PÉNZÜGYI ISMERETEK TERC

Építési mûszaki ellenõri szakképzés

PÉNZÜGYI ISMERETEK

TERC

Sorozatszerkesztõ: Dr. Neszmélyi László okl. építõmérnök

Szerzõk: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda Dr. Neszmélyi László okl. építõmérnök

© Ludvigh Lászlóné, Dr. Neszmélyi László, 2008 © Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Építésügyi és Építészeti Fôosztály, 2008

A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium által jóváhagyott kézirat kiadását gondozta a TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ISBN 978-963-9535-86-2

Nyomdai elõkészítés: Duotone Repro Kft. Nyomtatta és kötötte: Mesterprint Kft. Felelõs vezetõ: Mádi Lajos

www.terc.hu e-mail: [email protected]

Tartalom

1. A GAZDÁLKODÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI ........................................ 1.1. A társadalom és a gazdaság általános jellemzõi ...................................... 1.1.1. A társadalom ................................................................................ 1.1.2. A gazdaság ................................................................................... 1.1.3. A nemzetgazdaság alanyai ........................................................... 1.2. A piac ....................................................................................................... 1.2.1. A piac legfõbb elemei .................................................................. 1.2.2. A piac alapfunkciói ...................................................................... 1.2.3. Belépés a piacra ........................................................................... 1.2.4. Kilépés a piacról .......................................................................... 1.2.5. A piac szereplõi ........................................................................... 1.3. A versenyelõny elérésének célja .............................................................. 1.3.1. A Porter-féle versenyelõny-elemzés ............................................ 1.3.2. Gyakori versenyhelyzeti elõnyök ............................................... 1.3.3. A tökéletes verseny ...................................................................... 1.3.4. Monopolizált piacok – tiszta monopólium .................................. 1.3.5. Versenyszabályozás ...................................................................... 1.4. A globalizáció .......................................................................................... 2. A SZÁMVITELRÕL RÖVIDEN ................................................................... 2.1. Számviteli szabályzatok ........................................................................... 2.1.1. A számviteli politika .................................................................... 2.1.2. Számviteli szabályzatok ............................................................... 2.2. Néhány számviteli fogalom ...................................................................... 2.3. A vállalkozások eszközei és forrásai ....................................................... 3. ADÓZÁSI SZABÁLYOK ............................................................................... 3.1. Az adó fogalma, az adóztatás szerepe, funkciói és alapelvei .................. 3.1.1. Az adó .......................................................................................... 3.1.2. Adójogi alapfogalmak .................................................................. 3.2. Adónemek ................................................................................................ 3.2.1. A személyi jövedelemadó ............................................................ 3.3. Adóalany, adókötelezettség, egyéb fogalmak .......................................... 3.3.1. Az általános forgalmi adó ............................................................ 3.3.2. A társasági adó és az osztalékadó ................................................ 3

3.3.3. Az osztalékadó ............................................................................ 3.3.4. A helyi adók ................................................................................. 3.3.5. Járulékok, hozzájárulások ............................................................ 4. BERUHÁZÁSI ISMERETEK ....................................................................... 4.1. A befektetés fogalma ............................................................................... 4.4.1. Beruházások ................................................................................. 4.2. Befektetési döntések ................................................................................. 4.2.1. A befektetési döntések elõkészítése ............................................ 4.2.2. A befektetések, beruházások elemzése, értékelési módszerek .................................................................... 4.3. A beruházások finanszírozása .................................................................. 5. A BERUHÁZÁSOK SZEREPLÕI. A SZEREPKÖRÖK ............................ 6. A BERUHÁZÁSOK MEGVALÓSÍTÁSA ÉRDEKÉBEN KÖTÖTT SZERZÕDÉSEK ÉS PÉNZÜGYI ELSZÁMOLÁSOK ............ 6.1. Az optimális szerzõdésstratégia kialakítása ............................................. 6.1.1. A szerzõdésstratégia elemei ......................................................... 6.1.2. A szerzõdés típusai ...................................................................... 6.1.3. A pénzügyi elszámolás módja ..................................................... 6.2. Elszámolási módok a tervtõl és az ajánlattól eltérõ esetekben ................ 6.2.1. Pót- és többletmunkák ................................................................. 6.2.2. A beruházások elszámolása – számlázás ..................................... 7. A KÖLTSÉGEK MEGHATÁROZÁSÁNAK ÉS ELSZÁMOLÁSÁNAK LEHETÕSÉGEI .............................................................................................. 7.1. A költségvetés helye és szerepe, készítésének céljai ............................... 7.2. A költségvetés által szolgáltatott és elvárt információk .......................... 7.2.1. Tételes tervezõi utasítás adása a mûszaki tervek kiegészítéseként ........................................................................... 7.2.2. A munka mennyiségi meghatározása .......................................... 7.2.3. A munka minõségi meghatározása .............................................. 7.2.4. A munka költségeinek megállapítása .......................................... 7.2.5. Felépítése ..................................................................................... 7.2.6. A versenysemlegességhez való kapcsolata .................................. 7.2.7. Alkalmassága a gépi adatfeldolgozásra ....................................... 7.3. A költségvetések fajtái ............................................................................. 7.3.1. Részletesség szerinti költségvetésfajták ...................................... 7.3.2. Az árképzés módszere szerinti költségvetésfajták ....................... 7.3.4. Az árképzés pontossága szerinti költségvetések .......................... 7.3.5. A készítés célja szerinti költségvetésfajták .................................. 4

7.4. A költségvetés készítéséhez használt tételrendek .................................... 7.4.1. A szerkezet – szerkezeti elem részletességû tételrendek ............. 7.4.2. A komplex szerkezet részletességû tételrendek ........................... 7.5. Az árképzés .............................................................................................. 7.5.1. Az átlagosítások problémája az árképzésben .............................. 7.5.2. Az árséma, az árösszetevõk tartalma és számítási módja ........... 7.6. A költségvetés készítésének menete ........................................................ 7.6.1. A költségvetés-kiírás .................................................................... 7.6.2. A mennyiségek meghatározása, mennyiségszámítás, az idomterv .................................................................................. 7.6.3. A költségvetés beárazása ............................................................. 7.6.4. A költségvetés tagolása ................................................................ 7.7. A közvetlen költségeken túli költségtényezõk ......................................... 7.7.1. Az anyagigazgatási költség .......................................................... 7.7.2. A pótlékok és felárak ................................................................... 7.7.3. A bruttó fedezet (központi, fel nem osztható költségek) ............. 7.7.4. A tartalékkeret .............................................................................. 7.7.5. Az árkockázati fedezet ................................................................. 7.7.6. A költségtérítések ........................................................................ 7.7.7. Az ideiglenes melléklétesítmények költségei .............................. 7.8. A költségek összesítése ............................................................................ 7.8.1. A költségvetés összesítõje ........................................................... 7.8.2. A költségvetés fõösszesítõje ........................................................ 7.9. A létesítmény számlája ............................................................................ 7.9.1. Tételes felmérésen alapuló számla .............................................. 7.9.2. Átalányáras számla ...................................................................... 7.9.3. A szerzõdéshez (költségvetéshez) viszonyított eltérések figyelembevétele a számlában ..................................................... 7.10. A vállalatba adási formák és a költségvetés ............................................ 7.10.1. Versenytárgyalás közbeszerzési eljárás útján .............................. 7.10.2. Szabadkezes megegyezés ............................................................. 7.11. A költségvetés készítésének számítógépes támogatása ........................... 7.11.1. A költségvetés-készítõ programok jellemzõi, rendszerezése ............................................................................... 7.11.2. A költségvetés-készítõ rendszer kiválasztásának jelentõs szempontjai ..................................................................... Irodalom ................................................................................................... Ellenõrzõ kérdések ................................................................................... 8. AZ ÉPÍTÉSI MUNKÁK IDÕTERVEZÉSE ................................................. 8.1. Bevezetõ ................................................................................................... 8.2. Az építésben alkalmazott ütemtervek ...................................................... 5

8.2.1. Az építésben alkalmazott ütemtervek fajtái ................................. 8.2.2. Az idõtervek ábrázolási módjai ................................................... 8.3. Az idõtervezés .......................................................................................... 8.3.1. Folyamatok képzése ..................................................................... 8.3.3. A folyamatok összekapcsolása .................................................... 8.3.4. Az idõtervezés ajánlott folyamata ............................................... 8.4. Az építési munkák elõrehaladásának követése ........................................ 8.4.1. Az elõrehaladás követésére alkalmas ütemtervek jellemzõi ....................................................................................... 8.4.2. Az építési munkák készültségének követése ............................... Irodalom ................................................................................................... Ellenõrzõ kérdések ................................................................................... 9. BIZTOSÍTÁSOK AZ ÉPÍTÉSBEN ............................................................... 9.1. Általános ismeretek .................................................................................. 9.2. Építés- és szerelésbiztosítás ..................................................................... Ellenõrzõ kérdés ................................................................................................

6

1. A gazdálkodás általános szabályai Szerzõ: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

A mûszaki ellenõri tevékenység iránti igényt az építõipari kivitelezési tevékenységrõl szóló jogszabály írja elõ. A mûszaki ellenõri tevékenység a befektetések jelentõs részét, a beruházásokat érinti. A beruházás pedig a gazdaság meghatározó eleme, mert hosszú távra készül, a jövõ eszköze a gazdasági folyamatokban, nem utolsósorban jelentõs pénzeszközt köt le. A befektetésekkel, ezen belül a beruházásokkal kapcsolatos döntéseket a nemzetgazdaság alanyai hozzák, és a piacon a piac szereplõi realizálják. A mûszaki ellenõrnek versenyképesnek kell lennie korunk globális beruházási piacán, ahol a szorosan vett szakmai ismeretek mellett rendelkeznie kell gazdasági ismeretekkel is.

1.1. A társadalom és a gazdaság általános jellemzõi 1.1.1. A társadalom A civil társadalom olyan elméleti színtér, ahol az egyéni érdekek, célok és értékek megosztása kollektív módon történik, és ahol az egyes szervezetek az államtól, a családtól vagy a piactól elkülönülnek. A civil társadalom az állam és a piac intézményeinek háttérstruktúráin túl mûködõ társadalom alapjait képezõ önkéntes szociális és polgári szervezetek és intézmények összessége. A társadalmi csoportok önszervezõdésére egyrészt azért van szükség, mert az államhatalom önmagában nem lehet képes arra, hogy minden helyi problémát érzékeljen és orvosoljon. Másrészt szükség van arra, hogy az államhatalmat irányító politikai csoportokkal szemben a társadalom tagjai érdekvédelmi közösségeket hozzanak létre, helyi közösségek (önkormányzatok) és önkéntes állampolgári csoportosulások (alapítványok, egyesületek, társadalmi mozgalmak, családvédelem, környezetvédelem) formájában. A legismertebb civil szervezetek az egyházak, ha nem állnak állami befolyás alatt, a Zöldek különbözõ formációi, a különbözõ jótékonysági, illetve segítõ intézmények (pl. a Vöröskereszt), illetve a szakmai érdekvédelmi szervezetek (a szakszervezetek) és egyesületek (sportklubok, bélyeggyûjtõk stb.). 1.1.2. A gazdaság A gazdaság összetett fogalom. Legáltalánosabban a gazdaság egy nagyobb organizmus, a társadalom alrendszere, "szerve", amely jól meghatározott funkciót tölt 7

be az emberi társadalom fenntartása, túlélése szempontjából, és több dimenziós teret biztosít a gazdasági folyamatoknak, tevékenységnek. Ha valamely nézõpont alapján szûkítjük a fogalmat, például a teret szûkítjük, és földrajzi értelemben határolunk le egy területet, akkor nemzetgazdaságot, vagy nemzetgazdaságok csoportját kapjuk. Gazdasági tevékenység A gazdasági tevékenység fogalma igen sokjelentésû: • a gazdaság legtágabb értelemben az emberek anyagi jellegû szükségletei kielégítésére szolgáló javak és szolgáltatások termelését, elosztását és fogyasztását jelöli (szubsztantív - a lényeget szem elõtt tartó, lényeges, lényegi - jelentése), • a gazdaság szûkebb értelemben a racionális kalkuláció szabályai szerinti tevékenységet jelenti (formális jelentése). Ebben a megközelítésben a gazdasági cselekvés, tevékenység az, amely a racionális kalkuláció eljárását követve összeveti egymással a szûkösen rendelkezésre álló erõforrásokat azért, hogy rátaláljon e szûkös erõforrások alternatív felhasználási kombinációi közül a legkevésbé költséges vagy a legtöbb hasznot hozó változatra, • a gazdaság jelentheti az erõforrások, gazdasági tevékenységek transzformáló rendszerét. 1. táblázat. A nemzetgazdaság különbözõ metszetei A nemzetgazdaság összetétele különbözõ keresztmetszetben az alanyai a tulajdona gazdasági, az újratermelés az ágazati (szereplõi) viszonyok koordinációs területei osztályai szerint szerint mechanizmusok szerint szerint szerint Háztartás MagánPiaci Termelés Nemzettulajdon gazdasági ág Vállalakozás Állami, Bürokratikus Elosztás Ágazat önkormányzati tulajdon Állam, Egyéb Egyéb Forgalom Alágazat önkor(pl. szövet- (pl. családi, mányzat kezeti) önkormányzati) Nonprofit Alapítványi Etikai Fogyasztás Szakágazat szervezet stb. Külföld

8

1.1.3. A nemzetgazdaság alanyai 1.1.3.1. A háztartások A közgazdaságtan a háztartás fogalmát kettõs értelemben használja. Egyrészt mint • államháztartást, amely az állami bevételt és az ezzel való gazdálkodást jelenti. Az államháztartás az állam természetes velejárója, biztosítja azt az eszközrendszert, amelynek segítségével az állam elõteremti a nemzet számára szükséges külsõ és belsõ eszközöket, és ennek felhasználásával kielégíti a társadalmi szükségleteket. Ha a nemzetgazdaság alanyaként minõsítjük, az államhoz tartozik. Másrészt mint • magánháztartások a piacon fogyasztási cikket keresnek, és munkát kínálnak. Azon személyek összessége, akik - függetlenül a rokoni kapcsolatoktól - egy jövedelmi, illetve fogyasztói közösséget képeznek, folyamatos életviteli költségeiket részben vagy egészben közösen viselik. A háztartás fogalma tehát nem azonos a családdal, nem annyira jogi, mint inkább gazdasági tartalmú. A fogalomkörbe tartozók önálló nemzetgazdasági alanyi csoportot alkotnak. Itt említhetjük meg mint alanyi csoportot: • a nem piacorientált gazdálkodást folytatókat, amelyek tevékenysége elsõsorban a magánháztartásokra irányul és ez utóbbiak fedezik e szervezetek fenntartási költségeit vagy teljesen, vagy részben. Egyházak, kulturális egyesületek, társadalmi szervezetek. A magánháztartások A magánháztartások célrendszere: • rendszeres, állandó bevételek, vagy idõszakos bevételek biztosítása, • a szükségletek kielégítése, • a vállalt kötelezettségek teljesítése, • a magánháztartás ütemes fejlõdése, • megtakarítás, tartalékképzés. A magánháztartás szervezete tartalmazza: • a magánháztartás feladatait, • a magánháztartást irányító belsõ hatásokat, • a mûködését biztosító tervezést és • a megvalósítás szervezését. A magánháztartások feladatai a következõ fõ csoportokba sorolhatók: • szocializáció, szociális gondoskodás, • jövedelemfelhasználási funkció, • Idõbeosztás, az idõvel való gazdálkodás.

9

Szocializáció, szociális gondoskodás: Minden személy valamely magánháztartásnak a tagja. A leggyakoribb magánháztartási forma a családos magánháztartás, amelynek alapvetõ, legõsibb feladata a tagok egymásról való gondoskodása, az utódok felnevelése, az idõsek segítése. A szociális gondoskodás másik nagy területe az idõsek, betegek, rászoruló családtagok segítése. Jövedelemfelhasználási funkció: A jövedelemfelhasználás a magánháztartások szükségleteinek (alapvetõ létfenntartási és az e fölötti) kielégítése érdekében a rendelkezésre álló anyagi lehetõségekkel való racionális gazdálkodást jelenti. Idõbeosztás, az idõvel való gazdálkodás: Az elsõ két funkció maradéktalan ellátásának alapvetõ feltétele a munkában eltöltött idõ és a szabadidõ arányának meghatározása. A szabadidõvel való ésszerû gazdálkodás a munkaerõ újratermelése - pihenés, sportolás, szórakozás, üdülés, kulturális kikapcsolódás, társasági együttlét, tanulás stb. - és a gyermeknevelési, gondoskodási feladat ellátása érdekében elengedhetetlen feladat. 1.1.3.2. A vállalkozások A vállalkozások olyan gazdasági egységek, amelyek saját nevükben, saját felelõsségükre üzletszerû tevékenységet folytatnak, terméket, szolgáltatást állítanak elõ, a piaci szereplõktõl tevékenységükben, tulajdonukban elkülönülten, jogilag önállóan a piacon a piaci szereplõkkel kapcsolatban vannak. A vállalkozások befektetések, ezért nyereség elérésére törekednek és ennek érdekében kockázatot vállalnak. A vállalkozások külsõ és belsõ környezeti elemei Az üzleti vállalkozások ma, a globális piacon, kell megmérettetni magukat igen nagy kockázatok mellett. Fenn maradásukat az alkalmazkodó képességük határozza meg. A vállalkozás környezeti elemei lehetnek: A belsõ környezetben találhatók a rendelkezésre álló a termelési tényezõk, erõforrások.

10

fõ csoportjai Természet (föld)

Munka

Tõke

Vállalkozó (menedzseri értelemben)

Információ Tudás

A termelési tényezõk rövid jellemzésük egyenként – A gazdaság és az egész emberi lét általános alapja – A föld termõképességével, kincseivel és légkörével együtt – A termelés színhelye – Eredeti, elsõdleges és legáltalánosabb termelési tényezõ – A munkaerõ kifejtése, mûködésének eredménye – Ez hozza mozgásba a termelési tényezõk reálalakjait – Szellemi és fizikai formája, s ezen belül számtalan változata van – A munkamegosztás rendszerében létezik – Ez is eredeti, elsõdleges termelési tényezõ, miként a föld – Reáljavak (termelõeszközök: gép, épület, nyersanyag stb.) és a pénz, értékpapír, követelés formájában létezik – Mûködése során összefonódik és a többi tényezõvel reál és érték alakjában egyaránt – Saját jövedelem hozamából és más tényezõk jövedelmének felhalmozásra szánt része is tõkévé válik – Másodlagos, termelt tényezõ – Sajátos helyzetû termelési tényezõ, a modern társadalomban se a munka, se a tõketényezõbe nem olvasztható be, de mind a két tényezõ bizonyos vonásait egyesíti magában – Szerepe az összes többi tényezõ egységbe szervezése, optimális mûködése elõmozdítása – Mai fogalmaik szerint talán legjobban akkor közelítjük meg, ha a vállalkozói tevékenységet a humán tõke egyik elemeként, a közönséges munkától különbözõ különleges munkateljesítményként, sajátos szakmaként is értelmezzük – A modern kor szintén sajátos tényezõje – Minden tényezõ hatékony mûködésének önálló segítõje – A tudás a megismerés, a tanulás, illetve a tapasztalás folyamatának a végeredménye. Tárgya a való világ és benne az ember. Alanya az emberi szubjektum, amely leképezõ apparátusával leképezi a való világot. Megfogalmazása az elmélet, az elméletek egy tárgyra vonatkoztatott rendszerének

A vállalkozások befektetések, a befektetések sajátossága a jövõbeni hozamok elérése. A hozamok elérésének feltételrendszerét a termelési tényezõk kombinációi adják. Ha a kombinációk rendszere folyamatosan értékteremtõ, akkor beszélhe11

tünk a tevékenység gazdaságosságágáról. A külsõ környezetben a gazdasági (tartalma ökonómiai), természeti (tartalma ökológiai), és a társadalmi-szociális környezet szereplõit találjuk, miközben megjelennek a termelési tényezõk választási lehetõségei is. A termelési tényezõk kiválasztásának feltételrendszerét a vállalkozás célrendszere határozza meg, amit a kialakítandó vállalkozási kultúra, szabályok, a vállalkozás által tudatosan felvállalt értékrendje és a magatartásformája határoz meg. A vállalkozás célrendszere sokféle, amelyet a tulajdonosok az alapításkor fogalmaznak meg. A célokat a terjedelem (idõ, terület, a funkció, amire kiterjed) megkülönbözteti. A legfontosabb kérdések, melyekre a vállalkozásoknak választ kell adniuk: • Mit termeljenek? Mit igényel a piac? Milyen mennyiségben? Mikor igényli? Hol igényli? Az igényt kiváltó ok tartalma? Milyen használatiérték-tartalommal? Milyen árakon? • Kinek termeljenek? Annak, aki a termékért a legnagyobb árat a leghosszabb idõtávon hajlandó megfizetni. • Hogyan termeljenek? A rendelkezésre álló termelési tényezõk optimális kombinációjú felhasználásával elégítsék ki a piaci igényeket, miközben a vállalkozással szemben a tulajdonosok által elvárt hozamszintet is teljesíti. A vállalkozások kockázatviselõi, érintettjei: mindazok a természetes vagy jogi személyek, akik kapcsolatba kerülve a vállalkozással a vállalkozás mûködését befolyásolhatják vagy érdekeltek annak eredményességében: • belsõ érintettek: (tulajdonos, alkalmazott vagy egyéb jogviszonyban kapcsolódik), • külsõ érintettek: (vevõ, szállító, versenytárs, állami intézmények, helyi közösségek, önkéntes állampolgári csoportosulások, természeti környezet). A vállalkozások csoportosítása: a vállalkozások széles körû szükségletet elégítenek ki, funkciójuk szerint csoportosíthatók, pl. az alábbi fõ csoportok szerint: Tevékenységi körük alapján lehetnek: • primer szektorba tartoznak a termelõipari és mezõgazdasági vállalkozások, melyek a természet kincseinek forrásaival állnak közvetlen kapcsolatban, • szekunder szektorba tartoznak azok a vállalkozások, amelyek a primer tevékenységek által elõállított javakat dolgozzák fel, • tercier szektor a szolgáltató vállalkozások, melyek a termelt termékek cseréjét segítik, és szolgáltatásokat bonyolítanak. Méretük alapján beszélünk: • kis-, közepes és nagyvállalkozásról. Az ismérvek tartalmát a besorolás célja dönti el. A vállalkozások jogi formák szerinti csoportosítása: Az állam a jogbiztonság érdekében a vállalkozások alapításánál lehetõvé teszi a jogszabályokban meghatározott szervezeti forma választását számukra. Ennek következtében a befektetõ vállalkozók a tevékenységüknek, tõkeszükségletüknek, a piaci viszonyoknak és üzleti érdekeiknek legmegfelelõbb szervezeti formát 12

választhatják ki. A törvény lehetõséget ad arra is, hogy a vállalkozások megszûnés nélkül átalakuljanak egyik formából egy másikba az érvényes elõírások betartása mellett. 1.1.3.3. Az állam Az állam akkor keletkezik, ha az egyén már nem önellátó, hanem sok mindenre szüksége van. Az állam a civil társadalom egyik alkotóeleme, környezeti eleme és szereplõje is egyben. Az állam szabályozó- és gazdaságszervezõ funkcióját ellátva mûködési keretet és feltételeket biztosít az anyagi javak termeléséhez a vállalkozásoknak, ugyanakkor gondoskodik a társadalmi és a közszolgáltatási feladatok ellátásáról is, miközben a köztulajdonosi és érdekegyeztetõ funkcióit is ellátja. Közfeladatok: olyan feladatok a társadalomban, amelyeket a közösségnek együttesen kell megoldania, annak biztosítása nem várható el az egyéntõl. Közfeladatok a modern társadalomban: • hagyományos közfeladatok (pl. honvédelem), • természetvédelem, környezetvédelem, • közoktatás, egészségügyi alapellátás, • nemzetközi kötelezettségvállalásból adódó kötelezettségek, • egyéb, állam által felvállalt gazdasági feladatok. Államháztartás: olyan szervezõ gazdálkodási tevékenység, amellyel az állam a társadalmi szükségletek kielégítéséhez biztosítja a pénzforrásokat, azok elosztását, felhasználását. Folyó gazdálkodás: költségvetési gazdálkodás, amelynek során az állam, ill. állami szervek egy meghatározott idõszakra megtervezett és jóváhagyott kiadások és bevételek figyelembevételével gazdálkodnak. Vagyoni gazdálkodás: az államháztartás az állami vagyon megõrzésére, gyarapítására, hasznosítására vonatkozó szabályozás. A modern állam feladatai több csoportba sorolhatók: • Tradicionális vagy stabilizációs feladat a gazdaság mûködõképességének biztosítása, ennek intézményi és jogi feltételeinek megteremtése, mûködtetése, a tulajdon védelme (rendõrség, hadsereg), a gazdasági ellenõrzés, de feladata lehet például az inflációs folyamatokba való beavatkozás. Részletezve idetartozónak tekinthetõk például a következõ feladatok, de mint a késõbbiekben látható lesz, megjelenhetnek önálló feladatcsoport-képzõként is – önfenntartás, önmagában haszonnal nem jár, csak a mûködés kereteit képezi, – szabályozás, korlátok állítása, – allokáció, közjavak, közszolgáltatások biztosítása, elosztása, – redisztribució, az igazságosság és a méltányosság biztosítása, – stabilizáció, válságkezelés (munkanélküliség, infláció, árfolyam). • Elosztási, szociális feladat a stabilizációs és elosztási funkció finanszírozási alapjának megteremtése, a költségvetés bevételi oldalának biztosítása, 13

döntés a kiadásokról. állami-önkormányzati szociális ellátórendszer mûködtetése, állami-önkormányzati egészségügyi ellátórendszer mûködtetése, az állami nyugdíjrendszer és egészségbiztosítási rendszer fenntartása, az állami oktatás mûködtetése, az állami gyermekvédelem fenntartása, a munkanélküliség kezelése. Szociális megfontolások alapján támogatások, segélyek stb. • Allokációs feladat mindaz, amivel a magánszféra az adott idõszakban nem foglalkozik, de a mûködõképesség fenntartásához szükséges. A közjavakhoz való hozzáférés biztosítása. Externáliák kezelése, ilyen például a környezetvédelem a szankcióival együtt. Összegezve, csak ott avatkozhat be, ahol nem okoz kárt, illetve kár keletkezne, ha nem avatkozna be. • Gazdasági és pénzügyi feladat a fiskálispolitika gyakorlása, amelynek célja az állami kiadások és bevételek nagyságának és összetételének alakítása, a makrogazdasági politikának azon eszköze, amely a gazdaság szereplõinek magatartására, gazdasági aktivitására a kormányzati kiadások és az adózás irányításán keresztül kíván hatni a célok elérése érdekében. Feladata a monetáris politika, a makrogazdasági politikának azon eszköze, amely a gazdaság szereplõinek magatartására, gazdasági aktivitására pénzkínálat és a kamatláb szabályozásán keresztül kíván hatni a célok elérése érdekében. Feladata az államháztartás és az alrendszereinek mûködtetése Az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszere. Az államháztartási rendszer felépítése: Központi szint központi társadalombiztosítási elkülönített kormányzati alrendszer állami pénzalapok alrendszer alrendszere Helyi szint helyi önkormányzatok alrendszere Központi kormányzati alrendszer központi kormányzati alrendszert a központi költségvetés alkotja, amely a közbevételeket és a közkiadásokat tartalmaz. Közbevételnek minõsül minden pénzeszköz, amely az államháztartás bármelyik alrendszerének bevételi oldalán jelenik meg. Alkotmányos alapját, a közteherviselés alkotmányos alapelvét az Alkotmány 70/I. §-a fogalmazza meg. A közhatalmi bevételek három nagy alcsoportját különböztethetjük meg: • adó jellegû (adók, illetékek, vámok), • díj jellegû (befizetés fejében ellenszolgáltatás van, eljárási illetékek, szolgáltatási díjak, termékdíjak, intézmények térítési díjai), • szankció jellegû bevételek (bírságok). 14

Közkiadásnak minõsül és a központi költségvetésben kiadást kell elõirányozni a központi költségvetési szervek feladataira, nemzetközi szerzõdéses kötelezettségek teljesítésére, államháztartás más alrendszerei részére, jogi személy, természetes személy részére lehet. A közkiadások fõ kategóriái: • közhatalmi-közigazgatási kiadások, közszolgáltatási kiadások) egyetemek, egészségügyi országos intézetek stb.), • különféle támogatások (agrár, nonprofit, lakástámogatás, fogyasztói árkiegészítés), transzferek. Az államháztartási rendszer társadalombiztosítási alrendszere, a társadalombiztosítás a társadalom közös kockázatvállalásán alapuló, a biztosítás és a szolidaritás elveinek alapján mûködõ kötelezõ biztosítási rendszere. Kockázatközösséget hoz létre. A társadalombiztosítás két biztosítási ága: Nyugdíjbiztosítási Alap, Egészségbiztosítási Alap. Az elkülönített állami pénzalapok az állam egyes feladatait részben az államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alap, amely mûködésének jellege az államháztartáson belül elkülönített szabályozást tesz szükségessé. Létrehozásának feltétele, hogy az alap célja szerinti meghatározott feladatok finanszírozásához részben államháztartáson kívülrõl származó források legyenek közvetlenül hozzárendelhetõk. Felügyeletét valamelyik fejezet vezetõje látja el. Vállalkozási célra a forrás nem használható. Az állam funkciói egy újabb megközelítésben: Alapfunkciók

Közvetítõfunkciók

Cselekvõfunkciók

A piaci kudarcok kezelése Az egyenlõség erõsítése tiszta piaci javak biztosítása: szegénység elleni küzdelem nemzetvédelem, biztonság, szegénység elleni programok, törvénykezés és társadalmi rendszer, járványok megakadályozása tulajdonviszonyok, makrogazdasági menedzsment, egészségügy externáliák monopóliumok hiányos információk társadalmi kezelése: szabályozása: kezelése: gondoskodás: alapoktatás, közmûvek szabályozása, biztosítás állami környezettrösztellenes (egészség, nyugdíj), nyugdíjvédelem politika pénzügyi szabályozás, rendszer, fogyasztóvédelem családtámogatások, munkanélküliek ellátása magántevékenységek koordinálása: újraelosztás: piaci folyamatok segítése, erõforrások civil kezdeményezések újraelosztása

Forrás: World Development Report 1997. p. 27. 15

1.1.3.4. Az önkormányzatok A helyi önkormányzatoknak jelentõs szerepe van a közfeladatok ellátásában. A helyi önkormányzatok gazdasági önállóságának alkotmányos alapjait a Magyar Köztársaság Alkotmánya fektette le. Öt figyelemreméltó kitételt tartalmaz: helyi önkormányzati tulajdon, gazdálkodási önállóság, saját bevétel és állami támogatás, helyi adóztatási jog, vállalkozás szabadságának elismerése. A helyi önkormányzatok a hatáskörükbe tartozó, illetékességi területükön konkrétan biztosítják a mûködés feltételeit. A helyi önkormányzatok a hatáskörükbe tartozó, illetékességi területükön ellátnak: • közfeladatokat, • államháztartáshoz tartozó, helyi szintre lebontott feladatokat (a helyi önkormányzatok az államháztartás egyik legnagyobb beruházói), • folyó gazdálkodást, • vagyoni gazdálkodást, ami az önkormányzati vagyon megõrzésére, gyarapítására, hasznosítására vonatkozik (az önkormányzati vagyon két fõ csoportja a törzsvagyon és az egyéb vagyon). A helyi önkormányzatok bevételei: saját bevételek, átengedett központi adók, állami támogatás, egyéb bevételek. Saját bevételek: helyi adók, nyereség, osztalék, kamat, bérleti díj, átvett pénzeszközök, környezetvédelmi és mûemléki bírság, vadászati jog haszonbérbe adása, egyéb bevételek. Átengedett központi adók: a személyi jövedelemadó valamennyi%-a, gépjármûadó, illetékek valamennyi%-a, termõföld bérbe adásából származó személyi jövedelemadó. Állami támogatások: jellemzõi - normativitás, feladatarányosság, szolidaritás, területi kiegyenlítés, társulásos feladatmegoldás ösztönzése. Címzett támogatás: beruházások, rekonstrukciók megvalósítása (egy-egy alkalommal dönt). Céltámogatás: legalább X milliárd forintot beruházási összköltségû önkormányzati beruházásokhoz igényelhetõ, a vízgazdálkodás, oktatás, egészségügyi és szociális ellátás keretein belül. Központosított elõirányzatok: településüzemeltetési feladatok, esélykiegyenlítést szolgáló feladatok, szociális és gyermekvédelmi alap- és szakellátások, intézményi ellátások, önkormányzati közoktatási feladatok, közmûvelõdési és közgyûjteményi feladatok. A normatív hozzájárulások a címzett és céltámogatások feltételrendszerét az éves költségvetési törvény, másrészt külön jogszabályok határozzák meg, a pontos% és az értékek ott tekinthetõk meg. Az önkormányzati költségvetés tartalma: költségvetési szervek bevételei forrásonként, mûködési, fenntartási elõirányzatok, felújítási elõirányzatok, felhalmozási kiadások, általános és céltartalék, éves létszámkeret költségvetési szervenként, többéves kihatással járó feladatok, mûködési és felhalmozási célú bevételi 16

és kiadási elõirányzatok mérlegszerû bemutatása, helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetése, elõirányzat felhasználásról szóló ütemterv, elkülönített EUs támogatások. 1.1.3.5. A nonprofit szervezetek Sajátos nemzetgazdasági alanyi kör. A nonprofit vállalkozások gazdálkodása nem azt jelenti, hogy tevékenységük során nem képzõdhet profit, hanem azt, hogy a profit nem kerül felosztásra. Ez a „maradvány” a fejlesztések forrása. A végzett munkáért gyakran nem fizetnek munkabért. Általában sajátos adózási és gazdálkodási szabályok érvényesek rájuk. A nonprofit szervezetek fõbb jellemzõi: • intézményi formáció, • a kormányzattól, államtól függetlenül mûködnek, • profitszétosztás tilalma, • önkormányzati mûködés, • önkéntesség, • öntevékenység, • nem profitcélok vezérlik, • formális szervezetek. Formái: • civil szervezetek, alapítványok, • politikai pártok, egyházak, • kulturális és sport szervezetek, intézmények, projektek, • karitatív szervezetek, • közigazgatási szervezetek, egyes közüzemek. Tevékenysége: • a közjó szolgálata politikai indíttatás nélkül, • döntõen szolgáltatásokat végeznek, • sokféle céllal mûködnek: környezetvédelem, oktatás, kultúra, egészségvédelem, gyógyítás, megelõzés, sport, szociális segítségnyújtás stb. 1.1.3.6. Külföld Mint nemzetgazdasági alanyok, külföldinek minõsülnek mindazon személyek, akiknek, amelyeknek nincs állandó lakhelye vagy székhelye az adott országban, valamint azon vállalkozások, amelyek nem integrálódtak az adott nemzetgazdaság belsõ gazdasági folyamataiba.

17

1.2. A piac A piac valamely jószágnak vagy szolgáltatásnak azokból a tényleges és potenciális vevõibõl és eladóiból tevõdik össze, akit csere céljából kerülnek egymással kapcsolatba . A csere az eladó és a vevõ önkéntes szerzõdéskötésével, meghatározott feltételrendszer szerint megy végbe. Nagyon fontos az adott piac tulajdonságainak meghatározása, leírása. A piac kiterjedése ma már globális. 1.2.1. A piac legfõbb elemei 1.2.1.1. A kereslet A piac megmutatja az adott jószág kínálatát, keresletét. A kereslet fogalmán a közgazdaságtan egy vagy több jószág azon mennyiségét érti, amit az általunk definiált személy vagy személyek csoportja adott ár (árak) mellett az adott jószágból (javakból) megvásárolni képes és hajlandó. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a kereslet megegyezik azzal a mennyiséggel, amely végül a piacon gazdára lel. A kereslet típusai a következõk. • Egyéni kereslet: Ha egyetlen személy egy jószágra vonatkozó keresletét veszszük szemügyre, akkor egyéni keresletrõl beszélünk. Ha ábrázolni akarjuk, az egyéni kereslet jelölésére általában a kis d betût alkalmazzuk (az angol demand: kereslet szóból). • Piaci kereslet: A piaci kereslet egy jószág piacán fellelhetõ potenciális vevõk összes kereslete. Tulajdonképpen nem más, mint az egyéni keresletek összege. Ha ábrázolni akarjuk, leggyakrabban a nagy D betû használjuk. • Aggregált kereslet: Az aggregált kereslet egy gazdaság valamennyi szereplõjének minden elérhetõ jószágra vonatkozó összes kereslete. Mivel több jószágra vonatkozik, ezért az ár helyett itt átlagár vagy árszínvonal, a keresett mennyiség helyett pedig a keresett javak pénzben kifejezett összértéke szerepel. A makroökonómia legfontosabb fogalmai közé tartozik, jele általában AD (az angol aggregate demand szavakból). A keresleti függvény:

P1, P2 az árakat, D(P1), D(P2) az egyes árakhoz tartozó keresletet jelöli

18

A keresleti függvény adott termék fizetõképes keresletének mennyiségeit fejezi ki a termék árának függvényében. A keresleti függvény minden piaci szereplõ számára adottság, amit igyekszik megismerni, de nem képes befolyásolni. A keresleti függvény nem a ténylegesen megtörtént vásárlásokat képviseli, hanem mindazon árak és keresett mennyiségek összességét, amelyek egy áru piacán elvileg megvalósulhatnak. 1.2.1.2. A kínálat A közgazdaságtan a kínálat alatt, a kínálat egy vagy több jószág azon mennyiségét érti, amivel a definiált személy, vállalkozás, vagy személyek/vállalakozások csoportja rendelkezik, és azt adott ár mellett eladni is hajlandó. A kínálat típusai a következõk. • Egyéni/vállalkozás kínálat: Ez egyetlen személy vagy vállalkozás egy jószágból vett kínálatát jelenti. Ha ábrázolni akarjuk, személyre vontkozóan gyakran s, míg vállalkozásnál S vagy Si (vagyis az i-edik vállalkozás kínálata) használjuk. • Piaci kínálat: A piaci kínálat valamely jószág piacán jelen lévõ összes vállalkozás és személy kínálata az adott jószágból. Az egyéni, illetve vállalkozási kínálatok egyszerû összegeként határozhatók meg. Ha ábrázolni akarjuk, jelölésére általában a nagy S betût használjuk. • Aggregált kínálat: Aggregált kínálaton (jele AS) a gazdaság összes szereplõjének minden jószágból vett kínálatát értjük. Az aggregált kínálat esetében, mivel az több jószág kínálatát jelenti, az ár helyett az átlagárat vagy az árszínvonalat, a kínált mennyiség helyett pedig a kínált javak összértékét vesszük figyelembe. A kínálati függvény:

P1, P2 az árakat, S(P1), S(P2) az egyes árakhoz tartozó kínálatot jelöli

A kínálati függvény azt fejezi ki, milyen mennyiséget kínálnak az eladók különbözõ árak mellett. 19

A keresleti, és a kínálati függvény együtt ábrázolásával kapjuk a Marshall-keresztet:

A piaci keresleti görbe az egyéni görbék egyszerû összegeként adódik. Marshall alkotta meg a máig Marshall-keresztnek nevezett alakzatot, amelynek lényege, hogy a piacon az egyensúlyi ár és mennyiség a negatív meredekségû keresleti és a – rövid távon – pozitív meredekségû kínálati görbe metszéspontjában határozódik meg. A termelési tényezõk kereslete az általuk elõállított javak keresletébõl származtatható. 1.2.1.3. A szükséglet A szükséglet belsõ késztetés, hiányérzet, amelynek alapja a mindenkori tudásszint, a kereslet mozgatórugója, miközben a szükséglet önmaga megszüntetésére törekszik. Az alapvetõ fiziológiai szükségleteken túl (élelem, víz, levegõ, alvás) vannak a pszichológiai szükségletek is, amelyek az emberek kényelmét szolgálják. A szükségleteket nem a piac hozza létre, azok az embertõl, a társadalomtól elválaszthatatlanok, és sajátos hiearchiát alkotnak. 1.2.1.4. Az igény Az igény a megfogalmazott, konkréttá vált szükséglet, amely vásárlóerõvel alátámasztva jelenti a keresletet. Az igény tárgyiasult formában jelentkezõ szükséglet, konkrét termékre vagy szolgáltatásra irányul. Az igények a szükségletek sajátos kielégítésére irányuló vágyat jelentik. Az igény egyrészt a társadalmi, gazdasági és kulturális környezet által, másrészt az egén által meghatározott. a szükségletek viszonylag változatlanok, az igények viszont állandóan változnak. Formálják õket a különbözõ társadalmi hatások: iskola, egyház, tv, rádió, újságok, család, barátok, környezet stb.

20

1.2.1.5. A vásárlóerõ A vásárlóerõ az a pénzösszeg, amely a fogyasztók, pontosabban a vásárlók rendelkezésére áll. Miután az emberek a kötelezõ befizetéseiket teljesítették (lakbér, rezsi, adó, utazási költség stb.), jövedelmük fennmaradó részét szabadon elkölthetik javak és szolgáltatások megszerzésére. Ezt az összeget diszkrecionális jövedelemhányadnak nevezzük. A marketing ezért a szabadon elkölthetõ jövedelemhányadért harcol. A sikeres cég törzsvevõket nyer meg. Az õ jövedelmeikkel számolhat, ily módon a versenytársaktól elveszi a nagyon fontos profitot. 1.2.1.6. Az ár Az ár az áru pénzben kifejezett csereértéke, azaz egy nagyságrend, amelyért az áruk gazdát cserélnek. Tényleges nagysága a kereslettõl és a kínálattól függ. Az ár funkciói: • egyszerû elszámolóeszköz, és mint ilyen, alkalmas a termékek, az anyagok, az eszközök, vagyontárgyak stb. nyilvántartására, • méri a termékeket és a teljesítményeket; e minõségben szerepet játszik annak meghatározásában, hogy mibõl, mennyit termeljenek, • informálja a termelõket és a fogyasztókat, akik egyéni érdekük kielégítésére a piac igényeinek megfelelõen kénytelenek cselekedni. Az árakon keresztül megmutatkozik és rangsorolódik a fogyasztók kereslete; az árakon keresztül a termelõk ráfordításai, költségei is szabályozzák a kínálatot, mégpedig automatikusan anélkül, hogy bárkinek bárkit is kényszerítenie kellene egy ár, egy termék elfogadására (az árrendszer ún. termelés- és fogyasztásallokáló funkciója), • meghatározza a piaci szereplõk jövedelmeit. Az árakon keresztül egyszerûen és személytelenül határozódik meg, hogy a társadalom egy-egy tagja mit akar és mit képes megvásárolni. 1.2.1.7. A jövedelem A jövedelem típusai a következõk: • nomináljövedelem: egy pénzösszeg, • reáljövedelem: az a termékmennyiség, amit adott nomináljövedelembõl megvásárolhatunk. 1.2.1.8. A részpiacok Részpiacok a következõk: • árupiac, • tõkepiac, • pénzpiac, • munkaerõpiac. 21

1.2.2. A piac alapfunkciói A piac alapfunkciói: • a termékek termeléstõl fogyasztásba való eljuttatása, • információs rendszerként mûködik, pl. – a fogyasztó igényeinek visszacsatolása a termeléshez, – orientálja valamilyen irányban a termelõket és fogyasztókat, • szabályzófunkció, • jövedelemelosztó funkció. 1.2.2.1. A piac felosztása különbözõ jellemzõk alapján A termékjelleg alapján: • termelõeszközök piaca, • fogyasztási eszközök piaca, szolgáltatások piaca, • munkaerõpiac, amely az egyes foglalkozási ágak szerint további részpiacokra bontható. • pénzpiac, • értékpapírpiac, • tõkepiac, • információs piac stb. Vevõtípusok alapján: • fogyasztói piac, • viszonteladói piac, • ipari felhasználók piaca, • állami bevásárlások, közbeszerzések piaca. A piacon jelenlévõ kínálati szereplõk száma szerint: • Klasszikus piac (tökéletes verseny): sok eladó és sok vevõ van jelen, hasonló termékekkel, árakkal. Egyikük sem domináns. A piaci be- és kilépés gyors és könnyû. Nincs korlát, a piaci ár a domináns. A piaci ár a kereslet-kínálat függvényében alakul ki, akár napi jelleggel. • Monopólium: egy jelentõs szereplõ van a piacon vagy az eladás, vagy a kereslet oldaláról uralva az adott területet, diktálva a feltételeket. A többi résztvevõ kiszolgáltatott helyzetben van. Ez a helyzet igazán a monopolhelyzetben lévõ vállalkozásnak sem jó, mert részben az állam korlátozza a tevékenységét, idõnként súlyos büntetéseket kiszabva (l. Microsoft), részben elkényelmesedik és nem készül fel a megmérettetésre. Ezért egy új, dinamikus, erõs versenytárs esetén elég hamar vesztessé válhat. Ez a helyzet nem jó a vevõknek sem, hiszen itt nem a vevõ a király, nem veszik figyelembe az igényeit, számára is diktálják a feltételeket. • Duopólium: két jelentõs, erõs piaci tényezõ van jelen kínálati oldalról, a kettõjük harca biztosítja a versenyt (l. Coca és Pepsi Cola). • Oligopólium: néhány szereplõs, zárt piac, kiegyensúlyozott lépések jellem22

zik, minden szereplõ részérõl a minõségre törekedve, ilyen pl. a minõségi autópiac. • Monopolisztikus piac: a piacon néhány nagy, domináns cég van jelen kínálati oldalról, ezek mellett azonban nagyon sok dinamikus, kreatív kisebb cég is helyet foglal, és alakítja a piac összképét (jellemzõ a mai hazai divat- és ruházati piacra, valamint a világpiac kozmetikai cégeire). A kereslet és a kínálat nagyságrendje alapján: • Eladók piaca: amennyiben a kereslet meghaladja a kínálatot, áruhiány van. Ilyenkor több a vevõ, mint az eladó, több az igény, mint a kielégítésére rendelkezésre álló javak mennyisége (jellemzõi: áruhiány, magas árak, az eladó diktál, a vevõ kiszolgáltatott, a minõség háttérbe kerül, nem ritka a csúszópénz, az etikátlan árukapcsolás). • Vevõk piaca: Ha a kínálat meghaladja a keresletet, folyik a harc a vásárlók pénzéért. Ilyenkor elõtérbe kerül a minõség, a szolgáltatás. A minõségi színvonal a marketing fennmaradásának feltétele. Ezen a piacon a vevõ az úr, a vevõ szabadon tud dönteni, választási lehetõsége van. A döntéshozók szempontjai alapján: • Fogyasztói piac: amelynek lényege, hogy végsõ felhasználói a piac, szereplõi, egyének, háztartások, családok. • Felhasználói (termelõi) piac: jellemzõje, hogy vállalkozások, gazdálkodó szervezetek alkotják. Ezek általában nyersanyagokat, gépeket, berendezéseket, valamint félkész termékeket vásárolnak annak érdekében, hogy új termékeket hozzanak létre, vagy szolgáltatásokat tudjanak nyújtani (számuk kisebb, mint a fogyasztói piac szereplõinek száma, vásárlásaik nagyságrendje azonban jelentõsebb). • Viszonteladói (közvetítõi) piac: ahol a termékek elõállítása és felhasználása térben és idõben, ütemben jelentõsen eltér egymástól, ezt a különbséget áthidalja a viszonteladói gárda. Tulajdonképpen a termelést és a felhasználást köti össze sokszintû kereskedelmi, szolgáltatói tevékenységével, amelynek általában sok szereplõje, közremûködõje van (beszerzés, szállítás, szállítmányozás, raktározás, készletezés stb.). • Állami piac: amit nevezhetünk kormányzati piacnak is. Nagy megrendelõként van jelen, nagy tömegû beruházásokat, bevásárlásokat indukálva (kórházak, honvédség, rendõrség stb.). • Releváns piac: azon részpiacok összessége, amelyek egy adott vállalkozás igény kielégítési törekvései szempontjából reálisan szóba jöhetnek. Nagyon fontos a piac helyes behatárolása térben és idõben, és a piac határainak kijelölése. Egy a piachoz tartozónak tekinthetjük az egymást helyettesítõ termékeket, azok eladóit és vevõit. Helyettesíthetõség a piacon: hasonló minõséget, árat és technológiai megoldást feltételez. Az igénykielégítés konkrét területeit a hosszú távú jövedelmezõségi viszonyok határozzák meg a kockázattal együtt elemezve. 23

1.2.3. Belépés a piacra A piacon való szerepléshez be kell lépni a piacra. A piacra való belépés nemcsak a belépni szándékozó, de az ott lévõ szereplõk ügye is. Egyrészt meg kell felelni bizonyos követelményeknek, másrészt a belépés a bent lévõk érdekeit is sértheti. Az összes érintett szempontjait, reagálásait mérlegelni kell. Egy új piacra való belépés stratégiai jellegû döntést igényel. A belépés elõtti korlátok erõs védõbástyákat jelentenek. A versenytársak távoltartása mindig kényelmesebb piaci pozíciót eredményezhet. A piacra való belépés leggyakoribb korlátai: Állami szabályozás: segíthetik vagy korlátozhatják, esetleg meg is akadályozhatják a belépést: • jogi szabályozás, • egészségügyi elõírások (pl. EU állategészségügy), • technológiai követelmények, • beszerzési értékesítési csatornához való hozzáférés korlátozása, • szabadalmaztatási eljárások, új ismeretek elterjesztésének akadályozása • preferált piaci szereplõk (kedvezményes hitelhez juttatást, megrendeléshez juttatás), • vámok, kedvezmények adása és megvonása. A piacon lévõk által teremtett feltételrendszer mint a piacra belépésre ható tényezõk: • Vállalkozásméret: a vállalkozásnak mint jogilag körülhatárolt egységnek fõként gazdasági fogalmakkal (pl. tõkeérték, létszám) kifejezett nagysága. • Üzemméret: a vállalkozás mûszakilag körülhatárolt termelõegységeinek fõként technikai fogalmakkal (pl. kapacitás) kifejezett nagysága. • A méret növekedésével a fajlagos költségek csökkennek. Bizonyos szint alatt nem kifizetõdõ a termelés. Így a legkisebb gazdaságos üzem, amely a piacon van, igen fontos információ lehet. Ismerni kell a piacra való belépéshez szükséges termékmennyiséget. Fontos a minimális piaci részesedés meghatározása. Ha ez utóbbi a piaci mérethez képest kicsi, akkor a belépés nem nyugtalanítja a piac szereplõit. Ha a hatékony belépés magas piaci részarány megszerzését célozza, akkor a fogadtatás nem megy zökkenõmentesen. • Piaci részesedés: a vállalkozás értékesítésének az adott piac összes eladásához viszonyított aránya. Annak mértéke a versenytársak szemében a döntõ kérdés. • Ha a piacon vannak, akik márkanevükkel és egyéb szolgáltatásaikkal megszerezték maguknak a fogyasztók hûségét. Az új eladónak meg kell ismertetni termékét, és el is kell fogadtatnia azt. Különösen figyelemre méltó az olyan termék, amelynél fogyasztói hûség alakulhat ki. • Ha, tõkeelõlegezésre van szükség, amíg a bevételekbõl meg nem térül a beruházás. Induló eszközállomány, készletek, és a kezdeti nehézségekbõl, üzlet beindításából származó veszteségek is belépésre ható tényezõk. • A tõkekorlát nagysága gazdasági áganként változik. Például a hajógyártás, a tengeralattjáró-gyártás tõkeigényes, szemben a kereskedelmi vállalkozásokkal. A tõkekorlát jelentõsen védi a piacon már bentlévõket. A kutatás-fejlesztés magas tõkeigénye szintén visszatartó erejû. 24

• Egyszeri költség. Akkor lép fel, ha a vevõ megváltoztatja szállítóját. Például a dolgozók betanítási költsége. Új termék, új partner esete. De az új szállítási technikák, az új feladatokkal összefüggõ kényelmetlenségek is hatnak. • A piacon lévõ vállalkozások szigorúan ellenõrzik az egyes értékesítési csatornákat. A kereskedõket meg kell gyõzni arról, hogy az õ termékeiket ajánlják a vevõknek. Különbözõ kedvezmények adása: árengedmények, készletfinanszírozáshoz hozzájárulás. Különösen nehéz, ha a kereskedõt szerzõdés köti tradicionális partneréhez. A beszerzési piacon elõfordul, hogy a vevõ a beszállító teljes kapacitását megveszi, kizárva ezzel a verseny lehetõségét (monopolhelyzet). Megoldás: saját boltok nyitása, de ez is költséges. • A piacon bent lévõknek további elõnyei lehetnek: – a belépõ nem juthat hozzá a licenccel védett technológiákhoz, eljárásokhoz, – kedvezõ földrajzi elhelyezkedés (nyersanyag-lelõhelyek megvásárlása) annakidején kevesebb pénzbe került, – a régóta a piacon mûködõ vállalkozások átlagköltsége alacsony. A dolgozók felhalmozódott tapasztalata is versenyelõny, – a bent lévõk, ha sokat veszíthetnek, akkor agresszívebbek. A technológiakonvertálás problematikája. Az agresszív fogadtatás sok pénzt emészthet fel. 1.2.4. Kilépés a piacról A belépés a kilépés akadályaival is szorosan összefügg. Sikertelen belépés után meg kell szabadulni a termelõeszközöktõl, vagy alacsony hatékonyság mellett folytatni kell a termelést. Mindkettõ ráfizetéses, de dönteni mégis kell, már a belépés is nagyon meggondolandó. A kilépést megelõzõen át kell gondolni: • a jogi feltételrendszert, vagyis hogy önként vagy a jog által kötelezetten lép ki a piacról, • a kapacitásokkal csak meghatározott termékek, szolgáltatások állíthatók elõ, amiket a piac már nem igényel, • konvertálhatósági szintje alacsony. Sok esetben megoldás: túladni rajta, de sajnos a veszteséget le kell nyelni, • a sikeres kilépés jelentõsen segíti a szervezet adaptációját. A tõkeátcsoportosítás lehetõsége adott. 1.2.5. A piac szereplõi A piacon megjelennek a nemzetgazdaság alanyai mint piaci szereplõk. Vevõk A vevõk a magasabb árú, drága termékek fogyasztását csökkentik, más termékekkel helyettesítik és az alacsony árú, olcsó termékek fogyasztását növelik. 25

Eladók Az eladók a jövedelmezõbb termékek termelését fokozzák, a kevésbé jövedelmezõkét csökkentik. A piac szereplõinek magatartása nagymértékben függ a résztvevõk számától, vagyis a versenyhelyzettõl. A piaci verseny A versenyhelyzet piaci szereplõi, a piaci szereplõk, akik különbözõ szerepkörben jelenhetnek meg, például vevõ, szállító, versenytárs,

1.3. A versenyelõny elérésének célja A versenyelõny célja a fogyasztó minél jobb kiszolgálása, a konkurencia felülmúlása, a jobb piaci pozíció megszerzése, a tartós, hosszú távú jövedelemtermelés fenntartása/növelése adott piacon. 1.3.1. A Porter-féle versenyelõny-elemzés Akkor alakul ki versenyelõny, ha a vállalkozás képes arra, hogy olyan kiemelkedõ értéket teremtsen a vevõi számára, ami meghaladja az érték létrehozásának a költségeit. A mindenkori érték az az összeg, amennyit a vevõk hajlandók ezért fizetni. A kiemelkedõ érték visszatartja a versenytársakat attól, hogy alacsonyabb áron azzal egyenértékû vagy egyedi elõnyt kínáljanak. A versenyelõny általában költségdiktáló, illetve differenciáló pozíció. 1.3.2. Gyakori versenyhelyzeti elõnyök Gyakrabban elõforduló elõnyök pl.: az ár/árpolitika, a márkanév, a termék/vállalkozás-image, az elosztási hálózat, disztribúciós lánc, a minõség, a mobilitási korlátok, a tapasztalati görbe, a vélt, érzékelt értékek, az erõforrások (emberi, pénzügyi, technológiai). Egy piac szerkezete, formája a piaci szereplõk száma és mérete alapján jellemezhetõ. Ezek határozzák meg a szereplõk lehetõségeit és a verseny erõségét. A piac formáit annak alapján ítélhetjük meg, hogy mennyi az eladó és a vevõ, könynyû vagy nehéz új termelõknek, illetve vásárlóknak belépni a piacra, és képes-e egy-egy szereplõ egyedül befolyásolni a piaci árat. A fentiek alapján a piacnak, a piaci versenynek két szélsõséges formáját, a tökéletes versenyt és a tiszta monopóliumot tárgyaljuk részletesen, de tudnunk kell, hogy sok átmeneti piaci helyzet is lehetséges.

26

1.3.3. A tökéletes verseny Tökéletes verseny alakul ki egy termék piacán, ha sok kis eladó és kis vevõ van. Ekkor egyikõjük sem képes egyedül befolyásolni a piacot. Nagy számuk miatt megegyezni nem tudnak, ha valamelyikük felemelné az árat, elveszíti a vevõit, ha valamelyik csökkentené, a piac elnyelné a kínálatát, de annak kis mértéke viszont nem befolyásolná az egész piacot. A tökéletes versenyben tehát a piaci szereplõk számára az ár külsõ adottság. Tökéletes verseny az a piaci forma, amelyben a piac végtelenül nagy egy-egy szereplõhöz képest, a szereplõk árelfogadók, s e piacon szabad a be- és kilépés. A szabad be- és kilépésnek azonban több akadálya lehet. 1.3.4. Monopolizált piacok - tiszta monopólium Monopolizált piac vagy monopolpiac kifejezést használjuk, ha hiányoznak a tiszta verseny feltételei. Ilyenkor néhány nagyvállalkozás uralja a piacot. Különleges esete a tiszta monopólium, mikor egyetlen termelõre szûkül egy termék piaca. A tiszta monopólium egyedüli eladó egy termék piacán, ki tudja elégíteni az egész keresletet. Míg tökéletes verseny esetén az ár külsõ adottság volt, a tiszta monopólium vállalkozása a piaci árat és a kínált mennyiséget is képes befolyásolni. A monopólium piaci alkalmazásának lényege, hogy egyszerre határozza meg a saját kínálatának mennyiségét és a piaci árat, a piaci kereslet figyelembevételével. A monopólium, mint a legtöbb piacgazdasági szereplõ, profitja maximalizálására törekszik. Ha növeli az árat, kevesebbet tud eladni, ha növelni akarja az eladott mennyiséget, csökkenteni kell az árat. 1.3.5. Versenyszabályozás Általános feltételezés, hogy a szabad verseny a piacon képes az erõforrások legjobb elosztására. Ha a vállalkozások módot találnak a verseny korlátozására, akkor ez jóléti veszteségekkel és az erõforrások nem hatékony elosztásával jár. A verseny korlátozása a vállalkozások egyesülésével, formális piaci szerzõdésekkel, vagy titkos összejátszással egyaránt lehetséges. Az államnak kettõs szerepe van a piaci versennyel kapcsolatban. Egyrészt hatékony versenyt kell biztosítania azokon a piacokon, ahol a verseny kívánatos. Másrészt szabályoznia (regulálnia) kell az árakat, jövedelmeket stb. azokon a piacokon, ahol a monopolizált piaci forma a kedvezõbb. Ennek eszköze általánosságban a verseny- és az ártörvény. A versenytörvény tiltja a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokat (kartell). Tilos a versenytársak mindennemû egyeztetett magatartása az árak kialakítására, a piac felosztására, egyéb versenytárs kizárására. A törvény a piac különbözõ szintjein lévõ szereplõk ún. vertikális versenykorlátozásait is megtiltja. Tilos a hírnév rontása, az üzleti titok megsértése, az utánzás. Tilos a fogyasztókat az áru 27

kelendõségének fokozása érdekében megtéveszteni. Tilos a gazdasági erõfölénynyel visszaélni (indokolatlanul szerzõdésekben egyoldalú elõnyt kötni, elzárkózni a szerzõdéstõl, piacra lépést akadályozni stb.). Az állam fontos feladata a szervezetek egyesülésének ellenõrzése (fúziókontroll). Engedélyeztetni kell egy fúziót, ha ezzel a résztvevõk meghatározott piaci részesedést érnek el, vagy árbevételük meghalad egy meghatározott értéket. Az ártörvény kimondja, hogy az árak meghatározása az üzletfelekre tartozik. Meghatározza, hogy azokba az állam (kivételes esetekben) hol és hogyan avatkozhat bele. Tiltja az ún. dömpingár alkalmazását, mikor egy vállalkozás a költségeinél olcsóbban visz árut a piacra nagy mennyiségben, így tönkretéve versenytársait, s monopolprofitot érjen el.

Társadalom, gazdaság, piac piramisa

Piac szereplői vevő, szállító, versenytárs

Piac lehetséges és potenciális eladók, és vevők találkozási helye csere céljából

Mikrokörnyezet Nemzetgazdaság alanyai háztartás, vállalkozás, állam-önkormányzat, nonprofit szervezetek, külföldi

Gazdaság-Nemzetgazdaság A gazdaság egy nagyobb organizmus, amely a társadalom alrendszere, "szerve", amely jól meghatározott funkciót tölt be az emberi társadalom fenntartása, túlélése szempontjából, amely több dimenziós teret biztosít a gazdasági folyamatoknak, tevékenységnek. Ha, földrajzi értelemben határolunk le egy területet, nemzetgazdaságot, vagy nemzetgazdaságok csoportját kapjuk.

Társadalom Elméleti színtér, ahol az egyéni érdekek, célok és értékek megosztása kollektív módon történik és ahol az egyes szervezetek az államtól, a családtól vagy a piactól elkülönülnek, a társadalom tagjai érdekvédelmi közösségeket hozzanak létre, helyi közösségek (önkormányzatok) és önkéntes állampolgári csoportosulások formációiban

Makrokörnyezet

1.4. A globalizáció Mi is az a globalizáció? A globalizáció rendkívül összetett folyamat, ami alatt mindenki mást ért, sokszor teljesen különbözõ dolgokat, vagy csupán ezen átfogó folyamat egy részét. A globalizáció fogalma elõször az elõször a hatvanas-hetvenes évek fordulóján jelent meg a köztudatban, amikor a Római Klub jelentése következtében egyre 28

több, a Földünk sorsáért aggódó tudós, környezetvédõ aktivista kezdett el foglalkozni a globális környezetvédelmi problémákkal. Az eredeti jelentés tehát arról szól, hogy világunk mára összeért, a környezetszennyezés nem egyszerûen helyi, hanem határokon túlnyúló probléma lett, az emberi tevékenységeknek az egész bolygóra kiterjedõ hatásai vannak (savas esõ, ózonlyuk, éghajlatváltozás stb.). Elterjedt a jelszó: „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!” A globalizáció egyik legfõbb jellemzõje a világ összekapcsoltsága. Ma már az emberi civilizáció, a gazdasági tevékenység az egész bolygóra kiterjed.

GLOBALIZÁLÓDÓ VILÁGGAZDASÁG NÉHÁNY JELLEMEZŐJÉNEK ÖSSZEVETÉSE

JELLEMZŐK Globális pénzrendszer kialakul A tőke export-import folyamatok felerősödnek A tőke koncentrálódik a dinamikusan fejlődő ágazatokban Multinacionális cégek alakulnak ki és versenyeznek egymással

ELŐNYÖK

HÁTRÁNYOK

Hatékony tőkepiac alakul ki

Globális kockázat nő (tőzsdék dominója)

Távoli befektetések megvalósulnak

A kockázat és ezzel a tőkeköltség is nő

A növekedésnek nincs tőke korlátja

Túlfűtött várakozások lehetnek (tőzsdei összeomlások)

Terjednek a hatékony módszerek

Létszámleépítések, környezetkárosítás, áruk egyhangúsága

Elosztott beszerzés, termelés, értékesítés, pénzforgalom

Gazdasági optimum alakul ki

Globális információ gazdaság kialakul

Növekedik a hatékonyság

Egyoldalú függés a multi cégektől Információs világfalu

29

2. A számvitelrõl röviden Szerzõ: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

A számvitelt a vállalkozások saját mûködésük átláthatóságának érdekében alakították ki. Az árutermelés, a kereskedelem fejlõdése elengedhetetlenné tette egy speciális nyelv(ezet) kialakulását, melyen keresztül megtakarítók és felhasználók, vállalkozások és hitelezõk megértik egymást, és csökkenthetik a mûködésben rejlõ kockázatokat. A számvitel olyan elszámolási, nyilvántartási rendszer, amely objektív információkat szolgáltat a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetérõl a piaci szereplõk számára. A számvitel tartalma az egyes események megfigyelése, mérése alapján gazdasági adatok összegyûjtése, csoportosítása, feldolgozása, értelmezése. Ez minden vállalkozás legalapvetõbb információs rendszere, alapja a könyvvezetés, tartalmát törvény határozza meg. A menedzsment, ill. az összes piaci szereplõ ez alapján hozhatja meg céljainak legmegfelelõbb döntéseit: • A befektetõk (tulajdonosok, részvényesek), akik saját tõkéjükkel hosszú idõre lépnek be a vállalkozásba. Céljuk a befektetett vagyon növelése, az osztalék (részesedés) maximalizálása a kockázat minimalizálása mellett. (Látjuk tehát, hogy az egyik csak a másik rovására változtatható.) • A hitelezõk, akik kölcsönt adnak. Céljuk a vállalkozástól kapott kamat maximalizálása, a kockázat minimalizálása mellett. • A szállítók, akiktõl a vállalkozás vásárol. Céljuk a minél nagyobb árbevétel minimális kockázat mellett (fizetõképes legyen a partnerük), hosszú távú kapcsolatra törekedve. • A vevõk, akik a minõség/ár arány maximumát várják el egy stabil vállalkozástól, tehát itt is fontos a hosszú távú kapcsolat. • Az alkalmazottak, akik a jövedelem/munkaráfordítás arányt maximálnák, biztonságos munkahely mellett. A számvitel nemzetközi szabályozásának szükségessége A világgazdaságban egyre erõsödõ globalizáció következményei, hatásai elkerülhetetlenek. A gazdasági életben napjainkat a gyors tõkeáramlás jellemzi, és a vállalkozási kapcsolatok következtében a nemzeti határok lassan jelentõségüket vesztik. A multinacionális vállalkozások a világ minden részén jelen vannak, a világ tõzsdéin keresztül egyre nagyobb tõke vár a befektetési lehetõségre. 30

A vállalkozások a különbözõ országokban mûködõ vállalkozásaikról különbözõ elveken alapuló, különbözõ tartalmú beszámolókat készítenek, így teljesítményük nehezen összehasonlítható mind a tulajdonosok, a befektetõk, illetve egyéb döntéshozók, mind a hatóságok számára. Mindezen irányok, gazdasági változások erõsítik annak szükségességét, hogy a különbözõ országokban befektetni szándékozók össze tudják hasonlítani az egyes területeken adódó teljesítményeket, márpedig gazdasági vonalon a legfõbb teljesítménymérõ kommunikációs nyelv a számvitel, amelynek egységesítése világméretû törekvéssé vált. Egy egységes, világviszonylatban érvényre jutó számviteli rendszer átláthatóbbá, nyíltabbá, kiszámíthatóbbá tenné a beszámolók felhasználói számára az értékelést, döntést. Ilyen számviteli rendszer természetesen nem létezik, és valószínûleg nem is lesz teljesen egységes szabályozás, hiszen a nemzeti gazdasági, jogi, hagyománybeli különbségek nem vagy igen nehezen oldhatók fel. A törekvés azonban egyértelmû: egységesítés. A számvitel célja a gazdasági rendszerrel kapcsolatban kerülõk információkkal való ellátása döntéseik jövõbeni meghozatalának megalapozásához. A számvitel tárgya maga a gazdasági rendszer, annak alrendszerei és elemei, a gazdasági folyamatok, események. A számvitel feladata a rendszermozgások részletes, teljes körû megfigyelése: • bizonylatok készítése, • azok feldolgozása, • információk képzése, • információk szolgáltatása, • a dokumentumok megõrzése. A számvitel rendeltetése • a tájékoztatás (külsõ és belsõ), • a kommunikáció: közös nyelv, jogszabályok értelmezése. Vagyonvédelem: a társas és magántulajdon védelme. Pénzügyi számvitel: a gazdasági élet szereplõinek ad információkat, azaz a kimenõ információkat állítja elõ. Vezetõi számvitel: a belsõ információkat állítja elõ, amelyek szükségesek a vállalkozás mûködéséhez a gazdálkodószerv vezetõinek informálásához. A mûködéshez szükséges eszközök és folyamatok összetettségét is kiszolgáló információs rendszer létrehozása minden gazdálkodó elengedhetetlen feladata. A számviteli törvény értelmében ennek elsõ lépése a számviteli politika megalkotása. 31

2.1. Számviteli szabályzatok 2.1.1. A számviteli politika A számviteli politika keretében a gazdálkodóknak számviteli döntéseket kell hozniuk, amelynek feltételrendszerét közösen, a vállalkozás szakemberei kell, hogy kialakítsák. A számviteli törvény helyenként a részletszabályokat is leírja, de többször a gazdálkodóra bízza a döntést, hogy az saját gazdálkodásának sajátosságaihoz igazodva alakítsa ki számviteli rendjét. (A számviteli törvényre alapozott belsõ szabályzat a számviteli politika.) Ennek keretében meg kell határozni: • a beszámolás formáját, • az eredménykimutatás típusát (összköltség típusú, forgalmi költség szerinti), • hogyan, milyen módon kapcsolódik az analitikus nyilvántartás a szintetikához, • az amortizációs rendszert, a maradványértéket, a leírási módokat, az elszámolás gyakoriságát, • a készlet-nyilvántartási rendszert, hogy milyen nyilvántartási árakat használnak, • mekkora a jelentõs és lényeges hiba határa a vállalkozásnál, • hogy milyen devizaárfolyamon tartja nyílván a devizás tételeket, • hogy mikor és hogyan készül a leltár, lesz-e leltározás, • hogy miként határozza meg a saját termelés közvetlen költségeit. Ezeken túl még számos kérdést is el kell dönteni. Rögzíteni kell a fõkönyvi számlák összefüggéseit is, azaz meg kell alkotni a számlakeretet (számlarendet), a gazdálkodóra jellemzõ gazdasági események könyvelését. További szabályzatokat is meg kell alkotni (értékelési, leltárkészítési, pénzkezelési és esetleg önköltségszámítási szabályzatokat is). 2.1.2. Számviteli szabályzatok Ezek: általános szabályok, az értékelési szabályzat, a leltárkészítési szabályzat, a pénzkezelési szabályzat, a selejtezési szabályzat, az önköltség-számítási szabályzat, a pénzmosással kapcsolatos belsõ szabályzat, számlarend.

2.2. Néhány számviteli fogalom Gazdasági események A gazdasági események mindazon ügyletek, történések, elrendelések összessége a gazdaságban, amelyek a vagyoni-pénzügyi és jövedelmi helyzetben külön-külön vagy mindkettõben változást okoznak. 32

Számviteli bizonylat A bizonylat a gazdasági esemény megtörténtét hitelesen igazoló okmány. Könyvvitel A könyvvitel a gazdasági események rögzítése meghatározott szabályok, követelmények szerint. Pénzügyi beszámoló A beszámoló készítésének célja a megbízható és valós kép biztosítása a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetérõl minden érintett számára. Részei: mérleg, eredménykimutatás, kiegészítõ melléklet, üzleti jelentés, cash flow. Mérleg: A mérleg a vállalkozás vagyoni helyzetét tükrözõ vagyonkimutatás, amely a vagyont két oldalról: az eredet (forrás) és a felhasználás (eszköz) oldaláról összevontan (eszköz- és forráscsoportonként), csak értékben mutatja. A mérleg állapot jellegû kimutatás, amely mindig egy adott idõpontra (fordulónapra) vonatkozik. A mérlegben az eszközök és a források összesen értékének mindig meg kell egyeznie. A mérlegnek teljes körûnek kell lennie, vagyis mindet eszközt, illetve forrást tartalmaznia kell. Számviteli okmány, a pénzügyi beszámoló kötelezõ eleme. Eredménykimutatás: A vállalkozás mérleg szerinti eredményének levezetését az eredménykimutatás tartalmazza. Bemutatja az eredmény keletkezésére ható fõbb tényezõket, a mérleg szerinti eredmény kialakulását, összetevõit. Az eredménykimutatás: a vállalkozás mérlegszerinti eredményének levezetését szolgáló számviteli okmány. A vállalkozás jövedelmi helyzetét mutatja be. A pénzügyi beszámoló kötelezõ eleme. Az eredménykimutatásban használt fõbb fogalmak: Bevételek: gyûjtõfogalom. A számvitelben az értékesítéshez kapcsolódik. Nem azonos a pénztári és bankbevételekkel. Tartalom szerint lehetnek árbevételek, amelyek a tevékenység produktumának értékesítésébõl erednek, egyéb bevételek, amelyek keretében eladnak valamit, vagy például bírságot kapnak. Lehet pénzügyi mûveletekbõl származó, amikor befektetései után kap osztalékot, részesedést, kamatot vagy árfolyamnyereséget. Rendkívüliek, ezek a vállalkozás rendes üzletmenetén kívül esnek, a szokásos vállalkozási tevékenységgel nincsenek kapcsolatban. (Pl. gazdasági társaságba bevitt apport, térítés nélkül átvett eszközök, fejlesztési célra kapott támogatások, elengedett követelések stb.) A költség: a legáltalánosabb meghatározás szerint a tevékenység folytatása során felhasznált eszközök, munkateljesítések pénzben kifejezett értéke, amely mindig: 33

• valamilyen mûszaki vagy gazdasági tevékenység végzése során a tevékenység érdekében merült fel, • pénzértékben kifejezendõ eszközfelhasználást és munkateljesítmény igénybevételét jelenti. Más megfogalmazásban egy idõszakban (egy üzleti évben) a vállalkozásban az üzletmenet során közvetlenül vagy közvetetten felhasznált eszközök és munka (élõ- és holtmunka) pénzben kifejezett értéke. A ráfordítások: a termelés érdekében felhasznált erõforrások naturális mértékegységgel kifejezett mennyisége. Az eredménykategóriák tartalma: Üzemi, üzleti tevékenység eredménye: a vállalkozás által végzett tevékenységek (termék, szolgáltatás) értékesítésébõl származó árbevételei és költségei különbözete, továbbá az ezen tevékenységekhez kapcsolódó egyéb tevékenységek bevételeinek és ráfordításainak különbözete. Pénzügyi mûveletek eredménye: a vállalkozás pénzügyi tevékenységének eredménye, a pénzügyi mûveletek bevételeinek és ráfordításainak különbsége. Szokásos vállalkozási eredmény: az üzemi, üzleti tevékenység eredményének és a pénzügyi mûveletek eredményének összege. Rendkívüli eredmény: a vállalkozás rendes üzletmenetelén kívül esõ eredmény, nincs közvetlen kapcsolatban a termeléssel és a szolgáltatás nyújtásával. A rendkívüli bevételek és ráfordítások különbsége. Adózás elõtti eredmény: a szokásos vállalkozási eredmény és a rendkívüli eredmény összege. A társasági adó kiszámításánál ezt az összeget korrigálni kell az adóalap-növelõ és -csökkentõ tételekkel. Adózott eredmény: az adózás elõtti eredmény csökkentve az adófizetési kötelezettséggel. Mérleg szerinti eredmény: a leadózott eredmény, amellyel a vállalkozó a saját tõkéjét növelni fogja nyereség esetén, illetve csökkenteni veszteség esetén. Kiegészítõ melléklet: A kiegészítõ melléklet készítésének a célja: a mérlegben és eredménykimutatásban szereplõ tételek további részletezése annak érdekében, hogy a vállalkozás vagyoni, pénzügyi helyzetének, mûködése eredményének megbízható és valós bemutatása biztosítva legyen a külsõ felhasználók részére. Szöveges és számszerû adatokat tartalmaz, mindazt, amit a számviteli törvény, illetve a vállalkozás számviteli politikája meghatároz. Cash flow-kimutatás: A cash flow-kimutatás készítésének célja, hogy a gazdálkodó pénzáramlásának változását nyomon kövesse. A pénzforgalmi terv forgalmi jellegû megközelítése a cash flow (pénzáramlás). Ez egy olyan kimutatás, amelynek segítségével megha34

tározhatjuk az adott idõszakon belüli pénzeszköz állomány változását. Ebbõl megállapítható, hogy miért, és pontosan mennyivel változott a pénzállomány. Üzleti jelentés: Az üzleti jelentés készítésének célja, HOGY az éves beszámoló adatainak értékelésével úgy mutassa be a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét A tevékenysége során felmerülõ kockázatokkal és bizonytalanságokkal együtt, hogy ezekrõl a múltbéli tény és várható jövõbeni adatok alapján a lényeges körülményeknek megfelelõ képet adjon. A mérleg fordulónapja (december 31,) és a tényleges mérlegkészítés (+150 nap) közötti idõszak hatásának bemutatása a már lezárt idõszakra.

A számvitel hierarchiája

Cél Mérleg Eredmény-kimutatás Kiegészítő melléklet Üzleti Jelentés Cash-Flow

Pénzügyi számviteli beszámoló

Kapcsolatok más rendszerekhez Főkönyvi nyilvántartás

Kapcsolatok más rendszerekhez Szintetikus - analitikus rögzítés

álat izsg v v y Kön

Analítikus nyilvántartások Alapbizonylatok rendszere

Bizonylati rend - bizonylati album Számviteli Politika Nemzetgazdaság - piac - gazdasági események

r Leltá

2.3. A vállalkozások eszközei és forrásai A vállalkozás, azaz a gazdálkodószervezet A gazdasági tevékenységét csak akkor tudja ellátni, ha a munkaerõn kívül megfelelõ anyagi eszközei is vannak. A vállalkozói vagyon azon eszközök, illetve források összessége, amelyek a vállalkozás sajátjai, s amelyek a számviteli törvény elõírásai szerint a vállalkozás mérlegében szerepelnek. 35

A mérleg tartalma és szerkezete: Eszközök (aktívák) A) Befektetett eszközök I. Immateriális javak II. Tárgyi eszközök III. Befektetett pénzügyi eszközök

B) Forgóeszközök I. Készletek II. Követelések III. Értékpapírok IV. Pénzeszközök

C) Aktív idõbeli elhatárolások Eszközök összesen

Források (passzívák) D) Saját tõke I. Jegyzett tõke II. Jegyzett, de még be nem fizetett tõke III. Tõketartalék IV. Eredménytartalék V. Lekötött tartalék VI. Értékelési tartalék VII. Mérleg szerinti eredmény E) Céltartalékok F) Kötelezettségek I. Hátrasorolt kötelezettségek II. Hosszú lejáratú kötelezettségek III. Rövid lejáratú kötelezettségek G) Passzív idõbeli elhatárolások Források összesen

A mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó mûködését szolgáló befektetett eszközöket és forgóeszközöket. Az eszközöket rendeltetésük, használatuk alapján befektetett eszközök vagy a forgóeszközök közé sorolni. Befektetett eszközök: azok, amelyek a tevékenységet, a mûködést tartósan, legalább 1 éven túl szolgálják. A befektetett eszközök közé az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a befektetett pénzügyi eszközök tartoznak. Immateriális javak a nem anyagi eszközök, vagyis: • a vagyoni értékû jogok (kivéve az ingatlanhoz tartozó vagyoni értékû jogokat), ilyenek pl. a bérleti jog, a használati jog, a koncessziós jog, a márkanév, a licencek, • az alapításátszervezés aktivált értéke, idetartoznak a vállalkozás indításával, megkezdésével, jelentõs bõvítésével, átalakításával, átszervezésével (a különbözõ minõségbiztosítási, -irányítási rendszerek bevezetésével) kapcsolatos költségek, • a kísérleti fejlesztés aktivált értéke, idetartoznak a jövõben hasznosítható, a kísérleti fejlesztés eredményének hasznosításakor az árbevételben megtérülõ, a kísérleti fejlesztés eredménye érdekében felmerült kiadások, • a szellemi termékek, pl. a találmány, az iparjogvédelemben részesülõ javak közül a szabadalom és az ipari minta, a szerzõi jogvédelemben részesülõ szoftvertermékek stb., • az üzleti vagy cégérték. 36

A tárgyi eszközök közé tartoznak azok a rendeltetésszerûen használatba vett, üzembe helyezett anyagi eszközök, amelyek tartósan, 1 éven túl - közvetlenül vagy közvetve- szolgálják a vállalkozó tevékenységét. Tárgyi eszközök az ingatlanok; az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogok; a mûszaki berendezések, gépek, jármûvek; az egyéb berendezések, felszerelések; tenyészállatok; a beruházások, a felújítások. Az ingatlanok között kell kimutatni a rendeltetésszerûen használatba vett földterületet és minden olyan anyagi eszközt, amelyet a földdel tartós kapcsolatban létesítettek. Az ingatlanok közé sorolandó: a földterület, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrész, az egyéb építmény, az üzemkörön kívüli ingatlan, illetve ezek tulajdoni hányada, továbbá az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogok, függetlenül attól, hogy azokat vásárolták vagy a vállalkozó állította elõ, illetve azok saját tulajdonú vagy bérelt ingatlanon valósultak meg. Az ingatlanok között kell kimutatni a bérbe vett ingatlanokon végzett és aktivált beruházást, felújítást is. Az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogok különösen: a földhasználat, a haszonélvezet és használat, a bérleti jog, a szolgalmi jog, az ingatlanok rendeltetésszerû használatához kapcsolódó - jogszabályban nevesített - hozzájárulások (víz- és csatornahasználati hozzájárulás, villamos fejlesztési hozzájárulás, gázelosztó-vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulás) megfizetése alapján szerzett használati jog, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb jogok. A mûszaki berendezések, gépek, jármûvek között kell kimutatni a rendeltetésszerûen használatba vett, üzembe helyezett, a vállalkozó tevékenységét közvetlenül szolgáló erõgépeket, erõmûvi berendezéseket, egyéb gépeket, berendezéseket, mûszereket és szerszámokat, szállítóeszközöket, hírközlõ berendezéseket, számítástechnikai eszközöket, a tevékenységi profilt meghatározó vasúti, közúti, vízi- és légiközlekedési eszközöket, valamint az itt felsorolt, bérbe vett eszközökön végzett és aktivált beruházást, felújítást. Az egyéb berendezések, felszerelések, jármûvek közé tartoznak azok a rendeltetésszerûen használatba vett, üzembe helyezett, a mûszaki berendezések, gépek, jármûvek közé nem tartozó gépek, berendezések, felszerelések, jármûvek, amelyek a vállalkozó tevékenységét közvetetten szolgálják. Ilyenek különösen: az egyéb üzemi (üzleti) gépek, berendezések, felszerelések, jármûvek, az irodai, igazgatási berendezések, felszerelések, az üzemkörön kívüli berendezések, felszerelések, jármûvek, valamint az itt felsorolt, bérbe vett eszközökön végzett és aktivált beruházás, felújítás. A beruházások, felújítások között kell kimutatni a rendeltetésszerûen használatba nem vett, üzembe nem helyezett, a megvalósítás folyamatában eszközök bekerülési értékét, továbbá a már használatba vett tárgyi eszközökön végzett bõvítéssel, rendeltetésváltozással, átalakítással, élettartam-növeléssel, felújítással összefüggõ munkák - még nem aktivált - bekerülési értékét. A befektetett pénzügyi eszközök csoportjába tartoznak: a tartós részesedést jelentõ, tartósan befolyásolási, irányítási, ellenõrzési lehetõséget biztosító befekteté37

sek, pl. a részvények, üzletrészek, vagyoni betétek. Idetartoznak továbbá a tartósan adott kölcsönkapcsolat vállalkozásban vagy egyéb részesedési jogviszonyban álló vállalkozás esetében, a tartós hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírok. A forgóeszközök csoportjába a vállalkozó tevékenységét nem tartósan - 1 évet nem meghaladóan - szolgáló készletek, követelések, pénzeszközök tartoznak. A készletek: az áruk, göngyölegek, anyagok, szerszámok, mûszerek, védõruha stb. A követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerzõdésekbõl jogszerûen eredendõ fizetési igények, amelyeket a vállalkozó már teljesített, a másik fél által elfogadott, de még nem folyt be az ellenérték. Idetartoznak a váltókövetelések is. A pénzeszközök alatt a készpénzt, az elektronikus pénzeszközöket és a csekket, továbbá a bankbetéteket értjük. Aktív idõbeli elhatárolásként kell kimutatni a mérlegben az üzleti év fordulónapja elõtt felmerült, elszámolt olyan összegeket, amelyek költségként, ráfordításként csak a mérleg fordulónapját követõ idõszakra számolhatók el, valamint az olyan járó árbevételt, kamat- és egyéb bevételeket, amelyek csak a mérleg fordulónapja után esedékesek, de a lezárt idõszakra számolandók el. A vállalkozás forrásai: a saját tõke, a céltartalék, a kötelezettségek és a paszszív idõbeli elhatárolások. Saját tõkeként csak olyan tõkerész szerepelhet, amelyet a tulajdonos a vállalkozó rendelkezésére bocsátott, illetve amelyet az adózott eredménybõl a vállalkozónál hagyott. A saját tõke: jegyzett tõkébõl, tõketartalékból, eredménytartalékból, lekötött tartalékból, értékelési tartalékból és mérleg szerinti eredménybõl áll. A jegyzett tõke: a tulajdonosok, tagok által ilyen címen ténylegesen rendelkezésre bocsátott pénzeszközök és nem pénzbeli hozzájárulásként ténylegesen átadott eszközök együttesen. A részvénytársaságnál, korlátolt felelõsségû társaságnál a cégbíróságon – a létesítõ okiratban meghatározott összegben – bejegyezett tõke. A tõketartalék többi között: az alapítók által alapításkor, illetve tõkeemeléskor tõketartalékként véglegesen átadott összeget, a jegyzett tõke tõketartalékkal szembeni leszállítását jelenti. A tõketartalékot csökkenti a jegyzett tõke – nem lekötött tõketartalékból történõ – emelése, a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezése. Az eredménytartalék többi között az elõzõ üzleti év eredményét (nyereségét, a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált tõketartalékot) tartalmazza. A céltartalékot az adózás elõtti eredmény terhére kell képezni, a múltbeli és a folyamatban lévõ ügyletekbõl, szerzõdésekbõl származó, harmadik személyekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, pl. jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettségekre, környezetvédelmi kötelezettségekre. A kötelezettségeket három csoport alkotja: a hátra sorolt, a hosszú lejáratú és a rövid lejáratú kötelezettségek. Azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerzõdésekbõl eredõ, pénz formában teljesítendõ elismert fizetések, ame38

lyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelezõ által már teljesített, a vállalkozó által elismert szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz kapcsolódnak. A hosszú lejáratú kötelezettség - a hitelezõvel megkötött szerzõdés szerint - az 1 évnél hosszabb lejáratra kapott kölcsönök és hitel. A rövid lejáratú kötelezettség az 1 évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel. A passzív idõbeli elhatárolás a mérleg fordulónapja elõtt befolyt, elszámolt olyan bevétel, amely a mérleg fordulónapja utáni idõszak árbevételét, bevételét képezi.

39

3. Adózási szabályok Szerzõ: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

Az adózási rendszer a gazdaság minden területét és szereplõjét érinti. Az adók fajtájával, mértékével és adókedvezményekkel befolyásolhatók az egyén életkörülményei és befektetési lehetõségei, és a piac szereplõt egyaránt, közöttük a mûszaki ellenõrök is. Az adórendszerekre a mûszaki ellenõrnek rátekintése kell, hogy legyen. A vállalkozó mûszaki ellenõrnek tisztában kell lennie azzal, hogy a munkája után megállapított személyi jövedelmét (juttatását) milyen jellegû és mértékû adók terhelik, vagyis adózott jövedelemként milyen összeget fordíthat saját vagy családja megélhetésére. Hasonló módon kell gondolkodnia - vállalkozási érdekei szem elõtt tartásával - mások alkalmazásánál, az alkalmazás módjának (pl. munkaviszony, megbízási jogviszony) megválasztásánál. A vállalkozó mûszaki ellenõrnek továbbá számba kell vennie, hogy a kifizetett személyi jövedelmek (juttatások) után milyen adók terhelik. Adófizetési kötelezettségének fedezetét be kell építenie vállalkozási, megbízási díjába. Ismernie kell a fentieken kívül a vállalkozási tevékenységet terhelõ adókat és a mértéküket, amelyekkel szintén be kell kalkulálnia szolgáltatási díjába. Azt is tudnia kell, hogy az adóhatósággal szembeni kötelezettségeit milyen határidõvel és módon kell teljesítenie, és mulasztás esetén viselnie kell annak jogi és anyagi következményeit. Fontos tudnia a kivitelezõi számlák kollaudálásánál, hogy az adott beruházás kapcsán az elszámolt, adó jellegû ráfordítások helyesen kerültek beállításra.

3.1. Az adó fogalma, az adóztatás szerepe, funkciói és alapelvei 3.1.1. Az adó Az adó alapvetõen a közfeladatatok finanszírozásának eszköze. Az államok az adók útján biztosítják a költségvetési bevételeket, és e bevételeket használják fel az államháztartás kiadásaira. Az adó: olyan egyszeri vagy folyamatos pénzügyi szolgáltatás, amelyet az állam vagy más közjogi testület közfeladatok (víz, gáz, hidak) ellátásához szükséges bevétel céljából egyoldalúan állapít meg és külön eseti ellenszolgáltatás nél40

kül követelhet mindenkitõl, akire a törvényben, a szolgáltatási kötelezettség tekintetében megállapított tényállás vonatkozik. Adómorál: egy adott területtel kapcsolatosan általánosan elfogadott és elvárt viselkedési és vélekedési normák összessége. Az adóztatás általános céljai Adózás: • adóra, költségvetési támogatásra, ezekkel összefüggõ eljárásra vonatkozó tevékenység, ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása, ellenõrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik, • magatartások összessége, • kötelezettségek, jogosultságok összessége, • negatív adózás is. Adóztatás (csak az adóhatóság tevékenysége) az adózás rendjében meghatározott • a központi költségvetésbe vagy az elkülönített állami pénzalap javára teljesítendõ kötelezõ befizetés, • központi költségvetésbe vagy az elkülönített állami pénzalap terhére juttatott támogatás, • adó-visszaigénylés, • adó-visszatérítés megállapítása, beszedése, nyilvántartása, végrehajtása, viszszatérítése, kiutalása, ellenõrzése. Az adóztatás általános céljai: • pénzügy-politikai célok (bevétel, adóforrás megõrzése), • speciális célok, pl. elosztáspolitikai cél, • növekedéspolitikai cél, • ösztönzési cél (pl. export), • foglalkoztatáspolitikai cél, • allokációs cél (a lakosságtól és gazdálkodószervezetektõl a központi költségvetésbe), • egyéb. Az adóztatás funkciói Fedezeti funkció (fedezetet teremt a közkiadáshoz), újraelosztási funkció, szociális funkció, fogyasztás befolyásolása (pl. dohányáru drágítása). Az adók csoportosítása: • Adóalanyok szerint: természetes, jogi, egyéb személy. • Adó-felhasználás szerinti: – általános adók - nincs speciális célhoz, területhez kötött rendeltetése, – céladók - az állam elõre meghatározott célokra használja fel (valamihez való hozzájárulás). 41

• Adóviselés szerint: – közvetlen adó az, az adó, amelyet az adó fizetésére kötelezett nem háríthat tovább, tehát az adó terhét az adófizetésre kötelezett viseli, – közvetett adó az, az adó, amelyet az adó fizetésére kötelezett jogszerûen vevõjére átháríthat. Olyan adó, amelyet az adóalany fizet meg az adóhatóságnak, és jogosult az adót továbbhárítani. Miután az, akire az adót továbbhárították, az adót visszatéríti, az adó az adóalany jövedelmi viszonyait, vagyoni helyzetét nem befolyásolja. Kivételt képez e szabály alól a termék végsõ fogyasztója, aki nincs abban a helyzetben, hogy másra hárítsa az adót. • Adó mértéke szerint: – lineáris adó (900 Ft/m2): az adó mértékét kifejezõ adókulcs vagy az adótétel mindaddig, amíg azt a törvény meg nem változtatja, fix (állandó), az adó pénzben kifejezett összegének változása az adóalap változásának mértékétõl függ. – progresszív adó, degresszív: az adó mértéke az adóalap változásának függvényében növekszik, ill. csökken. Ez történhet sávos progresszivitással és lépcsõzetes progresszivitással. • Jogszabály szerint: – központi, – helyi, mégpedig azok az adók, amelyeket az önkormányzat a helyi adókról szóló törvényben kapott felhatalmazás alapján - a helyi önkormányzat képviselõtestülete által a helyi adókról alkotott rendelete szerint - az illetékességi területén szedhet, – vegyes. • Behajtás módja szerint: önadózás, levonás, kivetés, behajtás. • Fogyasztáshoz kapcsolt adók azok az adók, amelyeket a termék végsõ fogyasztója, a szolgáltatás végsõ igénybe vevõje a termék (az igénybe vett szolgáltatás) árában megfizet: – közvetett adók, – növelik a termék fogyasztói árát, s ezáltal befolyásolják a termék iránti keresletet, – csökkentik a fogyasztó megtakarítási lehetõségeit, – realizált bevételt biztosítanak az állami költségvetésnek (általános forgalmi adó, fogyasztási adó). • Adó tárgya szerint: – jövedelmet terhelõ adók: jövedelemadó: azok az adók, amelyet az elért (kimutatott) jövedelem után kell fizetni; hozadéki adók: adó tárgyának hozadékát adóztatják meg (kamat, prémium, osztalék-árfolyamnyereség; – vagyont terhelõ adók: meghatározott vagyontárgyak tulajdonához, használatához kapcsolódnak (gépjármûadó, telekadó, építményadó). • Vám: ez egy speciális termékadó, amelyet a vámhatáron a vámterületre beléptetett vagy bármilyen más módon bejuttatott áruk után kell fizetni. 42

• Illetékek, díjak: Az illeték elõre meghatározott mértékû, közvetlen ellenszolgáltatás fejében a költségvetés javára történõ kötelezõen teljesítendõ befizetés: – vagyonszerzési illeték, – eljárási illeték: államigazgatás, bíróság. 3.1.2. Adójogi alapfogalmak Adórendszer: adott országban, adott idõpontban összeállított jogszabályok öszszessége a pénzbeli szolgáltatásokról (adókról). Az adózási jogszabályok lehetnek: • törvények, • önkormányzati rendeletek, • határozatok. Adójog: szabályozza az adóügyi viszonyokat, az adóra vonatkozó anyagi és eljárási szabályok összességét foglalja magában. Adóztató: az állam, ill. az önkormányzat, amely adót szedni jogosult. Adóeljárás: az anyagi jogi eljárás realizálódásának kereteit rendezi (pl. SZJA ügyek). Adóigazgatási eljárás: ha az adóhatóság adóügyben kapcsolatba kerül az adózóval. Adózó: az a személy, akit az adóztató adófizetésre kötelez. Adó: eljárási értelemben törvényen alapuló kötelezõ befizetés. Az adózás rendje szerint az adóba tartoznak: • a járulékok, • az illetékek, • az elkülönített alapba történõ befizetés, • a helyi adók, • az elõleg, bírság, pótlék, eljárási költség, • a költségvetési támogatás: negatív adó. Adóalany: az a személy, akire, illetve amelyre valamely adóról szóló törvény adókötelezettséget állapít meg. Például a vállalkozás kezdetét be kell jelentenie, de még nem biztos, hogy fizetnie is kell. Adónem: az adó valamely fajtája. Adótárgy: az a dolog, jog, jogviszony, amelyre az adóztatás irányul. Adóalap: az adótárgyak pénzzel vagy más természetes mértékegységgel kifejezett mennyisége, amelybõl adókulcs vagy adótétel alkalmazásával az adó összege meghatározható. Adókulcs: az adó összegszerû megállapítására szolgáló arányszám (%). Adókötelezettség: bejelentési kötelezettség, adó- és adóelõleg-megállapítási kötelezettség, adóbevallási kötelezettség, bizonylatok kiállításának és megõrzésének kötelezettsége, nyilvántartási és könyvvezetési kötelezettség, nyilatkozattételi kötelezettség (vagyonnyilatkozat), adatszolgáltatási kötelezettség (bármely adóhatóságnak és a KSH felé). 43

Adómentesség: amikor kimondják, hogy valami nem tartozik bele az adóalapba. Adókedvezmény: a kiszámított adóból levonandó kedvezmény. Az adóztatásnál érvényesítendõ alapelvek Alkotmányos alapelvek: • általánosság, • egyenlõség, • arányosság, • kényszerelv. Adózási elvek: • teljesítményelv, • igazságosság, • áldozatelv, • hatékonysági, • fogyasztási, • haszonelv. Adózási eljárási elvek: • legalitás, • törvényesség, • méltányosság, • megkülönböztetés tilalma, • mérlegelés: – az adózó tájékoztatáshoz való joga, – az adózó jóhiszemû joggyakorlásának és együttmûködésének kötelezettsége, – a szerzõdések tartalma szerinti minõsítésének elve, – a piaci ártól való eltérés tilalma, – a rendeltetésszerû joggyakorlás. Az adórendszerrel szemben támasztott követelmények: a stabilitás, az egyszerûség, az igazságosság, a semlegesség és a konzisztencia. Az adózás rendjérõl szóló törvény az adózók és az adóhatóságok jogait és kötelezettségeit tartalmazza. Adóhatóságok • Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal és szervei (a továbbiakban: állami adóhatóság). • A Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága és szervei (a továbbiakban: vámhatóság). • Az önkormányzat jegyzõje (a továbbiakban: önkormányzati adóhatóság). A törvény elõírása alapján az adóhatóság az adót, a költségvetési támogatást megállapítja, nyilvántartja, az adót beszedi, végrehajtja, a költségvetési támogatást kiutalja. Az adóhatóságok felügyeletét a pénzügyminiszter látja el. Hatáskör: konkrét adóügyben mely szerv milyen szinten köteles, ill. jogosult eljárni. 44

Illetékesség: az azonos hatáskörû szervek közül melyik az az egy, amely köteles, ill. jogosult eljárni. A különféle elnevezésû és mértékû adók együttesen alkotják az állam adórendszerét. A különbözõ államok adórendszere más és más képet mutat aszerint, hogy hányféle és milyen mértékû adót szednek be, kik vannak adófizetésre kötelezve, milyen adótárgyak, jövedelmek és keresetek esnek adózás alá, az adóteher az adófizetésre kötelezettek egyes csoportjainál milyen mértékben érvényesül stb. A helyes adórendszert közgazdasági megfontolások alakítják ki. Ma már sehol sem tekintik adópolitikai célkitûzésnek, hogy minél nagyobb legyen az államháztartás bevétele. Az adórendszerek a gazdaság fejlesztésével, a tõkemozgással összefüggõ és más gazdaságpolitikai, szociálpolitikai célokat is szolgálnak (pl. népességpolitika, a létminimum biztosítása, szociális szempontok, a vállalkozási gazdálkodás helyes irányítása a vállalkozás jövedelemszabályozása útján). A fejlett országok adórendszerében megkülönböztetik az ún. angolszász típusú szabályozást, amelyben a jövedelemadónak van vezetõ szerepe (pl. Angliában), ezzel szemben az ún. kontinentális adórendszernél inkább a hozadéki adók, forgalmi adók, valamint más közvetett adók vannak elõtérben. Az Európai Unió államaiban cél, hogy az egyes államok adórendszerüket összhangba hozzák, mert ez megkönnyíti a különbözõ országokban mûködõ gazdálkodószervek egymás közötti együttmûködését.

3.2. Adónemek 3.2.1. A személyi jövedelemadó A magánszemélyek alkotmányos kötelezettsége, hogy a jövedelmûkbõl a közterhekhez hozzájáruljanak. A személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján a belföldi illetõségû magánszemélyt az összes jövedelme után, a külföldi illetõségû magánszemélyt a belföldrõl származó jövedelme után adókötelezettség terheli. Fõ szabály, hogy a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettõl eltérõ szabályt, az adóból való kedvezményt a kivételes célok érdekében csak törvény állapíthat meg. Legfontosabb jellemzõi: • magánszemély az adóköteles jövedelme után fizet adót, • személyijellegûség: adó alanya a bevételt (jövedelmet) szerzõ magánszemély, • összevont jövedelmeket sávosan progresszív adóval adóztatja, • bizonyos jövedelmek nem kerülnek összevonásra, és ezek lineáris adó alá esnek, • bizonyos preferenciákat is érvényesít. 45

Összevonandó jövedelmek Nem önálló tevékenységbõl származó jövedelmek Önálló tevékenységbõl származó jövedelmek Egyéb jövedelmek

Jövedelemtípusok Elkülönülten adózó jövedelmek Vagyonátruházásból származó jövedelmek Tõkejövedelem Természetbeni juttatások Vegyes jövedelmek Az egyedi adózást választók jövedelme

3.3. Adóalany, adókötelezettség, egyéb fogalmak Adóalany a belföldi illetõségû magánszemély, adókötelezettsége összes jövedelme után. Adóalany a külföldi illetõségû magánszemély, adókötelezettsége a belföldrõl származó jövedelme után. Jövedelem: magánszemély által az adóévben bármely címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy a törvény által elismert költségekkel csökkentett része vagy hányada. Bevétel: magánszemély által az adóévben (akkor is ha korábbi vagy késõbbi évekre vonatkozik) megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen kapott vagyoni érték. Költség: csak a bevételszerzõ tevékenységgel közvetlenül összefüggõ, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerûen igazolt kiadás minõsül, kivéve, ha a törvény másként nem rendelkezik. Bevételnek, költségnek nem számító tételek: a vonatkozó törvényben meghatározottak szerint. Önadózás: magánszemély az összevont adóalapját és a különadózó egyes jövedelmeit bevallja, adóját megállapítja, az adót befizeti. Adóköteles jövedelem: a személyi jövedelemadó alapja. Adómérték: a vonatkozó törvényben meghatározottak szerinti mértékek. 3.3.1. Az általános forgalmi adó Az állami költségvetés feladatainak ellátásához szükséges állandó és értékálló bevétel biztosítása. Általános forgalmi adó: olyan többfázisú nettó forgalmi adó, amelyet a vállalkozók a termelés és forgalmazás minden szakaszában kötelesek megfizetni a hozzáadott érték – az eladási és a beszerzés adó nélküli árainak különbözete – után, és az adó terhét a végsõ felhasználó, a fogyasztó viseli. 46

Hozzáadott érték: vásárolt anyagokért és szolgáltatásokért fizetett összeg és az értékesített termékekért és/vagy szolgáltatásokért kapott összeg különbsége. Legfontosabb jellemzõik: • fogyasztási típusú, • forgalmi adó: a fogyasztó, végsõ felhasználó fizeti meg teljes egészében, • általános típusú adó: majdnem minden termék, szolgáltatás értékesítésére és importjára kiterjed, • nettó típusú adó: beszedési technikájában, nem halmozódik, minden láncolatában fizetik (adóból levonható a beszerzéskor megfizetett adó), • közgazdaságilag semleges (szektorsemleges): mind a vállalkozók, mind a külkereskedelmi kapcsolatok kezelésében versenysemleges, nem kedvez egyetlen gazdasági alanynak sem, • többfázisú: adóalanyoknak a termelés és forgalmazás minden pontján meg kell fizetniük, • közvetett adónem: adóalanyok jövedelmi helyzetét, vagyoni állapotát közvetlenül nem befolyásolja. Elõzetesen felszámított adó: a beszerzésekrõl kapott számlákban szereplõ adó a vevõknél (továbbhárított). Adó elszámolásának alapösszefüggése: + fizetendõ adó - elõzetesen felszámított adó = elszámolandó adó (+befizetés; -visszaigénylés) Az adóbefizetési kötelezettség és az adólevonási jog egymást feltételezik, mindkettõ csak a az adókörbe bevont adóalanyokra vonatkozhat. Az áfa hatálya Területi: Magyar Köztársaság területe, vámszabadterület, tranzitterület, közvámraktár. Személyi: adóalanyokra terjed ki. Tárgyi: hatálya az adóalany belföldi termék-értékesítésére és szolgáltatásnyújtására terjed ki. Az általános forgalmi adó alanya Alanya: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Az érintett személy vagy szervezet jog- és cselekvõképességére személyes joga az irányadó, ha azonban személyes joga alapján nem lenne jog- és cselekvõképes, de a magyar jog alapján igen, akkor jog- és cselekvõképességét a magyar jog alapján kell elbírálni. Általános forgalmi adót kell fizetnie: • adóalany által - ilyen minõségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, 47

• terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és • termék importja után. Az általános forgalmi adó mértéke: a vonatkozó törvényben meghatározottak szerinti értékek. 3.3.2. A társasági adó és az osztalékadó A társasági adó a gazdálkodószervezetek eredményének adóztatását szolgálja az állami feladatok ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a gazdasági feltételek egységes rendszerének megteremtése és a gazdasági fellendüléshez szükséges befektetések elõsegítése érdekében. Fogalma: jövedelemadó, amelyet a tevékenységbõl származó jövedelem alapján az a belföldi és külföldi illetõségû személy fizet, aki jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményezõ vállalkozási tevékenységet folytat. A társasági adó tárgya Tárgya: a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményezõ gazdasági tevékenységbõl, azaz vállalkozási tevékenységbõl elért jövedelem. Alanyai Belföldi illetõségû személy: belföldi jogszabály alapján létrehozott jogi személy, jogi személyiség nélküli társas vállalkozás, személyi egyesülés, egyéb szervezet. Külföldi illetõségû személy: az a jogi személy, jogi személyiség nélküli társas vállalkozás, személyi egyesülés, egyéb szervezet, amelyet külföldi jogszabályok alapján létesítettek. Külföldi vállalkozó: az a külföldi személy, aki Magyarországon lévõ telephelyén folytat jövedelemszerzésre, vagyongyarapításra irányuló vállalkozási tevékenységet. Külföldi szervezet: nem belföldi telephelye útján szerez Magyarország területén jövedelmet. A társasági adóalap megállapítása A társasági adóalap megállapítása a társasági adóalapot a számviteli elszámolások alapján kimutatott adózás elõtti eredmény és az adótörvényben elõírt módosító tételek összesítésével kell meghatározni. A társasági adó mértéke a vonatkozó törvényben meghatározottak szerinti értékek. A módosító tételek szerepe: • megakadályozza a jövedelem adózatlan kivonását a vállalkozásból, • nem fogadja el az olyan elszámolt költségeket, amelyek szorosan nem kapcsolódnak a vállalkozási tevékenységhez, • szankcionálja azt a vállalkozót, aki az igénybe vett beruházási kedvezmény 48

alapján korábban csökkentette adóalapját, de az adóalap csökkentésére vonatkozó feltételeket megszegte, • beruházásráfordításokkal javítja a vállalkozások feltételeit, • az adóalap csökkentésének lehetõségével ösztönzi a vállalkozót közérdekû feladatok vállalására, • kizárja a vállalkozói jövedelmek kettõs adóztatásának lehetõségét. Külföldi vállalkozó társasági adója: az adóalapot a fióktelepekre külön-külön, a fióktelepnek nem minõsülõ telephelyeire összevontan állapítják meg. Az árbevétel, bevétel, költség, ráfordítás elszámolásánál úgy kell eljárni, mintha a telephely a külföldi vállalkozástól független vállalkozás lenne. Külföldi szervezet társasági adója: az adó alapja lehet kamat, belföldön végzett elõadói, mûvészeti és sporttevékenységért, bemutatókért járó díj, illetve jogcímen kapott bevétel. Adó összege = bevétel ˘ adómérték. 3.3.3. Az osztalékadó Fogalma: jövedelemadó, amit az osztalékban részesülõ fizet a társasági adó hatálya alá tartozó adóalanytól osztalék címén kapott jövedelme alapján. Belföldi illetõségûnek fizetett osztalék: a kifizetõ vonja le az osztalékadót a kifizetett osztalék azon része után, amelyet készpénzben fizet ki. Külföldi illetõségûnek fizetett osztalék: nem kell a kifizetõnek osztalékadót levonnia az osztalék azon része után, amelyet a külföldi illetõségû személy az osztalékot fizetõ cég jegyzett tõkéjének emelésére fordít. Belföldi illetõségû adózónak minõsül a külföldi személy, ha üzletvezetésének helye belföld. Külföldi illetõségû adózó,a külföldi személy, illetve a külföldi illetõségû, ha belföldi telephelyen végez vállalkozási tevékenységet, feltéve, hogy az üzletvezetésének helyére tekintettel nem tekinthetõ belföldi illetõségû adózónak (a továbbiakban: külföldi vállalkozó). 3.3.4. A helyi adók A települési önkormányzatok feladatainak a helyi sajátosságokhoz és igényekhez igazítható ellátása elengedhetetlenné teszi az önkormányzatok önálló gazdálkodási feltételeinek megteremtését. A gazdasági önállósulás egyik eszköze a helyi adók rendszere. Ez a települési önkormányzat számára lehetõséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika alakítására. Az adó megállapítás joga és az adókötelezettség A helyi adókról szóló törvény alapján a települési önkormányzat képviselõtestülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. Fõváros esetében 49

a helyi adók bevezetését, valamint az egyes adók bevezetésére jogosultak körét a fõvárosi közgyûlés rendeletben, a kerületi képviselõtestületek véleménye kikérésével határozza meg. Az önkormányzat adómegállapítási joga a törvényben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra terjedhet ki. A törvény alkalmazásában adóalany: • a magánszemély, • a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, • magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ személyi egyesülése. Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén kiterjed: • az ingatlantulajdonra, az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogra, • munkaerõ foglalkoztatására, • nem állandó lakosként való tartózkodásra és • az e törvényben meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására (adótárgy). Az önkormányzat a rendeletével jogosult: • vagyoni típusú adók, • kommunális jellegû adók, • helyi iparûzési adó bevezetésére. Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza, hogy • az adóalanyt egy meghatározott adótárgy esetében csak egyféle - az önkormányzat döntése szerinti - adó fizetésére kötelezheti, • a vagyoni típusú adók körében az adót egységesen határozhatja meg, • az általa bevezetett adó mértékeként nem állapíthat meg többet az adómaximumnál. Vagyoni típusú adók: az építményadó és a telekadó. Kommunális adók: • magánszemély kommunális adója, • vállalkozó kommunális adója, • idegenforgalmi adó. Iparûzési adó: • adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (iparûzési tevékenység). Az adó alanya a vállalkozó. Adóköteles iparûzési tevékenység: a vállalkozó e minõségben végzett nyereség-, illetõleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége. 3.3.5. Járulékok, hozzájárulások A társadalombiztosítás a társadalom közös kockázatvállalásán alapuló, a biztosítás és a szolidaritás elveinek alapján mûködõ kötelezõ biztosítási rendszere

50

A társadalombiztosítás bevételei: Tagdíj és/vagy nyugdíjjárulék Egészségbiztosítási járulék természetbeni pénzbeli Társadalombiztosítási járulék nyugdíjbiztosítási járulék egészségbiztosítási járulék természetbeni pénzbeli Kiegészítõ tevékenységû baleseti járulék egyéni és társas vállalkozó egészségügyi szolgáltatási járulék További járulékok, hozzájárulások Rehabilitációs hozzájárulás: Rehabilitációs hozzájárulás fizetésére az a munkáltató kötelezett, akinek az éves átlagos statisztikai létszáma a törvényben meghatározott mértéket meghaladja. Munkaadói járulék: A munkaadói járulék rendeltetése az álláskeresõk ellátásának fedezetéül szolgál, a Munkaerõ piaci Alap bevételét képezi, a munkaadók fizetik. Munkavállalói járulék: A munkavállalói járulék rendeltetése az álláskeresõk ellátásának fedezetéül szolgál, a Munkaerõ-piaci Alap bevételét képezi, a munkavállalók fizetik. Egészségügyi hozzájárulás: A foglalkoztatót a társadalombiztosítás keretében nyújtott ellátások közül az egészségügyi szolgáltatásoknak a pénzügyi fedezetére egészségügyi-hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli. Az egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho) százalékosan és tételesen meghatározott, adó jellegû kötelezettség. Nemzeti kulturális járulék: A Nemzeti Kulturális Alap a nemzeti és az egyetemes értékek létrehozásának, megõrzésének, valamint hazai és határon túli terjesztésének támogatása érdekében létrehozott - elkülönített állami pénzalapba történõ befizetés, a törvényben meghatározott termékek, szolgáltatások és építmények után. Szakképzési hozzájárulás: A gazdálkodószervezetek a tárgyévi bérköltségeik után szakképzési járulékot fizetnek a Szakképzési Alapba, amely a középfokú szakoktatás költségeinek fedezetének meghatározó forrása. Innovációs járulék: Innovációs járulékot kell fizetni a gazdasági társágoknak. A befizetések az állam által is támogatott kutatási és technológiai alapot gyarapítják. További lehetséges járulékok, díjak lehetnek: a vállalkozói járulék, hitelintézeti járadék, környezetvédelmi termékdíja, környezetterhelési díj stb. 51

4. Beruházási ismeretek Szerzõ: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

A fejezet a befektetések közül a mûszaki ellenõr tevékenységeihez kapcsolódó alapvetõ kategóriákat, fogalmakat, ismereteket tartalmazza. A beruházások csoportosítása, szereplõi, és a beruházásokban együttmûködõk feladatainak, valamint a beruházást megalapozó dokumentumok ismerete nélkülözhetetlen a sikeres munkájához. Ismernie kell a beruházási tevékenység megvalósításának részletes feltételeit, a munkahely átadásának, kivitelezésének szervezési, finanszírozási és gazdasági módszereit. Tudnia kell kezelni az építéshelyi dokumentumokat, pl. az építési naplót, a felmérési naplót, a számlázást, a mûszaki átadás-átvételi eljárásokat, technikákat.

4.1. A befektetés fogalma Befektetés az, amikor jelenbeli pénzünket egy magasabb jövõbeli pénz ígéretére cseréljük bizonyos megfontolás mellett, miközben lemondunk a ma fogyasztásáról. Vagy másképpen befektetés az anyagi javakban és pénzügyi eszközökben történõ felhalmozás a jelenbeli fogyasztásról való lemondás mellett, a jövõbeni többletfogyasztás reményében. Minden olyan tranzakció melyben jelenbeli pénz jövõbelire cserélünk. A jövõ az mindig hosszabb idõszakot jelent, biztos, hogy éven túlit. Megfontolandó: • a kockázat vállalása: – mi a valószínûsége annak, hogy visszakapjuk a pénzt? – az elérhetõ hozam a várakozásnak megfelelõ lesz-e? • a befektetéshez való hozzáférhetõség biztosított lesz e? A befektetés tárgya is nagyon sok féle lehet. Befektethetünk a gazdaságba, vagyis vállalkozást alapítunk. Befektethetünk többi között a termelõeszközök, a humán eszközök, a pénz, az értékpapírok, a tõke és az információ piacán. 4.4.1. Beruházások A beruházás a befektetések azon része, amelynek tárgya tárgyi eszközök létesítése és bõvítésükre irányuló mûszaki-gazdasági tevékenység. 52

4.4.1.1. A beruházások lényegi tartalma A beruházás közgazdasági értelemben tárgyi eszközök bõvítését, pótlását jelenti. A beruházás alapvetõen nem választható el a mûszaki mérnöki tevékenységtõl, ezen belül például az építész- és építõmérnöki, vagy az épületgépészek szakmai tevékenységtõl, aminek lényege valamely építmény létesítése, átalakítása vagy felújítása. Szabatosan megfogalmazva - összhangban a törvényi meghatározással - beruházás a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történõ elõállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerû használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerû használatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az elõkészítést, a lebonyolítást, a hitel igénybevételt, a biztosítást is). Beruházás a meglévõ tárgyi eszköz bõvítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítõképességének közvetlen növelését eredményezõ tevékenység is, az elõbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt. Egy beruházási folyamatban sokféle szakmai tevékenység ötvözõdik, pl. tervezõmérnöki, kivitelezõi, közgazdasági stb. A gazdaságban a befektetések önmagukban is vállalkozásnak minõsülnek, ami kockázattal jár, s amelynek eredménye lehet új termék, esetleg újfajta szolgáltatás, illetve új piac teremtése. A befektetések - ezen belül, ha ennek tárgya beruházás sikere függ a beruházás szakmai megalapozottságtól. A befektetõ kezdeményezésének és megítélésének alapvetõ indítéka a jövedelmezõség, de természetesen nagy számban léteznek nem profitorientált befektetések, ezen belül beruházások is. Ezek szakmai elõkészítése, megalapozása ugyanúgy fontos, mint a profitorientált fejlesztéseké. Sõt, a közpénzbõl fedezett beruházásoknál szigorúbbak a mûszaki és pénzügyi elõkészítés, a finanszírozás és a számvitel szabályai. Ez utóbbi beruházások esetében - infrastrukturális fejlesztések - pl. a beruházások közvetlen megtérülését hagyományos módszerekkel nem lehet számszerûsíteni, a vasutak korszerûsítésének hatása közvetett módon nemzetgazdaságilag értelmezhetõ. Nyilvánvaló, hogy a beruházás tágabb értelmezésében igen összetett folyamat, az építõipari folyamatok (beleértve a gépészeti és elektromos szerelési munkákat is) mellett a teljes beruházás számos egyéb feladat elvégzését jelenti. 4.1.1.2. A beruházások csoportosítása A beruházások sokféle szempont szerint csoportosíthatók, az elvégzett fejlesztések pedig kategóriákba sorolhatók. A beruházás lehet: • állománynövelõ, ha a nyilvántartott eszközök leltári nyilvántartási egységének számát növeli; 53

• állománybõvítõ, ha a nyilvántartott eszköz nagyságát (hosszát, terjedelmét, funkcióját, tartozékait, teljesítõképességét) növeli, de új leltározási egységet nem hoz létre; • eszközpótló beruházás, ami selejtezett tárgyi eszköz pótlására szolgál, tehát sem az eszközállomány leltározási egységnek számát, sem azok nagyságát nem növeli; • felújítás az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló, idõszakonként visszatérõ olyan tevékenység, amely mindenképpen azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama megnövekszik, eredeti mûszaki állapota, teljesítõképessége megközelítõen vagy teljesen visszaáll, az elõállított termékek minõsége vagy az adott eszköz használata jelentõsen javul és így a felújítás pótlólagos ráfordításából a jövõben gazdasági elõnyök származnak. Felújítás a korszerûsítés is, ha az a korszerû technika alkalmazásával a tárgyi eszköz egyes részeinek az eredetitõl eltérõ megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesítõképességét, használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli; a tárgyi eszközt akkor kell felújítani, amikor a folyamatosan, rendszeresen elvégzett karbantartás mellett a tárgyi eszköz oly mértékben elhasználódott (szerkezeti elemei elöregedtek), hogy elhasználódottsága már a rendeltetésszerû használatot veszélyezteti; nem felújítás az elmaradt és felhalmozódó karbantartás egy idõben való elvégzése, függetlenül a költségek nagyságától; • rekonstrukció a meglévõ tárgyi eszközökön egyidejûleg végzett beruházási és felújítási tevékenység, amelynek során az elhasználódott tárgyi eszközök eredeti állapotát megközelítõ és teljes helyreállításán túl a beruházással a tárgyi eszköz kapacitása, funkciója, az eszközzel elvégezhetõ feladatok köre bõvül. A rekonstrukció tehát a termelés mûszaki feltételrendszerének folyamatos korszerûsítését biztosító tevékenység. A beruházásokat osztályozhatjuk a beruházó személye alapján: • Állami beruházások, pl.: – kormányzati beruházás, amely egészében vagy részben költségvetési forrásból megvalósuló fejlesztés, alapokmány-tervezetét a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szervvezetõje jóváhagyásra elõterjeszti vagy engedélyezi a rendelkezésre álló elõirányzatból, – kiemelt jelentõségû kormányzati beruházás, amelynek megvalósítását az Országgyûlés engedélyezi a miniszter által kidolgozott beruházási javaslat alapján, – beruházási célprogramban összefoglalt kormányzati beruházások, amelyek megvalósítandó célját (nevesítve) az országgyûlés az éves költségvetési törvényben hagyja jóvá, a konkrét anyagi-mûszaki tartalmat az illetékes miniszter határozza meg, – intézményi beruházás, amelynek megvalósítandó célját a költségvetési felügyeletet ellátó intézmény vezetõje határozza meg. 54

• Nem állami forrásból megvalósult beruházás, ez a jogi személyek, vállalkozások és a természetes személyek forrásaiból megvalósuló beruházásokat jelenti, ide sorolható egy család lakásépítése, egy külföldi vagy hazai vállalkozási tõkébõl megvalósuló beruházás egyaránt. A beruházások funkcionális besorolása szerint azt vizsgáljuk, hogy a beruházás melyik gazdasági ágat szolgálja, pl.: • ipari, • közlekedési, • egészségügyi, szociális, • kulturális, oktatási, • mezõgazdasági, • vendéglátási, szórakozási, • kereskedelmi stb. Funkcionális szempontból osztályozhatók a beruházások abból a szempontból is, hogy új létesítményrõl, átalakításról, fejlesztésrõl vagy más célú beruházásokról van szó. A beruházások célja szerint a beruházásokat vizsgálhatjuk aszerint, hogy a létrehozandó beruházás milyen funkciót szolgál. Ebbõl a szempontból a beruházás termelõ vagy nemtermelõ jellegû lehet. A beruházások csoportosítása a rendeltetésszerû használat tárgya és a célja szerint: Építési beruházás: minden olyan tevékenység, amelynek célja új építmények létrehozása; építmények terjedelmének (hasznos alapterületének vagy légterének) növelése; építmények kiegészítése korábban meg nem levõ épületgépészeti berendezésekkel; építmények részleges vagy teljes újraépítése, a teljes építmény rendeltetésének megváltozása; az építmény korszerûsítése és átalakítása, amelynek során az építmény feladatának ellátására alkalmasabbá válik, funkciója bõvül, az építmény felújítása, eredeti állagának helyreállítása. Az építmény - valamely beruházás érdekében való - lebontása teljesen vagy az alapokig, a gépek alapozása. Építmény: mindazon végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított létesítmény, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre, a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján távolítható el úgy, hogy ezáltal az eredeti rendeltetésnek megfelelõ használatra alkalmatlanná válik. Az építményhez tartoznak azok a víz-, villany-, gáz- és csatornázási vezetékek, fûtési, szellõzõ-, légüdítõ berendezések és felvonók, amelyek az építmény szerkezetébe beépítve a használhatóságát és az ellátását biztosítják. Az ilyen vezetékek és szerelvények akkor is az építményhez tartoznak, ha azok az építmény használhatóságának biztosítása, illetve ellátása mellett technológiai célokat is szolgálnak, vagy már a meglévõ építménybe késõbb kerülnek beépítésre. 55

Épület: az olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környezõ külsõ tértõl épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot, és ezzel alkalmas: • állandó, idõszakos vagy idény jellegû tartózkodásra, • az üzemi termelésre. Egyéb építmény: minden, épületnek nem minõsülõ építmény (például út, vasút, kerítés). A gépberuházás körébe tartoznak: a gépek és technológiai berendezések, jármûvek, mûszerek beszerzése (beleértve a rendeltetésszerû használat feltételenként elõírt tartalék alkatrészek és tartozékok beszerzését is), a technológiai szerelési munkák költségei, valamint a gépberuházásokkal kapcsolatos egyéb hasznos beruházási tevékenység költségei (szállítási költség, vám-, vámkezelési költség, importforgalmi adó, bizományosi jutalék). Gépberuházásnak tekintendõ a gépek, technológiai berendezések, jármûvek, mûszerek kiegészítése vagy bõvítése tartozékokkal, továbbá minden olyan átalakítás, amely rendelteltetésük megváltoztatását vagy kapacitásuk növelését eredményezi, és minden felújítás. Technológiai szerelési munka: az építmények fogalmába nem tartozó, az építmények állagától függetlenül fel- és leszerelhetõ elmozdítható olyan gépek, berendezések, felszerelések stb. elhelyezésével és bekövetkezésével kapcsolatos szerelési munka, amelyeket az építményekbe nem használhatóságuk, hanem elsõsorban üzemeletetési (termelési) célokból helyeznek el. Idetartozik az épületen kívüli gépek, berendezések, felszerelések szerelése is. (A gépek és gépi berendezéseket gyártó/szállító vállalkozás által végzett helyszíni összeszerelési munka nem tekinthetõ technológiaszerelésnek, ha az a gép beszerzési költségében megjelenik.) Egyéb beruházások: • gazdasági-mûszaki tervezés, • berendezési és felszerelési tárgyak beruházásai, • erdõsítési, fásítási beruházások, • ültetvényberuházások, • egyéb (eddig még fel nem sorolt, illetve nem építési vagy gépberuházásnak minõsülõ) értéknövelõ tevékenység. A beruházások osztályozása nagyságrend szerint: A beruházások fontos osztályozása a nagyságrend szerinti felosztása, értékhatárok közötti besorolása. Az állami, önkormányzati beruházások megvalósításának, módszereinek, elõírásainak nagyságrendi megítélése attól függ, hogy közbeszerzési törvény hatálya alá tartoznak-e vagy sem. Az eltérõ nagyságrendek nemcsak az elõírásokban jelentenek eltéréseket, hanem más-más beruházási folyamatszervezési feladatokat és szervezeti megoldásokat igényelnek. 56

A beruházási folyamatok „végtermékei” szempontjából történõ vizsgálat: Elõbbiekben már meghatároztuk, hogy a beruházások alapvetõ célja termelõ és nem termelõ tárgyi eszközök létrehozása. A számviteli elõírásokkal összhangban a beruházási tevékenység eredményeként létrejött "végterméket" a gazdálkodási folyamatban a tevékenységhez való viszony szempontjából is értelmezhetjük. Ez a csoportosítás azért is fontos, mert eszerint történik a beruházások megtérítésének számítása, a beruházási eszközök termelési folyamatban történõ költségelszámolása. A beruházások csoportosítása a folyamatkészültség alapján: Befejezetlen beruházásnak kell tekinteni a kivitelezõk, szállítók által végzett és a beruházó vagy az általa megbízott beruházási lebonyolító által átvett, számlázott vagy még nem számlázott idegen teljesítményeket. A saját vállalkozásban megvalósított teljesítmények értékét, a beszerzett, de még használatba nem vett anyagi eszközök értékét - beleértve a rendeltetésszerûen használatba nem vett, számviteli politikában meghatározott értékhatár alatti tárgyi eszközöket is -, valamint az egyéb hasznos tevékenységek ráfordításait, amelyeket még nem helyeztek üzembe, illetve még nem kiviteleztek. A befejezetlen beruházások állományát a vállalkozások számvitelében a beruházási fõkönyvi számlán kimutatott ráfordítások adják. Szüneteltetett beruházásnak minõsül, ha a beruházás megvalósításának munkáit az üzembe helyezését megelõzõen valamilyen okból (pl. pénzhiány miatt) félbeszakítják, de késõbb - az akadályozó tényezõk megszûntével - a munkát folytatják. Leállított beruházás megvalósításának munkáit olyan okok miatt kell beszüntetni, amelyek a beruházás folytatását szükségtelenné teszik. A beruházások csoportosítása a tevékenység alapján: A tárgyi eszközökkel kapcsolatban a beruházás, felújítás, karbantartás fogalmát a számvitelrõl szóló törvény határozza meg. Beruházás: • A tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történõ elõállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerû használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerû használatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az elõkészítést, a lebonyolítást, a hiteligénybevételt, a biztosítást is). • Beruházás a meglévõ tárgyi eszköz bõvítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítõképességének közvetlen növelését eredményezõ tevékenység is, az elõbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt. 57

Felújítás: • Az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló, idõszakonként visszatérõ olyan tevékenység, amely mindenképpen azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama megnövekszik, eredeti mûszaki állapota, teljesítõképessége megközelítõen vagy teljesen visszaáll, az elõállított termékek minõsége vagy az adott eszköz használata jelentõsen javul és így a felújítás pótlólagos ráfordításából a jövõben gazdasági elõnyök származnak. • Felújítás a korszerûsítés is, ha az a korszerû technika alkalmazásával a tárgyi eszköz egyes részeinek az eredetitõl eltérõ megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesítõképességét, használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli. • A tárgyi eszközt akkor kell felújítani, amikor a folyamatosan, rendszeresen elvégzett karbantartás mellett a tárgyi eszköz oly mértékben elhasználódott (szerkezeti elemei elöregedtek), amely elhasználódottság már a rendeltetésszerû használatot veszélyezteti. • Nem felújítás az elmaradt és felhalmozódó karbantartás egy idõben való elvégzése, függetlenül a költségek nagyságától; Karbantartás: • A használatban lévõ tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási tevékenység, ideértve a tervszerû megelõzõ karbantartást, a hosszabb idõszakonként, de rendszeresen visszatérõ nagyjavítást, és mindazon javítási, karbantartási tevékenységet, amelyet a rendeltetésszerû használat érdekében el kell végezni, és ami a folyamatos elhasználódás rendszeres helyreállítását eredményezi. A karbantartás nem beruházás. 4.1.1.3. Az eszköz bekerülési (beszerzési, elõállítási) értéke Az eszköz bekerülési (beszerzési, elõállítási) értéke az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történõ beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege, a megvalósítása érdekében felmerült összes ráfordítás. A számviteli törvény határozza meg azt is, hogy a tárgyi eszközök bekerülési (beszerzési és elõállítási) értékeként milyen költségek, kiadások vehetõk számba.

4.2. Befektetési döntések 4.2.1. A befektetési döntések elõkészítése A mindennapi életben általában szinonimaként használjuk a befektetések, beruházások fogalmát, tudván, hogy tartalmukban van azonosság. A befektetés kifejezés az általánosabb, pénzeszközök lekötését jelenti késõbbi hozam reményében, 58

amelynek tárgya bármilyen vagyonelem lehet. A beruházás fogalom szûkebb, a befektetésekbõl csak a tárgyi eszközök létesítése tartozik ide, hozam (megtérülés) termelése céljából. Fontos még megjegyezni, hogy a beruházás számviteli fogalom, használata a vállalkozások világába visz. A befektetési döntések szubjektív és objektív elemekbõl állnak. A befektetési döntések évekre elõre meghatározzák az egész vállalkozás tevékenységét, ha a befektetés tárgya beruházás, a megvalósítása kiemelten kezelendõ, mivel a tárgyi eszközök hosszú élettartalmúak és ezért az ilyen döntések késõbb csak igen nehezen és csak nagy költségekkel vagy veszteséggel "fordíthatók vissza". A beruházási döntésekbe a befektetõ stratégiájának eldöntését is bele kell értenünk. A vállalkozások a beruházási javaslatokat többféle szempontból vizsgálják. A mûszaki szakembereket elsõsorban az eszközök fizikai-mûszaki paraméterei érdeklik, de nem hagyhatják figyelmen kívül a bekerülési értéket, és hogy az menynyit fog érni a jövõben. A számviteliek fõként azt elemzik, hogy mennyibe kerül a beruházás megvalósítása. A pénzügyi elemzõknek azt kell megítélni, hogy mennyit fog érni a tervezett beruházás. Meg kell tervezni a várható kiadásokat és bevételeket. A kiadások, bevételek pénzáramlásának tervezését az adózott jövedelem kimutatásáig kell végezni, mivel tartalmában jelenik meg a befektetõ elvárása, a hozam. A gazdasági folyamatokat a jövõben egy idõtengelyen kell tervezni, ahol megjelennek a jövõben elérhetõ hozamok. A jövõ bizonytalan, így befektetési változatokat kell készítenie, amelyek alapján készült elemzések, vizsgálatok, kockázatelemzések tájékoztatnak a befektetésekkel, beruházássokkal járó kockázatokról. A beruházások alapvetõen három területen befolyásolják a vállalkozások eredményességét. Elsõsorban közvetlenül a vállalkozás nyereségére gyakorolt hatáson keresztül, a többleteredmény vagy a hatékonyabb termelés révén. A második terület a likviditási helyzet alakítása, amely a kivitelezési idõszak kiadástöbbletét, a beruházásokkal esetlegesen felmerülõ hitelek törlesztését, valamint a mûködtetés során jelentkezõ kiadásokat és bevételeket foglalja magában. Végül a vállalkozások vagyoni helyzetének (a vagyon nagyságának és összetételének, a vállalkozás forrásainak megváltozott reálalakban való megjelenése) megváltoztatása révén hat a gazdálkodás eredményességére. A beruházások elõkészítése során minimum el kell végezni bizonyos feladatokat: • projektszintû terv készítése, amelyben szerepel a kivitelezés folyamata a beruházási költségek meghatározására. Más-más tartalommal készült, annak megfelelõen, hogy a beruházás mely szakaszát, a döntéshozók mely szintjét szolgálja a döntés elõkészítéstõl a megvalósításáig. • Az üzleti terv, árbevétel és költségterv a tervezett beruházás pénzügyi mûködésének elõrejelzésére. Az üzleti tervnek a tervezését az adózott jövedelemig vagy a rendelkezésre álló pénzeszközökig kell elkészíteni. • Az idõtényezõ figyelembevételén alapuló korszerû mutatószámok számítása a vállalkozás, és a beruházás pénzügyi adatai alapján. 59

4.2.1.1. Projektszintû terv készítése A projektszintû terv készítésének fõ célja, az elvégzendõ tevékenységek, az idõ, a szükséges erõforrások összhangjának biztosítása. (L. a 8. fejezetet.) 4.2.1.2. Üzleti terv készítése Valamennyi befektetésnél, induló vállalkozásnál célszerû lenne elõzetes üzleti tervet készíteni, ami jó keretfeltételeket biztosítana arra, hogy a szárnyaló fantáziát, az idealizált elképzeléseket a reális valósággal szembesítse. Az üzleti terv készítése tehát a befektetés legelsõ lépés lehet, megelõzve a vállalkozási forma kiválasztásának, alapításának stb. teendõit. A már mûködõ vállalkozások is készíthetnek üzleti tervet a következõ gazdasági év vagy évek folyamatainak kidolgozására. Jelenleg Magyarországon üzleti tervet egy esetben kötelezõ készíteni. Akkor, ha a vállalkozások valamely beruházásra, egyéb projectre banki hitelkérelmet adnak be, az üzleti terv benyújtásával bírálja el a bank a terv megalapozottságát. Üzleti tervet „önkéntesen” nem túl jelentõs vállalkozási körben készítenek Magyarországon. Az üzleti terv részletezettsége, szerkezete különbözõ lehet, lényege az alábbiakban foglalhatók össze. Az üzleti terv olyan egy vagy több évre szóló koncepció, amely a vállalkozás környezetének és belsõ helyzetének reális felmérése alapján tartalmazza a vállalkozás konkrét üzleti céljait, számszerûen bemutatja a célok elérésének eredményeit, feltételeit, külsõ és belsõ forrásait, miközben elõkészíti a tulajdonosok befektetési, finanszírozási döntéseit. Az eltérõ idõtáv alapján a terv lehet rövid, éves terv, hosszú, 1 éven túli terv, középtávú (2-3 év) stratégiai tervek, általában a 3 éven túli idõszakra. Az üzleti terv a vállalkozás céljának, jellegének megfelelõen többféle felépítésben készülhet el. Az üzleti terv szöveges leírásához javasolhatók a következõ tényezõk: • A terv megvalósításáról szóló összefoglalás röviden mutassa be a vállalkozást, a tevékenységet, és az igényelt befektetés, illetve kölcsön jellegét. Bizonyítsa be, hogy a vállalkozás megvalósítható és életképes. • A célkitûzések leírása a lényegre koncentrálva ismertesse, mit kíván elérni a vállalkozás, és mi a vállalkozás stratégiája. Ha egy üzleti terv készítésénél például az a cél, hogy a cég törzstõkéje bõvítéséhez befektetõt nyerjen meg magának, ezt egyértelmûen és félreérthetetlenül közölni kell. Az üzleti tervnek fontos azt is leírnia, hogy milyen mértékû befektetésre lenne szüksége, a hiteleket hogyan használják fel, és milyen mértékû megtérülésre számíthat a potenciális befektetõ. • Az üzlet- és iparági elemzés során alapos, tömör formában kell elemezni azt az iparágat, amelyikben a vállalkozás érdekelt. Külön figyelmet kell fordítani azokra a szempontokra, amelyek az adott vállalkozást egyedülállóvá teszik a 60

piacon, és amelyek tudatos kihasználásával sikeresebben veheti fel a versenyt a konkurens cégekkel. • A mennyiségi elemzés számszerûsítve mutassa be a vállalkozás múltját, és elõre is határozza meg a tervezett mérleget és a pénzforgalom alakulását. Példa egy hagyományos üzleti terv vázlatára: Bevezetõoldal: röviden összefoglalja, hogy mit tartalmaz az üzleti terv: a vállalkozás neve, címe, telefonszáma; a vállalkozás bemutatása és üzleti jellege; a szükséges finanszírozás összege; nyilatkozat a beszámoló titkosságáról, a terv bizalmas kezelésére vonatkozó igény jelzése. Összefoglaló fejezet: röviden, tömören és meggyõzõen az üzleti terv fõbb pontjait, a vállalkozás természetét, a szükséges finanszírozást, a piac teljesítõképességét, és annak indoklását, hogy miért számíthat sikerre ez az üzlet. Ezen összefoglaló alapján a befektetõ eldönti, hogy érdemes-e végigolvasni a teljes üzleti tervet. Az üzleti magatartás elvei a vállalakozás tulajdonosai, menedzserei által közösen elgondolt jövõkép, stratégiai alapelvek megfogalmazása nélkül nem lehet színvonalas üzleti tervet készíteni. Az üzletpolitikai elvek összeállításánál meg kell fogalmazni a vállalakozás magatartási normáit a legfontosabb partnerekkel, így az ügyfelekkel (vevõk, eladók), versenytársakkal, tulajdonosokkal, munkatársakkal, finanszírozási elvekkel, az eredményfelhasználás elvei,vel társadalmi környezettel szemben. Ezek a meghatározások általában rövid, tömör kifejtést igényelnek, pl. finanszírozásra vonatkozóan: elsõdleges elv, hogy a vállalkozás bõvítésekor a szükséges pénzforrásokat saját forrásból és nem banki hitelbõl finanszírozzuk. A tevékenységi kör, az iparág helyzetelemzése: fontos, hogy a vállalkozást megfelelõ összefüggésrendszerben szemléljük. Választ kell adni a trendekre és a kilátásokra, a versenyhelyzet és a versenytársak elemzésére, a piac behatárolására, az iparági elõrejelzésekre. A vállalkozás termékei, szolgáltatásainak leírása: a befektetõnek ez teszi lehetõvé, hogy megismerje a terméket vagy szolgáltatást, a vállalkozás méretét és tevékenységi körét, az irodát és az alkalmazottakat. A vállalkozó ebben a részben hasznosíthatja korábbi termelési tapasztalatait. Ismertetni kell a vállalkozás jelenlegi tevékenységét, termékeit, szolgáltatásait és a fejlesztésükkel kapcsolatos elképzelést. Elemezni lehet az egyes szolgáltatások eredményességét, fedezeti hányadát. A szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó elképzelések képezik e fejezetrész legfontosabb részét. Ez tartalmazhatja: a forgalom növelésére vonatkozó elképzeléseket, a megcélzott új piacokat, a tervezett forgalom eléréséhez szükséges fejlesztési ráfordításokat, a szükséges pénzügyi forrásokat. A fejezetben a fõbb számok ismertetése mellett csak az indoklásra helyezzük a hangsúlyt. Itt kell meggyõzõen bizonyítani, hogy az elképzelések helyesek. A piacra, eredményességre vonatkozó részletes adatokat a megfelelõ fejezetekben kell kifejteni. A fõbb fejlesztési irányok kifejtése mellett célszerû számba venni azokat az tényezõket, amelyek a bizonytalanság forrását jelentik. 61

Termelési terv: ez a rész a teljes termelési folyamatot mutatja be, ismerteti a telephelyet, a gépeket, a berendezéseket, a szállítók és alvállalkozók nevét. Marketingterv: a marketingterv az üzleti elképzelés leírásának egyik legfontosabb része. Az üzleti terv marketinggel foglalkozó része ugyanazon információbázisra épül, mint a termékek, szolgáltatások fejezet, csak itt a rendezõelv a piacok szerinti tagolás. Elõször célszerû átfogóan bemutatni a fõ piacokat és ezek jellemzõit. Le kell írni, miért ezen a piacon értékesítünk és hogyan, miért akarunk változtatni. Érvelnünk kell a megcélzott piaci szegmensek elõnyei mellett. Fõbb tartalmi elemei: a piacok megnevezése, jelenlegi és jövõbeli nagysága, a várható növekedés. A vállalkozás jelenlegi és tervezett részesedése az egyes piacokon, a jelenlegi forgalom értéke és a tervezett volumen (mennyiség, ár, részarány). A piacon megjelenõ megrendelõk, vevõk, felhasználók fizetõképes kereslete jelenleg és várhatóan a jövõben. A piacon versenyzõ konkurens cégek megnevezése, jelenlegi és várható részarányuk a piacon. A piacok áttekintése során arra is kell gondolni, hogy milyen új igények jelennek meg a piacon. Végül fel kell vázolni az alapvetõ marketingstratégiát: milyen pozíciók elérésére milyen stratégiával törekszünk (támadó, védekezõ, követõ stb.). Árstratégia (milyen árakat alkalmazunk, és milyen árképzéssel fogjuk a piaci részesedés és nyereség céljainkat elérni). Hogyan akarjuk az értékesítést marketingoldalról elõsegíteni (reklám, hirdetés, PRtevékenység) Munkaerõ-humánpolitika terv: Ez a fejezetrész elsõsorban külsõ befektetõk számára jelentõs. A befektetõk UGYANIS fokozottan érdeklõdnek a vezetés, a menedzsment képessége iránt. Be kell bizonyítani, hogy a vezetés és az alkalmazott gárda képes bizonyos kitûzött célok megvalósítására. Kidolgozásra ajánlott témakörök: vezetési struktúra, a kulcspozíciókat betöltõk szakmai-vezetõi tevékenysége, cégvezetés és az alkalmazottak erõs és gyenge pontjai, várható változtatások a foglalkoztatás területén, vezetõk-alkalmazottak érdekeltsége, jóléti ellátása. Szerkezeti terv: ez a rész a vállalkozás szervezeti felépítését, tulajdonformáját írja le, érinti a hatásköröket és a felelõsségvállalás területeit is. Kockázatbecslés: a vállalkozásnak szembe kell néznie az üzleti élet veszélyeivel. Fontos, hogy felismerjék a kockázatot, és a menedzser dolgozzon ki változatokat a kockázat kezelésére. Ezek a tervek és a stratégiák mutatják a lehetséges befektetõk számára, hogy a vállalkozó érzékeny a kockázatra, és felkészült a kivédésükre is. Pénzügyi terv: míg más fejezeteknél a verbális kifejtés dominál elsõsorban, a pénzügyi fejezetnél a jövõbeli elképzelések számszerûsítése a cél. A megelõzõ részekhez képest, amelyeknél az egyszerû, logikus kifejtés is megengedett, a pénzügyi tervben a gazdasági-számviteli ismeretek szakszerû alkalmazására van szükség. A pénzügyi mutatókat és elõirányzatokat az elõzõ 2 évre visszamenõleg és az üzleti terv idõszakára szokásos kidolgozni. A pénzügyi tervben a következõ fontosabb információkat kell szerepeltetni: értékesítés alakulása (mennyiség, ár), fix és változó költségek, fedezet, a vállalkozás vagyoni helyzete, mérleg, egyszerûsí62

tett mérleg, tervezett eredmény, készpénzbevételek és -kiadások, cash flow, beruházások, finanszírozási módok. Hasznos lehet ebben a fejezetben is rámutatni a kockázati tényezõkre. Ha a marketingfejezetben a forgalomnál megjelöltük, hogy az egyes relációkban milyen valószínûséggel várható értékesítés, ebben a fejezetben bemutatjuk ennek pénzügyi kihatásait. Függelék: olyan háttéranyagokat, dokumentumokat tartalmaz, amelyeket nem szükséges a szöveg közben leírni, elég csak hivatkozni rájuk: levelek, piackutatási anyagok, bérletek vagy szerzõdések, szállítók ajánlatai, a terv döntéseit alátámasztó adatok, kutatási információk. Az elemzõrészek elkészítéséhez nyújthatnak segítséget az életgörbe elemzések (befektetés, beruházás, tevékenység, termék, szolgáltatás), portfolió-elemzések, köztük a SWOT-analízis, amely segít a vállalkozások erõs és gyenge pontjainak feltárásában, miközben rögzíti a veszélyeket és a lehetõségeket is. BCG mátrix, termékelemzés

Egy általános életgörbe

N

B

H

N I

4.2.2. A befektetések, beruházások elemzése, értékelési módszerek Az elvégzett gazdaságossági számítások megkönnyítik a döntésre hivatottak számára a megfelelõ racionális döntés meghozatalát. Attól függõen, hogy az elvégzett számításokban az idõt mint számszerûsíthetõ tényezõt figyelembe veszszük-e (idõpreferencia), a kiszámított mutatókat statikus vagy dinamikus mutatónak nevezzük. A beruházások hosszú távra meghatározzák a cégek gazdasági-pénzügyi helyzetét, nagy a tõkeigényük, ezért nagy a kockázatuk, így a beruházásokkal kapcsolatos döntések a vállalkozások pénzügyeinek talán legfontosabb területei. A beruházási javaslatok elemzésekor leggyakoribb problémák: • Érdemes-e megvalósítani a beruházást? ennek eldöntésére minden lehetséges projektet meg kell vizsgálni, majd elfogadni vagy elutasítani a projektekben szereplõ beruházási javaslatokat. • A több azonos célt szolgáló projekt közül melyik a legjobb? Itt a döntéshozók feladata az elfogadható javaslatok közül valamilyen kritérium alapján a legjobb kiválasztása. 63

Tervezést összefoglaló diagram: TERVEZÉS ELEMZÉS LL DIAGRAM Müködési

Eredmény

Tervek

Tervek

1 Forgalmi terv

6 Eredény tervek

Termelés Értékesítés Mennyiség Egységár

+ Nettó árbevétel, egyéb bevétel - Változó költségek - Állandó költségek - Egyéb ráfordítások, +bevételek = Eredmény mind kettő tagolás szerint

2 Munkaügyi terv

Szakmai csoportok Létszám Átlagbér Személyi jövedelem

3 Fejlesztési terv Fejlesztés jellege Kölségnemek Források Eszközváltozások

Pénzügyi Tervek Likviditási Tervek Bevételek Befolyó árbevéte Pénzügyi bevétel Rendkivüli bevétel Eredményt nem érintő bevétel

Beszerzési kiadás Bérkifizetés Fizetendő adó Fejlesztési kifizetés Hiteltörlesztés

Hitel szükséglet Mérleg terv

Terv összesítő Funkciónális tervek főbb adatai 1-6

Kiadások

Befektetett eszközök

Tartós források

Immateriális javak Tárgyi eszközök Befektetett pénzügyi eszközök

Saját tőke Céltartalék Hosszúlejáratú kötelezettségek

Eredménykimutatás tervek

Forgó eszközök

Rövid lejáratú források

Forgalmi eljárással Összköltség eljárással

Készletek Követelések Pénzeszközök

Szállítók Hitelek, kölcsönök Köztartozások

A pénzfolyam CASH FLOW 4 Fenntartási terv

Ágazati eredmény tervek

Térgyieszköz csoportok Költségnemek

Fötevékenységenként Árbevétel és ráfordítások

5 Beszerzési készletterv

Tervek tagolása

Anyagok Áruk, alvállalkozók Közvetített szolgáltatók Energia Mennyiségi adatok

Vállalkozás szintű Szakterület szintű Szervezeti egység szintű Divizió szintű . .

Pénz hozam

Pénz felhasználás

Adózott eredmény Értékcsökkenési leírás Forgóeszköz növekedés Eszköz eladás Tőke emelés Hitel, kölcsön felvétele

Forgó eszköz csökkenés Osztalék Fejlesztés, befektetés Tőke leszállítás Hitel, kölcsön törlesztés

Gondok, problémák, likviditási zavar, vészhelyzet Tartalék akciók bevetése Tartalék akciók

Tartalék akciók

Pénz be

Pénz ki

• Milyen az optimális beruházási terv? ebben az esetben a döntési feladat, hogy az elfogadható projektek olyan kombinációját kell megtalálni, amelyek megvalósítását a rendelkezésre álló tõke lehetõvé teszi, és amelyek révén a vállalkozás a legnagyobb értéknövekedést, vagyongyarapodást fogja, eléri. • Milyen hosszú legyen a hasznos élettartama? Ezen döntési problémák a beruházási számítások segítségével oldhatók meg. 64

Fontos felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a most következõ számításokat csak a befektetések (beruházások) szintjén értelmezzük. A beruházási döntéseket megalapozó számítások két nagy csoportba sorolhatók: Statikus számítások: ezek közös jellemzõje, hogy nem veszik figyelembe a pénz idõértékét: • költség-összehasonlítás, • nyereség-összehasonlítás, • rentabilitásszámítás, • megtérülési idõ. Dinamikus számítások: ezek közös jellemzõje, hogy figyelembe veszik a pénz idõértékét: • jelenérték-számítás (PV), • nettó jelenérték-számítás (NPV), • belsõkamatláb-számítás (IRR), • jövedelmezõségi index (PI). Az, hogy melyik módszert válasszuk, igen sok tényezõtõl függ, pl. a befektetés tárgyától, tartalmától, a befektetõ elvárásaitól, a hasznos élettartamától, a rendelkezésre álló adatok, információk mennyiségétõl. Bármelyik módszert válasszuk, a módszerhez tartozó mutatók adatigényét ki kell elégíteni. Fontos, hogy a mutatók elõnyeit és hátrányait elemezzük, és a hátrányok kiküszöbölésére alkalmazzunk olyan mutatót, ahol elõnyként szerepel a megemlített tényezõ. Például ahol hátrány, hogy nem veszi figyelembe a pénz idõértékét, olyan mutatót is be kell vonni, amely alkalmazott módszerben létezik mutató, amely figyelembe veszi a pénz idõértékét. A befektetési, beruházási döntések mindig több módszer alkalmazásával legyenek megalapozva. 4.2.2.1. Statikus számítások A megtérülési idõ arra a kérdésre ad választ, hogy hány év alatt kapjuk vissza eredetileg befektetett pénzünket a beruházás eredményeként képzõdõ jövedelmekbõl. • Ha a várható jövedelmek minden évben azonos nagyságúak, akkor a szükséges adatok: – a befektetés bekerülési értéke származatható a projekttervbõl (kezdõ befektetés), – várható éves hozam származatható az üzleti tervbõl. Mutató: • Ha az évi várható jövedelmek nem egyenlõk, akkor meg kell keresni azt az idõpontot, amikor a halmozott jövedelmek éppen megegyeznek a kezdõ befektetés összegével: ahol t az utolsó teljes év, amelyben a halmozott jövedelem kisebb a kezdõ befektetés összegénél, b a kezdõ befektetés összege, c halmozott jövedelem t évig, d halmozott jövedelem t+1 évig. 65

A megtérülési idõ mint értékelési módszer elõnyei: • egyszerû számítani és könnyû megérteni, • információt nyújt a javasolt beruházások kockázatáról, • likviditás oldaláról (minél gyorsabb a megtérülési idõ, annál gyorsabban igénybe vehetõk, felhasználhatók a befolyó pénzösszegek). A módszer legfõbb hiányosságai: • figyelmen kívül hagyja a pénz idõértékét, torzít, • nem nyújt objektív és a tulajdonosok vagyonának maximalizálásával összhangban lévõ döntési kritériumot, • nem méri a beruházási javaslat jövedelmezõségét, és figyelmen kívül hagyja, hogy a megtérülési idõ után milyen hosszú ideig és milyen nagyságú hozamok képzõdnek még, • a vállalkozás számára fontos távlati szempontok háttérbe szorulnak. A megtérülési idõnek van egy továbbfejlesztett változata, az ún. diszkontált megtérülési idõ. Ez a döntési szabály azt fejezi ki, hogy hány évig kell a beruházásnak mûködnie, hogy a nettó jelenérték szempontjából ésszerû legyen. Átlagos jövedelmezõség: számviteli megtérülési rátának, illetve könyv szerinti érték átlagos megtérülésének is nevezik; a fõ hangsúlyt a beruházás révén képzõdõ nyereség volumenére helyezi. A módszer elõnyei: könnyû kiszámítani és értelmezni. A módszer hátrányai: • nem számol a pénz idõértékével, torzít, • nem a tényleges pénzáramokkal számol, hanem a számviteli eredménnyel. 4.2.2.2. Dinamikus számítások Az időpreferencia útján

a s zé ő z ke v e Ér jő ékh t ér

a nk é l u f el du ő in őv j

JÉ = PV(1 + ri ) t

jelenérték=PV 0 időpont

Jővő felé tartó érték halmazok

Jővő felé tartó érték halmazok

1év

2év

3év

4év

5év

n.év

A TÁVOLI JŐVŐ n -ik éven túl

IDŐTENGELY

Jelen felé tartó érték halmazok

Jelen felé tartó érték halmazok

je alm h

s k z é r té z ke é zho Ér len a

a

66

JÉ=jövőérték ......

n

PV = ∑ t =1

ct (1 + ri ) t

a s lá n é du le fel In je k té r é

Az idõpreferencia az idõ pénzértékének számszerû kifejezése.

4.2.2.3. Jelenérték Jele: PV (Present Value). A mutató kifejezi, hogy a beruházás teljes élettartama alatt képzõdõ pénzáramok diszkontált összege mennyi. Számítása:

A mutató meghatározásához szükséges tényezõk és értékeik: C az éves hozamérték, származatható az üzleti tervbõl; n a befektetés (beruházás) hasznos élettartama, a futamidõ, származatható az üzleti tervbõl; t az évek száma idõszakonként; r tõkésítési kamatláb, a pénz idõértéke. Tõkésíteni: kiszámítani egy befektetés jövõbeni hozamának jelenlegi értékét. Tõkésítés: a nyereségnek értékre való átalakítása. Tõkésített érték: adott nagyságú nyereségeszköz (tõke) értéke feltételezett megtérülési ráta alapján számítva. A vállalkozás (befektetés) mint teljesítményrendszer értéke annak tõkésített jövõbeni hozamával, a jövõbeni hozamok jelenértékének összegével egyenlõ. A beruházási számítások a beruházás során kiadott pénzmozgásokat azokkal a pénzmozgásokkal állítják szembe, amelyek a beruházónak, a befektetõnek visszaáramlanak. A kettõ közötti, azaz a hozam jelenértékébõl vezethetõ le a beruházás értéke. A tõkésítési kamatláb az a gazdasági hozam, amelyet az adott befektetéstõl elvárunk, s a jövõben követelményként támasztunk. Többféleképen is meghatározható a tõkésítési kamatláb, itt három fõ jellemzõt ismerhetjük meg továbbiak mellett: 1. Õsszegzõmódszer: a tõkésítési ráta lényeges elemeit összeadjuk (kockázatmentes megtérülés = államkötvények kamata) + kockázati felár + likviditási felár + adminisztratív költségek miatti felár = Tõkésítési ráta 2. Súlyozottátlag-módszer: két vagy több tõkésített rátából képez egy végsõ rátát. Leggyakoribb formája, amikor a vevõ a vételár egy részét bankkölcsönbõl fedezi (adósság aránya ˘ bankkölcsönök kamata). + (saját befektetés aránya ˘ elvárt megtérülési ráta ) = súlyozott átlag szerinti tõkésítési ráta 3. Ha idegen valuta is szerepel a befektetésnél, akkor: [kockázatmentes befektetés (infláció nélkül)] + likviditási veszteség + befektetési kockázat = diszkontláb a saját valutában + valutakockázat = a beruházás diszkontlába, ha a beruházás, befektetés külföldi vállalkozásban történik. 67

További módszerek: 4. Takarékbetét-módszer: a tartósan lekötött takarékbetétek kamatából indul ki, mert legalább ennyi haszon elvárható. 5. Hitelmódszer: a szokásos bankhitel kamatából indul, kiszámolja, hogy ha idegen forrásból finanszírozná a vállalkozás eszközeit, annak kamatköltségeire lenne-e fedezet? 6. Reálkamatláb-módszer: az inflációs hatások nehezen kezelhetõsége miatt ritkábban alkalmazott módszer. Viszont elfogadott, hogy a vállalkozások értékszámításainál az infláció miatt magasabb kamatrátával számítanak, ez viszont a vagyon leértékelésével jár. Ez a felsorolás nem teljes, a felhasználás célja és tárgya fogja eldönteni, hogy milyen módszerrel és tartalommal határozzuk meg az alkalmazandó kamatlábat. A kockázati felár meghatározása: A kockázati felár az a hozamnagyság, amely egy adott befektetés esetén kompenzálja a befektetõt a vállalt (többlet) kockázatért a kockázatmentes befektetéshez, illetve annak hozamához képest. Kockázat: A kockázat azon tényezõk együttes következménye, amelyet az egyén vagy csoport elõre nem lát át. A kockázat figyelemre méltó helyet foglal el napjaink társadalmaiban. Mindenütt jelen van a gazdaság világában, ahol a vállalkozó alakját jellemzi. A pénzügyi világban, ahol a pénzügyi összeomlás fenyegetésével azonosítják, a társadalom világában, ahol a magán vagy állami biztosítótársaságok éppen ennek a lefedezésével foglalkoznak, a jog világában, ahol a felelõsségi viszonyok alapjául szolgál, az erkölcs világában, ahol az elesettek panaszolják fel, az orvoslás világában, ahol a terápiák kiszámíthatatlan esetlegességeinek formájában van jelen, a katonák világában, akik "nulla kockázattal járó" stratégiákról ábrándoznak. Jelen van a természetben is a nagy ökológiai válságok formájában, de ott van a tudományos kutatásokban is, ahol az etika szabályaival próbálják meg uralni, pl. a technológiai fejlesztéseknél és ipari alkalmazásuknál. A kockázat megismerése nagy érzékenységet, veszélytudatot és valamennyi külsõ, de negatív tényezõre való hajlam kiszûrését foglalja magában. A kockázat fogalmát sokféleképpen próbálták csoportosítni, pl.: technikai közelítések, közgazdasági közelítések, pszichológiai közelítések, szociológiai és antropológiai közelítések. Valamennyi megközelítés kockázatfogalma osztja azt a feltételezést, hogy a jövõ nem elõre determinált, hanem függ a jelenben zajló emberi tevékenységektõl, azaz a negatív események elkerülhetõk, legalábbis enyhíthetõk. Ezért válik fontossá a kockázattal kapcsolatos kutatás, amely a megfelelõ beavatkozáshoz nyújt támpontokat. A kockázat fogalma minden közelítésnél tartalmazza a következõ három elemet: a döntések nemkívánatos következményei; a nemkívánatos események bekövetke68

zésének lehetõsége (valószínûsége); a döntések kontextusát képezõ valóságról alkotott feltételezések. A kockázat különféle megközelítésmódjait az különbözteti meg egymástól, hogy miként definiálják a negatív következményeket és a bizonytalanságot, és milyen mértékben tekintik az emberi tudást a valóság tükörképének. A társadalomban minden kockázat virtuális, és nem hagyja el az értékek világát. A kockázat mérése az egyik legbonyolultabb és legnehezebben beközelíthetõ értékelem. Az elõre nem látható események bekövetkezésének valószínûségét pontosan megmondani nem lehet, de bizonyos szimulációs vizsgálatokkal beközelíthetõk egy még elfogadható, a kockázat sajátosságának megfelelõ tág intervallumban. A kockázatnak három alaptípusát különböztethetjük meg: 1. Tiszta, eredeti állapot elleni vagy veszteség-elõidézõ kárveszély (tûz, baleset, mûködési kockázat, lopás, kárpótlási igény). 2. Fundamentális, széles körû, differenciálatlan veszteség veszélyforrások (pl. háború, természeti katasztrófa). 3. Spekulatív kárveszélyeket és nyereségveszélyeket egyaránt tartalmaznak, befektetési, valuta/deviza, beszerzési vagy árváltozás, fejlesztési, gazdálkodási és létesítési kockázatok, amelyek tényleges kockázattartama függ a kockázatvállaló irányítási és ellenõrzési teljesítményétõl is. A kockázatok megismerésére, kezelésére ajánlott folyamat. Elsõ lépés: • kockázatanalízis (a probléma felszínre hozása, feltárása, az adatok információvá alakítása, a kockázat definiálása).

69

Második lépés: • cselekvési lehetõségek vizsgálata – elkerülés, – csökkentés, – elhatárolás, – kockázatviselés, – kockázatok biztosítása. Harmadik lépés: • kockázati politika kialakítása – célmeghatározás, – a kockázatok ellenõrzési és – finanszírozási programjának meghatározása. Negyedik lépés: • bevezetés és a biztonsági intézkedések kontrollja. Néhány nevesített kockázatcsoport: Az összehangolás kockázata: minél jobb az összhang, annál kisebb a kockázat. Azonban egyes fejlesztések esetében az összhangot nehéz mérni (pl. az infrastruktúra fejlesztésénél), viszont mégis szükséges, mivel nélküle a jövõbeli összhang elképzelhetetlen. A megvalósítás kockázata: tud-e rendelkezni olyan megvalósíthatósági dokumentációval a leendõ befektetõ, amely kivitelezhetõ? Vagy annak a valószínûsége, hogy a megvalósítás költségei eltérnek a tervezettõl, veszélyeztetve a finanszírozhatóságot. Mûködési kockázat: annak a valószínûsége, hogy az üzemeltetés költségei eltérnek a tervezettõl. A megoldás kockázata: minél többet tudunk a megoldásról és annak hatásáról, annál kisebb a kockázat. Ugyanakkor az alacsony kockázatú projektek nem minden esetben hordozzák magukban a magas haszon lehetõségét. A technológiával kapcsolatos kockázatokat a megoldás kockázata részeként kezeljük. A haszon kockázata: annak a valószínûsége, hogy nem helyesen becsültük meg a várható hasznokat, vagy elõre nem látott pénzügyi helyzet következik be. Például, ha a vállalkozásnak nagyobb tõkeköltséget kell a tervezettnél fizetnie, vagy más terület igényel nagyobb figyelmet a menedzsment részérõl, akkor a tervezett bevételek nem teljesíthetõk. Piac kockázata: ez minden vállalkozóra hat, az egész gazdaságra kiterjed, lesze a jövõben piaca a leendõ befektetõnek a befektetés hasznosítása során? A tevékenység versenyképességének kockázata: elképzelhetõ-e, hogy valamely versenytárs a befektetõ elképzelését olyan vonzáskörzetben, olyan minõségben valósítja meg, amely ronthatja a vizsgált befektetõ versenyképességét. Üzleti kockázat: a kereslet változékonysága befolyásolja. Minél stabilabb egy vállalkozás termékei iránt a kereslet, annál kisebb a kockázat. Az eladási ár válto70

zékonysága: minél stabilabb az ár, annál kisebb a kockázat. Az eladási árak változtatásának képessége, lényeges az árképzési pozíciója a piacon, pl. ha árdiktáló, kisebb a kockázata a hozam becslésének. A vállalkozás költségszerkezetének rugalmassága milyen, ha például a fix költségek aránya magas, amely egy esetleges kereslettel arányosan nem csökkennek, nagyobb az adott vállalkozásnál figyelembe vehetõ kockázati tényezõ. Kooperációs közeggel kapcsolatos kockázat: mekkora az esélye annak, hogy valaki(k) vagy valami megállítja, vagy esetleg lelassítja a leendõ befektetõ vállalkozását. Politikai kockázat: létezik-e bármiféle olyan állami, önkormányzati rendelet (érvényben lévõ vagy készülõ), amely a befektetõnek a hasznosításra vonatkozó elképzeléseit meghiúsíthatja? Megkapható-e minden engedély a tevékenység folytatásához? Lehetséges-e a telekmegosztás, az övezeti átsorolás, a technológiai gépsor honosítása stb. Tõke kockázata: az infláció, a valutaárfolyamok vagy az állami politika megváltoztathatják-e drámai mértékben a befektetések értékét? Van-e esély arra, hogy a befektetett tõke részben vagy teljes egészében elvész? Likviditási kockázat: fejletlen piac sajátja, nehéz likviddé tenni az eszközt. Pénzügyi kockázat: hitelbõl finanszírozott befektetés adósságszolgálatából ered, ha az esetleges maradványértékbõl is részesedést kérnek a hitelt nyújtók. Vásárlóerõ-kockázat: ha a hitellel szemben a lekötés pl. jelzálog, fedezettárgya pl. ingatlan, és ennek értéke nem tart lépést az inflációval, a vagyontárgy értéke csökken, mintegy elolvad az idõszak végére. Vezetési kockázat: ha nem innovatív, alkalmatlan stb. Törvénykezési kockázat: minden parlamenti, kormányzati, önkormányzati ülés kockázatot hordozhat magában az adott befektetéssel szemben. Egyéb, nem nevesített kockázatok: perbõl, szerzõdésbõl személyekhez köthetõk. Kamatlábkockázat: ez az egyik legáltalánosabb kockázat, hiszen minden befektetési döntésben benne van, és az idõtávval egyre nagyobb súlyú, ahogy mondjuk, egyre kockázatosabbá válik.

71

A befektetés idõtényezõjének, tõkésítési rátájának számszerûsítése összegzõmódszerrel: Összegzõmódszer: a tõkésítési ráta lényeges elemeit összeadjuk (kockázatmentes megtérülés = államkötvények kamata). + kockázati felár + likviditási felár [likviditási felárral számolunk, ha a befektetés forgalmazhatósága (likviditása) alatta marad a figyelembe veendõ állampapírokénak, és többletráfordítással lehet legalább ugyanazt a likviditást elérni] + adminisztratív költségek miatti felár = tõkésítési ráta Az elsõ tényezõ a kockázatmentes hozam. Mitõl kockázatmentes egy befektetés? Feltételei: • nem tartalmazhat teljesítési kockázatot, az egyetlen talán az állampapír, amely az állam pénznyomtatási monopóliumából ered, • nem lehet újra befektetési kockázata (most befektetõ, vagy befektetéseit viszszafogó vállalakozás minden más adat egyezõsége esetén más értéket képvisel). A feltételeknek ma az állampapírok felelnek meg. Jellemzõen a diszkontkincstárjegy hozamával számolunk. A második tényezõ a kockázati felár. A kockázati tényezõk sokféleségét a kockázatok hatásfája mutatja.

A befektetés jövõbeni hozamának viszonyát vizsgáljuk a kockázatelemzés során a kockázatok hatásfájának elemeihez. A befektetés viszonya a kockázatok csoportjaihoz alapvetõen eltérõ lehet. Ha a befektetésnek nincs közvetlen hatása a környezeti elemre, akkor a környezetet makrokörnyezetnek, ha van, akkor mikrokörnyezetnek nevezzük. 72

Makrokörnyezet Globálisan vagy a nemzetgazdaság által meghatározott gazdasági tényezõk: A gazdasági helyzet általános alakulásának elemzése a befektetés hozamának viszonyában • gazdasági növekedés, fellendülés, recesszió, stagnálás jellemzi a világgazdaságot vagy azon belül az egyes országokat? • hogyan alakul a nemzeti jövedelem? • mekkora az infláció? milyen az iránya? • milyenek a bérek? • mekkora a foglalkoztatottság szintje? • milyen a megtakarítási ráta? • milyen az ország, a vállalkozások, illetve az egyének eladósodottsága? A társadalmi helyzet általános alakulásának elemzése a befektetés hozamának viszonyában: Kormányzati politika • várhatók -e változások a kormány összetételében? • milyen pártok megerõsödése várható? • azoktól milyen gazdaságpolitika várható? • a külföldi vagy a hazai befektetõket fogják -e preferálni? • milyen adó-, pénz-, beruházáspolitika várható a kormányzattól? • nõ vagy csökken a kormányzat részvétele a gazdaságban? • egyebek. Társadalmi helyzet, struktúrák, demográfia: • demográfiai változások, • várható élettartam alakulása, • népesség alakulása, • életszínvonal és a gazdaság eloszlása, • lakásviszonyok, • társadalmi mobilitás, • korrupció általánossága, • kábítószer elterjedése és a bûncselekmények elterjedése, • egyebek. Kulturális viszonyok, értékek: • a társadalomban elfogadott értékrend milyensége és annak alakulása, • munkakultúra, • egészségkultúra, • az emberek egymáshoz való viszonya, és azok jellemzõi, • egyebek. A technológia, a tudás általános alakulásának elemzése a befektetés hozamának viszonyában: • milyen kutatások folynak és milyen technológiai áttörések várhatók? • milyen a technológia átterjedés gyorsasága az országok és az iparágak között? 73

• milyen technológiák megszûnése várható? • milyen új tudásfajták iránt nõ meg az igény? • egyebek. A természeti környezet elemzése a befektetés hozamának viszonyában: • a természeti környezet állapota és annak várható változásai, • a természeti környezet védelmével kapcsolatban várható szabályozások és preferenciák, • a rendelkezésre álló természeti erõforrások nagysága A makrokörnyezet elemzése során a fõ kérdés, hogy az elemzés központjában álló tényezõ hogyan hat a befektetés jövõbeni hozamára? Számszerûsített értékként az a valószínûségi változó jelenik meg, amely ha bekövetkezik, a hatása pontosan megegyezik a befektetés jövõbeni értékével, a kockázati felár által okozott kár értékével. A sor végtelenül folytatható lenne. Minél kisebb egy fektetés, annál kisebb a valószínûsége annak, hogy teljes körû elemzés tud végeztetni a magas költségek miatt. Az információra viszont ezeknek a befektetéseknek is szükségük van. Mindig célirányosan, a legfontosabb környezeti elemek kiválasztásával kell elvégezni a környezeti elemzést. Az elemzõmunkához különbözõ matematikai, statisztikai segédleteket lehet felhasználni, egészen a hatásmátrix számítógépes elemzéséig. A mikrokörnyezet A mikrokörnyezetben a befektetõ találkozik a gazdaság (nemzetgazdaság) minden alanyával egy teljesen más szerepkörben, mint piaci szereplõ, ami hordozza az összes kockázatot. Ez nem más, mint a versenykörnyezet, ahol a befektetõ örökös harcban van a piac szereplõivel, vagyis: • a beszállítóval, • a vevõvel, • a piacra lépõ új versenytársakkal, • a helyettesítõ termékkel, • a meglévõ versenytársakkal. A szállítók erejét nagymértékben meghatározza: • a beszállítók relatív nagysága a gyártóhoz képest, • az általuk kínált nyersanyag, félkész termék, alkatrész különlegessége, egyedisége, • a beszállítók száma, • a beszállítók lehetõsége integrációra (ha kicsik, szövetkezhetnek). Különleges szállítók a munkavállalók, akik munkájukat kínálják, egyedileg kevés esélyük van a munkájukat felvásárlókkal szemben, de lehet különleges a kínálatuk, vagy szövetkezhetnek szakszervezetekbe. A vevõk erejét, viselkedését nagymértékben befolyásoló tényezõk: • leginkább az árakra érzékenyek, megfizeti vagy nem, fizeti, erre azonban csak akkor van lehetõsége, ha árverseny van a piacon, és van helyettesítõ termék, 74

• minél különlegesebb az áru, és minél kisebb a kínálat, annál kisebb a vevõ alkuereje. Növeli az alkuerejüket, ha érdekszövetségeket hoznak létre, információkat szereznek be az eladókról, • a vevõ visszafele is integrálódhat, pl. csináld magad mozgalom keretében. A vevõ lehet: csak fogyasztó vagy végsõ felhasználó, ipari vevõ, vagyis továbbfeldolgozó. Az elõbb felsoroltak azonban mindkét csoportban igazak. Helyettesítõ termék. A magas árat a vevõ addig hajlandó megfizetni, ameddig nincs a piacon helyettesítõ termék, pl. a benzin vagy megveszi a benzint, bármekkora is az ára, vagy nem használja az autóját. Mitõl függ a helyettesítõ termékre való áttérés mértéke: • attól, hogy a vevõ mennyire hajlandó áttérni a helyettesítõ termékre (mennyire hû az elõzõhöz), • attól, hogy mennyi a helyettesítõ termék ára a megszokott termékhez minõségéhez képest. A piacra lépõ új versenytársak. Ahol magas hozam, nyereség érhetõ el, oda tömegesen vonzódnak a versenytársak. Azonban ennek is lehetnek korlátai, ami a kockázati felárat befolyásolhatja. Termékdifferenciáltság. A piacon jelenlévõk differenciált termékszerkezettel vannak jelen, ismert márkanevekkel, ha a vevõk ezekhez hûek, nehéz belépni, óriási ráfordításokra van szükség, hogy a piac e szegmensérõl elcsábítsák a vevõt. Értékesítési csatornához való hozzáférés: • az eladók ragaszkodnak a vevõk által kialakított termékekhez, új terméket nem szívesen rendelnek, • a kialakított erõs értékesítési láncok komoly összegekért hajlandók csak új termék közvetítésére, • a tõkeerõs piaci szereplõ megveszi az egész értékesítési csatornát, • egyebek. A piacon lévõ versenytársak különbözõ versenyeszközöket használnak: • árverseny, • verseny az innováció területén, • verseny a reklámozás és a hirdetés területén, • egyebek. Az eszközöket meghatározza a versenyben részt vevõk száma, azok tõkeerõssége stb. A mikrokörnyezet elemzése során a fõ kérdés ugyanaz, mint a makrokörnyezetnél, az elemzés központjában álló tényezõ hogyan hat a befektetés jövõbeni hozamára? Számszerûsített értékként az a valószínûségi változó jelenik meg, amely ha bekövetkezik, akkor a hatása pontosan megegyezik a befektetés jövõbeni értékében, a kockázati felár által okozott kárértékével. Elvégeztük az összegzést, és megkaptuk a kamat értékét. A jelenérték mutató minden tényezõje ismert, a mutató kiszámolhatóvá vált. 75

4.2.2.4. Nettó jelenérték A nettó jelenérték (NPV) mutató kifejezi, hogy a beruházás teljes élettartama alatt képzõdõ pénzáramok diszkontált összegébõl levonva a kezdõ pénzáramot, mekkora nettó jövedelem képzõdik. A mutató választ ad a megtérülésre is:

Új tényezõ jelent meg, a C0, amelynek értékét meg kell határozni. Értéke egyenlõ a teljes befektetés értékével, amit a nulladik idõpontban adunk ki. Azok a beruházások fogadhatók el, amelyek nettó jelenértéke pozitív. A módszer elõnyei: • figyelembe veszi a pénzáramok nagyságát és azok idõbeni alakulását a beruházás teljes élettartama alatt, • kizárólag a beruházásokból várhatóan visszaáramló jövedelmektõl és a befektetések jövedelmezõségi szintjétõl függ, • rendelkezik az összeadhatóság tulajdonságával, • képes rangsorolni az egymást kölcsönösen kizáró beruházásokat, • biztosítja a tulajdonosok vagyonának gyarapodását. A módszer hátrányai: • erõforráskorlát esetén nem biztosítja maximálisan a vagyon növekedését, • sokan úgy vélik, hogy nehezen érthetõ. 4.2.2.5. A belsõ kamatlábkeresés módszere A belsõ kamatláb (IRR: Internal Rate of Return) az a kamatláb, amellyel a beruházás révén képzõdõ pénzáramokat diszkontálva azok együttes összege éppen egyenlõ a kezdõ pénzárammal (NPV = 0). A belsõ kamatláb megmutatja, hogy mekkora az a kalkulatív kamatláb, amely mellett a beruházás egyszeri, és a mûködés folyamatos költségei a bevételekbõl éppen egyszer megtérülnek. Ez a fedezeti pont, ekkor még nem képzõdött nyereség (ekkor nulla a NPV). Ilyen értelemben a belsõ kamatláb a beruházás "belsõ" jövedelmezõségét mutatja. A befektetés annál jövedelmezõbb, minél magasabb a belsõ kamatláb. A beruházást akkor érdemes megvalósítani, ha annak belsõ kamatlába meghaladja a betéti kamatláb nagyságát, illetve a beruházás kölcsönbõl történõ megvalósítása esetén a belsõ kamatláb meg kell, hogy haladja a kölcsön után fizetendõ kamatláb mértékét. Ilyen értelemben a belsõ kamatláb a beruházás hitelképességét (is) mutatja:

Új tényezõ a számítások során, amely jelen esetben az ismeretlen az egyenletben, értékét meg kell határozni. A belsõ kamatláb szabálya alapján azok a beruházások fogadhatók el, amelyek belsõ kamatlába magasabb, mint a beruházástól megkövetelt hozam, IRR>r. 76

A módszer elõnyei: • figyelembe veszi a pénzáramok nagyságát, azok idõbeli alakulását a beruházás egész idõtartama alatt, • a nettó jelenérték módszerrel azonos eredményhez vezet, • épít az elemzõk intuícióra, • könnyebb értelmezni, mint a nettó jelenértéket. A módszer hátránya: bizonyos szituációkban problémát okoz. 4.2.2.6. Jövedelmezõségi index (PI) A jövedelmezõségi index (PI: Profitability Index) más néven hozam-költség arány; benne a beruházás révén képzõdõ jövedelmek diszkontált értékét a kezdõ pénzáramhoz viszonyítjuk:

Azok a beruházások fogadhatók el, amelyeknél a mutató értéke 1-nél nagyobb. A módszer elõnyei: • viszonylag könnyû kiszámítani, • erõforráskorlát esetén jobb döntést eredményezhet, mint a NPV. A módszer hátrányai: • elég nehéz értelmezni, • félrevezetheti a döntéshozókat az egymást kölcsönösen kizáró beruházások esetében.

Döntésfa Az NPV, az IRR, az „r” és a PI összefüggései

Nettó jelenérték NPV

Kamat "r"

Belső megtérülési ráta IRR

Jövedelmezőségi index PI

Az elemzés eredményeként kaptuk az alábbi eredményeket, azt mondhatjuk ezek jók Kisebb az IRR-nél

Nagyobb zérusnál

Nagyobb az "r"-nél

Nagyobb az 1-nél

Az elemzés eredményeként kaptuk az alábbi eredményeket, azt kérdezzük van jobb eredmény? Egyenlő az IRR-rel

Zérus

Egyenlő az "r"-rel

Egynelő = egy (1)

Az elemzés eredményeként kaptuk az alábbi eredményeket, azt kérdezzük kellenek ezek?

Negatív előjelű

Nagyobb az IRR-nél

Kisebb az "r"-nél

Kisebb 1-nél

77

4.3. A beruházások finanszírozása A finanszírozás a köznyelvben a szükséges pénzeszközzel, anyagi eszközökkel való (többnyire folyamatos) pénzellátást jelent. A finanszírozás egyrészt a pénzellátást, a pénzügyi források biztosítását jelenti. A finanszírozás a tõke megszerzésére irányuló tevékenység. Tágabb értelemben a finanszírozás nemcsak a szükséges pénz elõteremtését, hanem annak racionális felhasználását is jelenti. A két tevékenység összekapcsolása közgazdasági célszerûség és követelmény. A finanszírozási döntések a pénzügyi döntések körébe tartoznak, a befektetési és az osztalékfizetési döntésekkel egyetemben. A befektetési döntések keretében azt kell elhatározni, hogy a vállalkozásnak milyen összetételû és mennyiségi eszközállományra van szüksége a termelési célkitûzéseinek megvalósulása érdekében. A befektetés megvalósítható reáleszközökbe és pénzügyi eszközökbe egyaránt. A pénzügyi döntések egyes területei között kölcsönhatás van. A befektetési döntéseket követõen kell meghozni a finanszírozási elhatározásokat. A finanszírozás lehetõségei alapján, ha szükséges, módosítani kell a befektetéseket, mivel a befektetések finanszírozásának forrásai mások, mint a mûködés finanszírozása. Az osztalékfizetési döntések befolyásolják a befektetési és finanszírozási döntéseket, ugyanakkor a befektetési és finanszírozási elhatárolások is meghatározhatják az osztalékfizetés arányát. A pénzügyi döntések fõ célja a profitmaximalizálás, ha a befektetõ, beruházó vállalkozás, annak piaci jelenlétének növekedése, kiegyensúlyozott mûködési feltételeinek biztosítása. A finanszírozási folyamat szakaszai Döntés-elõkészítés, elsõsorban gazdasági számítások alapján. Különbözõ alternatívákat célszerû kidolgozni. Be kell mutatni az egyes finanszírozási források igénybevételének elõnyeit és hátrányait, az egyes finanszírozási források igénybevételének költségeit. Vizsgálni kell az igénybe vett források hatását a saját tõkére, a vállalkozás jövedelmezõségére, és a vállalkozás piaci értékére. Fontos azt elmúlt idõszak elemzése, vagyis az elemzéssel kapott eredményekre kell építeni a döntés során. Döntés: az illetékes testület vagy személy kiválasztja a legmegfelelõbbnek vélt változatot. Ez vonatkozhat tevékenységre vagy egy konkrét intézkedésre is. Végrehajtás: fõként technikai, operatív feladatot jelent, emellett folyamatos ellenõrzésére és elemzésre is figyelmet kell fordítani. Menet közben is értékelni kell a döntés során figyelembe vett tényezõk megvalósulását és hatását a befektetésre, beruházásra vagy a vállalkozásra. A mûszaki ellenõr ebben a folyamatban vesz részt, a konkrét tartalom megvalósításának bekerülési értékét kíséri figyelemmel. A döntés esetleges módosítása: akkor, ha a döntésnél számításba vett körülményektõl a valóság olyan mértékben tér el, hogy célszerû az eredeti döntés megvál78

toztatása. Amennyiben a változtatásra vonatkozó számítások pozitív képet mutatnak, akkor célszerû meghozni a döntést a módosításra. A korrigált döntés végrehajtása: szintén operatív intézkedésekre van szükség. A folyamatos ellenõrzés és elemzés ebben a szakaszban is elengedhetetlen. A teljesítés utólagos elemzése: meg kell vizsgálni, hogy a tervezett célkitûzés milyen mértékben valósult meg. Elemzés tárgya a likviditás és a jövedelmezõség alakulása. A tanulságok, a tapasztalatok késõbbi felhasználása is igen fontos. A pénzügyi döntések típusai: Idõtartam

Befektetési döntések Finanszírozási döntések Eszközök Források Hosszú távú döntések befektetett eszközök saját tõke hosszú lejáratú kötelezettségek Rövid távú döntések forgóeszközök rövid lejáratú kötelezettségek Befektetési döntések: a vállalkozások befektetett eszközeinek nagyságát és öszszetételét alakítják, ezen belül a hosszú távú befektetések, döntések alapkérdései, hogy milyen hosszú élettartamú eszközökbe mikor és mennyit fektessenek be. Finanszírozási döntések: ezek eredményeként alakul és módosul a vállalkozások pénzügyi szerkezete, illetve tõkeszerkezete. A beruházások finanszírozási forrásai eltérhetnek a beruházó személyétõl függõen, más-más összetételû források rendelhetõk a magánpénzügyek és a közpénzügyek területén befektetõnek, beruházónak, miközben természetesen léteznek azonos tartalmú források is. A beruházás forrásszükségletét projektszintû terv készítése során határozták meg. A befektetések, beruházások forrásai származhatnak belsõ és külsõ forrásból. Belsõ forrás a sajáttõke lehet, ezen belõl az adózás utáni eredmény, illetve az eredmény, és a tõke tartalék. Saját forrást teremt az évenként elszámolt amortizáció is. Érdekeltségi alapon tovább bõvíthetõ a forrás például részvény kibocsátás formájában. Lehetséges még forrást teremteni a szükségtelen eszközök felszámolásából, értékesítésébõl is. A külsõ források számos csoportosításától most eltekintünk, és csak néhányat említünk meg: Pénzügyi piacok, vagyis a tõke- és pénzpiacról szerzett források. Részvénykibocsátás, hitel, kölcsön felvétele. Az idegen forrás teremtésének egy sajátos módja a vegyes vállalkozás alapítása. Ebben az esetben nem az idegen forrás visszafizetésérõl van szó, hanem a felek az alapításhoz szükséges szerzõdés megkötésekor arra vállalnak kötelezettséget, hogy a tervezett beruházást közös forrásból valósítják meg. Majd az új létesítményt közösen üzemeltetik, és a gazdasági tevékenyég jövedelmét az alaptõkéhez történõ hozzájárulás arányában szétosztják. 79

Forfetírozás: a forfetírozás a nemzetközi kereskedelemben elterjed finanszírozási, kockázatkezelési forma, amely a nagy értékû berendezések, valamint szolgáltatások közép- és hosszú lejáratú finanszírozási eszköze. Ez egy késõbbi idõpontban esedékes, többnyire gépek és beruházási eszközök szállításából adódó középés hosszú lejáratú követeléssorozatok visszkereset nélküli megvásárlását jelenti. A forfetõr magára vállalja a bármely okból történõ esetleges nemfizetés teljes kockázatát. A követelés eladója általában az exportõr, aki jövõbeni fizetést fogadott el áruszállítás ellenében, és szeretné ezt a követelést visszkereset kizárásával azonnal készpénzzé tenni. Faktoring: jellemzõje, hogy a pénzintézet a lejárat elõtt megvásárolja ügyfelének követeléseit. Az áru eladója rövid lejáratú hitel eladásainak ellenértékét átruházza a faktorra, aki garantálja annak behajtását az adóstól, és magára vállalja a behajtás sikertelenségnek kockázatát. Lízing: a lízingügylet alapvetõen eltér a hiteltõl megvalósított beruházástól, mivel a beruházó (lízingbevevõ) a lízingszerzõdés futamideje alatt csak a tárgyi eszköz használati jogát szerzi meg, a tulajdonjogát nem. A tárgyi eszköz a beruházó tulajdonába csak a lízingszerzõdés futamidejének lejárta után, a maradványérték kifizetésével száll át (pénzügyi lízing esetén). A lízing tehát olyan bérbevételi, illetve bérbe adási tevékenység, amelynek során a bérlõ valamely tárgyi eszközt a lízingtársaságtól használat céljából, elõre meghatározott idõtartamra bérbe vesz. A lízingbevevõ rendszeres, a szerzõdésben elõírt lízingdíj fizetésére köteles. Ma már több lízingfajtát ismerünk. Pénzügyi lízing: a pénzügyi lízing áll legközelebb a klasszikus finanszírozási ügyletekhez, és hazánkban is ez a legelterjedtebb. E konstrukcióban a lízingbe vett tárgyi eszköz a szerzõdés lejáratakor általában átmegy a lízingbevevõ tulajdonába, a lízingdíj nagyságától függõ maradványértéken. Arról van szó, hogy az adott vállalkozás a kedvezõbb adózási feltételek miatt választhatja a pénzügyi lízinget a beruházási hitel felvétele helyett. A lízingtársaság pénzügyi lízing esetén ugyanúgy felméri a lízingbevevõ üzleti tevékenységét - hitelképességét -, mint egy bank, amely hosszú lejáratú hitelt ad ügyfelének. Operatív lízing: ebben az esetben a lízingbevevõ nem akar tulajdonjogot szerezni, csak használati jogot. (Szoros kapcsolatban van a haszonbérleti ügylettel.) A tárgyi eszközt nem a teljes amortizációs idõszakra adják lízingbe. Ilyen esetben a lízingtársaság költségei több, egymást követõ lízingügylet során térülnek meg. Szervizlízing: a szervizlízing pénzügyi vagy operatív lízing, amelyhez szervizszolgáltatás is kapcsolódik. Szervizlízinget azok a lízingtársaságok szolgáltatnak, amelyek szorosan kapcsolódnak az adott tárgyi eszközt gyártó vállalkozáshoz, illetve egy bizonyos lízingtárgy bérbe adására szakosodtak. A visszlízing: lényege, hogy a vállalkozások saját befektetési eszközeiket eladják a lízingtársaságnak, majd azonnal visszalízingelik azokat. E helyzet jellemzõje, hogy a tárgyi eszköz nem mozdul el eredeti helyérõl, a tulajdonjog azonban át80

száll a lízingtársaságra, aki lízingszerzõdéssel a vállalkozás használatába adja az adott tárgyi eszközt. A lízinges finanszírozás elõnye elsõsorban az, hogy a lízingdíj költségként elszámolható (csökkenti az adóalapot). Tervezhetõvé, ütemezhetõvé teszi a pénzáramlást a lízingbevevõnél, nem köti le a tõkéjét, bizonyos védelmet jelent az inflációval szemben. A lízingbevevõnél lízingelt tárgyi eszköz után értékcsökkenés számolható el, ezáltal forrás képzõdhet új fejlesztésekre, illetve új lízing lebonyolításához (csak pénzügyi lízing esetén). Automatikus keletkezõ források esetén a finanszírozás lehetõségei részben automatikusan keletkeznek. Az állandó finanszírozási forrásnak van egy minimális állománya. Ez az állomány a vállalkozás tevékenységének növekedésével rendszerint emelkedik. Az automatikusan újrakeletkezõ forrásoknak általában nincs költsége, így ingyenes forrásnak minõsülnek. Ilyen lehet a kereskedelmi hitel és az ún. tartós passzívák. A vállalkozás a beszerzett anyagok és szolgáltatások ellenértékét nem azonnal, hanem a számlán feltûntetett határidõig köteles kifizetni. Ezen idõtartam alatt a vállalkozás kvázihitlelt vesz igénybe, ami nem jár költséggel. Nem közömbös az ingyenes forrás mennyisége, ugyanis ennek mértéke csökkenti a jelentõs költségfelmerüléssel járó hitel, kölcsön stb. igénybevételét. A szállítói tartozáson túl a munkabér-, több adónem- és járulékfizetési kötelezettsége nem az elszámoláskor, hanem azt követõen keletkezik. Ebbõl adódóan a vállalkozás folyamatos finanszírozási forrásokhoz jut, amely szintén újratermelõdik és költségmentes (a fizetési határidõig), ezeket nevezzük ún. tartós passzíváknak. A csapda is itt van elrejtve, ebbõl befektetéseket, beruházásokat nem szabad finanszírozni, csak a vállalkozás rendes mûködését. Kapott támogatások: támogatás mindaz, ami a visszafizetési kötelezettség nélküli, ami rendszerint fejlesztési célokat szolgál, de kapcsolódhat a vállalkozás folyó mûködéshez is. Támogatásban részesülhet a vállalkozás az állami költségvetésbõl, a helyi önkormányzattól, különbözõ támogatási alapokból és az Európai Uniótól. Lehet még ez bankgarancia. A finanszírozással szemben támasztott követelmény többi között, hogy a források idõtartalma legyen összhangban a finanszírozott eszközök élettartalmával. Ezt illeszkedési elvnek is nevezik. Arra vonatkozik, hogy a vállalkozás a tartós eszközeit tartós pénzügyi forrásból, a forgóeszközeit pedig rövid lejáratú finanszírozású forrással biztosítsa.

81

5. A beruházások szereplõi. A szerepkörök Szerzõ: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

A beruházások megvalósítása során a következõ szereplõk vehetnek részt. Szponzor: a projekthez szükséges erõforrásokat biztosítja. Sok esetben neki kell felelõsséget vállalnia a projekt sikerességéért. Támogató: lehet a szponzorral megegyezõ személy is. A támogató a beruházás szószólójaként tevékenykedik, figyel a döntési helyzetben lévõk véleményére. Akadozó folyamatok esetén vagy nehézségek idején elõmozdít, segítséget nyújt. Megbízó: olyan helyzetben lévõ személy vagy szervezet, amely szerzõdéskötés révén megvásárolja egy szervezet vagy személy szolgáltatásait. Abban az esetben is fizet a szerzõdéses szolgáltatásokért, ha a szerzõdés csak informális jellegû. Ugyanazon szervezet két egysége között jön létre. Felhasználó: a felhasználó, a szponzor és a megbízó szerepének együttes megjelenése a leggyakoribb. A felhasználó nem feltétlenül vásárol, de a termékkel valamilyen kapcsolata van, használja azt. Éppen ezért a minõség vevõorientációja azt jelenti, hogy a felhasználó megelégedettségét kell elérni. Tulajdonos: bizonyos jogosultságok kizárólagos gyakorlása illeti meg, a dologi jogi jogosultságokra az abszolút hatálya jellemezõ. Érdekeltek: sokszor jelentõsebb szereplõk, mint a többiek. A közvetlen anyagi érdekeltségû szereplõket könnyû áttekinteni, de az egyéb érdekelteket nehéz azonosítani. [Stakeholder (érdekeltek)" Shareholder (anyagilag is érdekeltek)" Stockholder (részvényesek)]. A beruházás tartalmától függõen külsõ érdekeltek lehetnek a kormányhivatalok, önkormányzatok, pártok, szakszervezetek, lobby szervezetek, a társadalom stb. Belsõ érdekeltek lehetnek mindazok, akiket közvetlen módon nem vontak be a beruházásba, de valamilyen módon mégis érintik a beruházást (pl. foglalkoztatási biztonság, személyes ambíciók stb.). Projektmenedzser: döntési hatásköre minden esetben a vállalakozás felsõ vezetésétõl származik. Az ily módon biztosított hatáskör a projektmenedzser de jure hatásköre. Ez csak egyik összetevõje a valóságos, ún. de facto hatáskörnek, amely nagyban függ a projektmenedzser befolyásolóképességétõl, ami kiterjedhet beosztottaira, a vele egyenrangúakra és feletteseire is. Így a de facto hatáskör lehet kisebb, egyenlõ vagy éppen nagyobb, mint a de jure hatáskör. Azon szervezeti formák esetében (pl. lineáris-funkcionális), ahol a projektmenedzsernek nincs számottevõ formális hatásköre, különösen nagy szükség van arra, hogy a különbözõ eszközök segítségével tényleges hatáskörét növelni tudja. A projektmenedzsert a projekt idõtartamán belül a lehetõ legkorábban kell kijelölni, ideális esetben már 82

a definiálási fázisban. Minél késõbb jelölik ki, annál több olyan döntés születhet, amelyben a projektmenedzser még nem vett részt, s amelyekkel esetleg nem is ért egyet. Ezen problémákat a projektmenedzsernek a lehetõ legkorábban jeleznie kell, hogy a döntések módosítása megfontolható legyen. A vállalt korai kötelezettségek nagyban befolyásolják a projekt sikerét. A sikeres projektmenedzser kiemelten fontos menedzseri képességei: jó személyi kommunikációs készség, jó problémadefiniálási és -megoldási képesség, vezetési, mozgósítási képesség, motivációs képesség. Egy beruházás - létesítmény - megvalósítás közremûködõi, szerepük: Beruházó: a létesítmény vásárlója, leendõ tulajdonosa és általában üzemeltetõje is; itt merülnek fel az igények és az elsõ döntések (teljesítmény- és alap mûszaki paraméterek, idõbeli és pénzügyi korlátok, projektstratégia stb.). Vállalkozó: akivel a beruházó építési-szerelési munkáinak kivitelezésére, esetleg üzembe helyezésére és a próbaüzemre is szerzõdést köt. Tervezõ: a fizikai megvalósítási szakasz tervezési munkáira, esetleg az elõkészítési szakasz tervezési munkáira szerzõdik a beruházóval. Mérnök-tanácsadó: egyrészt a beruházóval az elõkészítési szakasz tevékenységeire szerzõdik, másrészt az odaítélési és fizikai megvalósítási fázisokban mûszaki tanácsadóként mûködhet közre a beruházó mellett. Beszállító: az a gyártó (esetleg kereskedelmi vállalkozás), amellyel a beruházó a létesítményhez szükséges anyagok, gépek, berendezések szállítására szerzõdik. Mérnök: egyrészt a beruházó ügynökeként információt szolgáltat a vállalkozónak, elrendeli a munkaterjedelemben történõ változtatást, ha kell, felfüggeszti a kivitelezési munkákat stb., másrészt különösen vitás ügyekben szakmai döntõbíróként, a beruházóval szemben képviselheti a vállalkozó álláspontját. Mûszaki ellenõr: a beruházó nevében ellenõrzi a teljesítéssel kapcsolatos tevékenységeket, valamint a beépülõ anyagok, berendezések stb. szerzõdéses dokumentáció szerinti megfelelõségét. Projektmenedzser: l. elõbb. A kapcsolatok hierarchiáját a szerzõdéses kapcsolatok határozzák meg.

83

6. A beruházások megvalósítása érdekében kötött szerzõdések és pénzügyi elszámolások

6.1. Az optimális szerzõdésstratégia kialakítása Az optimális szerzõdésstratégia kialakítása a szerzõdéstípus és az elszámolási mód oly módon történõ megválasztását jelenti, hogy azok megfeleljenek a létesítmény és a megvalósítás körülményeinek, a beruházó célkitûzéseinek és a szervezeti adottságainak, miközben a megvalósulás kockázatait sajátos eszközrendszerével az adott feltételrendszerben a minimumra csökkenti. A szerzõdéstípusokat aszerint is, meg lehet meghatározni, hogy a beruházó a létesítmény komplett fizikai megvalósításának különféle tevékenységeit, s ezzel együtt a komplettségért való teljes felelõsséget és a kockázatokat hány közremûködõ között osztja meg. Az optimális szerzõdésstratégiát kialakító módszer alkalmazásánál célszerû kiindulópont lehet az adott létesítmény fizikai megvalósítására jellemzõ tevékenységek közötti kapcsolatok és bizonytalanságok feltárása, elemzése. A tevékenységek közötti kapcsolatok a cél szerint elemezve lehetnek: Reciprok kapcsolat, egy bizonyos feladat addig mozog több közremûködõ között, míg el nem készül például tervezés során beruházó és tervezõ közötti egyeztetés. Fontos, hogy egy bizonyos tevékenységhez több közremûködõ is tartozik, adott esetben eltérõ szerepkörrel és felelõsséggel. Technológiai kapcsolat a megvalósítandó beruházás technológiai összefüggéseit tükrözi, a folyamat végeredményébõl kiindulva mutatja meg hatását. Skálakapcsolat: a megvalósítandó létesítmény gazdaságos méretének meghatározása és a megvalósítás folyamatának gazdaságos méretû részekre történõ bontása. Elõször a szerzõdéstípust célszerû meghatározni, a jellemzõ és domináns tevékenységek közötti kapcsolatokat, és a beruházó adottságainak megfelelõen, majd ezt követõen a pénzügyi elszámolás módját, összhangban a jellemzõ és meghatározó bizonytalanságokkal, illetve a domináns beruházói célokkal. A szerzõdésstratégia a szerzõdéstípusok szemszögébõl optimálisnak mondható, ha az alkalmazott szerzõdéstípus az arra jellemzõ alapvetõ szerzõdéses és információs kapcsolatrendszer révén átfogja a létesítmény fizikai megvalósítás lényeges tevékenységek közötti kapcsolatokat. A pénzügyi elszámolási módok tekintetében a szerzõdésstratégia akkor mondható optimálisnak, ha az alkalmazott elszámolási mód olyan pénzügyi kockázatmegosztást eredményez, amely megfelel a beruházó és a közre84

mûködõk kockázatkezelési potenciáljának, vagyis a bizonytalanságok befolyásolási lehetõségének. Ennek értelmében megfogalmazható az a szabály, hogy a bizonytalanságok révén keletkezõ pénzügyi kockázatokat az a fél és olyan mértékben viselje, amelyik és amilyen mértékben befolyásolni tudja a bizonytalanságok alakulását. 6.1.1. A szerzõdésstratégia elemei A befektetõnek, a beruházónak döntést kell hoznia arról, hogy a megvalósításban közremûködõk milyen mértékben vállalnak részt a létesítmény megvalósításában. Ez a beruházói döntés meghatározza a fizikai megvalósításban közremûködõk kiválasztásának módját, és keretéül szolgál a teljes fizikai megvalósításért felelõs szervezet kialakításának is. A szerzõdések típusának meghatározása függ a megvalósításban részt vevõk szervezeti felépítésétõl is. Mindezek alapján határozható meg a megfelelõ szerzõdésstratégia, és ezzel egy idõben a szerzõdõ felek közötti pénzügyi elszámolás módja is. 6.1.2. A szerzõdés típusai Tekintsük át, hogy az imént említett elemzések, döntések nyomán milyen szerzõdésstratégiákat foglalhat magában a szerzõdéskötés módozatokat tartalmazó tervünk, hogy a befektetõ, beruházó a részfeladatok elvégzését, a komplettségért való teljes felelõsséget és kockázatokat mely közremûködõk között és miként osztja meg, miközben betartja a kötelmi jog szabályait. 6.1.2.1. Tradicionális típusú szerzõdés A fizikai megvalósítás tradicionális megközelítése azt jelenti, hogy a tervezés és a kivitelezés tevékenységei elkülönülnek, vagyis a beruházó a tervezésre és a kivitelezésre egymástól független közremûködõkkel köt megállapodást, így a tervezõ és a kivitelezõ között szerzõdéses kapcsolat nem jön létre. Mind a tervezõnek, mind a kivitelezõ vállalkozónak lehetnek alvállalkozói, amelyekkel a beruházónak nincs közvetlen jogi kapcsolata, bár a mérnökön keresztül kikötéseket fogalmazhat meg az alvállalkozók alkalmazásával kapcsolatban. A tradicionális szerzõdés jellegzetességei: a beruházó számára hátrányos az, hogy a megvalósítás teljes egészéért, komplettségéért õ vállal felelõsséget, míg a többi résztvevõ csak a saját tevékenységének terjedelméig viseli azt. További hátránya e szerzõdésnek, hogy a tervezõ és a kivitelezõ között nem alakul ki olyan kapcsolat, amelyen keresztül a tervezõ figyelembe vehetné a megvalósíthatóság speciális szempontjait. Az információáramlás a tervezéstõl a kivitelezésig egyirányú és közvetett, a beruházón, illetve a mérnökön keresztül megy végbe. A tradicionális forma elõnyökkel is jár a beruházó számára, hiszen õ teljes mértékû ellenõrzést 85

gyakorolhat saját létesítményének megvalósítási folyamata fölött. Ez viszonylag nagyfokú rugalmasságot biztosít számára, megkönnyítve a menet közben adódó módosítások véghezvitelét. Elõnyt jelent továbbá, hogy a megvalósítás részekre osztásával a beruházó kiválaszthatja azokat a szakvállalkozásokat, amelyek a leghatékonyabban és legolcsóbban képesek elvégezni az adott tevékenységet. Tanácsadó mérnök

Beruházó

Beszállító

Mérnök

Tervező

Vállalkozó

Altervezők

Alvállalkozók

Beszállító

Információs csatorna lehetősége Szerződéses kapcsolat

6.1.2.2. Kulcsrakész típusú szerzõdés A kulcsrakész modell klasszikus: a szerzõdések e típusa esetében a beruházó egyetlen vállalkozóval, a kulcsrakész fõvállalkozóval köt egyetlen szerzõdést a létesítmény komplett fizikai megvalósítására. Ez azt jelenti, hogy a beruházóval szemben egyetlen szervezet vállal egyszemélyi oszthatatlan felelõsséget a megvalósítás egészéért. Ennek a szerzõdésmodellnek az elõnye, hogy egyszerû és közvetlen kapcsolattartás alakul ki a beruházó és a kulcsrakész fõvállalkozó között, és az alapvetõ szerzõdéses kapcsolatok átfedik az alapvetõ információs kapcsolatokat. A beruházónak nincs szüksége a létesítmény megvalósításához kötõdõ nagy szervezetre, ami költségmegtakarítás számára. A létesítmény megvalósítása gyorsabbá válik azáltal, hogy a tervezés és a fizikai megvalósítás összhangban van, így ez a két munkafolyamat átfedéssel valósulhat meg. A beruházó számára további elõnyt jelent az, hogy nem õ vállal felelõsséget a megvalósításért, a kulcsrakész vállalkozó viszont garanciát vállal munkájára. Az elõnyök mellett azonban e típusnak hátrányai is vannak, hiszen a beruházó már a folyamat kezdetén elkötelezi magát a komplett megvalósítás egészére, ami kevés módosítási lehetõséget tesz lehetõvé a késõbbiekben. A kulcsrakész fõvállalkozásra alkalmas vállalkozások száma kevés a tervezõ és kivitelezõ cégek számához képest, így a versenyeztetés lehetõsége 86

korlátozott, a kulcsrakész fõvállalkozó kiválasztása pedig annak komplex tevékenysége miatt nehéz és sok elõkészítési munkával jár. A kulcsrakész szerzõdéstípusnak többféle módosult változata van: Félig kulcsrakész modell: a beruházó szerepe a klasszikus kulcsrakész típusnál aktívabb. Ekkor a kulcsrakész fõvállalkozó csak a létesítmény fõ technológiai folyamatait valósítja meg, míg a beruházó magára vállalja az ún. melléktevékenységek melléklétesítmények, tervezését és kivitelezését. Termék a kézben modell: ebben az esetben a kulcsrakész fõvállalkozó egy meghatározott ideig részt vesz az elkészült létesítmény üzemeltetésének irányításában, biztosítva ezzel az üzemszerû mûködés teljesítményparamétereinek stabilizálását. Ezen idõ alatt a beruházó szakemberei is megfelelõ jártasságra tesznek szert az üzemeltetési technológiában. Profit a kézben modell: az elõbbitõl annyiban tér el, hogy a kulcsrakész fõvállalkozó részt vesz az új létesítmény vezetésében, irányításában is. Feladata az, hogy továbbadja a beruházónak a szükséges vezetési és marketingmódszereket. Tanácsadó mérnök

Beruházó

Beszállító

Kulcsrakész fővállalkozó

Tervező

Vállalkozó

Altervezők

Alvállalkozók

Beszállító

Információs csatorna lehetősége Szerződéses kapcsolat

6.1.2.3. Menedzsmentszerzõdés E szerzõdéstípus kialakításakor az a célkitûzés játszott szerepet, hogy az elõzõ típusok hátrányait kiküszöböljék, elõnyeit pedig hasznosítsák. A cél olyan szerzõdéstípus létrehozása volt, amely biztosítja a tervezés és a kivitelezés közötti koordinációs kapcsolatot, és ezzel egy idõben a beruházónak nagyobb mértékû ellenõrzési és irányítási lehetõséget biztosít. Ezeket a célokat egy olyan szerzõdéstípussal valósították meg, amelyben a beruházó egy beruházásszervezésre, -vezetésre és -irányításra szakosodott, ún. me87

nedzsmentvállalkozót bíz meg arra, hogy az biztosítsa az összehangolt tervezést és kivitelezést. A kulcsrakész modellhez hasonlóan a menedzsment modellnél is jelentkeznek azok az elõnyök, amelyek a kivitelezés és a tervezés összehangoltságából fakadnak. A beruházó a menedzsmentvállalkozón keresztül érvényre juttathatja a megvalósítás közben felmerülõ módosítási igényét, így jelentõs mértékû ellenõrzést gyakorolhat a megvalósítás munkafolyamata fölött. A beruházó nincs ráutalva egy kulcsrakész vállalkozóra annak eldöntésében, hogy mely tervezõ, illetve mely vállalkozó vegyen részt a megvalósítás folyamatában. Elõnyt jelent a beruházó számára az is, hogy nincs szükség a létesítménymegvalósítás szervezetére, mert ezt a menedzsmentvállalkozó biztosítja számára. A fenti elõnyök mellett hátrányt jelent a beruházó számára annak megállapítása, hogy mely szereplõk milyen felelõsséget vállalnak. A felelõsség a megvalósítás komplettségéért, idõtartamáért, minõségéért megoszlik a beruházó és a menedzsmentvállalkozó között. Jóllehet a munkafolyamatoknak a tradicionális szerzõdéstípusnál magasabb fokú integrációja érhetõ el, a kulcsrakész modell esetében megvalósuló teljes koordináció nem valósítható meg a menedzsmentmodell alkalmazásával. Beruházó

Beszállító

Beszállító

menedzsment vállalkozó

Tervező

Vállalkozó

Altervezők

Alvállalkozók

Beszállító

Információs csatorna lehetősége Szerződéses kapcsolat

A menedzsmentszerzõdéseknek a következõ változatai különböztethetõk meg: Egyszerû menedzsmentmodell: ennek a változatnak a legfontosabb sajátossága az, hogy a menedzsmentvállalkozó csak a kivitelezõ vállalkozóval és a beruházóval van közvetlen szerzõdéses kapcsolatban, míg a tervezõvel nem, a tervezõ pedig csak a beruházóval van közvetlen kapcsolatban. A tervezés és a kivitelezés közötti kapcsolatot a beruházó és a menedzsmentvállalkozó által kialakított ügyrend hivatott biztosítani, amelyhez a többi szereplõnek alkalmazkodnia kell. Ez a tradicionális szerzõdéstípusnál összehangoltabb munkát eredményez a tervezõ és a kivitelezõ közötti kapcsolattartás terén. 88

Tervezés plusz kivitelezés modell: ez a modell annyiban tér el az elõzõtõl, hogy itt a tervezõ és a menedzsmentvállalkozó között is közvetlen szerzõdéses kapcsolat van, ami a tervezési és kivitelezési folyamat még magasabb fokú integrációját eredményezi. Projektmenedzsment-modell: ebben az esetben a menedzsmentvállalkozó a beruházó cég szervezetén belül található, így együtt hozzák létre a komplett megvalósításért felelõs szervezeti egységet. Egy másik lényeges különbség az elõzõ változatokhoz képest, hogy ez esetben a menedzsmentvállalkozó nemcsak irányítási, kapcsolattartási tevékenységet lát el, hanem tervezõként vagy vállalkozóként is részt vesz a folyamatban. Attól függõen, hogy a menedzsmentvállalkozó mely tevékenységekbe kapcsolódik be, dominánssá válhatnak a tervezési vagy a kivitelezési szempontok. 6.1.3. A pénzügyi elszámolás módja A pénzügyi elszámolás a létesítmény fizikai megvalósításával összefüggõ költségkockázatok elosztásának eszköze, és mint ilyen, kiindulópontja annak a számítási eljárásnak, amelynek alapján a fizikai megvalósítás ellenértékét a vállalkozó számára elszámolják. Az elszámolások módját elsõdlegesen a szereplõk pénzügyi kockázatvállalása határozza meg. Ezek alapján az alábbi elszámolási típusokat különböztethetjük meg. 6.1.3.1. Ár bázisú elszámolási módok Az ár bázisú elszámolási módok közös jellemzõje, hogy a vállalkozói ár, a bekerülési összeg elõzetesen rögzítésre kerül a beruházó és a vállalkozó között, ÁLTALÁBAN már az ajánlatadáskor, de legkésõbb a szerzõdéskötéskor. Ebbõl adódóan a megvalósítás során a költségekben bekövetkezõ változások kockázatait, illetve azok következményeit a vállalkozó viseli. Az ár bázisú fizetési módok fajtái a következõk lehetnek: Átalányár: A vállalkozó és a beruházó a vállalkozó által végzett munka egészére egyetlen összegben állapodik meg, amely a vállalkozó tevékenységének ellenértéke. Egységár: az árakat ugyancsak elõzetesen rögzítik, de nem egyetlen összegben, hanem több egységár formájában. Az egységár vonatkozhat anyagmennyiségre, illetve tevékenységek, szolgáltatások egységnyi mennyiségére (pl. mérnöknap), de az elkészült létesítmény, illetve az ahhoz kapcsolódó munkafolyamat egy adott, egységesíthetõ részhalmazára (pl. 1 m2 tárolóterület megépítésének ára) is. Az ár bázisú elszámolási módok hátrányos következménye, hogy a rögzített ár kialakításakor a vállalkozó figyelembe veszi az összes elõre látható költsége mellett a nyereségét és a nagyfokú bizonytalanság pénzügyi következményeit, ame89

lyek rejtett formában jelennek meg az ár kialakításakor. Ez fõleg a beruházó számára ellehetetleníti az elszámolástechnika alkalmazását. A vállalkozó hajlamos felülbecsülni az árakat, ami a beruházó számára hátrányos, más esetekben viszont a versenyhelyzet következtében a többi vállalkozónál alacsonyabb árakat ajánlani, amely pedig hatással van a megvalósítás minõségére és idejére. Az ár alapú elszámolás másik nagy hátránya, hogy a megvalósítás közben fellépõ - elõre nem látható - költségnövekedésekkel, illetve költségcsökkenésekkel rugalmatlanul viselkedik. További hátrányként említhetõ, hogy a tervezés és a kivitelezés munkafolyamata nem vagy csak kismértékben kerülhet átfedésre. Ezek a hátrányok a következõ módszerekkel mérsékelhetõk: Vegyes alkalmazás: az átalányár alkalmazásának hátrányai csökkenthetõk, ha az egyösszegû átalányár mellett bizonyos, elõre láthatóan a munka közben változó vagy elõre meghatározhatatlan árú munkafolyamatokra egységárakat szabnak meg. Így a változásoknak megfelelõen, az eredeti munkaterjedelemre vonatkozó átalányár a mennyiségi változások és az egységárak alapján módosítható. Csúszóár-klauzula: elsõsorban az inflációnak a vállalkozó számára negatív következményeit csökkenti. Az elõre meghatározott ár az anyagár, a munkabérek emelkedésének megfelelõen kompenzálásra kerül. A szerzõdésekben ez tulajdonképpen egy képletszerû formában ölt testet, mivel az alkalmazását elsõsorban az infláció negatív hatásainak kivédése indokolja, lényegesen csökkenti a vállalkozók irreálisan magas, rejtett tartalékok beépítésére irányuló hajlamát. Alkalmazásakor ajánlott a szerzõdéskötéskor elõre rögzíteni legalább a következõket, az elszámolhatóság alkalmazhatóságának érdekében: • az anyagár- és a bérváltozásoknak azt a mértékét, ami felett a klauzula érvényesíthetõ, • az anyagárakra és munkabérekre vonatkozó forrást, amelyet a szerzõdõ felek fenntartás nélkül elfogadnak, • a szerzõdésnek azon elemeit (fix hányad), amelyeknél nem alkalmazhatók az árváltozások, • a szerzõdéses árak munkabérekkel és az anyagköltségekkel változó hányadait, • a szerzõdéses idõtartamot. 6.1.3.2. Költség bázisú elszámolási módok Ezen elszámolási módok jellemzõje, hogy a megvalósítás ellenértékét a vállalkozó általános költségeire és nyereségére fedezetet nyújtó díj kivételével nem rögzítik elõre. Minthogy a beruházó teljes mértékben vállalja a pénzügyi kockázatokat, a sikeres alkalmazás feltétele, hogy a beruházó aktívan részt vegyen a megvalósításban, a mérnök döntõbírói szerepkörének érvényesülnie kell, valamint, hogy a költség-nyilvántartási rendszer átlátható legyen. Fontos szerepet tölt be a felmérési napló. Ezzel az elszámolási móddal kiküszöbölhetõk az ár bázisú mód hátrányai, viszont az, hogy a vállalkozó érdekelt abban, hogy magas költségeket érvé90

nyesítsen, ami konfliktushelyzetet teremthet a beruházó és a vállalkozó között. A beruházó számára hátrányt jelent, hogy õ vállalja a pénzügyi kockázatot. Megemlítendõ, hogy az átlátható nyilvántartási rendszer adminisztrációs költségei megnövekednek. 6.1.3.3. Cél bázisú elszámolási módok A cél bázisú elszámolási módok az elõzõ két mód azon hátrányát igyekeznek kiegyenlíteni, hogy a kockázatot szinte teljes mértékben az egyik fél vállalja. A kockázat annak alapján oszlik meg, hogy a megvalósítás mennyire felel meg bizonyos elõre rögzített célkitûzéseknek. Ezek a célkitûzések irányulhatnak költségre, teljesítményre, határidõre, illetve ezek valamely kombinációjára. Ez alapján megkülönböztetünk költségcélhoz, határidõcélhoz, illetve teljesítményparaméter-célhoz kötõdõ elszámolásokat. A módszer alkalmazása gondos elõkészítést igényel, és komoly feltételei vannak. A célt egyértelmûen és pontosan kell rögzíteni, összhangban a munkaterjedelemmel, azaz a célértéket kvantitatív módon kell kifejezni, és az ahhoz viszonyított teljesítést is kvantitatív módszerekkel kell mérni. A mérési módszereknek kellõképpen rugalmasnak kell lenniük, hogy a menet közbeni változások is mérhetõk legyenek. A cél eléréséhez kapcsolódó pénzügyi ellenszolgáltatás mértékét meg kell határozni. Ugyancsak rögzíteni kell a célhoz viszonyított jobb teljesítés pénzügyi elismerésének és a rosszabb teljesítés pénzügyi szankcionálásának mértékét is. Költségcél típusú elszámolás: rögzítendõ a létesítményi munkák terjedelmével arányos célköltség és az ahhoz tartozó, a vállalkozót illetõ díj. A célköltséget reális kalkuláció alapján kell meghatározni, tehát alapvetõen fontos a költségmegtakarításnak vagy -túllépésnek a beruházó és a vállalkozó közötti megoszlása. Határidõcél típusú elszámolás: a beruházó és a vállalkozó azon a többleteredményen osztozik, amely a projekttermék eredeti határidõhöz viszonyított korábbi mûködésbe állításából származik. Ha ez a vállalkozótól többlet erõforrás-felhasználást igényelt, akkor a többletbevételnek meg kell térítenie a felmerült többletköltségeket, ezen felül ösztönzõ mértékû többletnyereséget is biztosítania kell. Paramétercél típusú elszámolás: akkor alkalmazható eredményesen, ha a beruházó érdekelt abban, hogy a megvalósítandó projekt bizonyos mûszaki vagy teljesítményparaméterei egy minimálisan elfogadható és garantált értéknél jobbak legyenek. A jobb paraméterek elérése a vállalkozónál többletforrásokat igényel, míg a beruházónak többleteredményt képez, aminek egy részét átengedi a vállalkozónak a jobb paraméterek ellenértékeként. Legegyszerûbben az ár bázisú elszámoláshoz kapcsolható. Költség bázisú elszámolásnál - amennyiben a költségek elkülönítése nem oldható könnyen meg - célszerû egyidejûleg költségcélt is bevezetni. 91

6.2. Elszámolási módok a tervtõl és az ajánlattól eltérõ esetekben 6.2.1. Pót- és többletmunkák A vállalkozási szerzõdés teljesítése során gyakorta fordul elõ, hogy olyan munkákat kell elvégezni, amelyek a szerzõdéskötéskor nem vagy nem teljes mértékben voltak ismertek, vagy különbözõ okok miatt nem kerültek bele a szerzõdésbe. Az ilyen jellegû munkák alapvetõen két csoportba sorolhatók. A többletmunkák a kivitelezési tervdokumentációban szereplõ, de a költségvetésben egyáltalán nem vagy nem kellõ mértékben elõirányzott építési-szerelési munkák. A tételes elszámolású szerzõdések esetében a többletmunkák elszámolásának feltétele a megrendelõ írásbeli elismerése. A nem tételes elszámolású szerzõdések esetében a többletmunkák elszámolása nem egyszerû feladat, a megrendelõnek legtöbbször az az álláspontja - tulajdonképpen jogosan -, hogy a szerzõdéskötéskor a vállalkozó ismerte a körülményeket, így a többletmunkák érvényesítése nem indokolható. Más a helyzet a pótmunkák esetében, amelyek a kivitelezési tervdokumentációban nem szereplõ építési-szerelési munkák. A vállalkozó a pótmunkák közül csak azokat köteles elvégezni, amelyek a létesítmény rendeltetésszerû használatához szükségesek. A nem ebbe a körbe tartozó pótmunkák elvégzését szerzõdésmódosításhoz vagy új szerzõdés létrehozásához kötheti. A tételes elszámolású szerzõdések esetén szokásos megoldás, hogy a többlet- és pótmunkákra vállalkozó részérõl a megrendelõ az ajánlattételi idõszakban már megkéri az elvégzendõ esetleges díjakat, azaz a vállalkozó által elszámolható munkadíjakat már szerzõdéskötéskor ismeri. Így megfelelõ döntési pozícióba kerül a többlet- és pótmunkák elrendelése tekintetében, hiszen az anyagárak aktuális értékét ismerve a vállalkozó által elszámolható árat pontosan ismeri, mérlegelve a rendelkezésre álló fedezetet eldöntheti, hogy a többlet- és pótmunkákat elrendelie. Alapdokumentum lehet a felmérési napló. Nem módosítható a szerzõdés azonban például mûszaki szükségességbõl felmerült pótmunka vagy az ajánlattevõ érdekkörében felmerült körülmény miatt sem, ha azok tekintetében a Kbt. 303. §-ának feltételei nem teljesülnek. A szerzõdéskötést követõen felmerülõ munkák elõre nem láthatóságát megalapozhatja például, ha ezek csupán a kivitelezés idõszakában, a feltárások során válnak ismertté, illetve szakhatósági elõírások eredményeként szükséges a megvalósításuk a kivitelezõ részérõl. Elõre látható azonban a pótmunka, amennyiben az már az eredeti kiviteli tervek elkészültekor, illetve a szerzõdés megkötésekor ismert szükséglet volt, továbbá az ajánlatkérõ által az eljárás megindításakor ismert, azonban figyelmen kívül hagyott azon szükséges mûszaki tartalmi elem, mely jogszabály alapján kötelezõ (pl. akadálymentesítés követelménye), és így új építtetõi igénynek minõsül, valamint azon munka, amelyre azért kerül sor, mert 92

az eredeti tervek azt ajánlatkérõ mulasztására visszavezethetõen nem megfelelõen tartalmazták. Mindezekkel összefüggésben a többlet-, ill. a pótmunka kifejezésekkel kapcsolatban megjegyzésre kívánkozik, hogy többletmunka a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) 403. § (4) bekezdése értelmében az a munka, amely a tervben szerepel, azonban a költségvetésben nem, míg a pótmunka az olyan munka, amely mûszakilag szükséges, és amely nélkül a mû rendeltetésszerûen nem használható [Ptk. 403. § (4) bekezdése]. A Legfelsõbb Bíróság 2000/1. számú hivatalos gyûjteményében közzétett 201. sorszámú elvi határozata szerint pótmunka a tervdokumentációban nem szereplõ, az utólag megrendelt, a tervmódosítás folytán felmerült, illetõleg a mûszaki szükségességbõl elvégzett munka; többletmunka pedig a tervben szereplõ, de a költségvetésbõl hiányzó vagy abba nem kellõ mértékben felvett munka. Azért van szükség egyértelmûen a pótés többletmunkák elhatárolására, mert átalánydíjas építési szerzõdés esetében a kikötött díjon felül a vállalkozó csupán a pótmunka ellenértékét számolhatja el, többletmunkavégzés alapján pedig díj nem jár. 6.2.2. A beruházások elszámolása - számlázás A beruházások ára és elszámolása a szerzõdésben alapvetõen a következõ formákban állapítható meg. A mûszaki tartalom, a teljesítmény és az ár viszonya tekintetében: A tételes kimutatás - pl. beárazott költségvetés - alapján az elvégzendõ munkák mennyiségét, minõségét, tehát a mûszaki tartalmat és azzal összefüggõ egyéb ártényezõket kölcsönösen és egyértelmûen egymáshoz rendelve. Ez esetben a felek kölcsönösen és egyértelmûen rögzítették, hogy a vállalkozó pontosan milyen munkát milyen mennyiségben és minõségben kell, hogy elvégezzen, és ezért tételenként milyen ellenszolgáltatásra jogosult. E forma elõnye, hogy lényegében kizárja az elszámolással kapcsolatos vitákat, legalábbis elvben, hiszen a vállalt és elvégzett munkák és áruk pontosan beazonosítható, a helyszínen menet közben ellenõrizhetõ, tehát a kifizetés feltételei, a teljesítés egyértelmûen nyomon követhetõk. A gyakorlatban a viták arra koncentrálódnak, hogy a vállalkozó minden vállalt tételt elvégzett-e, vagy sem. A költségvetés alapján ez - bár néha csak roncsolásos vagy mûszeres vizsgálatokkal - mindig eldönthetõ, ha vita merül fel. E forma hátránya az, hogy egyrészt az ajánlat kialakításához igen komoly mérnöki munkamennyiség szükséges, a költségvetés-készítés a tervezõre és a vállalkozóra egyaránt terheket ró, aminek árát "természetesen" a beruházónak kell viselnie, továbbá az elszámolással kapcsolatos adminisztráció - pl. a tételes felmérési napló - rendkívül sok feladatot jelent a vállalkozó és a beruházó képviselõje részére egyaránt. Külföldi nagyberuházásokon szinte kizárólag ez a forma általános, de hazánkban is terjedõben van. 93

A mûszaki teljesítmény fõ paramétereit és/vagy annak meghatározott, egymástól elkülöníthetõ mûszaki egységeinek jellemzõit és az ezekhez rendelhetõ - pl. fajlagos - árakat kölcsönösen egymásnak megfeleltetve. Ez esetben a mûszaki tartalom valamely jellemzõjéhez kerül hozzárendelésre egy meghatározott ellenérték. Az ilyen megállapodások hátránya, hogy csak kölcsönös együttmûködéssel kerülhetõk el a komolyabb viták, és megfelelõen csak "nyer-nyer" típusú szerzõdés esetében mûködnek, ha valamelyik fél számára a szerzõdés veszteséget okoz, a mûszaki teljesítés és ár megfeleltetésében az egyetértés hiányosnak bizonyul, megindul a vita pl. arról, hogy a vállalkozónak tudnia kellett-e, hogy a csarnokba telepítendõ technológia ismeretében a tetõre adott árajánlatában benne kell, hogy legyen mondjuk 36 m2-enként az automata mûködtetésû füstelvezetõ nyílások beépítése. Ezen forma a legtöbb veszélyt rejtõ, ugyanakkor a leggyorsabb szerzõdésaláírásra elõkészíthetõ, amely inkább a vállalkozó érdekeit szolgálhatja, alkalmazása fõleg nem túl bonyolult feladatok ajánlataihoz megfelelõ. A mûszaki teljesítményt meghatározva és ahhoz egy meghatározott árat egy összegben hozzárendelve, átalányáron. E forma ismét kevesebb vitát kiváltó megoldás, mivel ez esetben a vállalkozó lényegében a beruházás teljes elvégeztetéséért és mûködõképes, kulcsrakész átadásáért felelõs, a kockázat a rossz ajánlatból adódóan nagy lehet, viszont éppen a felelõsségvállalás miatt a haszon is nagyobbra becsülhetõ jó munka esetén, mint más formáknál. Nagyobb a vállalkozó szabadságfoka, de a felelõssége is. Fõként nagy és összetett feladatok esetén fõvállalkozási szerzõdésekhez megfelelõ forma. Az ár és a beruházás átfutási ideje összefüggései tekintetében: A beruházás tervezett átfutási idejének idõtartamával kalkulálva, az árat a teljesítés ütemezésének megfelelõ idõpontra „prognosztizálva” tehát figyelembe véve az infláció, a várható áremelkedések, a kamatváltozások, a forint le- és felértékelésének hatásait. E fix forma persze kockázatos, de többnyire a beruházók kockázatainak csökkentése érdekében legáltalánosabb forma. A szerzõdéskötéskori árszinten megkötött ár, amely a teljesítés mindenkori idõpontjában érvényes inflációs értékekhez van kötve, lényegében egy csúszó, változó ár, amelynél a beruházó viseli a beruházás idõszakában bekövetkezõ tényleges infláció és egyéb árnövelõ tényezõk kockázatát. A szerzõdés munkára vonatkozóan fix ár, kizárólag az inflációs hatások csökkenése lehetséges a vállalkozó részére azzal, hogy az árat nemcsak hazai pénznemben, hanem, valamely elfogadott nemzetközi fizetõeszközhöz kötve adja meg. Mindezen formák között egyrészt átfedések lehetnek, számos kisebb-nagyobb eltérés következhet be a beruházó vagy a vállalkozó igényei alapján, másrészt pedig mindig az adott beruházás és a szerzõdõ felek határozzák meg egyeztetés keretében a kívánatos/célszerû formát. 94

Mint az ármegállapodási formák ismeretébõl is következik, már a szerzõdés megkötésekor fontos tényezõ az elszámolás tekintetében a fizetés megállapodott idõpontja, illetve a teljesítés részekre bontása. Az elszámolás ugyanis aszerint történik, hogy a teljesítésre a szerzõdésben egyösszegû vagy részekre bontott számlázási lehetõséget rögzítenek a szerzõdõ felek. A szerzõdés és a tényleges teljesítménye alapján a vállalkozó - mint teljesítésre kötelezett - a szolgáltatás ellenértékét is magában foglaló elszámolást köteles készíteni. Az elszámolás számlával vagy részszámlával történik. A beruházások elszámolása tekintetében az alábbi számlatípusok, illetve fogalmak szokásosak és általánosan alkalmazottak: Számla, amely a vállalkozó elszámolása. A számlából pénzügyi és jogi szempontból - elvben szerzõdésként - egy nyújtható be a szerzõdés hiánytalan teljesítésekor. A számlával szemben alapvetõ követelmény, hogy egyértelmûen tartalmazza azon információkat, melyek a szerzõdéssel összhangban, arra hivatkozva rögzítik, hogy milyen teljesítéshez milyen összeg kifizetésére vonatkozik. Elõlegszámla, amely a vállalkozó részérõl pl. a munka megkezdéséhez szükséges importanyagok beszerzéshez igényelt pénzeszközöket biztosítja, és speciális részszámlának tekinthetõ, hiszen tényleges teljesítmény nem áll a feltüntetett, illetve leszámlázott érték mögött. Részszámla, amely a szerzõdésben történt megállapodás szerint nyújtható be, általában meghatározott teljesítmény elvégzéséhez kötve. A részelszámolás csak lehetõség, azonban kötelezettséggé is válhat, amennyiben errõl megállapodás van a szerzõdésben. A részteljesítés és -elszámolás feltételeit, mûszaki tartalmát és értékét vagy a készültségi fokot úgy kell meghatározni, hogy a részteljesítés, az elvégzett munkák megállapíthatók és ellenõrizhetõk legyenek. Fontos szerepet kap a felmérési napló. Végszámla, amely részszámlának benyújtását lehetõvé tevõ szerzõdés esetén a legutolsó benyújtott részszámlának tekinthetõ. Itt kell utalni arra, hogy a részszámlák esetében követelmény, hogy a szerzõdés értékét és a korábban benyújtott részszámlák értékét a szerzõdésszerû számlázás megítéléséhez szükséges mélységben - „göngyölten” - tartalmazza, szükség szerint mellékletekkel.

Ellenõrzõ kérdések 1. Ismertesse a társadalom, a gazdaság általános jellemzõit 2. Mutassa be a nemzetgazdaság alanyait 3. Mutassa be a piacot, és annak a legfõbb elemeit 4. Fejtse ki, és mutassa be a piac alapfunkcióit, csoportosítsa a piacot fõbb jellemzõi alapján 95

5. Jellemezze a piac szereplõi, mutassa be a piacra való belépés, kilépés lehetõségeit 6. Mutassa be a piaci versenyt, és a globalizáció hatását 7. A számvitel fogalma, célja, fõbb elemei 8. Az adófogalma, az adóztatás szerepe, funkciói és alapelvei, csoportosítása. 9. Mutassa be a fõbb adónemek közül az általános forgalmi adót, személyi jövedelemadót, a társasági adó, és az osztalékadót. 10. Ismertesse a helyi adók csoportosítást, jellemzõ adónemek bemutatásával 11. Ismertesse a befektetés, a beruházás fogalmát, a beruházások lényegi tartalmát, a beruházások lehetséges csoportosításait. 12. Mutassa be a beruházások helyét, szerepét a számviteli rendszerben, a beruházások aktiválásának feltételeit, és az aktiválás folyamatát. 13. Mutassa be a befektetési döntések elõkészítését, és az elõkészítésnél használatos fõbb alapterveket. 14. Ismertesse a befektetések, beruházások elemzésének szükségszerûségét, a fõbb értékelési módszereket. 15. Ismertesse a befektetések, beruházások értékelési módszereinél használt mutató a jelenérték tényezõinek értéktartalmának meghatározását. 16. Ismertesse a befektetések, beruházások értékelési módszereinél használt mutatókat, alkalmazhatóságuknak feltételeit. 17. Ismertesse a kockázatok lényegét, megismerésének, figyelembevételének szükségszerûségét, módszereit (döntések, és a mûködés szintjén), kezelésének lehetõségeit. 18. Ismertesse a kockázatok lényegét, megismerésének, figyelembevételének szükségszerûségét, kezelésének módozatai közül építés- és szerelésbiztosításról? 19. Mutassa be a beruházások finanszírozási lehetõségeit. 20. Ismertesse s beruházások megvalósítása érdekében kötendõ szerzõdések szerzõdésstratégiájának kialakítását, ismertesse a megköthetõ szerzõdés típusokat 21. Ismertesse, és indokolja a beruházások megvalósítása során alkalmazható pénzügyi elszámolásokat.

96

7. A költségek meghatározásának és elszámolásának lehetõségei Szerzõ: dr. Neszmélyi László okl. építõmérnök

7.1. A költségvetés helye és szerepe, készítésének céljai Egy létesítmény megvalósítása során mind a megrendelõnek (beruházónak), mind a vállalkozónak (kivitelezõnek) • a beruházás megvalósítása elõtt számítania kell a várható kiadásokat. A beruházó csak ezek birtokában tudja ellenõrizni, hogy a vállalkozói ajánlatok reálisak-e, • a kivitelezõ pedig ezen számítások alapján alakítja ki árajánlatát, vagyis a számított ráfordításokat megtoldva a maga remélt hasznával. A várható ráfordítások számításának eszközei és dokumentumai a különbözõ részletességû és pontosságú költségvetések. Bár belátható, hogy a költségvetés az építõiparban a létesítmény gondolatának megszületésétõl a mûszaki átadásig igen jelentõs szerepû, Magyarországon a jogi formája, tartalma, az egyes tényezõk számításának módja, a költségek csoportosításának lehetõségei nincsenek szabályozva. Korábban jogszabályokban foglalt elõírások határozták meg az árak képzésének szabályait, a költségek csoportosításnak módjait. Az építésben dolgozó szakemberek megtanulták, elfogadták és alkalmazták ezt a költségvetési rendszer. Az 1980as évek elejétõl, kisebb módosításokkal a piaci jellegû körülmények között is mûködõképesnek bizonyult ez a rendszer. Az 1980-as évek közepére fokozatosan szûnt meg a jogi szabályozás, teret engedve a teljes szabadosságnak. Az ipar természetes reakciója az volt, hogy „lendületbõl” továbbvitte a korábbi rendszer piaci körülmények között is jól mûködõ elemeit, majd spontán módon fejlõdött a külföldi építtetõk által az õ hazájukban alkalmazott rendszerek néhány pozitívumával. (Meg kell jegyezni, hogy több, a kiterjedt demokráciával rendelkezõ országban igen komolyan szabályozva van ez a kérdés, pl. Németországban a DINben foglalt elõírás határozza meg igen sok elemét). Az elõzõkben leírtak miatt e fejezet megpróbálja a lehetõségeket minél szélesebben bemutatni azzal a jelszóval, hogy "virágozzék minden virág", de szeretnénk ajánlásokat tenni annak érdekében, hogy ne anarchia, hanem közel egy nyelven beszélõ mûszakiak párbeszéde alakulhasson ki. Az építkezések megvalósításának minden szakaszában igen fontos szerepet játszanak a költségvetések. Feladatuk, hogy adataikkal kiegészítsék a mûszaki terve97

ket, lehetõvé tegyék az építkezés mennyiségi és gazdasági vonatkozásainak mérését. A költségvetés tehát egyúttal mûszaki és gazdasági dokumentum is. A létesítmények megvalósítása során a mûszaki ellenõr is a folyamatba való bekapcsolódásának fázisa függvényében más-más tartalommal, részletességgel és pontossággal igényli és használja a költségvetést. Segítségével • készíthetik elõ a létesítmény beruházási programját, annak gazdaságossági számításait, • adhatják vállalatba, írhatják ki a versenytárgyalásokat, • köthetik meg az építési szerzõdéseket, • számolhat el egymással az építtetõ és a kivitelezõ • az építtetõ vagy képviselõje ellenõrizheti a munka minõségét és mennyiségét, • nyithatja meg és folyósíthatja a hitelt a bank, • hasonlíthatja összeg gazdasági szempontból az egyes változatokat a tervezõ, • és legrosszabb esetben egy elszámolási vitában a bírósági eljárás során ítélheti meg a helyzetet a szakértõ.

7.2. A költségvetés által szolgáltatott és elvárt információk 7.2.1. Tételes tervezõi utasítás adása a mûszaki tervek kiegészítéseként A mûszaki tervek több olyan adatot nem tartalmaznak, amelynek ismeretére a kivitelezéshez feltétlenül szükség lenne (minõségi, technológiai, egyéb vonatkozások). Ismertetésük a költségvetés feladata. Az egyes mûszaki tartalmakhoz tartozó, nem minden esetben szükségszerûen elvégzendõ feladatokat a költségvetés tételeinek kiírási szövegében kell rögzíteni. Az ilyen elvárások miatt a költségvetésre még abban az esetben is szükség van, ha a költségek meghatározása valamilyen okból el is maradhatna. Természetesen a különbözõ szintû és részletezettségû költségvetések ezt a funkciót különbözõ mértékben kell, hogy ellássák, de minden esetben szükség van a mûszaki tartalom meghatározott mértékû elõírására. Egy kültéri kiselemes járdaburkolat készítése során a tervezõ megtervezi a rétegrendet és ezt feltünteti a mûszaki tervlapok valamelyikén. E tervrészletbõl nem derül ki, hogy a szerkezet készítése során a termett talaj szintjén tükröt kell készíteni és ezt a talaj minõségétõl függõ módon a megfelelõ mûszaki megoldásként tömöríteni kell. Ezek a munkák költséggel járnak, de a burkolat készítéséhez technológiai okokból szükségesek, ezért az ezek elvégzésére tervezõi utasításként a költségvetés-kiírásban való feltüntetéssel van mód. 7.2.2. A munka mennyiségi meghatározása A költségszámításhoz a létesítmény szerkezetéhez, szerkezeti elemeihez, folyamataihoz tartozó mennyiségeket alapadataként meg kell határozni. Ezek ismerete 98

szükséges a szerzõdés mûszaki tartalmának rögzítéséhez, az ajánlati ár meghatározásához, és az építésszervezési tervek elõkészítéséhez, az építõanyagok megrendeléséhez is. 7.2.3. A munka minõségi meghatározása A mûszaki tervekben gyakran nincs pontosan rögzítve a munka, illetve az adott szerkezet minõsége. Ekkor nem arra kell gondolni, hogy elõre, már az elõírásokban I. osztályú minõsítéstõl eltérõen rosszabb terméket kívánnak készíteni, inkább rögzíteni kívánják a terméknek a rá vonatkozó elõírásokban foglaltakon túl a használati funkción érintõ egyéb tulajdonságokat, amelyek a tervekbõl sem mindig olvashatók ki. Például az engedélyezési terveken a nyílászárók többnyire csak méreteikkel szerepelnek. A kiviteli tervekben az asztaloskonszignációban többnyire már meghatározzák a felületek minõségét (pl. mázolt, dió furnérozott pácolt stb.). A furnérozott ajtó esetében is jelentõs költségkülönbségek lehetnek a felület egyéb jellemzõitõl függõen, pl. sima vagy kazettás kialakítás esetében. E problémakörben felmerülhet a vasalat, a kilincsek kialakításának módja. Ugyanolyan funkciójú vasalat ára többszörös eltérést mutathat. Ha nincs meghatározva a kilincs pontos minõsége, elõfordulhat, hogy a kivitelezõ a barkácsáruház rézkilincsére, a megrendelõ pedig oroszlánfejes rézkilincsre gondol, ami komoly elszámolási vitákhoz vezethet. 7.2.4. A munka költségeinek megállapítása Alapvetõ a munka teljes költségeinek meghatározása, amire a mûszaki ellenõrnek munkája során szüksége van. Ezeken túl szüksége lehet a munkát ellenõrzõnek, a teljesítések során a kifizethetõ pénzösszegek egyéb szempontok szerinti csoportosítására is. 7.2.5. Felépítése Felépítése legyen alkalmas a gazdaságossági vizsgálatához szükséges információk elõállításához. E funkció (illetve tulajdonság) eredményessége nagymértékben a költségvetés szerkezetétõl, csoportosításától függ. A költségvetés tételekbõl áll, amely jellemzõen egy szerkezet, szerkezeti elem elkészítését (pl. vasbeton gerenda zsaluzása), állapotelérését (pl. finomtakarítás) tartalmazza, és értéke egy egységárral vagy két összeggel (az anyagár és az építési díj költsége) fejezhetõ ki. A költségvetési tétel részletességi szintjén a tételek nagy száma miatt gazdaságossági vizsgálatok nem vagy csak igen nagy munkával végezhetõk el. A költségvetési rendszerben a tételeket különféle csoportosítási elvek alapján gyûjthetjük össze, és összegezhetjük. E csoportosítási módok megfelelõ kialakításától függenek a késõbbi elemzések és nyert adatok. 99

Az építmény költségeit csoportosíthatjuk úgy, hogy melyik mesternek, vállalkozónak mennyit kell majd fizetni, azaz munkanemenként összegezzük a költségeket. Összegezhetjük úgy is hogy valamely épületszerkezeti funkció mennyibe kerül, pl. egy épület külsõ fala az "külsõ, teherviselõ, függõleges, térelhatároló szerkezet". A költségek ilyen csoportosítása a funkció kielégítésének költségeit határozza meg, ami lehetõséget ad a vizsgált funkciót biztosító technológiai alternatívák összevetésére. 7.2.6. A versenysemlegességhez való kapcsolata Biztosítsa a versenysemlegességet az alkalmazott termékek kiválasztása során. Ennek az elvárásnak a teljesülése a mûszaki ellenõr szempontjából igen fontos, hiszen a megvalósítás különbözõ fázisaiban más-más módon kell meghatározni a mûszaki tartalmat, biztosítva az anyag- és technológiaalternatívák versenyét, a legkedvezõbb kiválasztásának lehetõségét és a versenysemlegességet. Egy-egy szerkezetet legtöbbször nagyszámú, különbözõ gyártótól származó anyagból lehet elkészíteni. A költségvetésben a tételhez tartozóan pontosan meg kell határozni a gyártóktól függetlenül az alkalmazott anyagok mûszaki paramétereit. A projekt elõkészítésének fázisában, a tendereztetés esetén a költségvetési tétel kiírása ezeket az információkat fogja tartalmazni. Az ajánlatot adó vállalkozó természetesen kiegészítheti, esetleg a kiíró megkövetelheti, hogy az ajánlati költségvetésben már az anyagra vonatkozó mûszaki paramétereken túl, az ennek megfelelõ konkrét gyártmány és típus is legyen meghatározva. 7.2.7. Alkalmassága a gépi adatfeldolgozásra A költségvetés-készítési munka tekintélyes része adatbázisokból elemek kikeresése és néhány egyszerû aritmetikai mûvelet elvégzése, majd ezeknek papíron való rögzítése. E feladatok elvégzésében a számítógép igen hasznos segédeszköz. A számítógép alkalmazásának feltétele, a megfelelõen felépített tételrendi és erõforrás-adatbázisok kialakítása. Jó lehetõséget nyújt a költségvetés gépi feldolgozása az építkezéshez szükséges erõforrás-szükséglet (munkaerõ, gép, anyag stb.) gyors kigyûjtésére, összesítésére, valamint az ütemtervek készítéséhez is kiindulóalapot ad. A számítógéppel segített hálós idõtervezés, a CAD-es mûszaki tervezési munkák esetében elvárható a költségvetési adatbázisok e rendszerekkel való összekapcsolása, csökkentve ezzel a kiírás és a mennyiségszámítás manuális munkáit.

100

7.3. A költségvetések fajtái A költségvetések különbözõképpen csoportosíthatók, így • részletességük szerint, • az árképzés módja szerint, • az árképzés pontossága szerint, • a készítés célja szerint. 7.3.1. Részletesség szerinti költségvetésfajták A költségvetések az elõkészítés, illetve a megvalósítás különbözõ fázisaiban, és különbözõ célokra készülnek, ezért részletezettségük is eltérõ. E tekintetben igen sok féle költségvetéssel találkozik a mûszaki ellenõr. A legjellemzõbbek a következõk: a) A normatív adatok alapján készült költségbecslés. Nem részletezi (legfeljebb két-három részköltségre bontja) a költségeket. Megfogalmazza az építendõ objektum legjellegzetesebb mûszaki, minõségi vonásait. A mennyiségeket építménytérfogatban, szintterületben, vágányhosszban, útfelületben vagy valamilyen használati egységben (pl. kórházi ágy, tanterem stb.) fejezi ki. A költséget ebben az esetben egyetlen összeg jelzi. Ez a normatív érték különbözõképpen számítható, így • a már korábban megépült létesítmények összegyûjtött adatai alapján statisztikai módszerekkel, pl. az építmény egységére vonatkozó mutatók (ún. normatívák) segítségével, de • egyszerûbb feladatok alapján a mûszakilag megalapozott becslés is megfelelõ lehet. b) A munkanem részletességû költségbecslés. Egy-egy építmény akár 20-30 munkanemre is bontható. Ezeknek a költségei ugyancsak meghatározhatók részletesebb számítások, de normatívák alapján is. A munkanem szerinti bontás elõnye, hogy az egyes szakmák szerint várható kiadások a tervezés idõszakában is megbecsülhetõk, így a beruházás korai idõszakában a beruházó és a tervezõ könynyen módosíthatja az építmény egyes részleteit, hogy ezáltal költséget csökkentsen, avagy kihasználja a költségkeret nyújtotta többletet. A számítás jellemzõen a becsült teljes költségbõl normatív adatok alapján - "fentrõl lefelé" történik. c) A szerkezeti bontású költségvetés. Az építményt a megvalósítás szempontjából még komplex - akár több munkanem feladatait is érintõ szerkezetekre határozzuk meg a megvalósítás költségeit (pl. sávalap, vasbeton oszlop, vasbeton gerenda, adott típusú elõregyártott födém stb.). Ez a költségvetés mûszakilag jó pontossággal képes leírni az építendõ létesítményt, és az egyes tételekhez tartozó szerkezete egységköltségei is megfelelõ pontossággal határozhatók meg. Bár terjedelme és elkészítési ideje lényegesen nagyobb az elõzõknél, már vállalkozást megelõzõ számításokra, a vállalási ár megalapozására is alkalmas. 101

d) A részletes, tételes költségvetés. Részletezettsége szerkezet, szerkezeti elem, esetleg állapot. Alapegysége a tétel, amely általában egy munkafolyamatnak felel meg (pl. zsaluzás, vasszerelés, betonozás stb.). Legtöbbször tehát egy komplex szerkezet vagy építési állapot csak több tétellel írható le. Magyarországon a készített költségvetések döntõ többsége ilyen részletezettségû. Ehhez a részletezettség szinthez készültek az építõipari termelés döntõ hányadát magában foglaló tételrendeket tartalmazó költségvetési segédletek (ÖN, ÉN, ÉNK, ÉMIR stb., l. késõbb). A nagy részletesség miatt ezek a költségvetések igen terjedelmesek, elkészítésük jelentõs munkát igényel. 7.3.2. Az árképzés módszere szerinti költségvetésfajták a) Az egységáras költségvetés, amelyben az egyes szerkezetekre vagy tételekre határozzák meg az árakat (ez a gyakorlatban a legelterjedtebb). b) A végösszegképzõ számítási rendszer, ahol a költségelemeket nem tételekhez kapcsolják, hanem összesítve állapítják meg az építmény megvalósításához szükséges összes erõforrás (a teljes létesítményre vonatkozó élõmunkaóra, gépmûszakóra, és anyagszükséglet) szükséges mennyiségét, majd ez erõforrás egységköltségeinek ismeretében számítják ki a végösszeget. Ezt a módszert hazánkban csak ritkán, egyszerûsített költségszámításként alkalmazzák jellemzõen kisebb, egyszerûbb építmények esetében. Egy családi ház építésének költségvetése több száz tételbõl, akár 30-40 oldalas tételes költségvetéssel írható le. Egy "komfortos" kutyaól építéséhez tartozó tételes költségvetése szintén akár százas nagyságrendû tételt is tartalmazhat. Nyílván egy ilyen egyszerû, a már korábban leírt elvárások csökkenthetõk, mivel nem várjuk el a költségvetés minden funkciójának teljesülését (pl. a tervezõi utasítások tételes megjelenését, a minõségek pontos meghatározását). Elegendõ meghatározni, hogy a "mester" hány óra alatt készíti el a mûvet, mennyi kavics, cement, tégla, fa stb. kell, ezt a közeli építõanyag kereskedõ mennyiért adja, aminek alapján már kalkulálható a kutyaól bekerülési költsége. 7.3.4. Az árképzés pontossága szerinti költségvetések a) A részletesen kalkulált árakat tartalmazó költségvetésben az egyes tételekhez tartozó egységköltségek költségtényezõit külön-külön számítják ki és összegzik. b) A költségbecslés esetén árakat már megépült objektumok tapasztalatai normatíváinak felhasználásával számítják. 7.3.5. A készítés célja szerinti költségvetésfajták a) Költségelõirányzat (költségbecslés). A költségbecslés általában vázlattervekhez készül, ha még nincsenek részletes tervek, pontos minõségi és mennyiségei infor102

mációk. Elõfordul hogy a költségek meghatározására fordítható idõ rövidsége miatt készül költségbecslés a részletes kiviteli szintû költségvetés helyett. b) Ajánlati költségvetés, ami a közvetlen költségeken kívüli költségelemeket is tartalmazza. Ilyenek lehetnek pl. az anyagok beszerzésével kapcsolatos egyéb költségek, a felvonulás költségei, a banki költségek, a vállalkozó haszna stb. c) Kiviteli szintû tételes költségvetést általában a kiviteli tervek alapján készítik el, az egyes szerkezetek mûszaki minõségének és mennyiségének ismeretében, d) Önköltségszámítás, a vállalkozónak, a megvalósítás alatt várhatóan felmerülõ költségei alapján állapítják meg,

7.4. A költségvetés készítéséhez használt tételrendek 7.4.1. A szerkezet - szerkezeti elem részletességû tételrendek Ezek szakmában a „tételesnek” nevezett részletességû költségvetési kiírások alapjául szolgáló adatbázisok, amelyek tétel részletessége a szerkezet, szerkezeti elem. Egy vasbeton gerenda költségeinek kiírása lehetséges úgy, hogy az azt alkotó munkafolyamatokat nevezzük meg és költségeljük, így az állhat zsaluzásból, vasszerelésbõl és betonozásból, azaz az szerkezeteket vagy annak elemeit határoztuk meg. Az elmúlt néhány évtizedben többféle - az építõipari termelés költségelemeit viszonylag jól leíró - szerkezet, szerkezeti elem részletezettségû normagyûjtemény jelent meg. Napjainkban a normagyûjteményeket csak néhány vállalkozás gondozza és forgalmazza ezeket, illetve kínálja ezzel kapcsolatos szolgáltatásaikat. A költségvetések készítésénél, az árajánlatok összeállításánál általában e normagyûjtemények tételrendjét használjuk. A gyakorlatban elterjedt normagyûjtemények az építõipari termelés döntõ részét leíró tételrenddel rendelkeznek Az egyes, a piacon megtalálható normagyûjteményekben a tételekhez tartozó jellemzõ információk általában az alábbiak: • a tétel azonosítója, amely általában több számcsoportból álló karakter sorozat, pl. – 33-005-1.1.1.1.1.1. – 31-21-011 – 6-452, • a tétel mûszaki tartalmával, az elvégzendõ munkával kapcsolatos információk, • a tételben foglalt feladat elvégzéséhez szükséges munkaerõ-, gép- és anyagnormák. A megvalósítás szükségleteit a munkaerõnorma esetében mûszakóra egységben, • az anyagszükségleti normákat az anyag természetes egységében, • a gépszükségleti normákat 103

– a gyakorló szakember számára jól használható módon, reprezentatív gépekre vonatkozóan mûszakóra egységben, vagy – a gyakorlati munkában nehézkesen használható kW · h, egységben adja meg (bár némelyik költségvetés készítõ programrendszer már korábban is igyekezett a naturális mértékegységre való alternatív megoldás lehetõségének biztosítására). A tételekhez tartozó normák tartalmazzák mind az új, mind a felújítási munkákra vonatkozó értékeket, de elõfordul, hogy akár külön normagyûjteménybe kerültek ezek az értékek. Az elterjedt költségvetés-kiírási segédletek Az iparban szabályozás, illetve ajánlás híján a közel- és távolabbi múltból származó normagyûjteményhez tartozó tételrendeket használnak, amelyeket üzleti vállalkozások fejlesztenek és tartanak karban, azonban a szakma még elterjedten használja a régi, akár több évtizedes rendszereket is, amelyek a folyamatos karbantartás hiánya miatt már csak jelentõs kompromisszumokkal felelnek meg a napi követelményeknek, és az EU-csatlakozás után elvárt versenysemlegesség követelményét sem biztosítják. A jegyzet megjelenésének idõpontjában szakmailag megfelelõ, elterjedt tételrendek és a kapcsolódó norma- és árrendszerek szempontjából alkalmazásra javasolhatók: • a TERC Kft. által kidolgozott Összevont Építõipari Normarendszer - ÖN, valamint • a KONTROLL Kft. által gondozott HunÁr adattárak. A TERC Kft. hozzájárulásával mutatjuk be mintaként az alábbi, ma korszerûnek tekinthetõ, az EU elvárásainak megfelelõ tételrendet és normarendszert. Összevont Építõipari Normarendszer - ÖN Az ÖN az egyes tételekhez tartozóan tartalmazza: • a tétel azonosítóját, ami a korábbiaktól eltérõ és módot ad az új tételeknek a korábbiaknál jobban követhetõ beépítésére, • a tétel mûszaki tartalmával, az elvégzendõ munkával kapcsolatos információkat, • a tételek megnevezésében a versenysemlegességnek megfelelõen nem szerepel a termékek márkaneve, gyártója, • tartalmaz egy rövidített tételszöveget is a könnyebb áttekinthetõség érdekében, valamint • a tételek nagyobb részénél táblázatos formában megtalálhatók a tételben szereplõ termék mûszaki paraméterei, • hasonlóan korábbi normagyûjteményekhez, a tételben foglalt feladat elvégzéséhez szükséges – munkaerõnormát mûszakóra egységgel, 104

– gépnormát (újdonságként) szintén mûszakóra egységben, – anyagnormát. A normaértékeket az új és a felújítási munkákra egyaránt tartalmazza. Napjainkban is használatosak a már korszerûnek nem mondható, de igen elterjedt építõipari normagyûjtemények: Építõipari Mûszaki Iránynormák - ÉMIR („Kék könyv”) Bár eredeti formájában már elavult az iparban még elég jelentõs az alkalmazási köre ennek az 1980-as évek közepén kiadott normagyûjteménynek. Nyolc kötetben átfogja az építõipari termelés nagy részét, azonban csak új létesítményekre vonatkozó normákat tartalmaz. Ez jelentõsen rontja használhatóságát. Fenntartási Építõipari Mûszaki Iránynormák - FÉMIR („Szürke könyv”) Ez is a 80-as évek közepének terméke. Tartalma és lehetõségei az ÉMIR-hez hasonló, azonban csak fenntartási munkákra vonatkozó normákat tartalmaz, így felépítése az ÉMIR-hez hasonlóan nem túl szerencsés, a két normarendszer együttes alkalmazása nehézkes. Egységes Építõipari Normagyûjtemény - ÉN („Zöld könyv”, vagy késõbb „Az építõkockás könyv”) Az 1994-ben kiadott, még napjaink igényeinek is jól megfelelõ Egységes Építõipari Normagyûjtemény felépítése, szerkezete hasonló az ÉMIR-éhez, ez is több kötetben megadja az egyes tételekhez tartozóan a normaértékeket mind az új, mind a felújítási munkákra, ezzel jelentõsen egyszerûsítve használatát. A fenti tartalmi bõvülésen túl a normaképzés során egységes feltételek alkalmazásával (belsõ anyagmozgatás mértéke, anyagveszteségek, segédanyagok stb.) javult megbízhatósága. A tételrend kialakítása során alkalmazkodva a technikai, technológia fejlõdéshez, a kor követelményeinek megfelelõ tételek kerültek. Egységes Építõipari Normagyûjtemény Kisüzemi körülmények között - ÉNK („Zöld könyv” vagy késõbb „Az építõkockás könyv”) Elsõ kiadásának idõszaka, felépítése, tételrendje hasonló az ÉN-ben találhatóhoz A kisüzemi körülmények közötti termelés jellemzõinek megfelelõen nagy gépeket nem igénylõ technológiákat tartalmaz, ezekhez csak szerszám jellegû gépek szükségesek, ezért a tételekhez tartozó gépnormákat e normagyûjtemény nem tartalmaz. A tételazonosító rendszere az ÉN-tõl eltérõ, egy korábban használt kisüzemi jellegû normagyûjteményéhez hasonló felépítésû. Normaértékei figyelembe veszik a kisvállalkozói munkavégzés sajátosságait, az eltérõ munkakörülményeket. 7.4.2. A komplex szerkezet részletességû tételrendek A költségszámítási feladatok során sok esetben nincs szükség vagy a lehetõsége sincs (megfelelõ információk hiányában) a tételes szerkezet-szerkezeti elem részletezettségû költségvetés-kiírások elkészítésére. Igen sok esetben megelégszünk, egy kevéssé részletes, szerkezet - komplex szerkezet szintû kiírással. 105

Az elõbb említett vasbeton gerenda részletes kiírására sok esetben lehetõség sincs, mert pl. a részletes vaskimutatások még nem állnak rendelkezésünkre. Ebben az esetben megelégedünk az átlagosítás nagyobb mértékével, és komplex szerkezetként értelmezzük a gerenda készítéséhez technológiailag összerendelt folyamatokat, vagyis komplex szerkezetnek tekintjük azt, hogy: vasbeton gerenda készítése m3 egységgel. Ez tartalmazza megfelelõ hányaddal a zsaluzási, vasszerelési és betonozási feladatok erõforrás-szükségleteit, illetve költségeit. A magyarországi gyakorlatban a komplex szerkezet szintû tételrendek kialakítására ajánlás nincs, és csak a spontán fejlõdés eredményei alapján kialakult, folytonosan változó egyedi kialakításokkal találkozhatunk a fejlesztõk ajánlatai között. Erre a részletességi szintre vonatkozó egységárakat tartalmazó idõszakos áraktualizálással megjelenõ kiadvány: • az Építõipari Költségbecslési Segédlet (ÉTK Kft.), valamint • a Mit, Mennyiért Építõipari Költségbecslési Egységárgyûjtemény (KONTROLL Kft.) Az említetteken túl e kiadványokban az adott idõszakra jellemzõ • munkanemi fajlagos árak, valamint • építményárak is megtalálhatók.

7.5. Az árképzés Mottó: Annak ellenére, hogy a jelenlegi hazai szabályozásban mindent szabad, amit nem tiltanak, az árképzésben különösen fontos, hogy az árak meghatározásánál minden, a létesítmény építésével kapcsolatos költséget valamely költségtényezõben fel kell számolni! Az árképzéssel kapcsolatban közvetlen hatósági szabályozás nincs. Az árképzés módját, a költségek tartalmát szokások és a korábban eltörölt rendeletbõl megmaradt „emlékek” alapján, valamint a külföldi befektetõk által megkövetelt költségelemek, számítási módok alapján állapítják meg. Mivel az árak szabad árak, a piacon alakulnak ki, a piacot kivéve semmilyen szabályozás nincs. Az elõzõkbõl következõen egymástól eltérõ tartalmú árakat és felépítésû ársémákat találunk hazánkban. Ebben a kissé kaotikus környezetben e jegyzet csak az eligazodást segítheti elõ, és egy a gyakorlatban elterjedten alkalmazott és bevált rendszert ismertet, megemlítve a hazai építési piacon jelenlévõ külföldi megrendelõk által alkalmazott, esetleg megkövetelt elemeket, módszereket is. Természetesen hasonlóan jó eredményt adhat több, más felépítésû árképzési rendszer is.

106

7.5.1. Az átlagosítások problémája az árképzésben Az árképzés célja a költségvetési tételek egységnyi mennyiségéhez tartozó árak az ún. közvetlen költségek meghatározása. Ennek elérése összetett, jelentõségében is kiemelkedõ feladat. Az ár képzése során nem csupán az árak tartalmát, a kivitelezés során felmerülõ költségek elszámolási rendszerét kell ismerni, hanem megfelelõ információval kell rendelkezni a vállalkozásnál alkalmazott sajátos építéstechnológia részleteirõl, a vállalkozási stratégiájáról, az egyéb költségráfordításokról. Az átlagosításoknak szerepe az anyagköltségek esetében van, mivel ezek a költségek jelentõs hányadát teszik ki, és a piaci hatásoktól függõen gyakran változhatnak. Az egyes kivitelezõk által elérhetõ anyagárak akár azonos idõszakban is jelentõs mértékben eltérhetnek, ha valamely vállalkozás rendszeresen vásárol valamely gyártótól nagyobb mennyiséget, akkor jelentõs, akár 30-40%-os beszállításiköltség-csökkenéssel is kalkulálhat. Ez "tömeganyagok" esetében nagymértékben függenek a szállítási távolságtól és a szállítás módjától. Az elõzõk miatt országos anyag és díjköltségek nem vagy csak jelentõs fenntartásokkal alkalmazható, mert nem veszi figyelembe a régió jellemzõit, az ezzel összefüggésben álló munkaóraköltséget, a szállítási távolságok különbözõségébõl adódó anyagköltség-eltéréseket. Az anyagárak a megrendelõi, tervezõi elõzetes költségbecslések során megállapíthatók az országos átlagokat tükrözõ, szolgáltatásként rendelkezésre álló adattárak alapján, azonban ezek sem tartalmaznak fuvarköltséget, így ezt a tapasztalati adatok alapján lehet felszázalékolni. A fuvarköltségek ilyen módon való becslése igen veszélyes dolog, mert nem mindegy, hogy a homok 1 m3-ének árára kell-e megmondani a fuvarköltség százalékos értékét, ami relatív igen nagy lehet (20-50%), vagy gépészeti szerelvényre ugyanezt. A díjköltség kalkulálásánál a munkaidõnorma és a vállalkozására jellemzõ rezsiórabérrel számolva célszerû meghatározni a díjat. Ezen megállapításoktól alapján is kijelenthetõ, hogy árajánlatot adni - és ezt a mûszaki ellenõrnek komolyan venni - egy létesítményre a nagy értékû anyagok építési helyre vonatkozó árainak és szállítási költségeinek beszerzése és meghatározása nélkül felelõtlenség és a vállalkozás és a létesítmény megvalósulása szempontjából is veszélyes dolog! 7.5.2. Az árséma, az árösszetevõk tartalma és számítási módja Az árképzés során a költségtényezõket valamilyen meghatározott rendszer szerint állapítják meg, majd összegzik. Az árképzés menetét teszi áttekinthetõvé az árséma. Az ársémának alkalmazkodnia kell a költségvetési rendszer jellemzõihez. Te107

kintettel arra, hogy Magyarországon napjainkban kétoszlopos költségvetési rendszer az elterjedt, az árakat is általában ebben a bontásban adják meg. A költségtényezõk tartalmát és felszámítási módját egy-egy idõszakban különbözõ gazdaságpolitikai megfontolások alapján alakíthatják ki. Az árséma az adózási elõírásoktól is jelentõsen függõ, idõben változó rendszer, ami különbözhet akár vállalkozásonként is. Az adott országok jogi, adózási és szabványügyi (pl. DIN) szabályozásától függõen van olyan költségvetési rendszer, amelyben más az árséma, több (vagy kevesebb) költségtényezõ szerepel, mások a közvetlenül és közvetve felszámolható költségek, mások a költségcsoportosítási elvek és szintek. A szállítási és rakodási költség pl. összevonható az anyagköltséggel, a bérköltség egyik elemét, a bérjárulékokat is külön is fel lehet számítani. Az építési díj és az anyagköltség összevonható egyetlen egységárrá. Az ár költségtényezõi között szerepeltethetõ a haszon is. Jelenleg Magyarországon az a gyakorlat, hogy az ajánlati árakba általában a vállalkozó mindezt beépíti a tételek áraiba. A Magyarországon (egy) jelenleg használatos, elterjedt és bevált árséma A költségelemek klasszikusnak tekinthetõ elkülönítése esetében megkülönböztetjük • az anyagköltséget, és • az építési díjat. Az építési díj számítására a gyakorlatban kétféle módszer terjedt el: • a munkahelyi általános költségek tételenként való felszámításával, a vállalkozás általános rezsijének utólagos, a közvetlen költségenként túli, bruttó fedezetként való felszámításával, valamint • a rezsiórabér alkalmazásával, az összes, a munkahelyi és a vállalkozás központi rezsijének, azaz az összes fel nem osztható költségének figyelembevételével. 7.5.2.1. Az anyagköltség (A) Az anyagköltség tartalmazza a tételben foglalt szerkezet egységére esõ anyagok beszerzési árát a gyártó mûtõl (Ak) vagy kereskedõtõl, valamint az anyag szállításával, rakodásával kapcsolatos költségeket (F). A számítás módja: közvetlen anyagköltség + fuvarozási és rakodási költség: A = Ak + F. A közvetlen anyagköltség (Ak) számítási módja: anyagnorma ˘ anyagbeszerzési ár: Ak = na ˘ Aá.

108

Az anyagnormákat normagyûjtemények tartalmazzák. Olyan költségvetési tételeknél, amelyek a normatáblázatokban nem találhatók meg, az anyagnormát szabványok, mûszaki elõírások, a szerkezetek részlettervei, mûhelyrajzi alapján a mûszakilag indokolt mértékben kell meghatározni. A normatáblázatokban szereplõ anyagnorma minden olyan anyagot, szerkezetet, félkész terméket magában foglal, amely szabvány, kivitelezési szabályzat, mûszaki elõírás szerint a megvalósításhoz szükséges akár beépül a szerkezetbe, akár elhasználódik az építés folyamán. A normák tartalmazzák a máshol el nem számolható többleteket és levonásokat. Ilyen többlet a káló. A káló olyan anyagveszteséget jelent, amely a szállításnál, rakodásnál, tárolásnál, feldolgozásnál, megmunkálásnál, bedolgozásnál jelentkezik. Az ilyen veszteséget (tapasztalati adatok alapján) az anyagnormák készítésekor anyagonként eltérõ mértékben figyelembe vették, illetve normatáblázatokban nem szereplõ tételek anyagigényének meghatározásakor figyelembe kell venni. A normagyûjteményekben a segédszerkezetek (állványzat, zsaluzat, dúcolat stb.) anyagnormáit tört jelöli. A nevezõben az egyszeri beépítéshez szükséges anyag (amit ki kell szállítani az építés helyszínére), a számlálóban az egyszeri beépítés alkalmával elhasználódó mennyiség található (pl. a zsaludeszka felhasználási száma 20, azaz egyszeri felhasználás során csak az 1/20 faanyagköltség számolható el). E tételek esetében a megrendelõ csupán az elhasználódott anyag ellenértékét téríti meg a vállalkozónak, mert a segédszerkezet elbontásakor a többi anyag visszatérül, és vállalkozó azt más munkáknál ismételten felhasználhatja. Az elveszõ segédszerkezetek (pl. bennmaradó szádfal) esetén természetesen a kálóval növelt teljes anyagmennyiség ellenértékét meg kell téríteni. Az anyagnormák nem tartalmazzák azoknak az anyagoknak adatait, amelyeket más költségvetési tételben, vagy más költségtényezõben számolnak el. Így pl.: • a gépekhez szükséges üzem-, kenõ-, segédanyagokat, darupályát stb., mert ezeket a gépköltségek, • az ún. rezsianyagokat (pl. talpas létra, bakállvány 3,0 m magasságig, munkaruhák stb.), mert ezeket az általános (rezsi) költségek tartalmazzák, abból kell költségeiket fedezni. Az anyagbeszerzési ár a felek által megállapított idõpontban érvényes utánpótlási ár, amely a forgalmazó (szállító) árjegyzékben, árajánlatában található. Az anyagárak, termékek utánpótlási árai a termelõhelyektõl, gyártó mûvektõl, kereskedelmi vállalatoktól szerzett információk útján is megállapíthatók. (Az önköltség vagy ajánlati ár meghatározása esetében ez az utóbbi eljárás javasolható). Az anyagok beszerzési ára a termelõhelyen (általában) szállítóeszközre felrakva értendõ. Ha a terméket a kivitelezõ maga állítja elõ, annak árát az érvényes szabályok szerint kell kalkulálnia. Az anyagárakban a kivitelezés során bekövetkezett változásokat a vállalkozó több féle módon háríthatja át a megrendelõre: 109

• a számlával igazolt tényleges anyagköltségek elszámolásával, • idõszakonként a KSH közzéteszi az árváltozásokból adódó árkülönbözeti mutatókat. Ezeket a kivitelezõ számláinak összeállításánál az anyagár-emelkedési költségtöbblet felszámításához felhasználhatja, • árkockázati fedezet alkalmazásával, • a szerzõdésben elõzetesen megállapodott statisztikai-matematikai módszer szerint számolva. Az anyagok fuvarozási és rakodási költsége (F) Számítási módja: anyagnorma ˘ fuvarozás-rakodási egységköltség: F = na ˘ f. Fuvarozási és rakodási költségként kell felszámolni a normatáblázatokban felsorolt anyagoknak a termelõhelytõl (feladóállomástól) a munkahelyi depóig felmerülõ szállítási költségét, valamint a föld és törmelék szállításának költségeit. Minden jelentõsebb fuvarozási költséget igénylõ anyag esetében célszerû a szállítási viszonyokat megállapítani, és ennek alapján a fuvarozási költségeket számítani. A kis fajlagos fuvarköltségû anyagok (pl. festék, hígító stb.) szállítási költségét nem szokták különszámítással kalkulálni, ezeket az anyagár százalékos növeléssel szokták figyelembe venni. A fuvarozási és rakodási költségek keretébe tartoznak: • a vasúti (v), • a közúti (k) fuvardíjak és mellékköltségei, • a rakodási (r) és • a depóniaképzés (d) költségei. A fuvarozási és rakodási egységköltség tehát a következõképpen számítandó: f = v + k + r + d. Az anyagok szállításánál a következõ költségek merülhetnek fel: • felrakás termelõhelyen a tehergépkocsira (általában az eladási ár tartalmazza a felrakás költségét), • közúti szállítás a feladóállomásig, • lerakás a feladóállomáson gépkocsiról, • felrakás a feladóállomáson vagonba, • vasúti szállítás a feladóállomástól a leadóállomásig, • lerakás a leadóállomáson a vagonból, • felrakás a leadóállomáson gépkocsira, • közúti szállítás az építési helyszínre, • lerakás az építési helyen, • depóniaképzés. 110

A fuvarozási és rakodási költségek mértéke is a piacon dõl el, szabad megállapodás során állapodnak meg. E költségek közül egy vagy több a helyszíni adottságoknak megfelelõen elmaradhat. 7.5.2.2. Az építési díj (D) A hazai árképzési gyakorlatban igen széles körben elterjedt és alkalmazott építési díj fogalom az adózási elõírások által meghatározott könyvelés szerkezetétõl jelentõsen eltér, az építõiparban mégis hosszú idõ óta alkalmazzák, és a jelek szerint ez a jövõben sem fog megváltozni. A fent említett kismértékben eltérõ tartalmú díjforma egymástó nem idegen, és a szabályozatlan árképzési viszonyok között a "virágozzék minden virág" elve alapján csak azt kell mindenek felett szem elõtt tartani, hogy minden felmerült költséget valahol fel kell számítani! a) Az építési díj számítása elkülönített fedezettel Erre a módszerre akkor van lehetõség, ha a vállalkozás pénzügyi ügyvitele lehetõvé teszi a munkahelyi és a központi irányítás rezsiköltségeinek elkülönítését, aminek alapján meg lehet elõre becsülni a két rezsikulcs értékét. A gyakorlatba erre általában nagyobb vállalkozások esetében van lehetõség, ahol az ügyvitelre több embert foglalkoztató szakosodott munkacsoportot, "osztályt" hoztak létre. Az alkalmazhatóság további feltétele egy megbízható vállalati belsõ ügyviteli rendszer, amely biztosítja a ráfordításoknak a létesítményekre való kontírozását. Bár ezzel a módszerrel lehetne a lehetõségekhez képest a legnagyobb biztonsággal számítani a várható ráfordításokat, a fent említett körülmények hiánya miatt alkalmazásának gyakorisága csökken. D = B + G + R, ahol D az építési díj, B a bérköltség, G a gépköltség, R az építéshelyi rezsiköltség. A fenti összefüggés szerint kalkulált díjköltség nem tartalmazza az építési munkahelyen kívül felmerülõ központi vállaltvezetési költségeket, amelyek közvetlenül nem vetíthetõk a munkahelyre. Ezeket a további létesítményre nem vetíthetõ költségeket az ilyen számítás esetében máshol számítják fel "bruttó fedezet" néven (részletesen l. a közvetlen költségeken túli költségekkel foglakozó fejezetben). Közvetlen bérköltség (B) Az építési díj egyik eleme. Számítási módja: munkaidõnorma ˘ munkabér: B = nb ˘ b. b = b0 + j, ahol b0 a közvetlen bérköltség, j a bér járulékos terhei. 111

A munkaidõnormákat a normatáblázatok tartalmazzák, figyelembe véve a munka elvégzéséhez szükséges képzettségi fokot és a munkakörülményeket is. A munkaidõnorma foglalja magában az anyagok belsõ szállításának munkaigényét. Emellett tartalmazzák a mûszakilag elkerülhetetlen veszteségidõket, a munkavégzés során keletkezett szemét, törmelék összetakarításának, deponálásának idõszükségletét is. A bérköltség magában foglalja: • a közvetlen bérköltséget, • a bérkiegészítõ fizetéseket (szabadság, munkaszüneti napok, étkezés idejére folyósított fizetés), • a bérpótlékokat (túlmunka, éjjeli, munkaszüneti napra esõ munka, brigádvezetõk pótdíja, különélési díj), • a bér közterheit (pl. társadalombiztosítási járulék és egyéb, a törvény által elõírt bérjárulékok). A közvetlen bérköltséghez (a munkavégzés különleges körülményei miatt) bérpótlék számítható fel fertõzésveszély, vízfolyás feletti vagy magasban, mélyben végzett munka, a normatáblázatokban meghatározott munkaszint szélsõ határának túllépése esetén. Gépköltség (G) Az építmény megvalósítása érdekében alkalmazott gépek költségeit a vállalkozó elszámolhatja: • teljesítményarányosan, • idõarányosan. Teljesítményarányos elszámoláskor a gépköltségek a tételekhez tartozó díj költségbe vannak beépítve. Az idõarányos elszámolás esetén a vonatkozó tételeket külön kell kiírni, a költségeket pedig díjként elõirányozni. Teljesítményarányos gépköltség Általában teljesítményarányos gépköltségekkel számolunk, ha valamely elvégzendõ munka egységnyi mennyiségéhez a gép által elvégzett munka mennyisége (idõegység alatti teljesítménye) egyértelmûen összerendelhetõ, pl. földmunka m3 egységben a földmunkagép által egy 1 alatt elvégzett földmunka mennyisége. A teljesítményarányos gépköltség felszámítási módja: gépköltség = gépidõ norma ˘ (mûszakóraköltség vagy kilowattóra-költség): G = ng ˘ g. A gépidõnormákat (amelyek átlagértékek) vagy a normatáblázatok tartalmazzák, vagy a vállalat saját gépeire vonatkozó számítások útján határozzák meg. Az elterjedten használt költségvetési normarendszerekben szereplõ normáknál (ÖN, ÉN, ÉMIR) a munka elvégzéséhez szükséges ún. reprezentatív gépek idõszükség112

letét kell érteni. A reprezentatív gép olyan gépet kell, hogy jelentsen, amely a kivitelezõ építõipar jelenlegi és a közeljövõben várható felszereltségére jellemzõ, a gazdaságos építésszervezés szempontjából hatékonysága átlagos (az elterjedt normagyûjteményekben néha elavult, ma már kevéssé használt gépek szerepelnek, ezért reprezentáns voltukról célszerû meggyõzõdni, illetve az általunk megfelelõ gép költségeire korrigálni a szükségleteket). A gépmûszakóra, illetve a kilowattóra költségek a magyarországi gyakorlatban tartalmazzák: • az energia, üzem-, kenõ- és segédanyagoknak költségét, • a gépkezelõk bérét, a társadalombiztosítási járulékát és az egyéb bérjárulékokat, • a gépszállítás és rakodás, az átállítás, • a gép fel- és leszerelésének, • az erõátviteli vezetékek kiépítésének és bontásának, • az alapok, az állványzat, • a belsõ mozgatás és szerelés, • az értékcsökkenési leírás (amortizáció), • a fenntartás és a javítás költségeit. A nemzetközi gyakorlatban ettõl több eltérést is található, így van, ahol külön számolják el: • a gép szállításával kapcsolatos és • a gép telepítésével kapcsolatos költségeket és • a gépkezelõ bérét. Idõarányos gépköltség Idõarányosan szokás elszámolni azokat a gépeket, amelyek használata mûszakilag indokolt és teljesítményarányosan nem számolhatók el, ezért a normatételek nem tartalmazzák e gépköltséget. Idõarányos gépköltséggel számolják el pl. a toronydarukat, esetenként a nagy emelõgépeket, a víztelenítés gépeit, és megegyezés esetén bármely más gépet is, ha az máshol teljesítményarányosan már nincs figyelembe véve. A géphasználati idõtartamot vagy ütemtervbõl, vagy becsléssel lehet meghatározni, és ennek alapján megállapodni. Építtetõ és vállalkozó megállapodhat a tényleges használat idõtartamának az építési naplóban rögzített adatok alapján való meghatározásáról és ennek alapján az elszámolásról is. A munkahelyi általános költségek (a munkahelyi fel nem osztható költségek) A munkahelyi irányítással kapcsolatos olyan személyi és dologi költségek fedezésére szolgál, amelyek közvetlenül munkafolyamathoz vagy szerkezethez nem rendelhetõk hozzá. Bár csak közelítés, de a szerkezet megvalósításának bér- és gépköltségére vetítve szokták százalékos arányban számítani.

113

Építési munkahelyi általános költség = (közvetlen bérköltség + közvetlen gépköltség) ˘ rezsi%: R = (B + G) ˘ r%. Magában foglalja: • az építési munkahelyen dolgozó személyzet bérét és közterheit, gépkocsi- és telefon-használatukat, • a munkahelyi felvonulási épületek, konténerek amortizációjának, karbantartásának és üzemeltetésének költségeit, • a munkahelyre telepített informatikai és irodatechnikai eszközök költségeit, • a védõételek, italok, tisztálkodószerek, munkaruházat, védõöltözetek és felszerelések költségeit, • a termékre nem vetíthetõ munkahelyi berendezések (korlátok, lámpák, jelzések, felszerelések, szerszámok, bakállványok létrák stb.) költségeit, • a világítási, a rezsianyagok és fogyóeszközök költségeit, • az elõírt mintavételek és vizsgálatok költségeit, • a téli munkavégzés stb. költségeit. A rezsiköltség számításához szükséges százalékos értéket célszerû építményfajtánként megkülönböztetni, mivel az építmény jellegétõl függõen jelentõsen eltérõ mértékûek lehetnek. b) Az építési díj számítása rezsiórabérrel Az elõzõkben ismertetett számítási modell általában olyan nagyobb építõipari szervezet esetében alkalmazható megfelelõen, ahol mód van a munkahelyi és központi fel nem osztható, rezsi jellegû költségek elkülönítésére. A kis- és közepes vállalkozások esetében erre (gazdaságosan) nincs mód, mert: • nem érdemes fenntartani jelentõs költségeket igénylõ ügyviteli-kontírozási rendszer, és • a munkavégzés során nem, vagy nehezen különíthetõek el a munkahelyi és a központi rezsi elemek. A nem jelentõs nagygépi munkával járó feladatok esetében -mint a magasépítési feladatok döntõ többsége - jól használható költségkalkulációs módszer a rezsiórabérrel történõ díjszámítás. Az díj számítása: D = n ˘ br, ahol D az építési díj, n az élõmunka norma, br a rezsiórabér. A rezsiórabér tartalmazza a termék létrehozására fordított 1 mûszakórára vonatkozó összes közvetlen és közvetett költséget, így • a megvalósítás bérköltségét – a közvetlen bérköltséget, – a bérkiegészítõ fizetéseket (szabadság, munkaszüneti napok, étkezés idejére folyósított fizetés), – a bérpótlékokat (túlmunka, éjjeli, munkaszüneti napra esõ munka stb.), 114

– a bér közterheit (pl. társadalombiztosítási járulék és egyéb, a törvény által elõírt bérjárulékok); • az építéshelyen felmerülõ fel nem osztható, rezsi jellegû költségeket az elõzõkben leírtak szerint: – az építési munkahelyen dolgozó személyzet bérét és közterheit, gépkocsi- és telefon-használatukat, – a munkahelyi felvonulási épületek, konténerek amortizációjának, karbantartásának és üzemeltetésének költségeit, – a munkahelyre telepített informatikai és irodatechnikai eszközök költségeit, – a védõételek, italok, tisztálkodószerek, munkaruházat, védõöltözetek és felszerelések költségeit, – a termékre nem vetíthetõ munkahelyi berendezések (korlátok, lámpák, jelzések, felszerelések, szerszámok, bakállványok, létrák stb.) költségeit, – a világítási, a rezsianyagok és fogyóeszközök költségeit, – az elõírt mintavételek és vizsgálatok költségeit, – a téli munkavégzés költségeit; • a vállalkozás központi, termékre fel nem osztható költségeit, vagyis: – a központi irányítás bérköltségeit és járulékait, – a központi épületek, irodák fenntartási (bérleti) és üzemeltetési költségeit, – a mûszaki fejlesztésre, továbbképzésre fordítandó költségeket, – a szavatosságra fordítandó költségeket, – a munkásellátás költségeit, – a felvonulási költségeket, – a vállalati nyereséget, – a banki költségeket, – továbbá minden, a központ szintjén felmerülõ egyéb, fel nem osztható költséget. A rezsiórabéres kalkuláció alkalmazása csak olyan munkák esetében ajánlható, ahol az élõmunka a jellemzõ, az alkalmazott gépi berendezések kis, szerszám jellegû gépek, amelyeknek értékcsökkenését a rezsiórabérbe beépítik. Ha szükség van nagy gépek használatára, akkor a felmerülõ költségeket minden esetben külön meg kell határozni, és az árképzés során ezeket az árba be kell építeni! A rezsiórabér számítása Bár bevezetõ mondatként azt kellene elmondani, hogy az igen megbízható könyvelõvel kell megbeszélni ezt a kérdést, mégis néhány szót megérdemel ez a kérdés is. A rezsiórabér számítása igen nagy mértékben függ az éppen hatályos adózási jogszabályoktól, elõírásoktól, ezért az itt leírtak inkább tájékoztató jellegû információk. A rezsiórabér kissé elnagyolt értelmezés szerint a termelõórára jutó vállalkozási költséghányadot jelenti. Ennek meghatározása során meg kell határozni: 115

• az összes „termelési idõt”, ami kissé leegyszerûsítve a vállalkozásnál a vizsgált idõszak alatt közvetlenül a termékek létrehozásával foglalkozók idõráfordítását jelenti, valamint • a vállalkozás összes egyéb bér- és munkahelyi és központi rezsijét jelentõ költségeket. A rezsiórabér képzése során meghatározandó fontosabb tényezõk, költségelemek: • az összes „termelési idõ”, ami tartalmazza az összes termelési és egyéb okokból (mûszaki, szervezési stb.) kiesõ idõt is, • a termelés bér- és rezsielemei: – a tervezett nyereség, – a vállalkozás (alkalmazotti) bérköltségei, – a telephely bérleti vagy egyéb jogcímû költségei, – a bérek (éppen aktuális, a jogszabályokban elõírt) járulékai, – a munkahelyek rezsi jellegû bérleti díjai, anyagköltségei, – a kommunikációs költségek (telefon, internet stb.), – a munkahelyi rezsi jellegû és ügyviteli anyagköltségek, – fogyóeszközök, – illetékek, – gépamortizáció és karbantartás, – az üzemi jármû- és munkagép-költségek, – a személygépkocsi-költségek, – a nem a létesítményhez kapcsolódó fuvarköltségek, – a banki, az egyéb adó jellegû költségek (pl. egyéb központi adók, helyi adók stb.), – a szakmai érdekképviseleti költségek, – a képzési és jogosultsági költségek (kamara stb.), – reklám- és egyéb marketing-, reprezentációs költségek, – védõruha, védõital, a felvonulás költségei, – és még számos tényezõ a napi gyakorlatban. A felmerülõ összes költség és a termelõi idõ hányadosaként számítható a kalkulált rezsiórabér. A kapott érték azonban a piaci viszonyok között csak a vállalkozások alapinformációja lehet, mivel a ténylegesen kialakított vállalási ár ettõl eltér.

7.6. A költségvetés készítésének menete A szerkezeti bontású és a részletes, tételes költségvetés készítése hosszabb idõt igénylõ, bonyolult feladat. A készítéshez rendelkezni kell a részletes kiviteli tervekkel, ismerni kell a kivitelezés során alkalmazott mûszaki megoldásokat, gépesítési módokat. A készítés szokásos lépései: • a költségvetésben szereplõ tételek összeállítása, a költségvetés-kiírás elkészítése, • méretszámítás, szükség szerint idomterv készítése, 116

• árelemzés, • a költségvetés beárazása, • a költségvetés összesítése, fõösszesítés. Minden építményre külön költségvetést kell készíteni. Az építmény költségvetésétõl elkülönítve célszerû elkészíteni, a kivitelezéshez szükséges ideiglenes melléklétesítmények (ideiglenes elektromos ellátás, vízellátás, kerítés stb.) költségvetését. A költségvetési tételhez tartozó információk Magyarországon jelenleg az ún. kétoszlopos költségvetési rendszer a legelterjedtebb. E rendszerben a tételekhez tartozóan elkülönítve feltüntetik • a díj és az • anyagköltséget, ami tartalmazza a fuvarozási és rakodási költséget is. E rendszer a vállalkozás során viszonylag részletes elemzésekre és áralkura ad lehetõséget. Általában vállalkozáspolitikai okok miatt van, amikor nem közlik az elkülönített költségértékeket, hanem csak ezek összegét, az ún. egységárat. Egy-egy költségvetési tételhez az alábbi információk tartozhatnak: 1. Sorszám. 2. Tételazonosító kód (ÖN, ÉN, ÉNK, ÉMIR stb. azonosító). 3. Kiírási szöveg. 4. Mértékegység. 5. Mennyiség. 6. Tételegységre vonatkozó anyagköltség. 7. Tételegységre vonatkozó építési díj költsége. 8. A tételre számított összes anyagköltség. 9. A tételre számított összes díjköltség. Ha nem különböztetik meg a díjat és az anyagköltséget, hanem ezeket összevonva egységárakkal dolgoznak, akkor az ilyen a költségvetésnek nem 9, hanem csak 7 rovata van. 6. Egységár. 7. Összár. Egy tétel megjelenítése az alábbi lehet: Ssz

Tétel azonosító Kiírási szöveg

Mennyiség

Egység

Egységnyi. anyag kg.

Egységnyi. díj kg.

Összes anyag kg.

Összes díj kg.

117

7.6.1. A költségvetés-kiírás A költségvetés készítésének egyik alapvetõ feladata a mûszaki tervek kiegészítéseként: • tételes tervezõi utasítások adása, • az anyagminõségek elõírása, • a szükséges technológiai, gépesítési feltételek elõírása, • jellemzõ állapotok megkövetelése (pl. tükör készítése). Függetlenül tehát attól, hogy a szerzõdõ felek tételes vagy átalányáras elszámolásban állapodnak meg, a tervezõ a tervei mellé költségvetés-kiírást kell, hogy mellékeljen, mert a mûszaki terveken a fenti információk egy részét nem minden estben tüntetik fel. A költségvetés legkisebb eleme a költségvetési tétel, amelynek jellemzõje, hogy a mûszaki tartalmának megvalósítási költsége a tétel egységére vonatkozóan állandónak tekinthetõ. A költségvetés kiírási részébe tartozik: • a tétel sorszáma, • normarendszeri azonosítója, • a kiírási szöveg, • a tétel mértékegysége. A költségvetés-kiírás szövegének általánosságban az alábbiakat kell tartalmaznia: • a munka, a szerkezet, a megvalósítandó állapot megnevezését, • a végrehajtás helyét vagy jellemzõ méretét, • a készítendõ szerkezet anyagainak minõségét, • jellemzõ méretét, • a szükséges esetekben elõírt technológiát, • a szükséges gépesítés módját, • valamennyi egyéb megjegyzést, amely a tervezõ különleges utasításaira vonatkozik (és a vonatkozó szabványokban foglaltaktól eltérést jelent), • továbbá minden olyan feltételt, amely a tételhez megállapítandó egységnyi anyag- és díjköltséget befolyásolja. A mûszaki ellenõri munka során a költségvetési tétel kiírási szövegének tartalma a projekt megvalósításának különbözõ fázisaiban eltérõ lehet. A projekt-elõkészítés, illetve a vállalatba adás idõszakában a kiírási szövegben • a technológiai és anyagváltozatok szabad megválasztásának, valamint • a versenysemlegesség biztosítása érdekében jellemzõen csak a tételhez tartozó, a mûszaki elvárásokat tükrözõ paramétereket írják ki. A kivitelezõi kötelezettségekre vonatkozó ajánlati költségvetésekben általában célszerû megkövetelni a korábban meghatározott feltételeknek megfelelõ, • a konkrétan megajánlott technológiát, valamint • az ajánlatban szereplõ anyagok gyártmányát, típusát, ami megelõzhet egy késõbbi elszámolási vitának.

118

7.6.2. A mennyiségek meghatározása, mennyiségszámítás, az idomterv Mind a szerkezeti bontású, mind a részletes, tételes költségvetéshez igen sok mennyiséget kell meghatározni. Ezeket áttekinthetõ formában, megfelelõ pontosságban, a tétel mértékegységében kell számítani. Erre szolgál • a méretszámítás, • bonyolultabb esetekben az idomterv, • esetenként az anyagkivonat. 7.6.2.1. Méretszámítás A költségvetések mennyiségeit általában a költségvetés kiírója számítja. E munkához a létesítmény terveit a legrészletesebben ismernie kell. A méretszámításban meg kell adni a költségvetési tételszámot, a felhasznált segédlet (pl. ÖN, ÉN, ÉNK stb.) tételszámát, a tétel rövid megnevezését, a tervbõl leolvasott méretek alapján ki kell jelölni a számítási mûveleteket, és végül a számítás eredményét és mértékegységét. Az asztalos- és lakatosszerkezetek mennyiségeit a tervezõ által elkészített ún. konszignációban tüntetik fel. A mennyiségszámításban erre csak hivatkozni kell, a számítást itt nem szükséges újra dokumentálni. Különösen ügyelni kell arra, hogy minden szerkezet vagy munka csak egyszer számolható el. A mennyiségszámítása során mindig figyelemmel kell lenni az alkalmazott normagyûjtemény mennyiségszámítási szabályaira. Ezek normagyûjteményenként eltérõen, vagy a munkanemeket megelõzõen, vagy a teljes segédletre vonatkozóan egy helyen elkülönítve találhatók meg. 7.6.2.2. Idomterv Bonyolultabb szerkezetû építmény esetében a méretszámításhoz idomterv is készül. Idomtervet azokról a szerkezetekrõl kell készíteni, amelyeknek a méretei a tervekbõl közvetlenül nem olvashatók le. Ilyen esetben az egyes tételekhez tartozó számításhoz tartozóan fel kell tüntetni a szerkezet egyszerûsített rajzát, a méretek bekótázásával. A méretszámítást és idomtervet olyan formában kell elkészíteni, hogy azok a költségvetés mellékletét képezhessék. Pl. épületek esetében: • a bonyolultabb földmunkákról, • az alapozásokról, • a felmenõ falakról, pillérekrõl, válaszfalakról, • a külsõ homlokzati kõmûves- és mûkõmunkákról, • a szükség szerinti egyéb munkákról. Vonalas létesítmények esetében általában csak a bonyolultabb mûtárgyak, közlekedési csomópontok esetében szükséges idomtervet készíteni.

119

7.6.2.3. Anyagkivonat A kivitelezõ esetenként a fontosabb anyagokról megállapítására anyagkivonatot készít. Ez az anyagmegrendelés alapja, de bizonyos esetekben a költségvetés készítéséhez is dokumentumként szolgál. A szerkezetek, tételek mennyiségeit a méretszámítás, a szükséges anyagnormákat a vállalati vagy az országosan elterjedt normagyûjtemények tartalmazzák. Az anyagnormák általában az átlagos és még megengedhetõ anyagveszteségeket (káló) is tartalmazzák. Ha olyan normákkal dolgozunk, amelyek a vesztességeket nem tartalmazzák, akkor ezeket az anyagmegrendeléseknél külön kell számítani. 7.6.3. A költségvetés beárazása A költségvetés készítése során az elõzõkben leírt elvek alapján egy-egy tétel beárazása során a következõ lépéseket kell elvégezni: 7.6.3.1. A tétel egységére esõ költségek számítása a) A díj számítása • bruttó fedezet alkalmazása esetében: – ki kell számítani a közvetlen bérköltséget, ami a munkanormák és a hozzájuk tartozó munkabérek szorzatainak összege, – meg kell határozni a gépköltséget, ami a gépi normák és a hozzájuk tartozó mûszakóra, illetve kilowattóra egységárak szorzatainak összege, – számítani kell az építésvezetõi általános költséget (a bérköltség a gépköltségek összegére vetítve), – végül a fenti három költségtényezõt összeadva és összegüket kerekítve ki kell számítani a díjat; • rezsiórabér alkalmazása esetében: – az eltérõ rezsióradíj és a munkanorma szorzataként, – ha a szerkezetben eltérõ rezsiórabérû szakmák is dolgoznak, a normákhoz rezsiórabér-kategóriánként megállapított értékek összegzésével számítható a díj. b) A szállítási és rakodási költségek számítása: • meg kell állapítani a jelentõs fuvarköltséget igénylõ anyagok egységsúlyát és szállítási tarifáját, • a vasúti szállítási távolság esetében megállapítják 1 t anyag vasúti szállítási költségét, ami (az elsõ tíz km) + ((n-1) ˘ (további 10 km szállítási költsége)), ahol n = (a szállítási táv 10 km-re felfelé kerekítve)/10; • a közúti szállítási távolság esetében számítják 1 t anyag közúti szállítási költségét, ennek értéke: (az elsõ km) + ((n-1) további km szállítási költsége)), 120

ahol n a szállítási távolság km-ben felfelé kerekítve; • megállapítják a rakodások számát és beszorozzák 1 t anyag egyszeri rakodási költségével; • amennyiben van depóniaképzés, megállapítják ennek 1 t-ra esõ költségét; • a vasúti, közúti, rakodási és depóniaképzési költséget összeadják és az összeget szorozzák az anyag egységsúlyával (azaz átszámítják azt az anyag mértékegységére); • az anyag egységére átszámított szállítási-rakodási költséghez hozzáadják az anyag beszerzési árát, majd az összeget kerekítik. Ezzel megkapják az anyag építéshelyi utánpótlási árát (az ún. depóniaköltséget), az anyagköltséget. c) A tétel anyagköltségének megállapítása: • az egyes anyagok költségét beszorozzák az anyagnormákkal, • a szorzatokat összeadják, • az összeget kerekítik. 7.6.3.2. A tétel beárazása A tétel egységére számított anyag és díj költségét beszorozva a tétel mennyiségével kapjuk meg a költségvetés anyag-, illetve díjoszlopját. Az egyoszlopos, ún. egységáras költségvetések esetében természetesen a díj- és anyagköltség összegével kell e mûveletet elvégezni. 7.6.3.3. Az osztályos díj A fogalom a szakmában elterjedt, azonban értelmezése igen eltérõ, a múltból viszszamaradtként is értelmezett, illetve a napjaink bírósági gyakorlatában szereplõ jelentése is megtalálható. A nem I. osztályú minõségben végzett munka értékét csökkenteni kell. A csökkentés mértékére elõírás nincs, ez az építési vállalkozó és a megrendelõ megegyezésétõl függ. A korábbi gyakorlat szerint • II. osztályú minõség esetén 8%, • III. osztályú minõség esetén 15% díjcsökkentéssel számoltak. Ez az érték általában igen alacsony és méltánytalan is, mivel a felhasznált I. osztályúnak kifizetett anyagból csökkent értékû szerkezetet készítettek, így mintegy az anyagot is "elrontották". A gyakorlatban ezért elterjedt, hogy az értékcsökkentést a szerkezet teljes árára vetítve határozzák meg. Az alkalmazott % értéke megegyezés kérdése, esetleg peres eljárás során meghozott ítéletben határozandó meg, értékük a tapasztalat szerint a fenti értékekhez közeli, de a teljes értékcsökkent szerkezet értékére vetítve.

121

7.6.4. A költségvetés tagolása Egy nagyobb létesítmény költésvetése olykor több száz oldal terjedelmû, ezért nagyon fontos, hogy könnyen kezelhetõ, áttekinthetõ legyen. Magyarországon többféle tételtagolási rendszert használnak. Ezek mindegyike bizonyos szempontból dicsérhetõ, illetve kritizálható. E jegyzetbe csak ezek ismertetésére szorítkozunk. A hazai gyakorlatban az elmúlt évtizedben a magasépítésben a költségvetések ún. munkanemi tagolása vált egyeduralkodóvá. A munkanem a gyakorlatban az egy-egy szakma, szakmacsoport által elvégzett munkákat foglalja magában. A költségvetések készítéséhez használt normagyûjteményekben ezeknek a munkanemeknek megfelelõ csoportosításban értelmezett fejezetekben helyezkednek el a költségvetési tételek. A munkanemeket új oldalon szokás kezdeni, a tételeket munkanemenként 1-tõl folyamatosan kell sorszámozni. A tételeket a munkanemeken belül a normagyûjtemény tételazonosítóinak (kódszámainak) növekvõ sorrendjében kell felsorolni. Kisebb költségvetésen esetében elképzelhetõ, hogy nincs meg a munkanemenkénti bontás, hanem folyamatosan, az azonosító növekvõ sorrendjében vannak felsorolva a tételek. A munkanemekben található tételek anyag- és díjköltségeit a munkanem utolsó tétele után, az ún. munkanemi összesítõben adják meg az összegezett anyag- és az összegzett díjköltség feltüntetésével. Az 1970-es évek gyakorlatának megfelelõen még ma is (viszonylag szûk körben) jellemzõen a mélyépítésben, legelterjedtebben az útépítési munkáknál a költségvetéseket fõfejezetekre, azokat fejezetekre, a fejezeteket pedig tételekre tagolják. Ezek a következõk lehetnek: • Építés-elõkészítõ munkák: fõfejezete az építési munkahelyek kivitelezés céljára történõ alkalmassá tételével kapcsolatos munkákat (növényzet és fák irtása, durva tereprendezés, építmények elbontása) tartalmazza. Ezt szokták további fejezetekre osztani: bontások, irtás, tereprendezés. • Alépítményi munkák: fõfejezetébe általában azokat a szerkezeteket sorolják, amelyek mûszaki megoldását talajfizikai, talajhidrológiai feltételek befolyásolják. Ezt kissé leegyszerûsítve azt is mondhatjuk, hogy azok a szerkezetek, amelyek a talajjal kapcsolatosak, illetve azzal érintkeznek. Ilyenek lehetnek pl.: – föld- és sziklamunkák, – dúcolás, szádfalazás, – talajnedvesség elleni szigetelések, – különféle alapozások, – csõvezetékek, átereszek. E fõfejezetben általában nem szoktak külön fejezeteket megkülönböztetni. • Felépítményi és befejezõ munkák: fõfejezetében minden olyan szerkezetet létrehozó munka szerepel, amely az elõzõ kettõben nem volt. Jellemzõen az alépítményi munkáknál leírtaknak megfelelõen minden olyan szerkezet itt szerepel, ami nem érintkezik a talajjal. (Természetesen ezek az elhatárolások nem 122

teljesen egyértelmûek, így elõfordulhatnak különféle értelmezések is egyes feladatok esetében.) A tételeket tekintet nélkül arra, hogy melyik normakötetben találhatók, mindig abba a fõfejezetbe kell kiírni, amelybe idõbeli és technológiai megvalósításuk szerint tartoznak. A szerkezetek megvalósításához szükséges segédszerkezeteket (pl. zsaluzatok, állványok) a végleges szerkezetek tételeivel azonos fejezetben kell feltüntetni. A tételeket költségvetési fõfejezetenként (fejezeteként) 1-tõl folyamatosan kell sorszámozni. A tételeket a fejezeteken belül a normagyûjtemény tételazonosítóinak (kódszámainak) növekvõ sorrendjében, vagy a megvalósítás sorrendjében kell felsorolni. Kisebb költségvetésen belül nincsenek fejezetek. Ilyenkor a tételek (a fõfejezeteken belül) technológiai sorrendben vagy azonosító szerint vannak rendezve. A fejezetekben fõfejezetekben található tételek utolsó tétele után az összesítõben adják meg összegezett anyag- és összegzett díjköltségét. A nemzetközi gyakorlatban alkalmazzák az ún. funkcionális építmény-elemenkénti költségcsoportosítási rendszert is. Eszerint az építményben azonos funkciójú szerkezetek kerülnek egy csoportba. Ilyenek lehetnek pl.: • a függõleges külsõ teherhordó térelhatároló szerkezetek, • a függõleges belsõ teherhordó térelhatároló szerkezetek, • a vízszintes külsõ teherhordó térelhatároló szerkezetek stb. Ez a csoportosítási rendszer lehetõséget ad az egyes azonos funkciójú, de eltérõ anyagokból, technológiával készült szerkezetek költségeinek összehasonlítására, módot nyújtva ezzel a gazdaságosabb megoldások megkeresésére.

7.7. A közvetlen költségeken túli költségtényezõk Az árképzés c. alfejezetben részletesen ismertetett munkahelyi általános költség az árban elszámolandó járulékos költség és az építésvezetõség mûködéséhez szükséges termékre fel nem osztható költségek megtérülését szolgálja. Jellegében hasonlóak azok az áron kívüli költségtényezõk, amelyek az egész vállalat mûködése közben, illetve az átlagoshoz viszonyítva különleges munkahelyi körülmények miatt merülnek fel a kivitelezõnél. Sem a központi fel nem osztható költségek (központi rezsi), sem az áron kívüli egyéb költségtényezõk nem kapcsolhatók a megvalósítandó szerkezetekhez, a kiviteli munkafolyamatokhoz, ezért (az esetek legnagyobb hányadában) százalékosan vetítik a költségvetés meghatározott elemére. Ilyen, a közvetlen költségeken kívüli költségek: • az anyagigazgatási költség, • a pótlékok, • a bruttó fedezet, 123

• a tartalékkeret, • az árkockázati fedezet, • a költségtérítések, • az ideiglenes melléklétesítmények költségei. 7.7.1. Az anyagigazgatási költség Az anyagigazgatási költség az anyag beszerzésével, raktározásával, a fuvarozási és rakodási költségben felszámoltakon túli költségek fedezetéül szolgál. Elszámolási módja százalékos, vetítési alap az anyagköltségek összege. Ennek mértéke megállapodás kérdése, napjainkban a szokásos értéke 4-12% körül szokott lenni. Ez a költség tartalmazza: • az anyagbeszerzéssel, raktározással foglalkozók bérköltségeit, közterheit • a raktárak és berendezéseik értékcsökkenési leírását, üzemeltetési költségeit, bérleti díjait a raktárakba érkezett készletek elsõdleges fuvarozási, valamint belsõ mozgatási és rakodási költségeit • a göngyölegekkel kapcsolatos költségeket (javítás, karbantartás, selejtezés, visszaváltás stb.) • az átvétellel kapcsolatos minõségvizsgálatok költségeit, ha nem tartoznak az munkahelyi általános költségek körébe • az anyagokkal kapcsolatos biztosítások költségeit. 7.7.2. A pótlékok és felárak A pótlékok az átlagostól eltérõ építéshelyi, a munkát nehezítõ különleges körülmények miatti többletköltségek megtérítésére szolgálnak. Az építmény árában a kivitelezõ megegyezés alapján figyelembe vehet pótlékot, ha: • a munka meglévõ - használatban lévõ - építményeken folyik, • mûködõ üzemben, ahol a megrendelõ érdekeit figyelembe véve kell építkezni, • sûrû forgalmú út, vasút, híd érintésével kell munkát végezni, s az akadályozó körülmények forgalomeltereléssel, vágányzárral nem küszöbölhetõk ki, • a környezet nagyfeszültségû áram miatt fokozott figyelmet követel, • víz- vagy energiakorlátozások várhatók, • a munkaidõ egy részében kivitelezési tilalom van, • az építtetõ igényei miatt sürgõs munkára van szükség, ezért túlmunkát, éjszakai vagy munkaszüneti napon munkát kell végezni, • vízépítési, vízhez kapcsolódó építményeknél a munkát a kedvezõtlen munkahelyi körülmények (pl. vízszint ingadozás, belvíz) nehezítik, • az építés nagy magasságban vagy mélységben folyik. A felmerülõ többletköltségek érvényesítése piaci kategória, a pótlékok felszámolásának módja is eltérõ lehet. A különleges körülmények miatt felmerülõ több124

letköltségeknek elszámolásáról pótlék formájában, annak mértékérõl és a számítás módjáról a szerzõdõ feleknek meg kell állapodniuk. Értékét a piaci viszonyok jelentõsen befolyásolják. A megállapodás tényét, a felszámítás okait célszerû a szerzõdésben is feltüntetni. Alapvetõ cél, hogy a felmerülõ költségeket a költségvetés közvetlen költségei között számolják el, így • amennyiben a különleges körülmények miatti többletköltség csak néhány költségvetési tételt érint, módosított vagy különleges tételeket célszerû képezni és a költségráfordítást így kompenzálni, • ha a különleges körülmény hatása segédszerkezettel vagy egyéb módon közömbösíthetõ, úgy ennek költségét kell tételesen elõirányozni. Ha ez nem lehetséges, a többletköltségek százalékos becsült értékkel lehet figyelembe venni, ahol a vetítési alap általában a díjösszeg (ami a munkaidõ vesztességét ellentételezi). Átalányár esetén a kivitelezõnek (mint általában a többi költségtényezõt) ezt sem kell részleteznie, külön feltüntetnie. Ilyen esetben az ajánlattevõ vállalkozáspolitikájától is függ, hogy a különleges körülményeket milyen módon, milyen mértékben építi be ajánlatába. 7.7.3. A bruttó fedezet (központi, fel nem osztható költségek) Az építésvezetõi általános költséghez hasonló rezsi jellegû költség. A bruttó fedet szolgál a vállalati szervezet építményre fel nem osztható költségeinek fedezetéül. Ezért nevezhetjük központi rezsinek is. A bruttó fedezet tartalmazza: • a központi irányítás bérköltségeit és járulékait, • a központi épületek, irodák fenntartási (bérleti), és üzemeltetési költségeit, • a mûszaki fejlesztésre fordítandó költségeket, • a szavatosságra fordítandó költségeket, • a munkásellátást költségeit, • a felvonulási költségeket, • a vállalati nyereséget, • továbbá minden, a központ szintjén felmerülõ egyéb, fel nem osztható költséget. A bruttó fedezet elszámolása százalékos: a pótlékokkal növelt díjösszegre szokásos vetíteni. Értékét a vállalkozások elõzõ években a központi rezsire, a mûszaki fejlesztésre, a szociális juttatásokra fordított költségeik alapján prognosztizálva határozzák meg. A kivitelezõ vállalatoknak érdekük valamennyi bruttó fedezetet terhelõ költség megtéríttetése a megrendelõvel, a gyakorlatban azonban ennek mértéke a piac helyzetétõl és a vállalkozáspolitikától függ, így a ténylegesen alkalmazott százalékot a vállalkozó akár egyes munkánként is külön-külön mérlegelheti.

125

7.7.4. A tartalékkeret A kivitelezés során elõre nem látható többletmunkák fedezetére alkalmas költségeket irányozza elõ. Általában százalékosan határozandó meg. Nagysága 5-15% között szokott lenni. A vetítési alap általában a bruttó fedezettel növelt díj- és anyagköltség összege. Mértékét befolyásoló körülmények: • szakaszos tervszolgáltatás, amely esetében az elõre nem látott többletmunkák és a vállalkozó kapacitásainak esetleges terhelésébõl adódó többletköltségek fedezetéül szolgál, • meglévõ épületen végzett rekonstrukciós munkák esetében az eltakart, a tervezés során fel nem tárható szerkezetek kellõ ismeretének hiányából adódó bizonytalanságok. A felszámítás lehetõségének megadása a megbízó üzletpolitikájának függvénye. Elõre beépítheti a vállalási árba, ezzel mintegy elõre ígérvényt téve az ellentételezésére és kérve a leendõ pótmunkák elvégzését. Az elszámolási napi gyakorlat szerint a tartalékkeretnek a költségvetésbe való beépítése a megbízó szempontjából nem célszerû, mivel a kivitelezést végzõ vállalkozó ezt • már a „zsebében lévõnek” tartja, • többnyire az õ felelõsségi körében keletkezõ többletmunkák fedezetének tekinti, • a pótmunka igényeit még ezen felül próbálja meg érvényesíteni. A tartalékkeretre a kivitelezés bizonytalanságai miatt valóban szükség van, azonban a megbízónak ezt a költségvetés készítés során elsõsorban a saját fedezete mértékének meghatározásához kell hozzászámolnia. A kivitelezés során "a keményen megvívott pótmunkacsatákon elszenvedett vereség áraként" kell felhasználnia. 7.7.5. Az árkockázati fedezet Az árváltozások hatásának elszámolására igen sok megbízható, egyszerûbb és bonyolultabb módszer van. Napjaink gyakorlatában a szokott átfutású létesítmények építése estében csaknem mindig prognosztizált vállalási árban állapodnak meg, ami azt jelenti, hogy az adott idõszak várható árváltozásait tartalmazza az ajánlati ár. Jelentõsebb inflációs idõszakok esetében a szerzõdõ felek az anyagárváltozások költségmódosításának elszámolásában állapodhatnak meg egy átalányértékben, ami azt fejezi ki, hogy a kockázatvállalás kölcsönös. A fedezet abban az esetben is megilleti a vállalkozót, ha a meghatározott idõben az anyagárnövekedés nem érte el a megállapított értéket, illetve nagyobb anyagármódosulás esetén sem követelheti a tényleges összeget. Elszámolási módja százalékos, amit általában csak az anyagköltség összegére szoktak vetíteni. Értéke a mindkori inflációs ráta függvénye. A figyelembe vehetõ hónapok száma két idõpont közötti idõkülönbség hónapokban kifejezve (a töredék hónap is általában egésznek számít). A kezdetet az határozza meg, hogy a szerzõ126

dés során a szerzõdõ felek milyen idõpontban érvényes anyagárakat vettek figyelembe, a befejezés pedig a szerzõdés szerinti átadás idõpontja. Az árkockázati fedezet tehát nem a tényleges kivitelezési idõhöz, hanem az anyagár-módosítás szempontjából kockázatot jelentõ idõtartamhoz kötõdik. Nagy, hosszabb építési idejû létesítmények esetében az árnövekedés hatását a létesítményben elõforduló erõforrások arányának és árváltozásának figyelembevételével matematikai-statisztikai módszerekkel is meg lehet határozni. 7.7.6. A költségtérítések Ilyen címen a vállalkozó olyan kiadásait jogosult megtéríttetni a megrendelõvel, amelyek esetlegesen merülnek fel, ezért az egyes költségvetési tételek normaértékei nem tartalmazzák. A költségtérítési rovaton számolhatja el pl. a kivitelezõ: • az egyes közmûvek rákötését a hálózatra, • a földlerakóhelyi bérleti díjat (ha a kiszoruló földet olyan területre fuvarozták, ahol annak elhelyezéséért külön fizetni kellett), • speciális minõség-ellenõrzõ vizsgálatok ellenértékét. A költségek megtérítése külön megállapodás tárgyát képezi. A tételes elszámolást három alapvetõ elv jellemzi: • csak a ténylegesen felmerülõ költségek téríthetõk meg a megrendelõvel, ezért azokat számlával kell igazolni, • a számlával igazolt költségek megilletik a vállalkozót, a továbbiakban az nem képezheti vita tárgyát, • a vállalkozó csupán a számla összegét háríthatja az építmény megrendelõjére, azt pótlékkal és egyéb járulékos költséggel növelni nem lehet. 7.7.7. Az ideiglenes melléklétesítmények költségei Az építmények költségvetése csupán azok megvalósításához kapcsolódó munkafolyamatok költségeit téríti meg a vállalkozónak. Azok a ráfordítások, amelyek • a munkaterület megközelítésével, • energia- és egyéb közmûellátásával, • az építéstechnológiával kapcsolatosak, külön, az ideiglenes melléklétesítményekre vonatkozó költségvetésben jelennek meg. Elszámolásuk tehát tételes, díjösszegük pótlékokkal, bruttó fedezettel, az anyagköltségük anyagigazgatási költséggel, árkockázati fedezettel növelendõ. Az ideiglenes melléklétesítmények költségvetésében térülnek meg konkrétan a következõ építmények költségadatai: • ideiglenes utak, • munkavágányok, • kikötõk, • hídprovizóriumok, 127

• kapcsolódó kis mûtárgyak, • ideiglenes vízellátás, szennyvízelvezetés, • ideiglenes elektromos energiaellátás, • elõregyártó telepek, • helyszíni vasútépítési építõ- és bontótelepek, • forgalomirányító táblák, sorompók, • különleges kerítések, kapuk, • a téliesítés berendezései. Elterjedt, hogy egyszerûbb megoldásként ezeket a költségeket tételes költségvetés hiányában a teljes beruházási összeg százalékában állapítják meg.

7.8. A költségek összesítése 7.8.1. A költségvetés összesítõje A költségvetés munkanemi összesítõiben megtalálhatók a munkanemenkénti anyag- és díjköltségek. A „költségvetés összesítõ”-jében a munkanemek sorrendjében fel kell tüntetni a munkanem azonosítóját, megnevezését és a hozzá tartozó anyag és díj költséget. A munkanemekhez tartozó költségelemeket összegezve kapjuk meg az „Építmény közvetlen költségét” az anyag- és díjköltség bontásában. Ha költségvetés fejezetenkénti tagolásban készül, az összesítõ hasonló az elõzõkben leírtakkal, csak a munkanemek helyett a fõfejezetek, illetve fejezetek lesznek feltüntetve. 7.8.2. A költségvetés fõösszesítõje A fõösszesítõ tartalmazza az építmény közvetlen költségeit, valamint az ún. „közvetlen költségeken túli” költségelemeket az alábbi formában és tartalommal: • az építmény közvetlen költsége anyag és díj bontásában (a költségvetés összesítõbõl átvett érték), • az akadályoztatási költség, a pótlékok, amelyek összege megállapodás kérdése, de általában vetítési alapja a díj, • az árkockázati fedezet, vetítési alapja általában az anyagköltség, • az anyagigazgatási költség a százalékos értékének feltüntetésével, ami napjainkban 4-12% körül van, • a bruttó fedezet vetítési alap, ami általában a díjköltséggel azonos, • a bruttó fedezet %-os vetített értéke, • az anyag és munkadíj összegzett értéke, • a tartalékkeret vetítési alap, ami értéke általában az anyag- és munkadíj öszszegzett értéke, 128

• a tartalékkeret %-os értéke, ami függ a létesítmény jellegétõl (pl. új vagy rekonstrukció, a tervszolgáltatás részletességétõl stb.), de alapvetõen megállapodás kérdése, szokásos értéke 0-15% között, • áfa-vetítési alap, az eddig megállapított költségek összege, • áfa, ami jelenleg 20%, • végül a munka áfával növelt ára.

7.9. A létesítmény számlája Az építkezés befejezése után készíti el a kivitelezõ vállalat építésvezetõje a (vég)számlát, amely az építményen végzett teljes munka ellenértékét tartalmazza. A vállalkozási díjat, annak kiegyenlítési módját, tételes felmérésben történõ megállapodáskor az egységárakat az építési szerzõdés szabályozza, a kivitelezés tényleges mennyiségére, az elvégzett munka minõségére és az idõbeli teljesítésre vonatozó utalásokat, megállapodásokat az átadás-átvételi jegyzõkönyv tartalmazza. A számlakészítés alapvetõ dokumentumai sok egyéb mellett • a szerzõdés (mellékleteként a tételes költségvetés), • az átadás-átvételi jegyzõkönyv, • az igazolt építési és felmérési napló. 7.9.1. Tételes felmérésen alapuló számla Amennyiben a szerzõdõ felek tételes felmérésben állapodtak meg, a számlát a kivitelezõ által összeállított és a mûszaki ellenõrrel igazolt felmérési napló adatai alapján kell összeállítani. A számla ellenõrzésekor a mûszaki ellenõr összeveti azt • a felmérési napló mennyiségi értékeivel, • a szerzõdés szerinti egységárakkal, valamint vizsgálja azt is, hogy nem tartalmaz-e számszaki tévedéseket. 7.9.2. Átalányáras számla Átalányáras szerzõdés esetén a munkáról nem kell tételes felmérést készíteni, a szerzõdés szerinti mûszaki tartalom megvalósítása esetén a szerzõdésben rögzített átalányár (külön részletezés nélkül) a kivitelezõnek kifizethetõ, az õt megilleti. Részszámla esetében a készültségi fokot közös jegyzõkönyvben kell megállapítani (esetleg a szerzõdésben foglalt készültségi határokkal összevetni), és ez lehet a résszámla összegének alapja.

129

7.9.3. A szerzõdéshez (költségvetéshez) viszonyított eltérések figyelembevétele a számlában Mennyiségi eltérések Tételes felmérés esetén a számlába a ténylegesen kivitelezett mennyiségeket kell szorozni az egységárral (díj- és anyagköltség). A költségvetéshez képest mutatkozó kisebb mennyiség megtakarításokat eredményez, a nagyobb mennyiség pedig többletmunkaként a megtakarítások és a tartalékkeret terhére elszámolható. Az olyan munkák ellenértéke, amelyeket sem a tervek, sem a költségvetés, így a szerzõdés sem tartalmazott, de elvégzésük az építmény rendeltetésszerû használatához szükséges volt, pótmunkaként számolható el. Átalánydíjas szerzõdés esetén mind a többletmunkák terhe, mind a megtakarításokból származó gazdasági elõny a kivitelezõnél jelentkezik. A mennyiségi hiányok olyan (az átadás-átvétel idõpontjáig) még el nem végzett munkákat takarnak, amelyek az építmény rendeltetésszerû használatát nem gátolják ugyan, de a szerzõdés szerint a kivitelezõnek el kell végeznie, a hiányt pótolnia kell. Az átadás-átvétel során e hiányokat tételesen rögzítik, megállapítják az értékét, és megállapodnak a pótlás határidejében. Minõségi eltérések A kivitelezés során megvalósítandó minõségi osztályt a költségvetésnek kell tartalmaznia. Gyakorlatban a megrendelõk ezt várják el, és a kivitelezõ vállalkozások kizárólagosan I. osztályú munkára vállalkoznak, áraikat ennek figyelembevételével határozzák meg. A minõségi követelményeket (azok osztályba sorolásával) a szabványok, minõségi elõírások határozzák meg, a minõsítésnek ezek lehetnek elfogadható alapjai. Javítható hiba esetén a megrendelõ: • a hiba kijavítását kérheti vagy • a szerzõdéses árnál alacsonyabbat fizet a kivitelezõnek. Nem javítható hiba esetén értékcsökkenés címén a szerzõdéses árat csökkenteni kell. A minõségi csökkentés mértékét általában a díjösszegre vetített százalékos értékben határozzák meg. A díjösszeg meghatározásánál a hibásan készített szerkezet tételeit kell csak figyelembe venni, tehát nem a teljes építmény díját. Átalánydíjas elszámolású munkák esetén, ha a szerzõdéshez nem mellékelik az elmaradó, illetve pótmunkák elszámolásához felhasználandó egységárakat, az értékcsökkentés nehezen számszerûsíthetõ, és összegét ezért elég gyakran mûszaki szakértõk véleményének figyelembevételével bíróság mondja ki. Idõbeli eltérések A szerzõdésben rögzített befejezési határidõhöz viszonyított késés esetén a megrendelõ jogosult késedelmi kötbért felszámítani. A késedelmi kötbér mértékét ajánlatos a szerzõdésben rögzíteni. A számítás alapját az épület teljes értéke jelenti Legfelsõbb Bírósági állásfoglalás szerint akkor is, ha a kivitelezéshez az anya130

got a megrendelõ biztosította. A késedelmi kötbért épületenként külön-külön kell számolni. A megrendelõ és a vállalkozó megállapodhat késedelmes teljesítésre vonatkozó külön kártérítésben is.

7.10. A vállalatba adási formák és a költségvetés A készített költségvetések részletessége, tartalma nagymértékben függ attól, hogy milyen célra kívánják azt alkalmazni, amit alapvetõen az befolyásol, hogy az építményt, épületet milyen módon kívánják vállalatba adni, azaz a megrendelõ hogy kívánja megbízni a kivitelezõt. A vállalatba adás lehetséges: • versenytárgyalás, közbeszerzési eljárás útján, és • szabadkezes megegyezéssel. 7.10.1.Versenytárgyalás közbeszerzési eljárás útján Versenytárgyalások vagy közbeszerzési eljárás esetén (a költségvetést tekintve) a következõ alapesetek lehetségesek: • A megrendelõ a versenyfelhíváshoz beárazatlan részletes tételes költségvetést és (általában) kiviteli szintû terveket mellékel. Ebben az esetben a pályázónak az ajánlattételhez a költségvetést be kell áraznia. • A megrendelõ a megrendelési tervekhez nem ad költségvetés-kiírást -ami általában nem célszerû megrendelõi magatartás -, de az ajánlattételhez: – beárazott részletes tételes költségvetést kér, – a pályázati kiírásban meghatározott részletességû (esetleg formájú) költségvetést kér, ilyenkor igényelhet munkanem-csoportonkénti, munkanemenkénti, esetleg szerkezeti csoportosítást, vagy ezek tetszõleges átmenetét (kombinációját), igényelheti az árképzési és méretszámítási dokumentációt vagy annak meghatározott részét, – egyösszegû ajánlatot kér. A két utóbbi esetben a kivitelezõnek elemi érdeke, hogy részletes számításokkal alapozza meg ajánlatát. Ez lényegében egy részletes költségvetéssel egyenértékû, amelyet azonban csak belsõ használatra készít, és nem dokumentál. Ha a megrendelõ nem is kér részletes költségvetést, ajánlatos elõzetesen megfelelõ pontossággal számítania a várható ajánlati értékeket. Egyrészt azért, hogy a pályázati kiírása reális (anyagi teherbírásával összhangban levõ) legyen, másrészt azért, hogy a pályázók ajánlatait felkészülten és megalapozottan tudja elbírálni. Ehhez lényegében egy részletes költségvetés kell készítenie (készíttetnie a tervezõvel), vagy legalábbis megbízható normatívákra támaszkodva költségbecslést kell végeznie. 131

7.10.2.Szabadkezes megegyezés Ha a megrendelõ nem közpénzbõl fedezi az építési költségeket, illetõleg a beruházáshoz nem vesz igénybe olyan állami kölcsönt vagy állami alapjuttatást, amelyhez a törvény közbeszerzési eljárás - versenytárgyalás - megtartását írja elõ, szabadon (versenytárgyalás nélkül) választhat kivitelezõt. Szabadkezes megegyezés esetén is a megrendelõ: • kiadhat részletes-tételes költségvetést, amely az alku alapja, • kiadhat beárazatlan költségvetést, kérve annak árazását, • kérhet bármilyen szerkezetû (szerkezeti bontású) költségvetést árképzési dokumentációval vagy a nélkül, • kérhet egyösszegû ajánlatot. Mindezekben az esetekben azonban mindkét fél érdeke, hogy az ajánlatot részletes számítások birtokában tegye meg, illetve fogadja el.

7.11. A költségvetés készítésének számítógépes támogatása A költségvetés-készítés (képzett mûszaki ismeretekkel) az építményszerkezetekrõl, az építési technológiákról, a gépesítési megoldásokról, a költségekrõl jól képzett és a napi gyakorlatot ismerõ szakember feladata kell, hogy legyen. Leginkább a tervezõ személye alkalmas erre a feladatra, mivel ezen elvárásokon túl neki vannak a legrészletesebb ismeretei a vizsgált létesítményrõl. A költségvetés készítését más, hasonlóan jól képzett szakember is elvégezheti, bár annak a tervek megismerésével további jelentõs feladatai vannak. Bárki is készíti a költségvetést, az említett szakmai ismereten kívül jelentõs manuális munka hárul rá, pl.: • a tételadatbázisokból való tétel kiválasztása; • ezek szöveges rögzítése; • az árak meghatározása során: – a normaértékek kikeresése, – az erõforrás-egységköltségek adattárból való megállapítása, – a szükséges szorzási, összeadási mûveletek elvégzése, – az összesítések szerinti csoportosítás, majd összesítés; • a költségvetés dokumentálása. 7.11.1.A költségvetés-készítõ programok jellemzõi, rendszerezése A szoftverpiacon több költségvetés-készítõ program található. A költségvetés készítés sajátossága, hogy igen nagy és a forgalmazó által naprakész információkat tartalmazó adattár kell, hogy rendelkezésre álljon. Ennek a sajátos helyzetnek következménye, hogy a számítógépes költségvetési rendszer alkalmazhatóságát elsõdlegesen az adatárak minõségi és mennyiségi paraméterei határozzák meg és 132

csak ezek után az alkalmazást segítõ szoftver (de bármelyik jelentõsebb fogyatékossága jelentõsen korlátozhatja az alkalmazás minõségét, illetve kényelmét). A költségvetés-készítõ programrendszerek jellemzõ tulajdonságai mellett a vásárlás során az alábbi paramétereket célszerû mérlegelni. a) Az alkalmazott tételstruktúra A számítógépes költségvetési rendszerek alapvetõ eleme az alkalmazott tételrend. A tételrendek és a hozzájuk tartozó normaértékek, a kapcsolódó információk egyegy költségvetési rendszerhez kapcsolhatók (amelyeknek szerzõi jogvédelme is lehet). Az alkalmazó szempontjából alapvetõ jelentõségû, hogy olyan tételrendet kínáló szoftvert vegyen, amely • megfelel a megrendelõi körébõl érkezõ ajánlati felhívásokban elvártaknak, valamint • termelésének döntõ többségét lefedi. Jelenleg az építõipari gyakorlatban legelterjedtebb és az alkalmazhatóság szempontjából elfogadott az • ÉN - Egységes Építõipari Iránynormák, • ÉNK - Egységes Építõipari Iránynormák Kisüzemi körülmények között, • ÉMIR - Építõipari Iránynormák FÉMIR-rel bõvített változata, valamint a • HunÁr, továbbá • ÖN - Összevont Építõipari Normarendszer, ami megfelel az EU által meghatározott direktíváknak, így helyébe lép az ÉN és az ÉNK-nak, biztosítva a versenysemlegességet és a tételrend mûszaki korszerûségét (l. a 7.4.1. alfejezetet is). További elvárás, hogy a programrendszer gazdája, forglmazója a tételrend és a költsége megfelelõ rendszerességû és pontosságú frissítését végezze el, és ezt korrekt árakkal biztosítsa a felhasználók számára. b) Az árképzés algoritmusa szerint Árjegyzék típusú: A költségvetést-készítõ számítógépes programok legegyszerûbb fajtái az árjegyzék típusú programok. Ezek a programok adattárjaikban tartalmazzák az egyes tételek: • azonosítóját („kódszámát”), • a tétel kiírási szövegét, • a tételhez tartozó munkanormát, valamint • az adott idõszakra számított átlagos anyagköltséget (leggyakrabban a fuvarköltségek nélkül). A program alkalmazója a létesítményhez tartozó adatként megadja: • a rezsiórabért, • a tételekhez tartozó mennyiségeket, • az általa becsült fuvarköltségek százalékos arányát, vagy annak becsült pénzértékét. 133

Eredményül általában elegáns és jól érthetõ költségvetést kap nyomtatott formában. A kapott eredmények azonban egy tájékoztató költségbecslés igényeit elégítik ki, mivel a tervezett létesítményhez kapcsolódó ár- és organizációs viszonyokat nem veszik figyelembe. Az ilyen eljárás vállalkozási célokra alkalmatlan. Alkalmazási területe elsõsorban beruházói költségbecslés. Költségkalkulációval dolgozó fuvarkalkulációt nem végzõ rendszerek: Az árjegyzék típusú rendszerhez képest az anyagár-kalkuláció elvégzése e rendszer esetében jelentõsen növeli a vállalkozási célokra való alkalmasságot. A rendszer az árjegyzék típusú rendszerhez hasonlóan adattárosítja az egyes tételek • azonosítóját („kódszámát”) • a tétel kiírási szövegét, az elõzõhöz képest további adatári elemként • a tételhez tartozó erõforrásnormákat, így a munkaerõnormát általában szakmánként vagy bérkategóriánként, a gépnormákat és az anyagnormákat. A rendszer része az erõforrásokhoz tartozó: • munkaerõ, • gép- és • anyagárlista, amelyik tartalmazhat a forgalmazó által megadott országos átlagokat vagy a felhasználó által beszerzett saját, a létesítmény megvalósításához tatozó árakat, azaz az erõforrások egységköltségeit. A program alkalmazója a létesítményhez tartozó adatként megadja: • a rezsiórabért, • a tételekhez tartozó mennyiségeket, • az általa becsült vagy már ajánlat formájában beszerzett fuvarköltségeket. Ezen információs bázisból megfelelõ pontosságú, akár az ajánlat alapját képezhetõ költségvetés készülhet. Költségkalkulációt és fuvarkalkulációt is végzõ rendszerek: A legkomplexebb szolgáltatást nyújtják e rendszerek. Felépítésük, alkalmazásuk hasonló az elõzõkben ismertetett költségkalkulációt végzõ programokéhoz, de lehetõséget adnak arra, hogy az organizációs feltételek megadása után az adatári információk alapján kalkulálja az egyes anyagok fuvarozási és rakodási költségeit is és ennek alapján határozza meg az anyagköltséget. c) Az alkalmazás módja szerint Az alkalmazás egyszerûsége, a gyors tételelérés alapvetõ követelmény. A tétellekérdezés módjai szerint az alábbi elvárások lehetnek egy költségvetés-készítõ szoftverrel szemben: • Direkt tétellekérést billentyûzetrõl begépelve. Ez a forma a billentyûzetrõl beírt azonosító alapján való tételkeresést jelenti. Bár korszerûtlennek tûnik, a leghagyományosabb módszert is meg kell követeli a szoftvertõl, mert a felhasználó a legritkább esetben tudja fejbõl a tétel azonosítóját, azonban szük134

ség lehet erre akkor, ha nem digitalizálva áll rendelkezésre egy költségvetés és ezt szeretnénk újra a rendszerbe bevinni. • Listával segített direkt tétellekéréssel. Ebben az esetben az adatári tétellista elemei közötti keresés során az alkalmazó által ismert legrészletesebb beírt információhoz kapcsolódó adatállományi rész jelenik meg a képernyõn, ahol tovább, a fénycsík görgetésével a megfelelõ tételig választható ki a keresett mûszaki tartalom. • Fastruktúra szerint felépített menüvel: – szöveges formában, – grafikus piktogramok alapján, amikor az adattár egy hierarchikus strukturált menü szerint kérdezhetõ le, és így maximum mintegy 4-5 lépésben bármely tételt el lehet érni. 7.11.2. A költségvetés-készítõ rendszer kiválasztásának jelentõs szempontjai Egy számítógépes költségvetési rendszer megvásárlása, bevezetése során az alábbi szempontokat célszerû mérlegelni: • az alkalmazási területnek megfelelõ tételrenddel rendelkezzen, • a vállalkozás termelési profiljának, a várható ajánlatkérõk által elvártaknak, a piaci viszonyoknak megfelelõ legyen, • elterjedt tételstruktúrát alkalmazzon (az építési piac szerelõi által elfogadott, alkalmazott legyen), • legyen alkalmas komplex, összevont tételek kezelésére (a tételállományt kezelõ program adjon lehetõséget a szerkezet-szerkezeti elem részletességû tételeknek a felhasználó által kidolgozott összevont tételek kezelésre, ezzel segítve az ajánlatadás munkáját), • az adattárósítás a lehetõ legnagyobb legyen (azzal, hogy az alkalmazó adottságaiból minél több általánosítható információ az adatárba kerüljön, így az aktuális feldolgozások során a kevesebb adat bevitele kevesebb munkával is járjon), • tegye lehetõvé az erõforrás egységköltségek esetenkénti felülírását, saját és központi költség adatár létrehozását, • a program forgalmazója biztosítson rendszeres, megfelelõ pontosságú tétel- és áraktualizálást, • alkalmazása felhasználóbarát legyen.

Irodalom dr. Neszmélyi L.-Neuwirth G.: Költségszámítási és árképzési ismeretek az építõiparban. BME egyetemi jegyzet. Takács Ákos-dr.Neszmélyi László-Somogyi Miklós: Építéskivitelezés-szervezés. Szega Books Kft., 2007. 135

Egységes Építõipari Normarendszer. TERC Kft., 1994. Egységes Építõipari Normarendszer Kisüzemi Körülmények Között. TERC Kft., 1994. Építõipari Mûszaki Iránynormák. ÉGSZI, 1986. Fenntartási Építõipari Mûszaki Iránynormák. FÜTI, 1987. VIKING Költségvetés Készítõ Program. TERC Kft. KING Költségvetés Készítõ Program. TERC Kft.

Ellenõrzõ kérdések 1. Milyen információkat kell nyújtani egy tételes költségvetésnek? 2. Milyen részletességû költségvetéseket alkalmaznak, melyek ezeknek alapvetõ tulajdonságai? 3. Milyen árképzési módokat ismer, mi ezek lényege, alkalmazásának területe? 4. Ismertesse a Magyarországon elterjedten alkalmazott ársémát, mutassa be az egyes költségtényezõk számításának módját, nevezze meg, hogy az egyes tényezõk mely költségelemekre nyújtanak fedezetet! 5. Mi a különbség a rezsióradíja és az elkülönített fedezettel való árképzés között? 6. Ismertesse a költségvetés készítésének menetét, fejtse ki az egyes lépések tartalmát! 7. Milyen általánosítható tartalmi elemeinek kell lennie a költségvetés kiírási szövegének? 8. Mutassa be és értékelje a költségek tagolásának lehetõségeit! 9. Ismertesse és mutassa be milyen költségelemekre nyújtanak fedezetet a közvetlen költségeken túli költségtényezõk! 10. Mit tartalmaz a költségvetés fõösszesítõje? 11. Hogyan kell figyelembe venni a szerzõdéshez tatozó költségvetéshez képest a kivitelezés során keletkezett eltéréseket a számlázás során? 12. Milyen tulajdonságok alapján választana költségvetést készítõ szoftvert?

136

8. Az építési munkák idõtervezése Szerzõ: dr. Neszmélyi László okl. építõmérnök

8.1. Bevezetõ A fejezet célja az építés idõbeni lefutásának vizsgálhatóságát segítõ eszközök és módszerek feltárása, alkalmazási lehetõségeinek ismertetése. Az egyes kérdések tárgyalása során, alkalmazkodva a kézikönyvtõl elvártaknak, döntõen az építési gyakorlatban alkalmazható praktikumokról lesz szó, a lehetõségekhez képest minél több alkalmazási mintával. Az egyes kérdésekhez kapcsolódó elméleti, esetleg tudományos jellegû ismeretek közlésére e fejezet nem vállalkozik. Az építéskivitelezési gyakorlatban az idõtervezéssel összefüggõ viszonylag szûk szakmai területnek is nagy jelentõsége van, hiszen egy kiegyensúlyozott, idõben ütemesen végzett építési munkán sokkal kevésbé sérülhetnek a minõséget, a mûszaki megfelelõséget, valamint a pénzügyi lebonyolítást érintõ kérdések. Az idõtervezéssel összefüggõ mûszaki ellenõri feladatok a megbízó igényeivel kapcsolatosan- akár az építés gondolatának megszületésétõl a mûszaki átadást követõ aktiválásig is eltarthat. Ebben a hosszú idõszakban a munka jellegétõl függõen az építéssel összefüggõ információs igények eltérõk, ezért más-más részletezettségû és tartalmú idõtervekre van szükség Az építés lebonyolításában részt vevõ szakemberek. további igen fontos feladata, hogy az ütemtervekben megfogalmazott elõrehaladást, az ahhoz tartozó mûszaki állapotot megfelelõen össze tudják vetni a tényleges állapottal, az eltéréseket értékeljék, és ennek alapján megalapozott intézkedéseket hozzanak, így biztosítva a részhatáridõk és a munka véghatáridejének betartását. E tevékenység során a pénzügyi következmények is jelentõs súlyúak, hiszen a résszámlázás lehetõsége esetén a vállalkozás likviditására is komoly befolyással lehetnek az ütemezett állapottól való jelentõsebb eltérések. A szakmában igen elterjedt szemlélet szerint ütemtervre nincs szükség, hiszen azt betartani úgysem lehet. Ezt részben elismerve de elõretekintve, probléma vizsgálata során mottóként kezelhetjük: „az ütemterv azért készül, hogy tudjuk, hogy mitõl térünk el”. Hogy ezt az eltérést meg tudjuk határozni, legalább egy ütemterv szükséges és a vizsgált idõpontokban ismerni kell a munka készültségi szintjét. Természetesen az ütemtervek és kapcsolódó járulékos tervek a fentieken túl számos igen fontos egyéb célt is teljesítenek, így készítésük indokoltsága az építõiparban a projekt gondolatának megszületésétõl annak megvalósulásáig igen lényeges. A következõkben a szükséges ütemtervek, információs rendszerek kialakításának módjait vizsgáljuk meg. 137

8.2. Az építésben alkalmazott ütemtervek Az építésben az építést irányító mûszaki vezetõ, a megrendelõ igényeit közvetítõ, érdekeit védõ mûszaki ellenõr az építés idõterveivel más-más összefüggésben kerülhet kapcsolatba. A mûszaki ellenõr, ha már az építést elõkészítõ munkába is bevonják, megbízója számára a munka lefutását mûszakilag megalapozó kisebb részletességû ütemtervet készít, illetve a pályázati felhívásban, a megrendelésben az általa megkövetelt idõterv felépítésével, részletezettségével, kidolgozásával kapcsolatos feltételeket határozza meg. A kivitelezési munkát irányító projektfelelõs, létesítményfelelõs általában az ütemezési feladatokkal az ajánlat igen fontos mellékletének, az ajánlati ütemtervnek, illetve a kapcsolódó pénzügyi ütemezés elkészítésekor találkozik. A gyakorlatban igen sokszor a kivitelezõ számára szerzõdéses kötelezettségként írják elõ a szerzõdés megkötését követõ rövid idõszakon belül a létesítmény kivitelezésének részletes ütemtervét tartalmazó dokumentáció elkészítését. A kivitelezés során felmerülõ információigények kielégítésére az építésben alkalmazott idõtervek meghatározzák: • az építés során elvégzendõ egyes folyamatok idõigényét, illetve bizonyos esetekben kijelölik a folyamat rendelkezésére álló idõintervallumot, • a folyamatokhoz tartozó mûszaki tartalmat, • az idõbeni és térbeni összefüggéseket, • a folyamatok technológia által megkövetelt sorrendjét, • a feladatcsoportok végrehajtási sorrendjét, • a teljes építés idõtartamát, illetve a kezdés és befejezés naptári idõpontjait. Az idõtervben foglalt mûszaki-szervezési feltételek következményeként meghatározható: • a munka költségeinek idõbeni alakulása, • a résszámlázási idõpontokhoz, idõintervallumokhoz tartozó költségértékek és a kapcsolódó mûszaki tartalmak, amelyek lehetõséget adnak a pénzfolyamhoz kapcsolódó elemzések, valamint likviditási kérdések vizsgálatára. Ezeken túl, jellemzõen az építési vállalkozó munkájával kapcsolatban jelentkezhet igényként a feladatok elvégzéséhez szükséges • kapacitások szükséges mértékének, • ezek összetételének (pl. építõmunkás/szakmunkás), valamint • a kapacitásigények alakulásának az építési idõ intervallumban történõ meghatározása. 8.2.1. Az építésben alkalmazott ütemtervek fajtái Az építés során az ütemterv a végrehajtás alapvetõ dokumentuma, a szerzõdéses határidõt alátámasztó, esetleg kötbérterhes határidõket tartalmazó terv. Ezért a 138

korrekt mûszaki megítélés és pénzügyi elszámolás miatt a mûszaki ellenõrnek és a mûszaki vezetõnek is alapvetõ érdeke, hogy a megvalósítás idõszakának, az elszámolás módjának, a célnak megfelelõ részletességû ütemterv készüljön, illetve a kivitelezést végzõ vállalkozó a fenti feltételeknek megfelelõ részletességû, térbeni és idõbeni bontású ütemtervet készítsen. Az építés különbözõ szakaszaiban a következõ fontosabb ütemtervek elkészítésére lehet szükség. 8.2.1.1. Vázlatos ütemterv Célja a nagy értékû, bonyolult beruházások döntés-elõkészítésének idõszakában meghatározni a beruházás szempontjából fontos feladatrészek határidõpontjait, a pénzbeni és kapacitási feltételeket. E terv készítésének idõszakában általában még csak a kivitelezés kezdési és befejezési idõpontja határozható meg, a megvalósítás részleteirõl kellõ mennyiségû és részletességû információ még nem áll rendelkezésre. A terv készítése során célszerû azt is figyelembe venni, hogy a döntésekben mértékadó építtetõi-tulajdonosi kör, illetõleg a finanszírozással foglalkozó résztvevõk egy része nem építéssel foglalkozó szakember. Általában tartalmaznia kell: • a tervek szállítását, • a hatósági engedélyezési eljárásokat, • a vizsgálatok, engedélyek beszerzését, • egyes létesítmények építésének és technológiai szerelésének kezdését, befejezését, • a munkaterület átadását, • a fontosabb gépek és berendezések megrendelését, szállítását, • a beruházás üzembe helyezését, • idõben szakaszolt beruházások esetében ezenkívül az egyes szakaszok üzembe helyezési idõpontjait (részhatáridõk). Idõlépték, az idõtartamok meghatározásának adatbázisa, terjedelme: Az ütemterv idõléptéke függ a létesítmény nagyságától, a teljes átfutási idõ mértékétõl, a gyakorlatban ez általában 1 hónap. A tevékenységek idõtartamának meghatározása általában a létesítmény és a tevékenységek becsült naturális paramétereinek ismeretében igen nagy léptékû, tapasztalati normatívák segítségével (pl. hónap/1000 m2 stb.), illetve statisztikai és összehasonlító normaadatok segítségével, termelékenységi mutatók alapján (pl. költségvetési érték/idõegység, ahol az idõegység jellemzõen szintén hónap) alapján történik. Terjedelme az építmény jellegétõl, a feladat méreteitõl függõen általában 20-60 elem (tevékenység, mérföldkõ).

139

Járulékos ütemtervrészletek: Az ütemtervek alapján határozható meg a megvalósítás pénzügyi ütemezése, ezért a sajátosságoktól függõen negyedévi, félévi, ritkábban igen nagy átfutási idejû létesítmények esetében évi bontásban a költségeket tartalmazó pénzügyi ütemterv készül. 8.2.1.2. Generálütemterv Célja áttekintést nyújtani az egész építési folyamatról, az egyes építményrészek, fontos építési szakaszok megvalósítási idõpontjairól. A mûszaki ellenõr szempontjából kiemelkedõ jelentõségû az ilyen részletességû idõterv, mivel • az ajánlati ütemtervek esetében ezt a részletességet kell megkövetelni az ajánlatot adóktól, illetve • ez a részletesség alapja a különféle alvállalkozókkal történõ szerzõdéskötés feltételeinek mûszaki szempontból. Ez esetben is figyelembe kell venni, hogy az építésben kevéssé jártas megbízó is követhesse a kivitelezés elõrehaladását (pl. egy társasház építés esetében a leendõ lakó meg tudja ítélni, hogy az õ lakása a tervezetthez képest milyen készültségi fokon áll). Általában tartalmaznia kell: • az egyes tervezési fázisokat, a tervszállításokkal összefüggõ mérföldköveket, • a lebonyolítással összefüggõ fontosabb események mérföldköveit (pl. munkaterület átadás-átvételi idõpontjait, részhatáridõket, mintahelyiségek bemutatása, jóváhagyása stb.), • a különbözõ jelentõsebb feladatot végzõ al-, illetve társvállalkozók munkájának idõintervallumait, esetleg a térnek a technológia és a szervezési koncepciónak megfelelõ részletességû felbontásával, • a kapcsolódás szempontjából fontosabb szerkezetek, létesítménycsoportok elkészülésének mérföldköveit, valamint • a kivitelezés térbeni és idõbeni összehangolásával összefüggõ egyéb sajátos feltételeket. Idõlépték, az idõtartamok meghatározásának adatbázisa, terjedelme: A terv idõléptéke általában egy hét, hosszabb idõszakot igénylõ építési munkák esetében esetleg a hónap, illetve annak tört része. A folyamatok idõtartamának becsléséhez a vázlatos ütemtervhez hasonlóan tapasztalati normatíváknak, illetve ha lehetséges, a már ismert al-, illetve társvállalkozói ajánlatkérésekre érkezett információkra támaszkodva célszerû becsülni a tevékenységidõket. Az ütemtervtõl elvárt információk részletesebb kialakítást indokolhatnak, ezért a 30-120 tevékenység terjedelem a gyakori. Járulékos ütemtervrészletek: A beruházás megbízható pénzügyi ütemezésének alapja. Igen sok esetben a szerzõdés mellékletét képezõ ajánlati ütemterv funkcióját is ellátja, ezért rendsze140

resen havi, vagy a résszámlák idõintervallumainak megfelelõ bontásban pénzügyi ütemterv készül hozzá. Egyéb, a kapacitásokkal foglalkozó járulékos terv készítése nem ajánlott. 8.2.1.3. Részletes ütemterv Célja a megvalósítási technológiai - esetleg munkafolyamatainak - részletességi szintjén a kivitelezés lefolytatásának részletes bemutatása. Tartalmazza az építés területi, esetleg idõbeni szakaszaira bontva a technológiai sorrendnek és kötöttségeinek figyelembevételével az ütemezési cél alapján kidolgozott szervezési koncepciót. Ha korábban készült ajánlati ütemterv, akkor ezzel összevethetõ, ellenõrizhetõ formában célszerû kialakítani. Ez az ütemterv általában a kivitelezõ, a mûszaki vezetõ igényeit szolgálja ki, ezért a mûszaki ellenõr érdekkörébe tartozó feladatrészletességnél nagyobb részletességgel készül. Általában tartalmaznia kell a technológia ill. munkafolyamat részletezettség szintjén építési szakaszonkénti bontásban: • a tervek szállításával, • megrendelõ által biztosítandó munkaterület és adatszolgáltatással kapcsolatos feltételekhez tartozó mérföldköveket, • az egyes tevékenységek, munkafolyamatokat • az alvállalkozói munkák kapcsolódási pontjához szükséges mérföldköveket, • az üzembe helyezéssel kapcsolatos információkat, hatósági és egyéb bejelentési kötelezettséggel járó feladatokat, • az egyes kiemelt fontosságú szerkezetek, gépek, berendezések rendelésével kapcsolatos adatokat. Az idõlépték, az idõtartamok meghatározásának adatbázisa: A részletes ütemterv idõléptéke általában a nap, de hosszabb átfutási feladat esetén elõfordulhat a heti idõlépték is. Ritkán általában egy-egy speciális technológia esetében alkalmaznak akár egyórás idõléptéket is. Ilyen lehet pl. a betontechnológiai feltételek teljesítése nagyméretû munkahézagmentes lemezek építésének, vagy vágányzárban végzett vasútépítési feladatok ütemezése. A folyamatok idõtartamának meghatározása az építõmesteri és szakipari munkák körében általában a klasszikus folyamatelemzés módszereinek megfelelõen normák alapján számított munkaigények összegzésével, illetve egyes alvállalkozói munkák esetében a szerzõdéses idõpontokhoz tartozó határidõk beépítésével történik. Ennek az ütemterv-fajtának is jelentõsen könnyíti az elkészítését, ha a ütemterv készítõje rendelkezik komplex technológiai folyamat szintû normákkal. Így pl. egy vasbeton pillér esetében nem kell (esetenként információ hiányában nem is lehet) számítani a zsaluzás, a vasszerelés és a betonozás munkaigényét külön-külön, majd ezt összegezni, ha van egy olyan komplex normatívánk, hogy „vasbeton pillér készítése tokkal, vonóval” beton m3 egységben. 141

A részletes ütemterv mérete igen tág határok között változhat. A néhány száz tevékenységtõl a több ezer tevékenységû terv is elképzelhetõ. A terv készítése során célszerû szem elõtt tartani, hogy hálós ábrázolási forma és számítógép alkalmazása esetében is egyszerre a tervezõ max. mintegy 300-500 tevékenységet tud áttekinteni, ezért az ütemterv szerkezetének kialakítása akkor megfelelõ, ha kb. max. ekkora méretû, önállóan tervezhetõ modulokból áll. Járulékos ütemtervrészletek: A beruházás legrészletesebb idõütemezése. Pénzügyi ütemtervet igen ritkán készítenek a részletes ütemtervhez, mivel a költségeknek a tevékenységekhez rendelése nehézkes, illetve túl nagy munkával jár, kézzelfogható elõnyök nélkül. A kivitelezõ érdekeltségi körébe tartozó erõforrás-szükségleti információkat tartalmazó gép- és anyagszükségleti ütemterv készítése a szokásos. 8.2.2. Az idõtervek ábrázolási módjai Az idõterveket a különbözõ alkalmazási igények, a létesítmény jellege, a tervezés idõtávlata szerint különféle formában lehet ábrázolni. Az építõiparban a következõ alkalmazási formák terjedtek el. 8.2.2.1. Numerikus (táblázatos) ütemtervek Ez a legegyszerûbb ábrázolásmód, elõállíthatók bármely táblázatkezelõ programmal is, ezért a különféle csoportosításokban is jól rendezhetõek a benne szereplõ adatok. Általában a folyamat megnevezését, mennyiségét, idõtartamát és a naptári kezdési és befejezési idõpontot tartalmazza. Megjegyzésként szokásos a felelõs, a vállalkozó vagy egyéb fontos körülmény megadása. Megnevezés Mennyiség Humuszleszedés 200 m3 Alapárok kiemelése 120 m3 Szerelõbeton 48 m3

Idõtartam 1 nap 2 nap 4 nap

Kezdés VII. 12. VII. 13. VII. 15.

Befejezés VII. 12. VII. 14. VII. 17.

Felelõs

8.2.2.2. Sávos ütemterv - Gant-diagram A legelterjedtebben alkalmazott ábrázolás, ahol az építés folyamatait elkülönítve, idõlépték szerint a kezdési és befejezési határidejükkel a végrehajtás folyamatos vagy szakaszos jellegének szemléltetésével mutatja be. Általában a vízszintes tengelyen a naptárosított idõt, a függõleges tengelyen a folyamatokat tüntetik fel. Az ütemvonalakhoz rendelt egyéb kiegészítõ információkkal jellemzõ mennyiségével, a kapacitás mértékével, a végrehajtó szervezet megnevezésével, a munka ténylegesen elvégzett részének feltüntetésével a folyamat elõrehaladását szemléletesen mutatja. Az ábrázolás elõnye az egyszerû rajzolhatósága (akár ceruza és egy vo142

nalzó, vagy az excel táblázatkezelõ is szóba jöhet), hátránya, hogy a folyamatok térbeni helyzetét csak áttételesen mutatja be. Súlytámfal építése Tevékenység Sz Megnevezés ő Id 1 Alapárok kiemelése 4 n 6n 2 Alap zsaluzása 6n 3 Alap betonozása 3n 4 Alap kizsaluzása. 8n 5 Fal zsaluzása 7n 6 Fal betonozása 4n 7 Fal kizsaluzása

őf. Er

Munkanap 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

8 ém 4 ács 6 ém 2 ács 6 ács 8 ém 4 ács

Jelentõs problémát okozhat azonban, ha a folyamat ütemvonala mentén: • a kapacitások változnak, illetve • az elvégzendõ feladatmennyiség változik azonos kapacitás alkalmazása esetében. Mivel a sávos ütemtervben a folyamatok sebessége nem érzékelhetõ, az intenzitásváltás, illetve a folyamaton alkalmazott kapacitás változása munkasebességváltozást idéz elõ. Ez akár azonos idõtartamú megelõzõ, illetve követõ folyamatok esetében a folyamatok ütközéséhez, a következõkben ismertetésre kerülõ ciklogramos ábrázolás esetében metszõdéshez, azaz a technológiai sorrend változásához vezethet. 8.2.2.3. Ciklogram A ciklogramos ábrázolásmódot ad a folyamatok térbeni és idõbeni helyzetének bemutatására. A derékszögû koordináta-rendszerben általában - a felfelé mutató függõleges tengelyen az építményre jellemzõ valamilyen térbeli paraméter van feltüntetve (csatorna, út szelvényezése, épületek szekciói stb.), a vízszintes tengelyen az idõ. A folyamatok e tér-idõ koordináta-rendszerben vannak ábrázolva a hozzájuk tartozó azonosítóval, esetleg egyéb kapcsolódó információval (pl. alkalmazott kapacitás mértéke). A sávos ütemtervvel szemben ez az ábrázolási forma alig ad lehetõséget a folyamatok tervezett állapotának és tényleges elõrehaladásának egyidejû, áttekinthetõ ábrázolására. Az egyes ütemvonalak egyenletes feladatmennyiség és állandó kapacitás esetében egyenesek, iránytangensüket a folyamat sebessége határozza meg. Ha az elõrehaladás során az egységnyi térre jutó feladat mennyiség nõ, úgy változatlan kapacitás esetében a folyamat sebessége csökken, a ciklogramos ütemtervben az ütemvonal laposabb lesz, míg feladatcsökkenés esetében a folyamat sebessége nõ, így meredekebb lesz, és az ütemvonalban törés keletkezik. A kapacitás változása hasonló módon okozhat törést az ütemvonalon. 143

Tevékenység Ssz Megnevezés Id ő 1 Alapárok kiemelése 8n 2 Alaplemez zsaluzás 3 Alaplemez betonozás 4 Alaplemez kizsaluzás

8n 12n 4n

5 Fal zsaluzás 6 Fal betonozás 7 Fal kizsaluzás

12n 12n 4n

Szelv 1

2 3

4 5

6 7

Munkanap 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

7

0+300

1 0+200

2

3

5 4

6

0+100

7

8.2.2.4. Hálós ütemtervek A kivitelezésben dolgozó mûszaki szakemberek rémálma, amikor jelentõsebb csúszás keletkezik a tervezett idõtervhez képest, vagy a megbízó igényeinek változása követeli meg a meglévõ ütemterv átdolgozását. Ezt a átdolgozott ütemterve természetesen „tegnapra” kell elkészíteni. Az elõzõkben ismertetett ábrázolási technikák többnyire ceruza-papír-radír módszerrel készülnek, így a legkisebb változás átvezetése is jelentõs mennyiségû munkával jár. A hálós ábrázolás alkalmazása esetében az alábbi elõnyökhöz juthatunk a hagyományos módszerekkel szemben: • A hagyományos (sávos, ciklogramos) ütemtervekbõl nem tûnik ki, hogy az egyes folyamatok egymással szükségszerûen - technológiai vagy szervezési megfontolások alapján - vagy véletlenszerûen kapcsolódnak, illetve kerültek a megadott idõpozícióba. • A hagyományos ütemtervekben az egyes folyamatok ütemvonalai az egész feladat megvalósításának szempontjából egymáshoz viszonyítva azonos fontosságúak. A valóságban azonban a véghatáridõ kialakulásának, illetve tarthatóságának szempontjából vannak alapvetõ fontosságú folyamatok, és vannak olyanok amelyek még adott mértékû csúszása nem befolyásolja a véghatáridõt. Azaz a hálós idõtervezés során meghatározható a kritikus, illetve a szubkritikus utak, az ezeken elhelyezkedõ tevékenységek a kiemelten fontos határidõpontokkal. • A hagyományos idõtervezési módszerek alkalmazása nagyobb feladatok részletes leírására a folyamatok nagy száma miatt nehézkesen, vagy nem alkalmazható. • A hagyományos ütemtervek szigorú idõbeosztáshoz kötöttek, az idõskála elcsúsztatása (pl. más kezdési idõpont) gyakorlatilag újratervezést igényel. • A hagyományos ütemtervek aktualizálása szintén gyakorlatilag újratervezést jelent, szemben a technológiai, szervezési összefüggéseket tartalmazó hálós tervvel, ahol csak a megváltozott feltételeket leíró kapcsolatokat és tevékenységidõket kell cserélni, és az idõelemzés után már az aktualizált ütemterv áll rendelkezésünkre. 144

• A hálós tervek dokumentálása a ma már a munkahelyeken is rendelkezésre álló számítógépes háttér segítségével gyorsan, elegánsan, piacképesen történhet meg. A hálós modellezést elõsegítõ számítógépes programok elterjedésével e technika is viszonylag széles körben alkalmazott. E fejezetnek terjedelmi korlátainál fogva sem célja a hálós tervezési eljárások áttekintõ és feltáró mélységû ismertetése, csak a legalapvetõbb, a gyakorlati munkához szükséges ismereteket próbálja közölni úgy, hogy a hálós ütemtervet alkalmazót, esetleg készítõt praktikus tanácsokkal segítse. A hálós technikában alkalmazott elemek a következõk. • A szervezési alapelemei: – a tevékenység, ami idõt igénylõ folyamat, lehet aktív beavatkozást, erõforrást igénylõ (pl. tervezés, alaptest betonozása), vagy amely beavatkozást nem, csak idõt igényel (pl. betonszilárdulás), – az esemény, ami valamilyen számításba vett helyzet vagy állapot bekövetkezésének idõpontja idõbeni kiterjedés nélkül (nulla idõtartammal). Szokták „mérföldkõ” elnevezéssel is használni (pl. tervek leszállítása, munkaterület átadása, betonozás befejezése). • Gráftechnikai alapelemei: – a tevékenység, amit valamilyen geometriai ábrával, legelterjedtebben téglalappal, körrel ábrázolnak, – az él, ami a gráf csomópontjait összeköti. a termelésszervezésben használt gráfok esetében irányított él az alkalmazott, ami a gyakorlatban a csomók közötti nyilat jelenti. A két szervezési és a két gráfelem megfeleltetése során négy változat lehetséges: • amikor tevékenységet az él jelképezi, tevékenység-él hálónak, • amikor a tevékenységet a csomó jelképezi, tevékenység-csomó hálónak nevezzük. E két esetben az ábrázolás során a tevékenységet tekintettük az ábrázolási forma alapjának, ezért tevékenységorientált ábrázolási módnak nevezzük õket. A tevékenységorientált hálótervek, elsõsorban a termelésszervezési, kivitelezésszervezési, gyártási, kooperációs feladatok megoldásánál alkalmazhatók elõnyösen. Az idõelemzési feladat megoldása a tevékenységek megkezdésének és befejezésének - lehetséges legkorábbi és legkésõbbi - határidõpontjai meghatározására irányul Az építõipari gyakorlatban az ún. tevékenységorientált, tevékenység-csomópontú tervezési eljárás (MPM) terjedt el. Ebben az ábrázolási módban a tevékenységet a csomó jelképezi (pl. alap betonozása), míg a csomókat összekötõ élek a csomók közötti függõséget írják le. A szervezési feladatokban való jó alkalmazhatóságát biztosítja a mûszaki szakember „észjárásához” igazodó volta Ez a gráfelméleti alapokat alkalmazó technika lehetõséget ad többféle kapcsolattípus kezelésére, az átlapolt tevékenység helyzet leírására. 145

A hálós modellben az egyes folyamatok - tevékenységek -, illetve események között technológiai, szervezési kapcsolatok írhatók elõ. A logikai kapcsolatok, valamint a tevékenységidõk ismeretében számíthatók a legfontosabb határidõadatok, így az egyes tevékenységekhez tartozóan: • a legkorábbi kezdés, • a legkorábbi befejezés, • a legkésõbbi kezdés, • a legkésõbbi befejezési idõpontok, valamint • a teljes és • a szabad tartalékidõ. A modellezés során folyamatképzéssel és folyamatelemzéssel kell meghatározni a feladatot alkotó tevékenységeket és azok jellemzõ paramétereit (idõtartam, erõforrás-szükséglet). Az egyes tevékenységek között kell megfogalmazni a végrehajtás technológiai sajátosságaiból és az ütemezési cél által meghatározott szervezési feltételekbõl adódó kapcsolatokat, függõségeket. Az MPM tevékenység-csomópontú hálós technika, a feltételeket leíró kapcsolatok rendszerének igen sokrétû és széles lehetõségeit kínálja. Bár az egyes hálótervezési számítógépes programok nem engedik meg az MPM adta lehetõségek teljes kihasználását, célszerû ezeket itt bemutatni. Az MPM típusú, többkapcsolatú háló kapcsolatai A tevékenység-csomópontú hálós ábrázolás esetében a tevékenységek és azok kapcsolatainak modellezése során elfogadjuk, hogy • a tevékenység Kezdete (Start-ja) és • a tevékenység Befejezése (Finish-e) között a tevékenység egyenletes lefutású (a ciklogramban törés nélküli egyenessel modellezhetõ):

B A

B B

K K Az ábrán látható A és B tevékenységek közötti kapcsolat a tevékenységek kezdési és befejezési pontjai viszonyának meghatározásával leírható. E modell szerint négyféle összefüggéstípus határozható meg, a Kezdés-Kezdés (KK vagy SS), a Kezdés-Befejezés (KB vagy SF), a Befejezés-Kezdés (BK vagy FS) és a Befejezés-Befejezés (BB vagy FF). Az így meghatározott függést ki kell egészíteni egy olyan idõparaméterrel, amely megadja, hogy a megadott két pont milyen idõtávolságra lehet. 146

Az egyszeres függések értelemezése a minimális megközelítés esetében: Két tevékenység között elõírható függõségek értelmezése során azokat, amely azt határozzák meg, hogy A tevékenység valamely jellemzõ kijelölt pontját (Kezdés vagy Befejezés), a követõ B tevékenység jellemzõ és kijelölt pontja milyen mértékben közelítheti meg, minimális megközelítési feltételeknek nevezzük. A megközelítés minimális mértékét a kapcsolattípushoz megadott p idõparaméterrel adhatjuk meg. A minimális megközelítési feltétel alkalmazása esetében B tevékenység egyéb feltételek hatására jobban eltávolodhat A-tól, de közelebb nem kerülhet hozzá. Alább az egyszeres minimális függõségek láthatók. Kezdés-Kezdés (KKp): A

A

B

KKp 1

p

Az A és a B tevékenység között elõírt KKp (SSp) kapcsolat esetében az A tevékenység kezdete után legalább p idõnek el kell telnie a B tevékenység kezdetéig. B tevékenység kezdetének ez a legkorábbi helyzete, ennél nagyobb eltávolodás megengedett. Kezdés-Befejezés (KBp): A

A

B

KBp p

B

Az A és a B tevékenység között elõírt KBp (SFp) kapcsolat esetében az A tevékenység kezdete után legalább p idõnek el kell telnie a B tevékenység befejezéséig. B tevékenység befejezésének ez a legkorábbi helyzete, ennél nagyobb eltávolodás megengedett. Befejezés-Kezdés (BKp): A BKp B

A

B

p 147

Az A és a B tevékenység között elõírt BKp (FSp) kapcsolat esetében az A befejezése után legalább p idõnek el kell telnie B tevékenység kezdetéig. B tevékenység kezdetének ez a legkorábbi helyzete, ennél nagyobb eltávolodás megengedett. Befejezés-Befejezés (BBp): A BBp

A B

B

Az A és a B tevékenység között elõírt BBp (FFp) kapcsolat esetében az A tevékenység befejezése után legalább p idõnek el kell telnie a B tevékenység befejezéséig. B tevékenység befejezésének ez a legkorábbi helyzete, ennél nagyobb eltávolodás megengedett. E kapcsolatokkal az építõiparban felmerülõ problémák jelentõs része megfelelõen modellezhetõ. Az elterjedt hálós számítógépes programok egy része csak az ismertetett minimális megközelítési feltételeket ismeri, és kizárja a két tevékenység között egyidejûleg több kapcsolat elõírásának lehetõségét, A fenti okok miatt kettõs függõségi viszonyokat, valamint a maximális eltávolodást elõíró maximális eltávolodási feltételeket nem tárgyaljuk. A modell idõelemzése során - amit ma már csaknem kizárólag számítógéppel végzünk - a tevékenység határidõadatain túl a kritikus úttal kapcsolatos információkat és többféle tartalékidõt is eredményül kapunk. A tartalékidõk fajtájuktól függõen az alkalmazó számára eltérõ jelentõségûek. A két legfontosabb közülük: • a szabad tartalékidõ, egy a tevékenységre vonatkozó idõtartalék, amely felhasználása (csúszás, idõtartam növekedés) esetén sem az õt követõ tevékenységek határideje, sem a teljes átfutási idõ nem változik; • a teljes tartalékidõ tevékenység láncra vonatkozik, így ennek felhasználása esetén a teljes átfutási idõ nem, de a tevékenységláncban a tartalékidõt felhasználó tevékenységet követõ tevékenységek bekövetkezési ideje tolódni fog. Ennek a kétféle tartalékidõnek a felhasználása az építésvezetési hierarchiában különbözõ szinteken lehetséges. A teljes tartalékidõ felhasználása az építés egészét átlátó projektfelelõs építésvezetõ, illetve a mûszaki ellenõr hatáskörébe tartozhat. A szabad tartalékidõ felhasználása, mivel csak egy-egy tevékenységet érint, más folyamatokat a csúszás nem zavar, akár mûvezetõi szinten is eldönthetõ.

148

8.3. Az idõtervezés 8.3.1. Folyamatok képzése 8.3.1.1. Az építmény részelemekre bontása A folyamatképzés során az építési feladatot az õt létrehozó részfeladatokra adott kritériumok alapján bontjuk fel. A folyamatképzés során a következõ szempontokat célszerû figyelembe venni: • a folyamat részletessége illeszkedjék az idõtervezés részletességi szintjéhez (a szolgáltatott információs szint és a rendelkezésre álló alapadatok részletességével legyen összhangban); • egy-egy folyamat lehetõleg térben és idõben egyidejûleg végezhetõ építési részfeladatot tartalmazzon; • a folyamat elvégzéséhez szükséges erõforrások elkülönítése szakma, szakmacsoportok, illetve gép és gépláncok szerint a lehetõségekhez mérten biztosított legyen; • a folyamat idõtartamok lehetõleg jelentõsen ne térjenek el egymástól; • biztosítani kell a folyamatok között az ütemtervi összekapcsolási lehetõséget, azaz a folyamatok térbeni helyzete lehetõleg egyezzen. 8.3.1.2. Az építmény térbeni építési szakaszokra bontásának szempontjai Az építményeket - nagyságtól és bonyolultságtól függõen - építési szakaszokra kell bontani. A kivitelezésben dolgozó vezetõ munkájának szempontjából ez különösen fontos, mivel a késõbbiekben, az elõrehaladás vizsgálatánál a mindenkori állapot, készültség egyértelmûbben határozható meg. Az építményeket jellegük szerint megkülönböztethetjük térbeni kiterjedésük szerint, így: pontszerû, vonalas, illetve területi kiterjedésûek. A következõ térbeni szakaszolási szempontok alkalmazása figyelemre érdemes. Célszerû a térbeni szakaszként kezelni, ha • a szerzõdéses,vagy egyéb feltételek miatt idõben elkülönülõ létesítményelemeket, szerkezeteket lehet meghatározni, • az adott munkaterület önálló építési egység (pl. különálló épület), • az épületen belül részben önállóan építhetõ egység (pl. dilatációs egység, lépcsõházankénti szekciók), • az önálló egységen belül mûszaki-technikai okok szerint elkülöníthetõ egység (pl. szint, strang), • az önállóan kezelhetõ területi egységen belül a jellemzõ munkamennyiségek vagy a mértékadó technológia változik (pl. pincei, fölszinti, és általános emeleti szint, vagy útépítés esetén jelentõsen megnõ a burkolat szélessége, vagy megváltozik a burkolat fajtája, pl. öntött aszfaltról elemes kõburkolatra). 149

8.3.2. A folyamatok elemzése, a munkaigényesség és a folyamatidõ számítása Az ütemtervek készítése során az elõzõkben leírtak szerint eljárva rendelkezésünkre állnak az építményt létrehozó folyamatok építési szakaszonkénti bontásban. Az ütemezés során meg kell határozni, hogy a folyamatoknak mennyi az építési ideje, és ehhez az idõtartamhoz mekkora kapacitás szükséges. Ezeket az értékeket a folyamat erõforrás-, illetve munkaigényességének (W) meghatározásával lehet számítani.

8.3.2.1. A munkaigényesség számítása Idõ- és erõforrásnormák (n) alapján: Az erõforrásnormák szerkezeti elemek, szerkezetek (ritkábban mûveletek, mûveletcsoportok) egységének megvalósításához szükséges erõforrások fajlagos menynyiségét adják meg. Az erõforrásnormák alkalmazásának lehetõsége az építõiparban többcélú, alkalmazhatók a termelésszervezési-ütemezési feladatok alapadataként, de ugyanezeket a normákat alkalmazhatjuk a költségszámítás során. A munkaigényesség számítható: • az idõnorma n (ó/termékegység) mértékegységgel, és • a mennyiség V (a szerkezet termékegysége) ismeretében az W=V˘n összefüggés szerint. Egy-egy szerkezetet azonban jellemzõen nem egy-egy erõforrásfajta készít el, hanem együtt dolgozva különbözõ szakmák, esetleg gépek alkotta csoportok. A legelterjedtebb esetekben a szakmunkást igénylõ folyamathoz kiegészítõ segédmunkát is hozzá kell rendelni, így ez eseten két munkanorma tartozik ide (pl. zsaluzás esetében ács és építõmunkás). A fenti összefüggés szerint minden vizsgálandó erõforrásra ki kell számolni a munkaigényességet, így egy-egy folyamathoz az alkalmazandó erõforrások darabszámával megegyezõ elemszámú vektorban értelmezhetjük a munka- és erõforrásigényeket. A W(i) = V ˘ n(i) összefüggés adja az erõforrásigény vektorát. Teljesítménynorma (N) alapján: Az erõforrásnormákhoz hasonlóan a teljesítménynorma (köznyelvben a teljesítmény, bár e fogalom már foglalt), szerkezeti elemek, szerkezetek egységének megvalósítása során az adott erõforrás idõegység alatti munkavégzõ képességét teljesítményét - adja meg. A teljesítménynorma és az idõnorma egymással reciprok összefüggésben van: N = 1/n.

150

A munkaigényesség számítható: • az idõnorma N (termékegység/ó) mértékegységgel, és • a mennyiség V (a szerkezet termékegysége) ismeretében a W = V/N összefüggés szerint. Ez esetben is igaz az idõnormákkal kapcsolatban már leírtak szerint, hogy az egy-egy folyamaton dolgozó több erõforrás esetében a számítást mindegyikre el kell végezni. A teljesítménynormákat általában gépi munkák jellemzésére szoktuk használni, ezért jellemzõen a géplánc elemei, illetve a gépi igény mellett a folyamaton kiegészítõ feladatokat elvégzõ élõmunka kapcsolódik hozzá. A W(i) = V/N(i) összefüggés adja az erõforrás igény vektorát. Termelékenységi mutató (T) alapján: Megfelelõ statisztikai adatgyûjtés és hosszabb távon állandó árszínvonal esetében képezhetõk olyan mutatók, amelyek valamely termék egységnyi költségéhez tartozó munkaráfordítást adják meg eFt/(fõ ˘ hó), eFt/(fõ ˘ év) meghatározásával. E mutatók a képzéshez szükséges kontírozás nagy munkaigénye miatt a szerkezeteket azok jellemzõi szerint igen kis mértékben differenciálják, ezért az alkalmazás során jelentõs bizonytalanságot tartalmaznak. A munkaigényesség számítható: • a termelékenységi mutató(eFt/(fõ ˘ hó) mértékegységgel, és • a szerkezet költsége Kg (eFt) ismeretében. A termelékenységi mutatók alkalmazásával a termelési költség (Kg) (eFt) ismeretében: W = Kg/T. Az építõipari gyakorlatban a fenti összefüggések közül, a folyamat erõforrásszerkezetének függvényében: • a döntõen munkaerõt alkalmazó magasépítési és szakipari folyamatok esetében az idõnormával történõ, • a nagy gépesítéssel dolgozó mélyépítési folyamatok esetében a teljesítménynorma alkalmazása javasolható, • a termelékenységi mutató alapján történõ számítást csak nagy léptékû idõbecsléshez célszerû alkalmazni, ez esetben is csak fenntartásokkal javasolható a nagy bizonytalanságai, így – az anyagárak szórása, – a mutató képzése során számításba vett feladatok mûszaki tartalmának szórása, valamint – termelékenységi mutatóhoz és a vizsgált feladathoz tartozó mûszaki tartalom megfeleltetésének bizonytalansága miatt.

151

8.3.2.1. A folyamatidõ és a szükséges kapacitás számítása A folyamat munkaigényességébõl származtatható le a folyamat idõ a munka-, illetve erõforrás-igényesség és a kapacitások ismeretében. Az alapvetõen egyszerûnek tûnõ d = W/C összefüggés határozza meg, ahol a d a folyamat építési ideje, a W az erõforrásigény, a C a folyamaton tervezett kapacitások mértéke. Látható, hogy az összefüggésben két ismeretlen van, ezek közül a folyamatidõ (d), illetve az alkalmazott kapacitás (c) valamelyikét az ütemezési feltételek, a folyamat technológiai jellemzõi figyelembevételével fel kell venni, majd ezután számítani a másik értéket. Az adott folyamat elvégzéséhez alkalmazott c kapacitások mennyiségének meghatározásakor a figyelembe kell venni, hogy milyen elvárások vannak: • az adott technológiával, • a gépesítési móddal, • az építéshely adottságaival (terjedelme, megközelíthetõsége stb.), valamint • az ütemezés céljaként az átfutási idõvel kapcsolatban. A tervezés eredményeként minden folyamathoz hozzárendelhetõ a kapacitásoknak egy legkisebb (Cmin) és egy legnagyobb (Cmax) értéke. Így, ha a folyamatnál ezzel a két értékkel számolunk, akkor a folyamatidõre is két határérték, a legnagyobb (tmax), illetve a legkisebb (tmin) adódik a dmin = R/Kmax, ill. dmax = R/Kmin összefüggések alapján. A minimális és a maximális kapacitás értékének megállapításánál az ütemezési munkát végzõ szakembert több tényezõt korlátozza, közülük a legfontosabbak: • az erõforrás-szükséglet nagysága, • a folyamatközvetlen környezet milyen méretû munkaterületet igényel, • a teljes munkaterület mérete, tagoltsága, • a folyamathoz szükséges anyagok beszerzési lehetõségei, • a beszállítási lehetõségek, földrajzi helyzet, szállítási viszonyok, valamint • a kapacitások rendelkezésre állásának felsõ határai. Mindezek után megállapítható, hogy • a Cmin értékét a folyamat elvégzéséhez szükséges minimális erõforrásszint adja meg, • a Cmax értékét a rendelkezésre álló maximális kapacitás, valamint az adott munkaterületen, munkafázisban elhelyezhetõ kapacitás értéke korlátozhatja; • a dmax értékét az elõbb említett Cmin és a folyamatra jellemzõ egyéb, általában állagmegóvási feltételek; • a dmin értékét a folyamaton alkalmazható maximális kapacitás, a Cmax határozza meg.

152

8.3.2.2. A folyamatelemzéshez felhasználható normaértékek megállapítása, a rendelkezésre álló adatok, adatbázisok A normaértékek meghatározásának módjai Az elõzõkben leírtak szerint az építõiparban a feladatok ütemezéséhez az egyik alapvetõ információ az egyes szerkezetek, szerkezeti elemek elkészítéshez szükséges erõforrásigényeket tartalmazó normaadatok ismerete. Több elterjedt normagyûjtemény áll az idõtervezõ szakember rendelkezésére, azonban az ezekben található normaértékek értelmezése, illetve adott feladatra való alkalmazása során hasznos, ha ismeri a normaértékek meghatározásának lehetõségeit. Ennek birtokában az egyedi, illetve az átlagostól eltérõ esetekben is megfelelõ pontossággal végezhetõ az ütemezési munka. A normaértékek különbözõ módszerekkel állapíthatók meg. Méréssel: Idõméréssel egyedileg megállapíthatók az egyes folyamatokhoz tartozó munka- és gépszükségleti normák. Az így meghatározott idõnormák megfelelõ számú mérés és a méréskori körülményeknek a feltételezett helyzethez való hasonlósága esetében igen megbízhatónak tekinthetõ. A normaértékek méréséhez részletesen meg kell határozni a technológiai elõírásokat, munkakörülményeket és az egyéb feltételeket, amelyeket a folyamat mûszaki tartalmával együtt rögzíteni kell a tétel szöveges leírásában, ezzel biztosítva az alkalmazás során a lehetõ legpontosabb megfeleltetés lehetõségét. Normaalapok segítségével: Normaalapnak nevezzük a mûveletelemek vagy mûveletek technológiai és a munkakörülmények által meghatározott idõszükségletét. Bár napjainkban építõipari normaalapokat tartalmazó kiadvány igen kis számban található, a módszer más adatbázisok esetében is alkalmazható, ezért ismerete hasznos. Ez esetben a normakészítési munka során meg kell határozni a folyamatba tartozó mûveletek, mûveletelemek folyamategységre vonatkoztatott mennyiségeit. A mûveleti mennyiségek és a hozzájuk tartozó normaalapok alkalmazásával megállapított azonos kategóriába (szakképzettség, bérkategória stb.) sorolt szükségletek összegzésével kapható, a folyamathoz (tételhez) tartozó normaérték. A megfelelõ pontosságú normaalap-adatbázis esetében a méréshez hasonlóan nagy pontosság érhetõ el kisebb munka- és idõráfordításával. Statisztikai módszerrel: Adott - mûszaki tartalmában, munkafeltételeiben és körülményeiben - hasonló szerkezet (állapot létrehozása) elõállítására hosszabb idõszak alatti erõforrás-ráfordítások és az elõállított szerkezet mennyiségének ismeretében határozható meg a norma. Pontosságát befolyásolja, hogy az adatok felvételének tekintett bázisidõszak szervezési, mûszaki, munkaintenzitási feltételei mennyire felelnek meg a jövõben tekinthetõ átlagos feltételeknek. A nem megfelelõen megválasztott körülmények közötti adatfelvétel elõrevetítheti a korábbi bázisidõszak termelési, szervezési, gazdálkodási fogyatékosságait. Alkalmazása esetén célszerû a tételhez részletesen leírt feltételek vizsgálatának alapján a tényleges munkakörülményeknek megfelelõ korrekció elvégzése. 153

Összehasonlítással: Meg lehet határozni a normaértékeket a vizsgálthoz hasonló szerkezetek normáinak felhasználásával, módosításával. A két szerkezet technológiai, geometriai jellemzõi, szervezési, a munkakörülmények és egyéb, a megvalósítás feltételeinek elemzésével, összehasonlítással lehet származtatni az új szerkezetre vonatkozó normaértéket. Ehhez a normaértéket képzõ szakembernek igen nagy technológiai, szervezési és normaképzési gyakorlattal kell rendelkeznie. Ebben az esetben viszonylag nagy mûszakitartalom-eltérés esetében is megfelelõ pontosságú az új szerkezetre vonatkozó normaérték. A módszer alkalmazása estében kisebb mûszakitartalom-korrekcióhoz tartozó normaérték korrigálásra jelentõsebb kockázat nélkül vállalkozhat a kivitelezési gyakorlatban járatos szakember is. Mûszakilag megalapozott becsléssel: A kivitelezésben és a norma készítésében jártas szakemberek tapasztalatai, összegyûjtött adatai, információi alapján - mûszakilag megalapozott becsléssel - is megállapíthatók normaértékek. Ez esetben is a szerkezet technológiai jellemzõit, a kivitelezéssel kapcsolatos elõírásokat, munkakörülményeket és az egyéb feltételeket igen nagy gondossággal kell felmérni, és a korábban szerzett információkhoz, tapasztalati adatokhoz tartozó körülményekkel összevetni. A módszer jellegébõl következik, hogy a meghatározott normaértékek jelentõs mennyiségû szubjektív elemet is tartalmaznak, ezért csak közelítõ pontosságúak. A kivitelezésben dolgozó mûszaki vezetõ és mûszaki ellenõr számára a fenti módszerek közül az alábbiak mérlegelésével javasolható a választás: • A méréses normaérték-meghatározás viszonylag kis idõráfordítással, kevés háttér-információval megoldható. Alapvetõ feltétel az átlagosnak tekintett körülmények meghatározása, és az ennek megfelelõ helyszín, illetve munkavégzés kiválasztása (pl. elõregyártott szerkezet elhelyezésének daruzási munkája esetében az emelés magassága, a daru elfordulási szöge, szélsõséges esetben a macska és a horog közötti kötélhossz). • A statisztikai módszer annak ajánlható, aki többször azonos jellegû, tipizálható szerkezetek építésén dolgozik, és van türelme az adatok fegyelmezett és rendszerezett gyûjtéséhez, így kellõ alapossággal igen megbízható adatok birtokába kerülhet. • Az összehasonlításos meghatározás csaknem minden az építésben dolgozó irányító szakember rákényszerül, a meglévõ tapasztalati, illetve normakönyvi adatoktól kisebb mértékben eltérõ mûszaki tartalmú szerkezet idõszükségletének meghatározása során. Ezzel a módszerrel is megfelelõ pontosságú értékek birtokába juthat akár jelentõsebb normakészítési gyakorlat nélkül is. • A mûszakilag megalapozott becslés minden tapasztalt szakembernek ajánlható, feltételezve a körülmények, a mûszaki tartalom ismeretét. (Az építõipari gyakorlatban alkalmazott normagyûjteményekrõl a költségvetéssel foglalkozó fejezetben vannak részletesebb információk.) 154

8.3.3. A folyamatok összekapcsolása A folyamatok kapcsolatainak megválasztását a tervezés törekvései, térbeni helyzetük, technológiai feltételeik, kapacitásgazdálkodási szempontok és lehetõségek, valamint egyéb, a munkára jellemzõ feltételek határozzák meg. E kérdéskörrel annak szerteágazó volta miatt nem foglalkozunk részletesen, csak néhány jellemzõ, az ütemezési esetet, illetve a folyamatkapcsolás során problémát okozó esetet mutatunk be. 8.3.3.1. A folyamatkapcsolatok és a kapcsolati feltételrendszer Az ütemtervi folyamatok összekapcsolásának módját alapvetõen mindig az ütemezési cél, a szerzõdésben rögzített feltételek határozzák meg. Ezeken túl alapvetõen meghatározó jellegû tényezõ az adott technológiák megvalósíthatóságának módja, illetve a technológiák (folyamatok) sorrendje. További igen széles és jellegében változatos korlátozó feltételek befolyásolhatják az idõtervezés során a folyamatok közötti kapcsolatokat. Ilyenek lehetnek a munkaerõ-, a gép- és az anyagellátás lehetõségei, az idõjárási feltételek okozta, akár technológiai folyamatonként eltérõ korlátok. A folyamatkapcsolási lehetõségek közül a megfelelõ kiválasztáshoz számos tényezõt mérlegelni kell, így pl.: • a folyamatok idõtartamának nagysága, • a folyamatok közötti technológiai, szervezési függõségi viszonyok, • az építmény terjedelmi viszonyai, méretei és jellege (nagy kiterjedésû, pontszerû vagy vonalas), • az építés erõforrásokkal való ellátásának lehetõségei, • a munkahely felvonulási és munkásellátási lehetõségei, • a vizsgált folyamatok elvégzésénél számításba vehetõ munkaszakaszok, munkafrontok száma és terjedelme. A felsorolt szempontrendszer miatt a folyamatkapcsolatok megválasztása körültekintõ munkát igényel, mert a megfelelõ döntések jelentõsen befolyásolhatják az építmény megvalósulási idejét. Az ellentmondó feltételek alkalmazásánál a tervezõ döntési helyzetben van, ilyenkor feltétlenül azt kell szem elõtt tartania, hogy a szervezési döntéseknek sohasem szabad alárendelni az építmény mûszaki terveiben rögzített szerkezet, technológiai, minõségi követelményeket. 8.3.3.2. A folyamatkapcsolatok jellemzõ kialakításának módjai Az ütemezési célok elérésekor a folyamatok közötti kapcsolatok kialakításáról kell dönteni a mûszaki tartalom, a technológiai feltételek és egyéb tényezõk ismeretében. A jellegzetesen elõforduló mûszaki tartalomhoz tartozó problémák szervezési megoldásairól lesz szó a következõkben. 155

Az átlapolt folyamatok kapcsolatainak kialakítása A már közepes méretû építõipari létesítmények kivitelezésénél is az átlapoló folyamat kapcsolása a jellemzõ. Ebben az esetben különös figyelmet kell szentelni mind a tervezésnél, mind az ütemterv felülvizsgálata során a folyamatok között technológiailag szükséges területelõny meglétére. A folyamat által elfoglalt terület nagyságát, illetve a két folyamat között megkövetelt, elvárt területelõnyt többféle módon fejezhetjük ki. Lehetséges, hogy megadjuk: • a folyamatok minimális százalékos készültségének mértékét, amikor a követõ folyamat munkát végezhet, • a naturálisan kijelölhetõ terület, hossz nagyságát a követõ folyamat munkájának kezdeti feltételeként, amely esetben a teljes feladat mennyiségének ismeretében meghatározható a készültség relatív aránya is, valamint • az építési feladatot munkaszakaszokra, munkafrontokra bontva határozzuk meg azt, hogy egy-egy szakaszon csak egy-egy munkafolyamat végezhetõ azonos idõben. Az átlapolt tevékenységkapcsolatok esetében meg kell különböztetni, hogy a megelõzõ és a követõ folyamat idõtartam viszonyai milyenek. Átlapolás gyors-lassú (ta
KKz B

Tevékenység A B

156

Munkanap 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

Átlapolás lassú-gyors (ta > tb) idõtartamú folyamat estében: A lassú-gyors követés esetében az elvárt terület elõny meglétét az A tevékenység befejezéhez képest a B tevékenység befejezésének megfelelõ idõvel történõ késleltetése biztosítja. Ez hálón kifejezve Befejezés-Befejezés (BB) kapcsolatot jelent. A területelõnyre jellemzõ idõparaméter nagysága (z) az ábrán látható módon a követõ tevékenység idõtartamának függvényében írható le. z = tb/n, illetve z = tb ˘ k, ahol n a munkaszakaszok, munkafrontok száma, k a megkívánt készültség mértéke (ahol a 100% esetében a k = 1). Z

A

A

B

BBz B

Tevékenység A

Munkanap 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

B

A soros folyamatkapcsolat kialakítása A soros folyamatkapcsolást olyan esetekben kell alkalmazni, amikor a kis terjedelmû munkaterület, illetve a rövid tevékenységidõ nem teszi lehetõvé a folyamatok átlapolását. Ebben az esetben az A tevékenység befejezése után a B tevékenység kezdetének helyzetét kell meghatározni. Ez általában azt jelenti, hogy a megelõzõ tevékenység befejezése után kezdõdhet a követõ tevékenység. A megfogalmazandó mûszaki problémától függõen elõfordulhat, hogy a két tevékenység vizsgált pontja között nullától eltérõ pozitív, illetve negatív értéket kell elõírni. A kapcsolati idõköz a tevékenység idõktõl független, az erõforrás-átállítástól, a technológiától függõ érték. A

B

A Z

BKz B

157

Tevékenység A

Munkanap 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

B

Technológiai szünet elõírása A szerkezetek kivitelezése során az anyagjellemzõktõl függõ mértékû technológiai szünet elõírására lehet szükség. A szerkezet geometriai jellemzõitõl függõen eltérõen kell értelmezni a technológiai szünetet • a vonalas (pl. útalap beton) és a nagy kiterjedésû (pl. nagy felületû térburkolat) létesítmények, valamint • a pontszerû szerkezetek (pl. híd felmenõ pillére) esetében. A vonalas, illetve nagy kiterjedésû létesítményeknél - kellõen nagy kivitelezési idõ esetében - lehetõség van a követõ folyamatokkal való átlapolásra. Ebben az esetben a technológiai szünetet igénylõ folyamatot egy, a technológiai szünetnek megfelelõ méretû kizárt zónának kell "védenie". Ez azt jelenti, hogy a ciklogramban a folyamat kezdésénél és befejezésénél egyaránt meg kell lennie a technológiai idõnek. Hálós ábrázolás esetében e feltétel a KKz és a BBz feltételek egyidejû alkalmazásával írható elõ. Ha olyan számítógépes programot használunk, amely egy tevékenység között több feltétel elõírását nem engedi meg, ebben az esetben a tervezõnek kell meghatároznia a tevékenységidõk viszonyának függvényében, hogy melyik feltétel a mértékadó. A z kapcsolati idõköz paraméterének értéke a technológiára jellemzõ konstans érték, a tevékenység végrehajtási idejétõl független. z = konstans (technológiára jellemzõ). Z A

B

A Z

KKz

BBz B

Tevékenység A B

158

Munkanap 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

A pontszerû létesítmények, szerkezetek esetében a technológiai szünet a szerkezet elkészülte után kezdõdik, majd a technológiára jellemzõ idõ eltelte után követheti õt a követõ folyamat. Hálós ábrázolással ez a helyzet a soros folyamatkapcsolással (BK kapcsolattal), a technológiai szünet mértékének megfelelõ értékû z kapcsolati idõközzel írható le. z = konstans (technológiára jellemzõ). A

B A Z

BKz B

Tevékenység A

Munkanap 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

B

8.3.3.3. Az ütemezési célhoz kapcsolódó jellemzõ ütemezési megoldások Az ütemezési cél határozza meg a tervezõ törekvéseit az ütemtervben alkalmazandó folyamatidõk és kapcsolatok megválasztása során. Az ütemezési cél alapesetben lehet: • idõkorlátos az ütemezés, amikor a teljes átfutási idõ, esetleg meghatározott szerkezetek munka közbeni készültségének részhatárideje is kötöttek. Az építõiparban is, a kínálati piac esetében ez a jellemzõ helyzet. Ekkor az ütemezésnek a minimálishoz közelítõ építési idõ meghatározása a feladata. Ebben az esetben az erõforrások gazdaságos alkalmazása kisebb súllyal szerepel az ütemezési célok között; • a korlátos kapacitás szerinti tervezés arra a feltételezésre épül, hogy a feladat végrehajtása során a kapacitások egy része korlátozottan áll rendelkezésre. Ez a keresleti piac körülményei között lehet gyakori. A feladat bonyolult, számítógéppel segített tervezési módszerekkel oldható meg, többnyire jelentõs kompromisszumok mellett. E probléma az évszázad elsõ évtizedében nem jellemzõ, ezért ezekkel az algoritmusokkal nem foglalkozunk. Néhány megoldást a felhasználó a hálós idõtervezõ számítógépes programok eszköztárában találhat. 159

A minimális építési idõre való tervezés A minimális építési idõre való tervezéshez kapcsolódóan célszerû megismerni a folyamatszervezés egyik sajátos esetét, az ún. relatív gyorsítási paradoxont. Szervezési szempontból sajátos esetet jelent a lassú-gyors-lassú idõtartam-viszonyú folyamatcsoport. A folyamatok közötti követési idõközt (z) állandónak tekintve a kiindulási ütemtervben a megadott folyamatidõk figyelembevételével a teljes átfutási idõ T. A megfontolás tárgya az, hogy hogyan lehet a teljes átfutási idõt csökkenteni úgy, hogy többletkapacitás nem áll rendelkezésre, azaz a folyamatok idõtartama nem csökkenthetõ. Osztható kapacitások (pl. nagyobb létszámú brigádok, több, önállóan dogozni képes gép) esetében a középsõ, B folyamat idõtartama csökkenthetõ úgy, hogy a folyamaton alkalmazott kapacitás szintet csökkentjük. Ennek kívánatos mértéke az lehet, hogy a folyamat azonos idõtartamú legyen a megelõzõ, A folyamatéval. Ennek korlátja a kapacitások minimálisan alkalmazható szintje lehet, így ebben az esetben meg kell elégednünk az így adódó maximálisan ütemezhetõ folyamatidõvel. A C folyamat helyzetét a szükséges követési idõ betartásával határozhatjuk meg. Ezzel az eljárással a kiindulásinál kisebb teljes átfutási idõt kaphatunk eredményül. Nem osztható kapacitások esetében a közbensõ B folyamat idejét virtuálisan, a folyamat megszakításával csökkenthetjük, és ez is a teljes átfutási idõ csökkenéséhez vezet. A folyamatok megszakítása a munkahelyi rendet, szervezési lehetõségeket zavarhatja, ezért alkalmazását meg kell fontolni. Kiindulási állapot:

Z

A

B

C

Z T Tevékenység A B C

160

Munkanap 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

Korrigált állapot osztható kapacitások esetében:

Z

A

B

C

Z t Tevékenység A

Munkanap 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

B C

Korrigált állapot nem osztható kapacitások esetében:

Z

A

C

B Z t Tevékenység A

Munkanap 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

B C

161

A fenti példa alapján is megállapítható, hogy a minimális építési idõ meghatározásakor törekedni kell paradox helyzetek kialakulására. Ezt elérni a folyamatidõk azonos, közel azonos értéke esetében lehet. A minimális építési idõ meghatározásának javasolt lépései: • meg kell határozni az ütemterv folyamatait, a kapacitáskorlátok és a folyamatidõ korlátainak mérlegelése után megállapítható a folyamat minimális és maximális idõtartama, • ki kell választani a folyamatok közül a fontosságuk, valamint idõtartam-korlátaik alapján a fõfolyamatot (esetleg folyamatokat) és ehhez a minimális folyamatidejét rendeljük hozzá, • a többi folyamat idejét úgy választjuk meg a korábban számított idõintervallumok alapján, hogy a mértékadónak tekintett fõfolyamat idõtartamával egyezzenek, illetve közel álljanak hozzá, • az olyan folyamatok esetében, ahol a folyamatidõk maximális értéke is lényegesen kisebb a megválasztott fõfolyamat mértékadó idejénél, mérlegelni kell folyamat megszakításával való virtuális idõtartam-növelést, • az összehangolt idõtartamú folyamatokat úgy kell az ütemtervben összekapcsolni, hogy a megengedhetõ legnagyobb mértékû legyen az átlapolás, • végül a kapott átfutási idõ megfelelõségének vizsgálata után a szükséges mûszaki-technológiai-szervezési feltételek változtatásával korrigálni kell, és az ütemezést a fentiek szerint újból el kell végezni. 8.3.3.2. Állagmegóvási problémák Az állagmegóvás során a sérülékeny állapotot létrejötte után a lehetõ legrövidebb idõn belül el kell készíteni azt a szerkezetet, amely ezt az állapotot megvédi (pl. tükör - szerelõbeton). Az ütemezés szempontjából ez azt jelenti, hogy a sérülékeny állapotot létrehozó folyamatot az õt követõ folyamatnak a lehetõ legjobban meg kell közelítenie. Ezt a megközelítést a korábban tárgyalt technológiai feltételek, a munkaterület jellemzõi és egyéb körülmények befolyásolják.

szervezési szünet

A B

szervezési szünet 162

Állagmegóvási céljaink azonban a legnagyobb mértékû megközelítés esetében sem teljesülnek, ha a megelõzõ és a követõ folyamat ideje (jelentõsen) eltér, mivel lassabb követõ esetében a folyamat végén, gyorsabb követõ folyamat esetében a folyamat elején keletkezik szervezési szünet. Az elõzõk alapján megállapíthatjuk, hogy az állagmegóvási feltételek teljesítése hasonló módon érhetõ el, a mint a legrövidebb építési idõre való tervezés: • ez esetben is a folyamatidõket a lehetõségekhez képest azonos értékûre kell választani, és • a mûszakilag legnagyobb átlapolást kell kijelölni. 8.3.4. Az idõtervezés ajánlott folyamata Az elõzõkben leírt formai és módszertani feltételek alapján a tervezés menete manuális tervezés esetében összefoglalva az alábbiak szerint javasolható: 1. A feladat mûszaki tartalmát meghatározó dokumentáció - a beruházás-elõkészítõ dokumentációja, a tendertervek, mûszaki tervek, a költségvetési-kiírás - alapján az ütemezési céloknak megfelelõ részletességû folyamatjegyzéket kell összeállítani. 2. A folyamatok mennyiségeinek meghatározása, valamint a hozzájuk tartozó norma-normatíva értékek feltárása vagy tapasztalati adatok alapján meg kell határozni az erõforrás-szükségletek mértékét, célszerûen a legfontosabb mértékadónak tekintett erõforrásokra. 3. A folyamatonkénti és a mértékadónak tekinthetõ erõforrás esetében az igénybe vehetõ kapacitások minimális és maximális értékének meghatározása. 4. A egyes folyamatok legkisebb és legnagyobb idõtartamának számítása. 5. A mértékadó folyamat idõtartamának meghatározása az elõzõkben számított határértékek figyelembevételével. 6. A folyamatok közötti függõségi viszonyok meghatározása: • a rendelkezésre álló erõforrásszintek, bevonható alvállalkozói kapacitás szintek figyelembevételével, • a technológiai és állagmegóvási feltételek betartásával, • az egyes folyamatokhoz tartozó minimális és a tervezés során elvárt terület elõnyök betartásával, valamint • a szükséges technológiai szünetek figyelembevételével. 7. Az egyes folyamatok idõhelyzetének (határidõpontjainak) meghatározása a naptári idõhelyzetnek és a folyamat idõjárás-érzékenységének megfelelõen korrigálva. 8. A teljes ütemterv vizsgálata a szerzõdéses, a technológiai és szervezési feltételek szerint, a szükséges korrekciók végrehajtása. 9. A felmerült igények szerint a következmény-ütemtervek elkészítése, a pénzügyi, a gépfelhasználási diszpozíciós, esetleg (kivételesen) a munkaerõ-felhasználási ütemterv meghatározása. 10. A tervezett erõforrásszintek és a tényleges lehetõségek összevetése, a szükséges ütemtervi korrekció elvégzése. 11. Az idõ- és erõforrás-ütemtervek dokumentálása. 163

8.4. Az építési munkák elõrehaladásának követése 8.4.1. Az elõrehaladás követésére alkalmas ütemtervek jellemzõi Az építési munkák megtervezése során csaknem minden jelentõsebb feladat esetében a munka kezdete elõtt el kell készíteni a megvalósítás idõtervét, ennek pénzügyi vonzatait, esetleg néhány kiemelt erõforrás-szükségleti tervét is. A feladat jellegétõl függõen ezek készülhetnek manuálisan, illetve bonyolultabb feladatok esetében valamilyen hálótervezési eljárással. Az ütemterv folyamatainak részletességét az alkalmazás célja, az idõléptékét alapvetõen a beruházás teljes átfutási ideje határozza meg. A gyakorlatban az egyik legfontosabb követelmény az ütemtervtõl elvárt pontosság, ami nagy részletességû folyamatok kidolgozását teszi szükségessé. Ezt a rendelkezésre álló, illetve gazdaságosan elõállítható információk mennyisége és jellege, valamint az ütemterv mérete korlátozza, mivel a túlzottan magas tevékenységszám az áttekinthetõséget jelentõsen csökkentheti. Az ütemtervi folyamatok kialakításának jellemzõi A folyamatokra jellemzõ mennyiséghordozók megválasztása: A folyamatképzés során a létesítmény jellegétõl és az alkalmazási céloktól függõen határozzuk meg az ütemtervben alkalmazott folyamatok részletességét. A folyamat idõtartamának megállapításához, valamint a munkavégzés során vizsgált készültség méréséhez célszerû meghatározni a folyamatra jellemzõ jól számítható, illetve mérhetõ mennyiségi paramétert, a hozzá tartozó mértékegységgel. A folyamatokhoz rendelhetõ mennyiségi paraméterek fõbb csoportjai a következõk lehetnek: • a legjobban használható, a feladat szempontjából a legpontosabb mennyiségi jellemzõ a folyamathoz tartozó jellemzõ munkamennyiség naturális értéke, azaz termék természetes egységében. Ez a mennyiség alkalmazható a folyamatelemzés során a folyamat-idõtartamok, valamint a munkahelyi felmérések során a készültség meghatározásához. Ilyen pl. töltésépítés (m3), homokos kavics ágyazat (m3) stb.; • olyan többféle munkafajtából álló folyamatoknál, ahol jellemzõ közös mértékegységet nem lehet meghatározni, célszerûen alkalmazható jellemzõ mennyiségként a folyamat elvégzéséhez szükséges munkaigényesség mûszakvagy mûszakóra egységgel jellemezve. Ezt az egységet jellemzõen a kevés gépimunka-igényû, de sok-sok feladatból összetevõdõ tevékenységek - pl. vízrendezés, befejezõ rendezési munkák - esetében célszerû alkalmazni; • azon folyamatok esetében, ahol a gépi munka mértéke jelentõssé válik, de a munka igen sok azonos egységgel nem jellemezhetõ feladatból áll, szükségbõl 164

az egyetlen közös egységnek tekinthetõ költségértéket forint vagy valamely más pénzegységgel jellemezhetjük. A tervezés során törekedni kell a naturális egységgel jellemzett folyamatok minél nagyobb arányú alkalmazására, mivel ez adja a létesítmény szempontjából legjellemzõbb, legmegbízhatóbb eredményt, amit a felmérések során az építés vezetõje és a mûszaki ellenõr legnagyobb biztonsággal tud használni és ellenõrizni. A munkaigénnyel jellemzett folyamatok esetében a becsléssel meghatározott tervezett és ténylegesen teljesített munkaigények összevetése valamelyest nagyobb pontatlansággal jár, mint az elõzõ esetben leírtaknál, mivel a megítélésben szubjektív tényezõk is vannak. A folyamat költség mértékegységével való tervezést tartjuk a legbizonytalanabbnak, mivel az információk mûszaki tartalmának torzulására ebben az esetben van lehetõség. A költségadatok tartalmazzák az építési díj értékét és az anyagköltségeket is. Adott folyamatokon a nagy anyagköltségû, de kis élõmunka-igényû feladatrészek elvégzésre kerülnek, ezzel a költségben való tejesítés idõarányos értéke teljesül, esetleg túlteljesül, viszonta nagy élõmunka-igényû feladatrészek elmaradnak, akkor ez esetben a munka tényleges elõrehaladása lényegesen kisebb is lehet a költségekkel számolt mutató által meghatározottnál. Ez a mutató könynyû lehetõséget kínál az elõrehaladás mértékének manipulálására, „a munka kirablására”. A teljesítések eloszlása a folyamatokon: A tervezett teljesítések eloszlása szempontjából • homogén folyamatnak abban az esetben tekinthetjük, ha az építési feladatok ütemezése megoldható úgy, hogy az ütemterv egyes folyamatainak mentén a modell szerint a tervezett munkavégzés (közel) egyenletes. A teljesítések eloszlása szempontjából homogén folyamatokat tartalmazó ütemtervek általában a kis, közepes építési feladatok esetében alkalmazhatók, ahol a munkafolyamat részletességi szint a jellemzõ; • heterogén folyamatnak nevezzük, ha a folyamatokon a tervezett teljesítések idõegységenként eltérõk lehetnek. A heterogén teljesítés eloszlású folyamatok alkalmazása szükséges csaknem minden esetben, ha egy, létesítményhez tartozó több részütemterv aggregációjával származtatunk le egy a teljes létesítményt átfogó ütemtervet. Ebben az esetben az azonos folyamatokra az aggregáció során idõegységenként nagy valószínûséggel eltérõ értékeket kapunk eredményül. Általában az erõforrás-eloszlás szempontjából heterogén folyamatokat tartalmazó ütemterveket kell alkalmaznunk: – több építési szakaszra bontott létesítmények esetében, illetve – több, egymással párhuzamosan dolgozó vállalkozó által végzett azonos jellegû feladatok aggregált „generálütemterv” készítésénél.

165

8.4.2. Az építési munkák készültségének követése 8.4.2.1. A munkák készültségének követése során a folyamatokra az értékelés idõpontjában felmérhetõ, számítható munkahelyi információk Az elõzõkben leírtak szerint a folyamatot jellemzõ mennyiségi egységhez tartozóan a készültség vizsgálatának idõpontjában meg kell határozni: • a naturális egységgel jellemzett folyamatok esetében a folyamaton elvégzett feladat mennyiségét, • a munkaigénnyel jellemzett folyamatokon az erõforrás-ráfordítás alapján becsülhetõ, a vizsgálat idõpontjáig ráfordított összes munkaigényt, hasonló módon • a %-os tervezett készültséggel jellemzett folyamatokon meg kell állapítani a vizsgálati idõponti készültségi %-ot, esetleg ezekbõl számíthatók. • a pénzügyi teljesítéseket a vizsgálati idõpontig. 8.4.2.2. A munkafolyamatok elõrehaladását jellemzõ mutatók A tervezett teljesítések szempontjából homogén folyamatok esetében: Az egyenletes teljesítésre tervezett folyamatok elõrehaladásának megítélése az alapesetnek minõsíthetõ, egyetlen mutató, a készültégi fok meghatározásával jellemezhetõ. Ennek számítása bármely folyamategység alkalmazása esetében 8.4.2.1. pontban leírtak szerint elõállított, a vizsgálat idõpontjában elért folyamatonkénti összegzett tejesítések és az összes feladat mennyiség hányadosaként jól értelmezhetõ. A tervezett teljesítések szempontjából heterogén folyamatok esetében: Azon folyamatoknál, ahol a tervezett teljesítések eloszlása nem egyenletes, a készültség megítélése egyetlen, az elõzõ pontban leírt mutatóval nem kellõképpen megalapozott, adott esetben félrevezetõ lehet, így az építésvezetõ és a mûszaki ellenõr nincs kellõ információs szinten. Ezért az elõzõ esettõl eltérõen több, a termelés elõrehaladásának megítélését segítõ mutató alkalmazására lehet szükség. Ezekhez javasoljuk: • meg kell határozni folyamatonként a vizsgált idõpontig a tervadatok összegezett - görgetett - értékét, amibõl számítható a teljes tervezett érték ismeretében a tervezett görgetett%-os készültségi mutató, • a teljes munkamennyiség és a vizsgált idõpontig ténylegesen a felmérés alapján teljesített, a folyamat egységében értelmezett mennyiség összevetésével határozható meg a tényleges görgetett%-os készültségi mutató, • folyamatonként a vizsgált idõpontig ténylegesen a felmérés alapján teljesített, a folyamat egységében értelmezett görgetett mennyiség, és a tervadatok öszszegezett - görgetett - értékének összevetésével a relatív készültségi mutató, • a havi - idõegységre - meghatározott tényleges teljesítés, és az azonos idõszakra vonatkozó értékek összevetésével a havi teljesítés%-os készültségi mutató. 166

Ezen mutatók lehetõséget adnak a mûszaki ellenõrnek, illetve az építtetõnek a munka készültségének komplex vizsgálatára, így • a görgetett terv- és görgetett tényadatok összevetésével a munka egészének készültségére következethetünk, lehetõséget nyújtva ezzel a stratégiailag legfontosabb, „középtávon” értelmezett készültség megítéléséhez. Ennek vizsgálatával kiszûrhetõ a jelentõs lemaradások észrevétlen maradása; • a havi teljesítések százalékos értékeinek összevetése a rövidebb idõszak munkájának értékelését segíti elõ, amelynek ismeretében célszerû áttekinteni az adott idõszak (hónap) teljesítményalakulását, az ezt befolyásoló konkrét tényezõket (pl. idõjárás, anyaghiány, tervhiány, kooperáció hiánya stb.); • a relatív készültségi mutató folyamatonként a tervszerûség alakulását, mintegy a "tervfegyelmet" jellemzi. A fenti mutatók természetesen a kiemelt erõforrásként tekinthetõ költségmutatókra is alkalmazhatók. Ez lehetõséget nyújt: • átalányáras szerzõdések esetében a munka „kirablásának” megakadályozására. Nyomon követhetõ az építés szempontjából jelentõs idõigényû, de kis költségû munkák ütemessége, illetve elhagyása. A számlázáskor lehetõsége van a nagy értékû munkák ezekkel való összehangolására. Ez esetben az egy elszámolási egység esetében van módja a számlázási érték jelentõsebb, az idõbeni elõrehaladással arányos érték kifizetésére; • tételáras szerzõdések esetében a nem munkaigény alapú számlázás szintén megakadályozható, és lehetõség van a pénzügyi elõrehaladás reális megítélésére.

Irodalom Szerzõi kollektíva: Építési mûszaki ellenõrök kézikönyve. TERC Kft., 2001. Kakukk Lajosné-Molnár Miklós-dr. Neszmélyi László-dr. Papp Péter: Építési mûszaki ellenõri szakképzés. Pénzügyi ismeretek jegyzet. Helbig-Schwarzkopf: Bauleiterhandbuch für den Bauleiter des Bauherrn. Verlagsgeseltschaft Rudolf Müller, Köln, 1988. Bacher-dr. Monori-dr. Neszmélyi: Építésszervezés I/1., I/2. Budapesti Mûszaki Egyetem. dr. Neszmélyi László: Az építési munkák idõtervezése. Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. Szerzõi kollektíva: Felelõs mûszaki vezetõk kézikönyve 1. TERC Kft., 2005. Takács Ákos-dr. Neszmélyi László-Somogyi Miklós: Építéskivitelezés - szervezés. Szega Books Kft., 2007. Palotás László: Mérnöki Kézikönyv. Mûszaki Kiadó, 1990. Tátrai Tibor: MS PROJECT 98. ComputerBooks Kiadói Kft., 1999. dr. Neszmélyi László-dr. Vattai Zoltán: Monitoring progression in construction. Moscenica Draga, 2003. 167

dr. Hajdú Miklós-Bõszín Gyula: Project Director Felhasználói kézikönyv. Egységes Építõipari Normarendszer. TERC Kft.

Ellenõrzõ kérdések 1. Milyen célokra készítene vázlatos ütemtervet, melyek a fontosabb tartalmi elemei? 2. Milyen célokra készítene generál ütemtervet, melyek a fontosabb tartalmi elemei? 3. Milyen célokra készítene részletes ütemtervet, melyek a fontosabb tartalmi elemei? 4. Ismertesse és rajzolja le az idõtervek ábrázolási módjait, jellemzõ alkalmazási területeit! 5. Ismertesse a tevékenység-csomópontú (MPM) háló egyszeres függéseit minimális megközelítési feltételek esetében, adjon mûszaki példát az építésbõl! 6. Milyen tartalék idõt tart feltétlenül fontosnak egy kooperációs értekezlet határidõ egyeztetése során, melyik felhasználása, mely vezetõi szint kompetenciája? 7. Ismertesse a folyamatok képzése során figyelembe veendõ tényezõket! 8. Ismertesse a normaértékek meghatározásának módjait! 9. Ismertesse a folyamatok átlapolása során mérlegelendõ tényezõket, ezek sávos, ciklogrammos és hálós formában való ábrázolását! 10. Ismertesse a technológia szünet idõtervekben való figyelembevételének lehetõségeit, ezek hálós formában való kifejezésének módját! 11. Hogyan biztosítható a sérülékeny folyamatok állagmegóvásának lehetõsége az idõterv készítése során? 12. Ismertesse a munkafolyamatok elõrehaladását jellemzõ mutatókat!

168

9. Biztosítások az építésben Szerzõ: Ludvigh Lászlóné okl. közgazda

9.1. Általános ismeretek A biztosítási tevékenység biztosítási szerzõdésen, jogszabályon vagy tagsági viszonyon alapuló kötelezettségvállalás, amelynek során a biztosító megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja a kockázatvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékot képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja, és teljesíti a szolgáltatásokat. A biztosítási szerzõdés olyan szerzõdés, amelyben a biztosító meghatározott jövõbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkezésétõl függõen bizonyos összegnek a megfizetésére, a biztosított, illetve a másik szerzõdõ fél pedig díj fizetésére vállal kötelezettséget (Ptk. megfogalmazása). A biztosítás kollektív gondoskodás a jövõben elõfordulható váratlan káresemények pénzügyi kompenzálására (közgazdasági megközelítés). A biztosítás jogintézményének alapgondolata a társadalom meghatározott tagjainak közös kockázatviselése, a kárkövetkezmények megosztása, ill. meghatározott események bekövetkezésekor kártérítés (szolgáltatások) nyújtása. Az azonos veszélyeknek (kockázatoknak) kitett vagyontárgyak, ill. személyek együttesen egy közösségbe történõ terelése (veszélyközösség) szétporlasztja a tagok között a bekövetkezõ károkat. Nagy tömegû kockázat egyesítésével a kockázatok tömegükben tervezhetõvé válnak, ez képezi a biztosítótársaságok tevékenységének alapját. A vállalkozás tulajdonában, kezelésében lévõ ingó és ingatlan vagyon megóvása jelentõs, és tervezhetõ költségeket igényel. A mindennapi élet kockázatai - egy elõre nem látható esemény bekövetkezése - azonban elõre nem tervezhetõk, sok esetben nem kigazdálkodható, csak többletköltségekkel helyreállítható károkat okozhatnak. A kockázatkezelés többet jelent, mint különbözõ biztosítások megvásárlását. Jelenti mindazon szerteágazó cselekedeteknek, magatartásformáknak, kalkulációknak és tudományos elméletek alkalmazásának összességét, amelyek arra irányulnak, hogy a kockázatviselõk minél pontosabban mérjék fel a jövõ veszélyeit, megfelelõ megoldásokat találjanak annak megelõzésére, vagy ha ez nem lehetséges, kompenzációjukra. 169

A kockázat áthárításának egyik lehetséges megoldása a biztosítás, ugyanis a kockázatáthárítás „piacán” a kereslet és kínálat (kereslet a kockázatviselõ részérõl, kínálat a biztosító részérõl) viszonya határozza meg, hogy az adott kockázat biztosítható-e, vagy más megoldást kell találni. Átháríthatók azok a kockázatok, amelyek a biztosítók termékeiben (feltételeiben) megvannak, vagy amelyeket egyedi kockázat elbírálás alapján biztosítható kockázatnak minõsítenek. A biztosító, amint elvállalta a kockázatot, maga is érdekeltté válik a kockázat bekövetkezésének megelõzésében, illetve, ha az már elháríthatatlan, akkor a károk csökkentésében. Ennek megfelelõen a biztosítók igen szigorú szabályok szerint alakítják ki biztosítási feltételeiket és kockázatvállalási rendszerüket. A mûszaki ellenõr képzése kapcsán az építés- és szerelésbiztosítással foglalkozunk.

9.2. Építés- és szerelésbiztosítás Az építés- és szerelésbiztosítás a beruházási folyamatban megvalósuló vagyontárgyak és tevékenységek kockázatainak fedezetére szolgál. A beruházási folyamatban biztosítási szerzõdést köthetnek: • az építtetõk - a beruházó, a beruházási megbízó, a beruházás lebonyolítója, az üzemeltetõ, • a kivitelezõ - a fõvállalkozó (generálvállalkozó), a vállalkozó, az alvállalkozó. Az építés- és szerelésbiztosítás fedezete: a beruházás során létrehozott vagyontárgyakra, valamint a megvalósításhoz szükséges munkagépekre, eszközökre és anyagokra terjed ki. A biztosítási kötvény feltételei külön-külön tartalmazzák az építtetõ, illetve a kivitelezõ által megkötésre kerülõ biztosítások biztosítható vagyontárgyakat. A kockázatviselés helye lehet: Magyarország, vagy más, megjelölt földrajzi hely területén lévõ építési-szerelési helyszín. E fogalomkörbe tartozik az épülõ objektum területe, továbbá a kivitelezõk felvonulási területe a hozzá tartozó ideiglenes melléképítményekkel és deponáló helyekkel. Nyomvonalas létesítményeknél a kockázatviselés helye lehet a tényleges munkaterület és annak közvetlen környezete, valamint a közvetlen munkavégzéshez szükséges anyagellátó helyek és depóniák, felvonulási létesítmények (pl. lakókocsi, szerszámkamra). A kockázatviselés köre, idõtartama, a biztosítás díja Az építés- és szerelésbiztosítás a kötvényben foglalt feltételek szerint fedezetet nyújthat: a véletlen, váratlan események által okozott anyagi és felelõsség körében keletkezett, meghatározott károkra, a kötvényfeltételekben tételesen felsorolt kizárások kivételével. Ennek keretében a biztosítás általában kiterjed a következõkre. 170

Anyagi károk megtérítésére, pl.: • tûz, robbanás, árvíz, felhõszakadás, villámcsapás, viharkár, • technikai károk, így pl. az épületekben, építményekben, valamint a mûködtetett gépekben, berendezésekben, készülékekben, csõvezetéki rendszerekben, elektromos, hõ-, víz-, gáz-, anyagszállító vagy egyéb, energia jellegû rendszerekben, illetve berendezéseket vezérlõ- vagy irányítóeszközökben váratlan véletlen, elõre nem látható ok miatt kialakult károkra, • a betöréses lopás, rablás vagy más jogtalan eltulajdonítás miatti károkra, • az építési-szerelési hibákra, ügyetlenségre vagy hanyagságra, illetve más emberi hiányosság okozta károkra, • az építéshez, szereléshez használt állványok törésére, összeroskadására, • az építési vagy szerelési tevékenységhez használt gépek és berendezések felvagy leszerelése, illetve mûködtetése során elõálló véletlen események káraira. Felelõsség körében okozott károk megtérítésére, pl.: • a biztosított tevékenységi körével (építés és szerelés, próbaüzem) összefüggésben a személyi sérüléssel, a szerzõdésen kívül okozott tárgyrongálással okozott károkra, amelyekért a biztosított építtetõi vagy kivitelezõi minõségben a jogszabályok szerint kártérítési kötelezettséggel tartozik (pl. az állványról lehulló anyag miatt a gépjármûben bekövetkezett kár, az építési telek mellett lévõ meglévõ épületekben az építési munkával összefüggésben keletkezett károk), • a környezetszennyezéssel okozott károkra, amelyek az építés, szerelés vagy próbaüzem során a szennyezés elhárítására szolgáló vagy a technológiai rendeltetésû berendezések véletlen vagy váratlan meghibásodásából erednek, • a saját munkavállalónak okozott dologi károk esetében, pl. a munkahelyen elhelyezett ruházatban és egyéb használati tárgyakban, amelyek a biztosítási szerzõdéssel fedezett káresemények folytán következetek be (a gépjármû, értékpapír, arany- és ékszertárgyak a készpénz kivételével). Próbaüzem során bekövetkezõ károkra. A próbaüzemi károk az olyan, bármely okból bekövetkezõ véletlen vagy váratlan események miatt elõálló rongálódások, amelyek a létesítési munkák befejezését követõen • az építési munkáknál az átadás-átvételi eljárás során, de annak megkezdését követõen legfeljebb 30 napon belül, • a technológiai vagy egyéb szerelési munkáknál az elõzetes mûszaki felülvizsgálatokat és az üzemi próbákat követõ próbaüzemi eljárás megkezdését követõen legfeljebb 30 napon belül a biztosított építési-szerelési teljesítésekben és a vagyontárgyakban a szabályozott anyagi kárként vagy a felelõsség körében okozott kárként keletkeznek. A biztosító általában nem köteles a kár megtérítésére, ha azt a biztosított szándékosan vagy gondatlan cselekedete, a vállalkozási szerzõdés megszegése és ebbõl eredõ veszteség, üzemi balesetnek minõsülõ személyi sérülés, nukleáris akció vagy radioaktív sugárzás, hibás tervezés, az anyagi és öntvény- vagy mûhelyhibák, elveszés vagy egyéb ismeretlen hiány okozta. 171

A biztosító a szerzõdésben jellemzõen megköveteli a biztosítottól a meghatározott értékû önrész vállalását. A biztosító kockázatviselése nem terjed ki azokra a káreseményekre, amelyek összege nem éri el a szerzõdésben meghatározott mértéket (önrészt), kivéve a felelõsség körében bekövetkezett károkat. A biztosító kockázatviselése határozott idõtartamú, általában az építési-szerelési helyen a munkák megkezdésétõl, illetve a biztosított vagyontárgyak helyszínen való lerakodásával kezdõdik - amely 90 napnál nagyobb idõtartammal nem elõzheti meg a munkakezdést - és tart az építési szerelési munka befejezéséig, beleértve az átadás-átvételhez szükséges, legfeljebb 30 napos próbaüzemi tevékenységet is. A biztosítási díjszámítás alapja: • beruházó esetében: a létesítési munkák tervezett, a beruházási engedélyben az építési, gép- és egyéb rovaton beruházási teljesítésként elõirányzott, a beruházás megvalósításával aktiválásra kerülõ ráfordítás, • kivitelezõk esetében: az idegen teljesítéseket is tartalmazó árbevétel, • az építési-szerelési tevékenységhez szükséges munkagépek és egyéb vagyontárgyak esetén a könyv szerinti bruttó érték, illetve nyilvántartási érték.

Ellenõrzõ kérdés 1. Ismertesse az építés-szerelésbiztosítás fontosabb elemeit, a kockázatviselés körére, idõtartamára, biztosítási díjára vonatkozó tényezõit!

172