Szabolcs-Szatmári GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT. NEGYEDIK ÉVFOLYAM, 19ü9. FEBRUÁR

Szabolcs-Szatmári

GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT

NEGYEDIK ÉVFOLYAM , 19ü9. FEBRUÁR

A Szabolcs-Szatmcrri Szemle 1969. (IV.) é v f o l y a m á n a k

tartalommutatója

t á r s a d a l o m —k u l t ü r a ÁDÁM IMRE: Teremtsük még a népművelés elemi feltételeit = 1969/4. sz. — — — — —

ILLYÉS ZSIGMQND: A világrahozott csípőficamosokon vég­ 97

BANKÓ LÁSZLÓ— MÁRTON M I­ H ÁLY : Heveny gyermekkori gyógyszermérgezések SzabolcsSzatmár megyében. = 1969/4. sz. —

—

— — —

—

—

BATÁRI KÁLM ÁNNÉ: Általános Iskolai Hetek Nyíregyházán. = 1969/3. sz. — — — — DOHANICS SÁNDOR: Tapaszta­ lataink a perifériás artériák sebészetében. = 1969 4. sz. — EISERT ÁRPÁD: Radiomanometriával szerzett tapasztalataink értékelése. = 1969/4. sz. — — FÁBIÁN SÁNDOR: Az antibiotikus kezelés gyakorlata septicus jellegű sebészeti kórképek­ ben. = 1969/4. sz. — — — GULYÁS EMILNÉ: A megye nép­ művelésének helyzete és fela­ datai. = 1969/3. sz. — — —

zett

műtétek eredményei

indicatiói. =

1969 4. sz. —

MÁRCIUSI ÜNNEP. = MÁRTON 11

L Á SZL Ó :

és —

17

1969/1. sz.

1

M IHÁLY— BANKÓ Gyermekkori

he­

veny alkohol mérgezések Sza109

bolcs-Szatmár megyében.

=

1969,2. sz.

—

—

—

—

—

25

OROSZ FERENC: Szamuely Tibor szobra előtt. =

23

1969/2. sz. —

1

SÁNTA JÁNOS: Csak alapos ren­ dezés viheti előbbre a népmű­ 15

velés ügyét. =

1969/4. sz. —

93

SZABÓ MÁRTON: A művelődési házak helyzete a népművelés­ ben. — 1969/3. sz. —

21

—

—

92

TRIPSÁNSZKY JENŐ: Hány éves korig képezhetők a felnőttek? - - 1969/3. sz.

—

99

P. SZABÓ G YU L A : A burgonya­ terméshozam növelésének le­ hetőségei Szabolcs-Szatmár­ ban. = 1969/2. sz. — — —

5

89

—

—

—

G A ZD A SÁG FEKSZI ISTVÁN: Szabolcs-Szatmár megye gazdasági helyze­ tének alakulása a III. ötéves terv időszakában. = 1969/3. sz. — — — — — — — FRISNYÁK SÁNDOR: KárpátUkrajna gazdasági fejlődése. = 1969/4. sz. — — — — MEZEI MARGIT: A termelőszö­ vetkezeti csoportok gazdálko­ dása Szabolcs-Szatmárban. = 1969/2. s z ..— — — — —

1

25

19

SZKÍTA JÓZSEF: Állattenyészté­ sünk helyzete, eredményei és a fejlesztés alapvető feltételei. = 1969/3. sz. — — — — VÉGH JÁNOS: A műszaki fejlesz­ tés megyénk iparvállalatainál. — 1989/4. sz. ' — — — —

—3—

10

1

M ŰVÉSZET— IRODALOM CSELÉNYI G YÖNGYI: A vörös­ tintás napló. (Elbeszélés.) = 1969 1. sz. — — — — — GYARM ATI BÉLA: A gondokról beszélni nem felesleges. Be­ szélgetés Kósa Ferenc film­ rendezővel. = 1969/3. sz. — HUSZÁR ISTVÁN: Megjegyzések a kárpátaljai képzőművészek kiállításához. = 1969 4. sz. — KATONA BÉLA: Krúdy és az 1918— 19-es forradalmak. (II. rész.) = 1969 1. sz. — — — KATONA BÉLA: lyeit. (Ratkó 1969 2. sz. —

Köszöntő he­ Józsefről.) = — — — —

KOPKA JÁNOS: A nyíregyházi munkásmozgalmi kiállításról. = 1969 1. sz. — — — — KRÜDY G YU L A: Egy nő, aki sze­ ret. = 1969, 4. sz. — — —

85

MOLNÁR JÓZSEF: Pap Endre le­ velei Szemere Pálhoz Kölcsey Ferenc szobrának létrehozása ügyében. (Befejező közle­ mény.) = 1969/4. sz. — —

86

MURAKÖZI Á G O TA : Horváth Vince nyíregyházi fafaragó. = 1969 3. sz. — — — —

75

87

OLÁH GÁBOR: Proletárgyerme­ kek játéka. (Vers.) = 1969 1. sz. — — — — — — —

97

99

PÁLOCZI HORVÁTH LAJOS: Emlékeim Móricz Zsigmondról. 1969/2. sz. — — —

71

RATKO JÓZSEF: Kis ars poetica. (Vers.) = 1969 2. sz. — —

78

SVÉKUS OLIVÉR: Egy szabolcsi festő: Farkas Eszter. = 1969 2. sz. — — — — — — —

91

SZÁSZ LEVENTE: Költő, műfor­ dító, tudós. Pályakép-vázlat Képes Gézáról. = 1969/2. sz.

65

77

109 79

KRÜDY ZSUZSA: Krúdy Gyula kiadatlan művei. = 1969 4. sz.

77

LÉVAY BOTOND: Versek. = 1969 3. sz. — — — — —

84

MOLNÁR JÓZSEF: Pap Endre le­ velei Szemere Pálhoz Kölcsey Ferenc szobrának létrehozása ügyében. (I. rész.) = 1969 3. sz. — — — — — — —

57

SZILÁGYI SZABOLCS: Negyven­ öt év krónikája. (A nyíregy­ házi munkáskórus történeté­ ből.) 1969/1. sz. — — —

55

80

TELEPY K A T A L IN : A Nyírség festői. = 1969 2. sz. — — —

79

VÁRADI-STERNBERG JÁNOS: Egy magyar munkás levele Tolsztojhoz. = 1969/2. sz. —

87

H A G YOM ÁNY—DOKUMENTUM BUDAY GYÖRGY: Gondolatok Mosolygó Antal szobra alatt. — 1969 1. sz. — — — —

FÖLDES PÁL: Az 1918-es főpróba és tanulságai. = 1969/1. sz. — FRIED ISTVÁN:

DIENES ISTVÁN: Emléktábla a nyíregyházi városháza falán. 1969/3. sz. — — — —

103

DÖMÖTÖR SÁNDOR: A nyíri paj­ kosok. = 1969/2. sz. — —

47

FAZEKAS ÁRPÁD: Gyógyász, 1874— 75. =

„Üj Szabolcs.”

Egy nyírségi hetilap történe­ téhez. GECSÉNYI

1969 4. sz. — LAJOS: A

55

—4 —

—

—

47

proletár­

diktatúra szabolcsi eseményei Kiss Roland

Természet­ 1969/2. sz.

13

21

visszaemlékezé­

sében. = 1969/1. sz. —

—

—

49

GELLÉR ERZSÉBET-SOM OGYI JO LÁ N : A belső karhatalom Szabolcs megyében 1918— 19ben. = 1969/1. sz. — — —

33

HÁRSFALVI PÉTER: A Tanács­ köztársaság megyénkben. = 1969 1. sz. — — — — —

3

HUDANICS, V. I.: A Szlovák Ta­ nácsköztársaság a Magyar Ta­ nácsköztársaság közvetlen szü­ lötte. = 1969 2. sz. — — —

43

KOPKA JÁNOS: Váry Emil arc­ képéhez. = 1969 1. sz. — —

67

NYÁRÁDI M IH ÁLY: A nagykállóiak „kállai kettős” tánca. = 1969/3. sz. — — — — — SURÁNYI JÓZSEF: A szabolcsi szocialisták harca a reakció ellen 1918— 19-ben. = 1969 1. sz. — — — — — — —

KÖNYVI AMI LAJOS meséi. (Margócsy Jó­ zsef.) -- 1969 3. sz. — — — BAROTA M IHÁLY—SZEDLÁK ANDRÁS: Gyermekvédelem Szabolcsban. (Porzsolt István.) = 1969 3. sz. — — — — CSERMELY TIBOR— MEZŐ AND­ RÁS— NÉMETH PÉTER: Nyírbogdány. (Balogh István.) = 1969 4. sz. — — — — — DRÁVÁI GIZELLA: Tanácsadó nyelvtanítók számára. (Mező András.) = 1969/2. sz. — — FÖLDES PÁL: 33 a 133 napból. (Sallai József.) = 1969/4. sz.

SZABÓ JÓZSEF: Szabolcs és Szatmár tanítóinak iskolai és köz­ életi tevékenysége a Tanács­ köztársaság idején. = 1969/1. sz. — — — — — — —

57

TRÓJÁN, M. V .: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a tanácshatalom megteremtése Kárpátontúlon 1919-ben. = 1969 2. sz. — — — — —

29

VIGH K Á R O L Y : Bajcsy-Zsilinszky Endre, a tarpai képviselő. = 1969/4. sz. — — — — —

31

VIKÁR SÁNDOR: Zene és dal az 23

1919-es Magyar Tanácsköztár­ saságban. = 1969 1. sz. — —

76

VITKAI ELEMÉR: A nagykállói 43

diákok 1919-ben.

1969 1. sz.

71

MEGYEI K IA D VÁ N YAIN K az 50. évforduló alkalmából. (Botár József.) = 1969/3. sz. — —

115

SMERTETES 119

A

NYÍREGYHÁZI ZŐ

121

TANÁRKÉP­

FŐISKOLA

TUDOMÁ­

NYOS KÖZLEMÉNYEI. 2. köt. (Bodor Sándor, Lakatos Ist­ ván, Margitics Gyuláné.) = 1969/4. sz. — — — — — 101

103

SIMON LÁSZLÓ: Az öntözés le­ hetőségei az alföldi homokhát­ ságainkon. (Kuknyó János.) =

104

1969 2. sz. 108

KÁRPÁTI KALENDÁRIUM. Egy kárpátaljai évkönyvről. (M. Oberlánder Erzsébet) = 1969/2. sz. — — — — — — —

101

KOMJÁT IRÉN: Mező Imre. (Sal­ lai József.) = 1969/1. sz. —

113

— —

—

—

—

108

SIPKAY B AR N A : Nyakamban az élet. (Takács Péter.) = 1969/2. sz. —

—

— —

—

—

—

97

VADÁSZ SÁNDOR: A francia for­ radalom dokumentumai. (Ma­

—5—

daras Éva.) =

1969 2. sz.

—

110

KÉPEK BERECZ. ANDRÁS: Falusi vete­ rán köszöntése. = 1969/1. sz.

42

BERECZ ANDRÁS: Dankó And­ rás, a munkásmozgalom nyír­ egyházi veteránja. = 1969/2. sz. — — — — — — —

46

BERECZ ANDRÁS: Huri Lajos, a munkásmozgalom veteránja. -= 1969/2. sz. — — — —

90

BERECZ ANDRÁS: Műteremsa­ rok. = 1969/2. sz. — — — BOROS G ÉZA: Laczkovszki Jó­ zsef, a munkásmozgalom ve­ teránja. - 1969/2. sz. — —

96

103

BURLIN, O. K .: Uzshorod környé­ ke. = 1969/4. sz. — — —

90

FARKAS ESZTER: Fiatal leány portréja. = 1969'2. sz. — —

92

FARKAS ESZTER: Ipari tanulók. = 1969 2. sz. — — — —

93

GLÜCK, H. M .: Anya gyermeké­ vel. = 1969/4. sz. — — —

89

HORVÁTH, M. A .: Fiatalok. = 1969 4. sz. — — — — —

96

KIRÁLY ZO LTÁN: Jeles László. = 1969/1. sz. — — — —

107

K IRÁLY ZO LTÁN : Beregi ház. = 1969 2. sz. — — — —

32

KOCZKA, A. A .: 1969/4. sz. —

= —

74

KOCZKA, A. A.: Két Ilona. = 1969 4. sz. — — — — —

66

KONCZ ZOLTÁN: Márton Mihály. = 1969.1. sz. — — — —

79

KONCZ ZOLTÁN: Tanyasiak. = 1969 2. sz. — — — — —

81

KRUTILLA JÓZSEF: Fák napsü­ tésben. = 1969/2. sz. — —

84

Vásárról. — — —

M ARGITTAY JENŐ: Munkás­ portré. = 1969/3. sz. — — 114 MEDVECZKA, E. F.: Csendélet kaktusszal. = 1969/4. sz. —

75

MITRIK, M. I.: Lányka korsóval. = 1969 4. sz. — — — —

91

MONAJLO, F. F.: Egy régi kam­ rában. = 1969/4. sz. — —

85

MONAJLO, F. F.: Hucul nő. = 1969,4. sz. —— — — —

86

HORVÁTH VINCE: Cigányaszszony gyermekével. = 1969/3. sz. — — — — — — —

76

N A G Y M IH Á LY : Töprengő. = 1969/2. sz. —— — — —

86

HORVÁTH VINCE: A rab. 1969/3. sz. — — — —

= —

77

PÁL G Y U L A : Szervezkedők. = 1969/1. sz. —— — — —

19

HORVÁTH VINCE: Csendőrök. = 1969/3. sz. — — — — —

80

PÁL G Y U L A : Botpaládon. = 1969/2. sz. —— — — —

80

HORVÁTH VINCE: Pipázó öreg­ asszony. = 1969/3. sz. — —

61

KASSAI, A. M .: Viaduktok. 1969/4. sz. — — — —

= —

PÁL G Y U L A : Bakó László, a mun­ kásmozgalom veteránja. = 1969,2. sz. —— — — —

95

92

KERÜLŐ FERENC: Császy László. = 1969/1. sz. — — — —

79

PÁL G YU L A : Bálint György, a munkásmozgalom veteránja. = 1969/2. sz. — — — —

100

KERÜLŐ FERENC: Csendélet sár­ gadinnyével. = 1969/2. sz. —

82

SOLTÉSZ ALBERT: = 1969/2. sz. —

—6—

Tokaji táj. — — —

70

SOLTÉSZ ALBERT: Ülő nő. = 1969/3. sz. — — — — — SÜTŐ, I. M .: Télutó. =

SZIKORA 108

1969/4. sz.

29

SÜTŐ, I. M. Derűs nap. = 1969/4. sz. — — — — — — —

76

Z. SZA LA Y PÁL: Id. Gál János. = 1969/1. sz. — — — — Z. SZALAY PÁL: Napsütésben. = 1969,2. sz. — — — — SZIKORA TA M Á S: Üzbég aszszony. 1969/3. sz. — — — SZIKORA TA M Á S: Kis Néva. 1969/3. sz,

— —

—

—

SZIKORA TA M Á S: 1969/3. sz.

Akt-tanui-

1969/3.

—

öregség.

— —

SZIKORA TA M Á S: =

sz. —

—

—

—

88

= —

102

Futóhomok. —

—

—

107

84 TŐKEY PÉTER:

Halpucoló.

1969/2. sz.

—

— —

—

= —

64

70 VÁCI ANDRÁS: =

74

1969/1.

Lakatos Lajos.

sz. —

—

—

—

84

VÁCI ANDRÁS: Kapta Béla, 1919-

= —

TA M Á S:

mány. = 1969/3. sz. —

83

— 7 —

es vöröskatona. =

1969/2. sz.

94

szabolcs-szafm ári szem le M E Q JE L E N T A M A Q Y A R T A N Á C S K Ö Z T Á R S A S Á Q K I K I Á L T Á S Á N A K 50. É V F O R D U L Ó JÁ N

1919-1969

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Gulyás Emilné dr. (a szerkesztő bizottság elnöke), Horváth Gabriella, Horváth Miklós, ar. Klenczner Imre, Koncz Károly. Kopka János, Lábass Menyhért, dr. Margócsy József, Szilágyi Imre.

FELELŐS SZERKESZTŐ: H á r s f a l v i

P é t e r

SZAB O LC S-SZATM ÁRI SZEMLE Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács lapja Megjelenik negyedévenként K iad ja a S za bolcs M egyei L ap k iad ó Vállalat. F elelős k ia d ó : F arkas Pál igazgató. S z e r k e s z tő s ig ; N yíregyh á za . V asvári P ál utca 16. T e le fo n : 32—4G, 32—47 K iad óh ivatal: S za bolcs M egye: L ap k iad ó V állalat, N yíregyháza, Z rín y i iic-na u, 3-5. T e le fo n : 30-OC K ézira tot nem űrziink m eg és nem adun k vissza. T erjeszti: a M agyar Posta. E lőfizeth ető a P osta K özp on ti H írlap irod án ál (Bp., V., József nárini' tér 1.) es bá rm ely kézbesítő postahivatalnál. É vi előfizetési d íj: 40,— Ft, C sekkszám laszám : eg y én i 61 280, közületi 6 1 0G6. v ag y utalás az M NB 47. szám ú foly ószá m lá ra , — B efizetésk or m inden esetben k é rjü k feltüntetni a fo ly ó ir a t nevétS Z A E O L C S -S Z A T M Á R I SZEM LE K észült a S za bolcs Szatm ár m e g y e i N y om d a ip a ri Vállalatnál F elelős v e ze tő : H oléczi István. 1969, II. — 588.

In d e x : 25 923

SZAROLCS-SZATMÁRI

Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat IV. É V FO LY A M , I. SZÁ M 1969. FE BRU ÁR

TARTALOM: Márciusi ünnep

—

—

—

• —

—

—

—

—

—

—

1

TÖRTÉNELEM HÁRSFAI.VI PÉTER: A Tanácsköztársaság megyénkben FÖLDES P Á L: Az 1919-es főpróba és tanulságai —

—

3 13

B U D AY G YÖ R G Y : Gondolatok Mosolygó Antal szobra alatt — — — — — — — — — — — 21 GELLÉR ERZSÉBET— SOMOGYI .TOLÁN: A belső kar­ hatalom Szabolcs megyében 1919— 19-ben — —

33

SURÁNYI JÓZSEF: A szabolcsi szocialisták harca a re­ akció ellen 1919-ben ■ — — — — — — — —

43

GECSENYI LAJOS: A proletárdiktatúra szabolcsi ese­ ményei Kiss Roland visszaemlékezésében — — —

49

SZABÓ JÓZSEF: Szabolcs és Szatmár tanítóinak iskolai és közéleti tevékenysége a Tanácsköztársaság idején . 97 KOPKA JÁNOS: Váry Emil arcképéhez — — — — 67 VITKAI ELEMÉR: A nagykállói diákok 1919-ben — — 71 VÍKÁR SÁNDOR: Zene és dal az 1919-es Magyar Ta­ nácsköztársaságban — — — — — — — —

76

SZILÁ G YI SZABOLCS: Negyvenöt év krónikája. (A nyír­ egyházi munkáskórus történetéből.) — — — —

90

I R O D A I ,

OM

CSELÉNYI G Y Ö N G YI: A

vöröstintás napló —

—

—

9.r>

OLÁH GÁBOR: Proletárgyermekek játéka. (Vers.) —

—

97

K A TO N A B ÉLA: Krúdy és az 1919— 19-es forradalmak. (II. rész.) — — — — — — — — — —

99

III

SZEMLE K O P K A JÁNOS: A nyíregyházi munkásmozgalmi kiállí­ tásról — — — — — — — — — — — luU

KÖNYVEKRŐL ROM JÁT IRÉN: Mező Im re.. (Sallai József.) —

—

— 113

K É P E K PÁL G Y U L A : Szervezkedők.

—

—

—

—

—

—

— 19

BERECZ AN D RÁS: Falusi veterán köszöntése. —

—

—

42

KERÜLŐ FERENC: Császy László.

—

—

—

—

—

79

KONCZ ZO LT Á N : Márton Mihály.

—

—

—

—

—

79

VÁCI AN D R Á S: Lakatos Lajos.

—

—

—

—

—

— 84

Z. S Z A L A Y P Á L : Id. Gál János. —

—

—

—

—

— 84

K IR Á L Y ZO L T Á N : Jeles László. —

—

—

—

—

— 107

E SZÁ M U N K M U N K A T Á R S A I:

tíerecz András festőművész, Nyíregyháza; Buday György történész, Debrecen; Cselényi Gyöngyi tanár, Nyíregyháza; Földes Fái nyugdíjas, Budapest; Gecsényi Lajos tudományos kutató, Budapest, Geller Erzsébet tanár, Nyíregyháza; Hársfalvi Péter főiskolai docens, Nyíregyháza; ár. Katona Béla főiskolai adjunktus, Nyíregyháza; K e ­ rülő Ferenc festőművész, Gáva; Király Zoltán festőművész, Nyíregyháza; Koncz Zol­ tán festőművész, Üjfehértó; Kopka János újságíró, Nyíregyháza; Pál Gyula festőmű­ vész, Nyíregyháza; Sallai József főiskolai tanársegéd, Nyíregyháza; Somogyi Jolán könyvtáros, Nyíregyháza; Svrányi Róbert tudományos kutató, Budapest; Szabó József főiskolai adjunktus, Nyíregyháza; Z. Szalay Pál festőművész, Nyíregyháza; Szilágyi Szabolcs újságíró, Nyíregyháza; Váci András festőművész, Budapest; Vikár Sándor zeneiskolai igazgató, Nyíregyháza; Vitkai Elemér pártmunkás,- Nyíregyháza. Foto: Hammél József. Technikai szerkesztő: Pristyák József.

IV.

Márciusi ünnep A huszadik század a proleiárforradalmak százada. Vereségek, majd győzelm ek jöttek és jönnek, s a világ munkásosztaga egy fél évszázad alatt meghatározója lett a történelem m enetének. A pro­ letár nem kiszolgáltatott, kisemmizett mezítelen többé, hanem sarlós-kala­ pácsos óriás. A Nagy Október tíz nap alatl m egrengette a világot. Utat mutatott, hogyan lehet és kell győzelem re vinni a forradalmai a Föld egyhatodán. A világimperializmus lánca megszakadt 1917-ben. S az azóta eltelt fél évszá­ zad bizonyítja, mutatja nap mint nap, hogy a jelen és a jövő a népeké, a tömegeké, a győzelm es marxizmus-leninizmusé. A kapitalizmusnak múltja van, a szocializmusnak pedig beláthatatlanul nagy perspektívája. Ebben a nagy folyamatban ünnepeljük a magyar nép ötven esztendő­ vel ezelőtt kivívott első munkás-paraszt államát, a dicsőséges Tanácsköz­ társaságot. Sajnos, csak százharminchárom napig állhatott fenn, mert elnyomta az antant és a belső ellenforradalom túlereje, s mert m ég nem volt ele­ gendő forradalmi tapasztalata. De ezt a százharminchárom napopsoha töb­ bé nem felejtették a proletárok, akik hozzájutottak jogaikhoz, a parasztok, akik — ha a történelemben csak pillanatnyi időre is — levetették a bék­ lyót a lábukról. A szegénygyerekek, akik üdülni m ehettek először a Bala­ tonhoz, birtokukba vehették a hercegek és a grófok kastélyait. A z em be­ rek, akik emberhez méltó életet ízleltek m eg: a kultúrát, az egészséget, a levegőt, a napfényt. Mi szabolcsiak, szatmáriak sem felejtjük el azt az eg y hónapot, amely alatt évezred vágyai válhattak valósággá, századok indulatai öltöttek testei a fén yes szem ekben, a teljes élet rem ényében, az új világ hitében. Majd a harcban és a vérben, a mártírok sorsában, a huszonötéves elnyomatás­ ban. Ötven esztendeje, hogy kitört a proleiár forradalom a világon máso­ dikként Magyarországon. A „Cselekedjünk orosz módra” jelszó valósággá lett. & amit a forradalom nagy vezére és tanítója mondott: az első proletár­ államot követi majd a győzelm es második — most negyedszázada betelje­ sedett.

1

Szocializmust épít népünk újra. Amit akkor, tizenkilencben elvettek tőle a kapitalista zsarnokok, most visszavette. Es ünnepel, emlékezik, ú j erőt merít a holnaphoz, a jövő harcaihoz. Részi kér, vállal, s becsülettel tel­ jesíti kötelezettségét a munka frontján, a hon és a világforradalom v ív ­ mányai védelmében. Köszönti tizenkilencet. Köszönti március 21-ét, s pirosbetűs ünnepé­ nek tartja, amíg csak él. Azzal köszönti, hogy példáját követve menetel előre az emberiség új, tüzes forradalmi útján.

2

HARSFALVI PÉTER:

A tanácsköztársaság megyénkben* I.

A március 21, előtti hetek eseményei azt mutatták, hogy vidékünkön, Szabolcs és Szatmár megyékben, a ncp körében meglehetősen nagyfokú volt a szociális és politikai elégedetlenség, Ebből viszont nem szabad arra következtetni, mintha itt a társadalom érettebb és főleg felkészültebb lett volna a forradalom szocialista típusú továbbiénáltésére, mint az ország más helyein. Ha éltették a szocialista köztársaságot az 1919. már­ cius 15-i nyíregyházi és más helyeken tartott tömeggyüléseken, ez csak azt .jelentette, hogy a szívek és a lelkek vágytak valami más, valami jobb után, mint ami volt, sem ­ miképpen sem azt, hogy a fejek, az értelem is pontosan tudták volna, mi a teendő. A tömegek alig, vagy egyáltalán nem, a vékony politikai vezető rétegből is csak igen kevesen voltak tisztában a jövendő cselekvés irányával és tartalmával. Igaz, Kiss Roland szociáldemokrata kormánybiztos azt írja visszaemlékezéseiben, hogy a nyíregyházi munkásság, sőt a falvak parasztsága is meglepő politikai aktivitás ról tett tanúságot. A nyíregyházi munkásság „határozottan forradalmi szellemű volt — jól szervezett, tettrekcsz és eredményes politikai akcióra képes'1, „Nemcsak gyűlései­ ken, hanem magánbeszélgetéseikben, családi vendégségekben, piaci ácsorgásaikban. Minden köznapinak látszó kérdést keresztül-kasul politizáltak.1' ideológiai szintjüket azonban már ő sem tartotta különösebben magasnak. Ezen nem is lehet csodálkozni. Nem volt itt egyetlen olyan iparág, vagy egyetlen üzem, ahol valamennyire is nagyobb tömegben, jól szervezhctöen, kellő polip kai is­ meretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező munkásság élt volna együtt. Kun Béla úgy jellemezte Nyíregyházát: olyan város, „ahol szlovák na "a'ztok. kis kézművesek s igen kisszámú kézműipari munkások alkotják a lakosság dolgozó zö­ mét, s ahol régi magyar dzsentri családok kapitalizálódó ivadékai, új, zsidó kapitalis­ ták, földbirtokosok és gabonakereskedők keskeny rétege képvisel’ az uralkodó osz­ tályt'*. A vidék parasztságának a politikai öntudata is messze c-imaradi akin itása m ö ­ gött. Élt ugyan még itt Várkonyí, sőt Dózsa emléke is elevenen, de a legutolsó, százauvégi nagy, Várkonyi vezette agrárszocialista szervezkedés is, moly ina ’ r.- min­ den falut érintett, amolyan messiásváró, vallásos-szektás szellemű kitörés veit, pár hétig tartott, és sohasem tudott megújulni, A háború előtti évtizedekben a szociálde­ mokrata munkásmozgalommal e vidék falvainak semmi kapcsolata nem /olt A z 1918. őszi és 1919. eleji földosztó mozgalmakban is nagyobb szerepe volt a felfokozott in­ dulatnak és a föld utáni spontán vágynak, mint az ereit, megfontolt politikai eselek-

Részlet a ju b ileu m a lk a lm áb ól m e g jelen ő m e gy e i e m lé k k ö n y v b ől.

3

vésnek. Az 1919. március 21. előtti hetekben azonban kétségtelen egyre erősödő, jó kapcsolata volt a nyíregyházi szociáldemokrata pártnak a környékbeli falvak szegény­ ségével. A forradalmi tömegmozgalom szinte kizárólagos irányítója megyénkben a kétség­ telenül tehetséges és tapasztalt nyíregyházi szociáldemokrata pártvezetőség volt, sze­ mély szerint Kazimir Károly, Schmidt Mihály, a Beregi testvérek, Fazekas János és még néhányan, akikkel a későbbi események folyamán találkozunk. A nyíregyházi pártvezetőség — úgy látjuk — komolyabban vette a szocialista for­ radalmat, mint az országos. Hajlandó is volt annak megvalósításáért komolyan harcol­ ni, kezdeményezni azonban központi utasítás nélkül nemigen mert. Nem sokat tudunk arról, hogyan szervezkedett, milyen erős lehetett a KMP be­ folyása megyénkben. Mai ismereteink alapján bizonyossággal azt sem állíthatjuk, hogy Nyíregyházán vagy másutt a pártnak szervezete, tagsága lett volna. Kommunista agitációt Nyíregyházán 1919 januárjában kezdeményeztek a Szamuely-testvérek. Az ellenük szervezett merénylet után azonban ők sem maradtak a városban, csak a legfiatalabb testvér, a műegyetemista György. Ő, Körösi Jenő, Zsol­ dos Péter, és a katonák között Mussong Károly, s talán még néhányan vallották ma­ gukat kommunistának. Tevékenységük eredményét, hatását pontosan felmérni még nem tudjuk, de jelenlétük és munkájuk komolyan érezhető volt a városban. Határozottan forradalmi szellemű volt a nyíregyházi katonatanács. Ez annál na­ gyobb jelentőségű, mert a városban sok ezer katona tartózkodott, miután Kassáról, K o­ lozsvárról is ide vezényeltek katonai, csendőri alakulatokat. A katonatanács forradal­ mi elemei a vezetésből kiszorították a reakciós tiszteket, így a fegyveres erő zöme for­ radalmi befolyás alatt volt. A reakciós, polgári erők a szocialista forradalom előestéjén meglehetősen szerve­ zetlenek voltak, háttérbe szorítva, nyíltan nem léptek fel.

II. A helyi hatalmi és igazgatási szervezetben nem pontosan 1919. március 21-e je­ lenti a fordulat időpontját. A március közepén már határozottan érezhető forradalmi hangulat eredményeként Nyíregyházán néptanács alakul, átveszi a vezetést a képvi­ selőtestülettől. A néptanácsot Kiss Roland kormánybiztos március 20-án nevezi ki, amiről a sajtóhír a helyi lapban március 22-én jelent meg. A néptanács tagjai: Beregi Sándor, Kazimir Károly, dr. Lakatos Imre, Stricker Jenő, Simonics József, Zajácz András, Répánszki János, dr. Schőn Viktor, Gábor Artúr, dr. Krómy Károly, Groák Ödönné és Sztempák Mária. Ez a néptanács összetételében majdnem azonos a szociáldemokrata párt vezető gar­ nitúrájával. Ez azt mutatja, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a város veze­ tése lényegében szocialista kézbe került. A nyíregyházi szociáldemokrata pártszervezet beállítottságát jól mutatja az a vá­ lasztási kiáltvány is, amely szintén március 22-én jelent meg a Nyírvidékben, s ame­ lyet még a Tanácsköztársaság hírének vétele előtt fogalmazhattak meg. Ebben olvas­ hatjuk többek között: „Nekünk szocialistáknak meg kell mentenünk a forradalom vívmányait, és elő kell segítenünk a forradalmi átalakulást.. . Haljon meg minél előbb minden akarás és kísérlet, amely gátat akar emelni a mi vörös listánk előtt. Némuljon el minden száj, amely nem kiáltja velünk: Éljen a szocialista köztársaság!” Amikor ez a kiáltvány nyilvánosságot látott, Budapest utcáin már olvastak egy másikat, amelynek címe: „Mindenkihez!” Nemsokára olvashatták Nyíregyházán is.

4

Budapesten 1919. március 21 -én megszületett az első magyarországi proletárhata­ lom, a Tanácsköztársaság. Előző éjszaka egyesült a két munkáspárt. Az egyesülés fel­ tételeit a KMP vezetősége szabta meg. Az egyesülési okmányban foglalt alapelvek bő­ vebb kifejtése volt a „Mindenkihez” című kiáltvány, melyet a Forradalmi Kormány­ zótanács bocsátott ki. A proletárdiktatúra győzelmének híre Nyíregyházára március 22-én hajnali fél kettőkor érkezett meg. A szociáldemokrata párt központi titkársága értesítette távirat­ ban a történtekről Kiss Koland kormánybiztost. Amint a Nyírvidékben olvashatjuk, „ennek az egy táviratnak a nyomán néhány óra alatt erélyes kézzel, határozott in­ tézkedésekkel a szociáldemokrata pártvezetőseg és a kormánybiztos már be is iktat­ ták, meg is erősítették a munkáshatalmat Nyíregyházán” . Ennek a néhány órának az eseményeit és izgalmát nehéz ma már visszaidézni. Már a kortársak memoárjaiban is megfakullak azok, vagy egy kicsit megszépültek. A Nyírvidék terjedelmes tudósításából azért sok mindent megtudhatunk. „Nyomban a távirat vétele után — olvassuk a tudósításban — összehívta Kiss Koland kormánybiztos a nyíregyházi pártvezetőséget, amely a kormánybiztos Korona szállóbeli lakásán gyűlt össze. Itt nagy örömmel vették tudomásul a történteket.. ” Rövid idő múlva dr. Lakatos Imre Kálvin téri lakására mentek, ahol folytatták a megbeszéléseket. „A tanácskozás rövid, határozott volt és szinte percek alatt elké­ szültek a tervek a hatalom átvételéhez és megszilárdításához.” Az első súlyosabb politikai hiba azonban már itt becsúszott a kormánybiztos és a pártvezetőség munkájába. Bizonyára jóhiszeműen jártait el, mégis — mint kiderült — kár volt az új, mun­ káshatalom megteremtését azzal terhelni, hogy az első személy, akit a proletárdikta­ túra szolgálatára felkérlek és fel is eskettek, Mikccz István vármegyei főjegyző, meg­ bízott alispán volt. Mikecz ugyan kijelentette, hogy „örömmel látja egy táborban a munkásságot, szívesen szolgálja a dolgozó népet és támogatja a kormányt, amely a dolgozók Magyarországát megvédi az elnyomó imperializmussal szemben” , azonban ennek a kijelentésnek nem sok erkölcsi és politikai fedezete volt. Nem is Mikecz volt a/, egyetlen régi közigazgatási és úri osztálybeli elem, akit az új hatalom szolgálatába bevontak. „Egymás után hivatta fel a kormánybiztos a Lakatos doktornál felütött for­ radalmi tanyára a közhivatalok vezetőit és a katonai alakulatok parancsnokait, akik valamennyien letették a fogadalmat.” Akadtak azért olyanok is, akiknek a szolgálatát nem fogadták el. Bencs Kálmán polgármestert például felfüggesztették állásából, Kiss Sándor rendőrkapitányt, Zelenka Lajos törvényszéki elnököt pedig nyugdíjazták. Az igazgatási, hivatali apparátusnak ez a szinte maradéktalan átvétele nem helyi jelenség volt. Lényegében hasonlóan történt Budapesten is, a központi kormányszer­ veknél. A Fonadalmi Kormányzótanács túlságosan jóhiszemű volt ezzel a régi appa­ rátussal szemben. »A magyar feudális mágnások és burzsoák — írta később Kun Béla — gyávábbak voltak a gyáváknál. Horthy Miklós csak azután szökött meg Magyarországról, miután • em .ogadtuk el szolgálatai felajánlását, melyet hozzánk intézett „mély tisztelettel a népbiztos elvtárs iránt. József főhercegnek ma is kezemben van még egv alázatos ké­ rése." ■

az említett személyek szolgálatait nem is, osztályos társaikét, vagy azok kép-

az ei ' lgen gyalcli
5

a községekben is. A megszerveződő munkástanácsi és direktóriumi hatalmi szervezel, nemigen tudta kellőképpen ellensúlyozni, ellenőrizni a hivatali apparátust. Március 22-én, él tíz órakor a városháza kistermében összeült a nyíregyházi szó ciáldemokrata partvezetőség is. Itt Kazimir Károly olvasta fel azt a táviratot, amelyet ő kapott a budapesti pártközponttól. A pártvezetőség is egyhangú lelkesedéssel üdvözölte az átalakulást. A kormány­ biztos mellett, illetve az ő elnökletével megalakult a megyei direktórium. Tagjai Ka­ zimir Károly, Beregi Sándor, Schmidt Mihály és Fazekas János lettek. Ezt követően a városháza nagytermében a munkás- és katonatanács is ülést tar­ tott Beregi Sándor elnökletével. A tanács szintén nagy lelkesedéssel vette tudomásul a proletárhatalom győzelmének hírét. E tanácskozáson részt vettek a nyíregyházi kommunisták is: Szamuely György, clr. Zsoldos Péter és Körösi Jenő. Szamuely és K ö­ rösi fel is szólalt a gyűlésen. „Ezelőtt pár hónappal — mondotta Szamuely György —lelőttek azért, mert hirdettem, hog'y kommunista vagyok. Most büszkeséggel látom, hogy nem folyt hiába a vérem, a magyar proletárok öntudatra ébredtek, összefogtak a szocialisták és kommunisták, megteremtenék a magyar proletárdiktatúrát, amely nem néz senkit, csak a dolgozókat. Le kell törni az ellenforradalmárokat, minden erő­ vel és minden eszközzel.” Körösi Jenő örömének adott kifejezést, hogy „a magyaror­ szági események igazolták az orosz forradalmat és eljutottak az orosz forradalom stá­ diumába”. Ezen a gyűlésen már kiderült, hogy az új hatalom jellegét és feladatait különböző­ képpen értelmezik a szociáldemokraták és a kommunisták. Míg Szamuely is, Körösi is a forradalom, a proletárhaiaiom szilárd és tiszta osztálypolitikája és a diktatúra szük­ ségessége mellet: érvelt, Kiss Roland a diktatúra enyhébb kezelése, a liberálisabb ha­ talmi politika mellett szállt síkra. A tanács üléséről lolhívást bocsátottak ki a város és a megye népéhez. Mint inár izéié é;<’oől is, e felhívásból is az derült ki. Kiss Roland és a többi szo­ ciáldemokrata politikus nem értette meg, mi is történt valójában Budapesten. ,.Az an­ tant impe .izmusa beiekény szeri tette a Magyarországi Szociáldemokrata Pártol, hogy átvegye a hatalmat” — olvassuk a kiáltványban. „A Szociáldemokrata Párt a forra­ dalmi munkástömeg erejére támaszkodva kivétel nélkül mindenkitől elvárja az enge­ delmességet,. .. A Szociáldemokrata Part és a Munkás Tanács közös megegyezése foly­ tán a Munkás Tanács gyakorolja a hatalmat.” Majd arra is utal, hogy az „összes ta­ nácsok felett Kiss Roland kormánybiztos rendelkezik” . A kiáltványt a katonatanács, a munkástanács cs a szociáldemokrata párt írta alá. A z is kiderül a szociádemokralák magatartásából, a kibocsátott kiáltványból, hogy az egész átalakulás szerintük pusz­ tán vagy elsősorban a külső támadás elleni védekezés hatékonyabbá tételét célozza, a belső, gazdasági és társadalmi átalakulás alapvető feladatairól alig vettek tudomást. Ugyancsak 22-én került sor a szociáldemokraták és a kommunisták közötti meg­ beszélésre is Nyíregyházán. Ekkor azonban a két párt, illetve csoport közötti viták, elmérgesedett személyi vádaskodások miatt nem került sor az egyesülésre, új, közös pártvezetőség megalakítására. Március 22-én egyébként újjáalakult a nyíregyházi katonatanács is „tisztán szo­ cialista elemekből”. Ismertebb vezetői között találjuk Molnár Antal Gábor őrmestert, a katonatanács elnökét, Gyük József századost, a vasútbiztosító nemzetőrségnél szol­ gálatot teljesítő Margittay János őrmestert. Március 23-án egy másik távirat is érkezett Nyíregyházára. Ezt már a belügyi nép­ biztosság küldte. Ugyanakkor megérkezett a Magyarországi Szocialista Párt központi titkárságának a kiküldöttje is. Tulajdonképpen ekkor tisztázódott, mi is történt Budapes­ ten, ekkor tisztázódott, mi a teendő. A belügyi népbiztosság távirata megszüntette Kiss

G

Roland kormánybiztosi funkcióját, ami különleges hatalmat biztosított volna neki a munkástanács és a direktórium fölött. De meg kell jegyeznünk, hogy Kiss Roland tag­ ja maradt a direktóriumnak, s mint annak legtájékozottabb és legműveltebb tagja, to­ vábbra is kezében tartotta az irányítást. A pártközpont kiküldöttjének jelenlétében újból összeültek tárgyalásra a szociáldemokraták és a kommunisták. Most végre si­ került az egyesülést végrehajtani. Az új partvezetőségben helyet kapott Zsoldos Péter és Szamuely György is, tehát két kommunista. A megyei hatalmi és igazgatási szervezet átalakítása után a direktórium március 23-án rendeletet adott ki a járásoknak és a községeknek a munkástanácsok megszer­ vezéséről. A rendelet március 27-én jelent meg a Szabolcsvármegye Hivatalos Lapjá­ ban. A rossz közlekedési viszonyok és hírszolgálat mellett nem valószínű, hogy ennél hamarabb eljutott volna a rendelet a megye falvaiba. A „körparancs” hangsúlyozza, hogy a munkástanácsokat túlnyomó részben ipari munkásokból, földmíves szegények­ ből és katona proletárokból kell megszervezni. Községekben minden 100 lakos után tanácstagot választanak. A községi tanácsok tagjaiknak tizedrészét delegálják a járási munkástanácsba. Hangsúlyozza a ,,körparancs'’ azl is, hogy a munkástanácsok a „helybeli forradal­ mi szocialista pártszervezet — csoport vezetősége által, a nyíregyházi pártvezelőség, a községi bíró és jegyző közbejöttével tartandó gyűlésen alakítandók meg”. Ezután arra is kitér a rendelet, hogy a községi munkástanács rendelkezik a köz­ igazgatás fölött, s új elöljáróságot is választhat. A választás eredményét köteles be­ jelenteni a megyei direktóriumnak és a járási főszolgabírónak. Megjegyzi, hogy a köz­ ségi vagy körjegyzői állásra csak az előírt képesítéssel rendelkező személyek választ­ hatók. Végül kimondja, hogy a helyi karhatalommal a járási munkástanács ellenőrzése mellett a főszolgabíró és a nemzetőri parancsnok rendelkezik. Ez a rendelet — sok pozitív intézkedés mellett — tovább viszi, elmélyíti azt a politikai hibát, amelyet a megyei direktórium az első órákban elkövetett: a régi közigazgatási, hivatali, sőt helyi hatalmi személyzet átvételét lehetővé tette, s a főszolga bírák, községi jegyzők, bírók kezében hatalmat hagy. Ezzel már eleve gyengítette a megalakuló munkástanácsok valóságos szerepét, tekintélyét. Súlyosbította a helyzetet az, hogy a körparanccsal egyidőben Mikecz István meg­ bízott alispán is kiadott egy rendeletet a munkástanácsok és a tisztviselők együttmű­ ködéséről. Mikecz nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a rendeletek végrehajtása előtt ki kell kérni a munkástanács véleményét, de magát a végrehajtást a községi és járási tisztviselőkre bízza. Mikecz rendelele tulajdonképpen egy sugalmazó bátorítás a regi közigazgatási apparátus számára, hogy fogadja el az új helyzetet, melyre ő személyes példát mutatott. „Magyarország területi épségének és belnyugalmának mindenek fe­ lett nagy érdeke iűződik ahhoz, hogy ma az ország területén a dolgozó munkásság jo­ gos érdeke érvényesüljön. Az ország sorsa, a közbiztonság és a termelés lehetősége fordul meg azon, hogy elkerültessek minden testvérharc s minden létező erő fogjék össze a nemzetmentés verejtekes munkájára.” Itt is azt látjuk tehát, hogy az átalakulás megítélésénél különleges hangsúlyt kap a nemzeti vedelem kérdése, mintha március 21 -én nem történt volna egyéb, mint az uj vezetés mellett ugyan, de összefog Magyarország minden társadalmi osztálya és retege a „nemzetmentés”, a területi integritás megtartásáért. Szerencsére a községi munkástanácsok és direktóriumok megalakulása jóval az em itett körlevél megérkezése előtt megkezdődött. Március 22-én a hajnali órákban gtörtént a hatalom átvétele Kisvárdán, Tiszalökön. Itt és még jó néhány helyen az u,kl;,,*‘‘ meglehetősen forradalmi, radikális volt. Leváltották a régi tisztviselőket, szettölték a régi közigazgatási. A két rendelet így sok helyen mar kész helyzetet talált

7

III. Á megyei direktórium és a hatalmi-igazgatási szervezet a proletárdiktatúra gaz­ dasági és politikai intézkedéseinek végrehajtásában kezdetben kellő erélyt és gyorsa­ ságot mutatott. Sőt, a szocializálás munkájához, a tőkés tulajdonok kisajátításához a központi utasítások megérkezése előtt, a „Mindenkihez’’ c. kiáltvány és a központi ki­ küldött intenciói alapján hozzáláttak. Már március 22-én hajnalban intézkedtek a bankok állományának zárolásáról, s munkásőröket küldtek a pénzintézetekhez. Később, a pénzügyi népbiztos rendelkezésé­ nek megfelelően Szabolcsban is, Szatmárban is 2— 2 pénzügyi direktórium alakult. A nyíregyházi pénzügyi direktórium tagjai Lukács Andor, Láng Ernő és Fekete Sándor voltak. A másik szabolcsi pénzügyi direktórium Kisvárdán működött, tagjai Fenyves Jenő, Flamm Jenő és Kálmán Sándor. A bankokat pénzügyi megbízottak vezették el­ lenőrző munkástanács közreműködése mellett. A Szabolcs megyei direktóriumnak volt olyan önálló intézkedése is, amely a volt uralkodó osztály anyagi hatalmának a meggyengítését célozta. Még március folyamán, „tisztán attól a szociális érzékünk által diktált céltól vezettetve, hogy a magántulaj­ donban levő nagyobb öászegű készpénz elrejtését megakadályozzuk, köteleztük a vár­ megye legfőbb adófizetőit, hogy a nyíregyházi adóhivatalba 3 napon belül direktóriumi letétként vagyonukhoz mért pénzösszeget fizessenek be” — olvassuk a direktórium egyik jelentésében. A kivetett összeget a legtöbben — állítja a direktórium — minden presszió nélkül befizették, s ezt a letétet szigorúan cs hiánytalanul őrizték. Ehhez. az. eljáráshoz utólag kérték a belügyi népbiztosság jóváhagyását. A tőkés ipar kisajátítása és az üzemek szocialista termelésének a megszervezése tulajdonképpen nem sok gondot okozhatott a megyében. Minden esetre a kisipar ke­ reteit meghaladó megyei ipar, közlekedési cs egyéb üzemek kisajátítása a központi rendelkezéseknek megfelelően megtörtént. Április elején érkezett Nyíregyházára H aj­ dú Sándor mérnök, a szocializálási népbiztosság megbízottja. A z ő irányítása mellett történt a szocializálás végrehajtása, az, ipar és a kereskedelem megszervezése. Kezdeményezés történt a kisipari termelőszövetkezetek megszervezésére is. Nyír­ egyházán 40 kisiparos megalakította a Famunkások Termelő és Értékesítő Szövetke­ zetét. Ez a szövetkezet bizonyos központi, megyei pénzalapból hitelt Is kapott szerszá­ mok és nyersanyag beszerzésére. A termelés megszervezése nagy figyelmet, hozzáértést kívánt. Akadtak gondok és nehézségek is. A megyei direktórium egyik jelentésében panaszkodik, hogy bizonyos üzemekben önkényesen történik a gépek és a nyersanyag felhasználása. Ugyanakkor rokonszenves, hogy e rövid idő alatt is, fontosabb gondok közepette gondolt a direktórium Szabolcs iparosításának szükségességére is. „Sürgősen szükség volna különösen közszükségleti cikkek g3^ártásával foglalkozó gyárak, azonkívül tégla, palagyárak, gépgyárak és mindazon üzemek rendkívüli üzembehelyezésére, amelyek most részint sok embernek munkát adnának, másrészt a gyártmányaik további munka­ alkalmakat hoznának létre.” A Tanácsköztársaság gazdaságpolitikájában különös súllyal jelentkezett a föld­ kérdés és a mezőgazdasági termelés folyamatosságának a biztosítása. Köztudomású, hogy a nagybirtok kisajátítása, állami tulajdonba vétele és a ter­ melés nagyüzemi keretek közötti megszervezése olyan meggondolás alapján történt, hogy ezzel a közélelmezést előnyösebben lehet biztosítani. Politikai szempontból azon­ ban ez a meggondolás kétségtelenül rontotta, gyengítette a munkás-paraszt szövet­ séget.

8

A megyei direktórium a földbirtokpolitikai kérdésekben és a mezőgazdasági ter­ melés folyamatosságának a biztosításában általában a központi szervek utasításai sze­ rint járt el. A tipikus eset az, arnji Királytelekpusztán (ma Nyírtelek) történt. A megyei di­ rektórium március 24-cn elrendelte az uradalom szövetkezeti tulajdonba vételét. De már az után, amikor az uradalom alkalmazottai-cselédei a birtokot „önkényesen tu­ lajdonba vettek” — minden bizonnyal azért, hogy felosszák maguk között a Dessewxíyek földjét. Ez az eset önmagában mutatja a parasztság igényét és magatartását, és a proletárdiktatúra álláspontját, mely ellentétes volt a paraszti igényekkel a földkér­ désben. A másik érdekes eset a tuzséri. Itt március 27-én az uradalom alkalmazottai és cselédei gyűlésen kérték, hogy a Forgách-féle földbirtok egy részét szövetkezeti ala­ pon használhassák. A ránkmaradt jegyzőkönyv szövege szerint az egybegyűltek a szo­ cialista eszméktől áthatva ezután „nem hajlandók magánosok önző érdekeinek dolgoz­ ni, hanem minden erejükkel a köz, a haza javára cs gyarapodására fognak törekedni” Szó van a jegyzőkönyvben arról is, hogy dz egybegyűltek átérzik az „idő rendkívüli­ ségét”, és a „többtermelés óriási fontosságát”. Végül az egybegyűltek azt is kívánták, iiogy a szövetkezetei az uradalom régi alkalmazottai vezessék. Ez a jegyzőkönyv — mely nyilváhvalóan nem egészen a földműves szegények gondolkodását és észjárását fejezi ki — szinte sűrítve adja a Tanácsköztársaság agrárpolitikájának erényeit és fo­ gyatékosságait. Ne kerülje el figyelmünket Tuzsér esetében az sem, hogy a szövetke­ zeti gazdálkodás valóban csak a volt uradalmi föld egy — bár kétségtelen nagyobb — részére terjedt volna ki. A föld. egy kis hányadát, a bezdédiek között kb. 204 holdat, a tuzsériak között kb. 450 holdat közös megállapodás alapján kiosztottak — talán ker. leknek, vagy „háztájiként”. Sok jel van arra, hogy ez utóbbi megoldás, a földosztás állott közelebb a falusi szegények szivéhez és vágyáhöz. Ezért kellett legalább ezt a kompromisszumos meg­ oldást választani: legyen nagyüzemi gazdálkodás is, de legyen kisebb méretű föld­ osztás is. Mai szemmel nem is olyan rossz volt ez a megoldás. De nyilván másutt is elég erőteljes volt a földhöz való igény, a nagybirtok felosz­ tására való törekvés, ezért adott ki a megyei direktórium olyan rendeletet, melyben hangoztatja, valótlan az a hír, hogy „minden jogosultak földhöz juttatását célzó intéz­ kedés hatályát veszti”, „a forradalmi kormányzótanács a földosztó bizottságok műkö­ dését nem szüntette meg”. A direktórium felfogása szerint a volt nagybirtokon a nagyüzemszerű termelést csak a folyó gazdasági évben fogják csinálni, de ekkor sem a régi bérezés mellett. A meg5re hangulatáról egyébként összefoglaló jelentések számolnak be. A dadai alsó járásból március végén jelezték, hogy a kisgazda közönség között nagy a nyug­ talanság, mert elterjedt az a hír, hogy minden földbirtokot köztulajdonba fognak ven­ ni. A nyírbátori járásból április elején jelentik, hogy az uradalmi cselédeket sem lehet meggyőzni a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. A bogdányi és a ligetaljai járásokból egyenesen azt jelzik, hogy a volt cselédek szívesebben vállalják a munkát bér és ré­ szes művelés mellett, mint szövetkezeti alapon. A mezőgazdasági termelés más termeszetszerű kérdéseket is felvetett. Igen súlyos gondot okozott éppen a nagybirtok üzemeltetésénél, hogy a mezőgazdasági üzemek nem jutottak hitelhez, pénzhez. Még a munkabérek kifizetése is el-elmaradozott. A nyíregyházi direktórium jelezte is az ihen nehézségeket s kérte, hogy a bankforgalmat rugalmasabban szabályozzák. Több jel mutat arra, hogy a parasztság körében az elkövetett földbirtokpolitikai aibák ellenére rokonszenves volt a munkáshatalom. Ennek egyik kedves bizonyítéka az a levél, amelyet egy bokortanyai gazda, „egy öreg harcos” küldött a megyei di-

9

rektóriumnak. Ez a parasztember rágalomnak minősíti azt a véleményt, mely szerint a parasztok ki akarják éheztetni a proletárságot, hogy elrejtik az élelmiszert. Az élel­ mezési nehézségek oka szerinte a rossz időjárás és a takarmányhiány elsősorban. Ja­ vasolja, hogy a direktórium tartson tanyagyüléseket, indítson élelmiszergyűjtést. Bi­ zonyára lesz eredménye, a parasztok jobban fognak örülni ennek, mintha rekvirálnak — az ő szavával „komonizálnak”.

IV. A Tanácsköztársaság helyi szerveinek munkájában a gazdasági feladatok mellett komoly teret foglalt el a politikai és a kulturális feladatokkal való törődés is. Az új hatalom szilárdságát megfelelő fegyveres erővel is biztosítani kellett. Ezt szolgálta volt a Vörös Őrség, mint belső karhatalom. Ennek megszervezése megyénk­ ben viszonylag későn indult meg s ekkor sem volt elég sikeres. A Vörös őrségbe ugyanis átvették a régi nemzetőrség állományát, s ezzel ellenszenvessé tették sok he­ lyen a lakosság körében. Nyíregyházán, Nyírbátorban, Kisvárdán éppen ezért külön munkásőrséget szerveztek, megbízhatóbb emberekből. A forradalmi igazságszolgáltatás szervezete is vontatottan alakult ki, központilag is. Nyíregyházán április 15-én került sor a forradalmi törvényszék megszervezésére. A törvényszék elnöke Horváth István vasmunkás lett, vádbiztosa pedig dr. Kovács Miklós. Sajnálatos, hogy a bíróság szervezésénél végül helyet kapott a korábban mel­ lőzni szándékolt Zelenka Lajos törvényszéki elnök is, az új rendre fogadalmat tett és tevékenykedett. Nem járt kellő eredménnyel kezdetben a Vörös Hadsereg szervezése sem. A had­ ügyi népbiztosság rendelkezése alapján az V. hadosztály székhelyét Nyíregyházára tet­ ték át. Erre és a katonai erő gyors megszervezésére azért volt nagy szükség nálunk, mert ebben az országrészben fenyegetett leginkább a román intervenció. A hadosztály politikai biztosa Szamuely László lett. A proletárforradalom a művelődés, a szellemi élet mélyreható átalakulását is je­ lentette. Megyénkben is köztulajdonba vették a színházakat, könyvtárakat, újságokat, nyomdákat és természetesen az iskolákat is. Mind az iskolán kívül, mind az iskolai oktatásban pezsgő szellemi élet bontakozott ki. Nálunk először szólhattak érdemben a forradalom elméletéről, a tudományos szocializmusról. A pedagógusok közül igen sokan vállaltak fontos szerepet a Tanácsköztársaság idején, a munkástanácsok és di­ rektóriumok munkájában. Név szerint is érdemes megemlékezni Vajda Emil, Szlabóczky Pál nyíregyházi, Szaplonczay Sándor fehérgyarmati, Császy László és Vári Emil kisvárdai tanárok, tanítók tevékenységéről. Külön fejezetbe kívánkozna a forradalom alatti ifjúsági, ezúttal különösen a diák­ ifjúsági mozgalom. Nyíregyházán a Kossuth Gimnáziumban a diákok „bizalmi testü­ letet” szerveztek. A bizalmiak feladata volt az iskola rendje, tisztasága feletti őrködés, osztálytársaiknak mindenben segítséget nyújtani, a tantárgyakkal kapcsolatos speciá­ lis kívánságok, külön előadások iránti igények felderítése, az iskolán kívüli magatar­ tás ellenőrzése, szociális helyzetük javításának kimunkálása. Felmerült a fiatalok mű­ helyi és kertészeti foglalkoztatásának megszervezése is. A tanítóképzőben és a felsőkereskedelmi iskolában is élénk diákszervezeti mun­ ka folyt.

10

A nagykállói diákok azzal tüntették ki magukat, hogy tömegesen vállalkoztak a Vörös Hadseregbe lépésre, szabad szakszervezetet alakítottak, sőt kérték, hogy a felső tagozatosok tag.iai lehessenek a pártnak is. Bár e diákmozgalomban sok volt a naív, romantikus túlzás, egészében mégis a fiatalság lelkesedéséről tanúskodott. V. A munkáshatalom életét hamar kettévágta megyénkben a külső ellenforradalmi katonai támadás. Az április 16-án megindult román fegyveres előretörés napok alatt válságba sodorta az alig egyhónapos néphatalmat. Bár a Tanácsköztársaság vezetői számítottak a támadásra, annak időpontját nem tudhatták kiszámítani. Így a védekezést nem lehetett idejében megszervezni. A magyar Vörös Hadsereg alakulatainak a gyengesége, a székely hadosztály ellenforra­ dalmi szellemű vezetése miatt a csúcsai front hirtelen összeomlott, s április 20 - a körül már Szatmár megye egész területe ellenséges megszállás alatt volt, sőt a hadművele­ tek már Nyíregyházát fenyegettek. Az ekkor még átmeneti katonai vereség felbátorította a belső ellenforradalmat is, s április 13-án Nyírbátorban a régi rend hívei már kezükbe kaparintották a hatalmat. Ezt ugyan a Szamuely László által kiküldött vöröskatonák sikeresen leverték, a hely­ zet azonban mégis tarthatatlanná vált napokon belül. Pánikhangulat tört ki Nyíregyházán is. A szabolcsi direktórium sem állott hiva­ tása magaslatán, s ahelyett, hogy az ellenállás erélyes szervezésén fáradozott volna, elmenekült. A felsőbb katonai vezetés az ország e térségében igyekezett a katonai védelmet megerősíteni és ellentámadást előkészíteni. A hadsereg I. hadosztályát is Szabolcs meg\e védelmére rendeltek és Pogány Józsefei Nyíregyházára küldték teljes hatáskörű politikai és katonai biztosnak. Pogány József április 21-én egy zászlóalj jól felszerelt gyalogossal és tüzérséggel érkezett a városba. Először politikailag igyekezett rendet teremteni Szamuely László, Zsoldos Péter és még néhány ítlmaradt forradalmár segítségével. Üj direktóriumot alakítottak: Ennek tagjai: Lyachovits Sándor, Bökönyi Imre, Mar­ gittal János, Kovács Ferenc, Nyeste János lettek. Mikecz István működését felfüg­ gesztették. Helyette Tompos Endre szolgabíro lett a direktórium hivatali vezetője. A katonai ellenforradalom egyik szervezőjét, Kovács István főhadnagyot, a megyei nemzetőrparancsnokot íőbelövette Bodolai Jánossal együtt, aki rémhíreket terjesztett. Ezután a katonai védekezés megszervezéséhez láttak hozzá. Pogány összegyűjtötte a fegyvereket, az összes gépjárműveket, sőt a kerékpárokat is. Megtiltotta a menekü­ lést a megye területéről. Nyíregyháza és környéke védelmének a kérdése alapvető fon­ tosságúvá vált. A z első komolyabb katonai összecsapás április 25-én volt Nagykálló térségében. A magyar csapatok hamar hátrálni kényszerültek. r ' Stromfeld Aurél vezérkari főnök külön utasítást adott ekkor Nyíregyháza védel­ mére. Legalább annyi időre tartani kellett a várost, amíg a hadsereg érintett kötelékeit a Tisza mögött biztonságba helyezik. E tervnek megfelelően Nyíregyháza védelme kitűnően sikerült. Az április 26-i kemeny összecsapásból a magyar katonák kerültek ki győztesen. E harcokban a csepeli munkások mellett a nyíregyháziak is részt veitek, az 500 főnyi helyi munkásőrség. A

11

hadsereg-parancsnokság elismeréssel adózott a munkásoknak a hősi helytállásért. Ez volt a Vörös Hadsereg első komoly és egyben győzelmes csatája. Biztató kezdett len­ ni a helyzet. A győzelmes csata előnyeit azonban nem lehetett kellően kiaknázni. A székely hadosztály, mely jelentékeny katonai erőt képviselt, parancsnokai révén közben fegy­ verszünetet kötött a románokkal, s az ő kiválásuk reménytelenné tette a város vé­ delmét. Ekkor rendelte el Pogány József Nyíregyháza kiürítését. Nyíregyházára április 27-én délben vonultak be a román csapatok. A tanácshatalom azonban még ekkor sem szűnt meg véglegesen megyénkben. Az akkor Szabolcshoz tartozó Taktaközben, 9 községben megvetette lábát a Vörös Had­ sereg. Búj községben megalakult immár a harmadik szabolcsi direktórium, abban a reményben, hogy kedvező katonai fordulat esetén visszatérnek Nyíregyházára. A di­ rektórium ügyvezetője Margittai János lett, Raffai András a helyettese. A direktórium munkájába bekapcsolódott Tompos Endre is, sőt csatlakozott hozzájuk az első direk­ tórium tagjai közül Fazekas János, aztán Beregi Dezső és Beregi Sándor. A Tanácsköztársaság e kis szigetét, a megye hajótöröttjeinek székhelyét július vé­ géig tartani tudták. *

A 133 napos Magyar Tanácsköztársaság nálunk lényegében egy hónapra korláto­ zódott. Jelentőségét, érdemeit azonban nem ez határozza meg. Sokkal inkább az, hogy a nép, a dolgozók itt is megízlelték a szabad élet ízét, rájöttek, hogy a maguk urai is lehetnek. Csak merni, akarni kell. Hősies küzdelem, bátor kísérlet volt az első magyar prolclárforradalom. Tele si­ kerekkel, több hibával, fontos tanulságokkal. De hibái is, tanulságai is a mienk. Él­ mény volt, mely bíztatott, lelkesített, reményt adott egy sötét negyedszázadon át, míg a remény 1945-ben újra beteljesült.

MEGJEGYZÉS: E tanu lm ány Jen éi K á r o ly : S za b olcs-S za lm á r m e g y e a 'R m ácsk öztá rsaság id e jé n (N egyven éve. A T anácsköztársaság S za bolcs-S zatm ár m e gy e i története, N y íregyh á za . 1959. 39—100 old.) c. d olgozatán ak, B alogh István és N ém eth P éterné levéltári fo r r á sg y ű jtem én y én ek , valam int S o­ m og y i Jolán sa jtó d o k u m cn lu m összeállításán ak a felh asználásával készült.

12

FÖLDES PÁL:

Az 1919-es főpróba és tanulságai Az 50. éves évfordulók alkalmából történészeink és a nagy számban megjelenő személyes megemlékezések az őszirózsás forradalom, az 1918. október 31-i polgári de­ mokratikus forradalom jellegét és jelentőségét eddig még soha sem tapasztalt, tudo­ mányos mélységgel tárták fel. Kirajzolódott az 1917-es Nagy Októberi Szocialista For­ radalom hatása a hazai forradalmi események alakulására. Nem elég azonban csak egy általános politikai áramlat személytelen hatásáról beszélni. Számszerűleg is tisz­ tázódott, hogy a szocialista forradalom, a munkáshatalom megvédéséért, az interven­ ciósok ellen vívott polgárháború 110 000 magyar résztvevőjéből 1254-en ma is élnek közöttünk és a Szovjetunió kormányától kitüntetést kaptak. Magas a száma azonban azoknak, kiknek személyét és hőstetteit eddig nem kutattuk, nem jegyeztük fel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyomán már 1918 tavaszától jöttek haza csoportonként, vagy egyenként volt magyar hadifoglyok. Rajtuk keresztül plántálódott, érződött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom élő hatása a mi dolgozó népünk gondolkodására és tetteire. Fellángoló katonai felkelésekben, földbirtokok elleni táma­ dásokban, földfoglalásokban, földosztásokban jelentkezett ez az élő hatás, míg végül a legöntudatosabb forradalmi elmélettel és gyakorlattal felvértezettek hazatérésével 1918 novemberében Kommunista Pártunk megalakulásában csúcsosodott. Nehéz helyzetbe kerültek itthon a háború borzalmaiba belefáradt, de az új világ vágyával, sőt reális példaképével a szívükben hazatért, főleg paraszti tömegek. 1913 nyarán, mint fiatal 18 éves diák „gyorstalpaló” tiszti vizsgát tettem, karpaszományos tizedesként, szakaszparancsnokként találkoztam Szerbiában, Valjevó városában újra K. u. K. mundérba bujtatott, a forradalmi Oroszországból hazatért parasztkatonákkal. Szégyenkeztem előttük — hiszen mindegyikük apám lehetett — amikor nekem kellett volna újra háborúra dresszírozni az öreg bajtársakat. Nem! Ez már nem ment. Én hallgattam a valjevói szilvás erdőkben elbeszéléseiket, forradalmi élményeiket és ők „fertőztek meg” engem. Így történt, hogy amikor 1918 nyarán a bolgár frontra akar­ ták dobni századunkat, a cseh főhadnagy parancsnokunkkal együtt „szétszéledtünk”, ki merre látott, tudott. Én Pestre kerültem. Nem volt ezután sem nap, hogy a haza­ tért katonák élő hatását ne éreztem volna. Az oroszországi eseményekről beszélt La­ katos Lajos mátészalkai paraszt, akivel hazautazásomkor már a vonaton találkoztam. Erről beszélt a földosztó Horváth Gyula Nyírmeggyesen, Kiss János Szamosszegen és sokan mások. A forradalmi Oroszországból tért haza, mint öntudatos kommunista dr. Barta Ignác volt mátészalkai ügyvéd, kit az alkotmányos tanácsválasztáson 1919 ápri­ lis 8 -án a mátészalkai munkástanács és a direktórium elnökévé választottunk. A már 1918 elejétől és azután szinte folyamatosan hazatért főleg paraszti, szervezetlen töme­ gek, élő, tényleges forradalmasító hatását úgy foglalhatom össze, hogy az 1918— 19. téli hetek, hónapok alatt Szabolcs-Szatmár határszélivé lett parasztházaiban úgy érez-

13

tűk a hazatért katonák elbeszéléseinek hangulatában, hogy a forradalmi Oroszország közelebb van hozzánk, mint a gondjaiban fontolgató, forrongó fővárosunk, Budapest. A polgári demokratikus forradalom tartalmát sem érezte dolgozó népünk széles ez országban olyan egyértelműen, mint az a budapesti központi kormányban kifeje­ zésre jutott. Vidéken a legkülönbözőbb változatokban alakultak meg a nemzeti taná­ csok. Volt úgy, hogy a községi elöljáróság egyszerűen átalakult nemzeti tanáccsá és volt úgy, hogy például városokban, hol már azelőtt is volt Károlyi-párti, vagy szociál­ demokrata képviselő, különböző arányokban helyet kaptak a tanácsokban. így volt ez a legtöbb vidéki városban és községben. Mátészalkán nem volt semmiféle pártszervezet, de már 1918 november 3-án nyil­ vános népgyűlésen megalakult a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete. Az ott de­ mokratikusan megválasztott egész pártvezetőség került be másnap, november 4-én a helyi Nemzeti Tanácsba, melynek kb. felerészben tagjai maradtak a volt virilista kis­ gazdák, kereskedők, iparosok, sőt tagjai lettek a három felekezet papjai is. A kifeje­ zetten jómódú, gazdag emberek visszahúzódtak. Leglényegesebb azonban az volt, hogy a régi közigazgatás emberei, Jeszenszky főszolgabíró és Gosztonyi községi főbíró helyén maradt, mint ahogy helyén maradt a legtöbb vármegyében a vármegyei hierarchia, az alispántól kezdve lefelé. Még hozzátehetjük, hogy a csendőrség is megmaradt. De mégis helyes, hogy határozottan polgári demokratikus forradalomról beszélünk. Kon­ krétan az akkori mátészalkai viszonyokat tekintve ez annyit jelentett, hogy egy új párt helyi szervezetének keretében, először kerültek be a község vezetésébe a legszé­ lesebb dolgozó rétegek képviselői, És ehhez még hozzátesszük, hogy ezeket a kép­ viselőket valóban demokratikusan maga a dolgozó nép, hazatért katonák választották és jelölték ki (mint például Bársony Ferenc párttitkárt). Úgy indult meg tehát a fe j­ lődés, hogy az ténylegesen a dolgozó nép akaratának kiteljesedését jelenthette. Érde­ kes megállapítani, hogy a helyileg megszervezett szociáldemokrata párt— más párt Mátészalkán nem alakult — és a „feljött" teljesen új emberek némi marxista előkép­ zettséggel (Vágó, Kiss-Roóz, Bori), munkásmozgalmi múlttal (Szomorú— Kozma— Né­ meth Elek, Feldmann Berti), és forradalmi, közéleti tapasztalattal (Lakatos, Bársony, D. Nagy Sándor, Nagy Elek) szervezett, harcos útra terelték az első napok anarchista­ nihilista ösztönös kilengéseit, ki tudták használni a demokráciát és ha nem is elvi tisztánlátással, a kettős hatalom kialakítására vették az irányt. Ebben a legjelentő­ sebb szerepe volt az olyan tapasztalt, érzelmi forradalmároknak, mint Lakatos és Kom lós, kik a nemzetőrség megszervezésében látták már az első napok-hetek alapvető fe­ ladatát. Ezzel megkíméltük városunkat mindazon zavaros „forradalmi-ellenforradalmi” eseményektől, melyekből Szabolcs-Szatmár városai, helységei elég bőségesen részesül­ tek. Pedig nálunk is úgy kezdődött. A mi nemzetőrségünk első parancsnoka Boér hu­ szárhadnagy hazatért, fiatal szolgabíró volt, és nálunk is megjelentek már a novem­ beri időkben a jegyzőket mentő tiszti különítmények is. Formailag a csendőrség 6 fős kerete is meg volt, de nemzetőrségünk erősödésével Komlós— Lakatos elvtársak cél­ tudatos vezetésével, Boér hadnagy úr jobbnak látta félreállni, a tiszti különítmények sem mertek összetűzést provokálni, a csendőrök pedig tehetetlenségükben elszökdöstek haza falujaikba, vagy a tisztek vezetése alatt szervezkedő ellenforradalmi alaku­ latokba. így alakult ki egyfajta „kettős hatalom'1 Mátészalkán, mely formailag a köz­ igazgatást a főszolgabíró, főbíró és a megtépázott, össze-vissza cserélődött jegyző ke­ zében hagyta, de a tényleges hatalmat a szociáldemokrata párt vezetése alatt álló fegy­ veres nemzetőrség (1G—20 fő) gyakorolta, az új világ megvalósítását váró dolgozó tö­ megek, főleg a földosztást váró paraszti tömegek támogatásával. Erezte ezt a tényle­ ges helyzetet a visszahúzódó, do nem alvó ellenség is. Annyi ereje azonban nem volt

14 -

már, hogy saját kezdeményezéséből helyi provokációkra merészkedjen. Fentről, a fő­ városból pedig, amihez hozzá volt szokva, utasításokat nem kaptak és zavarukra jel­ lemző, hogy olyan nagybirtokosok, mint Tisza Lajos, vagy báró Perényi Péter és még sokan mások, meghúzódtak kastélyaikban és bizakodva a vármegyei hierarchiában, bent ülő barátaikban, remegtek a parasztok bosszújától. A mi vármegyénk, Szatmár, különleges helyzetben volt. A hagyományaiban li­ berális szatmári polgárságnak —• mert akkor volt ilyen — legjobb kapcsolatai voltak a kormányhoz, a helyi Nagy Vince belügyminiszter személye révén. Kis- és közép­ üzemekben, malmokban volt szervezett proletariátus, mely szerepet kapott a szatmári közéletben. Volt komoly tradíciókkal rendelkező sajtója, mely a közvéleményt a helyi és országos problémákról informálta. Szinte testközelben érezték a nemzetiségi kér­ dés folyton hevülő forróságát, melynek megoldására a Károlyi-kormány egyetlen fegyveres katonai ereje, a Szatmáron állomásozó székely dandár mutatkozott alkal­ masnak. Így alakult, hogy bármennyire is igyekeztünk Szatmár felé fordulni, azok ön­ magukkal és országos problémákkal voltak elfoglalva és így magunkra hagyatva min­ dennapi gondjainkban, szintén saját dolgainkkal foglalkoztunk. Nyilvános nagy csa­ tákat vívott pártszervezetünk a nemzeti tanács gyakori ülésein és úgy éreztük, hogy mindig erősödik táborunk, különösen a kisemberek, kisiparosok (Mónus, Komáromi) kis tisztviselők és értelmiségiek (Tóth Kálmán tanító) gyülekeztek mindig nagyobb számban körénk. Nagy jelentőségű volt, hogy a gyártelep, mely akkor a villanyerőmű­ ven kívül szeszgyárat, olajütőt és finom malmot is magába foglalt, időszakonként 100— 200 főt is foglalkoztatott. Vágó és Kiss-Roóz gyártelepi tekintélyes tisztviselőkön keresztül pártunk befolyása alá került. A gyártelepen foglalkoztatott szezonmunkáso­ kon, napszámosokon keresztül szervezett befolyást nyertünk a parasztságra, melyet szervezetileg megfogni úgyis nagyon nehéz volt. Szimpátiájuk, aktív támogatásuk, időnkénti fellángolásuk kifejezetten a földosztás reményének pillanatnyi állásától füg­ gött. Sajnos e rapszódikus állásfoglalásokhoz hiányos agitációnk és propagandánk is hozzájárult. Pesti szociáldemokrata agitátor, egy Molnár nevű elvtárs, kétszer volt ná­ lunk. De a második népgyűlése ott, azon a téren, ahol most Mosolygó elvtárs szobra áll, még rosszabbul sikerült mint az első, mert agitációja inkább pesti gyári mun­ kások, nem pedig földéhes parasztok, vidéki kisemberek nyelvén szólt. Állandó papirhiánnyal küzdöttünk és így a szerkesztésemben kiadott „Nép” c., s Göndör Ferenc: „Az Ember” c. kisformátumban megjelent helyi lapunk 12— 16 oldal terjedelemben összesen négyszer jelent meg, pár száz példányban, a tanácskormány idejét is bele­ számítva. Ilyen körülmények között valójában csak a mindennapi gyakorlati politikai munka a nemzeti tanácsban, a téli tartalékokkal meginduló tűrhetőbb élelmezési és munkaviszonyok (a nemzetőrség és közmunkák felszívták a téli viszonyok között egyé­ nileg nehéz családi helyzetbe kerülő hazatért katonákat), politikailag olyan atmosz­ férát teremtettek, hogy helyi viszonylatban a demokrácia levegőjét, az új világ ízét érezhették a dolgozók, a kisemberek, főleg a parasztok széles, várakozó rétege. A téli hónapok mégsem jelentették Mátészalkán, hogy megdermedt volna a poli­ tikai élet. Dolgozó népünk az oroszországi példa, s a Károly-kormány bizonytalanko­ dása után természetesnek vette a munkáshatalmat, a proletárdiktatúrát. Mi, a járási székhely pártszervezete legfeljebb csak egy-két lépéssel jártunk előt­ tük, amikor azt tudtuk mondani, hogy a régi elöljáróságokat szét keli verni, a jegyzőt, bírót elkergetni, forradalmi erőszakkal kiragadni kezükből a hatalmat és a néptaná­ csokban a dolgozó nép saját soraiból új hatalmi szerveket kell alakítani. A dolgozó nép saját észjárása, szíve szerint is már régen így akart cselekedni. Mondjuk ki határozottan, hogy a proletárdiktatúra, amely „kitört” fenn Budapes­ ten, az a magyar dolgozó nép forradalma volt egészen az ország legszélén fekvő fa-

15

lukban is. A szó legigazibb értelmében maga a nép vette kezébe saját ügye vezetését. Soha ilyen mélyenszántó demokrácia ebben az ezeréves hazában addig nem volt, mint március 21-e után, a Tanácshatalom kialakulásával. A nép többsége támogatásá­ val és akaratából a nép maga teremtette meg forradalmi hatalmi szerveit. A nép ma­ ga alakított direktóriumokat, nyilvános választó gyűléseken választott ideiglenes mun­ kástanácsokat, sőt a Tanácsköztársaság harmadik hetében az új tanácsalkotmány ér­ telmében alkotmányos választásokat is tartott. Ezek a munkástanácsok, direktóriumok biztosan tartották kezükben a tényleges hatalmat. A fegyverek a helyi vörösőrségek kezében voltak és eltartásukra a helyi forradalmi adóval sarcoltuk meg az osztályel­ lenséget, a birtokosokat, a gazdagokat, az egyházat is. Helyi hatáskörben és lehetősé­ gek között tettekkel szolgálták a munkástanácsok a nép érdekeit az élelmezés, az ok­ tatás, a kultúra területén és pl. népfürdő, népkert megteremtésével, még az ellenfor­ radalom előrevetett árnyékában is a nép érdekeit szolgálták. Éle a tanácsdemokrácia, a szocialista demokrácia, a mi járásunk székhelyén és 28 falujában, mely az ország háborúban legyengült, megtépázott erőit a nép érdekeinek szolgálatába igyekezeti megszervezni. Ez a gyakorlat táplálta dolgozó népünkben a szocialista hazatiság ér­ zését, hogy a dolgozó nép hazáját saját magának, mindenkinek meg kell védeni. Bí­ zott a kommunistákban, kik már a forradalom első napjaiban a Magyar Vörös Had­ sereg megszervezését tűzték ki legfontosabb feladatuknak, és szinte az egész imperia­ lista rabló világgal szemben győzelmesen harcoló orosz Vörös Hadsereg szövetségét tudta megszervezni. A szocialista hazafiság megtalálta gyakorlati szövetségesét, elvi egységét a dolgozók nemzetközi szolidaritásában. Mint ahogy a szervezett munkás­ ság, úgy a falusi, dolgozó paraszti tömegek egy része is, nem utoljára a forradalmi Oroszországból hazatértek elbeszélései alapján magáévá tette és hitt a kommunisták stratégiai célkitűzésében, hogy egyesülünk a győzelmes Orosz Vörös Hadsereggel és így biztosítjuk a nemzeti létünket fenyegető, rabló imperialista tervek visszaverését. Ma már tudjuk, hogy történelmileg jogos volt a várakozás, reális volt a terv. Ezt bizo­ nyítják Garasin megemlékezései a Vörös Sapkások harcairól Ukrajnában, bizonyítják Persán tábornok javaslatai Foch francia marsallhoz és Smuts tábornok tárgyalásai. Sajnos, ismerjük azonban azokat a nemzetközi erőviszonyokat, erőaránytalanságokat is, melyek abban a történelmi helyzetben, mind időbeli felkészültségünk, mind tény­ leges katonai erőink és az imperialisták felkészültsége és a közelben rendelkezésükre álló burzsoá zsoldos katonai erők között fennállottak. A nemzetközi erőviszonyok alaku­ lását a forradalmi munkásmozgalomban soha nem szabad figyelmen kívül hagyni. Másrészt azonban a legszembetűnőbb katonai aránytalanság, technikai és anyagi fö­ lény sem jelenti mechanikusan egy szabadságharcát vívó nép vereségét. Napjaink iegragyogóbb példája, a vietnami nép hősi harca bizonyítja, hogy nemzeti függetlenségé­ ért, szabadságáért egységes harci elszántsággal, lenini pártja vezetésével küzdő nép: verhetetlen. így küzdött hazánk függetlenségéért, életképes fennmaradásáért, dolgozó népünk szabadságáért a mi forradalmi munkásosztályunk a Tanácsköztársaság fennál­ lásának 133 napján, melyekben történelmi hőstettek egész sorát valósította meg, s melyet joggal nevezhetünk hősi főpróbának, mai életünk alkotó főpróbájának. Vonjunk le néhány tanulságot annak az első 33 napnak eseményeiből, amikor tanácshatalmunk Szabolcs-Szatmár— Biharban, a Tiszántúlon fennállott.

Ismert tények, események alapján joggal állapíthatjuk meg, hogy országunk ti­ szántúli területein Tanácsköztársaságunk nem politikailag, hanem katonailag szenve­ dett vereséget. A pontosság kedvéért még azt is hozzá kell tennünk, hogy nem ka­ tonai csatavesztés, hanem katonai árulás következménye volt vereségünk. Hősi harc-

16

ra még volt erőnk, voltak anyagi, személyi, politikai tartalékaink. Világosan bizonyít­ ják ezt a március 22 és május 1-e között a székely arcvonaltól, (Szinérváralja, Csúcsa) a Tisza vonaláig (Szolnok— Tokaj) lejátszódó események, alig 4— 5 hét hősi politikai harcai, kényszerű rövidlátásunk, politikai bizalmunk a székely tisztekben, a tragikus félreértések, a hősi csaták és a gyalázatos árulások. Tanácsköztársaságunk első három hete a mi területünkön a helyi fegyveres és po­ litikai hatalom csodálatosan gyors és vértelen konszolidációját teremtette meg. Min­ den városban és faluban megalakult a fegyveres Vörös Őrség. így például Nagykároly­ ban 100— 150 fő, Mátészalkán 40— 60 fő és a falukban 4— 12 fő, a faluba hazatért ka­ tonák létszámától függően. Jellemző, hogy Szatmáron a pártszervezet politikailag bí­ zott az ott állomásozó székely hadosztály parancsnokságában és helyi Vörös Őrséget alig szervezett, vagy a székely parancsnokságnak rendelte alá. A városokban, falvak­ ban általában megalakultak a fegyverekre támaszkodó tényleges hatalmi szervek, a nép- vagy munkástanácsok. Kétségtelenül a politikai konszolidációt jelentették az al­ kotmányos tanácsválasztások, melyek április í!-án zajlottak le. Jellemző, hogy a pol­ gári demokratikus forradalom négy hónapig tétovázott a választások kiírásával. A választások megszilárdították a proletárdiktatúra hatalmát, nem voltak formálisak és mélyen kifejezték a forradalmi, a szocialista demokrácia lényegét. A választások általában zavartalanul folytak le. Feltűnő kivétel Szatmár városa volt, hol a székely tisztek zavartkeltései kifejezték ellenséges magatartásukat. A Forradalmi Kormányzó­ tanács már az első napokban leküldte elnökét, Garbai Sándor elvtársat a székely ka­ tonákhoz, hogy a haza védelmére buzdítsa a frontvonalban álló katonákat. A székely hadosztály három-négyezer főből állott és tény, hogy a Szinérváralja— Csúcsa frontsza­ kaszon a székely hadosztály volt az egyetlen szervezett katonai erő, mellyel rendelkez­ hettünk. Garbai látogatásával egyidejűleg március 26-án rendelte el a Forradalmi Kormányzótanács a Magyar Vörös Hadsereg megszervezését, de ezzel a székely külö­ nítménnyel kényszerű helyzetünkben bizalommal kellett számolnunk, bízni a székely katonákban — általában az egyszerű székely katonák ki is érdemelték bizalmunkat — hogy mint igazi hazafiak, megvédik proletár hazánkat. Kényszerű politikai rövidlátás volt azonban a székely különítmény gyülevész, reakciós tisztekből álló vezérkarában, parancsnokságában is bízni. A reakciós, tiszti „politikusok'’ már Károlyi és kormánya tagjai szatmári látogatásakor is tisztában voltak különleges helyzetükkel, jelentősé­ gükkel. Öntudatos, ellenforradalmi parancsnokaik, mint Kratochwill vezérkari ezredes, Nagy Pál ezredes, Vén László, gróf Stromm Marcel századosok és társaik, már a Ta­ nácsköztársaság első napjától kezdve a székely hadosztály katonai jelentőségét poli­ tikai alkudozásokra használták fel. Felvették a kapcsolatot az antant hatalmak kép­ viselőjével, Smuts tábornokkal, ki a nyugati hatalmak képviseletében személyesen tár­ gyalt Budapesten Kun Bélával. Ugyanakkor a szövetségesek nem egységes táborában az „erélyesebb” francia stratégia értelmében Berthelot francia tábornok a román és csehszlovák burzsoá-reakciós kormányok zsoldos hadseregét buzdította, szervezte tá­ madásra hazánk ellen. Clemenceau francia miniszterelnök április 15-i paranccsal Bert­ helot tábornokkal támadásba küldette a román bojárok zsoldos hadseregét hazánk el­ len. Az ellenforradalmár Kratochwill ezredes a román támadás megindulásával elő­ állott helyzetet emlékirataiban így jellemzi: „Nagy dilemma előtt állunk most. A székely hadosztály az antantnak kijelentette, hogy nem bolsevista, sőt a bolsevizmus ellen akar fordulni. Ha most teljes erővel har­ col az oláh hadsereg ellen, akkor megvédi Kun Bélát és a bolsevizmust. Kár minden csepp vérért, amely a bolsevizmus érdekében és védelmében hull. A csapatok tehát parancsot kaptak, hogy a felesleges ellentámadásokat kerüljék, és ott ahol a nyomás nagy, engedjenek.” így „magyarázza” tehát hazaáruló magatartását a székely ellen-

17

forradalmár katonai parancsnok már a román támadás első órájában. A következő 10 nap versenyfutásában, reménytelennek látszó katonai helyzetben, a székely ellenfor­ radalmi parancsnokság képmutató, félrevezető jelentései, magatartása után április 26án éjjel 1 órakor eljutott katonai árulása végállomásáig, a fegyverletételhez, egy „inferior ellenséggel’' szemben — mint ahogy Stromfeld, a vörös hadsereg vezérkari főnöke megállapította — és ezzel lényegében utat nyitott az ellenségnek a Tiszáig. Ugyanaz nap reggel, április 26-án, amikor éjjel 1 órakor a székely parancsnokság alá­ írta szégyenteljes kapitulációját. A Vörös Hadsereg Nagykálló alatt ellentámadásba lendült.Ez is bizonyítéka an­ nak, hogy bármennyire is előkészítették a románok útját a nagykárolyi és szatmári el­ lenforradalommal Nagy Pál és Kratochwill ezredesek, már Mátészalkán erre sem volt erejük és az ellenforradalmi terror hóhérmunkáját a román hadsereggel végez­ tették el. Lázadt, nyugtalankodott a szamosháti, nyíri nép (nyírmeggyesi fegyveres el­ lenállás) és így a román hadsereg, mely Mátészalkát 22-én, a székely parancsnokság visszavonulást elrendelő áruló parancsa után megszállta, mégis megtorpant előnyomu­ lásában és négy napig állt a front Nyírbátor és Nagykálló között. Sajnos a Vörös Had­ sereg egységének felvonulása Nyíregyháza— Debrecen térségében a ki nem forrott, nem egységes katonapolitika következtében késedelmesen alakult és Stromfeld min­ den erélye sem tudta a frontot megszilárdítani. A székely kapituláció taktikailag az egész Tiszántúl átmeneti elvesztésére vezetett. Stromfeld azonban a szolnoki és tiszai hídfő kiépítésével új támadó stratégia kiindulópontjait biztosította a tiszántúli terü­ letek visszaszerzésére. A fiatal Vörös Hadsereg, Tanácsköztársaságunk a székely áru­ lás, a honvédelmi háború egységfrontjának megbontása után sem érezte magát meg­ verve és győzelmes csatákra készült. A románok május 1-ére eljutottak ugyan a Ti­ száig, de Presán román tábornok április 28-án Foch francia marsallnak, az antant csa­ patok főparancsnokának a következőket hozza tudomására: „E hadműveletek befejeztével kénytelenek leszünk erőink legnagyobb részét a Dnyeszter mentére küldeni, ahol feltétlenül és sürgősen szükség van reájuk. Hogy e változás Románia katonai és politikai helyzetének kompromittálása nélkül legyen vég­ rehajtható, a magyar veszedelmet teljesen ki kell küszöbölni... Az esetre, ha a szövetségesek ilyen hadműveletek céljaira semmit sem áldozná­ nak, a román csapatok a Tisza mentén megállnak, ahol legkönnyebben állhatnak ellen a magyarok újabb támadásainak.” Az imperialisták az első szabad május 1-én Budapest dolgozóinak több mint fél­ milliós felvonulással, a május 2-i általános mozgósítás elrendelésével méltó bizonyí­ tékát kapták dolgozó népünk forradalmi elszántságáról. Sajnos azonban már ekkor is jelentkeztek kishitűek és a tiszántúli vereségek hatására a budapesti munkástanács­ ban hangot emeltek a szociáldemokrata likvidátorok, kik a proletárdiktatúra felszá­ molását merték javasolni. A munkástanács túlnyomó többségében elvetette likvidációs javaslataikat. Következtek a győzelmes felvidéki harcok, majd a forradalmi len­ dületet demoralizáló felvidéki visszavonulás, mely után még mindig volt erőnk újabb tiszai támadásra. Ezt azonban újabb, súlyosabb katonai árulás fullasztotta vereségbe. Súlyos katonai helyzetünkben a kialakult nemzetközi erőviszonyok nyomása volt az a döntő tényező, mely az összeomláshoz vezetett. Feltétlenül hangsúlyozni kell azon­ ban, hogy munkásosztályunk az első magyar Tanácsköztársaság 133 napja után sem érezte magát megverve, főpróbának érezte és értette. A 25 éves ellenforradalom nehéz, illegális harcaival készült a végső győzelemre, melyhez a győzelmes Szovjet Hadsereg internacionalista szolidaritása, a fasizmus jármából való felszabadítás nyitotta meg a lehetőséget.

18

Sokat tanulhattunk és tanultunk az 1919-es győzelmes főpróbából. A felszabadulá­ sunk óta eltelt több mint két évtized eredményes, győzelmes harcai, a szocializmus épí­ tésében elért sikereink, különösen az elmúlt 12 év fejlődése alapvetően erősítette 1919 tanulságait. A marxizmus-leninizmus elvéhez gyakorlatban hű, egységes lenini párt a munkásosztály, a dolgozó nép, a haladó erők mindig növekvő olyan nemzeti egysé­ gét valósíthatja meg, mely szocialista hazafiságban és internacionalista szolidaritás­ ban a szocialista tábor népeivel és az egész világ elnyomott népeivel, egyedüli biztos záloga országunk és népünk békés fejlődésének, a szocializmus, kommunizmus győ­ zelmének, az egész emberiség békéje megteremtésének.

Pál Gyula: Szcrvezkedők.

19

Mosolygó Antal szobra Mátészalkán.

20

BUDAY GYÖRGY:

Gondolatok Mosolygó Antal szobra alatt 1960. december 1-én Mátészalkán Mosolygó Antal emlékét monumentálisán idéző szobor leleplezése közben Seriecának egykor önmagáról is mondott jóslata jutott az eszembe: „Az idő mély árja borít el majd bennünket, s csak kevés szellem emelkedik ki és dacol a feledéssel”. Valóban, A nép elfelejtette dicső hőseit, mert elfelejttették vele. Történelmünk leg­ nagyszerűbb alakjait tucatjával taszították tudatosan az ismeretlenség sűrű homályá­ ba. Hihetetlen szigorral fogták a hallgatás pórázára mindazokat, akik emlékezni akar­ tak, akik emlékezni mertek. A történelem eróziós erőivel könyörtelenül igyekeztek betemettetni nemcsak a forradalmi munkásmozgalom, de a nemzeti felszabadítási har­ cok nagy alakjait is. Pedig megismerésük és minél szélesebb körben való megismertetésük, mint ahogy ezt számtalan példa és így — többek között — Mosolygó Antal példája is bizonyítja, nemcsak nagyszerű írói feladat, de hatalmas erkölcsi értékű vállalkozás is! Mosolygó Antal, a magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja, és egykori harcostársai, munka­ társai, személyes ismerői által még ma is bálványozott vezetője, a Tanácsköztársaság funkcionáriusa, a Központi Intézőbizottság (1) tagja valóban mélyen és érdemtelenül a félédes sűrű homályába merült. Szerepéről, szerteágazó tevékenységéről, példamuta­ tó életéről alig tudtunk valamit, de ez a kevés is csak sok egymásnak ellentmondó adat durva halmazából állt. A z Űj Magyar Lexikon azt állítja: „Mosolygó Antal (1(191— 1927) a forradalmi munkásmozgalom harcosa. Vasmunkás volt, a volt Mátyásföldi Repülőgépgyár főbizal­ mija. Már az I. világháború előtt részt vett az SZDP reformista vezetőivel szemben kibontakozó ellenzéki mozgalomban; Szabó Ervin híveként ekkor még szindikalista nézeteket vallott. 1917-ben a forradalmi szocialisták egyik vezetője lett; nagy szerepe volt az 1918. januári és júniusi általános sztrájk szervezésében, mind a két alkalom­ mal letartóztatták. Megalakulásakor csatlakozott a KM P-hez; a többi kommunista ve­ zetővel együtt 1919. februárjában ŐL is letartóztatták. A Tanácsköztársaság idején részt vett a Vörös Hadsereg és a Vörös Őrség szervezésében, és a gödöllői járás politikai megbízottja volt. A z ellenforradalmi bíróság nyolc évi börtönbüntetésre ítélte; a fo­ golycsere-egyezmény révén 1921-ben a Szovjetunióba került”. (2) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete áltál 1960-ban kiadott „A szabadság vértanúi” c. kötet szerint pedig: Mosolygó Antal „ . . .fényező. A Mátyásföldi Repülőgépgyár szervezett munkásainak élén állott. Szabó l.rvin híve, a szindikalista munkások egyik vezetője. Antimilitarista tevékenysége miatt 1918. elején letartóztatják, és csak a polgári demokratikus forradalom szabadítja ki a börtönből. A K1V1P alapító, és a part első Központi Bizottságának tagja. Ellenzi az SZDP-vel való egyesülést. A proletárdiktatúra idején a Vörös Hadseregben zászló­

21

alj politikai megbízott. A munkáshatalom leverése után 8 évre ítélik. 1921-ben a fo­ golycsere-akció során Moszkvába kerül. Egyik alapítója a moszkvai magyar klub­ nak.” (3) Tehát addig, amíg az Üj Magyar Lexikon szerint Mosolygó vasmunkás, addig „A szabadság vértanúi” c. kötet szerint fényező volt; addig, amíg a lexikon szerint „nagy szerepe volt az 1918. januári és júniusi általános sztrájk szervezésében” , addig a kötet szerint háborúellenes „tevékenysége miatt 1918. elején letartóztatták, és csak a polgári demokratikus forradalom szabadította ki a börtönből”. így a kötet szerint Mosolygó csak 1918. októberében szabadult, tehát a júniusi sztrájk szervezésében semmiképpen nem vehetett részt. (A valóság az, hogy Mosolygót 1918. május 2-án tartóztatták le, de valóban csak az 1918. októberi forradalom szabadította ki a börtönből.) A lexikon sze­ rint Mosolygó csak csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához a párt meg­ alakulásakor, a kötet szerint azonban a „KM P alapító és a párt első Központi Bizott­ ságának tagja” volt. Mindkét forrás azt állítja, hogy Mosolygó Antalt a Tanácsköztár­ saság leverése után 8 évre ítélték. (A valóságban a Pest vidéki bíróság 8 évre, a mis­ kolci bíróság pedig 10 évre, összesen tehát 16 cvre ítélték el.) Folytathatnánk a sort, de annak bizonyítására, hogy a források szűkszavúak, egy­ másnak ellentmondóak, nagyon hiányosak, felületesek és pontatlanok, ennyi is elég. Igen jelentős problémaként merül fel, hogy addig, amíg a forradalmi munkásmoz­ galom egy-egy alakját általában jól hozzáférhető, jelentős terjedelmű és mennyiségű irodalom ismerteti, addig Mosolygó Antal életéről, tevékenységéről csak elszórtan ol­ vashatunk Kelen Jolán (4), Kiss Lajos (5), Kun Béla (6), Lengyel József (7), Szekér Nándor (8), T. Szerémi Borbála (9) könyveiben; Dr. Vigh Károly által szerkesztett (10), valamint a „Nagy idők tanúi emlékeznek” c. (11) és a mátészalkai 1919-es munka­ közösség által összeállított (12) kiadványokban. Ugyanez áll, de még fokozottabb mér­ tékben a gyér számban — a Kelet-Magyarországban (13), a Néplapban (14), a Nép­ újságban (19), a Népszabadságban (16), a Párttörténeti Közleményekben (17), a Pest megyei Hírlapban (18), a Szabolcs-Szatmári Szemlében (19) — megjelent cikkekre, tanulmányokra, forrásközreadásokra is. (20) A források ellentmondása különösen Mosolygó Antal születési helye körül élese­ dett ki. A nagy forradalmár rokona, Mosolygó Miklós már évekkel ezelőtt figyelmez­ tetett arra, hogy Mosolygó Antal öpályiban született. (21) Ezt követően Kelen Jolán és Vadász Ferenc a Párttörténeti Közleményekben, illetve a Népszabadságban írt szép tanulmányában, illetve cikkében — a Párttörténeti Intézet Archívumában található adatok alapján (22) — ismételten is figyelmeztetett arra, hogy Mosolygó Antal szüle­ tési helyéül Öpályi községet kell tekintenünk. Ugyanakkor a mátészalkai 1919-es mun­ kaközösség (23), és Farkas József mátészalkai tanár határozottan állították: „téves minden eddigi írás, melyben Mosolygó születési helyéül a Szabolcs-Szatmár megyei Öpályi községet tüntetik fel. A vita eldöntéséhez születési anyakönyvi kivonat szüksé­ ges. Ezt Öpályiban egyetlen egy háznál sem találtuk meg, további kutatómunka szük­ séges a bizonyításhoz.” (24) Farkas József állításának bizonyítására idézte Pétervári Miklósnénak, mint Mosolygó Antal idősebb leánytestvérének, Mosolygó Eszter lányá­ nak közlését is. Péíerváriné szerint: „Az újságok tévesen írják, hogy Antal bátyám Öpályiban született. A nagyapa, Mosolygó Gusztáv uradalomról uradalomra járó és állandóan költözésben lévő cselédember volt, így szinte minden gyermeke más-más uradalomban született. Én úgy tudom, hogy Anti bátyám Alsópagyon született” . (25) A probléma felvetése izgalmas kérdés megoldását rejtette. Hiszen — többnyire konspirációs okból — a forradalmi munkásmozgalom több alakjának és így — csak az utóbbi egy-két évben végzett kutatásaimra korlátozódva — többek között: Krámer (és nem Krammer, mint azt tévesen írják) Sándornak, Kulich Gyulának, Lőwi (és nem

22

Lőwy, mint azt tévesen írják) Sándornak, Nagy Ilonának, Sebes Györgynek, Tóthfalusi Sándornak stb. a születési helyét, vagy idejét som tudtuk pontosan, annak ellenére, hogy több tucatnyi könyv, tanulmány és cikk ismertette már korábban is életüket; és ezek a munkák most — éppen az újabb kutatások eredményeként — szorulnak igen jelentős kiegészítésre. Ilyen előzmények után, ezek tudatában találkoztam Borsod megyében egy szép emléktábla-avató ünnepségen a kitűnő emlékű Kellner Sándor özvegyével, Rabinovics Ilonával, aki annyi csodálatosan szép. lenyűgöző, felemelő dolgot mondott el Mosolygó Antalról, hogy ezek hatása alól többé már nem tudtam kivonni magamat. (26) Megkezdve a kutatást — előbb még csak a puszta kíváncsiság kielégítése céljából — mind szebb és szebb, mind nagyszerűbb és nagyszerűbb dolgokat tudtam meg Mo­ solygóról. Minél több emberrel beszéltem, annál jobban tiszteltem, becsültem őt. így tudtam meg az Opályiban (27) és a Nyíregyházán (28) őrzött anyakönyvi ok­ mányok alapján, hogy Mosolygó Antal Öpályi községben született 1891. január 25-én Mosolygó Gusztáv és Lemák Mária gyermekeként. (29) A szülőfaluban, Gpál.yiban még ma is minden idősebb ember nagy szeretettel és tisztelettel emlékszik a kitűnő forradalmárra. (Volt iskolatársai és katonatársai közül is többen élnek.) A visszaemlékezések és a fényképek alapján alakja így rajzolódott ki előttem; termetre arányos, erős férfi volt, akinek értelmes, magas homloka fölé ki­ csit hullámos barna haj borult, Kemény, nagy, kitartó akaraterőre valló arcában mé­ lyen ülő két nagy, mindig csillogó szemére, minden iránt érdeklődő, kutató, kicsit szigorú tekintetére még ma is sokan emlékeznek. Mozgása inkább lassúnak, megfon­ toltnak volt mondható, mint minden olyan emberé, aki ismeri erejét. A most megtalált gyermekkori ismerősök is megerősítik a későbbi harcostársak közléseit: minden helyzetben villámgyorsan koncentrált. Cselekedetei, ítéletei biztosak, határozottak voltak. A z alakoskodást, a kétszínűséget gyűlölte. Telítve volt energiával, tűzzel és kimondhatatlan gyűlölettel minden ellen, ami a szabadságot, vagy az el­ esetteket, a gyengéket veszély eztette. Gyermekkorát Gpályiban töltötte. Minden betegség megkínozta, sovány kis testét. Csak valami megmagyarázhatatlan csodának tudható be, hogy nem pusztult cl már kora gyermekkorában: a tüdőveszes novemberek fojtó ködében, a vad telek kínzó fagyában, az éhségben, a nyomorban, amely — családjával együtt — verte, verte sza­ kadatlan. Sokáig nem tudtuk, hogy hol járt iskolába és az elemi iskola hány osztályát vé­ gezte el. A z ópályi iskola okmányait még most sem sikerült megtalálni. Beszéltem több volt osztálytársával, köztük egykori padtársával is, mindannyian egybehangzóan, hatá­ rozottan állítják: Mosolygó Antal nagyon jó tanuló volt és 6 osztályt végzett el a helyi •ílcmi iskolában Szuday Mihály keze alatt. Az elemi iskola elvégzése után Mátészalkára ment, hogy Petróczi József mellett mesterséget tanuljon. (A mester fia, Petróczi Ferenc, aki előbb Mosolygó Antal ta­ nulótársa, majd pedig politikai barátja, bizalmasa, hű harcostársa volt, ma Nógrádbercelen a Vakok Intézetében, mint gondozott, meg hűen őrzi, büszke öntudattal, szí­ vesen idézi a nagyszerű barát példamutató életét.) Mosolygó Antal későbbi személyes ismerői — és ezek alapján a kiadványok, kézikönyvek, mint az a már idézett Űj M a­ gyar Lexikon és „A szabadság vértanúi” c. kötetből is kiderül — vasmunkásnak, má­ sok fényezőnek, és ismét mások íestő-mázolónak, vagy nyergesnek mondják. Rövitiebb-hosszabb ideig dolgozott is ezekben a szakmákban, de eredetileg — Mátészalkán az öreg Petróczi mesternél — kárpitosnak tanult. Minden más szakmát, mesterséget csak később — szinte kiapadhatatlan tudásvágya következtében — ismert meg. saiátított el.

23

Hihetetlen belső feszültség, tudásvágy hajtotta. Széleskörű szakmai tudásra vá­ gyott. Mátészalkáról Nyíregyházára, majd Debrecenbe költözött. Vándormesterlegényként járta az országot. Lengyel József mondja: „Minden lázadó szó, amit a szolgáktól és később a segédektől hallott, megrögződött benne, égette. Valami nagy, türelmetlen, kacskaringós utakat nem tűrő igazságvágy lángja járta a vérét, hogy mindazt, amit helyesnek tart, tettre váltsa”. Mégpedig azonnal. Így barangolja be az országot. Kelen Jolán szerint: „A szociális igazságtalanságot nem könyből tanulja; a munkaviszonyok embertelenek. Mérgező anyagokkal dolgozik, csakhamar ólommérgezést... szerez, ifjúi ereje megtörik”. Erről az időről Lengyel József így ír : „Mosolygó. Különösen furcsa név egy forradalmár számára, de főképp Mosolygó Antal szá­ mára. Legelső találkozáskor önkéntelenül is az ajkára néz az ember: vajon moso­ lyog-e. De Mosolygó ajkán nagyon hervadt a mosoly, s mikor az ajka szétnyílik, lát­ szik, hogy a fogsor, a fogak sötétek, szürkésfeketék az ólomtól. Igen, a mázoló szakmabetegsége, az ólommérgezés ott ül a mosolyában — és a festő szakmabetegsége, a tuberkulózis a keskeny, halvány arcán.” (30) Betegsége sem akadályozta meg a tanulásban. „Friss mohósággal olvas el mindent, ami keze ügyébe kerül” — mondja egy ismerője. Hatottak rá más vándorló („valcoló”) segédek is. Ezektől tanulja meg szakmájának egy-egy, korábban számára még isme­ retlen fogását, de ezektől tanulja meg az elégedett, nyugodt munkás lenézését, aki „mint az ökör” a kizsákmányolok könyörtelen igájába hajtja a fejét, és a politika alapvető ismereteit is. Egyre súlyosbodó betegsége hajtja délre, a tenger felé. Ezen a számára még is­ meretlen tájon, külföldön keres napfényt, egészséget és egyben munkát is. Idegen tá­ jak nagyhírű mestereinél így képzi tovább magát, hogy minél többet tudjon, ismerjen. Szakmájának lehetőleg minden mésterfogásával tisztában legyen. A kapitalisták szolgálatában végzett munkát azonban megvetette és csak kény­ szerből, az életösztön kényszerétől hajtva dolgozott. Szégyellt élni, dolgozni és nem lá­ zadni. Minden harc, minden küzdelem nélküli napban a maga és osztálya megalázását látta. így járja a világot tanulva és tanítva, így vált a munkásosztály felszabadításá­ nak vándorló, lángszavú apostolává, Több ország munkásmozgalmának izzó tüzében így edződött, így kovácsolódott, így acélosodott nagyszerű forradalmi egyénisége. Vándorlásai során Fiúméba, ebbe a soknyelvű, pezsgő életű nagy kikötővárosba is eljutott. Itt hosszabb ideig dolgozott és főleg olasz munkásokkal barátkozott. Éles eszének a dallamos olasz nyelv elsajátítása nem okozott nehézséget. Mosolygó itt, Fiúméban ismerkedett meg a szindikalizmussal. így: Fiúméban a torpedógyárban nagy sztrájk volt. Mosolygó beszédbe elegyedett a sztrájkőrséggel. A sztrájkőrök egyike végül azt mondta neki: „No, te nagyszerű dolgokról beszélsz. Van eszed és erőd. De vajon mit használ egyik embernek a másik emberhez való beszéde, kis társaságban. Te sokat tanultál, többet tudsz, mint én és egyes kollégák, akik itt a sztrájkot vezetik. De ha százszor, többet is tudsz, és százszorosán igazad van, ez mégis csak reménytelen dolog. Ezzel az erővel a tömegeket kell megmozgatni. Magában az, hogy te, mint munkás a munkások között élsz, az nem elegendő. Neked a szakszerve­ zetek üzemi életébe kell bekapcsolódnod. Nézz erre a gyárra. Tegnapelőtt itt négyezer ember dolgozott. Azt gondolod, hogy mindannyian olyan messze jutottak a gondolko­ dásban mint te? Nem, barátom. De ezek cselekedete mégis jelentősebb, mint tízezer olyané, mint te vagy. És ezt a tényt, mi, egy maroknyi ember, hívtuk életre” . (31) Kelen Jolán írja: Mosolygó „szindikalista lesz. A tan tetszetős, egyszerű; a mun­ kásosztály ereje szervezeti összefogásában van. A szakszervezet a munkás erős vára,

24

ü sztrájk a szabotázs, a „direkt akció” legerősebb fegyvere. A pártpolitika csak paktálás, a parlament szájhősök tribünje”. (32) Mosolygó Antal, akinek életében a szülőfaluban szőtt romantikus álmok keserű beteljesedése, a nagyvárosokban való szerencsepróbálás sivár, szomorú valósága sem hozott változást, valóban, úgy szívta magába a szindikalista tanokat, mint szikkadt nyári föld az életet adó esőt. 1912ben Budapestre került és szakszervezeti vonalon kezdett dolgozni. Itt csak­ hamar igen nagy tekintélyt szerzett. Lelkes és jó agitátor volt. Kelen Jolán így jel­ lemzi: „Mosolygó Antalnál kevés jobb agitátora volt a munkásmozgalomnak. Legerő­ sebb fegyvere az egyéni beszélgetés. Minden estéjét munkáskörökben, munkáslakások­ ban tölti. Mindenütt okos szóval, nagy meggyőző erővel magyaráz. Hangját sohasem emeli fel, a szónoki fogásokat, gesztusokat kerüli, de érveinek logikája ellenállhatat­ lan, csöndes szava az elmékbe hatol. A közvetlen munkástapasztalat, a kegyetlen mun­ kássors tudatosítása, a tőkés és a munkás érdekellentéte, a harckészség fejlesztése az erőssége”. 1913ban a Zsil völgyi bányászvidékre küldik azzal a hihetetlenül nehéz feladat­ tal, hogy itt is próbálja a szakszervezeti mozgalmat elindítani. A kormány erősen til­ totta a bányászszervezkedést, ezért ezen a területen különösen óvatos, kemény mun­ kára volt szükség. Ugyanakkor a bányászsors könyörtelen csapásaitól sújtott bánya­ munkások szomorú helyzetükből a kiutat szinte kizárólag csak különböző vallásos egyesületek, önsegélyező társaságok tagjaként keresték. Lengyel József szerint: „M o­ solygó jól csinálta a dolgát. Olyan jól, hogy a hatóságok kiüldözték a bányavidékről” . Mosolygó másik személyes ismerője, Kelen Jolán még hozzáteszi: „eredményesen ter­ jeszti az osztályharcos szervezkedés eszméjét közöttük: csakhamar 23 ezer bányász so­ rakozott fel a vörös zászló a lá .. . szavának igazsága kitörülhetetlenül bevésődött a bá­ nyászok elméjébe és szívébe”. Mosolygót a hatóságok kitiltották a megyéből. így került vissza Budapestre. Az opportunista „szociáldemokrata párt — és szakszervezetek légkörében ez a világot járt munkás nem találja meg azt az izzást, azt a forradalmi lendületet, amely életeleme. Nem lelkesíti a választójogért folyó harc; a polgári parlamentet nem ismeri el annak a fórumnak, amelyen a proletariátus eredménnyel vívhatja meg harcát a tőke ellen, A választási harc elburjánzásának, a polgári pártokkal történő elvtelen paktálásnak látványa csak megerősítette szindikalista elveiben és a politikai harc teljes megtaga­ dásához vezette. De az opportunista politika ördögét nem lehetett a politikamentes szakszervezeti formák belzebúbjával kiűzni. Egy valóban forradalmi párt lehetőségére pedig Mosolygó akkor még nem gondolt. De már kereste a szélesebb perspektívákat, a forradalmi módon gondolkodó elvtársak társaságát. Ez a keresés vezette a Galilei Körbe, ez fűzte rajongással Szabó Ervinhez, ez ve­ zette a magyarországi anarchoszindikalisták munkáscsoportjához.” (33) A magyarországi szindikalisták — cs ezt erőteljesen hangsúlyozni kell — két erő­ sen elkülönülő, megkülönböztethető csoportra oszlottak. A munkáscsoport vezetői: Beliér Ignác kazánkovács, Mosolygó Antal és Végh Dezső címfestő voltak. A csoport fő teoretikusa pedig Iskruljev Krszta volt. Következetes antimilitaristák és interna­ cionalisták voltak. Kátéjuk: Szabó Ervin „A szindikalizmus” c. füzete és Hervé: „Az ő hazájuk” c. könyve volt. A magyarországi szindikalisták másik — Mosolygóék által lenézett — csoportja az a valláserkölcsi, idealista kör volt, amelyet az anarchista gróf Batthyány Ervin ve­ zetett. (34) Ez a csoport később igen lejáratta magát, és így közvetve általában a szindikalistákat is. Ezért fontos külön is, nyomatékosan hangsúlyozni a két magyarországi szindikalista csoport merev szembenállását. Mosolygóék nagy tartózkodással visellet-

25

tek az anarchista gróf Vezette prófétai-szindikalistákkal szemben, de szoros levélheti összeköttetésben, eszmei kapcsolatban álltak az IW W (A világ ipari munkásai) el­ nevezésű munkásegyesülettel, sok kemény és jelentős sztrájkharc — akkor — köz­ ismert és népszerű vezetőjével. így érthetjük meg Lenin értékelését: „Bizonyos, hogy a szindikalizmus jelentősége nem elméleti eredményeiben van, hanem abban a fel­ ismerésben, hogy a szociáldemokrácia szervi betegségben szenved”. A már öreg, beteg Szabó Frvin és még a fiatal, életerős, tettrekész Mosolygó A n ­ tal úgy talált egymásra, mint mágnes a vasra. Ebben az időben alakítja meg Mo­ solygó a Szocialista Munkások Propaganda Csoportját. A jobboldali, opportunista szo­ ciáldemokrata vezetők ekkor már nyíltan is hangoztatják, hogy Mosolygó „nagyon agilis, de nagyon szélsőséges agitátor” . Lengyel József és Kelen Jolán is ebben az időben ismerte meg Mosolygót. Az utóbbi erről így vall: „Jómagam Szabó Ervin Galilei Körben tartott szemináriumain ismerkedtem meg Mosolygó Antallal. A szemináriumok szűkkörűek voltak, 10— 15 diák és 4— 5 munkás hallgatta őket. Ezt a kis kört mind melegebb személyes barátság, ké­ sőbb teljes akcióegység fűzte össze. Jól emlékszem Mosolygó egyszerű, komoly, halk hangon feladott, mindig lényeg­ be vágó kérdéseire. Gondolkodó, a dolgok gyökeréig ható ember volt, szellemi képes­ ségei magasan felette álltak a fiatal diákokénak, mert nagy tapasztalatban és határo­ zott céltudatosságban gyökereztek”. 1914-ben Mosolygó Antalt is behívták katonának. Ezeket az eseményeket ismét Kelen Jolán nyomán idézhetjük fel: ,,1914-ben, az első világháború kitörésekor Végh Dezsőt és Mosolygó Antalt behívták katonának. Mindketten megtagadták a fegyver­ viselést, és a fronton ezért különböző büntetésekben részesültek. Bátor antimilitarista agitációjuktól a hadvezetőség féltette a legénység „harci szellemét”. Ezért, néhány frontraküldés után sürgősen eltávolították őket a hadszíntérről és más beosztást kap­ tak. Végh Dezső „könyvterjesztő” lett, különböző vallásos és háborús iratok terjesz­ tője, de a könyvterjesztésből antimilitarista röplapok terjesztése lett, amiért 1918 ja ­ nuárjában le is tartóztatták. Mosolygó Antalt, mint rossz katonát és jó szakmunkást, a bölcs hadvezetőség a mátyásföldi repülőgépgyárba osztotta be, amelynek csakhamar főbizalmija, a gyár pedig a háborúellenes propaganda fő fészke lett”. Mosolygó így ismét bekapcsolódott a hazai munkásmozgalomba. 1915-ben érkezett meg Mosolygóékhoz a zimmerwaldi nemzetközi munkáskonferencia híre. Szabó Ervin révén 1916-ban már a zimmerwaldi határozatot is megismerték, amely — éppen Lenin hatása nyomán — háborút hirdetett a háború ellen. „1917, augusztus 1-én az „összeesküvők” titkos megbeszélést tartottak Giesswein Sándor pápai prelátus palotájában. Ott igazán nem kereste őket senki. Ott volt Szabó Ervin, Mosolygó Antal, ott voltam a többiek között én is. íme akadt egy magas egy­ házi személyiség is Magyarországon, aki komolyan vette a szentírás igéit! Nála hatá­ roztuk el illegális röplapok és plakátok kiadását. Ütött a cselekvés órája.. . Szabó Ervin közvetítésével megismerkedtek azzal az el­ szánt galileista csoporttal, amely a Zürichből jött bátor diáklány, Ducsinszka Ilona ösztönzésére illegális mozgalmat akart elindítani, fel akarta emelni tiltakozó szavát a háborús öldöklés ellen”. (35) Erről a cselekvésről Ducsinszka Hona a következőket mondja: „Szabó E r v in ... Elhatározta, hogy megismertet bennünket egy régi barátjával, Bellér Ignáccal, a ka­ zánfűtők független szakszervezetének elnökével. Ezen az emlékezetes összejövetelen, október elején, Szabó Ervin lakásán Sugár Tivadar, Haász Árpád meg én képviseltük a csoportot. „Meg akarják mutatni a fia-

26

talok, hogy mit tudnak” — magyarázta Szabó Ervin Bellérnek. Bellérnek döntő sze­ repe volt abban, hogy kiépültek üzemi kapcsolataink, A mozgalom megindult, és sem­ miféle incidens nem állíthatta meg. A következő értekezletet, amelyen a bizalmiakkal találkoztunk, október vége felé tartottuk. Lehettünk vagy tizenöten, Egy városligeti kocsmában, a „Trieszti Nő”-ben jöttünk össze. Bellér meghívta néhány régi barátját, köztük Végh Dezsőt és Mosolygó Antalt, akik mind a ketten régi szindikalisták voltak. Mosolygó, a mátyásföldi repülő­ gépgyár főbizalmija, elhozta magával a Weiss Manfrcd-gyár főbizalmiját, Österreicher Sándort és Schuller Bélát, egy fiatal csepeli bizalmit. Österreicherrel jött az erzsébetfalvi fegyvergyár egyik bizalmija, akinek nevére, sajnos, nem emlékszem, és még vagy fél tucat megbízható csepeli és fegyvergyári elvtárs. Mosolygót, aki igen olvasott, mű­ velt ember volt, mindig két 15— 16 eves mázolótanonc kísérte, Robb Géza és Korpos Árpád. Mosolygó végtelen odaadással oktatta és nevelte a két fiatalt. A Galilei Körből csoportunk tagjai voltak jelen. A z értekezletet Bellér nyitotta meg és vezette. Én is­ mertettem a zimmerwaldi Nemzetközi Szocialista Bizottság felhívását, amelyet áp­ rilisban hoztam Zürichből Budapestre. A manifesztum, amelynek politikai állásfogla­ lásán érezhető volt Lenin hatása, magával ragadta a bizalmiakat. Nagyon mélyen ha­ tott rájuk az a tény, hogy más hadviselő országokban vannak olyan szocialisták, akik harcolnak a háború ellen, és szembeszállnak az államhatalommal egy húron pendülő hivatalos szociáldemokrata pártvezetőség'ekkel. Ezen az értekezleten mindenki meg­ értette, hogy a nemzetköziség gondolata élő valósággá válik, ha minden ország szo­ cialistái fellépnek saját országuk hadviselése ellen. A zimmerwaldi felhívás ismerte­ tése után Mosolygó Antal szólalt fe.l, szokott csöndes, határozott módján. Mindenben egyetértett a mondottakkal, és már át is tért a közvetlen feladatokra. A galileista civtársak fogalmazzanak meg egy röpiratot, amelyben röviden vázolják a felhívás alap­ gondolatait. Ezt a röpiratot adjuk ki a „Zimmerwaldhoz csatlakozott magyarországi szocialisták csoportja’ nevében, és minden további akciónkban is ezt az elnevezést használjuk. Ehhez az értekezlet egyhangúlag hozzájárult. A röpiratot megszerkesztet­ tük „Munkások! Testvérek” ! megszólítással. Én gépeltem stencilre a mit sem sejtő Pollacsek Károly ügyvéd lakásán, és aznap esle a kör Roneo gépén lehúztuk, A jelen­ lévő bizalmiak vállalták a röpirat terjesztését üzemükben” . Kelen Jolán mondja: „A volt szindikalisták és a galileisták köre néhány orosz bolsevikkai bővült, akik részben az 1906-os orosz emigrációból maradtak itt, részben újdonsült orosz hadifoglyok voltak. Hogy ők találtak-e meg minket, vagy mi őket, máig sem világos előttem. Az oroszoknak gyakorlatuk volt az illegális tevékenység technikájában, aminek nagy hasznát vettük. Megkezdődött a röpiratkészítés és terjesztés. Kaszárnyákban, menetszázadokban, gyárakban már fel-íelfigyeltek ezekre a „zimmerwaldiakra”. Csakhamar a hadikölcsön jegyzésre felszólító plakátok mellett ott virított a falakon az „Egy fillért, egy embert se a hadsereg számára” című plakát, amelynek rajzát a Társadalmi Forradalom emb­ lémájáról rajzolta linóleumra Ducsinszka Ilona”. Ezekről az akciókról Lengyel József így ír: „Mosolygó volt röplapjaink, úgy mond­ hatni fő elosztó központja, és minden egyes lap biztos utakon haladt. Kaszárnyákat, katonavonatokat árasztottak el írásokkal. Mosolygó számtalan munkást ismert. Na­ gyon sokkal levélbeli összeköttetésben v olt.. . A monarchia legdélibb sarkáig is el­ jutottak röplapjaink; Katona György matróznak Callaróba küldte őket Mosolygó. A röplapok tanítása, bizonyos mértékben, a híres eatiarói és pólai matrózfelkelésben nyert kifejezést”. (36) 1918. január 13-án Mosolygó Antal Budapesten egy nagygyűlés szónokaként ha­ tározati javaslatot terjesztett elő, amelyben az orosz munkásoknak küldött testvéri

27

üzeneten kívül, munkástanács megalakításának szükségességéről is szólott. Javaslatára országszerte megalakultak a munkástanácsok, mint a helyi forradalmi munkásmozga­ lom irányításának, szervezésének vezető tényezői. Vezetésével 1918. január 18-án a Magyar Lloyd Repülőgépgyár munkásai kirobbantották az emlékezetes, nagy általános sztrájkot. Mosolygó közvetlen befolyása alatt álló nagy budapesti és Budapest-környéki gyárak, üzemek sorra csatlakoztak a sztrájkhoz. Még a hadiüzemek, így a mátyás­ földi, az aszódi és az albertfalvai repülőgépgyárak, valamint a csepeli lőszergyár mun­ kásai is. Mosolygó Antal szavára szinte az egész ország munkássága; Vác, Debrecen, Tatabánya, Salgótarján, Cegléd, Szolnok, Losonc, Pozsony, Kassa és sok más város proletariátusa is sztrájkba lépett. 1918. május 2-án röpirat terjesztése miatt tartóztatta le a rendőrség. Börtönéből csak a győztes októberi forradalom szabadította ki. Kun Béla már két nappal hazaérkezése után, 1S18. november 20-án hosszas tár­ gyalást folytatott az akkor még csak 27 éves Mosolygó Antallal. Ezt követően vett részt Mosolygó a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító értekezletén. Itt a pórt első Központi Bizottságának tagjává választották. (37) Ebben az időben már az egyik legbefolyásosabb kommunista vezető volt. A Kommunista Párt központi lapja a „Vörös Újság” 1918. december 12-i számá­ ban ad hírt arról, hogy Mosolygó Antal kezdeményezésére megalakult Aszódon az ország első kommunista pártalapszervezete! A z „aszódi munkások felsorakozása... nagy sikere volt a pártnak. Természetesen ez a siker nem véletlenül következett be, a repülőgépgyári munkások már a háború alatt a baloldali irányzat hatása alá kerül­ tek, kapcsolatot tartottak fent egymással és Mosolygó Antalon keresztül az aszódi munkások ismerték a forradalmi szocialisták törekvéseit is” — írja egy ismert törté­ nészünk. A z aszódi példát követve országszerte szinte mindenütt megalakullak a Kommunista Párt helyi szervezetei, több helyen a fáradhatatlan, lelkes agitátor, M o­ solygó Antal személyes irányítása, segítsége mellett. A Kommunista Párt ifjúsági lapja, az „Ifjú Proletár" 1919. február 10-i számában közölte, hogy Aszódon február 4-én megalakították az Ifjúmunkások Országos Szövet­ ségének helyi szervezetét, mint az ország első kommunista ifjúsági alapszervezetét. A kezdeményezést most ismét országszerte követték. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Mosolygó Antalt a gödöllői járás munkásta­ nácsának elnökévé (és nem a gödöllői járás politikai megbízottjává, mint azt a — mór idézett — Uj Magyar Lexikon tévesen írja) választották. Ezen a hihetetlenül ne­ héz területen, a volt királyi nyaraló tövében bámulatosan rövid idő alatt megszervezte és működésbe hozta a proletárdiktatúra teljes apparátusát. A Tanácsköztársaság ta­ lán legtökéletesebb területi apparátusát. Ejt nappallá téve küzd. A z országban elsőnek oszt földet Aszód határában. K i­ terjed a figyelme a további fokozott mezőgazdasági termelés biztosítására is. Öntöző­ csatorna építésére tesz intézkedéseket. De néhány hét alatt a legkülönbözőbb szociális és kulturális területeken is maradandót alkot. Megszervezi a gyermeküdültetést. K i­ terjed a figyelme a járás kulturális életének az irányítására, a környék sportéletének, ifjúsági mozgalmának a fellendítésére csakúgy, mint az öregek, a rokkantak rendsze­ res segélyezésének megszervezésére. Pest megye mai vezetői mondják róla: „A me­ gyében működő direktóriumok élén a munkásság, szegényparasztság és értelmiség leg­ kiválóbb férfiai állottak. Közülük külön figyelmet érdemel Mosolygó Antal, a gödöllői járás munkástanácsának elnöke” . (38) Az április végi — május eleji válságos napok idején Mosolygó Antal elsők között fogott fegyvert a Tanácsköztársaság védelmére. Kelen Jolán mondja: „munkászászló­ aljat toborzott, és zászlóaljának politikai megbízottjaként harcolt, védte a munkás-

28

hatalmat annak utolsó napjáig”. Még ma is sokan emlékeznek csodálatos bátorságára, fortélyos leleményességére, mindenkit megnyerő közvetlenségére, mély humanista em­ berségére. Gondos, megfontolt, kitűnő katonai parancsnok volt. A Tanácsköztársaság bukása után, 1919. augusztus 8-án letartóztatták. Kegyetlenül megkinozlák. Amikor már kinyúlt és nem bírt lábra állni, akkor végiglocsolták hideg vízzel, majd belekapaszkodtak összeroncsolt lábszáraiba és így húzták lefelé a ke­ mény, hideg kövön vissza a cellába. Feje ütemesen koppant a kemény lépcsőkön, ahogy egyikről a másikra esett, tompán, szívettépően, eszetveszejtően... Végül elfo­ gyott a lépcső, az ütemes, tompa koppanás is elmaradt és az ajtónyitás után nagy, lágy püffenés töltötte meg a folyosókat. A szomszéd zárkákban is kommunisták vol­ tak, akik ha bódultán is, ha a sok kínzástól és vérveszteségtől félig ájultan is, de tisztán hallották, hogyan hörög Mosolygó. Szörnyű keserűség vett rajtuk erőt. Bizto­ san megölték, hiszen ez halálhörgés. De nem tudták megtörni! A Szovjetunió a fogolycsere-egyezmény keretében kisza­ badította, 1921. novemberében Moszkvába került. Itt a magyar kommunista emigrán­ sok egyik vezetője, a moszkvai Magyar Klub egyik alapítója volt. Moszkvai életéről 1924. május 18-án így vall öccsének, Gusztávnak: „Kedves öcsém Guszti! Leveledet megkaptam, Kun Béla elvtárs adta á t , . . . Én még egy kissé gyönge vagyok, rettenetesen megkínoztak szép hazánkban, Magyarországon, a keresztény ma­ gyar testvérek, amikor elfogtak. 1919. augusztus 8-án mindjárt puskaaggyal agyon­ vertek, aztán még két hónapon keresztül ütóttek-vertek. A többi időt a börtönben éheztem két és fél évet. Mióta itt vagyok Oroszországban, több mint két éve, még mindig gyönge vagyok, pedig folyton egyik-másik vidéken szanatóriumban éltem .. .” (39) Egy másik levelet 1924. október 30-án írt Mosolygó Antal Moszkvából, ugyancsak Gusztáv öccsének. Ennek a hosszabb terjedemű levélnek van egy nagyon fontos része, amely rávilágít arra, hogy a Horthy-rendszer politikai rendőrsége még évek múlva is milyen izgalommal, félelemmel figyelte Mosolygót. Íme a levélnek ez a része: „Kedves öcsém Guszti! Leveled megkaptam. Én elég jól vagyok, de még nem dolgozom. Amit említettél, hogy találkoztál ott valakivel, akivel én együtt ültem Vácon, hát én nem kaptam tőle még semmit, s így nem tudom ki az, de vigyázz, mert úgy látszik. . . gondoskodik a magyar kormány arról, hogy mit csinálnak a magyarok ott és hogy milyen össze­ köttetést tartanak fent az Oroszországban levőkkel. Fáj nekik úgy látszik, hogy ahe­ lyett, hogy a másvilágra küldhették volna, kénytelenek voltak Oroszországnak kiad­ ni.” (40) Mind a két levél fényes bizonyítéka annak, hogy Mosolygó Antal, akkor, amikot már súlyos beteg volt, akkor, amikor már dolgozni sem tudott, akkor is lelkes, tánto­ ríthatatlan forradalmár volt, és szent meggyőződéssel bizonyította a kommunizmus győzelmének szükségességét. Íme a május 18-án írt levélből egy erre vonatkozó rész: „ami az itteni viszonyokat illeti, azt hiszem sehol a világon ilyen jó dolga nincs a munkásnak, már általában értem, meri szó sincs, itt sem fonják kolbászból a sövényt, de ami van, az a munkásé, övé az ország, a hatalom.. . ezt aki nem él itt, nem érti és aki itt él az sem érti, ha nem akarja és ha nem tudja összehasonlítani más ország­ beli viszonyokkal” . A szörnyű kínzások következtében elhatalmasodó betegsége végül legyőzte élet­ erejét. 1927. március 7-én Moszkvában meghalt. Mosolygó Antal csak 36 évet élt! Élete derekán, amikor már az egész nemzet, de egyben cte egész haladó világ elismerését, csodálatát is elnyerhette volna, akkor ve­ tett véget életének a durva önkény, a szörnyű brutális ellenforradalmi erőszak követ-

29

keztében szerzett súlyos betegség. Csodálatos önzetlenséggel, egyedülálló hűséggel adta oda életeszméjéért, a kommunizmusért fiatal életének minden kincsét, fáradtságot nem ismerő munkabírását, idegeit és végül egészségét, életét is. Zalka Máté, a szatmári táj másik nagy szülötte, ma már legendás alakja jósolta és remélte: „a bolygók visszatérnek”. Zalka Máté azokra a hősökre gondolt, akik 1918ban innen, a Duna, a Tisza, a Kraszna vagy éppen a Szamos mellől indultak. Végigküzdötték a Tanácsköztársaságot, majd az emigráció keserű kenyerére kényszerültek, de hitüket megtartva soha nem szűntek meg küzdeni a megújhodásért! Mosolygó Antal is így tért meg közénk! A hosszas kutatómunka feltárta eredmé­ nyekben gazdag, nagyszerű, példamutató életét. Ha pedig egy-egy ilyen példamutató életű hős, kitűnő előd életét, tevékenységét sikerül feltárni, akkor — nemcsak a szó, a nyomtatott betű erejével, de a tárgyi emlékezés súlyával is arra kell törekednünk, hogy immár véglegesen megóvjuk őt a feledéstől. Ezt tette most Szabolcs-Szatmár megye is, amikor mások számára is példamutató jelleggel, az ország közvéleményének nagyfokú érdeklődése mellett (41) fehér már­ ványba vésett aranybetűkkel állított örök emléket 1968. november 3-án, egy sokáig emlékezetes, szép ünnepség kapcsán a szülőfaluban, öpályiban, nagyszerű fia dicső helytállásának! Ezt tettük, amikor 1968. december 1-én, a közeli járási székhely, Má­ tészalka egyik terén, egy, a nagy forradalmár emlékét monumentálisán idéző szobrot lelepleztünk; igen jelentős és figyelemre, követésre méltó, nagyszerű társadalmi össze­ fogás szép eredményeként. (Rátonyi József budapesti szobrászművész társadalmi mun­ kában formálta meg szép művét. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek dolgozói ugyan­ csak társadalmi munkában öntötték ki. Mátészalka dolgozói pedig ugyancsak társa­ dalmi munkában állították fel a szobrot.) Mi pedig így — a nyomtatott betű erejével — tisztelgünk a nagyszerű forradalmár dicső emléke előtt.

J E G Y Z E T E K

1. A T anácsköztársaság le g fő b b állam hatalm i szerve a T anácsok Országos G yűlése volt, am ely­ nek tagjait a m egyei és városi tanácsok választották m eg. A T anácsok O rszágos G yű lésén ek ülé­ sei között annak hatáskörét a K özpon ti Intézőbizottság g yakorolta. A T anácsköztársaság alk ot­ m ánya szerint a K özpon ti Intézőbizottság jelölte ki a F orradalm i K orm á n y zótan ács elnökét és tagjait is. 2. Új M agyar L exik on . Ep., 1960. V. kötet 150. old. 3. T. Szerém i B orbála: A szabadság vértanúi. Bp., 1900. 326. old. 4. K elen J olá n : Galilei P er a X X . században. Bp., 1937. 5. K iss L a jo s : V ö rö s tá r o s. Bp., '959. A regényben egyes h ősök (K un B éla, S zam uely T ibor) saját nevü kön, m ások álnéven szerepelnek. Így K orvin — K ranek, N y isztor — N yerges, Jancsik — G yurcsik, László Jenő — Lakatos, B ok án yi — B aiezali, maga az iró pedig B állá néven szere­ pel. — M osoly gó A ntal Cincár néven van m egörökítve. 6- K un B éla: A M agyar Tanácsköztársaság. Bp.. 1950. 7. L engyel J ó zse f: V isegrádi utca. B p., 1966. — L engyel József összeg y ű jtött m unkái. II. kötet. 8. Szekér N án dor: F öld alatt, fö ld felett. Bp., 1968. 9. T. Szerém i B orbála: Id. mű. 10. V örös Pest m egye. Bp., 1959. 11. N a g y i d ő k t a n ú i e m l é k e z n e k (1918— 1919). B p., 1959. — K i a d j a a z M S Z M P K ö z p o n t i B i z o t t ­ s á g á n a k P á r ttö r té n e ti In té z e te . 1 2 . A T a n á c s k ö z t á r s a s á g M á t é s z a lk á n é s k ö r n y é k é n . — A d a t o k t é h e z a m á t é s z a l k a i j á r á s b ó l . M á t é s z a lk a , 1959.

a T a n á csk öztá rsa sá g

13. K e l e t m a g y a r o r s z á g , 1959. II . 15. K e l e t m a g y a r o r s z á g , 1968. X I . 6. — C s i k ó s B a l á z s c i k k e . 14. N é p la p ( D e b r e c e n ) , 1956. I I I . 21. — P . I. c i k k e . 15. N é p ú j s á g ( E g e r ) , 1961. I. 25. — N a g y J ó z s e f c i k k e . 16. N é p s z a b a d s á g , 1966. I . 25. — V a d á s z F e r e n c c i k k e . 17. P á r t t ö r t é n e t i K ö z l e m é n y e k , 1966. I . s z á m . — K e l e n J o l á n c i k k e . 18. P e s t m e g y e i H í r l a p ( B u d a p e s t ) , 1962.

30

in .

21. — V i g h K á r o l y c i k k e .

tö rté n e ­

19. S z a b o l c s - S z a t m á r l S z e m l e , 1966. I. s z á m . — F a r k a s J ó z s e f c i k k e .

•

20. A z it t k ö z ö l t b i b l i o g r á f i a n e m l é p f e l a t e l j e s s é g i g é n y é v e l . 21. D r . M o s o l y g ó M i k l ó s i g e n á l d o z a t o s m u n k á t v é g z e t t M o s o l y g ó A n t a l é l e t é n e k f e l t á r á s a t e ­ r é n . S o k o ld a lú s z ív e s s e g íts é g é v e l s z e r e tn é k m e g k ö s z ö n n i.

nekem

is

nagy

tá m og a tá st

n y ú jto t t ,

a m it itt —

k ü lö n

is —

22. K e l e n J o l á n — s z e m é l y e s k ö z l é s e s z e r in t — a F á r t t o r t é n e t i K ö z l e m é n y e k b e n m e g j e l e n t í r á ­ s á b a n a z é r t j e l ö l t e m e g M o s o l y g ó s z ü le t é s i h e l y é ü l Ö p á l y i t , m e r t a P á r t t ö r t é n e t i I n t é z e t A r c h í v u ­ m á b a n t a l á l h a t ó M o s o l y g ó p e r a n y a g o k a l a p j á n is O p á l y i b a n s z ü le t e t t a n a g y f o r r a d a l m á r . 23. K e l e t m a g y a r o r s z á g , 1959. I I. 15. — L é n y e g é b e n e z a c i k k i s F a r k a s J ó z s e f e l k é p z e l é s e i t t ü k ­ r ö z i. 24. F a r k a s J ó z s e f ld . c i k k e . 73. o l d . 25. u . o . 72. o l d 26. K e l l n e r S á n d o r , a K M P a l a p í t ó t a g j a , a T a n á c s k ö z t á r s a s á g S o p r o n v á r o s é s m e g y e k o r ­ m á n y b iz t o s a , v a la m in t K a b in o v ic s I lo n a te s tv é r e , R a b in o v ic s J ó z s e f, a K M P a la p ító , é s e ls ő K ö z ­ p o n t i B i z o t t s á g a t a g ja i s e g y ü t t d o l g o z o t t — e g y i d e i g — M o s o l y g ó A n t a l l a l P e s t m e g y é b e n . 27. O p á l y i . G ö r ö g K a t o l i k u s E g y h á z S z ü le t é s i A n y a k ö n y v e i . 28. N y í r e g y h á z i Á l l a m i L e v é l t á r . O p á l y i G ö r ö g K a t o l i k u s E g y h á z S z ü le t é s i A n y a k ö n y v e i . 1891. é v . (m á s o la t). 29. 1895. o k t ó b e r 1 - ig c s a k e g y h á z i a n y a k ö n y v e z é s v o l t . — M o s o l y g ó A n t a l t G ö n c z y A n t a l g ö r ö g k a t o l i k u s l e l k é s z J e g y e z t e b e a z a n y a k ö n y v b e 1891. j a n u á r 2 7 -é n a 8. í o l y ó s z á m a la t t . 30. L e n g y e l J ó z s e f : I d . m ű v e 44. o l d . 31. M o s o l y g ó ö n é l e t r a j z a . — A z ö n é l e t r a j z a S z o v j e t K o m m u n i s t a P á r t b a m á b ó l k é s z ü lt . 32. P á r t t ö r t é n e t i K ö z l e m é n y e k , 1966. I. s z á m 155. o l d .

v a ló fe lv é t e le a lk a l­

33. U . o . 152— "53. o l d . 34. A B a t t h y á n y c s o p o r t n a k . K e l e n J o l á n s z e r i n t : „ T o l s z t o j é s a G n o s z t i k u s S c h m i d t J e n ő H e n r ik v o l t a p r ó f é t á j a . B a t t h y á n y b ü g ö t e i b i r t o k á n — T o l s z t o j m i n t á j á r a n é p i s k o l á t is t a r t o t t f e n n , T a r c z a y L a j o s t a n í t ó v e z e t é s é v e l . L a p j u k a T á r s a d a l m i F o r r a d a l o m (1907— 1912) a n a r c h is t a - s z in d ik a lis ta s z e lle m b e n ir é d e t t. H o z z á ju k ta r to z ta k t ö b b e k k ö z ö t t N á d le r H e r b e r t é s a k r is z tu s s z a k á l l ú M i g r a y J ó z s e f , a k i k é s ő b b j o b b o l d a l i s z o c i á l d e m o k r a t a , m a j d f a s i s z t a le tt . 35. P á r l t ö r t é n e l i K ö z l e m é n y e k , 1966. I . s z . 154. o l d . 36. L e n g y e l J ó z s e f id . m ü v e . 46. o l d . 37. T . S z e r é m i B o r b á l a id . m ű v e . 326. o l d . N é p s z a b a d s á g , 1966. I. 25. N é p s z a b a d s á g , 1968. X I . 2. s lb . 38. P e s t m e g y e i H í r l a p , 1962. I I I . 21. 39. A van.

le v é l e r e d e t ije a z M S Z M P K ö z p o n t i B iz o t t s á g a P á it t ö r t é n e t i I n t é z e té n e k A r c h ív u m á b a n

40. A l e v é l e r e d e t i j e vu m ában van.

s z in té n

az M S ZM P

K ö z p o n t i B iz o t t s á g a

P á rttö rté n e ti In té ze té n e k A r c h í­

41. A z e m l é k t á b l a l e l e p l e z é s é t e l ő s z ö r 1968. á p r i l i s 2 G-án O p á l y i b a n t a r t o t t e l ő a d á s o m a l k a l m á ­ v a l v e t e t t e m f e l . ( N é p s z a b a d s á g , 1968. I V . 26: K e l e t m a g y a r o r s z á g , 1968. I V . 26; é s 1968. I V . 28). A t e r v e z e tt r e n d e z v é n y e k e z t k ö v r t ő e n k e r ü lt e k a z o r s z á g k ö z v é le m é n y é n e k k ö z é p p o n t já b a (K e le t ­ m a g y a r o r s z á g , 1968 I X . 13: N é p s z a b a d s á g , 1968. I X . : 5 ; M a g y a r H í r l a p 1968. I X . 15; M a g y a r N e m ­ z e t 1968. I X . 15; K e l e t m a g y a r o r s z á g , 1968. I X . 19; é s 1968. I X . 20; '.968. X . 8 ; v a l a m i n t 1968. X . 31; N é p s z a b a d s á g , 1968. X I . 2 : M a g y a r H í r l a p , 1968. X I . 2 ; M a g y a r N e m z e t , 1968. X I . 2 ; N é p s z a v a , 968. X I . 2.) A z o p á l y i e m lé k t á b l a l e l e p l e z é s é r ő l is r é s z l e t e s t u d ó s í t á s t a d t a k a l a p o k . ( H é t f ő i H ír e k , 1968. X I . 4 ; M a g y a r H í r l a p , 1968. X I . 4 ; K e l e t m a g y a r o r s z á g . 1968. X I . 5 ; s t b .) A m á t é s z a l k a i s z o b o r a v a l ó ü n n e p s é g is j e l e n t ő s h e l y e t k a p o t t a m e g y e i é s a z o r s z á g o s s a j t ó b a n .

31

K épek a ju bileu m i m unkásm ozgalm i kiállításról.

32

GELLER ERZSÉBET— SOMOGYI JOLÁN:

A belső karhatalom Szabolcs m egyében 1918-19-ben i. S zabolcs m egye m unkásait és szegény parasztjait is súlyosan érin tik az első v ilá g ­ h áború következm én yei. A fé rfia k a harcm ezőn idegen érdekekért h u llatják vérüket, az itthon m aradt családtagok egyre n yom orú ságosabb viszon y ok között tengődnek. A z eredm ényes rekvirálásért a k irály nevében m egdicsérik a szabolcsi tisztviselőket. A nehéz gazdasági viszon yok, nélkülözések nem kím élik a leg ifja b b gen erációt sem. A z 1918 augusztusi egészségügyi jelen tésben azt olvassuk, h ogy a halottak 4 3 % -a 7 éven aluli gyerm ek, S zabolcs m egye a dzsentrik országa, a szegényparasztság h iába lázadozik, nem tud eredm én yesen m eg birk ózn i a közigazgatás karhatalm ával. 1918 elején m ég fok ozzá k a lázongó hangulatot a h arctérről hazatérő katonák, akik m agu kkal hozzák O roszország­ b ól a forra d a lm i szocialista eszm éket. A v ezetők érzik a fe lé jü k irányuló gyűlöletet, féln ek a továb bi zavargásoktól, tu dják, h ogy a csen dőrség n élkül m it sem érnek, ezért fő c é lju k a belső karh atalom erősítése. M egyénkben ek k or a csen dőrség a belső karhatalom f ő k épv iselője. N em egyszer hangsúlyozzák, hogy a v ilág h áb orú id ején ez a közbizton ság legalkalm asabb és le g ­ fő b b őre. N yíregyházán és K isvárdón m ű k ödik szakaszparancsnokság, de áprilisban — fő le g a paraszt lakosság fo k ozód ó nyugtalansága m iatt — m ég két szakaszparancsnok­ ságot terveznek a m eg y ében : N yírbátorban és T iszalökön , v agy P olg á ron .1 R en dőrség csak N yíregyházán m űködik, de a h áború foly a m á n nagyon m egcsap­ pant létszám ban. K iss S á n dor ren d őrfők ap itán y 11 fő v e l vette át a szolgálatot, s ez az állom á n y is 8 fő r e csök k en t a kevés fizetés és a katonai szolgálat m iatt.3 A város vezetősége a ren dőrség m ellett fog la l állást. „M i nem látju k szívesen a csen dőrséget N yíregyházán — írja a h elyi lap 1918, jú l. 10-én — , m ert városban nem jó, falvakban kitűnő.”

2

.

A N em zeti T an ács m egalakulásának h írére N yíregyházán is m egalaku l a N ép ­ tanács, s a p olg árőrség dr. V ietorisz István vezetésével, B ányász E ndre főh adn agy p a ­ rancsnoksága alatt.3 A p olg árőrség a rendelet szerint „a község m ód osabb p o l g á r a i ­ ból toborzódik. N yíregyházán több száz polgár, ön kéntes tiszt jelentkezik, akiket e l­ láinak feg yv errel és m u n ícióval, Ö k p róbá ln a k k özbelépni a n ovem b er 1-re virrad ó e jje l a 14. és 15. huszárezred legénységén ek lázadásakor, d e nem tu dják azt m egak a­ dályozni sem a p olg árőrök, sem a laktanyába kisiető néptanácstagok, dr, G arai K á l­ mán és K azim ir K ároly, a Szociáldem okrata P árt h elyi elnöke. A polgárőrség tev é­

33

kenykedik november 1-én a nyíregyházi üzletekre támadó nyomorgó, nincstelen la­ kosság leverésében is. Elekes Gábor huszárőrnagy „lelke az egész védelmi szervezet­ nek”. Aznap este reakciós tisztekből és néhány félrevezetett katonából megalakul a nyíregyházi katonatanács. Az eddig önkéntes polgárőrséggel ezután ők rendelkeznek. A megyeszerte fellángoló elkeseredett zavargások elfojtására kevésnek bizonyul a rendelkezésre álló karhatalom, ezért Mikecz Dezső alispán Debrecenből, Szatmárról, Miskolcról, Kassáról s a Honvédelmi Minisztériumtól kér és kap segítséget.1 Fényes László országgyűlési képviselő különvonaton siet a megye vezetőinek támogatására, s tűzzel-vassal elfojtja a forradalmi tömeg megmozdulásait, az ellen a nép ellen for­ dítva a fegyvereket, amelynek nyomoráról kevéssel azelőtt megdöbbentő képet festett az országgyűlésben. A Nyírvidék nov. 4-i száma beszámol arról, milyen eredményesen fékezte meg a budapesti repülőszázad a dadai íelsőjárásbeli parasztok lázongását. A nyíregyházi Nép- és Katonatanács pedig megkönnyebbülten jelenti nov. 7-én a Nemzeti Tanácsnak, hogy Bashalom, Varjúlapos, Tiszaiok, Tiszaeszlár területén a zavargások elfojtásában s a rend helyreállításában közreműködött Schwarz Jenő fő­ hadnagy és 10 embere elismerést és köszönetét érdemel „erélyéért és tapintatáért” . A polgári rend híveinek minden törekvése csak a rend fenntartása és a magán­ tulajdon megvédése a nem ok nélkül lázadó szegény nép ellenében. A nyíregyházi Nép­ tanács nov. 4-én, a megyei közigazgatás pedig nov. 5-én felhívja a lakosságot, illetve a járások főszolgabíráit a polgárőrség megszervezésére. A nyíregyházi katonatisztek Reidlieh Ernő tüzérszázadosnál, a város katonai parancsnokánál jelentkezhettek. Mind­ két felhívás figyelmeztet arra, hogy „erélyesen igyekezzenek lefegyverezni és harc­ képtelenné tenni a csavargó katonákat és a hozzájuk csatlakozott, minden fosztogatás­ ra hajlandósággal bíró néposztályt”. S ezt a törekvést támogatja a Szociáldemokrata Párt, amely éppúgy, mint az országos vezetőség, határozatlan, tétova, nem érti az új helyzetet. Pedig már akkor nyilvánvaló, hogy a polgárőrség magában nem képes a rend fenntartására. A kisvárdai Katonatanács is egy sebtében alakult katonai kar­ hatalmi századdal tudja csak biztosítani, hogy a nov. 4-i éjszakai zavargás ne ismét­ lődhessen m eg/’ A forradalom másik karhatalmi szerve, a nemzetőrség megszervezése is megtör­ ténik az őszirózsás forradalom első napjaiban. A Déli Hírlap nov. 5-i száma0 közli a ííemzeti Tanács rendeletét: a népőrséget önkéntes jelentkezés útján kell létrehozni. A nemzetőrség tökéletes katonai szervezet lesz — szól tovább a közlemény — feladata csakis a rend megőrzése, hatásköre az egész országra kiterjed, s hozzá tartozik a va­ sutas-szindikátusból létesített vasútőrség is. A nemzetőrség tagjait a legmegbízhatóbb, fiatalabb tényleges — tartalékos — népfelkelő tisztek és a leszerelt legénységi állo­ mányúak közül válogatták ki. Szabolcsban is nyomban megalakul a nemzetőrség „megbízható, jó érzésű kato­ nákból, altisztekből, tartalékos tisztekből”. Fényes László különítményének „sikere”, s nem utolsó sorban a 30 korona Rapidíj segíti a szervezkedést. Nyíregyházán három nap alatt alakul 1— 1 katonarendőr- és nemzetőrszázad, létszáma azonban 10— 20 főre apad századonként, amikor 20 K -ra csökken a napidíj. Még így is akad azonban 200 szolgálatra jelentkező, hiszen a polgárőrségben ingyenes kötelező szolgálatot kellene teljesíteni. Kiss Sándor rendőrfőkapitány szerint az egymásnak ellentmondó rendelctek okozzák a létszámcsökkenéseket. Arról panaszkodik, hogy az állandóan változó létszám miatt nincs biztosítva Nyíregyháza közbiztonsága. A katonarendőrök nov. 1-én valóban megtagadták a szolgálatot, sőt nov. 22-én Nyíregyházán fellázadnak zsoldjuk elmaradása miatt. Sem ühm alezredes beszéde, sem Gábor Sándor ígérete, sem Schmidt Mihály párttitkár lelkűkre beszélése — hogy az ilyen megmozdulások veszélyeztetik

34

a forra d a lom eredm ényeit, a nép érdekeit — nem hatnak a fellázadtakra, csak já ­ randóságuk k ifizetése csillapítja le őket.7 N em k özöm b ös a belső karhatalm i alakulatok sorsára az sem, h ogy a Néptanács, sőt m ég a d irek tóriu m m ellett is egzisztál a régi közigazgatás. A v árm egyei tisztviselők — élén a M ik ecz fa m íliá va l — m inden eszközt felhasználnak, h ogy hatalm ukat á t­ m entsék a forra d a lom utáni időszakra. N em h iába nevezte P ogán y népbiztos az 1018-as S zabolcsot a reakció fészkén ek M ikecz alispán gon d ot ford ít a n épharag e lől elm en e­ kült főszolga bírók , je g y ző k áthelyezésére, sőt illetm én yeiket ak k or is kifizetteti, ha pillan atnyilag n incsenek alkalm azásban. A régi renddel szim patizálókat igyekszik b e ­ juttatni a N éptanácsba, am ely így nem a n éphatalom szerve Szabolcsban, hiszen k ö z ­ rem ű köd ik a nép forra d a lm i m ozgalm ainak letörésében. Sőt k ésőb b igyekszik b e fo ly á ­ sát kiterjeszten i a direktóriu m tagjaira is. Ez azért sikerül, m ert a Szociáldem okrata P árt nem tudott élni h atalm ával S zabolcsban sem , n em tudta kibontakoztatn i az új h elyzetben r e jlő lehetőségeket. A régi közigazgatás le g fő b b feladatán ak tekinti a belső karh atalom szilárd kézbentartását. M ár az első, n ovem beri törvényhatósági ülésen m egin du l a vita arról, h ogy kit illet az intézkedési jog. K azim ir K ároly, aki nem tagja a törvén yh a tósági bizottságnak, alispáni en gedéllyel m égis felszólal: A N éptanács é jje l-n a p p a l d olgozott és sikerrel, a város érdekében. M ost nem h ajlan dó átadni a hatalm at azoknak, akik nem m utat­ koztak a veszély id ején . A zt k öveteli, h ogy a nép em berei álljanak a vezetés p o z íció i­ ba a régi hatalom k om prom ittá lt em b erei helyett. — V égü l dr. M ikecz Dezső alispán győz, aki nem h ajlan d ó kiadni kezéből a törvényes k orm án ytól kapott hatalm at. N o ­ vem ber 11-én a N éptanács átadja a karh atalom feletti rendelkezés jog át a k özigazga­ tási hatóságoknak." V id ék en is h ason ló a helyzet. A z intézkedés jo g a a járási főszolga bíró kezében m aradt pl. K isvárdán is, ah ol pedig elsőnek alakult m eg a katonatanács, s az O rosz­ orszá gb ól hazatérő h a d ifog ly ok szétzavarlák a forra d a lm i töm eggel szem ben álló 500 főn y i nem zetőrséget. A nem zetőrség — éppúgy, m int a p olgárőrség — m ár m egalakulásakor tartalm a­ zott forra dalom ellen es elem eket. A régi közigazgatás hívei közé szám ító p a ra n csn o­ k ok irányítása alatt, illetv e intézkedései nyom án, k ésőb b m ég feg yelm ezetlen eb b és a forra d a lom szem p on tjá b ól m egbízhatatlanabb testületté, a reakció kiszolgálójává, ren d ­ fen ntartó helyett ren dza va róvá válik. A közigazgatás urai m eg vannak elégedve a n em zetőrökkel. Fényes n em zetőr­ korm án ybiztos m ég n ovem berben kiáltván yban dicséri m eg őket. A forra d a lom n a k tett nagy szolgálattal m inden nem zetőr k iérdem elte „a népállam h álá já t” . N apidijukat nov. 11-ig bezárólag ellátáson kívül n api 20 koron ában állapítja meg, de attól kezdve 10 K ellátást kapnak.11 A n em zetőrség szerepe a forra d a lom szem pon tjá ból egyre kétesebb. G yanítható Szam uely Lászlónak a ren dőrfők apitán y előtt tett kihallgatása alapján, h ogy a n em ­ zetőrök részt v ettek a S za m u ely -fiú k elleni m erényletben. E gyik tám adóju kban P rok G j ula nem zetőrt ism erte föl. — De n em a m erén ylők et tartóztatják le, hanem a Szam u ely-fiú kat. A kom m un isták ellen i harc ezzel m egkezdődik N yíregyházán is,10 m ég ­ pedig országos in ten ciók következm én yeképpen. A m erén ylet tu lajdon képpen S zam u ­ ely T ib o r ellen irányult, akinek ártalm atlanná tételere közpon ti utasítás érkezett. A történtek után — a Szociáldem okrata Párt beleegyezésével — dem onstrációs f e l­ vonulást rendeznek. Ez a belső karh atalom erejét csillogtatja, v a lójá b a n a k om m u ­ nisták ellen szól. O hm alezredes beszédében k ife jt i: „M i nem akarunk p ártok katonái lenni, m i a m agyar haza, a népköztársaság katonái akarunk len n i” .11 — A n yíregyházi fogházban lázadás tör ki, ekkor szintén a n em zetőröket és a ren d őrök et h ívjá k seg íl-

35

ségül. K ová cs főhadnagy, nem zetőrparancsnok kutatja a lázadás okát, s a letartózta­ tottak elm ondják, hogy éheznek, ruha nélkül, piszokban élnek. K ová cs István m eg­ ígéri, hogy m ajd intézkedik.12 V idéken is egym ást érik a nem zetőrök túlkapásai. A nép eleinte panaszkodni sem mert, vagy a panaszok elkallódnak, mint a vadállati kegyetlenséggel m egkínzott tiszadobiaké, akik kifogásolták a debreceni különítm ény „ jó m u n káját” . V égü l a debreceni m unkásság szereli le — n egyedév m úlva — a S zentgáli-kü lönítm én yl. M indennaposak az olyan panaszok, m int pl. a szakolyi néptanácsé: a nagykállói nem zetőrség három tag­ ja B iriben kacsavadászatra használja fegyverét a lakosság életét veszélyeztetve.13 H a­ sonló a nyirm adai nem zetőrök nov. elején történt fosztogatásáról szóló m árcius 14-i panasz, am ely arról szól, h ogy a nem zetőrök fosztogatásáért a falu népét üldözik. A feljelentéseket a rég bevált közigazgatási gyakorlat szerint jó ideig fektetik, vagy, ha kivizsgálják is, a m egtorlásnak, büntetésnek sem m i nyom a. Pedig a m ándoki főszolga ­ bíró is, aki szivvel-lélek kel a régi rend híve, s nem ok nélkül, elism eri janu ár 2G-án kelt beadványában a nem zetőrök túlkapásait. A baktai főszolgabíró szükségtelennek tartja a n em zetőrséget: nem dolgoznak, élelm ezésük sokba kerül, és kü lönben is a já ­ rás elegendő csendőrséggel rendelkezik a rend fenntartására — írja a korm án ybiztos­ nak. M ikecz Dezső alispán n yugalom ba vonul, s átadja az irányítást öccsének, István­ nak, aki szerényen csak várm egyei főjeg yzőn ek h ivatja magát. Látja, hogy nem elég a haldoklóban lev ő polgárőrség és az egyre több panaszra okot adó nem zetőrség a ha­ talom biztosítására, de m ég az 1919. jan. 20-án kihirdetett statárium sem. M indvégig fenntartja a falun jó l bevált csendőrséget, sőt annak létszám át em elni k ív á n ja : „ A hosszantartó háború és az időközben beállott rendkívüli viszon yok a közbiztonsági ál­ lapotokat annyira aláásták, h ogy azok gyökeres helyreállítása elodázhatatlan” . F el­ h ívják a 23— 40 éves korosztályt, hogy jelentkezzék próbacsendőrnek. Évi zsold 1200 K, pótlékkal 2400 K .14 M ikecz István nem feledk ezik el a rendőrségről sem. H atározatot hozat a törv én y ­ hatósági közgyűléssel, hogy a községek lakosságuk szám aránya szerint, de legalább 12 tagú, „ jó l javadalm azott” állandó rendőrséget szervezzenek, am ely a közbiztonság m egőrzésében közrem űködik „h a csak a csendőrség m ellett kisegítő szervként is” .15 A jelenlegi rendőrség szem élyzete csekély számú, javadalm azásu k nem a m b icio­ n álja őket a közbiztonság m egőrzésére. K iss Sándor rendőrfőkapitán y konkrét ja v a s­ lattal tám ogatja M ikecz Istvánt: a nyíregyházi rendőrséget — m ost 17 fő — 2 tiszten, 6 altiszten kívül egészítsék ki 120 főre. A városi rendőrség létszám át fokozatosan b ő ­ vítsék, havi 20 K díjazással és 5,5 K élelm ezési d íjja l, ö r s z o b á t is biztosítsanak a IV. kerületben.15 A Szociáldem okrata Párt országosan sem tudott következetes osztályharcot fo ly ­ tatni. A jobbszárn y eszm ei és politikai következetlenségével tá m ogatójává v ált a retrográd irányú polgári-dzsentri törekvéseknek, azoknak a köröknek, am elyek nagyon is tudatosan és következetesen, m inden kezük ügyébe eső eszközzel h arcoln ak az e l­ lenforradalom ért. A forra d alm ibb balszárny az újat, a kom m unista eszm éket, a nép hatalm át tám ogatja Szabolcsban is. K azim ir elnök igyekszik kiszabadítani azokat a letartóztatott kom m unista tüzéreket, akik január 5 én m eghallgatták Szam uely T ibor előadását.17 Ism eretes a törvényhatósági bizottságban elm ondott felszólalása, hogy a hatalm at a néptanács kezébe akarja adni.14 A megyeházán rendezett n épgyűlésen k i­ jelen ti: „M ég nem ütött a leszám olás órája. A forradalom eredm én ye és vívm ánya az, hogy ez az óra a jö v ő b e n elkövetkezh et” .15 A Szociáldem okrata Párt budapesti k öz­ p on tja azonban m inden erejév el a kom m unisták ellen hadakozik. A N épszava 1919. jan. 8, 9, 16-i száma elítéli Szam uely T ib ort nyíregyházi előadásáért, m ert a hallgató-

36

sá gol „a proletárdiktatúra szükségességéről” akarta m eggyőzni. Ezt a kom m un isták „p á rtb on tó” törekvésének nevezi. K észben ezeknek a cik k ek n ek a hatása m agyarázza a S zociáldem okrata P árt állás­ foglalásában, eljárásá ba n tapasztalható ellentéteket. K evéssel a kom m un ista tüzérek kiszabadítására történ i kísérlet után a nyíregyh ázi h elyőrség és n em zetőrség a szociá l­ dem okratákkal tüntető felv on u lá st rendez — a kom m un isták ellen. S így érth ető az is, hogy a párt vezetői n em ism erik fe l M ik ccz István rejtett szándékait. A ren d őrsé­ get, sőt a csen dőrseget és vasú lőrséget is beszervezik a pártba, am ely így „szám ban és értékben is jelentős csapattal szaporodott” . K azim ir K ároly eln ök csak annyit kíván, h ogy a karhatalom n e fordítsa feg yv erét politikai m ozgalom , vagy szervezett m u n kás­ ság ellen. Ök a rend és közbizton ság őrei, nem lehetnek eszközei a politikának. M égis p olitika i célok ra használják fel a rendőrséget, nem zetőrséget a fog h á zi lázadás e lfo j­ tásakor csakúgy, m int a Szam u ely-ügyben , s az azt k övető kom m u n ista-ellen es tün­ tetéskor. A regi közigazgatás h ívei így a szociáldem okraták hozzájárulásával szervezhetik a rendőrséget, a m eg jelen t rendeletre is h ivatkozva, am ely szerint a tisztikar a b u d a ­ pestiek illetm én yének 80, az őrszem élyzet p edig 90 % -át kapja.™ F ebru árban országos kezdem ényezésre m egalakul a nyíregyh ázi R en d őr Szabad Szakszervezet.11 Izay ren dőrfelü gy elő, s a jelen lev ők lelkesen m egalakítják a vezetőséget. Elnök Izay G éza, aleln ök Szilassi István rendőrőrm ester, pénztáros M ester Ferenc, ellen őr D ienes István, je g y ző H egyesi Béla. Elhatározzák a legénység szám ának m egkétsze­ rezését, és hogy állam osítás esetén az egcsz létszám átvételét kérik. A Szociáldem okrata Párt vezetősége m égis észreveszi, h ogy a ja n u ár végi statá­ rium az egyre n yíltabban fellép ő ellen forra d alm i szem élyek egyik intézkedése a szo­ ciáldem okraták ellen. K ifog á soljá k M urányi k orm án yb iztosn ak a pá rt ellen való ágálását. Elhatározzák, hogy n yilvá n os gyűlésen h ív já k fö l az em b erek fig yelm ét a sta­ tárium ra, a reakcióra, s ha kell, sztrájkkal h arcoln ak ellen e.2-’ „ A nép és m unkásság n em h ajlan dó töb b é kizsákm ányoltnak len n i” — jelen ti ki Stricker a népgyűlésen. A h adseregben sincs biztosítva a forra dalm isá g: a vizsgálatot v égzők m eg á lla p í­ tották, hogy a n yíregyh ázi katonatanács és bizalm i rendszer h alott.-' Pár nap m úlva ú jraalaku l a n yíregyh ázi katonatanács, s m eg cá foljá k A v ra m ov ich és Földi pesti k i­ kü ldöttek m egállapítását, arra hivatkoznak, h ogy az téves értesülésen alapul.24 M árcius elején ú j korm án ybiztost kap N yíregyháza K iss R olan d szem élyében, aki 9-én m u tatkozik b e a Búza téri nagygyűlésen. Kiss szociáldem okrata, de m eg n yilvá ­ nulásai arra vallanak, hogy m int régi közigazgatási tisztviselőnek, szim pátiája a sza­ bolcsi közigazgatás em bereié. Elsőrendű szónok, d e tettei nem azonosak szavaival. A Szociáldem okrata Párt vezető em berei példaként em legetik m ég a feh ér terror id e jé ­ ben is. A m egérkezett új k orm án yb iztost bizalom m al fog a d já k . D e egyre érlelőd ik a forradalm i hangulat, a n yíregyh ázi h elyőrség katonái O hm és L usztig alezredes eltá­ volítását, ezen k ívü l 50— 60 huszártiszt felfüggesztését követelik. A katonák fe lv o n u l­ nak a hadosztályparancsnokság épü lete elé, és k övetelik a határozat végrehajtását.21 Kiss R olan d helyeslőén n yilatkozik a tüntetésről. D e nem ért egyet Szam uely G y ö rg y ­ nek a proletárdiktatúrára von a tk ozó kijelentésével, szerin te „a diktatúra en yh ébb k e­ zelése cé lia v e ze tő b b ” .2. Ezzel biztosítja a maga szám ára az ellen forra d alm i érzelm űéit ruivonszenvét. A tov áb bia k ba n m ár az ő in ten cióik érvén yesü ln ek a korm án ybiztos intézkedéseiben. A z őszirózsás forra d a lom b a n a N éptanács — m int láttuk — n em a nép érdekeit u '-r.ídja, nem a forra d a lom segítése, hanem an n ak letörlése a c é lja a m agántulajdon védelm ében. E bben azonosul a régi rend k ép viselőivel, akik id ejéb en felism erik, hogy iunalm uk kulcsa, cg v b en létérdekü k a karh atalom szilárd kézbentartása, és ezért k ó -

37

vetkezetesen harcolnak is. Így nem válhat forradalmivá a szabolcsi karhatalom. A Szociáldemokrata Párt minden jóakarata mellett sem képviselheti a forradalmat előre vivő erőt. Szabolcsban kevés a szervezett munkás, akikre támaszkodhat a párt. A megye lakossága túlnyomóan paraszt, akik nyomoruk megoldását a földosztásban lát­ ják, lázongásuk annak megtörténtéig tart. S nem utolsó sorban gátja a szabolcsi Szo­ ciáldemokrata Párt következetes és erélyes forradalmi fellépésének a pesti pártköz­ pont, amely — a polgári kormánnyal együtt — többségében felkészületlen a forradal­ mi átalakulásra, vezetői nem tudják megoldani a magyar társadalom nagy kérdéseit. A múltra támaszkodó ellenforradalmi szervezkedés elfojtása helyett az oroszországi kommunista eszmék harcosaiban látják ellenfeleiket. Ebből ered az állásfoglalásokban tapasztalt ellentmondások nagy része.

3. Március 22-én éjjel érkezik Nyíregyházára a hír a munkásosztály győzelméről. A Kiss Roland által összehívott megbeszélésen Mikecz István az első, aki „ingadozás nélkül kész szolgálni a munkásosztályt” a közigazgatás élen. Kiss Sándor rendőrfő­ kapitány szabadságon van. Helyette dr. Lakatos Ernő ügyvédet bízzák meg a rendőr­ ség vezetésével, helyettese K. Vertse Andor, régebbi rendőrkapitány. A már korábban kinevezett új városi néptanács mellett fölöslegessé válik az eddigi képviselőtestület. Március 22-én új katonatanács alakul, tisztán szocialista elemekből, de régebbi tiszt­ tagok is helyt kapnak benne.27 Ugyanaznap megalakul a vármegyei direktórium és 23-án körparancs hívja fel a községeket, járásokat a néptanácsok megszüntetésére, munkástanácsok alakítására. A karhatalommal ezentúl a munkás-, katonatanács (a helyi karhatalommal a járási munkástanács) ellenőrzése mellett a főszolgabírói, illetve az alispáni hivatal és a nemzetőrparancsnok rendelkezik. A Ivlikecz-tábor tehát nem vesztette el befolyását. A belső karhatalmat illetően 1919. március végére az a helyzet, hogy a polgárőr­ ség — összetételénél és szűk hatáskörénél fogva — nem sokat használhat már a rend­ fenntartásban. Fölöslegesnek bizonyult, vagy átalakul munkásőrséggé, vagy más ala­ kulatokba szívódik fel. Schmidt Mihály szociáldemokrata párttitkár már február ele­ jén indítványozta a testület feloszlatását: „nem szabad a polgárság rétegének fölfegy­ verezve lennie”. Tovább létezik, sőt erősödik a régi rend támasza, a rendőrség és a csendőrség. 1918. decemberében nagy örömmel ünnepli a nemzetőrség és a vezetőség a kassai kér. parancsnokság Nyíregyházára helyezését.28 A nemzetőrség már régen nem a forradalmat és a néphatalmat szolgálja, inkább az ellenforradalmi törekvések eszköze. Országos viszonylatban sem az a nemzetőrség, aminek kellene lennie. Ezért ren­ deli el a belügyi népbiztos — a Tanácsköztársaság belső rendjének fenntartására — március 26-án a Vörös őrség felállítását a Vörös Hadsereg kiegészítő részeként.29 Lét­ számát a szervezett munkásság soraiból kellett volna biztosítani, a tisztek megbízható­ ságát előzőleg megvizsgálni. A többi karhatalmi alakulatok egész személyzete rendel­ kezési állományba kerül. A hadügyi népbiztos április 4-i távirata tisztázza: karhatal­ mi alakulatokon a csendőrség, rendőrség, népőrség-védőrség értendő, akik a direktó­ rium hatáskörébe tartoznak.30 Szabolcsban eddig is sok panasz volt a nemzetőrségre, április első napjaiban egyre-másra sürgetik a munkástanácsok a nemzetőrség azonnali bevonását és a Vörös Őrség szervezését.31 De hiábavalók a panaszok, követelések, sőt a belügyi népbiztos március 31-i intézkedése a forradalom-ellenes cselekmények jelentési kötelezettségé­ ről, a vármegyei direktórium (Kiss Roland, Schmidt Mihály, Fazekas János képviselik,

38

de kiegészítik Beregi és Kazimir munkástanácstagokkal) érthetetlen módon halogatja a Vörös Őrség szervezését. Ehelyett, ahogy a Nyírvidék március 27-i száma tudósit, a munkás népőrség szervezését viszi előre Beregi Dezső „hatalmas lépésekkel”. 800 je­ lentkező akad. Parancsnokaik: Gerő Gyula, Timarovszki Frigyes, Fekete István, Keszkó András. Március 28-án este megindulnak az őrjáratok a kerületekben. A várme­ gyei direktórium pedig — az alispáni hivatal intenciója szerint — április 3-án kéri a Belügyi jMépbiztosságot, hogy új karhatalom létesítéséig maradjon a nemzetőrség a rend biztosítására.33 A nemzetőrség főbizalmija, Ecsedi az 5. hadosztályt szervező Sza­ muely László és Mussong jelenlétében kijelenti, hogy a nemzetőrségből már eltávolí­ tották a megbízhatatlan elemeket, tehát méltó helyet kívánnak a katonatanácsban. Mussong kijelenti, hogy csak azon esetben lesz helyük a katonatanácsban, ha belépnek a Vörös Őrségbe, és tagjai tényleg proletárok lesznek. 1 Lakatos Ernő rendőrkapitány 240 toré kéri a rendőrség állományának íelemelését, nem tartja elegendőnek a város­ háza helyiségét, és kéri a vezetőket, hogy adják át számukra a Zrínyi épületet.33 Sza­ bolcsban még erről vitáznak, holott a hadügyi népbiztos április 4-i távirata már m eg­ erősíti a direktórium hatáskörébe tarLozó helyi közbiztonságot végző alakulatoknak a Vörös Őrséghez tartozását.'3 A Belügyi Népbiztosság április 4-én táviratban hívja fel a direktóriumot a loborzóbiztosok minden módon való támogatására. Utazásukat újabb felhívás kíséretében április 8-án jelzi. A szükséges intézkedéseket azonban (pl. a táviróhivatalok teendőire vonatkozóan) csak április 13-án teszi meg Borbély az alispáni hivatal nevében.3" A késedelmeskedések és az akadály gördítések késztetik a Hadügyi Népbiztosságot, hogy április 9-én újra táviratozzon a nemzetőrségnek a Vörös őrségbe való áthelye­ zéséről, természetesen a megbízhatatlanok kiseiejtezáse után. A belügyi népbiztos ha­ sonlóan intézkedik a Nyíregyházára került kassai nemzetőrségre vonatkozóan, s a Vörös Őrség főparancsnoksága megismétli a fegyveres alakulatok beolvadásáról szóló eddigi utasításokat.37 A Vörös Őrség szervezése azonban a/, ismételt távirati utasításokra sem halad elő­ re egy lépést sem. Indokolt a Belügyi Népbiztosság április 13-i szigorú távirati utasí­ tása a direktóriumhoz: „ . . .felhívom, hogy ily irányú belrendfennlartás érdekében tett intézkedések elé akadályokat ne gördítsen”. Hogy az idézett távirat hol kallódik, vagy inkább rejtőzik napokig, csak sejteni lehet. A z alispáni hivatal nevében Borbély áp­ rilis 17-én veszi tudomásul - írásban. Mindenesetre távirat megy 15-én a direktórium nevében a Vörös Őrség főparancsnokságához, hogy a kiküldött toborzóbiztos tehetet­ lennek bizonyult. A következő megyei megbízottak működésére kérnek engedélyt, akik­ nek csak a nevét említik: Miller János, Beregi Dezső, Lakatos Ernő (rendőrkapitány), Kricsfalusy Béla (csendőr alezredes).,s A Mikecz-vezette ellen forradalmár-tábor egyre leplezetlenebbé űzi kis já ­ tékait. Mikecz István a lemondott alispán helyetteseként tett fogadalmat március 22én a Tanácsköztársaságra — nyilván azért, hogy cselekvési szabadságot, illetve lehe­ tőséget nyerjen általa a régi rendszer. Még mindig a belső karhatalom szervezése, erősítése a célja. Szervezi is, de mindent inkább, mint a Vörös őrséget. Sőt, mivel érzi, hogy Szabolcs népének forradalmi hangulata miatt a falusi rendőrség nem lenne olyan készséges eszköz a kezében, mint a nemzetőrség, vagy éppen a csendőrség, március 27-én „a törvényhatósági bizottság szünetelése folytán” a vármegyei direktóriummal visszavonatja az 1918/697. sz. a falusi rendőrség szervezését elrendelő határozatot. So­ kat elárulnak indokai cs azok csoportosítása: 1) A községek túlterheltek, „a községi háztartások nem bírnák el” a rendőrség fenntartását. 2) „Nem volna található 12 tel­ jesen megbízható egyén, akik rendőri szolgálatra vállalkoznának”, akikre a közbizton­ sagot rá lehetne bízni. 3) „A közbiztonság fenntartására részben megalakult, részben

39

pedig alakulás stádium ában van n ak a járási n em zetőrparancsn okságok, valam in t terv ­ be van nak v é v e a csen dőrőrsök m egerősítése és ú jak fe lá llítá s a .. .” 30 Ü gy látszik, bár nehezen hihető, h ogy a V örös Ő rség szervezéséről szóló m árcius 26-i b elü gyi n épbiztosi rendelet h íre n em érkezett m eg egy nap alatt a kü lönben igen jó l tá jék ozott alispáni h ivatalhoz. Igaz, a Tanácsköztársaság c. lap csak m árcius 30-án közli a rendelet teljes szövegét, d e 28-án m ár végrehajtást m agyarázó távirat is é r ­ kezik S zabolcsba.40 A főisp á n i h ivatal m ár an n yira a h elyzet urának érzi magát, h ogy csak azt veszi tudom ásul, am it akar, s a rról tá jék oztatja a k özvélem én yt, am iről akarja. A v á rm e­ gyei h ivatalos lap péld áu l egy szót sem k özöl a V örös Ő rségről, s annak felállítása k örü li huzavon áról. Á p rilis 3-án m eg jelen ik az országos hivatalos lapban a F orradalm i K orm án yzótan ács ren d elete a tanácsválasztásról. A v árm egyei direktóriu m fig y elm ez­ tetésére M ik ecz visszaír április 10-én a direk tóriu m n ak : „ ...r e n d e le t b e n h ivatkozott 2291/2. 1919, X X V I I . sz. Forradalm i K orm án yzótan ácsi rendelet h ivatalom m al k özölv e nem lett és az a „T anácsköztársaság” hivatalos lapban sem jelen t meg. K érem a re n ­ delet sürgős kiadása iránt in tézkedn i szívesk ed jék ” .41 A tanácsválasztásokat m égis kitűzik S zabolcsban április 10— 11-re, a V örös ő r s é g szervezését azonban sikerü l az ellen forra dalm i m esterkedésnek m eghiúsítania. Nem m entség erre a nehéz h elyzet és a rendelkezésre álló idő rövidsége, hiszen a szom szé­ dos M átészalkán m in dez m egtörtént, ha autom atikusan is. A z ódiu m egyedü l az in ter­ v e n ció v a l együtt m ű k ödő ellen forra dalm i, n épáruló bu rzsoá elem eké. A z ő tevék en y­ kedésü k is h ozzájáru l ahhoz, h ogy április 13-án m egindul az erjed és a m egyét v é d ő székely hadosztályban. A székely parancsn okság tisztjei között sok az ellen forra dalm i érzelm ű, — kezdve K ra toch v ill főp a ra n csn ok on — s ezekkel kön nyen tudhatott közös pla tform ot találni az u gyan olyan beállítottságú szabolcsi közigazgatás. A székely h a d ­ osztály az április 16-i tám adás után vissza is vonu l, n yílt teret en ged v e 19-én a feh ér ellen forradalom n ak. A V örös H adsereg és a m unkásság 21-én m ég hozzásegíti N yíregyházát a m ásodik direk tóriu m m egalakulásához. E kkor a rendőrség ü gy v ezetője dr. Lakatos Ernő, ren d ­ őrségi b iztosok : P opcsa M iklós, a rendőrségi szolgálatot teljesítő V örös Ő rségnél pedig T iv a d a r G yörgy. D e h iába v olt a V örös H adsereg és P ogán y m inden erőfeszítése, a b ű ­ n ösök m egbüntetése, áp rilis 26-án fe l kellett adni N yíregyházát, és 27-én a rom án h adsereg bevon u lásával m eg k ezd őd ik az ellen forra d a lom tom bolása.

Szabolcsban tehát elm aradtak az őszirózsás forra d a lom és a Tanácsköztársaság j ö ­ v őb e m utató tervei, intézkedései. H ogyan m aradhatott S zabolcs az 1918— 19-es esem ém én yek, nagyszerű erőfeszítések közepette m in dvégig a reak ció fészk e? S zabolcs n em ­ h iába kapta a „d zsen triország” nevet. A forra d a lom ig a burzsoá osztály v olt élet és h alál ura a m egyében. A bu rzsoázia — vezetési, v agy in kább eln yom ói tapasztalatai birtokában — tudatosan, k övetkezetesen tartotta kézben a m egye közigazgatását, a fé l­ feu dális eln yom ás alatt n yög ő lakosságot és a korlátlan hatalm at biztosító belső k ar­ hatalm at, fők én t a csendőrséget, „a z e llen forra d a lom hidegen tartott banditái” - ! (D o­ bi István.) E rről a korlátlan h ata lom ról nem kön nyen m on d ott le a forra d a lom kitörésekor. K iv á ló taktikai érzék k el felism erte, hogy a sok évtizedes n y om ortól v égsőkig keserí­ tett és az oroszországi szocialista eszm éktől is tüzelt nép ellen ében csak a „ m egbízh a tó” karh atalom ra és saját em b ereire tám aszkodhat. E szközeiben nem v o lt válogatós. A félrevezetéstől, h ívein ek k u lcsp ozíciók b a h elyezésétől a n yílt elnyom ásig, üldözésig m inden t felh asznált a hatalm on m aradás érdekében . E z n em szabolcsi specialitás, is -

40

m eretes, hogy a B elü gyi N épbiztosságba is épü ltek b e ellen forra dalm i elem ek. Csak­ hogy S zabolcsban végzetesebb en nek a hatása, m int m áshol, m ert itt n em v o lt igazán erős töm egbázisa a forradalom nak. A z 1918-as forra d a lom S zabolcsban n yom orb a sü llyedt parasztságot talált, a m ely ­ nek m in den en ergiáját a m egélhetésért v a ló kü zdelem em észti föl. Szervezkedésh ez n em elég erős és öntudatos, forra dalm isá ga csak a létbiztonságot n y ú jtó fö ld m eg szer- • zésének rem énységét, arra v a ló törekvését jelenti. A m unkásosztályt m indössze kevés számú építő és n yom dász k épviseli, így szám ­ arányánál fo g v a is nehezen érvén yesíth ette haladó, forra d a lm i állásfoglalását. A z egyetlen p olitika i szervezet, m ely a forra d a lom ügyét előre vihette, a S zociá l­ dem okrata Párt. Ez azonban részben országos irányítás alatt, részben a tisztán nem látás m iatt n em válh atott igazán S zabolcs forra d alm i erejévé. A kétségtelenül fo r ra ­ dalm i m eggyőződésű, jó szándékú, a nép ügye m ellett álló balszárny tagjain ak szám a kevés, a polgári eszm éktől m egfertőzött job b szá rn y népesebb. Íg y a pá rt vezetőin ek következetlenségét, tisztán nem látását — sőt esetenként a forra d a lm i eszm ékkel v a ló tudatos szem befordu lást — kihasználták a forra d a lom m a l szem ben állók, akik n agyon is jó l tudták, m it akarnak, és cselekedtek is, a forra d a lom és a rend nevében, d e a saját burzsoá érdek eik védelm ében . Ezért n em válhatott a nép szerv évé a Néptanács, íg y tudták bev on n i az ellen forra d alm árok a szociáldem okratákat — jo b b m eg g yőző­ désük ellen ére — a kom m un isták ü ldözésébe. Ezért n em válhatott a belső karhatalom sem a szabolcsi nép forra d alm i hangulatának m egtestesítőjévé, a forra d alm i erőfeszí­ tések tám ogatójává. P ed ig S zabolcs d olg ozó n épe a forra d a lom h íve volt. A V örös H ad­ seregben sok szabolcsi d olg ozó h arcolt a csepeliek oldalán és hullatta v érét a T an á cs­ köztársaságért. D e a szabolcsi reakciót segítette m ég az országos vezetés tétovasága is. A hivatalos vezetőség sokáig kitartott reform izm u sa m ellett, és m ire radikálisabb d ö n ­ tésre tudta volna határozni magát, győzött S zabolcsban az ellen forradalom . J E G Y Z E T E K : 1. N y í r v l d é k , 19" 8. á p r i l i s 13. 2. U . o . n o v e m b e r 21. 3. U . o . n o v e m b e r 3. 4. U . o . n o v e m b e r 3. 3. U . o . n o v e m b e r 4 ., S z a b o l c s V m . H í v . L . 1918. n o v e m b e r 7. 8. D é l i H í r l a p , 1918. n o v e m b e r 5. 7. N y í r v i d c k , 1D18. n o v e m b e r 21, 23. 8. U . o . n o v e m b e r 6, 1 8 9. U . o . n o v e m b e r 17. 10. U . o . 1919. j a n u á r 8. 11. U . o . j a n u á r 10. 12. U . o . f e b r u á r 22. 13. S Z S Z M L . 151/1919. D i r . 7. 14. N y í r v l d é k , 1919. l e b r u á r 6, S z a b o l c s V m . H i v . L . 1919 f e b r u á r 13. 15. S z a b o l c s V m . H i v . L . 1918. n o v e m b e r 18. 16. N y l r v i d é k , 1918. n o v e m b e r 21. 17. IJ. o . 1919. j a n u á r 8- 18. U . o . 1918. n o v e m b e r 6. 19. U . o . 1918. n o v e m b e r 19. 20. U . o . 1919. j a n u á r 10. 21. N y i r v i d é k , 1919. f e b r u á r 26. 22. U . o . f e b r u á r 7. 23. b". o . f e b r u á r 1 6 . 24. U . o . f e b r u á r 19. 25. N é p s z a v a , 1919. m á r c i u s 19. 26. N y í r v l d é k , 1919. m á r c i u s 23. 27. U . o . m á r c i u s 23, 25. 28. S Z S Z M L . 8/1919. D i r . 43. 29. T a n á c s k ö z t á r s a s á g H i v . L a p , 1919. m á r ­ c i u s 30. 30. S Z S Z M L . 151/1919. D i r . 28. 151/1919. D i r . 30., 62. 31. U . o . 151/ 919. D i r . 7, 182/1919. D ir . 7, 18. 32. U . o 151/19 9. D i r . 37, 154/1919. D i r . 47 33. U o . 182/1919. D i r . 11. 34. N y í r v l d é k , 1919. á p r i l i s 2. 35. S Z S Z M L . 151/1919. D i r . 40. 36. U . O. 151'1919. D i r . 24, 26, 48, 50. 37. U . o . 151/1919. D ir . 6 2 . 182/1919. D i r . 14. 38. U . o . 970/1919. F ő i s p . 182/1919. D i r . 11. 39. S z a b o l c s V m . H i v . L . 1919. 16. é v f . 16. s z . 10. S Z S Z M L . 151/1919. D i r . 1, 41. U . o . 15 /1919. D i r . 56. R ö v id íté s e k : S z a b o lc s V m . H iv . L . — S z a b o lc s V á r m e g y e " l e g y e i L e v é l t á r . D ir . — D i i e k t ó r i u m l i r a t o k .

H iv a ta lo s

L a p ja .

SZSZM L

—

S z a b o lc s -S z a tm á r

41

42

SURÁNYI RÓBERT:

A szabolcsi szocialisták h a rc a a reakció ellen 1919-ben (M urányi László k orm á n yb iztos-főisp á n lem ondatásának körü lm én yei)

1919 januárjában a földosztásról szóló törvény késése következtében fokozódott a szabolcsi földnélküli parasztság elégedetlensége. Mind nagyobb hatásuk volt a földek kártérítés nélküli elkobzását hirdető kommunista röpcéduláknak és a szóbeli agitációnak. A november óta gyorsan erősödő Nyíregyházi Szociáldemokrata Párt is, a koráb­ bitól eltérően, nem a földreformra való békés várakozást tanácsolta a parasztságnak, hanem mindinkább a földosztást sürgette.1 A nyíregyházi néptanács pedig az élelmiszer és közszükségleti cikkekkel folyta­ tott spekulációval, a munkásokat sújtó visszaélésekkel szemben lépett fel. Januárban kiéleződött Murányi László kormánybiztos-főispán, a megyei reakció fő irányítója elleni harc. A belügyminiszternek küldött január 12-i felterjesztésében Murányi László elismerte, hogy a nyíregyházi néptanács „töbször kiegészítette magát, leglöbbnyire szociáldemokratákkal”, így jelenleg „ennek a pártnak a fiókja”. Szerinte „a legnagyobb túlzásokra ragadtatja magát, hozzá nem értő módon kritizál mindent” .2 Január 11-én, tehát a jelentés előtti napon, a néptanács az ellenőrzési jogkörének semmibe vétele miatt határozatban ítélte el Murányi Lászlót, mert nem volt hajlandó felvilágosítást adni arról, hogy a munkanélküli fuvarosok helyett miért a nagybirto­ kos Kiár Sándor kapott jelentős szállítási megbízást. Ezt a határozatot elküldték a kormánynak is.3 A n yíregyházi szociáldem okrata pártszervezet hiába követelte a reakciós p olg á r­ őrség lefegyverzését és a feg yv erek n ek a szocialisták rendelkezésére bocsátását is. Em lített fölterjesztésében M urányi jelezte, h ogy ezért „v eh em en s tám adásokat in téz­ tek ellen em s elhatározták, h ogy a k orm án ytól eltávolításom at fo g já k k öv eteln i” . U gyanekkor a korm án ybiztos a balratolód ott néptanácsok m egszüntetését javasolta a korm ánynak. H elyettük bizonyos „k ib őv ítéssel” a „rég i ön korm án yzati szerveket d e­ m okratizálják” vagy szervezzék át a néptanácsokat, hogy „m in d en társadalm i osz­ tály arányosan k ép v iselv e legyen ” bennük.1 A január 17-i keltezésű felterjesztésében a tömegmozgalom veszélyes méreteiről számolt be a belügyminiszternek. „Kommunista agitátorok hátizsákjaikban ezerszám­ ra hordozzák a lázító röpcédulákat. A szociáldemokrata párt köpenyébe bújt izga­ tok ellepték az egész vidéket, minden jegyző és úr legyilkolását, a földek felosztását, fosztogatást prédikálnak. A gyülekezésről szóló néptörvény megjelenése óta állandóan tartják a falvakban az éjjeli gyűléseket. A z izgatások eredménye máris kétségbeejtő.. . A falusi nép, a legjobb módú gazdákat sem véve ki, csak a közeli földosztásról beszél, mindenütt a határt mérik, részes művelésről hallani sem akarnak...

43

Á néptanácsok derűre-borúra rekvirálnak, visszatartják és felosztják a vámmal­ mok vámgabonáját s lehetetlenné teszik a közélelmezés biztosítását. Hatalmi téboly­ ba estek, felelősségre vonják a kormánybiztostól lefelé az összes hatóságokat — vitat­ va az ő ellenőrzési jogukat. A közönség megszokta, hogy hozzájuk forduljon, őket te­ kintse a legfőbb fórumnak.”5 A tömegmozgalom megfékezése érdekében a kormánybiztos statárium elrendelé­ sét kérte a belügyminisztertől, különben „az orosz állapotok bekövetkezése elkerülhe­ tetlen” és kénytelen lesz beadni a lemondását.0 A Nyíregyházi Szociáldemokrata Fárt és Munkástanács most először publikált fel­ terjesztése feltárja az MSZDP Központi Vezetősége előtt a szabolcsi reakció hatalmát és segítséget kér vezetőik eltávolításához s „egy erőskezű szocialista kormánybiztos kinevezését” kívánja. Ellenkező esetben általános sztrájkot hirdetnek.7 Murányi László azonban január 28-án belügyminiszteri engedéllyel elrendelte Szabolcs vármegyében a statáriumot. Megtiltotta a telefonbeszélgetést, a táviratfel­ adást, a csoportosulást ás rendkívüli engedélyhez kötötte a vasúti utazást is. A pol­ gári rend védelmében 48 órán belül be kellett szolgáltatni a fegyvereket. Jellemző, hogy a kormánybiztos Pestre utazva igyekezett elérni, hogy a törvényben megengedett­ nél szélesebb körben alkalmazhassa, az 1912: 63. te. 12. §-ában fel nem sorolt bűncse­ lekményekre is kiterjeszthesse a statáriumot.8 A szociáldemokrata szervezkedést megakadályozó statárium ellen Nyíregyháza munkássága február 7-én félnapos sztrájkkal tiltakozott. Ugyanekkor a Munkástanács által szervezett népgyűiés a kormánybiztos leváltását is követelte.9 Január legvégén „a szociáldemokrata párt küldöttei Pestre utaztak, a végből, hogy a vármegye területére elrendelt statárium visszavonását kieszközöljék”.10 A küldöttség közbenjárása az MSZDP vezetőségénél, a Központi Munkástanácsnál és a Belügymi­ nisztériumban nem maradt eredménytelen, felhívta a szabolcsi ellenforradalmi álla­ potokra a figyelmet. A Központi Munkástanács ülésén cs a februári rendkívüli szo­ ciáldemokrata kongresszuson is napirendre került a kérdés.11 Murányi László február 2-i felterjesztésében viszont a statárium fenntartását kér­ te a belügyminisztertől, mert a kommunista katonák folytatták agitációjukat a fal­ vakban, a fegyverbeszolgáltatás megtagadására szólítottak fel. A fegyverekre „szüksé­ gük lesz az urak elleni harcban” hirdették és „tavasszal mindenki ott ragadjon magá­ nak földet, ahol éri”. A jegyzőit, szolgabírók tehetetlenek voltak és a nép elcsapatásukat követelte.18 A kormánybiztos helyzete egyre tarthatatlanabbá vált. Szembehelyezkedett a tör­ vényhatóságok védelmében az új, februári törvénnyel, amelynek értelmében a nép­ tanácsok fele részt a nép által választott tagokból, illetve a régi törvényhatósági tiszt­ viselőkből álltak. Február 5-én a megyei közgyűlések megtartását tiltó rendelkezés visszavonását sürgette a kormánytól, ellenkező esetben lemondással fenyegetőzött.13 A Minisztertanács február 28-i ülése végül teljesítette a Nyíregyházi Szociálde­ mokrata Párt, a Néptanács és a Munkástanács követelését: Murányi helyett a szociál­ demokrata Kiss Rolandot nevezte ki Szabolcs vármegye kormánybiztosának.11 A M agyarországi Szociáldem okrata Párt K özp on ti V ezetőségének Budapesten. Kérjük a Központi Pártvezetőség legmesszebbmenő támogatását és erélyes intéz­ kedését, hogy Murányi László Szabolcs megyei főispán-kormánybiztos, Mikecz István főjegyző, ö h m Tivadar alezredes, városparancsnok, Bérli László alezredes, nemzetőri kerületi parancsnok helyükről haladéktalanul elmozdíttassanak és helyükre a forra­ dalmi szellemet átérző és megértő szociális érzelmű egyének állíttassanak.

44

Visszásnak tetszhetik, hogy különösen a Murányi László kormánybiztos személyét illetőleg ezzel a kéréssel jövünk, holott a forradalom kezdetén, nevezett kinevezésekor, pártunk Murányi László személye mellett foglalt helyet. Magyarázatul azonban m eg­ jegyezzük, hogy mi őt Vay Gábor gróffal szemben ajánlottuk. Fényes László már min­ den súlyával exponál la magát Vay Gábor mellett és minden követ meg kellett moz­ gatnunk Vay Gábor ellen. Abban a pillanatban Murányi kinevezése a párt részére eredménynek látszott és egyébként is indokolt volt, mert a forradalom előtti időben és a forradalom első napjaiban Murányi minden haladni akaró embert kielégítő szel­ lemben dolgozott és szélső forradalmárokkal mulatta magát. Különösen így mutatko­ zott be az első forradalmi megyegyűlésen, ahol ezeket mondotta: „Csak nem gondol­ ják Polgártársaim, hogy hosszú évtizedeken át hiába küzdöttünk. Nem maradhat min­ den a régiben, hanem átalakulásnak kell következnie’’. — Sajnos az azóta eltelt arány­ lag nagyon rövid idő óta sok és keserű csalódásban volt részünk, mert ahogy beült a főispán a kormánybiztosi székbe, mintha csak a régi szellem minden bűnével a lel­ kére rászakadt volna. Működése alatt a korrupció, a legsötétebb reakció ismét és talán még jobban dühöng, úgy hogy megállapítható, hogy a Károlyi pártnak a forradalom alatt illetéktelenül beszivárgott ellenforradalmi csoportjához tartozik. Ennélfogva nemcsak a pártra, de különösen a közre nézve is rendkívül veszélyes­ nek tartjuk személyét, m elyet körülvesz éppen úgy mint régen, az urambátyám, só­ gor-koma rendesen romlott világa, és működését, amelyet — sajnos most már ott tar­ tunk, — a basáskodó reakciós politika jellemzi. A legundokabb rendszer ütött tanyát az oly szépen tisztulásnak indult közéletben és ezen, mielőtt a fekély elterjed és el­ mérgesedik, erélyes vágással segítem kell. Ez a legjobb meggyőződésünk! De beszéljenek a tények — egy-egy konkrétum a bűnök lajstromából! Működését azzal kezdte, hogy éppen úgy mint egy Tisza korszakbeli főispán, hozzálátott a vár­ megyei tisztviselők áthelyezéséhez, de ebben nem volt semmi köszönet, mert minden ilyen áthelyezés a nép ellen, a reakciós politika szolgálatában, a kapitalista hatalom minél nagyobbra építése érdekében történt (Virányi Sándor, Szunyogh Ferenc). Ma már meg merte tenni, hogy a legnépszerűbb főszolgabíróját ennek az agyonkínzott vármegyének, ennek a legromlotlabb bandának talán egyetlen tisztes gondolkodású emberét, Szabolcs vármegyének első és egyetl n szocialista főszolgabíráját, dr. Tom­ pos Endrét, hogy működését, a szociális eszmék érdekében kifejtett tevékenységét le­ hetetlenné tegye, egyelőre három hónapra szabadságra küldte, majd pedig mint izgató, lazító kommunista agitátor ellen, a debreceni kormánybiztos félreveztésével, hamis adatokat gyűjtött és ellene bűnvádi vizsgálatot rendelt el. A z igazán bűnös községi jegyzőket, akik nem is annyira a nép igazságos ítélete, mint a saját bűntudatuk terhe a háború alatt agyonbasáskodctt községeikből elűzött, fegyelmi eljárás, vagy büntetés helyett szinte jobb állásokba tett be. Egy Ritli Gyulát, aki Nagyhalászban egy éhező anyát gyermekével akart megetetni, aki rekvirális őrve alatt összerabolt zsírból má­ zsaszámra főzette magának a szappant, aki felmentési kérvényt 200 koronán alul meg nem csinált, aki a felmeniettekkel magát, bevonultatás terhe alatt, állandóan pénzel­ tette, aki a község lakossága részére kiadott bőrt, gyertyát, petróleumot, cukrot stb. egyszerűen a maga számára kisajátította és e cikkekkel üzérkedett és aki, mert félt a méltó népharagtól, az egész községét otthagyta, központi szolgálatra osztotta be. Egy Bedé Lajos, aki Nyírkárászon csinálta végig ugyanezen panamákat, aki közokirat ha­ misítás és sikkasztás miatt másfél éve vád alatt áll, mert fögondnoki minőségben egynáza 24 000 koronáját elsikkasztotta, mint a községi hitelszövetkezet igazgatója az üz­ leti könyveket meghamisította és onnan is nagyobb összegeket sikkasztott, még ma is jegyzői székében ül, dacára annak, hogy a régi rendszer bűnös nyomása alól a forraaalom által felszabo.ditott falusi lakosság a felfüggesztését Murányi kormánybiztosnál már több, mint egy hónapja sürgeti. Mindezen állításainkat okmányokkal igazolhatjuk.

Ezek a személyi téren űzött kormánybiztosi politikának csak egyes kiáltóbb ese­ tei. Csak kis, elenyésző része Murányi kormánybiztos antiszociális működésének. De menjünk tovább! Murányi kormánybiztos politizál is. Mint tetőtől talpig burzsoá, pártunk vezetőségét a vidéki pártszervezetek megalakításától visszatartani, le­ inteni akarta. Igaz, hogy ez a szándék kudarcot vallott, mert mi a leintés dacára annál erősebben dolgoztunk, de tény, hogy munkánkban minden módon akadályozni igye­ kezett. Ugyanekkor pedig a Kisgazdapárt szervezéséhez nagyon hatékonyan nyújtott segítő kezet... A közélelmezési ügyekben járásonként, sőt községenként a fejkvótát aszerint szál­ lítja le, vagy emeli, hogy mennyi az illető járásban a szocialista, sok-e, vagy kevés. A szocialista falvakat semmiféle ellátási segélyben nem részesítette... A vonatkozó néptörvény rendelkezései ellenére tűrte, megtörténhetett az is, hogy utasításba adta, hogy a reakciós szolgabírák és a községi jegyzők a Szociáldemokrata Párt szervezkedő vidéki gyűléseit ne engedélyezzék és azoknak megtartását gátolni igyekeztek... Tűrte s tűri, hogy a hadviselt ipari és kereskedelmi, valamint egyéb magánalkal­ mazottak érdekeit a munkaadókkal szemben körvonalazó biztosító rendeletek m egyeszerte ne hajtassanak végre. Itt Nyíregyházán a Szociáldemokrata Párt nyomása alatt már ugyan kezdik végrehajtani, de kint a perifériákon máig ennek semmi nyoma, ha­ nem egyik jogos igényt a másik után utasítják el a szolgabírók — a régi ipartörvény alapján. Murányi kormánybiztos kivette a helyi nemzeti tanács kezéből az altruista gyűj­ tést és azt a gazdagok érdekében megszüntette. Ő ennek dacára titokban gyűjtött és ez összegeket a keresztény szocialista missziók útján kortes fogásokra, politikai célú segélyezésekre önkényűleg kiutalta. E segélyezésnél őt egyáltalán nem jó erkölcsű hu­ mánus szempontok vezénylik, hanem kizárólag a burzsoá hatalom körülbástyázását célzó bűnös és korrupt politika, mely ily módon igyekszik maga köré gyűjteni a Iekenyerezhetőket. Igazi nyomorgókat segélyben nem részesít, ha ő azokat politikailag magának meg nem nyerheti. Minden eszközzel azon van, hogy a munkabéreket lenyomja, még az élelmicikkek is a szabad vásár tárgyát képezik. Tűri, hogy a gazdag földbirtokos ba­ rátai ma is éhbérért dolgoztassanak, ezért a földben a cukorrépa és a krumpli. Példaképpen említjük fel, hogy a malomvám ellenőrző közegeinek napidíját öt koronában állapította meg. Szociális érzelmeire élénk világot vet az is, hogy egy szál­ lítási vállalkozásnál, mely 25 000 koronás üzlet volt, a keresetre igazán rászoruló fu­ varosokat egyszerűen mellőzte és kortesfogásból azt a dúsgazdag Kiár Sándornak ad­ ta. Es Murányi kormánybiztos politikai becsületére jellemző az is, hogy mikor ezért a Nemzeti Tanács, amelynek vállain a kormánybiztosi székbe került, a felháborítóan antiszociális intézkedésért tőle felvilágosítást kért, kihívóan azt jelentette ki: ő a Nemzeti Tanácsnak semmiféle felvilágosítással nem tartozik. Bűnös mulasztása Murányi kormánybiztosnak az is, hogy a ruhátlan leszerelt ka­ tonák részére foganatosítandó ruharekvirálási rendeletet csak Nyíregyházán hajtotta végre, a megyében sehol, Nyíregyházán is csak a Szociáldemokrata Párt unszolására. Tűri, hogy a vármegyei közkórház kimondottan klerikális igazgatója, Klekner K á­ roly üldözze és az állásából kidobja a szervezett szocialista alkalmazottakat. A mun­ kástanács küldöttségét, mely sok más egyéb és e sérelem orvoslásáért felkereste, tit­ kárja útján elutasította. Bűnös manipulációiban, titkos reakciovárius munkájában egy követ fúj, sőt nyíl­ tan összefog vele a legkorruptabb közhivatalnok, a rendi vármegye legerkölcstelenebb exponense, a megyei alispánt ez idő szerint helyettesítő megyei főjegyző, Mikecz Ist­ ván, Murányi kormánybiztos sógora. A z a Mikecz, aki vezető állásában az egész há-

46

ború alatt ugyanazt csinálta, épp úgy panomázott és basáskodott, mint inkorrelct jegy­ ző, és így sok százezerre menő vagyont panamázott össze. Jellemzésére elég lehet az alábbi tény megemlítése: a múlt év végén a burgonyaközpont leküldött az alispánt hi­ vatalhoz 92 000 koronát, mint a megye területéről rekvirált és beszállított burgonya után járó, mázsánként 50 fillérrel számított jutalékot, azzal, hogy abból elsősorban is juttasson azoknak, akik a szállítás körül dolgoztak és a maradó összeg felöl a legjobb belátása szerint diszponáljon. Ez az erkölcstelen ember, ez a kapzsi jogbitorló akként fogta fel szociális feladatát, hogy az összegből 10 000 koronát adott nagybátyjának, a volt alispánnak, Mikecz Dezsőnek, 5000 koronákat, 4000, 3000, 2000 koronákat a megye többi vezetőjének, a rokonság és sógorsági fok, vagy a jóbarátság és a „politikai meg­ bízhatóság” foka szerint, úgy hogy a végén a szegény írnoknak és díjnolcoknak, a kizsákmányoltaknak, akik a segélyre igazán rászorultak, már nem jutott több, mint 300— 400 korona. Ez is csak egy eset a sok közül. A pénz felosztási listáját egyébként már Pollák eivtársunknak átadtuk.':‘ De segíti Murányi kormánybiztos a Mikecz dinasztia révén az egész vármegyét behálózó sógorságot és komaságot, akik rettenetesen féltik henye, dologtalan basa éle­ tüket, munkanélküli jövedelmeiket, kisebb-nagyobb panamáikat, a vármegyét a kávé­ házból kormányzó hivatalaikat. Sőt kénytelenek vagyunk kifejezést adni annak az alapos gyanúnknak, hogy terveit és munkáját nagyban támogatja Fényes László is, aki vele kenyeres pajtás. A forradalmi szellem, a szociális irányzat, a fejlődés és haladás letörésében és az egész bűnös garázdálkodásában főmunkatársai még Murányi kormánybiztosnak Ohm Tivadar alezredes, a nyíregyházi katonai állomásparancsnok és Berti László alezredes, a nemzetőri kerületnek a parancsnoka. Ezek az ő karhatalmi támaszai, akikről nem győzhetünk elég kompromittáló adatot felhalmozni. Ezek együtt a jó szociális munkásoknak fegyvert ki nem adtak, félredobták a ren­ deletet, ellenben a burzsoáziát titokban fölfegyverezték. Nehéz harcokkal és vitákkal sem tudtuk rábírni őket arra, hogy fegyvereket bocsássanak a párt rendelkezésére, hogy azokat megbízható elemeknek kiadhassuk. Ok együtt akadályokat gördítettek a kaszárnyák demokratikus megszervezése elé, a kaszárnyákban a régi militárisztikus szellemet igyekeznek fenntartani. Ohm a Népszavát nem engedte be a kaszárnyákba; a megbízható szocialista bi­ zalmi férfiakat elbocsátotta, szabadságolta, csakhogy szociális tevékenységüket meg­ akadályozza s ezzel az állományt kisgazda fiúkból hozta össze. Berti alezredes útján minden iparost elbocsátott a nemzetőrségtől és ezek helyett a burzsoázia megbízható önkéntes fiait és olyan embereket igyekezett megtartani, akik a fegyelmezett Szociál­ demokrata Párttól távol állottak. Ohm a katonák megtévesztésére bolsevikinek vallotta magát és hozzátette, hogy akkor, oda és azok ellen menjenek harcba, amikor, ahová és akik ellen ő vezetni fogja őket. A helybeli tüzérkaszárnyát, ahol a legszigorúbb vizsgálat is csak hat bolseviki gyanús embert talált és ezek le is leltek tartóztatva és ahol a tisztek és a legénység jó szocialisták, és a demokratikus kaszárnya szellemében élnek, minden előzetes ér­ tesülés nélkül nem a saját katonáival, akiket egyáltalán nem tart kézben, hanem a nemzetőrökkel körülzáratta, lefegyverezte, holott a párt meggyőződött arról, hogy a tüzéreknél rend van, míg ezzel szemben az Ohm-féle huszárlaktanya a fegyelmezet­ lenség, rendetlenség tanyája. Szocialista vezető férfiak előtt gyalázta Böhm államtitkár szociális működését.. Egy rosszakaratú aknamunkát végző veszélyes reakcionális, aki szemtől szembe szocialistának hazudja magat, lélekben azonban példánya a középkori kegyetlen, vad inkviziiornak, alattomos álarca egy veszélyes ellenforradalmárt takar és ezt, miután a szó hevében nem olyan fegyelmezett, mint amilyen merész, egyéb-

47

ként gyakran elárulta már. De legjobban elárulják őt tettei, amiket Murányi kor­ mánybiztossal nap mint nap zárt ajtók mögött végzett tárgyalásokon közösen főznek ki és visznek végbe. De elég ennyi. Mi, akiknek a szeme előtt folynak itt a dolgok, sokszor gondoltunk már ezeknek az alakoknak erőszakos eltávolítására. Egyelőre reassumálva,l> az eddig elmondottakat, a megjelölt négy embernek a v e ­ zető állásaikból távozniok kell. Ezt kívánjuk, mert legjobb lelkiismeretünk szerint kí­ vánhatjuk. Éppen ezért kérjük Nyíregyházára egy erős kezű szocialista kormánybiztos ki­ nevezését, de minél előbb, mart nem lehetetlen, hogy ha az itteni állapotok még egy ideig tartanak, akkor a tömegek kényszerítő nyomásának engedve demonstratív úton, esetleg általános sztrájkkal leszünk kénytelenek nevezetteket helyükről eltávolitani. Nyíregyháza, 1919. január 22. Nyíregyházi Szociáldemokrata Párt Végrehajtó Bizottsága és a Nyíregyházi Munkástanács. P I A 603. f . B M . 1920— 36— 453 (3325). E r e d e t i g é p e l t m á s o l a t .

J E G Y Z E T E K ! 1. N e g y v e n é v e . A T a n á c s k r t z l á r s a s á g S z a f c o l c s - S z a l m á r m e g y e i t ö r t é n e t e . N y í r e g y h á z a , 1959, 18. é s 26. 1. 2. M S Z M P F á r t t ö r t é n e t l I n t é z e t A r c h í v u m a j a n u á r 1 2 -i f e l t e r j e s z t é s .

(a t o v á b b i a k b a n

P I A ) 603. f . B M

1920— 36—453 (8390).

3. P I A 603. f . B M 1920— 36— 453 (3011) K i v o n a t a N y í r e g y h á z á n , 1919. j a n u á r 1 1 -é n t a r t o t t n é p t a n á c s i ü lé s je g y z ő k ö n y v é b ő l. 4. P I A 603. f . B M 1920— 36—453 (8390). J a n u á r 12-1 f e l t e r j e s z t é s . 5. P I A 603. f . B M 1920— 36— 453 (6531). J a n u á r 17-1 f e l t e r e j s z t é s . K ö z l i A M a g y a r M u n k á s m o z g a l o m T ö r t é n e t é n e k V á l o g a t ó t D o k u m e n t u m a i (a t o v á b b i a k b a n M M T V D ) B u d a p e s t , 1956. 5. k . 510. 1. 6. U . o . 7. P i a 603. f . B M 1920— 36— 453 (3325) A N y í r e g y h á z i S Z D P v é g r e h a j t ó b i z o t t s á g a é s a N y í r e g y h á z i M u n k á s t a n á c s fe lt e r je s z t é s e a z M S Z D P k ö z p o n t i v e z e t ő s é g é n e k . 8. P I A 603. f . B M 1920— 36— 453 (8390) K i á l t v á n y a b e lü g y m in is z te r h e z .

S z a b o lc s v á r m e g y e

n é p é h e z é s M u r á n y i tá v ir a ta

9. N e g y v e n é v e . 1. m . 29. 1. 10. P I A 003. f . B M 1920— 36—453 (8390). F e b r u á r 2-1 f e l t e r j e s z t é s . 11. N e g y v e n é v e . 1. m . 29— 31. 1., M M T V D 5. k . 544— 545. 1. 12. P I A 603. f . B M 1920— 36— 453 (8390). F e b r u á r 2-1 f e l t e r je s z t é s . 13. P I A 603. f . B M 1920— 36— 453 (8531). F e b r u á r 5-1 f e l t e r j e s z t é s . 14. H a jd ú T i b o r : A z 1918-as m a g y a r o r s z á g i p o l g á r i d e m o k r a t i k u s f o r r a d a l o m , B u d a p e s t , 1968. 333.1. 15. A s z ö v e g b e c e r u z á v a l u t ó l a g b e s z ú r t á k : , , K u n f i n a k P o l l á k á t a d t a " . 16.

48

összegezve.

GECSÉNYI LAJOS:

A proletárdiktatúra szabolcsi eseményei Kis Roland visszaemlékezésében A visszaemlékezések nagy időszakát éljük. A munkásmozgalom napjainkban mind idősebb résztvevőinek emlékei — tervszerűen vagy spontán — papíron rög­ ződnek. Egyesek saját elgondolásaik, mások különböző szempontok alapján írnak. Ezért minden memoár kisebb vagy nagyobb mértékben szubjektív látásmódot tükröz. Kiss Roland sorai csak most, halála után válhatnak ismertté, amikor már nincs le­ hetőség kiegészítésre, a szerzővel való konzultációra. Az alább közölt visszaemlékezés a Tanácsköztársaság szabolcsi eseményeiről szól­ va, két fontosabb kérdést vet fel: a munkásgárda április 4.-i ún. próbamozgósítását (egy ellenforradalmi kísérlet elfojtását) és az első direktórium távozását Nyíregyhá­ záról. Természetesen e kérdések leírásában is minden bizonnyal vannak tévedések, sajátos meglátások. Ennek ellenére a közelből, a szemtanú hitelességével szól írása, amely minden bizonnyal gyarapítja a proletárdiktatúra szabolcsi forrásait.1 Kiss

Roland

(1888— 1967)

Kiss Roland Szabolcs megye főispán-kormánybiztosa, majd kormányzótanácsi biz­ tosa, mint önéletrajzában írja, ősi „jó hagyományú” szíjgyártó családból származott. Ősei Nagykállóban 1644-ben elsőknek csatlakoztak I. Rákóczi György harmadik Habsburg-ellenes felkeléséhez s kiváló szolgálataik jutalmaképp kaptak a következő év­ ben nemességet. E nemesség — mellyel leszármazottjuk majd 3 évszázad múlva „megnyerte” a szabolcsi dzsentrik bizalmát — azonban gyakorlatilag nem sokat jelentett a Kiss csa­ lád számára. A nemessé lett ősök továbbra Is a szíjgyártó mesterséget folytatták, ha nem is Szabolcsban, hanem a Szilágyságban Kiss Ákos — Roland apja — már budapesti — angyalföldi — szíjgyártó mester. Csendesen, csekély részt vállalt a munkásmozgalomból Is, nem a harcokból, csak a békés „betegpénztári” vitatkozásokból. Ebben a családban született Kiss Roland, 1888 október 23-án. A jólmenő kisiparos fia, miután ősei mesterségét a kapitalista fejlődés mindinkább háttérbe szorította, a gimnáziumi tanulmányok után egy „magasabb” társadalmi kategóriába lépett: postai díjnokként, állami hivatalnok, „beamter” lett. Hivatali munkája mellett elvégezte a budapesti egyetem jogi fakultását s 1912-ben már kinevezett tisztviselő. Ez a kettős­ ség: az iparos-polgár apa mozgalmi kapcsolatai és a tisztviselői status életének alap­ vető meghatározója. A z első világháború idején — hivatali érdekből — felmentették a katonai szolgálat alól. Ezek az évek azonban rádöbbentették a háború okozta nyo­ morúságra, szenvedésre. Minden szakszervezeti és politikai mozgalomtól távol, saját kezdeményezéséből önállóan próbálta meg munkatársai szervezését, tömörítését.

49

1917 első hónapjaiban siker koronázta munkáját, megalakult a közalkalmazottak első szervezete. A z új szervezet a polgári ellenzék oldalán rövid idő alatt be­ kapcsolódott a reakciós politika, a háború elleni küzdelembe. Kiss Roland, akkoriban a Világ c. radikális polgári lap munkatársa is, bár közelebb került a munkásosztály­ hoz s annak pártjához, a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz, nem ju­ tott tovább a militarista kormány távozását s a társadalmi reformokat óhajtó ellen­ zékiek sorain. Tevékenysége még így is szemet szúrt a hivatalos köröknek s 1918 ta­ vaszán — felmentését megszüntetve — behívták katonának. Politikai működése csak október, a polgári demokratikus forradalom után folytatódott. A Közalkalmazott Szak­ szervezet titkára — tagja a Szociáldemokrata Pártnak — majd 1919 február 28-án Szabolcs megye főispán-kormánybiztosának nevezik ki. Kinevezése Szabolcsban a reakcióval rokonszenvező s az új renddel csak mérsé­ kelten lojális régi kormánybiztos leváltása után a szociáldemokraták, a baloldal po­ zícióinak erősítését kívánta elérni. Március 7-től (konkrét bemutatkozásától) a Ta­ nácsköztársaság kikiáltásáig terjedő rövid néhány hetes tevékenysége azonban sokkal inkább az „intelligencia”, a megyei hivatalnok apparátus kegyeinek elnyerésére, mint­ sem a ténylegesen meglévő szabolcsi baloldal támogatására irányult. Alapjában ekkor sem volt más, mint — egy helyütt így is nevezte magát — „beamter-szocialista ’, kispolgári szocialista hivatalnok. A proletárdiktatúra idején az első megyei direktórium tagjává választották, majd képviselte Szabolcsot a Tanácsok Or­ szágos Gyűlésén. Munkásságából halvány ízelítőt itt közölt visszaemlékezése ad. A Tanácsköztársaság megdöntése után semmiféle hajdani „jóbarátság” a szabolcsi dzsent­ rikkel nem tudta megmenteni a bíróság elé állításától. A nyíregyházi kir. törvényszék 5 évi fegyházra és 10 évi hivatal- és jogvesztésre ítélte. Szabadulása után ismét bekapcsolódott a párt- és szakszervezeti mozgalomba, ahol különböző tisztségeket töltött be. Volt pártvezetőségi tag, kongresszusi küldött, a magánalkalmazott szakszervezet központi vezetőség tagja. Az SZDP Munkás főiskolá­ ján magyar alkotmány- és jogtörténetet adott elő. 1931-ben szociáldemokrata képvi­ selőjelölt volt Hajdúböszörményben. Ebben az időben eszmeileg erősen a kriszlianizmus, a „tiszta evangéliumi hit” irányába tolódott. Vezetőségi tagja volt a különböző magyar protestáns szervezetek­ nek: Bethlen Gábor Kör, Református Öregdiákok Szövetsége...; Egyik szervezője az Országos Protestáns Napoknak. 1933-től főispán-kormánybiztosi funkcióját elismerve, a belügyminiszter ennek megfelelő nyugdíjat állapított meg számára. 1942-ben büntetőjogilag is rehabilitál­ ták és így tanácsköztársasági büntetését törölték. 1941-ben, komoly emberi méltóságról téve tanúságot, a budapesti fővárosi tör­ vényhatósági bizottság póttagjaként visszautasította behívását a kizárt „nem árja” tagok helyébe. 1945-től ismét jelentősebb szerepet vállalt pártja — a Szociáldemokrata Párt — munkájában. 1947 végéig belügyi adminisztratív, majd 1948-ban — rövid ideig, — honvédelmi politikai államtitkár. Ezután elnöke az Állami Határügyi Bizottságnak s a Csehszlovák— Magyar Határügyi Kormánybizottságnak. 1950-ben nyugdíjazták. 1945től 1953-ig nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő. 1948-ban Ortutay Gyula és Darvas József mellett tagja az állam és az egyházak szétválasztását végző bizottság­ nak. A református egyházzal meglevő, már régebbi kapcsolatai révén, a párt megbíza­ tására, elvállalta a református egyházkerület főgondnokságát, majd az Egyetemes Konvent világi elnökségét. Ez utóbbi tisztét 1954-ig aktívan betöltötte.

50

1956 novemberében felvételét kérte az MSZMP-be, s hosszabb ideig mint párt­ szervezetének vezetőségi tagja, a Magyar Szovjet Baráti Társaság, a Hazafias Nép­ front kerületi bizottságának elnöke, illetve alelnöke dolgozott. A felszabadulás után kezdettől a két munkáspárt egyesülésének híve volt s mint politikus, ilyen irányban is tevékenykedett. Emberi és politikai fejlődése 1919-től so­ kat haladt előre, de eszmeileg jó néhány vonatkozásban megmaradt a régi „urambátyámos’’ világban, melynek egyik meghatározója — az ő részére — a precíz, hiva­ tali munka, a hivatali karrier jelentősége volt. Mindezek ellenére a munkásosztály pártjának hű katonájaként hunyt el Kiss Roland, az első „beamter szocialisták” egyike.’ KISS ROLAND: VISSZAEMLÉKEZÉSEK A Z 1919. ÉVI SZABOLCSI PROLETÁRDIKTATÚRA ESEMÉNYEIRE (Részlet) A munkásgárda „próbamozgósítása” (Egy fel nem jegyzett ellenforradalmi kísérlet) Apr. 5-én a Nyírvidék hírrovatában szürke kis közlemény jelent meg arról, hogy jól sikerült a munkásgárdo. tegnap esti próbamozgósítása. A szürkítés a köznyugalom biztosítását célozta s egy könnyen veszélyessé válható ellenforradalmi csíny rémhír­ bázisát semmisítette meg. 4-én este 6 óra tájban Kovács István, a nemzetőrség akkori parancsnoka, jelen­ tette, hogy bizalmas értesülése szerint a huszárlaktanyában reakciós tisztek puccsra készülnek. A z a tervük, hogy — a többi fegyvernem bekapcsolásával — meglepetés­ szerűen megszállják a megyeházát és elfogják az ott esténként rendszerint együttesen tanácskozó direktórium tagjait, s kezükbe ragadják a hatalmat, mint a direktórium március 21-e éjszakáján. — Kovács felajánlotta, hogy ennek megakadályozására meg­ szállja a nemzetőrséggel a megyeházát. Ezt az ajánlatot elfogadtam ugyan, mert evvel, mindenesetre, ellenőrzésem alá kerül a félig-meddig katonai jellegű fegyveres erő. Viszont nem voltam bizonyos abban, hogy ez nem csapda-e a direktórium számára? — Ezért azonnal hivattam Beregi Dezsőt, a munkásgárda parancsnokát és a munkásgár­ da rögtöni riasztására utasítottam avval, hogy az összes kerületi erőket a megyeházá­ ra összpontosítsa. Közben oda kértem a direktórium és a pártvezetőség tagjait. L e­ zárattam a megyeháza kapuit és elrendeltem, hogy senkit se engedjenek se ki, se be. Az épületben laktak ugyanis megyei alkalmazottak családjukkal, akikről ugyan­ csak nem lehettünk bizonyosak. Az első emelet egyik szárnyán laktam én, de a má­ sikon éppen Mikecz Dezső volt alispán, aki az októberi forradalom elején kényszerült nyugdíjba. A z ő fia volt Tamás is, oki diáktársai élén részt vett a politikai moz­ galmakban és a febr. 21-i kisgazdapárti gyűlésen támadt verekedésben hátba szúrták. Az ő lakásába küldtem a legelső őrséget, felügyelet alá vettük a telefonját, az ő ab­ lakaiba is gépfegyvereket állítottunk. Evvel meg volt akadályozva, hogy a puccs-szervezök belső értesülést kaphassanak a megyeházáról, vagy jelzést az ablakokból. A nemzetőrség néhány tisztjét meglepte, hogy a munkásgárdát is mozgósítottam. Bizalmatlanságnak tekintették és láthatólag sértődöttek voltak. Mások őszintén, vagy színleg, jó arcot vágtak ehhez. Mire gépfegyvereiket felállí­ tották a megyeháza erkélyein és ablakaiban, mindegyik kezelő csoportban ottLvoltak a melléjük beosztott munkásgárdisták. A fegyveres munkások özönlése a város min­ den részéből a megyeháza felé — nagy feltűnést keltett az utcákon. Evvel el is értem célomat. A kaszárnyákba hamarosan eljutott a reakciós tisztek fülébe a kész helyzet híre: — megelőztük a tervüket, — lekéstek. — Megbízható embereink kimentek a ka-

51

szárnyába ellenőrizni az ottani helyzetet. — Elbeszélgettek a katonákkal, tájékoztatták őket. Ekkor derült ki, hogy miért nem kaptak aznap kimenőt. Ejfél elmúlt már, mire visszaérkeztek kiküldötteink. Ezután a munkásgárda veze­ tője megmagyarázta a gárdistáknak, hogy miért kell a riasztást próbamozgósításnak minősíteni. Megköszöntük a direktórium nevében is a gyors gyülekezésüket, nagyobb részüket elbocsájloltuk, de erős készenlétet tartottunk vissza az önként jelentkezők­ ből, reggeli 9-ig, hogy a hivatalba jövő tisztviselők Ízelítőt kapjanak éberségünkről. Ugyancsak a Nyírvidék ápr. 5-i számába tendenciózus cikket írattam Kertész Lász­ ló szerkesztővel „A proletárdiktatúra r é m h í r n ö k e i ”-röl, akiknek a direktórium „kímélet nélkül haditörvényszéket” ígér. Mi nem beszéltünk a puccstervröl, akik pedig tudtak róla, azok meg úgy tettek, mintha nem is tudnának... A direktórium távozása3 Az egykorú Nyírvidékben csak egy tévedést állapíthatok m eg: — a direktórium távozásának megítélésében. — Akik nem ismerték a direktórium távozásának okait és körülményeit, azok az első órákban nem is ítélhették meg azt helyesen. így Pogány4 sem. 0 abból indult ki, hogy a direktóriumot azok a „hazug rémhírek" késztették tá­ vozásra, amelyek „a vörös hadsereggel teljes egységben, becsületesen együtt küzdő szé­ kely hadosztályról terjedtek el”. így informálta a sajtót s a közvéleményt, — nyilván jóhiszeműen. — Evvel szemben a valóság az volt, hogy ha a direktórium valóban c s u p á n e „rémhírek” hatására látta volna szükségét a távozásnak, akkor erre az elhatározásra — mini látni fogjuk — már sokkal előbb is eljuthatott volna. De egy­ részt a döntés közvetlen okát más körülmények adták, másrészt a székely hadosztály­ ról szóló „rémhírek” nemcsak a v a l ó s á g o t jelentették, hanem — sajnos — annak csak kis részét. Ezt akkor még se a kormány, se Pogány nem tudta, nekünk meg nem hitték el, noha már napok óta telefonon informáltuk Budapestet a székely hadosztály tisztikarának árulásáról. Mert Kratochvil ezredes eleitől fogva orránál fogva vezette a kormányt. Apr. 21-én — húsvét hétfőjén — történt távozásunkat drámai események előzték meg. Már 17-ike óta komoly szavahihető elvtársak menekültek hozzánk Szatmárrói, Nagykároly és Mátészalka felől, akiket a nyíregyházi elvtársak jól ismertek. Elmon­ dották, hogy a Kratochvil ezredes parancsnoksága alatt Szabolcs felé nyomuló szé­ kely hadosztály csapatait gyanútlan szívességgel fogadták abban a hiszemben, hogy a románok elől vonulnak vissza a Tanácsköztársaság védelmében. 17-én azonban Szatmáron váratlanul összefogdosiák a direktórium tagjait s a munkásmozgalom más v e ­ zetőit, s kegyetlenkedni kezdtek velük. Ugyanígy a többi helységekben is. A vörös őr­ ségeket leszerelték, az ellenállókat szétverték és visszaállították a csendőrséget. Fi­ gyelmeztettek bennünket, hogy Kratochvilék láthatólag tervszerűen együttműködnek a románokkal a Tanácsköztársaság ellen és előttük tisztogatják az utat, ne várjuk be, míg csapdába ejtenek bennünket. Elkeseredetten panaszolták, hogy útközben sehol sem láttak komolyan számbavehető vörös csapatokat, nincs aki feltartóztassa a pirosfehér-zöld színű kokárdás és fehérszalagos székely csapatokat, akik terrort teremtenek mindenütt, ahova eljutnak. Nyíltan hirdetik, hogy kiirtják a bolsevizmust, meg sem állnak Budapestig s ők veszik át a hatalmat. Elláttuk őket pihenő szállással s egyéb segítséggel, de mind tovább mentek. Mi — emiatt — nem szándékoztunk távozni. — Bár a menekülök között a székely csapatokhoz beosztott politikai biztosok is voltak! 21-én, húsvét hétfőjén korán reggel azonban Szakáll ezredes, nyíregyházi had­ osztályparancsnok, telefonon a parancsnokságra hívott, hogy ott térkép előtt informál­ jon a hadíhelyzetről. Feltűnő volt, hogy ezt szükségesnek tartja. A direktórium más

52

tagja is volt velem. Tájékoztatása lényegileg megfelelt a menekültek előadásának. A székelyek gyanúsak neki is, nem is küld anyagi utánpótlást se. A román kombattáns csapatokkal szemben nem állanak más számottevő feltartóztató erők szabolcsi terüle­ ten. Nagykálló irányából jöhetnek a székelyek s nyomukban a románok. Szükségesnek látta az állami értékek biztonságba helyezését. Tanácsolta, hogy a polgári igazgatás vezetői legyenek útra készen, nehogy esetleg nehezítsék a szükségessé váló katonai in­ tézkedések végrehajtását. Érdeklődésemre, hogy a nyíregyházi helyőrség és a munkás­ gárda nem volna-e mozgósítható, azt felelte, hogy itt nem városi demonstratív akció­ ról van szó, hanem harcba vetésről. A nyíregyházi csapatok fél év óta elkényelmeskedtek a gyakorlat nélküli kaszárnyaélettől, s ezért éppen úgy, mint a munkásőrség, csak jól fegyelmezett csapatokkal együtt lenne bevethető siker reményével. De a deb­ receni helyzet miatt nem tudja, hogy erre mikor kerülhet sor. (Debrecent még aznap „ könnyűszerrel" elfoglalták a románok A hadihelyzet-jelentés szerint: „csapataink teljesen fegyelmezetlenül viselkedtek”.) Még ez sem indított bennünket más döntésre, csak arra, hogy azonnal intézked­ tem az állami értékek elszállításáról. A debreceni direktóriumból Török Gábor tele­ fonon azt közölte, hogy arra már nem lehet keresztüljutni, ezért Szerencs felé irányittaltuk a nagyértékű állami javakat, nehogy az ellenség kezére kerüljenek. A teljes biztonság kedvéért, meg azért is, mivel Fazekas János direktóriumi tagtársunk a lá­ bára rokkant volt, — őí küldtük el válogatott munkásörökkel a vonalon. A direktórium többi tagja maradt, de Szakáll tanácsa szerint készülődtünk az esetleges távozás szük­ ségének bekövetkezésére. Szamuely Lászlóval, a hadosztály politikai megbízottjával akartunk tanácskozni a leendőkről, mint azt egyébként is naponta szoktuk. M eglepe­ tésünkre arról értesültünk, hogy gépkocsin elhagyta Nyíregyházát. A z állami javak elszállítását, persze, nem lehetett titokban tartani már csak azért sem, mert az fényes nappal történt, húsvét hétfőjén, mivel a veszély kockázata nélkül nem késlekedhettünk evvel az intézkedéssel. Hiszen már is csak az egyetlen szerencsi vonal állt rendelkezésünkre a hátraszállításhoz. — A z alispánhelyeltes engedélyt kért, hogy mielőtt az állami értékeket útbaindítják, az ilyenkor szokásos törvényszerű fi­ zetési előlegeket kiutalhassa a közalkalmazottaknak. Ezt meg kelleti engednünk, mert szabályszerű és indokolt volt. — A z alispán egyébként ellenezte az értékek elszállítá­ sát, mert azok között voltak a tanácskormány rendeletéi szerint egyelőre állami le­ tétbe került magánjavak is, pl. ékszerek, műkincsek, értékpapírok stb. (Ezek utóbb hiánytalanul vissza is kerültek tulajdonosaikhoz.) Eközben jelentkezett dr. Zsoldos Péter, aki eredetileg a szabolcsi kommunista párt tagja volt. Budapestről érkezeti a hadügyi népbiztosság felhatalmazásával a megyei Kormányzat átvételére. Ezt nem utasíthattuk el, Kazimir és én igyekeztünk rábeszélni az alispánhelyettest, hogy legyen segítségére Zsoldosnak. Erre nem vállalkozott. Zsol­ dos kijelentette, hogy nincs is szükség erre, mert az ö felhatalmazása rendkívüli, min­ denre kiterjed. Elmondotta, hogy a hadügyi népbiztosokkal jött Debrecenbe és azok katonai gépkocsin küldték őt Nyíregyházára. — Miért nem lehetett Zsoldost elutasí­ tani? Már hetek óla elárasztottak bennünket Budapestről a legkülönbözőbb felhatalmazassal érkező kormánymegbízottak. Mindegyik megbízatásának megfelelő szállodai el­ látást és főleg — autót köveult. (Egyik kormányrendelet meg is tiltotta, hogy szállo­ dai szooát nyolc napnál tovább igénybe vegyenek.) Mindegyik a maga módján, de ..ellő tájékozottság nélkül, beleavatkozott a helyi viszonyokban járatos direktórium ■lunkájáóa és zavarta a helyi kormányzatot. A z utolsó napokban már szinte minden atalmat maguknak vindikáltak, úgy, hogy lehetetlenné tették a kormányzatot a helyi tanácsok választott vezetői számára. Ez ellen sokat küszködtünk, egy ízben táviratban

53

fordultunk intézkedésért az igazságügyi népbíztossághoz. Zsoldos fellépését azonban — írásbeli felhatalmazásán felül — hitelessé tette az a tény is, hogy előző napon — tu­ domásunk szerint is — Debrecenbe érkeztek hadügyi és más népbiztosok: — Böhm, Vágó, Landler, Pogány, Szamuely Tibor, akikkel azonban az akkor már ott folyó har­ cok miatt nem kaphattunk telefonko.pcsolatot. E napokban maga Pogány is h a d ü g y i hatáskörben intézkedett „n é p b i z t o s ” aláírással, noha őt két hét előtt eltávolították a hadügyből és ekkor külügyi népbiztos volt. Ezért csodálkoztunk utóbb, hogy miért ítéli el Pogány távozásunkat, mikor — Zsoldos éppen a hadügyi népbiztos­ ság felhatalmazásával jelentkezett nálunk? Persze, ezekben a hetekben ö t h a d ü g y i népbiztos volt: — Böhm, Fiedler, Haubrich, Kun és Szántó. Megeshetett, hogy egymás tudomása nélkül különbözőképpen intézkedtek. Most is ez történt. — Ezután távozott a direktórium. Utoljára én. A direktórium távozásának egyébként már nem volt különösebb jelentősége. Hi­ szen az ún. második direktórium már nem is kezdhetett érdemleges munkába. Egyet­ len konkrét intézkedése volt a túszok szedése, de másnap azt is hatálytalanította, nyil­ ván, mint céltalant. Nem mentünk messzire. Aznap egy tokaji fogadóban szálltam meg. A z ottani di­ rektóriumtól még vészesebb híreket kaptam a székely hadosztály fehér terrorjáról, meg a debreceni csata sajnálatos körülményeiről. Másnap, 22-én reggel telefonon fi­ gyelmeztettem Pogányt a Kratochvilék árulására. Felháborodottan utasította vissza ezt és akasztófát ígért a „hű” székely hadosztály rágalmazásáért. — Budapesten azonban másképpen beszéltek. Fiedlert a hadügyi népbiztosságon kerestem fel, kétszer is. Má­ sodik alkalommal már ő is tudott Kratochvil árulásáról. Stromfeld, a vezérkari főnök, még ápr. 25-én is bízott a székely hadosztályban és parancsot adott annak, hogy — a vörös csapatokkal együtt! — mikor és hol keljen át a Tiszán. Ugyan-e napon a fog­ ságba esett Görgey századosnál megtalálták Kratochvil titkos parancsát, amit még 16-án adott ki csapatainak. Ez a véletlen mentette meg Pogányt is az utolsó órákban attól, hogy bekerítsék Nyíregyházán. Kratochvil maga írta meg „A székely hadosztály bolsevista-ellenes és ellenforra­ dalmi harcai a székely dicsőségért.. " jellemző című könyvében, hogy már április ele­ jén ajánlatot tett a románoknak „a b o l s e v i z m u s l e k ü z d é s é r e i r á n y u l ó k o o p e r á c i ó r a ” és „készülődtek avégböl, hogy a s z é k e l y c sa p a t o k ed­ d i g i v é d ő v o n a l a m ö g ö t t lévő területet a Tisza vonaláig megtisztítsák a bolsevizmustól”. Mindenben igazolja a direktórium egykori értesüléseit: — Ápr. 19-én megismételte ajánlatát arra, hogy „a b o l s e v i k i e k e l l e n a román csapatokkal együtt is (!) hajlandók volnának harcolni”. Bizalomkeltés okáért büszkén hivatkozik „a s z a t m á r i c s n a g y k á r o l y i e s e m é n y e k r e”. — 23-án Nyírbaktán már az egész székely tiszti értekezlet inkább elfogadja a románok előtt való feltétlen feg y­ verletételt, minthogy együtt működjék a vörös hadsereggel. Ugyanekkor Pogány a nyíregyházi munkástanácsban azt hirdeti, hogy a fejével játszik, aki ezeket a „r é mh í r e k e t” terjeszti. 25-én Kratochvil már formálisan is megnyitja a frontot a romá­ nok előtt — Demecserben. „Természetes, — írja Kratochvil — hogy e napokban a hadműveletek alatt olt, ahol a székely csapatok m egjelentek... végképp eltűnt a bolsevizmus.” E s a m i 25-i h a d i j e l e n t é s ü n k m é g m e g d i c s é r i „a tanácskormányhoz hű székelyeket”. Mindebből kitűnik, hogy milyen tájékozatlanság és zűrzavar uralkodott a hadvezetés­ ben még a népbiztosok között is, akiktől eligazítást kellett volna kapnunk. — Később Budapesten alkalmunk volt erről beszélni Pogánnyal, meg a Szamuely-fiúkkal a Par­ lamentben, ahol a Tanácsok Országos Gyűlése ülésezett, — amelynek én is tagja vol­ tam Kazimir, Schmidt és Beregi Sándor elvtársakkal együtt. Ekkor már mindnyájunk

54

előtt tisztázódtak a direktórium távozásának körülményei. Azt is megállapítottuk, hogy a székely hadosztályról elterjedt „rémhírek” — éppen valóságuknál fogva — tovább is halottak a nyíregyházi közvéleményre. Hiszen 23-án Pogány kénytelen volt ismét összehívni a munkástanácsot, hogy cáfolja azokat. Hogy ez mennyire sikerült, azt v i­ szont mutatja az a tény, hegy Bakonyi Imre, az ún. második direktórium elnöke, záró­ szavában éppen azt az igényt szegezte szembe Pogánnyal, hogy — „ne lövessük össze a várost, ne legyen oktalan vérontás”. Ebből is nyilvánvaló lett, hogy — a budapesti felerősítés után sem bízlak a jelenlévő csapatok ellenálló erejében. Ez a felhívás, egyébként előkészítése volt a második direktórium következő lépésének. 24-én írásbeli megállapodást kötöttek a polgárság vezetőivel arról, hogy azok garantálják a munkás­ ság „ exponált” vezetőinek bántatlanságát, viszont ők „ m e g s z á l l á s e s e t é n is __ h e l y ü k ö n maradnak és v e l ü k k a r ö l t v e ” működnek. — Bennünk fel sem merült ilyen gondolat Ránk nézve elképzelhetetlen volt, hogy elszakadjunk a Tanácsköztársaságtól és a Kraiochvüék árulása és a román bojáT-militarizmus segít­ ségével felülkerekedő ellenforradalommal „karöltve" vállaljunk együttműködést. Mi úgy éreztük, hogy jó készségünkkel és hibáinkkal együtt a ianácskormány mellett van a helyünk, annak tartozunk felelősséggel is, szolgálattal is. Ezért nem a kívülmaradásunkat készítettük elő, hanem további szolgálatunkat. Társaimmal együtt részt is vettünk a tanácskongresszus ülésein. Én magam a bel­ ügyi népbiztosságnál jelentkeztem szolgálatra, — ahova be is rendeltek, mint a tárca körébe tartozó hivatásos állami tisztviselőt. — Kétszer jelentkeztem sorozáson, de ak­ kori rongált egészségi állapotomban nem voltam alkalmas katonai szolgálatra. — A diktatúra további folyamán többször küldtek vidékre is politikai megbízatással — pl. a baranyai Sására, majd Vas megyébe, ahol ellenforradalmi mozgolódásokkal szemben kellett segíteni az ottani elvtársakat. Szombathelyen a Fő téren nagy népgyűlésen be­ szédet is mondtam. — Mindez nem történhetett volna, ha távozásunk ügye nem tisz­ tázódott volna. Jó emlékek, hibák, tanulságok Jó emlék, hogy a nyíregyházi munkásság határozottan forradalmi szellemű volt, — jól szervezett, tettre kész és eredményes politikai akcióra képes. A reakció elleni meg­ mozdulásaiban nem csupán az ,.úr g y ű l ö l e t r e” leegyszerűsített indulat vezette. Az urak társadalmi rendszerét és politikájukat gyűlölte — nem is csupán ösztönszerűen, hanem tudatosan, sőt céltudattal. Nemcsak gyűléseiken politizáltak, hanem magán­ beszélgetéseikben, családi vendégségeken, piaci ácsorgdsaikon. Minden köznapinak lát­ szó kérdést kérésztül-kasul politizáltak. Pedig ideológiai szintjük általában nem halad­ ta túl a hasonló mezőgazdasági környezetű városok munkásságáét. Ennek a kiterjedt politizáló készségnek akkor még századokra visszanyúló, de é l ő gyökerei voltak a Nyírségben, ahol még meséltek az ötszáz, meg háromszáz évvel előbb az urak által megölt Márton, meg Császár Péter parasztvezérekről. Tőlem Fényeslitkén, — legelő­ osztó gyűlésen, megkérdezte egy öreg paraszt, hogy ismertem-e Várkonyi Istvánt, aki miatt Bánffy statárium alá vetette Szabolcs megyét? Ébren tartották a nép politikai figyelmét a szabolcsi gentryk, mágnások közül folyton a színen ágáló politikusok is s utolsó képviselőjük: Fényes L,ászló is, persze különböző előjelekkel. De ennek a „né­ pi” politizáló készségnek időszerű beirányításában és célszerű mozgatásában jelenléiceny része volt a tehetséges Kazimir Károlynak, szuggesztív politikai nevelő képessé­ gének, s annak a jó szokásnak, hogy sok fővárosi előadót hívtak maguk közé, de igény­ be vették a helyi értelmiségiek haladó részének tanító segítségét is. A nyíregyházi szer­ vezett munkásságnak tekintélye volt a megye népe előtt, hallgattak rájuk. De szeret-

55

ték a maguk többi vezetőit is: Schmidt Mihályt, a lelkes Fazekas Jánost, a szerény B e­ regi testvéreket és a többit, akik közülük valók voltak és együtt éltek velük jóbanrosszban. Ök nem véletlenül kerültek a direktóriumba. Bíztak bennük. A két párt egyesülése után — bár Szabolcsban előbb alig voltak tagjai a kommu­ nista pártnak — hamar és könnyen megtaláltuk az együttműködés módját. Érdekes, hogy viták sohasem elvi kérdésekben merültek fel, hanem rendszerint valamely admi­ nisztratív természetű intézkedés mikéntjére nézve. Ilyenek azonban előfordultak a volt szociáldemokraták között is. Néha a „volt” pártiakból vegyesen képződött csoportok vitatkoztak egymással. Megesett az is, hogy Szamuely László meg György két oldalunkon vitatkoztak egy-egy ügyről. Ez minden­ esetre a tárgyiasság előtérbe helyezésének a jele. Itt megjegyzem, hogy a fiatalabb ' György volt a nyugodtabb, korát meghazudtolóan megfontolt és mégis lelkes. Ideoló­ giailag is képzettebb. László is a célt tisztán látó ifjú volt, de szangvinikus. Kiütkö­ zött rajta a szovjet forradalom kemény emberalakító élményiskolája. Higgadt szóra mégis fegyelmezni tudta hirtelen indulatát és alárendelni a forradalom messzebbre néző érdekeinek. A szabolcsi munkás- és parasztiömegekben rejlett hagyomány szerű és aktuális for­ radalmi erő teljességének kibontakoztatására és pozitív irányú érvényesítésére nem volt elég az én hat heti ottműködésem ideje. A z ezt megelőző négy hónapot lefoglalta a megyei reakció féktelen tombolása, amit — egyebeken kívül — legkifejezőbben do­ kumentál a hetvenöt halálos áldozat és a Szamuely-fiúk ellen elkövetett orv-m erény­ let. A z én első két hetem, ami a kellő tájékozódásra is kevés lett volna az ottani kü­ lönösen felháborított közállapotokban, — a rendteremtés feladatát rótta rám elsőül — a Károlyiéra végvonaglása közben! — A következő négy hetet a proletárdiktatúra be­ állítása, berendezkedése és a tanácsválasztások lebonyolítása kötötte le. — Mindennek ellenére tény, hogy az én vezetésem, ideje alatt egyetlen sikeres akciót sem tudott pro­ dukálni a megyei reakció, bár többször kísérletezett. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy úgy a helyi munkásmozgalom vezetőinek közreműködése, mint közvetlen érint­ kezéseim révén sikerült hathatós támogatást szereznem a munkás- és paraszttömegek­ ben. Másrészt a helyben állomásozó katonai alakulatok hajlandóságát határozott irány­ tartással sikerült elvonni reakciós tisztjeitől, sőt ellenük fordítani s viszont a forradal­ mi vívmányok helyes értékelése felé. — Ezért volt helyes és célszerű a helyi reakció karmai között vergődő Szabolcsba „idegent” küldeni, akit új érdeklődéssel hallgattak. Persze, — sok hibát követtünk el, kezdve magamon. Ilyenkor azt szokták mon­ dani, hogy ha újra kezdenénk, mindent másképpen csinálnánk. Es azt hiszem, hogy van amit másképpen, s van amit ugyanúgy. Bizonyára több, amit másképpen. J E G Y Z E T E K 1. A v i s s z a e m l é k e z é s a z M S Z M P P á r t t ö r l é n e t i I n t é z e t A r c h í v u m á b a n , a 762. í o n d b a n K i s s R o l a n d i r a t a i c í m e n t a l á l h a t ó . R é s z l e t a ,,V i s s z a e m l é k e z é s e k a z 1919. é v i s z a b o l c s i p r o l e t á r d i k t a t ú r a e s e m é n y e ir e ” c. k é z ir a t r ó l, m e ly g é p p e l ír t m á s o la t, a s z e r z ő s a já tk e z ű ja v ít á s a iv a l. 2. A z é l e t r a j z a P I A A r c h í v u m a 762. í o n d b a n t a l á l h a t ó ö n é l e t r a j z , k é r v é n y e k é s m á s i r a t o k , v a ­ la m in t K is s R c la n d e r e d e t i b ö r t ö n f c l j e g y z é s c i , s a ,.N e g y v e n é v e . A T a n á c s k ö z t á r s a s á g S z a b o l c s - S z a t m ü r m e g y e i t o i t é n e t e ” ( N y í r e g y h á z a , 1959) c . m ű a l a p j á n k é s z ü lt . K i e m e l é s e k e r e ­ d e t ib e n . 3. v . 6 . N e g y v e n é v e , . , i. m . 7G— 77. l a p o n a d i r e k t ó r i u m m e n e k ü l é s é r ő l í r o t t a k a t . 1. P o g á n y J ó z s e i h a d ü g y i n é p b i z t o s r ó l v a n s z ó .

56

SZABÓ JÓZSEF:

Szabolcs és Szatmár tanítóinak iskolai és közéleti tevékenysége a T anacskoztarsasag idején rp

f

i

i*

*

f

/

•

1

• ^

Az 1918. október 31-én kitört polgári demokratikus forradalom, majd az 1919. már­ cius 21-én megalakult Magyar Tanácsköztársaság hónapjai jelentős változást eredmé­ nyeztek Szabolcs és Szatmár megyék pedagógusainak közéleti tevékenységében, az if­ júsági mozgalomban, s a közoktatás állapotában is. A Szabolcs és Szatmár megyei szocialista tanítómozgalomról a megmaradt levél­ tári, s egyéb források alapján szinte teljes képet rajzolhatunk. A forrásokból az is ki­ tűnik, hogy e megyék pedagógusai közül többen már az I. világháború idején is há­ ború-ellenes vagy éppen szocialista nézeteket vallottak: Több tanító egy-egy faluban elszigetelten alakítgatta a maga politikai nézeteit. Olyanok is vannak, igaz kevesen, akik eljutnak a szociáldemokrata párt baloldali csoportjának nézeteiig. Ilyen nézeteket vallott Nyíregyháza város elemi és középiskoláiból egy kis csoport Vajda Emil polgári iskolai tanár vezetésével, majd október 31-e után a pedagógus egységet is e nézetek alapján kezdték megszervezni.1 Császy László, a kisvárdai főgimnázium tanára a há­ ború éveiben végig háborúellenes nézeteket hangoztatott. Elvbarátjával, Váry Emil ta­ nártársával együtt tanulmányozták Marx— Engels műveit, s eljutottak a szocialista nézetek tudatos vállalásáig. Elvtársi viszonyban voltak Kisvárda munkásaival is. A z 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után elemezték a munkásosz­ tály hatalomra jutásának feltételeit is.3 A frontokon harcoló tanítók közül többen orosz hadifogságba kerülvén megismerhették a kommunista nézeteket, s hazajőve e nézeteknek megfelelő tevékenységet fejtettek ki. Ilyen volt többek között Gálosi Dá­ niel is, Tunyogmatolcs község tanítója, aki 1918 kora őszén ismerősei körében a szov­ jet rendszerről beszélt, s magát kommunistának vallotta .3 Ilyen előzményei voltak megyénkben a tanítóság szélesebb körű politikai tevékenysége kibontakozásának. A z őszirózsás forradalom győzelmének híre mozgalmas események kiváltója volt Szabolcs és Szatmárban. November első hetében szerte a falvakban fellázadt katonák, munkások, Oroszországból hazatért hadifoglyok, hadiözvegy asszonyok forradalmi moz­ galma bontakozott ki. A z uradalmi tanyák cselédsége, s a falvak földtelen zsellérei teltörték a földesurak magtárait, s a terményt elosztották, hogy táplálni tudják a há­ ború éveiben egyre többet éhező gyermekeiket, A nép földreformot, adóreformot, új szociálpolitikát, a nagybirtok és nagytőke uradalmának megszüntetését követelte, s várta a köztársaságtól. A z elemi erővel kirobbant, s egész hónap folyamán zajló nép­ mozgalmakat Szabolcsban a Nyíregyházi NépLanács Pestről kapott segítséggel leverte. A z eredmény több mint 70 halálos áldozat volt. A szomorú események a néppel együttérző tanítóságot nagyon megrázták, s többek között ez is hozzájárult politikai nézeteik radikalizálódásához.4

57

ÍSzabolcs és Szatmárban ebben az időben jelentősebb politikai tevékenységet a szo­ ciáldemokrata párt fejtett ki. A földesúr, jegyző, pap elnyomása, valamint társadalmi lenézettsége alól felszabadult pedagógusok közül egyre többen találják meg a párthoz vezető utat. Olyanok is vannak mór, akik tisztséget vállalnak a vezetésben, s a párt tagtoborzásában részt vesznek. Szabó Antal nagykóllói református tanító a helyi párt­ szervezet egyik vezetője lett, s a környékbeli falvakban is tagtoborzó munkát végzett. A nyírbátori szervezet tagjai az Oktatási Bizottság elnökének Papp Gedeon tanítót vá­ lasztották meg.5 Szabolcs és Szatmár megyék szociáldemokrata mozgalmában a veze­ tők, s a tagok közül is sokan a párton belül a baloldalhoz tartoztak, szimpatizáltak a kommunisták programjával, s gyakorlati állásfoglalásuk forradalmi volt. Közöttük több tanítót is találunk. Ilyen volt Bálint Béla győrteleki volt orosz hadifogoly tanító is. Magyar Gyula, az orosi tanyák tanítója pedig megkülönböztetetten kommunistának mondotta magát. „Én nem szocialista, hanem kommunista vagyok” — vallotta magá­ ról. A szocialista tanokat tanulmányozta, magyarázta. A novemberi parasztmozgal­ mak láttán a tanyák cselédeit a grófi föld felosztására ösztönözte.11 A lassan, de határozottan előre haladó szakszervezeti mozgalom szabolcsi és szat­ mári vezetői is a szociáldemokrata párt baloldali csoportjának programja alapján tö­ rekedtek a pedagógusok helyi érdekképviseleti szervének létrehozására.7 Nyíregyhá­ zán Vajda Emilhez csatlakozott Szlabóczky Pál tanító is, s az őszi és téli hónapokban azon fáradoztak, hogy Szabolcs pedagógusait felrázzák félelmükből, kiszabadítsák el­ szigeteltségükből, s a Tanítók Szakszervezetébe tömörítsék őket. Szóban és írásban a szocializmus iránti bizalomra ösztönözték a pedagógusokat. Császy László és Vóry Emil is egyre jobban a közéleti tevékenység színpadára lép­ tek. Gyakori találkozóikon előadásokat tartottak a munkásoknak. Császy a „Felsősza­ bolcsi Hírlap”, majd a „Kisvárdai Munkás” című lapok szerkesztőjeként tollal is har­ colt a szocialista eszmékért. A marxizmus tanulmányozásában mindketten eljutottak ama nézetig, hogy a munkásság és parasztság jövőjének útja csak a szocializmus lehet. 1919. március 15-én vörös lobogók alatt együtt vonulnak fel Kisvárda dolgozóival, kö­ vetelve a proletariátus hatalomátvételét.8 A legátfogóbb politikai tevékenység végül is a szakszervezet vonalán bontakozott ki a pedagógusok körében. A „Nyírvidék” 1918. november 27-í számának „A tanítóság elhelyezkedése” című tudósításából értesülnek a nevelők a fővárosi pedagógusok egy­ ségre törekvéséről. A naív politikai szemléletű cikkből az egyesülés, a politikai szer­ vezettség vágya csendül ki. Szintén a „Nyirvidék” 1918. november 19-i számában „Ta­ nítók egyesülete” címmel jelenik meg egy tudósítás. Ebből értesülnek Szabolcs tanítói arról, hogy országosan egyre többen követelik a pedagógusok egységes érdekképvisele­ ti szervének a megalapítását, ami ekkor még csak a Közalkalmazottak Szövetségéhez való csatlakozást jelentené. Vajda Emil első cikke 1919. január 9-én jelenik meg „A tanítók szakszervezete” címmel a ,.Nyírvidékiben. Ebből értesülnek a pedagógusok arról, hogy Budapesten megalakult a Magyarországi Tanítók Szakszervezete, amely programjában nyíltan az osztályharc alapján állónak vallotta magát. A cikkíró az alábbiakban vázolja fel a pedagógusok kívánságait: Teremtsék meg a modern nevelés lehetőségeit! Teljes anyagi és szellemi függet­ lenséget élvezzen végre a tanító! Így érvel a cikkben: „Ha azonban egy kissé meg­ bolygatjuk a mai társadalmi rendszert, és kiküszöböljük az egyén önző érdekét a ka­ pitalista termelő rend megszüntetésével, a termelő eszközök társadalmi tulajdonba vé­ telével, ha a munkanélküli jövedelem a társadalomnak jut, akkor emelhetjük úgy a munkásnak, mint a társadalom szolgálatában álló nevelőnek a bérét.” Januárig igen sok változás történt az általános politikai helyzetben. Egyre nyíl­ tabbá válik az a tény, hogy a szociáldemokrata párt, s a Károlyi-kormány nem tud

58

következetesen harcolni a munkásság és a szegényparasztság érdekeiért. A közben ki­ alakuló burzsoá és monarchisztikus ellenforradalmi támadás következményeként a szociáldemokrata párt baloldala, a forradalmi szocialisták, s a munkásság és paraszt­ ság a szocialista demokráciáért indítja meg a harcot. Szabolcsban az országos viszo­ nyoknak megfelelő a helyzet. Válaszul a helyi ellenforradalmi erők megélénkülésére, a helyi kommunista mozgalom is fokozta tevékenységét, melynek vezetői a Szamuely fivérek voltak. Szabolcs és Szatmár ncpe ekkor már világosan látta, hogy az őszirózsás forradalomtól nem kapott semmit. Megyeszerte ismét hatalmas földműves szegény megmozdulások vették kezdetüket.0 A z előbbi tények természetes következménye volt, hogy Szabolcs és Szatmár pe­ dagógusai is erősen balra tolódtak politikai nézetükben. Február 25-cn a nyíregyházi tanítóságnak egy szűkebb csoportja úgy határoz, hogy március első hetében összehív­ ják a megyei tanítógyűlést. Ezt sajnos utazási, élelmezési és elszállásolási nehézségek miatt nem sikerül megvalósítani. A kis csoport azonban egyre lázasabban keresi az utat a pedagógusok megnyerése érdekében .10 A Magyarországi Tanítók Szakszervezetének helyi csoportja elsőnek Szatmárnémetin alakult meg 1919. március S-én. Erről a Szatmári Népszava 1919. március 7-i számában megjelent „A z új iskola” című cikke tudósít. Érdemes idézni e cikk fejtege­ téseiből egy részt: „Tanító elvtársaink, kik maguk is az elnyomás eszközei voltak, szo­ cialista átállással felépítették azt a széles és sokoldalú tervezetet, mely hivatva van az utat megmutatni arra, hogy hogyan történjék a reakciós, mindenféle hazug nacio­ nalista és vallásos frázisokkal átitatott kapitalista iskolának az átalakítása a munkások, a dolgozók, a nép igazi iskoláivá.” Ezen tervezeten akkor Kunffy Zsigmond és So­ mogyi Béla elvtársak vezetésével dolgoztak a Közoktatásügyi Minisztériumban, a re­ formbizottságokban, valamint a tanítók szakszervezetében. A tervezet a következő lé­ nyegesebb pontokat tartalmazza: államosítsák az iskolákat, a vallásoktatás magánügy legyen, s helyette az iskolában erkölcstant tanítsanak, az iskolakötelezettség 14 év le­ gyen, napköziotthonok és iskolakonyhák nyittassanak, szünidőben erdei iskolákkal, játszóterekkel gondoskodjanak a munkásgyerekekről, a gyermekvédelem és egészség­ ügy állami feladat legyen, a népiskolát nyolc osztályúvá fejlesszek, a nyolcadik osz­ tály után ipari, mezőgazdasági és tudományos pályára előkészítő 5 osztályos szakis­ kolák és középiskolák álljanak minden tanuló rendelkezésére, a tanítóknak legyen be­ leszólásuk az iskolavezetésbe, reformálják meg a tanoncoktatást és a tanítóképzést, ír­ janak új tankönyveket! A cikk közli a megválasztott vezetőség névsorát is, A vezető­ ség a helyi szakszervezet működését a szociáldemokrata párt politikai nézetei alapján képzeli el. Nyíregyházán március 9-én alakult meg a helyi szakszervezeti csoport. Vajda Emil beszéde után Szoboszlay Sándor ismertette a programot, mely tartalmában lényegé­ ben azonos volt a szatmárnémeti csoportéval, illetve az országos programmal. Elhatá­ rozta a hallgatóság azt is, hogy hetenkénti gyűléseiken szakmai és ideológiai kérdése­ ket vitatnak meg, s hogy felhívással fordulnak Szabolcs pedagógusaihoz.11 A felhívás a „Nyírvidék” március 15-i számában jelent meg. Sorai szépen kifejezik a munkásság és pedagógusok összefogásának szükségességét is. Idézzük: „Minden erőnkkel azokhoz kell csatlakoznunk, azok erejét kell fokoznunk, azok rendelkezésére kell felajánlanunk tudásunkat és tanító munkakészségünket, akik ezt a társadalmat a munka társadal­ mává akarják átszervezni, akik a dologtalanok akarata helyett a munkások akaratát fogják irányító hatalommá tenni: szocialista munkástestvéreinkhez! — Ezért a tár­ sadalomért kell harcba szállanunk, ezért kell beállanunk, a már érte küzdők erős tá­ borába: a szocialista munkástestvérek hadseregébe. — Van-e még hasonló szolidaritás, mint ennek a közösségnek világot átfogó kapcsolata, van-e az emberi fejlődésből ki-

59

vált eszmények közt egyetemesebb erejű, mint az, amely a piros lobogóra van írva, és van-e ellenállhatatlanabb áramlat, mint a szocializmus előrenyomulása? — Tanító­ testvéreink, mirajtunk most már ne fogjon több ámítás! Ha valakinek, elsők között nekünk kell ott lennünk abban a harcban, amely egy szebb világért folyik, ott kell lennünk megújult lelkűnkkel, megújult iskolánkkal.” A felhívás nyomán igen sokan léptek be a szakszervezetbe, s egész Szabolcsban megindultak a pedagógusok e szer­ vezet felé. A vezetőség tagjai lettek Vajda Emil elnök, polgári iskolai tanár, Téger Béla tanítóképző intézeti tanár, Halász Mór evangélikus gimnáziumi tanár, valamint Szlabóczky Pál tanító is. Közben eljött a forradalmi küzdelmek győzelmes napja, 1919. március 21 -c, a Ma­ gyar Tanácsköztársaság születésének napja. Szabolcs és Szatmár lakossága boldog örömmel fogadta a hírt, s egymás után alakultak meg a munkás-, katona- és földmű­ ves szegények tanácsai. A tanácsokba minden szinten delegáltak tanítókat is. A For­ radalmi Kormányzótanács március végén adja ki híres X X IV . sz. rendeletét, melynek értelmében államosították az iskolákat, tekintet nélkül arra, hogy milyen egyházi, vagy magánintézmények kezelésében voltak azelőtt. Ezzel az alapvető intézkedéssel készítette elő a Tanácsköztársaság a demokratikus iskolarendszer kiépítését és a de­ mokratikus szellemű oktatás megvalósítását. E rendelettel vált lehetővé a nevelők po­ litikailag szabad tevékenysége is. Szabolcs cs Szatmár megyékben a X X IV . sz. rendelet tartalma csak részben való­ sult meg, ugyanis a román burzsoá intervenciós hadsereg támadásának alig egy hónap múlva áldozatul estek e vidékek. Már a rendelet megjelenése előtt sok községben meg­ szüntették a tanítók a vallástan oktatását. A megjelenés után pedig a legtöbb helyen bejelentették a plébánosnak, hogy többé nem ismerik el az egyháztól való függőséget. A pedagógusok közéleti tevékenysége a szabad politikai légkörben nagymértekben bontakozott ki. A tanítók minden erejükkel segítvén a proletárdiktatúrát, az iskola, de különösen a közélet terén nagy munkát végeztek. Később, az ellenforradalmi rend­ szer idején Mikecz alispán egy belső használatú jelentésben beismeri, hogy a „pedagó­ gusoknak igen tekintélyes része a proletárdiktatúra mellé állt” . Benkő András tanfel­ ügyelő pedig azt jelenti a Közigazgatási Bizottságnak, hogy a „Közoktatásügyi Népbiz­ tosságnak, különösen a fejének sikerült a tanítok rendjét alaposan megbontania és szélsőségek felé vezetni. A tanfelügyelői intézmény teljesen kiemeltetett hatásköréből, az intézkedések, sőt minden kezdeményezés átvezettettek a szakszervezetbe”. Az idé­ zetből látszik, hogy a Tanítók Szakszervezete helyi csoportjának vezetői a közoktatás­ sal összefüggő minden problémát magukévá téve, nagy gondossággal intézték az ügye­ ket.*2 Kisvárdán 1919. március 22-én gyűlésre jöttek össze a pedagógusok. Az elnöklő Varga János felolvasta a Budapestről kapott telefonjelentést, hogy a kormány lemon­ dott, s megalakult az orosz szovjethez hasonló proletárdiktatúra. Majd Weisz Jakab tanító ismertette a megbeszélés tárgyát, s kérte a pedagógusokat, hogy alakítsák meg a Tanítók Szakszervezetének helyi csoportját. Javaslata mellett így érvelt: „Az ország egységben maradása érdekében elsőrendű kötelessége minden hazafiasán érző és gon­ dolkozó tanítónak, hogy megalakítsuk a Tanítók Szakszervezete helyi csoportját.” Weisz tanító az alakulás után is aktív szervező tevékenységet fejtett ki .13 A szakszer­ vezet keretében is jelentős forradalmi agitációs tevékenységet fejtettek ki még Császy László és Váry Emil gimnáziumi tanárok. Nyíregyházán a szakszervezet az alakuló gyűlés határozatának megfelelően min­ den héten megtartotta összejöveteleit, melyeken egyre népesebb hallgatóság vett részt. A március 21-i ülésen Vajda Emil elnökletével a szakszervezet országos kultúrprogramját beszélték meg .15 Elhatározták azt is, hogy felhívásban fordulnak a megye peda-

60

gógusaihoz. E felhívás a „Nyírvidék” 1.919. április 1-i számában jelent meg Vajda Emil tollából „A vármegye tanítóságához” címmel. Ebben már félreérthetetlen a szakszer­ vezet állásfoglalása a proletárdiktatúra mellett. E felhívásból is érdemes idézni: „Ta­ nítótestvérek! Szeretném, ha azzal a becsületes meggondolással fogadnátok soraimat, amely igaz hittel és meggyőződéssel én azokat írom. Szeretném, ha erőm volna ahhoz, hogy beláttassam azt, hogy abban a pillanatban, amikor beléptünk az új világ kertjé­ be, becsapódott mögöttünk az ajtó, visszafelé nincs már út: ezzel a forradalommal Ma­ gyarország áll, vagy bukik. Magyarország sorsa a szocialista igazságok győzelmével, a szocializmus rendet teremtő és fegyelmező erejével van szorosan összeforrva. De a ta­ nítóság sorsa is ettől függ! Mert ha van és lehetséges szociális igazság e földön, amely a társadalmi értékelés alapjául csak a munkát ismeri el, akkor a tanítóság bizakodó hittel tekinthet a jövő elé, mert az övé a legnagyszerűbb, legszebb, legnemesebb mun­ ka. — Agitáljatok a szocializmus eszméiért! — Ha valamikor, úgy most van szükség arra, hogy a nép igazi vezetői legyetek.” A felhívás sok bizonytalan pedagógust meggyőzött arról, hogy szóban és tettekben a nép oldalán, a néppel együtt kell küzdenie a proletárok hatalmáért, a szocialista ál­ lamért. A Magyar Tanítók Szakszervezete szabolcsi és szatmári csoportjainak sokirányú tevékenységét csupán körvonalazni lehet. Egyaránt foglalkoztak a tanítóság és diákság politikai nevelésével, megismertetvén velük a marxizmust, a szocialista forradalmat, a tanácsrendszert, a proletárdiktatúra lényegét. Nyíregyháza város középiskolás ifjúsága 1919. április 1-én a Kaszinóban diákgyű­ lést rendezett. Vajda Emil is jelen volt és felszólalt. Kérte a diákokat támogassák a néphatalmat, s diáktanácsok alapítására ösztönözte őket. Az iskolai munkáról szólva a következő szavakkal lelkesítette az ifjúságot: „Idáig csak az urak által előírt tano­ kat tanulhattátok, de ezután a szabadsághősöket, Dózsát, Martinovicsot, Marxnak a tanait fogjuk tanítani.” Biztató gondolatai nyomán a Nyíregyházi Evangélikus Gim ­ názium, az Állami Tanítóképző Intézet, a Felsőkereskedelmi Iskola diákjai diáktaná­ csot alapítottak, melyek ténylegesen működtek is. Vidéken a nagykállói gimnázium diákjai fejtettek ki igen aktív tevékenységet a proletárdiktatúra mellett .15 Az április 2-i heti rendes összejövetelükön a szakszervezet tagjai Szlabóczky Pálnak „A proletárdiktatúra” című előadását vitatták meg. Miskolczi Mihály tanító hozzászólá­ sában szépen vázolta a tanítóság feladatát, mely reájuk az új társadalmi rendben vár. „A tanítóság ki akarja venni a maga részét a társadalmat átalakító munkából és igaz örömmel üdvözli az igazság és munka uralmát, amely új erkölcsi tartalmat ad műkö­ désének” — fejezte ne felszólalását. Végül a következő heti gyűlés témájául az erköl­ csi nevelés anyagának és módszerének megvitatását tűzték ki.1* Az utolsó irat, amely a szakszervezetről tudósít, Vajda Emilnek a Nyíregyházi Szocialista Párt vezetőségéhez benyújtott tiltakozása. Kifogásolja, hogy a szakszerve­ zet véleményének meghallgatása nélkül olyan intézkedések történnek, melyek az is­ kolai munka eredményessége, a szocialista világnézet helyes alakulása szempontjából nem megnyugtatóak. Több iskolában a politikai biztosok kinevezése nem történt elég Körültekintéssel, úgyszintén a középiskolai diákság számára rendezett propaganda kur­ zust tovább kelj tarlalmasítani a szocialista világnézet, az aktuális politikai nevelés szempontjából.17 A tanítóságnak a Tanácsköztársaság időszakában kifejtett munkájáról haladási naplók, a későbbi periratok, jegyzőkönyvek alapján tudunk. A periratok sokkal többet mondanak el közéleti tevékenységükről, s ez érthető is, hisz a proletárdiktatúra leve­ rése után uralomra jutott ellenforradalmi rendszer munkájuknak eme vonatkozását tartotta veszélyesebbnek, s ezért vonta inkább felelősségre őket. Szabolcs és Szatmár

61

minden falujában volt tanító, aki aktív közéleti tevékenységet vállalt a munkáshata­ lom érdekében, vagy legalább olyan, aki ha különösebben nem is tevékenykedett, de az új rend iránti pozitív érzéseit sem tagadta le. E közéleti tevékenység útján való lassúbb elindulása a tanítóságnak érthető, ha arra gondolunk, hogy maguk, s családjuk létbiztonsága mennyire függött az iskolák ügyeit intéző helyi hatalmasságoktól, így a földesúrtól, paptól, jegyzőtől. A tanítóság viszont az értelmiség legelnyomottabb cso­ portja volt, s ez volt a.z oka annak, hogy rövid idő alatt nagy számban ismerték fel a szocializmus igazságának erejét. Március 21-e után a szegényekkel együtt szervezték meg a direktóriumokat, melyeknek zöme munkás, kisiparos és földművesszegény öszszelételű volt. A falvak értelmiségéből csak tanítókat választottak direktóriumaikba a szegények, többet egyenesen a direktórium elnökévé tettek. A járási és megyei direk­ tóriumokban is több tanító működött. Tornyospálcán Hegedűs József tanító, Ilken Visky Sándor tanító, Büdszentmihályon Sulyok Ödön tanító, Nagyhalászban Fülöp Károly tanító, Üjfehértón Szabó Gyula tanító volt lelkes munkatársa a munkástanácsoknak. Leveleken Sas Pál tanító, Nagyecseden Móricz Imre tanító direktóriumi elnökként, Hodászon Cs. Papp György tanító jegyzőként működött a direktóriumban. Győrteleken Bálint Béla tanító, volt orosz hadifogoly szervezte meg a munkástanácsot. Sok tanító tevékenységéről bővebben is tudósítanak a különböző források. Rácz János tanító agitációs tevékenységet végzett a Dadai Alsó Járás tanyáin és falvaiban, $ a falusi tanácsok szervezésével segítette a proletárdiktatúra hatalmának erősödését. Tiszaeszláron Luczák András ura,sági kertésszel együtt adták tudtára a lakosságnak a Tanácsköztársaság megalakulását, majd megszervezték a tanácsválasztó népgyűlést. A munkástanács ügyvezetőjévé Szabó Gerzson tanítót választotta a nép .10 Hajnalos tanya cselédeit így lelkesítette Rácz János: „A birtok és a jövőbeli búzater­ més már nem báró Vay Miklósé, hanem a tiétek.. . ” Valóságos népvezére volt a kör­ nyező földesúri tanyák cselédeinek. Maga is tagja volt a tiszalöki járási munkásta­ nácsnak, s e tisztségében is nagyszerű munkát végzett.19 Nyírbátorban Papp Gedeon tanító tovább folytatta a március 21-e előtt megkez­ dett közéleti tevékenységét. Később Horthyék bírósága így összegezte munkáját: „A proletárdiktatúra ideje alatt a bolsevizmus szolgálatába állott, terrorizálta a község lakosságát, és a szélsőséges bolsevizmus terjesztésével a lakosságot a magán és köz­ tulajdon felosztására izgatta."20 Gáván, Ibrányban, Tiszaberceien és Bujon erős kommunista vezetés érvényesült, melyben mindenhol vezető szerepet vállaltak a tanítók is. Bujon Stima Andor, Zsol­ dos Ferenc tanítók, Kántor Jánosné hadiözvegy óvónő vettek részt a direktórium munkájában. Zsoldos Ferenc iránt a direktórium elnöke kommunistaként tevékenyke­ dett. Minden ügyet népgyűlés segítségével intézett el. A falu föidtelen szegényei kü­ lönös bizalommal viseltettek iránta. Kántor Jánosné a falu szegény asszonyait Nőta­ nácsba szervezte, ahol szociális eszmékkel ismertette meg őket.21 Zsurk község tanítója, Berhidai Sándor már a kora tavaszi hónapokban azért ost­ romolta a minisztériumot, hogy a Forgách-féle birtokot adják bérbe a falu nincstelen­ jeinek. Sípos Mária tanítónővel együtt, s az iskolai oktatásban is a proletárdiktatúra céljainak megfelelően dolgoztak. Berhidai Sándor március lö-e ünnepén az 1848-as forradalomról megemlékezve párhuzamba állította azt az 1919-es forradalommal, s így emelte ki a proletárdiktatúra jelentőségét. A tanórákon foglalkoztak a szovjetek rendszerével, s a munkáshatalom egyéb kérdéseivel is. Április 3-ával megszüntették a vallásoktatást is.22 Nyírcsaholyban a munkástanács elnöki tisztét Soltész János tanító töltötte be. A X X IV . sz. rendelet megjelenése után az iskola államosításának tényét bejelentette az

62

egyháznak, majd pedig minden tanító felesküdött a Tanácsköztársaságra.23 Mátészalkán Tóth Kálmán és Deák Sándor tanítóknak igen jó kapcsolatuk volt a faluban működő két munkáskörrel. Deák Sándor jóval a Tanácsköztársaság kikiál­ tása előtt beszélt a presbitériumnak a közelgő forradalmi átalakulásról, mely termé­ szetszerűen maga után vonja aziskolák államosítását is. Tóth Kálmán pedig az egyház­ tanácsi jegyzőkönyvbe foglaltak szerint „fanatikus kommunista volt”. Igaz, hogy kom­ munistaként vett részt a falu fegyveres vörös őrsége szervezésében, tűzifa, a Vörös Hadseregnek való élelmiszer rekvirálásában a kulákoknál, a kocsordi Tisza-kastély gyermeküdülővé szervezésében. Mindezt a direktórium tagjaként is intézte.24 A közcpszabolcsi református egyházmegye tanügyi bizottságának 1919. szeptem­ ber 22-i elnöki jelentése szerint 25 egyházból mintegy 9 egyházban voltak az egyház­ megye tanítói „erősen és megdöbbentő módon nemcsak kommunisták, de kommunista vezérek”. Ibrányban a pedagógusok összefogója Németi József tanító volt. A Tanács­ köztársaság megalakulásának hírét véve azonnal tantestületi gyűlést hívott össze, me­ lyen a tanítók ürömmel üdvözölték a „boldog kor eljövetelét”. Mindnyájan megszün­ tették a vallástan tanítását. Németi József a népgyűléseken többször felszólalt az egy­ házi túlkapások ellen. A Tanácsköztársaság bukása után sem volt hajlandó a vallás­ tant tanítani. Hasonlóan „erősen’’ kommunista tevékenységet fejtettek még ki Térjék József ta­ nító Gáván, Szextin Vilmos tanító Oroson, Kun Bertalan és Vastagh Miklós tanítók Kaszabon, H. Sebők Károly Piricsén, Záhonyi Gyula és Borsó Imre tanítók Ramocsaházán. — Elnöki jelentésének végén Szabó Aladár egyházmegyei tanügyi bizottsági elnök szomorú ténynek nevezi e tanítók kommunista tevékenységét, s megállapítja, hogy „sajnos így van ez országszerte”. Szigorú vizsgálatot kér e tanítók ellen.25 Nagykállóban Szabó Antal tanító tagja volt a községi direktóriumnak. Újságcik­ kekben, s népgyűléseken terjesztette a szocialista tanokat. A „Nagykólló és Vidéke” című lapban „Feltámadás” címmel lelkes hangú cikket írt, üdvözölvén a forradalmat. A feudális földtulajdon felosztásának szükségességét vallotta s ezt a környező falvak­ ban megtartott népgyűléseken is hirdette.25 Igazi vezetője maradt a cselédeknek ekkor is Magyar Gyula, az orosi tanyák ta­ nítója. Tovább követelte a magántulajdon felosztását, politizálni tanítja az egyszerű embereket. Sok tanító aktív tevékenységéről lehetne még írni a források alapján. Amiben mindnyájuk nézete és tevékenysége megegyezett, az a szocialista átalakulás helyeslé­ se: a föld magántulajdonnak a nincstelenek közti felosztása, az egyháznak iskolák és tanítók feletti fennhatóságának megszüntetése. Sok tanítónak viszont csupán a nevét sikerült felkutatni iratok, régi harcostársak visszaemlékezései alapján, de tevékenységükről bővebb képet nem tudunk már raj­ zolni. Munkájuk értékmérője az, hogy egy részük ellen az ellenforradalom bűnvádi el­ járást indított, sokan közülük kimenekültek az országból a megtorlás elől, s az ittmaradottakat pedig az első „B ” listázások alkalmával elbocsátották állásukból. Ilye­ nek voltak: Szoboszlay Sándor, Szabó Pál, Kubacska István, Kardos Elemér, Czimbolinecz Jenő, Leskó Sándor nyíregyházi, Demeter Béla, Koráb Róbert Bashalom tanyai, Hadházi Samu Dombrád, Borgászka tanyai, Helffy Róza nyírábrányi, Nádassy Mihály revaranyosi, Székely Sándor kállósemjéni, Filep Endre nagyhalászi, Sarkadi Nagy Já­ nos kenézlői tanítók. A középiskolák tanárai közül is többen eljegyezték magukat a Tanácsköztársaság­ gal. Még népesebb azoknak a száma, akik különösebben nem tevékenykedtek, de el­ lenséges magatartást sem tanúsítottak a proletárdiktatúrával szemben. A nyíregyházi pedagógusok szervezésében és politikai nevelésében Vajda Emil polgári iskolai tanár,

63

Mór Elemér, Zwick János Vilmos evangélikus gimnáziumi tanárok, Stéger Béla ta­ nítóképző intézeti tanárok vettek részt. Vajda Emil a szakszervezet irányítása mellett az ifjúsági mozgalom egyik szervezője, a városi munkástanács alelnöke, aki április 21 -én este összehívatta a munkástanácsot, s kezdeményezte a második direktórium megválasztását. Mind a négyen politikai kérdésekről, a marxizmusról előadásokat tar­ tottak a pedagógusoknak, s diákoknak. A vidéki tanárok közül is többen forradalmi magatartást tanúsítottak. Dr. Száplonczay Sándor tanár a fehérgyarmati járás direk­ tóriumi elnökeként tevékenykedett. A mátészalkai járásban az iskolák államosítását Szabados Gábor tanár készítette elő.27 Kisvárdán Császy László és Váry Emil főgim­ náziumi tanároknak is köszönhető az igen fejlett helybeli munkásmozgalom. Császy László mint direktóriumi tag, munkáját lelkesen és pontosan végezte. A szakszervezet jelölése alapján az úgynevezett 50-es községi szovjetnek is tagjává választották. Szin­ tén a szakszervezet indítványára tantestülete örömmel választotta meg igazgatónak. A munkásság szeretetét kitűnő előadásaival nyerte el, ilyen pl.: „A szocializmus mint magasabb társadalmi forma” című előadása. A „Kisvárdai Munkás” című lapban ha­ ladó szellemű írásai jelentek meg .28 Váry Emil szintén direktóriumi tag volt. Határo­ zott meggyőződésévé vált, hogy „az emberiség boldogulásának útja a szocializmus”.5'1 így harcoltak a munkáshatalom létrejöttéért Szabolcs és Szatmár pedagógusai, s így segítették a megyénkben különösen rövid életű első magyar proletárdiktatúrát. A román burzsoá hadsereg intervenciós támadása elsőként érte e területet. Április 25-től Szabolcs is hadműveleti terület lett, ami gyakorlatilag a Tanácsköztársaság bukását jelentette Szabolcs és Szatmárban. A hatalomra jutott ellenforradalom kegyetlen megtorlást vitt végbe Szabolcs és Szatmár megyékben is. Halál, botbüntetés, internálás, börtön várt a proletárdiktatúrá­ ban való bármilyen kismértékű tevékenységért is. A terror Szabolcs és Szatmár pe­ dagógusait sem kímélte. Több helyen már a falu szélén várta jegyző, bíró, pap vagy más gyűlölt ellensége a Tanácsköztársaságnak a román csapatokat, s első dolguk volt a direktórium névsorának, s mindazok neveinek átadása, akik a legcsekélyebb mér­ tékben is részt vettek a Tanácsköztársaság munkájában. Sok pedagógus részesült így azonnal a 25-től 50-ig terjedő megalázó botbüntetésben, s aztán ezek nagy részét több­ nyire Erdélybe, Bogaras várába internálták. Volt olyan pedagógus is, akit Bukarestig toloncoltak tovább. Néhányan a verések következtében életen át tartó betegséget is szereztek. Hogy milyen mértékű volt a megtorlás ezen módja, bizonyítja a következő eset. Vajda Emil apósát, Wietórisz József evangélikus gináziumi igazgatót, aki egyéb­ ként különösebben nem tevékenykedett a Tanácsköztársaság idején, veje „bűneiért” letartóztatták és internálták.30 Sok forradalmárt azonnal meggyilkoltak. így gyilkolták meg megyénk két pedagó­ gus mártírját is, Váry Emilt és Császy Lászlót. Kisvárdát április 25-én szállták m ega románok. A direktórium tagjai közül többen elmenekültek, de Váry Emil és Császy László, családjuk minden könyörgésére sem menekültek. Váry feleségének azt vá­ laszolta nyugodt önérzettel, hogy „Az igazságért küzdöttem, helyt állok tetteimért. En­ gem megölhetnek, de az eszme győzni fog”. Május másodikén a tanárok és diákok zen­ dülése ellenére a katedráról hurcolják el őket az alig egy nap múlva beteljesedő mártíromság felé. Május 3-án szekéren indították el a 7 szerencsétlen foglyot állítólag Má­ tészalkára. Nyírbakta határában egy dűlőre vezették, sóiba állították őket és sortüzet nyitottak rájuk. A sírt ásó parasztok a szörnyű tett színhelyére visszamentek, s ga­ llyakkal jegyezték meg a helyet. A szekeres vitte meg Kisvárdára a hírt. Egy tanár­ társuk, Komoróczy Péter másnap élete kockáztatásával kerékpárral indult el az elég hosszú útnak, hogy bizonyságot szerezzen. A hír valónak bizonyult. A borzalmas tö­ meggyilkolás után csak 3 hét múlva, s csak éjjel szállítva, sehol meg nem állva hoz-

64

hatták haza a halottakat Kisváráéra. A románok a temetőbe temetést, fejfaállítást sem engedték meg. Később az özvegyek egy sírba temették a két jó barátot.31 A vég nélküli pedagógus perek is megkezdődtek. Első feljelentők a falusi plébáno­ sok, jegyzők, s a tanfelügyelő volt. Csupán a tanfelügyelő már az első alkalommal 31 pedagógus ellen kért fegyelmi vizsgálatot. A z állásukból, fizetésükből felfüggesztett pedagógusok perei evekig húzódtak, s a legtöbb esetben állásvesztéssel, börtönbünte­ téssel zárultak.32 Már a felfüggesztés következményeként is a tanító családok súlyos nélkülözések közepette éltek. Van aki még 1927-ben is állástalan, végső kétségbeesé­ sében családja nagy nyomora miatt kérelmet kérelemre halmoz, hogy a létalapot je­ lentő állásvesztést vonják vissza. A megrázó indokok ellenére sem teljesítették Borsó Imre ramocsaházi tanító kérelmét.33 Tekintélyes azoknak a pedagógusoknak a száma is Szabolcs és Szatmárban, akik a megtorlás elől családjukkal együtt külföldre menekültek. Ezek minden felhívás el­ lenére sem tértek többé vissza az önkéntes emigrációból. — Közülük is csupán néhány nevet említsünk: Leskó Sándor, Magyar Gyula, Szlabóczky Pál, Baksay Péter, Helffy Róza, Koráb Róbert, Hadhúzy Samu stb.31 Akiknek bíróság elé állításához a legnagyobb rosszindulattal sem találtak elég in­ dokot, azokat az első ,,B” listázás alkalmával azonnal elbocsátották. Az állástalanság nehéz sorsát hosszú évekig cipelték, többen soha többé nem tud­ tak elhelyezkedni pedagógusként. Vajda Emiit, a szakszervezeti mozgalom lelkes har­ cosát végérvényesen eltiltották a pedagógus pályától. Tóth Pál mátészalkai tanítót a bírósági végzés után a községből is eltávolították. Tíz évig semmilyen állást nem ka­ pott. Majd 18 év múlva elnyervén egy pedagógus állást, az iskolafenntartó a szatmári tanfelügyelőtől véleményt kért 1919-es tevékenységéről. A tanfelügyelő a mátészalkai református egyház véleményét továbbítva, Tóth Pál végül is nem kapta meg ezt az állást sem.3’ S?.aboics és Szatmár népe nem felejtette el a Tanácsköztársaságot. A nehéz sorban élő nép családi, rokoni, bizalmas baráti összejöveteleken mint szép emléket, s mint a jövőt elevenítette fel az első magyarországi munkáshatalmat. A tanítóság, melynek társadalmi és gazdasági helyzete a Horthy-korszakban sok vonatkozásban azonos volt a munkás és paraszt elnyomottakéval, a néppel együtt visszavárta a Tanácsköztársa­ ságot. J E G Y Z E T E K 1. N y . A . L . K . B . I. IH I 5036.1920. 2. K i o l t o t t F á k l y á k . A T a n á r i k ö z t á r s a s á g p e d a g ó g u s m á r t í r j a i r ó l . 189. o . 8.

M a lm o s G y ö r g y T u n y o g m a t lo c s k ö z s é g á lta lá n o s is k o lá ja ig a z g a t ó já n a k g y ű jt é s é b ő l.

4. N e g y v e n E v e

A T a n t o s k ö z i á i s a s á g i z a b o l c s - S z a t n i á r m e g y e i t ó r t e n t 't e . 10., 17. o l d a l ,

j . N y . A . L . K . B I. I l i .-1— 4’J O /IK I. t. N y. A . L . K

B . I. I I I (-981920.

7. N y i t v i d é k 1019. j a n u á r 9. s z á m . 8. K i o l t o t t F á k l j á k . A T a n á c s k ö z t á r s a s á g p e d a g ó g u s m á r t í r j a i r ó l . 190. o . 9. N e g y v e n E v e . A T a n á c s k ö z t á r s a s á g S z a t o l c s - S z a t m á r m e g y e i t ö r t é n e t e . 17. o l d a l . 10. N y i r v i d é k 1919. f e b r u á r 25. s z á m . 11. N y i r v i d é k 1019. m á r c i u s 12. s z á m . 12. N y . 13. N y .

A. A.

L . K . B . I. III/29/1919. L . K . B . I. 111,1913/1932.

14. N y i r v i d é k 1919. m á r c i u s 25. s z á m . 15. N y . A . L . K . B . I. I I I 921/1921. 16. N y í r v i d é k 1919. á p r i l i s 3. s z á m . 17. N y . A . L . D i r e k t ó r i u m i i r a t o k 12. c s o m ó . . 18. N e g y v e n E v e . A T a n á c s k ö z t á r s a s á g S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e i t ö r t é n e t e . 86. o l d a l . 19. N y . 30.

N y.

A. L . K . B . I. I I I /l 31/1920. A. L . K . B . I. 111,1— 400/1921.

65

21. N y . A . L . D i r e k t ó r i u m i i r a t o k 11. c s o m ó . 22. B í r ó K á r o l y Z s u r k k ü z s é g á l t a l á n o s i s k o l á j a i g a z g a t ó j á n a k g y ű j t é s é b ő l . 23. C z e g l é d y A n n a 24. K ö z n e v e l é s

N y lr c s a h o ly

1959.

m á r c iu s

k ö z s é g á lta lá n o s is k o lá ja

11.

szám

106.

ig a z g a tó h e ly e tte s é n e k

g y ű jté s é b ő l.

o ld a l.

25. N y . A . L . K . B . I. III/2811/1924. 26. N y . A . L . K . B . I. III/238/1920. 27. N e g y v e n É v e . A T a n á c s k ö z t á r s a s á g S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e i t ö r t é n e t e . 70. o l d a l . 28. P e d a g ó g i a i S z e m l e 1959. 7— 8. s z . K i s s I l o n a : C s á s z y L á s z l ó . 29. V á r y E m i l ö z v e g y é n e k v i s s z a e m l é k e z é s e . 30. N e g y v e n É v e . A T a n á c s k ö z t á r s a s á g S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e i t ö r t é n e t e . 102. o l d a l . 31. V á r y E m il ö z v e g y é n e k v i s s z a e m l é k e z é s e . 32. N y . A . L . K . B . I. III/467/1920. 33. N y . A . L . K . B . I. 111/323/1927. 34. B u d a p e s t i K ö z l ö n y 1920. o k t ó b e r 15, n o v e m b e r 3 -i s z á m . 35. K ö z n e v e l é s 1959. m á r c i u s 11. s z á m 107. o l d a l . H a s z n á lt r ö v id ít é s : N y . A . L . N y í r e g y h á z i Á l l a m i L e v é l t á r . — K . B . I. K ö z i g a z g a t á s i B i z o t t s á g i I r a t o k .

66

KOPKA JÁNOS:

Váry Emil arcképéhez Harmincegy éves volt, amikor kihívták az órájáról. A diákok várták vissza, de Váry Emil nem mehetett. Pedig hét évig, amíg Kisvárdán, a főgimnáziumban tanított, róla mintázták a pontos, munkaszerető, rendszerető tanárt. Egy nap múlva már halott volt. Hetedmagával temették el Baktalórántházán, a Pusztakert nevű dűlőben. Temet­ ték? Elkaparták, mint a kutyát. Mi volt a bűne?

A tanári oklevele maradi meg csupán. E szerint a Kolozsvári Tudományegyetemen végzett 1912. május IS-án. lSSS-ban született Jászapátiban. Ahogy néhány ismerőse tudja, szülei értelmiségiek voltak, s csakhamar elköltöztek Szatmárnémetibe. Váry Emil ott végezte el a gimnáziumot, s onnan került Kolozsvárra. Az egyetemen magyar nyelvet, irodalmat és latin nyelvet tanult. De felvette mellé a görögöt, a matematikát. Es elvégezte az egyetemi tanulmányok idején a zenekonzervatóriumot. Mert a könyveken kívül a zenei szerette nagyon. Mondják, gyönyörűen hegedüli, finom keze volt. Ebben az időben — a világháború előtt — a Kisvárdai Főgimnáziumba tanárt ke­ resnek. Váry Emil jelentkezik és alkalmazzák. A már említett tárgyak mellett gyors­ írást is tanít. Aki ismerte őt, ma is állítja, hogy Váry polihisztor volt.

Írásos feljegyzés ma sem került elő vele kapcsolatban. Kiss Ibolya, a kisvárdai Császy László Gimnázium történelemtanára magánszorgalomból kezdett kutatni az is­ kola névadója után. Sokat megtudott róla, mert Császy rendkívül barátságos, közlé­ keny és éppen ezért népszerű ember volt. Újságíró is, nemcsak tanár. „És amikor meg­ tudtam róla, hogy a másik mártír, Váry Emil Császynak személyes, jó barátja is volt, elhatároztam, hogy törlesztem ezt az adósságot. Már csak a tisztelet miatt is. A z il­ lendőség miatt i s .. Sajnos, nem sokat haladt még előre. írásos ewAékei megsemmisültek a félévszázad során. Az emberek, akik ismerték, akik jól ismerték őt, már alig vannak. Es különben is: Váry Emil zárkózott típusú volt. Nem barátkozó, nem közlékeny. A gondolatok, az elmélkedés embere volt. Jó és szigorú tanár. A diákok közül kevesen szerették. Csak a szorgalmasak, á be­ csületesen tanulók. Megkövetelte a feltétlen és biztos tudást, Megközelíthetetlen volt, megvesztegetni nem lehetett. Egykori diákjai emlékeznek: „Ügy tudott magyarázni, hogy szinte tanulni sem kellett, ha az ember odafigyelt az előadásaira..

67

A többi tanár sem igen szerette. Csak Császy László és Komoróczy Péter. Elismer­ ték az értékét, de közkedvelt nem iiolt. Talán azért, mert évek alatt nem volt egyszer sem a kisvárdai kávéházban, a klubban, kaszinóban. Mosolyogni is csak ritkán látták. Csak akkor, ha otthon volt, s játszott a gyerekével, vagy ha zenét hallgatott, szép ze­ nét. Akkor nem lehetett ráismerni.

1914-ben kitört a világháború. Váry Emil hazament meglátogatni ifjúsága városát, Szatmárnémetit. Ott találkozott húszéves feleségével. Megismerte, eljegyezte. És egy év sem telt el, megtartották az esküvőt. Most, ötven esztendő múltán találkoztam ezzel az asszonnyal. Hetvennégy éves, megrokkant egészségű. Pihenőidőben beszélgetünk az erdei szanatórium folyosóján. „Tudja, akkoriban szó volt arról, hogy Pestre megy tanítani, de azután nem lett belőle semmi. Ott maradt Kisvárdán, nagyon nagy szükség volt akkoriban rá.. ." Mindenre emlékszik, szellemileg végtelenül friss ez az asszony. Azt mondja azért, mert ezek a dolgok nem az agyában, hanem a vérében vannak. „Zárkózott volt, ez igaz. Sokat olvasott. Tudományos müveket, szépirodalmat, po­ litikai könyveket. Marx-ot és Engelst. Nekem is felolvasott ezekből. Es milyen hévvel magyarázott ilyenkor! Zárkózott volt és visszahúzódó — talán mert nem tudta kinek elmondani, hogy mit gondol. Nagyon sokat irt. Egész tele ládával voltak munkái. Es esténként összeültünk muzsikálni, ő hegedült, én zongoráztam — ezek voltak a leg­ boldogabb percei.. . ” Verseket írt, zenedarabokat és politikai könyvekről megjegyzéseket. Vitázni csak Császyval tudott. Es Komoróczyval a zenéről. Az iskola zenekarának szervezője és éltetője volt. Valaki azt mondja, gyermekkorában sötét szobában volt mindig, mert gyenge volt a szeme, s tartottak attól, hogy elveszíti a látását. Ilyenkor diáktársai jártak hozzá, felolvastak neki. Már-már úgy volt, hogy nem tanulhat tovább. De nagy volt az aka­ ratereje, s jó a befogadóképessége. Kiheverte súlyos betegségét.

Minden álma az volt, hogy a diákokkal is megszerettesse a könyvet. Jött a forradalom. Váry azok mellé állt, akik gyűlölték a régi rendet. Azt mondja Kiss Ibolya: „Látta, hogy diákjai szülei hogy mennek tönkre a háborúban. Látta, hogy a háború nem ártott egyformán mindenkinek, csak a szegényebbeknek. És látta, hogy ami volt, az nem volt jó. Gondolkodó ember volt és egyértelműen felfedezte, hogy az igazság a szocializmus eszméiben va n .. . " Hogyan állhatott ez az elméleti ember, ez a magányos és szigorú tanár a tömegek elé? Abban az időben már nagy szerepe volt Kisvárdán az iparosságnak. Sok volt a gazdag és sok munkással dolgoztató mester, asztalos, cipész, kőműves. És viszonylag nagy létszámú a fejlődő munkásság'. És a szegényparaszt, az agrárproletár. Meg a gaz­ dag és sok segéddel, inassal dolgoztató kereskedő. Ezek az emberek sokfelé jártak, meglátták, mi van az ipari munkásság lakta városokban, öntudatra ébredtek. Néhány óreg tanítónak is volt ahhoz köze, hogy a munkások felkészülten várták a forradalmat. De ekkor érkeztek haza Oroszországból, a hadifogságból az ottani forradalomból ta­ nult kisvárdaiak is. Es ott volt a posta, a vasút, a dohánybeváltó, mind nagy proletár­ tömeget adott.

68

Váry látta, hogy ilyen életű emberek is vannak. És sodródott a forradalomba.

1919. március tizenötödikén nagy felvonulással ünnepelt Kisvárda. V áryésC sászy ott mentek a tömeg élén széles vörös szalaggal. Valaki egy bérházból lefényképezte őket. Azt mondja a felesége: „Azután belevetette magát az eseményekbe. M ég annyit tudok, hogy a direktórium megbízta őket a bankok szocializálásával és az ékszereknek a Tanácsköztársaság részére való lefoglalásával, összegyűjtésével. Vállalta szívesen, be­ csülettel végigcsinálta.. . ” Bs a diákoknak lelkesen fejtegette az eszméket. így ír erről a főgimnázium 1920 tavaszán felvett jegyzőkönyve: „A z eszme rajongó­ ja lett és masokat is, akikkel bizalmasan érintkezett, az általa megváltónak hitt esz­ méknek meg akart nyerni. — A z iskolában sokszor vitákat provokált, a tanári szobá­ ban tanártársait eszméinek magasztosságáról és a jövendő világmegváltás feltétlen be­ következéséről meg akarta győzni; hasonló eszméket és hasonló szellemben fejtegetett a tanulók előtt is.” Váry Emil kommunista volt. Kisvárdán belép a szakszervezetbe (akkor alakították meg a pedagógusok szakszervezetét, de a legtöbb tanár távoltartotta magát még ettől is) és tagja lesz a egyesült párt végrehajtó bizottságának. Hitte, amit mond és tette is, nem csupán mondta.

Becsülettel telt eleget a későbbi direktórium megbízatásainak, pontosan csinálta, amit elvállalt. Sajnos, a megszálló fehér román csapatok már április 25-én Kisváráéra értek, s ezzel Váry Emil sorsa is megpecsételődött. Derékba tört egy igen értékes fiatal élet, elveszett mindaz, amiért olyan lelkesen tevékenykedett. A felesége erre a napra így emlékezik: „A direktórium legtöbb tagja elmenekült, de ő nem akart menni. Könyörögtem neki, hogy menjen, mert baja lehet. A házigazda is felajánlotta, hogy elbújtatja adő.ig, amíg kell, amíg elmúlik fölötte az életveszély. Mire ő azt mondta, hogy öl agyonlőhetne, de egy eszmét nem képesek fegyverrel sem legyőzni. Helytáll azért, amit tett, mert az volt a helyes, azt kellett tennie. Azt kérdez­ tem akkor, hogy mi lesz velünk. Mire megsimogatta a hajamat és azt válaszolta, nem félt ő engem, erős asszony vagyok.. . ” Bs elment az iskolába, odaállt a katedrára, elkezdett tanítani újra. A nagypolgár­ ság pedig vitte a romám parancsnokságra a bizonyítékokat a bűnökről, amelyeket Váry és Császy a forradalom napjaiban elkövetett. Bs május harmadikén kihívták Váry Emilt a katedráról. Vitték a községházára. Fel­ emelt fővel, egy szó nélkül ment. Ott fát vágattaJi velük egy napig. „A ki arra járt, megbotránkozott, hogy fát vágatnak a tanár urakkal a diákok előtt. És azokkal a fi­ nom, hegedűhöz szokott kezekkel. Szóltak is a román parancsnoknak, ne tegye. Mire o-zígy válaszolt: „Ha annyira pártolják a szegényeket, dolgozzanak, tudják meg, mi a munka!” — mondja egy idős szemtanú. Bs a fiatalasszony egy cédulát kapott, amit sikerült valahogy eljuttatni hozzá a börtönből: „Visznek minket Mátészalkára kihallgatás végett, légy szíves, küldj egy kis útravalót.. Most így emlékezik: „Heten voltak akkor reggel. Egy szekéren. M i­ Bor a szekér kigördült az utcára, az én férjem lehajtott fejjel és felhajtott gallérralBit, nem akarta, hogy lássam az arcát. Csak estefelé, mikor a szekér visszajött, kez­ dett terjedni a hír, hogy Nyírbakián kivégezték őket. Nem akartam hinni. Komoróczy

69

vállalkozott, hogy elmegy egy kerékpárral, s ő majd megnézi, mi az igazság, ő találtd meg az árokparton a frissen ásott gödröket. Egy öreg paraszt, akivel a sírt ásatták, kis magaslatot csinált és négy pálcikái leszúrt, hogy meg lehessen találni a sírokat.. . ” A kocsis azt mondta, hogy a baktai kastélyban dőzsölt egy tiszti banda. A foglyo­ kat kísérő őrmester jelentette nekik, hogy foglyokat kísér Mátészalkára. Kiket? — kérdezte a fehér tiszt. — Kommunistákat — válaszolta az őrmester. — Nem érdemes tovább vinni, agyon kell lőni ő ke t . . . ! Egy francia tiszt, közben akart járni az érdekükben, de a fehérek iratokat vetlek elő, jelentéseket, s azt mondták, ennek a hét embernek olyan nagy a bűne, hogy nem érdemelnek kegyelmet. Milyen volt a bűnük? Kit lövettek agyon, hogy halállal kellett érte fizetniük? —■ Ilyesmiről nem volt szó — mondja az emlékeket és az adatokat gyűjtő Kiss Ibolya. — Várytól és Császytói nagyon is távol állt az ilyesmi. Csak azért végezték ki őket, mert következetesek voltak, „ veszedelmes” forradalmárok. Akiket gyűlölni, ir­ tani kell. A z ellenforradalom izzó gyűlölete egyértelműen kitetszett Váryval szemben. Neki egy szikrányi sem volt, amivel védekezzen.

Baktalórántházán van a sírjuk, egy dombon. Ok ketten, barátok és tanártársak, elvtársak, Váry és Császy egy sírban feküsznek. ötven éve, hogy eldördült a gyilkos fegyver a kivégző osztagosok kezében. Váry négy golyót kapott. Mondják, hogy a halálraítéltek elővettek és mereven szorítottak egy kis vörös vásznat. Magukkal vitték a sírba.

Váry Emilről most utcát neveztek el Kisvárdán. Baktalórántházán az ősszel, a K M P megalakulásának jubileumi ünnepségén a Hősök sírjánál egy úttörő azt szavalta: „Oly korban éltem én a földön, mikor az ember úgy elaljasult.. Váry Emilné néhány szál virágot helyezett a sírra, miközben peregtek a dobok. Megható találkozás volt. Márton Mihály, baktai veterán, aki ismerte Váry Emilt, elénekelt egy dalt, amelyet Váry tanított neki a kisvárdai dalárdában. És most arra készül a baklalórántházi iskola, hogy felveszi Váry Emil nevét. És az úttörőcsapat is fel szeretné venni a mártír nevét. Példája ő minden pedagógusnak és minden diáknak ma is. A legtöbbet adta, amit ember adhat az eszméért.

70

VITKAI ELEMÉR:

A nagykállói diákok; 1919-ben A háború nyomorúsága, a szegénység, a parasztok földosztás utáni vágya Nagy-­ leállóban is erősen fordította a tömegeket a fennálló rend és azok képviselői ellen. A katonák fegyveresen özönlenek haza Nag'ykállóba. „Nálunk is, mint az országban min­ denütt, az őszi hónapok óta folyik az izgatás, és a kommunista szellemű röpiratok cikkei itt is szétzüllesztették a katonai és egyéb karhatalmat, erőtlenné és lejárttá tették a hatóságokat. Itt is jó talaj volt az izgatásra a háború sok nyomorúsága, a nélkülözé­ sek, a téli munkaszünet, a munkanélküli segélyek, valamint a földosztás vágya ” — írja a megyei alispán .1 A nagykállói főszolgabíró, Virányi Sándor mindezt látta, igyekezett a dolgok elé menni azzal, hogy meg kívánta alakítani a polgárőrséget, ami biztosította volna a nyu­ galmat. Felvette a kapcsolatot dr. Sőrés Sándor ügyvéddel, aki helyeselte az eljárást. Másnap megjelent két katonával, és közölte Virányival, hogy a Néptanács Nagykállóban megalakult, és vállalja a felelősséget, ha Virányi elhagyja a hivatalát, s még rajta kívül néhány más járási és községi tisztviselő. A főszolgabíró Nyírbátorba menekül. Bár az 1919. január 22.-i kormánybiztosi rendelkezés visszahelyezi a főszolgabírót, a nagykállói Szociáldemokrata Párt úgy határozott, hogy visszatérését erőszakkal is meg­ gátolja. A vármegyei tisztviselők ebben az időben is még megpróbálnak szembeszállni a közhangulattal, és védelmezik azokat, akiket a néphatalom távolított el a vezető tiszt­ ségekből. így érthető, hogy Pogány József Budapesten a Munkás és Katonatanács fehruári ülésén tartott beszédében az ellenforradalom egyik fő fészkének nyilvánította ki Nyíregyházát, ahol reakciós tisztek és a kormánybiztos féktelenül működtek. Márciusban a hatalom megyénkben a Nyíregyházi Munkástanács, a községi föld­ osztó és munkástanácsok kezében volt. A vármegyei szervezet és a községi elöljárósá­ gok csak árnyékhatóságok voltak. A Tanácsköztársaság kikiáltásának előestéjén for­ radalmi helyzet alakult ki. A munkásosztályt és a szegény parasztságot nem érték vá­ ratlanul az események, A Tanácsköztársaság győzelmének híre március 22-én érkezett el Nagykállóba. Az összes hivatalok és karhatalmi tényezők kénytelenek voltak beletörődni az új rendbe, és helyén maradt a tisztikar is abban a reményben, hogy egy kedvező alkalomkor isméi: magukhoz ragadhassák a hatalmat. A hivatalok és karhatalmi egységek szolgálatba ál­ lítását nyomon követte a tanácshatóságok megszervezése. Az alsófokú hatóságok, köz­ ségi és járási hatóságok egész hatásköre a községi, illetve a járási munkástanácsok ke­ zébe került. A községekben a végrehajtó hatalmat a községi munkástanács ügyvezetője veszi át. A jegyző és a község többi fizetéssel bíró alkalmazottja, mint községi közigaz­ gatási előadók kötelesek teendőiket továbbra is elvégezni. Önálló intézkedési joggal*

* R é s z le t a s z e r z ő n e k a n s g y k á lló ii g im n á z iu m tö r t é n e t é t t á r g y a ló ta n u lm á n y á b ó l.

71

nem bírnak, minden rendelkezési jog a községi ügyvezetőt illeti. A nagykállói járás ügy­ vezetője Berman Jenő lett.2 A z események a nagykállói gimnázium tanulóira is nagy hatást tettek. A z iskola felsőbb osztályú növendékei március 23-án elhatározták, hogy megalakítják a „szo­ cialista diákok nagykállói szabad szervezetét” . Friedmann Lajos, Marján Antal, Legcza Ireneus, Torma János, Herczku Mihály elmentek Nagy János pártelnökhöz és bejelen­ tették, hogy ők egyenként be akarnak lépni a pártba. Még aznap délután Marján A n ­ tal és Torma János VII. osztályos tanulók elmentek az internátusba, és felszólították a felsőosztályos tanulókat, hogy lépjenek be a megalakítandó ifjúsági szervezetbe. A felsőbb osztályos tanulók csaknem valamennyien beléptek a szervezetbe. Március 24-én megtartották az első gyűlésüket, amelyen megválasztották az elnököt és a bizalmi fér­ fiakat. Március 26-án újabb gyűlést tartottak, amikor is követelték a történelem taní­ tásának a megváltoztatását és a vallásórák megszüntetését, illetve annak fakultatív tanítását. A gyűlésen Friedmann Lajos tartotta a beszédet, majd ezután javaslat hang­ zott el, hogy Gamer tanárt vegyék fel a szervezetbe. Ezt azonban nem fogadták el, mert tanár vezetőt nem akartak, mivel egyetlen tanár sem tartott ismeretterjesztő előadást. A megválasztott bizalmiak kötelesek voltak az osztály véleményét, óhaját közvetí­ teni az elnöknek, vagy a tanárnak. A szervezetbe tömörült tanulók pedig vállalták, hogy a kommunizmus ellen felhozott nyilatkozatokról, a kommunizmus ellenzőiről je­ lentést tesznek az elnöknek. A VIII. osztályos tanulók kezdeményezték a történelem tanításának megváltoztatá­ sát, A tanulók többsége kívánta a hittanórák eltörlését, és együttesen megbeszélték, hogy hittanórára tovább nem fognak járni, melyet a hitoktatók tudomására is hoztak. Egyesek nyíltan, kertelés nélkül mondták el véleményüket: „Csuhás ne tanítson.” Követelték a fegyelmi szabályzat megváltoztatását, a diákoknak a gyülekezési, a szabad szólási, szavazati jog megadását és azt, hogy a fegyelmi vétségek elbírálásában a diákság is részt vegyen. A diákok az igazgatót reakciósnak és klerikálisnak mondották ki és ezért a diákok kérték Berman Jenő politikai megbízottól, hogy távolítsák el az iskola éléről. A bi­ zalmiak az elnök kérésére az osztályokban kikérték a tanulók véleményét az igazgató­ választásra vonatkozóan. A z internátusiak Knöbl tanárt, a kintlakó diákok pedig Labdavszky tanárt óhajtották megválasztani.3 A diákszervezet fő célja volt a szocialista szellemű előadások megszervezése, a fe­ gyelmezettség és a szorgalmas tanulás az iskolában. Tervezik az iskolai munkában ha­ nyagok kizárását a diákszervezetből. Hetenként ismeretterjesztő előadásokat tartottak: Friedmann Lajos az líi71-es Kommünről; Friedmann Béla: összehasonlítás a régi és az új nevelésről; Riedlinger Gyula a szociáldemokráciáról; Friedmann Lajos a vörös katonáról; Deutsch a kommunizmusról. A z előadásokat a diákok megvitatták. A z igazgató a tankerületi főigazgatósághoz jelenti az eseményeket, melyben közli, hogy a bizalmiak előtte is megjelentek, és bejelentették a megalakulásukat. „Kívána­ tosnak tartottam, hogy ezen előadásokon egy tanár legyen jelen, de ez ellen tiltakoz­ tak. Figyelmeztettem ekkor arra, hogy a rend és a fegyelem fenntartásáért felelősek, s erre nézve megnyugtató ígéretet tettek.” Tanácsot kér a főigazgatótól, majd arról ír, hogy a tanítás egyébként normálisan folyik, a tanárok rendesen ellátják óráikat, és az előadások alatt ebből nem történt rendzavarás.4 E jelentés is arról tanúskodik, hogy a nagykállói diákok szabad szervezete első­ rendű kötelességének tartotta a tanulmányi munkában való részvételt, az öntudatos, önként vállalt fegyelem megtartását.

72

Több tanuló részt vett a nagybirtok szocializálásában, majd pedig kérték felvéte­ lüket a Vörös Hadseregbe. A z igazgató azonban meg akarja gátolni a tanulók belépé­ sét a Vörös Hadseregbe, de a Megyei Direktórium április 14-én kelt 837. számú átira­ tában intézkedett, kötelezte az iskola igazgatóját, hogy a Vörös Hadseregbe belépő VlII.-osoknak az érettségi bizonyítványt azonnal adja ki.5 A z igazgató azonban a tankerületi főigazgatótól utasítást, illetve tanácsot kért: „Tisztelettel jelentem, hogy a vezetésem alatt álló intézet tanulói közül 2 VIII., 2 VII., 4 VI., és 1 V. osztályos tanuló beállt a Vörös Hadseregbe. Minthogy a hivatali felsőbbségemtől az ilyen tanulókra nézve ide rendelet nem érkezett a bizonyítvány ki­ adását illetően, a tanulókat várakozásra szólítottam fel, míg a felsőbb hatóság az ügyet szabályozza.” Majd közli, hogy a rendes tanulók bizonyítványának kiadása nem ütkö­ zik akadályba, azonban a magántanulókat nem tudják elbírálni.1’ A Vörös Hadseregbe beléptek: Friedmann Lajos, Kocsár Zoltán, Dancs Miklós, Torma János, Legeza Ireneus, Bodnár Sándor, Juhász Jenő, Algái Ferenc. Közben megjelenik a Debreceni Tankerületi Főigazgatóság rendelete a vallásokta­ tásról. Eszerint: „1. A vallástani órák csakis az iskola helyiségen kívül és csakis az erre önként jelent­ kező növendékek számára tartandó. 2. A vallástan tanítása csakis a délutáni órákban történhet. 3. A vallástant csak olyan tanár (hitlanár) taníthatja, aki semmi más tantárgyat nem ad elő ugyanazon intézetben. 4. A régi órarendnek most már üresen maradt óráit akként hasznosítsuk, hogy ezek­ ben az órákban az ilyen kérdésekkel már a múltban is foglalkozó és irántuk ér­ deklődő tanárok tartsanak előadásokat: a) társadalomerkölcstan, polgári erkölcstan legfontosabb elveiről; b) s tartsanak a növendékek korának és érettségének megfelelő előadásokat a tár­ sadalomtudomány (szociológia) köréből. Mindkét fajta előadás keretében jó alkalom nyílik arra, hogy a nagy társadalmi, politikai és gazdasági átalakulásról megfelelő tájékozódást nyerjenek a növendé­ kek.” 7 A z országban a proletariátus van a hatalmon, azonban Nagykállóban az átalakítás lázas munkáját és a Vörös Hadsereg szervezését csakhamar megzavarta az interven­ ciós csapatok támadása. Április 16-án délután 4 órakor indult meg a támadás a ma­ gyar védővonalak ellen. Április 20-án már a románok Nyírbátor, Nyírbakta és Vaja környékén járnak. A Nyíregyházán szervezett Vörös Hadsereg katonáit riadóztatják, akik este bevagoníroztak, Nyírbátorban kipakolva, Nyírbéltek irányában vonulnak a román intervenciós csapatok elé. A túlerő elől azonban visszavonulnak Kállósemjén alá, ahol elhatározták, hogy Nagykállóban felveszik a románok ellen a harcot. A N a g y kállói Elmegyógy Intézet mellett foglaltak harcálláspontot, és a román csapatokkal 3—4 napon keresztül álló harcot folytattak .8 Április 25-én reggel 7 órakor az ellenség általános támadást intézett a Nagykállot védő vörös csapatok ellen. Az intervenciós csapatok egész nap ágyúzták a -községet, majd 6 óra körül utcai harcok során a sokszoros túlerő elfoglalta a községet. A tüzér­ ségi pergőtűz során a községben több mint 300 ház rongálódott meg, a Járásbíróság, az Elmegyógy Intézet emeleti részeit több mint 20 találat érte, a gimnázium tornaterme pedig 3 tüzérségi találatot kapott. A bevonuló román csapatok parancsnoka a veszteség megtorlására 48 órai szabad­ rablást engedélyezett. Április 27-én a román csapatok teljesen megszállták Nagykállót.0

73

A románok bevonulásával ismét hatalomra került az uralkodó osztály, de még így is rettegtek a jövőtől. Mint az alispán írta: „Nemcsak jövendő sorsunk bizonytalan, de abban a tekintetben is teljes a bizonytalanság, nem fogja-e a világpolitika váratlan alakulása a megszállott és az adott körülmények között legalább a biztonságérzetet nyújtó csapatoknak a vármegye területéről kivonulását, s a kivonulás nyomában a bol­ sevista uralom feltámadását előidézni.” Majd tovább így ír: „Elkerülhetetlen termé­ szetesen a vasfegyelem és szigor, mely kérlelhetetlenül kell, hogy lecsapjon elsősorban az izgatókra, akik megint gyújtogatni akarnak, de másodsorban, ha kell a népre is, mely kell, hogy ismerje és tanulja a törvényt és a hatóságok teljes tiszteletét és ural­ mát .”10 Következik ezután a megtorlás. Megsemmisítik a proletárdiktatúra eredményeit. Igyekeznek még emlékét is eltörölni, és az 1918. november 31.-e előtti állapotot állí­ tották vissza. Berman Jenő ellen országos hajsza indul. Több embert már a román megszállás alatt megbotoztak, illetve Bukarestbe hurcoltak. A z alispán a Magyar Belügyminisztérium rendőrségi osztályának a következőket írja: „Tudomásomra jutott, hogy a román megszállás után Budapesten és környékén nagyszámú kommunista üzelmekkel terhelt egyén lett, és lesz letartóztatva. A z eljárás megkönnyítése céljából, és azért, hogy olyanok, kiket e téren Szabolcs vármegyében való működésük folytán terhel büntető felelősség, az alól ki ne bújhassanak, a követ­ kezőkben ismertetem azon bűncselekményeket, melyekkel... a Szabolcs vármegyében működött I. és II. direktórium tagjai és vezérszerepet játszó kommunista vezetők ala­ posan gyanúsíthatok . . . Berman Jenő nagykállói . . , szökésben lévő lakosok .. . jogo­ san gyanúsíthatok a Btkv. 172. §-ában ütköző törvény, hatóságok és osztályelleni izga­ tás bűntettével.. ,” n De megindul a hajsza és a megtorlás a Tanácsköztársaság lelkes nagykállói diák­ hívei ellen is. Már 1919. május 17-én a nagykállói gimnázium tanári testületé által kiküldött bizottság 19 előre megfogalmazott kérdés alapján, 5 napon keresztül végzi a tanulók kihallgatását. A nagykállói gimnáziumból 4 diákot kizártak, közülük egyiket az ország valamennyi középiskolájából.12 Ez a diák Fnedmann Lajos volt, aki a nyír­ egyházi börtönben töltötte a törvényszék által reá kiszabott 8 hónap büntetését. De nem volt elég a kizárás, az igazgató nemcsak a vizsgáztatás lehetőségétől fosz­ totta meg a tanulókat, hanem arra is felhívja a tankerületi főigazgató nagybecsű fi­ gyelmét, „vajon érvényesek lehetnek-e Bolgár Zsigmond VIII. osztályú, Deutsch M-nak VIII. oszt. és érettségi, s Eriedmann Bélának VII. osztályú bizonyítványai, melyeket ők mint a román megszállás miatt azon időben meg ki nem zárható tanulók szereztek meg, de akik bűneiket, mint az említett osztályoknak tanulói követték el, a rendes vi­ szonyok mellett ezen osztályokból zárattak volna ki .” 13 Fél a reakció, mert igyekszik mindent elpusztítani, ami a Tanácsköztársaságra em­ lékeztetné az ifjúságot. ....... Amennyiben a vezetése alatt álló iskola tanári, illetve ifjúsági könyvtárában kommunista, anarchista vagy bolsevista sajtótermékek volnának, azok megsemmisítése iránt intézkedjék. Evvel kapcsolatosan a V K M f. hó 2-án 53344/1920. V lII/a sz. alatt elrendelte, hogy a Néptanítók Lapjának kommunista, anarchista vagy bolsevista szellemi cikket tartal­ mazó száma is megsemmisítendő .” 14 Megjelenik a rendelkezés az elmaradt — a Tanácsköztársaság által megszüntetett — tandíjfizetések behajtására és a tanári állomány tevékenységének felülvizsgálásá­ ra. A nagykállói gimnáziumban nem vontak azonban felelősségre senkit a tanárok kö­ zül, mert itt a Tanácsköztársaság intézménye egy hónap és 4 napon keresztül marad-

74

hatott csak fenn, és ez az idő nem volt elegendő még azoknak a tanároknak sem állás­ foglalásuk megérlelésére, akiket a diákság nem tartott reakciósnak, sőt inkább alkal­ masnak az új rendben az iskola vezetésére. A z 1919/20-as értesítő 6 . oldalán azt írjak, hogy „közéletünkön végigviharzó tár­ sadalmi és politikai mozgalmak iskolánk életében mélyebb nyomokat nem hagytak. Előfordultak ugyan egyes féktelenebb, szabadabb megnyilvánulások, ezek azonban in­ kább külső befolyások eredményei voltak.. . ” Ezzel a megállapítással élesen szemben áll az a tény, hogy március 23-án már a diákok minden külső behatás nélkül szervezkedtek, sőt inkább ők fordultak az előbb idézett „külső” tényezőkhöz, felajánlva önként szolgálatukat. Tulajdonképpen már a Tanácsköztársaság előtti poplitikai hangulat nagy aktivitást váltott ki a diákságból, és ez az aktivitás csak fokozódott a nagykállói diákság körében az itteni proletárhatalom rövid egy hónapja alatt. Amikor a tanári kar a háborús években egyre többet panaszkodik a diákság kö­ rében fellépő fegyelemlazulásról, a szabadságról, akkor lényegében nem egyedül és fő­ képp a tanulmányi, emberi, erkölcsi fegyelem lazulásáról volt szó, hanem a nyomorú­ ság, a szegénység, az igazságtalanság elleni lázongásról és az új eszmék hatásáról. Az új eszmék hatását a tanárok észrevették, de nem akarták a nyilvánosság elé tárni, mintegy ezzel is csökkentve a hatását az új idők szeleinek. Amikor a diákok reakció­ soknak nevezik az egyes tanárokat, amikor nem akarnak tanulni tovább vallástant, és ismeretterjesztő politikai előadásokat szerveznek, akkor épp az új, a tudatosabb fe­ gyelemnek az alapjait vetik meg. A „rendbontás” már korábban bekövetkezett, mert mindez már annak a változás­ nak a terméke, mely a diákok tudatában, politikai, erkölcsi felfogásában következett be, felforgatva a reakciós, demagóg vallásos nevelés, az álhazafiság produktumait. Hogy nem voltak erkölcstelenek, fegyelmezetlenek e diákok, azt híven mutatja a nagykállói gimnázium a Tanácsköztársaság alatti rövid egyhónapos története: az elő­ adások zavartalanul folytak, a fiatalok részt vettek a társadalom átalakításában, sőt közülük többen életüket is felajánlották az új rendnek, beállva a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregébe. Más erkölcs, újfajta fegyelem kezdett meghonosodni, ami a meg­ előző, majd ismét uralomra jutott uralkodó osztály szemében főbenjáró bűn és er­ kölcstelenség volt. A nagykállói gimnázium eddigi történetében az egy hónap és négy nap dicső kor­ szak volt, melyre büszkén tekinthet vissza a mi társadalmunk, annál is inkább, mivel a diákság öntevékenységének, az ifjúság progresszivitásának a legfényesebb példája volt és marad, melyben megelőzték a nagy élettapasztalattal és társadalmi gyakorlat­ tal rendelkező akkori nevelőiket, tanáraikat. A diákmozgalomban részt vett és a tanulmányban is megnevezett ifjak kezdték írni és alkotni népünk legszebb történelmét, eredményeit és hagyományait. J E G Y Z E T E K l . 11200/19. K . s z . a l i s p á n i j e l e n t é s . - X .e v é l a S z a b o l c s v á r m e g y e i D i r e k t ó r i u m t ó l . N y í r e g y h á z a , 1D19. á p r i l i s 23. ■ A d i á k o k k i h a l l g a t á s i j e g y z ő k ö n y v e . N a g y k á l l ó , 1919. m á j u s 17. 3. o l d . *■ J e l e n t é s a f ő i g a z g a t ó k o r .. 90,V I . N a g y k á l l ó , 1919. m á r c i u s 31. '• l - c v é l S z a b o l c s v á r m e g y e D i r e k t ó r i u m á t ó l 837/1919. !■ V ö r ö s H a d s e r e g b e b e l é p e t t t a n u l ó k é r d e m j e g y e i . N a g y k á l l ó , 1919. I V . 14. '■ 't a n k e r ü l e t i F ő i g a z g a t ó s á g r e n d e l e t i . 581/1919. s z . D e b r e c e n , 1919. á p r i l i s 10. .• M a e h c l S á n d o r v i s s z a e m l é k e z é s e i . M a g n ó f e l v é t e l . N y í r e g y h á z i M ú z e u m . 1■ N a g y k á l l ó 191 8 /1 9 1 9-b en . I s k o l a i s z a k k ö r i f e l d o l g o z á s , b, A l i s p á n i j e l e n t é s 1919. N y í r e g y h á z a . 1 A l i s p á n i j e l e n t é s 1120C/1919. N y í r e g y h a z a . ™ L e v é l a T a n k e r ü l e t i F ő i g a z g a t ó s á g t ó l 504/1920. D e b r e c e n , 1920. m á j u s 25. ■■ J e l e n t é s a f ő i g a z g a t ó n a k 208/1920. N a g y k á l l ó , 1920. m á j u s 29. un t a n k e r ü l e t i f ő i g a z g a t ó i r e n d e l e t . 791/1920, D e b r e c e n , 1920. j ú l i u s 21.

75

VIKÁR SÁNDOR:

Zene és dal az 1919-es M agyar T anács­ köztársaságban A Tanácskormány azt a célt is maga elé tűzte, hogy a lehető leggyorsabban át­ nevelje szinte a magyar társadalom minden rétegét. Ebben az óriási munkában a kü­ lönböző társadalmi szervezetek is támogatták a Közoktatásügyi Népbiztosságot s kü­ lönösen a pártszervezetek és a szakszervezetek végeztek ilyen irányú kultúrtevékenységet. A kulturális rendezvények között talán legnagyobb népszerűségnek örvendtek a munkáshangversenyek és művészmatinék. A z akkori sajtó beszámolt a húsvéti ünne­ pek alatt rendezett három művészmatiné rendkívül nagy sikeréről. A z elsőt a kispesti Flóra moziban rendezték meg, ahol zeneművészek és operaénekesek működtek közre, s végül ismeretterjesztő előadással ért véget. A csepeli munkás-színház volt a máso­ dik matiné színhelye. Itt is az Operaház és a Nemzeti Színház művészei léptek föl. A harmadik matinét az újpesti színházban rendezték meg, ahol költemények, ének- és zeneszámok szerepeltek a műsoron (köztük egy vonósnégyes is!). Vörös katonák részére rendeztek matinét a Városi Színházban, melyen Jászai Mari szavalt Petőíi-költeményeket, Kosáry Emmi Schubert-dalokat énekelt, Medek Anna, a kiváló operaénekes pedig operaáriákat adott elő. A néphangversenyeknek vagy munkáshangversenyeknek az volt a jellegzetessége, hogy a művészi számok mellett politikai és kulturális témájú előadások is elhangzot­ tak azokon s adtak eszmei mondanivalót a hangversenyeknek. Gyakran az ének- és zeneszámokon kívül irodalmi témák is szóba kerültek, sőt egyes írók is szerepeltek, pl. Karinthy Frigyes is tartott felolvasást, a zenei számok előtt pedig azok művészi jelentőségét is megmagyarázták. Természetesen vidéki munkáshangversenyekről is hírt ad a Népszava. Színesen és lelkesen írt beszámolót a hódmezővásárhelyi hangversenyről, íme: „Fölemelő látvány volt, amikor a hódmezővásárhelyi színház páholyaiban és összes helyein a magyar Alföld tősgyökeres népe benső áhítattal hallgatta a művészek előadását, A műsoron Beethoven-, Chopin- és Liszt-művek szerepeltek.” A z említett néhány adat is bizonyítja, hogy a Közoktatásügyi Népbiztosság nagy súlyt helyezett az értékes és komoly zeneművészet propagálására. (Kodály és Bartók is részt vett a kulturális direktórium munkájában. Fel is függesztették őket később egy időre állásukból.) Mindamellett a dal, a forradalmi dal volt az, ami a széles tö­ megeket forradalomra, harcra lelkesítette. Mikor keletkeztek e dalok? Az osztályharcos magyar munkásmozgalom dalai kezdetben nyugatról, Ausztriá­ ból, Németországból és Franciaországból jöttek be az országba. A Marseillaise már e kezdeti időben is a magyar munkásmozgalom hivatalos himnusza volt. A Magyar Ta­ nácsköztársaság pedig a proletár állam hivatalos himnuszává tette az Internacionálét. S ezentúl ünnepségeken és gyűléseken, kongresszusokon és harcba induló vörös kato­ nák búcsúztatásánál mindenütt ezrek és ezrek énekelték és éneklik most is áhítattal és rendíthetetlen hittel: „Ez a harc lesz a végső..

76

A magyar munkásmozgalom erősödésével és fejlődésével együtt megszülettek saját dalai is, amelyekben elmondhatta saját fájdalmát, örömét, lelkesíthette saját harcát elnyomói ellen. Zeneszerzői még nem igen voltak e kezdeti időben a munkásosztály­ nak, ezért onnan merítette dallamait, ahol bőségesen felhasználható dallamkincset ta­ láltak, tehát a népdalokból és a városi műdalokból. Ismert vagy ismeretlen szerzők ír­ ták a harci szövegeket vagy gúnydalokat, melyeket közismert népdalok, városi mű­ dalok (úgynevezett „közhasználatú” dalok) dallamára énekeltek. Igen sok szöveget éne­ keltek a Kossuth-nóta ismert és kedvelt dallamára. Ezek a szövegek gyorsan elterjed­ tek s éppen úgy variálódtak — ha kisebb mértékben is — mint a paraszti népdalok. Dalok keletkeztek a forradalmi események, dátumok különböző alkalmaira, a nép óha­ jának, vágyainak kifejezésére. így már az első világháború idején a dolgozó nép béke­ vágyát fejezték ki az olyan dalok, mint a „Színaranyból van a béke trombitája, Annak a fúvását de sok baka várja. Fújjad kürtös, fújjad kürtös, lefújod-e végre? Vájjon mikor lesz a háborúnak vége?” Ez a szép, szívhez szóló dal nem hirdetett ugyan még harcot a háború ellen, érzel­ mileg mégis mozgósított az imperialista háború ellen. Próbálták is megakadályozni el­ terjedését, de kevés eredménnyel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom adta meg nálunk is a hatalmas lökést ahhoz, hogy a dolgozó tömegek áttérjenek a békevágyról a békéért folytatott követke­ zetes, bátor harcra. 1918. májusában a forradalmi szocialisták illegálisan sokszorosított röplapot adtak ki, melynek egjik oldalán forradalmi tettekre felhívó szöveg volt nyom­ tatva, a másik oldalon pedig egy dal, illetve vers, mely a Kossuth-nóta dallamára volt énekelhető. íme: „Jó testvérek! mi küzdöttünk, Az urakért elvéreztünk. Üt az óra valahára, Készülhettek új csatára. Éljen a szent forradalom Vörös zászlója!”

„A háborút nem kívántuk, De a békét megcsináljuk! Megtanultunk embert ölni, Mesterünkön próbáljuk ki! Éljen a szent forradalom Vörös zászlója!”

Ez már világos beszéd volt, ezt már megértették és magukévá tették a front pok­ lában szenvedő munkás és parasztkatonák. A dal fegyverré vált a háború ellen. Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalomnál többet akartak a dolgo­ zók: a nép tényleges uralmát. Létrejött a Kommunisták Magyarországi Pártja és új harcba hívta a tömegeket a proletáríorradalomért. Az alábbi dal híven fejezi ki a tömegek óhaját, hangulatát. Szerzője ismeretlen, énekelhető a „Nincsen pénzem, de majd lesz.. . ” c. dal dallamára. „Nincsen semmink, de majd lesz, Ha majd Budapesten szovjet lesz. A burzsujokat pokolba kergetjük, Az államot magunk vezetjük.” Es amit a dal hirdetett, az megvalósult. A Magyar Tanácsköztársaság eredményei, dicsőséges harcai új dalok forrásaivá váltak. A Vörös Hadsereg katonái forradalmi

77

dalokat, indulókat énekelve vetették rá magukat a túlerőben lévő imperialista ellen­ ségre. Az alább következő dalt valószínűleg az Oroszországból hazatért foglyok hoz­ ták magukkal. Igen népszerű dal volt, amit az is bizonyít, hogy a Tanácsköztársaság leverése után is az illegális kommunista mozgalom egyik legnépszerűbb dala lett. „Fel vörösök, proletárok, Csillagosok, katonák. Nagy munka vár ma reátok, Állnak még a paloták.”

„Világot megváltó szabadság Zászlóját fújja a szél, Éljenek a bolsevisták És a nemzetköziség!”

Az imperialisták hadseregei 1919. áprilisában megtámadták a fiatal Magyar Ta­ nácsköztársaságot. A Tanácskormány fegyverbe hívta a dolgozó népet a haza megvé­ désére. Az alábbi dal előbb toborzója, majd harci indulója lett a magyar Vörös Had­ seregnek.

M:

& Á proletár .

.

I)

p -*L :

í

Q

áldozata -

-

>

p jz ± J'l J

l

I

vér, Rúgják, hogyha enni vér. I

.»

-

*

á

~ í~4-j

= T

M inta barom, szenved ez a nép, Nyúzzák mindenféle-kenp.

>j? 11 rr, 11 ; i ; , f !

I1(>

J

is . ’± = V Jöjj bátran a vörös zászló o~ la, uöntsporba KLnúeato-miburiw-Q

5 %

(gyáva akt

fór ezután

5 még Félti

p

rongyos éle- tét'.

Valószínűleg ezt a lendületes proletár-indulót is a Nagy Októberi Szocialista For­ radalom győzelme után hazatért magyar hadifoglyok hozták magukkal. A fenti induló mellett az 1919-es magyar Vörös Hadseregnek másik igen kedvelt indulója volt az alább következő dal. Különösen a Salgótarján körüli harcokban éne­ kelték, de ismerték más frontokon is.

F

- i

—

.. r» • i . —g — — —1- - g ■'■sr-J ■-----*—

1 — ' iV — : ■ y m * m'— ■é •

MÁMOROS AJAKKAL. VÉRVÖRÖS SZINT F E S T A Z

&v r v

í

D O B B A N A rÖLD S2IVE,

78

---C-T!---'• J - ■ F= —i— H h .---------- 1 F ^ E J ?£Z A E B R E D A NÉP, Ú J u a t

* ■ * ----- i----

EGRE A H A JN A L.

I L A 'B H

», K HA

LEP.

P

Munka vitézei még mire vártok? Jönnek a szovjeti hős proletárok Utat a fegyverek ereje vág, Eltűnik innét a régi világ! Arra nincs lehetőség e sorok keretében, hogy a dicső Magyar Tanácsköztársaság valamennyi ismert és kedvelt dalát és versét bemutassuk. Erre nincs is szükség. Csak ízelítőt akartunk adni a gyújtó hatású dalokból. A Magyar Tanácsköztársaságot megfojtotta az imperialista túlerő. De a munkás­ osztály, a dolgozó nép ajkán — ha titokban is — tovább éltek el dalok s a végső győ­ zelembe vetett rendíthetetlen hitet sugározták a szívekbe. És nem hiába!

K erülő F erenc: Császy László. (A Tanácsköztársaság kisvárdai pedagógus m ártírja)

K oncz Z oltá n : M árton M ihály. (A m unkásm ozgalom baktalórántházi veteránja)

79

SZILAGYI SZABOLCS:

Negyvenöt év krónikája A nyíregyházi munkáskórus történetéből

Negyvenöt esztendős, megbámult fotográfia: a nyíregyházi munkásmozgalom his­ tóriájának egyik dokumentuma. A képen negyvenkét fiatalember, kora talán egyikőjüknek sem több harmincnál. Az összetartozást a kabáthajtókára tűzött fehér szalag, a nyíregyházi munkás dalkör emblémája jelzi...

1923 tavaszán három haladó gondolkodású nyíregyházi munkás, Szemán József, Török János és Major András invitálására közel negyven kőműves, asztalos, nyomdász, bőripari és egyéb szakmabeli munkás gyűlt össze a Zöldség téri Vadászkürt vendéglő­ ben (a mai Lenin téren, a TÜZÉP mellett). Érces torkú, jóhangú legények alakították meg abban a helyiségben a város első munkáskórusót, amely — kisebb kényszerszü­ nettel — a mai napig, közel fél évszázadon át teljesítette hivatását: egy munkáskollek­ tíva összefogását, a proletárdalok fáradhatatlan tolmácsolását,

80

Az alakulás évétől két éven át Szabó Géza ref. tanító vezényelte a kórust. Eleinte az alakulásnak helyet adó vendéglőben próbáltak, majd az evangélikus iskolában (mai 4. sz. ált. isk.) jöttek össze dalolni, s olykor-olykor politizálni, hisz a dalkör létrehozá­ sának ez is célja volt: legális keretet biztosítani egy munkáscsoport összejöveteleihez. Két év után Krecsák László, az akkor 25 esztendős gimnáziumi ének-zenetanár vette ót a karmesteri pálcát, s azóta mindmáig ő vezényli a kórust. Először 1925 nya­ rán egy sóstói munkás ünnepségen dirigálta a dalosokat. Repertoárjukban néhány munkásdal és műnépdal volt, s a legemlékezetesebb így kezdődött: „A munka szent.. . ” A próbákat hetenként két este továbbra is az evangélikus iskolában tartották, majd a 20-as évek végén a Bujtos utcai munkásotthon (a mai Soltész M. u. utolsó háza) adott helyet az összejövetelekre. Itt azután még szélesebb körű találkozókra volt al­ kalom: ebben az otthonban tartotta próbáit Váraljai Jenő irányításával a munkások színjátszó együttese is, itt tartották a politikai előadásokat is. Krecsák László szavai az akkori dalos estékről így vallanak: „A hatóságok nem nézték jó szemmel az összejöveteleket, de nem volt mibe belekötniük, s a működéshez engedélyünk volt. Amúgy, kívülről szemlélve nem is volt a mi próbáinkban semmi „rossz” ; énekelgettünk kedvünkre, s egy-egy főzésben is gyakorlott kőműves olykor öhönt készített. No persze a próbák szünetében Török János, az építőmunkások veze­ tője sem tétlenkedett. Hol egyik, hol másik kórustagot hívta félre, beszélgetett velük, baloldali agitációt folytatott.” Egyszóval a bujtosi munkásotthon a nyíregyházi munkásembereknek második csa­ ládi otthona volt, ide vonzotta őket a dal, az okos szó, a színjátszás, a sarjadzó eszm e... A z első három évben önmaguk ürömére, szórakozására énekelgettek Nyíregyháza munkás dalosai, közönségüket a munkástársak tették ki, időnként temetéseken éne­ keltek. A nagyközönség elé először 1926-ban léptek ki. Szegeden, az Országos Munkás Dalosszövetség által szervezett találkozón mintegy félszáz kórus között ők is ott vol­ tak, s jelenlétük feltűnést keltett; egy vidéki mezőgazdasági város munkáskórussal jött el. Krecsák László így emlékezik vissza a szegedi hangversenyre: „Dr. Ujj karnagy, a szövetség egyik vezetője, a Munkás Dalos Közlöny főszerkesztője fellépésünk előtt óva intett bennünket, hogy nehéz darabra vállalkozunk, inkább adjunk elő valami könnyebb kórusművet, népdalt, vagy müdalt. Mi mégis az eredeti műsorunkat produ­ káltuk, egy finn szerző dalát énekeltük. Sikerrel. A karnagy műsorunk után nyilváno­ san megdicsérte dalosainkat.. . ” A dalkör krónikájának következő jeles dátuma 1928. Debrecenben rendezték a munkás dalostalálkozót, s ez alkalommal teremtették meg a nyíregyháziak a szoros baráti kapcsolatot a debreceni vagongyári kórussal. Ettől kezdve a két város munkás­ ságának összefogását a két kórus gyakori találkozásai reprezentálták. A harmadik országos munkáshangversenyre Győrbe már nem jutottak el a nyír­ egyháziak, 1931-ben, az egyre terjedő munkanélküliség idején a kórus segélyt kért a várostól az utazáshoz. Ígéretet igen, pénzt nem kaptak, s a találkozó előtt 48 órával kénytelenek voltak lemondani a szereplést. Ezután már csak helybeli, debreceni fellépések következtek, s egy alkalommal Mis­ kolcon énekeltek salgótarjáni, miskolci és diósgyőri munkásdalosokkal együtt. Az akkori idők ma élő tanúi még egy 1931-es eseményre emlékeznek vissza. A karnagynak még ebben az ínséges esztendőben is — amikor anyagiak sokszor a dal­ kör létét is fenyegették — igyekeztek biztosítani a tiszteletdíjat. Krecsák karnagy lát­ va a gondokat, lemondott honoráriumáról, tiltakozott, a munkások mégis a zsebébe csúsztatták a pénzt, ő pedig eltávozott, s hamarosan 4— 5 kiló szalonnával és 10 liter borral tért vissza, s megvendégelte a dalosokat.

81

Mindig nagy eseménye volt a dalkörnek május éjszakája: a három „udvarlási kör­ zetre” osztott várost közösen járták be s szerenádot adtak a lányos házak ablakai alatt. Nyíregyháza munkáslakta negyedeiben — a Friedmann telepen, az Alvégen és az Oncsán (ma: Ságvári telep, Debreceni u. cs Család u.) — csendültek fel a dalkör re­ pertoárjának legszebb dallamai. A hajnalig tartó szerenádozás után újabb hivatás várt a nyíregyházi dalos legényekre: az Erdő sor sarkán, az egykorvolt Zöldfa vendéglőben csatlakoztak a többi munkáshoz, s közösen indultak a sóstói erdőbe, a Hármasdombra. ,,£n is elkísértem a kórust idáig — emlékszik vissza Krecsák László — de siettem vissza a városba, mert tanítanom kellett a Kossuth gimnáziumban. A jól megtanult nótákat nélkülem is elénekeigették a fiúk, énekük mindig lelkesítette a májusi mun­ kástalálkozók részvevőit.” A fasizálódás idején mind nehezebben sikerült összetartani a kórust, a hivatalos szervek elfojtották a szakszervezeti és a politikai munkát, s egyre több akadályt gör­ dítettek a munkások kulturális tevékenysége útjába is. Megtörtént egy alkalommal, hogy a dalkör Várnai Zseni anlimilitarista eszmét árasztó verséből írt kórusművet kez­ dett próbálni. A rendőrség a kottatárból elkobozta a kottát, csupán arra nem számí­ tott, hogy másolatban — számítva a bekövetkezett rendőri akcióra — megőrizték a dalt a munkások, s a dal mégiscsak felcsendült... A karnagy jó előrelátással megtanította a kórus két tagját orgonán játszani és a vezénylés technikájára is. Hamarosan eljutott Krecsák Lászlóhoz a csendes figyelmez­ tetés: jó lesz abbahagynia a kórus dirigálását. Ekkor rövid időre a két amatőr karmes­ ter vezette a munkásdalosok próbáit, majd a 30-as évek második felében belügymi­ niszteri utasítással feloszlatták a dalkört. A kórus néhány tagja ekkor átment a to­ vábbra is engedélyezett iparos dalkörbe. A z alig két hónapja felszabadult Nyíregyházán, 1944 decemberében, amikor még a közellátás, a közigazgatás, a rend megszervezése, megteremtése is gondot jelentett, máris talpraálltak a város munkás dalosai, s létrehozták a első kulturális egyesületet, a Nyíregyházi Munkáskórust. Ott voltak a próbákon sokan a régi alapító tagok közül, de jöttek újak is. Kézbevette ismét a karmesteri pálcát Krecsák László, s a kórus el­ nöke Oláh László asztalos (ma a Kelet-Magyarországi Faipari Vállalat igazgatója, a megyei párt vb. tagja) lett, s elnöke, dalosa mindmáig. Nagy szükség volt a munkás dalosokra, ebben az időben különösképpen, ő k taní­ tották meg a város lakóinak, de a környező falvak, tanyák parasztjainak is a munkás­ mozgalom új dalait. A szocialista népművelés szárnypróbálgatásainál is jelen voltak: mozikban éne­ keltek népek dalaiból, fellépésüket ismeretterjesztő előadás követte, végül levetítettek egy lengyel, szovjet, vagy csehszlovák filmet. Politikai és társadalmi ünnepségek nél­ külözhetetlen műsorszáma volt a Munkáskórus fellépése, de mint Nyíregyházán, épp­ úgy otthon voltak a megye közel húsz községében. Évente kétszer-háromszor szere­ peltek Napkoron, Barabáson, Tiszalökön, Üjfehértón, Záhonyban... Műsorukban az újjáépítés korszakának mozgalmi dalai, Kodály-, Bartók-művek, népdalfeldolgozások, klasszikus kórusművek csendültek fel. A Nyíregyházi Munkáskórus történetéhez tartozik az is, hogy két alkalommal pró­ bálták az együttest vegyeskarrá alakítani. Először 1928 és 30 között* majd húsz évvel később, 1948 és 50 között. Sikertelenül. A lányok hamar férjhez mentek, s el-elmaradoztak a próbákról, szereplésekről. így maradt tehát a mai napig is férfikar a nyír­ egyházi munkások kórusa. A felszabadulás utáni esztendőkben először a két párt közösen vállalta a kórus anyagi és eszmei támogatását, majd a Magyar Szovjet Társulat, a Magyar Önkéntes

82

Honvédelmi Szövetség, végül 1955 óta a mai napig a szakszervezet égisze alatt mű­ ködik. Felduzzadt a létszám ezekben az években. A kórusba beolvadt az úgynevezett vá­ rosi és a villanytelepi énekkar is. Ettől kezdve jónéhány évig tanította és vezényelte a munkáskórust Fekete Ferenc, Jakab József, Tóth Jenő is, Krecsák László mellett. A munkáskórus működését szívügyének tartotta a város társadalma. A megbecsü­ lés jeléül a város szervei, intézményei és lakói nevében 1948-ban egy kézzel hímzett selyemzászlót adtak át az együttesnek. A zászló egyik oldala a nemzetközi munkás­ mozgalom vörös színét, a másik oldal a béke szimbólumaként a kék színt kapta. A zászlóátadás nagy eseménye volt Nyíregyháza kulturális életének. Két júniusi napon át húsz munkásdalárdát láttak itt vendégül, másfélezer munkás dalos találkozott, s énekelt a város színpadain. Szereplésekben, próbákban — közös munkában — gazdag évek következtek, s a munkáskórus emlékezetes 40 éves jubileumán, 1963-ban az együttes megkapta „A Szocialista Kultúráért” kitüntetést. (Krecsák László karnagy ugyanezt a kitüntetést 1953-ban kapta meg, s ekkor minisztei elismerésben részesült.) Kitüntették ez alkalom­ mal a kórus több tagját: azokat, akik az 1923-as alakulásnál, illetve a felszabadulás utáni újjáalakulásnál ott voltak.

* Ennyi hát a múlt, melynek pirosbetűs eseményeit igyekeztünk e változatos króni­ kában összefűzni. Egy olyan együttes közel félszázados történetének szeretnénk emlé­ ket állítani a dokumentum-írás eszközeivel, amelyet minden időben a proletársors, a munkásgond fűzött össze, s amely a dal, a muzsika fegyverével hirdette eszméit, jóllehet a nyíregyházi munkásdalosok közül többen a forradalmak barrikádjain is dicsőséget szereztek szülővárosuk munkásságának. # A nyíregyházi munkáskórus 25— 30 taggal ma is^ működik. A 69 esztendős Krecsák László most is ott áll a karmesteri dobogón, s vezényli a 60— 70 esztendős dalosokat. Az 1923-as, 25-ös dalköri tagok közül a tenor szólamban ma is énekel Kanyári Mihály, Szabó János és Homonyik Mihály, a baritonban Gebei József, a basszusban Gyureskó Mihály, Haja Ferenc és Pristyák János. Hetenként két este próbálnak ma is, mint évtizedeken át mindig. Otthonuk a Szak­ szervezetek Megyei Tanácsának „Móricz Zsigmond” Művelődési Háza. Évente két-három alkalommal lépnek fel, olyan helyeken, ahová hivatásos együttesek nemigen jut­ nak el. Énekelnek társadalmi temetéseken, olykor a munkáskórus egy-egy régi tagját búcsúztatják e l.. . Néha-néha megfogyatkozik egy-egy szólam, a munkás gyászindulót mindig eggyel kevesebb hang énekli, s nincs, aki az idős dalosok helyébe lépne. A nyíregyházi mun­ kásmozgalom e líraian szép hagyományát egyelőre senki sem folytatja. Pedig ma már két szakmunkásképző intézetünk is vállalhatná a nagyapák tradíciójának folytatását, s a veterán dalosok nyomdokain a nyíregyházi ifjúmunkások tovább diktálhatnák a munkáskórus krónikáját.

83

Z. Szalay Pál: Id. Gál János. (A munkásmozgalom nemrég elhunyt olcsvai veteránja.)

84

CSELÉNYI GYÖNGYI:

A vöröstintás napló* 1919. március 22. szombat. Csodaszép füzetet kaptam tegnap Apától. Vastag karton fedele van, úgy néz ki, mint egy könyv. A papírja sima, hófehér. Minden lap tetején van egy vékony vörös csík. Csupa öröm kézbe venni, lapozgatni benne. Ilyen papírra csak szépen lehet írni. És csupa-csupa szép dolgokat. Tollat is hozott Apa, aranyos tollszárat, csillogó toll­ hegyet és egy üveg vörös tintát. Lángvörös betűkkel fogom teleírni az új füzet hófe­ hér lapjait. Csuda boldog vagyok! Nagyon szeretek szép papírra irogatni, szeretem a szép tollakat. Nálunk az iskolában eddig csak Májerszky Rudinak voltak ilyen szép kemény fedelű füzetei. Neki még emeletes tolltartója is van, telis-teli ceruzákkal, tol­ iakkal. Csak egyszer kértem tőle kölcsön a ceruzahegyezőjét, akkor is azt mondta, he­ gyezzem csak a ceruzámat bicskával, az való az én kezembe, mert az én apám veres kommunista. Na, sokat ér a sok ceruzájával meg tollával! Nem is tudom megérteni, hogy akinek olyan szép füzetei meg tollai vannak, hogy írhat olyan csúnyán, rendet­ lenül. Én a föld alá bújnék szégyenemben. Persze, neki eddig így is jó volt. A z apja vasgyáros, ki mert volna neki szólni? A heten minden olyan más lett. Mikor tollbamondást írtunk, a tanító úr azt mond­ ta Májerszky Rudinak, hogy éppen ideje lesz megtanulni a helyesírást, mert most már senki se törődik az apjával. Csak összenéztünk az osztályban, vártuk, mi lesz. Hát az lett, hogy Rudi azóta nem jött iskolába. Nem is róla akarok én írni, csak éppen eszem­ be jutott. Csupa élvezet ebbe a füzetbe írni! Sosem írtam csúnyán, erre mindig kényes vol­ tam, de most állítom, csillagos egyest kapnék az írásomra. Ez a füzet az én titkom. Mindent bejegyzők ide, ami az elkövetkező napokban történni fog. Tetszik nekem ez az ötlet. Ez olyan felnőttes dolog. A felnőtteknek vannak titkaik. Apának vannak tit­ kai és Anyának is. Aztán a háziúr és Nagymama előtt vannak közös titkaik is. A z én titkom az lesz, hogy meglesem és ide leírom mások titkait, és azt is leírom, hogy köz­ ben mi mindénre gondolok. Csodálatos volt ez a mai nap. Apa már egész héten nagyon izgatottan viselkedett. Minden este későn jött haza, mi már mindig ágyban voltunk. Addig nem tudok el­ aludni, amíg haza nem jön. Csak mímelem az alvást. Anya mérges lenne, ha rajta­ kapna, hogy még nem alszom. Minden este behunyt szemmel, megmerevedve fekszem ágyban, és fülelek, mit beszélnek. A felnőttek egészen másképpen beszélnek, ha maSuk között vannak. Anya mindig rettentő mérges, ha Apa későn jön haza, és azt mondja, valami asszonyhoz jár. Ö meg csak nevet, általában remek hangulatban jön haza, fütyörészve lépked végig az udvaron, pedig tudhatná, hogy a háziúr, a Gráczon már alszik ilyenkor. Apa a barátaihoz jár és nagyon fontos dolgokat vitatnak meg. Ezt mindenki tudja róla, Nagymama is, Gráczon úr is, csak ép­ pen Anya nem akarja elhinni. Apának sok barátja van, szereti a barátait, és ők is szeretik Apát. Apa nagyszerű ember. Csodálatos hangja van, senki úgy nem tud énekelni a városban, mint ő. Emlékszem, mikor karácsonykor énekelni kezdett, hangja * A ju b ileu m i m e g y e i iroda lm i p ály ázaton e lső d íja t n y e rt pályam unka.

Ö5

erejétől elaludtak a gyertyák a karácsonyfán. Ha a dalárdában szólót kell énekelni, feltétlenül őt bízzák meg. Apa remek férfi. Magas, délceg, szép bajusza van, sokat szo­ kott nevetni, és ez nagyon jól áll neki, mert szép, fehér fogai vannak. Sajnos, én egyáltalán nem hasonlítok hozzá. Vékony csontú, kisnövésű vagyok, tornaórán a sor végén állok, csak hárman vannak nálam kisebbek. Nincs jó hangom sem, ebben Anyá­ ra ütöttem. Pedig szeretnék énekelni. A múltkor is teli torokból énekeltem az iskolá­ ban azt, hogy „Föl, föl vitézek, a csatára.. ”, és egészen félre vittem az éneket, a ta­ nító úr a fejemre koppintott a vonalzójával. Barátaim se nagyon vannak. Nem szere­ tek barátkozni. Csak Kemény Lalival vagyok jóba. Sok közös titkunk van, de erről a füzetről neki se fogok beszélni. Talán csak abban hasonlítok Apára, hogy szépen, rendesen tudok írni. Csináltam egy naplót, olyat, mint amilyen az iskolában van, ebbe pontosan beírom mindenki jegyét. Ha megnövök, én is úgy fogom aláírni a nevemet, mint Apa. Apa balkézzel ír, de én még olyan szép aláírást nem láttam, mint az övé: hyachovits Sándor, a Mu.nkásbiztosító Pénztár igazgatója. Pénztári igazgaLó. Majdnem olyan, mintha bankár lenne. Csak éppen pénze nincs. Anya szokta is mondani neki, ha már mindenképpen összekötötte magát a vörösökkel, legalább lenne belőle valami haszna. Apa csak neveti, és azt mondja, ez magasabb po­ litika. Ma*azért hozott haza egy stanicli finom töltött cukorkát, meg hozta nekem ezt a szép füzetet, a tollat és tintát. Anyának hozott egy óriási csokor szekfűt. Azt mond­ ta, nagy nap van ma, ezt meg kell ünnepelni. Anya nem örült különösebben, még a virágnak sem. Azt mondta, inkább hozott volna neki egy selyemkendőt, ha már min­ denképpen kedveskedni akart. Itt a tavasz, és nem tud miben parádézni a barátnői előtt. Egy ilyen nagy ember felesége nem járhat akárhogy, megszólják a szomszédok. Apa azt felelte, majd erre is sor kerül, mert most már minden másképp lesz, most mi leszünk az urak. Mikor tegnap éjjel fél tizenkettőkor zörgettek az ablakon, már tudtam, hogy va­ lami rendkívüli történt. Kazimir Károly bácsi jött, a nyomdász, Apa egyik barátja. Tisztán hallottam, amint mondta: „Azonnal gyere, Sándor, Lakatos Imre orvos laká­ sára. Most jött a sürgöny Pestről. Nagy dolgok történtek.” Apa el is ment. Anya meg nem mert villanyt gyújtani. Egy szál gyertya mellett virrasztott és jajveszékelt: „Szentséges Szűzanyánk, mi lesz velünk?” Odajött mindhármunk ágyához, sorra csó­ kolt minket. „Jaj, elragadják tőlünk apátokat!” Ilyeneket mondott. Sajnos, ilyen a természete. Folyton félti Apát másoktól. És az is baj, hogy könnyen sírva fakad, könynyen felmérgesedik, ilyenkor kiabál, hamar eljár a keze is, nemegyszer Apának kel­ lett kivennie minket a keze közül, nehogy kekre-zöldre verjen. Később aztán meg­ bánja, és azt sem tudja, hogy járjon a kedvünkben. Még jó, hogy Apa ismeri már, és nem idegesíti magát miatta. Ma délelőtt csak két óránk volt az iskolában, mert 10 óra után nagy tömeg verő­ dött össze az utcákon, zászlóval, énekszóval vonultak fel. Apa ott haladt az élen, Fa­ zekas János, Schmidt Miska, Kazimir Károly, Beregi Sándor bácsival, meg a többi ba­ rátjával, akikkel esténként össze szokott jönni. A tanító úr hazaengedett minket. Sza­ ladtunk az utcára. Én egyenest odamentem Apóhoz. Megfogta a kezem és együtt vo­ nultunk fel. A városháza előtt már óriási volt a tömeg, mert mindig többen álltak be a sorba. Sehol egy rendőrt nem lehetett látni. Mindenki egyszerre beszélt, énekelt, kiabált. „Proletárforradalom” — folyton ezt a szót emlegették. Eszembe jutott, hogy az iskolában nemrégen tanultunk március 15-éről. Fiát most én is megtudom, mi az a forradalom. Mindenki boldog volt, örvendezett, a nap szépen sütött. Ha ez a forra­ dalom, akkor nagyon jó dolog.

86

A Városháza előtt azt mondta Apa, menjek szépen haza, neki fel kell még oda menni valami fontos megbeszélésre. Délben jött csak haza, akkor hozta az ajándékokat. Vele jött Schmidt Miska bá­ csi is. Módfelett jókedvűek voltak, csillogott a szemük. „Elhoztam az én egyetlen Mis­ ka barátomat, mert nem bírtunk egymástól elszakadni — mondta Apa. — Ügy nézze­ tek rá, hogy méltóságos úr lett belőle, a Vármegyei Direktórium tagja!” Direktórium — pontosan megjegyeztem ezt a szót, habár nem tudom, mit jelent. Direktor, az igazgató, hát ez is valami olyasféle lesz. Anya eleinte nem örült a magas vendégnek, mert nem készült vendégfogadásra. „Jó ember, csak pirított laska van ebedre, nem tudom, ilyen magas vendégnek ínyére lesz-e!” — Anya mindig ilyen nyíltan a lényegre tér, nem szívbajos, azt meg kell adni. „Magától, pénztárnokné asszony, mindent elfogadok. Még a mérget is.” Ezzel aztán Miska bácsi le is vette Anyát a lábáról. Anya remek háziasszony, és büszke is erre. Tiszta, rendes, a konyháját akárki megnézheti. Ügy ragyognak a rézedények nála, mint az arany. Fehér kötényt kötött maga elé, ügy tálalta fel a pirított laskát. Egy kicsit kipirult a sütő melegétől. Soha ilyen szépnek nem láttam még. „Hiába, a szép Nagy Anna, az iparosbálok szépe most is virul, mint a kinyílt rózsa!” — tette a szépet Miska bácsi. Nem tudom, miért, elöntött a forróság, elpirultam, és vártam, most aztán mi lesz, de nem lett semmi baj. Remek hangulatban telt el az ebéd. Bárcsak minden nap ilyen szép lenne, mint a mai. Március 23. vasárnap. Ma is szép napunk volt. A vasárnapokat különben is szeretem. Tovább lehet alud­ ni, nem kell iskolába menni. Persze, csak felébredek a szokott időben, de tovább lus­ tálkodom az ágyban. Anya fél nyolcig békén hagy. Ő már hat óra után felkel, készíti a reggelit a konyhában. Ma kávét és friss kalácsot reggelizünk. Mazsola is volt a ka­ lácsban. Utoljára karácsonykor ettem mazsolás kalácsot. Vasárnap Anya rendszerint templomba visz minket, a diákmisére. Apa nem jön velünk, de nem szól bele ebbe a dologba, mert Anyával nem ajánlatos vitába szállni. Ha ő azt mondja, megyünk, ak­ kor menni kell, A templomban általában ugyanazokat látom minden vasárnap. V e­ lünk egy padban ül egy kövér asszony a férjével és még egy kövér asszony, nekünk már alig marad hely. Az előttünk levő sorban egy anya ül a lányával. Ez a lány min­ dig óriási, keményített masnikat hord a hajában, cpp eleget bosszankodtam már, mert nem látok tőle. Ő meg, mint egy hercegnő, soha hátra nem nézne, még csak tudomást sem vesz rólam. Nem mintha érdekelne engem, mert a lányok általában nagyon buták és unalmasak, csak éppen megjegyeztem magamnak. Mikor hazafelé jöttünk, megint felvonulás volt az utcán. Akadtak a tömegben fa­ lusias kinézetű emberek is, biztosan a környékről jöttek. A Városházára vörös zászlót tűztek ki. Fenn az erkélyen ott állt vagy tíz ember, Apa is köztük volt, és integettek a felvonulóknak. Felkiabáltunk Apának, és ő visszaintett nekünk. Mikor már a Vay Adám utcán mentünk, szembe jött velünk Kiss Sándor rendőr­ kapitány. Jól ismerjük őt, mert egy párszor már zaklatta Apát. Ezúttal rendkívül elő­ zékenyen köszönt Anyának. „Hát magával mi lesz, jó ember?” — tette fel Anya nyíl­ tan a kérdést. „Nyugdíjba megyek” — felelte, és szemmel láthatólag nem volt a leg­ jobb hangulatban. „Jobban is teszi, ha menti a bőrét!” — Hiába, Anya sosem tudja megállni, hogy ki ne mondja, amit gondol. Később azt mondta nekünk, nem adná egy vak lóért, hogy most sokak számára rossz világ jön, akik eddig szóba sem álltak a magunkfajta embe­

87

rekkel. Emlékszem, ez a Kiss Sándor is becsapta Anya orra előtt az ajtót, mikor né­ hány napra elvitték Apát a csendőrök, és ő könyörögni ment az érdekében. Délután beállított hozzánk Apa nővére, Olga néni, a férjével, Pista bácsival. Fura két ember, az biztos. Mindketten évekig szolgáltak grófi házaknál. Pista bácsi komor­ nyik volt, Olga néni pedig társalkodónő. Szörnyű szertartásosak, nyáron is mindig kesztyűt hordanak. Ha néha elmegyünk hozzájuk, mindig teával és keksszel kínálnak. Van valami állott szag a lakásukban, a keksz is állott ízű, alig bírom lenyelni. Pista bácsi szép szál ember, van egy sereg kitüntetése, amelyeket még a háborúban szerzett. Olga néni alacsony, inkább kövérkés és koromfekete a haja. Anya mondta, hogy festi, és legalább öt évvel idősebb Pista bácsinál. Gyerekük nincs, és Anya ezt furcsá­ nak találja. Pista bácsi jelenleg rendőr. Épp azért jöttek, hogy tanácsot kérjenek, mit csinál­ jon. Apa azt ajánlotta, álljon be a munkásőrségbe. Pista bácsi aggodalmaskodott: ,,Es mondd, Sándor, kérlek szépen, van ennek valami jövője, úgy gondolod, érde­ mes ennyit kockáztatni?” „Hát nézd, kérlek szépen — vágott vissza Apa — , kockázat nélkül semmi sincs az életben, de én most a helyedben ezt tenném.” Abban maradtak, hogy holnap jelentkezik dr. Lakatos Imrénél a nemzetőrségen, de képzelem, nem nagyon rajong az ötletért. Igen, ilyenek a mi rokonaink. Apa valamilyen régi, felvidéki lengyel nemesi csa­ ládból származik. Legalábbis, a nővérei így tartják. Két nővére van: Olga néni meg Margit néni, és egy húga, Pipi néni. Rettentő nagyra van a famíliával a három vén­ asszony. Illetve, csak ketlen, mert Pipi néni nem vénasszony, óvónő Bujon, ő hason­ lít legjobban Apára. Apa csak legyint az egész fényes familiára, és a barátaival érzi jól magát. Apa rokonai nem szeretik Anyát, és ő se rajong értük. Erről nemigen szoktak nyíltan beszélni, de nem nehéz észrevenni.Anya ide való a városba, Nagyapa fésű­ készítő volt, az egész család iparosokból áll, akik a maguk módján éppen olyan nagy­ ra vannak magukkal, mint a nagynéniék. Nagymama itt lakik az Epreskert utcában, néhány házzal odébb. Nála is mindig ugyanolyan rend és tisztaság van, mint nálunk. Csuda katonás öregasszony! Mostanában, hogy Apa későn jár haza, Anya nem egyszer összecsomagolt már, kézen fogott minket, és hazavitt Nagymamához. Nagymama azon­ ban mindig visszakergette: „Semmi keresnivalód a házamban! Sándor egy mihaszna irkafirkász, de becsületesnek becsületes, erre mérget vehetsz!” Most jut eszembe, hogy mára fánkot ígért Nagymama. Maris szaladok át hozzá, ezt nem lehet kihagyni! Március 29. szombat. Annyi minden történt a héten, de nem volt időm írni. Folyton jönnek-mennek nálunk az emberek, nincs egy nyugodt zúg, ahol leülhetek a titkos füzettel. Sokkal jobb most iskolába járni, mint régebben. Rendszeresen kapunk tejet. Azt mondja a tanító bácsi, hogy hamarosan ebédet is fognak adni azoknak, akik rászorul­ nak. Danó Pityu, az egyetlen cigány az osztályban, fel is szólalt erre, hogy sok jó bab­ levest adjanak, mert ő azt igen kedveli. Nevettünk is rajta, micsoda ízlése van. A tanító bácsi mostanában egészen új dolgokról magyaráz nekünk. Arról beszél, hogy ezután mindenkit a munkája szerint fognak jutalmazni. Olvasott egy csodálatos ver­ set is. „Fölszállott a páva a vármegye-házra” — így kezdődik. Azóta mindig kíváncsian nézem a vármegye-háza tetejét, nincs-e ott a páva. Májerszky Rudi újabban nagyon szerényen viselkedik. Egyszer kérte, magyaráz­ zam meg neki a számtan példát, mert a házi tanítója felmondott. Mikor elmagyaráz­

88

tam, azt mondta, nekem adja a ceruzahegyezőjét. Nem fogadtam el, azt mondtam, maradok a bicska mellett. A tegnapi újságban név szerint írtak a Rudi papájáról, hogy elveszik tőle a vasgyárat, és a munkásoknak adják, Kemény Lali apja ott dolgo­ zik a gyárban. Beszéltük Lalival, milyen érdekes dolog, hogy ezután a munkások di­ rigálnak a Rudi papájának, és nem ő dirigál nekik. Az is a tegnapi újságban volt, hogy elveszik a nagy házakat is, és azoknak adják, akik jobban rászorulnak. Anya mondta is Apának, hogy Gráczon úr házát Írassuk a nevünkre, és cseréljünk helyet: mi költözzünk be az utcai részbe, az sokkal nagyobb, tágasabb, neki elég az udvari lakás is, hiszen egyedül él. Apa leintette. Azt mondja vannak sokkal rászorulóbbak is, mint mi. És különben is, ő magával törődhet a leg­ kevésbé, mert még azt mondanák az emberek, lám, minden szentnek maga felé hajlik a keze. Hozott ugyan haza valamennyi káposztát és krumplit, de ezt rajtunk kívül még sokan kaptak. Anya nem panaszkodhat, mert minden nap húst vehet, méghozzá elég olcsó áron. Azt mondják, a feketézőktől veszik el a húst. Vajon mit jelent az, hogy feketéző? Néztem a húst, egyáltalán nem volt fekete. Mostanában annyi új szót hall az ember. Tegnap volt itt nálunk Miska bácsi, Anya öccse. Egyre csak valamilyen asz­ talos szövetkezetről beszéltek, hogy ezt beindítják, ott lesz a Rákóczi utca elején. Szö­ vetkezet — hát ez meg mi lehet? Csak az, hogy valamire összeszövetkeznek, és együtt csinálnak mindent. Szeretem Miska bácsit. Nagyon jókedvű ember, és mindig fabrikál nekünk valami játékot: falovat, kisszekeret, fadobozokat. Lajos bácsit, Anya másik öccsét már nem nagyon kedvelem. Olyan furcsa, magának való. Ha néha eljön hoz­ zánk, csak bámul maga elé, alig szól egy pár szót. Sose hozna semmit. A felesége, Marcsa néni meg majd felökleli az embert, ha egy évben egyszer elnézünk hozzájuk. A héten ruhaosztás is volt. Egyszer én is elmentem Anyával, de nem hoztunk haza semmit, mert olyan tolongás volt ott, hogy nem is tudtunk odaférkőzni. Pedig jó lett volna egy új cipőt szerezni, mert a mostaninak már lyukas a talpa, Pista öcsém még rosszabbul áll, mert ő az én kinőtt holmijaimat hordja. A z a furcsa, hogy állt ott egy csomó olyan asszony is, akik éppen nem voltak jobban rászorulva az adományra, mint mi. Egyszerűen jólesik nekik a potyázás. Ott volt például Dojcsákné innen az utcából. Tirpák asszony, nem is beszél rendesen magyarul. Még az ősszel történt, hogy a legfinomabb libazsírral kente meg a nyikorgó ajtókat. Mikor Anya megjegyezte, hogy ez már mégis csak túlzás, azt felelte: „Mért ne teném, amikor tehetyük!” így mondta, szó szerint, és ez azóta szállóige nálunk. Most, hogy Anya meglátta ott Dojcsáknét, meg egy pár hozzá hasonló asszonyságot, elöntötte a méreg, és odakiáltotta Kazimir Károly bácsinak: „Na, maguk is tudják ám, kinek adják a holmit!” Ezzel el is jöttünk. Károly bácsi még aznap este eljött hozzánk, és hozott Anyának egy szép kendőt. Anya elfogadta, nem bírt ellenállni, mert már régóta vágyott egy új kendőre, de azt mondta, fenntartja azt, amit délben mondott. Ha rajtam múlna, én az ilyen Dojcsákné-féle piócákat füstre tenném! Április 7. hétfő. Nagy dolgok történtek tegnap a városban, és itthon is nagy botrányok voltak. Azzal kezdődött a nap, hogy kora reggel beállított Bujról Margit néni meg Pipi néni. Jöttek egy kicsit szétnézni a városban. Nem mondom, épp a legjobb napot vá­ lasztották ki! Kész nevetség, ha ők kimozdulnak a házból. Ilyenkor egész éjjel lenem hunyják a szemüket, nehogy reggel elaludjanak. Már két órával a vonat indulása előtt kimennek az állomásra. Apa mesélte, előfordult már, hogy elérték volna az elő­ ző vonatot is, de fel nem szálltak volna, mert ők a következőhöz mentek ki. Mindig legalább öt-hat kisebb-nagyobb skatulyával, kosárral jönnek. Kalap, kesztyű, esernyő — nélkülözhetetlen tartozékaik. És micsoda kalapjaik vannak! Darutoll, fecskefészek,

89

rózsabokor — minden megtalálható rajtuk. Ha itt vannak nálunk, az a legjobb szó­ rakozásunk, amikor az előszobában sorra próbáljuk a kalapjaikat. Margit nénit mindenki csak Kucának hívja. Fura egy név, meg kell adni. Lega­ lább olyan fura, mint a gazdája. Kuca sovány, mint egy kóró, télen-nyáron ugyan­ abban a piszkos, zöld szvetterben jár, és folyton náthás. Ha itt vannak nálunk, elmegy az étvágyam, mert az a szokása, hogy piszkos zsebkendőit kiteregeti a kályha körül. Nem szabad rászólni, mert nagyon sértődékeny. Apa mesélte, hogy valamikor Kuca volt a vármegye legszebb lánya, bálkirálynő volt a farsangi mulatságokon. Mégsem ment férjhez, mert valamilyen gazdag fiút szeretett, akit az anyja eltiltott tőle. Sze­ gény Kuca, csak teng-leng a világban, a Pipi nyakán él. így legalább Pipi sincs egye­ dül, mert a férje már négy éve elesett a háborúban. Mindössze három hónapig éltek együtt. Pipi óvónő, ö t szeretem legjobban Apa családjából. Minden nyáron ott nya­ ralok nála. Egy kicsit sokat beszél, szörnyen szeret az ablakban ülni, ha senki más­ nak nem, de neki feltétlenül tudnia kell, mi történik a faluban. A konyhában több kárt csinál, mint hasznot, mert folyton elvonja a figyelmét valami érdekes beszéd­ téma. En egyébként élvezem, mert jól tud mesélni, és helyén van az esze. Most arról beszélt, hogy a dedó változatlanul működik, sőt segélyt is követelt ki a községi jegy­ zőtől. Azt is elmondta, hogy Mikeczék házát fel akarták gyújtani a parasztok. Névről ismerem Mikeczéket. Övék a kastély a faluban. Két nagy, harapós kutya csahol az udvaron. Csak suttogva szabad elmenni a kastély előtt. Javában beszélgettünk, mikor, úgy tizenegy körül, hirtelen felharsant a villany­ telep kürtje. Ez a riadójel. Apa rögtön szaladt is fel a városba megtudni, mi történt. Anya meg a nénikék jajveszékeltek persze, hogy most mi lesz. Az egész utcában nagy volt a riadalom. Két óra is elmúlt már, mire Apa hazajött. Addig nem mertünk ebé­ delni sem. Egészen ki volt magából kelve, még nem is láttam ilyen mérgesnek. „A drága sógorom, meg a többieklA nemzetőrök! Jól kimutatták a foguk fehérjét!” — ez volt az első szava, ahogy belépett az ajtón. Kiderült aztán, hogy a nemzetőrök, köz­ tük persze Pista bácsi is, fegyverrel vonultak Szamuely katonái ellen, akik a temp­ lommal szemben, a püspöki palota épületében tanyáznak. Szerencsére hamar elbántak velük. Ügy hat óra körül vesztére beállított Pista bácsi Olga nénivel. Csúnya veszekedés kerekedett. — Árulók vagytok, behódoltok a régi uraknak. Mikecz István, meg a többiek, azoknak a szava szent nektek! — támadott Apa. Pista bácsi csak hebegett-hápogott, azután annyit mondott, őket még Mikecz Ist­ ván alispánhelyettes eskette fel, és az eskü kötelez. Erre Anya szólt közbe: — Mondd csak, Pista, de őszintén, minden esküt ilyen komolyan veszel-e? E szavakra Pista bácsi olyan veres lett, mint a főtt rák, és csak annyit makogott: — Na de kérlek, A n n a ...! Olga néni meg kirohant a szobából, becsapva maga mögött az ajtót, hogy csak úgy rengett bele a ház. Néma csend lett egy pillanatra, aztán Pipi is közbeszólt: — Ez már mégis csak túlzás volt, Anna! Anyát nem lehetett többé megfékezni. — Te aztán csak hallgass! A z lesz a legjobb, ha hallgatsz, mint a sír. Es ne bá­ muld már annyira Pistát, mert még azt találom hinni, szerelmes vagy belé! Erre aztán Pipi is kirohant a szobából. Margit néni kezével csapkodva sikítozott: — Botrány! Botrány! Imádom a botrányt!

90

A p a csak ekkor vette észre, hogy mi, gyerekek is benn vagyunk. Tüstént kizavart m inket a szobából. Pista bácsiék hamarosan elvitorláztak. Vacsoránál senki sem szólt egy árva szót sem. Lefeküdtünk, és álmomban Pista bácsival csatáztam, aki fehér lovon ült, és foly­ ton azt kiabálta: „Fogják meg a pávát! Hol a páva? Fogják meg!” Később Pipi néni jött vele szemben hófehér ruhában, már messziről integetett neki, aztán minden el­ mosódott, csak a villanytelep kürtje riadózott tovább. Április 13. vasárnap. Virágvasárnap van. Egy hét múlva húsvét lesz. Ez leginkább Anyát foglalkoztatja. Már bejelentette holnapra a nagytakarítást, amit én egyáltalán nem szívelek, de sze­ rinte enélkül nem ünnep az ünnep. Még a tornácot is ki szokta meszelni. Tud dolgoz­ ni, azt meg kell adni. Mostanában nem a legjobb itthon a hangulat. Apa sem olyan vidám, mint régebben, még többet van távol. Ha hazajön, Anya alig szól hozzá, csak elé teszi az ételt. Nem egyszer elsírja magát, hogy vajon mi lesz velünk. Valami na­ gyon rossz lehet készülőben. Gráczon úr fogott el valamelyik nap. Valamilyen román csapatokat emlegetett, és azt mondta, hamarosan vége lesz a jóvilágnak, a pünkösdi királyságnak. Ugyan, mi baja velünk? Hiszen ki sem túrtuk a házából. Nagyon rosszul esett, amit mondott, de senkinek sem szóltam róla. Tegnap aztán az utcán megláttam egy új plakátot. Egy alacsony emberkét ábrázol, aki mutat valahová, és a plakát szö­ vege így hangzik: „Te! Sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmár, reszkess!” Nem tudtam ellenállni, ügyesen letéptem a plakátot, és egy rajzszöggel kitűztem Gráczon ajtajára. Ma reggel tört ki a botrány. A z öreg már hat órakor szokott kelni, és megy ki az udvarra. Persze, észrevette a plakátot. Éktelen ordítással zörgött be hozzánk. „Csak az a bitang kölyök lehetett, mindig mondtam én, hogy a szeméből sem néz ki jó !” Anya berohant hozzám a szobába. Egy bögre forróvíz volt a kezében. Mérgében rámöntötte, és ő is magán kívül kiabált, Még szerencse, hogy Apa otthon volt, és va­ lahogy elrendezte a helyzetet. Saját kezűleg szedte le a plakátot. Csak annyit mondott nekem, derék gyerek vagyok, de egy kicsit forró fejű, így sok bajom lehet még az életben. Nem bánom én, akkor sem hagyom, hogy mások sértegessenek minket, és ká­ rogjanak, mint a vészmadár. Ha kell, szemébe mondom én annak a vén Gráczonnak, hogy igenis rémhírterjesztő, elleniorradalmár! A héten nem kell már iskolába menni, majd csak húsvét után kezdődik újra a tanítás. Nem is bánom már, mert mostanában a tanító bácsi már nem mesél olyan ér­ dekes dolgokat. Folyton csak számolunk, meg tollbamondást írunk, azokat a régi his­ tóriákat erősen hanyagolja. Sokszor elgondolkodik, kibámul az ablakon, és csak a zaj téríti magához. Április 22. kedd. Ügy telt el a húsvét, mintha nem is lett volna, mert egészen más dolgok foglaltak el minket. Nagyszombat éjjel tartják a templomban a feltámadást, de Anya most nem ment el, nem mert kimozdulni a házból. Apa késő este elment valami rettentő fontos ta­ nácskozásra, csak hajnalban jött meg. Addig le sem hunytuk a szemünket. Zúgtak a húsvéti harangok, mi pedig minden percben valami retteneteset vártunk. Apa nagyon fáradt lehetett, ruhástól dőlt az ágyba, amit sosem tett meg azelőtt. Annyit mondott csupán, hogy Schmidt Miska bácsiéknak Tokajba kellett menekülniük. Vasárnap Anya csak elvitt minket a diákmisére. Hazafelé jövet a püspöki palota előtt egy csapat vöröskatona élén megpillantottunk egy bőrkabátos, géppuskás, mar-

91

cona képű embert. Anya súgta, hogy Pogány Józsefnek hívják, Pestről jött a katonái­ val, hogy rendet csináljon. Tegnap délelőtt nagy zenés díszfelvonulást rendeztek a tiszteletére, de Anya nem engedett ki minket az utcára. Délután halálra válva szaladt hozzánk Olga néni. Később jött Pista bácsi is, sá­ padt volt, mint a fal, és vacogott. Azt mondták, összefogdossák a nemzetőröket, a pa­ rancsnokot, Kováts Istvánt már el is fogták. Rettentően félnek, mi lesz velük. Apa azt felelte, még mindig nem késő, álljon át a vörösgárdába, ha kell, szól is az érdeké­ ben. „Azt már nem! — csattant fel Pista bácsi. — Elég egy veres a családban!” Mármár azt hittem, megismétlődik a múltkori botrány, de Apa csak ennyit szólt nagy csendesen: „Nézd, Pista, mindenki maga dönti el, mennyit mer vállalni, kényszeríteni senkit sem akarunk. Akkor legalább annyi tisztesség legyen benned, hogy félre állsz az útból, és ha nem is vagy mellettünk, legalább ellenünk ne legyél! A z lesz a leg­ jobb, ha Pipinél meghúzzátok magatokat!” Ez az ötlet persze tetszett neki, és egész biztos, hogy meg is fogadta, mert azóta nem mutatkoztak Olga nénivel. Ma délután nagyon sápadtan jött haza Apa. Kivégzésen volt, Pista bácsi főnökét, Kováts Istvánt főbe lövette Pogány József. „Tudjátok, eddig csak boldogan játszadoz­ tunk, mint a gyerekek, de most szembenézünk egymással, és aki ellenünk van, azzal leszámolunk, különben velünk végeznek. Nehéz dolog ez, hiszen aki most ellenségünk, az is régi ismerős, Kováts is jó ismerősöm volt, most meg ellenség le tt.. . ” Anya csak annyit felelt erre, hogy legjobb lenne, ha hagyná békén lefolyni a dolgokat, és nem akarna erőnek erejével összeveszni minden régi ismerőssel. Apa csak mosolygott erre, bár mintha egy kicsit szomorú lett volna a mosolya, és csak annyit mondott: „Ha egy­ szer elindultunk egy úton, akkor végig is kell menni rajta.” Ebben a percben nagyon büszke voltam Apára. Olyan erősnek, bátornak látszott, mintha semmitől sem félne. Ő nem Pista bácsi. Én is szeretnék ilyen bátor lenni, de be kell vallanom, félek a vértől. Ha elképzelem magam előtt Kováts Istvánt, amint összerogy a börtön udvarán, szá­ ján vékony sugárban folydogál a vér, elfog az irtózat. Milyen jó is volt egy hónappal ezelőtt, március 22-én, mikor békésen, boldogan vonultak fel az emberek, énekeltek, nevettek és a forradalmat emlegették. Ügy látszik, a forradalom emberéletet is kíván. Kovátsot le kellett lőni, mert különben ő lő le másokat. Sokszor milyen csúnya is az élet — szépet akarunk, és ő csúnya dolgokra kényszerít minket. Április 28. hétfő. Olyan rémes nálunk a helyzet, hogy nem tudom, lesz-e erőm mindenről beszá­ molni. Apa meg négy társa ma délután Miskolcra menekült. Ki tudja, mikor jönnek vissza. Az úgy volt, hogy szombaton Pogány József őket nevezte ki az új direktórium tagjainak. Anya valósággal őrjöngött, zokogva kiabálta: „Hát teljesen a vesztedbe ro­ hansz? Egyáltalán nem gondolsz velünk?” Apa most is tréfásan válaszolt: „M árhogy­ ne törődnék veletek? Most is milyen címet szereztem neked? Direktorné asszony let­ tél. Gondoltad ezt valaha is?” Vasárnap egész nap oda volt, színét se láttuk. Ma reggel arra ébredtem fel, hogy mindenfelé kiabálnak: „Jönnek a románok! Már Kálló alatt vannak!” Apa két óra körül hazaszaladt, és rögtön a kis barna táskát kereste. Beledobált egy-két inget, fe­ hérneműt. Anya sírva csomagolt neki valami ennivalót, ami éppen volt a háznál, mert mostanában alig kapni valamit a piacon. „Jók legyetek, hamarosan visszajövök. Egy kicsit világot látok, annyi az egész” - mondta Apa, aztán sorra csókolt mindnyájun­ kat, vette a kis táskát, és ruganyos léptekkel sietett az utcára, ahol már tülkölve várta az autó. Utána lestem. Ahogy a kapu felé közeledett, egyre jobban összeroskadt, fá­ radtak lettek a léptei, a kocsiba már mintha nem is ő ült volna be, hanem egy agyon-

92

hajszolt, elcsigázott idegen. Elszorult a szívein. A kocsiból még egyszer kinézett, inte­ getett nekünk, próbált mosolyogni is, aztán elindultak. Egy darabig szaladtunk az autó után, integettünk neki, de a felkavart por hamar eltakarta őt a szemünk elől. Anya azóta is zokog. Pista és Jcu el nem mozdulnak a szoknyája mellől, és ők is sírnak, pedig azt sem tudják, miért. Mit tudja még egy négy- és nyolcéves gyerek, hogy mi történt. Engem is kerülget a sírás, de azért is erőt veszek magamon, mert most már én vagyok a férfi a háznál. Hiszen már nem is vagyok gyerek, 12 éves le­ szek októberben. Én fogom megvédeni Anyát! Azért sem sírok, és erős leszek! Május 4. vasárnap. Ma van Anyák Napja. Máskor ez volt az év egyik legvidámabb napja. Kora reg­ gel szoktunk kelni, Apa ébreszt minket, és még az ágyban meglepjük Anyát egy cso­ kor virággal. Korán ebédelünk, és jól felpakolva kimegyünk a Sóstóra, a majálisra. Ott van Anya egész családja, Apa barátai és a környék minden épkézláb embere. Ilyenkor mindent szabad: addig ringlispilezünk, amíg el nem szédülünk, bujócskázunk, labdázunk, futkosunk a gyepen. Apáék a füvön ülnek, esznek-isznak, dalolásznak.van, aki verset szaval, és a dalárda is elénekel egy-két számot. Késő este szok­ tunk csak hazamenni. Most senki sem gondol a majálisra. Piros kartonpapírból készítettem egy szívet, és kora reggel odaadtam Anyának, de egy szót sem bírtam kinyögni, mert féltem, sír­ va fakadok. Pista és Icu sem tudta felmondani a verset, elpityeregték magukat. Nem szeretem a sírós jeleneteket, akármi lesz, olyan nyugodt, mosolygó akarok lenni, mint Apa. A város tele van román katonákkal. Furcsa, marcona alakok, furcsa nyelven be­ szélnek egymással, mintha mindig mérgesek lennének. Hozzánk is beszállásoltak egy katonát, egészen fiatal gyerek, Tódornak hívják. Eleinte szörnyen féltünk tőle, mert a szomszédok rémségeket meséltek a románokról. Anya a kisbaltát is bekészítette a vizeslócára, hogy kéznél legyen, ha szükség lenne rá. Az volt a nevetséges a dologban, hogy Tódor legalább annyira félt tőlünk, mint mi tőle. Erre úgy jöttünk rá, hogy az első este nem mertünk villanyt se gyújtani, Anya a mángorlót maga mellé vette az ágyba, úgy feküdt le. Egy darabig feszülten fülel­ tünk a kamra felé, ahová Tódort beszállásolták, de nem hallottunk semmi neszt sem, és fény sem szűrődött ki az ajtó résein. Egyszer csak, úgy 11 körül, valami nagy csö­ römpölés hallatszott a konyha felől, mint amikor a sötétben lopózó ember lever vala­ mit. Anya kezébe kapta a mángorlót, kiugrott az ágyból, és rohant a konyhába. „Agyonütlek, gyalázatos njustyu!” — kiáltotta, és vagdalkozott a vaksötétbe. Min­ den bátorságomat összeszedtem, és felgyújtottam a villanyt. Ekkor derült ki, hogy Cili, a macska vert le egy bögrét a kredencről, az csörömpölt olyan éktelenül. Ahogy a villanyt felgyújtottam, halkan nyílt a kamra ajtaja, óvatosan kikandikált rajta Tó­ dor, és ahogy meglátta Anyát, kezében a lesújtani készülő mángorlóval, rémülten térd­ re esett, és hányta magára a kereszteket. Éktelen nevetésre fakadtunk, ő meg csak bámult ránk nagy értetlenül, aztán elkezdett velünk együtt nevetni. Azóta nincs vele semmi bajunk. Ha itthon van, segít Anyának: fát vág, vizet hoz a kútról. Néha furulyázik is. furcsa, szomorú dalokat. Nézegeti a felesége fényképét, és nagyokat sóhajt. Mért kellett őt idehozni onnan a messzi havasok közül, és mért kell neki ellenünk harcolni, mikor nem vagyunk ellenségek! Hiába kérdezem, senki sem tud erre válaszolni. Hogy ki a mi igazi ellenségünk, azt gondolom. Az utcán le s fel cirkálnak'a régi rendőrök. Aki valami hangosabb megjegyzést tesz, máris besétál­ hat velük az őrszobára. A z a különös, hogy mindig párosával járnak, mintha félnének egyedül. Valamelyik nap az iskolában Májerszky Rudi kaján képpel kérdezte meg

93

tőlem, hogy megvan-e még a bicskám. Elfutott a méreg, és azt feleltem, meg ám, de nemcsak ceruzahegyezésre tudom használni. Azóta nem mer velem kötekedni. Tegnapelőtt tollbamondást írtunk az iskolában. Jól felkészültem, nem ejtettem én egyetlen hibát sem. Másnap majd kővé meredtem, mikor azt mondta a tanító bá­ csi, hogy az én füzetem sehol sem találja. Nem bírtam magamon uralkodni, ki kellett rohannom az osztályból, mert valóságos sírógörcs fogott el. Délután aztán eljött hoz­ zánk a tanító bácsi, hozta a füzetet is. Azt mondta, szándékosan dugta el, mert én többet nem szerepelhetek az élen, és ezért nagyon-nagyon sajnál. Azt is mondta még, hogy jövőre csak maradjak ott a hatodik elemiben, nemigen vennének fel még a polgáriba sem. Mikor ezt hallottam, azt hittem, összeomlik körülöttem a világ. Van egy titkos vágyam, senkinek sem beszéltem eddig róla: tanító szeretnék lenni. Szere­ tek másokat tanítani, szeretek a táblára írni, szeretem a betűket rajzolni. Az olyan jó dolog lehet, mikor az ember magyaráz, és érzi, hogy egy sereg gyerek tátott szájjal hallgatja. Sajnos, ennek az álomnak vége. Azt mondja Anya, bead Miska bácsi mellé inasnak, így legalább valami mesterség lesz a kezemben. Hiába hívnám segítségül Apát, Apa messze van, valamilyen kimondhatatlan nevű helyen, valami Asszonyfalván vagy hol a világ végén. Egyszer üzent valakivel, hogy megvan, sokat pihen, és elöbb-utóbb hazajön, csak még jól kipiheni magát. Csak cso­ dálom, hogy nem veszítette el még ott sem a jókedvét. Mostanában sokat koplalunk, mert semmihez nem lehet hozzájutni. Még jó, hogy ma Pipi néni bejött hozzánk, és hozott egy kis falusi elemózsiát. Azt sütötték ki, hogy Anya segíteni fog Nagymamának a fésű készítésében, és vásárba is fog járni árulni. Említette Pipi, hogy a községházán volt némi kellemetlensége Apa miatt, de mikoi elejtett egy-két szót arról, tudja, mire használták fel a jóléti alapot, rögtön abbahagy­ tak a piszkálódást. Anya sírva borult a nyakába: „Pipikém, drága Pipikém, félre is­ mertelek eddig!” Milyen érdekes is, hogy ők ketten eddig soha ilyen szeretettel nem tudtak egymához lenni. Ma a templomban a mise végén azért imádkoztak, hogy minél előbb múljon el a vörös veszedelem a fejünk felől, a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket, és csend, béke boruljon az országra. Anya mindig azért imádkozik velünk, hogy Apa minél előbb szerencsésen hazatérjen, és ne legyen semmi bántódása. Lehetséges-e, hogy két imát is meghallgassanak? Október 22. szerda. Pontosan hét hónappal ezelőtt kezdtem el írni ebbe a füzetbe. Hónapokon át nem írtam egy sort sem, a vörös tinta be is száradt azalatt, most csak kék tintával írok. Nem volt kedvem írni. Ezt a szép füzetet nem csúfíthatom el a mostani csúnya, szo­ morú eseményekkel. A múlt héten volt a születésnapom. Tizenkét éves lettem. Hatodik elemibe járok, és már előre félek, mi lesz jövőre. A szívem mélyén még mindig él egy szikrányi remény, hogy talán mégis valóra válik az álmom. Májerszky Rudi nem jár már ve­ lünk, átment a gimnáziumba. Egyszer láttam az utcán. Aranygombos matrózruhában feszített, és az oldalán ott lépkedett az a nagy, keményített masnis kislány, akit ré­ gebben úgy megcsodáltam a templomban. A túloldalon mentek, mikor engem meg­ pillantottak, Rudi súgott valamit a lány fülébe, és ezen jóízűen nevettek. Aznap egy árva szót sem szóltam itthon, hiába faggatott, szidott Anya. Anya remek asszony. Gyártják a fésűket Nagymamával, vásárra járnak, és amel­ lett minden munkát elvégez a ház körül. Most is rend és tisztaság van nálunk, a konyhában csillognak a rézedények, mintha most is béke és boldogság lenne a ház­ ban. Ez persze csak látszat, mert- Apa rettenetesen hiányzik. Hat hete került vissza

94

a városba. Azóta folytak a kihallgatások, tárgyalások. Amikor csak lehetett, mi is mentünk a törvényszékre és a börtönbe is, látogatni. Nagyon lefogyott a börtönben. Csont és bőr, pedig azelőtt is elég sovány volt. Sokat kínozhatták a rendőrségen, de erről egy szót sem ejtett nekünk. Másoktól hallottuk, hogy a Zrínyi Ilona utcai rendőr­ ségen nem egy foglyot kidobtak a kínzások közben az ablakon, és azt mondták, ön­ gyilkosok lettek. Azóta mindig remegve megyek el a rendőrség épülete előtt. Apa nagyszerűen viselkedett a tárgyaláson. Szépen, nyugodtan válaszolt a bírák­ nak, zengő hangja betöltötte a termet. Azt mondta, csak abban hibáztak, hogy túl so­ kat terveztek, és keveset végeztek. Kiáltani szerettem volna, hogy mit akarnak tőle, mikor ő senkinek a világon nem ártott, mindig csak másokért futkározott, neki ma­ gának két krajcárnyi haszna nem volt az egészből. Azt hittük, egy örökkévalóság, amíg kihirdetik az ítéletet. Aztán nagysokára be­ vonultak a bírák, mindenki felállt, és felolvasták az ítéletet. Apa négy évet kapott! Anya elájult, mikor meghallotta. Velem is forgott a világ. Ez égbekiáltó igazságtalan­ ság, ebbe nem lehet belenyugodni! Mikor a foglyokat kikísérték a teremből, Apa odaszólt Anyának: „Anna, szedd össze magad, élni kell a gyerekekért!” És Anya tényleg összeszedte magát. Milyen különös is! Amíg a forradalom tar­ tott, folyton féltékenykedett Apára, szemrehányásokkal illette, hogy hol késik olyan soká, és minek ártja magái a mások dolgaiba. Most meg, mikor a tárgyalás után be­ jött hozzánk Dojcsákné, és azt találta mondani: „Lyachovitsné asszony, mért nem fogta jóban (így mondja, egy b-vel) kordában a zurát?” — Anya egyszerűen ajtót nyitott neki: „Na, most aztán menjen, amíg szépen vanl” Négy év rettenetesen nagy idő. Négy év alatt nekem emberré kell válnom, hogy ha Apa hazajön, legalább ennyi öröme legyen. Bennem megvan a jószándék, de nem tudom, mit sikerül megvalósítani. 1921. Karácsony. Két éve nem írtam már semmit ebbe a füzetbe, de ma újra elő kellett vennem, és beírni, ami történt. Ha lenne arany tintám, azzal írnék, mert nagy-nagy örömhír, ami történt. Hazajött Apa! Már néhány nappal ezelőtt megtudtuk, hogy sokan kaptak karácsonyra kegyelmet, és ő is köztük van. Ügy készültem a vele való találkozásra, íormálgattam magamban a szavakat, amelyekkel fogadni fogom. Persze, semmi sem úgy sikerült, amint elterveztem. Délelőtt nagytakarításba kezdtünk, amit szívből utálok, de ezúttal boldogan ve­ tettem magam a munkába. Anya a szobában súrolta a padlót, én a konyhaablakot mostam. Icu és Pista kinn játszottak az udvaron. Egyszer csak látom az ablakon át, hogy egy magas, sovány ember jön be a kapun. Pista rémülten, ordítva szaladt be a házba: „Anya, egy csavargó jött be!” Mióta Apa elment, nagyon félénk, ijedős gye­ rek lett belőle. Szaladtunk az udvarra, és felismertük Apát. Sovány volt, az arca elkínzott, legalább öt évet öregedett. Csak álltunk, bámultunk rá, nekem egy szó sem jött ki a torkomon. Anya tért magához leghamarabb. „Már csak gyere be a házba, ha idáig elfáradtál!” — kiáltotta, és mindnyájan magunkhoz tértünk. Valahogy rendbetettük a lakást, a nagytakarítást nyugodtabb időre halasztottuk, nem csekély örömömre. Délután sorra jöttek a szomszédok, rokonok, ismerősök. Sokan hoztak valami ajándékot: egy üveg bort, egy kis kalácsot, egy tál süteményt — ki mit tudott. Doj­ csákné hozott egy üveg libazsírt. Igaz, egy kicsit avas már, de pirítósra jó lesz még. A vén Gráczon meg szörnyű fontoskodva hozott egy papírba burkolt üveget. „Ezt kóstold meg, Sándor, ez valódi egri bikavér!” — mondta. Tudjuk, hogy ennek a bika-

95

vérnek a tőkéje itt van az Üszőiében, de nem tesz semmit, így is örültünk. Most min­ denkit olyan jónak, kedvesnek látok, mintha soha semmiféle bosszúságot nem okoz­ tak volna nekünk. Apa tréfált, mókázott, úgy beszélt a börtönben töltött két évről, mintha egy tengerentúli utazásról tért volna vissza. Én meg csak ültem, bámultam rá, és nem tudtam egy értelmes szót kinyögni, pe­ dig annyi mindent szerettem volna mesélni, kérdezni. Vacsora alatt Apa már nagyon izgett-mozgolt a székén. Egyszerre csak kinyögte: „Megyek, Anna, a dalárdába, a fiúkhoz!” Anyát első pillanatban elfutotta a méreg, de aztán nyelt egy nagyot, és úgy mondta: „Menjél most az egyszer, de a továbbiak­ ról még beszélünk!” Késő este volt már, mikor Apa hazajött. Most is fütyörészve lépkedett az udva­ ron, nem törődve a vén Gráczonnal. „Sándor, Sándor, javíthatatlan vagy!” — kezdte korholni Anya. „Mars a konyhába, anyjuk, főzz egy jó forró teát, átfáztam az úton!” „Ezért még számolunk!” — kiáltotta Anya, de rögtön el is nevette magát. „Alszol?” — kérdezte Apa, és leült az ágyam szélére. A szívem a torkomban vert. Most kell neki mindent szépen elmesélni, és megmondani, milyen boldog vagyok, hogy újra itthon láthatjuk — gondoltam, de valami kaparta a torkom. „Nagyot nőttél, Sándor, kész ember lett belőled. Derék fiú vagy, Anya mesélt ró­ lad. Aztán ízlik-e az asztalos inasság?” „Apa, én tanító akarok lenni!” — most, hogy kimondtam a titkot, egészen meg­ könnyebbültem. „Ejha, ez aztán derék dolog! Tudod mit, Sándor, szerencsét próbálunk. Emlékszel még, mit mondtam egyszer anyádnak? Ha egyszer elindultunk egy úton, akkor végig is kell menni rajta. Vagy érek még valamit ebben a városban, vagy engem többet nem hallanak a városi dalárdában!” Percekig szorongattam hideg kezét, amíg fel nem melegedett az én forró tenye­ remtől. „Itt a tea, te énekes pacsirta!” — lépett be Anya a szobába, tálcával kezében.

M e g je g y z é s : A n o v e lla m e g ír á s á n á l f c i r á s k é n t fe lh a s z n á lt a m a N y ír v id é k k o r a b e li s z á m a it, a N y ír v id é k 1928. é v i A l m a n a c h j á t , c s a l á d t a g ja i m k ü lö n b ö z ő v is s z a e m lé k e z é s e it , v a la m in t F a z e k a s J á n o s , S c h m i d t M i h á l y é s B o k ó n y i J ó z s e f v e t e r á n o k s z ó b e l i k ö z l é s e i a l a p j á n 1 95 9 -b e n k é s z í t e t t f e l j e g y ­ z é s e im e t.

96

OLÁH GÁBOR:

Proletár gyermekek Kis szurtos, kócos szenvedők. Játékotok nem volt soha, Minden széptől elkergetett A z úri gyermek ostora. A boldogság parkjába be Csak síró szemmel néztetek, Kis szívetek nagy álmok és Szép vágyak lázától beteg. Ne féljetek: jön még idő, Tirátok is derül a nap, S nem lesz nálatok kedvesebb, Nem lesz nálatok boldogabb. Tündérliget lesz a világ, Virága minden kisgyerek; Piros arcokra drága nap Aranyesője rápereg. A z Erő kézenfogva jár Szépség-húgával boldogan; Dalolva szép a reggel és Az Éj kacagva elrohan. Csöpp Krisztusok, kis bölcsek és Parányi hősök, dalnokok El nem kallódó árja forr Ott, hol sötét, vak Múlt zokog. Nem lesz tengerbe fúlt sziget Ellankadó szegény hazánk: Egy földgolyó sok millió Fia testvérként néz reánk. Mienk a Csendes Óceán, Nekünk zúg a Kvadalkvivir, A Himalája homlokán Nekünk süt a hajnali pír.

London parkjáig csap csigát A Hortobágy vaskos fia, S Moszkvába küldi korcsolyás Legényeit Germánia. A z Adriának kék vizén Párizsról álmodunk sokat; S az Eiffel tornyán, mint sas ül Sok költöző szép gondolat. Amerikának zúg merész Érc-szárnyakon gépmadarunk; Átharsan a világokon: Hogy mind, mind, mind egyek vagyunk! Kis szurtos, kócos szenvedők, Lesz már remek játékotok: Tiétek ez a Földgolyó! Nézzétek: hogy zúg, hogy forog! Debrecen, 1919. április.

Ü8

KATONA BÉLA:

Krúdy és az 1918—19-es forradalmak (II. rész.) Tevékenysége a Tanácsköztársaság idején „Csak pusztuljon, omoljon, vesszen el a régi világ..." A Tanácsköztársaság kikiáltása nem eredményezett alapvető változást Krúdy hely­ zetében vagy szerepében. írásai ugyanúgy jelentek meg, mint korábban, legfeljebb a hangja vált egy fokkal még radikálisabbá. Nem könnyű eldönteni, hogy ebben a nyíl­ tabb színvallásra kényszerítő körülményeknek, vagy az író belső fejlődésének volt-e jelentősebb szerepük. Közvetlenül a proletárdiktatúra idején írt művei ebben a vo­ natkozásban nem lehetnek perdöntőek, önmagukban, az író korábbi és későbbi fej­ lődéséből kiszakítva ugyanis még a legpozitívabb megnyilatkozásai is kételyeket éb­ reszthetnek: vajon őszinték voltak-e, vagy csak a pillanatnyi helyzettel való megalku­ vás gyümölcsei, opportunista hajbókolás a hatalomra került új rendszer előtt belső meggyőződés nélkül? Annál is inkább felmerülhetnek ilyenfajta meggondolások, mert mint minden nagy társadalmi átalakulás idején, az 1918 19-es forradalmak alatt is akadtak valóban kétszínű karrieristák, akik látszólag dicsérték a polgári demokrati­ kus átalakulást, vagy a proletárdiktatúrát, de közben másfelé kacsingattak, az ellen­ forradalom győzelme után pedig együtt üvöltöttek a farkasokkal, s a kurzussajtó leg­ hűségesebb kiszolgálói lettek. Hogy Krúdynál nem ilyen opportunista köpönyegforgatásról volt szó, s nem is csak pillanatnyi fellángolásról, azt elsősorban a megelőző években, főként a háború időszakában született publicisztikai írásai bizonyítják. Ez a háborús publicisztika ugyanis — mint láttuk — kétséget kizáróan igazolja, hogy Krúdy 1918— 19-es megnyi­ latkozásai nem előzmény nélküliek. Nem egyik napról a másikra váltott hangot, nem a forradalom kitörésekor vált hirtelen Saulusból Paulusszá. A proletárdiktatúra alatti tevékenysége csak logikus folytatása, betetőzése, csúcsa volt annak a mélyreható fej­ lődési folyamatnak, amely a háború kitörésétől kezdve formálódott és végbement ben­ ne. A Tanácsköztársaság idején született művei, ha hangban erősödtek is, alapjában véve szerves folytatásai voltak nemcsak a polgári forradalom alatt írott cikkeknek, ha­ nem a háború kezdetétől folytonosan erősödő, radikalizálódó egész publicisztikájá­ nak is. Természetesen hiba lenne elhallgatni azt is, hogy ez a fejlődés, látszólagos egye­ nes vonalúsága ellenére sem volt ellentmondásoktól mentes. Krúdy a Tanácsköztár­ saság idején is megmaradt polgári írónak. Nem vált szocialistává, még kevésbé kom­ munistává. Nem is igyekezett magát úgy feltüntetni, mintha az lett volna. A párt­ sajtóban, a kommunista lapokban nem is jelent meg írása. Valószínűleg nem elvi okok­ ból, hanem csak mert nem kértek tőle, a tény mégis föltétlenül jellemző. Megmaradt a radikális Magyarország hasábjai mellett, ahol évek óta jelentek meg Pesti levelei.

99

Ott azonban becsületesen szolgálta az új rendszert Látványos melldöngetés nélkül írt, de úgy, hogy mégis mindegyik írása határozott kiállás volt a letűnő régi világ ellen, s a Tanácsköztársaság mellett. Hangját különösen ott érezzük őszintének, ahol a meg­ bukott úri társadalom bűneiről, rothadásáról beszélt, amikor elhatárolta magát a múlttól. A Magyarországba írt cikkek mellett 1919 tavaszán főként a Néplap szerkesztése kötötte le Krúdy energiáját. Erre még a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt kapott megbízást, de szerkesztői munkáját a proletárdiktatúra első időszakában is tovább­ folytatta. A Néplap korábban a kormányzat által támogatott parasztújság volt, amely a régi kalendáriumok szellemében és azok sallangos, kacskaringós népiességével igyekezett védelmezni és propagálni a rendszer parasztpolitikáját, és leszerelni az agrárszocia­ lista mozgalmakat. Szépirodalmat keveset közölt, és abban sem volt köszönet. A múlt századi népszínművek árvalányhajas idilljei és a száz éves jövendőmondó verses gü­ gyögései váltakoztak hasábjain. Igazi író nem szerepelt benne, a szerkesztő neve he­ lyén is csak ez állt: András gazda. A lap átszervezésére 1919 januárjában került sor, s a Károlyi kormány akkori földművelésügyi minisztere, Búza Barna felelős szerkesz­ tői minőségben Krúdyra bízta irányítását. Rajta kívül főszerkesztőként Szabó Endre, valamint szerkesztőtársak elnevezéssel Gárdonyi Géza és Móricz Zsigmond neve sze­ repelt a címlapon. Nem könnyű megérteni, s még kevésbé megmagyarázni, miért éppen Krúdy lett egy parasztújság szerkesztője. Valószínű, hogy mint a Károlyi párti Magyarország régi munkatársára, s mint Károlyi aktív támogatójára esett rá a választás. Bárhogyan is történt, bizonyos, hogy Krúdy nemcsak afféle tiszteletbeli megbízatásnak tekintet­ te a Néplapot, nemcsak a nevét adta hozzá, hanem ténylegesen is részt vett a lap irányításában, s a nehéz körülmények között is színvonalas újságot akart adni a fa­ lusi nép kezébe. Külsőleg is modernizálták a Néplapot. Népieskedő cikornváit elhagyták a cím­ lapról, tördelését, egész nyomdai kiállítását korszerűvé tették. Lényegesebb volt azon­ ban, hogy Krúdy igazi írókat szólaltatott meg a lap hasábjain. A szerkesztői tevékeny­ ségével kapcsolatos dokumentumok, sajnos, nem igen maradtak fenn, vagy legalább is nem ismeretesek. Megőrződött azonban Gárdonyi két hozzá intézett válaszlevele, ame­ lyekből mégis némi fogalmat alkothatunk Krúdy szándékairól, s a Néplap megerősí­ tése érdekében kifejtett szervező munkájáról, (Az egyik levelet a Krúdy világa már publikálta, a másikra Nagy Se.ndor, a kitűnő egri Gárdonyi-kutató hívta fel a figyel­ memet, amiért ezúton is köszönetét mondok neki.) Gárdonyi mindkét levelében arról írt, hogy új művek helyett pillanatnyilag csak régebbi írásainak lapkivágatait küldheti a Néplapnak, de soraiból az is kiderült, hogy Krúdy olyan népies témájú elbeszéléseket vagy regényeket várt tőle, amelyek alkal­ masak lehettek volna arra, hogy a kalendáriumi hazugságokat végre igazi irodalom­ mal szorítsák ki a falusi lakosság tudatából. Gárdonyi küldött is írásokat, s küldtek mások is. A z új földtörvényt a másik fő­ munkatárs, Móricz Zsigmond magyarázta a paraszti olvasóknak. Maga Krúdy egy na­ gyobb terjedelmű, népmeséi hangvételű elbeszélés közlését kezdte meg a Néplapban Csillag, aki jár címmel, ö t folytatás látott napvilágot belőle, a végét nem ismerjük, mert az újság megszűnése után befejezetlen maradt. E folytatásos elbeszélésen kívül még egy írása jelent meg névaláírással a Néplapban A Naphoz címen, 1919. március 9-én. A következő számtól, március lG-tól kezdve a szerkesztők neve minden magyará­ zat nélkül eltűnt a címlapról. Nemcsak Krúdyé, szerkesztőtársaié is. A még megjelent szamokból azonban az derül ki, hogy továbbra is változatlanul ő maradt a szerkesztő.

100

Az április Í3-i számban megjelent A Néplap szépirodalmi programja című első olda­ las cikk Bródy Sándort, Gárdonyi Gézát, Móricz Zsigmondot, Révész Bélát és Szép Ernőt emlegeti, mint a Néplap íróit, majd szó szerint így ír: „Krúdy Gyula, e lapok szerkesztője ugyancsak minden erejét a Néplapnak szenteli.” További szám azonban már nem jelent meg. A z egyre bonyolultabbá váló politikai helyzetben és az egyre súlyosabban jelentkező papírhiány miatt átszervezték a sajtót, és sok más újsággal együtt a Néplap is megszűnt. Ezzel vége is szakadt Krúdy rövid szerkesztői tevékenységének. De ha időben nem is volt hosszú ez a szerkesztői pályafutás, hiba lenne lebecsülni jelentőségét. Mit je­ lentett számára a Néplap redakciója? Mindenekelőtt szorosabb, közvetlenebb kapcso­ latot írótársaival. Főként olyanokat igyekezett ugyan megnyerni munkatársaknak, akikkel régóta baráti viszonyban volt (Bródy Sándor, Révész Béla, Szép Ernő), de M óriczcai és Gárdonyival csak ekkor és ezen a réven került közelebbi érintkezésbe. Ennél is sokkal fontosabb volt azonban, hogy a Néplap szerkesztése elevenebb kapcsolatra sarkallta az élettel, a korral, a politikai helyzet alakulásával is. Munkája szinte elke­ rülhetetlenül a nép sorsára irányította figyelmét. Mint a Néplap szerkesztőjének, tud­ nia kellett, mi megy végbe falun, mi történik a parasztsággal. Nyilván ezzel a tájéko­ zódni akarással függtek össze gyakori utazásai is. Mint Móricz Zsigmond, ő is a vidé­ ket járta, s tapasztalatairól riportokban számolt be. Riportjai (Milyen Magyarország, A z ország útján, stb.) nem a Néplapban, hanem a Magyarország bán, az Érdekes Újság­ ban és a Pesti Futárban jelentek meg, mégis joggal tételezhetjük fel, hogy tulajdon­ képpen ezeket is a Néplap ihlette, hiszen a szerkesztői munka gyakorlata szinte kény­ szerítette a társadalmi valósággal való szembenézésre. Olyan közel, mint Móricz, természetesen ekkor sem került a néphez. Inkább csak a vasúti kocsik, vagy a vidéki vendégfogadók hangulatából következtetett a mélyben zajló változásokra, de legtöbbször még ezekből a külsőségekből is jó érzékkel szűrte ki a lényeget, a társadalmi mozgás valódi tendenciáit. Ezekből a vidéki riportutakból nőtt ki a Fehérvári könyv című füzete is, amely 1919 májusában jelent meg a Közoktatásügyi Népbiztosság kiadásában. Alcíme: Ter­ melőszövetkezetek Fejér megyében. Nehezen meghatározható műfajú írás. Riport és szociográfia, rendeletmagyarázat és propagandairat egyszerre, de nem is a műfaji tisz­ taság itt a fon" os, hanem az a meggyőző szenvedély, amellyel a régi világ bűneit os­ torozta, s a kibontakozó új élet megnyilvánulásait figyelte. Statisztikai adatokkal bi­ zonyította a földbirtokmegoszlás kiáltó igazságtalanságait, hogyan osztozott Fejér me­ gye közel 700 ezer hold földjén 135 nagybirtokos, s hogyan élt 164 ezer nincstelen me­ zőgazdasági zsellér. Örömmel állapította meg, hogy a föld végre a népé lett. „A népé lett, az államé lett ez a végtelen kincs. 135 család lett szegény. 164 ezernyi mező­ gazdasági nép boldog és elégedett.” (Pesti Levelek. 390. 1.) Azt is tudta, hogy a kizsákmányolás megszűnése nem pusztán anyagi-gazdasági kérdés, hanem sokkal több annál, az igazán emberhez méltó élet kezdete; „Ezek a föl­ dek csak görnyedésre tanították a derekat eddig. Görnyedett, aki rajta dolgozott, gör­ nyedett az alázat, a cseléd, a megalázkodó, a sanda bűn. Ezentúl arra is megtanítja a föld a dolgozókat, hogyan kell a derekukat kiegyenesíteni.” (U, o.: 393. 1.) Hirdette a társadalmi megújulás szükségszerűségét, s látta, hogy a forradalmat maga az uralkodó osztály idézte elő ostobaságával, gőgjével, parazita életmódjával: „Jött az a forradalom, amelynek el kellett jönni ebben a végleg elzüllött, megrothadt, bűneibe süllyedt Magyarországban, hogy tovább lehessen élni a tisztességes emberek­ nek. Száz esztendő igazságtalanságai, gaztettei, bitangságai után jött a proletárforra­ dalom. . . Ki hitte volna Magyarországon a proletárforradalmat? Pedig már a harma­ dik nemzedék tapossa itt a földet Kossuth szabadságharca óta; három nemzedék jött,

101

amely bűnt bűnre halmozott, trágyázta a földet, amelyben lassan izzani kezdett a lát­ hatatlan tűz. Minden csendőrpofon, amely Magyarországon ártatlan ember arcára becstelenül csördült, minden aljas követválasztás, amelyről oly hasrengető kedéllyel írt Mikszáth Kálmán, a mameluk-világ krónikása. . . okozója volt ennek a forrada­ lomnak. Jönni kellett neki, mint a háborúnak, a legnagyobb emberi megaláztatásnak, a poklokra juttatott embereknek, a sárba, szennybe, vérbe letaposott emberi önérzet­ nek, hogy a legmélyebb mélyről, a förtelemből, az akasztófa alól felordítson végre az Ember. Az első forradalomban a bitófa elől menekült meg Magyarország. A második forradalom elhozta neki a gyönyörűséges emberi életet.” (U. o.: 397. 1.) Vallomásának értékét csak fokozza, bátor kiállásának őszinteségét hitelesíti az a körülmény, hogy Krúdy tisztában volt a Tanácsköztársaság fenyegetett helyzetével. Látta a külső és belső ellenforradalmi erők készülődését, de ez sem rettentette viszsza: „Jöjjön bár milliója az ellenségnek a szabaddá lett Magyarország ellen, a mai szabadságnak, emberi messzilátásnak, jövendőnek a délibábját nem sötétítheti el sem a fegyverek sűrűje, sem a felkoncolt régi világ hydra-tagjainak megmozdulása. En­ nek a mostani világnak sem ízét, sem javát, sem ígéretét többé nem verheti ki semmi ennek a mai nemzedéknek az emlékezetéből.” (U. o 399. 1.) Ugyanez a világos, egyértelmű elkötelezettség jellemzi ebben az időben írott cik­ keit is. Régi és új regényhősök című írásában az író az irodalom feladatát igyekezett megfogalmazni. S ő, akit az irodalomkritika kezdettől fogva a múlt énekeseként köny­ velt el, most a jelen ábrázolására bíztatta írótársait is, önmagát is: „Itt tíz esztendeig nem lehet egyebet írni se regénybe, se színdarabba: mint Magyarország történetét, mostani napjait. Ha a negyvennvoleadiki eseményekről és az utána következő szomorú időszakról egy félszázadig írtak a könyvek, hazudtak a legendák és vének — korunk­ ról, az új világ születéséről könyvtárakat kell összeírni, hogy majd mindenki meg­ értse, hogy mi történt itt: csoda, vagy emberi akarás?” (Magyarország, 1919. márc. 25.) Több más írásából is kiderül, milyen fontosnak tartotta a tömegek felvilágosítását, s hogy ebben milyen jelentős szerepet szánt az irodalomnak is. Újra meg újra sürget­ te, hogy a parasztbutító kalendáriumok és rémregenyek helyett igaz és értékes köny­ veket kell a nép kezébe adni. Sürgősnek és elengedhetetlennek tartotta a nemzeti ön­ vizsgalatot, múltunk megtisztítását az önáltató illúzióktól. Le kell leplezni a hamis ideálokat, bármilyen fájdalmas is legyen az igazsággal való könyörtelen szembené­ zés: „A legszebb hazugságokról kell lemondanunk, amelyekkel századokon át önma­ gunknak b ó k o ltu n k ;... királyszobrokat kell ledönteni, hogy meglássuk, mennyi a fűrészpor odabent... írni kell végre egy könyvet a proletárügyésznck is, akit eddig lömlöcbe vetettek, ha ki merte nyitni a száját. Hadd halljuk az ő igazságát, amelyet börtönök falára volt kénytelen írni, mert másképpen nem mondhatta el. .. Nem kell félni az új történelemtől, az új Magyarországtól, a forradalmi szilajságú emberi aka­ rások és ideálok robbantásától. Csak pusztuljon, omoljon, vesszen el a régi világ. Már a szájunkig ért a trágyagödör léje, amelybe belezuhantunk. Gyötrelmesebb nem lehet az élet, mint volt.” (Új történelmet kell írni. Magyarország Í919. április 16.) S nemcsak a népet, az országot nem féltette az új történelemtől, vagyis a szocia­ lista fejlődéstől, hanem a felszabadult ember öntudatával határolta el saját magát is a régi világtól, s félreérthetetlenül kimondta, hogy egyénileg sincs veszteni valója: „Mit sajnáljak a tegnapi életemből? Sajnáljam talán az ékszereket, melyek másoké voltak ? . . . Mit sajnáljak a kastélyokon, amelyekben szegény, mindennapi életünknek előkelő idegenjei laktak, akiknek legfeljebb hideg, lesújtó arcát láthattuk egy má­ sodpercre, de könnyüket, vagy mosolyukat soha? És miért búsulnék az egész elme­

102

rült világ után, amelynek fogatairól sár freccsent a kabátomra, páholyaiból elutasítón fénylett a fülbevaló és a szem, magasan- repülő paradicsommadarai legfeljebb a ka­ lapomat szemetezték be; dologtaian gazdagsága, bankár-elbizakodottsága, seregély-os­ tobasága, tétlen parfőmje, bágyadt selyme, aluszékony közömbössége, másvilágról való gőgje, cudar gúnyja, bitang nemtörődömsége, ledér rafináltsága és agylágyult röhehelye: — mindig csak erre a napra, a maira s a következőkre, a megaláztatásra, a proletárpofonra látszott várakozni? — Miért sajnálnám a tegnapi Pestet, a zsebmet­ sző, sajtszagú, ocsmány Pestet, minden érdemes fiához perfid, bűneiben a kivégzésre megéredt régi Magyarországot — amikor csak amolyan mostoha gyermek voltam itt?” (A gyalogúton. Magyarország. 1919. április 9.) A Tanácsköztársaság hónapjaiban fordult figyelme határozottabban az oroszorszá­ gi események felé is. Fiatal kora óta vonzódott az orosz irodalomhoz és az orosz nép­ hez. Pályája elején ahhoz az irodalmi irányzathoz csatlakozott, amelyet főként az orosz irodalom példái ihlettek. Krúdy különösen a klasszikus orosz irodalomnak két nagy alakjáért, Puskinért és Turgenyevért lelkesedett. Most, amikor felismerte azokat a szálakat, amelyek Tanácsmagyarországot a fiatal Szovjetunióhoz kapcsolták, felújul­ tak benne ezek az emlékek, s kíváncsian fordult az orosz irodalom felé. Orosz hangok c. cikkének tanúsága szerint világosan látta, hogy milyen fontos szerepe volt az orosz irodalomnak a forradalmi változások előkészítésében: „Száz esztendeig tartott Orosz­ országban a mai forradalom előkészítése. Minden könyv, ami,. a múlt században orosz kéz írt: titkos propagandája egy közelgő új világnak.” (Magyarország. 1919. március 20.) A múltnál is sokkal jobban foglalkoztatta azonban a jelen, vagyis az, milyen sze­ repük volt az orosz íróknak az októberi forradalomban, s hol van a helyük a kialakuló új társadalomban. „Vajon mit írnak most az orosz írók? Milyen kár, hogy a testvér­ nemzet irodalmát nem ismerjük napjainkban!” (U.o.) A kisebb cikkeken és a fehérvári riportfüzeten kívül önálló kötete is jelent meg Krúdynak a Tanácsköztársaság idején. 1919 áprilisában a Ruszka-Krajnai Népbiztos­ ság kiadásában látott napvilágot Havasi kürt Ruszin-Krajna kistükre című munkája. Érdekes, le még nem egészen felderített a mű keletkezésének háttere. Egy újab­ ban felbukkant hírlapi közlemény szerint az író Dr. Stefán Ágoston rahói ügyvéd megbízásából írta ezt a könyvét, aki a Tanácsköztársaság alatt Ruszin-Krajna népbiz­ tosa volt. Ö kérte fel Krúdyt, hogy adjon leírást Máramaros, Ung, Bereg és Zemplén vármegyékről, az ott élű rutén nép életéről. Később kiderült,' hogy Stefán a kommün alatt kettős játékot folytatott, ezért a Tanácsköztársaság bukása után is vezető beosz­ tásban maradt, s a párizsi békekonferencián ő képviselte Kárpátalját. Ekkor állítólag Krúdy művét franciára és angolra fordittatta, és a béketárgyalásokon is felhasználta. Hogy mindez valóban így történt-e, s ha igen, volt-e és milyen szerepe Krúdy írá­ sának a későbbi fejleményekben, azt még a további kutatásnak kell pontosabban tisz­ táznia. Mint ahogy azt is, hogyan került Krúdy összeköttetésbe Stefán Ágostonnal, s miért éppen őt bízta meg Stefán a könyv megírásával? Maga a mű sajátos keveréke az. útirajznak és a szociográfiának. Nem igazi útle­ írás, Krúdy maga is bevallja, hogy csak régebbi utazásainak emlékeire támaszkodott írás közben. Inkább a nép életének bemutatására törekedett. Meleg együttérzéssel be­ szél a kárpátaljai lakosság sanyarú sorsáról, szegénységéről, éhezéséről, Elfogultság nélkül mutatja be a magyarok és a ruszinok viszonyát, s ír az ott élő zsidók helyzetéről is. Nem nallgatta el a magyar állam, a magyar uralkodó osztályok elnyomó, kizsák­ mányoló szerepét, ennek ellenére nem mentes a mű bizonyos naív nacionalizmustól sem. Főként ott jelentkezik ez, ahol a ruszinok magyar-hűségükről, Magyarországhoz

103

való törhetetlen ragaszkodásáról beszél. De ha mai szemmel nézve nem is fogadhat­ juk el mindenben a véleménj'ét, ha helyenként naivnak is kell mondanunk az általa rajzolt képet, egészében mégis figyelemre méltónak tartjuk munkáját, amely nemcsak a magyar uralkodó osztályok nemzetiségi politikájához képest jelentett előrelépést, de a Tanácsköztársaság e téren hozott intézkedéseivel is összhangban állt. Nem könnyű megérteni, hogy a Tanácsköztársaság első két hónapjában kifejtett ilyen fokú írói aktivitás után miért következett Krúdynál 1919 nyarán előbb némi el­ bizonytalanodás, majd pedig teljes elhallgatás. A kérdést még csak izgalmasabbá te­ szi, hogy voltaképpen nemcsak Krúdyra vonatkozik,- hanem a kortársak közül még nagyon sokakra, s nem is csak a polgárságból jött művészekre, hanem olyan vitatha­ tatlanul progresszív egyéniségekre is, mint pl. Móricz Zsigmond. A probléma rendkí­ vül sokrétű és bonyolult, részletes kifejtése külön tanulmány témája lehetne. Itt most meg kell elégednünk annak megállapításával, hogy ebben a megtorpanásban szubjek­ tív és objektív tényezők egyaránt közrejátszottak. Tagadhatatlan, hogy szerepe volt ebben az író politikai korlátainak is, amelyek az osztályharc fokozatos éleződésének, a fronthelyzet rosszabbodásának, s az ezekkel összefüggő szükségszerű radikális in­ tézkedéseknek a hatásara egyre erőteljesebben kiütköztek. Hozzá kell ehhez számítani Krúdy ideológiai képzetlenségét is. Nemcsak gyakorlati kapcsolata nem volt a mun­ kásmozgalommal, elméletileg sem ismerte a marxizmust. A háború és a forradalmak radikalizáló hatására sok mindent magáévá tett a progresszív erők követeléseiből, s ösztönösen elfogadta a szocializmusnak a társadalmi igazságtalanságok megszünteté­ sére irányuló törekvéseit is, de ez — mint oly sokaknál — nála sem pótolta az elmé­ leti tisztánlátást, s végülis visszahőköléshez vezetett. A személyes okokon túlmenően azonban kétségtelenül része volt az elhallgatás­ ban a kultúrpolitikai irányítás szűkkeblűségének is, amely nemcsak Krúdyt, hanem többek között Móricz Zsigmondot, Babits Mihályt és Tóth Árpádot is visszariasztotta. Hozzájárult ehhez még a polgári lapok többségének, köztük Krúdy legfontosabb, legállandóbk fórumának, a Magyarországnak a megszűnése is. A megmaradt lapok kü­ lönböző, sokszor egymásra is acsarkodó csoportok irányítása alatt álltak. A rendelke­ zésre álló rövid idő alatt ugyanis nem kristályosodhatott ki igazán a párt egységes kulturális irányvonala. A pártirányítás lényegéről és főként annak gyakorlati értelme­ zéséről a vezetők között is jelentős nézeteltérések voltak. A Népszava a Vörös Újság­ gal polemizált a kérdésről, A z Ember és a Színházi Élet a Ma írói ellen indított tá­ madás-sorozatot. A vitákban higgadt, mértéktartó vélemények is elhangzottak, általában azonban inkább a szélsőségesen türelmetlen, proletkultos hangnem jellemezte az összecsapáso­ kat. Olyan nyilatkozatok is napvilágot láttak, amelyek kereken kimondták, hogy a proletárdiktatúrának csak a forradalmi művészekre van szüksége, s a többiek álljanak léire. A z ilyen deklarációk, még ha azok nem az egész pártvezetés véleményét fejez­ ték is ki, alkalmasak voltak arra, hogy elkedvetlenítsék azokat a jószándékü, a szo­ cializmushoz becsületes indulatokkal közeledő, de még nem kommunista, a marxi ta­ nokban járatlan, vagy azzal éppen csak most ismerkedő írókat. Ha a Tanácsköztársaság nem bukott volna el, később bizonyára tisztázódtak vol­ na ezek a problémák, s az átmenetileg félreállt írók többsége is megtalálta volna a helyét a proletárdiktatúra rendjének irodalmi életében. Erre azonban már nem kerül­ hetett sor. 1919. augusztus 1-én győzött az ellenforradalom, a haladó írókra —■ köztük Krúdyra is — nagyobb megpróbáltatások vártak.

104

Krúdy és az elíenforradaloni „A becsületesek mindig visszavágyakoznak az ígéret földjére, amely 1919 tavaszán nékik megmutattatott." A Tanácsköztársaság bukása után a haladó magyar irodalom szétzilálódott, az írók közül sokan küllőidre távoztak. Krúdy nem ment idegenbe, inkább belső emig­ rációba húzódott vissza, s így próbálta kivárni a viharok elcsendesülését. Anyagi hely­ zete azonban nem tette lehetővé számára a hosszabb pihenést vagy félreállást. Ha élni akart, újra dolgoznia kellett. Az ellenforradalom győzelme után az első írása, egy novella, 1919. szeptember 12-én jelent meg a Pesti Futárban. Amikor pedig szeptem­ ber 28-án ismét megindult régi lapja, a Magyarország, ő is mindjárt az első számban újra elkezdte a Pesti levelek írását. Ma már semmi sem indokolja annak elhallgatását, hogy ezekben az első cikkek­ ben megalkuvó, önigazoló tendenciák is találhatók. Nem tagadta meg a Tanácsköz­ társaság alatti tevékenységét, nem tartott látványos önkritikát, de voltak kapkodó, riadt gesztusai a hatalomra jutott új rendszer irányába. Üdvözölte a „fagyos ország­ úton Buda tornyai felé” masírozó, „honmentő magyar sereget” (Üdv a Bakonynak), egyik írásában a „bűnös Budapest” vétkeit emlegette (Sastoll), egy másikban a Horthy bevonulása után miniszterelnökké lett Huszárt köszöntötte, támogató cikket írt Horthyné karácsonyi segélyakciójáról, aki már akkor, 1919 decemberében ügyesen játszotta Magyarország nagyasszonya szerepét, s gyűjtést kezdeményezett a sokat szenvedett katonák javára (Horthyné szava). A cikkek alatt ugyanaz a név, amelyik az októberi forradalom alatt és a Tanács­ köztársaság idején megjelent írásait jelezte. Ha azonban egymás mellé állítjuk eze­ ket a műveket, a különbség ég és föld. A tartalmi változásoknál is sokkal jellemzőbb­ nek, fontosabbnak és árulkodóbbnak érezzük azonban az írói hangnem megváltozá­ sát. Az ellenforradalom idején írt cikkekből hiányzik a korábbi belső tűz, jelzői üre­ sen kongai ak, mondatai kényszeredetten vánszorognak egymás után. Mintha a szár­ nyalást végleg elfelejtette volna, a stílus nagy művésze botladozva járt. Olvasás köz­ ben lépten-nyomon kiérezzük az erőlködést, a verítékszagot, szavai tompán csenge­ nek, mint a hamis pénz. Mindenképpen sajnálatos, hogy megírta ezeket a cikkeket, de mint dokumentu­ mok mégis inkább a korra jellemzők ezek az írások, mint az író személyére. S ha ezen a címen nem is menthetjük fel Krúdyt teljesen, helytelen lenne, ha e néhány cikke alapján akarnánk őt megítélni, vagy pláne elítélni. S még nagyobb hiba lenne, ha ezek miatt az írásai miatt hitelüket vesztetteknek nyilvánítanánk, s ezért kevesebb figyelemre méltatnánk a forradalmak alatti progresszív megnyilatkozásait is. K ü­ lönben is, miért akarnánk méltánytalanabbnak lenni vele szemben, mint az ellenfor­ radalmi rendszer urai és hűséges kiszolgálói voltak, akik soha sem bocsátották meg neki a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság alatti tevékenységét, s akik az engedményeket tevő fenti cikkek ellenére is könyörtelen hajszát indítottak ellene? A támadásokat a Császár Elemér és Pékár Gyula szerkesztésében megjelenő Ma­ gyar Múzsa című folyóirat kezdeményezte. Először Az író erkölcsi hitele című nyílt levélben Négyesy László intézett ellene durva kirohanást egy 1918 novemberében meg­ jelent cikke miatt. Nem kevesebbel, mint hazaárulással, tudatos rosszhiszeműséggel, a nemzeti múlt meggyalázásával vádolta, és a „megsértett nemzeti szellem” nevében követelt tőle elégtételt. S mindezt 1920 elején, a fehér terror tombolása idején. Mi volt az inkriminált cikkben, amely Négyesyt ennyire felháborította? Az írás 1918. november 8-án jelent meg a Déli Hírlapban Kézimunka címmel. A néhány nap-

105

pal korábban lezajlott forradalmat méltatta benne az író. Többek között a követke­ zőket írta: „Az októberi forradalomnak semmi köze sem volt a színpadhoz és a szí­ nészethez. Ennek a forradalomnak nem volt Laborfalvi Rózája, sem öreganyja: fél­ bolond Jókai Mórica sem, csörgő, feltűnési viszketegben szenvedő ifjúsága sem: igaz, hogy Petőfije sincs az elmúlt napoknak. Az októberi forradalom görög'cűz nélkül, bömbölő kóristák, rossz szagú színházi rendezők közreműködése mellőzésével született. Sőt szavalat is alig volt. Ellenben sortűz az volt, amiről hiába keresünk feljegyzést a márciusi régi komédiában. És ezért lehet inkább bízni ebben a forradalomban, mert nem komédiásnők és szerepel­ ni vágyó csepűrágók segítették világra az újszülöttet. Hanem az világra jön kócosán, mosdatlanul, a munkások zubbonyában, mint a szegény ember gyereke.” (Pesti le­ velek. 318. 1.) Ezekből a sorokból olvasta ki Négyesy László a múlt meggyalázását, a nemzeti hűtlenséget, az irodalmi perverzitást, Jókai, sőt Petőfi emlékének a káromlását. Meg­ lepő, hogy az a Négyesy, akinek a század elején vitathatatlanul pozitív szerepe volt az új magyar irodalom elindításában, politikai elfogultságának hatására most ennyire mellé hallott. A szövegben kétségtelenül található egy-két nem a legszerencsésebben megválasztott jelző, de ez távolról sem jelentette azt, hogy Krúdy sarat akart volna freccsentem a márciusi fiatalok emlékére. Szinte hihetetlen, hogy Négyesy mennyire nem ismerte őt, hiszen különben tudnia kellett volna, hogy Krúdyt milyen szoros szá­ lak fűzték a szabadságharc emlékéhez. Nem negyvennyolcat akarta ő kisebbíteni vagy befeketíteni, csupán arra akart rámutatni, hogy az októberi eseményekből meny­ nyire hiányoztak a X IX . századi forradalmak romantikus, teátrális elemei. S ha a kontraszthatás kedvéért talán el is túlozta kissé a különbségeket, más alkalommal nyomatékosan hangoztatta a hasonlóságokat is, s az őszirózsás forradalmat több cik­ kében is a márciusi ifjak mozgalma egyenes folytatásának nevezte. Négyesy támadása azonban még csak jeladás volt. Ezt követően a kurzussajtó valóságos pergőtüzet zúdított rá. Négyesy még csak a Károlyi-forradalom alatti ma­ gatartásai vetette szemére, a Krúdyzmus vagy bolsevizmus c. cikk szerzője már a ianacskóztársaság idején elkövetett „vétkeit” sorakoztatta fel, s ráadásul írói tehet­ seget xs kétségbe vonta. Krúdy megpróbált válaszolni a támadásokra, de hamarosan 30 kellett latma, hogy tehetetlen. Ö, aki korábban szinte mindenüvé dolgozott most majdnem teljesen elszigetelődött. De a támadások össztüzében sem hódolt be nem W o T h 3 f Q! maS° k keByeit 1920- íebl'uái' 21- én Herczeg Ferenchez címzett nyílt - - e en je entcite be, hogy kilep a Petőfi Társaságból, mert nem óhajt tagja lenni vezeíöjé

amel>'nek ° Z elle“ e aCSark° dÓ Pekár GyuJa államtitkár Íz egyik

Bármennyire rosszul estek neki az igaztalan vádaskodások, a legfájdalmasabban a szerkesztők es kiadók részéről megnyilvánuló bojkott érintette. A lapok visszaad­ taK írásait, a kiadók nem vállalkoztak új műveinek megjelentetésére. Am brus Zoltán igazgató levőiben közölte vele az Országos Színművészeti Tanács 1920. május 18-án nozott döntését, amely szerint „A vörös postakocsi a Nemzeti Színházban nem ad­ ható elő”. EZ az elszigetelődés nemcsak írói önbecsülését sértette, hanem egzisztenciálisan !

SUl>;os helyzolbe sodorta Krúdyt, akinek egészen fiatal korától kezdve mindig is

* * ”

■ f f "* " a * Mif ™5 " 7 * « . •— » Wt « * >

neveltetéséről nem fe. ~ C Í c ‘ in" született negyedik gyermeke

106

1S ^ “

el?°

t e l e s e ^

V ‘ “

Uj

tő 1 ’

a három É ^ m e k is’ 1919' ben

me^\

Meg nem tört ezekben a nehéz években sem, de kétségtelen, a Tanácsköztársaság bukása az ő pályáján is törést eredményezett. Müveiben a hangsúly ismét a passzív álmodozásra ,a hangulatok cs asszociációk korláttalan csapongására tevődött át. A társadalmi valóság csak bonyolult áttételekkel, szimbolikus formák közbeiktatásával jelentkezett. A forradalmak emléke azonban véglegesen sohasem halványult el benne, sót tit­ kon remélte és várta is a folytatását. Hatvány Lajoshoz írott egyik levelében ezt ol­ vashatjuk; „Ha valaha feltámad még a magyar irodalom; ott kell folytatni, ahol 1918ban abban hagytuk.” (Krúdy világa. 232. í.) S ha nyíltan nem is hirdette, kitartott amellett, amit a Fehérvári könyvben írt: „A szegények, a tisztességesek, a becsülete­ sek mindig visszavágyakoznak az ígéret földjére, amely 1919 tavaszán nékik megmutattalott,” (Pesti Levelek. 399. 1.)

107

-

108

sze m le KOPKA JÁNOS:

A nyíregyházi munkásmozgalmi kiállításról Csak nemrég lehettünk tanúi a nyíregyházi múzeum első nagyszabású vállalkozá­ sának, s itt van máris a második. A történelem nagy fordulópontját, a Nagy Októ­ beri Szocialista Forradalmat bemutató kiállítást követte a magyai polgári forrada­ lom és a Tanácsköztársaság reprezentatív anyaga. Elöljáróban hadd jegyezzük meg: ezúttal is érdekes, színes és színvonalas mun­ kát láthat a közönség. A kitartó előkészület meghozta az eredményt. Az új kiállítás már érettebb és sokoldalúbb, a nézőben mélyebb nyomokat hagy az eddigieknél. Akik látták, nem bánták meg akkor sem, ha különben ismerik az anyagot, az országos öszszefüggéseket. S ezt bizonyítva jegyezzük meg, hogy a munkásmozgalmi múzeum szakemberei is elismeréssel szóltak a kiállításról: „minden tekintetben eléri az or­ szágos színvonalat.. . ” Szabolcs megye útját mutatja be a forradalomig, majd a forradalmakat, a forra­ dalmak egymáshoz és a néphez való viszonyát a múzeum kis kiállítótermének anya­ ga, s a Tanácsköztársaság bukásával zárul — mintegy jelezve, hogy következik az újabb kultúrtörténeti esemény, a felszabadulás 25. évfordulója alkalmából az újabb, a harmadik munkásmozgalmi kiállítás. Sokan látták már ezt a kiállítást, nyilvánították véleményüket. Néhányan — el­ sősorban a megyében élők — kifogásolták, hogy viszonylag kevés a megyei anyag. Igazuk van, mert a szegényes szabolcsi dokumentumok is csak részben képviseltetik itt magukat. (Fénykép akkoriban csak igen kevés számban készült, s különösen ke­ vés maradt az eseményekről 191Í1— 1919-ből.) De az is helyénvaló ellenvélemény, hogy bár a kiállítás szabolcsi, nem lehet kiragadni a megye eseményeit az országos ese­ mények közül. Sőt: a jó kiállítás feltétele, hogy nem csupán az országos, hanem a le» hetőségek és követelmények szerint a nemzetközi körülményeket is tükrözze anyaga. Ha így tekintjük ezt a nagyszabású munkát, már megbékélünk a patriotizmus hiányával. Miről is szólnak a dokumentumok, grafikonok, korabeli plakátok, fotók? A ma­ gyar társadalom századforduló utáni válságához egyenes út vezet. A nagybirtokok a parasztságot, a monopóliumok a munkásságot fojtogatták, a magyar uralkodó osztá­ lyok pedig az itt élő nemzetiségek életét tették mind elviselhetetlenebbé. S hogy Sza­ bolcs megye — az országnak ez a régi, dölyfös arisztokratákkal, önfejű és buta, de nagylétszámú birtokossal megtűzdelt megyéje — hogyan élt ebben az időben, azt jól mutatja egy grafikon összehasonlító adata. E szerint Magyarországon 23,6, addig Szabolcs megyében az összes birtokoknak 35,5 százaléka volt az egy holdon aluli. És a középbirtok — a korszerűtlen, cselédeit még jobban szipolyozó — itt háromszor olyan arányú volt, mint az országos, a nagybirtok is kétszer annyi. Ezek után mái

109

önmagukért beszélnek a képek, a földesurak nyomása alól nem volt más kiút, mini vánciorbotot venni, s el a hazából, vagy munkállanul ácsorogni az ország emberpia­ cain es reménykedni a munkában. Egy folyamatot kísérhetünk itt végig — újszerű eszközökkel és megoldásokkal, hatásos elrendezésben. A magyar társadalom válsága bemutatásakor kerül előtérbe a legnagyobb szabolcsi probléma, a földkérdés. És ugyanígy kötődik az ezután követ­ kező képekhez is megyénk számos eseménye. Jön az első világháború. Látjuk a vi­ dáman vonuló magyar legényeket a frontra — de hiszen így volt ez itt a megyében is, sok szabolcsi veterán festette le a képet emlékezetében. És itt egy hirdetőoszlop, egyik oldalán az agg uralkodóval, Ferencz Józseffel, alatta a már szállóigévé vált mondattal: „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam.” És néz egy másik kép­ re, a rokkantakra, az általa a kisemberekre zúdított számtalan szenvedésre. Plasztikus hatású a bevágott kép, a vidám magyar katonákat ábrázoló fénykép GS.yik sarkában már ott az óriási katonatemető. Világos: ekkor már szertefoszlott a királyi remény, a csalárd ígéret, a „ . . .mire a lombok lehullanak,. A frontokon el­ szenvedett vereségek, a halottak és sebesültek óriási száma, a fokozódó itthoni élel­ miszerhiány, a rekvirálások és a háborús gazdálkodás elkeseredést váltott ki azokban, akik a legtöbbet szenvedték. Képeken katonák osztanak alamizsnát a kolduló anyá­ nak és gyerekének. Katonák az életet jelentő tehénkét viszik el a szegény özvegy­ től. És sorbanállnak az emberek lisztért és a szegénykonyhák előtt, fát szedegetnek a rongyokba csavart munkások. ’ Elkeseredett tömegek állnak szemben az uralkodó osztállyal, s tiltakoznak a há­ ború, majd a háborút okozók hatalma ellen. Már itt látszik a verssorok valóraváltásának közeledte: „ . . .másképpen lesz holnap.. . ” Jigy falon látjuk a követendő példát, Oroszország népének forradalmát. A mun­ kások és parasztok kezében a hatalom, a gyár és a föld, s megszületik a kiáltvány a népek legnagyobb vágyáról, követeléséről, a békéről. Nálunk is mind nyilvánvalóbb, hogy az uralkodó osztályok már nem tudnak a regi módón uralkodni, a néptömegek pedig mór nem akarnak a régi módon élni. Megszületik az új jelszó; „Cselekedjünk orosz módra!” Közeledik a forradalom Az ország különböző részeiből hoz a kiállítás röplapot, fotót és újságszemelvényt, be­ mutatja a cattaroi matrózlázadást, a forradalmi szocialisták gyűlését, tiltakozó sztrájaO" s egy országgyűlési naplóidczetet, amelyben a magyar uralkodó osztályok vezércgyenisege, az imperialista háborús politika fő képviselője, Tisza István bejelenti-

„A háborút elvesztettük!*’ ks e/t követően ott lathatjuk a győztes polgári forradalom eseményeit megörö° l5at; a mámoros pesti tömeget és egy újságkivágást a Nyírvidékből: Megalakult a nyíregyházi ncptanács! Azután korabeli ritka érték: Nyíregyháza népe követeli a köztársaság kikiáltását. ' ' P Külön falat szentelnek a kiállítás rendezői a Kommunisták Magyarországi Párt­ ja megalakulásának, az ehhez kapcsolódó eseményeknek. Jól érzékelteti hogy a tö^geket nem elejtette ki a polgári demokratikus forradalom sok intézkedése, külö" földkérdésben elfoglalt álláspontja. A megmozdulások - s itt már bő tiz L l iien’ az rc*‘g y e áS, _ mind nasy0bb méretsket öltöttek. Tizennyolc végén és század v é e é f r - * dokurnelltpmok pontosan mutatják - újra fellángoltak a múlt bo^s megyében °J " i agiarsz_0Clahsta mozgalmak, jóllehet még nagyobb hévvel. Szaa statáriumot

'

110

730

8

,

jelentkezett> ho§y a polgári közigazgatás elrendeli

,áthStÓ ezekkel kapcsolatban' Gyorsan alakultak a pok alatt haiminc falu tizenkétezer szegénye igényelt földet.

Es a falvak népe — élükön a kommunistákkal — követelik a minél gyorsabb intéz­ kedést, az árak és a bérek megállapítását. Sok felvétel — elsősorban az országos jellegűek — már ismert, de ez semmit nem von le a kiállítás értékéből, inkább csak alátámasztja, hogy Szabolcs is ugyanazt élte végig, amit az ország többi része. Jól mutat ebben a folyamatban, hogy a megye is követeli a köztársaságot, az új hatalmi szerveket. Megmutatkozik itt is a harc a hatalomért a különböző pártok között, s az is, hogy egyedül, következetesen vitte vé­ gig a tömegek akaratát a Kommunisták Magyarországi Pártja. Sok anyagot mutatnak be a tárlók, értékes kiegészítéseként a grafikonoknak és a korabeli plakátoknak, sajtóanyagoknak. A többi között a táviratot, amelyben Mu­ rányi kormánybiztos kéri a kormányt, hogy segítsen, mert nem tud mit kezdeni a lázadó néppel. Az SZDP röpiratban követeli a statárium megszüntetését és szocia­ lista kormánybiztos kinevezését, majd egy dokumentum arról, hogy Kiss Roland meg­ érkezik Nyíregyházára. Csak kevés helyen jelentkezik, de jól illusztrál az is, amely bemutatja, hogy győzött a Magyar Tanácsköztársaság. A kikiáltás nagy pillanatait érzékelteti néhány anyag Nyíregyházáról. A nyíregy­ házi katonatanács letöri az ellenforradalmat Szabolcsban. Egyetlen távirat, mégis hűen tükrözi az intézkedések szociális voltát: Lukács György népbiztos arról érte­ síti a szabolcsi direktóriumot, hogy köztulajdonba vették a tiszadobi Andrássy kas­ télyt. (A műértékek ezután a népet szolgálják.) Sajnos, a néptanácsok, a direktóriumok tevékenységét nagyon nehéz ábrázolni, hiszen a korabeli viszonyok ezt aligha tették lehetővé. Jól ábrázolja azonban a kiál­ lítás a megyében tett intézkedéseket egy-egy jellemző bemutatásával. Ilyen például a forradalom fejlődése, amikor a megyei direktórium körparancsban ad utasítást a néptanácsok feloszlatására, a munkástanácsok megalakítására. A megyei munkásta­ nács első ülésére március 23-án került sor, s láthatjuk a nagykállói, az orosi és a dadai alsó járási munkástanácsok alakuló ülésének jegyzőkönyveit. A megye forradalmár szülötteiről ugyancsak nagyon kevés a helyi anyag. M o­ solygó Antal, Zalka Máté harcait a már ismert képekkel illusztrálja a kiállítás. S bár nagy helyet szentel Nyíregyháza rettenthetetlen forradalmára, Szamuely Tibor tevékenységének e két esztendőben, a nyíregyházi működéséről itt nem láthatunk so­ kat. Ezt sem rónám fel a kiállítás készítőinek, inkább az az oka, hogy Szamuely eb­ ben az időben keveset járt a városban, s ittjártát csak kevés helyen örökítették meg — minL például a színházban tartott emlékezetes beszédet. De bőségesen kárpótol az életút egy-egy villanásáról készült sok felvétel nyíregyházi, budapesti, moszkvai tartózkodásáról — gyermekkoráról egészen a történelmi találkozásig a nagy tanítóval, Leninnel. Képek: a falu élelmiszerrel segíti a Vörös Hadsereget. A nyíregyházi kerületi munkáspénztár eredeti plakátja a munkások beteg- és baleseti biztosításáról. Kép: a királyi vár termében proletárgyerekek. Irat: a tuzséri uradalom cselédsége sze­ mélyi tulajdonba akarja venni a Salamon— Forgách-féle földbirtok egy részét. A nyíregyházi főgimnáziumban megalakítják a bizalmi testületet. Es jött a tiszai hadművelet. Pogány József felhívása nyíregyházi munkásokhoz és katonákhoz. Azután a csepeli munkászászlóalj, vörös tüzérek és front-térképek. Az­ után a román megszállás és az uralkodó osztály kegyetlen bosszúja. Motoznak egy szegényt és akasztanak. Kép arról, hogy a vörös katona elásta a karabélyt, mert jön az elbukott első Tanácsköztársaság után a győzelmes második. (Jeles László fegyvere Erdész Sándor gyűjtése.) Megelevenednek az események. Végigvezet a kiállítás a magyar történelem ra­ gyogó lapjai eseményein — különösen hasznosak azoknak, akik kevésbé tájékozot-

111

tak ezekben a ragyogó hónapokban, s a diákoknak. A zt m ondtuk az elején, hogy e kiállítás jelentős vállalkozás. Á tfog ó képet kíván nyújtani a legújabbkori magyar történelem egyik legm ozgalm asabb, a társadalm i fejlőd és egyik legdinam ikusabb korszakáról. Em léket kíván állítani azoknak, akik tevékeny szereplői volta k e k or­ nak. összek a p csolja az országos és h elyi esem ényeket és így a történelm et sikeresen hozza közelebb a kiállítás nézőihez. Erénye a lényegest megragadó készség, reprezentálja a polgári demokratikus és a proletárforradalom 50. évfordulóját. Köszönet ezért a Munkásmozgalmi Múzeum­ nak, Stemler Gyulánénak, Szikosi Ferencnek, akik a képválogatásban segítettek, s hasznos ötleteket adtak a rendezéshez. A technikai kivitelezést és a világítást Molnár Szilárd oldotta meg jól. A kiállítás plakátja Kolonits Istvánnéé. Dicséret illeti a for­ gatókönyv íróját és a kiállítás rendezőjét, Németh Péternét, akinek ez a második, s már nagyon jó kiállítása. Az országos színvonalhoz segített a megyei pártbizottság néhány hasznos észrevétele, ötlete, a megyei tanács vb. áldozatkészsége. Várjuk a folytatást hasonló színvonalon. Már itt megjegyezzük: a megye anyagi és technikai erőit a jövőben méginkább érdemes összefogni, koncentrálni egy repre­ zentatív kiállítás megrendezésére.

112

könyvekről KOMJÁT IRÉN:

Mező Imre A közelmúltban két jelentős esemény kapcsán emlékeztünk meg SzabolcsSzatmárban Mező Imréről: szobrot ka­ pott szülőfalujában Ramocsaházán, ne­ vét vette fel a baktalórántházi gim­ názium. Méltó kifejezése ez annak, hogy Mező Imre emlékét mennyire ápolja, életművét magáénak tekinti a szűkebb haza, Szabolcs-Szatmár lakos­ sága. Személyében a fasizmus elleni harc, az egységfront kiemelkedő harco­ sát, a neves internacionalistát, a szo­ cializmus építéséért, védelméért életét áldozó hős megtestesítőjét tiszteli. A felnőtt nemzedék ennél többet is tud Mező Imréről, de összefüggő képet aligha alkothatott róla feldolgozás hiá­ nyában. Ha pedig az ifjúság igényeit nézzük, eleve lelkes fogadtatásra szá­ míthat Komját Irén új könyve Mező Imréről, mely a múlt év végén jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásá­ ban. Benne egy küzdelmes, hősi élet példáját állítja elénk az író, ahogy vé­ gigkíséri Mező Imre életútját a ramocsaházi tűzhelytől a mártírhalálig. 1905. december 13-án született a csa­ lád tizedik gyermekeként. ígéretes jövő helyett a korai árvaság, írástudatlanság, cselédsors jutott számára osztályrészül. Természete azonban nem tűrte a bele­ nyugvást, változtatni akart sorsán. 16 éves korában inas lett, hogy a szabó­ mesterséget elsajátítsa és jobb megél­ hetést biztosíthasson magának. Ekkor tanul meg írni, olvasni. A segédlevél megszerzése után Kisvárdán, Debrecen­ ben, majd Budapesten próbál szeren­

csét, de útja innen is tovább megy. Annyi „kitántorgott” előd után ő is felveszi a vándorbotot, s Belgiumba megy, hogy tovább gyarapítsa az ott élő mintegy 3 ezer politikai és gazdasági emigráns számát. Dolgozik és közben kapcsolatba kerül féllegális magyar szervezetekkel. Politikai iskolája a gya­ korlat lesz, de környezetében hamaro­ san marxista olvasottságával tűnik ki. Terjeszti a kommunista sajtót, gyűjt a Vörös Segélynek, tagja a munkás szín­ játszó együttesnek, majd a pártnak is. Nagy hatással van rá a francia nép­ frontmozgalom, foglalkoztatja a belga munkásegység kérdése, miközben egy­ re érlelődik elszántsága a fasizmus el­ leni harcra. Amikor pedig 1936-ban ki­ tör a spanyol polgárháború, önkéntese­ ket toboroz, s az internacionalisták Spanyolországba juttatását szervezi, majd a belgiumi magyarok első cso­ portjával maga is spanyol földre érke­ zik. Két és fél év heroikus küzdelem szemtől szembe az ellenséggel. Ott áll „Madrid határán”, harcol a Jarama folyónál, Alcaniznál, majd tiszti iskolá­ ról kikerülve főhadnagyi rangban hír­ adós parancsnokként az extremadurai és az ebroi ütközetben. Kétszer is meg­ sebesül, de a fasizmus elleni harci el­ szántságát, forradalmár elhivatottságát ez csak tovább acélozza. Politikai éles­ látása tükröződik a nemzetközi brigá­ dok jelentőségének, a nyugatiak be nem avatkozási politikájának értékelé­ sében. Nemcsak a spanyol nyelvet ta­

113

nulja meg, hanem a nép megismeré­ sét is feladatának tekinti. így érthető, hogy a harci gyakorlat szünetében a katalór.iai parasztoknak arról beszél, hogy a győzelem után majd „felszá­ molják Spanyolországban az analfabé­ tizmust, minden gyerek iskolába jár. A földesurak nem lakatolhatják le többé a kutakat és nem alázhatják meg azt, aki a földet műveli. A mostani nyo­ mor, elmaradottság, mind eltűnik majd. Szabadok lesztek.” Spanyolországban azonban egyelőre nem az igazság, hanem a fasiszta túl­ erő győzedelmeskedik. Fáj is a búcsú Mező Imrének. Könnyes szemmel hagy­ ja el a nehéz harcok színhelyét, spa­ nyol bajtársait, de világosan látja, hogy a küzdelem a vereség ellenére sem volt hiábavaló. Mező Imre a nemzetközi brigád tag­ jaival Franciaországba érkezik. Mélyen megalázónak érzi, hogy megbecsülés helyett csendőrök és Szenegál katonák barakkok nélküli koncentrációs tábor­ ba terelik őket, ahol az időjárás vi­ szontagságai elől földlyukakba húzód­ va kerestek védelmet. A drótkerítést végül is felesége segítségével hagyja el, aki nemcsak hűséges élettársa, hanem harcostársa is volt belga, spanyol és francia földön egyaránt. Mező Imrét ekkor sem a szabadulás öröme foglalkoztatja, hanem bajtársai kiszabadítása. A II. világháború Franciaországban találja Mező Imrét. Semmi sem termé­ szetesebb annál, hogy újra vállalja a fasizmus elleni harcot közkatonaként is. önként jelentkezett a francia hadse­ regbe több spanyolországi internacio­ nalista bajtársával. Ezredében ő szer­ vezi a kommunistákat, irányítja a po­ litikai nevelő munkát. Nem véletlen, hogy a finn háború idején alig találtak náluk a Szovjetunió elleni harcra je­ lentkezőket. A francia kormány ugyan megüzen­ te a háborút Németországnak, de más

114

nem történt. A Külföldi önkéntesek Tengerentúli Zászlóalját 1940 márciu­ sában Szíriába vezénylik, hogy egy Hit­ lerrel tervezett megegyezés után, a Szovjetunió ellen vessék be. Mező Im­ re kapcsolatot teremt a Szíriái Kom­ munista Párttal, híranyagot gyűjt a nemzetközi eseményekről, szervezi azok csoportját, akik szovjetellenes beveté­ sük esetén a Vörös Hadsereghez szök­ nek. A „furcsa háború” Franciaország szá­ mára végül is csak a kapitulációt hoz­ hatta. Hiába jutott el a szíriai had­ sereghez De Gaulle németellenes harc­ ra szólító felhívása, Petain rendszere ellenségének tekintette azokat, akik Franciaországért akartak harcolni. Ilyen irányú szervezkedésért zárták interná­ ló táborba Mező Imrét és társait, ahon­ nan csak Szíriának az angol hadsereg által történő birtokbavétele után sza­ badulhattak meg, s jutottak vissza is­ mét Franciaországba. A német megszállók elől csak az il­ legalitás nyújtott védelmet. Mező Im­ re a spanyol emigránsok szervezetéhez és a Spanyol Kommunista Párthoz csat­ lakozott, s a régi bajtársakkal a régi ellenség ellen új harcot kezdett. Nagy elismeréssel ír a spanyol ellenállók egyik harcosa Mező Imre tevékenysé­ géről: „Magas politikai színvonalon ál­ ló, elméletileg is képzett bajtársunk volt, aki elméleti tudását össze tudta kapcsolni a harci gyakorlattal. Éles szeme volt az illegális munkában; ta­ nácsai igen hasznosak a titkos munka folytatásában, hogy el tudjuk kerülni a lebukást. Politikai képességei és for­ radalmár magatartása óriási hatást gyakorolt pártunk fiatalságára.. . ” Nemcsak az ellenség elleni kérlelhe­ tetlen harcot szervezte és mutatott sze­ mélyes bátorságával példát másoknak, hanem ugyanakkor mély emberi érzés­ sel gondoskodott az apa nélkül maradt családról, az árva gyermekről, bujtatta az üldözötteket.

Az ellenállásban résztvevő nemzetkö­ zi csoportok országos vezetőségi tagja­ ként a Hazafias Milíciát szervezi, mi­ közben ő is sok tapasztalatot szerez az illegális francia kommunista párttól, főleg annak szövetségi és egységpoliti­ kájából meríthetett gazdag ismereteket. Ott harcolt a barikádokon Párizs fel­ szabadításáért. Részt vett a május 1-ét a francia felszabadulás jegyében kitö­ rő lelkesedéssel ünneplő párizsiak fel­ vonulásában, de közben már az új Ma­ gyarországon járnak gondolatai. 1915. június elején érkezik csaknem két évtizedes távoliét után újra a ha­ zájába. A belga, spanyol, a francia kommunista pártok tagsága és szolgá lala után, így jutott el a Magyar Kom­ munista Párthoz. A budapesti pártbi­ zottság szervezési osztályán instrukto­ ra beosztást kap, később az üzemszer vezési alosztály vezetője, majd a párt­ bizottság tagja és titkára lesz. A m i­ kor napirendre kerül a munkásegység kérdése, Mező Imre a népfrontpolitika elméleti és gyakorlati ismeretének bir­ tokában fáradhatatlan ideológiai és politikai munkát végez. Nem elégszik meg saját tapasztalataival, nem alkal máz sémákat, hanem tanulmányozza a magyar munkásmozgalom történetét, sajátosságait, hogy elvont vitatkozás helyett konkrét feladatok megoldására való mozgósítással „kovácsolja” az egy­ séget. Nem másodkézből ismerte a mun­ kások helyzetét, hangulatát, hanem köz­ tük élt. Őszintesége, határozottsága, em­ beri magatartása révén sok barátot, tisztelőt szerzett magának, ismert és népszerű vezető lett, akitől bizalom­ mal kértek segítséget, tanácsot gazdasá­ gi vezetők, pártfunkcionáriusok és munkáskollektívák egyaránt. Képessé­ gei mellett hihetetlen munkabírását di­ cséri, hogy mindennapi munkája mel­ lett volt ideje és ereje intézményes szak­ mai és magas szintű ideológiai önkép­ zéshez. Így válhatott a „gyakorlat em­ bere” magával és munkatársaival szem­

ben igényes, elméletileg képzett vezetővé.

is

magasan

Elsők között látja meg a párt politi­ kájának eltorzulása következtében je­ lentkező hibákat, a kiváltó okokat is. Véleményét nem rejti véka alá. A ká­ derkiválasztás kérdésében ellenzi a Po­ litikai Bizottság álláspontját, vállalja gyanúsított kommunisták akkor kocká­ zatos védelmét. Ezért Rákosiéit „nem tudnak vele dolgozni” , leváltják a Bu­ dapesti Pártbizottság titkári funkciójá­ ból, rendőri megfigyelés alatt tartják. Amikor egy év múlva funkciójába viszszahelyezik. a párt erkölcsi tekintélyé­ nek helyreállítása céljából a rehabilitá­ lások érdekében tesz erőfeszítéseket Bár mélységesen elítélte a törvénysér­ téseket,. a gazdasági, politikai nehézsé­ gek elkendőzését, 30 éves pártmunkája távlatából tudta, hogy a hibák orvosol­ hatók. Fáradhatatlanul dolgozott az új politikai irányvonal megteremtésén, ki­ bontakoztatásán. Amikor pedig a reak­ ció szervezkedése egyre nyíltabb lett, majd az ellenforradalomba torkollott, vele szemben forradalmi eszközök igénybevételét szorgalmazta. Szervezte és vezette a budapesti párt­ bizottság épületének védelmét, ö , aki­ nek életének értelme belga, spanyol, francia és magyar földön egyaránt a dolgozó nép szolgálata, érdekének kö­ vetkezetes és áldozatos képviselete, 1956 október 30-án életét adta eszméiért. Meghalt. Szegényebbek lettünk nél­ küle, de életműve valamennyiünket gazdagabbá lesz, növeli felelősségérze­ tünket. Tettei mindenképpen méltóvá teszik arra, amit a könyv előszavában Kádár János ír: „Gazdag, hősi életének tapasztalatait tanítsuk és tanuljunk be­ lőle.” Ügy érzem, ez társadalmi közér­ zet s igényének kielégítését igen jól szol­ gálja Komját Irén életrajzi munkája. A szerző hálás, de nem könnyű fela­ datot oldott meg. A fennmaradt írásos források hiányos volta, egyes történel­ mi korszakok összefüggő feldolgozásá­

ig

nak hiánya nehézséget támasztottak a teljességre, a hitelességre való törekvés megvalósításában. Mindezek ellenére a szerző saját élményeinek, a barátok, harcostársak visszaemlékezéseinek fel­ használásával hitelesen mutatja meg a lényeges összefüggéseket, a példaképet s az embert. Képet kapunk továbbá a könyvből kommunista emigrációs múl­

116

tunk történetéből, az akkori nyugati munkásmozgalom eredményeiről, s nem utolsó sorban történelmi szemléletmód­ jával hozzásegíti az olvasót felszabadu­ lás utáni történelmünk fordulatainak jobb megértéséhez is. Sokat mond fel­ nőtteknek és fiataloknak egyaránt, ta­ nulságos olvasmány. Sallai József