. aAmunkavédelmi törvény fontos rendelkezé130

se, hogy az elõírt munkavédelmi ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható. Törvényi követelmény, hogy a munkavállaló elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes idõtartama alatt rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. Az elõírt munkavédelmi ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható. Az oktatást rendes munkaidõben kell megtartani, és szükség esetén idõszakonként – megváltozott vagy új kockázatokat, megelõzési intézkedéseket is figyelembe véve – meg kell ismételni. Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevõk aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni. A munkavédelmi oktatás az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzés nagyon fontos, elengedhetetlen feltétele! A munkavállaló csak akkor tudja biztonságosan végezni a munkáját, csak akkor tudja a munkavédelmi elõírásokat betartani, ha ismeri a megelõzés módját, a munkavédelmi elõírások tartalmát, a gyakorlatban alkalmazott munkamódszereket és fogásokat, és azokat a munkája során képes alkalmazni. A munkáltató az ismételt oktatás gyakoriságának meghatározásánál nemcsak az oktatás óta eltelt idõt, hanem a megváltozott vagy új kockázatokat és a megelõzési intézkedéseket köteles figyelembe venni. A munkavédelmi oktatás dokumentálása formakényszerhez nem kötött, formáját a munkáltató határozza meg, arra azonban kötelezett a munkáltató, hogy a fontosabb tényeket írásban rögzítse. A törvény a dokumentáció minimális tartalmát is megadja akkor, amikor elrendeli, hogy az oktatási dokumentumnak tartalmazni kell az oktatás elvégzésének tényét, az oktatás tematikáját (tárgyát) és a résztvevõk (oktató és oktatottak) aláírását. A törvény nem rendelkezik az általános szabályokról, de az természetes, hogy a munkavédelmi oktatási dokumentáció az általános dokumentációs követelményeket is ki kell, hogy elégítse, ennek megfelelõen tartalmaznia kell az oktatás idõpontját és a megõrzési kötelezettség idejét. A munkáltató jogosult arra, hogy baleset bekövetkezése esetén vagy más okból az oktatást megismételje vagy soron kívüli oktatás megtartását rendeljen el. A nem magyar munkavállaló, valamint a nem magyar munkavállaló munkavégzésének környezetében tartózkodók egészségének és testi épségnek megóvása érdekében fontos követelmény – amit már alapelvi szinten is megfogalmaz a törvény – az, hogy a munkavállalót az általa értett nyelven kell munkavédelmi oktatásban részesíteni. Nem követelmény az anyanyelv használata a munkavédelmi oktatás során, de az igen, hogy azon a nyelven, amelyen a munkavédelmi oktatás megtartásra kerül, a munkavállaló megértse, hogy milyen elõírásokat kell neki betartani. Pályaalkalmasság Meghatározott munkakörökben a munka egészséges és biztonságos elvégzéséhez nem elég az egészségi és szakmai alkalmasság, hanem pályaalkalmassági vizsgá131

latra is szükség van. A pályaalkalmassági vizsgálatot a tevékenység szerinti miniszter rendeli el. Jelenleg a tömegszállítás körében, valamint a FAM-szabályok szerint munkát végzõk részére kötelezõ a pályaalkalmassági vizsgálat. 3.1.2. Foglalkoztatási feltételek A foglalkoztatás feltétele: • a munka biztonságos elvégzéséhez szükséges létszám biztosítása, • az egyedüli munkavégzés tilalmának betartása, • a munkát irányító személy kijelölése. A munkáltató feladata meghatározni, hogy az adott munka elvégzéséhez milyen szakképzettségû és mennyi munkaerõ szükséges. A munkavédelmi törvény és a kapcsolódó jogszabályok tiltják, hogy ott, ahol a munkavállalót veszély fenyegeti, a munkavállaló egyedül munkát végezzen. A törvény általános tilalmi rendelkezésén túl egyes jogszabályok tételesen meghatározzák azokat a tevékenységeket, amelyeknél az egyedüli munkavégzést megtiltják [pl. feszültség alatt végzett (FAM) munkák, beszállással végzett munkák stb.], de e rendelkezéseken túl a törvényi tilalmat a munkáltatónak is megfelelõen alkalmaznia kell. A biztonságos munkavégzés lényeges eleme a munka irányítása ott, ahol a munkát egyidejûleg két vagy több munkavállaló végzi. Ilyenkor – a törvény rendelkezése szerint – meg kell bízni az egyik munkavállalót a munka irányításával. Az irányítás magában foglalja az elvégzendõ munka összehangolását, a szükséges munkavégzési elemek és a kapcsolódó vezényszavak és jelzések meghatározását és ismertetését a feladatban részt vevõ munkavállalókkal, valamint a vezényszavak és jelzések pontos alkalmazását és fegyelem megkövetelését az irányított személyektõl. 3.1.3. Munkahely Építési munkahelynek minõsülnek azok a területek, ahol szervezett munkavégzés keretében külön jogszabály szerinti építmény létesül, vagy építési tevékenység valósul meg. Az építési munkahely lehet ideiglenes vagy változó. A munkavégzés helyének minõsül a munkaszervezéssel összefüggõ felvonulási, elõkészítési, valamint a munka elvégzéséhez szükséges építési anyagok, gépek, szerkezetek, szerelvények és felvonulási épületek elhelyezésére, valamint az elõkészítõ technológiai munkafolyamatok elvégzésére szolgáló terület. Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekrõl szóló 4/2002. (II.20.) SzCsM-EüM együttes rendelet biztonsági és egészségvédelmi koordinátor foglalkoztatását írja elõ a kivitelezési tervdokumentáció készítése és a kivitelezési munkák alatt. A biztonsági és egészségvédelmi koordinátor foglalkoztatható munkaviszony keretében, igénybe vehetõ polgári jogi jogviszonyban megbízási szerzõdés alapján, de annak ellenére, hogy az igénybe132

vétele kötelezõ, nem mentesíti a munkáltatót (foglalkoztató, megbízót) és a felelõs mûszaki vezetõt a munkavédelemre vonatkozó szabályokban megállapított felelõssége alól. Az építési munkahely kialakításának megkezdése elõtt a kivitelezõ köteles elõzetesen írásban bejelenteni az építkezést az OMMF építési munkahely szerint illetékes területi felügyelõségéhez, ha: • az építõipari kivitelezési tevékenység idõtartama elõreláthatóan meghaladja a 30 munkanapot, • egyidejûleg ott több, mint 20 fõ munkavállaló végez munkát, és • a tervezett munka mennyisége meghaladja az 500 embernapot. Az elõzetes bejelentés tartalma 1. Az értesítés elküldésének kelte. 2. Az építkezési helyszín pontos címe. 3. Az építetõ(k) neve és címe. 4. Az építmény rendeltetése. 5. A felelõs tervezõ(k) neve és címe. 6. A kivitelezõ(k) neve és címe. 7. Az építési munka irányításáért felelõs személy(ek) neve és címe. 8. A kivitelezési munkák megkezdésének tervezett idõpontja. 9. A kivitelezési munkák tervezett idõtartama. 10. Az építési helyszínen dolgozó személyek becsült maximális száma. 11. A biztonsági és egészségvédelmi koordinátor neve, elérhetõsége. Az elõzetes bejelentés idõszerû adatait az építési munkahelyen jól láthatóan kell elhelyezni. Ha más jogszabály szintén elõír ilyen kötelezettséget, akkor az azonos adatokat csak egyszer kell feltüntetni. A létesítésben részt vevõk feladatai A tervezõ, illetve a kivitelezõ – ezek hiányában az építtetõ – a kivitelezési tervdokumentációk készítésénél, az építõipari kivitelezési tevékenység elõkészítésénél és végzésénél köteles figyelembe kell venni a munkavédelmi elõírásokat. A kivitelezési tervdokumentáció készítõjének, illetve a kivitelezõnek: • figyelembe kell vennie azokat a különbözõ munkafolyamatokat, illetve munkaszakaszokat, amelyeket egyidejûleg, illetve egymást követõen végeznek, és meg kell határoznia ezek elõrelátható idõtartamát, • a biztonsági és egészségvédelmi tervben meg kell határoznia az adott építési munkahely sajátosságainak figyelembevételével a munkahelyre, a munkavégzésre vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági követelményeket, • a biztonsági és egészségvédelmi tervnek tartalmaznia kell azokat a különleges intézkedéseket, amelyek az építési munkahelyen dolgozók biztonságára és egészségére fokozott veszélyt jelentõ munkák veszélyeinek kiküszöbölését szolgálják. 133

Az építési munkahelyen dolgozó munkavállalók biztonságára és egészségére fokozott veszélyt jelentenek azok a munkák és munkakörülmények, amelyek: • talajmegcsúszás következtében betemetéssel, mocsaras területen való elmerüléssel vagy magas helyrõl történõ leeséssel veszélyeztetik a munkavállalót, • jogszabályban meghatározott veszélyes anyagokkal, készítményekkel vagy biológiai tényezõk expozíciójával járnak, • jogszabályban meghatározott foglalkozási sugárterhelés veszélyével járnak, • közelében nagyfeszültségû vezetékek vannak, • vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás kockázatával járnak, • vízbefúlás veszélyével járnak, • árokban, alagútban föld alatti munkavégzést jelentenek, • a légvezetékeket szállító jármûvek kezelõi által végzett munkák, • a keszonban, túlnyomásban végzett munkák, • a robbanóanyagok használatával kapcsolatos munkák, • a nehéz, elõregyártott elemek összeszerelésével vagy szétbontásával kapcsolatos munkák. A biztonságvédelmi és egészségvédelmi koordinátor (a továbbiakban: koordinátor) feladatai a kiviteli terv készítésével összefüggésben: • koordinálja a kivitelezési tervdokumentáció készítésénél és az építõipari kivitelezési tevékenység elõkészítésénél meghatározott munkavédelmi feladatok megvalósítását, • szakmailag ellenõrzi a biztonsági és egészségvédelmi tervet, • összeállítja azt a dokumentációt, amelyben az építmény és az építési technológia jellemzõi alapján az egészség és biztonság célszerû követelményeit rögzítik az esetleges késõbbi munkák biztonsága érdekében, • összehangolja a megelõzés és a biztonság általános alapelveinek megvalósítását, különösen – a kivitelezési tervek elkészítése során az egyszerre vagy a csak egymás után végezhetõ munkafázisok, illetve munkaszakaszok meghatározását, – a különbözõ munkafázisok, illetve munkaszakaszok elõrelátható kivitelezési idõtartamának meghatározását. A koordinátor feladatai az építõipari kivitelezési tevékenységgel összefüggésben: • a meghatározott követelmények megvalósulásának összehangolása annak érdekében, hogy a munkáltató és – amennyiben a munkavállalók érdekében ez szükséges – a munkát személyesen végzõ önálló vállalkozók az építési munkahelyen biztosítandó minimális munkavédelmi követelményeket, valamint a biztonsági és egészségvédelmi tervben meghatározottakat megvalósítsák, • indokolt esetben kiegészítés készítése a biztonsági és egészségvédelmi tervhez, valamint az általa összeállított dokumentációhoz annak érdekében, hogy azok folyamatosan tartalmazzák a munkák elõrehaladásából, illetve a körül134

mények változásából adódóan az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeit, • közremûködés az építési munkahelyen egyidejûleg tevékenykedõ, illetve egymást követõen felvonuló munkáltatók között a tevékenységek összehangolásában, hogy az olyan munkahelyen, ahol különbözõ munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejûleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy hangolják össze, hogy az az ott dolgozó munkavállalókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra veszélyt ne jelentsen. (E követelmény megvalósításáért a felek által szerzõdésben megjelölt munkáltató, ilyen kikötés hiányában a fõvállalkozó, vagy ha ilyen nincs, akkor az a felelõs, akinek a területén a munkavégzés folyik), • a munkafolyamatok ellenõrzésének összehangolása, • a szükséges intézkedések megtétele annak érdekében, hogy az építési munkahelyre kizárólag csak az arra jogosultak léphessenek be. A koordinátori feladatokat munkabiztonsági szaktevékenységnek minõsíti a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 14. §-a. Biztonsági és egészségvédelmi terv A biztonsági és egészségvédelmi terv a kivitelezési tervdokumentáció része. Ennek a dokumentációnak minden munkára ki kell terjedni és tartalmazni kell az adott munkafolyamatnál fellépõ veszélyek elhárításának módját a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú mellékletében meghatározott általános és különleges egészségvédelmi és biztonsági követelmények megvalósításának módját. A biztonsági és egészségvédelmi tervet folyamatosan aktualizálnia kell a koordinátornak. A biztonsági és egészségvédelmi tervet az építés-kivitelezési munkaterületen kell tartani és a munkavédelmi hatósági ellenõrzést végzõ felügyelõnek be kell mutatni. Abban az esetben, ha az építés-kivitelezési munkaterületen csak egy munkáltató végzi a tevékenységét, a munka-helyre készített kockázatértékelés azonos tartalmú lehet a biztonsági és egészségvédelmi terv tartalmával. Az építési munkahelyeken biztosítandó minimális követelmények Az építési munkahelyeken: • rendet és tisztaságot kell tartani, • a munkavégzés helyének meghatározásakor figyelembe kell venni annak elérhetõségét, meg kell határozni a közlekedési utakat vagy a közlekedési zónákat, • meg kell határozni a munkahelyek kémiai biztonságával összefüggõ szabályokat, ideértve a veszélyes anyagok és készítmények, a foglalkozási eredetû rákkeltõk egészségkárosító hatásának megelõzésére vonatkozó elõírásokat is, • gondoskodni kell a karbantartásról, az üzemeltetést megelõzõ ellenõrzésrõl, az eszközök és berendezések rendszeres ellenõrzésérõl, a meghibásodások elhárításáról, 135

• az anyagok tárolási területeit el kell határolni, el kell választani, biztosítani kell szabályos tárolásukat, különös tekintettel a veszélyes anyagokra és készítményekre, • meg kell határozni a veszélyes anyagok, készítmények és veszélyes hulladékok kezelési és eltávolítási szabályait, • meg kell állapítani az ipari és kommunális hulladékok, valamint az építési törmelék tárolásának, elszállításának a szabályait, • rendszeresen át kell tekinteni a munkafolyamatok, illetve munkaszakaszok tervezett elvégzési idejét és módját, az organizációs tervet szükség szerint módosítani kell a munkák elõrehaladásához, illetve a körülmények változásához igazodva, • biztosítani kell az együttmûködést a munkáltatók és az önálló vállalkozók között az építési munkahely és a környezetében lévõ ipari tevékenységek kölcsönhatásainak figyelembevételével. A munkahelyek kialakításakor figyelemmel kell lenni a megváltozott munkaképességû munkavállalók adottságaira. E követelmény különösen a megváltozott munkaképességû (fogyatékos) munkavállalók által igénybe vett ajtókra, átjárókra, lépcsõházakra, zuhanyozókra, mosdókra, illemhelyekre és munkahelyekre vonatkozik, továbbá ahol e munkavállalók közvetlenül tevékenykednek. Az építési munkahelyen a biztonság megvalósítása és az egészség védelme érdekében a munkáltató köteles az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során a minimális követelményeket összhangba hozni és megvalósítani, továbbá a biztonságvédelmi és egészségvédelmi koordinátor javaslatait figyelembe venni. A természetes személy munkáltató – ha maga is végez építési szakmunkát vagy építésszerelési munkát – köteles megtartani a munkavédelemre vonatkozó szabályokat és figyelembe venni a biztonságvédelmi és egészségvédelmi koordinátor javaslatait. 3.1.4. Közlekedési utak A munkahelyekhez vezetõ utakat, a jármûforgalom számára megnyitott közlekedési utakat úgy kell kialakítani, hogy azok megfelelõ teherbírásúak, a rajtuk lebonyolódó közlekedési és szállítási feladatok szempontjából elegendõ szélességûek, lyukaktól, gödröktõl mentesek legyenek, és feleljenek meg a külön jogszabályokban meghatározott egyéb követelményeknek. A munkahelyeknek és a közlekedési utaknak a szeméttõl, törmeléktõl és építési anyagmaradéktól mentesíteni, a lehulló tárgyaktól védeni kell. Anyagot a munkahelyen csak olyan mennyiségben szabad tárolni, hogy az a munkát és a biztonságos közlekedést ne zavarja, a segédszerkezet állóképességét ne veszélyeztesse. A közlekedõutakat – beleértve a lépcsõket, rögzített létrákat és a rakodókat – úgy kell méretezni, elhelyezni, illetve kialakítani, hogy azok a rendeltetésüknek megfelelõen könnyen, biztonságosan használhatók legyenek, és a 136

környezetükben foglalkoztatottak veszélyeztetése nélkül megfelelõ hozzájutást biztosítsanak. A gyalogos-, illetve az áruforgalom céljára használt utakat – beleértve azokat is, amelyek fel- és lerakodásra szolgálnak – az igénybe vevõk számának és a tevékenység típusának megfelelõen kell méretezni. Ha a közlekedõ utakon szállítóeszközt használnak, a gyalogosközlekedõk részére megfelelõ biztonsági távolságot kell kialakítani, vagy védõszerkezetet kell felszerelni. Megfelelõ távolságot kell hagyni a jármûforgalomra szolgáló utak, az ajtók, a kapuk és a gyalogosközlekedõk részére szolgáló átjárók, folyosók és lépcsõházak között. A beépített erõgéppel rendelkezõ jármûvek és szállítóeszközök közlekedési útjait úgy kell kialakítani, hogy azok az ajtóktól, kapuktól, átjáróktól, lépcsõkilépõktõl legalább 1,00 m-re vezessenek el. Az utakat egyértelmûen ki kell jelölni, állapotukat rendszeresen ellenõrizni, illetve megfelelõen karban kell tartani õket. Ha az építési munkahely egyes területeire korlátozott a belépés, azokat el kell keríteni a belépési engedéllyel nem rendelkezõk belépésének megakadályozására. Megfelelõ intézkedéseket kell tenni a veszélyes területekre való belépésre feljogosított munkavállalók védelmére. A veszélyes területeket jól láthatóan kell megjelölni. A munkahelyek, helyiségek és közlekedési utak, amennyire az lehetséges, természetes megvilágításúak legyenek. Éjszaka megfelelõ és elégséges mesterséges megvilágítást kell biztosítani, valamint akkor is, ha a nappali természetes fény nem elegendõ. Ahol szükséges, ütéssel szemben védett, hordozható fényforrásokról kell gondoskodni. Az alkalmazott mesterséges fény színhõmérséklete nem befolyásolhatja, illetve nem változtathatja meg a biztonsági és egészségvédelmi jelzések észlelhetõségét. A helyiségek, munkahelyek és közlekedési utak világítási szerelvényeit úgy kell elhelyezni, felszerelni, hogy szerelvényeik balesetet ne okozhassanak. Az olyan helyiségeket, munkahelyeket és közlekedési utakat, ahol a munkavállalók a mesterséges világítás kimaradása esetén veszélynek vannak kitéve, megfelelõ erõsségû szükségmegvilágítással kell ellátni. E világítás olyan legyen, hogy a munkavállalók a kijelölt menekülési utak használatával a munkahelyet biztonságosan el tudják hagyni. 3.1.5. Leesés elleni védelem A magasból leesést alkalmas berendezéssel, így különösen megfelelõ védelemmel kialakított állványszerkezet alkalmazásával kell megakadályozni. Az állványoknak szilárdnak, elegendõen magasnak kell lenniük, és legalább egy lábdeszkával, egy középdeszkával és egy korláttal vagy azzal egyenértékû megoldással kell rendelkezniük. Magasban munkát csak megfelelõ és alkalmas berendezéssel, illetve kollektív mûszaki védelem biztosításával (pl. emelõplató, védõháló, védõrács, mobil szerelõál137

lvány) szabad végezni. Amennyiben a munka természete miatt ilyen berendezések alkalmazása nem lehetséges, megfelelõ hozzáférési megoldásról kell gondoskodni, és a munkát végzõ részére a magasból való lezuhanás megelõzésére kialakított egyéni védõeszközt kell biztosítani. A munkavállalók lezuhanása és a felhasznált anyagok leesése ellen elsõdlegesen biztonságot nyújtó berendezésekkel kell a védelmet kialakítani. Amennyiben erre nincs mód, egyéni védõeszközt kell alkalmazni. A leesés elleni védelem méretezett és megfelelõen rögzített lefedéssel, vagy 1 m magas, háromsoros, 0,3 m-nél nem nagyobb osztásközû, lábdeszkával, középdeszkával, valamint korláttal, illetve ezekkel egyenértékû védelmet nyújtó megoldással biztosítható. Védõháló, illetve védõrács alkalmazása esetén annak lyukmérete a 10 ú 10 cm-t nem haladhatja meg. A munkavállalókat és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat a leesõ tárgyakkal szemben kollektív mûszaki védelemmel kell megvédeni ott, ahol ez mûszakilag megoldható. Az anyagokat és a berendezéseket úgy kell elhelyezni, hogy összedõlésük vagy felborulásuk elkerülhetõ legyen. Ahol szükséges, az építési helyen fedett átjárókat kell kialakítani, vagy lehetetlenné kell tenni a veszélyes helyekhez való hozzáférést. 3.1.6. Állványok és létrák Az állványokat úgy kell tervezni, összeállítani és karbantartani, hogy ne dõljenek össze, vagy ne mozduljanak el. A munkaállványokat, a pallókat és az állványlétrákat úgy kell összeállítani, hogy megakadályozzák a munkavállalók és a munkavégzés hatókörében tartózkodók lezuhanását, illetve, hogy a leesõ tárgyakkal szemben védelmet nyújtsanak. Az állványok készítéséhez állványtervet kell készíteni. Az általános állványtervben elõírt merevítési, leeresztési, építési és bontási munkához a részletes állványtervben rajzokat is kell közölni. Meg kell adni az állvány építési és bontási technológiáját, beleértve az esetleg felhasználandó munkagépek ismertetését, valamint a túlemelések, a várható összenyomódások és sülylyedések mértékét. A dokumentációnak tartalmaznia kell a tûzbiztonsági berendezések elhelyezését, a felerõsítési részleteiket, hegesztés, illetve elektromos világítás szükségessége esetén az ezekkel kapcsolatos tûzbiztonsági elõírásokat. Közölni kell a munkavédelmi berendezések (korlátok, lábdeszkák, védõtetõk, védõhálók stb.) részleteit és felerõsítésük módját, valamint tételes felsorolásban a betartandó biztonságtechnikai elõírásokat. Az állványt az arra felhatalmazott személynek át kell vizsgálnia: • használatba helyezés elõtt, • rendszeresen, meghatározott idõközökben, • módosítás vagy használaton kívül helyezés, kedvezõtlen, viharos idõjárást követõen, földrengés okozta rázkódás esetén, vagy minden olyan esetben, amely a szilárdságát vagy a stabilitását befolyásolhatta. 138

Az építési állványok tervezését, kivitelezését, felülvizsgálatát, munkavédelmi üzembe helyezését e rendelet elõírásai, valamint a vonatkozó jogszabályokban elõírtak szerint kell elvégezni, figyelemmel a kapcsolódó, mértékadó nemzeti szabványokban foglaltakra is. Az elkészült állványokat használatbavétel elõtt, valamint hosszú megszakítás vagy viharos idõjárás után minden alkalommal át kell vizsgálni. A vizsgálat pontos idejét és eredményeit írásban rögzíteni kell. Az állványt használatba venni csak a vizsgálat kedvezõ eredménye után, megfelelõ engedély alapján szabad. Az idõszakos vizsgálat során az esetleg károsodott állvány állagának védelmét pótmerevítésekkel, kikötésekkel, illetve a csavarok utánhúzásával kell biztosítani. Csak ezek végrehajtása után lehet az állványt újra használatba venni. A magasban végzett munkákhoz a létrák használatát úgy kell korlátozni, hogy a kialakítási sajátosságok figyelembevételével, minimális használati idõ mellett minimális kockázat álljon fenn. Csak szilárd és megfelelõen karbantartott, tiszta állapotú létra használható. A létrákat céljuknak megfelelõen, rendeltetésszerûen kell alkalmazni. A létrákat úgy kell felállítani, hogy használatuk alatt azok biztonságosan álló helyzetben maradjanak. A mozgatható létrák lábait stabil, erõs, méretüknek megfelelõ szilárd alapra kell helyezni úgy, hogy fokai horizontális állásban maradjanak. A mozgatható létrák lábainak szétcsúszás elleni biztosítását a használat teljes idõtartama alatt a lábak alsó részeinek rögzítésével vagy szétcsúszást megakadályozó berendezéssel, illetve más azonos értékû megoldással kell biztosítani. A több részbõl, illetve egymásba tolható elemekbõl álló létrát vagy a tolólétrát csak oly módon szabad használni, hogy a létraelemek egymáshoz képest elmozdulásmentesen álljanak. A kerekes létrákat használatuk elõtt elmozdulás ellen biztosítani kell. A létrát úgy kell használni, hogy a munkavállaló azon mindig biztonságosan tudjon állni és megfelelõen kapaszkodni. Ha a létrára valamilyen terhet kézben kell felvinni, ez nem befolyásolhatja hátrányosan a kapaszkodás lehetõségét. Az állványpadozatot úgy kell kialakítani, hogy a tárolt és mozgatott anyagtömegen kívül – külön elõírás hiányában – legalább 2000 N/m2 hasznos terhelésnél a biztonságos munkavégzést lehetõvé tegye. Az állványpadozaton szállítható, illetve tárolható anyag legnagyobb mennyiségét, a tárolás módját és a tárolási terület határát az állványzaton jól szemrevételezhetõ módon (pl. táblán) fel kell tüntetni. Állványpallókat csak alátámasztás felett, legalább 0,5 m-es átfedéssel szabad toldani. Konzolosan túlnyúló pallót állványpadozatnál, feljáróknál, közlekedési utaknál alkalmazni nem szabad! Az állványpallóknak az alátámasztásra fel kell feküdniük. Az állványpadozat alátámasztására ereszcsatornát, erkélypárkányt, villámhárítót, illetve kellõ szilárdsággal, teherbíró képességgel nem bíró épületszerkezeti elemet igénybe venni nem szabad! Az állványpadozat anyaga teljesen egészséges, kifogástalan minõségû, legalább II. minõségi osztályú, a végein vasalattal ellátott fûrészelt fenyõáru legyen. Az áll139

ványpadozat széle és az építmény síkja között legfeljebb 30 mm lehet. Amennyiben a munka jellege vagy az építmény homlokzati alakja ezt nem teszi lehetõvé, akkor a belsõ oldalt is el kell látni védõkorláttal, vagy egyéni védõeszközzel kell biztosítani a védelmet. Az állványpadozatokat úgy kell egymás fölött megépíteni, hogy alattuk 190 cm szabad magasság legyen a közlekedésre. Korlát, közép- és lábdeszka munkavédelmi követelményei A korlátdeszkát, középdeszkát és a lábdeszkát állványelembõl kell készíteni, a felerõsítésre szolgáló támaszoszlopok távolsága egymástól 3,0 m-nél nagyobb nem lehet. A 2,0 m-nél magasabb munkaszinteken, hídszerûen kiképzett átjárókat, feljárókat, lépcsõket védõkorláttal kell ellátni. A feljárók korlátait 1,0 m feljárómagasságtól, a lépcsõket pedig az indulófoktól kezdve kell felszerelni. Csomópontok, keresztmerevítõk követelményei Hibás, toldott elemeket beépíteni nem lehet. Külön elõírás hiányában az állványok csomópontjait, függõleges oszlopait, dúcait rögzítés céljából mindkét irányban átlósan ki kell merevíteni, többszintû elrendezés esetén a dúcokat egymás fölé kell állítani. Andráskötésnek legalább 48 mm vastag állványpalló vagy azzal szerkezetileg egyenértékû, fémanyagú keresztmerevítõ alkalmazható. A keresztmerevítõket csavaros kapcsolással kell az oszlopokra, elemekre felerõsíteni. A csavarok legalább olyan távolságra legyenek a keresztmerevítõk szélétõl, ami egyenlõ a fa átmérõjének két és félszeresével. Az oszlopok állékonyságát állítás közben ideiglenesen biztosítani kell (például dúcolással vagy kihorgonyzással). * Az állványépítési munkát végzõket a szükséges speciális ismeretekrõl, a munkavégzésbõl eredõ kockázatokról és a megelõzésükrõl ki kell oktatni. Az oktatásnak ki kell terjednie: • az érintett állványépítési, bontási, illetve átépítési terv megértésére és ismeretére, • az érintett állványépítési, bontási, illetve átépítési munkák biztonságos elvégzésére, • a szükséges megelõzõ intézkedésekre a munkavállalók lezuhanásának, a tárgyak leesésének megelõzése és kiküszöbölése érdekében, • azokra az ismeretekre, amelyeket kedvezõtlen, viharos idõjárási körülmények között be kell tartani és azon kockázatokra, amelyek az állványzatot veszélyeztethetik, • a megengedett terhelhetõségre, • minden további, az építéshez, a bontáshoz, illetve az átalakításhoz kapcsolódó veszélyre. A munka irányítását végzõnek és az érintett munkavállalóknak az állványépítési, bontási tervet és a szükséges utasításokat ismerniük kell. 140

3.2. A fontosabb technológiákhoz tartozó elõírások 3.2.1. Földmunkák Földmunkák végzésekor: • munkagödör esetén 0,25–1,25 m mélység között jelzõkorlátot, 1,25 m-t meghaladó mélységnél védõkorlátot, • vonalas létesítmény esetén, lakott területen belül 0,25–1,25 m mélység között jelzõkorlátot, 1,25 m-t meghaladó mélységnél védõkorlátot, • lakott területen kívül 0,25 m mélység alatt jelzõkorlátot kell létesíteni. A földmunkák biztonságtechnikai és egészségvédelmi követelményeit a geológiai, hidrológiai és talajmechanikai vizsgálati adatok és erõtani számítások alapján kell megtervezni. Nem kell talajmechanikai vizsgálatot végezni abban az esetben, ha a legkedvezõtlenebb (laza, szemcsés) talaj figyelembevételével történõ dúcolást, illetve rézsûhajlásokat alkalmazzák. A munkagödör (munkaárok) szélét a szakadólapon belül csak abban az esetben szabad megterhelni, ha a dúcolás a terhelésbõl származó többletteher felvételére van méretezve. Kézi földmunka esetében a munkaárok szélén 0,50 m széles padkát kell kialakítani. A talajt alávágással kiemelni nem szabad! Meg kell akadályozni a föld visszapergését a munkaárokba. A dúcolás olyan legyen, hogy a kidúcolt földtömeg vagy építmény állékonyságát és a munkahelyeken dolgozók testi épségét védje, valamint a munkaterületrõl a kitermelt anyag eltávolítható és a kidúcolt munkatérben a munka elvégezhetõ legyen. A dúcolást a talaj állékonysága és a munkaszint mélysége, továbbá a fellépõ igénybevételnek megfelelõen kell kialakítani. Amennyiben a munkagödör 5 m-nél mélyebb, vagy ha a munkagödör mellett – a szakadólapon belül – statikus és dinamikus terhelés is várható, akkor a dúcolás biztonságát számítással kell igazolni. A dúckeretek felett átvezetõ hidak szerkezetei a dúckerettel nem köthetõk öszsze. A dúcokon átjárni, azokat munkaállásként és anyagtárolásra használni nem szabad! A dúcolás mögött képzõdött üregeket vagy kagylósodást kitöltéssel meg kell szüntetni. A dúcolt munkagödör (munkaárok) mélyítését a talaj minõségétõl függõen, de tömör talajban legalább 1,0 m-enként, nem állékony talajban legalább 0,5 m-enként a dúcolással követni kell. A kidúcolt munkagödör (munkaárok) fenékszélessége 0,8 m-nél kisebb nem lehet. Ettõl eltérni abban az esetben szabad, ha a munkaárokban emberi munkavégzés nem történik, és a tervezõ az alkalmazott technológia és csõátmérõ figyelembevételével a tervekben írja elõ a biztonságos munkavégzés feltételeit. Kézi munkával a rézsûket az anyag minõségének és rétegzõdésének megfelelõen, lépcsõzetesen haladva kell kitermelni. Lépcsõzött kiképzés esetén azok padkamagassága legfeljebb 1,0 m lehet; padkák (lépcsõk) szélessége nem lehet kisebb azok magasságánál. Az 1,0 m-nél mélyebb munkagödörbe (munkaárokba) való biztonságos közlekedést 5,0 m mélységig mozdulás ellen rögzített tá141

masztó létrával lehet, ezt meghaladó méret esetén lépcsõvel kell megoldani. Rézsûs kiemelésnél feljárót kell készíteni. A meglévõ építmények mellé kerülõ falak alapozásánál – amennyiben az új létesítmény földmunkájának, illetve alapozásának legalsó szintje mélyebb, mint a meglevõ fal alapozási szintje – a meglévõ falat és a hozzá csatlakozó födémeket méretezett dúcolással alá kell támasztani az alapozás tervezett kiegészítéséig. Az alapozásnál alkalmazott szakaszos földkiemeléssel egyidejûleg a kiemelés ütemének megfelelõen, a fellépõ erõhatásokhoz méretezett dúcolást kell készíteni. Az anyagkitermelés megkezdése elõtt, intézkedéseket kell tenni azoknak a veszélyeknek a meghatározására és minimalizálására, amelyek a föld alatti kábelekbõl és más elosztórendszerekbõl erednek. A földmunkák területén lévõ vezetékek nyomvonalát, a berendezések helyét és a szükséges védelmi körzetet a kiviteli terveken fel kell tüntetni. A térszint alatti földmunkák megkezdése elõtt az építési területen az ismeretlen vagy rejtett nyomvonalú vezetékeket fel kell kutatni, és a munkák során fellelt vezetékeket, tárgyakat azonosítani kell. Ez mûszeres vizsgálattal vagy kutatóárok, illetve kutatóakna alkalmazásával végezhetõ. A kutatóakna legalább 1,80 x 0,80 m-es legyen. A kutatóárkot vagy aknát kézi erõvel, lépcsõsen haladva kell kiemelni. Ha az építési területen nem azonosítható anyagot (veszélyes hulladékot, lõszert stb.), vezetéket tárnak fel, a munkát csak akkor lehet folytatni, ha annak veszélytelenségérõl – szükség esetén szakértõ bevonásával – meggyõzõdtek. Gondoskodni kell az anyagkitermeléshez vezetõ, illetve az abból kivezetõ, biztonságos utakról. A munkagödörnél (munkaároknál) legalább 200 m-enként, illetve az épületek és egyéb ingatlanok bejáratai elõtt építési átjárókat kell létesíteni. Az átjárók szélességi mérete egyirányú gyalogosközlekedés esetén legalább 0,60 m, kétirányú gyalogosközlekedés esetén legalább 1,00 m. Ha az átjáró szintje alatt 1 m-nél nagyobb mélység van, akkor az átjárót korláttal kell kialakítani. A jármûközlekedés céljára ideiglenesen épített hidakon és átjárókon a terhelhetõséget fel kell tüntetni. A földhalmokat és egyéb anyagokat az anyagkitermelõ helyektõl távol kell elhelyezni, és a mozgó jármûvek útját messzebb kell kijelölni. Szükség esetén megfelelõ korlátokat kell felállítani. 3.2.2. Kõmûvesmunkák Meglévõ alapfal aláfalazása során a meglévõ fallal érintkezõ felsõ falazóelemeket szorosan befeszítve kell elhelyezni. A falazóállás padozatának szintjérõl mérve legfeljebb 1,4 m magasságig (falazómagasság) végezhetõ falazómunka. A párkányokat a végleges lehorgonyzás vagy a leterhelés elkészültéig kidõlés ellen biztosítani kell. Meglévõ falak kiváltása esetén a kiváltó szerkezet elkészültéig a kiváltott falrész feletti szerkezetbõl átadódó terheket ideiglenes szerkezettel (pl. dúcolással) kell az építmény teherbíró részeire vagy a talajra átad142

ni. A legfelsõ födém feletti kémények, szellõzõk, pillérek, oromfalak és tûzfalak építésénél az állványzatot a szerkezettõl függetlenül, önmagában állékonyan kell megépíteni. A 15°-ot meghaladó hajlásszögû tetõnél falazáshoz, valamint kéményfedkõ és kéménytoldalék elhelyezéséhez állványt kell készíteni. A nyílászáró szerkezet tokját elhelyezés közben a végleges rögzítésig ki kell támasztani. Homlokzati kõburkolat, kõkeret, illetve fedkõ elhelyezéséhez a felhasználni kívánt építési elemek elhelyezésére méretezett állványt kell biztosítani. Konzolos szerkezet (lebegõ lépcsõk, erkély, függõfolyosó-lemezek, párkányelemek) szabad végét mindaddig alá kell támasztani, amíg annak leterhelése nincs biztosítva. A konzol alátámasztását csak akkor szabad eltávolítani, ha a konzol erõtanilag megfelelõen le van terhelve (pl. ha a leterhelõ fal a konzol felett legalább egy emelet magasságban elkészült). A gerendák közötti boltozatok készítésénél a gerendák elfordulását meg kell akadályozni. A boltozatot csak a szerkezet megszilárdulása és a teherelosztó részleg felhordása után szabad megterhelni! Elõregyártott födémgerendák elhelyezéséhez e célra kialakított fogadóállást kell biztosítani. A födémgerendák közötti födémelemek, béléstestek elhelyezéséhez legalább 1,0 m széles pallóterítésrõl kell gondoskodni. A födémen – a munkavégzés teljes területén – botlásmentes, szilárd felületet kell létesíteni. A béléstestes födémmel a teherelosztó réteg elkészültéig a béléstesteket nem szabad megterhelni! Préslég üzemeltetésû szerszámmal végzett vésés esetében a várható dinamikus igénybevételnek is megfelelõen kialakított munkaterületet kell biztosítani. E munkát támasztó- vagy kétágú létráról végezni nem szabad! Lakott területen végzett munkánál a lakók részére közlekedési útvonalakat kell kijelölni, és biztosítani kell a veszélymentes közlekedést, illetve tartózkodást. A lakott területen végzett munkánál, a lépcsõházban, a függõfolyosón és egyéb, le nem zárható közlekedési útvonalon az építési munka sajátosságától függõen meghatározott szélességû, tisztán tartott területet kell hagyni a közlekedés céljára. E sávnak min. 60 cm-nek kell lennie. Ha az építés és/vagy felújítás alatt lévõ épület közelébõl a forgalom nem terelhetõ el, az épület köré védõtetõt kell készíteni. A védõtetõ szélessége a fal síkjától számítva legalább 2,5 m, de szükség szerint az épület magasságának 1/6-a. Az utólag beépített vízszintes falszigetelésnél az egyszerre kibontott szakasz élhossza legfeljebb 1,0 m lehet. A pilléreket minden esetben ki kell váltani. Tégla- vagy vasbeton pillér javítása, illetve megerõsítése esetén a tehermentesítést méretezett dúcolással kell biztosítani a munkavégzés megkezdése elõtt. A hibás, laza részeket le kell vésni, és csak ezt követõen szabad a javítási munkát megkezdeni! Alapszélesítésnél a meglévõ alaptest egyik oldalán kell elõször elvégezni a földmunkát és az új alaptest elkészítését. Csak ezt követõen szabad a másik olda143

lon az alapgödör kiemelését megkezdeni! Az egyszerre munkába vett szakasz legfeljebb 3,0 m lehet. A sajtolt cölöpökkel történõ alap megerõsítése esetén a munkát az épülõ épület pincéjében dúcolt munkagödörbõl kell végezni. A munkagödörnek a fallal párhuzamos szélességi mérete 1,5 m-nél több nem lehet. A cölöpsajtolás sorrendjét úgy kell megállapítani, hogy két cölöpözési hely között legalább két érintetlen vagy már beépített cölöphely legyen. A próbaterhelésre kijelölt vízszintes teherhordó szerkezet alá biztonsági állványt kell építeni. A födémcsere megkezdése elõtt a padlóburkolatot és a feltöltést el kell távolítani. Az egymás fölötti födémszakaszokat csak egymás után szakaszokban szabad kibontani! A kiváltott szerkezet alátámasztó állványát úgy kell kialakítani, hogy az lehetõvé tegye az új nyílást kiváltó áthidalószerkezet egyszerû és biztonságos beépítését. A nyílást kiváltó gerendák vagy egyéb szerkezetek felfekvése alatti falszakasz állékonyságát és terhelhetõségét meg kell vizsgálni. A kiváltó gerenda vagy egyéb szerkezet felfekvésének függõlegesébe esõ falszakaszain lévõ üregeket, hornyokat vagy egyéb mélyedéseket meg kell szüntetni, azokat a teher viselésére alkalmassá kell tenni. A középfõfalban történõ acélgerendás kiváltás esetén a kétoldali födém terhét megfelelõen méretezett dúcszerkezettel át kell vinni az altalajra. Gerendás födémszerkezetek esetén a talp- és fejgerenda közé elhelyezett függõleges dúcok mindenütt a födémgerendák alá kerüljenek. Az egymás fölötti szinteken alkalmazott dúcok egymás alatt legyenek. A dúcokat keményfa ékekkel kell felszorítani a fejgerendához. A lépcsõfokok cseréje esetén a kibontásra kerülõ lépcsõfok feletti szakaszt megcsúszás ellen biztosítani kell. Meghibásodott kéménypillér vagy kéményfal felújításakor a meglazult elemeket leesés ellen biztosítani kell. Olyan épületnél, ahol a párkány fedélszélekkel van leterhelve, a fedélszék megbontása esetén a párkány állékonyságáról gondoskodni kell. Ha a tûzfal vagy az oromfal a tetõszerkezethez tûzfalkapcsokkal van rögzítve, a tetõszerkezet megbontása esetén a végleges merevítésig gondoskodni kell a fal ideiglenes megtámasztásáról. Tárgyakat és anyagot az építményrõl ledobni csak biztonságosan kialakított ledobóhelyrõl és csak akkor szabad, ha a veszélyeztetett területet figyelõ személy biztosítja, továbbá a megközelítést elkerítéssel vagy elzárással lehetetlenné tették. A munkát csak akkor szabad megkezdeni, ha az anyagledobást végzõ munkavállaló maga is meggyõzõdött arról, hogy a figyelõ személy jól látható, és a ledobás megkezdésére jelzéssel engedélyt adott. A figyelõ személyt e munka végzése alatt más feladattal megbízni nem szabad! Figyelési helyet olyan helyen kell kijelölni, ahol az érintett személy nincs veszélynek kitéve. Az anyagcsúszdákat úgy kell kialakítani és használni, hogy az a munkavállalókat ne veszélyeztesse. Az anyagokat csak megfelelõ szerszám alkalmazásával szabad a csúszdáról eltávolítani, illetve az összetorlódott anyagot szétválasztani. A környezetet terhelõ mértékû por keletkezését meg kell akadályozni. 144

3.2.3. Elõregyártott elemek, zsaluzatok szerelése A fém- és betonszerkezeteket és azok részeit, a zsaluzatokat, az elõregyártott szerkezeteket vagy idõleges támaszokat, valamint a támfalakat felállítani és szétszedni csak az arra feljogosított személy felügyelete mellett szabad. Megfelelõ óvintézkedéseket kell tenni a munkavállalók védelmére a szerkezet esetleges törékenységébõl vagy stabilitásából eredõ veszélyekkel szemben. A zsaluzatokat, az idõleges támaszokat és az alátámasztásokat úgy kell megtervezni, méretezni, valamint felszerelni és karbantartani, hogy biztonságosan ellenálljanak minden olyan erõnek és igénybevételnek, aminek ki lehetnek téve. A zsaluzatokat és az alátámasztó állványzatot úgy kell megtervezni, hogy a fellépõ terheléseket és igénybevételeket a kivitelezés teljes idõtartama alatt biztosan viselni tudja, illetve a talajnak és az alatta elhelyezkedõ épületrésznek megfelelõen átadja. Valamennyi zsaluzatot úgy kell kialakítani, hogy állékonyságuk megfelelõ legyen. A zsaluzatokat és az alátámasztó állványokat úgy kell kialakítani és megtervezni, hogy építésük, illetve a szükséges betonozási munkák közben a munkát végzõk részére elegendõ méretû munkahely álljon rendelkezésre, a munkavégzés ne igényeljen különleges testhelyzetet, és az esetlegesen használt emelõ- vagy süllyesztõberendezések könnyen kezelhetõk legyenek. Ha a talaj nem alkalmas a várható teher viselésére, akkor teherelosztásról kell gondoskodni gerendából vagy egyéb olyan anyagból, amely alkalmas a teher viselésére, átadására. Az alátámasztó dúcokat lehetõleg fémbõl kell készíteni. Amennyiben ezek állíthatók, úgy a teherbíró képességüket fel kell rajtuk tüntetni ,és megfelelõségüket, alkalmasságukat rendszeresen vizsgálni kell. Táblás, nagy felületû zsaluelemeket csak a gyártó által készített kezelési utasításban rögzítettek szerint szabad használni! Az elemeket úgy kell kialakítani, hogy azok egymással, illetve az egyéb szerkezeti elemekkel megfelelõen rögzíthetõk legyenek. Az emelés, mozgatás közbeni stabilitásukat biztosítani kell. A zsalutáblák, zsaluelemek emelése közben közvetlenül az emelt elem környezetében senki sem tartózkodhat! Szükség esetén a táblákat kötéllel kell irányítani. A nagyméretû zsaluelemeket, táblákat csak olyan helyen szabad tárolni, ahol a talaj teherbíró képessége megfelelõ. A táblákat álló helyzetben, egymással összerögzítve kell elhelyezni. Valamennyi táblát meg kell támasztani súlypontja felett. Csak akkor emelhetõ le és távolítható el a rögzítõelem, ha a táblát eldõlés ellen biztosították. Kizsaluzásnál az elemek támaszait csak akkor lehet elvenni, ha a zsaluelem megfelelõ kötözõeszközzel az emelõberendezésre rögzített állapotban van. A zsalutáblákra és a zsaluelemekre felmenni csak akkor szabad, ha azok eldõlés ellen megfelelõen biztosítottak! Az ezekre való feljutás csak biztonságos létra használatával történhet. A zsaluelemek összeépítéséhez, szétbontásához legalább 50 cm széles munkaállványt, munkaterületet kell biztosítani. Speciális zsaluzási technológiák (pl. alagútzsaluzat, csúszó zsaluzat) esetében a munkát csak írásban rögzített szerelési utasítás birtokában lehet végezni, miután a munkáltató vagy gyártó a munkavállalókat ennek használatáról kioktatta. Külön145

leges (egyedi), nem szokványos zsaluzási tevékenységet csak megfelelõ statikai számítások eredményének ismeretében lehet végezni. Az építményeket, illetve ezek elemeit csak akkor szabad kizsaluzni, illetve a támasztóállványokat eltávolítani, ha a beton, illetve az építmény már megfelelõ szilárdságú és errõl a munka irányítását végzõ meggyõzõdött, a kizsaluzásra engedélyt adott. A beton vagy az építmény megfelelõ szilárdságának elérése érdekében az építményt fagytól, illetve az idõ elõtti kiszáradástól védeni kell. A kötési idõ alatt rázkódás vagy egyéb terhelés nem érheti az építményt. Ha a kizsaluzandó szerkezet fesztávolsága 7 m vagy annál nagyobb, a munka irányítójának a kizsaluzásnál állandóan jelen kell lennie. Ha a kizsaluzást a beton teljes megszilárdulása elõtt kell elvégezni, akkor ennek szükségességét, továbbá a megfelelõ szilárdság meglétét a munka irányítója az építési naplóban köteles feljegyezni. Egyúttal rögzítenie kell az építmény további terhelhetõségi lehetõségeit is. A zsaluzatot úgy kell elkészíteni, hogy a kizsaluzás biztonságosan elvégezhetõ legyen. Alátámasztással készült vasbeton szerkezetek (födémszerkezetek, áthidalók) kizsaluzásánál a munkát két ütemben kell elvégezni: 1. segédszerkezet kilazítása, kismértékû leengedése, 2. állékonyság ellenõrzése után a zsaluzat elbontása. A kizsaluzást megfelelõ szerszámmal szabad eégezni. A zsalutáblákat daru vagy más emelõberendezés igénybevételével csak akkor szabad megmozdítani, ha azokat elõzetesen megfelelõen fellazították. A zsalutáblát emelõberendezéssel vagy egyéb gépi szerkezettel elszakítani nem szabad! A kizsaluzásnál az állványok stabilitását és biztonságát a zsalutáblák nem veszélyeztethetik, a rázkódásokat kerülni kell. A kizsaluzást a megépítés fordított sorrendjének megfelelõen kell végrehajtani. A zsalutáblákat vagy mezõket tilos egyszerre leengedni! A kibontást elemenként kell végezni. A lebontott zsalutáblákat, zsaluelemeket közvetlen a kizsaluzás alatt, illetve utána a munkahelyrõl el kell távolítani, és tisztításuk, kezelésük után gondoskodni kell szakszerû és biztonságos tárolásukról. A zsaluanyagokból, táblákból kiálló szögeket, éles, hegyes tárgyakat el kell távolítani, vagy be kell burkolni. A kizsaluzás megkezdése elõtt a szerkezeteket meg kell vizsgálni, hogy azokon nincs-e túlterhelés vagy egyéb olyan hiányosság, amely a kizsaluzás befejezése után vagy közben veszélyeztetné az ott munkát végzõket. Próbaterhelésnél a munkateret körbe kell keríteni és az oda való bejutást figyelõõrök felállításával – a szükséges elkerítés, illetve elkorlátozás mellett – biztosítani kell. Próbaterhelt szerkezet alatt munkát végezni, ott tartózkodni tilos! A kizsaluzási munkáknál a munkát végzõkön kívül más személy nem tartózkodhat. Az elõregyártott elemes építési munka során mind az építmény, mind az elemek stabilitását a szerelés valamennyi fázisában biztosítani kell. Az elemeket úgy kell kialakítani, hogy biztonságos szállításuk és szerelésük megvalósítható legyen. Az elemek mozgatására kialakított kötözõelemeket úgy kell megtervezni, méretezni és kialakítani, hogy lehetõvé tegyék a biztonságos emelést és a szerelési helyre 146

történõ behelyezést. Elemeket csak erre a célra alkalmas szállító-, emelõ- és kötözõeszközökkel szabad szállítani és mozgatni! Az elemeket csak abban az esetben szabad beemelni, ha a szél sebessége nem haladja meg a 36 km/h-t. Elemekbõl készülõ épületek szerelési munkáit csak külön ezzel a feladattal megbízott, szakképzett és a munka elvégzésére kiképzett szerelésvezetõ irányíthatja. A szerelési munkát csak a szerelési utasításban foglaltak szerint szabad végezni! Az elemeket úgy kell tárolni, szállítani, illetve beépíteni, hogy helyzetük akaratlan elmozdulás ellen rögzített legyen. 3.2.4. Tetõszerkezeten végzett munkák Ahol a veszély elhárítása miatt szükséges, vagy ahol a magasság vagy a lejtés meghaladja az e jogszabályban meghatározott értéket, ott együttes, megelõzõ intézkedéseket kell tenni a munkavállalók lezuhanásának, valamint a szerszámok vagy más tárgyak és anyagok leesésének megakadályozására. Ahol a munkavállalóknak tetõn vagy tetõ közelében, vagy bármilyen más törékeny anyagokból készített felületen kell dolgozniuk, ott megelõzõ intézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a munkavállalók ne léphessenek a törékeny anyagokból készült felületre vagy ne zuhanjanak le. Azokon a tetõszerkezeteken, amelyeknek dõlésszöge a 20°-ot meghaladja, de 45°-nál nem nagyobb és magassága a talajszinthez képest eléri a 2 m-t, munkát csak akkor szabad végezni, ha az e rendeletben meghatározottak szerinti védõberendezést és a munkát végzõk zuhanás elleni védelmét kialakították! A vizes, a csúszós vagy a töredezett tetõborítás esetén a 20° dõlésszög alatt is szükséges a munkavállalók lezuhanása és a tárgyak leesése elleni védelem biztosítása. A tetõfedõ-felfekvõ létrát minden esetben rögzíteni kell. Szalma- és nádtetõ készítésénél a tetõfedõ-felfekvõ létrát megfelelõ teherbírású és 40 cm hosszúságú kapaszkodóhoroggal kell kialakítani. Amennyiben a tetõszerkezet dõlésszöge meghaladja a 45°-ot, a munka elvégzéséhez rögzített munkaülést kell alkalmazni. A biztonsági kötélzetet olyan helyre kell rögzíteni, ahol az megfelelõen el tudja viselni az esetleges lezuhanásból adódó terhelést. A kikötési pontokat elõzetesen meg kell határozni, és szükség esetén méretezni kell. A tetõn végzett munka esetében, ha a munkavállaló különös veszélyeknek van kitéve, legalább két személy együttesen végezheti a munkát. Ilyen tevékenységnek kell tekinteni a 45°-os hajlásszögnél nagyobb, valamint a havas-jeges tetõn végzett munkát. A hullámpala-elhelyezési munkálatokat legalább 30 mm vastagságú és 50 cm széles, legalább II. osztályú deszkaanyagból készített, hosszanti és keresztirányban elhelyezett, csúszásmentesen kialakított és rögzített padozatról szabad végezni. Tetõfedés elõtt a tetõszerkezet lécezését felül kell vizsgálni, a csomós, veszélyesnek minõsülõ, elkorhadt, hibás léceket ki kell cserélni, és a munkát csak ezek után szabad megkezdeni! 147

A munkakezdés elõtt a tetõn áthaladó vagy a munkavégzés közelében lévõ csupasz villamos vezetéket feszültségmentesíteni kell! Üzemek fedési vagy javítási munkálatainál a munkavégzés ideje alatt a munkatérre kiáramló gázok és gõzök ellen a munkavállalókat védeni kell a gázok, gõzök elvezetésével, a kiáramlást okozó tevékenység megszüntetésével, illetve egyéni védõeszközök alkalmazásával. Ha a tetõn munkát végeznek, „Vigyázz, a tetõn dolgoznak!” feliratú táblával kell jelezni a munkavégzést a közlekedés szintjén. Szükség esetén elkerítéssel biztosítandó, hogy senki ne kerülhessen olyan közelségbe, hogy az esetleg lehulló cserép vagy szerszám sérülést okozzon. A munka befejeztével a tetõt, a csatornákat naponként meg kell tisztítani a törmelékektõl, hulladékoktól. Anyag és szerszám a munka befejezése után a tetõn nem maradhat. A tetõn munkát végezni csak csúszásmentes lábbeliben szabad! 3.2.5. Faszerkezetek építési , szerelési munkái Az acélszerkezetek és teherhordó faszerkezetek, továbbá az acélszerkezetek és a teherhordó faszerkezetek kapcsolatainak kialakítására szolgáló csavarok és kapcsolóelemek feleljenek meg a vonatkozó szabványok elõírásainak A fából készült tetõszerkezetek átalakításának megkezdése elõtt az egész tetõszerkezetet, illetve az abban lévõ elemeket teljes mértékben tehermentesíteni kell. Ha a tehermentesítés dúcolással nem oldható meg, akkor a kicserélendõ szerkezet mellé segédszerkezetet kell építeni. 3.2.6. Munkavégzés gépi eszközökkel Valamennyi anyagkitermelõ és anyagmozgató jármûvet és gépi berendezést: • megfelelõen kell megtervezni és kivitelezni, különös tekintettel az ergonómiai követelmények megvalósulására, • jó üzemállapotban kell tartani, • megfelelõen kell használni. Az anyagkitermelõ és anyagkezelõ jármûvek vezetõinek és a gépi berendezések kezelõinek az érvényes jogszabályok szerinti képzettséggel kell rendelkezniük. Megelõzõ intézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az anyagkitermelõ és anyagmozgató jármûvek és gépi berendezések ne essenek a kitermelési helybe vagy a vízbe. Az anyagkitermelõ és anyagmozgató gépi berendezést el kell látni olyan védõszerkezettel, amely a vezetõt borulás esetén, valamint a leesõ tárgyakkal szemben védi. Általános követelmények: • az irányító kötelessége, hogy kialakítsa az építési munkahelyen a munkagépek, jármûvek közlekedési rendjét, és ezt a megfelelõ jelzések elhelyezésével az érintettek tudomására hozza, 148

• az építési munkahelyeken üzemeltetett valamennyi gépi meghajtású munkaeszközt annak kezelõje minden munkavégzés elõtt köteles megvizsgálni és meggyõzõdni arról, hogy a mûködtetõ és biztonsági berendezések megfelelõek, • amennyiben a gép kezelõje a gép bármilyen hibáját észlelte és azt elhárítani nem tudta, köteles a szükséges intézkedéseket a legrövidebb idõn belül megtenni, a munka irányítójának a mûszaki hibát jelenteni, a gépnaplóba ezt bejegyezni, és a mûszakváltás alkalmával a gépet átvevõ személlyel ezt közölni. A hiba elhárításáig a géppel munkát végezni tilos, • gépet, berendezést csak az e célra kialakított vezetõ- vagy kezelõállásból, illetve kezelõülésbõl szabad vezetni és mûködtetni, • a gépre fel-, illetve leszállni csak az e célra kialakított fellépõ vagy lépcsõ igénybevételével szabad, a kapaszkodó egyidejû használata mellett, • keréktárcsára, köpenyre, láncra vagy egyéb részre fellépni nem szabad, • jármûvet, munkagépet csak akkor szabad megindítani, ha az azon tartózkodók elfoglalták a részükre kijelölt helyet, • menetirányváltásnál a jármû vezetõje, illetve a munkagép kezelõje köteles meggyõzõdni arról, hogy emiatt senki nem kerül veszélyhelyzetbe, • veszély esetén a vezetõ, illetve a kezelõ köteles veszélyre figyelmeztetõ hangjelzést adni és azonnali intézkedéseket tenni a berendezés leállítására, • ködben, illetve nem kielégítõ látási körülmények mellett a munkagép világítóberendezését mûködtetni kell. Hátramenetben a jármû vezetõje, illetve a munkagép kezelõje köteles a haladási irányba tekintve meggyõzõdni arról, hogy nem okoz veszélyhelyzetet. Amenynyiben a kilátás a legkisebb mértékben is akadályozva van, irányító személyt kell kijelölni. Az irányító személy feladata a közlekedõ jármû vagy munkagép környezetébõl az ott tartózkodókat eltávolítani, illetve jelzéseivel a jármûmozgást irányítani. Az irányító személy úgy köteles elhelyezkedni, hogy jól látható legyen és a mozgó gép, illetve a környezetben álló létesítményektõl távol haladjon a jármû elõtt. Építési munkahelyeken a jármû vezetõje, illetve a munkagép kezelõje csak akkor hagyhatja el a vezetõállást, ha biztosította, hogy illetéktelen azt nem indíthatja el, és egyidejûleg megtette a szükséges intézkedéseket a jármû, illetve munkagép elgurulásának megakadályozására. Az építõipari gépeken jól látható helyen elhelyezett táblával meg kell tiltani a gép hatókörében való tartózkodást. Biztosítani kell, hogy a motoros kéziszerszámok és kisgépek kivételével belsõ égésû motor meghajtású építõipari gépet csak biztonsági indítókulccsal lehessen elindítani. A munkahidakon történõ közlekedés, illetve födémekre, boltozatokra történõ felállítás elõtt a munkavégzés irányítójának meg kell gyõzõdnie arról, hogy az adott szerkezet a munkagép tömegének biztonságos elviselésére alkalmas. Az építési munkahelyen üzemeltetett gépet úgy kell telepíteni, hogy az ne veszélyeztesse a munkahelyet, az emberi tartózkodásra szolgáló épületet, illetve a 149

közforgalmú utat. Ha ez nem valósítható meg, akkor egyéb, ezzel egyenértékû védelemrõl kell gondoskodni (pl. védõfal, dúcolás stb.). Nem telepíthetõ gép feszültség alatt lévõ erõsáramú, kis- vagy nagyfeszültségû lég-, illetve kábelvezeték veszélyes közelségében. A gép nem veszélyeztethet nyomástartó edényt, csõvezetéket, tûz- és robbanásveszélyes, illetve egyéb veszélyes anyagot tároló helyiséget. Belsõ égésû motorral vagy nyílt lánggal üzemelõ gépet a tûz- és robbanásveszélyes anyagot tároló helyiség veszélyes övezetén kívül kell elhelyezni. Ha a gép telepítési helye nagy mennyiségû csapadék vagy egyéb ok miatt víz alá kerülhet, úgy biztosítani kell a gép veszélymentes megközelíthetõségét, illetve kimenthetõségét. Gép nem telepíthetõ építmény 0,6 m-es biztonsági távolságán belül, kivéve, ha a gépet erre tervezték, vagy a veszélyes térbe a belépést elkerítéssel akadályozták meg. A helyhez kötött üzemmódú gépeket méretezett teherbírású és elmozdulás ellen biztosított alaptestre vagy teherbíró szerkezetre, illetve felületre rögzítetten kell elhelyezni. Figyelembe kell venni a gép üzemeltetési dokumentációjában foglaltakat. A helyváltoztató, szabad pályán közlekedõ gépek útvonalát megfelelõ mértékben teherbíró felületen kell kijelölni. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy megfelelõ közlekedési pálya kiépítésére van szükség. A pálya kialakításánál figyelembe kell venni a pálya mellett biztosítandó szabad területet is, amelyet a gép mérete, illetve szerkezeti elemeinek túlnyúlása vagy elmozdulása tesz szükségessé. A gépek pályáját a várható hatások biztonságos elviselésére méretezetten kell kialakítani a tervezési és egyéb elõírásokban foglaltak szerint. Az épületszerkezetekhez, illetve az állványzatokhoz csatlakozó vagy rögzített gép esetében a tartószerkezet megfelelõségét elõzetes vizsgálat alapján a munka irányítójának nyilatkozattal kell igazolni. A szabadban telepített gép esetén a vonatkozó elõírások szerint gondoskodni kell: • a gép villámvédelmérõl, • széllel szembeni állékonyságáról és akaratlan elmozdulás elleni védelmérõl. Az építõipari gépeket úgy kell elhelyezni, hogy azok egymás hatósugarába ne kerülhessenek, biztosítsák a megfelelõ védõtávolságokat, ne legyenek veszélyforrás okozói, illetve elegendõ hely álljon rendelkezésre a gépek közötti biztonságos közlekedési út kijelölésére. Amennyiben ez nem biztosítható, a munkáltató köteles írásban meghatározni az adott berendezések közötti kapcsolattartás és együttmûködés rendjét, az ennek irányításáért felelõs személyt. A kezelõhelyet úgy kell kialakítani, hogy onnan jól látható legyen az a terület, ahol a gép mûködik. Ha ez nem valósítható meg, akkor mûszaki jelzõrendszerrel vagy jelzést adó személy alkalmazásával kell biztosítani a gépkezelõ veszélytelen munkavégzését. A kezelõhely védje meg a gép kezelõjét az esetleg lehulló tárgyaktól, építési törmeléktõl, a kedvezõtlen idõjárási hatástól. A kezelõhelyet úgy kell kialakítani, hogy az a leesõ tárgyak biztonságos felfogására alkalmas legyen. 150

3.2.7. Szak- és szerelõipari munkák Tetõjavítási és szigetelõmunkák A tetõszerkezet, illetve tetõcserepek javítása elõtt a tetõszerkezet lécezését felül kell vizsgálni, a csomós, veszélyesnek minõsülõ elkorhadt, hibás léceket ki kell cserélni. A szükséges javításokat csak ezután szabad megkezdeni! A munka megkezdése elõtt a tetõn áthaladó vagy a munkavégzés közelében lévõ csupasz villamos vezetéket a feszültségtõl mentesíteni kell. Vízszigetelõ munkák A forró ragasztóanyagok szállításához csak csõrös, zárható fedelû edényt szabad használni, amelynek mérete lehetõvé teszi a biztonságos szállítást anélkül, hogy a munkavállaló az edény oldalfalával közvetlenül érintkezésbe kerülne. Forró ragasztóanyaggal teli edényeket emelni és szállítani csak védõkesztyûben szabad! Az edényt legfeljebb a 3/4 részéig szabad megtölteni. Olvasztási munkákhoz az olvasztóüstöt legfeljebb a 3/4 részéig szabad megtölteni. Az olvasztandó anyag szennyezõdést ne tartalmazzon, és biztosítani kell, hogy idegen anyag az olvasztás idõtartama alatt az olvasztóedénybe ne kerülhessen. Forró bitumennek vízzel vagy vizes felülettel való közvetlen érintkezését meg kell akadályozni. Az olvasztóüstöt jól zárható üstfedõvel kell ellátni. Az olvasztóüst mellett tûzoltási céllal megfelelõ mennyiségû homokot és lapátokat kell készenlétben tartani. Az olvasztóüstbõl a forró anyag kiszedéséhez legalább 1,5 m hosszú mérõedényt kell alkalmazni. Az üstre a szétfröccsenést megakadályozó csatornát kell szerelni. A forró bitumenbe az olvasztani kívánt anyagot az edény fala mentén kell becsúsztatni. Forró bitumennel végzett bármilyen munkát csak a testet fedõ zárt munkaruhában lehet végezni. Épületfestõ és -mázoló munkák Kétágú létrán csak egy dolgozó tartózkodhat! A létrát legfeljebb 10 kg súlyú anyaggal szabad terhelni. A festéktároló edényt biztonságosan kell felerõsíteni. Ha a kétágú létrák alkalmazásánál (lépcsõházban vagy lejtõs padozatú helyiségekben) a stabilitás nem biztosítható, a munkát csak állványról szabad végezni. Zárt térben a falfelületek száraz lekaparásánál, leseprésénél, átcsiszolásánál, festésénél csiszoló géppel, gépi drótkefével történõ rozsdamentesítésnél hatásos szellõztetésrõl kell gondoskodni. Ha a vonatkozó jogszabályokban meghatározott határértékek nem tarthatók be, a munkavállalót egyéni légzésvédõ eszközzel kell ellátni. 3.2.8. Bontási munkák Ott, ahol az épület vagy szerkezet bontása veszélyt jelenthet: • megfelelõ óvintézkedésekrõl, módszerekrõl és eljárásokról kell gondoskodni, • a munkát csak erre feljogosított személy felügyelete alatt szabad megtervezni és elvégezni. 151

A bontási munkákhoz tervet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a bontás sorrendjét, technológiáját, a szükséges eszközöket és az alkalmazandó segédszerkezetet. Bontási munkát csak az érvényes jogszabályok szerinti szakképesítésû, tapasztalatú és megfelelõ gyakorlatú személy irányításával szabad végezni. A bontást végzõ munkavállalókkal az alkalmazott technológiát, mûveletet meg kell ismertetni. A bontási munkák megkezdése elõtt meg kell vizsgálni, hogy az építmény milyen anyagból készült, illetve található-e azbeszttartalmú anyag az épületen. Ez utóbbi esetben a vonatkozó jogszabály szerint kell eljárni. A bontási munkák megkezdése elõtt a bontandó épület állapotát meg kell vizsgálni, és a vizsgálat eredményét a bontási sorrend kialakításánál figyelembe kell venni. Meg kell állapítani a becsatlakozóvezetékek állapotát, fajtáját és helyzetét, majd meg kell gyõzõdni arról, hogy a vezetékeket leválasztották, tartalmukat leürítették. A munka megszakítása esetén a bontás alatt lévõ, valamint a megmaradó épületszerkezetek állékonyságát biztosítani kell. A bontási munkaterületet kerítéssel kell körülvenni, és idegen, illetéktelen személyek bontási területre történõ bejutását meg kell akadályozni. Épületek összefüggõ szerkezeti részeit több szinten egyszerre bontani nem szabad! Meglazult vagy bizonytalan teherbírású épületszerkezetekre, födémekre állványt vagy dúcolást helyezni nem szabad! A bontás során használt aládúcolásokat, kitámasztásokat, kiváltásokat méretezni kell. Az építményt vagy annak részét aláásással vagy egyéb stabilitást veszélyeztetõ módszerrel dönteni tilos! A közlekedési és menekülési utakat a törmeléktõl tisztán kell tartani. Amennyiben másként nem akadályozható meg, hogy az arra fel nem jogosított személyek a bontás közelében tartózkodjanak, a veszélyes tér határán figyelõ személyt kell felállítani, aki megakadályozza a bontás körzetébe történõ bejutást. A kibontott anyagot úgy kell eltávolítani, hogy az se porhatást, se egyéb olyan hatást ne okozzon, amely a környezetre, illetve az építési munkahelyen vagy annak közelében tartózkodókra káros vagy kellemetlen lehet. Döntéssel való épületbontás esetén annak idõpontjáról az érintett terület lakóit értesíteni kell. A döntés irányába esõ területet szabaddá kell tenni, és el kell keríteni. Bontásnál a falmagasság kétszeresének megfelelõ sávot kell veszélyes zónának tekinteni. Fallehúzáshoz csak sodronykötél alkalmazható! Kötélvisszacsapás ellen a munkavállalókat védõállással kell megvédeni. Bedöntött falrészeket csak az állva maradt falszakaszok stabilitásának ellenõrzése után szabad megközelíteni! Markolóval történõ bontás esetén a felemelt markoló és a bontandó építmény felsõ szintje között 0,5 m szabad távolságnak kell lennie. Súllyal történõ döntés esetén a munkagép gémállását úgy kell megválasztani, hogy a gém csúcsa és a bontandó épületrész legmagasabb szintje között legalább 1,5 m szabad távolság legyen. 152

3.2.9. Beton- és vasbeton-munkák Acélbetétek egyengetéséhez legalább 4 m hosszú munkapadot kell használni. A munkapad elhelyezésénél biztosítani kell az olyan szél- és oldaltávolságot, amelyek mellett a munka biztonságosan elvégezhetõ. Motorikusan hajtott gépi egyengetõberendezés használata esetén az egyengetõberendezést úgy kell elhelyezni, hogy az egyengetési terület hosszúsága a leghosszabb huzal +5 m legyen, és mindkét oldalról biztosítani kell a jó megközelítést. A kihúzással dolgozó gépek mellett a szál hossza mentén a megfeszítési mûvelet idején tartózkodni tilos! A felhasznált egyengetõ-, vágó- és hajlítógépet a gépkönyvben foglaltaknak megfelelõen kell felállítani, illetõleg mûködtetésüket biztosítani. A vágógépet vízszintes alapra kell helyezni, és elmozdulás ellen ki kell ékelni. A gép elõtt a kés oldalán tartózkodni tilos! A hajlítótárcsába acélszárakat csak a tárcsa nyugalmi állapotában szabad behelyezni.! A hajlítandó szálakat a hajlítótüskéktõl, görgõs tárcsáktól legalább 40 cm távolságra szabad kézzel megfogni. A váz szerelését csak akkor szabad megkezdeni, ha a munkahelytõl 5 m-es körzetben elektromos vezeték nincs, vagy azt feszültségmentesítették, amin4ek elvégzését a munkavégzés irányítója ellenõrzött. A betonkeverõ gépet úgy kell elhelyezni, hogy biztonságosan megközelíthetõ legyen, a keverendõ, illetve a kész anyag oda-, illetve elszállítására megfelelõ méretû és biztonságosan kialakított szállítási út álljon rendelkezésre. Ha a betonkeverõ gép emelvényen, állványon áll, az ürítéshez csúszdát kell építeni. A folyamatos mûködtetésû betonkeverõ gép vagy gépek anyagellátását gépesíteni kell. Az etetõputtony hatósugarában tartózkodni tilos! A puttony alatti terület megközelítését kényszerkapcsolatban mûködõ korláttal kell megakadályozni. A gép puttonyának akaratlan lezuhanásából eredõ veszélyt biztonsági berendezéssel meg kell akadályozni. A betonkeverõt úgy kell elhelyezni, hogy a gép vészleállítását biztosító „ki” kapcsoló a kezelõállásból elérhetõ legyen. A felül nyitott kényszerkeverõgépeket el kell keríteni, vagy a beesést, akaratlan benyúlást kizáró felsõ rácsozattal kell ellátni. A betonkeverõ gép keverõtartálya csak úgy tisztítható, hogy a gép leválasztása megtörtént az energiahálózatról, az indítóberendezést „A gépet elindítani tilos!” táblával ellátták, továbbá a gép kezelõje meggyõzõdött arról, hogy nem áll fenn olyan veszély, amely a keverõdob akaratlan elmozdulása, vagy egyéb okok miatt a tisztítást végzõ munkavállalót veszélyeztetné! Zárt rendszerû keverés esetén a zárófedelek kinyitása automatikusan le kell, hogy állítsa a gépet. A betonozási munka elvégzéséhez leesés és megcsúszás ellen kialakított munkaterületeket kell létesíteni. Biztosítani kell, hogy a munkát végzõ részére megfelelõ mozgástér álljon rendelkezésre. Ennek minimális szélessége 80 cm. A betonozási munkák céljára kialakított betonozóállvány készítésére az állványokra meghatározott elõírások vonatkoznak. A betonozás megkezdése elõtt a vasszerelést, az állványokat és a zsaluzatot a munka irányítójának meg kell vizsgálnia, és csak ennek megtörténte után adhat engedélyt a betonozás megkezdésére. A beton szivattyúval történõ bedolgozása esetén a szivattyút és a szállító jármûvet a betonozás helyétõl olyan távolságra kell leállítani, hogy a rézsû vagy az 153

ideiglenes építmény ne legyen túlterhelve. A betonszivattyús jármûvet az üzemeltetés ideje alatt ki kell támasztani úgy, hogy a támbak megfelelõ nagyságú felületen tudjon felfeküdni. A stacionárius betonvezetéket rögzíteni kell. A csöveknek jól kell záródniuk. A betonszivattyú flexibilis kiömlõcsövét nem szabad megtörni, és úgy kell megtartani, hogy a nyomásból adódó erõhatások ne eredményezhessenek ellenõrizhetetlen mozgást. A csõrendszerben bekövetkezett dugulást tilos nyomásnöveléssel megszüntetni, a nyomás alatti vezetéket megbontani! A betonszivattyú- és a csõvezetéknek a munka befejezése utáni átfújásakor, illetve tisztításakor senki sem tartózkodhat a csõ kiömlõvégénél! Ekkor a csõ végét rögzíteni kell. 3.2.10. Munkavégzés szûk munkatérben Az aknákban, a csatornákban és az árkokban munkát végezni csak akkor lehet, ha a munkavégzés megkezdése elõtt a munkavégzés irányítója meggyõzõdött arról, hogy ott gázok vagy egyéb veszélyes anyagok nem képzõdtek; vagy képzõdnek, de ezek a munka során felhasznált anyagokkal vagy eszközökkel reakcióba lépve nem veszélyeztetik a munkavállalók egészségét. A csatornákban és az aknákban végzendõ munka esetén a munkavégzés irányítójának meg kell határoznia, és a munkát végzõkkel ismertetnie kell a helyi adottságoktól függõ, szükséges biztonsági elõírásokat. A csatorna, illetve akna lejáratánál biztosítani kell figyelõ személyek jelentélét, akik a benntartózkodókkal kapcsolatot tartanak. A kapcsolattartás történhet rádióval vagy erre alkalmas egyéb elektronikai berendezéssel. A kapcsolattartás történhet közvetlen beszéddel is abban az esetben, ha a munkát végzõk közel vannak a figyelõ személyhez, vagy fényjelzések útján. A figyelõ személy nem hagyhatja el azt a helyet, amelyet számára kijelöltek. Biztosítani kell, hogy veszély esetén a figyelõ személy a szükséges segítség igénybevétele érdekében a legrövidebb idõn belül intézkedni tudjon. Biztosítani kell, hogy megfelelõ nagyságú és számú bebúvónyílás álljon rendelkezésre a munkavégzés idején, hogy veszély és/vagy baleset esetén a szûk teret mindenkor gyorsan el lehessen hagyni, és a balesetet szenvedettet ki lehessen menteni. A szükséges búvónyílások számáról és méretérõl tekintsük át a táblázatot. Hely A szükséges A nyílás nyílások száma legkisebb mérete Általános zárt tér legalább 2, lehetõleg legalább 0,30 m2, egy mindkét végén szélesség legalább 400 mm 3 m-nél kisebb legalább 1 0,50 m2, egy szélesség belmagasságú helyiség legalább 500 mm Zárt tároló vagy bunker legalább 1 0,50 m2, egy szélesség legalább 600 mm Zárt tároló vagy bunker, legalább 1 legalább 400 ha a térfogata kisebb és legalább 1 és 500 mm, legalább 100 3 mint 10 m szellõztetõnyílás és 200 mm 154

A bebúvónyílások környékét eltorlaszolni tilos! Azokban a munkaterekben, ahol ismeretlen gáz jelenlétével kell számolni, a helyiségeket át kell szellõztetni, vagy levegõbefúvással a gázkoncentrációt a megengedett érték alá kell csökkenteni. A helyiséget méretétõl és az otttartózkodók számától függõen szellõztetni kell. Ennek keretében biztosítani kell, hogy a helyiségben folyamatosan legalább 17 térfogat% oxigén álljon rendelkezésre. A gázkoncentráció értékét ismert gázok esetében mérni kell. Tiszta oxigént befújni tilos! Amennyiben a szellõztetés, illetve az átlevegõztetés nem biztosítható, akkor izolációs (zárt rendszerû) légzésvédõ készüléket kell használni. A munka elvégzésére nagy gyakorlatú munkavállalókat kell kiválasztani, akikkel ismertetni kell az õket fenyegetõ veszélyeket. A munkavállalókat a szükség esetén megteendõ védelmi és mentési intézkedésekre ki kell oktatni. Amennyiben több csoport végzi egyidejûleg a munkát, elõre kijelölt személyek felelõsek annak koordinálásáért. A munkavégzés irányítója a szûk térbe való beszállás elõtt köteles meggyõzõdni arról, hogy a munkavállalók a szükséges egyéni védõeszközökkel fel vannak szerelve. A biztonsági intézkedések megvalósításáért a munkavégzés teljes idõszaka alatt a munkavégzés irányítója a felelõs. 3.2.11.Veszélyes vegyi anyagokkal végzett munkák Építésikivitelezési munkák során veszélyes anyagokat és készítményeket csak a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével szabad alkalmazni, illetve felhasználni. 3.2.12.Emelõgépekkel végzett munkák Valamennyi emelõszerkezetet és tartozékát, beleértve azok alkotórészeit, rögzítéseit, lekötéseit, támaszait: • megfelelõen kell tervezni és kivitelezni, valamint megfelelõ szilárdságúnak kell lenni ahhoz az igénybevételhez, amelynek ki van téve, • megfelelõen kell felszerelni és használni, • jól karbantartott és jó állapotban kell tartani, • az érvényes elõírásoknak megfelelõen kell ellenõrizni, idõszakos próbáknak és átvizsgálásoknak kell alávetni, • csak olyan képzett munkavállaló üzemeltetheti õket, akiknek megfelelõ gyakorlata van. Minden emelõszerkezeten és tartozékon világosan jelezni kell a maximális teherbírási értéket. Emelõ berendezéseket és tartozékokat a rendeltetési céljuktól eltérõen használni nem szabad! 155

Ellenõrzõ kérdések 1. Ismertesse a munkavállaló alkalmasságával kapcsolatos feltételeket, teendõket! 2. Ismertesse egy létesítmény megvalósításában résztvevõk munkavédelmi feladatait! 3. Ismertesse a közlekedési utakkal szembeni munkavédelmi elvárásokat! 4. Ismertesse a leesés elleni védelemmel kapcsolatos teendõket! 5. Milyen követelményeket támasztana az állványokkal, létrákkal szemben a munkavédelmi szempontok szerint! 6. Ismertesse a fontosabb technológiákhoz tartozó munkavédelmi feladatokat, feltételeket!

156

4. Tûzbiztonság. Építési tûzvédelem Szerzõ: Dr. Bánky Tamás okl. vegyészmérnök, ÉMI Kht. tudományos igazgató

Az építmények megvalósulásának teljes folyamatában – a tervezéstõl a létesítés valamennyi technológiai fázisán keresztül az üzembe helyezésig – a tûzbiztonságnak kitüntetett szerepe van. A létesítéssel és a használattal kapcsolatos tûzvédelmi elõírások betartása, illetve érvényre juttatása egyrészt az élet- és vagyonvédelem biztosítéka, másrészt az építésminõség egyik fontos eleme. Ezt a megállapítást nemcsak a hazai tûzvédelmi jogszabályok, rendeletek és szabványok tükrözik, hanem az európai uniós országok vonatkozó szabályozási dokumentumai is, kiemelten az építési termékekre vonatkozó irányelv , amely a tûzbiztonságot mint az építményekre vonatkozó hat lényeges követelmény egyikét definiálja. Ezek a következõk: • állékonyság, mechanikai stabilitás; • tûzbiztonság; • higiénia, egészség- és környezetvédelem; • a használat biztonsága; • zaj- és rezgésvédelem; • energiatakarékosság és hõvédelem. Az európai rendezõelvek által megalapozottan, azok ismeretében került kidolgozásra a jelenleg érvényben levõ építési és tûzvédelmi elõírásokat tartalmazó öt alapvetõ hazai jogszabály: • az 1997. évi LXXVIII. tv. (Építési Törvény); • az Országos Településrendezési és Építési Követelményekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm.rendelet ; • a 3/2003. (I. 25.) BM–GKM–KvVM együttes rendelet az építési termékek mûszaki követelményeinek, megfelelõségigazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól; • a 2006. évi XCIV. tv. (Tûzvédelmi törvény) a tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl és a tûzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. tv. módosításáról; • a 9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelettel kiadott Országos Tûzvédelmi Szabályzat. Az építési termékek alkalmazásával kapcsolatban a legfontosabb szabály, hogy forgalomba hozni, továbbforgalmazni vagy beépíteni csak megfelelõség-igazolással rendelkezõ, építési célra alkalmas építési terméket (építõanyagot, épületszerkezetet, berendezést, illetve elemkészletet) szabad. Építési terméket betervezni akkor szabad, ha arra jóváhagyott mûszaki specifikáció van. 157

A megfelelõségigazolási eljárás alapját a következõ mûszaki specifikációk képezik: • honosított, harmonizált európai szabvány (MSZ EN, hEN); • európai mûszaki engedély (ETA); • építõipari mûszaki engedély (ÉME) vagy nemzeti szabvány (MSZ). A megfelelõségigazolási eljárás lefolytatása elsõsorban a gyártó feladata, a termékre elõírt megfelelõségigazolási eljárás eredményeként kiállított megfelelõségigazolás dokumentumának – amely megfelelõségi tanúsítvány vagy szállítói megfelelõségi nyilatkozat – a termékhez való csatolása a szállító feladata. Tûzvédelmi megfelelõségi igazolást (TMI-t), az építési termékek vonatkozásában, tûzvédelmi megfelelõségi tanúsítványt (TMT-t) az aktív tûzvédelmi eszközök döntõ többségének vonatkozásában az Építésügyi Minõségellenõrzõ Innovációs Kht. bocsátja ki. Ez utóbbi dokumentumoknak is minden esetben egy érvényben lévõ mûszaki specifikáció az alapja. A TMI-kben, illetve TMT-kben kerülnek összevetésre – elsõsorban az alkalmazási feltételek meghatározására – a mûszaki specifikációkban rögzített adatok a nemzeti szakterületi követelményekkel. Építési termékre CE megfelelõségi jelölés akkor helyezhetõ el, ha a megfelelõség igazolása harmonizált európai szabvány (hEN) vagy európai mûszaki engedély (ETA) alapján történt, és a termék megfelel valamennyi rá vonatkozó jogszabályban meghatározott követelménynek. Ez esetben a terméket a megfelelõség igazolása mellett a szállítónak megfelelõségi jelöléssel kell ellátnia. A CE megfelelõségi jelöléssel jogszerûen ellátott importtermékek – az Unión belül – korlátozás nélkül hozhatók forgalomba. Az OTSZ-ben – többek között – megtalálhatók az építmények (épületek, mûtárgyak) létesítésére, használatára és a különbözõ technológiák alkalmazására vonatkozó tûzvédelmi elõírások. A szabályzat öt fõrészre tagolódik, ezek témakörei: • tûzoltó technikai eszközök, felszerelések; • beépített tûzvédelmi berendezések; • villamos és villámvédelmi berendezések; • tûzvédelmi mûszaki követelmények éghetõ folyadékok és gázok tárolása; • építmények tûzvédelmi követelményei, építmények tûzvédelme. (E jogszabályon kívül további általános érvényû követelményeket, illetve speciális elõírásokat más nemzeti szabványok is tartalmaznak). A tûzbiztonsági elõírások érvényre juttatásánál alapvetõ fontosságú folyamat a tervezés. Az építészeti tervdokumentációk tartalmi követelményeit a következõ dokumentumok szabályozzák: • a 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-mûszaki dokumentációk tartalmáról; • a 290/2007. (X. 31.) Korm.rendelet az építõipari kivitelezési tevékenységrõl, az építési naplóról és a kivitelezési dokumentációk tartalmáról. 158

A tervek tûzvédelmi szempontból leglényegesebb részleteit e jogszabályok elõírásai szerinti részletességgel tûzvédelmi mûszaki leírásban vagy önálló tûzvédelmi dokumentációban kell bemutatni. Ennek adatai, rajzai, mûleírásai – a telepítés tûzvédelmi szempontjain túl – dokumentálják egyrészt a tervezett objektum tûzvédelmi adottságait, másrészt az esetenként számításokkal igazolt mûszaki paraméterek tûzvédelmi szempontból való megfelelõségét. Abban az esetben, ha a vonatkozó érvényes elõírásoktól el kellett térnie a tervezõnek, akkor e dokumentumban azt teljes részletességgel be kell mutatnia csakúgy, mint az eltéréssel kapcsolatos ellensúlyozó intézkedéseket, mûszaki megoldásokat és az azzal kapcsolatos, megfelelõ szintû hatósági vagy szakhatósági állásfoglalást, hozzájárulást, engedélyt, határozatot stb. A tervezõnek és a létesítési folyamatban részt vevõ valamennyi felelõsnek, így a mûszaki ellenõrnek, mûszaki vezetõnek is figyelemmel kell lennie arra, hogy az érvényben lévõ jogszabályok értelmében az építési termékek (anyagok, szerkezetek, elemkészletek, berendezések) forgalomba hozatalához és az építési mûszaki megoldások alkalmazásához – értelemszerûen: beépítéséhez megfelelõségigazolási dokumentumok szükségesek. A hazai tûzvédelmi követelményekhez igazodó alkalmazási lehetõségeket és feltételeket összefoglaló módon tartalmazó TMIk ebben nagy segítséget adnak, szakszerû információt szolgáltatnak az építési piac valamennyi résztvevõje számára. Az épületek létesítésével és használatával kapcsolatban öt alapvetõ tûzvédelmi kategória nagy jelentõségû a magyar szakterületi jogszabályrendszerben. Ezek: • a tûzveszélyességi osztály, • a tûzállósági fokozat, • a tûzvédelmi osztály, • a tûzterhelés és • a tûzszakasz. (Egyébként a tûzvédelmi szakterület fogalommeghatározásait teljes körûen az OTÉK és az OTSZ tartalmazza.) A tûzvédelmi rendelkezések megállapítása és alkalmazása szempontjából az anyagokat, a technológiákat, a tevékenységeket, továbbá a veszélyességi övezeteket, a szabad tereket, a helyiségeket, a tûzszakaszokat, az épületeket, az építményeket és a létesítményeket a bent lévõ anyagok és az alkalmazott technológiák veszélyességi paraméterei, illetve a bennük folytatott tevékenység veszélyessége szerint tûzveszélyességi osztályba kell sorolni. A jelenleg érvényben lévõ nómenklatúra öt tûzveszélyességi osztályt különböztet meg, amelyek a veszélyesség csökkenõ szintje szerinti sorrendben a következõk: • fokozottan tûz- és robbanásveszélyes (jelzése: „A”), • tûz- és robbanásveszélyes (jelzése: „B”), • tûzveszélyes (jelzése: „C”), • mérsékelten tûzveszélyes (jelzése: „D”), • nem tûzveszélyes (jelzése: „E”). 159

A tûzveszélyességi osztályokkal kapcsolatos kritériumok és a tûzveszélyességi osztályba sorolás technikájának részletes elõírásai az OTSZ 5. része II. fejezetének 2. pontjában találhatók. A besorolási konvenciók az éghetõ szilárd anyagok esetében alapadatként kezelik az adott anyag gyulladási hõmérsékletét, éghetõ folyadékok esetében pedig az illetõ anyag lobbanáspontját, gõzeinek alsó éghetõségi határkoncentrációját, szükség szerint a technológiai állapothatározók (az üzemi hõmérséklet- és nyomásviszonyok) figyelembevételével. Ezek az adatok szolgálnak azután az övezetek, helyiségek stb. osztályba sorolásához. Közösségi épületek viszonylatában a létszám, a forgalom és a használattal kapcsolatos kockázati tényezõk a besorolás alapelemei. Az épületeket tûzveszélyességi osztályba sorolásuktól függõen általában I–V. tûzállósági fokozatúra kell építeni. A közösségi épületek vonatkozásában pedig a tûzállósági fokozatot az alapvetõ rendeltetés határozza meg. A tûzállósági fokozattal kapcsolatos részletes elõírásokat az OTSZ 5. részének I/4. fejezete tartalmazza. Az egyes épületek tûzállósági fokozata az épületet alkotó épületszerkezetek tûzállósági teljesítményétõl és tûzvédelmi osztályától függ. A fõbb épületszerkezetekre vonatkozó általános követelmények részletesen – az épület szintszámának figyelembe vétele mellett – a szóban forgó fejezet 1–7. táblázatában, illetve a táblázatokat követõ egyéb kiegészítõ rendelkezésekben találhatók. Az építõanyagokat a tûzvédelmi elõírások alkalmazása szempontjából a speciális tûzveszélyességi laboratóriumi vizsgálatok során megállapított adatok (mûszaki jellemzõk, veszélyességi paraméterek) és az MSZ EN 13501-1 szabványban található kritériumok alapján tûzvédelmi osztályba kell sorolni. A szabvány hét-hét osztályt különböztet meg az építési anyagok (kivéve a padlóburkolatok), valamint a padlóburkolatok esetében. Ezek jelölése (elnevezése) a következõ: • A1, A2, B, C, D, E és F; • A1fl, A2fl, Bfl, Cfl, Dfl, Efl és Ffl. Az anyagok füstfejlesztési képessége és égve csepegési hajlama alapján további alkategóriákba oszthatók: s1, s2 és s3, illetve d0, d1, és d2. A kábelbevonatok esetében az anyagok hat osztályba sorolhatók: • AC, BC, CC, DC, EC és FC. A tetõket és tetõhéjalásokat külsõ tûz hatására bekövetkezõ viselkedésük alapján – az MSZ EN 13501-5 szabvány elõírásai szerint – két osztályba lehet sorolni: • Broof(t1) és Froof(t1). Az épületszerkezetek tûzvédelmi osztályba sorolása a szerkezeti komponenseknek a tûzállósági vizsgálatokban való viselkedése alapján történik az OTSZ 5. része I/3. fejezetének 5. pontjában foglaltak szerint, az MSZ EN 13501-2 szabvány elõírásainak megfelelõen. 160

Az egyes szerkezetek tûzállósági teljesítményének jellemzésére a következõ fogalmak szolgálnak (megegyezõen az ide vonatkozó európai nómenklatúrával): • R – teherhordó képesség; • E – integritás; • I – szigetelés; • W – sugárzás; • M – mechanikai hatás; • C – önzáródás; • S – füstáteresztés; • G – koromtûzzel szembeni ellenállóképesség; • P vagy PH – üzemképesség fenntartása; • K – tûzvédõ képesség. Egy objektum tûzvédelmi helyzetének reális megítélése szempontjából fontos adat a tûzterhelés. A tûzterhelés számszerû adatait az adott építményben található éghetõ anyagok mennyiségébõl, égéshõjébõl, halmazjellemzõibõl, tárolási körülményeibõl és égési tulajdonságaiból lehet – az OTSZ 5. részének I/8. fejezetében található számítási módszerrel – meghatározni. Ez az adat különösen az ipari-üzemi, mezõgazdasági és tárolási létesítmények vonatkozásában igényel pontos ellenõrzést. A tûzterhelési adatokból további számítással meghatározható az adott épületben lejátszódó tûz várható idõtartama is, amely lényeges alapadat az adott épület tûzkockázati szintjének megítélésében, továbbá az aktív tûzvédelmi berendezések létesítésének szükségességénél. A hatékony mentés-beavatkozás, az evakuációs feltételek biztosítása, továbbá tûz esetén bekövetkezõk károk csökkentése érdekében az építményeket egy bizonyos kiterjedés felett önálló egységekre, tûzszakaszokra kell osztani. A tûzszakaszokat egymástól tûzgátló szerkezetekkel (tûzgátló fallal, tûzfallal, tûzgátló födémmel, tûzgátló elõtérrel, tûzgátló ajtókkal, tûzgátló csappantyúkkal stb.) kell elválasztani. Az egyes tûzszakaszok megengedett legnagyobb területe az adott épület tûzállósági fokozatától, tûzveszélyességi osztályától, valamint a bent lévõ éghetõ anyagok által képviselt idõleges számított tûzterheléstõl függ. A lakó- és közösségi épületek esetében a funkció, az épület tûzállósági fokozata és szintszám alapján meghatározott kategóriája (többszintes, középmagas és magas épület) határozza meg. A tûzszakaszok kialakításával és területi nagyságával kapcsolatos normákat az OTSZ 5. része I/4. fejezetének 4. pontja tartalmazza. Az épületgépészeti berendezésekkel szemben számos tûzvédelmi követelmény van magában az OTSZ-ben. A villamos és villámvédelmi berendezések létesítésével kapcsolatban a legfontosabb elõírások az OTSZ 3. részében találhatók. Üzemi technológiáknál kiemelt figyelmet kell fordítani az igen gyakori tûzkeletkezési ok elkerülésére, a statikus feltöltõdés elleni védelemre. Tûzvédelmi szempontból különösen az üzemi és a tárolási technológiai környezetekben a biztonságos üzemelés kulcseleme a jól tervezett szellõzés. Kiemelt jelen161

tõségû tûzbiztonsági szempontból a helyiségek üzemi szellõzése, a hõ- és füstelvezetés, a robbanásveszélyes helyiségek külsõ határoló szerkezeteiben kötelezõen létesítendõ, a robbanási túlnyomás levezetésére szolgáló hasadó vagy hasadó-nyíló felületek és – akár a lakó- és közösségi épületekben a füstmentes lépcsõházak méretezése. Ezek döntõen tûzvédelmi szaktervezõi felkészültséget igényelõ feladatok. A létesítmények kiürítési adottságait bemutató számítások a tûzvédelmi tervek állandó részei. A tényleges evakuációs adottságok ellenõrzésére és értékelésére az OTSZ 5. részének I/7. fejezete teremt szakmai alapot. Ennek lényege, hogy az épületekben valamennyi tûzszakaszt és azok helyiségeit egy normaidõn belül a bennlévõknek el kell tudni hagyniuk. A létesítmények és épületeik megközelítése, a tûzoltási felvonulási utak és területek meghatározása szintén tervezési feladat. Minden esetben gondoskodni kell az adott létesítmény tûzoltói vízellátásáról, amit az OTSZ 5. részének I/5. fejezetének elõírásai alapján számolva a létesítmény mértékadó tûzszakaszára kell meghatározni. A korszerû tûzvédelem egyik szakterülete az automatikus tûzvédelmi berendezések létesítésével foglalkozik. A beépített tûzészlelõ-, tûzjelzõ- és tûzoltó-berendezések létesítésével kapcsolatos kötelezettségeket elsõsorban az OTSZ 2. része tartalmazza. A hazai építési tûzvédelem fejlõdését és fejlesztését a közeljövõben minden bizonnyal az Európai Unióban zajló folyamatok fogják orientálni. Az uniós helyzetkép röviden a következõ: A részletes elõírásokat, amelyek az építmények szerkezeteire, azok tûzállósági teljesítményére és tûzvédelmi szempontból való osztályozásukra vonatkoznak egy Értelmezõ Dokumentum tartalmazza. E dokumentumban egységesen rögzítették a minõsítéssel kapcsolatos kitéti hatásokat, a tûzkörülmények modelljeinek paramétereit, továbbá az építmények tûzbiztonságával kapcsolatos berendezések mûszaki specifikációját, valamint az épületek, termékek élettartamával és tartósságával kapcsolatos elõírásokat. Az Értelmezõ Dokumentumban foglaltak lehetõséget teremtenek a különbözõ építési célú anyagok és szerkezetek teljesítményének egységes elveken alapuló minõsítésére is. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az építményekkel és fõbb szerkezeteikkel szemben támasztott tûzvédelmi követelményeket a dokumentum nem szabályozza, azok mindig is a nemzeti hatóságok kompetenciájában maradnak. A tûzvédelmi szakterületet érintõen mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban az építmények tervezésének-létesítésének általános alapelvei a következõk: • Tûz esetén egy építmény fõbb szerkezetei teherviselõ képességének megõrzése követelmény addig a meghatározott ideig, ameddig biztosítani kell – a benntartózkodók biztonságát, amíg feltehetõen az épületben vannak, illetve – a mentésben és a tûz leküzdésében operatív módon részt vevõ tûzoltók tevékenységét, – a tûzvédelmi berendezések mûködését, továbbá védelmet adjanak az épület összeomlásával szemben. 162

• Szükséges a tûz keletkezésének és kifejlõdésének, az égés során képzõdõ füstnek, toxikus gázoknak, továbbá ezek terjedésének korlátozása azért, hogy – a tûz keletkezési helyének közelében, illetve az attól távolabb tartózkodók számára elegendõ idõ maradjon a menekülésre, továbbá – a tûzoltóság a tüzet ellenõrzés alá vehesse, mielõtt az túlságosan elterjedne. (Ez elérhetõ a tûz keletkezésének megakadályozásával, késleltetésével, a tûz kifejlõdésének korlátozásával a keletkezési hely helyiségén belül, a füst és a tûz keletkezési helyiségen túlra terjedésének korlátozásával, valamint tûzészlelõ és riasztó rendszerek telepítésével.) • Követelmény a tûz átterjedésének megakadályozása a környezõ épületekre : – ezzel kell szavatolni az égõ épület közelében és az attól távol tartózkodók biztonságát, valamint – a tûzoltóság számára lehetõvé tenni a tûz mielõbbi leküzdését. (Ez biztosítható a sugárzást és a tûzterjedést korlátozó paraméterek szabályozásával, amelyek a következõk: az épületek közötti tûztávolság, az ablakfelületek mérete, a homlokzati anyagok, illetve a tetõszerkezetek éghetõségi és tûzterjedési tulajdonságai, a homlokzati szerkezetek tûzállósága, az aktív tûzvédelmi berendezések, oltóeszközök.) Biztosítani kell az épületben tartózkodók kimenekítését: – a kiürítési és mentési útvonalak olyan tervezésével és elhelyezésével, hogy a bennlévõket biztonsággal lehessen evakuálni; – a környezettõl a kiürítési útvonalak tûz- és füstgátló szerkezetekkel való elhatárolásával, füstvédõ berendezések létesítésével; – a tûz és füst, valamint toxikus égéstermékek keletkezésének megakadályozásával; – a kiürítési útvonalakon lévõ padló-, fal- és mennyezetburkolati anyagok tûztechnikai jellemzõinek szabályozása által; – tûzészlelõ, tûzjelzõ és riasztó berendezések telepítésével; – a kiürítési útvonalak, kijáratok és nyílászárók szakszerû tervezésével; – a menekülést elõsegítõ berendezések – világítás, vészkijáratok, irányfények és jelek stb. – telepítésével; – túlnyomásos szellõzõberendezések létesítésével; – biztonsági felvonók üzemeltetésével; – riasztásra szolgáló hírközlõ rendszerek telepítésével. • Kiemelten fontos a tûz esetén mentõfunkciót ellátó alakulatok biztonságának szavatolása. Az épületszerkezetek tûzállékonyságával biztosítani kell a mentési mûveletek elvégezhetõségét, azaz lehetõvé kell tenni a tûzoltók részére, hogy megfelelõ biztonsággal dolgozzanak, és az épületet szükség esetén el tudják hagyni. Ehhez gondoskodni kell a tûzoltó berendezések hozzáférhetõségérõl épületen kívül és belül, a tûzoltóberendezéseket kiszolgáló szerelvényekrõl, esetenként tûzoltóaknák, tûzoltófelvonók létesítésérõl, hõ- és füstelvezetõ rendszerek kiépítésérõl, aktív tûzvédelmi berendezések telepítésérõl. 163

Ezen alapelvek és a megvalósíthatóságukhoz szükséges teendõk ismerete a tervezõk, a mûszaki ellenõrök, a mûszaki vezetõk számára biztosíthatja a létesítés bármely fázisában a tûzvédelmi helyzetkép gyors áttekintését és felmérését.

Ellenõrzõ kérdések 1. Milyen mûszaki specifikáció(k) szerint gyártott termékre lehet, illetve kell elhelyezni a CE megfelelõségi jelölést? 2. Milyen épületjellemzõk figyelembevételével kell meghatározni az ipari-üzemi építmények legnagyobb megengedhetõ tûzszakaszterületét?

164